Domaniczky Endre - Ausztrál Fővárosok

Ausztráliáról többnyire szélsőséges időjárása, a gyakori tűzvészek és árvizek, különös Domaniczky Endre
AUSZTRÁL FŐVÁROSOK Sydney, Melbourne, Canberra

állat- és növényvilága, valamint gyönyörű tengerpartjai miatt szoktunk hallani a hírekben.
Lassan másfél évszázada öröklődő sztereotípia: „Ausztrália, az ellentétek földje.” Való-
Ausztrál fővárosok
ban, Ausztráliát gyakran jellemzik „legek” és szélsőségek, azonban a kontinens és az
ország története ennél jóval több érdekességet rejteget.
E könyv az Ausztrália magyar szemmel című munka folytatása, s célja a három leg-
fontosabb ausztrál város – „főváros” – Sydney, Melbourne és Canberra történetének és
kapcsolatának bemutatása, valamint a helyi magyar közösség összetételének, emlék-
helyeinek feltérképezése. Magyarországról eddig általában csak a legidősebb nővér,
Sydney látszódott, pedig a két fiatalabb testvér, Melbourne és Canberra múltja és jövője
is számos meglepetést tartogat...
Sydney, Melbourne, Canberra
A könyv szerzője mindhárom városban élt és dolgozott – könyvét kedvcsinálónak,
tanulságos kalauznak szánja magyar honfitársaink számára.
■■■
Domaniczky Endre (1979) törté-

nelmet és jogot végzett a Pécsi Tu-
dományegyetemen (2004), doktori
értekezését is itt védte meg (2009).
Éveken át dolgozott a magyar köz-
igazgatás különböző szintjein, első-
sorban hatósági területen. 2011 és
■
2013 között Magyarország canber-
rai, 2013 és 2015 között melbour-
DOMANICZKY ENDRE
ne-i, 2018 és 2019 között sydney-i
konzuljaként teljesített szolgálatot.
Jelenleg a Mádl Ferenc Intézet veze-
tő kutatójaként dolgozik.
5500 Ft
Pátria Páholy Egyesület – Fakultás Kiadó

Domaniczky Endre
Ausztrál fővárosok
Domaniczky Endre
Ausztrál
fővárosok
Sydney
Melbourne
Canberra
Pátria Páholy Egyesület – Fakultás Kiadó

Budapest, 2020
A könyv megjelenését támogatta:
Lektorálta:
Dr. Kubassek János PhD
A térképeket készítette:
Dr. Gulyás Zoltán PhD
Az illusztrációkat készítette:
Sándorné Szeidl Zsuzsanna
Szöveggondozás, korrektúra:
Bellus Ibolya és Horváth Bence
A mutatókat készítette:
Domaniczky Endre és Erőss Zsolt
A kézirat lezárva: 2020. augusztus 1.
ISBN 978 615 5848 15 5
© Domaniczky Endre, 2020

© Pátria Páholy Egyesület, 2020
© Fakultás Kiadó (Print & Pixel House Kft.), 2020
Családomnak
és a térség iránt érdeklődő honfitársaimnak
Tartalom
•
Előszó .......................................................................................................... 13
AUSZTRÁLIÁRÓL DIÓHÉJBAN .............................................................................. 17
AZ AUSZTRÁL TELEPÜLÉSEK .............................................................................. 23
Ausztrália meghódítása ................................................................................ 23

Szűzföldön ........................................................................................ 23
A telepek és települések helyének kijelölése ........................................... 24
Magánalapítások ................................................................................. 24
Bizonytalan jövő .................................................................................. 24
A településméretek ..................................................................................... 25
Kisváros és nagyváros – ausztrál léptékben ............................................. 26
A városhatárok .................................................................................... 31
Nagyvárosokból városkomplexumok ...................................................... 34
Településhálózat ........................................................................................ 36
Időbeliség ................................................................................................. 38
Új-Dél-Wales ...................................................................................... 41
Tasmánia ........................................................................................... 42
Victoria ............................................................................................. 42
Queensland ....................................................................................... 43
Nyugat-Ausztrália ................................................................................ 44
Dél-Ausztrália ..................................................................................... 45
Északi Terület ..................................................................................... 45
Elnevezések, besorolások ............................................................................ 48
Helyi önkormányzatok .......................................................................... 49
Az ingatlan-nyilvántartási rendszer .......................................................... 51
Szövetségi és tagállami választókerületek ................................................ 52
Régiók és más egységek ..................................................................... 53
Összegzés ................................................................................................ 53
8 Tartalom
SYDNEY ......................................................................................................... 57
Terepviszonyok .......................................................................................... 59
A bennszülöttek megtelepedése .................................................................... 61
Sok ezer éves történelem ..................................................................... 61
Az európaiak érkezése Sydney környékére és az első találkozások .............. 62
Kísérletek az együttélésre ............................................................................. 64
Az európaiak letelepedése ............................................................................ 66
Botany Bay ........................................................................................ 66
Port Jackson ...................................................................................... 68
Sydney megalapítása ........................................................................... 68
A városfejlődés szakaszai ............................................................................. 69
Bozótból telep (1788–1810) ................................................................. 69
Telepből város (1810–1842) ................................................................. 74
A vizionárius ................................................................................. 74
A városi önkormányzat kezdetei ....................................................... 83
Városból metropolisz (1842–1948) ........................................................ 85
A közszolgáltatások megszervezése ................................................. 87
A tömegközlekedés kiépítése .......................................................... 95
A város területének növekedése ....................................................... 99
Metropoliszból városkomplexum (1948–) .............................................. 100
Iparvárosból szolgáltatóközpont ..................................................... 101
Fokozódó bevándorlás ................................................................. 102
Motorizáció és a növekedés természetes korlátai .............................. 103
A város súlypontjának áthelyezése és az új városhatárok .................... 103
Zöld gyűrű Sydney körül ................................................................ 104
Magyarok Sydney-ben ............................................................................... 104
A korai idők ...................................................................................... 104
A szórványos bevándorlás időszaka ...................................................... 105
A nagy hullámok Sydney-ben ............................................................... 107
A fénykor ......................................................................................... 107
A hanyatlás évei ................................................................................. 110
A jövő lehetséges útjai ........................................................................ 111
Városnéző séták Sydney-ben ....................................................................... 113
A belváros és a Kék-hegység .............................................................. 113
A belváros és a magyar emlékhelyek .................................................... 115
A belváros és a zöld körgyűrű ............................................................. 121
Sydney-i strandmustra ....................................................................... 122
Összegzés .............................................................................................. 124
Tartalom 9
MELBOURNE ................................................................................................. 127
Terepviszonyok ......................................................................................... 129

A bennszülöttek megtelepedése ................................................................... 129
Az európaiak érkezése Melbourne környékére ................................................. 131
Kísérletek az együttélésre ................................................................... 132
Az európaiak megérkezése ................................................................. 132
Ausztrália délkeleti partjainak felfedezése .............................................. 133
Az első telepalapítási kísérlet: Port Phillip .............................................. 134
A szárazföldi út feltárása ..................................................................... 134
A második telepalapítási kísérlet: Western Port Bay ................................. 135
Visszatérés Port Phillipbe ................................................................... 135
A városfejlődés szakaszai ............................................................................ 137
Faluból város (1835–1842) ................................................................ 137
Városból gyarmati központ (1842–1851) ............................................... 149
Gyarmati központból Ausztrália fővárosa (1851–1901) ............................. 158
Victoria benépesítése ................................................................... 159
A demokrácia otthona .................................................................. 161
A világváros kiépítése ................................................................... 161
Ipar és kereskedelem .................................................................... 174
A déli metropolisz (1901–1989) ........................................................... 175
Ausztrália fővárosa ....................................................................... 175
A válság évei ............................................................................... 177
A déli félteke első olimpiai városa ................................................... 178
Az egyetemváros ......................................................................... 180
Metropoliszból városkomplexum (1989–) .............................................. 181
A multikulturális központ ............................................................... 183
Növekvő népesség ...................................................................... 184
A Canberrától való kellő távolság .................................................... 184
Magyarok és magyar emlékhelyek Melbourne-ben ........................................... 185
A korai idők ...................................................................................... 185
A szórványos bevándorlás időszaka ...................................................... 186
A nagy hullámok Melbourne-ben .......................................................... 188
A fénykor ......................................................................................... 189
A hanyatlás évei ................................................................................ 192
A jövő lehetséges útjai ....................................................................... 192
Városnéző séták Melbourne-ben .................................................................. 195
A belváros és a Phillip Island ............................................................... 195
Melbourne-i parkmustra ..................................................................... 197
10 Tartalom
Strandok és nemzeti parkok ................................................................ 197

A belváros és a magyar emlékhelyek .................................................... 198
Melbourne környéki túrák ................................................................... 199
Összegzés .............................................................................................. 200
CANBERRA ................................................................................................... 203
Terepviszonyok ........................................................................................ 205

A bennszülöttek megtelepedése .................................................................. 206
Az európaiak megérkezése ......................................................................... 206
A Canberra előtti európai települések ............................................................ 207
Farmok a főváros mai területén ............................................................ 207
Korai települések a mai fővárosi terület helyén és környékén .................... 210
Korai települések az ACT területén ................................................. 210
Kísérletek az együttélésre ................................................................... 213
A két metropolisz harca az elsőségért ............................................................ 213
A fővárosvita szakaszai .............................................................................. 215
Az ausztrál alkotmány megszövegezése ................................................ 215
A főváros helyének meghatározása ....................................................... 215
A főváros neve .................................................................................. 218
A nemzetközi tervpályázat ................................................................... 219
Az Ausztrál Fővárosi Terület igazgatása .......................................................... 221
Törvényhozás ................................................................................... 222
Igazságszolgáltatás és rendészet ......................................................... 223
Végrehajtó hatalom és önkormányzatiság .............................................. 223
Parlamenti képviselet ......................................................................... 225
Canberra felépítése .................................................................................. 225
A korai időszak (1909–1927) .............................................................. 226
Városi és területi intézmények ........................................................ 226
Szövetségi intézmények ............................................................... 227
Közigazgatási beosztás ................................................................ 229
Infrastruktúra és közlekedés .......................................................... 229
Az átmeneti évek (1927–1957) ........................................................... 230
Diplomáciai képviseletek .............................................................. 231
Infrastruktúra és közlekedés .......................................................... 232
Új lendületben (1957–1988) .............................................................. 233
Tartalom 11

A közigazgatás ........................................................................... 236
A nemzet fővárosa (1988-) .................................................................. 237
Magyar közösség az Ausztrál Fővárosi Területen .............................................. 239
Magyar emlékhelyek Canberrában és ACT környékén ............................. 240
Túrajavaslatok .......................................................................................... 243
A Fővárosi Terület építészete és természeti kincsei ................................. 243
Múzeumtúra .................................................................................... 244
Nemzeti parkok ................................................................................ 244
Tengerparti túrák ............................................................................... 244
Hegyvidéki túrák ............................................................................... 244
Összegzés .............................................................................................. 246
SZÁLAK, AMELYEK ÖSSZEKÖTNEK ..................................................................... 249
A két egymásra utalt metropolisz .................................................................. 249

A nemzet fővárosa ..................................................................................... 249
Az ausztrál fővárosok ................................................................................. 250
AUSZTRÁL MŰVÉSZETTÖRTÉNET DIÓHÉJBAN ....................................................... 251
Bennszülött művészet ................................................................................ 253

Sziklafestmények .............................................................................. 253
Kővésetek ....................................................................................... 254
A fa hasznosítása .............................................................................. 254
A bennszülött művészet megújulása a 20. században .............................. 255
Bennszülött stílus a hétköznapokban (street art) ..................................... 255
A bennszülött giccs ........................................................................... 255
Az európaiak érkezése ............................................................................... 257
Korai idők ........................................................................................ 257
Festészet ........................................................................................ 257
Építészet ......................................................................................... 257
19. második fele ...................................................................................... 258
Festészet, fényképészet ..................................................................... 258
Építészet ......................................................................................... 259
Szobrászat ....................................................................................... 259
20. század első fele .................................................................................. 259
Festészet ........................................................................................ 260
12 Tartalom
Építészet ......................................................................................... 261

Szobrászat ....................................................................................... 262
20. század második fele ............................................................................. 262
Festészet ........................................................................................ 262
Építészet ......................................................................................... 263
Szobrászat ....................................................................................... 264
Összegzés .............................................................................................. 265
MELLÉKLETEK .............................................................................................. 251
Közlekedési tippek a metropoliszok és a főváros megismeréséhez ....................... 269

Sydney és Melbourne ........................................................................ 269
Canberra ......................................................................................... 269
Jelentősebb fesztiválok és éves rendezvények
a metropoliszokban és a fővárosban ...................................................... 270
Egyes helynevek magyarázata ...................................................................... 271
Sydney ............................................................................................ 271
Melbourne ....................................................................................... 271
Canberra ......................................................................................... 272
A bennszülött helynevek továbbéléséről ......................................................... 274
VÁLOGATOTT ÉS HIVATKOZOTT IRODALOM .......................................................... 275

Rövidítések ............................................................................................. 275
Canberra ................................................................................................ 275
Melbourne .............................................................................................. 276
Sydney ................................................................................................... 277
Hivatkozott irodalom .................................................................................. 278
Személynevek mutatója ................................................................................. 279

Településnevek mutatója ............................................................................... 284
Köszönetnyilvánítás ...................................................................................... 291
Summary .................................................................................................... 293

