Machine Translated by Google

Cochlear Implants International

Interdiszciplináris folyóirat

ISSN: 1467-0100 (nyomtatott) 1754-7628 (Online) A folyóirat honlapja: http://www.tandfonline.com/loi/ycii20

Hang lokalizáció kétoldali cochleáris

implantátumokkal zajban: Mennyire járulnak hozzá
a fejmozgások a lokalizációhoz?

Martin F Mueller, Katrin Meisenbacher, Wai-Kong Lai és Norbert Dillier

A cikkre hivatkozva: Martin F Mueller, Katrin Meisenbacher, Wai-Kong Lai & Norbert Dillier
(2014) Hanglokalizáció kétoldali cochleáris implantátumokkal zajban: Mennyire járulnak hozzá
a fejmozgások a lokalizációhoz?, Cochlear Implants International, 15:1, 36 -42, DOI:
10.1179/1754762813Y.0000000040

A cikkre mutató hivatkozás: http://dx.doi.org/10.1179/1754762813Y.0000000040

Online közzétéve: 2013. november 25.

Küldje be cikkét ebbe a folyóiratba

Cikk megtekintések: 160

Kapcsolódó cikkek megtekintése

Crossmark adatok megtekintése

A teljes hozzáférési és használati feltételek a http://www.tandfonline.com/action/

journalInformation?journalCode=ycii20 címen találhatók.

Letöltés: [UZH Főkönyvtár / Zürichi Központi Könyvtár] Időpont: 2016. augusztus 30., órakor: 07:55
Machine Translated by Google

Hang lokalizáció kétoldali cochleáris

implantátumokkal zajban: Mennyire
járulnak hozzá a fejmozgások a lokalizációhoz?
Martin F. Mueller, Katrin Meisenbacher, Wai-Kong Lai és Norbert Dillier
Kísérleti Audiológiai Laboratórium, Zürichi Egyetemi Kórház, Zürich, Svájc

A bilaterális cochlearis implantátum (CI) felhasználói nehézségekbe ütköznek a hangforrások lokalizálása során a
mindennapi környezetben, különösen háttérzaj és visszhang jelenlétében. Hajlamosak nagy irányhibákat és elöl-
hátul zavartságot mutatni a normál hallású (NH) alanyokhoz képest azonos körülmények között. Ebben a
tanulmányban azt értékelték, hogy a kétoldalú CI-felhasználók mennyire képesek fejmozgást használni a hangforrás
lokalizációjának javítására. A 0,5, 2 és 4,5 másodperces beszédmondatokat zajban mutatták be a hallgatóknak
fejmozgással és anélkül. Az eredmények azt mutatják, hogy közepes és hosszú jelhosszúság esetén a CI-felhasználók
jelentősen csökkenthetik az elülső-hátsó zavarok számát. A szögpontosság azonban nem javult. A fejpályák elemzése
azt mutatta, hogy a CI használóknak nagy nehézségekbe ütköztek a fejük mozgatása a forrás pozíciója felé, míg az
NH hallgatók helyesen célozták meg a forráshangszórót.

Kulcsszavak: Hang lokalizáció, kétoldali cochleáris implantátumok, fejmozgások

Bevezetés Az 1995; Mackensen, 2004; Perrett és Noble, 1997; Wallach,

emberi hallgatók hajlamosak az akusztikailag kihívást
jelentő környezet iránti érdeklődésük forrása felé
fordítani a fejüket, hogy optimalizálják a hasznos
információ mennyiségét. A forrás és a fej mozgása
lehetővé teszi az emberi hallórendszer számára, hogy
kihasználja a binaurális információ változását az
érdeklődési forrás jobb lokalizálása érdekében (Munhall
et al., 2004). Ezenkívül a hallási információ és a vizuális
jelzések kombinációja, mint például a szájról történő
olvasás, jelentősen javítja a beszédértést (Grant, 2001).
Továbbá több beszélős környezetben a célforrás
helyzetének ismerete a beszédfelismerés erőteljes
növekedését eredményezi (Kidd et al., 2005). Ez azt
jelenti, hogy a hangforrások megfelelő lokalizálása
fontos előnyökkel járhat a cochleáris implantátum (CI)
recipiens számára a beszéd megértése szempontjából.
A beszédérthetőségi teszteket azonban általában
statikus laboratóriumi berendezésekben végzik, ezért
alábecsülik a hallóprotézisek korlátait.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a hangforrás
mozgása és a fej mozgása segít a normál hallású (NH)
hallgatóknak megkülönböztetni az első és a hátsó
pozícióból érkező hangokat (Bronkhorst,
Levelezés: Martin F Mueller, Laboratory for Experimental Audiology, ORL
Clinic, University Hospital Zurich, Zurich 8091, Svájc. E-mail:
marmuell@gmail.com
1940; Wenzel és munkatársai, 1993; Wightman és
Kistler, 1999). Ilyen helyzetekben az interaurális idő- és
szintkülönbségek hasonlóak az elölről és hátulról érkező
hangok esetében a tér különböző pozícióiban, a
„zavartság kúpon” belül (Wightman és Kistler, 1999).
Ebben az esetben az egyetlen rendelkezésre álló
információ a különbségtételhez a felszíni és a vizuális
jelzésekből származik. Ez azzal magyarázható, hogy a
külső fül alakja által bevezetett spektrális szűrés
különbözőképpen hat a hangra, akár elölről, akár
hátulról esik be. A mikrofonok elhelyezkedése és a CI
által feldolgozott korlátozott frekvenciák miatt a Pin cue-
ok nem sokat használnak a CI felhasználók számára. Az
interaurális információban önmagában a mozgó
források által okozott változások azonban csak akkor
lehetnek informatívak, ha a hallgató előzetesen ismeri
a forrás mozgási irányát (Wenzel et al., 1993).
Ezen túlmenően Perrett és Noble (1997) kimutatta, hogy
a fejmozgások jelentős előnyöket kínálnak az elülső-
hátsó zavarok feloldásában 500 ms-os aluláteresztő
szűrt zaj esetén. Ez a tanulmány azt sugallja, hogy az
NH-alanyok még viszonylag rövid jelek esetén is
használhatják a fejmozgásokat, és jelentősen
csökkenthetik az elülső-hátsó hibák számát.
A kétoldali CI-vel való megbízható lokalizációt a mai
napig számos tanulmány vizsgálta széles körben

