AZ ÉRDEKES ÚJSÁG

KEDVEZMÉNYEI !

Az Érdekes Újság Koronázási Albuma

Az Érdekes Újság Könyvei
Az Érdekes Újság D e k a m e r o n j a
Az Érdekes Újság H á b o r ú s Albuma
Az Érdekes Újság bekötési t á b l á j a
Az Érdekes Újság g y ü j t ő d o b o z a
Magyar Írók Csoportja
Conan Doyle művei.

M F * Tessék Az Érdekes Újság kedvezményeiről

a kiadóhivataltól részletes jegyzéket kérni.

Az Érdekes Újság kiadóhivatala :

Budapest, V., Vilmos császár-út 78.
 VACSORA
és e g y é b jelenetek

ÍRTA

MOLNÁR FERENC

1917

Z ÉRDEKES ÚJSÁG INGYENES KARÁCSONY] MELLÉKLETÉ.

LÉGRÁDY TE3TVÈ.4EK NYOMÁSA, В MГ
 VRCSORR *)
SZÍNDARAB EGY FELVONÁSBAN

SZEMÉLYEK

Házigazda Egy hölgy

Háziasszony Egy fiatalember
Doktor Detektiv
Doktorné Két inas
Tanácsos Négy cigány
Tanácsosné

(Igen gazdag ember ebédlője, amelyben egy tizenhét

tagu társaság a vacsora vége felé tart. Teritett asztal a
szoba közepén. Balról rövid zongora, középütt hátul két-
szárnyú ajtó tárva-nyitva, amelyen át egy előkelő
lakásnak még három szobáját látni, melyek mindegyiké-
ben csillár ég. A legutolsó szobában hátul, középen fa-
litükör. Ez a szalon. Az ebédlőben jobbról, a sarokban
tapétaajtó. Az ebédlő jobb sarkában négy szál cigány
szerénykedik. Mikor a függöny felgördül, a fiatalember
tósztozik, nem éppen nagy figyelem közepett.)

A F I A T A L E M B E R : . . . és éppen ezért
és különösen azért, mert meg kell gondol-
nunk, hogy csak társadalmunkban, a pro-
tekció e korrupt világában éppen a maguk
erejéből fel . . . izé . . . felvergődött . . .
ha szabad ezt a kifejezést használnom, fel-
vergődött férfiaknak van joguk az elismerés
*) Színpadokkal zzemfcen kézirat.
egész babérerdejéhez, igenis, az elismerés
egész babérerdejéhez . . . azt hiszem, mind-
nyájan velem fognak tartani, ha igy kiáltok
fel: éljen a mi kedves és szeretve tisztelt
házigazdánk!
(Általános éljenzés, koccintás, a cigány tust huz.)
HÁZIGAZDA: Köszönöm!
(Zsivaj.)
D O K T O R N É : Babérerdő nem rossz.
Babérerdő nem rossz.
TANÁCSOS: Halljuk a doktort!
D O K T O R N É : Babérerdő nem rossz.
Éljen!
T Ö B B E N (össze-vissza): Éljen a házi-
gazda! Halljuk a doktort!
DOKTOR (elhárítja a kérést): Nincs
több tószt !
HÁZIGAZDA: Halljuk a doktort!
DOKTOR (udvariasan) : Nincs t ö b b
tószt.
HÁZIGAZDA: Drága doktorkám, e
olyan jó humorosat, amiben azok a ma.
nagyszerű szójátékai is előfordulnak . . .
amilyet tavaly mondott a nyugdíj intézi • :
banketten . . . (Zsibongás.)
HÁZIGAZDA: Silentium! Doktorkám.
no eresszen el egy olyan humorisztikusat.
DOKTOR: Nincs több tószt.
 HÁZIGAZDA (jobboldali szomszédnőjé-
) : A nyugdíj banketten . . . (Nevet.) .. .
t y olyan jó tósztot mondott . . . (Ne-
vet.) . . . hogy majd megrepedtem a neve-
stói Î (Nevet.)
A HÖLGY: Akkor halljuk! Muszáj be-
szé1 i e !
HÁZIASSZONY: Mi, hölgyek, követel-
jük. Ne csak mindig gazdaság és politika.
D O K T O R (feláll): Ha a hölgyek köve-
telik . . .
MIND: Halljuk! Pszt! Pszt!
HÁZIGAZDA: Nem bánom, ha az én
rovásomra megy is. Magának minden meg
van engedve.
D O K T O R (nagy figyelem közepett): Te-
hát . . . tisztelt jelen és távollevők! (Nevetés.)
F I A T A L E M B E R : Kolosszális. (Nagyon
mulat.)
MIND: Pszt! Halljuk!
DOKTOR (figyelem közepett, sok neve-
téssel): Tisztelt jelen és távollevők! A köz-
mondás azt mondja, hogy aki mer az nyer.
Hát mit csinálok én? Megfordítom a köz-
mondást és azt mondom, hogy aki nyer,
az mer! Aki a vállalatain pénzt nyer, az
ilyen fényes vacsorát adni mer.
 F I A T A L E M B E R (komoly elragadtatás-
sal): Kolosszális. (Nevetés és taps.)
DOKTOR: Mert ez a közmondás is
olyan, mint a többi. Ugy, ahogy van, sza-
márság. De ha az ember megfordítja, ; íz-
kor jó. Ezt bizonyíthatom is : mert ugyebó
aki ilyen vacsorát adni mer, az nem nyer ?
(Nevetés. A fiatal ember följegyzi a noteszéle
komoly arccal.) Még csak egyet. Ma nagyon
rövid leszek. (Ellentmondások.) Mi a különb-
ség Bismarck és és a mi házigazdánk kis Л a
közt? (Csönd.) Nos, ugy-e nem tudják. Tz
csak németül jó. Bismarck hat ein tat m
reiches Leben, und Lajoska hat ein reic es
Tateleben.
(Óriási tetszés.)
A F I A T A L E M B E R : Ez régi. Ez rr
Ez régi. (Mutatja mindenjelé, hogy mér
benne van a noteszében. ) Már benne van •
noteszemben.
DOKTOR: Régi, mondja ön? Hát akkor
mondok valami u j a t . Éljen a mi igen tisz-
telt házigazdánk! (Általános éljen, zaj, koc-
cintás, nevetés, a cigány tust huz.)
DOKTOR (leül): Halljuk a tanácsos
urat!
TANÁCSOS: Pardon, halljuk a ház
gazdát.
 MIND: A házigazdát!
HÁZIGAZDA: Nem, nem, a tanácsos
uré a szó. *
TANÁCSOS (feláll és krákog): Khm,
khm.
MIND: Halljuk.
DOKTOR (protektori hangon): Kérem,
hallgassák meg őt is.
TANÁCSOS (szerényen, lámpalázzal) :
Igazán nem emelnék szót ebben a díszes
társaságban, s éppen azok után az elmés
szavak után, amiket a doktor ur mondott.
Nehéz az én helyzetem, mert az ő szelle-
mességével ugy sem versenyezhetem. De egy
mulasztást kell pótolnom, s teszem ezt annál
nagyobb örömmel, mert igy nekem jut a
szerencse felköszöntem a mi bájos és ked-
ves háziasszonyunkat! (Általános lelkesedés,
cigány.)
DOKTOR: Erre már én is iszom!
F I A T A L E M B E R (komolyan): Éljenek a
milliomosok.
HÁZIGAZDA : Köszönöm valamennyi
nevében. ,
(Általános diskurzus, melyből lassan kiemelkedik
a közóhaj, hogy: „halljuk a házigazdát!" Mivel б sza-
badkozik, egyszerre mindenki feléje kiált. Erre moso-
lyogva feláll és az eddigi szónokoktól elütően, siri
csendben kezd beszélni.)
 HÁZIGAZDA (ötvenöt éves, igen elegáns
ember, a viselkedésében nagyon nyugodt, bár
kissé ideges, szelíden mosolyog, mint aki
megszokta, hogy mindenkivel felülről lefelé
beszéljen): Tisztelt hölgyeim és uraim! Ebben
a kedves családi és baráti körben jó bará-
taim részéről ezen intim alkalomból elhány
zott sok meg nem érdemelt dicsérő szói
legyen szabad csekélységemnek tisztelett 1
reflektálnom. Engedjék meg, hogy, amint az
már ilyen alkalommal szokásos, egy kis sz ;
mélyes reminiszcenciával kezdjem. (Halljuk.
Tisztelt hölgyeim és uraim, ma április else-
jén van harminc éve, hogy egy szegén л
mezítlábas fiúcska jött Miskolcról a fővá-
rosba gyalog, mert nem volt pénze vonatra.
Ez a fiúcska, tisztelt uraim, én voltam.
(Ebben a pillanatban az inas megjelenik a leghátul о
szobában, a szalonban, és sietve jön le három szob-
egyenesen a háziasszonyhoz, akinek tiszteletteljesen sug
valamit a fülébe. A háziasszony azonnal fölkel és a sz -
Ionba siet. az inas közvetlenül utána, a szalonban balra
eltűnnek.)
HÁZIGAZDA (ezzel nem törődve): Ê
voltam ez a fiúcska és megérkeztem szerv
tett hazánk fővárosába nyolc krajcárral r
zsebemben. Ezzel a nyolc krajcárral láttam
munkához, igen tiszte t uraim . . .
(Mikor itt tart, a szalonban ismét láthatóvá válik
a háziasszony, amint balról jön, utána három ur üi.er-
eiherben, kalappal a kezükben, leghátul az inas. A
három ur közül az első a détektivfelügyelő. Mind az
Öten az ebédlő felé jönnek, amit a társaság nem mél-
t a t figyelemre; az ebédlőajtónál a három ur megáll és
kivül marad, az ebédlőbe csak az asszony és az inas
jön be. Az asszony megáll saját széke mögött, kény-
szeredett mosolylyal valami nagy izgalmat titkol, mon-
dani akar valamit a férjének, de nem mond semmit.
Görcsösen belekapaszkodik széke támlájába. Az inas
közte és a házigazda közt áll. A szomszéd szobában levő
három ur közül kettő végleg eltűnik, a detektivfelügyelő
félig-meddig látszik, mint aki szerényen vár és nem
a k a r j a zavarni a vacsorát.)
HÁZIGAZDA (ezalatt ezt mondta): . . .
és ezzel a nyolc krajcárral alapítottam meg
azt a vagyont, amely az ország egyik leg-
virágzóbb vállalatának alapja lett, s amely,
merem állítani, nemcsak a bankok világában,
de a politikában és társadalomban is olyan
pozícióhoz j u t t a t o t t engemet, amely pozí-
ciót . . . (Észreveszi jeleségét, aggodalma-
san.) . . . mi az fiam?
INAS. (A házigazda fülébe sug valamit.)
(Pillanatnyi szünet.)
HÁZIGAZDA (izgatottan, de halkan és
előkelően): De kérem . . . hogyan . . .( Meg-
látja a detektívet.) . . . kérem . . . csak
tessék . . . nekem igazán nincs semmi o k o m . . .
DE' 1 E K 1IV (szerényen lép be és a kü-
szöbnél megáll. Félszegen egy picit meghajlik
a társaság jelé).
HÁZIGAZDA: . . . kérem én csak . . .
igazán . . .
 D E T E K T I V (halkan és komolyan beszél):
Bocsánatot kérek, én igazán nem akartam
uraságodat a társaságban . . . (Pici szünet.)
HÁZIGAZDA: Semmi okom arra, hogy...
(Pillanatnyi csönd.)
D E T E K T I V : Én Farkas detektivfel-
iigyelő vagyok és arra kell kérnem igazgató
urat, hogy . . . szíveskedjék . . . egy fiak-
ker van lenn . . . velem . . . jönni . . .
Amig kalapot és kabátot méltóztatik v e n n i . . .
én addig majd . . .
(Kis lépést tesz hátrafelé. Halálos csönd.)

