Szegedi Tudományegyetem

Gyakori fizioterápiás kezelési módszerek elméleti és gyakorlati

ismeretei, klinikai alkalmazásának lehetőségei

Szerkesztette:
Koncsek Krisztina
(e-mail: koncsek@etszk.u-szeged.hu)

Szerzők:
Aranyné Molnár Tímea
Gelányi László
Koncsek Krisztina
Korom Andrea
Monek Bernadett
Nagy Edit, Dr.
Nagy Kata
Pósa Gabriella
Rázsó Katalin
Róka Erika
Szilágyi Levente
Szíver Edit

Lektorálta:
Dr. med. habil. Bajory Zoltán
Dr. Domján Andrea
Prof. Dr. Horváth Gyöngyi Ph.D., D.Sc.
Dr. Jakab Katalin PhD
Prof. Dr. Kovács Attila Ph.D.

Szeged, 2015.
 A tananyag az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával
készült, a TÁMOP-4.1.1.C-13/1/KONV-2014-0001 azonosítószámú, „Az élettudományi-
klinikai felsőoktatás gyakorlatorientált és hallgatóbarát korszerűsítése a vidéki képzőhelyek
nemzetközi versenyképességének erősítésére.” című projekt keretében.
A tananyag semmilyen formában nem árusítható!

Előszó
Tartalomjegyzék
I. Alapismeretek
1. Neurofiziológiai alapok, tények és kérdések az elektroterápia kapcsán
2. Fájdalom és elektroterápia
3. Alapfogalmak gyűjteménye

II. A leggyakoribb elektroterápiás kezelések elméleti és gyakorlati ismeretei

1. Az elektroterápiás és elektrofizikai energiákat felhasználó kezelések egyszerű
modellje
2. Az elektroterápiáról általában, elektroterápiás kezelés alapvető ismeretei
3. Kisfrekvenciás elektroterápia - Stabil galvánáram kezelés
4. Kisfrekvenciás elektroterápia - Diadinamikus áramok
5. Kisfrekvenciás elektroterápia – Iontoforézis
6. Kisfrekvenciás elektroterápia – Hidrogalvánkezelések
7. Kisfrekvenciás elektroterápia - TENS (Transzkután elektro – nervo stimuláció)
8. Izomstimuláció, elektrodiagnosztika
9. Középfrekvenciás elektroterápia – Interferencia kezelés
10. Indirekt elektroterápia – terápiás ultrahang
11. Tananyag elsajátítását ellenőrző feladatsor

III. Egyéb fizioterápiás kezelési lehetőségek, alternatív gyógyászat

1. Balneo- és hidroterápia
2. Hőterápia
3. Kezelési lehetőségek a fényterápiában - Helioterápia, polarizált fényterápia
4. Alternatív gyógyászat - Színterápia

IV. Kitekintő – Szemelvények a klinikai alkalmazás területekről

1. Fizioterápiás kezelési lehetőségek rheumatoid arthritisben
2. Elektroterápia alkalmazhatósága a neurológiában
3. Funkcionális elektrostimulációs készülék (FES) – EMG triggered, biofeedback
4. Nervus phrenicus elektromos stimulációja
5. Az inkontinencia diagnosztikájának és rehabilitációjának elektroterápiás
lehetőségei
 „Mikor egy alakot rajzolsz, fontold meg, hogy ki az,
hogy mi a célod vele, és azon igyekezz,
hogy a mű a szándékot és a célt tükrözze!”

Leonardo da Vinci

Előszó
A „Gyakori fizioterápiás kezelési módszerek elméleti- és gyakorlati ismeretei, klinikai
alkalmazásának lehetőségei” című elektronikus tananyag tervezésekor, tartalom-
meghatározásakor célul tűztük ki, hogy bemutassuk a mozgásterápián kívüli, gyakran
alkalmazott fizioterápiás módszereket, eljárásokat, azok elméleti alapjait valamint gyakorlati
vonatkozásait. Alapkövetelmény volt, hogy releváns- és naprakész irodalmakat használjunk
fel, valamint fontosnak gondoltuk, hogy a klinikai alkalmazás területeiről is kiemeljünk
egyet-egyet. Alapismeretek, a terápiák elméleti- és gyakorlati vonatkozásai, valamint
kitekintő a klinikai alkalmazás területeire. Ezek lettek a tananyag fő egységei is.

Az alapismeretek fejezet összefoglalóan, de mélységében megfelelő módon tárgyalja az egyes

kezelésekhez- illetve a hatásmechanizmusok megértéséhez szükséges fiziológiai-,
neurofiziológiai tanokat. Kiemelten a fájdalom élettanát, valamint az idegsérülések
patológiáját.

Az elektroterápia, a mozgásterápián túl az egyik leggyakrabban alkalmazott fizioterápiás

módszerek közé tartozik. Egyre modernebb- és korszerűbb technológiák segítségével valósul
meg, éppen ezért ezt tárgyaljuk a legrészletesebben. Ez a tananyag legnagyobb terjedelmű
egysége, pedig csak a leggyakrabban alkalmazott formákat mutatjuk be. Bár balneo- és
hidroterápia témában bővelkedhetünk kiválóbbnál kiválóbb szakirodalmakban, itt egy, a
gyógytornász-fizoterapeuta alapképzésben jól használható összefoglaló megírása volt a cél.
Magyar nyelven a hőterápia fejezet talán hiánypótlónak is nevezhető, mert ugyan gyakran
alkalmazott metódus a fizioterapeuta mindennapjaiban, a pontos hatásmechanizmusokról és
protokollokról kevés helyen olvashatunk. A színterápia fejezet, ahogy ez annak bevezetőjében
is olvasható, egy kis kitekintés az alternatív gyógyászat irányába. Ez nem evidenciákon
alapul, azonban ahhoz, hogy esetleg a jövőben azzá váljon, megismerhetővé kell tenni.

A klinikai alkalmazási területek igen szerteágazóak, ez is a fizioterápia egyre növekvő

szerepét igazolja. Részletes irodalmi áttekintést kaphatunk az inkontinencia-, a rheumatoid
arthritis- valamint a neurológia területeiről és igazán gyakorlatias bemutatást a funkcionális
izomstimuláció alkalmazásáról.
Elektronikus tananyag lévén, számos helyen képekkel, videókkal illusztráltuk a leírtakat,
valamint hasznos, szakmai szempontból helytálló web oldalakat is ajánlunk az olvasó
figyelmébe. Hallgatóbaráttá és tanulási segédanyaggá a fogalomjegyzék, a minta-feladatsor
valamint a minden fejezet végén megtalálható ellenőrző kérdések teszik.

A tananyagot lektoráló, szakmájukban igen elismert, neves szakemberek személye pedig -

akiknek ezúton is köszönjük lelkiismeretes, alapos munkájukat - reméljük garancia arra, hogy
egy színvonalas, hasznos és használható tananyagot sikerült készítenünk.

A szerzők, szerkesztő
Alapismeretek
I. 1. Neurofiziológiai alapok, tények és kérdések az elektroterápia kapcsán
(Dr. Nagy Edit)

I.1.1 Perifériás idegrendszer

A perifériás idegeken belül keverten jelennek meg afferens és efferens axonok. Az afferens
axonok a perifériás receptorok felől szállítanak információt a központi idegrendszer felé, míg
az efferens axonok a központi idegrendszer felől továbbítják az információt a periféria felé.
Afferens axon például a pszeudounipoláris érző idegsejt perifériás szára, amely különböző
szenzoros információkat szállít a gerincvelőbe. Efferens axon például a gerincvelő mellső
szarvi alfa motoneuron axonja, amely motoros impulzusokat szállít a vázizmokhoz a központi
idegrendszer felől. A szomatikus idegrendszer perifériás részéhez tartozik a perifériás ideg, a
neuromuszkuláris végkészülék, a szenzoros idegvégződés, és a Scwann sejtek alkotta
myelinhüvely. A perifériás idegben a szenzoros és motoros axonokon kívül vannak még
vegetatív rostok, melyek a gerincvelő oldalsó szarvából indulnak és az adott ganglionban
történő átkapcsolódás után érik el a célszervet.

I.1.2 A perifériás ideg szerkezete

A perifériás idegek párhuzamos axonkötegekből épülnek fel, melyeket három kötőszöveti

réteg vesz körül: endoneurinum, perineurinum és epineurinum. Az endoneurinum határolja el
az egyes axonokat egymástól, a perineurinum borítja az axonkötegeket, vagy faszcikulusokat,
és az epineurinum borítja a teljes idegtörzset. Az axonok nem maradnak ugyanabban a
faszcikulusban az ideg teljes lefutásában, ez segíthet a funkcionális károsodás
minimalizálásában részleges idegkárosodást követően. Ezek a kötőszövetek védik az
axonokat illetve a Schwann sejteket, támogatják a mozgáskor létrejövő mechanikai
változásokat. A kollagén és elasztikus rost tartalmuk meghatározzák a perifériás idegek
viszkoelasztikus tulajdonságait.

A mozgás elengedhetetlen a perifériás idegek funkcionális épségéhez. Mozgás hatására

optimalizálódik a vérkeringés az idegben és pozitivan hat az axonális transzport
folyamatokra, melyek lehetnek anterográd és retrográd irányúak. A retrográd axoplazmatikus
transzport kémiai anyagokat szállít az axonból és a perifériás szövetekből a sejttest felé, az
anterográd axoplazmatikus transzport szállítja az új szerkezeti és szignál elemeket a megfelelő
helyre a sejttest felől. Az idegen belül az egyes axonok elektromosan szigeteltek egymástól a
myelin hüvelyüknek és az endoneurinumnak köszönhetően. A myelin hüvelyt a Schwann

6
sejtek hozzák létre. A kis átmérőjű axonokat, amelyek osztoznak a Schwann sejteken
velőtlen, vagy csupasz rostoknak hívjuk, (igazából a részlegesen velőshüvelyes elnevezés
lenne a helyes kifejezés). Velőshüvelyes rostoknak hívjuk a nagy átmérőjű, myelin hüvellyel
teljesen körülvett rostokat. A velőshüvelyt létrehozó Schwann sejtek közötti területeket
Ranvier féle befűződéseknek nevezzük, ahol az axon csupasz, és lehetővé válik a
szaltatórikus ingerületvezetés, vagyis az akciós potenciálok gyors, ugrásszerű átterjedése az
egyik befűződésről a másikra.

A perifériás idegek kötőszövete támogatja a hosszváltozásokat a mozgások során. Ha a

vállat abdukáljuk 90°-ban, akkor a nervus mediánus megközelítőleg 10 cm-rel hosszabb, ha a
könyök és a csukló is extendálva van, mint ha a könyök és a csukló flexióban van (Dilley et al
2003). Ez a hosszváltozás sérülés nélkül csak úgy lehetséges, hogy nyugalmi állapotban az
axonok az endoneurinumban „felgyűrt” állapotban vannak. Ha az ideget nyújtjuk, előbb a
kötőszövetes elemek nyúlnak meg, melynek következtében az axonok kisimulnak és a
faszcikulusok elcsúsznak egymáshoz képest. Ha a nyújtást folytatjuk, az egész ideg elcsúszik
a környező képletekhez képest. Ha még tovább fokozódik a nyújtás és túllépi a kompenzáló
mechanizmusok kapacitását, akkor feszüléses stressz fejlődik ki az idegszövetben. Ha az
ideget rövidítjük, a folyamat fordított: előbb a feszüléses stressz oldódik, majd az ideg
elmozdul a környező képletekhez képest, aztán a viszkoelaszticitás áll helyre a kötőszövetben,
majd az axon „felgyűrődik”. További rövidülésnél az egész ideg „ráncolódhat”, mint például
a nervus medianus könyök flexió esetén. (Laurie Lundy Ekman Neuroscience Fundamentals
for Rehabilitation, 2007)

I.1.3 Motoros egység

Egy tipikus, átlagos izmot körülbelül száz motoneuron idegez be, amelyek sejttestei távol, a
gerincvelőben, vagy az agytörzs motoros magvaiban csoportosulnak. Minden egyes
gerincvelői mozgató neuron axonja az adott gerincvelői szegmentum ventrális gyökén
keresztül halad, majd folyamatosan kisebb ágakra oszlik, míg végül eléri a beidegzendő
izmot. Ahol szerteágazódik, és beidegez kb. 100-1000 izomrostot, amelyek szétszórtan
helyezkednek el az izomban. Minden izomrostot csak egy motoneuron csak egy helyen idegez
be, rendszerint a rost középpontja környékén. Az izomrostok összességét, amit egy
motoneuron idegez be, izom egységnek, a motoneuronnal együtt motoros egységnek
nevezzük. A test különböző részein nagymértékben változik, hogy egy motoros egység hány
izomrostot tartalmaz. A motoneuron és a vázizomrost közötti ingerület átvitelt a neuro-

7
muszkuláris végkészülék biztosítja. Az ingerület átvivő transzmitter az acetilkolin. (Kandel,
Schwartz, Jessell: Principles of Neural Science)

Egy alfa motoneuron és az általa beidegzett izomrostok összessége a motoros egység.

Amikor a motoneuron ingerületbe kerül, akkor adott motoneuronhoz tartozó összes axon
terminálban, neuromuszkuláris végkészülékben felszabadul az acetilkolin, és a motoros
egységhez tartozó összes izomrost kontrahálódik. A motoros egységek lassú, vagy gyors
kontrakcióra lehetnek képesek elektromos stimulus hatására. Az izomrostokat beidegző
motoneuron határozza meg az összehúzódási tulajdonságokat. A kisebb átmérőjű alfa
motoneuronok idegzik be a lassabb kontrakciójú izomrostokat, míg a nagyobb átmérőjű,
gyorsabban vezető alfa motoneuronok idegzik be a gyors összehúzódásra képes izomrostokat.

A poszturális és lassan kontrahálódó izmok rostjainak nagy többségét a lassú rángású

izomrostok teszik ki. Például a soleus izom zömében lassú rángású rostokból épül fel, és
tónusosan működik álláskor és fázisosan járáskor. A gastrocnemius izomnak több fázisos
rostja van, mint a soleusnak, fázisos kontrakciója erőteljes, gyors mozgást eredményez, mint
pl. a sprintelés.

A legtöbb mozgáskor a lassú rángású rostok aktiválódnak először, mivel a kis sejttestű, lassú
vezetésű alfa motoneuronok előbb depolarizálódnak, mint a nagy sejttestű gyors vezetésű
motoneuronok. A lassú rángású izomrostok fenntartják kontrakciójukat a gyorsabb
mozgásokkor is amikor a gyors rángású rostok is aktiválódnak. Ezt az aktiválódási
(bekapcsolódási) sorrendet nevezzük Hennemann féle méret elvnek.

A motoros egységek csoportosíthatók aszerint is, hogy egy axon hány izomrostot idegez be.
Eszerint megkülönböztetünk durva és finom motoros egységeket. Például az emberi
gastrocnemius izomban megközelítőleg 2000 izomrostot idegez be egy axon, míg az oldalsó
külső szemizmok esetén átlagosan 2.5 izomrost tartozik egy axonhoz, mivel a szemmozgások
igen precíz, finom működést igényelnek. (Shall et al. 2003)

I.1.4. 1. A vázizomzat szerkezete és működése

A vázizomzat tovább bontható párhuzamos faszcikulus kötegekre, azok pedig több magvú
sejtekből, úgynevezett izomrostok kötegeiből épülnek fel. Egy emlős izomrost 50-100
mikrométer átmérőjű és kb. 2-6 cm hosszú. Így egy tipikus izom párhuzamosan, illetve
hosszabb izmok esetén sorosan elrendezett, független kontraktilis elemek százaiból, ezreiből
vagy akár millióiból épül fel. Az idegrendszer fő feladata, hogy szimultán kontrollálja ezeket

8
az elemeket minden izomban, hogy a megfelelő feszülés alakuljon ki a kívánt mozgás
végrehajtása érdekében.

A vázizomzat kontraktilis és elasztikus szövetféleség. Az izom sejtek plazma membránját

sarcolemmának hívjuk, melynek izomszövetbe terjedő nyúlványait nevezzük T (Transverz)
tubulusoknak. A T tubulusok közelében helyezkedik el a sarcoplazmatikus retikulum,
amelyben a Ca++ ionok tárolására alkalmas tömlők sora található. Amikor az acetilkolin
(ACh) az alsó motoneuronból jövő inger hatására felszabadul, majd a sarcolemma
receptoraihoz kötődik, akkor a sarcolemma depolarizálódik elindítva a T tubulusok
depolarizációját. Az elektromos potenciálban létrejött változás kiváltja a Ca++ ionok
felszabadulását a sarcoplazmatikus retikulum tároló tömlőiből. A Ca++ ionok az izomrostokon
belüli receptorokhoz kötődnek és elindítják az izom kontrakció mechanizmusát.

Az egyes izomrostok a hossztengellyel párhuzamosan elhelyezkedő miofibrillumokból

épülnek fel. A miofibrillumok proteinekből állnak, amelyek az izomrostok elemi, funkcionális
egységeibe, a szarkomerekbe rendeződnek. A szakromerek kétféle proteinből épülnek fel:
szerkezeti és kontraktilis fehérjékből. A szarkomer szerkezeti vázát adó fehérjék közé
soroljuk a Z vonalat, M vonalat és a titint. A Z vonal egy fibrózus képlet a szarkomer két
végén, az M vonal horgonyozza le a kontraktilis fehérjéket a szarkomer közepén. A titin
nagy elasztikus fehérje, amely az M vonalat és a Z vonalat kapcsolja össze, ezáltal fenntartja a
miozin relatív pozicióját az aktinhoz képest és megakadályozza nyújtáskor a szarkomer
„széthúzását”, a miozin orientációjának elvesztést, amikor az átfedés megszűnik.
Viszkoelasztikus tulajdonságaiból adódóan hozzájárul az izomtónus nem neurális
komponenseihez, és a stiffnesshez.

http://apbrwww5.apsu.edu/thompsonj/Anatomy%20&%20Physiology/2010/2010%20Exam%
20Reviews/Exam%203%20Review/CH%2009%20Sarcomere%20Composition.htm

A miozin, aktin, tropomiozin és troponin fehérjék az izom kontrakcióban játszanak

szerepet. A miozin a szakromer centrális régiójában elhelyezkedő vastag filamentum, a
miozinmolekula középső része kapcsolódik az M vonalhoz. A miozin fejek a molekula
speciális nyúlványai, melyek képesek kapcsolódni a vékony filamentum, az aktin
kötőhelyeihez, létrehozva a kereszthidakat. Az aktin filamentumok a Z vonalakhoz rögzülnek
a szarkomer két végén.

Nyugalomban lévő izomban a legtöbb aktinon lévő kötőhelyet részben betakarja a

tropomiozin, megakadályozva a miozin fejek kapcsolódását az aktin kötőhelyeihez. Egy kis

9
fehérje a troponin tartja fenn a tropomiozin blokkoló hatását az aktinon. Kontrakció esetén, a
Ca++ ion hozzákötődik a troponinhoz, annak szerkezeti alakváltozását okozva. A troponin
alakváltozása elhúzza a tropomiozin komplexet az aktintól, feltárva ezzel a kötőhelyeket, és
lehetővé teszi a miozin aktinhoz kötődését és a kereszthidak kialakulását.

I.1.4.2. Az izom kontrakció mechanizmusa – a csúszó filamentum hipotézis

A vékony és vastag filamentumok (aktin és miozin) alkotják az izom összehúzódó

szerkezetét.

Az izom kontrakció úgy jön létre, hogy az aktin relatíve elcsúszik a miozinhoz képest. Az
elcsúszást a Ca++ ionok troponinhoz kötődése indítja be, azáltal, hogy a tropomiozin molekula
konfigurációja megváltozásával és elmozdulásával feltárulnak az aktin kötőhelyei, így
lehetővé válik, hogy a miozin fejek hozzákapcsolódjanak az aktív aktin kötőhelyekhez. Az
így létrejött kapcsolatot nevezzük kereszthídnak. Majd a miozin fej elmozdul, magával húzva
az aktint a szarkomer középpontja felé. Az ATP molekula a keresztkapcsolat bontásához
szükséges, ezáltal lehetővé téve, hogy a miozin fej újabb aktin kötőhelyhez kapcsolódjon. A
miozin fejek tartalmazzák az adenozin-trifoszfatáz enzimet, amely az ATP kémiai energiáját
mechanikai energiává alakítja, mely a miozin fej „felemelkedő” helyzetében nyilvánul meg.
Ez az eltárolt mechanikai energia csak akkor tud felszabadulni, ha a miozin fej
hozzákapcsolódott a szomszédos vékony filamentum kötőhelyéhez. A kötésben résztvevő fej,
vagy kereszthíd aztán úgy viselkedik, mint egy evezőlapát, longitudinálisan behúzza a vékony
filamentumot, úgy, hogy az átfedési zóna növekszik a vékony és vastag filamentum között.
Ezt a fázist szokás erőcsapásnak (power stroke) is nevezni, miközben a miozin fej elrotálódik.
A csúszó mozgást követően a feszülés lecsökken a kereszthídon, a mizon fej leválása az
aktinról aktív folyamat, az ATP hidrolíziséből nyert energiát használja, a leválást követően az
a mizon fej újra felveszi a felemelkedett helyzetét, készen állva az újabb aktin kötőhelyhez
való kapcsolódásra. A kapcsolódás, rotáció és leválás ciklikus folyamata ezért mindaddig
végbemegy, amíg Ca ionok és az ATP molekulák elegendő mennyiségben jelen vannak a
sejtben. A halált követően beálló izommerevség (hullamerevség) a kereszthidak miatt alakul
ki, amelyek ATP hiányában már nem tudnak leválni. (Kandel, Schwartz, Jessell: Principles
of Neural Science)

Az izomban található nem kontraktilis elemek biztosítják az izomzat stabilitását.

Az izomrost számos olyan elasztikus, nem-kontraktilis elemet tartalmaz, melyek stabilitást és

hatékony erőtovábbítást tesznek lehetővé a kontraktilis elemek számára. Az egyik ilyen
10
nagyon vékony és elasztikus filamentum a konnektin, amely a vastag filamentumok végéről
ered és a Z lemezhez köti azokat a szarkomer két szélén. A konnektinek egy összefüggő
elasztikus rendszert képeznek a teljes izomrost hossza mentén, továbbá megtartják a vastag és
vékony kontraktilis filamentumok egymáshoz képesti viszonyát, amikor az izmot megnyújtják
és az átfedési zóna megszűnik a vékony és vastag filamentumok között. A nem-kontraktilis
elemeknek szerepe van az izom feszesség (stiffness) mértékében is, így hozzátartozik az izom
tónus nem-neurális komponenseihez. A normál, nyugalmi izomtónushoz hozzájárul a
nyugalmi állapotban is fellelhető gyenge kereszthidak megléte (intrinsic stiffness) és a
titinhez köthető passzív stiffness. A titin az izom másik fontos szerkezeti fehérjéje.

Az összehúzódó izomban a feszülés (erőkifejtés mértéke) mértéke a szarkomer hosszától

függ. Az optimális szarkomer hossz esetén van maximális feszülés, ha ennél rövidebb vagy
hosszabb a szarkomer, akkor az aktin és miozin közötti átfedési zóna csökken, így a
maximális feszülés mértéke is csökken.

I.1.4.3. A szarkomer szám az izomhosszhoz adaptálódik

Ha egy egészséges izmot tartósan rövidült helyzetben rögzítünk, akkor a miofibrillumok

végéről eltűnnek a szarkomerek. Például, ha a könyök ízületet 90 fokban begipszeljük 2
hónapra, akkor a biceps brachii elveszít szarkomereket és rövidül. A szarkomerek elvesztése
tehát szerkezeti adaptáció a rövidült helyzethez. (Coutinho et al. 2004) Ezáltal az izom képes
lesz optimális erőt generálni az új izom hosszon. Ha ezt a szerkezetileg rövidült izmot
nyújtjuk, nagyon gyorsan eléri a rugalmassága határát, tehát nagy ellenállást mutat a
nyújtással szemben, részben a csökkent titin mennyiség következtében. Míg ha az izmot
megnyúlt helyzetében immobilizáljuk, akkor új szarkomerek keletkeznek (Caiozzo és mtsai
2002). Az izom tehát plasztikus szövet, a tartós immobilizáció tehát szerkezeti változásokat
indít el szarkomer szinten, és az adaptáció irányát az izomhossz determinálja.

I.1.4.4 Izomrost típusok és tulajdonságaik

Az emberi izmokban nem lassú és gyors rángású rostok vannak eredendően, hanem a
hisztokémiai tulajdonságok, a metabolikus enzimek alapján I-es, vagy II-es típusú rostok. Az
I-es típusban túlnyomórészt oxidatív metabolikus enzimek találhatók, míg a kettes típusban
többségében glikolitikus enzimek találhatók. Normál izomban az egyes motoros egységekhez
tartozó rostok keverten véletlenszerűen helyezkednek el.

11
A vörös izmokban többségében lassú rángású, vagyis I-es típusú rostok találhatók. Az I-es
típusú rostok által produkált erő az akciós potenciál hatására relatíve lassan emelkedik és
csökken. A többségében ilyen rostokból felépülő izmok relatíve kismértékű tenziót
produkálnak tartósan, hosszú időn keresztül anélkül, hogy kifogynának az energia raktáraik.
A fáradástűrő képességük az oxidatív anyagcseréjükből fakad, amely által képesek ATP-t
előállítani. Az aerob mechanizmus támogatása érdekében ezek a lassú rángású izomrostok
rendkívül gazdag kapilláris hálózattal bírnak, továbbá számos mitokondrium, oxidatív enzim
és mioglobin segíti ezt. Egyes vörös izomrostok kisebb kontraktilis erőt produkálnak, mert
kevesebb kontraktilis filamentumuk van. Ezeket a rostokat lassú oxidatív (Slow Oxidative,
SO) néven is említik.

A fehér izmok főként gyors rángású, II-es típusú rostokból épülnek fel. A II-es típusú rostok
által termelt erő gyorsan emelkedik és esik. Ezekben a rostokban a miozin is különbözik, a
kereszthidak sokkal hatékonyabban termelnek erőt a gyors rövidülési sebességeken. A gyors
rángású rostokat általában két további alkategóriába sorolják a fáradástűrő képességük és
metabolikus folyamataik szerint: gyors fáradékony, vagy gyors glikolitikus (Fast
Glycolytic, FG) és gyors fáradástűrő rostok vagy más néven gyors, oxidatív-glikolitikus
(Fast Oxidative-Glycolytic, FOG) rostok.

A gyors fáradékony rostok (IIB, FG) az erőkifejtés fenntartása érdekében anaerob

anyagcsere folyamatokat használnak, relatíve nagy glikogén raktáraik vannak, amely energiát
szolgáltat tejsavas erjedés útján oxigén nélkül. Azonban a glikogén raktárak gyors kiürülése
és a tejsav felszaporodása limitálja ezeket a rostokat a gyors hirtelen erőkifejtésre és ezt
követően a helyreálláshoz több órára van szükség. A másik gyors rángású alcsoport a gyors
fáradástűrő rostok (IIA, FOG) kombinálják a gyors rángás dinamikát és kontrakció
sebességet a több perces fáradástűréshez elegendő aerob kapacitással.

A motoros egység (az axon és az általa beidegzett izomrostok összessége) kontraktilis ereje az
izomrost típus erő-generáló kapacitásától függ és a beidegzett rostok számától. Azok a
motoneuronok, amelyek a gyors rángású II-es típusú rostokat kontrollálják, rendszerint sok
nagy rostot idegeznek be egyszerre, így képesek gyorsan, nagy erőt produkálni, ezek a
motoneuronok relatíve nagy sejttesttel és nagy átmérőjű axonokkal rendelkeznek. A lassú
rángású, I-es típusú rostokat kontrolláló motoneuronok relatíve kisebbek sejttestűek,
kevesebb, vékonyabb izomrostok idegeznek be, így a kifejtett erő is kisebb. A gyors
fáradástűrő rostokat a közepes nagyságú motoneuronok idegzik be.

12
Mind a reflexes, mind az akaratlagos kontrakciók esetén a motoneuronok meghatározott
sorrendben aktiválódnak, a gyengébbtől az erősebb felé. Így, ha csak kis erőkifejtésre van
szükség, és az izmot többféle motoros egység idegzi be, akkor azt az erőt kizárólag a lassú
rángású rostok fejtik ki. Ha nagyobb az erő igény, akkor bekapcsolódnak a gyors
fáradtságtűrő rostok, majd a gyors fáradékony egységek is aktiválódnak. Az izomerő
csökkentéshez fordított sorrendben inaktiválódnak ezek a motoros egységek, tehát a
legnagyobbak fejezik be leghamarabb az erőkifejtést.

I.1.5. Neuromuszkuláris kapcsolat

A motoros axonok a neuromuszkuláris junkcióban hoznak létre szinapszisokat az

izomrostokkal. Ez az ideg-izom szinapszis csupán a motoros axon depolarizáltságát igényli,
és erre a válasz az acetilkolin (ACh) felszabadulás. Az ACh átdiffundál a szinaptikus résen
és a posztszinaptikusan elhelyezkedő a ACh-receptorokkal összekapcsolódva depolarizálja az
izomszövet membránját. Ellentétben a neuronok közötti szinapszisokkal, itt nincs akciós
potenciál szummáció, és nem lehetséges gátlás sem, mert a neurotranszmitter hatása
minden esetben serkentő. Normál motoros egységben minden motoros axon depolarizáció
elegendő aceltilkolin felszabadulást eredményez, hogy az izomrostok depolarizációját
kiváltsa. Még amikor a motor neuron inaktív, nincs akciós potenciál, akkor is van minimális
ACh felszabadulás, A kis mennyiségű ACh izom membránhoz kötődése miniatűr véglemez
potenciálokat eredményez. Ezek a potenciálok nem elegendők ugyan, hogy kiváltsák az izom
kontrakció mechanizmusát, de úgy gondolják alapvetőek az izom egészségének
fenntartásában, ezek hiányában az izom atrofizál. (LaurieLundyEkmanNeuroscience
Fundamentals forRehabilitation 2007)

https://www.inkling.com/read/anatomy-and-physiology-kenneth-saladin-6th/chapter-11/the-
nervemuscle-relationship

I.1.6. A Hoffmann reflex (H-reflex)

A H-reflex egy monoszinaptikus reflex, melyet az ideg elektromos stimulálásával váltunk ki.
A vizsgálat célja a gerincvelői alfa motoneuron ingerlékenységének mennyiségi
meghatározása, a serkentés/gátlás szintjének mérése. A H-reflex vizsgálata során
tulajdonképpen a bőrön keresztüli elektromos ingerléssel helyettesítjük a nyújtási reflex során
kiváltott ingerületet. A vizsgálat során stimuláló elektródával hozzák ingerületbe az ideget, a
gyenge áram alkalmas arra, hogy csak a legnagyobb axonokat (motoros axonok és Ia, Ib érző

13
axonok) hozza ingerületbe, mert ezen rostoknak a legalacsonyabb az elektromos
ingerküszöbük. A kiváltott akciós potenciál két irányban halad tovább az ingerlési ponthoz
képes, a motoros rostokon az izom felé, a szenzoros rostokon pedig a gerincvelő felé az Ia és
Ib rostokon keresztül. Az elektromos stimuláció tehát két akciós potenciált generál, más
latenciával, amit az adott izomra helyezett EMG elektródával lehet regisztrálni. Az első
hulláma az izom aktivitásnak az M hullám, a második a H-reflex vagy H hullám. A rövidebb
latenciájú M hullámot a motoros axonokon az izom felé továbbított stimuláció váltja ki,
amely majdnem azonnali izom kontrakciót eredményez. Az afferens rostok aktivitása okozza
a H-reflexet, ekkor az akciós potenciál az ingerlés helyétől a gerincvelő felé halad, ahol
átkapcsolódva az alfa motoneuronokat ingerli. Ha az alfa motoneuron centrális
ingerlékenységi állapota a küszöb érték közelében van, akkor az alfa motoneuron kiváltja az
adott izom kontrakcióját, ami tulajdonképpen a H-reflex.
http://www.jaoa.osteopathic.org/content/106/9/547/F4.large.jpg

Az alkalmazott elektromos inger nagysága meghatározza a kiváltott izomaktivitást. Nagyon

alacsony ingerlési intenzitás esetén előfordulhat, hogy tisztán csak H hullámot találunk az
izomaktivitásban, mivel a szenzoros rostok ingerküszöbe alacsonyabb, mint a motoros
rostoké. Amint a stimuláció erősebb, megjelenik az M hullám, megelőzve a H-hullámot. Ha
tovább növeljük az ingerlés intenzitását, az M hullám nagyobb lesz, a H hullám pedig
következetesen csökken, majd nagy intenzitás esetén a H hullám teljesen eltűnik. Az M
hullám növekedésével kapcsolatos H-hullám csökkenés magyarázata az, hogy a motoros
axonon létrejövő akciós potenciál visszahat a saját sejttestre (antidromikus vezetés) és
meggátolja a motoros idegsejtek szenzoros rostok felől generált, reflexesen kiváltott
aktivitását. (Kandel, Schwartz, Jessell: Principles ofNeural Science)

I.1.7. A perifériás idegek diszfunkciói

A perifériás idegkárosodások szenzoros, motoros és vegetatív tüneteket eredményeznek a

sérült szegmentumokban.

A szenzoros tünetek megnyilvánulásai: csökkent vagy kiesett érzés és/vagy abnormális

érzetek: dysaesthéziák, paraesthéziák, hyperalgézia, allodynia.

A nociceptív krónikus fájdalmak mellett fontos megismerni a neuropáthiás krónikus

fájdalmat.

14
Neuropáthiás krónikus fájdalom: az idegek patológiás aktivitása hozza létre, ebben az esetben
a fájdalom függetlenül jelenik meg, nem a fájdalomérző végződések stimulációja által.
(Nicholson 2003).

A neuropáthiás fájdalom tünete lehet a paraesthesia, dysaesthesia, allodynia és a másodlagos

hyperalgézia.

A paraesthesia nem fájdalmas, abnormális érzet, melyet az idegek kóros aktivitása

eredményez, gyakran zsibogó, szurkáló, hangyamászás-szerű érzetek. A fájdalomérző pályák
bármely szakaszán (a perifériától a szenzoros kéregig) létrejövő lézió eredményezhet
paraesthesiat.

A dysaesthesia kellemetlen abnormális érzet, lehet kiváltott, vagy spontán megjelenő. A

spontán dysaesthesiat gyakran úgy írják le, mint égő fájdalom, nyilalló, vagy elektromos
érzetek. Az allodynia és a hyperalgesia a dysaesthesiák speciális formái, amelyeket egy inger
vált ki.

Az allodynia egy fájdalom, amelyet olyan stimulus vált ki, amely normálisan nem fájdalmas.
Például a tapintás stimulus fájdalmat eredményez.

A hyperalgézia túlzott fájdalomérzést jelent, fájdalmasabbnak éljük meg, mint amilyen

valójában.

A vegetatív tünetek megjelenése az axon diszfunkció mértékétől függ. Ide tartozik a

verejtékezés hiánya, az artériák falában lévő simaizomzat szimpatikus beidegzésének
(vasokonstrikció) elvesztése szegmentálisan, gyakran vezet az érintett végtag ödémájához. Ha
sok ideg érintett, vegetatív problémák jelenhetnek meg a vérnyomás szabályozásban, a pulzus
számban, izzadásban, bél és hólyag funkciókban és a potenciában.

A motoros tünetek izom gyengülést, vagy bénulást takarnak. Ha az izom denervált, nincs
EMG aktivitás a sérülést követően körülbelül egy hétig. Az izom atrófia gyorsan kifejlődik.
Majd az izomrostok általános érzékenységet fejlesztenek ki az ACh-ra a teljes izommembrán
mentén és fibrilláció jelenik meg. A fibrilláció az egyes izomrostok spontán kontrakcióját
jelenti. A fibrilláció csak EMG-vel figyelhető meg, a faszcikuláció, ahol nagyobb egységek,
a faszcikulusok rángása jelentkezik, bőrön keresztül is látható.

Az érintett végtagban trofikus zavarok indulnak el, amint a beidegzés megszűnik. Izom
atrófia, a bőr fényessé válik, a körmök töredeznek, a subcután szövetek megvastagodnak. A
sebek lassan gyógyulnak, a bőr és subcután szövetek kifekélyesedhetnek.
15
I.1.7.1.Perifériás idegsérülések felosztása Seddon szerint

Neuropraxia a legenyhébb formájú sérülés típus, ahol nem szakad meg az ideg
folytonossága, de átmeneti funkció kiesést eredményez. Az átmeneti tüneteket a sérülés
helyén kialakuló vezetési blokk eredményezi, habár némi változást találtak a myelin
szerkezetében is.

Axonotmezis esetén az axon és az azt körülvevő myelinhüvely teljes szakadása jön létre,
azonban a környező kötöszövetes képletek, mint a perineurinum és az epineurinum
megtartottak, sértetlenek. Az axon és a myelin degeneráció a sérülés helyétől disztálisan
alakul ki, teljes denervációt okozva. A helyreállás kilátásai kitűnőek ezeknél a sérüléseknél,
mivel a sértetlen kötőszövetes burkok biztosítják az útvonalat az újranövekvő axon számára,
hogy megtalálja és ismét beidegezze a célszervét.

Neurotmezis az ideg teljes folytonosságának megszakadását jelenti. A funkció teljes

kiesésével jár és sebészi beavatkozás nélkül a helyreállás esélyei rosszak, a hegképződés
miatt, illetve a burkok és vezető csatornák elvesztése miatt. (Seddon, 1943)

Sunderland klasszifikációs rendszere a Seddon féle hármas beosztásból indul ki és a súlyosság

alapján öt kategóriába sorolja az idegsérüléseket. Az első fokú sérülés megegyezik a
Seddonféle neuropraxiával és a másodfokú sérülés az axonotmezissel. A harmadfokú
idegsérülések axonotmezist és az endoneurinum részleges sérülését jelentik. Tehát ez a
kategória az axonotmezis és a neurotmezis közé sorolható súlyosságban. Az endoneurinális
károsodás mértékétől függ a funkcionális helyreállás lehetősége. Sunderland a neurotmezist
további két kategóriába osztja: negyed és ötöd fokú sérülésekre. A negyedfokú sérülések
esetén az ideg minden része sérül az epineurinum kivételével, míg az ötödfokú sérülés esetén
az ideg teljes keresztmetszetében sérül, ez a kategória a Seddon féle neurotmezis kategóriának
felel meg. (Sunderland, 1978)

I.1.8. Waller degeneráció

Axon sérülés esetén a sejttesthez kapcsolódó részt proximális szegmentnek, a sejttesttől

izolált részt pedig disztális szegmentnek nevezzük. A sérülést követően a citoplazma kifolyik
a vágás/szakadás helyén és a szegmentek elhúzódnak egymástól. Mivel a fehérjeszintézis
főként a sejttesthez köthető, a disztális rész elpusztul. A sejttesttől izolált disztális szegmenten
tehát elkezdődik a Waller degeneráció folyamata. Amikor egy axon disztális szegmentje
degenerálódik, a myelinhüvely elhúzódik az axontól, az axon megduzzad, majd szétesik

16
rövidebb szakaszokra. Mivel a myelinhüvely épségéhez szükséges a kontaktus az axonnal, így
a myelin is lebomlik. Az endoneurinum és az általa biztosított csatorna viszont ép marad. Az
axonterminál gyorsan degenerálódik, és az egész disztális szegment elhal. Ezt követően a glia
sejtek és makrofágok eltakarítják a szöveti törmeléket. Ezzel párhuzamosan a sejttestben is
történnek degeneratív változások, az un. centrális kromatolízis, amely a sejt halálához
vezethet (retrográd degeneráció). Ha a célszövet elveszti a beidegzésének nagy részét, szintén
degeneratív változások indulnak el benne (anterográd degeneráció). Ha a beidegzését vesztett
célszerv az izomszövet, akkor atrofia alakul ki. Ha az idegsérülés csak néhány axont érint,
vagy részleges, akkor a degeneratív változások az izomszövetben kevésbé kifejezettek. .

I.1.9. Perifériás idegregeneráció

A károsodott axon újbóli növekedését az angolból átvett kifejezéssel sproutingnak hívjuk,

melynek két formája ismeretes: regeneratív és kollaterális sprouting. Kollaterális sprouting
esetén a szomszédos neuronok axonjainak az elágazódásai idegzik be újra a denervált
célszövetet. Regeneratív sproutingnak nevezzük, amikor a sérült axon növekszik újból és
idegzi be ismét a célszervét. Az axonok funkcionális regenerációja a perifériás
idegrendszerben jelenik meg leggyakrabban, mert a Schwann sejtek által termelt
idegnövekedési faktor (NGF) hozzájárul a perifériás axonok helyreállásához. A helyreállás
lassú, megközelítőleg 1 mm naponta, a proximális csonktól számítva.

A perifériás axon regeneráció problémákat is okozhat, amennyiben a regenerálódó axon nem

megfelelő célszervet idegez be. Például perifériás idegsérülés után a regenerálódó motoros
axon más izomrostokat idegez be, mint azt korábban tette, amely akaratlan mozgásokat
eredményez (Freidenberg and Hermann, 2004). Ezeket az akaratlan együttmozgásokat
szinkinezisnek nevezzük, amelyek az izomkontroll újratanulásával rendszerint megszűnnek.
Hasonlóan a szenzoros rendszerben is megjelenhetnek problémák, ha a szenzoros
receptorokat a korábbitól eltérően másik axon idegzi be újra, akkor ez zavart okozhat a
szenzoros modalitásokban. Néhány axon soha nem találja meg a célszövetét, és néhány
neuron el is halhat, tehát az idegregeneráció soha nem tökéletes.

I.1.10. Denerváció: Szinaptikus változások

Központi idegrendszeri sérülést követően a szervezet számos mechanizmust beindít a sérülés

leküzdésére. A szinaptikus mechanizmusok közé tartozik a szinaptikus hatékonyság
helyreállítása, a denervációs hiperszenzitivitás, a szinaptikus hipereffektivitás. Sérülést

17
követően a helyi ödéma komprimálhatja a preszinaptikus neuron sejttestét, vagy axonját,
fokális ischémiát és mikrokeringési zavart okozva. A csökkent vérkeringés gátolja az idegi
funkciókat, beleértve a neurotranszmitterek szintézisét és transzportját, mely hatására némely
szinapszis inaktívvá válik. Ha az ödéma megszűnik, a kompresszió is csökken, a
preszinaptikus neuron funkciója helyreállhat, nőhet a szinaptikus hatékonyság.

Denervációs hiperszenzitivitás akkor jelenik meg, amikor a preszinaptikus axon végződés

pusztul el és a posztszinaptikus membránon új receptor kötőhelyek alakulnak ki. Szinaptikus
hipereffektivitás akkor jelenik meg, ha a preszinaptikus axonnak csak néhány ága pusztul el.
Így a megmaradó axon ágak több neurotranszmittert kapnak így a normál mennyiségnél több
jut a posztszinaptikus membránra. (Obata et al. 2004)

Egy másik szinaptikus változás a latens szinapszisok aktiválása. A normál idegrendszerben

számos szinapszis kihasználatlan, ezek sérülést követően aktiválódhatnak.(Poncer 2003)

Motoros idegsérülésnél tehát az ACh receptor sűrűség a teljes posztszinaptikus membránon

jelentősen megnő, ezt nevezzük denervációs szuperszenzitivitásnak. Normál körülmények
között az ideg elektromosan aktív állapotban tartja az izmot, és az aktív izom kevesebb ACh
receptort szintetizál, mint az inaktív izom. Az ideg ezen szupresszív hatását leginkább az izom
elektromos aktivációja közvetíti. A denervált izom beültetett elektródákkal történő direkt
stimulációja szintén csökkenti az ACh receptor képződést, így befolyásolva a denervációs
folyamatot. Ellenben ha az ideg aktivitást blokkolják, vagy az ACh szinaptikus
transzmisszióját, akkor az ACh receptorok száma megnő az izomrost mentén,
extrajunkcionálisan. Tehát ACh receptorok számát az izom extraszinaptikus területein az
izomsejt aktivitási szintje szabályozza. (Kandel, Schwartz, Jessell: Principles of Neural
Science)

Ideg regeneráció során, a növekvő axon a perifériás idegrendszerben képes új

neuromuszkuláris szinapszis létrehozására, legtöbbször a korábbi ideg-izom kapcsolat helyén,
A motoros axon felismeri azokat a jeleket, amelyek a posztszinaptikus apparátusból
származnak. Tehát az újbóli beidegzés folyamata oda-vissza jellegű kölcsönhatáson alapul az
ideg és izomszövet között, amelyben számos szignál játszik szerepet. Napjainkban vitatott a
kérdés, hogy ezt a rendszert az elektromos stimuláció hogyan módosítja.

Az izomrost akciós potenciálok kiválthatók a denervált izomban is elektromos ingerlés

hatására. Azonban ezek az akciós potenciálok megváltozott tulajdonságúak: csökken az
emelkedési rátájuk, és megnő az időtartamuk. Jól ismert régóta, hogy az egészséges

18
beidegzésű izmokkal összehasonlítva, a denervált izmok hosszabb stimulációs impulzust
igényelnek a bőrön keresztüli ingerlés során. Ezek a változások a neuromuszkuláris
tulajdonságokban, mint például a megnőtt kronaxiaidő felhasználhatók a klinikai
neurofiziológiában, mint a denerváció diagnosztikai jelei.

Számos kísérlet igazolja, hogy a reinnerváló motoneuron típusa határozza meg az izomrost
kontraktilis tulajdonságait (pl. gyorsaság, állóképesség) és az ezzel járó biokémiai,
hisztokémiai tulajdonságokat (pl. miozin típus, metabolikus enzimek), vagyis, hogy lassú
vagy gyors rángású rost lesz-e belőle. A perifériás idegregeneráció és az izomrostok újbóli
beidegzésének másik velejárója a rosttípus csoportosulások kialakulása. Normál esetben az
egyes rosttípusok véletlenszerűen keverten fordulnak elő az izom keresztmetszetében. Tény,
hogy létezik gyors versus lassú rángású rost kereszt-reinnerváció és ebből következik az,
hogy a regenerálódó axon készen áll bármelyik denervált izomrost beidegzésére, legyen az
korábbi működését tekintve akár SO, akár FG típusú izomrost. Ezt követően az izomrostok
átalakulnak az új beidegző axon tulajdonságai szerint, így a regenerálódó axon körül azonos
fenotípusú rostok alakulnak ki, tehát megszűnik a korábbi véletlenszerű elrendeződés és a
rostok új funkció szerinti csoportosulása jön létre a reinnerváció következtében. Ez
feltehetőleg hatással van a kontrakció minőségére, hiszen a Hennemann méretelv alapján a
bekapcsolódási sorrend meghatározza, mely motoros egységek működnek először (SO, lassú
oxidatív rostok).

A vázizmok elektromos stimulációja változásokat hozhat létre a metabolikus enzimekben és a

kontraktilis fehérje gének expressziójában, melynek eredményeként a gyors rángású rostok a
lassú rángású rosttípus irányába tolódnak el az izom plaszticitás következtében. (Bayol et al.
2005)

Alapfogalmak

Efferens axon; afferens axon; axonális transzport; a motoros egység; bekapcsolódási sorrend,
Hennemann féle méret elv; I-es típusú rostok; II-es típusú rostok (gyors fáradékony,és gyors
fáradástűrő rostok); H-reflex; neuropraxia; axonotmezis ; neurotmezis; Waller degeneráció:
sprouting (regeneratív és kollaterális sprouting); denervációs hiperszenzitivitás; szinaptikus
hipereffektivitás

Ellenőrző kérdések
Mi az afferens és efferens axonok szerepe a perifériás idegekben?

19
Mi a mozgás hatása az idegekre, mi az axonális transzport?
Hogyan épül fel a myelin hüvely és mi a szerepe?
Hogyan viselkedik a perifériás ideg megnyújtáskor?
Mi a motoros egység?
Mi határozza meg az izomrostok rángási tulajdonságait?
Mi az acetilkolin, és mi a szerepe az izom kontrakcióban?
Hogyan és milyen szerkezeti elemekből épül fel a vázizomzat?
Mit jelent a csúszó filamentum hipotézis, az izom kontraktilis elemeinek szerepe?
Milyen szerkezeti fehérjéket ismerünk, mi ezek szerepe a kontrakcióban és az izomtónusban?
Hogyan hat az immobilizáció a szarkomer számra?
Mi jellemzi az I-es típusú rostokat?
Mi jellemzi a II-es típusú rostokat?
Mit jelent a bekapcsolódási sorrend és ez hogyan változik elektromos ingerléskor?
Mi a Hoffmann reflex, H-reflex?
Sorolja fel a perifériás idegek diszfunkcióit!
Hogyan osztályozta a perifériás idegsérüléseket Seddon, illetve Sunderland?
Mit jelent a Waller degeneráció?
A perifériás idegregeneráció jellemzői, melyek az ezzel kapcsolatosan felmerülő problémák?
Mit jelent a denervációs hiperszenzitivitás?
Hogyan hat a motoros ideg sérülése az acetilkolin receptor sűrűségre?
Denerváció során hogyan változik az elektromos ingerre adott válasz az izomban?
Mit jelent a perifériás idegregeneráció következtében kialakuló izomrosttípus csoportosulás?
Az izomplaszticitás következtében, tartós elektromos ingerlés hatására milyen eltolódás
jelenik meg az izomrosttípusban?

Irodalomjegyzék

Bayol S, Brownson C, Loughna PT. (2005) Electrical stimulation modulates IGF binding
protein transcript levels in C2C12 myotubes. CellBiochemFunct. Sep-Oct;23(5):361-5.
CaiozzoVJ, UtkanA et al. (2002) Effects of distracionon muscle length: Mechanisims
involved in sarcomerogenesis ClinicalOrtopedics, (403 Suppl) S133-S145
Coutinho EL, Gomes AR, et al. (2004)Effect of passive streching on the immobilized soleus
muscle morphology. Brazilian Journal of Medical and Biological Research, 37(12)1853-1861

20
DilleyA, Lynn B, et al. (2003) Quantitativein vivo studies of median nerve sliding inresponse
to wrist,elbow ,shoulder and neckmovements. ClinicalBiomechanics (Bristol, Avon) 18(10)
899-907
FreidenbergSM, Hermann RC (2004) The breathing hand: Obstetric brachial plexopathy
reinnervation fromt horacic roots? Journal of Neurology, Neurosurgery and Psichiatry, 75(1),
158-160
He Z, Koprivica V (2004) The Nogo signalling pathways for regeneration block. Annual
Review of Neuroscience, 27, 341-368
Kandel ER, Schwartz JH, Jessell TM (2000) Principles of Neural Science,fourth edition, The
McGraw-HillCompanies
Nicholson BD (2003) Diagnosis and management of neuropathic pain: a balanced approach to
treatment. Journal of the American Academy of Nurse practitioners 15(12 suppl), 3-9
Lundy-Eckman L (2002) Neuroscience Fundamentals for rehabilitation, third edition,
SaundersElsevie
Poncer JC (2003) Hippocampal longterm potentiation: Silent synapses and beyond Journal de
Physiologie (Paris) 97(4-6)415-422
Obata K, Yamanaka H et al. (2004) Contribution of degeneration of motor and sensory fibers
to pain behavior and the changes in neurotrophic factors in rat dorsal root ganglion.
Experimental neurology 188(1) 149-160
Seddon HJ (1943) : Three types of nerve injury. Brain 66:237–288
Shall MS, Dimitrova DM, et al. (2003) Extraocular motor unit and whole muscle contractile
properties in the sguirell-monkey. Summation of forces and fibre morphology. Experimental
brain research, 115(3)338-345
Sunderland S (1978): Nerves and Nerve Injuries, ed 2. London: Churchill Livingston,

21
I.2. Fájdalom és elektroterápia (Szíver Edit)

A fájdalom az a tünet, amely miatt a beteg leggyakrabban fordul orvoshoz. A betegellátás

különböző területein időről-időre felmerül az igény az eddigieknél újabb, hatékonyabb,
kevesebb mellékhatással járó módszerek alkalmazására – a gyógyszeres kezelés mellett terjed
az egyéb (például fizioterápiás) eljárások alkalmazása is. Az elektroterápiás kezelések célja
legtöbbször - közvetlenül vagy közvetve - a fájdalom csillapítása, így fontos ennek alapos
ismerete.

I.2.1. Definíció

„A fájdalom olyan kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amelyet a szövetek

aktuális vagy potenciális károsodása okoz.” IASP (International Association for the Study
of Pain) definíció (1979)

I.2.2. A fájdalom élettana

I.2.2.1. Afferentáció

 Nociceptorok
A fájdalomingerek speciális receptorokra – nociceptorokra – hatva váltanak ki
fájdalomérzést. A fájdalomérzékelő receptorokra valamennyi szövetkárosító, azaz nociceptív
inger hat. A receptorokat ingerületi állapotba hozó hatások lehetnek mechanikai, termikus,
kémiai és egyéb tényezők. A nociceptorok szabad idegvégződések, bokorszerű elágazásokkal.
Két alaptípusát különítjük el (lásd: I.2.1. sz. táblázat). A legtöbb fájdalom receptor a bőrben
található, számuk átlagosan 50-200/cm2.
Jellemzőik:
– Adekvát inger törvénye, ami azt jelenti, hogy csak meghatározott jellegű inger válthat ki
ingerületet az adott receptoron. Fontos tényező az adekvát inger nagysága is, amely csak
akkor váltja ki az ingerületet, amennyiben küszöb feletti. (Ingerküszöbnek nevezzük azt a
minimális depolarizációt, amelyik kiváltja az akciós potenciál bekövetkezését.) Azokat az
ingerhatásokat, amelyek nem váltják ki a receptorok ingerületét, küszöb alattinak
nevezzük. A küszöb alatti ingerek azonban szummálódhatnak és kiválthatják a receptorok
ingerületét.
– tartós behatásokra kevéssé adaptálódnak, tartós stimulációra inkább fokozott
érzékenység, hyperalgézia keletkezik. (Jakab és Lencz, 1982; Lencz, 1996)

22
 A nociceptorok két alaptípusa: Jellemzőik:
a) specifikus végződések – mechanikai vagy termikus ingerre reagál,
– az Aδ primer afferensek (vékony
velőhüvelyes rostok) végződései,
– az éles, jól lokalizálható fájdalomért felelős.
b) polimodális receptorok – mindenféle fájdalomingerre reagál
(mechanikus, termikus, kémiai),
– a velőtlen C típusú primer afferensek
végződései,
– felelős az axonreflexért és a bizonytalan,
nehezen lokalizálható fájdalomért.
I.2.1. sz. táblázat Nociceptorok alaptípusai

Megkülönböztetünk a nociceptorokat aktiváló (I.2.2. sz. táblázat) és szenzitizáló (I.2.3. sz.

táblázat) endogén anyagokat. (A szenzitizátorok önmagukban nem algogén anyagok, de
érzékenyítik a végződéseket az ingerek iránt – így a sérült szövetben kis intenzitású,
önmagában nem fájdalmas inger is már fájdalmat vált ki.) (Fonyó, 2003)

Anyag Eredet
K+ Sérült sejtek
Szerotonin Aktivált thrombocyták
Hisztamin Hízósejtek
Bradikinin Vérplazma kininogén
I.2.2. sz. táblázat A nociceptorokat aktiváló anyagok (Fonyó, 2003, 991. o.)

Anyag Eredet
Prosztaglandinok (PGL) Sérült sejtek
Leukotriének Sérült sejtek
P-anyag Polimodális primer afferensek
CGRP Polimodális primer afferensek
I.2.3. sz. táblázat A nociceptorokat szenzitizáló anyagok (Fonyó, 2003, 991. o.)

23
  Afferens axonok (Aδ- és C- rostok)
A perifériáról érkező afferentáció több rosttípuson keresztül történik (I.2.4., I.2.5. sz.
táblázat). A vékony velőhüvelyű Aδ- és a velőtlen C-rostok elkülönítésének klinikai
jelentősége van. A fájdalominger gyors vezetését az Aδ- (ingerületvezetési sebessége:
átlagosan 15 m/s), lassúbb vezetését a C-rostok (ingerületvezetési sebessége: átlagosan 1 m/s)
képviselik. Ez magyarázza az ún. kettős fájdalomérzést: A bőrt érő, rövid ideig tartó
nociceptív ingerre két hullámban érezzük a fájdalmat. Az első a behatás pillanatában
keletkező éles, jól lokalizálható fájdalom – az Aδ-rostokban vezetődik (ez felelős az ún.
védekező reflexek kiváltásáért is). Ezt követi egy hosszabb ideig tartó, tompa, kevésbé
lokalizálható fájdalom – a C-rostok működése révén. Mivel mind az Aδ-, mind a C-rostok
vékonyak, a helyi érzéstelenítők kisebb koncentrációban és gyorsabban függesztik fel bennük
a vezetést, mint a vastagabb axonokban. (Fonyó, 2003; Jakab és Lencz, 1982)

Vezetési
Átlagos
Idegrost-típus sebesség Funkció
átmérő (μm)
(m/s)
Velőhüvelyes Vázizom motoros rostok
Aα Izomorsó primer végződései
15 70-120
Golgi-ínorsók afferensei
Aβ Izomorsók szekunder
végződései
8 30-70
Érintési és nyomási
afferensek
Aγ 5 15-30 Izomorsók efferensei
Aδ Nyomási és fájdalmi
<3 12-30
afferensek
B 3 3-15 Vegetatív praeganglionaris
Velőtlen Vegetatív postganglionaris
<1 0,5-2
C Fájdalmi afferensek
I.2.4. sz. táblázat Az idegrostok (szenzoros, motoros, vegetatív) osztályozása Erlanger és Gasser
szerint (Fonyó, 2003, 119. o.)

24
 Vezetési
Átlagos
Idegrost-típus sebesség Funkció
átmérő (μm)
(m/s)
Velőhüvelyes Izomorsók primer végződései
13 70-120
I (Ia és Ib) Golgi-ínorsók afferensei
II Izomorsók szekunder
9 25-70 végződései
Érintési, nyomási afferensek
III Nyomási és fájdalmi
3 10-25
afferensek
Velőtlen
1 <1 Fájdalmi afferensek
IV
I.2.5. sz. táblázat A szenzoros idegrostok Lloyd-Hunt szerinti osztályozása
(Fonyó, 2003, 119. o.)

I.2.2.2. Központi idegrendszer

 Gerincvelői mechanizmusok
Az Aδ- és C-rostok pszeudounipoláris sejtteste az intervertebrális hátsó gyöki és a
trigeminális ganglionban (V. agyideg dúca) találhatók*, a rostok a hátsó gyökér laterális
részén lépnek be a gerincvelőbe (illetve agytörzsbe)**. Az afferens axonok részt vesznek a
helyi gerincvelői reflexek kialakításban (poliszinaptikus reflexek, pl. flexor- és keresztezett
extenzor reflex, lásd: I.2.4. fejezet). Az afferens axon a felszálló pályák projekciós
neuronjaival közvetlenül, vagy interneuronokon keresztül szinaptizál. Az átkapcsolódás után
a rostok nagy része a túloldalra kereszteződik, kisebb része a belépés oldalán halad felfelé,
mindkettő az anterolaterális kötegben.
*
Feltételezhető, hogy a VII., IX. és X. agyidegek rostjaiban is előfordulnak fájdalomérző afferensek
(Érződúcaik: VII. agyideg – ganglion geniculi; IX. ai. – ggl. superius és ggl. inferius; X. ai. – ggl. superius és
ggl. inferius) (Szentágothai és Réthelyi, 2002).
**A velőhüvelyes Aδ-rostok közvetlenül az I. és V. lamina projekciós neuronjaihoz kapcsolódnak, a C-rostok a
II., az Aβ-rostok a IV. laminába adnak le direkt úton ingerületet. Az egyes afferens rostok azonban a laminák
közötti interneuronális kapcsolatok révén (indirekt úton) a fentieken kívül más, szomszédos laminákhoz is
kapcsolódnak (Kandel, 2000).

25
A felszálló projekciós neuronok két nagyobb csoportot képeznek:
– az egyik típusú projekciós neuronon a magas ingerküszöbű Aδ- és C-rostok végződnek – ezek
nociceptívspecifikus felszálló pályát képeznek;
– a másik típusú projekciós neuronon magas ingerküszöbű nociceptív és alacsony ingerküszöbű
Aβ mechanoreceptor afferensek egyaránt végződnek: ezek az ún. széles dinamikus sávú
neuronok a multimodális pályákat képezik, amelyek mind nociceptív, mind nem nociceptív
ingerületeket szállítanak.

A zsigerek bántalmait jelző bőrre vetülő fájdalmat kisugárzó fájdalomnak nevezzük.

A kisugárzó fájdalom mechanizmusában (I.2.1. sz. ábra) a projekciós neuronokon - az azonos
gerincvelői szegmentumok által beidegzett - adott bőrterületről és zsigerekből származó
nociceptív primer afferensek konvergálnak, így mindkét primer afferens axon ingerülete
ugyanarról a szintről továbbítódik, emiatt a magasabb központi idegrendszeri szintek nem
különítik el a zsigeri szervből és a bőrből jövő ingerületet. Ennek következtében a fájdalmat
nem az adott szervben, hanem a testfelszín Head-zónájában, kisugárzó fájdalomérzet
formájában érzékeljük. Erre néhány példa található a I.2.6. sz. táblázatban. (Fonyó, 2003;
Kandel, 2000; Szentágothai és Réthelyi, 2002; Wood, 2008)

Szív

Neuron
Nociceptor Központ

Bőr

I.2.1. sz. ábra A kisugárzó fájdalom mechanizmusa (Wood, 2008 alapján)

A szívből és a bőrből érkező nociceptív afferensek ugyanazon a projekciós neuronon konvergálnak a
gerincvelő hátsó szarvában.

26
 A fájdalom eredete A kisugárzó fájdalom helye és gerincvelői
szegmentumok
Szív (pl. angina pectoris esetén) Mellkas, bal váll, bal kar (T1-T5)
Epehólyag, epevezeték Has jobb felső quadránsa, jobb váll alatt (T7, T8)
Rekeszizom Váll felső része (C3-C5)
Gyomor Has felső középső része (epigastrium) (T7, T8)
Patkóbél Hasfal elülső része a köldök felett (T9, T10)
Vesék és húgyvezetékek Ágyéki terület, lágyékhajlat (L1, L2)
Vakbél (pl. appendicitis esetén) Köldök, has jobb alsó quadránsa (T10)
I.2.6. sz. táblázat A kisugárzó fájdalom helye és közös eredetük néhány szerv esetében
(Wood, 2008 alapján)

 Felszálló pályák
A nociceptív információ közvetlen és közvetett utakon éri el a thalamust, majd onnan az
agykéregbe fut.
A tractus spinothalamicus a hő, fájdalom és az elemi tapintás ingerületét szállítja. A pálya
részei:
– tractus neospinothalamicus: Feladata a fájdalmat kiváltó nociceptív inger finom
lokalizációja és mennyiségi kiértékelése.

A nociceptív ingerület útja:

Tractus neospinothalamicus  thalamus nucleus ventralis posterolateralis (törzs, végtagok hő-,

tapintás-, fájdalomingerülete), nucleus ventralis posteromedialis (fejből jövő ingerületek) 
szomatoszenzoros agykéreg (Brodmann 3,1,2 area).

– tractus paleospinothalamicus: Szerepe a tudatosulás (azonban nem képes finom

lokalizációra és diszkriminációra), általános fájdalmi reakciók (ébresztés, affektív
reakciók), vegetatív válaszok.

Tractus paleospinothalamicus  thalamus intralaminaris (nem specifikus) magjai  frontalis lebeny.

A fent említett nociceptív pályák mellett számos egyéb, például az agytörzsben,

hypothalamusban végződő, továbbá a limbikus rendszerrel összeköttetésben álló pálya is
szállít fájdalmas információt (pl. tractus spinoreticularis, tractus spinomesencephalicus,
tractus cervicothalamicus, tractus spinohypothalamicus).
 Felsőbb központok

27
A fájdalompálya harmadik szakasza a thalamustól az agykéregig terjed – a
fájdalominformációk differenciálása, integrálása, tudatosulása történik ezen a szakaszon.
A fájdalominger feldolgozásában fontos szerepet játszó kortikális területek:
– gyrus postcentralis – elsődleges és másodlagos szenzoros area – a fájdalom helyének,
jellegének meghatározása;
– frontalis lebeny, amelyben a fájdalom pszichés átélése zajlik le.
(Fonyó, 2003; Ganong, 1995; Kandel, 2000; Lencz, 1996; Szentágothai és Réthelyi,
2002)

I.2.3. Fájdalom és gyulladás

A gyulladás a szervezetet ért károsító behatásra kialakuló válaszreakció. A folyamat lehet

gyorsan kialakuló és rövid ideig tartó, akut gyulladás, valamint elhúzódó, következményes
funkciókárosodással járó, krónikus jelenség (I.2.2. sz. ábra). A sérülést követő 2-5 nap alatt
gyógyulással végződő gyulladást akut gyulladásnak nevezzük. Amennyiben a tünetek 2
hétnél tovább állnak fenn, krónikus gyulladásról beszélünk. A heveny és a krónikus
gyulladás között fennálló szakaszt szubakutnak nevezzük.

Sejtsérülés

Akut gyulladás

vagy
Gyógyulás

Krónikus gyulladás

vagy Gyógyulás

Granuloma képződés

Gyógyulás

I.2.2. sz. ábra A gyulladás és gyógyulás lehetséges stádiumai (Molnár, 2005)

A gyulladásos reakció tünetei: calor, rubor, tumor, dolor és functio laesa (melegség, pirosság,
duzzanat, fájdalom és működésbeli károsodás) (lásd I.2.7. sz. táblázat). Ezek közül az első
kettő a prekapilláris arteriolák tágulatának a következménye. Az értágulathoz csatlakozik a
kapillárisok és a postkapilláris venulák permeabilitásának fokozódása, amely duzzanatot,

28
helyi oedemát okoz. A vérkeringési változásokat és a fájdalmat részben az afferens
végződésekből lokálisan felszabaduló mediátorok okozzák (neuropeptidek – SP, CGRP,
neurokinin-A). Ez az akut gyulladásos reakció. A károsító behatás megszűnése után a
szervezet visszaállítja a gyulladás előtti állapotot.

Nociceptív behatásra nemcsak annak közvetlen helyén, hanem attól néhány mm-rel távolabb is
bekövetkezik az érreakció, vasodilatatio. Ennek hátterében az ún. axonreflex mechanizmusa áll.
A polimodális afferens axon elágazódik – az egyik ág a központ felé továbbítja az ingerületet; a
másik ág visszakanyarodik a néhány mm-rel távolabb lévő szövethez, s ezen végződésből
felszabaduló mediátor peptidek egyrészt direkt úton dilatálják a környező arteriolákat, másrészt a
környező hízósejtekből hisztamint szabadítanak fel, amely fokozza a kapilláris-permeabilitást (Fonyó,
2003).

Egyes esetekben a gyulladás krónikussá válik. A krónikus gyulladás folyamatában szerepet

játszó legfontosabb tényezők: az immunrendszer sejtjeinek aktivációja, a komplementrendszer
aktiválódása, a fehérvérsejtekből, érendothélből gyulladásos mediátorok felszabadulása
(legfontosabbak: kininek – bradikinin, lizilbradikinin; citokinek; hisztamin; eikozanoidok,
prosztaglandinok, tromboxán, prosztaciklin, leukotriének).
Ezek a folyamatok gyakran egymást felerősítő, pozitív visszacsatolásos kapcsolatban állnak
egymással - a felsorolt mediátorok felszabadulása elősegíti a többi mediátor keletkezését.
A gyulladás feladata a károsító hatás eliminálása, valamint a normál struktúra, funkció
helyreállítása. A gyulladás szorosan egybefonódik a reparatio (gyógyulás) folyamatával.
Miközben a gyulladásos reakciók elpusztítják vagy elhatárolják a károsító ágenst, ezzel
egyidejűleg olyan mechanizmusok is beindulnak, amelyek a károsodott szövet gyógyulásához
vezetnek.
A gyulladásnak és gyógyulásnak számos stádiumát különíthetjük el (I.2.2. sz. ábra). A
gyulladás és reparatio alapvetően jótékony célú folyamat, azonban potenciálisan káros is lehet
(pl. autoimmun betegségek). (Molnár, 2005; Fonyó, 2003)
A sebgyógyulás (szöveti gyógyulás) szakaszokba rendezhető:
I. Exsudatív fázis: jellemző a gyulladás: tumor, dolor, calor, rubor és functio laesa.
II. Proliferatív fázis: hámsejt migráció, kötőszöveti mátrix-képzés, fibroblast proliferáció
zajlik.
III. Maturációs fázis: az eddig felépült pótszövet teljes értékűvé érése.
(Hunyadi és mtsai, 2004)

29
 Tünet (latin) Okok
Calor Vasodilatatio
Rubor Vasodilatatio
Tumor Fokozott érpermeabilitás, (gátolt
nyirokkeringés és felszívódás)
Dolor Fájdalomérző struktúrák mechanikai
vagy kémiai irritációja
Functio laesa Fájdalom és duzzanat
I.2.7. sz. táblázat A gyulladás tünetei (Pryde, 2012 alapján)

I.2.4. Fájdalominger által kiváltott reflexek

I.2.4.1. Motoros reakciók

- Nociceptív – védekező reflex (flexor reflex)

Jelentősége: a szervezet az érintett végtagot eltávolítja a fájdalmas, azaz a szöveti épséget
veszélyeztető behatástól.

Poliszinaptikus reflex, mely gerincvelői szinten integrálódik. Az ingerelt oldali végtag flexióba
kerül, a flexor izmok összehúzódnak. Az azonos oldali extenzor izmok ugyanakkor ellazulnak
(reciprok innerváció).
Ahhoz, hogy vissza tudjuk húzni a végtagot, az ellenoldali végtagra fokozottabban kell
támaszkodnia a test tömegének, így a reflex további összetevője az ellenoldali végtagban
jelentkezik: az extenzor izmok összehúzódása és a flexorok ellazulásával létrejövő extenzió
figyelhető meg (keresztezett extenzor reflex).

- Mély struktúrák feletti vázizmok tartós kontrakciója

Ilyen például a hasi zsigerekből kiinduló fájdalom esetében a görcsös hasfalizomzat-
összehúzódás („défense musculaire”). Jelentősége: védi a megtámadott szöveteket annak
mozgása okozta fájdalomtól és jelzi a gyulladást, figyelmeztet annak sürgős megszüntetésére.
- Lokomotoros reakció, mely során a tartósan rögzült testhelyzet, mozgások közben
keletkező nociceptív afferentáció kiváltja a testhelyzet megváltoztatását. Szerepe: védi a
csont-, ízületi- és izomrendszert a károsító behatásoktól.
(Fonyó, 2003; Mészáros és Tarsoly, 1994; Szentágothai és Réthelyi, 2002)

30
I.2.4.2. Vegetatív reflexek

Felületes, éles fájdalomingerre szimpatikus izgalom jön létre: tachycardia, vérnyomás

emelkedés, tachypnoe, izzadás, piloerectio, pupillatágulat. A nagyon intenzív, mély (általában
zsigeri) fájdalom bradycardiát, vérnyomáscsökkenést válthat ki, a légzésszám csökken, az
agyi perfúzió csökkenhet, ezért ájulással, eszméletvesztéssel is járhat.
Mindezek mellett ébredési reakció indul meg és számos viselkedési jellegzetesség kerül
felszínre: félelem, szorongás, sírás-jajgatás, az önuralom elvesztése, protektív késztetések –
kiküszöbölési törekvések, menekülés az ártalom elől. (Fonyó, 2003; Jakab és Lencz, 1982)

I.2.5. A fájdalom osztályozása

A fájdalom csoportosítása számtalan dimenzió mentén történhet. A teljesség igénye nélkül

mutatunk be néhányat.
Csoportosíthatjuk:
 az adekvát inger fajtája szerint: mechanikai, kémiai, termikus.
 szervi megjelenésük alapján: bőrre lokalizálható fájdalmak, izomfájdalmak,
csontfájdalmak, ízületi fájdalmak, zsigeri fájdalmak.
 eredete alapján: szomatikus (felületes, mély stb.), visceralis, neuropathiás, pszichogén
stb. fájdalom elkülönítése.
A szomatikus fájdalom a szomatikus beidegzéssel rendelkező szövetek (pl. bőr, izom-,
ínszövet) nociceptív afferenseinek aktivációjából származik anélkül, hogy az ideg sérülne.
A szomatikus felszíni fájdalom a bőrből és a felületesen elhelyezkedő szövetekből indul
ki. Jól megjelölhető, körülírható, általában hirtelen kezdetű, éles fájdalom. A szomatikus
mély fájdalom a test mélyebben elhelyezkedő képleteiből (pl. ér, periosteum, ligamentum,
ín, fascia, izom) ered. Diffúzabb, nehezen lokalizálható, tompa, elnyújtott jellegű, égő
vagy nyomó típusú fájdalom, kellemetlen emocionális és vegetatív jelenségekkel.
A visceralis (zsigeri) fájdalom a visceralis nociceptív receptorok és visceralis afferens
idegek aktivációjából ered. Mély, sajgó, görcsös, gyakran kisugárzó fájdalom. A
kisugárzó fájdalom tipikus megjelenési helye sokszor a Head-zóna – az érintett belső
szervvel azonos szelvényes beidegzésű bőrzóna.
A neuropathiás fájdalom a perifériás afferens idegek vagy a központi idegrendszer
sérüléseiből származik. Tipikusan égő jellegű, dysaesthesiás és gyakran olyan területen
jelenik meg, ahol érzéskiesés van (pl. postherpeses neuralgia). A neuropathiás fájdalom
legtöbbször az ideg mentén lesugárzik. Pl. porckorongsérv esetében az S 1 gyöki fájdalom

31
 a derékból a gluteusokon, a comb és a lábszár hajlító oldalán a láb külső szélén át a
kisujjba sugárzik. Diabetes mellitushoz is társulhat neuropathia, mely leggyakrabban
distalis típusú szimmetrikus szenzomotoros forma (a szenzoros károsodásra a végtagok
distalis, harisnya/kesztyű mintázatú érintettsége jellemző). Herpes zooster esetén az
idegfájdalmat az ideg lefutása mentén jelzi a beteg.
Esetenként külön kategóriaként említik a pszichogén fájdalmat, melynek hátterében
magasabb szintű központi idegrendszeri, pszichés tényezők állnak. (Robertson és mtsai,
2006)
 gyors - lassú fájdalom. A gyors fájdalom a behatás pillanatában keletkező éles, jól
lokalizálható, ún. „első” fájdalom. Az Aδ-rostok közvetítik. A lassú vagy ún. „második”
fájdalom hosszabb ideig tartó, tompa, kevésbé lokalizálható fájdalom. A C-rostokban
vezetődik. A kettő együtt az alapja a bőrt érő, rövid ideig tartó nociceptív ingerre
kialakuló kettős fájdalomérzésnek. (Kandel, 2000; Ormai, 1999; Andreoli és mtsai, 1999;
Lencz, 1996)
 időtartama alapján lehet akut vagy krónikus fájdalom. Az akut fájdalom időtartama
legtöbbször rövid, függ a szöveti károsodás mértékétől. (Ha a szöveti károsodás
jelentéktelen, az akut fájdalom csak átmeneti, néhány másodpercig tart.) Vegetatív
túlműködést vált ki: pulzusszám és vérnyomás emelkedése, tenyérizzadás, anxietás,
menekülési kényszer, sérült szövet védelme érdekében csökkent mozgás – elősegíti a
gyógyulást. Fontos biológiai jelzés, hogy a szervezetet valamilyen ártalom érte. A
krónikus fájdalom hosszabb időtartamú, elveszti biológiai, adaptív jellegét. Bizonyos idő
elteltével strukturális és funkcionális központi idegrendszeri változások következnek be:
csökkent fájdalomküszöb, fokozott ingerlékenység, centrális hyperszenzitivitás, csökken a
fájdalommal szembeni tűrőképesség. Az Aβ afferensek ingerlése ebben az esetben
fájdalmat, másodlagos hyperalgéziát okozhat. Feltételezik, hogy krónikus fájdalom esetén
egyrészt csökken az endorfin-rendszer aktivitása, másrészt fokozódik a felszabadult
endorfinok felhasználása (Sjölund és Eriksson, 1979). Jellemzőek az alvászavarok, az
étvágytalanság, a pszichomotoros retardáció, depresszió. A beteg magába fordul,
elzárkózik. Lefolyásában szerepet játszik a beteg pszichés magatartása. (Kandel, 2000;
Lencz, 1996)

A mozgásszervi fájdalom két nagy csoportját különböztetjük meg a kiváltó ok alapján:

 A mechanikus fájdalom mozgásra, terhelésre jelentkezik vagy fokozódik,
nyugalomban csökken vagy megszűnik. Ez a típusú fájdalom leginkább az ízületek és

32
 a gerinc degeneratív jellegű folyamataiban és a lágyrészek túlerőltetése során
következik be. A fájdalom hátterében leggyakrabban a túlterhelés, a megváltozott
ízületi struktúra miatti mechanikai irritáció, porckorongsérv vagy alagútszindrómák
okozta idegnyomás, makro- és mikrotraumák állnak.
 A gyulladásos fájdalomra jellemző, hogy teljes nyugalomban, sőt éjszakai pihenéskor
is jelentkezik, bár terhelésre, mozgásra ez is fokozódik. Ilyen fájdalmat okoznak az
ízületi gyulladások (függetlenül attól, hogy a kiváltó ok infekció, kristály, bevérzés
vagy rendszerbetegség). Az eredetileg mechanikai okból keletkezett bántalmak is
okozhatnak „másodlagosan” gyulladásos fájdalmat. Például a perifériás idegek
irritációja egy idő után vizenyőképződéssel jár, és gyulladásos típusú fájdalmat idéz
elő. (Gömör, 2001)

I.2.6. Fájdalom - kontrolláló mechanizmusok

A szervezet saját, endogén fájdalomcsillapító rendszerébe tartoznak a(z) :

 perifériásan, fájdalomingerre felszabaduló fájdalomcsillapító anyagok – endogén
opioidok, kannabinoidok, szomatosztatin. Az adott receptoron hatva hyperpolarizálják a
neuront, így azon más anyag nem tud hatni.
 leszálló analgetikus pályák, melyek a periaqueductalis szürkeállományból és az
agytörzs különböző magjaiból monoaminerg (szerotonerg és noradrenerg) pályák futnak
a gerincvelőbe. A gerincvelő hátsó szarvában ezek a pályák gátolják a nociceptív
neuronokból való ingerületátadást a felszálló anterolaterális pályára. Ezt a leszálló
monoaminerg rendszert azonban gátolják a rajtuk végződő gátló (GABA-erg) neuronok –
tehát a fájdalmas információ a spinothalamicus pályán keresztül a thalamus felé szabadon
szállítódik. Az agytörzsben lévő GABA-erg neuronokon olyan opioid receptorok vannak,
amelyek ingerlése (morfin, opioid neuronok ingerületátadása) felszabadítja a leszálló
aminerg pályákat a gátlás alól (gátlásoldás) – létrejön az analgetikus hatás. Egyes
központi idegrendszeri területek elektromos ingerlése ezeken a leszálló analgetikus
pályákon keresztül képes csökkenteni a krónikus fájdalmat. (Fonyó, 2003)
 gerincvelői opioid neuronok: A leszálló aminerg pályák a gerincvelő hátsó szarvában
olyan opioid interneuronokon végződnek, amelyek transzmitterei részben
preszinaptikusan gátolják a primer afferens nociceptorok transzmitterleadását, részben
posztszinaptikusan gátolják a spinothalamicus pálya neuronjait. (Ezt használják ki az
orvosi gyakorlatban a spinális érzéstelenítésben.) (Fonyó, 2003)

33
 gerincvelői kapuszabályozási teória („gate control theory”, GCT, Melzack és Wall
(1965) nevéhez fűződik). A GCT elve: a vastag szenzoros idegrostok izgalmi állapota
serkenti, de a vékonyabb nociceptív idegrostok ingerlése gátolja azoknak az
interneuronoknak a működését, amelyek az afferens fájdalompálya neuronjainak
aktivitását szabályozzák (lásd: I.2.3. sz. ábra). Tehát a vékony érzőrostok aktivációjának
fokozása – a gátló neuron gátlásával – megnyitja a kaput az afferens fájdalompálya-
neuronok felé. Így azok aktiválódnak és az inger hatására fájdalom keletkezik. A vastag
rostok (alacsony ingerküszöbű Aβ) ingerlése – a gátló neuronok aktiválásával – elzárja a
kaput a felszálló pálya neuronjai felé. A fájdalom így enyhébb formában vagy nem
jelentkezik. Gyakorlati jelentősége: a sérült bőrterület fájdalma csökkenthető a
szomszédos bőrfelület taktilis ingerlésével (pl. masszázs, vibráció, elektromos ingerlés).
A taktilis impulzusokat közvetítő vastag velőhüvelyű primer afferens axonok olyan
interneuronokhoz adnak le kollaterálist, amelyek gátolják a nociceptív afferensek első
átkapcsolódását. Ez a kollaterális bezárja a kaput a felszálló nociceptív impulzusok
útjában. A fájdalomingerület szűrése és gátlása nemcsak gerincvelői szinten, hanem
agytörzsi szinten, a thalamusban és agykérgi szinten is működik. (Lencz, 1996; Melzack,
1977; Szentágothai és Réthelyi, 2002)

Nagy átmérőjű rostok

mechanoszenzitív impulzusai
Gátlás
vagy leszálló pályák impulzusai
I

P Felsőbb
központok

Kis átmérőjű rostok nociceptív Aktiválás

impulzusai

I.2.3. sz. ábra A fájdalomingerület terjedésének gátlása a projekciós neuronhoz érkező ingerületek
egyensúlyának módosulásán alapul - a nagy átmérőjű mechanoszenzitív afferensekből vagy leszálló
pályákból származó gátló "inputok" (nagyobb nyíl) felülírják a nociceptív afferensekből származó
excitatorikus "inputokat" (kisebb nyíl). I: interneuron, P: projekciós neuron. (Wood, 2008)

34
I.2.7. Fájdalomcsillapítás a fizioterápiában

A szenzoros ingerlés, mint például az elektromos kezelés, a fájdalomcsillapítás leggyakoribb

és legszélesebb körben használt módja. Különösen indikált az elektroterápia, ha a páciens
nem szedhet orálisan gyógyszert, gyógyszerallergia, - addikció, - mellékhatások esetén;
ajánlott lehet az idegsebészeti beavatkozásokkal, idegblokáddal szemben, azok invazív és
kockázatos volta miatt.
Az I.2.4. sz. ábra bemutatja a fizioterapeuta lehetséges beavatkozási területeit a
fájdalomcsillapításban.

Agyi központok

Fájdalom Vastag velőhüvelyes

transzmisszió axonok
gátlása

Masszázs

Manipuláció Bőr receptorok

Terapeuta Trakció Ízületi receptorok
Kompresszió

I.2.4. sz. ábra A fizioterapeuta szerepe a fájdalomcsillapításban (Wood, 2008 alapján)

I.2.7.1. A fájdalomcsillapítás szintjei

Az endogén vagy exogén okok által kiváltott fájdalomérzetet fenntartják és erősítik a

következményesen kialakuló funkcionális és strukturális károsodások (I.2.5. sz. ábra). A
terapeuta ezen folyamatok több szintjén beavatkozva tudja a fájdalmat csillapítani.

35
 FÁJDALOM

PSZICHÉS TÜNETEK:

FESZÜLTSÉG

ALVÁSZAVAR VÉDEKEZÉS
STRUKTURÁLIS KÁROSODÁS

Gyulladásos reakció

Oedema

Csökken: perfúzió,

O2-, tápanyagellátás

Nő: izommunka,
FUNKCIÓVESZTÉSMŰK
ÖDÉSZAVAR helyi metabolizmus, IZOMFESZÜLÉS

CSÖKKENT MOBILITÁS
IZOMGYENGESÉG

I.2.5. sz. ábra A fájdalom circulus vitiosusa

I.2.7.2. A fizioterápiás beavatkozások céljai és lehetőségei a gyógyulási folyamatban és a

fájdalomcsillapításban

A gyógyulás fázisa meghatározza a fizioterápiás beavatkozás céljait és az ennek megfelelő

terápiás módszer kiválasztását:
Közvetlenül a traumás történést követően a legfontosabb teendő a további sérülés
elkerülése, vérzéscsillapítás, sebellátás. Ennek érdekében segédeszközökkel, sínezéssel tudjuk
biztosítani a tehermentesítést vagy immobilitást. Bármilyen mozgás, stimuláció (így az
elektromos is), helyi meleg alkalmazása kerülendő, azok további károsodáshoz, vérzéshez
vezethetnek. A krioterápia vazokonstrikciót kiváltó hatását ki lehet használni
vérzéscsillapításra. (Cameron, 2012; Weston és mtsai, 1994; Wolf, 1971)
Az akut gyulladás fázisában a kezelés célja a fájdalom, ödéma, vérzés, a gyulladásos
mediátorok felszabadulásának és aktivitásának kontrollálása, és a gyógyulás elősegítése a
proliferációs fázis irányába. Számos fizioterápiás módszer támogathatja ezeket a célokat,
úgymint a krioterápia, hydroterápia, elektromos stimulácó, pulzáló rövidhullám, ultrahang,
lágylézer kezelés. A termoterápia kontraindikált, a vazodilatációs hatás miatt fokozhatja az
ödémát és a gyulladásos válaszreakciót. Fokozott óvatossággal, kis intenzitással
alkalmazhatjuk a fenti kezeléseket.

36
Krónikus gyulladás esetén az ízületi merevség csökkentése, fájdalomcsillapítás,
keringésjavítás, a gyógyulási folyamat proliferációs fázisának támogatása a cél. Az ízületi
merevség csökkentésében legfontosabb eszközeink a mozgásterápia és a termoterápiás
kezelések (pl. paraffinpakolás). Ezek mellett az elektroterápiás kezeléseknek, pulzáló
ultrahang, magnetoterápia, diatermia kezeléseknek is fontos szerep jut. Ebben a fázisban
általánosságban a krioterápiás módszerek nem javasoltak, mert fokozzák az ízületi
merevséget.
Proliferációs fázisban fokozott hangsúlyt kell fektetni a hegszövet kialakulásának
megelőzésére, biztosítani kell a megfelelő keringést, támogatni kell az erőt, rugalmasságot, a
remodellációt. Az elektroterápia, termoterápia, hydroterápia, mozgásterápia különböző
eszközei, módozatai támogathatják ezeket a folyamatokat, a hatékonyság fokozására
kombinálhatjuk a kezeléseket (pl. izomstimuláció kiegészítve aktív gyakorlattal, subaqualis
torna - utóbbi esetben a hydro-, termo- és mozgásterápia kedvező hatásai egyesülnek,
egyidejűleg lehetővé téve a szükséges fokú tehermentesítést.)
A maturációs fázisban célunk az érintett szöveteknek megfelelő erősséget, rugalmasságot
biztosítani, az esetleges maradványtüneket csökkenteni (pl. kontraktúra, izomerőcsökkenés).
A legjobb eredményt ebben a stádiumban is a fentiekben említett kombinált kezelésektől
várhatjuk. (Cameron, 2012)

A terápiás célok és eszközök a fájdalomcsillapítás során is a fájdalom időtartamától és egyéb

jellemzőitől függően alakulnak:
Akut fájdalom esetében a legfontosabb, hogy csökkentsük a fájdalmat, az esetleges
háttérben álló gyulladást, és megelőzzük azok súlyosbodását. Ennek érdekében óvatos
fizioterápiát kell alkalmaznunk, elsősorban hűtés, ágynyugalom biztosítása, esetleg óvatos
mozgatás a megfelelő támogatás biztosításával, alacsony intenzitású elektroterápia
javasolható. A termoterápia csak abban az esetben hozhat enyhülést, amennyiben nincs
gyulladásos reakció a fájdalom hátterében (Ernst és Fialka, 1994).
Krónikus fájdalom esetén a tüneti kezelés mellett fontos felderíteni a háttérben álló
pathológiás folyamatokat, legfontosabb cél a páciens funkcionális képességeinek,
aktivitásának helyreállítása. A korábbiakban említett eljárások közül elsősorban azokat
célszerű alkalmazni, amelyek nem zavarják meg a beteg mindennapi munkavégzését és
biztosítják számára a funkcionális aktivitást. A "passzív" kezelések helyett "aktív" terápiát
alkalmazzunk. [Pl. a TENS (transcutan electro-nervo stimuláció) kezelés megfelelő lehet, a
kis hordozható készülék rugalmas kezelési lehetőségeket biztosít, nem korlátozza az

37
aktivitást; míg a meleg pakolások alkalmazása, amit néhány óránként ismételni szükséges és
gyakran ágynyugalomhoz kötött, gátolhatja a beteg mindennapi aktivitását.) Cameron (2012)
Malignus tumor:
A különböző fizioterápiás módszerek a malignus szövet vagy metastasis burjánzását
fokozhatják, elsősorban a lokális keringésfokozódás miatt. Így pl. az ultrahang, diatermiás
kezelések - mély szöveti felmelegedést és keringésfokozódást kiváltó hatásuk miatt -
ellenjavalltak. Végső stádiumban a fájdalomcsillapítás előtérbe kerül az életminőség
javításában, így a beteg tájékoztatásával és beleegyezésével megfontolandó a fenti a terápiák
alkalmazása is.
Komplex regionális fájdalom szindróma (reflex szimpatikus disztrófia):
A szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása áll a háttérben. Kis intenzitású, óvatos
fizioterápia javasolt, az agresszív stimuláció súlyosbíthatja ezt a típusú fájdalmat, a kezelést a
páciens rosszul tolerálhatja (pl. nagyon meleg víz, jegelés alkalmazása).
Cameron (2012)

I.2.7.3. Fájdalomcsillapítás elektromos ingerléssel

Az elektromos ingerléssel történő fájdalomcsillapítás lehetséges beavatkozási szintjei az

alábbiak:
Központi idegrendszer:
 „Gate Control Theory”. Az Aβ mechanoreceptorok elektromos impulzussal történő
ingerlése „bezárja a kaput” a felszálló nociceptív impulzusok útjában, csökkenti a
fájdalomérzetet (szegmentális analgézia). Az Aβ-rostok, elektrofiziológiai
tulajdonságainál fogva (vastag, myelinhüvellyel borított – az Aα-rostokhoz hasonlóan,
rövid refrakter fázis), alacsonyabb áramintenzitással, magasabb frekvenciával
ingerelhetők, mint az Aδ- vagy C-rostok. A hatékony fájdalomcsillapítás érdekében tehát
elegendő relatíve alacsony intenzitást alkalmazni, magas frekvencia mellett (80-120 Hz);
pl. ilyen jellegű fájdalomcsillapításra alkalmas a Ko-TENS (konvencionális/
hagyományos TENS) (Nizard, 2012; Robertson és mtsai, 2006; Samuel és Maiya, 2015;
Walsh és mtsai, 2009); Träbert 100 Hz felett határozta meg azt a frekvenciaértéket, ami
leginkább hatékony a fájdalomcsillapításban – az ő nevéhez fűződik a 140 Hz-es
„Ultrareizstrom” (URS) elnevezésű ingeráram bevezetése (Csermely, 2009).
 A leszálló pályákon keresztül. Az Aδ nociceptorok a tractus spinothalamicusban
kollaterálisokat adnak le a periaqueductalis szürkeállományba. Az innen kiinduló leszálló
pályák (szerotonerg pályák) encephalin felszabadulását idézik elő a substantia gelatinosa

38
 sejtjeiből, mely gátolja a C-rostok aktivitását. Feltételezik, hogy az Aδ-rostok akaratlagos
ingerlése fájdalomcsillapító hatással bír, mivel – a fentiekben ismertetett,
extraszegmentális úton – gátolja a C-rostok ingerületátadását a központi idegrendszer felé
(a fájdalomérzet nem tudatosul). Az Aδ-rostok (a hosszabb refrakter fázis miatt) alacsony
frekvenciájú, magas intenzitású elektromos impulzusokkal ingerelhetők [pl. APL-TENS
(acupuncture like/akupunktúra-szerű TENS)] (Nizard, 2012; Robertson és mtsai, 2006;
Samuel és Maiya, 2015; Walsh és mtsai, 2009).
 A gerincvelői opioid neuronok szintjén – morphin-szerű hatás (a morphin, a gátló
neurotranszmitterekhez hasonlóan – encephalin, β-endorphin, dynorphin – gátolja a C-
rostok ingerületátadását): a substantia gelatinosa interneuronjaiból felszabaduló
encephalin gátolja a C-rostokat. Az Aδ-rostok kollaterális ágakat adnak ezekhez az
interneuronokhoz, és stimulálják azokat. Így feltételezhető, hogy az Aδ-rostok elektromos
ingerlése ezen a szinten is csökkentheti a C-rostok által közvetített fájdalmat (szintén
magas intenzitás – alacsony frekvencia mellett) (Robertson és mtsai, 2006).
(Valószínűleg ezen a mechanizmuson keresztül hat az akupunktúra, amikor az Aδ-
idegrostokat az adott szegmentumban – dermatóm, myotóm, sclerotóm – ingerlik.)
 β-endorphin felszabadulás a supraspinalis központokban – alacsony frekvencia,
magas intenzitás esetén (pl: Burst-TENS, APL-TENS) (Hughes és mtsai, 1984; Sjölund
és Eriksson, 1979). A magas frekvenciával, alacsony intenzitással történő kezelés, pl. Ko-
TENS, elsősorban a spinális szintű endogén-opioid (encephalin) felszabadulásért felelős
(Sjölund és Eriksson, 1979; Wolf, 1978).
 Az elektromos ingerléssel kiváltott vázizom-kontrakció (pl: APL-TENS kezelés)
indirekt úton kiválthat analgetikus hatást (lásd: I.2.6. sz. ábra) (Johnson, 2008).

39
 Katód Anód
Bőr
Motoros pont

Aα

Izomkontrakció Aδ

I.2.6. sz. ábra Az Aα-efferensek ingerlése izomkontrakciót vált ki, ez aktiválja az izomrostokban
levő Aδ-afferenseket  extraszegmentális analgézia (Johnson, 2008 alapján)

Perifériás hatások:
 Vegetatív idegrendszer: a szimpatikus idegrostok gátlása, a szimpatikus tónus
csökkentése révén kialakuló vasodilatatio, hyperaemia hozzájárul a helyi anyagcsere
fokozódásához, az O2-ellátás javulásához, így a szöveti ischemia csökkentéséhez,
továbbá az adott területen felszaporodó gyulladásos mediátorok elszállításához.*
 Perifériás idegek:
– Érzőidegek ingerküszöbe emelkedik*
– Neurotranszmitter felszabadulás
További hatások:
– Izomtónus szabályozása;
– Fájdalmas kontraktúrák mérséklése;
– Kötőszövet fellazítása.
(Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004; Wenk, 2004)

*A polaritástól és áramiránytól függő élettani hatásokat lásd: II.3.2. és II.3.3. fejezet.

40
I.2.7.4. Fájdalomcsillapításra leggyakrabban használt áramformák

A különböző áramformák, azok eltérő paraméterei, így a különböző elektromos kezelések

más és más hatékonysággal rendelkeznek (részletesen lásd az adott módszerekre vonatkozó
fejezetekben). Néhány példa a teljesség igénye nélkül:
 Stabil galvánkezelés
 Hidrogalván-kezelés
 Iontoforézisek
 Diadinamikus ingeráramok
 TENS
 Interferencia-kezelés
 Rövidhullámú kezelés
 Mikrohullámú sugárzás
 Ultranagy-frekvenciás kezelés

I.2.7.5. Fájdalomcsillapító kezelés és paraméterek

A hatékony fájdalomcsillapítás érdekében lényeges:

 meggyőződni arról, hogy a páciens az elektromos kezeléshez megfelelő állapotban van
és nem kontraindikált számára a kezelés,
 az optimális paraméterek kiválasztása, az elektródák megfelelő elhelyezése,
 az első kezelés hatásának, hatékonyságának felmérése,

A fájdalom erőssége mérhető vizuális skála segítségével. A vizuális analóg skála (VAS)
egyszerű és validált fájdalommérő eszköz. A skála egy 10 cm-es vonalból áll, a két végpontja
a fájdalomérzet két szélső dimenzióját jelzi (nincs fájdalom – nagyon súlyos fájdalom). A
páciens feladata bejelölni a vonalon, hogy aktuálisan panaszai erősségét hova helyezné.

 ha hatékony volt az első kezelés, ez alapján folytatni a kezelési folyamatot,

 ha nem volt hatékony, változtatni a kezelésen: elektródák mérete, elhelyezése, típusa;
paraméterek változtatása.
Fontos az alábbi paraméterek egyénre szabott beállítása – a megfelelő hatékonyság elérése
érdekében:
 polaritás,
 intenzitás / amplitúdó
 frekvencia,
 impulzusforma,

41
  impulzusidő,
 frekvenciamoduláció,
 az impulzus felfutási, megtartási ideje (Robertson és mtsai, 2006).

A fájdalom aktuális jellege, akut vagy krónikus volta befolyásolja a kezelési paraméterek
megválasztását (lásd I.2.8. sz. táblázat).

Paraméter Akut fájdalom Krónikus fájdalom

Impulzusszélesség széles keskeny
Frekvencia magas alacsony
Intenzitás alacsony (érzéshatár) magas (tűréshatár)
Kezelési időtartam rövidebb hosszabb
Kezelési gyakoriság naponta többször hetente többször
I.2.8. sz. táblázat Paraméterek beállítása a fájdalom aktualitásától függően

Az elektródák elhelyezésére a fájdalom megjelenési területét figyelembe véve több szempont

létezik, ezeket lásd: II.7. fejezet.

I.2.7.6. Hozzászokás az elektromos ingerléshez

Hozzászokásról (habituáció) akkor beszélünk, ha az elektromos impulzus kiváltja az akciós

potenciált, de az impulzusra csökkent választ kapunk a központi idegrendszer felől. Gyakran
ismétlődő ingerhez a központi idegrendszer hozzászokik és nem ad válaszreakciót.
Számos kutatás vizsgálja a hozzászokás jelenségét a magas és alacsony frekvenciájú elektromos kezelésekkel
összefüggésben. Az alacsony vagy magas frekvenciájú TENS áramformák azonos paraméterekkel (pl. intenzitás,
impulzustartam, frekvencia) történő alkalmazása mind állatok (Chandran és Sluka, 2003), mind emberek
esetében (Liebano és mtsai, 2011) toleranciát alakít ki az alkalmazott fájdalomcsillapító módszerrel szemben.
A hozzászokás kiküszöbölésére alkalmas módszer lehet:
 az áramformák változtatása (pl. alacsony és magas frekvencia váltása kezelésenként),
 a frekvenciamoduláció [a 80-120 Hz frekvenciatartomány alkalmazásánál kisebb a
hozzászokás, mint pl. stabil 100 Hz esetén (Robertson és mtsai, 2006)],
 a kezelési intenzitás naponta történő emelése,
 továbbá az adott áramforma bármely paraméterének változtatása.
(DeSantana és mtsai, 2008; Robertson és mtsai, 2006; Sato és mtsai, 2012)

42
Adaptációról beszélünk akkor, amikor folyamatosan, másodperceken keresztül tartó
szinaptikus aktiválás során csökken az akciós potenciálok frekvenciája. Hátterében a
feszültségfüggő Ca2+-csatornák megnyílása, az intracelluláris Ca2+-szint emelkedése áll. A
magas Ca2+-szint megnyitja a K+-csatornákat, a K+-kiáramlás tartósan hyperpolarizálja a sejtet
(Fonyó, 2003).
Meg kell különböztetnünk a hozzászokást (habituációt) az akkomodációtól. Akkomodáció
akkor jön létre, amikor gyenge ingert alkalmazunk, a membránpotenciál változása így nagyon
kismértékű lesz, a gyenge inger nem vált ki akciós potenciált – a perifériás ideg
„akkomodálódott” (Robertson és mtsai, 2006).