Résumé ..................................................................................................... 294
Ausztália rövid története 13
Előszó
•
Magyarországon a főváros megnevezést hallva szinte kizárólag Budapestre gondolunk,

pedig egyes korszakokban különböző városok töltötték be a központ szerepét. Leghosz-
szabb ideig talán Pozsony és Székesfehérvár, de átmeneti jelleggel több más nevet is
megemlíthetnénk.
Ausztráliában – bár modern kori története sokkal rövidebb Magyarországénál – szintén
több város játszott központi szerepet az idők során. Sydney a történelmi fővárosnak lenne
nevezhető, hiszen 1788-tól egészen az önálló gyarmatok megalakulásáig az egyre táguló
határokkal rendelkező fegyenctelep központjának számított. Az egységes Ausztráliának vi-
szont – a közhiedelemmel ellentétben – sohasem volt a fővárosa. A déli metropolisz, a pár
évtizeddel fiatalabb Melbourne ezzel szemben az ausztrál államszövetség első székhelye
lett, s bár végleges fővárosként Canberrát jelölték ki, az átköltözés évtizedekig eltartott.
Ausztráliában a három nővér története a Kék-hegységbeli Katoomba mellett található
sziklaformációhoz kötődik. A bennszülött eredetűnek tartott, közismert legenda szerint a
Kék-hegységben élő törzs férfiai harcolni mentek, de mielőtt elindultak volna, a varázsló a
biztonság kedvéért kővé változtatta három lányát, nehogy bajuk essen, amíg ő távol van.
A varázsló elesett a harcban, a lányok pedig ma is ott állnak kővé dermedve a hegyek
között. Ám miért ne használhatnánk a Három Nővér kifejezést – jelképesen – a három
ausztrál fővárosra is?
Ha emberi léptékre számoljuk át, Sydney, a legidősebb testvér mindössze 23 éves,
Melbourne, a középső 19, Canberra pedig csupán 10. Pályájuk elején járnak tehát, s
éppen ezért eddigi kapcsolatukat is ennek fényében érdemes megítélni. Az már most
látszik, hogy a kicsi Canberra a legidősebb testvéréhez költözött, s eredetileg is szoros
viszonyuk az idő múlásával valószínűleg még közelebbivé fog válni. A három nővér Auszt-
rália gazdaságának és társadalmának három tartóoszlopa, a velük való megismerkedés
nélkülözhetetlen az ország megértéséhez.
Mindez – a három főváros (a három „nővér”) létének és kapcsolatrendszerének megis-
merése – elsősorban azért fontos, mert a távoli Magyarországról nézve Ausztrália sokszor
egy-egy pontra szűkül, azaz ha Ausztráliára gondolunk, legtöbbször Sydney-ről beszé-
lünk. Melbourne valahogy ritkábban kerül a szemünk elé, általában mint a legélhetőbb
városok „örökös” listavezetője. Canberráról pedig szinte csak a „vájtfülűek” hallottak, pe-
dig a kontinens legnagyobb szárazföldi városáról van szó, amely nem mellesleg az ország
(a földgolyó egyetlen kontinensországa) fővárosa.
14 Előszó
A Három Nővér a Kék-hegységben (NSW)
Tekintettel arra, hogy az ausztrál településszerkezetről, s azon belül is e három város

privilegizált helyzetéről magyar nyelven mindeddig csak szórványos információkat találhat-
tunk, könyvemben a saját tapasztalatok, élmények, illetve az ezzel kapcsolatos kutatásaim
alapján kísérlem meg e témát (témákat) minél alaposabban körbejárni.
Egyrészt az ausztrál városszerkezetet és e három város létrejöttét, fejlődését, közigaz-
gatási beosztását vázolom fel, másrészt pedig útikalauzt szeretnék az ide látogató vagy itt
élő honfitársaim kezébe adni, hogy saját maguk is könnyebben és gyorsabban szerezhes-
senek személyes benyomásokat.
Előszó 15
A három város ugyanis csak együttesen, egymáshoz képest értelmezhető; saját magát
„rövidíti meg” a turista, aki az egyiknél leragad, s nem szán rá még pár napot, hogy a másik
két helyre is elutazzon.
Az útitervjavaslatok készítésekor természetesen figyelemmel voltam a látogatók kor-
látozott lehetőségeire, ezért – az Ausztrália magyar szemmel című kötetben már bevált
módon – a városnéző túrákat 1 és 14 nap közötti időszakokra terveztem, amelyből min-
denki össze tudja állítani a neki megfelelő városnéző „csomagot.” A kötetet saját fotókkal
és – a már megszokott módon – illusztrációkkal és térképekkel is kiegészítettem. Célom
volt továbbá, hogy ne ragadjunk le a városhatároknál, a túrajavaslatoknál ezért a városok
környékének bemutatására is kitérek.
Végezetül itt is szeretném megerősíteni, hogy könyvem csupán „gondolatébresztő se-
gédlet”, a folyamatosan megújuló angol nyelvű kiadványokkal és útikönyvekkel nem kíván
versenyezni. Javasolt tehát legalább egy angol nyelvű útikönyv (Lonely Planet, National
Geographic, Fodor’s) legfrissebb kiadását közvetlenül utazás előtt beszerezni, hogy a friss
adatok és elérhetőségek érkezéskor rendelkezésünkre álljanak.
Sydney (Ausztrália), 2018. december 31.

Domaniczky Endre
Ausztráliáról
dióhéjban
A Bowman-zászló (1806)
Az első zászló, amelyen a két ausztrál címerállat, az emu és a kenguru együtt szerepel. Az Új-Dél-Walesi Könyvtár
(Library of NSW) gyűjteményében lévő zászló a trafalgari győzelem (1805) hírére készült egy Sydney melletti farmon
(Archerfield, Richmond, NSW). A zászló szimbolikája az anyaországhoz kapcsolódik (a címerpajzson látható rózsa,
lóhere és kóró Anglia, Írország és Skócia növényjelképei), a Unity („Egység”) kifejezés az 1801-ben létrejött Egyesült
Királyságra utal. A zászló alatti mondat (England expects every man will do his duty – „Anglia elvárja, hogy mindenki
teljesítse a kötelességét”) a trafalgari csatára utal, ez volt Nelsonnak a csata előtt kiadott parancsa.
18 Ausztália rövid története
Az Ausztrália elnevezést egyszerre használják a kontinens és az ország megnevezésére is.

A két fogalom nem teljesen fedi egymást, hiszen az ausztrál kontinenshez a kontinentális
selfen fekvő területeket, így például Új-Guinea vagy Új-Britannia szigetét is hozzá kell szá-
molni. Az ország, az államközösség pedig Ausztrália szigetén kívül más részeket, így Tas-
mániát, valamint számos, az Indiai- és a Csendes-óceánban fekvő kisebb szigetet, illetve
az Antarktisz egy részét is magában foglalja (viszont Új-Guineát nem). Az ausztrál kontinens
kiterjedése 8,6 millió, az Ausztrál Államközösség kiterjedése pedig mintegy 7.7 millió km2.*
Ebben a könyvben elsősorban az országról lesz szó, annak is a keleti részén fekvő
három városáról: Új-Dél-Wales állam fővárosáról, Sydney-ről, Victoria állam fővárosáról,
Melbourne-ről és az ország fővárosáról, a Sydney-től nagyjából háromórányi autóútra ta-
lálható Canberráról, amelyet az Ausztrál Fővárosi Terület vesz körül.
Ausztrália mintegy nyolcvanmillió évvel ezelőtt vált le az Antarktiszról. Az elzártságnak
köszönhetően speciális növény- és állatvilág fejlődött ki területén. Jelenlegi ismereteink
szerint az ember 65 ezer évvel ezelőtt érkezett ide,** s e hosszú időszak alatt a bennszülött
népesség nemcsak alakította a környezetét, de – átvészelve éghajlatváltozásokat és az
állatvilág egy részének kicserélődését – maga is hozzáidomult ahhoz.
Más kultúrák valószínűleg már a hollandok előtt is feltűntek e partokon – európaiak
és ázsiaiak egyaránt –, de az első igazolható partraszállás a Duyfken legénységéhez köt-
hető, akik 1606-ban jártak a York-félsziget környékén (a mai Queensland északi részén).
Az első állandó telepet végül a britek alapították 1788-ban, és ezután lassan uralmuk alá
vonták a térség nagy részét. Sydney tehát egyszerre volt telep, város, valamint a jövőbeli
tartomány(ok) magja.
Ausztrália területén előbb fegyenctelepek jöttek létre, amelyek később önkormányzat-
tal rendelkező gyarmatokká váltak. E gyarmatok közös érdekeiket felismerve végül állam-
szövetségben egyesültek. Az államszövetség a 20. század folyamán lassan haladt a füg-
getlenség felé vezető úton, s eközben több hatalmas társadalmi átalakuláson is sikeresen
keresztülment.
* Összehasonlításként: Európa mint kontinens területe 10 180 000 km2, az Európai Unió területe (2018. december
31.) 4 475 757 km2.
** Az Ausztrál Nemzeti Múzeum kiállításán is bemutatott, a Madjedbebe Rock Shelterből (NT) származó, festéshez
használt kődarab kora 65 ezer év. A jelenlegi leletek alapján a bennszülöttek mintegy 2600 generáció óta élnek a
kontinensen. Az európaiak ősei mindössze kilenc generációval ezelőtt érkeztek ide.
20 Ausztráliáról dióhéjban
A Trephina Gorge Nemzeti Parkban (East MacDonnell Ranges, NT)
Egyrészt néhány évtizedes folyamatként megvalósult a bennszülött lakosság jogegyen-

lősége, másrészt pedig – hasonlóan hosszú út végén – a „Fehér Ausztrália” multikulturális
állammá vált. E folyamatok csak a közelmúltban zárultak le.*
Ausztrália népessége jelenleg 25 millió fő körül jár (2018), ennek többsége a keleti
partvidéken, s azon belül is a két metropoliszban, Melbourne-ben és Sydney-ben kon-
centrálódik, e két városban él az ország lakosságának több mint 40%-a. A tagállami és
területi fővárosokban és a fővárosban a népesség nagyjából kétharmada él, vagyis az
ország nagy része gyéren lakott. A népsűrűség a folyamatos bevándorlás ellenére is csak
3,2 fő/km2. Azaz Ausztráliáénál még Kanada népsűrűsége is magasabb (4 fő/km2), Ma-
gyarországon ugyanez az adat 106 fő/km2.
* Lásd bővebben: Domaniczky 2018, 223–303.

Bevezetés 21
Az Ausztrál Államközösség részei
Elnevezés Terület (km2) Lakosság (2016, fő) Státusz

Új-Dél-Wales 800.642 7.480.228 tagállam
Victoria 227.416 5.926.624 tagállam
Queensland 1.730.648 4.703.193 tagállam
Dél-Ausztrália 983.482 1.676.653 tagállam
Nyugat-Ausztrália 2.529.875 2.474.410 tagállam
Tasmánia 67.031 509.965 tagállam
Északi Terület 1.349.129 228.833 terület
Ausztrál Fővárosi Terület 2358 397.397 terület
Jervis Bay Terület 70 391 terület
Norfolk-sziget 35 1748 külső terület
Karácsony-sziget 135 1843 külső terület
Kókusz (Keeling)-szigetek 14 544 külső terület
Korall-tengeri szigetek 10 0 külső terület
Heard- és McDonald-szigetek 372 0 külső terület
Ashmore- és Cartier-szigetek 199 0 külső terület
Ausztrál Antarktiszi Terület 5.896.500 0 külső terület
Ausztrália tagállami és területi fővárosai, valamint a szövetségi főváros

alapvető adatai
Elnevezés Tagállam / Alapítás éve Lakosságszám Lakosságszám
terület (korábbi alapítási (2016, ezer fő) agglomerációval
kísérlet) (2016, ezer fő)
Canberra Ausztrál Fővárosi 1913 396 432
Terület (ACT)
Sydney Új-Dél-Wales 1788 208 4824
(NSW)
Melbourne Victoria (VIC) 1835 (1803, 1826) 136 4485
Brisbane Queensland 1825 (1824) 1131 2271
(QLD)
Perth Nyugat-Ausztrália 1829 22 1944
(WA)
Adelaide Dél-Ausztrália 1836 22 1296
(SA)
Hobart Tasmánia (TAS) 1804 (1803) 50 222
Darwin Északi Terület 1869 (1824, 1827, 79 137
(NT) 1838, 1864)
Az átlagos ausztrál népsűrűség viszonylag magas mutatója elsősorban Victoriának (28

fő/km2) és az átlagosnál magasabb aránnyal rendelkező Új-Dél-Walesnek (10 fő/km2), az
Ausztrál Fővárosi Területnek (180 fő/km2), illetve Tasmániának (8 fő/km2) köszönhető.
A lista végén Nyugat-Ausztrália (1 fő/km2) és az Északi Terület (0,18 fő/km2) állnak, ahol a
népesség nagy része a fővárosban és környékén tömörül. Nyugat-Ausztráliában a lakos-
ság négyötöde, míg az Északi Területen nagyjából a kétharmada a fővárosban vagy annak
agglomerációjában él! Viszonyításképpen: Magyarországon a legalacsonyabb népsűrű-
ségű megye, Somogy arányszáma 50 fő/km2 felett van!
A népesség koncentrációja nem újkeletű. Ausztrália már a 20. század elején is a világ
egyik legurbanizáltabb országának számított, és a városi népesség aránya egy évszázad
alatt csak tovább növekedett. Mindebből következően az ausztrál politika-, társadalom-
és kultúrtörténet az ausztrál településekkel való megismerkedés nélkül nem érthető meg
teljesen. A legfontosabb azonban a két metropolisz és a főváros: Melbourne, Sydney és
Canberra kapcsolatrendszerének bemutatása. Ezt részben e könyvre építve, részben he-
lyi séták során ismerheti meg az olvasó.
A számos kisebbség közül (a 2016-os népszámlálás adatai szerint a népesség egyhar-
mada külföldön született) a magyar diaszpóra viszonylag kisszámú, és Ausztrália hatalmas
területein szétszóródva élt és él. Tulajdonképpen nincsen olyan távoli település, nemzeti
park vagy sziget, ahol váratlanul ne fut(hat)nánk össze egy-két honfitársunkkal. A magyar
közösség túlnyomó része azonban a két legnagyobb városban, Melbourne-ben és Syd-
ney-ben tömörül.
Ez a két város történelmi központ is: az első szabad magyar telepes, Friedman Izsák*
ausztráliai élete Sydney-ben kezdődött és Melbourne-ben ért véget, mintegy előre jelezve
a két városnak a magyarság életében betöltött kiemelkedő szerepét.
Az azóta eltelt másfél évszázadban a magyarok bevándorlási hullámai elsősorban e
két várost célozták, s csak az itt eltöltött hosszabb-rövidebb idő után kezdtek szétszóród-
ni az országban. Melbourne és Sydney története és kapcsolatrendszere tehát egyúttal
kulcs a helyi magyarság történetének megismeréséhez is. Ennek bemutatására szintén
törekedni fogok.
* Isaac Friedmant magyarul – Kunz Egon és Balázs Dénes munkái nyomán – Friedman Izsákként szokták nevezni.
Friedman eredeti polgári utóneve azonban Ignác lehetett. Ebben az írásban az egyértelműség érdekében Fried-
manra Friedman Izsákként hivatkozom. Rövid életrajzát lásd lentebb, a sírjáról készült fényképet pedig: Doman-
iczky 2018, 315. Életrajzára és névváltoztására bővebben: Domaniczky (Kézirat 1., 2020)
Az ausztrál települések
•
Ausztrália meghódítása
Ausztrália még a jelenlegi közlekedési lehetőségek mellett is jelentős távolságra fekszik