ASSZONY : (Halálos izgalomban, de

mindvégig nagyon türtőztetve magát, halkan
szinte biztatóan beszél és nagyon értelmesen,
bizonyos erélyességgel hangsúlyozva monda-
tait, férje gyönge akaraterejére akar hatni.):
Vedd kérlek a kabátodat és a kalapodat és
menj a felügyelő úrral . . . bizonyára a
rendőrségen valami információ vagy ilyesmi...
HÁZIGAZDA: Engedelmet kérek, ennek
igazán nem ez a formája . . . én most
itt . . . nekem vendégeim vannak.
D E T E K T I V : Bocsánatért esedezem, de
nekem nincs jogom igazgató úrral e tárgy-
ban vitába bocsátkozni. Én egy parancsot
teljesítek.
 lî.

HÁZIGAZDA : Ön engem le akar t a r -

tóztatni ?
D E T E K T I V : Az kérem a főkapitány-
sági inspekeiós tisztviselő ur dolga, . . . én
azonban tartozom uraságodat elővezetni,
még pedig haladéktalanul . . . és a két em-
berem meg fogja tenni az előkészületeket a
házkutatásra . . . (A zsebébe nyul és irást
vesz elő.) . . . amennyiben a vizsgálóbíró
ur végzését méltóztatik parancsolni . . .
F I A T A L E M B E R (feláll és a mellette ülő
hölgynek valamit súgva, a cigányokhoz megy.)
HÁZIGAZDA : Tudomásom szerint a
bűnvádi perrendtartás a liázkutatásra nézve
előirja . . .
ASSZONY (emelt hangon): Légy szives.
des fiam, öltözz fel és menj a felügyelő
úrral. Mi mindnyájan itt megvárunk téged.
HÁZIGAZDA (lassanként elveszti a con-
:enance-át, de ezt nagyon leplezi, halkan, ele-
gánsan, csak szaggatottan és idegesen beszét
lindvégig): Jól v a n édesem . . . természe-
tes, hogy megyek,... de azt senkise fogja...
zt mindenki természetesnek fogja találni...
hogy . . . nem értem . . . és hogy . . . én.
gazán ugy meg vagyok döbbenve . . . nemi
sodálnám, ha . . . elvégre . . . mindig az
"gyenes uton jártam, mindenben csak a
tisztesség parancsait követtem, becsületes
voltam egész életemben, az vagyok, az a
maradok!
(Mivel az utolsó néhány szót valamivel e m e l t e t i
hangon mondta, a cigányok felriadtak bóbiskolásukbi !
és tust húznak.)
MIND (bosszúsan): Pszszszszszt!
(A zene hirtelen abbamarad. A fiatalember a cigá-
nyokat a jobboldali tapétaajtón kituszkolja, б maga
benn marad és megáll az ajtó előtt.)
D E T E K T I V (mikor a csönd helyreál-
lott): Ismételnem kell, hogy én igazgató úr-
ral nemcsak e tárgyban, de semmiféle más
tárgyban sem vagyok feljogosítva vitába
bocsátkozni, én . * . egyszerűen . . . a köte-
lességemet . . .
TANÁCSOS (nagyon szerényen): Biz-
tos lehetsz afelől, hogy mi valamennyien. . .
ASSZONY: Ne légy ideges, kérlek. Ne
légy ideges, kérlek. Ne légy i-de-ges. A hideg-
vérét meg kell őrizni az embernek.
D E T E K T I V : Kérem igazgató ur, tes-
sék velem jönni.
HÁZIGAZDA (megmozdul, a székét az
asztal alá tolva. A detektivliez) : Kérem, kon-
statálnia kell, hogy én egy pillanatra sem
tagadtam meg az engedelmességet... én . . .
csak be kell látnia, hogy ez a váratlan . . .
itt éppen a vendégeim közt . . . mert, ha
magam vo-nék, csak nem hiszi . . . a leg-
tisztább ember is megdöbben . . . jogom
van ahhoz, hogy fel legyek indulva . . .
D E T E K T I V : Méltóztassék talán . . .
elvégre, ha rosszul érzi magát . . . egy pár
perc igazán nem határoz . . .
(A küszöb felé hátrál egy lépést, mint aki jelzi,
hogy néhány percig hajlandó várni, ha muszáj.)
HÁZIGAZDA (egy pillanatnyi, szünet
után): Nem tudom . . . (Hirtelen változott
hangon, megtörten.) . . . nem gondolnám,
hogy abban az erdővételi dologban . . .
(A doktorra néz.) . . . hiszen azt . . . ön
tudja, kedves doktor ur, a magas miniszté-
rium egyenes biztatására . . .
DOKTOR (csöndesen, de hidegen): Bo-
csánatot kérek, de én reám ne méltóztassék
hivatkozni.
HÁZIGAZDA: A tanácsosné őméltósága
estélyén tavaly februárban . . .
TANÁCSOSNÉ: Én igazán nem va-
gyok felelős azért, amit egy estélyen, ahol
százhúsz ember van jelen, a vendégeim . . .
TANÁCSOS (szigorúan): Kérlek fiam,
légy szives, ne válaszolj.
HÁZIGAZDA: A doktor . . .
DOKTOR: Kértem már egyszer, hogy
énreám egyáltalán ne tessék hivatkozni.
ASSZONY: Kérlek, neked méltóságodon
alólinak kell tartanod, hogy bármit is
mondj. Te itt ne mondj semmit.
TANÁCSOSNÉ: Az a legokosabb.
HÁZIGAZDA (a tanácsa snéhoz): Azon
az estélyen . . .
TANÁCSOSNÉ: De kérem . . .
HÁZIGAZDA: Nem értem, hogy éppen
Ö n . . . éppen Ön . . .
TANÁCSOS: Mit akar ön ezzel mondani?
(Nagy csönd.)
TANÁCSOS: Mit akar Ön azzal mon-
dani, hogy éppen ő. (A feleségéhez): Mit
a k a r azzal mondani, hogy éppen te?
TANÁCSOSNÉ (nagy zavarban) : A
zavarában nem csoda, ha . . .
(Ezalatt a nézőknek háttal ülők közül három fel-
kelt és a háttérajtó közelében áll, nagyon komolyan.
A nézőkkel szemben ülők közül kettő állt fel, de a
széke mögött maradt.)
D O K T O R N É : Nincs értelme, Ilona . . .
hagyd. . . hagyd . . . ez az ő dolguk. Már
megbocsáss . . .
TANÁCSOS: Engedelmet, de le kell
szögeznem itt azt a kijelentést, amit tanuk
•előtt teszek, hogy én, mint a minisztérium
tisztviselője, aki esetről-esetre erdőügyeket
is referálok, nem vagyok felelős semmi
-olyanért, ami a feleségem estélyén . . .
 HÁZIGAZDA: Én egy szóval sem em-
iitettem Önt.
TANÁCSOS: Ezt a lojális nyilatkozatát
tudomásul veszem.
A F I A T A L E M B E R (aki ezalatt az ajtó-
hoz lopózott, mikor a küszöb felé lép, szembe-
találja magát a háziasszonnyal, aki hirtelen
jeléje fordul és a szemébe néz.)
ASSZONY: Hova megy?
F I A T A L E M B E R (olyan halkan, hogy
majdnem suttog): Igazán, nagyon sajnálom...
de én nagyságos asszonyomnak, már mikor
jöttem, bejelentettem, hogy nekem pont
háromnegyed tizenkettőkor . . . (az óráját
mutatja) . . . el kell . . . (kényszeredetten mo-
solyog.)
ASSZONY : Maga háromnegyed egyet
mondott.
F I A T A L E M B E R (nagyon szerényen):
Pardon . . . hiszen nem fontos, de én biz-
tosan emlékszem . . .
ASSZONY (emelt hangon): Maga há-
romnegyed egyet mondott.
D E T E K T I V : Arra kell kérnem ura-
ságodat, hogy maradjon, mert a házkutatás
t a r t a m a alatt a lakás nem hagyható el
senki által sem . . . de egy félóra múlva
valószínűleg . . .
 F I A T A L E M B E R (engedelmesen): Ké-
rem . . . kérem . . . (visszajön két lépést.
Nagy csönd): Kolosszális.
DOKTOR : Kérem, engem a szabad
közlekedésemben senki sem akadályozhat
meg, ha el akarok menni. Nekem nincs
semmi dolgom a rendőrséggel.
TANÁCSOS (feláll A felesége is): Hol
van az megírva, hogy aki innen el akar
menni, az nem mehet el?
ASSZONY (az urához): Kérlek . . .
(Elhagyja erélye. Hirtelen eltakarja arcát a
kezével és meginog.)
HÁZIGAZDA: Édes fiam . . . (jeléje
lép és a szomszéd szobában diszkrét merevség-
gel álló inashoz szól izgatottan): Vizet hozzon...
INAS (mozdulatot tesz, de az asszony
szava megállítja.)
ASSZONY: Nem kell. Nincs semmi ba-
jom.
TANÁCSOSNÉ (az urához könnyedén):
Megyünk?
D E T E K T I V (kissé szigorúbban): Mél-
tóztassanak maradni, a lakás nem hagy-
ható el az ittlevők által. Igazgató ur, én
tovább nem várhatok. (Az inashoz): Hozza
a nagyságos ur holmiját. (Inas el és rögtön
vissza bundával és cilinderrel.) A magam ér-
dekében ú j r a kell konstatálnom, hogy én
uraságod egyenes felhívására léptem ide és
a magam részérói semmi kezdeményezést
ez irányban nem tettem, sőt ellenkezőleg.
TANÁCSOS: Ez (gy lojális nyilatkozat
volt. Ön teljesen szalváiva van.
INAS (belép és átadja a bundát a házi-
gazdának, aki segitség nélkül, maga veszi fel.
Inas kezében tartja a cilindert.)
D E T E K T I V (miközben a házigazda a
bundával bajlódik, nagyon szigorúan): Se-
gítsd a gazdádra a bundát.
INAS (odaugrik és segiti.)
D E T E K T I V : Add a kezébe a cilinderét.
(Megtörténik. Szünet.)
HÁZIGAZDA (megtörten): Mehetünk.
D E T E K T I V : Megálljunk! (Megfogja
állszakállát, egy lassú kanyaritással leveszi,
aztán lehúzza fejéről parókáját, egy jovális,
vigyorgó arc tűnik elő, szélesen nevetve, afféle
vidám, de nagyon ostoba, kedélyes vidéki
pofa, — és elkiáltja magát magyarázolag,
vigan, megnyugtatólag.) Én v a g y o k / A
Gyula! (A házigazdához, hirsányan, vigyo-
rogva.) Április elseje! ! !
(Nagy megkönnyebbülés. A fiatalember villám-
gyorsan a helyére ül.)

