OMSZ 2021 OrvosSzakmaiEljárásrendek

A beteg feltalálási helyére juttatandó
minimum felszerelés
Szabványos Eljárásrend
Szerzők: Toldi Ferenc, Dr. Kocsis Tibor
Szakmai lektor: OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja
Jóváhagyta: Dr. Csató Gábor, Dr. Pápai György
Verzió / Kiadás dátuma: v3.0 / 2019.05.21.
Érvényesség ideje: Visszavonásig
Az Országos Mentőszolgálat valamennyi kivonuló
Vonatkozik:
dolgozójára, kompetenciaszintnek megfelelően
I. Célok:
Az eljárásrend célja:
• az ellátás során a beteg feltalálási helyéhez mindenképpen helyszínre juttatandó felszerelések
meghatározása,
• a felszerelés táskákban elhelyezett mennyiségének és elrendezésének meghatározása,
• fő alapelv: általában egyetlen, bármilyen életkorú és állapotú beteg ellátásához megfelelő
minőségű és mennyiségű felszerelés meghatározása.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott Bognár P, Solténszky M, dr. Sóti Á: A beteg feltalálási helyére
juttatandó minimum felszerelés, valamint Bognár P, Solténszky M: A beteg feltalálási helyére juttatandó
felszerelés szabványos eljárásrendje, mentőgépkocsi (és KIM) egységek esetén című Szabványos
Eljárásrendek módosítása, egy eljárásrendbe összevonása.
II. Az eljárásrend háttere:

A korszerű helyszíni sürgősségi ellátás megkívánja, hogy a kritikus vagy instabil állapotú betegek
ellátásához szükséges felszerelés időben rendelkezésre álljon. A bejelentési információ nem enged
egyértelműen következtetni a beteg tényleges állapotára, azt a mentőegység csak helyszínre érkezéskor
tapasztalja meg. A kiérkezéskor instabil állapotú beteg esetében a felszerelés hiánya az ellátás
késlekedéséhez, további állapotromláshoz vezethet.
Az egységes, magas szintű ellátás érdekében az alábbi meghatározott minőségű és mennyiségű
minimum felszerelést kell minden esetben a beteg feltalálási helyére juttatni.
III. A beteg feltalálási helyére juttatandó minimum felszerelés:

• mentőápolóval és gépkocsivezetővel vonuló egységek részére:
1. Mentőhátizsák (ABCD-táska)
2. Félautomata külső defibrillátor (AED)
3. Motoros váladékszívó (amennyiben rendelkezésre áll)
4. Betegfigyelő monitor (amennyiben rendelkezésre áll)
• orvossal/mentőtiszttel vonuló egységek részére:
1. AB-táska
2. CD-táska
3. Defibrillátor-monitor egység
4. Motoros váladékszívó
Toldi F, Kocsis T: A beteg feltalálási helyére juttatandó minimum felszerelés. Szabványos Eljárásrend 1
Országos Mentőszolgálat. v3.0 / 2019.05.21.
A beteg feltalálási helyére juttatandó felszerelés minden egység esetében kiegészülhet a bejelentés
alapján várható, a beavatkozásokhoz szükséges egyéb eszközökkel (pl. trauma táska, lapáthordágy,
buborékfólia, head-block, perfúzor stb.).
A táskák tartalma szigorúan meghatározott. A táskákban, a mentőegységeken, ill. a mentőegység
tagjainál megtalálható felszerelés, gyógyszer csak az Országos Mentőszolgálatnál rendszeresített
eszköz, készítmény lehet. Ettől eltérni kizárólag az Orvos Igazgató engedélyével lehetséges.
A táskákban, mentőgépjárműveken tervezett, nem rendszeresített eszközök alapítványi
beszerzése előtt az Orvos Igazgató engedélye szükséges. Az Orvos Igazgatóság által nem
támogatott eszközök használata nem engedélyezett.
Az eljárásrendben a csillaggal jelöltek* nem kötelező elemként kerültek feltüntetésre, azonban
rendelkezésre állás esetén elhelyezendőek.
IV. Függelékek:
1. A mentőhátizsák (ABCD-táska) elrendezése
2. A félautomata külső defibrillátor (AED) és tartozékai
3. A betegfigyelő monitor és tartozékai
4. A motoros váladékszívó
5. Az AB-táska elrendezése
6. A CD-táska elrendezése
7. A defibrillátor-monitor egység és tartozékai
8. A trauma táska elrendezése
Az eljárásrend előzményei:
Verzió 3 Jelen eljárásrend (2019.05.21.)

Cím A beteg feltalálási helyére juttatandó minimum felszerelés
Szerzők Toldi Ferenc, Dr. Kocsis Tibor
Hatályba léptette 10/2019. (05.21.) számú Főigazgatói Utasítás
Állapot Hatályban
Verzió 2 2015.03.20.
Cím A beteg feltalálási helyére juttatandó felszerelés szabványos
eljárásrendje, mentőgépkocsi (és KIM) egységek esetén
Szerzők Bognár Péter, Solténszky Mátyás
Hatályba léptette 6/2015. (11.17.) sz. Orvos Igazgatói Utasítás
Állapot Hatályon kívül
Hatályon kívül helyezte 2/2019. (05.21.) számú Orvos Igazgatói Utasítás
Verzió 1 2014.10.22.
Cím A beteg feltalálási helyére juttatandó minimum felszerelés
Szerzők Bognár Péter, Solténszky Mátyás, dr. Sóti Ákos
Hatályba léptette 9/2014. (10.22.) számú Orvos Igazgatói Utasítás
1. sz. függelék
A mentőhátizsák (ABCD-táska) elrendezése
Meghatározott rendben elhelyezve tartalmaz minden olyan eszközt (életkortól függetlenül), mely
szükséges lehet az ABCDE szerinti betegvizsgálathoz, légútbiztosításhoz, lélegeztetéshez,
vérzéscsillapításhoz, vénabiztosításhoz, szülésvezetéshez. Tartalmazza az összes mentőápolói
kompetenciaszinten belül alkalmazható, a betegellátáshoz szükséges gyógyszert.
A hátizsák a pántot védő fólia nélkül, ill. fóliával

Cipzárt védő fül (újabb modelleken hiányozhat)
A hátizsák elülső részén lévő zsák tárolási lehetőségei:

AED, eszközök összegyűjtése a helyszínről induláskor, hulladék összegyűjtése
IFT-tartó
CO-riasztó* helye
1. sz. függelék
A mentőhátizsák belső elrendezése
Szülészeti csomag
EH védőkesztyű,
NPA: 4, 6, 7 mm védőszemüveg, szájmaszk
OPA: 00, 0, 1, 2, 3, 4
Oxigénpalack reduktorral
Nebulizátoros maszkok,
fenoterol – ipratropium-bromid oldat, (Felnőtt) lélegeztető ballon,
Tűledobó henger szalbutamol, 0,9% NaCl amp. rezervoárral, maszkok,
oxigén összekötő cső,
PEEP-szelep*, HME-filter*
AeroChamber/Babyhaler*,
O-Two*
Váladékszívó, durva leszívó Nem visszalégző (rezervoáros)

toldattal oxigénmaszkok, orrszonda
1. sz. függelék
A mentőhátizsák belső elrendezése
Műszertartó tok Vénabiztosító szett
Infúziós palack Ampullatár

tartó
Intraossealis Leszívó katéterek

fúró és tűk
Fonendoszkóp
Kötszertartó
Laryngealis
maszkok
TTEKG
Vércukormérő Vérnyomásmérő
Pulzoximéter
1. sz. függelék
A mentőhátizsák moduljai
Ampullatár
Infúziós palack tartó (ill. annak használata a beteg mozgatása közben):

krisztalloid, infúziós szerelék, iv. kanülök (16 G, 18 G, 20 G) 1-1 db,
10 ml NaCl 0,9% amp. 1 db, 10 ml fecskendő 1 db, strangulációs gumi
Vénabiztosító szett:
iv. kanülök, fecskendők, tűk, NaCl 0,9% amp., 5x5 cm steril lap/papírvatta
1. sz. függelék
Kötszertartó:
sebfertőtlenítő oldat, ragtapasz, csőháló kötszer*, gyorskötözők, steril lapok, háromszögletű kendő,
speciális vérzéscsillapító kötszer*, tourniquet*, rugalmas pólya*
Műszertartó tok:
kötszervágó olló, anatómiai csipesz, testhőmérő
Újszülött
Köldökcsat
nyákszívó
Steril gumikesztyű
Polietilén (átlátszó)
zsák (sterilen/tisztán
csomagolva)
Izolációs fólia 5x5 cm steril lap
Szülészeti csomag
1. sz. függelék
A mentőhátizsák minimumfelszerelése
(a csillaggal jelöltek nem kötelező elemként kerültek feltüntetésre)
Diagnosztikai eszközök
Fonendoszkóp 1 db
Ujjra csíptethető pulzoximéter 1 db
Vérnyomásmérő 1 db
Vércukormérő 1 db
Vércukor stix 1 doboz
Testhőmérő 1 db
TTEKG 1 db
Öntapadó EKG-elektróda (TTEKG-hoz) 3 db
Légútbiztosítás eszközei
Nasopharyngealis tubus (4 mm) 2 db
Oropharyngealis tubus (00-s méret) 1 db
Oropharyngealis tubus (1-es méret) 1 db
Oropharyngealis tubus (3-as méret) 1 db
Váladékszívó kézi/taposó 1 db
Leszívó katéter (8 Ch) 2 db
Durva váladékszívó toldalék (Yankauer) 1 db
Laryngealis maszk (1-es méret)* 1 db
Laryngealis maszk (3-as méret)* 1 db
Laryngealis maszk (5-ös méret)* 1 db
Lélegeztetés eszközei
Felnőtt lélegeztető ballon, rezervoárral 1 db
Gyermek lélegeztető ballon, rezervoárral* 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (0-s méret)* 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (1-es méret)* 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (3-as méret)* 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (5-ös méret) 1 db
Oxigén összekötő cső lélegeztető ballonhoz 1 db
HME-filter, felnőtt* 1 db
Oxigenizáció, terápia
Oxigénpalack reduktorral 2 l 1 db
Oxigén orrszonda 1 db
1. sz. függelék
Oxigén maszk nebulizátorral, felnőtt 1 db

Oxigén maszk nebulizátorral, gyerek 1 db
Oxigén maszk rezervoárral (nem visszalégző), felnőtt 1 db
Oxigén maszk rezervoárral (nem visszalégző), gyerek 1 db
O-Two maszk (szeleppel, toldalékcsővel, fejpánttal)* 1 db
PEEP szelep* 1 db
Nátrium-klorid, 0,9% inj. 10 ml 1 db
Fenoterol – ipratropium bromid oldat 1 db
Szalbutamol inhalációs szuszpenzió 1 db
AeroChamber/Babyhaler* 1 db
CO-riasztó* 1 db
Szülészeti csomag
Újszülött nyákszívó 1 db
Izolációs fólia (gyerek méret) 1 db
Köldökcsat 2 db
5x5 cm steril lap 2 cs.
Steril gumikesztyű (több méret) 1-1 pár
Polietilén (átlátszó) zsák (sterilen/tisztán csomagolva) 1 db
Vénabiztosításhoz, gyógyszereléshez szükséges eszközök

Intravénás kanül (14 G) 2 db
Infúziós szerelék 2 db
Ragtapasz 1 db
Papírvatta 10 db
Krisztalloid infúzió (500 ml) 1 db
Glükóz 20% 1 db
Háromágú csap infúzióhoz 1 db
Strangulációs gumi 1 db
Dezinficiens bőrfertőtlenítéshez 1 db
Fecskendő (5 ml) 5 db
Fecskendő (10 ml) 5 db
MAD (fecskendő és gyógyszerporlasztó intranasalis gyógyszerbevitelhez)* 1 db
Tű (18 G) 10 db
Tű (21 G) 5 db
Tű (22 G) 5 db
EZ-IO fúró* 1 db
EZ-IO piros tű* (15 mm) 1 db
EZ-IO kék tű* (25 mm) 1 db
EZ-IO sárga tű* (45 mm) 1 db
vagy a fúró (és tűk) helyett
BIG felnőtt méret* 1 db
BIG gyerek méret* 1 db
1. sz. függelék
Vérzéscsillapítás eszközei
Steril lapok több méretben 15 db
Gyorskötözők több méretben 5 db
Speciális vérzéscsillapító kötszer* 1 db
Rugalmas csőháló kötszer 5-ös méret* 2m
Rugalmas csőháló kötszer 8-as méret* 2m
Sebfertőtlenítő oldat 1 db
Háromszögletű kendő 2 db
Tourniquet* 2 db
Kötszervágó olló 1 db
Anatómiai csipesz 1 db
Kocher/Pean (felnőtt) 1 db
Rugalmas pólya* 1 db
Egyéb
Tűledobó henger (műanyag) 1 db
Egyszerhasználatos vizsgáló kesztyű (több méretben) 10 db
Védőszemüveg 3 db
Szájmaszk 3 db
Gyógyszerek
Acetilszalicilsav, tabl. 500 mg/tbl. 2 tbl.
Adrenalin, inj. 1 mg/ml 3 amp.
Diazepám, rektális oldat 10 mg 1 db
Diazepám, rektális oldat 5 mg 2 db
Glükagon, inj. 1 mg 1 db
Ibuprofén, kúp 60 mg/kúp 2 db
Kaptopril, tabl. 12,5 mg/tbl. min. 2 tbl.
Klopidogrél, tabl. 75 mg/tbl. 8 tbl.
Metamizol-nátrium, inj. 1 g/2 ml 2 amp.
Midazolám, inj. 5 mg/1 ml* 2 amp.
Nátrium-klorid, 0,9% inj. 10 ml 4 amp.
Nitroglicerin, 0,4 mg/dózis 1 db
Prednizon, kúp 30 mg/kúp 2 db
Megj:
• a feltüntetett felszerelések leírt mennyiségben történő elhelyezése az egységes táska hiányában
is kötelező
• javasolt MAD-dózistáblázat* elhelyezése
• a speciális vérzéscsillapító kötszer és O-Two elsődlegesen ALS-egységek tartozéka, azok
ellátása prioritást élvez a mentőgépkocsikkal szemben, így rendelhetőségük korlátozott lehet
2. sz. függelék
A félautomata külső defibrillátor (AED) és tartozékai

AED készülék
Egyszerhasználatos öntapadó defibrillátor elektróda, felnőtt 1 pár
Egyszerhasználatos öntapadó defibrillátor elektróda, gyerek* 1 pár
EKG-monitor kábel (LIFEPAK 1000 esetén)* 1 db
Öntapadó EKG-elektróda (LIFEPAK 1000 esetén)* 12 db
Gyermek méretű (0-8 év/0-25 kg) öntapadó defibrillátor elektróda LIFEPAK típusú AED
készülékhez (Infant/Child Reduced Energy Defibrillation Electrodes): Az elektródák LIFEPAK
típusú AED-del felszerelt mentőgépkocsik számára kerül rendszeresítésre. Az elektródák KIZÁRÓLAG
LIFEPAK 500/1000 típusú AED készülékekhez használhatóak. NEM használhatóak LIFEPAK 12/15
típusú készülékekhez, AED üzemmódban sem.
FONTOS!
A LIFEPAK 12/15 típusú készülékekhez tartozó gyermek méretű Pediatric QUIK-COMBO (RTS)
elektródák NEM használhatóak AED készülékekhez!
Toldi F, Kocsis T: A beteg feltalálási helyére juttatandó minimum felszerelés. Szabványos Eljárásrend
3. sz. függelék
A betegfigyelő monitor és tartozékai

(amennyiben rendelkezésre áll)
Betegfigyelő monitor
Vérnyomásmérő mandzsetta, felnőtt 1 db
Pulzoximéter, felnőtt 1 db
EKG-monitor kábel* 1 db
Öntapadó EKG-elektróda* 12 db
4. sz. függelék
A motoros váladékszívó
Akkumulátorról működtethető, elektromos váladékszívó berendezés, merev leszívó toldattal

csatlakoztatva.
Megj.: az Országos Mentőszolgálatnál elsődlegesen rendszeresített motoros váladékszívó: Boscarol
OB 2012 FA, mely mind ALS egységek, mind BLS egységek tartozéka. A korábban használt motoros
váladékszívók csak ennek hiányában használhatóak.
5. sz. függelék
Az AB-táska elrendezése:
Meghatározott rendben és mennyiségben tartalmazza a légzésvizsgálathoz, légútbiztosításhoz,

oxigén- és inhalációs terápiához, lélegeztetéshez szükséges eszközöket. Elválaszthatatlan részét képezi
az emelt szintű légútbiztosítás eszközeit tartalmazó „terítőtáska”.
A hátizsák a pántot védő fólia nélkül, ill. fóliával

(újabb modelleken hiányozhat)
Cipzárt védő fül
CO-riasztó* helye
A bougie tároló henger elhelyezésének lehetőségei
IFT-tartó
1
5. sz. függelék
OPA: 00, 1, 2, 3, 4,
NPA: 4, 6, 7 mm
Nasalis kapnográf
(felnőtt, gyermek)*
Nem visszalégző (rezervoáros)

oxigénmaszk (felnőtt, gyermek),
orrszonda
Oxigénpalack reduktorral
(Gyermek) lélegeztető ballon,

rezervoárral, maszkok (0,1,2,3),
(gyermek) HME-filter
(Felnőtt) lélegeztető ballon,

Váladékszívó, durva AeroChamber/ rezervoárral, maszkok (4,5),
leszívó toldattal Babyhaler* oxigén összekötő cső,
PEEP-szelep, (felnőtt)
HME-filter
Nebulizátoros maszkok, fenoterol –

ipratrópium-bromid oldat, szalbutamol,
0,9% NaCl, O-Two
2
5. sz. függelék
Leszívó katéterek
Conicotomia-szett
Laryngealis
maszkok
Thoracostomia-szett
Intravénás kanül (14 G),

Veszélyes hulladék Sebfertőtlenítő sebészi varrótű, fonal*
tároló zsák oldat
Magill-fogók
Lapocok
Tubusrögzítő
szalagok
Kapnográf szenzor,
HME-filter
(felnőtt, gyermek),
kolorimetrikus eszköz*
Lapocok Laringoszkóp nyél
Oropharyngealis tubusok
RSI-csekklista, NPA-k,
RSI-dózistáblázat,
gyomorszonda
(felnőtt, gyermek)*
Ampullatár,
fecskendőcsomag Endotrachealis
tubusok
Fecskendő (20 ml)
3
5. sz. függelék
Az AB-táska minimumfelszerelése
Ujjra csíptethető pulzoximéter* 1 db
Nasalis kapnográf szenzor, felnőtt* 1 db
Nasalis kapnográf szenzor, gyermek* 1 db
Légútbiztosítás eszközei
Váladékszívó kézi/taposó 1 db
Leszívó katéter 8 Ch 3 db
Durva váladékszívó toldalék (Yankauer) 1 db
Laryngealis maszk (1-es méret) 1 db
Lélegeztetés eszközei
Felnőtt lélegeztető ballon, rezervoárral 1 db
Gyermek lélegeztető ballon, rezervoárral 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (0-ás méret) 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (1-es méret) 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (3-ás méret) 1 db
Maszk lélegeztető ballonhoz (5-ös méret) 1 db
PEEP-szelep 1 db
Oxigén összekötő cső lélegeztető ballonhoz 1 db
HME-filter, felnőtt 1 db
HME-filter, gyermek 1 db
4
5. sz. függelék
Oxigenizáció, terápia
Oxigénpalack reduktorral 2 l 1 db
Oxigén orrszonda 1 db
Oxigén maszk nebulizátorral, felnőtt 1 db
Oxigén maszk nebulizátorral, gyermek 1 db
Oxigén maszk rezervoárral (nem visszalégző), felnőtt 2 db
Oxigén maszk rezervoárral (nem visszalégző), gyermek 2 db
O-Two maszk (szeleppel, toldalékcsővel, fejpánttal)* 1 db
Nátrium-klorid, 0,9% inj. 10 ml 1 db
Fenoterol – ipratropium-bromid oldat 1 db
Szalbutamol inhalációs szuszpenzió 1 db
AeroChamber/Babyhaler* 1 db
Thoracostomia-szett 1 db
Conicotomia-szett 1 db
Terítőtáska 1 db
Bougie tároló henger 1 db
CO-riasztó* 1 db
Thoracostomia-szett
EH steril szike (22-es méret) 1 db
Pean (gyermek) 1 db
Pean (felnőtt) 1 db
Steril kesztyű (7-es méret) 1 pár
Steril kesztyű (8-as méret) 1 pár
Conicotomia-szett
EH steril szike, (22-es méret) 1 db
Tracheatágító 1 db
Endotrachealis tubus 6 mm (cuffos) 1 db
Steril kesztyű (7-es méret) 1 pár
Steril kesztyű (8-as méret) 1 pár
Terítőtáska
Kapnográf szenzor 1 db
Kolorimetrikus eszköz* 1 db
Laringoszkóp Machintosh-lapoc (2-es méret) 1 db
Laringoszkóp Machintosh-lapoc (3-as méret) 1 db
Laringoszkóp Machintosh-lapoc (4-es méret) 2 db
Laringoszkóp Machintosh-lapoc (5-ös méret)* 1 db
Laringoszkóp Miller-lapoc (1-es méret) 1 db
Laringoszkóp nyél 2 db
Tubusrögzítő szalag 2 db
Endotrachealis tubus 2,0 mm (cuff nélküli) 1 db
Endotrachealis tubus 4,0 mm (cuffos) 1 db
5
5. sz. függelék

Gyomorszonda (felnőtt)* 1 db
Gyomorszonda (gyermek)* 1 db
RSI-dózistáblázat 1 db
RSI-csekklista 1 db
20 ml fecskendő 1 db
Nasopharingealis tubus (4 mm) 2 db
HME-filter, felnőtt 1 db
HME-filter, gyermek 1 db
Magill fogó, felnőtt 1 db
Magill fogó, gyermek* 1 db
Ampullatár (fix) 1 db
Bougie tároló henger

Bougie (15 Ch) 2 db
Bougie (10 Ch) 1 db
Egyéb
Veszélyes hulladék tároló zsák („sárga zsák”) 1 db
Szemetes zsák 1 db
Alkoholos filctoll* 1 db
Sebészi varrótű* 1 db
Sebészi fonal* 1 db
Ampullatár
Atropin, inj. 1 mg/1 ml 1 amp.
Etomidát, inj. 20 mg/10 ml 1 amp.
Fentanil, inj. 250 µg/5 ml 1 amp.
Ketamin, inj. 500 mg/10 ml 1 amp.
Rokurónium, inj. 50 mg/5 ml 2 amp.
Szukcinilkolin, inj. 100 mg/2 ml 2 amp.
Fecskendő csomag, matricákkal (felnőtt)* 1 cs.
Fecskendő csomag, matricákkal (gyermek)* 1 cs.
10 ml fecskendő 2 db
Injekciós tű 18 G 2 db
Nátrium-klorid, 0,9% inj. 10 ml 3 amp.
6
5. sz. függelék
RSI fecskendőcsomagok hiányában a következő fecskendők és tűk elhelyezése szükséges a

fentieken túl:
Fecskendő 1 ml 3 db
Tű (18 G) 8 db
Megj: a feltüntetett felszerelések leírt mennyiségben történő elhelyezése az egységes táska hiányában
is kötelező.
7
6. sz. függelék
A CD-táska elrendezése:
Meghatározott rendben és mennyiségben tartalmazza azokat az eszközöket és gyógyszereket,

amelyek a keringés és az idegrendszer vizsgálatához, vénabiztosításhoz, vérzéscsillapításhoz,
szülésvezetéshez, valamint a beteg ellátásához szükséges.
Intraossealis Tűledobó Krisztalloid infúzió,

Szülészeti fúró és tűk henger szerelék
Ampullatár
csomag
Vércukormérő
Krisztalloid infúzió,
szerelék, vénabiztosító
szett
Műszertartó
tok
Kötszertartó TTEKG
Vérnyomásmérő Gumikesztyűk
1
6. sz. függelék
Fecskendők, tűk,
háromágú csap
Ampullák hatóanyag szerint

feliratozva
Nem ampullás gyógyszerek:

kaptopril, acetilszalicilsav, fenoterol –
ipratrópium-bromid, klopidogrél, diazepám
rektális oldat, glükagon inj. nitroglicerin
spray, szalbutamol
MAD,
50 ml-es fecskendő, perfúzor szerelék
2
6. sz. függelék
Kötszertartó: Műszertartó tok:

sebfertőtlenítő oldat, ragtapasz, csőháló kötszervágó olló, anatómiai
kötszer*, gyorskötözők, steril lapok, csipesz, szike, Kocher/Pean*
háromszögletű kendő, speciális testhőmérő
vérzéscsillapító kötszer*, tourniquet*,
rugalmas pólya*
Vénabiztosító szett:
iv. kanülök, fecskendők, tűk, NaCl 0,9% amp.,
strangulációs gumi,
5x5 cm steril lap/papírvatta
Infúziós palack tartó:

krisztalloid, infúziós szerelék, iv. kanülök (16 G, Infúziós palack tartó:
18 G, 20 G) 2-2 db, 10 ml NaCl 0,9% amp. 1 db, krisztalloid, infúziós
10 ml fecskendő 1 db szerelék
3
6. sz. függelék
Újszülött
Köldökcsat
nyákszívó
Steril gumikesztyű
Polietilén (átlátszó)
zsák (sterilen/tisztán
csomagolva)
Izolációs fólia 5x5 cm steril lap
Szülészeti csomag
4
6. sz. függelék
Az CD-táska minimumfelszerelése
Fonendoszkóp 1 db
Vérnyomásmérő 1 db
Vércukormérő 1 db
Vércukor stix 1 doboz
Hőmérő 1 db
Fa spatula 3 db
TTEKG 1 db
Vénabiztosításhoz szükséges eszközök

Infúziós szerelék 3 db
Ragtapasz 1 db
Papírvatta 10 db
Krisztalloid infúzió 500 ml 2 db
Glükóz 5% 1 db
Glükóz 20% 1 db
Háromágú csap infúzióhoz 2 db
Strangulációs gumi 1 db
Bőrfertőtlenítő oldat 1 db
Tű (18 G) 5 db
Tű (20 G) 5 db
Tű (21 G) 5 db
EZ-IO fúró 1 db
EZ-IO piros tű (15 mm) 1 db
EZ-IO kék tű (25 mm) 1 db
EZ-IO sárga tű (45 mm) 1 db
vagy a fúró (és tűk) helyett
BIG (felnőtt méret) 1 db
BIG (gyermek méret) 1 db
Vérzéscsillapítás eszközei
Steril lapok több méretben 15 db
Gyorskötözők több méretben 5 db
Speciális vérzéscsillapító kötszer* 1 db
Rugalmas csőháló kötszer 5-ös méret* 2m
Rugalmas csőháló kötszer 8-as méret* 2m
Háromszögletű kendő 2 db
Tourniquet* 2 db
Kötszervágó olló 1 db
5
6. sz. függelék
Anatómiai csipesz 1 db
EH steril szike (22-es méret) 1 db
Kocher/Pean (felnőtt)* 1 db
Hólyagkatéter* 2 db
Rugalmas pólya* 2 db
Szülészeti csomag
Újszülött nyákszívó 1 db
Izolációs fólia (gyerek méret) 1 db
Köldökcsat 2 db
5x5 cm steril lap 2 cs.
Steril gumikesztyű (több méret) 1-1 pár
Polietilén (átlátszó) zsák (sterilen/tisztán csomagolva) 1 db
Egyéb
Tűledobó henger (műanyag) 1 db
Broselow-szalag* 1 db
Katéterzsák* 2 db
Egyszerhasználatos vizsgáló kesztyű (több méretben) 15 db
Védőszemüveg 4 db
Szájmaszk 4 db
Az ampullatár gyógyszerei
Acetilszalicilsav, tabl. 500 mg/tbl. min. 2 tabl.
Adenozin, inj. 6 mg/3 ml 5 amp.
Adrenalin, inj. 1 mg/1 ml 10 amp.
Amiodaron, inj. 150 mg/3 ml 3 amp.
Atropin inj. 1 mg/1 ml 3 amp.
Ceftriaxon, 1 g por oldathoz 2 amp.
Diazepám, rektális oldat 10 mg 1 oldat
Diazepám, rektális oldat 5 mg 2 oldat
Dobutamin, 250 mg por oldathoz 1 amp.
Drotaverin, inj. 40 mg/2 ml 2 amp.
Fenitoin, inj. 250 mg/5 ml 5 amp.
Fenoterol – ipratrópium-bromid, oldat 1 üveg
Fentanil, inj. 250 µg/5 ml 1 amp.
Furoszemid, inj. 20 mg/2 ml 5 amp.
Glükagon, inj. 1 mg 1 db
Haloperidol, inj. 5 mg/1 ml 2 amp.
Ibuprofén, kúp 60 mg/kúp 2 végbélkúp
Kalcium, inj. 500 mg/5 ml 3 amp.
Kaptopril, tabl. 12,5 mg/tbl. min. 3 tabl.
Ketamin, inj. 500 mg/10 ml 1 amp.
Klopidogrél, tabl. 75 mg/tbl. 8 tabl.
Klórpiramin, inj. 20 mg/1 ml 1 amp.
Lidokain, inj. 1% 100 mg/10 ml 1 amp.
6
6. sz. függelék
Magnézium, inj. 1 g/10 ml 4 amp.

Metamizol-nátrium, inj. 1 g/2 ml 2 amp.
Metilprednizolon, inj. 40 mg 3 amp.
Metoklopramid, inj. 10 mg/2 ml 1 amp.
Metoprolol, inj. 5 mg/5 ml 3 amp.
Midazolám, inj. 5 mg/1 ml 3 amp.
Morfin, inj., 1% 10 mg/1 ml 2 amp.
Naloxon, inj., 0,4 mg/1 ml 2 amp.
Nátrium-bikarbonát, inj. 8,4% 10 ml 6 amp.
vagy Nátrium-bikarbonát, inj. 8,4% 20 ml 3 amp.
Nátrium-heparin, inj. 25 000 NE/5 ml 1 amp.
Nátrium-klorid, inj. 0,9% 10 ml 5 amp.
Nitroglicerin, 0,4 mg/expozíció 1 aerosol
Nitroglicerin, inj. 10 mg/10 ml 1 amp.
Noradrenalin, inj. 1 mg/1 ml 2 amp.
Oxitocin, inj., 5 NE/1 ml 2 amp.
Prednizon, kúp 30 mg/kúp 2 végbélkúp
Propofol, inj. 1%, 200 mg/20 ml 1 amp.
Szalbutamol, inhalációs szuszpenzió 1 tartály
Terbutalin, inj. 0,5 mg/1 ml 1 amp.
Tranexámsav, inj. 500 mg/5 ml 2 amp.
Urapidil, inj. 25 mg/5 ml 1 amp.
Verapamil, inj. 5 mg/2 ml 2 amp.
Az ampullatárban javasolt MAD- és perfúzor-dózistáblázat* elhelyezése.

Fontos! Az ampullatárban kábítószer csak a fenti mennyiségben helyezhető el. A Kábítószer
Kezelési Szabályzatban a kocsik páncélkazettájába rendszeresített mennyiségű kábítószereket a
Szabályzatnak megfelelően kell tárolni. A mentőorvosi, ill. mentőtiszti kocsikban – a Szabályzat szerint
– minden kiadott kábítószert az ampullatárban kell tartani. Az egységes ampullatár esetében ehhez külön
„lapozható fül”-et kell rendelni.
is kötelező.
7
7. sz. függelék
A defibrillátor-monitor egység és tartozékai

Defibrillátor-monitor egység
Vérnyomásmérő mandzsetta, felnőtt 1 db
Vérnyomásmérő mandzsetta, felnőtt, nagy méret* 1 db
Vérnyomásmérő mandzsetta, gyermek 1 db
Vérnyomásmérő mandzsetta, csecsemő* 1 db
Pulzoximéter, felnőtt 1 db
Pulzoximéter, gyermek* 1 db
Pulzoximéter, csecsemő* 1 db
EKG-monitor kábel (4-elvezetéses) 1 db
12-elvezetéses EKG készítéséhez szükséges kiegészítő kábel (6-elvezetéses) 1 db
Öntapadó EKG-elektróda 20 db
EKG-csipesz* 4 db
Mellkasi EKG-elektródák* 6 db
Maghőmérő szenzor* 1 db
Toldókábel maghőmérőhöz* 1 db
Kapnográf 1 db
Egyszerhasználatos öntapadó defibrillátor elektróda, felnőtt 1 pár
Egyszerhasználatos öntapadó defibrillátor elektróda, gyerek 1 pár
Terápiás kábel (felragasztható elektródához) 1 db
Defibrillátor lapát, felnőtt 1 pár
EKG-zselé 1 db
EKG-papír (tartalék) 1 db
Megj.: a gyermek defibrillátor lapát* (1 pár) helyét a rendelkezésre álló tér alapján határozzuk meg
(defibrillátor-monitor egység táskája, ill. AB-, vagy CD-táska).
Gyermek méretű (0-8 év/0-25 kg) öntapadó defibrillátor elektróda LIFEPAK típusú AED
készülékhez (Infant/Child Reduced Energy Defibrillation Electrodes): Az elektródák LIFEPAK
típusú AED-del felszerelt mentőgépkocsik számára kerül rendszeresítésre. Az elektródák KIZÁRÓLAG
LIFEPAK 500/1000 típusú AED készülékekhez használhatóak. NEM használhatóak LIFEPAK 12/15
típusú készülékekhez, AED üzemmódban sem.
FONTOS!
A LIFEPAK 12/15 típusú készülékekhez tartozó gyermek méretű Pediatric QUIK-COMBO (RTS)
elektródák NEM használhatóak AED készülékekhez!
8. sz. függelék
A trauma táska elrendezése

(emelt szintű mentőegységek részére)
Egységesen tartalmazza a nyakrögzítés, végtagrögzítés, medencerögzítés eszközeit.
Rögzítő eszközök
Merev nyaki gallér, állítható (felnőtt) 2 db
Merev nyaki gallér, állítható (gyermek) 2 db
Medencerögzítő 1 db
Húzósín min. 1 db
Végtagrögzítő (több méret) min. 2 db
is kötelező.
A COPD akut exacerbatiójának
prehospitális ellátása
Szerzők: OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja
Vonatkozik:
dolgozójára, ill. mentésirányítójára, kompetenciaszintnek megfelelően
I. Célok
A COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) akut exacerbatiójának (COPDAE) korszerű
prehospitális terápiájának összefoglalása a Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease
(GOLD) munkacsoport 2020. évi, illetve egyéb nemzetközi irányelvek adaptációjával, így az Országos
Mentőszolgálat kivonulói, ill. mentésirányítói munkájának egységesítése, a szokáson alapuló,
bizonyíték nélküli, vagy bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Kocsis Tibor, Solténszky Mátyás, dr. Schnur János, dr.
Jászkuti Ákos, dr. Hetzman T. László, dr. Gőbl Gábor: „A COPD akut exacerbatiójának prehospitális
ellátása” című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul
hagyásával.
II. Bevezetés
A COPDAE a beteg légúti tüneteinek a napi ingadozásokon túllépő hirtelen romlása, mely az
alapbetegség fenntartó kezelésének megváltoztatását teszi szükségessé. Kritériuma a következők közül
legalább egy megjelenése:
• a köhögés súlyosságának vagy gyakoriságának fokozódása
• a légúti váladék mennyiségének növekedése, vagy jellegének megváltozása
• a nehézlégzés fokozódása
A COPDAE kiváltó oka leggyakrabban:
• bármely (akár nem légzőszervi) infekció (bakteriális, virális)
• szívelégtelenség (heveny szívelégtelenség, hipertenzív krízis)
• pulmonalis embolia (jelentős keringési megingás nélkül is)
• légszennyezettség, párás levegő, hirtelen hőmérsékletváltozás
• pneumothorax
A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 1

Szabványos Eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. v2.0 / 2020.07.23.
III. Anamnézis, diagnózis, tünettan
A helyszíni diagnózist mindig az anamnézis, a tünetek és a fizikális vizsgálat alapján állítjuk fel, és
ennek megfelelően kezeljük a beteget!
A beteg kikérdezése során mindig próbáljuk kideríteni a következőket:
• a panaszok időbeli alakulása
• a légzőszervi panaszok súlyossága (nehézlégzés nyugalomban, nehézlégzés terhelésre stb.)
• a köpet jellege (mennyisége, színe, állaga, véres?)
• korábbi exacerbatiók száma, súlyossága
Emellett kérdezzünk rá olyan panaszokra is, melyek egyéb kórképek fennállását is valószínűsíthetik:
• láz, hidegrázás, éjszakai izzadás
• mellkasi fájdalom, mellkasi nyomás, perifériás oedema
• thromboembolia vagy ischaemiás szívbetegség rizikófaktorai
• felső légúti tünetek
Az exacerbatio súlyossága:
• Enyhe (stabil légzési és keringési paraméterek – nincs légzési elégtelenség): erőltetett
kilégzéskor enyhe spasticus jellegű légzési hang (sípolás) hallható a tüdők felett, A légzésszám
20-30/perc közötti, a légzési segédizmok nem aktívak, nincs tudatzavar, a hypoxia orrszondás
(FiO2: 28-35%) oxigénadásra javul, nincs (nasalis) EtCO2 emelkedés
• Közepesen súlyos (akut légzési elégtelenség – nem életveszélyes): légzésszám >30/perc,
terhelésre jelentkező dyspnoe jellemzi, dinamikus hyperinflatio, fokozott légzési munka
észlelhető (a légzési segédizmok aktívak), nincs tudatzavar, a hypoxia orrszondás (FiO2: 35-
40%) oxigénadásra javul, a nasalis EtCO2 a bazális értékhez képest emelkedett, vagy 50-60
Hgmm
• Súlyos (akut légzési elégtelenség – életveszélyes): a légzési segédizmok kifejezett
igénybevétele, nyugalmi tachypnoe, kifejezett hypoxia, mely orrszondás oxigénadásra nem
javul, vagy FiO2>40% igényel, tudatzavar, esetleg pulmonalis hypertensio jelei – akut cor
pulmonale, a nasalis EtCO2 a bazális értékhez képest emelkedett, vagy >60 Hgmm
IV. Differenciáldiagnózis
A következő kórképek is járhatnak hirtelen fellépő nehézlégzéssel, azonban fontos megjegyezni,
hogy az alább felsoroltak önmagukban is előfordulhatnak, valamint lehetnek okai is a COPDAE-nak:
• pulmonalis embolia: hirtelen fellépő nehézlégzés, hypoxia, mellkasi fájdalom, (súlyos esetben
alacsony nasalis EtCO2), tachypnoe utalhat rá
• pneumonia: akutan jelentkező nehézlégzés, hypoxia, láz, valamint kétséges hallgatózási lelet
• asztma: utalhat rá az anamnézis. A COPD és az asztma elkülönítése 40 évesnél idősebb betegnél
okozhat problémát. Asztmában, a COPD-vel ellentétben, a légúti obstrukció reverzibilis.
Mindemellett ismert, hogy az asztmások kb. 15%-a egyidejű COPD-ben is szenved (Asthma
COPD Overlap: ACO)
• heveny szívelégtelenség: (főleg a kezdeti szakaszában) járhat megnyúlt kilégzéssel, sípolással,
búgással, ezért ilyen tünetek észlelésekor mindig gondoljunk heveny szívelégtelenségre is,
elsősorban olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi obstruktív
tüdőbetegség. Bizonytalan esetben először szívelégtelenségként kezeljük! Heveny
szívelégtelenség és COPDAE együttes fennállása mindkét kórfolyamat kezelését igényli!
(részletesen lásd „A heveny szívelégtelenség prehospitális ellátása” c. eljárásrendben)
• pneumothorax

V. ICS megfontolások
• ismert COPD (esetleg tartós otthoni oxigénhasználat) mellett fokozódó nehézlégzés/köhögés/
váladékképződés COPDAE-re kelt gyanút
• ha a bejelentés alapján súlyos állapotrosszabbodás valószínűsíthető, magasabb szintű
mentőegység azonnali riasztása indokolt (ennek hiányában többfokozatú riasztás; gyorsabb
elérhetőség esetén orvosi ügyelet/háziorvos azonnali riasztása is)
• tanácsadás: amíg a mentő megérkezik, a beteget hozzák ülő/félülő helyzetbe (ha nem így
helyezkedne el), hátát támasszák meg, a beteg lehetőleg ne mozogjon, ne beszéljen,
oxigénpalack és megfelelő reduktor elérhetősége esetén magas áramlású oxigén (10-15 l/perc)
javasolt
• súlyos esetben a vonalban maradás megfontolandó, állapotváltozás esetén pedig azonnali jelzés
kérése szükséges.
VI. Betegvizsgálat, azonnali teendők

A betegvizsgálat során az ABCDE elvek az irányadóak. A fizikális vizsgálat mellett elengedhetetlen
a folyamatos pulzoximetria, a vérnyomásmérés és -monitorozás, valamint a 12-elvezetéses
EKG/TTEKG készítése, ill. EKG monitorozás. Nem mellőzhető a testhőmérséklet mérése sem.
Nasalis capnographia használata javasolt a légzési elégtelenség súlyosságának megítélése érdekében;
de semmiképp sem önmagában, hanem a beteg fizikális és eszközös vizsgálatainak eredményével együtt
értékelendő. A nasalis capnographia segít a légzésszám és annak változásának objektív követésében is.
VII. Ellátás – alapszintű ellátás mentőápolók, illetve mentőtiszttel/orvossal vonuló

mentőegységek részére (gyógyszeradás kizárólag a megfelelő gyógyszerkompetenciával
rendelkezőknek):
1. Indokolt esetben segélykocsi kérése, párhuzamosan az alábbiakkal (lásd a „Beteg/sérült
előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet).
2. Pozicionálás: A nehézlégzéssel küzdő beteget félülő helyzetben nyugalomba kell helyezni, a
beteg aktív mozgása vagy bármilyen fizikai erőkifejtése kerülendő. A félülő pozíció
könnyebb megtartásának érdekében a beteg hátát megtámasztani szükséges (pl. hozzátartozó,
szék stb.).
3. Oxigén: minden vitálisan instabil, súlyos állapotú betegnél kezdetben 100%-os belégzési
oxigén koncentrációt kell alkalmazni nem-visszalégző rezervoáros maszk segítségével. Az
ABC stabil betegeknél – amennyiben a feltételei adottak – célzott oxigénterápia végzendő
(részletesen lásd az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című eljárásrendben).
A cél a hypoxia rendezése, a szokásos szaturáció elérése és a súlyos hypoxia megszüntetése:
2-6 l/perc, orrkanülön, illetve annak elégtelensége esetén 12-15 l/perc nem-visszalégző
arcmaszkon át!
A cél szaturációs érték kezelt COPD-s beteg esetében a szokásos szaturációjának elérése, ha
az nem ismert, akkor 88-92%.

4. CPAP/NIV – noninvazív lélegeztetés: jelentősen csökkenti a légzési munkát és korai
alkalmazása bizonyítottan segít elkerülni az invazív gépi lélegeztetést.
A CPAP/NIV indikációja COPDAE esetén:
• légzési elégtelenség (légzésszám>30/perc, SpO2<90%, oxigén adása ellenére)
• súlyos dyspnoe a légzőizmok kifáradásának klinikai jeleivel, és/vagy megnövekedett
légzési munkával, (légzési segédizmok használata, paradox légzés, bordaközi behúzódás)
esetleg mindkettő fennállása esetén
A fenti indikációk egyikének fennállása esetén már a gyógyszeres kezelés előtt indokolt lehet
megkezdeni a noninvazív lélegeztetést – figyelembe véve az esetleges aeroszol képző hatását
(részletesen ld. „A noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a prehospitális
gyakorlatban” c. eljárásrendben).
5. Inhalációs hörgőtágítók (bronchodilatatorok):
• szalbutamol (Ventolin Evohaler): 1-2 expozíció
A betegek nagy része állapotrosszabbodás esetén spontán használja ezen készítményeket,
így súlyos állapot esetén hatásuk megkérdőjelezhető. A további kezelés előkészítéséig
1-2 expozíció javasolt. Vegyük figyelembe a beteg által beadott mennyiséget is. Fontos
a megfelelő porlasztási/belélegeztetési technika! Az inhalálót használat előtt fel kell
rázni! A Ventolin Evohaler hatékony használatához elengedhetetlen a beteg
együttműködése (az adagoló lenyomásával egyidejű mély belégzés, majd a légzés
benntartása), amire a beteg súlyos állapotban a legtöbb esetben képtelen!
Figyelem! A szalbutamol dózisa asztmás roham esetén jelentősen eltér a COPD akut
exacerbatiója esetén alkalmazott dózistól! Csak a fent leírt adagot (1-2 exp.) alkalmazzuk
COPDAE esetén!
• fenoterol + ipratropium (Berodual-oldat):
A Berodual adagja súlyosságtól függően 20-80 csepp, izotóniás konyhasóoldattal 5 ml-re
hígítva/kiegészítve, nebulizátorban porlasztva magas áramlású oxigénnel, szükség
szerint ismételve. Az oxigénáramlást úgy szükséges beállítani, hogy látható
páraképződéssel járjon a gyógyszer porlasztása. Figyeljünk a nebulizátor optimális
(függőleges) pozíciójára is!
A nebulizálás kerülése megfontolható gyanítottan (vírus)infekció által kiváltott COPDAE
esetén.
Megj.: mentőápoló max. 20 csepp Berodualt alkalmazhat (melyet 20 perc után 1x
ismételhet)! A nebulizálással párhuzamosan, indokolt esetben a beteg mobilizálása és
transzportja megkezdhető.

VIII. Ellátás – emelt szintű ellátás mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére
6. A fenti feladatok elvégzése/folytatása

7. Intravénás készítmények:
• Metilprednizolon: 40-80 mg súlyosságtól függően iv.
Akut hatása kevéssé várható, magasabb dózis sem jár jelentősebb állapotjavulással. Segít
megelőzni a roham kiújulását, emiatt célszerű mielőbb alkalmazni.
8. Folyadékterápia: A COPD-s betegek folyadékháztartására figyelni szükséges, ezek a betegek
gyakran dehidráltak. Szepszis gyanúja esetén járjunk el a „Szeptikus beteg prehospitális
felismerése és ellátása” c. eljárásrendben leírtaknak megfelelően.
9. Intubáció és invazív lélegeztetés:
Indikációi lehetnek COPDAE esetén:
• a beteg nem tűri a CPAP/NIV-et, vagy az hatástalan
• a légzés vagy keringés leállása
• légzési szünetek tudatvesztéssel, vagy gaspolás
• masszív aspiráció, vagy folyamatos hányás
• súlyos váladékretenció
• súlyos hemodinamikai instabilitás, folyadék és vasopressor terápia ellenére
• súlyos hemodinamikai romlást okozó kamrai / supraventricularis arrhythmia
• agitáció vagy súlyos tudatzavar
• életveszélyes hypoxia CPAP/NIV-t nem toleráló betegeknél
Izomrelaxáns beadása előtti indukciós szerként, valamint intubáció előtti és utáni szedálásra
ketamin javasolt, annak hörgőtágító hatása miatt – felkészülve azonban a néha igen kifejezett
bronchorrheára is. (részletesen lásd a „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás”
c. eljárásrendet). Az indukciós szerek beadását követően végezzünk négykezes technikával
óvatos ballonos-maszkos lélegeztetést (alacsony térfogatokkal, lassú frekvenciával, PEEP
alkalmazásával) a gyógyszeres hatásbeállásig. Megfelelő jártasság esetén a laringoszkópia
során alkalmazzunk apnoés oxigenizációt is.
A gépi lélegeztetés (pl. IPPV) során kezdetben magas FiO2 (100%) javasolt, mely
csökkenthető, ha a cél SpO2: 88-92%-ot elértük. A légzési térfogat: 6-8 ml/ttkg (ideális
testtömegre számítva – ld. táblázat), az I:E arány: 1:3, vagy akár 1:4 legyen (a kilégzési idő
növelése csökkenti a hyperinflatio lehetőségét). A minimum javasolt PEEP: 5-8 mbar. A
javasolt kezdeti lélegeztetési frekvencia: 10-12/perc, Pmax: 40 mbar (Ramp/Slope max.
emelkedő). Ne törekedjünk a hypercapnia megszüntetésére, magas induló EtCO2 esetén a
csökkenő tendencia elfogadható (permisszív hypercapnia).
A COPDAE miatt intubált beteg lélegeztetése bonyolult lehet, így javasolt a telefonos
konzultáció.
Megj.: a hosszú hatású izomrelaxánsok a bronchoconstrictiót nem oldják, de a légzőizmok működésének kikapcsolásával
megkönnyítik a betegek lélegeztethetőségét.
Szekunder transzport megkezdése előtt a küldő intézetben készült friss artériás vérgázlelet
hasznos segítség a lélegeztetés korrekt beállításához.
Magasság (cm) 150 155 160 165 170 175 180 185 190 195
VT nő (ml) 275 290 310 340 365 395 420 450 480 505
VT férfi (ml) 300 310 340 365 395 420 450 480 505 535
A magasságból számolt, ideális testtömegre vetített légzési térfogat (VT) 6 ml/ttkg esetén

Lélegeztetési problémák megoldása:
o a gépi lélegeztetés ellenére fennálló hypoxia esetén, a felmerülő problémák
mihamarabbi azonosítása érdekében segítségünkre lehet a DOPES betűszó. A beteget
azonnal válasszuk le a lélegeztetőgépről, és kezdjük el lélegeztetni rezervoárral
ellátott lélegeztető ballonnal, 100%-os oxigéndúsítással:
 D (diszpozíció): a tubus el/kimozdulása. Ellenőrizzük a tubus nyelőcsőbe
csúszását az EtCO2 korrekt értékelésével, valamint vizsgáljuk meg a tubus
mélységét, gondolva az egyik főhörgőbe csúszásra.
 O (obstrukció): a légzőkör bármely pontján fellépő elzáródás keresése (tubus
megtöretése, nyákdugó, váladék), megoldása (pl. leszívás).
 P (pneumothorax): PTX jeleinek keresése, feszülő PTX gyanúja esetén
detenzionálás (COPD-ben nem ritka, akár kétoldali is lehet).
 E (eszközök hibás működése): mindig gondoljuk a lélegeztetőgép, ill. a
légzőkör hibájára, gázellátási anomáliákra (pl. alacsony gáznyomás kiürülőben
lévő palack, vagy rosszul megválasztott nyomáscsökkentő miatt), ill. a
pulzoximéter technikai hibáira.
 S (gyomorfeszüléS, dinamikuS hyperinflatio, bronchoSpasmus): a
gyomorfeszülés megváltoztathatja a rekesz helyzetét, működését – csökkenti az
FRC-t és a VC-t, rontva mind a ventilációt, mind az oxigenizációt (főleg
gyermekeknél), bradycardiát és alacsony preload-ot okozhat, így szükség
szerint döntsünk gyomorszonda levezetése mellett. Mindig jusson eszünkbe a
tüdő dinamikus hyperinflatiójának lehetősége is: ha a kilégzési idő nem elég
hosszú a tüdő kiürüléséhez, hyperinflatio lép fel (mely barotraumát,
keringésösszeomlást is okozhat).
o Pmax riasztás esetén ellenőrizendő az analgézia, szedáció, ill. relaxáció kellő
mélysége, a beállított VT/Pinsp nagysága, illetve kizárandó a tubus elzáródása
o A dinamikus hyperinflatio felmerülhet:
 az áramlási görbe monitorozása során – a kilégzési áramlás a belégzés előtt nem
tér vissza nullára (air trapping).
Normál áramlási görbe
A kilégzési áramlás a belégzés előtt nem tér vissza nullára (air trapping)

 Pmax riasztás (magas csúcsnyomás) esetén: amennyiben a lélegeztetőgép képes
platónyomás (Pplat) monitorozására, figyeljük annak értékeit – 30 mbar feletti
platónyomás esetén is beavatkozás szükséges (megj.: a csúcsnyomás és a
platónyomás közötti különbség alapján valószínűsíthető a kiváltó ok is –
5 mbarnál nagyobb különbség esetén légúti elzáródás, annál kisebb esetén pl.
hyperinflatio, pneumonia, pleuralis effusio, pneumothorax lehet a gyanúnk).
o Dinamikus hyperinflatio esetén teendő:
 a frekvencia 1/perccel csökkentendő (max. 4/perc-re),
 a VT 1 ml/ttkg-mal csökkentendő (max. 4 ml/ttkg-ra),
 a kilégzési idő növelése (I:E arány),
 fentiekre nem javuló esetekben, ill. akut romlás esetén a légzőkört 0,5-1 percre
szétcsatlakoztatva kell a hyperinflált tüdő ürülését elősegíteni.
10. A következő gyógyszerek használata NEM ajánlott!
• MgSO4: a hazai és nemzetközi ajánlások alapján használata COPDAE-ban ez idő szerint
rutinszerűen sem intravénásan, sem inhalálva nem javasolt (további vizsgálatok
szükségesek)!
• Terbutalin (Bricanyl): tekintettel a jelentős inotrop, ill. chronotrop mellékhatásokra, az
arrhythmiák és a myocardialis ischaemia elkerülése érdekében subcutan formában SEM
ajánlott!
• Theophyllin vagy aminophyllin: az Országos Mentőszolgálatnál nem rendszeresített
gyógyszer, használata nemzetközi irányelvek ajánlása alapján akut exacerbatióban NEM
ajánlott!
IX. Ellátás utáni teendők

A teljes prehospitális szakaszban el kell kerülni a beteg fizikai erőkifejtését, mozgatása csak ülőkocsi
vagy hordágy segítségével engedhető meg. A szállítás alatt az EKG-t és az oxigénszaturációt
folyamatosan monitorozni kell, a vérnyomást 3-5 percenként szükséges mérni.
ABC-stabil beteget a helyi viszonyoknak megfelelően a területileg illetékes tüdő/belgyógyászati
osztályra/SBO-ra szállíthatunk. CPAP/NIV indikáció esetén a beteget mindenképpen olyan
intézménybe szállítsuk, ahol van lehetőség a CPAP/NIV további folytatására (SBO/ITO). Mindig
gondoljunk a COPDAE kiváltó okaira, különösképpen akkor, ha a panaszok, ill. a 12-elvezetéses EKG
alapján felmerül az ACS lehetősége. Ebben az esetben a beteget a legközelebbi PCI centrumnak
mindenképpen referáljuk.
A beteg mindenképpen kórházba szállítandó:
• súlyos tünetek (nyugalmi dyspnoe hirtelen fokozódása, emelkedett légzésszám: >30/perc,
tachycardia: >120/perc, SpO2<90%, oxigén adása ellenére, tudatzavar, aluszékonyság)
fennállása esetén
• a korábbi panaszok, elsősorban a nyugalmi dyspnoe, gyorsan súlyosbodtak
• COPD mint alapbetegség súlyos, előrehaladott stádiuma
• új fizikális tünet megjelenése (cyanosis, perifériás oedema) esetén
• a fenti terápiára nem reagáló exacerbatióban
• súlyos társbetegségek esetén (szívelégtelenség, újkeletű ritmuszavar, pneumonia,
veseelégtelenség, diabetes)
• gyakori bronchitises exacerbatiók a múltban
• otthoni kezelésben együtt nem működő beteg/környezet

• infekcióra utaló tünetek esetén (ld. a „Szeptikus beteg prehospitális felismerése és
ellátása” c. eljárásrendben)
• a legkisebb diagnosztikai bizonytalanság esetén.
X. Speciális megfontolások
Keringésmegállás esetén a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:
• a magas légúti nyomások miatt a maszkos-ballonos lélegeztetés helyett korai intubáció
szükséges
• alacsony lélegeztetési frekvencia és normál belégzési térfogat esetén a dinamikus
hyperinflatio kialakulásának valószínűsége csekély, de amennyiben erre mégis gyanú
merül fel, rövid – 30 másodperces – apnoe beiktatása mellett a légzőkör megszakítása és
a mellkasfal összenyomása javasolt (újraélesztés = mellkaskompressziók esetén további
teendő nincs)
• a feszülő légmell (tPTX) újraélesztés alatt nehezen diagnosztizálható, amennyiben erre
gyanú merül fel, kétoldali detenzionálás (ideálisan thoracostomia) elvégzése javasolt
• sikeres újraélesztést követően a postresuscitatiós ellátást az általános post-ROSC-
elveknek megfelelően végezzük!
Felhasznált irodalom:
1. Stoller JK, Barnes PJ, Hollingsworth H: Management of exacerbations of chronic obstructive pulmonary disease.
www.uptodate.com. Dec 09, 2019.
2. Allen GN, Stoller JK, Parsons PE, Finlay G: Invasive mechanical ventilation in acute respiratory failure complicating chronic
obstructive pulmonary disease. www.uptodate.com. Dec 13, 2018.
3. Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) – Global Strategy for the Diagnosis, Management, and Prevention
of Chronic Obstructive Pulmonary Disease. 2020 Report. http://www.goldcopd.org/
4. Erőss A, Soltényszky M, Hetzman TL: COPD akut exacerbáció és asztmás roham. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit
Kft. 2019.
5. Egészségügyi szakmai irányelv – A krónikus obstruktiv tüdőbetegség (chronic obstructive pulmonary disease – COPD)
diagnosztikájáról, kezeléséről és gondozásáról. Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság,
Egészségügyi Szakmai Kollégium. 2017.
Az eljárásrend elkészítésében részt vettek:

• OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja: Csathó Mónika, Dr. Erőss Attila, Dr. Haness János, Dr. Gőbl Gábor,
Kelemen Máté, Dr. Kocsis Tibor, Dr. Krivácsy Péter, Dr. Mészáros Hajnalka, Nagy Zsolt, Dr. Orphanides Ilona, Dr. Petróczy
András, Dr. Radnai Márton, Dr. Schnur János, Séra Dávid, Toldi Ferenc


Cím A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása
Módosítások az előző • aeroszol képző eljárások említése
verzióhoz képest • fenoterol – ipratropium dózisának emelése
• lélegeztetési javaslatok változása, bővítése
• kórházba szállítási kritériumok bővítése
• folyamatábrák frissítése
• irodalomjegyzék frissítése
• formai változás, hibajavítások
Szerzők OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja
Állapot Hatályban
Verzió 1 2017.08.22.
Cím Az akut asztmás roham prehospitális ellátása
Szerzők Dr. Kocsis Tibor, Solténszky Mátyás, Dr. Schnur János,
Dr. Jászkuti Ákos, Dr. Hetzman T. László, Dr. Gőbl Gábor
Hatályon kívül helyezte 47/2020. (07.23.) számú Főigazgatói Utasítás

COPD akut exacerbatiójában szenvedő beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája
mentőápolók részére
ABCDE vizsgálat
Ezzel párhuzamosan: Pozicionálás (félülő/ülő helyzet) és
Oxigén: 12-15 l/perc nem-visszalégző maszkon át
SEGÉLYKOCSI megfontolása
Monitor (SpO2, vérnyomás, pulzus, EKG)
Légzési elégtelenség?
(SpO2<90%, légzésszám >30/perc)
Súlyos dyspnoe? Kifáradás? Megnövekedett légzési munka?
NEM IGEN
Folyamatos monitorozás, TTEKG
Magas áramlású O2 folytatása

Célzott O2-terápia megfontolása
SEGÉLYKOCSI!
Cél: SpO2: 88-92%
Korai CPAP (ha RR>90 Hgmm)
Kompetencia esetén:
• szalbutamol (1-2 exp.)
• fenoterol + ipratropium (20 csepp inhal., sz.e. 20 perc után
ismételve)
• vénabiztosítás
JAVUL?
IGEN NEM
CPAP folytatása
SEGÉLYKOCSI!
SZÁLLÍTÁS
(Telefonos konzultáció/ICS egyeztetés
mellett azonnali transzport megfontolható:
randevú-elv, vagy legközelebbi SBO)

COPD akut exacerbatiójában szenvedő beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája
mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére
ABCDE vizsgálat
Monitor (SpO2, EKG, vérnyomás, pulzus, nasalis EtCO2)
Vénabiztosítás
Folyamatos monitorozás, 12-elvezetéses EKG
NEM IGEN
Célzott O2-terápia megfontolása Magas áramlású O2 folytatása
Cél: SpO2: 88-92% Korai CPAP/NIV (ha RR>90 Hgmm)
• szalbutamol (1-2 exp.)

• fenoterol + ipratropium (20-80 csepp inhal.), sz.e. ism.
• metilprednizolon (40-80 mg iv.)
JAVUL?
IGEN NEM
CPAP/NIV folytatása
SZÁLLÍTÁS Sz.e. intubáció, invazív
lélegeztetés

A görcsrohammal (convulsióval)
járó rosszullétek
Vonatkozik:
I. Célok
Az eljárásrend leírja a leggyakrabban előforduló, görcsrohammal (convulsióval) járó rosszullétek
prehopitális ellátásának lépéseit és az ajánlott gyógyszeres beavatkozásokat kompetenciaszintnek
megfelelően.
II. Bevezetés
A leggyakoribb, görcsrohammal járó rosszullétek:
• Epilepsziás roham
• Központi idegrendszeri heveny kórképhez (koponyatrauma, neuroinfekció, stroke) társuló
roham
• Convulsiv syncope (globális agyi hypoperfusio következtében)
• Metabolikus zavarokhoz, intoxikációhoz, megvonási szindrómákhoz társuló rohamok
• Lázgörcs
• Terhességi eclampsia
• Pszichogén (nem-epilepsziás) roham
Tisztázandó:
• A görcsroham indulása: parciális (fokális) vagy generalizált kezdetű roham
• A görcsroham időtartama: öt percnél hosszabb ideig tartó görcsroham, vagy olyan ismétlődő
rohamok, melyek között a beteg tudata nem tisztul fel, status epilepticusként kezelendő
• Célzott anamnézis (SAMPLE)
• Kiérkezésünk előtt alkalmazott terápia (elsősorban benzodiazepinek – saját terápiánkba
beleszámítandó a mennyiségük)
• Speciális ellátást igénylő, ritka epilepszia-szindrómában szenvedő gyermekek: többnyire
gyógyszerszedők és fokozott körültekintést, átgondolt gyógyszerelést igényelnek, mellyel
kapcsolatban érdemes konzultálni az őket gondozó intézménnyel.
A görcsrohammal (convulsióval) járó rosszullétek prehospitális ellátása. 1

III. ICS megfontolások
A mentésirányító:
1. Gondoljon a keringésmegállás lehetőségére, ismert epilepsziás beteg esetén is.
2. Fordíttassa az oldalára a beteget (terhes esetén a bal oldalára),
a) hívja fel a segélynyújtó figyelmét, hogy óvja a sérülésektől a beteget,
b) hívja fel a segélynyújtó figyelmét, hogy használja a betegnek felírt, esetleg
rendelkezésre álló rectalis görcsgátló készítményeket,
c) kérje meg a segélynyújtót, hogy ne hagyja magára a beteget és készüljön fel az
eszméletére térő beteg zavart viselkedésére.
3. Súlyos esetben maradjon telefonos kapcsolatban a bejelentővel, állapotváltozás esetén pedig
azonnali jelzést kérjen.
A mentésirányító tiltsa meg a segélynyújtó számára az alábbi, hibás, a beteg testi épségét
veszélyeztető beavatkozásokat:
• a végtagok leszorítása,
• tárgyak erőltetése a fogak közé,
• a száj feszegetése,
• a nyelv kihúzása!
IV. Ellátás – alapszintű ellátás mentőápolóval, mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek

részére (Gyógyszeradás kizárólag a megfelelő gyógyszerkompetenciával rendelkezőknek!)
ABCDE alapelvek szerint (zajló roham mellett néha csak korlátozottan kivitelezhető):
1. A helyszín biztonságossága – (további) sérülésektől való védelem, segélykocsi hívása
mentőgépkocsik részére.
2. A légutak megnyitása, szabadon tartása egyszerű eszközökkel:
→ manuális légútfelszabadítás
→ nasopharyngealis (NP) tubus
→ szükség esetén felső légút leszívása (NP-tubuson keresztül)
3. A légzés és keringés vizsgálata – minden görcstevékenység hátterében fel kell, hogy merüljön
a keringésmegállás lehetősége! (Megj.: a keringésmegállás okozta görcsroham gyorsan –
tízmásodpercek alatt – megszűnik.)
→ Keringésmegállás esetén az újraélesztés megkezdése, ALS kompetencia hiányában
segélykocsi kérése! (részletesen lásd a „Beteg/sérült előrejelzése, átadása, segélykocsi
hívása a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet)
4. Oxigén adása (12-15 l/perc, 100%-os, nem-visszalégző, rezervoáros maszkkal (részletesen lásd
az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet). Oxigénmaszk használata
közben a légutak átjárhatóságát fokozottan figyelni kell!
5. Vércukorszint mérése – kompetencia esetén, lehetőség szerint vénás (vagy annak
sikertelensége esetén intraosszeális, io.) út biztosítása:
a) hypoglykaemia azonnali korrekciója:
• felnőtteknél 20%-os glükóz oldatból 1-1,5 ml/kg iv./io.
• gyermekeknél 10%-os1 glükóz oldatból 2,5 ml/kg iv./io.
• újszülöttek esetén 2,6 mmol/l-es vércukor érték alatt a 10%-os1 glükóz oldatból
2 ml/ttkg iv./io. a szükséges kezdő mennyiség

→ vénás út hiányában
b) glucagon (Glucagen 1 mg Hypokit) alkalmazása intramuscularisan (im.)
• testtömeg < 25 kg: 0,5 mg im.
• testtömeg > 25 kg: 1 mg im.
6. Monitorozás:
→ SpO2, vérnyomásmérés, EKG-monitor, testhő mérése, esetleg nasalis EtCO2
→ a roham lezajlását követően EKG/TTEKG készítése
7. Gyógyszeres görcsgátlás gyógyszerkompetenciával rendelkező mentőápolók részére:
a) midazolam 0,2 mg/kg intranasalisan (in.) (maximum 10 mg)
MAD (Mucosal Atomization Device) gyógyszerporlasztó használatával (részletesen
lásd az „Intranasalis gyógyszerelés a prehospitális ellátásban” c. eljárásrendet)
→ MAD gyógyszerporlasztó hiányában
b) diazepam (Diazepam Desitin oldat) rectalisan (p.r.):
• gyermekek:
→ testtömeg <15 kg: 5 mg p.r.
→ testtömeg >15 kg: 10 mg p.r.
• felnőttek: 20 mg p.r.
8. A gyógyszerhatás kifejlődése (2-3 perc) után sem szűnő görcsroham esetén (ha eddig nem
történt meg) segélykocsi hívása mentőgépkocsik részére.
9. Mentőgépkocsi a görcsroham lezajlása után az ABCD stabil állapotú beteg szállítását
megkezdheti, segélykocsi hiányában instabil állapotú, ill. görcsölő beteg esetén telefonos
konzultáció/ICS egyeztetés mellett azonnali szállítás mérlegelendő (randevú elv/legközelebbi
SBO) (részletesen lásd a „Beteg/sérült előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a prehospitális
gyakorlatban” c. eljárásrendet).
10. A beteg átadásáig fontos az ismételt AVPU, ABCDE vizsgálat és a folyamatos monitorozás,
légzés, keringés szoros ellenőrzése.
V. Ellátás – emelt szintű ellátás mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére
11. A fenti feladatok (1-6. pontok) elvégzése/folytatása.
12. Monitorozás során észlelt, kritikus hypoperfusiót okozó malignus ritmuszavar (tachycardia, ill.
bradycardia) azonnali elektromos és/vagy gyógyszeres kezelése.
13. Gyógyszeres görcsgátlás2
a) midazolam: 13-40 kg: 5 mg intramuscularisan, >40 kg: 10 mg intramuscularisan
VAGY
b) midazolam: 0,1 mg/kg intravénásan vagy intraossealisan (maximum 4 mg)
VAGY
c) midazolam: 0,2 mg/kg intranasalisan (maximum 10 mg)
VAGY
c) fentiek hiányában diazepam (Diazepam Desitin oldat) rectalisan (ld. fenn)
Benzodiazepinek beadása után hagyjunk időt a hatás kifejlődésére (akár 2-3 perc). Figyeljünk
az esetleges légzésdepresszióra (akár jó oxigenizáció mellett is csökkenő légzésszám,
hypercapnia – nasalis EtCO2), ill. a vérnyomás csökkenésére.
A görcsroham megszűnését követően görcsgátló kezelés nem szükséges.

Postconvulsiv tudatzavar megítélése: komplikációmentes esetben, türelmes megfigyelés mellett
fokozatos javulás várható. Tartós eszméletlenség vagy nem javuló tudatzavar hátterében mindig
keressük annak (metabolikus, organikus) okát!
14. A fentieket követően ismétlődő vagy 5 perc elteltével sem szűnő görcstevékenység (status
epilepticus) esetén:
a) midazolam 0,1 mg/kg intravénásan, intraossealisan, vagy intranasalisan2
• további maximum 4 mg iv./io./in. adása mellett,
b) fenitoin (Epanutin) telítés iv./io. megkezdése:
• 15 mg/kg gyermek és felnőtt esetében is (kb. 70 kg-os felnőtt: 1 g = 4 ampulla)
• perfúzorral3, külön vénán át, melybe más gyógyszer egyidejű alkalmazása
tilos!
• felnőtt esetében (hígítatlan alkalmazásban) maximum 50 mg/perc
sebességgel (70 kg-os felnőtt: 20 perc alatt = 60 ml/óra sebességgel),
• gyermekek esetében 20 perc alatt,
• a fenitoin ellenjavallt: hypotonia, bradycardia, heveny pangásos
szívelégtelenség, II° vagy III° AV-blokk (monitorozás!).
• amennyiben adagolás közben a felsoroltak valamelyike jelentkezik, vagy a
QRS-komplexus kiszélesedik az adagolást fel kell függeszteni!
15. A fentiek ellenére sem szűnő görcsroham (status epilepticus), vagy mély eszméletlenség, légúti
fenyegetettség, légzési elégtelenség esetén emelt szintű légútbiztosítás (RSI) szükséges
1-2 mg/kg ketamin és 1,5 mg/kg szukcinil-kolin adásával [részletesen lásd a „RSI (Rapid
Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás” c. eljárásrendet].
16. Propofol adása kizárólag hemodinamikailag stabil betegeknél, posztintubációs szedálásra
javasolt, 1-5 mg/kg/óra dózisban, perfúzorral, kiegészítve 1 mcg/kg fentanil adásával. A
hemodinamikailag instabil betegeknél ketamin4 (Calypsol) szedálás javasolt, kihasználva annak
anticonvulsiv hatását is. A hosszú hatású izomrelaxáns (rocuronium) a görcstevékenység
motoros tüneteit önmagában elfedi, azonban agyi (elektromos) görcsgátló (anticonvulsiv) hatása
nincs, ezért mindenképpen csak a fenti szedatív szerekkel együtt adható a postintubációs ellátás
részeként!
17. Az intubált beteget géppel, kontrollált üzemmódban, EtCO2-vezérelten kell lélegeztetni a
kórházi átadásig.
18. Szükség esetén folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás (részletesen lásd a
„Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban” c. eljárásrendet).
19. Hőháztartás kontrollja (hyperthermia korrekciója, hypothermia kivédése), társsérülések
keresése, kiváltó kórfolyamat tisztázása, rögzítés, célintézmény választása (CT).

VI. Ellátás utáni teendők
A beteg mindenképpen kórházba szállítandó a lezajlott görcsrohamot követően is, amennyiben:
• élete első görcsrohama zajlott,
• 1 éves kor alatti gyermek,
• tudata csak lassan tisztul, vagy nem tisztult fel,
• bármilyen panasza és/vagy tünete van (fejfájás, fokális neurológiai tünet, láz),
• sérülés érte /fej/ stb., ide nem értve a nem vérző nyelvharapást,
• a rohamok ismétlődtek, ill. a görcsroham ismétlődése várható,
• intoxikáció merül fel,
• a kiváltó ok nem tisztázható vagy tisztázható, de a helyszínen nem oldható meg (pl. akut
neurológiai kórkép, megvonásos szindróma gyanúja).
VII. Speciális megfontolások

1. Gyermekkori görcsállapotok gyakran kevésbé látványos tünetekkel járnak.
2. Lázgörcs gyermekeknél:
→ Egyszerű lázgörcs: fél-öt éves gyermekeknél jellemző
a) a lázas betegség első 24 órájában, jellemzően 38,5 °C láz felett,
b) generalizált görcstevékenység,
c) általában nem tart tovább 5 percnél,
d) a görcs lezajlása után nincsenek kóros neurológiai tünetek.
→ Komplikált lázgörcs: 6 hónapnál fiatalabb vagy 5 évesnél idősebb életkorban
a) 24 órán belül 2-3x ismétlődik,
b) 15 percnél tovább tarthat,
c) fokális tünetekkel indulhat, postconvulsiv neurológiai tünetek.
→ Ellátás menete – a fenti ABCDE elvek szerint:
A gyógyszeres görcsgátlás mindig megelőzi a lázcsillapítást!
→ részletesen ld. feljebb: Ellátás menete.
Lázcsillapítással görcsöt közvetlenül megelőzni, vagy megszüntetni nem lehet!
→ Lázcsillapítás:
a) ibuprofen (Nurofen) kúp
• 6-12,5 kg (3 hó-2 év): 60 mg-os kúp p.r.
• 12,5-20 kg (2 év felett): 2 x 60 mg-os kúp p.r.
b) metamizol-nátrium (Algopyrin)
• 10-20 mg/kg iv./io.
c) fizikális hűtés nem javasolt!

3. Terhességi eclampsia:
Egy vagy több generalizált convulsio, és/vagy kóma formájában jelentkezhet, jellemzően a
terhesség 20. hete után (lehet szülést követően is!), rendszerint ismert preeclampsia (hypertensio
RRsys: 160 Hgmm és/vagy RRdias: 110 Hgmm ill. magasabb érték ± proteinuria) mellett.
Általában 60-75 másodperc után spontán szűnő, generalizált tónusos-clonusos roham, mely
ritkán tart 3-4 percnél tovább. Típusos megelőző tünet lehet homlok- vagy tarkótáji fejfájás,
látászavar, jobb bordaív alatti-, vagy epigastrialis fájdalom, vagy hirtelen megváltozott
tudatállapot.
→ Ellátás – a fenti ABCDE elvek mentén, kiegészítve az alábbiakkal:
a) a várandóst késlekedés nélkül fordítsuk a bal oldalára, támasszuk meg,
b) görcsgátlásra első választandó szerként MgSO4-t kell indítani
• 4-6 g/15-20 perc alatt iv./io. lassú telítés,
• ezután 2 g/óra iv./io. fenntartó adagban perfúzorral3
c) MgSO4-telítés alatt perzisztáló, vagy annak ellenére visszatérő görcs esetén további
görcsgátlásra midazolam 13. pont szerint (iv./io. nehézségek esetén is),
d) egyidejűleg fennálló hypertensio (RRsys: 160 Hgmm és/vagy
RRdias: 110 Hgmm vagy e felett) iv. urapidil adásával kezelendő, 5-10 mg lassú iv.
bolus, majd 9-30 mg/óra perfúzorral, kerülve a gyors vérnyomásesést (max. 25%-os
MAP-csökkentés az első két órában),
e) fentiek mellett sem szűnő görcsroham (status eclampticus), vagy mély
eszméletlenség, légúti fenyegetettség, légzési elégtelenség esetén lásd a 15-18.
pontokat,
f) a beteget a legközelebbi szülészeti osztályra vagy SBO-ra kell szállítani az
intézmény előzetes, ISBAR-séma szerinti értesítése mellett.
Megjegyzések:
1. 10%-os glükóz oldat készítése: a 20%-os glükóz oldatból kiszívott mennyiséget a duplájára hígítjuk krisztalloid oldattal (például 10
ml-t 20 ml-re, 20 ml-t 40 ml-re hígítani, és így tovább).
2. A convulsió gyors megszüntetése a cél, ezért azt a gyógyszerbeadási módot javasolt választani, amely a leggyorsabb
hatásbeállást eredményezi, beleértve a készítmény felszívását, bejuttatását és a gyógyszer hatásának kifejlődését.
3. A perfúzorral alkalmazni kívánt gyógyszermennyiség kiszámításánál figyelembe kell venni a szerelék térfogatát is.
4. A ketamin (Calypsol) görcsgátló hatása miatt javasolt a posztintubációs szedáció fenntartására is.
1. Kiss M, Füredi G: Görcsállapotok – HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft., 2016.
2. Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A (szerk.): Sürgősségi Gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat
Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2015.
3. Walls R, Hockberger R, Gausche-Hill M (szerk): Rosen's Emergency Medicine: Concepts and Clinical Practice, Elsevier; 9th edition
(June 1, 2017)
4. Gaspard N, Foreman B, Judd LM et al.: Intravenous ketamine for the treatment of refractory status epilepticus: a retrospective
multicenter study. Epilepsia. 2013 Aug;54(8):1498-503.
5. Silverman EC, Sporer KA, Lemieux JM et. al.: Prehospital Care for the Adult and Pediatric Seizure Patient: Current Evidence-based
Recommendations. West J Emerg Med. 2017 Apr;18(3):419-436.
6. Egészségügyi szakmai irányelv – Az epilepsziás rohamok és epilepszia felismeréséről, kezeléséről és az epilepsziás betegek
gondozásáról. Emberi Erőforrások Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Egészségügyi Szakmai Kollégium. 2017.
7. Drislane FW, Garcia P, Edlow JA, Dashe JF: Convulsive status epilepticus in adults: Treatment and prognosis. www.uptodate.com.
Jul 23, 2020.



Cím A görcsrohammal (convulsióval) járó rosszullétek prehospitális
ellátása
Módosítások az előző • kórházba szállítási kritériumok bővítése
verzióhoz képest • irodalomjegyzék frissítése
Állapot Hatályban
Verzió 1 2017.12.11.
Cím A görcsrohammal (convulsióval) járó rosszullétek prehospitális
ellátása.
Szerzők Dr. Kocsis Tibor, Dr. Petróczy András, Solténszky Mátyás,
Toldi Ferenc

Görcsrohammal járó rosszullétek prehospitális ellátásának folyamatábrája

Görcsrohammal járó rosszullétek prehospitális ellátásának folyamatábrája
(Gyógyszeradás kizárólag a megfelelő gyógyszerkompetenciával rendelkezőknek!)

A heveny stroke prehospitális ellátása

Vonatkozik:
I. Célok
A heveny stroke korszerű prehospitális terápiájának összefoglalása a Magyar Stroke Társaság és az
Egészségügyi Szakmai Kollégium Neurológiai Tagozatának 2017. évi, az American Heart
Association/American Stroke Association (AHA/ASA) 2018. évi irányelveinek adaptációjával, illetve
ennek 2019. évi frissítésével, valamint egyéb nemzetközi irányelvek beépítésével, így az ellátás
egységesítése, a szokáson alapuló, bizonyíték nélküli vagy bizonyítottan haszontalan, esetleg káros
beavatkozások mellőzése.
Fentiek alapján az alábbi eljárásrendben nem szereplő gyógyszerek, beavatkozások a heveny stroke
miatt ellátott betegeknél az Országos Mentőszolgálat mentőegységein mellőzendők.
II. Bevezetés
Definíció: Az agyműködés globális vagy fokális zavarával jellemezhető, gyorsan kialakuló
tünetegyüttes, melynek nincs más bizonyítható oka, mint az agy vérkeringésében kialakult kóros eltérés.
A stroke patomechanizmusa alapján túlnyomó többségében ischaemiás (nagy/kisartériás thrombosis,
agyi embolisatio, hemodinamikai stroke), jóval kisebb részben vérzéses eredetű (intracerebralis vagy
subarachnoidealis vérzés). A két csoport elkülönítése (amire az oki kezelés időben történő megkezdése
alapozható) kizárólag CT/CT-angio vagy MR/MR-angio vizsgálattal lehetséges.
Fontos! Kizárólag a klinikai tünetek alapján egyértelműen nem állapítható meg, hogy a tüneteket
ischaemia vagy vérzés okozta, bár számos törekvés van a döntést segítő pontrendszerek kialakítására.
A prehospitális ellátás legfontosabb feladata a stroke felismerése, ezen belül a nagy artériák
elzáródásának (LVO, Large Vessel Occlusion) felvetése, és a beteg legrövidebb időn belül a megfelelő
stroke centrumba történő szállítása. A helyszíni terápia döntően tüneti és az etiológiától független.
Az ischaemiás stroke az ACS-hez hasonlóan igen magas időfaktorú megbetegedés, melyben a
túlélés, illetve az életminőség szempontjából meghatározó jelentőségű az elzáródott ér azonnali
megnyitása.
A jelenlegi ajánlások szerint a 24 órán belüli stroke esetén a recanalisatio (az elzáródott ér
megnyitása) lehetősége fennáll, így minden ilyen beteg mihamarabb stroke centrumba szállítandó.
A recanalisatiót kizáró okok, illetve a kontraindikációk meghatározása NEM a prehospitális ellátó
feladata, így a helyszínen mentőegység senkit ne zárjon ki a reperfúziót célzó beavatkozásokból. Fontos
hangsúlyozni, hogy az anticoagulans hatású gyógyszereket szedő betegek kizárása sem prehospitális
feladat.
A szisztémás thrombolysist 3 (egyes esetekben 4,5) órán belül, az endovascularis beavatkozást
(thrombectomia, stentelés) az arra alkalmas betegeknél 24 órán belül meg kell kezdeni. (Ez az idő
magában foglalja a tünetek kezdetétől a kórházi átadáson túl a beavatkozás tényleges megkezdéséig
eltelt időt, azaz a kórházi vizsgálatok idejét is.) Minél korábban kezdődik meg a beavatkozás,
bizonyítottan annál jobb neurológiai kimenetel várható.
A heveny stroke prehospitális ellátása. 1

III. Tünettan
Az agyi ischaemia tünetei általában hirtelen alakulnak ki, lehetnek átmenetiek, tarthatnak
másodpercekig, percekig, vagy hosszabb ideig fennmaradhatnak. A tünetek és elváltozások élethosszig
megmaradnak, rokkantságot eredményezve, ha az agy visszafordíthatatlanul károsodik és infarktus lép
fel.
Klinikai megjelenése az elzáródott ér ellátási területének megfelelően:
Carotis rendszer:
• féloldali végtaggyengeség/bénulás
• féloldali szájzug lecsüngés, arc aszimmetria
• beszédzavar; beszédértési/szóformálási zavar
• féloldali zsibbadás
• látászavar; egyik szem átmeneti látásvesztése, látótérkiesés
Vertebrobasilaris rendszer:
• hirtelen kialakuló szédülés (akár egyedüli tünetként), ataxia
• egy-, vagy kétoldali végtaggyengeség/végtagzsibbadás
• hirtelen kialakuló egy-, vagy kétoldali látászavar/-vesztés, kettőslátás
• egyoldali hallászavar/-vesztés, fülzúgás, hányinger, hányás
• elkent beszéd, nyelészavar
Súlyosabb esetben progresszív tudat-, eszméletzavar is kialakulhat.
Izolált tünetek (aphasia, hemianopsia, neglect) esetén is javasolt lehet a reperfúziós kezelés! Szintén
szóba jöhet a reperfúziós kezelés azoknál a betegeknél, akiknél a stroke-ot epilepsziás roham vezette be,
és felmerül, hogy az epilepsziás roham után tapasztalható tünetek a stroke következményei és nem
postictalis jelenségről (Todd-paresis) van szó.
IV. A mentésirányítás feladatai
• ABCDE szerinti kikérdezés
• A stroke diagnózisának valószínűsítése a kikérdezés alapján (ld. CPSS, 1. sz. függelék):
A leggyakrabban említett panaszok, tünetek:
o az arc aszimmetriája („szája lefittyedt, félreáll”)
o féloldali végtaggyengeség, bénulás (igen gyakran elesésként jelentik!)
o beszédzavar (elkent beszéd, beszédképtelenség)
A fentiek közül egy tünet/panasz megléte esetén a stroke valószínűsége 72%!
Ritkábban említett panaszok, tünetek:
o látászavar, átmeneti látásvesztés, kettőslátás, látótérkiesés
o szédülés, ha hirtelen alakult ki, ismétlődik vagy állandósult, ill. idegrendszeri és/vagy
vegetatív tünetek kísérik
o fejfájás, ha hirtelen kezdődött, elviselhetetlenül heves és/vagy vegetatív, ill. neurológiai
tünetekkel jár
o hirtelen kialakult/progrediáló zavartság/eszméletlenség
o egyoldali hallászavar/-vesztés, fülzúgás

• A panaszok kialakulása pontos idejének, körülményeinek tisztázása.
• A legközelebbi mentőegység azonnali riasztása (24 órán belüli, így ébredési stroke esetén
is!). ABC instabil beteg esetén elsősorban eset/ROKO, hiányukban párhuzamos riasztás
(MOK, MTK, motor + mgk), esetleg helikopter jön szóba.
• A szállítási idő rövidítése érdekében, ÉRDEMI időnyereség esetén jön szóba helikopteres
mentés. A helikopter riasztása előtt az ICS/mentésvezető feladata a koordinátorral
egyeztetve tájékozódni a légi transzport várható teljes idejéről, ugyanis a helyszínre, illetve
a célintézetbe történő repülés idején kívül számításba kell venni egyéb hozzáadódó időket
is, pl. az adott fogadóintézet rendelkezik-e heliporttal, honnan tud indulni az adott időben
rendelkezésre álló helikopter. Döntés a két betegút teljes idejének összehasonlításával
hozható. Helikopteres segítség küldése esetén is mérlegelendő a randevú elv.
• A stroke beteg revascularisatio céljából másodlagos stroke centrumba (endovascularis
beavatkozásra alkalmas centrum) történő tovább/átszállítása sürgős, azonnal végrehajtandó
(P2) feladat.
• Szekunder transzport esetén a thrombectomiára alkalmas centrumba érkezés idejének érdemi
rövidítése érdekében a szolgálatvezető főorvos engedélyével helikopteres transzport szóba
jön (ebben az esetben is a leggyorsabban elérhető másodlagos stroke centrum a
célintézmény).
V. Betegvizsgálat, azonnali teendők MINDEN mentőegység számára
• (a helyszín biztonságának ellenőrzése)

• ABCDE szerinti betegvizsgálat, (részletesen lásd a „Betegvizsgálat a prehospitális
ellátásban” c. eljárásrendet) betegmonitorozás (légzés, SpO2, pulzus/EKG,
vérnyomásmérés-monitorozás) és a talált eltérések korrekciója a vonatkozó eljárásrend
szerint, az alábbi speciális szempontokat kiemelve:
o ABC instabilitás ritkán fordul elő, de észlelésekor kompetencia hiányában azonnali
segélykocsikérés indokolt lehet. A segélykocsikérésnél mérlegelendő a kórház és a
segélykocsi elérhetőségének ideje, bizonytalanság esetén telefonos konzultáció
javasolt.
o A: átjárható légutak biztosítása, szükség szerint egyszerű légúti segédeszközökkel
(NPA, OPA), légúti leszívással. A beavatkozások során, gondolva a későbbi
thrombolysis lehetőségére, törekedjünk a sérülések elkerülésére.
o B: O2 adása rutinszerűen nem indokolt, cél az SpO2 90-92% között tartása (részletesen
lásd az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet). Légzési
elégtelenség esetén, kompetenciának megfelelő specifikus terápia javasolt.
o C: Vénabiztosítás csak akkor történjen, ha egyéb (gyógyszeres) beavatkozás
egyértelműen indokolja, és/vagy nem késlelteti a transzportot. (megj.:
gyógyszerkompetencia nélküli mentőápoló – A komp. – vénát nem biztosíthat). Ha a
beteg folyadékpótlásra/intravénás gyógyszer adására NEM szorul, a vénabiztosítás
értelmetlen és időhúzó beavatkozás. Törekedjünk a szúrási próbálkozások
minimalizálására, mivel thrombolysist követően fokozza a vérzés kockázatát és
lehetőleg kerüljük az intraossealis utat, bár annak kontraindikációjára evidencia
jelenleg nem áll rendelkezésre. Oralis, intramuscularis készítmény nem
alkalmazható!
o D: AVPU (GCS) értékelése, változásának követése, a fentebb leírtakat figyelembe
véve, stroke betegnél különösen fontos és hangsúlyos. CPSS vizsgálat. A beteg számára
legelőnyösebb betegút meghatározása érdekében stroke gyanúja esetén, a

nagyérelzáródás (LVO) felvetése a RACE Score használatával (2. sz. függelék).
Vércukormérés kötelező!
o E: Célzott anamnézisfelvétel:
§ SAMPLE: a panaszok biztosan ismert kezdete, utolsó panaszmentes/
neurológiailag intakt állapot időpontja („Last Known Well Time”), stroke
anamnézis, egyéb, esetleg malignus betegségek, szedett gyógyszerek, esetleges
trauma, sérülés, műtét a közeli anamnézisben, allergia
§ a korábbi egészségügyi dokumentáció összegyűjtése
§ testhőmérséklet mérése
• Pozicionálás, a beteg megfelelő rögzítése, sérüléstől, kihűléstől való védelme. Az
intracranialis nyomás (ICP) optimalizálása érdekében 15-30 fokban megemelt felsőtest
javasolt, neutrális fejpozíció mellett (kerüljük a nyak bármely irányú megtöretését).
Figyeljünk a pareticus végtagok rögzítésére és kompressziós sérüléseinek elkerülésére.
• A panaszok kezdetének pontos dokumentálása, folyamatos észlelése, állapotváltozások (pl.
AVPU, GCS) rögzítése, paraméterek (vérnyomás, pulzus, SpO2 stb.) ismételt mérése,
paraméter riport csatolása.
• Lehetőség szerint gondoskodni kell (gyermeket érintő stroke esetén különösen) családtag
kísérőről, akadályoztatása esetén elérhetőségéről (telefonszám).
A helyszíni ellátás nem hátráltathatja indokolatlanul a transzportot, a szállítást (mobilizálást) minél
előbb, lehetőleg 10 percen belül meg kell kezdeni. Felesleges vizsgálatok, beavatkozások
kerülendők. A stroke beteg elsődleges érdeke a minél korábban megkezdett recanalisatiós kezelés.
VI. További ellátás mentőápolók részére

• mentőápoló vérnyomáscsökkentést akut stroke esetén nem végezhet!
• TTEKG készítése ABC instabilitás, mellkasi fájdalom, keringésmegingató tachycardia,
bradycardia esetén. Egyéb esetben csak akkor indokolt, ha nem késlelteti a transzportot.
• B és B+ kompetencia esetén:
o folyadékpótlás kizárólag RRsyst<90 Hgmm esetén: akut stroke beteg esetében a
hypotensio ritka, hátterében egyéb ok állhat. A megfelelő perfúziós nyomás biztosítása
érdekében a helyszínen rendezendő, elsősorban volumenbevitellel (250 ml-es
folyadékbolusok). Részletesen lásd a „Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás
a prehospitális ellátásban” c. eljárásrendet.
• B+ kompetencia esetén:
o vércukor <3,3 mmol/l esetén cél a normoglykaemia (<10 mmol/l), melyet glükóz
frakcionált adásával érhetünk el.
o görcsroham esetén specifikus terápia (intranasalis midazolám/rectalis diazepám)
(részletesen lásd „A görcsrohammal (convulsióval) járó rosszullétek prehospitális
ellátása” c. eljárásrendet)
o a láz nem gyakori, T >39 °C esetén: lázcsillapítás (metamizol-nátrium iv.) ajánlott
• ABC-stabil beteg szállítása megkezdhető, megkülönböztető jelzés használata mellett.
• Beavatkozási kompetencia hiányában, ill. (változatlan) instabil állapot mellett
SEGÉLYKOCSI megfontolandó (telefonos konzultáció/ICS egyeztetés mellett azonnali
transzport megfontolható a fogadó intézmény/segélykocsi távolságának mérlegelése mellett,
randevú-elv szóba jön). (Megj.: vénabiztosítás igénye önmagában nem indikációja
segélykocsinak).

VII. További ellátás mentőtisztek/orvosok részére
• Veszélyeztetett légút esetén (pl. az aspiráció kockázata nagy) indokolt az emelt szintű
légútbiztosítás (részletesen lásd a „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás”
c. eljárásrendet). Az alacsony GCS miatti intubáció indikációnál vegyük figyelembe, hogy
az aphasia miatt hamisan alacsony számított értéket kaphatunk, ez azonban nem feltétlenül
képezi az intubáció indikációját. A hosszabb ideje megtartott légúttal, hányás/légúti
váladékozás nélküli eszméletlen beteg esetén konzultációt követően, időnyereség céljából,
megfontolandó az egyszerű légúttal történő szállítás. Az emelt szintű légútbiztosítás
döntésének meghozatalakor mérlegelendő a beteg általános állapota és stroke centrum
távolsága is.
• Hyper/hypotensio kezelése:
o Ismételt mérésekkel 220 Hgmm szisztolés és/vagy 120 Hgmm diasztolés
vérnyomásérték felett urapidil adása javasolt frakcionáltan, 5 mg-os ismételt
dózisokban a kívánt hatás eléréséig, majd a tensió fenntartására 9-30 mg/óra dózisban
perfúzorral. Kerülni kell a hirtelen vérnyomásesést! Törekedjünk a vérnyomás
220/120 Hgmm alá csökkentésére, de a szisztolés érték csökkentése az első órában ne
legyen nagyobb a kezdeti érték 15%-ánál.
o A hypertensiót 220 Hgmm szisztolés és/vagy 120 Hgmm diasztolés vérnyomásérték
alatt a helyszínen csak akkor kell csökkenteni, ha a stroke tünetei mellett egyéb
szervkárosodás is észlelhető (akut balszívfél-elégtelenség, mellkasi fájdalom), vagy
aorta dissectio gyanúja, ill. preeclampsia/eclampsia merül fel.
o Folyadékpótlás kizárólag RRsyst<90 Hgmm esetén: akut stroke beteg esetében a
hypotensio ritka, hátterében egyéb ok állhat. A megfelelő perfúziós nyomás biztosítása
érdekében a helyszínen rendezendő, elsősorban volumenbevitellel (250 ml-es
folyadékbolusok). Ismételt folyadékbolusokat adva sem kielégítő vérnyomás-
emelkedés esetén – extrém ritka esetben – noradrenalin adható perfúzorral (részletesen
lásd a „Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban” c.
eljárásrendet).
o vércukor <3,3 mmol/l esetén cél a normoglykaemia (<10 mmol/l), melyet glükóz
frakcionált adásával érhetünk el.
o görcsroham esetén specifikus terápia (intranasalis, intravénás midazolám/rectalis
diazepám) (részletesen lásd „A görcsrohammal (convulsióval) járó rosszullétek
prehospitális ellátása” c. eljárásrendet)
o 12-elvezetéses EKG/TTEKG készítése: csak ha indokolt (pl. mellkasi fájdalom,
keringésmegingató tachycardia, bradycardia). Egyéb esetben csak akkor, ha nem
késlelteti a transzportot.
o Láz nem gyakori, T >38 °C esetén: lázcsillapítás (metamizol-nátrium iv.) ajánlott.
VIII. Ellátás utáni teendők, betegút

• 24 órán belüli akut stroke gyanúja esetén minden esetben azonnal kapcsolatba kell lépni
a legrövidebb időn belül elérhető stroke centrummal és tájékoztatni kell az ügyeletest a
beteg állapotáról és az érkezés várható idejéről ISBAR szerint. (részletesen lásd a
„Beteg/sérült előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a prehospitális gyakorlatban” c.
eljárásrendet)
• A beteget az előzetes értesítést és egyeztetést követően a stroke centrum SBO-jára, vagy
amennyiben az adott centrum szakmai protokollja lehetővé teszi, egyenesen a stroke
centrum CT/MR vizsgálójába kell szállítani.

• Ha a beteg azonnali beavatkozásra, illetve további azonnali vizsgálatra továbbszállítandó,
fel kell venni a kapcsolatot a mentésirányítással, és az aktuális mentési helyzetnek
megfelelően egyeztetni kell a továbbszállítás módjáról.
• Amennyiben az utolsó panaszmentes/neurológiailag intakt állapot kezdete óta eltelt idő több,
mint 3-4,5 óra, (lysis időablakon túl) és a RACE Score vizsgálatot követően (≥5 pont)
felvethető a nagyér-occlusio, referáljunk az elérhető másodlagos (thrombectomiára
alkalmas) stroke centrumnak a beteg állapotáról ISBAR szerint.
• Átmeneti tünetek/panaszok (TIA) lezajlását követően, a mentőegység kiérkezésekor már
panasz- és tünetmentes beteg sem maradhat helyszínen. A javuló, enyhe tünetek hátterében
is állhat beavatkozást igénylő nagyér-occlusio. Vizsgálatok szerint a lezajlott TIA után
bizonyítottan nagy a stroke rizikója.
Helyi protokollok szerint, a stroke centrumokkal egyeztetve, az OMSZ regionális vezetése és az

Orvosszakmai Osztály beleegyezésével, szóba jöhetnek egyéb beavatkozások, vizsgálatok. A jelen
eljárásrendben leírtakon felüli vizsgálatokat, illetve beavatkozásokat regionális szinten, utasítás
formájában célszerű szabályozni.
IX. Gyermek specifikumok:

• a stroke rendkívül ritka, de újszülöttkortól kezdve előfordulhat. Újszülötteknél leginkább
fokális tünetek észlelhetők, nagyobb gyermekek esetében a tünetek megegyeznek a
felnőttkorra jellemző tünetekkel (hemiparesis, hemiplegia, aphasia, látászavar), ritkábban
fejfájás, tudatzavar képében is felléphet.
• Gyermek stroke beteg kórházba szállításának megkezdése előtt – a megfelelő betegút
érdekében – érdemes a területi gyermek centrummal felvenni a kapcsolatot és referálni a
gyermek állapotáról.
• A thrombolysis és/vagy thrombectomia, mint terápiás lehetőség kamaszkorban jön szóba
(16-18 év). Az intravénás vérrögoldó kezelés időablaka 4,5 óra, a thrombectomia esetén
24 óra (az utolsó panaszmentes/neurológiailag intakt állapot kezdetéhez képest). Ebben az
esetben a betegek Budapesten az OKITI Stroke Centrumába szállítandók, vidéken
elsősorban az egyetemi stroke centrumokba, vagy olyan központokba, ahol a mechanikus
thrombectomia elérhető. A betegek ISBAR szerinti előrejelzése ez esetben is kötelező.
X. Thrombolysis alatti szekunder transzport

A szakmai irányelvek szerint nagyérelzáródás esetén az iv. thrombolysist minél előbb el kell kezdeni
az elsődleges stroke centrumban és a beteget késlekedés nélkül a mechanikus thrombectomia végzésére
alkalmas centrumba kell szállítani. A két beavatkozás közül egyik sem késleltetheti a másikat (megj.: a
primer iv. thrombolysis nem helyszíni feladat!).
A thrombolysis alteplázzal (Actilyse) történik, mely a fibrinhez kötődve aktiválódik; a
következményes plazminogén-plazmin átalakulás hatására a fibrinalvadék feloldódik.
Tekintettel az Actilyse ischaemiás stroke-ban javasolt dózisára (0,9 mg/ttkg, maximum 90 mg
intravénásan, perfúzorban 60 perc alatt úgy, hogy az összdózis 10%-át kezdeti intravénás bolusban kell
beadni) előfordulhat, hogy az elsődleges stroke centrum által indikált és megkezdett, de még
thrombolyticus kezelés alatt álló beteg azonnali szállítását kérik a másodlagos stroke centrumba.
A szekunder transzportot olyan mentőegység végezheti, amely vezetője „C” „D” vagy „E”
kompetenciával rendelkezik és a felszerelése teljes.
A thrombolysis alatti szekunder szállításra kizárólag az elsődleges stroke centrum által
indikált, perfúzorral elindított és beállított thrombolyticus kezelés mellett kerülhet sor.

A kíméletes (atraumatikus) szállítás alatt a beteg ABCD monitorozása kötelező, különös tekintettel
a neurológiai státuszra, éberségi szintre, a vérnyomásra, a vérzéses és az allergiás szövődményekre.
Thrombolysis alatt (és azt követően legalább 24 órán keresztül) a beteg vérnyomását 180/105 Hgmm
alatt kell tartani.
Bármilyen okból indikált gyógyszerelésnél figyelembe kell venni, hogy az altepláz nem keverhető
egyéb gyógyszerekkel, és ugyanabba a vénába semmilyen más gyógyszer nem adható.
A thrombolyticus kezelés nemkívánatos hatásai, szövődményei:
• vérzés
o intracranialis vérzés, mely elsősorban az infarcerált területen jelentkezik. Látható jele
nincs, indirekt jelek lehetnek a beteg tudatállapotában, neurológiai státuszában
bekövetkezett változások.
o gastrointestinalis vérzés, ugyancsak nem mindig látható, indirekt jelek lehetnek a
keringési paraméterekben (pl. a szöveti perfúzió romlására utaló jelek észlelése)
o urogenitalis vérzés
o ecchymosis (bőr, nyálkahártya bevérzések)
o vérzés a szúrcsatornából (pl. vénaszúrási kísérlet, kanül)
• allergia (angiooedema, bőrkiütés, bronchospasmus) ritkán, súlyos anaphylaxiás reakció
rendkívül ritkán fordul elő.
Súlyos vérzés (gastrointestinalis, urogenitalis), túlérzékenységi reakció (anaphylaxia, angioodema)
fellépése esetén és/vagy az alábbi (intracranialis vérzésre utaló) tünetek jelentkezésekor a
thrombolyticus kezelést le kell állítani:
• újonnan jelentkező súlyos fejfájás
• hányinger, hányás
• súlyosbodó neurológiai tünetek
• súlyosbodó tudat/eszméletzavar
• convulsio
A beteget a kialakult állapotának megfelelő ellátásban kell részesíteni (fájdalom-, hányáscsillapítás,
görcsgátlás, légútbiztosítás, antiallergiás kezelés stb).
Egyéb nemkívánatos hatás, szövődmény észlelésekor, vagy a thrombolyticus kezelés (a fentebb
felsorolt okok miatti) leállításának bizonytalansága esetén a lysis átmeneti felfüggesztése mellett
javasolt konzultálni a prehospitális konzultánssal vagy a fogadó intézet orvosával.
A trombolyticus kezelés leállításának tényét, okát és idejét a beteg átadásakor referálni és a beteg
dokumentációban rögzíteni szükséges.
(Megjegyzés: Az akut ischaemiás stroke kialakulásától számított 3-4,5 órán belül
elvégzett/megkezdett intravénás altepláz kezelés az intracerebrális vérzés megnövekedett kockázatával
jár, melynek mértéke 5-7% között mozog.)
A stroke beteg prehospitális ellátásának, transzportjának, szekunder transzportjának,

(kórházi ellátásának) bármely pontján bekövetkező késlekedése a stroke kimenetelét
súlyosbíthatja, a kórkép halálozási arányát jelentősen növelheti.

1. A Magyar Stroke Társaság es a Neurológiai Szakmai Kollégium szakmai irányelvei a cerebrovascularis betegségek megelőzéséről,
diagnosztikájáról és ellátásáról – Tényekre támaszkodó ajánlások 2005. Agyérbetegségek. 2004; 10(4):2–31.
2. Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja a cerebrovascularis betegségekről. Egészségügyi Közlöny. 2008;3:1249–1289.
3. Az ischaemias stroke es tranziens ischaemias attak ellátásának szakmai iranyelvei 2008. A European Stroke Organisation (ESO)
Végrehajtó Bizottsága és az ESO Szerző Bizottsága által készített szakmai iranyelvek magyar fordítása. Egészségügyi Közlöny 7.
szám.
4. Recommendations for Stroke Management. In: European Stroke Organisation (ESO)
5. European Stroke Initiative Recommendations for Stroke Management – Update 2003. Cerebrovasc Dis. 2003;16:311– 337.
6. The European Stroke Organisation (ESO) Executive Committee and the ESO Writing Committee: Guidelines for Management of
Ischaemic Stroke and Transient Ischaemic Attack 2008. Cerebrovasc Dis. 2008;268:311–337.
7. Hacke W et al. Thrombolysis with Alteplase 3 to 4.5 hours after acute ischemic stroke. The New England Journal of Medicine.
2008;359:1317–1329.
8. Guidelines for the Early Management of Patients With Acute Ischemic Stroke: 2019 Update to the 2018 Guidelines for the Early
Management of Acute Ischemic Stroke: A Guideline for Healthcare Professionals From the American Heart Association/American
Stroke Association. Stroke. 2019;50:e344–e418.
9. 2018 Guidelines for the Early Management of Patients With Acute Ischemic Stroke A Guideline for Healthcare Professionals From
the American Heart Association/American StrokeAssociation.
10. Guidelines for the Early Management of Patients With Acute Ischemic Stroke A Guideline for Healthcare Professionals From the
American Heart Association/American Stroke Association 2013 Stroke March/
11. Saver JL, Goyal M, Bonafe A, et al; SWIFT PRIME Investigators. Stent-retriever thrombectomy after intravenous t-PA vs. t-PA
alone in stroke. N Engl J Med. 2015;372:2285-2295.
12. Jovin TG, Chamorr A, Cobo E, et al. Thrombectomy within 8 hours after symptom onset in ischemic stroke. N Engl J Med.
2015;372:2296-2306.
13. Toldi F, Rotyis M, Solténszky M, Temesvári P, Kocsis T: Egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban.
14. Toldi F, Gőbl G, Orphanides I, Rotyis M, Sóti Á, Kocsis T: Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban. Szabványos eljárásrend.
15. Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről. Ideggyógyászati Szemle Proceedings
2017;2(2): 58-103.)
16. 20/2020. (06.12.) Regionális Igazgatói Utasítás a 19/2018. sz. Főigazgatói Utasítással kiadott „A heveny stroke prehospitális
ellátása” Szabványos Eljárásrend végrehajtásáról a Dél-alföldi Regionális Mentőszervezet területén.
17. Ossa NP et al.: Design and validation of a prehospital stroke scale to predict large arterial occlusion: the rapid arterial occlusion
evaluation scale. Stroke. 2014 Jan;45(1):87-91.
18. Ossa NP et al: External Validation of the RACE Scale After Its Implementation in the Stroke Code Protocol in Catalonia. Stroke.
2017;48:A18
19. Filho JO, Samuels OB, Biller J, Dashe JF: Intravenous thrombolytic therapy for acute ischemic stroke: Therapeutic use. UpToDate.
Last updated: Dec 09, 2020.
20. 17/2019. (08.08.) számú Főigazgatói Utasítás: A mentési tevékenységet végzők kompetencia listájáról és munkaköri leírásáról.

• OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja: Csathó Mónika, Dr. Erőss Attila, Dr. Haness János, Dr. Gebei Róbert,
Dr. Gőbl Gábor, Kelemen Máté, Dr. Kocsis Tibor, Kovács Bertalan, Dr. Krivácsy Péter, Dr. Mészáros Hajnalka, Nagy Zsolt,
Dr. Orphanides Ilona, Dr. Petróczy András, Dr. Radnai Márton, Dr. Schnur János, Séra Dávid, Toldi Ferenc

Az eljárásrend előzményei

Cím A heveny stroke prehospitális ellátása
Módosítások az előző • „Tünetek” fejezet bővítése
verzióhoz képest • stroke gyermekkorban
• szekunder transzport részletezése
• RACE Score
• egyéb eljárásrendekre utalás, egyeztetés
Állapot Hatályban
Verzió 1 2018.09.12.
Cím A heveny stroke prehospitális ellátása
Szerzők Dr. Orphanides Ilona, Dr. Mészáros Hajnalka, Toldi Ferenc,
Dr. Kocsis Tibor, Dr. Pápai György

1. sz. függelék
Cincinnati Prehospital Stroke Scale (CPSS)
A skála három kórjelet vizsgál, amelyek akut fellépése stroke zajlására utalhat. Ha a három tünet
bármelyike észlelhető, és a tünet hirtelen lépett fel, a betegnél valószínűleg stroke alakult ki.
Igen/nem
Kóros: az egyik
Facialis paresis arcfél/szájzug a másik
„Mutassa a fogait!” oldalhoz képest mozgásában
„Vicsorítson!” elmarad.
„Mosolyogjon” (Ép: mindkét oldal egyformán
mozog, oldaleltérés nincs.)
Felső végtagi paresis Kóros: az egyik kar nem

„Csukja be a szemeit, mozog, vagy lesüllyed, vagy
nyújtsa ki a karjait előre, a tenyér be- és lefelé fordul a
tenyereit fordítsa felfelé, és másikhoz képest.
tartsa meg így.” (10 mp) (Ép: mindkét kart képes megtartani.)
Beszéd Kóros: a beszéd elkent,

rossz szavakat mond, vagy
(ismételjen egy mondatot)
képtelen beszélni.
„Az ég kék Budapest
(Ép: helyes szavakat használ, nincs
felett.” elkent beszéd.)

2. sz. függelék
RACE Score
(Rapid Arterial oCclusion Evaluation Score)
0 1 2 Összesen
Arcbénulás nincs enyhe mérsékelt/súlyos
Felső végtag motoros

normál/enyhe mérsékelt súlyos
funkciója
Alsó végtag motoros

normál/enyhe mérsékelt súlyos
funkciója
Fej és szem deviáció nincs van
Jobb oldali hemiparesis

egyiket sem hajtja
esetén aphasia mindkettőt végrehajtja egyiket hajtja végre
végre
vizsgálata
Bal oldali hemiparesis
felismeri a karját és a nem ismeri fel a karját
esetén agnosia / neglect egyiket sem ismeri fel
károsodást vagy a károsodást
vizsgálata
(max. 9 pont)
Vizsgálati kiegészítések:
• Fej és szem deviáció: a szemek és a fej spontán elfoglalt, a középvonaltól eltérő helyzete a
vízszintes síkban.
• Jobb oldali hemiparesis esetén aphasia vizsgálata:
Kérje meg a beteget:
1. „Csukja be a szemét!”, ÉS
2. „Szorítsa ökölbe a bal kezét!”.
• Bal oldali hemiparesis esetén agnosia / neglect vizsgálata:
1. Mutasson rá a pareticus karra és kérdezze meg; „Ez az Ön karja?” (a cél
megtudni, hogy felfogja-e, hogy ez az ő saját végtagja) ÉS
2. Kérje meg a beteget: „Emelje fel egyszerre a kezeit és tapsoljon!” (a feladatot
a betegnek nem megcsinálnia kell, hanem megválaszolni, hogy meg tudja-e
csinálni. A cél megtudni, hogy felfogja-e a funkciózavart/bénulást).
Amennyiben a beteg RACE Score számértéke 5 vagy nagyobb, felmerül a nagyérelzáródás okozta
ischaemiás stroke lehetősége.
(megj.: a RACE Score nem a stroke diagnózisát állítja fel, így stroke 0 érték esetén is fennállhat!)
Lysis-időablakon Lysis-időablakon túl

Stroke 24 órán túl
belül (de 24 órán belül)
ter. ill. ter. ill.

RACE < 5 thrombolysis központ
neurológia/SBO/ITO neurológia/SBO/ITO
thrombolysis
ter. ill.
RACE ≥ 5 központ, majd thrombectomia
neurológia/SBO/ITO
thrombectomia
(A táblázat lehetséges betegutat javasol, ez régiónként, fogadó intézményenként eltérő lehet. A lysis kontraindikácó felállítása nem
prehospitális feladat, de konzultáció során kiderült kontraindikáció esetén mindig gondoljunk a thrombectomia lehetőségére is.)

3. sz. függelék
A heveny stroke prehospitális ellátásának folyamatábrája


4. sz. függelék
A heveny stroke prehospitális ellátásának folyamatábrája


A heveny szívelégtelenség prehospitális
ellátása
Szakmai lektor: Prof. Dr. Merkely Béla, Dr. Zima Endre
Vonatkozik:
I. Célok
Az eljárásrend célja bemutatni:
• a heveny szívelégtelenség (HSZE) fogalmát, okait, differenciáldiagnosztikáját,
• a HSZE ellátásának lépéseit.
További cél a magyar és nemzetközi irányelvek adaptációja, így az Országos Mentőszolgálat
kivonulói, ill. mentésirányítói tevékenységének egységesítése, továbbá a szokásokon alapuló,
bizonyíték nélküli vagy bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése.
II. Bevezetés
Az akut szívelégtelenség olyan, akár életveszélyes állapot, mely azonnali sürgősségi vizsgálatot,
beavatkozást, valamint az esetek többségében sürgős kórházi felvételt igényel. Az akut szívelégtelenség
lehet „de novo” (újonnan) megjelenő, azonban jóval gyakrabban krónikus szívelégtelenség akut
dekompenzációjaként jelentkezik.
A heveny szívelégtelenség kialakulását számos egyéb ok mellett leggyakrabban az alábbi tényezők
okozzák:
• akut coronaria szindróma (ACS),
• vérnyomáskiugrás,
• ritmuszavar (magas kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció, kamrai tachycardia,
bradyarrhythmia),
• infekció (tüdőgyulladás, szepszis, endocarditis, peri-myocarditis),
• tüdőembólia,
• mechanikus okok (myocardium ruptura, billentyű dysfunctio, aortadissectio, pericardialis
tamponád).
III. Diagnózis
Az akut szívelégtelenség képét mutató betegek csoportosíthatók a pangás és a hypoperfusio klinikai
tünetei alapján. A pangás jeleinek megléte esetén „nedves”, hiánya esetén „száraz”, a hypoperfusio
tünetei mellett „hideg”, hiánya esetén „meleg” besorolású lesz a beteg, ezek kombinációja négy
csoportot alkot:
− meleg és nedves (leggyakoribb): jól perfundált, de pangó beteg,
− hideg és nedves: hypoperfundált és pangó beteg,
− hideg és száraz: hypoperfundált, nem pangó beteg,
− meleg és száraz: kompenzált, jól perfundált, nem pangó beteg.
A heveny szívelégtelenség prehospitális ellátása

1
IV. Differenciáldiagnózis
Az alábbi kórképek önmagukban is járhatnak hirtelen fellépő nehézlégzéssel, azonban a
differenciáldiagnosztikát megnehezíti, hogy mindegyikük okozhat – krónikus szívelégtelenség
dekompenzációjával vagy hypoxia okozta ischaemia következményeként – heveny szívelégtelenséget
is:
alacsony nasalis EtCO2), tachypnoe utalhat rá,
• pneumonia: akutan jelentkező nehézlégzés, hypoxia, láz, valamint nem egyértelműen
pangásos hallgatózási lelet,
• asztma, COPD: általában megnyúlt kilégzés, a tüdők felett diffúz sípolás, búgás jellemzi.
Mivel a heveny szívelégtelenség (főleg a kezdeti szakaszában) járhat hasonló tünetekkel, ezért
ilyen tünetek észlelésekor mindig gondoljunk heveny szívelégtelenségre, elsősorban olyan
betegeknél, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi obstruktív tüdőbetegség.
Bizonytalan esetben először szívelégtelenségként kezeljük!
• nem kardiális eredetű tüdőoedema: számos, nem kardiális okból alakulhat ki (magaslati
betegség, ópiát-túladagolás, szalicilát-mérgezés, virális infekció, reperfúziós, reexpanziós,
neurogen ~ stb.).

2
V. A mentésirányítás feladatai:
• hirtelen fellépő nehézlégzés mindig gyanút kelt HSZE-re (is),
• HSZE gyanúja magasabb szintű mentőegység azonnali riasztását igényli (ennek hiányában
többfokozatú riasztást; gyorsabb elérhetőség esetén orvosi ügyelet/háziorvos azonnali
riasztását is),
• tanácsadás: a beteget hozzák félülő/ülő helyzetbe, lógatott végtagokkal, hátát támasszák meg,
a beteg lehetőleg ne mozogjon, ne beszéljen, oxigénpalack és megfelelő reduktor elérhetősége
esetén nagyáramlású oxigén (10-15 l/min) javasolt,
• súlyos esetben a mentésirányító lehetőség szerint maradjon vonalban, állapotváltozás esetére
pedig azonnali jelzést kérjen.
VI. Betegvizsgálat, azonnali teendők MINDEN mentőegység számára:

1. (a helyszín biztonságának ellenőrzése)
2. ABCDE szerinti betegvizsgálat, betegmonitorozás: Az akut szívelégtelen beteg vizsgálata
kapcsán (is) fontos az ABCDE megközelítés, azonban egyszersmind megpróbáljuk
felderíteni a szívelégtelenséghez vezető kiváltó okot is. A fizikális vizsgálat mellett
elengedhetetlen a folyamatos pulzoximetria, a vérnyomásmérés, illetve -monitorozás, és a
12-elvezetéses EKG/TTEKG készítése, ill. EKG-monitorozás; így a helyszínen is
azonosítható azon kórfolyamatok többsége, amelyek a szívelégtelenség általános ellátásán
kívül célzott terápiát igényelnek. A mellkasi fájdalomra történő rákérdezéssel, a
12-elvezetéses EKG/TTEKG segítségével a ritmuszavarok és az akut coronaria szindróma, a
vérnyomás mérésével és monitorozásával a vérnyomáskiugrás igazolhatók kiváltó okként. A
mechanikus okoknak (újonnan megjelenő szívzörej, megváltozott műbillentyű hang) és a
tüdőemboliának a helyszíni vizsgálat csak a lehetőségét/valószínűségét tudja felvetni,
igazolásuk további, helyszínen nem (vagy csak extrém ritkán) elérhető vizsgálatokat igényel
(pl. echocardiographia).
3. ABC instabilitás észlelésekor kellő kompetencia hiányában azonnali segélykocsikérés
indokolt (részletesen lásd a „Beteg/sérült előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a
prehospitális gyakorlatban” című eljárásrendben).
4. Pozicionálás: A szívelégtelen beteget félülő/ülő helyzetben nyugalomba kell helyezni, a
beteg aktív mozgása, sétáltatása vagy bármilyen fizikai erőkifejtése kerülendő. A félülő/ülő
pozíció könnyebb megtartásának érdekében a beteg hátát megtámasztani szükséges (pl.
hozzátartozó, szék stb.).
5. Oxigén: vitálisan kritikus, instabil állapotú beteg ellátásakor kezdetben – tehát már az első
állapotfelmérés alatt – 100%-os belégzési oxigén koncentrációt kell alkalmazni – részletesen
lásd az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című eljárásrendben.
Az ABC stabil betegeknél – amennyiben a feltételei adottak – célzott oxigénterápia végzendő,
vasoconstrictiót okozó hatása miatt kerülendő a hyperoxia (SpO2: 100%), stabil beteg ellátása
során oxigén csak 90% alatti SpO2 érték esetén adandó.
6. CPAP/NIV – noninvazív lélegeztetés: mivel jelentősen csökkenti a légzési munkát és korai
alkalmazása bizonyítottan segít elkerülni az invazív gépi lélegeztetést, ezért légzési
elégtelenséget okozó szívelégtelenségben (légzésszám ≥30/perc, SpO2 <90%, oxigén adása
mellett) és/vagy súlyos nehézlégzés esetén a noninvazív lélegeztetést már a gyógyszeres
kezelés előtt (vagy azzal párhuzamosan) indokolt lehet megkezdeni (részletesen lásd „A
noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a prehospitális gyakorlatban” című
eljárásrendben).
7. A segélykocsi várható érkezési idejétől függően a mentőegység fontolja meg a szállítás
megkezdését a segélykocsi (randevú) vagy a legközelebbi sürgősségi osztály irányába.

