FIRKÁK V

SZABÓ MELINDA

A TRIBUNUS, AKI NEM KATONA.

LOVAGRENDI TRIBUNUSOK SINE CURA HIVATALBAN
PANNONIÁBAN

Jelen tanulmányban négy pannoniai tribunus kerül részletes vizsgálat alá, abból a
szempontból, hogy az általuk betöltött tisztség lehetett-e sine cura hivatal. A kérdésfelvetést
az indokolja, hogy bizonyos esetekben (Pannoniában is) találkozunk azzal, hogy a municipális
elithez tartozó személyek, hogy a lovagrendbe emelkedhessenek, sine cura praefectus fabrum
kinevezést kapnak.1 Kérdés azonban, hogy ugyanez a lehetőség fennállhat-e a lovagrendi
cursus honorumban sokkal előkelőbbnek számító tribunatus esetében is.

A kérdés eldöntéséhez először érdemes megvizsgálni, hogy hogyan nyílt lehetősége a

provinciák lakosságának a lovagi pozíciók betöltésére. Az ezekbe a tisztségekbe való
kinevezések leginkább az ab epistulison múltak,2 valamint az aspiráns kapcsolati hálóján,
ráadásul a provinciákban ezt a helyzetet még a helytartó személye is bonyolította. Nem
egyértelmű ugyanis, hogy volt-e joga a lovagrendi hivatalokba tisztségviselőket kinevezni,
hiszen császári küldöttként a császári jogok egy részét gyakorolta csak a rábízott
provinciában. Az egyik lehetőség szerint az ab epistulis tulajdonképpen csak elfogadta a
provincia helytartójának javaslatát, hogy kit nevezzenek ki az adott pozícióra, és feladata
mindössze a közvetítés és a kinevezés aktusának koordinálása volt. A másik lehetőség, hogy a
kinevezés az ab epistulistól érkezett, a helytartó csak továbbította azt. Köztes megoldást jelent
az a feltételezés, hogy a helytartónak saját hatáskörben a tribunusi tisztségig volt joga a
pozíciók betöltéséről dönteni, vagyis a kisebb tisztségekbe való kinevezések tartoztak
hatáskörébe.3 A lovagrendbe kerülés esélyét a provinciákban igencsak növelte, ha az adott
személy a municipium- vagy colonia igazgatásban már töltött be valamilyen pozíciót. Hiszen