HÁZIGAZDA: A Gyula!
Molnár Ferenc : Vacsora. 2
 T Ö B B E N : A Gyula! A Hauszmann
Gyula!
F I A T A L E M B E R : Kolosszális. (Na-
gyon komolyan.)
D O K T O R (leülve a helyére) : Nna,
Gyula!
(Minden arc földerül, csak a háziasszony marac
végig tragikusan komoly. A házigazda leveti a bundát
és a cilindert. A szomszéd szobában másik inas jele.
nik meg nagy tálca feketekávéval.)
DETEKTIV (kedves, joviális, szinti
recsegő hangon, mintha semmi se történt
volna, nagyon vigan): Na gyerekek, most
már aztán igazán ide egy kis vacsorával,
mert ebben a viccben rengetegül megéhez-
t e m . . . m a j d meghalok éhen! (Kezet csó-
kol a háziasszonynak.) Másnak nem is kö-
szönök . . . (leül a I I . számú székre, a
nyakába köt egy szalvétát, nekikészül az
evésnek, kitörli egy másik szalvétával a tá-
nyért.) . . . amig nem ettem, nem ismerek
senkit. (Tölt magának. Iszonyú csönd.)
(A szomszéd szobában levő inas a küszöb közelébe
jön a tálcával.)
A FEKETEKÁVÉS INAS: Paran-
csolják a feketekávét?
DETEKTIV (miközben eszik): Hol
vagyok én még attól ! (Inas visszavonul.)
INAS (az előbbi, sietve jön egy tállal,
amelyből Gyula nagyot vesz.)
 DETEKTIV: (miközben vesz) . . .
nektek könnyű, mert ti már tul vagytok a
vacsorán, de én dél óta nem ettem semmit...
(hozzálát) . . . a déli vonattal jöttem Mis-
kolcról . . .
DOKTOR: Na, ha ezért jöttél Mis-
kolcról.
D E T E K T I V (inashoz, aki indul): Hohó,
öregem, sört ide, sört, sört, sört, sört!
(A társaság felé kacsint.) Jól csináltam, mi ?
ASSZONY (komoly, gyermekesen erélyes
hangon, a férjéhez): Édes fiam, te az előbb
egy tósztot kezdtél el. Légy szives és foly-
tasd.
(Négy-öt vendég ül csak. A többi az asztal körül
az a j t ó közelében áll, egy-kettő már a szomszéd szobá-
ban van. A háziasszony az asztal jobb végénél áll és me-
rően nézi az urát. Gyula törhetetlenül eszik.)
HÁZIGAZDA (feláll az asztalfőnél, a
hová nagyon megtörten ült le, s ahol azóta
fájdalmas mosolylyal folyton Gyulát nézte):
Hát igen . . . (Veszi a poharát. Alig hall-
ható hangon.) . . . Igen.
N É H Á N Y F É L É N K HANG: Halljuk.
HÁZIGAZDA: Amint mondám . . .
ezelőtt harminc évvel egy szegény fiúcska
jött Miskolcról a fővárosba gyalog, mezítláb.,
ez a fiúcska . . . tisztelt uraim . . . én
voltam. (Nem tudja folytatni.)
 (Siri csönd. A háziúr egy pillanatig áll és nem be-
szél. Aztán lassan leül és leteszi maga elé a poharat.
Azok a vendégek, akik az ajtó közelében vannak, lassan
kisompolyognak a másik szobába, ahol az inas körüljár a
feketével. Akik ültek, most nagyon szégyenkezve és
zavartan fölkelnek és szintén kimennek. A szobában
nem marad más, mint az asztalfőn a háziúr, aki ül és
szomorúan mosolyog, a háziasszony, aki az asztal túlsó
végében áll és merően nézi az urát és Gyula, aki
eszik, eszik, eszik.
D E T E K T I V (föl se néz az evésből):
Na . . . ez volt az egész?
(Nem kap választ. Fölnéz, szétnéz. Előbb a házi-
gazdára, aztán az asszonyra. Aztán hátra, a szomszéd
szobában levők felé.)
D E T E K T I V (hátraszól): Pszt! Feketét
tegyen el nekem. J ó forrón.
ASSZONY (Gyula háta mögött jobbról
átmegy balra az urához. Ő is kiszól): Egy jó
forró feketekávét rezerváljon Gyula bácsi-
nak. (A férjéhez lép, aki kezet fog vele és
egy pillanatra, mintha a keblére akarna dőlni,
amúgy, ülve. Az asszony szelíden visszatolja
és sírásra álló, de nagyon vidám hangon
szól): Menj be fiam a vendégeidhez!
HÁZIGAZDA (feláll, megtörten megy át
a másik szobába, ahol az inas feketét nyújt
neki.)
ASSZONY (miután utána nézett, hirte-
len leül a zongorához, szemben a publikum-
mal és halálosan komoly arccal játszani kezdi
a Vig özvegy legelcsépeltebb keringőjét, amely-
 2J

hez Gyula evésközben vigan lóbálja taktus-

ban a fejét. A keringő hatodik taktusánál
lassan legördül a függöny. Még hallatszik
utána kissé a zongora.)
 RZ RRRNYÓRR ÉS R LÁNC.
( Történik egy jobbfajta udvari lakásban. A lakás most
üres, mert az egész háznép temetésen van. A nyugdíjas
özvegyasszony, aki ebben a lakásban lakott, meghalt s ma
délután temették.)