Alapfogalmak

Fájdalom, nociceptor, adekvát inger törvényes, kisugárzó fájdalom, Head – zóna, akut
gyulladás, krónikus gyulladás, akut fájdalom, krónikus fájdalom, défense musculaire,
szomatikus fájdalom, viscerális fájdalom, neuropáthiás fájdalom, pszichogén fájdalom, „első”
fájdalom, „második” fájdalom, mechanikus fájdalom, gyulladásos, fájdalom, habituáció,
akkomodáció.

Ellenőrző kérdések

Írja le a fájdalom definícióját!

Határozza meg a nociceptorok alaptípusait és jellemezze azokat!
Mit jelent az adekvát inger törvénye?
Jellemezze a kettős fájdalomérzést!
Írja le a fájdalomingerület terjedésének gerincvelői mechanizmusait!
Jellemezze a kisugárzó fájdalom mechanizmusát!
Határozza meg a Head-zóna fogalmát!
Nevezze meg a tractus spinothalamicus részeit, vezesse le a pályák lefutását!
Sorolja fel a gyulladás tüneteit és azok hátterében álló okokat!
Jellemezze röviden a nociceptív - védekező reflexet!
Mit jelent a défense musculaire? Mi a jelentősége?
Írja le az akut és krónikus fájdalom jellemzőit!
Jellemezze a szomatikus és visceralis fájdalmat!
Jellemezze a neuropathiás fájdalmat!
Milyen jellemzői vannak a mechanikus és gyulladásos fájdalomnak?
Sorolja fel a szervezet saját endogén fájdalomcsillapító mechanizmusait!

43
Határozza meg a fizioterápiás beavatkozások céljait a gyógyulás fázisainak megfelelően!
Sorolja fel, milyen szinteken lehet csillapítani a fájdalmat elektromos ingerléssel!
Ismertesse a gerincvelői kapuszabályozási teóriát! Hogyan, milyen paraméterekkel valósítható
meg a fájdalomcsillapítás elektromos ingerléssel ezen a szinten?
Ismertesse a leszálló pályákon keresztül megvalósuló endogén fájdalomcsillapító
mechanizmust! Milyen paraméterekkel tudunk beavatkozni a fájdalomcsillapításba ezen a
szinten?
Izomkontrakciót kiváltó elektromos ingerléssel milyen mechanizmuson keresztül valósulhat
meg a fájdalomcsillapító hatást?
Milyen elektromos kezeléseket és milyen paramétereket választana akut, ill. krónikus
fájdalom csillapítására?
Mi a különbség a habituáció és az akkomodáció között?

Irodalomjegyzék

Andreoli T. F., Carpenter C. C. J., Bennett J. C., Plum F. (1999): Cecil – A belgyógyászat
lényege. Medicina, Budapest.
Bossert F. P., Jenrich W., Vogedes K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Urban & Fischer,
Elsevier, München.
Cameron M. H. (2012): Physical Agents in Rehabilitation: From Research to Practice.
Saunders; 4th edition.
Chandran P., Sluka K. A. (2003): Development of opioid tolerance with repeated
transcutaneous electrical nerve stimulation administration, Pain, 102(1-2):195-201.
Csermely M. (2004): A fizioterápia kézikönyve. Golden Book Kiadó, Budapest.
Csermely M. (2009): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
DeSantana J. M., Santana-Filho V. J., Sluka K. A. (2008): Modulation between high- and low
frequency transcutaneous electric nerve stimulation delays the development of analgesic
tolerance in arthritic rats, Arch Phys Med Rehabil, 89(4):754-760.
Ernst E., Fialka V.: Ice freezes pain? A review of the clinical effectivenessof analgesic cold
therapy, J Pain Symptom Manage, 9:56-59.
Fonyó A. (2003): Az orvosi élettan tankönyve. Medicina, Budapest.
Ganong W. F. (1995): Az orvosi élettan alapjai. Medicina, Budapest.
Gömör B. (2001): Fájdalomcsillapítés és gyulladáscsökkentés. In: Gömör B. (2001) (szerk.):
Reumatológia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.

44
Hughes G. S. Jr., Lichstein P. R., Whitlock D., Harker C. (1984): Response of plasma beta-
endorphins to transcutaneous electrical nerve stimulation in healthy subjects, Physical
Therapy, 64 (7):1062-6.
Hunyadi J. és mtsai (2004): Krónikus sebek kezelése a gyógyulás különböző fázisaiban;
Érbetegségek, XI. évf. 2. sz., 57-65. o.
Jakab T., Lencz L. (1982): Fájdalomcsillapítás. Medicina, Budapest.
Johnson M. I. (2008): Transcutaneous electrical nerve stimulation. In: Watson T. (2008)
(szerk.): Electrotherapy : Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill Livingstone
Elsevier.
Kandel E. R., Schwartz J. H., Jessel T. M.: Principles of neural science. The McGraw-Hill
Companies, USA, 2000.
Lencz L. (1996): A fájdalom és csillapítása. Medicina, Budapest.
Liebano R. E., Rakel B., Vance C. G., Walsh D. M., Sluka K. A. (2011): An investigation of
the development of analgesic tolerance to TENS in humans, Pain, 152(2): 335-342.
Melzack R. (1977): A fájdalom rejtélye. Gondolat, Budapest.
Mészáros T., Tarsoly E. (1994): Funkcionális anatómia (jegyzet). HIETE, Budapest.
Molnár M. (2005): A prosztaglandinok szerepe a gyulladás patomechanizmusában. In: Gömör
Béla (2005) (szerk.): Klinikai Reumatológia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.
Nizard J. (2012): Non-invasive stimulation therapies for the treatment of refractory pain,
Discov Med, 14(74):21-31.
Ormai S. (1999): Élettan-Kórélettan. Semmelweis Kiadó, Budapest.
Pryde J. A. (2012): Inflammation and tissue repair. In: Cameron M. H. (2012): Physical
Agents in Rehabilitation: From Research to Practice. Saunders; 4th edition.
Robertson V., Ward A., Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy explained: principles and
practice. Elsevier.
Samuel S. R., Maiya G. A. (2015): Application of low frequency and medium frequency
currents in the management of acute and chronic pain – a narrative review, Indian J Palliat
Care, 21(1):116-120.
Sato K. L., Sanada L. S., Rakel B. A., Sluka K. A. (2012): Increasing intensity of TENS
prevents analgesic tolerance in rats, J Pain, 13(9):884-890.
Sjölund B. H., Eriksson M. B. E. (1979): Endorphins and analgesia produced by peripherial
conditioning stimulation. In: Bonica J.J., Albe-Fessard D. (1979) (szerk.): Advances in Pain
Research and Therapy, Vol. 3, Raven Press, New York.

45
Szentágothai J., Réthelyi M. (2002): Funkcionális anatómia III. Medicina Könyvkiadó Rt.,
Budapest.
Temesvári I. Péter (2001): Derékfájás, isiász. In: Gömör Béla (2001) (szerk.): Reumatológia.
Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.
Walsh D. M., Howe T. E., Johnson M. I., Sluka K. A. (2009): Transcutaneous electrical nerve
stimulation for acute pain, Cochrane Database Syst Rev, 2009(2): CD006142.
Wenk W. (2004) : Elektrotherapie. Springer – Verlag, Berlin-Heidelberg-New York.
Weston M., Taber C., Casgranda L. és mtsai (1994): Changes in local blood volume during
cold gel pack application to traumatized ankles, J Orthop Sport Phys Ther, 19:197-199.
Wolf S. L. (1971): Contralateral upper extremity cooling from a specific cold stimulus, Phys
Ther, 51:158-165.
Wolf S. L. (1978): Perspectives on central nervous system responsiveness to transcutaneous
electrical nerve stimulation. Physical Therapy, 58(12):1443-9.
Wood L. (2008): Physiology of pain. In: Watson T. (2008) (szerk.): Electrotherapy –
Evidence-Based Practice. Churchill Livingstone, Elesevier, USA.

46
I. 3. Alapfogalmak gyűjteménye

A fizioterápia, kiemelten a könyvben felsorolt kezelési formák ismeretei, jellemezői,

működési mechanizmusaik megértése nem képzelhető el alapvető fizikai ismeretek nélkül. A
fejezet egyik célja, hogy a nélkülözhetetlen alapismeretek felelevenítését, a kulcsfogalmak
egybegyűjtésével, definiálásával segítse. Másrészt, csokorba szedi a tankönyv egyes
fejezetiben előforduló olyan alapvető fogalmakat, melyek minden a fizioterápiát értő és
gyakorló (leendő) szakember számára minimális ismeretként határozhatunk meg.

1 A az áramerősség akkor, ha a vezető keresztmetszetén 1 sec alatt 1 C töltés halad át.

1 farad a kapacitása: annak a kondenzátornak, amelynek fegyverzete 1 coulomb elektromos
töltés felvitelekor a kondenzátor fegyverzet feszültsége 1 volttal emelkedik.
1 ohm az ellenállása: annak a vezetőnek, melynek két vége közt 1V potenciálkülönbség
hatására 1A erősségű áram folyik.
1 V a feszültsége: annak az áramforrásnak, amelyben 1 coulomb töltés szétválasztásához 1 J
munka szükséges.
Abszolút refrakter stádium: az az időszak, amely alatt a sejt nem ingerelhető.
Adekvát inger törvénye: csak meghatározott nagyságú és jellegű inger válthat ki ingerületet,
ez a küszöb feletti inger.
Aeroionterápia: természetes vagy mesterséges úton negatív ionokat juttatunk be a
szervezetbe.
Aerosol terápia: porlasztott gyógyszeroldat vagy gyógyvíz bejutatása a légutakba.
Afferentáció: a testből a központi idegrendszerbe érkező ingerület.
Akciós potenciál: az ingerelhető sejtekben, küszöb feletti ingerre kialakuló potenciálváltozás.
Akkomodáció: elektrodiagnosztikában, háromszög/exponenciális impulzussal történő
ingerlés esetén (általában 1000 ms impulzustartam, 2000ms szünetidő mellett) az a legkisebb
intenzitás, amely éppen látható / detektálható izomkontrakciót hoz létre.
Alacsony aktualitású beteg: krónikus fájdalma van a betegnek, a probléma „régebb óta”
fennáll, adaptálódott, „agresszívebb” kezelést alkalmazunk (alacsony frekvencia, magas
intenzitás).
Alfa-faktor: elektrodiagnosztikus mutatószám, az akkomodáció és a rheobázis hányadosa.
AMF (amplitúdó modulált frekvencia): interferencia kezelés során, a két kereszteződő
középfrekvenciás áram találkozásánál létrejövő „új” középfrekvenciás áram amplitúdója
változik. Azt, hogy az áram amplitúdója hányszor változik (nulla és a beállított maximális
47
intenzitás között) az AMF mutatja meg. A terápia szempontjából a legfontosabb fizikai
jellemző.
Anelektrotónus: az anód elektróda alatt, a sejtek ingerelhetősége, az idegvezetés csökken.
Anion: - töltésű anyagok.
Anód: + pólus
Áramerősség (jele: I; mért.egység: Amper): más néven intenzitás; meghatározott idő alatt
áramló töltéshordozók száma. 1 A az áramerősség akkor, ha a vezető keresztmetszetén 1 sec
alatt 1 C töltés halad át.
Áramforrás: az a berendezés, mely valamilyen energia felhasználásával töltésszétválasztást
végez, létrehozva ezáltal az elektromos mezőt és a töltések áramlását.
Áramkör: Az áramforrást, a fogyasztót és az ezeket összekötő vezetékeket együttesen
áramkörnek nevezzük.
Arndt Schultz szabály: lényege, hogy a szervezetet ért különböző erősségű fizikai ingerek
eltérő biológiai választ eredményeznek.
Atom: a kémiai elemek azon legkisebb részecskéje, ami még őrzi az elem kémiai
tulajdonságait. Parányi, gömb alakú, semleges részecske, mely atommagból (proton, neutron)
és elektronburokból áll.
Átütés: a kiválasztott agonista izom működése helyett az ellentétes működésű antagonista
izom kontrakciója következik be.
Axonotemesis: esetén az axon és az azt körülvevő mielin hüvely teljes szakadása jön létre,
azonban a környező kötöszövetes képletek, mint a perineurinum és az epineurinum
megtartottak, sértetlenek. Az axon és a mielin degeneráció létrejön a sérülés helyétől
disztálisan, teljes denervációt okozva.
Balneoterápia: gyógyfürdőkezelés, ivókúra (és hazánkban a gyógyiszapkezelés) sorolható
ide. Elsődlegesen a vizek kémiai tulajdonságait használja fel terápiás célra.
Bázis áram: a diadinamikus kezelések egyik komponense, stabil galvánáram, melyre
szuperponálódik a dózisáram.
Bipoláris kezelés: ha az elektroterápiás kezelés során, azonos méretű (felületű) elektródákat
hazsnálunk.
Centrális bénulás: központi idegrendszeri károsodásból adódó izomtónusbeli, - funkcióbeli
eltérés.
Chronaxia: az a legkisebb impulzustartalom, amely kétszeres rheobázis intenzitás esetén
éppen látható / detektálható izomkontrakciót hoz létre.
Cryokinetika: hideg és gyakorlatok kombinált technikája.

48
Cryostreching: nyújtás előtt cryoterápiát alkalmazunk.
Cryoterápia: amikor a terapeuta hideget alkalmaz.
Denervált izom: a beidegzésében, károsodott, beidegzésétől megfosztott izom.
Depresszív katódhatás: katód alatt a motoros ideg ingerelhetősége fokozottabb, a galván
áram bizonyos mértékű növelésének hatására a biológiai válasz megváltozik és az ideg
ingerelhetősége csökken.
Diagnosztikus hasznos idő: I/t görbe felvételénél megjelenő diagnosztikus paraméter; az a
legrövidebb impulzustartam, ahol még a rheobázis intenzitása éppen látható / detektálható
izomkontrakciót hoz létre.
Dielektrikum: kondenzátor fegyverzetek között használatos, elektromosan szigetelő,
melyben nincsenek szabad töltéshordozók, viszont az atomok a fegyverzet töltésének
megfelelően helyezkednek el. A dielektrikum megváltoztathatja a kondenzátor kapacitását.
Direkt elektroterápia: elektromos energiát alakít át, meghatározott paraméterű
elektroterápiává.
Direkt ingerlési mód: olyan izom ingerlési mód, ahol közvetlenül az izomszövetet
stimuláljuk. Ilyenkor általában bipoláris kezelést végezve az egyik elektródát a kiválasztott
izomszövet eredésére, a másikat az izomszövet distalis végére tesszük.
Dózisáram: a diadinamikus kezelések egyik komponense, galvánáramra szuperponált 50 és
100 Hz frekvenciájú szinusz-félhullámokból kialakított ingeráram.
Egyenáram: a töltéshordozók azonos irányba haladnak, katódtól (negatív) az anód (pozitív)
felé.
Egyenirányító: az elektroterápiás készülékek olyan alkatrésze, mely megfelelően sorrendbe
állított diódákból áll, elektroterápiás kezeléseknél gyakran használt egyenáram előállításában
van szerepe.
Egyutas: a váltóáram egyenirányítása során csak a sinushullám pozitív (felső) részét engedi át
az egyenirányító. A diadinamikus áramoknál, a dózis áram egyik formája egy utasan
egyenirányított.
Electrophysical agents (EPAs): magyarra nehezen fordítható, a nemzetközi gyakorlatban
használt gyűjtőfogalom mely az elektroterápián túl magában foglalja a termo és akár a
fototerápiát is.
Elektrodiagnosztika: a funkciójában megváltozott az izom állapotának felmérésére szolgáló
eljárás.
Elektromágneses indukció: ha a vezetőhöz mágnessel közelítenek, elektromos áram
keletkezik, indukálódik.

49
Elektromágneses spektrum: az összes elektromágneses sugárzás elrendezése frekvencia
(hullámhossz, energia) szerint.
Elektromágneses spektrum: az összes elektromágneses sugárzás elrendezése frekvencia
(hullámhossz, energia) szerint.
Elektromágneses sugárzás: egymásra merőlegesen haladó oszcilláló (szabályosan változó)
elektromos és mágneses tér, mely a térben hullám formájában terjed, fénysebességgel energiát
és impulzust szállítva.
Elektromos áram: az elektromos töltéshordozók meghatározott irányú, rendezett mozgása.
Elektromos energia: elektromosan vezető anyagban a töltések áramlásának energiája.
Elektronvezetők (elsődleges vezetők): melyekben az elektronok szabad vándorlásával alakul
ki az elektromos áram.
Elektroozmózis: amikor az elektromos tér hatására a folyadék egy töltéssel bíró felület
mentén áramlik.
Elektroterápia: különböző, meghatározott paraméterű elektromos áramot juttat bőrön
keresztül az emberi szervezetbe, ami élettani változásokon keresztül hozza létre a kívánt
terápiás hatást.
Ellenállás: a vezető töltésáramlást akadályozó tulajdonsága. Jele: R, mért.egys.: Ohm.
Elsődleges vezetők: lásd elektronvezetők.
Eltolódási áram: a nagy térerősség hatására a kondenzátor térben elhelyezett
dielektrikumban kialakuló áramhatás.
EMG: elektromiográfia, az izomrostok által nyugalomban és kontrakció során generált
elektromos potenciálokat regisztrálja, amely lehetőséget nyújt az izomrostok funkcionális és
strukturális állapotának értékelésére.
Endogén opiátok: neurotranszmitterek, az idegvezetést gátolhatják, így hozva létre
fájdalomcsillapító hatást.
Exponenciális impulzus: exponenciális impulzusformájú ingeráram.
Fájdalom: kellemetlen érzéki és emocionális élmény, amely valódi vagy lehetséges
szövetkárosodással jár vagy ehhez hasonló panaszokat okoz. A fájdalom mindig szubjektív és
emiatt mindig érzelmi töltése is van.
Fajlagos ellenállás: 1 m hosszú és 1 cm2 átmérőjű vezetőre jellemző ellenállás.
Farádáram: szaggatott egyenáramnak felel meg, melynek frekvenciája 20-30 Hz, egy
magasabb intenzitású, rövidebb időtartamú nyitási és rövid szünet utáni alacsonyabb
intenzitású, ellentétes polaritású, hosszabb időtartamú zárási impulzusból áll.

50
Fehérje denutaratio: károsítja a proteineket, ezzel megváltoztatják a biológiai aktivitásukat;
a túlzott melegítés okozhatja.
Felezési réteg: az a szöveti mélység, melynél az alkalmazott sugárzás/energia intenzitása a
felére csökken.
Felszálló kezelés: a kezelés során az áram iránya a test/végtag hossztengelyével párhuzamos,
az anódot distalisan, a katódot pedig proximálisan helyezkedik el.
Félvezetők: szabad töltéshordozókkal rendelkeznek, de ezek rögzítetten helyezkednek el.
Fémes kötés: Olyan elsőrendű, gyenge kötés, amely a fématomok között szabadon mozgó
elektronfelhővel jön létre.
Feszültség: az elektromos mezőt munkavégzés szempontjából jellemző mennyiséget
feszültségnek nevezzük. A feszültség megmutatja, hogy mennyi munkát végez az elektromos
mező, miközben 1 C töltést a mező egyik pontjából a másikba áramoltat. Jele: U,
mértékegysége: Volt (V).
Fibrolitikus hatás: kötőszövet lazító, fellazító hatás.
Fizikoterápia: legnagyobbrészt fizikai energiákkal történő gyógyítás.
Fizioterápia: physis-természet, therapeion-terápia; a természet erőivel, energiáival történő
gyógyítás.
Fototerápia: a helioterápia – napfénykezelés mesterségesen előállított komponenseit, a
látható fényt, az ultraibolya sugárzást, az infravörös sugárzást és a lézersugárzást soroljuk ide
Frekvencia moduláció: a frekvencia nem konstans, hanem szabályosan vagy szabálytalanul
változik.
Frekvencia: egy „ismétlődés gyakoriságát” jelenti, azaz hogy egy esemény hányszor
ismétlődik meg egységnyi idő alatt. Elektromos jelek frekvenciáját mérve, a hertzben kapott
frekvencia a másodpercenkénti periódusok száma. Jele: f, mértékegysége Hertz (Hz).
Fürdőfáradtság: ha a manifeszt fürdőreakció tünetei nem csökkennek vagy múlnak el.
Fürdőreakció: ásványvíz és gyógyvízkezelés jellegzetessége, sorozatos fürdőkezelés esetén
csak meleg vagy ásványvízben jön létre; két részből áll: manifeszt (kóros kellemetlen
tünetek), szenzitív (átmeneti labori leletek megváltozását eredményezi).
Generátorkör: elektroterápiás kezelőgépek hálózattól a gépházig és annak műszerfaláig tartó
része. A generátorkör feladata a hálózati áramot kezeléshez szükséges árammá átalakítani.
Gyógyvíz: azok az ásványvizek, melyek gyógyhatását igazolták (kettős vakkísérlettel vagy
homogén betegpopuláción, utánkövetéses vizsgálattal, matematikai statisztika segítségével).
Gyulladás: a szervezetet ért károsító behatásokra adott válaszreakció.
Habituáció: lásd hozzászokás

51
Hang: rugalmas közegben tovaterjedő rezgés, mechanikai hullám.
Háromszög impulzus: háromszög impulzusformájú ingeráram
Head-zónák: a belső szervek zavarai, a viscerális fájdalom kivetülése azonos gerincvelői
szegmenthez tartozó bőrterületre
Hideg indukálta vasodilatatio: elhúzódó hideg alkalmazás után fordul elő az erek kitágulása
vagy a szövetek hőmérséklete 10C alatt van (hunting response).
Hidroterápia: a víz fizikai tulajdonságain alapuló gyógymód, mely során a víz fizikai
hatásait használjuk fel. Három legfontosabb hatástényezője a víz hőmérséklete, nyomása és
felhajtóereje. Pl. gyógyszeres fürdők, leöntések, lemosások, borogatások
Hozzászokás: ha az elektromos impulzus kiváltja az akciós potenciált, de csökkent választ
kapunk a központi idegrendszer felől.
Hullám: A hullám egy rendszer olyan állapotváltozása, amely időbeli és/vagy térben
periodikus (vagyis szabályosan ismétlődő).
Hullámhossz: az a legkisebb távolság, amely két azonos hullámfázisban lévő pont között
mérhető. A Jele a görög λ (lambda), mértékegysége méter (m).
I/t görbe: Az I/t (intenzitás/tempus) görbe készítésekor meghatározott impulzustartamokhoz
keressük azokat az intenzitás értékeket, amelyek (szemmel) éppen látható (minimális)
izomkontrakciót hoznak létre. A görbe felvételének célja az izom állapotának, és a beidegzés
épségének megítélése valamint az elektromos stimuláció optimális paraméterének
meghatározása.
Indifferens hőfok: az a hőmérséklet, amely a beteg bőrhőmérsékletével megegyezik, nincs
biológia hatása.
Indirekt elektroterápia: az a kezelési eljárás, amely az elektromos energiát (pl.: hő vagy
mechanikai) más alakítják.
Indirekt ingerlési mód: az izomot beidegző perifériás idegen keresztül történő stimulálását
jelenti.
Inhalációs kezelés: légutakon keresztül történő hatóanyag bejutatást (aerosol, aerion
kezelés).
Interferencia: hullámok találkozásánál fellépő hullámjelenség.
Ionos kötés: ellentétes töltésű ionok (atomcsonkok) között kialakuló vonzás.
Iontoforézis bejuttatott anyagmennyiség: kiszámítható az alkalmazott intenzitás (mA), a
kezelési idő (min) valamint az anyagra jellemező elektrokémiai állandó szorzataként (I x t x
ECE, ahol I=intenzitás; t=idő; ECE=elektrokémiai állandó)

52
Iontoforézis: kombinált kezelési mód, kis-és középfrekvenciás kezeléssel történő
gyógyszer/kémiai anyag bejuttatása a bőrön, mint szemipermeabilis hártyán keresztül.
Iontoforézis: terápiás szempontból kémiai hatóanyag bejuttatása a elektromos áram
segítségével.
Ionvezetők (másodlagos vezetők): melyekben az elektromos áram a + és – ionok
vándorlásával történik, pl.: biológiai szövetek, szövetnedvek.
Kapacitás: töltésbefogadó-képesség, jele: C, mértékegysége Farad (F).
Kation: + töltésű anyagok.
Katód: - pólus
Késleltetett izomláz (delayed onset muscle soreness): fájdalom jelentkezik 24-72 órán belül
excentrikus edzés esetén vagy akkor, ha nincs hozzászokva tréning szinthez az izom.
Valószínűleg ez okoz gyulladást és apró izomszakadásokat.
Kétutas: a váltóáram egyenirányítása során a sinushullám pozitív (felső) része megmarad, a
negatív félhullámot is pozítivba fordítják át. A diadinamikus áramoknál, a dózis áram egyik
formája a kétutasan egyenirányított.
Kezelő kör: elektroterápiás kezelőgépekből kiinduló kábelekből, elektródákból, közti- és
rögzítő anyagokból álló része. Feladata a terápiás áramot a kezelendő testrészbe juttatni.
Kisfeszültség: elektroterápiában 1000V-ig terjedő osztály.
Kisfrekvenciás kezelések: 0-1000 Hz frekvencia közötti elektroterápiás kezelések.; pl. stabil
és különleges galvánkezelési eljárások, iontoforézis, szelektív ingeráram, ingeráram-
kezelések, hidrogalván kezelések.
Klímaterápia: földrajzi terület éghajlatát, biológiai hatását használjuk fel terápiás célra.
Komfortzóna: az a semleges hőmérsékleti állapot, amikor a külső hőmérséklet a szervezet
hőháztartását nem befolyásolja, biológiai választ nem vált ki.
Kondenzátor: elektromos áram töltéseinek kiegyenlítésére, sűrítésére, az áram átalakítására
szolgáló berendezés. Két, egymástól elszigetelt lemeze (fegyverzete) töltésbefogadó
képességgel rendelkezik.
Konszenzuális reakció: az a biológiai válasz, amikor az egyik végtagot ért külső behatásra
létrejött szöveti, morfológiai, és funkcionális változás reflexes úton, a másik végtagon is
létrejön.
Kovalens kötés: homopoláris, elektromosan semleges atomok között létrejövő kötés.
Középfrekvenciás kezelések: 1000 – 100 000 Hz frekvencia közötti elektroterápiás kezelése.
(A gyakorlatban leginkább a 3900-5000 Hz közötti tartományt jelenti).
Kryoterápia: hideghatású kezelés, hazánkban 0 Co alatti hőmérsékleten történik

53
Küszöb alatti inger: azok az ingerhatások, melyek nem váltják ki a receptorok ingerületét.
Küszöb feletti inger: lásd adekvát inger törvénye.
Lebegő áram: két középfrekvenciás áramkör találkozásánál megjelenő megváltozott
amplitúdójú, frekvenciájú középfrekvenciás áram, mely kisfrekvenciás jegyeket is hordoz
magán.
Leszálló kezelés: a kezelés során az áram iránya a test/végtag hossztengelyével párhuzamos,
az anódot proximálisan, katódot pedig disztálisan helyezzük el.
Longitudinális hullám: sűrűsödések és ritkulások jellemzik a frekvencia függvényében, a
hullám terjedésének irányával párhuzamosan.
Longitudinális kezelés: elektroterápiás kezelési mód az elektródák elhelyezése alapján. Az
áram iránya párhuzamos a test, végtag hossztengelyével, az elektródákat a test/végtag
tengelyével párhuzamosan helyezzük el. Két fajtája van: le-és felszálló kezelés.
Lüktető egyenáram: a töltéshordozók azonos irányba haladnak, de az áram intenzitása nem
stabil, változik.
Lyuk vezetés: félvezetők esetében a vezetési elektronok helyükről elmozdulva, lyukat
hagynak maguk után. Az így kialakult e- hiány pozitív töltést alakít ki, melybe egy másik e-
képes átugrani, de ennek is a helyén egy e- hiány keletkezik, így alakul ki az e- vándorlás
Mágneses fluxus: mágneses térben egyes helyeken sűrűbben, másutt ritkábban mágneses
erővonalak helyezkednek el. Egysége a weber, amely 1 erővonalat jelent.
Manifeszt fürdőreakció: bekövetkezhet fürdőkúra, ivókúra, inhaláció, iszapkezelés hatására;
jellegzetes tünetei: általános rossz közérzet, bágyadtság, étvágytalanság, fáradtságérzés,
fejfájás, álmatlanság, hőemelkedés, ingerlékenység, fájdalomfokozódás.
Másodlagos vezetők: ionvezetők, melyekben az elektromos áram a pozitív és a negatív ionok
vándorlásával történik. Pl. sók, lúgok vizes oldatai.
Mechanoterápia: mechanikai energiával történő gyógykezelés. Aktív része pl.: gyógytorna,
passzív része pl.: masszázs, terápiás ultrahang.
Megegyezéses (technikai) áramirány: a pozitív pólustól a negatív pólus irányába halad.
Mérésérték szabályozó: a kezelőkörbe kiadható elektromos energia intenzitástartományának
beállítására szolgál.
Mikromasszázs: az ultrahang, mint mechanikai hullám természetéből adódóan az emberi
testben való terjedése során a szöveteket is mozgásba hozza, megrezegteti azokat, létrehozva
a mikromasszázst.
Mobil kezelés: olyan kezelés, mely során az elektródát/kezelőfejet nem egy pozícióban
rögzítjük, hanem folyamatosan mozgatjuk.

54
Monokromatikus: meghatározott hullámhossz és nem hullámhossz-tartomány, lézer
kezelésekről beszélhetünk ilyenről.
Munkavégzés (elektromos munka): Az elektromos tulajdonságú részecskék az elektromos
mező hatására áramlanak. Ilyenkor az elektromos mező munkát végez. Jele: W
mértékegysége Joule (J).
Nagyfeszültség: elektroterápiában 1000V feletti értéket tekintik.
Nagyfrekvenciás elektroterápiás kezelések: a 100 000Hz frekvencia feletti tartományt
jelenti, ide sorolhatjuk a rövidhullám, mikrohullám, ultrarövidhullám kezeléseket.
Negatív ion: olyan ion, mely elektrontöbblettel rendelkezik.
Négyszög impulzus: négyszög impulzus formájú ingeráram.
Neuropraxia: enyhe formájú perifériás idegsérülés, ahol az ideg folytonossága nem szakad
meg, de átmeneti funkció kiesés jelentkezik.
Neurotemesis: súlyos formájú perifériás idegsérülés az ideg teljes folytonosságának
megszakadását jelenti. A funkció teljes kiesésével jár és sebészi beavatkozás nélkül a
helyreállás esélyei rosszak.
Nociceptorok: fájdalomingerek speciális receptora, melyre valamennyi szövetkárosító inger
hat.
Oedema: duzzanat, amit az interstitialis térben felhalmozódó folyadék okoz.
Ohm-törvénye: kimondja, hogy az áramerősség a vezeték két rögzített pontja között mérhető
feszültséggel egyenesen arányos, vagyis R= U \ I = állandó, ahol az állandó az adott
vezetékszakaszra jellemző elektromos ellenállás (jele: R, mértékegysége: ohm.).
Olvadóbiztosíték (helyesebben olvadó biztosító): készülék, melynek elsődleges feladata az
áramköri elemek (pl.: vezetékek) védelme a túláramok és zárlati áramok káros hatása ellen,
vagyis az áramkör megszakítása az erre a célra méretezett, vékony huzal kiolvadásával.
Piezoelektromos effektus: egy speciális kristály mechanikai energia, deformáció hatására
elektromos áramot hoz létre. Fordított/inverz piezoelektromos effektus során a kristályra
elektromos áramot vezetve, az ugyanolyan frekvenciájú mechanikai rezgést állít elő.
Pólusváltó: helyzete meghatározza, hogy a készülék kivezető csatornáin milyen polaritású
áram kibocsátása történik.
Potenciométer: változtatható értékű ellenállás, amellyel a generátorkör által kiadott áram
intenzitása szabályozható.
Pozitív ion: elektronhiánnyal rendelkező ion.

55
Premodulált intreferencia kezelés: két elektródával végzett interferencia kezelés, ahol az
áramkörök „kereszteződése” a kezelőgépben történik. A gépből már a lebegő áram érkezik az
emberi testbe.
PUVA-kezelés: fotokemoterápia, melynek lényege, hogy a betegek az UVA besugárzás előtt
fényérzékenyítő gyógyszert kapnak. Elsődlegesen psoriasis kezelésére szolgál.
Reobázis: 1000 ms impulzusidő és 2000 ms szünetidő mellett négyszög áramformával
történő ingerlés esetén az a legkisebb intenzitás érték, amely éppen látható, detektálható
izomkontrakciót hoz létre.
RICE (rest, ice, compression, elevation): acut sérülés után használjuk, hogy csökkentse a
fertőzést és gyulladást (pihentetés, hűtés, compressio, elevatio).
Rövidzárlat: ha az áramkör nem a fogyasztón, hanem valamilyen kisebb ellenállású vezetőn
záródik.
Sonoforézis: UH segítségével történő kémia hatóanyag bejuttatás.
Spasticitás: fokozott izomtónus és fokozott mély ínreflex.
Spazmolytikus hatás: izomzat tónusának csökkentése (rövidhullámú infravörös sugárzással)
Specifikus/oki kezelés: mással nem pótolható, elsődleges terápia (pl.: perifériás eredetű izom
bénulás esetén az izomstimulációs kezelés).
Speleoterápia: barlangterápia.
Stabil kezelés: elektródákat a kezezlés során nem mozgatjuk, azok rögzítve vannak.
Stabilizátor: biztosítja az elektroterápiás készülékekben az áramfeszültség azonos szinten
tartását.
Súlyfürdő kezelés: víz alatti trakciót jelent; kezelés során elsősorban a gerinc, a csípő- és a
térd ízület trakciója valósítható meg.
Szelektív ingeráram kezelés: a perifériás beidegzésében károsodott izomzat (fájdalmatlan)
stimulációja.
Szigetelők: olyan anyagok, amelyekben nincs szabadvezető, töltéssel rendelkező ion. Pl.
papír, porcelán, gumi, desztillált víz.
Szupravezetők: abszolút 0 C°-on a vezetők szupravezetőkké válnak, bennük az elektronok
vándorlása akadálytalan.
Teljesítmény: az elektromos fogyasztók munkát végeznek, bennük az elektromos energia
más energiává alakul át. Ezt az egységnyi idő alatt végzett munkát nevezzük teljesítménynek.
Jele: P, mértékegysége: watt (W).
TENS: transzkután – elektro - nervo stimuláció, bőrön keresztüli ideg, izom stimulációs
kisfrekvenciás elektroterápiás kezelés.

56
Terápiás hasznos idő: I/t görbe felvételénél meghatározott diagnosztikus paraméter, a
háromszög impulzussal felvett görbe legmélyebb pontja.
Terjedési sebesség (hullámok): a rezgés fázisának terjedési sebessége. Jele: c, mértékegység:
m/s.
Termoterápia: hőterápia, hőmérséklethatásról van szó, ez a melegre és a hidegre is
vonatkozik.
Törpefeszültség: 42V-ig terjedő osztály.
Transzformátor: olyan eszköz, amellyel a váltóáram feszültségét növelhetjük vagy
csökkenthetjük, az elektroterápiás egységben elengedhetetlen a hálózati váltóáram
feszültségének megfelelő értékre való beállítása.
Transzregionális kezelés: kezelési mód, amikor egy adott testrészt/testtájat több elektródával
veszünk körbe.
Transzverzális kezelés: elektroterápiás kezelési mód az elektródák elhelyezése alapján. Az
áram iránya merőleges a test, végtag hossztengelyére.
Tüneti kezelés: a megbetegedés kóros tüneteit igyekszünk megszüntetni, mérsékelni, nem a
kiváltó okot kezeljük.
Unipoláris kezelés: ha az elektroterápiás kezelés során, különböző méretű (felületű)
elektródákat hazsnálunk. A kisebb felületű elektróda = aktív elektróda; nagyobb felületű
elektróda= inaktív (passzív) elektróda.
Váltóáram (helyesebben váltakozó áram): olyan elektromos áram, amelynek iránya és
intenzitása periodikusan változik iránya meghatározott időszakokban változik.
Váltófeszültség: meghatározott periódusokban az elektronfelesleg a pólusok között
váltakozik.
Váltott vizes fürdő: váltakozó merítés hideg és meleg vízbe.
Vasoconstrictio: csökkent ér átmérő, hideg hatására alakulhat ki.
Vasodilatatio: az erek átmérője növekszik, meleg is kiválthatja
Vezetők: azok az anyagok, amelyekben a töltéshordozók mozgása biztosított
(elektronvezetők, ionvezetők, félvezetők).
Vizuál analóg skála (VAS): egyszerű, validált a fájdalom mértékét vizsgáló módszer.

57
A leggyakoribb elektroterápiás kezelések elméleti és
gyakorlati ismeretei
II. 1. Az elektroterápiás és elektrofizikai energiákat felhasználó kezelések
egyszerű modellje (Watson, 2000, 2002, 2008) (Koncsek Krisztina)

Az elektroterápia különböző, meghatározott paraméterű elektromos áramot juttat bőrön

keresztül az emberi szervezetbe, ami élettani változásokon keresztül hozza létre a kívánt
terápiás hatást.
A nemzetközi irodalomban és - terápiás gyakorlatban egyre inkább előtérbe kerül az
„electrophysical agents (EPAs) meghatározás, fogalom. Az EPA lényegesen tágabb
értelmezést jelent, magában foglal az elektroterápián kívül más, hazánkban inkább a
thermoterápia (pl.:hideg – meleg kezelések), fototerápia (pl.: lézer terápia) tárgykörébe sorolt
kezelést is. (Watson, 2008; Fox és Sharp 2007; Robertson és mtsai, 2006). Az elektroterápia,
és egyéb EPAs kezelések lényegének, s azok hatásmechanizmusának megértését egy
egyszerű, jól használható modell mutatja be (II. 1. 1. sz. ábra).

Az elektroterápia egyszerű modellje

ELMÉLET
KEZELÉS ELVÉGZÉSE

DÓZIS KALKULÁCIÓ

BEJUTTATOTT ÉLETTANI TERÁPIÁS

ENERGIA HATÁS(OK) HATÁS(OK)

PÁCIENS

II. 1. 1. sz. ábra Az elektroterápia modellje Watson (2002, 2008) szerint

Az elektroterápia lényege, hogy energiát juttattunk a szervezetbe, mely ott élettani

változásokat hoz létre, lokálisan és szisztémásan is. Ezen változások összessége eredményezi
a terápiás hatás.

59
Például (elmélet felől): a diadinamikus kezelések közül a CP kezelés1 esetén váltakozva 50
Hz, 100Hz frekvenciájú szinusz fél hullámokból álló elektromos áramot, energiát juttatunk a
szervezetbe (bejutott energia). Ennek az ingeráramnak az élettani hatása a relaxáció,
kontrakció váltakozása, izompumpát eredményez (élettani hatás). Ez az izompumpa funkció
pedig segíti a szövetközti folyadékgyülem (ödéma) elszállítását, ami a terápiás hatás
létrejöttét eredményezi.

Az elektroterápiás kezelések során nem a betegségeket kezeljük pl.: sklerozis multiplex,

epycondilitis, hanem terápiás hatásokat kívánunk elérni, mint pl.: fájdalomcsillapítás,
gyulladáscsökkentés, izomlazítás stb. A gyógytornász számára a fiziológia és a patológia
fontosabb, mint a betegség elnevezése (Kahn, 1994).
Az elektroterápiás kezeléseknél megkülönböztetünk oki (specifikus) és tüneti kezeléseket. A
specifikus kezelés mással nem pótolható, ez az elsődleges terápia (pl.: teljes bénulás esetén végzett
izomstimulációs kezelés, hiszen a beteg aktív mozgásra nem képes). Tüneti kezelés célja lehet:
fájdalomcsillapítást, helyi vérbőség fokozás, kötőszövet fellazítás, gyulladáscsökkentés, izomtónus
csökkentés, szövethiány esetén - fibroblaszt aktivitás fokozás stb. Tüneti kezelés esetén a végzett
elektroterápiás-, és fizioterápiás kezeléseket hatásaik szerint sorrendbe állítják, így jönnek létre a
kombinált kezelések (Csermely, 2009).

A mindennapi gyakorlatban ezt a modellt ellentétes irányból kell használnunk (beteg felől). A
beteg státuszának felmérésekor a kezelőszemélyzet meghatározza a fennálló probléma
természetét, s így a szükséges elérendő terápiás hatást. Ezt követően meg kell határozni
azokat az élettani változásokat, amelyek segítik ennek a hatásnak az elérését. Legvégül
pedig az elektroterápiás kezelések megfelelő ismeretében már egyenes út vezet ahhoz a
modalitáshoz, mely a legalkalmasabb a változások létrehozására. Ha például a páciensnek térd
ízületi artrózisa van, mely aktuálisan fájdalmat okoz, illetve enyhe duzzanat is látható, akkor
ebben az esetben a terápiás célunk, az elvárt terápiás hatás a fájdalom csillapítása és a
duzzanat csökkentése lesz. Milyen élettani változások tudják ezt létrehozni? A
keringésfokozódás, a szenzoros ideg ingerküszöb növelése, a lokálisan bejuttatott
fájdalomcsillapító anyag segítheti a fájdalom enyhítését; a keringésfokozódás, izompumpa
pedig a duzzanat mérséklését stb. Milyen energiát kell bejuttatnunk ehhez? Az elvárt
hatások összegzéseként adja magát a már előbb is említett CP kezelés, kiegészítve lokálisan
bejuttatott lidocain iontoforézissel.
A kiválasztott kezelés meghatározása után két feladatunk van: az optimális dózis
meghatározása, illetve maga a kezelés elvégzése. A kezelés elvégzése relatív egyszerű dolog,
sokkal nehezebb, kritikusabb a dózis kiválasztása. A terápiás hatás nem csupán a megfelelő

1
Kisfrekvenciás elektroterápiás kezelési forma, részletesen lásd II. 4. fejezet

60
modalitás kiválasztásán múlik, hanem függ annak a megfelelő dózisától. Ezt már az Arndt –
Schultz szabály óta tudjuk, illetve kutatások százai bizonyították már, hogy ugyanaz a
modalitás különböző dózisban különböző hatást hoz létre (Prentice és mtsai 2005; Csermely,
2004).
Az Arndt - Schultz féle szabály lényege, hogy a szervezetet ért különböző erősségű fizikai
ingerek eltérő biológiai választ eredményeznek. A gyenge inger – szervezeti funkciót serkent,
reverzibilis változásokat hoz létre. A közepes inger – a szervek működését gátolja,
irreverzibilis változásokat hozhat létre, míg az erős ingerek a szervek funkcióját béníthatják,
morfológiai, irreverzibilis változást hozhatnak létre (Csermely, 2009; Robertson és mtsai,
2006).
Ernst Jenő magyar biofizikus kiegészítette a szabályt az úgynevezett addicionális hatás
fogalmával, mely szerint tartósan fennálló gyenge inger is létrehozhat irreverzibilis
változásokat (idézi Csermely, 2009).
Hasonlóan foglal állást Watson (2014) is, megkülönböztetve hatástalan-, enyhe-, optimális-,
gátló– és károsító erősségű ingert (II. 1. 2. sz. ábra).

II. 1. 2. sz. ábra Az alkalmazott inger és a biológiai válasz összefüggése

Az elektroterápiás kezelések dozírozása számos dologtól függ: intenzitás, frekvencia, kezelési

idő, kezelések gyakorisága, beteg állapota. Mind fontos és figyelembe kell vennünk, azonban
kettőt mégis részletesen ki kell emelnünk. Ezek pedig: kezelésre használt energia
frekvenciája, valamint a bevitt energia intenzitása (amplitúdó/erősség). A megfelelő
intenzitás megtalálásának fontossága könnyen megérthető, ha például a lézer terápiára
gondolunk. A lézer terápia alacsony dózisban stimulálja a sejteket, jó hatással van rájuk, míg

61
magas dózisban roncsolja, károsítja a szöveteket. Ám a gyakorlatban a kezelések végzése
során ezt alapvetően a beteg áramtűrőképessége határozza meg, természetesen az egyes
kezelési formákhoz tartozó ajánlások figyelembevételével. Elmondhatjuk, hogy az
elektroterápiás kezelések során a frekvencia a legfontosabb kezelési paraméter, a bejuttatott
energia élettani és terápiás/biológiai hatását nagyban ez határozza meg. A kezelés
intenzitásának megválasztásában figyeljünk arra is, hogy a nagy energia mennyiség, nem
biztos, hogy jó, sokszor elegendő, ha kevesebb bejutatott energia mennyiséggel felébresztjük,
„megcsiklandozzuk a sejteket”, facilitáljuk a regenerációs folyamatokat, mintsem hogy,
durván nagy intenzitással „fejbe vágjuk” és kényszerítjük őket a megfelelő működésre.

Alapfogalmak

Elektroterápia; EPAs; élettani hatás; terápiás hatás; oki kezelés; tüneti kezelés; kombinált
kezelés; Arndt – Schultz szabály; addicionális hatás.

Ellenőrző kérdések

Mi az elektroterápia?
Hogyan definiálná az EPAs kifejezést?
Mi az elektroterápiás kezelések lényege? Hogyan fejtik ki a hatásukat?
Hogyan határozzuk meg a páciens számára optimális kezelést?
Mik az elektroterápiás kezelés dozírozásának legfontosabb elemei?

Hasznos linkek

http://www.electrotherapy.org/modality/key-concepts-in-electrotherapy
http://www.wcpt.org/iseapt

Irodalomjegyzék

Csermely Miklós (2004): A fizioterápia kézikönyve. White Golden Book. Budapest.

Csermely Miklós (2009): Fizioterápia. Medicina, Budapest
Fox J., Sharp T. (2007): Practical electrotherapy. A guide to safe application. Churchill
Livingstone Elseveier.
Han J. S. , Chen X. H., Sun S. L., Xu, X. J., Yuan, Y., Yan, S. C., Hao, J. X., Terenius, L.
(1991): Effect of low- and high-frequency TENS on Met-enkephalin-Arg-Phe and dynorphin
A immunoreactivity in human lumbar CSF. Pain 47(3):295-8.
Kahn J. (1994): Principles and practice of electrotherapy. Churchill Livingstone.

62
Kararmaz A., Kaya S., Karaman H., Turhanoglu S. (2004): Effect of the frequency of
transcutaneous electrical nerve stimulation on analgesia during extracorporeal shock wave
lithotripsy. Urolological Research 32(6):411-5.
Prentice W. E., Quillen W. S., Underwood F. B. (2005): Therapeutic modalities in
rehabilitation. The McGrewHill Companies. USA.
Robertson V., Ward A., Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy explained: priciples and
practice. Elsevier.
Sluka K. A., Vance C. G., Lisi T. L. (2005): High-frequency, but not low-frequency,
transcutaneous electrical nerve stimulation reduces aspartate and glutamate release in the
spinal cord dorsal horn. Journal of Neurochemistry 95(6): 1794-1801.
Watson T. (2000): The role of electrotherapy in contemporary physiotherapy practice.
Manual Therapy 5(3):132-41.
Watson T. (2002): Current concepts in electrotherapy. Haemophilia 8:413 – 418
Watson T. (2008): Current Concepts and Clinical Decision Making in Electrotherapy In:
Watson, T. (szerk.). (2008). Electrotherapy: Evidence Based Practice. Churchill Livingstone
Elsevier.
Watson T. (2014): Key concepts in eletrotherapy. (www)

63
II. 2. Az elektroterápiáról általában, elektroterápiás kezelés alapvető
ismeretei (Koncsek Krisztina)

II. 2. 1. Az elektroterápiás kezelések fajtái, csoportosítása

Számtalan formája létezik, csoportosítása leggyakrabban az elektromos áram frekvenciája

A frekvencia tartományok eltérő élettani hatást hoznak létre (Denegar és mtsai, 2006 138. o.). A
kis – és középfrekvenciás áram más módon stimulálja a perifériás idegeket. Az idegrostokban
úgynevezett impulzus - szinkron depolarizáció jön létre alacsony frekvenciás stimuláció esetén,
azaz minden impulzust depolarizáció követ (III. 1. sz. ábra). Ám ez csak bizonyos frekvenciáig
(kb. 800-1000Hz) igaz, e fölött úgynevezett impulzus - aszinkron depolarizáció jön létre. Az
impulzus aszinkron depolarizáció azt jelent, hogy nem minden impulzus hoz létre depolarizációt a
perifériás idegben, az impulzusok összeadódva, késéssel hozzák létre a változást, ezt nevezzük
Gildemeister hatásnak (Robertson és mtsai, 2006 102.o.).
A nagyfrekvenciás kezelések élettani hatása pedig elsősorban az endogén hőképződés (Robertson
és mtsai, 2006, 389.o.).

alapján történik (Wenk, 2006; Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004).

Idegi depolarizációk Idegi depolarizáció

Kis frekvenciás Közép frekvenciás

stimuláció stimuláció (f=kb. 5000Hz)

II. 2. 1. sz. ábra Impulzus szinkron és impulzus aszinkron depolarizáció

Kisfrekvenciás elektroterápiás kezelések a 0-1000 Hz közötti tartományt jelentik. Ide

tartozik a leggyakrabban használtakat említve a(z)
 galván kezelés,
 különleges galván kezelések,
 hidrogalván kezelések,
 iontoforézis,

64
 diadinamikus árammal végzett kezelések,
 ingeráram kezelések,
 TENS,
 szelektív ingeráram kezelés, izomstimuláció.

Középfrekvenciás elektroterápiás kezelések a 1000 – 1000002 Hz tartományt ölelik fel, ám

a gyakorlatban leggyakrabban a 3900 – 5000 Hz frekvencia tartományt használjuk. Ide
tartozik a széles körben használt interferencia kezelés.
Nagyfrekvenciás elektroterápiás kezelés pedig a 100000 Hz frekvencia feletti tartományt
jelenti. Ide sorolhatjuk a rövidhullám, mikrohullám, ultrarövidhullám kezeléseket.
Az elektroterápia sajátos csoportja az úgynevezett indirekt elektroterápia (Csermely, 2004).
Indirekt elektroterápiának nevezzük, amikor az elektromos áram segítségével más
energiaformát állítanak elő. Ez elsődlegesen az ultrahangkezelést foglalja magában 3.
A gyógytornász gyakorlatban talán a legelterjedtebben, mindennaposan használt a kis- és
középfrekvenciás, illetve az ultrahangkezelés, így ezeket tárgyaljuk részletesen.
A korábban már említett újabb megközelítés nem korlátozódik csak az elektroterápiás
kezelésekre. Ha a tágabb electrophysical agents megközelítést választjuk, akkor három nagy
csoportot nevezhetünk meg: elektrostiumulációs kezelések, termál –és non termál kezelési
módozatuk. Az egyes csoportba tartozó kezelési formákból néhány példát a II. 2. sz ábrán a
táblázatban láthatjuk (Watson, 2014).

Elektromos Termál kezelések Non termál kezelések

stimuláció

TENS; Interferencia Ultrahang; (Pulzáló) Ultrahang

kezelés; Diadinamikus Rövidhullám; Lézer kezelés;
áramforma; terápia; Mikrohullám Magnetoterápia;
Mikroáram kezelés; kezelés Alacsony intenzitású
Galván kezelés pulzáló ultrahang
kezelés

II. 2. 1. sz. táblázat Electrophysical agents egyes csoportja, példákkal

A legújabb irodalmak a közép – és nagy frekvenciás kezelések határának a 300000 Hz adják meg (Wenk, 2004).
2

Az ultrahang kezelés sorolható a mechanoterápia tárgykörébe is lévén mechanikai energia hoz létre terápiás hatást.
3

65
II. 2. 2. Az elektroterápiás kezelésekről általában

Az elektroterápiás kezelésekre vonatkozó általános ismereteket a kezelési protokoll egyes

lépésein keresztül ismertetjük.

II. 2. 2. a. Az elektroterápiás kezelési protokoll4

A kezelési protokoll, elektroterápiás kezelésre vonatkozó ajánlás olyan, minden kezelés során
elvégezendő lépésekből áll, melyek a segítik a biztonságos, balesetmentes kezelést és a
terápiás cél leghatékonyabb, leggyorsabb elérését.

Betegvizsgálat, terápiás cél meghatározása

Elektroterápiás kezelések végzése hazánkban a leggyakrabban a kezelőorvos (fizioterápiás
szakorvos, rehabilitációs szakorvos, reumatológus szakorvos stb.) kiírása szerint történik,
amit a fizikoterápiás (szak) asszisztensek végeznek. Ebben az esetben az elektroterápiás
kezelési protokoll első két lépést, azaz a „betegvizsgálat, terápiás cél meghatározását”, és „a
kezelés kiválasztását, paramétereinek meghatározását” a kezelést kiíró orvos végzi el, s
ezekről a kezelőlapon tájékoztatja a kezelést elvégző szakembert.

Az Australian Physiotherapy Association és a Charted Society of Physiotherapy ajánlása, valamint Robertson és mtsai,
4

2006 alapján

66
 II. 2. 1. sz. kép Kezelő lap („babás lap)

A gyógytornász – fizioterapeuta saját hatáskörben a beteg kezelése során a terápia részeként

választhat elektroterápiás modalitást. Ilyenkor a kezelés paramétereit ő határozza meg, ebben
az esetben pedig támaszkodik a beteggel való első találkozáskor elvégzett általános

67
betegvizsgálat során kapott eredményekre (Fizioterápiás dokumentációs lap - a mintát lásd a
fejezet végén)).
Az előző fejezetben már említettük, hogy az elektroterápiás kezelések során nem a
betegségeket kezeljük pl.: sklerozis multiplex, epycondilitis, hanem terápiás hatásokat
kívánunk elérni, mint pl.: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, izomlazítás. A
gyógytornász számára a fiziológia és a patológia fontosabb, mint a betegség elnevezése
(Kahn, 1994). Adott kórkép esetén is az aktuális állapotot kell figyelembe venni.
Terápiás cél lehet a fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, fokozott izomtónus csökkentés,
izomerő növelés stb.

A kezelés kiválasztása, paramétereinek meghatározása

Az elektroterápia modelljében (lásd. II. fejezet) említett folyamaton keresztül a terápiás cél
ismeretében meghatározzuk az ehhez szükséges, kiváltandó élettani hatásokat, s kiválasztjuk
az erre legmegfelelőbb elektroterápiás módot, a legmegfelelőbb kezelési paramétereket.
A leggyakrabban használt elektroterápiás módokat a könyv további fejezetei részletesen
tárgyalják.
Leggyakrabban beállítandó paraméterek (Walsh, 2008) elektroterápiás kezelések esetén:
 a kezelés frekvenciája – bizonyos modalitásoknál ez adott (pl.: DD), van ahol
beállítható (pl.: TENS); az eltérő frekvenciák eltérő élettani hatást váltanak ki;
Fájdalom esetében általános ajánlás, hogy akut esetben „magasabb frekvencia” (kb. 70Hz felett),
míg krónikus esetben „alacsonyabb frekvencia” (kb. 50Hz alatt) alkalmazandó (Bíró, 1998; Kahn,
1994).

 a kezelés intenzitása – sok tényező befolyásolja, sok szempontot kell figyelembe

vennünk: a beteg állapota, tűrőképessége, a kezelési módhoz tartozó ajánlás, a kezelt
terület, a használt elektródák mérete stb.; a kezelőlapon ez a paraméter nem kerül
feltüntetésre, a kezelést végző személyzet a fentiek figyelembevételével a kezelés
során mindig aktuálisan határozza majd meg.

Fájdalom esetében általános ajánlás, hogy akut esetben „alacsonyabb intenzitás”(érzéshatár), míg
krónikus esetben „magasabb intenzitás” (tűréshatárig, de ne legyen fájdalmas) alkalmazandó (Bíró,
1998).

 a kezelési idő – az egyes modalitásoknál ajánlások segítenek ennek beállításában;

Általános ajánlás, hogy akut esetben (leggyakrabban fájdalom esetén) vagy tüneti kezelésre
naponta max. kétszer, hosszabb, 20-30 perces kezelési időt válasszunk, míg stimulálásra vagy
krónikus állapot esetén pedig inkább többször rövidebb ideig (pl.: naponta 3x 5 perc) kezeljünk.

68
  az elektródák mérete, fajtáik, számuk, elhelyezésük – kisfrekvenciás kezelések
esetében az elektródák mérete, elhelyezésük szerint különböző kezelési módok
léteznek (III. 2. sz. ábra); középfrekvenciás kezelés esetében leggyakrabban 2 vagy 4
elektródás kezelést használunk; az kezeléshez használt elektródák kiválasztása a
kezelt területtől, terápiás céltól és a kezelés sajátosságaitól függ.

II. 2. 2. sz. ábra Kezelési módok az elektródák elhelyezése, száma és mérete alapján
kisfrekvenciás kezelések esetén (Csermely, 2004 alapján)

A kezelési módok meghatározásának egyik alapja az áramirány. A valós (fizikai) áramirány

azt jelenti, hogy a töltéshordozók a pozitív pólustól a negatív pólus irányába vándorolnak. Az
elektroterápiában azonban az úgynevezett megegyezéses (technikai) áramirányt használjuk,
mely szerint az áram a pozitív pólustól a negatív pólus irányába halad. Ezt a megegyezéses
áramirányt figyelembe véve megkülönböztetünk longitudinális és transzervezális kezelési
módot. Longitudinális kezelés esetén az áram a végtag/testrész hossztengelyével
párhuzamosan halad. Attól függően, hogy melyik elektróda hol helyezkedik el,
megkülönböztetünk még úgynevezett le és felszálló kezelési formákat. Leszálló kezelés
esetén a + (anód) proximálisan, míg a – (katód) disztálisan helyezkedik el, s a megegyezéses
áramirány alapján az áram proximáltól disztál felé halad, innen az elnevezés (II. 2. 2. sz. kép).

69
 II. 2. 2. sz. kép Longitudinális leszálló kezelés

Felszálló kezelés esetén az elektródák elhelyezése és így az áramirány is ellentétes. A két

kezelés élettani -, terápiás hatásaiban tér el egymástól (II. 2. 3. sz. kép)

II. 2. 3. sz. kép Longitudinális felszálló kezelés

70
Transzverzális kezelés esetében az áramirány a végtag hossztengelyre merőleges (II. 2. 1. sz.
video).

II. 2. 1. sz. video Transzverzális kezelés kivitelezése

Transzregionális kezelés esetében, ahogy az ábra is mutatja, az érintett testrészt négy

elektródával vesszük körbe, így megvalósulhat a fent említett mindkét kezelési módozat (II. 2.
4. sz. kép).

71
 II. 2. 4. sz. kép Transzregionális kezelés

Az elektródák mérete alapján megkülönböztetünk unipoláris és bipoláris kezelési módot.

Unipoláris (II. 2. 5. a., kép) egy kezelés, ha a használt elektródáink nem egyforma méretűek,
bipoláris (II. 2. 5. b., kép), ha pedig egyformák. Ha különböző méretű elektródákat használok
a kisebb alatt ugyanakkora intenzitás esetén magasabb lesz az áramsűrűség, mely intenzívebb
érzetet eredményez. Fájdalmas pontoknál, indirekt izomstimulációnál használjuk a
leggyakrabban.

II. 2. 5. a., b. sz. kép Unipoláris és bipoláris kezelési mód

72
  a kezelések gyakorisága; a kúrába tartozó kezelések összes száma.
A legtöbb elektroterápiás kezelési forma kúraszerűen végzendő. Egy kúrába általában
10-12 kezelés ajánlott. Ennél kevesebb nem biztos, hogy kifejti a hatást, ha pedig
ennél több nem hoz kedvező változást, akkor érdemesebb módosítani a kezelés
paraméterein, más terápiás formát választani. Kivételt képeznek az izomstimulációs
kezelések, ahol hónapokig is tarthat a terápia (lásd VIII. fejezet). Naponta, másnaponta
érdemes végezni az elektroterápiás kezelési formákat.

A konkrét paramétereket az egyes kezeléseknél említjük.

Kontraindikációk (KI) ellenőrzése

A kiválasztott kezelés kontraindikációt ellenőrizzük, rákérdezünk a betegnél, minden esetben.
Vannak úgynevezett általános kontraindikációk, azok az állapotok, kórképek, státuszok
tartoznak ide, melyek esetén az elektroterápiás kezelés elvégzése általában ellenjavallt. Az
ellenjavallatok másik csoportja a specifikus kontraindikációk, melyek csak bizonyos
terápiás formák esetén jelentenek kizáró tényezőt.
Általános kontraindikációt képez:
- terhesség - a lumbalis, sacralis gerincszakasz, a medence és a has területére nem helyezünk
fel kezelést, az ezen kívül eső területeken nincs ismert káros mellékhatása az elektroterápiás
kezeléseknek;
- nem kooperáló beteg – olyan esetekben, ahol a beteggel nem tudunk kapcsolatot teremteni
vagy nem érti meg a kezeléssel kapcsolatos instrukciókat minden esetben abszolút ellenjavallt
az elektroterápiás kezelések elvégzése;
- „szóródás veszély” - a legtöbb terápiás forma jelentős keringés és anyagcsere fokozódással
jár együtt, mely eredményezheti lokális partikulumok elszállítódását más területekre, e miatt
kontraindikációt képeznek a malignus tumor, trombózis, TBC-s és osteomyelitises gócok
felett elhelyezett kezelések; a malignus tumor esetében fontos még, hogy a várható, gyakori
metasztázisok felett, közelében se végezzünk elektroterápiás kezelést;

A végstádiumú malignus tumor esetén a kezelőorvos jóváhagyása mellett fájdalomcsillapítás

céljából egyre gyakrabban használnak elektroterápiát.

 lokálisan fennálló akut vérzés, vérzésveszély (pl.: trauma miatt)(Kahn, 1994)

 láz, akut infekció;

73
 nem helyezünk fel kezelést, nem vezetünk keresztül áramot a szemek, herék, szív
területén, illetve fémimplantátum felett, aktív fémimplantátum (Kahn, 1994) (pl.:
pacemaker) felett vagy közelében; tehát az elektródákat úgy helyezzük el, hogy a vezetési
elektronok ne haladjanak át ezeken a területeken;
 sérült, gyulladt bőr terület, lokális visszérgyulladás.
A specifikus kontraindikációkat az egyes terápiákat részletesen bemutató fejezetekben
említjük.
Nem képeznek kontraindikációt, de fokozott óvatossággal vagy egyedi elbírálással kell
eljárni az alábbi esetekben: érzészavar, bőrproblémák (pl.: ekcéma, dermatitis), nyak elülső
része, szív és környéke, aktív epiphysis fuga felett, lokális keringési inszufficiencia esetén.

A beteg tájékoztatása
A páciensnek érthetően elmagyarázzuk a kezelés lényegét, menetét, azt, hogy milyen hatás
érhető el vele, hogyan és mit tehet, vagy nem tehet a kezelés során. Mire számítson, mit fog
érezni, mit kell éreznie. Tájékoztatjuk a kezelés esetleges mellékhatásairól, szövődményeiről.
Alapszabályok:
 a beteg ne mozogjon, ne aludjon el a kezelés alatt;
 ne érjen hozzá a kábelekhez, a kezelőgéphez, semmilyen fémhez a közelében;
 bármilyen probléma felmerül a kezelés közben, szóljon a kezelőszemélyzetnek, de ne
vegye le az elektródákat, s ne kapcsolgassa a gépet.

Az elektroterápiás kezelések áramérzéssel járnak, mely az áramformától függően lehet: bizsergő,

vibráló, szurkáló, mély masszírozó stb. Vannak olyan kezelések melyek izomkontrakcióval járnak,
illetve a terápiás ultrahang esetében pedig hőérzése lehet a páciensnek.
A kezelés előkészítése
A pácienssel kapcsolatban a kezelés megkezdése előtt az alábbi feladataink vannak:
 páciens elhelyezése - a pácienst úgy helyezzük el, hogy neki kényelmes, komfortos
legyen, a kezelendő testrész a kezelésre alkalmas, relaxált helyzetben legyen;

Például, ha egy feszes fájdalmas izom kezelését végezzük, akkor az adott izom ne legyen
megfeszítve, megnyújtva.

74
 II. 2. 6. sz. kép Térd ízület szempontjából helytelen beteg elhelyezési mód

II. 2. 7. sz. kép Térd ízület szempontjából helyes beteg elhelyezési mód

 lokális kontraindikációk ellenőrzése – azon a területen, ahol a kezelést végezni

fogjuk, ne legyen bőrsérülés, gyulladásra utaló jel, látható fém stb (lsd. ált. KI);
végezhetünk gyors érzésvizsgálatot is;
 a kezelendő terület előkészítése – szükség esetén megtisztítjuk a kezelendő területet
(alkohol, vattapamacs, víz).
A kezelés elvégzéséhez szükséges felszereléssel kapcsolatosan az alábbi teendőink vannak:

75
  a kezelőgépet és a felhelyezéshez szükséges eszközöket összekészítjük, s
meggyőződünk róla, hogy nincs látható probléma a felszerelésen.;
 a generátor kört kikapcsolt állapotában a hálózatba csatlakoztatjuk, bekapcsoljuk,
majd ezután szereljük össze a kezelőkörrel, beállítjuk a kezelés paramétereit, s
legvégül helyezzük fel a betegre; a gépet a betegen be és kikapcsolni TILOS.

A kezelés elvégzése
Start gombbal elindítjuk a kezelést, majd lassan emeljük (áram belopása) az áram intenzitását
a kívánt értékig (lsd. kezelési paraméterek, intenzitás). Folyamatosan kérdezzük a beteget,
hogy mit érez, érez- e már valamit.

Az elektroterápiás kezeléseknél a normális érzet: bizsergő, szurkáló áramérzés; izomstimulációnál

pedig ez kiegészül a fájdalmatlan izomkontrakcióval. A különböző kezelési formák estén vannak
érzetbeli eltérések. Azonban a hirtelen megjelenő, egy pontra lokalizálódó fájdalmas, égő érzés
nem fiziológiás, ilyen estben az áram kilopását követően ellenőrizni kell az elektróda alatti
területet és a kezelés használt eszközök (elektróda, kábelek, csatlakozás stb.) állapotát.
A kezelés közben a beteg hozzászokik az áramérzéshez, gyengébbnek érzi az ingert, ilyenkor
emelhetünk az intenzitáson. A kezelési idő leteltével az áram intenzitását folyamatosan
csökkentjük (áram kilopása), majd a stop gombbal befejezzük a kezelést. A napjainkban
gyártott elektroterápiás gépek automatikusan kilopják az áramot és befejezik a kezelést. Ezt
követően a betegről levesszük az elektródákat és ellenőrizzük a kezelt területet, hogy van-e
nem kívánt hatás.

A legtöbb kezelést követő természetes élettani reakció a bőr hyperaemiája, ez viszketést okozhat,
ha ez a betegnek diszkomfort érzést jelent nyugtató, enyhe érzéstelenítő hatású géllel kenjük be a
területet. A hyperaemia a kezelést követően elmúlik, ám órákkal (akár 24 óra múlva is) később
forró fürdő esetén újra előjöhet, ami szintén a kezelések természetes velejárója (II. 2. 8. sz. kép).

76
 II. 2. 8. sz. kép Fiziológiás hyperaemia elektroterápiás kezelést követően.

Adminisztráció, következő kezelés tervezése

Célszerű a kezelés paramétereit (intenzitás, kezelési mód, elektróda stb.), a kiváltott hatást, az
esetleges problémákat feljegyezni. Illetve az elért vagy el nem ért hatás függvényében a
következő kezelést megtervezni, szükség esetén módosítani.

II. 2. 2. b. Az elektroterápiás gép (Csermely, 2004)

A kis és középfrekvenciás elektroterápiás kezelésekre alkalmas gépek (műszakilag)

funkciójuk alapján két egységre oszthatóak. Generátorkör, mely a hálózattól a gépházig és
annak műszerfaláig tart. Illetve kezelőkör, mely a gépből kiinduló kábelektől tart egészen a
betegre felhelyezett elektródák, közti – és rögzítőanyagokig (III. 3. sz. ábra).

A generátorkör (II. 2. 9. sz. kép Generátor kör)

A gép generátor kör része felelős azért, hogy a hálózati áramot, a kezeléshez szükséges
áramformává alakítsa. Három részből áll: tápegység, áramátalakító berendezés, műszerfal. A
műszerfalon találhatjuk a gép beüzemeléséhez, a kezelés beállításához és elindításához
szükséges kapcsolókat.

77
 II. 2. 9. sz. kép Generátor kör

A kezelőkör
A kezelőkör feladata, hogy az előállított, meghatározott paraméterekkel rendelkező
áramformát a kezelendő testrészbe juttassa. A kezelőkör részei: a kábelek, elektródák,
vezetékes vízzel/gyógyszeroldattal átitatott köztianyag és rögzítő anyagok.
Kábelek (II. 2. 10. sz. kép)
A kábeleknek megfelelően szigetelteknek, a géphez és az elektródákhoz jól illeszthetőnek kell
lenniük. Tárolásánál figyeljünk, arra, hogy ne tekerjük, hajtogassuk túlságosan össze, mert a
szigetelésen belüli vezeték elszakadhat. Mindig csak kifogástalan állapotú, megfelelő
szigeteléssel bíró, a gépre adaptált kábelt használjuk.

II. 2. 10. sz. kép Különböző típusú kábelek

78
 GENERÁTOR KÖR
Egyéb kezelési
Polaritás váltó paraméterek beállítása
gomb (Pl.: impulzus idő, Kijelző
szünetidő, forma stb.)
(általában mutatja: kezelési mód,- idő
intenzitás, egyéb paraméterek)

Főkapcsoló

Kábel GALVÁN ÁRAM

Egyéb kezelési paraméterek beállítása
csatlakoztató (Pl.: impulzus idő, szünetidő, forma stb.)
15 perc 3mA
Világító fénysor
(az áramhatás esetén felvillan,
Kábel annak intenzitásától függően)

Start/stop gomb
( a kezelés indítása, befejezése)
Kezelési mód
beállítása Intenzitás beállítása

Kezelési idő beállítása

Elektróda KEZELŐKÖR

Köztianyag
z s
tré
tes
ő
nd
ele
z
Ke

Rögzítőanyag

II. 2. 3. sz. ábra Kisfrekvenciás elektroterápiás készülék műszerfala és kezelőköre

Elektródák (II. 2. 11.-12 sz. kép)

A hagyományos elektródák vezető fémből készültek, de napjainkban leginkább elterjedt a
speciális műanyagból készült elektróda („elektromos áramot vezető anyaggal szennyezett”).
A leggyakrabban használt elektródafajták:
 különböző méretű és formájú lapelektródák,
 pontelektróda,
 vákuumelektróda,
 egyszer használatos elektródák.
Az elektródát a kábelhez krokodilcsipesszel vagy banándugós módon rögzítjük. A tökéletes
illeszkedésre figyelni kell, ne látszódjon ki a csatlakozás fém része.

79
 II. 2. 11. sz. kép Lapelektródák

II. 2. 12. sz. kép Egyszer használatos öntapadós elektróda

Vezetékes vízzel / gyógyszer oldattal átitatott köztianyagok (II. 2. 13. sz. kép)
Az elektródákat - kivéve a speciálisan előállított egyszer használatosakat – soha nem
helyezzük direkt módon a bőrre, mert elektrolízis során nekrózist5 hozna létre. Az anód alatt
koagulációs, a katód alatt kollikvációs nekrózis alakulna ki. Az elektróda és a bőr közé
úgynevezett köztianyagot helyezünk. A köztianyag 0,5 - 1 cm vastag, az elektródánál minden
irányban 1 cm-rel szélesebb, csapvízzel (34 – 35 Co) benedvesített, legtöbbször szivacs vagy
szivacsszerű anyag. Hidegebb víz használata az áramérzést csökkentheti, ezért olyan beteg

5
Részletesen lásd II. 3. fejezet kémiai hatások részénél.

80
esetén, aki esetleg kissé fél a kezeléstől, ezt válasszuk. A köztianyagokat használat után
fertőtleníteni szükséges, gyógyszeroldat használata esetén, az esetleges gyógyszerérzékenység
miatt gondosan ki kell mosni.

II. 2. 13. sz. kép Köztianyagok

Rögzítő anyagok (II. 2. 14. sz. kép)

Az elektróda és a köztianyag megfelelő, stabil rögzítése szükséges, úgy, hogy az a kezelés
végéig a helyén maradjon és a betegnek se okozzunk diszkomfort érzést. Leggyakrabban
tépőzáras gumiszalagot, homokzsákot, testsúlyt használunk. Az angolszász gyakorlatban
elterjedt a ragasztószalag, leukoplaszt használata, ha már sehogy sem megy a rögzítés,
nyugodtan használjuk.

II. 2. 14. sz. kép Különböző típusú rögzítők

81
II. 2. 3. Balesetvédelmi alapelvek

Az elektroterápiás kezelésekre használatos gépek komoly minőségi ellenőrzésen mennek

keresztül. Felülvizsgálatuk meghatározott időnként szükséges, ennek ellenére nem hagyhatjuk
figyelmen kívül a tényt, hogy elektromos árammal dolgozunk. A balesetek elkerülésére az
alábbi szabályok betartása elengedhetetlen.

II. 2. 3. a. A kezelések előtt

A munka megkezdése előtt mindig ellenőrizzük a kezelőgépet és a felszerelést. Ha valamilyen

hibát észlelünk, a berendezést nem szabad üzembe helyezni, hanem a hiba elhárításához
szakembert kell hívni. A gépek szerelése szempontjából szakképzetlen dolgozó, hallgató
javításokat nem végezhet sem elektromos hálózaton, sem készülékben!

II. 2. 3. b. A kezelés kezdete

A hálózati főkapcsoló bekapcsolása előtt a hálózat feszültség alá helyezéséről a többi

munkahelyi dolgozót értesíteni kell és ügyeljünk arra is, hogy a főkapcsoló bekapcsolásával
balesetveszélyt ne idézzünk elő! Az elektromos berendezés akkor kapcsolható a hálózatra ha:
 a berendezés főkapcsolója kikapcsolt állapotban van,
 a csatlakozó vezetékek épek, szigetelésükön sérülési nyomok nem láthatók,
 a dugós csatlakozók, dugaszoló aljzatok nem töröttek vagy repedtek,
 MÉG NEM HELYEZTÜK FEL A BETEGRE AZ ELEKTRÓDÁKAT, ne feledjük,
elektroterápiás gépet a betegen nem kapcsolunk be illetve ki.

II. 2. 3. c. A kezelés közben

Ha a kezelés közben bármilyen problémát, meghibásodást észlelünk, a kezelést befejezve (az

áramot kilopjuk, DE a gépet nem kapcsoljuk ki, a betegről leveszünk „mindent”) keressük
meg a hiba forrását!

II. 2. 3. d. A kezelés végén

A kezelés idő lejártával a legtöbb gép az áramot automatikus kilopja. A stop gomb
megnyomásával fejezzük be a kezelést, az elektródákat vegyük le betegről, a kábeleket
távolítsuk el a gépből, végül a berendezés főkapcsolóját kikapcsoljuk és a csatlakozó dugót
kihúzzuk a dugaszoló aljzatból.

82
 II. 2. 2. sz. video Az elektroterápiás kezelés helyes kivitelezése

II. 2. 3. e. Egyéb

Az elektroterápiás kezelőhelyiség speciális szakmai szempontok alapján tervezendők meg,

ilyenkor mindig a témában jártas szakemberhez szükséges fordulni.

Alapfogalmak

Kisfrekvenciás elektroterápia; középfrekvenciás elektroterápia; nagyfrekvenciás

elektroterápia; indirekt elektroterápia; kezelési protokoll; valódi áramirány; megegyezéses
áramirány; transzverzális kezelés; longitudinális kezelés; felszálló kezelés; leszálló kezelés;
unipoláris kezelés; bipoláris kezelés; transzregionális kezelés; kontraindikáció; általános
kontraidnikáció; specifikus kontraindikáció; áram belopása; generátor kör; kezelő kör;
elektróda; köztianyag; rögzítő anyagok.

Ellenőrző kérdések

Hogyan tudja csoportosítani az elektroterápiás kezeléseket?

Mutassa be az elektroterápiás kezelési protokoll elemeit!
Sorolja fel az általános kontraindikációkat!
Melyek a legfontosabb balesetvédelmi alapelvek?

83
Irodalomjegyzék

Bazin S., Kitchen S., Maskill D., Reed A., Skinner A., Walsh D., Watson T. (2008): Guidance
for the clinical use of electrotherapy agents. In: Watson T. (szerk.) (2008 ): Electrotherapy
evidence – based practice. Churchill Livingstone Elsevier
Bíró István, dr (1998): A fájdalom és a transcutan elektromos idegingerlés blokád
TENS/TENB. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest.
Bossert, F. P., Jenrich W., Vogedes, K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Urban and Fischer.
Elsevier. München
Csermely Miklós (2004): A fizioterápia kézikönyve. White Golden Book. Budapest
Denegar, C. R., Saliba, E., Saliba, S. F. (2006): Therapeutic modalities for musculoskeletal
injuries. Human Kinetics. USA
Fox, J., Sharp, T. (2007): Practical electrotherapy. A guide to safe application. Churchill
Livingstone Elseveier.
Kahn, J. (1994): Principles and practice of electrotherapy. Churchill Livingstone.
Nanda, B. K.(2008): Electrotherapy Simplified. Jaypee Brothers Medical Publishers.
Robertson V. J., Chichase L. S., Laakso E.L., Whelan K.M., McKenna L.J. (2001):
Guidelines for the clinical use of electrophysical agents. Australian Physiotherapy
Association.
Robertson, V., Ward, A., Low, J., Reed, A. (2006): Electrotherapy explained: priciples and
practice. Elsevier.
Walsh, D. M. (2008): Introduction to low – frequency currents. In: Watson, T. (Editor).
(2008). Electrotherapy : Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill Livingstone
Elsevier.
Watson, T. (2008): Current Concepts and Clinical Decision Making in Electrotherapy In:
Watson, T. (szerk.). (2008). Electrotherapy: Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill
Livingstone Elsevier.
Watson, T. (2014): Key Concepts in Electrotherapy. (www)
Wenk, W. (2004) : Elektrotherapie. Springer

84
 Fizioterápiás dokumentáció
1. Adatok:
Név/leánykori név:
Lakcím /tartózkodási hely:
Születési (hely, év, hó, nap):
TAJ szám:
Érkezés: Távozás:
Diagnózis:
Kezelő orvos:
Kezelést végző gyógytornász:
2. Anamnézis
Szubjektív panaszok:

Fájdalom:
Jellege:
Kisugárzása:
Ideje:
Mire csökken/fokozódik?

Jelölések:
fájdalom: érzészavar: , mozgáskorlátozottság:  kontraktúra:,

Fájdalom skála (VAS) : (beteg saját maga jelöli be a fájdalom erősségét)

0 10
nincs nagyon erős
Érkezési VAS: Távozási VAS:

Egyéb betegségek:

Korábbi műtétek:

Korábbi gyógytorna / fizioterápiás kezelések:

Beteg neve:........................................................................................................................…
Azonosító száma: ..............................…….... lapsorszám: ..................................................

3. Inspekció:
Testtartás:

Nyak, vállöv:

Felsővégtag:

Törzs:

Medence, lumbális gerinc

Alsóvégtag:

Egyéb eltérések:

4. Objektív vizsgálat
Felvételi állapot Távozási állapot

Aktív Passzív Izomerő Aktív Passzív Izomerő

ROM ROM 0-5 ROM ROM 0-5
J B J B J B J B J B J B
Nyak flexió 0-45
Extenzió 0-60

Lat. Flex. 0-45

Rotáció 0-50
Törzs flexió 0-100
Extenzió 0-30
Lat. Flex 0-35
Rotáció 0-45
Csípő flexió 0-120
Extenzió 0-30
Abdukció 0-40
Addukció 0-30
Berotáció 0-30
Kirotáció 0-45
Beteg neve:........................................................................................................................…
Azonosító száma: ..............................…….... lapsorszám: ..................................................

Térd flexió 0-135

Extenzió 0
Boka plantarflexió 0-40
Dorsalflexió 0-20
Inversio 0-30
Everzio 0-15
Váll flexió 0-180
Extenzió 0-60
Abdukció 0-180
Addukció 0-30
Berotáció 0-80
Kirotáció 0-90
Könyök flexió 0-150
Extenzió 0
Szupináció 0-90
Pronáció 0-80
Csukló flexió 0-80
Extenzió 0-70
Ulnáris dev. 0-30
Radiális dev. 0-20
Ujjak flexió
Extenzió
Abdukció
Addukció
Oppozició

Felvételi állapot Távozási állapot

Járás
Járásképtelenség
Járás önállóan, segédeszközzel
Járás önállóan, segédeszköz nélkül
Beteg neve:........................................................................................................................…
Azonosító száma: ..............................…….... lapsorszám: ..................................................

Sántítás
Végtagrövidülés
Végtaghiány
Merev ízület
Paresis
Egyéb járással kapcsolatos probléma:……………..
Lépcsőzés segítséggel
Lépcsőzés önállóan

Segédeszköz /ortézis/protézis használat

Járókeret/guruló járókeret
Könyök/hónalj mankó
Háromlábú bot
Egy pontos bot
Kerekes szék

Gerinc fűző
Térd ortézis
Peroneus emelő
Kéz sín
Művégtag
Egyéb:
Mozgásfolyamat kivitelezése
Koordinált
Zavart
Parakoordináció

Beteg kooperációja
Jó
Közepes
Elfogadható
Rossz
Beteg neve:........................................................................................................................…
Azonosító száma: ..............................…….... lapsorszám: ..................................................

Funkcionális index
Barthel index
Rivermead skála
FIM skála
Egyéb skála:

5. Egyéb vizsgálat, speciális teszt eredménye:

6. Következtetés, fizioterápiás (funkcionális) diagnózis:

7. Kezelési cél:

8. Kezelési terv, alkalmazandó eljárások, időtartam, gyakoriság:

9. Záró állapot felmérése, értékelés, további terápiás javaslatok:

Dátum:........................................... ........................................
Gyógytornász
Beteg neve:........................................................................................................................…
Azonosító száma: ..............................…….... lapsorszám: ..................................................

Gyógytornász/fizioterapeuta vizitlap

Dátum Időráfor Végzett tevékenység leírása Észrevételek Ellátást

-dítás végző
aláírása
II. 3. Kisfrekvenciás elektroterápia - Stabil galvánáram kezelés
(Szíver Edit)

A stabil galvánáram kezelés kisfrekvenciás elektroterápiás módszer. A kezelés rögzített

elektródákkal, konstans egyenárammal történik.

A stabil galvánáram kifejezés egyrészt utal az áramformára, mely egyenáram, 0 Hz frekvencia

értékkel, másrészt mind az áramerősség, mind az áramirány állandó, továbbá az elektródák helyzete
rögzített a kezelés kivitelezése során.

II.3.1. Eredet

A konstans egyenáramot a XVIII. században élt olasz tudós, Luigi Galvani után nevezték el
galvánáramnak. Elektrofiziológiai kutatásai során felfedezte, hogy a béka - preparátum izmai
kés érintésére összerándulnak, ha a gerincvelőhöz egy másik fémmel érnek hozzá. Az izom
összehúzódás mindig megfigyelhető volt, ha a kísérleti állat testének idegei és izmai kétféle
fémmel, a két fém pedig egymással érintkezik. Galvani ezt a jelenséget az állati test
elektromos töltésére, az „állati elektromosságra” vezette vissza. Galvani kortársa, Alessandro
Volta a Galvani által megfigyelt és leírt jelenség okát a kétféle fém érintkezésében kereste. Ő
jött rá, hogy áram akkor keletkezik, ha két különböző, érintkező fémet folyadékba merítünk, s
Galvani iránti tiszteletből a jelenséget galvanizmusnak nevezte el.
A galvánkezelések a legrégibb elektroterápiás kezelések, az 1800-as évektől kutatják élettani
hatásait és használják terápiás céllal. Az 1900-as évek elejétől terjedt el a galvánkezelések
továbbfejlesztéseként a hidrogalvánkezelés. (Csermely, 1994; Robertson és mtsai, 2006)

II.3.2. Fizikai - és élettani alapok

II.3.2.1. Egyenáram

Egyenáramnál (konstans egyenáram, stabil galvánáram, lásd: II.3.1. sz. ábra) a szabad
töltéshordozók egy irányban, a katódtól az anód felé haladnak. Mind az áramerősség, mind az
áramirány állandó, frekvenciája 0 Hz. Lüktető egyenáramnál a töltéshordozók szintén egy
irányba haladnak, de az intenzitás változó, nem stabil (lásd: II.3.1. sz. ábra). (Csermely, 2004;
Robertson és mtsai, 2006)

91
 II.3.1. sz. ábra Egyenáram, lüktető egyenáram

II.3.2.2. Ionvándorlás

A szervezetünkben lévő szövetnedvek tulajdonképpen elektrolit oldatok, melyekben pozitív

ionok (kationok) és negatív ionok (anionok) vannak jelen, így az emberi szervezetben
lehetővé válik az elektromos áram vezetése (ún. másodlagos vezető). Ha a szövetekre
polaritással rendelkező áram hat, ionvándorlás, „ionáram” indul meg - a kationok (Na+, Ca2+,
K+) a katód felé, az anionok (NO3-, SO4-, Cl-, CO3-) az anód felé vándorolnak.
(Az elektromosan semleges részecskék is mozgásba jönnek, ha felvesznek egy-egy iont. Ezt a
vándorlást nevezzük elektroforézisnek. A célelektródához érve ionjukat leadják, ismét
elektromosan semlegessé válnak.)
Az elektromos áram a sejtekben azok polarizációját idézi elő, és a sejtmembrán
áteresztőképességét is megváltoztatja.
Mivel a különböző ionok áramlási sebessége eltérő, az ionvándorlás változásokat idéz elő az
elektrolitmiliőben, így a sejtmembrán töltésében is. A sejtek tulajdonképpen ún. virtuális
elektródává válnak, pozitív és negatív töltésű részekkel. Ez a szöveti polarizáció egy
elektromotoros erőt generál, ami az áramlás ellenében hat és fokozza a szöveti ellenállást.
(Különösen intenzív polarizáció alakulhat ki a bőrben, fasciákban és inakban.)
Az elektromos áram hatása alatt megváltozik a sejtmembrán áteresztőképessége. Az intra-
és extracelluláris tér közötti koncentrációkülönbség fokozódása miatt felerősödnek a diffúziós
és ozmotikus folyamatok, a szöveti anyagcsere intenzívebbé válik - ezzel alapot teremtve az
akciós potenciál létrejöttéhez. (Bossert és mtsai, 2006)

92
II.3.2.3. Nyugalmi és akciós potenciál

Nyugalomban valamennyi sejt belseje negatív a sejtmembrán külső felszínéhez képest (II.3.2.
sz. ábra). A sejten belül magasabb a K+- koncentráció és alacsonyabb a Na+- koncentráció,
mint az extracelluláris környezetben.
A membrán két oldala között így potenciálkülönbség mérhető – ez a nyugalmi
membránpotenciál. A membránpotenciál hátterében az egyes ionok egyenlőtlen megoszlása
és a sejtmembrán szelektív ionpermeabilitása áll. A nyugalmi potenciál egyes sejtek
működésének alapvető feltétele (pl. ideg- és izomsejtek ingerlékenysége, szekréciós,
reszorpciós folyamatok).

II.3.2. sz. ábra Az ionok eloszlása nyugalmi állapotban

(EC: extracelluláris tér, IC: intracelluláris tér) (Wenk, 2004 alapján)

Az izom - és idegsejtek ingerlése megváltoztatja a membrán áteresztőképességét, így

potenciálváltozás jön létre. Megfelelő típusú, erősségű és időtartamú inger (amely eléri a sejt
ingerküszöbét) akciós potenciált vált ki, lehetővé téve az idegsejtek ingerületvezetését,
izomkontrakció létrejöttét. (Az áramerősség/időtartam küszöbinger feletti további emelése
azonban nem vált ki további, erősebb választ, vagy hosszabb időtartamú akciós potenciált.)
Ingerlés hatására a membrán Na+- permeabilitása nő, a nyugalmi potenciál csökken
(depolarizáció) (II.3.3. sz. ábra).

93
 II.3.3. sz. ábra Nyugalmi és akciós potenciál (Wenk, 2004 alapján)

A membránfeszültség 10-20%-os csökkenése ún. kritikus membránpotenciálhoz vezet – a

Na+- áteresztőképesség megsokszorozódik – ez a Na+- ionok lavinaszerű beáramlását okozza
a sejtbe. A membránpotenciál-különbség jelentősen visszaesik, rövid ideig pozitív lesz
(„overshoot”), majd a Na+- permeabilitás visszaáll, nincs további Na+- ion beáramlás.
Ezzel egyidejűleg megnő a membrán K+- ionokkal szembeni áteresztőképessége, átmenetileg
fokozódik a sejtből a K+- kiáramlás, a nyugalmi potenciál helyreáll (repolarizáció). A K+- ion
áteresztőképesség további fennállása következtében a nyugalmi potenciál megemelkedik, a
sejt hyperpolarizációja jön létre.
A sejtek ingerelhetősége kb. 1 ms időtartamú. Az akciós potenciál ideje alatt és a
hyperpolarizáció alatt a sejt nem ingerelhető (abszolút refrakterfázis) (összesen kb. 2 ms).
Ezután következik a relatív refrakterfázis, ami alatt már ki lehet váltani akciós potenciált, de
csak szupermaximális ingerrel (Wenk, 2004). Bossert és mtsai (2006) és Fonyó (1999) szerint
az abszolút refrakterfázis a depolarizáció ideje alatt tart, és az azt követő repolarizáció alatt áll
fenn a relatív refrakterfázis, amikor az ingerküszöb megemelkedik. A jelenség hátterében az
áll, hogy a kiváltódó akciós potenciál inaktiválja a Na+-csatornákat, és ameddig a
repolarizáció alatt a negatív membránpotenciál nem állította vissza a Na+-csatornák
aktiválható állapotát, addig a sejt ingerelhetetlen.
A katód alatt csökken a nyugalmi potenciál (depolarizáció). A sejtek ingerelhetősége
fokozódik a nyugalmi állapothoz képest, az ideg vezetése is nő (katelektrotónus). Az anód

94
A katód alatt csökken a nyugalmi potenciál (depolarizáció). A sejtek ingerelhetősége
fokozódik a nyugalmi állapothoz képest, az ideg vezetése is nő (katelektrotónus). Az anód
alatt nő a nyugalmi potenciál (hyperpolarizáció). A sejtek ingerelhetősége csökken, az
idegvezetés csökken (anelektrotónus). (Bossert és mtsai (2006); Fonyó, 1999; Shapiro és
Ocelnik, 2012; Wenk, 2004)

II.3.2.4. Kémiai hatások

Egyenáram hatására az elektródák alatt a következő kémiai reakciók játszódnak le:

A katód alatt excesszív nátrium-hidroxid képződés, erős alkalikus reakció zajlik (sclerolitikus
hatás), mely diszkomfort érzést, bőrirritációt, esetleges kémiai égést okozhat (kollikvációs
nekrózis). A kémiai égés következtében keletkező rózsaszínű lézió általában rögtön látható a
kezelés után, néhány órával később szürkés, nedvedző seb keletkezhet. A kémiai égés
elkerülése érdekében az áramsűrűséget minél kisebbre kell csökkenteni (pl. nagyobb méretű
katód használatával, vagy alacsonyabb áramerősséget kell alkalmazni).
Az anód alatt gyenge savas reakció játszódik le, hidroklórsav képződik (sclerotikus hatás), ez
kevésbé irritáló, mint a katód alatti hatás. Az anód alatt ritka az égési sérülés, mivel
sclerotikus, a bőrt keményítő hatás jelentkezik. Anód alatti lézió következményeként vörös,
megkeményedett (varasodáshoz hasonló) terület alakulhat ki (koagulációs nekrózis).
A kezelési protokoll lépéseinek, különösen a dozírozásra és a biztonsági intézkedésekre
vonatkozó előírások betartásával a fenti kémiai reakciók nem okozhatnak sérüléseket. Égési
sérülések általában nagyon magas intenzitás vagy túl nagy denzitás (áramsűrűség)
következményeként jelentkezhetnek.
(Nagy ellenállású szöveti területeken a fokozott hőképződés következtében alakulhat ki égési
sérülés elektromos kezelés során. Nagy ellenállás tapasztalható pl. szeplős, foltos területen
vagy más megkeményedett, sclerotikus bőrfelületen. "Magas ellenállású égés" keletkezhet,
amennyiben nem eléggé nedves/nem egyenletesen nedves a köztianyag; a bőr ráncossága,
redőképződés megakadályozza a megfelelő kontaktust az elektróda és a bőr között; okozhatja
merev, az adott területre nehezen applikálható elektróda is. Égési sérülés keletkezhet
ischémiás körülmények között is, pl. amikor az elektródát testsúllyal rögzítjük, az fokozott
nyomást válthat ki a kezelt területen, így akadályozva a vérátáramlást és annak lokális hűtő
hatását. Megfelelő elhelyezéssel, a vérkeringés biztosításával, rögzítésre pl. könnyű
homokzsákot, rugalmas kötözőt nem túl szorosan alkalmazva, elkerülhető az ilyen típusú
sérülés.)
(Bossert és mtsai, 2006; Kahn, 1994; Shapiro és Ocelnik, 2012; Watson, 2008)

95
II.3.3. Élettani és terápiás hatások

A galvánáram terápiás hatása (II.3.1. sz. táblázat) függ a polaritástól (anód vagy katód) és az
elektródák elhelyezésétől (leszálló vagy felszálló áramirány).
Felszálló kezelés esetén a motoros ideg ingerküszöbe csökken, az ideg ingerelhetősége
növekszik. Leszálló kezelés esetén az érzőideg ingerküszöbe emelkedik, ezért analgetikus
hatás elérésére a leszálló kezelés alkalmas.
A katód alatt erőteljesebb véráramlás-fokozódás, erythema tapasztalható. Az anód alatt az
érzőidegek ingerküszöbének emelkedése jellemző. Általánosságban elmondható, hogy az
anód alatt nyugtató, fájdalomcsillapító, a katód alatt pedig ideg-ingerlékenységet fokozó és
hyperaemizáló hatás érhető el.
A katód alatt a motoros ideg ingerelhetősége fokozottabb. Ezért például fájdalmas pont
(trigger-pont) kezelésénél, szelektív ingeráram kezelésnél a fájdalmas pontra, illetve az
ingerlési pontra (neuromuscularis szinapszis fölé) helyezzük a katódot (előbbi esetben
leszálló, utóbbinál felszálló áramirányt biztosítva). (Depresszív katódhatás alakul ki a
galvánáram intenzitásának bizonyos mértékű növelésének hatására, a biológiai válasz
megváltozik és az ideg ingerelhetősége csökken.) (Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004;
Irnich, 2013; Wenk, 2004)

96
 Élettani hatás Terápiás hatás Áramirány
Érzőideg ingerküszöb emelkedik (anód ↓
alatt hyperpolarisatio)
Vasodilatatio ↓
– Gyulladásos mediátorok elszállítása
– Javul a helyi anyagcsere, O2- ellátás
Vasoaktív anyagok (pl. histamin ↓
felszabadulása)
→ vasodilatatio Fájdalomcsillapítás,

→ recapillarisatio gyulladáscsökkentés

Szimpatikus tónuscsökkenés ↓
→ vasodilatatio
Harántcsíkolt izomszövet tónusának ↓
szabályozása
Kapuszabályozási mechanizmus ↓
(Melzack, Wall)
A mélyebben fekvő szövetek keringése ↓
is fokozódik. Reflektorikus hatás
Konszenzuális hatás: Az ellenoldalon
(ellenkező végtag, testfél) ugyanazon
biológiai válasz jön létre, kisebb
mértékben.
Sejt anyagcsere- és enzimaktivitás Trophikus hatás ↓
fokozódás, oedema-, haematoma- (sebgyógyulás,
felszívódás elősegítése törésgyógyulás elősegítése)
Motoros ideg ingerküszöbe csökken Motoros ideg ↑
ingerelhetősége↑

II.3.1. sz. táblázat A galvánáram élettani és terápiás hatásai

II.3.4. Kezelési módok

Elektródák elhelyezése szerint:

 Longitudinális: az áram iránya párhuzamos a test vagy a kezelendő testrész
hossztengelyével. Leszálló: anód proximalis – katód distalis, felszálló: anód distalis –
katód proximalis helyzetű. (II.3.4. és II.3.5. sz. ábra)

97
 II.3.4. sz. ábra Longitudinális elektróda-elhelyezés leszálló áramiránnyal

II.3.5. sz. ábra Longitudinális leszálló kezelés parallel elektróda-elhelyezéssel

98
 Transzverzális: az áram iránya merőleges a test/testrész hossztengelyére. (II.3.6. és
II.3.7. sz. ábra)

II.3.6. sz. ábra Transzverzális elektróda-elhelyezés

II.3.7. sz. ábra Elektroterápiás készülék beállítása transzverzális kezeléshez váltakozó

polaritással

99
 Transzregionális kezelés: a kezelendő testrészt két vagy több elektródával vesszük körbe.
(II.3.8. sz. ábra)

II.3.8. sz. ábra Transzregionális elektróda-elhelyezés

Elektródák mérete szerint:

 Bipoláris: két azonos méretű elektródával kezelünk (legelterjedtebb kezelési mód).
(II.3.9. sz. ábra)

II.3.9. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése bipoláris kezeléshez

100
 Unipoláris: a két elektróda mérete különböző (ideg – izom - stimuláció - felszálló
áramirány, fájdalmas-pont kezelés - leszálló áramirány). (II.3.10. sz. ábra)

II.3.10. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése unipoláris kezeléshez

Unipoláris kezelésnél a kisebb elektróda felületén nagyobb az áramsűrűség, így erősebb

az áramhatás, a nagyobb elektróda alatt pedig gyengébb. A kisebb elektródát
aktív/differens, a nagyobb méretű elektródát inaktív/indifferens elektródának nevezzük.
(Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004)

II.3.5. A kezelés kivitelezése

Az általános részben ismertetett kezelési protokoll szerint járunk el.

Egyenirányú áramformáknál fontos arra figyelni, hogy a kezelés céljának megfelelő

elektródapozíciót, illetve pólust válasszunk! A helytelen polaritás csökkent vagy akár ellentétes hatást
válthat ki!