Európától. Az európai civilizáció csupán a 17. században érkezett ide a hollandokkal, és
az angolok csak a 18. század végén hozták létre az első állandó települést a kontinensen.
A Duyfken kapitánya, Willem Janszoon vezette holland hajósok 1606. február 26-
án szálltak partra a Pennefather folyó torkolatánál a York-félsziget nyugati partján, a mai
Weipa városka (QLD) közelében. Ez volt a legkorábbi jelenleg ismert európai látogatás
Ausztráliában. Az expedíció szerencsétlenül végződött, a bennszülöttekkel való összecsa-
pásokban több európai is odaveszett, ezért Janszoon – aki egyébként azt hitte, Új-Guinea
partvidékén jár – visszahajózott Batáviába.
Bár a terjeszkedés a szárazföld belseje felé az angolok megérkezését követően azon-
nal megindult, az ausztrál településhálózat kiépülése – amelynek szerkezete jelentősen
eltér az Európában vagy éppen Magyarországon megszokott településhálózatétól – egé-
szen a 20. század második feléig eltartott.
Szűzföldön
Az eltérő településhálózat létrejöttének hátterében földrajzi, történelmi és kulturális okok

egyaránt megtalálhatóak. Ausztrália kiterjedt pusztaságai kezdettől fogva megnehezítették
a pionírok dolgát, akiknek ráadásul úgy kellett itt megvetniük a lábukat a szélsőséges
időjárási viszonyok között, hogy az európai települések semmilyen korábbi előzményével
nem találkoztak. A területen a több tízezer éve megtelepedett őslakosok lakóhelyei ugyan-
is általában könnyen lebomló anyagokból készültek. Az újonnan érkezőknek tehát ahhoz,
hogy új életet kezdhessenek, az Európában megszokott rendszert és intézményeket ki-
építhessék, ezzel párhuzamosan magát a településhálózatot is meg kellett teremteniük.
A korai települések tehát egyszerre voltak védművek és lerakatok, amelyek a felfede-
zők és katonák nyomában haladva épültek ki a stratégiailag fontos helyeken. A megköze-
líthetőség nyilvánvalóan elsőrendű szempont volt, ezért az első központok a tengerparton
jöttek létre, amelyek a flotta számára könnyen elérhetőek voltak, majd pedig ezekből in-
dult meg a hátország birtokbavétele, elsősorban a gyors csapatmozgást és a kereskedel-
met lehetővé tévő úthálózat kiépítését követően.
A telepek és települések helyének kijelölése
Ausztrália állammá válása, „kiépítése” érdekében tehát más jellegű feladatok megoldására
volt szükség, mint a sűrűn lakott, történelmi város- és úthálózattal rendelkező Európában.
Itt a jelenlegi tagállami/területi fővárosok alapjait – Melbourne kivételével – kormányzati
döntéssel jelölték ki. A főbb tengeri és szárazföldi utak mentén ugyancsak a kormányzat
jelölte ki az első telepek és települések helyét, amelyek azonban az elmúlt kétszáz évben
önálló fejlődésnek indultak: megerősödtek vagy lehanyatlottak.
Magánalapítások
Az úthálózatra, e fix pontokra épülve azonban – főleg az aranyláz hírét követően a növek-

vő számban megjelenő telepeseknek köszönhetően – egyre több magánalapítású telep
vagy város is létrejött, ezek közül némelyik azonban csak hosszabb pangás után indult
fejlődésnek.
Az ausztrál települések korai időszakát idézik fel a skanzenfalvak Melbourne és Syd-
ney mellett. Sovereign Hill* Ballaratban (VIC) a victoriai aranyláz idejébe vezeti vissza a
látogatót. A Macquarie-városok közé tartozó Wilberforce (NSW) kis utcácskájában talál-
ható Australiana Pionir Falu (Australiana Pioneer Village)** egyik épülete, a Rose Cottage
1811-ből származik. Canberrától nagyjából félórányi autóútra, a Namadgi Nemzeti Park
területén hasonlóan tanulságos túrát tehetünk a Settler’s Tracken, azaz a Telepes Ösvé-
nyen, ahol a korai betelepülők 19–20. században épült kunyhóit látogathatjuk végig.
Bizonytalan jövő
Ausztráliában az egyes települések sorsát elsősorban a technikai fejlődés határozta meg.

Közúti, vasúti csomópontok virágoztak fel vagy váltak pusztasággá a vasúti nyomtávok
egységesítése során, egy-egy közúti elkerülőszakasz átadása után vagy éppen a repülő-
járatok elterjedésével. Más településeket a bányakincsek kitermelése emelt a magasba,
hogy aztán a világpiaci árak függvényében ismét eljelentéktelenedjenek.
A kereskedelem kedvező hatása érződik az egykor önálló gyarmatok határátkelőinél:
Albury-Wodonga (NSW-VIC) vagy éppen Tweed Heads-Coolangatta (NSW-QLD) össze-
nőtt ikervárosai a vámok haszonélvezőiként kezdték pályafutásukat. Az agrárközpontokon
ugyancsak nyomot hagyhattak a technikai változások.
Még a legjelentősebb központoknak is voltak nehéz időszakaik. Sydney például az
alapítást követően (1788–1791) ellátási nehézségekkel küszködött. A Melbourne mai te-
rületén 1803-ban alapított első telepet rövid időn belül el kellett hagyni. Az Északi Terület
fővárosának, Darwinnak az alapítása csak negyedik alkalommal járt sikerrel, 1869-ben.
* Bővebben: www.sovereignhill.com.au (Utolsó hozzáférés: 2018. május 13.)

** Bővebben: http://theapv.org.au/village (Utolsó hozzáférés: 2018. május 13.)
Az ausztrál települések 25
Településméretek
Az ausztrál települések döntő többsége város, a településhálózat azonban az ország bel-

seje felé haladva ritkul, és az általános településméret csökken.
Amikor az úti kalandjait könyv formájában is közreadó Nemes László és felesége 1971-
ben ellátogatott Ausztráliába, Sydney-ből a távoli Broken Hill városáig vonattal utaztak.
A vonatúton szerzett tapasztalataikat így összegezték: „A vonat pedig egyre kopárabb tá-
jon robogott velünk. Gyorsan haladt, időnként meg-megállt egy fél percre egy ‘városnál’.
Ezeket a helységeket a térkép nagy betűkkel jelezte. A valóságban a Nagy Hátországban
[értsd: az Outbackben – D. E.] városnak számít minden település, ahol száz lélek és egy
kocsma található. Legalábbis így szól a vicc.”*
A legkopárabb részeken a települések helyét az utak mentén a fogadók (roadhouse)
veszik át, ahol ételt, szállást és üzemanyagot találhat az utazó. Fogadókat találunk Nyu-
gat-Ausztrália nyugati partján Geraldton és Karratha között, a Nullarbor-síkságon (Dél-,
illetve Nyugat-Ausztráliában) vagy éppen Ausztrália északi részén több szakaszon is, a
Savannah Way mentén.
Burke and Wills Roadhouse – oázis a Puszta közepén (Four Ways, QLD)
* Fehér–Nemes 1971, 217.

A roadhouse után méretben a tanya (farm) vagy tanyabokor (de ez már város[ká]nak
számít) következik. A tanyák azonban méreteikben eltérőek a Magyarországon ismerttől:
egy-egy farm kiterjedése többnapi járóföld is lehet, és a kerítés csupán a telekhatárt, de
nem feltétlenül a gazda házának közelségét jelenti.
A farmok fogalmával, méretével, elhelyezkedésével az utazónak tisztában kell lennie,
mielőtt az adott vidék felfedezésére indul.* Fontos tudni azt is, hogy az ausztrál emberek
különösen segítőkészek, de a rosszul előkészített kirándulás következményeit (például
benzin hiánya, mechanikai hiba) nem tudják elhárítani. Másrészt a Pusztaságba** csak
részletes térképpel szabad elindulni, hogy egy véletlen baleset vagy a jármű meghibá-
sodása esetén a távolságokat pontosan meg lehessen becsülni. A legrosszabb döntés
az autó elhagyása az ismeretlen terepen. Ha mégis erre lenne szükség, üzenetet kell ott
hagyni, mert először mindig ott keresik a pórul járt utazót.
A tanyák az ország különböző részein más és más távolságra helyezkednek el egy-
mástól. A tengerparthoz közel eső sávban általában sűrűbben, a Pusztaságban és annak
belső részein egymástól távol találhatóak.
Itt kell említést tenni a telepről (community) mint a bennszülött lakosság számára ál-
lami segítséggel épített településről. Ilyen telepként említhető például Burringurrah Nyu-
gat-Ausztráliában, Yalata Dél-Ausztráliában, Hermannsburg az Északi Területen vagy
Wreck Bay Village a Canberrához tartozó Jervis Bay Területen. Ezek a telepek általában
kisméretűek, pár száz fős lakossággal.
A közhiedelemmel ellentétben léteznek azonban falvak (village) is, igaz, csak kis szám-
ban (ilyen például a Mad Max-filmek kapcsán ismertté vált Silverton, Broken Hill közelében).
Kisváros és nagyváros – ausztrál léptékben
A kisváros népességi határait valahol a 200 fő és a 20 ezer fő között húzhatjuk meg, de

a méret tájegységenként és államonként változik. Ausztrál viszonylatban a húszezer főnél
nagyobb település már nagyvárosnak számít.
A híres magyar utazó, az Ausztráliában éveket töltő Gubányi Károly a 20. század elején
úgy látta, hogy „[é]pítkezése, közlekedése és az élet általános berendezése tekintetében
Ausztrália vidéki városai között alig van valami különbség, s aki néhányat ismer közülök, az
valóban valamennyit ismeri.”***
Elég sok azonban a köztes kategória, ami a körülmények alapos megismerésére
sarkall. Az új-dél-walesi pusztaságban fekvő Broken Hill népessége hosszabb idő óta
csökken (napjainkban kb. 17 ezer fő körül van), de még így is a legjelentősebb város
a térségben. A Sydney-től mindössze 200 km-rel a kontinens belseje felé fekvő Goul-
* Lásd bővebben: Domaniczky 2018, 369–408.

** A Puszta és Pusztaság elnevezés ebben a könyvben az ausztrál Outbackre vonatkozik.
*** Idézet: Gubányi 1927, 147. Gubányira összefoglalóan lásd Domaniczky (Kézirat 2, 2020), valamint Uő (Kézirat 3,
2020).
Ausztrál települések besorolása méret alapján

tanya
tanyabokor (városka/kisváros)
kisváros
nagyváros
tagállami/területi főváros agglomerációs városa
tagállami/területi főváros
szövetségi főváros
burn városának létszáma alig haladja meg a 20 ezer főt, mégis nagyvárosnak számítható.
A dél-ausztráliai Ceduna városa alig 3000 fős, ám több száz kilométeres körzet központ-
jaként tekinthetünk rá. Végül csak utalás szintjén érdemes megemlíteni Ausztrália köze-
pének (Red Centre) telegráfállomásból kinőtt „fővárosát”, Alice Springset. A szintén alig
több mint 20 ezer fős városra Ausztrália középső részének természetes központjaként is
tekinthetünk.
A fővárosok kivételével a legnagyobb tengerparti városok a tagállami és területi fővá-
rosok elővárosai. Ilyen a queenslandi Brisbane-hez közeli, több mint 660 ezer fős Gold
Coast vagy Új-Dél-Wales államban Sydney két elővárosa, az északi Newcastle (323 ezer)
és a festői szépségű környezetben fekvő déli Wollongong (300 ezer).
Wollongong és környéke (NSW)

Észak-Queensland igazgatási központja, Townsville
A valódi – nem szatellit – városok közül a legnagyobbak: maga az ausztrál főváros,

Canberra (400 ezer), a Queenslandben fekvő 180 ezres Townsville, a 150 ezres Cairns
és a 135 ezres Toowoomba (ez utóbbi nem a tengerparton fekszik). 100 ezres méretűek
Victoria folyton civakodó aranyvárosai, Ballarat (103 ezer) és Bendigo (97 ezer). A tasmá-
niai Launceston a 80 ezer, a nyugat-ausztráliai Bunbury a 70 ezer fős városok kiváló pél-
dája. Az egykor a fővárosi címre is esélyes, Melbourne-től és Sydney-től közel egyenlő tá-
Cataract-szurdok (Cataract Gorge, South Esk River, Launceston, TAS)
volságra fekvő Wagga Wagga városában 64 ezren laknak. A victoriai Shepparton (50 ezer)
és az új-dél-walesi Port Macquarie (46 ezer) szintén jelentős központok. A 35 ezer fős
Bathurst az egyik legrégebbi szárazföldi település címével büszkélkedhet, hiszen közvet-
lenül a Kék-hegységen való átkelést követően alapították (1815). A dél-ausztráliai Whyalla
a 20 ezres, az új-dél-walesi Grafton a 10 ezres városok egyik példája.
Észak-Queensland kedvelt turisztikai

célpontja: Cairns (belváros, városi
könyvtár)
Evans-emlékmű
(Kings Parade, Bathurst, NSW)
Macquarie kormányzó 1813-ban George

William Evanst (1780–1852) küldte
ki Blaxland, Lawson és Wentworth
kék-hegységbeli felfedezéseinek
megerősítése érdekében. Evans 1813.
december 9-én érte el azt a helyet
(Bathurst Plains), ahol később a
várost – amelyet Henry Bathurstről
(1762–1834), Bathurst earljéről,
gyarmatügyi államtitkárról neveztek
el – megalapították. Gilbert Doble
alkotását 1920-ban leplezték le a város
központjában.
A nagyvárosoktól külön kate-

góriaként érdemes kezelni a tag-
állami és területi fővárosokat, illet-
ve a szövetségi fővárost is, még
akkor is, ha ezek esetleg csak az
adott tagállam/terület szintjén szá-
mítanak a legnagyobbnak.
Így például a gyéren lakott
Északi Terület fővárosa, a 150
ezer fős Darwin mérete csupán
a negyede a queenslandi Gold
Coast, illetve fele az új-dél-walesi
Wollongong városának. Ez a két
utóbbi, ausztrál értelemben ki-
emelkedően nagy városnak szá-
mító település azonban más tag-
állami fővárosok agglomerációs
övezetéhez tartozik, tulajdonkép-
pen maguk is egy-egy főváros
részei, ezért eltérő besorolásuk
szükséges.
A városhatárok
Egy mamutfenyő a ballarati botanikus kertben,
Az ország legsűrűbben lakott ré- a Begónia fesztiválok helyszínén (VIC)
sze a keleti partvidék, amelyet
Melbourne-től Cairnsig számíta-
nak. A legtöbb település is itt található, köztük a két óriás, Sydney és Melbourne, illetve
ezek hosszan elnyúló agglomerációs övezetei.
A településhatárok európai szemmel nem mindig egyértelműek. Nehézségek első-
sorban azoknál a városoknál adódnak, amelyeknek kerületei (negyedei) vannak. Ezeket
legtöbbször külön településként hivatkozzák élőszóban éppúgy, mint hivatalos iratokban.
Melbourne-t és Sydney-t például Magyarországon nagyvárosként képzeljük el, itt azon-
ban általában a belváros közepét, az eredeti városmagot értik alatta.* A városrészek (más
szóval külvárosok, angolul: suburbs) – Melbourne-nél 300, Sydney-ben 600 darab felett
– külön életet élnek, és legtöbbször csak mint fikció (esetleg statisztikai régió) jelenik meg
a teljes város Nagy-Melbourne-ként vagy Nagy-Sydney-ként.
* Ezt a különbségtételt lehet nyomon követni a 21. oldal alsó táblázatának népesség oszlopában. Az első sorban az
ausztrál fogalom szerinti városmag, a második sorban a tényleges méretből következő létszám található.
Az összeolvadó vagy összenövő városok szintén zavart okozhatnak, amelyen európai-
ként akkor léphetünk át legkönnyebben, ha az elnevezésektől elvonatkoztatunk.
A két metropolisz (Melbourne és Sydney) területén több önálló városi jogú tele-
pülés is található, ezek azonban mára teljesen belesimultak e nagyvárosok szöveté-
be, régi (vagy éppen újabb keletű) jogaikat azonban néha még most is őrzik (e jogok-
nak elsősorban politikai-igazgatási szempontból van jelentősége). Hasonlóan zavaró
lehet az agglomerációs, ám a nagyvárosokkal egyre gyorsuló ütemben összenövő vá-
rosok meghatározása. Ezek az egykor önálló települések a népességrobbanás és a
A tengerpart egy szakasza Port Macquarie-ben (NSW). Port Macquarie-t John Oxley nevezte
el 1818-ban az akkori kormányzóról. 1821-ben fegyenctelep létesült itt, amelyet 1830-ban
megnyitottak a szabad telepesek számára. A város – nagyjából félúton Sydney és Brisbane
között – már a 20. század eleje óta kedvelt turistaparadicsom, az utóbbi időben pedig a
metropoliszból kitelepülők egyik népszerű célpontja.
legutóbbi technikai fejlődés következtében a tagállami fővárosok elővárosaivá váltak.

