AZ ÚJSZÖVETSÉG

Az Újszövetség iratai a kor kultúrnyelvén, görögül maradtak fenn, keletkezési idejük az i. sz.
1–2. század, de a 4. századig ezek a szövegek is változtak, módosultak. Főbb részei a Jézus életét és
tanításait, cselekedeteit tartalmazó négy könyv, az ún. evangéliumok (Máté, Márk, Lukács és János
evangéliuma), az Apostolok cselekedetei és levelei, illetve János Jelenések könyve. Az újszövetségi
írások szerves folytatásai az ószövetségi szövegeknek. Jézus – aki Isten fiaként – új szövetséget köt az
emberekkel, a zsidó vallási hagyományra épülő új vallást teremt. Az apostolok – Jézus tanítványai – a
prófétákhoz hasonlóan hirdetik, és terjesztik az új hit üzenetét. De nem csak szerepbeli azonosságok
vannak a két szöveg között: az újszövetségi írásokban, Jézus szavaiban, példázataiban újból és újból
megjelennek ószövetségi idézetek, utalások, tehát az Újszövetség szerzői tudatosan folytatják és
összekapcsolják a két művet. Jézus élete és tanítása az isteni törvény beteljesítése, lényege a bűn alól
való föloldozás (megváltás) és a Mennyország ígérete. Az új, a keresztény hit alapüzenete ez. Az
evangéliumok felépítése hasonló, de nem azonos, s terjedelmükben is jelentősen eltérnek egymástól,
valamint a közismert szövegeknek is (például a Miatyánk) változatait közlik.(…)
Az evangéliumok keletkezését homály fedi. Egyes feltételezések szerint a négy evangélium
egy ősváltozatból, ősevangéliumból keletkezett, más feltételezések szerint emellett létezett egy másik
ősforrás is: a Logia (Jézus tanításai). Az ősszöveg – amennyiben létezett – nyilvánvalóan nem görög
nyelvű volt, hanem arámi. Az evangéliumok szövegeiben megfigyelhető bizonyos fejlődés, változás.
A legprofánabb, leghiányosabb szöveg Máté evangéliuma, a legterjedelmesebb, leghistorikusabb
Lukácsé, a leginkább filozofikus evangélium (és a legkésőbb keletkezett) Jánosé. Az evangéliumok
önmagukban is értékes irodalmi alkotások, Jézus életének története örök forrása az irodalomnak és
más művészeteknek – például a passió (az evangéliumoknak a Krisztus keresztre feszítésével
kapcsolatos eseményeket elbeszélő része, illetve kínszenvedéseinek drámai földolgozása), de
különösen értékesek Jézus példabeszédei, filozófiai tartalmú üzenetei. Ezek a szimbolikus, allegorikus
elbeszélések (pl.: a tékozló fiú története) a keresztény vallás erkölcsi, filozófiai alapjait világítják meg.
Jézus legfontosabb üzenetét az ún. hegyi beszédben fogalmazta meg. A beszéd a nyolc (Lukácsnál
négy) boldogságról szól, s tulajdonképpen a keresztény vallás törvényeinek, dogmáinak alapja.
Irodalmi szempontból ugyancsak értékes alkotások Pál apostol levelei és a Jelenések könyve.
Pál levelei a jézusi tanítás értelmezései, a példázatok magyarázatai is. Igen fontosak abból a
szempontból is, hogy rávilágítanak a keresztény egyház szerveződésére, kiépülésére is – Pál a
legnagyobb térítő. A Jelenések könyve különleges vízió az utolsó ítéletről. A Jánosnak tulajdonított
mű igen nagy hatással volt az irodalomra és művészetekre (misztériumok, haláltánc), hisz nem annyira
szerves a kapcsolata az Újszövetség többi részével, s célja nem a tanítás, az új hit tételeinek
terjesztése. Ez a szöveg is szorosan kötődik azonban az ószövetségi írásokhoz, prófétai
jövendölésekhez (pl.: Ezékiel), ugyanakkor egyesíti a korábbi képzeteket az új hit elemeivel: az utolsó
ítélet eljövetele, a könyv megnyitása, a pecsétek föltörése, az Anti-Krisztus eljövetele, a mennyei
Jeruzsálem látomása és a Bárány ítélkezése a világ fölött már az új hit, az új vallás rendszerében nyer
értelmet.
A keresztyén Biblia szövegeit a Kr. u. IV. században foglalták rendszerbe (laodiceai zsinat –
Kr. u. 363, római zsinat – Kr. u. 387, karthágói zsinat – Kr. u. 397), ekkor kanonizálták,
törvényesítették a szerveződő keresztény egyház egyházatyái (első vezetői – például Szent Jeromos,
Szent Ágoston) az addig több változatban (Septuaginta, hetvenes fordítás: a Biblia legrégibb görög
fordításának elnevezése, tudniillik a hagyomány szerint hetven tudós műve; Itala, a legrégibb latin
nyelvű bibliafordítás Italia, Olaszország latin nevéből; Vulgata, a Bibliának a katolikus egyház által
hitelesként elismert latin fordítása) élő Szentírást, előbb görög, majd latin nyelven. A Biblia
egységében, szellemiségében, filozófiai-vallási üzenetében is forrása az irodalomnak, de emellett
számos része, története is irodalmi témává, motívummá, szimbólummá vált.
A Biblia mindkét könyvére a műfaji sokféleség jellemző, az alapvetően epikus szöveget
megszakítják, kiegészítik lírai szövegrészek (elsősorban imádságok), levelek, történeti szövegek,
misztikus jóslatok, látomások.