S WS Maney & Son Ltd 2014 DOI

36 10.1179 / 1754762813Y.0000000040 Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1
Machine Translated by Google
ingerek tartománya, hanem a CI-felhasználók fejhasználati képessége
a lokalizáció mozgását nem vizsgálták.
A kísérleti körülményektől függően azok
a hangok lokalizációs képessége viszonylag magas lehet,
elérve az átlagos szöggyök négyzetes (RMS) hibát
9,8° például van Hoesel (2004). Egyes témákban a kétoldalú
CI-felhasználók interaurális érzékenysége
idő- és szintkülönbségek (ITD-k és ILD-k) volt
tesztelve. Egy lateralizációs kísérletben a legjobb kísérleti
alanyok képesek voltak megkülönböztetni a kisebb, mint
1 dB és körülbelül 100–160 μs ITD-k. Ugyanabban a
tanulmány, éppen észrevehető különbségek (JND) az ITD-ben
1 ms volt megfigyelhető, ami nagyobb, mint a tartomány
a természetben előforduló ITD-k A hangközi különbségekre
való érzékenységet tovább befolyásolja a helyzet
az elektródasorok mindegyik cochleában. Hosszú (2000), for
Például megfigyeltük, hogy egy elektróda elmozdulása
2 mm erősen befolyásolhatja az ITD detektálást, míg
Az ILD-ket kevésbé érintette.
Miközben megállapították, hogy a kétoldali beültetett CI
a címzettek észlelhetik a kis ITD-ket és ILD-ket, és észlelhetik
a forráskép pozícióinak eltolódását
fej, a kérdés továbbra is az, hogy ez hogyan értelmezhető
hang lokalizáció. A kérdés megválaszolásához Seeber
és Fastl (2008) manipulált Head-Related Transfer
A mikrofonokon mért funkciók (HRTF-ek).
a kétoldalú CI-felhasználók beszédprocesszorai. Eredményeik azt
mutatják, hogy az ITD-k másodlagos szerepet játszanak a hangzásban
lokalizáció aluláteresztő, felüláteresztő és szélessávú hálózatokhoz
zajok. Az ILD-k jelentős dominanciája a
ugyanazokat az ingereket figyelték meg. Ez ellentétben áll az NH-val
olyan tantárgyak, ahol az ITD-k fontosabbak az aluláteresztők szempontjából
és szélessávú ingerek (Macpherson és
Middlebrooks, 2002).
Összefoglalva, a CI felhasználók számára elérhető
binaurális információk alacsony felbontása és hiánya
csúcs jelek a mikrofonok elhelyezkedése miatt
nagyon hajlamossá teszi őket az elülső-hátul összetévesztésre. Az
tény, hogy alapvetően az ILD-kre támaszkodnak a lokalizációban
Az ítéletek kevésbé érzékennyé teszik őket a kis fejre
mozgásokat is. A kétoldalú képesség értékelése
CI alanyok számára, hogy kihasználják a fejmozgásokat
hanglokalizálás, kísérletet terveztek
ahol a tesztalanyoknak meg kellett lokalizálniuk a célt
különböző hosszúságú beszédjelek. A működő
Az 1. táblázat a CI alanyokat tartalmazza a kor, a nem, a processzor típusa és a jobb és bal fül beültetési dátuma
Tantárgy Jobb ful
ID Kor/nem CI processzor típusa
tuberkulózis
55/f Szabadság ACE 1200/12
RH 65/m CP810 ACE 900/10
AM 56/m Freedom ACE 900/10
TN 36/m Freedom ACE 900/8
IW 56/f SPRINT ACE 740/10
KW 64/m CP810 ACE 900/8
MW 62/f Freedom ACE 900/12
Mueller és mtsai. Hang lokalizáció kétoldalú CI-kkel a zajban
hipotézis az volt, hogy a lokalizáció hosszabb ideig tart
a céljelek pontosabbak lennének fejjel
mozgások állnak rendelkezésre, és így a variáció is
interaurális információ nagyobb lenne, mint a for
rövid időtartamú ingerek. Hasonló kísérleti para digmát
használt Perrett és Noble (1997)
ahol a tesztalanyoknak lokalizálniuk kellett a fehér zajokat
0,5 és 3 másodperc időtartam fejjel és anélkül
mozgások. A valós élethelyzetek megközelítéséhez a
diffúz háttérzajt játszottak keresztül egy
hangszórók sora a tesztalanyok körül. A
fejmozgáskövetőt (Xsens, MTx) használtak
rögzítse és figyelje a fej mozgását. Egy hasonló
fejkövetőt Kerber és Seeber értékelte
(2009), és nincs interferencia a CI és a
mozgásérzékelőt figyeltek meg.
Mód
Tesztalakok
Tizenegy NH alany (életkor: átlag 36 év, szórás
10,5 év) és hét bilaterális CI-használó (életkor: átlag 56,
szórás 9,7 év) vettek részt a kísérletben. Az NH alanyok
hallását mértük