3
VII. További ellátás gyógyszerelési felhatalmazás birtokában lévő (B és) B+ kompetenciájú
mentőápoló és mentőtisztek/orvosok részére:
8. Nitrát (sublingualisan):
a. emelt szintű mentőegységek esetén javasolt korai intravénás nitrát adagolása perfúzor
segítségével (lehetőleg 12-elvezetéses EKG készítését követően). Sublingualis formában
csak a perfúzoros adagolás elérhetőségének hiányában javasolt.
b. gyógyszerelési felhatalmazás birtokában lévő B+ kompetenciájú mentőápoló sublingualis
spray formájában alkalmazhatja, TTEKG készítését, illetve konzultációt követően,
≥160 Hgmm szisztolés vérnyomás esetén.
A sublingualis spray alkalmazása során egyszerre mindig csak egy adagot szabad adni, az
ismétléssel meg kell várni az alkalmazott adagra adott választ. Az első adagot ismételhetjük,
mentőtisztek/orvosok 5 perces, mentőápolók 10 perces időközökkel, összesen max.
3 expozíció adható.
Abszolút ellenjavallatok: igazolt significans aortastenosis, 110 Hgmm alatti szisztolés
vérnyomás, jobb kamrai infarktus (gyanúja), foszfodiészteráz-5 gátló gyógyszerek (tadalafil,
sildenafil, vardenafil – pl. Cialis, Viagra, Levitra) bevétele két napon belül, melyek szedésére
kötelezően rá kell kérdezni (fenti gyógyszereket nemcsak erectilis dysfunctio, hanem
pulmonalis hypertonia miatt is alkalmazhatják a betegek).
9. Vénabiztosítás, folyadékterápia:
a. emelt szintű mentőegységek minden esetben biztosítsanak vénát,
b. B és B+ kompetenciával rendelkező mentőápoló kizárólag folyadékpótlás céljából
(hypotonia, keringési elégtelenség esetén) biztosíthat vénát.
„Száraz-hideg”, vagyis rosszul perfundált, hypovolaemiás, de nem pangó betegek esetén
egyszeri, 250 ml-es folyadékbolus megfontolható, de HSZE esetén más esetben csak
volumenhiány (gyanúja) esetén javasolt.
VIII. További ellátás mentőtisztek/orvosok részére:

10. CPAP/NIV kiegészítése:
Akut szívelégtelenségben általában elegendő a jóval egyszerűbben alkalmazható
CPAP(+PS)-mód – amennyiben lélegeztetőgéppel végezhető CPAP/NIV technika
rendelkezésre áll, úgy annak alkalmazása preferált elsődlegesen és mihamarabb:
• PEEP: 5 mbar, mely szükség esetén 10 mbarig (igen ritkán 15 mbarig) emelhető.
PEEP emelésekor és csökkentésekor a fokozatosság (1-2 mbar) elve követendő,
• FiO2: 100% kezdetben, majd a szaturáció javulásával csökkentendő (célzott
oxigénterápia),
• szükség/lehetőség esetén kezdeti 5-10 mbar nyomástámogatás (PS) is beállítandó.
A pozitív nyomású lélegeztetés preload csökkentő hatása szívelégtelenségben inkább
kedvező, de súlyos hypovolaemiában a vérnyomás csökkenésével is számolni kell
(különösen 10 mbar feletti PEEP esetén). Részletes alkalmazását lásd „A noninvazív pozitív
nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a prehospitális gyakorlatban” című eljárásrendben.
11. Furoszemid: adagja 20-40 mg iv. bolusban, ismételhető a klinikai hatás függvényében
maximum 100 mg összdózisig. Rendszeresen furoszemidet szedő betegeknél a dózis a napi
adag, vagy annak maximum 2,5-szerese.

4
12. Nitrát (intravénásan): ellenjavallat hiányában adását minél hamarabb meg kell kezdeni.
Lehetőség szerint minden esetben a perfúzor segítségével történő intravénás adagolás
választandó (standard hígítása: 10 mg Nitro Pohl 50 ml-re hígítva), kezdő dózisa 1 mg/óra,
mely a klinikai kép (pangás, vérnyomás) alapján emelhető 10 mg/óráig, ez standard hígításnál
5-50 ml/órás adagolási sebességnek felel meg. Adagolását lehetőség szerint 12-elvezetéses
EKG készítését követően kell végezni. Kontraindikációi megegyeznek a sublingualis
formánál leírtakkal (ld. 8. pontban).
13. Morfin: csak jelentős nehézlégzés, nyugtalanság esetén adandó, dózisa 2-4 mg iv.,
ismételhető a hatás függvényében 5-10 percenként (10 mg morfint fiziológiás sóoldattal
10 ml-re hígítva az egyszeri adag 2-4 ml). Lassú adásával a leggyakoribb mellékhatásként
jelentkező hányinger megelőzhető.
14. Gyógyszeres keringéstámogatás: csak cardiogen shockban, hypotensio és hypoperfusio
tünetei esetén indikált, perfúzorban adagolva. A helyszínen – figyelembe véve a korlátozott
diagnosztikus és terápiás lehetőségeket – elsőként noradrenalin választandó, csak annak
(dózisának emelését követő) hatástalansága esetén egészíthető ki a terápia dobutaminnal
(amennyiben külön perfúzor elérhető). Mivel a dobutamin adása csak a pumpafunkció súlyos
csökkenése esetén indikált, és ez a helyszínen egyértelműen nem állapítható meg, a
dobutamin NEM elsőként választandó szer. A prehospitális ellátás során a cél a kórházba
érkezésig a megfelelő perfúzió biztosítása, a keringéstámogatás optimalizálása kórházi
feladat.
A noradrenalin dózisa 0,1-1 µg/kg/perc, a dobutaminé 5-20 µg/kg/perc (részletesen lásd a
„Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban” című
eljárásrendet).
A dopamin a noradrenalinnal szemben rosszabb mellékhatás-profillal rendelkezik, valamint
magasabb halálozást mutat, emiatt az Országos Mentőszolgálat gyakorlatában NEM
alkalmazható!
15. Intubáció és lélegeztetés: Amennyiben a beteg állapota CPAP/NIV és gyógyszeres kezelés
mellett sem javul, illetve súlyos tudatzavart, keringésösszeomlást észlelünk, az invazív
lélegeztetés nem kerülhető el. A szívelégtelenség miatt történő intubáció igen nagy kockázatú
beavatkozás, mindig számolni kell az alkalmazott gyógyszerek vérnyomást csökkentő
hatásával (részletesen lásd az RSI (Rapid Sequence Intubation) – Sürgősségi intubálás című
szabványos eljárásrendet). Kritikusan fontos lehet az indukció előtt a vazopresszor készenlét,
vagy shock esetén vazopresszor adagolás, mellyel csökkenthető/kivédhető az intubáció utáni
keringésmegingás vagy keringésleállás esélye.
A preoxigenizációhoz lehetőség szerint noninvazív lélegeztetést alkalmazzunk. Az indukciós
szerek beadását követően végezzünk négykezes technikával a korábbi légzésfrekvenciát
lekövető óvatos ballonos-maszkos lélegeztetést a gyógyszeres hatásbeállásig. A
laringoszkópia során alkalmazzunk apnoés oxigenizációt is.
A lélegeztetőgép kezdeti beállításaiból a magasabb PEEP (7-10-(15) mbar), és a magas FiO2
(100%) emelendő ki, de a későbbiek során törekedjünk a célzott oxigénterápiára.
16. Kiváltó okok kezelése:

• Vérnyomáskiugrás: a szívelégtelenséggel szövődött hypertenzív krízis kezelése
elsődlegesen nitrát és furoszemid adásával történjen. A cél a vérnyomás gyors csökkentése
(az első órákban akár 25%-kal), a nitrát dózisát – a maximum dózis figyelembevételével –
a kívánt vérnyomásérték eléréséig kell emelni. Nitrát hatástalansága vagy ellenjavallata
esetén válasszunk alternatív vérnyomáscsökkentő gyógyszert (pl. urapidil 5-10 mg lassú iv.
bolus, majd 9-30 mg/óra perfúzorral).
A heveny szívelégtelenség tüneteinek javulását csak a vérnyomás csökkenése után
várhatjuk.
5
• ACS: a szívelégtelenség ellátása mellett a beteg kezelése és elhelyezése a kiváltó oknak
megfelelően történjen (részletesen lásd „Az Akut Coronaria Szindróma (ACS) és
szövődményeinek prehospitális ellátása” című eljárásrendben).
• Ritmuszavar: szívelégtelenséget okozó ritmuszavar esetén annak minél hamarabb történő
megoldása előzze meg a szívelégtelenség klasszikus kezelését (diuretikum, nitrát), instabil
állapotú betegnél az elektromos terápiák (elektromos cardioversio, pacemaker terápia)
választandók (részletesen lásd a „Ritmuszavarok ellátása a prehospitális gyakorlatban”
című eljárásrendben). Az intravénás béta-blokkolók, kalcium-antagonisták prehospitális
alkalmazása mellőzendő!
• Mechanikus szövődmények: a helyszínen, ultrahang hiányában nehezen diagnosztizálhatóak
(hiányzó műbillentyű hang, újkeletű szívzörej, hangos szisztolés zörej), felismerésük,
ellátásuk kórházi feladat.
• Pulmonalis embolia: az egyértelmű diagnózis szintén csak kórházban születhet meg, így a
reperfúziós kezelés is csak ott kezdődhet el.
IX. Ellátás utáni teendők

• A teljes prehospitális szakaszban el kell kerülni a szívelégtelen beteg fizikai erőkifejtését,
mozgatása csak ülőkocsi vagy hordágy segítségével engedhető meg.
• A szállítás alatt az EKG-t és az oxigénszaturációt folyamatosan monitorozni kell, a
vérnyomást 3-5 percenként szükséges mérni.
• Amennyiben a szívelégtelenség hátterében ACS (STE-ACS, NSTE-ACS) igazolható, a
beteg elhelyezése az ACS eljárásrend szerint történjen, egyéb esetekben a beteg ellátás után
a helyi gyakorlatnak megfelelő osztályra (SBO, kardiológiai őrző, intenzív osztály)
szállítandó.
• Teljesen újkeletű, előzmény nélkül fellépő szívelégtelenség esetén mindig felmerül
szívinfarktus lehetősége, ezért ebben az esetben – kórjelző EKG eltérések hiányában is –
PCI centrumnak történő referálás szükséges.
• Cardiogen shock fennállása esetén törekedjünk olyan ellátóhelyre történő szállításra, ahol
PCI folyamatosan elérhető, valamint a mechanikai keringéstámogatás lehetősége adott.
Felhasznált irodalom
1. 2016 ESC Guidelines for the diagnosis and treatment of acute and chronic heart failure: The Task Force for the diagnosis and
treatment of acute and chronic heart failure of the European Society of Cardiology (ESC). Developed with the special contribution
of the Heart Failure Association (HFA) of the ESC. Eur Heart J (2016) 37 (27): 2129-2200
2. Meyer E, Colucci WS, Yeon SB: Approach to diagnosis and evaluation of acute decompensated heart failure in adults.
www.uptodate.com. May 11, 2019
3. Colucci WS: Treatment of acute decompensated heart failure: Components of therapy. www.uptodate.com, Feb 27, 2020
• Urbán Zoltán

6

Cím A heveny szívelégtelenség prehospitális ellátása
Módosítások az előző • ABC-stabil HSZE-beteg esetén hyperoxia kerülése
verzióhoz képest • légzési elégtelenség esetén 30/perc légzésszám egységesen
• nitrát kontraindikációinak bővítése
• folyadékpótlás indikációjának pontosítása
• intubáció előtt CPAP/NIV preoxigenizáció
• vérnyomáscsökkentés fontosságának kiemelése
Állapot Hatályban
Verzió 1 2017.05.31.
Cím A heveny szívelégtelenség ellátása
Szerzők Dr. Kocsis Tibor, Dr. Schnur János, Urbán Zoltán, Dr. Gőbl Gábor

7
A heveny szívelégtelenségben szenvedő beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája
Pozicionálás (félülő/ülő helyzet)
ABCDE vizsgálat (Pangás? Hypoperfusio?)
Oxigén!
Vénabiztosítás
Monitor (SpO2, EKG, vérnyomás, nasalis
EtCO2)
(SpO2<90%, légzésszám ≥30/perc)
Súlyos nehézlégzés?
NEM IGEN
O2 folytatása
Folyamatos monitorozás. 12-elvezetéses EKG, célzott oxigénterápia megfontolása
korai CPAP/NIV (ha RR ≥90 Hgmm)

(Morfin megfontolandó)
Pangás jelei?
Igen (95%) Nem (5%)
„Nedves” „Száraz”
Megfelelő perifériás perfúzió?

IGEN NEM IGEN NEM
Nedves-meleg Nedves-hideg Száraz-meleg Száraz-hideg

(típusosan emelkedett megfelelően perfundált rosszul perfundált,
vagy normális szisztolés szisztolés vérnyomás =kompenzált hypovolaemiás
vérnyomás) <90 Hgmm?
IGEN NEM
− noradrenalin − nitrát (csak ha − folyadékbolus

− furoszemid RR ≥110 Hgmm)
(+/- dobutamin) megfontolása
− furoszemid − furoszemid
− nitrát − morfin megfontolandó kórházban orális
(ha a perfúzió − keringéstámogatás
terápia beállítása
rendeződött) − refrakter esetben megfontolása, ha
− morfin
− morfin noradrenalin (+/- továbbra is
megfontolandó dobutamin)
megfontolandó hypoperfundált
megfontolandó
furoszemid: 20-40 mg iv. nitrát: 1-10 mg/óra iv. perfúzorban morfin: 2-4 mg iv.
noradrenalin: 0,1-1 µg/kg/perc iv. perfúzorban dobutamin: 5-20 µg/kg/perc iv. perfúzorban

8
A heveny szívelégtelenségben szenvedő beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája
szisztolés
Pozicionálás (félülő/ülő helyzet) vérnyomás
ABCDE vizsgálat, Oxigén! <90 Hgmm
SEGÉLYKOCSI!
SEGÉLYKOCSI!
Monitor (SpO2, vérnyomás, EKG) TTEKG
Kompetencia esetén: vénabiztosítás
szisztolés
vérnyomás
≥90 Hgmm
(SpO2<90%, légzésszám ≥30/perc)
Súlyos nehézlégzés?
Folyamatos monitorozás
NEM IGEN
− Célzott O2-terápia − Magas áramlású O2

megfontolása folytatása
− TTEKG − CPAP/NIV
− TTEKG
Kompetencia esetén: Kompetencia esetén:

− nitrát: − nitrát:
csak ≥160 Hgmm csak ≥160 Hgmm
szisztolés vérnyomás szisztolés vérnyomás
esetén esetén
SEGÉLYKOCSI? SEGÉLYKOCSI!
(ICS egyeztetés mellett (ICS egyeztetés mellett
transzport megfontolandó) transzport megfontolandó)
(nitrát: 1 exp., 10 percenként összesen max. 3x)

9
A heveny túlérzékenységi reakció
(anaphylaxia) prehospitális ellátása
Dr. Kocsis Tibor, Toldi Ferenc, Dr. Gőbl Gábor, Dr. Mészáros Hajnalka,
Szerzők:
Dr. Orphanides Ilona
a Szakmai Kollégium OSTHK Tanácsa, OMSZ Orvosszakmai Osztály
Szakmai lektor:
Szakmai Munkacsoportja
Kiadás dátuma: 2018.12.21.
Érvényesség ideje: visszavonásig
Vonatkozik:
I. Célok:
A heveny túlérzékenységi reakció (anaphylaxia) korszerű prehospitális terápiájának összefoglalása
a magyar és a nemzetközi irányelvek adaptációjával, így az ellátás egységesítése, valamint a szokáson
alapuló, bizonyíték nélküli vagy bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése.
Fentiek alapján az alábbi eljárásrendben nem szereplő gyógyszerek, beavatkozások a heveny
túlérzékenységi reakció miatt ellátott betegeknél az Országos Mentőszolgálat mentőegységein
mellőzendők.
II. Bevezetés, definíció:
Definíció: Az anaphylaxia akutan kialakuló, potenciálisan halálos, generalizált, több szervet érintő
túlérzékenységi reakció, mely leggyakrabban étel, gyógyszer vagy rovarcsípés következményeként lép
fel.
1
Az anaphylaxia diagnózisa a klinikai jeleken alapul (ld. diagnosztikus kritériumrendszer),
figyelembe véve az akut folyamatot megelőző eseményeket is. A folyamat korai felismerésével
biztosítható az azonnali specifikus kezelés (adrenalin), így megelőzhető az állapotromlás és a súlyos
szövődmények kialakulása.
Az anaphylaxia diagnózisa hypotensio fennállásától függetlenül is megállapítható, hiszen pl. a
gyanított allergén hatására kialakuló bőrtünetek és gastrointestinalis tünetek együttes fennállása is már
súlyos anaphylaxiás reakciónak számít, így adrenalin adása ekkor is indokolt. Fontos megjegyezni, hogy
előfordulhatnak olyan betegek, akiket a korai szakaszban észlelve a diagnosztikus kritériumokba még
nem esnek bele, azonban ezek a betegek is profitálhatnak az adrenalin adásából (pl. ismert súlyos
mogyoró-allergiás beteg, akinek az első percekben csak bőrtünetei vannak).
Sohasem tudhatjuk, hogy egy anaphylaxiás reakció milyen formában végződik. Előfordulhat, hogy
a tünetek enyhék, és az endogén kompenzációs mechanizmusoknak köszönhetően a folyamat spontán
visszafordul, de eredményezhet súlyos, akár perceken belül kialakuló légúti, vagy keringési
elégtelenséget, esetleg halált is. Előfordulhat, hogy az ellátást követő teljes tünetmentesség/javulás után
a panaszok ismét jeletkeznek/fokozódnak.
Bifázisos reakció: anaphylaxiás reakció esetén a tünetek/panaszok az esetek 1-20%-ában az ellátást
követő javulás után 8-10 (1-72) órával ismét fellángolnak. Intenzitásukban lehetnek enyhébbek vagy
súlyosabbak. Bár provokálódásuk patomechanizmusa nem ismert, de elfogadott, hogy minél súlyosabb
az anaphylaxiás reakció, annál valószínűbb a második reakció előfordulása (igen ritka esetben az
anaphylaxiás reakció akár napokon, heteken keresztül is fennállhat).
Megj.: a viszketés, csalánkiütés, kipirulás az ellátó kiérkezéséig elmúlhat, így mindig kérdezzünk rá
annak fellépésére.
Bizonyos kórképek, állapotok súlyosbíthatják az anaphylaxia tüneteit, melyekre fokozott
figyelemmel kell lennünk (pl. asztma, cardiovascularis megbetegedések, egyéb légúti megbetegedések/
COPD/pneumonia, főleg idős korban, akut – pl. felső légúti – fertőzés, láz).
Egyes gyógyszerek, szerek szedése az antiallergiás terápia sikerességét csökkenthetik (béta-

blokkolók, alfa-blokkolók, ACE-gátlók, ATII-receptor blokkolók, triciklikus antidepresszánsok,
monoamin-oxidáz inhibitorok, kokain-fogyasztás).
Az anaphylaxia kiváltásában számos tényező felmerülhet, melyek tisztázása/azonosítása az

anamnézis felvétele során fontos lehet. Ilyen allergének lehetnek pl. ételek, élelmiszer adalékok
(különösen dió, mogyoró, eper, rák, kagyló, halfélék, tej, tojás), ízeltlábúak csípése, gyógyszerek,
természetes latex, inhaláció útján bejutott anyagok (állatszőr, pollenek, fűfélék), vegyszerek.
III. Differenciáldiagnózis:
A heveny túlérzékenységi reakcióhoz hasonló, arra emlékeztető tüneteket/jeleket más betegségeknél

is észlelhetünk, így mindig törekednünk kell ezen kórképek felismerésére, kezelésére (kizárására) is.
Ilyen kórfolyamatok lehetnek: akut asztma, syncope, pánikroham/hyperventilatio, konverziós zavar
miatti (pszichés eredetű) stridor (elsősorban kisgyermekekben), idegentest aspiráció, cardiovascularis
megbetegedések (AMI, PE), neurológiai megbetegedések (stroke, görcsrohamok), a sokk különböző
egyéb formái.
A herediter angioneuroticus oedema (HANO) fontos differenciáldiagnosztikai problémát vethet fel,
jellemzői a következők:
– Autoszomálisan domináns öröklődésű ritka kórkép
– A rohamok elkülönítése az egyéb heveny allergiás mechanizmusok által provokáltakétól
anamnesztikus adatok hiányában az akut szakban szinte lehetetlen.
– Előfordulásának gyanúját legtöbbször a konvencionális anaphylaxia-ellenes kezelés
sikertelensége veti fel.
2
– A főbb tünetek megegyeznek az anaphylaxiás rohamok tüneteivel. Az oedemás
bőrjelenségek főleg az arcon, a végtagokon, a törzsön, a glutealis és a nemi tájékon jelennek
meg. Az esetek 30%-ában prodromálisan a rohamok előtt 12–48 órával erythema
marginatum jelenhet meg.
– Fontos differenciáldiagnosztikai tény a bőrjelenségek szempontjából, hogy az urticaria
megjelenése nagyon ritka.
– Specifikus kezelését lásd lentebb.
IV. A mentésirányítás feladatai:
• ABCDE szerinti kikérdezés

• a legközelebbi mentőegység azonnali riasztása: ABC instabil beteghez elsősorban eset/ROKO,
hiányukban a legközelebbi egység: orvosi ügyelet, MOK, MTK, motor + mgk, valamint
helikopter jön szóba
• tanácsadás: lapos fektetés, esetleg megemelt alsó végtagok, nehézlégzés esetén félülő/ülő
helyzet
• adrenalin autoinjekció rendelkezésre állása esetén annak használatára bátorítás (szükséges
rákérdezni a betegre szabott – korához igazított – adagolási sémára)
• súlyos esetben (pl. amennyiben bőrtünetek mellett légzési nehezítettség jelentkezik és célszerv-
funkciózavar is tapasztalható) a mentésirányító lehetőség szerint maradjon vonalban,
állapotváltozás esetén pedig azonnali jelzést kérjen

• ABCDE szerinti betegvizsgálat, betegmonitorozás (légzés, SpO2, pulzus/EKG,
vérnyomásmérés-monitorozás). A kezelés alapvetően tüneti. Fontos, hogy az életveszélyes
panaszokat/tüneteket azonnal kezelni szükséges!
• ABC instabilitás észlelésekor kellő kompetencia hiányában azonnali segélykocsikérés indokolt.
A segélykocsikérésnél mérlegelendő a kórház és a segélykocsi elérhetőségének ideje,
bizonytalanság esetén telefonos konzultáció javasolt.
• Pozicionálás: A beteget a tüneteknek, ill. a beteg kényelmének megfelelően helyezzük el, és
biztosítsuk a beteg 360 fokos körüljárhatóságát. Lazítsuk meg, ill. az indokolt mértékig
távolítsuk el a ruházatot.
o dominálóan légzési elégtelenség tünetei esetén: félülő/ülő helyzet
o vérnyomásesés: lapos fektetés, esetleg megemelt alsó végtagok
o egyidejű légzési elégtelenség/hányás tünetei mellett: enyhén megemelt
felsőtest és megemelt alsó végtagok
o várandósságban: fordítsuk a beteget a bal oldalára (vagy húzzuk a terhes uterust balra-
felfelé, ill. segítő hiányában polcoljuk alá a jobb csípőt kb. 10 cm-nyire)
Súlyos anaphylaxiában a beteg felültetése vagy felállítása a keringés összeomlását okozhatja!
• Az anaphylaxiát okozó ágens eltávolítása: pl. gyógyszer okozta anaphylaxia esetén annak
adagolását azonnal szüntessük meg (de a már nyitott véna fenntartandó!), a bőrben maradt
rovarfullánkot távolítsuk el. Amennyiben a kiváltó allergén azonnal nem távolítható el, ne
késlekedjünk a beteg további ellátásával.
• Keringésleállás esetén kezdjünk azonnal újraélesztést a vonatkozó protokollnak megfelelően.
Az újraélesztés elhúzódó lehet.
• Átjárható légutak biztosítása, szükség szerint egyszerű légúti segédeszközökkel (NPA, OPA),
légúti leszívással. Megj.: az anaphylaxia gyorsan okozhat légúti elzáródást, így a hagyományos
3
(vagy noninvazív) légútbiztosító eljárások nehézzé válhatnak. Gondoljunk korán az invazív
(infraglotticus) légútbiztosítás lehetőségére.
• Oxigén: minden vitálisan kritikus, instabil, súlyos állapotú betegnél kezdetben 100%-os
belégzési oxigén koncentrációt kell alkalmazni nem-visszalégző rezervoáros maszk
segítségével. ABC stabil betegeknél – amennyiben a feltételei adottak – célzott oxigénterápia
végzendő (részletesen lásd az „Oxigénterápia” című eljárásrendben).
• A panaszok kezdetének pontos dokumentálása, célzott anamnézisfelvétel (SAMPLE, korábbi
allergiás reakciók, allergén azonosítása), testhőmérséklet mérése.
VI. Ellátás gyógyszerkompetenciával rendelkező mentőápolók és mentőtisztek/orvosok részére:

• Adrenalin: első választandó terápia, az anaphylaxia kezelésének legfontosabb gyógyszere.
Annál hatásosabb, minél hamarabb adjuk, és a korrekt intramuscularis dózisban extrém ritkán
kell mellékhatásokkal számolni. MINDEN életveszélyes állapotú betegnek adjunk adrenalint.
Abszolút kontraindikációja ilyenkor nincs!
a. az adrenalin adására a leggyorsabb, legbiztonságosabb és legkönnyebben tanulható
beviteli mód az intramuscularis adás. A subcutan és az inhalációs bevitel sokkal
kevésbé hatásos, mint az im. út, ezért azok nem javasoltak.
b. az adrenalin dózisa az 1 mg/ml-es kiszerelésből (Tonogen®), 0,01 mg/ttkg im.
i. 12 év felett: max. 0,5 mg im. (0,5 ml)
ii. 6-12 év között: max. 0,3 mg im. (0,3 ml)
iii. 6 éves kor alatt: max. 0,15 mg im. (0,15 ml)
c. a fenti adag 5-15 perc múlva ismételhető, amennyiben a beteg állapotában nincs javulás
(mentőápoló max. 1x ismételheti)
d. a gyógyszert mélyen az izomba adjuk, melyre a legjobb hely a comb középső
harmadának elülső-oldalsó része. A gyógyszer beadása előtt a fecskendő dugattyújának
visszahúzásával győződjünk meg arról, hogy nem vagyunk-e érpályában.
• Ismert allergiás, illetve korábban anaphylaxiás reakciót elszenvedett betegek ellátása kapcsán
találkozhatunk adrenalinnal előretöltött, gyorsadagoló eszközzel is (Epipen®, Anapen®). Ha
az eszköz alkalmazását ismerjük, időnyereség céljából használhatjuk (a beszúrást követően
10 mp-ig tartsuk beszúrva). Figyelem! Ezekből az eszközökből gyártanak felnőttek számára
300 μg-os, gyermekek számára (15–30 kg) 150 μg-os változatot is.
• Vénabiztosítás, folyadékpótlás:
a. biztosítsunk két, lehetőleg nagylumenű vénát (min. 16G)
b. hypotonia, keringési elégtelenség esetén adjunk mielőbb, túlnyomással 500-1000 ml
(felnőtteknél 250 ml-es, gyermekeknél 20 ml/ttkg bolusokban) krisztalloidot
20 (shockos betegnél 5-10!) perc alatt, folyamatos vérnyomáskontroll, és a beteg
cardialis státuszának monitorozása mellett (túltöltésre utaló jelek – fokozódó légzési
munka, tüdőpangás, telt nyaki vénák, galopp ritmus – esetén leállítandó). Előfordulhat,
hogy nagymennyiségű folyadék adására kényszerülünk (felnőttek esetén 3-6 liter,
gyermekeknél akár 100 ml/ttkg).
(Mentőápoló max. 30 ml/ttkg folyadékot adhat, gyermekeknek 10 ml/ttkg-os
dózisokban)
c. a krisztalloid intraossealis úton is adható (túlnyomással)
d. az im. adrenalin beadása elsőbbséget élvez az iv., ill. az io. út biztosításával szemben.
• Inhalációs hörgőtágítók (bronchodilatatorok):
a. Szalbutamol (Ventolin Evohaler®): 2-4 expozíció 20 percenként ismételve az első
órában, (gyermekeknek 1-2 puff, mely indokolt esetben a súlyosságtól függően
emelhető 6-8 puffra), figyelembe véve a beteg, vagy más által előzőleg beadott
mennyiséget. Fontos a megfelelő porlasztási/belélegeztetési technika! Az inhalálót
használat előtt fel kell rázni! A hatékony használathoz elengedhetetlen a beteg
4
együttműködése (az adagoló lenyomásával egyidejű mély belégzés, a belégzés végén
pár másodperces légzés visszatartás), amire a beteg súlyos rohamban nem mindig
képes!
b. Fenoterol + Ipratropium-bromid (Berodual-oldat®): nebulizátorban porlasztva nagy
áramlású oxigénnel, szükség szerint ismételve. A nebulizátorba tegyünk:
i. felnőttnek 20-50 cseppet;
ii. 6–12 életév között 10-20 cseppet;
iii. 6 éves kor alatt, szoros monitorozás mellett maximum 10 cseppet
és izotóniás sóoldattal hígítsuk 5 ml-re. Az oxigénáramlást úgy állítsuk be, hogy látható
Megj.: Mentőápoló max. 2 exp. Ventolint (sz.e. 20 percenként ismételve), valamint
nebulizátorban 20 csepp Berodualt alkalmazhat!
VII. További ellátás mentőtisztek/orvosok részére:

• Adrenalin intravénás adagolása: a súlyos mellékhatások tekintetében sokkal nagyobb rizikóval
jár, főleg nem megfelelő dozírozás, vagy nem megfelelő diagnózis esetén. Spontán keringés
mellett életveszélyes tachycardiához, hypertensióhoz, arrhythmiához és myocardialis
károsodáshoz vezethet. Az adrenalin iv. adása kizárólag akkor lehet indokolt, ha az im.
adag(ok) ismétlése, valamint a folyadék-resuscitatio ellenére sem enyhülnek a tünetek!
Intravénás adagolás esetén a monitorozás (EKG, vérnyomás, SpO2) elengedhetetlen!
i. perfúzoros adagolás: 0,1-1,0 μg/ttkg/perc iv. Fontos, hogy mindig
0,05 μg/ttkg/perc-enként lépjünk felfelé, és a megfelelő válaszig titráljuk.
Hatványozottan fontos a beteg teljeskörű monitorozása.
ii. közvetlen iv. adagolás (KIZÁRÓLAG perfúzor hiányában): felnőttek esetén 50
μg-onkénti (gyermekek esetén 1 μg/ttkg) iv. adagolás javasolt,
3-5 perc múlva ismételhető (1 mg adrenalin hígítása 10 ml-re 0,9%-os NaCl-
oldattal, felnőtt dózisa így: 0,5 ml)
iii. az adrenalin (és a noradrenalin) extravasatiója lokális keringési zavart, akár
necrosist is okozhat. Extravasatio (gyanúja) esetén teendő: 1) perfúzort
leállítani, 2) a kanülből 10-20 ml vért visszaszívni (ha lehet), 3) a kanült 5 ml
krisztalloiddal átöblítve lezárni és helyben hagyni.
• Noradrenalin: iv. adrenalinra, ill. folyadékra nem reagáló esetekben felmerülhet párhuzamosan
a noradrenalin perfúzorban történő adagolása is (0,1-1,0 μg/ttkg/perc iv.).
• Keringésmegállás esetén kövessük az aktuális irányelveket. Amennyiben vénás út nem áll
rendelkezésre, az adrenalin intraossealisan is adható, illetve, ha a keringésmegállás előttünk
következett be, úgy azonnal im. is beadható.
• Klórpiramin (Suprastin®): alkalmazása az akut életveszély elhárítása után javasolt. A H1-
receptorblokkolók csökkentik a hisztamin mediálta vasodilatatiót, bronchusconstrictiót, és
részben csökkentik a bőrtüneteket. Fontos azonban tudni, hogy az antihisztaminok NEM
csökkentik a stridor, a nehézlégzés, a gastrointestinalis tünetek, valamint a hypotensio és a
shock mértékét. Számítsunk a gyógyszer szedatív mellékhatására.
A klórpiramin adagolása:
i. 14 éves kortól 20 mg lassan iv.;
ii. 6–14 éves kor között 10-20 mg lassan iv.,
iii. 1–6 éves kor között 10 mg lassan iv.,
iv. 1 éves kor alatt: 5 mg im., esetleg lassan iv.
5
• Metilprednizolon: felnőtteknek és gyermeknek 1-2 mg/ttkg iv. adása indokolt (gyermekek
esetén max. 40 mg). Jelentőségét elsősorban nem a heveny reakció súlyosságának a csökkentése
adja, hanem a bifázisos reakció kialakulásának megelőzése, illetve súlyosságának csökkentése.
Ismert asztmás betegnek, illetve krónikus szteroidszedőknek kötelező adni.
• Glukagon: β-receptor-blokkolót szedő betegben az adrenalin kevéssé hatásos, ezért, ha fenti
terápiás beavatkozások hatástalanságát észleljük (pl. továbbra is súlyos hypotensiót
tapasztalunk), lehetőleg adjunk 1-5 mg glukagont iv. 5 perc alatt vagy im. Gyermekek esetén
a dózis 20-30 μg/ttkg (maximum 1 mg) iv. 5 perc alatt.
• Emelt szintű légútbiztosítás: a fenti terápia ellenére fenyegető légúti obstrukció, vagy légzési
elégtelenség – súlyos rekedtség, nyelési nehezítettség, fokozódó nehézlégzés és belégzési
stridor, cyanosis, oxigénszaturáció-esés – esetén mielőbbi endotracheális intubáció lehet
szükséges (részletesen lásd a „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás” c.
eljárásrendet). Ilyenkor a supraglotticus alternatív légútbiztosítás (pl. LMA) nem jelent
megoldást. Az anaphylaxiás beteg mindig „nehéz légutat” jelent, az eltelt idő függvényében
egyre romlik a sikeres intubáció esélye („time is diameter”). Az életkor/testsúly alapján
számított méretűnél kisebb tubus lehet szükséges. Ha az intubálás sikertelen, conicotomia a
választandó módszer.
A fent részletezett terápia az anaphylaxia kritériumait kimerítő esetekben szükséges. A
kritériumrendszernek meg nem felelő, illetve enyhe allergiás tünetek esetén terápiánk az
antihisztaminra és a metilprednizolonra korlátozódik.
VIII. A következő gyógyszerek használata NEM ajánlott!

• Kalcium: hatásosságára nem áll rendelkezésre semmilyen bizonyíték, így használata NEM
indokolt!
• Teofillin vagy aminofillin: az Országos Mentőszolgálatnál nem rendszeresített gyógyszer,
használata nemzetközi irányelvek ajánlása alapján NEM ajánlott!
• Terbutalin (Bricanyl®): tekintettel a jelentős inotrop, ill. chronotrop mellékhatásokra, az
ajánlott!
IX. Ellátás utáni teendők:

• 12 elvezetéses EKG/TTEKG készítése: az anaphylaxia önmagában is okozhat ritmuszavarokat,
akut coronaria szindrómát
• az anaphylaxia kritériumainak teljesülése esetén a beteget ellátás után gyógyintézetbe kell
szállítani (adrenalin adása után MINDIG kötelező!)
• nagy helyi reakció (pl. rovarcsípés körül 10 cm-nél nagyobb duzzanat) kórházi megfigyelést
igényel
• szállítás az állapotnak megfelelő legkedvezőbb testhelyzetben, a beteg folyamatos észlelése, az
állapotváltozások (pl. AVPU, GCS) rögzítése, paraméterek (vérnyomás, pulzus, SpO2 stb.)
ismételt mérése mellett, paraméter riport csatolása
X. Speciális megfontolások:
• Anaphylaxia várandósságban (fenti terápián túli megjegyzések):
– további tünetek lehetnek: háti fájdalom, méhizomzat görcse/fájástevékenység,
vulvaris/vaginális viszketés
– legalább 90 Hgmm szisztolés vérnyomás fenntartása kívánatos
6
• HANO ellátása:
– légutak fenntartása, sz.e. emelt szintű légútbiztosítás
– C1-INH koncentrátum (Berinert 500 NE®) 20 NE/ttkg dózisban lassú (4 ml/perc) iv.
bolusban (a beteg rendelkezhet vele). A gyógyszert feloldás alatt/után ne rázzuk fel! (a
készítmény gyártási tétel számát feljegyezni szükséges)
– egyéb lehetőség hiányában (bár hatása nem bizonyított) 1 g tranexámsav iv. 10 perc alatt
(gyermekeknek 20 mg/ttkg iv.)
– A beteget lehetőleg olyan intézménybe szállítsuk, ahol az életmentő beavatkozások mellett
a friss fagyasztott plazma adása folyamatosan biztosított (C1-INH-koncentrátum még a
súlyponti intézményekben sem mindig elérhető)
• Thrombolysis közben szállított stroke beteg esetén a thrombolyticumra adott allergiás reakció
során a thrombolysis leállítása válhat szükségessé. Ilyen esetekben az adrenalin im. adását
mellőzzük, és az adrenalint a fenti dózisban perfúzorban iv. adagoljuk, emellett nagyobb dózisú
metilprednisolon (125 mg) iv. adása javasolt.
Rövidítések:
– COPD: chronic obstructive pulmonary disease – krónikus obstruktív tüdőbetegség
– ACE: angiotensin-converting-enzyme – angiotenzin konvertáló enzim
– ATII: angiotensin II
– AMI: akut myocardialis infarctus
– PE: pulmonalis embolia
– NPA: nasopharyngeal airway – nasopharyngealis tubus
– OPA: oropharyngeal airway – oropharyngealis tubus
1. Campbell RL, Kelso JM, Walls RM, Feldweg AM: Anaphylaxis: Acute diagnosis. www.uptodate.com. Jan 05, 2018.
2. Kemp SF, Kelso JM, Feldweg AM: Pathophysiology of anaphylaxis. www.uptodate.com. Aug 2016.
3. Campbell RL, Kelso JM, Walls RM, Adrienne GR, Feldweg AM: Anaphylaxis: Emergency treatment. www.uptodate.com, Sep 24, 2018.
4. Heveny túlérzékenységi reakció helyszíni ellátása. Eljárási Utasítás. Országos Mentőszolgálat, 2010.
5. Truhlář A, Deakin CD, Soar J, Khalifa GE, Alfonzo A, Bierens JJ, Brattebø G, Brugger H, Dunning J, Hunyadi-Antičević S, Koster RW,
Lockey DJ, Lott C, Paal P, Perkins GD, Sandroni C, Thies KC, Zideman DA, Nolan JP: European Resuscitation Council Guidelines for
Resuscitation 2015: Section 4. Cardiac arrest in special circumstances. Resuscitation. 2015 Oct;95:148-201.
6. Simons FE, Ardusso LR, Bilò MB, El-Gamal YM, Ledford DK, Ring J, Sanchez-Borges M, Senna GE, Sheikh A, Thong BY: World allergy
organization guidelines for the assessment and management of anaphylaxis. World Allergy Organ J. 2011 Feb;4(2):13-37.
7. Erőss A, Petróczy A, Kocsis T, Husz A, Hetzman TL: Septicus beteg prehospitális felismerése és ellátása. Szabványos eljárásrend. Országos
Mentőszolgálat, 2017.
8. Schatz M, Dombrowski MP, Bochner BS, Hepner DL, Feldweg AM, Barss WA: Anaphylaxis in pregnant and breastfeeding women.
www.uptodate.com. Aug 09, 2018.
7
A heveny túlérzékenységi reakció prehospitális ellátása
folyamatábra mentőápolók részére
8
A heveny túlérzékenységi reakció prehospitális ellátása
folyamatábra mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére
9
A kilégzési szén-dioxid monitorozása
(kapnográfia, kapnometria)
a prehospitális ellátásban
Dr. Rotyis Mária, Dr. Temesvári Péter, Dr. Krivácsy Péter,
Szerzők:
Dr. Kocsis Tibor
OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja, a Szakmai
Szakmai lektor:
Kollégium OSTHK Tanácsa, Magyar Oxyológiai Társaság
Rajzok: Horváth Levente Mátyás
Vonatkozik:
I. Célok
• a kapnográfia/kapnometria fogalmát, jelentőségét,
• a kapnográfia/kapnometria indikációit, értékelését,
• a kilégzési szén-dioxid mérésének módszereit,
• az EtCO2-vezérelt lélegeztetést.
kivonuló dolgozói munkájának egységesítése, továbbá a szokásokon alapuló, bizonyíték nélküli vagy
bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Rotyis Mária, dr. Temesvári Péter, dr. Krivácsy Péter: „A
kilégzési szén-dioxid monitorozása: kapnográfia, kapnometria” című szabványos eljárásrend
megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul hagyásával.
II. Bevezetés
A kapnográfia/kapnometria olyan nem invazív monitorozási módszer, amely alkalmas:
• a kilélegzett levegő szén-dioxid szintjének monitorozására,
• a kilégzésvégi szén-dioxid parciális nyomásának/koncentrációjának (EtCO2)
meghatározására,
• a beteg légzési státuszának és a terápia hatékonyságának megítélésére.
(Megj.: kapnometrián az EtCO2 számszerű értékének kijelzését/monitorozását, míg kapnográfián a kilélegzett levegő szén-
dioxid szintjének grafikus (hullámszerű) és számszerű megjelenítését értjük.)
A kilégzési szén-dioxid mérésével információkat nyerhetünk:

• a ventilatióról (mennyire hatásos a szén-dioxid eliminálódása, a mérhető EtCO2 a ventilatio
vitális jele),
• a perfúzióról (mennyire hatásosan transzportálódik a szén-dioxid a szervezetben),
• a metabolizmusról (a szén-dioxid sejtszintű termelődéséről).
Rotyis M, Temesvári P, Krivácsy P, Kocsis T: A kilégzési szén-dioxid monitorozása (kapnográfia, kapnometria) 1

a prehospitális ellátásban. Szabványos Eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. v2.0 / 2019.06.07.
Habár a kapnográfia a ventilatio/perfúzió változásainak megítélésére érzékenyebb az egyéb
paramétereknél (pulzus, vérnyomás, EKG, SpO2), ennek ellenére a kilégzési szén-dioxidot önállóan
nem, csak a többi paraméterrel együtt szabad értékelni, különösen keringés nélküli betegen!
Az EtCO2 közvetlen összefüggésben van a beteg artériás szén-dioxid tenziójával (PaCO2, normál
értéke 40 Hgmm), és – amennyiben a pulmonalis perfúzió megfelelő – annál általában 2-5 Hgmm-rel
alacsonyabb, így az EtCO2 normál értéke: 35-38 Hgmm.
A kapnográfia (kapnometria) alkalmazása minden légzési elégtelen, ill. csökkent tudatú vagy
szedált beteg ellátása során célszerű, noninvazív gépi lélegeztetés során, valamint intubált,
lélegeztetett beteg esetén kötelező.
Mivel a kapnográfia az endotrachealis (ET) tubus légutakban való elhelyezkedésének bizonyítására
megbízható módszer, így a technikai feltételek megléte esetén használatának mellőzése súlyos hiba, a
szakmai hanyagság kategóriájába esik. Fontos megjegyezni, hogy az intubálás és az EtCO2 értékelését
követően hallgatózással is meg kell bizonyosodni a tubus endotrachealis pozíciójáról, annak
mélységéről.
A kapnográfia kritikus állapotú betegeken történő alkalmazása során a kapnográfiás görbe analízise
is nélkülözhetetlen.
III. Indikációk
1. A légút megítélése:
a. az endotrachealis tubus helyzetének megítélése a bevezetése után:
▪ intubációt (lélegeztetést) követően a kapnográf görbe megjelenése jelzi az
endotrachealis tubus légutakban való elhelyezkedését
▪ a lapos, ill. pár légvétel alatt ellaposodó görbe általában oesophagealis intubációt
jelez
▪ lapos/ellaposodó görbe oka lehet ezen kívül, endotrachealis helyzet mellett is:
– ET tubus elzáródása
– az ET tubustól distalisan komplett légúti elzáródás (pl. idegentest)
– technikai probléma (pl. szétcsatlakozás, szenzor-hiba)
– keringésmegállás (mellkasi kompressziók nélkül)
– keringésmegállás óta eltelt hosszú idő
b. intubált beteg lélegeztetése és transzportja alatt:
▪ a fel nem ismert extubáció katasztrofális következményekkel járhat, melyek az
EtCO2 folyamatos ellenőrzésével elkerülhetőek
2. A lélegeztetés monitorozása:
a. a noninvazív lélegeztetés monitorozása
b. a négykezes ballonos-maszkos lélegeztetés hatásosságának megítélése
c. az invazív lélegeztetés monitorozása
▪ ET-tubuson keresztüli lélegeztetés monitorozása
▪ LMA/i-gel megfelelő illeszkedésének, hatásosságának ellenőrzése
3. Az újraélesztés hatékonyságának és várható kimenetelének értékelése:
a. ET tubus helyzetének megítélése (ld. fentebb)
b. újraélesztés alatti korrekt lélegeztetési frekvencia biztosítása (10/perc)
c. a mellkasi kompressziók minőségének monitorizálása: az EtCO2 értékek összefüggést
mutatnak a kompressziók mélységével; hatékonyabb kompresszióval nő az EtCO2
értéke

d. spontán keringés visszatérésének észlelése (Return of Spontaneous Circulation –
ROSC): az EtCO2 értékének hirtelen növekedése a keringés visszatérését jelentheti
e. az újraélesztés várható kimenetelének megítélése: alacsony EtCO2 értékek rossz
prognózist jelenthetnek. Ugyanakkor önmagában a csökkent EtCO 2 értékre alapozva
nem ajánlott az újraélesztést abbahagyni. Az EtCO2 értéket a többi paraméter
figyelembevételével kell értékelni (alacsony EtCO 2 rossz minőségű kompressziót is
jelezhet!). Egyes tanulmányok szerint 20 perc után is 10 Hgmm alatti EtCO2 a várható
rossz kimenetel jele lehet.
4. A légzési elégtelen beteg (asztma, COPD, szívelégtelenség) státuszának értékelése:
a. nem intubált betegekben a klinikai jelek kiegészítésére
b. az invazív terápia szükségességének eldöntéséhez, a terápia hatékonyságának
követésére
5. A légzésdepresszió megítélése kábító fájdalomcsillapító/analgézia és/vagy szedáció
alkalmazásakor (nem intubált betegeken, nasalis kapnográf segítségével).
IV. A normál kapnográf görbe értékelése:
C D
A B E
Normál kapnográf görbe
A A belégzés vége
B A kilégzés kezdete
B-D Az alveolaris gáz kilégzése
D A legnagyobb, kilégzésvégi szén-dioxid koncentráció (EtCO2)
D-E Belégzés

V. A kapnográf görbe változásai:
Légúti szivárgás miatti csúcsos görbe
Nyelőcsőbe intubálás görbéje (gyorsan ellaposodó görbe)
Izomrelaxáns hatásának megszűnése, spontán légzés jelei (megtöretés)
Bronchosspasmus „cápauszony” görbéje
VI. Eljárás intubált betegen:

A kapnográf a tubushelyzet ellenőrzésének első és legfontosabb eszköze, így az intubációkor már
készen kell állnia. A kapnográf használatához a bekapcsolás után bemelegedési, kalibrálási idő
szükséges, ezért a készüléket korán, már az intubáció előkészületei során be kell üzemelni, és a szenzort
csatlakoztatni.
1. Kapcsoljuk be a monitort és (ha nem úgy van konfigurálva), a 2. monitor csatornára válasszuk
a kilégzési szén-dioxid görbét.
2. Csatlakoztassuk a mintavevőt a gépbe, várjuk meg az automatikus nullázást.

3. Csatlakoztassuk a mintavevőt a ballonra (ballon – mintavevő – HME-filter sorrendben).
A filter használata kötelező, és csak teljesen száraz mintavevő használható, mert a kilégzett
pára, váladék, vér a monitorba jutva annak meghibásodását okozhatja!
4. Az intubációt követően csatlakoztassuk a légzőkört az ET-tubushoz.
5. Figyeljük és értékeljük a kapnográfiás görbét, az EtCO2 értékét és a légzésszámot (a többi
paraméterrel együtt)!
Megjegyzések:
• az első, bekapcsoláskori automatikus nullázást az ellátó és a beteg kilélegzett levegőjétől mentesen szükséges elvégezni
• a mintavevőt egy betegen való egyszeri használatra tervezték
• a CO2 csatlakozó törött vagy hiányzó ajtaja esetén vízzel vagy szemcsés anyaggal szennyeződhet a belső CO2 -érzékelő, mely
a CO2 modul meghibásodását okozhatja
Ballon
Kapnográf
HME-filter
ET-tubus
A légzőkör összeállítása
VII. EtCO2-vezérelt lélegeztetés

Minden intubált beteg lélegeztetését a prehospitális ellátás során is EtCO2-vezérelten végezzük.
Az EtCO2 normál értéke 35-38 Hgmm, a kilégzésvégi szén-dioxidot ezen céltartományon belül kell
tartani. A lélegeztetési frekvencia (és jóval kisebb mértékben a lélegeztetési térfogat) emelésével az
EtCO2 értéke csökken, míg a frekvencia (ill. a légzési térfogat) csökkentésével értéke növekszik. Így az
EtCO2 célértékét elsősorban a lélegeztetés frekvenciájának szabályozásával érhetjük el. (Fontos
azonban tudni, hogy a megfelelő légzési perctérfogatot így is szükséges biztosítani, a légzésszám nem
lehet alacsonyabb felnőtt esetében 10/percnél, gyermek esetében az életkornak megfelelő fiziológiás
légzésszám alsó határánál).
• COPD akut exacerbatiója miatt intubált betegek esetén ne törekedjünk a hypercapnia

megszüntetésére, magas induló EtCO2 esetén a csökkenő tendencia elfogadható. Az EtCO2
célértékének kiválasztásához telefonos konzultáció javasolt.
• Szepszis és egyéb, súlyos acidosissal járó kórképek klinikai gyanúja esetén (pl. Kussmaul
légzés, alacsony orrkapnometriás érték), intubálást követően a szervezet által fenntartott
magas percventiláció gyors változtatása (pl. alacsonyabb lélegeztetési frekvenciával a
normocapniára való agresszív törekvés) az acidosis kritikus fokozódásához,
keringésmegingáshoz, ill. keringésmegálláshoz vezethet. Az EtCO2 célértékének
kiválasztásához telefonos konzultáció javasolt.

• Koponyasérültek esetén a hyperventilatio (alacsony EtCO2) ma már csak intracranialis
monitorozási technikák mellett alkalmazható, így prehospitálisan nem!
A prehospitális cél súlyos koponyasérülés esetén a hyper- és a hypocapnia elkerülése, az
EtCO2 célértéke 35 Hgmm (a magas EtCO2 az agyi erek vasodilatatióját, így az intracranialis
nyomás növekedését, míg az alacsony EtCO2 az agyi erek vasoconstrictióját, és rosszabb
neurológiai kimenetelt okoz).
Megj.: extrém esetekben (pl. súlyos agyi oedema gyanúja: tág, fénymerev pupillák; anisocoria mértékének progressziója;
extenziós végtagi tónusfokozódás; Cushing-reflex (RRsys > 160 Hgmm, bradycardia, periarrest helyzet) rövid ideig tartó (pár
perces) hyperventilatio 32-35 Hgmm közötti érték eléréséig megfontolható, ekkor telefonos konzultáció kötelező.
• Permisszív hypercapnia (hypoventilatio, magas EtCO2) csak COPD-s betegekben (ld.
fenn), illetve magasabb prioritású lélegeztetési szempontok (vékony tracheostomás kanül,
ARDS, ALI) esetén alkalmazható, ám csak akkor, ha az egyéb terápiás eljárások nem
vezettek eredményre. Prehospitális jelentősége ennek megfelelően alacsony.
VIII. Eljárás noninvazív lélegeztetés során:

Noninvazív lélegeztetés során, az egyszerű módszereket kivéve (pl.: O-Two, PEEP-szelepes
megoldás), lehetőség szerint mindig használjunk HME-filtert és kapnográfot is, segítve a párásítást,
valamint a légzési státusz és a terápiás válasz megítélését.
NIV-maszk
HME-filter
Kapnográf
Kapnográf használata noninvazív lélegeztetés során
IX. Eljárás nem intubált betegen, nasalis kapnográffal:

1. ABCDE elvek szerinti értékelés, oxigén, sz.e. lélegeztetés
2. A mintavevő orrkanül betegre helyezése, majd légző betegen a nem-visszalégző, 100%-os
oxigénmaszk visszahelyezése.
3. Értékeljük a kapnográfiás görbét és az EtCO2 értékét.
1. ábra: Nasalis kapnográf (felnőtt és gyermek) oxigéncsatlakozó nélkül
Megj.: Az OMSZ-nál jelenleg rendszeresített, oxigén adására is képes nasalis EtCO2-szenzor – kialakítása miatt – nem
alkalmas a kettős/apnoés oxigenizációra. Amennyiben a kettős/apnoés oxigenizációt kívánjuk megvalósítani, cseréljük azt le
hagyományos orrszondára!

A spontán légző betegek EtCO2 értékei (melyet nasalis kapnográffal tudunk mérni) is fontos klinikai
jelentőséggel bírhatnak:
• Kritikus állapotú betegek monitorozása során a normális EtCO2 jelenléte nagy segítség lehet
a szabad légutak, a spontán légzés, a normál keringés detektálásában. A megfelelő
légzésszám megítélésében kifejezetten hasznos lehet, és jóval megbízhatóbb az impedancia
alapú légzési monitorozásnál.
• Görcsroham alatt is monitorozható a beteg légzése, megfelelő ventilatiója, és detektálható az
esetleges légzésleállás is.
• Krónikus légzési elégtelen betegek terápiája során erőfeszítéseink hatásfoka lemérhető,
hiszen javuló EtCO2 a hatásosság, míg romló EtCO2 a hatástalanság, a beteg kifáradása
mellett szólhat.
• Szedált betegek légzésdepresszióját a pulzoximéterhez képest jóval hamarabb jelzi, emellett
az apnoe, légúti obstrukció (lágyrészek), laryngospasmus felismerésére is hatékonyabban
használható.
• Bármilyen okból eszméletlen beteg légzési státusza megítélhető a segítségével (sz.e. a
definitív légútbiztosításig).
• Szepszis gyanúja esetén annak súlyossága megbecsülhető, spontán légző, nem hypotensiós
szeptikus beteg 25 Hgmm alatti nasalis EtCO2 értéke jól korrelál a 4 mmol/l feletti
laktátszinttel.
X. A kapnográfia korlátai:
• hypotensio esetén a ténylegeshez képest tévesen alacsonyabb érték mérhető
• nasalis kapnográf esetén nagyáramlású oxigénadagolás mellett a mért EtCO2-érték a
valósnál némileg alacsonyabb lehet, de változások követésére továbbra is alkalmas
• gyermekek esetén jelentős holttér léphet fel (kb. 5-6 éves korig), így szintén téves értéket
mérhetünk
Irodalomjegyzék:
1. Krauss B, Falk JL, Ladde JG, Walls RM, Torrey SB, Grayzel J: Carbon dioxide monitoring (capnography). UpToDate. Nov 05, 2018.
2. Gőbl G, Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Újraélesztés a mentőellátásban. Oktatási anyag. Országos Mentőszolgálat. 2018.
3. Soar, J. et al. European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2015: Section 3. Adult advanced life support. Resuscitation,
2015. 95: p. 100-47.
4. Nagy, F., Szabó NN: Az Európai Resuscitatios Társaság (ERC) és a Magyar Resuscitatios Társaság (MRT) Újraélesztés Ajánlása 2015.
5. Gravenstein JS, Jaff MB, Gravenstein N, Paulus DA: Capnography. Cambridge University Press, 2011.
6. http://capno.blogspot.com
7. Czabajszki M, Hetzman TL: Koponyasérültek helyszíni ellátása. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft., 2016.
8. Rossaint R et al.: The European guideline on management of major bleeding and coagulopathy following trauma: fourth edition. Critical
Care (2016) 20:100.
9. Erőss A, Petróczy A, Kocsis T, Husz A, Hetzman TL: Septicus beteg prehospitális felismerése és ellátása. Szabványos eljárásrend. Országos
10. Kocsis T, Solténszky M, Schnur J, Jászkuti Á, Hetzman TL, Gőbl G: A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. Szabványos
eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. 2017.


Cím A kilégzési szén-dioxid monitorozása (kapnográfia, kapnometria)
a prehospitális ellátásban
Szerzők Dr. Rotyis Mária, Dr. Temesvári Péter, Dr. Krivácsy Péter,
Dr. Kocsis Tibor
Állapot Hatályban
Verzió 1 2013.08.15.
Cím A kilégzési szén-dioxid monitorozása: kapnográfia, kapnometria
Szerzők Dr. Rotyis Mária, Dr. Temesvári Péter, Dr. Krivácsy Péter
Hatályba léptette 3/2013. számú (2013.08.15.) Orvos Igazgatói Utasítás

A krupp prehospitális ellátása

Vonatkozik:
I. Célok
Jelen eljárásrend célja meghatározni a helyszíni sürgősségi ellátók számára:
• a krupp fogalmát, felismerését, jellemzőit, súlyossági besorolását („croup score”),
• a terápiás (gyógyszeres és egyéb) beavatkozásokat, kompetenciaszintnek megfelelően.
kivonulói, ill. mentésirányítói tevékenységének egységesítése, továbbá a szokásokon alapuló,
Nem tárgyaljuk a krupp-szindrómába tartozó többi betegséget, azonban a rendkívül ritka, de
súlyossága, veszélyei miatt fontos epiglottitisre röviden kitérünk.
II. Bevezetés
Jelen eljárásrendben kruppnak nevezzük a laryngotracheobronchitist (laryngitis

subglottica), amely vírus által okozott, légutakat érintő akut kórfolyamat.
A krupp a mentőellátásban az egyik leggyakoribb, ám ritkán súlyos (szinte kizárólag)
gyermekeket érintő légúti betegség.
Súlyos állapot kialakulására kell számítanunk csecsemőkorban, gyors progresszió, anatómiai
légúti szűkület esetén, vagy légzési elégtelenségre hajlamosító más kórállapot/kórfolyamat
fennállásakor.
III. Jellemzők
• általában 6 hónapos és 6 éves kor között fordul elő (leggyakoribb a második életévben),
• hirtelen kezdődik, jól észlelhető tünetekkel jár,
• éjszakai megjelenés gyakori,
• ősztől tavaszig gyakrabban találkozunk vele,
• kruppot elszenvedett gyermekeknél ismétlődés előfordulhat,
• megelőző, infekcióra utaló tünetek gyakoriak (pl. nátha, hőemelkedés – de magas láz nem
jellemző),
• a betegség súlyosságát a légcsőszűkület foka határozza meg,
• okozói leggyakrabban: parainfluenza-vírusok, respiratory syncytial vírus, adenovírusok,
kanyaróvírus, influenzavírusok, rhinovírusok.
A krupp prehospitális ellátása 1

IV. Tünetek
• kezdeti tünetként orrfolyás, orrdugulás, nátha
• száraz, jellegzetesen ugató köhögés
• rekedtség
• fokozott légzési munka
• belégzési stridor, súlyos esetben kilégzésben is hallható a sípoló, hörgő hang. A stridor a krupp
fontos tünete, azonban a hangossága nem arányos az obstructio súlyosságával!
• súlyos esetben cyanosis is felléphet, a hypoxia tünetei későiek.
V. „Croup score”
0 1 2
Belégzési hang normál érdes gyengült
Stridor nincs belégzésben be- és kilégzésben is
Köhögés nincs rekedtség ugató
Mellkasi behúzódás
jugularis, sternalis,
belégzésben és a légzési nincs jugularis
intercostalis
segédizmok aktivitása
oxigén adagolása
Cyanosis nincs körlevegőn
mellett is
Értékelés:
• 1-2 – enyhe
• 3-5 – közepes
• 6 és felette – súlyos
Megj.: számos más „croup score” is ismert, Magyarországon leginkább a fenti pontrendszer
terjedt el.
VI. Differenciáldiagnózis
A krupp diagnózisa jellegzetesen klinikai tüneteken alapul, azonban egyéb stridorral és/vagy
légzési nehezítettséggel járó kórképeket is szükséges mérlegelni:
o légúti idegentest: egészséges, addig tünetmentes gyermeknél hirtelen fellépő rekedtség,
stridor, nehézlégzés (különösen étkezés, játék közben).
o epiglottitis: extrém ritka (különösen a Haemophilus influenzae elleni kötelező védőoltás
óta), bakteriális eredetű, hirtelen fellépő és gyorsan progrediáló, légúti elzáródással
fenyegető, életveszélyes gyulladás, felnőttben is felléphet. Kisgyermekben jellemző a
magas láz, elesettség, nyálfolyás, nyelési nehezítettség, ülő testhelyzet előrehajtott
törzzsel („háromláb-testhelyzet”), hátrahajtott nyakkal és előretolt állal („szimatoló”
fejtartás), szorongás, nyugtalanság, ingerlékenység, fátyolozott hang („mintha forró
krumpli lenne a szájában”). Nem jellemző a köhögés! A helyszíni vizsgálatnak – főleg
kisgyermeknél – igen tartózkodónak kell lennie: erőlködés, sírás az epiglottis hirtelen
duzzadását és a légút elzáródását okozhatja.
o anaphylaxia: egészséges, addig tünetmentes gyermeknél hirtelen fellépő, légútszűkületre
utaló tünetek, gyakran bőrkiütéssel, nyelvduzzanattal kísérve. A részletes tüneteket lásd
„A heveny túlérzékenységi reakció (anaphylaxia) prehospitális ellátása” című
szabványos eljárásrendben.
o peritonsillaris, parapharyngealis, retropharyngealis tályog: elesett állapot, láz, nyaki
merevség, nyálfolyás, nyaki nyirokcsomók duzzanata jellemzi. Az ugató köhögés
gyakran hiányzik, a fátyolozott hang („mintha forró krumpli lenne a szájában”) jellemző
lehet.

o felső légúti sérülés (pl. trauma, légúti égés, toxikus sérülés): az anamnézisből a kiváltó
ok gyakran kiderül, és hiányoznak a tipikus légúti tünetek.
o egyéb légúti fertőzések (pl. pneumonia, bronchiolitis): az alsó légúti tünetek dominálnak
– a tüdő feletti sípolással, búgással, crepitatióval. A stridor és az ugató köhögés nem
jellemző.
o egyéb légúti rendellenesség (pl. laryngomalacia, hangszalagbénulás, congenitalis
subglotticus stenosis, subglotticus haemangioma): az anamnézisből gyakran kiderül,
hiányoznak a tipikus légúti tünetek.
o COVID-19: jelenleg nem bizonyították, hogy a krupp jellegzetes tünetei képében jelenik
meg (COVID-19 esetén egyébként sem jellemzőek a nátha tünetei: pl. orrfolyás,
orrdugulás), azonban gyanúja esetén annak megfelelően járjunk el.
VII. A mentésirányítás feladatai

• stridoros, rekedt, köhögő csecsemő, kisded bejelentése esetén gondolni kell az idegentest
aspirációra is, célirányos kérdésekkel ennek tisztázása szükséges. Idegentest gyanújában
kövessük a „Telefonon irányított újraélesztés (T-CPR)” című szabványos eljárásrendet.
• az ABCDE szerinti kikérdezést követően a krupp súlyosságának becslése (lásd a III. – V. pontot)
– a „croup score” felvétele szükséges:
o enyhe krupp gyanúja esetén (tünetek ld. feljebb) mentőgépkocsi indítása,
o közepes vagy súlyos krupp esetén magasabb kompetenciájú egység riasztása (ennek
hiányában többfokozatú riasztás; gyorsabb elérhetőség esetén orvosi ügyelet/háziorvos
azonnali riasztása is),
o speciális gyermekmentő elsőként indítandó, ha az a legközelebbi szabad mentőegység;
egyébként gyermekmentő párhuzamos riasztása súlyos krupp gyanúja esetén indokolt.
• további riasztó jel lehet: folyadékfogyasztás képtelensége, ismert légúti rendellenesség, korábbi
közepes/súlyos krupp-epizód, légzési elégtelenséget potenciálisan fokozó kórkép
(neuromuscularis betegségek, bronchopulmonalis dysplasia), elhúzódó – 3 napon túli tünetek.
• a mentő kiérkezéséig hűvös, párás levegőjű környezet javasolható (bár hatása nem bizonyított).
• ha van otthon szteroid tartalmú kúp (pl. Rectodelt 30 mg – zöld színű), akkor azt javasolt
beadatni.
• súlyos esetben a mentésirányító lehetőség szerint maradjon vonalban, állapotváltozás esetére
VIII. Betegvizsgálat, azonnali teendők, általános megfontolások

1. (a helyszín biztonságának ellenőrzése)
2. Pozicionálás: a szükséges vizsgálatokat, ellátást a szülőt bevonva, vele együtt végezzük, a
gyermeket ne szakítsuk el tőle. Helyezkedjünk a gyermek magasságába, ne tornyosuljunk fölé.
Hangunk legyen nyugodt, érthető, határozott, de ne hangos, kerüljük a hirtelen mozdulatokat.
Törekedjünk a szülő megnyugtatására is, biztosítva a gyermek körül a nyugodt légkört.
3. ABCDE szerinti betegvizsgálat, betegmonitorozás: A betegvizsgálat során az ABCDE elvek az
irányadóak, végig fontos a higgadt, többirányú kommunikáció: teremtsünk nyugodt légkört, a
gyermek sírása ugyanis súlyosbítja a tüneteket. Fájdalmas beavatkozásokat csak nagyon
megfontoltan, indokoltan végezzünk, és csak akkor, ha annak ellátási konzekvenciája van.
4. ABC instabilitás észlelésekor kellő kompetencia hiányában azonnali segélykocsikérés indokolt
(részletesen lásd a „Beteg/sérült előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a prehospitális
gyakorlatban” című szabványos eljárásrendben).

5. Hűvös (párás) környezet biztosítása javasolt (mentőben is), a lehűlés ellen (ha még nem történt
meg) védve a gyermeket – bár hatékonysága nem bizonyított, a tapasztalatok szerint hatására a
tünetek javulása várható.
6. Enyhe/középsúlyos krupp esetén a torok vizsgálata, vénás kanül behelyezésének kísérlete
felesleges beavatkozás és súlyosbíthatja a tüneteket.
7. A fenoterol + ipratropium bromid (Berodual-oldat) nem gyógyszere a kruppnak, alkalmazása
krupp esetén nem indokolt.
IX. Alapszintű ellátás MINDEN mentőegység részére
Enyhe krupp (ld. „croup score”):
• szteroid (gyógyszerelési felhatalmazás birtokában lévő B+ kompetenciájú mentőápoló és
mentőtisztek/orvosok részére):
A szteroid hatásbeállása kb. 20-30 perc. Egyszeri szteroid dózisnak nincs szignifikáns
mellékhatása; amennyiben a szülő aggódik a szteroid terápia mellékhatása miatt, az
előbbi információt empatikusan kell vele közölni. Egyszerre csak egyfajta készítményt
alkalmazzunk (figyelembe véve a család által adagoltat is).
a. dexametazon tabletta (p.o.): elsőként választandó készítmény – kooperáló gyermek
esetén részesítsük előnyben a rektális prednizon adagolásával szemben.
 kiszerelés: 4 mg-os tabletta, mely felezhető
 dózis: 0,15-0,6 mg/ttkg
o 10 kg alatt: 2 mg (fél tabletta)
o 10-15 kg között: 4 mg (egy tabletta)
o 15-20 kg között: 6 mg (másfél tabletta)
o 20 kg felett: 8 mg (két tabletta)
(a dózisokat a célszerűség vezérli, további adag kruppban nem – vagy csak
telefonos konzultáció mellett – javasolt)
A kiszámított dózis beadása: gyermekeknek a tablettát összetörve, édes
folyadékban (tea, gyümölcslé, szörp) javasolt beadni, ehhez kérjük meg a
szülőt, mivel a gyermekek tőlük jobban elfogadják (így a szülő együttműködése
is javítható). Ellenkezés esetén próbálkozhatunk többször is, azonban
kooperatívan, a gyerek igényeinek figyelembevételével, inkább játékosan,
semmiképp nem erőltetve. A sírást kerüljük, ugyanis súlyosbítja a tüneteket.
VAGY
b. prednizon kúp (p.r.): Amennyiben a per os dexametazon adása nem kivitelezhető,
adjunk, adassunk a szülővel 30 mg Rectodelt kúpot per rectum (ha még nem
kapott). Ez a mennyiség minden betegnél alkalmazható egy alkalommal, akár kicsit
felette, akár kicsit alatta van az ajánlott dózisnak. A Rectodelt kúp forgalomból
történő kivonása várható, a lejárat előtti kúpok felhasználhatóak.
VAGY
c. Elképzelhető, hogy a beteg környezetében magisztrális prednizolon kúpot találunk,
mely többféle (pl. 15/30/100 mg prednizolon) kivitelben is készülhet. Amennyiben
nem járt le, ill. a gyermeknek nem tudunk szájon át szteroidot adni, akkor 30 mg
prednizolon dózisban használható (életszerűbb azonban, hogy szteroid készítmény
rendelkezésre állása esetén a család már a mentő kiérkezése előtt alkalmazta azt).

Középsúlyos/súlyos krupp:
• (amennyiben még nem történt meg) kompetencia hiányában a fentiekkel párhuzamosan
kérjünk segélykocsit.
• Oxigén: vitálisan kritikus, instabil állapotú beteg ellátásakor kezdetben – tehát már az
első állapotfelmérés alatt – 100%-os belégzési oxigén koncentrációt kell alkalmazni –
részletesen lásd az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című szabványos
eljárásrendben. Azonban a nem-visszalégző maszkon át történő adagolás gyermekek
esetén nehezen kivitelezhető lehet, a maszk ellenállást, nyugtalanságot vált ki a
kisgyerekekből, ami súlyosbíthatja a tüneteket.
Az ABC stabil betegeknél – amennyiben a feltételei adottak – célzott oxigénterápia
végzendő.
A cél a hypoxia rendezése, a súlyos hypoxia megszüntetése, a hyperoxia kerülése.
Cél szaturációs érték: 92-96%.
Amennyiben oxigénterápiára van szükség, az alábbi megfontolásokkal tegyük:
 maszkos adagolás esetén az oxigén inhaláltatását gyerekbarát módon végezzük
(maszk a szülő kezében, a gyerek arca elé tartva)
 az orrkanül vagy a szabadon áramló oxigén jobb, mint a maszkos adagolás
• Folyamatos pulzoximetria, vérnyomásmérés/monitorozás, EKG monitorozás.
• Szteroid fentiek szerint.
X. Emelt szintű ellátás mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére

• A fenti feladatok elvégzése/folytatása
Középsúlyos/súlyos krupp esetén továbbá:
• Adrenalin: Az adrenalint elsősorban nebulizátorban, magas áramlású oxigénnel
porlasztva javasolt adni (a kiszámított adagot 15 perc alatt). Az oxigénáramlást úgy
szükséges beállítani, hogy látható páraképződéssel járjon a gyógyszer porlasztása.
Figyeljünk a nebulizátor optimális (függőleges) pozíciójára is! Hacsak lehet, használjunk
ultrahangos párásítót (sz.e. oxigénterápiával kiegészítve).
− Tonogen (L-epinefrin, 1 mg/ml oldat): 0,5 ml/ttkg (max. 5 ml) hígítatlanul
nebulizálva
VAGY
− Racepinephrin/Vaponephrin/Micronephrin (racém epinefrin, 2,25%-os oldat):
0,05 ml/ttkg (max. 0,5 ml) kiegészítve/hígítva 3 ml fiziológiás sóoldattal nebulizálva
Súlyos krupp és hosszabb transzport esetén (amennyiben a beteg állapota nem javul, és
kontraindikáció nem merül fel) az inhalációs adrenalin/racém epinefrin adása
20 percenként ismételhető.
Az adrenalin inhalációnak nagyon ritkán van komoly hatása a keringésre. A pulzus és az
SpO2 monitorizálása szükséges, de a nyugtalanságból, esetleg a légzési elégtelenségből
eredő tachycardiát el kell különíteni a gyógyszerhatástól. Előbbiek a kezelés megkezdése
előtt is fennállnak, míg a gyógyszerhatás azzal párhuzamosan jelentkezik. Fokozott
figyelem szükséges kamrai kiáramlási obstrukcióval járó szívbetegség esetén.
A legtöbb esetben az inhalációs adrenalin/racém epinefrin hatására a tünetek gyors
javulása várható.

Adrenalin inhaláció után kb. 2 órával a tünetek ismételten megjelenhetnek (rebound-
jelenség), ami állapotrosszabbodást jelez, emiatt a beteg nem hagyható a helyszínen
sikeres kezelés után sem.
• Vénabiztosítás CSAK súlyos krupp esetén, terápiás indikáció mellett javasolt:
o Inni nem tudó, dehidrált, tachypnoés gyermeknél folyadékbólus (10 ml/kg)
megfontolandó, a hidráltság ellenőrzése mellett.
o Enyhe, kontrollált szedáció, egyedi esetben indokolt lehet (midazolám:
0,05-0,1 mg/kg iv.).
• Emelt szintű légútbiztosítás: az invazív beavatkozás szükségessége krupp esetén extrém
ritka. Amennyiben a beteg állapota a gyógyszeres kezelés mellett sem javul, a hypoxia
továbbra is fennáll, illetve súlyos tudatzavart észlelünk, az invazív lélegeztetés nem
kerülhető el (részletesen lásd a „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás”
című szabványos eljárásrendet).
Kruppos beteget az életkorához kalkulált tubusméret helyett fél számmal kisebb tubussal
intubáljunk a légúti szűkület miatt. Az intubációt lehetőleg légútbiztosításban magas
szinten jártas ellátó végezze.
• Parenteralis szteroid csak súlyos tünetek ÉS a per os/per rectum beadási képtelenség
esetén indokolt:
− Intravénásan 2 mg/ttkg metilprednizolon.
− Végszükség esetén ugyanez a dózis intramuscularisan is beadható (azonban
hangsúlyoznunk kell, hogy szinte minden esetben lehetséges szájon át beadni).
XI. Ellátás utáni teendők

Enyhe krupp („croup score” 1-2) esetén megfontolandó (kizárólag mentőtisztek/orvosok számára) a
gyermek otthonában történő további (szülői szintű) ápolása, ha az alábbiak mindegyike teljesül:
• a gyermek éber, jó a színe, fiziológiás a hallgatózási lelete, nincs nyugalmi stridora,
SpO2>95% körlevegőn, ÉS
• megfelelően iszik, ÉS
• a szülő (megfelelő együttműködés mellett!) teljes körű felvilágosítást kapott az esetleg
fellépő fenyegető tünetekről (nyugalmi stridor, nehézlégzés, sápadtság, cyanosis, nyelési
nehezítettség, kifáradás/tudatzavar, súlyos köhögés, láz, suprasternalis behúzódás
belégzésben, romló általános állapot), és ezek alapján szükségessé váló kórházi
felvételről; ezek megértéséről megbizonyosodtunk, és a kórházba jutás is könnyen
megoldható.
Középsúlyos/súlyos krupp esetén a gyermek mindenképpen kórházba szállítandó.

Kórházba szállítandó továbbá minden kruppos gyerek, akinél az alábbiak legalább egyike fennáll:
• oxigén adása szükséges,
• nyugalmi stridora van,
• súlyos mellkasi behúzódások és tachypnoe,
• nincs javulás a kezdeti terápiára,
• adrenalint kapott,
• kiszáradás jelei észlelhetők,
• folyadékfogyasztás képtelensége,
• szülői együttműködés teljes hiánya,

• hat hónapnál fiatalabb csecsemő,
• elhúzódó – 3 napon túli tünetek,
• súlyos kruppra hajlamosító anamnézis: ismert légúti rendellenesség, korábbi
közepes/súlyos krupp-epizód, légzési elégtelenséget potenciálisan fokozó kórkép
(neuromuscularis betegségek, bronchopulmonalis dysplasia).
1. Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Sürgősségi gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat
2. Bjornson C, Russell K, Vandermeer B, Klassen TP, Johnson DW: Nebulized epinephrine for croup in children (rewiew). Cochrane
Database of Systematic Reviews, 2013 Oct 10;(10).
3. Selbst SM, Cronan K: Pediatric Emergency Medicine Secrets. Second edition. Elsevier/Mosby, Philadelphia, 2008.
4. Fleisher GR, Ludwig S: Textbook of pediatric emergency medicine. 6th ed. Lippincott Williams & Wilkins, Philadelphia, 2010.
5. Clinical guidelines: Upper airway obstruction CATS (Children’s Acute Transport Service), 2013.
6. Baren JM et al.: Pediatric Emergency Medicine. Saunders/Elsevier Inc., Philadelphia, 2008.
7. Woods CR, Redding G, Messner AH, Kaplan SL, Armsby C: Croup: Clinical features, evaluation, and diagnosis,
www.uptodate.com. Jun 15, 2018.
8. Loftis LL, Teach SJ, Randolph AG, Wiley JF: Emergency evaluation of acute upper airway obstruction in children.
9. Woods CR, Kaplan SL, Messner AH, Armsby C: Management of croup. www.uptodate.com. Oct 16, 2019.
• Ötvös Dániel


Cím A krupp prehospitális ellátása
Módosítások az előző • mentésirányítói, ill. helyszíni ellátási folyamatok
verzióhoz képest struktúrájának változása
• okok, tünetek kiegészítése
• differenciáldiagnosztika
• cél oxigénszaturáció változása (92-96%)
• dexametazon tabletta első választandó gyógyszer
• magisztrális prednizolon kúp említése
• iv. szteroid említése
• folyadékbólus 10 ml/ttkg-ra módosítása
• dexametazon összefoglaló leirat
• folyamatábrák módosítása
Állapot Hatályban
Verzió 1 2017.07.31.
Cím A croup prehospitális ellátása
Szerzők Dr. Krivácsy Péter, Ötvös Dániel, Dr. Kocsis Tibor, Toldi Ferenc

Dexamethasone Krka 4 mg tabletta
Rövid tájékoztató
(jelen összefoglaló nem helyettesíti a gyógyszer hivatalos leiratát, részletes farmakológiai ismeretét)
• 4 mg dexametazont tartalmaz tablettánként, mely egyenlő adagokra osztható.

• A dexametazon nagy hatáserősségű hosszú hatású glükokortikoid. Más glükokortikoidokhoz
hasonlóan, a dexametazon antiallergiás, antipiretikus és immunszuppresszív hatást fejt ki.
Egyszeri szteroid dózisnak nincs szignifikáns mellékhatása.
• Terápiás javallat prehospitálisan: krupp (más indikációban az OMSZ gyakorlatában nem
használható)
• Adagolás: 0,15-0,6 mg/ttkg egyszeri adagban
• Ellenjavallatok:
o A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával (laktóz-monohidrát,
hidegen duzzadó kukoricakeményítő, vízmentes kolloid szilícium-dioxid, magnézium-
sztearát) szembeni túlérzékenység.
o Szisztémás fertőzés, kivéve, ha célzott fertőzés elleni kezelést alkalmaznak.
o Gyomor- vagy nyombélfekély.
o Védőoltás élő kórokozót tartalmazó vakcinákkal a dexametazon (vagy más
kortikoszteroidok) nagy terápiás dózisaival végzett kezelés során ellenjavallt, mivel
vírusfertőzés lehetősége áll fenn.
• Prehospitálisan felmerülő különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos
óvintézkedések:
o Dexametazon-kezelés kizárólag a legsúlyosabb terápiás javallatok esetén alkalmazható
és szükség esetén további, célzott fertőzés elleni kezelést kell alkalmazni a következő
kórképekben:
 akut vírusfertőzések (herpes zoster, herpes simplex, varicella, keratitis herpetica)
 HbSAg-pozitív, krónikus aktív hepatitis
 élő kórokozót tartalmazó vakcinákkal végzett védőoltás előtt kb. 8 héttel, ill. azt
követően 2 hétig
 szisztémás mycosisok és parazitafertőzések (pl. Nematoda)
 poliomyelitis
 lymphadenitis BCG védőoltás után
 akut vagy krónikus baktériumfertőzések
 ha a kórtörténetben tuberculosis szerepel, akkor (a fertőzés reaktiválódásának
kockázata miatt) kizárólag tuberkulosztatikum-kezelés mellett adható
 ismert vagy feltételezett strongyloidiasis (fonálféreg-fertőzés). A glükokortikoid-
kezelés a Strongyloides-fertőzés súlyosbodásához és (a lárvák kiterjedt
migrációja révén) a szervezetben való szétterjedéséhez vezethet.
o Továbbá a dexametazon-kezelés kizárólag szigorú indikáció esetén végezhető, és
szükség esetén célzott, kiegészítő kezelésről is gondoskodni kell a következő
kórképekben:
 tápcsatornai fekélyek
 súlyos osteoporosis (a kortikoszteroidok kedvezőtlenül hatnak a
kalciumegyensúlyra)
 nehezen beállítható magas vérnyomás
 nehezen kontrollálható diabetes mellitus
 pszichiátriai betegségek (az anamnézisben is)

 zárt, ill. nyílt zugú glaucoma
 szaruhártya-fekély és -sérülések
 súlyos szívelégtelenség
o A kortikoszteroidokat ocularis herpes simplexben szenvedő betegeknél körültekintően
kell alkalmazni, mivel szaruhártya-perforáció következhet be.
o A következő esetekben a dexametazon kizárólag sürgősségi javallat alapján, és csak
megfelelő monitorozás mellett alkalmazható, bélperforáció kockázata miatt:
 súlyos colitis ulcerosa fenyegető bélperforációval
 diverticulitis
 bélanasztomózis (közvetlenül a műtét után)
o A kortikoszteroidok nem alkalmazhatók fejsérülés esetén, mivel valószínűleg nem
előnyös a hatásuk, sőt akár ártalmasak lehetnek.
o Gyanított vagy diagnosztizált phaeochromocytomában szenvedő betegeknek csak a
várható előnyök és a lehetséges kockázatok szakszerű értékelése után adhatók
kortikoszteroidok.
o A doppingvizsgálatok a dexametazon szedésének ideje alatt pozitív eredményt
adhatnak.
o A Dexamethasone Krka laktózt tartalmaz. Ritkán előforduló, örökletes galaktóz
intoleranciában, laktóz-intoleranciában vagy glükóz-galaktóz-malabszorpcióban a
készítmény nem szedhető.
• Prehospitálisan felmerülő gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók:
o Kolinészteráz-gátlók és kortikoszteroidok egyidejű alkalmazása súlyos
izomgyengeséget okozhat myasthenia gravisban szenvedő betegeknél. A fennálló
myasthenia gravis eleinte súlyosbodhat a dexametazon-kezelés megkezdésekor.
o Glükokortikoidokkal és fluorokinolonokkal egyidejűleg kezelt betegeknél fokozódik a
tendinitis és az ínruptura kockázata.
o Nem-depolarizáló izomrelaxánsok: az izomlazító hatás tovább tarthat.
• Nem kívánatos hatások, mellékhatások: rövid távú, az adagolási ajánlások szem előtt tartásával
és a betegek gondos monitorozásával végzett kezelés során csekély a mellékhatások kockázata.
• Túladagolás: A glükokortikoid-túladagolást követő akut toxicitásról és/vagy halálozásról ritkán
számolnak be. A túladagolás vagy a hosszan tartó alkalmazás során fokozott mellékhatásokkal
kell számolni. Túladagolás esetén tüneti és támogató kezelést kell alkalmazni, antidotum nem
áll rendelkezésre.
• Különleges tárolási hőmérsékletet nem igényel. Fénytől és a nedvességtől védve tárolandó.
(minden gyógyszerkészítmény hivatalos leirata elérhető: https://ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/)

Kruppos gyermek prehospitális ellátásának folyamatábrája
ABCDE vizsgálat
Ezzel párhuzamosan: pozicionálás
instabil állapot/SpO2<92% esetén oxigén
KÖZÉPSÚLYOS/SÚLYOS
ENYHE KRUPP
KRUPP
(Croup score: 1-2)
(Croup score: ≥3)
Nyugalom biztosítása, a felesleges Nyugalom biztosítása, a felesleges

beavatkozások KERÜLÉSE beavatkozások KERÜLÉSE
Kompetencia esetén: oxigén folytatása, ha SpO2<92%

− dexametazon tabl. (0,15-0,6 mg/ttkg)
SEGÉLYKOCSI!
• 10 kg alatt: 2 mg
• 10-15 kg között: 4 mg
• 15-20 kg között: 6 mg monitor (SpO2, vérnyomás, pulzus,
• 20 kg felett: 8 mg EKG)
vagy
Kompetencia esetén:
− prednizon kúp: 30 mg p.r.
• 20 kg felett: 8 mg
vagy

mellett azonnali transzport megfontolható:
SZÁLLÍTÁS randevú-elv, vagy legközelebbi SBO)

Kruppos gyermek prehospitális ellátásának folyamatábrája
ABCDE vizsgálat
Ezzel párhuzamosan: pozicionálás
instabil állapot/SpO2<92% esetén oxigén
ENYHE KRUPP KÖZÉPSÚLYOS KRUPP SÚLYOS KRUPP

(Croup score: 1-2) (Croup score: 3-5) (Croup score: ≥6)
Nyugalom biztosítása, a felesleges

Nyugalom biztosítása, a felesleges Nyugalom biztosítása, a felesleges
beavatkozások KERÜLÉSE
beavatkozások KERÜLÉSE beavatkozások KERÜLÉSE
− dexametazon tabl. (0,15-0,6 mg/ttkg) oxigén folytatása, ha SpO2<92% oxigén folytatása, ha SpO2<92%
monitor (SpO2, vérnyomás, pulzus, monitor (SpO2, vérnyomás, pulzus,
• 20 kg felett: 8 mg
EKG) EKG)
vagy
− adrenalin nebulizátorban: − adrenalin nebulizátorban
0,5 ml/ttkg Tonogen hígítatlanul (20 percenként ismételve szükség
(max. 5 ml) p. inhal. szerint):
vagy 0,5 ml/ttkg Tonogen hígítatlanul
0,05 ml/ttkg Micronephrin (max. 0,5 ml) (max. 5 ml) p. inhal.
+ 3 ml NaCl p. inhal. vagy
0,05 ml/ttkg Micronephrin (max. 0,5 ml)
− dexametazon tabl. (0,15-0,6 mg/ttkg) + 3 ml NaCl p. inhal.
• 20 kg felett: 8 mg • 10 kg alatt: 2 mg
SZÁLLÍTÁS? • 10-15 kg között: 4 mg
vagy • 15-20 kg között: 6 mg
− prednizon kúp: 30 mg p.r. • 20 kg felett: 8 mg
vagy
vénabiztosítás megfontolandó
folyadékbólus (10 ml/kg)
megfontolandó
SZÁLLÍTÁS nem javuló légzési elégtelenség esetén
intubáció, lélegeztetés

A noninvazív pozitív nyomású
lélegeztetés (CPAP/NIV) a
prehospitális gyakorlatban
Vonatkozik:
I. Célok
• megismertetni a noninvazív lélegeztetés (CPAP/NIV) lehetőségét
• bemutatni a CPAP/NIV helyszíni alkalmazásának indikációit, kontraindikációit
• javaslatot adni a CPAP/NIV módszereihez, lélegeztetési beállításaihoz.
kivonulói munkájának egységesítése, továbbá a szokásokon alapuló, bizonyíték nélküli vagy
bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése
Megj.: jelen eljárásrendnek nem célja az új koronavírus okozta fertőzés miatti légzési elégtelenségben a CPAP/NIV szerepét tárgyalni,
melyet részletesen lásd „Az új koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19) a prehospitális ellátásban” című szabványos eljárásrendben.
II. Bevezetés, indikációk, kontraindikációk

Noninvazív lélegeztetés (NIV – noninvasive ventilation): pozitív nyomású lélegeztetési forma,
melyet endotrachealis tubus használata nélkül, noninvazív eszközök (pl. nasalis maszk, arcmaszk)
segítségével végzünk.
CPAP (Continuous Positive Airway Pressure): a légzés támogatásának olyan formája, mely során a
légzési ciklus teljes hosszában azonos, meghatározott nagyságú nyomást biztosítunk.
A CPAP/NIV már a 20. század második felében ismert technika volt, használata az utóbbi két
évtizedben jelentősen megnőtt (nagyban köszönhetően a maszkgyártási technológiák fejlődésének), és
számos evidencia alapú ajánlás jelent meg a CPAP/NIV akut és krónikus légzési elégtelenség
kezelésében betöltött szerepéről.
A CPAP/NIV használatával csökken a mortalitás, az intubációs szükséglet, az intenzív osztályon
eltöltött napok száma, illetve a fertőzéses szövődmények előfordulása. A CPAP/NIV csökkenti a
légzésszámot, a szívfrekvenciát, a nehézlégzés mértékét, az acidosist és a hypercapniát, növeli a légzési
térfogatot (VT – tidal volume) és a percventilatiót (MV – minute volume), javítja az oxigénszaturációt
(SpO2). Megfelelő indikációban alkalmazva a fenti kedvező hatások valamennyi betegcsoportban
érvényesülnek. A CPAP/NIV alkalmazása megfelelő együttműködés és optimális méretű maszk
rendelkezésre állása esetén gyermekeknél is javasolt.
A CPAP/NIV alkalmazásához különböző módszerek állnak rendelkezésünkre, úgymint
• erre a célra kifejlesztett egyszerű eszközök,
• hagyományos lélegeztetőgépekhez adaptált CPAP/NIV programok,
• speciálisan erre kifejlesztett noninvazív lélegeztetőgépek.
Prehospitális környezetben leggyakrabban az első két módszert alkalmazzuk, de számos beteg
rendelkezik otthoni használatra saját speciális noninvazív lélegeztetőgéppel, így azzal mindannyian
bármikor találkozhatunk (megj.: ilyen betegek kórházba szállítása esetén mindig vigyük el a beteg saját
készülékét is).
A noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a prehospitális gyakorlatban. 1
A CPAP/NIV indikációi:
• légzési elégtelenség (légzésszám > 30/perc, és/vagy SpO2 < 90%, oxigén adása ellenére)
• súlyos dyspnoe a légzőizmok kifáradásának klinikai jeleivel, és/vagy megnövekedett
légzési munkával (légzési segédizmok használata, paradox légzés, bordaközi behúzódás).
A fenti indikációk bármelyikének fennállása esetén már a gyógyszeres kezelés előtt, ill. azzal
párhuzamosan indokolt lehet a noninvazív lélegeztetés megkezdése.
A CPAP/NIV a következő, (a fenti tüneteket mutató) légzési elégtelenséggel járó kórképekben
ajánlott prehospitálisan:
1. COPD akut exacerbatiója
2. Heveny szívelégtelenség
Egyéb okú akut hypoxaemiás légzési elégtelenségben a CPAP/NIV alkalmazása megfontolható.

Ezen esetekben telefonos konzultáció javasolt:
• Pneumonia: önmagában nem kontraindikációja a CPAP/NIV-nek, sőt egyre több adat
bizonyítja annak hatásosságát. A súlyos pneumoniák azonban várhatóan elhúzódó gépi
lélegeztetést követelhetnek meg, így a CPAP/NIV haszna emiatt kétséges lehet.
Természetesen a CPAP/NIV rescue-terápiaként megkísérelhető prehospitálisan is, de fontos
időben felismerni az intubáció szükségességét. A jelenleg elérhető adatok alapján az új
koronavírus okozta fertőzés miatti légzési elégtelenség esetén a CPAP/NIV szerepe
ellentmondásos (részletesen lásd „Az új koronavírus okozta megbetegedés (COVID-19) a
prehospitális ellátásban” című szabványos eljárásrendben).
• Asthma bronchiale: a CPAP/NIV használata a tapasztalatok alapján javasolható.
• Cysticus fibrosis (CF): számos tanulmány bizonyította a CF talaján kialakult akut légzési
elégtelenségben a CPAP/NIV hatékonyságát. Az intubáció és az invazív lélegeztetés
lehetőség szerint kerülendő. Célszerű a kezelő centrummal történő kapcsolatfelvétel.
• Súlyos kyphoscoliosisban, neuromuscularis betegségben, valamint malignus pulmonalis
folyamatban szenvedő betegeknél is hasznos lehet.
• Súlyosan immundeprimált betegek légzési elégtelensége esetén (függetlenül az
immunszupresszió okától) a CPAP/NIV javasolt az invazív lélegeztetéssel szemben.
A CPAP/NIV kontraindikációi prehospitálisan:

• eszméletlenség, vagy ha a beteg egyéb okból nem képes védeni a légútjait (pl. légúti váladék
felköhögésének képtelensége, folyamatos/gyakran ismétlődő hányás, súlyos nyelészavar)
• kooperációs képtelenség
• hemodinamikai instabilitás (RRsys < 90 Hgmm) folyadék- és vasopressor-terápia ellenére,
vagy instabilitást okozó ritmuszavar
• az arc/koponya traumája, deformitása
• pneumothorax (légmell) gyanúja
A CPAP/NIV meghiúsulása (pl. a beteg nem tűri/hatástalan) intubációt és invazív lélegeztetést tehet
szükségessé. Légzés/keringésleállás állapotában, illetve azonnali ballonos-maszkos
lélegeztetés/intubálás bármilyen más okú szükségessége (pl. légzési szünetek/apnoés periódusok, felső
légúti elzáródás) esetén NE próbálkozzunk CPAP/NIV-vel!

III. A CPAP/NIV várható, kedvezőtlen hatásai
A pozitív nyomású lélegeztetés gyakori komplikációi (barotrauma, hemodinamikai instabilitás)
CPAP/NIV esetén sokkal kisebb arányban fordulnak elő, mint invazív lélegeztetésnél. Azonban fontos
megjegyezni, hogy mint minden pozitív nyomású lélegeztetésnél, a CPAP/NIV alkalmazása során is
előfordulhat bizonyos mértékű vérnyomáscsökkenés (ami instabil hemodinamika esetén akár a keringés
összeomlásához is vezethet), ezért figyelnünk kell a keringésre gyakorolt hatásokra. A pozitív nyomású
lélegeztetés hatására a vénás visszaáramlás (preload) csökken, a jobb kamrai verőtérfogat csökken, és
így csökkenhet a perctérfogat (CO) is (normál szívműködés esetén 10-20%-kal), ha a szimpatikus tónus
fokozódása ezt nem tudja ellensúlyozni. Hypovolaemia, illetve jobbszívfél-elégtelenség esetén azonban
ez a csökkenés jóval markánsabb lehet, ezért ezekben az esetekben különösen fontos a lehető legkisebb
nyomások alkalmazása.
A legtöbb technikai nehézség a szoros arcmaszkok használatából ered (nyomási sérülések a maszk
és a pánt körül, a szem irritációja), ezen kívül előfordulhat enyhe, nem szignifikáns gyomorfelfújás is.
Emellett néhány szubjektív kellemetlenség is felléphet (klausztrofóbia, orrdugulás, sinus/fülfájás,
orr/szájszárazság).
IV. A CPAP/NIV használata
1. A CPAP/NIV használatának megkezdése előtti első lépés a beteg ABCDE szemléletű
vizsgálata, monitorozása (EKG-ritmus, vérnyomás, pulzus, pulzoximetria, légzésszám, nasalis
EtCO2), valamint a megfelelő indikáció felállítása. A beteg lehetőleg félülő/ülő helyzetben
legyen.
2. Kifejezetten fontos a beteg pszichés támogatása. A CPAP/NIV használata sok beteg számára
újszerű, korábban nem tapasztalt élmény, melyet aktuális állapota, erős légszomja miatt
kezdetben esetleg nehezebben tolerál, de ha felkészítjük erre őket, jelentősen javíthatjuk az
együttműködésüket. A CPAP/NIV sikere nagy százalékban függ a megfelelő verbális
kommunikációtól! Mondjuk el a betegnek, hogy egy maszkot fogunk az arcára illeszteni (nem
szorítani!), ez kellemetlen lehet, de hamarosan érezni fogja, hogy jót tesz. Ezután a választott
módszernek megfelelő további információkkal lássuk el (pl. „lélegezzen úgy, mint máskor,
rövidesen meglátja, így sokkal könnyebb lesz”, „a lélegeztetőgép fogja segíteni a légzését”).
Célszerű lehet először a beteg kezébe adni a maszkot, aki akár maga helyezheti azt fel.
A felhelyezést követően, a CPAP/NIV alatt beszéljünk a várható (fentebb tárgyalt) hatásokról.
Hangsúlyozzuk, hogy ez az ő érdekeit szolgálja, könnyebb lesz tőle a légzése, segíti a
gyógyulását, és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy minél hamarabb szerettei között lehessen.
Társítsuk pozitív dolgokhoz az eljárást, és ne riasszuk meg a beteget. Gondoljunk arra, hogy
ezek a betegek egyébként is halálfélelemmel, szorongással küzdenek, ne súlyosbítsuk ezt.
Magyarázzuk el, hogy mindenképpen szükséges pár perc ahhoz, hogy megszokják ezt a
módszert, így legyenek türelmesek („Természetes, hogy a gépi segítséggel más élmény a
lélegzés, mint rendesen. Hamarosan megszokja a gépet...”). Legyünk kedvesek és nyugodtak,
győződjünk meg arról, hogy a beteg megértette a mondottakat. Figyeljünk a
kommunikációnkra: nyugodt hangsúlyozással, lassú tempóban beszéljünk. Ha agresszív, vagy
agitált a beteg, szintén kommunikáljuk a pozitív szuggesztiókat, de ne vegyük át az indulatait
(pl. „Látom, hogy nagyon ideges. Nagyon fontos, hogy most rám figyeljen!”). NE elégedjünk
meg egyszeri kísérlettel, ismételjük meg a fentieket több alkalommal, akár rövid időre is. A
„próbálja meg” kifejezés magában foglalja a kudarc lehetőségét („hátha sikerül”) helyette
használjuk az „azt szeretném, hogy…” kezdetű mondatot. A CPAP/NIV alatt folyamatosan
biztassuk őket („nagyon jó”, „nagyon jól csinál mindent”), a maszk beteg általi levétele esetén
se alkalmazzunk szidást, hanem „semmi gond, pihenünk egy kicsit” mondatot. Az ellátás
közben kerülnünk kell a félreérthető üzeneteket és minden olyan kommunikációt, ami nem a
pácienssel kapcsolatos, mivel a bizonytalan helyzetben lévő személy tudata beszűkült, magára
vonatkoztathat és félreértelmezhet mindent.

Pár mondat, mely segíthet a beteg kooperációjának elnyerésében:
− „úgy látom nagyon gyorsan veszi a levegőt…” (ezzel azt sugalljuk, hogy átérezzük a beteg
helyzetét)
− „engedje, hogy a légzése a maga ritmusában, szépen lelassuljon” (ezáltal pozitívan
vezetjük a beteget)
− „segítek Önnek” (a cselekvő mód, a cselekvő igék használata, nem „próbálkozunk”)
− „Szeretne könnyebben lélegezni?”, „Szeretne jobban lenni?” „Várja már, hogy túl legyen
ezen, igaz?” „Ugye, hogy most már kellemesebb, mint pár perce volt?” („igen
beállítódás/yes set”: egymás után olyan kérdéseket teszünk fel, amelyre nagy
valószínűséggel „igen” a válasz)
− „minden perccel közelebb jut a teljes gyógyuláshoz/hogy visszatérjen megszokott
életvitelébe” (motiválás)
− „mit gondol, melyik karján mérjünk először vérnyomást?” (mindegy mit választ, de a
választás lehetősége a kontroll élményét adja).
3. A következő lépés a megfelelő méretű és minőségű maszk kiválasztása. A legtöbb maszk
megegyezik a ballonos-maszkos lélegeztetés maszkjával, ugyanúgy is kell felhelyezni.
Léteznek azonban speciális, a tömítést és a kényelmet segítő maszkok is. Közös tulajdonságuk,
hogy a szabványos légzőkörökhöz bármikor gond nélkül csatlakoztathatóak.
FONTOS: Ne helyezzük fel a maszkot a rendszer teljes összeállítása és a lélegeztetőgép
megfelelő beállítása előtt! A teljes rögzítés előtt törekedjünk a beteg komfortjára, és a választott
módszerrel való együttműködésére.
A maszkot az alapjánál lévő kampókra illeszkedő vagy a speciális rögzítő csatokhoz kapcsolódó
pántokkal rögzítsük az arcon. Törekednünk kell a minél jobb tömítésre, azonban fontos a beteg
kényelmét is figyelembe venni. A túl szorosra állított maszk nem fogja megoldani a
tömítetlenséget, az ezzel okozott kényelmetlenség miatt azonban a beteg együttműködését
hamarabb elveszíthetjük. Ugyanakkor minimális szivárgás megengedhető. A pántok feszességét
úgy érdemes beállítani, hogy egy ujj könnyedén aláférjen. A szakáll/bajusz tömítetlenséget
okozhat, így ezzel számolnunk kell. Amennyiben homloktámasz is rendelkezésre áll
(távtartóként funkcionál), állítsuk be azt is a megfelelő tömítés eléréséhez, illetve az orrgyök
nyomási sérüléseinek elkerülése érdekében. Nagyon fontos, hogy az OMSZ-nál alkalmazott
CPAP/NIV-módszerek mindegyikénél a rendszer rendelkezik kilégzőszeleppel, így nem
szükséges, hogy a maszkon külön legyen ilyen.
Jelentős szivárgás esetén gondoljunk másik méretű/minőségű maszk választására.
4. A következő lépés a lélegeztetési módszer, ill. mód kiválasztása. Prehospitálisan a korábban
említetteknek megfelelően a következő módszerekkel végezhetünk CPAP/NIV-et:
• egyszerű eszközök
• lélegeztetőgépekhez adaptált CPAP/NIV programok
a. egyszerű eszközökkel végzett CPAP/NIV módszerek:
Ezek beállítására jellemző, hogy mindig 5-7 vízcentiméteres PEEP/CPAP szinttel
kezdjünk. Később a terápiás válasznak megfelelően a PEEP/CPAP emelése/csökkentése
1-2 vízcm-ként lehetséges, sose menjünk azonban 5 vízcm alá, 10 vízcm-t meghaladó
értékek pedig csak kifejezetten indokolt esetben jöhetnek szóba. Fontos tudni, hogy
magasabb PEEP értékek gyakrabban okoznak tömítetlenséget, barotraumát,
hemodinamikai instabilitást. Ezen egyszerű módszereknek főleg a heveny szívelégtelenség
ellátásában van jelentősége, de eszközhiány, ill. a konzervatív terápia hatástalansága esetén
egyéb indikációkban is javasoltak.

i. Oxigénáramlás változtatásával működő CPAP-eszköz (pl. O-Two):
Az eszköz maszkból, egy rögzítésre alkalmas pántból, valamint a maszkhoz
csatlakoztatható szelepből és oxigén összekötő csőből áll. Lényege, hogy az
oxigénáramlás növelésével meghatározott nagyságú folyamatos pozitív légúti nyomást
biztosít, így CPAP-rendszerként működik. A szelepen leolvasható nyomásértékeknek
megfelelően állítsuk be az oxigénáramlás sebességét (a kezdeti 5-7 vízcm-hez
8-9 l/perc), majd helyezzük fel a betegre a maszkot. Hátránya: az oxigén a nyomás
generálására használódik, így a maximálisan elérhető FiO2 nem 100% (1,0) lesz, hanem
csak 60% (0,60) körüli. Amennyiben rendelkezésre áll több oxigénpalack, úgy a
módszert javasolt a beteg arcára, a maszk alá helyezett orrszondával kiegészíteni,
melyhez szintén nagyáramlású (15 l/perc) oxigént kell csatlakoztatni (a FiO2 emelése
érdekében).
(Megjegyzés: az eszköz használatát bemutató képsor és a különböző áramlási értékekhez tartozó CPAP-szinteket
tartalmazó táblázat jelen eljárásrend végén található.)
ii. Lélegeztető maszk – szelep – PEEP-szelep – rezervoár + nagyáramlású

(min. 15 l/perc) oxigén: (csak egyéb módszer hiányában választandó eljárás)
Ezeken a maszkokon általában nincsenek a pánt rögzítéséhez alkalmas kampók, így a
maszkot két kézzel kell a beteg arcára helyezni és ott tartani, ügyelve a megfelelő
tömítettségre. Fentiekből adódóan az illeszkedés nem lesz mindig tökéletes. Hátránya,
hogy mind a légzési munkának, mind a rendszer ellenállásának terhét a beteg viseli.
Fontos, hogy az oxigén áramlási sebességét a legnagyobbra állítsuk, hogy a beteg
légzési perctérfogat-igényét ki tudjuk szolgálni. Amennyiben rendelkezésre áll több
oxigénpalack, úgy a módszert javasolt a beteg arcára, a maszk alá helyezett
orrszondával kiegészíteni, melyhez szintén nagyáramlású (15 l/perc) oxigént kell
csatlakoztatni (a CPAP-hatás javítása érdekében).
iii. Lélegeztető maszk – szelep – PEEP-szelep – ballon – rezervoár + nagyáramlású (min.
15 l/perc) oxigén: (csak egyéb módszer hiányában választandó eljárás)
Kézi asszisztált ballonos-maszkos lélegeztetési forma, melynek során maximálisan
törekednünk kell a beteg légzésének szinkron támogatására. A gyakorlatban ez azt
jelenti, hogy a kezdő PEEP (5 vízcm) beállítását követően figyeljük a beteg
légzéskezdeményeit, és ezeket a ballon összenyomásával támogatjuk. Célszerű
négykezes technikával végezni. Fontos tudni, hogy ez a módszer nagy kihívást jelent
mind a maszk rögzítése, mind a tömítés, mind pedig egy magas légzésszámú beteg
légzéskezdeményeinek szinkron asszisztálása szempontjából, különösen mozgó
mentőjárműben. Fentiek miatt nagy gyakorlatot igényel, és csak egyéb módszer
hiányában ajánlott.
b. Lélegeztetőgéppel végzett CPAP/NIV módszerek:
Mentőellátásunk során a fentiekhez képest lényegesen hatásosabb és jobban ellenőrzött
CPAP/NIV érhető el, ha a beteg légzését lélegeztetőgéppel végzett CPAP/NIV
módszerekkel segítjük. Az OMSZ gyakorlatában jelenleg a következő lélegeztetőgépekkel
van lehetőségünk CPAP/NIV-re:
• Oxylog 2000 plus
• Oxylog 3000/3000 plus
• MEDUMAT Transport
• Newport HT70 Plus

i. A fenti gépek a CPAP üzemmód mellett rendelkezhetnek nyomástámogatás (∆Psupp, PS
– Pressure Support, ∆pASB, ∆ASB – Assisted Spontaneous Breathing) funkcióval is.
Ennek lényege a beteg légzéskezdeményeinek – áramlás vagy nyomásfüggő –
felismerése (trigger), illetve a beteg által indított légvétel meghatározott/beállított
nyomással történő támogatása, így a légzési munka csökkentése, valamint a légzési
térfogat és a percventilatio biztosítása. A nyomástámogatás mindig a PEEP feletti plusz
nyomást jelenti. További lényeges tulajdonságuk a „NIV funkció”, melynek jelentősége
abban áll, hogy a lélegeztetőgép automatikusan kompenzálja a maszk miatti szivárgást,
és a szivárgási riasztás inaktív. Elérhetősége esetén a „NIV funkciót” mindenképpen
kapcsoljuk be.
A paraméterek kezdeti beállítása:
(megj.: 1 millibar = 1,02 vízcm, így a két mértékegységet jelen eljárásrendünkben egymással ekvivalensnek tekintjük)
o FiO2: 100%
o PEEP: 5 mbar
o Trigger: 3 l/min (áramlástrigger esetén)
o Nyomástámogatás (PS): 5-8 mbar
o Pmax: 35-45 mbar
Nagyon fontos a megfelelő légzési térfogatok elérése, ezt a paramétert minden
lélegeztetőgép folyamatosan monitorizálja. Törekedjünk a 7-10 ml/ttkg nagyságú
légzési térfogatra. Az oxigenizáció javítása a PEEP és a FiO 2 emelésével, a légzési
térfogat (és a percventilatio) növelése pedig a nyomástámogatás emelésével érhető el.
A PEEP és a nyomástámogatás változtatása óvatos, 1-2 mbar-os lépésekben javasolt. A
PEEP értékét ne csökkentsük 5 mbar alá, a 10 mbar-t meghaladó értékek pedig csak
kifejezetten indokolt esetben jöhetnek szóba (telefonos konzultáció javasolt).
(megjegyzés: az Oxylog 2000 plus bizonyos modelljei nem rendelkeznek nyomástámogatás és „NIV funkció”-val,
azonban a CPAP alkalmazása az ilyen típusú gépekkel is javasolt. A hiányzó funkciókat leszámítva, beállítása a fentiek
szerint történjen.)
ii. Az Oxylog 3000/3000 plus, ill. MEDUMAT Transport esetén további lélegeztetési mód
áll rendelkezésünk a CPAP/NIV-hez, ez pedig a kétfázisú pozitív légúti nyomású
lélegeztetés (BIPAP, Bi-level) mód. Lényege, hogy a légzési ciklusok két különböző
folyamatos nyomásszint (CPAP) között zajlanak. Meghatározunk tehát egy magasabb
folyamatos belégzési nyomásszintet (Pinsp), valamint egy alacsonyabb folyamatos
kilégzési nyomásszintet (PEEP), ezen két nyomásszint váltakozása egyfajta kontrollált
lélegeztetést biztosít, azonban a beteg spontán légzési kezdeményezései mindkét
nyomásszinten megengedettek és további nyomástámogatással láthatóak el (∆Psupp,
∆ASB, ∆pASB, PS). A két szint közötti különbség állításával befolyásolhatjuk a beteg
légzési-, ill. perctérfogatát.
A paraméterek kezdeti beállítása:
o FiO2: 100%
o PEEP: 5 mbar
o Pinsp: 8-12 mbar
o Trigger: 3 l/min (áramlástrigger esetén)
o Nyomástámogatás (PS): 5-8 mbar
o Tinsp: 0,8-0,9 sec
o Pmax: 35-45 mbar
o (háttérfrekvencia: 10-15/min)
A belégzési nyomás a beteg toleranciájának megfelelően emelhető (20-25 mbar-ig),
célunk továbbra is a megfelelő oxigenizáció és 7-10 ml/ttkg légzési térfogat elérése.
Fontos tudni, hogy a PEEP emelése a Pinsp párhuzamos emelése nélkül – a két
nyomásszint különbségének csökkenéséből adódóan – kisebb légzési- és percventilációt
eredményez.

A belégzési idő beállítását elérhetjük (direkt beállítási lehetőség hiányában) a
légzésszám és az I:E arány együtt történő változtatásával.
A belégzési idő változtatása során – a beteg-gép szinkronitás javítása érdekében –
javasolt a beteghez igazított beállítás (kérdezzünk rá, hogy van-e elég idő a be-, ill.
kilégzésre – sokszor inkább rövidíteni kell a belégzési időt).
A beteg légzésszámának csökkenését követően a Tinsp emelése (1-1,2 sec) javasolt, és
mindig a beteg légzésmintázatához érdemes igazítani.
(megjegyzés: a betegek BIPAP/Bi-level-módban történő lélegeztetése még nagyobb együttműködést és felkészültséget
igényel mind az ellátók, mind a beteg részéről, így amennyiben nem sikerül megfelelő beállítást elérni, a jóval egyszerűbb
CPAP-mód javasolt.)
COPD akut exacerbatiója esetén az alábbi megfontolások javasoltak:

• COPDAE-ban a rövid belégzési idő miatt érdemes magasabb nyomást használni a
belégzésben, tehát inkább 16-20 mbar-ról induljunk. 350-400 ml VT elérése
kielégítőnek mondható, ennél alacsonyabb légzési térfogat esetén emelni kell a
belégzési nyomást.
• A FiO2-t úgy szükséges állítani, hogy az oxigénszaturáció 88-92% között legyen.
• A magas FiO2 és SpO2 elérése önmagában nem jelenti a légzési elégtelenség
megszűnését, inkább a légzésszám rendeződése, a légzésmechanika és az EtCO2
javulása az irányadó.
V. Egyéb gyakorlati megfontolások, javaslatok
• Amennyiben lélegeztetőgéppel végezhető CPAP/NIV technika rendelkezésre áll, úgy annak

alkalmazása preferált, azonban a lélegeztetőgép beteghez juttatásának idejéig átmenetileg
az egyszerű CPAP-módszerek (pl. O-Two) alkalmazandók, minél hamarabb, akár a
gyógyszeres terápiát megelőzően is.
• Az egyszerű módszereket kivéve (pl.: O-Two, PEEP-szelepes megoldás) lehetőség szerint
mindig használjunk HME-filtert és kapnográfot is, segítve a párásítást, valamint a légzési
státusz és a terápiás válasz megítélését.
• A beteg CPAP/NIV mellett is szállítható. Ilyenkor lehetőleg olyan célintézményt
válasszunk, ahol ennek folytatására van lehetőség. Mindenképpen jelezzük előre a beteg
érkezését ISBAR szerint, és hívjuk fel a figyelmet a további CPAP/NIV szükségességére.
• A beteg szoros monitorozása – intubációs készenlét mellett – elengedhetetlen.
• Obes, ill. alvási apnoés betegek esetén magasabb kezdő PEEP-re lehet szükség.
• Amennyiben a beteg nem képes triggerelni a lélegeztetőgépet, emeljünk óvatosan a PEEP-
en, illetve növeljünk a trigger érzékenységén (csökkentsünk számszerűen az értékén).
• Ha a lélegeztetőgép autotriggereli magát (magas légzésszámmal fújtat a beteg légzési
kezdeményezéseit figyelmen kívül hagyva), akkor emeljünk a trigger számszerű értékén (pl.
5-7 l/min) – részletesen lásd a Newport HT70 Plus leírásánál.
• Bizonyos lélegeztető gépeken elérhető és javasolt a kilégzési triggerküszöb, ETS
(Expiratory Trigger Sensitivity) beállítása is. Alkalmazása akkor lehet fontos, ha olyan
módot választottunk, ahol a belégzési idő nem állítható, ilyenkor az ETS-t kell addig emelni,
amíg a belégzési idő el nem éri a fentebb tárgyalt mértéket. (Értéke általában 25%, de
COPD, CF, ill. asztma esetén akár 50-65%).
• Éber és jól együttműködő beteg esetén a kivehető fogsort javasolt helyén hagyni, vagy
visszahelyezni, a maszk megfelelő illeszkedése érdekében.
• Ha a légzési elégtelenség továbbra is fennáll, és rendelkezésre áll több oxigénpalack, a
lélegeztetőgéppel végzett CPAP/NIV technikákat is javasolt a beteg arcára, a maszk alá
helyezett orrszondával kiegészíteni, melyhez szintén nagyáramlású (15 l/perc) oxigént kell
csatlakoztatni.

• Ha CPAP/NIV módszer nem áll rendelkezésre, vagy azt a beteg nem tolerálja – és
rendelkezésre áll több oxigénpalack – helyezzünk a beteg arcára, a nem-visszalégző maszk
alá orrszondát, melyhez szintén nagyáramlású (15 l/perc) oxigént kell csatlakoztatni (kettős
oxigenizáció). A légzési elégtelen betegek ellátása a CPAP/NIV módszerek rendelkezésre
állásáig akár ezzel a lépéssel is kezdődhet.
• Az orrszondán keresztül nagyáramlással adagolt oxigén önmagában CPAP/NIV hatású,
később – intubáció esetleges szükségessége esetén – az apnoés oxigenizáció is egyszerűen
kivitelezhető vele.
• Az OMSZ-nál jelenleg rendszeresített nasalis EtCO2-szenzor – kialakítása miatt – nem
alkalmas a kettős/apnoés oxigenizációra. Amennyiben a kettős/apnoés oxigenizációt
kívánjuk megvalósítani, cseréljük azt le hagyományos orrszondára!
• A CPAP/NIV használata során fontos monitorozni a terápiás hatékonyságot. Amennyiben
nem javul a beteg állapota, illetve romlás következik be, az intubáció szükséges lehet. Ne
legyünk azonban türelmetlenek sem, de a szaturáció esése, a légzésmechanika romlása, a
GCS csökkenése, hemodinamikai instabilitás, bradycardia mind-mind figyelemfelhívó lehet
az intubáció szükségességére.
Intubációs kritériumok továbbá:
a. keringés/légzésleállás
b. nem javuló/romló gázcsere, ill. (fokozódó) dyspnoe
c. maszk intolerancia
d. romló tudatállapot
• A beteg nem megfelelő terápiás válasza esetén a beteg CPAP/NIV-vel is preoxigenizálható
az RSI indukció megkezdéséig. A légzési elégtelen beteg intubációja előtt végzett
CPAP/NIV csökkenti a deszaturáció valószínűségét, így a technikailag jól kivitelezett
CPAP/NIV mellett romló beteg preoxigenizációját az indukció megkezdéséig annak
fenntartásával végezzük. Amennyiben az intubációt megelőzően a beteg agitáltsága miatt a
preoxigenizáció nem kivitelezhető, telefonos konzultáció mellett heveny szívelégtelenség
esetén morfin (2-4 mg-onként), egyéb esetekben ketamin (0,25-0,5 mg/ttkg) adása
szükséges lehet. Ez utóbbi dózist a ketamin indukcióhoz számított adagjából le lehet vonni.
Az indukciós szerek beadását követően végezzünk négykezes technikával óvatos ballonos-
maszkos lélegeztetést a gyógyszeres hatásbeállásig, egyszerű légúti segédeszközök
használata mellett. Megfelelő jártasság esetén a laringoszkópia során alkalmazzunk apnoés
oxigenizációt is.
• Bármilyen, a CPAP/NIV alkalmazásával kapcsolatos kérdés (indikáció, alkalmazás módja,
technikai nehézség stb.) esetén a telefonos konzultáció segítsége bármikor igénybe vehető!
1. Hyzy RC, McSparron JI, Parsons PE, Finlay G: Noninvasive ventilation in adults with acute respiratory failure: Practical aspects
of initiation. www.uptodate.com. Jun 26, 2020.
2. Hyzy RC, McSparron JI, Parsons PE, Finlay G: Noninvasive ventilation in adults with acute respiratory failure: Benefits and
contraindications. www.uptodate.com. Jun 26, 2020.
3. Lorx A, Pénzes I: A lélegeztetés elmélete és gyakorlata. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2004.
4. Rochwerg B, Brochard L, Elliott MW et al.: Official ERS/ATS clinical practice guidelines: noninvasive ventilation for acute
respiratory failure. Eur Respir J. 2017 Aug 31;50(2).
5. Chawla R, Khilnani GC, Suri JC, Ramakrishnan N, Mani RK, Prayag Sh, Nagarkar Sh, Kansal S, Sidhu US, Kumar V: Guidelines
for noninvasive ventilation in acute respiratory failure. Indian Society of Critical Care Medicine.
6. Varga Katalin (szerk.): A szavakon túl - Kommunikáció és szuggesztió az orvosi gyakorlatban. Medicina Könyvkiadó Zrt.,
Budapest, 2011.
7. Global Initiative for Chronic Obstructive Lung Disease (GOLD) – Global Strategy for the Diagnosis, Management, and Prevention
of Chronic Obstructive Pulmonary Disease. 2020 Report. http://www.goldcopd.org/
8. Newport Medical Instruments, Inc.: Newport HT70 lélegeztetőgép, Kezelői kézikönyv a Plus modell részére. OPRHT70-2-HU B
kiadás



Cím A noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a
Módosítások az előző • COVID-19 utalás
verzióhoz képest • Newport HT70 Plus kiegészítések
• Dräger NovaStar TS SE többször használatos noninvazív
lélegeztető maszk használata
Állapot Hatályban
Verzió 1 2018.02.05.
Cím A noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a
Szerzők Dr. Kocsis Tibor

Légzési elégtelen beteg prehospitális noninvazív lélegeztetésének folyamatábrája
Nehézlégzéssel küzdő beteg
ABCDE vizsgálat
CPAP/NIV hiánya, vagy azt nem

Légzési elégtelenség? toleráló beteg esetén nem-
visszalégző maszk (15 l/perc) +
(SpO2<90%, légzésszám >30/perc) orrszonda (15 l/perc) együttes
Súlyos dyspnoe? Kifáradás? Megnövekedett légzési munka? használata javasolt
FOLYAMATOS MONITOROZÁS (EKG, RR, SpO2, légzésszám), TTEKG készítése
NEM IGEN
SEGÉLYKOCSI! (Telefonos konz. jav.)