Sajátosságok:
 Elektróda
A galvánáram-kezelések során leggyakrabban lapelektródát használunk és stabil kezelési
módot alkalmazunk, azaz mindkét elektródát rögzítjük. Mobil kezelésnél az egyik

101
 elektróda rögzített, a másikat mozgatjuk (pl. kombinált ultrahang-kezelés). Az elektródák
méretének megválasztását és elhelyezésüket a kezelendő terület befolyásolja.
 Kezelési idő
Általában 10-30 perc a kezelési idő (akut esetben kevesebb, krónikus esetben több). Első
kezelés alkalmával érdemes rövidebb kezelési időt választani - 10 perc, majd az
időtartamot kezelésenként fokozatosan, alkalmanként 1-2 perccel emelni.
 Intenzitás
Akut esetben érzéshatárig; krónikus esetben érzéshatár fölé, határozott, de még kellemes
bizsergő áramérzet eléréséig emeljük fokozatosan az intenzitást (lásd II.3.1. sz. video) -
minden ettől eltérő erősebb érzet túl magas intenzitásértékre utalhat. (Az áramerősség
fokozatos emelésével a következőképpen változik az áramérzet: bizsergő áramérzet →
szurkáló áramérzet → fájdalom → égési sérülés.) Az intenzitást az elektróda mérete is
befolyásolja (II.3.2. sz. táblázat).

II.3.1.sz. video Az áramintenzitás "be- és kilopása" galvánáram-kezelés során

102
 Elektróda felülete Ajánlott
áramintenzitás
3-5 cm2 ○ 4-6 mA
50 cm2 8 mA
100 cm2 10 mA
200 cm2 15 mA
II.3.2. sz. táblázat Az elektródák felületéhez mérten a hozzávetőleges áramintenzitás–értékek
(Csermely, 2009)
Bélanger (2002) javaslata alapján a katód alatt max. 0,5 mA/cm2, az anód alatt max. 1
mA/cm2 áramsűrűség biztonságos.
A gyakorlatban is használható képlet:
max. intenzitás (mA) = max. áramsűrűség (mA/cm2) x elektróda területe (cm2)
(Pl.: 3x3 cm = 9 cm2 méretű negatív polaritású elektróda esetében, az ajánlott 0,5
mA/cm2 áramsűrűség biztosítása érdekében a következőképpen kaphatjuk meg a
biztonságosan alkalmazható max. intenzitást: max. I = 0,5 mA/cm2 x 9 cm2 = 4,5 mA)
 Kezelések gyakorisága
Akut esetben lehetőleg naponta, de minimum hetente háromszori kezelés; krónikus
esetben hetente 2-3 alkalommal, összesen kb. 10 - 12 kezelés ajánlott.

A kezelés hatékonysága elsősorban a kezelési időtől függ, és kisebb mértékben az áram

intenzitásától. Fontos a kezelés hatékonysága és a beteg biztonsága érdekében, hogy a kezelési
idő alatt az áramérzés végig állandó és változatlan legyen!

 Kontraindikáció
Az általános kontraindikációk érvényesek (lásd: II.2. fejezet), specifikus ellenjavallat
nincs.
(Bélanger, 2002; Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 1994; 2004)

II.3.6. Gyakori alkalmazási területek

Napjainkban már egyre kevésbé alkalmaznak galvánkezelést, helyette inkább a többféle

biológiai válaszreakciót előidéző ingeráram kezeléseket választják.
Leginkább az iontoforézis kezelések elvégzéséhez preferált áramforma a stabil galvánáram,
mely nem tartalmaz szünetidőket, ezáltal nem növeli meg szükségtelenül a kezelési időt, az
egyirányú áramlás pedig biztosítja a bőrön keresztül a hatóanyagok bejuttatását a szervezetbe
(Robertson és mtsai, 2006).

103
Az élettani hatások figyelembevételével, elsősorban a fájdalomcsillapító hatás szempontjából,
a galvánáram-kezelést leggyakrabban az alábbi indikációs területeken alkalmazzuk:
 krónikus degeneratív mozgásszervi kórképek,
 neuralgiák, kompressziós szindrómák (pl.: lumboischialgia, cervicobrachialgia),
 neuritis,
 myalgiák (túlterhelésből/fokozott izomfeszülésből adódóan), pl. lumbágó, osteoporosis,
spondylitis ankylopoetica, Scheurmann-betegség kapcsán,
 tendinitis, tendovaginitis, bursitis, epicondylitis,
 krónikus polyarthritis (akut shub lezajlása után).
(Csermely, 1994; 2004)

Alapfogalmak

Egyenáram, lüktető egyenáram, elektroforézis, nyugalmi membránpotenciál, akciós potenciál,

ingerküszöb, depolarizáció, repolarizáció, hyperpolarizáció, abszolút refrakter fázis, relatív
refrakter fázis, katelektrotonus, anelektrotonus.

Ellenőrző kérdések

Írja le az egyenáram definícióját!

Írja le a lüktető egyenáram definícióját!
Mit takar az elektromos áram hatására kialakuló szöveti polarizáció jelensége?
Mit jelent a nyugalmi membránpotenciál, mi áll a jelenség hátterében?
Jellemezze a depolarizáció folyamatát!
Jellemezze a hyperpolarizáció folyamatát!
Mit jelent az abszolút- és relatív refrakterfázis?
Határozza meg az anelektrotónus és katelektrotónus fogalmát!
Jellemezze az anód és katód alatt létrejövő kémiai reakciókat!
Jellemezze az anód és katód alatt létrejövő élettani hatásokat!
A galvánáram fájdalomcsillapító terápiás hatása hátterében milyen élettani folyamatok állnak?
Mit jelent a konszenzuális hatás?
A galvánáram trophikus terápiás hatása hátterében milyen élettani folyamatok állnak?
Sorolja fel, milyen elektróda-elhelyezési módokat alkalmazhatunk galvánáram kezelések
során!
Sorolja fel, milyen kezelési módokat alkalmazhatunk az elektródák mérete szerint galvánáram
kezelések során!

104
Sorolja fel, milyen szempontokat kell figyelembe venni az intenzitás dozírozása során
galvánáram-kezeléseknél!
Melyek az általános ajánlások a kezelések gyakoriságára és a kezelési időre vonatkozóan
galvánáram-kezelések esetén?
Sorolja fel a galvánáram-kezelések kontraindikációit!
Melyek a galvánáram-kezelések leggyakoribb indikációi?

Problémamegoldó feladat

A gyakorlati foglalkozáson a gyakorlatvezető segítségével végezzen stabil galvánáram

kezelést az alábbi esetben, írja fel a kezelés lépéseit [terápiás cél, választott kezelés, indoklás,
választott kezelés paraméterei, kezelési protokoll (tájékoztatás, kontraindikációk,
elhelyezés)]!
Feladat: Fiatal nőbeteg hónapok óta jelentős fájdalomra panaszkodik a nyaki gerincszakasz
területén, mely kisugárzik a jobb lapocka belső széléhez.

Hasznos linkek

http://www.electrotherapy.org/modality/iontophoresis

Irodalomjegyzék

Bélanger, A.Y. (2002): Evidence-Based Guide to Therapeutic Physical Agents. Lippincott

Williams & Wilkins, 1st ed.
Bender T., Szigelné H. I. (2002): Gyakorlati elektroterápia a mozgásszervi betegségekben.
White Golden Book Kft., Budapest.
Bossert F., Jenrich W., Vogedes K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Urban & Fischer,
Elsevier, München.
Csermely M. (1994): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.
Csermely M. (2004): A fizioterápia kézikönyve. Golden Book Kiadó, Budapest.
Csermely M. (2009): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Fonyó A. (1999): Az orvosi élettan tankönyve. Medicina, Budapest.
Irnich D. (2013): Myofascial Trigger Points: Comprehensive diagnosis and treatment.
Churchill Livingstone; 1st ed.
Kahn J. (1994): Principles and practice of electrotherapy. Churchill Livingstone, 3rd ed.
Robertson V., Ward A., Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy Explained, Principles and
Practice. Butterworth - Heinemann Elsevier, London.

105
Shapiro S. és Ocelnik M. (2012): Introduction to electrical currents. In: Cameron M. H.
(2012): Physical agents in rehabilitation: from research to practice. Saunders, 4th edition.
Watson T. (2008): Electrotherapy: evidence-based practice. Churchill Livingstone; 12th
edition
Wenk, W. (2004): Elektrotherapie. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg.

106
II.4. Kisfrekvenciás elektroterápia - Diadinamikus áramok (Szíver Edit)

A diadinamikus áramok kétkomponensű kisfrekvenciás ingeráramformák: tartalmazzák a

bázisáramot, amely 1-3 mA intenzitású stabil galvánáram (egyenáram), és erre szuperponált
dózisáramot, amely egy váltóáram szinuszhullámainak pozitív félhullámaiból áll (lüktető
egyenáram) (Csermely, 2004).

II.4.1. Különböző ingeráramformák és eredetük

Az elektromos tüneti kezelések legkiemelkedőbb indikációs területe a fájdalomcsillapítás,

mely az érzőidegpályák gátlásán, az ingerületvezetést gátló neurotranszmitterek
felszabadulásán és egyéb mechanizmusokon alapul. Számos áramformát alkalmazva keresték,
hogy melyik lehet a legalkalmasabb fájdalomcsillapításra, így alakultak ki a különböző
ingeráramok, ezek közül a legjelentősebbek a Leduc-áram, a Träbert-féle ingeráramok, a
Bernard-féle diadinamikus áramok és a TENS (transcutan electro-nervo stimuláció)
különböző formái.
A Leduc-áram 100 Hz frekvenciájú ingeráram, 1 ms időtartamú négyszögimpulzust 10 ms
szünetidő követ.
A neofarad-áram háromszög alakú impulzusokat tartalmazó ingeráram, melynek frekvenciája
50 Hz, az impulzusidő 1 ms, a szünetidő 19 ms. Ez az áramforma sem izomstimulációra, sem
fájdalomcsillapításra nem vált be.
A Träbert-féle ingeráramok egyik formája a 142,8 Hz-es URS [Ultrareizstrom
(ultraingeráram)], monofázisos négyszögimpulzusokból áll, az impulzustartam 2 ms, a
szünetidő 5 ms, fájdalomcsillapító hatása van. Másik forma az ún. hullámzó amplitúdójú
áram, amelyben az amplitúdók ideje 3 sec, szünetidőt nem tartalmaz. Ez utóbbi áramformával
nem értek el kedvező hatást. A hullámzó impulzusáramok szolgáltattak viszont alapot a
hullámcsomagok kifejlesztéséhez, mely terápiás forma napjainkban a korszerű
izomstimulációs kezelések alapja.
Bernard francia fogorvos 1950-ben fedezte fel a diadinamikus ingeráramot, amikor
elektromos készüléke meghibásodása kapcsán azt tapasztalta, hogy a kezelt beteg fájdalma
váratlanul megszűnt. A későbbiekben a feltalált és abból származtatott ingeráramformákat
Bernard-áramoknak, más néven diadinamikus áramoknak nevezték el.
Napjainkban számos, a fentieknél korszerűbb ingeráramformát fejlesztettek ki (pl. TENS),
melyek széleskörű modulációs lehetőségekkel rendelkeznek és a korábbiaknál is kedvezőbb
terápiás hatással bírnak, továbbá a páciens számára kellemesebb érzetet nyújtanak. A

107
diadinamikus áramok kellemetlenebb érzetet okozhatnak, mint pl. a TENS, előbbieknél
ugyanis a viszonylag hosszú időtartamú monofázisos impulzusok jelentősebb elektrokémiai
változásokat és bőrirritációt okozhatnak. Can és mtsai (2003) azonban nem találtak
szignifikáns különbséget a diadinamikus és TENS kezelés fájdalomcsillapító hatását illetően
patellofemorális fájdalom esetén, mindkét kezelési forma hatékonynak bizonyult. A TENS
bőrön keresztül történő elektromos stimuláció, ingeráram, amelynek elsősorban a perifériás
idegek ingerlésén keresztül valósul meg a terápiás hatása. Számos formája, módozata létezik
(lásd: II.7. fejezet). (Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2009; Robertson és mtsai, 2006)

II.4.2. Fizikai alapok

A bázisáram: egyenáram (stabil galvánáram) (lásd: II.3. fejezet). A dózisáram: váltóáram

szinuszhullámainak pozitív félhullámai, amelyeket egyenirányítással (egyutas/kétutas
egyenirányítás) alakítanak ki (II.4.1. sz. ábra). Lüktető egyenáramnak is nevezhetjük:
frekvenciája van, a töltéshordozók egy irányba haladnak, de az áramerősség változó, nem
stabil.
Egyes esetekben a kezelés során csak az impulzusáramot alkalmazzák, más esetben az 1-3
mA intenzitású galvánáramra szuperponálják a dózisáramot.

I (mA)
Dózisáram (ingeráram)

Egyutas Kétutas

Bázisáram (galvánáram)

t (sec)

II.4.1. sz. ábra Diadinamikus áram

Az előállításából adódóan két alapvető áramforma jön létre (II.4.2. sz. ábra):
 MF (monofázis, monophasé fixe): egyutas egyenirányítással a váltóáramnak csak a
pozitív félhullámai maradnak meg, a negatív félhullámokat elnyomják, ebből adódik a 10
ms szünetidő és 10 ms impulzusidő. A szünetidő következtében ez 50 impulzust jelent 1
másodperc alatt, tehát a frekvencia 50 Hz.

108
 DF (difázis, diphasé fixe): kétutas egyenirányítással a váltóáramnak a pozitív félhullámai
megmaradnak és a negatívakat is pozitívba fordítják át. Így tehát nincs szünetidő, az
impulzusidő 10 ms, ez 100 impulzust jelent 1 másodperc alatt, a frekvencia 100 Hz.

MF

t
10 ms 10 ms

DF

t
10 ms 10 ms

II.4.2. sz. ábra A diadinamikus áram két alapformája

Ebből a két alapvető áramformából további három áramformát alakítottak ki (II.4.3. sz. ábra):
 CP (court period, courtes periodes): a monofázis és difázis gyors, másodpercenként
történő váltása. A frekvencia 1 sec-ig 50Hz majd 1 sec-ig 100Hz.
 LP (long period, longues periodes): a monofázis és difázis lassú váltása. 5 sec MF
áramforma után - a legtöbb készüléknél - 10 sec-on keresztül a DF fokozatosan emelkedő
intenzitással belenő az MF-be, majd egyre csökkenő intenzitással eltűnik. A frekvencia
tehát 5 sec-ig 50Hz, majd 10 sec-ig 100Hz. (A difázis fennmaradásának ideje
készüléktípusonként 5-10 másodperc között változik.)
 RS (rythme syncope): periodikusan, szünetidővel szétválasztott MF. 1 sec MF, 1 sec szünetidő. Ép
beidegzésű, atrophizált izmok kezelésére javasolták, de a gyakorlatban már nem igazán használják,
korszerűbb áramformákkal végzik az izomstimulációt.
(Bender és Szigelné, 2002; Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004; Robertson és mtsai, 2006)

109
 CP

t
1s 1s
LP

t
5s 10 s
RS

t
1s 1s

II.4.3. sz. ábra A diadinamikus áramok modulált áramformái

II.4.3. Élettani és terápiás hatások áramformák szerint (II.4.1. sz. táblázat)

Élettani mechanizmus Terápiás hatás

Áram-

Áram-
forma

irány

MF - Mozgató ideg stimulációja Enyhe izomkontrakció* ↓ v. ↑

- Mechano- (vibrációs-)
receptorok ingerlése Fájdalomcsillapítás
- Vazokonstrikció
DF - Szimpatikus tónus ↓
csökkentése
- Érzőidegek
Fájdalomcsillapítás
ingerküszöbének emelése
- Vazodilatáció
- Izomszövet relaxáció
CP - = MF+DF = MF+DF ** ↓
+ +
- Enyhe izomkontrakció1 – Izomszövet tonizálás
relaxáció és a Értorna
vasokonstrikció – dilatáció Oedema, haematoma, egyéb
miatt pumpa effektus folyadékgyülem felszívódás
elősegítése
LP = CP*** = CP ↓
II.4.1. sz. táblázat A DD áramok terápiás hatásai
(Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004; Wenk, 2004)

110
* Ez esetben izomkontrakció alatt nem erőteljes, fiziológiás izomösszehúzódást értünk (mint pl.
szelektív ingeráram hatására létrejövő izomkontrakció) – a diadinamikus áramformák inkább csak
remegésszerű, oszcillációs mozgást váltanak ki az izomban. Az elektromos ingerléssel kiváltott
izomkontrakció indirekt úton kiválthat analgetikus hatást (extraszegmentális analgézia, lásd: I.2.7.3.
fejezet).

**A CP áramforma fájdalomcsillapító hatása tartósabb, mint DF esetében, mert az 50-100 Hz

frekvencia váltakozása miatt kisebb a hozzászokás.

Különösen hatékony a CP ultrahang-kezeléssel kombinálva, reszorpciót elősegítő hatása miatt

iontoforézishez is érdemes választani (Wenk, 2004).

***Az LP áramforma a fokozatos váltás miatt kellemesebb érzetet biztosít a páciensnek, mint a CP.
Az amplitúdó változása miatt a habituáció még kisebb, mint a CP-nél, ezért a fájdalomcsillapító
hatása ennek a legerősebb (Wenk, 2004).

II.4.4. Kezelési módok

Lásd: II.3. fejezet.

Diadinamikus kezelések előkészítésére néhány példa lásd: II.4.4. - II.4.7. sz. ábra.

II.4.4. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése bipoláris CP kezeléshez

111
II.4.5. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése unipoláris LP kezeléshez

II.4.6. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése transzregionális LP kezeléshez

112
 II.4.7. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése bipoláris DF kezeléshez galvánáram
nélkül

II.4.5. A kezelés kivitelezése

A kezelés kivitelezése során a II.2. fejezetben említett kezelési protokoll lépésein haladunk
végig.
Sajátosságok
 Elektróda
Diadinamikus kezeléseknél leggyakrabban lapelektródát használunk és stabil kezelési
módot alkalmazunk (egyes készülékek lehetőséget biztosítanak vákuumelektródákkal
történő kezeléshez is); az elektródák méretének megválasztását és elhelyezésüket a
kezelendő terület befolyásolja; az elektródapozíciót és a polaritást, ill. áramirányt a
kezelési célnak megfelelően választjuk ki.
 Intenzitás
Először a bázisáramot lopjuk be, 1-3 mA értékig (ennél nem emeljük magasabbra, annak
érdekében, hogy az erre szuperponált dózisáram intenzitását elbírja a páciens).
Meggyőződünk róla, hogy a beteg bizsergő áramérzést érez. Ezután lopjuk be a
dózisáramot tűréshatárig, a fájdalomérzet és a motoros küszöb alatti értékig. Akut esetben
a galvánkezeléshez hasonló módon járunk el. Az áram kilopása fordított sorrendben
történik: először a dózisáramot lopjuk ki, majd a bázisáramot (de a bázis- és dózisáram
intenzitása akár egyidejűleg csökkentve is megszüntethető).

A bázisáram 1-3 mA intenzitása függ: a kezelt területtől, az elektródák méretétől, a beteg

állapotától (akut v. krónikus betegség), érzékenységétől.

113
 Áramforma
A terápiás cél szerint választjuk ki az áramformát, de gyakran a kezelés alatt válthatunk,
egymás után több formával is kezelhetünk (lásd: II.4.8. és II.4.9. sz. ábra). Előkezelésként
érdemes DF áramformát választani, élettani hatásai miatt (a 100 Hz-es frekvenciaérték az
érzőidegek ingerküszöbét emeli), majd ezután beállítani a kezelési célnak megfelelően
kiválasztott áramformát. Például gyakori kombináció 3-5 perc DF előkezelés, majd 3-
5perc CP kezelés, végül 3-5 perc LP kezelés. Áramforma váltásakor a fentiekben
ismertetett protokoll szerint kilopjuk az áramot, majd átváltunk a következő áramformára
és újra belopjuk a bázis- majd a dózisáramot (lásd: II.4.1. sz. video).

II.4.8. sz. ábra Kezelési program kombinált DF-CP kezeléshez 20% galvánárammal, nem
változó polaritással

II.4.9. sz. ábra Kezelési program kombinált DF-LP kezeléshez 20% galvánárammal,
váltakozó polaritással

114
 II.4.1.sz. video Az áramintenzitás "be- és kilopása" és áramformák közötti váltás
diadinamikus kezelés során

Diadinamikus árammal iontoforézist is lehet végezni, ebben az esetben fontos a gyógyszeroldat

töltésének megfelelő polaritás kiválasztása.

Elektromos fürdőknél és ultrahangkezeléssel kombinálva gyakran választanak diadinamikus

áramformákat, ezzel fokozva a fájdalomcsillapító hatást.

Kezelési idő
Az összes kezelési idő általában maximum 15 perc. (Bossert és mtsai (2006) pl. 5-30
percben határozzák meg a kezelési időt.) Például: DF 3-5 perc + LP 5 perc vagy DF 3-5
perc + CP 5 perc + LP 5 perc. Akut esetben a kezelési idő első alkalommal kb. 6 perc,
majd fokozatosan, kezelésenként 1-1 perccel emeljük a kezelési időt.
 Kezelés gyakorisága
Akut esetben lehetőleg naponta 1-2 alkalommal kezeljünk, krónikus esetben hetente
legalább 3-szor. Összesen 10-12 kezelés ajánlott.
 Kontraindikáció
Az általános kontraindikációk érvényesek (lásd: II.2. fejezet), specifikus kontraindikáció
nincs.
(Bender és Szigelné, 2002; Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2004; Wenk, 2004)

115
II.4.6. Gyakori alkalmazási területek

A terápiás hatásoknak megfelelően a diadinamikus áramformákat leggyakrabban az alábbi

területeken alkalmazzák: distorsio, contusio, luxatio, izomhúzódás, myalgia (pl. lumbágó),
akut radiculopathia (pl. foramen intervertebrale szűkület esetén), neuralgia, neuritis,
epicondylitis, tendovaginitis, bursitis, krónikus gyulladásos (pl. rheumatoid arthritis,
spondylitis ankylopoetica) és degeneratív gerinc- és végtagízületi megbetegedéseknél,
gyakran iontoforézissel kiegészítve (Bossert és mtsai, 2006; Csermely, 2009).

Alapfogalmak

Diadinamikus áram, lüktető egyenáram, bázisáram, dózisáram, Leduc – áram, neofarad áram,
ltraingeráram, TENS, egyutas egyenirányítás, kétutas egyenirányítás, MF, DF, CP, LP.

Ellenőrző kérdések

Írja le a diadinamikus áram definícióját!

Jellemezze a bázis- és dózisáramot!
Írja le a lüktető egyenáram definícióját!
Sorolja fel, milyen ingeráramformákat ismer! Jellemezze azokat!
Definiálja és jellemezze a monofázist!
Definiálja és jellemezze a difázist!
Definiálja és jellemezze a court period áramot!
Definiálja és jellemezze a long period áramot!
Sorolja fel az MF áramforma élettani és terápiás hatásait!
Az MF áramforma milyen mechanizmussal éri el a fájdalomcsillapító hatást?
DF áramformánál milyen élettani mechanizmusok állnak a fájdalomcsillapítás hátterében?
Sorolja fel a CP áramforma élettani és terápiás hatásait!
Mik az okai annak, hogy a diadinamikus áramformák közül az LP esetében a legkisebb a
habituáció?
Sorolja fel, milyen elektróda-elhelyezési módokat alkalmazhatunk diadinamikus kezelések
során!
Sorolja fel, milyen kezelési módokat alkalmazhatunk az elektródák mérete szerint
diadinamikus kezelések során!
Milyen sajátosságok jellemzőek az áramintenzitás be- és kilopása során diadinamikus
áramformák alkalmazásakor?

116
Sorolja fel, milyen kombinációs lehetőségeket ismer diadinamikus kezelések alkalmazása
során!
Melyek az általános ajánlások a kezelések gyakoriságára és a kezelési időre vonatkozóan
diadinamikus kezelések esetén?
Sorolja fel a diadinamikus kezelések kontraindikációit!
Melyek a diadinamikus kezelések leggyakoribb indikációi?

Hasznos linkek:

http://www.electrotherapy.org/modality/diadynamic-therapy-

Problémamegoldó feladat

A gyakorlati foglalkozáson a gyakorlatvezető segítségével végezzen DD áram kezelést az

alábbi esetben, írja fel a kezelés lépéseit (terápiás cél, választott kezelés, indoklás, választott
kezelés paraméterei, kezelési protokoll (tájékoztatás, kontraindikációk, elhelyezés)!
Feladat: A beteg pár napja elesett, jobb térdízülete duzzadt, fájdalmas.

Irodalomjegyzék

Bender T., Szigelné H. I. (2002): Gyakorlati elektroterápia a mozgásszervi betegségekben.

White Golden Book Kft..
Bossert F., Jenrich W., Vogedes K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Urban & Fischer,
Elsevier, München.
Can, F., Tandoğan R., Yilmaz I., Dolunay E., Erden Z. (2003). Rehabilitation of
patellofemoral pain syndrome: TENS versus diadynamic current therapy for pain relief, The
Pain Clinic, 15(1): 61-68.
Csermely M. (2004): A fizioterápia kézikönyve. Golden Book Kiadó, Budapest.
Csermely M. (2009): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Lange, A. (2003): Physikalische Medizin. Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York.
Robertson V., Ward A., Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy Explained, Fourth Edition –
Principles and Practice. Butterworth-Heinemann Elsevier, London.
Wenk, W. (2004): Elektrotherapie. Springer Verlag, Berlin.

117
II.5. Kisfrekvenciás elektroterápia - Iontoforézis (Szíver Edit)

Az iontoforézis az a folyamat, amikor valamilyen oldatot a bőrön, mint szemipermeabilis

hártyán keresztül juttatunk a szervezetbe (más elnevezések: elektroforézis, dielektroforézis).
Terápiás szempontból gyógyszer bejuttatása történik a szervezetbe a bőrön keresztül non-
invazív módon, elektromos árammal (polaritással rendelkező kis- vagy középfrekvenciás
árammal). (Csermely, 2004; Robertson és mtsai, 2006)

II.5.1. Eredet

Veratti már 1748-ban leírta azt a folyamatot, melynek során a bőrön keresztül molekulák
juttathatók a szervezetbe elektromos töltés alatt.
Később radioaktív anyagok bejuttatatásával igazolták a helyi hatást – a bevitt anyag lokálisan
depót képez és onnan felszabadulva hosszabb időn keresztül fejti ki hatását.
Ipsert nevéhez fűződik a kvantitatív iontoforézis fogalma: a kezelés előtt és után a
köztianyagban lévő gyógyszeroldat mennyiségéből következtetett arra, hogy mennyi
gyógyszer jutott be a szervezetbe.
Klare és Leduc kísérletei az iontoforézis általános hatásának kutatására irányultak. Klare
meghatározta a szájszárazságot kiváltó atropin mennyiségét, majd atropinnal iontoforézist
végzett és megállapította, hogy ha a gyógyszeroldatot iontoforézissel viszik be, a subcutan
beadott gyógyszer mennyiségének 1/10-e elegendő a szájszárazság kiváltásához. Leduc
kísérlete során két nyulat kapcsolt galvánáramkörbe. Az iontoforézishez konyhasóoldatot és
sztrichnint használt. Az áramkör zárásakor az a nyúl pusztult el, amelyiknél az anód alá
helyezte a sztrichnint. Pólusváltással a másik nyúl is elpusztult. Ezzel igazolta az általános
hatás kifejlődését, melynek során a lokálisan bevitt gyógyszer a bőr kapillárisain keresztül az
érrendszerbe, így az egész szervezetbe eljut.
Schatzky burgonyakísérlete az ionok vándorlását igazolta. Egy burgonyába lyukat vágtak és
ezen keresztül kálium-jodid oldatot juttattak be, majd galvánáramot vezettek rajta keresztül. A
jód a burgonyakeményítővel reagálva sötétkék elszíneződést okoz. A burgonya az anód alatt
sötétkékre színeződött, bizonyítva, hogy a jodid-ionok az anód irányába vándoroltak.
A hisztamin iontoforézist mozgásszervi megbetegedések kezelésében Deutsch Rezső magyar
orvos vezette be 1931-ben. (Csermely, 2004; Hansen és mtsai, 2003; Watson, 2008)

118
II.5.2. Fizikai alapok

A szervezetünkben lévő szövetnedvek tulajdonképpen elektrolitoldatok, melyekben a kémiai

anyagok pozitív és negatív ionokra disszociáltak, így lehetővé teszik az elektromos áram
vezetését. Az elektromosan semleges részecskék is mozgásba jönnek, ha felvesznek egy-egy
adott töltésű iont. Ezt a vándorlást nevezzük elektroforézisnek. A célelektródához érve
ionjukat leadják, ismét elektromosan semlegessé válnak.
Ha a bőrre elektródákat helyezünk, az áram a legkisebb ellenállás irányába, azaz a bőrön
keresztül áramlik, így az ionokat a testbe vezeti. Elektromos árammal csak töltéssel
rendelkező részecskéket lehet bejuttatni a szervezetbe, semleges molekulákat nem. Az
iontoforézis módszere az ionok elektromos mezőben történő vándorlásán alapszik. A
gyógyszerek hatóanyagai „ionos” tulajdonságokkal rendelkeznek, azaz a gyógyszeroldatban
disszociált ionok vannak jelen, így az elektromos áram elősegíti a bőrön keresztül történő
bejutásukat a szervezetbe. A legtöbb gyógyszer pozitív töltéssel és alacsony pH-val, vagy
negatív töltéssel és magas pH-val rendelkezik. (Így a hatóanyag bejutása szempontjából a bőr
pH-ja is lényeges az elektróda alatt.) A folyamatban a bőr, mint szemipermeabilis hártya
szerepel. Az ionokat polaritással rendelkező árammal lehet bejuttatni a szervezetbe – az
anódról a pozitív, a katódról a negatív töltésű ionokat (II.5.1. sz. ábra).
Azt az elektródát, amely alól a terápiásan aktív hatóanyagot bevisszük, aktív elektródának
nevezzük (függetlenül annak polaritásától). A cél az azonos töltés taszítása, annak facilitálása,
hogy bejusson a hatóanyag a bőrbe, nagyobb mennyiségben, mintha csak bedörzsölnénk. Az
ionok elektromos áram hatására az ellentétes töltés felé vándorolnak: a kationok a katód, az
anionok az anód felé.
Számos tanulmány igazolja, hogy az iontoforézis - a sonophoresishez hasonlóan - támogatja a
bőrön keresztül történő hatóanyagbejutást azáltal, hogy növeli a bőr felső rétegének, a stratum
corneumnak a permeabilitását (Chen és mtsai, 1998; Nimmo, 1992; Cullander, 1992).
A gyógyszer hatóanyagok egy része, miközben az ellentétes töltésű pólus felé vándorol, az
epidermisben depót képez. Az áramhatás megszűnte után még bizonyos ideig (kb. 3 napig)
raktározódnak (helyi hatás), egy része a hatóanyagoknak innen felszabadulva a
kapilláriskeringésbe kerülhet (általános hatás). (A hatóanyagok kb. 2-3 cm szövetmélységig
szívódnak fel a bőrben – az áramerősség, az áramhatás időtartama és egyéb tényezők
függvényében.) (Bossert, 2006; Csermely, 2004; Wenk, 2004)
A különböző hatóanyagok iontoforézissel való bejuttatását több tanulmány vizsgálta. Singh és
Roberts (1993) a szalicilsav és lidocain bejutási mélységét vizsgálták iontoforézissel való

119
bejuttatás, illetve passzív felszívódás hatására. A hatóanyagok 3-4 mm mélységbe penetráltak,
mind iontoforézis során, amikor az epidermis ép volt, mind passzív módon, mely esetben az
epidermist eltávolították. Ép felhám esetében, az epidermisen keresztül történő passzív
bejutás azonban elhanyagolható volt. A kutatás igazolta, hogy a szalicilsav és a lidocain
iontoforézis segítségével a stratum corneumon keresztül bejuttatható hatóanyagok. Draper és
mtsai (2011) kutatása szerint a lidocain 5 mm mélységben juttatható ép bőrön keresztül az
emberi szervezetbe.
Lai és mtsai (1999) iontoforézis során a lidocain és Na-ethanolamine lateralis/oldalirányú
"vándorlását" is megfigyelték a bőrben. A hatóanyag aktív elektródától való eltávolodása a
mikrocirkuláció következménye lehet, mely folyamat eredményezheti a szisztémás hatást.

Gyógyszer
-
- Köztianyag
+ -
+ -
-
+ -
-

Elektróda Fólia
-

II.5.1. sz. ábra Iontoforézis kezelés (ionvándorlás az elektródák alatt)

II.5.3. A bejuttatott anyagmennyiség

A legfontosabb kérdés, hogy mennyi hatóanyag juttatható be, s milyen kezelési paraméterek
mellett. Kahn (1994) által említett képlet szerint:

I x t x ECE = bejutott anyagmennyiség

I: intenzitás (A), t: áramhatás időtartama (h), ECE : elektrokémiai állandó
Például:
ECE Mg = 0,0115; I= 5 mA; t= 15 min
I x t x ECE = 0,05 (A) x 0,25 (hr) x 0,0115 = 0,00014375 (g) = 0,14375 (mg)

120
Sajnos kevés anyagnak ismerjük az elektrokémiai állandóját, ez a gyakorlatban
használhatatlanná teszi a képletet. A bőrön keresztül történő bejuttatáshoz elegendő
áramerősség szükséges, ami legyőzi a bőr ellenállását. A legtöbb irodalom a mAmin-ben
történő dozírozást javasolja - az optimális tartomány 40 – 80 mAmin között található
(Ciccone, 1995; Delacerda, 1982; Glaviano és mtsai, 2011; Knight és Draper, 2008; Kolt és
Snyder-Mackler, 2005; Prentice és mtsai, 2005). Láthatjuk, hogy az intenzitás (mA) mellett a
mennyiség másik fontos paramétere az áramhatás időtartama (min).
A tartomány megfelelő alkalmazásához fontos tudnunk, hogy az iontoforézis hatékonyabb alacsony
intenzitást és hosszabb kezelési időt alkalmazva, mint magas intenzitás és rövid kezelési idő esetén
(Anderson és mtsai, 2003).

Például:
10 percen át 4 mA  40 mAmin
vagy 20 percen át 2 mA  40 mAmin
DE NE LEGYEN 5 percen át 8 mA40 mAmin

A magasabb intenzitás az ionok közötti kölcsönhatást hátrányosan befolyásolja és

akadályozza a bejutást. (Egy hétköznapi példához hasonló elven: sűrű forgalomban, nagy
sebességgel nehezebben haladunk előre, mint kisebb forgalomban, alacsonyabb sebességgel.)
Az oldat sűrűségének, a hatóanyag koncentrációnak sem kell magasnak lennie, sőt, az ionok,
amennyiben nagy mennyiségben vannak jelen, kölcsönösen gátolhatják egymás mozgását.
Tehát alacsony intenzitás (max. 5 mA) és alacsony koncentráció (1 - 5 %) hatékonyabb
kezelést eredményez a fizika törvényei alapján. (Kahn, 1994)
A gyakorlatban a beteg áramérzetének megfelelően beállítjuk az intenzitást, majd az időt
ehhez adaptálva érjük el a min. 40 mAmin mennyiséget. Legtöbb tanulmányban az
alkalmazott intenzitásértékek 1 és 5 mA között mozognak. Tehát a legbiztonságosabb
kombináció a kisebb intenzitás - hosszabb kezelési idő (Harris, 1982).
Az intenzitás és kezelési idő kombinációjára néhány példa látható az II.5.1. sz. táblázatban.
Intenzitás (mA) Kezelési idő (min) Dózis (mAmin)
1 40 40
2 20 40
3 13.3 40
4 10 40
II.5.1. sz. táblázat Intenzitás és kezelési idő kombinációja - általános ajánlás iontoforézis
kezeléshez (Shapiro és Ocelnik, 2012)

121
Az intenzitás korlátozásának legfőbb oka a kémiai égés veszélye, mely túl nagy áramsűrűség
esetén létrejöhet az elektróda alatt.
Fontos paraméter az elektróda mérete - ha a katód alól viszünk be hatóanyagot, akkor max.
0,5 mA/cm2, ha pedig az anód alól, akkor max. 1 mA/cm2 áramsűrűség biztonságos
(Bélanger, 2002).
A gyakorlatban ez úgy valósítható meg, ha a katód mérete 2-3-szor nagyobb, mint az anódé
(Kahn, 1994; Watson, 2008), vagy ha az intenzitást megfelelően biztonságos szintig emeljük.
A következő képlettel kiszámítható a biztonságosan alkalmazható intenzitás: max. intenzitás
(mA) = max. áramsűrűség (mA/cm2) x elektróda területe (cm2). (Lásd: II.3.5. fejezet)
Az idő és az intenzitás paramétereken túl még számos tényező befolyásolja, hogy mennyi a
bejutó hatóanyag mennyisége, illetve hogy mely összetevők jutnak be. Ezen tényezők
összefoglalva a következők:
 bőr pH-értéke,
 bőr és környezet hőmérséklete,
 hatóanyag koncentráció,
 hatóanyag összetétel,
 molekula-méret, molekula súlya, ionok mozgási sebessége,
 áramforma,
 áram-intenzitás,
 áramhatás időtartama – a legfontosabb,
 bőr ellenállása, hidratáltsága, vérkeringése,
 életkor (meghatározza a bőr tulajdonságait), stb.
(Csermely, 2009; Watson, 2008)

II.5.4. Gyakrabban használt gyógyszeroldatok

A gyógyszerpiacon újabb és újabb termékek jelennek meg, ezért alábbiakban néhány

gyakrabban használt hatóanyagot mutatunk be a teljesség igénye nélkül, a termékeket csak
példaként említjük (II.5.2. sz. táblázat).

122
 Hatóanyag Töltés Indikáció
Lidocain (1-2%) +
Novocain (1-2%) +
Fájdalomcsillapítás
Dionin (1-2%) +
Procain (1-2%) +
Prednisolon +
Hydrocortison +
Szteroid gyulladáscsökkentők
Dexamethason +
Betamethason (pl.:Diprophos®) +
Hematoma felszívódását segítő +
Heparin (pl.:Dolobene®) -
gyulladáscsökkentő
Diclophenac (pl.:Diclac®,
-
Flektor®)
Nem szteroid
Ketoprofen (pl.:Fastum®) -
gyulladáscsökkentők
Phenylbutason
-
(pl.:Phenylbutazon®)
Kalium/Natrium jodatum (2%) -
Hyaluronidase Szövetpuhítás
+
(pl.: Hyase ®)
Hegoldás, ín, kötőszöveti eredetű
Heparin (pl.:Contractubex®) -
kontraktúra oldás
II.5.2. sz. táblázat Hatóanyagok, polaritás, indikációs terület (Csermely, 2004; Wenk, 2004)

A kationtöltésű (+) gyógyszeroldatok az anódról, az aniontöltésű (-) gyógyszeroldatok a katódról

juttathatók be.

II.5.5. Kezelési módok – a kezelés kivitelezése

A kezelés kivitelezése során az általános fejezetben említett kezelési protokoll lépésein

haladunk végig.
Sajátosságok:
 Az általános kontraindikációk érvényesek (lásd: II.2. fejezet), specifikus
kontraindikáció a gyógyszerérzékenység. A kezelés megkezdése előtt győződjünk meg
arról, hogy a beteg nem érzékeny az adott gyógyszerre. Ha a kórelőzményben szerepel
több gyógyszerre, hatóanyagra való allergiás hajlam, akkor végezzünk próbát nagyon kis
területen, kis dózisban.
123
 Az esetleges gyógyszerallergia miatt fontos
– a köztianyagok gondos fertőtlenítése, alapos átöblítése,
– az egyes gyógyszerekkel használt köztianyagok elkülönítése.
Bevett gyakorlat, hogy az egyes oldatokhoz tartozó köztianyagokat megjelölik és csak az adott
anyaghoz használják.

 A páciens/kezelendő terület előkészítése során a kezelési protokoll szerint járunk el.

Természetesen csak ép bőrön végezhetjük el a kezelést. A kezelendő bőrterületen
mindössze alkoholos vattával történő letörlésre lehet szükség (a zsírréteg eltávolítására),
fokozottan szőrös területen a szőrt lenyírhatjuk (a borotválás azonban iontoforézis előtt
semmiképpen nem javasolt.) (Hansen és mtsai, 2003)
 Elektródák
Az elektródák elhelyezése a stabil galvánáramnál használtak szerint történik.
Az iontoforézist általában lapelektródákkal végezzük és stabil kezelési módot
alkalmazunk. Mobil kezelésre példa a kombinált UH kezelés, ahol gyógyszerionok
bejuttatása történik a szervezetbe ultrahang és elektromos áram segítségével (lásd: II.11.
fejezet). Néhány gyártó speciálisan iontoforézishez tervezett elektródákat állít elő.
Az aktív elektróda polaritása mindig attól függ, milyen töltésű a bevitelre szánt oldat.
Ehhez képest helyezzük el a másik elektródát úgy, hogy a leszálló áramirány
megvalósuljon.
Az iontoforéziseknél gyakran használt, folyamatos gyógyszerbejutást biztosító
egyenáram esetében különösen kifejezett lehet a katód alatti nemkívánatos kémiai
reakció. A katód alatti alkalikus hatás, nátrium-hidroxid (NaOH) képződés, valamint a
katód által kiváltott egyéb reakciók (lásd: II.3.2. fejezet) indokolják a negatív polaritású
elektróda alatt az áramsűrűség csökkentését iontoforézis során. (Az anód alatti savas
reakció, hidroklórsav képződés jobban tolerálható, kevésbé irritáló, mint a katód alatti
hatás.) A katód alatti reakciók következtében esetlegesen kialakuló bőrirritációk, kémiai
égés elkerülésének legegyszerűbb módja az elektródák méretének megfelelő
megválasztása, így egyes szerzők azt javasolják, hogy a katód mérete 2-3-szor nagyobb
legyen, mint az anódé, abban az esetben is, ha a katód az "aktív/vezető" elektróda (Kahn,
1994; Shapiro és Ocelnik, 2012; Watson, 2008). Kahn (1994) javaslata alapján "dupla"
iontoforézisnél (amikor mindkét elektróda alól juttatunk be hatóanyagot) is érdemes
katódként nagyobb elektródát használni, a fent említett hatások minimalizálása

124
 érdekében. Ebben az esetben - a méretkülönbségek ellenére is -, mindkét elektróda aktív,
mivel mindkettőről juttatunk be hatóanyagot, így nem nevezhetünk meg indifferens
elektródát sem.
Másik lehetőség a kedvezőtlen kémiai reakciók kiküszöbölésére az alacsony áramerősség
alkalmazása (akár bipoláris, akár unipoláris kezelési módról legyen szó).
A gyakorlatban a korábban említett, Bélanger (2002) által javasolt katód alatti max. 0,5
mA/cm2 és anód alatti max. 1 mA/cm2 áramsűrűség a megfelelő intenzitás beállításával
valósítható meg (lásd: II.3.5. fejezet).
Fentieknek ellentmond a más szakirodalmak által javasolt és a gyakorlatban igen elterjedt
"hagyományos" unipoláris kezelési mód, miszerint a kisebb aktív elektróda alá helyezzük
a gyógyszeroldatot és ezt tesszük a kezelendő területre, éppen a nagyobb áramsűrűség
miatt jobb bejutást hangsúlyozva.
Hatásosabb lehet a kezelés, ha nem csak az egyik, hanem a kezelésben alkalmazott
mindkét (transzregionális kezelés esetén mind a négy) elektróda alá helyezünk
gyógyszeroldatot. Pl. az anód alá lidocaint fájdalomcsillapítás céljából, a katód alá
kalium-jodatumot a duzzanat felszívódásának elősegítésére. (Csermely, 1994; Csermely,
2004; Watson, 2008).

Az anódról a pozitív, a katódról a negatív töltésű gyógyszeroldatot juttathatjuk a szervezetbe

(II.5.1. sz. ábra). Ezért iontoforézis kezelésnél ne váltsunk polaritást!

 Hatóanyag applikáció
Az iontoforézisre használt gyógyszer állaga szerint lehet folyékony (vizes oldatok – pl.
lidocain, hydrocortison injectio ampullában) vagy szilárd (kenőcs, gél, emulzió - pl. non-
steroid gélek). A híg oldatot a megnedvesített köztianyagra fecskendezzük és ezt a felét
helyezzük rá közvetlenül a kezelendő területre (lásd: II.5.2. sz. ábra és II.5.1. sz. video).
A gélt a kezelendő felületre nyomjuk és elkenjük, erre elektromos áramot vezető fóliát
helyezünk (iontoforézis-fólia, befőzőcelofán), majd erre kerül a megnedvesített
köztianyag és elektróda (lásd: II.5.3. sz. ábra és II.5.2. sz. video). (Csermely, 2004)
Egy elektróda alá nem javasolt egyszerre kétféle gyógyszert tenni - még ha azok
hatóanyagai azonos polaritásúak is. (Nem ismerjük, milyen kölcsönhatások jöhetnek
létre, akadályozhatják egymás bejutását is.)

125
Ugyanazon területre egy kezelés során egymás után alkalmazva sem javasolt bevinni két
különböző gyógyszert - akár azonos, akár különböző polaritású a hatóanyag (a korábban
bevitt ionokkal való esetleges kölcsönhatás miatt.) Eltérő ionokat külön kezelési napokon
alkalmazzunk. (Kahn, 1994)

II.5.2. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése gyógyszeroldat beviteléhez unipoláris

kezelési móddal

II.5.1.sz. video Iontoforézis kezelés felhelyezése a páciensre gyógyszeroldat applikációja

esetén, unipoláris kezeléssel, leszálló áramiránnyal

126
 II.5.3. sz. ábra Elektroterápiás készülék előkészítése gél állagú gyógyszer beviteléhez
unipoláris kezelési móddal

II.5.2.sz. video Iontoforézis kezelés felhelyezése a páciensre gél állagú gyógyszer applikációja
esetén, unipoláris kezeléssel, leszálló áramiránnyal

127
 Áramforma
Használhatunk kisfrekvenciás áramot (galvánáram, diadinamikus áramok, ingeráramok),
polaritással rendelkező vagy 50-100 Hz középfrekvenciás (interferencia) áramot
(Csermely, 2009). Az áramforma megfelelő megválasztása tovább javíthatja a
hatékonyságot, ezért fontos figyelembe vennünk az adott áramforma élettani és terápiás
hatását is. Például diadinamikus árammal végzett kezelés során az LP áramforma a
fájdalomcsillapító hatást, a CP a hatóanyag-felszívódást segíti.
Amennyiben az alkalmazott áramforma szünetidőket is tartalmaz, az effektív áramhatási
időtartam megegyező időtartamú konstans egyenáram kezeléshez képest rövidebb lesz,
ezt figyelembe kell venni a kezelési idő kiszámítása során - ez a tény ingeráram
használata esetén meghosszabbítja a kezelés időtartamát (Wenk, 2004). Iontoforézis
elvégzéséhez preferált áramforma a stabil galvánáram, mely nem tartalmaz szünetidőket,
ezáltal nem növeli meg szükségtelenül a kezelési időt, az egyirányú áramlás pedig
biztosítja a bőrön keresztül a hatóanyagok bejutását (Robertson és mtsai, 2006).
 Kezelési idő, intenzitás
Korábbi alfejezetben ezt részletesen tárgyaltuk, összefoglalva: javasolt hosszabb időn át
adott, alacsonyabb intenzitás, max. 0,1 mA/cm2, 40 – 80 mAmin dózis, a beteg szubjektív
áramérzetének figyelembevételével.

Ingeráram alkalmazása esetén az impulzusok közötti szünetidő következtében a tényleges

áramhatás időtartama kevesebb. Az effektív áramhatási időtartam kiszámítása ingeráramnál
(Wenk, 2004):
Effektív áramhatási időtartam = Kezelési idő x T/(T+R),
ahol T: Impulzusidő (ms), R: Szünetidő (ms)

 Kezelések gyakorisága
Lehetőleg naponta, de minimum hetente 3-szor kezeljünk, egy sorozatban 10 – 20 kezelés
ajánlott. (Csermely, 2009)

II.5.6. Gyakori alkalmazási területek

Leggyakrabban a stabil galvánáram és a diadinamikus árammal végzett kezelések egészülnek

ki kémiai anyagbevitellel (lásd: II.3.6. és II.4.6. fejezet).

128
II.5.7. Előnyök, hátrányok

Az iontoforézis számos előnnyel bír a hagyományos per os vagy invazív módon bejuttatott
gyógyszerekkel szemben.
Előnyei:
 a hatóanyag bejuttatása non-invazív módon történik;
 a per os/nasalis bejuttatáshoz képest jobban tolerálható (pl. émelygés, hányás, rossz szájíz
elkerülése);
 célzott lokális hatás;
 az elektromos áram hatása is érvényesül a gyógyszerhatás mellett, fokozva ezáltal a
kezelés hatékonyságát;
 a hatóanyagok mélyebb bejutása – 2-3 cm szövetmélységig;
 a beadás helyén felhalmozódó ionok hosszabb időn keresztül is kifejtik hatásukat.
(Csermely, 2009; Shapiro és Ocelnik, 2012)
Néhány hátránya is van ennek a kezelési formának:
 a dozírozás nem pontos, mert nem ismert a bevitt gyógyszeroldat mennyisége;
 a hatóanyagnak csak egy része jut be.
(Elektromos áram alatt a bőrben a kisebb ionok /Na+, Cl-/ gyorsabban áramlanak, mint a
nagyobb gyógyszermolekulák. Az utóbbiakban lévő ionok mozgási sebessége kisebb, így
kevésbé jutnak a bőr mélyebb rétegeibe. Ez eredményezheti az aktív komponensek
akkumulálódását közvetlenül a bőrfelszín alatt). (Watson, 2008)

Összefoglalva tehát a kezelt terület megválasztása, a megfelelő hatóanyag kiválasztása

(molekulaméret, töltés és diffúziós tulajdonságok alapján) és a megfelelő dozírozás
kulcsfontosságú tényezők a hatóanyagok bejutása szempontjából, ezért alapvetően
meghatározzák az iontoforézis kezelések hatékonyságát.

Alapfogalmak

Iontoforézis, elektroforézis, kation, anion, aktív elektróda

Ellenőrző kérdések

Írja le az iontoforézis definícióját!

Ismertesse Leduc kísérletét! Mit igazolt a kísérlet?
Ismertesse az iontoforézis kezelések fizikai alapjait/feltételeit!

129
Mit jelent a depóképződés, mi a jelentősége?
Hogyan számítható ki az iontoforézissel szervezetbe juttatott anyagmennyiség?
Sorolja fel az iontoforézis hatására bejutó hatóanyag mennyiségét befolyásoló tényezőket!
Soroljon fel iontoforézis során alkalmazott fájdalomcsillapító hatóanyagokat, ismertesse a
hatóanyagok töltését is, illetve hogy azok melyik elektróda alól juttathatók be!
Soroljon fel iontoforézis során alkalmazott gyulladáscsökkentő hatóanyagokat, ismertesse a
hatóanyagok töltését is, illetve hogy azok melyik elektróda alól juttathatók be!
Soroljon fel iontoforézis során alkalmazott szövetpuhító, heg-, kontraktúraoldásra alkalmas,
és heamatoma felszívódását segítő hatóanyagokat! Ismertesse a hatóanyagok töltését is,
illetve hogy azok melyik elektróda alól juttathatók be!
Milyen szempontokat kell figyelembe vennünk az elektródák elhelyezése során iontoforézis
kezeléseknél?
Ismertesse a folyékony állagú gyógyszerek applikációját!
Ismertesse a gél állagú gyógyszerek applikációját!
Milyen áramformákat választhatunk iontoforézis kezeléshez? Hogyan számítjuk ki az effektív
áramhatási időtartamot ingeráram esetén?
Mit takar a mAmin-ben történő dozírozás? Soroljon fel néhány példát (paraméterek lehetséges
kombinációit) ennek gyakorlati alkalmazására!
Hogyan számítaná ki az anódon, ill. katódon biztonságosan alkalmazható áramerősség
értékeket?
Sorolja fel az iontoforézis kezelések kontraindikációit!
Melyek az iontoforézis kezelések leggyakoribb indikációi?
Milyen hátrányai lehetnek az iontoforézis kezeléseknek?
Sorolja fel az iontoforézis kezelések előnyeit!

Problémamegoldó feladat

A gyakorlati foglalkozáson a gyakorlatvezető segítségével végezzen iontoforézis kezelést az

alábbi esetben, írja fel a kezelés lépéseit (terápiás cél, választott kezelés, indoklás, választott
kezelés paraméterei, kezelési protokoll (tájékoztatás, kontraindikációk, elhelyezés)!
Feladat
A beteg Dupuytren kontraktúra miatt jobb kezének 4. és 5. ujját nem tudja extendálni, az ujjak
flexios helyzetben állnak.

130
Hasznos linkek

http://www.electrotherapy.org/modality/iontophoresis
http://electroporation.net/Publications

Irodalomjegyzék

Anderson C. R., Morris R. L., Boeh S. D., Panus P. C., Sembrowich W. L. (2003): Effects of
iontophoresis current magnitude and duration on dexamethasone deposition and localized
drug retention. Physical Therapy, 83(2):161-70. (www)
Bélanger, A.Y. (2002): Evidence-Based Guide to Therapeutic Physical Agents. Lippincott
Williams & Wilkins; 1st edition.
Bender T., Szigelné H. I. (2002): Gyakorlati elektroterápia a mozgásszervi betegségekben.
White Golden Book Kft. Budapest.
Bossert F., Jenrich W., Vogedes K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Urban & Fischer,
Elsevier, München.
Chen T., Langer R., Weaver J. C. (1998): Skin electroporation causes molecular transport
across the stratum corneum through localized transport regions, J Investig Dermatol Symp
Proc, 3:159-165. (www)
Ciccone C. D. (1995): Iontophoresis In: Robinson J. A., Snyder-Mackler L.(1995): Clinical
electrophysiology: electrotherapy and electrophysiologic testing. Lippincott and Williams
and Willkins, Baltimore.
Cullander C. (1992): What are the pathways of iontophoretic current flow through
mammalian skin? Adv Drug Del Dev, 9:119. (www)
Csermely M. (1994): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.
Csermely M. (2004): A fizioterápia kézikönyve. Golden Book Kiadó, Budapest.
Csermely M. (2009): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Delacerda F. G. (1982): A comparative study of three methods of treatment for shoulder
girdle myofascial syndrome, J Orthop Sport Phys Ther, 4:103-108. (www)
Draper D. O., Coglianese M., Castel C. (2011): Absorption of iontophoresis-driven 2%
lidocaine with epinephrine in the tissues at 5 mm below the surface of the skin, J Athl Train,
46:277-281. (www)
Glaviano N. R., Selkow N. M., Saliba E. és mtsai (2011): No difference between doses in skin
anesthesia after lidocaine delivered via iontophoresis, J Sport Rehabil, 20:187-197. (www)
Hansen R., Pavlovich M., Nickell R. (2003): Iontophoresis. HNP Pharmaceuticals.

131
Harris P. R. (1982): Iontophoresis: clinical research in musculoskeletal inflammatory
conditions, J Orthop Sports Phys Ther, 4:109-112. (www)
Kahn J. (1994): Principles and practice of electrotherapy. Churchill Livingstone, 3rd edition.
Knight K. L., Draper D. O.(2008): Therapeutic modalities: the art and the science. Baltimore:
Lippincott and Williams and Willkins.
Kolt G. S., Snyder-Mackler L. (2005): Physical therapies in sport and exercise. Churchill
Livingstone, Elsevier.
Lai P. M., Anissimov Y. G., Roberts M. S. (1999): Lateral iontophoretic solute transport in
skin, J Pharm Res, 16:46-54. (www)
Nimmo W. S. (1992): Novel delivery systems: electrotransport, J Pain Symptom Manage,
8:160. (www)
Prentice W. E., Quillen W. S., Underwood F. B. (2005): Therapeutic modalities in
rehabilitation. The McGraw Hill Companies, USA.
Robertson V., Ward A., Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy Explained, Principles and
Practice. Butterworth - Heinemann Elsevier, London.
Shapiro S. és Ocelnik M. (2012): Electrical currents for tissue healing. In: Cameron M. H.
(2012): Physical agents in rehabilitation: from research to practice. Saunders, 4th edition.
Singh J., Roberts M. S. (1993): Iontophoretic transdermal delivery of salycilic acid and
lidocaine to local subcutaneous structures, J Pharm Sci, 82:127-131. (www)
Watson T. (2008): Electrotherapy: evidence-based practice. Churchill Livingstone; 12th
edition
Wenk W. (2004): Elektrotherapie. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg.

132
II. 6. Kisfrekvenciás elektroterápia - Hidrogalvánkezelések (Rázsó Katalin)

A fizioterápia a természet adta energiákat használja fel az egészség megőrzéséhez,

gyógyításhoz. A fizioterápia bevitt energia szerinti felosztásában jelentős csoportot képvisel
az elektroterápia. A hidrogalván kezelések ezen a csoporton belül a kisfrekvenciás kezelések
(0-1000 Hz) között foglalnak helyet, szűkebb értelemben a különleges galvánkezelésekhez
tartoznak. Azonban a kezelések során nem csupán az elektroterápia érvényesül, hanem a
hidroterápia hatása és gyógyvizek esetén, vagy adalékanyagok (gyógynövény kivonatok,
ásványi sók) használatakor a kémiai anyagok hatása is lényeges tényező. A hidrogalván
kezelés két ismert formája a teljes elektromos fürdő és a rekeszes elektromos fürdő.
(Peters, 2005)

II.6.1. Történelmi háttér

A fizioterápia az emberi gyógyítás legősibb formája, hiszen már az őskorban is alkalmazták

jótékony hatásait.
A hidroterápia ismert volt az ősi kínai kultúrában, Japánban (Onsenek, azaz forró vizes
források) és Rómában is (termálfürdők). Az elektromosság ismerete előtt már végeztek
elektroterápiás kezeléseket. A római császárság idején Claudius császár uralkodása alatt
bénult gyermekek mellé fürdőmedencébe elektromos halakat helyeztek és a halak által
kibocsátott áramütéstől várták állapotuk javulását. A kezelésekhez háromféle halat
használtak: elektromos harcsát, zsibbasztó ráját és elektromos angolnát. Ezeknek a halaknak
elektromos szerve van, mely kondenzátorként feltöltődött és ez sült ki a vélt vagy valódi
támadóval szemben. Megfigyelték a kezelők, hogy a halak villamos ütése nem egyforma, az
áramhatás feszültsége, intenzitása, frekvenciája különböző. Ezek alapján az egyes
megbetegedéseknek megfelelően választották ki a halakat.
Woerrishofenben (Dél-Németország) Sebastian Kneipp (1821-1897) kidolgozta a
hidroterápiás kezelések rendszerét. Az elektromos fürdőkezelés alapjait a múlt században
rakták le, Sréger nevéhez fűződik az első fürdőkezelés. Ő fakádban fém rudakat helyezett el,
ehhez csatlakoztatta a galvánáram egyik pólusát. A másik pólust több vízbe merülő
elektródára vezette rá. A vízben lévő beteg a kezével megfogva a fém rudat zárta az áramkört.
Az elektromos fürdőt Steve írta le először. Ezt követően Henrich Stanger és apja, az ulmi
tímár Johann Stanger foglalkozott ezzel az eljárással. Az elektromos fürdő elterjedése az ő
nevükhöz fűződik. Stanger tölgyből faragott kádat látott el elektródákkal és különböző
adalékanyagokat alkalmazott. A csersavas fürdőn kívül fürdőadalékként használta különféle

133
fakérgek főzeteit is. Saját reumás ízületi gyulladásait is kezelte az eljárással. (Csermely, 1994;
Lehr, 1885)

II.6.2. A hidrogalván kezelés hatásai az emberi szervezetre

A hidrogalván kezelés során a beteg szervezetét egy időben több hatás éri. Alapvetően három
biofizikai hatást említhetünk meg: elektro-termikus, elektro-fizikai, elektro-kémiai hatás.
Mivel a kezelés közben az emberi szervezetet, illetve a kezelt testrészt víz veszi körül, fontos
ennek figyelembevétele. Ezeknél az eljárásoknál a víz fizikai hatásai közül kevésbé jelentős
(bár nem elhanyagolható) a felhajtóerő és a hidrosztatikai nyomás. A kezelés technikai
kivitelezése végett ezek a hatások kevésbé érvényesülnek, mint ha egy medencében
vizsgálnánk a hidrosztatikai nyomás viszonyait. Esetleges kontraindikációk esetén azonban
nem hagyhatjuk figyelmen kívül pl. a mellkasra gyakorolt nyomás hatását.
Lényegesebb tény a kezelések során a víz hőmérséklete. A meleghatás fájdalomcsillapító,
értágító, izmtónus csökkentő. A hideghatás fájdalomcsillapító, izomtónus növelő,
érösszehúzódást eredményező. A termoterápiás hatás nem csak a külső hőhatástól és a
kiindulási bőrhőmérséklettől függ, hanem a hőmérsékletváltozás sebességétől is. A
hidrogalván kezeléseknél javasolt hőmérséklet az indifferens hőmérséklet (34-35°C).
A víz kémiai hatását az ásványisó-tartalma vagy fürdőadalék alkalmazása okozza. A
fürdőadalék organikus vagy anorganikus anyagból állhat. Az organikus anyagok közül
leggyakrabban a csersavat használják. A csersav optimális koncentrációja 0, 21-1, 0%. Tölgy-
, fenyő-, gesztenyekivonatot vagy szénport is lehet fürdőadalékként alkalmazni. Az
anorganikus anyagok közül a kalciumot, a ként, a nátriumot, a klórt és a kovasavat használják
leggyakrabban. Az anorganikus anyagok vezetőképessége jobb, mint az organikus adalékoké,
ezt a fürdőadalék koncentrációjának meghatározásakor kell figyelembe venni. Általában a kis
molekulájú anyagok, az ionizált anyagok kifejezettebben, a nagy molekulájú anyagok alig
befolyásolják a vezetőképességet. Ezért pl. a NaCl nem javasolt járulékos anyagként.
A kémiai anyagok érvényre jutását az biztosítja, hogy a bőr mint szemipermeábilis hártya
működik és elektroozmózis zajlik le. A kezeléskor alkalmazott áram a kémiai anyagokat a
szervezetbe juttatja, ahol jellemző hatásukat kifejtik. Az elektroozmózis következtében a
töltéshordozó ionok miatt a sejtek átalakulnak. Ez a molekuláris mozgás a súrlódás okozta
hőfejlődés miatt endogén hőnövekedést okoz, ez azonban a fürdővíz hőfokához képest
elhanyagolható. Szintén elhanyagolható az eljárás során a kezelő víz hőmérsékletének
növekedése. Ez a hőmérsékletemelkedés max. 2 oC 5 liter vízben egy 30 perces működés
közben.

134
Az adalékanyagok jelentősen befolyásolhatják a keringést. A gyakran használt csersav
nagymértékben fokozza a bőr és az izmok keringését. A vérkeringés növekedése a bőrben
500%-ot, az izomban 300%-ot érhet el.
Kémiai hatás jut érvényre akkor is, ha pl. a részleges elektromos fürdőt közvetlenül
iontoforézis kezelés előzte meg. Ilyenkor az iontoforézis kapcsán bevitt anyag hatását a
részleges elektromos fürdő prolongálja.
További fizikai hatások a terápiás áram hatásai. Az eljárások során galvánáramot és
diadinamikus áramot használnak a kedvező hatások kiváltására. A galvánáram hatására a
vegetatív idegrendszer működésében szimpatikus csökkenés és ennek megfelelően
paraszimpatikus-túlsúly következik be. Leszálló áram hatására az érzőidegek ingerküszöbe
emelkedik, így az érzőideg ingerlékenysége csökken. Felszálló kezelésre a motoros ideg
ingerküszöbe csökken, és az ingerlékenység fokozódik. Érvényesül a galvánáram értágító
hatása. A galvánáram hatására a vasomotoros idegek működésére előbb egy rövid ideig tartó
érszűkítés alakul ki, és ezt követi egy tartósabb vasodilatatio. Ez a vasodilatatio nem csak a
felületes, hanem a mélyebb elhelyezkedésű érhálózatokban is kialakul.
A keringés fokozódásának következtében a helyi szövet oxigén és vérellátása is javulni fog. A
széndioxidot és más metabolikus mellékterméket a javuló vérellátás a helyi szövetekből
elviszi. Ezt a jelenséget kísérheti erős diuresis, amelyben a vesén és a bőrön (verejték-
mirigyeken) keresztül a szervezet megszabadul a metabolikus melléktermékektől. A
hidrogalván kezelésben részesülők gyakran számolnak be fokozott vizelet ürítésről.
A kezelések során fokozódik a nyirokkeringés is a szervezetben.
Ha a galván áram helyett diadinamikus áramot állítunk be, az áramformának megfelelő hatást
érünk el. DF áramforma helyi vérbőséget, a CP áramforma a helyi anyagcsere és keringés
javulást, az LP áramforma fájdalomcsillapító hatást eredményez elsődlegesen. (Csermely,
1994; Bozsóky, Irányi, 1974; Bogasi, 2009)
Megemlítendő még az alkalmazott elektródák „hatása”. A legtöbb elektróda orvosi acélból
készül. A rozsdamentes acél jó vezető, alacsony elektromos ellenállása van és kémiailag
közömbös, pl. auto-oxidációtól mentes. Az elektródákat vasból (max. 80-90%-a vas),
krómból (max. 20%), nikkelből (max. 6%) és mangánból (max. 2%) készítik. A katód negatív
pólus, általában a redukció helye, míg a pozitív pólusú anódon oxidációs folyamat jellemző.
Az alkalmazott anódról pozitív töltésű fém ionok felszabadulása figyelhető meg. A
felszabadult pozitív töltésű ionok kapcsolatba lépnek a víz molekuláival, illetve
átvándorolnak a kezelt testrész negatív töltésű bőrére. A láb és kéz bőrén található
verejtékmirigyek nem csak az anyagcsere termékeitől szabadítják meg a szervezetet, hanem

135
ionokat is képesek felvenni, melyek megjelenhetnek a vizeletben és okozhatnak allergiát is. A
krómból, nikkelből készült ötvözeteket pl. már nem alkalmazzák az ortopédiai
implantátumoknál, mert több mint 10%-a a betegeknek allergiás reakciót mutatott. Más
anyagok kerültek ezeken a területeken alkalmazásra, melyek tantálból, niobiumból állnak.
Tehát körültekintően kell eljárni az elektródákkal kapcsolatban. Lényeges, hogy az adott
betegnek ne okozzon allergiás, toxikus reakciót, alkalmazáskor felszíne kémiailag stabil kell
hogy maradjon és nagyfokú vezetési képességűnek kell lenniük.
Hidrogalván kezeléseknél alkalmazott elektródák felszíne fém és hidroxidionokat (OH-) is
tartalmaz, ami védi az elektródákat a gyors elhasználódástól. Ezen kívül sok ötvözet létezik,
amelyeket a kardiovaszkularis implantátumoknál használnak. Nem toxikusak, nem okoznak
allergiás reakciót, kitűnő vezetők és elég stabilak ahhoz, hogy az eljárásnál alkalmazhatóak
legyenek. Az arany, ezüst, molybdén, vagy vanádium jó vezetők, de drágák és allergiát is
okozhat némelyik közülük. Olyan anyagok, melyek jelen vannak az emberi szervezetben,
mint pl. magnézium, cink, nem alkalmasak a kezeléshez, gyors elhasználódásuk végett.
(Csermely, 2009; Zierer,Griesz-Brisson,2006; Shettlemore,Bundy,1999; Taioli; Bogasi,2009)

II. 6. 3. A hidrogalván készülékek felépítése

II.6.3.1.Teljes elektromos fürdő

A teljes elektromos fürdő két részből áll: a tápegységet és a műszerfalat tartalmazó

elektromos egységből és a kádból. A tápegységben megy végbe a hálózati áram 220 V-ról 24
V feszültségre való transzformálása, egyenirányítása és stabilizálása. Az esetleges
áramkimaradások okozta hirtelen áramerősség csökkenés kivédése érdekében a tápegységet,
átalakították. Ezekben a tápegységekben a hálózati áram egy villanymotorba jut, amely egy
dinamó tengelyét forgatja. A dinamó 24 volt feszültségű egyenáramot termel. Központi
áramkimaradás esetén az áramtalanított villanymotor egyre lassabban forgatja, a
csatlakoztatott dinamót. Így az áram intenzitása fokozatosan csökken.
A műszerfalon található a főkapcsoló, ellenőrzőlámpa, potenciométer, az elektródok
polaritását meghatározó kapcsolók, időjelző óra, milliampermérő műszer és a hideg-és
melegvíz-csapok. Lehetséges részei még a műszerfalnak: örvényfürdő bekapcsolója, víz alatti
sugármasszázs bekapcsolója és szabályzója, szénsavas fürdő bekapcsolója. (II.6.1.sz.ábra )

136
 II.6.1.sz. ábra Műszerfal

A kád kb. 650-700 liter víz befogadására képes, műanyagból (akril, PVC, üvegszálerősítésű
műgyanta) készül. A kád oldalain 3-3, a fejrésznél 1, a lábrésznél 1 vagy 2 elektróda található.
Ezen kívül még egy elektródát lehet elhelyezni a kádban a felső végtag és a törzs, vagy az
alsó végtagok közé. A beteg kényelmét szolgálja továbbá a fejpárna és a kivehető lábtámasz.
A kád be- és kieresztőcsapjai tágak, mert a vízcserét csak így lehet gyorsan megoldani.
(II.6.2. sz. ábra)

137
 II.6.2.sz. ábra Teljes elektromos fürdő

II.6.3.2. Részleges elektromos fürdő

Felépítése hasonló a teljes elektromos fürdő felépítéséhez. Itt is megtalálható a tápegység,

műszerfal és a kád, mely tulajdonképpen 4 kád a végtagoknak megfelelően. A kádak egy szék
körül úgy vannak elhelyezve, hogy a beteg a végtagjait kényelmesen a kádakba tudja
helyezni. A karkádak helyzete magassági és oldalirányban szabályozható, a lábkádak stabil
helyzetűek. Valamennyi kádban 2-2 elektróda található. A berendezés lehetőséget nyújt

138
három-, két -, és egyrekeszes kezelés kivitelezésére is. Minden kádnak külön vízbeeresztője és
–leeresztője van.
A tápegységben a hálózati áram itt is kezelésre alkalmas árammá alakul.
A műszerfalon megtalálható a főkapcsoló, ellenőrzőlámpa, mérésérték-szabályzó, mA-mérő
műszer, az áram intenzitását szabályzó potenciométer, az áramirány meghatározására szolgáló
kapcsolók és a diadinamikus áram beállítását biztosító szabályzó.
Biztonsági berendezés akadályozza meg, hogy a kezelő hirtelen áramirányt változtathasson,
ha a potenciométer nincs „0” állásban. Csak manuális, vagy automatikus áramcsökkenés után
lehet áramirányt váltani. A korszerű hidrogalvánkészülék az áram intenzitásának növelését és
csökkentését automatikusan végzi, gyors intenzitásváltoztatáskor. (II.6.3.sz.ábra)
(Csermely,2009; Bozsóky, Irányi 1974)

II.6.3.sz. ábra Részleges elektromos fürdő

139
II.6.4. A kezelés menete

II.6.4.1. Teljes elektromos fürdő

A kezelés két részből áll, egy általános és egy speciális fürdőkezelésből.

A terápia elején lényeges a beteg tájékoztatása a kezelés menetéről, illetve a kontraindikációk
tisztázása. Ezt követően a beteget előkészítjük a kezelésre. Ékszereket levetetjük, átvizsgáljuk
a bőr felületét. A kis bőrsérülések az elektromos fürdőben fájdalmat okozhatnak, mert ezen a
területen csökken a bőr ellenállása. A kontraindikációt nem jelentő bőrsérüléseket
bekenhetjük vazelinnel, vagy vízhatlan tapaszt alkalmazhatunk. Figyelmeztessük a beteget a
genitáliák érzékenységére.
Ezután a kádat feltöltjük indifferens hőmérsékletű vízzel és amennyiben szükséges,
hozzáadjuk a kiválasztott fürdőadalékot.
A kádban elhelyezkedve a beteg néhány perces előfürdőt vesz, így szervezete alkalmazkodik
a fürdővíz hőmérsékletéhez.
Ellenőrizzük a szabályzók alapállását, majd a főkapcsoló bekapcsolását követően beállítjuk a
kívánt áramirányt.
Az időmérő óra beindítását követően az áramerősséget lassan (1 perc alatt) a beteg egyéni
áramtűrő képességének megfelelően emeljük a kívánt értékig. Általában 300-800 mA-nél
jelzik a betegek, hogy áramérzést tapasztalnak. 1000 mA-nél nem szabad feljebb vinni az
intenzitást.
A kezelés első, általános részében longitudinális kezelést végzünk. Az áramirányt a
galvánáram kívánt hatásának megfelelően állítjuk be. Általában leszálló áramirányt
alkalmazunk, mivel a leggyakrabban fájdalomcsillapítás a cél. Az általános kezelés ideje: 10
perc. Ezt követően 1 perc alatt lassan „lopjuk ki” az áramot, vagyis csökkentjük az
áramerősséget „0” mA-ig. Pólusváltás, illetve a speciális kezelés megkezdése előtt 2 perc
szünetet hagyunk.
Speciális kezelésnél a megbetegedett testrészt kezeljük, s ennek megfelelően állítjuk be az
áramirányt. A 9 elektróda számos variációt biztosít, melyeket kiegészíthetünk még a korábban
említett bemeríthető elektróda elhelyezésével. Természetesen az intenzitás növelése és
csökkentése itt is lassú, 1-1 percig tart. A kezelés e szakaszában is a beteg áramérzetétől függ,
hogy mekkora áramerősséggel kezelünk. Az áram a fej kivételével az egész testfelületen
belép. Mivel a fürdővíz ellenállása kisebb, mint a testé, az áram nagyobb része párhuzamos
áramkörben a vízen halad át, és csak kb. 1/3-a halad a beteg testén keresztül. Mivel a

140
mérőműszer az egész rendszeren áthaladó áramerősséget mutatja, nem tudjuk pontosan,
mekkora intenzitással kezelünk. A speciális kezelés ideje: 10 perc.
A kezelés befejezését követően legalább 15 perces pihenőt tartson a beteg. Hetente 3
elektromos fürdőkezelés javasolt. Egy nap alatt két elektromos kezelésnél többet ne kapjon a
beteg. Amennyiben a beteg teljes elektromos fürdőkezelést kapott, csak 2-3 óra után kaphat
más kezelést. A teljes elektromos fürdő esetén is jelentkezhet a bőr hyperaemiája, mely 1-2
óra alatt megszűnik. Amennyiben a bőrizgalom lassabban szűnik meg, több nap (2 nap)
szünetet tartunk a kezelések között. A kezelést kúraszerűen alkalmazzuk (12 alkalom).
Amennyiben a teljes elektromos fürdőre készített kád más kezelésekre is alkalmas
(örvényfürdő, szénsavas fürdő, víz alatti sugármasszázs), a kezeléseket csak külön-külön
szabad alkalmazni.

II.6.4.2. Részleges elektromos fürdő

A beteg tájékoztatása, előkészítése, kontraindikációk ellenőrzése ugyanúgy történik, mint a

teljes elektromos fürdőnél. Ezt követően annyi kádat töltünk fel indifferens hőmérsékletű
vízzel, ahány rekeszt kívánunk használni. A kezelés megkezdése előtt ellenőrizzük, hogy a
kádak nem állnak-e áramhatás alatt.
Ha 4 rekeszes fürdőt alkalmazunk, akkor a beteg először az alsó végtagokat helyezi a kádba,
majd a karkádak helyzetének beállítását követően a felső végtagjait rakja a karkádba. A
fürdővíz a lábkádakban a térd alatti területig, a karkádakban a felkar alsó- középső harmadáig
érjen. A beteg végtagjainak elhelyezése után állítsuk be a kívánt áramirányokat. Négyrekeszes
kezelésnél longitudinális –fel-és leszálló-, transzverzális és kombinált áramirányt lehet
beállítani. Ebben az esetben, a kádakban lévő elektródák azonos polaritást kapnak, mert csak
így lehet az egész testre kiterjedő hatást elérni. Egyrekeszes kezelésnél a kar-vagy lábkádak
elektródjaira különböző polaritást állíthatunk be. Az áramirányok, a mérésérték-szabályzó
beállítását követően lehet a főkapcsolót üzembe helyezni és az intenzitást fokozatosan
növelni.
A négyrekeszes kezelésnél az intenzitás mértékét mindig a felső végtag áramérzéséhez
viszonyítjuk, mivel a felső végtag víz alatti területe, ahol az áram belép kisebb, mint az alsó
végtagé. Az alkalmazandó áram intenzitásának mértékét itt is, akár csak a teljes elektromos
fürdőnél, a beteg áramtűrő képessége határozza meg. Négyrekeszes kezelésnél kb. 10-12 mA
intenzitást alkalmazunk, míg egy rekeszes kezelés esetén alacsonyabbat, mivel a kezelt
bőrfelület kisebb, az áramsűrűség pedig nagyobb. 18-20 mA áramintezitás felett már
fájdalmas áramérzés jelentkezik. Transzverzális áramiránynál, 50 mA intenzitás felett

141
kamrafibrilláció jelentkezhet.(Csermely,2009; Bozsóky-Irányi,1974, Bender-Szigelné Hetesi,
2002)

II.6.5. Balesetvédelmi szempontok, kezelési, karbantartási hibák

II.6.5.1.Balesetvédelmi szempontok, kezelési hibák

 A beteg kellő tájékoztatásának, előkészítésének, kontraindikációk felmérésének

elmaradása.
 A kezelés alatt a kádba, kádakba vizet tölteni, leengedni tilos.
 A beteg a végtagjait a kádból ne emelje ki, felállni, felülni tilos.
 A vízbeeresztő csapok műanyagból készüljenek, a készülék fémrészeit kiegyenlítő
földeléssel kell ellátni.
 Csúszásveszély megelőzésének elmulasztása.
 Nem indifferens hőmérsékletű víz alkalmazása.
 Helytelen pólusváltás.
 A kezelő elmulasztja fokozatosan csökkenteni, illetve növelni az intenzitást.

II.6.5.2.Karbantartási hibák

 A vízleeresztő részen a víz szivárog a kezelés alatt.

 Vízköves elektródok alkalmazása, ezáltal az elektromos áram teljesítménye csökken.
 Nem megfelelő fertőtlenítés ( gombásodás előfordulása).
 A kádak súrolásból adódó sérülése. (Csermely, 2009; Csermely 1994; Bender-
Szigelné, 2002)
II.6.6. Indikációk

II. 6. 6. 1. Teljes elektromos fürdő

 rheumatoid arthritis
 Bechterew-kór
 gerinc, végtag ízületeinek degeneratív folyamatai
 myalgiák (nagyobb kiterjedés)
 osteoporosis
 neuritis
 neuralgia
 klimax

142
  scleroderma (nagyobb kiterjedés)
 perifériás keringészavarok (angioneuropathiák, Sudeck syndroma)

II.6.6.2. Részleges elektromos fürdő

 ideggyulladások (brachialgia, femoralgia, ischialgia)

 ízületi gyulladásos, illetve degeneratív megbetegedések (kéz kisízületei, csukló,
könyök, láb kisízületei, bokaízületek)
 (poly)neuritis

II.6.7. Kontraindikációk

II.6.7.1. Teljes elektromos fürdő

 láz
 acut ízületi gyulladás
 emboliaveszély
 ischemiás szívbetegség
 szívinfarctus utáni 6-8 hónap
 pacemaker
 szívritmuszavarok
 cardialis decompensatio
 elmebetegségek
 súlyos arteriosclerosis
 osteomyelitis
 tuberculosis
 malignus tumorok
 beültetett fém, protésis a szervezetben
 terhesség
 kiterjedt bőrsérülés, bőrbetegség

II.6.7.2. Részleges elektromos fürdő

Nagyrészt egyezik a teljes elektromos fürdő kontraindikációjával, valamivel azonban szűkebb

körű, amennyiben csak a végtagokon keresztülhaladó áramirányt választunk. Ez utóbbi
esetben pl.:cardiális kontraindikációt, lokális bőrtünetet (ha az nem a kezelt területen van)
nem kell figyelembe venni. (Csermely,2009; Bozsóky-Irányi, 1974)

143
Alapfogalmak

Hidrogalván kezelések fizikai/kémiai hatásai, áram hatások, elektródák hatása, fürdőadalékok,

teljese elektromos fürdő, részleges elektromos fürdő, általános/speciális kezelés

Ellenőrző kérdések

Ismertesse a hidrogalván kezelés hatásait az emberi szervezetre!

Milyen követelményeknek kell megfelelnie a hidrogalván kezelés alatt alkalmazott
elektródáknak?
Ismertesse a teljes elektromos fürdő és a részleges elektromos fürdő kezelésre alkalmazott
készülék felépítését!
Mekkora intenzitással kezelünk teljes, illetve részleges elektromos fürdő esetén?
Részleges elektromos fürdő esetén transzverzális áramiránynál (nem egyrekeszes kezelés
esetén) mekkora a maximális intenzitás, amit alkalmazhatunk?
A beállított intenzitás mekkora része halad át a beteg testén teljes elektromos fürdő esetén?
Hány kezelés tartozik egy kúrába?
Melyek a balesetvédelmi szempontok, melyeket be kell tartani?
Ismertesse a teljes és részleges elektromos fürdő indikációit!
Ismertesse a teljes és részleges elektromos fürdő kontraindikációit!

Irodalomjegyzék

Zierer,O,and Griesz-Brisson,M. (2006): Potential induction of cancer through electrolytic

devices from wellness-and medical products, Aerztezeitschrift fuer Naturheilverfahren Vol
47, Nr.8
Bagosi Róbert (2009): Biofizika jegyzet (rbagosi. uw. hu/fizika/biofizika-jegyzet-2009.pdf)
Bozsáky Sándor, Irányi Jenő (1974): Phisiotherápia. Medicina Könyvkiadó Bp.
Bender Tamás, Szigelné Hetesi Ilona.,(2002): Gyakorlati elektroterápia a mozgásszervi
betegségekben, White Golden Book Kft.
Csermely Miklós (1994): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Rt. Bp.,
Csermely Miklós (2009): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Rt. Bp.,
Lehr,G, (1885): The hidroelectric Bath (Article in German), Weisbaden, (Journal Desingn Ltd
2008)

144
Melissa G. Shettlemore, Krik J. Bundy (1999): Toxicity measurement of orthopedic implant
alloy degradation products using a bioluminescent bacterial assay
(http://www3.interscience.wiley.com/cig-bin/abstract/61006807/ABSTRACT)
Peters,David,”Spa bath”in: New Medicine, complete family health guide, Darling Kindesley
LTD, London 2005,p. 263.
Taioli,Emanuela, Biological Effects Of Joint Replacement (www)
Zierer,O,and Griesz-Brisson,M. (2006): Potential induction of cancer through electrolytic
devices from wellnes-and medical products, Aerztezeitschrift fuer Naturheilverfahren Vol 47,
Nr.8

145
II. 7. Kisfrekvenciás elektroterápia - TENS (Transzkután elektro – nervo
stimuláció) (Koncsek Krisztina)

II. 7. 1. Definíció

A TENS, bőrön keresztüli elektromos stimuláció, ingeráram, mely során a perifériás idegek
stimulációján keresztül próbáljuk a fájdalom ingerület továbbterjedését befolyásolni, gátolni,
a szervezet endogén fájdalomcsillapító rendszerét aktiválni (Knight és Draper, 2008; Bíró,
1998). Egyszerű, non invazív eljárás, melynek elsődleges célja a fájdalomcsillapítás,
napjainkban használják izomstimulációra, lokális anyagcserezavarok kezelésére is.
Sokszor a TENS kezelést azonosítjuk magával az egyszerűen használható, könnyen kezelhető
géppel (Johnson, 2008), de nemcsak ezek a kis hordozható készülékek képesek ilyen
ingeráram, kezelési mód előállítására

II. 7. 2. Fizikai alapok

A TENS kezelés az ingeráramok közé tartozik (lásd Stabil galvánáram fejezet). Az

ingeráramokat leggyakrabban az alábbi paraméterekkel (Robertson és mtsai, 2006) tudjuk
jellemezni:
 frekvencia,
 impulzus idő,
 impulzusforma,
 amplitúdó (intenzitás),
 és ezek kezelés közbeni változtatása, modulációja.
Az ingeráramok élettani hatását, így alkalmazási területét befolyásolják a fenti paraméterek.

II. 7. 3. Élettani hatás

A fájdalomcsillapítás alapja a gate controll teória illetve az endogén opioidok

felszabadulásának serkentése (lásd I. fejezet).

II. 7. 4. TENS formái, jellemzői, élettani-, és terápiás hatásuk

Számtalan TENS forma, módozat létezik, a leggyakoribb közé tartozik az APL TENS, a KO-
TENS, a BURST – TENS és a MO-TENS.
A módozatokat a frekvencia, intenzitás, impulzustartam, kezelési idő, elektróda helyzete,
élettani hatás, terápiás hatás és alkalmazási terület szempontjain keresztül mutatjuk be.

146
II. 7. 4. a. KO – TENS (conventional /hagyományos)(II. 7. 1. sz. ábra) (Johnson, 2008;
Hurley és Bearne, 2008; Fox és Sharp, 2007; Robertson és mtsai, 2006; Bíró, 1997)

KO-TENS
I (mA) Impulzusok tetszőleges
alakban (f=kb.50-200Hz)

t (s)

II. 7. 1. sz. ábra A KO –TENS sematikus ábrája az idő, intenzitás függvényében

Jellemzői:
 frekvencia: „magas” frekvencia, kb. 50-200 Hz közötti tartomány;
 intenzitás: „alacsony” intenzitás, kb. 10-30 mA közötti tartomány,(erős érzet, de
motoros küszöb alatt; természetesen betegfüggő);
 impulzus: keskeny impulzustartam, kb. 0,04-2ms;
 kezelési idő; min. 30-120 perc között (de a fájdalom fennállásáig, megszakításokkal
pl.: fél óra stimuláció, fél óra szünet);
 elektróda helyzete: a fájdalmas pont/terület felet, az érintett dermatomában, ahol
minimális izom kontrakció kiváltása elfogadott, de nem cél;
 érzet: zsibbadás, bizsergés, erős paresztézia;
 élettani hatása: szelektíven, csak a bőr mechanoreceptorokból jövő A béta rostok
stimulációja;
 terápiás hatás: kapu mechanizmuson keresztül, relatíve rövid, szinte csak a kezelés
alatti szegmentális6 analgézia;
 alkalmazási területe: inkább akut esetek, postoperatív fájdalmak.

Szegmentális analagézia: a fájdalomcsillapítás mechanizmusa ugyanabban a gerincvelői szegmentben jön létre, mint a
6

bejövő érzet. Extraszegmentális analgézia: a bejövő érzet szegmentjén kívüli szegmentekben, felsőbb központ segítségével
történik meg a fájdalomcsillapítás.

147
II. 7. 4. b.APL – TENS (acupuncture like / akupunktúrához hasonló)( II. 7. 2. sz. ábra)
(Johnson, 2008; Hurley és Bearne, 2008; Fox és Sharp, 2007; Robertson és mtsai, 2006;
Bíró, 1997)

APL-TENS
I (mA) Impulzusok tetszőleges
alakban (f=kb.1-5 Hz)

t (s)

II. 7. 2. sz. ábra Az APL –TENS sematikus ábrája az idő, intenzitás függvényében

Jellemzői:
 frekvencia: „alacsony” frekvencia, kb. 1-5 Hz közötti tartomány;
 intenzitás: „magas” intenzitás, kb. 30-80 mA közötti tartomány (erős, de fájdalmatlan
izomkontrakcióig, természetesen betegfüggő);
 impulzus: széles impulzustartam, kb. 0,15-0,3ms
 kezelési idő: kb. 20-30 perc között;
 elektróda helyzete: a fájdalmas területhez tartozó gerincvelői szegmentum által
beidegzett izomzatra;
 érzet: erőteljes, szúró érzet, fájdalmatlan izomkontrakció;
 élettani hatása: aktiválja az A alfa motoneuronokat, így izomkontrakció jön létre,
mely aktiválja az izomzatból jövő A delta rostokat, s ezek extraszegmentális módon
hoznak létre analgéziát - leszálló fájdalomcsökkentő pályák endogén opioid
felszabadulásának serkentése révén (Johnson, 2008; Chen és mtsai, 1998; Takeshige,
1992; Liu és mtsai, 1986)
 terápiás hatás: tartós (kb. 2-6 óra) posztstimulációs analgézia;
 alkalmazási területe: krónikus, mély fájdalmak, perfúziós zavarok.

148
II. 7. 4. c. BURST TENS („kitörés”)(VII. 3. sz. ábra) (Johnson, 2008; Bíró, 1997)
Jellemzői:
 frekvencia: „alacsony” és „magas” frekvencia egyesítése (II. 7. 3. sz. ábra), 70-200
Hz frekvenciájú impulzusok, csomagok, kitörések követik egymást 1-5-szer
másodpercenként;
 intenzitás: kb. 30-50 mA közötti tartomány;
 impulzus: kb. 0,1-0,2ms;
 kezelési idő: kb. 20-45 perc között;
 elektróda helyzete: a fájdalomnak megfelelően az érintett dermatómában, ugyanahhoz
a gv-i szegmenthez tartozó izomzatra, fájdalmatlan izomkontrakció kiváltása a cél;

BURST-TENS
I (mA)
Impulzus „csomagok”

f=kb.1-5 Hz

f=70-200Hz f=70-200Hz t (s)

II. 7. 3. sz. ábra BURST –TENS sematikus ábrája az idő, intenzitás függvényében

 érzet: zsibbadás és fájdalmatlan izomkontrakció;

 élettani hatás: mind az APL mind a KO TENS élettani hatása érvényesül ;
 terápiás hatása: egy tartós (akár 1 nap is) posztstimulációs analgézia, a változó
frekvencia miatt a habituáció kicsi;
 alkalmazási terület: akut, krónikus fájdalmak.

II. 7. 4. d. MO-TENS (modulált/módosított)( II. 7. 4. sz. ábra) (Bíró, 1997)

Jellemzői:
 nincs előre meghatározott frekvencia, intenzitás, impulzustartam, mert ezek
folyamatosan változnak; változhat, akár minden paraméter, akár 1-1 közülük;
 kezelési idő: min. 20- 45 perc között
 elektróda elhelyezése: lásd előzőekben, ideggyökök mentén, sebszéleknél;
 érzet: változatos, a fentebb említettek kombinációja;
149
  élettani hatása: szegmentalis és extraszegmentalisan mechanizmusok stimuláció;
 terápiás hatás: a változó paraméterek mellett nincs habituáció, ezért rendkívül jó
fájdalomcsillapító hatású;
 alkalmazási területe: akut, krónikus fájdalmak, posztoperatív állapotok esetén

MO-TENS
I (mA)

Változhat az amplitúdó

Változhat a forma

t (s)
Változhat a frekvencia Változhat az imp.tartam

II. 7. 4. sz. ábra A MO –TENS sematikus ábrája az idő, intenzitás függvényében

A fent tárgyalt TENS módozatoknál egyik helyen sem beszéltünk az impulzus formájáról,
mert a kezelés során ingerület kiváltás szempontjából elsődlegesen a frekvencia, a fontos.
Alapvetően létezik bifázisos és monofázisos impulzusforma (Johnson, 2008; Bíró,
1997)(VII. 5. sz. ábra). Terápiás szempontból annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a
monofázisos forma tartós stimulációra nem alkalmas (Bíró, 1997).

I (mA)

t (s)

Bifázisos impulzusok Monofázisos impulzusok

II. 7. 5. sz. ábra Gyakori impulzusformák (Bíró, 1997 alapján)

II. 7. 5. Kezelési módok

Az elektróda elhelyezése a fájdalom megjelenése szempontjából:

 a fájdalmas területet körülvéve, fájdalmas pontokon,
 a fájdalom helyének megfelelő dermatomális, myotomális régióban,

150
  a megfelelő perifériás ideg lefutása mentén,
 az érintett gv.-i szegmentnek megfelelően (Fox és Sharp, 2007).

Pl.: az alkar flexor izomcsoport területén megjelenő fájdalom esetén az alábbi elektróda
elhelyezési lehetőségek adódnak:

 fájdalmas pontot, területet körbe venni.

 a flexor izomcsoportra helyezni,
 n. medianus fv-i lefutásának mentén elhelyezni,
 a C gerincszakasz mellé helyezni.

Az elektródák száma és rendezése alapján az alábbi kezelési lehetőségek adódnak:

 használhatunk 1 (2 elektróda) vagy 2 (4 elektróda) csatornát egyszerre,
 elhelyezhetjük: paralel – műtét, hegek szélei mentén; keresztezve a 2 csatornát;
egymás mellett a 2 csatornát; lineárisan, amikor az elektródák egymás alatt
helyezkednek el stb.

II. 7. 6. A kezelés kivitelezése

A kezelés kivitelezése során az általános fejezetben említett kezelés protokoll lépésein

haladunk végig.
Sajátosságok:
 a kezelési paramétereket lsd. az egyes formáknál;
 a bevezetőben említettük, hogy a TENS kezelés kis, egyszerű készülék segítségével is
kivitelezhető, amit a beteg otthonában, igény szerint használhat, nincs
segítőszemélyzethez kötve, így a kezelési protokoll kiegészül a beteg tanításával; a
legjobbak azok a készülékek, melyek a gyári programokon túl saját beállítású
programoknak is lehetőséget adnak, így teljesen személyre szabhatjuk a kezelést; a
betegnek meg kell tanítani az elektródák felhelyezését, s a gép üzemelését; ne
hagyjuk azért teljesen magára a beteget, bizonyos időszakonként az eredmények
függvényében módosíthatjuk a kezelési paramétereket;
 az általános kontraindikációk az érvényesek, kivéve a fém, TENS kezelés
végezhető nem aktív fém implantátum esetén is (Jenkner idézi Bíró, 1997), ám a
kezelési idő legyen rövidebb; fokozott óvatossággal alkalmazható: szem felett, szív és
környékén, nyak elülső részén;
 specifikus kontraindikáció nincs.

151
II. 7. 7. Gyakori alkalmazási lehetőségek

A fájdalomcsillapításon – mely szinte bármilyen területen elképzelhető - túl az alábbi

esetekben alkalmazható eredményesen a TENS kezelés:
 perfúziós zavarok,
 nem gyógyuló fekélyek,
 izomstimuláció (megfelelően beállított paraméterek szükségesek hozzá, lsd VIII.
fejezet).
A TENS kezelés indikációs területének növekedésről számtalan nemzetközi publikációt
olvashatunk.

II. 7. 8. Evidenciák

Az elektroterápiás kezelések közül talán a TENS kezelések hatásvizsgálatával foglalkoznak a

legtöbbet, az áttekintő tanulmányok száma is igen jelentős (Vance és mtsai, 2014).
Alkalmazási területekre bontva, a legfrissebb (2007 – 2013) tanulmányok közül igyekszünk
ajánlani néhányat.
Szerző, évszám Terület
Kroelin (2013) Nyak fájdalom kezelése
Sbruzzi (2012) Mellkasi műtétek utáni terápia
Bedwell (2011) Szülés alatti fájdalomcsillapítás
Mulvey (2010) Fantom fájdalom kezelése
Brouseau (2010) RA kéz kezelése
Machado (2009) Nem specifikus derékfájdalom
kezelése
Rutjes (2008); Bjordal (2007) Térd ízületi osteoartritis
II. 7. 1. sz táblázat TENS kezelési lehetőségek

II. 7. 9. Problémamegoldó feladat

A gyakorlati foglalkozáson a gyakorlatvezető segítségével végezzen stabil galvánáram

kezelést az alábbi esetben, írja fel a kezelés lépéseit [terápiás cél, választott kezelés, indoklás,
választott kezelés paraméterei, kezelési protokoll (tájékoztatás, kontraindikációk,
elhelyezés)]!

152
Feladat
A idős páciens elesett és a mellkas jobb elülső részén a 8 – 11 bordája megrepedt, a jelentős
fájdalom rontja a légzésmechanikát.

Alapfogalmak

TENS; ingeráram; impulzus; szegmentális analgézia; extraszegmentális analgézia; KO TENS;

APL TENS; MO TENS; BURST TENS; 2 csatornás kezelés; 1 csatornás kezelés

Ellenőrző kérdések

Mi a TENS kezelése lényege?

Hogyan tudja jellemezni az ingeráramokat?
Milyen élettani hatások mentén jön létre fájdalomcsillapítás TENS kezelése során?
Jellemezze a KO TENSt / APL TENSt / MO TENSt / BURST TENSt a frekvencia, intenzitás,
impulzus tartam, kezelési idő, elektróda helyzete, élettani hatás, érzet, terápiás hatás és
alkalmazási terület szempontok alapján!
Az elektródák helyzete alapján milyen kezelési módokat ismer?

Hasznos linkek

http://www.electrotherapy.org/modality/transcutaneous-electrical-nerve-stimulation-tens

Irodalomjegyzék

Bedwell C, Dowswell T, Neilson JP, Lavender T. The use of transcutaneous electrical nerve s
timulation (TENS) for pain relief in labour: a review of the evidence. Midwifery.
2011;27:e141–e148.
Bíró István, dr (1998): A fájdalom és a transcutan elektromos idegingerlés blokád
TENS/TENB. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest.
Bjordal JM, Johnson MI, Lopes-Martins RA, Bogen B, Chow R, Ljunggren AE. Short-term
efficacy of physical interventions in osteoarthritic knee pain. A systematic review and meta-
analysis of randomised placebo-controlled trials. BMC Musculoskelet. Disord. 2007;8:51
Brosseau L, Judd MG, Marchand S, et al. Transcutaneous electrical nerve stimulation (TENS)
for the treatment of rheumatoid arthritis in the hand. Cochrane Database Syst. Rev.
2003;3:CD004377.