Az Ausztráliában küszöbön álló újabb technikai fejlesztések (gyorsvasút, villamos, metró-
hálózat, új autópályák) révén pedig e városok teljes beolvadása csak idő kérdése.
A másik összeolvadásos esetről, az államhatárok mentén az ikervárosok létrejöttéről

fentebb szintén szóltunk. Itt a névadás lehet zavaró (az ilyen településneveket néha egy-
máshoz kapcsolják, pedig lehet, hogy egy új településnév kitalálásával is ki lehetne fe-
jezni egy új szakasz kezdetét), az összeolvadás de facto már megtörtént, viszont a más
közigazgatási egységhez tartozás miatt a ténylegesen egynek számító településen eltérő
szabályok lehetnek érvényben.
Nagyvárosokból városkomplexumok
Ausztrál szemmel nézve a metropoliszok fejlődése csak az utóbbi időben kezd zavaróvá
válni. Az átlagpolgár az alábbi részt olvasva némely esetben valószínűleg a fejét csóvál-
ná, hiszen a hétköznapokban például Sydney és Wollongong külön településként létezik.
A szolgáltatások azonban már régen áttörték a térképen meghúzott városhatárokat. Egyes
tagállami fővárosok ugyanis már évekkel ezelőtt túlnőttek azon a ponton, amely Nagy-Syd-
ney vagy Nagy-Melbourne (Nagy-Perth) fogalmával leírható lenne. A közbeszédben ál-
talában még metropoliszokról beszélnek, pedig valójában ezek a városok – különösen
Melbourne és Sydney – már inkább városhalmazok (városkomplexumok), amelyekbe las-
sanként a távolabbi vonzáskörzet is beolvad (ahogy ez a könyv egyes fejezeteinek elején
található térképeken a világoslila területeken látható).
Melbourne és Sydney esetében elsősorban a városból kifelé irányuló mozgásról van
szó, amelyet főleg a nagy számban érkező, anyagi lehetőségeik miatt kezdetben csak a vá-
ros peremén (vagy az agglomerációban) letelepedni képes bevándorlók generálnak. A külső
városrészek mellett gyorsan megjelennek a szolgáltatások, szinte kivétel nélkül szolgáltató
központokba szervezve, és az új városrész rövidesen belesimul a metropolisz szövetébe.
A méret növekedésével egyidejűleg ezekben a városokban (előbb spontán, ma már
tervezett módon) megindult a lokalizáció (vagyis a városon belüli körzetesedés). A tömeg-
közlekedés ugyanis bizonyos méret felett képtelen lépést tartani a városok növekedé-
sével, ezért a cél egyre inkább 20–30 perces utazótávolságon belüli élettér kialakítása
lesz, vagyis ilyen távolságon belül kell tudnia egy városkomplexumnak biztosítania a lakást,
munkát, rekreációt, gyereknevelést. A metropoliszok fejlődésének két legfontosabb irá-
nya tehát a méretbeli növekedés, valamint a kisebb, de lehetőleg teljes körű szolgáltatá-
sokat nyújtó körzetesedés.
A méretbeli változások különösen Melbourne, Sydney, Brisbane és Perth esetében
lesznek jelentősek már néhány évtizeden belül.
Sydney már évtizedek óta három irányba terjeszkedik: északra Newcastle, délre Wollon-
gong felé, nyugatra pedig befelé a Kék-hegységbe. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen
kívül, hogy a szövetségi fővárost, Canberrát Sydney-hez viszonylag közel alapították. Syd-
ney délnyugati része központjának, Campbelltown városának – amely már most is fontos
közlekedési csomópont – szerepe a jövőben tovább fog növekedni. Canberra igazgatási és
diplomáciai központként pár évtizeden belül agglomerációs város közelségbe (nagyjából
150 km) kerül majd Sydney városkomplexumával – hasonlóan Newcastle-höz és Wollon-

gonghoz. A városkomplexum tehát egy észak–déli irányban nagyjából 300, nyugat–keleti
irányban pedig 150–200 km-es övezetet ölel majd magába (ez egy Közép-Európa térképre
vetítve, ahol Sydney városközpontja megegyezik Budapesttel úgy képzelhető el, hogy a
város északi része Besztercebánya, déli vége Baja, nyugati széle pedig Sopron környé-
kén található). Egy ekkora településhálózat napi működtetése nem végezhető már egy köz-
pontból, a Cityből. Sydney helyén – valószínűleg a korai kormányzók által bölcsen kijelölt
településekre épülve – egy többmagos városnak kell létrejönnie (erre később bővebben is
kitérek). A méretbeli változások valószínűleg a város központját is az új városkomplexum kö-
zepe felé tolják majd, a City helyett Parramatta látszik erre a szerepre a legmegfelelőbbnek.
Melbourne fekvésénél fogva kezdettől szabadon terjeszkedhetett minden irányba az

öböl (Port Phillip) partján. Ez a minden irányba lehetséges terjeszkedés várhatóan tovább
fog folytatódni, és a városkomplexum még egy távolabbi településgyűrűt fog bekebelez-
ni, nagyjából a Torquay–Geelong–Woodend–Kilmore–Healesville–Drouin–Koo Wee Rup
vonalon. A ma még különálló részek (Geelong, Mornington-félsziget) összeolvadása meg
kell, hogy történjen; a beolvadó részek közötti közlekedési kapcsolatok kiépítését tovább
kell folytatni. A központi fekvésű városközpont szerepe Sydney-vel összehasonlítva itt
könnyebben megőrizhető, viszont további központok kialakítására és megerősítésére lesz
szükség a mai városhatáron (kézenfekvőnek látszik: Geelong, Werribee, Frankston, Sun-
bury, Pakenham és Croydon, esetleg Lilydale kijelölése).
Brisbane a valóságban már most is hosszan terjeszkedik lefelé a tengerparton. A vá-

roskomplexum egyik magja Brisbane lesz, a határok nyugat felé egészen Toowoomba
közelébe, északon Buderimig, délen pedig Ballináig terjedhetnek. A Sunshine Coastot
Gold Coasttal összekötő városkomplexum másik központja várhatóan Gold Coast lesz.
Perth már most is szélesen nyújtózik az Indiai-óceán partján, déli határa jelenleg Man-
durah környékén található. A jövőben a dél felé való intenzív terjeszkedés valószínű, egé-
szen Bunburryig. A városkomplexum magjai Joondalup, Perth, Mandurah és Bunbury
lehetnek.
Canberra mint főváros Sydney-től való távolsága a mai technikai lehetőségek fényében
elméleti. A két város kölcsönhatása ezért a jövőben vélhetően erősödni fog. Canberrát már
a tervezőasztalon több milliós városnak álmodták, ám a főváros csak az utóbbi néhány évti-
zedben kezdett jelentős növekedésbe. Már régóta nem egyközpontú, az új-dél-walesi határ
másik oldalán fekvő egykori kisváros, Queanbeyan összenőtt vele. A főváros növekedése
ennélfogva egyfelől e kisváros növekedése révén, másrészt az Ausztrál Fővárosi Területen
belüli térségek felhasználásával hosszú időre biztosított. A népesség gyarapodásával pár-
huzamosan a környék hagyományos, Új-Dél-Wales államban található központjainak (Yass,
Goulburn, Cooma, Braidwood) elővárosi/agglomerációs szerepköre erősödni fog.
Településhálózat
A településhálózat sűrűsége változó, és csupán az ország egyes részein fejlődött ki tel-

jesen. A legfejlettebb településhálózattal minden bizonnyal Victoria rendelkezik. Új-Dél-
Wales és Queensland tengerparti részein több helyütt ugyancsak teljes hálózatot találunk,
amely azonban a parttól 50–100 kilométerre szinte teljesen eltűnik. Az Északi Területen
például a két nagyváros, Darwin és Alice Springs mellett szinte csak pár tucat, maximum
pár ezer fős települést találhatunk, és ezeket is csak a főutak mentén.
Az Ausztrál Fővárosi Területet elsősorban a szövetségi főváros, Canberra dominálja,
de közvetlen környezetében kiterjedt tanyavilág terül el. Néhány városka (Hall, Tharwa)
kivételével településeket inkább a Fővárosi Terület határának másik, új-dél-walesi oldalán
találhatunk (Gundaroo, Bungendore, Brindabella, Burra).
Egy régi bolt Gundaroo-ban (NSW)

A legsűrűbben lakott Victoriát viszont – ahogy fentebb említettem – teljesen átszö-

vik a települések különböző formái, szinte minden méretű városra találhatunk itt példát.
A metropoliszkategóriát a főváros, Melbourne képviseli, egyik legfejlettebb szatellitvárosa
Geelong. Ebben az államban nemcsak a tengerparton, de a szárazföld belsejében is van-
nak nagyvárosok, mindenekelőtt az aranyláz hatására kinőtt Bendigo és Ballarat, vagy az
agrárcentrum Shepparton (ikertelepülésével, Mooroopnával). Csendes kikötők (például
Portland), a Great Ocean Road hangulatos tengerparti városkái (Lorne vagy Apollo Bay),
a Murray menti kereskedelmi központok (Mildura, Echuca) vagy az alpesi falvak hangulatát
idéző városkák (Mt Beauty, Bright), illetve a tanyavilág központjai (például Nhill).
A keleti part Melbourne-től Cairnsig húzódó urbanizált karéjában a legtöbb települést
Új-Dél-Wales központi partvidékén, illetve a queenslandi Brisbane környékén találjuk. Ezt
leszámítva a keleti parton is több, gyéren lakott szakaszt találhatunk (például a Victoria
és Új-Dél-Wales közötti határ környéke Orbost és Eden között, Új-Dél-Walesben a Coffs
Harbour és Grafton közötti szakasz, illetve Queenslandben a Bundaberg és Townsville
közötti rész).
Tasmániában a két nagyváros, Hobart és Launceston körül koncentrálódik a népesség,
habár az északi parton és a két nagyvárost összekötő út mentén is sűrű a településhálózat.
Dél-Ausztráliában elsősorban Adelaide-ből kiindulva Mildura felé a Sturt Highway, illet-
ve Bordertown felé a Dukes Highway mentén láthatunk gyakrabban kisvárosokat. Észak
felé a Spencer-öböl mentén néhány, helyben nagyvárosnak számító településen haladunk
át (Port Wakefield, Port Pirie, Port Augusta), majd afölött a települések hirtelen megritkul-
nak, a főútról letérve pedig teljesen eltűnnek.
Nyugat-Ausztrália Perth és Albany között fekvő délnyugati csücske az állam legurbani-
záltabb területe, ezen belül a tengerparton terjeszkedik Nagy-Perth metropolisza. Alatta
egyre kisebb városok terülnek el, felette pedig – tulajdonképpen Joondaluptól észak-
ra – a településhálózat gyorsan eltűnik, és csak egy-egy tengerparti kikötővárosra (Nyu-
gat-Ausztrália számos bányakincsét tengeren szállitják el feldolgozásra) korlátozódik (Ge-
raldton, Carnarvon, Exmouth, Karratha, Port Headland, Broome). Nyugat-Ausztrália bel-
sejében az egykori aranymezőkön néhány csodálatos városka tengődik, régi pompájukra
és gazdagságukra szépen felújított épületeikről lehet következtetni.
Az országot átszövő településhálózat helyett tehát helyesebb lehet a tagállami/területi
fővárosok hálózatáról beszélni. Ezek azok a csomópontok, amelyek az ország egyes ré-
szeit összekötik, a forgalmat továbbítják, illetve – államokon belül – szétosztják.
Manapság az utasok legnagyobb része a fővárosok között elsősorban repülővel köz-
lekedik. A Sydney–Melbourne desztináció például az ország legfrekventáltabb repülési
útvonala, évi több mint tízmillió utassal. A két metropolisz közötti forgalom azonban kez-
dettől inkább három pontra épült, ugyanis már a második világháború előtt megindultak az
ingázókat szállító repülőjáratok a metropoliszokból Canberrába.
Canberrába jelenleg (2017) évi több mint egymillió utas repül Melbourne-ből, és közel
egymillió Sydney-ből. Mindkét desztináció a húsz legforgalmasabb ausztrál célállomás
között található.
Tagállami fővárosok, agglomerációs zónákkal
Időbeliség
Európából nézve az ausztrál városok kiskorúak. Európai viszonylatban még a magyar lis-
tavezetők, mint Szombathely vagy Pécs két évezredes múltja is csak a középmezőnyhöz
elegendő, és még ezekhez sem érdemes az itteni rangidős Sydney korát hozzámérni.
Országon belül viszont szerepe és súlya van az alapítás dátumának, amit sok település
névtábláján megtalálhatunk (általában a lakosságszámmal együtt).
A legkorábbi európai település címre természetesen Sydney tart igényt, az alapítás
évfordulója (január 26.) egyúttal az ország legfontosabb nemzeti ünnepe is (Australia Day),
amelyet egyébként már a 19. század óta ünnepelnek.
Az Australia Day a legkorábbi ausztrál ünnep, bár a jelentéstartalma az idők során
módosult. Már 1791-ben megemlékeztek a telep megalapításáról. 1818-ban Lachlan
Macquarie kormányzó már hivatalos ünnepséget szervezett; ekkoriban az Alapítás Napja
(Foundation Day) emlékére. Az ünnepnap azonban egészen a 20. század elejéig új-dél-
walesi kereteken belül maradt, a gyarmatok inkább saját alapításuk évfordulójára emlé-
keztek. Az államszövetség megalakulását követően azonban megnövekedett az igény
A skanzenjellegű Berrima (NSW) névtáblája az alapítás