standard klinikai audiometriával, és nem haladta meg
20 dB HL minden frekvencián. Csak CI alanyok
kétoldali implantátumokkal is bevonták a vizsgálatba
és az összes alany Cochlear™-et viselt (Cochlear Ltd,
NSW, Ausztrália) eszközök. A CI címzettjei a
a felsorolt beszédprocesszorok széles választékát
1. táblázat az életkorukkal, nemükkel és dátumukkal együtt
beültetés. A vizsgálatot ennek megfelelően végezték
nyilatkozatában meghatározott irányelvekkel
Helsinki. Az Etikai Bizottság jóváhagyása
A zürichi egyetemet megszerezték.
kísérleti eljárás
A tesztalanyok feladata egy célpont lokalizálása volt
férfi hangszóró diffúz háttér kávézózajban
két beállítás: fejmozgással és anélkül. Az
a beszédanyagot az OLSA tesztmondataiból vettük (Wagener
és Brand 2005). Három különböző
jelhosszakat használtak, amelyek egyetlen nevekből álltak,
egyetlen mondat, és röviden két mondat,
középső, illetve hosszú időtartamú. Minden körülményre a
jelek átlagos időtartama volt
Bal fül
A beültetés dátuma CI processzor típusa A beültetés dátuma
CP810 ACE 1200/12 09/2007
CP810 ACE 1200/10 02/2005
Freedom ACE 900/10 04/2007
Freedom ACE 900/8 05/2001
CP810 ACE 900/10 08/2010
Szabadság BESZÉL 250/6 12/1990
2002.10.2004.02.2007.11.2002.06.2000.02.2010.03.2001.10.
Spirit-3G ACE 900/12 03/2002
Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1 37
Machine Translated by Google
Mueller és mtsai. Hang lokalizáció kétoldalú CI-kkel a zajban
503 ms, 2,18 és 4,45 s. A tanulmány egyik célja a
lokalizáció tesztelése volt reális és kihívást jelentő
körülmények között. Ezért került bele a háttérzaj, és
tesztelték a reális időtartamú beszédingereket. Minden
jelhosszhoz hat különböző jelet választottunk ki és
mutattunk be véletlenszerű sorrendben. Ezt azért
tették, hogy megakadályozzák, hogy a hallgató
ráhangolódjon egy adott ingerre. A beszédjeleket úgy
választottuk ki, hogy azok hossza és hangereje a lehető
legegyenletesebb legyen a vizsgálati körülmények
között. Az érthetetlen kávézózajt a hallgatók körül 1,5
m-re elhelyezett 12 hangszóróból (30°-os térközzel)
játszották le. Két 24 bites felbontású RME Hammerfall
DSP Multiface II hangkártya 12 független kimeneti
csatornát biztosított. Mindegyik hangszóró (Genelec
Active Monitor Model 1029A, Genelec Inc., Natick, MA,
USA) a kávézózaj más-más részét játszotta, ami
biztosította, hogy a zaj diffúz és inkoherens legyen a
hallgató helyén . A hallgatók a fülmagasságban
elhelyezett hangszórók gyűrűjének közepén ültek. A
hangszórókat számokkal azonosítottuk, például az
óralappal, azaz 12 az egyenes előrehaladáshoz, 1 a 30°-
os jobbra stb. Ebben a tanulmányban az elülső
hangszóró helyzete 0°.
Az óramutató járásával ellentétes irányban haladó
hangszórók negatív értéket kapnak, míg az óramutató
járásával megegyező irányban haladó hangszórók
pozitív értékeket kapnak. A háttérzaj szintjét 60 dB SPL-
re állítottuk, és a hangszórógyűrű közepén lévő
hangszintmérővel mérték. A célbeszéd szintjét a zaj
szintjére állítottuk be a megfelelő RMS-értékek alapján.
Annak érdekében, hogy a hallgatók ne azonosíthassák
a hangszórót egy adott szín vagy intenzitáskülönbség
alapján, a célpont szintjét véletlenszerűen változtatták
legfeljebb 2 dB értékkel az egymást követő előadások
között.
Egy tipikus tesztmunka három feltétel két blokkjából
állt. A kísérleti alany minden blokkban azt az utasítást
kapta, hogy vagy tartsa mozdulatlanul a fejét , vagy
mozgassa a fejét a vízszintes síkban. Azon körülmények
között, amikor a fej mozgása megengedett volt, a
kísérleti alanyokat arra ösztönözték, hogy mozgassák
a fejüket. A tesztelés előtt felhívták a figyelmet arra,
hogy a fejmozgások segíthetnek a hangok
lokalizálásában. A kísérleti alanyoknak nem javasoltak
stratégiát, de úgy tűnt, hogy a közepes és hosszú
időtartamú ingerek esetében ösztönösen hajlamosak
arra, hogy abba az irányba nézzenek, ahonnan azt