Kórképnek megfelelő további
Kórképnek megfelelő eljárás/terápia
eljárás/terápia
Korai CPAP megfontolása!
CPAP/NIV kontraindikációk?
• eszméletlenség, vagy ha a beteg egyéb okból nem képes védeni a
IGEN
légútjait
• hemodinamikai instabilitás (RRsys < 90 Hgmm)
•
NEM
BETEGTÁJÉKOZTATÁS, PSZICHÉS VEZETÉS
CPAP/NIV
maszk – szelep – PEEP-szelep –

CPAP-eszköz (pl. O-Two)
+ rezervoár – oxigén
(további nagyáramlású oxigénadagolás
oxigén
orrszondán át is javasolt)
CPAP/PEEP: 5-7 vízcm
Javul?
IGEN NEM
Terápia folytatása,
Terápia folytatása
CPAP/PEEP ↑ 1-2 vízcm-ként
SZÁLLÍTÁS (10 vízcm-ig)
SZÁLLÍTÁS?
mellett azonnali transzport megfontolható: (Telefonos konzultáció/ICS egyeztetés mellett
azonnali transzport megfontolható: randevú-elv,
randevú-elv, vagy legközelebbi SBO)
vagy legközelebbi SBO)

Légzési elégtelen beteg prehospitális noninvazív lélegeztetésének folyamatábrája
Nehézlégzéssel küzdő beteg
ABCDE vizsgálat, ezzel párhuzamosan: Pozicionálás (félülő/ülő helyzet) és

Oxigén: 12-15 l/perc nem-visszalégző maszkon át, monitor (SpO2, EKG, vérnyomás,
pulzus, nasalis EtCO2), vénabiztosítás
CPAP/NIV hiánya, vagy azt nem

Légzési elégtelenség? toleráló beteg esetén nem-
visszalégző maszk (15 l/perc) +
(SpO2<90%, légzésszám >30/perc) orrszonda (15 l/perc) együttes
Súlyos dyspnoe? Kifáradás? Megnövekedett légzési munka? használata javasolt
NEM IGEN
FOLYAMATOS MONITOROZÁS (EKG, RR, SpO2, légzésszám, EtCO2), EKG készítése
Kórképnek megfelelő további Kórképnek megfelelő eljárás/terápia

eljárás/terápia Korai CPAP megfontolása!
CPAP/NIV kontraindikációk?
IGEN • eszméletlenség, vagy ha a beteg egyéb okból nem képes védeni a
légútjait
• hemodinamikai instabilitás (RRsys < 90 Hgmm)
NEM
Egyszerű eszközökkel végzett CPAP/NIV: BETEGTÁJÉKOZTATÁS, PSZICHÉS VEZETÉS
• CPAP-eszköz (pl. O-Two) + oxigén
• maszk – szelep – PEEP-szelep – rezervoár –
oxigén (15 l/perc) (további nagyáramlású Lélegeztetőgéppel végzett CPAP/NIV
oxigénadagolás orrszondán át is javasolt) (baktériumszűrő és kapnográf javasolt)
• maszk – szelep – PEEP-szelep – ballon –
rezervoár – oxigén (15 l/perc) (baktériumszűrő,
kapnográf és további nagyáramlású oxigénadagolás
orrszondán át is javasolt) CPAP-NIV (±PS) BIPAP-NIV
•
CPAP/PEEP: 5-7 vízcm • FiO2: 100%

• FiO2: 100% • PEEP: 5 mbar
Nem javul? • PEEP: 5 mbar • Pinsp: 8-12 mbar
(COPDAE: 16-20 mbar)
• Pmax: 35-45 mbar • Trigger: 3 l/min
CPAP/PEEP ↑ 1-2 vízcm
• (Trigger: 3 l/min) • Pmax: 35-45 mbar
• (PS: 5-8 mbar) • (PS: 5-8 mbar)
• (Tinsp: 0,8-0,9 s)
Megjegyzés:
Nem javul?
Fenti terápiára történő javulás esetén
Cél: 7-10 ml/ttkg VT Cél: 7-10 ml/ttkg VT elérése
kíméletes transzport. Amennyiben nem (COPDAE: 350-400 ml)
elérése
javul, vagy romlik a beteg állapota, az (COPDAE: 350-400 ml)
intubáció szükséges lehet. Ne legyünk • Pinsp ↑ 1-2 mbar
azonban türelmetlenek sem. • PEEP ↑ 1-2 mbar (max. 20-25 mbar)
• PS ↑ 1-2 mbar • PEEP ↑ 1-2 mbar
Telefonos konzultáció javasolt! (max. 20-25 mbar) (DE! ekkor Pinsp-et is)
• PS ↑ 1-2 mbar
(max. 20-25 mbar)

Lélegeztető maszk – szelep – PEEP-szelep – rezervoár + nagyáramlású
(min. 15 l/perc) oxigén
Nagyáramlású oxigén
(min. 15 l/perc)
Maszk
Rezervoár
PEEP-szelep
Szelep
Az O-Two használata:
Az O-Two beállításai:
CPAP (vízcm) Áramlás (l/perc) FiO2 (%)
5 8 54
7 9 57
8 10 59
10 12 62
15 15 67
20 20 73
25 25 77
(Megjegyzés: 10 vízcm-nél nagyobb értékek alkalmazása csak indokolt esetben történjen!)

„Oxylog 2000 plus” kezdeti beállításai noninvazív lélegeztetéshez
PEEP: 5 mbar Kiválasztandó mód

Trigger: 3 l/min
SPN
CPAP
∆Psupp: 5-8 mbar
A beállításokban
kapcsoljuk be a NIV
opciót!
Pmax: FiO2:
35-45 kezdetben
vízcm 100%
SPN
CPAP A beállításokban
kapcsoljuk be a NIV
opciót!

„Oxylog 3000” kezdeti beállításai noninvazív lélegeztetéshez
CPAP + nyomástámogatás
∆ASB: 5-8 mbar PEEP: 5 mbar

Kiválasztandó mód
CPAP
ASB
Trigger: 3 l/min
A beállításokban
kapcsoljuk be a NIV
opciót!
Pmax: FiO2:
35-45 kezdetben
mbar 100%
CPAP
ASB
A beállításokban
kapcsoljuk be a NIV
opciót!

„Oxylog 3000” kezdeti beállításai noninvazív lélegeztetéshez
BIPAP + nyomástámogatás
PEEP: 5 mbar
Tinsp: 0,8-0,9 s
Kiválasztandó mód
Pinsp: 8-12 mbar
BIPAP
ASB
∆ASB: 5-8 mbar A beállításokban

kapcsoljuk be a NIV
opciót!
Pmax: FiO2:
RR:
35-45 kezdetben
10-15/min
mbar 100%
BIPAP
ASB
A beállításokban
Trigger: 3 l/min kapcsoljuk be a NIV
opciót!

„MEDUMAT Transport” kezdeti beállításai noninvazív lélegeztetéshez
A beállításokban kapcsoljuk
be a NIV opciót, majd
válasszuk ki a kívánt
lélegeztetési módot!
Trigger: 3 l/min
∆pASB: 5-8 mbar
PEEP: 5 mbar FiO2: kezdetben

100%
Pmax: 35-45 mbar
Ti: 0,8-0,9 s
Trigger: 3 l/min
Pinsp: 8-12 mbar

∆pASB: 5-8 mbar
PEEP: 5 mbar
FiO2: kezdetben
100%
Pmax: 35-45 mbar

„Newport HT70 Plus” kezdeti beállításai noninvazív lélegeztetéshez
A „Riasztások” fül alatt

↑P (Pmax): 35-45 mbar
Kiválasztandó mód:
PS: 5-8 mbar
SPONT
A „Több” fül alatt
kapcsoljuk be a NIV
opciót!
Trigger: 3 l/min
PEEP: 5 mbar
(megjegyzés: A FiO2-t a készülék oldalán található oxigénbeszívó keverővel lehet állítani)
Megj.: a NIV bekapcsolható más módban is. A/CMV nyomáskontrollált módban a kétfázisú pozitív légúti nyomású lélegeztetés (BIP AP) is
megvalósítható. A felső nyomásértékét (P insp) a PC paraméter beállításával lehet megtenni, a belégzési idő az i-idő paraméterrel állítható. A
kilégzési fázisú nyomás értékét a PEEP paraméter beállításával állíthatjuk a kívánt szintre. Minimum 5 mbar nyomáskülönbség szükséges a
PC és PEEP között.
Autotriggerelés megelőzése
Ellenőrizzük, hogy a páciens trigger ikonja mindig világít-e, amikor a páciens spontán légvételt kezdeményez. Állítsuk át az érzékenységet
(Áramlás trig, növelése 5-7 l/perc vagy magasabb értékre) szükség szerint a kényelmes, autotriggerelés nélküli triggerelés biztosítása
érdekében. NIV alkalmazása során állítsuk át (növeljük) a rézsútos áramlás értékét, hogy ily módon stabilizálhassuk a PEEP-et, kiküszöbölve
az autotriggerelést ésszerű triggerbeállítások mellett.

Dräger NovaStar TS SE többszörhasználatos
noninvazív lélegeztető maszk használata
Fejpánt (a maszk rögzítéséhez)
Homloktámasz
Homloktámasz
beállítókerék
Maszk zselés
peremmel
Mágneses fül
360 fokban forgatható

könyökcső
1. ábra: A maszk részei

A Dräger NovaStar TS SE többszörhasználatos noninvazív lélegeztető maszk használatával
jelentősen megkönnyíthető a betegek nonivazív lélegeztetése. A maszk kiképzése (formázható maszk,
zselés perem, zselés és állítható homloktámasz, nem elcsúszó fejpánt, mágneses zárak) elősegíti,
komfortosabbá teszi a betegek noninvazív lélegeztetési terápiáját. Az Országos Mentőszolgálatnál
3 méretben kerül rendszeresítésre (S – gyermek/kis méret, M – felnőtt/közepes méret, L – felnőtt/nagy
méret).
A maszk használatának lépései:
1. A CPAP/NIV használatának megkezdése előtti első lépés a beteg ABCDE szemléletű
vizsgálata, monitorozása (EKG-ritmus, vérnyomás, pulzus, pulzoximetria, légzésszám),
valamint a megfelelő indikáció felállítása. A beteg lehetőleg félülő/ülő helyzetben legyen.
2. A használat előtt és alatt kiemelten fontos a beteg pszichés/verbális támogatása.
3. Válasszuk ki a megfelelő méretű maszkot. A Dräger NovaStar TS SE maszk olyan kiképzéssel
rendelkezik, hogy a maszk a felhelyezés előtt formázható a beteg arcformájának megfelelően
(ld. 2. ábra).
4. Kapcsoljuk össze a légzőkörrel, használjunk HME-filtert és kapnográfot (ld. 3. ábra). Állítsuk
be a lélegeztetőgépet, használjuk a beteg állapotának megfelelő beállításokat.
5. Oldjuk ki a maszk bal vagy jobb mágneses fülét.
6. Helyezzük a maszkot a beteg arcára, illesszük a fejpántot a beteg tarkójához (a fejpánt sötétkék
része érintkezik a beteggel, a gyártó logóját tartalmazó világosabb kék oldal néz hátra).
Ügyeljünk a szimmetrikus felhelyezésre.
7. Akasszuk vissza a mágneses rögzítőfület a helyére.
8. Az alsó és a felső fejpánt beállításához nyissuk ki a tépőzárakat és állítsuk be a fejpánt
feszességét és hosszát. A beállításnál javasolt a tépőzárakat szimmetrikusan, és fokozatosan
állítani. Törekednünk kell a minél jobb tömítésre, azonban fontos a beteg kényelmét is
figyelembe venni. A túl szorosra állított maszk nem fogja megoldani a tömítetlenséget, az ezzel
okozott kényelmetlenség miatt azonban a beteg együttműködését hamarabb elveszíthetjük.
Ugyanakkor minimális szivárgás megengedhető. A pántok feszességét úgy érdemes beállítani,
hogy egy ujj könnyedén aláférjen.
9. Állítsuk be a homloktámasz távolságát (a beállítókerékkel) a megfelelő tömítés elérése és az
orrgyök sérülésének elkerülése érdekében.
A maszk levétele: a mágneses fül kioldásához húzzuk meg a fejpánt alsó hevederét, majd emeljük meg
a maszkot és vegyük le a beteg arcáról.
2. ábra: A maszk formájának beállítása

NIV-maszk
HME-filter
Kapnográf
Horváth Levente Mátyás rajza
3. ábra: A légzőkör összeállítása HME-filterrel, kapnográffal
Figyelem!
Ezt a típusú maszkot a CO2-visszalégzés és a CO2-narkózis elkerülése érdekében csak kilégző
rendszerrel rendelkező eszközökkel (pl. hagyományos lélegeztetőgép, O-Two szelep, Ambu szelep –
PEEP-szelep – rezervoár) szabad használni. A betegeknél esetlegesen megtalálható, otthoni használatú
speciális noninvazív gépekkel nem használható (ezen gépekhez csak a kilégzőportokkal/lyukakkal
ellátott könyökcsővel rendelkező maszk alkalmazható, ugyanakkor ezen maszkok nem kompatibilisek
a hagyományos lélegeztetőgépekkel).
Az eszköz sérülése esetén egyes részei külön-külön is cserélhetőek (pl. fejpánt, mágneses zárak),
meghibásodás esetén jelezzük azonnal az állomásvezetőnek.

Analgézia és szedáció a prehospitális
gyakorlatban
Az Országos Mentőszolgálat valamennyi kivonuló dolgozójára
Vonatkozik:
(gyógyszerelés tekintetében a kompetenciaszintnek megfelelően)
I. Az eljárásrend céljai
• meghatározni a fájdalom és a nyugtalanság fogalmát
• meghatározni a fájdalom és a szedált állapot vizsgálati módszereit
• meghatározni az analgézia és a szedáció szerepét a prehospitális ellátásban
• meghatározni az analgézia és szedáció indikációit, kontraindikációit
• bemutatni az analgézia és a szedáció eszközeit
• összefoglalni az analgézia és szedáció szövődményeit és azok ellátását.
Az ellátók csak a kompetenciájuknak megfelelő gyógyszerelést alkalmazhatják!
Az eljárásrend nem érinti az emelt szintű légútbiztosításon átesett betegek analgéziáját és

szedációját! (részletesen ld. az „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás” c.
szabványos eljárásrendet)
II. A fájdalom definíciója és vizsgálata
A fájdalom egy kellemetlen szenzoros és emocionális élmény, amelyet valós vagy

potenciális szövetkárosodás okoz primer vagy szekunder úton.
A fájdalom mint érzet elsődlegesen a szervezet integritásának, egyensúlyának megbomlását jelzi. A
jelzés mértékét, jellegét az endokrin-, immun-, és autonóm idegrendszer egyéni változékonysága és a
figyelem, a kultúra, a tapasztalat, valamint az egyéniség egyaránt befolyásolja. Mindezek miatt a
fájdalom mértéke egyéni és nehezen objektivizálható. Lehetőségek szerinti objektivizálása részint az
alább ismertetett fájdalom-skála, részint a fájdalom tényét és súlyosságát alátámasztó viselkedésbeli
(pszichomotoros nyugtalanság, esetleg agresszivitás), illetve többnyire szimpatoadrenális (sápadtság,
tachycardia, vérnyomás-emelkedés), olykor vagotóniás (verejtékezés, bradycardia, collapsus) tünetek
alapján történhet. A fájdalom egy klasszikus másodlagos kórfolyamat, mely annak csillapítása nélkül, a
szöveti oxigenizációs-perfúziós egyensúly megbomlásához vezethet.
A prehospitális ellátás során a fájdalom nagyon gyakran alulértékelt és alulkezelt.

A fájdalom csillapítása elsődleges sürgősségi feladat.
Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban. 1

A megfelelő analgézia első lépése a fájdalom értékelése. A beteg fájdalmának vizsgálata és mérése
minden esetben legyen része a helyszíni betegvizsgálatnak! A fájdalom mérésére a verbalis numerikus
skálát használjuk. A skála alkalmazásakor a beteg saját maga értékeli a fájdalmát:
„Értékelje a fájdalmát nullától tízig, a nulla jelenti azt, hogy nincs fájdalma, a tízes pedig
az elképzelhető legszörnyűbb fájdalmat!”
1-3: enyhe fájdalom

4-7: közepes fájdalom
8-10: súlyos fájdalom
Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer alapján (2015)
Ez a módszer az adott betegnél ismételten alkalmazva megfelelő az analgézia és a beteg fájdalmának
követésére, a fájdalomcsillapítás hatékonyságának igazolására – monitorozására is. A fájdalomskála
használata, az érték dokumentálása nem mellőzhető.
Amennyiben a betegtől bármilyen okból (csecsemő/kisgyermek, nyelvi akadály, eszméletlenség stb.)
nem nyerhető verbalis információ a numerikus értékeléshez, a károsodás mechanizmusát és a beteg
általános állapotát, vitális paramétereit (tudati állapot, keringés, légzés), a fájdalom vegetatív tüneteit
(pl. a tenyér izzadása) együttesen értékelve kell meghatároznunk a fájdalom mértékét és döntenünk az
analgézia típusáról.
A sürgősségi fájdalomcsillapítás gyermekkorban még inkább alulértékelt és elégtelen, mint felnőtt
betegek és sérültek esetén. A fájdalomcsillapítás gátja az is, hogy a fájdalom mérése gyerekeknél
nehezebb a korlátozott verbalis eszköztár, a kognitív fejlettségi szint és a fokozott stressz miatt.
Gyermekkorban sok fájdalomskála használatos, ezek lehetnek önbevallásos, a fiziológiai jeleken vagy
a viselkedés változásán alapuló skálák.
Életkori fájdalomskálák:
• Csecsemőkortól 3 éves korig a FLACC-skála használata ajánlott:
Kategóriák 0 pont 1 pont 2 pont

Különösebb Gyakran vagy folyamatosan
Arc Időnként fintorog, szemöldökét
arckifejezés nélkül, remeg az álla, fogait
(Face) ráncolja, magába forduló
vagy mosolygás összeszorítja
Lábak Szokásos vagy ellazult
Nyugtalan, megfeszített Felhúzza a lábait, rúgkapál
(Legs) állapotban
Szokásos
Aktivitás testhelyzetben, Vonaglik, előre-hátra dölöngél,
Merev vagy vonaglik
(Activity) csendben fekszik, megfeszül
könnyen mozog
Folyamatos sírás, sikítás,
Sírás Nincs sírás (ébren vagy Nyögdécsel, alkalmanként
zokogás, gyakori
(Cry) alvó állapotban) panaszkodik
panaszkodás
Ölelés, érintés, ha beszélnek
Vigasztalhatóság Nehezen nyugtatható,
Elégedett, nyugodt hozzá megnyugtatja, elvonja a
(Consolability) vigasztalható
figyelmét
Teljes pontszám
• 3-5 éves gyerekek 3 fokozatban ki tudják fejezni a fájdalmunkat (kicsit, közepesen vagy nagyon
fáj).

• 5-8 éves korban alkalmazható a Wong-Baker féle fájdalom-arc skála. A rajzot megmutatjuk a
gyermeknek, aki maga mutat rá arra az ábrára, amivel a fájdalmát kifejezi. Hátránya, hogy a
gyerekek sok esetben nem a fájdalmukat, hanem a közérzetüknek megfelelő arcot jelölik meg.
Valamivel Legrosszabb
Nem fáj Kicsit fáj Még erősebb Nagyon erős
erősebb fájdalom
• 8 éves kortól használhatóak a felnőtt ellátás során alkalmazott verbalis numerikus skálák.
• Nagy kihívást jelent a mentális zavarban szenvedő gyerekek fájdalmának mérése. Előfordul,
hogy tünetszegényebben, elkentebben zajlik a betegség, a szokványos skálák gyakran nem
működnek megfelelően. Érdemes a fiziológiai paraméterekre, a viselkedésben bekövetkezett
változásokra figyelni. Releváns információt a szülő vagy a gondozó szolgáltathat. Autizmus
spektrum zavarban szenvedőknél előfordulhat mind hypo-, mind hypersensitivitás.
A fájdalom jellegének meghatározásához szükséges a panaszok „OPQRST” szerint kiterjesztett,
standardizált vizsgálata is:
O (onset): a panaszok/fájdalom kezdete
P (provocation/palliation): provokáló/enyhítő tényezők
Q (quality): jellege (szúró, nyomó, égető stb.)
R (radiation): kisugárzása
S (severity): súlyossága (ld. numerikus skála)
T (time): időjellemzői
III. Az analgézia szerepe a prehospitális ellátásban

A segélyhívások egyik leggyakoribb oka a fájdalom, ezért a prehospitális ellátásban a
fájdalomcsillapítás kiemelten fontos feladat. A beavatkozás célja, hogy a betegnek legalább a kórházi
átadásig, de néha azután is biztosítsa a szükséges fájdalommentességet. A beteg által jelzett fájdalom
mértékét az ellátó nem bírálhatja felül. A fájdalom legenyhébb formái sem hagyhatók figyelmen kívül.
A fájdalom csillapítása során általánosságban elmondható, hogy javasolt fokozatosságra törekednünk
(fizikális, nem gyógyszeres eljárások, nem-kábító fájdalomcsillapítók, major analgetikumok), azonban
a prehospitális gyakorlatban gyakran (akut, súlyos fájdalom) egyértelműen és sürgető beavatkozásként
kábító fájdalomcsillapítót kell alkalmaznunk.
IV. Az analgézia indikációi
Fájdalomcsillapítás indokolt minden esetben, miután a beteg fájdalmát felismertük és értékeltük,

azonban időzítése egyéb tényezők és ok-okozati összefüggések figyelembevételével történjen:
o Kritikus/instabil, periarrest állapotú betegek esetében a vitális paraméterek (keringés, légzés,
tudat) rendezése a prioritás, a fájdalomcsillapítás ezek után mérlegelendő.
o Időkritikus folyamat esetén a fájdalomcsillapítás nem hátráltathatja a beteg szállítását, ebben
az esetben a fájdalomcsillapítást a szállítással párhuzamosan kell megkezdeni.

V. Az analgézia módszerei, eszközei
Általános megfontolások:
o törekedjünk a fájdalommentességre, illetve nyugalomban max. 3/10 erősségű, vagy a
fájdalom provokálásakor legfeljebb 5/10 erősségű fájdalomra. Ne feledjük: a fájdalom
diagnosztikus célú provokálása általában kerülendő!
o a fájdalom erősségének értékelése 5-10 percenként javasolt
o a nem-gyógyszeres és a gyógyszeres fájdalomcsillapító módszerek kombinálandók
o major fájdalom esetén a több modalitású fájdalomcsillapítás is szóba jöhet
(pl. NSAID + opiát)
o tünetelfedéstől vagy mellékhatásoktól félve (pl. akut has, gyermek, koponyasérülés,
ittasság, terhesség stb.) fájdalomcsillapítást mellőzni tilos
o gyógyszereléshez az iv./io. út preferált, in./im. adagolás csak véna hiányában, általában
kezdeti terápiaként javallt (gyermek, égés, beszorult sérült, agresszív beteg)
o gondoljunk a beteg átadása során erősödő fájdalomra (mentőből kivétel, átfektetés,
betegvizsgálat stb.), vessük össze a fájdalomcsillapítók hatástartamával (pl. nitrogén-
oxidul esetén ez pár perc)
o a beadott fájdalomcsillapítók dózisa, a beadás pontos időpontja minden esetben
kötelezően dokumentálandó
A) Nem-gyógyszeres módszerek:
o pszichés vezetés, nyugodt légkör, betegtájékoztatás, pozitív szuggesztiók
o pozicionálás (nyugalomba helyezés, fekvő, félülő helyzet, sérült végtag felpolcolása)
o rögzítés
o hűtés
o kíméletes betegmozgatás/transzport
o gyermekek esetén a fentiek mellett gyakorlatilag mellékhatás nélkül alkalmazhatóak az
alább felsorolt eljárások, melyeket munkánk során lényegesen szélesebb körben kellene
alkalmaznunk. Sikeresen alkalmazhatók fájdalmas beavatkozások, pl. vénabiztosítás
alkalmával:
§ Imagináció: a gyermek gondoljon valami kellemes, számára örömet okozó
dologra, nyaralásra, családra, játékra. Az ellátó vagy a szülő, hozzátartozó
segíthet ennek elképzelésében, ha mesél róla a gyermeknek.
§ Csecsemőkorban és az élet első éveiben az anya hangja, a bőrkontaktus,
ringatás, nyugtató dalok éneklése, mesélés segítenek csökkenteni a fájdalmas
élményt. Cumiztatás szintén fájdalomcsillapító hatású.
§ Csecsemőknél 2 ml 30%-os per os cukoroldat adása 2 perccel a beavatkozás
előtt csökkenti a fájdalmat.
§ Megküzdést segítő mondatok: „meg tudod csinálni”, „csak egy pár pillanat az
egész” és hasonlók. Kerüljük a minősítést tartalmazó mondatokat, mint pl.
„csak egy szúnyogcsípés”, „nem fáj az annyira”. Ha a beavatkozásunk okozta
a fájdalmat, akkor pozitív visszacsatolással „jutalmazzuk” a gyermeket („bátor
és ügyes voltál”, matrica ajándékozása), ez a fájdalmas élmény későbbi hatásait
mérsékli.
§ Televízióban vetített mesefilmek bizonyítottan csökkentik a fájdalmat,
ugyanezt a hatást várhatjuk okoseszközön (telefon, tablet) vetített megfelelő
tartalmak megjelenítésekor is.

B) Az Országos Mentőszolgálatnál fájdalomcsillapításra használatos gyógyszerek:
(Jelen tömör összefoglaló nem helyettesíti a gyógyszerek hivatalos leiratát, részletes
farmakológiai ismeretét. Az alábbiak a kompetenciaszintnek megfelelően alkalmazandók.)
Morfin injekció (10 mg/1 ml)

Hatóanyag 10 mg morfin-hidrokloridot tartalmaz milliliterenként. Kompetencia:
Gyógyszer- CDE
Kábító fájdalomcsillapító.
csoport
Analgetikus hatása mellett – mint szimpatolitikus szer – a légzési munka indirekt csökkentésén, így a szervezet
Hatása oxigénigényének csökkentésén keresztül kifejtett kedvező hatását, valamint a szív elő- és utóterhelését csökkentő sajátosságát
is kihasználjuk akut coronaria szindróma, akut balszívfél-elégtelenség, tüdőembólia esetén.
Javallat Figyelmeztetések
• óvatosan, csökkentett adagban adható idős vagy
legyengült betegnek, továbbá vese- és
• közepes és súlyos fájdalom csillapítása
májkárosodás, hypothyreosis esetén.
• akut coronaria szindróma
• óvatosan adandó hypotonia, hypovolaemia esetén,
• akut balszívfél-elégtelenség
az öntudat zavarai esetén, epe- vagy vesekólika
• postintubatiós narcosis fenntartás
fennállásakor, valamint obstruktív, illetve
gyulladásos bélbetegségek esetén
Ellenjavallat Mellékhatások
• a készítmény hatóanyagával vagy bármely
segédanyagával, illetve bármely egyéb opioid-
származékkal szembeni túlérzékenység
• súlyos légzésdepresszió (lélegeztetés nélkül)
• görcsrohamokkal járó betegségek, nem kontrollált
• légzésdepresszió
epilepszia
• hypotensio, syncope
• súlyos koponyatrauma, intracranialis
• hányinger, hányás, székrekedés
nyomásfokozódás
• álmosság
• krónikus tüdőbetegség
• izgatottság, dezorientáció, szedáció
• kerülendő asthma bronchiale roham alatt
• izzadás, arckipirulás
• paralitikus ileus
• miosis
• súlyos májelégtelenség
• delirium tremens
• monoamin-oxidáz-inhibítorokkal történő együttes
adagolás, illetve kezelés befejezését követő
2-3 héten belüli alkalmazás
Adagolás Terhesség
• intravénásan, intraossealisan, intramuscularisan (a
helyszíni sürgősségi ellátás keretei között iv./io.
alkalmazás javasolt) • a morfin terhesség alatt csak akkor alkalmazható,
• iv. bolusokban, a hatásbeállását (5 perc) kivárva, ha feltétlenül szükséges
ismételve, alulról titrálva [hígítása: 1 ml (10 mg)
morfin + 9 ml NaCl 0.9% (= 1 mg/ml)]
Dózis Egyéb megjegyzések
• 0,01 – 0,02 mg/kg (maximum 2-4 mg) iv./io.
egyszeri lassú bolus, a hatásbeállási idő (5 perc)
• 0,9% NaCl oldattal vagy 5%-os glükóz-oldattal
után ismételhető, ill. ismétlendő a kívánt hatás
hígítható
eléréséig
• hatásbeállás: iv. / io.: 5-10 perc, im.: 20-40 perc
• szinkron cardioverzio során csökkent
• hatástartam: 2-4 óra
tudatállapotú betegnek maximum 0,05 mg/ttkg-ig
(felnőttben 2,5-5 mg iv./io.) titrálva

Fentanil injekció (100 µg/2 ml vagy 250 µg/5 ml)
100 mikrogramm fentanil 2 ml-es ampullánként vagy 250 mikrogramm fentanil 5 ml-es
Hatóanyag Kompetencia:
ampullánként (50 µg/ml mindkét kiszerelésben)
Gyógyszer- Kábító fájdalomcsillapító, morfinszármazék – széleskörűen alkalmazott szer, akut CDE
csoport fájdalomcsillapításra.
A fentanil egy µ-agonista farmakológiai hatású szintetikus opioid, erős hatású fájdalomcsillapító. Az általános anesztézia
Hatása fájdalomcsillapító részeként, annak kiegészítőjeként, vagy érzéstelenítőként önmagában is alkalmazható.
• a fentanil és szerotonerg gyógyszerek, pl. SSRI-k,
• közepes és súlyos fájdalom csillapítása
SNRI-k vagy a MAO-gátlók együttadása növelheti
• postintubatiós narcosis fenntartás
a szerotonin-szindróma kialakulásának kockázatát
segédanyagával, illetve bármely egyéb opioid-
• izommerevség
származékkal szembeni túlérzékenység
• hypotonia, hypertonia
• mesterséges lélegeztetést nem igénylő gyenge
• bradycardia
tüdőkapacitás, a morfinomimetikus gyógyszerekre
jellemző, légzésdepressziót kiváltó hatás miatt • szedáció
• intravénásan, intraossealisan, intranasalisan
• lassú intravénás injekcióként alkalmazandó, a
hatásbeállását kivárva, ismételve, alulról titrálva • a fentanil terhesség alatt csak akkor alkalmazható,
• felnőttek esetén hígítani nem szükséges, ha feltétlenül szükséges
gyermekek esetén javasolt hígítás: 2 ml (100 µg)
fentanil + 8 ml NaCl 0.9% (= 10 µg/ml)
• 1-2 µg/kg iv./io. egyszeri bolus, ismételhető • hatásbeállás: 3-5 perc
• 1-2 µg/kg in., ismételhető • hatástartam: 30-40 perc
Túladagolás esetén a morfin/fentanil hatása naloxonnal felfüggeszthető:

• a túladagolás súlyosságtól függően 0,01-0,1 mg/kg
• felnőttnél általában 0,4-0,8 mg (0,1 mg-onként 2-3 percenként adagolva a hatás
függvényében: pl. 0,4 mg 4 ml-re hígítva milliliterenként)
• gyermeknél 0,01 mg/kg 2-3 percenként adagolva a hatás függvényében
• a naloxon alkalmazásakor a fokozatosság elve érvényesüljön – az analgetikus hatás
azonnali antagonizálása szimpatikus tónusfokozódáshoz, következményes myocardialis
oxigénellátási zavarhoz, illetve pszichés stresszhez vezethet!
• a naloxon intranasalisan is adható 0,05 mg/kg dózisban

Ketamin injekció (500 mg/10 ml)
Hatóanyag 500 mg ketamint tartalmaz injekciós üvegenként (10 ml). Kompetencia:
Gyógyszer- CDE
A ketamin jelentős analgetikus hatással bíró általános anesztetikum.
csoport
Úgynevezett disszociatív anesztéziát hoz létre, azaz funkcionálisan szétkapcsolja a thalamo-neocorticalis és a limbikus
Hatása rendszert. A ketamin analgetikus hatása már alacsony dózisoknál is jelentkezik, és az anesztéziánál tovább tart.
• közepes és súlyos fájdalom csillapítása • szimpatomimetikus hatása miatt növelheti a
• általános anesztézia bevezetése (pl. RSI) vérnyomást és a szívfrekvenciát azoknál a
• postintubatiós narcosis fenntartás betegeknél, akiknek még vannak szimpatikus
• súlyosan agitált beteg szedálása tartalékaik
• előfordulhatnak nem kívánatos pszichés hatásai:
hallucinációk, rémálmok, ébredés után agitáltságig
fokozódó nyugtalanság. Ezen hatások kis dózisú
segédanyagával szembeni túlérzékenység
midazolám (0,02 mg/kg, felnőttnek 1-2 mg)
• rosszul beállított, illetve kezeletlen hypertonia
adásával kivédhetők, vagy fellépésük esetén
(RR > 180/100 Hgmm nyugalomban) esetén,
további kis dózisú midazolám adásával
valamint azoknál a betegeknél, akiknél a
kezelhetők. A pszichés hatások kiváltásában a
vérnyomás-emelkedés súlyos kockázatot jelent
környezeti ingerek (pl. erős hang, zaj) szerepet
• heveny szívelégtelenség
játszhatnak, nyugodt környezet megteremtésével
• pre-eclampsia, eclampsia ezek megelőzhetők.
• kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt • A ketamin indukciós dózisú alkalmazása (RSI)
hyperthyreosis mellett midazolám adása nem szükséges.
• fokozott légúti váladékképződés, nyálszekréció
• iv. bolusokban, a hatásbeállás idejét (30 mp)
kivárva, ismételve, alulról titrálva
[hígítása: 4 ml (200 mg) ketamin + 16 ml NaCl • terhesség alatt csak az előny/kockázat arány
0.9% (= 10 mg/ml)] gondos mérlegelésével adható
• im. bolusban, hígítatlanul
• intraossealisan
• megfelelő dózisban, lassan, csak a kívánt hatás
eléréséig adva kifejezett légzésdepressziós hatása
nincs
• hemodinamikai szempontból az egyik
legbiztonságosabban alkalmazható analgetikum,
• fájdalomcsillapításra: 0,1-0,3 mg/kg egyszeri lassú
így hemodinamikai instabilitás, vagy annak
iv./io. bolus, vagy 1-3 mg/kg im. injekció
veszélye esetén más fájdalomcsillapítókkal
• fájdalomcsillapításra és szedációra 0,5 mg/kg
szemben preferált (pl. combcsonttörés, hasi trauma
egyszeri lassú iv./io. bolus, vagy max. 5 mg/kg im.
stb.)
injekció
• a jelenlegi adatok alapján a koponyaűri és az
• RSI indukció: 1-2 mg/kg iv./io. intraocularis nyomást nem emeli
• 5%-os glükóz- és 0,9 %-os nátrium-klorid-
infúzióval hígítható
• hatásbeállás: iv. / io. 0,5-1 perc, im. 2-4 perc
• iv./io. hatástartam: 10-20 perc

Nitrogén-oxidul – Oxigén keverék
50% V/V dinitrogén-oxid (N2O, orvosi altatógáz) és 50% V/V oxigén (O2, orvosi oxigén)
Hatóanyag Kompetencia:
palackonként 170 bar nyomáson (15 °C).
Gyógyszer- A B B+ C D E
Általános érzéstelenítő és fájdalomcsillapító.
csoport
A dinitrogén-oxid (nitrogén-oxidul) régóta használatos, fájdalomcsillapító és szedációt okozó gáz. Kifejezett és gyorsan
kialakuló fájdalomcsillapító hatással rendelkezik, de az inhaláció megszüntetését követően a hatás gyorsan el is múlik. Ebben
Hatása
a koncentrációban (50%) a dinitrogén-oxid anesztetikus hatása korlátozott, nyugtató és csillapító hatást biztosít, de a beteg
továbbra is éber állapotú, könnyen ébreszthető, környezetével azonban bizonyos mértékig elveszti a kapcsolatot.
• a keverék gáz halmazállapotát -5°C-ig megtartja.
Ez alá hűlve a keverékben lévő nitrogén-oxidul egy
része folyadékfázisba kerül, és a palack alján
• fájdalom csillapítása, egyéb kompetencia
gyűlik össze. Ilyenkor a palackból először
hiányában
oxigéndús (analgetikus hatás nem jelentkezik),
majd oxigénszegény gázkeverék áramlik (a beteg
hamar elalszik, hypoxia fenyegeti).
• a készítmény hatóanyagával szembeni
túlérzékenység
• ileus
• nem drenált pneumothorax
• pneumopericardium • enyhe szedáció, eufória
• súlyos tüdőtágulás, gázembólia • szédülés
• súlyos fejsérülés, koponyaűri nyomásfokozódás • hányinger/hányás
más jelei • nyomásérzés a középfülben
• B12-vitamin- vagy folsavhiány, illetve a • puffadás, megnövekedett gázmennyiség a
metabolizmus genetikai zavara belekben
• arcsérülést szenvedett betegeknél, akiknél
arcmaszk használata nehézséget okozhat vagy
veszélyes
• középfülgyulladás gyanúja
• kizárólag önadagolós módszerrel, demand
szelepes maszkon keresztül alkalmazható
• terhesség alatt indikáció szerint alkalmazható
• a demand-szelep csak eszméletén lévő, jól
kooperáló betegnél alkalmazható!
• kezelése, tárolása megegyezik az oxigénpalack
• a demand-szelep önadagoló eszköz, a beteg előírásaival
légvételei indítják meg a gázáramlást, minél • ha fennáll a gyanú, hogy túl hideg körülmények
mélyebb a belégzés, annál nagyobb adag kerül a között tárolták, felhasználást megelőzően legalább
beteg tüdejébe 48 órán keresztül +10°C feletti hőmérsékleten,
• a fájdalomcsillapító hatás 4-5 légvételt követően vízszintes helyzetben tárolandó. -5°C alatti tárolás
jelentkezik és 2-3 perc alatt eléri a maximumot esetén, ha a palack erőteljes megmozgatásakor
• adagolását folyamatosan fenn kell tartani a loccsanás hallható, a felmelegedésig nem szabad
fájdalmas beavatkozás ideje alatt, vagy mindaddig, használni!
amíg a fájdalomcsillapító hatás kívánatos. Az • amikor már csak kis mennyiségű gáz marad a
adagolás/belélegzés megszakítását követően a palackban, a szelepet el kell zárni. Minimális
hatás néhány percen belül elmúlik. nyomást mindig kell hagyni a palackban, hogy
elkerüljük szennyező anyagok bejutását.
A nitrogén-oxidul alkalmazását részletesen lásd a „Gyógyszerbeviteli utak a prehospitális

ellátásban” c. szabványos eljárásrendben.

Metamizol-nátrium injekció (1 g/2 ml)
Hatóanyag 1 g metamizol-nátrium (noraminofenazon) ampullánként (2 ml). Kompetencia:
Gyógyszer- B+ C D E
(Nem kábító hatású) fájdalom- és lázcsillapító.
csoport
A metamizol (dipiron, noraminofenazon, novamidazofen) pirazolon-származék, erős analgetikus és antipiretikus, mérsékelt
Hatása gyulladáscsökkentő hatású vegyület.
• nem alkalmazható parenteralisan alacsony
vérnyomású és instabil keringésű betegeknél
• enyhe/közepes/erős fájdalom csillapítása
• acetilszalicilsavval való együttes adáskor
• lázcsillapítás
trombocitaaggregáció-gátlás csökkenhet – ACS
gyanúja esetén nem javasolt
• metamizollal, illetve egyéb pirazolon-
származékokkal vagy pirazolidinekkel szembeni
igazolt túlérzékenység, vagy annak gyanúja, • leglényegesebb mellékhatásai túlérzékenységi
illetve az anamnézisben szereplő, ezen reakciókon alapulnak. Ezek többszöri
hatóanyagok hatására kialakult agranulocytosis. szövődménymentes alkalmazás után is
• a készítmény bármely segédanyagával szembeni felléphetnek.
túlérzékenység. • agranulocytosis
• ha korábban NSAID-ok bronchospasmust vagy • leukocytopenia
más anafilaktoid reakciót váltottak ki • thrombocytopenia
• csontvelő- és májkárosodás vagy vérképzőszervi • anaemia
betegség (granulocytopenia, agranulocytosis) • anaphylaxiás sokk, bőr- és nyálkahártya
• hepatikus porfíria elváltozások
• örökletes glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz hiány
• terhesség 3. trimesztere
• intravénásan, intraossealisan, ill.
intramuscularisan
• a vérnyomásesés, illetve a sokk veszélyének • a metamizol alkalmazása általában nem ajánlott az
csökkentése érdekében az intravénás injekciót első és a második trimeszterben, a terhesség
fekvő testhelyzetben lévő betegnek, lassan harmadik trimeszterében ellenjavallt
(1 ml/perc) kell beadni (ennek érdekében az
ampulla hígítható)
• 10-15 mg/ttkg (legfeljebb 1000 mg egyszeri
adagban)
• mentőápoló csak felnőtteknél alkalmazhatja erős
• (a napi maximális adag életkortól és testtömegtől
fájdalom esetén, vagy ha 39ºC feletti láz áll fenn
függően 200-4000 mg között változik, felnőttek
esetén jellemzően max. 2000-4000 mg)

Acetilszalicilsav tabletta (500 mg)
Hatóanyag 500 mg acetilszalicilsav bevont tablettánként. Kompetencia:
Fájdalomcsökkentő és lázcsillapító.
csoport
Az acetilszalicilsav a fájdalomcsillapító, lázcsillapító és gyulladásgátló hatású, savas nem-szteroid gyulladáscsökkentők
Hatása csoportjába tartozik. Az acetilszalicilsav a thrombocyta-aggregációt is gátolja.
• mentőápoló csak felnőtteknél alkalmazhatja:
• igazolt STEMI/NSTE-ACS
o erős fájdalom esetén
• enyhe és középerős fájdalmak csillapítása
o 39ºC feletti láz áll fenn
(metamizol ellenjavallata esetén alternatív szer)
o igazolt STEMI/NSTE-ACS vagy TTEKG
• lázcsillapítás
alapján orvos utasítására
• acetilszalicilsavval, egyéb szalicilátokkal vagy
bármely segédanyaggal szembeni túlérzékenység
• az anamnézisben szalicilátok vagy hasonló hatású
hatóanyagok, kiváltképpen NSAID-ok
alkalmazása esetén kialakult asztma vagy
túlérzékenységi reakciók
• aktív gyomor- és nyombélfekély
• vérzékenység, akut vérzés
• súlyos máj-/vesekárosodás
• a terhesség 6. hónapjának kezdetétől (az • túlérzékenységi reakciók
amenorrhoea 24. hete után)
• együttadás orális antikoagulánssal:
• hasi fájdalom
o gyulladásgátló dózisban (1 g vagy afeletti
• GI-vérzés
egyszeri dózis),
o olyan betegeknek, akiknek a
kórelőzményében gastroduodenalis fekély
szerepel fájdalomcsillapító, illetve
lázcsillapító dózisban (500 mg vagy afeletti
egyszeri dózis),
• együttadás 20 mg/hétnél nagyobb dózisban
alkalmazott metotrexáttal 500 mg vagy afeletti
egyszeri acetilszalicilsav dózisban,
• 12 év alatti életkor
• az amenorrhoea első 24 hetében az acetilszalicilsav
• per os (szétrágva, vagy folyadékkal bevéve – ld. nem ajánlott, csak akkor, ha feltétlenül szükséges.
lentebb) Az acetilszalicilsav ellenjavallt 5 hónapon túli
terhesség esetén (az amenorrhoea 24. hetén túl)
• igazolt STEMI/NSTE-ACS esetén a dózisa
150-300 mg (praktikusan 250 mg – fél tabletta). A
tablettát azonnal, a gyorsabb felszívódás
érdekében szét kell rágatni. Alkalmazásától
• az Aspirin protect 300 mg-os készítmény
eltekinthetünk, ha a beteg rendszeresen szed
várhatóan hamarosan rendszeresítve lesz az
acetilszalicilsav tablettát és az aznapi adagot már
OMSZ-nál, mely fájdalom- és lázcsillapításra
bevette.
NEM alkalmazható
• (nem mellkasi) fájdalom és láz esetén 1 tabletta per
os, folyadékkal bevéve (figyelembe véve a beteg
által bevett mennyiséget is, a napi maximális adag
nem haladhatja meg a 4 db tablettát).

Ibuprofén végbélkúp (60 mg)
Hatóanyag 60 mg ibuprofént tartalmaz végbélkúponként. Kompetencia:
Nem-szteroid gyulladásgátló (NSAID).
csoport
Az ibuprofén a nem-szteroid gyulladáscsökkentők csoportjába tartozik, amelyek a szervezetnek a fájdalomra, gyulladásra és
Hatása lázra adott válaszát befolyásolják. A gyógyszer gyermekeknek szánt készítmény, mely csökkenti a fájdalmat és a lázat,
mérsékli a gyulladást.
• ajánlott kerülni az ibuprofén alkalmazását:
• mérsékelt és közepesen erős fájdalom gyors és
o SLE (systemas lupus erythematosus)
hatékony csillapítására
o varicella
• lázcsillapítás gyermekeknél
esetén
• ibuprofén, acetilszalicilsav, ill. más NSAID
allergia a kórelőzményben, vagy a készítmény
bármely összetevőjével szembeni túlérzékenység
• kórelőzményben szereplő vagy jelenleg is fennálló
• túlérzékenységi reakciók
peptikus fekély, gastrointestinalis vérzés
• kórelőzményében szereplő nem-szteroid
• hasi fájdalom
gyulladáscsökkentő-kezelés kapcsán fellépő
gastrointestinalis vérzés vagy perforatio • GI-vérzés
• súlyos szívelégtelenség
• súlyos máj-, veseelégtelenség
• a terhesség utolsó trimeszterében
• per rectum
• a terhesség első és második trimeszterében az
• a kicsomagolt kúpot helyezzük fel óvatosan az
ibuprofén használata elkerülendő. A terhesség
anuson, majd a belső sphincteren keresztül.
harmadik trimeszterében az ibuprofén használata
Ügyeljünk arra, hogy a kúp ne csússzon ki a
kontraindikált.
rectumból.
• 3 hónapos kor vagy 6 kg alatti testtömeg esetén
NEM ADHATÓ!
-
• 3 hónapos - 2 éves kor között: 1 kúp (6-8 óránként)
• 2 év (kb. 12,5 kg) felett: 2 kúp (6-8 óránként)

VI. Monitorozás
A fájdalomcsillapítás során folyamatosan monitorozzuk, dokumentáljuk:

- a beteg fájdalmát (kontaktusképes betegnél a numerikus skála, egyébként a fájdalom
vegetatív tünetei alapján)
- minden egyéb élettani jellemzőt, amit súlyos állapotú betegnél monitorozunk, különös
tekintettel a gyógyszereink által okozott változásokra:
o az eszméleti szintet (AVPU, Glasgow Coma Scale (GCS))
o a légutakat átjárhatóságát (garatképletek tónusa, váladék)
o a légzésszámot, légzésmélységet (a mellkas mozgása, ill. nasalis EtCO2)
o az oxigénszaturációt
o a vérnyomást
o a szívfrekvenciát
o a kapilláris újratelődési időt.
VII. A nyugtalanság vizsgálata

A különböző okokból küzdő, nyugtalan beteg gyakori a prehospitális ellátás során. Az alábbi skála
alkalmas a nyugtalanság mértékének és az alkalmazott szedáció hatásának megítélésére. A tudat
vizsgálatánál továbbra is az ismert AVPU és GCS beosztásokra hagyatkozzunk.
Richmond Agitation-Sedation skála (RASS):
+4 Hadakozó nyíltan küzd, erőszakos, veszélyes a környezetére

+3 Nagyon zavart letépi magáról a maszkot, infúziót
+2 Zavart gyakori akaratlan mozgások
+1 Nyugtalan feszült, de nem agresszív
0 Éber, nyugodt
-1 Aluszékony verbalis ingerre ébred, szemnyitás és
szemkontaktus több mint 10 másodpercig
-2 Enyhén szedált verbalis ingerre rövid időre ébred, szemkontaktus
<10 mp
-3 Közepesen szedált verbalis ingerre mozog, vagy szemet nyit, de
nincs szemkontaktus
-4 Mélyen szedált verbalis ingerre nincs válasz, fájdalomingerre
szemnyitás, mozgás-válasz
-5 Ébreszthetetlen verbalis- és fájdalomingerre sincs válasz

VIII. A szedáció fokozatai
1) Anxiolysis: A feszültség oldását szolgáló, gyógyszer indukálta állapot, melyben, bár a kognitív
koordinációs teljesítmény csökkent lehet, de a páciens szokott módon verbalisan kommunikál.
2) Enyhe szedáció: Gyógyszer indukálta állapot, melyben a páciens ébersége csökkent, de
hangos utasításokat (esetleg nem fájdalmas tactilis inger alkalmazásával) teljesít, a légutak és
a keringés támogatása nem szükséges.
3) Mély szedáció: Gyógyszer indukálta állapot, melyben a páciens átmeneti ébresztéséhez is
fájdalominger szükséges, a légutak szabadon tartása beavatkozást igényelhet, a keringés
rendszerint lényegesen nem deprimált.
4) Általános anesztézia – narkózis: Gyógyszer indukálta állapot, melyben a páciens semmilyen
stimulussal nem ébreszthető, a légzést asszisztálni vagy pótolni kell. A keringés lehet
deprimált.
Éberség Légút Spontán légzés Keringés AVPU RASS
Verbalis ingerre normál

Anxiolysis Intakt Intakt Intakt V -1
válasz
Enyhe ingerre
Enyhe szedáció Nem igényel Általában nem
(verbalis, vagy tactilis) Megfelelő V -2
(éber szedáció) beavatkozást deprimált
célzott válasz
Erős, ismételt, vagy
Beavatkozást Általában nem
Mély szedáció fájdalmas ingerre Lehet elégtelen P -4
igényelhet deprimált
célzott válasz
Általános Fájdalomingerrel is Beavatkozást Gyakran
Elégtelen lehet U -5
anesztézia ébreszthetetlen igényel elégtelen
IX. A szedáció szerepe, indikációi a prehospitális ellátás során

A szedáció a beteg tudati szintjének, éberségének csökkentése, önmagában nem biztosít analgéziát
és mint ilyen, ritkán elsődleges cél a prehospitális ellátás során. Általánosságban a követendő ellátási
sorrend a megfelelő fájdalomcsillapítás, majd indokolt esetben a szedálás.
Alkalmazása indikált, amikor
• a helyszínen a beteg/sérült vizsgálatát és alapvető ellátását agitáltsága/agresszivitása
lehetetlenné teszi: ez leggyakrabban koponyasérülésnél fordul elő, de egyéb kórfolyamatokban
(hypoxia, hypoglykaemia, drogabúzus, súlyos tudatzavar/pszichózis stb.) is gondot jelenthet.
Ilyenkor kénytelenek vagyunk a beteget – általában behatárolt időre - nyugtatni, szedálni ahhoz,
hogy a szükséges vizsgálatokat, ellátást elvégezhessük Ezt követően lehetőségünk nyílhat az
agitáltság okának kezelésére. Ezekben az esetekben gyakran gondot jelent az
intravénás/intraossealis út biztosítása is, ezért előtérbe kerülnek az alternatív gyógyszerbeviteli
utak (intramuscularis, intranasalis); vagy
• a beteg pszichomotoros nyugtalansága önmagában ugyan nem lenne feltétlenül problematikus,
de oxigénigényének, illetve vénás nyomásának már csekély fokozódása is kártékony (pl.
központi idegrendszeri sérülésben); vagy
• egy fájdalmas beavatkozáshoz az analgézia mellett szedálásra is szükség van. Ilyen helyzetek
pl. a sérült végtag kiegyenesítése és húzása, vagy a cardioversio.

X. A szedáció OMSZ-nál használatos gyógyszerei
Midazolám injekció (5 mg/1 ml)

Hatóanyag 5 mg midazolámot tartalmaz 1 ml-es ampullánként. Kompetencia:
Altató és nyugtató, benzodiazepin-származék.
csoport
Gyors hatású, rövid hatástartamú altató és szedatív hatású gyógyszer. Anxiolitikus, antikonvulzív és izomrelaxáns
Hatása tulajdonságokkal is rendelkezik. Hipnotikus és amnéziát okozó hatású.
• mentőápoló kizárólag központi idegrendszeri
• enyhe szedációra önmagában eredetű görcstevékenység megszüntetésére, MAD
• központi idegrendszeri eredetű görcstevékenység (Mucosal Atomization Device)
megszüntetésére gyógyszerporlasztó használatával, intranasalisan
• ketamin alkalmazása előtt/után a mellékhatások alkalmazhatja.
kivédésére vagy kezelésére • mentőápoló a midazolámot nem ismételheti még
ismétlődő/nem szűnő görcsroham esetén sem.
• Légzés: alacsony dózisban (0,02 mg/kg) csak
enyhe légzésdepressziós hatása van. Magasabb
dózisban, és bármilyen kábítószerrel kombinálva
ez a hatás már jelentős lehet, de nagy egyéni
változatosságot mutat.
• Keringés: keringési hatásai a beteg általános
• a hatóanyaggal, vagy bármely segédanyagával és
állapotától függenek. Kielégítő keringés esetén,
egyéb benzodiazepinekkel szembeni
alacsony dózisban (0,02 mg/kg) csak enyhe
túlérzékenység
vérnyomáscsökkentő hatása van. Nagyobb (0,05-
• súlyos légzési elégtelenség vagy akut
0,1 mg/kg) dózisban, vagy kábító
légzésdepresszió esetén megtartott tudat melletti
fájdalomcsillapítókkal együtt adva jelentősen nő a
szedálás
hypotensio veszélye. Kivérzett, kiszáradt,
deprimált keringésű, vagy idős betegeken már kis
dózisban is jelentős vérnyomásesést képes okozni.
• A többi benzodiazepinhez hasonlóan, a midazolám
általában álmosságot, ataxiát, dysarthriát és
nystagmust okoz.
• Nem áll rendelkezésre elég klinikai adat a
• intravénásan, intraossealisan, intranasalisan,
midazolám terhesség alatti biztonságos
intramuscularisan
alkalmazásával kapcsolatban.
• az iv. injekció lassan adandó
• Benzodiazepinek alkalmazása terhesség alatt
• szedáció során az egyes dózisok között 2-3 percig
kerülendő, amennyiben van biztonságosabb
várni kell a hatás teljes kialakulására
alternatíva.
Szedáció:
• 0,02 mg/kg iv./io. (felnőtteknek 1-2 mg – idős,
instabil keringésű betegnek a dózis felezendő!)
• hatásbeállása 3-5 perc
egyszeri bolus, szükség szerint ismételve, a hatás
eléréséig titrálva, felnőtteknek maximum 10 mg. • kábító fájdalomcsillapítók és indukciós szerek
hatását potencírozza
• 0,05-0,1 mg/kg im. (felnőtteknek 5-10 mg)
• a ketamin pszichés mellékhatásait képes kivédeni
egyszeri bolus, amennyiben az agitáltság miatt
intravénás, vagy intraossealis út nem elérhető. • használat előtt ellenőrizni kell az ampulla
Görcsgátlás: átláthatóságát. Csak a tiszta, részecskéktől mentes
oldatos injekció használható fel.
• 13-40 kg: 5 mg im., >40 kg: 10 mg im.
• 0,1 mg/kg iv. vagy io. (maximum 4 mg bolus)
• 0,2 mg/kg in. (maximum 10 mg)

Haloperidol injekció (5 mg/1 ml)
Hatóanyag 5 mg haloperidolt tartalmaz 1 ml oldatban ampullánként. Kompetencia:
Gyógyszer- CDE
Major trankvilláns, antipszichotikum.
csoport
A haloperidol dopamin receptor antagonista, közvetlen következményeként szuppresszálja a téveszméket és a
Hatása hallucinációkat, valamint pszichomotoros szedációt okoz.
• a javasolt kezdő haloperidol dózis idős betegeknél
• jelentős pszichomotoros nyugtalanság a legalacsonyabb felnőtt dózis fele, a maximális
• skizofrénia, akut pszichózis adag naponta 5 mg
• a haloperidol oldatos injekció biztonságosságát és
megj.: alkalmazási köre kizárólagosan a primer hatásosságát gyermekek és 18 év alatti serdülők
pszichés okokra visszavezethető nyugtalanság, esetében nem igazolták
pszichózis. • adrenalin és haloperidol együttes használata
súlyos hypotoniát okozhat
• comatosus állapot, központi idegrendszeri • extrapyramidális kórképek
depresszió • insomnia
• Parkinson-kór, Lewy-testekkel járó demencia • izgatottság
• progresszív supranuclearis paralysis • hyperkinesia
• a QTc-távolság ismert megnyúlása vagy • fejfájás
kongenitális hosszú QT-szindróma • pszichotikus kórkép, depresszió (8%)
• nemrégiben lezajlott, acut myocardialis infarctus • tremor, izom-hypertonia
• dekompenzált szívelégtelenség • orthostaticus hypotonia
• az anamnézisben szereplő ventricularis arrhythmia • dystonia
vagy torsades de pointes • somnolentia
• nem korrigált hypokalaemia • neurolepticus malignus szindróma
• a QT-távolságot megnyújtó gyógyszerekkel végzett
egyidejű kezelés
• intramuscularisan
• a haloperidol alkalmazása elővigyázatosságból
• intravénásan nem alkalmazható a malignus
kerülendő a terhesség alatt
ritmuszavarok veszélye miatt!
• az intramuscularis adagolás előtt kiindulási EKG
javasolt
• 2-10 mg im. • a QTc-távolság megnyúlása és a ventricularis
arrhythmiák szempontjából folyamatos EKG-
monitorozás javasolt

Etomidát injekció (20 mg/10 ml)
Hatóanyag 20 mg etomidát ampullánként (10 ml). Kompetencia:
Gyógyszer- CDE
Gyors hatásbeállású elaltató szer (hipnotikum).
csoport
Hatása Az etomidát az általános anesztéziában használatos altató. Fájdalomcsillapító hatása nincs.
• kizárólag narkózis, illetve szedáció indukciójára
alkalmazzuk, ismételni, narkózis fenntartására
adni tilos
• megtartott tudatú beteg elektromos cardioversiója
• az emulziós injekció szójaolajat tartalmaz, mely
• RSI-ben alternatív indukciós szer
ritkán komoly allergiás reakciókat válthat ki (a
színtelen injekciós kiszerelés esetén ezzel nem kell
számolni)
• akaratlan izommozgások (myoclonus)
• vérnyomásesés
• szeptikus állapot, vagy annak gyanúja
• lokális fájdalom az injekció adása során
• terhes nőknek csak kivételesen, más lehetőség
• intravénásan, intraossealisan
híján adható

• az emulziós injekció esetén ampullát a
felhasználás előtt fel kell rázni, hogy az összetevők
• cardioversióhoz: 0,15-0,3 mg/kg iv./io. a hatás
eloszlása egyenletes legyen. Ha a felrázás után két
eléréséig titrálva
réteg látható, az ampulla nem használható fel (a
• RSI: 0,15-0,3 mg/kg iv./io. egyszeri dózis
színtelen injekciós kiszerelés esetén ezzel nem kell
számolni).

XI. Az analgézia és a szedáció szövődményei
A) Légúti:
• légútvesztés (garatképletek tónusvesztése, váladék, vér, műfogsor)

• aspiráció
o megelőzés:
§ megfelelő dozírozás, titrálás, a hatásbeállás kivárása az ismétlő dózis előtt
o kezelés:
§ betegpozicionálás
§ azonnali és átmeneti megoldásként verbalis, tactilis vagy fájdalominger
alkalmazása
§ egyszerű légútbiztosító eszközök alkalmazása (ld. „Eszköz nélküli, illetve
egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban” c.
eljárásrend)
§ leszívás
§ antidotum megfontolása
§ mindezek sikertelensége esetén RSI légúti indikációval
B) Légzési:
• hypoventilatio, bradypnoe, légzésleállás, bronchusspasmus
o megelőzés:
o kezelés:
§ átmeneti zavar esetén verbalis, tactilis vagy fájdalominger alkalmazása
§ átmeneti ballonos-maszkos lélegeztetés egyszerű légúti segédeszközökkel
§ átmeneti lélegeztetés laringeális maszkon keresztül
§ mindezek sikertelensége esetén RSI légzési elégtelenség indikációval
C) Keringési:
• keringési elégtelenség, hypotensio

• bradycardia
-
o megelőzés:
o kezelés:
§ betegpozicionálás (pl. megemelt alsó végtag)
§ folyadékbolus (akár már a gyógyszerek alkalmazása előtt is)
§ keringéstámogatás vasoactiv szerrel (részletesen lásd a „Folyadékpótlás,
gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális gyakorlatban” c.
eljárásrendben)
D) Idegrendszeri:
• a kívántnál mélyebb szedáció, eszméletlenség

• ketamin indukálta agitáció
-

A fájdalomcsillapítás során használt kábító fájdalomcsillapítók közös jellemzője, hogy eltérő
mértékben, az alkalmazott dózis függvényében, a tudatot is befolyásolják. Bizonyos beavatkozásoknál
ezen hatásuk kifejezetten előnyös lehet a beteg számára és ezt a hatást is kihasználva alkalmazzuk őket.
Azonban a vigilitás jelentős csökkenése, az eszméletlenség veszélyes szövődménye lehet az
analgéziának vagy szedációnak.
o megelőzés:
§ ketamin adása előtt midazolám premedikáció megfontolása
o kezelés:
§ verbalis, tactilis vagy fájdalominger alkalmazása, a hatás lecsengésének
kivárása
§ midazolám adása (ketamin indukálta pszichózis esetén)
§ antidotum megfontolása
§ mindezek sikertelensége esetén RSI eszméletlenség indikációval
1. https://ogyei.gov.hu/gyogyszeradatbazis/ Ellenőrizve: 2020. 11. 19. (a következő készítmények hivatalos gyógyszerleiratait
figyelembe véve: Fentanyl Kalceks inj. – 2020.07.09., Calypsol inj. – 2019.12.14., Livopan – 2019.12.31., Algopyrin inj. –
2020.01.09., Aspirin Ultra tabl. 500 mg. – 2018.11.19., Nurofen végbélkúp 60 és 125 mg – 2020.02.09., Dormicum inj. –
2020.03.07., Haloperidol-Richter inj. – 2018.03.23., Etomidat-Lipuro inj. – 2020.03.03.,
2. MONICO Morfin-hidroklorid hivatalos gyógyszerleirat (2019.05.09.)
3. Fentanyl-Hameln hivatalos gyógyszerleirat (2019.04.30.)
4. Hynomidate hivatalos gyógyszerleirat (2019.04.)
5. Petróczy A, Erőss A: Prehospitális analgézia – HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. V4 / 2019.10.01.
6. Radnai M, Péter Á, Rotyis M, Temesvári P, Krivácsy P, Kocsis T: Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban (első revízió
v2.0). Szabványos Eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. v2.0/ 2017.09.05.

• OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja: Csathó Mónika, Dr. Erőss Attila, Dr. Haness János, Dr. Gebei Róbert,
Dr. Gőbl Gábor, Kelemen Máté, Dr. Kocsis Tibor, Kovács Bertalan, Dr. Krivácsy Péter, Dr. Mészáros Hajnalka, Nagy Zsolt,
Dr. Orphanides Ilona, Dr. Petróczy András, Dr. Radnai Márton, Dr. Schnur János, Séra Dávid, Toldi Ferenc
• Dr. Péter Ádám, Dr. Rotyis Mária, Dr. Temesvári Péter

Az eljárásrend előzményei

Cím Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban
Módosítások az előző • analgézia „Általános megfontolások” rész bővítése
verzióhoz képest • kibővített gyógyszerleiratok
Állapot Hatályban
Verzió 2 2017.09.05.
(első revízió v2.0)
Szerzők Dr. Radnai Márton, Dr. Péter Ádám, Dr. Rotyis Mária,
Dr. Temesvári Péter, Dr. Krivácsy Péter, Dr. Kocsis Tibor
Verzió 1 2015.07.20.
Szerzők Dr. Radnai Márton, Dr. Péter Ádám, Dr. Rotyis Mária

Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban
Az Országos Mentőszolgálat orvosai és mentőtisztjei számára

Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban
Az Országos Mentőszolgálat ápolói számára

Az akut asztmás roham
Vonatkozik:
I. Célok
Az akut asztmás roham korszerű prehospitális terápiájának összefoglalása a Global Initiative for
Asthma (GINA) munkacsoport 2020. évi, illetve egyéb nemzetközi irányelvek adaptációjával, így az
Országos Mentőszolgálat kivonulói, ill. mentésirányítói munkájának egységesítése, a szokáson alapuló,
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Kocsis Tibor, Solténszky Mátyás, dr. Schnur János, dr.
Jászkuti Ákos, dr. Hetzman T. László, dr. Gőbl Gábor, dr. Krivácsy Péter: „Az akut asztmás roham
prehospitális ellátása” című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek
változatlanul hagyásával.
II. Bevezetés
Az asztma a légutak krónikus, nem gyógyítható gyulladásos betegsége. A gyulladás légúti
hiperreaktivitást okoz, amely visszatérő, sípoló légzéssel, nehézlégzéssel, mellkasi feszüléssel és
köhögéssel járó epizódokat eredményez. A tünetek a változó mértékű légúti obstrukcióval
kapcsolatosak, spontán vagy gyógyszeres kezelés hatására rövid távon általában reverzibilisek. Az
asztmás roham (epizód) súlyossága az enyhétől a rendkívül súlyosig terjedhet; utóbbi hypoxaemiával,
hypercapniával, acidózissal, a tüdő dinamikus hyperinflatiójával jár, és amelyben a
légzés/keringésmegállás csak időben történő agresszív kezeléssel, invazív lélegeztetéssel, komplex
intenzív ellátással kerülhető el („near-fatal asthma”), vagy ezzel sem.
Az akut asztmás rohamot leggyakrabban provokáló tényezők:
• felső légúti (vírus)infekció
• allergének (pollen, étel)
• légszennyezettség (por, szmog, füst)
• dohányzás (passzív is, pl. dohányfüst)
• irritatív inhalatív gázok
• szezonális változások (pl. ősszel fokozott hajlam) – hideg, száraz levegő
• fizikai terhelés
• lelki terhelés, stressz
• egyes gyógyszerek
Az akut asztmás roham prehospitális ellátása. 1

III. Anamnézis, diagnózis
A helyszíni diagnózist mindig az anamnézis, a tünetek és a fizikális vizsgálat alapján állítjuk fel, és
ennek megfelelően kezeljük a beteget!
A beteg kikérdezése során mindig igyekezzünk kideríteni a következőket:
• panaszok kezdete, és (ha ismert) a kiváltó ok megnevezése (pl. terhelés, allergia)
• a tünetek súlyossága, beleértve a terhelés és az alvás alattiakat
• anaphylaxia egyéb tünetei
• asztmával kapcsolatos közvetlenül életveszélyes állapot („near-fatal asthma”) előfordulása a
kórelőzményben, ill. halálozás rizikófaktorainak felmérése (ld. alább)
• az összes használt gyógyszer, beleértve azok dózisa, legutóbbi alkalmazásuk időpontja, korábbi
dózismódosítások, valamint a jelenlegi terápiára adott válasz.
Számos, az asztma-halálozás tekintetében nagy kockázatot jelentő faktort azonosítottak (akut roham
esetén ezen betegek mindenképpen kórházba szállítandóak):
• korábbi „near-fatal asthma”, mely intubációt és lélegeztetést igényelt
• az elmúlt egy évben asztma miatti hospitalizáció, vagy sürgősségi osztályos ellátás
• jelenleg használt, vagy közelmúltban abbahagyott orális kortikoszteroid
• jelenleg nem alkalmazott inhalációs kortikoszteroid
• havonta legalább egy tartály rövid hatású béta-agonista használata
• korábbi pszichiátriai betegség, vagy pszichoszociális probléma
• otthoni kezelésben együtt nem működő beteg/környezet
• ételallergia okozta roham
• várandósság alatti roham.
Az asztma exacerbatiója kimeríti a nem kontrollált asztma fogalmát, és a fenntartó kezelés megfelelő
voltának újraértékelését indokolja.
IV. Tünettan
Enyhe vagy középsúlyos

Súlyos tünetek Fenyegető légzésleállás
tünetek
• szavakban beszél
• mondatokban beszél
• előredőlve ül
• fekszik, vagy ül
• agitált
• nem agitált
• légzésszám >30/perc
• emelkedett légzésszám • zavartság, aluszékonyság
• a légzési segédizmokat
• a légzési segédizmokat • paradox légzés
használja
nem használja • „néma tüdő”
• pulzus: >120/perc
• pulzus: 100-120/perc • bradycardia/tachycardia
• SpO2: <90% körlevegőn
• SpO2: 90-95% körlevegőn
• hangos sípolás a tüdő
• mérsékelt sípolás a tüdő
felett, később „néma
felett
tüdő”

V. Differenciáldiagnózis
A következő kórképek is hirtelen fellépő nehézlégzéssel járnak/járhatnak:
• hyperventilatiós szindróma, pánikroham (asztmás betegben is előfordulhat, valódi aktuális
asztmás roham nélkül)
• COPD: A COPD és az asztma elkülönítése 40 évesnél idősebb betegnél okozhat problémát.
COPD-ben, asztmával ellentétben, a légúti obstrukció nem, vagy csak részben reverzibilis.
Mindemellett ismert, hogy az asztmások kb. 15%-a egyidejű COPD-ben is szenved (Asthma
COPD Overlap: ACO)
alacsony nasalis EtCO2), tachypnoe utalhat rá
• pneumonia: akutan jelentkező nehézlégzés, hypoxia, láz, valamint kétséges hallgatózási lelet
• heveny szívelégtelenség: (főleg a kezdeti szakaszában) járhat megnyúlt kilégzéssel, sípolással,
búgással, ezért ilyen tünetek észlelésekor mindig gondoljunk heveny szívelégtelenségre is,
elsősorban olyan betegeknél, akiknek az anamnézisében nem szerepel korábbi obstruktív
tüdőbetegség. Bizonytalan esetben először szívelégtelenségként kezeljük!
• pneumothorax
• felső légúti obstrukció/aspiráció, hangszalag diszfunkció
• endobronchialis obstrukciót okozó tumor
VI. ICS megfontolások

• ismert hörgi asztma mellett fokozódó nehézlégzés asztmás rohamra utal
• ha a beteg beszéde a nehézlégzés miatt szakadozott, és/vagy nagyon nyugtalan, és/vagy tudata
zavart, súlyos állapot valószínűsíthető
• ha a bejelentés alapján súlyos állapot valószínűsíthető, magasabb szintű mentőegység azonnali
riasztása indokolt (ennek hiányában többfokozatú riasztás; gyorsabb elérhetőség esetén orvosi
ügyelet/háziorvos azonnali riasztása is)
• tanácsadás: amíg a mentő megérkezik, a beteget hozzák ülő/félülő helyzetbe (ha nem így
helyezkedne el), hátát támasszák meg, a beteg lehetőleg ne mozogjon, ne beszéljen,
oxigénpalack és megfelelő reduktor elérhetősége esetén magas áramlású oxigén (10-15 l/perc)
javasolt
• súlyos esetben a vonalban maradás megfontolandó, állapotváltozás esetén pedig azonnali jelzés
kérése szükséges.
VII. Betegvizsgálat, azonnali teendők

A betegvizsgálat során az ABCDE elvek az irányadóak. A fizikális vizsgálat mellett elengedhetetlen
a folyamatos pulzoximetria, a vérnyomásmérés és -monitorozás, valamint a 12-elvezetéses
EKG/TTEKG készítése, ill. EKG-monitorozás. Nem mellőzhető a testhőmérséklet mérése sem.
Nasalis capnographia használata javasolt a légzési elégtelenség súlyosságának megítélése érdekében,
de semmiképp sem önmagában, hanem a beteg fizikális és eszközös vizsgálatainak eredményével együtt
értékelendő. Asztmás roham esetén a normál, vagy emelkedett EtCO2 légzési elégtelenségre utalhat!
A nasalis capnographia segít a légzésszám és annak változásának objektív követésében is.

VIII. Ellátás – alapszintű ellátás mentőápolók, illetve mentőtiszttel/orvossal vonuló
mentőegységek részére (gyógyszeradás kizárólag a megfelelő gyógyszerkompetenciával
rendelkezőknek)
előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet).
2. Pozicionálás: A nehézlégzéssel küzdő beteget félülő helyzetben nyugalomba kell helyezni, a
beteg aktív mozgása vagy bármilyen fizikai erőkifejtése kerülendő. A félülő pozíció
könnyebb megtartásának érdekében a beteg hátát megtámasztani szükséges (pl. hozzátartozó,
szék stb.).
3. Oxigén: minden vitálisan instabil, súlyos állapotú betegnél kezdetben 100%-os belégzési
oxigén koncentrációt kell alkalmazni nem-visszalégző rezervoáros maszk segítségével. Az
ABC stabil betegeknél – amennyiben a feltételei adottak – célzott oxigénterápia végzendő
(részletesen lásd az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című eljárásrendben).
A cél a hypoxia rendezése, a szokásos szaturáció elérése és a súlyos hypoxia megszüntetése:
2-6 l/perc, orrkanülön, illetve annak elégtelensége esetén 12-15 l/perc nem-visszalégző
arcmaszkon át!
Célszaturációs értékek: 92-96%, gyermekeknél 94-98%.
4. Inhalációs hörgőtágítók (bronchodilatatorok):
• szalbutamol (Ventolin Evohaler): 2-10 expozíció 20 percenként az első órában,
figyelembe véve a beteg által beadott mennyiséget. Fontos a megfelelő
porlasztási/belélegeztetési technika! Az inhalálót használat előtt fel kell rázni! A Ventolin
Evohaler hatékony használatához elengedhetetlen a beteg együttműködése (az adagoló
lenyomásával egyidejű mély belégzés, majd a légzés benntartása), amire a beteg súlyos
rohamban a legtöbb esetben képtelen!
Figyelem! A szalbutamol dózisa asztmás roham esetén jelentősen eltér a COPD akut
exacerbatiója esetén alkalmazott dózistól! Ne alkalmazzunk ekkora adagot COPDAE
esetén!
• fenoterol + ipratropium (Berodual-oldat):
A Berodual adagja súlyosságtól függően 20-80 csepp, izotóniás konyhasóoldattal 5 ml-re
hígítva/kiegészítve, nebulizátorban porlasztva magas áramlású oxigénnel, szükség
szerint ismételve. Az oxigénáramlást úgy szükséges beállítani, hogy látható
A magnéziumszulfát-oldatban hígítva történő nebulizálása előnyösnek tűnik (de nem
bizonyított) súlyos roham esetén.
A nebulizálás kerülése megfontolható gyanítottan (vírus)infekció által kiváltott asztmás
roham esetén.
Megj.: mentőápoló max. 2 exp. Ventolint, valamint 20 csepp Berodualt alkalmazhat
(mindkettőt sz.e. 20 perc után 1x ismételheti)! A nebulizálással párhuzamosan, indokolt
esetben a beteg mobilizálása és transzportja megkezdhető.
5. CPAP/NIV – noninvazív lélegeztetés: nincs egyértelmű bizonyíték a hasznosságára, de az

eredmények biztatóak, így szoros monitorozás mellett alkalmazható – figyelembe véve az
esetleges aeroszol képző hatását (részletesen ld. „A noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés
(CPAP/NIV) a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendben).

IX. Ellátás – emelt szintű ellátás mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére
6. A fenti feladatok elvégzése/folytatása
7. Intravénás készítmények:
• Metilprednizolon: 40-80 mg súlyosságtól függően iv.
Akut hatása kevéssé várható, magasabb dózis sem jár jelentősebb állapotjavulással. Segít
megelőzni a roham kiújulását, emiatt célszerű mielőbb alkalmazni.
• MgSO4: 2 g (20 ml a jelenleg rendszeresített készítményből) iv. hígítatlanul, perfúzorban,
20 perc alatt (60 ml/óra), amennyiben egyéb terápiára nem reagál.
Megj.: a perfúzorral alkalmazni kívánt gyógyszermennyiség kiszámításánál figyelembe
kell venni a szerelék térfogatát is.
• Adrenalin (Tonogen):
o amennyiben a spasticus roham anaphylaxia miatt alakul ki (ld. „A heveny
túlérzékenységi reakció (anaphylaxia) prehospitális ellátása” c. eljárásrend)
o anaphylaxián kívül egyéb asztmatípusokban NEM ajánlott!
8. Intubáció és lélegeztetés: az asztmás betegek intubációja prehospitálisan ritkán szükséges.

Amennyiben a beteg állapota CPAP/NIV és gyógyszeres kezelés mellett sem javul, illetve
súlyos tudatzavart, keringésösszeomlást észlelünk, az invazív lélegeztetés nem kerülhető el.
Izomrelaxáns beadása előtti indukciós szerként, valamint intubáció előtti és utáni szedálásra
ketamin javasolt, annak hörgőtágító hatása miatt – felkészülve azonban a néha igen kifejezett
bronchorrheára is. (részletesen lásd az „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi
intubálás” c. eljárásrendet). Az indukciós szerek beadását követően végezzünk négykezes
technikával óvatos ballonos-maszkos lélegeztetést (alacsony térfogatokkal, lassú
frekvenciával, PEEP alkalmazásával) a gyógyszeres hatásbeállásig. Megfelelő jártasság
esetén a laringoszkópia során alkalmazzunk apnoés oxigenizációt is.
A gépi lélegeztetés (pl. IPPV) során kezdetben magas FiO2 (100%) javasolt, mely
csökkenthető, ha a cél SpO2: 92-96%-ot elértük. A légzési térfogat: 6-8 ml/ttkg (ideális
testtömegre számítva – ld. táblázat), az I:E arány: 1:3 vagy akár 1:4 legyen (a kilégzési idő
növelése csökkenti a légúti nyomást és a hyperinflatio lehetőségét). A minimum javasolt
PEEP: 5-8 mbar. A javasolt kezdeti lélegeztetési frekvencia: 10-12/perc, Pmax: 40 mbar
(Ramp/Slope max. emelkedő). Ne törekedjünk a hypercapnia megszüntetésére, magas induló
EtCO2 esetén a csökkenő tendencia elfogadható (permisszív hypercapnia).
Az asztmás roham miatt intubált beteg lélegeztetése bonyolult lehet, így javasolt a
telefonos konzultáció.
Megj.: a hosszú hatású izomrelaxánsok a bronchoconstrictiót nem oldják, de a légzőizmok működésének kikapcsolásával
megkönnyítik a betegek lélegeztethetőségét.
Szekunder transzport megkezdése előtt a küldő intézetben készült friss vérgázlelet hasznos
segítség a lélegeztetés korrekt beállításához.
Magasság (cm) 150 155 160 165 170 175 180 185 190 195
VT nő (ml) 275 290 310 340 365 395 420 450 480 505
VT férfi (ml) 300 310 340 365 395 420 450 480 505 535
A magasságból számolt, ideális testtömegre vetített légzési térfogat (VT) 6 ml/ttkg esetén

Lélegeztetési problémák megoldása:
o a gépi lélegeztetés ellenére fennálló hypoxia esetén, a felmerülő problémák
mihamarabbi azonosítása érdekében segítségünkre lehet a DOPES betűszó. A beteget
azonnal válasszuk le a lélegeztetőgépről, és kezdjük el lélegeztetni rezervoárral
ellátott lélegeztető ballonnal, 100%-os oxigéndúsítással:
 D (diszpozíció): a tubus el/kimozdulása. Ellenőrizzük a tubus esetleges
nyelőcsőbe csúszását az EtCO2 korrekt értékelésével, valamint vizsgáljuk meg
a tubus mélységét, gondolva az egyik főhörgőbe csúszásra.
 O (obstrukció): a légzőkör bármely pontján fellépő elzáródás keresése (tubus
megtöretése, nyákdugó, váladék), megoldása (pl. leszívás).
 P (pneumothorax): PTX jeleinek keresése, feszülő PTX gyanúja esetén
detenzionálás.
 E (eszközök hibás működése): mindig gondoljuk a lélegeztetőgép, ill. a
légzőkör hibájára, gázellátási anomáliákra (pl. alacsony gáznyomás kiürülőben
lévő palack, vagy rosszul megválasztott nyomáscsökkentő miatt), ill. a
pulzoximéter technikai hibáira.
 S (gyomorfeszüléS, dinamikuS hyperinflatio, bronchoSpasmus): a
gyomorfeszülés megváltoztathatja a rekesz helyzetét, működését – csökkenti az
FRC-t és a VC-t, rontva mind a ventilatiót, mind az oxigenizációt (főleg
gyermekeknél), bradycardiát és alacsony preload-ot okozhat, így szükség
szerint döntsünk gyomorszonda levezetése mellett. Mindig jusson eszünkbe a
tüdő dinamikus hyperinflatiójának lehetősége is: ha a kilégzési idő nem elég
hosszú a tüdő kiürüléséhez, hyperinflatio lép fel (mely barotraumát,
keringésösszeomlást is okozhat).
o Pmax riasztás esetén ellenőrizendő az analgézia, szedáció, ill. relaxáció kellő
mélysége, a beállított VT/Pinsp nagysága, illetve kizárandó a tubus elzáródása
o A dinamikus hyperinflatio felmerülhet:
 az áramlási görbe monitorozása során – a kilégzési áramlás a belégzés előtt nem
tér vissza nullára (air trapping).
Normál áramlási görbe
A kilégzési áramlás a belégzés előtt nem tér vissza nullára (air trapping)

 Pmax riasztás (magas csúcsnyomás) esetén: amennyiben a lélegeztetőgép képes
platónyomás (Pplat) monitorozására, figyeljük annak értékeit – 30 mbar feletti
platónyomás esetén is beavatkozás szükséges (megj.: a csúcsnyomás és a
platónyomás közötti különbség alapján valószínűsíthető a kiváltó ok is –
5 mbarnál nagyobb különbség esetén légúti elzáródás, annál kisebb esetén pl.
hyperinflatio, pneumonia, pleuralis effusio, pneumothorax lehet a gyanúnk).
o Dinamikus hyperinflatio esetén a teendő:
 a frekvencia 1/perccel csökkentendő (max. 4/perc-re),
 a VT 1 ml/ttkg-mal csökkentendő (max. 4 ml/ttkg-ra),
 a kilégzési idő növelése (I:E arány),
 fentiekre nem javuló esetekben, ill. akut romlás esetén a légzőkört 0,5-1 percre
szétcsatlakoztatva kell a hyperinflált tüdő ürülését elősegíteni.
9. A következő gyógyszerek használata NEM ajánlott!

• Terbutalin (Bricanyl): tekintettel a jelentős inotrop, ill. chronotrop mellékhatásokra, az
ajánlott!
• Theophyllin vagy aminophyllin: az Országos Mentőszolgálatnál nem rendszeresített
gyógyszer, használata nemzetközi irányelvek ajánlása alapján asztmás rohamban NEM
ajánlott!
X. Ellátás utáni teendők

A teljes prehospitális szakaszban el kell kerülni a beteg fizikai erőkifejtését, mozgatása csak ülőkocsi
vagy hordágy segítségével engedhető meg. A szállítás alatt az EKG-t és az oxigénszaturációt
folyamatosan monitorozni kell, a vérnyomást 3-5 percenként szükséges mérni.
ABC-stabil beteget a helyi viszonyoknak megfelelően a területileg illetékes tüdő/belgyógyászati
osztályra/SBO-ra szállíthatunk. CPAP/NIV indikáció esetén a beteget mindenképpen olyan
intézménybe szállítsuk, ahol van lehetőség a CPAP/NIV további folytatására (SBO/ITO).
XI. Speciális megfontolások

Keringésmegállás esetén a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:
• a magas légúti nyomások miatt a maszkos-ballonos lélegeztetés helyett korai intubáció
szükséges
• alacsony lélegeztetési frekvencia és normál belégzési térfogat esetén a dinamikus
hyperinflatio kialakulásának valószínűsége csekély, de amennyiben erre mégis gyanú merül
fel, rövid – 30 másodperces – apnoe beiktatása mellett a légzőkör megszakítása és a
mellkasfal összenyomása javasolt (újraélesztés = mellkaskompressziók esetén további
teendő nincs)
• a feszülő légmell (tPTX) újraélesztés alatt nehezen diagnosztizálható, amennyiben erre
gyanú merül fel, kétoldali detenzionálás (ideálisan thoracostomia) elvégzése javasolt
• sikeres újraélesztést követően a postresuscitatiós ellátást az általános post-ROSC-elveknek
megfelelően végezzük!

XII. Gyermek specifikumok
Az asthma bronchiale a gyermekkor gyakori, krónikus légúti betegsége. Hasonlóan a felnőtt
populációhoz, a kezelési lehetőségek fejlődésével a mentőellátás során ritkábban találkozunk akut
asztmás rohammal gyermekkorban.
• A súlyosság megítélésénél a következőket kell figyelni:
o légzésszám: eleinte emelkedik, extrém súlyos esetben csökken (az életkori
normálértékeket kell figyelembe venni)
o légzési segédizmok, légzési munka: a súlyossággal egyre kifejezettebb az
igénybevételük, a légzési munka fokozódik, extrém esetben már csökkenő légzési
munka
o beszéd, sírás: a súlyossággal egyre rövidebb, erőtlenebb
o hallgatózás: eleinte kilégzési eltérések (spasticus légzési hangok), súlyos állapotban
csökkenő hallgatózási eltérések (ennek legsúlyosabb formája a néma tüdő, amikor a
levegőáramlás olyan kis fokú, hogy nem tud észlelhető mértékű turbulenciát kiváltani)
o pulzusszám: eleinte nő, később csökken (az életkori normálértékeket kell figyelembe
venni)
o éberség: a súlyossággal párhuzamosan eleinte agitáltság, súlyos esetben csökkenő
tudati szint
o SpO2: enyhe esetekben nem változik, később a súlyossággal párhuzamosan csökken
o mind a légzésszám, mind a pulzusszám megítélésénél fontosak a számszerű értékek,
nem elég a tachypnoe és a tachycardia megjelölés.
• Terápiásan kövessük a felnőtt elveket az alábbi kiegészítésekkel:
o A maszkon át adagolt oxigént kisebb gyerekek nem tűrik, az agitáltság pedig fokozza
az oxigénigényt. Meg kell fontolni az orrkanülös oxigénterápiát, vagy a „szabadon
áramló” oxigén lehetőségét, akár a szülő kezéből adagolva.
o Az inhalációs szalbutamolt hatékonyan csak visszalégző tartályban (Babyhaler,
Aerochamber stb.) lehet adagolni.
o A szalbutamol dózisa a súlyossággal emelhető 1-2 puffról indokolt esetben 6-8 puffra,
ami monitorizálás mellett 20 percenként ismételhető.
o Szteroidot rectalisan ugyanolyan hatékonysággal lehet adagolni, mint vénásan, adagja
1-2 mg/kg metilprednizolon iv. vagy 30 mg prednizon p.r.
o Az ipratropium/fenoterol dózisa 10-20 csepp.
o MgSO4 2 éves életkortól ajánlott (iv. 50 mg/kg, max. 2 g).
o 2 éves kor felett MgSO4 inhalációja is megfontolható súlyos esetben.
o Csak súlyos, terápiára nem reagáló esetben jön szóba intubáció és lélegeztetés. Ez a mai
kezelési lehetőségek mellett extrém ritka.
1. Fanta CH, Bochner BS, Hockberger RS, Hollingsworth H: Acute exacerbations of asthma in adults: Emergency department and inpatient management.
2. Global Initiative for for Asthma (GINA) – Global strategy for asthma management and prevention – 2020. http://www.ginasthma.org/
3. Jagoda A, Sullivan R, Walls RM, Torrey SB, Grayzel J: Emergency airway management in acute severe asthma, www.uptodate.com. Jun 12, 2019.
4. Thomson CC, Hasegawa K, Manaker S, Hollingsworth H: Invasive mechanical ventilation in adults with acute exacerbations of asthma,
www.uptodate.com. Sep 26, 2018.
5. Erőss A, Solténszky M, Hetzman TL: COPD akut exacerbáció és asztmás roham. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. 2019.
6. Egészségügyi szakmai irányelv − Az asztma diagnosztikájának, kezelésének és orvosi gondozásának alapelveiről felnőttkorban. Emberi Erőforrások
Minisztériuma – Egészségügyért Felelős Államtitkárság, Egészségügyi Szakmai Kollégium. 2018.
7. Goschler Á – Krivácsy P – Szűcs A (szerk.): Sürgősségi gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú
Alapítvány, Budapest, 2015.

• OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja: Csathó Mónika, Dr. Erőss Attila, Dr. Haness János, Dr. Gőbl Gábor, Kelemen Máté,
Dr. Kocsis Tibor, Dr. Krivácsy Péter, Dr. Mészáros Hajnalka, Nagy Zsolt, Dr. Orphanides Ilona, Dr. Petróczy András, Dr. Radnai Márton, Dr. Schnur
János, Séra Dávid, Toldi Ferenc


Módosítások az előző • kiváltó okok bővítése
verzióhoz képest • célszaturáció: 92-96% (korábbi szabványos eljárásrendekkel
összhangban)
• szalbutamol dózisának emelése
• aeroszol képző eljárások említése
• fenoterol – ipratropium dózisának emelése
• lélegeztetési javaslatok változása, bővítése
• MgSO4 2 éves kor felett adható
Állapot Hatályban
Verzió 1 2017.08.15.
Szerzők Dr. Kocsis Tibor, Solténszky Mátyás, Dr. Schnur János,
Dr. Jászkuti Ákos, Dr. Hetzman T. László, Dr. Gőbl Gábor,
Dr. Krivácsy Péter

Akut asztmás rohamban szenvedő beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája
ABCDE vizsgálat
ALUSZÉKONYSÁG? TUDATZAVAR? NÉMA TÜDŐ?
Folyamatos monitorozás, TTEKG
NEM IGEN
• célzott O2-adás, 92-96% SpO2-re törekedve • magas áramlású O2 folytatása

(gyermekeknél 94-98%) • CPAP megfontolható (ha RR>90 Hgmm)
Kompetencia esetén: Kompetencia esetén:

• szalbutamol (1-2 exp.) • szalbutamol (2 exp.)
• fenoterol + ipratropium inhal. • fenoterol + ipratropium inhal. (20 csepp)
(20 csepp) megfontolandó • prednizon (gyermeknek 30 mg p.r.)
(gyermekeknél 10-20 csepp)
• prednizon (gyermeknek 30 mg p.r.) SEGÉLYKOCSI!
JAVUL?
IGEN NEM
Terápia folytatása a tünetek súlyossága

szerint
SZÁLLÍTÁS SEGÉLYKOCSI!
(Telefonos konzultáció/ICS egyeztetés mellett azonnali
transzport megfontolható: randevú-elv, vagy
legközelebbi SBO)

Akut asztmás rohamban szenvedő beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája
ABCDE vizsgálat
Monitor (SpO2, EKG, vérnyomás, pulzus,
nasalis EtCO2)
Vénabiztosítás
ALUSZÉKONYSÁG? TUDATZAVAR? NÉMA TÜDŐ?
Folyamatos monitorozás, 12-elvezetéses EKG

NEM IGEN
• magas áramlású O2 folytatása

• szalbutamol (2-10 exp. az első 20 percben, sz.e.
ismételve)
• célzott O2-adás, 92-96% SpO2-re törekedve
• fenoterol + ipratropium inhal. (40-80 csepp, sz.e
(gyermekeknél 94-98%)
ismételve, gyermekeknél 20 csepp)
• szalbutamol (2-10 exp. az első 20 percben)
• metilprednizolon (40-80 mg iv., gyermekeknél
• fenoterol + ipratropium inhal. (20-30 csepp)
1-2 mg/ttkg iv.) vagy prednizon (30 mg p.r.)
megfontolandó (gyermekeknél 10-20 csepp)
• magnézium megfontolandó: 2 g (20 ml) iv.
• metilprednizolon (40 mg iv., gyermekeknél
hígítatlanul, perfúzorban, 20 perc alatt (60 ml/óra)
1-2 mg/ttkg iv.) vagy prednizon (30 mg p.r.)
(gyermekeknél 50 mg/ttkg)
• CPAP/NIV megfontolható (ha RR>90 Hgmm)
• intubációs készenlét
JAVUL?
IGEN NEM
Terápia folytatása a tünetek súlyossága

SZÁLLÍTÁS szerint
Sz.e. intubáció, invazív lélegeztetés

Az akut coronaria szindróma (ACS) és
szövődményeinek prehospitális
ellátása
Vonatkozik:
I. Célok
• az akut coronaria szindróma (ACS) fogalmát,
• az ACS ellátásának lépéseit,
• az ACS-hez társuló szövődmények bemutatását, ellátását.
kivonulói, ill. mentésirányítói munkájának egységesítése, továbbá a szokásokon alapuló, bizonyíték
nélküli vagy bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Horváth Anikó, dr. Rotyis Mária, dr. Radnai Márton: „Akut
Coronaria Szindróma és szövődményeinek ellátása” című szabványos eljárásrend megújítása,
módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul hagyásával.
II. Bevezetés
Definíció: Akut coronaria szindróma néven foglaljuk össze a szívizom heveny vérellátási zavara
miatt kialakult kórképek közül az instabil angina pectorist és a myocardialis infarctust.
A helyszíni feladatunk a mellkasi fájdalom karakterisztikája (tünettan), az EKG eltérések, a
rizikófaktorok, valamint a betegvizsgálat alapján az iránydiagnózis meghatározása:
• ACS valószínű/biztos,
• ACS nem valószínű (de a helyszínen nem zárható ki),
• a mellkasi fájdalom nagy valószínűséggel egyéb ok következménye.
Klinikai tünetei: Retrosternalis nyomás, szorítás, égő fájdalom (angina), mely a (bal) karba, vállba,
nyakba, állba, hátba, sugározhat. Lehet elhúzódó, intermittáló (vissza-visszatérő) vagy állandósulhat is.
Verejtékezés, émelygés, dyspnoe, syncope is kísérheti. Nőknél, ill. diabeteses, idős, krónikus
veseelégtelen, demens vagy anaemiás betegek esetén atípusos formában is jelentkezhetnek: epigastrialis
fájdalom, hányinger/hányás, puffadás, ájulás, szúró mellkasi fájdalom képében, hirtelen kialakult
nagyfokú, mással nem magyarázható gyengeségként, esetleg a fenti panaszok változatos előfordulása
mellett, akár fájdalmatlanul.
Az akut coronaria szindróma (ACS) és szövődményeinek prehospitális ellátása 1

Az ACS EKG diagnosztikája:
Az ACS-en belül megkülönböztetünk ST-elevációval járó ACS-t (STE-ACS), ill. ST-elevációval
nem járó heveny coronaria szindrómát (NSTE-ACS). Az STE-ACS esetén a későbbiekben kevés
kivételtől eltekintve myocardialis infarctus igazolódik (STEMI), emiatt a két kifejezés gyakran
szinonimaként használt. A NSTE-ACS magába foglalja az instabil angina pectorist (IAP) és az
ST-elevációval nem járó myocardialis infarctust (NSTEMI). Ez utóbbi kettő a helyszínen nem
különíthető el.
1. STEMI: Típusos, 20 percnél tovább tartó retrosternalis fájdalom és/vagy egyéb, szívinfarktusra
jellemző panasz ÉS az A vagy B pont közül EGY:
A. új ST-eleváció két vagy több összetartozó elvezetésben, az alábbi határértékekkel:

o a lentiektől eltérő elvezetésekben:
◊  1 mm
o V2-V3-ban:
◊  1,5 mm nőknél
◊  2 mm férfiaknál 40 éves kor felett
◊  2,5 mm férfiaknál 40 éves kor alatt
o Izolált posterior infarctus gyanújában (V1-3 ST-depresszió  0,5 mm), amikor a
V7-V9 elvezetésekben látható ST-eleváció:
◊  0,5 mm
◊ férfiaknál 40 éves kor alatt  1 mm
o Jobb kamrai infarctusban (inferior STE esetén javasolt jobb kamrai elvezetések
vizsgálata) V3R-V4R-ben:
◊  0,5 mm
◊  1 mm férfiaknál 30 éves kor alatt
Összetartozó elvezetések:
 Anterior: V1-4 (5-6)
 Septalis: V1-2 (3)
 Lateralis: I, aVL és V(4)5-6
 Magas lateralis: I, aVL (V2)
 Inferior: II, III, aVF
* több ér, vagy a bal főtörzs elzáródása esetén az aVR-ben és/vagy a V1-ben meglévő ST-eleváció melletti kiterjedt ST-depresszió látható
(ld. később)
Korán észlelt STE-ACS esetén készült EKG-nál előfordulhat, hogy még nincs (szignifikáns) STE,
esetleg a hyperacut T hullámok (magas, csúcsos T-k) hívhatják fel a figyelmet a kórképre. 10-15 perc
elteltével az EKG ismétlése szükséges, a beteg elhelyezéséről konzultáljunk PCI centrummal.

B. Tawara-szár blokk
• Újkeletű Tawara-szár blokk, valamint a fenti ischaemiás panaszok, tünetek fennállása,

perzisztálása esetén gondolnunk kell ACS lehetőségére is.
• Korábban ismert szárblokk esetén lehetőség szerint mindig hasonlítsuk össze a jelenlegi
EKG-t a korábbival, mivel mind a bal, mind a jobb Tawara-szár blokk jelenléte megnehezítheti
a diagnózis felállítását. A korábbiakhoz képest megjelenő – lentebb felsorolt – új EKG-
változások felvethetik STEMI gyanúját.
• Amennyiben a (nem frekvenciafüggő) szárblokk mellett az ischaemiás panaszok, tünetek
perzisztálnak, a beteg (a lenti) új EKG elváltozások hiányában is STEMI-sként kezelendő.
• Új EKG eltérések, melyek BTSZB-ban felvetik STEMI gyanúját (Sgarbossa kritériumok):

o 1 mm-nél nagyobb STE, pozitív QRS komplexum mellett bármely elvezetésben
(„A” kritérium – 5 pont)
o 1 mm-nél nagyobb STD, negatív QRS komplexum mellett a V1-3 elvezetésekben
(„B” kritérium – 3 pont)
o 5 mm-nél nagyobb STE, negatív QRS komplexum mellett
(„C” kritérium – 2 pont)
Amennyiben ≥3 pont észlelhető, úgy igen nagy specificitással jelezhető az akut MI.
A „C” kritérium kevésbé erős, főként bal kamra hypertrophia esetén nem elég specifikus.
Egy másik tanulmány ezért az utolsó kritérium helyett a következőt ajánlja
(Smith-kritérium):
o bármely releváns elvezetésben az STE/S-hullám aránya ≥0,25 (abszolútértékben) vagy
STD/R-hullám aránya ≥0,25 (abszolútértékben) – pl. 3 mm-es STE és 10 mm mély S
hullám esetén 3/10=0,3, vagy 4 mm-es STD és 10 mm magas R hullám esetén 4/10=0,4.
Jobb kamrai pacemaker ritmus esetén is BTSZB mintázatot látunk, a fenti EKG eltérések
megléte myocardialis ischaemiát jelenthet.
• Új EKG eltérés, mely JTSZB-ban felveti STEMI gyanúját:

o 1 mm-nél nagyobb STE, pozitív QRS komplexum mellett bármely elvezetésben

2. STE-val NEM járó, de STE-ACS-ként kezelendő kórképek
• több ér, vagy a bal főtörzs elzáródása:

Erre utal 8 vagy több elvezetésben mutatkozó 1 mm-t meghaladó ST-depresszió, az
aVR-ben és/vagy a V1-ben meglévő ST-eleváció mellett, különösen egyidejű
hemodinamikai zavar esetén.
• sikeresen reanimált betegek:
Amennyiben nincs a fentieknek megfelelő EKG eltérésük, de klinikai gyanú van a
myocardialis infarctusra (pl. megelőző panaszok, első észlelt ritmus sokkolandó volt)
azonnali coronarographia javasolt.
Az 1. sz. függelékben bemutatott Wellens-szindróma, ill. a de Winter T-hullám felismerése esetén is
konzultáljunk kardiológiai centrummal.
3. NSTE-ACS: típusos, 20 percnél tovább tartó mellkasi fájdalom, vagy atípusos panaszok
(különösen rizikófaktorok megléte esetén), ST-eleváció nélkül (NSTE-ACS szintén felmerül
újkeletű, effort angina, illetve korábbi anginás panaszok fokozódása – crescendo angina esetén is).
Eltérések, melyek ischaemiás eredetre utalnak:
• Két összetartozó elvezetésben észlelt új (> 0,5 mm), vagy az észlelés alatt fokozódó
ST-depresszió.
• Két összetartozó elvezetésben észlelt új, 1 mm-nél mélyebb negatív T hullámok és
prominens R hullám vagy R/S arány >1.
A fenti EKG eltérések hiánya nem zárja ki az NSTE-ACS lehetőségét.
III. Differenciáldiagnózis
A mellkasi fájdalmat okozó kórképek helyszíni elkülönítése nehéz. Prehospitálisan a potenciálian
életveszélyes kórképek (ACS, aorta dissectio, szívtamponád, pulmonalis embolia, tensiós
pneumothorax, oesophagealis ruptura) sokszor hemodinamikai megingást is okoznak, azonnali ellátást
követelnek.
Önmagában az EKG nem ad biztos diagnózist, mindig a kísérő tünetek, a klinikai kép együttes
értékelése szükséges.
IV. A mentésirányítás feladatai, ill. a célintézmény meghatározása
• Akut coronaria szindróma gyanúja esetén azonnal riasztani kell mentőegységet (P1).
• A kikérdezés minden esetben terjedjen ki a beteg aktuális állapotára (ABC stabilitás!):
o instabilitás gyanúja esetén elsősorban eset/ROKO, hiányukban (riaszthatóságukig) a
legközelebbi egység: orvosi ügyelet, MOK, MTK, motor + mgk, valamint helikopter
riasztása jön szóba
o stabil beteg ellátásához/szállításához ALS szintű egység hiányában választható BLS
szintű egység is (elsősorban B+ kompetencia), ha ezzel lényegesen rövidülhet a
kórházba érkezés ideje.
• Tanácsadás: a beteg lehetőleg ne mozogjon, helyezzék el a beteg kényelmének megfelelően
félülő/ülő helyzetbe (hypotensio esetén fekvő helyzetbe, esetleg megemelt alsó
végtagokkal).
• Súlyos esetben a mentésirányító lehetőség szerint maradjon vonalban, állapotváltozás esetére

• Akut PCI igény esetén betegelhelyezésnél nem a Területi Ellátási Kötelezettség (TEK) az
irányadó, hanem a beteg ellátására alkalmas, leggyorsabban elérhető fogadóhelyet kell
meghatározni (ilyenkor nem a kilométerben mért távolság, hanem a transzport ideje a
mérvadó).
• Segélykocsi küldésekor kötelező mérlegelni, hogy az arra (helyben) várakozás
időveszteségét ellensúlyozza-e a segélykocsi által nyújtott többletellátás (lehetősége),
kérjünk ISBAR jelentést. Az ellátást úgy kell szervezni, hogy a beteg minél rövidebb időn
belül a PCI centrumba érkezzen (a segélykocsi indítása mindig PCI centrum felől történjen).
Akut PCI igénye esetén kötelező a kórházba szállítás megkezdése/a beteg szállításra való
felkészítése, valamint a riasztott, úton lévő mentőegységgel való találkozási pont egyeztetése
is (randevú elv).
• A szállítási idő rövidítése érdekében, ÉRDEMI időnyereség esetén szóba jön helikopteres
mentés. Ilyenkor a helikopter riasztása előtt az ICS/mentésvezető feladata a koordinátorral
egyeztetve tájékozódni a légi transzport várható teljes idejéről, ugyanis a helyszínre, illetve
a célintézetbe történő repülés idején kívül számításba kell venni egyéb hozzáadódó időket is,
pl. az adott fogadóintézet rendelkezik-e heliporttal, honnan tud indulni az adott időben
rendelkezésre álló helikopter. Döntés a két betegút teljes idejének összehasonlításával
hozható. Helikopteres segítség küldése esetén is mérlegelendő a randevú elv.
• Szekunder transzport esetén a beteg aktuális állapotán kívül minden esetben tisztázni kell az
áthelyezés okát: akut, időfaktoros beavatkozás igénye prioritást élvez! A PCI/szívsebészeti
centrumba érkezés idejének érdemi rövidítése érdekében ilyen időfaktoros esetben a
szolgálatvezető főorvos engedélyével helikopteres szekunder transzport szóba jön (ebben az
esetben is a leggyorsabban elérhető PCI centrum a célintézmény).

• Pozicionálás: A beteget a tüneteknek, ill. a beteg kényelmének megfelelően helyezzük el, és
biztosítsuk a beteg 360 fokos körüljárhatóságát. Lazítsuk meg, ill. az indokolt mértékig
távolítsuk el a ruházatot. A vizsgálat és a transzport alatt biztosítsunk nyugalmat a beteg
számára (teljes mozgás tilalom, beleértve a mentőjárműhöz való eljuttatást is).
o félülő/ülő helyzet
o vérnyomásesés esetén: lapos fektetés, esetleg megemelt alsó végtagok
egyidejű légzési elégtelenség/hányás tünetei mellett: enyhén megemelt felsőtest és
megemelt alsó végtagok
• ABCDE szerinti betegvizsgálat, betegmonitorozás (légzés, SpO2, pulzus/EKG,
vérnyomásmérés-monitorozás, illetve az eszközzel nem mérhető jelenségeket is kövessük
figyelemmel, pl.: tudatállapot, fájdalom, verejtékezés, bőrszín) a teljes ellátás/szállítás alatt.
Mellkasi fájdalom esetén mindkét karon végezzünk vérnyomásmérést (30 Hgmm-nél
nagyobb különbség felvetheti aorta dissectio gyanúját).
• ABC instabilitás észlelésekor kellő kompetencia hiányában azonnali segélykocsikérés
indokolt (lásd még „A mentésirányítás feladatai, ill. a célintézmény meghatározása”
részben).
• Átjárható légutak biztosítása, szükség szerint egyszerű légúti segédeszközökkel (NPA,
OPA), légúti leszívással (részletesen lásd az „Eszköz nélküli, illetve egyszerű eszközökkel
végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban” című eljárásrendben).

• Oxigén: vitálisan kritikus, instabil állapotú beteg ellátásakor kezdetben – tehát már az első
állapotfelmérés alatt – 100%-os belégzési oxigén koncentrációt kell alkalmazni – részletesen
lásd az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című eljárásrendben.
A legtöbb ACS-beteg állapota azonban nem kritikus/nem instabil. Az oxigénszaturáció
ezen betegek esetén is szoros monitorozást igényel, oxigénterápia azonban rutinszerűen nem
alkalmazandó. Vasoconstrictiót okozó hatása miatt kerülendő a hyperoxia (SpO2: 100%),
oxigén csak 90% alatti SpO2 érték esetén adandó. Ekkor az oxigén áramlását úgy állítsuk be,
hogy az SpO2: 90-92% közé essen. 93% vagy annál magasabb SpO 2 esetén további
oxigénterápia nem indokolt (kivéve nehézlégzés, pl. szívelégtelenség esetén).
• 12-elvezetéses EKG 10 percen belül, szsz. kiegészítve jobb oldali ill. posterior
elvezetésekkel. Az EKG-t lehetőleg hasonlítsuk össze a beteg korábbi EKG-jával.
• Transztelefonikus EKG konzultáció BLS szintű mentőegységek számára minden mellkasi
panasszal rendelkező betegnél kötelező, magasabb szintű egységek számára (diagnosztikai
bizonytalanság esetén) igénybe vehető lehetőség. A TTEKG készítése késedelemhez nem
vezethet (ld. vonatkozó eljárásrend).
o 12-elvezetéses EKG készítése céljából segélykocsi küldése csak akkor jöhet szóba, ha
az adott mentőegység nem rendelkezik működőképes TTEKG-val, vagy a küldött jel
nem értékelhető ÉS betegút/betegellátás szempontjából jelentős változást eredményez
az EKG elkészítése.
o TTEKG-t közeli kórház esetén is kötelező elvégezni (az első EKG-nak 10 percen belül
el kell készülnie, a transzportra felkészítés, szállítás, betegátadás, kórházi EKG
készítése is jelentős időveszteséggel járhat!)
• SAMPLE: Symptoms – szubjektív panaszok, Allergies – allergia, Medication – szedett
gyógyszerek, Past medical history– korábbi betegségek, Last meal – utolsó étkezés,
Events – események, melyek ide vezettek.
• OPQRST: Onset – panasz kezdete, Provocation/Palliation – panasz kiváltója/csillapítója,
Quality – fájdalom minősége, Radiation – kisugárzása, Severity – súlyossága, Time – időbeli
változása.
• Kardiális rizikófaktorok: kor, nem, koszorúérbetegség a családban, diabetes,
hyperlipidaemia, hypertonia, veseelégtelenség, korábbi koszorúérbetegség (PCI/CABG –
percutan coronaria interventio/coronaria artery bypass graft), perifériás verőérbetegség,
carotis szűkület, dohányzás.
VI. A STEMI specifikus ellátása

STEMI diagnózisa esetén a gondolkodásunkat azonnal „időkritikus üzemmódba” kell állítani:
bárminemű nélkülözhető diagnosztikus, vagy terápiás lépés TILOS, erőfeszítéseinkkel a mielőbb
megkezdett szállítást és definitív ellátást kell szolgálnunk. (Megj.: az alább felsorolt gyógyszerek
összefoglalója nem helyettesíti azok hivatalos leiratát, részletes farmakológiai ismeretét.)
a. Ellátás A és B kompetenciával rendelkező mentőápolók részére:
• Amennyiben a TTEKG STEMI-t valószínűsít, a mentőápoló egyeztessen az ICS-
vel/mentésvezetővel, kérhet segélykocsit, de kezdje meg a beteg szállítását/szállításra való
felkészítését a fentiek szerint, szoros monitorozás, AED készenlét mellett.
• B kompetenciával rendelkező mentőápoló kizárólag folyadékpótlás céljából (hypotonia,
keringési elégtelenség esetén) biztosíthat vénát.

b. Ellátás gyógyszerelési felhatalmazás birtokában lévő B+ kompetenciájú mentőápoló és
mentőtisztek/orvosok részére:
• Vénabiztosítás: Minden esetben ajánlott, de indokolatlanul ne késleltesse a beteg kórházba
érkezését. Lehetőség szerint a bal kart válasszuk (azonban ezt helyi sajátosságok, PCI
központ preferenciája felülírhatja). Vénás gyógyszer/folyadékpótlás azonnali igénye és
sikertelen perifériás vénabiztosítás esetén intraossealis technika alkalmazható.
• Acetilszalicilsav (ASA): 150-300 mg gyorsan felszívódó ASA szétrágatása kötelező, ha
kontraindikáció nem áll fenn. Ellenjavallatai: a hatóanyaggal szembeni allergia, aktív
belszervi vérzés (a menstruáció nem!). Alkalmazásától eltekinthetünk, ha a beteg
rendszeresen szed ASA-t, és az aznapi adagot már bevette.
Mentőápoló (B+) acetilszalicilsavat csak orvos (telefonos) utasítására adhat, a
kontraindikációk tisztázását követően (ekkor szükséges dokumentálni a javasló orvos
nevét).
• ADP-receptor blokkoló: A prehospitális ellátás keretei között jelenleg csak a klopidogrél
érhető el. Primer PCI terve esetén a dózis: 600 mg p.o. Ha a beteg rendszeresen szedi a
klopidogrélt, PCI terve esetén csak 300 mg-os dózis javasolt. Ha egyáltalán nem várható
reperfúziós kezelés, abban az esetben is 300 mg dózis adandó. Ticagrelor (Brilique),
prasugrel (Efient, Bewim, Eliskardia) szedése esetén klopidogrélt nem adunk.
Mentőápoló (B+) klopidogrélt csak orvos (telefonos) utasítására adhat, a kontraindikációk
tisztázását követően (ekkor szükséges dokumentálni a javasló orvos nevét).
A beteg oralis alvadásgátló kezelése (pl. acenocoumarol (Syncumar), warfarin (Marfarin, Warfarin), rivaroxaban (Xarelto),
edoxaban (Lixana), apixaban (Eliquis) dabigatran (Pradaxa)) önmagában nem ellenjavallata az ASA és az ADP receptor blokkoló
adásának.
• B+ mentőápoló gyógyszerelési felhatalmazás birtokában sublingualis spray formájában

nitroglicerint alkalmazhat, TTEKG készítését, illetve konzultációt követően, ≥160 Hgmm
szisztolés vérnyomás esetén. Egyszerre mindig csak egy adagot szabad adni, az ismétléssel
meg kell várni az alkalmazott adagra adott választ. Az első adagot ismételheti 10 perces
időközökkel, összesen max. 3 expozíció adható.
Nitroglicerin kontraindikációi: igazolt significans aorta stenosis (= már műtét javasolt), az
első expozíciót követő több mint 30 Hgmm szisztolés vérnyomásesés, jobb kamrai infarctus
gyanúja (inferior STEMI esetén j.o. elvezetések készítése nitrát adása előtt kötelező!),
valamint az előzetesen (48 órán belül) bevett foszfodiészteráz-5 gátló, pl. sildenafil (Viagra,
Revatio, Sildenafil), tadalafil (Cialis), vardenafil (Levitra).
• Amennyiben a TTEKG STEMI-t valószínűsít, a mentőápoló a beteget az utasítás szerint
lássa el, egyeztessen az ICS-vel/mentésvezetővel, kérhet segélykocsit, de kezdje meg a
beteg szállítását/szállításra való felkészítését a fentiek szerint, szoros monitorozás, AED
készenlét mellett.
c. További ellátás mentőtisztek/orvosok részére

• Kábító fájdalomcsillapító (morfin): 2-4 mg a kezdő dózis iv., szükség szerint
2-5 percenként ismételve a teljes fájdalommentességig, vagy az elfogadható szintű
fájdalomig (általában 2/10).
• Heparin-nátrium: minden STEMI-s beteg a választott reperfúziós terápiától függetlenül
kapjon 5000 NE heparin-nátriumot iv., amennyiben az alábbi kontraindikációk nem állnak
fenn: heparin-allergia, allergiás thrombocytopenia, vérzékenység, súlyos máj-, vese- vagy
hasnyálmirigy megbetegedések, a GI rendszer vérzéssel járó fekélyei, INR ismerten ≥ 2,
vagy a beteg a következő anticoagulansok valamelyikét szedi: rivaroxaban (Xarelto),
edoxaban (Lixana), apixaban (Eliquis) dabigatran (Pradaxa). A terhesség és a menstruáció
nem jelentenek kontraindikációt.

• Nitroglicerin iv. perfúzorban: Csak hypertensio kontrollálására, HBSZE (Heveny
BalSzívfél Elégtelenség) esetén, ill. kábító fájdalomcsillapítóra nem szűnő ischaemiás
fájdalom esetén javasolt. A kezdő dózis 1 mg/h, mely a továbbiakban a beteg állapota szerint
perfúzorral titrálható. A kontraindikációkat lásd fentebb (további KI orvosok/mentőtisztek
részére: 110 Hgmm alatti szisztolés vérnyomás).
• Béta-blokkoló prehospitális adása nem javasolt (sinus tachycardia esetén sem). Adása csak
nem szívelégtelen betegek ritmuszavarának kezelésére jöhet szóba, melyet részletesen lásd
a „Ritmuszavarok ellátása a prehospitális gyakorlatban” c. szabványos eljárásrendben.
d. A reperfúziós kezelés megválasztása

Alapvetően primer PCI javasolt minden betegnél, mivel lényegesen hatékonyabb, mint a fibrinolysis.
Cél, hogy a beteg a helyszínről egyenesen a PCI centrum hemodinamikai laboratóriumába kerüljön
minden közbülső ellátó érintése nélkül. PCI centrum közvetlen értesítése kötelező!
A PCI megfelelő szervezés mellett hazánkban minden beteg számára jó eséllyel időben elérhető.
Amennyiben az első EKG-tól számítva a katéteres labor 120 percen belül nem érhető el, helyszíni
fibrinolysis szóba jöhet (pl. helikopter).
Primer, mielőbbi PCI javasolt:
• ha a fájdalom 48 órán belüli,
• 48 órán túli esetben is, ha a fájdalom és az ischaemiára utaló EKG jelek perzisztálnak, vagy
visszatérnek
• súlyos szívelégtelenséggel, cardiogen shock-kal járó STEMI esetén (életkortól és
időablaktól függetlenül, a lehető leghamarabb).
Szekunder transzport során STEMI-s beteg átadása, átvétele (sem légi, sem földi egységnek)
10-15 percnél tovább NE tartson! A helikopter a beteget abba a légi úton leghamarabb elérhető PCI
központba szállítsa, ahol a beavatkozás potenciálisan a leghamarabb hozzáférhető.
Betegelhelyezési kérdés esetén a szolgálatvezető főorvos és a helyi ICS segítsége kérhető.
e. Jobb kamrai AMI:

Leggyakrabban inferior infarctushoz társul. Cardiogen shock-nak tűnő klinikai képet okozhat,
azonban kezelése eltér a balkamra dysfunctio okozta keringési elégtelenségtől.
Jobb kamrai infarctus gyanúját kelti az alábbi klinikai triász:
• hypotensio
• kisvérköri pangás hiánya (tiszta tüdő)
• emelkedett jugularis vénás nyomás
A diagnózis valószínűségét nagyfokban növeli, ha V3R-V4R-ben (jobb oldali mellkasi elvezetés)
ST-eleváció van jelen.
Specifikus kezelése:
• jobb szívfél preload emelése:

o lapos fektetés, az alsó végtagok felpolcolása 15-30 fokra,
o folyadékbólusok (250 ml krisztalloid formájában iv.)
• preload csökkentők (pl. diuretikumok) kerülése, kábító fájdalomcsillapító óvatos adagolása.
Nitrát adása kontraindikált!

• gyógyszeres keringéstámogatás: szervperfúziós zavart (tudatzavar, anuria, centralizált
keringés) okozó jobb kamrai infarctus esetén fenti terápián túl dobutamin adandó
(részletesen lásd a „Folyadékpótlás és gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális
ellátásban” c. szabványos eljárásrendekben), azonban bizonytalan diagnózis (cardiogen
shock vs. JK infarctus) noradrenalin választandó elsőként.
VII. A NSTE-ACS specifikus ellátása

Pozicionálás, oxigén, teljeskörű monitorozás, vénabiztosítás, ASA a STEMI-nél leírtaknak és
kompetenciaszintnek megfelelően. A vizsgálat és a transzport alatt biztosítsunk nyugalmat a beteg
számára (teljes mozgás tilalom, beleértve a mentőjárműhöz való eljuttatást is). Béta blokkoló adása itt
sem javasolt.
• Nitroglicerin sl., ill. iv.: fennálló vagy visszatérő angina, szívelégtelenség, magas
vérnyomás esetén. ALS-szintű mentőegység (sl. adag hatástalansága esetén) mihamarabb
infúziós pumpás adagolásra térjen át. Adagolást, kontraindikációkat lásd fent.
• Kábító fájdalomcsillapító (morfin): erős, nitrát mellett nem szűnő fájdalom esetén
(adagolást, kontraindikációkat lásd fent).
Ha klinikum/EKG alapján erős gyanú van NSTE-ACS-re:

• Heparin-nátrium: 5000 NE iv. adandó
• ADP receptor blokkoló (klopidogrél): 300 mg p.o. adható
Tehát míg STE-ACS-ben a morfin a primeren választandó szer a fájdalom csillapítására, addig
NSTE-ACS-ben a perfúzorban adagolt nitroglicerin.
NSTE-ACS további (már kórházi) kezelésében rizikóstratifikáció alapján invazív, ill. noninvazív
ellátás választandó, az érvényben lévő ajánlásoknak megfelelően. Az invazív ellátás alapvetően 72 órán
belüli coronarographiát jelent. Azonban vannak olyan betegek, akiknél ez még sürgetőbb, ők az ún.
korai invazív ellátást igénylők (24 órán belüli coronarographia), és az urgens invazív ellátást igénylők
(2 órán belüli coronarographia).
Prehospitális szempontból ez utóbbi, urgens invazív ellátást igénylő NSTE-ACS betegek felismerése
elengedhetetlenül fontos.
Jellemzőjük:
• életet veszélyeztető ritmuszavar vagy keringésleállás
• hemodinamikai instabilitás vagy cardiogen shock
• szívelégtelenség terápiarezisztens anginával vagy ST-eltéréssel
• adekvát terápiára rezisztens, állandósult vagy visszatérő mellkasi fájdalom
• visszatérő, dinamikus ST-T-eltérések, különösen intermittáló ST-elevációval
• mechanikus szövődmények.
Ezen betegeket a PCI-központtal egyeztetve szállítsuk azonnal coronarographiára, a klopidogrél
adagját pedig egészítsük ki 600 mg-ra.
Primer PCI-t indokoló esetekben a betegút szervezése a STEMI-nél leírtaknak megfelelő. Egyéb
esetben a beteget a területileg illetékes kardiológia coronaria őrzőjébe / az illetékes SBO-ra kell
szállítani.

VIII. ACS szövődményei és ellátásuk:
1. Szívelégtelenség: felismerését, ellátását részletesen lásd „A heveny szívelégtelenség ellátása” c.
2. Hypotensio, hypoperfusio:
A hypotensióhoz és a szisztémás hypoperfusióhoz vezető folyamatok, ill. okok közül a leggyakoribb
a cardiogen shock: felismerését, ellátását részletesen lásd „A heveny szívelégtelenség ellátása”, ill. a
„Folyadékpótlás és gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban” c. szabványos
eljárásrendekben.
A hypotensio, hypoperfusio értékelése során mérlegelni kell/ellátni szükséges az alábbi, további okokat
is:
• Bradycardia-hypotonia-szindróma: bradycardia, venodilatatio, alacsony vénás nyomás,
csökkent szöveti perfúzió jellemzi. Főként inferior AMI-ban fordul elő. Terápia: atropin,
folyadékbólus, pacemaker.
• Hypovolaemia: terápia – folyadékbólus.
• Gyógyszerhatás: gyakran az alkalmazott nitrát, kábítószerek, ill. ezek együtthatása /
kölcsönhatása. Terápia: folyadékbólus, bétablokkoló hatás esetén dobutamin.
• A perctérfogatot jelentősen csökkentő ritmuszavar: terápia – ritmuszavar
kezelése/megszüntetése. Részletesen lásd a „Ritmuszavarok ellátása a prehospitális
gyakorlatban” c. szabványos eljárásrendben.
A fenti okok megfelelő (és eredménytelen) kezelése esetén, megfelelő indikáció birtokában
gyógyszeres keringéstámogatás lehet indokolt.
Az Országos Mentőszolgálatnál rendszeresített vazopresszorok és inotrópok, illetve
dózistartományuk:
NÉV Adagolás (µg⁄ttkg⁄perc)

Dobutamin 5-20
Noradrenalin 0,1 – 1,0
Adrenalin 0,1 – 1,0
Ha megtartott szisztolés vérnyomás (90-100 Hgmm) mellett észlelhetőek a hypoperfusio jelei,

tünetei, az inotrópia fokozására dobutamin választandó 5 µg⁄ttkg⁄perc kezdő dózisban. Az adag
5-10 percenként duplázható (max. 20 µg⁄ttkg⁄perc-ig).
90 Hgmm alatti szisztolés vérnyomás mellett észlelhető hypoperfusio esetén a noradrenalin a
választandó, dózisát alulról fölfelé titrálva. Amennyiben önmagában ez nem képes a beteg
keringési statusát rendezni, második perfúzorban a noradrenalin mellé dobutamin adása is
szükséges.
3. Mechanikus szövődmények
• Akut szabadfali ruptura: jellemzője elektromechanikus disszociáció, sikertelen reanimáció.