1
DOBSON 1993. 221.
2
ALFÖLDY 2012, 279.
3
DEVIJVER 1999, 247–248.

201
 FIRKÁK V

ezáltal olyan adminisztrációs tapasztalatra és előképzettségre tett szert, ami képessé tette a
hasonló, lovagrednek fenntartott feladatok ellátására is. Ezzel az előképzettséggel a
provinciákban a városi elit rendelkezett,4 és nem elhanyagolható az sem, hogy az ordo
decurionumból kiemelt személyek révén a helyi társadalom által elfogadott, tisztelt személyek
kerültek be a birodalmi közigazgatásba. Mivel a lovagrendbe kerülő személyek egy jelentős
része sosem lépett állami szolgálatba, hanem gyakorlatilag ugyanúgy élt a provinciában, mint
egy decurio, a birodalmi kormányzat könnyebben nevezhetett ki lovagokat a municipális
arisztokráciából,5 mivel a kinevezés tényén kívül a friss lovagoknak hosszabb távú ambíciói
nem voltak. Mindemellett természetesen megtörtént, hogy a decuriókból lett lovagok is végig
járták a militia equestrist, bár jellemzően ez a provinciális réteg 35–45 éves kora között jutott
el ezekig a tisztségekig, szemben a „hagyományos” 26–30 éves korosztállyal.6 Az, hogy a
municipális arisztokráciából verbuvált lovagok nagy része bizonyosan megrekedt a városi
feladatkörökben, elég jól szemléltethető az alábbi számadatokkal: a municipiumi
ügyintézésben dolgozók száma megközelítőleg 100 000 decurio, pár tízezer lovag és 600
senator. Ugyanakkor pl. Kr.u. 140-160 között a betölthető lovagrendi tisztségek száma a
birodalomban mindössze 590 tisztség, ami a militia equestrishez tartozik, 110 procuratori
hivatal, valamint a néhány magas rangú praefectura.7 A pár tízezer fő és a betölthető
tisztségek közötti különbségből következik, hogy nem nyílt lehetősége minden municipális
lovagnak a cursus honorum végigjárására. Ezt a problémát Artemidóros egészen
egyértelműen meg is fogalmazta, amikor saját korának társadalmi helyzetével kapcsolatban
kritikaként megjegyezte, hogy a lovagrendieknek nincs lehetősége a militia equestrist
végigjárni, mert egyszerűen nem áll rendelkezésre kellő számú betölthető pozíció.8
A sine cura tribunatus lehetősége azért merül fel, mert párhuzamként említhető a praefectus
fabrum tisztséggel kapcsolatos gyakorlat. Nem egyedi eset, hogy municipális karriert befutó
lovagok tisztségsorában csúcspozícióként a praefectus fabrum jelenik meg. Ezekben az
esetekben ezt mintegy jutalomként kapták, jelképes hivatalként, ami kiemelte őket a decuriók
sorából, ekkor sine cura hivatalokról beszélünk.9 Ez a gyakorlat Pannoniában is tetten érhető,

4
DEVIJVER 1999, 243. A leggyakoribb városi tisztségek, amik elősegítették a lovagrendi kinevezést a iudex
selectus, scriba quaestorius, scriba aedilicius, scriba tribunicius.
5
IJSEWIJN 1984, 43.
6
DEVIJVER 1999, 243.
7
ALFÖLDY 1981, 179.
8
Oneirokritika 4.28. „…ἱππικὸς ἀνὴρ στρατείαν αἰτιῶν παρὰ τοῦ βασιλέως…”
9
DOBSON 1993. 221. Erre a sine cura hivatalra természetesen nem csak a municipális hivatalnokok esetén van
esély, de egy aktív katonai karrierben betöltött praefectus fabrum tisztség nagyobb valószínűséggel jelentett
ténylegesen betöltött hivatalt.

202
 FIRKÁK V

7 olyan felirat10 maradt fenn, ahol egy municipális karrier végén találjuk a praefectus fabrum
rang adományozását. A 7 felirat területi eloszlása igen aránytalan, mindössze egy található
Pannonia Inferiorban (Sirmium), de még a maradék 6 felirat eloszlása is egyoldalú, 1 felirat
került elő Carnuntumból, 5 pedig Poetovióból. Ezek a települések mind a legkorábbi római
megtelepedés helyszínei közé sorolhatók,11 a feliratok keltezése a Kr. u. 2. század, több
esetben a 2. század első fele. Ez azt a tendenciát rajzolja ki, hogy elsősorban a hódítás utáni
berendezkedés időszakában volt gyakori a municipális elit kiemelkedő tagjait praefectus
fabrum tisztséggel jutalmazni. A pannoniai példák között találhatunk bennszülött, törzsi
előkelő felmenőkkel rendelkező személyt,12 illetve három Valerius13 személyében
Poetovióban italiai, betelepült családok tagjait.14 A 7 felirat alapján a praefectus fabrum
tisztséggel kapcsolatban azt állapíthatjuk meg, hogy az adott település előkelő, gazdag
személyei közül kapták meg ezt a kitüntető hivatalt, ténylegesen a lovagrendbe emelkedés
kifejezésére, így elfogadhatjuk ezeknek sine cura létezését. Ez alapján merül fel a kérdés,
hogy a municipális elit által viselt tribunus militum tisztségre is tekinthetünk-e hasonló
funkcióban, hiszen a municipális lovagok elismerése ez utóbbi címmel szintén nem példa
nélküli.15