gondolták, ahonnan a hangforrás jön. Minden esetben
adott időtartamú beszédjeleket használtunk. Az egyes
állapotok tesztelése egy kezdeti edzési fázisból állt
visszajelzéssel, ahol minden pozícióból egyszer
véletlenszerű sorrendben mutatták be az ingert. Egy
inger lejátszása után a tesztalanyoknak az előttük lévő
érintőképernyőn kellett jelezniük, hogy honnan jön a hang. Langendijk
38 Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1
megjelenítette a hallgatási jelenetet, azaz egy
hangszórógyűrűt egy sematikus hallgató körül. Az
érintőképernyőn a lejátszási pozíciókat ugyanazokkal
a számokkal azonosították, mint a hangszórókra
nyomtatva. Az edzést próbafutás követte, amelyben
minden pozícióból kétszer mutattak be ingereket. Ez
72 ingert eredményezett minden egyes állapotra.
Minden blokk elején egy orientációs szekvenciát
mutattak be, amelyben a közepes hosszúságú jelet
pozícióról pozícióra játszották, elölről indulva és az
óramutató járásával ellentétes irányban haladva. Ebben
a fázisban arra kérték a hallgatókat, hogy fokozottan
figyeljenek a forrás helyzetére. A blokkok sorrendjét és
a tesztkörülményeket az alanyok között randomizáltuk. Egy tipikus tesz
Ezt követte a szünet, majd a második tesztblokk. A
kísérlet összesen két, egyenként 1,5 órás munkamenetet
igényelt különböző napokon (teszt-újrateszt).
Adatelemzés A
lokalizációs teljesítmény elemzése A
lokalizációs hibákat két kategóriába soroltuk: elülső-
hátsó összetévesztések és irányított RMS hibák. Az
elülső-hátsó zűrzavart az interaurális információk
hasonlósága okozza az összetévesztés kúpján. Ráadásul
a CI-felhasználók a mikrofonok beszédprocesszorban
elfoglalt helyzete miatt nem tudják használni az
irányítottságot és a spektrális szűrést, amelyet a csúcs
alakja eredményez. Az azimutális bizonytalanságot
azonban, amelyet itt az RMS hibával mérünk, a
szomszédos pozíciók feloldásának képtelensége
okozza. Ez a szomszédos helyeknek megfelelő
interaurális információhalmazok megkülönböztetésével
kapcsolatos. Feltételezhető, hogy a fejmozgások
segítenek csökkenteni az elülső-hátsó zavarokat, és
növelik az azi muthal pontosságát a mozgás
sebességétől és időtartamától függően. Mindkét típusú
hiba nem igazán független. Az elülső-hátsó zavartság
gyakran a hangforrás diffúzabb észlelésével jár együtt,
és így növeli a forrás helyzetének becslésének
bizonytalanságát.
Az elülső-hátsó zavarokat megszámolták és
elosztották a lehetséges zavarok számával.
Egy teszt alanynak a tesztfutás során elért pontszámát
a helyes százalékban (%) fejeztük ki. Amikor a céljelet
±90°-ban mutatták be , a zavarokat nem határozták
meg, ezért figyelmen kívül hagyták. A ±90°-os szögben
adott válaszok egyik bemutatott pozíció esetében sem
számítottak elöl-hátul összetévesztésnek. A véletlenszerű
teljesítmény tehát 41,67%-os eredményt ad. Az irány
RMS hibák kiszámításához először az elülső-hátsó
hibákat úgy oldottuk meg, hogy a hibaszámítás előtt a
hátsó pozíciókat előre vetítettük. Ezzel eltávolították a
mesterségesen nagy RMS-értékeket, amelyeket az
elülső-hátsó zavar okozta . Hasonló eljárást alkalmaztak
a lokalizációs kísérletek eredményeinek elemzésére
Az érintőképernyő
és Bronkhorst (2000). A szögleteshez
Machine Translated by Google
Az RMS hibákat, a szignifikanciát Student-féle t - próbával
teszteltük. Az elülső-hátsó összetévesztések számának
statisztikai szignifikanciáját a nem-parametrikus Mann-
Whitney U teszttel teszteltük .
Fejpályák elemzése Fejmozgásos
állapotok esetén a fejpályákat az alanyok feje tetejére
rögzített mozgásérzékelővel rögzítettük. Az NH alanyok és a
CI használók közötti fejmozgások közötti különbségek
elemzéséhez a pályákat a fejmozgások időtartama (ok), a
mozgás teljes hossza (°), a rossz irányba történő mozgások
száma és a pálya alapján határoztuk meg. bonyolultság. A
méréseket a kezdeti és véghelyzetből 3°-os elmozdulás után