• Szubakut szabadfali ruptura: jellemzője a szívtamponád klinikai jelei. Terápia: azonnali
pericardiocentesis, mely sajnos legtöbbször nem vezet eredményre (teljes vér, ezért
megalvad), akut műtét szükséges.
• Kamrai septum perforatio: jellemző hangos holosystolés zörej, súlyos klinikai tünetekkel.
Intézeti (centrum) kezelés.
• Mitralis insuffitientia (papillaris izom rupturája miatt) (MI): jellemző holosystolés zörej,
hemodinamikai instabilitás. Akut műtét szükséges.

4. Ritmus- és vezetési zavarok
A myocardialis infarctus első óráiban igen gyakran észlelhetünk ritmuszavarokat
(pl. kamrafibrillatio, kamrai tachycardia, AV-blokk). A prehospitális fázisban a hemodinamikai
instabilitást okozó ritmuszavarok kezelése szükséges, részletesen lásd a „Ritmuszavarok ellátása a
prehospitális gyakorlatban” c. szabványos eljárásrendben.
A beteg ellátása és szállítása alatt különösen fontos a gondos obszerváció, monitorozás, BLS szintű
mentőegységek esetén AED készültség (akár felragasztott elektródákkal is).
1. ESC Guidelines for the management of acute myocardial infarction in patients presenting with ST-segment elevation, European
Heart Journal (2012) 33, 2569–2619.
2. Acute Myocardial Infarction in patients presenting with ST-segment elevation – ESC Clinical Practice Guidelines 2017 European
Heart Journal, Volume 39, Issue 2, 07 January 2018, Pages 119–177.
3. ESC Guidelines for the management of acute coronary syndromes in patients presenting without persistent ST-segment elevation,
European Heart Journal (2015) 32, 2999–3054.
4. Third universal definition of myocardial infarction, European Heart Journal (2012) 33, 2551–2567.
5. Fourth Universal Definition of Myocardial Infarction ESC Clinical Practice Guidelines European Heart Journal, Volume 40, Issue
3, 14 January 2019, Pages 237–269.
6. ESC Guidelines for the diagnosis and treatment of acute and chronic heart failure 2012, European Heart Journal (2012) 33, 1787–
1847.
7. Acut coronaria szindróma és szövődményeinek ellátása. HEMS eljárásrend, Magyar Légimentő Nonprofit Kft. v1.3 (2015.03.25.)
8. Gőbl G, Hőnyi P, Rotyis M: Az ST-elevációs myocardialis infarctus (STEMI) szabványos eljárásrend, Országos Mentőszolgálat,
2013.
9. Diagnosztikus és terápiás eljárások a prehospitalis gyakorlatban Szerk.: Kádár Balázs Kiadó: Trust Air Kft., 2014.
10. Smith SW, Dodd KW, Henry TD, Dvorak DM, Pearce LA: Diagnosis of ST-elevation myocardial infarction in the presence of left
bundle branch block with the ST-elevation to S-wave ratio in a modified Sgarbossa rule. Ann Emerg Med. 2012 Dec;60(6):766-76.
11. Meyers HP et al.: Validation of the modified Sgarbossa criteria for acute coronary occlusion in the setting of left bundle branch
block: A retrospective case-control study. Am Heart J. 2015 Dec;170(6):1255-64.
12. Rhinehardt J, Brady WJ, Perron AD, Mattu A. Electrocardiographic manifestations of Wellens syndrome. Am J Emerg Med. 2002
Nov;20(7):638-43.
13. Verouden NJ, Koch KT, Peters RJ, Henriques JP, Baan J, van der Schaaf RJ, Vis MM, Tijssen JG, Piek JJ, Wellens HJ, Wilde AA,
de Winter RJ. Persistent precordial “hyperacute” T-waves signify proximal left anterior descending artery occlusion. Heart. 2009
Oct;95(20):1701-6.
14. LIFEPAK 15 felhasználói kézikönyv
15. Kligfield P et. al: Recommendations for the Standardization and Interpretation of the Electrocardiogram: Part I: The
Electrocardiogram and Its Technology. J Am Coll Cardiol. 2007 Mar 13;49(10):1109-27.
• Dr. Horváth Anikó, Dr. Hetzman T. László, Dr. Radnai Márton, Dr. Rotyis Mária, Dr. Sóti Ákos, Dr. Temesvári Péter


Cím Az akut coronaria szindróma (ACS) és szövődményeinek
Módosítások az előző • tünettan kiegészítések
verzióhoz képest • EKG kritériumok kiegészítése
• mentésirányítói tevékenységek
• helyszíni ellátási folyamatok struktúrájának változása
• általános és specifikus helyszíni teendők kiegészítése
• cél oxigénszaturáció változása (90-92%)
• thrombolysis csekklista kikerülése
• egyéb eljárásrendekre utalás
• folyamatábrák
Állapot Hatályban
Verzió 2 2016.12.08.
Cím Akut Coronaria Szindróma és szövődményeinek ellátása
Szerzők Dr. Horváth Anikó, Dr. Rotyis Mária, Dr. Radnai Márton
Verzió 1 2013.07.23.
Cím Az ST-elevációs myocardialis infarctus (STEMI)
Szerzők Dr. Gőbl Gábor, Dr. Hőnyi Péter, Dr. Rotyis Mária

1. sz. függelék
1. Wellens-szindróma: szignifikáns proximális LAD-stenosis jele, mely revascularisatio nélkül

anterior infarctus kialakulásához vezet.
o szimmetrikus, mély T-hullámok a V2-3 elvezetésekben, amelyek néha a V1 és V4-6
elvezetésekre is kiterjednek
VAGY
o bifázisos T-hullámok a V2-3 elvezetésekben
ÉS a fentiekhez:
o nincs precordialis Q-hullám
o nincs vagy csak minimális (<1 mm) ST-eleváció
o anginás panaszok a háttérben
o a T-hullám eltérés perzisztál a panaszmentes időszakokban is
o normál vagy minimiálisan emelkedett biokémiai markerek
o nincs bal kamrai hypertrophia, szárblokk
2. de Winter T-hullám: Az anterior infarctust elszenvedett betegek kb. 2%-ában is jelen lehetnek
a de Winter T-hullámok, melyek proximális LAD-elzáródást jelezhetnek.
A de Winter T-hullámok diagnosztikus kritériumai:
o ascendáló ST-depresszió >1 mm a J-pontnál mérve a precordialis elvezetésekben
o magas, csúcsos, szimmetrikus T-hullámok a precordialis elvezetésekben
o ST-eleváció hiánya a precordialis elvezetésekben
o ST-eleváció (0,5-1 mm) aVR-ben
Kérdéses esetben konzultáljunk a PCI központtal!
Az akut coronaria szindróma (ACS) és szövődményeinek prehospitális ellátása

2. sz. függelék
Az akut coronaria szindróma (ACS) prehospitális ellátása

folyamatábra mentőápolók részére

3. sz. függelék
Az akut coronaria szindróma (ACS) prehospitális ellátása

folyamatábra mentőtiszttel/orvossal vonuló mentőegységek részére

4. sz. függelék
• dorsalis mellkasi elvezetések: V7: bal hátsó hónaljvonal, V8: bal scapularis vonal, V9: bal paravertebralis vonal – mindhárom a V6
horizontális vonalában
• jobb oldali mellkasi elvezetések: a standard mellkasi elvezetések tükörképeinek megfelelően szükséges felhelyezni
Megjegyzések:
• Az OMSZ által használatos (LIFEPAK 12/15 kompatibilis) EKG-kábel egyes elektródokhoz tartozó vezetékei,
valamint az ezek végén lévő rögzítőkapcsok az AHA (American Heart Association; Amerikai Kardiológiai Társaság)
és az IEC (International Electrotechnical Commission; Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság) szabványainak
megfelelő színkóddal vannak ellátva; a fenti ábra az IEC szerinti jelölést és elnevezést mutatja be. A mellkasi
elvezetések tekintetében az eljárásrend az AHA szerinti V1-6 elnevezést használja.
• a V3–V6/C3-C6 elvezetések elektródáit nőbetegre (ill. túlsúlyos betegre) mindig inkább a mell alá kell felhelyezni,
semmint a mellre.

Beteg/sérült előrejelzése, átadása,
segélykocsi hívása
a prehospitális gyakorlatban
Dr. Sajtos Erika, Dr. Hetzman T. László, Dr. Erőss Attila,
Szerzők: Dr. Kocsis Tibor, Dr. Temesvári Péter, Dr. Radnai Márton,
Dr. Petróczy András, Dr. Hőnyi Péter
Vonatkozik:
dolgozójára, ill. mentésirányítójára kompetenciaszintnek megfelelően
I. Célok
• a célintézmény meghatározásának sajátosságait, folyamatát,
• az ISBAR szerinti előrejelzés indikációit, menetét, jelentőségét,
• a betegátadás folyamatát.
kivonuló, ill. mentésirányítói tevékenysége alatti kommunikáció egységesítése, a betegellátók közötti
információátadás hatásfokának növelése.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Sajtos Erika, dr. Hetzman T. László, dr. Erőss Attila: Kórház
értesítése, segélykocsi hívás a mentőgyakorlatban című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása,
annak egyes elemeinek változatlanul hagyásával.
II. Háttér
A nemzetközi sürgősségi gyakorlatban az ellátók közötti kommunikáció hatékonnyá tétele érdekében
az ISBAR (Identify – Situation – Background – Assesment – Recommendation), azaz „Azonosítás –
Helyzet – Háttér – Értékelés – Javaslat” rendszer használata terjedt el.
Elterjedt továbbá az ATMISTER (Age – Time – Mechanism – Injuries – Signs – Treatment –
Estimated time of arrival – Requirements), azaz „Életkor – Idő – Mechanizmus – Sérülések, tünetek –
Vitális paraméterek – Terápia, ellátás – Várható érkezés időpontja – A beteg/sérült azonnali
szükségletei” betűszó használata, amely az átadandó információ részleteit segít felidézni.
Az ISBAR rendszer használata megteremti a pontos információcsere feltételeit, a lényegi
információkat tömören, a fogadó fél számára is áttekinthető, szabványos szerkezetbe rendezi. Az ily
módon történő strukturált előrejelzés hozzájárul a betegátadás és az elsődleges kórházi ellátás
időhatékonyságához, megfelelő időt teremtve az előkészületekre (pl. team, sokktalanító, PCI-labor,
műtő, CT, vér stb.) és az információvesztést is minimalizálja. A módszert a WHO is ajánlja, mivel növeli
a betegbiztonságot.
Sajtos E, Hetzman TL, Erőss A, Kocsis T, Temesvári P, Radnai M, Petróczy A, Hőnyi P: Beteg/sérült előrejelzése, átadása, 1
segélykocsi hívása a prehospitális gyakorlatban. Szabványos Eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. v2.0 / 2019.08.26.
III. A célintézmény meghatározása és a betegút szervezése
• A prehospitális gyakorlatban a betegek kórházi elhelyezésének folyamatát, a célintézmény
meghatározását a mindenkori jogszabályok által leírt Területi Ellátási Kötelezettség (TEK),
illetve Budapesten az évente megújuló, aktuális „Ügyeleti Rend” szabályozza, különösen
akut esetekben, ill. ügyeleti időben.
• Azonban:
o A jelenleg hatályos és vonatkozó jogszabályok, hatósági állásfoglalások alapján
magas időfaktorú kórképnél (pl. súlyos sérülés, STEMI, időablakon belüli stroke stb.)
nem a TEK az irányadó, hanem az adott szakma szerinti, a beteg ellátására alkalmas,
leggyorsabban elérhető fogadóhelyet kell meghatározni (Budapesten figyelembe véve
az „Ügyeleti Rend”-et).
o A beteget nemcsak időkritikus, hanem minden akut/sürgősségi helyzetben el lehet
helyezni feltalálási helye szerint, pl. más megyében lakó, külföldi, vagy lakcím nélküli
betegek esetében.
o Ha már a bejelentés alapján felmerül az időkritikus kórkép, minél hamarabb (akár
vonulás közben) szükséges meghatározni a legrövidebb időn belül elérhető
célintézmény(eke)t.
o Időkritikus kórkép esetén a célintézmény(ek) kiválasztása esetén nem a
kilométerben mért távolság, hanem a legrövidebb időn belüli elérhetőség a
mérvadó.
o A célintézmény kiválasztásában segítséget nyújthatnak az online, forgalomfigyelő
térképek, emellett figyelembe kell vennünk az ICS-k által jelzett akut lemondásokat
is.
o Betegelhelyezési nehézséget az OMSZ Szolgálatvezető Főorvosa felé azonnal jelezni
kell.
IV. Az ISBAR használata

Az Országos Mentőszolgálatnál az alábbi esetekben kötelező az ISBAR alapelvei mentén a
szabványos információ-átadást alkalmazni:
a) Kritikus, vagy instabil állapotú beteg/sérült, valamint magas időfaktorú kórfolyamat (pl.
időablakon belüli stroke, STEMI stb.) esetén a célintézmény értesítésekor:
• Az információ átadásának alapeszköze a TETRA rádió, annak használhatatlansága esetén,
vagy különleges helyzetekben javasolt lehet a mentésirányításon keresztüli közvetlen
telefonos kapcsolat (konferenciabeszélgetés) létesítése, esetleg mobiltelefon használata.
• Minden esetben törekedjünk a célintézménnyel (= átvevő osztály) közvetlenül
kapcsolatba lépni. Nem helyes gyakorlat az Irányító Csoport közvetítésével történő
előrejelzés, mivel akaratlanul is információ elvesztéséhez, késedelemhez vezethet, emellett
nem biztosított a fogadó intézmény kérdéseinek megválaszolása sem. Az Irányító Csoport
feladata a lehetséges célintézmények kijelölése, a mentőegység tájékoztatása.
• Az ISBAR szerinti referálást javasolt folyamatosan, párbeszéd nélkül végezni, ezután van
lehetőség a célintézmény kérdéseinek megválaszolására. A struktúra (főleg ismételt)
megszakítása az információ-csomag szerkezetének felbomlásához, információvesztéshez
vezethet.
• Az előrejelzésnek nem célja a betegről és az ellátásról történő teljes, részletes referálás. A
jó előrejelzés tömör, rövid, csak a leglényegesebb elemekből áll, lehetőleg ne tartson
tovább 0,5-1 percnél.
• A beteg előrejelzése során mindig törekedjünk az udvarias, kollegiális megfogalmazásra,
tekintettel arra, hogy a nonverbális elemek (mimika, gesztikuláció) a fenti kommunikációs
csatornákon nem érvényesülnek.
b) Segélykocsi/speciális egység hívásakor a beteg/sérült állapotának leírására:
• Szakmai indokoltság: bármely mentőegység vezetőjének nemcsak joga és lehetősége, de
alapvető kötelessége is segélykocsit hívni, ha úgy ítéli meg, hogy az adott beteg ellátása
meghaladja a szakmai kompetenciáját, vagy egyéb, tárgyi, vagy személyi feltételek hiánya
miatt az aktuális lehetőségeit. Segélykocsi hívásakor a szabványos információátadás után
a mentésirányítás dönt a további teendőkről, a segítség küldéséről.
• Az ISBAR-formula használatának kötelezettsége alól ilyenkor az egyetlen kivétel az
újraélesztés, ezt egyértelműen, de tovább nem részletezve kell jelezni.
• A segélykocsi/speciális egység hívásakor a mentésirányító feladata a kapott információ
ISBAR szerinti rögzítése (ld. 1. sz. függelék). Amennyiben a segélykocsi/speciális egység
hívása nem ISBAR szerint történik, a mentésirányító kérdezzen rá az ISBAR elemeire.
• Segélykocsi hívásakor és küldésekor kötelező mérlegelni, hogy az arra (helyben) várakozás
időveszteségét ellensúlyozza-e a segélykocsi által nyújtott többletellátás (lehetősége), pl.
időablakon belüli STEMI vagy stroke esetében. Ezért nagyon fontos, hogy a
mentésirányítás mérlegelje a többletkompetencia-igényt és rendelkezésre állást, valamint a
kórház távolságát. Ha a többletkompetencia elengedhetetlen, ugyanakkor a kórkép magas
időfaktorú, kötelező a kórházba szállítás megkezdése, valamint a riasztott, úton lévő
mentőegységgel való találkozási pont egyeztetése is (randevú elv).
c) Segélykocsi/speciális egység (ill. párhuzamosan riasztott egység) lemondásakor, amikor az
egység úgy ítéli meg, hogy mégsincs szüksége segítségre:
• A segélykocsi lemondása esetén mind a mentésirányító, mind a segélykocsi megszólítása
szükséges.
• Amennyiben a lemondás nem ISBAR szerint történik, a mentésirányító/segélykocsi
kötelessége annak kérése, segélykocsi/speciális egység lemondása ISBAR-nélkül
TILOS!
d) Prehospitális telefonos konzultáció során:
• Részletesen lásd a „Prehospitális telefonos konzultáció” c. szabványos eljárásrendben.
e) A beteg/sérült kórházi átadása során:
• Beteg átadása során is javasolt az ISBAR/ATMISTER struktúra alkalmazása
o Kritikus állapotú/időkritikus kórfolyamatú beteg átadása során javasolt az ún. „hands
off” módszer alkalmazása. Ennek lényege, hogy a beteg kórházi ágyra átemelése
előtt mindenki (a teljes átvevő team) az átadóra figyel, semmilyen beavatkozást,
betegellátást, tevékenységet, kommunikációt nem végez, és 0,5-1 perc időt hagy –
közbevágás nélkül – az egységnek a szóbeli átadásra. Így mindenki azonos tartalmú
információcsomaggal kezd neki a feladatainak. Kivételt képez az a beteg, aki
érkezéskor azonnali beavatkozásra, ill. annak folytatására szorul (pl.
keringésmegállás, hirtelen légúti elzáródás esetén). Ilyenkor azonnali átadás-átvétel
szükséges.
o Az átadás első lépése udvarias köszönés, bemutatkozás, kompetenciánk jelölése („Jó
reggelt! Mentő Ákos, mentőápoló vagyok!”)
o A „hands off” átadást követően, az átemelés előtt javasolt a betegen található
monitorkábelek eltávolítása (a kábelek lassíthatják az átvételt, és valós
biztonságtöbbletet nem adnak). Ha az átvevő helyen működőkész kapnográf és
légzőkör van, javasolt az arra történő, átemelés előtti átváltás. Cél: áthelyezés alatt
az endotrachealis tubus helyzete mindig monitorozva legyen EtCO2-regisztrálással.
o Betegmozgatás során mindig szükséges az endotrachealis tubus manuális rögzítése,
melyet a fej felől lévő ellátó végez. A beteg áthelyezése az ő számolását követően
történjen meg.
o A felszabadult hordágyat minél hamarabb toljuk ki az átvevő helységből.
o Az átemelést követően törekednünk kell a rögzítő eszközök (lapátágy,
medencerögzítő, húzósín) cseréjére. Ha csereeszköz nincs, akár rövid várakozás is
megengedett a beteg érdekében (pl. lapáthordágyról CT asztalra, vagy húzósín,
medencerögzítő levétele sürgősségi műtőben).
• A beteg átadása során mindig kötelező csatolni az ellátásról készült, paramétereket
tartalmazó dokumentumot (pl. Code Summary).
• A beteg átadását követően, a dokumentálás alatt törekedjünk a mentőjármű gyors
rendbetételére. A kisebb szennyeződések (ilyenkor még) könnyedén eltávolíthatók, a
felhasznált eszközök-gyógyszerek az autó készletéből pótolhatók. A cél, hogy az egység a
lehető legrövidebb időn belül alkalmas legyen egy következő beteg ellátására. Nagyobb
készlethiány/csak állomáson eltávolítható szennyeződés/tankolási igény esetén az egység
jelezze ezt az ICS felé.
• Egyes kórházakban lehetőség van az OMSZ által kihelyezett készletből az egészségügyi
felszerelés, oxigénpalack cseréjére is.
V. Az ISBAR elemei
• Azonosítás (Identify): köszönés, bemutatkozás, valamint a hívott fél azonosítása.
• Helyzet (Situation): az aktuális probléma megnevezése, amely miatt a megkeresés történik.
• Háttér (Background): a beteg aktuális vezető panasza vagy állapotának megnevezése, a
probléma objektív értékeléséhez szükséges további információk tömör összefoglalása,
releváns elemek az anamnézisből.
• Értékelés (Assesment): vitális paraméterek és azok fő változásai, a súlyosság megítélése,
stabil/instabil állapot megítélése, az ellátás szempontjából fontos impressziók.
• Javaslat (Recommendation): a szükségesnek tartott további ellátási igény pontos
megnevezése, az időbeliség tisztázása, a további terápiás lépések egyeztetése.
Javasolt a mondanivalónk előzetes átgondolása, szükség esetén jegyzetelése, mely segíti a csak
releváns információk tömör, lényegretörő átadását. A cél, hogy az előrejelzésünk/átadásunk ne tartson
tovább 0,5-1 percnél.
Beteg vagy sérült előrejelzése/átadása
ISBAR és ATMISTER felhasználásával
(Hetzman TL, Erőss A, Kocsis T
v1.6 2019.08.26.)
Azonosítás bemutatkozás, a hívott fél azonosítása I
Életkor felnőtt/ ... éves gyermek A

S
Időpont baleset ideje / tünetek kezdete T
sérülés / betegség
Mechanizmus M
releváns anamnézis
B
fejtől lefelé / szervrendszerenként
Sérülés / tünet I
lényeges ABCD eltérés
Vitális stabil / instabil / extrém instabil
S
paraméterek normál tartományon kívüli paraméterek
A
intubált / nem intubált
Terápia T
lényeges terápia
Várható érkezés ...... óra ...... perc-kor E

R
Azonnali pl. sokktalanító, vér, műtő, PCI, trauma team
R
szükséglet antibiotikum
Visszaigazolás
a) Az egyes sorok kifejtése:

• Azonosítás: köszönés, az egység hívójelének és kompetencia szintjének jelzése (pl: 13/162
mentőgépkocsi), szükség esetén a hívott fél azonosítása
• Életkor: a beteg (hozzávetőleges) életkora, pl: idős beteg, vagy 83 éves beteg.
• Időpont: az esemény ideje vagy a tünetek kezdete, pl: tegnap óta (eszméletlen), vagy a
tünetek kezdete 14:45 (stroke), vagy 10:30 körül (szenvedett autóbalesetet).
• Mechanizmus: az idővel együtt közölve, pl: (ma dél körül) 4 méter magasból esett, vagy
(tegnap este kezdődött) típusos anginás jellegű mellkasi fájdalma, vagy (2 órája) ismeretlen
okból eszméletlen.
• Sérülés/tünet: a főbb sérülések egyszavas leírása (fejtől lefelé/szervrendszerenként),
illetve a beteg állapotának jelzése ABCD problémák szerint, pl. gastrointestinalis vérző,
instabil keringésű, (valószínűleg szeptikus) légzési elégtelen, hypotensiv.
• Vitális paraméterek: Az 5 legfontosabb, leggyakrabban mért vitális paraméter közül
azokat közöljük, amelyek egy meghatározott tartományon kívül esnek:
o tudat: ha az AVPU skála szerint P, vagy U, illetve megfelelő kompetencia esetén a
részletes GCS
o szívfrekvencia: 40 – 150/perc közötti tartományon kívül eső érték (alacsonyabb,
vagy magasabb) számszerűen
o légzésszám: 10 – 29/perc közötti tartományon kívül eső érték (alacsonyabb, vagy
magasabb) számszerűen
o szisztolés vérnyomás: 100 – 220 Hgmm közötti tartományon kívül eső érték
(alacsonyabb, vagy magasabb) számszerűen
o szaturáció: 90% alatti érték számszerűen, vagy: nem mérhető
A mondanivalónk végén jelezzük, hogy „egyéb vitális paraméterek rendben”.
Például: …fiatal férfibeteg, ma 11 órakor 6 méter magasból esett, koponyasérült,
GCS: 3-3-5, szisztolés vérnyomás: 85 Hgmm, szaturáció 89%. (Ebben az esetben világos,
hogy a légzésszáma 10–29/perc, valamint szívfrekvenciája 40–150/perc közötti
tartományba esik.
• Terápia: csak a kiemelkedően fontos terápiás lépéseket kell közölni, (leggyakrabban, hogy
a beteg intubált-e). Ide sorolható még az olyan különleges beavatkozás is, mint „elektromos
cardioversio után”, vagy „külső pacemaker ingerlés folyamatban”. Nem szükséges tehát
minden terápiás lépést (pl. összes beadott gyógyszerelést) részletezni.
• Várható érkezés: óra percben (segélykocsi hívásakor a randevú várható helyszíne és
időpontja, lemondáskor értelemszerűen kihagyandó).
• Azonnali szükséglet: amire a beteg a segélykocsi érkezésekor, vagy a beteg átadása után
a kórházi szakban (várhatóan) szorul. Például: „azonnali vérkészítmény szükséglet
várható”, vagy „azonnali műtét szükségessége felmerül”, vagy „a beteg emelt szintű
légútbiztosításra fog szorulni”. Segélykocsi hívásakor a hívás indoka itt közlendő.
Segélykocsi lemondásakor értelemszerűen kihagyandó.
b) Típuspéldák:
i. Kórházi előrejelzés: „13/51-es esetkocsi, 90 éves beteggel érkezik, aki ma reggel óta
erősen fullad, lázas, légzési elégtelen, valószínűleg szeptikus. Instabil állapotú, GCS: 1-T-
1, szisztolés vérnyomása: 80 Hgmm, szaturációja: 88%, intubált, lélegeztetett, noradrenalin
keringéstámogatás indult. Várható érkezésünk 11:50, valószínűleg sokktalanítóra és
antibiotikumra szorul.
ii. Segélykocsi hívás: „19/53-as mentőgépkocsi, fiatal férfibeteghez kér helikopteres
segítséget, 1 órája gyalogosként kisteherautóval elgázolták, koponya-, mellkas- és
combcsont-sérült. Kritikus állapotú, AVPU: fájdalomra sem reagál, légzésszáma 47/perc,
szisztolés vérnyomása és szaturációja nem mérhető. Segítséget kérünk a sérült ellátásához
és trauma centrumba szállításához.”
iii. Segélykocsi lemondás: „1/23-as mentőgépkocsi, középkorú beteghez kértünk korábban
segítséget, akinek 10 perccel ezelőtt típusos epilepsziás rohama zajlott. Jelenleg stabil
állapotú, GCS: 3-3-5, vitális paraméterei normálisak, a roham lezajlott, tudata tisztul,
további ellátását, szállítását meg tudjuk oldani.”
VI. Segélykocsi küldés (Irányító Csoport mentésvezetőként)

Az ICS mentésvezetőjének az alábbiakat kell mérlegelnie:
a) Valóban szakmai-e az igény, tehát a mentőegység kompetenciáját meghaladó és
halaszthatatlan beavatkozás szükséges-e? Egyéb igény esetén (pl. nehéz kimentés), vagy
alacsony időfaktor (pl. halál-megállapítás) esetén mérlegelni szükséges, hogy milyen
típusú segítség az optimális. Ilyen lehet a társszervek segítsége, orvosi ügyelet stb.
Túlsúlyos beteg mozgatását elsősorban további mentőerővel szükséges megoldani, ennek
hiányában, vagy elégtelensége esetén vegyünk csak igénybe társszerveket.
b) Milyen távolságra van a kórház, tehát a segélykocsi időveszteségét lehet-e egy gyors
szállítással és kórházi átadással ellensúlyozni?
c) Mi a segélykocsi reális érkezési ideje? Helikopter riasztásának felmerülésekor érdemes a
Légi Koordinátor véleményét kérni a helikopter bevethetőségéről és várható érkezési
idejéről.
VII. A szállíthatóság megítélése

Alapelvként leszögezhető, hogy minden beteg szállítható, ha a szállítás okozta (sokszor csak elvi)
megterhelést felülmúlja a célintézet elérésének gyorsasága, illetve az ott nyújtható ellátás. A szállítás
kedvezőtlen hatásai alacsony kompetenciaszinten is nagyrészt csökkenthetők vagy kiküszöbölhetők a
kíméletes (!) betegmozgatással és vezetéstechnikával, továbbá az alapvető, egyébként is szükséges
egyszerű beavatkozásokkal (rögzítés, fájdalomcsillapítás, vérzéscsillapítás stb.) Ez azt jelenti, hogy a
legtöbb beteg szállítását meg kell kezdeni a magasabb kompetenciaszintű egység/célintézmény felé.
A szállítás megkezdése előtt meg kell várni a segélykocsi érkezését az alábbi esetekben:
• újraélesztés BLS-szinten
• az adott kompetenciaszinten nem kezelhető, mozdítással romló, tűrhetetlen fájdalom
• az adott kompetenciaszinten nem kezelhető, csillapíthatatlanul nyugtalan, küzdő, agitált
beteg
• szülés kitolási szakban.
VIII. A szállíthatóság megítélése szekunder transzport esetén

A szállíthatóság kérdése felmerül még szekunder, tehát kórházak közötti szállítás kapcsán is. Ezen
döntéseket mindig a beteg állapotához igazodva, a küldő orvos és a mentőegység vezetője közötti
konzultációra alapozottan kell meghozni.
Alapelvként elmondható, hogy az adekvát terápia ellenére (pl. fenyegetett légút, légúti elzáródás,
nem kielégítő oxigenizáció, instabil hemodinamika miatt) ABC-instabil beteg szekunder szállítása nem
kezdhető meg. Kivételt képezhet, ha azokat csak a fogadó intézetben tudják megszüntetni, és a beteg
állapotát sem a küldő kórház, sem a mentőegység által elérhető beavatkozásokkal sem sikerült
stabilizálni, vagy az elvileg sem lehetséges (pl. aorta dissectio).
Ha a mentőegység (orvos/mentőtiszt) vezetője szállíthatatlannak tartja a beteget, viszont a küldő
orvos ennek ellenére ragaszkodik a szállításhoz, mindkettőjük (rövid indoklást tartalmazó) véleményét
rögzíteni kell a betegdokumentációban, és ezután a szállítás végrehajtandó.
1. Sajtos E, Hetzman TL, Erőss A: Kórház értesítése, segélykocsihívás a mentőgyakorlatban. Szabványos eljárásrend. Országos
2. Hetzman TL, Temesvári P, Sajtos E, Erőss A, Petróczy A, Radnai M, Hőnyi P: Célintézmény meghatározás, beteg/sérült előrejelzés,
átadás. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. 2019.
3. Sajtos E, Joós G, Kocsis T, Erőss A: Kommunikáció, referálás és átadás, ISBAR. Szabványos eljárásrend. MH EK Honvédkórház
SBC. 2019.
4. Hetzman TL, Erőss A: A MH EK Honvédkórház súlyos sérült ellátási eljárásrend. Szabványos eljárásrend. MH EK Honvédkórház
SBC. 2019.
5. WHO Collaborating Centre for Patient Safety Solutions. Communication During Patient Hand-Overs. Patient Safety Solutions,
Volume 1, Solution 3, May 2007.
6. 9836-1/2019/EÜIG iktatószámú NNK-Országos Tisztifőorvosi levél
7. 1997. évi CLIV. törvény 77. § (1-3), 78. § (1), 93. § (6), 94. § (1)
8. 47/2004. ESZCSM rendelet 4. § (8), 18. § (2-5)
9. 5/2006 EüM rendelet 7. § (1-4)
10. 322/2006. Korm. rendelet 7. § (1)
11. 43/1999 Korm. rendelet 27. B § (1), 28/B melléklet
12. 2006. évi CXXXII. törvény 5/a§ (12)
13. Bukor B, Szalóki N, Bodnár J, Petróczy A, Hetzman TL: Szekunder / Intenzív transzport. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő
Nonprofit Kft. 2016.
14. Arora V, Jeanne Farnan J: Patient Handoff. www.uptodate.com. 2017.

Cím Beteg/sérült előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a
Szerzők Dr. Sajtos Erika, Dr. Hetzman T. László, Dr. Erőss Attila,
Dr. Kocsis Tibor, Dr. Temesvári Péter, Dr. Radnai Márton,
Dr. Petróczy András, Dr. Hőnyi Péter
Állapot Hatályban
Verzió 1 2015.12.12.
Cím Kórház értesítése, segélykocsi hívás a mentőgyakorlatban
Szerzők Dr. Sajtos Erika, Dr. Hetzman T. László, Dr. Erőss Attila
1. sz. függelék
Beteg vagy sérült előrejelzése/átadása

ICS/kórházi verzió
ISBAR és ATMISTER felhasználásával
(Hetzman TL, Erőss A, Kocsis T
v2.0 2019.08.26.)
Felíró neve:
Dátum: 20…… / …… / …… Időpont: …… : ……
……………………….
Beszállító
Azonosítás egység I
azonosítása
Életkor Felnőtt/ ... éves gyermek A
S
Baleset ideje /
Időpont tünetek kezdete
T
Sérülés /
betegség
Mechanizmus M
Releváns
anamnézis
B
Lényeges ABCD
Sérülés / tünet eltérés
I
(fejtől lefelé / szervrendszerenként)
stabil / instabil / extrém instabil
Vitális Normál P:
LSZ: S
paraméterek tartományon
SpO2:
NIBP:
kívüli paraméter GCS:
A
intubált / nem intubált
Terápia T
Lényeges terápia
Várható érkezés ...... óra ...... perc E
R
Azonnali
R
szükséglet
(Pl. sokktalanító, vér, műtő, PCI, trauma team, antibiotikum)
Visszaigazolás Elmondottak/felírtak rövid visszaolvasása
Betegvizsgálat a prehospitális
ellátásban
Vonatkozik:
I. Célok
• egységes betegvizsgálati séma bemutatása,
• meghatározni a betegvizsgálat módját különböző időfaktorú és súlyosságú helyzetekben.
kivonulói, ill. mentésirányítói munkájának egységesítése, továbbá a szokásokon alapuló, bizonyíték
nélküli vagy bizonyítottan haszontalan, esetleg káros beavatkozások mellőzése.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Berényi Tamás, dr. Gőbl Gábor, dr. Hetzman T. László,
dr. Petróczy András, dr. Rotyis Mária, dr. Sóti Ákos, dr. Temesvári Péter: „A prehospitális
betegvizsgálat szabványos eljárásrendje” című anyag megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek
változatlanul hagyásával.
II. Háttér
• A sürgősségi ellátás, és főként a prehospitális sürgősségi ellátás betegvizsgálatának folyamata
elvében és céljait tekintve is számos elemében eltér a klasszikus betegvizsgálattól.
• A sürgősségi szemlélet alapja a beteg szisztematikus, ABCDE sorrendű, gyors vizsgálata. A
vizsgálat célja azonosítani azokat a problémákat, amelyek közvetlen, vagy potenciális
életveszélyt jelentenek, illetve sürgős beavatkozást igényelnek. Az anamnézis felvétele, vagy a
beteg tetőtől talpig való vizsgálata csak akkor következhet, ha az ABCDE vizsgálatunk során a
beteget veszélyeztető, azonnali beavatkozást igénylő eltéréseket nem találtunk, vagy ezeket
elhárítottuk.
III. Első benyomások a beteg/sérült megközelítésekor

• A beteg feltalálási helyére érkezve először a helyszín biztonságosságáról kell meggyőződnünk,
és ha korábban nem tettük meg, fel kell vennünk a szükséges egyéni védőfelszereléseket. Ha a
helyszín az ellátóra nézve is veszélyes, ne közelítsük meg, illetve azonnal hagyjuk el a
veszélyzónát és gondoskodjunk a beteg(ek) kimentéséről (a saját testi épségünk veszélyeztetése
nélkül), ill. a veszélyhelyzet társszervek által történő megszüntetéséről.
• A beteget megközelítve a gyakorlott ellátó első megtekintésre (testhelyzet, mozgás, bőrszín,
légzésszám) és AVPU vizsgálattal azonosítani tudja:
o a valószínűleg keringésmegállásban lévő,
o a kritikus állapotú,
o az egyértelműen ABCD stabil állapotú betegeket.
• Vizsgálnunk kell, hogy a beteg sérült-e, illetve mi lehet a sérülés/megbetegedés megközelítő
mechanizmusa.
Betegvizsgálat a prehospitális ellátásban. 1

IV. Betegvizsgálat keringésmegállás gyanújában (újraélesztésre szoruló beteg)
Gyanút keltő:
• keringésmegállás lehetőségét magában hordozó baleseti mechanizmus (áramütés, vízi baleset),
illetve erre utaló helyszín,
• a keringésmegállás potenciális előhírnökeként mutatkozó jellegzetes tünetek, nehézlégzés,
mellkasi fájdalom, ájulás (utóbbit esetleg átmeneti görcsroham kísérheti, ami tévesen epilepszia
felé terelheti a gyanút),
• agonális (gaspoló) légzés (l. alább), amely lehet elhúzódó, és megtartott légzés illúzióját
keltheti,
• mozdulatlanul és az adott környezetben szokatlan/rendellenes testhelyzetben, többnyire földön
fekve talált beteg.
Kritikus állapot, ill. keringésmegállás gyanúja esetén törekedjünk a beteg 360º-os
körüljárhatóságának biztosítására, még akkor is, ha annak megteremtése esetleg minimális
időveszteséggel is jár.
1. Reagál-e a beteg? Hangos megszólításra („Mi történt? Segíthetek?”), vállának egyidejű kíméletes
megrázására:
• ha bármilyen reakció mutatkozik az erőteljes ingerekre, a beteg él. Kompetenciánknak
megfelelően folytassuk a vizsgálatot és az ellátást az ABCDE szemléletnek megfelelően, sz.e.
kérjünk megfelelő segítséget (segélykocsi). A segítség megérkezéséig (vagy a segélykocsi felé
történő szállítás alatt) rendszeresen ellenőrizzük a beteg állapotát.
• ha nem észleltünk semmiféle reakciót, megfelelő kompetencia hiányában haladéktalanul
kérjünk segélykocsit, és folytassuk tovább az életjelenségek vizsgálatát.
2. A légutak felszabadítása:
• amennyiben az ellátandó személy nem a hátán fekszik, fordítsuk a hátára, szabadítsuk fel a
légútjait. A légút felszabadításához tegyük egyik kezünket az illető homlokára, másik kezünket
az álla alá, majd kíméletesen hajtsuk hátra a fejét, és egyidejűleg emeljük meg az állát.
• a beteg szájüregébe csak akkor kell belenézni és belenyúlni, ha a körülmények azt nyilvánvalóan
szükségessé teszik (pl. szemmel jól látható, a légzést akadályozó idegentest vagy hányadék
eltávolítása érdekében – ebben az esetben használjuk a leszívót durva toldattal, és/vagy
távolítsuk el az idegentestet, pl. Magill-fogóval).
3. Az életjelenségek vizsgálata:
• Ide tartozik a légzés, illetve bármilyen egyéb spontán mozgás (köhögés, nyelés, védekezés stb.
vizsgálata), valamint képzettség és jártasság esetén az ezzel egyidőben történő carotis pulzus
tapintása is.
• Normálisan lélegzik a beteg? Az előzőeknek megfelelően szabaddá tett légút mellett a beteg
mellkasa felé fordított fejjel hajoljunk szorosan a beteg arca elé és 10 másodpercig
o a légzőmozgások figyelésével, valamint
o a légáramlás hallgatásával és
o érzékelésével
(hármas érzékelés) ellenőrizzük, hogy a beteg normálisan lélegzik-e, illetve állapítsuk meg,
hogy a légzés nem normális, vagy hiányzik.
(megj.: légúti megbetegedések – pl. influenza, COVID-19 – gyanúja esetén ne hajoljunk a
beteg arca fölé, hanem a mellkas szintjében oldalról figyeljük a mellkas mozgását –
emelkedését, süllyedését – és hallgassuk a légzési hangokat).

• Normális a légzés, ha
o nem nagyon gyér (a 10 másodperc alatt legalább kétszer észlehető),
o nem feltűnően, görcsösen erőlködő, és
o nem zajos (hörgő).
Gyakori ugyanis keringésmegállásban a vérellátás nélkül maradt nyúltvelői légzőközpont
utolsó reakciójaként az ún. agonális vagy terminális (vagyis gaspoló) légzés, amely nem
biztosít hatásos légcserét, ugyanakkor megzavarhatja fontos döntésében az ellátót. (A
gaspoló légzést szemléletesen a következő szavakkal lehet leírni: furcsa, néha vesz egy-
egy levegőt, hörög, tátog, csuklik, vesz egy nagy levegőt, mintha pipálna, úgy lélegzik,
mint egy hal stb.). Amennyiben ilyen terminális légzést észleltünk, vagy egyszerűen a
döntés tekintetében kétségeink lennének, járjunk el úgy, mintha a légzés nem lenne
normális vagy hiányozna.
• Ha nem észleltünk normális légzést, valószínűsíthető a keringésmegállás (normális légzés
hiányában keringés tartósan nem lehetséges, illetve hatásos keringés hiányában a légzés –
gyakran terminális jellegű, azaz gaspoló átmenettel – megszűnik). Megfelelő kompetencia
hiányában vagy BLS egység esetén: ha eddig még nem történt meg, kézirádión haladéktalanul
kérjünk segélykocsit. (A kézirádió elérhetetlensége, műszaki zavara esetén megoldás lehet a
segélyhívó szám mobiltelefonon kihangosítással történő hívása, vagy a jelenlévő laikus által a
telefon elhelyezése az ápoló füléhez).
Az újraélesztést – néhány kivételtől eltekintve – mellkasi kompressziókkal kell kezdeni, tekintettel
arra, hogy a felnőttkori váratlan (kórházon kívüli) keringésmegállások döntő többsége szíveredetű, és
bekövetkeztekor a vér tartalmaz még néhány percre elegendő oxigént. Az újraélesztést az aktuális
irányelveknek megfelelően folytassuk.
V. Kritikus állapotú beteg ABCDE vizsgálata

• Minden olyan megtartott keringésű betegnél, ahol az ABCD stabilitás nem egyértelmű, kötelező
a beteg szisztematikus, alább leírt ABCDE séma szerinti vizsgálata.
• A betegvizsgálat kulcs elemei:
o Az első ABCDE vizsgálat mindig eszköz nélküli vizsgálat.
o Az első ABCDE vizsgálatot a mentőegység vezetője, vagy az általa oktatott/felügyelt
ellátó végzi.
o A vizsgálat során (a mentőegység vezetőjének irányításával, az egység többi tagjának, sz.e.
laikusok bevonásával) párhuzamos tevékenységek zajlanak.
o MINDEN vitálisan kritikus, instabil állapotú beteg ellátásakor (függetlenül az
alapbetegségétől) kezdetben – tehát már az első állapotfelmérés alatt – 100%-os belégzési
oxigén koncentrációt kell alkalmazni, (pl. nem visszalégző, rezervoáros maszkon át, magas
áramlással) az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című szabványos
eljárásrendnek megfelelően.
• Kulcsfontosságú továbbá, hogy egyedüli ellátó/BLS egység esetén az eszközös vizsgálatokra
csak az első, vizsgálóeszköz nélküli ABCDE vizsgálat után kerüljön sor, illetve, hogy a
párhuzamosan végzett eszközös vizsgálatok eredményeinek értékelése nem késleltetheti, vagy
módosíthatja az eszköz nélküli ABCDE vizsgálatot.
• A párhuzamos tevékenységek előre egyeztetetten történjenek, a párhuzamos feladatok
delegálása a mentőegység vezetőjének feladata.

• A legfontosabb párhuzamos tevékenységek kritikus állapotú beteg/súlyos sérült esetén:
o segítség szükségességének megítélése után sz.e. segélykocsi hívása,
o 360°-os hozzáférés biztosítása,
o látható nagy vérzés csillapítása,
o a ruházat a szükséges mértékig történő eltávolítása/levágása a vizsgálathoz,
o pozicionálás,
o egyszerű légúti segédeszközök előkészítése/behelyezése, sz.e. légúti leszívás,
oxigénterápia,
o monitorozás (pulzoximéter, vérnyomásmérő, EKG monitor felhelyezése, ha a kimentést
nem akadályozza – amennyiben a kimentést akadályozza a csatlakozások átmenetileg
oldhatóak),
o vénabiztosítás (ill. annak előkészülete) – indokolt esetben (és megfelelő kompetencia
birtokában).
1. „A” vizsgálat
• Erre akkor van szükség, ha a beteg eszméletlen, és/vagy a légzés zajos, illetve erőlködő.
Szokványos magatartás és beszéd a légútvizsgálatot feleslegessé teszi (kontaktusba vonható
beteg vizsgálata az ellátandó számára kényelmes pozícióban történjen, légútfelszabadító
mozdulatok nélkül).
• A légutak vizsgálata két elemből áll:
o a légúti hangok hallgatása szabad füllel,
o a légúti fenyegetettség azonosítása.
• Eszméletlenség esetén az ellátó a beteg fejénél, oldalról a törzs mellett elhelyezkedve – a
korábban részletezett légútfelszabadító mozdulatokkal párhuzamosan, hármas érzékeléssel
vizsgál. A vizsgálat során nemcsak a levegő áramlásának tényét, hanem annak
minőségét/hangját is figyeljük:
o teljesen elzáródott légútra utal:
- erőlködő légzőmozgás levegőáramlás nélkül (frusztrán légzőmozgás),
- vagy a légzés teljes hiánya; ez azonban gyakrabban a légzés idegi vezérlésének
zavarából adódik; ennek gyors elkülönítése a légúti elzáródástól nehéz lehet
o részlegesen elzáródott légútra utal:
- lágyrészek okozta részleges elzáródás esetén a HORKOLÁS
- folyadék okozta akadály esetén a felső légúti SZÖRCSÖLŐ hang
- szilárd idegentest, illetve egyéb felső légúti szűkületet okozó kórképek, pl.
anaphylaxia, krupp stb. esetén a STRIDOR
o légúti fenyegetettségre utal:
- eszméletlen beteg esetében a hanyatt fekvő helyzet (különösen nyakrögzítés mellett)
- légúti égés: kormos nyelv, a száj és orr körüli bőr és az ajak égése, a száj és orr körüli
szőrzet perzselődése
- allergia-gyanús betegnél a (fokozódó) rekedtség, stridor
- légúti vérzés, tumor, gyulladás, strangulatio, haematoma
• Azonnali beavatkozást igénylő légúti akadály (pl. vér, hányadék, idegentest) esetén a végleges
megoldásig az egyszerű légútbiztosítás eszközeit kell használni (részletesen lásd az „Eszköz
nélküli, illetve egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban” című
szabványos eljárásrendben).

• Amennyiben nem halljuk a felső légutak irányából az említett zajokat és nem észlelünk frusztrán
légzőmozgásokat, illetve nem merül fel légúti fenyegetettség, az „A” (átjárható légutak)
rendezettnek tekinthető, a légút szabad, további vizsgálata mindaddig nem szükséges, míg
állapotváltozás, beavatkozás vagy a beteg mozgatása az ABCDE újraértékelését nem indokolja.
• Amennyiben a légutak teljes vagy részleges elzáródásának bármely formáját, illetve légúti
fenyegetettségre utaló jelet észlelünk, azonnali beavatkozás szükséges!
• Párhuzamos tevékenységek, amelyek szükségessé válhatnak az „A” vizsgálat során:
o Manuális légútbiztosítás
o Szívó előkészítése/használata
o Egyszerű légútbiztosító eszközök előkészítése/behelyezése
o Szükség esetén a beteg stabil oldalfekvő helyzetbe pozicionálása.
2. „B” vizsgálat
• A légzés vizsgálatának elemei:
o légzési munka
o frekvencia
o mélység
o szimmetria, mintázat/jelleg (pl. Biot; Cheyne–Stokes; Kussmaul).
• Megtekintéssel a (centrális vagy perifériás) cyanosis felismerése: a cyanosis a súlyos
hypoxaemia (késői) jele lehet, többnyire az alábbi tünetekkel együtt.
• A légzési munka meghatározása:
o Felnőtteknél riasztó a fokozott légzési munka: erőlködő légzés és/vagy a légzési
segédizmok használata, továbbá a megnyúlt kilégzés, vagy egyéb rendellenes légzési
minta, illetve a jelentős légzésfrekvencia-szaporulat.
o Kórosan csökkent légzési munka (kimerülés) keringés-összeomlással fenyeget.
• A légzésszám meghatározása (10 másodperc alatti légvételek száma megszorozva 6-tal –
gyakorlott ellátó „ránézésre” is meg tudja állapítani a jelentősen csökkent vagy növekedett
légzésszámot, de a pontos meghatározás ebben az esetben is fontos).
o Riasztó a 9 alatti és a 30 feletti légzésszám, mert légzési elégtelenségre utalhat.
o Gyermekeknél az életkortól függő értékeket kell figyelembe venni (lásd függelék).
• Hallgatózás fonendoszkóppal legalább 4 ponton (kompetencia birtokában):
o Riasztó a néma mellkas, a jelentős légzési hangeltérések (pl. sípolás-búgás, szörtyzörejek,
crepitatio) és a jelentős oldalkülönbség.
• Egyes légzési/légúti hangok nemcsak fonendoszkóppal, hanem szabad füllel is hallhatók, azok
értékelése is kiemelkedő fontosságú.
• A mellkas kopogtatásának feltételei a prehospitális környezetben gyakran nem adottak, a
kopogtatással nyerhető információ megfelelő gyakorlat hiányában korlátozott, a vizsgálat
elhagyható, vagy célzott vizsgálatként későbbre halasztható (kompetencia birtokában).
• A súlyos/kritikus állapotú betegnek azonnali beavatkozásként – a „B” vizsgálat eredményétől
függetlenül – oxigén adása indokolt az „Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” című
eljárásrendben is taglalt módon.
• Felületes, ineffektív légzés vagy légzésleállás esetén azonnali ballonos-maszkos lélegeztetés is
szükségessé válhat – ez esetben a légúti segédeszközök használatával és négykezes technikával.

• Párhuzamos tevékenységek a „B” vizsgálat során:
o oxigénmaszk felhelyezése, az áramlás beállítása,
o négykezes lélegeztetés esetén a „második két kéz” biztosítása (a ballon összenyomásához),
o pulzoximéter (esetleg SpCO, SpMet) felhelyezése a monitorozás első lépéseként.
3. „C” vizsgálat
• A keringés vizsgálatának elemei:
o Bőrszín, hőmérséklet, nedvesség
o Pulzus
o CRT.
• A bőr vizsgálata megtekintéssel és tapintással:
o Sápadtság, márványozottság, cyanosis
o Hűvös – meleg
o Száraz – verejtékes – nyirkos.
• Perifériás pulzus tapintása:
o Tapintható-e perifériás pulzus – hiányában azonnal ellenőrizni kell a centrális pulzust.
o Frekvencia (10 másodperc alatti ütések száma megszorozva 6-tal – gyakorlott ellátó néhány
ütésből meg tudja állapítani a jelentősen csökkent, vagy növekedett pulzusszámot; a pontos
érték meghatározásában a pulzoximéter és a monitor segít a következő fázisban). A
szívfrekvencia értékelésénél az adott életkorra jellemző normális értékeket kell figyelembe
venni.
o Kvalitása: peckelő – telt – elnyomható – nem tapintható.
o Ritmusos vagy nem.
• Kapilláris újratelődési idő (CRT) mérése a körömágy vagy szegycsont 5 másodpercig tartó
megnyomásával, majd felengedésével:
o 2 másodpercnél hosszabb érték perifériás keringési zavar jele.
• Párhuzamos tevékenységek a „C” vizsgálat során:
o Indokolt esetben és kompetencia birtokában vénabiztosítás a korai gyógyszeres/folyadék
terápiához.
o EKG monitor felhelyezése (négyeres kábel, öntapadó elektródával a vállakra és a
csípőkre).
o Vérnyomásmérés, vagy vérnyomásmérő monitor felhelyezése és mérési intervallum
beállítása 2 percre, lehetőleg a vénabiztosítással ellentétes oldalon.
4. „D” vizsgálat
• Az idegrendszer vizsgálatának elemei:
o Pupillák vizsgálata:
- Egyenlő méret vizsgálata (1 mm-t meghaladó pupilla differencia = anisocoria)
- Megfelelő kompetencia esetén a fényreakció, illetve a tágasság megítélése.

o A tudatállapot felmérése AVPU-skála alapján, ill. pontos kezdeti GCS felvétele (megfelelő
kompetencia esetén):
- Lehetőleg gyógyszer adása előtt határozzuk meg.
- A fájdalmas inger a supraorbitalis ideg kilépési pontjának nyomása.
- Mindig a legmagasabb érték rögzítendő, a döntéseinket erre alapozzuk.
- Minden változást gondosan dokumentálnunk kell.
- Az újkeletű zavartság riasztó tünetnek számít.
o Oldaliság vizsgálata:
- Bulbusok helyzete.
- Arc aszimmetriája.
- Végtagmozgások aszimmetriája felszólításra és fájdalomingerre.
- (az első vizsgálat részeként nincs mód részletes érzés- és mozgás-eltérések
vizsgálatára).
• Párhuzamos tevékenység a „D” vizsgálat során:
o Vércukormérés a vénás kanül tűjéből (tehát annak beszúrásakor) vett vérből.
5. „E” vizsgálat
• Egyéb vizsgálatok:
o Testhőmérséklet megítélése tapintással:
- Súlyos hypothermia valószínűsítése.
- Magas láz valószínűsítése.
o Egyéb célzott vizsgálatok, például:
- TTEKG/12-elvezetéses EKG vizsgálat.
- Szívhangok hallgatása.
- A has vizsgálata tapintással.
- Jelentősebb bőrelváltozás, oedema, anasarca, bőrkiütés, bevérzés felismerése.
- Sérülések keresése olyan betegnél, akit nem sérültként vizsgálunk.
o Körülmények vizsgálata.
o Anamnézis felvétel (SAMPLE séma szerint), heteroanamnézis hozzátartozótól,
szemtanútól stb., illetve korábbi (relevánsnak gondolt) egészségügyi dokumentációk
áttekintése.
o Célzott prehospitális ultrahangvizsgálat, melynek szempontjai:
- Alkalmazása a szolgálatnál érvényes személyi kompetenciák és tárgyi feltételek mentén
lehetséges.
- Célja, hogy eldöntendő célzott klinikai kérdésre keressünk olyan választ az
ultrahangvizsgálat segítségével, ami alapján az ellátásunk, vagy a szállításunk
módosulhat.
- A vizsgálat nem okozhat szükségtelen időveszteséget időkritikus beteg ellátása és
szállítása során, ezért célszerűen párhuzamosan végzendő egyéb beavatkozásokkal.
• Párhuzamos tevékenység az „E” vizsgálat során:
o Hőmérsékletmérés műszerrel: tympanicusan, esetleg bőrfelszínen (pontos maghőmérséklet
intubálás után a nyelőcsőben mérhető).
o Kihűlés elleni védelem biztosítása.

VI. A kritikus állapotú beteg ABCDE vizsgálatának kiegészítése sérülés gyanúja esetén
• Elengedhetetlen a ruházat teljes eltávolítása levágással, minimális alsóruházat kivételével,
azonnali hővédelemmel.
• Az ABCDE vizsgálatot megelőzi:
o Jelentős külső vérzés csillapítása direkt nyomással, durván deformált végtag/hosszú csöves
csont törése esetén annak húzatása – cABCDE.
o Döntés a nyaki gerinc rögzítéséről, ha a mechanizmus alapján a nyaki gerinc sérülése nem
zárható ki (kizárható például izolált hasi, vagy mellkasi szúrt/lőtt sérülés esetén) –
ccABCDE.
• Párhuzamos tevékenységek (delegálandó feladatok):
o Külső vérzés csillapítása direkt nyomással, nyomókötéssel, vagy pl. a femur törése esetén
a végtag tengely irányú húzatása, ha van elegendő személy.
o Nyaki gerinc manuális in line stabilizációja (MILS).
A korábban leírt ABCDE vizsgálat kiegészítése sérülés esetén:

• „A” vizsgálat
o A részlegesen/teljesen elzáródott légút felszabadításhoz, nyaki gerincsérülés-gyanúnál,
MILS mellett az áll kiemelése a fej hátrahajtása nélkül végzendő.
Megj.: a merev nyakrögzítő gallér felhelyezése csak az ellátás későbbi szakaszában jön
szóba, a légutak szabaddá tétele előtt nem szabad vele időt vesztegetni.
o Vérző arckoponyasérülés esetén szükségessé válhat a garatüreg azonnali és akár
folyamatos szívása, ideálisan puha leszívó katéterrel a nasopharyngealis tubuson keresztül;
amennyiben ez sikertelen, a sérült oldalra fektetése és e helyzetben tartása (eszközös
légútbiztosításig) javasolt.
o Ez utóbbi feladat párhuzamos tevékenységként delegálható.
• „B” vizsgálat
o A légzés vizsgálata során elengedhetetlen a mellkas megtekintése és áttapintása (elöl, oldalt
és elfordítás nélkül hátul) az alábbi eltérések felismerésére:
- A mellkas mozgásának, kitérésének megtekintése, lehetőleg a sérült lába felől, a
paradox légző mozgások és a részleges mellkasi instabilitás felismerésére.
- Csontos crepitatio bordatörésre utal, melyben gyakran több borda érintett.
- Subcutan emphysema a PTX egyértelmű jele, azonosítása megtekintéssel és tapintással
általában könnyű.
o Azonnali beavatkozásként a kritikus és hemodinamikailag instabil, mellkasi érintettségű
súlyos sérültnél a mellkas detenzionálása az ellátó kompetenciájának megfelelő szinten
kötelező.
- tűvel (intravénás kanül tűjével) időnyerés céljából, a thoracostomia elvégzéséig.
- thoracostomiával (intubált, lélegeztetett sérültön).
• „C” vizsgálat
o Jelentős külső vérzés felismerése és csillapítása, ha előbb nem történt meg.
- Hosszú csöves csontok (femur, humerus) töréseinek felismerése.
- Medence megítélése a mechanizmus alapján, ránézéssel (külsérelmi nyomok) és a
szimmetria megítélése.

- A MEDENCE VIZSGÁLATA BÁRMILYEN IRÁNYÚ NYOMÁSSAL
SZIGORÚAN TILOS!!
- A has itt megtapintható, de az üregi vérzés negatív tapintási lelet mellett sem zárható ki;
megtekintéssel a szervsérülésre utaló indirekt jelek felismerhetőek (abrasio, suffusio).
o Párhuzamos tevékenységek (delegálandó feladatok):
- Külső vérzés csillapítása direkt nyomással, nyomókötéssel.
- Femurtörés esetén azonnali és folyamatos manuális húzás (sz.sz. analgézia után).
- A sérült csomagolásához sz.e. medencerögzítő, illetve húzósín, továbbá buborékfólia,
lapáthordágy előkészítése.
• „D” vizsgálat
o Megtartott tudatú betegnél gerincsérülés gyanúja esetén részletesebb vizsgálat az
idegrendszeri eltérések, így a sérülés magasságának azonosítására.
o A vércukorszint mérése megváltozott tudatú sérült esetén kiemelt fontosságú.
• „E” vizsgálat
o ABCD problémák elhárítása esetén, ha elég idő áll rendelkezésre, vagy szállítás közben:
- A hát vizsgálata egyedül penetráló trauma, ill. annak gyanúja esetén szükséges.
- További sérülések, például distalis végtagtörések, sebek felismerése.
- (12-elvezetéses EKG készítése súlyos sérült esetén az időveszteség és a
következmények hiánya miatt nem indokolt)
VII. Egyértelműen ABCD stabil beteg vizsgálata
• Amennyiben egy beteg kiérkezésünkkor járóképes és egész mondatokban, értelmesen képes
kommunikálni, valószínűsíthetjük az ABCD stabilitást, tehát azt, hogy a légutak, a légzés, a
keringés és az idegrendszer az adott pillanatban megfelelően működik ahhoz, hogy azonnali
beavatkozás nélkül folytathassuk a helyszíni tájékozódást.
• ABCD stabil beteg vizsgálatával párhuzamosan végezhetjük a célzott anamnézis felvételt. Ilyen
betegek vizsgálata során alkalmazható az ellátó által megszokott, egyéni séma is, de célszerű és
javasolt az ABCD sorrend követése. Az ABCD sorrendű vizsgálat biztosítja a szisztematikus,
alapos betegvizsgálatot, valamint azt, hogy semmilyen fontos részlet ne kerülje el az ellátó
figyelmét.
VIII. Kiegészítés
• A sürgősségi ellátást tanító különböző kurzusok, iskolák (ALS, ITLS, ATLS) ABCDE
betegvizsgálati sémái nem egészen azonosak. Az ellátó e sémák közül az adott helyzetnek
bármelyik megfelelőt követheti, feltéve, hogy megfelel az ABCDE szemléletnek, tehát:
o ABCDE sorrendű,
o szisztematikus,
o azonnali ellátást igénylő probléma esetén csak a probléma elhárítása után lép tovább,
o állapotváltozáskor, beavatkozás, vagy betegmozgatás után a szisztematikus vizsgálat az
elejéről ismétlődik (kritikus állapotú betegen meghatározott időintervallumokban – pl.
5-10 percenként – ezek nélkül is ismétlődő kell legyen).

1. A Magyar Resuscitatiós Társaság 2011. évi felnőtt alapszintű újraélesztési (BLS), valamint a külső (fél) automata defibrillátor
(AED) alkalmazására vonatkozó irányelve (Fritúz Gábor, Diószeghy Csaba, Gőbl Gábor: A Magyar Resuscitatiós Társaság
vezetőségének ad hoc BLS ‐ munkacsoportja)
2. Royal College of Physicians. National Early Warning Score (NEWS) 2: Standardising the assessment of acute-illness severity in
the NHS. Updated report of a working party. London: RCP, 2017.
3. Royal College of Physicians. National Early Warning Score (NEWS) 2: Standardising the assessment of acute-illness severity in
the NHS. Additional implementation guidance. Update: March 2020.
4. Horeczko T, Enriquez B, McGrath NE, Gausche-Hill M, Lewis RJ: The Pediatric Assessment Triangle: accuracy of its application
by nurses in the triage of children. J Emerg Nurs. 2013 Mar;39(2):182-9.
5. Magyar Sürgősségi Triázs Rendszer
6. Fejes M: „A 21. századi CPR” – technikai újítások a keringésmegállás túlélésének javítása érdekében. SE-ÁOK. Szakdolgozat,
2018.


Cím Betegvizsgálat a prehospitális ellátásban
Módosítások az előző • keringésmegállás rész aktualizálása
verzióhoz képest • egyéb szabványos eljárásrendekkel összhangba hozás
(egyszerű légútbiztosítás, oxigénterápia)
• ultrahang kiegészítés
• gyermek élettani paraméterek frissítése
• ABCDE folyamatábra frissítése
• NEWS2 javaslat
• a gyermek állapotfelmérés háromszöge
Állapot Hatályban
Verzió 1 2015.01.15.
Cím A prehospitális betegvizsgálat szabványos eljárásrendje
Szerzők Dr. Berényi Tamás, Dr. Gőbl Gábor, Dr. Hetzman T. László,
Dr. Petróczy András, Dr. Rotyis Mária, Dr. Sóti Ákos,
Dr. Temesvári Péter

1. sz. függelék

2. sz. függelék
GCS ÉRTÉKEK:
SZEMNYITÁS:
FELNŐTT GYERMEK CSECSEMŐ
4 spontán 4 spontán 4 spontán
3 felszólításra 3 felszólításra 3 verbális ingerre
2 fájdalomingerre 2 fájdalomingerre 2 fájdalomingerre
1 nincs 1 nincs 1 nincs
szemhéj- szemhéj- szemhéj-

Z oedema/haematoma miatt Z oedema/haematoma miatt Z oedema/haematoma miatt
nem értékelhető nem értékelhető nem értékelhető
VERBÁLIS VÁLASZ:
5 orientált 5 együttműködő 5 mosolyog, gügyög
4 zavart 4 zavart 4 sír, de vigasztalható
folyamatos, nem adekvát

3 nem megfelelő szavak 3 nem megfelelő szavak 3
sírás, ordítás
érthetetlen szavak, érthetetlen szavak,
2 2 2 nyögés, grunting
hangokat ad hangokat ad
intubált/conicotomizált intubált/conicotomizált intubált/conicotomizált

T vagy LMA-val T vagy LMA-val T vagy LMA-val
légútbiztosított beteg légútbiztosított beteg légútbiztosított beteg
MOTOROS VÁLASZ:
spontán, célirányosan
6 utasítást végrehajt 6 utasítást végrehajt 6
mozog
5 fájdalmas ingert lokalizál 5 fájdalmas ingert lokalizál 5 érintést elhárít
4 fájdalmas ingert elhárít 4 fájdalmas ingert elhárít 4 fájdalmas ingert elhárít
3 flexió, dekortikált tartás 3 flexió, dekortikált tartás 3 flexió, dekortikált tartás
extenzió, decerebrált extenzió, decerebrált

2 extenzió, decerebrált tartás 2 2
tartás tartás

3. sz. függelék
Gyermekkor élettani normál paraméterek
Életkor Pulzusszám Légzésszám Szisztolés vérnyomásérték

(év) (percenként) (percenként) (Hgmm)
1 év alatt 110-160 30-40 70-90
1-2 év 100-150 25-35 80-95
2-5 év 90-140 25-30 80-100
5-12 év 80-130 20-25 90-110
12 év felett 60-100 15-20 100-120
Megj.:
• 1-12 év között a normál szisztolés vérnyomás (Hgmm) kiszámolható a következő képlettel:

90 + 2 x [életkor (év)]
• 1-12 év között a szisztolés vérnyomásérték (Hgmm) alsó (még tolerabilis) határa kiszámolható
a következő képlettel: 70 + 2 x [életkor (év)]
• A vérnyomásesés gyermekek esetén csak nagyon későn jelentkezik, mely fenyegető
kardiovaszkuláris összeomlást jelez, így már enyhén csökkent vérnyomás esetén is gyorsan és
agresszíven kell beavatkoznunk.
Rövidítések jegyzéke:
AVPU: A beteg reakcióképességét felmérni hivatott 4 elemű skála: A= Alert (éber), V= Verbal
(felszólításra reagál), P= Pain (fájdalomingerre reagál), U= Unresponsive (nem reagál)
CRT: Kapilláris újratelődési idő (Capillary Refill Time)
MILS: A nyaki gerinc kézi stabilizálása (Manual In-Line Stabilization)
SAMPLE anamnézis séma:
• S Szubjektív Panaszok (Symptoms)

• A Allergia (főleg a gyógyszerallergia fontos) (Allergies)
• M Medikamentumok (gyógyszerek – mikor, mit vett be?) (Medication)
• P Páciens kórtörténete (meglévő betegségek) (Past medical history)
• L Legutolsó étkezés (szilárd és folyékony) (Last meal)
• E Események (mi történt?) (Events)

4. sz. függelék
National Early Warning Score 2 (NEWS2)

A prehospitális ellátás során kiemelkedően fontos a betegek vitális paramétereinek kezdeti felmérése,
majd azok folyamatos monitorozása, valamint a hirtelen állapotváltozások mielőbbi felismerése.
Számos kórkép rejti magában a későbbi állapotváltozás lehetőségét, melyek felismerésére segítséget
nyújthatnak az ún. score-/pontrendszerek is, amelyek kellő érzékenységgel képesek segíteni a beteg
ellátását.
A National Early Warning Score 2 (NEWS2) felnőtt betegek állapotának követésére alkalmazott
egyik leggyakoribb pontrendszer. Lényege, hogy a mért paraméterek alapján súlyossági, ill. kockázati
kategóriákba soroljuk a beteget. A meghatározott kategória jelzi a beteg monitorozási igényét, illetve
segítséget nyújt a beteg súlyossági állapotának megítéléséhez, és magasabb kompetenciájú ellátó
(segélykocsi) bevonásának mérlegeléséhez. Emiatt a NEWS2 alkalmazását BLS-egységek számára
kifejezetten javasoljuk, de ALS-egységek esetén is hasznos lehet.
A NEWS2 alkalmazásával kapcsolatos megjegyzések, javaslatok:
• Az ABCDE vizsgálat és az első mért paraméterek alapján határozzuk meg minden (16 év feletti,
ill. nem várandós) beteg aktuális pontszámát.
• A pontrendszer 16 év alatti betegek, ill. várandósság esetén nem használható (mivel más élettani
paraméterek érvényesek ekkor).
• Gerincvelősérült betegek esetén nagy figyelemmel alkalmazható, mivel az autonóm
idegrendszer sérülése esetén a pontrendszer nem megbízható.
• A NEWS2 nem helyettesíti a klinikai tapasztalatot, csak annak kiegészítésére szolgál. A beteg
állapotával kapcsolatos bizonytalanság esetén a NEWS2-től függetlenül kell eljárni.
• A NEWS2 egyéb klinikai (kórképspecifikus) pontrendszerekkel együtt is használható.
• A NEWS2 alkalmazása jelentős segítség lehet, de nem kötelező.
• A NEWS2 célja segíteni a:
o a prehospitálisan ellátott betegek súlyosságának felmérését,
o az állapotváltozás kockázatának megítélését,
o magasabb kompetenciájú ellátó (segélykocsi) bevonásának mérlegelését.
A NEWS2 nem alkalmas önmagában a betegek helyszínen hagyásának eldöntéséhez!
A pontrendszer alkalmazása:
A pontrendszer a betegről történő benyomásunk, megérzésünk lefordítása számokra, mely során az

alábbi paramétereket vizsgáljuk:
• légzésszám
• oxigén-szaturáció
• szisztolés vérnyomás
• pulzusszám
• tudatállapot, ill. újkeletű zavartág
• testhőmérséklet
A táblázat alapján meghatározott pontszámok alapján a betegeket négy kockázati csoportba

(alacsony, közepes, magas kockázat, ill. „red score”) sorolhatjuk, amelyek meghatározhatják a további
ellátási teendőinket, illetve a folyamatos betegmonitorozás szükségességét is.

4. sz. függelék
Pontszám
Élettani
paraméterek
3 2 1 0 1 2 3
Légzésszám (/perc) ≤8 9-11 12-20 21-24 ≥25
SpO2 (1. skála) (%) ≤91 92-93 94-95 ≥96
SpO2 (2. skála)* (%) 88-92, ill.

93-94 95-96 ≥97
ha a célszaturáció ≤83 84-85 86-87 ≥93 O2
88-92% között van O2 mellett O2 mellett O2 mellett
nélkül
Oxigén
igen nem
szükségessége
Szisztolés
≤90 91-100 101-110 111-219 ≥220
vérnyomás (Hgmm)
Pulzusszám (/perc) ≤40 41-50 51-90 91-110 111-130 ≥131
zavartság,
Tudatállapot** éber (A)
V, P, U
Testhőmérséklet (ºC) ≤35,0 35,1-36,0 36,1-38,0 38,1-39,0 ≥39,1
* az SpO2 második paramétersorát kizárólag akkor alkalmazzuk, ha a beteg nyugalmi szaturációja korábban dokumentálásra, ill. a
hypercapniás légzési elégtelenség fennállása vérgáz-analízessel megerősítésre került. Alkalmazását és az ennek alapján történő döntéshozatalt
csak ALS-egységek számára javasoljuk. Az oxigén melletti, a célszaturációnál magasabb értékek feltüntetése azért fontos, hogy felhívja a
figyelmet a hypercapnia lehetőségére.
** a tudatállapot felmérésekor az újkeletű zavartság számít riasztó tünetnek.

4. sz. függelék
Pontszám Klinikai rizikó Javaslat

• rendszeres, folyamatos, eszközös monitorozás nem szükséges
0 alacsony • a beteg tüneteinek, panaszainak folyamatos követése azonban
elengedhetetlen
• rendszeres, folyamatos, eszközös monitorozás nem szükséges (de
megfontolható)
1-4 alacsony • a beteg tüneteinek, panaszainak folyamatos követése azonban
elengedhetetlen
• azonnali folyamatos, eszközös monitorozás
„Red score” • kompetenciaszintnek megfelelő beavatkozás
(ha bármelyik vitális • nem megfelelő kompetencia esetén, ill. magasabb ellátási igény
alacsony-közepes
jel szélső értéket – felmerülésekor segélykocsi kérése, mérlegelve a kórházi közelséget
3 pont – mutat) is (telefonos konzultáció/ICS egyeztetés mellett azonnali transzport
megfontolható: randevú elv, vagy legközelebbi SBO)
• kompetenciaszintnek megfelelő beavatkozás
5-6 közepes • nem megfelelő kompetencia esetén, ill. magasabb ellátási igény
felmerülésekor segélykocsi kérése, mérlegelve a kórházi közelséget
is (telefonos konzultáció/ICS egyeztetés mellett azonnali transzport
• kompetenciaszintnek megfelelő beavatkozás
7 vagy felette magas • nem megfelelő kompetencia esetén, ill. magasabb ellátási igény
felmerülésekor segélykocsi kérése, mérlegelve a kórházi közelséget
is (telefonos konzultáció/ICS egyeztetés mellett azonnali transzport
Megj.:
• számos olyan kórfolyamattal találkozhatunk, amelyek során a betegek paraméterei normál tartományban vannak, így a pontozás
során alacsonyabb kockázati kategóriába kerülnének, azonban folyamatos monitorozásuk így is elengedhetetlen, illetve kötelező.
Ilyen kórkép lehet például: ACS, stroke, súlyos (traumás) sérülés, súlyos koponyatrauma, görcsroham, reanimatio utáni állapot,
áramütés, ritmuszavarok, súlyos égés stb. Mindemellett pontos kórok felállítása nélkül, akár normál paraméterek mellett is,
megérzésünk, a betegről alkotott klinikai benyomásunk is felvetheti állandó megfigyelés igényét.
• ha a NEWS értéke 5, vagy annál több és bármilyen infekcióra utaló általános vagy speciális tünetet, ill. az infekció esélyét fokozó
tényezőt találtunk, gondoljunk azonnal szepszisre (részletesen lásd a „Szeptikus beteg prehospitális felismerése és ellátása” című

5. sz. függelék
A háromszög elemeinek gyors (pár másodperces), vizuális értékelése segít felismerni a kritikus
állapotú gyermekeket. Ha bármelyik eltérés észlelhető, a gyermeket tekintsük súlyos állapotúnak és
biztosítsuk az ennek megfelelő ellátását.
A háromszög elemeinek értékelése nem helyettesíti az ABCDE-vizsgálatot!
Az alábbi táblázat segíthet differenciálni a leggyakoribb, gyermeket érintő súlyos kórfolyamatok

között.
Kórfolyamat Küllem Légzési munka Keringés

Stabil OK OK OK
Légzési distress OK KÓROS OK
Légzési elégtelenség KÓROS KÓROS OK
Shock OK/KÓROS OK KÓROS
Központi idegrendszeri-/anyagcserezavar KÓROS OK OK
Légzési és keringési elégtelenség KÓROS KÓROS KÓROS

Eszköz nélküli, illetve egyszerű
eszközökkel végzett légútbiztosítás a
prehospitális ellátásban
Toldi Ferenc, Dr. Rotyis Mária, Solténszky Mátyás, Dr. Temesvári Péter,
Szerzők:
Dr. Kocsis Tibor
Vonatkozik:
I. Célok
• a légutak átjárhatóságának sürgősségi vizsgálatát,
• az elzáródott légút felszabadításának módszereit, egyszerű eszközökkel,
• a fenyegetett légút szabadon tartásának módszereit, egyszerű eszközökkel.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Rotyis Mária, Solténszky Mátyás, Dr. Temesvári Péter:
„Egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás” című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása,
II. Bevezetés
A sürgősségi ellátás során alapvető fontosságú a beteg/sérült (továbbiakban: beteg) légútjainak
védelme, szabaddá tétele, átjárhatóságuk fenntartása.
A légútbiztosítás elsőként választandó módszere a pozicionálással és kézi manőverekkel, illetve az
egyszerű eszközökkel végzett beavatkozás. Ez a legtöbb esetben gyorsan, egyszerűen elvégezhető.
Megfelelő személyi és tárgyi feltételek birtokában általában a légutak fenntartásának legjobb,
definitív módszere az endotrachealis intubáció.
A légutak felszabadítása és szabadon tartása az esetek döntő többségében elsőbbséget élvez. A
ccABCDE vizsgálat elvei alapján azonban a „c” (látható nagy vérzés csillapítása) és/vagy a „c” (sz.e. a
gerinc cervicalis régiójának rögzítése manuálisan) időrendben megelőzheti az „A” (átjárható légutak)
vizsgálatát, szabaddá tételét. Törekedjünk a tevékenységek párhuzamos elvégzésére/delegálására.
Megj.: a merev nyakrögzítő gallér felhelyezése csak az ellátás későbbi szakaszában jön szóba, a légutak szabaddá tétele
előtt nem szabad vele időt vesztegetni.
Toldi F, Rotyis M, Solténszky M, Temesvári P, Kocsis T: Egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban 1
III. Az átjárható légutak („A”) vizsgálata:
Erre akkor van szükség, ha a beteg eszméletlen, és/vagy a légzés zajos, illetve erőlködő. Szokványos
magatartás és beszéd a légútvizsgálatot feleslegessé teszi (kontaktusba vonható beteg vizsgálata az
ellátandó számára kényelmes pozícióban történjen, légútfelszabadító mozdulatok nélkül).
A légutak vizsgálata két elemből áll:
• a légúti hangok hallgatása szabad füllel,
• a légúti fenyegetettség felismerése.
Eszméletlenség esetén az ellátó a beteg fejénél, oldalról a törzs mellett elhelyezkedve – az alább
részletezett légútfelszabadító mozdulatokkal párhuzamosan – a fülét a beteg szája és orra elé helyezve
hallgatja és érzi, van-e levegőáramlás, egyúttal figyeli, hogy emelkedik és süllyed-e a mellkas a
légzésnek megfelelően.
Az átjárható légutak (és a légzés) vizsgálata
A vizsgálat során nemcsak a levegő áramlásának tényét, hanem az áramlás minőségét is figyeljük:
• teljesen elzáródott légútra utal:

o erőlködő légzőmozgás levegőáramlás nélkül (frusztrán légzőmozgás),
o vagy a légzés teljes hiánya; ez azonban gyakrabban a légzés idegi vezérlésének
zavarából adódik; a két ok gyors elkülönítése nehéz lehet
• részlegesen elzáródott légútra utal:
o lágyrészek okozta részleges elzáródás esetén a HORKOLÁS
o folyadék okozta akadály esetén a felső légúti SZÖRCSÖLŐ hang
o szilárd idegentest esetén a STRIDOR
• légúti fenyegetettségre utal:
o eszméletlen beteg esetében a hanyatt fekvő helyzet (különösen nyakrögzítés mellett)
o légúti égés: kormos nyelv, a száj és orr körüli bőr és az ajak égése, a száj és orr körüli
szőrzet perzselődése
o allergia-gyanús betegnél a (fokozódó) rekedtség
Amennyiben nem halljuk a felső légutak irányából az említett zajokat és nem észlelünk frusztrán
légzőmozgásokat, illetve nem merül fel légúti fenyegetettség, az „A” (átjárható légutak) rendezettnek
tekinthető, a légút szabad, további vizsgálata mindaddig nem szükséges, míg állapotváltozás,
beavatkozás vagy a beteg mozgatása az ABCDE újraértékelését nem indokolja.
Amennyiben a légutak részleges vagy teljes elzáródásának bármely formáját, valamint légúti
fenyegetettségre utaló jelet észlelünk, azonnali beavatkozás szükséges!
IV. Az elzáródott légút megnyitása
a) Lágyrészek okozta elzáródás felszabadítása manuálisan:
o A fej hátrahajtása és az áll előemelése (head tilt – chin lift): A légút

felszabadításához tegyük egyik kezünket a beteg homlokára, másik kezünket pedig az
álla alá, majd kíméletesen hajtsuk hátra a fejét, és egyidejűleg emeljük meg az állát.
Csecsemők esetén kerüljük a fej túlzott hátrahajtását, esetükben

javasolt a neutrális pozíció megtartása (az áll előemelése mellett).
Mindig ügyeljünk arra, hogy az áll alatti tömegesebb lágyrészt ne
nyomjuk össze, mivel ez önmagában is okozhat/fokozhatja a légúti
elzáródást. Gyermekeknél, különösen 2 éves kor alatt a váll
kiemelése is segíthet a légutak megnyitásában (pl. a vállak alatt
Horváth Levente Mátyás rajza 2-3 cm vastagra összehajtott lepedő elhelyezésével).
o A fej hátrahajtása, az áll kiemelése, a száj nyitása (Esmarch-Heiberg műfogás:

head tilt – jaw thrust – mouth opening): két kezünkkel hajtsuk kíméletesen hátra a
beteg fejét, majd négy ujjunkkal mindkét oldalon az állkapocs-szögletnél emeljük ki az
állát előre-felfelé, hüvelykujjunkkal pedig nyissuk ki a száját.
A nyaki gerinc sérülésének gyanúja esetén az áll kiemelését a fej hátrahajtása nélkül,
Manuális In Line Stabilizáció (MILS) mellett szükséges elvégezni.
b) Lágyrészek okozta elzáródás felszabadítása egyszerű eszközökkel:
Egyszerű légútbiztosító eszközöket abban az esetben használunk, ha a beteg tudata beszűkült
AV(PU), vagy a beteg mélyen eszméletlen AVP(U).
Ezek az eszközök:
▪ az aspiráció ellen nem védenek,
▪ nem mélyen eszméletlen beteg esetén hányingert, hányást provokálhatnak.
Amennyiben a beteg képes védeni a légútjait, az eszközhasználat felesleges.
o nasopharyngealis tubus (NPA): lágy, ívelt légútbiztosító eszköz, melyet az
orrjárat(ok)on keresztül vezetünk be.
▪ eszméletlen betegeknél NPA használata akkor is indokolt, ha a légúti
akadálynak nincs hallható jele, mert javíthatja az oxigenizációt
▪ előnye az oropharyngealis tubussal szemben, hogy a betegek szélesebb köre
tűri (jobb tudatállapotú betegek)
▪ helyes, kíméletes behelyezési technika mellett az NPA nem ellenjavallt
koponyasérülés, ill. koponyaalapi törés gyanúja esetén sem
▪ az NPA alkalmazható trismus, szájüregi trauma esetén is
▪ felnőttek esetén törekedjünk mindkét orrjáratba egy-egy NPA behelyezésére
▪ gyermekek (8 év alatt) ellátása során az NPA használata kerülendő, de
megfelelő betegpozicionálás mellett is fennálló légúti elzáródás esetén egy
NPA behelyezése indokolt lehet
▪ az eszköz behelyezését érdemes a beteg jobb orrjáratával kezdeni (könnyebben
bevezethető)
▪ a bevezetés során az orrnyálkahártya vérzése előfordulhat
- A megfelelő méretű NPA kiválasztásához

az orrnyílás – tragus/fülcimpa távolságot
szükséges figyelembe vennünk.
- Lehetőség szerint síkosítsuk a behelyezés
előtt (pl. EKG-gél, víz, a beteg nyála)
- Behelyezés előtt javasolt az orr hegyének
homlok felé nyomása az orrjáratok jobb
hozzáférhetősége érdekében („malacorr”).
- Kíméletes, az eszköz ívét követő, pödrő-
csavaró mozdulattal helyezzük az orrjáratba
ütközésig, ügyelve arra, hogy az eszköz
levágott éle a septum felé nézzen.
- A behelyezést követően az eszköz pereme
Horváth Levente Mátyás rajzai
az orrcimpákon nyugszik.
- Ügyeljünk arra, hogy az eszköz ne csússzon
mélyre a légutakban (az ellátás későbbi
szakaszában sem).
- Behelyezési nehézség esetén ne erőltessük
tovább a beavatkozást!
o oropharyngealis tubus (OPA): az OPA kemény, merev, ívelt légútbiztosító eszköz,
melyet a szájüregbe vezetünk be. Az OPA-t csak mélyen eszméletlen betegek tűrik.
Megj: a beavatkozás gyermekek esetén sikeres lehet az eszköz végső pozíciójának megfelelő helyzetben
történő bevezetésével is (domború oldalával a szájpad felé) – az eszköz elforgatása sérüléseket okozhat
számukra. Az eszköz behelyezése során azonban kerüljük a nyelv további hátraesését.
o Mindig indokolt a 2 db NPA és 1 db OPA behelyezése (a légúti problémától

függetlenül):
▪ mélyen eszméletlen betegeknél ÉS/VAGY
▪ ballonos-maszkos lélegeztetés során.
c) Folyadék okozta elzáródás megoldása (a teljes elzáródás ritka):
Folyadék okozta légúti akadály esetén két azonnali feladatunk van a folyadék mennyiségétől
függően:
o szívás a szájüregen keresztül, merev leszívó toldattal (nagy mennyiségű, vagy
darabokat tartalmazó folyadék esetén a lehető legnagyobb keresztmetszettel, akár
közvetlenül a leszívó csövével). Amennyiben a felszerelés részét képezi, a
működőképes motoros szívónak minden helyzetben a beteg mellett kell lennie.
o ha a leszívás önmagában elégtelen, akkor ezzel párhuzamosan a beteg teljes testét (nem
csak a fejét) oldalra fordítva kell a folyadék kicsorgását elősegíteni. Nyaki gerinc
sérülés gyanúja esetén a fordítást in-line nyakrögzítés mellett kell végezni.
Lapáthordágyon, boardon rögzített beteget az eszközzel együtt fordítunk oldalra.
d) Szilárd (légúti) idegentest eltávolítása:
A szilárd idegentest eltávolításának lehetséges módjai a beteg állapotának megfelelően:
o minden egyes manőver után tájékozódjunk annak eredményességéről

o váltogassuk a lapockák közé mért ütéseket és a hasi/mellkasi lökéseket
o mellkasi lökés a választandó előrehaladott terhességben, valamint akkor is, ha a
beavatkozó nem képes körülölelni a beteg hasát
o manuális eltávolítás csak szemellenőrzés mellett engedélyezett, az ujjak védelméről
gondoskodva
o kompetencia és eszköz birtokában (laringoszkópos feltárás mellett) távolítsuk el az
idegentestet Magill-fogó segítségével
V. A fenyegetett légút szabadon tartása egyszerű eszközökkel
Megtartott tudatú beteg esetén a légúti problémák egy része uralható azzal, ha hagyjuk, illetve
pozicionálással segítjük, hogy a beteg a szabad légútját maga tartsa fenn. (Ilyen lehet például a jó tudatú
vérző arckoponya sérült, aki ülve vagy hason fekve fenn tudja tartani a légútját, háton fekve nem.)
A fenyegetett légút eszközös szabadon tartása beszűkült tudatállapot vagy eszméletlenség esetén
válik indokolttá. Ezen betegek oxigenizációját a légutak folyamatos szabadon tartásával és nem-
visszalégző rezervoáros maszkon át adagolt magas áramlású oxigénnel biztosítjuk. A manuális áll-
előemelés, illetve az oxigénmaszk folyamatos arcon tartása ugyan leköt egy ellátót, de elengedhetetlen
fontosságú, akár csak az intubációig, akár a kórházba érkezésig tartjuk fent a légutat egyszerű
eszközökkel.
a) A légutak védelme a lágyrészek okozta elzáródástól:
o az áll elő/kiemelése és a fej hátrahajtása (vagy MILS) a fentiek szerint, valamint
o (gyermekeknél, különösen 2 éves kor alatt a vállak alá 2-3 cm vastagra hajtogatott
lepedő elhelyezése)
o 2 db NPA (8 éves kor alatt sz.e. 1 db), valamint
o 1 db OPA.
b) A légutak védelme folyadék okozta elzáródástól:
o sűrű vagy nagy mennyiségű folyadék esetén szakaszos szívás szájon át, merev leszívó
toldattal
o kis mennyiségű, újratermelődő folyadék esetén folyamatos szívás puha leszívó katéter
segítségével az orrnyílásba helyezett NPA-n keresztül
VI. Légútbiztosítás keringésmegállás során

Keringésmegállás esetén a hatásos lélegeztetés (a jó minőségű mellkaskompressziók mellett) a
túlélés egyik feltétele. Nincs elegendő bizonyíték a különböző módszerekkel végzett lélegeztetés
túlélésre gyakorolt hatásaira. Javasolt a lélegeztetés lépcsőzetes felépítése, kezdve a ballonos-maszkos
lélegeztetéssel (kiegészítve az egyszerű légútbiztosítás segédeszközeivel), és csak megfelelő
előkészületet követően történjen intubálás! Mindemellett azonban a supraglotticus eszközök (pl. LMA,
i-gel) használata gyors, biztonságos, hatásos – az esetek többségében elégséges az újraélesztés során.
1. Rotyis M, Solténszky M, Temesvári P: Egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás. Szabványos Eljárásrend. Országos
2. Berényi T, Gőbl G, Hetzman TL, Petróczy A, Rotyis M, Sóti Á, Temesvári P: A prehospitális betegvizsgálat szabványos
eljárásrendje. Országos Mentőszolgálat, 2015.
3. Nagy F, Szabó-Némedi N: Az Európai Resuscitatios Társaság (ERC) és a Magyar Resuscitatios Társaság (MRT) Újraélesztés
Ajánlása. 2015.
4. Gőbl G, Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Újraélesztés a mentőellátásban. Oktatási anyag. Országos Mentőszolgálat. 2018.
5. Wittels KA, Walls RM, Grayzel J: Basic airway management in adults. UpToDate.com. 2018.
6. Shepherd W, Parsons PE, Finlay G: Airway foreign bodies in adults. UpToDate.com. 2018.
7. Ralston ME, Fleisher GR, Wiley JF: Basic airway management in children. UpToDate.com. 2018.
8. Oláh A (szerk): Az ápolástudomány tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2012.

Cím Eszköz nélküli, illetve egyszerű eszközökkel végzett
légútbiztosítás a prehospitális ellátásban
Szerzők Toldi Ferenc, Dr. Rotyis Mária, Solténszky Mátyás, Dr. Temesvári
Péter, Dr. Kocsis Tibor
Állapot Hatályban
Verzió 1 2013.07.23.
Cím Egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás
Szerzők Dr. Rotyis Mária, Solténszky Mátyás, Dr. Temesvári Péter
Folyadékpótlás, gyógyszeres
keringéstámogatás a prehospitális
ellátásban
Verzió / Kiadás dátuma: v2.0 / 2020.03.05
Vonatkozik:
I. Célok
• a folyadékpótlás élettani alapjainak rövid összefoglalása,
• egyes betegcsoportok folyadékterápiájának részletesebb tárgyalása,
• gyermekeknél alkalmazott folyadékterápia tárgyalása,
• a gyógyszeres keringéstámogatás szerepének, indikációjának leírása.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Péter Ádám, dr. Radnai Márton, dr. Rotyis Mária:
Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban című szabványos eljárásrend
megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul hagyásával.
II. Háttér:
A felnőtt emberi test 50-60%-a folyadék, kisgyermekkorban ennél is nagyobb, csecsemőknél ez az
arány 70% körüli. Ez a folyadék három fő (intracelluláris, interstitialis és intravasalis) folyadéktérben
oszlik meg.
• Az intracelluláris (sejten belüli) térben található meg a testben lévő folyadék kétharmada.
Itt zajlanak a főbb anyagcsere-folyamatok.
• A sejten kívüli folyadékteret az interstitialis (szövetközti) és az intravasalis (érpályán
belüli) részre oszthatjuk:
o A szövetközti folyadéktér veszi körül a sejteket, folyamatos kapcsolatot biztosít a
sejtek és az érpálya között.
o A vér az érpályán belül, intravasalisan található. A keringő vértérfogat (felnőttben)
70 ml/kg – ami egy átlagos, 70 kg súlyú embernél 4,5-5,0 liter mennyiséget tesz ki.
(Gyermekek esetén a vértérfogat életkortól függően 75-100 ml/kg között változik.)
Megj.: a plazmatérfogat (~plazmavíz) és a vértérfogat nem azonos, utóbbi az alakos

elemek térfogatát is tartalmazza.
A három folyadéktér közötti folyamatos ion- és vízáramlást az ionok megoszlása, az ozmotikusan
aktív anyagok aránya, a hidrosztatikus nyomáskülönbségek és az érfalon, sejtfalon keresztül történő
passzív és aktív transzportfolyamatok határozzák meg.
Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban. 1

A megfelelő ion- és folyadékegyensúly alapvető fontosságú szervrendszereink működése, az
anyagcsere biztosítása szempontjából, emiatt a szervezet igyekszik a folyadékterek közötti egyensúlyt
fenntartani.
A tápanyagok és az oxigén sejtekhez jutását a keringési rendszer biztosítja. A keringő vértérfogat,
a szív által biztosított keringési perctérfogat (cardiac output), a változó perifériás értónus, a lokális
autoreguláció és a szervezeti szintű idegi és hormonális szabályozás együttesen biztosítja az
életfontosságú szervek megfelelő perfúzióját. Ennek a szöveti perfúziónak a biztosítása a sürgősségi
ellátásban is alapvető fontosságú.
Az alapbetegségtől (pl. trauma, vérzés, szepszis, kiszáradás stb.) függően a különböző
folyadékterekben különböző sebességgel, különböző mértékű változások következnek be, amit a
szervezet a fenti mechanizmusokon keresztül kompenzálni igyekszik. Amennyiben ez a kompenzáció
elégtelen, és az életfontosságú szervek perfúziója is veszélybe kerül, be kell avatkozni – a
folyadékstátusz rendezése érdekében elsődlegesen folyadékot kell pótolni.
Az infúzió, a bevitt folyadék a vízterekben oszlik meg. A beadott infúziónak csak egy része marad
az érpályában, itt a szívbe visszaáramolva a perctérfogatot, ezáltal a szervek keringését javítja. A túlzott
mennyiségű folyadékbevitel (növelve az intracelluláris, ill. interstitialis folyadék mennyiségét)
ugyanakkor káros lehet, a keringési rendszert túlterhelheti, oedema képződéshez és végső soron
halálozás növekedéséhez vezethet. A folyadékterápia során tehát igyekeznünk kell a bevitt folyadék
mennyiségének és minőségének optimalizálására.
A prehospitális ellátásban a keringési perctérfogatot (a megfelelő szöveti perfúzió érdekében) – az
alapbetegségtől függően – az alábbiakkal növelhetjük:
• (pozicionálás → a vénás visszafolyás növelése),
• folyadékbólusok (volumen) adása,
• kritikus bradycardia esetén a szívfrekvencia emelése, ill. a perctérfogatrontó mértékű
tachycardia kezelése [vigyázat! a tachycardia lehet kompenzáló, ha ezt megszüntetjük, a
keringés romolhat!],
• a szívizom összehúzódási erejének fokozása (inotrop szerekkel),
• a perifériás érellenállás növelése (vazopresszor szerekkel),
• a (további) folyadékvesztés kontrollálása – vérzéscsillapítás, rögzítés.
1. A folyadékpótlás indikációi:
A folyadékpótlás indikációjának felállításakor szem előtt kell tartani, hogy a vérnyomásesés mind
felnőttekben, mind gyermekekben a kompenzációs mechanizmusok beindulása utáni igen késői jele a
folyadékhiánynak, ezen belül is későn jelentkezik fekvő helyzetben. A folyadékterápiát már lehetőleg a
vérnyomásesést megelőzően, a szöveti perfúzió romlására utaló jelek észlelésekor indokolt elkezdeni.
E jelek a következők lehetnek:
o hűvös, márványozott bőr (szepszis korai szakaszában meleg, kipirult is lehet),
o megnyúlt kapilláris újratelődési idő (3 mp-nél több), [az előzővel együtt lehűlés is
okozhatja!],
o az életkorhoz mérten magas pulzusszám (ennek oka mindenképpen tisztázandó – pl.
félelem, fájdalom, láz stb. is okozhatja),
o romló tudatállapot,
o csökkent bőrturgor, száraz nyálkahártya, lepedékes nyelv,
o (csökkenő vizeletmennyiség).
A vérnyomásesés már késői jel, de egyértelmű indikáció a folyadékpótlásra.

A különböző betegcsoportok esetében némileg eltérő folyadékterápia indikált, általánosságban:
o Primeren volumenhiányos állapotban először folyadékot adunk, és csak utána törekszünk
az inotropiát/értónust javítani.
o Primeren nem volumenhiány okozta problémák (pl: bradycardia, cardiogen shock) esetén a
folyadékpótlás másodlagos.
2. A folyadékpótlás alapelvei:
• A prehospitális folyadékpótlás bólusokban (felnőttnek 250 ml, gyermeknek – pubertás előtti
életszakaszban – 10 ml/kg) történjen. A bólusokat követően a beteg állapota újraértékelendő.
• Várható extrém folyadékigény (pl. égésbetegség) esetén a bólusokat „folyamatosan” lehet
adni.
• A folyadékpótlás mennyiségéről a kedvező hatás megjelenése: a vitális paraméterek ill. a
perfúziós jelek (tudat, pulzuskvalitás, CRT, bőrhőmérséklet) javulása, illetve a kedvezőtlen
hatás: túltöltési jelek (nyaki vénák, tüdőpangás, májpangás) megjelenése alapján kell
dönteni.
• A vénafenntartó infúzió alkalmazása kerülendő, mivel kontrollálatlan folyadékbevitelhez
vezethet. Ha a folyadékpótlásnak nincs indikációja, a vénakanült bemosva le kell zárni. A
bemosást végezhetjük kismennyiségű 0,9%-os sóoldattal, vagy a kanülhöz csatlakoztatott
infúzióval, azonban ez utóbbit a beöblítés után el kell zárni.
• Infúziós pumpás gyógyszeradagolás során, a gyógyszer bemosására háromágú csap
segítségével, lassú cseppszámú infúzió elfogadható (bár a perfúzoros adagolás bemosás
nélkül is működik).
3. Folyadékpótlásra alkalmazott infúziók és összetételük

A folyadékpótlásra alkalmazott infúziók két nagy csoportra – krisztalloid és kolloid oldatokra –
oszthatók, emellett elterjedőben van bizonyos vérkészítmények prehospitális adása is.
A kolloid infúziókat korábban széles indikációs körben használták. Az utóbbi években azonban a
nemzetközi szakirodalomban megkérdőjeleződött a kolloid infúziók szerepe, mert adásuktól mortalitás
javulást a nagy nemzetközi tanulmányok nem tudtak kimutatni, emellett a véralvadásra, vesefunkcióra
kifejtett káros hatásuk igazolódott.
A hidroxietil-keményítőt tartalmazó oldatok (Voluven, HAES) ellenjavalltak szepszisben,
égésbetegségben, vesekárosodásban, koponyán belüli vérzés esetén, kritikus állapotú betegekben,
hyperhidrált vagy dehidrált betegekben, illetve súlyos véralvadási zavar esetén. Tekintettel arra, hogy a
kolloid oldatok a halálozási rátát vérzéses sokkban sem csökkentik, viszont más betegcsoportokban
kontraindikált az adásuk, igazoltan veseelégtelenséghez vezethetnek, így adásuk a prehospitális szakban
a jelenleg elérhető irodalmi adatok alapján nem indokolt.
Az Országos Mentőszolgálatnál jelenleg korszerűnek tartott, balanszírozott (azaz a vérplazmáéhoz
közelálló ionösszetételű) krisztalloid infúzió van rendszeresítve.
A 0,9%-os NaCl-oldat („fiziológiás” sóoldat) nagyobb mennyiségben jelentős só- és kloridterhelést
jelent. Prehospitális folyadékpótlásra sem ez, sem a glükóz-oldatok, sem a hypertoniás sóoldatok nem
alkalmasak.

4. A beadott folyadék hőmérséklete
• Folyadékpótlás céljából lehetőség szerint testhőmérsékletre melegített krisztalloidot kell
használni.
• Lehűlt betegnek kizárólag 36-40ºC fokra melegített infúzió adható.
• Hűtött infúzió szükséges:
o hőártalom következtében súlyosan túlmelegedett (hőgutás) (≥ 40ºC mag-
hőmérsékletű) betegnek,
o postresuscitatiós ellátás egyes eseteiben (ld. később).
III. Egyes betegcsoportok folyadékterápiája

1. Trauma
Traumás eredetű vérvesztés esetén elsődleges fontosságú a vérzés csillapítása, kontrollálása,
melyekkel kapcsolatban utalunk a vonatkozó eljárásrendekre.
a. Folyadékpótlás:
i. Sikeres vérzéscsillapítást követően:
o hypotensiós, vagy rossz perifériás perfúziójú beteg: a cél a szisztolés
vérnyomásérték fokozatos – célon túl nem lövő – normalizálása.
o normo/hypertensiós beteg: folyadékpótlás nem indokolt
Megj.: akkor sikeres a vérzéscsillapítás, ha a vérzés teljesen elállt, a sérülésben
egyáltalán nem látható vérzés. NB: belső sérülés gyanúja esetén a vérzés mértéke
nehezen becsülhető, és szigorúan véve nem beszélhetünk a vérzés csillapításáról.
ii. Sikertelen, vagy nem elégséges vérzéscsillapítás esetén:
Nem kontrollálható vérzés (pl. áthatoló sérülések, vagy belső vérzés) esetén az ún.
permisszív hypotensio elvét kell alkalmazni.
• Cél a létfontosságú szervek minimálisan elégséges perfúziójának
biztosítása.
• Nem szükséges az élettani vérnyomás elérése, mert ez az alvadási faktorok
felhígulásához, a vérnyomásemelkedés révén a kialakult vérrög
lelökődéséhez vezethet.
• Nem szükséges a folyadékpótlás:
o ha a beteg spontán lélegzik, kontaktusképes, tudata tiszta (verbális
kontaktus során orientált), vagy
o ha a kontaktusképtelen/lélegeztetett beteg radiális pulzusa
tapintható, vagy
o az alábbi táblázatban jelölt célvérnyomást elértük/meghaladtuk:
Vezető sérülési kép Cél RRsys

Koponyasérülés önmagában 110-120 Hgmm
Koponyasérülés és nem kontrollálható vérzés 100-110 Hgmm
Súlyos tompa sérülés (koponyasérülés nélkül) 80-90 Hgmm
Penetráló sérülés (koponyasérülés nélkül) 70-80 Hgmm
• A permisszív hypotensio elvei csak a sérülést követő 1 órán belül

érvényesek, ezt követően a klinikum diktálta megfontolt folyadékpótlás
javasolt.

• A permisszív hypotensio nem alkalmazható:
o várandósok
o gyermekek
o idős, ismert basalis magas vérnyomással élők.
Esetükben az életkornak megfelelő vérnyomásértékre kell törekedni.
iii. Súlyos koponyatraumát szenvedett (eszméletlen/zavart tudatú), de nem vérző, ill.
valószínűleg belső sérülés nélküli beteg esetén a megfelelő agyi vérátáramlás
biztosítása érdekében a permisszív hypotensio elvei nem alkalmazhatóak. Ezen
betegek szisztolés vérnyomásának célértéke: 110-120 Hgmm.
b. Gyógyszeres keringéstámogatás (noradrenalin):
Amennyiben ismételt folyadékbólusok (összesen legalább 1000 ml folyadékbevitel) mellett
sem érhető el a cél szisztolés vérnyomás, alacsony dózisú noradrenalin keringéstámogatás
indítása is szükséges lehet a megfelelő agyi perfúzió biztosítása érdekében.
c. Tranexámsav:
Indikáció:
• nem kontrollálható, súlyos vérzés (gyanúja) esetén, ill. kontrollált súlyos vérzés
esetén az alvadékok megőrzése céljából,
• minden GCS < 13 koponyasérült esetén, függetlenül az egyéb traumától,
• GCS 13-15 koponyasérült szekunder transzportja esetén, ha a traumás vérzés
koponya CT-vel igazolt, de tranexámsavat a küldő intézmény nem adott.
Dózis:
• felnőttek: 1 g iv./i.o. 10 perc alatt,
• gyermekek: 20 mg/ttkg (max. 1 g) iv./io. 10 perc alatt.
d. Vérkészítmények
Amennyiben a betegnél aktív (külső vagy belső) vérzésre van gyanú és a permisszív
hypotensio elvei szerint adott folyadékbólusok ellenére a szisztolés vérnyomás 90 Hgmm
alatt marad, a betegnek mielőbb vérkészítményre van szüksége. Ilyenkor a fogadó kórházat
a beteg érkezéséről, és a várható sürgős vérigényről előre értesíteni kell! Távoli
kórház/centrum esetén, helyszínen felmerülő vérigény esetén helikopter riasztás
mérlegelendő. A várható időnyereségről mindig tájékozódjunk az ICS-n keresztül. (megj.: a
Légimentőknél – jelenleg Budaörs – elérhető vérkészítmény prehospitális adása is, így
segélyhelikopter korai hívása, párhuzamos riasztása emiatt is megfontolható. Mindig
mérlegelendő, hogy a sérült a gyors földi transzporttal vagy a helikopter érkezésével jut-e
előbb vérhez).
2. Gerincvelői trauma, neurogen shock:
A gerincvelői traumát szenvedett betegeknél a gerincvelői funkciók kiesésének egyéb tünetei mellett
az autonóm rostok kiesésével a sérülés magasságától függően gyors vérnyomásesés, bradycardia
jelentkezhet (neurogen shock) Az esetleg társult sérülések miatt vérvesztés is hozzájárulhat a
vérnyomáseséshez.
Ha neurogen shock mechanizmusa felmerül, a kezdeti folyadékbólus után korán adjunk vazoaktív
szert (noradrenalin).
Ha a kezelés előtti vérnyomás spontán is megfelelő, folyadékpótlásra nincs szükség.

3. Anaphylaxia
Az anaphylaxia terápiájának részleteit lásd „A heveny túlérzékenységi reakció (anaphylaxia)
prehospitális ellátása” című szabványos eljárásrendben.
4. Szepszis
A szepszis terápiájának részleteit lásd a „Szeptikus beteg prehospitális felismerése és ellátása” című
5. Cardiogen shock:
A cardiogen shock terápiájának részleteit lásd „A heveny szívelégtelenség prehospitális ellátása”
című szabványos eljárásrendben.
6. Nőgyógyászati, illetve gasztrointesztinális vérzés

Az egyéb, például nőgyógyászati okból, vagy a gastrointestinalis traktusból jelentős vérzést
elszenvedő betegek folyadékterápiájának elvei megegyeznek a traumás betegek folyadékterápiájának
alapelveivel. Terhességben a permisszív hypotensio elvei nem alkalmazhatóak.
(Megj: várandósságban fordítsuk a beteget a bal oldalára – vagy húzzuk a terhes uterust balra-
felfelé, ill. segítő hiányában polcoljuk alá a jobb csípőt kb. 10 cm-nyire, ezzel csökkentve a v. cava
inferior összenyomatását, és javítva a vénás visszafolyást.)
7. Égésbetegség
Égés esetén az égett bőrfelületen, nyálkahártyán keresztül fokozott folyadékvesztés indul meg.
Emellett az égésbetegség generalizáltan fokozott kapilláris permeabilitással jár, ami az érpályán belüli
folyadékmennyiség gyors csökkenését eredményezi.
A fentiek miatt az időben megkezdett, megfelelő ütemű folyadékpótlás az égésbetegség kezelésének
alapvető eleme. Ugyanakkor a folyadék-túltöltés szövődményeket okoz (ARDS, MOF, kompartment
szindróma), így ez kerülendő.
A folyadékpótlás sebességének becslésére szolgáló képletek pontatlanok, nem veszik figyelembe a
beteg korát, az égés mélységét, a légúti égést, társbetegségeket. Ugyanakkor prehospitálisan az ilyen
képleteknél jobb módszer nem áll rendelkezésre a folyadékpótlás ütemének meghatározására. Így a
felszínes, elsőfokú égést nem beleszámolva a folyadékpótlás üteme az alábbi képlet segítségével
számolható (Parkland-formula, alkalmazása felnőttekben 15%-ot, gyermekekben 10%-ot meghaladó
égés esetén indokolt):
II-III fokban égett testfelszín% X ttkg X 4 ml
Ez a számolt mennyiség 24 órára vonatkozik, ennek felét az első 8 órában kell beadni.
Óránként tehát a II-III fokban égett testfelszín% X becsült ttkg / 4 ml-t kell beadni. Ez például
egy 80 kg-os, 50%-ban égett betegnél óránként 1000 ml folyadékbevitelt jelent. A számított mennyiség
beadásához nagy kiterjedésű égés esetén két, nagy lumenű perifériás véna biztosítására lehet szükség.
Robbanás, vagy egyéb súlyos sérülési mechanizmus gyanúja esetén az égésen felül egyéb sérülésre,
így (belső) vérzésre is gondolnunk kell.
Légúti égés gyanúja esetén korai emelt szintű légútbiztosítás válhat szükségessé, előtte tartózkodjunk
a nagymennyiségű folyadék adásától (gyorsítja a légúti oedema kialakulását). ETI-t követően a
folyadékpótlás a „II-III fokban égett testfelszín% X ttkg X 5 ml” formula szerint történjen (melynek
felét kell az első 8 órában beadni).

Kórházi átadáskor az égett testfelszín nagyságát, a becsült testsúlyt és a beadott folyadékmennyiséget
pontosan dokumentáljuk és közöljük az átvevő orvossal. Elsősorban gyermekeknél, a túlzott felszíni
hűtés és a beadott nagymennyiségű melegítetlen infúziók együttes hatására gyakran fordul elő iatrogen
hypothermia.
8. Újraélesztés, postresuscitatiós ellátás

o Belgyógyászati eredetű keringésmegállás miatti újraélesztés esetén a folyadékpótlást az
alapbetegségnek megfelelően kell vezetni. Nagy mennyiségű (több mint 1000 ml) folyadék
bevitele csak akkor indokolt, ha a keringésmegállás nagy valószínűséggel hypovolaemia
miatt következett be.
o Traumás eredetű keringésmegállásban:
o legalább 2000 ml krisztalloid iv. gyors beadása (10-15 perc alatt, vagy ROSC-ig)
o látható vérzések ellátása (direkt nyomás, vérzéscsillapító kötszer, tourniquet)
o potenciális vérvesztő helyek ellátása (medencerögzítő, húzósín)
o 20 mg/ttkg tranexámsav iv. (max. 1 g)
o egyéb reverzibilis okok megoldása: kétoldali mellkasi detenzionálás, lélegeztetés
oxigéndúsítással
o Postresuscitatiós ellátás során hypotensiós beteg folyadékpótlását és keringéstámogatását
az alapbetegségnek megfelelően kell vezetni.
o Postresuscitatiós ellátás során ≥ 36ºC testhőmérsékletű beteg folyadékpótlását javasolt
hűtött infúzióval végezni.
o Amennyiben a paraméterek alapján folyadékpótlásra nincs szükség, úgy a testhőmérséklet
csökkentése érdekében hideg infúziót se adjunk! Ebben az esetben más hűtési megoldásokat
kell választani (céltartomány: 32-36ºC)
(megj.: traumás eredetű keringésmegállásban kerüljük a 36ºC alatti testhőmérsékletet – de

a lázat is)
9. Hányás, hasmenés, kiszáradás

A hányással, hasmenéssel járó betegségek esetén a folyadékvesztés jelentős lehet. A szájon át történő
folyadékbevitel gyakran elégtelen, így az elvesztett folyadék pótlására infúzió indítása indokolt. A
folyadékbevitel ilyen esetekben is 250 ml-es bólusokban javasolt, a keringés rendezéséig. A hányással,
hasmenéssel járó betegségek okozta folyadékhiány valamelyest meg is becsülhető: pl. ha a beteg egy
napja nem evett/nem ivott, minimum 2-3000 ml folyadékhiány várható. A folyadékstátusz korrigálásától
az esetlegesen rossz tudatállapot is javulhat.
10. Folyadékpótlás megtartott keringésű betegek intubációja előtt

Azok a betegek, akik megtartott keringés mellett intubációra szorulnak, legtöbbször már az
alapbetegségükből adódóan hypovolaemiásak. Az intubációt követően megkezdett pozitív nyomású
lélegeztetés a vénás visszaáramlás csökkentésével a keringő perctérfogatot tovább csökkenti, a
vérnyomás emiatt is eshet, a szöveti perfúzió romolhat. Emiatt ellenjavallatok hiányában az indukciót
MEGELŐZŐEN szükséges a hypovolaemia korrekciója (a keringési státusz függvényében akár
10 ml/ttkg krisztalloid infúzió adása is szükséges lehet, gyors bólusban, ami szükség szerint
ismételhető). A megtartott keringésű betegek intubációja előtti keringésoptimalizálás részleteit lásd a
„RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás” című szabványos eljárásrendben.
11. Gyermekek folyadékpótlása

Az elégtelen keringés jeleinek észlelésekor (megnyúlt kapilláris telődési idő, életkorhoz mérten
magas szívfrekvencia, csökkent bőrturgor, romló tudatállapot, letargia) a gyermeknek folyadékpótlást

kell indítani. Gyermekeknél a vérnyomásesés késői jel, a megtartott vérnyomás nem jelenti a megfelelő
perifériás keringést, ezért már a fenti jelek észlelése esetén azonnali folyadékpótlás indokolt.
A prehospitális gyakorlatban intravénás folyadékot gyermekeknek is bólusokban (10 ml/ttkg
mennyiségben, 10 perc alatt) kell adni. Amennyiben az első bólust követően az elégtelen keringés jelei
továbbra is fennállnak, újabb bólus adása szükséges (az első órában max. 40-60 ml/kg folyadék).
Az infúziós palackon minden esetben jelöljük az előre kiszámolt, beadni kívánt mennyiséget.
1 éves kor alatt infúzió csak perfúzorral adagolható.
Gyermekeknél a permisszív hypotensio elvei nem alkalmazhatóak! Minden esetben az életkornak
megfelelő vérnyomás elérésére kell törekedni. Az élettani szisztolés vérnyomásérték az
90 + 2 x (életkor években) képlet alapján becsülhető – a még tolerálhatóan alacsony szisztolés
vérnyomásérték becslése: 70 + 2 x (életkor években), ilyenkor azonban agresszív folyadékterápia
szükséges.
A gyermekkori szepszist gyakran igen gyors lefolyás jellemzi, ilyen esetben mielőbb 10 ml/ttkg
bólus (5-10 perc alatt) krisztalloid infúzió adása szükséges. A folyadékbólus a hatás függvényében és
túltöltésre utaló jelek hiányában ismétlendő, az első órában max. 40-60 ml/kg folyadék ajánlott.
Amennyiben a keringés a harmadik bólust követően sem rendeződik, vazopresszor (noradrenalin 0,10
µg/ttkg/perc) adagolás indokolt. A szepszis terápiájának részleteit lásd a „Szeptikus beteg prehospitális
felismerése és ellátása” című szabványos eljárásrendben.
IV. Gyógyszeres keringéstámogatás (katekolaminok: vazopresszorok és inotrópok)

Gyógyszeres keringéstámogatás csak akkor indítható, ha az ismételten adott folyadékbólusra a beteg
nem reagál. A katekolaminok vénás kapcsolaton (perifériás véna, intraossealis kanül, centrális véna) át,
perfúzorral adagolandók (kivéve adrenalin újraélesztésben – iv. bólus és anaphylaxiában – im. is
adható). Alkalmazásukkor különösen figyeljünk a biztos vénás kapcsolatra, az esetleges paravénás adást
el kell kerülni. Ha csak mód van rá, célszerű külön dedikált vénás úton keresztül adagolni ezeket a
készítményeket, hogy a véletlen bólus adást (túladagolást) elkerüljük.
1. Noradrenalin
A noradrenalin az alfa receptorokon érösszehúzó hatást, (gyengébb) béta-receptor agonistaként
inotróp és kronotróp hatást is kifejt. Elsőként választandó vazopresszor szer folyadékbólusra refrakter
esetekben – kivéve az anaphylaxiát (utóbbi kórképben adrenalin az első választandó).
Adagolása kizárólag perfúzorral történhet. Perifériás vénába is biztonsággal adható, de törekedni kell
a lehető legnagyobb lumenű vénára. Rendszeresen ellenőrizni kell a beadás helyét, mert paravazális
adása súlyos nekrózist okozhat. 0,9%-os nátrium-klorid-oldattal, ill. 5%-os glükóz-oldattal hígítható.
Kezdő dózisa iv./io. 0,10 µg/ttkg/perc, mely 1 µg/ttkg/perc-ig emelhető 5-10 percenként (csökkentés
esetén is a fokozatosság elve követendő).
2. Adrenalin
Az adrenalin indikációi:
• újraélesztésben az érvényes ajánlások szerint
• megtartott keringés esetén anaphylaxiában (im., ill. iv./io.)
• szeptikus shock esetén, második keringéstámogatásként (iv./io. perfúzorban)
• instabil bradycard beteg ellátása során, atropin hatástalansága esetén (iv./io. perfúzorban)
Iv./i.o. perfúzoros adagolás esetén kezdő dózisa 0,10 µg/ttkg/perc, mely 1 µg/ttkg/perc-ig emelhető
5-10 percenként (csökkentés esetén is a fokozatosság elve követendő).

3. Dobutamin
Elsődlegesen a béta-1 receptorokon hatva pozitív inotróp hatást fejti ki. Emellett a dózis
függvényében növelheti a szívfrekvenciát, valamint a szívizom oxigénigényét, alacsony dózisban (a
béta-2 receptorok közvetítette vazodilatatív hatása révén) vérnyomáscsökkenést is okozhat. Igazolt,
vagy feltételezett szív-pumpafunkció zavarban (cardiogen shockban) ultimum refugiumként indikált.
Adható továbbá szeptikus shock esetén is második keringéstámogató szerként (részletesen lásd a
vonatkozó eljárásrendekben). Adagolása kizárólag perfúzorral történhet, alkalmazása előtt telefonos
konzultáció javasolt.
Dózisa 5 -10 - 15- 20 µg/ttkg/perc iv./i.o. perfúzorban.
1. Spahn DR, Bouillon B, Cerny V, et al. The European guideline on management of major bleeding and coagulopathy following
trauma: fifth edition. Crit Care. 2019;23:98.
2. Soar J, Nolan JP, Böttiger et al. European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2015: Section 3. Adult advanced life
support. Resuscitation. 2015;95:100-47.
3. Maconochie IK, Bingham R, Eich C et al. European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2015: Section 6. Paediatric
life support. Resuscitation. 2015;95:223-48.0.
4. Hetzman TL, Erőss A, Radnai M, Sóti A, Petróczy A: Vénás hozzáférés és folyadékpótlás – HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő
Nonprofit Kft. V3 – 2019.10.01.
5. Rice PL, Orgill DP, Moreira ME, Grayzel J: Emergency care of moderate and severe thermal burns in adults. www.uptodate.com.
Oct 01, 2019.
6. Rajajee V, Aminoff MJ, Moreira ME, Rabinstein AA, Wilterdink JL: Management of acute moderate and severe traumatic brain
injury. www.uptodate.com. Dec 23, 2019.
• Dr. Péter Ádám, Dr. Rotyis Mária


Cím Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális
ellátásban
Módosítások az előző • rövidített tartalom
verzióhoz képest • átdolgozott trauma rész
• vérkészítmények említése
• újraélesztés/pROSC rész
Állapot Hatályban
Verzió 1 2016.03.01.
Cím Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális
ellátásban
Szerzők Dr. Péter Ádám, Dr. Radnai Márton, Dr. Rotyis Mária

1. sz. függelék
Noradrenalin és adrenalin
1 mg/ml ampulla, 1 ampulla 50 ml-re hígítása esetén

µg/ttkg/perc 0,03 0,05 0,08 0,1 0,12 0,15 0,18 0,2 0,25 0,3
10 0,9 1,5 2,4 3 3,6 4,5 5,4 6 7,5 9
20 1,8 3 4,8 6 7,2 9 10,8 12 15 18
30 2,7 4,5 7,2 9 10,8 13,5 16,2 18 22,5 27
40 3,6 6 9,6 12 14,4 18 21,6 24 30 36
testtömeg (kg)
50 4,5 7,5 12 15 18 22,5 27 30 37,5 45

60 5,4 9 14,4 18 21,6 27 32,4 36 45 54
70 6,3 10,5 16,8 21 25,2 31,5 37,8 42 52,5 63
80 7,2 12 19,2 24 28,8 36 43,2 48 60 72
90 8,1 13,5 21,6 27 32,4 40,5 48,6 54 67,5 81
100 9 15 24 30 36 45 54 60 75 90
110 9,9 16,5 26,4 33 39,6 49,5 59,4 66 82,5 99
Eredmények: ml/h-ban
Megj.: a noradrenalin és az adrenalin dózisa 1 µg/ttkg/perc-ig emelhető 5-10 percenként.
Dobutamin
250 mg/5 ml por ampulla, 1 ampulla 50 ml-re hígítása esetén

µg/ttkg/perc 5 6 7 8 9 10 11 12 15 20
10 0,6 0,72 0,84 1 1,08 1,2 1,32 1,4 1,8 2,4
20 1,2 1,44 1,68 1,9 2,16 2,4 2,64 2,9 3,6 4,8
30 1,8 2,16 2,52 2,9 3,24 3,6 3,96 4,3 5,4 7,2
40 2,4 2,88 3,36 3,8 4,32 4,8 5,28 5,8 7,2 9,6
testtömeg (kg)
50 3 3,6 4,2 4,8 5,4 6 6,6 7,2 9 12

60 3,6 4,32 5,04 5,8 6,48 7,2 7,92 8,6 10,8 14
70 4,2 5,04 5,88 6,7 7,56 8,4 9,24 10 12,6 17
80 4,8 5,76 6,72 7,7 8,64 9,6 10,6 12 14,4 19
90 5,4 6,48 7,56 8,6 9,72 10,8 11,9 13 16,2 22
100 6 7,2 8,4 9,6 10,8 12 13,2 14 18 24
110 6,6 7,92 9,24 11 11,9 13,2 14,5 16 19,8 26
Eredmények: ml/h-ban
Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban.