Pannoniából 26 olyan lovagrendi tribunus felirata maradt fenn,16 akik bizonyíthatóan

Pannoniában tevékenykedtek, vagyis ahol vagy ők a felirat állíttatói, vagy ők a megemlített
elhunytak. Ebből a 26 feliratból 20 darab17 a tribunus tisztségen kívül semmilyen másikat
nem említ meg, viszont ezekben az esetekben nincs okunk kételkedni a tényleges katonai
funkcióban, és abban, hogy az adott személyeknek semmilyen kötődése nem volt a
municipiumok igazgatásához. Ez eltérő módon bizonyítható a feliratok esetében, van egy
nagyobb csoport, jellemzően fogadalmi oltárok, ahol az állíttató tribunus pontosan

10
CIL 03, 03685; CIL 03, 04111; AE 1986, 0568; CIL 03, 04028; HD 068770; CIL 03, 04038.
11
SZABÓ–BORHY 2015. 101.
12
Titus Flavius Severus Gogaenus felirata (CIL 03, 03685; CIL 03, 10249) Sirmium territoriumán került elő, a
colonia megalapítása után nem sokkal készülhetett (SZABÓ 2003, 156.). A Titus Flavius praenomen és
gentilicium arra enged következtetni, hogy a város territoriumát érintő, Hadrianus uralkodása alatt történt
polgárjog adományozás (BARKÓCZI 1964, 285.) során válhatott római polgárrá vagy ő, vagy valamelyik őse.
Cognomene minden bizonnyal nem római, a territoriumon lakó cornocates törzs előkelő családjának lehetett
leszármazottja (SZABÓ 2003. 162.).
13
CIL 03, 04028; HD 068770; CIL 03, 04038.
14
BARKÓCZI 1964. 263.
15
ALFÖLDY 2000, 57.
16
CIL 03, 10479; CIL 03, 10425; CIL 03, 03568; CIL 03, 03434; CIL 03, 03455; CIL 03, 03631; CIL 03,
03632; AE 2001, 1691; AE 1948, 00086; CIL 03, 03426; CIL 03, 10208; CIL 03, 03268; AE 1974, 0535;
CIL 03, 10305; CIL 03, 10329; CIL 03, 11038; AE 2002, 1150; HD073699; HD061066; CIL 03, 11137; AE
1992, 1431; CIL 03, 11025; CIL 03, 15188; CIL 03, 04038; CIL 03, 04560; CIL 03, 04558.
17
Ebből a húszból 2 feliraton feltehetően ugyanaz a személy szerepel (CIL 03, 03631 és CIL 03, 03632).

203
 FIRKÁK V

megnevezte a csapatot, ahol szolgált.18 A másik csoportba bizonyos bőbeszédűbb feliratok

tartoznak, ahol a részletesen bemutatott életút alapján sejthetjük, hogy biztosan nem a
pannoniai municipális elitből felemelkedett tribunus szerepel a sírkövön.19 A 26-ból két
esetben a tribunuson kívül más katonai tisztséget is megnevez a felirat, ezekben az esetekben
sem valószínű a sine cura hivatal, hiszen aktív katonai karrier szerepel ezeken a feliratokon.
A maradék négy felirat esetében merült fel a sine cura hivatal lehetősége, mert ezekben az
esetekben civil karrier mellett jelent meg a tribunatus.
Az első a négy részletesen bemutatásra kerülő tribunus közül Marcus Ulpius.20 Az általa
viselt név annyira elterjedt Pannoniában, hogy családi kapcsolataira következtetni nem lehet,
a felirat pedig csak az azonos praenoment viselő apát említi meg. Marcus Ulpius Mursában
decurio volt, Aquincumban pedig duumvir, ez alapján talán az utóbbi városban játszott
nagyobb szerepet a város mindennapi életében. A család gazdagságára vonatkozóan a felirat
elég kézzelfogható adatot szolgáltat. A templom felállítására már az apa is 10 000 sestertiust
szánt, fia ezt az összeget még további 30 000 sestertiusszal megtoldotta.21 Az a tény, hogy két
város is decurióinak sorába választotta Marcus Ulpiust, indokolható egyrészt az előbb
bizonyított nagy vagyonnal, másrészt a sacerdosként elért politikai befolyásával.