A V I C É H É (fújön, kinyitja az ajtót

és bemegy a lakást a Megilletődve tekint szét
a bútorokon, majd kimegy a konyhába, s
bár becsületes lélek, azon tűnődik, hogy mely
kisebb térfogatú konyhai eszközt lehetne el-
lopni. Csodálattal konstatálja, hogy a kisebb
eszközök már el vannak lopva.)
A CSELÉD (vörösre sirt szemmel, fekete
ruhában, fekete kendőben jön fel): Hát
maga mit keres itt, vicéné?
A V I C É N É : A kapuból láttam, hogy
már gyónnék vissza. Felgyöttem rendet csi-
nálni. Szép volt?
A CSELÉD: (sirni kezd).
(Nagy szünet.)
A V I C É N É : Kisasszony lelkem, nem
azért mondom, de az én levesszürő kana-
lam már ugy össze rnrpadozott, hogy . . .
hát ha éppen nem kellene kisasszonynak
a kanál, h á t én . . . ugy sincs már kinek
szűrni a levest.
A CSELÉD: Nem szabad elvinni sem-
mit. Az asszonynak a fia itt van és szám-
bavesz mindent. ( Bemegy a kamrába és
megnézi, hogy jól dugta-e el a levesszürő ka-
nalat.)
(A rokonok feljönnek a lépcsőn.)
AZ ÖZVEGYASSZONY FIA: Üljetek
le . . . Mari, nincs valami ennivaló a háznál?
A CSELÉD (szomorú arccal jár a roko-
nok közt): Egy kis kompót . . .
EGY HÖLGY : Csak hozza, hozza.
Sok befőtt van ?
A CSELÉD: Van vagy husz üveggel.
A HÖLGY: Szegény Lujza néni, még
ebben is rendes volt. Tegyen fiam egy ko-
sárba vagy öt üveget, elviszem emlékül,
ugy sincs már itt, aki megegye. (Őszin-
tén sir.)
(Leül a kanapé sarkába és maga elé néz. Halk
beszélgetés. Az asszonyok ki-bejárnak.)
EGY MÁSIK HÖLGY (sóhajtva): Haj,
haj! így van ez.
AZ E G Y I K HÖLGY: Mindenkinek ez a
vége.
A F I U : Hagyjatok, hagyjatok.
 (A fiu fölkel, a szekrényhez megy és kinyitja. Egy
szivarskatulyát vesz ki, melyben különféle apróságok
vannak: gyürük, csattok, diszes gombok, egy női kalap-
madár, néhány bross, karperec, egy ^aranyóra és egy
lánc. Az egészet az asztalra szórja.)
A FIU: Vigyetek szegénykétől valami
emléket.
(Nagy csönd. Senki se mer az értéktárgyakhoz lépni.)
A F I U : Válasszatok valami kicsiséget.
EGY HÖLGY: (odamegy; turkál a cso-
móban): Mi mindene volt szegénykének . . .
(Kéjjel nézi az órát, meg a láncot.)
EGY MÁSIK HÖLGY: Én . . . én
valami kis értéktelen holmit akarok . . .
ezt a gombot. Vagy inkább ezt a csattot.
(Az órát nézi.)
AZ E G Y I K : Na, nem viszed el a
csattot?
A MÁSIK: Nem.
(Arra gondol, hogyha most elviszi a csattot, elesik
még a reményétói is annak, hogy az órát megkapja.)
AZ E G Y I K (egy kis leányhoz): Julis,
nesze, vidd el te a csattot. Szegény Lujza
nénié volt.
(Odaadja a kis leánynak a csattot, hogy igy ki-
küszöbölje a csomóból az értéktelen holmit.)
A MÁSIK: Nesze, Julis, a gomb is a
tied.
J U L I S : Köszönöm. (Az órát nézi.)
PÓZ E G Y I K HÖLGY: Kinek kell a
madár?
 (Nagy hallgatás. Senkise akarja a madárral elját-
szani az órára való jogát. Általában az a gondolat kere-
kedik felül, hogy az óra utolsónak fog maradni, tehát
az kapja, aki utoljára jelentkezik. Mondom, nagy hall-
gatás.)
EGY H A R M A D I K H Ö L G Y : Julis,
nem kell neked ez a madár?
J U L I S (az órát nézi): Nem. Én a csat-
tot is visszaadom, meg a gombot is vissza-
adom.
(Hamar visszateszi a gombot meg a csattot.)
AZ E G Y I K HÖLGY: Azt nem lehet.
A csatt meg a gomb a tied. (Kiveszi és
jisszaadja neki.) Csak tedd szépen el, amit
kaptál. Itt nem lehet válogatni. Nem szé-
gyenled magad?
J U L I S (sirni kezd, elteszi a csattot és
a gombot, látva, hogy néki itt semmi rémé
nye se lehet): H á t akkor . . . akkor kérem
a madarat is.
(Sietve, egyszerre hárman is oda adják neki a
madarat. Julis el van intézve és visszavonul. — Nagy
szünet.)
AZ E G Y I K H Ö L G Y : Milyen szép
kis óra. (Nagy szünet.)
EGY MÁSIK: Ugy-e, ezt te tartod meg.
Elemér?
A F I U : Én semmitse tartok meg . . .
(Mindenki az asztalhoz lép.)
AZ E G Y I K HÖLGY (kezébe veszi az
órát): Gyönyörű kis óra . . . (a láncot is.
kihúzza a csomóból) . . . és milyen nett
kis lánc. Ugy-e, ez hozzá tartozik?
A MÁSIK: Igen, igen. Akaszd rá a
láncot.
(Ugy gondolkozik, hogy még ő is k a p h a t j a az
órát s az esetben jobb, ha rajta van a lánc. Ugyan-
ezt érzi a másik is, tehát hirtelen és jó erősen bele-
akasztja az óra karikájába a láncot.)
EGY HÖLGY (kissé idegesen): Nagyon
szép. Na, most tedd le.
AZ ELŐBBI (nem teszi le): Szegény
néni, mindig ezt hordta. (Mégse teszi le.)
Emlékeztek, milyen elegáns volt a fekete
selyemruháján ez a vékony kis aranylánc?
így hordta, ugy-e?
(Felpróbálja. Nagy megdöbbenés.)
A MÁSIK: Ilyenformán. Tedd le.