Gyógyszerbeviteli utak a prehospitális
ellátásban
Vonatkozik:
dolgozójára kompetenciaszintnek megfelelően
I. Célok
• a gyógyszerelés alapszabályait,
• a prehospitális gyógyszerbeviteli utak típusait,
• az oralis, sublingualis, inhalációs gyógyszerelés sajátosságait,
• a rectalis gyógyszerelés jellemzőit, folyamatát,
• az intramuscularis gyógyszerelés jellemzőit, folyamatát,
• a vénás kapcsolat típusait, folyamatát.
II. Bevezetés
A prehospitális ellátás során ellátott betegek sokszor igényelnek gyógyszeres beavatkozást, melyre
számos lehetőség áll rendelkezésre. A legtöbb esetben azonban – állapotukból adódóan – a betegek
intravénás gyógyszerelésre és/vagy folyadékpótlásra szorulnak.
A gyógyszerelés során mindig be kell tartanunk a megfelelő óvintézkedéseket, melyet kilenc főbb
pontba lehet szedni:
• megfelelő betegnek (a beteg azonosítása)
• megfelelő gyógyszert (a gyógyszer azonosítása, a beteg gyógyszerérzékenységének
ellenőrzése)
• megfelelő módon (beadási út egyértelmű meghatározása)
• megfelelő időben (a beadás időpontjának meghatározása)
• megfelelő dózisban (dózis ellenőrzése, egyértelmű utasítás – mértékegységek egyeztetése,
visszacsatolás)
• megfelelően dokumentálva (a beadott gyógyszer nevének, beviteli útjának, beadási idejének,
dózisának egyértelmű dokumentálása)
• megfelelő tájékozottság mellett (a beadandó gyógyszer és az indikáció ismerete, a beteg
megfelelő tájékoztatása)
• megfelelő formában (különböző gyógyszerformák ismerete, azok össze nem tévesztése)
• megfelelő további észlelés mellett (a beteg/a gyógyszerre adott válaszreakció megfigyelése).
„Egy gyógyszer adásának (egyik) legfontosabb kontraindikációja az indikáció hiánya.”
Gyógyszerbeviteli utak a prehospitális ellátásban 1

A beavatkozások/gyógyszerelés során ne felejtsük el a következőket (függetlenül a gyógyszerbeviteli
úttól):
• a beteg (vagy szülő) megfelelő tájékoztatása és beleegyezése,
• fokozott óvatosság a saját, illetve a beteg védelmében:
o védőkesztyű viselése minden esetben (sz.e. kiegészítve egyéb egyéni
védőfelszereléssel)
o az invazív beavatkozások során az aszepszis-antiszepszis szabályainak szigorú
betartása (pl. bőrfertőtlenítés, utána a tervezett szúrás helyét ne érintsük, ügyeljünk
a tű sterilitására)
o a tűszúrásos balesetek megelőzése érdekében óvatosan bánjunk a tűkkel!
o veszélyes hulladék kezelése (mindent, ami a beteg testnedveivel – pl. vérrel, nyállal
– érintkezett, kezeljük veszélyes hulladékként, a használt tűket helyezzük
tűledobóba, a kupak visszahelyezése is balesetveszélyes lehet).
Prehospitálisan (és az OMSZ gyakorlatában) jellemző gyógyszerbeviteli utak:
• oralis (per os – p.o.)
• sublingualis (sl.)
• intranasalis (in.)
• inhalációs (per inhalationem – p.inhal.)
• rectalis (per rectum – p.r.)
• intramuscularis (im.)
• intravénás (iv.)
• intraossealis (io.)
Megj.: az egészségügyi ellátás egyéb területein találkozhatunk további gyógyszerbeviteli utakkal is,
pl. buccalis, subcutan (sc.), transdermalis, intradermalis stb., melyeket azonban jelen
eljárásrendünkben nem tárgyalunk, bár ezek ismerete a prehospitális ellátók számára is fontos lehet.
III. Oralis, sublingualis gyógyszerelés
A legtöbb gyógyszerkészítmény elérhető és adagolható szájon át, így ez a gyógyszeradás
leggyakoribb formája, azonban a prehospitális ellátás során a p.o. adagolási forma csak kevés esetekben
jön szóba. A beadott gyógyszer kevés időt tölt a szájüregben, így az innen történő felszívódás elenyésző.
A gyomor-bélrendszerből történő felszívódás viszont változó lehet, kevéssé kontrollálható, és a hatás
kialakulása több-kevesebb időt vesz igénybe, ezért sürgősségi helyzetben általában csak meghatározott
helyzetekben javasolt. Gyorsabb, jobb, megbízható megoldás lehet a gyógyszerek sublingualis adása; a
gyógyszer a szájnyálkahártya bő vérellátása miatt gyorsan felszívódik.
• gyógyszert oralisan/sublingualisan csak ülő/félülő helyzetben, eszméletén lévő, megfelelően
kooperáló betegnek adhatunk,
• a beteg együttműködése elengedhetetlen,
• oralis adagolás során fontos a beteg nyelési képessége (NB: stroke utáni nyelészavar)
• egyszerre egy tabletta bevétele javasolt,
• ügyeljünk a készítmény higiéniájára,
• mindig legyen kéznél a tabletta lenyeléséhez elegendő folyadék,
• győződjünk meg a tabletta lenyeléséről.
Egyes gyógyszerek szájon át történő adása során is figyelembe kell vennünk bizonyos
sajátosságokat. Jelenleg a következő készítmények adhatóak az OMSZ gyakorlatában szájon át, ill.
sublingualisan (a dózisokat, kompetenciákat illetően a vonatkozó eljárásrendek érvényesek):
• acetilszalicilsav: fájdalomcsillapítási cél esetén folyadékkal le kell nyelni, akut coronaria
szindróma (ACS) indikációban a tablettát a megfelelő felszívódás érdekében szét kell
rágatni.

• dexametazon: a tablettát kevés folyadékkal le kell nyelni. Gyermekeknek összetörve, édes
folyadékban (tea, gyümölcslé, szörp) javasolt beadni, ehhez kérjük meg a szülőt, mivel a
gyermekek tőlük jobban elfogadják (így a szülő együttműködése is javítható).
• kaptopril: a tablettát a szájüregben kell tartani, annak elolvadásáig, vagy kevés folyadékkal
le kell nyelni.
• klopidogrel: a tablettát kevés folyadékkal le kell nyelni.
• nitroglicerin/glicerin-trinitrát spray: a készítmény dózis-adagoló kamrájának teljes
feltöltéséhez nyomjuk le a szórófejet erősen, ütközésig, majd engedjük el és ismételjük a
„permetezést” a levegőbe egészen addig, amíg folyadék nem jön ki (figyelve arra, hogy az
így távozó permet senkinek a nyálkahártyájával ne érintkezzen). Ezt követően kérjük meg a
beteget, hogy nyelvcsúcsát helyezze a szájpadlásához („mondjon L-betűt”), majd fújjunk a
beteg nyelve alá. Befújás alkalmazásakor, a tartályt függőlegesen kell tartani a szórófejjel
felfelé. A szórófej nyílását a lehető legközelebb kell a szájhoz elhelyezni. Az alkalmazás
során a lélegzetet bent kell tartani, a permetet nem szabad belélegezni.
Megj.: bizonyos esetekben, intubált betegnél a tablettás gyógyszerek nasogastricus szondán történő adása is szóba jöhet (pl. ACS),
azonban ennek hatásfoka kétséges/változó.
IV. Intranasalis gyógyszerelés

Az intranasalis gyógyszerelés sajátosságait részletesen lásd az „Intranasalis gyógyszerelés a
prehospitális ellátásban” című szabványos eljárásrendben.
V. Inhalációs gyógyszerelés
Az inhalációs kezelést általában légúti megbetegedések kezelésére alkalmazzuk, a cél a lokális hatás
kiváltása. A gyógyszer a légutakban ér el nagyobb koncentrációt (mely a kezelés alapja), szisztémás
hatással/mellékhatással kevésbé kell számolni.
Az inhalációs gyógyszerelés a prehospitális gyakorlatban történhet túlnyomásos adagoló,
gyógyszerporlasztó (oxigén/ultrahang), valamint fájdalomcsillapító adagoló szelep („demand-szelep”)
segítségével.
a. Túlnyomásos adagoló: segítségével szalbutamolt juttathatunk megfelelő indikáció esetén a
beteg légútjaiba.
Az inhalációs készülék használata:

1. Az első használat előtt (illetve, ha a készülék legalább 5 napig nem volt használva) a
védőkupak levétele és a fémtartály felrázása után fújjunk ki két adagot a levegőbe
(vigyázva arra, hogy senkire nem fújunk rá) a készülék megfelelő működésének
ellenőrzése céljából.
2. Ellenőrizzük a készülék, ill. a fúvóka tisztaságát (mentes idegen anyagtól).
3. Rázzuk fel az inhalálót, ha eddig nem történt meg.
4. Tartsuk (vagy a beteg tartsa) a készüléket függőleges helyzetben, fúvókával lefelé.
5. A beteg fújja ki a levegőt, vegye a fúvókát a szájába, és anélkül, hogy ráharapna, zárja
össze körülötte az ajkait.
6. A levegő szájon keresztül történő beszívása közben nyomjuk meg (a beteg nyomja meg)
a fémtartály tetejét, majd folytatódjon a belégzés hosszan és mélyen.
7. A beteg ameddig csak tudja, tartsa vissza a lélegzetét, távolítsuk el a fúvókát a szájából.
8. Ha további adagra van szükség, várjunk fél percet, majd ismételjük a 3-7. pontban leírt
lépéseket.
9. Helyezzük vissza a védőkupakot.

A túlnyomásos adagolót és a gyógyszertartályt minden beteg után kezeljük veszélyes
hulladékként.
Az adagoló hatásfokát növelhetjük belégzési segédeszköz (pl. AeroChamber, Babyhaler,
LiteAire, Volumatic) közbeiktatásával. Rendelkezésre állásuk esetén az inhalációs adagoló
fúvókáját a segédeszköz egyik végébe illesztjük, míg a másik vége a beteg arcára/szájára
illeszkedik. EGY adag gyógyszert a segédeszközbe porlasztunk, majd megkérjük a beteget,
hogy lélegezzen nyugodtan 4-5x be és ki az eszközbe a száján keresztül. Ezután szükség
esetén ismételjük a folyamatot további adagokkal (egy ciklusban mindig csak egy adag). Az
inhalációs adagolót/segédeszközt ezt követően fertőtleníteni szükséges.
b. Gyógyszerporlasztó (nebulizátor): az eszköz és megfelelő oxigénáramlás segítségével
gyógyszereket (fenoterol – ipratrópium-bromid, adrenalin, racém epinefrin, 0,9%-os
NaCl-oldat, magnézium-szulfát) porlaszthatunk és inhaláltathatunk megfelelő indikáció
esetén. A gyógyszerporlasztást ultrahangos készülék segítségével is végezhetjük, azonban
oxigéninhaláció igénye esetén az előbbi módszer választandó.
A gyógyszerporlasztás történhet nebulizátoros O2-maszk, illetve légzőkör esetén ún. T-darab
nebulizátor segítségével is.
A nebulizátoros O2-maszk használata:
1. Hozzuk a beteget ülő/félülő helyzetbe. A nebulizátor csak optimális (függőleges)
pozícióban képes porlasztani.
2. Vegyük le a maszkról a gyógyszerporlasztó tartályt, majd csavarjuk le a tetejét.
3. Helyezzük bele a megfelelő mennyiségű gyógyszert, majd szükség esetén egészítsük ki
oldószerrel a térfogatát maximum 5 ml-re.
4. Csavarjuk vissza a tartály tetejét, csatlakoztassuk a maszkhoz, illetve oxigénhez.
5. Állítsuk be a megfelelő oxigénáramlást (általában 6-9 l/perc), hogy látható
páraképződéssel járjon a gyógyszer porlasztása. Oxigénnel történő gyógyszerporlasztás
során törekednünk kell a minél rövidebb ideig történő alkalmazásra (5-15 perc).
A T-darab nebulizátor alkalmas CPAP/NIV terápia, ill. intubált betegek lélegeztetése

közbeni porlasztásra is. A T-darab mindig külön oxigénforrást igényel, és az eszközt mindig
közvetlenül a maszkhoz/ET-tubushoz kell csatlakoztatni, és csak ezt követően szabad
csatlakoztatni a légzőkör további részeit (pl. o-Two-szelep/HME-filter – kapnográf). A
nebulizátor ebben az esetben is csak optimális (függőleges) pozícióban képes porlasztani.
c. Fájdalomcsillapító adagoló szelep („demand-szelep”): segítségével dinitrogén-oxid
(nitrogén-oxidul) adagolható a betegnek, fájdalomcsillapítás céljából. A demand-szelep
önadagoló eszköz, a beteg légvételei indítják meg a gázáramlást, minél mélyebb a belégzés,
annál nagyobb adag kerül a beteg tüdejébe. Az adagoló szelep két főegységből áll: egy kézi
adagoló egységből és egy egyszerhasználatos (szűrővel ellátott) kilégzési szelepből.
A demand-szelep csak eszméletén lévő, jól kooperáló betegnél alkalmazható!
A demand-szelep használata:
1. Csatlakoztassuk az eszközt a dinitrogén-oxid palackhoz.
2. Használat előtt teszteljük a „Test” gomb megnyomásával az eszköz működőképességét.
A gomb megnyomása után a gáz szabadon áramlik, elengedése esetén az áramlás
megszűnik. Hibás működés esetén ne használjuk.

3. (képek forrása: UltraflowTM használati útmutató)
Minden beteg inhalációját új kilégzési szeleppel kell Forgassuk el a kilégzési szelepet kattanásig, majd
végezni. Helyezzük a kilégzési szelepet az eszközre. nyomjuk le.
Rögzítsük a kilégzési szelepet mindkét oldalon a Csatlakoztassunk maszkot vagy csutorát a kilégző
rögzítő klipszekkel. szelephez.
4. Helyezzük a beteg arcára a maszkot, vagy a beteg szájába a csutorát. A maszkot soha
ne rögzítsük pántokkal a beteg arcához (a beteg szorítsa magának).
5. Lélegezzen mélyen a beteg. Monitorozzuk a beteg állapotát, fájdalmát.
6. A terápiát követően zárjuk el a palackot, a „Test” gomb megnyomásával engedjük ki az
eszközből a bennmaradó gázmennyiséget. Ezt követően csatlakoztassuk szét az eszközt
a palacktól. Dobjuk el a kilégzési szelepet, kezeljük veszélyes hulladékként.
VI. Rectalis gyógyszerelés

A rectalis gyógyszerelés során, a gyógyszerek hatóanyagától függően lokális, ill. szisztémás hatást
várhatunk. Sürgősségi helyzetben adása nem ideális, a felszívódott hatóanyag mennyisége bizonytalan.
Prehospitálisan kúpot, ill. rectalis oldatot adagolhatunk p.r., a legtöbb esetben gyermekek
gyógyszerelésének választott útja. A rectalis gyógyszerelés során legyünk tekintettel a beteg
szeméremérzetére. A rectalis készítményt javasolt a beteg oldalt fekvő helyzetében (felhúzott lábakkal)
beadni, egyik kezünkkel széthúzva a farpofákat. Felhelyezés előtt kérjük meg a beteget, hogy szájon át
vegyen lassú, mély lélegzetet és lazítsa el a sphincterizmokat.
• ibuprofén, prednizon, prednizolon kúp: a kicsomagolt kúpot helyezzük fel óvatosan az
anuson, majd a belső sphincteren keresztül (a könnyebb bevezethetőség érdekében
használhatunk kézkrémet/vazelint is). Ügyeljünk arra, hogy a kúp ne csússzon ki a
rectumból, ennek érdekében rövid ideig szorítsuk össze a farpofákat. Gyermekek esetén
megkérhetjük a szülőt is a kúp beadására.
• diazepám rectalis oldat: a készítmény sapkájának lecsavarása után vezessük be a tubus végét
teljesen a rectumba (15 kg alatti gyermekeknél csak félig). Tartsuk a tubust a cső végével
lefelé, majd a tubus tartalmát teljesen ürítsük ki. A szívóhatás elkerülése érdekében a tubust
tartsuk összenyomva a rectumból történő eltávolításig. Szorítsuk össze a beteg farpofáit
rövid ideig.

VII. Intramuscularis gyógyszerelés
Intramuscularis gyógyszerelés akkor lehet indokolt, ha parenterális gyógyszeradásra van szükség, és
fontos a közepes hatáskezdet és hatástartam. A gyógyszerek a jól vascularizált izmokból könnyen és
gyorsan képesek felszívódni. Im. injekciót legtöbbször a m. deltoideusba, a ventroglutealis régióba, ill.
a m. vastus lateralisba adunk. A dorsoglutealis régió im. injekciózásra nem javasolt.
m. deltoideus
ventroglutealis régió
m. vastus lateralis
Horváth Levente Mátyás rajza
• A prehospitális ellátásban ritkán indokolt im. gyógyszeradás, különösen, ha egyéb beviteli

út elérhető. Indikációk leggyakrabban: görcsgátlás (midazolám), anaphylaxia (adrenalin),
szedáció (midazolám, ketamin, haloperidol), fájdalomcsillapítás (ketamin), hypoglykaemia
(glükagon) – részletesen lásd a vonatkozó eljárásrendekben.
• Im. injekcióra felnőttek esetén 21-22G, gyermekek esetén 22-25G tű használata javasolt.
• Obesitas esetén figyelnünk kell a zsírszövet vastagságára, szükség esetén hosszabb tűt kell
választani.
• Im. gyógyszerelés esetén a beadott mennyiség nem lehet több 5 ml-nél (gyermekek esetén
életkortól függően 0,5-2 ml-nél), nagyobb dózis esetén az adagot elosztva kell másik im.
helyre beadni.
• A fecskendőbe javasolt a gyógyszeren kívül kismennyiségű (0,3-0,5 ml) levegő felszívása
is, mely így a gyógyszer beadása után légzárként megakadályozza annak subcutan
szövetekbe visszajutását.
• A kiválasztott beadási helyen nem lehet gyulladás/bőrelváltozás, nem érhette trauma.
• A kiválasztott izom nem lehet teherviselő, ne legyen feszített állapotban.
• A beadás ajánlott szöge 72-90º.
• Fokozottan ügyeljünk a sterilitás betartására, a felszívó tűt cseréjük tisztára a szövődmények
kockázatának minimalizálása céljából.
• Im. injekció nem javasolt veleszületett, vagy szerzett vérzékenység, valamint (akár tervezett
– pl. stroke, ACS) antikoaguláns kezelés esetén.

Az im. injekciózás javasolt helyei
Horváth Levente Mátyás rajzai
M. vastus lateralis
Ventroglutealis régió M. deltoideus
A punkció helye a comb
Helyezzük a tenyerünket a A punkció helye a m. deltoideus középső harmadának elülső-
trochanter majorra (jobb csípő esetén középvonali tömege (az acromion és oldalsó része (trochanter
a bal, bal csípő esetén a jobb az izmot alulról határoló barázda major és femur lateralis
kezünket). Mutató ujjunkat közötti távolság felénél). condylusa közötti távolság
helyezzük a spina iliaca anterior középső harmada).
superiorra, míg a középső ujjunkat Minden életkorban alkalmazható, de
távolítsuk el a mutató ujjunktól, a csak kisebb mennyiségek beadása Könnyen hozzáférhető hely,
crista iliaca mentén. Az így nyert javasolt a kisebb izomtömeg miatt. sürgető beavatkozási igény
háromszög lesz a punkció helye. (anaphylaxia, görcsállapot)
elsőként választandó
Felnőtteknél és 2 éven felüli minden életkorban.
gyermekeknél javasolt (2 év alatt
nem).
Az intramuscularis gyógyszerelés folyamata:

1. Világosítsuk fel a beteget, magyarázzuk el az indikációt és a beavatkozás lépéseit.
2. Húzzunk fel vizsgálókesztyűt (az ellátó védelme érdekében).
3. Helyezzük el a beteget a választott szúrási helynek megfelelően.
4. Fertőtlenítsük a kiválasztott területet, kérjük meg a beteget, hogy lazítsa el izmait (vagy
vonjuk el a figyelmét a beavatkozásról). Lehetőleg várjuk meg a bőrfertőtlenítő behatási
idejét.
5. Fogjuk a fecskendőt „darts-szerűen”, és szúrjuk be a tűt a kiválasztott helyre 72-90º-os
szögben.*
6. Szívjuk meg a fecskendőt és bizonyosodjunk meg, hogy nem hatoltunk érpályába. Ha a
fecskendőben vér jelent meg, a tű kihúzása után új tű és fecskendő használatával (a
gyógyszer ismételt felszívásával) kell újrakezdeni a folyamatot.
7. Ha nem kerültünk érpályába, óvatosan adjuk be a megfelelő gyógyszermennyiséget. A tű
kihúzása előtt várjunk 10 mp-et.
8. A tű kihúzása után fedjük a sebet, de kerüljük a punkciós hely masszírozását.
* (Z-vonal technika: húzzuk el és tartsuk meg a bőrt 2-3 cm-re, és végezzük el az 5-7. pontot. A
gyógyszer beadása után távolítsuk el a tűt, és csak ezután engedjük el a bőrt – ezzel csökkenthetjük a
gyógyszer visszafolyását a szúrcsatornán keresztül.)

VIII. Perifériás vénás kapcsolat
Az Országos Mentőszolgálatnál a perifériás vénabiztosítás (PVB) indikációi:
• azonnali folyadékpótlás szükségessége,
• intravénás gyógyszer alkalmazásának szükségessége,
• nyitott véna biztosítása (az esetlegesen később szükségessé váló intravénás gyógyszer
adagoláshoz).
A perifériás véna biztosítása a fenti indikációk esetén elsődlegesen választandó módszer a vénás
kapcsolat megteremtésére (kivéve kritikus állapotú gyermekek ellátása esetén, lásd később).
A vénabiztosítás a lehető legrövidebb idő alatt történjen meg, a többszöri próbálkozás a transzportot
ne hátráltassa. Amennyiben a folyadékpótlás vagy intravénás gyógyszerelés feltétlenül szükséges,
2 db sikertelen perifériás vénabiztosítási kísérlet vagy 2 perc elteltével az intraossealis utat válasszuk.
A perifériás kanül méretének kiválasztásában az életkor, a rendelkezésre álló vénák, illetve a várható
folyadékpótlás üteme a meghatározó. Felnőttkorban legalább a rózsaszínű (20G) kanül a választandó.
Szín Méret (gauge) Elérhető infúziós sebesség*

Sárga (csecsemőknél) 24G 20 ml/min
Kék (kisgyermekeknél) 22G 30 ml/min
Rózsaszín 20G 55 ml/min
Zöld 18G 100 ml/min
Szürke 16G 180 ml/min
Narancs 14G 270 ml/min
* az elérhető maximális sebesség a kanül méretén felül függ azonban még: a folyadékoszlop (infúziós palack) magasságától, infúzióra
alkalmazott túlnyomástól, véna átmérőjétől, billentyűktől, megtöretéstől, a folyadék viszkozitásától.
A PVB kontraindikációi:
• a végtag phlebitise, lymphoedemája,
• a tervezett szúrás helyén észlelt cellulitis,
• megelőzően mastectomia, vagy axillaris sebészeti beavatkozás a tervezett vénaszúrás
oldalán,
• vesepótló kezelés céljából kialakított perifériás arterio-venosus shunt (Cimino-fistula)
pungálása szigorúan tilos – válasszunk másik végtagot!
A perifériás vénabiztosítás menete:

1. Világosítsuk fel a beteget, magyarázzuk el az indikációt és a beavatkozás lépéseit.
Készítsünk elő minden szükséges eszközt.
3. Helyezzük el a beteget a választott szúrási helynek megfelelően, vegyünk fel kényelmes,
stabil helyzetet.
4. Azonosítsuk a megfelelő vénát, végezzünk leszorítást (kézzel vagy strangulációs eszközzel).
Választható a kézfej, alkar, könyökhajlat bármelyik látható/tapintható vénája. Amennyiben
ezeken a helyeken a perifériás vénabiztosítás bármely okból nem lehetséges, a lábfejvéna
(valamint kül- és belboka), illetve megfelelő kompetencia birtokában a véna jugularis
externa, illetve csecsemőknél fejvéna kanülálása (mindig a láb irányában szúrva) is szóba
jön.
(megj.: a könyökhajlat vénai nem élveznek prioritást, javasolt distalis elhelyezkedésű
vénával kezdeni a punkciót.)

5. Tisztítsuk meg a bőrfelszínt, majd fertőtlenítsük a rendszeresített bőrfertőtlenítő szerrel
(ezután már ne tapintsuk meg a szúrandó felszínt). Lehetőleg várjuk meg a bőrfertőtlenítő
behatási idejét.
6. Szúrjuk meg a vénát úgy, hogy a tű metszett éle felfelé nézzen, a szúrás szöge általában
10-30º. Vezessük addig a kanült, amíg a cseppkamrában vér jelenik meg. A vér megjelenése
után a szúrás szögének csökkentése mellett pár millimétert toljuk előre a kanült, biztosítva
ezzel, hogy az biztosan a vénában legyen.
7. A tű lassú visszahúzásával egyidejűleg vezessük fel fokozatosan a kanült a vénába (a tű
visszatolása tilos, mivel ilyenkor megsérthetjük a kanült, annak leszakadását okozhatjuk).
8. Engedjük fel a leszorítást, és mielőtt teljesen kihúzzuk a tűt, gyakoroljunk nyomást a bőrön
keresztül a kanül végére a vérzés megelőzése céljából. A tű kihúzásánál különös
gondossággal járjunk el az esetleges tűszúrásos balesetek megelőzése végett.
9. Csatlakoztassuk a kanül műanyag zárókupakját, ill. folyadékpótlás szükségessége esetén a
légtelenített infúziós szereléket/sóoldattal feltöltött háromágú csapot.
10. Öblítsük át a kanült a csatlakoztatott infúzióval, vagy ennek hiányában „fiziológiás”
sóoldattal (kétséges pozíció esetén a kanül vezetőképességét ellenőrizhetjük az infúziós
szerelék véna szintje alá süllyesztésével – megfelelő pozíció esetén a nyitott szerelékbe
áramlik a vér). Az átöblítés alatt figyeljük az extravasatio jeleit: kanül fölötti duzzanat,
fájdalom, csípő érzés. Ha a kanül nem a vénában van, úgy távolítsuk el azt.
11. Rögzítsük a kanült biztonságosan – a behatolási ponton steril fedéssel. Infúzió esetén a
szerelék hurok rögzítését is végezzük el. A kanül rögzítése ne legyen túl szoros, ellenkező
esetben keringészavart, perifériás idegkárosodást okozhat.
12. Biztos iv. pozíciót követően végezzük el az intravénás gyógyszeradagolást, majd mossuk be
„fiziológiás” sóoldattal/infúzióval (vénás gyógyszerelés esetén elengedhetetlen a
fecskendők/infúziós szerelékek/háromágú csapok légtelenítése).
13. Csecsemők, gyermekek esetén javasolt a kanülált kézháti véna védelme érdekében az alkart
laza pólyával és puha, szövetbarát eszközzel sínezni.
Gyakorlati megjegyzések:
• A vénaszúrás fájdalmas, ne bagatellizáljuk el, nem „szúnyogcsípés”.
• Ha a perifériás véna biztosítása csak az intravénás gyógyszeradagolás érdekében történt, a
gyógyszer beadása után a kanült „fiziológiás” sóoldattal történt átmosást követően le kell
zárni. A korábbi gyakorlat, miszerint „vénafenntartó infúzió” csöpög a betegnek,
indokolatlan és veszélyes, az ellenőrizetlen folyadékbevitel miatt.
• Csecsemőknél 2 ml 30%-os per os cukoroldat a beavatkozás előtt 2 perccel csökkenti a
fájdalmat, javíthatja az együttműködést.
• Idős betegek esetén a punkció előtt javasolt a bőrt enyhén megfeszíteni a tervezett szúrás
felett.
• PVB-re lehetőség szerint minél egyenesebb vénaszakaszt válasszunk, bizonyosodjunk meg
róla, hogy elég hosszú ahhoz, hogy a kiválasztott kanül beleférjen. A végtag előzetes
lógatása, a véna finom paskolása, lokális melegítése segíti a telődését.
• Időkritikus kórfolyamat esetén a PVB ne hátráltassa a kimentést, ill. az egyéb, sürgősebb
teendőket. Nem időkritikus esetben fájdalomcsillapítási céllal a véna még kimentés előtt
megszúrható, de rutinszerű infúzió ilyen esetben sem javasolt, mert általában lassítja a
kiemelést (csak sokkos/periarrest keringés esetén indokolt).
• A perifériás véna biztosítását követően a vérnyomás mérése lehetőleg a másik végtagon
történjen.

• Kritikus állapotú betegnél, nagy folyadékigény esetén (részletesen lásd a „Folyadékpótlás,
gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitális ellátásban” című szabványos
eljárásrendben) két nagy lumenű véna kanülálása szükséges, de a második véna biztosítása
a szállítást nem késleltetheti, időveszteséget nem okozhat.
• A perifériás véna helyszíni biztosítása invazív beavatkozás, hátrányai/szövődményei is
lehetnek (időveszteség, szükségtelen fájdalom, véletlen artériás punkció, thrombophlebitis,
fertőzés), ezért azt csak a fenti indikációk esetén, indokolt esetben szabad elvégezni.
• V. jugularis externa kanülálása során ne felejtsük el a beteget Trendelenburg-helyzetbe hozni
és a vállakat kiemelni. Valsalva-manőver segítheti a vénák feltelődését.
Szövődmények ellátása:
• Extravasatio esetén a kanült el kell távolítani, a behatolási helyet steril, szoros fedőkötéssel
kell ellátni.
• Véletlen artéria punkció esetén a kanült szintén el kell távolítani, a behatási helyet steril
nyomókötéssel kell fedni, a végtag keringését folyamatosan ellenőrizni, a szövődményt
pontosan dokumentálni szükséges.
IX. Intraossealis kapcsolat
a. Az Országos Mentőszolgálatnál az intraossealis vénás kapcsolat megteremtésének indikációi:
• elsőként választandó gyermek újraélesztés során,
• felnőtt újraélesztésénél, ha nem sikerül ésszerű időn belül perifériás vénát biztosítani,
• kritikus állapotú gyermeknél és felnőttnél, ha két perifériás vénabiztosítási kísérlet
sikertelen volt és infúzió és/vagy gyógyszer adása azonnal szükséges,
• kritikus állapotú gyermeknél és felnőttnél elsőként is választható, ha az ellátó úgy ítéli meg
(pl. egyértelmű PVB szúrási képtelenség).
Az Országos Mentőszolgálatnál az EZ-IO intraossealis fúró rendszeresített. Néhány állomáson
alapítványi forrásból elérhető a BIG intraossealis eszköz.
(Az EZ-IO fúróról készült képek a Teleflex Incorporated tulajdonai © [2020]
Teleflex Incorporated. Minden jog fenntartva.)
b. Anatómiai háttér:
A csont medulláris terének epiphysis részén
(a csont proximalis és distalis végén) található
az erek és a sinusoidok hatalmas rendszere,
amelyek merev, nem összenyomható
hálózatot képeznek. Az ide beadott
vér/folyadék/gyógyszer a csontállományt
perforáló vénákon keresztül viszonylag
gyorsan bejut a centrális keringésbe.
Megj.: a csont velőürege egy tágulásra képtelen tér, így az ide gyorsan bejutatott plusz (gyógyszer vagy folyadék) vagy kiszívott
mínusz (vér/csontvelő) térfogat hirtelen nyomásváltozást okoz, ami igen erős zsigeri típusú fájdalommal járhat.

c. Kontraindikációk intraossealis tű behelyezésére:
• törés az érintett végtagon,
• korábbi io. próbálkozás, vagy 48 órán belül behelyezett intraossealis tű az érintett végtagon,
• nem intakt bőrfelszín, ill. helyi gyulladásos jelek (égési sérülés nem kontraindikációja az
intraossealis tű behelyezésének),
• korábbi ortopédiai beavatkozás/műtét az adott végtagon vagy az érintett ízület
magasságában (csontban lévő idegen anyag/orvosi fém, velőűrszeg stb.).
d. A punkció lehetséges helyei:
• felnőttek: proximalis humerus, proximalis tibia, distalis tibia (belboka)
• gyermekek: proximalis humerus, proximalis tibia, distalis tibia (belboka), distalis femur.
A fúrás helyének kiválasztását befolyásolhatja a kontraindikációk hiánya, a hozzáférhetőség, a
biztonságos használat, az ellátó tapasztalata, valamint a monitorozási szükséglet miatti
előny/hátrány értékelése.
Alsó végtagi sérülés, súlyos medence, ill. hasi sérülés esetén (kikerülve a medencei és a hasi –
potenciálisan sérült – érhálózatot) a proximalis humerus elsődlegesen választandó. A
proximalis humerus újraélesztés alatt is javasolt elsőként választandó helyként.
e. A megfelelő méretű tű kiválasztása:

• a megfelelő méretű tű kiválasztása függ a beszúrási ponttól, a beteg testtömegétől,
anatómiájától, illetve a lágyrészek vastagságától (így nem beszélhetünk „gyermek”- és
„felnőtt”-tűről – a tűk átmérője azonos – 15G, hosszúságuk különböző)
o 15 mm: újszülötteknél és kis csecsemőknél proximalis és distalis tibia fúrására
o 25 mm: gyermekeknél proximalis és distalis tibia, proximalis humerus és distalis
femur, újszülötteknél és kis csecsemőknél distalis femur, felnőttek
proximalis/distalis tibia punkciójához
o 45 mm: felnőtteknél proximalis humerus, illetve egyéb fúrási ponton is tömeges
lágyrész esetén, ahol nagyobb mélységet kell leküzdenie a fúrónak.
• a lágyrészek átszúrása és a csont érintését követően (tehát még a befúrás előtt) minden tű
esetén ki kell látszódni legalább az utolsó 5 mm-es beosztásnak.

f. A punkció helyének meghatározása:
Proximalis humerus
A punkciós hely felkereséséhez fontos a beteg megfelelő pozíciója, melynek célja a könyök
90°-os hajlítása és a humerus befelé rotálása:
VAGY
Helyezzük a beteg karját

szorosan a teste mellé, majd
forgassuk el úgy, hogy a beteg
tenyere kifelé, a hüvelykujja
Helyezzük a beteg (szorosan a
lefelé nézzen (befelé rotált).
test mellett lévő) karját a hasára,
tenyérrel a hasa felé.
Helyezzük a tenyerünket a váll elülső részére. A tenyerünk Helyezzük az egyik kezünk ulnaris élét a hónaljárok
alatt „labdaszerűen” éreznünk kell a punkciós célterületet (axilla) fölé, a másik kezünk ulnaris élét pedig a felkar
(obes betegek esetén is). hosszanti középvonalába.
Tapintsuk be mélyen az előző pontban meghatározott

vonalban a hüvelykujjunkkal, keressük a humerus sebészi
Fordítsuk hüvelykujjainkat egymás felé, majd csúsztassuk nyakát. Képzeljünk el egy golflabdát, ahogy a labdatartón
felfelé, ez meghatározza a szúrási pont hosszanti vonalát. („tee”) van, és ahol a „tee” találkozik a labdával lesz a
sebészi nyak. A szúrási pont a legkiemelkedőbb pont lesz,
mely a sebészi nyak felett 1-2 cm-rel helyezkedik el.

Humerus esetén a fúrás a frontalis (vízszintes) síkhoz képest 45º-os szögben, posteromedialisan történik (javasolt a fúrást
a fej felől végezni, így a tű hegye a fekvő beteg háta és medial felé irányul – mintha a lapocka alsó-külső szélét
“céloznánk” a tűvel). A beavatkozás részletes menetét lásd később.
Megj.: a humerus io. út biztosítása egyszerű, a tibiával összehasonlítva kevésbé fájdalmas (mind a beavatkozást, mind a gyógyszerelést
tekintve), a gyógyszerek gyorsabban jutnak a szisztémás keringésbe, a folyadékpótlás lehetséges üteme nagyobb, és kevesebb szövődménnyel
kell számítani.
Proximalis tibia
növekedési zóna
Felnőttek, serdülők, nagyobb gyermekek Újszülöttek, csecsemők, kisgyermekek

Kinyújtott láb mellett a szúrási pont 2 cm-re Kinyújtott láb mellett a szúrási pont 1 cm-re
medialisan helyezkedik el a tuberositas medialisan helyezkedik el a tuberositas
tibiae-től (a sípcsont belső, érezhetően lapos tibiae-től (a sípcsont belső, érezhetően lapos
felületén). felületén).

Distalis tibia
Felnőttek, serdülők, nagyobb gyermekek Újszülöttek, csecsemők, kisgyermekek
A szúrási pont kb. 3 cm-re proximálisan A szúrási pont kb. 1-2 cm-re proximálisan
helyezkedik el a malleolus medialis helyezkedik el a malleolus medialis
(belboka) legkiemelkedőbb pontjától, a tibia (belboka) legkiemelkedőbb pontjától, a tibia
lapos felszínén (tapintsuk ki a sípcsont lapos felszínén (tapintsuk ki a sípcsont
elülső és hátsó szélét, hogy elülső és hátsó szélét, hogy
megbizonyosodjunk arról, hogy a fúrás megbizonyosodjunk arról, hogy a fúrás
helye a csont lapos közepére esik, a csont helye a csont lapos közepére esik, a csont
felületére 90 fokos helyzetben kell fúrni). felületére 90 fokos helyzetben kell fúrni).
Distalis femur
Újszülöttek, csecsemők, kisgyermekek
Nyújtsuk ki a csecsemő/gyermek lábát, a

térd ne legyen behajlítva.
Tapintsuk ki a patellát.
növekedési zóna
A behelyezési pont a patella felső pólusának
vonalától proximalisan maximum 1-2 cm, a
középvonaltól pedig mediálisan 1-2 cm
távolságra helyezkedik el.
g. Az intraossealis kapcsolat biztosításának menete:

1. (Szükség esetén) világosítsuk fel a beteget/szülőt, magyarázzuk el az indikációt és a
beavatkozás lépéseit.
3. Pozicionáljuk a beteget a kiválasztott szúrási pontnak megfelelően, vegyünk fel kényelmes,
stabil helyzetet.
4. A szúrási pont felett becsüljük meg a lágyrészek vastagságát, ez alapján válasszuk ki a
megfelelő méretű tűkészletet.
5. Készítsük elő a következőket: üres (5-10 ml-es) fecskendő, 0,9% NaCl-dal feltöltött
10 ml-es fecskendő, légtelenített intraossealis összekötő szerelék, légtelenített háromágú
csap, tűledobó, io. kanülrögzítő.
6. Határozzuk meg a fentiek szerint a fúrási pontot.

Csatlakoztassuk a tűt a fúróhoz, távolítsuk el a védőkupakot.
Helyezzük a tű hegyét az előzőleg azonosított fúrási pontra, majd
(Ha az idő engedi), tisztítsuk meg a bőrfelszínt, majd fertőtlenítsük szúrjuk át a bőrt és a lágyrészeket (humerus esetén 45º-os, egyéb
a rendszeresített bőrfertőtlenítő szerrel (ezután már ne tapintsuk pontok esetén 90º-os szögben).
meg a szúrandó felszínt). Stabilizáljuk a végtagot. A lágyrészek átszúrása és a csont érintését követően (tehát még a
befúrás előtt) minden tű esetén ki kell látszódni legalább az utolsó
5 mm-es beosztásnak.
Tartsuk meg a tűt a kónuszánál fogva, és húzzuk le róla egyenesen

a fúrót, majd az óramutató járásával ellentétes irányban csavarjuk
Finoman fúrjunk be, közben gyakoroljunk enyhe nyomást a csont ki a nyársat a tűből. A tűnek stabilan, szilárdan kell állnia a
felé. csontban. Egy fecskendő segítségével próbáljunk meg csontvelőt
A tű kb. 1-2 cm előrehaladás után a medulláris térbe ér, ilyenkor az aspirálni – az aspirált csontvelőt NE nyomjuk vissza! (Sikertelen
ellenállás csökkenése érezhető, ekkor már ne fúrjunk tovább. aspiráció önmagában nem jelenti a tű rossz pozícióját, célszerű
ilyenkor folyadékbólus adását követően az aspirációs kísérletet
Ne húzzuk vissza a fúrót a ravasz elengedésekor.
megismételni)
Helyezzük a tűt a piros tűledobóba.
Csatlakoztassuk az előzőleg légtelenített toldalékot a kónuszhoz,

Helyezzük a mellékelt rögzítőt a tűre.
az óramutató járásával megegyező irányba csavarva.
Öblítsük át a kanült 0,9%-os sóoldattal (5–10 ml felnőttek esetén;

Rögzítsük a bőrhöz a kanülrögzítőt.
2–5 ml csecsemőknek és kisgyermekeknek).

Csatlakoztassuk a légtelenített háromágú csapot és az infúziót a toldalékhoz, és kezdjük meg az infundálást/gyógyszeradást (szükség
lehet túlnyomásra ahhoz, hogy elérjük a kívánt adagolási sebességet, ehhez javasolt lehet túlnyomást generáló infúziós zsák vagy
perfúzor használata – az állandó áramlási sebesség az infúziós tasak kézzel történő összenyomásával nehezebben érhető el).
h. Általános megfontolások, tanácsok:

• Az io. beadandó gyógyszerdózis és folyadékmennyiség megegyezik az intravénásan
adandó mennyiséggel, az intraossealis kapcsolatba minden olyan gyógyszer beadható, amit
a perifériás vénákba adhatunk (az adenozin kevésbé hatékony, mint felső végtag iv.
beadásnál).
• Amennyiben az infúzió az alkalmazott túlnyomás mellett sem csöpög megfelelő
cseppszámmal, csatlakoztassunk a háromágú csaphoz egy 50 ml-es fecskendőt. Az infúziós
szárból szívjuk, majd a háromágú csapot átfordítva, az intraossealis kanülbe nyomjuk a
folyadékot.
• Az io. kanülált végtag és a fúrás helyének monitorozása folyamatosan szükséges az io.
adagolás alatt (extravasatio, újkeletű fájdalom, infúzió elakadása, bőrszín változása stb.).
• Az összekötő szerelék kb. 1 ml térfogatú, ezt a gyógyszeradagolásnál is figyelembe kell
venni (fontos a beadott gyógyszerek bemosása).
• Az io. eszközt 24 órán belül érdemes eltávolítani a szövődmények elkerülése érdekében
(prehospitálisan inkább jellemző indikációk az eltávolításra: extravasatio, kimozdulás,
malpositio).
Az io. tű eltávolításának folyamata:
Csatlakoztassunk egy Luer-menetes fecskendőt az io.

kanülhöz. A fecskendőt továbbra is tengelyben tartva, az
óramutató járásával megegyezően kezdjük kicsavarni a
fecskendő és a kanül egységét, miközben egyenesen
Távolítsuk el a szereléket, majd a rögzítőt az io. kanülről. kihúzzuk. Az eltávolítás közben ne hajlítsuk meg a
fecskendő-kanül egységét.
A seb fedése nem igényel különös kezelést, szokásos
hagyományos sebkezelés javasolt.

• Az io. tű nem MRI-kompatibilis.
• Az io. technika mechanikus mellkaskompressziós eszköz alkalmazása mellett is
használható, de humerusba helyezett io. út esetén ügyeljünk a felkar test melletti (adducált)
pozíciójára.
• Humerusba helyezett io. útra fokozottan figyelnünk kell a kar abductiós (törzstől való
kihajtási) igénye (pl. thoracostomia) esetén (ideálisan 45º, de maximum 90º).
• A megfelelő folyadékbevitel érdekében két intraossealis kanül is behelyezhető (másik
végtagon).
• Az EZ-IO akkumulátora nem cserélhető. Az újabb generációs fúrók markolatának hátsó
részén található egy LED, amely működés közben zölden világít. Amennyiben az
akkumulátor töltöttsége 10% alá esik, működés közben a LED pirosra vált, így az eszköz
cseréje szükséges. A régebbi generációkon ilyen LED nem látható. Az akkumulátor
élettartama nagyban függ az aktuális használattól (csont denzitása, átlagos fúrási
időtartam), a tárolás körülményeitől (véletlen elindítás táskában), valamint a tesztelések
gyakoriságától. Nem szerencsés az eszköz minden egyes műszakváltásnál való kipróbálása.
Az újabb generációs fúrók rendelkeznek biztonsági tokkal, a véletlen elindítás elkerülésére.
i. Az IO adagolás során jelentkező fájdalom elkerülése, kezelése megtartott tudatú beteg esetén:
• Az io. kanül behelyezése betegtől függően változó erejű fájdalommal járhat, a
szakirodalom szerint nem erősebb, mint egy nagyobb lumenű iv. kanülálás.
• Az io. adagolt folyadékterápia megkezdése (bólus beadása) általában erősödő fájdalmat
okoz a betegnek. Ennek elkerülése érdekében, megtartott tudatú beteg esetén fontoljuk meg
lidokain (1%-os tartósítószer- és adrenalinmentes) adását az i.o. katéteren keresztül a
0,9%-sóoldat beadása előtt (lokális fájdalomcsillapítás a velőüregbe).
• A lidokaint intraossealisan a fájdalom csillapítására nagyon lassan kell adni (1-2 perc alatt),
így elég ideig marad az intraossealis térben ahhoz, hogy ki tudja fejteni a lokális
érzéstelenítő hatását – így az is elkerülhető, hogy a gyors beadás miatt a szisztémás
keringésbe jusson.
o Felnőttek: adjunk be lassan (általában 40 mg – 4 ml) lidokaint az io. katéterbe két
perc alatt, majd várjunk egy percet. Ezt követően öblítsük át az io. katétert 5-10 ml
0,9%-os sóoldattal, majd lassan adjunk be további 20 mg (2 ml) lidokaint io. újabb
egy perc alatt.
o Gyermekek: a lidokain szintén hatásosan enyhíti az IO infúzió kiváltotta fájdalmat,
emiatt adása ebben a korcsoportban is megfontolandó. Ajánlott dózis
0,5 mg/ttkg (max. 40 mg).

• A lidokain csak megfelelő kompetenciával adható (orvos/mentőtiszt), a lidokain
kontraindikációit figyelembe véve.
• Kiegészítésként adott (major) fájdalomcsillapító (pl. fentanil) hatásos alternatívája lehet a
lokális lidokainnak és csökkentheti a lidokain ismétlésének szükségét azoknál a betegeknél,
akik folyamatos fájdalmat éreznek az IO infúzió során.
j. Lehetséges szövődmények és elkerülésük:

• Compartment-szindróma: általában súlyos extravasatio, vagy túl nagy nyomással történő
adagolás okozza, gondos monitorozással, megfelelő nyomás alkalmazásával elkerülhető.
• Epiphysis lemezek károsodása gyermekeknél: a fúrási hely pontos meghatározásával
kiküszöbölhető.
• Embolisatio: a lég- és zsírembólia előfordulási lehetősége megközelítőleg megegyezik az
iv. adagolásnál előforduló esetszámmal.
• Osteomyelitis: a bőrfelület megfelelő fertőtlenítésével és a sterilitási szabályok betartásával
megelőzhető. A legtöbb eset a 24 óránál hosszabb alkalmazás esetén fordult elő.
• Nem súlyos szövődmények lehetnek még: extravasatio, áteresztés, lassú áramlási sebesség,
az eszköz kimozdulása, bealvadás, az eszköz eltávolításának nehézségei, helyi gyulladás,
felületes abrasio. A szövődményeket általában megfelelő behelyezési technikával és az
fúrási pont gyakori ellenőrzésével lehet megelőzni.
X. Centrális véna biztosítása

• Az Országos Mentőszolgálatnál csak igen ritkán indikált beavatkozás. Kizárólag abban
az esetben lehet indokolt, ha perifériás vénás bemenet nem biztosítható, és az intraossealis
kanülö(kö)n keresztüli folyadékbevitel elégtelen, lassú vagy nem kivitelezhető.
Megj.: gyorsabban tudunk folyadékot pótolni hagyományos perifériás vénás kanülön keresztül, mint ugyanolyan átmérőjű, de
hosszabb centrális vénás kanülön át. A kanül hosszával fordítottan arányos az áramlás sebessége, emiatt a hosszú centrális
vénás kanülök nem alkalmasak shocktalanításra (kivéve az erre dedikált ún. „high-flow” kanülök), így e célból inkább minél
nagyobb perifériás vénát használjunk.
• Centrális véna biztosítása az Országos Mentőszolgálatnál csak megfelelő kompetencia

birtokában, előzetes telefonos konzultációt követően végezhető!
• Behatolási hely kiválasztása: aneszteziológia és intenzív terápiás, illetve igazolt kórházi
kompetencia birtokában oxyológia, sürgősségi orvostan, valamint oxyológiai- és sürgősségi
orvostan szakorvos bármelyik (v. jugularis interna, v. subclavia, v. femoralis), gyakorlatának
megfelelő behatolási pontot választhatja. A behatolási pontok közül a szituációnak és
gyakorlatának megfelelően válasszon (a folyamat részletes leírásától jelen eljárásrendben
eltekintünk).
• A fenti szakvizsgákkal nem rendelkező orvosok és mentőtisztek csak ez irányú
kompetencia/felhatalmazás birtokában és csak a v. femoralis kanülálását végezhetik.
• Ha a betegnek meglévő, állandó, beültetett centrális vénás vagy beültetett dializáló kanülje
van, az csak megfelelő kompetencia birtokában, a sterilitási szabályok maximális követése
mellett, csak egyéb – perifériás – megoldás hiányában használható.
• Beültetett port használata megfelelő eszközök hiányában prehospitálisan tilos.

1. Elliott M, Liu Y: The nine rights of medication administration: an overview. Br J Nurs. 2010 Mar 11-24;19(5):300-5.
2. Oláh A (szerk): Az ápolástudomány tankönyve, Medicina Könyvkiadó Zrt, Budapest, 2012.
3. Pharmindex. Nitrolingual. In: Pharmindex [Mobile iOS]. Budapest: Vidal Hungary Kft.; 2020 [updated 2020 May].
4. Pharmindex. Diazepam Desitin. In: Pharmindex [Mobile iOS]. Budapest: Vidal Hungary Kft.; 2020 [updated 2020 May].
5. Clinical Practice Procedures: Drug administration/Oral, Queensland Ambulance Service, 2020.
6. Clinical Practice Procedures: Drug administration/Inhalation - Metered Dose Inhaler (MDI) with spacer, Queensland Ambulance
Service, 2018.
7. Clinical Practice Procedures: Drug administration/Nebulisation, Queensland Ambulance Service, 2018.
8. The Science and Fundamentals of Intraosseous Vascular Access including frequently asked questions, Arrow EZ-IO Intraosseous
Vascular Access System, 2017.
9. Infant/Child Application Tips Clinical Resource, Arrow EZ-IO System.
10. Arrow EZ-IO Intraosseous Vascular Access System, Pocket Guide.
11. Clinical Resource: Proximal Humerus, Arrow EZ-IO Intraosseous Vascular Access System.
12. UltraflowTM használati útmutató
• Dr. Péter Ádám, Dr. Rotyis Mária


Cím Gyógyszerbeviteli utak a prehospitális ellátásban
Állapot Hatályban
Verzió 1 2016.03.01.
Cím Vénás kapcsolat a prehospitális ellátásban
Szerzők Dr. Péter Ádám, Dr. Radnai Márton, Dr. Rotyis Mária

Intranasalis gyógyszerelés a prehospitális
ellátásban
Dr. László Előd, Dr. Radnai Márton, Dr. Petróczy András,
Szerzők:
Vonatkozik:
I. Célok
• az intranasalis (in.) gyógyszerelés elvi hátterének bemutatása,
• az indikációk és kontraindikációk azonosítása,
• a gyógyszerelés előkészületének és kivitelezésének bemutatása,
• az Országos Mentőszolgálatnál intranasalisan alkalmazható gyógyszerek dózisának
ismertetése.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. László Előd, dr. Radnai Márton, dr. Petróczy András:
Intranazális gyógyszerelés a prehospitális ellátásban című szabványos eljárásrend megújítása,
módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul hagyásával.
II. Háttér
Az orrüreget borító nyálkahártya hajszálerekben igen gazdag, ami lehetővé teszi, hogy sürgős
szükség esetén, vénás kapcsolat hiányában az intranasalisan adagolt hatóanyag az intravénás
(iv.)/intraossealis (io.) úthoz hasonlóan gyorsan szívódjon fel és fejtsen ki szisztémás hatást. Az
intranasalis gyógyszerelés egyszerű, gyors, biztonságos és könnyen elsajátítható módszer.
III. Indikáció
Az Országos Mentőszolgálat gyakorlatában intranasalisan csak fentanil, midazolám és naloxon
adható. Mindhárom hatóanyag esetében a javallatok megegyeznek az intravénás alkalmazáséval.
Ez a beadási módszer akkor választandó, ha az adott gyógyszer adása indikált, ÉS
• egyéb út (iv. io.) nem áll rendelkezésre és ennek megteremtése nem, vagy csak jelentős
időveszteséggel, technikailag nehezen lenne kivitelezhető, VAGY
• egyéb út (iv. io.) biztosításának nincs más vitális indikációja (pl. folyadékpótlás)
László E, Radnai M, Petróczy A, Orphanides I: Intranasalis gyógyszerelés a prehospitális ellátásban. 1

Szabványos eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. v2.0 / 2019.10.14.
Néhány tipikus példa a nasalis gyógyszerbeviteli út alkalmazására:
• olyan sérült, akinek kábító fájdalomcsillapító adására van szüksége, de vénabiztosítás egyéb
vitális okból nem szükséges (pl. izolált végtagsérülések), vagy elsődleges
fájdalomcsillapítás nélkül nem lehetséges (jellemzően gyerekek)
• görcsroham alatt a midazolám in. gyorsan beadható és azonos hatékonyság mellett
lényegesen kisebb sérülésveszéllyel járhat mind a beteg, mind az ellátók szempontjából az
intravénásan vagy intramuscularisan adott midazolámhoz, ill. a rectalisan adott
diazepámhoz képest
• ópiát túladagolás/mérgezés, illetve ezek gyanúja esetén, amikor az antidotum beadása

mielőbb javasolt
• súlyos fájdalom (égés vagy trauma) miatt agitált (felnőtt és gyermek) első vonalbeli
fájdalomcsillapítása in. fentanillal
IV. Kontraindikáció
a) Abszolút kontraindikáció:
Az alkalmazni kívánt hatóanyag abszolút ellenjavallatai. Az in. gyógyszeradagolásnak
önmagában abszolút kontraindikációja nincs.
b) Relatív kontraindikációk:
1. 10 kg-nál kisebb tömegű gyermek
2. eldugult orrjárat, orrpolyp, rhinitis
3. orrvérzés
4. súlyos orrsérülés
5. elülső koponyalap törése
6. az alkalmazni kívánt hatóanyag relatív kontraindikációi
V. Kompetenciák, dózisok
• Midazolám: 0,2 mg/ttkg görcsgátlásra (max. 10 mg egyszeri dózis)
o orvos
o mentőtiszt
o B+ mentőápoló gyógyszerelési felhatalmazás birtokában
A B+ mentőápoló gyógyszerelési felhatalmazás birtokában, kizárólag görcsroham esetén
és csak intranasalisan alkalmazhatja a midazolámot, ugyanazon indikációkkal, mint a
rectalis diazepám készítményt!
Ismétlődő/nem szűnő görcstevékenység esetén 1 alkalommal, 0,1 mg/ttkg dózisban
(maximum 4 mg) ismételhető. Mentőápoló a midazolámot nem ismételheti.
• Fentanil: 1-2 µg/ttkg (max. 100 µg egyszeri dózis)
o orvos
o mentőtiszt
• Naloxon: 0,05 mg/ttkg
o orvos
o mentőtiszt

VI. Eszköz: MAD (Mucosal Atomization Device)
Porlasztófejből és az eszközhöz rendszeresített menetes kónuszú fecskendőből áll. Mindkét rész
egyszerhasználatos, de ugyanazon beteg ellátása során az eszköz többször is használható. Használat
(betegátadás) után fertőzésveszélyes hulladékként kezelendő. Az eszköz fecskendője intravénás
gyógyszereléshez nem használható!
VII. Előkészületek
1. Állapítsuk meg a beteg testtömegét, gyermekek esetén használjuk az ismert kalkulációs
formulát: [életkor (év) + 4] x 2.
2. Számoljuk ki a beadandó gyógyszer térfogatát:
FENTANIL (50 µg/ml) MIDAZOLÁM (5 mg/ml)

Beteg (dózis: 1-2 µg/ttkg) (dózis: 0,2 mg/ttkg)
testtömege
dózis térfogat dózis térfogat
(kg)
(µg) (+0,1 ml holttér) (mg) (+0,1 ml holttér)
3-5 5* - 10 0,1 - 0,2 (+ 0,1) 0,5* - 1 0,1 - 0,2 (+ 0,1)
6 - 10 10* - 20 0,2 - 0,4 (+ 0,1) 1* - 2 0,2 - 0,4 (+ 0,1)
15 15 - 30 0,3 - 0,6 (+ 0,1) 3 0,6 (+ 0,1)
20 20 - 40 0,4 - 0,8 (+ 0,1) 4 0,8 (+ 0,1)
25 25 - 50 0,5 - 1,0 (+ 0,1) 5 1,0 (+ 0,1)
30 30 - 60 0,6 - 1,2 (+ 0,1) 6 1,2 (+ 0,1)
35 35 - 70 0,7 - 1,4 (+ 0,1) 7 1,4 (+ 0,1)
40 40 - 80 0,8 - 1,6 (+ 0,1) 8 1,6 (+ 0,1)
45 45 - 90 0,9 - 1,8 (+ 0,1) 9 1,8 (+ 0,1)
50 + 50 - 100 1,0 - 2,0 (+ 0,1) 10 2 (+ 0,1)
ÓPIÁT TÚLADAGOLÁS ESETÉN

NALOXON (0,4 mg/ml) 1-5 ml
(dózis: 0,05 mg/ttkg) (8 ttkg-onként 1 ml naloxon in.)
*A praktikusság miatt a javasolt dózis (µg, ill. mg) nem pontosan követi a számítást.

3. Távolítsuk el a porlasztófejet a fecskendőről, csatlakoztassunk egy felszívó tűt a
fecskendőre és szívjuk fel a kiszámolt mennyiséget (ml). Vegyük figyelembe a hozzáadott
0,1 ml-t is, ami beadáskor a kónuszban marad (ezt csak az első adag felszívásakor szükséges
beleszámolni). A fecskendőbe csak a kiszámolt mennyiséget szívjuk fel, elkerülve ezzel a
véletlenszerű túldozírozást (midazolám esetén is hígítatlanul használjuk a készítményt).
4. Csatlakoztassuk a porlasztót (MAD) szorosan a fecskendő menetes kónuszához.
5. Az ampullában maradó gyógyszert esetleges további adagolás céljából feliratozott, másik

fecskendőbe szívjuk fel.
6. Röviden magyarázzuk el a beavatkozást a betegnek, illetve gyermek esetén a

hozzátartozóknak is.
VIII. Kivitelezés
1. Amennyiben a beteg náthás, vagy úgy érzi, hogy nem kap az orrán levegőt, akkor a
beavatkozás előtt kérjük meg, hogy fújja ki az orrát, vagy óvatosan szívjuk le az
orrváladékot.

2. Enyhén hajtsuk hátra a beteg fejét, majd a számított térfogatot, orrjáratonként egyszerre
maximum 0,5 ml-es térfogatú bolusokban, a dugattyú határozott összenyomásával
porlasszuk a beteg orrába, lehetőleg az orrszárnyak (és nem a septum) irányába. A
gyógyszeradagolást követően az orrfújás, szipogás kerülendő (annak érdekében, hogy a
gyógyszer a célterületen maradjon).
3. Folytassuk ezt a teljes számított dózis beadásáig, 0,5 ml-enként váltogatva az orrjáratokat.
Előfordulhat, hogy a folyamat során a beteg tüsszenteni fog, de ez a dózis módosítását nem
teszi szükségessé.
4. Észleljük és monitorozzuk szorosan a beteget (a gyógyszerek hatása az iv./io.
alkalmazáshoz hasonlóan gyors)!
7. A dózis a klinikai szituáció függvényében ismételhető, illetve titrálható, de az ismételt
adagolásig, két porlasztás között minimum 10 perc teljen el.
8. Midazolám esetén második dózisként már felezett adagot használjunk! A fentanilt
titráljuk a beteg fájdalommentességéig (javasolt itt is második dózisként felezett adag
alkalmazása).
1. László E, Radnai M, Petróczy A: Intranasalis gyógyszerelés a prehospitális ellátásban. Szabványos Eljárásrend. Országos
Mentőszolgálat. 2016.
2. Hetzman TL, Husz A, Petróczy A, Radnai M, Solténszky M: Intranazális gyógyszeradás a helyszíni ellátásban. HEMS eljárásrend.
Magyar Légimentő Nonprofit Kft., 2016.
3. Hetzman TL, Petróczy A, Radnai M, Solténszky M, Erőss A: Intranazális gyógyszeradás. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő
Nonprofit Kft., V4 – 2019.10.01.
4. Alexander-Williams JM, Rowbotham DJ. Novel routes of opioid administration. British Journal of Anaesthesia 1998; 81: 3 - 7
5. Kendall JM, Reeves BC, Latter VS. Multicentre randomised controlled trial of intranasal diamorphine for analgesia for children
and teenagers with clinical fractures. British Medical Journal 2001; 322: 261 – 265
6. Wilson JA, Kendall JM, Cornelius. Intranasal diamorphine for paediatric analgesia: assessment of safety and efficacy. Journal of
Accident and Emergency Medicine 1997; 14: 70 – 72
7. Hallett A, O’Higgins F, Francis V, Cook TM. Patient-controlled intranasal diamorphine for postoperative pain: an acceptability
study. Anaesthesia 2000; 55: 532 – 539
8. Hussain, A.A., Mechanism of nasal absorption of drugs. Prog Clin Biol Res, 1989. 292: p. 261-272.
9. Dale, O., R. Hjortkjaer, and E.D. Kharasch, Nasal administration of opioids for pain management in adults. Acta Anaesthesiol
Scand, 2002.46(7): p. 759-70.
10. Chien, Y.W., K.S.E. Su, and S.F. Chang, Chapter 1: Anatomy and Physiology of the Nose. Nasal Systemic Drug Delivery, 1989.
Dekker, New York: p. 1-26.
11. Mygind, N. and S. Vesterhauge, Aerosol distribution in the nose.Rhinology, 1978. 16(2): p. 79-88.
12. Henry, R.J., et al., A pharmacokinetic study of midazolam in dogs: nasal drop vs. atomizer administration. Pediatr Dent, 1998.
20(5): p. 321-6.
13. Sakane, T., et al., Transport of cephalexin to the cerebrospinal fluid directly from the nasal cavity. J Pharm Pharmacol, 1991. 43(6):
p. 449-51.
14. Banks, W.A., M.J. During, and M.L. Niehoff, Brain uptake of the glucagon-like peptide-1 antagonist exendin(9-39) after intranasal
administration. J Pharmacol Exp Ther, 2004. 309(2): p. 469-75.
15. Westin, et al., Direct nose-to-brain transfer of morphine after nasal administration to rats. Pharm Res, 2006. 23(3): p. 565-72.
16. Dale, O., Intranasal administration of opioids/fentanyl - Physiological and pharmacological aspects. European Journal of Pain
Supplements, 2010.www.europeanjournalpain.com: p. volume and pages pending.
17. https://ambulance.qld.gov.au/%5Cdocs%5Cclinical%5Ccpp%5CCPP_Intranasal.pdf


Cím Intranasalis gyógyszerelés a prehospitális ellátásban
Szerzők Dr. László Előd, Dr. Radnai Márton, Dr. Petróczy András,
Állapot Hatályban
Verzió 1 2016.10.06.
Cím Intranazális gyógyszerelés a prehospitális ellátásban
Szerzők Dr. László Előd, Dr. Radnai Márton, Dr. Petróczy András
Hatályba léptette 21/2016. (10.07.) sz. Főigazgatói Utasítás

Az Országos Mentőszolgálat
Szabványos Eljárási Rendje
Lehűlésvédelem
Szerzők: Solténszky Mátyás, dr. Sóti Ákos

Jóváhagyta: dr. Burány Béla főigazgató
Érvényesség ideje: visszavonásig
Vonatkozik: Az Országos Mentőszolgálat valamennyi mentőegységére
Háttér:
A prehospitális ellátás során a betegek fokozottan ki vannak téve a környezet hőártalmainak.
Időnként ezek a tényezők önmagában okozzák a megbetegedést (hypothermia, hyperthermiás
ártalmak), más esetben kiegészítő faktorként befolyásolhatják az adott kórfolyamat alakulását
(pl.: hypothermia súlyos sérülés esetén). Sok esetben diagnosztikus vagy terápiás
beavatkozásunkkal mi ellátók tesszük ki szándékosan (terápiás hypothermia) vagy
kényszerűségből (súlyos sérült levetkőztetése) a beteget további hőártalmaknak. Jelen
eljárásrend célja a betegeink akaratlan (további) lehűlésének kivédésére, annak ütemének
lassítására szolgáló szabványos eljárások leírása.
Cél:
A további lehűlés megakadályozása, ezzel a hypothermia okozta káros élettani hatások kivédése,
megelőzése.
Célcsoport:
minden hypothermiás beteg (T<35°C),
minden normothermiás beteg, ahol a lehűlés veszélye fokozott:
 intubált, lélegeztetett betegek
 súlyos sérültek tudatállapottól függetlenül
 bármilyen okból súlyosan vérző betegek tudatállapottól függetlenül
 20% feletti kiterjedésű legalább másodfokú égés
 minden vízből kimentett beteg
 az ellátó egyéni megítélése szerint
-1-
Ezen betegcsoportoknál a hypothermia/lehűlés kialakulásának veszélye már 30°C alatti külső
hőmérséklet esetén is fennáll, így „jó” időjárás, nyári meleg esetén is védekeznünk kell ellene.
Hypothermia gyanúja merüljön fel az alábbi esetekben:
 Minden extrém hidegnek kitett ember
 Minden akutan immobilissá vált beteg, főleg, ha egyedül él, leromlott állapotú és/vagy
“úgy találtak rá”
 Minden kritikus állapotú beteg.
Nem javasolt a lehűlésvédelem terápiás hypothermia alkalmazása esetén.
Gyermekek esetén az alkalmazandó eljárás nem különbözik.
Külön eljárásrend szabályozza az újszülöttek lehűlésvédelmét.
Alapelvek:
ABCDE vizsgálat során mérjük fel a beteg állapotát, állítsunk fel terápiás tervet, azonosítsuk,
hogy a beteg a fenti betegcsoportba tartozik-e –azaz lehűlés védelemre szorul. Bizonytalan
esetben (például maghőmérő hiánya) a lehűlésvédelem alkalmazása javasolt, hiszen azzal a
betegnek (egyértelmű terápiás hypothermia indikáció, vagy hyperthermia kivételével) nem
ártunk, elmulasztása viszont akár súlyos következményekkel is járhat.
Ruházat eltávolítása, betakarás:

A nedves, vizes (váladékkal, vérrel szennyezett) ruházatot minden esetben távolítsuk el. A
javasolt módszer a beteg vetkőztetése helyett a ruházat levágása. Ezt követően a beteg testét
lehetőleg töröljük szárazra.
Traumás esetben (súlyos sérült esetén) a ruházat teljes eltávolítása javasolt az ABCDE
vizsgálattal párhuzamosan, melynek célja a beteg sérüléseinek felismerése.
A ruházat eltávolítását és a beteg szárazra törölést követően, amennyiben a vizsgálattal végeztünk
a beteget mielőbb takarjuk be.
Nem traumás esetben, amennyiben a ruházat bizonyosan száraz, annak teljes eltávolítása nem
szükséges, de a mellkast és a karokat ez esetben is szabaddá kell tenni.
Folyadékterápia, meleg infúzió:

Folyadékterápiát csak indokolt esetben alkalmazzunk, minden esetben figyelembe véve az
alapbetegséget. Amennyiben folyadékterápia indokolt és rendelkezésre áll, kizárólag meleg (37-
40°C közötti hőmérsékletű) infúzió adható. Ennek elérhetetlensége esetén törekedjünk a
folyadékbevitelt a minimálisan szükséges szinten tartani. Önmagában lehűlésvédelem céljából
(meleg) infúziót adni nem indokolt. Baleseti hypothermiában nem melegített infúziót adni
TILOS!
Izoláció:
Betegeinket a külső környezettől izolálnunk kell, egyrészt a direkt hőátadásos, másrészt az
áramlásos hővesztés megelőzése céljából, illetve a szervezet által termelt hő beteg körül tartása
miatt is.
Fontos tisztában lennünk azzal is, hogy a fém gerinchordágy igen komoly és folyamatos
hőelvonó hatással rendelkezik. Ebből a szempontból is kedvezőbb a műanyag lapáthordágy, de az
izolációról ott sem mondhatunk le.
Az izoláció megfelelő eszköze az izolációs buborékfólia. Az apró levegő buborékok kiváló
hőszigetelő réteget képeznek. Hatékonyságát nemzetközi irodalmi adatok bizonyítják.
Az izolációs buborékfóliát közvetlenül a beteg köré kell helyezni (lemeztelenített beteg esetén a
levágott, szennyezett, nedves ruházatot el kell távolítani), gyakorlatilag abba teljesen
becsomagolva, nem csak betakarva, hanem körkörös izolációt elérve. Minden kritikus állapotú
beteg mozgatásához javasolt a lapáthordágy használata.
-2-
1. lépés: Lapáthordágy kimérése és a beteg mellé helyezése a harmonika-szerűen
összehajtogatott izolációs buborékfóliával. A lapáthordágy pengéit a levágott ruházatra
kell helyezni úgy, hogy amikor a beteg alá helyezzük, az a ruházat és a beteg közé
kerüljön. (1. kép)
2. lépés: LOG-ROLL – végezzünk szabályos log-rollt a betegen, elsőként azt az oldalát

emeljük kb. 10°-ban, ahová az izolációs buborékfóliát készítettük. A beteg megemelt teste
és a ruházat közé toljuk be lapáthordágyat az izolációs buborékfóliával együtt (2. kép).
Ezután a fólia felső felét hajtsuk be a beteg teste alá (3. kép), és az alsó felét nyissuk ki
tejesen (4. kép).
2. kép
1. kép
3. kép 4. kép
-3-
3. lépés: Szabályos log-rollal a beteg másik oldalát megemelve először fejtsük ki az
izolációs buborékfóliát (5. kép), majd a fólia és a ruházat közé toljuk be a lapáthordágy
pengéjét (6. kép). Ekkor, míg a beteget megemelve tartjuk, kell összekapcsolni a
lapáthordágyat (7. kép), ellenkező esetben a beteg súlya és az alatta levő ruházat/izolációs
buborékfólia megnehezítheti, esetenként ellehetetleníti az összekapcsolást.
4. kép
5. kép
6. kép
-4-
4. lépés: Az izolációs buborékfólia két végét a beteg fölött összefogva tekerjük össze (8.
kép), egészen addig, míg szorosan beteg testéhez nem ér (9. kép), de ügyelve arra, hogy az
arcát hagyjuk szabadon. Ezután a lábánál keletkező felesleget hajtsuk vissza, és ragtapasz-
csíkokkal rögzítsük a csomagolást (10. kép).
8. kép 9. kép 10. kép
Kiegészítések:
 Az izolációs buborékfólia alkalmazása mellett a fenti módon “becsomagolt” beteget a

fólián kívüli rétegként a hagyományos takarókkal is be kell takarni.
 Fejrögzítő alkalmazása esetén, azt buborékfólián kívül kell rögzíteni a lapáthordágyhoz.
 Medencerögzítő felhelyezését a log-rollal egy időben végezzük, az eszközt közvetlenül a
beteg testére, az izolációs buborékfólián belülre kell pozícionálni.
 Amennyiben a ruházat eltávolításának nincsen indikációja, a beteget természetesen azzal
együtt csomagoljuk az izolációs buborékfóliába.
 Nem traumás esetben nem feltétlenül szükséges a gerinchordágy alkalmazása. Ebben az
esetben a beteget helyezhetjük az előre kinyitott izolációs buborékfóliába is. Amennyiben
nem traumás beteget gerinchordággyal mobilizálunk, akkor a fenti eljárás követendő.
 A becsomagolt betegnél a monitor kábeleket a nyaka-feje mellett ajánlott kivezetni. A
biztosított vénás/IO út eléréséhez az adott helyen érdemes az izolációs buborékfóliát a
szükséges mértékben kivágni (ujjal kiszakítani), és az infúziót azon keresztül áthúzni.
 Az izolációs buborékfólia egyszer használatos eszköz, a kórházi betegátadás során nem
szükséges a beteget kiemelni belőle, a beteggel együtt átadható.
 A különböző használatban lévő melegítő eszközök (pl.: melegítőpárnák) használata
alkalmazási előiratuk szerint továbbra is javasolt. Ezeket általában az izolációs
buborékfólián belül érdemes pozícionálni.
-5-
Oxigénterápia
a prehospitális gyakorlatban
Szabványos eljárásrend
Toldi Ferenc, Dr. Gőbl Gábor, Dr. Orphanides Ilona, Dr. Rotyis Mária,
Szerzők:
Dr. Sóti Ákos, Dr. Kocsis Tibor
Vonatkozik:
I. Célok:
• a hypoxia és a hyperoxia jelentőségét,
• különböző betegcsoportok cél oxigénszaturációját,
• az oxigénterápia során alkalmazandó módszereket, eszközöket.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Rotyis Mária, dr. Sóti Ákos: Oxigénterápia című szabványos
eljárásrend megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul hagyásával.
II. Bevezetés:
Az akutan kialakuló szöveti oxigénhiány (hypoxia – SpO2 < 90%) a halálozás egyik bizonyított
tényezője, ezért megelőzése, illetve mielőbbi megszüntetése a helyszíni ellátás egyik legfontosabb
feladata. Ugyanakkor egyre több klinikai vizsgálat foglalkozik az oxigén túlzott alkalmazása
(hyperoxia) során létrejövő esetenként káros változásokkal.
Az oxigénterápia a hypoxia kezelését célozza meg, a hyperoxia kerülése mellett.
Az oxigén az egyik leggyakrabban használt gyógyszer, széleskörű, kontrollált alkalmazása indokolt
a prehospitális ellátásban is. Az eredményes terápiához elengedhetetlenül szükséges a beteg/sérült
állapotának megfelelő adagoló eszköz és a megfelelő belégzési koncentráció kiválasztása, mindemellett
törekednünk kell a folyamatos és pontos monitorozásra.
Oxigénterápia – akár átmeneti – alkalmazása során elengedhetetlen a vitális paraméterek, köztük a
SpO2 folyamatos ellenőrzése a beteg átadásáig.
Toldi F, Gőbl G, Orphanides I, Rotyis M, Sóti Á, Kocsis T: Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban. 1

III. Az oxigénterápia formái: a 100%-os belégzési oxigén koncentráció, valamint a célzott
oxigénterápia
Alapelv: MINDEN vitálisan kritikus, instabil állapotú beteg ellátásakor (függetlenül az
alapbetegségétől) kezdetben – tehát már az első állapotfelmérés alatt – 100%-os belégzési
oxigén koncentrációt kell alkalmazni. A továbbiakban dönteni kell e kezelés fenntartásáról.
Ez a kezdeti fázis kiterjedhet az első állapotfelmérésre vagy akár a teljes prehospitális szakra is.
A 100%-os belégzési oxigén koncentráció elérésének módjai:
• nem-visszalégző rezervoáros maszk (NVLM, magas áramlással: 12-15 l/perc)

• CPAP (Continuous Positive Airway Pressure)/NIV (noninvazív lélegeztetés)
• kettős oxigenizáció (magas áramlású NVLM, vagy CPAP/NIV-maszk alá helyezett
oxigén orrszonda szintén 15 l/perc áramlással)
• ballonos-maszkos lélegeztetés rezervoárral (15 l/perc)
• ballonos-rezervoáros lélegeztetés
a. supraglotticus eszközön (LMA, i-gel) keresztül (15 l/perc)
b. endotrachealis tubuson (ET) keresztül (15 l/perc)
• gépi invazív lélegeztetés (FiO2: 100%)
Megjegyzések:
- az oxigénáramlás változtatásával működő CPAP-eszköz (pl. O-Two) által elérhető belégzési oxigén
koncentráció maximum 70-75% körüli
- amennyiben a beteg percventilatiója 15 l/perc feletti, még hangsúlyosabbá válik a kettős oxigenizáció
alkalmazása
Célzott oxigénterápiát végzünk a beteg ellátása során, a beteg ABCD-instabilitásának

rendeződésével párhuzamosan, a következő feltételek fennállása esetén:
A célzott oxigénterápia feltételei:

• jó perifériás keringés (CRT < 2 mp)
• meleg, tiszta bőrfelületen elhelyezett pulzoximéter
• monitoron észlelhető szabályos SpO2-pulzusgörbe
E feltételek hiányában 100%-os belégzési oxigén koncentrációt kell alkalmazni
MINDEN betegcsoportban.
Amennyiben az ABCD-stabil állapotú beteg, oxigén nélküli (= spontán) szaturációja a lenti

célértékeket eléri/meghaladja, és nem tartozik a részletezett betegcsoportokba, oxigén adagolása
NEM szükséges!
A célzott oxigénterápia lényege, hogy a kezdeti 100%-os belégzési oxigén koncentráció
alkalmazását követően az alábbi cél SpO2-értékek elérése esetén az oxigénterápia mérséklését,
esetleg megszüntetését mérlegeljük (visszatitrálás).
Amennyiben a visszatitrálást követően a szaturáció bármikor ≥3%-ot esik, a beteg
állapotának újraértékelése (beleértve a pulzoximéter jelének vizsgálatát), valamint az
oxigénterápia újbóli mérlegelése szükséges.
A célzott oxigénterápia eszközei:
• nem visszalégző rezervoáros maszk (6-15 liter/perc)
• oxigén orrszonda (1-6 liter/perc)

IV. Az oxigén adása, célértékek különböző betegcsoportokban:
1. Kórfolyamatok, amelyek 100%-os belégzési oxigén koncentráció alkalmazását, ill.
állapotváltozástól független folytatását igénylik:
• újraélesztés (kivéve az újszülöttélesztés kezdeti fázisát) a keringés visszatéréséig (ROSC –
Return of Spontaneous Circulation) (megj.: ROSC után, stabil állapot esetén, az
alapkórfolyamat figyelembevételével célzott oxigénterápiára kell törekednünk)
• légzésleállás, ill. ballonos-maszkos lélegeztetés szükségessége
• felső légúti szűkület, fenyegetett légút
• eszméletlenség
• minden endotrachealis intubálás (ETI) elvégzése előtt, preoxigenizáció során
• gyermekkorban bármely kritikus állapot
• súlyos sérülés
• szén-monoxid mérgezés
• cluster-típusú fejfájás
• methemoglobinaemia
• pneumothorax
• sarlósejtes krízis
A célzott oxigénterápia feltételeinek HIÁNYÁBAN a kezdeti 100%-os belégzési oxigén koncentrációt

más kritikus/instabil állapotú betegnél is folytatni kell.
2. Kórfolyamatok, amelyek a legtöbb esetben a KEZDETI 100%-os belégzési oxigén

koncentráció fenntartását igénylik a beteg állapotának rendeződéséig, stabilizálódását
követően azonban célzott oxigénterápia javasolt (ld. IV./3. pont):
• anaphylaxia
• bármilyen eredetű sokkfolyamat
• görcsroham
• hypothermia
• pROSC
• súlyos (újkeletű) zavartság
• szepszis
• vízbefulladás
• légzési elégtelenségben szenvedő betegek:
o heveny szívelégtelenség
o COPD akut exacerbatiója
o akut asztma
o tüdőfibrosis vagy más interstitialis tüdőbetegség romló állapota
o pneumonia
o a tüdő rosszindulatú folyamatai
o pleurális folyadékgyülem
Megj.: e betegcsoportban törekedjünk a minél korábbi CPAP/NIV-terápiára és ennek során a minél korábbi
célzott oxigénterápiára.

3. ABCD-stabil állapotú betegek célzott oxigénterápiája:
a) Cél SpO2: 92-96%
• ABCD-stabil állapotú beteg nem igényel oxigénterápiát, amennyiben a spontán szaturációja
eléri/meghaladja a 96%-ot.
• A kezdeti magas áramlású, 100%-os belégzési oxigén koncentrációt igényelt betegek
állapotának stabilizálását követően változtassuk az oxigén áramlását úgy, hogy az
SpO2: 92-96% közé essen (kivéve az IV./1. pontban szereplő betegek esetén).
• Intubált betegek célzott oxigénterápiája: ha egyéb szempont mást nem kíván,
endotrachealisan intubált, (illetve jól tömítő supraglotticus légúton át) lélegeztetett betegek
is e csoportba tartoznak (pl. ismert etiológiájú eszméletlenség, ill. pROSC állapot).
b) Cél SpO2: 90-92%
A következő kórképek szoros monitorozást igényelnek, oxigénterápia azonban rutinszerűen nem
alkalmazandó:
• akut coronaria szindróma (instabil angina, NSTEMI, STEMI)
• akut stroke
Ezekben a kórképekben hypoxia (SpO2 < 90%) esetén kezdjünk oxigénterápiát, és az oxigén
áramlását úgy állítsuk be, hogy az SpO2: 90-92% közé essen. 93% vagy annál magasabb SpO2 esetén
további oxigénterápia nem indokolt.
c) Cél SpO2: 88-92%

Krónikusan hypoxiás (légzőszervi) betegségben szenvedő betegeknél állapotstabilizálódást követően
célzott oxigénterápia szükséges. A cél a beteg szokásos „jólléti” szaturációjának elérése, ha az nem
ismert, akkor SpO2: 88-92%.
• COPD
• krónikus neuromuscularis betegségek
• krónikus mellkasfali betegségek (pl.: súlyos mellkasi deformitás)
• kóros elhízás (testtömeg index >40 kg/m2)
• cysticus fibrosis
Ezek a betegek ellátása során korán gondolnunk kell CPAP/NIV terápiára, azonban ennek során is
célzott oxigénterápiára kell törekednünk.
Megj.: kritikus állapotú betegek esetén ezen betegcsoportokban is kezdetben magas áramlású, 100%-os belégzési oxigén
koncentrációt kell alkalmazni, azonban mihamarabb törekedni szükséges a célzott oxigénterápiára, annak feltételeinek
fennállása esetén.
d) Egyéb betegcsoportok oxigénterápiája:

• Újszülöttek élesztése esetén a vonatkozó reanimatiós ajánlások alkalmazása javasolt (a születést
követő percekben a célszaturáció eltér a fenti értékektől). Az újszülöttek élesztését kezdetben
körlevegővel végezzük.
• A veleszületett szívbetegségek egy részénél (pl. jelentős ismert bal-jobb shunttel járó
szívfejlődési rendellenesség) az oxigén kontraindikált. Ductus dependens congenitalis vitium
(pl. nagyér-transzpozíció, hypoplasiás balszívfél-szindróma) esetén csak akkor javasolt oxigént
adni, ha a beteg megszokott SpO2 értéke romlik (dokumentáció, szülő segítsége). Ekkor a
célszaturáció a beteg korábbi SpO2-értéke. Konzultáljunk gyermekkardiológussal.
• Parakvát és bleomicin mérgezés esetén a cél SpO2: 85-88%. Nem hypoxiás esetekben kerüljük
az oxigén adását!

V. Az Országos Mentőszolgálatnál az oxigénterápia végzéséhez alkalmazható eszközök,
módszerek:
1. Nem-visszalégző rezervoáros maszk
szilikon szelep
összekötő
cső rezervoár
A nem-visszalégző rezervoáros maszk közepes vagy magas áramlású oxigén alkalmazásának

eszköze.
a) Közel 100%-os belégzési oxigén koncentrációt akkor biztosít, ha:
• az oxigénáramlás magasabb (12-15 l/perc), mint a beteg légzési perctérfogata, ÉS
• a rezervoár mindig telt, ÉS
• a maszk olyan jól illeszkedik az arcra, hogy belégzéskor a teljes légzési térfogatot a
rezervoárból kapja a beteg (azaz a rezervoár a belégzésben jól ürül).
A maszk illeszkedését az arcra felhelyezve, a rögzítő pántokkal megfelelő mértékben meghúzva,
illetve a tömítést manuálisan is segítve érhetjük el. A maszkon található szilikon szelepek
fontossága nem hangsúlyozható eléggé: a közel 100%-os oxigénkoncentráció eléréséhez
elengedhetetlen, hogy a szelepek belégzéskor (a maszkra tapadva) meggátolják a levegő
beszívását, ezáltal az oxigén felhígulását.
b) Alacsonyabb (6-9 l/perc) áramlással célzott oxigénterápia érhető el. A széndioxid-retenció
veszélye miatt azonban tilos a 6 l/percnél alacsonyabb áramlással történő használata. A
belélegzett levegő oxigénkoncentrációja csökkenthető a szilikon szelepek eltávolításával,
azonban ez csak célzott oxigénterápia esetén jön szóba!
2. Oxigén orrszonda:
Az áramlási sebességtől (1-6 l/perc) függően alacsony (40% alatti) belégzési oxigén koncentrációt
biztosít, így csak akkor használható, ha a betegnek alacsony áramlású oxigén elegendő. Normális
percventilatio és légzésminta mellett 1 liter/perc áramlásemelés kb. 3-4%-kal emeli a belélegzett levegő
oxigén koncentrációját (ez azonban csak becslés, így mindig vegyük figyelembe a beteg klinikai
állapotát és SpO2-értékét).
Ha a beteg nem tud az orrán át lélegezni (pl. váladék miatt), akkor más eszközt kell választani (esetleg
az orrszonda a szájnyílás elé is illeszthető).

3. Kettős oxigenizáció
Ha a hypoxiás légzési elégtelenségben szenvedő betegek szaturációja a nem-visszalégző rezervoáros
maszk (15 l/perc áramlással) használatát követően sem emelkedik 90% fölé, (noha a rezervoár minden
légvételnél teljesen kiürül) alkalmazzunk egyidejűleg oxigén orrszondát 6 l/perc kezdő
oxigénáramlással. A beteget tájékoztassuk a beavatkozásról, kiemelve annak várható előnyeit.
Amennyiben a beteg az ezzel járó kényelmetlenséget jól tűri, az orrszonda áramlása lépcsőzetesen
növelhető 15 l/percig. Ha a reduktor lehetővé teszi, az áramlást akár 25 l/percig is növelhetjük. A kettős
oxigenizáció kivitelezhető CPAP/NIV-maszk és oxigén orrszonda egyidejű alkalmazásával is.
A kettős oxigenizáció kivitelezéséhez két oxigénpalack szükséges. Mindig legyünk szoros

figyelemmel a rendelkezésre álló oxigén mennyiségére, mivel az a helyszínen limitált, és ne feledjük,
hogy a magas áramlású oxigén forrásának kimerülése esetén hirtelen súlyos hypoxia léphet fel.
4. CPAP/NIV-terápia:
A betegek oxigenizációját segíthetjük a CPAP/NIV használatával is. Részletesen lásd „A noninvazív
pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a prehospitális gyakorlatban” című szabványos
eljárásrendben.
Megj.: CPAP/NIV esetén is minél hamarabb szükséges célzott oxigénterápiára törekednünk, melyet legkönnyebben a
lélegeztetőgép állításával (FiO2) érhetünk el.
5. Apnoés oxigenizáció
Az apnoés oxigenizáció lényege, hogy a felső légutakba vezetett magas áramlású oxigén az apnoés
periódusban (az izomrelaxáns hatás beálltától) is oxigenizációt biztosít passzív áramlás és diffúzió útján.
Ezért minden megtartott keringésű beteg intubálása során az indukciót követően kötelező az apnoés
oxigenizáció. Részletesen lásd az „RSI (Rapid Sequence Intubation) – Sürgősségi intubálás” című
6. Nebulizátoros maszk:
Közepes/magas áramlású oxigénnel működő, gyógyszerporlasztásra alkalmas eszköz. Az
oxigénáramlást mindig úgy állítsuk be, hogy látható páraképződéssel járjon a gyógyszer porlasztása.
Figyeljünk a nebulizátor optimális (függőleges) pozíciójára is!
Oxigénnel történő gyógyszerporlasztás során törekednünk kell a minél rövidebb ideig történő
alkalmazásra (5-10 perc).

VI. Gyakorlati megfontolások:
• A beteg kezdeti, illetve az oxigén adását követő oxigénszaturációját, annak változásait, az
alkalmazott oxigénadagoló eszközt és az áramlási sebességet kötelező dokumentálni.
• Nehézlégzés esetén mindig gondoljunk a megfelelő pozícióra (pl. ülő/félülő helyzet).
• Magas áramlású oxigén rövid távú (pl. prehospitális) alkalmazása nem igényli az oxigén
párásítását. A korábban alkalmazott, buborékos „párásító” eszközzel ("bubble humidifier") és
folyadékkal történő párásítás nem javasolt, hatása nem bizonyított, emellett megnöveli az
infekció veszélyét.
• A HME-filter passzív párásítóként is funkcionál, így CPAP/NIV, ill. ballonos(-maszkos)
lélegeztetés esetén alkalmazása indokolt.
• Súlyos állapotú gyermeknél a korábban leírt módo(ko)n magas áramlással kell oxigént adagolni.
Azonban (a főleg kisebb) gyermekek rosszuk viselik a maszkot, mely nyugtalanságot,
ellenállást válthat ki. Ez egyrészt megakadályozhatja a hatékony oxigénadagolást, másrészt
ronthat a beteg állapotán, pl. egy légzési elégtelenség korai fázisában. A „minimal handling”
elvei szerint ilyenkor vagy orrszondát vagy szabadon áramló oxigént (oxigéncsővel) is
alkalmazhatunk – optimális esetben a szülő bevonásával (megj: a FiO2 ekkor 40% alatt van!).
Maszk használata esetén is fontoljuk meg a gyermekbarát oxigénadagolást (maszk a szülő
kezében, gyermek arca elé tartva). A gyermek nyugalma sokszor önmagában is javít az
oxigenizáción.
• A pulzoximéter használata során a következő tényezők befolyásolhatják/meghiúsíthatják az
oxigénszaturáció meghatározását:
o szén-monoxid mérgezés, ill. methemoglobinaemia esetén valótlanul magas
szaturációértéket látunk
o körömlakk (javasolt a pulzoximétert az ujjak oldalára felhelyezni, vagy esetleg más
mérési helyet választani pl. fülcimpa, lábujjak)
o erős kültéri fény (javasolt a pulzoximétert letakarni)
o a beteg mozgása
o azonos végtagra felhelyezett vérnyomásmérő mandzsetta felfújása
o gyenge jel, ill. szabálytalan/lapos pulzusgörbe (az érték nem valós)
• A palackban rendelkezésre álló oxigénmennyiség kiszámítása (megközelítőleg):
Palack űrtartalom (l) x palack nyomás (bar)
pl. ha a 2 literes palack félig van (100 bar), akkor kb. 200 l áll rendelkezésünkre, ami 15 l/perc
áramlás mellett kb. 13 percig elegendő (a rendelkezésre álló mennyiséget elosztjuk az áramlás
sebességével).
1. Rotyis M, Sóti Á: Oxigénterápia. Szabványos Eljárásrend. Országos Mentőszolgálat. 2014.

2. Kocsis T: A noninvazív pozitív nyomású lélegeztetés (CPAP/NIV) a prehospitális gyakorlatban. Szabványos Eljárásrend. Országos
Mentőszolgálat. 2018.
3. Erőss A, Petróczy A, Hetzman TL: Apnoés preoxigenizáció. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. 2016.
4. Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Sürgősségi Gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat
5. Siemieniuk RAC et al.: Oxygen therapy for acutely ill medical patients: a clinical practice guideline. BMJ 2018; 363
6. O’Driscoll BR, Howard LS, Earis J, Mak V: BTS guideline for oxygen use in adults in healthcare and emergency settings. Thorax
2017;72:i1–i90.

Oxigénterápia


Cím Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban
Szerzők Toldi Ferenc, Dr. Gőbl Gábor, Dr. Orphanides Ilona, Dr. Rotyis
Mária, Dr. Sóti Ákos, Dr. Kocsis Tibor
Állapot Hatályban
Verzió 1 2014.01.27.
Cím Oxigénterápia
Szerzők Dr. Rotyis Mária, Dr. Sóti Ákos

Prehospitális telefonos
konzultáció
Dr. Hetzman T. László, Dr. Sóti Ákos, Dr. Petróczy András,
Szerzők:
Dr. Erőss Attila, Dr. Temesvári Péter, Dr. Kocsis Tibor
OMSZ Orvosszakmai Osztály Szakmai Munkacsoportja, a Szakmai
Szakmai lektor:
Kollégium OSTHK Tanácsa, Magyar Oxyológiai Társaság
Vonatkozik:
I. Célok:
• bemutatni a prehospitális telefonos konzultáció célját
• meghatározni azon eseteket, ahol a telefonos konzultáció kötelező, illetve javasolt
• meghatározni a prehospitális telefonos konzultációk rendjét
Jelen eljárásrend a korábban kiadott „dr. Hetzman T. László, dr. Sóti Ákos: Prehospitális telefonos
konzultáció” című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul
hagyásával.
II. Bevezetés:
A prehospitális telefonos konzultáció a minőségi betegellátás biztosítására védőhálóként létrehozott
rendszer, amely a mentés során felmerülő esetleges kérdéses szakmai pontok konszenzus alapú
megoldására jött létre.
A telefonos konzultációs rendszer fontos eleme a szakmai minőségfejlesztésnek. Célja, hogy a
prehospitális ellátóknak bármikor helyszíni szakmai támogatást nyújtson.
A sürgősségi ellátás számtalan kockázat-haszon elemzést igénylő helyzetet teremt. Minden ilyen
helyzetben egy, a helyszíntől távol levő, érzelmileg független szakértő támogatása nagyban segíti a
helyes döntések meghozatalát, adott esetben kivitelezését is.
A telefonos konzultáció különös előnye, hogy a hívás előtt a helyszíni ellátó nemcsak a
konzultánsnak, hanem önmagának is strukturáltan összegzi a beteggel kapcsolatos információkat,
segítve ezzel a saját döntéshozatali folyamatát.
A konzultánsnak elsősorban döntéstámogató szerepe van, önálló szakmai döntést nem hoz, a
végső döntést a helyszíni ellátónál hagyja. Mivel a konzultáns a helyszíntől távol és korlátozott
információk birtokában van, a telefonos konzultáció jogi védelmet csak korlátozottan tud adni. A
konzultáns szervezési, mentésirányítási, betegúttal kapcsolatos kérdésekben is csak korlátozott
javaslatot tud adni (pl. a beteg centrumba szállítása, helikopter, speciális egység kérése stb.), azonban a
konkrét betegút szervezésében (pl. lemondások kezelése) továbbra is a mentésirányítás illetékes.
A szakmailag indokolt, különleges esetekben a helyszíni ellátó a telefonos konzultánssal való
egyetértésben az érvényes szabványos eljárásrendektől eltérhet. Ha az eltérésről szóló döntést a
konzultáció is segíti, az fokozott védelmet biztosít későbbi viták esetén. Esetleges véleménykülönbség
esetén a döntést a helyszíni ellátónak kell meghoznia, a betegellátás a helyszíni ellátó belátása szerint
folyik tovább.
Hetzman TL, Sóti Á, Petróczy A, Erőss A, Temesvári P, Kocsis T: Prehospitális telefonos konzultáció 1
III. A telefonos konzultáció a következő esetekben kötelező:
• minden megtartott keringésű beteg helyszíni intubációjának elvégzése előtt valamennyi
„D” kompetencia szinttel rendelkező mentőtisztnek, orvosnak
• minden megtartott keringésű beteg helyszíni intubációjának felmerülő igénye esetén
„C” kompetenciával rendelkező ellátó számára
• minden megtartott keringésű beteg sikertelen intubációját követően (a beteg
reoxigenizációját követően)
• centrális vénabiztosítás igénye esetén „C” és „D” kompetenciával rendelkező ellátó számára
Oxyológia, sürgősségi, oxyológia és sürgősségi orvostan, valamint aneszteziológia és intenzív
terápia szakvizsgával rendelkező orvosok (későbbiekben: „E” kompetencia) részére ilyen kötelezettség
nincs, de a kockázat/előny mérlegelése, a helyes klinikai döntés meghozatala, illetve bármilyen szakmai
kérdés esetén a telefonos konzultáció számukra is javasolt.
(Megj.: a kompetenciaszinteket, azok részletes leírását a mindenkori, a kivonulói és mentésirányítói
állomány kompetenciájáról és hatásköréről szóló Főigazgatói Utasítás tartalmazza.)
Azonnali intubációt indokoló, ritka esetekben (crash intubáció) a telefonos konzultáció az intubációt
megelőzően tilos. Az életveszély elhárítását követően mihamarabb, még a helyszínen szükséges a
konzultánssal egyeztetni. A telefonos konzultációnak ezekben az esetekben is lehet további hozzáadott
értéke.
Különös hangsúlyt kap a telefonos konzultáció minden olyan beavatkozás előtt, melyeket ritkábban
végzünk, így azok kockázata ezáltal mérsékelhető. Ilyenek például:
• gyermek/csecsemő emelt szintű légútbiztosítása
• traumát (főleg súlyos sérült/mellkasi traumát) szenvedett betegek emelt szintű légútbiztosítása
(pl. thoracostomia igénye miatt)
• ritka betegségben szenvedők emelt szintű légútbiztosítása
IV. A telefonos konzultáció a következő esetekben javasolt:

• szinkron cardioversio
• életmentő, helyszíni sebészeti beavatkozások (folyamatos kihangosítással):
o thoracostomia
o vérzéscsillapító öltés
o escharotomia
o (perimortem) resuscitativ császármetszés (resuscitativ hysterotomia)
o resuscitativ thoracotomia
• segélykocsi hívásának, illetve transzport megkezdésének mérlegelésében
• bármilyen helyszíni (orvos)szakmai kérdésben, minden kompetenciaszinten
• szolgálatvezető főorvosok részére a mindenkori helikopter riasztási protokoll szerinti
helikopteres szekunder transzport szükségességének megítélésében
Megj.: Az életmentő, helyszíni sebészeti beavatkozások (thoracostomia, vérzéscsillapító öltés,
escharotomia, resuscitativ hysterotomia, resuscitativ thoracotomia) „C” és „D” kompetencia esetén,
periarrest helyzetben, kizárólag a helyszínen elérhető magasabb kompetencia hiányában, az adott
beavatkozás elvégzésére kompetenciával rendelkező szakorvos konzultáns által biztosított telefonos
konzultáció irányítása mellett végezhetők el, az életveszély elhárítása és a beteg túlélési esélyének
növelése érdekében. Ilyen esetekben azonban a telefonos konzultáció kötelező.
V. A telefonos konzultáció rendje:
A prehospitális telefonos konzultáns 0-24 órában az alábbi zöld számon érhető el:
+ 36 80 205 025
A hívás bármilyen telefonszámról ingyenes.
A telefonos konzultánsok 12 órás váltásokban fogadják a bejövő hívásokat. Szimultán több hívás
esetén sincs „foglalt” jelzés, ilyen esetben a hívó fél hívása továbbra is kicseng, de elképzelhető, hogy
a konzultáns nem tud váltani a hívások között.
Mivel technikai okokból a hívó fél hívószámkijelzése nem megoldott, ezért a nem fogadott hívások
visszahívására nincs lehetőség – sikertelen hívás esetén javasolt a hívást néhány perc elteltével
megismételni. A telefonos konzultáció technikai megoldása miatt a „kicsengési idő” megnyúlhat. A
konzultáns telefonján a hívás a hívó fél által hallott 2-3. csengés után jelenik meg.
A telefonos konzultáns esetleges technikai okú elérhetetlensége esetén a mentőegység vezetője
önállóan dönt kompetenciája alapján a konzultációhoz kötött beavatkozás elvégzéséről. Ez utóbbi
esetben a konzultáns értesítése a legkorábbi lehetséges időpontban kötelező.
A telefonos konzultáció a betegellátás alatt bármikor ismételhető, a visszahívás a konzultációt
igénylő beteg átadása után mindenképpen javasolt.
VI. A telefonos konzultáció folyamata:

Célszerű a telefonos konzultációt az ABCDE-vizsgálat, valamint a kezdeti állapotstabilizáció
elvégzése utánra időzíteni, a telefonbeszélgetés idejére esetlegesen valamilyen párhuzamos feladatot
delegálni a mentőegység többi tagja számára (pl. mentőápoló a beteget felügyeli, preoxigenizációt
végez, a gépkocsivezető a még hiányzó felszereléseket készíti elő).
Célunk, hogy a konzultáció 1-2 percnél ne tartson tovább, ezt szolgálja az előre végiggondolt,
strukturált információ-átadás. Az ISBAR rendszer használata megteremti a pontos információcsere
feltételeit, a lényegi információkat tömören, a fogadó fél számára is egy áttekinthető szerkezetbe
rendezi, az információvesztést minimalizálja. (részletesen lásd a „Beteg/sérült előrejelzése, átadása,
segélykocsi hívása a prehospitális gyakorlatban” c. szabványos eljárásrendben).
A helyszíni ellátók részéről az alábbi információk megosztása szükséges a telefonos konzultánssal:
• a beteg életkora
• a baleset ideje / tünetek kezdete
• mi történt / sérülési mechanizmus
• főbb státusz eltérések / jelentős sérülések
o légúti fenyegetettség
o légzési elégtelenség tünetei:
▪ légzésszám
▪ légzési munka (kifáradás)
▪ oxigén szaturáció
o keringési státusz:
▪ perifériás keringés megtartottsága
▪ tachycardia / bradycardia esetén ritmuselemzés
▪ vérnyomás
o eszmélet/tudatállapot:
▪ pontos GCS
▪ pupillák állapota
▪ vércukor értéke
• egyéb releváns információk a beteg állapotáról, anamnéziséből
• tervezett beavatkozás
• szállítás módja – iránya, a kórház távolsága
A telefonos konzultáns a fenti információk alapján az érvényes szabványos eljárásrendekre, egyéb
szakmai szabályzatokra, saját tudására és tapasztalatára támaszkodva tanácsot ad elsősorban, de nem
kizárólag az alábbi kérdésekben:
• az adatok alapján segíthet a csoportdiagnózis felállításában
• a kompetenciához kötött beavatkozás indikációjának, esetleges kockázatainak azonosítása
• milyen további vizsgálatok, beavatkozások javasoltak az adott betegnek
• speciális betegcsoport gyógyszerdózisainak, eszközméreteinek egyeztetése
• az adott betegnél indokolt-e esetlegesen eltérni a szabványos eljárásrendtől
• szükséges-e az adott beteget valamilyen speciális profilú intézménybe szállítani (trauma, égés,
stroke, PCI centrum)
VII. A telefonos konzultáció dokumentációja

Az ellátás dokumentációja során a mentőegység vezetőjének jelölni szükséges:
• a telefonos konzultáció tényét,
• a kötelező esetekben a telefonos konzultáció elmaradásának okát,
• a telefonos konzultáns esetleges sikertelen elérését,
• ha az érvényes szabványos eljárásrendektől eltérés történt a konzultánssal egyetértésben,
• ha az ellátó konzultáns tanácsától eltérő más megoldást választott.
A telefonos konzultáns a konzultációt követően az arra kialakított informatikai rendszerben, saját
felhasználói fiókjának segítségével elektronikusan dokumentálja a hívást.

Cím Prehospitális telefonos konzultáció
Szerzők Dr. Hetzman T. László, Dr. Sóti Ákos, Dr. Petróczy András,
Dr. Erőss Attila, Dr. Temesvári Péter, Dr. Kocsis Tibor
Állapot Hatályban
Verzió 1 2014.05.01.
Cím Prehospitális telefonos konzultáció
Szerzők Dr. Hetzman T. László, Dr. Sóti Ákos
Hatályba léptette 5/2014. számú (2014.05.07.) Orvos Igazgatói Utasítás
Ritmuszavarok ellátása a
Szerzők: Dr. Horváth Anikó, Dr. Mészáros Hajnalka, Dr. Kocsis Tibor
Érvényesség ideje: 2020.12.31.
Vonatkozik:
Bevezetés
A periarrest ritmuszavarok előre jelzik a keringésmegállás lehetséges bekövetkeztét, így korai

felismerésük és megfelelő ellátásuk életet menthet. A felismeréssel egyrészt hamarabb megkezdhetők
az újraélesztés előkészületei, másrészt megfelelő ellátással elkerülhetővé válhat maga a
keringésmegállás is.
Jelen protokoll célja az életveszélyes ritmuszavarok diagnosztikus és terápiás elveinek

standardizálása a nemzetközi ajánlások alapján a hazai prehospitális viszonyokra. Nem kerülnek
tárgyalásra a krónikus és/vagy az életet közvetlenül nem veszélyeztető ritmuszavarok.
Minden esetben mérlegelni kell, hogy a kialakult klinikai kép hátterében maga a ritmuszavar áll-e
(primer ritmuszavar), vagy az egy másik kórfolyamat következtében alakul ki (szekunder ritmuszavar).
Amennyiben a ritmuszavar szekunder, elsődlegesen a kiváltó okot (pl. sinus tachycardia esetén hypoxia,
hypovolaemia, ioneltérés, bradycardia esetén felnőttkorban koponyaűri nyomásfokozódás,
csecsemő/gyermekkorban hypoxia) kell kezelni. A kiváltó ok kezelése nélkül a kompenzációs
mechanizmus kikapcsolása a beteg állapotának romlását okozhatja.
Megjegyzendő, hogy a 40-150/perc közötti kamrafrekvencia-tartományban igen ritka, hogy jelentős

pumpafunkció-csökkenést okozó kardiológiai alapbetegség nélkül önmagában a ritmuszavar okozzon
hemodinamikai instabilitást.
Stabil állapotú betegek ritmuszavarának kezelése elsősorban kórházi feladat, helyszínen az instabil,
vagy potenciálisan instabil betegek kezelendők.
Hangsúlyozni kell, hogy az anyag a nem-specialista számára, sürgősségi helyzetekre készült,

egyszerűsített útmutató, forrása az ERC ill. az MRT legutóbbi ajánlása. Bővebb tájékozódásra az ESC
honlapját (www.escardio.org) ajánljuk.
1
Teendők ritmuszavar, ill. annak gyanúja esetén:
• ABCDE szerinti betegvizsgálat, különös tekintettel a hemodinamikai érintettségre (instabilitás

mérlegelése), monitor felhelyezése, indokolt esetben oxigén adása, vénabiztosítás.
• 12-elvezetéses EKG készítése minden esetben, ha a beteg állapota megengedi.
• Ritmuscsík készítése: minél hosszabb, ha lehet, legalább 10-15 mp hosszúságú regisztrátum, a
releváns elvezetésekből (pl.: pitvarfibrilláció gyanújában II-III-V1-V2 elvezetések), a beteg
állapotától függően.
• Azonnali elektroterápia mérlegelése ritmuszavar okozta hemodinamikai instabilitás esetén.
• Segélykocsi hívása hemodinamikai instabilitás észlelésekor kompetenciahiány esetén kötelező!
• Reverzibilis okok keresése és kezelése.
Ritmuszavar okozta hemodinamikai instabilitás mérlegelése
Egyes ritmuszavarokban létfontosságú szövetek, szervek súlyos hypoperfusiója, hypoxiája alakulhat ki,
melyek lehetnek:
A. A szöveti hypoperfusio (shock) általános klinikai jelei  

B. Az agyszövet hypoperfusiójának klinikai jelei  
C. A szívizom hypoperfusiójának klinikai jelei
A. Szöveti hypoperfusióra utaló általános jelek 
• sápadt, hideg, verítékes bőr (különösen a végtagokon)  

• megnyúlt kapilláris újratelődési idő (CRT)  
• cyanosis  
• alacsony (rendszerint 90 Hgmm alatti) szisztolés vérnyomás 
B. Az agyszövet hypoperfusiójának jelei  
• az éberségi szint csökkenése, tudatállapot beszűkülése  

• mással nem magyarázható akut tudatzavar, nyugtalanság, romló mentális státusz
• görcsrohamok (Morgagni-Adams-Stokes szindróma)
Amennyiben a tudatállapot változása a ritmuszavarral egy időben jelenik meg, felmerül a ritmuszavar
kóroki szerepe, azonban az instabilitás jeleként csak a háttérben álló egyéb lehetséges okok (pl.
hypoxia, hypovolaemia, hypoglykaemia) kizárása, illeve korrekciója után értékelhető.  
C. A szívizom hypoperfusiójának jelei 
• a koszorúerek akut keringészavara, szívizom ischaemia

- jelentős mellkasi fájdalom  
- EKG-n akut ischaemiás eltérések megjelenése (mellkasi fájdalom nélkül megjelenő ST-
depresszió – ún. silent ischaemia – önmagában nem jelent hemodinamikai instabilitást!)
• akut keringési elégtelenség, a pumpafunkció progresszív romlása
- akut szívelégtelenség (légzésfrekvencia növekedése, légzési nehezítettség, pulmonális
pangás) 
- cardiogen shock
A hypoperfusio hátterében elsősorban a perctérfogat csökkenése, valamint a koszorúérkeringés

romlása miatt kialakuló szívizom ischaemia és következményes pumpafunkció-elégtelenség áll.
2
A hemodinamikai instabilitás és a ritmuszavar összefüggésének megítélése
A helyszíni elektroterápia indikációja a hemodinamikai instabilitást okozó, akutan kialakult

ritmuszavar. A helyszíni cardioversio kockázata csak valós instabilitás és valószínű ok-okozati
összefüggés esetén vállalható.
Az EKG sürgősségi értékelése ritmuszavarokban
Hat lépéses, gyors ritmusanalízis:
1. Van-e elektromos aktivitás?

2. Mennyi a QRS-frekvencia?
3. A QRS-ritmus szabályos (reguláris) vagy szabálytalan (irreguláris)?
4. A QRS-komplexus szélessége normális vagy kiszélesedett (≥0,12 mp)?
5. Van-e pitvari aktivitás?
6. Hogyan viszonyul a pitvari aktivitás a kamrai aktivitáshoz?
3
Bradycardiák
1. Stabil beteg (nincs riasztó tünet, asystolia-veszély nem áll fenn)
• a beteg monitorozva kórházba szállítandó

• atropin adása megfontolható 0,5 mg-onként 3-5 percenként ismételve a kívánt hatás, illetve
a maximális 3 mg-os összdózis eléréséig
(szívtranszplantált betegnek NE adjuk!)
2. Potenciálisan instabil beteg (nincs riasztó tünet, de asystolia-veszély fennáll)

Asystolia-veszélyre utal
➢ Közelmúltban fellépett asystolia

➢ Mobitz II. AV-blokk
➢ III° AV-blokk széles QRS-pótritmussal
➢ 3 mp-nél hosszabb kamrai pauza
• atropin adása 0,5 mg-onként 3-5 percenként ismételve, a kívánt hatás, illetve a maximális
3 mg-os összdózis eléréséig
• mivel a beteg hemodinamikailag stabil, perfúziós zavara nincsen, szoros megfigyelés,
transcutan pacemaker készenlét mellett, előzetes értesítés után kórházba szállítandó
3. Instabil beteg (a riasztó tünetek közül akár csak egy is észlelhető)
• atropin adása 0,5 mg iv.

• nem megfelelő válasz esetén
➢ atropin ismétlése 0,5 mg-onként 3 mg összdózisig
➢ adrenalin 2-10 µg/perc perfúzorral
(ajánlott adagolás:1 mg adrenalin/50 ml 0,9% NaCl, 6-30 ml/óra sebességgel adagolva)
vagy
➢ transcutan pacemaker kezelés, ha azonnal elérhető
▪ preferálandó akut coronaria szindróma esetén
▪ mérlegelendő jelenlétünkben zajló, vagy halmozott Morgagni-Adams-Stokes-
roham esetén
▪ bradycardia dependens torsades de pointes kamrai tachycardia esetén (a kamrai
tachycardiát relatív bradycard epizód előzi meg, ilyenkor 100-120/min pacemaker
frekvenciára is szükség lehet)
________________________________________________________
Megjegyzések:
• Szekunder transzport során egyéb, az aktuális ERC ajánlásoknak megfelelő gyógyszerek adásával is találkozhatunk.
• β-receptor blokkoló, ill. Ca2+-csatorna gátló okozta mérgezés esetén glucagon adható 3-10 mg (50-150 µg/kg) iv.
bolusban, majd biológiai titrálás szerint perfúzorban folytatva 1-15 mg/óra dózisban
• Koponyaűri nyomásfokozódáshoz társuló bradycardia-hypertonia (Cushing-reflex) esetén oki terápia javasolt,
atropin, illetve egyéb megoldások csak ezek hatástalansága esetén jönnek szóba.
4
Transcutan pacemaker-kezelés kivitelezése
1. Előkészületek
• A, B instabilitás esetén szükség szerint egyszerű légút, ballonos-maszkos lélegeztetés

• O2 adása (100%-os nem-visszalégző maszkon, 12-15 l/perc)
• monitorozás (EKG, RR, SpO2)
• stabil perifériás véna biztosítása (sz.e. IO-út)
2. Szedáció és analgézia (PSA1) a beteg állapotától függően
• morfin 0,01-0,02 mg/ttkg dózisokban titrálva

vagy
• fentanil 0,5-1 g/ttkg dózisban
3. Az ingerlés megkezdése
• Monitor- és pacemaker-elektródák felhelyezése (ld. később).

• A frekvencia beállítása (60-80/perc).
• Az ingerlés bekapcsolása (fix üzemmódban) és az ingerlés jelének (spike2) ellenőrzése a
monitoron.
• Az áramerősség fokozatos emelése 0-ról a hatásosig (ez lehet akár 90-120 mA is).
• Elektromos vezérlés (capture3) megjelenése a monitoron: a pacemeker spike-ok után QRS-
T-hullámok láthatóak.
• Mechanikus capture: tapintható pulzus (a. femoralis), a spike-kal szinkron jel a
pulzoximéter görbéjén.
• A mechanikus capture elérése után az ingerküszöb emelkedése miatt szükségessé válhat az
áramerősség mintegy 10%-kal történő emelése.
4. A beteg állapotának ellenőrzése ABCD szerint. Stabilitás esetén a pacemaker demand

üzemmódba váltása javasolt (ilyenkor csak a beállított frekvenciaértéknél kisebb saját
frekvencia esetén történik ingerlés. Demand mód alkalmazása során a szinkron cardioversio
során leírtak alapján szükséges ellenőrizni, hogy a készülék megfelelően érzékeli-e az R/S
hullámokat).
5. A megkezdett hemodinamikai monitorozás folytatása (perifériás pulzus, RR, SpO2,

tudatállapot). Nem lehet eléggé hangsúlyozni a keringési paraméterek állandó újravizsgálásának
szükségességét, mert az EKG önmagában nem jelzi a beteg hemodinamikai állapotát, hiszen a
monitoron látható spike és az azt követő QRS nem egyenlő a hatásos keringéssel!
6. A fogadó intézet értesítése, szállítás.
1 PSA: Procedurális Szedáció és Analgézia

2 spike(ejtsd: szpájk): a pacemaker ingerlő impulzusának képe az EKG-n, magyarul tüskepotenciál
3 a capture (ejtsd: kepcsör) befogást jelent; itt azt fejezi ki, hogy a pacemaker spike-okat QRS-komplexum, ill. (csaknem)
egyidejűleg pulzushullám követi, ami tapintható, ill. a pulzoximéter is jelzi
5
1. ábra: Prehospitális (felnőtt) bradycardia ellátási algoritmus az MRT ajánlása (2015) alapján
6
Tachycardiák
A. Szekunder tachycardiák
A frekvencia csökkentése előtt mindenképpen mérlegeljük a tachycardia esetleges szekunder

eredetét. A ritmus leggyakrabban sinus tachycardia, aminek csak a kiváltó oka kezelendő (hypoxia,
hypovolaemia, anaemia, láz, fájdalom, élvezeti szerek, fizikai-, emocionális terhelés stb.). Oki kezelés
nélkül a szívfrekvencia csökkentésére irányuló terápiás beavatkozás ezekben az esetekben általában
sikertelen és kártékony, adott esetben a beteg állapotának romlását is előidézheti.
Gyakori és külön megfontolást igénylő kórkép a szapora kamrafrekvenciával járó pitvarfibrilláció,
megtartott vagy emelkedett vérnyomással és heveny balszívfél-elégtelenséggel. Ezeknél a betegeknél a
tachycardia jellemzően következményes: egyes esetekben az alapritmus krónikus pitvarfibrilláció, a
kamrafrekvencia pedig valamely más kórfolyamat következtében, kompenzálásképpen fokozódik, más
esetekben a pitvarfibrilláció a szívizom hypoxiájára adott válaszként, akutan lép fel. Ezekben az
esetekben a kiváltó okot kell megkeresni és kezelni, a kamrafrekvencia csökkentése (β-receptor
blokkoló, kalcium antagonisták adása) végzetes hiba lehet, ronthatja a beteg állapotát.
B. Primer tachycardiák
1. Stabil, riasztó tüneteket NEM mutató beteg

Stabil állapotú beteg ellátásakor a helyszínen nem cél a ritmuszavar megszüntetése. A betegnek
panaszokat okozó, illetve az állapotrosszabbodás veszélyét magában hordozó akut ritmuszavar esetén
elsősorban a frekvencia kontrollja jön szóba, a ritmuszavar megszüntetése döntően kórházi
kompetencia.
Minden esetben készüljön legalább 12-elvezetéses EKG, kompetenciahiány esetén TTEKG. Az alább
felsorolt ritmuszavarok elkülönítése a helyszínen nem feltétlenül szükséges, a beteg kórházba szállítása
megkezdhető. A beteg állapotát folyamatosan figyelni, lehetőség szerint monitorozni kell.
A 12-elvezetéses EKG, a ritmuscsík, illetve a 6 lépéses ritmuselemzés 3. és 4. kérdése alapján a

tachycard ritmuszavarok 4 csoportba oszthatók, a továbbiakban ezek alapján kerülnek részletezésre:
• reguláris keskeny QRS tachycardia

• irreguláris keskeny QRS tachycardia
• reguláris széles QRS tachycardia
• irreguláris széles QRS tachycardia
7
Reguláris keskeny QRS tachycardia
• Sinus tachycardia (hangsúlyozzuk, ez nem ritmuszavar!)