18
Jellegüket tekintve az alábbi sémának megfelelő feliratok ezek, mint például CIL 03, 0363. Apollini con/
servatori C(aius) / Cal(visius) Faustinia / nus trib(unus) mil(itum) / leg(ionis) IIII Fl(aviae) / v(otum) s(ovit)
l(ibens) m(erito).
19
Ilyen pl. Caius Valerius Papirianus esete, aki katonai feladatokat látott el Pannoniában, eközben halt meg a
provinciában. A felirat pontosan megadja származási helyét is, így bizonyosan nem a helyi municipális elit
tagja. AE 2001, 1691. D(is) M(anibus) C(aio) Val(erio) Papirian[o] trib(uno) leg(ionis) II Ad(iutricis) /
urbe Pal(a)estina genitum [m]e / militiae res / transtulit huc sper[antem] tamd[i]uq(ue) / tribunus insont[i]
mu[lieri? s]o/lvi duo pignora [cara? ---]/tiqui sume ac be[ne] vive [---] / C(aius) Valeri Turbo et L[---]us
fil(ii) eius eq(uites) R(omani) // Πατρὶς ἐμοὶ Συρίης δάπεδον / πόλεως Καπετωλιάδαο / κεῖμε δ' ἐν Πα[ί]οσι
κενὸν ὄρ /γανον ἀνθρώποισι λεγεῶνος ἀρχηγὸς γεγονὼς/ ᾧ τοὔνομα Παπειριανὸς ὑπάρχει / υἱοὶ ἱππικοὶ β
πατρὶ χρηστῷ. Másik példaként Lucius Cossutius Costát érdemes megemlíteni, aki a Sabatina tribushoz
tartozott. Ebbe a tribusba pannoniai város lakóit nem sorolták (KUBITSCHEK 1972, 225–229), ebből
következik, hogy nem egy helyi provinciális karrier csúcsán kapta meg kitüntető címnek a tribunus
militumot, a municipális igazgatásban való részvétele kizárható. AE 2002, 1150. L(ucius) Cossutius / L(uci)
f(ilius) Sab(atina) Costa / trib(unus) mil(itum) / leg(ionis) XV Apol(linaris).
20
CIL 03, 10305. [Templum et statu]am Geni civib(us) R(omanis) / [consistentib(us) terri]t(orii)
Vetuss(alinensium) quae M(arcus) Ulp(ius) / [--- datis ex tes]t(amento) HS X(decem milibus) n(ummum)
fieri iusserat / [M(arcus) Ulpius --- IIvir?] m(unicipii) Aq(uincensium) d(ecurio) col(oniae) Murs(ensium)
sacerd(os) / [prov(inciae) Pann(oniae) infer(ioris) trib(unus) l]eg(ionis) XII Fulm(inatae) in memoriam /
[patris loco publico te]rritori(i) ex HS XXXX (quadraginta milibus) n(ummum) fec(it)
21
A felirat az építési költséget 40 000 sestertiusban határozta meg, de nem kötötte ki egyértelműen, hogy
ebben benne foglaltatik-e az apa által felajánlott 10 000 sestertius is. Véleményem szerint igen, a szöveg
alapján valószínűbb, hogy az építkezés összértéke volt 40 000 sestertius, egyébként Marcus Ulpius kiemelte
volna, hogy az apja által ajánlott összegen felül áldozott ennyit az építtetésre.