évével. A városka a Hume Highway mellett található, a
Wingecarribee folyó partján. Canberra felé haladva érdemes Párhuzamos történelem (a Megszállás napi
meglátogatni. megemlékezésre hívó plakát Sydneyben)
egy közös emléknap iránt. Először 1935-ben

ünnepelték meg valamennyi államban az Auszt-
rália Napot, de csak 1994-ben vált január 26-a
munkaszüneti nappá. Erre a bennszülött lakos-
ság 1938 óta a Gyász Napjaként (Mourning
Day), később Megszállás Napjaként (Day of In-
vasion) emlékezik.
1788-ban azonban nemcsak Sydney, de má- A Megszállás Napjára emlékeztető tábla
sik két település alapítására is sor került. Először Canberrában a Demokrácia Múzeum előtt
1788 márciusában a Norfolk-szigeti Kingston, (Old Parliament House, ACT)
ugyanazon év őszén pedig az első szárazföldi
település, Parramatta alapjait rakták le.
A két utóbbi település eredetileg más névre hallgatott. Kingston eredeti neve Sydney
Bay, Parramattáé Rose Hill volt. Az ausztrál partoktól 1400 km-nyire fekvő Norfolk-szige-
ten biztonsági okokból hoztak létre egy telepet, Rose Hill pedig termékeny talajának kö-
szönheti létezését. Itt alakították ki az első farmot, amelyet a földműveléshez értő James
Ruse (1760–1837) nevű fegyenc művelésébe adott a kormányzó. A ma is álló farmépület
(fényképét lásd a 73. oldalon) az 1790-es évek végén készült, ez az egyik legidősebb
épület a kontinensen. A Parramatta nevet 1791-ben adta a kormányzó a terület benn-
szülöttek által használt neve

alapján, így ez az egyik legko-
rábbi bennszülött településnév
az ausztrál térképeken.
Az első településeket érde-
mes minden államban és terü-
leten számba venni, mert így
kiderül, hogy a jelenlegi főváros
nem minden esetben azonos az
adott országrész legkorábbi te-
lepülésével.
Néhány települést érdemes
közelebbről is megvizsgálni,
különösen azokat, amelyek-
ről a későbbiekben egyáltalán
nem esik szó. Terjedelmi okok
miatt itt csupán egyes államok
esetében térünk ki néhány tele-
pülésre.
James Ruse munkájára a birtok sarkában álló tábla emlékeztet.
A tagállamok legkorábban alapított települései

(vastaggal szedve a tagállami/területi és a nemzeti főváros)
NSW TAS VIC QLD WA SA NT ACT

Sydney Hobart Portland Redcliffe Albany Adelaide Darwin Tharwa
(1788) (1804) (1834) (1824) (1826) (1836) (1869) (1862)
Kingston George Melbourne Brisbane Fremantle Gawler Adelaide Hall
(1788) Town (1835) (1825) (1829) (1836) River (1882)
(1804) (1871)
Parramatta Launceston Sunbury Ipswich Guildford Mt Barker Alice Canberra
(1788) (1806) (1836) (1827) (1829) (1839) Springs (1913)
(1872)
Windsor New Ballarat Drayton Perth Port Daly River
(1791) Norfolk (1838) (1842) (1829) Lincoln (1882)
(1807) (1839)
Richmond Sorell Geelong Toowoomba Augusta Kapunda Batchelor
(1794) (1808) (1838) (1849) (1830) (1842) (1911)
Új-Dél-Wales
Új-Dél-Wales három legkorábbi településéről már szóltunk. Windsor és Richmond az öt

úgynevezett Macquarie-város közé tartozik (a másik három: Castlereagh, Pitt Town és
Wilberforce korabeli brit politikusokról kapta a nevét), amelyeket Lachlan Macquarie kor-
mányzó (1810–1821) létesített, illetve alapított újra 1810-ben a Hawkesbury folyó mentén,
elsősorban a mezőgazdasági művelés erősítése céljából. E két város azonban már koráb-
ban is létezett, Windsorban az ország egyik legrégebbi fogadója, az eredetileg 1815-ben
megnyitott The Macquarie Arms (99 George St) jelenleg is várja vendégeit.
Macquarie Arms Hotel (Windsor, NSW) A cégtábla közepén Macquarie kormányzó portréja látható.
Tasmánia
Tasmánia első települése, Hobart tulajdonképpen a szerencsétlen sorsú victoriai telep-

nek, Sullivan Baynek köszönheti létezését. David Collins kapitány (1756–1810) még Art-
hur Phillip kormányzóval érkezett Ausztráliába. 1788 és 1796 között – egyidejűleg – több
fontos tisztséget is betöltött Sydney-ben. Ő volt a kormányzó titkára, a főbíró és a kor-
mányzóhelyettes egy személyben. 1796-ban visszatért Angliába. Innét indult 1803-ban
a victoriai fegyenctelep megalapítására, s ez a kaland végül 1804-ben Hobart megalapí-
tásával végződött. Collins Van Diemen-föld (a későbbi Tasmánia) első alkormányzójaként
fejezte be földi pályafutását.
New Norfolk festői települése több szempontból is figyelmet érdemel. Nevét onnan
kapta, hogy a Norfolk-szigeti telep felszámolásakor több tucat személyt ide telepítettek,
közülük jó páran még az Első Flottával érkeztek Ausztráliába. Ennek is köszönhető, hogy
az Első Flotta utolsó „veteránjai”, Samuel és Betty King itt hunyták le szemüket 1849-ben
és 1856-ban. A település magyar szempontból is tartogat meglepetést, itt hunyt el ugyanis
az első magyarországi születésű személy, aki Ausztráliába érkezett. Angol neve – Raphael
Harris – nem utal származására, viszont a nyilvántartásban születési helyeként a Magyar
Királyság szerepelt. Eredetileg
óralopásért ítélték deportálás-
ra, és 1829-ben érkezett a York
hajó fedélzetén Tasmániába, de
itt további kisebb vétségekért sú-
lyosbították büntetését, aminek
1832-ben halála vetett csak véget
(1832. december 24-én a Der-
went folyóba fulladt).*
Victoria
A melbourne-iek a város alapítását

a Van Diemen-földről átkelő John
Batmannak (1801–1839) szok-
ták tulajdonítani. Batman hosszú
időn át a kelleténél talán erőseb-
ben ápolt kultusza sokáig elfed-
Raphael Harris (1785 k. – 1832) személyleírása a rabok te a tasmániai bennszülöttekkel
jegyzékéből.* Jobbra fönt a fogoly származási helyeként a való kegyetlenkedéseit. Victoriá-
Magyar Királyság megjelölés látható. ba érkezvén Batman azonban a
* Forrás: https://stors.tas.gov.au/CON18-1-1$init=CON18-1-1p152 (Utolsó hozzáférés: 2018. december 30.)

bennszülöttektől „szerződéssel” szerzett területet. A Batman-féle szerződés jogtörténeti

kuriózum Ausztrália történetében, hiszen „hallgatólagosan” elismerte a bennszülöttek el-
sődleges szerzési jogcímét és tulajdonjogát (nem véletlenül nyilvánította azonnal semmis-
nek azt a kormányzó). Melbourne mégis csak mint városka (valószínűleg Batmania néven)
létezhetett volna, ha 1837-ben Bourke kormányzó a települést fel nem karolja, és az aktu-
ális brit miniszterelnökről el nem nevezi. Melbourne voltaképpeni alapítójának tehát Bourke
kormányzót kellene tekinteni.
A Port Phillip Bay nyugati csücskében, a Corio-öbölben fekvő Geelong (mindkét szó
bennszülött eredetű) környékének feltérképezése 1802-ben kezdődött. A Sullivan Bay-
ben 1803-ban alapított fegyenctelepről elszökött William Buckley ezen a környéken élt a
bennszülöttekkel mintegy három évtizeden át, amíg össze nem találkozott az 1835-ben
az Öbölbe érkező John Batman csapatával. Geelong környéke volt a végpontja Hume és
Hovell expedíciójának, amely 1824-ben Sydney mellől mintegy három hónap alatt ért le
a mai Melbourne körzetébe. Az első telepesek 1836-ban érkeztek Geelongba, amely-
nek fejlődése az aranyláz kitörésével új lendületet kapott. Amint az a korai beszámolókból
kiderül, a bennszülöttek eredetileg* az öblöt hívták Geelongnak és a környező vidéket
Coriónak, az elnevezéseket a későbbi telepesek cserélték fel.
Az 1851-es ausztráliai aranyláz a victoriai Ballarat közelében talált leletekkel vette kez-
detét (pedig ugyanannak az évnek az elején aranyat találtak Új-Dél-Walesben is, de en-
nek híre elhalványult a victoriai arany felfedezése mellett), ennek köszönhetően az agrár-
településnek induló városka komoly központtá fejlődött. Az 1953 óta a március táján meg-
rendezett begóniafesztiválja messze földön híres, ennek megtekintése kiváló alkalmat kí-
nál csodaszép botanikus kertjének meglátogatására. A kert egyik sétányát az ausztrál
miniszterelnökök mellszobrai szegélyezik. A városi csónakázótó adott otthont az 1956-os
melbourne-i olimpia evezős versenyszámainak, amelyre szobor is emlékeztet. Az arany-
mezőkből az idők során több másik város is kinőtt, mint például Bendigo és Castlemaine,
amelyek építészeti öröksége országos szinten is egyedülálló.
Queensland
Az új-dél-walesi kormányzó, a tudományok, különösen a csillagászat iránt élénken érdek-

lődő Thomas Brisbane (1773–1860) után kapta nevét az európaiak által 1823-ban felfe-
dezett Brisbane folyó, ahol 1825-ben a később róla elnevezett fegyenctelepet megalapí-
tották (Brisbane-t kezdetben az Edinburgh és Glasgow városok nevéből képzett Edeng-
lassie, illetve Moreton Bay Penal Settlement néven emlegették). Ez egy szigorított telep
volt a nehezen kezelhető fegyencek részére. A vidék kedvező mezőgazdasági adottsá-
gainak köszönhetően 1838-ban a fegyencek deportálását beszüntették, 1842-től pedig
engedélyezték a szabad telepesek letelepedését is. 1859-ben Viktória királynő hozzájá-
* Vö. Hume és Hovell beszámolóját (http://gutenberg.net.au/ebooks04/0400371.txt), valamint William Buckley em-

lékiratait (The life and adventures of William Buckley. Melbourne, The Text Publishing, 2017. 6–7.)
rult a terület Új-Dél-Walesből való kiválásához és Queensland gyarmat megalakulásához.

Az új gyarmat fővárosának címére azonban – bár más településeket is megvizsgáltak –
a közeli Ipswich volt az esélyesebb. Ennek a ma már kétszázezer fős szárazföldi nagy-
városnak a megalapítása a környékén található bányakincseknek (mészkő, kőszén) volt
köszönhető. A település gyorsan nőtt és gazdagodott, jó kikötővel és korán kiépített vasút-
vonallal rendelkezett. Ennek ellenére az új gyarmat központja végül Brisbane lett. Ipswich
a döntés ellenére továbbra is rohamosan fejlődött, s mára Brisbane egyik legnagyobb
agglomerációs településeként tekinthetünk rá.
Nyugat-Ausztrália
Albany csodálatos környezetben fekvő kisvárosa történelmi hangulatot áraszt. A King

George-szoros és a belőle nyíló öblök szépségével talán csak az Új-Dél-Wales délkeleti
sarkában megbúvó Eden partvidéke vetekedhet. A szorost a méltatlanul elfeledett George
Vancouver (1757–1798) fedezte fel. A városkát a Sydney-ből kiküldött Edmund Lockyer
(1784–1860) őrnagy alapította katonai támaszpontként még 1826-ban. Néhány héttel
később itt jelentette be Nagy-Britannia igényét Ausztrália egész nyugati részére. Albany a
20. század elejéig Nyugat-Ausztrália egyetlen mélyvízi kikötője volt, és így fontos hajózá-
si csomópontnak számított.* Egyike volt azoknak az ausztráliai kikötőknek, amelyeket az
amerikai Fehér Flotta (Great White Fleet) meglátogatott. Ezek a hajók 1907–1909 között
Theodore Roosevelt amerikai elnök utasítására kerülték meg a Földet, céljuk egyrészt a
békés kapcsolatok kiépítése, másrészt az egyre erősödő USA tengeri erejének hangsúlyo-
zása volt. Albany volt az első világháborúba induló ANZAC-csapatok hajóinak utolsó belföldi
megállóhelye is. A szoros kapcsolatot tovább erősíti a 2014-ben az ausztrál és új-zélandi
miniszterelnökök jelenlétében megnyitott ANZAC-múzeum (67 Forts Road) is.
Nyugat-Ausztráliában az egykori Swan River Colonyt (Swan folyó Gyarmat) hivatalosan
1829-ben alapították. A híres tengerészcsaládból származó James Stirling (1791–1865)
néhány évvel korábban már járt a vidéken, és feltérképezte a Swan folyót. 1829 májusá-
ban, pár héttel Stirling érkezése előtt Charles Fremantle partra szállt a Swan folyó torko-
latában, és ismételten birtokba vette Ausztrália nyugati részét Nagy-Britannia számára.**
Stirling júniusban érkezett, és a Swan folyó legtermékenyebb részén kezdte meg egy
település kiépítését, melyet a házasságkötésének helyéről Guildfordnak nevezett el.
A városka ma már beolvadt a fővárosba, amelynek alapjait viszont csak az év augusztusá-
ban rakták le. Perth a korabeli brit gyarmatügyi államtitkár, George Murray szülővárosáról,
a skóciai Perthről kapta a nevét, de ezen kívül az államtitkár nevét viseli többek között
* Albany korai magyar nyelvű leírását lásd: Gáspár Ferenc: A Föld körül. Budapest, 1908. V/37–39.
** Az itt létrejött telepet, amelyet 1892–1903 között Charles Yelverton O’Connor (1843–1902) mérnök tervei alapján
mélytengeri kikötővé építettek ki, később Fremantle kapitányról nevezték el. A tragikus sorsú O’Connor tervez-
te a nyugat-ausztráliai aranymezők vízellátását biztosító rendszert is (Goldfields Water Supply Scheme), amely
1896–1903 között valósult meg, és jelenleg nagyjából százezer ember vízellátását biztosítja.
Ausztrália legnagyobb folyója, a Murray folyó is. Nyugat-Ausztráliában tehát Perth mega-
lapítása helyett érdemesebb egy hármas alapításról beszélni, amelyből hosszabb idő alatt
a főváros kinőhetett.
Dél-Ausztrália
A Dél-Ausztráliában fekvő Adelaide, Gawler és Port Lincoln között a legfontosabb össze-