• AVNRT (atrioventricularis nodalis reentry tachycardia)
▪ vagus-manőverek (preferált: módosított Valsalva-manőver*)
▪ adenozin:
• a beteg pszichés felkészítése után
• nagylumenű vénába
• 6 mg gyors (!) iv. bolus, folyadékkal azonnal bemosva
• sikertelenség esetén 12 mg bolus, ami szükség esetén 1x ismételhető
• resuscitatiós készenlétben
• Pitvari flattern, pitvari tachycardia fix átvezetéssel
▪ kezelése: a helyszínen általában nem szükséges, frekvenciakontrollra β-receptor
blokkoló adható (metoprolol: 1-2 mg 5 percenként 15 mg összdózisig)
Irreguláris keskeny QRS tachycardia
• Pitvarfibrilláció
➢ permanens és akutan fellépő pitvarfibrilláció esetén is mindig gondolni kell a szapora
kamrai válasz kiváltó tényezőire (ld. sinus tachycardia)
➢ akut ritmuszavar (és hemodinamikailag STABIL beteg) esetén frekvenciakontroll
alkalmazható (a legtöbb esetben azonban prehospitálisan gyógyszer adása nem
szükséges)
▪ szívelégtelenség jelei nélkül: metoprolol (1-2 mg 5 percenként 15 mg összdózisig)
▪ ismerten csökkent balkamra funkciójú betegnek amiodaron 300 mg 20-60 perc
alatt. Az esetleges kémiai cardioversio thromboemboliás szövődményének
megelőzésére kontraindikáció hiányában, és ha nem szed antikoagulánst, 5000 NE
Na-heparin iv. adása mellett
• Pitvari flattern változó AV-blokkal, pitvari tachycardia változó átvezetéssel
➢ kezelése: a helyszínen általában nem szükséges, frekvenciakontrollra β-receptor
blokkoló adható (metoprolol: 1-2 mg 5 percenként 15 mg összdózisig)
• Multifocalis pitvari tachycardia
➢ Általában krónikus, rendszerint COPD-s betegeknél jelentkezik, elsődlegesen a szív
oxigenizációja javítandó.
➢ Ha frekvenciakontroll mindenképp szükséges, magnézium-szulfát (2 g 20 perc alatt iv.)
és β-receptor blokkoló adható.
____________________________________________________
*Módosított Valsalva-manőver: A beteg félülő, 45 fokban megemelt felső
testtel helyezkedjen el az ágyon. Vegyen a szájába egy 10 ml-es fecskendőt és
próbálja meg a dugattyút "kifújni". Kb. 15 mp múlva a beteget fektessük le és
emeljük meg mindkét lábát ugyancsak kb. 15 mp-ig, majd ültessük vissza az
eredeti pozícióba.
8
Reguláris széles QRS tachycardia
• Monomorf kamrai tachycardia

➢ minden reguláris széles QRS tachycardia kamrai tachycardiaként kezelendő, ameddig
az ellenkezője bizonyítást nem nyer
➢ amiodaron: 300 mg 20-60 perc alatt, majd 900 mg/24 óra (hígítást ld. lentebb)
➢ magnézium-szulfát adása megfontolható (2 g 20 perc alatt iv.)
• Supraventricularis tachycardia aberráns kamrai vezetéssel (Tawara-szárblokk)
➢ ld. AVNRT
Irreguláris széles QRS tachycardia
• Pitvarfibrilláció + aberráns kamrai vezetés (Tawara-szárblokk)

➢ ld. pitvarfibrilláció
• Pitvarfibrilláció + preexcitatio – WPW-sy. (FBI – fast, broad, irregular = szapora, széles,
szabálytalan)
➢ reanimációs készenlét, instabilitás esetén cardioversio
➢ lehetőség szerint kardiológus telefonos konzílium
➢ gyors transzport
➢ szükség esetén amiodaron adása megfontolható
➢ TILOS amiodaronon kívül bármilyen antiarrhythmiás szer adása!
• Polimorf kamrai tachycardia (pl. torsades de pointes – TdP)
➢ magnézium-szulfát: 2 g 10 perc alatt iv.
➢ TILOS az amiodaron adása!
➢ bradycardia dependens TdP-nél szóba jöhet felülvezérlés transcutan PM-mel
2. Instabil, riasztó tüneteket mutató beteg
➢ kompetencia birtokában gyors előkészület után azonnali szinkron cardioversio

o nyilvánvalóan periarrest helyzetben (eszméletlen, shockos beteg, széles QRS
tachycardia) az előkészület egyes lépései (pl. vénabiztosítás, 12 elv. EKG
készítése, PSA) elhagyhatóak
➢ kompetencia hiányában segélykocsi kérése
➢ segélykocsi reális időn belüli elérhetetlensége esetén a transzport megkezdése
megfontolandó a kórház értesítése mellett (SBAR szerint)
➢ telefonos konzultáció igénybe vehető
Ismét megjegyzendő, hogy 150/min frekvencia alatt ritka, hogy önmagában a ritmuszavar
okozzon hemodinamikai instabilitást.
9
A cardioversio kivitelezése
Előkészületek
• betegvizsgálat és ellátás ABCDE szerint

• stabil perifériás véna biztosítása (sz.e. IO-út)
• újraélesztési készenlét
Szedáció és analgézia (PSA)
• Tudatállapotnak megfelelően
o csökkent tudatállapot esetén fentanil 1-2 µg/ttkg (felnőttnél 50-150 µg) vagy
morfin maximum 0,05 mg/ttkg-ig (felnőttben 2,5-5 mg) titrálva,
o megtartott tudat esetén etomidát 0,15-0,3 mg/ttkg-ig (felnőttnél 10-20 mg) a hatás
eléréséig titrálva.
• Az instabil hemodinamikai status miatt keringésdepressziót okozó szerek kerülendők.
• A cardioversio pár perces beavatkozás, a hemodinamikai instabilitással járó tachycardia
potenciálisan reverzibilis, ezért önmagában nem indikálja az intubációt (RSI), ugyanakkor
az intubációs készenlét indokolt.
Shock
• EKG-monitor elvezetések megfelelő pozicionálása (a lapátok/felragasztható elektródák

helyének kikerülésével), megfelelő elvezetés (legnagyobb R, ill. S hullám) kiválasztása, az
elektródák felhelyezése. Cardioversióhoz a felragasztható elektródák használata
biztonságosabb. Az elektródák pozíciója anteroposterior vagy anterolateralis lehet (ld.
később).
• Szinkron üzemmód beállítása a SYNC gomb megnyomásával. A sikeres szinkronizációt
jelzi, ha a monitoron minden R (S)-hullám csúcsán (illetve azt követően a csúcshoz közel)
megjelenik egy jól látható háromszög vagy pont, és a SYNC jel zölden villog. Ha a
szinkronizáció nehézkes, válasszunk más elvezetést, növeljük az amplitúdót, esetleg
módosítsuk az elektródák helyzetét.
Megj.: szinkronizációra a lapát elvezetéseket ne használjuk.
• A megfelelő energia kiválasztása (ld. 1. sz. táblázat)
Kezdő energia
Defibrillátor típusa bifázisos 2. shock 3. és minden
készüléknél további shock
Lifepak 12/15 120 J 200 J 360 J
Zoll X Series 120 J 150 J 200 J
1. táblázat: A cardioversio energiaszintjei
• A shock biztonságos leadása:

A szabadon áramló oxigént távolítsuk el. Győződjünk meg arról, hogy senki sem ér a
beteghez és arról, hogy a készülék szinkron üzemmódban van! Töltés, majd a beteg, illetve
a monitor ismételt ellenőrzése után a shock biztonságos leadása. A lapát-elektródák esetén
a töltés a beteg mellkasán történjen. Cardioversio esetén a gombokat mindaddig lenyomva
kell tartani, míg a készülék leadja a shockot. Ez a szinkronizáció érdekében néhány
másodpercet igénybe vehet.
10
A shock leadása után azonnal ellenőrizzük a pulzust, majd a ritmust a monitoron.
Ha sikeres volt a shock (a cardioversiót indokló ritmus változott):
• ellenőrizzük a beteg állapotát ABCD szerint (pulzuskontroll!), folytassuk a monitorozást

• készüljön 12-elvezetéses EKG
• értesítsük a fogadó intézményt és kezdjük meg a szállítást
Ha sikertelen volt a shock (a cardioversiót indokló ritmus nem változott):
• Az energia lépcsőzetes emelése, majd a shock legfeljebb kétszeri ismétlése javasolt.

A 3. shock maximális energiával történjen.
• A legtöbb készülék a shock leadása után automatikusan aszinkron módra vált (biztonsági
beállítás, hogyha mégis kamrafibrilláció alakulna ki, rögtön tudjunk shockolni), ezért
minden egyes ütés leadása előtt ismételten be kell állítani a szinkron módot!
• Amennyiben a harmadik kísérlet is sikertelen:
➢ Amiodaron adása
Dózisa: 10-20 perc alatt 300 mg, majd fenntartó (900 mg/24 óra) adagban.
Javasolt adagolás: 450 mg amiodaron 5%-os glukóz oldatban 45 ml-re hígítva 20 percig
90 ml/óra sebességgel, majd a fennmaradó mennyiséget 4 ml/h sebességgel a beteg
átadásáig.
➢ Reverzibilis okok újbóli megfontolása és lehetőség szerint kezelése.
➢ Kamrai eredetű ritmuszavar esetén magnézium-szulfát adása megfontolható.
➢ Az amiodaron adásának megkezdése után a beteg monitorozásának folytatása, a fogadó
intézet értesítése, és a szállítás megkezdése ajánlott.
➢ A 300 mg amiodaron beadása után (a fenti adagolással 20 perc múlva) a cardioversio
maximális energiával egyszer megismételhető.
Elektróda pozíciók
A cardioversióhoz alapvetően válaszható
• anterolateralis (AL) vagy

• anteroposterior (AP) elektróda pozíció
Anterolateralis (AL) elektródapozíció
Ragasszuk fel a ♥/apex elektródákat a beteg mellkasának bal oldalára oly módon, hogy az
elektróda középső része lehetőleg a középső hónaljvonalon helyezkedjen el. Ragasszuk a másik
elektródát a beteg felső testének jobb felső részére a sternumtól lateralisan a kulcscsont alá.
A shock leadásakor az áram döntően a kamrák izomzatán fog áthaladni.
11
Anteroposterior (AP) elektródapozíció
VAGY
Ragasszuk fel a ♥/apex elektródát a bal precordium fölé úgy, hogy az elektród felső széle a
mellbimbó alatt legyen, VAGY a harmadik bordaköz magasságában a medioclavicularis
vonalra a mellkas jobb oldalán. A másik elektródát mindkét esetben a szív mögé, a lapocka alatti
területre ragasszuk fel.
Az első esetben (elülső elektróda a bal oldalon a precordium felett) a shock leadásakor az áram
döntően a kamrákon, míg a második esetben (elülső elektróda a jobb mellkasfélen) a pitvarokon
halad át.
Megj: az elektródák csomagolásán látható felhelyezési útmutató minimálisan eltérhet a fent bemutatott
pozícióktól. Mindig a gyártó által ajánlott pozíciót használjuk!
Speciális megfontolások az elektródák felhelyezésével kapcsolatban

• Sürgősségi helyzetben kézi lapátok használata esetén (gyakorlati szempontok miatt) az
anterolateralis, felragasztható elektródák használata esetén az anteroposterior pozíció
ajánlott.
• Többszöri sikertelen cardioversio után megfontolandó lehet a pozícióváltás.
• A pitvari eredetű ritmuszavarokban (pitvarfibrilláció) előnyösebb lehet az az
anteroposterior pozíció, melyben az elülső elektróda a jobb mellkasfélen van.
• Túlsúlyos, illetve telt keblű betegek esetén az elektródákat, illetve a standard lapátokat
lehetőleg a mellkas lapos felszínére kell felhelyezni. Amennyiben a bőrredők vagy az
emlő nem teszi lehetővé a megfelelő feltapasztást, a bőr redőit szét kell húzni, lapos
felszínt biztosítva az elektródák számára.
• Sovány betegek esetén a terápiás elektródák a felragasztáskor kövessék a bordák és a
bordaközök körvonalait. Ezzel csökkenthető az elektródák alatti levegő mennyisége, és
elősegíti az elektródák és a bőrfelszín megfelelő érintkezését.
• Elektróda pozíció PM-es (ICD-s) betegen
➢ AP pozíció előnyben
➢ A lapátokat a PM (ICD) készüléktől kb. 8-12 cm-es távolságban ajánlott elhelyezni
➢ Cardioversio után a készülék működésének ellenőrzése (folyamatos monitorozás)
szükséges, a későbbiekben szakember általi ellenőrzése, lekérdezése ajánlott.
12
2. ábra: Prehospitális (felnőtt) tachycardia ellátási algoritmus az MRT ajánlása (2015) alapján
13
3. ábra: Prehospitális (felnőtt) hemodinamikailag instabil tachycardia és szinkron cardioversio ellátási algoritmus
14
Pacemakerrel élő betegek ritmuszavarai
Pacemakerrel élő betegnél két alapvető készülék-hibával találkozhatunk:
1. Undersensing (overpacing) jelenség:

A pacemaker nem ismeri fel a saját ütéseket és a beállított frekvenciának megfelelően, a beteg
saját ritmusától függetlenül ingerel. (A pacemaker a beállított ritmusban megy és a saját QRS-
re is „ráüt”.) Ha van mechanikus capture, a beteg frekvenciája magasabb lehet, mint a saját vagy
a pacemakeren beállított frekvencia. Veszélye lehet az R a T-n jelenséghez hasonlóan malignus
kamrai ritmuszavarok kiváltása.
2. Oversensing (underpacing) jelenség:
A pacemaker a kívánatos kamrai (esetleg pitvari) aktivitáson kívül egyéb eseményeket pl.
elektromos zajokat, vagy mozgást is a szív tevékenységének értékel, ezért nem (a szükséges
alkalmakkor) ingerel. Ennek eredményeként a beteg bradycard lesz, vagy P hullám asystolia,
esetleg teljes asystolia alakul ki.
Okai:
• érzékelési küszöb (sensitivity) hiba

• kimozdult, szétcsúszott, megtört elektróda
• elektrolit eltérés
• telepkimerülés, készülékhiba
Amennyiben a bradycardia hemodinamikai megingást okoz, a korábban leírt módon kezelendő.
ICD-vel élő betegek ritmuszavarai

ICD-vel élő betegnél két sürgősségi problémával találkozhatunk:
1. Malignus ritmuszavar esetén az ICD nem adja le a szükséges shockot:

• A beteget ugyanúgy kell ellátni, mintha ICD nélkül élne.
• Tudni kell azonban az ICD azon programozási lehetőségéről, hogy sok esetben ún.
overdrive pacing funkciót is bekapcsolnak, ami azt jelenti, hogy kamrai tachycardia esetén
először megpróbálja felülvezérelni a ritmuszavart, ha nem sikerül, csak akkor ad le shockot.
Ez időben fél-egy percet is igénybe vehet, ennyit tehát érdemes várni a külső shock leadása
előtt. EKG-n ilyenkor a kamrafrekvencia gyorsulása (akcelerálódása) látható a ritmuszavar
megszűnése előtt.
2. Az ICD több shockot ad le egymást követően:

Eldöntendő, hogy indokolt-e a shock, azaz valóban van-e malignus ritmuszavar.
• Ha nem indokolt a shock, az ICD kikapcsolása szükséges a telep fölé helyezett és (pl.
ragtapasszal) rögzített mágnessel (általában >50 Gauss (G) erősségű mágneses tér régebbi
eszközök esetén elegendő a készülék funkciójának megváltoztatásához, de biztos hatás
>90 G erősségű mágnestől várható – viszonyításul az átlagos hűtőmágnesek 35-200 G
erősségűek).
A folyamatos shock felesleges kellemetlenséget okoz a betegnek és szükségtelenül lemeríti
a telepet. Ilyen esetben mindenképp monitorozás szükséges, hiszen a valódi ritmuszavart
sem fogja kezelni a készülék.
Ha az ICD-t nem tudjuk kikapcsolni, a beteg szedálása, és analgéziája (PSA) szükséges!
15
Törekedjünk az ICD által leadott shock dokumentálására.
(Pl. Lifepak monitoroknál a „Print” gombot megnyomva a készülék a memóriából az utolsó
néhány másodperc visszamenőleges nyomtatásával kezd.)
• Ha indokolt a shock, a tachycardia protokollban leírt gyógyszeres terápiát kell alkalmazni.

A gyakori shock a betegnek kellemetlenséget okoz, ezért PSA ajánlott.
Visszatérő ritmuszavar esetén, ha az ICD által leadott elektromos shock nem oldja meg a
problémát, megfontolható a készülék kikapcsolása mágnessel a telep kímélése céljából, de
ebben az esetben a cardioversio vagy a defibrilláció minden esetben külsőleg végzendő.
Ha fentiek valamelyikét tapasztaljuk, célszerű a beteget az őt gondozó pacemaker/ICD centrumba

szállítani.
Amennyiben újraélesztésre kerülne sor
• a defibrillátor/PM-elektródákat a beültetett készüléktől 8-12 cm-es távolságra helyezzük fel

• ne felejtsük el rendszeresen ellenőrizni a pulzust, mert a monitoron észlelt spike-ok és az azt
követő QRS komplexumok nem minden esetben jelentenek valós keringést (PEA!)
• az ICD által leadott energia (miután a szív üregében elhelyezett elektród közvetíti) jóval
alacsonyabb a manuális defibrillátorok által leadottnál: általában nem több, mint 35 J, ezért a
mellkaskompressziót végzőre nézve nem tartják veszélyesnek, azonban károsító hatására,
illetve ártalmatlanságára megbízható adatok nincsenek. Az újabb, subcutan elektródájú (S-)
ICD-k nagyobb energiával (65-80 J) ütnek. A mellkaskompressziók alatti esetleges DC-shock
elkerülése érdekében törekedjünk az ICD érzékelő funkciójának felfüggesztésére (mágnes!)
Gyermek specifikumok
A gyermekkori ritmuszavarok meglehetősen ritkák, a legtöbb esetben szekunderek, így a kiváltó

okok keresése, felismerése és megfelelő kezelése elsődleges. A gyermekkori ritmuszavarok felmérése
is az ABCDE-elveknek, és a fentieknek megfelelően történjen az alábbi módosításokkal és
kiegészítésekkel.
Bradycardia:
• A bradycardia messze a leggyakoribb periarrest helyzet gyermekkorban.

• Jellemzően szekunder (leggyakoribb okok: hypoxia, hypotensio, acidosis), így ezek kezelése
prioritás.
• Biztosítsuk a beteg megfelelő oxigenizációját (nem visszalégző maszk, kettős oxigenizáció,
CPAP/NIV, szükség esetén ballonos maszkos lélegeztetés)
• Keringési elégtelenség esetén folyadékpótlás 20 ml/ttkg bolusokban (max. 2-3), szükség esetén
használjunk vazoaktív gyógyszereket (meleg sokk esetén noradrenalin, hideg sokk esetén
adrenalin, perfúzorban).
• Amennyiben a gyermek frekvenciája <60/perc, és ehhez rossz szöveti perfúzió, tudatzavar
társul, és állapota nem javul oxigén adására/pozitív nyomású lélegeztetésre, kezdjünk
újraélesztést és adjunk adrenalint (0,01 mg/ttkg).
• Pacemaker kezelés AV-blokk, ill. sinuscsomó betegség gyanújában megkísérelhető,
amennyiben a bradycardia mellkasi kompressziókra, ill. adrenalinra nem reagál (nagyon ritkán
fordul elő, asystolia esetén nem hatásos).
• Atropin csak cholinerg gyógyszerhatás, vagy vagustónus-fokozódás esetén javasolt
(0,02 mg/ttkg, min. 0,1 mg)
16
Tachycardia:
a. Keskeny QRS tachycardia:
• Legtöbb esetben sinus tachycardia (csecsemők <200/min, gyermekek <180/min).
• AVNRT gyanújában (csecsemők ≥200/min, gyermekek ≥180/min) hemodinamikailag
stabil gyermekeknél vagus manőverek (jeges zacskó/hideg vizes kendő 15-30 mp-ig az
arcon, nagyobbaknál módosított Valsalva-manőver) alkalmazhatóak. Carotis masszázs,
bulbusnyomás nem alkalmazható!
• Vagus manőverre nem szűnő esetben adenozin a fentiek szerint adható, dózisa 0,1 mg/ttkg
(max. 6 mg), ismételve 0,2 mg/ttkg (max. 12 mg).
• Hemodinamikailag instabil gyermekeknél alkalmazzunk elektromos cardioversiót a fentiek
szerint, a következő energiákkal:
o 1 J/ttkg, sikertelenség esetén 2 J/ttkg-mal ismételve
(megj.: lehetőleg gyermek elektródákat használjunk, felnőtt elektródák használata
esetén válasszuk az anteroposterior pozíciót)
• 2 sikertelen shockot követően amiodaron 5 mg/ttkg dózisban 20 perc alatt, majd
15 mg/kg/24 óra alatt
b. Széles QRS tachycardia:
• Gyermekeknél meglehetősen ritkán fordul elő, általában supraventricularis eredetű. Kamrai
tachycardia gyakrabban fordul elő ismert szívbeteg gyermeknél (pl. szívműtét után,
cardiomyopathia, myocarditis, elektroliteltérések, megnyúlt QT-idő esetén).
• Hemodinamikai instabilitás esetén kezeljük kamrai eredetűnek (hasonlóan a felnőttekhez),
amíg az ellenkezője nem bizonyított.
• Instabil esetben elektromos cardioversio a fentiek szerint.
• Amiodaron (5 mg/ttkg) megfontolandó, amennyiben a második sokk is sikertelen, ill.
amennyiben a ritmuszavar visszatér.
• Stabil széles QRS tachycardia SVT-ként kezelhető vagus manőverek alkalmazásával és
adenozin adásával.
• TdP esetén a magnézium dózisa 50 mg/ttkg (max. 2 g)
Rövidítések:
ERC: European Resuscitation Council: Európai Resuscitatios Tanács
MRT: Magyar Resuscitatios Társaság
ESC: Európai Kardiológus Társaság
PM: pacemaker
PSA: Procedurális Szedáció és Analgézia
ICD: implantálható (= beültethető) cardioverter-defibrillátor
IO: intraossealis
Irodalom:
1. Radnai M, Horváth A: Elektromos kardioverzió. Az Országos Mentőszolgálat eljárási rendje. 2014.
2. J. Soar et al. European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2015 Section 3. Adult advanced life support Resuscitation 95 (2015)
100–147.
3. Az Európai Resuscitatios Társaság (ERC) és a Magyar Resuscitatios Társaság (MRT) Újraélesztés Ajánlása (fordította: Nagy Ferenc, dr. Szabó-
Némedi Noémi; https://www.reanimatio.hu/themes/reanimatio/img/ERC_MRT_Ujraelesztes_Ajanlas_2015_10_14_v5)
4. Atrial Tachycardia Guidelines Updated: Mar 13, 2017. Author: Adam S Budzikowski, MD, PhD, FHRS; Chief Editor: Jeffrey N Rottman, MD
http://emedicine.medscape.com/article/151456-guidelines
5. 2016 ESC Guidelines for the management of atrial fibrillation developed in collaboration with EACTS
https://academic.oup.com/eurheartj/article-lookup/doi/10.1093/eurheartj/ehw210
6. 2015 ESC Guidelines for the management of patients with ventricular arrhythmias and the prevention of sudden cardiac death: The Task Force
for the Management of Patients with Ventricular Arrhythmias and the Prevention of Sudden Cardiac Death of the European Society of Cardiology
(ESC) https://academic.oup.com/eurheartj/article/36/41/2793/2293363/2015-ESC-Guidelines-for-the-management-of-patients#3596647
7. Lifepak 15 felhasználói kézikönyv
8. Zoll X Series felhasználói kézikönyv
9. https://www.medmastery.com/magazine/modified-valsalva-maneuver-video-review
10. Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Sürgősségi Gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú
Alapítvány, Budapest, 2015.
11. ACLS defibrillation protocols with the Zoll Rectilinear Biphasic waveform, AHA/ERC Guidelines 2015
17
Rögzítések a prehospitális ellátásban
Szakmai lektor: a Szakmai Kollégium OSTHK Tanácsa, Dr. Kassai Tamás
Vonatkozik:
I. Célok
• a beteg, ill. sérült testrész manuális/eszközös rögzítésének jelentőségét,
• a fej és a nyaki gerinc rögzítését,
• a nem kívánt gerincmozgást korlátozó egész test rögzítést,
• a különböző testrészek rögzítésének módjait,
• a sérült testrész rögzítésére alkalmas eszközök használatát,
• a sérültek mozgatásának, szállításának módját.

Jelen eljárásrend a korábban kiadott Bognár Péter, Dr. László Előd, Dr. Rotyis Mária, Solténszky
Mátyás: „Rögzítések a prehospitális ellátásban” című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása,
II. Bevezetés
A kivonuló mentőmunka során sokszor találkozunk olyan sérültekkel, betegekkel, akiknél
valamilyen rögzítést kell alkalmazni.
A rögzítés célja:
• a beteg, sérült testrész izommunkájának átvétele, tehermentesítése,
• a sérült testrészek másodlagos, az izomösszehúzódás vagy a gravitáció miatt létrejövő
elmozdulásának csökkentése,
• a fájdalom csillapítása/csökkentése,
• a beteg, sérült biztonságos szállítása,
• a szállítási trauma csökkentése.
Rögzítések a prehospitális ellátásban 1

Alapelvek:
• A rögzítést kezdetben eszköz nélkül, manuálisan végezzük, és csak később – szükség esetén
– alkalmazunk eszközös rögzítést. Az eszközös rögzítésekről az ABCDE-vizsgálat, illetve a
halaszthatatlan beavatkozások elvégzése után döntünk.
o prehospitálisan javasolt manuális rögzítések:
 a nyaki gerinc manual in line stabilizálása (MILS),
 manuális kimentés, a sisak/ruházat megnyitása, levétele,
 a femur manuális rögzítése, húzása,
 a végtagok manuális rögzítése, tengelybe állítása.
• A manuális/eszközös rögzítés megkezdése előtt általában fájdalomcsillapítás szükséges (a
rögzítési folyamat fájdalmat kiváltó/fokozó hatásának csökkentése érdekében). ABCD-
instabilitás (pl. légúti veszélyeztetettség, instabil hemodinamika, csökkent tudati szint)
esetén azonban a sürgető kimentés/vérzéscsillapítás érdekében az előzetes
fájdalomcsillapítás elhagyása mérlegelendő.
• Ha a rögzítés után keringés/érzészavar, erősödő fájdalom/diszkomfort jelentkezik, a rögzítés
korrekciója szükséges.
• Nyugtalan, kevéssé vagy nem kooperáló beteg rögzítése fájdalomcsillapítás/szedáció nélkül
akár káros lehet. Mindig keressük azonban az agitáció okát az ABCDE vizsgálat során (pl. a
fájdalom csökkentésével, a hypoxia rendezésével a nyugtalanság is megszűnik).
• Éber, tiszta tudatú sérültek általában megtalálják a számukra legmegfelelőbb nyugalmi, ill.
szállítási testhelyzetet, azonban a szállítás közbeni mozgásból adódó hatások miatt
rögzítésük szintén szükséges.
• Végtagsérülés esetén gyakran a sérült maga tartja, fogja a sérült végtagját (manuális
rögzítés). Ez önmagában is csökkenti a fájdalmat, de a mozgatás/szállítás során fellépő erők
további rögzítés nélkül fájdalmat provokálnak, így a megfelelő fájdalomcsillapítás/eszközös
rögzítés elengedhetetlen.
• Eszméletlen, földön fekvő sérült felesleges mozgatása hiba, kivéve, ha a helyszíni veszélyek,
valamint az azonnali életmentő beavatkozások mást követelnek meg. Lehetőség szerint
biztosítsuk az ellátáshoz szükséges 360 fokos körüljárhatóságot.
• A rögzítést kíméletesen, a csapatmunka elvei szerint, összehangoltan végezzük el, lehetőleg
megóvva a beteget a további sérülésektől.
• Ha személyi vagy tárgyi feltételek hiánya miatt az eszközös rögzítésre nincs lehetőség, a
manuális rögzítést a feltételek megteremtéséig vagy a kórházi átadásig tartsuk fenn.
Az Országos Mentőszolgálatnál csak a rendszeresített/orvos igazgatói engedéllyel rendelkező
eszközök használata megengedett, idejétmúlt rögzítési technika (pl.: pneumatikus sín) alkalmazása tilos.

III. Spinal Motion Restriction – SMR: a fej és a gerinc rögzítése
A prehospitális gyakorlatban, a súlyos sérülést szenvedett betegek ellátása során a gerinc (és a
gerincvelő) további sérüléstől való védelme bizonyos esetekben elengedhetetlen. A Spinal Motion
Restriction (SMR) kifejezés érzékelteti, hogy a gerinc valódi, teljes immobilizációját ritkán tudjuk a
rendelkezésre álló eszközeinkkel elérni, azonban törekednünk kell a gerincre ható kóros erők, így az
idegrendszeri sérülést okozó mozgások csökkentésére.
Az SMR alkalmazásának lépései:
1. A sérülési mechanizmus értékelése:
A következő esetekben a gerinc sérülése valószínű, rizikója magas:
o magasból esés (>2 méter, vagy gyermekek esetén: testmagasság méterben x 2-3)
o tengelyirányú fej/nyaksérülés (pl. “fejesugrás” sekély vízbe, fejre esett nehéz tárgy)
o nagysebességű autóbaleset (>100 km/h)
o járműbe beszorult
o járműből kirepült
o utastársa meghalt (a balesetben)
o gázolásban sérült
o nagysebességű kerékpáros/motorbaleset
Ezekben az esetekben a sérült vizsgálatának pillanatától kezdve folyamatos manuális in line
rögzítést (MILS) kell végeznünk, majd a későbbiek során merev nyakrögzítő gallér,
lapáthordágyra helyezés, ill. fejrögzítés (headblock és ragtapasz) által fej- és gerinc-
rögzítést kell alkalmazni.
2. A beteg AVPU-ABCDE vizsgálata MILS mellett:
A fentieken túli sérülési mechanizmusok esetén a MILS melletti ABCDE vizsgálatot
követően döntünk a fej és a (nyaki) gerinc eszközös rögzítéséről.
Tompa trauma esetén, ha:

o 65 év alatti életkor,
o nincs nyaki/háti fájdalom és/vagy középvonali nyaki/háti nyomásérzékenység,
o nem merül fel intoxikáció (alkohol, kábítószer, szedatív hatású gyógyszer),
o megtartott tudatállapot (GCS: 15),
o nincs friss neurológiai eltérés,
o nincs nagy fájdalommal járó egyéb (figyelemelterelő, pl. hosszú csöves csont törése,
nagykiterjedésű égés, jelentős, lacerált sebzés) sérülés
o nem látható/tapintható deformitás a gerincen
o nincs egyéb, a vizsgálatot nehezítő tényező (pl. kommunikációs korlátok, emocionális
stressz, retrográd amnesia)
o nincs nyak-, ill. gerincközeli áthatoló sérülés
és a felsoroltak MINDEGYIKE teljesül, a sérültet a fej óvatos (45 fokos) elforgatására és
előre-hátrahajtására kérjük meg. Amennyiben ezek a mozdulatok fájdalmatlanok, a fej (és
a nyaki gerinc) rögzítésétől eltekinthetünk. Ha a mozgatásokra bármilyen nyaki fájdalom
jelentkezik, vagy bármilyen kétség felmerül, a fej és nyaki gerinc (így a teljes test) rögzítése
kötelező.

A következő sérülés típusok/klinikai jelek esetén (a teljesség igénye nélkül) felmerül a súlyos sérülés
lehetősége:
Sérülés (gyanúja) Klinikum
Nyílt / feszülő PTX Traumás CPR után
Instabil mellkas Fenyegetett légút
Masszív / katasztrofális vérzés 10/perc > légzés > 29/perc
Fej, torzó áthatoló sérülése SBP tartósan ≤ 90 Hgmm
Nyílt / impressziós koponyatörés > 20 hetes terhes sérült
Medencetörés
≥ 2 végtag proximális törése
Proximálisan amputált végtag
Ezen esetekben is szükséges (lehet) a sérült lapáthordágyon történő rögzítése, a nyaki gerinc
eszközös rögzítéséről (merev nyaki gallér, headblock) a fenti kritériumok alapján döntsünk. A
rögzítéssel ekkor az a célunk, hogy az életveszélyes vérzéssel járó sérülések (pl. medencesérülés, femur
törése) további – szállítás alatti – károsodását minimalizáljuk, illetve a sérültek transzportját, átadását
(sérülés helyszínéről mentőhordágyra, mentőhordágyról kórházi/képalkotó ágyra) segítsük.
A lapáthordágyon történő rögzítés szóba jöhet nem traumás kritikus állapot esetén is (beleértve a
szekunder transzportot) a betegek rögzítésének, transzportjának, átadásának (helyszínről
mentőhordágyra, mentőhordágyról kórházi/képalkotó ágyra) segítése céljából.
Időnyerés céljából csupán lapáthordágyra emelés javasolt azon betegeknél, akik teljes test rögzítést
nem igényelnek (pl. penetráló trauma).
Gyakorlati megfontolások a nyaki gerinc rögzítésével kapcsolatban:
• A sérülteket a legtöbb esetben szemből közelítjük meg, így a MILS is kezdetben szemből
történik. Ezt követően mihamarabb javasolt delegálni a képen látható ábra szerinti pozíciónak
megfelelően, felszabadítva az egységvezetőt.
Manuális fej-nyak rögzítés (MILS)
• A MILS szükség esetén akár laikusnak is delegálható.

• A neutrális pozícióhoz nyakszirti (kisgyermeknél törzs alatti) alápolcolás lehet szükséges.
• A megfelelően kimért és beállított gallér csak a nyaki gerinc tengelyirányú mozgását védi ki,
minden egyéb irányú mozgást enged, emiatt a MILS-nek a gallér felhelyezése után a test teljes
rögzítésig folyamatosnak kell lennie.
• Várhatóan intubációra szoruló sérült esetén a MILS az intubációig folytatandó, és csak ezután
javasolt a merev gallér felhelyezése és a fej eszközös rögzítése (a nyaki gallért a beteg
forgatásához ebben az esetben is felhelyezhetjük, de az intubációs előkészületek alatt kötelezően
eltávolítandó).
• A nyaki gallér felhelyezése után az éber betegnél ellenőrizzük, hogy tud-e nyelni, illetve a gallér
akadályozza-e a légvételben. A rögzítés szükség esetén visszabontható (pl. neurológiai romlás,
légúti probléma, szubjektív panasz), ebben az esetben azonban a MILS/headblock folyamatosan
fenntartandó.

• 6 év alatti gyermek sérültek esetén a fej-test rögzítés élvez elsőbbséget a nyaki gallérral
szemben. Csak akkor alkalmazzuk a nyaki gallért, ha a felhelyezése semmiféle ellenkezésbe,
akadályba nem ütközik.
A teljes test eszközös rögzítésének lehetőségei:
• Lapáthordágy (scoop stretcher):
Az OMSZ gyakorlatában a teljes test rögzítésének első választandó eszköze (rögzítő hevederek
használatával), prioritást élvez minden más rögzítő eszközzel szemben.
o előnyei:
 könnyű és kíméletes mobilizáció,
 atraumatikus kórházi átadás lehetősége,
 kimentésre (korlátozottan) alkalmas lehet,
 egyéb rögzítő eszközökkel (merev nyakrögzítő gallér, medencerögzítő, húzósín)
kiegészítve alkalmas súlyos sérültek teljes immobilizálására,
 az anatómiai szemléletű kialakítás biztosítja, hogy a sérült jól rögzített helyzetben,
viszonylagos kényelemben, a felfekvések kockázata nélkül szállítható hosszabb időn
keresztül is.
o hátrányai:
 merev, nem lehet a rendkívüli testhelyzetek és deformitások igényei szerint alakítani,
 fém kivitel esetén a lehűlés elleni védelem mindenképpen szükséges.
A műanyag lapátágy 227 kg-ig, a fém pedig 159 kg-ig terhelhető. A beteget minden esetben a
fogópántok segítségével mozgassuk vele, a két végénél emelve ugyanis a terhelhetőség
jelentősen csökken.
• Vákuummatrac:
Vákuummatrac további beszerzését/javítását az OMSZ nem tervezi, a meglévő eszközök
használata súlyos sérültek rögzítésére csak lapáthordágy hiányában megengedett.
o előnyei:
 a rendkívüli testhelyzetek és deformitások esetén a test rögzítésének lehetősége
(ritka),
 alkalmazása javasolt a csípőtájéki törések, valamint a szokatlan helyzetben való
rögzítés szükséglete esetén a test rögzítésére.
(megj.: csípőtájéki sérültet kíméletesen tudunk lapáthordágyon is rögzíteni – ilyenkor biztosítanunk kell
a sérült végtag ép oldalihoz történő sínezését – ld. később)
o hátrányai:
 helyszíni mobilizáció során további eszközt igényel,
 húzósínnel nem kompatibilis, a combcsont törése esetén nem használható,
 a kórházi átadás során a test és a végtagok jelentős mozgásával/mozgatásával
számolhatunk,
 gyakori a szivárgás miatti meghibásodás, amelyet használat előtt nehéz felismerni.

• Board (spinal board):
o előnyei:
 ideális kimentő eszköz (pl. roncsból ráhúzással, vagy felfelé, tengely irányú
kimentésnél, vagy vízből történő mentésnél).
A boardról a ruha eltávolítása után „le kell lapátolni” a sérültet és a továbbiakban
lapáthordágyon kell kezelni, rögzíteni, szállítani. Boardon rögzíteni és szállítani csak
lapáthordágy hiányában szabad (megj.: gyermekek backpaddel, headblockkal
rendelkező gyermekboardon történő rögzítése, szállítása megfontolható).
o hátrányai:
 a beteg ráhelyezéséhez és levételéhez 90 fokos oldalra fordítás (log roll) szükséges,
amely komolyan terheli a sérült medencét, mellkast, gerincet,
 nem anatómiai kialakítású, így fekvés során kényelmetlen, a vállövet és a medencét
szétnyitó erő keletkezik,
 eszméletlen vagy altatott, relaxált sérültnél lapos kialakítása miatt huzamosabb
fekvés esetén gyakori szövődmény a nyomási sérülés (felfekvés), ami akár már
30 perc után kialakulhat,
 éber betegnek nagyon kényelmetlen.
IV. Medence rögzítése

A medence sérülése súlyos, akár életveszélyes vérzést is okozhat, mely megelőzése, illetve kezelése
már a prehospitális szakban is kötelező.
A medence vizsgálata három részből áll:
• a baleseti mechanizmus értékelése,
• megtekintés és
• óvatos szimmetria vizsgálat, egyujjas technika alkalmazásával.
A korábbi gyakorlatból ismert „rányomásos technika” szigorúan tilos, mert ezzel a törött
medencében további súlyos, akár életveszélyes vérzéssel járó elmozdulást is okozhatunk. A
sérültvizsgálat során A prehospitális betegvizsgálat szabványos eljárásrendben leírtaknak megfelelően
a „C”, azaz a keringés vizsgálata során kell a medencét értékelnünk, és döntenünk a medencerögzítő öv
felhelyezéséről.
A következő esetekben kötelező a medenceöv használata:
• ha a baleseti mechanizmus indokolja: minden olyan esetben, amelyben a medence direkt ütés
vagy jelentős test hossztengely irányú terhelés hatására sérülhetett, akár látható deformitás
és/vagy külsérelmi nyom nélkül is (pl. gyalogos gázolás, magasból esés stb.),
• ha megtekintve, vagy a fent látható módon vizsgálva a hanyatt fekvő sérült medencéjén
deformitást, aszimmetriát észlelünk,
• ha az alsó végtagok hosszában különbséget látunk.

A medencerögzítő öv használata során a törött medencegyűrűt törekszünk összetartani, mellyel
stabilizálunk és vérzést csillapítunk.
A medencerögzítő alkalmazása során is javasolt a később tárgyalandó 5P szabály alkalmazása.
Ala ossis ilii (csípőlapát)
Trochanter major (nagytompor)
A medenceöv használata csak akkor hatékony, ha megfelelő magasságban, a nagytomporok vonalában helyezzük fel és
nem pedig a csípőlapátok – ala ossis ilii – felett
(Horváth Levente Mátyás rajza)
6 év alatti gyermekek esetén ne medencerögzítő övet, hanem egész test rögzítést alkalmazzunk.
V. Végtagsérülések rögzítése
Rögzítés előtt a végtag keringését, beidegzését potenciálisan veszélyeztető összes körülményt
értékelni kell. A sérült végtagról távolítsuk el (és helyezzük biztonságba) a következőket: szoros ruházat,
lábbeli, gyűrű, karkötő, óra, belépő karszalag stb. – amennyiben nem okozunk további sérüléseket azok
eltávolításával.
A KÉM-vizsgálat a keringés (periférián történő pulzustapintás), érzés (a sérült végtagján történő
érintés összehasonlítása az épp oldalival), mozgás (a sérült végtagon az ujjak mozgatásának
megfigyelése) vizsgálatát jelenti, mely során a kóros eltérés(ek) arra utalhat(nak), hogy a tört csontvégek
az érintett végtagon ér, ín vagy ideg kompresszióját okozhatták. A KÉM-vizsgálatot a rögzítés előtt és
után is el kell végezni, eredményét dokumentáljuk.
Ha a KÉM-vizsgálat során kóros eltérést nem tapasztaltunk, a végtagot a talált helyzetben rögzítjük
(kivéve combcsont, ill. felkarcsont – ld. később).
Ha KÉM-zavart észlelünk, a végtagot enyhe tengelyirányú húzást követően kell rögzíteni (ld.
később).
A csöves csontok törése, ill. az ízületi ficamok jelentős fájdalommal járhatnak. Amennyiben a
kompetenciánkba tartozó fájdalomcsillapítási lehetőségek nem elégségesek, úgy mind a gyermek, mind
a felnőtt sérültek ellátása során segélykocsi hívása mérlegelendő!
a. Combcsont (femur) törése

A combcsont törése heves fájdalom mellett jelentős vérvesztéssel is járhat, ami
vérzéses/hypovolaemiás sokk kialakulásához vezethet. A combcsont törésének prehospitális ellátására
a legalkalmasabb eszköz a húzósín, mely egymagában képes a fájdalomcsillapításra, sínezésre és
vérzéscsillapításra is.

A femur törése önmagában is súlyos vérvesztést okozhat – zárt, ill. nyílt törés esetén is (felnőtt
esetében akár 1500 ml/femur), emiatt a sérülés észlelésekor mielőbbi manuális tengely irányú húzást
kell kezdeni, melyet lehetőség szerint húzósínre kell cserélni (4. sz. függelék).
A combcsont manuális tengelyirányú húzása
A meghúzás igen nagy fájdalommal járhat, keringési stabilitás, ill. megtartott tudat esetén a
megfelelő fájdalomcsillapítás elengedhetetlen. Csökkent tudati szint és instabil hemodinamika esetén a
mihamarabbi vérzéscsillapítás érdekében az előzetes fájdalomcsillapítás elhagyása mérlegelendő.
Részletesen lásd az „Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban” című szabványos
eljárásrendben.
A medencerögzítő öv és a húzósín együttes alkalmazásának indikációja esetén fokozott figyelmet
kell fordítanunk a rögzítő eszközök sorrendjére. A medenceöv felhelyezése minden esetben megelőzi a
húzósín alkalmazását (fordított sorrendben ugyanis a medenceövvel kompressziós sérüléseket
okozhatunk, illetve hatástalan lesz a medence rögzítése). Combcsonttörést okozó generalizált erőhatás
legtöbbször a medence sérüléséhez is vezet, így annak rögzítése is indokolt lehet (kivéve izolált,
közvetlenül a combcsontot ért erőhatás – rúgás, lőtt sérülés, patológiás törés stb.)
A húzósín felhelyezésének kontraindikációi:
• a végtag subtotalis amputációja a feszített részen,
• a térd komplex szalagsérülése (összes szalag együttes szakadása),
• posterior csípőficam gyanúja (flexióban rögzült csípő),
• ún. “floating knee” vagyis a „lebegő térd”, amikor a térd alatt és felett is törés van.
A húzósín nem javasolt csípőtáji törések, ill. a boka törésének rögzítésére.
Az 5P-szabály ellenőrzése felhelyezés előtt/alatt/után számos kényelmetlenség/szövődmény
elkerülésében segíthet.
Felhelyezés előtt:
1. P – Pulse: pulzus vizsgálata az a. dorsalis pedis-en
2. P – Pockets: zsebek kiürítése, a nyomási sérülések elkerülése érdekében
3. P – Pain: fájdalomcsillapítás
4. P – Penis: pénisz, herezacskó, nőknél a nagyajak becsípésének elkerülése
Felhelyezés után:
5. P – Pulse: pulzus ismételt vizsgálata az a. dorsalis pedis-en
Az eszköz alkalmazása közben kerülendő a végtag túlfeszítése, mely ideg- és érkárosodást okozhat.
A cél az ép végtaggal egy hosszúságra húzás.
A húzósínt a kórházi átadás során csak akkor távolítsuk el a sérült végtagról, ha a kórházi személyzet
folytatja valamilyen módon a húzást. A húzás hirtelen felengedése súlyos keringés-megingással járó
vérzést, heves fájdalmat okozhat.
Csípőtájéki törések (pl. combnyaktörés, pertochanter femur törés, subtrochanter femur törés)
elkülönítése prehospitálisan nehézkes. Alapvetően a csípőtájéki törések esetében a húzósín használata
nem javasolt (azonban nem hiba), a legegyszerűbb rögzítési technika a nyújtott helyzetben az ép

végtaghoz való rögzítés. A rögzítés módszere a két kinyújtott alsó végtag mellett a lábak egymáshoz
rögzítése, együtt az egész test lapáthordágyon történő rögzítésével. Csípőtájéki törés gyanúja esetén is
mind kimentésre, mind pedig szállításhoz lapáthordágy használata kedvező.
Traumás csípőficam esetén törekedjünk a végtag alápolcolására és a talált helyzetben történő
rögzítésre. Ha a csípőízület flektált állapotban látható, a femur axiális irányú húzása, ill. a húzósín
alkalmazása tilos. Amennyiben a sérült komplex ellátása során a helyzet változik (pl. izomrelaxációt
követően), vagyis a végtagon a flektált helyzet megszűnik, húzósín felhelyezhető.
Csípőprotézis ficama is előrordulhat a prehospitalis gyakorlatban, a beültetett komponensek
elmozdulhatnak, azonban röntgenkép készítése előtt a repozíció a szövődmények lehetősége miatt tilos.
A végtag rövidült és rotált, rögzítése a talált helyzetben célszerű.
b. Felkarcsont (humerus) és vállöv sérülései
A vállöv (lapocka, kulcscsont és felkarcsont) sérülései a rögzítések szempontjából speciálisnak
mondhatók, ugyanis a törésrögzítés általános módját (sínezés) nem, vagy csak nehezen tudjuk
alkalmazni. Vállficam, ill. kulcscsont törés esetén cél a sérült terület teljes nyugalomba helyezése,
további mozgásának megakadályozása. Ha a törések rögzítésére két háromszögletű kendőt alkalmazunk,
a fájdalomcsillapítás, ill. a teljes nyugalomba helyezés érdekében javasolt a sérült hordágyon történő,
félülő helyzetben történő szállítása, karját megtámasztva.
A humerus törése önmagában általában nem okoz keringést megingató vérvesztést (felnőtt esetében
maximum 800 ml), egyéb vérvesztő sérülésekkel kombinálva azonban már számottevő lehet. A humerus
törése esetén a manuális húzással, majd húzósínnel történő vérzéscsillapítás megfontolandó (a humerus
testének törésére az eszköz leirata szerint felhelyezhető). A húzósín felkarra történő felhelyezését a
4. sz. függelék mutatja be. A húzósín alkalmazása nem javasolt, ha a felkar sérülése mellett felmerül az
azonos oldali kulcscsont/könyök/alkar/csukló törése is, illetve ha a helyszínen a törés diaphysealis
magassága nem ítélhető meg (a felhelyezés közbeni mozgatás során nagyon könnyen megsérülhet a
n. radialis, ezért a húzósín humeruson történő használata nem minden esetben javasolt).
c. Distalisan (törzstől távolabb) elhelyezkedő csontok törése
A distalisan elhelyezkedő csontok törésének rögzítésekor figyelni kell arra, hogy a szomszédos
ízületek se tudjanak elmozdulni, ezzel is csökkentve a mozgással/mozgatással járó másodlagos
károsodások lehetőségét. A rögzítő eszköz méretét úgy válasszuk meg, hogy az túlérjen a szomszédos
ízületeken. Az OMSZ gyakorlatában a következő lehetőségek állnak rendelkezésre prioritási
sorrendben:
• végtagi vákuumsín
• flexibilis végtagrögzítő (pl. SAM Splint®, AeroResc® EASY Splint stb.)
• Oxystabil
• Cramer-sín
Az Oxystabil, ill. a Cramer-sín (melyek beszerzését/javítását az OMSZ a későbbiekben nem tervezi) használata
csak az előbbi kettő hiányában javasolt.
Lábszártörések rögzítésére húzósín is alkalmazható.

A sérült alsó végtagot a szállítás során lehetőség szerint polcoljuk fel.
d. A kéz- és lábtőcsontok, ill. ujjak sérülései
A kéz- és lábtőcsontok sérülései esetén is érdemes a sérült testrészt a distalis csontok sérüléseihez
hasonlóan rögzíteni.
Az ujjak sérülése esetén a legegyszerűbb és legkomfortosabb sínező eszköz a sérült ujj melletti ujj,
melyhez ragtapasszal hozzárögzítjük a sérültet.

VI. További sérülések
a. Végtagi ficamok, rándulások
A ficamoknál nem lehet kizárni az ízületet érintő töréseket sem, emiatt ellátásuk a gyakorlatban nem
különbözik a törések ellátásától. A ficamok repozíciója nem helyszíni feladat. Fontos célunk viszont a
rögzíthető állapot elérése (amelyhez gyakran tengelyirányú húzást kell alkalmaznunk) és a mielőbbi
kórházba szállítás. Repozíció csak KÉM-zavar esetén jöhet szóba, amennyiben ilyen nem észlelhető, a
végtagot megfelelő fájdalomcsillapítás mellett, a talált helyzetben rögzítsük (pl. SAM Splint®, pokróc,
feltekert buborékfólia stb.). Amennyiben KÉM-zavar észlelhető, az ellátó képzettségének megfelelően
dönthet a ficam repozíciójáról, ilyenkor a pontos dokumentáció elengedhetetlen.
Gyakorlat birtokában a patellaficamok helyszíni repozíciója a nyújtott helyzetű rögzítés érdekében
indokolt lehet, megelőző röntgenfelvétel nélkül is. A ficam során a patella laterális irányban „kicsúszik”
a sulcusból, a térdízület pedig általában flektáltan rögzül. A repozíció során – megfelelő analgosedatio
mellett – nyújtsuk ki a térdízületet, a patellát pedig kézzel, egy határozott mozdulattal segítsük vissza a
sulcusba. Amennyiben a kísérlet sikertelen, vagy a patella már a sérülés során a hossztengelye mentén
90-180 fokban elfordult (melynek jellemzője a durva deformitás), a végtag a talált helyzetben
rögzítendő.
Fontos feladat a ficammal szövődött bokatörések repozíciója akkor, ha keringés- és/vagy
mozgászavart okoz és az ellátó a műfogást ismeri és kivitelezésében gyakorlott (axiális, majd postero-
anterior irányú húzás megkísérelhető).
Bármely repozíció megfelelő előzetes fájdalomcsillapítást, szedálást igényel, ezért orvosi,
mentőtiszti kompetencia.
b. Bordatörés
Bordatörés gyanúja esetén törekedni kell a minél kíméletesebb betegmozgatásra és szállítás során a
félig ülő, vagy ülő helyzet biztosítására, amennyiben a gerinc immobilizációja nem szükséges. Minden
esetben megfelelő fájdalomcsillapítást kell alkalmazni.
VII. Súlyos koponyasérültek rögzítése és szállítása

Súlyos koponyasérültek rögzítése legtöbbször a teljes test és a fej, illetve nyak rögzítését jelenti,
ideálisan műanyag lapáthordággyal, a hordágy fejvégét pedig az ábrán látható módon 10-20 fokban
emeljük meg (esetleg egyéb eszközzel – pl. takaróval – való alátámasztással).

VIII. Relaxált betegek rögzítése
Izomrelaxáns hatása alatt álló beteg ízületei sokkal könnyebben tudnak kificamodni, ezért ezeket a
betegeket fokozott gondossággal és figyelemmel kell rögzíteni és szállítani. Amennyiben a teljes test
rögzítése egyébként is indokolt, a megfelelő rögzítő és szállító eszköz a műanyag lapáthordágy, kihűlés
elleni védelemmel (buborékfólia) kombinálva. Nem sérült betegek esetén mérlegelhető az enyhén
megemelt felső test (pl. koponyaűri folyamatok esetén), vagy a jelentősen megemelt felsőtest, a félülő
helyzet a légzésmechanika optimalizálására (minden légzési elégtelenség miatt intubált, nem sérült
beteg). Bármely relaxált beteg esetén fontos a fej oldalról történő megtámasztása, akár összetekert
lepedő, akár headblock használatával. Ha az ellátó a relaxált beteg biztonságos rögzítését csak teljes test
rögzítés mellett ítéli megfelelőnek, a lapáthordágy bármely lélegeztetett betegcsoportban használható.
IX. Rögzítés mobilizálás/szállítás közben

A betegek mobilizálása és szállítása esetén elsődleges szempont a biztonság. Bármely szállítási
eszközt (hordszék, hordágy, lapáthordágy stb.) választjuk, a beteg hevederekkel történő biztonságos
rögzítése elengedhetetlen. Amennyiben a beteget valamely rögzítő eszköz (pl. lapáthordágy)
segítségével kívánjuk szállítani, úgy a beteget a rögzítő eszköz hevedereivel, valamint a hordágyra
helyezést követően az eszközt a hordágy saját hevedereivel IS rögzíteni szükséges (a hordágy hevedereit
húzzuk át az eszköz fogantyúin). Ne felejtsük el a hevederek kellő meghúzását.
Egyes hordágyak esetén (pl. Spencer) a hevederek egyszerű becsatolását követően azok ráfeszülni
látszanak a betegre, de nem rögzítenek (ekkor még fékezés/ütközés esetén nem védenek!) Csak akkor
rögzítenek biztonságosan, ha manuálisan is feszesre húzzuk, vagyis a heveder maximálisan, ütközésig
történő kihúzása, majd a betegre igazítása szükséges. Az új típusú hordágyak (pl. Stryker) rendelkeznek
biztonsági funkcióval már az egyszerű becsatolást követően is.
Ülő beteg és a mentőszemélyzet részére a biztonsági öv használata kötelező!
X. Gyermekek rögzítése
A (nem sérült) gyermekek rögzítésére a legjobb módszer a gyermek saját testsúlyához, méretéhez
igazított gyerekülésben történő szállítása. A gyerekülést a menetiránynak háttal, tehát a felállított
háttámlájú hordágyra szükséges rögzíteni, a hordágy hevedereinek használatával.
További lehetőség a hordágyhoz tartozó hevederrendszer használata. Ebben akár újszülöttkortól
kezdődően lehetőség van a gyermek rögzítésére. A gyermeket anya ölében szállítani TILOS! A gyermek
sírása nem lehet indoka a gyermek rögzítésének mellőzésére.
Kizárólag a fentiek hiányában, egy éves kor alatti gyermeket leszívott végtagi vákuumsínben vagy
félbe hajtott, szintén leszívott vákuummatracban (ideálisan csecsemő vákuummatracban) is
rögzíthetünk (melyet szintén szükséges a hordágyon rögzíteni).
Biztonságos rögzítőeszközök hiányában segélykocsi hívása indokolt.

Baleset során, biztonsági gyermekülésben talált gyermeket azzal együtt vegyük ki a gépjárműből.
Ha a baleseti mechanizmus indokolja, vagy a gyermekülésben történt vizsgálat során olyan sérülést
észleltünk, ami beavatkozást igényel, a gyermeket vegyük ki a gyerekülésből (9. sz. függelék).
Gyermekülésből kiemelt gyermekek egész test rögzítésére és szállítására megfontolandó a
backpaddel, headblockkal rendelkező gyermekboard használata, elérhetetlensége esetén a (műanyag)
lapáthordágy is alkalmazható, kiegészítve a testet megfelelően alátámasztó buborékfóliából készített
párnázással. Gyermekek esetén, különösen 2 éves kor alatt fontos a fej neutrális helyzetének fenntartása,
ehhez a hát 2-3 cm-es megemelése, alátámasztása szükséges, pl. buborékfóliával vagy lepedővel.
Használhatunk továbbá (elérhetősége esetén) végtagi vákuumrögzítőt is.
Ha a baleseti mechanizmus nem indokolja, hogy kivegyük a gyerekülésből és a vizsgálat során nincs
lényeges eltérése a gyermeknek, fejrögzítés alkalmazása mellett, a gyermekülés hevederjeit is
felhasználva a hordágyra rögzítjük, és úgy szállítjuk az ellátó intézménybe. Ebben az esetben rögzítsük
a gyermek fejét az üléshez összetekert lepedő vagy headblock használatával. Ragtapasz használata
esetén figyeljünk arra, hogy a ragtapasz ne ragadhasson a gyermek homlokához/hajához (pl. mull-lap,
ellentapasz alkalmazásával)
További kiegészítések:
• gyermeket 12 kg testtömegig villafogással, 25 kg-ig tálcafogással is át lehet helyezni a
rögzítő eszközökre (ld. 7. és 8. sz. függelék), nagyobb gyermekek esetén log roll végzendő,
• húzósín már egészen csecsemőkortól használható femurtörés rögzítésére,
• a végtagsérülések esetében a legjobban alakítható formálható rendszerek a vákuumrögzítők,
• a flexibilis végtagrögzítőt mindig a deformált végtag formájára kell alakítani.
XI. Újszülöttek rögzítése

A koraszülötteket, újszülötteket, valamint a 6 kg-ot, illetve 60 cm-t meg nem haladó súlyú, illetve
méretű csecsemőket transzport inkubátorban, speciálisan felszerelt mentőautóval – a mentésről szóló
EüM. rendeletben meghatározottak szerinti „neonatológiai mentőgépkocsival”, és speciálisan képzett
szakemberek kíséretével lehet biztonságosan, alacsony kockázattal szállítani, így minden helyszíni
szülés(vezetés) esetén indokolt neonatológiai mentőegység segélykocsiként hívása. A megszületett
újszülött nem utazhat sem az anya hasán, sem a karjában, sem az ápoló karjában, sem „mózeskosárban”
betegbiztonsági szempontok miatt. A neonatológiai mentőegység várhatóan hosszú kiérkezési ideje
esetén a fenti rögzítőmódszerek alkalmazása javasolt. Az újszülöttek szállításához biztonságos
rögzítőeszközök hiányában segélykocsi hívása indokolt.
XII. Rögzítő eszközök átadása

Márkaazonos rögzítő eszközöket (pl. lapáthordágyon korrekt csomagolás, hatékony, szabályosan
elhelyezett merev nyaki gallér, húzósín, medencerögzítő) a mentőegységek közötti átadás során a
betegről eszközcsere céljából levenni tilos.
Kórházi átadás során is törekedni kell a hatásos rögzítés folyamatos fenntartására, melyet ideálisan
csereeszköz segítségével érhetünk el (lapátágy, medencerögzítő, húzósín).
Ha a lapáthordágyak a mentőegység/kórház közötti átadás során nem cserekompatibilisek, javasolt
a lapáthordággyal lapáthordágyra áthelyezés. Ebben az esetben a sérültet nem szükséges log rollal
elfordítani, a lapátágy szétcsatolását követően az könnyen kihúzható a beteg alól. Ha nem tudjuk
szétcsatolni a beteg tömege okozta befeszülés miatt, fogjuk meg a csat két oldalán a lapátágyat, és csat
finom, fel-le mozgatásával érjük el a csatrendszer ideális szétkapcsolódási pozícióját (kerüljük a
lapátágy – és ezzel a beteg durva mozgatását). Érdemes a lábrészi csattal kezdeni, majd ezután
következzen a fejrész, hasonló eljárással. Amennyiben a fejrészt nem sikerül szétcsatolni, úgy a láb felől

ollószerűen nyissuk szét a lapátágyat, és fokozatosan toljuk felfelé mindkét pengét, a fej stabilizációja
mellett, így a lapátágy könnyedén kivehető a beteg alól a fejrész kicsatolása nélkül is.
Kórházi átadás során mindig olyan felületre fektessük, amivel a sérült a továbbiakban mozgatható.
Ha csereeszköz nincs, akár rövid várakozás is megengedett a beteg érdekében (pl. lapáthordágyról
CT asztalra, vagy húzósín, medencerögzítő levétele sürgősségi műtőben).
XIII. Egyéb megfontolások:
• Lapáthordágyon, de csomagolás nélkül vagy részlegesen csomagolva fekvő sérült esetén
általában a lapáthordágy eltávolítása (a beteg forgatása nélkül) és a csomagolás standard
elvégzése a leginkább időhatékony megoldás (ez igaz a gépjárműből történő kimentést
követően is).
• Vákuummatracban átvett sérültet a leengedett, majd kisimítva keményre szívott matracról
standard módon kell fellapátolni.
• A buborékfóliát a lapáthordágyra mobilizáláskor kell a beteg alá helyezni, úgy, hogy
visszahajtásra alkalmasan túlnyúljon a talpakon. A légzáróan feltekert és lábra visszahajtott
csomagolást 3-4 keresztirányú ragtapaszcsíkkal kell rögzíteni (ld. 2. sz. függelék).
• A monitorkábelek a csomagolás során a jobb váll felé vezetendők.
• A vénás út felett a fólia a megfelelő mértékig kiszakítható.
1. Bognár P, László E, Rotyis M, Solténszky M: Rögzítések a prehospitális ellátásban. Szabványos Eljárásrend. Országos
2. Berényi T, Gőbl G, Hetzman TL, Petróczy A, Rotyis M, Sóti Á, Temesvári P: A prehospitális betegvizsgálat szabványos
eljárásrendje. Országos Mentőszolgálat, 2015.
3. Kaji A, Hockberger RS, Moreira ME, Grayzel J: Evaluation and acute management of cervical spinal column injuries in adults.
UpToDate, Oct 2, 2019.
4. Hetzman TL, Erőss A, Dubóczki Zs, Sütöri D: Súlyos sérültek ellátása. HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. V2
– 2019.10.01.
5. Hetzman TL, Solténszky M, Dubóczki Zs, Sütöri D, Haness J, Erőss A, Radnai M: Sérült rögzítés és csomagolás. HEMS
eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. V3 – 2019.10.01.
6. Sütöri D, Hetzman TL, Haness J, Gorove L, Erőss A, Radnai M: Végtagsérülések ellátása – HEMS eljárásrend. V2 – 2019.10.01.
7. Radnai M, Péter Á, Rotyis M, Temesvári P, Krivácsy P, Kocsis T: Analgézia és szedáció a prehospitális gyakorlatban (első revízió,
v2.0) Szabványos eljárásrend. Országos Mentőszolgálat, 2017.
8. Solténszky M, Sóti Á: Lehűlésvédelem. Szabványos Eljárásrend. Országos Mentőszolgálat, 2014.
9. Széll A, Berényi A, Bundzsity B, Szilágyi M, Somogyvári Zs: Módszertani ajánlás az újszülöttek szülőszobai ellátására és
élesztésére - a Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat gyakorlata szerint. Magyar Mentésügy, 2017(31).2: 8-22)
10. SAM Splint® hivatalos felhasználói kézikönyv
11. The European Trauma Course Manual© 3.1 edition. European Trauma Course Organization; 2014.
12. ATLS® Advanced Trauma Life Support® Student Course Maunual. 10th Ed. Chicago, IL. American College of Surgeons; 2018.
13. Fischer PE et. al.: Spinal Motion Restriction in the Trauma Patient - A Joint Position Statement. Prehosp Emerg Care. 2018 Nov-
Dec;22(6):659-661. doi: 10.1080/10903127.2018.1481476. Epub 2018 Aug 9.
• Dr. Kassai Tamás, Dr. Rotyis Mária, Solténszky Mátyás, Dr. Temesvári Péter


Cím Rögzítések a prehospitális ellátásban
Állapot Hatályban
Verzió 1 2015.07.20.
Cím Rögzítések a prehospitális ellátásban
Szerzők Bognár Péter, Dr. László Előd, Dr. Rotyis Mária, Solténszky
Mátyás

1. sz. függelék
Merev nyakrögzítő gallér használata
Tartsuk fenn folyamatosan a manuális in line stabilizálást a Mérjük ki a trapézizom és az állszöglet közötti távolságot
merev nyakrögzítő gallér felhelyezése közben. ujjainkkal.
Helyezzük ujjainkat a gallér méretező vonalához, majd

állítsuk be a gallér nagyságát (méretező vonal és a gallér Hajtsuk ki az állrészt.
testének alsó, merev részének távolsága)
Fekvő sérült esetén csúsztassuk a nyaka alá a gallért

Igazítsuk a gallért a sérült állához, ügyelve arra, hogy az
(előzetesen javasolt a kék tépőzár visszahajtása a
állrész középre essen.
szennyeződés elkerülésének érdekében).
Húzzuk ki teljesen a háti részt, majd a tépőzárral rögzítsük a gallért. Megfelelő beállítás esetén a trapézizom és a gallér
közé nem tudunk az ujjunkkal benyúlni.
A MILS-et a végleges rögzítés (lapáthordágy és headblock) befejezéséig fenn kell tartani.

1. sz. függelék
Amennyiben a felhelyezést követően derül ki a nem megfelelő méretválasztás:

• túl nagy méret: távolítsuk el a rögzítőt, és méretezzük újra a fentiek szerint
• túl kis méret:
o távolítsuk el a rögzítőt, és méretezzük újra a fentiek szerint, VAGY
o a rögzítő helyben hagyása mellett pattintsuk ki a kék színű, kerek biztosító gombot,
ekkor a rögzítő állrésze nagyobbra állítható (kisebbre állítást a nyíl alakú zár zárva
tartása mellett a rögzítő ekkor nem enged)
A kék gomb kipattintása lehetővé teszi a gallér állítását. Amennyiben a kék színű nyíl alakú zár is kihúzásra kerül, a gallér
állítása mindkét irányban lehetséges. Ha a nyíl alakú zár betolt állapotban van, a gallér magassága csak felfelé (tehát a
nagyobb irányba) állítható, lefelé nem.
Éber sérült esetén a felhelyezést követően mindig kérdezzünk rá, hogy:

• tud-e nyelni,
• rendesen kap-e levegőt.
Ezekben az esetekben értékeljük újra a rögzítő méretezését, megfelelő méret esetén mérlegelhető az
eszköz lazítása is.
A merev nyaki gallér kényelmetlen eszköz, emiatt minden éber beteget tájékoztatni kell a felhelyezés
előtt az eszközről, annak szükségességéről, valamint a vele járó kényelmetlenségről.
6 év alatti gyermek sérültek esetén a fej-test rögzítés élvez elsőbbséget a nyaki gallérral szemben.
Csak akkor helyezzük fel, ha az alkalmazása semmiféle ellenkezésbe, akadályba nem ütközik.

2. sz. függelék
Teljes test rögzítése lapáthordágyon
Helyezzük a lapáthordágyat a sérült mellé, mérjük ki a Nyissuk szét a lapátágyat, helyezzük el a pengéket a
megfelelő hosszúságot. beteg/sérült két oldalán.
Amennyiben szükséges, a harmonikaszerűen összehajtogatott izolációs buborékfóliát helyezzük az egyik pengére.
A beteg forgatása (log roll) során figyeljük, hogy a MILS megfelelő legyen. Legalább két fő
szükséges a sérült forgatásához, egy pedig (lehetőleg az ápoló) a pengék és a buborékfólia beteg alá
helyezéshez. 3 fős mentőegység esetén lehetőleg az orvos/mentőtiszt legyen a beteg fejénél, és ő
koordinálja a folyamatot, 2 fős mentőegység esetén a gépkocsivezető legyen a fejnél, de az ápoló
vezesse a betegmozgatást.
Ketten térdeljenek a beteg mellé, az előkészített izolációs

A beteget kb. 10-15°-ban kell elfordítani, alátolni a
buborékfóliával szembeni oldalon. A felső testnél levő
lapáthordágy pengéjét a buborékfóliával együtt, majd a
segítő a sérült vállánál és medencéjénél, az alsó végtagoknál
beteg levágott ruházatát és a buborékfólia belső felét
elhelyezkedő segítő a beteg bordakosarának alsó részénél
(lehetőleg a gerinc vonalán túlra) a sérült alá kell gyűrni,
(keresztezve a másik segítő kezét), illetve térdénél fogja meg
és a beteget visszafordítani.
sérültet.

2. sz. függelék
Ezután a segítők oldalt cserélve megismétlik a forgatást,

Mielőtt a végső fejrögzítést megcsináljuk a headblockkal,
melynek során javasolt először (a beteg levágott ruházatának
kötelező a beteget a hevederekkel rögzíteni, a törzset
kihúzását követően) a lapáthordágy pengéit összekapcsolni,
keresztirányban, a medence és térd magasságában pedig
majd kihúzni a buborékfóliát a penge és a beteg háta közül.
harántirányban.
Ezután fordítjuk vissza a beteget.
Gyakorlati megfontolások:
• a lapátágy megfelelő hosszának kimérését összecsatolt állapotban szükséges elvégezni,
csökkentve az időveszteséget, illetve elkerülve az aszimmetrikus kimérést
• a lapátágy pengéit ne emeljük át a sérült felett (a balesetek elkerülésének érdekében)
• kerüljük el, hogy visszaforgatás után a fej feltámaszkodjon a lapátágy peremére
• a buborékfólia a fejrészen ne érjen túl a lapáthordágyon, hiszen a megfelelő hőkonzerválás
érdekében a lábrészen túlnyúló buborékfóliát szükséges majd visszahajtani
• jelentős mennyiségű ruházat esetén (amennyiben várhatóan nem gyűrhető a forgatás során a
beteg alá) a lapáthordágy pengéit a levágott ruházatra kell helyezni úgy, hogy az a ruházat és a
beteg közé kerüljön
• kerüljük a levágott ruházat nagymértékű mozgatását („rángatását”) a sérült alól
• ha a beteg az aláhelyezést követően nem foglal el megfelelő pozíciót a lapátágyon, úgy a sérültet
mindig és kizárólagosan hossztengelyirányú mozgatással helyezzük a kívánt pozícióba („a
beteget háromra kb. X cm-rel lefelé, és a betegnek balra fogjuk mozgatni”). Ezt a folyamatot
mindig a medencerögzítő összekapcsolását követően, és szigorúan MILS mellett végezzük. Egy
segítő a beteg vállánál vagy hónalja alá nyúlva, egy segítő pedig csípőtájon fogva mozgassa a
sérültet. A beteg oldalirányú mozgatása még minimális mértékben is kerülendő!
• a csomagolás végén az izolációs buborékfólia két végét a beteg fölött összefogva tekerjük össze,
egészen addig, míg szorosan beteg testéhez nem ér, de ügyelve arra, hogy az arcát hagyjuk
szabadon. Ezután a lábánál keletkező felesleget hajtsuk vissza, és ragtapaszcsíkokkal rögzítsük
a csomagolást.

3. sz. függelék
Medencerögzítő öv használata
Készítsük a beteg mellé a rögzítéshez és a csomagolásához szükséges valamennyi eszközt, alulról

felfelé az alábbi sorrendben:
• lapáthordágy,
• izolációs buborékfólia,
• derékszögben meghajtott medencerögzítő öv.
A lapáthordágyra helyezést a 2. sz. függelékben részletezetteknek megfelelően kell végezni, ennek

során kell a medencerögzítő övet is a sérült alá helyezni. Ehhez a buborékfólia közepéhez kell
igazítani a derékszögben (praktikusan 1/3-2/3 arányban) meghajtott medencerögzítő övet úgy, hogy
a kemény csat mindig kifelé, az öv pamut oldala pedig a test felé nézzen.
A medencerögzítő hosszanti felező vonala a beteg nagytomporának magasságában legyen.
A szabályos log roll során toljuk be a sérült alá a Igazítsuk a buborékfóliát a beteg alá, majd a
lapáthordágy egyik pengéjét, a buborékfóliát és a medenceövet a beteg nagytomporának magasságába (a
medencerögzítő övet. beteg levágott ruházatát is igazítsuk a fentiek szerint).
A másik oldali log roll során (a beteg levágott

ruházatának kihúzását követően) először kapcsoljuk
Fordítsuk vissza a sérültet ügyelve arra, hogy a lapátágy
össze a lapáthordágy csatjait, majd húzzuk ki a
pengéje ne csússzon ki alóla.
medenceövet és az izolációs buborékfóliát a sérült alól,
mielőtt visszafordítjuk a beteget.
Ellenőrizzük a medencerögzítő öv magasságát, és a Vezessük át a csaton a hevedert, és kérjük meg

visszafordítást követően haladéktalanul rögzítsük a valamelyik szemben levő segítőt, hogy az ellentartó
medencét. narancssárga hevedert tartsa meg a húzással szemben.

3. sz. függelék
Húzzuk meg a fekete hevedert, az optimális medencerögzítés érdekében az erőhatároló csat kattanásáig. Ezt követően
rögzítsük a tépőzárat. A tépőzár rögzítése után az erőhatároló csat automatikusan újra kattan(hat).
A medencerögzítő felhelyezése során mindig ügyeljünk arra, hogy:

• a medencerögzítő felhelyezése előtt távolítsuk el a ruházatot (alsónemű mérlegelhető),
• a medencerögzítő alatt nem lehet semmilyen szilárd anyag (pl. húzósín, kulcs, telefon stb.),
• a felhelyezése során vigyázzunk a lágyrészek, nemi szervek becsípődésére,
• amennyiben a csomagolás végén a medencerögzítő nem megfelelő magasságba került, úgy a
medence manuális, oldalirányú összetartása, ill. minimális mértékű (pár cm) megemelése
mellett helyezzük a rögzítőt a kívánt pozícióba (kerülve a rögzítő mozgatása során a medence
oldalirányú elmozdulását).

4. sz. függelék
Húzósín használata
Jelenleg az Országos Mentőszolgálatnál kétféle húzósín használatos: az ún. csigás húzósín, illetve a
Kendrick-féle húzósín (KTD). Mindkét húzósín felhelyezése előtt, minél hamarabb gondoskodni kell a
végtag manuális húzásáról (megfelelő fájdalomcsillapítás mellett). Mindig a mentőegység egyik tagja
húzza meg először a végtagot, majd ezt átadhatja laikusnak is.
Csigás húzósín használata femuron:
Helyezzük fel a csípőhevedert úgy, hogy a sín csatlakozója oldalt legyen, az elülső-felső csípőtövis magasságában, a
párnázott rész alul legyen (a felhelyezés előtt mindig lazítsuk meg a hevedert teljesen).
teljesen kiengedett kötél
Állítsuk be a sín hosszúságát úgy, hogy a teljesen kiengedett kötéllel a bokaheveder felhelyezhető legyen, majd illesszük
be a csípőlapátnál a meghajlított rudat a csatlakozóba.
A körkörös bokapánt felhelyezése után húzzuk meg a talpra Rögzítsük a sínt a sérülthöz térdmagasságban, fentről a
keresztirányú hevedert. második tépőzárral.

4. sz. függelék
Térdeljünk a sérült végtag tengelyébe, és húzzuk meg a

feszítő kötelet (közben vegyük át a laikustól a manuális A kellő megfeszítés után, a kötelet húzzuk felfelé és
húzást, térdünkkel történő nyomással pedig segítsük a rögzítsük a rögzítő villába.
húzást).
Helyezzük fel a többi tépőzáras rögzítést (comb felső része, térd felett, térd alatt, boka felett).

4. sz. függelék
Csigás húzósín használata felkaron:
Helyezzük fel a vállhevedert úgy, hogy a sín csatlakozója

Gondoskodjunk a végtag manuális húzásáról.
oldalt legyen, a vállcsúcs magasságban.
Állítsuk be a sín hosszúságát úgy, hogy a teljesen kiengedett kötéllel a csuklóheveder felhelyezhető legyen, majd illesszük
be a meghajlított rudat a csatlakozóba.
A körkörös csuklópánt felhelyezése után helyezzük a mutató

Rögzítsük a sínt a sérülthöz a könyök magasságában,
és a hüvelykujj közé a keresztirányú hevedert, és feszítsük
fentről a második tépőzárral.
meg azt.
Húzzuk meg a feszítő kötelet (közben vegyük át a laikustól a manuális húzást). A kellő megfeszítés után, a kötelet húzzuk
felfelé és rögzítsük a rögzítő villába. Helyezzük fel a többi tépőzáras rögzítőt.

4. sz. függelék
Kendrick-féle húzósín (Kendrick Traction Device – KTD) használata
zöld végű
keresztheveder
meghúzása
Helyezzük fel a csípőhevedert úgy, hogy a sín csatlakozója

Rögzítsük a bokapántot, ügyelve arra, hogy az alsó, feszítő
oldalt legyen, a fekete csat pedig felül, a
hevederek ekkor még teljesen kiengedett állapotban
szeméremcsonthoz közelebb. Állítsuk be a sín hosszúságát
legyenek. Ezután először húzzuk meg a zöld végű, a talpra
úgy, hogy a külső csatlakozó a csípőlapát elülső-felső
keresztirányú hevedert.
tövisével egy magasságba kerüljön.
Mérjük ki a sín hosszúságát úgy, hogy a sín utolsó eleme Illesszük be a csípőlapátnál a meghajlított rudat a
teljes hosszában túlnyúljon a sérült talpán. csatlakozóba.
sárga végű heveder beakasztása
Térdeljünk a sérült végtag tengelyébe, vegyük át a húzást a

segítőtől, az egyik térdünkkel támasszuk meg a húzósín L-
Rögzítsük a sínt a sérülthöz térdmagasságban a sárga színű alakú akasztóját, helyezzük be a talpheveder sárga végébe.
tépőzárral. A szabadon maradt kezünkkel meghúzzuk a talpheveder
piros végét, enyhe, folyamatos nyomással toljuk előre
térdünkkel a húzósínt.
Helyezzük fel a piros (comb), majd a zöld (lábszár) tépőzáras rögzítőket.

5. sz. függelék
Distalis törések rögzítése
A distalis végtagtörések rögzítésére többféle eszközt használhatunk, de elsősorban a flexibilis

végtagrögzítők, illetve a vákuumsínek alkalmazása javasolt.
Flexibilis végtagrögzítő használata:
Többféle elérhető típusa létezik, jól formázható, méretre vágható, vízálló, könnyen fertőtleníthető.
További előnye, hogy röntgensugáráteresztő, és a formázhatósága miatt nincs keringést rontó hatása.
Megj.: Az eszközt minden esetben a tört végtag formájára modellálni kell!
a. Csukló, illetve alkar rögzítése:
Hajtsuk duplán a megfelelő hosszúság elérésére – akár

aszimmetrikusan is (a sérült rész szomszédos ízületein Formázzuk úgy, hogy az ujjak számára nagyobb kényelmet
érjen túl). A méretezést javasolt az ellenoldali, ép végtagon biztosítsunk (javasolt ezt a saját karunkon elvégezni).
elvégezni.
Helyezzük bele a sérült végtagot, rögzítsük körkörös

Formázzuk a rögzítőt C-alakúra az alkarnak megfelelően.
pólyamenetekkel.

5. sz. függelék
b. Boka, ill. lábszár rögzítése
Hajtsuk duplán, majd formázzuk a rögzítőt C-alakúra a Helyezzük a végtagra (annak méretétől függően
lábszár méretének megfelelően. elfordulhat, hogy aszimmetrikusan kell felhelyeznünk)
Rögzítsük körkörös pólyamenetekkel.


5. sz. függelék
Vákuumsín használata:
Óvatosan hajtsuk a végtag köré a széleit, majd leszívó

Helyezzük a megfelelő méretű vákuumsínt a sérült végtag pumpa segítségével szívjuk ki a levegőt a vákuumsínből,
alá. amíg az teljesen meg nem keményedik. Ezután rögzítsük a
tépőzáras hevedereket.
Felső végtag esetében kössük fel a rögzített végtagot a sérült nyakába.

Oxystabil használata:
1. Válasszuk ki a megfelelő méretű rögzítő eszközt.
2. Helyezzük óvatosan a sérült végtag alá.
3. Finoman húzzuk össze a tépőzárral a sínt.
4. Felső végtag esetében kössük fel a rögzített végtagot a sérült nyakába. A sérült alsó végtagot
a szállítás során lehetőség szerint polcoljuk fel.
Cramer-sín használata:
1. Válasszuk ki a megfelelő hosszúságú Cramer-sínt (a sérült rész szomszédos ízületein érjen
túl).
2. Egyoldali sérülés esetén az ellenoldali, ép végtagon mérjük ki a sínt, és a felesleges, túllógó
részt hajtsuk vissza.
3. Helyezzük a sínt a sérült végtag alá.
4. Miközben egy segítő tartja a sínt és a végtagot, rögzítsük a végtagot a sínhez 10-es vagy
15-ös pólyával, körkörösen tekerve azokat, a végtag distalis részétől, a proximalis felé
haladva.
5. Felső végtag esetében kössük fel a rögzített végtagot a sérült nyakába egy háromszögletű
kendővel. A sérült alsó végtagot a szállítás során lehetőség szerint polcoljuk fel.
Az Oxystabil, ill. a Cramer-sín használata csak a flexibilis végtagrögzítő, ill. a vákuumsín hiányában
javasolt.

6. sz. függelék
Könyök- és vállövi sérülések rögzítése
Könyök- és vállövi sérüléseket legegyszerűbben két háromszögletű kendővel rögzíthetünk.
Helyezzük a második háromszögletű kendőt a sérült

Helyezzük az egyik háromszögletű kendőt a sérült végtag
felkarra, az egyik hegyesszögű szárát a sérült kar előtt, a
alá, majd a hegyesszögű szárait kössük össze a sérült
másikat a törzs mögött átvezetve kössük össze az ép oldali
nyakán.
hónalj alatt.
Kössük egymáshoz a könyöknél a két háromszögletű kendő derékszögű sarkát úgy, hogy mind a felkaron, mind az
alkaron a kendő feszített állapotban álljon.

7. sz. függelék
Csecsemők fej-nyak rögzítése, ill. boardra/lapáthordágyra helyezése
Delegáljuk a fej-nyak további rögzítését. A segítő a fej

felől rögzít úgy, hogy a hüvelykujj a maxillán, a kisujj az
A megszólítással egyidőben végezzünk szemből fej-nyak occiputon fekszik, miközben a gyűrűs és középső ujj
rögzítést. Helyezzük a hüvelykujjainkat a maxillára, a rögzíti a vállat. Ebben a pozícióban a mutatóujj szükség
mutatóujjainkat az occiputra, a kezeink éle ekkor a vállakon esetén ki tudja emelni a mandibulát. Az ellátó karja a
nyugszik. földön támaszkodik.
Ügyeljünk arra, hogy ne nyomjuk meg a gyermek szemeit.
A cél, hogy a mutató és a középső ujj fogja közre a kart,

A MILS-et végző ellátó mellett egy másik segítő alsó
míg a gyűrűs és kisujj a gyermek hátán, a hüvelykujj
villafogással kétoldalról rögzítse a törzset úgy, hogy az
pedig a gyermek hasán helyezkedjen el. Ebben a
ellátók kezei érjenek össze, így a mozgatás során azok
pozícióban az ellátó tenyere tartja meg a gyermek testét,
összehangoltan tudnak mozogni.
míg a csuklója a medencéjét, a karok pedig a combokat.
Helyezzük a csecsemőt backpaddel rendelkező gyermekboardra, ill. elérhetetlensége esetén (műanyag) lapáthordágyra,
kiegészítve azt a testet megfelelően alátámasztó buborékfóliából készített párnázással. Gyermekek esetén ugyanis
(különösen 2 éves kor alatt) fontos a fej neutrális helyzetének fenntartása, ehhez szükséges a hát 2-3 cm-es megemelése,
alátámasztása, pl. backpaddel, buborékfóliával vagy lepedővel.
(képek forrása: Dr. Kassai Tamás)

8. sz. függelék
Kisgyermekek fej-nyak rögzítése, ill. boardra/lapáthordágyra helyezése
Delegáljuk a fej-nyak további rögzítését. A segítő a fej

felől rögzít úgy, hogy a hüvelykujj a maxillán, a kisujj az
A megszólítással egyidőben végezzünk szemből fej-nyak occiputon fekszik, miközben a gyűrűs és középső ujj
rögzítést. Helyezzük a hüvelykujjainkat a maxillára, a rögzíti a vállat. Ebben a pozícióban a mutatóujj szükség
mutatóujjainkat az occiputra, a kezeink éle ekkor a vállakon esetén ki tudja emelni a mandibulát. Az ellátó karja a
nyugszik. földön támaszkodik.
Ügyeljünk arra, hogy ne nyomjuk meg a gyermek szemeit.
A cél, hogy a mutató és a középső ujj fogja közre a kart,

A MILS-et végző ellátó mellett egy másik segítő alsó
míg a gyűrűs és kisujj a gyermek hátán, hüvelykujj pedig a
villafogással kétoldalról rögzítse a törzset úgy, hogy az
gyermek hasán helyezkedjen el. Ebben a pozícióban a
ellátók kezei érjenek össze, így a mozgatás során azok
tenyér tartja meg a gyermek testét, míg a medence és a
összehangoltan tudnak mozogni.
lábak megtartását egy harmadik ellátó végzi.
Helyezzük a gyermeket backpaddel rendelkező gyermekboardra, ill. elérhetetlensége esetén (műanyag) lapáthordágyra,
kiegészítve azt a testet megfelelően alátámasztó buborékfóliából készített párnázással. Gyermekek esetén ugyanis
(különösen 2 éves kor alatt) fontos a fej neutrális helyzetének fenntartása, ehhez szükséges a hát 2-3 cm-es megemelése,
alátámasztása, pl. backpaddel, buborékfóliával vagy lepedővel.
(képek forrása: Dr. Kassai Tamás)

9. sz. függelék
Sérült gyermek kivétele gyermekülésből
Folyamatos fejrögzítés mellett helyezzük a gyermeket a

gyereküléssel együtt a zárt állapotú lapáthordágyra, vagy
Döntsük le a gyermekülést úgy, hogy közben folyamatos
boardra. Szükség esetén előzetesen tegyünk a rögzítő
legyen a manuális fejrögzítés. Az egyik ellátó fogja meg
eszközre buborékfóliát, ill. a gyermek hátát megemelő,
a gyermeket a válla alatt, a másik pedig medencéjénél.
összehajtogatott lepedőt (a nyak kóros flexiójának
megelőzése érdekében).
Vegyük ki az ülésből úgy, hogy a fej felé mozdítsuk a Rögzítsük hevederekkel a gyermeket a mellkas, a
gyermeket, majd 2-3 cm-nyire megemelve tartsuk meg a medence és a comb szintjében. Ne feledkezzünk meg a
gyermeket és a gyermekülést húzzuk ki alóla. fej rögzítéséről sem.

RSI (Rapid Sequence Intubation)
Sürgősségi intubálás
Dr. Erőss Attila, Dr. Hetzman T. László,
Szerzők:
Dr. Petróczy András, Dr. Sóti Ákos, Dr. Temesvári Péter
Az Országos Mentőszolgálat RSI végzésére kompetens kivonuló
Vonatkozik:
állománya
I. Célok
Az eljárásrend célja meghatározni:
• a megtartott keringésű beteg helyszíni sürgősségi intubálásának indikációit és az eljárás
alternatíváit,
• az RSI folyamatát,
• a sikertelen endotrachealis intubáció (ETI) esetén követendő eljárást.
Jelen eljárásrend a korábban kiadott dr. Erőss Attila, dr. Hetzman T. László, dr. Petróczy András, dr.
Sóti Ákos, dr. Temesvári Péter: „RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás, Első revízió
(V.2.)” című szabványos eljárásrend megújítása, módosítása, annak egyes elemeinek változatlanul
hagyásával.
II. Háttér:
Az RSI a nemzetközi gyakorlatban az endotrachealis intubálással végzett sürgősségi légútbiztosítás
„arany standardja”.
Az izomrelaxáns alkalmazása az RSI során BIZTONSÁGOSABBÁ teszi a gyógyszerrel segített
ETI-t, használata azonban FOKOZOTT FELELŐSSÉGET ró a sürgősségi ellátóra.
Az RSI a nemzetközi sürgősségi (kórházi és kórházon kívüli) és aneszteziológiai gyakorlatban

széleskörűen elterjedt módszer a potenciálisan telt gyomrúként kezelt betegek biztonságos, szigorú rend
szerint végrehajtott emelt szintű légútbiztosítására.
Az eljárás kulcspontjai:
• a megfelelő előkészületek,
• a beteg és az ellátók pozíciói,
• a preoxigenizáció – a ballonos-maszkos lélegeztetés lehetőség szerinti elkerülésével,
• a standardizált indukció (gyógyszeres „bealtatás”) gyors hatású indukciós szer (intravénás
anesztetikum) és rövid hatású izomrelaxáns gyorsan, egymás után, bolusban való
alkalmazásával,
• ETI,
• a tubushelyzet ellenőrzése és
• a posztintubációs ellátás.
Erőss A, Hetzman TL, Petróczy A, Sóti Á, Temesvári P: RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás 1
A folyamat teljes mértékben standardizált, egységesített. Lényeges eleme, hogy minden lehetséges
eszközt felhasznál annak érdekében, hogy a rutin intubációs eljárás során az első intubációs kísérlet
sikeres legyen, valamint megoldást ad a nehéz légút szituációkra is. Végső célunk, hogy minden
intubáció sikeres legyen az első kísérletre úgy, hogy a folyamat lényeges (hypoxia, hypotensio,
keringésleállás) szövődményektől mentes legyen. Ezt méri a DASH-1A (Definitive Airway Sine
Hypoxia/Hypotensio on 1st Attempt) indikátor.
Az RSI erős indikációi:

1. Elzáródott, vagy fenyegetett, egyszerű eszközökkel nem biztosítható légút
2. Igazolt kritikus oxigenizációs zavar, konzervatív kezelésre nem reagáló súlyos heveny
légzési elégtelenség
3. Tartós és mély eszméletlenség
4. Koponyasérülés miatt, vagy más okból súlyosan agitált, küzdő, kezelhetetlen zavart tudatú
beteg
Egyéni mérlegelés, gondos kockázat-előny elemzés és telefonos konzultáció mellett az intubáció

egyéb indikációi is felállíthatók.
A helyszíni ETI-t mindig gondos kockázat-előny elemzés előzze meg.
A kockázat-előny elemzés legfontosabb elemei:

• a beteg anatómiai sajátosságainak értékelése a várhatóan nehéz ETI szempontjából
• a személyi és tárgyi feltételek figyelembevétele
• a kórfolyamat jellegének és dinamikájának értékelése
• a kórházba érkezés idejének becslése
• a szukcinilkolin ellenjavallatai (lásd később)
III. AZ RSI FOLYAMATA:

1. Nem RSI specifikus előzetes lépések:
• szükség esetén légútbiztosítás egyszerű eszközökkel: áll-előemelés, 2 db nasopharyngealis

tubus, 1 db oropharyngealis tubus, felső légúti leszívás
• 100%-os oxigénmaszk, 15 l/perc áramlású oxigén
• szükség esetén kettős oxigenizáció maszkkal + orrszondával
• kellően nagy lumenű (vagy 2 db) stabil véna (vagy intraossealis út) biztosítása
• monitorozás: SpO2, NIBP, EKG
2. Az RSI optimális helyszíne:
• tágas terület, kényelmes 360 fokos hozzáféréssel a beteghez

• megfelelő hely a felszerelés előkészítéséhez (terítés)
A fenti szempontok ideálisan MENTŐJÁRMŰVÖN KÍVÜL érvényesülnek!
• közvetlen napfénytől védett, ÁRNYÉKOS
• időjárástól védett
A mentőjárműben végzett RSI elfogadható alternatíva, ha szélsőséges időjárási viszonyok (fagy,

csapadék, szél) vagy biztonsági szempontok indokolják. Mérlegelendő a rövid transzporttal elérhető
ideális helyen, mentőn kívül elvégzett intubáció is (pl. közeli mentőállomás, garázs stb.).
3. Telefonos konzultáció:
A telefonos konzultációval jelentősen tudjuk növelni a helyszíni RSI biztonságosságát:

• a konzultáció (a periarrest helyzet kivételével) az előkészületekkel párhuzamosan minden RSI
előtt kötelező
• periarrest helyzet esetén ETI után telefonáljunk
A telefonos konzultáció részletes szabályozását lásd a „Prehospitális telefonos konzultáció” c.

4. Pozíciók:
a. Beteg:
• 360 fokos hozzáférés (mentőjárművön kívül), kb. térdmagasságú elhelyezés
(leengedett hordágy)
• minden nyaki gerinc védelemre nem szoruló betegnél: az orr a legmagasabb pont
(„sniffing” pozíció), a külső hallójárat a sternum magasságában, szükség szerint
nyakszirti alápolcolással
• nyaki gerinc sérülés (gyanúja) esetén: MILS neutrális fejhelyzetben, szükség szerint
nyakszirti alápolcolással
• aspiráció kockázata esetén: megemelt felsőtest
• tömeges felsőtest és/vagy obesitas esetén: indukcióig megemelt felső testfelű, vagy
akár ülő helyzet, laringoszkópia során megemelt fej és vállak (HELP pozíció). Cél,
hogy a hát közepétől kezdve lépcsőzetes alápolcolás történjen, a fej legyen a
legmagasabban, úgy, hogy a külső hallójárat a szegycsont magasságába kerüljön, a
beteg arcsíkja vízszintes legyen
• súlyos arckoponyasérült betegek előkészítése és indukciója olyan testhelyzetben
történjen, amely számukra a legelviselhetőbb, és amelyben leginkább átjárhatók
maradnak a légutak
• dyspnoés beteg: ülő, vagy félülő helyzet az indukcióig
• gyermekeknél, főleg 2 éves kor alatt: a neutrális fejhelyzet a vállak alápolcolásával
érhető el
• bármely betegpozíció esetén a beteg-operátor relatív magasságának optimalizálása
elengedhetetlen
"Sniffing" pozíció nyakszirti alápolcolással
HELP: a hát közepétől kezdve lépcsőzetes alápolcolás, a fej a legmagasabban, a külső hallójárat a szegycsont magasságában,
a beteg arcsíkja vízszintes
Vállak alápolcolása gyermekeknél
b. Intubáló ellátó (operátor):

• a fej mögött térdel
• légútra, oxigénmaszkra vigyáz
• a monitort figyeli
• a beteget figyeli
• a segítőket irányítja
c. Ápoló:
• megfelelő helyszínt választ, felszerelést készít elő
• csekklista olvasáskor, indukciókor térdelő helyzet az orvos jobb vállánál, a beteg jobb
oldalán
d. Segítő 1:
• MILS (ha szükséges): nyaki gerinc rögzítés (a beavatkozó a láb felől, a beteg bal
oldaláról, úgy fogja a fejet két oldalról, hogy az állkapocs nyitható maradjon)
e. Segítő 2:
• szükség szerint BURP-ot végez (ld. később)
• megfelelő egészségügyi képzettség esetén:
o indukció során beadja a gyógyszereket
o intubáció után tubust manuálisan rögzít és ballonnal lélegeztet
5. Preoxigenizáció:
Az RSI során a preoxigenizáció létfontosságú minden megtartott keringésű betegnél, mert:

• oxigenizációs tartalékot képez az indukált apnoe idejére, ezáltal
• késlelteti az ETI (különösen a nehéz intubálás) során a hypoxaemia kialakulását
A preoxigenizáció kivitelezése:
• A fent részletezett pozíciókban a beteg arcára szorosan illeszkedő, oxigénforráshoz
csatlakoztatott rezervoárral ellátott oxigénmaszkot helyezünk 15 l/perc áramlással.
• A tökéletesen átjárható légút biztosításához szükség szerint légúti segédeszközöket
(nasopharyngealis és oropharyngealis tubus) és műfogást (manuális áll-előemelés)
alkalmazhatunk. Szükség esetén végezzünk körültekintő orr- és szájgarat leszívást.
• Hypoxiás betegek esetén – ha a két oxigénforrás adott – végezzünk kettős oxigenizációt
orrszondán és nem-visszalégző maszkon át párhuzamosan adagolt magas áramlású oxigén
segítségével. Nem traumás légzési elégtelenség esetén szükséges lehet intubáció előtt a
preoxigenizáció segítése, lehetőleg a kettős oxigenizáció orrszondájának megtartása mellett
az alábbi technikák alkalmazásával:
o egyszerű elérhetősége esetén gépi NIV, vagy
o CPAP maszkkal, vagy
o spontán légzés mellett magas áramlású oxigén – rezervoár – szelep – maszk – PEEP-
szelep rendszerrel, vagy
o asszisztált, négykezes rezervoáros-ballonos-maszkos lélegeztetéssel, PEEP szeleppel.
6. RSI előtti szedálás:
Az esetek többségében RSI előtt szedálásra nincs szükség.
Koponyasérülésből, vagy más okból adódóan agitált, kezelhetetlen, a saját preoxigenizációja ellen
küzdő beteg RSI előtti szedálására szükség lehet. Fontos, hogy szedatívum adása előtt ismerjük fel
és kezeljük az agitáltság egyéb okait (fájdalom, hypoxia, hypercapnia, hólyagfeszülés stb.). A cél a
preoxigenizáció lehetőségének megteremtése, illetve annak segítése. Telefonos konzultáció javasolt!
• Ketamin:
o fájdalom esetén ketamin 0,25 – 0,5 mg/ttkg iv. dózisban választandó (ismételhető)
o légzési elégtelen, hypoxia miatt súlyosan agitált beteg szedálása 0,25 – 0,5 mg/ttkg iv.
ketaminnal javasolt, ezt a mennyiséget az indukciós dózisba be kell számítani, ha annak
hatása (5-10 perc) várhatóan még tart (heveny szívelégtelenség esetén a ketamin helyett
morfin javasolt 2-4 mg-onként iv.)
• Midazolám:
o egyéb okból agitált betegek RSI előtti szedálására 0,02 mg/ttkg iv. dózisban midazolám
adható
o az egyszeri dózisok 3 PERC után ismételhetőek, maximum 0,1 mg/ttkg iv. összdózisig
o vérnyomáscsökkentő hatása miatt súlyosan hypovolaemiás vagy hypotensiv
betegeknek csak tört dózis adható
7. A keringés optimalizálása (folyadékpótlás, vazoaktív támogatás):
• indukció előtt, az előkészületek során:

o ellenjavallatok hiányában az indukciót MEGELŐZŐEN szükséges az érpálya kellő
feltöltése, a hypovolaemia korrekciója (a keringési státusz függvényében akár
10 ml/ttkg krisztalloid infúzió adása is szükséges lehet, gyors bolusban, ami szükség
szerint ismételhető)
o hypovolaemiás, instabil keringésű beteg esetén javasolt előkészíteni: 1 mg adrenalin
10 ml-re, majd ebből 1 ml-t újra 10 ml-re hígítva (100x-os hígítás)
o nem hypovolaemiás, de rossz keringésű beteg (cardiogen shock, szepszis)
keringéstámogatására 0,05 – 0,5 μg/ttkg/perc noradrenalin, perfúzorral
• intubáció utáni keringésmegingás korrekciójára adható:
o további folyadékbolus
o noradrenalin (emelt dózisban perfúzorral)
o adrenalin 20-30 μg-os (fenti hígításból 2-3 ml-es) bolusokban “mentőöv”
gyógyszerként
o ismerjük fel, és kezeljük a keringésmegingás lehetséges reverzibilis okait (pl. feszülő
PTX)
8. Felszerelés-előkészítés (terítés):
• gyógyszerek felszívása az alábbi fecskendőkbe:

o ketamin: 200 mg / 20 ml (20 ml-es fecskendő, 4 ml ketamin 20 ml-re hígítva) – sárga
címke
o (etomidát indukció esetén: 20 mg / 10 ml hígítás nélkül – sárga címke)
o szukcinilkolin: 2 db 2 ml-es, 100 mg / 2 ml (összesen: 200 mg hígítás nélkül) – piros-
fekete címke (100 mg szükségessége esetén csak 1 db 2 ml-es fecskendő)
o rokurónium: 50 mg / 5 ml ampulla 1 db 10 ml-es fecskendőbe hígítás nélkül – piros
címke
• crash ETI szükségességével fenyegető helyzetben az első feszívandó gyógyszer a
SZUKCINILKOLIN!
• intubációs eszközök kihajtható táskán (terítési modulon):
o endotracheális tubus, méret az intubáló ellátóval egyeztetve
o 20 ml-es fecskendő a tubusmandzsettához csatlakoztatva
o másodlagos tubus, méret egyeztetve
o bougie, a tubusnak megfelelő méretben
o laringoszkópok: kipróbálva, lapoc mérete az intubáló ellátóval egyeztetve
• további eszközök a terítés modulon az óramutató járásának megfelelően elhelyezve:
o oxigén: legalább egy teli palack + lehetőleg egy tartalék. Lehetőleg külön palack a
preoxigenizáció 100%-os maszkjához, külön a ballon rezervoárjához csatlakoztatva
o tubusrögzítő szalag: a beteg nyaka alatt
o motoros szívó: kipróbálva, használatra készen a beteg feje mellett jobb oldalon, durva
leszívó toldattal a beteg feje alatt
o monitor: a beteg jobb oldalán, az ápoló és az operátor számára is jól látható helyen.
Kapnográf csatlakoztatva (a bemelegedés érdekében), EKG, SpO 2, NIBP 2-3 perces
automata mérésre állítva a betegen (lehetőleg másik karon, mint a használatos véna)
o légzőkör megfelelő (ballon – kapnográf – filter) sorrendben összerakva
o kapnográf: bekapcsolva (műszerhiba esetén kolorimetrikus eszköz)
o ballon rezervoárral, szelep, lélegeztető maszk: megfelelő méretben, maszk külön
o rescue-eszközök: laryngealis maszk, sebészi légút, thoracostomia
o másodlagos szívó: elérhető
9. Csekklista olvasása szigorú rend szerint:
A csekklista olvasása során az intubáló ellátó legalább egy kézzel tartja a beteg állát, fogja az
oxigénmaszkot. Eközben meggyőződik arról, hogy a rezervoáros oxigénmaszk szorosan illeszkedik
és a zsákja a légzés ütemében telődik, illetve ürül.
A csekklista használatának céljai:
• ellenőrzi, hogy minden szükséges felszerelés rendelkezésre áll és működőképes
• biztosítja, hogy a beteg megfelelő pozícióban legyen az intubáláshoz
• optimalizálja az első intubációs kísérletet, csökkentheti a sikertelen/szövődményes intubáció
kockázatát
• minden lépés olyan sorrendben történik, amilyen sorrendben az adott felszerelés
felhasználásra kerül, így egyetlen eszköz sem marad ki
• időt biztosít a hatásos preoxigenizációhoz
• felkészít az esetlegesen sikertelen intubációt követő alternatív légútbiztosításra, a team
minden tagja tisztában lesz a választott „C”-tervvel
• meggyorsítja a posztintubációs ellátást
10. Indukciós szer, majd relaxáns adása GYORSAN, EGYMÁS UTÁN, bolusban, beöblítve:
Indukciós szer:
• ketamin 2 mg/ttkg – (max. 200 mg)
• ketamin 1 mg/ttkg („felezett ketamin”) keringési instabilitás, hypovolaemia, rossz általános
állapot, vagy megelőző szedatív gyógyszerelés esetén
• etomidát 0,3 mg/ttkg – (max. 20 mg), a ketamin ellenjavallatai esetén:
o súlyos, kockázatot jelentő hypertensio
o szívelégtelenség (keringési instabilitás esetén az etomidát dózisa is felezendő)
o preeclampsia, eclampsia
Mélyen eszméletlen, instabil állapotú beteg esetén az indukciós szer el is hagyható. Indukciós szer
nélkül végezhető RSI súlyos opioid és/vagy szedatív toxidrómákban, vagy fennálló ekvivalens
gyógyszerhatásban, ha a beteg mélyen eszméletlen.
Izomrelaxáns:
• szukcinilkolin 1,5 mg/ttkg (felnőtt esetén 100, 125, 150, 175 vagy 200 mg-ra kerekíthető) –
max. 200 mg
• annak ellenére, hogy a prehospitális ellátásban nem feltétlenül tisztázhatók, mellőzhetetlen a
legfontosabb ellenjavallatok említése (súlyossági sorrendben):
o a szerrel szemben fennálló ismert allergia
o malignus hyperthermia az anamnézisben
o jelentős hyperkalaemia alapos gyanúja (az anamnézisből következően, és/vagy EKG
alapján, és/vagy friss laborvizsgálattal igazoltan)
o tartós immobilizáció: pl. korábbi harántlézió miatt, egyéb okú kiterjedt, tartós
izombénulás, izomdystrophia
o 24 óránál régebbi égés
• megfontolást, óvatosságot igényel a cholinerg toxidróma (szervesfoszfát-mérgezés)
Ha ezek valamelyike kiderül, periarrest helyzetben egy gyógyszer nélküli ETI kísérlet
megengedett; egyébként eltekintünk az ETI-tól, más módszert választunk.
Megfelelő készség és jártasság esetén nem depolarizáló izomrelaxáns (rokurónium 1 mg/ttkg)
használata telefonos konzultációhoz kötötten megengedett az indukcióhoz.
11. (Sellick-manőver)
Amennyiben a helyszínen kiképzett személyt erre a feladatra tudunk biztosítani, úgy a szabályos
Sellick-manővert az indukciós szer beadásától a tubus mandzsetta felfújásáig javasolt fenntartani.
Egyébként alkalmazása nem javasolt.
(Megj.: a Sellick-manőver és a BURP nem azonos eljárás. Előbbi bizonyos esetekben az indukció alatti regurgitáció
kivédését, míg utóbbi a hangrés látótérbe hozását segíti.)
12. Apnoés oxigenizáció:
Az apnoés oxigenizáció lényege, hogy a felső légutakba vezetett magas áramlású oxigén az apnoés
periódusban (izomrelaxáns hatás beálltától) is oxigenizációt biztosít passzív áramlás és diffúzió
útján.
• Standard RSI során minden esetben indokolt.
• Crash RSI során csak eleve pozícióban lévő nasopharyngealis tubus (vagy crash helyzet előtt
fennlévő orrszonda) esetén végzendő.
• Ballonozott indukció esetén a ballon oxigéndúsítása a prioritás.
• Nasopharyngealis módszer:
o indukció után (apnoe beállásakor) az oxigén toldalékcső levágása és az átjárhatóbbnak
ítélt NP tubusba vezetése kb. 5 cm mélyen
o relaxánshatás kivárása állkiemelés mellett (oropharyngealis tubus egyéni preferencia
szerint helyben hagyható / eltávolítható)
o laringoszkópia nasopharyngealis oxigénáramlás (15 l/perc) mellett
o folyamatos szívásra a másik NP tubus használható
• Nasalis módszer:
o orrszonda felhelyezése nyak előtti fixálással, majd standard preoxigenizáció
o indukált tudatvesztés után orrszonda átkötése palackra, változatlan áramlással
o relaxánshatás kivárása állkiemelés mellett (maszk helyben hagyható / eltávolítható)
o laringoszkópia nasalis oxigénáramlás (15 l/perc) mellett
Apnoés oxigenizáció (nasopharyngealis módszer) az intubáló szemszögéből
Apnoés oxigenizáció (nasalis módszer) az intubáló szemszögéből
13. Indukció utáni ballonos lélegeztetés (laringoszkópia előtt):
Az indukció után (de a laringoszkópia előtt) indokolt lehet a beteg asszisztált, majd kontrollált
négykezes ballonos-maszkos lélegeztetése az alábbi betegcsoportokban:
• minden nem traumás, légzési elégtelen, nehezen oxigenizálható beteg (PEEP alkalmazásával)
• súlyos acidosis miatti hyperventilatio esetén (pl. Kussmaul légzés)
• minden 8 év alatti, vagy annak látszó gyermek
14. Laringoszkópia:
• ha fasciculatio észlelhető, akkor annak lezajlása után, általában a beadást követően

40 másodperccel kezdjük
• laringoszkópia előtt ellenőrizzük, hogy könnyen mozog-e az állkapocs
• az intubáló ellátó folyamatosan, hangosan mondja, mit lát, az ápoló felkészül az intubációra,
valamint folyamatosan figyeli az oxigénszaturációt és hangosan mondja a 95% alá csökkenő
értékeket – egyben felkészül a 30 mp-es eljárásra
• ETI csak szemellenőrzés mellett, Cormack I vagy II. fokozat esetén végezhető. A hangrés
látótérbe hozása nélküli “félig vak” próbálkozás tilos!
• ha nem sikerül a hangrést látótérbe hozni: lásd a 30 másodperces eljárást.
15. Laringoszkópia során látott kép (a Cormack-Lehane stádiumbeosztás szerint):
Grade I Grade II Grade III Grade IV
A sikeres intubáció fontos elemei:
• folyamatos kommunikáció az operátor és a segítő között
• a Cormack-Lehane fokozat azonosítása
• bougie használata (minden RSI során kötelező!)
• az operátor addig nem veszi le a hangrésről a szemét, amíg az ETI sikerességét a
KAPNOGRÁFIA/KAPNOMETRIA meg nem erősíti
• a bougie kezelése team munka, mely szigorú forgatókönyv szerint zajlik
• a cselekvéssor begyakorlása a garancia arra, hogy az apnoéban végzett sikeres ETI után
gyorsan megkezdődjön a lélegeztetés
• a fegyelmezett EGYSÉGESSÉG kulcsfontosságú
16. Ha nem sikerül a hangrést látótérbe hozni:
A 30 másodperces eljárás:
• csapatmunka: közösen, fejből megy végig a listán az operátor és az ápoló
• közben az ápoló figyeli a szaturációt is, hangosan mondja az értéket
• ha a szaturáció számottevően csökken (pl. az eredeti 100%-ról 92%-ra), akkor légúti
segédeszközök azonnali behelyezését követően (2 nasopharyngealis- és 1 oropharyngealis
tubus) ballonos-maszkos reoxigenizáció szükséges, kétszemélyes technikával
A 30 másodperces eljárás elemei:
• (ha esetleg alkalmaztuk, engedjük fel a Sellick-műfogást)
• a beteg pozíciójának korrekciója, újraértékelése (fej neutrális helyzetben, nyak merőleges a
vállövre, állkapocs laza, légzési tevékenység nincs, nem traumás beteg esetén “sniffing”,
nyakszirti alápolcolás, tömeges felsőtest esetén HELP-pozíció)
• az intubáló ellátó pozíciójának korrekciója (térdelő helyzet, a beteg hossztengelyének
vonalában, a beteg magassága optimális)
• szívás (durva szívó toldattal, nem leszívó-katéterrel)
• BURP (Backward, Upward, Rightward Pressure, a pajzsporcra gyakorolt hátrafelé, felfelé,
jobbra gyakorolt nyomás; legjobb a kétszemélyes technika, segítővel)
• a lapoc teljes betolása, majd visszahúzása
• lapoc csere (gyakrabban nagyobb, mint kisebb lapoc szükséges), esetleg McCoy-lapocra
nagyméretű, belógó epiglottis esetén
• operátor csere (csak ha a sikertelenségnek nincs mással magyarázható oka, és jelen van
intubálásban kompetens ellátó)
17. A tubushelyzet ellenőrzése:
• szem ellenőrzése mellett vezetjük a tubust a hangrésbe; ha a mandzsetta teljesen áthaladt a

hangrésen, a tubust nem toljuk mélyebbre (ebben segítségünkre lehet a tubuson lévő jelzés)
• kapnográfia (értékelhető eredményt mutasson)
• a mandzsetta felfújása után hallgatózás 5 ponton (mko. apicalisan, basalisan és a gyomor
felett)
• a mellkas szimmetrikusan emelkedik
18. A mandzsetta felfújása és a tubus rögzítése:
• mandzsetta felfújása a 20 ml-es fecskendő segítségével, az ellenőrző-ballon használatával

(csak néhány ml levegővel), cél: azzal a lehető legkevesebb térfogattal történő felfújás,
amellyel megfelelő tömítés érhető el a tracheában
• tubusrögzítés: 1 cm széles, 1 m hosszú (pl. szatén) szalaggal, a tubuson csomóval.
19. Sikeres ETI utáni lélegeztetés:
• kötelező lélegeztetés ballonnal, majd mielőbb lélegeztetőgéppel

• folyamatos EtCO2, SpO2, EKG, NIBP, Tmag monitorozása
• a lélegeztetés mindig EtCO2-vezérelten történjék, 35-38 Hgmm-es célértékig (bizonyos
esetekben a célértéktől történő eltérés megengedett, az EtCO2-célértékek meghatározását
részletesen lásd „A kilégzési szén-dioxid monitorozása (kapnográfia, kapnometria) a
prehospitális ellátásban” című szabványos eljárásrendben)
20. Hosszú hatású relaxáns:
A dozírozásban törekedni kell arra, hogy a relaxáns hatás a kórházi átadáson túlra a lehető
legkevésbé húzódjon el, különösen akut balszívfél-elégtelenség és stroke esetén!
• rokurónium 0,5 mg/ttkg egyszeri bolusban (a tubus rögzítése után mielőbb), hatása 20 - 30
perc
• igény szerint tört dózissal ismételhető (a szállítás várható idejének függvényében) azon
betegeknél, akik várhatóan tartós lélegeztetésre szorulnak
• szükség esetén (rövid szállítás) kisebb dózis (0,25 mg/ttkg) adandó
• akut balszívfél-elégtelenség és stroke esetén kisebb dózisok alkalmazandóak
• hatása a kórházban szükség szerint felfüggeszthető
• a beadás időpontját mindig jegyezzük fel
21. A relaxált beteg altatása:
A relaxált beteg adekvát altatása és fájdalomcsillapítása ELENGEDHETETLEN!
A felületes altatás gyanújelei, az alábbiak közül bármelyik:

• könnyezés (legfontosabb, legegyszerűbb)
• mással nem magyarázható
o EtCO2-emelkedés
o tachycardia
o vérnyomásemelkedés
A korábbi, szabályos görbéhez képest megváltozó, hasadttá váló EtCO2-görbe, vagy a köhögés, a
respirátorral való ellenlégzés, öklendezés az izomrelaxáns lebomlását jelenti.
A relaxált beteg altatásának és fájdalomcsillapításának gyógyszerei:
• 100 Hgmm szisztolés vérnyomás alatt:
o ketamin 0,25-0,5 mg/ttkg (felnőtteknek 20-30 mg) bolusokban 5-10 percenként
ismételve
• 100 Hgmm szisztolés vérnyomás felett:
o propofol 1-5 mg/ttkg/óra dózissal perfúzorral (perfúzor hiányában 0,3 mg/ttkg bolusok
5-10 percenként) ÉS
o fentanyl 1-2 µg/ttkg (20 percenként ismételve) vagy morfin 0,01-0,02 mg/ttkg (5-10
percenként ismételve), vagy ketamin 0,25-0,5 mg/ttkg (5-10 percenként ismételve)
bolusokban
Megj.:
• ha hypertensio nem fenyeget, 100 Hgmm feletti tensio esetén önmagában ketamin is
alkalmazható
• a folyamatos, megfelelő mélységű altatás optimálisan perfúzoros adagolással érhető el
ETOMIDÁT altatás fenntartására NEM HASZNÁLHATÓ!
IV. Sikertelen ETI:
A 30 másodperces eljárás után, ha második kísérletre* sem hozható látótérbe a hangrés:

Ballonos-maszkos lélegeztetés mellett megfontolandó (az alábbi elsőbbségi sorrendben):
• LMA** és ballonos lélegeztetés folytatása a kórházig, vagy
• sebészi légútbiztosítás, vagy
• ballonos-maszkos lélegeztetés folytatása, vagy
• (oxigenizáció függvényében, spontán légzés visszatérése mellett nem visszalégző rezervoáros
oxigénmaszk)
NB: ha a sebészi légútbiztosítás szükségessége nyilvánvaló, minden egyéb próbálkozást

mellőzve ezt kell végezni!
* Harmadik ETI-kísérlet csak akkor fogadható el, ha a 2. kísérlet után egyértelműen azonosítottuk a problémát és az
korrigálható.
** LMA alkalmazása esetén a hosszú hatású relaxáns adása egyéni mérlegelést igényel, melyben a telefonos konzultáció
segít.
Sikertelen intubáció esetén, az oxigenizáció rendezése mellett, újabb telefonos konzultáció

szükséges.
V. Felkészítés a transzportra:
• a teljes test és a végtagok stabil rögzítése a potenciális ficamok elkerülésére

• a fej rögzítése a nem sérült betegek esetén is
• kihűlés elleni védelem
• hideg környezetben és a tárgyi feltételek birtokában aktív külső melegítés
• monitorozás
• (lehetőleg gépi) lélegeztetés
• altatás és fájdalomcsillapítás
• megfelelő izomrelaxáció
• kontraindikáció hiányában 30°-ban megemelt felső testfél, a korai mikroaspiráció
megelőzésére
•
VI. CRASH intubálás:
Megtartott keringésű, de periarrest helyzetű beteg intubálása CRASH intubálással történik.
Keringésmegállás-közeli (periarrest) helyzetben az egyik elsődleges célunk a beteg

oxigenizációjának fenntartása, melyet az ETI kivitelezéséig ideálisan és leggyorsabban az egyszerű
légúti segédeszközökkel és a ballonos-maszkos lélegeztetéssel tudunk megvalósítani.
A betegek periarrest helyzetben is gyakran megtartott izomtónussal (és akár tudattal) rendelkeznek,
így crash helyzetben is indokolt a keringésnek és a tudatnak megfelelő gyógyszerelés, valamint
izomrelaxáns (szukcinilkolin) alkalmazása.
A crash ETI vagy crash indukció indikációi:
• periarrest állapot és/vagy
• egyszerű eszközökkel kezelhetetlen kritikus légúti probléma
A crash döntést NEM a paraméterek (SpO2, NIBP) alapján hozzuk meg, hanem a beteg állapotát,
az állapotromlás sebességét megítélve hozzuk meg.
A crash ETI elemei:

• (asszisztált) lélegeztetés 100% oxigénnel, rezervoáros ballon és maszk segítségével
o légúti segédeszközökkel (2x nasopharyngealis, 1x oropharyngealis tubus)
o kétszemélyes, négykezes technikával
• pozicionálás intubáláshoz
• monitor (ahogy az idő engedi): EKG, SpO2, NIBP, (kapnográf)
• vénás (vagy IO) út
• felszerelés előkészítés: laringoszkóp, bougie, tubus, fecskendő mandzsettához, gyógyszerek
felszívása
• rövidített csekklista olvasása
• indukció gyógyszerei:
o (indukciós szer mérlegelendő, felezett, vagy teljes dózisban)
o izomrelaxáns (1,5 mg/ttkg szukcinilkolin iv./io.)
• ETI bougie használattal
• ET tubus helyzetének megerősítése kapnográf segítségével
Keringésmegállás-közeli (periarrest) helyzetben az ETI gyógyszeres bevezetés nélkül is sikerülhet.