153
Chen, L., Tang, J., White, P. F., Sloninsky, A., Wender, R. H., Naruse, R., Kariger, R.(1998):
The effect of location of transcutaneous electrical nerve stimulation on post-operative opioid
analgesic requirement: acupoint versus nonacupoint stimulation. Anesth Analg 87:1129-1134.
Fox, J., Sharp, T.(2007): Practical Electrotherapy. A guide to safe application. Elsevier.
Hurley, M. V., Bearne, L. M. (2008): Non – exercise physical therapies for musculoskeletal
conditions. Best Practice and Research Clinical Rheumatology. 22(3):419-433.
Johnson, M. I. (2008): Transcutaneous electrical nerve stimulation. In: Watson, T. (Editor).
(2008). Electrotherap : Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill Livingstone Elsevier.
Knight, L. K., Draper, O. D. (2008): Therapeutic Modalities. The Art and Sciences. Lippincot
Williams and Wilkins
Kroeling P, Gross A, Graham N, et al. Electrotherapy for neck pain. Cochrane Database Syst.
Rev. 2013;8:CD004251
Liu, X., Zhu, B., Zhang, S. X. (1986): Relationship between electroacupuncture analgesia and
descending pain inhibitory mechanism of nucleus raphe magnus. Pain 24:383–396.
Machado LA, Kamper SJ, Herbert RD, Maher CG, McAuley JH. Analgesic effects of
treatments for non-specific low back pain: a meta-analysis of placebo-controlled randomized
trials. Rheumatology (Oxford) 2009;48:520–527
Mulvey MR, Bagnall AM, Johnson MI, Marchant PR. Transcutaneous electrical nerve
stimulation (TENS) for phantom pain and stump pain following amputation in adults.
Cochrane Database Syst. Rev. 2010;5:CD007264.
Robertson, V., Ward, A., Low, J., Reed, A. (2006): Electrotherapy explained: priciples and
practice. Elsevier.
Rutjes AW, Nuesch E, Sterchi R, et al. Transcutaneous electrostimulation for osteoarthritis of
the knee. Cochrane Database Syst. Rev. 2009;4:CD002823
Sbruzzi G, Silveira SA, Silva DV, Coronel CC, Plentz RD. Transcutaneous electrical nerve
stimulation after thoracic surgery: systematic review and meta-analysis of 11 randomized
trials. Rev. Bras. Cir. Cardiovasc. 2012;27:75–87
Takeshige, C., Sato, T., Mera, T., Hisamitsu, T., Fang, J. (1992): Descending pain inhibitory
system involved in acupuncture analgesia. Brain Res Bull 29:617–634.
Vance, C. G., Dailey D. L., Rakel B. A. , Sluka K. A .(2014): Using TENS for pain control:
the state of the evidence. Pain Manag. 4(3):197-209.

154
II. 8. Elektrodiagnosztika, izomstimuláció (Koncsek Krisztina, Monek
Bernadett)

Az elektrodiagnosztika és az elektromos izomstimuláció célja a funkcióban károsodott izom

állapotának felmérése, valamint a fiziológiás működésének helyreállítása (Pavel, 2013). A
funkciózavar kialakulhat beidegzési probléma miatt, de ép beidegzés esetén is létrejöhet
például inaktivitásból adódóan.
A diagnosztika és a terápia is elsődlegesen exogén inger segítségével hoz létre a
fiziológiáshoz hasonló mesterséges kontrakciót, az ép izmok ingerlése nélkül.

II. 8. 1. Patológia

A kezelésekhez szükséges neurológiai, neurofiziológiai ismertek az I. 1. fejezetében

találhatóak.

II. 8. 2. Állapotfelmérés, elektrodiagnosztika

A hatékony kezelés alapja a beteg komplex vizsgálata, amely magában foglalja a klasszikus
betegvizsgálat lépéseit, kiegészítve az elektrodiagnosztikai vizsgáló eljárásokkal. Kiemelten
fontos: a pontos anamnézis felvétele, a bőrtrofika, a szenzibilitás, a mozgásterjedelem, az
izomtónus, az izomerő, a reflexek, és az izomtrofika vizsgálata (körfogat mérés - mennyiségi
vizsgálat, elektrodiagnosztika - minőségi vizsgálat), valamint speciális tesztek alkalmazása.
Továbbá fontos elem a neurológiai károsodás mértékének vizsgálata, a szenzoros és motoros
funkciók kontrollálása. Az izmok minőségi változására az érintett izmok és az azokat
beidegző idegek megváltozott elektromos ingerelhetőségéből következtethetünk. Az
állapotfelmérést követően kerülhet sor az adekvát terápia kiválasztására.
Elektrodiagnosztika során az idegek és izmok ingerelhetőségének vizsgálata, valamint az
ideg és izom tevékenységének elektromos regisztrálása történik. Célja a fizikális vizsgálattal
megismert anatómiai és funkcionális eltérések objektivizálása, a betegség lefolyásának
dokumentálása, összehasonlításra alkalmas adatokkal (számszerűsíthető) való ellátása, a
terápia személyre szabottságának meghatározása, és eredményességének nyomon követése.
Az elektrodiagnosztika alapja, hogy az ép beidegzésű izom és a denervált izom eltérő módon
reagál az exogén elektromos ingerre. Az elektrodiagnosztikai vizsgálatok egyik csoportja
orvosi végzettséghez kötött, másik csoportját a fizioterapeuta7 saját hatáskörében is végezheti.

7
A hivatalos megnevezés gyógytornász – fizioterapeuta. A köznyelvben gyógytornászként terjedt el. A
könyvben egymás szinonimáiként használjuk őket.

155
(II. 8. 1. sz. táblázat). Jelen fejezetben a terápia szempontjából talán legfontosabb,
gyógytornász által is végezhető vizsgálatot, az intenzitás/tempus görbe diagnosztikát mutatjuk
be részletesen. Részletes és pontos kezelési paraméterek meghatározását teszi lehetővé,
valamint a kezeléshez használt impulzus ábrázolható, paraméterei leolvashatóak.

Orvos által végezhető vizsgálatok Gyógytornász által is végezhető

vizsgálatok
Elektromiográfia (EMG): Intenzitás/tempus görbe
Az izomrostok által nyugalomban diagnosztika
és kontrakció során generált Reobázis, chronaxia,
elektromos potenciálokat akkomodációs hányados
regisztrálja, amely lehetőséget nyújt meghatározása
az izomrostok funkcionális és Galván – Farád vizsgálat/Neofarád
strukturális állapotának teszt
értékelésére. (Clemens és mtsai, Lange féle középfrekvenciás
2009) diagnosztikai eljárás
Elektroneurográfia (ENG):
A perifériás idegek vizsgálatára
alkalmas, mely során az idegeket
exogén ingerrel depolarizálják, és
az így kiváltott választ (érző,
mozgató) detektálják. (Clemens és
mtsai, 2009)
II. 8. 1. sz. táblázat Gyakori elektrodiagnosztikai vizsgálatok

II. 8. 2. a. I/t görbe diagnosztika

Definíció
Az I/t (intenzitás/tempus), S/D (strenght/duration)8 görbe készítésekor meghatározott
impulzustartamokhoz keressük azokat az intenzitás értékeket, amelyek (szemmel) éppen
látható (minimális) izomkontrakciót (II. 8. 1. sz. videó) hoznak létre a vizsgált izomban. A

8
Az első szakirodalmakban – akár a 20. század elejéről – Hoorweg - Weis görbe (Pavel, 2013) szerzői névvel is
találkozhatunk.

156
görbe felvételének célja az izom állapotának és beidegzésének megítélése valamint az
elektromos stimuláció optimális paraméterének meghatározása.

II. 8. 1. sz videó Éppen látható izomkontrakció a katód alatt

Gyakran találkozhatunk (főleg az angolszász irodalmakban) pontosan meghatározott kezelési

paraméterekkel bizonyos patológiás eltérésekre ajánlva. Azonban a kezelés hatékonyságát a jól
megválasztott paraméterek határozzák meg, úgymint impulzus forma, impulzustartam, frekvencia
stb. (Ebersteins és Eberstein, 1996), ezek pontos meghatározásához pedig elengedhetetlen az
állapotfelmérés. Az optimális ingerlési tartomány meghatározáshoz Pavel (2013) is az I/t görbe
készítését ajánlja.

A vizsgálat alapja
A vizsgálat alapja a denervált és hipotrofizált/atrofizált9 izom eltérő reagálása a hirtelen
emelkedő (négyszög) és a lassan, fokozatosan emelkedő (háromszög vagy exponenciális)
áramformára (A korszerű elektroterápiás készülékek háromszög impulzus helyett
exponenciális impulzussal végzik a második görbe kialakítását.) (II. 8. 1. sz. ábra).

9
A denervált izmok trofikus funkcióinak változásai kezdetben hipotrófia formájában észlelhetők, az atrófia csak
később alakul ki.

157
 II. 8. 1. sz ábra Négyszög, háromszög és exponenciális impulzusforma
A vizsgálat során az áramerősséget folyamatosan emeljük, minél nagyobb az áramerősség,
annál rövidebb idő szükséges az ingerléshez. Matematikailag ez úgynevezett szemi
logaritmikus koordináta rendszerben ábrázolható görbéket (hiperbola) eredményez, ahol az x
tengely az idő – impulzustartam, az y tengely pedig az intenzitás – a kontrakció kiváltásához
szükséges áramerősség (Pavel, 2013).
Ép izom négyszög impulzussal alacsonyabb intenzitáson ingerelhető, mint az elfajult izom.
Exponenciális/háromszög impulzusnál nagyobb (3-6-szor magasabb) áramintenzitás
szükséges a minimális rángás kiváltásához, mert a fokozatosan erősödő ingerhez az ép izom
alkalmazkodik.
A denervált izom akkomodációs képessége csökkent (lásd I/1. fejezet), az
exponenciális/háromszög impulzusra jóval alacsonyabb áramintenzitás mellett létrejön a
kontrakció, mint ép beidegzésű izom esetében. A beidegzésében károsodott izom négyszögű
impulzusformával történő ingerlése esetén pedig nagy áramintenzitás szükséges a
kontrakcióhoz.
E kettősségnek egymáshoz való viszonyát térképezi fel az I/t görbe, vagyis a szelektív
ingeráram vizsgálat, amely először négyszög, majd exponenciális/háromszög
impulzussorozatra adott izomreakciók ábrázolását jelenti a koordináta rendszerben.

A vizsgálat kivitelezésére alkalmas készülék

A vizsgálathoz olyan készülék szükséges, amely az ingerparaméterek és az impulzusformák

széles skálájával rendelkezik
(Pl.:http://www.medicoproject.hu/webset32.cgi?Medicoproject@@HU@@17@@986989704).

158
Az I/t görbe felvételének lépései

A vizsgálat kivitelezése általában bipoláris, az elektródák elhelyezése az izom eredéséhez és

tapadásához közel, de nem az ínszövetre történik. A kéz saját izmai esetében a technika
unipoláris, a nagyobb elektróda (anód) kerül az alkar területére, míg a pontelektróda (katód)
magára az izomra (a beidegzésének megfelelően). A méréseket általában speciális tesztlapon
regisztráljuk (lásd a fejezet végén), azonban az újabb gépek tartalmazzák az I/t görbe
vizsgálat grafikus módozatát is.
A négyszög alakú impulzussal végzett ingerlés esetén az I/t görbe felvételének lépései a
következők:
1. A beteg megfelelő elhelyezése, a vizsgálandó izom relaxált helyzetben, a testrész
megfelelően alátámasztva (párnák használata).
2. A gép üzembe helyezése: a négyszög áramforma kiválasztása, 1000 ms impulzusidő,
2000 ms szünetidő beállítása (korszerű gépeknél előre beállított program található; de
végezhetjük a felmérést úgy is, hogy minden impulzus és intenzitás érték esetén mi
magunk zárjuk az áramkört, azonban ilyenkor is figyeljünk az állandó és legalább
2000 ms szünetidő megtartására).

Nem egységes a reobázis és az akkomodáció (lásd háromszög görbe felvétele)

megállapításához tartozó imupulzustartam. Találkozhatunk 100ms-ot, 300ms-ot jegyző
irodalommal is (Nelson és Hunt, 1981; Kimura, 2001; Ebnezar, 2003, Yang és mtsai, 2013).
Egyes német szerzők: az 500 ms-ot ajánlják (Mucha és mtsai, 1983). Hazánkban az 1000ms-
os érték az elfogadott.

3. A megfelelő méretű elektródák kiválasztása (általában bipoláris), csatlakoztatása,

felhelyezése, rögzítése.

4. Az áramirány kiválasztása. Először mindig leszálló áramiránnyal (Wenk, 2004; Bálint

és Bender, 1998; Győri és mtsai, 1998; Veres és Győri, 1992; Edel, 1991; Veres, 1987;
Egyed 1983; Mumenthaler és Schilak, 1982). igyekszünk kiváltani a reobázist.
Pólusváltásra csak akkor van szükség (felszálló áramirány), ha a leszálló áramirány
megfelelő beállítási paraméterei mellett nem eredményez minimális kontrakciót (pl.
nagyon magas áramintenzitás, fájdalom, „galvánszerű” érzés a beteg részéről). Célunk
a legalacsonyabb áramintenzitással kiváltani a megfelelő izomkontrakciót. Ha
pólusváltás volt szükséges, akkor a vizsgálat további részében ezt az áramirányt
alkalmazzuk.

159
 5. Az áramintenzitás lassú, fokozatos emelésével, az első szemmel látható minimális
izomkontrakcióhoz kapcsolódó intenzitás detektálása (reobázis).
6. A reobázis áramintenzitásával az impulzustartamot lépésről lépésre fokozatosan
rövidítve (a tesztlapon található minden kiemelt értékhez) az impulzusidőt csökkentve
kontrolláljuk az izomkontrakciót. Azaz mindegyikhez külön-külön megkeressük azt az
áramintenzitást, amely minimális izomkontrakciót vált ki. Amikor az impulzustartam
csökkenésével a reobázis áramerőssége már nem elegendő a minimális kontrakció
kiváltásához, akkor az áramintenzitás növelése szükséges.

A gyakorlatban gyors teszt gyanánt elfogadható az 1000, 500, 100 ms impulzustartamokhoz

rendelt intenzitásértékek felvétele is (Pavel, 2013). De ne feledjük, pontos képet csak a részletes
vizsgálat alapján kaphatunk.

A szünettartam az egész vizsgálat alatt változatlan marad. Minden egyes koordináta

rendszerben bejelölt pont egy minimális szemmel látható kontrakciót jelöl. A pontokat
összekötve megkapjuk a négyszög impulzus karakterisztikáját (II. 8. 2. sz. ábra).

Fontos, ugyanakkor nehéz a minimális kontrakció felismerése. Nagyobb izmok ingerlésénél

gyakori hiba a vizsgáló/terapeuta részéről a vizuális fixálás egy adott területre, ehelyett célszerű az
izom teljes területének a megfigyelése. Csökkentett áramintenzitással történő megismételt
ingerléssel megbizonyosodhatunk arról, hogy valóban a minimális kontrakciót detektáltuk-e.

Az exponenciális / háromszög alakú impulzussal végzett ingerlésnél az I/t görbe felvétele

esetén a vizsgálat kivitelezése hasonló módon történik.
7. Ugyanazon áramirány mellett, 1000 ms impulzusidő és 2000 ms szünettartam mellett
– exponenciális/háromszög áramformával ingerelve - meghatározzuk az első
minimális, szemmel látható kontrakcióhoz kapcsolódó áramintenzitást
(alkalmazkodási küszöb/akkomodációs küszöb). Ezután az impulzus idő
csökkentésével, keressük az egyes impulzustartamokhoz tartozó áramintenzitást,
amely minimális izomkontrakciót eredményez. Az áramintenzitást mindig nulláról
indítva detektáljuk az izomrángásokat. A bejegyzett mérési pontokat összekötve
megkapjuk a háromszög impulzus karakterisztikát (II. 8. 2. sz. ábra).

160
 I(mA) 80
70 th. hasznos idő
60
50
40 dg. hasznos idő

30 chronaxia
25
20

15

10
9
8
7
6

5 
4

3
2,5

1,5

0,01 0,02 0,05 0,1 0,2 0,5 1 2 5 10 20 30 50 70 100 200 300 500 700 1000

II. 8. 2. sz. ábra Ép beidegzésű izom I/t görbéje

A pontos és korrekt vizsgálat érdekében az I /t görbe készítésekor mindig összehasonlító

vizsgálatot kell végezni az ellenkező oldallal.

A vizsgálat kivitelezése

Az állapotfelmérés során az általános részben ismertetett kezelési protokoll lépései szerint

járunk el, a kontraindikációk tekintetében pedig az elektroterápiára vonatkozó alapelvek
érvényesek. Az érzészavar ebben az esetben azonban nem jelent abszolút
kontraindikációt, hiszen a perifériás idegkárosodást gyakran kíséri – a károsodás típusától,
súlyosságától függően – érzéskiesés, érzészavar. Az említett esetben a terapeuta megfelelő
körültekintéssel kell, hogy végezze a vizsgálatot és kezelést. Szükséges a toleranciahatár
feltérképezése – az egészséges oldalon a megfelelő területre felhelyezett elektródákkal 1000
ms háromszög/exponenciális impulzussal ingerelve – a vizsgálat kellemetlen kimenetele miatt
(Wenk, 2004).
Az izom adekvát kezelése miatt ajánlott a regeneráció nyomon követése, dokumentálása, azaz
kontroll I/t görbe készítése kb. 8 hetenként (Robinson (2008), 2-3 hétnél gyakrabban nem
ajánlja az I/t görbe felvételét). A reobázis meghatározása után az elektródák helyzetét és

161
méretét dokumentálni kell, hogy kontroll vizsgálat esetén pontosan tudjuk felhelyezni az
elektródákat a korábbi vizsgálattal megegyező területre.

I/t görbe diagnosztikus értékelése

A két görbe véleményezésénél összhelyzetük a döntő, illetve a leolvasható paraméterek,

amelyek az állapot értékelésén túl megadják az optimális ingerlés adatait, azaz a szelektív
ingeráram kezelés paramétereit. A kapott eredmény értékelése során azokat együttesen
vegyük figyelembe, önmagában egyik sem igazán informatív. Az elektrodiagnosztikai
vizsgálatok eredményeit mindig a teljes állapotfelmérés és klinikai kép részeként kell
értelmezni.
Diagnosztikus paraméterek:
 reobázis (mA-ben): az a legkisebb áramintenzitás, amely 1000 ms impulzusidő és
2000 ms szünetidő mellett négyszög impulzusformával történő ingerlés esetén, az
áramkör zárásakor éppen látható (minimális) izomkontrakciót eredményez;
 akkomodációs küszöb (mA-ben): az a legkisebb áramintenzitás, amely 1000 ms
impulzusidő és 2000 ms szünetidő mellett háromszög/exponenciális áramformával
történő ingerlés esetén, amely az áramkör zárásakor éppen látható (minimális)
izomkontrakciót eredményez;

A reobázis és az akkomodáció nem rendelkezik normál értékkel, mindig egymáshoz való

viszonyuk az informatív (lásd. alfa faktor).

 alfa faktor/akkomodációs hányados (II. 8. 2. sz. táblázat): az akkomodációs küszöb

és a reobázis hányadosa. Az izom minőségi károsodásának mértékéről szolgáltat
információt;
Alfa faktor értéke Minősítés
α = 2,5 – 6 normál érték
2,0 <   2,5 kisfokú elfajulás
1,5 <   2,0 közepes elfajulás
1,0 <   1,5 nagyfokú elfajulás
α 1 súlyos elfajulás
hiperreflexia jellemzi, centrális eredetű bénulásra
6<α<8
utalhat
centrális bénulás esetén, egyéb neurológiai
α>8 vizsgálat javasolt (pl. reflexvizsgálat mindkét
oldalon)
II. 8. 2. sz. táblázat Alfa faktor értékének minősítése (Edel, 1991)

162
Ajánlott körültekintően kivizsgálni a beteget. Tapasztalat szerint – összehasonlítva az egészséges
oldallal – kettes alfa faktor is lehet normális. Emellett edzett izom (sportolók) esetében a hat és
nyolc közötti alfa faktor sem tekinthető feltétlenül patológiásnak. Yang és mtsai (2013) is
alacsonyabb reobazis értéket mértek sportolók esetében.
Günther és Jantsch (1986) és Mucha (1983) ajánlása – a kevésbé kellemetlen érzés miatt -, hogy
500 ms impulzusidővel végezzük a reobázis és az akkomodáció értékének meghatározását. Így az
alfa faktor normál tartománya 500 ms impulzusidő mellett 1,5 – 3 között van.

 diagnosztikus/élettani hasznos idő: az a legrövidebb impulzus időtartam, ahol még a

reobázis intenzitása izomkontrakciót eredményez; a négyszög impulzussal felvett
görbe emelkedés előtti pontja;
 chronaxia (II. 8. 3. sz. táblázat): az az impulzus időtartam, ahol a reobázis
kétszeresével váltunk ki izomkontrakciót; a reobázis kétszeresénél húzott - az
időtengellyel párhuzamos - egyenes és a négyszög görbe metszéspontjának az
időtengelyre történő vetítésével olvasható le a chronaxia értéke.
 Az izom chronaxia értéke megnyúlt, ha az izmot beidegző perifériás ideg károsodott.

Chronaxia
Minősítés
értéke
0,03-1 msec normál érték
> 1 msec az elfajulás megindult
> 5 msec biztos elfajulás
> 10 msec súlyos elfajulás
> 100 msec teljes denerváció
II. 8. 3. sz. táblázat Chronaxia értékének minősítése

Bourguignon (idézi Stillman 1968; Bossert és mtsai, 2006) meghatározása szerint jóval szűkebb
a normál chronaxia tartomány: 0,08-0,7 ms. Megállapítása, hogy a ventrális oldalon
elhelyezkedő proximális izmok chronaxiája a legalacsonyabb (pl.: m. deltoideus elülső része, m.
pectoralis major, m. biceps brachii, m. rectus femoris stb.), míg a dorzálisan elhelyezkedő
izmoknak magasabb a chronaxia értéke (pl. m. gastrocnemius). Patológiás értékhatárnak ő is az
1 ms feletti értéket tekinti.

163
A chronaxia megállapításával gyors tájékozódást kaphatunk az elfajulás mértékéről. Emellett
azonban nagyon jó indikátora a funkcionális károsodásoknak is. Töréseknél és az izomfeszülés
csökkenését eredményező problémáknál, beavatkozásoknál (pl. tenotómia) is meghosszabbodott
chronaxia jellemző.
További befolyásoló tényezők:

 bőr állapota: száraz bőr esetén változik a chronaxia értéke, kiváltása nehéz;
 izomfáradás esetén a chronaxia értéke megduplázódhat, de később visszatér a normál
tartományba;
 ha az elektróda pozicionálása nem a motoros pontnak megfelelő, tízszer magasabb
értéket eredményezhet a megfelelő ponthoz képest (Nanda, 2008).

Születéskor fiziológiásan tízszer nagyobb a chronaxia értéke, mint a fent említett normál érték.
Három hónapos korra csökken, és húsz hónapos korra éri el a felnőttre jellemző normál
chronaxia értéket. (Nanda, 2008)

 terápiás/kezelési hasznos idő: a háromszög impulzussal felvett görbe legmélyebb

pontját jelenti (több mélypont esetén az akkomodációs küszöbhöz legközelebb esőt
vegyük figyelembe), perifériás károsodás esetén az optimális izomkontrakcióhoz
szükséges impulzus időtartam meghatározásában játszik szerepet. (Perifériás eredetű
teljes elfajulásnál, rövid egyenes kezdet utáni emelkedés kezdőpontja adja a terápiás
hasznos idő értékét).
 a görbe lefutása, alakja: ép beidegzésű izom négyszög görbéje hosszan és egyenesen
halad jobbról balra, az emelkedés kezdeténél található a diagnosztikus hasznos idő.
A háromszög görbe eleinte csökkenő tendenciát mutat, majd balra felfelé konvergál a
négyszög görbével.
 Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy perifériás eredetű teljes elfajulásnál (II. 8. 2.
sz. ábra) mindkét görbe – rövid egyenes kezdet után meredeken ível jobbra és felfelé,
a két görbe a koordináta rendszer jobb felső sarkába helyeződik.

164
 I(mA) 80
70 th. hasznos idő
60
50
40 dg. hasznos idő

30 chronaxia
25
20

15


10
9
8
7
6 
5
4

3
2,5

1,5

0,01 0,02 0,05 0,1 0,2 0,5 1 2 5 10 20 30 50 70 100 200 300 500 700 1000

II. 8. 2. sz. ábra Perifériás beidegzésétől teljesen megfosztott izom I/t görbéje

Perifériás károsodásnál minden leolvasható paraméter emelkedik, kivéve az alfa faktort.

Centrális eredetű károsodás esetén pedig minden érték csökken az alfa faktor kivételével, a
két görbe elhelyezkedése magasabb és balra tendál.
Teljes elfajulás esetén a két görbe nagyon közel található egymáshoz.
Időhiány esetén sem ajánlott, hogy csak és kizárólag a reobázist, akkomodációs küszöböt és
hányadost határozzuk meg, mert egyrészt nem kapunk teljes információt az izom állapotáról,
másrészt a kezelés egyik fontos paraméterét – a hasznos időt – sem kapjuk így meg.
Ugyanakkor az I/t görbe diagnosztika első lépését függetlenül attól, hogy felvesszük-e a teljes
görbét, minden betegnél, minden érintett izomra vonatkozóan kötelezően elvégezzük, ez az
akkomodációs kvóciens meghatározása. Ezzel egyrészt a betegség lefolyásának menetét
mennyiségi összehasonlításra alkalmas információkkal egészítjük ki, másrészt az adekvát
szelektív ingeráram terápiához, a kezelési paraméterek pontos meghatározásához kapunk
adatokat (Darabosné és Ober, 2012).

Az I/t görbe gyakorlott vizsgáló esetében egy egyszerű, gyors, non invazív, könnyen
kivitelezhető módszer. Nelson és Hunt (1981) vizsgálata igazolta az interrater (két

165
vizsgálószemélyzet, egymás után vizsgálva ugyanazt az eredményt kapja) megbízhatóságát.
Hátránya talán, hogy egy friss léziót követően 2 hétig még normál képet mutat, utána
jelennek meg az elfajulásra utaló jelek. (Lange, 2003). Mumenthaler azonban felhívja a
figyelmet a regeneráció nyomon követésére, amelyre az I/t görbe alkalmasabbnak bizonyul
(lépcsők megjelenése a görbe lefutásán). Stephens véleménye szerint az eljárás igen érzékeny
módszer a denervált rostok kimutatására adott izomban. EMG-vel megállapítható a sérülést
túlélő axonok jelenléte, de csak az izom direkt stimulálásával lehet megállapítani a denervált
izomrostok jelenlétét és állapotát. Ezért lehetséges az, hogy amikor az EMG spontán aktivitást
már nem mutat, de az I/t görbe még felvehető (Veres, 1987).

A gyakorlatban előforduló problémák I/t görbe felvételénél (Wenk, 2004)

 Égő érzés az első kontrakció létrejöttét megelőzően. Az áramerősséggel szembeni

tolerancia egyénenként eltérő. Ha elértük adott beteg esetében a tűréshatárt (és más
nem indokolja az égő érzést, illetve a kontrakció elmaradását), akkor alacsonyabb
impulzustartam mellett ismételjük meg az ingerlést a minimális kontrakció eléréséig.
 Nincs kiváltható kontrakció 1000 ms impulzustartammal. Ha az elektródák
helyzetének ellenőrzése, korrigálása sem vezet eredményre, akkor végezzünk
pólusváltást.
 Magas áramintenzitás mellett a beteg fájdalomra panaszkodik. Előfordulhat, hogy
a magas áramintenzitás következtében az izomban kifáradás alakul ki, szünet
beiktatása szükséges, illetve a kontrakció nagyságának kontrollálása (valóban
minimális-e).
 Háromszög és négyszög görbe esetén különbözik a minimális kontrakció helye.
Előfordulhat – leginkább háromszög görbe felvételénél -, hogy a magasabb
áramintenzitás következtében megváltozik a minimális rángás helye. A vizsgálat
további részében ez a módosult kontrakció tekinthető alapnak, melyet dokumentálni
kell.
 A vizsgált izom és/vagy az antagonisták, szinergisták kontrakciója is
tapasztalható. Első lépésként az elektródák helyzetének korrigálása szükséges. Ha
ezzel nem érünk el eredményt, akkor a vizsgált izom előnyújtása (nem megnyújtása)
jelenthet megoldást a vizsgálat alatt.

166
  A háromszög görbe a négyszög görbe alatt helyezkedik el. Gyakori oka, ha túl sok
inger éri egyszerre a szervezetet, akkor a bőr ellenállása növekszik, és ez jelentősen
befolyásolja az izom ingerelhetőségét is.
Az általános betegvizsgálat és az elvégzett elektrodiagnosztikai vizsgálatok eredményének
értékelése után dönthetünk a szükséges terápiáról, és az izomstimulációs kezelés
kiválasztásáról.

II. 8. 2. b. Reobázis, akkomodáció, chronaxia meghatározása

A fenti diagnosztikus paraméterek, I/t görbe felvétele nélkül, önmagukban is

meghatározhatóak. Egyes elektroterápiás gépek tartalmaznak is ilyen „gyorsprogramot”.
Fontosnak tartjuk azonban kiemelni, hogy a reobázis, akkomodáció, chronaxia (s a
kiszámolható alfa faktor) – ugyan nem szolgáltatnak maximális információt az izom minőségi
elváltozásairól – mégis kiindulópontként – mint minimálisan szükséges információ -
felhasználható a kezelési paraméterek összeállításához, ha a körülmények ezt a megoldási
lehetőséget indokolják.

II. 8. 2. c. Galván – Farád teszt

A Galván – Farád teszt, mint klasszikus vizsgálati forma a terápiához szükséges alapvető
paraméterekről kevés információt szolgáltat, de gyorstesztként alkalmazható.
Vizsgálat céljából napjainkban a neofarád áramot használjuk a reakció kiválthatóságának
prognosztikus jelentősége van. A neofarád áram egyenáram, 50 Hz frekvenciájú, 1 ms-os
impulzus sorozat, 19 ms szünettartammal, amely tetanizáló izomkontrakciót vált ki.
Diagnosztikus jelentőségének alapja, hogy az ép ideg és az általa beidegzett ép izom farád
árammal jól ingerelhető. Amennyiben tehát az izom farád árammal izomhas felől, illetve az
ellátó ideg felől ingerelhető, az izom funkciójának visszatérése rövid időn belül várható.
Neofarád áram hatására az ép izom villámgyors „prompt” reakcióját tapasztaljuk, a
beidegzésében károsodott izom féregszerűen, a denervált pedig nem húzódik össze.
Rendszeresen alkalmazható annak kiderítésére, hogy a perifériás idegsérülésnél kialakult
paresis átmeneti jellegű e vagy tartós. Az idegsérülések regenerációs időszakában pedig a
reinnerváció ténye demonstrálható (Darabosné és Ober, 2012; Wenk 2004, Bálint és Bender,
1995).

167
A gyógytornász – fizioterapeuta által is végezhető, bemutatott és részletesen tárgyalt
elektrodiagnosztikai vizsgálatokat és a választandó lehetőségeket, valamint a referencia
értékeket Wenk (2004) folyamatábrája alapján foglaljuk össze (II. 8. 3. sz ábra).

II. 8. 3. sz ábra Elektrodiagnosztikai lehetőségek referencia értékek (Wenk, 2004 alapján)

8. 3. Izomstimulációs kezelések

Az izomstimuláció egy elektrodiagnosztikai vizsgálaton alapuló specifikus kezelés; exogén

inger segítségével a fiziológiáshoz hasonló, mesterséges kontrakciót hoz létre, az ép izmok
ingerlése nélkül.

A vizsgált izomban keletkező, az elfajulás mértékét számszerűen mutató akkomodációs

hányados meghatározása mellett szükséges az izomerő vizsgálat eredményének és a sérüléstől
eltelt időnek a figyelembe vétele. Az izomstimulációs kezeléshez szükséges paraméterek: az
intenzitás, a polaritás, az impulzustartam, az impulzusforma, vagyis az áram felfutásának
meredeksége és az egyes impulzusok közötti szünettartam.

Alapok

Az I/t görbék teljes körű felvétele az adekvát izomstimuláció alapja. A görbékről leolvasható
a vizsgált izom állapotának legmegfelelőbb terápiás impulzustartam, vagyis a

168
kezelési/terápiás hasznos idő, amely a háromszög görbe legmélyebb pontján található. Az I/t
görbe karakterisztika segítségével megtervezhető ezenkívül a kezeléshez szükséges impulzus
ideális alakja is. Alaki osztályozás szerint beszélhetünk háromszög-, trapéz- vagy négyszög
(derékszög) formáról.

A kapott I/t görbén az origóból (x, y tengelyek metszéspontjából) indulva húzunk egy
egyenest, mellyel „kicsivel” a diagnosztikus hasznos idő előtt metsszük a görbéket. Az
egyenest tovább húzzuk az élettani (diagnosztikus) hasznos időig (II. 8. 3. sz ábra P pont). Ez
a későbbi terápia során használandó áram felfutásának meredekségét ábrázoló egyenes. Majd
P pontból, az x tengellyel párhuzamosan egyenest húzunk a kezelési hasznos időig (II. 8. 3. sz
ábra Q pont), kicsivel a reobázis fölé, a reobázis és az akkomodációs küszöb közé. Így
valósulhat meg az, hogy a reobázist követő legkisebb áramerősséggel, hatásos terápiás
izomkontrakciókat váltsunk ki. Az áramintenzitás a kezelési hasznos idő elérésekor éri el a
maximumát.

II. 8. 3. sz ábra Trapéz impulzus ábrázolása kis elfajulású izom I/t görbe grafikonján

169
A háromszög görbe mélypontjai határozzák meg, hogy a felfutást ábrázoló egyenes lassan,
egyenletesebben emelkedő háromszögforma, vagy meredekebben emelkedő trapézforma
képét rajzolják ki. Trapézformájú áramfelfutásnál a meredek rész az origótól a háromszög
görbe emelkedésének pontja fölé fut. A trapézforma vízszintes, vagyis az időtengellyel
párhuzamos része, e pont és a háromszög görbe csökkenésének első pontja (ami egyébként a
kezelési hasznos idő pontja), vagyis a háromszöggörbe legmélyebb időtengelyre vetített
pontjai között halad. A terápia során használt impulzus esetén, a vízszintes, megtartást
követően az intenzitás nullára esik. Ezt a grafikonon az időtengelyig, a kezelési hasznos idő
vonalában az intenzitás tengellyel húzott párhuzamos egyenes jelzi.( Darabosné és Ober,
2012, Győri és mtsai, 1998). Az ingeráram kezelést tehát négyszög, trapéz és háromszög,
illetve exponenciális impulzusformákkal végezhetjük.

Terápiás formák

A hazai és nemzetközi szakirodalom sem tükröz egységes képet az izomstimulációs

eljárásokkal kapcsolatban, ezért mi – a hazai tapasztalatra támaszkodva - az alábbi kezelések
megemlítését és elkülönítését tartjuk különösen fontosnak:
 szelektív ingeráram kezelés, mely során elsődlegesen a perifériás beidegzésében
károsodott izom stimulációja történik;
 ép beidegzésű atrofizált izomzat terápiája;
 funkcionális izomstimuláció: az izomzat stimulációja a funkció közben történik
 (pl.: járás közben a peroneus izomcsoport megfelelő időben történő exogén ingerlése,
lásd részletesebben IV. 3 fejezet).

II. 8. 3. a. Az izom ingerlés feltételei

Az áram intenzitása

Exogén ingerként meghatározott áramerősségű ingeráram szükséges a szemmel látható,

fiziológiáshoz hasonló, fájdalmatlan izomkontrakció kiváltásához. A megfelelő és szükséges
áramerősség mindig egyénspecifikus. A kontrakció kiváltására alkalmazott ingerek
intenzitásuk alapján lehetnek:
 küszöb alatti ingerek, amelyek izomösszehúzódást nem váltanak ki;
 küszöb feletti, ún. motoros küszöb feletti ingerek, melyre az izom kontrakcióval
reagál.

170
  Az elektrodiagnosztikai vizsgálat során meghatározott reobázis és akkomodáció értéke
iránymutatást biztosít a kezelés során. Kezelés során nem a minimális szemmel látható
kontrakció, hanem a fiziológiáshoz hasonló – de fájdalmatlan - izomkontrakció
kiváltása a cél.

Az áramhatás időtartama

Meghatározott időtartam – impulzusidő – szükséges a kontrakció kiváltásához.

Fiziológiáshoz hasonló kontrakció kiváltáshoz szükséges időtartam a terápiás/kezelési
hasznos idő, melynek további növelése csak felesleges áramérzést okoz, de erősebb
kontrakciót nem. A korábban bemutatott és ábrával is illusztrált módszer használandó a
legoptimálisabb időtartam (és forma meghatározásához).

Az impulzus megtartási idejére vonatkozóan elsődlegesen a korábban már említett szerkesztési

módszer a legideálisabb. Ennek hiányában az alábbi ajánlások közül érdemes választani:
találkozhatunk:

 az alfa faktor értékét alapul véve, 1-2 alfa faktor - kb. 10 -20 ms, 2-3 alfa faktor - kb.
50 -100 ms (Veres, 1987) megtartási időt válasszunk;
 gyakorlati tapasztalatok alapján ajánlhatjuk, hogy súlyos elfajulás esetén a terápiás
hasznos időtartam adja a felfutási időt, megtartás nem szükséges, lefutási idő nem
szükséges. Míg mérsékelt denerváció esetén a terápiás hasznos idő fele adja a
felfutást, fele pedig a megtartást.

DE minden esetben egyénre szabottan állítsuk össze a terápiát, s nézzük meg, hogyan reagál az
izom a kiválasztott paraméterekre, s a reakció függvényében nyugodtan változtassunk rajta.

Az impulzusforma

Az ép beidegzésű, de atrofizált izom korszerű áramformája a négyszög impulzus, mely

hirtelen inger.

A sejtek polarizációs képessége biztosítja az impulzusáram hatása következtében az izomszövet

sejtjeiben létrejövő ellentétes irányú áramhatás kialakulását (polarizáció). A beidegzésében ép
izomszövet polarizációs képessége igen erős, amelyet csak a hirtelen fellépő és meghatározott
ideig fennmaradó áramhatással tudunk legyőzni (négyszög impulzus). (Csermely, 2001)

A denervált izomszövet ingerlésére legalkalmasabb áramforma az exponenciális

/háromszög10 impulzus, amely lassúbb inger.

A beidegzésében károsodott izom modern, korszerű áramformája az exponenciális áramforma. Javulás esetén a felfutási idő
10

csökkentésével haladhatunk a négyszög impulzus felé. Kevésbé korszerű gépeken háromszög, javulás esetén pedig trapéz
impulzussal kezelhetünk.

171
 Javulást mutató, nagyobb izmok esetében az egyes impulzusok helyett érdemes hullámcsomagokat
használni, melyek az izomrángás helyett tetániás izomkontrakciót hoznak létre, ami jobban
megfelel a fiziológiásnak.

Az áram iránya

A Pflüger szabály alapján az ingerhatás a katódról indul ki, az áram irányának

meghatározása, azaz az elektródák elhelyezése ennek megfelelően történik. Az I/t görbe
felvétele során a korábban említettek szerint, az idegélettani folyamatoknak
(ingerületvezetés) megfelelően elsősorban leszálló áramirány alkalmazása javasolt: anód
proximálisan, katód disztálisan. Stabil galvanizáció esetén a motoros ideg küszöbének
csökkentése miatt felszálló kezelést végzünk (katód proximálisan, anód disztálisan). A
stimulációt ezzel az áramiránnyal kezdjük, szükséges esetben – a korábban említettek alapján
– pólusváltást végezhetünk. (Csermely, 2001).

A megfelelő áramirány elérésére direkt ingerlésnél a differens (aktív) katód distalisan helyezkedik
el a kezelendő izomhason, míg az indifferens (inaktív) anód bipoláris kezelésnél szintén az
izomhason, unipoláris kezelésnél pedig az izmot ellátó idegnek megfelelő végtagi felszínen
proximalisan helyezkedik el. Az említett elektródafelhelyezés alapja a motoros idegingerület
fiziológiás terjedési iránya. A szelektív ingeráram impulzusokat alkalmazó kezelésnél, amely a
belső ingerület hiányát pótolja külső elektromos impulzusokkal, ez az elektróda elhelyezés a
célszerű.
Szakmatörténetileg a korábbi, stabil galvanizáció egyik formája, a motoneuron stimulálására
alkalmazott ún. felszálló kezelés (anód distalisan, katód proximalisan), kizárólag a szelektív
ingeráram kezelést előkészítő terápiás megoldásként jöhet szóba (Darabosné és Ober, Bálint és
Bender 1995;, Wenk, 2004.

Szünetidő

A gyors izomműködés (nem megfelelően megválasztott impulzus és szünetidő) esetén

izomfáradás alakul ki, amely nem lehet az izomstimuláció célja. Ideális a hosszú szünetidő (3-
5 s), de legalább 3-5-ször hosszabb kell, hogy legyen, mint az impulzusidő. Súlyos
izomelfajulásnál még hosszabb szünetet igényel a kezelt izom, akár az impulzus időtartam 8-
szorosát. Amennyiben a denervált izom összehúzódása kezelés közben csökken, nem az
áramerősség növelése szükséges, hanem a szünetidő növelése.
Az impulzusok közti szünetben valósul meg az izomszövet restitúciója. Az izomkontrakció
lezajlása után közvetlenül az izom nem ingerelhető. Ezt az időszakot abszolút refrakter
stádiumnak nevezzük, amely után már izomkontrakciót ki lehet váltani, de csak ún. maximális
ingerrel, ez a relatív refrakter stádium. Ezután már a maximális ingernél gyengébb ingerrel is
létrehozható izom összehúzódás (szupernormális szakasz). A harántcsíkolt izomban – ha ép
beidegzésről van szó – a refrakter stádium nagyon rövid, míg denervált izom esetében nagyon
megnyúlt. Ez is azt indokolja, hogy denervált izom ingerlése esetén az egyes impulzusok között
hosszabb szünetet kell tartani (Csermely, 2001).

172
II. 8. 3. c. Szelektív ingeráram kezelés

Definíció

Hazánkban a leggyakrabban használt izomstimulációs kezelés, amely során elsősorban a

perifériás beidegzésében károsodott izom stimulációját jelenti. A kezelés során – az érintett
izom elektrodiagnosztikai vizsgálati eredményei alapján beállított (szelektív) - ingeráram
segítségével fiziológiás kontrakció kiváltása történik, csak és kizárólag az ideg károsodásának
megfelelő izomszövetben.

II. 8. 3. 2. sz video Szelektív ingeráram kezelés

Indikációs terület

Lásd I. 1 fejezetben.

Kontraindikáció
Az általános kontraindikációk az érvényesek kiegészítve - a korábban leírtak alapján - az
érzészavar mérlegelésével.

Az adekvát szelektív ingeráram kezelés hatásai

 Az érintett izom/izmok kontraktilitásának megőrzése, javítása.
 Az érintett izom erősítése (3-as izomerő eléréséig).

173
 Fontos azonban, hogy az izmok stimulálását addig kell végezni, amíg az ellenoldali ép izom
görbéjével összehasonlítva közel azonos értékeket és azonos görbéket kapunk (Csermely, 2004).

 Az érintett izom tónusának növelése.

 Az érintett izomszövet keringésének és anyagcseréjének fokozása.
 Az ideg regenerációjának segítése.
 Közvetett módon az érintett izom működésével ellentétes irányú ízületi kontraktúra
kialakulásának megelőzése; adott ízületben a mozgásterjedelem megtartása.

A kezelés paramétereinek meghatározása

A VIII. 3. 1. fejezet alapján.

Kezelési módok

A stimuláció alapvetően kétféle módon történhet. Direkt kezelés esetén az izomszövetet

közvetlenül stimuláljuk. Az elektródák az izomszövet eredése, illetve tapadása közelébe
kerülnek felhelyezésre, de ínszövetre soha. Az elektródák általában egyforma méretűek,
bipoláris kezelés történik. Indirekt ingerlés az izom idegen keresztül történő stimulációját
jelenti. A kezelés unipoláris, az aktív elektróda a katód, amelyet az ingerlési pontra rögzítünk,
ettől távolabb helyezzük el a nagyobb felületű inaktív anódot. Célszerű az ingerlési pontot (II.
8. 3 - 7. sz. ábrák) a kezelés megkezdése előtt, ún. kereső elektródával felkutatni. Napjainkban
– a hazai tapasztalatokat tekintve - az indirekt kezelés kerül előtérbe, mert az izomszövet
stimulációja és anyagcseréjének fokozható ily módon. Természetesen csak akkor jöhet szóba
az előbb említett kezelés, ha az alfa faktor értéke is alátámasztja ezt a kezelési módot,
valamint ha az ideg vezeti az áramot, márpedig ez csak enyhe neurapraxia esetén van így
illetve a regeneráció megfelelő fázisában.

Egészséges izmok esetében a motoros pont leggyakrabban az izomhas eredésénél (nem az izom
eredésénél!) található meg.

Mindkét ingerlési formát – bizonyos idő (néhány kezelés) elteltével kiegészíthetjük a

Foerster féle stimulációval (lásd később).

174
Kezelés kivitelezése

Az elektrodiagnosztika fejezetben leírtak alapján végezzük el a vizsgálati protokollt, amely

alapján meghatározzuk a károsodás mértékét és típusát, valamint az adekvát kezelés
paramétereit. Ezt követően az általános kezelési protokoll lépései szerint járunk el.

Fontos teendők a vizsgálat megkezdése előtt:

 betegvizsgálat, személyes anamnézis (sérülés ideje, típusa, kiterjedése, orvosi ellátása);

 vizsgálandó testrész megtisztítása;

 beteg kényelmes, a vizsgálandó testrész relaxált elhelyezése;

 beteg tájékoztatása a vizsgálat céljáról, szükségességéről, menetéről, várható érzésekről;

 elektródák, közti anyagok, kábelek állapotának ellenőrzése;

 polaritás beállítása;

 potenciométer kontrollálása.

Sajátosságok:
 a kezelésre alkalmas gép kiválasztása, üzembe helyezése;
 beteg megfelelő elhelyezése: a kezelendő izom kontrakciója során ellenállásba ne
ütközzön, az antagonista izomcsoport is relaxált legyen;
 elektródák kiválasztása, rögzítése, áramirány meghatározása;
 kezelési idő: a kezelések előrehaladásával fokozatosan emelkedik, célunk a
maximum 10-15 perces kezelési idő elérése izmonként (vagy a fáradás első
tüneteinek megjelenéséig);

A károsodást követően a lehető legrövidebb időn belül meg kell kezdeni a kezelést. Ha
lehetőség van rá az első héten napi többszöri (3 – 4 - szer) kezelés történjen, minimum 30 perces
szünetek közbeiktatásával, egy-egy alkalommal 10 -15 impulzust adva izmonként. A második
héttől a napi kezelések száma csökkenhető, ugyanakkor időtartama és az impulzusok száma
növelhető. Cél a naponta egyszer – minimum heti háromszor – történő kezelés. A hosszabb
kezelési idő azért is kerülendő, mert hamar izomfáradáshoz vezethet, az izomkontrakció
amplitúdója egyre csökken. Ilyen esetben az áramintenzitás csökkentése és a szünetidő növelése
szükséges.

 áramintenzitás lassú, fokozatos emelése a fiziológiáshoz hasonló kontrakció

eléréséig (nem csak minimális);
 kezelés időtartama alatt maradjunk a beteg közelében az esetlegesen felmerülő
problémák kiküszöbölésére;

175
  felmerülő problémák, ha a kezelés során az agonista izom ingerlésére az antagonista
izom húzódik össze, átütésről beszélünk. Átütés esetén szükséges teendők:
áramintenzitás csökkentése, elektródák közelebb helyezése, kisebb elektróda
alkalmazása, pólusváltás;
 kezelési terv: a szelektív ingeráram terápiát mindaddig folytatni kell, amíg az izom
már gravitáció ellenében is képes működni teljes mozgáspályán (3-as izomerő).

A LEGTÖBB IRODALMI ADAT SZERINT A SZELEKTÍV INGERÁRAM KEZELÉST

PERIFÉRIÁS IDEGSÉRÜLÉSEKNÉL, A FENTIEKBEN ISMERTETETT FORMÁBAN, A 3-
AS IZOMERŐ VISSZATÉRÉSÉIG CÉLSZERŰ FOLYTATNI. A szelektív ingeráram kezelést
ily módon a reinnerváció bekövetkeztéig folytatjuk
Ezután, ha szükséges, célszerű az elektroterápiát kisfrekvenciás impulzuscsomaggal
(exponenciális hullámcsomag) vagy a lassan hullámzó középfrekvenciás áram által kiváltott
kontrakciókkal folytatni. Az exponenciális hullámcsomagoknál, ahol a burkológörbén belül több,
szükség szerint meghatározható alakú impulzus van, a nagyobb méretű izmok, izomcsoportok
stimulálása hatékonyabb. Előnyük még az egyes impulzusok által kiváltott kontrakciókkal
szemben, hogy az izomban az összehúzódás nem rángás, hanem lassan kialakuló, egyre több rostot
aktivizáló kontrakció formájában jön létre. Ezáltal a terápiás áramfajta által kiváltott kontrakciók
hasonlítanak legjobban a fiziológiás impulzusok, keltette izom-összehúzódáshoz. Elektroterápiás
kutatások szerint az impulzuscsomag akkor a leghatásosabb, ha a szinusz félhullám csomag 80-
120 négyszög impulzust tartalmaz (Csermely M., 2004). Ezek az adatok arra figyelmeztetnek,
hogy az impulzuscsomag vagy hullámcsomag kezelés denervált izmoknál, csak a reinnerváció, a
gyógyulás fázisában, a szelektív ingeráram terápiát felváltó elektroterápiás eljárásként
alkalmazható, vagy neuroapraxia súlyosságú idegsérülések esetében, ha eredményes stimulációt
érünk el ezzel a módszerrel.

 A kezelés folyamatában kb. 8 hetenként célszerű kontroll I/t görbét készíteni, és a

kezelési paramétereket ennek megfelelően korrigálni.

A szelektív ingeráram kezelés relatíve rövid, egyszeri impulzusokkal ingerel, kiváltva 1-1
izomrángást. Azonban a fiziológiás izomműködés során a motoneuronok felől többnyire
sorozatos akciós potenciálok érkeznek Ennek hatására az elemi izomrángások egyetlen tartós
kontrakcióvá olvadnak össze, amit (élettani) tetániás kontrakciónak nevezünk.
(http://howmed.net/wp-content/uploads/2010/09/frequency-summation.bmp ). Ennek azonban,
ahogy korábban már említettük inkább csak az enyhébb idegsérüléseknél, illetve a reinerváció
szakaszában van létjogosultsága.

176
 II. 8. 3. sz. ábra Felső végtag ventrális (laterális és mediális) felszínén található, ideg-,
izom ingerlési pontok (Kerkhof, 2009)

II. 8. 4. sz. ábra Felső végtag dorsalis (laterális és mediális) felszínén található, ideg-, izom
ingerlési pontok (Kerkhof, 2009)

177
 II. 8. 5. sz. ábra Alsó végtag ventralis (laterális és mediális) felszínén található, ideg-,
izom-ingerlési pontok (Kerkhof, 2009)

II. 8. 6. sz. ábra Alsó végtag dorsalis (laterális és mediális) felszínén található, ideg-, izom
ingerlési pontok (Kerkhof, 2009)

178
 II. 8. 7. sz. ábra A törzsön található főbb ideg-, izom ingerlési pontok (Kerkhof, 2009)

II. 8. 3. d. Ép beidegzésű izomzat stimulációja

Ép beidegzésű izomzat esetén fontos tényező az izomerő, az izom állapota. 2 - 3 -as

izomerőig a valóban adekvát kezelési paraméterek beállítása ugyancsak az I-t görbe
karakterisztikája alapján történhet. A kezelés kivitelezése megegyezik az előző fejezetben
leírtakkal.
A szakirodalmat áttekintve ajánlásokat találhatunk az ép beidegzésű, atrofizált izmok
stimulációjára, ezek inkább a jobb állapotú izmok esetében ajánlhatóak. Az elektroterápiás
kutatások eredményeként elmondható, hogy a stimulálásra azok a hullámcsomagok a
legalkalmasabbak, amelyek 80-120 négyszögimpulzust tartalmaznak. Az impulzus
burkológörbéje szinuszfélhullámoknak felelt meg, vagyis meredekebb felfutással érték el az
izomösszehúzódáshoz szükséges áramintenzitást. A hullámcsomagok bevezetése Träbert

179
nevéhez fűződik. A hullámcsomagok impulzusideje 1-3 másodpercre állítható. Előnye – a
különálló impulzussal szemben – a stimulált izom lassú összehúzódása, amely jobban hasonlít
a fiziológiáshoz (Csermely, 2001).

II. 8. 3. e. Speciális izomstimulációs eljárások

Foerster féle stimuláció

A stimuláció lényege az exogén elektromos és az endogén inger együttes alkalmazása. A

beteget tájékoztatni kell, hogy a nyomógomb segítségével ő fogja irányítani az elektromos
impulzusok kibocsátását. Figyelje meg az elektromos inger hatására kialakult izommozgást,
és vele egy időben ő is próbálja meg végrehajtani azt. Az egyes izomösszehúzódások között
tartson megfelelő szünetet. A kezelés elején a beteg által végzett mozgás rendkívül kicsi, ezért
szükséges elektromos ingerrel kiegészíteni. Az aktív mozgás növekedésével egyre inkább
csökkenthető az elektromos inger intenzitása.

Facialis paresis kezelése

A facialis paresis a nervus facialis károsodásának következménye. Indirekt kezelést végzünk,

unipoláris technikával. Az indifferens anód kerül a fül elé. Az aktív katód pontelektróda
csúsztatásával keressük fel a mandibularisan, maxillarisan és a frontálisan elhelyezkedő
három ingerlési pontot. Óvatosan növeljük az intenzitást. Sokszor nehezen kivitelezhető az
ideális izomösszehúzódás. Gyakori, hogy a három főág összes izma egyszerre húzódik össze.
ezt kóros együttmozgásnak, szinkinézisnek nevezzük és megszakítási. A három idegág felett
az egyes izomkontrakciók között hosszabb szünetet tartva 5-5 perces stimulációkat végzünk.
Ideális a naponta 2-3 alkalommal végzett kezelés.

Kezelés során az áram hatására létrejött izomkontrakció gyakran kellemetlen érzést okoz a
betegnek. Ha tömött foga van, akkor a kezelés alatt fémes ízt érezhet (elektrolízis), de ez nem
ártalmas.
A n. facialis stimuláció hónapokig is eltarthat, de az izomzat anyagcseréjének fokozása és az
idegregeneráció biztosítása céljából az ingerlést naponta, másnaponta érdemes elvégezni. A
VIII. 4. Problémamegoldó feladat
kezelés felfüggesztése szükséges, ha stimuláció közben szemhéjremegés jelentkezik.
Végezze el az ábrán látható I/t görbe részletes elemzését, határozza meg az adekvát kezelést
paramétereit!

180
I(mA) 80
70
60
50
40

30
25
20

15

10
9
8
7
6

5
4

3
2,5

1,5

t(ms)
0,01 0,02 0,05 0,1 0,2 0,5 1 2 5 10 20 30 50 70 100 200 300 500 700 1000

181
 I/t g örbe – elektrodiagnosztika
Beteg neve: Vizsgáló:
Dátum:
Anamnézis:
Diagnó zis:
V éle ény:

Izom (/ideg) neve:

Rheobázis (mA): Akkomodációs küszöb
(mA):

Chronaxia (ms): Alfa faktor:

Diagnosztikus Terápiás hasznos

hasznos idő
hasznos id (ms): idő (ms):

Terápia paraméterei:

I(mA)
8
7
6
5
4

3
2
2
1

1
9
8
6
7
5
4
3
2,
2
1,

t(ms
0,01 0,02 0,05 0,1 0,2 0,5 1 2 5 10 20 30 50 70 10 20 30 500 700 1000

182
Alapfogalmak

Elektrodiagnosztika, I/t görbe, ENG, EMG, reobázis, akkomodáció, terápiás hasznos idő,
diganosztikus hasznos idő, impulzustartam, felfutási idő, megtartási idő, alfa faktor, szelektív
ingeráram, hullámcsomag, funkcionális izomstimuláció, Foerster féle kezelés, direkt/indirekt
kezelési mód; átütés.

Ellenőrző kérdések

Mi az elektrodiagnosztika célja?

Hogyan végzi el az I/t görbe felvételét? Milyen problémák adódhatnak?

Az I/t görbe alapján hogyan állít össze egyénre szabott izomstimulációs kezelést?

Milyen speciális izomstimulációs kezeléseket ismer?

Irodalomjegyzék

Bálint G., Bender T. (1995): A fizioterápia elmélete és gyakorlata. Budapest, Springer

Hungarica Kiadó Kft, 1995.
Bossert F. B, Jenrich W., Vogedes K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Elsevier.
Clemens B., Kondákor I., Diószeghy P. (2009): A leggyakrabban használt klinikai
neurofiziológiai vizsgálómódszerek és indikációs területük az orvosi gyakorlatban. LAM
19(2):145-151
Darabosné Tim I. dr., Ober Á. (2012): Traumatológia fizioterápia I. Súlyos károsodás
veszélyével járó sérülések és szövődmények fizioterápiája. Semmelweis Egyetem
Egészségtudományi Kar.
Eberstein A., Eberstein S. (1996): Electrical stimulation of denervated muscle: is it
worthwhile? Med Sci Sports Exerc. (12):1463-9.
Ebnezar J. (2003 ): Essentials of Orthopaedics for Physiotherapists. Jaypee, New Delhi
Edel, H (1991).: Fibel der Elektrodiagnostik und Elektrotherapie. Berlin, Verlag Gesundheit,
GmbH
Egyed B. dr.: Mozgásszervi sérültek rehabilitációja. Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1983.
Flores A. J., Lavernia C. J., Owens P. W. (2000): Anatomy and Physiology of Peripherial
Nerve Injury and Repair. The American Journal of Orthopedics 3:167-173
Gutmann E., Holubar J. (1951): The degeneration of peripheral nerve fibres. J. Neurol.
Neurosurg. Psychiat., 13: 89-105

183
Győri Sándorné, Dr, Medveczkyné Morvai Tünde Dr, Putnoki Judit (1998): Perifériás
idegsérülések elektrodiagnosztikája és -terápiája: főiskolai jegyzet. HIETE. EüFK. Budapest
Kerkhof P. V. (2009): Klinische Anwendungen evidence based.
http://www.physiosupport.org/ 2009-12-11-én.
Kimura J. (2001): Electrodiagnosis in disease os nerve and muscle principles and practise.
Oxford University Press.
Kiss Gábor, Dr (2005): A neurográfia alapjai és diagnosztikai jelentősége. Clin
Neurosci/Ideggy Szle 58 (11-12): 425-433
Lange A. (2003): Physikalsiche Medizin. Springer.Berlin
McLeod J., G. (1968): Electrodiagnostic techniques. The Australian Journal of
Physiotherapy. XIV:1.
Mumenthaler, M. und Schilak, H. (1982): Läsionen peripherer Nerven Diagnostik und
Therapie. Stuttgart, Georg Thime Verlag.
Mumenthaler M., Schliack H. (1965): Läsionen peripherer Nerven. GTV
Mucha, C. A., Behr M., Zysno E. A. (1983): Klinische Untersuchungen zur Effizienz der
Kombinationstherapie mit Elektrotherapie-Verfahren bei der Übungsbehandlung der
Peronaeusparese. Phys. Med. Baln. Med. Klim. 12. 307-322. p.
Nanda B. K. (2008): Electrotherapy simplified Jaypee Brothers Medical Publisher. New
Delhi.
Nelson R. M., Hunt G. C. (1981): Strength-Duration Curve: Intrarater and Interrater
Reliability. Physical Therapy. 61: 894 – 897
Pavel K.,et al (2013): Clinical Rehabilitation. Rehabilitation Prague School. Prága.
Powers S. K., Kavazis A. N. (): Inactivity – induced skeletal muscle atrophy: a brief review.
Rev Port Cien Desp 8 (2): 299-307
Robinson A. J. (2008): Clinical Electrophysiology: Electrotherapy and Electrophysiologic
Testing. Lippincott Williams & Wilkins.
Rushton D. N. (1997): Functional electrical stimulation. Physiol. Meas. 18 241-275
Seung-Min Yang, Won-Deok Lee, Ju-Hyun Kim, Mee-Young Kim, Junghwan Kim (2013):
Differences in body components and electrical characteristics between youth soccer players
and non-athletes. Health 5:6
Stillman, B., C. (1967 ): Some aspects of the theory, performance, and interpretation of the
strenghth duration test. The Australian Journal of Physiotherapy.XIII :2, 62-71
Szentágothai János (1977): Functionalis anatomia I. kötet. Medicina. Budapest

184
Veres T-né, Győri S-né, dr. (1996): A perifériás idegsérülések fizioterápiája In: A
traumatológiai gyógytorna elmélete és gyakorlata. Szerkesztette: Gardi Zsuzsa, Tóth Lajos
Tiborné, Veres Tiborné. Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem, Egészségügyi Főiskolai
Kar. Budapest.
Veres T-né (1987): Bénult izmok elektromos vizsgálata és kezelése. Orvostovábbképző
Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar. Budapest.
Wenk W.(2004): Elektrotherapie. Springer Verlag, Berlin, Heidelberg

185
II. 9. Középfrekvenciás elektroterápia – Interferencia kezelés (Koncsek
Krisztina)

II. 9. 1. Definíció

Két, különböző fázisban levő, szinusz hullámokból álló, középfrekvenciás áram

kereszteződése révén létrejövő kezelési forma (II. 9. 1. sz. ábra). A hullámok
kereszteződésekor jön létre az interferencia1 jelenség, mely a modulált terápiás áramot
eredményezi (Fox és Sharp, 2007).

II. 9. 1. sz. ábra Interferencia áram létrejötte

II. 9. 2. Eredet

Az 1950 - es években Bécsben fejlesztette ki Dr Hans Nemec (fizikus, mérnök). Legfőbb

célja volt az alacsonyfrekvenciás kezelések hátrányát (erőteljes áramérzet, égésveszély)
kiküszöbölni, de előnyeit megtartani (terápiás hatások).
A bőr ellenállása kisfrekvenciás áram esetén (pl.: 50Hz) esetén kb. 3200Ω középfrekvenciás
áram (pl.: 4000Hz) esetén kb. 40 Ω. Így az alacsonyabb ellenállás miatt ez a bőr érző
receptorait kevésbé irritálja, stimulálja, ezzel sokkal kellemesebb áramérzést okoz, amit a
beteg jobban tolerál, továbbá mélyebb bejutást is eredményez (Palmer és Martin, 2008)

II. 9. 3. Fizikai alapok (Palmer és Martin, 2008; Hogenkamp és mtsai, 2005)

Két középfrekvenciás (leggyakrabban 4000Hz körüli, eltérő frekvenciájú), azonos

amplitúdójú, különböző fázisban levő szinusz hullámokból álló áramkört használunk. Az
áramkörök találkozásánál az azonos fázisban levő hullámok erősítik egymást, az ellentétes
fázisban levő hullámok gyengítik vagy ki is olthatják egymást, ez az interferencia jelenség,

186
mely egy új megváltozott frekvenciájú és amplitúdójú középfrekvenciás áramot eredményez
(II. 9. 2. sz. ábra).

II. 9. 2. sz. ábra Interferencia révén létrejövő modulált terápiás áram

Az új áram frekvenciájának (F) kiszámítása

F = f1 + f2 = f1 + (½ Δf) : 2
f1 = 1 áramkör frekvenciája; f2 = 2 áramkör frekvenciája;
Δf = a két áramkör frekvenciájának különbsége

Például:
f1 = 4,000 Hz; f2 = 4,150Hz
F = f1 + 1/2Δf = 4,000 + 75 = 4,075 Hz

A keletkező áram középfrekvenciás, de kisfrekvenciás „jegyeket” is magán hordoz. Az

interferencia jelenség miatt az új áram képe megváltozik a kiindulásihoz képest, az áram
amplitúdója 0 és a beállított maximum között időegységenként változik, tehát az amplitúdója
nem állandó, módosul. Azt, hogy az áram amplitúdója hányszor változik a 0 és a beállított
(kezelés intenzitása) maximum között, azaz hányszor nő és csökken az amplitúdó azt az

187
amplitúdó moduláció frekvenciája (AMF vagy kezelési frekvencia vagy lebegő áram
frekvencia) mutatja meg. Terápiás szempontból az AMF értéke a legfontosabb fizikai
jellemző.

Az AMF kiszámítása
AMF = Δf =f1 – f2
f1 = 1 áramkör frekvenciája; f2 = 2 áramkör frekvenciája

Például.:
f1 = 4,000 Hz; f2 = 4,150 Hz
AMF=│f 1 - f2 │ = │4,000 - 4,150 │ = 150 Hz

Az AMF általában 0-250 Hz közötti, tehát a moduláció frekvenciája kisfrekvenciás. A két

kereszteződő középfrekvenciás áram egy középfrekvenciás áramot hozott létre, mely
kisfrekvenciás jelleggel is bír. Az interferencia kezelés élettani és terápiás hatása az AMF
értékétől függ.
Az amplitúdó moduláció mértéke – azaz az eredeti áramok amplitúdó változásának mértéke -
annak úgynevezett mélységével (M) határozható meg. A moduláció mélységét százalékban
adjuk meg, így értéke 0-100% között lehet. A terápiás hatáshoz minél nagyobb (100%-hoz
közeli érték) modulációs mélység ajánlott. A kereszteződő áramok kereszteződés előtti,
eredeti formájának moduláció értéke 0%, hiszen ezek az eredetiek, még nem változtak, a
változás mértéke 0%. A moduláció a maximumát az áramkörökre 45 fokot bezáró
diagonálban éri, kirajzolva a leghatékonyabb hópehely/csillag alakú terápiás zónát (II. 9. 3. sz.
ábra). Ezen kívül eső területeken a moduláció mértéke 100%-nál kisebb érték lesz, itt az áram
terápiás hatása egyre csökken.

Meg kell jegyeznünk, hogy a terápiás zóna hópehely alakzata csak elméleti szinten igaz, a
biológiai szövet inhomogenitása miatt, ez az emberi testben annak összetételétől függően változik.

188
 II. 9. 3. sz. ábra A moduláció mélysége a kezelt területen (Forrás: Hogenkamp és mtsai,
2005)
A fentiek miatt fontos megjegyezni, hogy:
 a kezelendő testrésznek, vagy képletnek a hasznos zónába kell esnie, ezért fontos a
beteg visszajelzése az áramérzéssel, annak lokalizációjával kapcsolatban;
 a modern gépeken általában megtalálható a vektor üzemmód, amivel az effektív
terápiás mező kiszélesíthető; ez akkor is ajánlott, ha a fájdalom lokalizációja nem
pontos;
 két elektródával végzett kezelés során (lsd. később) az elektródák közötti területen
mindenhol 100%-os a modulációs mélység.

Az interferencia kezelés előnyei a fizikai alapokból következően:

 mélyebb hatás,
 kellemesebb érzet,
 nagyobb kezelési terület.

II. 9. 4. Élettani -, terápiás hatások (Singh, 2012; Palmer és Martin, 2008; Robertson és
mtsai 2006; Hogenkamp és mtsai 2005; Csermely, 2004; Watson, 2000; Goats, 1990)

Az élettani hatás interferencia kezelés esetén alapvetően a lebegő áram frekvenciájának

függvénye. Alapvetően tudnunk kell azt, hogy IF kezelés a perifériás idegek stimulációján
keresztül hoz létre élettani változásokat. Az idegek típusuktól függően frekvenciaérzékenyek.
Például a „magasabb frekvencia” (kb.: 90 – 130 Hz), a vastagabb rostokon keresztül a kapu
mechanizmust fogja aktiválni, míg az alacsonyabb frekvencia (kb. 2- 5 Hz) a
fájdalomcsillapításban fontos szerepet játszó endogén opioid rendszert stimulálja a vékony
átmérőjű idegrostokon át. Tehát ne ijedjünk meg, hogy fájdalomcsillapítás címszóval eltérő

189
kezelési paramétereket is olvashatunk, nem csak egy mód áll a rendelkezésünkre a
fájdalomcsillapításra. Többek között ezért is hangsúlyozzuk minden kezelési módnál az
élettani hatásokat is, hogy a páciens aktuális állapotának ismeretében kiválaszthassuk a
legjobbnak vélt kezelési paramétert.

Kezelési
Élettani hatás Terápiás hatás
frekvencia11
Motoros ideg stimuláció Izomstimuláció
Kb. 50 Hz alatt Izomrángás
(de inkább 10 Hz
alatt) Tetániás izomkontrakció
Kb.40-80 Hz (kb.
50 Hz)
Folyadékgyülem felszívódás
Motoros ideg támogatás
Kb. 1-25 Hz stimuláció, izomrángás Az izomrángás pumpafunkciót
Vegetatív idegrostok eredményez, elszállítódik
stimulációja
Erek átmérőjének változtatása
révén
0-10Hz A delta rostok (Krónikus) fájdalom
aktivációja endogén csillapítása
opioid rendszer aktiválás

80-200 Hz A béta rostok (Akut, szubakut) fájdalom

(80-120Hz stimulációjaGv-i kapu csillapítása
leggyakrabban) blokád

II. 9.1. sz. táblázat AMF szerinti élettani és terápiás hatás

Mély hatást érhetünk el vele, kellemesebb érzetet jelent, mint a kisfrekvenciás kezelések, s
mivel impulzusokat tartalmaz lehet motoros hatása is. Ám az élettani hatás az AMF - től vagy
más néven a kezelési frekvenciától függ (II. 9. 1. táblázat).
A leggyakrabban fájdalomcsillapításra, izomstimulációra, ödéma csökkentésre és helyi
anyagcsere fokozásra használják

A kezelési frekvenciák irodalmanként és gyártónként némi eltérést mutatnak ezért a szélső értékeket vettük alapul, a
11

tartományba eső értékek mindegyikére jellemző az élettani és terápiás hatás.

190
II. 9.5. Kezelési módok

II. 9.5. 1. Frekvencia szerint (IX. 2. sz. táblázat)

F
f1 f2
(=f1-f2)
Amplitúdó modulált Stabil Stabil Stabil
IK Pl.: 4000Hz Pl.: 4080Hz Pl.: 80Hz
Stabil Változik Változik
Frekvenciamodulált
Pl.:4000Hz Pl.:4000- Pl.:0-80Hz
IK
4080Hz
II. 9. 2. sz. táblázat Interferencia kezelési (IK) módozatok
A frekvenciamodulált forma több élettani hatást eredményezhet, illetve az akkomodáció ellen
is hat. Egy harmadik kezelési módként kell megemlíteni a pulzusmodulált intereferencia
kezelést, mely a Burst TENS - hez hasonlatos, s a lényege, hogy a kezelést megszakítjuk
bizonyos időre (off periódus), majd újra indul néhány ms után (on periódus). Fő előnye
szintén az akkomodáció kivédése.

II. 9.5. 2. Elektródák szerint 12

Az elektródák száma és típusa alapján is megkülönböztethetjük a kezelési lehetőségeket.

Leggyakrabban 4 elektródával végzik a kezelést (valódi/”true”), s itt a kereszteződés, s az
interferencia az emberi testben történik meg.

12
A legelterjedtebb alkalmazási módokat említjük meg

191
 II. 9. 1. sz. kép „Valódi” interferencia kezelés 4 elektródával

Végezhető 2 elektródával, ahol az interferencia a kezelő gépben történik, ezért nevezik

premodulált interferenciakezelésnek is (II. 9. 3. sz. kép). Ennél a kezelési módnál már csak
a modulált áram éri az emberi szövetet, a moduláció mélysége minden tengely mentén 100%-
os, tehát a két elektróda közötti teljes területen érvényesül a terápiás hatás, a vektor
üzemmódra nincs szükség.

192
 II. 9. 3. sz. kép Premodulált ineterferencia kezelés

Az irodalmi adatok eltérőek, egyes nézetek szerint a 2 elektródával végzett kezelés

ugyanolyan hatásfokú, mint a 4 elektródával végzett, mások szerint kevésbé mély hatás érhető
így el, s erőteljesebb a szenzoros stimuláció is (kellemetlenebb érzet).
Használhatunk, mint a legtöbb elektroterápiás kezelésnél lapelektródát, de gyakran végzik a
kezelést vákuum elektródával is (II. 9. 1. sz videó).

193
 II. 9. 1. sz videó Interferencia kezelés vákuumterápiával

Vákuum kezelés, vákuum elektróda: az interferencia kezelést előállító gépet csatlakoztatni kell
vákum, negatív nyomás előállítására alkalmas géphez;

 a vákuum a bőridegeket stimulálja, vasodilatációt és lokális keringésfokozódást hoz létre,

 előnyös lehet olyan helyeken, ahol a lapelektróda rögzítése nehezen megoldható;
 a szívóhatás lehet pulzáló vagy folyamatos;
 a túl nagy negatív nyomás, folyamatos üzemmódon súlyos hematomát hozhat létre
 vérzés, vérzésveszély, véralvadásgátló szerek szedése esetén nem használjuk;
 kezelési idő vákuum elektródával max. 10 perc.

II. 9. 6. A kezelés kivitelezése

A kezelés kivitelezése során az általános fejezetben említett kezelési protokoll lépésein

haladunk végig.

194
 II. 9. 4. sz. kép Interferencia kezelés kivitelezésére alkalmas gép
Sajátosságok:
 intenzitás (akut- krónikus eset), frekvencia az elérendő cél szerint;
 elektróda elhelyezési lehetőségek – lsd. TENS kezelés; elektródák száma,
milyensége kezelendő terület szerint, az elektródák elhelyezésével, méretével a
terápiás mező változtatható (II. 9. 4. sz. ábra);
 kezelési idő: kb. 15-20 min;
 kezelési gyakoriság: hetente 3 alkalommal, összesen 10-12 kezelés ajánlott.
 az általános kontraindikációk az érvényesek, kivéve a fém, interferencia kezelés
végezhető nem aktív fém implantátum esetén is;
 specifikus kontraindikáció nincs.

II. 9. 4. sz. ábra A terápiás hasznos mező változása az elektródák függvényében

(Hogenkamp és mtsai, 2005 alapján)

195
II. 9. 7. Problémamegoldó feladat

A gyakorlati foglalkozáson a gyakorlatvezető segítségével végezzen interferencia kezelést az

alábbi esetben, írja fel a kezelés lépéseit (terápiás cél, választott kezelés, indoklás, választott
kezelés paraméterei, kezelési protokoll (tájékoztatás, kontraindikációk, elhelyezés)!
Feladat
35 éves férfi páciens, rossz mozdulatot követően jelentős, a lumbális gerincszakaszra
lokalizálódó fájdalommal, fájdalmas, feszes izomzattal.

Alapfogalmak

Interferencia; modulált terápiás áram; amplitúdó moduláció frekvencia (AMF); lebegő áram;
modulációs mélység; amplitúdó modulált interferencia kezelés; frekvenciamodulált
interferencia kezelés; pulzusmodulált interferencia kezelés; valódi (true) interferencia kezelés;
premodulált interferencia kezelés; vákuum kezelés;

Ellenőrző kérdések

Hogyan jön létre a kezelés során a terápiás „lebegő áram”?

Mi az előnye a középfrekvenciás kezeléseknek a kisfrekvenciás kezelésekhez viszonyítva?
Terápiás szempontból melyik a legfontosabb kezelési paraméter, tulajdonság? Hogyan
határozható meg?
Mit jelent a modulációs mélység? Mi a legoptimálisabb értéke?
A különböző AMF értékek milyen terápiás és élettani hatással bírnak?
Mit jelent az, hogy egy perifériás ideg „frekvenciaérzékeny”?
Milyen interefencia kezelési módokat ismer?
Mi a vákum terápia lényege? Milyen kontraindikációi vannak?

Irodalomjegyzék

Adel, R. V., Luykx, R. H. J.(2005): Low and medium Frequency Electrotherapy.

Fox, J., Sharp, T. (2007): Practical electrotherapy. A guide to safe application. Churchill
Livingstone Elseveier.
Goats, G. C.(1990): Interferential current therapy. Br. J. Sports Med. 24;87-92
Hogenkamp, M., Mittelmeijer, E., Smits, I., Stralen, C. V. (2005): Interferential Therapy.
Therapy Manual.
Hoker, D. N. (2005) : Electrical stimulating currents. In Prentice, W. E. (szerk.) (2005):
Therapeutic modalities in rehabilitation The McGraw Hill Companies.
196
Knight, L. K., Draper, D. O.(2008): Therapeutic Modalities. The Art and Sciences. Lippincott,
Williams and Wilkins
Nanda, B. K.(2008): Electrotherapy Simplified. Jaypee Brothers Medical Publishers.
Nippel, F. J.(1979): Interferential Current Therapy an Advanced Method for Pain
Management. The Annual Conference of the APTA. 1979. 06.1. Atlanta.
http://www.mediquip-int.com/library/inf_1.pdf 2009-11-09-én
Palmer, S., Martin, D. (2008): Interferential current In: Watson, T. (szerk). (2008).
Electrotherapy :Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill Livingstone Elsevier.
Robertson, V., Ward, A., Low, J., Reed, A. (2006): Electrotherapy explained: priciples and
practice. Elsevier.
Singh, J. (2012): Textbook of electrotherapy. Jaypee Brothers Medical Publishers
Watson T. (2005): The role of electrotherapy in contemporary physiotherapy practice.
Manual Therapy 5:(3), 132 - 141

197
II. 10. Indirekt elektroterápia – terápiás ultrahang (Koncsek Krisztina)

Azt a kezelési eljárást, amely a hálózati áramot más energiává – pl. hő, vagy mechanikai
energiává – alakítja át indirekt elektroterápiának nevezik. Ilyen az ultrahang is, hiszen a
piezoelektromos - effektus következtében (mely felfedezése Currier nevéhez fűződik) az
elektromos áram egy kristályra vezetve mechanikai energiává alakul át. Így az ultrahang
kezelés sorolható a mechanoterápiába, és az elektroterápia tárgykörébe is (Csermely, 2004).

II. 10. 1. Terápiás ultrahang

Terápiás ultrahang, olyan fizioterápiás eljárás, mely egy – un. longitudinális – hullámot,
mechanikai energiát használ fel terápiás célokra (Haar, 2008).

II. 10. 2. Fizikai alapok

A hang, mint mechanikai energia, rezgés, ha megfelelő közegben tovaterjed, hanghullámról

beszélünk. A hanghullámokat frekvenciájuk alapján csoportosíthatjuk (Robertson, 2006;
Csermely,2004):
 kb. 16 – 20 Hz alatt infrahangok – emberi fül számára nem érzékelhető,
 kb. 16-20 - 16 000 -20000 Hz hallható hangok,
 16000-20000 Hz-től 100 MHz az ultrahangok,
 100 MHz felett pedig hyperhangokról beszélhetünk (Berecz, 2009).
A különböző frekvenciájú, hullámhosszú hangok különböző biológiai hatással bírnak.
Az UH – ot a transzducer (kezelőfej) állítja elő, mely úgynevezett piezo elektromos kristályt
(pl.: bárium titanát) tartalmaz (II. 10. 1. sz. ábra) (Haar, 2008).
A piezo elektromos elv lényege, hogy egy speciális kristály (pl.: bárium titanát, plumbium
cirkónium titanát stb.) mechanikai deformáció hatására elektromos áramot hoz létre. A
transzducerben inverz (fordított) piezo elektromos elven a kristályra elektromos energiát,
áramot vezetve a kristály deformálódik és az áram frekvenciájával egyező mechanikai
rezgést, energiát állít elő. Ez a rezgés megfelelő közegben tovaterjed, ez lesz az ultrahang
(Haar, 2008; Fox és Sharp, 2007; Robertson, 2006; Csermely, 2004). A gyógyászatban
alkalmazott UH terjedését a szöveti denzitás határozza meg (Currier, idézi Csermely, 2004).

198
 UH terápiára
alkalmas gép

Piezo- elektromos
kristály

Emberi test

Transzducer/
kezelőfej

II. 10. 1. sz. ábra A terápiás UH előállítása

II. 10. 1. sz. kép UH előállítására alkalmas kezelő gép

Az ultrahanghullám/nyaláb terjedése során tulajdonságait tekintve a transzducertől távolodva

változik. A transzducerhez közel levő UH teret közeltérnek vagy más néven Frenzel zónának
nevezzük (II. 10. 2. sz. ábra). Az UH ebben a zónában nem szabályos módon terjed,

199
viselkedik, az energiája ebben a mezőben, bizonyos pontokban a gépen beállított sokszorosa
is lehet, intenzitásmaximumok és – minimumok lépnek fel egymás mellett, mert a hullámok
interferálnak, összegződnek (Irányi, 1974). Terápiás szempontból a közelteret használjuk.

A közeltér nagyságának kiszámítása = r 2/ λ , ahol r= a transzducer sugara; λ=hullámhossz

Például:
A kristály átmérője 25mm, akkor a sugár=12,5mm. Az alkalmazott UH hullámhossza 1,5mm,
akkor a közeltér nagysága a képlet szerint:
12,5mm a négyzeten / 1,5mm= kb. 10cm

Közeltér
Távoltér
(Fresnel zóna)
(Fraunhofer zóna)

II. 10. 2. sz. ábra Az UH terjedése

A transzducertől távolabb eső területet távoltérnek vagy Fraunhofer zónának nevezzük (II. 10.
2. sz. ábra). Itt az UH terjedése egységesebb, ám a terápia szempontjából nincs jelentősége.
Az UH előállításához használt transzducerek, kristályok minőségi mutatója a BNR (beam non
- uniformity ratio). A közeltérben található „energia kiugrások”, az interferencia jelenségből
adódó intenzitás maximumok nagyságát mutatja meg.

Például: beállítok a kezelőgépen 1 W/cm2 teljesítményt, a használt kristály BNR – je 4, ez azt

jelenti, hogy a közeltérben bizonyos pontokban a beállítottnál 4 – szer nagyobb, azaz 4 W/cm2
teljesítmény is tapasztalható.

A kristályok BNR-je átlagosan 4-6 között szokott lenni, ám minél kisebb ez az érték, annál
jobb minőségű és a terápia szempontjából annál kedvezőbb a kezelő gépünk.

Az közeltérben található intenzitásmaximumokat nem lehet kiküszöbölni, ha van rá mód kis BNR
– ű gépet válasszunk illetve az UH sugárzót lehetőleg mozgassuk (mozgó üzemmódot válasszunk),
így elkerülhetjük, hogy egy pontban tartósan a magasabb energia legyen jelen.

200
Az előállított UH - ot a terápiában fontos, alábbi paraméterekkel jellemezhetjük:
 frekvencia (MHz-ben),
 hullámhossz (mm),
 energiamennyiség (Watt/cm2),
 terjedési sebesség (közegfüggő).

Az UH longitudinális hullám, sűrűsödések és ritkulások jellemzik a frekvencia függvényében

(II. 10. 3. sz. ábra).

Sűrűsödések

Periódusok Ritkulások

II. 10. 3. sz. ábra Az UH, mint longitudinális hullám

Előállítható folyamatos UH, ha a kristály folyamatosan feszültség alatt van illetve pulzáló
UH ha a kristályra kapcsolt áramot bizonyos időközönként megszakítják.
Az ultrahang terjedése során a közeg függvényében:
 visszaverődhet,
 továbbhaladhat, terjedhet,
 elnyelődhet (ez fejti ki a terápiás hatást),
 szóródhat.
Minden anyag, így az emberi szövet is ellenállást (akusztikus impedancia) jelent az UH
számára. Ez az ellenállás a szövet sűrűségétől és elaszticitásától függ. Minél nagyobb az
eltérés a határrétegek tulajdonságában, impedanciájában, annál nagyobb része verődik vissza
és kevesebb energiamennyiség halad tovább. Az impedanciák különbözősége legnagyobb
mértékben a hullám terjedésének első lépésében jelentkezik, amikor a transzducerből (fém)
kilép az UH a levegő közegbe. Emiatt a nagy közegbeli eltérés miatt a levegő majdnem

201
100%-osan visszaveri UH - ot, ezért használunk a kezelések során valamilyen közvetítőt (víz,
gél, krém, olaj) a transzducer és az emberi test között (Watson, 2008 ).
Az emberi testben való tovaterjedésére jellemző a folyamatos elnyelődés (abszorpció). Így a
felületes rétegekbe több, a mélyebb rétegekbe kevesebb energiamennyiség jut. Az elnyelődés
a szövet tulajdonságaitól függ (II. 10. 4 sz. ábra).

Vér Zsír Ideg Izom Bőr Ín Porc Csont

Fehérje tartalom növekedés

Víztartalom csökkenés

II. 10. 4. sz. ábra Az UH elnyelődésének sorrendje különböző szövettípusokból álló

anatómiai képletek esetén (Watson, 2008 , Watson és Young 2008 alapján)

A magas fehérjetartalmú szövettípusok nagyobb mennyiségű energiát nyelnek el, mint a

kevesebb fehérjét, de több vizet tartalmazó szövetek.
A mindennapi gyakorlatban kezelendő képletek közül a legjobb abszorpciós képességgel
rendelkeznek:
 a szalagok,
 inak,
 fasciák,
 ízületi tok
 és a hegszövet (lágyrészsérülések után)
 meniscusok,
 ízületek,
 miofasciális felületek (Watson, 2008; Haar, 1999).
A szövetek abszorbciójától függően változik a bejutás mélységével arányosan csökken a
bejuttatott energiamennyiség. Azt, hogy pontosan mikor éri el azt a pontot az UH, amikor már
nincs annyi energiája, hogy létrehozza a terápiás hatást nem lehet pontosan megmondani. A
felezési réteg ismerete segíthet meghatározni az energia alakulását.

202
 1 cm

Intenzitás 2 cm
maga
3 cm

4 cm
alacsony
5 cm
1 MHz 3 MHz
II. 10. 5. sz. ábra Csökkenő intenzitás a mélység függvényében (Draper és Prentice, 2005)

Felezési réteg tulajdonképpen az a mélység cm –ben kifejezve, ahol a terjedő UH hullám a

kezelőgépen beállított energiamennyiség felét tartalmazza. Pl.: a kezelőgépen beállítunk 2
W/cm2 intenzitást, ez 3 cm mélységben már csak 1 W/cm2-nek felel meg (II. 11. 5. sz. ábra).
A felezési réteg függ az UH frekvenciájától (fordított arányosság) és az adott terület szöveti
összetételétől, 1 MHz esetén ez átlagosan, kb. 4 cm, 3MHz esetén pedig átlagosan, kb. 2 cm.

II. 10. 3. Élettani -, terápiás hatások

Az UH több tulajdonsága, szövetben való viselkedése révén hoz létre élettani változásokat s
így terápiás hatásokat. A hatásmechanizmusát két részre szokták osztani: termál és non-termál
hatások (Haar, 1999). Az UH termál, azaz hőhatása nagyobb részben a szövetekben való
elnyelődésből adódik, így függ a szövettípusok abszorpciós képességétől (Haar, 1999).
Kisebb részben adódik a sejtek, UH által létrehozott mikromozgásából, az itt létrejövő
súrlódásból.
Az UH kezelés hatására lokális hőmérséklet emelkedés jön létre, mely számtalan élettani
folyamatot indít el (II. 10. 6. sz. ábra), ám ehhez minimálisan 40 - 45 Celsius fok közötti
hőmérséklet elérése szükséges legalább 5 percig a kezelt területen (Watson 2008; Watson és
Young, 2008). Ez alatti hőmérsékletemelkedés hatástalan, az e fölötti pedig károsító hatással
bír, tehát az Arndt - Schultz szabály itt is érvényes.

203
 Sejt anyagcsere 

(O2 felvétel, enzimaktivitás, táplálás stb.)

Lokális vazodilatáció
Szöveti regeneráció
Fájdalomküszöb  segítése
Hőmérséklet
Izomtónus/spazmus  Fájdalom 
emelkedés

Kollagén tartalmú képletek

elaszticitása  Ízületi merevség ;
lágyrészek
 Ödéma, duzzanat -hat megnyújthatósága 

II. 10. 6. sz. ábra A hőmérséklet emelkedés hatása megfelelő dózisú UH kezelés esetén
(Haar, 1999)

Az UH terápiás hatásai közül hosszú ideig elsődlegesen a termál hatását hangsúlyozták,

napjainkra azonban a non termál hatások is előtérbe kerülnek (Watson, 2000; 2006; 2008).
Non termál hatásai (Watson és Young, 2008; Robertson és mtsai 2006; Lőrincz, 2004; Haar,
1999) közé tartozik az UH által kiváltott mechanikai és kémiai hatások összessége. Az
akusztikai áramlás, a folyadékok nem lineáris mozgását jelenti. Az UH keveredést, turbulens
áramlást hoz létre a folyadékokban. Ez a folyadékáramlás a környező sejtmembránt
stimulálva fejti ki hatását.
Fontos hatása még a kavitáció, mely a folyadékokban (intracelluláris, extracelluláris) történő
üreg vagy buborékképződést jelent. Alapvetően két fajtája van stabil és instabil/tranziens
kavitáció, melyek létrejötte intenzitásfüggő. Instabil kavitáció során a kavitációs üreg egy
akusztikai ciklus (sűrűsödés-ritkulás) során megnövekszik, majd hevesen összeomlik. A
kollapszus során nagy mennyiségű energia keletkezik, mely jelentősen károsítja a környező
szöveteket. A fizioterápiában használt terápiás UH kezelés esetén a megfelelő dozírozás
használatával ez nem fordulhat elő.
A másik, azaz a stabil kavitáció viszont nagyon fontos a terápia során, a sejtbiológiai hatások
egyik kiváltója. Stabil kavitáció során a létrejött gázbuborék a folyamatosan fennálló UH
hullám hatására oszcillál, változtatja a méretét, a hullámok sűrűsödésének - ritkulásának
megfelelően kitágul majd összemegy. A stabil kavitációs buborék felületén az oszcilláló
mozgás miatt rezgések alakulnak ki, melyek a buborék környezetében erőteljes turbulenciákat
indukálnak. Ezeket a turbulenciákat nevezzük mikroáramlásoknak. Ez a mikoráramlás szintén
stimulálóan hat a környező képletekre, sejtekre.

204
A mechanikai hullám természetéből adódik még a mikromasszázs hatása. A longitudinális
hullám sűrűsödései, ritkulásai az emberi testben való terjedése során a szöveteket is mozgásba
hozzák, megrezegtetik azokat (Csermely, 2004; Summer és Patrick, 1964).
Az említett mechanikai hatások, azaz a stabil kavitáció, az akusztikai áramlás, a mikroáramlás
és a mikromasszázs együttes hatása eredményezi majd a rendkívül hasznos sejtregenerációt
segítő hatást (II. 10. 7. sz. ábra).

Stabil kavitáció Sejt működés;

Mechanika transzport-, szintetizáló
Akusztikai
rezgés, folyamatok
áramlás +
energia mikroáramlás (Pl.:Fehérje szintézis,
sejtalkotó szintézis,
Mikromasszázs permeabilitás változás,
angiogenezis, mastocyta
aktivitás stb.)

Szöveti
Lágyrészek
regeneráció
adhéziójának oldása
serkentés

II. 10. 7. sz. ábra Az UH mechanikai hatásának terápiás mechanizmusa (Watson, 2000,
2006, 2008)

Az UH ezen kívül oxidáló hatású, ami a szervezet kémiai reakcióit felgyorsítja (katalizátor),
valamint a besugárzott terület pH-ját alkalikus irányba változtatja (alkalikus hatás).
Gyulladásos folyamatok esetén savas pH a jellemező (Csermely, 2004).
A részletesen bemutatott mechanizmusokon keresztül, a létrehozott élettani változások
következtében az UH az alábbi terápiás / biológia hatások elérésére alkalmazható:
 antiinflammatorikus hatás (gyulladáscsökkentés, regenerációs folyamatok serkentése
- permeabilitás változás, termál hatás, alkalózis, katalizátor hatása, sejt aktivitás,
vazodilatáció, hyperaemia révén);
 analgetikus hatás (fájdalomcsillapítás - a gyulladáscsökkentés, fájdalomküszöb
változás, vazodilatáció, hyperaemia révén);
 fibrolitikus hatás (lágyrészek adhéziójának oldása, elaszticitásának növelése -
mikromasszázs, hőmérsékletemelkedés, gyulladáscsökkentés, vazodilatáció,
hyperaemia révén);

205
  spazmolitikus hatás (spasztikus izomzat lazítása - mikromasszázs,
hőmérsékletemelkedés, vazodilatáció, hyperaemia révén).

II. 10. 4. Az ultrahang dozírozása

A kezelendő szövetet ért ultrahang pontos dózisában számtalan hatás játszik szerepet (Speed,
2001; II. 10. 1. sz. táblázat).
Az ultrahang dozírozását befolyásoló
tényezők
Ultrahang frekvenciája
Ultrahang hullámhossza
Intenzités
Amplitudó
Kezelőfej ERA (lsd később)
Beam non uniformity ratio (BNR)
Folyamatos / pulzáló ultrahang
Terjedési közeg
Szöveti összetétel
Kezelőfej mozgása és a behatás szöge (a
kezelőfej megfelelő kontkatusa a kezelt
testrésszel)
Kezelés gyakorisága és ideje
II. 10. 1. sz. táblázat Az UH dozírozását befolyásoló tényezők (Speed, 2001)
A mindennapi gyakorlatban a kezelések dozírozásánál az alábbiakat szoktuk figyelembe
venni
 terápiás cél,
 az UH frekvenciája,
 folyamatos/impulzus UH kiválasztása, megfelelő pulzáció arány meghatározása,
 a kezelés intenzitása,
 a kezelési idő,
 a kezelési mező.

II. 10. 4. a. Terápiás cél

A terápiás dózis kiválasztásánál az elsődleges szempont az elérendő terápiás hatás (II. 10. 2.
sz. táblázat). Izomzat lazításánál és adhézió oldása esetén termál UH-ot válasszunk és a a
régiót, az egyéni tűrőképességet és az ajánlott maximális teljesítményt vegyük figyelembe.

206
Gyulladáscsökkentésnél, annak stádiuma szerint kerüljük el a termál hatást (akut eset –
mindig pulzáló UH-t válasszunk, hosszú szünetekkel) vagy válasszuk azt (krónikus eset).
Fájdalomcsillapítás esetén a kiváltó okot, s a társuló patológiás állapotokat vegyük
figyelembe.

Terápiás cél Módozat Teljesítmény

Státusztól függ (akut v.
Gyulladáscsökkentés
krónikus)
Izomzat lazítása, „Magasabb
Termál mód
adhézió oldása intenzitás”
Fájdalomcsillapítás A kiváltó októl függően

II. 10. 2. sz. táblázat A terápiás cél szerinti UH módozat, teljesítmény választás

II. 10. 4. b. Az UH frekvenciája

A terápiás UH leggyakrabban használt frekvenciatartománya 0,8 – 3 MHz között van.

Fordított arányosság van az UH frekvenciája és a bejutás mélysége között. A megfelelő
dozírozáshoz figyelembe kell tehát vennünk a kezelendő képlet elhelyezkedését. Az
alacsonyabb frekvenciával mélyebb hatást, míg a magasabb frekvenciával felületesebb hatást
lehet elérni.
Az újabb készülékek vagy multifrekvenciás kezelőfejjel rendelkeznek – ahol a gépen lehet
beállítani a kívánt frekvenciát vagy pedig külön kezelőfejet társítanak az „alacsonyabb”(ált.
0,8 v. 1 MHz) és a „magasabb” (ált. 3 MHz) frekvenciához.

II. 10. 4. c. Pulzáció arány (II. 10. 8. sz. ábra)

A pulzáció azt jelenti, hogy 1 egység UH impulzust hány egység szünet követ. Tehát nem
folyamatosan érkezik az UH, hanem impulzusokban. Minél több a szünetidő, a termál hatás
annál kevésbé érvényesül. Izomzat lazítás és adhézió oldás esetén, ha más akut állapot nem
ellenzi, akkor válasszunk folyamatos UH- kezelési módozatot.
Akut gyulladás esetén hosszabb szünettel kell dolgoznunk a termál hatás elkerülése végett, s
az akut szakasz lezajlása esetén rövidíthetjük a szünetidőt. Ám krónikus gyulladás esetén sem
mindig szükséges termál UH használata, ez is a non termál hatás gyulladáscsökkentésben
betöltött egyre hangsúlyosabb szerepét bizonyítja.

207
 Impulzus - sz ünet arány
N
Akut Pulzáló (1 : 4/3) o
n
-
t
Pulzáció Szubakut Pulzáló (1 : 3/2/1) h
mértéke e
r
m
a
Pulzáló (1 : 2/1) l
Krónikus
Folyamatos

II. 10. 8. sz. ábra Ajánlott impulzus – szünet arány a gyulladás stádiumának megfelelően
(Watson, 2002 alapján)

II. 10. 4. d. A kezelés intenzitása

A kezelőgépek maximális teljesítménykibocsátása ált. 3 W/cm2, ám a mindennapokban ritkán

megyünk 1,5 – 2 W/cm2 fölé. Az Arndt – Schultz szabály itt is érvényes.
Gyulladásos állapotok (II. 10. 3. sz. táblázat) esetén annak stádiuma az elsődleges szempont,
ami a megfelelő intenzitás kiválasztásban segíthet. Akut stádium esetén alacsonyabb,
krónikus stádium esetén magasabb intenzitást használunk, használhatunk.
A léziónál szükséges
Szövet stádiuma
teljesítmény (W/cm2)
Akut 0,1 – 0,3
Szubakut 0,2 – 0,5
Krónikus 0,3 – 0,8
II. 10. 3. sz. táblázat Ajánlott intenzitás a léziónál a gyulladás stádiumának megfelelően
(Watson, 2002 alapján)
A kezelési intenzitás meghatározásánál fontos a kezelendő terület denzitás, homogenitása is.
Figyelembe kell vennünk még az UH terjedése során bekövetkező elnyelődést és az így
bekövetkező intenzitás és energiavesztést.
Ha a kezelendő képletnél, mely pl.: 3 cm-es mélységben helyezkedik el pl.: 0,4 W/cm2
intenzitásra van szükség, akkor a kezelőgépen magasabb, jelen esetben legalább 0,8 W/cm2 -t
(3Mhz kezelőfej esetén) szükséges beállítanunk (II. 11. 5. sz. táblázat). Ha a gépen az
intenzitást nem emelem, akkor a kezelendő képletnél kevesebb, mint 0,2 W/cm2 intenzitás
érvényesül, ami nem biztos, hogy elegendő a terápiás hatás eléréshez. Természetesen vegyük
figyelembe a lokális szövettípusokat, melyek korlátozhatják az alkalmazott teljesítményt.