kötő kapocs William Light ezredes (1786–1839), aki az első, csak szabad telepesek által
lakott gyarmat vezető földmérőjeként mindhárom helyszínen megfordult. John Hindmarsh
kormányzó ugyanis őt bízta meg a leendő főváros helyének kiválasztásával. Light megvizs-
gálta a festői környezetben fekvő Port Lincoln környékét, de végül inkább Adelaide mellett
döntött, melynek tervrajzát is elkészítette. Port Lincoln vidékére – amelyet az Ausztráliát el-
sőként körülhajózó Matthew Flinders nevezett el angliai szülőföldje, Lincoln megye után –
végül néhány évvel később érkeztek az első telepesek. Light a gyarmaton töltött rövid
idő alatt összesen két város terveit készítette el, Adelaide mellett az első vidéki közpon-
tét, Gawlerét, amely ma már a főváros egyik városrésze. Ez a városka a nevét a gyarmat
második kormányzójáról kapta. Light ezredesnek köszönhető továbbá a Barossa-völgy
elnevezés is, ahonnét ma a legjobb dél-ausztráliai borok származnak. A völgy egy korábbi
csata, az 1811-ben, a napóleoni háborúk részeként Barrosa mellett vívott ütközet emlé-
kére kapta a nevét, amelyben ő maga is részt vett. Light ezredes sírja ma fő művének,
Adelaide-nek a központjában, a Light téren található.
Északi Terület
A mai Északi Terület 1863 és 1911 között Dél-Ausztrália igazgatása alatt állt, elsősorban az
ausztrál telegráfvonal kiépítésének megkönnyítése érdekében. Az első sikeres városalapítá-
sok erre az időszakra tehetőek. Darwin eredetileg az öböl neve volt, amelyet John Clements
Wickham (1798–1864) nevezett el Charles Darwin tiszteletére annak az 1831–1836 közöt-
ti expedíciónak az emlékére, amikor a Beagle hajó fedélzetén a természettudóssal együtt
utaztak (a hajó kapitánya, Robert Fitzroy később Új-Zéland kormányzója lett, Wickham pedig
akkor első tiszt volt). 1869-ben az öböl partján sikerült az első állandó telepet létrehozni, ame-
lyet az akkori brit miniszterelnökről Palmerstonnak neveztek el. A város csak 1911-ben vette
fel hivatalosan ma is viselt nevét, az öböl után. Az 1872-ben létesített Alice Springs, amely
ma egyértelműen Ausztrália belső vidékének központja, a helyi távírótiszt, Charles Todd fele-
ségéről, Alice-ről kapta a nevét. (Charles Todd sokoldalú tehetség volt, aki a távíró, a villany-
világítás, a meteorológia és az asztronómia területén is aktívan tevékenykedett. Veje és uno-
kája 1915-ben megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat). A „Springs” azonban csak költői
fordulat, a Todd folyó medrében, a távíróállomás mellett lévő víznyerő helyekre vonatkozik,
amelyek gyakran száraz évszakban sem száradnak ki. A jelenlegi nevét hivatalosan 1933-
ban felvevő Alice Springs csak lassan népesült be, legfőképpen annak köszönhetően, hogy
az 1880-as években egy kisebb aranyláz volt a környékén. A vasút 1929-ben már elért ide
Alice Springs távíróállomás (NT)
Adelaide-ből, de a Darwinnal való összeköttetés csak 2004-ben valósult meg. A városban,

illetve a környékén működött 1914–1942 között a hírhedt, bennszülött gyerekek számára
létrehozott nevelőintézet, a Bungalow, amelyet Kevin Rudd miniszterelnök is megemlített
2008-ban elmondott „megbékélési beszédében.”*
* A beszéd teljes magyar fordítását lásd Domaniczky 2018, 505–512.

A Bungalow mára lebontott hálókörletének kicsinyített másolata.

Nagyjából 130 bennszülött gyerek aludt itt egyszerre (a lányok a keleti, a fiúk a nyugati szárnyban).
A fenti példákból is látható, hogy az ország különböző részein eltérő időpontokban

kezdődött az urbanizáció. Egyes államok, mint például Victoria, már egészen előrehala-
dott stádiumban jártak, amikor máshol még az első telepek megalapításával küzdöttek
(például az akkoriban még Dél-Ausztráliához tartozó Északi Területen). Az időbeli elsőség
kérdése tehát az országon belül relatív, más kontinensekhez képest pedig nehezen ér-
telmezhető, ugyanakkor országon belül az alapítási dátumokra hivatkozni szoktak (lásd
például Sydney és Perth esetét).
A szövetségi és a tagállami / területi fővárosok elnevezése
Főváros Alapítás Eredeti neve Jelenlegi Megjegyzés (névadó)

neve éve elnevezés
Sydney 1788 Sydney Cove Sydney Lord Sydney (1733–1800), 1783–
1789 között belügyi és gyarmatügyi
miniszter
Hobart 1804 Hobart Town Hobart Lord Hobart (1760–1806), 1801–
1804 között hadügyi és gyarmatügyi
miniszter
Brisbane 1825 Edenglassie Brisbane Thomas Brisbane (1773–1860),
(Moreton Bay 1821–1825 között Új-Dél-Wales
Settlement) kormányzója
Perth 1829 Perth Perth George Murray (1772–1846)
hadügyi és gyarmatügyi államtitkár
(1828–1830), aki a skóciai Perth-
ben született
Melbourne 1835 Dutigala Melbourne Lord Melbourne (1779–1848), brit
miniszterelnök (1834, 1835–1841)
Adelaide 1835 Adelaide Adelaide Adelaide királyné (1792–1849),
IV. Vilmos brit uralkodó felesége
Darwin 1869 Palmerston Darwin Lord Palmerston (1784–1865), brit
miniszterelnök (1855–58, 1859–65)
Charles Darwin (1809–1882) brit
természettudós
Canberra 1913 Canberra Canberra Canberry, már az 1820-as évektől
a vidék (az egyik farm) elnevezése,
jelentése vitatott (általában találkozó-
hely értelemben szokták hivatkozni)
Elnevezések, besorolások
A települések Ausztráliában is különböző struktúrákba szerveződnek. Míg Magyarorszá-

gon a megye és a járás hosszú történelmi múltra tekint vissza, és legtöbbször afféle köz-
igazgatási alapegységként hivatkozható, Ausztráliában a különböző rendszerek az itthon
alig ismert angolszász fogalmakra épülnek, azonban a mai ausztrál rendszer már számos
helyi jellegzetességgel bír, tehát inkább ausztrálnak tekinthető, mintsem britnek.
Helyi önkormányzatok
Ausztráliában a közigazgatás alapesetben három szintű: szövetségi, tagállami és helyi.

A helyi szinten belül nincs alá-fölérendeltségi viszony a megyék és városok között.
Történelmileg az első városi önkormányzat Adelaide-ben alakult meg 1840-ben. Syd-
ney-ben és Melbourne-ben 1842-ben jött létre az önkormányzat, és választották meg az
első polgármestereket. A két metropolisz polgármesterét 1902-től illeti meg a főpolgár-
mesteri cím (Lord Mayor).
A területi szint (Északi Terület, Ausztrál Fővárosi Terület, Jervis Bay Terület) speciális
viszonyt takar, amelynek egyedi jellegzetességei lehetnek. Az Északi Terület helyi önkor-
mányzati szempontból a tagállamokkal azonos módon szerveződik, a Fővárosi Területen
belül viszont nincsenek helyi önkormányzatok, tehát csak két szint (országos és területi)
létezik. A Jervis Bay Területen – amelyet általában a Fővárosi Terület részeként szoktak
emlegetni, pedig valójában önálló terület – két speciális hatáskörrel felruházott falu (te-
lep) található.
A helyi önkormányzatok mérete nagyon eltérő lehet, az aprótól (néhány km2) az óriá-
siig (több százezer km2) változik. Az általános elnevezés a local governmental area (LGA),
de a történelmi (council, borough, shire, city), és egyéb (például district, municipality,
region, aboriginal shire) elnevezések is elterjedtek.
Ausztráliában jelenleg mindössze egy borough elnevezésű helyi önkormányzat műkö-
dik, ez Victoriában, a Port Phillip-öböl csúcsánál található (Borough of Queenscliff), bár
ennek átalakítása és átnevezése várhatóan már csak idő kérdése.
A helyi önkormányzatok hatáskörei államonként hasonlóak. Az önkormányzatok első-
sorban a szolgáltatások (közvilágítás, vízelvezetés, egyes intézmények fenntartása, helyi
szabályozások elkészítése, valamint az utak egy részének fenntartása) biztosításáért fe-
lelősek. Ez nagyon sokrétű feladatokat takar: a buszmegállók fenntartásától a könyvtá-
rakban elérhető ingyenes internet biztosításán vagy a fesztiválok szervezésén keresztül a
temetők és az illemhelyek gondozásáig terjed. Az önkormányzatok feladataik ellátásának
finanszírozására helyi adót vethetnek ki. A számítási mód államonként eltérő, de gya-
korlatilag egyfajta ingatlanadóról van szó. Az önkormányzatok feladatellátásának haté-
konyságát a tagállam/terület (és számos kormányközi, illetve egyéb szakmai szervezet)
folyamatosan monitorozza.
A szolgáltatások ellátása mellett az önkormányzatok képviseleti funkcióval is rendelkez-
nek. A településenként eltérő létszámú képviselőket (és egyes helyeken a polgármestert
is) a választópolgárok meghatározott időközönként és államonként/területenként eltérő
szabályozás szerint választják.
A tagállami/területi fővárosok polgármestereit Lord Mayornek (főpolgármesternek) ne-
vezik, ezt Melbourne és Sydney (1902) után nyerték el a polgármesterek a 20. század
folyamán. Főpolgármesteri címet visel továbbá Newcastle (1947-től), Wollongong (1970-
től) és Parramatta (1988-tól) elöljárója is.
A választókerületek két fajtája mindenhol azonos: van, ahol az önkormányzat teljes

területe egy, máshol viszont több szavazókörre (ward) bomlik.
ALAPVETŐ ADATOK
az egyes ausztrál államok és területek helyi önkormányzati választási rendszeréhez
(2018. májusi állapot)
Tagállam Önkor- Hatályos Választá- Megbíza- Szavazás módja
/ terület mányzatok jogszabály sok gya- tás idő-
száma korisága tartama
NSW 128 Local Government 4 év 4 év személyesen,
Act 1993 egyes esetekben
telefonon vagy
interneten
VIC 79 Local Government 4 év 4 év postai úton, ill.
Act 1989 személyesen
City of Melbourne
Act 2001
QLD 77 Local Government 4 év 4 év személyesen, ill.
Electoral Act 2011 elektronikusan
SA 58 Local Government 4 év 4 év csak postai úton
Act 1999
Local Government
Election Act 1999
WA 139 Local Government 2 év 4 év személyesen, ill.
Act 1995 postai úton
TAS 29 Local Government 4 év 4 év csak postai úton
Act 1993
NT 17 Local Government 4 év 4 év személyesen,
Act 2008 postai úton, ill.
mozgó urnával
ACT-ben nincs helyi önkormányzati választás
Az önkormányzatok működése felett a tagállami/területi szint felügyeleti jogkört gya-

korol, a területi egységeket összevonhatja, átszervezheti, átnevezheti, ám ez ellen a helyi
önkormányzat jogorvoslati joggal rendelkezik.
Az átszervezési és összevonási jogkör terjedelme időben és térben folyamatosan vál-
tozik, egyes tagállamok ösztönzik az egyesülést, mások kötelezővé teszik, a szinte év-
tizedenként lezajló önkormányzati reformok során pedig a koncepció gyakran teljesen
ellentétes irányba változik. Például a két metropolisz környezetében a 20. század közepe
táján végrehajtott beolvasztási hullám az érintetteknél nagy tiltakozást váltott ki, az idő vi-
szont igazolta az akkor fájdalmasnak tűnő döntéseket. Ez a folyamat, amely Nagy-Sydney
és Nagy-Melbourne kialakulásának fontos állomása volt, Magyarországon is hasonlóan
ment végbe, erre jó példa Nagy-Budapest kialakítása.
Ausztráliában több mint ötszáz helyi önkormányzat működik, de a számuk és elneve-

zésük, valamint határaik folyamatosan alakulnak és változnak (ez a rugalmasság Magyar-
országon még elképzelhetetlen). Léteznek azonban olyan térségek is, ahol nem működik
önkormányzat, ezek a „nem megszervezett terület” (unincorporated area) fogalmával írha-
tók körül. Általában ritkán lakott vagy nehezen megközelíthető helyekről van szó (példá-
ul Új-Dél-Walesben a Cameron Corner vidéke – ez nagyjából Magyarország területével
egyező méretű –, ahol a Hármashatár közeli Tibooburra városka is található vagy egyes
szigetek Victoriában, illetve Nyugat-Ausztráliában), de például Dél-Ausztrália területének
több mint fele nincs önkormányzatba szervezve. E terület szolgáltatásokkal való ellátását
külön tagállami ügynökség végzi.
Az önkormányzatokat jellegük szerint osztályokba sorolják. Az ausztrál helyi önkor-
mányzatok osztályozási rendszerét (ACLG) 1994-ben dolgozták ki. A jelenleg huszonkét
kombinációból álló rendszer hárombetűs kódokkal jelöl meg minden önkormányzatot.
A kódok elsősorban a lakónépességre épülnek. A két fő kategória a városias (urban) és
a vidéki (rural). Az ACLG elsősorban az önkormányzatok állami támogatásának meghatá-
rozásánál játszik szerepet, de a kódok általánosságban is jól jelzik az adott településnek a
településhálózaton belül elfoglalt helyét és szerepét.
Az ingatlan-nyilvántartási rendszer
Az ingatlan-nyilvántartás külön fogalomrendszert használ, viszont az elnevezések néha