Mélyen eszméletlen, izomtónus nélküli, periarrest helyzetű betegnél egyetlen laringoszkópiás kísérlet
gyógyszer adása nélkül is megengedett, de a feltárási kísérlet legfeljebb 20 másodpercig tarthat. Ilyenkor
korrekciós elemek alkalmazására (30 másodperces eljárás) sincs lehetőség és sikertelen próbálkozás
esetén a gyógyszeres előkészítésig (szukcinilkolin) kötelező a ballonos maszkos lélegeztetés, lehetőleg
négykezes technikával.
VII. Gyermek (8 év alatt) RSI:
Alapvetően nem különbözik a felnőttekétől. Indikációja azonos, azzal a megjegyzéssel, hogy a

kockázat-előny elemzés gyakrabban fog az RSI ellen szólni az eljárás nagyobb kockázata miatt.
Amennyiben szükségessége felmerül, speciális gyermekegység/helikopter kérése megfontolandó. A
testtömegre számított gyógyszerdózisok azonosak.
• gyermek/csecsemő emelt szintű légútbiztosítása során különös hangsúlyt kap a telefonos
konzultáció
• kalkulációk (1-10 éves kor között használhatóak):
o testtömeg (kg) = [életkor (év) + 4] x 2
o tubusméret (mm) = [életkor (év) / 4] + 4
▪ mandzsettás tubus esetén [életkor (év) / 4] + 3,5
o tubusmélység (cm) = [életkor (év) / 2] + 12 a fogsornál
o bougie-méret:
▪ 6 mm-esnél nagyobb tubus: 15 Ch
▪ 5-6 mm: 10 Ch
▪ 5 mm alatt: semmi
• gyermekkorban a bradycardia leggyakoribb oka a hypoxia, itt atropin nem indikált.
• atropin (0,02 mg/ttkg): adása a vagustónus okozta bradycardia esetén megfontolandó
gyermekeknél. A gyógyszer legyen készenlétben, felszívva, kiszámítva.
• gyógyszerdózis emlékeztető kártyák és Broselow-szalag használata növeli a biztonságot
• preoxigenizáció során a nasopharyngealis tubusok használata kerülendő, a felső légutak
nyitvatartásában a megfelelő betegpozíciók elsődlegesek (csecsemőknél és kisdedeknél a
vállak alá tett kiemelés szükséges)
• a vállak kiemelése – mind a ballonos-maszkos lélegeztetés, mind a laringoszkópia, mind
pedig az intubációt követően
• Sellick-manőver csaknem lehetetlen kivitelezése miatt nem javasolt
• gyermekeknél elsődleges a megfelelő oxigenizáció fenntartása, ezért 8 éves kor alatt az
indukciót követően a laringoszkóp bevezetéséig óvatos, kis nyomással történő ballonos-
maszkos oxigenizáció szükséges a deszaturáció megelőzése céljából.
• indukciót megelőzően is fennálló hypoxia, vagy az indukciót követően induló deszaturáció
esetén laringoszkópos feltárás csak egy perc effektív, 100% oxigénnel végzett óvatos
ballonos-maszkos lélegeztetés után, lehetőleg 100% oxigénszaturáció mellett kezdődjön.
• az apnoés oxigenizáció (a laringoszkópia alatt) orrszondával végezhető
• a megfelelő méretű arcmaszk, valamint a testtömeg alapján megfelelő supraglotticus eszköz
kikészítése, a mandzsetta kipróbálása kötelező
• a sebészi légút technikája gyermekkorban megegyezik a felnőtt módszerrel, de
értelemszerűen finomabb mozdulatokat, nagyobb körültekintést igényel. Amennyiben az
anatómiai képletek nem azonosíthatóak megfelelő biztonsággal (különösen 6-7 év alatti
életkor esetén), tű-conicotomia javasolt.
• csecsemőknél a kilégzett széndioxid pontos mérése (kapnometria) a légzőkör nagy holttere
miatt sokszor bizonytalan, ezért a kórfolyamat függvényében igyekezzünk az élettani
légzésszám és percventilláció közelében végezni a lélegeztetést.
• korán gondoljunk a gyomorszonda levezetésére és a gyomor kiürítésére, főként, ha ballonos-
maszkos lélegeztetés történt
• ETI után a fej rögzítése ELENGEDHETETLEN (a véletlen extubálás elkerülésére)
• gépi lélegeztetés csak abban az esetben lehetséges, ha az adott lélegeztetőgép kisgyermekek
lélegeztetésére kifejezetten alkalmas
VIII. Sebészi légútbiztosítás (conicotomia):
A sebészi légútbiztosítás indikációi:

• CICO (“can’t intubate, can’t oxygenate”) helyzet: a beteg intubációs és oxigenizációs
képtelensége – a beteget sem intubálni, sem oxigenizálni nem tudjuk. Azonnali döntést
igénylő helyzet.
VAGY
• Sikertelen intubációt követően, ha sikertelen intubációt követően, ha az egyéb oxigenizációs
technikák (négykezes ballonos-maszkos lélegeztetés vagy supraglotticus eszköz) nem
kellően hatásosak, a technika hatásossága tovább nem javítható, a beteg állapota fokozatosan
romlik (pl. obstruktív légúti betegség miatti magas lélegeztetési nyomás szükségessége)
Érdemes felkészülni a sebészi légútbiztosításra már az előkészületek során a tájékozódási pontok
(pajzsporc és ligamentum conicum) kitapintásával, illetve a terület esetleges fertőtlenítésével azon
esetekben, amikor az intubáció vagy a supraglotticus eszköz behelyezése várhatóan nehéz lesz, vagy
nem lesz kivitelezhető, például az alábbi kórképekben:
• légúti égés/maródás
• felső légúti trauma
• felső légúti oedema
• felső légúti idegentest
• felső légúti obstrukció
• nehéz anatómia
• temporomandibularis izület mozgáskorlátozottsága, gátolt szájnyitás
Az általunk alkalmazott sebészi conicotomia gyors, megbízható és relatíve könnyű.
A conicotomia folyamata:
1. Mondjuk ki, hogy sebészi légútbiztosítás következik.
2. Pozicionáljuk a beteget. A cél a nyakhoz való gyors hozzáférés. Ennek lépései: fejemelés/
rámpázás megszüntetése, fej hátrabillentése (trauma esetén is prioritást élvez a jó
hozzáférhetőség a nyaki gerinc védelemmel szemben).
3. Azonosítsuk az anatómiai tájékozódási pontokat! Tapintsuk ki a pajzsporcot és a
ligamentum conicumot (laringeális kézfogás).
4. Ha a ligamentum könnyen tapintható, továbblépünk a szike döfésre (6. pont).
5. Ha a ligamentum bármely okból (tömeges lágyrész, égés, deformitás, sugarazott nyak stb.)
nem tapintható, úgy elsőként egy hosszanti metszést végzünk a nyak középvonalában
5-10 cm hosszan, majd a bőrt és a lágyrészeket széttolva, ujjal és szükség esetén további
szikevágással jussunk el abba a mélységbe, ahol a ligamentum már egyértelműen tapintható.
Ha a vérzés erőteljes, az ellátó az ujjával tapintásra hagyatkozik.
6. A szikét nyakra merőlegesen tartva, harántirányban szúrjuk be a ligamentum conicum
magasságában, és „döfő/hintázó” mozdulattal vágjuk át a ligamentumot.
7. A szikét helyben hagyva a trachea tágítót a szike két oldalán a légúti metszésbe toljuk, majd
kinyitjuk.
8. A tracheatágítót helyben hagyva a szikét eltávolítjuk, majd a tágítót 90°-al elforgatjuk és
ismét kinyitjuk.
9. A tágítóval nyitva hagyott nyílásba bougie-t vezetünk, majd ezen keresztül felnőtteknél egy
6 mm-es (gyermekeknél arányosan kisebb) endotrachealis tubust vezetünk a tracheába, a
cuff felső szélének eltűnéséig.
10. A mandzsettát felfújjuk, és a tubushelyzetet a szokásos módon ellenőrizzük, majd rögzítjük.
Az egész eljárás ne vegyen többet igénybe 30 másodpercnél.
Nemzetközi tapasztalatok alapján a sebészi légúttal kapcsolatos leggyakoribb probléma az
elvégzéséről hozott döntés késlekedése, és a következményes hypoxiás károsodás.
Laryngealis kézfogás: A mutató és a hüvelykujjunkkal ragadjuk meg a gége felső részét, majd ujjainkat húzzuk végig a gége
két oldalán. Miközben a középső és a hüvelykujjunkal rögzítjük a gégét, mutatóujjunkkat fentről lefelé húzva tapintsuk ki a
ligamentum conicumot.
IX. Tű-conicotomia
A tű-conicotomia 6-7 éves kor alatt ajánlott a conicotomia helyett. A ligamentum conicumot
14-16G-s vénakanüllel folyamatos szívás mellett szúrjuk meg (sóval félig teli fecskendő, a szívás
közben távozó buborékok jelzik a kanül jó pozícióját. A tű eltávolítását követően a kanül kónuszához
egy 3,0 mm-es ET-tubus csatlakozója közvetlenül illeszthető, rajta a lélegeztetés ballonnal
megkezdhető. A ballonos lélegeztetés esetén a vékony kanül és a nagy ellenállás miatt hagyjunk elég
időt a kilégzésre.
Tű-conicotomia esetén komplett felső légúti elzáródás hiányában számítani kell levegő szökésre, így
lehetséges, hogy a gondoltnál nagyobb volumennel kell lélegeztetni. Itt is a mellkaskitérés és a
kapnográfia vezeti a lélegeztetést.
RSI-algoritmus
RSI előtti kérdés-felelet csekklista
Ez a csekklista csak stabil beteg esetén használatos, azonnali fenyegetettség esetén nem szabad időt
vesztegetni az olvasására!
Telefonos konzultáció tartalma? .........
Árnyék? IGEN
A beteg pozíciója optimális? (pl. HELP/sniffing/nyakszirti
IGEN
alápolcolás/...)
Egyszerű légútbiztosító eszközök? IGEN
Stifneck eltávolítva, vagy kinyitva? IGEN
(TRAUMA esetén)
MILS szükséges? ha igen: megfelelő? IGEN
Százas maszk? Zsák mozog a légzéssel? IGEN
Oxigénpalack: még minimum félig? IGEN
Tartalék oxigénpalack? ... bar
EKG-monitor felhelyezve? Pulzus? IGEN
Kezdeti vérnyomás? Monitor 2-3 perces mérésen? IGEN
Szaturáció? ... %
Kapnográf csatlakoztatva? Jelet vesz? IGEN
Intravénás kanül átöblítve, átjárható? IGEN
(Második vénás kanül szükségessége? Ha igen, átöblítve, átjárható) IGEN
Ketamin dózisa: ... mg, ... ml
VAGY
Etomidát dózisa: ... mg, ... ml
Szukcinilkolin dózisa: ... mg, ... ml
Elsődleges lapoc mérete? Működik? .......
Másodlagos lapoc mérete? Működik? .......
Szívó és szalag fej alatt? IGEN
Másodlagos (kézi) szívó működik? IGEN
Bougie mérete: ........ Ch
Elsődleges tubus mérete: ....... mm
Fecskendő mandzsettához csatlakoztatva? IGEN
Másodlagos tubus mérete: ....... mm
Ballon-rezervoár oxigénhez csatlakoztatva, lélegeztető maszk külön? IGEN
Ballon-kapnográf-filter együtt, jó sorrendben? IGEN
LMA mérete: .......
Sebészi légút elérhető? IGEN
Azonnali thoracostomia szükséges? (megbeszélve)
Apnoés oxigenizációra előkészülve? IGEN
Gyógyszerek: ki adja, hova – sorrend – milliliter (megbeszélve)
Crash RSI csekklista
Árnyék? IGEN
A beteg pozíciója optimális? (pl. HELP/sniffing/nyakszirti
IGEN
alápolcolás/...)
(TRAUMA esetén) Stifneck eltávolítva/kinyitva IGEN
Ballon-kapnográf-filter együtt? IGEN
Oxigénpalack a ballonra? IGEN
Vénás út? Infúzió folyik? IGEN
Lapoc mérete? Működik? .......
Szívó fej alatt? IGEN
Bougie mérete: ........ Ch
Tubus mérete: ........mm
Fecskendő mandzsettához? IGEN
Ketamin dózisa: ... mg, ... ml
VAGY
Etomidát dózisa: ... mg, ... ml
Szukcinilkolin dózisa: ... mg, ... ml
Az RSI gyógyszerei:
fecskendő dózis hatás

címke mg/ml hatás vége
méret mg/kg beállás
Ketamine
ketamin ……………….. mg/ml 20 ml 10 2 30 mp 5-10 perc
Etomidate
etomidát ……………….. mg/ml 10 ml 2 0,3 40 mp 8-10 perc
Suxamethonium
szukcinilkolin 2x2 ml 50 1,5 40 mp 3-7 perc
……………….. mg/ml
Rocuronium
rokurónium ……………….. mg/ml 10 ml 10 0,25-0,5 2-3 perc 30 perc
1. Crewdson K, Lockey D, Voelckel W, Temesvari P, Lossius HM and EHAC Medical Working Group. Best practice
advice on pre-hospital emergency anaesthesia & advanced airway management. Scand J Trauma Resusc Emerg Med.
2019;27:6.
2. Erőss A, Hetzman TL, Petróczy A, Sóti Á, Temesvári P. RSI (Rapid Sequence Induction) Sürgősségi altatás és
intubáció HEMS eljárásrend. http://oktatas.legimentok.hu/pdf/RSI_LM_SOP_v3.0.pdf (accessed: 09/02/2019)
3. Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Sürgősségi Gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő
Szolgálat Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2015.
4. London’s Air Ambulance. Pre-hospital Care Standard Opereating Procedure – Rapid Sequence Intubation (RSI)
2010.
5. Higgs A, McGrath BA, Goddard C, Rangasami J, Suntharalingam, Gale R, Cook TM and on behalf of Difficult
Airway Society, Intensive Care Society, Faculty of Intensive Care Medicine, Royal College of Anaesthetists.
Guidelines for the management of tracheal intubation in critically ill adults. BJA. 2018;120:323-52.
6. Association of Anaesthetists of Great Britain and Ireland. AAGBI: Safer pre-hospital anaesthesia 2017. Anaesthesia.
2017;72:379-90.
7. Brown CA, Sakles JC. (2019). Rapid sequence intubation for adults outside the operating room. In J. J. Grayzel (Ed.),
UpToDate. Retrieved May 3, 2019, from https://www.uptodate.com/contents/rapid-sequence-intubation-for-adults-
outside-the-operating-
room?search=rapid%20sequence%20intubation&source=search_result&selectedTitle=2~150&usage_type=default
&display_rank=2
8. Eross A, Hetzman L, Petroczy A, Gorove L. Apneic preoxygenation without nasal prongs: the "Hungarian Air
Ambulance method". Scand J Trauma Resusc Emerg Med. 2016;24:5.
9. Birenbaum A, Hajage D, Roche S, Ntouba A, Eurin M, Cuvillon P et al. Effect of Cricoid Pressure Compared With
a Sham Procedure in the Rapid Sequence Induction of Anesthesia: The IRIS Randomized Clinical Trial. JAMA Surg.
2019;154(1):9-17.
10. Driver BE, Prekker ME, Klein LR, Reardon RF, Miner JR, Fagerstrom ET et al. Effect of Use of a Bougie vs
Endotracheal Tube and Stylet on First-Attempt Intubation Success Among Patients With Difficult Airways
Undergoing Emergency Intubation. A Randomized Clinical Trial. JAMA. 2018;319:2179-89.

Cím RSI (Rapid Sequence Intubation) Sürgősségi intubálás
Szerzők Dr. Erőss Attila, Dr. Hetzman T. László, Dr. Petróczy András, Dr.
Sóti Ákos, Dr. Temesvári Péter
Változások: • pozíciók
• preoxigenizációs technikák, kettős oxigenizáció
• RSI előtti szedálás
• keringés optimalizálás
• apnoés oxigenizáció
• indukció utáni ballonos lélegeztetés indikációi
• intubáció utáni gyógyszerek, dózisok
• gyógyszerrel segített crash intubáció
• gyermek kiegészítések
• sebészi légút technikája

Állapot Hatályban
Verzió 2 2014. 08. 21.

Első revízió (V.2.)
Verzió 1 2013. 08. 01.

1. sz. függelék
Szeptikus beteg prehospitális
felismerése és ellátása
Dr. Erőss Attila, Dr. Petróczy András, Dr. Kocsis Tibor,
Szerzők:
Dr. Hetzman T. László
Az Országos Mentőszolgálat valamennyi kivonuló dolgozójára,
Vonatkozik:
kompetenciaszintnek megfelelően
I. Célok

• a szepszis helyszíni és szekunder transzport előtti felismerésének alapjait,
• a szeptikus felnőtt és gyermek prehospitális ellátását.
II. Háttér
• A szepszis életveszélyes szervfunkció-zavar, melyet a szervezet fertőzésre (infekcióra) adott,

kontrollálatlan válaszreakciója okoz.
• A szívinfarktushoz és a stroke-hoz hasonlóan a szepszis is magas időfaktorú kórfolyamat: a
szervperfúzió rendezésének, az antimikrobás szer beadásának és a sebészi góc
eltávolításának késlekedésével nő a halálozás.
• Anamnézis és vizsgálat alapján a szeptikus betegek egy része már a helyszínen is
felismerhető. Korai kezeléssel és a fogadó intézmény előzetes értesítésével a prehospitális
ellátó csökkentheti a halálozást.
• Szervelégtelenséggel, emelkedett (4 mmol/l feletti) laktátszinttel vagy shockkal járó szepszis
nagyobb halálozású csoportot jelöl.
III. A szepszis felismerése
• Cél, hogy a prehospitális ellátó a szeptikus esetek közül a lehető legtöbbet felismerje.
• Ennek alapja az infekcióra hajlamosító előzmény és/vagy infekcióra típusos klinikai kép
mellett háromból legalább két olyan kóros reakció azonosítása, mely szepszisben gyakori és
a helyszínen könnyen felmérhető (újkeletű eszmélet/tudatzavar, 22 vagy a feletti légzésszám,
100 Hgmm vagy az alatti szisztolés vérnyomás).
• Szepszis előfordulhat ezektől eltérő értékekkel, vagy más jellegű reakcióval is (90/perc
feletti pulzusszám, 38,3 °C feletti vagy 36 °C alatti testhőmérséklet, diabetes nélkül 7,7 mol/l
feletti vércukorszint).
• Infekció (gyanúja) esetén, a mentőegység keressen szervelégtelenségre utaló jeleket.
• Spontán légző, nem hypotensiós szeptikus beteg 25 Hgmm alatti nasalis EtCO2 értéke jól
korrelál a 4 mmol/l feletti laktátszinttel (ha lehet, mérjük ezt közvetlenül laktátmérő
segítségével).
Erőss A, Petróczy A, Kocsis T, Hetzman TL: Szeptikus beteg prehospitális felismerése és ellátása. 1
Infekcióra utaló ÁLTALÁNOS panaszok és tünetek
Láz, hidegrázás
Gyengeség
Étvágytalanság
Éjszakai izzadás
Elesett állapot (“rosszul néz ki”)
Infekcióra utaló SPECIFIKUS panaszok és tünetek

Infekciós szindróma Gyakoribb panaszok és tünetek Gyakoribb forrás
Újkeletű vagy megváltozott köhögés, -köpet
Pneumonia
Alsó légúti infekció Effort-, nyugalmi dyspnoe
Bronchitis
Pleuralis mellkasi fájdalom
Sürgető-, fájdalmas vizelés
Tartós katéter
Zavaros-, bűzös vizelet
Húgyúti infekció Cystitis
Véres vizelet
Pyelonephritis
Hólyagtáji-, vesetáji fájdalom
Ileus
Perforatio
Hányinger, hányás
Peritonitis
Hasi fájdalom
Appendicitis
Hasi infekció Hasi nyomásérzékenység, défense
Cholecystitis
Passage zavar
Pancreatitis
Hasmenés
Diverticulitis
Colitis
Bőrpír, melegség, duzzanat Decubitus
Bőr-, lágyrészinfekció Zavaros-, bűzös sebváladékozás Ulcus cruris
Lokális fájdalom Erysipelas
Fejfájás
Eszmélet/tudatzavar
Hányinger, hányás Meningitis
Neuroinfekció
Fénykerülés Encephalitis
Meningeális izgalmi jel (pl. tarkókötöttség)
Bőr- és nyálkahártya pontszerű vérzései
Alhasi (rectalisan provokálható) fájdalom
Alhasi nyomásérzékenység, défense Myometritis
Kismedencei infekció Bűzös hüvelyi váladékozás Tampon
Fájdalmas közösülés Spirál
Hasüregi vagy húgyúti infekció egyéb jelei
Duzzadt-, meleg-, fájdalmas ízület Osteomyelitis
Mozgásszervi infekció
Beszűkült, fájdalmas mozgás Szeptikus arthritis
Újkeletű szívzörej
Szívelégtelenségre utaló klinikum Vénás kanül
Endocarditis Embolizációra utaló klinikum (pl. stroke) Iv. droghasználat
Petechiák Műbillentyű
Körömvérzés, ujjcsomó, tenyér-/talpi foltok
1. ábra – Infekcióra utaló gyakoribb panaszok és tünetek
2. ábra – A szepszis helyszíni felismerése
IV. Alapszintű ellátás mentőápolók számára

előrejelzése, átadása, segélykocsi hívása a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet).
2. Pozicionálás: fektetés, légzési nehezítettség esetén megemelt felső testféllel.
3. Átjárható légút biztosítása eszmélet/tudatzavar esetén: lásd az „Eszköz nélküli, illetve

egyszerű eszközökkel végzett légútbiztosítás a prehospitális ellátásban” c. eljárásrendet.
4. Oxigénadás nem visszalégző maszkon át, 15 l/perc áramlással. Részletesen lásd az

„Oxigénterápia a prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet.
5. Monitorozás: szaturáció és EKG monitorozás (ha van), 5 percenkénti vérnyomásmérés,

hőmérséklet mérése. Az oxigénadás szaturációtól függetlenül folytatandó.
6. Kompetencia (B és B+) esetén (vastag) perifériás véna biztosítása és vérnyomástól függetlenül

legalább egyszeri 250 ml krisztalloid bólus adása 5-10 perc alatt. Amennyiben a vérnyomás
ezt követően nem haladja meg a 100 Hgmm szisztolés vérnyomást, úgy a bólusokat ismételni
kell (legfeljebb 30 ml/kg összadagig). A folyadék azonnal leállítandó, ha adásával
párhuzamosan dyspnoe jelenik meg (vagy a meglévő fokozódik) és/vagy emelkedik a
légzésszám, pulzusszám.
7. Lehűlés elleni védelem (izolációs fólia/buborékfólia, takaró, meleg infúzió, fűtés)

hypothermiában és normothermiában is kötelező. B+ kompetencia és felhatalmazás esetén,
38°C felett megfontolandó a lázcsillapítás.
8. A segélykocsi várható érkezési idejétől függően a mentőegység fontolja meg a szállítás

megkezdését a segélykocsi (randevú) vagy a legközelebbi sürgősségi osztály irányába.
V. Emelt szintű ellátás mentőtiszttel / mentőorvossal vonuló egységek számára
1. Alapszintű feladatok elvégzése, folytatása.
2. Oxigén visszatitrálása (a célzott oxigénterápia feltételeinek teljesülése esetén) a 92-96%

közötti (COPD esetén 88-92%) szaturáció biztosításához (részletesen lásd az „Oxigénterápia a
prehospitális gyakorlatban” c. eljárásrendet). Dyspnoe, légzési nehezítettség és/vagy nem
megbízható szaturációs görbe (pl. hűvös ujjak, hypotensio) esetén a visszatitrálás mellőzendő.
3. Ha 750 ml krisztalloid (3 bólus) után is (vagy tüdőpangás mellett bármikor) 65 Hgmm alatti az
artériás középnyomás (MAP), gyógyszeres keringéstámogatás indítandó perfúzorral. Heveny
szívelégtelenség hiányában a folyadékbólusok ezzel párhuzamosan tovább folytatandók.
Első választandó a noradrenalin, 0,1 mcg/kg/perc kezdődózisról, felfelé titrálva
(0,1 → 0,2 → 0,3 mcg/kg/perc) – a dózis emelése 5-10 percenként. A keringéstámogató szert
külön vénán át, háromágú csap oldalágán keresztül, krisztalloid bemosással kell adagolni. Az
egyenletes gyógyszerbemosódás érdekében a vérnyomást másik végtagon kell mérni, és
gyógyszert vagy további folyadékbólust is másik vénán át javasolt adni. A vérnyomásmérést
2-3 perces intervallumra kell sűríteni. Ha 0,3 mcg/kg/perc dózis mellett és 30 ml/kg összadagú
folyadék adását követően sem érhető el a 65 Hgmm-es artériás középnyomás, akkor telefonos
konzultáció javasolt második – két perfúzor hiányában alternatív – szer megfontolásához
(dobutamin, 5-20 mcg/kg/perc dózisban vagy adrenalin, 0,1-0,3 mcg/kg/perc dózisban).
A felsorolt keringéstámogató gyógyszerek extravasatiója lokális keringési zavart, akár necrosist
is okozhat. Extravasatio (gyanúja) esetén a teeendő: 1) perfúzort leállítani, 2) ha lehet, a
kanülből 10-20 ml vért visszaszívni, 3) a kanült 5 ml krisztalloiddal átöblítve lezárni és helyben
hagyni, 4) esetleges sápadtság határát tollal/filctollal megjelölni.
4. Szeptikus beteg intubálása magas rizikójú beavatkozás. A tudatzavar önmagában ritkán sürgető
indikáció, mivel a keringés rendezésével gyakran együtt javul a vigilitás is. Egyértelmű légúti
fenyegetettség vagy súlyos légzési elégtelenség azonban erős indikációt képez. Kritikusan
fontos az indukció előtt a pre- és afterload rendezése (lásd V/3. pont), mellyel kivédhető az
intubálás utáni keringésmegingás / keringésleállás, vagy annak esélye csökkenthető.
Keringéstámogató gyógyszer(ek) előkészítése akkor is javasolt az indukció előtt, ha egyébként
a primer ellátás során még nem vált indokolttá. Emelt szintű légútbiztosítás igénye esetén RSI
javasolt, indukciós szerként ketamin választandó. Etomidát a mellékvesekéreg deprimáló hatása
miatt kontraindikált. Légzési elégtelenség jelei és / vagy Kussmaul-légzés esetén ballonozott
indukció kötelező. Súlyos acidosis klinikai gyanúja esetén (pl. Kussmaul-légzés, alacsony
orrkapnometriás érték) a szervezet által fenntartott magas percventilláció gyors változtatása (pl.
normocapniára való agresszív törekvés) kritikus acidosis-romláshoz és keringésmegingáshoz
vezethet. Az EtCO2 célértékének kiválasztásához telefonos konzultáció javasolt.
5. Lehűlés elleni védelem hypothermiában és normothermiában is kötelező, de intubálandó vagy

intubált betegnél láz esetén is megfontolandó. 38°C felett megfontolandó a lázcsillapítás.
6. Meningitis gyanúja esetén – szem előtt tartva egy esetleges meningococcus fertőzés
mihamarabbi antibiotikum kezelését – ceftriaxon 2 g iv. / io. adandó, akár hemokultúra vételi
lehetőség nélkül is. A porampulla 10 ml NaCl 0,9%-ban oldandó, az injekció lassan (5 perc
alatt) adandó be. Kontraindikáció az ismert ceftriaxon allergia. Penicillin allergiás betegnek is
adható (keresztreakció nem várható, a 3. generációs cefalosporinok oldallánca eltérő).
Indikációs kérdés esetén telefonos konzultáció javasolt. Speciális egységek, helyi szabályozás
alapján egyéb esetben is adhatnak ceftriaxont.
7. Értesítés és átadás alkalmával hangozzon el a „szepszis” vagy „szeptikus” szó. Ez felhívhatja

az átvevők figyelmét, és rövidítheti a diagnózis megszületéséhez, illetve a kórházi kezelés
megkezdéséhez szükséges időt.
VI. Gyermek specifikumok
• A légzésszám, pulzusszám és vérnyomás az életkor szerint értékelendő, figyelembe véve a

sírás, láz, fájdalom okozta eltéréseket is.
• Láz, tachycardia és rossz perfúzió gyakori az egyszerű fertőzéseknél is. Azonban a társuló
tachypnoe, csökkent vizelet vagy bármilyen formájú tudatzavar (irritábilitás, letargia,
somnolentia stb.) felveti a szeptikus shock gyanúját.
• A korábbiak során megkülönböztetett ún. „hideg shock” (hűvös márványozott végtagok,
megnyúlt CRT, gyengült perifériás pulzusok, alacsony pulzusamplitúdó), ill. „meleg shock”
(meleg perifériák az ujjakig, rövid CRT, peckelő perifériás pulzus, magas pulzus amplitúdó)
a prehospitális ellátásban kevésbé megbízható klasszifikáció a terápiás döntést illetően.
• Hypotensio nem szükséges a szeptikus shock klinikai diagnózisához, de megléte
automatikusan egyenértékű vele, egyben fenyegető jel is (keringési decompensatio).
• A folyadékbólus (10 ml/kg krisztalloid) 5-10 perc alatt (sz.e. túlnyomással) adagolandó, és
túltöltésre utaló jelek (fokozódó légzési munka, tüdőpangás, májduzzanat, telt nyaki vénák,
galopp ritmus) hiányában ismétlendő (mentőápolók számára legfeljebb 30 ml/kg). Cél a
kapilláris telődés, a pulzusszám, a pulzuskvalitás és az eszmélet/tudat szintjének javulása
vagy normalizálódása. Az első órában max. 40-60 ml/kg folyadék ajánlott.
• A gyógyszeres keringéstámogatás megválasztása a felnőtt ellátáshoz hasonló, elsőként
noradrenalin választandó. Ha 0,3 mcg/kg/perc-es dózis is hatástalan, a gyógyszer adrenalinra
váltása, illetve azzal történő kombinálása javasolt. Induló dózis mindkét esetben
0,1 mcg/kg/perc, mely 5-10 percenként emelhető.
• Meningitis gyanúja esetén ceftriaxon 15 napos kor felett 100 mg/kg (maximum 2 g), 15
napos kor alatt 50 mg/kg iv./io. dózisban adandó, de koraszülött újszülött esetén ellenjavallt.
Kérdés esetén javasolt a fogadóintézménnyel történő egyeztetés. A gyógyszert infúzióban,
1 hónapos kor felett 30 perc, fiatalabbaknak 60 perc alatt kell beadni. Az antibiotikum
beadása egyik esetben se hátráltassa a folyadékterápiát.
• A standard indikációkon túl intubálási indikációt jelenthet a folyadékrefrakter, 1 órán túl
nyúló shockállapot is. Indukció előtti pre- és afterload rendezés itt is kritikusan fontos.
Egyebekben az RSI eljárásrend gyermek részénél leírtak szerint kell eljárni.
VII. Szekunder transzport specifikumok
• Lélegeztetés, gyógyszeres keringéstámogatás, illetve dialízis igénye szervelégtelenségként

értékelendő.
• Laborok / képalkotók áttekintése:
o szepszist megerősítő: fehérvérsejtszám 12 G/l felett vagy 4 G/l alatt, laktát 4 mmol/l
felett, CRP ↑, PCT ↑
o szervelégtelenségre utaló: thrombocyta ↓, bilirubin ↑, kreatinin ↑
o infekcióforrásra utaló: röntgen, UH, CT, liquor, tenyésztések
o egyéb releváns: vércukor, Ca++, Mg++
• Folyadékegyenleg áttekintése, sz.e. CVP friss mérése.
• Friss vénás/ artériás vérgáz értékelése.
• Terápia esetleges kiegészítése a kórházi gyógyszerkészletből:
o antibiotikum adása a fogadó orvossal egyeztetve
o magas vazoaktív dózis esetén hydrocortison 100 mg iv./io. bólus adása (gyermek
2 mg/kg)
o bakteriális meningitisben dexamethason 10 mg iv./io. bólus adása (gyermek
0,15 mg/kg)
o hypocalcaemia, hypomagnaesmia korrekciója
3. ábra – Szeptikus beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája mentőápolók részére
4. ábra – Szeptikus beteg prehospitális ellátásának folyamatábrája mentőtiszttel / orvossal vonuló
egységek részére
1. Rhodes A, Evans LE, Alhazzani W, et al. Surviving Sepsis Campaign: International Guidelines for Management of Sepsis and Septic
Shock: 2016. Crit Care Med 2017;45:486-552.
2. Singer M, Deutschman CS, Seymour CW, et al. The Third International Consensus Definitions for Sepsis and Septic Shock (Sepsis-
3). JAMA. 2016;315:801-10.
3. NICE (2017) Sepsis: recognition, diagnosis and early management. BJU Int. 2018;121:497-514.
4. The UK Sepsis Trust. Toolkit: Prehospital management of Sepsis in adults and young people over 12 years (2016). Retrieved
02/11/2019 from: https://sepsistrust.org/wp-content/uploads/2018/06/PH-toolkit-FINAL-2.pdf
5. Fraser C, Ramnarayan P. Septic shock – NHS Children’s Acute Transport Service: Clinical Guidelines (Version 4, 2018 Jan).
6. Erőss A, Petróczy A, Kocsis T, Hetzman L. Septicus beteg felismerése és ellátása – HEMS eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit
Kft. (Version 2, 2019 Oct)
7. Loubani OM, Green RS. A systematic review of extravasation and local tissue injury from administration of vasopressors through
peripheral intravenous catheters and central venous. J Crit Care. 2015 Jun;30:653.e9-17.
8. European Resuscitation Council. European Paediatric Advanced Life Support – Course Manual. ERC Guidelines 2015 Edition. Van
de Voorde P, editor. Belgium: European Resuscitation Council; 2015.
9. Weiss SL et al.: Surviving sepsis campaign international guidelines for the management of septic shock and sepsis‑associated organ
dysfunction in children. Intensive Care Med (2020) 46 (Suppl 1):S10–S67.
10. Ujhelyi E, ed. A gyermekintenzív ellátás elmélete és gyakorlata. Budapest: Medicina Könyvkiadó Zrt.; 2014.
11. Campagna JD, Bond MC, Schabelman E, et al. The use of cephalosporins in penicillin-allergic patients: a literature review. J Emerg
Med. 2012;42:612-20.
12. Pharmindex. Ceftriaxon. In: Pharmindex [Mobile iOS]. Budapest: Vidal Hungary Kft.; 2019; [updated 2019 Nov; cited 2019 Nov 2].
Rövidítések listája:
COPD Chronic Obstructive Pulmonary Disease (krónikus obstruktív tüdőbetegség)

CRP C-Reactive Protein (C-reaktív fehérje)
CRT Capillary Refill Time (kapilláris telődési idő)
EKG elektrokardiogram
EtCO2 end tidal (kilégzésvégi) széndioxid szint
g gramm
G giga (109)
GI gastrointestinalis
GCS Glasgow Coma Scale (Glasgow Kóma Skála)
Hgmm higanymilliméter
io. intraossealis
iv. intravénás
kg kilogramm
l liter
MAP Mean Arterial Pressure (artériás középnyomás)
mcg mikrogramm
mg milligramm
ml milliliter
mmol millimol
PCT Procalcitonin
RSI Rapid Sequence Intubation (gyors szekvenciájú intubálás)
SpO2 perifériás oxigénszaturáció

Cím Szeptikus beteg prehospitális felismerése és ellátása
Szerzők Dr. Erőss Attila, Dr. Petróczy András, Dr. Kocsis Tibor,
Dr. Hetzman T. László
Módosítások az előző • oxigénszaturáció célértékek módosítása
verzióhoz képest • gyermek shockállapotok egységes ellátása
• szekunder transzport kiegészítések
Állapot Hatályban
Verzió 1 2017.06.30.
Cím Septicus beteg prehospitális felismerése és ellátása
Szerzők Dr. Erőss Attila, Dr. Petróczy András, Dr. Kocsis Tibor,
Dr. Husz András, Dr. Hetzman László
Hatályba léptette 11/2017. (06.30.) sz. Főigazgatói Utasítás
1. sz. függelék
Ceftriaxone (Ceftriaxon Kabi)

por oldatos infúzióhoz
1 g/ampulla
Hatóanyag:
ceftriaxone
Harmadik generációs cefalosporin típusú antibiotikum.
Segédanyagokat nem tartalmaz.
Hatásmechanizmus:
Penicillinkötő fehérjékhez történő kötődés után gátolja a baktérium sejtfalának szintézisét, ami végül
a baktériumsejt líziséhez és halálához vezet (baktericid hatás).
Javallatok: (felnőttek és gyermekek számára)

- Bacterialis meningitis
- Közösségben szerzett pneumonia
- Kórházban szerzett pneumonia
- COPD infektív exacerbatiója
- Akut otitis media
- Intraabdominalis fertőzések
- Szövődményes húgyúti fertőzések
- Csont- és ízületi fertőzések
- Szövődményes bőr- és lágyrészfertőzések
- Gonorrhoea
- Syphilis
- Bacterialis endocarditis
- Disszeminált Lyme-borelliosis
- Műtéti sebfertőzések megelőzése műtét előtt
- Neutropeniás betegek gyanítható bakteriális fertőzése
Mentőgyakorlatban a gyanítható bacterialis meningitis kezelésére alkalmazandó, illetve speciális

egységek, helyi szabályozás alapján egyéb indikációs körökben is alkalmazhatják. Kérdéses esetben
a prehospitális konzultánssal vagy a fogadóintézménnyel való egyeztetés javasolt.
Alkalmazás, adagolás: (elsősorban a meningitisre vonatkozóan)

- Felnőtt és 12 évnél idősebb gyermek: 2 g iv. / io. injekció 5 perc alatt
- 12 évnél fiatalabb gyermek és csecsemő: 100 mg/kg (max. 2 g) iv. / io. infúzió 30 perc alatt
- 15 napnál idősebb, érett újszülött: 100 mg/kg iv. / io. infúzió 60 perc alatt
- 15 napnál fiatalabb, érett újszülött: 50 mg/kg iv. / io. infúzió 60 perc alatt
- Feloldás 0,9% NaCl oldatban vagy 5%-os glukóz oldatban, 60 másodpercig rázva.
- Kerülendő a kalcium tartalmú oldattal (pl. Ringer) feloldás vagy együtt adás.
- Elkészítés után azonnal felhasználandó.
- Amennyiben pontos dózisszámítás szükséges, úgy 40 ml-re hígítással (pl. 50 ml-es
fecskendőben) 50 mg/ml koncentráció érhető el.
- Mentőgyakorlatban (első, egyszeri adag) nem szükséges dózismódosítás máj- és/vagy
vesekárosodás esetén.
- Terhességben kockázat-haszon alapján bármelyik trimeszterben adható, állatkísérletek alapján
káros magzati hatása nincs.
1. sz. függelék
- Szoptatás során adható, anyatejbe kis mennyiségben kiválasztódik, nincs ismert káros hatása a
csecsemőre.
Ellenjavallatok:
- A készítménnyel szembeni túlérzékenység
- Koraszülöttek – korrigált 41 hetes életkor (terhességi hetek száma + születés óta eltelt hetek
száma) eléréséig
- Időre született újszülött, ha icterusos
Mellékhatások: (mentőgyakorlatban releváns)

- Gyakori: bőrkiütés
- Nem gyakori: beadás helyén fellépő fájdalom, pyrexia, viszketés, fejfájás, szédülés, hányinger,
hányás.
- Ritka: bronchospasmus, csalánkiütés, ödéma, hidegrázás
Tárolás:
- Fénytől védett helyen tárolandó.
1
Infektodrome
(Erőss Attila dr., v 2.0, 2019.12.20.)
Infekciós sy. Általános CUTAN NEURO RESP CV GASTRO URO-GEN MUSC-SCEL Gyakori forrás
Köhögés
Láz, Köpet Étvágytalanság
Ízületi fájdalom Pneumonia,
Alsó légút hidegrázás - - Dyspnoe - Hányinger
Izomfájdalom bronchitis
Gyengeség Mellkasi Hányás
fájdalom
Dysuria
Hányinger Tartós katéter,
Láz, Zavaros-, bűzös
Hányás cystitis,
Húgyút hidegrázás - - - - vizelet -
Alhasi fájdalom pyelonephritis,
Gyengeség Véres vizelet
Alhasi nyomásérz. prostatitis
Veset. fájdalom
Erőss A, Petróczy A, Kocsis T, Hetzman TL: Szeptikus beteg prehospitális felismerése és ellátása.
Hányinger Ileus, perforatio,
Hányás peritonitis,
Láz, Mellkasi Hasi fájdalom appendicitis,
Has - - Dysuria -
hidegrázás fájdalom Hasi érzékenység cholecystitis,
Passage zavar pancreatitis,
Hasmenés diverticulitis, colitis
Bőrpír
Lokális melegség
Láz, Decubitus, ulcus
Bőr-, lágyrész Lokális duzzanat - - - - - -
hidegrázás cruris, erysipelas

Sebváladékozás
Lokális fájdalom
Fejfájás
Láz,
Tudatzavar Hányinger Meningitis,
Neuro hidegrázás Kiütés - - - -
Fényérzékenység Hányás encephalitis
Tarkókötöttség
Hányinger
Hányás Hüvelyi váladékozás
Láz, Gáttájéki bőrpír
Kismedence - - - Alhasi fájdalom Fájdalmas közösülés - Myometritis
hidegrázás Gáttájéki duzzanat
Passage zavar Dysuria
Hasmenés
Fájdalom
Láz, Csont, ízület feletti Duzzadt, meleg ízület Osteomyelitis,
Mozgásszerv - - - - -
hidegrázás bőrpír Beszűkült mozgás szeptikus arhtritis
2. sz. függelék
Fájdalmas mozgás
Láz,
Vasculitises kiütés
hidegrázás
Körömvérzés Vénás kanül, iv.
Étvágytalanság Stroke tünet Szívzörej Csigolyafájdalom
Endocarditis Ujjcsomó - - - droghasználat,
Fogyás (embolizáció) Szívelégtelenség (szeptikus embolizáció)
Ujjnecrosis (szeptikus műbillentyű
Éjjeli izzadás
embolizáció)
Az Országos Mentőszolgálat
szabványos eljárásrendje
A transztelefonikus EKG
használata
Szerzők Dr. Pápai György, dr. Mészáros Hajnalka

Jóváhagyta Dr. Temesvári Péter orvosigazgató
Kiadás dátuma 2014.01.27.
Érvényesség ideje visszavonásig
Vonatkozik az Országos Mentőszolgálat valamennyi mentőegységére
A transztelefonikus EKG (TTEKG, cardiobeeper) használata növeli a betegellátás biztonságát,

és segítséget nyújt az optimális betegút megválasztásában. Amennyiben a helyszíni
betegellátás során heveny kardiális történés gyanúja merül fel, a TTEKG használatával
1. azonosítani tudjuk azokat a betegeket, akiket a lehető legrövidebb időn belül PCI
laborba/centrumba kell szállítanunk,
2. segítséget kapunk, ha a diagnózis és/vagy a betegút nem egyértelmű
(esetkocsi/ROKO), illetőleg ha a helyszínen lévő mentőegység kompetencia hiányában
EKG-t készíteni, értékelni, diagnózist megállapítani nem tud (mentőgépkocsi, KIM).
A beteget minden esetben „ABCDE” szerint vizsgáljuk meg és látjuk el. Amennyiben a
vizsgálat során a panaszok kardiális eredete felmerül, az ellátás és az optimális betegút
megválasztása szempontjából elsődleges a beteg EKG-jának értékelése.
 Ha a beteget ellátó mentőegység vezetője orvos vagy mentőtiszt, a kardiális eredet

tisztázására minden esetben 12 elvezetéses EKG-t kell készíteni, szükség esetén a
kiegészítő (dorzális, jobb oldali) elvezetésekkel:
o Egyértelmű, diagnosztikus értékű EKG eltérések esetén TTEKG-t akkor kell
készíteni, ha a helyszíni lízis indikációja megállapítható, vagy ha azt a fogadó
orvos kifejezetten kéri. Egyéb esetben TTEKG készítésére általában nincs
szükség.
o Nem egyértelmű EKG eltérések, diagnosztikus bizonytalanság esetén a
TTEKG-t minden esetben el kell készíteni.
 Ha a beteget ellátó mentőegység vezetője mentőápoló, kardiális eredetű panaszok
gyanúja esetén a TTEKG-t minden esetben el kell készíteni. Ugyancsak TTEKG-t
kell készíteni, ha a beteget – vélhetően kardiális panaszok miatt - orvos már látta,
beutalta, de a rosszullét kapcsán nem készült EKG.
A panaszok/tünetek kardiális eredetének gyanúja felmerül
 ACS: minden, nem traumás eredetű mellkasi fájdalom, mellkasi diszkomfort érzés,
típusos és atípusos „anginás” panasz (beleértve epigasztriális fájdalom, a kisugárzási
területek heveny fájdalma mellkasi fájdalom nélkül, különösen időskorban, illetve
cukorbetegen hirtelen kialakuló nagyfokú gyengeség, kollapszus, stb),
 akut balszívfél-elégtelenség: ismeretlen eredetű, nem tüdőbetegség talaján kialakult
heveny nehézlégzés, melyet döntően a belégzés nehezítettsége jellemez,
 ritmuszavar: a szívfrekvencia a normálistól felfelé (>100/perc), vagy lefelé (<60/perc)
eltér, ill. ha a ritmus szabálytalan, vagy a betegnek heveny szívdobogás-érzése van és
egyéb ok (pl. hipoxia, hipovolémia, shock, láz, stb.) kizárható,
 heveny, tartós eszmélet-, és/vagy tudatzavar, mely ismeretlen eredetű,
 átmeneti eszméletvesztés (collapsus),
 PM/ICD-vel élő beteg rosszulléte esetén.
A TTEKG jelet fogadó orvossal való konzultáció segíti a mentőegység vezetőjét a betegúttal
kapcsolatos döntés meghozatalában. A TTEKG konzultáció a beteggel és a betegúttal
kapcsolatos döntések felelősségét nem veszi át a helyszíni ellátótól. Ez azt jelenti, hogy vitás
esetben a végső döntést a helyszíni ellátó hozza meg. A TTEKG elküldése, majd a fogadó
intézmény orvosával történt konzultáció után annak eredményéről az ICS-t
(mentésvezetőt) tájékoztatni kell. Mgk, KIM esetében amennyiben a beteg állapota (pl.
haemodinamikai instabilitás), vagy maga a diagnózis (pl. STEMI) indokolja, segélykocsi
kérése/küldése szóba jön. A döntést a rendelkezésre álló információk birtokában a
mentésvezető hozza meg a beteg feltalálási helye, a fogadó intézmény és a legközelebbi
rendelkezésre álló ROKO/esetkocsi helyzetétől függően. STEMI esetén elsődleges szempont,
hogy a beteg mihamarabb a PCI centrumba kerüljön, ezért a helyszínen a segélykocsit nem
kell megvárni, el kell indulni a segélykocsi irányába, mely optimális esetben a fogadó
intézmény irányával megegyezik.
Amennyiben betegellátás során a beteg állapotában jelentős változás áll be (pl. mellkasi
fájdalom fokozódása, ismétlődése, fulladás fokozódása, eszméletvesztés, görcsroham,
állapotának stabilizálása) indokolt lehet a TTEKG megismétlése.
Egyes beavatkozások párhuzamos elvégzésével a betegellátást lehetőleg úgy kell szervezni,
hogy a TTEKG elkészítése és a konzultáció magát a betegellátást (pl. oxigén adása,
vénabiztosítás, monitor felhelyezés, gyógyszeres ellátás, fájdalomcsillapítás, stb.) nem
hátráltathatja, és a helyszínen töltött időt nem növelheti meg.
ABCDE szerinti betegvizsgálat, ellátás
ACS
Akut balszívfél-elégtelenség
Ritmuszavar
A panaszok kardiális eredetének Heveny eszmélet-, és/vagy
gyanúja tudatzavar
Átmeneti eszméletvesztés
PM/ICD-s beteg rosszulléte
Orvos/mentőtiszt Mentőegység Ápoló/mentőápoló

vezetője
12 elvezetéses EKG
(kiegészítő elvezetésekkel)
Diagnosztikus EKG
Nem diagnosztikus EKG
eltérések és helyszíni lízis
eltérések, vagy helyszíni TTEKG
nem indikált
lízis indikált
Konzultáció a PCI centrummal,

kardiológussal
Ellátás, betegút a megbeszéltek,

illetve az OMSz SOP szerint
ICS tájékoztatása, segélykocsi

mérlegelése
Újraélesztés a
mentőellátásban
A 2015. évi ERC és MRT ajánlások összefoglalása,

kiegészítésekkel
Összeállította: Dr. Gőbl Gábor

Az „Újraélesztés csecsemő- és gyermekkorban” c. fejezet Dr. Goschler Ádám, Dr. Krivácsy
Péter és Dr. Szűcs Andrea munkája
Bevezetés.................................................................................................................................................. 3
Alapszintű újraélesztés (BLS) – laikus szintű ellátás............................................................................... 5
A keringésmegállás felismerése........................................................................................................... 5
A mellkasi kompressziók ..................................................................................................................... 6
Lélegeztetés ......................................................................................................................................... 7
Az AED használata .............................................................................................................................. 9
A BLS körébe tartozó további tevékenységek ....................................................................................... 11
A felső légúti idegentest okozta fuldoklás ellátása felnőttnél............................................................ 11
Az eszméletlen beteg stabil oldalfektetése ........................................................................................ 13
Az alkalmilag jelenlévő orvos / szakképzett egészségügyi dolgozó lehetőségei .............................. 14
Mentőellátás ........................................................................................................................................... 15
A helyszín sajátosságai ...................................................................................................................... 15
A mentőegység a következő helyzetekkel találkozhat: ..................................................................... 16
A (kiérkező) mentőegység elsődleges teendői: ................................................................................. 16
Emelt szintű újraélesztés (ALS) ........................................................................................................ 18
Az EKG ritmus elemzése ................................................................................................................... 19
A defibrillálás technikai szempontjai: ............................................................................................... 20
Reverzibilis okok a keringésmegállás hátterében: ............................................................................. 24
Gyógyszerek az ALS alatt: ................................................................................................................ 24
Légútbiztosítás és lélegeztetés ALS alatt: ......................................................................................... 25
Egyéb eszközök és eljárások az ALS során: ...................................................................................... 26
A mentőellátás további szempontjai: ................................................................................................. 28
Postresuscitatiós ellátás...................................................................................................................... 29
Újraélesztés a beteg szállítása közben, avagy a beteg beszállítása folyamatos újraélesztés mellett . 32
A helyszíni újraélesztés abbahagyása ................................................................................................ 33
Kockázatok a helyszíni újraélesztésben ............................................................................................. 34
Kórházi betegátadás ........................................................................................................................... 35
Dokumentálás .................................................................................................................................... 35
A kórházon kívül nyert információk szerepe a hirtelen szívhalál megelőzésében ............................ 35
Felnőtt alapszintű életmentés a szervezett egészségügyi ellátáson belül ............................................... 36
Keringésmegállás speciális körülmények között ................................................................................... 37
Speciális okok .................................................................................................................................... 37
Újraélesztés közforgalmi járművön ................................................................................................... 46
Speciális betegek .................................................................................................................................... 54
Újraélesztés csecsemő- és gyermekkorban ............................................................................................ 57
Irodalomjegyzék: .................................................................................................................................... 68
2
Az összefoglaló célja
Az összefogaló segítséget kíván nyújtani a prehospitális szakban dolgozó egészségügyi
szakembereknek a váratlan keringésmegállás felismeréséhez és ellátásához.
Tekintve, hogy a szakképzett egészségügyi ellátók:

• időnként laikus segélynyújtók újraélesztő munkáját veszik át és folytatják,
• hivatásuk gyakorlásán kívül, alkalmilag is találkozhatnak keringésmegállással, és
ilyenkor – eszközökkel többnyire nem rendelkezvén – gyakorlatilag csak laikus szintű
ellátást nyújthatnak, továbbá,
• BLS-AED oktatással is foglalkozhatnak,
ezért a bevezető során részletezzük a laikus BLS-AED ajánlást is, a szakellátók számára tett
kiegészítésekkel. A technika és az értékek – ahol másként nincs jelölve – átlagos testalkatú
felnőttre vonatkoznak.
Bevezetés
A kórházban és a kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállás jellemző okai és
mechanizmusai gyakoriságukban eltérőek (1. táblázat):
Kórházon kívül Kórházban

Fokozatos; olykor későn
Dinamika Hirtelen esemény felismert állapotromlás
vezeti be
Gyakori mechanizmus Sokkolandó ritmus Nem sokkolandó ritmus
Viszonylag gyakoriak,
Külső okok Kivételesek
változatosak
Kimenetel (ha időben
Viszonylag jó Rosszabb
észlelik)
A keringésmegállás Gyors reagálású sürgősségi
A megelőzés lehetősége esetleges előhírnökeinek csapat (Medical Emergency
felismerése Team) riasztása
Optimális ellátás Közösségi reagálás Újraélesztő csapat
1. táblázat: A kórházban és a kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállás jellemző okai és

mechanizmusai
Gyermekek keringésmegállása ritka, mechanizmusa – helyszíntől függetlenül – alapvetően

különbözik a felnőttétől: elsősorban légzészavarral kell számolni, amely hypoxia révén
másodlagosan vezet keringésmegálláshoz, jellemzően nem sokkolandó ritmus által.
A kórházon kívüli szíveredetű keringésmegállás háttereként a modern újraélesztés kezdetétől

– az 1960-as évek elejétől – hagyományosan a sokkolandó ritmusok (VF, pnVT) szerepét
hangsúlyozzák, jóllehet ezek aránya az utóbbi évtizedekben csökkent. Sokkolandó ritmus miatti
keringésmegállásból jóval nagyobb eséllyel éleszthetők újra a betegek, mint nem sokkolandó
ritmus (ASY, PEA) esetén; továbbá VF/ pnVT-ben az egyetlen hatásos megoldás az elektromos
defibrillálás. Így érthető, hogy az újraélesztés első és legfontosabb eszközének a defibrillátort
tartjuk.
3
Sokkolandó ritmusban beavatkozás (mellkaskompressziók és defibrillálás) nélkül percenként
7-12%-kal csökken a sikeres újraélesztés esélye (vagyis 10 perc elteltével az életkilátások
csaknem nullára csökkennek), míg folyamatos mellkaskompressziók mellett e csökkenés
percenként csak 4-5%.
Érthető tehát, hogy sokkolandó ritmus miatti keringésmegállásban a mentők kiérkezésekor

észlelhető ritmus függ a kiérkezési (pontosabban a keringésmegállás és az első ritmusanalízis
között eltelt) időtől is: minél hosszabb ez, annál inkább csökken a VF/pnVT amplitúdója (így
annál valószínűtlenebb a sikeres defibrillálás), míg végül ASY-vá alakul az EKG.
Mindezekből következően a beteg sorsát alapvetően meghatározza:

• a keringésmegállás gyors felismerése,
• azonnali segélyhívás, további segítő személyzet és defibrillátor (legalább AED)
mielőbbi igénybevehetősége érdekében,
• azonnal megkezdett újraélesztés (legalább mellkaskompressziók),
• a ritmus mielőbbi azonosítása, sokkolandó ritmusban mielőbbi defibillálás.
Az újraélesztés sikerét elsősorban a jó minőségű (l. később) mellkaskompressziók és (sz.e.)

a mielőbbi defibrillálás határozzák meg.
4
Alapszintű újraélesztés (BLS) – laikus szintű ellátás
A keringésmegállás felismerése
Gyanút keltő:
• keringésmegállást eshetőlegesen okozó baleseti mechanizmus (áramütés, vízi baleset),
illetve erre utaló helyszín,
• a keringésmegállás potenciális előhírnökeként mutatkozó jellegzetes tünetek,
nehézlégzés, mellkasi fájdalom, ájulás (utóbbit esetleg átmeneti görcsroham kíséri, ami
epilepszia felé terelheti a gyanút),
• agonális (gaspoló) légzés (l. alább), amely lehet elhúzódó, és megtartott légzés illúzióját
keltheti,
• mozdulatlanul és az adott környezetben szokatlan/rendellenes testhelyzetben, többnyire
földön fekve talált beteg.
Keringésmegállás gyanújában a segélynyújtónak gyors választ kell adnia az alábbi kédésekre:
0. Van-e veszély a helyszínen akár nyilvánvalóan, akár az esemény (áramütés, vegyi
baleset) jellegéből várhatóan? Ha igen, a segélynyújtó tegyen kísérletet:
• a veszélyforrás megszüntetésére, vagy
• az áldozat és önmaga biztonságba helyezésére — feltéve, hogy arra képes, és ezzel nem
kell jelentős veszélyt vállalnia. Ellenkező esetben haladéktalanul kérjen megfelelő
segítséget, annak megérkeztéig ne közelítse meg a beteget, ill. a helyszínt.
1. Reagál-e a beteg? Hangos megszólításra („Mi történt? Segíthetek?”), válla egyidejű
kíméletes megrázására:
• ha bármilyen reakció mutatkozik az erőteljes ingerekre, a beteg él. Csak akkor és
annyira mozgassa, amennyire a helyzet szükségessé teszi. Képességei szerint
tájékozódjon állapotáról, ha szükségesnek látja, a kontaktusképes betegnek ajánlja fel
segítségét és végezze el a szükséges teendőket. Ha erre nem képes egyedül, kérjen
megfelelő segítséget. A segítség megérkezéséig maradjon mellette és rendszeresen
ellenőrizze állapotát.
• ha nem észlelt semmiféle reakciót, haladéktalanul kiáltson segítségért annak
érdekében, hogy szaksegítséget hívathasson valakivel anélkül, hogy az ellátandót
magára kellene hagynia.
• ezzel egyidejűleg szabadítsa fel a légutat a fej kíméletes hátrahajtásával és az áll
előreemelésével; így elhárítható a pusztán az eszméletvesztésből fakadó légútelzáródás
veszélye. (Laikus segélynyújtói szinten nem kell számolni a nyaki gerinc esetleges
sérüléseivel, mivel ezek előfordulási valószínűsége keringés-légzésleállás során
csekély, és a légutak leírtak szerinti átjárhatóvá tételének elsőbbsége van más, nehezen
elsajátítható és készség szintjén tartható, bonyolult technikával szemben.)
• csak akkor kell a szájüregbe nyúlnia, ha a körülmények azt nyilvánvalóan szükségessé
teszik (pl. szemmel jól látható, a légzést akadályozó idegentest vagy hányadék
eltávolítása érdekében).
2. Normálisan légzik a beteg? Az így szabaddá tett légút mellett a beteg mellkasa felé
fordított fejjel hajoljon szorosan a beteg arca elé és 10 másodpercig
• a légzőmozgások figyelésével, valamint
• a légáramlás hallgatásával és
• érzékelésével
(hármas érzékelés) ellenőrizze, hogy a beteg normálisan légzik-e.
5
Normális a légzés, ha
• nem nagyon gyér (a 10 másodperc alatt legalább kétszer észlehető),
• nem feltűnően, görcsösen erőlködő, és
• nem zajos (hörgő).
Gyakori ugyanis keringésmegállásban az ún. agonális vagy terminális (angol szóval:

gaspoló) légzés, amely nem biztosít hatásos légcserét, ugyanakkor megzavarhatja fontos
döntésében az ellátót. (A gaspoló légzést gyakran a következőképpen interpretálja a laikus
észlelő: furcsa, néha vesz egy-egy levegőt, hörög, tátog, csuklik, vesz egy nagy levegőt,
mintha pipálna, úgy lélegzik, mint egy hal stb.)
• Amennyiben a nem reagáló beteg légzése egyértelműen normális: a beteg eszméletlen
ugyan, de keringése pillanatnyilag kielégítő. Ellátása mindenképpen szaksegítséget
igényel, ezért gondoskodjon mentőhívásról (112, 104). Ha ezt másra bízhatja, és így
a beteg mellett maradhat, az 1. pontban leírtaknak megfelelően tartsa szabadon a
légutakat és ellenőrizze folyamatosan a légzést. Ha magára kell hagynia az áldozatot,
helyezze stabil oldalfekvésbe, amely megakadályozza nyelve visszacsúszását (lásd
később!).
• Ha nem észlelt normális légzést, valószínűsíthető a keringésmegállás (normális légzés
hiányában keringés tartósan nem lehetséges, illetve hatásos keringés hiányában a légzés
– gyakran terminális jellegű, azaz gaspoló átmenettel – megszűnik). Ha eddig még nem
történt meg, haladéktalanul hívjon, optimális esetben hívasson mentőt (112, 104).
Amennyiben a közelben AED elérhető, hozassa a beteghez.
• A telefonhívás során javasolt a készülék kihangosítása!
Az újraélesztést – néhány kivételtől eltekintve – mellkasi kompressziókkal kell kezdeni,

tekintettel arra, hogy a felnőttkori váratlan (kórházon kívüli) keringésmegállások döntő
többsége szíveredetű, és bekövetkeztekor a vér tartalmaz még néhány percre elegendő oxigént.
A KOMPRESSZIÓK FOLYAMATOSSÁGA ÉS JÓ MINŐSÉGE NAGYON FONTOS!
A jó mellkaskompresszió legyen:
• kellően szapora: legalább 100/perc, legfeljebb 120/perc ütemű,
• kellően mély: felnőttnél körülbelül 5, de nem több mint 6 cm-re nyomjuk le; gyermekét
a mellkas nyílirányú átmérőjének 1/3-ával,
• egyenletes, és ezzel azonos ideig tartó,
• teljes felengedéssel.
A mellkasi kompressziók
Helyezkedjen el a hanyatt, kemény alapon fekvő áldozat mellett, annak válla magasságában,
ahonnan egyaránt elérheti a mellkast és a fejet. A megfelelő nyomási pont a szegycsont alsó
felén, a középvonalban körülbelül a (férfi) mellbimbók magasságában található, erre
illeszkedjen a kéztő, az ujjak legyenek merőlegesek a test hossztengelyére, a másik kéz pedig a
kompressziót végző kézen helyezkedjen el. Fontos, hogy a nyomást valóban csak a kéztőn
keresztül közvetítsük, és a bordák ne kerüljenek nyomás alá.
6
A kompresszió során a mellkast körülbelül 5, legfeljebb 6 cm-re (nyílirányú átmérőjének kb.
egyharmadával) kell lenyomni, majd teljesen felengedni, anélkül, hogy közben elemelné kezét
a mellkasról1. A mellkas kitágulásának akadályozása gyakori hiba, jelentősen csökkenti a
kompresszió hatékonyságát. A lenyomás és felengedés aránya 1:1 legyen.
A kompresszió üteme legyen legalább kb. 100/min, de legfeljebb 120/min. Helyesen végezve,
a szabályos és legkevésbé fárasztó mozgás egy, a csípőízületben végzett előre-hátradőlő,
harmonikus és egyenletes mozgás, amely a végig nyújtott karok által továbbítva a mellkas
körülbelül azonosan rövid ideig való lenyomását és teljes felengedését eredményezi.
A tapasztalatok szerint a megfelelő módon végzett hangos számolás hasznos a kellő

kompressziós frekvencia és egyenletes ütem felvételéhez és tartásához, valamint segíti a végzett
kompressziók számának követését is.
Ha az alkalmi segélynyújtó nem tud, vagy nem akar a kompressziókat követően lélegeztetni,
legalább végezzen folyamatos mellkaskompressziókat a további ellátást nyújtó segítség
megérkezéséig; még akkor is, ha azt korábban soha nem tanulta. Ez elsősorban az elsődlegesen
szív eredetű keringésmegállásban lehet célravezető, amennyiben a megfelelő szaksegítség
rövid időn belül (5-8 perc) megérkezik. Ha már a keringésmegállás előtt is hypoxiás lehetett a
beteg (pl. vízbefulladás), illetve csecsemő/gyermek keringésmegállásában mindig törekedni
kell a lélegeztetésre is.
A mellkaskompressziót végző segélynyújtó gyorsan kifárad, ami a kompressziók minőségét

rontja. Ezért legkésőbb 2 perces komprimálás után a keringéspótlást végző személyt váltani
ajánlott, ha van kivel; ezt úgy kell megoldani, hogy a keringés mesterséges fenntartása ne
szüneteljen 5 (legfeljebb 10) másodpercnél hosszabb ideig. A mechanikus mellkaskomprimáló
eszözökről az ALS fejezetben esik szó.
Lélegeztetés
Ha a segélynyújtó járatos ebben, a 30 kompresszió végrehajtása után pótolja a légzést

2 befújással szájból szájba, vagy szájból orrba. A fej már leírt hátrahajtásával és az áll
előemelésével szabadítsa fel a légutakat; a befújásra szánt légzőnyílást tegye szabaddá,
miközben a másikat ujjaival zárja le. Vegyen a szokásosnál kissé mélyebb lélegzetet. Száját
illessze olyan szorosan a beteg szájához (vagy orrához), hogy ne maradjon rés a beteg arca és
saját ajkai között, majd fújja a levegőt a betegbe. Ezután fejét a beteg mellkasa felé fordítva
vegyen ismét levegőt, miközben ellenőrizze, hogy a beteg mellkasa visszasüllyed-e, illetve
kiáramlik-e az előbb befújt levegő. Ismételje meg a folyamatot egyszer.
A két, egyenként kb. 1 másodperces, szabályosan végrehajtott lélegeztetési kísérletnél a

segélynyújtó a mellkast láthatóan megemelő mennyiségű (befúvásonként kb. 500–600 ml)
levegőt juttasson be. Fontos, hogy a két befúvás a mellkaskompressziók sorozatát legfeljebb
5 másodpercre szakítsa meg.
A hatásos lélegeztetés során észlelhető mellkaskitérés egyaránt igazolja a technika helyességét

és a légutak átjárhatóságát.
1
Egyes vélemények szerint a mellkason fekvő kéztő minimális elemelésével megbízhatóbban elérhető a mellkas
teljes felengedése.
7
Ha a befúvás nehéz vagy lehetetlen, az a légútfelszabadítás elégtelenségére utal; ha a fej
hátrahajtásának és az áll felhúzásának javítása nem segít, nézzünk be a szájüregbe, és ha látható
idegentestet észlelünk, azt ujjal megragadva távolítsuk el. Amennyiben a lélegeztetés során a
légzőnyílások körül fúvó/sípoló hang hallható, tömítetlenség valószínű. Mindkét esetben
feltűnő, hogy a mellkas kevéssé, vagy egyáltalán nem emelkedik befúváskor. Fedezzük fel a
hibát, és korrigáljuk!
A kompressziókat és a lélegeztetést össze kell hangolni: 30 kompresszióból álló sorozatokat

kell 2 rövid befújás idejére megszakítani, majd haladéktalanul folytatni újabb
30 kompresszióval.
Felnőtt-BLS (valamint az egy évnél idősebb gyermek laikusok általi ellátása) során a
kompresszió és lélegeztetés aránya — a segélynyújtók számától függetlenül — 30:2.
A mellkaskompresszió és a lélegeztetés váltásakor törekedni kell az időveszteség

minimalizálására. Speciális célcsoportok kivételével laikus segélynyújtóknak csak az egy
segélynyújtó általi újraélesztés oktatandó. Ha több segélynyújtó van jelen, a
mellkaskompressziót végzőt legkésőbb 2 perc elteltével váltani kell. Képzett hivatásos ellátók
közül is csak azok vállalkozzanak páros munkára, akik a technika pontos uralása mellett
megbízhatóan, időveszteség nélkül képesek összehangolni tevékenységüket.
Ha a segélynyújtó nem hajlandó, vagy nem tud (hatásosan), lélegeztetni, legalább folyamatos
mellkaskompressziókkal igyekezzék mesterséges keringést fenntartani, a szaksegítség
megérkeztéig.
Azokban a kritikus esetekben, amikor mentőhívás kapcsán a mentésirányítónak telefonon kell

utasításokat adnia egy újraélesztést korábban nem tanult, csak útmutatás alapján segíteni képes
bejelentőnek (ún. ’telefon–CPR’), csupán a mellkaskompresszió megfelelő vezénylésére
javasolt koncentrálni, lélegeztetést ilyenkor nem végeztetünk.
A (fél)automata külső defibrillátor (AED) használata
Nem sokkolandó ritmusban mellkaskompressziókkal (és lélegeztetéssel) esetleg helyrállítható

a spontán keringés. Sokkolandó ritmust hatékonyan csak elektromos defibrillálással lehet
megszüntetni, ehhez AED-t vagy MD-t használunk.
Az AED-k közterületi telepítése (PAD) szerencsés módon hazánkban is terjed, értékes

percekkel előre hozva az életmentő sokk korai leadásának esélyét. Ezért vált szükségessé, hogy
az AED-t a korábbinál szervesebb módon illesszük a laikus BLS-oktatásba. Ennek a formai
kihangsúlyozását szolgálja az AED-használati ismeretek beemelése a laikus BLS
folyamatábrába is.
A standard AED 8 éves kor fölött használható; 1 és 8 éves kor között lehetőleg speciális —
energiacsökkentővel ellátott — gyermekelektródát kell használni, vagy a készüléket gyermek
üzemmódba kell kapcsolni (ha alkalmas erre). Ha erre nincs mód, mérlegelhető a változtatás
nélküli használat. Csecsemőkorban (tehát 1 éves kor alatt) — kellő tapasztalat hiányában —
rutinszerűen nem ajánlott a készülék használata.
Az AED-ken az energia beprogramozott (megfelelő jogosultság birtokában átprogramozható

lehet).
8
Az AED használata
• győződjön meg arról, hogy a beteg nem érintkezik áramot jól vezető közeggel (fém,
nedves felület),
• több segélynyújtó jelenlétekor az alább leírtak közben se szakítsa meg a BLS-t (egészen
a ritmusanalízisig ill. a sokkleadásig),
• a mellkason esetleg látható gyógyszertapaszokat távolítsa el,
• kapcsolja be a készüléket (a fedéllel ellátott AED-k egy része a fedél
felnyitásakor/eltávolításakor automatikusan bekapcsolódik), majd kövesse a hallható
és/vagy látható utasításokat:
o ragassza fel az elektródákat a beteg mellkasára, a csomagolásukon, ill. magukon a
lapokon látható ábráknak megfelelően.
▪ kifejezetten dús mellkasi szőrzetet a jobb kontaktus érdekében gyorsan le kell
borotválni, vagy legalább ollóval gyorsan levágni a lap felhelyezési területén,
o (Gyermek esetén, ha csak felnőtt elektródák állnak rendelkezésre, a mellkas elülső
részére közvetlenül a szív elé és vele szemben, a háton a bal lapocka alá ragassza fel
az elektródokat.) Csatlakoztassa a kábelt a készülékhez, ha nincs fixen
csatlakoztatva
▪ a készülék gyors önteszt lefuttatása után elemzi a ritmust – eközben általában
gépi hangon utasít, hogy senki ne érjen a beteghez.
Ha a készülék sokkolandó ritmust észlelt és (automatikusan) feltöltötte magát:
• győződjön meg róla, hogy senki nem ér a beteghez, majd nyomja meg a villogó SOKK
gombot,
Ha a készülék leadta a sokkot, illetve nem sokkolandó ritmust észlel:
• haladéktalanul kezdje meg, illetve folytassa a BLS-t (30 kompresszió: 2 lélegeztetés) 2
percig = a készülék hallható és látható utasításáig,
• 2 perc elteltével a készülék ismét ritmusanalízist végez, ehhez a mellkaskompressziók
és a lélegeztetés átmeneti abbahagyására utasít; majd a ritmusanalízis eredményétől
függően sokkolandó ritmusban újabb sokk leadására, nem sokkolandó ritmusban az
újraélesztés sokkolás nélküli folytatására utasít.
Kövesse az AED utasításait, amíg:
• a hivatásos ellátók meg nem érkeznek, és át nem veszik az ellátást;
• az áldozat mozogni (lélegezni) kezd (azonnal vizsgálni kell az 1.-2. pont szerint), esetleg
kinyitja a szemét és normálisan légzik;
• vagy (a segélynyújtó) teljesen ki nem merül.
9
1. ábra: Az AED ERC által ajánlott, és általánosan használt szimbóluma
2. ábra: A felnőtt áldozat laikus BLS- és AED-ellátásának folyamatábrája (MRT 2015)
10
A BLS körébe tartozó további tevékenységek
A fenti leírás nem kívánta megszakítani a felismerés–segélykérés–mellkaskompresszió–
lélegeztetés–defibrillálás fonalát, ezért maradtak az alábbiak a BLS végére. Hangsúlyozzuk
azonban, hogy ezek bármelyike periarrest helyzetben, ill. keringésmegállás gyanújában korai,
akár első, illetve egyetlen beavatkozás lehet.
A felső légúti idegentest okozta fuldoklás ellátása felnőttnél
Az idegentest okozta légútelzáródás szerencsére ritka, de potenciálisan kezelhető oka a

hirtelen halálnak.
Az ellátás elvi összefoglalóját a 3. ábra mutatja. (Az ellátási sorrend az egy évnél idősebb
gyermekekre is alkalmazható.)
3. ábra: Felső légúti idegentest okozta fuldoklás ellátásának folyamatábrája (MRT 2015 alapján)
A sikeres beavatkozás kulcsa a probléma felismerése. A felnőttkori fuldoklás leggyakoribb

oka a táplálék félrenyelése, míg csecsemő-, kisgyermekkorban a táplálék és a szájba vett kisebb
tárgyak félrenyelése (50-50%-ban oszlik meg). Fontos, hogy a felső légúti idegentest okozta
fuldoklást ne tévesszék össze az ájulással, szívrohammal, görcsrohammal vagy egyéb
állapotokkal, melyek szintén hirtelen légzésromlással, cyanosissal vagy eszméletvesztéssel
járhatnak.
A légúti akadály felismerését és súlyosságának megítélését, az enyhe és súlyos esetek közötti

különbségtételt segíti az alábbi 2. táblázat.
Általános Enyhe szűkület Súlyos szűkület/ Elzáródás

jelek és tünetek Étkezés során léphet föl; az áldozat a nyakát foghatja
Válasz a
„Fuldoklik?” Beszédképes Beszédképtelen, bólinthat
kérdésre
Erőtlen köhögés / köhögésképtelen
Egyéb jelek Erőteljes köhögés, légzés Be- ± kilégzési zajok
ESZMÉLETLENSÉG!
2. táblázat: Az enyhe és súlyos légúti szűkület összehasonlító tünettana (MRT 2011)
11
Ha az áldozatnak enyhe tünetei vannak, csupán biztatni kell a köhögés folytatására, de nem
kell beavatkozni. Maradjon az érintett mellett, folyamatosan ellenőrizve őt, amíg:
• meg nem oldódik a szűkület, vagy
• súlyosbodik a helyzet (pl. erőtlenné válik a köhögés) és be kell avatkoznia.
Ha a tünetek alapján súlyos légúti szűkület feltételezhető, az ellátás az eszmélet meglététől

függ. Gondoskodjunk azonnali segítségkérésről (mentőhívás)!
Ha a súlyosan fuldokló beteg eszméletén van, álljon a beteg mellé és kissé mögé, gyors
tájékoztatása után, végezzen hátba csapást:
• egyik tenyerével támassza meg a beteg mellkasát és enyhén döntse előre, hogy a
kimozduló akadály előreeshessen,
• legfeljebb ötször üsse erőteljesen tenyérrel hátba a lapockák között,
• minden ütés után ellenőrizze, hogy megoldódott-e a szűkület, és csak szükség esetén
ismételje meg a csapást (legfeljebb négyszer).
Ha az ötödik hátba csapás is eredménytelen volt, végezzen hasi lökést (Heimlich-műfogás –

1 éves kor alatt tilos; ilyenkor mellkasi lökés(ek)et végzünk: l. alább):
• álljon a beteg mögé, törzsét döntse kissé előre, és karolja át hasának felső részét
• szorítsa egyik kezét ökölbe, és helyezze a beteg hasára, a köldök és a szegycsont közé
• másik kezével ragadja meg öklét és rántsa erőteljesen be- és felfelé a beteg hasába,
eredménytelenség esetén
• ismételje meg (legfeljebb négyszer).
Ha nem szűnt meg az elzáródás, váltogassa az öt hátba csapást és az öt hasi lökést, a segítség
megérkeztéig.
• egy éves kor alatt a mellkasi lökés(eke)t a mellkaskompresszió nyomáspontján kell
végezni, azonban valamivel erőteljesebben. Ha a mellkasi lökés eredménytelen,
ismételje meg (legfeljebb négyszer).
Ha a beteg bármikor eszméletlenné válik, óvatosan fektesse a földre. Ha eddig nem történt
volna meg, azonnal gondoskodjon a sürgősségi ellátórendszer riasztásáról, majd haladéktalanul
— tehát pulzus- és/vagy keringésvizsgálat nélkül — kezdje meg 30 mellkaskompresszióval a
BLS-t.
Megjegyzések:
• a sikeres, de a hátba csapásnál agresszívebb kezelésben részesültek, valamint azok,
akiknek a fuldoklás megszűnte ellenére nyelési, légzési panaszai maradtak, sürgősen
orvosi vizsgálatra szorulnak
• a fuldoklás elhárítása miatt (eszméletlen betegen) végzett 30 kompresszió után, a két
lélegeztetés előtt célszerű a szájüregbe tekinteni, látható idegentestet eltávolítani.
• A mentőellátás keretében – ha azt az ellátó kompetenciája és a tárgyi feltételek lehetővé
teszik – megkísérelhető az idegentest eszközös eltávolítása, de az ne késleltesse az
esetleg szükségessé válló mellkaskompressziók megkezdését.
12
Az eszméletlen beteg stabil oldalfektetése
Eszméletlen, de kielégítő (tehát támogatásra nem szoruló) légzésű és keringésű beteg oldalra
fordítása szükségessé válhat, különösen abban az esetben, ha:
• az ellátandót — pl. a segítséghívás idejére — átmenetileg magára kell hagyni, ill.,
• az aspiráció (idegen anyag: hányadék, vér légutakba jutása) veszélye nem hárítható el
másképp.
A stabil oldalfektetés számos változata ismeretes, a körülményektől függő előnyökkel és

hátrányokkal. A módszertől függetlenül fontos, hogy a helyzet legyen stabil, közelítsen a valódi
oldalfekvő helyzethez, tartsa nyitva a légutat, és ne okozzon a légzést korlátozó nyomást a
mellkason.
A fenti kívánalmak teljesítésére az alábbi módszert ajánljuk:
Miután meggyőződött a légzés és keringés kielégítő voltáról,

• (vegye le a beteg szemüvegét, ha szükséges),
• térdeljen a hanyatt fekvő beteg mellé és nyújtsa ki annak mindkét lábát,
• közelebb fekvő karját, könyökében derékszögben hajlítva, tenyérrel felfelé fektesse a
fej mellé,
• távolabbi lábát a térdet alátámasztva hajlítsa be, és támassza a talpára,
• a beteg feje felőli kezével a beteg túloldali karját csuklóban megragadva húzza át a
mellkas előtt, és a kézháttal felfelé szorítsa a segélynyújtóhoz közelebbi archoz,
• a fejet így folyamatosan támasztva, a beteget felhúzott térdénél fogva óvatosan gördítse
maga felé az oldalára,
• a felső helyzetű, az alsót keresztező kart igazítsa úgy az arc alá, hogy a fej maradjon
enyhén hátrahajtva, ugyanakkor az arc kissé lefelé irányuljon — ezzel biztosíthatja a
légút szabadon maradását,
• a felül elhelyezkedő lábat csípőben, és térdben behajlítva igazítsa úgy, hogy az
stabilizálja a helyzetet,
• rendszeresen ellenőrizze a légzést — szükség esetén vizsgálja: azonnal fordítsa vissza
a hátára,
• ha az áldozatnak 30 percen túl kellene ebben a helyzetben maradnia, fordítsa át a másik
oldalára, hogy elkerülje az alul lévő kar tartós összenyomását.
13
Az alkalmilag jelenlévő orvos / szakképzett egészségügyi dolgozó lehetőségei
Ilyenkor az egészségügyi szakember „magánemberként” (tehát nem szolgálatban, ekként

rendszerint eszközök nélkül) szembesül keringésmegállással.
Általános szabályok:
• a BLS értelemszerűen haladéktalan megkezdése közben mutatkozzunk be a
jelenlévőknek, közöljük szakképzettségünket / kompetenciánkat
• kérjünk segítséget a jelenlévőktől:
o segítséghívást/mentőhívást, ha releváns,
o eszközök, mindenekelőtt AED hozatalát, ha ez remélhető,
o ha magunk a jelenlévők között az újraélesztésben a legkompetensebbek vagyunk, és
számíthatunk hasznos segítőkre, irányítsuk őket („szereposztás”).
Az alkalmilag (legvalószínűbben képzetlen és gyakorlatlan, egymást nem ismerő egyénekből)

összeállt újraélesztő csapat irányítása nem csak a teendők „szakszerűsége”, hanem a
kommunikáció hatékonysága tekintetében is kihívást jelent (Non-Technical Skills: NTS!).
Ugyanakkor ez a hatékony működés záloga.
Különösen fontos:
• a csapat nyugodt hangnemű vezetése, az utasítások esetleg sikertelen követésének
empatikus korrekciója. Tartsuk szem előtt, hogy ha magunk kapkodunk, türelmetlenek
vagy agresszívek vagyunk, az az egész folyamatot sikertelenségre ítélheti,
• az utasítások egyértelműsége (kinek szól és mire irányul), a visszaigazolás vétele, és a
végrehajtás ellenőrzése; szükség esetén segítsük az alkalmi beavatkozót.
14
Mentőellátás
A helyszín sajátosságai
Magyarországon (más országok adataihoz hasonlóan) a keringésmegállások több mint

kétharmada lakáson következik be, ami az észlelés-mentőhívás és az azonnali újraélesztés, de
sokszor a mentőegység beteghez érkezése szempontjából is inkább kedvezőtlen (ritkábban van
szemtanúja a keringésmegállásnak, a mentőegység beteghez érkezését zárt kapu, magas
házakban a felső emeletekre jutás lassítja), szemben az utcán bekövetkezett esetekkel.
Épületen kívül a következőkkel kell általánosan számolni:

• sötétség: nemcsak a tevékenységet, hanem a veszélyek felismerését is nehezíti. Ha a
helyszín biztonságossága alapvetően kérdéses, ne közelítsük meg, amíg megfelelő
világításról nem tudunk gondoskodni (ez épületekben is érvényes),
• erős napsütés: a laringoszkópiás, ill. a monitorkép értékelését nehezíti (korszerű
képernyők ezt kiküszöbölik),
• hideg: a vizsgáló/beavatkozó keze dermedt, ügyetlenné válhat; vénabiztosítás a
periférián nehéz (megtartott keringésű betegben a vasoconstrictio miatt mindenképp); a
ragtapasz, öntapadó elektródák nehezen/nem tapadnak,
• nedvesség:
o fokozza a segítők áramütés-kockázatát defibrilláláskor
o a mellkas nedvessége az öntapadó elektródák leválásához vezethet
o a mellkason a defibrilláló elektródok között a bőrön rövidre záródhat az áram egy
része, elkerülvén így a szívet, ami a defibrillálás hatásfokát csökkentheti
• fémes aljzat (rács, fémlemez padló): defibrilláláskor az ellátót áramütésnek teszi ki;
illetve a beteg ruhától nem védett bőrfelszínének égéséhez vezethet,
• önmagában veszélyes környezet (oxigénhiány, áramütés/tűz- és robbanás/omlás/
megcsúszás/lezuhanás veszélye, kritikusan szennyezett – CBRNE – helyszín, folyadék
vagy szemcsés anyag általi elárasztás veszélye), illetve a szűk tér (szerelőakna,
közműalagút, antennatorony, daru kezelőfülkéje, barlang) problematikája már a beteg
megközelítésekor is egyedi, sokszor nem tervezhető, invenciózus cselekvést, adott
esetben speciális felszerelést (műszaki mentés) kíván. Szűk tér nem ritka (még lakásban
is előfordul): törekedni kell a beteg 360 fokos körüljárhatóságára még akkor is, ha annak
megteremtése esetleg minimális idővesztességgel is jár. Abban az esetben, ha a 360
fokos körüljárhatóság nem teremthető meg (pl: repülőgépen végzett újraélesztés), akkor
az egyedüli segélynyújtó a fej felől, két segélynyújtó egyike a beteg törzse felett
átterpesztve, másika a fej felől kényszerülhet újraéleszteni,
• jelenlévők: nagyrészt laikusok, általában hasznosak, segíthetnek, de feltétlenül
irányítást / koordinációt igényelnek. Olykor lehet a környezet ellenséges, ami megfelelő
kommunkációval legtöbbször enyhíthető vagy leküzdhető, azonban előfordulhat, hogy
a segélynyújtó vagy a mentőegység emiatt a beteget meg sem tudja közelíteni, illetve a
vizsgálat/újraélesztés abbahagyására és a helyszín elhagyására kényszerül. Ilyen
esetekben azonnal segítséget kell kérni.
15
A mentőegység a következő helyzetekkel találkozhat:
• hirtelen keringésmegállás kiérkezés előtt,
o újraélesztést nem kezdett senki,
o valaki újraélesztést kezdett,
• hirtelen keringésmegállás mentőellátás közben.
A (kiérkező) mentőegység elsődleges teendői:

• a helyszín biztonságosságának gyors felmérése, szükség esetén ennek megfelelő
intézkedések (karhatalmi és/vagy műszaki segítség kérése; szélsőséges esetben ezek
megérkeztéig biztonságos helyen várakozás;),
• a beteg gyors vizsgálata ABC(DE) szerint a BLS-nél leírt módon,
o hivatásos szinten a pulzusvizsgálatot máig meghatározóan fontosnak tartják,
tévedések azonban e körben sem kizártak. Ha a pulzus – vélt – tapinthatósága mellett
a keringés egyéb jelei kétségesek, újraélesztést kell kezdeni; ennek tévedés esetén
is kisebb a veszélye a betegre nézve, mint keringésmegállásban az újraélesztés
késedelmének. Egyéves kor alatt a felkar-artéria lüktetését, felnőttben rendszerint a
carotis- (esetleg a femoralis) pulzust keressük: egymás mellé helyezett 3-4 ujjunk
begyével, könnyedén tapintva
o ha megtartott keringés mellett periarrest helyzet észlelhető: további gyors
tájékozódás és vizsgálat végzendő (itt nem részletezzük), sz. e. magasabb szintű
mentőegység segítségét kell kérni
• ha keringésmegállásról van szó, és
o még senki nem kezdett BLS-t, azonnal újraélesztést kezdve fel kell mérni: van-
e szükség további segítségre (magasabb szintű mentőegység, bármilyen nem-
egészségügyi segítség), ha igen, azonnal kérni kell a mentésirányítótól
o már újraélesztést végeznek (többnyire laikusok), az újraélesztést a
mentőegységnek haladéktalanul (a kompressziók megszakítása nélkül) át kell
vennie. Az alkalmi segélynyújtó szerepe itt általában véget ér, gyakran az AED
is feleslegessé válik a manuális defibrillátor csatlakoztatásával.
A mentők általi BLS természetesen a mellkaskompressziók és lélegeztetés együttesét jelenti.

Végezzünk ballonos-maszkos lélegeztetést, négykezes technikával, egyszeri légúti
segédeszközök behelyezése mellett. Idegentest gyanújában alapszintű mentőegység a felső
légúti elzáródás megoldásának előbb leírt algoritmusát kövesse; ha azonban a kompetenciák és
tárgyi feltételek lehetővé teszik, megkísérelhető az idegentest eszközös eltávolítása, de az ne
késleltesse az esetleg szükségessé váló mellkaskompressziók megkezdését. Ha a mentőegység
– átmenetileg – befúvásos lélegeztetésre kényszerül, barrier eszköz (szelepes, vagy szűrővel
ellátott maszk) használata ajánlott (ez a laikusra is érvényes, azonban általában nem áll
rendelkezésére).
A továbbiakban a mentőegység szintje szerinti ellátás folytatandó: BLS-AED, ill. ALS; utóbbi
esetben a teendő folyamatos BLS mellett (ha eddig nem történt meg):
• defibrillátor-monitort csatlakoztatni mielőbbi ritmusanalízis és sz.e. defibrillálás
érdekében,
o ha az AED-elektródák csatlakoztathatók a manuális defibrillátorhoz, használjuk ki
a lehetőséget, egyébként,
o a feleslegessé vált AED elektródákat csak akkor távolítsuk el a betegről, ha a
manuális defibrillátor már átvette a beteg figyelését.
16
• ballonos-maszkos lélegeztetés, négykezes technikával, egyszeri légúti segédeszközök
behelyezése mellett
• vénás utat biztosítani (adott esetben intraossealisan),
• eszközös légútbiztosítás/a légút izolálása (a mellkaskompressziók folyamatossá tétele
érdekében),
• ha a keringés nem állítható gyorsan helyre, kezelhető okokat (4 H – 4 T) keresni és
kezelni; a felismerést – a helyszínen egyelőre még kivételesen – segítheti fókuszált
ultrahang-vizsgálat; l. alább is.
A helyszínen – mivel a segítők száma rendszerint behatárolt - a mentőegység vezetőjének

külön figyelmet kell fordítania a szerepek kiosztására:
• az ápoló elsősorban az eszközöket – gyógyszereket készíti elő, perifériás vénát
biztosíthat, a gyógyszereket utasításra beadja, ill. defibrillál, váltja a gépkocsivezetőt a
mellkaskompressziókban,
• az orvos/mentőtiszt a beteg fejénél elhelyezkedve légutat biztosít és lélegeztet,
defibrillálhat (nem rutin, de szóbajöhető eljárás a fej felől defibrillálni); eközben jól át
tudja tekinteni az egész szituációt, értékeli az EKG alakulását és irányítja a csapatot,
követve az ALS algoritmust,
• több mentőegység jelenléte előnyös az újraélesztésben, mert a feladatok jobban
eloszthatók, és a mentőegység vezetőjének több ideje és figyelme marad a folyamat
egészének irányítására, esetleg nem is kell közvetlenül részt vennie az újraélesztésben,
az irányításra koncentrálhat. Megbízhat valakit „jegyzőkönyvvezetéssel”, vagyis az
események (bevatkozások, gyógyszerek, állapotváltozás) rögzítésével (a defibrillátor-
monitor ebbéli funkciója jól használható, utóbb a „Code Summary” vagy hasonló
alapján az eseménysor jól összefoglalható),
• a csapat megfelelő vezetése a már említetteknek megfelelően itt is alapvető feltétele a
hatékony működésnek.
Ha a spontán keringés visszatért, azonnal a postresuscitatiós ellátás elveit kell követni

(amennyire ez kórházon kívül lehetséges – l. később)
17
Emelt szintű újraélesztés (ALS)
A keringésmegállás egészségügyi személyzet által csapatmunkában végzett ellátása,

elsődleges célja a spontán keringés helyreállítása oly módon, hogy az a további ellátássor (post-
resuscitatios kezelés) eredményeképpen a lehető legjobb hosszú távú életminőséget biztosítsa
a beteg számára. Tágabb értelemben ide tartozik a keringésmegállással fenyegető („peri-
arrest”) állapotok felismerése és ellátása a keringésmegállás megelőzése érdekében, valamint a
közvetlenül a spontán keringés helyreállását követő („postresuscitatio”) időszak alatti ellátás is.
4. ábra: A felnőtt ALS folyamatábrája (MRT 2015)
Az ALS sarkalatos pontja a keringésmegállás hátterében álló szívritmus elemzése. A

keringésmegállás megerősítését követően, a mellkasi kompressziók megkezdésével egyidőben
18
csatlakoztatni kell a defibrillátor-monitort (a mások által már felhelyezett AED elektródok
használatáról előbb írtunk). A készülék működőképes állapotba hozataláig a kompressziókat –
lélegeztetést azonban folyamatosan (megszakítás nélkül) kell végezni. A defibrillátor-monitor
egység csatlakoztatása után a ritmus elemzése érdekében a kompressziókat rövid időre fel kell
függeszteni és a beteget elengedni, ezzel biztosítva a zavartalan (műterméktől mentes) EKG
kép elemzését. Az EKG elemzésére (és ezzel együtt a pulzuskompatibilis ritmus esetén a
pulzus, illetve életjelenségek vizsgálatára) az ALS során legfeljebb 10 másodpercet
fordíthatunk: a mellkasi kompressziók nélkül töltött idő rontja a túlélés esélyét.
Az EKG ritmus elemzése
A következő kérdésekre kell választ adni:

• Sokkolandó ritmussal állunk-e szemben?
• Pulzussal kompatibilis ritmussal állunk-e szemben?
Sokkolandó ritmus a kamrafibrilláció (VF) és a pulzus nélküli kamrai tachycardia (VT); az

újraélesztéssel összefüggésben minden egyéb ritmus nem sokkolandó (az elektromos szinkron
cardioversióra itt nem térünk ki). A keringésmegállás hátterében álló nem sokkolandó
ritmusokat gyakorlati szempontból két csoportba osztjuk: asystolia (ASY) és „pulzus nélküli
elektromos aktivitás” (PEA).
Pulzussal nem kompatibilis ritmus az asystolia (ASY) valamint a kamrafibrilláció (VF). Ilyen
esetekben a pulzus vizsgálata felesleges időveszteség. Ugyanakkor fontos felismerni azt, ha
ezek bármelyike műtermékként (pl. mozgási műtermék VF-t utánozhat) vagy a defibrillátor-
monitor hibás csatlakoztatása (elvezetések leválása) vagy kedvezőtlen beállítása (túl kicsi
amplitúdó) miatt mutatkozik.
Pulzussal kompatibilis ritmus mindaz, ami elvileg járhat effektív kamrai kontrakcióval. Ilyen
esetben a (carotis vagy femoralis) pulzus, illetve az életjelenségek gyors vizsgálata szükséges
annak eldöntésére, hogy a keringésmegállás fennáll-e illetve helyreállt-e a spontán keringés?
Ez a vizsgálat sem tarthat tovább 10 másodpercnél (beleértve az EKG ritmus elemzését is).
Összefoglalva:
• VF: mindig sokkolandó, sosem pulzuskompatibilis
• VT: elvileg pulzuskompatibilis, gyakorlatilag
o járhat keringésmegállással: pulzus nélküli VT, ez sokkolandó,
o ha kritikusan rontja a keringést, periarrest helyzet jön létre, ilyenkor szinkron
DC-sokk szükséges (ld. Ritmuszavarok ellátása a prehospitális gyakorlatban
c. eljárásrendet)
o (olykor – egy ideig – nem jár számottevő keringésromlással, ilyenkor
gyógyszeres ellátást kezdünk)
• PEA: sosem sokkolandó, (ugyanakkor az EKG görbe önmagában lehetne
pulzuskompatibilis)
• Asystolia: sosem sokkolandó, sosem pulzuskompatibilis
A RITMUSELEMZÉST LEGALÁBB 2 ELVEZETÉSBEN VÉGEZZÜK!
19
Ennek megfelelően az EKG és – szükség esetén – a pulzus, illetve életjelenségek vizsgálata
után (maximum 10 másodperc alatt) az alábbi helyzeteket lehet elkülöníteni:
• sokkolandó ritmus (VF, pulzus nélküli VT)
• nem sokkolandó ritmus (ASY, PEA)
• a spontán keringés helyreállása (ROSC – „Return of Spontaneous Circulation“)
Sokkolandó ritmus esetén az elsődleges teendő az aszinkron elektromos sokk leadása. A MD

kezelője alapvetően az energiaszintet, a szinkron funkciót, és – amennyiben a készülék alkalmas
rá – az automatikus ritmusanalízist (az AED-funkciót) tudja beállítani. Az energiaértéket az
adott MD használati útmutatójában írottak szerint állítsuk. Ha az nem áll rendelkezésre:
• bifázisos hullámformájú készülék esetén legalább 150 J (pulzáló bifázisos
hullámformájú készüléken 120 – 150 J) kezdő energiát kell beállítani. Sikertelen
defibrillálás, vagy visszatérő VF esetén mérlegelendő az energia növelése, akár a
legnagyobb lehetséges értékre (360 J). A defibrilláló ütéseket (egy kivételtől eltekintve
– l. alább) mindig egyesével ismételjük, közöttük két perces ciklusokban
mellkaskompressziót és lélegeztetést végzünk. (Az ajánlott energiaszintek Lifepak
12/15 esetén 200-300-360 J, Zoll X Series esetén 120-150-200 J)
• monofázisos készülék esetén 360 J-lal kell az ellátást megkezdeni és szükség szerint
folytatni.
A leghatékonyabb és legbiztonságosabb a mellkasra felragasztható „hands-free” elektródák

használata. Manuális (lapát-) elektródák energiaátadásának hatásfokát növeli a lapátok erőteljes
rányomása, illetve a mellkasra ragasztható zselélapok használata (utóbbiak hazánkban nem
terjedtek el).
A defibrillátor feltöltésének ideje készülékfüggő. Törekedni kell arra, hogy a

mellkaskompressziók a defibrillálás miatt se szüneteljenek 5-10 másodpercen túl (ez a
defibrillálás sikerének esélyét is jelentősen rontaná). „Hands-free” elektródák mellett a
kompressziókat folytassuk a defibrillátor töltése alatt is; biztonságos megoldás, ha a sokkot
maga a kompressziót végző személy adja le (természetesen a biztonsági szabályok
figyelembevételével és betartásával). Manuális lapátokkal végzett defibrillálás esetén is
törekedni kell a kompressziós szünet 5 másodpercen belül tartására.
Az elektromos sokk leadását követően azonnal – azaz az EKG vagy a keringés jeleinek
vizsgálata nélkül – folytatni kell a mellkasi kompressziókat és a lélegeztetést 2 percen keresztül,
majd az EKG-t ismét ellenőrizni kell, és az ellátás a ritmus (sokkolandó / nem sokkolandó)
alapján folytatandó.
A defibrillálás technikai szempontjai:
Keringésmegállást észlelve mielőbbi ritmusanalízis szükséges (AED esetében a készülék

automatikusan, MD esetében az ellátó végzi), ennek alapján sokkolandó ritmusban mielőbb
defibrillálni kell. Azalatt is, amíg felhelyezik a defibrillátor-elektródákat a betegre, folyamatos
újraélesztést (mindenekelőtt mellkaskompressziókat) kell végezni (kivételesen a defibrillálás
megelőzi a mellkaskompressziókat; részletesen ld. alább).
A manuális defibrillálás teendőinek sorrendje (az AED-használat eltérő lépéseit alpontokban

jelezzük):
• a beteg száraz, szigetelő alapon feküdjék (bőre ne érintkezzék fémmel)
20
• beállítjuk az energiát a készüléken lévő tárcsával vagy léptetőgombbal (lapát-elektród
használatakor a lapáton lévő tárcsával vagy léptetőgombbal is állíthatunk az
energiaszinten); az alapértelmezett értéket a készülék felkínálja
o AED-n az energiabeállítás automatikus
• kiválasztjuk az elektródhelyzetet: rendszerint anteroapicalis, ritkábban más pozíciót
(alább részletezzük), a hands-free elektródákat máris felragasztjuk, lapát-elektródák
esetén azok leendő helyén a bőrt elektródzselével bekenjük
o AED esetében az elektródák felragasztása már korábban megtörtént, hiszen ennek
alapján végzett a készülék ritmusanalízist és ajánlott sokkot
• folyamatos mellkaskompressziók mellett és hangos figyelmeztetés („vigyázat, töltök!”)
után megnyomjuk a (lapáton, illetve a defibrillátoron lévő, többnyire sárga) töltésindító
gombot; a töltést emelkedő magasságú hang jelzi, amelynek állandósulásakor teljes a
feltöltöttség;
o AED a sokkolandó ritmus felismerésével egyidőben automatikusan tölteni kezd, a
MD-éhoz hasonló hangjelzés kíséretében,
• a lapát elektródokat a kívánt helyre szorítjuk, és) hangos („senki ne érjen a beteghez,
sokkolok!”) figyelmeztetés mellett meggyőződünk arról, hogy
o társunk abbahagyta a mellkaskompressziókat,
o a beteget senki nem érinti,
o változatlanul sokkolandó-e a ritmus? (pillantás a monitorra),
• leadjuk a sokkot,
• azonnal folytatjuk a mellkaskompressziókat és a lélegeztetést (30:2 arányban).
A mellkaskompresszió legfeljebb 10 másodpercig szünetelhet!
• 2 perc elteltével ismételt ritmusanalízis: ha a sokkolandó ritmus perzisztál, újabb

(változatlan, vagy emelt energiájú) sokk, majd a kompressziók és lélegeztetés folytatása
következik
o az AED figyelmeztet a két perc elteltére
• a további (két perces) ciklusok során kompressziók és lélegeztetés, a ritmusanalízis és
szükség szerinti defibrillálás mellett elvégzendők az ALS algoritmusnak megfelelő,
szükség szerinti további teendők (vénabiztosítás, eszközös légútbiztosítás,
gyógyszeradás).
A hatékonyságot és biztonságosságot javító szempontok a defibrillátor-használat során:
• az elektródák kiválasztott helye közvetlen közelében ne legyen gyógyszertapasz,

piercing; ill. 6-8 cm-nél közelebb ne legyen beültetett pacemaker, ill. ICD generátor
• öntapadó elektródok használatakor külösen fontos, hogy a bőr legyen száraz, tiszta, és
lehetőleg szőrtelen (dús szőrzet a felragasztást akadályozhatja, legalább rövidre kell
nyírni)
• hagyományos lapát-elektródák kontaktusát (elegendő elektródzselé használata mellett)
esetleges szőrzet nem zavarja; kontaktusjavítóként zselé-lapok is alkalmasak
• szabadon (oxigénmaszkon ill. oxigén-orrszondán keresztül) áramló oxigént legalább
egy méterre el kell távolítani a defibrillálás idejére (ha a defibrilláló lapátok lazán
érintkeznek a bőrrel, szikrázás, és ezáltal az oxigéndús környezetben égés, tűz
keletkezhet); öntapadó elektródák használata e tekintetben is biztonságosabb
• az elektródákat (MD esetén felragasztható elektródák hiányában a lapátokat)
legtöbbször sternalis-apicalis pozícióban helyezzük fel: a jobb oldali (sternalis)
elektróda a jobb kulccsont alá kerül, a szegycsont jobb oldalára; a szívcsúcsi elektróda
21
pedig a bal középső hónaljvonalba, nagyjából a V6-os EKG elektróda magasságába,
nőknél elkerülve az emlő szövetét: ehhez eléggé lateralisan kell elhelyezni.
(Defibrilláció során közömbös, hogy melyik jelzésű elektróda melyik helyre kerül.) Az
apicalis helyzetű lapát hossztengelyét craniocaudalis irányba kell fordítani, a mellkasi
impedancia lehető csökkentésére. További elfogadható pozíciók:
o biaxillaris: a lapátok kétoldalt, a középső hónaljvonalban, a 6. bordaköz
magasságában helyezkednek el
o anteroposterior: egyik lapát/elektróda a standard apicalis helyzetben, a másik a hát
jobb felső részén; vagy: egyik lapát/elektróda a bal precordium felett, a másik a szív
mögött, közvetlenül a bal lapocka alatt (felragasztható elektródák hiányában, azaz
manuális elektródák használatával ennek biztonságos kivitelezése nehéz:
átmenetileg oldalára kellene fordítani a beteget és megtámasztani, ügyelve a
beavatkozó biztonságára)
• A mellkasi ellenállás (transztorakális impedancia) a légzéssel változik, a kilégzés végén
a legalacsonyabb: a lélegeztetésnek lehetőleg e fázisban defibrilláljunk. Lapátok
használatakor azok erőteljes rászorítása a mellkasra valamelyest csökkentheti a tüdő
légtartalmát, elvileg (szerény mértékben) csökkentve a transthoracalis impedanciát (ez
utóbbi magasabb lehet asztmás rohamban: e betegekben a szokásosnál nagyobb
defibrilláló energiára lehet szükség). A mellkaskompressziók lehető folyamatossága
érdekében a peri-sokk (defibrillálást megelőző, azaz pre-sokk, valamint a defibrillálás
utáni, azaz poszt-sokk) szüneteket a lehető legrövidebbre kell fogni. Míg a defibrilláló
ütés leadása alatt változatlanul tilos a beteget érinteni, törekednünk kell a
mellkaskompressziók defibrillálás alatti szüneteltetését 5 másodperc alá szorítani, a
következőkkel:
• a defibrillátor töltése alatt – fokozott figyelem mellett – folytatandók a kompressziók,
amelyeket csak a sokkleadás pillanatára függesztünk fel
o ezt megkönnyíti, ha nem lapátokat, hanem felragasztható defibrillátor-elektródokat
használunk (félautomata defibrillátornál ez mindig így van)
o megnyomjuk a (lapáton, illetve a defibrillátoron lévő, többnyire sárga) töltésindító
gombot; a töltést
o ha lapátokat használunk, a legelőnyösebb azokat a töltés idején tartójukból
kibillentve, de el nem távolítva markolni (ujjainkat ezalatt ne tartsuk a sokkleadó
gombon!); amint feltöltött a készülék, azonnal rátehetjük őket a mellkasra; ügyelve
arra, hogy társainkkal (kivált a mellkaskompressziót végzővel), illetve a lapátok
egymással ne érintkezzenek!
• a sokkleadást követően azonnal folytassuk a kompressziókat
Mindezek sikerének feltétele a jó kommunikáció: az újraélesztő csapat vezetőjének hatékonyan

kell irányítania, és a csapat tagjainak folyamatosan egymásra is kell figyelniük.
• a sokk leadása után azonnal mellkaskompressziókat kell kezdeni, illetve folytatni kell
az újraélesztést 30:2 kompresszió: lélegeztetés aránnyal 2 percig, majd újabb
ritmusanalízist végezni, és ha szükséges, újból sokkolni. (Sikeres sokk után gyakran
nem tér vissza azonnal a szív pumpafunkciója: a betegek egynegyede ilyenkor 2 percet
meghaladóan is asystoliás maradhat.)
• a komprimáló kéz defibrilláló áramütéstől való védelmére a kontaminálódás ellen
szokásosan használt védőkesztyűk nem alkalmasak (dupla kesztyű nagyobb, de nem
biztos védelmet jelent); speciális, elektromosan szigetelő kesztyű pedig nem áll
rendelkezésre, és nem is lenne alkalmas az egészségügyi ellátó tevékenységre. A
22
némely AED-hez csomagoltan található szigetelő műanyag-fólia mellkasra terítésével
védekezhet a komprimáló személy az esetleges áramütés ellen
• a második és a további sokkok energiájára jelenleg nem adható bizonyítékokra alapozott
határozott ajánlás: mind a változatlan energiájú, mind a (leírtak szerinti) lépcsőzetesen
emelt energiájú ismétlés elfogadható, az energia emelése ésszerű
• visszatérő kamrafibrillációról beszélünk, ha dokumentált keringésmegállás-epizód alatt
a VF megszüntetését követően, ugyanazon ellátó által észlelten újabb VF jelentkezik.
(Elkülönítendő a refrakter VF-től, amely a VF perzisztálását jelenti egy vagy több sokk
leadása után és ellenére.) Sikeres defibrillálást követő ROSC után visszatérő VF/pnVT
esetén ajánlott a defibrilláló energia emelése.
Nem sokkolandó ritmusban a mellkasi kompressziókat és a lélegeztetést 2 percen át kell

folytatni, majd 2 perc elteltével az EKG ritmust újra értékelve az ellátás annak függvényében
folytatandó.
A 2 perces ciklusok során — a hatékony és a megszakítások minimalizálásával végzett

mellkasi kompressziók és lélegeztetés biztosítása közben — az alábbiakat kell megtenni —
függetlenül attól, hogy sokkolandó vagy nem sokkolandó ritmust látunk el:
• a keringésmegállás hátterében álló reverzibilis okokat meg kell kísérelni feltárni és
kezelni. Ezek szisztematikus végiggondolását segíti a 4H-4T akroním (lásd részletesen
később)
• gyógyszeradáshoz vénás utat kell biztosítani (nem sokkolandó ritmusban a mielőbbi
adrenalin-adás igénye miatt sürgősebb, mint sokkolandó ritmusban). Ehhez perifériás
(alkari vagy jugularis externa) esetleg a vena femoralis javasolható. Amennyiben ez
nehézségbe ütközne, az intraossealis gyógyszeradagolási út a választandó. Az
intratrachealis gyógyszeradagolás a felszívódás bizonytalansága miatt nem javasolt!
• gyógyszerek adása megfelelő indikációban (lásd később)
• amennyiben erre megfelelő képzettségű és gyakorlattal rendelkező személy, valamint a
megfelelő eszközök rendelkezésre állnak, emelt szintű légútbiztosítást lehet végezni
endotrachealis intubálással vagy supraglotticus eszközzel (laryngealis maszk vagy
tubus, i-gel)
• lélegeztetni lehetőleg 100% oxigénnel kell
• a hatékony, a megszakítások minimalizálásával végzett ALS megköveteli, hogy a csapat
tevékenységét a csapat vezetője megfelelő módon koordinálja. Érdemes valamennyi
teendőt (légútbiztosítás, gyógyszeradás, stb.) előre eltervezni, arra felkészülni és csak
akkor megkezdeni, ha arra már minden feltétel adott. A megfelelő kommunikáció a
csapaton belül, és a fegyelmezett professzionális csapatmunka az ALS eredményessége
szempontjából kiemelkedően fontos.
Az ALS 2 perces ciklusokban folyik mindaddig, míg a spontán keringés helyre nem áll, vagy
amíg az újraélesztési erőfeszítések feladása mellett nem döntenek az ellátók. Ez utóbbi döntés
lehetőség szerint szakmai és etikai alapon, az ellátók közötti konszenzus formájában szülessen
meg.
A spontán keringés helyreállása (ROSC) esetén az alábbiakat kell tenni:

• a beteg állapotát azonnal értékelni kell az ABCDE megközelítés szerint
• ha a ROSC kétségtelen, gondoskodni kell a postresuscitatiós ellátás haladéktalan
megkezdéséről, ide értve a szupportív intenzív ellátást (az oxigenizáció, hemodinamika
és metabolikus egyensúly célértékeinek elérését és fenntartását), a postresuscitatiós
23
hőmérséklet-menedzselés indikáció szerinti alkalmazását, a neurológiai és
cardiovascularis állapot monitorozását, valamint a keringésmegállást kiváltó ok
kezelését (ide értve a szükség és lehetőség szerinti coronaria-intervenciós ellátást is).
Reverzibilis okok a keringésmegállás hátterében:
A keringésmegállás hátterében álló reverzibilis okok korai felfedezése és ellátása a spontán

keringés helyreállításának legfontosabb eszköze. Eközben is törekedni kell a
mellkaskompressziók folyamatos végzésére, ill. elkerülhetetlen megszakításuk
minimalizálására. A könnyű megjegyezhetőség érdekében a reverzibilis okokat a 4H-4T
akronímmel jelöljük:
1. H – Hypoxia
2. H – Hypovolaemia
3. H – Hypo/hyperkaliaemia és acidosis
4. H – Hypothermia
1. T – Thrombus (coronaria vagy pulmonalis embolia)

2. T – Tenziós PTX
3. T – Tamponád (pericardialis)
4. T – Toxinok
Bővebben l. a speciális körülményeknél
Gyógyszerek az ALS alatt:
Gyógyszerek adása (ill. az ehhez szükséges intravénás vagy intraossealis út biztosítása) az

ALS alatt nem hátráltathatja sem a mellkasi kompressziókat, sem a defibrillálást. A perifériás
vénába beadott gyógyszer centrális keringésbe való jutását érdemes legalább 20 ml
folyadékbolussal, és a végtag 10-20 mp-ig tartó emelésével segíteni.
Adrenalin: javítja a spontán keringés helyreállásának esélyét, azonban a hosszú távú túlélésre
kifejtett hatása mindmáig ismeretlen. 1 mg-os bolusban javasolt:
• sokkolandó ritmusban, ha az ismételt defibrillálásra sem reagál, először a harmadik sokk
leadását követően,
• nem sokkolandó ritmusok (ASY, PEA) esetén azonnal, amint IV vagy IO út
rendelkezésre áll,
• a továbbiakban a ritmustól függetlenül 3-5 percenként (minden második 2 perces
ciklusban) kell ismételni (a sokkolandó és a nem sokkolandó szár váltakozása esetén is)
Amiodaron: rezisztens vagy rekurrens kamrafibrilláció, illetve pulzus nélküli kamrai

tachycardia esetén javítja a ROSC esélyét; a hosszú távú túlélésre kifejtett hatása egyelőre
ismeretlen. A 3. sokk után 300 mg IV (vagy IO) bolust adjunk (az első adrenalin adaggal
egyidőben); 150 mg-os bolusban ismételhető az 5. sokk után, majd 900 mg/24 óra fenntartó
adagolás indítható.
Magnézium: hypokaliaemia okozta keringésmegállásban, illetve torsades de pointes (TdP)

típusú kamrai tachycardiában indokolt 1-2 g IV (vagy IO) bolus formájában.
24
Kálcium: hyperkaliaemia okozta keringésmegállásban 10 ml 10%-os kálcium-klorid, vagy
30 ml kálcium-glükonát (Calcimusc) IV (vagy IO) bolus adandó. Elvileg Ca-csatorna gátló
mérgezésben is szóbajön.
Atropin: újraélesztés alatt nem indokolt. Periarrest ritmuszavarokban indikált lehet (l. ott).
Nátrium-bikarbonát: az ALS során általában nem javasolt. Kivétel: triciklusos

antidepresszáns okozta mérgezés, hyperkaliaemia, ill., ha a keringésmegállás kiváltó oka
bizonyított metabolikus acidosis volt (az újraélesztés alatt vett vérgáz értékek nem mérvadóak,
így az acidosis mint reverzibilis ok, a keringésmegállás körülményeiből, illetve megelőzően
készült vérgáz leletből következtethető ki). A Na-bikarbonát dózisa ilyenkor 50 mmol, sz.e.
ismételhető.
Intravénás folyadék: feltétlenül indokolt, ha a keringésmegállás oka hypovolaemia, vagy a

beteg a keringésmegállás előtt is hypovolaemiás volt. Normovolaemiás betegnek nem javasolt.
Normovolaemiás betegnél a vakon végzett nagy volumenű folyadékresuscitatio nem javítja a
túlélés esélyeit, és elvileg kedvezőtlenül befolyásolhatja a hemodinamikát (ti. a jobb pitvari
nyomás emelésével a koszorúér perfúziós nyomást csökkenti). Az IV adott gyógyszerek
„bemosását” segítő folyamatos, lassú IV folyadék (krisztalloid) adása azonban az újraélesztés
alatt elfogadható. Cukortartalmú oldat – kifejezett hypoglykaemiát leszámítva – ellenjavallt
(így javasolt a vércukorszint mérése reanimatio alatt is!).
Fibrinolysis: az ALS alatt megfontolandó, ha a keringésmegállás thromboemboliás eredete

(elsősorban pulmonalis embolia) nagyon valószínű, vagy bizonyított. Ilyenkor az
alvadékoldáshoz szükséges idő (60-90 perc) alatt az ALS-t folytatni kell. Fibrinolysis
alkalmazása előtt a telefonos konzultáció javasolt!
Légútbiztosítás és lélegeztetés ALS alatt:
A megfelelően izolált légút lehetővé teszi a folyamatos, megszakítás nélküli

mellkaskompressziókat, miközben azoktól függetlenül, kb. 10/min frekvenciával, kb. 6 ml/ttkg
volumennel, PEEP alkalmazása nélkül lélegeztetünk.
Ha az endotrachealis intubálás lehetősége adott, azt a mellkasi kompressziók megszakítása
nélkül kell elvégezni (az intubáló személy kérésére a kompressziókat maximum 5-10
másodpercre – a tubus hangrésen történő átvezetésének idejére – szabad felfüggeszteni, ennél
hosszabb megszakítás kerülendő).
A légút izolálására azonban nem csak endotrachealis intubálás, hanem szupraglottikus
eszközök (pl. laryngealis maszk, laryngealis tubus vagy i-gel) is alkalmasak; melyek ráadásul
nagyobb siker-aránnyal, biztonságosabban, gyorsabban (és rövidebb kiképzés után)
alkalmazhatók az emelt szintű légútbiztosítással ritkábban foglalkozó – akár nem-orvos –
ellátók kezében is.
A légútbiztosító eszközöket – a vénakanülhöz hasonlóan – biztonságosan rögzíteni kell.
Az emelt szintű légútbiztosítás sem hátráltathatja a mellkasi kompressziókat és a defibrillálást.
A légúti izolálás megfelelő tárgyi és személyi feltételeinek hiányában az ALS még hatékonyan
és biztonsággal folytatható, míg a hibás beavatkozás, vagy az arra elvesztegetett idő az ALS
kimenetelét katasztrofálisan befolyásolhatja. Nincs bizonyíték az intubálás túlélésre gyakorolt
pozitív hatására! Javasolt a lélegeztetés lépcsőzetes felépítése, kezdve a ballonos-maszkos
lélegeztetéssel, és csak megfelelő előkészületet követően történjen intubálás!
25
Behelyezett, jól funkcionáló supraglotticus eszközt újraélesztés alatt nem javasolt ET-tubusra
cserélni!
Egyéb eszközök és eljárások az ALS során:
Kapnográfia
Amellett, hogy az endotrachealis tubus kívánt helyzetét igazolja, alkalmas arra is, hogy a
mellkasi kompressziók hatékonyságát monitorozza (mélyebb kompresszióval nő az EtCO2-
érték), valamint a spontán keringés visszatérését jelezze (elkerülhető így az adrenalin felesleges
adása). Segítségével elkerülhetjük a beteg hyperventillatióját is. Ha a személyi és tárgyi
feltételek adottak, használata feltétlenül javasolt, az Országos Mentőszolgálat gyakorlatában
így alkalmazása kötelező.
Alacsony EtCO2 értékek rossz prognózist jelenthetnek. Ugyanakkor önmagában a csökkent
EtCO2 értékre alapozva nem ajánlott az újraélesztést abbahagyni! Az EtCO 2 értéket a többi
paraméter figyelembevételével kell értékelni (alacsony EtCO2 rossz minőségű kompressziót is
jelezhet!)
Ultrahang
Az ágy melletti fókuszált ultrahang gyakorlott vizsgáló kezében rendkívül hasznos az
újraélesztés alatt is. A kompressziók megszakítása nélkül ellenőrizhető számos reverzibilis ok
(tamponád, tenziós PTX, hypovolaemia), illetve az EKG ellenőrzés 10 másodperce alatt
tájékozódó kép alkotható a szívről. PEA esetén mozdulatlan kamrák ábrázolódása rossz
prognózist jelent.
Pacemaker terápia
Akkor indokolt, ha teljes AV disszociáció mellett nincs escape ritmus, azaz az asystolia EKG
képén a pitvari működésre utaló P hullámok észlelhetők („P-hullám asystolia”). Ilyenkor az
újraélesztés alatt alkalmazott noninvazív transcutan, vagy gyakorlott szakember kezében vénán
át a szív üregébe vezetett elektródon át történő elektromos ingerlés hatásos lehet. Fontos, hogy
az effektív kamrafunkció megjelenéséig (azaz az elektromos ingerlés bevezetése alatt is) a
mellkasi kompressziókat csak minimális mértékben, 10 másodpercet soha meg nem haladó
időre szakítsuk meg.
Mechanikus mellkaskomprimáló, ill. keringést segítő eszközök

A mechanikus mellkaskomprimáló eszközök lehetnek dugattyús („piston”)
mechanizmusúak (pl. LUCAS®), vagy mellényszerűen („vest”, pl.: AutoPulse®) működők.
Használatuk a hosszú távú túlélést az eddigi adatok szerint nem javítja, azonban egyenletes jó
minőségű, folyamatos, tartós mellkaskompressziót biztosítanak, a személyzetet
tehermentesítve, ami bizonyos esetekben egyértelműen hasznos:
• elhúzódó újraélesztésben,
• a kórházba szállítás alatt is folyamatos újraélesztés (ritka) szükségességében (pl. súlyos
hypothermiában, előzetes megbeszélés alapján STEMI beteg PCI-be szállítása alatt),
• kimentéskor (olyan helyről – pl. antennatorony, épületrom stb. – ahonnan csak műszaki
mentés igénybevételével, pl. emelőkosárral lehet ki/lehozni a beteget, azonban eközben
a biztonságos manuális mellkaskompressziókat sem a helyszűke, sem az egyéb
körülmények nem teszik lehetővé).
26
Ezek az előnyök azonban csak akkor jelentkeznek, ha
• a személyzet megtanulta és rendszeresen gyakorolja az eszköz használatát, és
• az eszköz felhelyezése
o nem késlelteti az újraélesztés megkezdését és a defibrillálást, illetve
o érdemben nem szakítja meg a már megkezdett mellkaskompressziók
folyamatosságát.
Ha a mentőegység keringésmegállásban találja a beteget, súlyos hiba azonnal

mechanikus mellkaskomprimáló eszközt elővenni ahelyett, hogy megkezdenék/átvennék
a mellkaskompressziókat és lélegeztetést, és tájékozódnának a szívritmusról. Emellett az
OMSZ gyakorlatában alkalmazott LUCAS csak bizonyos testméretek között használható.
Nyilvánvalóan obes betegek esetén nincs értelme a felhelyezést „megpróbálni”, ezzel
egyéb beavatkozásokat késleltetni!
Ha a fenti három indikáció valamelyike felállítható, gyakorlott személyzet fontolja meg a

komprimáló eszköz használatát, azonban szigorúan követnie kell a megtanult és rendszeresen
gyakorolt eljárást. A mellkaskompressziók ill. a defibrillálás késedelme jóvátehetetlen
következményekkel járhat!
E helyt is hangsúlyozni kell, hogy az újraélesztés sikerének széles körben elérhető érdemi
javítása nem egyetlen eszköz bevezetésétől, hanem a teljes ellátó lánc minden lehetséges
pontján való minőségjavítástól várható.
A kamraműködést segítő eszközök (Ventricular Assist Device – VAD) egyelőre nem a

sürgősségi ellátás eszközei, az őket viselő betegek periarrest helyzetben való ellátását, illetve
újraélesztését azonban befolyásolják. E készülékek újabb generációja szelep nélküli (ha a
készülék nem működik, retrográd áramlás lehetséges), nem-pulzáló áramlást kelt, így pulzus
keresésével lehetetlen a keringést megítélni, automatikus vérnyomásmérés gyakran sikertelen.
Vagyis: a pulzus hiánya, ill. a (hagyományos módon) nem mérhető vérnyomás ellenére e
betegek keringése megtartott lehet. A keringés értékelését segíti a szöveti perfúzió
(bőrhőmérséklet, CRT) észlelése, továbbá az eszköz feletti hallgatózás; mindenekelőtt azonban
a kapnográfia. A VAD „low flow” riasztása keringésmegállásra hívhatja fel a figyelmet.
Mindezeknek eszméletlen, kivált lélegeztetett betegben van nagy jelentősége.
A mellkaskompressziók elvileg károsíthatják a beültetett (VAD) eszközt, azonban ennek

gyakoriságát alacsonynak találták. (Frissen beültetett eszköz csöveinek kimozdulási kockázata
a mellkaskompressziók hatására nagyobb, mint a régebben implantáltaké.) Másrészt, ha a VAD
önmagában nem biztosít életfenntartó mértékű keringést, az egyetlen esély a túlélésre a
mellkaskompresszió. Ha a VAD működik, a mellkaskompresszió a szokásosnál hatásosabb
lehet. A keringés megindulására a ROSC terminus helyett itt a RONF (Return of Normal Flow)
használatos.
Keringésmegállás mentőellátás közben
Elsősorban – bármi okból – instabil állapotú, vagy alapbetegségéből (pl. ACS) adódóan
veszélyeztetett betegnél számítsunk erre. Jellegzetes előhírnök: nehézlégzés, mellkasi fájdalom,
mélyülő tudatzavar, a perifériás keringés romlása. Éppen fellépő keringésmegállásra utal
átmeneti görcsroham, agonális légzés (gasping).
27
Külön figyelmet igényelnek a betegségükből adódóan, vagy (pl. lélegeztetés érdekében
végzett) gyógyszeres ellátás következtében öntudatlan betegek.
Defibrillálás három egymást követő sokk leadásával
Előfordul, hogy a keringésmegállás hirtelen fellépő sokkolandó ritmus (VF/VT) miatt

következik be monitorozott betegen olyankor, amikor bekapcsolt defibrillátor és azt kezelő
személyzet is azonnal rendelkezésre áll. Ilyen esetben az azonnal leadott megfelelő energiájú
aszinkron sokk helyreállíthatja a sinus ritmust és mivel a keringésleállás csupán pár
másodperces volt, a szívizom állapota még megengedi a hatékony kontrakciók helyreállását.
Ilyenkor a VF/VT fellépését követően haladéktalanul alkalmazott DC sokk leadása után a
ritmus és a pulzus azonnali ellenőrzése indokolt, és ha változatlanul sokkolandó a ritmus, a sokk
megismételhető (legfeljebb kétszer) anélkül, hogy közben mellkasi kompressziókat végeznénk.
Amennyiben azonban három egymást követő sokk leadása sem eredményezte a spontán
keringés helyreállását, az újraélesztés a szokásos módon folytatandó. A továbbiak (a
gyógyszeradás) szempontjából e kettő vagy három sokkot egyetlennek számítjuk.
A mentőellátás további szempontjai:
• mielőbb monitorozást kell bevezetni, az általánosságban használt pulzoximetria mellett

több okból is fontos a kapnográfia,
• fókuszált ultrahang-vizsgálatra az eszközök méretcsökkenése és hordozhatóvá válása
révén a helyszínen is lehetőség nyílhat (POCUS): a reverzibilis okok egy részének
kimutatására, a keringésmegállás diagnózisának alátámasztására, egyes beavatkozások
irányítására alkalmas,
• extrakorporális újraélesztés (E-CPR) a mellkaskompressziókat és a lélegeztetést
szükségtelenné teszi; eszközigénye speciális, szervdonáció előkészítésében hasznos; ma
még a helyszínen csak igen kivételesen állhat rendelkezésre,
• a ROSC után eszméletlenül maradt beteg szinte mindig ETI-re és (már csak emiatt is)
lélegeztetésre szorul,
• a betegben lévő ICD-t a mellkaskompresszió, illetve esetleg lélegeztetőgép keltette
elektromos „zaj” aktiválhatja (az újabb ICD-knél valószínűtlen), így az ellátót áramütés
érheti (l. a kockázatoknál).
28
Postresuscitatiós ellátás
Ha a spontán keringés visszatért, azonnal a postresuscitatiós ellátás elveit kell követni