alkalmaztuk a fej pályáira, így a reakció- és válaszjelentési
idők nem befolyásolták az eredményeket. A mozgás hosszát
a tesztalany teljes szögelmozdulásaként határozzuk meg. A
rossz irányú mozgások azt mutatják, hogy az alany hányszor
mozdította el a fejét a célforrással ellentétes irányba 5°-nál
nagyobb mértékben. A pálya bonyolultságát úgy becsültük
meg, hogy növekvő sorrendű polinomfüggvényt illesztettünk
a görbére, amíg az illeszkedés hibabecslése egy küszöb alá
nem esett (Brimjoin et al., 2010). A küszöböt a pálya
maximális értékének 10%-ának megfelelő előrejelzési
hibaként határoztuk meg. A fejpálya-elemzés eredményeinek
statisztikai szignifikanciáját a nem-paraméteres Mann–
Whitney U teszttel vizsgáltuk.
Eredmények A lokalizációs teljesítmény
elemzése A szög RMS hibakísérlet lokalizációjának
eredményét az 1. ábra mutatja. Ahogy az várható volt,
a CI-felhasználók rosszabbul teljesítettek, mint az NH-
alanyok minden tesztkörülmény esetében mindkét
teljesítménymérő esetében. Úgy tűnik azonban, hogy a
fejmozgások nem javították a CI használók szögélességét
(RMS hibák) (1. ábra). Az átlagos RMS hiba 30,6°, 26,9°
és 27,6° volt a rövid, a középső és a hosszú jelhossznál,
a fej két mozgási körülményének átlagában. Ezek a
különbségek nem
jelentős. Az NH alanyok statisztikailag szignifikánsan
alacsonyabb RMS-hibát mutatnak a középső és hosszú jel esetén esetén. Miután egy
1. ábra Átlagos RMS lokalizációs hiba az NH és a CI alanyoknál a három
jelhosszon.
Mueller és mtsai. Hang lokalizáció kétoldalú CI-kkel a zajban
a fejmozgások időtartama (0,26° a 2,05°-hoz és 0° a 1,7°-hoz
képest a középső és a hosszú időtartamok esetében). Amikor
a CI alanyok nem használtak fejmozgást, hasonló százalékban
fordult elő elöl-hátul zavartság (körülbelül 25%) független
a jel hosszától (2. ábra). Ez ellentétben áll az NH alanyok
adataival, ahol a zavartság a jel időtartamának növekedésével
csökkent. Az NH hallgatók számára szignifikáns volt a
különbség a középső és a hosszú mondatok elülső-hátsó
zavarai között (P = 0,007) A rövid jelzéseknél egy nem
szignifikáns tendencia figyelhető meg. A „fix fej” viszonyok
között a fej mozgását figyeltük, és úgy tűnt, hogy miközben
a hallgatókat arra utasították, hogy tartsák mozdulatlanul a
fejüket, kis fejmozgások 3° és 5° között fordultak elő.
Ezek a mozgások segíthettek az NH alanyoknak, de nem a
bilaterális CI-használóknak, és megmagyarázhatták az elülső-
hátsó zavarok csökkentését hosszabb időtartamú jelek
esetén.
Minden hallgató számára a fejmozgások jelentősen
segítettek az elülső és a hátsó pozíciók megkülönböztetésében,
feltéve, hogy a beszédingerek elég hosszúak voltak. A CI-
felhasználók esetében az elülső-hátsó zavarok aránya 23,6-
ról 10,4%-ra, a középső és hosszú jelzések esetében pedig
25-ről 5,5%-ra esett vissza. Ezek a különbségek nagyon
szignifikánsak (P < 0,01). A rövid jelek lokalizálása közben a
hallgatókat arra ösztönözték, hogy mozgassák a fejüket,
még akkor is, ha az ellentétesnek tűnt. Egyes CI-felhasználók
valóban arról számoltak be, hogy a fejmozgások többet
zavartak, mint segítettek, a tesztjelek rövid időtartama miatt.
Összességében a CI-felhasználók több elöl-hátul zavart
jeleztek fejmozgással, mint anélkül (31,4% szemben a 26,4%-
kal). Ez a hatás azonban nem volt szignifikáns (P = 0,22). Az
NH alanyoknál a fejmozgások megszüntették az összes elöl-
hátul zavart a középső és hosszú mondatoknál. A rövid jelek
esetében volt egy tendencia, amely azt jelzi, hogy az NH
hallgatók fejmozgásokat is használhattak volna a jobb
teljesítmény érdekében.
A különbség azonban nem volt szignifikáns (P = 0,06).
Fejpályák elemzése Az NH alanyok
pályája hasonló volt minden adott helyről felvett inger
2. ábra Az elülső-hátsó zavarok százalékos aránya NH-s és bilaterális CI-s
alanyoknál.
Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1 39
Machine Translated by Google