AZ ELŐBBI (leveszi a nyakáról, de a
kezében tartja): Ezt a boldogult urától kapta.
A MÁSIK: Igen, igen, tedd le.
EGY H A R M A D I K (erélyesen): Tedd
már le, ha annyit mondják.
EGY SOVÁNY HÖLGY: Itt van egy
fekete csont-karperec. Gyászékszer. Kinek
kell? (Senki se szól.)
A SOVÁNY HÖLGY : Itt van egy
ischl-i bross. Andenken von Ischl. Ki
akarja?
 NÉHÁNYAN (jószívűen): Vida el
mind а kettőt.
A SOVÁNY HÖLGY: Én sohase voltam
Ischlben. (Visszateszi a brossot.) Nagyon
szép kis óra. Adja már ide, hadd nézem
meg én is.
EGY HÖLGY: Add oda.
T Ö B B E N : Add oda neki, hadd nézze
meg.
(Ugy gondolkoznak, hogy ez már nagyon sokáig
t a r t o t t a a kezében és hogy a soványnál nincs veszélyben
az óra.)
AZ ELŐBBI HÖLGY: (odaadja az órát,
de a lánc végét a kezében tartja): Duplafedelü.
A SOVÁNY: Eressze el a láncot.
AZ ELŐBBI: Megnézheti igy is.
(A lánc elszakad, amiből egyszerre nyilvánvalóvá
válik, hogy húzták mind a ketten. Mindenkinek meg-
dobban a szive, mert érzik, hogy igazán nagy és komoly
harc folyik az óra körül.)
A SOVÁNY: Na, most elszakította.
AZ ELŐBBI: Maga szakította el.
A SOVÁNY : Én? Hogy lehet ilyet
mondani?
(Egy pillanat alatt rájön, hogy a lánc nagvobb ré-
sze az б kezében maradt az órával együtt, s hogy még
igy is lehet hordani).
Nem is olyan nagy baj.
EGY HÖLGY, AKI E D D I G MÉG
NEM SZÓLT: Hol van az az ischl-i emlék ?
( ő is odalép az órához.)
 AZ ELŐBBI: Na, na, na. Lassabban.
(Visszatolja.)
AZ UJ HÖLGY: Hadd nézem meg én
is azt az órát.
MIND (a soványhoz): Adja oda neki.
(Mert az a f6, hogy egy kézben sokáig ne legyen az
óra és inkább outsiderek tartsák a kezükben, mint olya-
nok, akik erőteljesebb érdeklődésükkel már megmu-
tatták, hogy jogot formálnak rá.)
A SOVÁNY (odaadja): Duplafedelü.
AZ UJ HÖLGY (nyugodtan): Na hát,
én ezt választom.
(Általános elképpedés azon, hogy ezt a bonyolult-
nak látszó ügyet ilyen egyszerűen is el lehet intézni.)
AZ ELŐBBI HÖLGY (idegesen): Bo-
csánat, maga az ischli emlékét kérte.
AZ UJ HÖLGY: Én? Csak kérdeztem,
hogy hol van.
(A ridiküljébe akarja tenni az órát.)
EGY HÖLGY : Bocsánat, ez nem
járja.
EGY MÁSIK: Ez értékes dolog. Az
ember kiválaszt valami kis csecsebecsét, va-
lami emléket, de nem egy aranyórát lánccal.
AZ UJ HÖLGY (nyugodtan elteszi az
órát): H á t válasszanak csecsebecsét.
(Visszavonul és a tükör elé megy, igazítja a kalap-
ját. Lassankint mindenki otthagyja az asztalt, mely e
pillanatban értéktelenné vált, s mind az ügyes hölgy
köré csoportosul, arccal a tükör felé. Valamennyien a
tükörbe néznek, a maguk arcátnézik és a másikhoz
beszélnek.)
 AZ E G Y I K : Mit válasszunk, ha maga
elvitte a javát.
AZ ÓRÁS HÖLGY : Mindegy az . . .
én se azért választottam . . . valakinek
csak el kell vinni ezt is.
EGY MÁSIK: H á t legalább a láncot
a d j a ide.
AZ ÓRÁS HÖLGY: Hiszen el van sza-
kadva.
(Elől lehúzza a blúzát a balkezével, a jobbjával
pedig felülről lefelé végigsimítja.)
Isten áldjon meg, Elemérkém.
A F I U : Csókolom kezét, Tóni néni.
Köszönöm szépen a jóságát.
TÓNI NÉNI (mert ő az): Hadd csak
fiam. Hisz tudod, hogy szerettem szegény
anyádat. (Sírva fakad és elmegy.)
(Nagy szünet.)
AZ ELŐBBI HÖLGY: Ez elvitte az
órát.
(Kétségbe van esve, de azért zsebre dugja a
maradék láncot.)
A SOVÁNY: H á t legalább hol van az
ischli emlék?
(Az ischli emlék eltűnt. A gyász-ékszer is eltűnt.
Most már csak csontgombok vannak az asztalon, mert
az óra távoztával a rangban legidősebb dolgok vették
á t a helyét, s eltűntek.)
A SOVÁNY: Hát nekem semmi se
marad?
• so

(Julis fél, hogy most még azt is elveszik tőle,

amit kapott, tehát fölkel és indul.)
A SOVÁNY: Julis, add ide nekem a
csattot, neked megmarad a gomb és a
madár.
J U L I S : A madarat odaadom.
A SOVÁNY: Az nem kell. Add ide a
csattot.
J U L I S : H á t akkor semmit se adok.
(Indul.)
A SOVÁNY (savanyúan): Jó, hát..»
hát add ide a madarat.
(Táskájába teszi az üvegszemű kolibrit és köszönés
nélkül távozik. A többi utána. Az asztalról már a
csontgombok is eltűntek. A lakás üresen marad, csak a
ftu sir egymagában a kanapé sarkában. Beesteledik. A
cseléd meggyújtja a lámpát.)
 Я KÜLCS.
(Történik egy jó meleg szobában, valami összejövetel
után, abban az intim pillanatban, amikor az összes ven-
dégek elmentek, csak a háziasszony maradt ott a leg-
jobb barátnőjével, azzal, akinek a fülébe szokta súgni,
hogy: várd meg, mig elmegy a többi, aztán majd ki-
diskuráljuk magunkat. A két asszony csöndesen beszél.)