208
 Mélység (cm)
Szükséges intenzitás 0,5 1 2 3 4
(W/cm2)
1 1,2 1,4 1,8 2,2 2,6
0,9 1,08 1,26 1,62 1,98 2,34
0,8 0,96 1,12 1,44 1,76 2,08
0,7 0,84 0,98 1,26 1,54 1,82
0,6 0,72 0,84 1,08 1,32 1,56
0,5 0,6 0,7 0,9 1,1 1,3
0,4 0,48 0,56 0,72 0,88 1,04
0,3 0,36 0,42 0,54 0,66 0,78
0,2 0,24 0,28 0,36 0,44 0,52
0,1 0,12 0,14 0,18 0,22 0,26
II. 10. 4. sz. táblázat A szükséges intenzitás változása 3 MHz (felezési réteg kb. 2-2,5cm)
UH esetén a felezési réteg figyelembevételével (Watson, 2002 alapján)

Mélység (cm)
Szükséges intenzitás 0,5 1 2 3 4 5 6
(W/cm2)
1 1,13 1,25 1,5 1,75 2,00 2,25 2,50
0,9 1,01 1,13 1,35 1,58 1,80 2,03 2,25
0,8 0,9 1,00 1,2 1,4 1,60 1,80 2,00
0,7 0,79 0,88 1,05 1,23 1,40 1,58 1,75
0,6 0,68 0,75 0,9 1,05 1,20 1,35 1,50
0,5 0,56 0,63 0,75 0,88 1,00 1,13 1,25
0,4 0,45 0,5 0,6 0,7 0,80 0,90 1,00
0,3 0,34 0,38 0,45 0,53 0,60 0,68 0,75
0,2 0,23 0,25 0,3 0,35 0,40 0,45 0,50
0,1 0,11 0,13 0,15 0,18 0,20 0,23 0,25
II. 10. 5. sz. táblázat A szükséges intenzitás változása 1 MHz (felezési réteg kb. 4cm) UH
esetén a felezési réteg figyelembevételével (Watson, 2002 alapján)

209
II. 10. 4. e. Kezelési mező

A kezelési mező nagyságának meghatározásában az ajánlások szerint az az optimális, ha a

kezelendő terület 2-3 –szor nagyobb, mint a kezelőfej (II. 10. 2. sz. kép). Ennél nagyobb
kezelési mező, a terápiás hatás elérését akadályozhatja.
Tehát olyan méretű kezelőfejet válasszunk, ami legfeljebb 2-3-szor kisebb, mint a kezelendő
terület.

II. 10. 2. sz. kép A kezelőfej és a kezelt terület aránya

210
 II. 10. 9. sz. ábra A hőmérséklet emelkedés 1 MHz, 1,5 W/cm2 UH kezelés esetén, ha a
kezelt terület 2x () v. 6x () nagyobb a kezelőfejnél. (ERA = kezelőfej hasznos
sugárzási terület) (Chudleigh és mtsai 2005 alapján)

A kezelési mezőnél fokozott óvatossággal, alacsony intenzitással kell eljárnunk, ott, ahol
felületes ideg és csont képletek találhatóak. Az ideg képletek magas intenzitás esetén akár
irreverzibilis károsodást is szenvedhetnek, a csontképletek, pedig a magas abszorpciós
képesség miatt nagyon hamar és nagymértékben melegszenek fel.

A csontképletek felett való kezelés több szempontból igényel fokozott óvatosságot. Egyrészt a
magas abszorpciós képesség miatt. Másrészt a csont és az „előtte” levő lágyrészek jelentős
akusztikus impedancia különbség miatt. A fizika alapoknál már írtuk, hogy a jelentős impedancia
különbség megnöveli a hullámok visszaverődését. Így a visszaverődő és az éppen érkező UH
hullámok találkozásánál létrejön az állóhullám jelenség, ami a hullámok találkozásánál létrejövő
interferencia miatt intenzitás csúcsokat eredményezhet. Jóval nagyobb energia koncentrálódhat
ilyen esetben, mint a kezelőgépen előre beállított.
Az álló hullám jelenség az oka annak is, hogy a mozgó (mobil) kezelési mód az elterjedtebb,
szemben az álló (stacioner) kezeléssel szemben. A nem mozgófejes kezelés esetén, az intenzitás
mindig jóval alacsonyabb kell, legyen, mint a mozgó kezelés esetében.

Vannak hagyományosan a gyakorlatban elterjedt kezelési mezők (II. 10. 6. sz. táblázat), de a
fenti elv alapján bármilyen területet tudunk kezelni.

211
 Régió Mező Egyéb Paraméterek
C, Th, L szakasznak Fokozott
0,5 – 0,7 W/cm2
Gerinc – CSAK megfelelően óvatosság: csontos
3-5 perc
paravertebrálisan (4- 6 mezőben, -, felületes
mezőnként
scapula körül is) idegképlet
m. deltoideus 3 Fokozott max. 0,5 W/cm2
Váll ízület részének óvatosság: csontos 3-5 perc
megfelelően képlet mezőnként
Ízületek:
max. 0,3 W/cm2
3 perc/ízület v.
Fokozott
Heg v. ízületeknek subaqualisan az
Kéz, ujjak óvatosság: csontos
megfelelően egész kéz
képlet
Heg:
1 – 1,5 W/cm2
10 perc
Trochanter mező:
Fokozott
0,2 – 0,3 W/cm2
óvatosság:
Glutealis mező:
inguinalis mezőben
Trochanter, glutealis, 0,7 – 1 W/cm2
Csípő ízület – felületes
inguinalis mezőben Inguinalis mező:
idegképlet
0,3 – 0,4 W/cm2
trochanter mezőben
3-5 perc
– csontos képlet
mezőnként
Fokozott Peripatellarisan:
Peripatellárisan
óvatosság: 0,3– 0,4 W/cm2
(Mediális rész,
Mediális, laterális 5-10 perc
Térd ízület laterális rész,
rész,
térdhajlat)
peripatellárisan -
csontos képlet
0,3 W/cm2
Boka ízület, láb Subqualisan
5 perc

II. 10. 6. sz. táblázat Gyakori hagyományos kezelési mezők (folyamatos UH)

II. 10. 4. f. Kezelési idő (II. 10. 11.sz. ábra)

Watson (2002, 2008) alaptétele, hogy folyamatos, megfelelő paraméterű UH –t használva, a

kezelőfejjel megegyező nagyságú terület esetén 1 perc elegendő a szükséges
energiamennyiség bejutásához. A kezelési időt növelni kell, ha nagyobb a kezelendő terület,
mint a kezelőfej, illetve ha pulzáló UH-t alkalmazunk. Ahányszor nagyobb a kezelőfejnél a
kezelt terület, annyiszorosára kell növelni a kezelési időt. Pulzáló UH -nál pedig a pulzáció
arány összegével (pl.: 1:4 arány esetén 1+4=5, ötszörösére) növeljük, hogy a megfelelő
terápiás hatást érjük el.

212
 II. 10. 11. sz. ábra A kezelési idő számításának összefoglalása

II. 10. 4. g. UH dozírozási példa (II. 10. 7. sz. ábra)

Az előző fejezetekben részletesen bemutatott paramétereket, azok meghatározását az alábbi

példa segítségével mutatjuk be. Térd ízület medialis oldalszalagot érintő akut sérülés esetében
is választhatjuk az UH - ot. A beállítandó kezelési paraméterek a következők. Felületes
képletről van szó, így magasabb frekvenciájú kezelőfejet válasszunk. Akut esetben és
felületes csontképletek miatt alacsony intenzitást (0,2W/cm2) és pulzáló formát használjunk
(1:4). A pulzáció arány értéke (1:4  1 + 4 = 5) 5 percre növeli a kezelési időt, s mivel a
kezelendő testrész kb. kétszer akkora, mint a kezelőfej így ez a kezelés időt kétszeresére
növeli (azaz 10 percre).
A dozírozási rendszer a hagyományos kezelési gyakorlatot kiegészíti, s megoldást kínál az
egyedi esetekre, melyekre nem mindig találhatunk ajánlást.

Példa: térd ízület medialis oldalszalag akut történés

Kezelési paraméterek
Frekvencia Felületes képlet  3 MHz
Intenzitás Akut lézió  0,2W/cm2
Impulzus Akut lézió  Non termál 1:4 arány
Kezelőfej Kezelendő terület 2 x nagyobb, a kezelőfejnél
Kezelési idő 1 x 2 x 5 = 10 perc
II. 10. 7. sz. ábra A dozírozási paramétereket bemutató példa

II. 10. 5. Kezelési módozatok

A gyakorlatban a hatások alapján kétféle kezelési módot különböztetünk meg a termál /

folyamatos UH kezelés és a non termál/pulzáló UH kezelést. A nevükben rejlik a
különbözőségük. A termál / folyamatos UH kezelés esetén a kezelés végéig szünet nélkül éri
a mechanikai hullám a kezelt testrészt. Ebben az esetben a termál és a non - termál hatások is
érvényesülnek. A non termál / pulzáló kezelés során az UH hullám nem folyamatosan,
hanem impulzusonként, kisebb nagyobb szünetek közbeiktatásával éri a szöveteket. A termál
hatás a szünetek miatt szinte elhanyagolható mértékben jelentkezik. Gyulladáscsökkentés
213
esetén akut, szubakut esetben kizárólag pulzáló UH – ot válasszunk, míg krónikus esetben
alkalmazható a termál UH.
A kezelési technikánk alapján a kezelés történhet (Robertson és mtsai, 2006; Csermely, 2004;
Bender és Szigelné, 2002; Bozsóky és mtsai, 1974.):
 direkt kontaktussal – a kezelőfejet a bőrhöz enyhe nyomással illesztjük, az így is
ottmaradó levegőréteg miatt szükséges közvetítő gél állagú anyag;
 vízfürdőben (subaqualis UH) (II. 10. 3. sz. kép) - felforralt (gázmentesített),
indifferens, hőfokú vízben, nem fém kádban végezzük, azokban az esetekben, ahol az
egyenetlen testfelszíneken (pl.: kéz, láb) nem tudjuk 100%-osan odailleszteni a
kezelőfejet, ami, nem egyforma energia bejutást eredményez, ilyenkor ajánlható ez a
forma;

II. 10. 3. sz. kép Subaqualis UH

214
 A subaqualis kezelés jellemzői:

 a kezelőszemélyzet keze vagy nem ér bele a vízbe (a folyamatos, tartós UH hullám

károsító hatása miatt), vagy cérna- és gumikesztyűt (a kettő között bentmaradó
levegőréteg szigetel) egyszerre viselve végzi a kezelést,
 a kezelt testrésszel párhuzamosan tartjuk és mozgatjuk a kezelőfejet, kb. 1-3 cm
távolságra,
 gyakori alkalmazási területe a kéz és láb ízületeinek érintettsége esetén,
 magasabb intenzitás használható, mint direkt kontaktus esetén

II. 10. 1. sz. videó Subaqualis UH kezelés kivitelezése

A fentieket végezhetjük állófejes vagy mozgófejes módon. Mozgófejes kezelés (II. 10. 2. sz.
videó) esetén a kezelési mezőben körzünk, vízszintesen mozgatjuk, vagy nyolcasokat írunk le
a kezelőfejjel. Ez a mozgás ne legyen se túl gyors, se túl lassú, mert az első esetben túl kevés
a másodikban pedig túl sok energia juthat egy adott pontra (lásd álló hullám jelenség).
Ajánlott sebesség 12 kör/perc.

215
 II. 10. 2. sz. videó Mozgófejes kontakt UH kezelése

Állófejes kezelés esetén a kezelőfejet az adott területre illesztjük és abban az adott helyzetben
marad egész végig. Kisebb (1/3-a,1/5-e) intenzitást használhatunk. Az állóhullám jelenség
miatt egyenlőtlen az energia bejutása, nem alkalmazott módszer.
További speciális kezelési lehetőségek:
 kémiai anyag bevitellel egybekötött UH, azaz sonoforézis,
 elektroterápiával együtt történő, azaz kombinált UH kezelés
 elektroterápia, UH és kémiai anyag bevitele egy kezelésen belül.

II. 10. 5. a. Sonoforézis (Robertson, 2006; Csermely, 2004; Kahn, 1994)

Ultrahang kezelés során történő kémiai anyag bevitelt jelent. Sonoforézisnél a bevitt töltés
polaritása nem játszik szerepet, mert a bőrön, mint szemipermeabilis hártyán, mechanikai
energia segítségével jutnak át a molekulák.
A közvetítő anyagnak használt gélt itt hatóanyag tartalmú gélre cseréljük, de a kezelés
kivitelezése mindenben megegyezik az UH kezeléssel.

II. 10. 5. b. Kombinált UH kezelés

A kombinált kezelés során együtt alkalmazzuk az UH -t és más elektroterápiás kezelési

formát. Az elektroterápia leggyakrabban diadinamikus áramot, premodulált interferencia -

216
vagy TENS kezelést jelent. Az UH kezelésre alkalmas gépet és az elektroterápiás gépet
kábellel összekapcsoljuk, 1 elektródát rögzítünk a testen, a másik elektróda pedig a mozgó
UH fej lesz (X. 12. sz. ábra) (vannak olyan gépek, melyek önmagukban alkalmasak kombinált
kezelésre, s lehet elektródát és kezelőfejet is csatlakoztatni hozzá).

II. 10. 12. sz. ábra Kombinált UH kezelés

Az ilyen típusú kezelésnél is a kezelési protokoll (ált. és UH) szerint járunk el, az
elektroterápiás paraméterek kiválasztása a terápiás célnak megfelelően történik
Sajátosságok:
 általában az UH kezelőfej szokott a katód lenni,
 a kezelés indításakor először indítjuk az UH kezelést majd utána az elektroterápiát és
emeljük fokozatosan annak intenzitását; a kezelés végén pedig először az
elektroterápiát majd az UH kezelést fejezzük be.

217
 II. 10. 3. sz. videó Kombinált UH kezelése kivitelezése

A kombinált kezelés előnye, hogy egyszerre több modalitás fejti ki hatását, időt nyerhetünk
vele, hisz egyszerre két kezelést végzünk. Az UH és az interferencia kezelés együttes
alkalmazásának további előnye, hogy kisebb intenzitás elegendő a terápiás hatáshoz. Az UH
a membrán permeabiltást növeli, az így bekövetkező ionáramlások miatt pedig a nyugalmi
membránpotenciál is nő. Az interferencia kezelésnél pedig kisebb intenzitás is elegendő lesz
a valódi depolarizációhoz (Watson, 2009).

218
 Az elektroterápiás gépek generátor körében a terápiás áram előállítása két módon történhet (Bíró,
1997).:
 ha a kimenő feszültség (U) a beteg ellenállásától (R) független, azaz állandó, akkor a
betegben folyó áram (I), az ismert képlet összefüggései miatt változni fog. Ezeket
constant voltage (CV), állandó feszültségűnek nevezzük (ezek feszültséggenerátorok).
Ezeknél a típusoknál a kezelő a készüléken a feszültséget (mV-ban) állítja be, ez lesz
konstans. Mivel a beteg testének ellenállás (R) változik a kezelés közben, ez, az érzett
intenzitás (I) változását vonja maga után, tehát lesznek áramérzetbeli kiugrások.
Magyarországon ez a típusú kezelés nem elterjedt, pont e miatt a hátrány miatt. Előnye
viszont, hogy az elektróda méretének, illetve a testtel való érintkezés nagyságának
változására automatikusan változtatja az áram intenzitását. Ha például CV típusú
készüléknél (vagy ebben az üzemmódban) az elektroterápiás kezelés közben az elektróda
egy részét felemelem, akkor sem okozok diszkomfortot a betegnek, súlyos esetben égést,
mert az áramsűrűség nem változik, a gép automatikusan csökkenti az áramintenzitását, ha
az elektródát visszateszem, akkor újra növeli az áram intenzitását.
 a másik típus esetében az áram intenzitása (I) lesz állandó és a feszültség (U) fog változni,
ezek a constant current (CC), azaz állandó intenzitású típusok (ezek áramgenerátorok).
Itt az áram intenzitása (I) lesz független a beteg ellenállásától (R). A kezelés során az
intenzitást (mA-ben) fogjuk beállítani, a beteg végig ugyanazt érzi, viszont, ha az
elektróda kontaktusa a kezelt területtel változik, akkor változik az áramsűrűség is. Ha pl.:
csökken az érintkező felület, akkor az áramsűrűség is nő, ami erőteljesebb érzetet jelent,
extrém esetben égési sérülést is okozhat. Magyarországon ez az elterjedt alkalmazás, a
legtöbb készülék így működik.
A kombinált UH kezelés esetében az egyik elektróda (UH kezelőfej) mozgó, ami magával vonja a
leggondosabban eljáró kezelőszemélyzet esetén is, hogy nem mindig ugyanolyan módon érinti
hozzá a beteghez, ami CC esetén diszkomfortot okozhat a betegnek. Ha van rá mód, akkor
kombinált UH esetében, amikor az egyik elektróda a mozgó és a bőrrel való kontaktusát változtató
kezelőfej, akkor válasszuk ebben az estben a CV üzemmódot

II. 10. 5. c. Elektroterápia, hatóanyag bejuttatás, UH kezelés együttes alkalamzása

Ha az ultrahangkezeléssel egyidejűleg iontoforézist végzünk a polaritás figye-lembe vétele
fontos. A kombinált kezelésnél, ha negatív polaritást adunk a sugár-zónak olyan anyagot
juttathatunk be, mely a katódról vihető be pl. szalicíl, vagy kálium jodátum. Ha pozitív
anyagot akarok bevinni vagy a sugárzóra vezethető a pozitív polaritás, vagy mechanikai
energiával visszük be a pozitív pólusról bevitelre szánt anyagot, vagy körbe veszem a
kezelendő testrészt pozitív elektródákkal és ezek közt végzem az ultrahang kezelést.
A kezelés nagy részben megegyezik a sonoforézis, a kombinált UH és az iontoforézis
kezelésénél leírtakkal. Alapvetően itt is érvényes, hogy a kezelőfej alól gél állagú anyagokat
viszünk be.

219
II. 10. 6. A kezelés

A kezelés kivitelezése során az általános fejezetben említett kezelés protokoll lépésein

haladunk végig. Ám tekintettel arra, hogy az UH kezelés más természetű, mint a többi
elektroterápiás kezelési forma, az egyes lépéseket itt is részletesn mutatjuk be.
A kezelés lépései:
 Betegvizsgálat, terápiás cél meghatározása – elsődlegesen az elérendő cél szerint.
Kiemelendő a non – termál hatás gyulladáscsökkentésben - főleg lágyrészsérülések
esetén – betöltött szerepe. Tehát nyugodtan válasszunk ilyenkor is UH kezelést. A
terápiás hatásai szerint alkalmazható:
 A kezelés kiválasztása, paramétereinek meghatározása – a dozírozás részben
részletesen bemutattuk (frekvencia, intenzitás- teljesítmény, pulzáció, kezelési mező,
kezelési idő), összefoglaló ábra segíti az áttekintést (II. 10. 13. sz. ábra). Subaqualis
kezelést választhatunk egyenetlen kezelési területnél. A terápiás hatást pedig
fokozhatjuk elektroterápia és/vagy hatóanyag bejuttatás egyidejű alkalmazásával. A
paraméterek kiválasztásánál, ne feledjük, hogy fokozott óvatossággal kell eljárni:
felületes csont és idegképletek -, inhomogén szövettípusok esetén. Itt is érvényes a
szabály, hogy akut esetben naponta 1-2x, krónikus státuszban pedig ennél ritkábban,
naponta vagy kétnaponta végezzük a terápiás formát. Összesen 10-12 kezelés az
ajánlott, s egy évben ugyanarra a területre két kúránál több nem ajánlott.

220
 II. 10. 13. sz. ábra Az UH dozírozásának összefoglalása
faktorok, amiket figyelembe kell venni; a beállítandó paraméterek

 Kontraindikációk (KI) (Fox és Sharp, 2007; Robertson, 2006; Csermely, 2004)

ellenőrzése. Az általános és lokális kontraindikációk itt is érvényesek, illetve
kiegészülnek vagy módosulnak az alábbi speciális esetekkel:
 a terhesség UH kezelés esetén is kontraindikáció, ám csak az uterus területén, a
lumbális gerincszakasz kezelhető,
 súlyos osteoporosis,
 epyphisis fuga felett végzett kezelés, annak destrukcióját okozhatja,
 központi idegrendszer közelsége pl.: spina bifida vagy laminectomia után,
 a nem aktív fémpimplantátum tekintetében nem egységes a szakirodalom,
egyesek szerint végezhető (Robertson, 2006) mások szerint a felmelegedés,
nagy frekvenciás oszcilláló mozgás miatt nem (Kahn, 1994; Fox és Sharp,
2007). Talán köztes álláspontként elfogadható, hogy ha más megoldás nincs,
pulzáló és alacsony intenzitású módot válasszunk. Protézis felett viszont
szigorúan tilos ultrahangkezelést végezni, mert a mechanikai hatások
„kilazíthatják” azt.
Fokozott óvatossággal kell eljárni: akut gyulladás, érzészavar és a már sokat említett felületes
csont és idegképletek esetén.
221
 A csonttörés utáni csontgyógyulás hosszú ideig kontrindikációt képezett UH kezelés esetén.
Napjainkban pedig számtalan tanulmány igazolta már, hogy alacsony intenzitású, pulzáló UH
kezelés segítheti a csontátépülést (Griffin és mtsai, 2008; Busse és mtsai 2002; Mayr és mtsai
2000; Warden és mtsai 1999)

 A beteg tájékoztatása – az általános részben ismertetetteken túl kiegészül, hogy UH

kezelés esetén enyhe bizsergés (nem áramérzet), termál mód esetén pedig a kellemes
meleg amit a beteg érez.. Fájdalom, kellemetlen, túl meleg érzet nem fiziológiás hatás.
 A kezelés előkészítése és elvégzése során mindenben a kezelési protokoll szerint járunk
el. Sajátosságok, hogy a kezelési mezőre felvisszük az UH gélt, s már indíthatjuk is a
kezelést. A kezelőfejet merőlegesen tartva, enyhe nyomást kifejtve mozgatjuk azt. A
legtöbb gép valamilyen módon – csipogás, időleállás, érintkezési % mutatása - jelzi a
nem megfelelő kontaktust. Nem megfelelő kontaktus gyakori okai lehetnek:
 kevés a közvetítő gél – ha csak UH kezelést végzünk, elemelhetjük a
kezelőfejet a testrésztől, ezzel nem okozunk problémát a betegnek, s tegyünk
még gélt a testrészre; kombinált kezelés esetén az áramot ki kell lopni és utána
lehet pótolni a gélt, itt tilos elemelni a kezelőfejet;
 nem nyomjuk rá eléggé a kezelőfejet;
 nem megfelelő kezelőfejet választottunk és túl nagy a kezelt területhez képest
így nem tud arra megfelelően illeszkedni;
 nem merőlegesen tartjuk a kezelőfejet.

 Adminisztráció, következő kezelés tervezése

II. 10. 7. Gyakori alkalmazási területek

A terápiás hatásoknak megfelelően az alábbi kórképek, státuszok esetén jöhet szóba UH

kezelés: artrózis, lágyrészsérülések után, mozgásszervi gyulladásos állapotoknál, fokozott
izomtónus esetén, kötőszövetes képletek adhéziója, letapadása esetén.

II. 10. 8. Problémamegoldó feladat

A gyakorlati foglalkozáson a gyakorlatvezető segítségével végezzen UH kezelést az alábbi

esetben, írja fel a kezelés lépéseit [terápiás cél, választott kezelés, indoklás, választott kezelés
paraméterei, kezelési protokoll (tájékoztatás, kontraindikációk, elhelyezés)]!

222
Feladat
A páciens könyökízületének laterális része (izomeredések területén) nyomásérzékeny, s a
csukló ízületi extenzorok aktív, passzív megfeszítésre is fájdalmasak.

Alapfogalmak
Terápiás ultrahang; indirekt elektroterápia; piezoelektromos effektus; longitudniális hullám;
transzducer; inverz piezoelektromos effektus; közeltér; BNR; távoltér; UH terjedése;
akusztikus impedancia; abszorpbció; felezési réteg; termál UH; non termál UH; akusztikai
áramlás; kavitáció, mikroáramlás; mikromasszázs; antiiflammantorikus hatás; analgetikus
hatás; kezelési mező; ERA; mobil kezelés, tacioner kezelés; direkt kezelés, subaqualis
kezelés; sonoforézis; kombinált uh

Ellenőrző kérdések
Jellemezze az ultrahangot fizikai tulajdonságai alapján!
Hogyan állítható elő az ultrahang?
Az ultrahang terjedése során hogyan viselkedik?
Miért fontos terápiás szempontból a felezési réteg?
Sorolja fel és fejtse ki az UH termál és non termál élettani és terápiás hatásait!
Jellemezze az uh dozírozásának szempontjait!
Milyen uh kezelési módokat ismer?
Jellemezze a sonoforézist/kombinált uh kezelést!
Sorolja fel az uh kontraindikációit!

Irodalomjegyzék
Bender Tamás, Szigelné Hetesi Ilona (2002): Gyakorlati elektroterápia a mozgásszervi
betegségekben. White Golden Book. Budapest
Berecz Tibor, dr (2009): Oktatási segédlet a Gépészmérnöki Kar Munkavédelem c.
tantárgyához.
http://www.mtt.bme.hu/oktatas/segedanyagok/gepesz_munkavedelem/munkavedelem.pdf
2009-11-19-én
Bíró István, dr (1998): A fájdalom és a transcutan elektromos idegingerlés blokád
TENS/TENB. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest.
Busse J. W., Bhandari M. (2002): The effect of low-intensity pulsed ultrasound therapy on
time to fracture healing: a meta-analysis. CMAJ 166(4): 437-41.

223
Chudleigh D., Schulthies S. S., Draper D. O., Myrer J. W. (1998): Muscle temperature rise
with 1 MHz ultrasound in treatment sizes of 2 and 6 times the effective radiating area of the
transducer. Journal of Athletic Training; 33:2.
Csermely Miklós (2004): A fizioterápia kézikönyve. White Golden Book. Budapest
Draper, D. O., Prentice, W. E. (2005): Therapeutic Ultrasound In: Prentice, W. E. (2005,
szerk.): Therapeutic Modalities for Physical Therapists
Fox, J., Sharp, T. (2007): Practical electrotherapy. A guide to safe application. Churchill
Livingstone Elseveier.
Griffin, X. L., Costello, I., Costa, M. L.(2008): The role of low intensity pulsed ultrasound
therapy int he management of acute fractures: a systematic review. The Journal of TRAUMA
Injury, Infection, and Critical Care. 12:1446-1452
Haar G. (1999): Therapeutic ultrasound. European Journal of Ultrasound 9 (1): 3-9
Haar G. (2008): Electrophysical and thermal principles. In: Watson, T. (szerk) (2008):
Electrotherapy : Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill Livingstone - Elsevier.
Lőrincz Attila (2004): Élelmezési célú biológiai anyagok ultrahangos besugárzásának
élelmiszerfizikai és mikrobiológiai vonatkozásai. Doktori Értekezés.
http://www.freeweb.hu/lorincza/phd/szphdbev.htm 2009-12-13-én
Kahn J. (1994): Principles and practice of electrotherapy. Churchill Livingstone.
Mayr, E., V. Frankel (2000): Ultrasound an alternative healing method for nonunions? Arch
Orthop Trauma Surg 120(1-2): 1-8.
Warden, S., K. Bennell (1999): Can conventional therapeutic ultrasound units be used to
accelerate fracture repair? Phys Ther Rev 4:117-126.
Robertson, V., Ward, A., Low, J., Reed, A. (2006): Electrotherapy explained: priciples and
practice. Elsevier.
Speed, C. A. (2001): Therapeutic ultrasound in soft tissue injuries. Rheumatology 40:1331-
1336
Summer, W., Patrick, M. K. (1964): Ultrasonic Therapy – a Textbook for Physiotherapists.
Elsevier. London
Warden, S. J., Fuchs, R. K., Kessler, C. K. (2006): Ultrasound produced by a conventional
therapeutic ultrasound unit accelerates fracture repair.Phys Ther 86(8): 1118-27.
Watson, T. (2002): Ultrasound Dose Calculations. In Touch 101;14-17
Watson, T. (2006): Electrotherapy and tissue repair. Sportex – Medicine 29:7-13
Watson, T., Young, S. R. (2008): Therapeutic ultrasound In: Watson, T. (szerk.) (2008).
Electrotherapy: Evidence Based Practice. Edinburgh, Churchill Livingstone - Elsevier.
Watson, T. (2008): Ultrasound in contemporary physiotherapy practice. Ultrasonics 48: 321-
329.

224
II. 11. Tananyag elsajátítását ellenőrző feladatsor

I. DEFINIÁLJA RÖVIDEN AZ ALÁBBI FOGALMAKAT! (3 - 3p, ∑ 15p)

I/1. Sonoforézis:
I/2. Dózis áram:
I/3. Rheobázis:
I/4. Transzverzális kezelés:
I/5. Iontoforézis bejutott anyag mennyisége (képlet, s a benne szereplők magyarázata)

II. EGYSZERŰ FELELETVÁLASZTÁS (1-1pont, ∑ 6 pont)

Az egyszerű feleletválasztásos típusú tesztkérdésekben egy egyszerűen megfogalmazott
kérdéshez általában négy-öt válasz tartozik, melyek közül ki kell választani a leghelyesebbnek
tartott választ, azaz egyetlen helyes választ, illetve annak betűjelét.
1. Az elektroterápiás beavatkozásra igaz, hogy
A.) csoportosíthatjuk kis-, közép-, nagy- és ultranagyfrekvenciás kezelésekre.
B.) a kisfrekvenciás kezelések frekvenciatartománya 0 - 250Hz.
C.) a középfrekvenciás kezelések frekvenciatartománya 0 - 100000Hz.
D.) a kisfrekvenciás kezelések frekvenciatartománya 0 - 10000Hz.
E.) megkülönböztethetünk indirekt elektroterápiát.
2.) Unipoláris kezelésnél
A.) az elektródák felületének mérete azonos.
B.) az elektródák felületének mérete különböző, az egyik 50 cm2, a másik 100 cm2.
C.) az elektródák felületének mérete különböző, az egyik kisebb a másik nagyobb.
D.) a kisebb elektróda az inaktív.
3.)Az akkomdáció értékének meghatározását milyen impulzusformával végzi?
A.) Farád impulzussal.
B.) Négyszög impulzusal.
C.) Háromszög vagy exponenciális impulzussal.
D.) Négyszög impulzusokból álló négyszög hullámcsomaggal.
4.) Longitudinális, felszálló kezelésnél az elektródák helyzete:
A.) anód proximálisan, katód distalisan.
B.) katód proximalisan, anód distalisan.
C.) egymás mellett a két elektróda.
D.) pozítiv van proximalisan, negatív van distalisan.

225
5.) Milyen hatása van a nagyfrekvenciás kezeléseknek?
A) mágneses.
B) elektromos.
C) endogén hőképzés.
D) mechanikai.
E.) mikromasszázs.
6.) A perifériás ideg regenerációjának („növekedésének”) mértéke:
A.) 1 cm/ hét.
B.) 1mm/hét.
C.) 1 mm/nap.
D.) 1m / év.
E.) 1m/ 6 hónap.

III. TÖBBSZÖRÖS FELELETVÁLASZTÁS ÁLLANDÓ 4-ES KULCS SZERINT (1-1 p, ∑ 4p )

A többszörös feleletválasztásos típusú tesztkérdésekben a kérdéshez tartozó négy-öt-hat vagy
több válaszlehetőségből két, három vagy több válasz is helyes lehet. Minden esetben a megadott
kulcs alapján kell megjelölni a helyes választ:
Többszörös feleletválasztás állandó 4-es kulcs alapján
A) Az 1, 2, 3-as válasz a helyes.
B) Az 1 és 3-as válasz a helyes.
C) A 2 és 4-es válasz a helyes.
D) Csak a 4-es válasz a helyes.
E) Mindegyik válasz helyes
1. Direkt ingerlési módnál
1.) általában unipoláris kezelést használunk.
2.) az izomszövet felől végezzük az ingerlést.
3.) mindig előfordul átütés.
4.) általában akkor használjuk, ha az izom beidegzése károsodott.
2. Az LP kezelés fő élettani hatása
1.) tartós analgetikus hatást érhetünk el vele.
2.) MF, DF egyforma arányban.
3.) MF szünetbe belenő a DF áramforma.
4.) élettani hatása révén segíti az oedema felszívódását .

226
3. CP-re jellemző
1.) f=50-100Hz.
2.) 1s DF, 1s MF.
3.) oedema felszívódást elősegíti.
4.) élettani hatásában vasokonstrikció és vazodilatáció váltakozik.
4. Fájdalomcsillapításra alkalmas
1.) Dionin iontpohoresis.
2.) Interferencia kezelésnél lebegő áram f = 80-120Hz.
3.) MO-TENS.
4.) Hyase iontophoresis.

IV. ASSZOCIÁCIÓ (1-1 p, ∑ 10 p)

Az asszociációs vagy párosításos típusú tesztkérdésekben fogalmak (A, B, C, D) és
ítéletek/állítások (1, 2, 3, 4, 5...) találhatók, melyek között meg kell találni a logikai kapcsolatot.
Az ítéletek/állítások vagy az egyik (A), vagy a másik (B) fogalomra vonatkoznak, illetve
vonatkozhatnak mindkét fogalomra egyidejűleg (C); végül lehet, hogy az ítélet/állítás egyik
fogalomra sem igaz (D) .
A.) Anódról vihető be
B.) Katódról vihető be
C.) Mindkettőről
D.) Egyikről sem
1. NSAID
2. Dionin
3. Diclofenac
4. szteroidok
5. Hyase
6. lidocain
7. Voltaren
8. Flektor
9. Fastum
10. Hydrocortison

V. IGAZ-HAMIS EGYSZERŰ FELELETVÁLASZTÁS (1-1p , ∑ 10p)

Az ilyen típusú tesztkérdésekben egy egyszerűen megfogalmazott kérdéshez általában nincs
meghatározva, hogy hány válasz tartozhat, ezek közül rendre meg kell határozni, hogy melyik
válasz igaz (I) és melyik hamis (H).

227
V/1. A galvánáram élettani hatásai:
1. leszálló kezelésnél az érzőideg ingerküszbe emelkedik
2. leszálló kezelésnél az érzőideg ingerküszbe csökken
3. rekapillarizáció
4. a szimpatikus tónust növeli
5. vasodilatáció
6. vasokonstrikció
7. fájdalomcsillapítás
8. hypothermia
9. felszálló kezelés esetén a motoros ideg ingerküszöbe csökken
10. hyperaemia

VI. RELÁCIÓANALÍZIS (1-1pont, ∑ 2 pont)

A tesztkérdés helyes megválaszolásához gondosan el kell olvasni az összetett mondatot, melynek
az első része egy állítást tartalmaz, mely lehet igaz állítás vagy lehet hamis. A mondat második
része indoklást tartalmaz, mely ugyancsak lehet igaz és lehet hamis.
Mindezek figyelembevételével az összefüggés-elemző, illetve relációanalízis típusú
tesztkérdésekben a helyes válaszlehetőségek öt kombinációja adódik melyek közül a helyeset
meg kell találni és annak betűjelét megadni.
A) Az állítás igaz és az indoklás is igaz, közöttük ok-okozati összefüggés van.
B) Az állítás igaz és az indoklás is igaz, de közöttük nincs ok-okozai összefüggés.
C) Az állítás igaz, de az indoklás hamis.
D) Az állítás hamis, de az indoklás önmagában igaz.
E) Az állítás hamis és az indoklás is hamis.
1.) Ép beidegzésű, atrophizált izom áramformája lehet a négyszögimpulzus, mert a négyszög impulzus
esetében az áram „lassan kúszik be” az izomszövetbe.
2.) MO-TENS áramforma alkalmazása esetén kicsi az akkomodáció esélye, mert változik/változhat az
impulzus frekvenciája, amplitudója, szélessége, intervalluma.

VII. VÁZLATOSAN VÁLASZOLJON AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKRE!

VII/1. Sorolja fel a fájdalomcsillapítás szintjeit!
VII/2. Sorolja fel az általános kontraindikációkat!
VII/3. Mit jelent a frekvencia modulált interferencia kezelés? Írjon egy konkrét példát!(5pont)
VII/4. Fejtse ki és részletesen mutassa be a terápiás UH non termál hatásmechanizmusát, élettani és
terápiás hatását!

228
Megoldó kulcs
I. DEFINIÁLJA RÖVIDEN AZ ALÁBBI FOGALMAKAT! (3 - 3p, ∑ 15p)
I/1. Sonoforézis: ultrahanggal történő kémiai anyag bevitelt jelent
I/2. Dózis áram: a bázisáramra / galvánáramra szuperponált szinuszfélhullámokból álló ingeráram;
DD kezelésnél.
I/3. Rheobázis: az a legkisebb/minimális áramerősség, mely az áramkör záráskor éppen
látható/észlelhető izomcontractiot hoz létre, négyszög impulzussal, 1000ms impulzusidővel.
I/4. Transzverzális kezelés: elektródák felhelyezése során az áramirány a test/végtag hossztengelyére
merőlegesen halad
I/5. Iontoforézis bejutott anyag mennyisége (képlet, s a benne szereplők magyarázata): I x t x
ECE = bejutott anyagmennyiség, ahol I: intenzitás (A), t: áramhatás időtartama (h), ECE :
elektrokémiai állandó.

II. EGYSZERŰ FELELETVÁLASZTÁS (1-1pont, ∑ 6 pont)

Az egyszerű feleletválasztásos típusú tesztkérdésekben egy egyszerűen megfogalmazott
kérdéshez általában négy-öt válasz tartozik, melyek közül ki kell választani a leghelyesebbnek
tartott választ, azaz egyetlen helyes választ, illetve annak betűjelét.
1. Az elektroterápiás beavatkozásra igaz, hogy
A.) csoportosíthatjuk kis-, közép-, nagy- és ultranagyfrekvenciás kezelésekre.
B.) a kisfrekvenciás kezelések frekvenciatartománya 0 - 250Hz.
C.) a középfrekvenciás kezelések frekvenciatartománya 0 - 100000Hz.
D.) a kisfrekvenciás kezelések frekvenciatartománya 0 - 10000Hz.
E.) megkülönböztethetünk indirekt elektroterápiát.
2.) Unipoláris kezelésnél
A.) az elektródák felületének mérete azonos.
B.) az elektródák felületének mérete különböző, az egyik 50 cm2, a másik 100 cm2.
C.) az elektródák felületének mérete különböző, az egyik kisebb a másik nagyobb.
D.) a kisebb elektróda az inaktív.
3.)Az akkomdáció értékének meghatározását milyen impulzusformával végzi?
A.) Farád impulzussal.
B.) Négyszög impulzusal.
C.) Háromszög vagy exponenciális impulzussal.
D.) Négyszög impulzusokból álló négyszög hullámcsomaggal.
4.) Longitudinális, felszálló kezelésnél az elektródák helyzete:
A.) anód proximálisan, katód distalisan.
B.) katód proximalisan, anód distalisan.
C.) egymás mellett a két elektróda.

229
D.) pozítiv van proximalisan, negatív van distalisan.
5.) Milyen hatása van a nagyfrekvenciás kezeléseknek?
A) mágneses.
B) elektromos.
C) endogén hőképzés.
D) mechanikai.
E.) mikromasszázs.
6.) A perifériás ideg regenerációjának („növekedésének”) mértéke:
A.) kb. 1 cm/ hét.
B.) kb. 1mm/hét.
C.) kb. 1 mm/nap.
D.) kb. 1m / év.
E.) kb. 1m/ 6 hónap.

III. TÖBBSZÖRÖS FELELETVÁLASZTÁS ÁLLANDÓ 4-ES KULCS SZERINT (1-1 p, ∑ 4p )

A többszörös feleletválasztásos típusú tesztkérdésekben a kérdéshez tartozó négy-öt-hat vagy
több válaszlehetőségből két, három vagy több válasz is helyes lehet. Minden esetben a megadott
kulcs alapján kell megjelölni a helyes választ:
Többszörös feleletválasztás állandó 4-es kulcs alapján
A) Az 1, 2, 3-as válasz a helyes.
B) Az 1 és 3-as válasz a helyes.
C) A 2 és 4-es válasz a helyes.
D) Csak a 4-es válasz a helyes.
E) Mindegyik válasz helyes
1. Direkt ingerlési módnál
A.) általában unipoláris kezelést használunk.
B.) az izomszövet felől végezzük az ingerlést.
C.) mindig előfordul átütés.
D.) általában akkor használjuk, ha az izom beidegzése károsodott.
2. Az LP kezelésre igaz, hogy
1.) tartós analgetikus hatást érhetünk el vele.
2.) MF, DF egyforma arányban.
3.) MF szünetbe belenő a DF áramforma.
4.) élettani hatása révén segíti az oedema felszívódását.
3. CP-re jellemző
1.) f=50 -100Hz.

230
2.) 1s DF, 1s MF.
3.) oedema felszívódást elősegíti.
4.) élettani hatásában vasokonstrikció és vazodilatáció váltakozik.

4. Fájdalomcsillapításra alkalmas
1.) Dionin iontpohoresis.
2.) Interferencia kezelésnél lebegő áram f = 80-120Hz.
3.) MO-TENS.
4.) Hyase iontophoresis.

IV. ASSZOCIÁCIÓ (1-1 p, ∑ 10 p)

Az asszociációs vagy párosításos típusú tesztkérdésekben fogalmak (A, B, C, D) és
ítéletek/állítások (1, 2, 3, 4, 5...) találhatók, melyek között meg kell találni a logikai kapcsolatot.
Az ítéletek/állítások vagy az egyik (A), vagy a másik (B) fogalomra vonatkoznak, illetve
vonatkozhatnak mindkét fogalomra egyidejűleg (C); végül lehet, hogy az ítélet/állítás egyik
fogalomra sem igaz (D) .
A.) Anódról vihető be
B.) Katódról vihető be
C.) Mindkettőről
D.) Egyikről sem
1. NSAID B
2. Dionin A
3. Diclofenac B
4. szteroidok A
5. Hyase A
6. lidocain A
7. Voltaren B
8. Flektor B
9. Fastum B
10. Hydrocortison A

V. IGAZ-HAMIS EGYSZERŰ FELELETVÁLASZTÁS (1-1p , ∑ 9p)

Az ilyen típusú tesztkérdésekben egy egyszerűen megfogalmazott kérdéshez általában nincs
meghatározva, hogy hány válasz tartozhat, ezek közül rendre meg kell határozni, hogy melyik
válasz igaz (I) és melyik hamis (H).

231
V/1. A galvánáram élettani hatásai:
1. leszálló kezelésnél az érzőideg ingerküszbe emelkedik I
2. leszálló kezelésnél az érzőideg ingerküszbe csökken H
3. kapillarizáció I
4. a szimpatikus tónust növeli H
5. vasodilatáció I
6. vasokonstrikció H
7. hypothermia H
8. felszálló kezelés esetén a motoros ideg ingerküszöbe csökken I
9. hyperaemia I

VI. RELÁCIÓANALÍZIS (1-1pont, ∑ 2 pont)

A tesztkérdés helyes megválaszolásához gondosan el kell olvasni az összetett mondatot, melynek
az első része egy állítást tartalmaz, mely lehet igaz állítás vagy lehet hamis. A mondat második
része indoklást tartalmaz, mely ugyancsak lehet igaz és lehet hamis.
Mindezek figyelembevételével az összefüggés-elemző, illetve relációanalízis típusú
tesztkérdésekben a helyes válaszlehetőségek öt kombinációja adódik melyek közül a helyeset
meg kell találni és annak betűjelét megadni.
A) Az állítás igaz és az indoklás is igaz, közöttük ok-okozati összefüggés van.
B) Az állítás igaz és az indoklás is igaz, de közöttük nincs ok-okozai összefüggés.
C) Az állítás igaz, de az indoklás hamis.
D) Az állítás hamis, de az indoklás önmagában igaz.
E) Az állítás hamis és az indoklás is hamis.

1.) Ép beidegzésű, atrophizált izom áramformája lehet a négyszögimpulzus, mert a négyszög impulzus
esetében az áram „lassan kúszik be” az izomszövetbe. C
2.) MO-TENS áramforma alkalmazása esetén kicsi az akkomodáció esélye, mert változik/változhat az
impulzus frekvenciája, amplitudója, szélessége, interwalluma. A

VII. VÁZLATOSAN VÁLASZOLJON AZ ALÁBBI KÉRDÉSEKRE! (30p)

VII/1. Sorolja fel a fájdalomcsillapítás szintjeit!(24 p)
Központi idegrendszer (1): „Gate Control Theory”, a leszálló pályákon keresztül, a gerincvelői
opioid neuronok szintjén (3)
Vegetatív idegrendszer (1) : Szimpatikus idegrostok gátlása – szimpatikus tónus csökkentése (2)
Perifériás ideg (1): Érzőideg ingerküszöbe emelkedik, neurotranszmitter felszabadulás (2)
Sejt szinten (1) : A sejtmembrán áteresztőképességének fokozódása  a szöveti anyagcsere
fokozódik, gyulladásos izzadmányok felszívódásának elősegítése (3)

232
Lágyrészek (1) Izomtónus szabályozása; fokozott izomtónus csökkentése (1), fájdalmas kontraktúrák
mérséklése, kötőszövet fellazítása (2).
Vascularis rendszer (1) Vasodilatatio  hyperamia  Javul a helyi anyagcsere  (O2-ellátás javul,
szöveti ischemia csökken, gyulladásos mediátorok elszállítása.) (5)
VII/2. Mit jelent a frekvencia modulált interferencia kezelés? Írjon egy konkrét példát!(6 p)
Az egyik keresztezödő áramkör frekvenciája stabil (f1),(1) a másik áramkör frekvenciája (f2) változik
(1). Így a lebegő áram frekvenciája is folyamatosan változik. Az akkomodáció ellen hat(1). Pl.:
f1=4000Hz, f2=4001- 4250Hz F= 0-250Hz (3)

233
Egyéb fizioterápiás kezelési lehetőségek, alternatív
gyógyászat
III. 1. Balneo- és hidroterápia (Róka Erika, Pósa Gabriella)

A különféle vizes gyógymódok emberemlékezet óta fontos kellékei az egészség

megőrzésének, betegségek megelőzésének, illetve azok gyógyításának. Az itáliai
Asclepiadesz már az ókorban leggyakrabban fürdőkezelésekkel, be- illetve ledörzsölésekkel,
pakolásokkal, borogatásokkal, izzasztással kezelte betegeit. A két híres ókori gyógyító,
Hippokratész és Galenus is leírta műveiben többek között a meleg, magas ásványianyag-
tartalommal rendelkező gyógyvizek emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatását.
A vízben rejlő gyógyerőt azonban a közép- és az újkorban a német természetgyógyászok
aknázták ki leginkább. Közülük a legismertebb Vinzenz Priessnitz földműves volt, aki már
empirikus alapon kombinált vizes kezeléseket alkalmazott. Említést érdemel Sebastian
Kneipp lelkész is, aki önmagán végzett harmincévi kísérletezés során közel 300 vízkúra-
receptet állított össze.
A mai hidroterápia elméleti és tudományos megalapozója Wilhelm Winternitz orvos és
természetgyógyász, aki 1899-ben a Bécsi Egyetemen megalapította az első Hidroterápiás
Tanszéket. A vízben, vízzel történő kezelési eljárások kidolgozásának magyar vonatkozása is
van, hiszen Moll Károlynak köszönhetjük a súlyfürdőt, valamint nem feledkezhetünk meg
Ivanovics Andrásról sem, aki 1840-ben vízgyógyintézetet létesített Pesti Vízgyógy és Edző
Intézet néven.

III. 1. 1. Balneoterápia

III. 1. 1. 1. Definíciók, fogalmak, alapfogalmak:

 Balneológia: gyógyvíz hatásaival foglalkozó tudományág, mely a természetben

előforduló gázok, ásványvizek, illetve iszap orvosi felhasználását jelenti megelőzés,
gyógyítás valamint rehabilitáció céljából (Bender, 2014, Gutenbrunner és mtsai 2010).
 Balneoterápia: a latin balneum – fürdő szóból ered és a gyógyvízzel, gyógyvízben
végzett terápiás lehetőségeket takarja (Bender, 2014).
 Ásványvíz: spontán feltörő vagy fúrt kútból nyert víz, amelyben vagy literenként
minimum 1000 mg jellegzetes ásványi só van, vagy tartalmaz valamilyen speciális
biológiai aktivitást kifejtő mikroelemet.
 Termálvíz: az a természetes ásványvíz, amely spontán feltörés esetén legalább 20 ˚C-
os, mesterséges fúrás esetén legalább 30 ˚C-os

235
  Gyógyvíz: olyan ásványvíz, melynek gyógyhatása objektív vizsgálati módszerekkel
legalább egy betegségcsoportban egyértelműen igazolt.
 Immerzió: a test függőleges helyzetben történő vízbe való merülése.

III. 1.1. 2. Fizikai alapok, fizikai hatás

Vízbe való merüléskor különböző fizikai hatások érik testünket. Ezek közül a három
legfontosabb:
 Hidrosztatikai nyomás: a folyadék által kiváltott nyomás a folyadékba merülő testre.
Pascal törvénye szerint a folyadék ugyanakkora nyomást fejt ki egy adott mélységben
lévő nyugalomban lévő test minden felületére (Cameron, 2013). Immerzió során a
hidrosztatikai nyomás egyenletes erővel hat a bőrre, a bőr alatti kötőszövetre, az
izomzatra és az erekre (Kádas, 2014).
 Felhajtóerő: Archimédesz törvénye szerint immerzió során a test veszít a súlyából,
ugyanis a nyugvó folyadék a bene lévő testre felfele irányuló erővel hat. Ha egy test
derékig merül a vízbe elveszti testsúlyának a felét, mellkasig érő vízben súlyának
75%-át, CVII csigolyáig merülve pedig 90%-át. A felhajtóerő függ a folyadék
sűrűségétől és a test térfogatától. Amennyiben a test súlya és a felhajtóerő kiegyenlíti
egymást és hatásvonaluk egy függőleges egyenesbe esik, akkor a test lebeg. Ha a
súlyerő nagyobb a test lesüllyed, ha viszont a felhajtóerő, a test felemelkedik a
folyadék felszínére (Bender, Kádas, 2014).
 Hőmérséklet: a víz hőmérséklete jelentősen befolyásolja a test élettani működését. A
kiváltott hatás alapján három csoportba oszthatjuk a vizeket. Beszélhetünk indifferens
vízről, melynek hőmérséklete hasonló a test normál hőmérsékletéhez 34-36 ˚C-os és
különösebb változást nem okoz. A hipotermikus hatású vizeken belül
megkülönböztetünk nagyon vagy igen hideg hatású 10-14 ˚C-os vizet, a 15-22 ˚C-os
hideg vizet és a 23-33 ˚C-os hűvös vizet. A harmadik csoportba tartoznak a
hipertermikus hatású vizek, melyeken belül beszélhetünk meleg 36-38 ˚C-os vízről,
igen vagy nagyon meleg 38-40 ˚C-os vízről és 40 ˚C feletti forró vízről (Bender,
2014).

III.1.1. 3. Kémiai alapok, hatás

A vízben oldott ásványi anyagok testbe való bejutása, a víz kémiai tulajdonságainak hatása
kevésbé ismert, mint a fizikai. A gyógyvizek összetételét jól ismerjük, de kémiai hatását alig.
A bőrön át történő felszívódásról csupán néhány adat áll rendelkezésre, azonban
236
feltételezhető, hogy vízben való tartózkodás során az ásványi elemek a bőr különböző
rétegeiben lerakódva egyfajta üledéket képeznek, majd onnan lassan abszorbeálódva kerülnek
be a keringésbe és fejtik ki hatásukat (Bender, 2014).

Összetételük alapján Gréher és mtsai (2014) szerint a következő gyógyvizek ismertek:

 Sós
 Szénsavas
 Alkalikus vagy földes-meszes
 Vasas
 Jódos, brómos
 Szulfátos, szulfidos
 Radioaktív

III.1.1. 4. Biológia- élettani hatás

Immerzió során a testünk élettani változásai a már említett fizikai és kémiai tényezők hatására
alakulnak.
 Cardiovascularis hatás:
A legkifejezettebb változás a szív-és érrendszerben jön létre. Vízbe merüléskor nő a centrális
vértérfogat, a centrális és a pulmonalis vérnyomás, csökken a perifériás ellenállás. Az
immerzióval arányosan nő a szöveti, a kapilláris és a vénás nyomás. A hidrosztatikai nyomás
révén az immerziót növelve emelkedik a keringő vérvolumen. A verő-és a perctérfogat, a
szívfrekvencia a víz hőmérsékletétől függően változik. A legtöbb tanulmány szerint
indifferens vízben nem történik változás, még hipotermikus vízben nő a vérnyomás és
csökken a pulzusszám, hipertermiás vízben pedig növekszik a bőr és az izmok vérellátása
valamit a pulzusszám és csökken a vérnyomás. Kémiai összetevőket nézve pedig a szénsavas
víz okoz leginkább változást, hiszen a szénsav bőrpírt idéz elő és értágulatot, emiatt csökken a
perifériás ellenállás és növekszik a keringő vér mennyisége (Bender, 2014).
 Pulmonális hatás:
A légzőrendszerre gyakorolt hatás elsősorban 90%-os immerzió során tapasztalható. Csökken
a kilégzési rezervtérfogat, nő az alveolaris-arterialis oxigénkülönbség, csökken az artériás
vérnyomás. Nyakig érő vízben a mellkasra nyomás nehezedik, megnő a mellkasba áramló
vérmennyiség, 6-9%-kal csökken a vitálkapacitás, nehezedik a belégzés, nő a légzési munka
(Bender, 2014).

237
  Renalis hatás:
Vízben való tartózkodás során fokozódik a diuresis, a nátrium-és a káliumürítés. Kétórányi
immerzió után már tapasztalható renalis válasz. (Bender, 2014)

Fizikai hatásokra létrejövő további élettani változások:

 Hőmérsékleti hatások:
Meleg hatások:
 a test hőmérséklete emelkedik, nagyon meleg, illetve forró vízben hőpangás
fordulhat elő
 az alapanyagcsere fokozódik
 általános lazító, relaxáló hatás
 izmok szalagok rugalmassága nő
 izomtónus csökken
Hideg hatások:
 testhőmérséklet csökken
 alapanyagcsere lassul
 élénkítő hatású
 izomtónus nő
 mozgáskoordináció romlik
 májfunkció javul
 zsíranyagcsere fokozódik
 Hidrosztatika nyomás hatása:
A hidrosztatikus nyomás a Melzack-Wall-féle mechanizmus alapján igen hatékonyan
csökkenti a fájdalmat, emeli a fájdalomküszöböt, valamint segít megtartani az egyént
függőleges helyzetben, csökkentve ezzel az elesés, sérülés veszélyét (Bálint, 2014).
 Felhajtóerő hatása:
A mozgatórendszerre kifejtett hatása révén 90%-os immerzió során a vízben lévő ízületek
jelentősen tehermentesítettek, hiszen azokra ilyenkor csupán a testsúly 10%-a nehezedik
(Bender, 2014).

238
III.1.1. 5. Balneoterápiás lehetőségek

1. Gyógyfürdő típusok és hatásai:

 A sós vizeken belül beszélhetünk a sole vizekről, melyek sótartalma legalább 15
gramm/liter és vannak az ettől alacsonyabb sótartalmú vizek az enyhén sós vizek.
Önmagukban a sós vizek azonban ritkák, általában egyéb ásványi elemmel, például
jóddal, brómmal, fluorral együtt fordulnak elő a gyógyvizekben. A sós víz elektromos
töltése révén a bőrhöz erősen tapad, így fürdőzés után még hetekig kimutatható a
bőrből, hatását nézve pedig elsősorban erős gyulladáscsökkentő és immunrendszert
serkentő (Gréher, 2014).
 Szénsavas vizeknek nevezzük azokat az ásványvizeket, melyek legalább 1000 mg
szénsavat tartalmaznak. A szénsavas vizek bőrpírt és értágulatot okoznak, csökkentik a
perifériás ellenállást, növelik a keringő vér mennyiségét, serkentik az anyagcserét.
Cardiológiai betegségek rehabilitációjában igen jótékony, hatékonyságát azonban
jelentősen befolyásolja a víz hőmérséklete és a hidrosztatikai nyomás (Gréher, 2014).
 A földes-meszes és az alkalikus vizek közé tartoznak azok a vizek, melyek 1000
mg/liter felett tartalmaznak különböző kationokat, illetve anionokat, általában
kalciumot, magnéziumot vagy hidrogén-karbonátot. Vitatott a kalcium bőrön való
felszívódása, ám tapasztalatok alapján kedvezően szokott hatni krónikus mozgásszervi
betegségek és az osteoporosis kezelése során. A kalcium azonban elsősorban
gyulladáscsökkentő hatású (Gréher, 2014).
 Vasas vizeknek tekintjük azokat a gyógyvizeket, melyek literenként 0,3 mg ferroiont
tartalmaznak szénsavas kötésben. A vasas vizek jótékony hatással vannak a
vérképzésre, illetve nőgyógyászati problémák kezelésére (Gréher, 2014).
 Azokat az ásványvizeket nevezzük brómos víznek, melyek literenként legalább 5 mg
bromidiont tartalmaznak. A brómos vizek nyugtatóan hatnak az idegrendszerre,
stresszoldók, és hatékonyak alvászavarok esetén (Gréher, 2014).
 A jódos vizek azok a vizek, amelyek literenként legalább 1 mg jodidiont tartalmaznak.
A jód tartalmú vizek csökkentik a vérnyomást, a vércukor szintet, a különböző
gyulladásokat és serkentik például a petefészek működését (Gréher, 2014).
 A szulfátos, szulfidos vizek azok a gyógyvizek melyek literenként legalább 1 mg
oxidálható, vagyis jóddal titrálható szulfidként tartalmaznak. Kénes vízben való
fürdőzéskor a kén a bőrön és a légutakon keresztül szívódik fel. A kénes vizek

239
 antibakteriális, antifungális hatásúak, csökkentik a különböző bőrgyulladásokat,
viszketéseket, mozgásszervi problémákból eredő gyulladásokat, fájdalmakat (Kovács,
2014).
 A radioaktív víznek nevezzük azok a természetes forrásvizeket, melyek radon
tartalma literenként meghaladja a 37 Bq aktivitást, hatásúkat nézve pedig elsősorban
fájdalomcsillapító hatásúak (Nagy, 2014).

A gyógyfürdők vízösszetétele azonban általában kombinált, ritkán fordul elő, hogy csak
egyféle ásványi anyagot tartalmaz egy-egy fürdő. Minél többféle ásványi elemet tartalmaz a
gyógyfürdő, annál szélesebb skálán fejti ki jótékony hatását a szervezetre.
A balneoterápia továbbá előnyösen befolyásolja az immunrendszert, valamint az antioxidáns
rendszert, hiszen csökkenti a káros szabadgyökök szintjét (Bender, 2014).
Emellett a balneoterápia hatása egyéb mechanizmusokhoz is kapcsolódhat. A forró fürdő
például megemeli a béta endorfin és a stressz hormon szintet kiváltva ezzel a direkt
fájdalomcsillapító hatást (Kappel, 1997).

2. Iszapterápia
A gyógyászatban használt iszapszerű anyagokat peloidnak nevezzük, mely a görög pelosz,
azaz sár szóból ered. Vannak természetes és mesterséges peloidok, ám Magyarországon
kizárólag csak természetes kolopi, hévízi és marosi iszapot használunk, melyeket
gyógyiszapnak nevezünk. Az iszapterápia csak részben tartozik a balneoterápiás eljárások
közé, miután alkalmazása során jelentős hőtermeléssel jár, inkább tartozik a termoterápiás
lehetőségek közé, így részletesen a Termoterápia fejezetben olvashatnak róla.

3. Ivókúra
Ásványi anyag tartalmú vizek szájon át történő alkalmazása. Balneoterápia részeként
említhető, mert ivókúra során gyógyvizet alkalmaznak, ám alkalmazása orvosi feladat.

4. A klímaterápia, barlangterápia, mofetta, haloterápia és az inhaláció

A felsorolt lehetőségek mindegyike része lehet a balneoterápiának, ám, mint önálló terápiás
lehetőségekről is beszélhetünk, ezért ezeket itt nem részletezzük.

240
III. 1. 1. 6. Kezelési módok, kivitelezés

A balneoterápiás módszerek közül leggyakrabban a fürdőkezelést alkalmazzuk, így ennek

kivitelezéséről írunk bővebben.
A terápiát kúraszerűen kell alkalmazni, ahhoz, hogy a kívánt eredményt elérjük. A terápiás
hatáshoz minimum 20-40 percet kell gyógyvízben eltölteni naponta, lehetőleg mindig
ugyanabban a napszakban ismételve. Egy fürdőkúra optimálisan 15-20 kezelésből áll, de
minimum a 10 kezelés szükséges ahhoz, hogy eredményes legyen.
A fürdőkúrát orvos írja elő és általában a komplex fizioterápia része.
A fürdőkúra alkalmazása során, a 4-8. napon a betegek állapota rosszabbodhat, tüneteik
fokozódhatnak, esetenként emelkedhet a vérsejtsüllyedés, illetve a fehérvérsejt szám. Ezt az
állapotot nevezzük fürdőreakciónak, mely általában 1-2 kezelés kihagyását követően elmúlik
és a kúra folytatódhat tovább. Amennyiben tartósan fennáll a beteg állapotának rosszabbodása
vagy huzamosabb ideig rossz a beteg közérzete, fürdőfáradtság lép fel és a kúrát meg kell
szakítani. Fürdőreakció nem várható minden esetben, általában inkább melegebb vizes, illetve
magas ásványi anyag tartalmú gyógyvizek alkalmazása során, éppen ezért az ilyen vizekben
való fürdőzés után mindig pihenni szükséges.

III. 1. 1. 7. Alkalmazási lehetőségek

Balneoterápia általános javallatai Bender (2014) szerint:

 krónikus mozgásszervi betegségek
 ízületek kopásos betegségei
 lágyrészeket érintő reumatológiai kórképek
 ortopédiai, traumatológia, egyes idegsebészeti műtéteket követő rehabilitáció
 bőrgyógyászati kórképek
 nőgyógyászati kórképek
 idült légúti betegségek

A balneoterápia abszolút ellenjavallatai Bender (2014) szerint:

 akut lázas állapot
 eszméletvesztéssel járó betegségek
 pszichózis
 heveny gyulladásos betegségek

241
  fertőző betegségek
 instabil angina pectoris
 coronariabetegség nyugalmi stenocardiával
 malignus hypertonia
 súlyos cardialis decompenzáció
 respirációs zavar
 incontinentia alvi et urinae
 mozgásszervi betegségek akut stádiumai

Nem ajánlott továbbá alkoholos befolyásoltság alatt fürdőkúrát venni, illetve éhgyomorra és
tele gyomorral, valamint 14 év alatt (Bender, 2014).

III. 1. 1. 8. Balneoterápiával kapcsolatos evidenciák:

Egyértelműen igazolt a balneoterápia és egyben a hidroterápia kedvező hatása fibromyalgia

estén (Langhorst, 2009, McVeigh, 2008, Terhost, 2011). A reumatológia kórképekkel
kapcsolatos evidenciákról bővebben olvashat a IV. 1. fejezetben.
Tishler és munkatársai 2004-ben az osteoarthritisre gyakorolt hatását vizsgálták és írták le. 6
hetes balneoterápiát követően klinikai javulást találtak térdízületi degeneratív betegségben
szenvedők körében.
Harzy és munkatársai 2009-ben végzett vizsgálatai igazolták, hogy térdarthrosis esetén, a
balneoterápia hosszútávon alkalmazva jelentősen csökkenti a betegek fájdalomérzetét.
Gaál és munkatársai 2008-ban a degeneratív kórképek (gyulladásos folyamatokat kizárva)
területén végeztek tanulmányt. 38, 60 év körüli térdízületi kopásos kórképben szenvedő
beteget és 38 deréktáji degeneratív kórképben szenvedő pacienst vizsgáltak és kezeltek. A
gonarthrosisos betegek 15 alkalommal, 30 percig tartózkodtak a 33-36 ˚C-os Bánki termál
vízben. Vizuál Analóg Skálán mért eredmények alapján szignifikáns csökkenést tapasztaltak a
betegek betegségük súlyosságának megítélésében. A gerinc kopásos betegségben szenvedők
körében pedig szignifikánsan csökkent a fájdalomcsillapítók szedése iránti igény és az SF36
skálán mért eredmények alapján szignifikáns javulást mutattak ki a betegek életminőségében.
Tanulmányok igazolják a térdízület gyulladásos kórképeire (elsősorban osteoarthritis)
gyakorolt jótékony hatását (Yurtkuran, 2006). Az gyulladásos kórképekkel kapcsolatos
evidenciákról bővebben olvashat a IV. 1. fejezetben.

242
III. 1. 2. Hidroterápia

A hidroterápia vagy más néven aquaterápia valószínűleg már egyidős az emberiséggel és az

egyik legalapvetőbb, széles körben használt kezelési mód.

III. 1.2.1. Definíció

A hidroterápia egy külső vagy belső vízhasználat – vízzel történő kezelés – az egészség
javítása érdekében különböző hőfokon, eltérő időtartamig és különféle helyeken alkalmazva.
Az aquaterápia a víz fizikai tulajdonságain alapuló gyógymód, mely során a víz fizikai
hatásait használjuk fel (Bender, Kádas, 2014).

III. 1. 2. 2. Fizikai alapok, fizikai hatás

Hidroterápia során is különböző fizikai hatások érik a testünket például hidrosztatikai

nyomás, felhajtóerő, hőmérséklet, közegellenállás, örvénylés. Azonban az, hogy éppen
milyen fizikai hatás érvényesül aquaterápia során, nagymértékben attól függ, hogy a
hidroterápián belül milyen kezelést alkalmazunk. Ezért a különféle fizikai alapokat, hatásokat
a különböző alkalmazási formák bemutatása alkalmával részletezzük (Bender, Kádas, 2014).

III.1. 2. 3. Biológia hatás

A víz fizikai tulajdonságai révén hat az izomtónus-regulációra, az izomerőre, a

mozgáskoordinációra, a terhelésre, az artériás-, a vénás- és a nyirokkeringésre, a légzésre, a
kiválasztásra, a szenzoros és a motoros funkciókra (Kádas, 2014). Cameron (2013) szerint a
hidroterápiás eljárások többsége relaxációs hatása révén kedvezően befolyásolja a pszichés
folyamatokat. Immerzió során létrejövő élettani változásokat már részletezzük a
balneoterápia élettani hatásai részben, a különböző aquaterápiás formák során jelentkező
biológiai változásokat pedig az egyes formák bemutatása során írjuk le.

III. 1. 2. 4. Formái, jellemzői, élettani hatások

A hidroterápiás eljárások között megkülönböztetünk enyhe, közepes és erős ingereket

aszerint, hogy milyen intenzitással alkalmazzuk a kezelést, mennyire váltogatjuk a hő-ingert,
az ingerhatás milyen kiterjedésű, illetve, hogy milyen egyéb energiát használunk fel.
Az enyhe ingerek közé soroljuk a borogatásokat, kisebb pakolásokat, lemosásokat, a
felmelegedő- és váltott hőfokú végtagfürdőket, a szájzuhanyt, az indifferens hőfokú és a fél-
meleg fürdőt.

243
A közepes ingerek csoportjába tartoznak az egyik test-félre vagy az egész testre kiterjedő
pakolások, nagyobb testfelszínt érintő leöntések, zuhanyok, egész testre kiterjedő
felmelegedő, illetve meleg fürdők, súlyfürdők, gyógyszeres fürdők.
Erős ingert keltő a hőlégkamra, a hideg fürdő, a forró fürdő és a szauna (Kulisch, és mtsai
2014).

III. 1. 2. 4. 1. Fürdőkezelések

A fürdőkezeléseket a szervezetre gyakorolt kiterjedésük és hőmérsékleti hatásuk szerint

csoportosíthatjuk (Kulisch, Horváth 2014)..
Kiterjedésük szerint beszélhetünk egészfürdőről, amikor a fej és a nyak kivételével a többi
testrész víz alatt van, félfürdőről, amikor köldöktől lefelé lévő testrészek vannak vízben,
végtagfürdőről, amikor valamelyik végtag bizonyos része van víz alatt, és részfürdőről,
amikor valamelyik testrész egy kisebb része kap fürdőkezelést. Az egész- és félfürdőket
kádban vagy medencében alkalmazzuk, a végtag, illetve a részfürdőket kar- vagy lábkádban
(Kulisch, Horváth 2014).
Hőmérsékleti hatás szerint megkülönböztetünk hideg-, felmelegedő-, meleg- és forrófürdőt
(Kulisch, Horváth 2014).

Hidegfürdő

A beteg általános állapotától függően egész-, fél- vagy részfürdőként alkalmazhatjuk 20-26
˚C-os vízben. Alkalmazása előtt kötelező az érreakció vizsgálata (hideg vízbe mártott kéz, a
hideg ingerre a szervezet védekező reakciójaként elfehéredik, majd pár másodperc múlva
kipirosodik).
Alkalmazása során a vérkeringés és a szervek funkciója javul, záróizmok tónusa fokozódik,
stimulálja a vegetatív idegrendszert, frissítő hatású. (Kulisch, Horváth 2014).
Kezelési idő: 5 perc
Indikáció: lázcsillapítás, visszér, aranyér kezelés, inkontinentia, aszténiás alkatú embereknél
nem ajánlott. A hideg víz és a víz nyomóereje együttes hatása következtében blokkolódnak a
fájdalmat közvetítő nociceptorok, amelyek a termális és mechanoreceptorokon működnek és
pozitív hatást fejtenek ki a gerinc szegmentális mechanizmusára és ezáltal csökkentik a
fájdalmat (Kulisch, Horváth 2014).
Igen hideg vízbe (15˚C alatt) való merülés az egyik legelterjedtebb intervenció sportolóknál
edzések után, hiszen jelentősen csökkenti a fáradtság szintet, javítja a fizikai felépülést,
valamint késlelteti az edzések után fellépő izomfájdalmat. (Mooventhal, Nivethitha 2014).

244
Melegfürdő

A 36-38 ˚C-os hőmérsékletű vizet gyógyítási céllal általában balneoterápiás eljárásként

alkalmazzuk. Meleg hatására vasodilatatio jön létre, a vérnyomás csökken, ahogy az
izomtónus is. A meleg fibrolytikus, mucolyticus és vegetatív működést szabályozó hatása is
ismert (Kulisch, Horváth 2014).

Forrófürdő

A 40-41 ˚C-os vízben való fürdőzés nagyon erősen igénybe veszi a szervezetet (hirtelen
alakul ki a biológia válasz, mely a maghőmérsékletet is befolyásolhatja), ezért ma már ritkán
alkalmazzák (Kulisch, Horváth 2014).

Váltott hőfokú fürdő

Erős ingerhatása miatt inkább csak részfürdőként használjuk, amikor is a hideg, illetve a
meleg vizet felváltva alkalmazzuk. Meleg hatására vasodilatatio, hidegre vasoconstructio
alakul ki és így a hőmérséklet-változás hatására létrejövő érlumen-változások pumpaszerűen
javítják a perifériás keringést. A kezeléshez két kisebb kád vagy lavór és stopperóra
szükséges. Az egyik kádba/lavórba 14-16 ˚C-os a másikba 36 ˚C-os csapvizet teszünk és a
kezelés a meleg vizes fürdőzéssel kezdődik vagy a két kéz vagy láb belehelyezésével, mely 50
másodpercig tart, majd ezután jön a 10 másodperces hideg fürdőzés. Így ezt az összesen 1
percig tartó kezelést 10-15-ször ismételjük a kívánt hatás elérése céljából alkalmanként és
naponta legalább 2-3-szor. a terápiát mindig a meleg fürdővel kezdjük és azzal is fejezzük be,
tehát az minden utolsó alkalommal 1 percig csak a meleg fürdőt alkalmazzunk.
Nem javallt thrombosis, thrombophlebitis és embolia veszély esetén (Kulisch, Horváth 2014).

Végtagfürdő

Hideg, meleg és felmelegedő végtagfürdőket használunk speciálisan kialakított

végtagkádakban. Hideg végtagfürdő 1-2 percig alkalmazzuk általában a felső végtagra
például teniszkönyök, hypotonia, felső végtagi alagút szindróma, varicositas, illetve fáradság,
kimerültség esetén. Organikus szívbetegség és gyakori anginás panasz estén azonban
kontraindikált. Meleg karfürdőt felső végtagi idült gyulladások, degeneratív betegségek
kezelésére használjuk alkalmanként 30-60 percig. Nem javasolt throbosis, thrombophlebitis,
embolia veszély és varicositas estén. Felmelegedő végtagfürdőt alsó és felső végtagra
egyaránt alkalmazhatjuk általában a végtagizmok keringésének javítása érdekében, de

245
kontraindikált thrombosis, thrombophlebitis, embolia veszély és varicositas esetén (Kulisch,
Horváth 2014).

III. 1. 2. 4. 2. Zuhanykezelés

Zuhanyozás során a víz hőfokát, hőfokváltozását és a vízsugár mechanikai hatását egyaránt

használjuk, amikor is 0,5-1 méter távolságból zuhanyrózsával indifferens vagy enyhén meleg
vizet eresztünk az egyes testrészekre. Speciális formája a tuskatedra, mely során gumi vagy
műanyag tömlőből 3-4 méter távolságból vezetjük a vízsugarat a beteg testére a vénák
lefutásának megfelelően. A vízsugár nyomása, hőfoka előre beállítható, de a kezelés közben
meg is változtatható (Kulisch, Horváth 2014).

Váltott hőfokú zuhanykezelés, skót zuhany

A kezelés történhet zuhanykabinban vagy egyszerű locsolócsővel, a hőfokváltás pedig

megegyezik a váltófürdőknél leírtakkal, 50 másodperc meleg, majd 10 másodperc hideg
zuhany éri a beteget főként a perifériás keringés javítása céljából, de jótékony hatású
hypotoniara is (Kulisch, Horváth 2014).

Szájzuhany

Idült gingivitis, stomatitis, gingiva kezelésére a fogazatra helyezhető szájrózsával

alkalmazzák indifferens hőfokú vízzel, a nyomást fokozatosan 1,5 bar-ról maximum 4 bar-ig
emelve más-naponta 10-15 percig kúraszerűen (Kulisch, Horváth 2014).

III. 1. 2. 4. 3. Víz alatti sugármasszázs – Tangentor - kezelés

A kezelés kiterjedhet az egész testre vagy csak egy adott testrészre. A 650-700 liter
vízkapacitású orvosi kádból tangentorral kiszívott vizet, megfelelően beállított nyomással
visszavezetik az indifferens vagy meleg hőmérsékletű vízzel teli kádban fekvő betegre.
A kiváltott biológiai válasz függ a vízsugár nyomásától (általában 0,7-1,5 atmoszférát
használunk), a tangentorcső kifolyójának átmérőjétől (8-13 mm), a cső bőrtől való
távolságától (30 cm-rel kezdünk és ezt fokozatosan csökkentjük 10 cm-ig), a vízsugár
beesési szögétől és a kezelés időtartamától, mely maximálisan 20 perc lehet. A vízsugár
beesési szögére nézve mindig derékszöggel kezdjük a kezelést, mely során a nyomóerő
dominál, ám ahogy csökkentjük a szög fokértéket egyre inkább a nyíróerő lesz a domináns,
mely azonban széttolja a szöveteket és ez fájdalommal jár, éppen ezért soha nem megyünk 45
fokos beesési szög alá. A vízsugarat mindig a vénás folyásnak megfelelően lassú, kis

246
körökkel a periférián kezdjük, disztáltól proximál felé haladva. A kezelés sorrendje:
alsóvégtagok, felső végtagok, hát, has, mellkas (a nemi szerveket ki kell hagyni). Élettani
hatásként javítja az izomtónust, a helyi vérellátást, növeli az anyagcserét, mechanikai hatás
révén javul a nyirokkeringés is akár megszüntetheti a nyirokpangást. Javasolt elsősorban tehát
perifériás keringési zavarok, vér- és nyirokkeringési zavarok kezelésére, gerinc menti, illetve
a végtagok izmainak tónusfokozására, kondíciójavítására. Nem javasolt azonban throbosis,
thrombophlibitis, varicositas, súlyos osteoporosis, embolia veszély esetén, valamint a
balneoterápia általános kontraindikációja esetén (Kulisch, Horváth 2014).

III. 1. 2. 4. 4. Örvényfürdő

Egész- vagy végtagfürdőként, medencében vagy kádban alkalmazzuk a víz gyors

áramoltatásával, melynek eredményeként a vízben lévő test vagy testrész a víz sodró
hatásának van kitéve és ezáltal javítja a bőr és a szöveti vérkeringését, valamint közvetlen és
reflexes úton lazító hatással van a kötőszövetre. Speciális formája a Jacuzzi –légbuborék
fürdő, mely során a kádba, medencében víz- és levegőbefújás történik, ami masszírozó hatást
vált ki a víz áramoltatása és a levegő befúvása által keletkező légbuborékoknak köszönhetően
(Kulisch, Horváth 2014).

III. 1. 2. 4. 5. Szénsavas fürdő

Ezt a kezelést egy félkádnyi, indifferens vízben alkalmazzuk, melybe a beteg fekszik és a kád
műanyag lapokkal van lefedve. Így vezetik be a szénsavas 32 ˚C-os vizet, mely vasodilatatiot
okoz. Perifériás keringési zavarok, szív- és érrendszeri betegségek esetén javasolt (Kulisch,
Horváth 2014)

III. 1. 2. 4. 6. Leöntések

A terápia során 2 cm átmérőjű locsolócsövet vagy öntőkannát használunk azzal a céllal, hogy
a kezelendő testrész körül vízköpeny alakuljon ki. A leöntés történhet hideg vagy meleg
vízzel és alkalmazható egész testen vagy csak különböző testrészeken, azonban egész test
leöntést mindig kisebb leöntések után alkalmazhatunk. Hideg vizes leöntést alkalmazhatunk
például az arcra, mely erősíti a bőrt és javítja az anyagcserét vagy például a hát leöntésére,
mely során javul a hátizmok, a gerinc, a hasi szervek vérellátása, ez azonban anginás
panaszok esetén nem javallt. Meleg vizes leöntés jól alkalmazható a nyakon ér eredetű
fejfájás csillapítására, illetve a nyakizmok görcsös állapotának oldására. A nyak, tarkó meleg
vizes leöntése lokalizálódhat csak a tarkóra, de kiterjeszthetjük a felső végtagra is -

247
végtagleöntés mindig a vénás folyás irányába történik - a nyak és a trapesius izomzat fokozott
tónusának csökkentése céljából, de hatékony lehet cervicobrachialis szindróma, és fejfájás
esetén (Kulisch, Horváth 2014).

III.1. 2. 4. 7. Kneipp-kúra

Sebastian Kneipp komplex hidroterápiás rendszert dolgozott ki, mely során hétféle módon
alkalmazta a vizet: borogatás, fürdő, gőz, leöntés, mosás, pólyázás és ivás formájában, a hideg
vizes gyógyhatást pedig tornával, mezítlábas sétával egészítette ki. Ma egy speciális módszert
a Kneipp-taposót használjuk, mely során a beteg vízben kavicsokon jár elsősorban
keringésjavítás céljából (Kulisch, Horváth 2014).

III. 1. 2. 4. 8. Borogatás

Egy-egy testrész vagy ízület kezelése vizes ruhával. Az alkalmazott hőmérséklet szerint
csoportosíthatjuk. Hideg borogatás 14-16 ˚C-os vízbe mártott, kicsavart ruhát helyezünk fel
a kezelendő testrészre, melyet 5-10 perc után cserélünk és naponta többször alkalmazunk
lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás, vérzéscsillapítás esetén. Meleg borogatás során a ruhát 40
˚C-os vízbe áztatjuk, kicsavarjuk, majd 15-30 percre felhelyezzük a kezelendő részre, száraz
törölközővel beborítjuk, ami a hőleadást gátolja, naponta ezt is többször ismételjük.
Emésztőrendszeri görcsök, simaizom görcsök oldására javasolt, de hatékony lehet idült ízületi
gyulladások esetén, illetve lágyrészekből eredő fájdalom esetén, valamint jó lehet gennyes
folyamatok beolvasztására. Felmelegedő borogatás – Priessnitz-féle borogatás során
egyesítjük a hideg reaktív vérbőséget okozó hatását a meleg görcsoldó, anyagcserét javító
hatásával. A kezelendő testfelületre hideg borogatást teszünk és ezt meleg ruhával befedjük és
több órahosszán keresztül rajtahagyjuk a nyugalomban lévő betegen. Indikáció: idült ízületi
gyulladás, visszeres, nyirokeres pangás, lágyrészek gennyes folyamatai (Kulisch, Horváth
2014).

III. 1. 2. 4. 9. Pakolások

A kezelés kiterjedhet a fej kivételével az egész testre vagy csak egy részére. Csoportosíthatjuk
kiterjedés, hőfok és nedvességtartam alapján.
Kiterjedés szerint beszélhetünk egész test pakolásról, ahol a fej és a nyak kivételével az
egész testet kezeljük, háromnegyedes pakolás, ahol a törzs és a két alsóvégtagot, feles, ahol
a köldöktől lefelé van pakolva a beteg, törzspakolás esetén csak a törzs van kezelve,
végtagpakolás estén pedig csak a végtagok.

248
Nedvességtartam alapján lehet a pakolás száraz, ami egész testen alkalmazunk és meleg
hatású, célja pedig a hőleadás megakadályozása. A pakolás két rétegből áll, egy meleg
lepedőből és egy vastag takaróból, melyet 30-60 percig hagyunk a betegen. Nedves pakolás
annyiban különbözik a száraztól, hogy a belső réteget benedvesítjük, mely lehet hideg vagy
meleg.
Hőfok szerint beszélhetünk hideg pakolásról, melynek célja gyulladáscsökkentés,
lázcsillapítás, fájdalomcsillapítás, érösszehúzó hatás elérése. Meleg pakolást pedig
izomlazításra, görcsoldásra, vegetatív idegrendszer izgalmi állapotának csökkentésére,
valamit nyugtatára használhatunk (Kulisch, Horváth 2014).

III. 1. 2. 4. 10. Lemosás

Alkalmazhatjuk hideg, meleg vagy langyos vízzel, szivaccsal és törölközővel fekvőbeteg

ápolására napjában többször keringésjavítás, frissítés céljából (Kulisch, Horváth. 2014).

III. 1. 2. 4. 11. Súlyfürdő – Tractio

A súlyfürdő-kezelést speciálisan kialakított medencében, függesztő szerkezet segítségével,

indifferens hőfokú csapvízben vagy termálvízben végezzük. A medence 40-50 cm-rel
mélyebb a felfüggesztés alatt, hogy a beteg támaszkodás nélkül függjön.
Egypontos felfüggesztés esetén a test egy puha gumival fedett fejtartó galléron támaszkodik,
mely a mandibula és az occiput síkjában helyezkedik el.
Kétpontos felfüggesztéskor a test szélességének megfelelően beállított hónaljtámaszokon
függeszkedik.
Hárompontos felfüggesztés során a fejtartó gallért és a hónaljtámaszokat kombináljuk a test
megtámasztására.
A felfüggesztés során alkalmazhatunk súlyokat (1,5-5 kg), melyeket mindig a kívánt testrész
alá kell helyezni szimmetrikusan a csípőlapát feletti síkban a csípőre vagy a bokákra erősítve,
azonban a kezelést mindig súlyok nélkül kell kezdeni, majd fokozatosan növelve a terhelés
eljutni az orvos által kiírt súlyig. A kezelés során alkalmazott terhelést a beteg fajsúlya, kora,
neme, betegsége és annak stádiuma határozza meg. Amennyiben a terápia során fájdalom,
zsibbadás, szédülés, fejfájás, ájulás jelentkezik meg kell szakítani a kezelést.
A súlyfürdő indikációi: discopathia, spondylosis, spondylarthrosis, subacut, krónikus
radiculopathia, spondylitis ankylopoetica korai stádiuma, morbus Scheuermann, alsóvégtagi
ízületek kontraktúrája. A kezelés általános kontraindikációi megegyeznek a balneoterápia
általános ellenjavallataival. (Kulish, Horváth, 2014)

249
III. 1. 2. 4. 12. Szauna

Hidroterápiás vonatkozása is van, de a termoterápiás hatása jellemzőbb ezért a termoterápia

fejezetben részletezzük

III. 1. 2. 4. 13. Víz alatti – subaqualis – torna

Az egyik leggyakrabban használt hidroterápiás eljárás a víz alatti torna, mely a vízben történő
mozgást jelent. Subaqualis térben a gravitáció kevésbé hat, az érvényesülő egyéb fizikai
hatások azonban, vagy önmagában az immerzió, illetve a mozgás, könnyítik vagy akár
nehezítik például a mozgatórendszer működését és általában kedvezően befolyásolják egész
testünk funkcióját is. Vízben való mozgás során egy időben összetett hatások érvényesülnek,
melyeket tudatosan használhatunk fel a mozgásterápia során. Hiszen a víz, mint fizikai közeg
önmagában befolyásolja már vízbe merülés során, többek között az izomtónus regulációt, az
ízületekre eső terhelést, a mozgáskoordinációt, az artériás, vénás, nyirokkeringést, és ha
mindezt még megfelelő mozgással, tornagyakorlatokkal kombináljuk igen kedvező hatást
érhetünk el nemcsak a mozgatórendszer, hanem egyéb szervrendszert érintő betegségek
kezelése terén is (Kádas, 2014).

Víz alatti mozgás során fellépő fizika hatások élettani következményei

Az immerzió, a hidrosztatikai nyomás és a mozgásból eredő izommunka (izompumpa-

mechanizmus) együttes hatása révén jelentősen javítható a vénás, valamint a nyirokkeringés,
emiatt hatásos lehet vénás, illetve a nyirokoedema csökkentésére.
A felhajtóerő hatását is különböző módon hasznosíthatjuk. Felfele irányuló mozgásokat akár
passzívan is létrehozhatunk segítségével és ez így kiváló lehet az ízületek
mozgásterjedelemének növelése céljából. Vízben történő lassú mozgások esetén a felhajtóerő
könnyíti a felfelé irányuló mozgásokat, így a vezetett aktív mozgásokhoz hasonló mozgást tud
létrejönni és Kádas (2014) szerint így ez alkalmas lehet az ízületek mozgásterjedelmeinek
növelése mellett a gyengült izmok erősítésére is. Ha a mozgás sebességét, tempóját növeljük,
akkor a mozgó testrésznek meg kell emelnie a felette lévő folyadékoszlopot, ami nagyon jó
izomerősítés céljából. Különböző eszközökkel segíthetjük, illetve nehezíthetjük a subaqualis
térben történő mozgást. Ilyen eszközök például a deréköv, csizmaszár, úszódeszka, illetve
különböző polifomból készült eszközök (Kádas, 2014).
Kádas (2014) szerint a mozgás irányába ható erő a közegellenállás, melynek nagysága a
sebesség négyzetétől, a közeg sűrűségétől, a test homlokfelületétől és a test alakjától függ. A

250
test haladása érdekében kifejtett erő megegyezik a közegnek a testre kifejtett erejével, így a
test előtt nyomásnövekedés, mögött pedig nyomáscsökkenés keletkezik, mely ellenállást
jelent a test mozgására, tehát a közegellenállás így izomerősítésre, erő és állóképesség
növelésére, egyensúly és koordináció javítására kiválóan alkalmas (Kádas, 2014).
Turbulencia során az áramló közeg fizikai jellemzői, mint a nyomás és a sebesség
periodikusan és gyorsan változnak, mely a vízben való mozgáshoz szükséges izomerőt,
izommunkát jelentősen befolyásolja, így nagyon jól hasznosítható izomerősítés
szempontjából (Kádas, 2014).
A víz hőmérséklete is jelentősen befolyásolja szervezetünk működését, hatással van többek
között az izomtónusra, így a subaqualis tornát indifferens hőmérsékletű vízben célszerű
végeznünk (Kádas, 2014).
A víz alatti torna javallatai, ellenjavallatai
A subaqualis térben történő mozgást rendkívül széles körben alkalmazhatjuk terápiás céllal,
de része lehet például különböző rekreációs programoknak is.
Terápia szempontjából alkalmazhatjuk elsősorban a teherviselő ízületek tehermentesítésére,
állás, járás tanítására-újratanítására, hatékonyan fejleszthető vele az egyensúly, illetve a
koordinációs készség, továbbá kiváló izomerő és állóképesség növelésére, valamint
kedvezően befolyásolja a légző- és keringőrendszer működését.
A víz alatti torna ellenjavallatai megegyeznek a balneoterápia abszolút kontraindikációival
(Kádas, 2014), valamint Cameron (2013) szerint a teljes vagy más néven egész testet merülés
nem javasolt – relatív kontraindikáció - terhesség, Sclerosis multiplex esetén, illetve akkor, ha
nem megfelelően működik a beteg hőháztartása.

III. 1. 2. 5. Hidroterápiával kapcsolatos evidenciák

Egyes vizsgálatok szerint krónikus derékfájás esetén igen hatékony lehet a víz alatti torna
(Waller és mtsai 2009). Banea és munkatársai (2012) 54 krónikus derékfájós betegen
végeztek vizsgálatot 8 héten keresztül. A csoport egy része heti kétszer vett részt
aquaterápián, a másik része heti háromszor. A tanulmány szignifikáns javulást mutatott
Vizuál Analóg Skálán mért eredmények alapján a résztvevők életminőségében, a
fájdalomérzet és a mozgáskorlátozottság csökkenésében, különösen azoknál a betegeknél,
akik heti háromszor jártak kezelésre.
Osteoporosisban szenvedő betegek terápiájába is kitűnően alkalmazható egyensúlyfejlesztés
szempontjából. Arnold és munkatársai (2008) 20 héten át heti háromszor, 50 percig kezeltek
68, 5 éve diagnosztizált osteoporosisban szenvedő nőbeteget. A résztvevőket 3 csoportba

251
osztották, az egyik csoportba tartozók csak szárazföldi tornán vettek részt, a második
csoportba tartozók csak vízi tornán, a harmadik pedig a kontrollcsoport volt. A felmérés során
vizsgálták többek között a Berg, illetve a Funcional reach tesztet. Az eredmények azt
mutatták, hogy a két tornázó csoport között lényeges eltérés nem mutatható ki a
kontrollcsoporthoz képest az egyensúlyfejlesztés és az életminőség javulása szempontjából,
azonban szignifikáns javulást találtak a hidroterápiát végzők között a hátrafelé való tandem
járás során. A cikk rámutat arra, hogy azon osteoporosisban szenvedő nőbetegek körében,
akiknek nehézséget okoz a szárazföldi torna, alternatívaként jó lehet a hidroterápia az
egyensúly fejlesztésének céljából.

Alapfogalmak

Hidroterápia, subaqualis torna, balneológia, balneoterápia, immerzió, ásványvíz

Ellenőrző kérdések

Összetételük alapján milyen gyógyvizeket ismer?

Sorolja fel a balneoterápia abszolút ellenjavallatait!
Mi alapján csoportosíthatjuk a fürdőkezeléseket?
Mi a tuskatedra?
Mitől függ a biológiai válasz/reakció tangentor kezelés során?
Milyen indikációs területe van a meleg vizes leöntésnek?
Milyen felfüggesztési lehetőségek vannak súlyfürdő kezelés alkalmával?
Hogyan érvényesülnek vízben történő mozgás során a fizikai hatások?

Irodalomjegyzék

Arnold, C.M., Buusch, A.J., Schachter, C.L., Harrison, E.L. et al. (2008): Randomized
clinical trial of aquatic versus land exercise to improve balance, function, and quality of life in
older women with osteoporosis. Physiotherapy Canada 60.
Baena- Beato, P.A., Arroyo-Morales, M., Delgado-Fernández, M. (2012):Effects of different
frequencies (2-3 days/week) of aquatic therapy program in adults with chronic low back pain.
A non-randomized comparison trial. Pain Med. 10.1111
Bálint G. (2014): A hidroterápia és a balneoterápia szerepe a rehabilitációban in: Bender
(2014): Balneoterápia és hidroterápia. Medicina, Budapest
Bender T. (2014) : Balneoterápia és hidroterápia. Medicina, Budapest
Bender T. (2008): gyógyfürdőzés és egyéb fizioterápiás gyógymódok. Springmed, Budapest

252
Bender T. (2014): A balneoterápia hatásmechanizmusa in: Bender (2014): Balneoterápia és
hidroterápia. Medicina, Budapest
Bender T. (2014): A balneoterápia klinikuma in: Bender (2014): Balneoterápia és
hidroterápia. Medicina, Budapest
Cameron M, H, (2013): Hydrotherapy in: Cameron (2013): Physical agents in rehabilitation
from research to practice, Fourth edition.
J. Gaál, J. Varga, Z. Szekanecz, J. Kurkó A. Ficzere, E. Bodolay and T. Bender (2008):
Balneotherapy in Elderly Patients: Effect on Pain from Degenerative
Knee and Spine Conditions and on Quality of Life in Balneotferapy in Elderly Patients
Gréher P., Kovács Cs., Nagy K. (2014): A gyógyvizek felosztása, élettani hatásik In: Bender
(2014): Balneoterápia és hidroterápia. Medicina , Budapest
Gutenbrunner C, Bender T, Cantista P, Karagülle Z. (2010): A proposal for a worldwide
definition of health resort medicine, balneology, medical hydrology and climatology. Int J
Biometeorol.;54:495–507. doi: 10.1007/s00484-010-0321-5.
Gyarmati N. (2014): Iszapterápia in: Bender (2014): Balneoterápia és hidroterápia.
Medicina, Budapest
Harzy, T., Ghani, N.,Akarbi, N., Bono, W., Nejjari, Ch. (2009): Short-and long term
therapeutic effects of thermal mineral waters in knee osteoarthritis: a systematic review of
randomized conrolled trias. Clinical Rheumatology 28.
Kádas É. (2014): Víz alatti torna in: Bender (2014): Balneoterápia és hidroterápia. Medicina,
Budapest
Kappel, M, Gyhrs A, Galbo H, Pedersen BK (1997): The response on glucofegulatory
hormones of in vivo whole body hyperthermia. Int. J. Hypertherm 13.413-21
Kulish Á., Horváth K., Kovács Cs. (2014): Hidroterápia és hidroterápiás eljárások in: Bender
(2014): Balneoterápia és hidroterápia. Medicina, Budapest
Langhorst, J., Musical, F., Klose, P., Hauser, W. (2009): Efficacy of hyrotherapy in
fibromyalgia syndrome – a metaanalysis of the randomized controlled clinical trials.
Rheumatology 48.
McVeigh, J.G., McGaughey H., Hall M., Kane P. (2008): The effectveness if hyrotherapy int
he management of fibromyalgia syndrome: systematic review. Rheumatol. Int. 29.
Mooventhan A, Nivethitia L. (2014): Scientific Evidence-Based Effects of Hydrotherapy on
Various Systems of the Body. North American Journal of Medical Sciences

253
Terhost, L., Schneider M.J., Kim K. H., Goozdich L. M., Stileey C. S. (2011):
Complemantary and alternative medicine in the treatment of pain in fibromyalgia: Systematic
review of randomized contolled trials. J. of Manipulative Physiol. Ther. 34.
Tishler, M., Rosenberg, o., Levy, o., Elias, I., Amit-Vazina, M. (2004): The Effect of
balneotherapy on osteoarthritis. Is an intermittent regimen effective? European Journal of
Internal Medicine 15.
Yurtkuran, Melissa., Yurtkuran, Mustafa., Alp, A.,Nasirciral A., Bingöl Ü., Altan L.,
Sarpdere G. (2006): Balneotherapy and tap water therapy in the treatment of knee
osteoarthritis. Rheumatol. Int. 27.
Waller, B., Lambeck, J., Daly, D. (2009): Therapeutic aquatic exercise in the treatment of low
back pain: a systematic review. Clinical Rehabilitation. 23.

254
III. 2. Hőterápia (Pósa Gabriella, Róka Erika)

A magyar nyelv eltérő szóhasználattal dolgozik, mint az angol. A magyar nyelv gyakran
használja a thermotherápiát a hőterápia szinonimájaként, míg az angol ezt a kifejezést
kifejezetten a meleg terápiára alkalmazza.
A cryotherapiát a hideg kezelések összességére használja az angol, a magyar viszont akkor
használja ezt a kezelést, ha a beavatkozás 0C fok alatt történik (Csermely, 1994).
A meleg terápia esetén nem, a cryotherápia viszonylatában viszont alkalmazkodik a fejezet az
angol nomenclaturához.
Terápia során ne alkalmazzunk 45C fölötti és 15C alatti hőmérsékletet, mert ez már a
fájdalmas meleg és hideg határa. Mindig figyelembe kell vennünk, hogy a test különböző
részein eltérő a hőérzékenységünk (Robertson, 2006).

III. 2. 1. Meleghatású kezelések

III. 2. 1. 1. A meleg szövetekre gyakorolt hatása

Hőmérséklet 

Bőr
thermoreceptorok
gyulladás

Gerincvelői idegek Simaizom ellazul

hátsó gyöki érző
idegdúcai
Vasodilatator
felszabadulása 
(histamin+
prostaglandin) Sympathicus
adrenerg activatio 

Vasodilatatio

III.2.1.1. sz. ábra Hogyan alakul ki a vasodilatatio meleg hatására (Cameron, 2013).

255
Haemodinamicai hatása:
 közvetlen hatást gyakorol a capillarisokra, az arteriolákra és a venulákra
(Robertson, 2006), így vasodilatatio, majd a vérkeringés fokozódás következik be
(Cameron, 2013) (III.2.1.1.sz. ábra).
Neuromuscularis hatása:
 növeli az idegvezetés sebességét (2m/s emelkedik a vezetési sebesség minden 1C- os
hőmérsékletemelkedésnél)
 emeli a fájdalomküszöböt
 megváltoztatja az izomerejét (A felületes vagy mély meleg alkalmazását követően
változik az izomerő és az állóképesség: az első 30 percben csökkennek, 30 után és az
azt követő 2 órában ezek visszatérnek és a kiindulási szint fölé emelkednek.).
Metabolicus hatása:
 fokozza az anyagcserét.
Egyéb szövetek nyújthatóságra gyakorolt hatása:
 fokozza a collagén nyújthatóságát (Cameron, 2013).

III. 2. 1. 2. Felületes melegítés használata alkalmas:

A felületes melegítés néhány milliméter mélységbe gyakorol csak hatást, a mélyebb

rétegekben a consensuális vasodilatatios hatás érvényesül, így növelve a szövetek
hőmérsékletét.
 fájdalomszabályozásra- a bőr thermoreceptorait aktiválja a meleg, a növekvő
bőrhőmérséklet csökkenti a fájdalomérzést, indirect hatása a melegítésnek a
vasodilatatio és a keringés fokozása (Cameron, 2013).
A megnövekedett véráramlás segít eltávolítani a fájdalmat kiváltó
anyagcseretermékeket (bradykinin, prostaglandin), ami a szöveti sérülésből ered- ez is
hozzájárul a fájdalom csökkenéséhez (Robertson, 2006).
Acut gyulladás esetén nem alkalmazható meleg terápia, mert fokozza a gyulladásos
tüneteket (melegség, pirosság és oedema) (Cameron, 2013).
 mozgásterjedelem növelésére és az ízületek merevségének csökkentésére-
fokozódik a lágyrészek nyújthatósága a hőmérséklet (40-45C, 10-15 perc)
emelkedésével (ami hozzájárul az ízület mozgásterjedelmének növekedéséhez), ez
eredményezi a passzív nyújtás során a lágyrészek hosszának növekedését és ez
csökkenti a sérülések számát; kevesebb idő és erő szükséges az ízületek

256
 mozgatásához, fokozódik a periarticularis alkotók (tok, szalagok) nyújthatósága és a
viscoelasticitása (Cameron, 2013; Draper, 2004; Peres, 2002).
Felületesebb melegítés (meleg tömlő, paraffin, infravörös lámpa) hat a bőrre, a
felületesebben elhelyezkedő izmokra, az ízületekre, fasciákra.
Mélyebb melegítést (ultrahang, diatermia, mozgást) használjuk, ha inat, izmot,
mélyebb ízületi tokot szeretnénk nyújtani.
 regeneráció gyorsítására- javítja a circulatiót és az enzimek aktivitását a fokozott
oxigén ellátáson keresztül, javítja a szövetek vérellátását- ez több oxigént és
tápanyagot biztosít, ezzel párhuzamban elszállítja a salakanyagokat; a proliferatív és
remodellatios folyamatokra jótékony hatást gyakorol a meleg hatás, chronicus
gyulladás jelenlétében is
 psoriasis kezelésére infravörös (IV) sugárzással- az IV electromagneticus sugárzás,
gyakran használják a psoriasis terápiájában, hatására fokozódik a hőmérséklet a
felületesebb rétegekben (dermis, epidermis), ez csökkenti a psoriaticus plackok
kiterjedését (Cameron, 2013).
 az izmok görcsös feszességének csökkentésére (muscle spasm)- csökkenti az
ischaemia szintjét, ami az elhúzódó contractioból ered az érintett izmokban (Wright,
2001). Ennek hátterében állhat az is, hogy feltehetőleg az izom hőmérsékletének
emelkedése megváltoztatja az izomorsóból és az ínorsóból kiinduló afferens rostok
aktivitását. Ennek eredménye egy gátlás a motoros neuronon és csökkenti az izom
görcsös feszességét (Robertson, 2006).
A meleg kezelést gyakran használják más kezelések előtt, például streching, ízületi
mobilizálás, masszázs, tractio, asszisztált izomrelaxatio és fájdalomcsillapítás. Alkalmazzák
edzés előtti terápiaként is a fájdalomenyhítő hatása miatt, és azért, mert hozzájárulhat az izom
„bemelegítéséhez” vagy a tevékenységre való felkészüléshez (Robertson, 2006).