megegyeznek az önkormányzati (és a választási) struktúra fogalmaival. Ez a rendszer is
jelentős változásokon ment keresztül az idők során, és területileg eltérő elnevezésekkel
itt is találkozhatunk.
A fogalmak mellett nemritkán az elnevezések között is van átfedés. Hasonló nevű
megyék és önkormányzatok több államban is találhatóak. Például Nyugat-Ausztráliában
Plantagenet Shire és a Plantagenet Land District (korábban: county) területe nagyjából
megegyezik, de az is elképzelhető, hogy a két hasonló nevű egység az állam két külön-
böző részében fekszik.
Az ország keleti felében Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria megyékre (county), a
megyék pedig parókiákra (parish) bomlanak. Tasmániában korábban megyék, jelenleg
kerületek (district) vannak, amelyek parókiákból állnak.
Az első megyét (county) még Phillip kormányzó szervezte meg röviddel azután, hogy
partra szállt a Sydney-öbölben. Ez a Cumberland-county, amely máig létezik, és amelynek
területe nagyjából egybeesik Nagy-Sydney területével.
Az ország középső és nyugati részén (Dél-Ausztrália, Nyugat-Ausztrália, Északi Te-
rület) a korábbi megyék megszűntek. Dél-Ausztrália délkeleti részén viszont továbbra is
léteznek, de ott nem parókiákra, hanem századokra (hundred) bomlanak. A Fővárosi Te-
rületen e tekintetben is speciális szabályozás érvényesül. Itt a kerületek részlegekre (divi-
sion) oszlanak.
A nyilvántartási egységek mérete (ahogy az elnevezése és a hierarchiája is) államon-

ként eltérő. Annyi hasonlóság azonban megfigyelhető, hogy a megyék általában 40x40
mérföldes négyzetekből állnak, a parókiák pedig nagyjából 15–25 négyzetmérföldes te-
rületet ölelnek fel (a határok gyakran, de nem feltétlenül követik a természetes határokat),
de természetesen ez is vidékenként eltérhet egymástól.
Ez a rendszer is modernizálódik azonban, az 1980-as évektől a földnyilvántartás már
több helyen elektronizált, ám államonként különböző rendszerekben működik. A számító-
gépes nyilvántartás fejlődésével a régi nyilvántartási egységek egyre kisebb jelentőség-
gel bírnak, de az egységes fogalomrendszertől és infrastruktúrától e terület még nagyon
messze jár.
A földnyilvántartási rendszer ilyen mélységű megismerése azért különösen fontos,
mert amikor az Ausztrál Fővárosi Terület vagy éppen Jervis Bay Terület megalakításáról
beszélünk, fontos lesz visszautalni rá, hogy a területhatárok kijelölése a megye- és paró-
kiahatárok mentén történt.
Szövetségi és tagállami választókerületek
A választási rendszer Ausztráliában általában háromszintű. A helyi önkormányzati választá-

si rendszer mellett, amelyet fentebb már elemeztünk, léteznek tagállami/területi és szövet-
ségi választókerületek is. Ezek határai természetesen eltérőek, és folyamatosan változnak,
az elnevezésük azonban néha azonos vagy hasonló, ami első ránézésre zavart okozhat.
Az állandóan változó határok és elnevezések az ausztrálok figyelmét is felkeltették.
Az első szövetségi választás 65 választókerületéből mindössze 34 létezik jelenleg is (ezek
egyikének, a Sydney belvárosában található Wentworthnek a képviselője volt 2004–2018
között Malcolm Turnbull ausztrál miniszterelnök). E „történelmi” választókerületek megőr-
zésére ma már nagy figyelmet fordítanak.
A jelenlegi 150 szövetségi választókerület (federal division) az egész országot lefedi.
A választókerületek között jelentős méretbeli különbségek vannak. Jelenleg a legkisebb
32 km2-es Sydney-ben, a legnagyobb, 1,63 millió km2-es területű választókerület a nyu-
gat-ausztráliai Durackban* található. A szavazók számának tagállamokon belüli arányosítá-
sára külön szabályok vonatkoznak.
A tagállami és területi választási egységek mérete és elnevezése ugyancsak folyama-
tosan változik. Az egyes államokban (ahol kétkamarás parlament működik) az alsó- és
felsőház tagjait különböző választókerületi rendszerben választják.
* A választókerületet a korai időkben a vidéken megtelepedő Durack családról nevezték el. A családnak és az egyko-
ri pusztai életformának Mary Durack (1913–1994) ausztrál írónő híres családregényeiben (Kings in Grass Castles
[1959] és Sons in the Saddle [1983]) állított emléket.
A tagállami/területi parlamenti képviselők száma (2018. május)
NSW AH: 93 FH: 42 SA AH: 47 FH: 22

VIC AH: 88 FH: 40 WA AH: 59 FH: 36
ACT 25 TAS AH: 25 FH: 15
QLD 93 NT 25
Egykamarás parlament működik Queenslandben, az Ausztrál Fővárosi Területen és az

Északi Területen.
Tagállami, területi választókerületeknél ugyancsak igyekeznek az elnevezésbeli folya-
matosság megőrzésére, de ez csak néhány helyen sikerült. Tasmániában és az ACT-ben
egyetlen eredeti választókerületi név sem maradt, Új-Dél-Walesben az 1856-os 34-ből
egy (Parramatta), Victoriában az 1856-os 37-ből hármat (Brighton, Richmond, Williams-
town) őriztek meg.
Régiók és más egységek
A fent elemzett, leggyakrabban előforduló egységeken kívül az ausztrál településeket több

más rendszerbe is besorolják. Eltérő struktúra alapján épülnek fel a gazdasági-fejlesztési,
a meteorológiai, a különböző kormányzati (például oktatási, úthálózat-fejlesztési, bányá-
szati, borászati), a statisztikai és tűzvédelmi rendszerek. Ezek elnevezése széles skálán
szóródik, a földrajzi és településnevektől az égtájak szerinti megnevezésig. A különböző
rendszerek száma és felépítése természetesen államonként és területenként eltérő, és
folyamatosan változik.
Összegzés
Rövid áttekintésünk a kontinens, az ország és annak legfontosabb építőkövei, a telepü-

lések bemutatását célozta. Ennek során – mielőtt fő témánkra, a három legfontosabb
ausztrál városra rátérnénk – át kellett tekintenünk a legfontosabb rendezőelveket és elne-
vezéseket, amelyek jelentősen eltérnek a Magyarországon ismertektől.
A fejezetet olvasva valószínűleg az olvasóban is felmerült a kérdés, hogy egy azonos
történelmi, kulturális és nyelvi háttérrel rendelkező országon belül hogyan létezhet és mű-
ködhet ennyi különböző struktúra és szabályozás. A válaszhoz az államszövetség létrejöt-
tének időpontjához (1901) kell visszakanyarodnunk.
Ausztrália angolszász hagyományai ellenére írott alkotmánnyal rendelkezik. Ez a do-
kumentum határozza meg az államszövetség és a tagállamok egymáshoz való viszonyát.
Az alkotmány tulajdonképpen a tagállamok nagyfokú autonómiáját rögzítette, s a szö-
Helyi önkormányzatok a metropoliszokban, illetve kerületek a fővárosi területen
Sydney (30) Melbourne (31) Canberra (19)
Bayside The Hills Parramatta Banyule Hobsons Moonee Belcon- Hall

(Co) (S) (C) (C) Bay (C) Valley (C) nen
Blacktown Hornsby Penrith (C) Bayside Hume (C) Moreland Canberra Jerrabom-
(C) (S) (C) (C) Central berra
Burwood Hunter’s Randwick Boroonda- Kingston Morning- Gungahlin Kowen
(M) Hill (M) (C) ra (C) (C) ton Penin-
sula (C)
Camden Inner West Ryde (C) Brimbark Knox (C) Nillumbik Molonglo Majura
(Co) (Co) (C) (S)
Campbell- Ku-ring-gai Strathfield Cardinia Manning- Port Phillip Tuggera- Mt Clear
town (C) (Co) (M) (S) ham (C) (C) nong
Canada Lane Cove Sutherland Casey (C) Maribyr- Stonning- Weston Paddys
Bay (C) (M) (S) nong (C) ton (C) Creek River
Canterbu- Liverpool Sydney (C) Darebin Maroon- Whitehor- Woden Ren-
ry-Banks- (C) (C) dah (C) se (C) Valley dezvous
town (Co) Creek
Cumber- Mosman Waverley Frankston Melbourne Whittlesea Booth Stromlo
land (Co) (Co) (M) (C) (C) (C)
Fairfield Northern Willoughby Glen Eira Melton (C) Wyndham Coree Tennent
(C) Beaches (C) (C) (C)
(Co)
Georges North Woollahra Greater Monash Yarra (C) Cotter
River Sydney (M) Danden- (C) River
(Co) (Co) ong (C)
Yarra
Ranges (S)
Jelmagyarázat: C = City, Co = Council, M = Municipality, S = Shire. Vastagítva ACT-n belül a canberrai kerületek.
vetségi szintnek csupán a közös működéshez szükséges legfontosabb hatásköröket

biztosította.*
Az Európától való roppant távolság miatt az Európai Unióban kevesebb figyelem esik
e fiatal kora ellenére mozgalmas történelemmel rendelkező ország államszervezetére és
berendezkedésére. Pedig ahogy az Osztrák–Magyar Monarchia a történelmi példát, úgy
* A „túlkormányzottság” problémájára a 20. század elejének magyar utazói, Gubányi Károly és Vay Péter egyaránt
felhívták a figyelmet. „Az alig öt milliónyi nép ügyeit [...] állandóan tizennégy parlamentben intézik, és az angol ki-
rály a föderáció főkormányzóján kívül az unió mind a hat államában egy-egy külön államkormányzóval képviselteti
magát.” (Gubányi 1915, 34.)
Összegzés 55
Gyarmatokból tagállamok
Az egységes Ausztrália létrejöttét több évtizedes politikai vita előzte meg, a szövetségi állam hatáskörei
pedig még hosszú időn át módosultak a bírói joggyakorlatnak megfelelően. A kép az utolsó brit gyarmat,
Nyugat-Ausztrália lakosait buzdítja a szövetségi államhoz való csatlakozás melletti kiállás érdekében.
Nyugat-Ausztráliában végül 1900 júliusában tartották meg a csatlakozásról szóló népszavazást, ahol a
megjelent választópolgárok kétharmada az egyesülés mellett szavazott.
Ausztrália a jövőbeli működés egyik lehetséges modelljét szolgáltatja az Európai Unió szá-
mára, hiszen az egységes állam paravánja mögött még több mint egy évszázad múltán is
jól kivehetőek az egykori brit gyarmatok saját körvonalai.
Ausztrál szempontból nézve az egyik legfontosabb kérdés az lehet, hogy ez a nagy-
fokú tagállami önállóság mennyire hatékony, megéri-e ezt hosszabb távon is fenntartani,
hiszen az egész országra vonatkozó egységes szabályok kialakítása számos esetben idő-
beli és anyagi megtakarítással járhatna a közösség számára. Az EU-t feszítő szuverenitási
kérdések oldaláról vizsgálva viszont az ausztrál modell egy életképes megoldást kínál a
szövetségi állam minimumának meghatározásához, hiszen az ausztrál tagállamok kor-
mányzati-igazgatási struktúrái közötti eltérés nagyjából hasonló, mint ami – több évtizedes
jogharmonizációt követően – az EU tagállamai között létezik.
Sydney
Az 1995-ben átadott ANZAC Bridge (szinte egyidős a budapesti Rákóczi-híddal) a modern, 21. századi Sydney
jelképe is lehetne. A belváros szélén (Johnstons-öböl) fekvő 800 méter hosszú hidat 1998-ban keresztelték el
az első világháborús ausztrál–új-zélandi katonai együttműködés emlékére ANZAC-hídnak. Ennek megfelelően az
egyik pilon csúcsán az ausztrál, a másikon az új-zélandi zászlót lengeti a szél, és a két felhajtónál is egy-egy katona
szobra emlékeztet a hősökre.
•
Terepviszonyok
Sydney környéke homokkőből épül fel, amely mintegy 220 millió évvel korábban rakódott
le a vidéken. A homokkő az egész régiót uralja, Sydney fölött (Central Coast), mögött
(Kék-hegység), illetve alatt (Illawara-partvidék), egyes részei az idők során megsüllyedtek,
más részei kiemelkedtek.
A néhol több kilométer mélységig megtalálható homokkő Sydney egyik legfontosabb
nyersanyaga volt már a korai időktől fogva. Számos gyönyörű épület helyi homokkőből ké-
szült, a korai időszak legismertebb bányái Pyrmont városrészben működtek. A homokkő
ugyanakkor mint leküzdendő akadály jelentkezett a város terjeszkedésénél. Elegendő itt
csupán az Operaház mögötti sziklafalra tekinteni vagy a Sydney-ből Newcastle felé vezető
autópálya sávjait elválasztó hatalmas sziklafalakra gondolni. A kemény felszín miatt a csa-
torna- vagy az éppen most zajló metróépítés különös műszaki előkészületeket igényelt a
mérnököktől.
Az idők során a szárazföldről utat törő vízfolyások, illetve a tengerszint folyamatos
változásai kialakították az Öblöt (Sydney Harbour). A vidék partvonala tagolt, számos ki-
sebb-nagyobb öböl tarkítja, ezek némelyike egyúttal folyótorkolat is.
Maga az Öböl hivatalosan a Port Jackson névre hallgat, még Cook nevezte el így
1770-ben, amikor a távolból megpillantotta a bejáratát, de gyakran csak Sydney Harbour-
nak nevezik (Sydney-öböl). Az a kis öblöcske viszont, ahol Phillip kormányzó a fegyencek-
kel partra szállt, a Sydney Cove (Sydney-öblöcske) nevet kapta. Ennek a teljesen átépített
partvonala jelenleg Circular Quay néven a város egyik közlekedési csomópontja.
Elöntött folyótorkolat (szakszóval: ria) – Port Jacksonhoz hasonló – több is akad a
környéken. Észak felé Pittwater, Brisbane Water, Broken Bay csodálatos partszakaszai
(nagy részük nemzeti park) Sydney-ből jól megközelíthetőek, de egy ilyen túrára legalább
egy napot érdemes rászánni. Dél felé a Georges River és Port Hacking (részben nemzeti
park) a városból szintén elérhetőek.
Ausztráliában a nagyobb folyók ritkák, és főleg a keleti parton találhatóak. A Syd-
ney-öböl környezetében több, állandó vízfolyást is találhatunk, ami kedvezett az emberi
megtelepedésnek.
Sydney jelentősebb folyóvizei: a Parramatta folyó, amely az Öbölbe torkollik; a Geor-
ges folyó, amely a Botany-öbölben végződik; a Nepean folyó, amely a város nyugati
A belváros, az Operaház és (jobboldalt) a Harbour Bridge felvezetője Bradleys Headből fényképezve
(Mosman, Sydney)
határán vág keresztül; illetve a belőle létrejövő Hawkesbury folyó, amely északról ömlik
az óceánba.
Ezenkívül több kisebb patak is átszeli a régiót, némelyikük azonban már föld alá kény-
szerült a város terjeszkedése miatt. A legfontosabb, amelyről itt említést kell tenni, a Tank
Stream („Tározó-patak”), amelynek a Circular Quay-nél található torkolata Phillip kormány-
zót a végleges letelepedésre ösztönözte.
A mai metropolisz egy része síkságon (Cumberland-síkság), más része hegyvidéken
(Kék-hegység) fekszik. A síkságból egy vulkáni eredetű domb (Prospect Hill) emelkedik ki.
A város háta mögött a Nagy-Vízválasztó-hegység vonulatai húzódnak.
A bennszülöttek megtelepedése 61
A bennszülöttek megtelepedése
Sok ezer éves történelem
Ausztráliába több tízezer évvel ezelőtt