Mueller és mtsai. Hang lokalizáció kétoldalú CI-kkel a zajban

kezdeti reakcióidő, habozás nélkül mozdították fejüket a forrás

helyzete felé. Ez jelentősen eltér a kétoldali CI használók
fejpályáitól. A 3. ábra egy NH és egy tipikus CI vizsgálati alany
fejének röppályáit mutatja, akik a hosszú céljelekre hallgatnak
egy +60° -ról érkező jelre . A CI felhasználók pályája általában
sokkal nagyobb, mint az NH hallgatóké. A 3. ábra példájában
a CI vizsgálati alany balra és jobbra mozgatta a fejét minden
egyes inger esetén. Míg a normál hallgatók könnyen
beazonosíthatták a megfelelő hangszórót, a CI-felhasználóknak
az akusztikai teret kellett keresniük, hogy megfelelő benyomást 5. ábra A fej röppályájának időtartama (másodpercben) a CI-
felhasználók (sötétszürke) és az NH-alanyok esetében a három jel
szerezzenek a forrás helyzetéről. Még ebben az állapotban is,
időtartama esetén.
amikor az inger időtartama 4 másodpercnél rövidebb volt, a
mozgások és a válaszok messze voltak a hangforrás helyétől.
A 3. ábrán például a kétoldali CI használója –100° és +100° a tesztalanyok (5. ábra). A CI-felhasználók minden körülmények
között mozgatta a fejét. között rosszabb pontszámot értek el. Statisztikai szignifikanciát
csak a középső és hosszú jeleknél értek el (P < 0,001).
A rossz irányú mozgásokat figyelembe véve (6. ábra) a CI
felhasználók sokkal több helytelen fordulatot tettek. Minden
Minden mérésnél a CI alanyok rosszabbul teljesítettek, mint vizsgálati körülményhez rossz irányba forgatták a fejüket,
az NH hallgatók. A mozgás teljes hossza (4. ábra) nagyobb különösen hosszú jelek hallgatásakor. Ezt a viselkedést ritkán
volt a CI alanyoknál a középső és hosszú céljel időtartama figyelték meg NH alanyoknál. Egyes hallgatók arról számoltak
esetén, mint az NH alanyoknál. Ez csak a hosszú jeleknél volt be, hogy a megfelelő füllel a célhangszóróra fókuszáltak, és a
szignifikáns (P = 0,10 és 0,002). A rövid jeleknél nem találtunk jel-zaj arány különbségét használták a lokalizáció jelzésére.
különbséget. Az NH alanyok esetében a pálya tartománya és
hossza nem különbözött a középső és hosszú ingerek között.
Ez azt jelzi, hogy az inger időtartamának növelése nem adott A fejpályák polinomiális sorrendje magasabb volt a
több hasznos információt. Hasonló mintát láthatunk, ha a bilaterális CI használóknál (7. ábra) minden jelhosszon. Ez
fejpályák időtartamát nézzük alátámasztja a 3. ábra megállapításait. A trajektória
bonyolultsága közötti különbség statisztikailag csak a középső
és a hosszú időtartamok esetén szignifikáns.

3. ábra Tipikus fejpályák egy NH-hoz (folytonos vonal) és egy kétoldali

CI-felhasználóhoz (szaggatott vonal) egy 60°-os azimuttal lejátszott 6. ábra A fej rossz irányú mozgásainak száma (bal-jobb) a három jel
hangforráshoz. Minden alanynál négy különböző mérésnek megfelelő időtartamára.
négy pálya látható.

4. ábra A fej pályájának hossza (fokban) a CI-felhasználók

(sötétszürke) és az NH-alanyok esetében a három jel időtartama 7. ábra A fejmozgások összetettsége a fejpályákhoz való legjobb
esetén. polinomillesztés sorrendjében mérve.