204
 FIRKÁK V

Lucius Octavius Faustinianus esetében egy elég részletes cursus honorumot

rekonstruálhatunk.22 Azon kevés municipális tisztségviselő közé tartozott, akik a lovagrendi
cursus honorum katonai állomásaiból is betöltöttek néhányat civil feladatkörük mellett, volt
praefectus alae, majd tribunus militum. L. Octavius Carnuntum és Savaria decuriói tisztét is
betöltötte, ez sacerdos provinciae minőségében nem egyedi eset.23 Ez alapján feltehetően
katonai tisztségeiből adódóan a leszerelés után Carnuntumban telepedhetett le, papi tisztsége
pedig Savariához kötötte.
Vele ellentétben Caius Valerius Tettius Fuscus egy teljes decuriói cursus honorumot futott be,
aminek végén elnyerte a lovagi rangot. Municipális tisztségeinek felsorolása egy ponton eltér
a szokásos felsorolásoktól. A praefectus fabrum tisztség feltüntetése nem a municipális
hivatalok után következik, hanem az aedilis és duumvir iure dicundo között. Ez alapján
tisztségeit talán a betöltésük időrendjében sorolták fel a feliraton. A tisztségsor alapján úgy
tűnik, a duumvir kinevezés csak arra volt hivatott, hogy kitöltse azt az időt, ami a két
lovagrendi tisztség között hiátusként keletkezett, pl. megüresedett tribunusi pozíció híján.
Ebből a sorból valamennyire ugyan kilóg Publienus Proculus,24 hiszen tribunusi tisztsége
mellett sacerdos és flamen volt, városi hivatalt nem viselt, de papi tisztségei révén a civil
igazgatási szférához tartozókhoz hasonlóként tekinthetünk rá.

Mindemellett meg kell jegyezni, hogy birodalmi viszonylatban sem volt ritka, hogy a
provinciákban szolgáló tribunusokat a municipális elit soraiból nevezték ki. Ennek technikai
oka, hogy a tisztséggel járó feladatkör sokkal inkább volt adminisztratív jellegű, mintsem
katonai, a városvezetésben szerzett tapasztalat tehát elegendő volt a feladatok ellátására.
Ráadásul a tribunusi kinevezés egyszersmind kitüntetés is volt, mint a lovagrendhez tartozás
elismerése, ezért azok a lovagok is törekedtek rá. akiknek egyébként katonai ambíciói nem
voltak.25 Ez a tendencia azonban továbbra sem ad választ a hivatal sine cura minőségére

22
AE 1992, 1431. Genium / pro sal(ute) Imp(eratoris) [[[Caes(aris) M(arci) Aur(eli)]]] / [[[Antonini P(ii)
F(elicis) Augusti]]] / [L(ucius) O]ct(avius) M(arci) f(ilius) Faustinianus / [d]ec(urio) c(oloniae) C(laudiae)
A(ugustae) S(avariae) et c(oloniae) S(eptimiae) A(ureliae) A(ntoninianae) K(arnunti) eq(uo) /[p]ub[l(ico)]
sacerdotalis / p(rovinciae) P(annoniae) s(uperioris) trib(unus) mil(itum) leg(ionis) / XIII g(eminae)
Ant(oninianae) trib(unus) / coh(ortis) II Mattiacor(um) / |(miliariae) eq(uitatae) praef(ectus) alae / I
Sept(imiae) Suror(um) |(miliariae) /[c]oll(egio) fabr(um) Karn(untensium) d(onum) d(edit) // Ded(icatum)
Imp(eratore) [[An[tonino Aug(usto)]]] / II et Sacerdote co(n)s(ulibus) / X Kal(endas) Sept(embres) / agente
praef(ecto) T(ito) Ael(io) Constante / magg(istris) coll(egii) / Ael(io) Herculano et Ulp(io) Marc[el]/lino
23
V.ö. CIL 03, 04170. ------] / [dec(urio) c(oloniae) C(laudiae)] S(avariae) dec(urio) / [col(oniae)
Sept(imiae)] Karn(unti) / [equo p]ublic(o) / [sac(erdos) ar]ae Augg(ustorum) / [provinc]iae P(annoniae)
s(uperioris)
24
HD073699. [--- Pu]blien(us) / [- fil(ius) --- Pr]oculus / [---] sac(erdos) flam(en) / [--- tr(ibunus) mi]l(itum)
leg(ionis) II Ad(iutricis) / [------] / [---] imp(ensa) s[ua ---]
25
DEVIJVER 1999, 242. és 248. IJSEWIJN 1984, 42.