AZ E G Y I K : Akarsz egy csudálatos tör-

ténetet hallani?
A MÁSIK: Hogyne akarnék.
AZ E G Y I K : H á t én elmesélem neked
az én kulcsom történetét, mert érzem,
hogy valakinek el kell mesélnem és ezt fér-
fiak nem értik meg.
A MÁSIK: Mondd.
AZ E G Y I K : Szerdán történt velem.
De ha szt mered hinni, hogy hazugság,
akkor nem is érdemes elmondanom. Mert
ez csak ugy jó, ha elhiszed, hogy igaz.
A MÁSIK: Már el is hittem.
AZ E G Y I K : H á t figyelj ide. Haza-
megyek szerdán este háromnegyed nyolc-
kor. Nagy meglepetésemre az uramat, aki
pedig csak fél kilenckor szokott, hazajárni,
már otthon találom. Ott ül a megterített
ebédlőasztal mellett és újságot olvas. Kö-
szöntjük egymást, ahogy illik, aztán én ki-
veszem a kis táskámból a zsebkendőmet.
Egy kicsit nervózussá tett az, hogy ő már
otthon volt, hát nem nagyon vigyáztam és
abban a pillanatban, amikor a zsebkendőt
kirántom a táskából, kiesik onnan egy kulcs.
A MÁSIK: Igen.
AZ E G Y I K : Ugyanezt mondta a fér-
jem is.
A MÁSIK: Mit?
AZ E G Y I K : Azt mondta, hogy igen.
Minden ok nélkül azt mondta, hogy: igen.
Én elpirultam. Az uramat ugy neveltem,
hogy mindig, amikor leesett valami, ő
vette fel. Ez már olyan természetes volt
nálunk otthon, hogy ennél semmi sem volt
természetesebb. És mégis most elkövettem
azt a megbocsáthatatlan hibát, hegy mi-
kor a kulcs leesett, magam hajoltam le
utána. Ez már mind az idegrendszer kérdése
volt. Ott kezdődött, hogy őt már otthon
találtam, folytatódott akkor, mikor a kul-
csot kirántottam a táskából s végződött
ott, mikor б azt mondta, hogy: igen. Most
már tisztán éreztem, hogy a viselkedésem
rossz sinre szaladt és hogy ebből valami
baj lesz.
A MÁSIK: És lett belőle?
AZ E G Y I K : Lett. Az uram elmoso-
lyodott. Még pedig fanyarul. Rám nézett
és hümmögött. Én nagyon bután nézhettem
abban a pillanatban. Ekkor nagy csönd
lett, — mire szintén az én hibám — és az
uram azt mondta hideg, nagyon éles, metsző
hangon: micsoda kulcs az?
A MÁSIK: Rettenetes.
AZ E G Y I K : Azt kérdezte, hogy mi-
csoda kulcs. H á t bizony furcsa kulcs volt.
Ordított róla, hogy uj kulcs. Még fényes
volt, de nem azzal a fénynyel fénylett,
ahogy a kopott, nagyon használt kulcsok
fénylenek, amiket a használat nikkelez meg.
Ennek durva fénye volt, amit a reszelő, a
ráspoly hagyott rajta, a fogása kellemetlen
volt, szóval vadonatúj volt, ujabb nem is
lehetett. A régi kulcsokban van valami ked-
ves, meghitt vonás. Egy régi kulcs mintha a
b a r á t j a volna az embernek. Hiszen a kulcs
már a hivatásánál fogva is ugy összeforr az
ember életének a legérdekesebb óráival,
hogy majdnem élőlény, ha sokáig nézi az
ember. De ez egy vigyorgó, kellemetlen,
Molnár Ferenc : Vacsora. 3
áruló kulcs volt, u j és nehézkes, még ma-
gán viselte a lakatos kezének a nyomát,
aki sziv nélkül, szinte brutálisan bánt vele,
mikor csinálta. Röviden: ennek a kulcsnak
még nem volt erkölcsi tartalma, s épp ezért
gyanutkeltő, kellemetlen, vészes volt.
A MÁSIK: Nos? Nos?
AZ E G Y I K : Mondom, megkérdi: mi-
csoda kulcs ez. Már javában robogtam a
rossz sinen, és ebben a minutumban azt
éreztem, hogy ez az a perc, amikor el fo-
gom szólni magamat, akármit is mondok,
és most állok az előtt a pillanat előtt, ami-
kor az életem jobbra vagy balra fordul.
Az első, ami átviharzott a fejemen, egy régi
vicc volt, amit még lánykoromban olvas-
tam. Egy asszony jön a szeretőjétől és az
ura azt kérdi: hol voltál, angyalom? Mire
az asszony megütögeti a férje arcát és igy
felel: a szeretőmnél voltam, cucikám. Erre
a férj mosolyog, és azt mondja negédesen:
ezt ne tedd többet, cucikám. Tehát az első
gondolatom az volt, hogy azt mondom :
ez a kulcs a szeretőm lakásának a kulcsa.
De az ördög vigye el, olyan timsószerü ér-
zést éreztem a torkomban, hogy attól fél-
tem, nem jön majd elég könnyedén a hu-
mor belőlem, és elsavanyodik a vicc. Azt hit-
tem, el vagyok veszve. Ez nemcsak szó-
lam, ez igaz. Azt hittem, hogy el vagyok
veszve, és hogy soha többé semmi nem se-
gít r a j t a m . Egy pillanat ezredrésze alatt
leszámoltam az életemmel. Éreztem, hogy
most mindennek vége köztem és e közt az
ember közt és ez volt az első perce az éle-
temnek, amikor örültem annak, hogy nincs
gyerekünk. Ugy állottam ott, mint va-
lami idegen nő, akit semmi nem füz senki
máshoz, aki b a j b a került, s akinek most
végezni kell minden hazugsággal, amiből
eddig élt.
A MÁSIK: És?
AZ E G Y I K : És itt látszik, hogy milyen
komiszak vagyunk mi asszonyok. Halálos
nyugalom szállt hirtelen a szivemre. El-
szántság, hidegség, okosság hűvös szele
csapott meg. Ha az uram okos ember, akkor