(amennyire ez kórházon kívül lehetséges).
A beteg vizsgálatát az ABCDE-elvek alapján végezzük. A cél az oxigenizáció és ventilláció
optimalizálása, a stabil hemodinamika biztosítása, valamint a neurológiai károsodások
minimalizálása. Nincs olyan prognosztikai jel, amely alapján nyilatkozni lehet a betegek
várható túléléséről, így minden beteget teljes körű postresuscitatiós ellátásban kell részesíteni!
• A:
o ellenőrizzük a légutak átjárhatóságát
o ellenőrizzük az ET-tubus rögzítettségét, helyzetét (kapnográfia!).
o perzisztáló tudatzavar esetén emelt szintű légútbiztosítás/intubálás (ha még nem
történt volna meg) elvégzendő
• B:
o hypoxia és hyperoxaemia kerülendő, a cél SpO2: 94-98%
o a lélegeztetés során az EtCO2 céltartománya: 35-40 Hgmm. Javasolt
tüdőprotektív módon lélegeztetni (6-8 ml/ttkg)
• C:
o vérnyomás rendszeres ellenőrzése
o stabil véna biztosítása
o hypotensio elkerülendő; a célérték MAP 65 – 90 – (100) Hgmm (kezdeti
átmeneti hypertensio kedvező). (ROSC utáni hypertensio és tachycardia az
adrenalinhatás lecsengésével általában megszűnik). A vérnyomás emelésére
kezdetként folyadékbolust, ha ez nem elegendő, vazopresszort (pl.
noradrenalin), illetve inotróp (pl. dobutamin) szert kell adni
o CPR közben amiodaron-terápiában részesült beteg amiodaron-telítését
folytassuk
o ritmuszavarok esetén ld. Ritmuszavarok ellátása a prehospitális gyakorlatban c.
eljárásrendet
• D:
o a vércukorszint célértéke 4-10 mmol/l közötti: hypoglykaemia nyilván azonnal
kezelendő, azonban ne lőjünk túl a célon, és más indikációval ne adjunk
glükóztartalmú oldatot!
o pszichomotoros nyugtalanság ill. convulsio, okától függetlenül oxigénigény-
növekedéssel jár (hátterében mindig gondoljunk hypoxiára is!),
megszüntetendő (a mentőgyakorlatban leginkább benzodiazepinnel, fenitoinnal;
a választást az ellátó gyógyszerelési kompetenciája is befolyásolja)
• E:
o hypertermia elkerülendő; a maghőmérséklet célértéke 32-36°C, ennek
érdekében:
o esetleges láz (a keringésmegállás szövődményeként a helyszínen általában még
nem várható) fizikálisan csökkentendő,
o hőmérsékletcsökkentés kezdhető:
▪ ha a mentőjármű belső tere nem kifejezetten hideg, a beteg betakarásának
mellőzésével
▪ alkalmi hűtőeszköz (pl. jégkockák) törzsre helyezésével (kevéssé
hatékony)
▪ hideg infúziók prehospitális kontrollálatlan adása nem javasolt!
29
▪ speciális, e célra szolgáló hűtőeszközzel (ára miatt nálunk prehospitálisan
eddig nem terjedt el)
o CAVE: ha didergés jelentkezik, azt vagy gyógyszerrel meg kell szüntetni
(izomrelaxálás), vagy a hőmérsékletcsökkentő eljárást kell felfüggeszteni, mert
az oxigénigény növekedése céljainkkal ellentétes! Fentiek alapján soha ne
felejtsünk el testhőmérsékletet, méginkább maghőmérsékletet mérni!
o SAMPLE, információgyűjtés (iniciális ritmus, no flow – újraélesztés
megkezdése előtti idő, low flow – CPR hossza, ROSC ideje)
o 12 elvezetéses EKG készítése
▪ ha a keringésmegállás háttere valószínűsíthetően ischaemiás szívbetegség,
mielőbb reperfúziós kezelésre alkalmas centrumba kell indulni a beteggel.
(kórházon kívüli keringésmegállás hátterében ST-elevatio hiányában is
állhat ACS, így nyilvánvaló külső ok hiányában mindig javasolt PCI-
centrummal felvenni a kapcsolatot!)
30
5. ábra: A postresuscitatiós ellátás áttekintése (MRT 2015)
31
Újraélesztés a beteg szállítása közben, avagy a beteg beszállítása folyamatos
újraélesztés mellett
Hazánkban a mentőegység hagyományosan a helyszínen igyekszik sikerre vinni az

újraélesztést, illetve, ha észszerű (általában 15-20 perces) időhatáron belül nem sikerül
helyreállítani a spontán keringést és nincs kezelhető ok a háttérben, valamint tartósan nem
sokkolandó a ritmus, kimondja az újraélesztés kilátástalanságát, és ezzel befejezi az
újraélesztést, megállapítván a halált.
Van azonban néhány eset, amikor a kórházi kezelés reményteljessége miatt a

keringésmegállásban lévő beteget folyamatos újraélesztés mellett kell kórházba szállítani:
• terápiarezisztens sokkolandó ritmusban, elsősorban
o STEMI okozta keringésmegállásban, kivált ha alvadékoldó kezelést kezdtünk,
• felfedezett egyéb reverzibilis ok (súlyos baleseti lehűlés, toxinhatás) esetén
• megfontolandó továbbá, ha:
o az ellátó észlelte a keringésmegállást
o az iniciális ritmus VF/pnVT volt
o ROSC történt bármikor;
• további javallat lehet a keringés-légzés mesterséges fenntartása szervdonációig.
Ezekben az esetekben a mentőegység helyzetét is könnyíti, és a beteg számára is nagyobb

(minőségi) biztonságot ad keringéstámogató mechanikus eszköz használata (a mozgó
mentőjárműben végzett mellkaskompresszió a szokványoshoz képest általában rosszabb
hatásfokú, a beteg és személyzet számára több kockázatot hordoz).
Mentőjárműben szállítás közbeni keringésmegállás éber beteg hirtelen eszméletvesztéséből

azonnal gyanítható, azonban nyugtató gyógyszer hatása alatt álló, ill. altatott és szükségképpen
lélegeztetett betegben nehéz vagy lehetetlen: a monitoron a VF és az asystolia azonnal feltűnik,
a PEA azonban csupán az EKG-ból nem feltétlenül vehető észre.
Bármi okból kontaktusképtelen, de addig stabil betegben azonnali keringésvizsgálatot

parancsol:
• az EKG kritikus változása,
• a pulzoximéter jelének eltűnése,
• EtCO2-monitorozott betegben,
o ha lélegeztetett: a görbe amplitúdójának hirtelen csökkenése,
o ha addig spontán légzett: a görbe alapvonalra süllyedése.
Beültetett kamrai keringéstámogató eszközt (LVAD) hordozó betegekben a LVAD normál

működése mellett sem feltétlenül lehet pulzust tapintani, sem hagyományos módon vérnyomást
mérni, így a keringésmegállás gyors felismeréséhez gyógyszeresen befolyásolt tudatú (pl.
lélegeztetett) betegnél eszközös segítséget, ill. folyamatos monitorozást (kapnográfia!) kell
igénybevenni.
A leírtak különös hangsúlyt nyernek légi szállításkor.
Földi mentőjárműben fellépett keringésmegálláskor azonnal meg kell állni, a továbbiakban a
standard BLS/ALS eljárásárend követendő, adott esetben segélykocsi hívása indokolt lehet.
Légi mentőjárművel, ha a keringésmegállás repülés közben nem kezelhető megfelelően,
azonnal/mielőbb le kell szállni.
32
A helyszíni újraélesztés abbahagyása
Alkalmi (laikus) segítőtől általában elvárható, hogy sikertelenség esetén a magasabb szintű
segítség megérkeztéig folytassa az újraélesztést; több segítő jelenlétét és a legkésőbb
kétpercenkénti csere követését feltételezve a kimerültség miatti abbahagyás ritkán merül fel.
Hivatásos ellátó részéről az újraélesztés sikertelenségét, ezzel a beteg halálát kimondani főleg
a kórházon kívüli szakaszban nehéz döntés, amit az ellátó csapat vezetőjének kell meghoznia.
Széles körben ajánlják a csapattagok bevonását e döntésbe (ami egyetértés esetén könnyíti,
egyébként pedig nehezítheti a helyzetet). Az orvos és a mentőtiszt jogilag is felhatalmazott
ebben dönteni, a mentőápoló viszont önállóan általában nem (szélsőséges helyzetben – pl.
élettel nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen sérülés esetén – gyakorlatilag igen, azonban ez
szakmai és nem jogi támogatottságot jelent).
Folyamatos ALS ellenére 20 percen túli asystolia reverzibilis okok hiányában általában
kilátástalan helyzetet jelent. Az AHA 2015-ös ajánlása nem változtatott a 2010-es AHA TOR
kritériumokon.
BLS egységeknek mindaddig folytatniuk kell a helyszíni újraélesztést, amíg:

• vissza nem tér a hatásos spontán keringés, vagy
• ALS egység át nem veszi a beteg ellátását, vagy
• az egység tagjai kimerültség, környezeti veszély, vagy mások veszélyeztetése miatt nem
folytathatják az újraélesztést, vagy
• megbízható és valid kritériumok alapján az irreverzibilis halál kétségtelenné nem válik,
vagy
• az újraélesztés befejezését megengedő kritériumok nem teljesülnek.
A „megbízható és valid kritériumok” („BLS Termination Of Resuscitation Rule”) a

következőket együttesen jelentik:
• a keringésmegállásnál nem volt jelen (az újraélesztés tekintetében) képzett személy
• három teljes, AED analízissel végzett CPR ciklus alatt sem volt ROSC
• az AED nem adott le sokkot.
Az újraélesztés BLS szintű döntésre alapozott abbahagyása kivételes (orvosi/mentőtiszti

segítség racionális időn belüli elérhetetlensége esetén), gyakorlatilag telefonos konzultáció
alapján történhet.
ALS szinten a kórházon kívüli újraélesztés abbahagyható, amennyiben az alábbiak

tisztázódnak (együttesen igazak):
• a keringésmegállásnak nem volt szemtanúja,
• a mentőegység kiérkezése előtt nem történt CPR,
• teljes körű ALS ellenére nem volt ROSC,
• nem történt defibrillálási kísérlet/AED általi sokkleadás.
A fentieket időhatárhoz kötötten lehet megbízhatóbban alkalmazni: 20 percen túli helyszíni

ellátás (újraélesztési kísérlet) a kórházi halálozást, 14 percet meghaladó helyszíni ellátás a
kibocsájtáskori rossz idegrendszeri állapotot teszi igen valószínűvé.
33
Ilyenkor szervdonáció érdekében lehet indokolt a keringés és légzés további mesterséges
fenntartása: manuálisan, vagy kedvezőbben és megbízhatóbban mechanikus
mellkaskomprimáló eszköz és lélegeztetőgép használatával, vagy E-CPR útján.
Az újraélesztés abbahagyhatóságának további támpontja lehet az EtCO2 értékelése is.
Kockázatok a helyszíni újraélesztésben
Kórházon kívüli hirtelen keringésmegállásban a beteg rendszerint ismeretlen az ellátó

számára, sokszor még az esemény körülményei is azok. Emiatt több kockázattal kell számolni,
mint a kórházi újraélesztések során, ahol a betegről általában jóval több információ áll
rendelkezésre.
Kockázatok a betegre nézve:

• szükségtelenül megkezdett „újraélesztés”,
• sérülések.
A megtartott, de észrevétlen keringés melletti mellkaskompressziók nyilvánvalóan nem

kívánatosak, ugyanakkor ezeknek ma – az indokolt újraélesztés óvatoskodó mellőzéséhez
képest – kevesebb kockázatát látja a szakirodalom, mint évtizedekkel ezelőtt; ez az
irányelvekben és algoritmusokban is tükröződik.
Kockázatok a segélynyújtóra nézve:
Eddigi ismereteink szerint e kockázatok általában nem jelentősek, adott esetben az alkalmi
ellátót – eszközhiánya és tájékozatlansága miatt – inkább fenyegethetik, mint a szabályokat
ismerő (és betartó!), egyéni védőeszközökkel rendelkező hivatásos ellátót:
• a helyszín biztonságának ellenőrzésére több helyen utaltunk
• fertőzés lehetősége olykor tudott vagy gyanítható; az ismeretlen beteg potenciális
fertőzésforrás. Az eddigi adatok szerint általában kicsi az esély újraélesztés során
fertőzés átvitelére, gyakorlatilag a szájból szájba/orrba befúvásos lélegeztetés fenyeget
ezzel. A kockázat kiküszöbölhető ill csökkenthető:
o alapvetően eszközös (ballonos ill. gépi) lélegeztetéssel: veszélyes fertőzésben (HIV,
hepatitis B, SARS, TBC) feltétlenül ez választandó; vagy
o szelepes vagy szűrős lélegeztetőmaszk használatával; vagy,
o szűrővel ellátott fólia (face shield) használatával: ez kevésbé biztonságos
• mérgezés: ha különösen veszélyes (pl. cián, alkilfoszfát stb. okozta), az áldozat eszköz
nélküli lélegeztetése tilos (az említett szűrős ill. szelepes maszk sem véd eléggé),
• áramütés (nem szólva itt a helyszín egészét érintő esetleges környezeti veszélyről),
o defibrillálásnál: a mindennapi rutinként használt védőkesztyűk a leadott elektromos
impulzusok ellen nem védik megbízhatóan az ellátót, ezért alapszabály, hogy a sokk
leadásakor nem szabad a beteget érinteni
o ICD-vel ellátott betegnél: nem sokkolandó iniciális ritmus esetén is elszenvedhet a
mellkaskompresszió során áramütést a segélynyújtó, ha a kompressziók által a
szívizomban keltett elektromos jelek, vagy lélegeztetőgép elektromos „zaja”
aktiválja az ICD funkciót (e téves ritmusanalízisre az újabb ICD-k nem hajlamosak).
Az ICD által leadott energia (miután a szív üregében elhelyezett elektród közvetíti)
jóval alacsonyabb a manuális defibrillátorok által leadottnál: általában nem több,
mint 35 J, ezért a mellkaskompressziót végzőre nézve nem tartják veszélyesnek,
azonban károsító hatására, illetve ártalmatlanságára megbízható adatok nincsenek.
Az újabb, szubkután elektródájú (S-) ICD-k nagyobb energiával (65-80 J) ütnek. Az
34
ICD érzékelő funkcióját föléje, a bőrre helyezett mágnes felfüggeszti, ezután
áramütés nem fenyeget. Gyors megoldás e célra készült (egyes AED típusokhoz
újabban mellékelt) szigetelő fólia mellkasra terítése, a mellkaskompressziót végző
személyt védendő (l. a kockázatoknál).
Kórházi betegátadás
A fogadó osztály előzetes értesítése újraélesztett beteg érkezéséről mellőzhetetlen, nem csak
a gördülékeny betegátvétel, hanem a további, esetleg speciális ellátás (reperfúziós kezelés,
lehűlt beteg visszamelegítése stb.) mielőbbi megszervezése érdekében is. A kórház előtti
szakasz (elektronikus, szükséghelyzetben papíralapú) dokumentációjának átadásával (és a
magától értetődő szóbeli referálással) a beteg biztonságát szolgáljuk és az utánunk következő
ellátók dolgát könnyítjük. Különösen fontos ez, amikor az átadás idején is aktív ellátásra (pl.
lélegeztetésre) szorul a beteg és a szóbeli betegátadás könnyen hiányos marad. Ismét
hangsúlyozzuk a struktúrált kommunikáció (SBAR) fontosságát.
Dokumentálás
A kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállás körülményeinek és ellátásának megfelelő

dokumentálása – sikeres újraélesztés esetén – nélkülözhetetlen a beteg további kezelése során.
Epidemiológiai és szervezési következtetések érdekében azonban a sikertelen helyszíni
újraélesztések adatainak rögzítése is alapvetően fontos. Immár negyedszázada annak, hogy
kidolgozták az egységes adatrögzítés ún. Utstein-mintáját, amely regiszterek kialakításához
vezetett.
A kórházon kívül nyert információk szerepe a hirtelen szívhalál

megelőzésében
A betegátadásnál említetteken túl hasznos, olykor mással nem pótolható információk

nyerhetők az AED memóriakártyájából, esetenként a beteg által viselt „okos órából”.
A hirtelen szívhalált elszenvedők többségének kórelőzményében (sokszor rejtve maradt)

szívbetegség és figyelmeztető tünetek szerepelnek (leggyakrabban mellkasi fájdalom, a
keringésmegállást megelőző órában), ezeken azonban mind a betegek, mind az őket esetleg
vizsgálók hajlamosak átsiklani. Addig egészségesnek tűnt gyermekekben és fiatal felnőttekben
fellépő syncope/presynkope, mellkasi fájdalom, palpitáció korai értékelése lehetőséget adhat a
későbbiekben esetleg bekövetkező keringésmegállás megelőzésére.
Ismert szívbetegekben syncope (akár prodrómával, akár anélkül, kivált, ha ismétlődik) a

hirtelen halál független kockázati tényezője. Csak terhelésre jelentkező mellkasi fájdalom, és
csak syncopéhoz társuló szívdobogásérzés hypertrophiás cardiomyopathiában, koszorúér-
rendellenességben, WPW-ben, ARVC-ben gyakoribb. Arrhythmogen syncope jellemzően
fekvő helyzetben jelentkezik, terhelés alatt vagy után, csak rövid bevezető tünetekkel vagy
anélkül, ismétlődően.
Családtag korábbi hirtelen halála, a beteg antiepilepsziás kezelésre rezisztens

eszméletvesztései, éjszaka bekövetkező, ill. terhelésre, emocionális stresszre vagy hirtelen erős
zajra jelentkező syncopéja, jó úszó hirtelen fuldoklása, fekvő helyzetben fellépő syncope a
családtagokra nézve fokozott kockázatot jeleznek.
35
Felnőtt alapszintű életmentés a szervezett egészségügyi ellátáson
belül
A szervezett egészségügyi ellátásban tevékenykedő segélynyújtó alapszintű BLS-teendőit a
6. ábra foglalja össze.
6. ábra: A kórházi BLS-ellátás folyamatábrája (MRT 2015)
36
Keringésmegállás speciális körülmények között
Az alábbiak az ERC 2015-ös irányelvét követve tárgyalják a szokványostól eltérő helyzeteket.
(A csoportosítást nehéz következetesen keresztülvinni, mert ugyanaz az esemény pl. helyszín
és mechanizmus szerint is besorolható; pl. a villámcsapás akár az elektromos balesetekhez, akár
a környezeti hatásokhoz.) A leírásban követjük az ERC felsorolásának sorrendjét, a
keringésmegállás tekintetében fontos mechanizmusokra, a megelőzésre, ill. korai felismerésre,
valamint a kórházon kívüli diagnosztikus és terápiás lehetőségeire szorítkoztunk.
Az OMSZ eljárásrendek között már megjelent (ill. a közvetlenül kiadás előtt álló)
kórfolyamatok részletezését mellőzük, igy a jelen összeállításban nem szerepel az oxigenizálás
a hypovolaemia, az asztma, ACS, a periarrest ritmuszavarok, és a traumás keringésmegállás
részletezése; ezekre csak röviden utalunk.
Hangsúlyozni kell, hogy az alábbiak az egyes kórfolyamatok felismerésének és kezelésének

elsősorban bizonyítékokra alapozott újdonságait törekednek ismertetni, és nem átfogó
útmutatót adni; tehát nem pótolják, csak kiegészítik a szükséges alapismereteket.
Speciális okok
A régóta követett 4H – 4T csoportosítás:
• H – Hypoxia
• H – Hypo/hyperkaliaemia és egyéb elektrolit-eltérések
• H – Hypothermia, hyperthermia
• H – Hypovolaemia
• T – Thrombus (coronaria~ vagy pulmonalis embolia)

• T – Tenziós PTX
• T – Tamponád (pericardialis)
• T – Toxinok
A hypoxia kezelése – a potenciális reverzibilitásra tekintettel – a legmagasabb prioritású:

• ilyenkor a csak mellkaskompresszióval történő újraélesztés nem elegendő,
• nélkülözhetetlen a lélegeztetés oxigéndúsítással.
Hypovolaemia: a keringésmegállás potenciálisan kezelhető oka, többnyire csökkent

intravasalis volumen (vérzés), vagy relatív hypovolaemia (súlyos értágulat: anaphylaxia,
szepszis) áll a háttérben. A külső vérvesztés többnyire nyilvánvaló, a belső vérzés (GI vérzés,
aortaaneurysma-ruptúra) sokszor nehezen ismerhető fel. Újraélesztés közben – annak
megszakítása nélkül – végezhető UH-vizsgálat segít a diagnózisban. A vérzés definitív
ellátásáig (műtét, endoszkópia, endovaszkuláris technika) antifibrinolyticummal törekedjünk
vérzéscsillapításra, illetve bolusokban adott (bármilyen azonnal elérhető) krisztalloiddal
igyekezzünk a keringést javítani/helyreállítani.
Hypo-, hyperkaliaemia és egyéb elektrolit-eltérések: Az elektrolitzavarok ritmuszavarhoz,

ill. keringésmegálláshoz vezethetnek. A kórházon kívüli sürgősségi ellátásban
vérszintmeghatározás híján legtöbbször csak valószínűségi diagnózisuk állítható fel, a (nem
mindig ismert) előzmény, a klinikai tünetek és az EKG alapján, ha ezek egybehangzóan adott
eltérést valószínűsítenek. Az elektroliteltérések abszolút értéke mellett azok kialakulási
37
gyorsasága és a beteg klinikai állapota alapozza meg a kezelés döntéseit. Korai felismerésükre
és a keringésmegállás megelőzésére törekedjünk! Életveszélyes ritmuszavart elsősorban
káliumszint-eltérés, ezen belül is hyperkaliaemia okoz.
Hyperkaliaemia (5,5 mMol/l felett): Különösen veszélyeztetettek a veseelégtelenségben,

szívelégtelenségben, cukorbetegségben szenvedők. Gyakori, hogy emellett
gyógyszermellékhatás is közrejátszik a káliumszint emelkedésében.
A hyperkaliaemia kezelése
Spontán keringés mellett:

• szisztematikus ABCDE megközelítés, az eltérések korrekciója,
• vénabiztosítás, ha lehetséges, K-szint mérés,
• 12 elvezetéses EKG; súlyos hyperkaliaemia gyanújában a szívritmus monitorozása,
• kezelés a hyperkaliaemia mértékének függvényében.
Súlyos K-szint emelkedés (≥6,5 mmol/l) toxikus EKG eltérésekkel:

• kérjünk szaksegítséget,
• védjük a szívet: 10 ml 10%-os kálcium-klorid, vagy 30 ml kálcium-glükonát
(Calcimusc) IV 2-5 perc alatt: ez 1-3 perc alatt csökkenti a VF/pVT esélyét, de nem
csökkenti a K-szintet,
• adjunk „K-áthelyező” szereket: glükóz/inzulint (l. alább), és szalbutamolt (10-20 mg-
ot) porlasztva; a hatás 15-30 perc alatt várható, tartama 4-6 óra,
• távolítsuk el a K feleslegét: mérlegeljünk dialízist.
Ha keringésmegállás következett be, az újraélesztés alábbi módosításai szükségesek:

• ha csak lehet, erősítsük meg a hyperkaliaemia gyanúját laboratóriumilag,
• védjük a szívet: 10 ml 10%-os kálcium-klorid vagy 30 ml kálcium-glükonát
(Calcimusc) IV gyors bolusban,
• segítsük a K sejtbe jutását: 10 E rövid hatású inzulin és 25 g glükóz IV gyors bolusban;
monitorozzuk a vércukorszintet,
• adjunk 50 mmol nátrium-bikarbonátot gyors IV injekcióban, súlyos acidosis vagy
veseelégtelenség esetén,
• távolítsuk el a K feleslegét: mérlegeljünk dialízist.
Hypokaliaemia: (súlyos: <2,5 mmol/l): a leggyakoribb elektrolitzavar a klinikai

gyakorlatban. Fokozza a ritmuszavarok és a hirtelen szívhalál gyakoriságát, e kockázatokat
növeli szívet érintő alapbetegség és digoxin-hatás.
Jellemző tünetek: fáradtság, gyengeség, lábikragörcs, székrekedés. Súlyos esetben (<2,5
mmol/l) rhabdomyolysis, felszálló bénulás, légzési nehézség jelenik meg. NB: A tünetek egy
része (fáradtság, gyengeség, reflexkiesés, bénulás, ritmuszavar) mind magas, mind alacsony K-
szint esetén jelentkezhet!
EKG jelek:
• ST-eltérés
• a T hullám ellapulása
• U hullám megjelenése
• ritmuszavar, kivált digoxint szedő betegben
• keringésmegállás (PEA, VF/pVT, asystolia).
38
A kezelés a hypokaliaemia súlyosságától és az EKG eltérésektől függ. Általában a fokozatos
pótlás kedvező, de sürgősségi helyzetben iv. adásra van szükség, legfeljebb 20 mmol/óra
ütemben, azonban fenyegető keringésmegállásban vagy instabil ritmuszavarban gyorsabban
adható: pl. 2 mmol/perc 10 percen át, majd 10 mmol 5-10 percen át. Folyamatos EKG
monitorozás elengedhetetelen, az adagolást az ismételt káliumszint-mérések alapján kell
alakítani. Gyakori az egyidejű Mg-hiány; Mg-pótlás mellett a hypokaliaemia gyorsabban
korrigálható, súlyos esetben ajánlott.
Hypo- és hyperthermia
Baleseti hypothermia: a testhőmérséklet nem szándékolt csökkenése 35°C alá. Súlyosságát

illetően ma általánosan elfogadott a klinikai képre alapozott ún. svájci beosztás:
I. enyhe hypothermia: megtartott eszmélet, didergés, a maghőmérséklet 35-32°C
II. mérsékelt hypothermia: beszűkült eszmélet didergés nélkül, a maghőmérséklet 32-
28°C)
III. súlyos hypothermia: eszméletlen, a légzés-keringés megtartott, a maghőmérséklet 28-
24°C)
IV. keringésmegállás vagy minimális keringés a légzés-keringés hiányzik, vagy alig
észlelhető; a maghőmérséklet <24°C
V. halál irreverzibilis lehűlés következtében; a maghőmérséklet <13,7°C
A kórisme maghőmérséklet-méréssel, e lehetőség hiányában előzetes hideg-expozíció

ismeretében és/vagy lehűltnek tűnő törzs alapján állítható fel. Gyenge hőszabályozás mellett
(igen fiatalok, idősek) enyhe inzultus is lehűléshez vezethet. A lehűlés kockázatát alkohol-,
droghatás, kimerültség, betegség, sérülés, vagy (főleg, ha eszméletzavarral jár) neglect
fokozhatja.
A nyelőcső alsó harmadának hőmérséklete jól tükrözi a szív hőmérsékletét. Timpanikus

termisztoros hőmérőzés megbízható alternatíva lehet, azonban ha a környezet igen hideg, ha az
eszköz nem tömíti jól a hallójáratot, vagy utóbbi vízzel/hóval telt, a valósnál alacsonyabb
értéket adhat. A széles körben elterjedt, infravörös technikával mérő timpanikus hőmérők nem
tömítik jól a hallójáratot, és alacsony maghőmérséklet esetén megbízhatatlanok. A hólyag és a
rectum hőmérséklete elmarad a maghőmérséklettől, ezért súlyos hypothermiában nem
irányadó.
Hypothermiában az anyagcsere, ezzel az oxigénfelhasználás is csökken, így a

keringésmegállás fellépte előtt kialakuló jelentős lehűlés védi az agyat és a szívet és jó
idegrendszeri funkcióval élhető túl hosszabb keringésmegállás is. Jelentős lehűlésben igen
gyér, felületes, szabálytalan pulzus és mérhetetlenül alacsony vérnyomás téves
halálmegállapítást eredményezhet. Ezért lehűlt beteg légzését-keringését legalább 1 percig
vizsgáljuk, egyidejű EKG monitorozás mellett. Még elhúzódó újraélesztés is (kórházon kívül a
hosszú kimentés közepette akár csak intermittálva végezve: 5 perc CPR – 5 perc szüneteltetés;
20 fokos maghőmérséklet alatt 5 és 10 perc, sorrendben) sikerre vezethet.
Kórházon kívül a lehűlt beteg újraélesztését csak akkor mellőzzük, ha a keringésmegállás

biztosan halálos sérülés, halálos betegség, elhúzódó asphyxia következménye, ill., ha a mellkas
fagyott és nem komprimálható, illetve, ha a felmelegítésre alkalmas helyre juttatás belátható
időn belül lehetetlen. Minden más esetben a „no one is dead until warm and dead” elvét kell
érvényesíteni.
39
Eltérések a szokványos újraélesztéstől:
• kórházon kívül mérsékelt/súlyos hypothermiában: (hypothermia ≥ II) immobilizálás,
minimális és kíméletes mozgatás, oxigenizálás, monitorizálás (EKG, maghőmérséklet),
a nedves ruházat eltávolítása (vagy legalább a párolgás megakadályozása, ami az
előbbivel egyenértékű), az egész test szárazra törlése, lehűlés elleni védelem, gyors
kórházba szállítás,
• a keringés/légzésvizsgálat akár egy percig is szükséges lehet (monitorozott beteg EKG-
ját figyeljük egyidejűleg). A szív ultrahang-vizsgálata, ill. Doppler-ultrahang vizsgálat
segíthet felismerni az alig észrevehető keringést; kétséges esetben kezdjünk
újraélesztést,
• ha már folyik az újraélesztés, alkalmas (alacsony méréshatárú) hőmérővel támasszuk
alá a hypothermia tényét,
• a lehűlés merevvé teheti a mellkast, megnehezítve (vagy lehetetlenné téve) a
lélegeztetést és a kompressziókat; mérlegeljük mechanikus komprimáló eszköz
használatát,
• Ha ET-intubálás szükséges, kíméletesen, de mielőbb végezzük el (az esetleges VF-
indukció minimális veszélyével szemben a megfelelő oxigenizáció és az aspiráció
kivédése jóval nagyobb előny)
• a lehűlt szív a szívre ható gyógyszerekre, a PM-ingerlésre és a defibrillálásra rezisztens
lehet; a gyógyszermetabolizmus csökkent, ami könnyen vezet bármilyen beadott
gyógyszernél toxikus vérszinthez. Ezért 30°C maghőmérséklet alatt egyáltalán ne
adjunk gyógyszert, 30°C és 35°C között pedig az esetleg ismételt beadás idejét
kétszerezzük. 35°C -os maghőmérséklet felett a normothermiára érvényes ajánlást
kövessük.
• a maghőmérséklet csökkenésével fokozódó sinus bradycardia pitvar- majd
kamrafibrillációba megy át, végül asystoliába torkollik. A VF kivételével a hideg
előidézte ritmuszavarok visszamelegítéskor spontán megszűnnek, azonnali kezelést
nem igényelnek. PM-ingerlés csak akkor szükséges, ha a felmelegedés után is fennálló
bradycardia hemodinamikai zavarral jár. VF esetén a standard protokoll szerint
defibrillálni kell, azonban, ha a VF 3 sokk után is fennmarad, a 30°C-os maghőmérséklet
eléréséig ne ismételjük a defibrillálást; a felmelegítést folytatni kell (olykor órákon
keresztül), a sikeres defibrillálás érdekében.
Sarkalatos kérdés a melegítés:
Az eszméletén lévő beteg (hypothermia I) mozoghat: a fizikai terhelés több hőt termel, mint
a didergés.
A maghőmérséklet-csökkenés a hideg környezetből való kiemelés után is folytatódhat

(afterdrop), életveszélyes mértékű lehet, szállítás alatt keringésmegálláshoz vezethet („rescue
death”). Kerüljük a hosszadalmas vizsgálatot és kezelést, mivel a további hővesztést ezalatt
nehéz megakadályozni.
Ha a beteg már nem didereg (hypothermia II–IV, ill. szedált/anesztetizált), gyorsabban hűl. A
visszamelegítés lehet passzív vagy aktív, utóbbi aktív külső, vagy aktív belső melegítés.
40
Részletesebben:
• hypothermia I: passzív melegítés (meleg környezet, az egész test – beleértve a fejet is –
betakarása gyapjútakaróval, buborékfóliával, alumíniumfóliával) elegendő, mert a
beteg képes dideregni.
• hypothermia II–IV: melegített infúzió és a meleg levegővel való melegítés (kórházon
kívül nem mindig érhető el); a törzsre helyezett termotasak eszméletén lévő beteg
komfortérzetét javítja, de nem gyorsítja a visszamelegedést. Eszméletlen beteget, ha
nincs mód eszközös légútbiztosításra, helyezzünk stabil oldalfekvébe, és (alul-felül!)
szigeteljük az előbb említettek valamelyikével. Intenzív aktív melegítés kísérlete ne
késleltesse a kórházba szállítást!
Szállítás:
• hypothermia I: a legközelebbi kórházba
• hypothermia II–IV: keringési instabilitás (szisztolés RR <90 Hgmm, kamrai
ritmuszavar, maghő <28°C) alapján döntsünk a célintézetről (ECLS központ, előzetes
értesítés). Hypothermia V: mérlegelendő a CPR mellőzése, ill befejezése (mellette szól:
irreverzibilis halál; valid DNAR, veszélyes környezet, lavina okozta tartós (≥60 perc)
betemettetés, hóval kitöltött légutak és asystolia). Mindezek hiányában kezdjünk
újraélesztést, és vigyük a beteget ECLS központba.
Hyperthermia: a szervezet hőszabályozása kimerül és a hőmérséklet a normális tartományon

kívülre emelkedik. A folyamat súlyossága a legenyhébbtől a halálosig terjedhet (hő-stressz –
hőkimerülés – hőguta – többszervi elégtelenség). Nem részletezzük itt a malignus
hyperthermiát, amely ritka, genetikusan determinált vázizom-betegség: hypermetabolikus
krízis, többnyire halogénezett anesztetikumok, ill. depolarizáló izomrelaxánsok mellékhatása
következtében.
A hő-stressz az élettani alkalmazkodás kereteit alig meghaladó kategóriát jelent, érdemi

manifesztációja a hőség-collapsus. Ez lényegében a környezeti hőterhelés miatt jelent többet a
szokványos collapsusnál, kezelése is csak annyiban tér el, hogy igyekezzünk a további
hőterhelésnek gátat vetni.
A hőkimerülés meleg környezetben (fizikai terhelésre vagy anélkül) kialakuló, életet

általában nem veszélyeztető tünetegyüttes: gyengeség, rossz közérzet, hányinger, szédülés,
ájulás, olykor hányás, esetleg más nem-specifikus tünet, a hőszabályozás zavara nélkül.
Hátterében víz- és elektrolitzavar áll. Ritkán, súlyos esetben, jelentős fizikai terhelés nyomán
járhat rhabdomyolysissel, myoglobinuriával, heveny veseelégtelenséggel, disseminált
intravascularis coagulatióval. A tünetek gyakran bizonytalanok, a beteg sem ismeri fel a
meleggel való összefüggést. Jellemző az elesettség, tachycardia, többnyire verejtékezés; a tudat
jellemzően tiszta (a hőgutától eltérően). A testhőmérséklet általában normális; ha emelkedett
is, nem haladja meg a 40°C-t. A diagnózis klinikai, és a lehetséges egyéb okok (pl.
hypoglykaemia, ACS, fertőzés) kizárását feltételezi.
Ellátás:
• a beteget vigyük hűvös környezetbe, fektessük laposan,
• folyadék- és elektrolit-pótlás: szájon át sokszor egyszerűbb, de nem gyors. Az ütemet
az életkor, alapbetegség és a klinikai eredmény alapján igazítsuk: általában 1-2 liter
krisztalloid 500 ml/óra ütemben elegendő. Külső hűtés csak ≥40°C maghőmérséklet
esetén szükséges.
41
Hőguta: hyperthermiához társuló SIRS és >40°C maghőmérséklet, eszmélet/tudatzavarral és
szervműködési zavarokkal.
Két formája:
• klasszikus (nem terhelési): magas környezeti hőmérsékleten; gyakori idősekben,
hőhullámok idején,
• terhelési: magas környezeti hőmérsékleten és/vagy emelkedett páratartalom mellett,
gyakran fizikai terhelés kapcsán; rendszerint egészséges fiatalokat érint. A halálozás 10
- 50%.
Hajlamosít: idős kor; közrejátszik: alapbetegség, gyógyszerszedés, romló hőszabályozás,

szociális izoláltság). Számos kockázati tényező érvényesülhet: hiányos akklimatizáció,
dehidráció, elhízás, alkohol-hatás, szív-érrendszeri betegség, bőrbetegségek (psoriasis, ekcéma,
scleroderma, égés, cisztás fibrózis), hyperthyreosis, phaeochromocytoma, gyógyszerszedés
(antikolinerg szerek, diamorfin, kokain, amfetamin, fenotiazinok, szimpatomimetikumok,
kalciumcsatorna-gátlók, béta-antagonisták).
Tünetek:
• korai jelek: arckipirulás, hányás, hasmenés, nagyfokú gyengeség, fejfájás, ájulás,
• a kép szeptikus sokkra emlékeztet: maghőmérséklet ≥40°C; forró száraz bőr (a terhelési
hőguta-esetek kb. felében előfordul verejtékezés),
• légzés: ARDS,
• keringés: vérnyomásesés, ritmuszavar,
• idegrendszer: görcsroham, kóma,
• máj- és veseelégtelenség,
• alvadászavar,
• rhabdomyolysis.
Gondoljunk emelkedett maghőmérséklettel járó más kórfolyamatokra (gyógyszermellékhatás,

elvonási tünetegyüttes, szerotonin szindróma, neuroleptikus malignus szindróma, szepszis,
központi idegrendszeri fertőzés, endokrin zavarok: thyreotoxicus krízis, phaeochromocytoma)!
A narkotikumokon és izomrelaxánsokon kívül más szerek (pl. 3,4-metiléndioximetamfetamin:
MDMA, „ecstasy”) és amfetaminok is okozhatnak hasonló képet.
Ellátás:
szupportív kezelés és;

• gyors hűtés: lehetőleg már kórházon kívül elkezdendő! A testhőmérsékletet hőgutában
csökkentő gyógyszer nincs. Cél a maghőmérséklet 39°C-ra csökkentése
o Egyszerű módszerek a hűtésre: hideg italok fogyasztása, a csupasz test hűtése
ventilátorral, testmeleg vízzel permetezés; jeges tasak a nyakra, hónaljra, lágyékra
(mindezek didergést okozhatnak!) Együttműködő, stabil beteg hideg (+4°C-os)
vízbe merítése is hasznos lehet, bár perifériás vazoconstrictiót okozhat, elterelve a
vért a perifériáról és így csökkentve a hőleadást; rossz állapotú betegen
kivitelezhetetlen.
o További, a postresuscitatiós hűtésben alkalmazott technikák is használhatók: hideg
iv. folyadék; a gyomor, peritoneum, pleura, hólyag öblítése, ív. hűtőkatéter stb.,
extracorporalis hűtés.
42
• nagymennyiségű folyadék, az elektrolit-eltérések rendezése.
• midazolam a görcsroham megszüntetésére alkalmas, segítheti a hőcsökkentést.
• hyperthermiás keringésmegállásban standard CPR és hűtés a leírtak szerint.
• mielőbb intenzív osztályos kezelés szükséges
• malignus hyperthermiában a kiváltó gyógyszer adagolásának azonnali megszüntetése,
oxigén, az acidosis- és elektrolit-eltérés korrekciója, aktív hűtés, dantrolén.
Hypovolaemia
A keringésmegállás potenciálisan kezelhető oka, többnyire intravasalis volumenhiány

(vérzés), vagy relatív hypovolaemia (súlyos értágulat: anaphylaxia, szepszis) következtében.
A külső vérvesztés többnyire nyilvánvaló, a belső vérzés (GI vérzés, aortaaneurysma-ruptúra)

sokszor nehezen ismerhető fel. Újraélesztés közben – annak megszakítása nélkül – esetleg
végezhető UH-vizsgálat segít a diagnózisban. A vérzés definitív ellátásáig (műtét,
endoszkópia, endovaszkuláris technika) adjunk antfibrinolítikumot, és bolusokban adott
(bármilyen azonnal elérhető) krisztalloiddal igyekezzünk a keringést javítani/helyreállítani.
Részletesen lásd a „Folyadékpótlás, gyógyszeres keringéstámogatás a prehospitalis

gyakorlatban” c. eljárásrendet.
Anaphylaxia:
Súlyos, életet veszélyeztető, generalizált vagy szisztémás túlérzékenységi reakció. Anyagok

sokasága okozhatja; súlyos esetekben a kezdettől számítva gyorsan bekövetkezhet
légzés/keringésmegállás, amely azonban jó eséllyel megelőzhető, ill. gyógyítható időben
(haladéktalanul) im. adott adrenalinnal. A reakció előfordulása és a halálozás gyakoribb
asztmásokban, kivált, ha a betegség rosszul kontrollált, a roham súlyos, vagy késik a kezelés.
Részletesen lásd az „Anafilaxia” eljárásrendet.
Thrombosis:
Ebben az irányelvben az akut coronaria szindrómát, illetve a tüdőembóliát foglalja össze;

mindkettő vezethet hirtelen keringésmegálláshoz, és az azonnali (helyszíni) ellátáson túl,
mindkettőben korai reperfúziós kezelésre kell törekedni.
Mérgezések:
Gyakoriak, súlyosságuk változatos, keringésmegálláshoz ritkán vezetnek. Szándékos önkezű

(öngyilkossági) esetek mellett gyógyszeradagolási hibák, gyógyszerkölcsönhatások is
okolhatóak. Véletlen mérgezés gyermekek között gyakori. További formák: ipari baleset,
terrortámadás.
A tünetek igen változatosak. Korai jelek lehetnek: nagyfokú gyengeség, fejfájás, ájulás,
arckipirulás, hányás, hasmenés. Alapvető a szisztematikus ABCDE megközelítés, mivel a
mérgezést okozó anyag a helyszínen sokszor nem azonosítható. Önkezű (öngyilkossági)
mérgezés (benzodiazepinek, alkohol, ópiátok, triciklikus antidepresszív szerek, barbiturátok)
halálos kimenetelének leggyakoribb oka a légúti elzáródás eszméletlen betegben. A gyógyszer
okozta hypotensio iv. folyadékkal rendszerint uralható, olykor vazopresszor-támogatás
szükséges (noradrenalin perfúzorban). Mérjünk vércukorszintet (ha lehet, mielőbb elektrolit-,
43
kiváltképpen K- szintet és vérgázokat is). Ha csak lehet, vigyünk a beteggel
vér/vizelet/hányadékmintát.
Az újraélesztés sajátosságai-eltérései:
• a legfontosabb a személyi biztonság, kiváltképpen több áldozat esetén, ill. ha a
helyszínen csak fekvők vannak (senki sem áll),
• törekedjünk a méreg azonosítására (heteroanamnézis! hasznosítsuk a helyszíni
információkat: heteroanamnézis, szagok, tűszúrásnyom, pupilla-eltérés, marásnyom),
• konzultáljunk mérgezési központtal, fontos a dekontamináció (a kiürülés elősegítése
kórházon kívül ritkán lehetséges),
• lehetnek specifikus kezelési lehetőségek (antidotumok),
• eszköznélküli lélegeztetést kerüljünk (cianid-, kénhidrogén-, maróanyag-, szerves
foszfátészter-mérgezés gyanújában tilos!),
• életveszélyes ritmuszavart elektromos cardioverzióval kezeljünk, számítsunk elektrolit-
és sav-bázis-eltérésre,
• mérjünk testhőmérsékletet,
• készüljünk elhúzódó újraélesztésre, kivált fiataloknál,
• a szokásosnál nagyobb gyógyszeradagokra, illetve nem-standard kezelésre lehet
szükség.
Az antidotumok közül flumazenil adását benzodiazepin-túladagolás miatt komatózus

betegeknek rutinszerűen nem ajánlják.
Naloxon több úton (iv., im., sc., io., in.) egyaránt adható. A vénás út technikai okokból
nehézkes lehet (rendszeres droghasználók vénái többnyire rossz állapotúak). A naloxon dózisa:
• a túladagolás súlyosságától függően 0,01-0,1 mg/kg
• felnőttnél általában 0,4-0,8 mg (0,1 mg-onként 2-3 percenként adagolva a hatás
függvényében: pl. 0,4 mg 4 ml-re hígítva milliliterenként). Titráljuk az adagolást a
légzés és a légúti védőreflexek visszatértéig.
• Jelentős túladagolás akár 10 mg naloxont is igényelhet.
• gyermeknél 0,01 mg/kg 2-3 percenként adagolva a hatás függvényében
• a naloxon alkalmazásakor a fokozatosság elve érvényesüljön – az analgetikus hatás
azonnali antagonizálása szimpatikus tónusfokozódáshoz, következményes myocardialis
oxigénellátási zavarhoz, tüdővizenyőhöz, kamrai ritmuszavarokhoz, illetve pszichés
stresszhez vezethet! A naloxonnal kezelteket mindig monitorozni kell!
• a naloxon intranasalisan is adható 0,05 mg/kg dózisban.
Egyes mérgezések ellátásának részletezése
• Triciklikus antidepresszív szerek hypotensiót, görcsrohamot, kómát, életveszélyes

ritmuszavart (széles QRS tachycardia) okozhatnak. Anticholinerg tünetek (száraz bőr,
midriasis, tachycardia, láz, delirium, ileus, vizeletretenció) előfordulnak. Az
életveszélyes tünetek nagy része a bevételt követő 6 órán belül jelentkezik. Széles QRS
(>100 ms) és jobb deviáció nagyobb ritmuszavar-kockázatot jelez. Kamrai
ritmuszavarok esetén 1-2 mmol/kg nátrium-bikarbonát (pH 7,45–7,55 elérése) ajánlott;
a szer acidosis hiányában is megszüntetheti a ritmuszavart és a hypotensiót. Iv. lipid
infúzió kísérletesen ígéretes, kevés a humán adat. Alfa-1 receptor blokád hypotensiót
provokál!
44
• Kokain szimpatikus izgató hatása agitációt, tachycardiát, hypertenzív krízist,
hyperthermiát, szívizomischaemiához és anginához vezető coronaria- vazoconstrictiót
okoz. Súlyos esetben alfa-blokkoló (fentolamin), benzodiazepin (lorazepam,
midazolam), kálciumcsatorna-gátló (verapamil), morfin, sublingualis nitroglicerin
ajánlott a hypertenzio, tachycardia, szívizomischaemia és agitáltság megfékezésére. (A
béta-anatagonistákat önmagukban adva általában kedvezőtlennek tartják, azonban mind
ellenük, mind mellettük kevés a bizonyíték.)
• Helyi érzéstelenítők szisztémás toxicitása a központi idegrendszert, a szívet és az

érrendszert érinti. Regionális érzéstelenítés kapcsán, ha a szer véletlenül artériába vagy
vénába jut, súlyos nyugtalanság, eszméletvesztés, görcsroham, bradycardia, asystolia,
kamrai tachyarrhythmia jelentkezhet. Lipidemulzió több esetben hatásos volt, azonban
kevés a bizonyíték. Vérnyomásesésben és keringésmegállásban a kezdeti adag 20%-os
oldatból 1,5 ml/kg iv. bolus 1 perc alatt (legfeljebb kétszer ismételhető), majd 15
ml/kg/óra fenntartó adag 12 ml/kg összadagig. Egyébként a standard ALS eljárás
követendő.
• Béta-antagonisták túladagolása nehezen kezelhető bradyarrhythmiát és negatív

inotróp hatást eredményez, amelyek keringésmegálláshoz vezethetnek. A kezelés
lehetőségei: glükagon (50–150 µg/kg), nagy adag inzulin és glukóz, lipid emulzió,
foszfodieszteráz gátlók, kálciumsók; mechanikus keringéstámogatás (IABP).
• Kálciumcsatorna-gátlók: a rövid hatásúak túladagolása gyorsan vezethet

keringésmegálláshoz; a lassan felszívódóaké későn okoz ritmuszavart, sokkot, hirtelen
keringésmegállást. Az alábbi kezelést csak gyenge bizonyítékok támasztják alá. Súlyos
bradycardiában vagy hypotensióban adjunk 10%-os kálcium-kloridot 20 ml-es
bolusokban (vagy kálcium-glükonát egyenértékű – 3x – adagját) 2–5 percenként;
szükség esetén infúzióban folytatható. Annak ellenére, hogy a nagy adag kálcium a
kedvezőtlen hatások egy részét megszüntetheti, ritkán állítja helyre a szív és érrendszer
élettani állapotát. Hemodinamikai instabilitás javulhat nagy adag (1 E/kg bólus)
inzulinra (melyet 0,5–2,0 E/kg/óra ütemben perfúzorral/infúzióban folytatunk), glükóz-
pótlás és elektrolit-monitorozás mellett, kiegészítve a szokásos folyadék- és
vazopresszor (pl. dopamin, noradrenalin, vazopresszin)-kezelést. ECLS javította a
súlyosan sokkos, vagy keringésmegállást szenvedett betegek túlélését, szövődmények
(végtag-ischaemia, thrombosis, vérzés) árán. További kezelési módok (dekontaminálás,
4-aminopiridin, atropin, glükagon, pacemaker, levosimendan, plazma-csere) változó
sikerrel jártak.
• Digoxin: súlyos (AV-átvezetést érintő, illetve fokozott kamrai ingerlékenységből

adódó) ritmuszavarokat, ezek által keringésmegállást okozhat. A hemodinamikai
instabilitással járó súlyos mérgezést korszerűen (kórházon kívül el nem érhető)
specifikus antitest-fragmenttel kell kezelni; ez alkalmas más növényi eredetű glikozidák
(oleander, a hagyományos kínai orvoslásban használatos egyes gyógyszerek) okozta
mérgezés kezelésére is, azonban az immunkémiai labordiagnosztikát megzavarhatja.
• Cianidok ritkának hitt, de valójában gyakoribb okai (pl. egyes műanyagok égésekor)
mérgezésnek. A legnagyobb oxigénigényű agy és szív érintett a legsúlyosabban.
Keringési instabilitás, metabolikus acidózis, tudatzavar esetén az ismert antidotumok
adandók: induló adagként hydroxocobalamin 100 mg/kg iv; vagy iv nátrium-nitrit
és/vagy amil-nitrit inhalálás majd mielőbb iv. nátrium-tioszulfát. (A hydroxocobalamin
45
és a nátrium-nitrit egyaránt hatékony, de előbbi nem okoz methemoglobinémiát és
hypotensiót.)
• Szénmonoxid-mérgezésben adjunk oxigént, amint lehet! Hiperbárikus oxigénkezelés

elvileg előnyös, azonban többnyire nem gyorsan hozzáférhető, és nincs meggyőző
bizonyíték a hasznosságára: ugyanis nem befolyásolja a szén-monoxid keltette
nitrogénoxid-felszabadulást, reaktív oxigéngyökök képződését, és ioncsatornákra
gyakorolt közvetlen hatást, amelyek a hypoxiához képest súlyosabb következmények.
(A szén-monoxid okozta szívizomkárosodás legalább hét évig követhetően növeli a
/nem csak szíveredetű/ halálozás kockázatát!)
Speciális környezet
Az ERC 2015-ös ajánlásának alábbi felosztása újdonság:
• Keringésmegállás egészségügyi intézményben (műtő incl. szívműtét, szívkatéterezés,
dializáló egység, szájsebészet) – ennek tárgyalását mellőzzük
• Keringésmegállás közlekedési eszközön/szállítás alatt (járatgépen; mentőrepülő, ill.
mentőhelikopter fedélzetén)
• Keringésmegállás sportolás közben
• Vízbőlmentés és fulladás
• Természeti környezet (nehezen megközelíthető és távoli területek, lavinabaleset)
• Villámcsapás és elektromos balesetek
• Tömeges balesetek
Újraélesztés közforgalmi járművön
Sajátos körülményeket jelent:

• a helyszűke (a jármű adottságaiból, illetve az utazó tömegből következően)
• az izoláltság (a jármű ill. utazás jellegétől és az útvonaltól függően)
Az izoláltság tekintetében abszolúte, az egyéb körülmények szempontjából relatíve

legnehezebb körülményekkel légijárművön (és főként utazómagasságon) bekövetkezett
keringésmegálláskor kell a segítőknek szembenézniük:
• ALS kompetenciájú segítő(k) jelenlétének esetlegessége
• ALS eszközök / gyógyszerek igen korlátozott elérhetősége
• siker esetén a definitív ellátóhelyre juttatás jelentős késedelme.
Egyre több légitársaság személyzete válik újraélesztésre (BLS-AED) kiképzetté, és ekként

gépeiken rendelkezésre áll AED. A további részletezéstől itt eltekintünk.
Földi járművet többnyire azonnal meg lehet állítani, helyet az utazóközönség kiszállításával
lehet nyerni, a mentőegység rendszerint gyorsan megközelítheti a beteget. Vonatot utas
keringésmegállása esetén nem okvetlenül érdemes megállítani: lehet, hogy a vonat (mialatt
újraélesztést végeznek) hamarabb „randevúzik” a következő állomásra riasztott
mentőegységgel, mintha a „semmi közepén” megállna, és a mentőjármű nehezen tudná
megtalálni és megközelíteni (kivéve többnyire a helikoptert). Mindez a mentőhíváskor gyors és
hatékony információcserét feltételez.
46
Vízi járműveken a betegellátáshoz szükséges hely lehet ugyan korlátozott, de többnyire nem
az; hullámverés miatti imbolygás jelentősen nehezítheti az ellátást; a mentőegységgel
(mentőhelikopter?) való találkozás a körülményektől függően hosszabb időt vehet igénybe.
Szűk, vagy egyéb okból a tevékenységet fizikailag korlátozó vagy veszélyeztető környezet
E körbe többnyire ipari balesetek tartoznak, jellemzőik:

• a megközelítés speciális felszerelést igényelhet, amelyet csak megfelelően kiképzettek
használhatnak
• fenyegethet környezeti veszély: oxigénhiány, elektromosság, tűz/robbanásveszély,
vegyi anyag, ionizáló sugárzás, omlásveszély, megcsúszás/lezuhanás veszélye,
szélsőséges hőmérséklet, folyadék vagy szemcsés anyag okozta elárasztás, biológiai
veszély
• a helyszín szűk lehet („confined space”: zárt vagy részben zárt, rendszerint nem emberi
tartózkodásra/munkavégzésre kialakított tér: pl. akna, közműalagút), és/vagy nehezen
megközelíthető (daru fülkéje, antennatorony platformja)
• az önmentés illetve kimentés akadályozott lehet (részben a felsoroltakból adódóan)
Ekként a beteg vagy sérült megközelítése, ellátása és mozgatása rendszerint speciális (védő)
eszközöket és műszaki segítséget igényel; csak akkor vállalkozzék erre a mentőegység, ha
saját biztonságát nem veszélyezteti! Feltétel a helyismerettel és speciális jártassággal
rendelkező helyi szakemberek közreműködése! A betegmozgatást előre meg kell tervezni.
Keringésmegállás járművezetés közben
A járművön történő keringésmegállás speciális formáját képviseli, mely különösen veszélyes,

ha közforgalmú jármű vezetője a beteg. Oka, ill. mechanizmusa sokszor nehezen tisztázható,
főleg, ha súlyos sérülés is érte az áldozatot: kérdés, hogy a baleset okozta a keringésmegállást,
vagy a keringésmegállás a balesetet. A nem-traumás keringésmegállások mintegy 2,5%-a
gépkocsiban következik be, többnyire sokkolandó ritmus következtében (a statisztikai adatok
szórványosak és bizonyosan nem teljes körűek).
Keringésmegállás sportolás közben
Sportolás közben, testi kontaktus (ütközés) ill. trauma nélkül hirtelen, váratlanul
bekövetkezett collapsus valószínűleg szíveredetű; az azonnali felismerés és a hatékony
beavatkozás ad esélyt a túlélésre. Az edzés ill. verseny alatt bekövetkezett keringésmegállás
éves incidenciája nagyságrendileg 10 000-40 000 versenyzőnként egy eset. A 35 év alattiak
között a hirtelen keringésmegállás oka leggyakrabban hypertrophiás cardiomyopathia, illetve
arrhythmogen jobb kamrai cardiomyopathia, míg a 35 évesnél idősebbekben 80%-ban
atheroscleroticus koszorúérbetegség. Veleszületett koszorúér-rendellenességet atléták 12–
33%-ában mutattak ki. A commotio cordis incidenciája 3%; a túlélés az utóbbi években 58%-
ra emelkedett.
Az esemény rendszerint nagy nyilvánosság előtt következik be, kívánatos lehet a beteg
izolálása, de ez nem késleltetheti és nem szakíthatja meg az újraélesztést. Azonnali
keringésvizsgálat, sz.e. az újraélesztés azonnali megkezdése, mielőbb ritmusanalízis (legalább
AED használata!) szükséges. Az első három sokk leadásáig (ezek valamelyike nagy eséllyel
sikeres) ne mozgassuk a beteget; kivéve, ha őt és a segítőket az adott helyen veszély fenyegeti.
47
Elektromos baleset
Baleseti szempontból leegyszerűsítve 1 kV alatt kisfeszültségről, felette nagyfeszültségről

beszélünk. A nagyfeszültség a berendezésen ill. vezetékoszlopon lévő figyelemfelhívó tábláról,
légvezetékeknél ezen felül a többszörös szigetelőtestekről is felismerhető.
Nagyfeszültségű (ipari) baleset helyszínét ill. áldozatát ne közelítsük meg mindaddig, amíg
szakember a feszültségkémlést/feszültségmentesítést el nem végezte, ill. amíg az áldozat teste
feszültség alatt áll! Ilyenkor már az áldozat megközelítése (métereken belül) is áramütéssel,
ív okozta égéssel fenyegeti a segítségére sietőt.
Váltóáram a vázizomzaton tetániás görcsöt okozhat, amely megakadályozhatja a

feszültségforrás akaratlagos elengedését, ezzel elnyújtva az áramhatás idejét.
Azonnali halált okozhat:

• a légzőközpont, ill. a légzőizmok bénulása
• kamrafibrilláció (a szívizmot vulnerábilis periódusban ért elektromos impulzus
hatására)
• ritkábban asystolia (elsődlegesen, vagy légzésmegállás következtében)
Egyenáramú baleset lehetősége a legutóbbi évekig ritka volt, ma azonban az elektromos és

hibrid gépkocsi balesete kapcsán egyre inkább számolni kell ezzel. Az említett járművek
meghajtása 400 V körüli egyenfeszültséggel működik.
Az áram útjában kiterjedt szövetsérülés jöhet létre a test belsejében is, azt a felszíni sérülések
nem feltétlenül tükrözik.
Járulékos sérülések keletkezhetnek:

• robbanás
• elesés, lezuhanás (az akaratlan vázizomrángás közrejátszhat)
• csonttörés (durva izomrángás vagy tetániás kontrakció) következtében.
Áramszolgáltatói/ipari körben, villamos hálózaton/berendezésen dolgozót ért elektromos

baleset sajátosságai:
• a bejelentés nem feltétlenül szemtanútól, hanem elsősorban üzemi diszpécsertől érkezik
(aki tehát nincs a helyszínen, azonban a helyszínt pontosan meg tudja jelölni)
• a feszültség több tíz – több száz kilovolt lehet, ami az áramszolgáltató részéről speciális
intézkedéseket igényel:
o az áldozat megközelítése előtt:
▪ a betáplálás lekapcsolása, és
▪ feszültségmentesítés,
o (gyakran) oszlopról mentés szükséges
Ezen intézkedések előtt az áramkörben fogva maradt áldozatot tehát megközelíteni sem
szabad!
Az áramkörből kiszabadítás után késedelem nélül vizsgálat, szükség esetén újraélesztés

(standard BLS/ALS) kezdendő, az alábbi szempontok figyelembevételével:
• parázsló ruházatot távolítsuk el
48
• a leggyakoribb iniciális ritmuszavar VF (asystolia inkább egyenáramú áramütés
következménye)
• izombénulás, kivált nagyfeszültségű balesetet követően, órákig elhúzódhat:
lélegeztetésre lehet szükség
• arc-nyak égése a légútbiztosítást nehezítheti: korai ETI javasolt, mielőtt jelentős
lágyrészvizenyő kezdődne
• kiterjedt szövetsérülésben bőséges folyadékpótlás szükséges jó diurézis érdekében, a
myoglobin, kálium, és egyéb szöveti bomlástermékek ürülését elősegítendő
• alapos másodlagos vizsgálattal keressünk rejtett sérüléseket:
o a gerinc rögzítése – sérülés kizárásáig – ajánlott,
o viszonylag csekély bőrkárosodás mögött súlyos mély szövetsérülés rejtőzhet:
compartment-szindróma kialakulásával fenyeget (fasciotomiára lehet szükség,
azonban többnyire még nem a helyszínen),
o ritkán a hasi zsigerek is károsodhatnak,
o terhes nőt ért áramütés során a magzatkárosodás a kimutathatatlanul jelentéktelentől
a legsúlyosabb következményekig terjedhet,
• súlyos égésben korai sebészi beavatkozás (escharotomia) válhat szükségessé, esetleg
már a helyszínen.
Az áramütött kórházi ellátásra, de legalább megfigyelésre, monitorozásra szorul, ha:

• keringésmegállásból sikerrel újraélesztették
• eszméletét (akár csak egy pillanatra is) elveszítette, és/vagy
• mellkasi fájdalma van, és/vagy
• hypoxiás, és/vagy
• rendellenes az EKG, és/vagy
• számottevő lágyrészsérülést vagy égést szenvedett
• az áramút veszélyes* volt
• a kontaktus hosszú* volt
• keringési vagy légzőszervi alapbetegségben szenved, illetve
• 400 V feletti váltófeszültségű baleset történt.
* kétségtelen, hogy ezek megítélése bizonyos mértékig szubjektív, azonban a gyakorlatban sokszor hasznos
Az újraélesztés prognózisa – alapbetegség nélküli esetekben – jó lehet, olykor még elhúzódó

újraélesztés után is.
Villámcsapás
A mindennapi életben a villámcsapás veszélyét gyakran alábecsülik. A vízi balesethez

hasonlóan sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a megelőzésre. Igen rövid ideig ható, de
igen nagy energiáról van szó, amelynek potenciális károsító hatása szélsőséges mértékű. Ennek
ellenére előfordul. hogy a károsodás nem súlyos: az áram nagy része a testfelszínen haladhat át
(„external flashover”), ugyanakkor mély égések is keletkezhetnek.
Szemben az ipari balesetekkel (ahol elsősorban a felső végtagon, ezen belül is a kézen,
csuklón éri az áramütés az áldozatot), a villám rendszerint a fejen, nyakon, vállon csap a testbe.
Előfordul másodlagos villámcsapás, amikor a villám fába vagy más tárgyba csap bele, és onnan
ível át a közelében lévő emberi testbe; illetve érvényesülhet áramhatás a közelben talajba csapó
villámtól a lábakon át. Az olykor brutális erejű izomrángás jelentős csontsérüléseket okozhat;
a villám robbanásszerű lökéshulláma pedig tompa sérüléseket, akár a belső szervekben is
(„blast injury”); dobhártyarepedést, esetleg a környező tárgyak elröpítése révén további
49
mechanikai sérüléseket. Későn manifesztáló szövődmény lehet a szélsőséges fényhatás okozta
katarakta.
A következmények igen változatosak lehetnek, még a villám sújtotta egyazon embercsoport

tagjai között is (nem ritka az egyszerre többeket érintő villámbaleset). Az áramütéshez
hasonlóan, a halál légzési vagy keringési zavar következménye. Keringésmegállás (induktív
hatás révén) előfordul külsérelmi nyom, azaz a testet ért villámcsapás nélkül is. Az inzultust
pillanatnyilag túléltekben az excesszív katekolamin-felszabadulás vérnyomáskiugrást,
tachycardiát, nem specifikus EKG-eltéréseket (egyebek mellett QT-megnyúlást és átmeneti T-
inverziót), szívizomelhalást okozhat. A szív- és vázizomkárosodás CK-emelkedéssel jár. A
villámcsapás centrális (agyvérzés, agyvizenyő) és perifériás (bénulás, érzészavar) idegrendszeri
károsodásokat okozhat. A halálozás 30% körüli, a túlélők 70%-a jelentős maradványtünetekkel
küzd.
Ha az eseménynek nincs szemtanúja, a diagnózis nem mindig könnyű. Útbaigazíthat a

(patognosztikus) Lichtenberg-féle villámrajzolat, lineáris vagy pontszerű bőrégés, a fej-nyak-
válltájék érintettsége, a haj megégése, a környezetben villámcsapás nyomai. Ritkán előfordul
villám-baleset távolabbi zivatarból: a veszély a zivatarfelhő 3 km-es sugarú körében a
legjelentősebb, de még 10 km-ről is érvényesülhet.
A villámsújtott áldozat megközelítése – érintése veszélytelen, azonban kimentése –

eltávolítása szükséges lehet, ha a feltalálási helyen újabb villámcsapás fenyegethet (irodalmi
adatok szerint, ha félórán belül észleltek villámlást a helyszínen, előfordulhat ugyanazon helyen
ismételt villámcsapás). Az újraélesztés az áramütésnél leírtaknak megfelelő. Több áldozat
esetén a tömeges eseményekre szabott triage követendő.
Természeti környezet
Nehezen megközelíthető ill. távoli területeken a technikai mentés és a szervezett egészségügyi

ellátáshoz való hozzáférés tekintetében sajátos nehézségeket jelenthet:
• a távolság, illetve elszigeteltség a segélykérésben, a segítség odajutásában és az áldozat
elszállításában,
• az éghajlati, illetve időjárási hatások révén az ellátásban és szállításban, beleértve az
áldozat és az ellátók biztonságát.
A keringésmegállás túlélési esélyét csökkenti a hosszú kiérkezési ill. transzport-idő;

törekedjünk légi mentés igénybevételére.
Vízi baleset
Az ILCOR definíciója szerint fuldoklás/vízbefulladás (drowning): a légzés zavara folyékony

közegbe merülés ill. alámerülés következtében. Így két fokozat különíthető el:
• alámerüléskor (submersio) az arc víz alá kerül, ill. elborítja a víz. Segítség nélkül
perceken belül fulladás és keringésmegállás alakul ki, amit gyors beavatkozás esetén az
áldozat túlélhet
• bemerülés (immersio) esetén a fej a víz felett marad, legtöbbször mentőmellénynek,
vagy hasonló eszköznek köszönhetően. Ilyenkor az áldozat a vízbe bemerülve marad,
átjárható légutakkal (bár aspiráció előfordulhat, ha a víz átcsap az arc fölött), vagy
eszméletét veszíti, és arca a vízbe merül. Elhúzódó immerzió a vízhőmérséklet
függvényében előbb-utóbb lehüléshez vezet.
50
Számos, korábban elterjedt kifejezés (száraz és nedves, aktív és passzív, néma, másodlagos
ill. majdnem-vízbefulladás) használatát ma már nem ajánlják.
Submersio során reflexes légzésvisszatartás következik be, ez alatt az áldozat többnyire vizet
nyel. Ha a légzésvisszatartás folytatódik: hypoxia, hypercapnia fejlődik ki. Reflexes
laryngospasmus átmenetileg meggátolhatja a víz tüdőbe jutását. E reflexek végül kihunynak, és
az áldozat vizet aspirál. A keringésmegállást bradycardia vezeti be. A hypoxaemia korrekciója
csupán lélegeztetéssel olykor egymagában helyreállíthatja a spontán légzést és keringést (néha
utóbbi meg sem szűnik, csak nem észlelik).
A mentésben és újraélesztésben kulcsszerepük van a szemtanúknak. A vízből mentést

megkísérlő is megfulladhat, főleg erősen hullámzó, vagy gyorsan áramló vízben. Ha csak lehet,
a mentést anélkül kell megkísérelni, hogy a mentő a vízbe kerülne: folyamatos kapcsolattartás
mellett eszközt (pl. rudat) kell nyújtani, vagy kötelet, úszó mentőeszközt kell dobni. Ha a vízbe
menni elkerülhetetlen, úszó mentőeszközzel, csónakkal történjék; segítőtárssal biztonságosabb,
mint egyedül. Sose ugorjunk fejest: elveszítjük a vizuális kontaktust az áldozattal, valamint
gerincsérülés is fenyegethet. Ha a mentés elhúzódik, a megmenthetőség esélye csökken vagy
megszűnik. Az ILCOR szerint a submersio tartama specifikus prognosztikus indikátor: 10
percnél rövidebb submersio igen nagy esélyt jelent a jó kimenetelre, míg 25 percet meghaladó
az ellenkezőjére. Nem hasznos a prognózis megítélésében az áldozat életkora, a mentők
kiérkezési ideje, a víz jellege (sós vagy édesvíz), a víz hőmérséklete (kivéve, ha nagyon hideg),
szemtanú jelenléte. Ha a víz jeges, az megnyújthatja a túlélhetőséget, és ösztönözhet a keresés
és mentés kiterjesztésére. Képzett és gyakorlott vízimentő már a vízben megkezdheti az
eszméletlen áldozat lélegeztetését, ideálisan úszó segédeszköz használatával, még a szárazföld
elérése, illetve mentőhajó érkezése előtt; a spontán légzés ennek nyomán visszatérhet. Ha az
áldozat nem reagál, az összes körülmény függvényében (a parttól való távolság, mentőhajó
vagy –helikopter elérhetősége), az áldozat mielőbbi partrajuttatása (mentőúszással) lehet a
közvetlen cél, további lélegeztetés nélkül; vagy a segítségre helyben várva lehet folytatni a
lélegeztetést (ennek hasznosságára is van adat).
7. ábra: Túlélési lánc vízi baleset esetén (ERC 2015)
51
8. ábra: Vízbefulladás BLS folyamatábra (MRT 2015)
Az áldozatot mielőbb emeljük ki a vízből. Gerincsérült túlélési esélyei igen rosszak.

Gerincsérülés lehetőségére utaló egyértelmű előzményi adat: sekély vízbe ugrás, vagy
vízicsúszda okozta, vagy vizisízés, sárkány-szörfözés, motorcsónakverseny közepette
keletkezett súlyos sérülés; ezek hiányában a gerinc védelme szükségtelen. Keringés-légzés
nélkül talált áldozatot hozzunk ki mielőbb a vízből, lehetőleg kerülve a nyak hajlítását-
feszítését. Tartós bemerülést követő kimentéskor a testre nehezedett hidrosztatikus nyomás
megszűnése miatt (relatív) hypovolaemia, és következményes ájulás/keringésmegállás
fenyeget. Elkerülésére az áldozatot a kimentés alatt és utána is tartsuk horizontális helyzetben.
Kövessük a standard BLS algoritmust azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a
mellkaskompressziók megkezdése előtt 5 befúvást kell végezni (felnőttnél is!). Pár perc alatt
kimentett áldozat abnormális (agonális) légzésmintát mutathat, ezt ne tévesszük össze a
normális légzéssel. A lélegeztetés nehezebb lehet, a csökkent tüdőcompliance és a
megnövekedett légúti ellenállás miatt: felfúvódhat a gyomor (regurgitáció-veszély, csökken a
keringési perctérfogat). Izolálatlan légutak mellett egyesek hasznosnak tartják a Sellick-
műfogást a gyomor felfúvásának elkerülésére és a lélegeztetés hatásfokának javítására; ma
azonban e műfogást – szituációtól függetlenül – hatástalannak ítélik.
Ha az áldozat nem reagált a kezdeti befúvásokra, kemény alapra fektetve mellkaskompressziót

kell kezdeni és a továbbiakban a kompressziókat lélegeztetéssel kombinálni. AED használat
előtt a beteget száraz aljzatra kell fektetni, mellkasát szárazra kell törölni.
Olykor a légutakban jelentős mennyiségű hab lehet (a folyadék levegővel keveredése miatt),
ha ez folyamatosan ürül, tartósan ne próbáljuk szívni; csupán rövid ideig, az ETI érdekében, a
gége látótérbe hozásáig szívjunk. A gyomortartalom regurgitálása gyakori; ha ez számottevő,
az áldozatot fordítsuk oldalra, és szívjuk le a száj-garatüreget. A mielőbbi ETI fontos.
52
Spontán légző áldozatnak már a vizsgálat alatt adjunk oxigént magas áramlással (12–15
l/perc), ideálisan rezervoáros maszkon át. Ha ezekre a beavatkozásokra nem javul, eszmélete
beszűkült, vagy eszméletlen, illetve keringése megállt: kiadós preoxigenizálás után korai ETI
és kontrollált lélegeztetés végzendő ebben járatos segítővel. A csökkent tüdőcompliance miatt
magas légúti nyomásra lehet szükség, ami szupraglottikus légúti eszközök használatát
korlátozhatja. Ha meggyőződtünk a tubus kívánt helyzetéről, titrálva adjunk tovább oxigént
(SpO2 94–98%). (A pulzoximetria hamis értéket adhat ilyenkor! – mielőbb vérgáz-vizsgálat
szükséges!) PEEP lélegeztetés kizárólag megtartott, vagy helyreállt spontán keringés mellett
ajánlott! (értéke legalább 5–10 vízcm legyen, de súlyos hypoxaemiában akár 15–20 vízcm-re
is szükség lehet). Fontos a gyomor dekompressziója gyomorszondával.
Mielőbb történjék EKG, kapnográfiás monitorozás és ultrahang-vizsgálat. Perzisztáló

keringésmegállásban a standard ALS protokoll követendő; hypothermiában annak megfelelő
kezelés is. Elhúzódó immerziót követő kimentéskor a relatív hypovolaemia kezelésére gyors
iv. folyadékbevitel szükséges, akár már a helyszínen is, ha a kórházba szállítás hosszabb időt
igényel.
Az újraélesztés abbahagyása többnyire nehéz döntés. Önmagában egyetlen tényező sem

alapozza meg a jó vagy rossz prognózist, különösen nem a helyszínen. Ezért mindaddig
folytassuk az újraélesztést, amíg nem adódik világos bizonyíték a folytatás hiábavalóságára
(súlyos, élettel összeegyeztethetetlen sérülés, normothermiában befolyásolhatatlan asystolia),
vagy a kórházba szállítás belátható időn belül nem oldható meg. Intakt idegi működésekkel való
túlélés több esetben előfordult 25 percet meghaladó submersio után is.
53
Speciális betegek
Az ERC 2015-ös ajánlásában ugyancsak újdonság:
• asztma,
• mechanikus keringéstámogató eszközzel (VAD = ventricular assist device) élő, súlyos
szívelégtelenségben szenvedő betegek,
• heveny idegrendszeri betegségek,
• obesitas,
• terhesség,
• idős kor.
Az asztmát illetően lásd „Az akut asztmás roham prehospitális ellátása”, ill. „A COPD akut
exacerbatiójának prehospitális ellátása” c. eljárásrendet.
VAD: e készülékek újabb generációja szelep nélküli, tehát önmagában nem-pulzáló áramlást
kelt, így az általában rossz spontán keringés mellett pulzus nem (feltétlenül) tapintható és
automatikus vérnyomásmérés gyakran sikertelen. A keringésmegállás felismerése ekként nehéz
lehet, kivált eszméletlen, ill. gyógyszerhatás alatt álló (pl. lélegeztetett) betegben. Hirtelen
eszméletvesztés figyelemfelhívó, légzésmegállás az általános szabályok szerint bizonyító.
A keringés meglétéről/hiányáról az alábbiak tájékoztathatnak még:

• kapnográfia: kiemelt hasznosságú, bizonyító erejű,
• a szöveti perfúzió (CRT) észlelése,
• az eszköz feletti hallgatózás,
• a készülék jelentős áramláscsökkenést jelző („low flow”) riasztása
• eszköz és gyakorlat birtokában Doppler-áramlásmérés, szívultrahang-vizsgálat.
Ugyanakkor a VAD megtartott és hatásos működése ellenére is lehet igen rossz keringés vagy
keringésmegállás, pl. kivérzésben. Bizonyított keringésmegállásban (ilyenkor is) azonnal
vizsgáljunk ritmust; sokkolandó ritmusban defibrillálás, asystoliában pacemaker-ingerlés a
teendő. PEA esetén az esetleges pacemaker-működést fel kell függeszteni, kiderítendő, hogy
nincs-e a háttérben sokkolandó ritmus. Ha ezek nem vezetnek sikerre, mellkaskompressziókat
kell kezdeni. A kompressziók elvileg károsíthatják a beültetett (VAD) eszközt, azonban ennek
gyakoriságát alacsonynak találták. (Frissen beültetett eszköz csöveinek kimozdulási kockázata
a mellkaskompressziók hatására nagyobb, mint a régebben implantáltaké.) Előfordulhat, hogy
a VAD önmagában életfenntartó mértékű keringést kelt; ha nem, az egyetlen esély a túlélésre a
mellkaskompresszió. Ha a VAD működik, a mellkaskompresszió a szokásosnál hatásosabb
lehet. A keringés megindulására a ROSC terminus helyett itt a RONF (Return of Normal Flow)
használatos.
Idegrendszeri betegek: akut idegrendszeri betegségekben a keringésmegállás ritka;

leginkább koponyaűri vérzésben (pl. SAV-ban 3-11%-ban), epilepsziás rohamban (SUDEP=
Sudden Unexpected Death in Epilepsy), ischaemiás stroke-ban fordul elő. A mechanizmus
lehet: eszméletvesztés miatti légúti elzáródás ill. aspiráció, agytörzsi kompresszió miatti
légzési/keringési depresszió, ritmuszavar és szívizom-diszfunkció (kivált SAV-ban). A ritmus
rendszerint nem-sokkolandó. Megtartott keringés mellett gyakoriak az ST-T eltérések, sokszor
ACS-ra emlékeztetőek. A háttérben lévő idegrendszeri kórfolyamatra utaló tünetek részben
aspecifikusak, mutatkozhatnak azonban góctünetek is. ROSC után képalkotó vizsgálat lehet
indokolt.
54
Elhízás: egyre több embert érint; gyakoribbak a kardiovaszkuláris rizikótényezők, ennek
megfelelően bizonyos alap/kísérő betegségek is (hypertensio, diabetes, ISZB,
szívelégtelenség), valamint ezek szövődményeként hirtelen keringésmegállás, amelynek
kockázata elhízott betegben nagyobb.
A standard ALS protokoll – amennyire lehet - követendő, az újraélesztést kedvezőtlenül

befolyásolja:
• a beteghez való hozzáférés és betegmozgatás nehézsége
o az ágyban fekvő beteg padlóra tétele kellő számú segítő híján lehetetlen ill.
veszélyes lehet, azonban nem is feltétlenül követelmény, mert a nagy súlyú test
jobban besüpped az ágyba, és a kompressziók ezt már alig fokozhatják
• a mellkaskompresszió nagyobb erő-igénye,
o ezért célszerű a komprimáló személy gyakoribb váltása
o ajánlatos mechanikus komprimáló eszköz használata, amelyet azonban a mellkas
mérete és alakja korlátozhat
• a defibrillálás kiszámíthatatlan energia-igénye
o az impedancia-kompenzációra képes bifázisos defibrillátorok ezt a problémát
kiküszöbölik, azonban sikertelen sokk után célszerű az energia növelése
• a légútbiztosítás nehézkessége, sikertelen intubálási kísérletre legyen „B-terv”;
nyelőcső-drenálási lehetőséggel bíró supraglotticus eszköz általában megoldást jelent,
• lélegeztetéskor nagyobb belégzési nyomás szükségessége,
• a gyógyszeradagok nagyobb testsúlyra standardizálásának hiánya,
• logisztikai többletigény több mentőegység, ill. speciális mentőjármű tekintetében.
Terhesség:
Keringésmegállás elsősorban az alábbiak miatt fenyegethet:
• vérzés,
• thromboembolia vagy amnionfolyadék-embolia,
• hypertensio (terhességi toxicosis kapcsán),
• abortusz,
• genitális szepszis,
• egyéb okok (ACS, eclampsia).
A huszadik gesztációs héttől előfordulhat aortocavalis kompressziós szindróma, amely

perctérfogatcsökkenést, vérnyomásesést, ájulást okozhat; előrehaladott terhességben, illetve
más okból súlyos állapotú betegben esetleg keringésmegállást is. Ilyenkor a
mellkaskompressziók hatásfokát is rontja az erek összenyomatása.
A keringésmegállás megelőzése:
• szisztémás ABCDE-megközelítés,
• cava-kompresszió (lehetőségének) megszüntetése,
o fordítsuk 15 – 30 fokkal balra a terhest (biztosan ne többel, mert az már a
mellkaskompressziók hatásfokát rontja!), és kézzel kíméletesen tereljük az uterust
balra; számoljunk azzal, hogy nehezíti a jó minőségű mellkaskompressziókat,
• adjunk oxigént, pulzoximetria alapján titrálva,
• hypotensio, vagy valószínű hypovolaemia esetén adjunk folyadékbolust,
• azonnal revideáljuk az esetleg adagolt gyógyszer(eke)t,
• kérjünk mielőbb szaksegítséget (ha releváns).
55
Keringésmegállásban:
• a harmadik trimeszterben a komprimáló kéz a szokásosnál feljebb legyen a mellkason
fordítsuk 15 – 30 fokkal balra a terhest a fent leírtak szerint (a kemény alap ilyenkor
is követelmény)
• ha van elegendő segítő, kézzel kíméletesen tereljük az uterust balra
• a defibrillálás a szokásos elveket kövesse
• tartsuk szem előtt, hogy az aspiráció veszélye a szokásosnál nagyobb
• az ETI általában nehezebb a szokásosnál, használjunk 0,5 – 1 mm-rel kisebb belső
átmérőjű tubust; sikertelenség esetén supraglotticus eszközt
• mérlegeljünk sürgősségi császármetszést (l. alább).
Keressünk kezelhető okokat, kiemelten vérzést. Az anyai halálozás vezető oka a postpartum
vérzés; oka ectopiás terhesség, placenta-leválás, placenta previa/accreta, méhrepedés.
A legfontosabb ilyenkor (masszív) transzfúzió adása; ennek elérhetőségéig:

• oxitocin és prosztaglandin-analógok adása az atónia csökkentésére,
• tranexámsav adása,
• folyadékbólus adása,
• aorta-kompresszió a hasfalon keresztül.
Perimortem császármetszés: a 24. – 25. gesztációs héttől esélyt adhat mind az anya, mind a
magzat túlélésére, ha a beavatkozás az anya keringésmegállásától számított 5 percen belül
megtörténik (és ha szükséges, a magzat újraélesztését megkezdik). A 20. gesztációs hét előtt
anyai indikáció sem áll fenn (a méh mérete még nem fenyeget aortocavalis kompresszióval). A
20. és a 23. hét között a beavatkozás csak az anya megmentését szolgálja.
A perimortem császármetszés leírása meghaladja a jelen összefoglaló kereteit; megfelelő
képzés és külön eljárásrend követése a beavatkozás feltétele!
Idős kor: önmagában jelentős kórélettani változások hordozója; kiemeledők az alábbiak:

• a kor előrehaladtával a hirtelen keringésmegállás valószínűsége egyre növekszik,
ugyanakkor az elsődlegesen ritmuszavar-eredetű keringésmegállás ritkul; ezen belül
eltolódik az arány a nem-sokkolandó ritmusok felé,
• a keringésmegállást megelőző klinikai rosszabbodást nehezebb felismerni,
• a vérnyomásesést kompenzáló élettani reakciók tompulnak, míg a gyógyszerek és a
légúti beavatkozások hypotonizáló hatása kifejezettebbé válik,
• az idős betegek jelentős része eleve hypovolaemiás, vérük oxigéntelítettsége is
alacsonyabb,
• a gyógyszermellékhatások gyakorisága a fiatal életkorokéhoz képest 2-3-szoros
• egyes gyógyszerek légzésdeprimáló mellékhatása kifejezettebb,
• gyakoribb a pitvarfibrilláció, és hemodinamikai következményei súlyosabbak
• egészében jelentős komorbiditással kell számolni.
Keringésmegállás esetén:
• a szokásos irányelvet kell követni,
• a mellkas merevsége miatt nehezebb lehet a kellő mélységű kompresszió és gyakoribb
a borda/szegycsonttörés,
• a tapasztalat szerint az ellátók ritkábban kezdenek újraélesztést,
• ritkább a tartós túlélés, DE egyedül a kor alapján nem szabad mellőzni az újraélesztést.
56
Újraélesztés csecsemő- és gyermekkorban
Szerzők: Dr. Goschler Ádám, Dr. Krivácsy Péter, Dr. Szűcs Andrea (Szent Márton
Gyermekmentő Szolgálat Közhasznú Alapítvány)
Az összefoglaló a fenti szerzők Sürgősségi gyermekellátás – az első órák teendői című

könyvének idevágó fejezetei alapján készült. Az eljárásrend az Európai Reszuszcitációs
Társaság 2015-ös ajánlásait követi a 2017-es kiegészítések figyelembevételével.
Míg a felnőttkori keringésmegállás oka leggyakrabban szív eredetű, addig gyermekkorban a

progrediáló légzési- vagy keringési elégtelenség kapcsán, a kompenzációs mechanizmusok
kimerülése következtében fellépő hypoxia és acidosis vezet a keringésmegálláshoz. A gyermek
újraélesztés algoritmusa nagyon hasonló a felnőttkoriéhoz, csupán a méretbeli különbségek és
az eltérő patofiziológiai háttér miatt módosul és tér el attól. Az újraélesztés szempontjából
három korcsoportot különböztetünk meg. Egy éves kor alatt beszélünk csecsemőkről.
Gyermekkornak nevezzük az 1 éves kortól a pubertásig terjedő időszakot. A serdülés jeleinek
megjelenésével, az újraélesztés szempontjából már felnőttről beszélünk.
GYERMEKKORI SAJÁTOSSÁGOK
• Az esetek többségében a keringésmegálláshoz vezető jellemző patofiziológiai folyamat
a progrediáló hypoxia és acidosis miatti, másodlagosan kialakuló bradycardia és
asystolia. Ebből következően:
o A keringésmegállást legtöbbször megelőzik a progrediáló légzési és keringési
elégtelenség jelei.
o A lélegeztetésnek, oxigenizációnak nagyobb szerepe van, mint felnőttkorban.
o A korai megfelelő légút-, légzés korrekcióval jobb a túlélési arány.
o A szekunder asystolia észlelésekor már biztosan elhúzódó hypoxia, acidosis áll
fenn, ilyenkor az újraélesztés kimenetele igen rossz, a túlélőknél igen gyakori a
súlyos neurológiai deficit.
• Ritkábban, leginkább szívbeteg, szívműtött gyermekeknél, a keringésmegállás
hátterében a felnőttkorra is jellemző hirtelen szívhalál áll (pl. kamrafibrilláció), ilyenkor
a felnőtt algoritmus logikáját kell követni (korai defibrillálás, stb).
ALAPSZINTŰ ÚJRAÉLESZTÉS –BLS
Az alapszintű újraélesztés az eszköz nélküli újraélesztést foglalja magába, az algoritmusát a
9. ábra mutatja.
• Győződjünk meg arról, hogy a helyszín biztonságos mind a magunk, mind a beteg
számára. Vigyázzunk saját egészségünkre, viseljünk kesztyűt, védjük magunkat a
szennyeződésektől. Próbáljunk következtetni a történtekre, mert az befolyásolhatja az
ellátás menetét (pl. trauma esetén nyaki gerinc védelme).
• Vizsgáljuk a beteg tudatát, reakciókészségét. Hangosan szóljunk a gyermekhez,
óvatosan ingereljük érintéssel.
o Soha ne rázzuk meg a gyermeket, vigyázzunk a nyaki gerinc épségére, kerüljük
a fájdalmas vagy méltóságot sértő ingereket.
o Ha a gyermek reagál, próbáljuk kideríteni a történteket, vizsgáljuk meg, hívjunk
segítséget vagy kezdjük meg a probléma ellátását.
• Ha a gyermek nem reagál, kiáltsunk segítségért.
o Ha egyedül vagyunk, a segítségért kiáltás után folytassuk a vizsgálatot és az
ellátást. Egy perces újraélesztés után hívjuk a mentőket vagy a kórházi
újraélesztési teamet. Kivéve, ha az esemény a szemünk előtt, egyik pillanatról a
57
másikra történt, akkor azonnal értesítsük a mentőt/újraélesztő teamet, hirtelen
szívhalált feltételezve, a defibrilláció mielőbbi kivitelezése miatt.
o Ha többen vagyunk, akkor az egyikünk folytassa a BLS-t, míg a másik segítséget
hív(értesíti a mentőt vagy a kórházi újraélesztős teamet) és a helyszínre hozza a
szükséges eszközöket.
• Nyissuk és tartsuk meg a légutat:
o Csecsemőknél billentsük a fejet neutrális helyzetbe, emeljük meg az állcsúcsot.
o Gyermekeknél hajtsuk hátra a fejet és emeljük meg állcsúcsot.
o Traumás sérült esetén a fej hátrahajtása nélkül, két kézzel emeljük az alsó
állkapcsot a felső elé.
• A légút megnyitása után nézzünk a szájba, ha látható idegen testet észlelünk és egy
mozdulattal el tudjuk távolítani, tegyük meg.
• Vizsgáljuk a légzést 10 másodpercig arcunkat a gyermek szája, orra elé tartva, fejünket
a mellkas irányába fordítva:
o Figyeljük a mellkaskitérést, hallgassuk a levegő áramlásának hangját, érezzük a
levegő áramlását.
• Ha a gyermek spontán és effektíven légzik, tartsuk nyitva a légutat, próbáljuk kideríteni
a történteket, vizsgáljuk tovább, kezdjük meg a probléma ellátását, vagy várjuk meg a
segítséget. Ha a gerincsérülés kizárható, fektessük a gyermeket stabil oldalfekvésbe.
• Ha nincs légzés, vagy gaspolást észlelünk, alkalmazzunk 5 befúvásos lélegeztetést a
nyitott légút megtartása mellett:
o Amíg nincs lélegeztetésre alkalmas eszközünk, addig a szánkkal végezzük a
befúvásokat. Csecsemőknél az orrba és szájba végezzük a befúvást,
gyermekeknél a homlokon lévő kézzel csípjük össze az orrnyílásokat, és a szájba
lélegeztessünk.
o Lassan, egyenletesen végezzük a befúvást, csak annyi levegővel, ami éppen
megemeli a mellkast. Vegyünk mély lélegzetet két befúvás között.
o Ha a mellkas nem emelkedik, pozicionáljuk újra a fejet, és győződjünk meg róla,
hogy nem szökik a levegő az újabb befúvás előtt.
o Ha a befúvások így sem sikerülnek, idegentest okozta légúti elzáródás
valószínűsíthető, kezdjük el a mellkaskompessziót.
• Az 5 befúvás után vizsgáljuk a keringést. Figyeljük az életjeleket (mozgás, köhögés,
spontán légzés) és ha van benne gyakorlatunk, vizsgáljuk a centrális pulzust is
mindeközben, összesen 10 másodpercig:
o Csecsemőknél tapintsuk az a. brachialist vagy femoralist.
o Gyermekeknél tapintsuk az a. carotist vagy femoralist.
• Ha látunk életjeleket és/vagy tapintunk 60/min frekvenciánál nagyobb pulzust, akkor
ellenőrizzük újból a légzést, szükség esetén folytassuk a lélegeztetést (20/min
frekvenciával), gyakran értékeljük újra a beteg állapotát.
• Ha nincs életjel és pulzus vagy a pulzus 60/min alatti és rossz szöveti perfúzióval jár,
kezdjük el a mellkaskompressziókat.
o Fektessük a beteget kemény, sima felületre.
o A mellkaskompresszió helye a sternum alsó harmada, a processusxyphoideus
felett egy harántujjal.
o A kompresszió mélysége a mellkas anterio-posterior átmérőjének kb. a harmada.
o A kompresszió frekvenciája 100-120/perc, a kompresszió és a lélegeztetés
aránya pedig 15:2, de egyedüli segélynyújtó esetén ez lehet 30:2.
o Csecsemőknél két módszer ajánlott:
▪ Kétujjas módszer: egyik kezünk két ujját helyezzük a sternum alsó
harmadára, így végezzük a mellkaskomressziót. Két lenyomás között a
58
mellkast engedjük teljesen fel, de az ujjainkat ne emeljük el a sternumról,
csak a lélegeztetésnél az áll megemeléséhez.
▪ Körbeöleléses módszer: úgy végezzük a kompressziót, hogy két
hüvelykujjunkat egymás mellé helyezzük a sternum alsó harmadán,
miközben két kézzel a csecsemő mellkasát körbeöleljük, megtámasztjuk.
Ezzel a technikával hatékonyabb a mellkaskompresszió, de egyedüli
újraélesztő esetén a lélegeztetés kivitelezése emellett bonyolultabb,
időigényesebb, ezért csak két újraélesztő esetén javasolt módszer.
o Gyermekek esetén a beteg mellé térdelve helyezzük az egyik kezünk a sternum
alsó harmadára, úgy hogy csak a kéztővel végezzük a kompressziót, és az ujjakat
emeljük el a mellkastól. Könyökünket megfeszítve, testsúlyunkat használjuk a
mellkas lenyomásához. Amennyiben így nem sikerül megfelelő mélységben
komprimálni a mellkast, akkor két kézzel végezzük a mellkaskompressziót.
Ehhez másik kezünkkel kulcsoljuk át a sternumon lévő kezet, az ujjakat eltartva
a mellkasfaltól.
• Egy perc újraélesztés után álljunk meg egy pillanatra, az életjelek (mozgás, köhögés,
spontán légzés) gyors keresésével értékeljük újra a beteg állapotát, illetve értesítsük a
mentőket/újraélesztési teamet, ha még nem történt meg.
• Ha az újraértékelés során továbbra sem látunk életjelet, folytassuk az újraélesztést.
• Ha rendelkezésre áll félautomata defibrillátor, akkor használjuk a 10. ábrán látható
algoritmus szerint.
• A BLS-t abbahagyhatjuk, ha
o a gyermek életjeleket mutat.
o másvalaki átveszi tőlünk az újraélesztést.
o ha kimerültünk.
59
9. ábra: Gyermek BLS folyamatábra
60
10. ábra: Gyermek BLS-AED folyamatábra
61
EMELT SZINTŰ ÚJRAÉLESZTÉS – ALS
Az újraélesztés során a BLS-t a keringés visszatéréséig kell folytatni. Az emelt szintű
újraélesztés a BLS folyamatát magában foglalja, azt kiegészíti a megfelelő eszközök, technikák,
gyógyszerek alkalmazásával. Amint az újraélesztéshez szükséges eszközök, gyógyszerek és a
megfelelően képzett személyzet rendelkezésre áll, el kell kezdeni az ALS-t a 11. ábrán látható
folyamatábra szerint.
• Amennyiben már folyik a BLS, akkor folytathatjuk a már megkezdett ellátást.
• Az 5 kezdeti befúváshoz alkalmazzunk maszkos-ballonos lélegeztetést 100% FiO2-vel,
rezervoáros ballonnal.
• A keringésleállás megállapítása után azonnal kezdjük el a mellkaskompressziót és a
lélegeztetést, 15:2 arányban.
• A folyamatos újraélesztés mellett, amint rendelkezésre áll, helyezzük fel az EKG-t a
betegre (monitor elektródái vagy defibrillátor lapát) és a kompresszió rövid
megszakítása mellett elemezzük a látott ritmust. A legfontosabb, hogy gyorsan
eldöntsük, hogy a ritmus sokkolandó (kamrafibrilláció – VF, pulzus nélküli kamrai
tachycardia – VT) vagy nem sokkolandó (pulzus nélküli elektromos aktivivitás – PEA,
asystolia) és aszerint folytassuk az ellátást.
• Nem sokkolandó ritmus esetén (PEA, asystolia) a legfontosabb teendő a hatékony
kompresszió/lélegeztetés és az adrenalin adás:
o Folyamatos CPR mellett biztosítsunk vénás hozzáférést (intraossealis út az első
választandó módszer, ha a betegnek nincs működő vénás útja).
o Adjunk 0,01 mg/kg adrenalint IV/IO (max. 1mg). Mindig hígított adrenalin
oldatot használjunk. Az 1 mg/ml-es ampullát (1:1000-es hígítású oldat) hígítsuk
10 ml-re fiziológiás sóoldattal, így 1 ml oldatban 0,1 mg adrenalin lesz (1:10000-
es hígítású oldat). Ebből 0,1 ml/kg lesz az egyszeri dózis. Mossuk be a
gyógyszert 2-10 ml fiziológiás sóval.
o Két perc elteltével, a mellkaskompresszió rövid felfüggesztése mellett újból
ellenőrizzük az EKG-t. Ha keringés-kompatibilis ritmust látunk, ellenőrizzük az
életjeleket, tapintsuk a centrális pulzust. Ha van, akkor kezdjük el a
posztreszuszcitációs ellátást.
o Ha a ritmus nem változott vagy a megváltozott ritmus mellett nincs
életjel/pulzus, azonnal folytassuk a CPR-t.
o Két percenként, a lehető legrövidebb időre megszakítva a mellkaskompressziót,
újból ellenőrizzük a ritmust.
o Ismételjük az adrenalint minden második körben (3-5 percenként).
• Sokkolandó ritmus esetén (VF, pulzus nélküli VT) a legfontosabb teendő a hatékony
kompresszió/lélegeztetés mellett a mielőbbi defibrilláció:
o Amint a defibrillátor elérhető, késlekedés nélkül le kell adni az első sokkot
4 J/kg energiával. A lélegeztetés, oxigenizáció, mellkaskompresszió, vénás
kapcsolat biztosítása nem hátráltathatja a defibrillációt.
o A sokk leadása után azonnal folytassuk a CPR-t 2 percig, anélkül, hogy
ellenőriznénk a ritmust.
o Két perc elteltével, a mellkaskompresszió rövid felfüggesztése mellett,újból
ellenőrizzük az EKG-t.
o Ha a sokkolandó ritmus fennáll, adjuk le a második sokkot (4 J/kg), majd
azonnal folytassuk a CPR-t.
o Két perc elteltével, a mellkaskompresszió rövid felfüggesztése mellett, megint
o Ha a sokkolandó ritmus még mindig fennáll, adjuk le a harmadik sokkot (4 J/kg),
majd azonnal folytassuk a CPR-t.
62
o A harmadik sokk után, a két perces CPR alatt, ha eddig nem volt, biztosítsunk
vénás kapcsolatot (intraossealis út elsőként választandó) és adjunk 0,01 mg/kg
adrenalint (max. 1 mg), majd 5 mg/kg amiodaront IV/IO.
o Két percenként, a mellkaskompresszió rövid felfüggesztése mellett,
o Ha a sokkolandó ritmus még mindig fennáll, defibrilláljuk a beteget (4 J/kg),
majd azonnal folytassuk a CPR-t.
o Adjunk adrenalint (0,01 mg/kg) minden második körben.
o Ismételjük meg az amiodaront (5 mg/kg) még egyszer, az 5. sokk után.
o Ha az EKG ellenőrzés során a ritmus asystoliara változik, folytassuk a CPR-t a
nem sokkolandó ritmus ellátása szerint.
• Az észlelt kezdeti ritmustól függetlenül, az ellátási algoritmus követése mellett, az

újraélesztés alatt a következő dolgokat kell lehetőség szerint minél gyorsabban
átgondolnunk, elvégeznünk:
o A gyermekek nagy többsége megfelelően lélegeztethető maszkkal-ballonnal az
újraélesztés alatt. Ha nincs jártasságunk az endotracheális intubációban, akkor
alkalmazzunk maszkos ballonos lélegeztetést. Ha megfelelő gyakorlattal
rendelkezünk, akkor intubáljuk a beteget, hiszen ez jelenti a legbiztonságosabb
légutat. Alkalmazhatunk supraglotticus eszközöket is, de ez is csak akkor
ajánlott, ha megfelelő tapasztalattal bírunk.
o Az eszközös légútbiztosítás lehetővé teszi a folyamatos mellkaskompressziót,
nem kell a továbbiakban összehangolni a lélegeztetéssel.
o Amint lehet, derítsük ki az anamnézist, hogy feltárjuk és kezeljük az esetleges
reverzibilis okokat (4H, 4T), amelyek az állapot kialakulásához vezethettek.
Legfontosabb a hypoxia és a hypovolaemia kezelése. Ellenőrizzük a beteg
hőmérsékletét és amint lehet, a vér sav-bázis statusát, a vércukor és elektrolit
szinteket. 4H és 4T:
▪ Hypoxia – gyermekkorban ez a leggyakoribb oka a
keringésmegállásnak, ezért kiemelten fontos a hatékony lélegeztetés a
lehető legmagasabb oxigén koncentrációval.
▪ Hypovolaemia – a másik leggyakoribb oka a gyermekkori
keringésleállásnak (dehydratio, traumás vérzés, szeptikus sokk).
Ismerjük fel és azonnal kezeljük 20 ml/kg folyadékbolus(ok) adásával.
▪ Hypo-/hyperkaliaemia/metabolikus ok – ezekre utalhat az anamnézis
(pl. veseelégtelenség), illetve a laboratóriumi vizsgálatok eredménye.
Kezeljük megfelelően az eltéréseket. Különösen figyeljünk a vércukor
szintre, mind a hypo-, mind a hypeglykaemia növeli a morbiditást és a
mortalitást.
▪ Hypothermia – a kórházban kezelt betegek esetén nem valószínű ok, de
helyszínen vagy sürgősségi osztályon ellátott betegeknél gondolni kell
rá.
▪ Tensios pneumothorax – leggyakrabban trauma esetén vagy intubált,
lélegeztetett betegnél fordul elő. Azonnal kezelni szükséges.
▪ Toxinok – véletlen vagy szándékos mérgezésre utalhat az anamnézis és
a laborvizsgálatok eredménye is. Fennálltakor kezeljük adekvátan.
▪ Tamponád (szív) – nagyon ritka gyermekkorban (esetleg trauma vagy
szívműtét kapcsán fordulhat elő), azonnali pericardiocentesissel kell
kezelni
▪ Thromboembolia – ritka gyermekkorban. Ha felmerül, mint a
keringésmegállás lehetséges oka, végezzünk thrombolysist.
63
• Az újraélesztés alatt alkalmazható gyógyszerek:
o Adrenalin – mindig hígítva használjuk (lásd fentebb) 0,01 mg/kg dózisban. A
régebben alkalmazott emelt dózis (0,1 mg/kg) ma már kontraindikált. IV vagy
IO adagoljuk. Vénás kapcsolat hiányában még megengedett az endotrachealis
adagolás 0,1 mg/kg dózisban.
o Amiodaron – sokkolandó ritmuszavar esetén a harmadik sokk után, az
adrenalinnal együtt adjuk. Antiarrhythmiás szer. Dózisa 5 mg/kg. Csak 5%-os
cukoroldatban hígítható.
o Lidocain – csak amiodaron hiányában adható antiarrhythmiás szer. Dózisa
1 mg/kg.
o Na-bikarbonát – csak akkor alkalmazzuk, ha a keringésmegállás oka súlyos
metabolikus acidosis vagy ha az újraélesztés elhúzódik és feltételezhető vagy
igazolható az acidosis. Dózisa 1-2 mmol/kg (1-2 ml/kg a 8,4%-os oldatból).
Újszülötteknél, csecsemőknél 4,2%-os oldatot kell használni (2-4 ml/kg).
o Kálcium – hyperkaliaemia, hypermagnesaemia és hypocalcaemia esetén. Dózisa
20 mg/kg IV/IO.
o Glükóz infúzió – igazolt hypoglycaemia esetén.
o Atropin – az újraélesztés során nem ajánlott gyógyszer, kivéve, ha a
keringésmegállás hátterében fokozott vagus tónus feltételezhető (pl. intubálás
közben bekövetkezett keringésleállás). Dózisa 0,02 mg/kg IV/IO, de minimum
0,1 mg, hogy elkerüljük a kis dózisok kapcsán fellépő paradox bradycardiát.
Endotracheálisan is adható, a vénás dózis háromszorosával.
o Folyadékpótlás – hypovolaemia esetén adjunk krisztalloid, teljes elektrolit
oldatot, 20 ml/kg dózisban 5-10 perc alatt. Szükség esetén ismételhetjük, akár
kétszer is.
64
11. ábra: Gyermek ALS folyamatábra
65
CSAPATMUNKA, IRÁNYÍTÁS, KOMMUNIKÁCIÓ
Minden ellátóhelyen szükséges a lokális körülményekre adaptált eljárási rend kialakítása
újraélesztés esetére (eszközök elérhetősége, rendszeres ellenőrzése, személyzet megfelelő
szintű képzése, teendők, riasztás menete stb.). Fontos, hogy ismerjük a saját munkahelyünk
eljárási rendjét. Egyre több kórházban működik kórházi újraélesztő csapat, amely ilyen
helyzetben rutinosan átveszi és levezényeli az újraélesztést. Három-négy ellátó jelenléte
minimálisan kívánatosaz emelt szintű újraélesztéshez. Ennek hiányában, kompetenciájuknak
megfelelően az alapellátó személyzet vagy akár laikus is bevonható. Akár mentőegység akár
kórházi újraélesztő csapat végzi az újraélesztést, mindig a gyermek újraélesztésben
legképzettebb személy legyen a csapatvezető. A csapatvezető feladata, hogy egyszemélyben
utasítsa és koordinálja a csapatot. A csapat tagjai a kapott utasítások végrehajtásáról
visszajeleznek a csapatvezetőnek. Ő felel a csapat és a beteg biztonságáért is. Amint lehetőség
van rá, az anamnézis tisztázásáról és a szülők tájékoztatásáról is gondoskodnia kell, illetve
végső soron ő dönt az újraélesztés befejezéséről. Sikeres újraélesztés esetén meg kell szerveznie
a beteg transzportját és a fogadó osztállyal konzultálva el kell kezdeni a posztreszuszcitációs
ellátás teendőit. Az újraélesztés után szintén a csapatvezető feladata, hogy a többi ellátóval
átbeszélje a történteket, lehetőséget adjon az ellátókban megfogalmazódott kérdések és érzések
megbeszélésére, szükség szerint a megfelelő támogatás nyújtására.
ETIKAI KÉRDÉSEK
Az újraélesztés abbahagyására vonatkozóan nincs egyértelmű ajánlás. Húsz perc elteltével a
csapat vezetője mérlegelheti az újraélesztés abbahagyását az adott körülmények figyelembe
vételével (alapbetegség, keringésmegállás körülményei, újraélesztés alatti tapasztalatok). Ebbe
a szülő is bevonható, de figyeljünk arra, hogy a döntés terhét a legkisebb mértékben sem érezze
magáénak.
A szülők jelenléte megengedhető, de fontos, hogy az ellátók közül valaki figyeljen rájuk,
tájékoztassa őket, válaszoljon a kérdéseikre. A vizsgálatok és tapasztalatok szerint a szülők
jelenléte ritkán zavaró, sikertelen reanimatio esetén a szülő könnyebben megérti a halál tényét,
és azt, hogy az ellátók mindent megtettek az újraélesztés érdekében.
TIPPEK, TRÜKKÖK, MEGFONTOLÁSOK

• Csecsemőknél a fej túlzott hátrabillentése légúti elzáródást okozhat.
• Soha ne nyúlkáljunk vakon a szájba, ha nem tudjuk egy mozdulattal eltávolítani az
idegen testet, ne ismételjük, mert sérülést okozhatunk, vagy még mélyebbre juttathatjuk
azzal.
• Ha nagy volumenekkel végezzük a befúvásos lélegeztetést, az a gyomor felfújódásához
vezethet, ami rontja a lélegeztetés hatékonyságát, a gyomortartalom regurgitációját
eredményezheti.
• A mellkaskompresszió akkor hatékony, ha közben centrális pulzust lehet tapintani a
betegen.
• A mellkaskompressziót végző személyt két percenként, minden kör végén váltsa le
valaki a tartósan hatékony kompresszió érdekében.
• A mellkaskompressziót csak a lehető legrövidebb időre hagyjuk abba, ezért mindig
alaposan gondoljuk végig a teendőket, jól tervezzük meg a kompresszió felfüggesztését
igénylő beavatkozásokat.
• A sokkolandó ritmus előfordulása ritka gyermekeknél, általában valamilyen
szívbetegség, korábbi szívműtét áll a hátterében.
• A finom hullámú kamrafibrilláció (VF) néha nehezen különböztethető meg az
asystoliatól. Ha kétségünk van, folytassuk a CPR-t, a finom hullámú VF sikeres
66
sokkolásának esélye nagyon kicsi. Jó minőségű CPR esetén a VF amplitúdója és
frekvenciája nőhet, a sikeres defibrilláció esélye nagyobb lesz.
• Öntapadó defibrillátor elektródák használatával a defibrilláció egyszerűbben és
gyorsabban kivitelezhető.
• A defibrilláció után azonnal, a ritmus ellenőrzése nélkül kell folytatni a
mellkaskompressziót. Ha a defibrilláció sikeres is volt, a szív még nem tud azonnal
hatékonyan pumpálni. A mellkaskompresszió nem fogja károsítani a szívet.
• A sokk utáni két perces ciklusok alatt még keringés kompatibilis EKG ritmus esetén se
szakítsuk meg a CPR-t, annak érdekében, hogy tapintsuk a pulzust, csakis akkor, ha a
beteg a keringés visszatérésére utaló életjeleket mutat.
Fenti elméleti ismeretek elsajátítása mellett igen fontos a gyakorlati tudás megszerzése is. Erre
hivatalos, akkreditált tanfolyamok adnak lehetőséget. A nemzetközi irányelveknek megfelelően
minden egészségügyi ellátót biztatunk az ezeken való rendszeres (minimum évenkénti)
részvételre.
67
Rövidítések:
4H – A keringésleállás potenciálisan reverzibilis okainak első csoportja: Hypoxia, Hypovolaemia, Hypo-/Hyper- (metabolikus)
állapotok, Hypo-/hyperthermia
4T – A keringésleállás potenciálisan reverzibilis okainak második csoportja: Thrombosis, Tamponád (pericardialis), Tenziós
PTX, Toxinok
ABCDE – kritikus állapotú betegek sürgősségi szemléletű megközelítése: „A” airways / légutak; „B” breathing / légzés; „C”
circulation / keringés; „D” disability / idegrendszer; „E” exposure, events, environmental factors / általános állapot, események,
környezeti tényezők;
ACS – Acute Coronary Syndrome / heveny koszorúér (elzáródás) szindróma
AED – Automated External Defibrillator / automata külső defibrillátor
ALS – Advanced Life Support / emelt szintű újraélesztés
ASY – asystole / asystolia
CAVE – figyelj! / vigyázz!
CPR – Cardio-Pulmonary Resuscitation / újraélesztés
DC – shock: egyenáramú (áramütéssel történő) defibrillálás
ECPR / eCPR / E-CPR – Extracorporal Cardio-Pulmonary Resuscitation / extracorporalis eszközök segítségével végzett
újraélesztés
EKG – elektrokardiogram
EMD – Elektro-Mechanikus Disszociáció (más néven PEA)
ERC – European Resuscitation Council / Európai Újraélesztési Tanács
ETCO2 / ETCO2 / EtCO2 / EtCO2 – End-Tidal carbon-dioxid / kilégzésvégi széndioxid (tenzió)
ETI – Endotracheal Intubation / endotrachealis intubáció
Hgmm – higanymilliméter
ICD – Implanted Cardioverter Defibrillator / testbe ültetett cardioverter defibrillátor
J – Joule
MD – Manual Defibrillator / kézi vezérlésű defibrillátor
mg – milligramm
min – perc
ml – milliliter
mmol – millimol
mp – másodperc
NaHCO3 / NaHCO3 – nátrium-bikarbonát
NTS – Non-Technical Skills / nem technikai készségek (szellemi, szociális stb. készség)
PAD – Public Access Defibrillator / nyilvános hozzáférésű defibrillátor
PEA – Pulseless Electrical Activity / pulzusnélküli elektromos aktivitás
PEEP – Positive End-Expiratory Pressure / pozitív kilégzésvégi nyomás
pl. – például
PM – Pace-Maker / szívritmusszabályozó
pnVT – pulzus nélküli kamrai tachycardia
PTX – pneumothorax/légmell
RONF – Recurrence / Return of Normal Flow / a normális véráramlás visszatérte (VAD-dal ellátott beteg újraélesztésekor)
ROSC – Recurrence / Return of Spontaneous Circulation / a spontán keringés visszatérte CPR során
SBAR – legfontosabb közlendők segítségkérés kapcsán sürgősségi szituációban: „S” – situation / helyzet; „B” – background /
háttérinformációk; „A” – assessment / állapotleírás; „R” – recommendation / kérés;
sc. – subcutan
sec – másodperc
S-ICD – Subcutaneous Implanted Cardioverter Defibrillator / bőr alatti elektródájú beültetett cardioverter defibrillátor
SzK – Szinkron cardioversio
TdP – Torsades de Pointes kamrai tachycardia
TOR – Termination Of Resuscitation / az újraélesztés abbahagyása
UH – ultrahang
VAD – Ventricular Assist Device / kamrafunkciót segítő eszköz
VF – kamrafibrilláció
VT – Ventricular Tachycardia / kamrai tachycardia
Irodalomjegyzék:
1. Perkins, G. D. et al. European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2015: Section 2. Adult basic life
support and automated external defibrillation. Resuscitation, 2015. 95: p. 81-99.
2. Soar, J. et al. European Resuscitation Council Guidelines for Resuscitation 2015: Section 3. Adult advanced life support.
Resuscitation, 2015. 95: p. 100-47.
3. Nagy, F., Szabó NN. Az Európai Resuscitatios Társaság (ERC) és a Magyar Resuscitatios Társaság (MRT) Újraélesztés
Ajánlása 2015. 2015.
4. Gőbl G. : Kórházon kívüli keringésmegállás és újraélesztés in: László István, Szabó Zoltán, Fülesdi Béla (szerk):
Újraélesztés. Medicina, Budapest, 2018.
5. Goschler Á, Krivácsy P, Szűcs A: Sürgősségi Gyermekellátás - Az első órák teendői. Szent Márton Gyermekmentő
Szolgálat Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2015.
6. European Resuscitation Council, Magyar Resuscitatios Társaság, Erőss A, Petróczy A: Postresuscitatiós ellátás. HEMS
eljárásrend. Magyar Légimentő Nonprofit Kft. 2016.
68

OMSZ 2021 OrvosSzakmaiEljárásrendek

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

OMSZ 2021 OrvosSzakmaiEljárásrendek

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A beteg feltalálási helyére juttatandó

II. Az eljárásrend háttere:

III. A beteg feltalálási helyére juttatandó minimum felszerelés:

Verzió 3 Jelen eljárásrend (2019.05.21.)

A mentőhátizsák (ABCD-táska) elrendezése

A hátizsák a pántot védő fólia nélkül, ill. fóliával

A hátizsák elülső részén lévő zsák tárolási lehetőségei:

A mentőhátizsák belső elrendezése

Váladékszívó, durva leszívó Nem visszalégző (rezervoáros)

A mentőhátizsák belső elrendezése

Műszertartó tok Vénabiztosító szett

Infúziós palack Ampullatár

Intraossealis Leszívó katéterek

Infúziós palack tartó (ill. annak használata a beteg mozgatása közben):

Izolációs fólia 5x5 cm steril lap

Oxigén maszk nebulizátorral, felnőtt 1 db

Vénabiztosításhoz, gyógyszereléshez szükséges eszközök

A félautomata külső defibrillátor (AED) és tartozékai

A betegfigyelő monitor és tartozékai

Akkumulátorról működtethető, elektromos váladékszívó berendezés, merev leszívó toldattal

Meghatározott rendben és mennyiségben tartalmazza a légzésvizsgálathoz, légútbiztosításhoz,

A hátizsák a pántot védő fólia nélkül, ill. fóliával

Cipzárt védő fül

Nem visszalégző (rezervoáros)

(Gyermek) lélegeztető ballon,

(Felnőtt) lélegeztető ballon,

Nebulizátoros maszkok, fenoterol –

Intravénás kanül (14 G),

Endotrachealis tubus 8,0 mm (cuffos) 2 db

Bougie tároló henger

RSI fecskendőcsomagok hiányában a következő fecskendők és tűk elhelyezése szükséges a

Meghatározott rendben és mennyiségben tartalmazza azokat az eszközöket és gyógyszereket,

Intraossealis Tűledobó Krisztalloid infúzió,

Ampullák hatóanyag szerint

Nem ampullás gyógyszerek:

Kötszertartó: Műszertartó tok:

Infúziós palack tartó:

Izolációs fólia 5x5 cm steril lap

Vénabiztosításhoz szükséges eszközök

Magnézium, inj. 1 g/10 ml 4 amp.

Az ampullatárban javasolt MAD- és perfúzor-dózistáblázat* elhelyezése.

A defibrillátor-monitor egység és tartozékai

A trauma táska elrendezése

Egységesen tartalmazza a nyakrögzítés, végtagrögzítés, medencerögzítés eszközeit.

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 1

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 2

VI. Betegvizsgálat, azonnali teendők

VII. Ellátás – alapszintű ellátás mentőápolók, illetve mentőtiszttel/orvossal vonuló

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 3

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 4

6. A fenti feladatok elvégzése/folytatása

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 5

Normál áramlási görbe

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 6

IX. Ellátás utáni teendők

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 7

Az eljárásrend elkészítésében részt vettek:

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 8

Verzió 2 Jelen eljárásrend (2020.07.23.)

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 9

Magas áramlású O2 folytatása

A COPD akut exacerbatiójának prehospitális ellátása. 10

Súlyos dyspnoe? Kifáradás? Megnövekedett légzési munka?