205
 FIRKÁK V

vonatkozóan. Ennek fényében, elemezve a négy konkrét esetet, az alábbiakat állapíthatjuk

meg. Lucius Octavius Faustinianus esetében, mivel a militia equestris más tisztségét is
betöltötte, elég kis eséllyel számolhatunk sine cura hivatallal, hiszen ilyen fajta kiemelésére a
decuriók közül esetében nem volt szükség, azt a praefectus alae tisztséggel már elérte, sőt e
tisztségéből és a tribunus cohortis kinevezésből következik, hogy tényleges katonai
szolgálatban is állt. Caius Valerius Tettius Fuscus esete annyiban hasonló, hogy bár ő a
konkrét katonai feladatköröket jelentő tisztségeket nem viselte, a tribunatus előtt már
megkapta a praefectus fabrum kinevezést, mint egyértelmű jelzését lovagrendhez
tartozásának. Ennek ellenére, mint a hálából állított szobor mutatja, nem volt elég számára a
praefectusi kinevezés, hanem elsődleges célja a tribunatus elérése lehetett.26 Szintén
kétkedéssel kell fordulnunk a sine cura hivatal ténye felé Caius Valerius esetében is, hiszen
egyrészt nem szolgálhatott a decuriók közül való kiemelkedésre a tisztség Caius Valerius
esetében, mert az már korábban megtörtént, másrészt a szoborállítás további karrier
ambíciókra enged következtetni, amihez viszont a feladatok tényleges ellátására volt szükség.
Marcus Ulpius a tribunatus mellett municipális és papi feladatköröket töltött be. Ez nem zárná
ki a sine cura hivatal lehetőségét, ugyanakkor a pontosan megnevezett legio inkább a
feladatkör tényleges betöltését sugallja. Ezek alapján az egyetlen eset, amikor tényleg
számolhatunk a sine cura tribunatus lehetőségével, az Publienus Proculus életpályája. Papi
tisztségei mellett egyedül a tribunus militum kinevezést jelölte meg, így ebben az esetben
felmerülhet, hogy erre csak a lovagrendiség jelzése miatt volt szüksége, valamint a
városigazgatási funkciók hiánya alapján nem lehetünk biztosak abban, hogy a tribunatushoz
szükséges adminisztratív gyakorlattal rendelkezett-e.

A példák alapján is kirajzolódott az a kép, hogy a sine cura tribunatust szinte soha nem
jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, sőt, az esetek nagy részében el is vethetjük a
lehetőségét. Főleg a feladatkör természete miatt,27 hiszen a municipális közigazgatásban való
részvétel elvileg képessé tette a tribunus militum kinevezéssel járó feladatok ellátására a
kérdéses személyeket. A katonai tisztségsor, a militia equestris hiánya miatt viszont
felmerülhet a sine cura hivatal lehetősége, hiszen abban a környezetben, ahol a cursus
honorumot teljesítőknek sem jut sokszor betölthető tisztség, municipális hivatalnokokkal
feltölteni azt a kevés pozíciót is, ami adott, kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy
ténylegesen betöltött hivatalokról beszélhetünk-e ezekben az esetekben. Mindemellett

26
Erre a kőemlék díszítése is utal, részletesen bemutatva: DEVIJVER 1992 és ŠAŠEL-KOS 2014.
27
DOBSON 1993, 218. DEVIJVER 1999, 242. IJSEWIJN 1984, 42.