40 Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1

Machine Translated by Google
A rövid jelek nem voltak elég hosszúak ahhoz, hogy
különbséget mérjenek ebben a mértékben (P = 0,09). A
teszt-újrateszt elemzés nem mutatott ki semmilyen
edzési hatást a két ülés között egyik teljesítménymérőnél sem.(2008) azt javasolták, hogy a CI-felhasználók elsősorban
Megbeszélés
Az ebben a cikkben bemutatott eredmények megerősítik
azt a hipotézisünket, hogy a fejmozgások
elengedhetetlenek a kétoldali CI felhasználók számára
az elöl és a hátulról érkező hangok megkülönböztetéséhez. azokon a területeken, ahol a fejárnyékhatás nagy volt,
A leghosszabb céljelzések esetén az elülső-hátsó
összetévesztés aránya 25-ről 5,5%-ra csökkent. Ez az
alacsonyabb, 5,5%-os pontszám hasonló ahhoz a
pontszámhoz, amelyet az NH-hallgatók közepes
hosszúságú állapotban kaptak, amikor nem használtak
fejmozgást. Ez azonban arra utal, hogy bizonyos
zavarokat még nagyon hosszú hallgatási idővel sem
sikerült feloldani. A hosszú ingerek időtartama átlagosan
4,45 s volt, ami elég hosszú ahhoz, hogy fejmozdulatokkal
végigpásztázza a teljes hangszórótömböt, és a megfelelő
hangszóróra fókuszáljon.
Perrett és Noble (1997) az emberi hangok lokalizációját
vizsgálták fejmozgással és anélkül. Az ingerek 0,5 és 3
másodperces fehér Gauss-zajok voltak.
Három feltételt teszteltek: mozdulatlan, természetes
mozgásokat és 45°-os kényszermozgást az inger
kezdetén. A rövid jelzéseknél az elöl-hátul hibák aránya
25-16%-ról csökkent, amikor a fejmozgások
megengedettek. A fejpályák mérésével megfigyelték,
hogy 5°-nál nagyobb mozgások esetén nem fordult elő
elülső-hátul összetévesztés. Ez azt jelzi, hogy az NH
hallgatók fejmozgásokat tudnak használni akár 500 ms-
os jelekben is, ami a kísérletünkben a legrövidebb
ingerek időtartama. Rövid ingerekkel végzett
kísérletünkben a fejmozgások nem javították
szignifikánsan az NH alanyok teljesítményét. Bár volt
megfigyelhető tendencia az elöl-hátul zavartság
arányában, ez nem volt szignifikáns, valószínűleg a
kísérleti alanyok korlátozott száma vagy a zaj jelenléte
miatt. A 3 s jelfeltételnél Perret és Noble tanulmányában
néhány zűrzavar fordult elő, de csak olyan helyzetekben,
amikor a hallgatók nem forgatták a fejüket. Vizsgálatunk
során a kísérleti alanyokat arra ösztönöztük, hogy
mozgassák a fejüket, és meg tudták oldani az elülső-
hátsó félreértéseket a középső és hosszú időtartamra
vonatkozóan.
A fejmozgások és a jel időtartama gyakorlatilag nem
befolyásolta a CI használók szög RMS hibáit. Ez egészen
meglepő, ahogy azt vártuk, legalábbis a hosszú jelek
esetében a teljesítmény javulását, mivel a hallgatóknak
elég idejük volt átvizsgálni a helyiséget és megkeresni a
megfelelő hangforrást. A hiba minden körülmények
között 28° körül volt, és jelentősen magasabb volt, mint
amit más tanulmányok beszámoltak. Van Hoesel és Tyler
(2003) például 9,8°-os átlagos RMS-hibáról számolt be.
Mueller és mtsai. Hang lokalizáció kétoldalú CI-kkel a zajban
csendes. A háttérzaj jelenléte magyarázhatja ezt a
különbséget, bár a céljel mindig jól hallható volt, és a
kísérleti alanyok ilyennek számoltak be. Seeber és Fastl
a szintkülönbségeket használják a hangforrások
lokalizálására. Ezenkívül a JND tanulmányok körülbelül 1
ms-os ITD-küszöbértékeket találtak, ami meghaladja az
ITD-ket, és hasznosak a lokalizáció szempontjából. A
háttérzaj elfedhette a beszédjelet az ellenoldali fülben
és így csökkentette a teljesítményt.
Seeber és Fastl (2008) tanulmányában két bilaterális
CI felhasználónak kellett az aluláteresztő zajt 500 Hz-es
vágási frekvenciával lokalizálnia. Az egyik vizsgált alany
jól formált (RMS hiba 8,1°). A HRTF mérések alapján 5 dB-
es ILD-t figyeltek meg ebben a frekvenciatartományban.
Annak kizárására, hogy a lokalizáció alacsony frekvenciájú
ITD-ken alapuljon, létrehoztak egy második kísérletet,
amelyben a rendelkezésre álló lokalizációs jelek vagy
erősített ITD-k vagy ILD-k voltak. Az ITD egyetlen feltétele
esetén ugyanaz a tesztalany gyenge lokalizációs
képességet mutatott. Arra a következtetésre jutottak,
hogy első kísérletük aluláteresztő zajának helyzetét
elsősorban ILD-k segítségével becsülték meg. Itt a CI
felhasználók nem tudták kihasználni a fejmozgásuk
okozta ILD ingadozásokat, mivel az RMS hibák nem
csökkentek a jel időtartamának növekedésével.
Az NH és a hallássérült hallgatók fejmozgásának
összehasonlításával lokalizációs feladatokban vizuális
bemenettel és anélkül Brimjoin et al. (2010) megfigyelték,
hogy a két alanycsoport orientációs válaszai között a
fejpályák összetettsége a legjelentősebb különbség.
Többek között az is megjelent a vizsgálatban, hogy a
hallássérült személyek mozgását gyorsan változó
sebességek, irányváltások és a rögzítési pozíciók
korrekciói jellemezték. Következtetéseik szerint ez vagy
a hallássérült alanyok hanglokalizációjának
megnövekedett bizonytalanságával magyarázható, vagy
azzal a kompenzációs stratégiával, amely az adott
helyzetből a lehető legtöbb információt kinyeri.
Vizsgálatunkban a bilaterális CI használók fejpályáinak
elemzése hasonló jellemzőket mutatott.
Algazi et al. (2001) széles adatbázist nyújtanak a HRTF-
ekről. Ezen adatok alapján szélessávú ITD-k és ILD-k
kinyerhetők. A szélessávú ILD-k átlagosan lineárisan
nőnek 0° és 100° közötti szögek esetén, és 110°-nál 26
dB-nél érik el a maximális értéket.
Az átlagos dőlésszög 0° és 100° között 0,26 dB/ fok. A CI
használók átlagos mozgási sebessége a rövid inger