III. 2. 1. 3. Contraindicatiok

 nem régen bekövetkezett vérzés vagy potenciális vérzés lehetősége a kezelés

közelében- a vasodilatatio újra megnyithatja a vascularis laesiot, ezzel újra
indíthatja vagy ronthatja a vérzést; a véráram fokozásával egy potenciális vérzést
is beindíthat
Vérzéshez képest 48- 72 órán belül nem kezdhető meg a melegterápia, illetőleg akkor
sem, ha nemrég kialakult piros, lila vagy kék véraláfutás jelent meg az érintett
területen.
257
  thrombophlebitis- a vasodilatatio és a vérkeringés fokozódása miatt egy
thrombus vagy egy vérrög leválhat a kezelt felületről és áthelyeződhet
létfontosságú szervekhez, így megbetegedéseket vagy akár halált is okozhat
 érzés károsodás- maximális biztonságot igényel a fájdalom és a meleg
(megégethetjük a beteget) érzékelési, ezáltal visszajelzési zavara, pl.: diabateses
betegeknél előfordulhat ilyen probléma
 károsodott mentális képességek- zavart, nem reagáló betegeknél nem
alkalmazhatjuk ezt a terápiás eljárást
 malignus tumor- metastasis arányát növelheti a meleg terápia a fokozott
anyagcsere és keringés miatt (gyors ellenőrző kérdések a beteg felé: Volt komoly
egészségügyi problémája mostanában? Mostanában veszített a testtömegéből? Van
állandó fájdalma, ami nem változik?) A terápiát terminális állapotú beteg
beleegyezésével alkalmazhatják.
 a szemek infravörös (IR) fénnyel történő besugárzása- optikai károsodásokat
okozhat a besugárzás (Cameron, 2013).

III. 2. 1. 4. Elővigyázatosság meleg terápia esetén, ha jelen van:

 acut sérülés vagy gyulladás- 48- 72 óra után alkalmazhatjuk, de ha emelkedik a

bőr hőmérséklete, a rubor és a localis oedema, akkor nem alkalmazhatjuk tovább
 várandósság- az anyai hyperthermia károsíthatja a magzatot, ha teljes testet éri
(meleg vagy forró fürdő), derék és has környékén nem ajánlott az alkalmazás
 károsodott keringés és rossz hőszabályozás (idősebbeknél vagy nagyon
fiataloknál)- csökkent bőrhőmérséklet, vékony bőr, rossz körmök, duzzadt
szövetek, ulceratio a jelei a rossz keringésnek és hőszabályozásnak-
alkalmazhatjuk alacsonyabb hőmérséklettel vagy szigetelést alkalmazva a bőr és a
melegítő között
Szükséges a folyamatos ellenőrzés (égés jelei, discomfort érzés)!
 oedema- meleg nem alkalmazható, ha az oedema a kezelendő területen van, és
növekvő mértéket mutat
 cardialis insufficiencia- kismértékű vérnyomás csökkenés és pulzus emelkedés
normális consensualis reakció
Nem folytatható a meleg kezelés, ha a beteg pulzusa esik vagy ájulásérzésre
panaszkodik!

258
  fém az érintett területen- alacsonyabb hőmérséklet és intenzitás mellett
használható, szigeteléssel és gyakori ellenőrzés mellett
 nyílt seb- közvetlenül fölé nem helyezünk meleg terápiát
 olyan terület, ahol bőrizgatót (krém, kenőcs) alkalmaztak
 demyelinisálodott ideg- nagy körültekintés mellett alkalmazható, mert vezetési
blokádot okozhat (Cameron, 2013).

III. 2. 1. 5. Meleg terápia káros hatásai:

 égés- a túlzott melegítés (túl hosszan vagy túl meleget alkalmazunk vagy a kettőt
egyszerre) fehérje denaturatiot (45C) és sejthalált (malignus sejtek esetében
szokták használni a túlmelegítésé terápiát; 43C 60 percen keresztül vagy 46C 7
és fél percig) okozhat (Robertson, 2006; Cameron, 2013).
Amennyiben ezt tapasztaljuk, a kezelést azonnal meg kell szakítani és a hűtést meg
kell kezdeni amilyen gyorsan tudjuk!
 ájulás- a hirtelen bekövetkező tudatvesztés, általában az elégtelen agyi véráramlás
eredménye, ami a perifériás vasodilatatio és vérnyomás esés következménye
társuló pulzus csökkenéssel
 vérzés- acut trauma után vagy haemophilia esetén
 bőr és szem károsodás infravörös sugárzás hatására- szaruhártyaégés, retina vagy
lencsekárosodás; epidermalis hyperplasia, permanens változás a bőr
pigmentációjában (Cameron, 2013).

III. 2. 1. 6. Alkalmazható technikák

Általánosságban a meleg terápiáról

 fel kell mérni a beteg állapotát, hogy a megfelelő terápiát tudjuk alkalmazni
 meghatározzuk, hogy van- e a betegnél contraindicatio
 megfelelő felületes melegítési technika kiválasztása, attól függően, hogy mely
testrészt érinti a kezelés és mi a kívánt reakció (pl.: ROM növelése)
 tájékoztatjuk a terápiáról a beteget, arról is, hogy mit érez a kezelés során
 megfigyeljük a kezelt területet
 dokumentáljuk a beavatkozást (Cameron, 2013).

259
III. 2. 1. 6. 1. Meleg tömlő

Létezik újrahasználható és egyszer használatos formája. Az első fajta melegítő tömlő gélt (a
meleg tömlő készülhet bentonite- ből, hydrophil silicat gélből, amit vászon borít) tartalmaz,
amely akár mikrohullámú sütőben is melegíthető. Az utóbbi típus irreverzibilis kémiai
reakcióból származó hőt használ fel. Mindkét típus különböző formájú és méretű lehet, így
bármilyen testrészhez tudjuk illeszteni a megfelelőt. Használati idő 2 óra is lehet és utána a
tömlő fél órás újramelegítése következik, ha újrahasználható tömlőt alkalmazunk (Cameron,
2013, Robertson, 2006).
Fontos használati utasítások:
 el kell távolítani az ékszereket és a ruházatot a kezelésre váró területről, és
alaposan meg kell vizsgálni
 6- 8 réteg száraz törölközőbe tekerjük a meleg tömlőt, ha beteg túl melegnek érzi,
fokozhatjuk a rétegek számát, ellenkező esetben csökkentjük a számukat
 ráhelyezzük a kezelendő felületre az előkészített tömlőt
 figyelmeztetjük a beteget, ha fokozódó discomfort érzete van, azonnal szóljon a
kezelést végzőnek
 5 perc után ellenőrizzük és megvizsgáljuk a beteget (pirosság, hólyagosodás vagy
egyéb égési jelet keresünk, ha mindezt tapasztaljuk, azonnali hűtés javasolt)
 20 perc múltával eltávolítjuk a tömlőt és megvizsgáljuk a bőrt; a pirosság és
melegség természetes jelenség a kezelés után (Cameron, 2013).

III. 2. 1. 6. 2. Paraffin

A paraffin pakolás különböző reumás, mozgásszervi betegségek (fájdalmas és merev

ízületek) kezelésére használt hőkezeléses eljárás, amely csillapítja a fájdalmat, fokozza a
vérellátást és a helyi anyagcserét (Ayling, 2000).
A 60-70 °C-ra felmelegített, olvasztott paraffint a kezelendő területre felrakják, majd több
rétegben vászon- és szövetkendőkkel beburkolják. Mivel a paraffin hővezető-képessége
csekély, lassan adja le a meleget a testrész felé, így akár 1-2 órán keresztül is egyenletes
meleghatást biztosít.
A végtagok distalis végén alkalmazzák a belemártott pakolást (dip-wrap method), mély
merítést (dip-immersion) és festést (paint- ecsettel viszik fel a kezelendő területre a paraffint)
(Cameron, 2013).

260
Fontos használati utasítások:
 el kell távolítani az ékszereket és a ruházatot a kezelésre váró területről, és alaposan
meg kell vizsgálni
 alaposan meg kell mosni és szárítani a kezelendő felületet a tökéletes érintkezés
kedvéért
 „dip-wrap” kezelés (csukló, kéz paraffinos pakolása)- alkalmazása során bele kell
mártani a kezet a paraffinba, ezt kell 5- 10- szer ismételni; ezután belehelyezzük a
kezet egy műanyag vagy viasz táskába és ezt egy törölközőbe csavarjuk; nem
mozgathatja a kezét közben a páciens, mert akkor összetörik a paraffin; a kezelés 10-
15 percig marad fenn a kézen vagy kihűlésig; a kezelés befejeztével lefejtjük a
területről a paraffint (Cameron, 2013); a rétegnek 2- 3 mm vastagságúnak kell lennie
az érintett területen;
Arra kell figyelni kivitelezés közben és utána is, hogy a bőr allergiával reagálhat;
acut dermatitis romolhat a terápia hatására (Robertson, 2006).

III. 2. 1. 6. 3. Infravörös lámpa

Az infravörös fény elektromágneses sugárzás, amelynek frekvenciája a nemlátható

tartományba esik. Azzal, hogy az anyagok elnyelik, hőt termel. Könnyedén behatol az emberi
szövetekbe, bejut bőrünk mélyére. Ott rezonancia keletkezik, ennek és a melegnek
köszönhetően az izmok ellazulnak és a fény által ért terület vérkeringése javul.
Kezelésnél átlátszó szemüveget kell viselnie mind a betegnek, mind a kezelőnek. Terápiás idő
15-30 perc (Cameron, 2013).

III. 2. 1. 6. 4. Fluidoterápia

Száraz melegítés, 38- 48C hőáramlással melegít a terápia során, ami 20 percig tarthat.

III. 2. 1. 6. 5. Váltó fürdő- lásd hideg terápiánál

III. 2. 1. 6. 6. Hydrotherápia- lásd II.6. fejezetben

III. 2. 1. 6. 7. Gőzkamra

A gőzfürdőt 35-60 °C hőmérsékletű, magas vízgőztartalmú (60-70%- os páratartalom)

gőzkamrákban végzik. Hatást gyakorol a bőrre (pórusok kitágulnak, növekszik a
faggyúmirigyek elválasztása), fokozódik a vérkeringés, az izmok feszessége csökken (Bender,
2008).

261
Élettani hatások
Intenzív izzadással jár már rövid idő alatt is, a keletkezett izzadtság a magas páratartalom
miatt nem tud elpárologni, ezért hőtorlódás következik be. Ez nagy megterhelés a szervezet
számára, ezért a teljesen egészségeseknek is csak 10-15 perc az ajánlott tartózkodási idő, a
betegek pedig csak orvosi utasítás alapján vehetik igénybe. A felmelegedett testet fokozatosan
kell lehűteni, a terápiát legalább 30 perc pihenés kövesse (Bender, 2014).

III. 2. 1. 6. 8. Szauna

A szaunázás több ezer éves múltra tekint vissza, az északi népek (finn szauna) használták,
alkalmazták akkoriban. A szauna kabin fenyőfából készül, benne az egyik, ha nem
legfontosabb eszköz a kályha. A kályha lehet fafűtéses, elektromos, vagy infra. A kályhára
köveket szoktak helyezni, ami leggyakrabban vulkáni eredetű szokott lenni.
A kövekre vizet locsolnak, melyből forró gőz fejlődik. Ez az úgynevezett a löyly (ejtsd löülü)
hatás, miszerint a levegő hőmérséklete változatlan, de melegebbnek érezzük a gőztől. Ezzel
növelhető a hőmérsékletérzet, ezzel kezdődhet az izzadás. A kövek egyik feladata a meleg
tárolása, a másik feladata a gőzképződéshez szükséges felület biztosítása. A szaunázást
kiegészíthetjük aromaterápiával is (pl.: citromfű, menta, fenyő, eukaliptusz) (Bender 2008;
Csermely, 2002).
Az infraszauna alacsonyabb hőmérséklettel dolgozik, annyiban különbözik az előbb említett
szauna típustól, hogy közvetlenül a testet melegíti és nem a levegőt. A verejték mennyisége
közel háromszorosa a klasszikus szaunához képest 20- 60- szoros méregtelenítő hatással bír
(Bender, 2014).
Kivitelezés:
A szauna kezelés a legerőteljesebb fizioterápiás kezelések közé tartozik. A testhőmérséklet
akár 1 C- kal is emelkedhet a terápia hatására. A hőhatás további fokozására párásítást lehet
végezni, így növekszik a páratartalom is. Fém tárgy viselése nem megengedett a magas
hőmérséklet miatt (Csermely, 2002). A folyamatot érdemes zuhanyozással kezdeni, hogy a
bőrünkről eltávolítsuk a szennyeződéseket (krémek, izzadság). Fontos momentum a víz
leitatása a bőr felszínéről, mert a jelenléte gátolhatja az újabb izzadást és párologtatást. Egy
alapos szaunázás 3- 4 ismétlésből szokott állni, ennek számában egyéni különbségek
mutatkozhatnak az alapján, hogy ki mennyit tud elviselni egy szaunázási periódus alatt.
Szaunázás esetén fontos, hogy beiktassunk pihenőidőt két forduló között. A javasolt
hőmérséklet 70- 90 C között van, azonban eltérő ennek eloszlása. Láb magasságában 30C, a
szaunázók fejmagasságában 70- 100 C érheti el a hőmérséklet (Bender, 2008, 2014).
262
Amikor már túl melegnek érezzük a kabin hőmérsékletét (5- 20 perc), érdemes megszakítani a
folyamatot és ezt követően lehűteni a testünket. Az ideális az lenne, hogy hideg levegőn
sétálunk vagy lefekszünk pihenni, ezt követheti a hideg vizes zuhanyzás vagy merülés hideg
vizes kádba (14-16 C). Pihenőidőben igyunk bőségesen folyadékot az izzadással veszített
mennyiség pótlására.
Élettani hatása
A szervezet a fokozott hőmérsékletre verejtékezéssel reagál, ennek hűtő hatása van. A
kamrában növekvő páratartalom gátolhatja ezt a folyamatot. Testünk ezzel folyadékot,
méreganyagokat és ionokat veszít.
A hőhatásra növekszik az egyén testhőmérséklete, a nyugalmi pulzusa, melyhez fokozódó
vasodilatatio és csökkenő vérnyomás társul. „A perctérfogat kb. 70%- kal nő, a perifériás
ellenállás 40%- al csökken, ami megnövekedett perifériás áramláshoz vezet” (Bender, 2014.
173.o). A hideg zuhany vagy fürdő pontosan az ellentétét idézi elő, összehúzódnak az erek és
növekedik a vérnyomás. Az érműködés ingadozás javítja a vérkeringést.
Meleg hatására a légúti hurutok is oldódnak.
Hormonális változásokat is elindít, noradrenalin szintje növekszik. A beiktatott hideg hatására
az adrenalin és kortizol is emelkedhet. Megfigyelték a növekedési hormon, a prolaktin és
béta-endorfin emelkedését is. Ez utóbbi eredménye lehet a fájdalom csillapodása és a
szaunázás utáni kellemes érzés.
Javul a bőr állapota, növekszik rugalmassága, tisztul a felső hámréteg leválásával és a
faggyúmirigyek ürülésével.
Fokozott izomtónus mérséklődik.
Alkalmas a kondíció és az ellenálló képesség javítására (Bender, 2014; Csermely, 2002).
Kiknek ajánlott:
 légzőszervrendszer- a tüdő pangásos állapota csökken; FVC, PEF, FEV1 növekedik;
segíthet asthma bronchiale és bronchitis esetén (gyulladás akut fázisában nem
használható); COPD- tüdő funkció javul
 cardiovascularis- post- myocardialis infarctus (esemény után 4- 8 héttel)
 magas vérnyomás- növeli a kamrai ejectios fractiot, csökkenti a vérnyomást
 depresszió- statisztikailag jelentős javulás jelentkezik a testi panaszokban, a
táplálkozásban és a lazítás képességében
 fájdalomcsillapítás- krónikus fájdalom csökken
 anorexia nervosa- súlyuk gyarapodik, lelki egyensúlyuk javul

263
  autoimmun- RA, SPA- javulást tapasztaltak a fájdalom, az ízületi merevség és a
fáradtság területén
 krónikus fáradtság- a fáradtság, a fájdalom és az alvás zavarok mértéke csökkent
(Crinnion, 2011).

Ellenjavallatok a szaunázásnál:
 instabil angina típusú mellkasi fájdalom
 myocardialis infarctus vagy más súlyos cardiális történés (esemény után 4- 8 hétig
kerülendő)
 orthostaticus hypotensio
 súlyos aorta szűkület
 heveny fertőző betegség lázzal
 rheumatoid arthritis- akut gyulladásos fázisban
 láz- bármilyen okból kifolyólag
 bizonyos bőrbetegségek, pl.: cholinerg urticaria, horzsolások (Kukkonen-Harjula,
2006).

III. 2. 1. 7. Összességében elmondható, hogy a felületes melegítés alkalmas

 a fájdalom csillapítására
 az izom görcsös feszességének csökkentésére
 növeli a szövetek nyújthatóságát
 felgyorsítja a gyógyulási folyamatokat, hozzájárul a krónikus gyulladásos állapotok
javulásához
 egyes betegek terhelhetőségi toleranciáját növeli
 megkönnyíti a mozgást (Robertson, 2006).

III. 2. 2. Hideghatású kezelések

III. 2. 2. 1. A hideg szövetekre gyakorolt hatása

Haemodinamicai hatása
 vérkeringés kezdeti csökkenése (III.2.2.1.sz. ábra)
 később a vérkeringés fokozása.

264
 Hőmérséklet

Vasodilatator Bőr
felszabadulása  thermoreceptorok
(histamin+
prostaglandin)

Simaizom gerincvelői idegek

összehúzódás hátsó gyöki érző
idegdúcai

vér viscositása  Sympathicus

vasoconstrictio
adrenerg activatio


Véráramlás 

III.2.2.1.sz. ábra Hogyan csökken a vérkeringés cryoterápiára (Cameron, 2013)

Neuromuscularis hatása:
 csökkenti az idegvezetés sebességét- feljegyezték, hogy 5 perces vagy ennél
hosszabb felületes hűtés a bőrön csökkenti az ideg vezetési sebességét
 növeli a fájdalomküszöböt- és csökkenti a fájdalomérzést
 befolyásolja az izomerőt- növelni és csökkenteni is tudja a cryoterápia- az találták,
hogy az isometriás izomerő növekszik közvetlenül az 5 perces (vagy ennél
kevesebb) jégmasszázst követően; az elhúzódó hűtés (30 perc vagy ennél több)
után kezdetben az isometriás izomerő csökkenni, majd növekedni kezd, még
magasabb szintre, mint hűtést megelőzően (ez a kialakuló csökkent izomerő
feltételezett mechanizmusa magába foglalja az izom csökkent vérátáramlását,
meglassult motoros ideg vezetést, a megnövekedett izom viscositást és a
megnövekedett ízületi és lágyrész merevséget)
 csökkenti a spasticitást- időlegesen csökken (feltételezés szerint először csökken a
gamma motoneuron aktivitása és később csökken az izomorsó és ínorsó afferens
aktivitása)
 izomcontractiot facilitál.

265
Metabolicus hatása:
 csökkenti az anyagcserét (Cameron, 2013).

III. 2. 2. 2. Localis hideg hatás a következőket eredményezi

 azonnali hideg és fájdalomérzékelés- hideg receptorok stimulálódnak, a fájdalom

receptorok reagálnak a hideg ingerlésre
 azonnali vasoconstrictio jön létre a bőr vérereiben, amit, egyes területeken hideg-
indukálta vasodilatatio követ, amely folytatódhat ciklikus módon
 csökkenti a helyi vértérfogatot és az áramlási sebességet (függ a lágy szövetek
mélységétől és a hűtött területtől, szövetek zsírtartalmától; a mélyebb szövetek
visszamelegedése lassabb, mint a felületeseké)
 csökkenti az anyagcserét – csökkenti az oxigén szintet és a sejtek aktivitását az
érintett területen
 perifériás idegekre gyakorolt hatása- erőteljes sensoros stimulus, esetleg
megszünteti vagy csökkenti a fájdalmat (Az első hideg érzékelés aktiválja a hideg
receptorokon keresztül az A- delta kis átmérőjű rostokat. A hideg percepció
változást idéz elő más aktivitásokban (gyakran csökkenés), a nagyobb átmérőjű A-
béta rostokban. A késleltetett mély fájdalomérzés a nociceptorok aktivitásából
származik (C rostok), ez arra lehet válasz, ha sejtkárosodás alakul ki)
 motoros rendszerre gyakorolt hatása- növeli az izmok nyújthatóságát és
tűrőképességét, csökkenteni tudja a motoros aktivitást (Robertson, 2006).

III. 2. 2. 3. Használata alkalmas

 gyulladás szabályozásra- csökken a melegség, pirosság, oedema, fájdalom, csökken

a véráram a vasoconstrictio miatt, fokozódik a vér viscositása, csökken a
capillarispermeabilitás, felgyorsítja a regenerálódást
 oedema szabályozásra- a cryoterápia csökkenti az intravascularis folyadék nyomását
 fájdalom szabályozásra- direct (bőr thermal receptorain keresztül) és indirect módon
is hatást gyakorol a fájdalomra a hűtés; 10-15 perces hideg terápia 1 óra hosszáig vagy
tovább kifejti fájdalomcsillapító hatását (blokkolja az A- delta rostokat); képes
megszakítani a fájdalom- spasmus- fájdalom kört (Cameron, 2013)

266
  C rostok is hozzá tudnak járulni a fájdalom csökkenéséhez, stimulálja az enchefalin és
az endorfin a felszabadulását (Robertson, 2006)
 spasticitás befolyásolására- felső motoneuron dysfunkciónál időleges spasmus
csökkenés alakul ki; 5perc hideg után csökkennek a mély ínreflexek; 10- 30 perc után
csökken vagy megszűnik a clonus és csökken az izmok ellenállása passzív nyújtás
esetén
 sclerosis multiplex tüneti kezelésére- generalizált hűtés alkalmazása javulást mutat a
klinikai tünetekben és funkciókban (fáradtságban, vizuális funkcióban, izom
nyújthatóságban, posturalis stabilitásban, néhány betegnél perifériás hűtésnél a tremor
is csökkent)
 facilitatiora
 cryokinetikára (hideg és mozgás összekapcsolása)- csökkenő fájdalom, gyorsabb
felépülés (Bender, 2008; Cameron, 2013)) és cryostrechingre (csökkenti az izom
görcsös feszességét, növeli a mozgásterjedelmet) (Cameron, 2013).
Mindezek alapján jól alkalmazható postoperatív terápiákban és más acut jellegű fájdalmak
esetén, teljesség igénye nélkül- carpal tunnel syndroma postoperatív terápiájában, elülső
keresztszalag (LCA) rekonstrukció után, orthopediai postoperatív terápiában (Robertson,
2006).

III. 2. 2. 4. Contraindicatiók

 hideg hyperérzékenység (hideg indukálta urticaria-a felszabaduló histamin hatására

viszketéssel, erythemával, alacsonyabb vérnyomással, a pulzus emelkedésével jár
(Watson, 2008)) fokozott érreakció a hidegnek kitett területen, megjelenése sima,
enyhén, kiemelkedő foltok, amelyek vörösebbek vagy több halványabbak is lehetnek
 hideg intolerancia- eredményezhet fájdalmat, zsibbadást és színeltérést a bőrön
 cryoglobulinemia- a vér nagy mennyiségben tartalmaz cryoglobulinok - fehérjéket
(főleg immunglobulinok), alacsony hőmérsékleten kicsapódnak (testhőmérséklet
alatt). Ronthatja a keringést, lokális ischemiát és gangrénát is okozhat. Kapcsolódhat
myeloma multiplexhez, SLE- hez, RA- hoz, és egyéb hyperglobulinaemás
állapotokhoz
 paroxysmalis hideg hemoglobinuria- lokális vagy generalizált hideg hatására
megjelenik a hemoglobin a vizeletben

267
  Raynaud betegség vagy jelenség- regionális vagy systemás betegségeknél- hideg
hatására vagy érzelmi megterhelésre fájdalmasan elfehérednek az ujjak, az erek görcse
után kipirosodnak
 perifériás idegregeneráció előtt- nem szabad közvetlen a regenerálódó perifériás
ideg felett alkalmazni, mert a helyi érszűkítés/ érszűkület, vagy a megváltozott
idegvezetés késleltetheti az idegregenerációt.
 perifériás érbetegség vagy keringési zavar esetén- növeli a vér viszkozitását és
vasoconstrictiót hoz létre. Ha oedemával társul, akkor meg kell vizsgálni a bőr
állapotát. Amennyiben piros és meleg, akkor gyulladás van jelen. Ilyenkor használ a
cryoterápia. Viszont rossz keringés esetén hűvös és sápadt bőrt találunk, ebben az
esetben ronthatjuk a helyzetet (Cameron, 2013).

III. 2. 2. 5. Elővigyázatosság cryoterápia esetén:

 Ne helyezzük közvetlenül ideg fölé (pl.: nervus peroneus, nervus radialis- könyök
posterolateralis részénél), mert idegvezetési blokkot okozhat.
Zsibbadás, bizsergés felhívhatja a figyelmet a kezelés megszakítására!
 Mély, nyitott seb fölé nem helyezhetünk hidegterápiát- késleltetheti a sebgyógyulást a
vérkeringésés az anyagcsere csökkentésével. Kevésbé intenzív hűtés használható
abrasio és vágás jelenlétében.
 Hypertensio esetén óvatosan kell eljárni, mert a hideg fokozza a systolés és diastolés
vérnyomást. A kezelést meg kell szakítani, ha a vérnyomás emelkedik (Cameron,
2013). Ez főként akkor következhet be, ha nagy felületen kezelünk hideggel (Watson,
2008).
 érzészavar vagy mentális zavar- csak komoly megfigyelés mellett alkalmazható,
mert nem biztos, hogy megfelelő visszajelzést kapunk az egyéntől
 nagyon fiatal és nagyon idős pácienseknél- figyelni kell, mert a hőszabályozásuk
károsodhatott az időseknek és csökkent kommunikációs képességek lehetnek mind a
két csoportnál (Cameron, 2013).

III. 2. 2. 6. Cryoterápia káros hatásai:

 szövethalált okozhat a fagyás, elhúzódó vasoconstrictio, ischemia, kis erekben

thrombosis- fagyás akkor következik be, ha 4- 10C közötti bőrhőmérséklet vagy ez
alatt hőmérséklet áll fenn

268
  szövetkárosodás léphet fel, ha a szövet hőmérséklete eléri a 15C- t
 túlzott hidegnek kitett területen bekövetkezhet időleges vagy permanens
idegkárosodás, eredményezhet fájdalmat, zsibbadást, bizsergést, hyperhidrosist vagy
abnormális idegvezetést
Annak érdekében, hogy elkerüljük a lágy szövetek vagy az idegek károsodását, a hideg
alkalmazás időtartamát kell korlátozni kevesebb, mint 45 percre és a szövetek hőmérsékletét
15C felett kell tartani.
 a tartós, végtagokon alkalmazott hideg terápia reflexes vasodilatatiot és fokozott
vérkeringést okoz, tehát ha az alkalmazott cryoterápia célja a vasoconstrictio, akkor
10- 20 percig alkalmazzuk (Cameron, 2013).

III. 2. 2. 7. Alkalmazható technikák

Különböző anyagokat- jégtömlő, fagyasztott törölköző, jeges víz, fagyasztó spray, hideg vizes
fürdő- alkalmazhatunk a cryoterápiában, ezek eltérő mértékben és mélységben hatnak.
A cryoterápiára adott jellegzetes érzés válaszok:
1. erős hideg
2. égő érzés
3. fájdalom
4. analgesia
5. zsibbadás (Watson 2008, Cameron, 2013).
Azt feltételezik, hogy a szövetek hőmérsékletének csökkenése fokozza a hő receptorok és a
fájdalom receptorok stimulusát, amit a sensoros idegek vezetésének blokádja követ
(Cameron, 2013).

III. 2. 2. 7. 1. Hideg tömlő vagy jégtömlő (cold packs or ice packs)

Általában géllel- salin, zselatin, silica- töltik meg a műanyag tasakot (hideg tömlő). Ezek félig
szilárd állapotúak 0 és 5C között, ez a tulajdonságuk biztosítja, hogy alkalmazkodni tudnak a
test kontúrjához. A tömlőt -5C fokra kell lehűteni fagyasztóban, az első használat előtt
legalább két órán keresztül vagy hosszabban és két használat között 30 percet kell hűteni.
A betegek az otthonukban ezt tudják helyettesíteni pl.: fagyasztott zöldborsóval töltött
zacskóval vagy készítenek saját jeges tömlőt, melynek arányai 4: 1= víz: sósborszesz.

269
Jégtömlő esetén a tasak vízzel van töltve és ezt fagyasztják le, ez agresszívebb hűtést biztosít,
mint az előbb említett (Cameron, 2013). A hideg tömlő hatékonyabb az alacsonyabb subcután
hőmérséklet elérésében (Watson, 2008).

Fontos használati utasítások:

 el kell távolítani az ékszereket és a ruházatot a kezelésre váró területről, és
alaposan meg kell vizsgálni
 a hűtő eszközt be kell csavarni egy törölközőbe (Bender 2008, Cameron, 2013), ha
nyirkos, akkor maximálisabb hatást érünk el
 ha meleg nyirkos törölközőt használunk, akkor a beteg fokozatosan szokik
a hideghez (ez inkább a hideg tömlőhöz ajánlják)
 ha lassabb, kevésbé intenzív hűtésre van szükség, akkor vékony száraz
törölközőt használjunk (ez inkább a jeges tömlőhöz ajánlják)
 helyezzük el a beteget kényelmesen, emeljük meg a kezelésre váró területet
oedema esetén
 rögzítsük bandázzsal vagy törölközővel, hogy az érintkezés jó legyen a páciens
bőrével (Cameron, 2013)
 hagyjuk a területen 10- 20 percig (Bender, 2008; Cameron, 1013), majd
ellenőrizzük a régiót (fájdalmat, gyulladást, oedemát); probléma esetén (pl.:
csalánkiütés, kiütés) eltávolítjuk a jégtömlőt.
Normálisnak tekinthető, ha jég használata után piros vagy sötét rózsaszínű a bőr!
Óránként, két óránként ismételhető.
Nem javasolják az alkalmazását, ha a tömlő nem érintkezik a területtel megfelelően, ha a
súlyát nem tolerálja a beteg (Cameron, 2013).

III. 2. 2. 7. 2. Jég masszázs

Készítünk egy úgy nevezett jég poharat vagy jég nyalókát, amit közvetlenül a beteg bőrére
helyezünk. Kicsi köröket rajzolunk a jéggel a kezelendő bőrfelületre. 5- 10 percig folytatjuk
vagy addig, amíg a beteg analgaesiát nem jelez.
Ezeket a terápiás eszközöket otthon is el tudja készíteni a beteg.

270
Fontos használati utasítások:

 el kell távolítani az ékszereket és a ruházatot a kezelésre váró területről, és alaposan

meg kell vizsgálni
 az érintett régió alá törölközőt kell tenni, hogy a vizet felszívja
 kicsi köröket rajzolunk a jéggel a kezelendő bőrfelületre.
 5- 10 percig folytatjuk vagy addig, amíg a beteg analgesiát nem jelez.
 ellenőrizzük a kezelt régiót (Cameron, 2013).
Főként fájdalom csillapítására ajánlják, de facilitálja az izomaktivitást is (Watson, 2008).

III. 2. 2. 7. 3. Hűtő vagy jég spray (vapocoolant spray)

Hűtő sprayt (ethyl chloride, Fluori- Methan) hosszú évek óta használnak gyors bőrhűtésre
(Cameron, 2013). Hátránya, hogy rövid ideig tart a hűtés még akkor is, ha 15- 20
másodpercig alkalmazzák (Watson, 2008). Ebben a procedúrában a párolgás hűt.
 ethyl chloride (gyúlékony) túlzott hőmérséklet csökkenést okoz és belélegezve
anestheticus hatása van
 Fluori- Methan (nem gyúlékony) hatékonyan hűt
Használatát ajánlják:
myofascialis fájdalom syndrománál, trigger pontoknál (spray + megnyújtás=csökkenti a
motoros ideg aktivitását, így csökken az ellenállás a nyújtásban), korlátozott mozgásnál és kis
sportsérüléseknél.
30- 46 cm- re tartsuk a flakont a bőrtől, a szórás sugara 30 szöget zárjon be a bőrrel
(Cameron, 2013).

III. 2. 2. 7. 4. Hideg vizes kád (cold whirlpool)

A szövetek hűtésére alkalmazhatjuk ezt az egyszerű metódust, vizet és jeget elegyítünk egy
kádba és ebbe merítjük a kezelésre váró testrészt (Watson, 2008). A hideg vizes kádba 0-
26C- os hőmérsékletű vizet biztosítanak (van olyan szerző, aki a 16- 18 C vizet ajánlja 15-
20 percig alkalmazva (Watson, 2008). A végtag distalis részének acut gyulladásos állapotában
alkalmazhatják, a hideg víz jobb kontaktust teremt, mint bármilyen más anyag (Cameron,
2013).

271
III. 2. 2. 7. 5. Váltott vizes fürdő (contrast bath)

Kontraszt-fürdő terápia azt jelenti, hogy hideg (10-18C, 1 perc) és meleg (37-44C, 3- 4
perc) vizet használunk fel egy sérült végtag kezelésére (pl.: postacut sérülések oedema
csökkentésére).
A váltakozó hideg és meleg alkalmazása okoz hőmérsékletingadozást a célszövetben, ami
váltakozó vasodilatiot és vasoconstrictiot okoz, ezáltal szivattyúhatást hoz létre az erekben. A
terápiás ciklus 1- 10 perc, ami 5- 6- szor ismételhető.
Hatásai:
Csökkenti a fájdalmat, növeli a flexibilitást, hyperaemiát okoz a bőrben, elkerülhető az
oedema fokozódásának kockázata.
Alkalmazása:
chronicus oedema, subacut trauma, gyulladásos állapotok (rándulás, húzódás, tendinitis), RSD
vagy egyéb állapotok (Cotts, 2004; Cameron, 2013, Myrer, 1997).

III. 2. 2. 7. 6. Kontrollált hideg kompressziós készülék (controlled cold compression unit)

A készülék hideg vizet vagy levegőt szivattyúzik a végtag köré. A víz hőmérséklete 10- 25C
között van. Lehet használni folyamatosan vagy időszakosan. 15 percig alkalmazható minden
második órában.
Alkalmazható közvetlenül műtétek után, a postoperatív gyulladás és oedema ellen.
Hatásosabb a jég és compressio együtt, mint külön- külön. Kontrollálja a duzzanatot, a
fájdalmat, a vérveszteséget műtét után és segít visszanyerni a mozgásterjedelmet (Cameron,
2013).

III. 2. 3. A hideg és a meleg terápia hatása (Cameron, 2013)

hatás hideg terápia meleg terápia

fájdalom csökken csökken
izom görcsös feszessége csökken csökken
vérkeringés csökken növekszik
oedema képződés csökken növekszik
idegvezetési sebesség csökken növekszik
anyagcsere csökken növekszik
collagen nyújthatóság csökken növekszik
ízületi merevség növekszik csökken
spasticitás csökken nincs hatása

272
Alapfogalmak

cryokinetika, cryostreching, cryotherapia, fehérje denaturatio, hideg indukálta vasodilatatio,

késleltetett izomláz, oedema, RICE, spasticitas, váltott vizes fürdő, vasoconstrictio,
vasodilatatio

Ellenőrző kérdések

Mire gyakorol hatást a melegterápia?

Mire alkalmas a felületes melegítés?
Milyen contraindicatioi vannak a melegterápiának?
Mikor kell felfüggeszteni a melegterápia alkalmazását?
Milyen káros hatásai vannak a melegterápiának?
Milyen fontos használati utasítások vannak meleg tömlő alkalmazás esetén?
Mire alkalmas a paraffin pakolás?
Milyen elv alapján tud az infravörös fény hőt termelni és keringést javítani a szövetekben?
Milyen hatása van a gőzkamrának?
Miben különbözik az infraszauna a klasszikus- finn- szaunától?
Kiknek ajánlható a szauna?
Milyen esetben ellenjavallott a szaunázás?
Mire gyakorol hatást a hidegterápia?
Milyen hatást gyakorol a localis hideg?
Mire alkalmas a hidegterápia?
Milyen contraindicatioi vannak a hidegterápiának?
Milyen elővigyázatosságok vannak cryoterápia esetén?
Milyen káros hatásai vannak a hidegterápiának?
Milyen érzésjellegzetességek vannak cryoterápia esetén?
Milyen fontos használati utasítások vannak hideg vagy jégtömlő alkalmazás esetén?
Mire ajánlják a jégmasszázst?
Mi a hátránya a hűtő spraynek?
Milyen hatása van a váltott vizes fürdőnek?

Irodalomjegyzék

Ayling, J., Marks, R. (2000): Efficacy of paraffin wax baths for rheumatoid arthritic hands.
Physiotherapy. 86, 4, 190-201.

273
Bender T. (2008): Gyógyfürdőzés és egyéb fizioterápiás gyógymódok. SpringerMed Kiadó.
Budapest
Bender T. (2014): Balneoterápia és hidroterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest
Cameron, M. H. (2013): Physical agents in rehabilitation from research to practice, Fourth
edition. Elsevier Inc.
Cotts B. E, Knight K. L, Myrer J. W, Schulthies SS. (2004): Contrast-baththerapy and
sensation over theanteriortalofibular ligament. J Sport Rehabil. 2004;13:114-121.
Crinnion, W. J. (2011): Saunaas a valuable clinical tool for cardiovascular, autoimmune,
toxicant-induced and other chronic health problems. Alternative Medicine Review: a Journal
of Clinical Therapeutic 16 (3): 215-225
Csermely M. (1994): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest.
Csermely M. (2002): Gyógyfürdők és gyógyvizek. Gyógyászati centrumok az orvos
szemszögéből. White Golden Book Kft. Budapest
Draper, D. O., Castro, J. L., Feland, B., Schulthies, S., Eggett, D. (2004): Shortwave
diathermy and prolonged stretching increase hamstring flexibility more than prolonged
stretching alone. Journal of Orthopaedic & Sports Physical Therapy, 34, 413-420
Kukkonen-Harjula, K.,Kauppinen, K. (2006): Health effects and risks of saunabathing.
International Journal of Circumpolar Health 65:3 195-205
Myrer J. W, Measom G, Durrant E, Fellingham GW. (1997): Cold- and hot-pack contrast
therapy: subcutaneous and intramuscular temperature change. Journal of Athletic Training.
32, 238-241.
Peres, S. E., Draper, D. O., Knight, K. L., Ricard M. D. (2002): Pulsed shortwave diathermy
and prolonged long-duration stretching increase dorsiflexion range of motion more than
identical stretching without diathermy. Journal of Athletic Training. 37(1): 43–50.
Robertson V., Ward A.,Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy explained. Principles and
practice. Fourth edition. Elsevier Ltd.
Watson T. (2008, szerk): Electrotherapy: evidence-based practice. 12th edition. Thermal
effects. Heat and cold application. Elsevier Ltd. 99-114/ 125-136.
Wright, A., Sluka, K. A. (2001): Non pharmacological treatments for musculoskeletal pain.
The Clinical Journal of Pain, 17, 33-46

274
III.3. Kezelési lehetőségek a fényterápiában – Helioterápia, polarizált
fényterápia (Korom Andrea)

A Nap sugárzásának kiemelkedő szerep jutott abban, hogy a földi élet létrejöhessen, valamint
meghatározó jelentőségű annak fenntartásában. A napfény jelenléte létfontosságú szinte
minden földi élőlény számára, azáltal, hogy a napfény az életfolyamatokhoz szükséges
energiát biztosítja, az élet elsődleges szabályozói közé tartozik. A helioterápia jelentése
napfénykezelés, amely kifejezés egy görög városról, Heliopoliszról származik. A város
templomainak falában színes prizmákat helyeztek el, majd a kristályokon megtört színes fény
alkalmazásával kezelték a betegeket, a módszer leírása Hérodotosztól eredeztethető. (Balassa,
2011; Csermely, 1999; Stiller, 2013; Szekeres, 2007).

III.3.1. Eredet - A Helioterápia története

A napfénykezelés alkalmazását az egyik legősibb kezelési módok között tartjuk számon, ezt a
terápiás eljárást az emberiség több ezer éve használja különféle megbetegedések kezelésére.
A fényterápia kedvező hatásival kapcsolatos nézetek a történelem során folyamatosan
változtak, a társadalom tagjai különböző véleményeket fogalmaztak meg a kezelési módról.
Már az ókori Görögországban és Egyiptomban is alkalmazták a gyógyítás során a természetes
napfény kedvező hatásait, bár még nem létezett a fényterápiának mélyreható, átfogó
orvostudományi magyarázata, annak kedvező hatása vitathatatlan volt. Ezt bizonyítja, hogy
Hippokratész a Kr. e. 5. században számos megbetegedés kezelésével kapcsolatban beszámol
a napfény pozitív hatásáról, a környezeti hatások orvosi vonatkozását taglaló művében. A
görög orvos leginkább a fénykezelés sebgyógyító és csonterősítő hatásairól számolt be. A
Római Birodalomban szintén kedvelt gyógymód volt a fénykezelés, egyes házakban külön
helyiség, a solarium szolgált a betegségek kezelésére. Több római tudós, köztük Celsus és
Pilinus is ír az elterjedt gyógymódról, amely szerint a természetes fény kedvezően
befolyásolja az emésztést, valamint a fáradtság és kimerültség megfelelő gyógymódja. A
görögök és a rómaiak mellett az arab orvosok is alkalmazták a helioterápiát az általános
orvosi gyakorlatban. A későbbiekben, a korai kereszténység idején az ilyen jellegű
kezeléseket pogány szokásnak vélték, amely istentelen, ezért betiltották alkalmazásukat,
amelyet később az arab orvostudomány oldott fel (Balassa, 2011; Hobday, 2006; Szekeres,
2007).
Newton fénytöréssel összefüggő vizsgálatai a fényterápia megismerésének történetében igen
meghatározó jelentőséggel bírnak. 1704-ben leírja, hogy a látható fehér fényt a tükörprizma
275
segítségével a színsprektum több különböző színére képes szétbontani, ezt a jelenséget
nevezzük szivárványeffektusnak. Egy másik prizma alkalmazása lehetővé teszi, hogy ismét
fehér fénnyé alakítsuk a színes fényt (Balassa, 2011; Szekeres, 2007).
A 18. század végére a napfényterápia, mint kezelési eljárás ismét előtérbe került a
felvilágosodás kori természetesség jegyében. Ebben az időszakban számos orvos számolt be a
fényterápiáról, amely hatékonyan alkalmazható a sebek, fekélyek, tüdőbetegségek, a
tuberkolózis, a daganatok és az angolkór kezelésében egyaránt. A Nap színképének
vizsgálatakor F. W. Herschel 1800-ban fedezte fel az infravörös sugárzást, majd az azt követő
évben J. W. Ritter az ibolyántúli sugárzást mutatta ki. J. C. Maxwell a tudósok mágnesességre
és elektromosságra vonatkozó elméleteit matematikai képletekké alakította, valamint a fényt
és annak mennyiségét elektromágneses hullámként írta le (Balassa, 2011; Szekeres, 2007).
Az 1830-as évektől a napfény gyógyító hatásának vizsgálata során azzal a tudományos
magyarázattal tudtak szolgálni a tudósok, hogy a Nap fényével, hevével, valamint az általa
generált kémiai reakciókkal képes gyógyítani. Fuker András orvostanhallgató orvosi
disszertációja a fényterápiával foglalkozik, amely az első magyar vonatkozású szakirodalom a
témában. Az 1840-es évektől kezdve a francia, angol és belga tengerpartokon megnyíltak a
szanatóriumok, a tüdőbajos betegek helioterápiával történő kezelése elterjedt. A 19. század
derekán J. Lorber különféle napfénykezelési módszereket fogalmaz meg könyvében,
amelyben gyakorlati tanácsokkal látja el az olvasót és konkrét kísérletekkel bizonyítja
állításait. Ebben az időszakban nőtt az érdeklődés a fényterápia iránt, számos problémát
kezeltek a helioterápia alkalmazásával az orvosok. Doebereiner betegeit napfény által
felmelegített vízben fürdette, Rosenbaum pácienseit úgy kezelte, hogy a tengerparton nyakig a
homokba ásta őket. A napsugárzás baktériumölő hatását Downes és Blunt bizonyította
kísérletei során 1877-ben (Balassa, 2011; Szekeres, 2007).
Következő mérföldkő a fényterápia történetében N. R. Finsen felfedezése volt, akit a
„fotobiológia atyja” nevet szerezte meg magának, és aki 1903-ban orvostudományi Nobel-
díjat kapott a fénykezelés területén elért eredményeiért. Kutatásai során mesterséges napfényt
hozott létre, amelyet bőrtuberkolózisban (lupus vulgaris) szenvedő páciensek kezelésénél
sikeresen és hatékonyan alkalmazott. A dán származású orvos felismerte, hogy betegei
állapota a téli időszakban jelentősen romlik, így belátta, hogy a napfénynek kiemelkedő
szerepe van a páciensek betegségének változásában (Balassa, 2011; Szekeres, 2007).
A 20. század elején Európában és az Amerikai Egyesült Államokban több kórházban
működött fényterápiás részleg, ahol a napfürdő kúrát számos betegség gyógyításában
alkalmazták sikerrel, mint pl. a tuberkolózis, az asztma, a vírusos tüdőgyulladás, a sárgaság, a

276
köszvény, a szív- és érrendszeri, valamint a degeneratív megbetegedések. A 20. század
közepére a gyógyszeres kezelések, valamint az antibiotikum széles körű alkalmazása elvonta
a figyelmet a helioterápiás gyógymódról, majd használata akkor terjedt el ismét, amikor
felismerték, hogy a gyógyszeres kezelések számos esetben nem alkalmazhatóak, valamint
több mellékhatással is kell esetükben számolni (Balassa, 2011; Szekeres, 2007).
Az orvosi bizonyítékokon és eredményeken túl a közízlés és a divat is meghatározta a
helioterápia elterjedésének mértékét. A fehér vagy napbarnított bőrszín, vagyis az egyén
napfénynek való kitettsége utalt társadalmi és anyagi helyzetére egyaránt. A 19. század végéig
a sápadt, fehér bőr a társadalomban magasan elfoglalt helyet jelezte, ezért a jómódúak
kerülték a napfényt, a napbarnított bőr ugyanis arra utalt, hogy az illető a szabadban dolgozik,
tehát a munkásosztály tagja. Ezt a tendenciát a későbbiekben az szakította meg, hogy a
magasabb osztályok tagjainál is elkezdték használni a napfürdőzést egyes betegségek
kezelésére, így a tengerparti pihenéssel egybekötött napfénykezelés az úri osztály kiváltsága
lett. A 20. század elejére már az anyagi jólétre a napbarnított bőr utalt, hiszen viselőjének van
elegendő anyagi háttere a tengerparton pihenni, míg a fehér bőrszín ellentétes jelentéssel bírt.
Napjainkban továbbra is megfigyelhető ez a tendencia, így a szoláriumok használatával eleget
tehetünk esztétikai igényünknek (Balassa, 2011; Hobday, 2006).

III.3.2. Fizikai alapok

A napfény 50%-ban infravörös sugárzásból, 44%-ban látható fényből és 5%-ban ultraibolya

sugárzásból áll. A napfénysugárzás direkt (29%), valamint szórt sugárzás formájában éri el
szervezetünket. A visszavert sugárzás mértéke 34%, a napfénysugárzás 22%-a
égboltsugárzásként jut el hozzánk. A sugárzás 15%-át elnyelik a légköri vízgőzök és a felhők
a földre érés előtt. A hullámhossz és a frekvencia azon paraméterek, amelyek alapvetően
jellemzik a mesterségesen előállított elektromágneses sugárzást. A napfény hullámhossza
200-30000 nanométerig terjed, ebben a tartományban helyezkedik el az infravörös sugárzás, a
látható fény, valamint az ultraibolya sugárzás (Csermely, 1999, 2004).

277
 Hullámhossz Frekvencia

30.000-760 nm

(30.000-2200 nm: hosszú

Infravörös sugárzás 10-4x1014 Hz
hullám, 2200-760 nm: rövid
hullám)

Látható fény 400-760 nm 4x1014-8x1014 Hz

Ultraibolya sugárzás 200-400 nm 8x1014-10x1017 Hz

1. sz. táblázat: A napfény komponensei a hullámhossz és a

frekvenciaértékek alapján (Csermely, 1999)

Vörös fény 760-640 nm

Sárga fény 640-540 nm

Zöld fény 540-490 nm

Kék fény 490-420 nm

Lila fény 420-400 nm

2. sz. táblázat: A látható fény felosztása hullámhossz szerint

(Csermely, 1999)

A napfénysugárzás intenzitását több tényező is meghatározza, melyek az alábbiak:

 földrajzi viszonyok: az intenzitás a Sarkaktól az Egyenlítő felé növekszik
 földrajzi helyzet magassága: a hegyekben a sugárzás erősebb, mint az alacsonyabban
fekvő területeken
 évszak: nyáron magasabb a sugárzás mértéke, mint télen
 napszak: a déli órákban erősebb a sugárzás mértéke, mint azt
megelőzően vagy azt követően
 sugárzás reflexiója: a visszaverődés mértéke kb. 30% a tengerekről, a tavakról, a hóról,
a homokról, 10% a gleccserekről (Csermely, 1999, 2004).

278
III.3.3. Alkalmazási területek

Helioterápia indikációs területei:

 bőrbetegségek (psoriasis, ekcéma, ichtiosis)
 krónikus gerinc és nagyízületi érintettség
 extrapulmonáris tuberkolózis (csont-, ízületi és nyiroktuberkolózis)

Helioterápia kontraindikációi:
 kardiális dekompenzáció
 hypertónia
 krónikus vese betegségek
 aktív tuberkolózis
 hyperthyreosis
 egyes immunológiai megbetegedések
 lázas állapot
 fényallergia
 gyógyszer indukálta fényérzékenység
 hőérzés zavara (Csermely; 1999, 2004).

Ellenőrző kérdések

A napfénysugárzás milyen típusú sugárzásokból épül fel?

A napfénysugárzás hullámhossza mekkora nanométeres tartományban terjed?
Az infravörös, a látható fény és az ultraibolya sugárzásnak melyek a jellemező hullámhossz
tartományai?
Mely tényezők és hogyan befolyásolják a napfénysugárzás intenzitását?
Melyek a helioterápia indikációs és kontraindikációs területei?

III.3.4. Polarizált fényterápia

A polarizált fénykezelés napjainkban igen elterjedt terápiás mód, melynek oka, hogy a
fényterápiás készülékek használata az egyik legkorszerűbb eljárást követi, alkalmazása
egyszerű és hatékony. Számos megbetegedés esetében, akár kiegészítő kezelésként a betegek
otthonukban is alkalmazhatják (Szekeres, 2007).

279
III.3.4.1. Fizikai – és élettani alapok

A polarizált fény előállítása

A polarizáció során a fényhullámok rezgése egyirányú, azok meghatározott, párhuzamos

síkokon mozognak. A polarizált fény többféle módon is előállítható, egyrészt polárszűrő
segítségével, másrészt mészpátkristály alkalmazásával. A polárszűrő használata során egy
kettősen törő kristályokból álló vékony réteget visznek fel üveg- vagy celluloidlapra, amelyek
így kettős töréssel szétválasztott fénysugarakat hoznak létre. A kristályok az egyik
fénysugarat nagymértékben elnyelik, így csak a másik fénysugár képes áthaladni rajtuk
polarizált fénysugárként. A fény polarizáltságát az emberi szem egy másik polarizátor
segítségével képes felismerni. A fény abban az esetben képes a polarizátorokon áthatolni, ha
azok párhuzamosan helyezkednek el, amennyiben merőlegesek egymásra, a fény nem tud
áthaladni a második polarizátoron. A szűrökön átjutó fény erőssége könnyen szabályozható,
ha a szűrőket egymásra helyezzük és fokozatosan elforgatjuk őket egymáson (Balassa, 2011;
Stiller, 2013).
A mészpátkristály alkalmazásakor elsődlegesen szükséges az un. Nicol-prizmát létrehozni.
Ennek menete, hogy a mészpátkristályt optimális szögben csiszolják, kettévágják, majd
kanadabalzsammal összeragasztják a vágási felületeknél. A prizmára eső természetes fény
kettősen megtörik a törőfelületen, egyrészt a balzsamon teljesen visszaverődik és oldalra eltér,
másrészt kilép a kristályból polarizált fényként (Balassa, 2011; Stiller, 2013).
A természetben a polarizált fény nem látható az ember számára, a rovarok összetett szeme
viszont képes érzékelni, amelyet a méhek tájékozódásra a virágok és a víz felkutatására
használnak fel. A Nap helyzetétől függ a természetes fény polarizációja, a virágok lelőhelyét a
Nap és a polarizáció síkjának iránya szerint képesek meghatározni. A méhek társaik számára
a táplálék helyzetét és távolságát táncuk révén jelzik, amely során a levegőbe rajzolt
nyolcasok felépítése a mérvadó (Balassa, 2011; Stiller, 2013).

A polarizált fényű lámpák jellemzői

A polarizált fényű gyógylámpák fényére jellemező a polarizáció, az inkoherencia, hogy

polikromatikus és egyben alacsony energiájú fény. A polarizáció során a fényhullámok
rezgése egyirányú, azok meghatározott, párhuzamos síkokon mozognak, a készülékek
polarizációs mértéke 99%-os polarizáltságot is meghaladhatja. Az inkoherencia arra utal,
hogy a fény fázison kívüli hullámhosszai nem esnek egybe, azok nincsenek szinkronizálva. A
gyógylámpák fénye polikromatikus, vagyis egy adott hullámhossz tartomány jellemzi, a

280
készülékek fénye 480-3400 nm közötti hullámhosszig terjedhet. Ez a tartomány magában
foglalja a látható fényt, valamint az infravörös tartomány egy részét is. A polarizát fény
alacsony energiasűrűségű, átlagosan 2,4 J/cm² melynek köszönhetően biostimulatív hatású,
ezért szükséges, hogy intenzitása állandóan érje a kezelt bőrfelületet (Deák, 2007; Stiller,
2013; Szekeres, 2007).

Biostimuláció mechanizmusa

A polarizált fény biostimulációs hatásmechanizmusával kapcsolatban eltérő állásponton

vannak a kutatók abban a tekintetben, hogy a kedvező biológiai hatások a fény mely
tulajdonságának köszönhetőek. Egyes szakemberek véleménye szerint a polarizáció, míg
mások szerint inkább a koherencia az a hatás, amely beindítja a pozitív változásokat. Az erre
irányuló kísérletben lineárisan és diffúzan polarizált fénykezeléseket alkalmaztak humán
limfocitákon, majd az arra kialakuló immunválaszt vizsgálták. Az eredmények szerint
mindkét kezelés esetében megjelent az immunválasz, de a polarizált fény esetében ez
jelentősen nagyobb volt (Kubasova, 1995). Az ezzel kapcsolatos kutatások eltérő
eredményeket mutatnak, így mindkét tulajdonságot megemlítik fontos szempontként. A
biológiai mechanizmusok vizsgálata során bebizonyosodott, hogy léteznek olyan hullámhossz
tartományok, amelyek pozitív biológiai válaszokat eredményeznek. Ezen kedvező biológiai
válaszok leginkább a hullámhossz széles spektrumában jelentkeznek, a 400-3400 nm-es
tartományban (Balassa, 2011).
A biostimulációs mechanizmus hátterében az áll, hogy a polarizált fény a sejtmembrán kettős
lipidrétegének poláros fejeit képes átrendezni, valamint konformáció változást idéz elő.
Konformációnak nevezzük egy molekula azon lehetséges térszerkezeteit, amelyek átmehetnek
egymásba egy-egy kötéstengely körüli átfordulással. Azáltal, hogy a polarizált fény képes
interakcióba lépni a plazmamembrán kettős lipidrétegével, az ehhez kapcsolódó egyéb
feladatokat ellátó fehérjék működését is befolyásolja, az így végbemenő változások pedig
enzimreakciókat indíthatnak el. Kertész Imre és kutatócsoportja azt tapasztalta, hogy a
konformáció változás által közvetített energia átkerül a fehérjékre, amely képes csökkenteni
az aktivációs energiát, ami az egyes enzimreakciók során szükséges (Kertész, 1982). Egyes
kutatók fontosnak tartják, hogy a konformáció változás - azáltal, hogy hatást gyakorol a
lipidrétegben lévő fehérjékre – képes a membránhoz kapcsolódó sejtfunkciókban kialakuló
változások indukálására.

281
A kutatók egyetértenek abban, hogy a biostimulációs folyamatok elindítója az, hogy a sejt
plazmamembránjában és/vagy mitokondriális membránjában változások mennek végbe,
amely egyéb mechanizmusokat indukál a sejtben (Balassa, 2011).

Kutatási eredmények

A polarizált fény az immunrendszer erősítésére alkalmas, azáltal, hogy képes az

immunfehérjék mennyiségét növelni, valamint a T-lymphociták blasztos transzformációját
fokozni. A polarizált fény képes előidézni az akut és krónikus gyulladási reakciók
csökkentését, valamint az immunválasz fokozódását, melynek hátterében több, egyértelműen
bizonyított tényező áll. A polarizált fény nagymértékben csökkenti a monocyták interleukin-6
termelését, amely az akut gyulladás kialakulásáért felelős irányító molekula, ezzel
párhuzamosan a B-lymphocyták interleukin-6 termelését növeli. A kezelés
következményeként a lymphocytaszám teljes növekedése során a T-helper lymphocyták
száma növekszik legjelentősebb mértékben. A fenti eredmények talaján Fenyő Márta és
munkatársai gyermekeket érintő, rekurrens légúti betegségek immunológiai és klinikai hatását
vizsgálták. A vizsgálatban a teljes genomot érintő génexpressziós szemléletet alkalmaztak. A
kutatásban 25 olyan gyermek vett részt, kiknek a vizsgálatot megelőző három hónapban légúti
megbetegedése volt, amely havonta több, mint hét napon át tartott. A vizsgálat során a
gyermekek a teljes testet érintő polarizált fény kezelést kaptak, öt héten keresztül, hetente
2x15 percben. Az eredmények igazolásához a gyermekektől három alkalommal vettek vért,
közvetlenül a terápia megkezdése előtt, az első kezelés után rögtön, valamint közvetlenül az
utolsó kezelés előtt. Az eredmények tekintetében elmondható, hogy a kezelést megelőző öt
héten 13 gyermeknek volt szüksége antibiotikus kezelésre, míg a fénykezelés alatti
időszakban ez 3 gyermek esetében volt igaz. A polarizált fény kezelés hatására 5 gyermek
esetén teljesen megszűntek a betegség tünetei, 15 gyermek esetében a klinikai tünetek
enyhülése volt jellemző, míg 5 gyermek estében a tünetek nem változtak a terápia hatására. A
teljesgenom expressziós eredmények kimutatták, hogy a polarizált fényterápia hatására a vér
lymphocytáiban megközelítőleg száz gén megváltozik. Azok a gyermekek reagáltak jól a
kezelésre, akiknél a lymphocyták TNF- szintje alapvetően magasabb volt, illetve akiknél
nagymértékben csökkent a TNF- génexpressziója. A terápia hatására öt gyermek tünetei
nem változtak, az ő esetükben a fénykezelés hatására a TNF-, a CYP4F2 gének és a
chemokin kifejeződése változatlan volt. A polarizált fénykezelés kedvező hatása, hogy
segítséget nyújt a betegségek kialakulásának megelőzésében, a betegségek tüneteit csökkenti
mellékhatások megjelenése nélkül (Falusi, 2011).
282
Szívizomsejtekkel végzett kísérletben bebizonyították, hogy a polarizált fény a vörösvérsejtek
oxigénmegkötő- és megtartó képességét növeli, valamint megerősíti a vörösvértestek falát
(Fenyő, 1995).

III.3.4.2. Élettani- és terápiás hatások

A polarizált fény szervezetre gyakorolt hatásai a fájdalomcsillapító, a gyulladáscsökkentő,

valamint a biostimuláló hatások. A polarizált fény csökkenti az idegsejtek érzékenységét,
valamint endogén opiátok felszabadulása történik a kezelés hatására. A fájdalomcsökkentő
hatás idegi, zsigeri, valamint a mozgatószervrendszerből eredő fájdalmak esetén is
eredményesen alkalmazható. A polarizált fény képes a gyulladás megszüntetésében résztvevő
faktorok aktivizálására, valamint a vasodilatatió és az anyagcsere folyamatok fokozása révén
serkenti az immunrendszer működését, amely tényezők mind hozzájárulnak a
gyulladáscsökkentés mechanizmusához. A biostimuláló hatás segíti a sejtek és sérült szövetek
regenerációját, a biostimuláció a szervezet több szintjén szubcelluláris, sejt, szövet, szerv
valamint a szervezet szintjén egyaránt megvalósul (Deák, 2007).

III.3.4.3. Polarizáltfény kezelések kivitelezése

Gyógylámpák használata

A polarizált fényű gyógylámpák használata indokolt lehet megelőző, kiegészítő, valamint

önálló kezelések esetén egyaránt. Kizárólag a fényterápiás kezelés számos esetben elegendő
egy-egy megbetegedés gyógyítására, míg egyes esetekben más gyógyszeres vagy egyéb
terápia együttes alkalmazása mellett érhetünk el eredményeket (Deák, 2007).
A terápiát alkalmazhatjuk kúraszerűen, illetve folyamatos kezelést is választhatunk attól
függően, hogy milyen típusú megbetegedésről van szó. Olyan esetekben, ahol végleges
gyógyulásra számíthatunk, pl. egyes traumatológia megbetegedések, törések, zúzódások,
gyulladásos megbetegedések, a teljes gyógyulás végéig tarthat a kezelés. Megelőzés céljából,
pl. immunerősítés megkezdése történhet egy megterhelő stresszes időszak előtt, vagy
szezonális betegségek esetén a kellő időben elkezdve kiküszöbölhetjük a kellemetlen tünetek
megjelenését. A fent említett estekben tehát csupán egy meghatározott ideig tart a terápia,
amely 2-3 héttől akár 3 hónapig is eltarthat, a kúrák évente több alkalommal elvégezhetőek.
Krónikus megbetegedéseknél, mint pl. a hypertonia, diabetes mellitus, teljes gyógyulásra nem
számíthatunk, ezért a fényterápiás kezelést ajánlott folyamatosan végezni. A folyamatos
alkalmazás esetén, az egyes kezeléseket érdemes hetente 1-2 alkalommal elvégezni.

283
Amennyiben naponta több kezelést tervezünk, azokat célszerűbb egy órán belül ismételni az
eredményesség fokozása érdekében. Az élénkítő hatású kezeléseket a reggeli órákban, míg a
nyugtató hatásúakat az esti órákban végezzük el (Deák, 2007).
A megfelelő dozírozás érdekében a kezelési távolságot és a kezelési időt egyaránt optimálisan
kell megválasztanunk. Az adott testrész és a kezelőfej között maximum 5 cm legyen, ezen a
távolságon túl ugyanis a fény polarizáltsága már lecsökken. Amennyiben lehetséges, és ép a
bőrfelület a kezelés területén, a bőrre is helyezhetjük a kezelőfejet. Amennyiben a kezelést
szükséges távolabbról végeznünk, pl. gipszrögzítés esetén, a kezelési idő növelésével érhetjük
el a kívánt hatást, amely esetben a kezelési időt duplájára kell emelnünk. A kezelési idő
tekintetében mezőnként 4 perces kezelési idő a javasolt, akupunktúrás pontok, illetve
meridiánok kezelése estén 2 perces kezelési időt válasszunk, a maximális kezelési idő egy
mezőben 20 perc legyen, amelyet nagyízületek kezelésénél, valamint idegbénulások esetén
alkalmazhatunk. A polarizált fényterápiás kezelés bármely életkorban, akár csecsemőkorban
is alkalmazható. Az életkori sajátosságokat figyelembe kell vennünk a kezelési idő
megválasztásánál, ugyanis a terápia hatékonyságát befolyásolja a bőr ellenállása. A bőr
ellenállása az életkor előrehaladtával fokozatosan növekszik, ezért kb. 50 éves kor felett a
kezelési idő duplázása szükségessé válhat (Deák, 2007).
A kezelések hatékonysága növelhető pl. fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatású
krémek, spray-k használatával, a polarizált fény hatására ezek a készítmények gyorsabban és
könnyebben képesek felszívódni és kifejteni hatásukat (Deák, 2007).
Káros mellékhatásokról nem tudunk beszámolni, tapasztalatok szerint ízületi gyulladások
kezelése esetén, a méreganyagok felszabadulása miatt kezdetben fájdalom jelentkezhet a
kezelt területen. Ebben az esetben csökkentett kezelési idő mellett folytassuk a kezelést a
fájdalom megszűnéséig, majd ezt követően térhetünk át a hosszabb kezelési időre.
A szakirodalom szerint a polarizált fénykezelés alkalmazható bármely testbe épített eszköz
esetén, a pacemaker és egyéb fémeszközök jelenléte sem jelent kontraindikációt a kezelések
során. Azonban fontos megjegyezni, hogy az említett esetekben célszerű kikérnünk a
kezelőorvos véleményét a fénykezeléssel kapcsolatban az adott páciens esetén. A lámpák
használata kiegészítő színterápiás eljárás alkalmazásával, a probléma kezeléséhez megfelelő
színes szűrők használatával (lásd: színtrerápia) (Deák, 2007).

Polarizáltfény-terápiás ágy

A fényágyak olyan orvostechnikai eszközök, amelyek polarizált fényt állítanak elő

fénykibocsátó diódák segítségével, ezáltal a teljes test egyidejű kezelését lehetővé teszik. A

284
fényágy 2008-ban került kifejlesztésre, amely 1000 db fényforrással rendelkezik,
fényteljestmény sűrűsége 40-60 mW/cm², behatási távolsága a szervezetbe kb. 1 cm. A
fényágy használatának egyik fő célja, hogy a szervezet védekező mechanizmusait és a
kórokozókkal szembeni ellenállóképességét serkentse (Falusi, 2011; Madarasi, 2009).
A kezelések alkalmazhatóak megelőzésként, kezelésként, valamint a tünetmentes időszak
fenntartása érdekében egyaránt. A fényágy alkalmazása a kezelések, valamint a probléma
típusától, illetve súlyossági fokától függően kb. 4-10 héten át tartanak, a terápia kezdetén
gyakrabban kb. heti 3-4 alkalommal, majd a kúra végéhez közeledve hetente egy alkalommal
használjuk. A fenntartó kezelésekre jellemző, hogy elegendő a kezelést ritkábban felvenni,
hetente kb. 1-2 alkalommal.13
http://www.sensolite.hu/galeria/?gid=6

A polarizáltfény terápiás ágy használatának kontraindikációi:

 lázas állapot (>38 ℃)

 igazolt dekompenzált hypertonia, illetve helyszínen mért 160/100 Hgmm feletti
vérnyomás
 bipoláris betegség mániás szakasza
 epilepszia
 terhesség
 kemoterápiás kezelés aktív része
 szisztémás immunszupresszív kezelés
 fényérzékenyítő gyógyszerek szedése
 súlyos, kezeletlen szívritmus zavar
 szemnyomás fokozódása
 rosszindulatú hematológiai betegség
 kórosan emelkedett vérlemezkeszám
 alkoholos, vagy kábítószeres befolyásoltság
 pupillatágító gyógyszerek használata esetén kizárólag védőszemüvegben 14

13
http://www.sensolite.hu/terapiak/
14
http://www.sensolite.hu/pacienseknek/mi-a-sensolite-fenyagy/

285
Alkalmazási területek

A polarizált fényterápia fő indikációs területei:

 bőrbetegségek, kozmetikai problémák
 emésztőszervrendszeri megbetegedések
 idegrendszert érintő megbetegedések
 keringési megbetegedések
 kiválasztó- és ivarszervi megbetegedések
 légúti megbetegedések
 mozgatószervrendszeri megbetegedések
 pajzsmirigy megbetegedései
 sebek kezelése
 újszülöttkori, gyermekkori és serdülőkori megbetegedések
(Deák, 2007; Szekeres, 2007; Wills, 2002).

Ellenőrző kérdések

Hogyan történik a polarizált fény előállítása?

Határozza meg a polarizáció fogalmát!
Milyen tulajdonságai vannak a polarizált fényhullámoknak?
A polarizált fényű lámpák milyen mechanizmus útján fejtik ki hatásukat?
A polarizált fényű lámpák milyen élettani- és terápiás hatással bírnak?
A polarizált fényű lámpák használata során, milyen fontos szempontokat kell figyelembe
vennünk a megfelelő dozírozás érdekében?
Pontosan mi és hogyan alkalmazható a polarizáltfény-terápiás ágy?
Melyek a polarizált fényű eszközök fő indikációs és kontraindikációs területei?

Irodalomjegyzék

Balassa Tímea (2011): Fényenergia a gyógyításban: A polarizált fény terápiás

alkalmazásának története és szakirodalmi háttere. Oxford Medical Instruments Hungary Ltd.
Csermely Miklós Dr. (2004): A fizioterápia kézikönyve. White Golden Book. Budapest
Csermely Miklós Dr. (1999): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest
Deák Sándor Dr. (2007): Gyógyítás fény- és színterápiával. Szarvas

286
Falusi A., Fenyő M., Éder K., Madarasi A. (2011): A polarizált fény epigenetikai tényező a
gyulladságátlásban; teljesgenom-szintű expressziós analízis gyermekkori visszatérő légúti
megbetegedésekben. Orvosi hetilap, 152., 1492-1499
Fenyő M., Lengyel I. (1995): Report about certain biochemical (in vitro) effects of the
polarised light treatment (Research Report)
Hobday R. (2006): Gyógyító Nap. Szukits Könyvkiadó.
Kertész Imre és mtsai (1982): Hypothetical physical model for laser biostimulation. Optics 
Laser Technology 14(1), 31-32
Kubasova T., Horváth M., Kocsis K., Fenyő M. (1995): Effect of visible light on some
cellular and immune parameters. Immunology and Cell Biology 73, 239-244
Madarasi A. Dr., Knoll Zs. Dr., Pataki É. Dr., Fenyő Márta (2009): Új alternatív lehetőség a
gyógyítás számos területén. Tapasztalatok az egésztest polarizált fény kezelésével. Klinikum,
8(10):42-44
Stiller Ibolya (2013): A gyógyító fény: A polarizált fényterápia használata a gyógyászatban.
Oxford Medical Instruments Hungary Kft.
Szekeres Ferenc Dr. (2007): Fénnyel az egészségért:a polarizáltfény-terápiávalkapcsolatos
szakmai és gyakorlati tapasztalatok. Magánkiadás. Budapest
Wills P. (2002): A színterápia teljes kézikönyve. Édesvíz Kiadó. Budapest

287
III.4. Alternatív gyógyászat – Színterápia (Korom Andrea)

A fizioterápia a természetben is megtalálható energiákat (hő, fény, mozgás, elektromosság

stb.) használja fel a terápiás hatás elérése céljából. Az elmúlt évtizedben megjelent az
úgynevezett evidence based, azaz evidenciákon, tudományos bizonyítékokon alapuló
gyógyító tevékenység igénye. A tankönyv minden fejezetét ezen szemléletben írtuk, s
igyekeztünk az egyes kezelési módokat tudományos kutatások eredményeivel alátámasztani.
A fejezetben tárgyalt színterápia, színgyógyászat nem tartozik (egyelőre) az evidence based
medicine tárgykörébe, azonban a WHO szándékai között is szerepel megteremteni azokat az
elvi keretfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a terápiák klinikai kutatását, különös hangsúlyt
fektetve azok biztonságára és hatékonyságára (Boedeker, 2005). Valamint saját feladatának
tekinti az alternatív gyógymódok nemzeti egészségügyi rendszerekbe integrálásának
támogatását, a biztonságos és hatékony használat lehetővé tételét, valamint a lakosság és az
érdekeltek megfelelő tájékoztatását, informálását (Simon és Berend, 2011).
A nemzetközi és hazai felmérések alapján is elmondható, hogy a lakosság egyre növekvő
százaléka él az alternatív medicina lehetőségeivel, így mi magunk is úgy gondoltuk, hogy egy
fejezet erejéig mindenképpen érdemes lehet foglalkozni egy inkább, az alternatív gyógyászat
területéhez tartozó kezelési lehetőséggel (Buda, 2003).

III.4.1. Eredet - A színterápia története

A színekkel való gyógyítást már az atlantisziak is alkalmazták, olyan kör alakú templomokat
építettek, amelyekben gyógyító szobákat helyeztek el. A templomok tetejét úgy készítették el,
hogy az egymással érintkező kristályokból állt, amely megtörte a rávetülő napfényt, így a
spektrum színeivel árasztotta el a templomot. Az alkalmazott színek vibrációs energiáját
egyedi geometriai alakzatokkal fokozták (Wills, 2002).
Az ősi Egyiptomban a színekkel való gyógyítást Thoth istennek tulajdonították, aki az
orvosok és írástudók védő istene volt. A gyógyításhoz a színeket festékek és kenőcsök
formájában használták, amelyeket növényekből nyertek ki, de különböző színes ásványokat és
fémeket is alkalmaztak a gyógyítás során. Egyiptomban is tartottak fenn gyógyító
templomokat, ahol kezelés előtt a páciensek részt vettek az ún. „színdiagnózison”, majd az
ennek megfelelő színt sugárzó szobába kerültek (Wills, 2002).
A hagyományos indiai ajurvédikus gyógyításban is használtak ásványokat és drágaköveket,
melyek eredeti színét prizma segítségével erősítették fel. A drágakövek egy-egy fény, illetve
szín megfelelőjét jelentették, melyek az alábbiak: a zafír a lila, a gyémánt az indigókék, a

288
topáz a kék, a smaragd a zöld, a korall a sárga, az igazgyöngy a narancssárga, a rubint a vörös,
a macskaszem az infravörös, az ónix az ultraviola szín megfelelőjeként szerepel. A kínai
gyógyászatban is előkerült a színekkel való gyógyítás, amelyet szintén ásványok,
gyógynövények és balzsamok segítségével alkalmaztak (Wills, 2002).
Az ősi görögök a gyógyításban a színeket különböző hangokkal és zenei oktávokkal közösen
használták. Elméletük szerint a hangok és a színek közeli kapcsolatban vannak egymással,
mivel vibrációs energiák, így a spektrum bármely színe megfeleltethető egy bizonyos
hangnak. Hippokratész is használta a színek erejét a gyógyítás során ásványok, növények,
kenőcsök, tapaszok segítették a kezelésben (Wills, 2002).
A kereszténység idején a színek gyógyító hatását pogány módszernek ítélték, így használata
feledésbe merült, majd Avicenna perzsa orvos Kánon című műve által ismét a felszínre került
a színek használata a betegségek kezelésében. Könyvében beszámol a vörös szín
vérnyomásemelő, a kék szín vérnyomáscsökkentő, valamint a sárga szín gyulladás- és
fájdalomcsökkentő, továbbá egyes színek káros hatásairól. Ezt követően ismét elterjedt a
színekkel való gyógyítás, Paracelsus, svájci származású orvos is használta a színeket a
gyógyításban ásványokkal, gyógynövényekkel (Wills, 2002).
A 19. században S. Pancoast és E. Babitt kék és vörös színű üvegszűrőket használtak a
kezeléseik alatt, tapasztalataik szerint a kék fény csökkenti, míg a vörös fokozza az
idegrendszer működését. Babitt a későbbiekben egyedi tervezésű szobákban alkalmazta a
fényterápiát, valamint szűrők segítségével a test meghatározott részeire színes fényt sugárzott.
Úgy vélte, a kék szín az oxigén színe, illetve az elektromosság központja, a vörös a hidrogén
színe és a hő központja, valamint a sárga szín a fényesség központja (Wills, 2002).
A 20. században R. Steiner a színeknek spirituális jelentőséget tulajdonított és meghatározott
matematikai formákhoz kapcsolta őket, amely formák felerősítik a színek hatását.
Meghatározott ún. „aktív színeket”, mint a vörös, a kék és a sárga, illetve „képi színeket”,
mint a fekete, a fehér, a zöld és a barackszín. M. Luscher elmélete szerint az alapvető
személyiségjegyeket megmutatja az, ahogyan az egyén a színekhez viszonyul, tehát, hogy
mely színek állnak hozzá közel, melyek semlegesek, illetve melyeket utasít el. D. P. Ghadiali
vizsgálatai során azt a célt tűzte maga elé, hogy megfejtse, hogy milyen hatása van a
színeknek az emberi test működésére, illetve mi áll a folyamatok hátterében. Úgy vélte a fény,
a színmágnesesség, a hang és a hő megegyező energiák, amelyek közötti egyetlen
különbséget a vibrációs frekvenciájuk adja. A színek, a frekvenciák és az emberi szervezet
működésének kapcsolódási pontjait meghatározta, ám felvetéseit nem tudta tudományosan
bizonyítani. A „szintonika” színterápiás módszert Dr. H.R. Spitler orvos és optometrikus

289
dolgozta ki, aki szanatóriumot hozott létre módszere alkalmazása céljából. Kutatásai során azt
tapasztalta, hogy közvetlenül a szembe sugárzott fény meghatározó szerepet tölt be a
vegetatív idegrendszer, valamint az endokrin rendszer működésében. Spitler fontosnak
tartotta a gyógyításban a holisztikus szemléletet, a páciensek fizikai, mentális és érzelmi
állapotát is figyelembe vette a kezelések során, hiszen a terápia csak így lehet hatásos. Ezt az
elméletet követte a kezelései során J. Liberman, aki az „okuláris fototerápa” kidolgozója, saját
készítésű készülékével dolgozott, amely tartalmazta a látható teljes színsprektumot. A
fotodinamikus terápia kidolgozója Dr. T. Dougherty, aki a daganatokat vörös fénnyel
világította meg, mely következményeként a daganatsejtek elpusztultak, a módszert a
későbbiekben lágylézerrel és üvegszáloptikával végezték (Wills, 2002).

III.4.2. A színterápia alapja

Az aura egy minden élőlényt körülvevő bioelektromágneses mező, amely ovális alakú és
különböző színű burkok formájában veszi körül a testet. Az aura általában 5-8 cm-es
kiterjedésű, amelynek mérete és állapota változik annak függvényében, hogy az egyénnek
milyen az egészségi állapota, valamint tudatossága és spirituális fejlettsége milyen szinten áll.
Az egészséges, magas energiaszinttel rendelkező személyek aurája nagyobb és fényesebb,
míg ellenkező esetben kisebb aurát és kevésbé élénk színek jellemzőek. Az aura hat rétege
egymással és a fizikai testtel folyamatos kölcsönhatásban van, ezért a burkok egyedi vibrációs
frekvenciája megváltozik, amennyiben valamilyen működési zavar lép fel valamelyik
rétegben. Az aurát bizonyos fototechnikai eljárás alkalmazásával un. aurafotózással tehetjük
láthatóvá és ennek segítségével meghatározhatjuk az aura színeit, jellemzőit (Deák, 2007;
Norris, 2005; Wills, 2002).
Az aura első, a fizikai testhez legközelebb eső rétege az étertest vagy éteri képmás, amely a
fizikai test másolatának felel meg. Az éteri test számos energia csatornából azaz nadiból áll,
melyekben áramlik az energia, a prána. Az energiacsatornák kereszteződési pontjai az
energiaközpontok, vagyis csakrák. Az étertest életerőt nyer a Napból, részt vesz az energia
áramoltatásában, amelyet az energiaközpontokon keresztül szétoszt. Minden csakra egy
meghatározott tesztrészben található és egy bizonyos szervvel vagy endokrin miriggyel áll
kapcsolatban, valamint mindegyik a spektrum színeinek egyikét sugározza. A csakrák az
óramutató járásának megfelelően forognak, ha felveszik, illetve ellentétesen, ha leadják az
energiát. Hét főcsakrát különbözetünk meg, melyek a gyökér- vagy báziscsakra, a szakrális
csakra, a napfonat csakra, a szívcsakra, torok- vagy harmadikszem-csakra, homlokcsakra és
koronacsakra (Norris, 2005; Wills, 2002).

290
A színterápia elmélete szerint az emberi test különböző színekből épül fel, minden szerv és
testrész meghatározott színnel bír, melyek felelősek a szervezet megfelelő működéséért.
Minden szerv sejtje az adott szerv színére jellemző, meghatározott frekvenciával rezeg,
amennyiben valamely szerv rezgése eltér a normálistól, annak működése elégtelenné válik és
betegség, működészavar kialakulását eredményezi. Minden szervnek meghatározhatjuk a
megfelelő energiaszintjét, ahol működése a legoptimálisabb. A színek képesek
elektromágneses impulzusokat és mágneses mezőket generálni, amelyek az emberi
szervezetben biokémiai és hormonális folyamatok beindítását hozzák létre. A színterápiás
gyógyítás során a szervezet energiamezőinek átirányítása, stimulálása történik. Minden szín
meghatározott hullámhosszal, frekvenciával és energiával rendelkezik, az emberi szem az
elektromágneses sugárzást 380-780 nm-es hullámhossz tartományban érzékeli, amely a
látható fény spektruma (Yousuf Azeemi, 2005).

A főcsakrák jellemzői:

Gyökércsakra

 elhelyezkedése: gerinc tövében

 színe: vörös
 csakrával kapcsolatban álló elem: föld
 érzékszerve: szaglás
 hozzá tartozó endokrin mirigy: here
 hozzá tartozó szervek: gerinc, vér, idegrendszer, hüvely, lábak, a csontok
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: harmónia a fizikai testben, életerő,
önmagunkról való gondoskodás
 ha a csakra energiája növekedett: egoizmus, uralkodási vágy, erőszakosság, szexuális
agresszivitás
 ha a csakra energiája csökkent: önbizalomhiány, akaraterő hiánya, depresszió,
közönyösség, szexualitás iránti érdektelenség
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: gerinc- és alsó végtagi panaszok, here
rendellenességei, aranyér, a vérsejtek termelődésének zavara

Szakrális csakra

 elhelyezkedése: közvetlenül a köldök alatt

 színe: narancssárga

291
  a csakrával kapcsolatban álló elem: víz
 érzékszerve: ízlelés
 hozzá tartozó endokrin mirigy: mellékvese
 hozzá tartozó szervek: női szaporítószervek, vese, húgyhólyag, máj, hasnyálmirigy,
lép, bőr, emlőmirigyek
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: barátságosság, optimizmus, valahová tartozás
érzése, másokkal való törődés, harmonikus érzelmi élet, intuitív képességek,
érzékenység
 ha a csakra energiája növekedett: érzelmi túlfűtöttség, lobbanékonyság, agresszivitás,
manipulációra való hajlam, túlzott ambíciók, fokozott szexuális vágy
 ha a csakra energiája csökkent: bizalmatlanság, félelem, bűntudat, túlérzékenység
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: keringési zavarok, bélpanaszok,
hólyag és vese betegségei, légzési zavarok, központi idegrendszer érintettsége,
migrén, ingerlékenység, impotencia, frigiditás, terméketlenség, menstruációs zavarok

Napfonat csakra

 elhelyezkedése: köldök felett

 színe: sárga
 a csakrával kapcsolatban álló elem: tűz
 érzékszerve: ízlelés
 hozzá tartozó endokrin mirigy: Langerhans-szigetek
 hozzá tartozó szervek: emésztőszervrendszer, gyomor, patkóbél, hasnyálmirigy,
epehólyag, máj, bőr
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: magabiztosság, nyugodtság, vidámság,
rugalmasság, társaságkedvelő magatartás, mások iránti tisztelet, gátlások megszűnése
 ha a csakra energiája növekedett: ítélkezésre való hajlam, tökéletesség túlzott igénye,
hatalommal való szembeállás, munkamánia
 ha a csakra energiája csökkent: bizonytalanság, depresszió, zavartság,
önbizalomhiány, magánytól való félelem
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: zsibbadás, izom- és idegrendszert
érintő problémák, cukorbetegség, alacsony vércukorszint, gyomor és emésztési
panaszok, hát alsó szakaszának érintettsége, láz

292
Szívcsakra

 elhelyezkedése: mellkas középpontja, V. hátcsigolya

 színe: zöld
 a csakrával kapcsolatban álló elem: levegő
 érzékszerve: tapintás
 hozzá tartozó endokrin mirigy: csecsemőmirigy
 hozzá tartozó szervek: szív, tüdő, immunrendszer, keringési rendszer, nyirokmirigyek
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: feltétel nélküli szeretet, együttérzés,
barátságosság, nyitottság, mások segítése iránti vágy
 ha a csakra energiája növekedett: birtoklási vágy, követelőzés, szeszélyesség,
kritikusság, lehangoltság
 ha a csakra energiája csökkent: túlzott ragaszkodás, határozatlanság, visszautasítástól
való félelem, megerősítésre való igény, paranoia
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: tüdő betegségei, légzési panaszok,
szívbetegségek, magas vérnyomás, asztma

Torokcsakra

 elhelyezkedése: torok elülső fele, I. nyakcsigolya

 színe: kék
 a csakrával kapcsolatban álló elem: éter
 érzékszerve: hallás
 hozzá tartozó endokrin mirigy: pajzsmirigy
 hozzá tartozó szervek: torok, fül, váll, mellékpajzsmirigy, pajzsmirigy, nyelőcső
(emésztés), tüdő, légcső, beszédközpont, nemi szervek
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: elégedettség, összeszedettség, megfelelő
kommunikáció, jó művészi képességek, spiritualitás iránti fogékonyság
 ha a csakra energiája növekedett: arrogáns viselkedés, parancsolgatás, beképzeltség,
beszédesség, túlzott szexuális energia
 ha a csakra energiája csökkent: megbízhatatlanság, manipulatív viselkedés, ravaszság,
félénkség, szexuális bátortalanság
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: a torok megbetegedései,
pajzsmirigyproblémák, súlyproblémák, nyaki- és tarkófájdalom, emésztési
nehézségek, kimerültség
293
Homlokcsakra

 elhelyezkedése: homlokon, a szemöldökök között középen

 színe: indigókék
 hozzá tartozó endokrin mirigy: agyalapi mirigy
 hozzá tartozó szervek: agy, szem, orr, idegrendszer
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: anyagi javakhoz való ragaszkodás megszűnik,
halálfélelem hiánya, a földi dolgok kérdéseivel kapcsolatos félelmek megszűnnek,
telepátia képessége
 ha a csakra energiája növekedett: egocentrikusság, manipulatív viselkedés, vallásos
dogmatizmus, túlzott büszkeség
 ha a csakra energiája csökkent: bizonytalanság, fegyelmezetlenség, sikertől való
félelem, mások érzése iránti túlérzékenység
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: fejfájás, migrén, szem- és
üregproblémák, hurut, szénanátha, álmatlanság, hormonális zavarok

Koronacsakra

 elhelyezkedése: fejtető
 színe: lila
 hozzá tartozó endokrin mirigy: tobozmirigy
 hozzá tartozó szervek: idegrendszer, agy, tobozmirigy
 ha a csakra energiája egyensúlyban van: nyitottság az isteni energia befogadására,
tudatalattihoz való egyszerű hozzáférés
 ha a csakra energiája növekedett: állandó frusztráció érzése
 ha a csakra energiája csökkent: határozatlanság, öröm hiánya
 a csakra elégtelen működésének fizikai tünetei: agyi érintettség, migrén, endokrin
rendszer megbetegedései, lelki betegségek (Norris, 2005, Wills, 2002).
http://www.moonchild-spiritual-emporium.co.uk/Chakra-Items-s/1855.htm

III.4.3. A színek jellemzői és alkalmazási területei

Vörös szín

Jellemzői, hatásai:
 a gyökércsakra színe

294
  az energia, az érzelem, a vér, az erő, a tűz, a hatalom és a szexualitás szimbóluma
 meleg, izgató, élénkítő, stimuláló hatású
 fokozza az agresszivitást, a türelmetlenséget és a haragot
 aktivizálja és lendületesebbé teszi a szervezetet
 fokozza a vérkeringést és a vörösvérsejtek termelését, gátolja a véralvadást

alkalmazási területei:

 szervezet alulműködése, fizikai erő fokozása

 vérszegénység, vérellátási zavar, alacsony vérnyomás
 sebek, nem gyulladásos bőrbetegségek, ekcéma
 derékfájdalom
 emésztési problémák
 izomgörcsök, fájdalmas menstruáció
 terméketlenség, impotencia, frigiditás
 krónikus köhögés, a gégefő megbetegedései, megfázásos megbetegedések
 apátia, depresszió, félelem, önbizalom és kezdeményezőkészség hiánya
alkalmazása kerülendő:
 magas vérnyomás, szívbetegségek, láz, műtétet követő állapot, epilepszia, feszültség
és ingerlékenység, gyulladásos megbetegedések

Narancs szín

Jellemzői, hatásai:
 a szakrális csakra színe
 meleg, aktív, élénkítő hatású
 a siker, a dinamizmus, az öröm, tudati bölcsesség, a női érzékiség szimbóluma
 Japánban és Kínában a szeretet és a boldogság színe, Indiában a bátorság és
áldozatkészség jelképe, a megvilágosodás és az isteni szeretet megnyilvánulását jelenti
 a zsidó hagyományban a pompát és a ragyogást szimbolizálja, az azték kultúrában a
táplálék színe
 aktiválja az immunrendszert
 általános biológiai élénkítő hatású
 fokozza a nyirokkeringést
 aktiválja az anyagcserét

295
  görcsoldó, feszültségoldó hatású

alkalmazási területei:

 emésztési zavarok, bélgörcs

 étvágytalanság, kóros soványság
 izmok fokozott tónusa, menstruációs problémák
 a here, a méh és az emlők megbetegedései
 hormonzavarok
 nyirokkeringési zavarok
 légcsőhurut, asztma
 epekő
 gombás fertőzések
 bőrbetegségek
 depresszió, pesszimizmus
 gyász, veszteség feldolgozása, gátlásosság, fásultság
 autizmus

Sárga szín

Jellemzői, hatásai:
 a napfonat csakra színe
 meleg szín, az erő, a lendület, a türelem, a tolerancia, a bölcsesség, a szellemi energia,
a logikus gondolkodás jelképe
 méregtelenítő szervek működését fokozza (máj, vese, húgyhólyag, emésztőszervek,
gyomor, epehólyag, hasnyálmirigy, lép)
 emésztést segíti
 izomlazító hatású
 fokozza az agyi és mentális funkciókat
 segíti a kálcium feldolgozását
 segíti a koncentrációt, logikus gondolkodást
 önuralmat és biztonságérzetet ad

alkalmazási területei:

 feszes izomzat

296
  étvágytalanság, emésztési zavarok (puffadás, hányinger, gyomornyálkahártya
gyulladása, fekély)
 krónikus reumatológiai betegségek, ízületi gyulladás
 idegrendszeri betegségek (fóbiák)
 cukorbetegség
 epepanaszok
 csontritkulás
 klimax (hőhullám, menstruációs zavar, hormonproblémák)
 vegetatív zavarok
 fáradtság, feszültség, figyelemzavar
 önbizalomhiány, depresszió
alkalmazása kerülendő:
 agresszív viselkedés, gyomorfájdalom, hiperaktivitás, nyugtalanság, alvászavar

Zöld szín

Jellemzői, hatásai:
 a szívcsakra színe
 semleges, kiegyenlítő szín
 az egyensúly, a harmónia, a természet, a feltétel nélküli szeretet színe
 általános regenerálódást segíti, roboráló hatású
 fertőtlenítő hatású, fokozza a csontképződést
 fokozza a nyirokmirigyek és a csecsemőmirigy működését
 nyugtat, jobb közérzetet biztosít

alkalmazási területei:

 gyulladásos megbetegedések
 légzési panaszok
 akné, seoborrhoea, decubitus, fekélyek
 fájdalomcsillapítás
 köszvény
 kimerültség, fáradtság, alvászavar
 ciszták
 daganatos megbetegedések

297
  szembetegségek
 ízületi- és visszérgyulladások
 keringési zavarok
 klausztrofóbia
 kiegyensúlyozatlanság, rosszindulat,
 érzelmi kötődéstől való félelem
 alkalmazása kerülendő:
 autoimmun betegségekben

Kék szín

Jellemzői, hatásai:
 a torokcsakra színe
 hideg szín, a nyugalom és a békesség színe
 hűtő, csillapító, összehúzó, gyulladáscsökkentő hatású
 étvágycsökkentő hatású
 koncentráció, figyelem fokozása

alkalmazási területei:

 fájdalomcsillapítás, fejfájás
 gyulladáscsökkentés, láz
 vérbőség, vérzés, magas vérnyomás
 aranyeres panaszok
 gennyes sebek, égési sérülések, ekcéma, bőrhólyagok, csípések
 asztma, akut légcsőhurut, hangproblémák
 bárányhimlő, mumpsz, fogzás
 sárgaság, gyomorfekély, gyomorhurut
 reumatikus megbetegedések
 akut hólyaghurut
 isiász
 menstruációs problémák, klimax
 feszültség, stressz, álmatlanság hiperaktivitás, tanulási nehézségek
 félénkség, bizalmatlanság, frigiditás

298
alkalmazása kerülendő:
 görcsös, merev izomzat

Indigókék szín

Jellemzői, hatásai:
 a homlokcsakra színe
 fokozza az akaraterőt, az intuíciót és a megismerést

alkalmazási területei:

 fejfájás, migrén
 látászavar, zöld és szürke hályog
 vérzékenység
 idegesség
 süketség
 paranoia, túlérzékenység, mánia, hisztéria

Lila szín

Jellemzői, hatásai:
 a koronacsakra színe
 a spiritualitás, az inspiráció, a meditációkészség, a belső megtisztulás, a
magabiztosság, a hatalom és a távolságtartás színe
 agyalapi mirigy aktiválása
 nyugtató, görcsoldó
 gyulladásgátló
 fejfájás csillapító

alkalmazási területei:

 epilepszia, agyrázkódás
 álmatlanság, memóriazavar
 isiász, lumbágó, idegfájdalom
 neurózis, skizofrénia
 csökkent nyirokkeringés
 asztma, hörghurut

299
  sclerosis multiplex
 önbecsülés hiánya, kétségbeesés, hitvesztés, neurózis
alkalmazása kerülendő:
 mentális betegségek, alkohol és drog problémák

Rózsaszín

Jellemzői, hatásai:
 a gyengédség, a biztonság, az örömszerzés, a szeretet és a szerelem színe
 szellemi, belső feszültség csökkentése
 agresszivitás csökkentése
 fokozza a szerelmi vágyat

alkalmazási területei:

 túlterheltség, kimerültség
 agresszivitás
 önbecsülés, önszeretet, gyengédség hiánya
 túlzott kötelességtudat
 potenciazavarok, frigiditás kezelése
(Norris, 2005; Stiller, 2013; Szekeres, 2007; Verner-Bonds, 2009; Wills, 2002).

III.4.4. A színterápia módszerei

Krómaterápia

A krómaterápia színes fénnyel való gyógyítást jelent, mely során különböző lámpákat
használnak, amelyek a szükséges fénnyel világítanak. A kezelések során a kellő színt
elérhetjük színes villanykörték vagy színes szűrők használatával, valamint gyertyafénnyel is,
ahol a gyertyákat színes üvegbe helyezve létrehozhatjuk a kívánt hatást. Ezt a módszert már
az ókorban is alkalmazták, amikor különböző színű kristályokat és üvegeket használtak,
melyek segítségével megszűrték a nap fényét. A krómaterápia során a kezelés végezhető az
egész testen, illetve bizonyos testrészeknek megfelelően, attól függően, hogy melyik területen
jelentkezik a probléma (Wills, 2002).
http://store.sunlighten.com/chromotherapy.html

300
Szolarizált víz

A szolarizált víz terápia színes vízzel való kezelést jelent, mely során, annak megivása által
bejuttathatjuk a színeket a szervezetbe. A szolarizált víz előállításakor egy üvegedényt
megtöltünk vízzel, majd azt egy megfelelő színű szűrő használatával kitesszük közvetlenül a
napfényre, hogy a víz a színen keresztül elnyelje a fényt és képes legyen feltöltődni vele.
Alkalmazhatunk eleve színes üvegeket is, melyet legalább egy órán keresztül szükséges a nap
sugarainak kitenni a szolarizációhoz (Wills, 2002).
http://www.colourtherapyhealing.com/colour_therapy/solarized_water.php

Színfürdő

A színfürdőzés kivitelezésekor a fürdővízbe ételszínezéket, fürdősót, gyógynövényeket

vagy olajokat keverünk, amelyek a kívánt hatásnak megfelelően megszínezik fürdővizünket,
ezáltal az adott szín energiáját átvehetjük. A stimuláló hatású színfürdőket, mint a vörös, a
narancs és a sárga célszerű a reggeli órákban alkalmazni, illetve kissé melegebb vizet
használhatunk a serkentő hatás érdekében. Az esti órákban nyugtató színfürdőket vegyünk,
mint pl. a kék (Wills, 2002).