206
 FIRKÁK V

bizonyos esetekben figyelembe kell venni a fordított lehetőséget is, ahol egy sikeres lovagi
katonai pálya végén az adott város elismerése jeléül és pénzügyi támogatás reményében a
municipium vezetői közé választja a lovagrendi személyt. 28 A pannoniai példák esetében
azonban teljes lovagrendi cursus hononrum nem szerepelt, így ezt a lehetőséget pusztán elvi
síkon érdemes számításba venni.

28
BIRLEY 1988, 151.

207
 FIRKÁK V

BIBLIOGRÁFIA

Források, feliratgyűjtemények

Oneirokritika
Artemidóros Daldianos: Oneirokritika.
URL: https://archive.org/details/oneirocritica01arte
AE
L’Anneé Épigraphique. Paris.
CIL
Corpus Inscriptionum Latinarum. Berolini.
HD
Epigraphic Database Heidelberg
URL: https://edh-www.adw.uni-heidelberg.de/home

Szakirodalom

ALFÖLDY, GÉZA
1981 Die Stellung der Ritter in der Führungsschicht des Imperium Romanum. Chiron 11, 169–215.
ALFÖLDY, GÉZA
2000 Epigraphica Pannonica II. Inschriften aus der niederpannonischen Limeszone zwischen Matrica
und Intercisa. SpecNov, pars prima 16, 47–70.
ALFÖLDY, GÉZA
2012 La struttura sociale dell’ impero romano (età altoimperiale). In: Friggeri, R.–Granino Cecere, M.
G.–Gregori, G. L. (a cura di): Terme di Diocleziano. La collezione epigrafica. Milano, 278–293.
BARKÓCZI, LÁSZLÓ
1964 The population of Pannonia from Marcus Aurelius to Diocletian. Acta Archaeologica Academiae
Scientiarum Hungaricae 16, 257–356.
BIRLEY, ERIC
1988 The Roman Army: Papers 1929–1986. Mavors Roman Army Researches 4. Amsterdam.
DEVIJVER, HUBERT
1992 The Monument of an Equestrian Officer (?) from Poetovio, Pannonia Superior. In: Devijver, H.:
The Equestrian Officers of the Roman Imperial Army. Mavors Roman Army Researches 9.
Stuttgart.

208
 FIRKÁK V

DEVIJVER, HUBERT
1999 Les relations sociales des chevaliers Romains. In: Demougin, S.–Devijver, H.–Raepsaet-Charlier,
M.-Th. (Szerk.): L’ordre équestre. Histoire d’une aristocratie (IIe siècle av. J.-C. – IIIe siècle ap.
J.-C.). Actes du colloque, Bruxelles-Leuven, 5-7 Octobre 1995. Collection de l’École Française de
Rome 257. Rome, 237–269.
DOBSON, BRIAN
1993 The Praefectus Fabrum in the Early Principate. In. Breeze, D. J.–Dobson, B.: Roman Officers and
Frontiers. Mavors. Roman Army Researches 10. Stuttgart, 218–241.
IJSEWIJN, ELS
1984 Gli ordines decurionum come base di reclutamento delle militiae equestres sotto il Principato.
Bulletin de l’Institut Historique Belge de Rome 53–54, 41–63.
KUBITSCHEK, J. WILHELM
1972 Imperium Romanum tributim discriptum. Roma, 1972.
ŠAŠEL-KOS, MARIJETA
2014 Poetovio before the Marcomannic Wars: from Legionary Camp to Colonia Ulpia. In: Piso, I.–
Varga, R. (Hrsg.): Trajan und seine Städte. Colloquium Cluj-Napoca, 29. September – 2. Oktober
2013. Cluj-Npoca, 2014. 139-165.
SZABÓ MIKLÓS–BORHY LÁSZLÓ
2015 Magyarország története az ókorban: Kelták és rómaiak. Bibliotheca Archaeologica. Budapest.
SZABÓ EDIT
2003 A pannoniai városok igazgatása. Urbanizáció, önkormányzat és városi elit a Kr.u. 1-3. században a
feliratok tükrében. Doktori Értekezés. Debreceni Egyetem. (Kézirat.) Debrecen.