időtartama alatt 35°/s volt. Ez azt jelenti, hogy 503 ms
jelhosszúság esetén az ILD maximális lehetséges
ingadozása 4,6 dB körül volt, ami jócskán az ILD-k
kimutatható változásának tartományába esik (van
Hoesel, 2004). Ugyanezek az ITD-kre vonatkozó
számítások azt mutatják, hogy a CI-felhasználóknak erre szükségük volt
Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1 41
Machine Translated by Google
Mueller és mtsai. Hang lokalizáció kétoldalú CI-kkel a zajban
0,135 ms-os változást észlel. Ez az érték a van Hoesel (2004) által
kimutatott legjobb bilaterális CI-felhasználók ITD-küszöbértékeinek
tartományába esik.
Következtetés
A fejmozgások hozzájárultak a bilaterális CI-használók pontos
lokalizációjához, feltéve, hogy az inger elég hosszú volt. A fő előny
az elülső-hátsó zavarok csökkentése volt. A szögélesség azonban
nem javult. Az NH alanyok viszont jobb teljesítményt mutattak
mindkét mérésben, amikor fejmozgásokat végeztek.
A kétoldali szövetségesen beültetett alanyok hang
lokalizációjának bizonytalansága jól látható volt fejpályáik
ingadozóbb jellemzőiben. Minden pályamértékben rosszabb
pontszámot értek el, mint az NH alanyok. A mozgás teljes hossza
és a polinomiális illeszkedés sorrendje egyértelműen leírta a CI
felhasználók tétova viselkedését.
A fejmozgások szintén pozitív hatással lehetnek a beszédértésre,
amint azt a bevezetőben említettük, de még mindig nem ismert,
hogy ez az előny mekkora lehet a kétoldalú CI-felhasználók
számára, különösen összetettebb akusztikai környezetben, például
zajos és több beszélős környezetben. A tényleges előny, amelyet a
CI-felhasználók eszközeikből nyernek, valószínűleg magasabb
lenne, mint a standard klinikai beszédérthetőségi tesztek. További
kísérletek, amelyek kombinálják a fejmozgásokat és a vizuális
információkat különböző akusztikai kihívást jelentő környezetekben,
hasznosak lehetnek a kétoldalú CI-k valós életbeli előnyeinek
tisztázásában.
Köszönetnyilvánítás Ezt
a projektet a Svájci Technológiai és Innovációs Bizottság
(CTI) és a Phonak AG 9646.1 számú támogatása
finanszírozta. A szerzők szeretnének köszönetet mondani
Tobias Grämernek a fejen végzett munkájáért
mozgáskövető szoftver.
Hivatkozások
Algazi VR, Duda RO, Thompson DM, Avendano C. 2001. A CIPIC HRTF
adatbázis. A 2001-es IEEE Workshop anyaga
42 Cochlear Implants International 2014 VOL. 15 NEM. 1
a Signal Processing Alkalmazásairól Audio- és Elektroakusztikára, 99–
102. o., Mohonk Mountain House, New Paltz, NY , 2001. október 21–24 .
Brimjoin WO, McShefferty D., Akeroyd MA 2010. Auditív és vizuális orientációs
válaszok hallássérült és hallássérült hallgatóknál. Journal of the
Acoustical Society of America, 127: 3678–3688.
Bronkhorst A. 1995. Valós és virtuális hangforrások lokalizálása.
Journal of the Acoustical Society of America, 98: 2542–2553.
Grant KW 2001. A beszédolvasás hatása a szűrt beszéd maszkolt észlelési
küszöbére. Journal of the Acoustical Society of America, 109: 2272–2275.
Kerber S., Seeber BU 2009. Mágneses pozíciókövető kompatibilitása
cochleáris implantátum rendszerrel. Ear and Hearing, 30: 380–383.
Kidd TLAG Jr., Mason CR, Gallum FJ 2005. Az az előnye, hogy tudjuk, hol lehet
hallgatni. Journal of the Acoustical Society of America, 118: 3804–3815.
Langendijk E., Bronkhorst A. 2000. Háromdimenziós hangvisszaadás hűsége
virtuális auditív kijelző segítségével. Journal of the Acoustical Society of
America, 107: 528–537.
Long CJ 2000. Kétoldali cochleáris implantátumok: Alapvető pszichofizika.
PhD értekezés, MIT.
Mackensen P. 2004. Auditív lokalizáció. Fejmozgások, további jelzés a
lokalizációban. Ph.D. szakdolgozat, TU, Berlin.
Macpherson EA, Middlebrooks J. 2002. Az oldalszög jeleinek hallgatói
súlyozása: a hang lateralizációjának duplex elmélete újra áttekintve.
Journal of the Acoustical Society of America, 111: 2219–2236.
Munhall K., Jones JA, Callan DE, Kuarate T., Vatikiotis-Bateson E. 2004. Vizuális
prozódia és beszédérthetőség: A fejmozgás javítja az auditív
beszédészlelést. Pszichológiai Tudomány, 15: 133–137.
Perrett S., Noble W. 1997. „A fej mozgási jelzéseinek hozzájárulása az
aluláteresztő zaj lokalizációjához. Percepció és Pszichofizika, 59: 1018–
1026.
Seeber BU, Fastl H 2008. H. Lokalizációs jelek bilaterális cochleáris
implantátumokkal. Journal of the Acoustical Society of America, 123:
1030–1042. van Hoesel RJM 2004. A kétoldali cochleáris implantátumok
előnyeinek feltárása. Audiology and Neurootology, 9: 234–246. van Hoesel
RJM, Tyler RS 2003. Beszédészlelés, lokalizáció és lateralizáció bilaterális
cochleáris implantátumokkal. Journal of the Acoustical Society of America,
113: 1617–1630.
Wagener KC, Brand T. 2005. Mondatérthetőség zajban normál hallású és
hallássérült hallgatók számára: A mérési eljárás és a maszkolási
paraméterek hatása.
International Journal of Audiology, 44(3): 144–156.
Wallach H. 1940. A fejmozgások és a vestibularis és vizuális jelzések szerepe
a hang lokalizációjában. Journal of Experimental Psychology, 27: 339–
368.
Wenzel EM, Arruda M., Kistler D., Wightman F. 1993.
Lokalizálás nem egyedi fejjel kapcsolatos átviteli függvényekkel. Journal
of the Acoustical Society of America, 94: 111–123.
Wightman F., Kistler D. 1999. Az elülső-hátul kétértelműség feloldása a térbeli
hallásban a hallgató és a forrás mozgásával. Journal of the Acoustical
Society of America, 105: 2841–2853.
Xsens MTx. Elérhető a következő címről: http://www.xsens.com/en/general/
mtx (2011. szeptemberi URL-cím).