5.

TÉTEL
A tatárjárás és az ország újjáépítése IV. Béla korában
IV. Béla:
IV. Béla Árpád-házi uralkodó 1235-1270 közt volt király Magyarországon. Ez idő
alatt 1241/42-ben zajlott le a tatárjárás, ami uralkodását kettéválasztja. A korábbi
időszakhoz képest változtat politikáján, joggal nevezhető második honalapítónak.

Politikája:
Trónra kerülésekor célja volt a központi királyi hatalom megerősítése. Már hercegként
szembefordult apja, II. András politikájával, aki mértéktelen birtokadományozásairól
volt nevezetes. IV. Béla királyként nem osztott földeket, sőt elkezdte azok
visszavételét is. Több korábban meghatározó főurat leváltott méltóságából, s saját
embereit helyezte e tisztségekbe. A főurak jelentős része ezért elfordult mellőle. E
politikáját jelképezte, hogy jelenlétében a főurak nem ülhettek le, hogy biztosra
menjen a trónterem székeit elégettette, a királyhoz csak kérvény benyújtása után
lehetett fordulni.

Tatárjárás:
IV. Béla több forrásból is hírt szerzett a tatár nép várható támadásáról. Julianus barát
1237-ben járt a mai Baskíria területén, hogy megkeresse a vándorlásunk során ott
maradt magyar néptöredéket. beszélt is velük magyarul, tőlük szerzett információt a
tatárokról. későbbi útján e népcsoportnak már nem lelte nyomát. Batu kán több
alkalommal küldött levelet a királynak, amelyben megadásra szólította fel. 1240-ben a
tatárok felgyújtották Kijevet, erről is több forrás beszámolt. IV. Béla ezért elkezdett
felkészülni a várható támadásra. A tatárok elől menekülő kunok bebocsátást kértek,
mivel ők jó harcosok voltak(nomádok), a király befogadta őket. Több kunnal nagyon
jó viszonyt alakított ki. A kunok gyakran hajtották rá állataikat a magyarok vetéseire,
nőket is megerőszakoltak, ezért a magyarok ellenségesen viselkedtek velük, s a király
tovább veszített népszerűségéből. Mivel a korabeli hadsereg magját a főúri csoportok
adták, a király politikájának katasztrofális katonai következményei lettek.

Muhi csata:
Batu kán vezetésével 1241 tavaszán törtek be a tatárok, a főerő a Vereckei-hágón át,
mellékseregek lengyel irányból, északról, emellett Erdély is támadták. A támadás
hírére a magyar sereg Muhinál , a Sajó folyónál gyülekezett. A kunokról az gondolták,
hogy árulók és a tatárok mellé fognak állni- ezért vezetőjüket Kötönyt megölték a
magyar urak- ere a kunok dél felé távoztak az országból, pusztítva,fosztogatva. A
magyar sereg 1241. április 11. és 12. során vereséget szenvedett el a muhi csatában, a
király Trau várába menekült. A tatárok sikerüket nomád harcmodoruknak
köszönhették: könnyűlovas, íjjal, nyíllal felszerelt hadsereg volt, akik gyakran
alkalmaztak cseleket, a távolharchoz értettek. Taktikájuk a többszöri támadás volt, az
elsőben az adott területet megfélemlítették, feltérképezték, a következő támadáskor
kebelezték be, vagy tették adófizetővé. 1242 tavaszán meglepetésszerűen távoztak,
ennek okai vitatottak, lehet,hogy Batu a kánválasztásra igyekezett, mivel Dzsingisz
 kán meghalt, vagy a nomád taktika miatt , vagy az utánpótlás hiánya miatt távozhattak.
A magyar területeken az emberveszteséget 20-50 % közé teszik, az anyagi veszteség is
óriási volt.

Az ország újjáépítése:
IV. Béla előtt ezért két feladat állt. Újjá kellett építeni/népesíteni az országot, s fel
kellett készülni egy lehetséges következő támadásra. A magyar területre különböző
népeket hívott be, sokszor adókedvezményeket biztosítva nekik. Jelentős német, cseh,
lengyel, román népesség érkezett ekkor hazánkba. Így kezdődik meg a románság
létszámának jelentős növekedése Erdélybe. A kunokat és a jászokat az Alföldre
telepíti le/ma Nagykunság, Kiskunság, Jászság/, adómentesség fejében könnyűlovas
katonai szolgálattal tartoztak. A területi kiváltságaikat hosszú ideig megtartották. A
Kárpát-medence lakossága így etnikailag változott. a nem magyarok aránya 20%
körüli lett. Tovább erősödött az a vonás, hogy Magyarország többnemzetiségű terület
volt.
A védelem érdekében nemcsak a kunokat hívta vissza, hanem elkezdett birtokokat
adományozni, ezt viszont katonák kiállításához vagy kővárak építéséhez(pl. Sümeg)
kötötte- feltételekhez kötötte. Adott városi jogokat is, ha a település kőfal építésébe
kezdett. Ennek oka az volt, hogy a tatárjárás idején a kőfallal védett területeket a
tatárok nem vették be (mivel gyors támadásuk során nem hoztak magukkal
ostromgépeket). Külpolitikájában hangsúlyossá vált a keleti területek megnyerése pl.
orosz, lengyel kapcsolatok, hogy együtt lépjenek fel a közös ellenséggel szemben.
(Lányát, Margitot hiába kérlelte többször is, hogy menjen már férjhez egy
szövetségeshez, ő kitartott a fogadalma mellett, hogy apáca marad- e fogadalmat
egyébként IV. Béla tette a tatárjárás idején, hogyha megússzák, születendő gyerekét az
egyháznak ajánlja fel. ) IV. Béla így megerősítette a védelmet, de a birtokadományok
miatt a királyi hatalom, tekintély rohamosan csökkent, azaz eredeti politikáját feladta.