209
 FIRKÁK V

MELINDA SZABÓ

THE TRIBUNE, WHO WAS NOT A SOLDIER.

EQUESTRIAN TRIBUNES IN SINE CURA OFFICES IN PANNONIA
(Summary)

The sine cura offices were not rare in municipal context. Some members of the municipal elite got offices just to
became an equestrian without any functions. The mostly used position in these cases was the praefectus fabrum.
In the method of the designation for equestrian roles during the process the three main components were the
followings: first, the person in the role of ab epistulis, second, the applicant’s references, and finally in the
provinces the governor also could have a role in this process. Becoming an equestrian officer in the provinces
was easier for those, who played a role in the municipal or colonial administration before, because they were
already treated to the tasks like they would have after. But the most of these decurio-equites were never be able
to have any role in imperial administration. They stayed at the town where they lived before and they had the
same duty just like earlier. There were some exceptional case, of course, but mostly there was not enough
position to equestrians to fulfil, therefore most of them remained in a lower duty forever. There is no doubt about
the existence of the sine cura offices in the case of the praefecti fabrum. In Pannonia, this phenomenon appears
in the 2d century A.D.
From Pannonia 26 inscriptions have survived with the mention of tribuni who took their role in this province. 4
of this 26 epigraphs could refer sine cura offices. In these cases together with the function of a tribunus, the
mentioned person had only municipal carrier. Marcus Ulpius was decurio at Mursa and duumvir at Aquincum.
Lucius Octavius Faustinianus was decurio at Carnuntum and Savaria and at the same time he was sacerdos
provinciae. He acted the part of praefectus alae, though a position of the equestrian cursus honorum. Caius
Valerius Tettius Fuscus had the full career of a decurio, and at the end he reached the membership of the ordo
equester. The case of Publienus Proculus is a bit different. He was sacerdos and flamen beside the tribunus
militum, he was not member in the ordo decurionum. But as a priest we can count him similarly to the members
of civil administration.
It was usual to nominate the members of the municipal elite to the position of a tribunus. The case beside this
decision was their experience in administrational functions. At the same time the title of a tribunus was also a
distinction for those, who were members of the equestrian order. In the light of this we need to try to decide
whether was this four persons’ tribunate sine cura or not. Lucius Octavius Faustinianus had ghost of a chance of
being a sine cura tribunus, because he had other military positions, too. The case of Caius Valerius Tettius
Fuscus is similar to his. Caius Valerius had another equestrian position before getting the tribunate, so it could
not be just a distinction without functions. Marcus Ulpius had role in the municipal administration and he was
also a priest. After that, it could be a possibility to count him as a tribunus sine cura, but in his inscription the
legion where he acted is also written. That could mean to us that he had a real role as a tribune. Finally,
Publienus Proculus had various functions as a priest. Except these offices he had just the place of a tribunus
militum. It could mean that he had the role just as a distinction of being a (new) member of the equestrian order.
Concluding these examples we can establish that Publienus Pruculus is the only person in Pannonia who
probably was a tribune sine cura. As we have seen, it is not easy to decide whether a tribunus had a sine cura or
a real office. The point, we can make allowance for is the fact, that in the equestrian career scheme there were
not enough place for all the aspirants. It follows that in the cases where there were not any other equestrian
offices in one’s career the tribunate could be just a distinction, a sine cura office.

210