sok mindent láthatott az arcomon. És
hogy honnan vettem, hogy hogyan jutott
eszembe, hogy miért csináltam, máig sem
tudom, de a világ legnyugodtabb hangján
igy kiáltottam fel: Hogy micsoda kulcs?
H á t . . . az ebédlő kulcsa.
A MÁSIK: Hm.
AZ E G Y I K : Az ebédlő kulcsa. Mond-
hattam volna, hogy a konyha kulcsa, hogy
 a szalón kulcsa, azt is mondhattam voln,
hogy a református templom kulcsa. De nem
mondtam. Valami pillanatnyi őrület szállt
belém és azt m o n d a t t a velem, hogy g
ebédlő kulcsa. Aztán egy kicsit lehajtottam
a fejemet és vártam, hogy rám szakadjon a
plafon. De nem az történt.
A MÁSIK: Hanem?
AZ E G Y I K : Hanem az, hogy az urarn
szép nyugodtan igy szólt: Minek a kulcsa?
— Igen — mondtam én — az ebédlő kul-
csa elveszett, hát csináltattam egyet. Erre
az uram szép lassan kezébe vette a kulcsot,
megnézte, aztán a fejét csóválva az ebédlő-
ajtó felé ment vele. Az ebédlőnek két ajtaja
van. Az egyik a hálószobánkba vezet, a má-
sik az előszobába. Előbb ahhoz az ajtóhoz
ment, amelyik a hálószobába vezet. Belepró
bálta a kulcsot a lyukba, nem passzolt bele.
R á m nézett. £ n vállat vontam. Akkor me
gint megnézte a kulcsot és odavitte a má-
sik ajtóhoz. Az előszobaajtóhoz. Belepró-
bálta. H á t akkor végigfutott r a j t a m -a halá-
los hideg. A kulcs pompásan beleillett a
zárba, kitűnően zárta az ajtót. Ugy forgott,
csattogott benne, mintha soha életében más-
zárban nem is járt volna.
A MÁSIK: Hogyan?
 AZ E G Y I K : Véletlenül. Az Yvette
Guilbert nótáiban vannak ilyen csodák. Eze-
ket vidám szentek csinálják, akik megszán-
nak egy-egy rossz útra tévedt asszonyt, s
az utolsó percben csodát tesznek, hogy okul-
jon és visszatérjen a jó útra. Gondolj, amit
akarsz, higyjél a spiritizmusban, vagy egyi-
kében a legszéditőbb véletlenekben, amik
valaha .emberrel történtek, de ez igy van.
Eltaláltam, hogy hova illik a kulcs. Véletlen.
Mint ahogy megesik, hogy az ember bele-
markol egy pakli kártyába és azt mondja:
ez itt a piros nyolcas. És kivesz egy kár-
t y á t a többi közül és valóban a piros nyolcas.
A MÁSIK: Bámulatos. És aztán mi
történt?
AZ E G Y I K : Látod, ez már nem szép,
hogy megkérded, mi történt aztán. Mert
eddig a történet csodálatos volt, misztikus,
meglepő. De ami ezután történik, azt már
egy asszonynak ki kell találnia. H á t mi
történhetett volna? Most szemtelen lettem.
És most visszaszaladt a viselkedésem a jó
sinre. Vállat vontam és a legközönségesebb,
a legdrámamentesebb hangon ezt mondtam:
„Utálatos vagy azzal a kíváncsiságoddal".
Scha, de soha nem fogja megtudni, hogy
köztünk a világ egyik legnagyobb vélet-
 lensége történt, sőt mint ahogy igazi férfi-
hoz illik, teóriákat fog magának csinálni
ehhez az esethez, és azt a következtetés
fogja levonni belőle, hogy nem szabad
asszonyt gyanúsítani, amig bizonyitéko :
nincsenek az ember kezében. És nem fogj
megtudni soha, hogy ilyen közel a bizony
tékhoz nem fog kerülni soha többé az éle-
tében.
A MÁSIK: És aztán?
AZ E G Y I K : Aztán vacsoráztunk. El-
unatkoztunk. És másról beszéltünk. Én
gyönyörűen t a r t o t t a m magamat, csak más-
nap délelőtt k a p t a m meg a sírógörcsöt, art.;
dukál. Elvégre meglegyintett a világ nagy
mozgató erejének a szele és ettől a magam-
f a j t a közönséges halandónak illik elszédülnie.
A MÁSIK: Természetesen azóta . . .
AZ E G Y I K : J a j , jaj, jaj, most me-
gint közönséges dolgot akartál mondani. Azt
akartad mondani, hogy természetesen azóta
feléje se mentem annak, akinek a lakásához
a kulcs szólt.
A MÁSIK: Azt.
AZ E G Y I K : Hát nem is mentem. De ő
eljött másnap délután hozzánk. És hosszú
ideig üldögéltünk a szobában. Az ebédlőben.
És elmondtam neki . . . nem a története ;,
csak azt, hogy rájöttem, hogy az б kulcsa
a mi ebédlőnk a j t a j á t is nyitja.
A MÁSIK: És ő?
AZ E G Y I K : Elég ügyesen viselkedett.
Azt mondta: az nem érdekel, hogy nyitja-e
az ebédlőajtót. Sokkal fontosabb, hogy
zárja-e? És . . .
A MÁSIK: És?
AZ E G Y I K : És . . . zárta.
A MÁSIK: Ö! Ó! Ó!
AZ E G Y I K : Látod, milyen álszent
vagy? Avagy nem az-e a legszebb köszö-
net az iránt a vidám szent vagy az ördög
iránt, aki velem ezt a csodát csinálta,
hogy . . . elfogadom a tanítását? H á t a
kulcs fontos? Vagy az a j t ó fontos? Nem,
fiam. A lényeg fontos.
(Veszi a finom, drága bundáját és hazamegy.)
 R LEGGONOSZRBB NŐ.
(Egy éltesebb ur — valamikor régen azt mondták volna:
„nyugalmazott donzsuán" — nagy fotelben ül és több
fiatal hölgynek előadást tart. Fiatal koráról beszél, most
már megöregedett asszonyokról beszél és számozza őket.
Ilyenformán):