Auraszóma

Az auraszóma alkalmazása során színes folyadékkal teli egyensúlyüvegeket használnak,

a kezeléssel a felborult egyensúly javítása a cél. Az egyensúlyüvegekben két különböző színű
réteg található, a felső réteg olajokból, az alsó gyógynövényekből áll, ez a két rész teljesen
elválik egymástól. Az üvegeket összerázva a két összetevő olyan keveréket hoz létre, amely a
bőrbe dörzsölve bekerül a véráramba, ezáltal eljut bizonyos szervekhez, valamint érintkezésbe
kerül a csakrákkal, ezáltal segítik az energia áramlását. Bizonyos egyensúlyüvegek az egyes
csakrák megfelelői, amelyek serkentik az energia továbbjutását, valamint léteznek olyan
színkombinációk is, amelyek bizonyos megbetegedések kezelésére szolgálnak, illetve
amelyek meghatározott készségek fokozásában segítenek. Az auraszóma kezelésben az egyes
csakrák és a hozzájuk tartozó színkombinációk az alábbiak: gyökércsakra: arany/vörös,
szakrális csakra: narancs/narancs, napfonat csakra: sárga/arany, szívcsakra: kék/zöld,
torokcsakra: kék/kék, homlokcsakra: kék/lila, koronacsakra: kék/rózsaszín (Wills, 2002).
http://www.aura-soma.com/

301
Ellenőrző kérdések

Milyen elmélet képezi a színterápia alapját?

Melyek a főcsakrák és mi a jellemzőjük?
Az egyes színeknek milyen jellemzői, hatásai és alkalmazási területei vannak?
A színterápiának milyen módszerei alkalmazhatóak és azok használata hogyan történik?

Irodalomjegyzék

Buda L. Dr. (2003): Az alternatív orvoslás tudományos orvosláshoz való viszonyának,

tásadalmi – lélektani, egészség szociológiai hátterének elemzése és az egészségügyi ellátásban
betöltött szerepének komplex empirikus vizsgálata (www - 2015. 05. 18-án)
Bodeker G. et al (2005): „WHO global atlas of traditional, complementary and alternative
medicine”, Kobe WHO Centre of Health Development (www - 2015. 05.18-án)
Deák Sándor Dr. (2007): Gyógyítás fény- és színterápiával. Szarvas
Norris S. (2005): Színterápia. Scolar Kiadó. Budapest
Simon J. Dr., Berend D. Á. (2011): Komplementer és alternatív gyógymódok veszély vagy
lehetőség? Fogyasztóvédelmi Szemle. 5.sz. / (www - 2015. május 18-án)
Stiller Ibolya (2013): A gyógyító fény: A polarizált fényterápia használata a gyógyászatban.
Oxford Medical Instruments Hungary Kft.
Szekeres Ferenc Dr. (2007): Fénnyel az egészségért:a polarizáltfény-terápiával kapcsolatos
szakmai és gyakorlati tapasztalatok. Magánkiadás. Budapest
Verner-Bonds L. (2009): Színgyógyászat. Szukits Könyvkiadó. Debrecen
Wills P. (2002): A színterápia teljes kézikönyve. Édesvíz Kiadó. Budapest
Yousuf Azeemi S. T., Mohsin Raza S. (2005): A Critical Analysis of Chromotherapy and Its
Scientific Evolution. Evidence-Based Complementary and Alternative Medicine,2(4):481-488

302
Kitekintő – Szemelvények a klinikai alkalmazás
területekről
IV.1. Fizioterápiás kezelési lehetőségek rheumatoid arthritisben (Szíver
Edit, Rázsó Katalin)

IV.1.1. Rheumatoid arthritis definíciója, etiopatogenezise, klinikuma

A rheumatoid arthritis (RA) ismeretlen eredetű, krónikus gyulladásos sokízületi

megbetegedés. A perifériás ízületek, elsősorban a kéz és láb kisízületeinek krónikus,
szimmetrikus gyulladása jellemzi, mely végső soron az ízületi porc és csont destrukciójához
vezet, súlyos deformitások, kontraktúrák alakulnak ki. Az egész szervezet betegsége, így
extraarticularis elváltozásokkal is járhat. A betegség fájdalommal, a munka- és
mozgásképesség elvesztésével, az életminőség romlásával jár, a várható élettartamot is
csökkenti. A felnőtt lakosság körülbelül 1%-a érintett, a nők veszélyeztetettebbek, körükben
mintegy háromszor gyakrabban fordul elő, mint férfiak esetében. A betegség bármely
életkorban kezdődhet, de leggyakrabban a negyedik-ötödik évtizedben jelentkezik. Nem ritka
a családi halmozódás.
A RA patogenezisének szakaszait a IV.1. sz. táblázat mutatja be.

1. Bevezető szakasz
- genetikai hajlam
- infekciók szerepe
- autoimmunitás
2. Központi (proliferatív) szakasz: synovitis
- citokinek, kemokinek
- sejtadhézió
- angiogenesis
- fibrosis (repair)
- apoptózis, transzformáció
3. Végső (destruktív) szakasz
- synovialis destrukció
- porcdestrukció
- csontdestrukció (erosio)
- osteoporosis

IV.1. sz. táblázat A RA patogenezisének szakaszai (Gömör, 2005, 299. o. alapján)

304
IV.1.1.1. Klinikai kép

A rheumatoid arthritisre lappangó, polyarticularis kezdet jellemző, de indulhat a betegség

akutan, lázzal, illetve mono- vagy oligoarthritissel. A kórlefolyás a betegek többségénél
hullámzó, exacerbatiok és remissiok váltják egymást, közben az ízületek lassan, fokozatosan
károsodnak, funkciójuk romlik.

Ízületi tünetek

Jellemzően legelőször a kezek proximalis interphalangealis (PIP) és metacarpophalangealis

(MCP) ízületei és a csuklóízületek synovitise jelentkezik; a nagyobb ízületek általában később
válnak érintetté. Az érintett ízületek szimmetrikusan fájdalmassá, duzzadttá válnak,
nyomásérzékenyek, felettük a bőr melegebb tapintatú lehet. Kifejezett hyperaemia nem
jellemző, az inkább szeptikus szövődményre utal. Jellegzetes panasz az akár több órán át tartó
reggeli ízületi merevség (RIM). A hosszan fennálló betegség során az ízületi tok zsugorodik,
az inak lefutása, így az általuk közvetített erő iránya megváltozik, subluxatiók, jellegzetes
deformitások alakulnak ki. Általános tünetek, mint fáradékonyság, izomfájdalmak,
hőemelkedés, izzadékonyság gyakran kísérő panaszok.
Egyéb érintett ízületek lehetnek: a könyökízület, vállízület, csípőízület, térdízület, felső
ugróízület, láb ízületei, temporomandibularis ízület, nyaki gerinc kisízületei. Súlyos
szövődmény az atlantoaxialis ízület instabilitása, subluxatiója.

Extraarticularis manifesztációk

A teljesség igénye nélkül soroljuk fel a lehetséges extraarticularis tüneteket, kiemelve azokat
az elváltozásokat, amelyek befolyásolhatják, beszűkíthetik a fizioterápiás lehetőségek körét:
Rheumatoid csomók: a végtagok feszítő felszínén, csontos alap felett, subcutan elhelyezkedő
csomó, mely a felszínre törhet.
Tenosynovitis, tendinitis: a csukló gyulladását gyakran kíséri az extensor inak tenosynovitise;
IV-V. ujjak inának rupturája; a tenyéri flexor inak tendinitise csomóképződéssel járhat, ami az
extensio zavarát okozza, ún. pattanó ujjat eredményez.
Bursitisek: a bursa olecrani, bursa subacromialis, bursa suprapatellaris, Baker-cysta
(semimembranosus bursa gyulladása), bursa trochanterica gyulladása fordul elő
leggyakrabban.
Vasculitis: vasculitises léziók ujjakon körömágy körül; lábszárfekély.

305
Osteoporosis, mely az inaktivitás, valamint a proinflammatorikus citokinek osteoclastokra
gyakorolt hatásának következtében, továbbá glükokortikoszteroid terápia szövődményeként
alakulhat ki.
Idegrendszeri szövődmények: atlantoaxialis subluxatio, kompressziós szindrómák
(leggyakoribb a csukló synovitisét kísérő carpalis alagút szindróma), polyneuropathia,
mononeuritis multiplex.
(Gömör, 2005; Surányi, 2005; Szekanecz, 2005)

IV.1.1.2. Terápiás lehetőségek

A betegségnek biztos gyógyulást eredményező gyógykezelése jelenleg nem lehetséges, de a

korai diagnózis és az idejében megkezdett bázisterápiás kezelés megakadályozhatja az
irreverzibilis ízületi destrukciók kialakulását, továbbá a fenti tények kiemelik a fizioterápia
fontosságát a tünetek kezelésében.
Gyulladásos ízületi megbetegedésekben fontos a különböző terápiás lehetőségek minél
korábbi alkalmazása. A legjobb eredmények akkor várhatóak, ha a különböző terápiás
modalitásokat megfelelően kombinálva alkalmazzuk, a páciens állapotára, igényeire szabva.
Ezen folyamatba beletartozik a betegtájékoztatás/- oktatás, konzultációk, vizsgálat, kezelések
elvégzése és a mindennapi tevékenységekben függetlenségre törekvés.
A fizioterápiás eljárások a gyógyszeres kezelés [tüneti kezelés: fájdalomcsillapító,
gyulladáscsökkentő gyógyszerek; immunmoduláló "bázisterápiás" gyógyszerek: DMARD
(Disease Modifying Antirheumatic Drug)], illetve az esetleges sebészeti beavatkozások
kiegészítői. A különböző terápiás metódusok kombinált alkalmazásától kedvezőbb eredmény
várható, mint azok izolált alkalmazásától. A legjobb terápiás eredmények elérése érdekében
fontos a korai és pontos diagnózis, differenciáldiagnózis, a betegség aktivitásának kvantitatív
meghatározása, hatékony gyulladáscsökkentő, betegségmódosító terápia, továbbá - súlyos
deformitások, destrukciók esetében - sebészeti megoldások alkalmazása.
(Gömör, 2005; Helewa, 2004; Rojkovich, 2005)

A kezelések célja RA-ben:

 ízületi és egyéb mozgásszervi fájdalom csillapítása
 keringésjavítás → fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés
 izomlazítás, kontraktúrák oldása
 izomerősítés
 az ízületi funkciók és a beteg fizikai aktivitásának fenntartása
306
  ízületvédelem, az ízületi destrukciók megakadályozása, deformitások megelőzése
 gazdaságosság, "energiaspórolás" az izomműködések, funkciók kivitelezése során
 cardiopulmonalis állóképesség megőrzése, javítása
 az életminőség megőrzése, javítása, munkaképesség megtartása
 a gyógyulási folyamat károsító hatásainak kiküszöbölése (pl. hegesedés, kontraktúrák,
pannus-képződés, degeneratív elváltozások)
 olyan stratégiák kidolgozása, módszerek alkalmazása, amelyek megelőzik, lassítják a
későbbi funkcióromlást a krónikus, élethosszig tartó betegség során
 a beteg és hozzátartozóinak tájékoztatása, oktatása a betegség lefolyásáról és az
önkezelés, önellátás lehetőségeiről
(Helewa, 2004; Katona és Siegler, 2004; Rojkovich, 2005)

A fizioterápiás eljárások középpontjában a gyógytorna áll, ezt egészítik ki a különböző

fizikoterápiás eljárások, pl. termoterápia, elektroterápia alkalmazása a beteg igényeihez
alakítva.
A fájdalomcsillapító fizioterápiás eljárásokat önmagukban alkalmazva nem érhetünk el
megfelelő és tartós hatást akut ízületi gyulladás vagy nehezen kontrollálható RA esetében.
Általánosságban elmondható, hogy a fájdalomcsillapító fizioterápiás modalitások rövid távú,
1-2 órás hatással bírnak, és gyógytornakezelések vagy a hétköznapi tevékenységek segítésére,
azokat megelőzően kiegészítő terápiaként használatosak (pl. az izommerevség, fokozott
izomtónus csökkentése bemelegítésként szolgálhat gyógytorna előtt). Önmagukban
alkalmazva tehát nem szolgálnak hosszú távú, maradandó hatást, így valószínűleg a beteg
elvárásainak, a pácienssel közösen felállított célok megvalósításához nem elegendőek.
(Helewa, 2004)
A kezelést és annak eredményességét több tényező befolyásolhatja, mint pl. a betegség
stádiuma, a gyulladás aktivitása, a betegség prognózisa, extraarticularis manifesztációk és
egyéb kísérő betegségek.
A betegség gyulladásos aktivitásának és progressziójának nyomon követése a terápia
hatásosságának értékelése miatt fontos [EULAR (European League Against Rheumatism),
ACR (American College of Rheumatology) javaslat az aktivitás és stádium megítélésére: lásd
IV.1.2. sz. táblázat.]

307
 RA aktivitásának és stádiumának megítélésére vonatkozó vizsgálatok

Nyomásérzékeny ízületek száma

Duzzadt ízületek száma

Ízületi fájdalom mértéke [VAS (Vizuális Analóg Skála)]

A beteg véleménye ízületi aktivitásáról

A vizsgáló véleménye a betegség aktivitásáról

Akutfázis-fehérjék [vörösvérsejt-süllyedés (We), C-reaktív protein (CRP)]

Funkcionális index [HAQ (Health Assessment Quetionnaire)]

Az ízületi destrukció radiológiai vizsgálata

IV.1.2. sz. táblázat Az EULAR és ACR által javasolt alapvizsgálatok a RA aktivitásának és

stádiumának megítélésére (Gömör, 2005, 347. o. alapján)

A különböző mechano-, elektro-, foto-, termo-, hydro- és balneoterápiás kezeléseket,

eszközöket a betegség stádiumától és a gyulladás hevességétől függően kell alkalmazni.

IV.1.1.3. Az ízületvédelem alapelvei

Az ízületvédelem célja, hogy megtanítsuk a betegnek az önellátáshoz, önálló életvitelhez

szükséges tevékenységeket úgy elvégezni, hogy közben ne rontsa az ízületek állapotát.
Lényeges eleme az ízületekre károsan ható külső (környezeti, testsúly, stb.) és belső (izmok
kompressziós hatása) erők lehetőség szerinti kikapcsolása. Ennek érdekében fontos, hogy a
páciens minden, az ízületekben nyomást fokozó tevékenységet kerüljön. Az izmok
gazdaságos működésének elősegítése lényeges szempont, melynek része az ízületek korrigált
helyzetének és ezáltal az izmok megfelelő lefutásának biztosítása, kompenzációs mozgások,
ergoterápiás módszerek alkalmazása, mindez az ízületek, izmok anatómiai és biomechanikai
jellemzőinek figyelembevételével. A megfelelő ízületvédelem biztosításának eszközei - a
tudatos, aktív korrekció mellett -, a különböző, mozgást, hely- és helyzetváltoztatást segítő,
ízületeket stabilizáló eszközök (sínek, ortézisek, bot, járókeret, mankó, Schanz-gallér, stb.),

308
illetve az önellátást egyszerűbbé, kevésbé fájdalmassá tevő eszközök (ergonómiai
segédeszközök). (Huszár és mtsai, 2000; Katona és Siegler, 2004)
Ezen alapelvek ismerete, alkalmazása minden terapeuta számára szabály értékű, azokat a
betegnek is tanítani és alkalmazni kell. Az ízületvédelem alapelveit minden esetben, minden
fizioterápiás eljárás során, így például a beteg elhelyezése, a kezelés kivitelezése során, fontos
betartani.

IV.1.2. Fizioterápiás kezelési lehetőségek

A leggyakrabban alkalmazott fizioterápiás kezelési módszerek RA-ben a gyógytorna mellett a

termoterápia és elektroterápia.
Az American Physical Therapy Association Ottawa Panel elektroterápiás és termoterápiás
irányelveiben (2004) a következő terápiás lehetőségeket emeli ki RA kezelésében: ultrahang,
alacsony intenzitású lézerterápia, transcutan elektro-nervo stimuláció (TENS), elektromos
stimuláció, termoterápia. (O'Brien és Backman, 2010)

IV.1.2.1. Kisfrekvenciás kezelési lehetőségek

A RA kezelésében bármely kisfrekvenciás kezelés várhatóan kedvező terápiás hatással

alkalmazható (így a galvánkezelés, diadinamikus áramok, TENS kezelés, azok kombinációja
iontoforézissel, továbbá az izomstimulációs kezelések), mivel azok a kiváltott élettani
hatásokon keresztül a RA-ben előforduló tüneteket csökkenthetik. Célszerű azonban a
korszerűbb, modulált áramformákat, kombinált kezeléseket választani, melyek a kisebb
mértékű habituáció miatt tartósabb fájdalomcsillapításra, tartósabb tüneti kezelésre nyújtanak
lehetőséget a krónikus betegség esetében.
A RA kisfrekvenciás kezelésében kiemelendő a teljes/részleges elektromos fürdők
használata, melyek előnye, hogy az egész testet/mind a négy végtagot egyszerre lehet kezelni,
a leggyakrabban érintett kéz és láb kisízületeinek, csukló- és bokaízületek kezelésére
alkalmas. A szimmetrikus polyarthritis miatt az elektromos fürdő tehát a kisfrekvenciás
kezelések preferált formája, különösen a duzzanatot is csökkentő diadinamikus CP, vagy a
tartósabb fájdalomcsillapító LP áramformával alkalmazva.
A kisfrekvenciás terápiás lehetőségek közül a legkorszerűbb és széles körben kutatott terápiás
forma a TENS, a RA vonatkozásában is. A TENS készülékek sokoldalú felhasználásra adnak
lehetőséget (fájdalmas területeken, kis- és nagyízületekre, izmok kezelésére alkalmazható),
további előny, hogy a beteg az otthonában tudja a kezeléseket kivitelezni, a limitált

309
kézfunkciók azonban megnehezíthetik a használatát. (Huszár és mtsai, 2000; Katona és
Siegler, 2004)
Természetesen megfelelő betegoktatást követően, felügyelet alatt érhető csak el megfelelő
hatékonyság - a terápiás modalitás kiválasztása [konvencionális-, APL-, burst-, brief intense-,
modulált-TENS (Watson, 2007)] függ attól, hogy milyen pathológiai folyamat zajlik a
háttérben, függ a tünetek súlyosságától, időtartamától. A klinikai iránymutatások
leggyakrabban az APL TENS-t javasolják a fájdalom csökkentésére, oedema csökkentésére
és izomstimulációra RA-ben (Brosseau és mtsai, 2004).
Brosseau és mtsai (2003) összefoglaló értekezésükben (3 tanulmányt vizsgálva, összesen 78
páciens adatai alapján) ellentmondásos eredményekről számoltak be a Ko- vs. APL-TENS
hatékonyságát illetően. RA-es páciensek kezén vizsgálták a két TENS-módozat hatását,
illetve a kontroll csoportok placebo kezelést kaptak. Az APL-TENS szignifikánsan
csökkentette a nyugalmi fájdalmat a placebohoz képest, de a szorításkor érzett fájdalmat nem.
A kéz szorítóerőben is javulást tapasztaltak. A Ko-TENS sem a nyugalmi, sem a szorításkor
érzett fájdalomban nem okozott szignifikáns csökkenést a kontroll csoportokkal
összehasonlítva, a betegek véleménye az állapotuk változásáról azonban kedvezőbb volt Ko-
TENS esetében, mint APL-TENS-nél.
Abelson és mtsai (1983) tanulmányában 32 RA-es beteg kapott 3 héten keresztül heti egy
alkalommal TENS vagy placebo TENS kezelést a csuklóízületre. VAS-n mérték a nyugalmi
és szorításkor érzett fájdalmat. A TENS csoportnál szignifikánsan csökkent a fájdalom mind
nyugalomban, mind szorítás közben, valamint a kéz szorítóerő is növekedett közvetlenül a
kezelés után, azonban ez utóbbi hatás nem volt tartós. A placebo csoportnál nem tapasztaltak
hasonló változásokat a vizsgált paraméterekben. Langley és mtsai (1984) azonban 33 RA-es
krónikus kézfájdalommal küzdő pácienst megvizsgálva, nem találtak szignifikáns különbséget
az APL-TENS és placebo TENS csoport között a fájdalomra, nyomásérzékenységre,
szorítóerőre vonatkozóan.
Az izomstimulációs kezelések célja RA-ben az izomerősítés, izom-állóképesség javítás,
motoros kontroll javítása, oedema csökkentés, az ízületi és lágyrészmobilitás javítása,
izomstruktúra és funkció javítás - trophikus változások támogatása (Bearne és Hurley, 2010).
RA-ben motoros pontra helyezve, a fájdalom és duzzanat következtében kialakult reflexes
gátlás miatt inaktívvá vált motoros egység ingerlésére alkalmas. Oldham és Stanley (1989)
vizsgálatában RA-ben az I. dorsalis interosseus izomatrophiája esetében alkalmazott
izomstimuláció javította a kéz funkcióit, izomerőt, izom-állóképességet.

310
Önálló kezelésként is használható terápiás forma (Bircan és mtsai, 2002), vagy aktív
izomkontrakcióra rásegítve, azzal egyszerre alkalmazva (Strojnik, 1998), azonban
leggyakrabban mint kiegészítő terápia használatos (Fitzgerald és mtsai, 2003).

IV.1.2.2. Középfrekvenciás kezelési lehetőségek

Ízületi gyulladás kezelésére Bossert és mtsai (2006) elsősorban közép- és nagyfrekvenciás

kezeléseket javasolnak: akut stádiumban nem modulált középfrekvenciás áramot 4000-8000
Hz frekvenciával, az intenzitás érzéshatárig emelésével, 20 perces kezelési idővel, az
ízületeket ún. krioelektródákkal körülvéve; krónikus stádiumban nagyfrekvenciás áramot.
Az interferencia kezelés mélyebb hatása, a modulációs lehetőségekből adódóan kisebb
habituáció miatt RA-es betegeknél várhatóan pozitív előnyökkel alkalmazható.
Az interferencia áramok alkalmazására, hatékonyságára vonatkozóan RA-es betegek esetében
kevés vizsgálat született. Arthritis psoriaticában fájdalomcsillapításban (Walker és mtsai,
2006), fibromyalgiában ultrahang kezeléssel kombinálva szintén a fájdalom csökkentésében
és az alvás javításában értek el eredményeket (Almeida és mtsai, 2003).

IV.1.2.3. Nagyfrekvenciás kezelési lehetőségek

Bossert és mtsai (2006) gyulladásos ízületi megbetegedések krónikus stádiumában javasolja a

nagyfrekvenciás kezelések alkalmazását [rövidhullám (RH), ultranagy-frekvencia (UNF)]. A
dozírozás során az intenzitást a Schliephake elektródától való távolság határozza meg,
kezelési időnek 7-10 percet javasolnak.
Az UNF és RH kezeléseket főleg a fájdalmas nagyízületek kezelésére használhatjuk,
amennyiben nincs gyulladásos aktivitás; osteoporosisban gerinc kezelésére hosszanti
sugárzóval alkalmas (Huszár és mtsai, 2000; Katona és Siegler, 2004).
A nagyfrekvenciás kezelések előnye, hogy mélyebb hatás, felmelegedés érhető el, mint pl.
melegpakolásokat alkalmazva, és nagyobb területen érvényesülnek a biológiai hatások, mint
UH kezelésnél (Cameron, 2006). Arthritisek esetében azonban a mélyebb szöveti
felmelegedés a gyulladás esetleges fellobbanását okozhatja. Oosterveld és mtsai (1992)
szerint az RH súlyosbíthatja az ízületi fájdalmat, továbbá a tapasztalt 2,4 oC emelkedés miatt
károsító hatású lehet. Ennek elkerülése érdekében az RH kezeléseket pulzáló üzemmódban
(rövid, magas intenzitású burst elektromágneses sugárzás) javasolt alkalmazni, a non-termál
hatások így is érvényesülhetnek (a sérült terület sejtaktivitását és sejtszámát növeli;
haematoma, oedema felszívódását javítja, a fibrin depozíciót fokozza, a kollagén depozíciót
és felépülést javítja, az idegregenerációt serkenti) (Robertson és mtsai, 2006).

311
A fizikai, biológiai hatások tehát egyértelmű terápiás előnyökre utalnak, azonban az RH
kezelések klinikai alkalmazhatóságát illetően ellentmondásosak az eredmények. Alsó végtag
ízületeit érintő OA-ben több tanulmány eredménye szerint nem hozott javulást a fájdalom,
merevség, rokkantság vonatkozásában (Callaghan és mtsai, 2005; Moffett és mtsai, 1996;
Laufer és mtsai, 2005); mások szerint a pulzáló forma jótékony hatású (Van Nguyen és Marks,
2002), azonban csak tartós alkalmazás esetén (pulzáló RH hatására a fájdalom csökkent a térd
vagy nyaki gerinc OA-ben) (Jan és mtsai, 2006). Thamsborg és mtsai (2005) vizsgálatában a
pulzáló elektromágneses térben való kezelés jelentősen csökkentette a merevséget térdízületi
OA-ben, 65 év alatti páciensek esetében. A mindennapi aktivitásban (ADL - Activities of
Daily Living) és fájdalomcsillapításban is szignifikáns javulást hozott ez a terápia a 6 hetes
vizsgálati periódus alatt, a placebo kezelést kapott kontroll csoporttal összehasonlítva azonban
nem figyeltek meg szignifikáns különbséget.
A nagyfrekvenciás kezelések alkalmazása megfontolandó az alkalmazás nehézségei és
magasabb költségek miatt pl. az egyszerűbben kivitelezhető melegpakolásokkal, fényterápiás
kezelésekkel szemben, amelyektől hasonló élettani hatások várhatóak.

IV.1.2.4. Mágneses tér kezelés

Az elektromágneses tér kezelés egyre inkább előtérbe kerül napjainkban, elsődleges

indikációs területei közé tartozik a rheumatoid arthritis (egyéb, nehezen befolyásolható,
autoimmun pathomechanizmusú rendszerbetegségek mellett). Gerinc- és a végtag ízületi
gyulladások csökkentésére, a gyulladásos fájdalom csillapítására, lágyrészreumatizmusok
gyulladásának mérséklésére is alkalmas terápiás forma.
A mágneses tér a következő biológiai folyamatok révén hozhat pozitív terápiás hatást
rheumatoid arthritisben:
 gyulladáscsökkentés;
 határhártyák áteresztőképességének növelése → izzadmányok felszívódásának
elősegítése → ízületi és egyéb lágyrészduzzanatok mérséklése;
 fájdalomcsillapítás;
 izomkontrakciók erejének növelése;
 kalcium csontba történő beépülését fokozza (pajzsmirigyre vagy osteoblastokra kifejtett
aktiváló hatás révén);
 idegvezetés fokozása;
 spazmolitikus hatás; neuromuscularis szinapszisok izgalmi mértékének csökkentése;

312
  mikrocirkulációs változások - kapillárisok megnyílása, bennük zajló funkciók
rendeződése - keringés-, anyagcserefokozódás (Wolf A. Kafka kutatásai alapján).
(Csermely, 2009)

IV.1.2.5. Ultrahang terápia

Az UH kezelések esetében a leggyakoribb indikációs terület a gerinc és végtagok ízületeinek

gyulladásos és degeneratív megbetegedése. Módozatai széleskörű lehetőséget nyújtanak a
RA-ben történő alkalmazásában. A subaqualis UH [vagy zselépárnán, vízzel töltött gumi vagy
műanyag zacskón keresztül történő kezelés – „water bag application” (Robertson és mtsai,
2006)] lehetőséget nyújt a betegségben jellemzően érintett kisízületek, illetve olyan területek
kezelésére, amelyek az egyenetlen testfelszín miatt más eszközzel nehezen hozzáférhetőek
(pl. kéz, láb kisízületei, csukló-, bokaízület). Egy-egy ízület besugárzására vonatkozó
általános ajánlásokat lásd: Indirekt elektroterápia - terápiás ultrahang c. fejezet. A
kontraktúrát, izommerevséget csökkentő hatás miatt is előnyöket hozhat az UH RA-ben
történő alkalmazása. Az UH kezelés hatékonyságát fokozhatjuk a diadinamikus, interferencia,
TENS áramformákkal való kombinálásával. (Csermely, 2009; Katona és Siegler, 2004)
Gyulladásos ízületi megbetegedésekben az alacsony intenzitású, pulzáló (non-termál
üzemmód) választandó, a sejt anyagcserét és szöveti gyógyulást a létrejövő mechanikai
hatások így is támogatják (lásd: Indirekt elektroterápia - terápiás ultrahang c. fejezet). Akut
gyulladásos szöveten alkalmazva a gyulladásos folyamat a proliferációs fázisba progrediálhat
(Watson, 2000). A stabil kavitáció, mikroáramlás következtében a folyamatos vagy pulzáló
UH a sejtmembránra kifejtett hatása miatt befolyásolja a sejtműködést (Casimiro és mtsai,
2002). A stabil kavitáció csökkenti az idegvezetési sebességet a fájdalomérző afferens
rostokban. A folyamatos UH szöveti felmelegedést kiváltó hatása miatt a termoterápiás
hatások előnyei is érvényesülnek (Helewa, 2004).
Sonophoresissel lokálisan tudnánk bejuttatni a kórképben gyakran alkalmazott
glükokortikoszteroid és nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket, azonban a per os
tüneti kezelésként gyakran alkalmazott glükokortikoszteroid vagy nem-szteroid
gyulladáscsökkentők mellett ellenjavallt azok UH-gal történő bevitele, mert megemelheti a
mellékhatások kockázatát. Pl. RA-ben, per os glükokortikoszteroid terápia mellett
hydrocortison vagy dexamethason nem alkalmazható phonophoresis formájában. (Cameron,
2012)
Állatkísérletben a pulzáló UH csökkentette a nitrogén-oxid szintázt produkáló neuronok
számát patkányokban előidézett ízületi gyulladás esetében. A szerzők feltételezték, hogy az

313
UH kezelés csökkentheti a fájdalmat gyulladásos folyamatokban a neuronális
transzmitterleadás befolyásolása következtében (Hsieh, 2005; 2006).
A laboratóriumi/állatkísérletek mellett, klinikai körülmények között kevés tanulmány született
az UH alkalmazhatóságáról reumatológiai kórképekre vonatkozóan. Bossert és mtsai (2006) a
köszvény kezelésében, a gyulladt I. metatarsophalangealis ízület kezelésére javasolnak
subaqualis UH kezelést.
Az UH a kéz ízületeinek gyulladásában, carpal-tunnel szindrómában, váll környéki
calcificatioval járó tendinitisben javasolt terápiás forma (Casimiro és mtsai, 2002; Welch és
mtsai, 2001; Robertson és Baker, 2001). Ebenbichler és mtsai (1988) tanulmányában a
pulzáló UH szignifikáns javulást hozott a szubjektív panaszokban carpal-tunnel szindrómás
betegeknél a kéz szorítóerőben, ujjak szorítóerejében és elektromyographias paraméterekben,
összehasonlítva placebo UH kezeléssel. 6 hónapos nyomonkövetés után is megmaradtak ezek
a hatások. Az UH-ot 20 alkalommal, 1 MHz frekvencián, 1.0 W/cm2 intenzitással, 1:4
pulzációval, alkalmanként 15 perces kezelési idővel alkalmazták. Másik tanulmányban a
diclophenac és UH kombinált kezelés hozott javulást (Piravej és Boonhong, 2004). Oztas és
mtsai (1988) azonban a folyamatos UH használatát nem javasolják carpal-tunnel
szindrómában a túlmelegedés okozta idegvezetésre kifejtett károsító hatás (idegvezetési
sebesség csökkentése) miatt.
Berliner és Piegsa (1997) RA pácienseknél vizsgálták a subaqualis folyamatos UH hatását a
bőr mikrokeringésére és hőmérsékletére. Magas és alacsony aktivitású RA csoportot
hasonlítottak össze egészséges kontroll csoporttal. Egyszeri terápiás beavatkozást követően a
mikrocirkuláció szignifikánsan nőtt az egészséges csoportban, legkisebb mértékben a magas
betegségaktivitású csoportban történt javulás.
Robinson és mtsai (2002) vizsgálatában RA-ben UH alkalmazása a kézen növelte a kéz
szorítóerőt, csökkentette a fájdalmas ízületek számát, növelte a csuklóízületi dorsalflexiót,
csökkent a duzzadt ízületek száma, csökkent a RIM.
Hawkes és mtsai (1986) tanulmányukban három csoportot hasonlítottak össze: az első csoport
gyakorlatokat és paraffin viaszfürdő kezelést kapott, a második a gyakorlatok mellett UH
kezelést, a harmadik csoport a gyakorlatok és UH kezelés mellé farádfürdőt kapott a kézre.
Nem volt szignifikáns különbség a fájdalom megítélésében, szorítóerőben, PIP ízületi
körfogatban, ízületi indexben, mozgásterjedelmben, aktivitás szintjében a három csoport
között.
Egy másik tanulmányban a subaqualis UH hatékonyságát vizsgálták RA betegek esetében
subaqualis placebo UH-gal szemben. A kezelt csoportnál folyamatos subaqualis UH kezelést

314
alkalmaztak a kézen dorsalis és palmaris irányból, 0,05 W/cm2 teljesítménnyel, 10 perc
kezelési idővel, összesen 10 alkalommal. Statisztikailag szignifikáns javulást tapasztaltak a
kéz szorítóerőben, csukló dorsalflexioban, a RIM időtartamában, duzzadt ízületek számában,
fájdalmas ízületek számában az UH csoportban a placebo csoporthoz képest (Konrad, 1994).

IV.1.2.6. Termoterápia

Krioterápia

A krioterápia gyakran javasolt módszer akut gyulladás esetében és krónikus gyulladásos

kórképek, mint pl. OA vagy RA akut gyulladásos fázisában (Brosseau és mtsai, 2003, 2004;
Robinson és mtsai, 2002; Hirvonen és mtsai, 2006), vérzés, ödéma, fájdalom csökkentésére és
a gyógyulási folyamat elősegítésére.
A hidegkezelések, hűtés, jegelés, borogatás RA-ben akut ízületi gyulladás, "aktív" ízületek
esetén hasznosak a gyulladásos folyamatban (ödéma csökkentés, ízületi duzzanat
csökkentése, vazokonstrikció - hyperaemia csökkentése, fájdalomcsillapítás, anyagcsere-
folyamatok szabályozása - kollagenáz-aktivitás csökkentése révén). A hideghatás csökkenti az
izomorsók vezetését - a fokozott izomtónust csökkenti; megemeli az ingerküszöböt, így
csökkenti az afferens idegek vezetését (Helewa, 2004).
A lokális bőrhőmérséklet segíthet a gyulladás/gyógyulási folyamat stádiumának
megítélésében, így a krioterápia alkalmazhatóságának megítélésében. Amennyiben magas
hőmérséklet tapintható, a terület valószínűleg gyulladt, ebben az esetben a krioterápiás
eljárások indikáltak lehetnek. Amennyiben az érintett terület hőmérséklete normalizálódik,
valószínűleg túljutott az akut gyulladás fázisán, így a krioterápiás kezelés megszakítása
indokolt. (Az akut gyulladás fázisa általában 48-72 órán keresztül tart pl. traumás történést
követően, azonban ez az időtartam megnyúlhat súlyos sérülést követően, infekció esetén,
krónikus gyulladásos kórképekben, mint pl. rheumatoid arthritisben, vagy krónikus ismétlődő
sérülések esetén.) A krioterápiát meg kell szakítani, amennyiben az akut gyulladás
rendeződött, mivel az a továbbiakban a gyógyulás késői folyamatait akadályozná, a kémiai
reakciók és a keringés lassítása miatt. Az optimális dozírozást és kezelések gyakoriságát
nehéz meghatározni, azokat az egyéni panaszoknak megfelelően kell alakítani. A kezelést
megelőzően fontos a kontraindikációkat ellenőrizni, pl. RA-ben előfordulhat Raynaud
szindróma, ez esetben hidegkezelést nem szabad alkalmazni. (Cameron, 2006; O'Brien és
Backman, 2010; Stokes, 2004)

315
A hidegterápia nem minden páciens számára tolerálható, ha nagyfokú kellemetlenséget okoz a
páciensnek, akkor nem alkalmazzuk (Sutej és Hadler, 1991).
Egyszerű jégpakolásokat a beteg otthonában is használhat, pl. tört jég, jégkása, fagyasztott
zöldborsó jól modellálható az érintett testrészre (Hirvonen és mtsai, 2006). A gyógyszertárban
is kapható "kriospray-k", "kryopackok" még egyszerűbbé teszik az alkalmazást.
A végtagokon alkalmazva a krioterápiát, a kezelés maximális időtartama nem haladhatja meg
a 20 percet, és minimum 1 órás szünetek közbeiktatása szükséges 2 alkalmazás között -
elkerülendő a nagyfokú szöveti lehűlést, esetleg fagyási sérüléseket, reflexes vasodilatatiot és
következményes keringésfokozódást (ez utóbbi reakciót a végtagok distalis részein figyelték
meg) (Lewis, 1930; Clark és mtsai, 1958; Fox és Wyatt, 1962; Keating, 1957; Taber és mtsai,
1992). A hideg- vagy melegpakolásokat nedves törölközőbe tekerve helyezzük fel, jeget soha
nem teszünk közvetlenül a bőrre (kivéve: jégmasszázs), végtag-/testsúllyal sem rögzítjük,
mert károsíthatja a hideg hatására csökkent érzékenységű bőrterületet (Stokes, 2004).
A jegelés, hűtés általános szabályai: lásd: IV.1.3. sz. táblázat.

A felhasznált anyag legyen az ízület köré formálható (kryogél, mirelit borsós zacskó, jégkása)!

A hűtésre használt jégpakolást közvetlenül ne helyezzük a bőrre - tekerjük ruhába, vagy tegyünk alá
vékony, száraz törölközőt!

Helyezzük a jégpakolást a kifejezetten gyulladt ízületre/annak környékére!

Ügyeljünk arra, hogy a bőrhöz közeli csontfelszínt ne érje hideghatás - a csonthártya irritációja miatt
az fájdalmat okozhat (pl. acromion, patella)!

Szigetelő anyagot, pl. nejlont ne tekerjünk az ízület köré, mert így melegítő pakolássá válhat a
hűtőborogatás; az ágynemű védelmére csak a testrész alá helyezzük a nejlont!

Ügyeljünk arra, hogy a hűtőborogatás ne melegedjen fel - ellenőrizni és felmelegedés után rögtön
cserélni kell!

A bőr védelmére a felázás ellen célszerű valamilyen védő (lehetőleg gyulladáscsökkentőt is

tartalmazó) kenőcsöt kenni.

A gyulladt ízületre hideg vizes, alkoholos borogatást is rakhatunk.

Ne használjunk jégpakolást artériás keringési rendellenesség, hidegallergia esetén vagy

szívbetegeknél a bal vállon!

IV.1.3. sz. táblázat Hasznos tanácsok a jegeléshez, hűtőborogatáshoz (Szekanecz és Surányi, 2010,
120. o. alapján)
Masszázst is alkalmazhatunk jégkockával az izomhason alkalmazva - ez stimulálja az
izomkontrakciót az alfa-motoneuron facilitálásán keresztül. Fájdalomcsillapító, ízületi

316
mobilitást, funkciót javító hatása is ismeretes (Yurtkuran és Kocagil, 1999). Különösen
hatékonynak bizonyult ez a kezelés olyan esetekben, amikor az izomműködést az ízületi
probléma, fájdalom vagy duzzanat tartja fent (Helewa, 2004; Cameron, 2012).
Térdízületet érintő OA esetében a jeges masszázs növelte az izomerőt, mozgásterjedelmet és
funkciót, a fájdalomérzetet azonban nem befolyásolta (Brosseau és mtsai, 2003).
Hirvonen és mtsai (2003) teljes test krioterápia rövid idejű alkalmazása esetén RA-ben (-60
o
C vagy -110 o
C 2-3 percig) hatékonyabb fájdalomcsillapítást értek el, mint lokális
alkalmazás során [hideg levegő vagy jégpakolás (-30 oC) gyulladt ízületeken alkalmazva].
A meleg, duzzadt ízületek hűtése gyakorlatok végzése előtt vagy után alkalmazva hasznos
kiegészítő kezelés lehet. A krioterápia ödémacsökkentő hatása fokozható a végtag
megemelésével és kompressziós kötéssel együtt alkalmazva, azzal rögzítve (Cameron, 2012).
Hideg alkalmazását követően azonban a gyógytorna, mobilizálás fokozott óvatosságot igényel
- a megemelkedett érzőideg ingerküszöb → csökkent érzékelés miatt az erőteljes kezelés
károsíthatja a szalagos képleteket, a gyulladásos választ fokozhatja, és további fájdalomhoz és
szalag instabilitáshoz vezethet. A mozgásterápiát gyenge izometriás feszítésekkel lehet
kezdeni, ezt követhetik az aktív gyakorlatok, fájdalomhatáron belül. (Helewa, 2004)

Példák hidegterápiás eljárásokra RA-ben:

1. Térdízület kezelése mérsékelt arthritissel, térdflexorok rövidülésével, m. quadriceps femoris

izomatrófiával. A kezelés hidegpakolással kezdődik a térdflexorok feletti területre elhelyezve
(ischiocruralis izmok, m. popliteus, gastrocnemiusok) 15-20 percre. Ez csökkenti az izomtónust az
izomorsó aktivitásának csökkentésével. Ezután jégmasszázs alkalmazása, rövid, 1 perces
időtartamokban, m. quadriceps felett, hogy stimuláljuk az izomválaszt az alfa-motoneuron
facilitásával a fájdalom és gyulladás miatt gátolt izomban. Bevezető kezelés lehet gyógytorna,
bármilyen fizioterápiás módszer előtt.

2. Súlyosan gyulladt térdízület, 30 fokos fexiós helyzetben (synoviális folyadék felszaporodása miatt
nyugalmi helyzet). Hideg alkalmazása a térdízület környékén, a suprapatellaris bursa feletti területtől
- a tuberositas tibiae alá terjedően. Ez csökkenti az fájdalomküszöböt, direkt úton csökkenti a
receptorok ingerlékenységét és az idegrostok ingerületvezetését, a gerincvelői kapuszabályozási
mechanizmus is érvényesülhet.

(Helewa, 2004)

317
Melegkezelések

A termoterápia várt hatásai RA-ben: fájdalom-, gyulladáscsökkentés, izommerevség oldása,

keringésjavítás. Melegkezelés hatására fokozódik az idegvezetés, ezért fájdalomcsillapító
hatású. Enyhén gyulladt ízületen nedves meleg alkalmazása segít az ízületi-, izommerevség
csökkentésében. (Helewa, 2004)
Jótékony hatású a reggeli ízületi merevség oldásában. A betegek elmondása alapján a reggeli
fürdés, tusolás segít a RIM leküzdésében. Melegítő pakolások is használhatóak, ezeknek van
olyan formája, amit mikrohullámú sütőben lehet felmelegíteni, így megkönnyítve a
használatot (Welch és mtsai, 2002).
A melegpakolások, paraffin, infravörös (IV) sugárzás a bőr, felületes izmok, ízületek, fasciák
felmelegítésére alkalmas, míg pl. az UH, diatermia a mélyebb képletek, pl. ízületi tok, izmok,
inak felmelegítésére használható. RA-ben fokozott óvatossággal alkalmazhatóak ezek a
módszerek - annak ellenére, hogy ismert fájdalomcsillapító hatásuk, akut gyulladásos
fájdalom csillapításra nem alkalmas, mivel súlyosbíthatják a gyulladás tüneteit, emelhetik a
helyi hőmérsékletet, az ödémát fokozhatják. A helyi hőmérsékletemelkedés metalloproteináz-
aktivációhoz vezethet, ami felgyorsíthatja a hyalinporc-degenerációt (Yasura és mtsai, 2006).
Tilos továbbá artériás keringési zavar, érzészavar, lokális vérzések/bevérzések, rosszindulatú
folyamatok esetén alkalmazni. RA-ben elsősorban az ízületi merevség csökkentése,
mozgásterjedelem növelése céljából alkalmazható. (Cameron, 2012; Helewa, 2004)

Paraffinpakolás, paraffinfürdő

A kéz esetében a meleg fürdő, paraffin vagy infravörös kezelés alkalmazása csökkenti az
ujjak merevségét. Ezen terápiás hatások hátterében feltételezhető mechanizmus az ízület
körüli struktúrák, így az ízületi tok és szalagok megnövekedett nyújthatósága,
viszkoelaszticitása (Johns és Wright, 1962).
A leghasznosabb hatása RA-ben talán a reggeli ízületi merevség oldása, ezért előnyös lenne
ezt a módszert a betegnek otthonában alkalmaznia. Az eljárás előkészítése, alkalmazása nem
veszélytelen, azonban egy alternatív megoldás lehet ásványi olaj vagy babaolaj elkenése a
kézen, erre háztartási gumikesztyűt húzni és a kezeket meleg vízben áztatni 5-10 percen
keresztül. Otthoni használatra alkalmas lehet melegvizes palack, mikrohullámú sütőben
felmelegíthető melegpakolás, vagy kis törölköző felmelegítése "mikrózható" nejlonzacskóban
kb. 1 percig. Azokat nedves törölközőbe tekerve, 15-20 percig alkalmazhatjuk az érintett

318
területen. (A nedves meleg alkalmazása jobb hőeloszlást, kisebb égési veszélyt, fokozatos
lehűlést biztosít.) (Helewa, 2004)
Ayling és Marks (2000) egy összefoglaló tanulmányban a paraffin viaszfürdő [paraffin wax
bath (PWB)] hatását vizsgálta RA-es kéz kezelésében. Három tanulmány alapján a PWB 3-4
hetes alkalmazása kéztornával kombinálva szignifikánsan javította a kéz funkciót RA-ben.
A PWB+gyakorlatok kombináció szignifikáns eredményeket hozott a mozgásterjedelem
növelésében, az ellenállás nélküli mozgás közben érzett fájdalom csökkentésében, a szorítás
és precíziós fogás funkciók javulásában, összehasonlítva a csak tornagyakorlatokkal kezelt
csoport eredményeivel; a szorítóerőt vizsgálva azonban nem hozott hasonló eredményeket
(Dellhag és mtsai, 1992).
Hawkes és mtsai (1986) a PWB, farádfürdő és UH összehasonlítása során nem találtak
szignifikáns különbséget a kezelések hatékonyságában a kéz szorítóerő, mozgásterjedelem,
ízületi körfogat, funkcionális státusz tekintetében.
Robinson és mtsai (2002) a fenti két tanulmány összegzése alapján arra a következtetésre
jutottak, hogy a PWB tornagyakorlatokkal ötvözve rövid távú előnyös hatással bírhat RA-es
kéz esetében.

Hidegkezelések vs. melegkezelések

Néhány ellentmondásos tanulmány is született a meleg- és hidegterápia alkalmazását illetően:

RA-ben a meleg-, illetve hidegkezeléseknek nem volt hatása a fájdalomra, duzzanatra, ROM,
izomerőre, funkcióra (Dellhag és mtsai, 1992, Ivey és mtsai, 1994, Kirk és Kersley, 1968,
Rembe, 1970).
A meleg- és hidegterápia hatékonyságának összehasonlításában, 18 vállfájdalommal küzdő
RA páciens esetében nem volt különbség a hideg- vagy melegpakolások használata között
(Williams és mtsai, 1986).
Robinson és mtsai (2002) összefoglaló értekezése alapján hétből öt tanulmányban a hideg-
vagy melegkezeléseknek nem volt szignifikáns hatása a betegség aktivitására, az ízületi
duzzanatra, fájdalomra, a gyógyszerek alkalmazására, mozgásterjedelemre, a kéz-
szorítóerőre, kézfunkcióra a kontroll személyekkel összehasonlítva, akik más kezelésben
részesültek, vagy nem kaptak kezelést. A betegség progressziója és az ízületi destrukció
szempontjából sem előnyös, sem káros hatást nem állapítottak meg.
Ezek alapján elmondható, hogy a termoterápiának mint palliatív kezelésnek van
létjogosultsága a RA terápiájában, illetve kiegészítő kezelésként alkalmazható gyógytorna
mellett (Helewa, 2004).

319
IV.1.2.7. Lézerterápia

A kisteljesítményű lézer [low-level laser therapy (LLLT)] biostimulálásra (biofizikai,

biokémiai vagy biológiai stimulálás), a szervezet öngyógyító folyamatainak beindítására
alkalmas. Javítja a mikrokeringést, csökkenti a gyulladást, segíti a sejtregenerációt, stimulálja
az immunrendszert. Ezen folyamatok eredménye a fájdalomcsillapító, ödémacsökkentő,
izomrelaxáló, fibrolitikus és regenerációs folyamatokat elősegítő hatás. Alkalmas akut és
krónikus ízületi és mozgásszervi gyulladások kiegészítő kezelésére, így RA-ben is
alkalmazható. (Csermely, 2009; Robertson és mtsai, 2006; Watson, 2000)
A lézerterápia hatékonyságát vizsgáló összefoglaló tanulmányok a fájdalomra, izomerőre,
merevségre, funkcióra vonatkozó hatásokat elemzik RA-es pácienseknél. A legtöbb
tanulmány csak rövid távon (<4 hét) igazolja a LLLT hatékonyságát a fájdalomcsillapításában
és a reggeli ízületi merevség csökkentésében (Brosseau és mtsai, 2000; 2005). Arthritis
esetében a javulás hátterében a gyulladásos mediátorok aktivitásában kiváltott változás állhat
(Aimbire és mtsai, 2006; Ferreira és mtsai, 2005). A fájdalomcsillapító hatás mögött a
perifériás idegek vezetésében és aktivációjában kiváltott változások feltételezhetőek.
Néhány tanulmány igazolta a lézerterápia pozitív terápiás hatását, mely a kéz szorítóerőben,
flexibilitásban, fájdalom és duzzanat csökkentésében mutatkozott meg RA-ben szenvedő
betegek esetében (Walker és mtsai, 1987; Golman és mtsai, 1980; Palmgren és mtsai, 1989;
Asada és mtsai, 1989), csökkentette a fájdalmat és növelte a szorítóerőt a kéz ízületeit érintő
OA-ben is (Lonauer és mtsai, 1986). Klinikai irányelvek is javasolják RA-es betegek
kezelésében a LLLT-t, fájdalomcsillapító, reggeli merevséget csökkentő hatása miatt
(Brosseau és mtsai, 2004).
A LLLT hatékonyságára vonatkozó vizsgálati eredmények azonban ellentmondásosak.
Meireles és mtsai (2010) vizsgálatában a lézerkezelés nem csökkentette a fájdalmat és nem
javította a funkciót RA-ben.
Az ideális paraméterek használata nem teljesen tisztázott, tekintve, hogy az eddigi
tanulmányok különböző paraméterekkel alkalmazták a kezeléseket. A pontosabb dozírozás,
hullámhossz, applikációs módok és kezelési időtartam meghatározásához további kutatások
szükségesek. Általánosságban összefoglalva, mind az ízületek, mind a perifériás idegek
kezelésében rövidebb hullámhosszal, hosszabb kezelési idővel alkalmazva hatékonyabb lehet
ez a terápiás forma. (Cameron, 2012)

320
IV.1.2.8. Balneoterápia
Magyarországon a kedvező hidrogeológiai helyzetnek, gyógyvizekben való gazdagságunknak
köszönhetően a balneoterápiának hagyományai vannak, ezért fontosnak tartottuk a
Magyarországon leggyakrabban előforduló gyógyvizek RA-re kedvező hatásait összefoglalni.
RA-es beteg csak krónikus stádiumban részesülhet balneoterápiás kezelésben; bármilyen
mozgásszervi megbetegedés heveny stádiuma kontraindikácó.
A gyógyvizek terápiás hatásai:
 konyhasós (nátrium-kloridos) ásványvizek: Önmagukban ritkán, többnyire hidrogén-
karbonáttal, jóddal, brómmal, fluorral együtt fordulnak elő. A konyhasó jellemző
tulajdonsága a bőrhöz való nagyon erős megtapadása, mely erős ingerhatást fejt ki, a
szervezet immunrendszerét hosszabb időn keresztül aktiválja; a bőrön keresztül
történő folyadékleadás gátlása miatt a szervezeten belül kialakuló
folyadékfelszaporodást csökkenti; a bőr hőmérsékletét átmenetileg mérsékelten emeli,
melynek következményei a felületes erek vasodilatatiója, hyperaemiája, ezáltal a helyi
anyagcsere fokozódása; erős gyulladáscsökkentő hatás (elsősorban nőgyógyászati,
urológiai, bőrgyógyászati gyulladások mérséklésére használják).
 konyhasós jódos ásványvizek: Ha az ásványvíz jódtartalma meghaladja az 1 mg/l
határértéket, annak biológiai hatásával, elsősorban a gyulladáscsökkentő hatásával
fokozásával lehet számolni. A jód oldja a fehérjéket, gyulladásos termékeket, növeli a
határhártyák permeabilitását, így elősegíti a folyadékgyülemek felszívódását; növeli a
perifériás vérkeringést; csökkenti a megemelkedett húgysav- és vércukorszintet. Ezen
biológiai hatások figyelembevételével, a konyhasós jódos fürdők hatására várhatóan jó
eredmény érhető el a gerinc és végtagok ízületeinek gyulladásos megbetegedései
esetében.
 kalcium-magnézium-hidrogén-karbonátos (CaMgHCO3, földes-meszes) vizek: A
végtagok ízületeinek gyulladásos megbetegedésében alkalmazható,
gyulladáscsökkentő hatású. A CaMgHCO3-os vizek biológiai hatása fokozottan
érvényesül, ha az ásványvíz nátrium-kloridot is tartalmaz.
(Osteoporosis kezelésében a kalciumos fürdőkúra hatására a szérumkalcium-szint
emelkedése csak akkor következik be, ha az előzőleg alacsony volt.)
 szulfidtartalmú kénes vizek: Degeneratív kórképekben az ízületi porc kénsavtartalma
(chondroitin-kénsav) csökken. A kén a porcszövetbe képes beépülni, kénes fürdőkúra
hatására a porc kénsavtartalma növekszik, így javulás várható degeneratív ízületi
megbetegedések esetében. A szervezetbe bejutott kén az ereket tágítja.
 szénsavas vizek: A szénsav a felszínes erekben vasodilatatiot, hyperaemiát okoz, így
fokozottabb anyagcsere növekedést eredményez. A szénsavas fürdőkezelés tehát
elsősorban olyan mozgásszervi megbetegedésekben indikált, amelyek keringési
zavarral szövődnek. További indikációs területek lehetnek az osteoporosis, vegetatív
beidegzési zavarok, általános kondicionálás.

321
  radonos vizek: A radongáz tartalmú ásványvizek ritkák. A radon hatása vasodilatatio,
jelentős fájdalomcsillapító hatása is van.
 Gyógyszeres fürdők: Mesterségesen előállított gyógyszeres fürdőkkel is lehet
balneoterápiás kezeléseket nyújtani – a leggyakoribb konyhasós, kénes, mustár, fenyő,
kamillás és csersavas fürdőt lehet idült reumatikus gyulladások kezelésére is
alkalmazni.
 Gyógyiszapkezelések gyulladásos ízületi megbetegedésekben kizárólag krónikus
stádiumban alkalmazhatóak. A beteg terhelhetőségének megfelelően választhatunk
teljes pakolást, iszapfürdőt, egy-egy ízület kezelésére azonban előnyösek a kisebb
terheléssel járó részpakolások, iszapkompressz-kezelés.
(Csermely, 2002; 2009)

Hasznos linkek
http://www.electrotherapy.org/

http://www.eular.org/

http://www.rheumatology.org/

http://www.reumatologia.hu/

http://www.mre.hu/

http://www.wheelessonline.com/

http://arma.uk.net/

http://www.arthritisresearchuk.org/

http://www.nras.org.uk/

http://www.arthritis.ca/

http://www.healthtalk.org/

http://www.arthritissupplies.com/

http://www.abledata.com/

http://erbetegsegek.com/?p=termekismerteto&cikk=146

http://www.bemer3000.hu/uploads/3/9/1/2/39121891/1372-
1405_liste_der_publikationen_sum_o_pub_pos_09_web.pdf

322
Irodalomjegyzék

Abelson K., Langley G. B., Sheppeard H. és mtsai (1983): Transcutaneous electrical nerve
stimulation in rheumatoid arthritis, NZ Med J, 96:156-158.
Aimbire F., Albertini R., Pacheco M. T. és mtsai (2006): Low-level laser therapy induces
dose-dependent reduction of TNFalpha levels in acute inflammation, Photomed Laser Surg,
24:33-37.
Almeida T. F., Roizenblatt S., Benedito- Silva A. A. és mtsai (2003): The effect of combined
therapy (ultrasound and interferential current) on pain and sleep in fibromyalgia, Pain,
104(3):665-672.
Asada K., Yutani Y., Shimazu A. (1989): Diode laser therapy for rheumatoid arthritis: a
clinical evaluation of 102 joints treated with low level laser therapy, Laser Ther, 1:147-151.
Ayling J., Marks R. (2000): Efficacy of paraffin wax baths for rheumatoid arthritic hands,
Physiotherapy, 86:190-201.
Bearne L. M., Hurley M. V. (2010): Physical therapies:treatment options in rheumatology. In:
Dziedzic K., Hammond A. (2010): Rheumatology: Evidence-Based Practice for
Physiotherapists and Occupational Therapists. Churchill Livingstone; 1st edition.
Berliner M., Piegsa M. (1997): Effects of therapeutic ultrasound in a water bath on skin
microcirculation and skin temperature in rheumatoid arthritis, Eur J Phys Med Rehabil,
7(2):46-49.
Bircan C., Senocak O., Peker O. és mtsai (2002): Efficacy of two forms of electrical
stimulation in increasing quadriceps strength: a randomised controlled trial, Adv Clin
Rehabil, 16(2):194-199.
Bossert F., Jenrich W., Vogedes K. (2006): Leitfaden Elektrotherapie. Urban & Fischer,
Elsevier, München.
Brosseau L., Welch W., Wells G. és mtsai (2000): Low level laser therapy for osteoarthritis
and rheumatoid arthritis: a metaanalysis, J Rheumatol, 27:1961-1969.
Brosseau L., Welch W., Wells G. és mtsai (2005): Low level laser therapy (classes I, II and
III) in the treatment of rheumatoid arthritis, Cochrane Database Syst Rev, (2):CD002049.
Brosseau L., Wells G. A., Tugwell P. (2004): Ottawa panel evidence based clinical practice
guidelines for electrotherapy and thermotherapy interventions in the management of
rheumatoid arthritis in adults, Phys Ther, 8(11):1016-1043.

323
Brosseau L., Yonge K. A., Welch W. és mtsai (2003): Transcutaneous electrical nerve
stimulation (TENS) for the treatment of rheumatoid arthritis in the hand, Cochrane Database
Syst Rev, 3:CD004377.
Bulstrade S., Clarke A., Harrison R. (1986): A controlled trial to study the effect of ice
therapy on joint inflammation in chronic arthritis, Physiother Pract, 2:104-108.
Callaghan M. J., Whittaker P. E., Grimes S. és mtsai (2005): An evaluation of pulsed
shortwave on knee osteoarthritis using radioleucoscintigraphy: a randomised, double blind,
controlled trial, Joint Bone Spine, 72(2):150-155.
Cameron M. H. (2012): Diathermy. In: Cameron M. H. (2012): Physical Agents in
Rehabilitation: From Research to Practice. Saunders; 4th edition.
Cameron M. H. (2012): Lasers and Light. In: Cameron M. H. (2012): Physical Agents in
Rehabilitation: From Research to Practice. Saunders; 4th edition.
Cameron M. H. (2012): Ultrasound. In: Cameron M. H. (2012): Physical Agents in
Rehabilitation: From Research to Practice. Saunders; 4th edition.
Cameron M. H. (2012): Superficial cold and heat. In: Cameron M. H. (2012): Physical Agents
in Rehabilitation: From Research to Practice. Saunders; 4th edition.
Casimiro L., Brosseau L., Robinson V. és mtsai (2002): Therapeutic ultrasound for the
treatment of rheumatoid arthritis. Cochrane Database Syst Rev, 3:CD003787.
Csermely M. (2002): Gyógyfürdők és gyógyvizek - Gyóygászati centrumok az orvos
szemszögéből. White Golden Book Kft., Budapest.
Csermely M. (2009): Fizioterápia. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.
Dellhag B., Wollersjö I., Bjelle A. (1992): Effect of active hand exercise and wax bath
treatment in rheumatoid arthritis patients, Arthritis Care Res, 5(2):87-92.
Fitzgerald G. K., Piva S. R., Irrgang J. J. (2003): A modified neuromuscular electrical
stimulation protocol for quadriceps strength training following anterior cruciate ligament
reconstruction, J Orthop Sports Phys Ther, 33(9)492-501.
Goldman J. A., Chiarpella J., Casey H. és mtsai (1980): Laser therapy of rheumatoid arthritis,
Lasers surg Med, 1:93-101.
Gömör B. (2005, szerk.): Klinikai reumatológia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest.
Hawkes J., Care G., Dixon J. S. és mtsai (1986): Comparison of three different treatments for
rheumatoid arthritis hands, Physiother Pract, 2:155-160.
Hecht P. J., Backmann S., Booth R. E. és mtsai (1983): Effects of thermal therapy on
rehabilitation after total knee arthroplasty: a prospective randomised study, Clin Orthop Relat
Res, 178:198-201.

324
Helewa A. (2004): Management of persons with rheumatoid arthritis and other inflammatory
conditions. In: Walker J. M., Helewa A. (2004): Physical rehabilitation in arthritis. Elsevier,
2nd edition.
Hirvonen H. E., Mikkelsson M. K. Kautiainen H. és mtsai (2006): Effectiveness of different
cryotherapies on pain and disease activity in active rheumatoid arthritis. A randomised single
blinded controlled trial, Clin Exp Rheumatol, 24(3):295-301.
Huszár I., Kullmann L., Tringer L. (2000): A rehabilitáció gyakorlata. Medicina Könyvkiadó
Rt., Budapest.
Ivey M., Johnston R. V., Uchida T. (1994): Cryotherapy for postoperative pain relief
following knee arthroplasty, J Arthroplasty, 9(3):285-290.
Jan M. H., Chai H. M., Wang C. L. és mtsai (2006): Effects of repetitive shortwave diathermy
for reducing synovitis in patients with knee osteoarthritis: an ultrasonographic study, Phys
Ther, 86(2):236-244.
Kirk J. A., Kersley G. D. (1968): Heat and cold in the physical treatment of rheumatoid
arthritis of the knee: A controlled clinical trial, Ann Phys Med Rehabil, 9(7):270-274.
Moffett J. A., Richardson P. H., Frost H. és mtsai (1996): Placebo controlled, double blind
trial to evaluate the effectiveness of pulse short wave therapy for osteoarthritic hip and knee
pain, Pain, 67(1):121-127.
Konrad K. (1994): Randomised, double blind, placebo controlled study of ultrasonic
treatment of the hands of rheumatoid arthritis patients, Eur J Phys Med Rehabil, 4:155-157.
Langley G. B., Sheppeard H., Johnson M., Wigley R. D. (1984): The analgesic effects of
transcutaneous electrical nerve stimulation and placebo in chronic pain patients. A double-
blind non-crossover comparison. Rheumatol Int, 4(3):119-123.
Laufer Y., Zilberman R., Porat R., Nahir A. M. (2005): Effect of pulsed short-wave diathermy
on pain and function of subjects with osteoarthritis of the knee: a placebo-controlled double-
blind clinical trial, Clin Rehabil, 19(3):255-263.
Lin Y. H. (2003): Effects os thermal therapy in improving the passive range of knee motion:
comparison of cold and superficial heat applications, Clin Rehabil, 17(6):618-623.
Lonauer G. (1986): Controlled double blind study on the efficacy of He-Ne laser beams v He-
Ne + infrared laser beams in therapy of activated OA of the finger joint, Lasers surg med,
6:172.
Meireles S. M., Jones A., Jennings F. és mtsai (2010): Assessment of the effectiveness of
low-level laser therapy on the hands of patients with rheumatoid arthritis: a randomized
dounle-blind controlled trial, Clin Rheumatol, 29:501-509.

325
Oldham J. A., Stanley J. K. (1989): Rehabilitation of atrophied muscle in the rheumatoid
arthritic hand: a comparison of two methods of electrical stimulation, J Hand Surg, 14(3):294-
297.
Oosterveld F. G. J., Rasker J. J., Jacobs J. V. G. és mtsai (1992): The effect of local heat and
cold therapy on the intraarticular and skin surface temperature of the knee, Arthritis Rheum,
35:146-151.
Palmgren N., Jensen G. F., Kaae K. és mtsai (1989): Low power laser therapy in rheumatoid
arthritis, Lasers Med Sci, 4:193-195.
Rembe E. C. (1970): Use of cryotherapy on the postsurgical rheumatoid hand, Phys Ther,
50(1):19-23.
Robertson V. J., Baker K. G. (2001): A review of therapeutic ultrasound: effectiveness
studies, Phys Ther, 81(7):1339-1350.
Robertson V., Ward A., Low J., Reed A. (2006): Electrotherapy Explained, Principles and
Practice. Butterworth - Heinemann Elsevier, London.
Rojkovich B. (2005): A rheumatoid arthritis kezelése (9. Rheumatoid arthritis és a synovia
betegségei). In: Gömör B. (2005, szerk.): In: Klinikai reumatológia. Medicina Könyvkiadó
Rt., Budapest.
Stokes B. (2004): Community-based physical rehabilitation. In: Walker J. M., Helewa A.
(2004): Physical rehabilitation in arthritis. Elsevier, 2nd edition.
Strojnik V. (1998): The effects of superimposed electrical stimulation of the quadriceps
muscles on performance in different motor tasks, J Sports Med Phys Fitness, 38(3):194-200.
Surányi P. (2005): A rheumatoid arthritis klinikuma (9. Rheumatoid arthritis és a synovia
betegségei). In: Gömör B. (2005, szerk.): In: Klinikai reumatológia. Medicina Könyvkiadó
Rt., Budapest.
Sutej P. G., Hadler N. M. (1991): Current principles of rehabilitation for clients with
rheumatois arthritis, Clin Orthop, 265:116-124.
Szekanecz Z. (2005): A rheumatoid arthritis etiopatogenezise (9. Rheumatoid arthritis és a
synovia betegségei). In: Gömör B. (2005, szerk.): In: Klinikai reumatológia. Medicina
Könyvkiadó Rt., Budapest.
Szekanecz Z., Surányi P. (2010): Reumatoid artritiszes betegek kézikönyve. SpringMed
Kiadó.
Thamsborg G., Florescu A., Oturai P. és mtsai (2005): Treatment of knee osteoarthritis with
pulsed electromagnetic fields: a randomized, double-blind, placebo-controlled study,
Osteoarthritis Cartilage, 13(7):575-581.

326
Van Nguyen J., Marks R. (2002): Pulsed magnetic fields for treating osteoarthritis,
Physiotherapy, 88:458-470.
Walker J. B., Akhanjee L. K., Cooney M. M. és mtsai (1987): Laser therapy for pain of
rheumatoid arthritis, Clin J Pain, 3:54-59.
Walker U. A., Uhl M., Weiner S. M. és mtsai (2006): Anelgesic and disease modifying effects
of interferential current in psoriatic arthritis, Rheumatol Int, 10:904-907.
Watson T. (2000): The role of electrotherapy in contemporary physiotherapy practice, Man
Ther, 5(3):132-141.
Watson T. (2008): Electrotherapy: evidence-based practice. Churchill Livingstone; 12th
edition
Welch V. B. L., Peterson J., Shea B. és mtsai (2001): Therapeutic ultrasound for osteoarthritis
of the knee. Cochrane Database Syst Rev, 3 (CD003132).
Welch W., Brosseau L., Casimiro L. és mtsai (2002): Thermoterapy for treating rheumatoid
arthritis, Cochrane Database Syst Rev (2) (CD002826).
Williams J., Harvey J., Tannenbaum H. (1986): Use of superficial heat versus ice for the
rheumatoid arthritic shoulder: a pilot study, Physiother Can, 38:8-13.
Yasura K., Nakagawa J., Kobayashi M. és mtsai (2006): Mechanical and biomechanical effect
of monopolar radiofrequency energy on human articular cartilage: an in vitro study, Am J
Sports Med, 34(8):1322-1327.
Yurtkuran M., Kocagil T. (1999): Electroacupuncture and ice massage: comparison treatment
for osteoarthritis of the knee, Am j Acupunct, 27:133-140.
Hsieh Y. L. (20059: Reduction in induced pain by ultrasound may be caused by altered
expression of spinal neuronal nitric oxide synthase-producing neurons, Arch Phys Med
Rehabil, 86:1311-1317.
Hsieh Y. L. (2006): Effects of ultrasound and diclofenac phonophoresis on inflammatory pain
relief: suppression of inducible nitric oxide synthase in arthritic rats, Phys Ther, 86:39-49.
Ebenbichler G. R., Resch K. L., Nicolakis P. és mtsai (1998): Ultrasound treatment for
treating the carpal tunnel syndrome: randomised „sham” contorolled trial, BMJ, 316:731-735.
Oztas O., Turan B., Bora I. és mtsai (1988): Ultrasound therapy effect in carpal tunnel
syndrome, Arch Phys Med Rehabil, 79:1540-1544.
Piravej K., Boonhong J. (2004): Effect of ultrasound thermotherapy in mild to moderate
carpal tunnel sndrome, J Med Assoc Thailand, 87(Suppl 2):S100-106.
Robinson V., Brosseau L., Casimiro L. és mtsai (2002): Thermotherapy for treating
rheumatoid arthritis, Cochrane Database Syst Rev, (2):CD002826.

327
Ferreira D. M., Zangaro R. A., Villaverde A. B. és mtsai (2005): Analgesic effect of He-Ne
(632.8 nm) low-level laser therapy on acute inflammatory pain, Photomed Laser Surg,
23:177-181.
Johns R., Wright V. (1962): Relative importance of various tissues in joint stiffness, J Appl
Phys, 17:824-828.
Lewis T. (1930): Observations upon the reactions of the vessels of the human skin to cold,
Heart, 15:177-208.
Clark R. S., Hellon R. F., Lind A. R. (1958): Vascular reactions of the human forearm to cold,
Clin Sci, 17:165-179.
Fox R., Wyatt H. (1962): Cold-induced vasodilatation in various areas of the body surface in
man, J Physiol, 162:289-297.
Keating W. R. (1957): The effect of general chilling on the vasodilatation response to cold, J
Physiol, 139:497-507.
Taber C., Countryman K., Fahrenbruch J. és mtsai (1992): Measurement of reactive
vasodilatation during cold gel pack application to nontraumatized ankles, Phys Ther, 72:294-
299.
O'Brien A., Backman C. (2010): Inflammatory arthritis. In: Dziedzic K., Hammond A.
(2010): Rheumatology: Evidence-Based Practice for Physiotherapists and Occupational
Therapists. Churchill Livingstone; 1st edition.

328
IV. 2 Elektroterápia alkalmazhatósága a neurológiában (Dr. Nagy Edit,
Nagy Kata)

Az elektroterápia számos lehetőséget nyújt neurológiai kórképek kezelésében. Sikeresen

alkalmazható a mágneses terápia, az ultrahang és az elektrostimuláció, melyeket az
alábbiakban részletesen ismertetünk.

IV. 2. 1. Transzcraniális mágneses stimuláció alkalmazása a stroke rehabilitációban

Az elektromágneses teret a gyógyászat számos területén találták hasznosnak. Bizonyítottan

elősegíti a csontgyógyulást, jó hatású az ostheoarthritis kezelésében, a csont- és izomrendszer
gyulladásos betegségeiben, elősegíti a fekélyek gyógyulását és csökkenti a spaszticitást
(Quittan, 2000).

A stroke után alkalmazott transcraniális mágneses stimuláció kedvező hatásáról több

közlemény is beszámolt.

Sholomov és mtsai (2010) a transcraniális mágneses terápia (Transcranial magnetotherapy- a

későbbiekben TcMT) alkalmazási lehetőségeit kutatták szín és ritmus terápiával (color and
rythm therapy – a későbbiekben CRT) ischémiás stroke rehabilitációjában. A kutatásban 116,
a stroke utáni korai fázisban lévő beteg vett részt. A résztvevőket négy csoportba sorolták,
három kísérleti és egy kontroll csoportba. Az első csoport 29 stroke-s betege a hagyományos
kezelés mellett transcraniális mágneses terápiában részesült, bitemporális módszert
alkalmazva. A második csoportba 30 stroke beteg tartozott, akik a hagyományos kezelésen túl
CRT-ben is részesültek. A harmadik csoport 28 stroke betegből állt, akik a hagyományos
kezelés mellett TcMT-, és CRT kezelésben is részesültek. A 29 stroke főből álló kontroll
csoport a hagyományos kezelésben részesült. A vizsgálatba bevont személyek 2 kezelési kúrát
kaptak, a kúrák között 1,5 hónap szünet volt.

Kezelés után a harmadik csoport tagjai (hagyományos+TcMT+CRT) jelentős javulást

mutattak a kontroll csoporthoz képest. A neurológiai tüneteket Lindmark skálán osztályozták,
és a javulás 9,5 %-kal, a Barthel skálán mért önellátás és aktivitás 8,8%-kal túlszárnyalta a
kontroll csoportot, emellett a memória és az intellektuális képességekben is javulást
tapasztaltak. A legjobb eredmények tehát a 3. csoportban születtek, ahol a hagyományos
terápiát, a TcMT-, és a CRT kezeléseket kombinálva kapták a betegek.

Woldanska-Okonska és munkatársa Czernicki J. (2007) alacsony intenzitású mágneses mezőt

alkalmaztak az ischémiás stroke-ot szenvedett páciensek rehabilitációjában. Tizenkét hónapon

329
keresztül Mathew és Barthel skálát használva követték a mágnes terápia hatását akut, subakut
szakaszban a kórházi ápolás alatt, majd a krónikus szakaszban a járóbeteg ellátás során. A
pácienseket 20 alkalommal 20 percig kezelték mágneses terápiával: az első csoport csak
placebot, a második 5,6 mT erősségű 10 Hz frekvenciájú, míg a harmadik csoport 2,8 mT
erősségű 10 Hz frekvenciájú kezelést kapott; ezen kívül napi 16 perc mágneses stimulációt
alkalmaztak a negyedik csoportnál a szubakut szakaszban az elsőtől a nyolcadik hétig a
stroke-ot követően. Varianciaanalízist követően a Barthel és Mathew skála eredményei az
alacsony frekvenciás mágneses mező jótékony hatását mutatták a harmadik és negyedik
csoportban. Az alacsony frekvenciás mágneses mező ajánlott dózisa alkalmas a terápiás hatás
elérésére, és alkalmazható a rehabilitáció korai periódusában. Nem találtak mellékhatást, ami
az alacsony frekvenciás mágneses mezőnek tulajdonítható, így ez a fizioterápiás módszer
biztonságos és ajánlott a klinikai gyakorlatban.

IV. 2. 1. 1. A mágneses terápia és a spaszticitás

Számos tanulmány bizonyította a repetitív mágneses stimuláció antispasztikus hatását a

felnőtt neurológiai betegek populációjában (Struppler, 2003; Stuppler, 2007;Krause, 2005);

A repetitív perifériás mágneses stimuláció (RPMS) egy fájdalomcsillapító módszer, melynél

az izomkontrakciókat a terminális motoros ágak depolarizációjával érik el (Stuppler és
munkatársai, 2007). Struppler és mtsai (2007) tanulmányukban leírták a repetitív periférián
alkalmazott mágneses stimuláció terápiás hatását, mely az általa indukált központi
idegrendszerbe érkező proprioceptív információáramlásnak köszönhető. Ennek vizsgálatára
postitron emissziós tomographiát (PET) alkalmaztak. Az agyi terület vérkeringését nyolc
páciensnél vizsgálták, akiknek ischemiás stroke-ot követően felső végtagi parezisük volt.
Őket kezelés előtt és után is stimulálták a repetitív periférián alkalmazott mágnessel.
Szignifikáns javulást talátak a felső végtag ujjainak mozgásában, illetve a stimulált kar
spaszticitásának szignifikáns csökkenését RPMS kezelést követően. Az idegi aktivitás a felső,
hátulsó, fali lebenyek és a premotoros kéreg területe között szignifikánsan nőtt, ezzel tovább
hangsúlyozva a RPMS pozitív terápiás hatását.

Flamand és munkatársai (2012) a spaszticitás csökkentése céljából periférián alkalmaztak

mágneses stimulációt Cerebrális parézisben szenvedő gyermekeknél. Az izmok spaszticitása
nagymértékben csökkenti a mozgásszabadságot, ezért fontos a rehabilitációban normalizálni
az izomtónust, hogy a gyermekek funkcionális mozgásfejlődését pozitívan befolyásolni
tudjuk. Tanulmányukban repetitív perifériás mágneses stimulációt alkalmaztak. Ez a

330
technológia serkenti a gerincvelői- és agyi szinaptikus kapcsolatokat, és ennek spaszticitás
csökkentő jótékony hatásáról már korábbi, felnőtt neurológiai populáción végzett
tanulmányok beszámoltak. Kutatásukban öt spasztikus ICP-s gyermeknél vizsgálták, hogy a
nervus tibialis és a nervus peroneus communis stimulációjának milyen rövid – és hosszú távú
hatásai vannak a boka plantárflexorainak spaszticitására. A repetitív perifériás mágneses
kezelést 3 hét alatt 5x alkalmazták, s eközben mérték a spaszticitást közvetlenül kezelés előtt,
és 10 perccel kezelés után. Az izmok gyors nyújtással szembeni ellenállását kézi
dinamométerrel vizsgálták. Szignifikáns progresszív csökkenést találtak a gyors nyújtás által
kiváltott ellenállásban repetitív perifériás mágneses stimulációt követően spasztikus ICP-s
gyerekeknél. Ez a hosszantartó izomtónus csökkenés azt mutatja, hogy a perifériás stimuláció
javítja a kontrollt a gerincvelői rendszereken keresztül. Ebből arra következtethetünk, hogy a
hosszabb stimuláció jó hatással lehet a központi idegrendszer plaszticitására ICP-s
gyermekeknél.

IV. 2. 1. 2. A perifériás idegregeneráció és a mágneses tér

Krzysztof és mtsai (2014) a mágneses tér perifériás idegregenerációra gyakorolt hatásait

vizsgálták, patkány kísérletekban. Patkányok ülőidegét komprimálták, majd mágneses
terápiával kezelték az állatokat. A jobb oldali ülőideg sérülését követően random 4 (1 kontroll
és 3 kísérleti) csoportba sorolták a patkányokat. A kísérleti csoport tagjait 4 héten keresztül
kezelték, heti 5x, naponta 20 percig. A 3 csoport különböző intenzitású mágneses kezelést
kapott. Az ülőideg funkcionális indexét hetente felmérték, továbbá megfigyelték az ideg
myelinizációját és az idegnövekedést is. Minden csoportban volt javulás a kontroll csoporthoz
képest, de a legjobb eredmény abban a csoportban született, ahol legerősebb volt a mágneses
mező. A változó mágneses tér pozitív hatással volt a perifériás idegregenerációra és
megfontolandó a terápiás alkalmazása a perifériás idegsérüléseket követően.

IV. 2. 2. Ultrahang

Vanessa Vilela és mtsai (2005) az ultrahang hatását vizsgálták a perifériás idegek

regenerációjára. Kísérletükben patkányok sérült ülőidegét kezelték ultrahanggal. Húsz darab
250 grammos nőstény patkányt két csoportba soroltak: az első csoport a sérülést követősen
ultrahang kezelést kapott, míg a második csoport a sérülést követően nem kapott semmilyen
kezelést. Altatásban a jobb oldali ülőideget összepréselték egy direkt erre a célra készített
eszközzel, mellyel 10 percen keresztül 15.000 g állandó terhelést alkalmaztak, egyszerre csak
5 mm-es hosszúságú szegmentet érintve az ideg proximális részétől az elágazásáig. A pulzáló

331
ultrahang kezelés (0,4 W/cm^2, 2 perc) az operáció utáni napon kezdődött és tíz napig tartott.
Az SFI-t (Sciatic Functional Index) összesen háromszor mérték fel a harmadik hétig, ezután a
patkányokon szövettani vizsgálatot és idegrost sűrűségi vizsgálatot végeztek. Az SFI értéke
mindkét csoportban javult, de szignifikáns eredményt az ultrahanggal kezelt csoportban értek
el. Az idegrostok sűrűsége nem tért vissza a behatás előtti állapotába, de a kezelt csoport
myelin hüvelyének regenerációja jelentősen jobb volt a kontroll csoporténál. Ennek alapján
arra a következtetésre jutottak, hogy az alacsony intenzitású ultrahangos kezelés javítja az
idegek regenerációját.

IV. 2. 3. Elektromos stimuláció

A központi idegrendszeri károsodások esetén vita tárgyát képezi az elektroterápia

alkalmazhatósága. Van azonban néhány tanulmány, mint például MF Levin és mtsai (1992),
hogy a TENS csökkenti a spaszticitást és javítja a mozgáskontrollt spasztikus betegek esetén

A perifériás idegsérülést követő elektrostimuláció kapcsán a szakirodalmat áttekintve

ellentmondásos eredményeket lehet találni. A perifériás idegek sebészi beavatkozásának célja,
hogy segítse a gyors funkcionális gyógyulás útját. Azonban teljes funkcionális gyógyulást
ritkán tapasztalhatunk. Ennek, illetve az inkomplett axonregenerációnak, reinnervációnak
számos okát fedezték már fel (Haastert- Talini, 2013).

Az alacsony intenzitású elektrostimuláció javítja az idegregenerációt azáltal, hogy növeli az

agyból származó neurotrofikus faktor (BDNF) expresszióját, amely köztudottan javítja a
myelin hüvely kialakulását a fejlődés korai szakaszaiban (Wan, 2010). Szintén kimutatták,
hogy az elektrostimuláció növeli a növekedéssel kapcsolatos gének expresszióját (Al-Majed,
2004; Geremia, 2007). Számos tanulmány támasztja alá, hogy az elektrostimuláció elősegíti
az idegregenerációt, a remyelinizációt és a funkcionális helyreállást (Gordon, 2008; Asensio
2009; Vivó, 2008) és elősegíti a motoros axonregeneráció pontosságát és növeli annak
sebességét (Al-Majed, 2000; Huang, 2010).

GordonT. és társai (2009) kifejlesztettek egy 1 órás alacsony frekvenciás elektrostimulációs

technikát a proximális idegtörzsre, és ez nagymértékben felgyorsította az axon kinövést az
elmetszett perifériás ideg sebészi kezelése után. Ezt a technikát alkalmazták a carpal tunnel
syndroma sebészi kezelését követően. Az elektrostimuláció elősegítette a nervus medianus
regenerációját, és a thenar izmok reinnervációját 6-8 hónapon belül, ellentétben azokkal az
esetekkel, ahol elektrostimuláció hiányában nem jelent meg ennyi idő alatt reinnerváció. Ezek

332
az eredmények ígéretesek, hogy ez a típusú elektrostimulációs módszer klinikailag hatékony
eszköz lehet az axonregeneráció és izomreinnerváció felgyorsításában.

Azonban számos tanulmány veti fel a perifériás idegkárosodások esetén alkalmazott

elektrostimuláció árnyoldalait, kontraindikációit. Például Baptista és mtársai (2008) leírták,
hogy a magas és alacsonyfrekvenciás transcután elektromos idegstimuláció késlelteti az
ülőideg regenerációt, kompressziós sérülést követően. Kísérletükben 15 egérnél kompressziós
sérülést idéztek elő az ülőidegükben, majd 4 nappal a sebészi beavatkozás után 5 héten
keresztül kezelték az állatokat 3 csoportba osztva, enyhe anaesthesiában. Az 1. csoportot
magas frekvenciás TENS (100 Hz) 80 mikrosecundumos impulzusidővel és közvetlenül a
motoros küszöb alatti amplitúdóval kezelték. A 2. csoport alacsony frekvenciás TENS-t
kapott, (4 Hz frekvencia) 240 mikrosecundumos impulzusidő és az amplitudó pontosan a
motoros küszöbön, tehát látható kontrakciókat kellett megfigyelni. A 3. kontroll csoport
ugyanazt az érzéstelenítő eljárást kapta, de stimuláció nem történt. A funkcionális tesztek
mellett morfológiai vizsgálatokat végeztek fény- és elektronmikroszkóppal. Morfológiai
szempontból a stimulált csoportok általánosan rosszabbak voltak, mint a nem stimulált
csoport. A nagy velősrostok számának csökkenése (6-12 mikrometer átmérő) és a megnőtt
Schwann sejtmag száma, amely mindkét fajta elektrostimulációhoz társult, összefüggésben
lehet a regenerációs folyamat késésével, a legkifejezettebb negatív hatása a magas frekvenciás
TENS-nek volt a perifériás idegregenerációra nézve. Az alacsony frekvenciás TENS vastag
rostokra kifejtett negatív hatása ellenére a myelinizáció elérte a normál szinteket. Habár az
elektrostimuláció összefüggésben volt morfológiai és morfometriai abnormalitásokkal, ezek
nem érintették szignifikánsan a járásfunkciót (Baptista, 2008).

Egy másik tanulmányban igazolták, hogy az elektrostimuláció károsan befolyásolta a korai

funkcionális helyreállást, fokozta a vázizom atrófiáját patkányokban ülőideg kompressziós
sérülést követően (Gigo-Benato, 2010). Hamilton (2011) felfedte, hogy az elektrostimuláció
az izomreinnerváció pontosságának rovására segítette elő az axonregenerációt. Lu (2008)
meghatározta, hogy az elektrostimuláció képes akár pozitívan akár negatívan befolyásolni a
perifériás idegregenerációt, valamint az elektrostimulációt és rehabilitációt kombináló klinikai
vizsgálatok szükségességét vetette fel, amelyek meghatározzák a biztonságos és hatékony
paramétereket az elektroterápiában. Így tehát a kérdés, hogy vajon az elektrostimuláció
hatékony e perifériás idegkárosodásokat követően még mindig ellentmondásos és további
vizsgálatokat igényel.

333
IV. 2. 3. 1. Funkcionális elektrostimuláció (Functional electrical stimulation- FES)

A funkcionális elektrostimuláció egy alkalmazási lehetősége az elektromos impulzusoknak,

mely a test károsodott funkcióinak helyreállítására szolgál. A legtöbb használója úgy tartja,
hogy a FES azonnal kifejti jótékony hatását és csökkenti a stroke utáni immobilizációt.
Azonban, néhányan úgy vélik, hogy közvetetten javítja az izom funkciót pl. az izmok
stimulációval történő nyújtásával (Watson, 2008).

Az elektrostimuláción keresztüli nyújtást gyakran terápiás elektromos stimulációnak (TES) is

hívják. A FES leggyakrabban alkalmazott formájánál, az elektromos impulzusokat az
innervált izmokon használták úgy, hogy az impulzusok az ideg depolarizációját, majd azt
követően izomkontrakciót eredményeztek. A FES 100-1000µs és 10-100 Hz
frekvenciatartományban pulzált. Néhány esetben az elektromos impulzusokat arra használták,
hogy erősítsék a denervált izmot az izomrostok közvetlen depolarizációjával (Watson, 2008).
Ezzel lehetőség nyílt a funkció helyreállítására, és néhány sikeres eredményt fel is jegyeztek,
például gerincvelői sérülést követően, függőleges helyzetben a posturális kontroll
fenntartásánál (Kern és mtsai, 2005).

Az elektromos impulzusokat a bőrfelszínre helyezett elektródákkal, percután, illetve

implantált elektródákkal használják (Watson, 2008).

IV. 2. 3. 2. Alsó végtag stimulációja

Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a FES gerincvelői sérülést követő alkalmazására

(Watson, 2008). Korábban sokan a felszínen alkalmazható rendszert használták, és a felszíni
elektrostimuláció rendszeres használata az izomtömegre és a véráramlásra nézve hasznosnak
bizonyult (Taylor és mtsai, 1993). A felszíni rendszer használatát állás és járás támogatására
szintén kutatták, és ezen belül vizsgálták a csak stimuláción alapuló rendszereket (Ewins és
mtsai, 1988), és ahol a FES-t mechanikai orthezisekkel kombinálták. Például Davis és mtsai
(1999) a stimulációt egy speciálisan kialakított boka-láb orthesissel kombinálták, Sykes és
mtsai (1996) kiértékelték a FES és a járás orthesis kombinációjának előnyeit.

Sok problémát megoldott a percután alkalmazott és a beültetett stimulátorok kifejlesztése

(Watson, 2008). Ez ahhoz vezetett, hogy a FES gerincvelői sérülést követő alkalmazása ismét
az érdeklődés középpontjába került. Emellett nőtt a FES alkalmazása a sport terápiában,
(Hunt és mtsai, 2006; Wheeler és mtsai, 2002).

334
A FES rendszert petyhüdt, lógó lábfejtől szenvedő betegek járás javításánál is alkalmazták
(Liberson és mtsai, 1961). A legegyszerűbb technikánál a FES rendszer egy egy-csatornás
készüléket foglalt magába, amely a nervus peroneust stimulálta, hogy segítse a boka
dorzálflexióját és a csípő, térd flexióját a járási ciklus lengési fázisában.

A FES-t napjainkban talán legszélesebb körben a lógó lábfej stimulálására alkalmazzák

(Watson, 2008).

A legtöbbször felkért páciensek, akiknél a lógó lábfejet stimulálták stroke-on átesett, és

sclerosis multiplexben szenvedő egyének közül kerültek ki. Például Taylor és mtsai (1999) a
járás sebességében bekövetkezett szignifikáns növekedésről és a felhasznált energia
csökkenéséről számoltak be a stroke-os csoportban, és hasonló előnyöket tapasztaltak
sclerosis multiplexes pácienseknél is. Ők szintén szignifikáns változást tapasztaltak a „carry-
over” előnyeiben, amikor a stimulációt nem használták. Kottink és mtsai (2004) arra
következtettek, hogy a FES-nek pozitív hatása van a járás sebességére stroke után.

Átnézve a bizonyítékokat a FES motoros kontrollra gyakorolt pozitív hatásával

kapcsolatosan, a Royal College (2004) összefoglalta, hogy a FES-t nem kellene egy rutin alap
kezelésként használni. A FES-t, mint orthesist javasolt használni individualizált kezelés során,
bizonyos körülmények között, mint például a kar mozgásterjedelmének javítása és a boka
dorzálflexiójának növelése és járás javítása céljából.

Továbbá azt is vizsgálták, hogy a bőrfelszínre helyezhető FES segít-e a cerebrális paresisben
szenvedő gyerekek járásában. Az egyik példa bemutatja azokat a gyerekeket, akiknek equinus
járásuk volt. Két ellenkező megközelítés közül néhányan pozitív eredményekről is
beszámoltak, például a musculus tibialis anterior ingerlésével (Durham et al,2004; Hazlewood
et al, 1994; Pape et al,1993), míg mások a musculus triceps surae stimulálásával. A musculus
tibialis anterior elektromos stimulálásának alapja, hogy segíti a boka aktív dorsalflexióját a
járás lengési fázisa alatt, és ugyanakkor gátolja az antagonista triceps surae működését
(Hazelwood et al, 1994). Azonban, a triceps surae stimulációjáról úgy gondolják, hogy
kedvezően befolyásolja a megváltozott izomműködési mintákat azáltal, hogy csökkenti a
spaszticitást (Rose, 1998). Egy tanulmányban, melyben Carmick (1993, 1995) négy gyermek
járását vizsgálta, azt találta, hogy a triceps surae elektromos stimulációja javított a járáson.
Ennek bizonyítékául szolgált, amikor a négyből két gyermeknél nem használták az
elektrostimulációt. Egy másik kutatásban (Comeaux et al, 1997) stimulálták a

335
gastrocnemiusokat, illetve velük együtt a tibialis anteriort is, azt találták, hogy mindkét
módszernél szignifikánsan nőtt a dorsalflexió a járás kezdeti fázisában.

Az elektrostimulációt kipróbálták olyan tünet kezelésében is, mint a láb veleszületett

equinovarus állása (Kirsch és Pape, 1992). Ők két gyermeket kezeltek, és úgy tapasztalták,
hogy nőtt a boka és a láb aktív mozgásterjedelme, valamint a comb és a lábszár izomtömege,
továbbá nagyobb távolságot tettek meg 6 perc alatt. Úgy gondolták, hogy a FES jól
alkalmazható ilyen esetek kezelésében.

IV. 2. 3. 3. Felső végtag stimulációja

Nagy érdeklődéssel kutatták a FES hatékonyságát a felső végtagi tüneteknél, mint a subluxált
és fájdalmas váll szindróma, és felső végtagi parézisek (Watson, 2008).

A subluxált és fájdalmas váll a stroke-os betegek kb. 30 %-nál alakul ki. Egy kutató csoport
(Royal College of Phisicians, 2004) azon dolgozott, hogy a m. supraspinatus és a m.
deltoideus elektromos stimulációjával csökkenteni tudja a váll fájdalmat. Egy héten keresztül
napi 5-30 percig kezelték a pácienseket. Emelett rendszeres gyógytornára is jártak, majd RTG
felvételt készítettek a vállról. Ezt követően 6 hétig kezeltek néhány beteget
elektrostimulációval, néhányat anélkül. Az eredmények azt mutatták, hogy 6 hét elteltével a
subluxáció mértéke csökkent, illetve tovább csökkent, akiknél a stimulációt alkalmazták.
Azonban Price és Pandyan (2001) szerint a felkarcsont passzív kirotációja önmagában is
hasznos lehet a glenohumeralis subluxáció repozícióját követően. Szerintük az
elektrostimulációnak nincs döntően megalapozott hatása a vállfájdalom kezelésében.

Egyre nagyobb érdeklődéssel alkalmazzák a FES-t a felső végtag izomerejének növelésére és

az antagonista izmok aktivitásának csökkentésére (Watson, 2008). Krónikus stroke-os
betegeknél a csukló és az ujjak extensorait aktiválták, és a javulás nyilvánvaló volt. Azonban
a felkar anatómiai komplikáltsága miatt a felszíni elektródák alkalmazása rendkívül
időigényes, és nehézkes, Mangold és mtsai (2005) úgy vélik, hogy használhatatlan. Ennek
ellenére, a klinikai kutatások CP-s betegeknél (Wright és Granat, 2000), gerincvelői
sérüléseknél (Mangold et al, 2005) és stroke után is (Gritsenko és Prochazka, 2004; Ring és
Rosenthal, 2005) azt mutatják, hogy a felső végtagi stimuláció jótékonyan befolyásolja a
mobilitást és a funkciót.

A felső végtag stimulálására manapság implantátumokat is használnak. Ilyen a Freehand

rendszer, melyet gerincvelői sérüléseket követően alkalmaznak. Ez a rendszer magába

336
foglalja a transzfereket az implantált elektródákkal, melyeket a tetraplég beteg felkarjában és
kezében helyeznek el. A bőr alatt a mellizmoknál van a kontroll doboz, a mozgásérzékelő
pedig a váll mögött, így amikor a beteg elevációt, depressziót, protrakciót vagy retrakciót
végez, a kontroll készülék ezt érzékelve aktiválja az elektródákat, és így képes a beteg a kezét
nyitni, csukni. Taylor és mtsai (2002), Mulcahey és mtsai (2004) és még több kutató csoport
arra a következtetésre jutott, hogy a Freehand rendszer javítja a felső végtagi funkciókat.

A FES rendszere javítja a klinikai tüneteket, de a technikai alkalmazás bonyolultsága

megnehezíti a használatát. Terhesség vagy pacemaker megléte kontraindikációt jelent. Az
elektromos stimuláció technológiáját és alkalmazását külön képzéseken tanulják a terapeuták.
A fejlesztés az irányba halad, hogy minél szélesebb körben alkalmazható legyen ez a technika
(Watson, 2008).