AZ U R : A tizenegyedik után követ-

kezik a tizenkettedik.
A HÖLGY: Milyen volt?
AZ U R : Ez volt a leggonoszabb nő,
akivel bűnös életemben találkoztam.
A HÖLGY: Mit t e t t szegény?
AZ U R : A legnagyobb gonoszságot
követte el, amit asszony férfival elkövethet.
A költő szerint a legnagyobb bűn a haza-
árulás, erre nincs is bűnbocsánat. De ezt
férfiak szokták elkövetni. Ő azonban elkö-
vette a legnagyobb asszonyi bűnt.
A HÖLGY: Mit t e t t ? Mit tett?
AZ U R : Igazat mondott.
A HÖLGY (rábámul, jelezve, hogy nem
érti).
AZ U R : A nőnél az igazmondás olyan,
mint a férfinél a hazaárulás. A nő hazája a
hazugság. H a ettől elpártol, az én szemem-
ben vége.
A HÖLGY: H á t hogy történt?
AZ U R : Mondtam, hogy ő volt a tizen-
kettedik. Én gazdag ember voltam s meg-
engedhettem magamnak azt a luxust, hogy
ne törődjem semmi mással, csak a nőkkel.
Mialatt a többieket a nép nyomora, a gaz-
dasági helyzet, a művészet, a politika érde-
kelte, azalatt én ugy éltem itt Pesten, mint
egy feketekabátos ur, aki az ifjabb Dumas
valamelyik darabjából elevenedett ki. Sely-
mek és bársonyok közt éltem, nyakak,
vállak, fehér arcok közt. És eljutottam oda,
ahová a többi férfiak nem érnek rá eljutni:
harmincnégyéves koromban tisztában voltam
a nők hazugsági technikájával. A nő tizen-
ötéves korában már kész hazug, husz éves
korában zseniális hazug, harmincéves korá-
ban tökéletes hazug. Én harmincnégyéves
koromban utóiértem a húszéves nőket. Min-
den dicsekvés nélkül mondhatom, hogy zse-
niális hazug voltam.
A HÖLGY: Maga is hazudott?
AZ U R : Soha.
A HÖLGY: H á t ?
AZ U R : Ők hiába hazudtak nekem.
És ez nagy szó. Minden ott kezdődik.
hogy az ember megkérdezi a nőtől: „sze-
r e t ? " — A nő erre azt feleli: „nem." Vagy
ezt: „igen." Harmincnégyéves lettem, mikor
sikerült elérnem azt, hogy értettem nemcsak
a női nemet, de a női igent is. A nő azt
mondja: „az Andrássy-utról jövök." Husz
évig kell köztük élni, mig az ember rájön,
hogy ez azt is jelentheti: „nem voltam
B u d á n . " Mi sem természetesebb, mint hogy
ebből viszont az következik, hogy Budán
volt. Azaz: el a k a r j a velem hitetni, hogy
Budán volt. Tehát nem volt Budán. Érti?
A HÖLGY: Nem.
AZ U R : Örülök, hogy rögtön megér-
tette.
A HÖLGY: De mondom, hogy nem
értem.
AZ U R : Mondom, mondom: szép, hogy
megértette. (Szünet.)
A HÖLGY: Hát mit csinált a gonosz nő?
AZ U R : A gonosz nő a megismerke-
désünk percét követő félórában tisztában
volt velem. Látta, hogy nem szorongó ifjúval
van dolga, látta, hogy nem dacos férfival
van dolga — mert ezt szeretik legjobban
— hanem megérezte, hogy engem kineveltek
a nők és velem nem lehet Budát elhitetni.
A HÖLGY: Tehát?
 AZ U R : Tehát lefőzött. A barátságunk
első hónapjaiban hazudott, mint a pinty.
Gyönyörűen hazudott. ,,Ki volt az a tiszt,
ki tegnap kisérte az u t c á n ? " — kérdez-
t i. Azt felelte: „Az uram főnökének az
öccse." Kisült, hogy az ura főnökének
r s is öccse. Kis jelenet volt köztünk.
Végre azt mondta: „Ne kínozzon, ne kí-
nozzon, megmondom, ki volt : a szeretőm
volt !"
A HÖLGY: És maga?
AZ U R : Én nevettem és megnyugod-
tam. Pedig tényleg a szeretője volt, mint
utóbb kisült. De a nő sokat tanult ebből.
Rájött, hogy legjobban teszi, ha igazat
mond nekem. Bizonyos tapasztalatok után
a férfi kezdi kilesni az eszük járását, ezt
ér zi H á t akkor elkezdenek igazat mondani.
És » az, amitől Isten mentse meg az em-
b e r . Ez a legnagyobb romlottság, amire
kéf ek.
A HÖLGY: Nos, és?
AZ U R : Megszédültem egy kicsit. Egy
na] on soká vártam rá. Végre eljött. „Hol
késett a n n y i t ? " — kérdem. Azt mondja :
„ Doktor Sósnál voltam, megnéztem a laká-
sa. " És tudják, hol volt?
A HÖLGY: Hol?
 AZ U R : Doktor Sósnál. És t u d j á k ,
mit csinált o t t ?
A H Ö L G Y : Mit?
AZ U R : Megnézte a lakását.
(Sóhajt.)
A H Ö L G Y : Aztán?
AZ U R : Aztán egészen megzavarodtam.
Mert egy n a p azzal jött, hogy m a délután
két úriembernél t e t t látogatást. Nevettem.
Ohó — gondoltam — ez m á r elbizta magát.
Addig m o n d t a folyton az igazságot, amig
rá nem jött, hogy elhiszem. És most hébe-
hóba hazudik egyet-kettőt, hogy nyomot
veszítsek. De nem. U t ó b b m e g t u d t a m , hogy
aznap valóban két úriembert tisztelt meg
azzal, hogy besurrant az a j t ó j u k o n .
A H Ö L G Y : Finom nő lehetett.
AZ U R : Nagyon finom nő volt. Az
idén a legjobb bálokon volt lady patroness
és három miniszter csókolt neki kezet.
A H Ö L G Y : És az ur?
AZ U R : Az volt a legokosabb mind-
n y á j u n k között. Olyat tett, ami igazán az
egyetlen férfias eljárás ilyen nővel szemben.
A H Ö L G Y : Mit t e t t ?
AZ U R : Meghalt. Sokat gondolkoztam
ezen és r á j ö t t e m , hogy ennél ravaszabbul
és önzőbben nem is cselekedhetett volna.
 A HÖLGY: Hallatlan. És mi lett az
igazmondás vége?
AZ U R : Az, hogy azontúl szépen vissza-
î Yfiasodtam, visszagyerekesedtem. Meg vol-
tam zavarodva. Szégyeltem az elbizakodott-
ságomat, amelylyel addig azt hittem, hogy
tisztában vagyok a nőkkel. Mert amikor
már a legjobban értettem a hazugságaikat,
akkor azt hittem, hogy ez náluk rendszer.
A HÖLGY: Holott?
AZ U R : Holott náluk nincs rendszer.
De igazán nincs. Mert ha csak olyanok vol-
nának, mintegy rendszertelen, következetlen
férfi, akkor ki lehetne őket tanulni. De
nem olyanok. Olyanok, mint a rendszeres
nők. Szépen elvesztettem magam alól a ta-
in t és azontúl minden nőnél, a tizenhármá-
éi.mái is, meg a tizennegyediknél, meg az
összes azután következőknél sorra megbuk-
tam az okosságommal. Az egyetlen nő,
a i igazat mondott nekem, u t a t csinált a
t bbi hazugságainak. De azért mégis meg-
c losodtam.
A HÖLGY: Hogyan?
AZ U R : Ugy, hogy rájöttem: a leg-
nagyobb szamárság, ha valaki ki akarja
r
múlni őket. Ők soha nem követik el azt az
о tobaságot, hogy általánosítanák, mondván:
„a férfi ilyen, a férfi olyan, tehát a férfi-
val igy kell bánni." Nem. Ők olyanok,
mint a kocsisok.
A HÖLGY: ? ? ?
AZ U R : Nem kell megijedni a szótól.
Előttem a városi kocsis az ideálja annak az
embernek, aki hirtelen t á m a d t helyzetet hir-
telen a legjobban kénytelen megoldani. Ke-
rülni, fordulni, megállani, sietni, lassítani,
aztán a következő utcasarkon megint kom-
binálni a villamossal, a szembejövőkkel, a
mögötte haladókkal és az oldalt kibukka-
nókkal. A nők is igy dolgoznak. Pillanatról-
pillanatra oldják meg a helyzeteket, nem
gondolkoznak előre, hanem az adott perc-
ben rögtönözve vágják ki magukat. Az én
nőm, akit a leggonoszabb nőnek neveztem,
ugy tett, mint az a kocsis, aki a Rákóczi-
ut és a körút sarkán a nagy forgatagban egy-
szerre csak hirtelen rájön, hogy ugy mehet
át legjobban a zavaroson, ha egyenesen, előre
h a j t . Ha nem kerül, nem üti meg a lovat,
nem kiált és nem int. Az én nőm egy
adott pillanatban a bajból az egyszerű igaz-
sággal vágta ki magát. És én voltam a sza-
már, mert azt hittem, hogy ez rendszer. En-
nél már a kocsisnak is több esze van, mert
tudja, hogyha esetleg holnap is egyenesen
vág á t a forgatagon, oldalba vágja a vil-
lamos.
A HÖLGY: H á t akkor miért m o n d t a
róla, hogy gonosz volt?
AZ UR: Mert nem az a gonosz nő, aki
bánt, kinoz, megcsal, kifoszt, megsebez,
legyilkol. A gonosz nő az, aki m e g m u t a t j a
nekem, hogy szamár vagyok.
(Fölkel és busán me.gy el,)
 TARTALOM.
Oldal
Vacsora . . . 3
Az aranyóra és a lánc 22
A kulcs 31
A leggonoszabb nő ... 40
 KÉPES HETILAP
Szerkeszti: KABOS EDE - Kiadják: LÉGRÁDY TESTVÉREK

A Z É R D E K E S U J S A G ünnepi számait az előfi-

zetők minden ráfizetés nélkül megkapják.
A Z ÉBDEKES IMSAG mellékletekben gazdag ün-
nepi számai általános kedveltségnek örvendenek.
A Z ÉRDEKES UJSÀG a modern technika leg-
tökéletesebb eszközeivel dolgozik és mélynyomásu
képei vilagfeltünést keltenek.
AZ ÉRDEKES UJSAG a legváltozatosabb tar-
talmú, a legszebben illusztrált, a leggazdagabb,
tehát a legolcsóbb aktuális képes hetilap.
A Z É R D E K E S U J S A G évenként többször uj szen-
zációs pályázatokat ir ki.
A Z ÉRDEKES UJSAG szépirodalmi része a ma-
gyar irodalom Kincsesháza. Állandó mellékletei:
Az Asszonyok Érdekes Újságja, A Gyermekek
Érdekes Újságja, Sportok Érdekes Újságja, A
Tudnivalók Érdekes Újságja, stb.
A Z ÉRDEKES UJSAG könyv- és képkedvezmé-
nyei mindenütt feltűnést ljeltenek diszes kiállí-
tásuknál és olcsóságuknál fogva.
AZ É R D E K E S UJSAG
KARÁCSONYI AJÁNDÉKA

Ä
Z ÉRDEKES UÍSÁG
KEDVEZMÉNYEI
SZENZÁCIÓSAK !

M TESSÉK RÉ8ZLETE8 Я
Я JEGYZÉKET KÉRNI Я
M AZ ÉRDEKE8 ÚJSÁG •
Я KEDVEZMÉNYEIRŐL Я

AZ ERDEKES ÚJSÁG KIADÓ

HIVATALA, BUDAPEST, V.,
VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 78.

Tíz Érdekes Újság

kiadása
1917