Irodalomjegyzék

Al-Majed AA, Brushart TM and Gordon T: Electrical stimulation accelerates and increases
expression of BDNF and trkB mRNA in regenerating rat femoral motoneurons. Eur J
Neurosci 2000; 12:4381-4390. (www)
Al-Majed AA, Tam SL and Gordon T: Electrical stimulation accelerates and enhances
expression of regeneration-associated genes in regenerating rat femoral motoneurons. Cell
Mol Neurobiol 2004; 24:397-402. (www)
Asensio-Pinilla E, Udina E, Jaramillo J and Navarro X: Electrical stimulation combined with
exercise increase axonal regeneration after peripheral nerve injury. Exp Neurol 2009;
219:258-265. (www)
Baptista AF, Gomes JR, Oliveira JT, Santos SM, Vannier- Santos MA and Martinez AM:
High- and low-frequency transcutaneus electrical nerve stimulation daley sciatic nerve
regeneration after crush lesion in the mouse. J Periphe Nerv Syst 2008; 13:71-80. (www)
Carmick J: Clinical use of neuromuscular electrical stimulation for children with cerebral
palsy, part 1: Lower extremitiy. Phys Ther 1993; 73 (8):505-513. (www)
Carmick J: Managing equinus in children with cerebral palsy: Electrical stimulation to
strenghten the triceps surae muscle. Dev Med Child Neurol 1995; 37:965-975. (www)
Comeaux P, Patterson N, Rubin M, Meiner R: Effect of neuromuscular electrical stimulation
during gait in children with cerebral palsy. Pediatr Phys Ther 1997; 9:103-109.
Davis R, Hounayer T, Andrews B, Barriskill A: Paraplegia:prolonged standing using closed
loop functional electrical stimulation and Andrews ankle-ffot orthosis. Artif Organs 1999; 23
(5):418-420. (www)
Durham S, Eve L, Stevens C, Ewins D: Effect of functional electrical stimulation on asymmetries in gait
of children with hemiplegic cerebral palsy. Physiotherapy 2004; 90:82-90. (www)

337
Ewins DJ, Taylor PN, Crook SE et al: Practical low cost stand/sit system for mid-thoracic
paraplegics. J Biomed Eng 1988; 10 (2):184-188. (www)
Flamand VH, Beaulieu LD, Nadeau L, Schneider C: Peripheral Magnetic Stimulation to
Decrease Spasticity in Cerebral Palsy. Pediatric Neurology 2012; 47(5):345-348. (www)
Geremia NM, Gordon T, Brushart TM, Al-Majed AA and Verge VM: Electrical stimulation
promotes sensory neuron regeneration and growth-associated gene expression. Exp Neurol
2007; 205(2): 347-359. (www)
Gigo-Benato D, Russo TL, Geuna S, Domingues NR, Salvini TF and ParizottoNA: Electrical
stimulation impairs early functional recovery and accentuates skeletal muscle atrophy after
sciatic nerve crush injury in rats. J Comp Neurol 2010; 41:685-693. (www)
Gordon T, Brushart TM and Chan KM: Augmenting nerve regeneration with electrical
stimulation. Neurol Res 2008; 30:1012-1022. (www)
Gordon T, Sulaiman OA, Ladak A: Electrical stimulation for improving nerve regeneration:
where do we stand?. Int Rev Neurobiol 2009; 87:433-44. (www)
Gritsenko V, Prochazka A: A functional eletrical stimulation-assisted exercise therapy system
for hemiplegic hand function. Arch Phys Med Rehab 2004; 85(6):881-885. (www)
Haastert-Talini K, Grothe C: Electrical stimulation for promoting peripheral nerve
regeneration. Int rev Neurobiol 2013; 109:111-24. (www)
Hamilton SK, Hinkle ML, Nicolini J, et al: Misdirection of regenerating axons and functional
recovery following sciatic nerve injury in rats.J Comp Neurol 2011; 519(1):21-33. (www)
Hazlewood ME, Brown JK, Rowe PJ, Salter PM: The use of therapeutic electrical stimulation
in the treatment of hemiplegic cerebral palsy. Dev Med Child Neurol 1994; 36:661-673.
(www)
Huang J, Lu L, Hu X, et al: Electrical stimulation accelerates motor functional recovery int he
rat model of 15-mm sciatic nerve gap bridged by scaffolds with longitudinally oriented
microchannels. Neurorehabil Neural Repair 2010; 24(8):736-745. (www)
Hui Chan CW,Levin MF. Stretch reflex latencies in spastic hemiparetic subjects are
prolonged after transcutaneus electrical nerve stimulation. Can J Neurol Sci 1993; 20:97-106.
Hunt KJ, Ferrario C, Grant S et al: Comparison of stimulation patterns for FES-cycling using
measures of oxygen cost and stimulation cost. Med Eng Phys 2006; 28 (7):710-718. (www)
Kern H, Salmons S, Mayr W et al: Recovery of long term denervated human muscles induced
by electrical stimulation. Muscle Nerve 2005; 31 (1): 98-101. (www)
Kirsch SE, Pape KE: Changes in unilateral congenital talipes equinovarius in a 44 year old
man following transcutaneus electrical stimulation. Am Acad Pediatr (orthopedics section)
1992.
Kottink AI, Oostendorp LJ, Buurke JH et al: The orthotic effect of functional electrical
stimulation on tge improvement of walking in stroke patients with a dropped foot: a
systematic review. Artif Organs 2004; 28(6):577-586. (www)

338
Krause P, Straube A: Reduction of spastic tone increase induced by peripheral repetitive
magnetic stimulation is frequency- independent. Neurorehabilitation 2005; 20:63-5. (www)
Krzysztof S, Wiesław M, Sebastian S, Marita PDk, Grzegorz C, Aleksander S, Joanna LK:
Variable spatial magnetic field influences peripheral nerves regeneration in rats.
Electromagnethic Biology and Medicine 2014; 33(3):198-205. (www).
Levin MF, Hui Chan CW. Relief of hemiparetic spasticity by TENS is associated with
improvement in reflex in voluntary motor functions. Electroencephalogr Clin Neurophysiol
1992; 85(2): 131-142 (www)
Liberson WT, Holmquest HJ, Scot D, Margot D: Functional electrotherapy: stimulation of the
peroneal nerve synchronised with the swing phase of gait of hemiplegic subjects. Arch Phys
Med Rehab 1961; 42: 101-105. (www)
Lu MC, Ho CY, Hsu SF, Lee HC, Lin JH, Yao CH and Chen YS: Effects of electrical
stimulation at different frequencies on regeneration of transected peripheral nerve.
Neurorehabil Neural Repair 2008; 22:367-373. (www)
Mangold S, Keller T, Curt A, Dietz V: Transcutaneous functional electrical stimulation for
grasping in subject with cervical spinal cord injury. Spinal Cord 2005; 43(1):1-13. (www)
Mulcahey MJ, Betz RR, Kozin Sh et al: Implantation of the freehand system during initial
rehabilitation using minimally invasive techniques. Spinal Cord 2004;42:146-155. (www)
Pape K, Kirsch S, Galil A et al: Neuromuscular approach to the deficits of cerebral palsy: A
pilot study. J Pediatr Orthop 1993; 13:628-633. (www)
Price CI, Pandyan AD: Electrical stimulation for preventing and treating post stroke shoulder
pain: a systematic Cochrane review. Clin Rehab 2001; 15(1):5-19. (www)
Ring H, Rosenthal N: Controlled study of neuroprosthetic functional electrical stimulation in
sub-acute post stroke rehabilitation. J Rehab Med 2005; 37(1):32-36. (www)
Rose J: The motor unit in cerebral palsy. Dev Med Child Neurol 1998; 40:270-277. (www)
Royal College of Physicians: National Clinical Guidelines for Stroke, 2nd edn. London,
Royal College of Physicians 2004.
Sholomov II, Cherevasshenko LA, Suprunov AV and Raigorodskii YuM. The potential of
transcranial magnethotherapy in color and rhythm therapy int he rehabilitation of ischemic
stroke. Neuroscience and Behavioral Phisiology 2010; 40 (8): 920-925. (www)
Struppler A, Binkofski F, Angerer B, et al. A frontoparietal-network is mediating
improvement of motor function related to repeptitive peripheral magnetic stimulation: A PET-
H2O15study. Neuroimage 2007; 36 (Suppl. 2): T174-86 (www)
Struppler A, Havel P, Muller- Barna P. Facilitation of skilled finger movements by repetitive
peripheral magnetic stimulation (RPMS): A new approach of central paresis.
Neurorehabilitation 2003; 18: 69-82. (www)

339
Suszyński K, Marcol W, Szajkowski S, Pietrucha-Dutczak M, Cieślar G, Sieroń A, Lewin-
Kowalik J.:Variable spatial magnetic field influences peripheral nerves regeneration in
rats.Electromagn Biol Med 2014;33 (3):198-205.
Sykes L, Campbell IG, Powell ES et al: Energy expenditure of walking with spinal cord
lesion using the reciprocating gait orthosis and functional electrical stimulation. Spinal Cord
1996; 34(11):659-665. (www)
Taylor PN, Ewins DJ, Fox BA et al: Limb blood flow, cardiac output and quadriceps muscle
bulk following spinal cord lesion and the effect of training for the Odstock functional
electrical stimulation standing system. Paraplegia 1993; 31:303-310. (www)
Taylor PN, Burridge Jh, Dunkerley A et al: Clinical use of the Odstock dropped foot
stimulator: its effect on the speed and effort of walking. Arch Phys Med Rehab 1999a;
80(12):1577-1583. (www)
Taylor P, Esnouf J, Hobby J: The functional impact of the Freehand system on tetraplegic
hand function: clinical results. Spinal Cord 2002; 40(11):560-566. (www)
Tim Watson: Electrotherapy-Evidence-Based Practice 2008, Elsevier Ltd
Vanessa Vilela Monte Raso, C H Barbieri, N Mazzer, V S Fasan. Can therapeutic ultrasound
influence the regeneration of peripheral nerves. Journal of Neuroscience Methods 2005;
142(2):185-192. (www)
VH Flamand, LD Beaulieu, L Nedeau, C Schneider. Peripheral magnetic stimulation to
decrease spasticity in cerebral palsy. Pediatric Neurology 2012; 47: 345-348.
Vivó M, Puigdemasa A, Casals L, Asensio E, Udina E and Navarro X: Immediate electrical
stimulation enhances regeneration and reinnervation and modulates spinal plastic changes
after sciatic nerve injury and repair. Exp Neurol 2008; 211:180-193. (www)
Wan L, Xia R and Ding W: Short-term low-frequency electrtical stimulation enhanced
remyelination of injured peripheral nerves by inducing the promyelination effect of brain-
derived neurotrophic factor on Schwann cell polarization. J Neurosci Res 2010; 88:2578-
2587. (www)
Wheeler GD, Andrewa B, Lederer R et al: Functional electric stimulation-assisted rowing:
Increasing cardiovascular fitness through functional electric szimulation rowing training in
persons with spinal cord injury. Arch Phys Med Rehabil 2002; 83(8):1093-1099. (www)
Woldańska-Okońska M, Czernicki J.: Effect of low frequency magnetic fields used in
magnetotherapy and magnetostimulation on the rehabilitation results of patients after
ischemic stroke.Przegl Lek2007;64(2):74-7. (www)
Wright PA, Granat MH: Therapeutic effects of functional electricalstimulation of the upper
limb of eight children with cerebral palsy. Dev Med Child Neurol 2000; 42(11):724-727.
(www)
Quittan M, Schuhfried O, Wiesinger GF, Fialka-Moser V: Clinical effectiveness of magnetic
field therapy-a review of the literature. Acta Med Austriaca 2000; 27(3):61-8. (www)

340
IV. 3. Funkcionális elektrostimulációs készülék (FES) – EMG triggered,
biofeedback (Gelányi László)

IV. 3. 1. Bevezetés, alapok

A funkcionális elektrostimulációs készülék (FES) egy olyan többcsatornás izomstimulátor,

mely lehetőséget nyújt komplex mozgások létrehozására és támogatására már a rehabilitáció
kezdeti szakaszától.
A FES alkalmazásával létrejött funkcionális gondolkodásmóddal a komplex és hasznos
mozdulatokra lehet fókuszálni, gyorsítva ezzel a rehabilitáció menetét.
Működés közben a gép 1 vagy több csatornán keresztül érzékeli a kiválasztott izmokhoz futó
idegi jeleket, ennek köszönhetően a páciens saját célzott akarata (EMG triggered
elektrostimuláció) indíthatja a számára kialakított programot. Ez a funkció azoknak a
pácienseknek nyújt jobb, újfajta és kiegészítő segítséget a rehabilitációs időszakban, akik agyi
érkatasztrófán (stroke), nem komplett gerincvelő sérülésen vagy perifériás ideget érintő
behatásokon estek át. Egyedi programok kialakításával lehetőség nyílik az egyedi igények
maximális figyelembevételére.
Az ilyen típusú készülék működésének lényege az ún. biofeedback, amikor az elveszett
mozgások koordinálása áttevődik egy kiesett területről egy másikra (plaszticitás). Az emberi
agy mintegy újratanulja (kognitív re-learning) a mozgás vezérlését. A rendszer akkor tud a
legeredményesebben működni, ha egyszerre van jelen a mozgásstimuláció és a mozgás
elvégzésére irányuló szándék.

IV. 3. 2. A sérült motoros funkciók helyreállítása neurostimuláció alkalmazásával

Az elektrostimulációk egyik csoportját alkotó neurostimuláció fogalmán az idegrendszer

elektromos impulzusok segítségével történő befolyásolását értjük. A stimulálás vagy
közvetetten, a bőrre helyezett elektródák közvetítésével vagy közvetlenül az idegbejuttatott
implantátum segítségével történik.
A terápiás cél a motoros funkciók helyreállítása, amelyek agyi vagy gerincvelői sérülés
következtében sérültek.
Típusai:
 TES: (therapeutically electrical stimulation)
 TENS: (transcutaneous electric nerve stimulacion)

341
  FET: (functional electrical therapy) Ha még nincs aktivitás az érintett izmokban, de a
stimuláció segít egy-egy funkció kognitív újratanulásában.
 EMG triggered FES: (functional electrical stimulation) Izmokban létrejövő idegi
aktivitás által indított funkcionális mozgásstimuláció. A FES fő célja a funkciók
mozgásainak kialakítása az agy reorganizációs képességek kihasználásával nem pedig
az izmok erősítése.
Erőfeszítéseink középpontjában az agyvérzés, valamint a nem komplett gerincvelő
sérülés okozta para és/vagy tetraplégia utáni rehabilitáció áll. Legóvatosabb becslés
szerint is összesen 217 500 páciens, ez a szám évről-évre nő.
Elsődleges célcsoport:
 Stroke: Magyarországon évente kb. 12-13 ezer új, tartósan mozgáskorlátozott stroke-
os pácienssel nő a 200-250 ezerre becsült ilyen típusú páciensek összlétszáma
(Mihálka, 2002; 15)
 Nem komplett gerincvelő sérülés: évente 350 – 550 friss, a balesetet „túlélt”
gerincvelő-sérülés következik be, elsősorban közlekedési baleset következtében (idézi
Gelányi, 2011).
 Baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett páciensek: évente 400 –
500 új sérült, 20-40 év közötti aktív korosztályból (Dénes, 2005)
 Sclerosis Multiplex: előfordulása Magyarországon 10-12 000 eset 16
 Felnőtt újraélesztettek, újraélesztés körüli agykárosodást szenvedett páciensek
(Dénes és mtsai, 2006).

IV. 3. 3. Az elektrostimuláció és az EMG együttes alkalmazása

Az elektrostimuláció és EMG alkalmazása már hosszú múltra tekint vissza, egy időben
történő alkalmazásuk sem újdonság. Viszont az, hogy 2 vagy több csatornán keresztül
összehangolva, teljesen egyedi beállításokkal, egyén ingereire támaszkodva visszakövethető
módon tudjuk a terápiát folytatni, csak az elmúlt években vált a szakma számára is elérhetővé.
Az ilyen típusú készülékkela betegség kezdeti szakaszától tudjuk a hétköznapi feladatok
megoldását facilitálni és fejleszteni.

15
Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a cerebrovascularis betegségekről.
http://www.stroketars.hu/docview.aspx?r_id=3136303537&web_id=&mode=1
16
Magyar Sclerosis Multiplexes Betegek Szövetsége adatai alapján; http://www.smbetegek.hu/

342
A kor követelménye, hogy a páciensek a lehető legkevesebb időt töltsék el egészségügyi
intézetekben és mihamarabb vissza tudjanak térni az otthonukba. Ehhez viszont alap
követelmény, hogy az önellátási tevékenységeket meg tudják oldani.

IV. 3. 4. A funkcionális elektrostimulációs készülék (FES) működése

Tanulmányok számtalanszor bizonyították, hogy valós élethelyzetekben (amit ugyan

próbálunk intézményi keretek között is szimulálni) és életterekben a funkciók gyakorlása
egyszerűbb, mert az agy több területén jön létre aktivitás. Így a legtöbb mozgás és azokat
pontos, hatékony kivitelezését segítő szinergiák könnyebben előhívhatóak (IV. 3. 1. sz ábra.).
Ezt kihasználva a gép érzékeli a legapróbb izomaktivitásokat és a terapeuták által kívánt
módon rásegít a funkciók kivitelezésére. Így a terápia hatékonyabb, gyorsabb és mindenki
számára idő és pénztakarékosabb.

IV. 3. 1. sz ábra De Kroon és mtsai 2005-ös metaanalízise, 588 akut, szubakut és krónikus
agyvérzésen átesett páciens esetében vizsgálta a FES hatékonyságát. A konvencionális
elektroterápiával szemben háromszor hatékonyabban javította a motoros kontrollt a
pácienseknél a FES.

IV. 3. 5. A többcsatornás elektrostimuláció jelentősége - biofeedback

Az elektrostimulációs terápia hatékonyabb, mint a jelenleg alkalmazott kiegészítő

elektroterápiák és akkor, ha nem csupán 1, hanem 2 vagy egyszerre több összehangolt
csatornán tud folyni elektrostimulációs rásegítés (www) (IV. 3. 2. sz. ábra)

343
 IV. 3. 2. sz. ábra Metaanalízis, ami bemutatja különböző tanulmányok segítségével, hogy a
stroke-os páciensek (akut, szubakut, krónikus stádiumban) kar- és a kézmozgató izmainak FES-
el való kezelése szignifikánsan mekkora mértékben javította funkcionális helyreállást (Bolton és
mtsai, 2004 alapján)

Ebben az esetben már nincs szükség külső támaszra. A páciens agya által küldött információ
hatására (biofeedback) az izmokban létrejövő egészen apró (akár láthatatlan és tapinthatatlan)
változásokra segít rá a gép. Ezáltal a központi idegrendszer újraszerveződése lényegesen
felgyorsul.
A terápia hatékonysága a terapeuta és páciens jó együttműködésén és a célok pontos
kitűzésén múlik.
A fejlődéshez rendszeres gyakorlásra van szükség. A probléma típusától függően a stimulátor
jó segítséget jelent akár izmok karbantartásához, akár évekkel a sérülés utáni terápiában is.

IV. 3. 6. A funkcionális elektrostimulációs eszközök (FES) főbb jellemzői

Könnyen kezelhető, mégis sok paramétert lehet adaptálni

A FES készülékeknek nem szabad, hogy központi áramellátásra legyen szüksége, mert akkor
nem lehet több különböző helyen gyakorolni az azonos mozdulatsorokat. Erre azért van
szükség, hogy a terápia mihamarabb otthon vagy munkakörnyezetben is folytatható legyen.
A készülékek kezelhetősége és programozhatósága csak pár gombbal és egyszerűen
történhessen, hogy bonyolult mozgásokat is gyorsan fel lehessen építeni (www).

344
 IV. 3. 5 - 6. ábra. Kar emelésének stimulálása

A fejlődés objektív nyomon követése a terápia folyamán

Az állapotjavulást, a mozgás fejlődését nyomon kell követni. A páciens maga is láthatja és

hallhatja (vizuális és auditív visszajelző rendszer révén), hogy hogyan halad az ilyen típusú
készülékek képesek arra is, hogy a terápiás adatokat lementhesse a kezelő vagy a páciens és
azokat táblázatban rendezhesse. Ez biztosítja az objektív mérését az állapotváltozásoknak.
(100. oldal - www)

Nincs szükség külső támaszra

A terápia alatt a páciens saját ingerére a saját izmai által létrehozott funkcionális mozgás jön
létre úgy, hogy semmilyen plusz, külső támasz nem kell. Így a legtökéletesebb módon és a
legkisebb beavatkozással tud a páciens hétköznapokban fontos mozgásokat gyakorolni.
Ha nincs külső támasz, amely megváltoztatná a funkcionális mozgások érzetét, úgy az agy
több olyan területéről is előhívhatóak azok az információk (emlékek, érzetek, attitűdök,
helyzetfelismerés stb…), amik jelen voltak a történést megelőző időszakban.

Érzékelésben fontos bőrfelszínek szabadon maradnak

Nagyon fontos különbség a többi terápiához képest, hogy mivel nincs külső támasz, ezért az
érzékelésben fontos bőrfelszínek szabadon maradnak (tenyér, ujjak végpercének volaris
oldala).

345
Tender izmok EMG aktivitásának kijelzése

Olyan vizuális feedback-el látja el a pácienst, ami segít megéreztetni és megértetnie a célt a
pácienssel. Egyben nyújthat akár abban is segítséget, hogy egy-egy izom relaxációját
megéreztesse (vizuálisan, hanggal) a pácienssekkel.

Automata ingerküszöb

Az automata ingerküszöb (threshold) arra ad lehetőséget, hogy a terápia mindig az egyén

aktuális állapotához legyen igazítva, hiszen a kezelések folyamán is sokszor hullámzik a
páciensek teljesítménye a figyelmük megosztása miatt.

Váltóáram, bifázisos egyenáramok jelenléte a készülékben

A váltóáram használata FES kezeléseknél szinte kötelező, mert arra ad lehetőséget, hogy a
kezelési idő alatt az elektródák alatti bőrfelszín ne terhelődjön túl és ne okozzon bőrirritációt,
égést.
A funkcionális kezeléseknél akkor érhetünk el megfelelő hatást, ha a relatíve hosszú időn át,
több szituációban tudunk egy kiválasztott funkciót gyakoroltatni (pl. magasba nyúlás
valamiért, járás). Így tehát szükség van, hogy hosszú időn keresztül, ugyanazt a területet
ingerelve, naponta többször végezhető legyen a kezelés, hogy lehetségeslegyen kihasználni az
agyi plaszticitás adta lehetőségeket már betegségek akut szakaszaiban is.
Napjainkba viszont megjelentek az egyenáram speciálisan erre kialakított formái is, a
bifázisos egyenáramtípusok(Bifasic DC- Bifasic Direct Current). Ez főleg a terápia első
szakaszában, az erősen érintett izmok esetében hasznos. Elsősorban peroneus stimulátoroknál
találkozhatunk vele.

Egyedi programozási lehetőségek

Vannak a gépekben előre beállított egyszerűbb és bonyolultabb funkcionális programok, de

van lehetőség egyéni program beállítására is.
Erre azért van szükség, mivel nincs két ugyanolyan páciens, nincs két ugyanolyan beállítás,
hiszen mindenkinél különböző izmokat, eltérő időzítéssel és más izmok aktivitását figyelve
kell összeállítani egy programot.
A páciensekhez igazított programok adatait le tudjuk menteni. Az adatokat a gyártók által
készített kiszolgáló szoftver segítségével számítógépre tudjuk menteni és táblázatba helyezni.
Így lehetőség van számszerűsített formában is figyelni a páciensek fejlődését.

346
Nem csak felső végtagi rehabilitációban használatos a FES

A FES terápiát jellemzően a felső végtagi rehabilitációban említik a legtöbbször, de ugyan

olyan hasznos törzs-derék és alsó végtagi mozgások helyreállitása esetén is. Ennek
valószínűsíthetően az a magyarázata, hogy az alsó végtagra több ortetikai megoldást lehet
találni, amíg a felső végtagi rehabilitáció és annak támogatására jóval kevesebb lehetőséget
találunk.
Alsó végtag esetén is igaz az, ha sikerül tudatos izomaktivitásokat bemérni, mindenképp FES
terápia javasolt és nem pusztán csak ortetikai támogatás, ami ugyan helyettesíti a kiesett
mozgásokat, funkciókat, de nem támogatja a páciens funkcionális fejlődését (www)

IV. 3. 7. A funkcionális elektrostimulációs eszközök (FES) alkalmazásának

kontraindikáció

Főbb területeken azonos a konvencionális elektroterápia esetén ismertekkel, de a váltóáram és

az áram paramétereinek módosításával bizonyos régebben abszolút kontraindikációs esetek
mára már csak speciális figyelemet igényelnek.
Speciális figyelmet igénylő állapotok
 Thrombosis és phlebitis
 Fertőzéses betegségek
 Fém implantátumok közelében
 Nem kontrolált epilepszia vagy szívbetegség esetén
 Várandósság
 Rossz bőrfelszín

A FES terápiás lehetőséget egyre többet alkalmazzák stroke-on, traumás agyszöveti

károsodáson átesett és nem komplett gerincvelősérülést szenvedett betegek esetében. Felső és
alsó végtag esetében egyaránt.
Számtalan tanulmány és publikált tapasztalat igazolja, hogy a páciensek lényegesen hamarabb
megérezték, elsajátították a funkcionális mozgások kivitelezési módját (pl. pohár megfogása
és szájhoz emelése (Popovic és mtsai, 2003) kerekesszék hajtása, aktív peroneus stimuláció
járás közben (Yan és mtsai, 2005)), így sokkal inspiráltabbak lettek a többi terápiában való
aktív részvételre is.
A pácienstapasztalatok arról számoltak be, hogy mind látni és mind érezni egy-egy mozgás
végrehajtás, már olyan állapotban, amikor még szinte csak rezdülések voltak egy-egy

347
izomban, nagyon pozitívan hatott. Akik részesültek a terápiában, hamarabb szervezték újra
életüket és hamarabb mérték fel objektíven a jövőbeli lehetőségeiket a munka területén.
Amellett, hogy lényegesen lehet növelni a terápia hatékonyságán, hamarabb lehet a
pácienseket is felmérni, akik esetében még nem volt tapintható izomműködés. Így fel lehet
mérni az izmokhoz futó idegi jelek mértékét, az izmok bekapcsolódási sorrendjét, az egyes
parakoordinációért felesős izmok bekapcsolódásának mértékét.
Ezáltal pontosabb képet kaphat a terápiát végző szakember egy-egy páciens aktuális
állapotáról és hamarabb meg tudja határozni a terápia pontos irányát és annak menetét.

IV. 3. 8. FES motiválta fejlesztések

A FES kezelési elvek egyre több, már régebb óta létező mozgásfejlesztést segítő eszköz
újragondolását, további fejlesztését okozták. Az alábbi linkeken erre láthatunk pár példát.
Bicikliztető, lépegető, járató CPM-ek kiegészítése FES-el
 http://www.control.tu-berlin.de/Development_of_Mobile_and_Stationary_FES
cycling_Systems_with_Motor_Assist);
 http://www.rehab.research.va.gov/jour/08/45/1/querry.html
 http://www.fescycling.com/product-images/

Protetizálás előkészítése esetén:

 TMR (targeted muscel reinnervation) ellátás esetén
 Gyenge izomjellel rendelkező csonk esetén myolelektromos protetizálás előtt

Beültethető járásstimulátorok:
 www

348
IV. 3. 9. FES a gyakorlatban

IV. 3. 1. sz videó Járás elektromos stimuláció nélkül és FES támogatással

IV. 3. 2. sz videó Pohárfogás elektromos stimuláció segítségével

349
Irodalomjegyzék

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a cerebrovascularis betegségekről. (www)

Bocker B.; Smolenski U. C. (2003): Motor learning by means of EMG triggered
electrostimulation in patients with hamiparesis, Phys Med Rehab Kurort 13: 139-144
Bolton D. A. E., Cauraugh J. H., Hausenblas H. A. (2004): Electromyogram triggered
neuromuscular stimulation and stroke motor recovery of arm/hand functions: A meta-analysis
J Neurol Sci 223 : 121-127
de Kroon, J. R.; IJzerman, M.J.; Chae, J.B.; Lankhorst, G.J.; Zilvold, G. (2005) Relation
between stimulation characteristics and clinical outcome in studies using electrical stimulation
to improve motor control of the upper extremity in stroke. Journal of Rehabilitation
Medicine, 37 (2) : 65-74.
Dénes Z. (2005): Baleset következtében súlyos agykárosodást szenvedett betegek
rehabilitációjának eredményei. Orvosi Hetilap 2005;47:2403-2406.
Dénes Z.; Fehér M.; Lantos Á., Vass M. (2006): Az anoxiás agykárosodást szenvedett
betegek rehabilitációja a reanimáció után. Orvosi Hetilap 2000;26:1439-1442.
Gelányi László (2011): Természetes mozgások stimulálása a rehabilitáció kezdeti szakaszától
Stiwell med4 funkcionális elektrostimulátor bemutatása, kezdeti tapasztalatok 21(1): 43–47.
Kimberley T. J.; Lewis S. M.; Auerbach E. J.; Dorsey L. L.; Lojovich J. M.; Carey J. R.
(2004): Electrical stimulation driving functional improvements and cortical changes in
subjects with stroke. Exp Brain Res 154: 450-460
Magyar Sclerosis Multiplexes Betegek Szövetsége adatai alapján; (www)
Mihálka L., Dr. (2002): Stroke epidemiológiai vizsgálatok Közép – Kelet Európában. (www)
Popovic M. B.; Popovic D. B; Sinkjær T.; Stefanovic S.; Schwirtlich L.(2003): Clinical
evaluation of functional electrical therapy in acute hemiplegic subjects. J Rehabil Res Devel
40: 443-454
Yan T; Hui – Chan, C. W. Y.; Li L. S. W. (2005): Functional electrical stimulation improves
motor recovery of the lower extremity and walking ability of subjects with acute stroke. A
randomised placebo-controlled trial. Stroke 36 :80-85

350
IV. 4. Nervus phrenicus elektromos stimulációja (Szilágyi Levente)

A diaphragma paralysis azon eseteiben, amikor a kiváltó ok megszüntethető, a rekeszizom

további gyengülését a n. phrenicus elektromos ingerlésével is megelőzhetjük. Az ideg izolált
ingerlése nehezen kivitelezhető, a pontos végrehajtása gyakorlatot igényel.

Egyes szerzők (Zaletnyik és Szántó,1998; Lengyel, 2004) szerint a n. phrenicus a m.

sternocleidomastoideus előtt, a felső és középső harmad határán elég felületesen fut ahhoz,
hogy kis felületű elektróddal transcutan elektromos stimulációt végezzünk. Számos más
tanulmány (Bellemare,1984;Criner,1999; Morélot-Panzini, 2009; Rouaud, 2009) az ideg
katóddal végzett stimulációs pontját a m. sternocleidomastoideus mögött, a mm.scaleni felett
a claviculától 4 cm-re határozza meg.

IV. 4. 1. sz kép A n. phrenicus ingerlése a SCOM előtt

351
 IV. 4. 2. sz kép A n. phrenicus ingerlése a SCOM mögött

A kezelés menete

A páciens háton fekvő helyzetben, két alsó végtagját talpra húzva helyezkedik el. Többféle
galvánáram, kisfrekvenciás egyenáram- kezelésre alkalmas készülék megfelel a kezeléshez. A
negatív pólust használjuk aktív elektródának. Az elektróda gömb vagy korong formájú, a
bőrrel érintkező felülete kb. fél négyzetcentiméter, benedvesített vászon vagy szarvasbőr
lehet. A kisebb felületű elektróda okozhat kellemetlen, égető, csípő érzést, a nagyobb
felületűvel viszont nehezebb pontosan csak a n. phrenicust ingerelni a plexusbrachiális
közelsége miatt. A pozitív póluson nagy felületű indifferens elektróda van, amelyet a
betegnek az ingerléssel azonos oldali karjára vagy a gluteális régiója alá helyezünk. A negatív
elektróda nyelében lévő kapcsoló lenyomásakor záródik az áramkör, és egy
négyszögimpulzus adja az idegi ingerlést. Rendszerint 5-6 mA áramerőséggel kiváltható a
rekesz összehúzódása, de a készülék típusától, az elektróda, a kábelek és a beteg bőrének
ellenállásától függően esetleg 10-20 mA is szükséges lehet a megfelelő eredmény eléréséhez.
Az ingerlés elvégezhető szelektív ingerárammal is. Ebben az esetben is négyszögimpulzust
alkalmazunk, hosszú impulzusidővel és három-négyszeres szünetidővel.

Az elektromos ingerlést a belégzés ritmusában, vagy belégzéskor (és megtartás alatt) adjuk,
egy légzési fázisban 2-3 alkalommal. A megszakított galvánárammal stimulált izom látható

352
vagy hallható (csuklásszerű) izomrángást produkál. Bizonytalan eredményesség esetén,
röntgenátvilágítással kontrollálható a n. phrenicus ingerlésének hatékonysága. Ritkán azt
észlelhetjük, hogy a stimulusra gyenge, erőtlen összehúzódás a válasz, ilyenkor valószínűleg a
járulékos ideg, a n. accessorius került ingerületi állapotba. A kezelést mindkét oldalon
végezzük, a kollaterális összeköttetések miatt, 8-10 a belégzéssel szinkron stimulálással,
abból a megfontolásból kiindulva, hogy a rekeszizomban szétágazó két n. phrenicus részben
az ellenoldali diaphragma területét is beidegzi. A kezelések során növelhetjük az ingerlések
naponkénti számát és a kezelési időt is.

Centrális alveoláris hipoventilláció, tetraplégia, de COPD esetében is beszámoltak

diaphragma pacemaker beültetéséről (Lozewitz,1981), amely folyamatosan stimulálja a
rekeszt.

Hasznos link

A nervusphrenicus lefutása (www)

Irodalomjegyzék

Bellemare, F.,Bigland-Ritchie, B.(1984): Assessment of human diaphragm strength and

activation using phrenic nerve stimulation. RespirationPhysiology,58:263-277

Criner, G. J.,Travaline, J. M., Holt, G. A.,Bosse, C. G.,Kelsen, S. G.,(1999): Variability of

electro phrenic diaphragm twitchs timulation over time in normal subject.
RespirationPhysiology, 118:39-47

Lengyel László Dr.: Mellkasi fizioterápia. In: Lengyel László Dr. (2014,szerk.): A
légzésrehabilitáció elmélete és gyakorlata. Medicina Könyvkiadó, Budapest

Lozewitz, J. et al,(1981): Diaphragma pacing in ventilatory failure. BMJ, 283:1016-1017

Morélot-Panzini, C., Fournier, E.,Donzel-Raynaud, C. ,Duborg, O., Willer, J., Similowski, T.

(2009): Conductionvelocity of the human phrenic nerve in theneck. Journal of
Electromyography and Kinesiology, 19:122-130

Rouaud, T., Magot, A., Guihéneuc, P., Verbe, B. P., Truffert, A., Péréon,
Y.,(2009)Experimental study of a late response recorded from the thoracic wall after phrenic
nerve stimulation. ClinicalNeurophysiology, 12:1543-1547

Zaletnyik Zita, Szántó Katalin (1998):Pulmonológiai fizioterápia. HIETE, Budapest

353
IV.5 Az inkontinencia diagnosztikájának és rehabilitációjának
elektroterápiás lehetőségei (Aranyné Molnár Tímea)

IV.5.1. Bevezetés

A medence kimenetet lezáró 3 rétegű izomlemez (diaphragma) gyengülése okozza az ürítési

problémákat (vizelet-, szél- és székletinkontinencia) és az alátámasztási hiányokat (hólyag-,
húgycső-, hüvely-, végbél- és méhsüllyedés). A leggyakrabban a nőket érinti a probléma
anatómiai és élettani adottságaik miatt (Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve, 2009,
Aranyné, 2013). A kor előrehaladtával növekszik a medencefenék instabilitása (Katona, 2006;
Hock, 2006), amelyeket további tényezők facilitálnak, mint például a genetikai háttér,
társbetegségek és az életmód (Takako, 2010; Pereira, 2013; Bø, 2003; Hsieh, 2008; Katona,
2006; Danforth, 2006). A gyengülés megelőzése ezen a területen is elsődleges feladat, így
elkerülhető a gyengüléses tünetek megjelenése.

IV.5.1.1. Hazai helyzet

A Magyar Gyógytornász Társaság által készített 2002-es szakmai irányelv „A stressz

inkontinenciában szenvedő nőbetegek fizioterápiás kezeléséhez” a fizioterápiás szakmai
protokollok között egyedülálló. Ezen irányelv kidolgozásában számos neves klinikai és egyéb
szakterület (Magyar Gyógytornászok Társasága, Semmelweis Egyetem Fizioterápiás
Tanszék, Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, Urológiai
Szakmai Kollégium, INKO Fórum), fejlesztőcsoportok (Magyar Gyógytornászok Társasága
Urogynecológiai Munkacsoport), konzultációs csoportok (Magyar Gyógytornászok
Társasága, Megyei Szervezetek, Tudományos Bizottság, Oktatási Bizottság) vettek részt. A
kidolgozás során alapul vették a hazai és külföldi szakirodalmakat, a Norvég Gyógytornászok
Szövetségének és a Nyugat Ausztráliai Kontinencia standardját, a The Chartered Society of
Physiotherapy inkontinencia témakörére vonatkozó klinikai irányelvét. Figyelembe vették
továbbá a I. Nemzetközi Inkontinencia Konzultáció (Monaco, 1998) során meghatározott
algoritmusokat és a legfrissebb bizonyítékokat keresték nemzetközi adatbázisokon
(MEDLINE, Cochran, stb). Monacoban megfogalmazták az alapszintű és speciális kezelési
ajánlásokat az inkontinencia gyógyítására és annak igényét, hogy ezek az ajánlások
valamennyi egészségügyi rendszerben alkalmazásra kerüljenek. A női vizelet inkontinencia
kivizsgálására és ellátására szerkesztett algoritmuson, a kezelés első lépése: az „életmód
változtatás, medencefenéki izomtorna és a hólyag edzése” szerepel. Ezen szakmai irányelv

354
tehát kimondja, hogy a konzervatív kezelés az inkontinencia költségkímélő,
szövődménymentes és hatékony kezelése, mely minden invazív módszert megelőz. A
bizonyítékok szintjei (I., II., III. és IV.) és az ajánlások hiearchiái (A., B., C. és D.) a US
Agency for Health Care Policy and Research, 1993 (mai nevén a Agency for Healthcare
Research and Quality (AHRQ)) ajánlása alapján készültek el (Egészségügyi Minisztérium
szakmai irányelve, 2002). Ez a US Department of Health and Human Services-nak az egyik
ügynöksége, amelynek feladata olyan irányelvek kidolgozása amelyek az ártalomcsökkentést
célozzák meg az egészségügyben. A magyar Urológiai Szakmai Kollégium által készített
másodszorra módosított szakmai irányelv „A vizeletinkontinenciáról” a 2011-es
Egészségügyi Közlönyben kijelenti, hogy a közepes stressz inkontinencia első-vonalbeli
kezelésének az alapja a medencefenéki izomtréning (evidencia szintje: 1; ajánlási szint: A), és
kiegészítésképpen az elektrostimuláció is hatékony kezelés (evidencia szintje: 1-2; ajánlási
szint: C) (Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve, 2011).

IV.5.1.2. Anatómia

A medencefenék rehabilitációjához mélyreható anatómiai ismeret szükséges. Az anatómiai

ismeret nem csak a szervek és az izmok anatómiáját jelenti, hanem a medence topográfiáját és
beidegzését is. A medencefenék rehabilitálásakor számos kérdést kell megvitatni, amelyek
tisztázása elengedhetetlenül fontos a beteg gyógyulása szempontjából. Többek között
tisztában kell lennünk azzal, hogy a medencefenék hogyan képes befolyásolni a
húgycsőzárási mechanizmust, a hasizmok gyengesége mennyire járul hozzá a medencefenék
rehabilitációjának sikerességéhez és milyen anatómiai veszteség esetén fordul elő
inkontinencia és süllyedés (prolapsus) (Perucchini és DeLancey, 2008). Sajnos e fejezet
terjedelme nem teszi lehetővé az aprólékos anatómiai elemzést, így csak vázlatos bemutatásra
törekszünk.

A medence kimenetét 3 rétegben elhelyezkedő izmok és fascia lemezek zárják le. A medence
izmainak többrétegű elrendeződése kiválóan alkalmas feladatai ellátására, melyek közé
tartozik a hasűri szervek alátámasztásán kívül, a medencekimenet lezárása, a pillanatnyi
szükséglet alapján a húgycső illetve a végbél nyitva vagy zárva tartása és a hüvely tónusának
fenntartása (Lampé, 1981).

355
A három izomlemez a következő:

1. diaphragma pelvis
Ez a lemez a m. levator ani néven ismert. Ez a legmélyebben elhelyezkedő és legnagyobb
kiterjedésű izomlemez, amely a fő alátámasztást biztosítja a kismedencei szervek számára és
döntő fontosságú a medencefenék re-edukációjában. Ez a réteg a szeméremcsont, a
csípőcsont, a farok csont és a középvonal között legyezőszerűen feszül ki (Lawson, 1974). Ez
az izom posturális izom. Az is ismert, hogy harántcsíkolt izom, 2/3-a I. rosttípus (slow-
twitch), amely a m. levator ani nyugalmi tónusáért felelős. 1/3-a pedig II. típusú rost (fast-
twitch), amely a hirtelen, gyors, de erőteljes kontrakcióért felelős (Gosling, 1981). Néhány
kutató vizsgálta az öregedés és a szülés hatását a gátizomra és azt találták, hogy látható
morfológiai változásokat eredményez az izomszövetben. Különösen a gátizom ventrális része
károsodott, hiszen az kifejezetten gyenge és sérülékeny (Gilpin, 1989; Dimpfl, 1998; Jundt,
2005).

2. diaphragma urogenitale
Ez a m. levator ani alatt elhelyezkedő réteg, amely trapéz alakban a szeméremcsont két szára
között feszül ki a hymen gyűrű magasságában. Ezt a lemezt fúrja át a húgycső és a hüvely. Ez
elsősorban egy kötőszöveti membrán, amely fölött helyezkedik el az izomszövet (Oelrich,
1983).

3. felületes gátizmok
A legkülső izomréteg, amelynek fő izmai a m. bulbospongiosus és az ischiocavernosus
izmok. Ezek az izmok nem biztosítják az alátámasztást, inkább a szexuális funkcióban van
szerepük (Oelrich, 1983).

IV.5.1.3. Inkontinencia

Vizeletinkontinenciának nevezünk bármely húgycsövön keresztül történő akaratlan

vizeletvesztést (Nemzetközi Kontinencia Társaság, 2002). A hazai INKO Fórum felmérése
szerint a nők 56%-a inkontinens panaszokkal küzd (Egészségügyi Minisztérium szakmai
irányelve, 2009). A leggyakoribb fajtája a stressz inkontinencia (továbbiakban SI), mely
hasűri nyomásfokozódás alkalmával jelentkező akaratlan vizeletcsepegést jelent.
Osztályozhatjuk a súlyossági fokukat a kiváltó ok szerint, így lehet I fokú (köhögés,
tüsszentés, szökdelés, ugrálás, nevetés, orrfújás), II fokú (lépcsőzés, leülés, felállás) és III.
fokú (nyugalomban) SI (Grischke, 1996). Az izomtréninget csak azokban az

356
inkontinenciákban van értelme végezni, amikor a záróizom gyengeségből adódnak a tünetek
pl. stressz, urge (késztetéses vagy sürgősségi) és e kettőnek a keveréke a kevert inkontinencia.
Az urge (késztetés) oka a detrusor akaratlan összahúzódása pl. gyulladás miatt.

Női inkontinencia

A női kötőszövet gyengébb, ráadásul életükben a meghatározott korszakokban hormonális

vagy funkcionális okból áthangolódik a medencealap stabilitása (Katona, 2006). A
kollagénszövet tulajdonságainak változása az életkor előrehaladásával, a magas intenzitású
gyakorlatok erőkifejtései közben, hüvelyi szülések után hozzájárul a gátizomzat
gyengüléséhez (Nygaard, 1997; Hock, 2006; Sasvári, 2008).

Prosztata problémák

Az idősebb férfiaknál jelentkező prosztata problémák megoldását jelentő műtétek után is

jelentős gátizom gyengülés marad vissza, amely felelős lesz a vizelési problémákért (Romics,
1996). Ezek megoldása elsősorban konzervatív (Aranyné, 2011).

Diszfunkcionális vizelés

A gyermekkori inkontinenciák hátterében általában szervi elégtelenség nem áll, a kiváltó

okok inkább a stressz és a helytelen ürítési szokások (vizelettartogatás, félig guggoló helyzet)
(Mohai, 2011; 2008).

Az anatómiai sajátosságokon és a hormonális változásokon kívül számos rizikótényező

játszik szerepet a gátizom gyengülésében. Ilyenek az elhízás, székrekedés, dohányzás,
kismedencei műtétek, kötőszöveti gyengeség. Fontos szerepe lehet a nehéz fizikai munkának,
túlzott sport- vagy szabadidő tevékenységnek, de az ülő életmódnak, a helytelen
öltözködésnek (szűk ruhák, övek), a helytelen ürítési technikáknak (vizelet/széklet
tartogatása, préselése) is, valamint a stressz is növeli az inkontinencia előfordulásának esélyét
(Tápainé, 2004; Katona, 2006).

IV.5.2. A medencefenék elektroterápiája

Ebben a fejezetben azokról az elektromos műszerekről lesz szó, amelyeket nemcsak illik
ismernie az ezen a szakterületen dolgozó gyógytornásznak, hanem ha lehetősége van rá, akkor
ezeket tudja használni és használhatja is, hiszen kompetenciájának a része. A medencefenék
izomzat (továbbiakban MFI) állapotának felmérésére (diagnosztika) és kezelésére sokféle

357
műszer áll a rendelkezésünkre. Nemcsak a műszereket gyártó cégek tekintetében, hanem a
működési elvük és fizikai, biológiai és élettani hatásuk tekintetében is sokszínűség
mutatkozik. Az elektroterápiás kezelések célkitűzése és kivitelezésének módja eltérő lehet. E
fejezet ad egy szisztematikus áttekintést a gyakorlatban lévő néhány elektroterápiás
kezelésről, amelyek segítségünkre lehetnek a jövő útjaként megjelölt evidencia alapú
kezelések sikerességében.

IV.5.2.1. Diagnosztika

A diagnosztika célja, hogy felmérje az izom működés létét, irányát, kondicionális képességeit.
Az izom állapotának felmérése a gátizmok erejét, állóképességét, nyugalmi tónusát és a beteg
izomtudatának szintjét határozza meg. A kontrakció tudatosításában nagy jelentősége van a
biofeedback-nek, amelynek többféle formája van. Ebben a részben a számítógéppel
monitorizálható biofeedbacket mutatjuk be.

IV.5.2.1.1. Biofeedback

IV.5.2.1.1.1. Történet

A biofeedback-módszert (továbbiakban BF) először a 20. század közepén a pszichológusok

használták az operáns kondicionálásban. Ezek magukba foglaltak sok technikát, amelyeket a
test funkciók tudatos szabályozásra használtak mentális kontrollal. Eredetileg úgy gondolták,
hogy a BF pusztán csak jutalmazási rendszer, de később rájöttek, hogy sokkal hasznosabb a
készségek elsajátítása számára. Körülbelül ugyanebben az időben, Kegel amerikai szülész-
nőgyógyász írta le a levegővel felfújható nyomásérzékelő ballonnal történő nyomásváltozás
mérését (vaginométer, perineométer) és az intravaginális gyakorlatok a "szülőcsatorna izmai"
átlali végzését. Ő tekinthető az elsőnek, aki használja a nyomást BF-re, hogy rehabilitálja a
MFI-t (Kegel, 1948). Gyógytornászok az Egyesült Királyságban az 1970-es években kezdtek
el érdeklődni a perineométerek használata iránt, majd a bonyolultabb berendezéseket az 1980-
as években kezdték el gyártani. A Nemzetközi Kontinencia Társaság szerint: a BF egy olyan
technika, amely egy normális tudatos fiziológiai folyamat által adott információt hang vagy
taktilis jel formájában visszakapjuk. A MFI BF-e mind a beteg, mind a terapeuta számára is
információt ad az izomműködésről, az erejéről, a gyorsaságáról és lazítási képességéről. Más
szóval, BF célja a tudatos vezérlés. A BF túl azon, hogy segíti a MFI kontrakció
tudatosulását, érdekessé teszi az amúgy unalmas gyakorlatokat (Haslam, 2008). Bár rengeteg
tanulmány vizsgálta SI-ben a BF-et MFI tréninggel és tréning nélkül, azt találták, hogy a BF

358
nem nyújt további javulást (Burns, 1993; Glavind, 1996; Morkved, 2002; Aukee, 2004).
Tekintettel erre, a National Institute for Health and Clinical Excellence (NICE, 2006)
kijelentette, hogy nem szabad rutinszerűen használni a MFI tréning részeként. A jól képzett
terapeuta tudja, hogy a BF nem mindig nélkülözhető, hiszen egy hasznos módszer a betegnél,
mert lelkesít, motivál, és így sikeres eredményeket hoz (Haslam, 2008).

A rehabilitációban általánosan használt BF technikák a következők:

Taktilis:

 hüvelyi tapintás (a gyógytornász ad verbális utasítást a MFI összehúzásra)

 ön-tapintás (a beteg saját maga tapint)
 hüvelyi tapintás facilitációval (gyógytornász által nyomás a MFI propriocepcióra)
Vizuális:

 Kézzel tükör tartása a gát elé

Vizuális és taktilis:

 Educator: A Pelvic Floor Educator™ (Medencefenék Tanító) az Egyesült Királyság

Neen Healthcare-e (kismedence egészségügyi termékeket forgalmazó cég) által van
forgalomban. A formailag a vaginális elektródára hasonlít, de nincs rajta szenzor. Ez
az Educator egy költség hatékony módszer az otthoni BF-re. Ámbár nincs
kutatásalapú evidencia az Educator használatának alátámasztására. Csak egy egyszerű
diagnosztikus eszközre, a „Q-tip test”-re (a hólyagnyakba vezethető műanyag tampon,
gáton kívüli végén egy indikátorral ellátva) van alapozva, amellyel az urethra
hipermobilitást vizsgálják, kontinens nőknél az indikátor elmozdulása 30° alatt van, de
stressz inkontinens nők 90%-nál ez több mint 30°(Crystal, 1971). Ez a klinikai
használat támasztotta alá az Educator előnyét és hasznát.
 Hüvelyi elektróda
 manométer
 EMG
 Ultrahang
 Dinamométer
A fenti eszközök közül csak az elektromos berendezésekkel végezhető BF-et tárgyaljuk.

359
IV.5.2.1.1.2. Miért hasznos a BF?

Sok nő bizonytalan abban, hogy hogyan húzza össze a gátizmát (Bo, 1988). Mivel a MFI egy
rejtett izomcsoport, a nők nagy része nincs tisztában ennek az izomcsoportnak a jelenlétével,
és képtelenek bármiféle kezdetleges összehúzódást produkálni. A MFI összehúzásának
próbálkozásai során a nők nagy része más izomcsoportokat mozgatnak meg elsődlegesen,
úgy, mint a gluteális izomcsoportokat, vagy a csípő adduktorokat használnak, illetve Valsalva
manővert (hasprés) produkálnak. Egy tanulmányban részlegesen sérült beidegzéssel
rendelkező nőket vizsgáltak, akik a kontrakciót elindítani sem tudták. Verbális információkat
kaptak arról, hogy miként hozzanak létre egy megfelelő MFI összehúzódást, miközben
urethrális nyomásmérőt vezettek fel a hüvelyükbe. Csak a 49%-uk vélte úgy, hogy hatékony
MFI kontrakciót produkáltak. Ez a tanulmány illusztrálja azt a tényt, hogy egy egyszeri
szóbeli utasítás nem elegendő, a megfelelő izomválasz létesítésére. Ahhoz, hogy a maximális
MFI összehúzódást produkáljanak a BF használata nélkülözhetetlen (Bump, 1991). A
gátizmok tapintása is egyfajta BF, de az összehúzása, nyomása hangjelzéssel korrigálva
megerősíti a beteg gátizom érzékelését.

IV.5.2.1.1.3. Gyógytornászok által használható BF berendezések

A régebbi belsőleg használt műszeres BF-ek a vaginométer vagy perineométer. Ezeknél a

hüvelybe vagy végbélbe helyeznek egy levegővel vagy vízzel felfújható nyomásérzékelő
ballont. A beteg felszólításra összehúzza a MFI-t és a műszer méri a szorítás hatására létrejött
nyomásváltozást (mmHg vagy H2Ocm-ben), amelyet kijelzőn vagy képernyőn jelez. Ezekkel
az eszközökkel is az erő, az állóképesség és a koordináció nyomon követése megvalósul a
tréning program alatt (Balogh, 2006). A gátizom korszerűbb BF készülékei tulajdonképpen
felületi EMG berendezések, amelyek vaginális/anális elektróda segítségével működnek. (www
- 2015. július 09-én/

A gátizom akaratlagos kontrakció aktivitása monitorizált, vizuális- vagy hangjelzés

kíséretében. A visszajelzések a kontrakció változásáról növelik a beteg motivációját a tréning
során. A beteg a monitoron jól láthatja vonal diagram formájában, vagy fülhallgatón
keresztül, határozott utasítások formájában jól hallhatja a gátizom lazítását, a kontrakció alatt
pedig az emelkedését és az esését. (www – 2015. július 09-én)

Gyenge gátizom esetén renyhe válasz látható a diagramon mind kontrakció, mind ellazítás
alatt. Edzett gátizom esetén pedig a gátizom visszatér az alaptónusra minden egyes kontrakció

360
után, ami mutatja, hogy a jól tréningezett izomban a motoros egységek hatékony toborzása
folyik. Az SI beteg számára különösen hasznos, mert így tudja például gyakorolni a köhögést
megelőző és a köhögés alatti gátizom feszítést (Haslam, 2008).

IV.5.2.1.1.4. Elektródák

A korszerűbb BF készülékeknél használt a MFI aktivitás monitorizálására használt hüvelyi és

anális aktív elektródák speciális tervezésűek; a referencia elektródák általában öntapadós
elektródák, amelyeket általában csontos pontokra (csípőlapát, térd) kell felhelyezni. (www -
2015.július 09-én)

A belső érzékelőket általában úgy tervezték meg, hogy egy beteg használhatja. Azoknak jó
elektromos vezetőképességgel kell rendelkezniük, könnyű a behelyezésük és kényelemesek, a
mozgás során keletkezett ellenállás ellenére is helyben maradnak, egyszerűen tisztíthatók, és
könnyűek így használhatók funkcionális pozíciókban (pl. házimunka, séta) is. A hüvelyi
váladék és / vagy vizes kenőanyag gél hatással lehet a vezetőképességre (Haslam, 2008). A
belsőleg használt elektródákat könnyűre és kényelmesre fejlesztették, hogy lehetővé tegyék a
funkcionális aktivitás (pl. séta, köhögés) közbeni alkalmazást is. (www - 2015.július 09-én)

A perineométernél használatos manometriás (nyomást mérő) szenzorok azonban még

hátonfekvő helyzetben is ki tudnak csúszni. A korszerűbb BF készülékek további előnye,
hogy mint felületi EMG (surface EMG=sEMG) ellentétben a tűelektródás EMG-vel
detektálhatja több motoros egység összehangolt működését az elektróda felületének
nagyságától függően. A tűelektródákat főleg neurofiziológiai kutatásokban használják. Tehát
minél nagyobb az elektróda felülete, annál több motoros egység működéséről ad képet. A
felületi EMG esetében előfordul, hogy a szomszédos terület motoros egységeinek működését
is közvetíti. A szelektivitás hiánya a koaktiváció hibás következtetéséhez vezet
(Merletti,1989). Az elektromiográfia (EMG) BF révén működik, amely szintén képernyőn
megjeleníthető jelek formájában látható, regiszrtálható. Az izom deprolarizációja során
keletkező elektromos potenciálok generálódnak, amely jelek formájában rögzíthetők. Tehát az
EMG az izom bioelektromos aktivitásának rögzítése, amely mikrovoltban mér és korrelál a
motoros egység aktivitásával. Az EMG-feedback segítségével a beteg vizualizálja a saját
gátizom funkciójának javulását (Vodusek, 1994).

361
Fontosak az alábbi gyakorlati szempontok:

1. El kell magyarázni a betegnek a terápia lényegét és menetét.

2. Ismertetni kell a hüvelyi és végbél elektródák elhelyezését, fertőtlenítését,
benntartását, indikátor mozgását.
3. A betegnek kényelmesen kell elhelyezkednie.
4. A helyes légzéstechnika megtanítása és korrigálása.
5. Más synergista izomcsoportok ellenőrzése.
6. Funkcionális gyakorlatok pl. séta, guggolás ismertetése.
7. A készülékek CE jelzésűek, így a terapeutának be kell tartania az elektróda
használattal (pl. fertőtlenítés) kapcsolatos gyári előírásokat.
8. Az esetlegesen előforduló szövődményekről és kezelésük biztosításáról tájékoztatni
kell a beteget (Haslam, 2008).

IV.5.2.1.1.5. Összegezve

A BF bármelyik típusa segít a betegnek megtanulni a helyes működést, a megfelelő funkció

alkalmazását. A súlyozott hüvelyi kúpot (Educator) lehet használni fokozott terhelés közben
is (lépcsőzés, köhögés, ugrálás), míg az EMG-t kezdetben fekvő helyzetben, majd később
ülve, állva és funkcionális aktivitás közben is. A BF a MFI problémák (gyengült MFI,
vaginizmus, túlműködő hólyag, végbél és inkontinencia műtétek után) kezelésének
legizgalmasabb módszere. A BF a MFI funkciók megértését és javulását segíti, továbbá a
helyes izom koordináció megtanításához járul hozzá (Haslam, 2008).

IV.5.2.2. Terápia

A medencefenék kezelése az izomzat kezelését, a hólyag működésének a befolyásolását és a

végbél kezelését jelenti.

IV.5.2.2.1. Elektrostimuláció

IV.5.2.2.1.1. Bevezetés

A MFI haráncsíkolt izmai szelektív ingerárammal erősíthetők, izomtudatzavar esetén az

izomzat működésének a megéreztethető, a megfelelő erejű izomösszehúzódás megtanítható.
Az Oxford-skála szerinti 0-1-2-es izomerő (bénult, gyenge) esetén szükség van az
elektrostimulációra (továbbiakban ES) és 3-as izomerő után is, az izomtréning mellett,
kiegészítő kezelésként ajánlott. Alkalmazható urge és kevert inkontinencia esetén is, amikor a

362
panaszokért a hólyag túlműködése felelős. A harántcsíkolt MFI ES-re kiváltott kontrakciói a
hyperaktív detrusor izomzatot gátolják (Balogh, 2006). Az elektroterápiában az elektromos
áram alkalmazása provokálja az idegi aktivitást és stimulálja különböző szervrendszerek
működését. A MFI ES-ja elősegíti az izom tréninget, újraszervezi a simaizmot és/vagy a
kötőszövetet, és módosítja a hólyag, belek vagy szexuális dysfunkciókat (Abrams, 2002).

IV.5.2.2.1.2. A medence elektroterápiájának a működés- és hatásmechanimusa

Állatkísérletekben ES-val a MFI működésbe jött, amit elsődlegesen a n. pudendus

efferentációjának direkt ingerlése okoz. A szimpla-rost EMG vizsgálatok azt mutatták, hogy a
MFI stimuláció létrehoz egy medence harántcsíkolt izomválaszt. Az elektrostimuláció
depolarizálja a n. pudendus perifériás szomatomotoros rostjait a MFI-n belül, aminek hatására
összehúzódik a húgycső harántcsíkolt izma és a medencefenék izomzata. A MFI ezen
mesterséges működtetése okoz egy tréninghatást, biztosítva ezáltal a beteg számára az
izomtudat érzékelésének fejlődését. Ez lehetőséget ad a MFI kontrakciók gyakorlására és a
motoros tervezésre, ha az izom gyenge és az izomválasz alig érzékelhető. A PFM stimulációja
után a denerváció után axon sarjadzás, növekvő vascularizáció és izom hypertrófia jelentkezik
(Brubaker, 2000). Hüvelyen és végbélen keresztüli elektroneuromoduláció alkalmával a n.
pudendus érző rostjainak depolarizációja generál egy reflexválaszt 1-12 órás gátlással 12
hónapos időtartamra (Yamanishi,1998). Ezek az impulzusok kétfázisúak, gyengék és max. 12
V-ak. A kezelőkör úgy van beállítva, hogy a szünetidő legalább kétszerese az izom
összehúzódás idejének. Ez a stimulációs módszer kedvező a MFI gyengeségben. A betegek
részéről az időbeni kötöttség az, ami csökkenti e módszer elfogadását. A legtöbb klinikus
túlműködő hólyag és kevert inkontinencia esetében preferálja a maximális elektrostimuláció
használatot. Az egyéni kezelések kb. 20 percig tartanak, legalább12 héten át heti 1-szer.
Egyfázisú áramok vannak vezetve a hüvelyi és analis elektródán át az intenzitás emelése a
beteg tűrőképességének megfelelően történik. Ugyanis a hüvely egy alacsony ellenállású utat
nyújt, amelybe elektródán keresztül van vezetve az áram. A MFI dysfunkciók és az alsó
húgyutak tüneteinek ES menedzsmentjében az eredmények általában nehezen magyarázhatók,
mert az ES nyújtja az áramtípusok, a hullámformák, frekvenciák, intenzitások és elektróda
elhelyezések nagyszámú kombinációját. Az elektroterápiás leírásnak pontosan elő kellene
írnia az alkalmazás módját, a stimuláció helyét, az elektromos paramétereket, a protokollt és a
berendezés karakterisztikáját (International Continence Society standardizációja az alsó
húgyutak rehabilitációjában). Az ES kiegészítve az akaratlagos gyakorlatokkal növeli az erőt
és a gyenge MFI-t stimulálja, és bevezetésként kellene alkalmazni a specifikus funkcionális

363
MFI gyakorlatoknál. A klinikusok nem javasolják az ES használatát csak akkor, amikor a
beteg már egyszer megérezte az akaratlagos MFI összehúzódást.

IV.5.2.2.1.3. Elektródák

A jelenleg beszerezhető elektródák anatómiailag formáltak, jó kapcsolatba kerülnek a

medencefenék izmaival és/vagy a végbél sphincterrel. (www - 2015.július 09-én)

Mindemellett a n. pudendus ágainak stimulálására főleg az érző idegekre (n. penile dorsal/n.
clitoridal) gyakran használnak felületi elektródákat is a gyakorlatban. Az elektródák
felhelyezhetőek az anusra, a gátra, a symphisis alsó részére vagy a farokcsontra. A túlműködő
hólyag kezelésében variálják az elektródák felhasználását: használnak ano-genitáliás
elektródákat, bőrön keresztüli vezetést (transcutaneous electrical nerve stimulation= TENS),
n. sacralist stimuláló elektródát, n. tibialis posterior percután tűelektródákat vagy
elektromágneses tér indukálást a medence területén. (www - 2015.július 09-én); (www -
2015.július 09-én)

A felületi elektródák olyanok, mint amilyeneket a TENS-nél használnak, hosszabb idejű

áramkezelést biztosítanak, és talán fokozzák a neurális plaszticitást (képlékenységet).

IV.5.2.2.1.4. Indikációk

A stimuláció biztosítható elektromos hálózatról vagy hordozható elemmel működő

készülékkel, így otthon is megvalósulhat napi szinten a kezelés. (www - 2015.július 09-én)

Az elektroterápia megcélozza a MFI tudatosság fejlődését, növeli a MFI izomtömeget, erősíti

a gáti záró reflexet, vagy gátolja a detrusor túlműködést. A teljes terápiának kiegészítő része
az ES, amelynek szerepe van mindkét nemben, ha van MFI gyengesége (ha van vizelet
inkontinenciája, ha nincs), széklet inkontinenciája, urge vagy kevert inkontinenciája, MFI
túlműködése vagy medence/gát fájdalomsyndromája (Wendy, 2008).

IV.5.2.2.1.5. Kontraindikációk

Az ES ellenjavallt, ha nem ismerjük a beteg pontos státuszát, terhesség, gyermekágy, atrófiás

vaginitis vagy visszatérő fertőzések, jelenlegi vagy visszatérő vérzések, sérült bőr valamennyi
irritációból adódó tünet. A testüregben használt elektródák sok esetben az első stimulációt
követően irritatív tüneteket mutattak, amelyeket lehet csökkenteni a kezelési idő rövidítésével
(Indrekvam, 2001; Laycock, 2002). Ha az anamnézisben szerepel kismedencei rosszindulatú

364
daganat, akkor megfontolást képez az ES, mivel az áram felgyorsíthatja a sejtosztódást. Bár a
gyakorlatban ez a feltevés nem bizonyított.

IV.5.2.2.1.6. Elektrostimuláció stresszinkontinenciában

Az ES használat azonban jobb, mintha egyáltalán nincs kezelve (Henalla, 1989). Ezt a tényt
támassza alá placebo ES. Vizelet SI nőkön végzett stimulációs vizsgálatokból találtak két jó
minőségűt, amelyekben hasonló ES protokoll mellett ellentmondó eredményeket találtak
(Luber, 1997; Stand, 1995). A legtöbb más vizsgálatban kedvelték az ES-t a placebo
stimuláció által (Laycock, 1993; Yamanishi, 1997; Blowman, 1991).

Összefoglaló adatokat az ES kontra PFM tréningre vonatkozólag egyedül egy self-reported

(önbevallás) vizsgálatot találtak, amelyben azok a nők javultak jobban, akiknél nem
használtak elektroterápiát. Nincs olyan tanulmány, amely mérte volna a vizeletvesztést vagy
felhasznált volna érvényesített életminőséget mérő eszközöket. Az bizonyított, hogy
megfelelő izomtudattal és motoros kontrollal az ES-ra nem hosszabb az alkalmazkodás, ezért
a tanulmányoknak magukba kellene foglalni olyan alanyokat, akik alig érzékelhető
izomaktivitással rendelkeznek. Nincs evidencia manapság az érvényességre miszerint javallt
az ES, de BF-ként a MFI tréning során előnyös és hasznos (Knight, 1991).

IV.5.2.2.1.7. Elektrostimuláció Urge és Kevert inkontinenciában

Az urge és kevert inkontinencia tünetei elméletileg reagálnak a 20-50 Hz-es stimulációra.

Ezek az inkontinenciák elégtelenek mindkét dologban a MFI erősségében és központi
gátlásban. A 40 perces program egyenletesen felosztott a két protokoll között, ami javasolt;
bár a felületi elektródákba van vezetve gátló áram, hosszabb kezelési idő valószínűleg
garantált. Két tanulmányban nem adódott objektív előny az ES-ból az aktív MFI
gyakorlatokon felül. Egyébként lehetséges, hogy az alanyok kompetensek voltak már a MFI
működtetésben, és nem voltak alkalmasak az ES-ra (Wang, 2004; Berghmans, 2002).

IV.5.2.2.1.8. Széklet inkontinencia

Az analis kontinencia megköveteli a szenzoros feedback-at az anorectális régióból és a

rectális megnyúlás érzékelési képességét (Hobday, 2001). A belső analis sphincter lazulással
fog válaszolni a széklet telítettségre, az ürítési kontinencia függ a külső analis sphincterre
gyakorolt záró nyomástól. Azt feltételezték, hogy az aktuális izom hypertrófián felül, az ES
alakítható változásokat indukálhat központilag és növeli az anorectum reprezentációs területét

365
(Salvioli, 2001). Cochran áttekintő vizsgálatok kiemelt nehézségként említik a széklet
inkontinencia ES kezelésében használatos eltérő protokollokat, paramétereket és klinikai
alkalmazásokat. Annak ellenére, hogy bizonyított, hogy a széklet inkontinenciás betegekben
az ES terápiás hatású, csak megfelelő nagyságú randomizált kontrollált vizsgálatokkal lehetne
meghatározni a hatékonyságot (Hosker, 2000).

IV.5.2.2.1.9. Túlműködő medencefenék és ürítési dysfunkciók

Normálisan a vizelési reflex aktivációját és az újabb ürítést megelőzi az akaratlagos MFI és a

külső húgycső sphincter relaxáció. A detrusor gyengeségek (alacsony kontraktilitás vagy
kontraktilitási képtelenség) vagy nem teljes MFI lazulás kiválthatja a vizelet retenciót és az
ürítési nehézséget. Fowler és mtsai (1986) azt tapasztalták, hogy fiatal nőkben, akiknek
vizelet retenciójuk volt, az urethralis sphincter EMG-je abnormális elektromos aktivitást
jelzett, ezeknél a nőknél azt is látták, hogy a túlműködő sphincterhez társult a MFI relaxációs
zavara.

Shaker és Hassouna (1998) jelentettek 20 nem obstruktív retenciós beteg kezelését. Az ürítési
funkció szignifikánsan javult a stimuláció alatt, de a legtöbb beteg képtelen volt üríteni a
stimulációs érzet nélkül. Ez alátámasztja azt a javaslatot, hogy a stimulációnak moduláló
szerepe van és nem stimuláló, hatással van az idegi afferentációs utakra (DasGupta, 2003).
Továbbá a klinikai és kísérleti tanulmányok megkövetelik az igazság tisztázást az
elektroterápia hatékonyságát illetően a túlműködő MFI esetében.

IV.5.2.2.1.10. Összegezve

 A medencefenék és a húgycső harántcsíkolt izmokat nagy átmérőjű, vastag idegrostok

látják el, amelyek közvetlenül stimulálhatók ES-val.
 35-50 Hz frekvencia hoz létre erős MFI kontrakciót.
 5-10 Hz és 0,5-1,0 ms pulzáció szélességű ingerárammal történik a túlműködő hólyag
gátlásának facilitálása a nervus pudendal moto-neuronjainak gátlásán keresztül.
 A kezelések 12 hétig heti 1x napi 20-40 percesek.
 A vaginális és anális elektródák a megfelelő anatómiai illeszkedés által biztosítják a
MFI stimulációját.
 A felületi elektródákat külsőleg javallottak a gátra és az anusra, de így a kezelési idő
hosszabb kell, hogy legyen, mert itt nagy a bőr ellenállása.

366
  Az elektromos stimuláció 35-50 Hz között fokozza a MFI tudatosulást, ez jobb
módszer, mintha nem lenne kezelés, és különösen használatos azoknál a nőknél, akik
képtelenk a MFI kontrakcióra (Wendy, 2008).

IV.5.2.2.2. Magnetoterápia

A mágneses stimuláció során egy külső eszköz segítségével pulzáló mágneses tér elektromos
áramot indukál az emberi szervezetben. Külső stimuláció révén mélyebb struktúrák
fájdalommentes ingerlését válthatjuk ki. Az urológiában a 10 Hz frekvenciájú kezelés
csökkenti a túlműködő hólyag aktivitását, az 50 Hz-es kezelés hatékony a SI kezelésére. A
hatékony kezelés érdekében szükséges a 6-8 alkalom és heti 1-2-szeri gyakoriság (Morris,
2008).

IV.5.2.2.2.1. Fizikai alapelvek az elektromágneses terápiában

A pulzáló elektromágneses tér elektromos áramot indukál. A modern eszközök tartalmaznak

egy tekercset, amelyen váltakozó elektromos áram halad keresztül, ezáltal generálódik egy
folyamatosan változó mágneses tér. Ez a változó mágneses tér helyileg a szövetekben egy
örvényáramot indukál. Ez az örvényáram előidézi a környező perifériás idegek
depolarizációját és ezáltal stimulálja a MFI-t. A mágneses tér jellege függ néhány tényezőtől.
Az erő elsődlegesen függ a tekercsen áthaladó áramtól, nagyobb áram erősebb mágneses teret
indukál. Bár a térerősség csökken fordítottan a stimuláló tekercstől lévő távolság négyzetével.
A tekercs alakja meghatározó. Szimpla tekercs fánkszerű mágneses teret hoz létre közepén
stimuláció csökkenéssel, míg a dupla tekercsek egy nyereg formájú teret generálnak (Morris,
2008).

A mágneses tér úgy ingerli a mély struktúrákat, hogy kikerüli a bőrt, így nem okoz fájdalmat,
mint a hagyományos ES (Hallet, 1989). Nem invazív beavatkozás, nem kell az elektródákat a
hüvelybe vagy a végbélbe helyezni, a beteg felöltözve maradhat a kezelés alatt. Lehet otthon
is alkalmazni, de legnagyobb biztonsággal intézményben.

IV.5.2.2.2.2. Neuromuszkuláris szöveti válasz elektro- és mágneses stimulációra

Az elektro- és mágneses stimuláció hatására bekövetkezik az idegszövet depolarizációja

(Olney, 1990; Brodack, 1993). Ez megjelenik a MFI-ben is. A mágneses stimuláció vezethet a
MFI hypertrofizációjához, módosítja az I-es és II-es típusú rostok arányát és nagyobb
mozgósítást hoz létre a neurotrofikus hatás előfordulás érdekében.

367
Nincsenek tanulmányok, amelyek mérték volna a mágneses stimuláció után a szöveti
változásokat a harántcsíkolt és a detrusor izomrostokban. ES esetén a harántcsíkolt izom
optimális ingerlési frekvenciája 50 Hz (Brubaker, 2000), míg a detrusoré 10 Hz. A mágneses
stimuláció hatása ismeretlen a detrusor működésre nézve. Korábbi tanulmányok javasolják a
n. pudendus ES-t, amely a hólyag reflexszerű és a MFI összehúzódását váltja ki (Fall, 1991).

Egészséges és túlműködő hólyagú betegeknél mágneses kezelés után azonnali esést mértek a
hólyagnyomásban, amit a sacralis foraminán keresztül végeztek, kiváltva az azonnali detrusor
relaxációt. Ez a reflex nem tudja teljesen kiváltani a külső sphincter kontrakcióját és
feltételezik, hogy a parasymphatikus efferns output és a symphatikus input a szenzoros
afferens idegek blokkolása által a leghatékonyabb (McFarlane, 1997). Gerincsérült
betegekben a hyperaktív hólyag kontrakciókat lehet csökkenteni a sacralis gyök
stimulálásával, egy kézi mágneses egységgel (Sheriff, 1996).

Indikációk: SI és túlműködő hólyag

Kontraindikációk: pacemaker és csípőízületi és medence fémimplantátum

IV.5.2.2.2.3. Kezelési protokollok

A legtöbbet publikált protokollok a hagyományos ES-t alkalmazzák. Ezek gyakran 6-8 hetes
kezelést és heti 2-3-szori alkalmat követelnek meg. Az egyes kezelések két 10 perces kezelési
ciklust foglalnak magukba, 2 perces rövid szünettel elkülönítve. A kezelés első periódusában
alacsony frekvencia (5-15 Hz), a második periódusban magasabb frekvencia (50 Hz)
használata ajánlatos. A nem randomizált (véletlenszerű) kontrollált vizsgálatok leírják azokat
a hatásokat, amelyek a medencefenék és a hólyag izomzatának ingerlésekor keletkeznek.

A jelenlegi kereskedelmi forgalomban lévő mágneses stimulációs eszközök két kategóriába

sorolhatók. Az egyik hordozható kézi eszköz, amely ambulánsan helyi érzéstelenítésben a
keresztcsontra helyezhető és a sacralis ideggyökök stimulációját lehet vele elvégezni. (www -
2015.július 09-én)

A másik egy székszerű eszköz, amely az ülőfelületében tartalmaz egy mágneses tekercset,
ilyen például a Neotonus Chair (www - 2015.július 09-én)

Stimulációra az utóbbi eszközt használják, amelyet gyakran Testen kívüli Mágneses

Stimulációnak (Extracorporeal Magnetic Stimulation - ExMI) is hívnak. Ez az Egyesült
Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatások szövetségi hivatala (Federal Drugs

368
Administration of USA) is elfogadott és hozzájárult a SI kezelési protokoll részéhez (Morris,
2008).

IV.5.2.2.2.4. Stressz inkontinencia magnetoterápiás kezelése urodinámiával

bizonyítottan

Két RCTs tanulmány bemutatása:

1. 70 beteg egyik csoportja ExMI-t kapott (Neotonus© Chair), másik csoport nem valódi
terápiában részesült (nem működő eszközzel lettek „kezelve”) (Gilling, 2000). A
túlműködő hólyag tünetei nem voltak kizárva. Minden beteg végig csinált egy
alacsony intenzitású gátizom tréninget gyógytornász vezetésével. Sajnos a nem valódi
terápiás csoport 24 órás betét tesztje az alapszintnél szignifikánsan nagyobb
mennyiségű vizeletvesztést mutatott. 8 hét alatt a mágneses csoport 17%-a, a passzív
csoport 9%-a vált kontinensé, valószínűleg az utóbbi csoport eredménye a gátizom
tornának volt köszönhető. Mindkettő csoportnál hasonlóan szignifikáns csökkenést
mutatott a csepegés a betét teszt alapján.
2. 62 betegnél kézi eszközt használtak a sacrumon keresztül (Fujishiro,2000). A kezelés
1 hétig tartott. Két csoport volt, az egyik az aktív, valódi csoport, a másik a nem valódi
csoport. Az aktív terápia 15 Hz-es kezelést jelentett az SI-nél használt 50 Hz helyett, a
kimenetel csak 1 hét múlva lett értékelve. Bár a csoportok közötti különbségek a
csepegésben és a betét elhagyásban szignifikánsak csökkentek, inkább a nem valódi
csoportban voltak csökkenések. Hogy miért a rövid kezelés eredményez azonnali és
azonosítható hatást az tisztázatlan, a 8 hét alatti izom hypertrófizáció azonban
klinikailag bizonyított.
Hazai vizsgálatot is végeztek, ahol a szerzők különböző kismedencei műtéteken átesett, enyhe
és középsúlyos SI-től szenvedő nőbetegek konzervatív kezelésének eredményeiről számolnak
be. Az egyik csoportban gátizomtornával, míg a másikban magnetoterápiával (Neotonus©
Chair) kezelték a betegeket. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy mindkét módszer
hatékonyan képes javítani a stresszinkontinencia tüneteit. A gátizomtornával nagyobb
izomerő növekedés érhető el, míg a magnetoterápia gyorsabb javulást eredményez és nincs
szükség hozzá a beteg aktív együttműködésére (Aranyné, 2012). Prostatectómián átesett
Neotonus© Chair-el kezelt férfi betegeken is hasonló eredményeket kaptak (Majoros, 2009).

369
IV.5.2.2.2.5. Tanulmányok Stressz és Urge inkontinenciában

A kezelések sikeressége változó volt.

1. 3x/hét, 6 héten át, 64 beteget kezeltek. Ebből csak 36 beteg lett után követve 6 hónap
múlva. Az eredmény az lett, hogy 10 fő (28%) teljesen száraz lett, 8 fő (22%)
kevesebb, mint napi 1 db betét használatot mutatott (Galloway, 1999). 1 év múlva 27
beteget vizsgáltak újra, ahol 11 fő (38%) maradt gyógyult és 12 fő (41%) javult
(Unsall, 2004).
2. 3x/hét, 8 héten át, 91 beteget kezeltek: 34 fő (37%) vált azonnal szárazzá a kezelést
követően, ámbár 3 hó múlva 47%-a, 6 hó múlva 61,7%-a és 12 hó múlva 94%-a vált
ismét inkontinensé (Almeida, 2004).
3. 17 SI beteg, 20 Urge beteg elfogadta a 10 és 50 Hz-es kombinált terápiát. Az Urge
betegek 25%-a a vizelési napló szerint kontinensé vált, míg az SI betegek 53%-a vált
kontinensé az 1órás betét teszt és a vizelési napló szerint. Az Urodinámiás adatok nem
megfelelőek voltak, mert 20 Urge betegből 8 főnek detrusor túlműködése volt, így a
tanulmány nehezen volt interpretálható (Yokoyama, 2004).

IV.5.2.2.2.6. Tanulmányok Túlműködő hólyag esetén

Két randomizált vizsgálat nem valódi kezeléseket is tartalmazott.

1. 44 túlműködő hólyagú beteg lett felvéve, 20 kezelést 10 Hz-el 6 héten át Neotonus©

Chair-el végeztek el. A nem valódi stimulációs szék tartalmazott egy deflector tányért,
amely fény- és hangjelzéssel volt megkülönböztetve az aktív széktől. Csak 29 beteg
(65%) teljesítette a protokollt és 15 (51%) fogadta el az aktív kezelést. A 6 hét alatt csak
az urge epizódok csökkentek szignifikánsan (p=0,003) a nem valódi kezeléssel szemben
(Morris, 2007).
2. 37 túlműködő hólyagú beteg kézi eszközzel lett kezelve a sacrumon keresztül, egyszeri
kezelés volt 15 Hz-el és volt egy nem valódi kezelés is, az értékelés 1 hét múlva történt. A
csoportok összehasonlítása során az aktív kezelés a napi szintű csepegés (p=0,04) és a
vizelet mennyiségének (p=0,04) szignifikáns csökkenését mutatta. Ismét tisztázatlan, hogy
az egyszeri kezelés valósíthatta-e meg a szignifikáns hatást (Yokoyama, 2004).
3. Egy kis nyitott vizsgálatban 18 betegből (idiopatiás detrusor overactive) csak 9 teljesítette
a protokollt, 3x/hét, 6 héten át. A többiek túl időigényesnek találták. A kezeltekből 8
főnek javultak az urge tünetei, de az urge inkontinencia csak 2 esetben javult (Bradshaw,
2003).
370
IV.5.2.2.2.7. A mágnesterápia a széklet inkontinenciában

Egy kis vizsgálatban 8 hét alatt 16 beteg (széklet inkontinens) lett kezelve ExMI székkel 5 és
50 Hz-el. A széklet inkontinencia gyakorisága szignifikánsan csökkent (p<0,05), ami egy
módosított Wexner skálával (5 fokozatú: 0-4 skálán lehet pontozni az inkontinencia mértékét
mennyiségileg és minőségileg) lett mérve, a 24 összpontból 10 pontról 7 pontra csökkent az
inkontinencia gyakorisága 8 hét alatt. A legjobb eredményeket azok a nők érték el, akik ép
anális sphincterrel, de gyenge levator anival rendelkeztek, azoknak viszont akiknek urge
székletinkontinenciájuk vagy hasmenéses tüneteik voltak nem válaszoltak (Shoberi, 2003).

IV.5.2.2.2.8. A mágnesterápia a medencefenék rehabilitációjában

A mágneses stimuláció helye a medencefenék újra tanulásában vitatott marad. Ez egy jól
tolerált kezelés és nem kell belsőleg elektródát használni, bár a szék drága és nem hordozható.
Így ezek az eszközök nehezen forgalmazhatók speciális Klinikákon kívül, de az otthon is
használható kicsi eszközök be vannak vizsgálva (But, 2003).

Az általánosan elfogadott protokollok a hagyományos ES-ra vannak alapozva, ami alapján a

heti többszöri kezelés van megkövetelve. Sok nő időigényesnek találja a kezelést, ezért
nagyon kell őket motiválni, hogy vállalják a kezelést. Sok vizsgálat bukott meg, azért mert
fárasztó volt az alanyok számára az időbeni elkötelezettség vállalása.

Az optimális ExMI rendszer megvalósulásához jól felépített randomizált kontrollált vizsgálat

szükséges. Rövid terminusú tanulmányok vannak nagyobb számban, de hosszú távú vizsgálati
adatok és hatások megerősítése hiányzik. Az ajánlott ExMI egységek hozzájárulnak a jól
felépített klinikai vizsgálatok számára, hogy segítsenek megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Azoknál a SI nőknél, akik képtelenek izolálni és megfelelően összehúzni a MFI-ket, a

mágneses stimuláció segíti a hatékonyságot (Gilling, 2000). Az idősebb nőknél különösen jól
bevált az ExMI szék (Madersbacher, 2003).

IV.5.2.2.2.9. Összegezve

A magnetoterápia szintén hatékony eljárás a SI és a gyakran hozzá kapcsolódó aranyér

kezelésére. Gyorsabb javulás érhető el az izomerő növelése, a vizelettartás területén és az így
elért kedvező eredmények már könnyebben fenntarthatók gátizomtorna segítségével. A
módszer lényege, hogy stimulálják a gátizmokat, illetve a sacralis ideggyököket
elektromágneses tér váltakozása segítségével. A kezelés alatt a páciens felöltözve maradhat,

371
ezért elfogadhatóbb a betegeknek, mint az ingeráram kezelés, amely során elektródát vezetnek
a hüvelybe (vagy férfinál a végbélbe), amin keresztül stimulálják a medencefenék izmokat. A
magnetoterápia során egy fotelben kell ülniük, miközben nem éreznek mást, mint enyhe
vibrációt, valamint a gátizmok ritmusos összehúzódását. Mágneses stimuláció hatására a
medencefenéki izmokat beidegző idegekben elektromos potenciálok jönnek létre, melyek a
kapcsolódó izomcsoportokban kontrakciókhoz vezetnek. A ritmusos izom összehúzódások a
záróizmok tónusának és így funkciójának javulását eredményezik. A kezelés előnye, hogy
egyszerű, természetes körülmények között végezhető, invazív beavatkozást nem igényel,
semmilyen eszközt nem kell a hüvelybe vezetni. Teljesen fájdalommentes, a beteg számára
semmilyen kellemetlenséggel nem jár, jelentős mellékhatás előfordulásával nem kell
számolni. Az biztos, hogy az egyszeri mágneses stimuláció hatása gyors változást
eredményez, de a folyamatos kezelés fenntartja a javulást.

Ellenőrző kérdések

Milyen evidencia és ajánlási szintje van medencefenék tréningnek és az elektrostimulácónak?

Milyen arányban vannak jelen a gyors és lassú rostok a diaphragma pelvisben?
Miben segít a betegnek a biofeedback?
Miért alkalmazható az elektrostimuláció túlműködő hólyag esetén?
Hogyan hat a medencére (ideggyök, izmok) a mágnesesterápia?

Hasznos linkek

http://medicalinovations.com/component/content/article/34-contents/92-femiscan-products-
for-professionals/
http://www.physioactivetherapy.com/services/
http://www.axelgaard.com/Products/Electrodes/PALS/ProductLine/
http://www.femicarescan.com/treatment_concept.html/
http://www.albynmedical.com/products/ProductDetail.aspx?ID=29/
http://multiple-sclerosis-research.blogspot.com/2014/01/posterior-tibial-nerve-stimulation-
and.html/
http://urologynorthwest.com/our-clinic/services-and-procedures/interstim-stage-1/
http://shop.megaemg.com/product/22/femiscan-stim/
http://www.urologyteam.com/interstim-or-sacral-nerve-stimulation/
http://www.drwarrenkennedy.com/#!neotonus-chair/cokp/

372
Irodalomjegyzék

Abrams, P., Cardozo, L., Fall, M., Griffiths, D. et al (2002): The standardisation of
terminology of lower urinary tract function: report from the Standardisation Sub-committee of
the International Continence Society. Am J Obstet Gynecol. 187(1):116-26.
Almeida, FG., Bruschini, H., Srougi, M. (2004): Urodynamic and clinical evaluation of 91
female patients with stress urinary incontinence treated with perineal magnetic stimulation; 1-
year followup. J Urol. 171:1571-1575.
Aranyné, M., T., Örlős, Z., Barnai, M., Bajory, Z., Pajor, L.(2011): A gátizomtorna hatása a
TURP műtét utáni inkontinenciára. Magyar Urológia. (23). 1.
Aranyné, M.,T., Király, R., Presznerné, D.,A., Nagy, E. Barnai, M. (2012): Gátizomtorna és
magnetoterápia összehasonlítása stresszinkontinencia kezelése során. Magyar Urológia. 24.
évfolyam. 4. szám.
Aranyné, M.,T., Bíró R., Nagy E.. Barnai M. (2013): Gátizomtorna és egészségfejlesztés.
Rekreációs Magazin 2:25.
Aukee, P., Immonen, P., Laaksonen, DE., at al. (2004): The effect of home biofeedback
training on stress incontinence. Acta Obset Gynecol Scand. 83(10):973-977.
Balogh, I., Tápainé, B., M., Friedrichné, N., A.,(2006): A kismedencei fizioterápia. In:
Katona, F., Hamvas, A., Klauber, A.: Inkontinencia. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest
Berghmans, B., Waalwijk van Doorn E., Nieman, F., et al. (2002): Efficacy of physical
therapeutic modalities in women with proven bladder overactivity. Eur Urol. 41(6):581-587.
Blowman, C., Pickles, C., Emery, S., et al. (1991). Prospective Double Blind Controlled Trial
of Intensive Physiotherapy with and without Stimulation of the Pelvic Floor in Treatment of
Genuine Stress Incontinence. Physiotherapy.77:661.
Bo, K., Larsen, S., Oseid, S., at al. (1988): Knowledge about and ability to correct pelvic floor
muscle exercises in women with stress urinary incontinence. Neurourol Urodyn. 7:261-262.
Bø, K., Sherburn, M., Allen, T.( 2003): Transabdominal Ultrasound Measurement of Pelvic
Floor Muscle Activity When Activated Directly or via a Transversus Abdominis Mucsle
Contraction. Neurourology and Urodynamics, 22:582-588.
Bradshaw, HD., Barker, AT., Radley, SC. et al. (2003): The acute effect of magnetic
stimulation of the pelvic floor on involuntary detrusor activity during natural filling and
overactive bladder symptoms. BJU Int. 91:810-813.
Brodack, PP., Bidair, M., Joseph, A., et al. (1993): Magnetic stimulation of sacral rooths.
Neurourol Urodyn. 152:533-540.
Brubaker, I. (2000): Electrical stimulation in overactive bladder. Urology. 55(5A Suppl):17-
23.
Brubaker, L. (2000): Electrical stimulation in overactive bladder. Urology. 55(Suppl 5A):17-
23.

373
Bump, RC., Hurt, WG., Fantl, JA., Wyman, JF. (1991): Assessment of Kegel pelvic muscle
exercise performance after brief verbal instruction. Am J Obstet Gynecol. 165(2):322-7.
Burns, P., A., Pranikoff, K., Nochajski, TH. at al. (1993): A comparison of effectiveness of
biofeedback and pelvic muscle exercisetreatment alone combined treatment and no active
treatment in women with stress urinary incontinence. J Geront. 48(4):M67-M174.
But, I. (2003): Conservative treatment of female urinary incontinence with functional
magnetic stimulation. Urol. 61:558-561.
Crystal, D., Charme, L.,Copeland, W. (1971): Q tip test in stress urinary incontinence. Obstet
Gynecol.38:313-315.
Danforth, K. M., Townsend, M. K., Lifford, K., Curhan, G. C., Resnick, N. M., Grodstein
F.(2006): Risk factors for urinary incontinence among middle-aged women. Am J Obstet
Gynecol. 194(2): 339–345.
DasGupta, R., Fowler, CJ. (2003): The management of female voiding dysfunction: Fowler's
syndrome - a contemporary update. Curr Opin Urol. 13(4):293-299.
Dimpfl, T., Jaeger, C., Mueller-Felber, W., et al. (1998): Myogenic changes of the levator ani
in premenopausal women: the impact of vaginal delivery and age. Neurourol Urodyn.,
17(3):197-205.
Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve (2002): A stressz inkontinenciában szenvedő
nőbetegek fizioterápiás kezeléséhez. Egészségügyi Közlöny, 2005. év 12. szám, Budapest
Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve. (2009): A vizeletinkontinenciáról. Urológiai
Szakmai Kollégium. Egészségügyi Közlöny, 2010. évi 30. szám, Budapest
Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelve. (2011): A vizeletinkontinenciáról. Urológiai
Szakmai Kollégium. Egészségügyi Közlöny, 2011. évi 7. szám, Budapest
Fall, M., Lindstrom, S. (1991): Electrical stimulation. A physiological approch to the
treatment of urinary incontinence. Urol Clin N Am. 18:393-407.
Fowler, CJ., Kirby, RS. (1986): Electromyography of urethral sphincter in women with
urinary incontinence. Lancet. 1:1455-1457.
Fujishiro, T., Enomoto, H., Ugawa, Y. et al. (2000): Magnetic stimulation of the sacral nerve
roots for the treatment of stress urinary incontinence: investigational study and placebo
controlled trial. J Urol. 164:1277-1279.
Galloway, NT., El-Galley RES, Russel, H., et al. (1999):Extracorporeal magnetic innervation
(ExMI) therapy for stress urinary incontinence. J Urol. 53(6): 1108-1111.
Gilling, P., Kenneth, I., Bell, D. et al. (2000): A double blind controlled trial comparing
magnetic stimulation of the pelvic floor to sham treatment for women with stress urinary
incontinence. Post Aust Urol Soc.
Gilpin, SA., Gosling, JA., Smidth, AL., et al. (1989): The pathogenesis of genitourinary
prolapse and stress incontinence of urine. A histology and histochemical study.Br J Obstet
Gynaecol., 64(4):385-390.

374
Glavind, K., Norh, SB., Walter, S., (1996): Biofeedback and physiotherapy versus
physiotherapy alone int he treatment of genuine stress incontinence. Int Urogyn J. 7(6):339-
343.
Gosling, JA., Dixon, JS.,Critchley, HOD, Thompson, SA. (1981): A comparative study of the
human external sphincter and periurethral levator ani muscle. Br J Urol., 53:35-41.
Grischke, E.M.(1996): Női vizelettartási problémák. Golden Book, Budapest
Hallet, M., Cohen, LG. (1989): Magnetism. A new method for stimulation of nerve and brain.
JAMA. 262:538-541.
Haslam, J. (2008): Biofeedback. In: Laycock, J., Haslam, J. (2008): Therapeutic management
of incontinence and pelvic pain. Springer-Verlag. London
Henalla, S., Hutchins, C., Robinson, P. et al. (1989): Nonoperative methods int he treatment
of female genuine stress incontinence of urine. J Obstet Gynecol. 92:22-25.
Hobday, DI., Aziz, Q., Thacker, N. et al. (2001): A study of the cortical processing of
anorectal sensation using functional MRI. Brain. 124(Pt 2):361-368.
Hock, M., Kránicz, J, Bódis, J. (2006): A gátizomerő változásáról. Magyar Nőorvosok Lapja,
69 (4):347-350.
Hosker, G., Norton, C., Brazzelli, M. (2000): Electrical stimulation for faecal incontinence in
adults. Cochrane Database Syst Rev. (2):CD001310.
Hsieh, C. H., Lee, M. S., Lee, M. H., Kuo, T. C., Hsu, C. S., Chang, S. T.(2008): Risk factors
for urinary incontinence in taiwanese women aged 20-59 years. Taiwan J Obstet Gynecol. 47(
2).
Indrekvam, S., Sandvik, H., Hunskaar, S. (2001): A Norwegian national cohort of 3198
women treated with home-managed electrical stimulation for urinary incontinence--
effectiveness and treatment results. Scand J Urol Nephrol. 35(1):32-9.
Jundt, K., Kiening, M., Fischer, P., et al. (2005): Is the histological concept of the female
pelvic floor and it changes due to age and vaginal delivery correct? Neurourol Urodyn.,
24:44-50.
Katona, F., Hamvas, A., Klauber, A. (2006): Inkontinencia. Medicina Könyvkiadó Rt.,
Budapest
Kegel, A., H. (1948): Progressive resistance exercises in the functional restoration of the
perinel muscles. Am J Obstet Gynecol. 36(2):238-248.
Knight, S., Laycock, J., Naylor, D. (1991). Evaluation of Neuromuscular Electrical
Stimulation in the Treatment of Genuine Stress Incontinence. Physiotherapy.84:61.
Lampé, L. (1981): Szülészet nőgyógyászat 1. Medicina könyvkiadó, Budapest
Lawson JO. (1974): Pelvic anatomy. I. Pelvic floor muscles. Ann R. Coll. Surg. Engl.,
54:244-252.
Laycock, J., Jerwood, D. (1993): Does Pre-modulated Interferential Therapy Cure Genuine
Stress Incontinence? Physiother. 79:553.

375
Laycock, J., Vodusek, DB. (2002): Electrical stimulation. In: Laycock, J., Haslam, J.:
Therapeutic management of incontinence and pelvic pain. Springer-Verlag. London
Luber, KM., Wolde-Tsadik, G., (1997): Efficacy of functional electrical stimulation in
treating genuine stress incontinence: a randomized clinical trialNeurourol. Urodyn. 16(6):543-
51.
Madersbacher, H., Pilloni. (2003): Efficacy of extracorporeal magnetic innervation therapy
(ExMI) in comparison to standard therapy for stress, urge and mixed incontinence: a
randomized prospective trial. Proc Int Cont Soc Florence. Abstract #367.
Majoros, A., Keszthely,i A., Riesz, P., Romics, I. (2009): Magnetoterápiával szerzett első
tapasztalatink a radikális prostatectomiát követő vizeletinkontinencia kezelésében.
Uroonkológia, 6(2): 36-39.
McFarlane, JP., Foley, SJ., De Winter, P., et al. (1997): Acute suppression of idiopathic
detrusor instability with magnetic stimulation of the sacral nerve roots. Br J Urol. 80:734-741.
Merletti, R., De Luca, CJ. (1989): Crosstalk in surface electromyography. In: Desmedt, J., ed
Computer aided electromyography and expert systems. Elservier Sience Publishers
Biomedical Division. Chapter 11.
Mohai, Cs., Juhász, Zs., Oberritter, Zs., Sándor, Gy., (2008): A gyerekkori vizelési zavarok
fizioterápiás kezelése (bio-feedback). Fizioterápia. 17(4.): 9.-12.
Mohai, Cs., Juhász, Zs., Oberritter, Zs., Sándor, Gy., Fülöp, B. (2011): A gyermekkori
diszfukcionális vizelés kialakulásában szerepet játszó tényezők. Magyar Urológia. (23) 1.
Morkved, S., Bo, K., Fjortof, T. (2002): Effect of adding biofeedback to pelvic floor muscle
training to treat urodynamic srtess incontinence. Acta Obstet Gynecol. 83(10):730-739.
Morris, AR., Moore, KH. (2008): Extracorporeal magnetic stimulation. In: Baessler, K.,
Bernhard, S., Burgio, K., L., Moore, H., K., Norton, A., P., Stanton, S., L. (2008): Pelvic floor
re-education. Principles and practice. Springer-Verlag, London
Morris, AR., O’Sullivan, RO., Dunkey, P., et al. (2007): Extracorporeal magnetic stimulation
if female detrusor overactivity: simultaneous cystometry testing and a randomized sham
controlled trial. In press.
National Institute for Health and Clinical Excellence. Urinary incontinence. The management
of urinary incontinence in women. London. 2006.
Nemzetközi Kontinencia Társaság meghatározása, 2002.
Nygaard, I.E. (1997): Does prolonged High-impact Activity Contribute to later Uinary
Oncontinence? A Retrospective Cohort Study of Female Olympians. Obstetrics and
gynecology. 90 (5.): 718-722.
Oelrich, TM., at al. (1983): The striated urogenital sphincter muscle int he female. Anat Rec.,
205:223-260.
Olney, RK., So, YT., Goodin, DS. et al. (1990): A comparison of magnetic and electrical
stimulation of peripherial nerves. Muscle Nerve. 13:957-963.

376
Pereira, L. C., Botelho, S., Marques, J., Amorim, C. F., Lanza, A. H., Palma, P., Riccetto,
C.(2013): Are transversus abdominis/oblique internal and pelvic floor muscles coactivated
during pregnancy and postpartum? Neurourol Urodyn., 32(5):416-9.
Peruchini, D., DeLancey, J.O.L. (2008): Functional anatomy of the pelvic floor and lower
urinary tract. In: Baessler, K., Bernhard, S., Burgio, K., L., Moore, H., K., Norton, A., P.,
Stanton, S., L. (2008): Pelvic floor re-education. Principles and practice. Springer-Verlag,
London
Romics, I. (1996): Benignus prostatahyperplasia. Golden Book Kiadó, Budapest
Salvioli, B., Bharucha, AE., Rath-Harvey, D., et al. (2001): Rectal compliance, capacity, and
rectoanal sensation in fecal incontinence. Am J Gastroenterol. 96(7):2158-2168.
Sasvári, É., Szüle, E., Gurmai, M., Kenézlői, M. (2008): A gátizomtorna hatékonyságának
vizsgálata. Fizioterápia. 17. (4.):5-8.
Shaker, HS., Hassouna, M. (1998): Sacral rooth neuromodulation in idiopathic nonobstructive
chronic urinary retention. J Urol. 159:1476-1478.
Sheriff, MK., Shah, PJ., Fowler, C. et al. (1996): Neuromodulation of detrusor hyperreflexia
by functional magnetic stimulation of the sacral nerve roots. Br J Urol.78:39-46.
Shoberi, SA., Chesson, RR., Echols, KT., et al (2003): Evaluation of extracorporeal magnetic
innervation for the treatment of faecal incontinence. Proc Int Cont Soc Florence. Abstract
#324.
Takako, M. Keiko, W, Chisato, N., Takashi, D., Makoto, H. (2010): Lifestyle and health
factors associated with stress urinary incontinence in Japanese women. Maturitas Volume, 66
(3):305-309.
Tápainé, B., M., Friedrichné, N., A., Kovácsics, A. (2004): Gátizomtorna. B+V Lap- és
Könyvkiadó Kft., Budapest
Unsall, A., Saglam, R., Cimentepe, E. (2004): Extracorporeal magnetic innervation for the
treatment of stress and urge incontinence in women. Scand J Urol Nephrol. 37:424-428.
Vodusek, D. : Electrophysiology. In: Schussler, B., Laycock, J., Norton, P., Stanton, S., L.
(1994): Pelvic floor re-education. Springer-Verlag, pp 83-97. London
Wang, AC., Wang, YY., Chen, MC. (2004): Single-blind randomized trial of pelvic floor
muscle training, and electrical stimulation in the management of overactive bladder. Urology.
63(1):61-66.
Wendy, FB. (2008): Electrical Stimulation. In: Baessler, K., Bernhard, S., Burgio, K., L.,
Moore, H., K., Norton, A., P., Stanton, S., L. (2008): Pelvic floor re-education. Principles
and practice. Springer-Verlag, London
Yamanishi, T., Yasunda, K. (1998): Electrical stimulation for stress incontinence. Int
Urogynecol. 9:281-290.

377
Yamanishi, T., Yasunda, K., Sakakibara, R., et al. (1997): Pelvic floor electrical stimulation
in the treatment of stress incontinence: an investigational study and a placebo controlled
double-blind trial. Am J Obstet Gynecol. 173:72.
Yokoyama, T, Fujita, O., Nishiguchi, J. et al. (2004): Extracorporeal magnetic innervation
treatment for urinary incontinence. Int J Urol. 11:602-606.

378