érkeztek meg az első emberek. Az ér-
kezésük időpontját évről évre korábbra
datálják, ahogyan a folyamatosan fino-
modó módszerekkel újabb és újabb le-
lőhelyeket sikerül feltárni.
Néhány évtized alatt – többek között
a magyar származású Gallus Sándor
ásatási eredményeinek is köszönhe-
tően – elfogadottá vált, hogy az ős-
lakosok nem pár ezer évvel ezelőtt,
hanem jóval korábban vándoroltak a
kontinensre. Az egyre gyarapodó infor-
mációk ellenére még rengeteg kérdés
vár megválaszolásra (így például mikor
indultak el, milyen útvonalon érkeztek,
milyen irányokban haladva népesítették
be a kontinenst), az viszont már most is
látható, hogy a Föld legrégebbi, folya-
matos kultúrájáról van szó, amely túlélt
több éghajlatváltozást, az állatvilág egy
részének lecserélődését és különböző
természeti katasztrófákat.
Az ő történetüket szemlélve – még ha számos bizonyíték elveszett is például a klíma-
változások vagy az európaiak megjelenésének köszönhetően – egyértelművé válik, hogy
az ember írás nélkül is képes információk több ezer évet átívelő továbbadására, hiszen
meséik és mondáik alapján számos természeti változás (például szigetek kiemelkedése és
eltűnése, meteorbecsapódás, vulkánkitörés) évezredek múltán is beazonosíthatóvá vált.
A jelenlegi adatok szerint a bennszülöttek mintegy 65 ezer évvel ezelőtt már megtele-
pedtek Ausztrália északi részén. Ausztrália belső részein már közel 50 ezer éves leleteket
is találtak. Sydney környékén a legkorábbi leletek 30 ezer évesek (ezeket a belvárosban
találták). A Kék-hegységből közel 15 ezer, a Botany-öbölből 12 ezer, a Cooks folyó kör-
nyékéről 10 ezer éves leletek ismertek. A tengerszint folyamatos változásai azonban szá-
mos lelőhelyet még a régmúltban megsemmisítettek, így a bennszülöttek környéken való
megtelepedésének folyamatát viszonylag nehéz rekonstruálni.
Ennek ellenére Sydney vidéke az egyik leggazdagabb tárháza az őslakos lelőhelyek-
nek. Egyedülállóan szép sziklavésetek találhatóak a Ku-ring-gai Chase Nemzeti Parkban,
62 Sydney
illetve Sydney különböző strandjain (például Bondi), valamint más nemzeti parkjaiban (pél-
dául Garigal, Blue Mountains, Heathcote NP), ezek azonban az eddig említetteknél jóval
fiatalabbak, „mindössze” pár száz vagy ezer évesek. Építkezések során több helyütt is
előkerültek „midden”-ek, korábbi hulladékhalmok, amelyek a hosszú távú emberi megte-
lepedést bizonyítják (például Darling Harbourban).
Az európaiak érkezése idejében a mai metropolisz környékén több népcsoport élt. Az
eora nagyrészt a város mostani területén, az Öböl partján, a kuringai északra, a dharug nyu-
gatra, a dharawal délre. Az utóbbi három elnevezést például a Sydney körüli nemzeti parkok
nevei is megőrizték (Ku-ring-gai Chase, alapítva: 1894; Dharug, 1967; Dharawal, 2012).
Ezek a népcsoportok több kisebb klánra (hordára) bomlottak, melyek saját elnevezés-
sel rendelkeztek.* E néhány évtized alatt eltűnő kultúrák és nyelvek emléke helynevekben
és ma is használatos kifejezésekben (például az eorák nyelvéből ered a bumeráng vagy a
dingó szó) él tovább.
Az európaiak érkezése Sydney környékére és az első találkozások
James Cook három utazása közül az első, amely hivatalosan a Vénusz megfigyelésére
indított természettudományi expedíció volt, 1768 és 1771 között zajlott. Cook zsebében
azonban ott lapult egy titkos utasítás,** amely a térségbeli korábbi angol felfedezések tisz-
tázását és folytatását írta elő számára.
A felvilágosodás korában nem voltak ritkák a természettudományos expedíciók, ám az
sem, hogy ennek örve alatt egy nagyhatalom előkészítse valamely terület birtokbavételét.
Sydney környékére az angolokkal közel egy időben érkezett egy francia (La Pérouse),
majd pár évvel később egy spanyol expedíció (Alessandro Malaspina) is. A franciák több
alkalommal is visszatértek, Napóleon pedig az általuk a kontinensről gyűjtött jelentős
mennyiségű adat (ne feledjük, Ausztrália első teljes térképét nyomtatásban a franciák je-
lentették meg!) birtokában megalapozottan fontolgathatta a partraszállás terveit.
Cook a Vénusz megfigyelését (1769. június)*** követően azon év szeptemberében már
megkezdte Új-Zéland feltérképezését, majd a következő évben továbbhajózott Ausztrália
felé. A kontinens keleti partját 19 napi hajóút után Point Hicksnél (VIC, közel az új-dél-
wales-i határhoz) érte el 1770. április 20-án. A szárazföldet Zachary Hicks hadnagy pillan-
totta meg először, a fokot ezért róla nevezték el.
* Például az eorák – akiknek 1788-as összlétszámát jelenleg 8000 fő körülire becsülik – esetében ezeket a klá-
nokat korabeli leírások alapján jól ismerjük. A 12 eora klán neve a következő: cadigal, burramattagal, wangal,
wallamattagal, boregegal, cannalgal, birrabirrigal, gorualgal, cameragal, gweagal, kameygal, bidjigal. Az adatok a
Library of NSW elektronikus kiállításának anyagából származnak (2019. január 20-i állapot).
** Magyar fordítását lásd Domaniczky 2018, 495–498.
*** Ezt a Vénusz-áthaladást követte az északi féltekén, a norvégiai Vardóból Hell Miksa (1720–1792), a híres magyar
csillagász.
A bennszülöttek megtelepedése 63
A James Cook-üvegablak a Sydney Town Hallban Cook kapitány szobra a Hyde Parkban Sydney
Lucien Felix Henry (1850–1896) munkája belvárosában. Készítette: Thomas Woolner
(1825–1892) 1879-ben
Az első partraszállásra innentől már nem kellett sokat várni. Botany Bay-be Cook ápri-
lis 28-án érkezett meg. Másnap délután két csónakkal a parthoz evezett. Itt, a ma Kurnell
városrészhez tartozó partszakaszon egy szép obeliszket találunk. A csónakból elsőként
kiugró fiú Cook feleségének unokatestvére, Isaac Smith volt. A csónakok közeledtekor
– ahogy Sydney Parkinson, Banks illusztrátora beszámolójában leírja – a parton két benn-
szülött állt (ez a vidék az eorák gweagal klánjának területe volt), akik folyamatosan a „warra
warra wai” kifejezést ismételgették, ami annyit tesz: „menj innét!”
A bennszülöttek kezében lándzsák voltak; az egyikük pedig még egy fából készült
pajzsot is szorongatott, amelyet miután az angolok a fejük fölé lőttek, elhajított. A pajzs a
British Museumban ma is megtalálható, Ausztráliában (Canberrában) legutóbb 2016-ban
volt látható.
A bennszülöttek ezt követően nem tanúsítottak ellenállást, végezték a dolgukat, de
nem vettek tudomást az európaiakról. Cook az öblöt először a sok rájáról Stingray-öböl-
nek, majd Botanikusok öblének, végül – az itt látott furcsa növények nagy számára utalva
– Botany Bay-nek (Növénytan-öböl) nevezte el.
Cook május 6-án hajózott tovább, miután eltemette itt legénysége egyik tagját, Forbes
Sutherlandet, akiről később az egész vidék (Sutherland Shire) a nevét kapta.
Itt fontos megjegyezni, hogy bár Botany Bay-ben Cook mindennap felhúzatta a parton
az angol lobogót, az általa feltérképezett partszakaszt hivatalosan csak augusztus 22-én
64 Sydney
vette birtokba a queenslandi Possession-szigeten. Az újonnan felfedezett partvidék ekkor

kapta tőle az Új-Dél-Wales elnevezést (az eredeti naplóban Új-Wales, a másolatban Új-
Dél-Wales szerepel, ez utóbbi terjedt el).
Kísérletek az együttélésre
Cook találkozása a bennszülöttekkel már előrevetítette a nehézségeket, amelyek Phillip kor-

mányzó megérkezésével be is következtek. Az európaiakkal ugyanis egy teljesen más foga-
lom- és államszervezési rendszer is „partra szállt,” amely egyáltalán nem volt kompatibilis a
bennszülöttek évezredek alatt kialakult hagyományaival, sőt nem is volt tekintettel arra.
Az európaiak beszámolóiból jól rekonstruálható, hogy az első két napon barátságos
találkozásokra került sor a helyiek és az angolok között. Phillip még az érkezés délután-
ján partra szállt, és kapcsolatba is lépett a bennszülöttekkel, akik megmutatták neki a
legközelebbi patakot. A problémák a harmadik napon kezdődtek, amikor az európaiak
nekikezdtek egy bozót kiirtásának, ami ellen az őslakosok azonnal tiltakoztak.
Mire azonban az őslakosok a kultúrák közötti alapvető különbségeket megérthették
volna, nagyrészt áldozatul estek azoknak a fertőzéseknek, amelyek az európaiakkal ér-
keztek. Néhány év alatt a Sydney környékén eredetileg honos törzsek tagjaiból csupán
hírmondók maradtak, akik életterüktől, területeiktől megfosztva teljesen kiszolgáltatottá
váltak az új jövevényeknek.
Míg a közösségekre az új helyzetben a pusztulás várt, az egyéni túlélésnek több útja
is adódott, természetesen a lehetőségek az idő előrehaladtával szűkültek. Azok közül,
akik megpróbálták az új civilizációt megérteni és megismerni, több személy emlékét őrzik
különböző helynevek a városban vagy környékén.
Az eora származású Bennelong (1764 k.–1813) története közismert. Ő talán a leg-
korábbi példája a két kultúra közötti párbeszédnek. Bennelongot és társát Phillip kor-
mányzó raboltatta el még 1788-ban, hogy segítségükkel az őslakosok nyelvét és kultú-
ráját megismerje, illetve hogy a saját nyelvére megtanítsa őket. Társa, Colebee gyorsan
megszökött, ő viszont fél évig a kormányzó mellett maradt, és jól megtanult angolul. Ezt
követően visszatért a vadonba, de továbbra is kapcsolatban maradt Phillippel. 1790
szeptemberében üzent a kormányzónak, hogy találkozni szeretne vele, s mikor az elment
Manlybe, a bennszülöttek megsebesítették. A dárda ütötte sebet az a dr. Balmain ke-
zelte, aki szolgálataiért a később róla elnevezett városrész területén kapott földbirtokot.
Bennelong és Phillip végül kibékültek, és közeli barátságba kerültek. A kormányzó Ben-
nelong számára egy kunyhót építtetett azon a helyen, ahol most az Operaház emelkedik,
s amit máig Bennelong Pointnak hívnak. Bennelonggal az eora törzs is beköltözhetett
Sydney-be. A két ember kapcsolata olyannyira elmélyült, hogy amikor Phillip 1792-ben
visszatért Angliába, Bennelong és egy társa vele utazott. Csak az új kormányzóval tért
vissza Ausztráliába 1796-ban, a már korábban megkedvelt alkohol miatt azonban hama-
rosan mind az európaiak, mind a saját törzse kerülni kezdte. Sydney mellett halt meg egy
sörfőző birtokán, sírját az utóbbi időben többen is megpróbálták lokalizálni. Egyik fele-
Épül Sydney második kaszinója Barangarooban (az első kaszinó, a The Star a Darling Harbour másik,
pyrmonti oldalán található). A várhatóan 2021-re elkészülő Crown Sydney egy 75 emeletes, hatcsillagos
luxushotelt és egy kaszinót is magában foglal majd. 271 méterével ez lesz Sydney legmagasabb épülete
(a Sydney Towert leszámítva).
ségéről, Barangaroo-ról kapta nevét a Darling Harbour keleti partján fekvő, dinamikusan
fejlődő városrész 2006-ban (korábban Millers Point volt a neve).
Colebee-ből kettőt is ismertek a korai Sydney-ben. Az egyikük Bennelong társa volt, a
másikuk pedig William Cox segítőtársa volt a Kék-hegységen átvezető első út építésekor.
E 160 km hosszúságú út nagy része ma Great Western Highwayként még mindig haszná-
latban van. Ez utóbbi Colebee szolgálataiért földet kapott a kormányzótól azon a helyen,
ahol ma Blacktown városrésze található (ő volt az első őslakos, aki Ausztráliában földado-
mányban részesült). Neve Colebee kerület nevében él tovább.
Míg Bennelong és Colebee az együttműködés, az eora Pemulwuy a fegyveres ellen-
állás egyik legnevesebb figurájává vált. Ő a Sydney környéki törzsekkel összefogva több
mint egy évtizeden át változó sikerű gerillaharcot folytatott a telepesek ellen. Többször
is megsebesült, sőt, a fogságból is képes volt megszökni, mire 1802-ben végül agyon-
lőtték. Nevét Sydney-ben városrész őrzi, de az Öbölben közlekedő egyik kompot is róla
nevezték el.
66 Sydney
A kuringgai Bungaree (1775–1830) ugyancsak fontos kultúrák közötti közvetítő volt

a telep korai időszakában. Az 1790-es évek vége felé költözött be Sydney-be, ahol egy
hajón kapott alkalmi munkát. Itt ismerkedett meg Matthew Flindersszel, aki több útjára
is magával vitte. Először a mai Queensland partvidéke egy részének feltérképezésére
1799-ben, később pedig az Ausztrália sikeres körülhajózásával záruló expedíciójára
1801–1802-ben. Ennek köszönhetően Bungaree-t tekinthetjük az első őslakosnak, aki
megkerülte a kontinenst! Nemcsak Flinderst kísérte el, de később részt vett Phillip Parker
King észak-ausztráliai hajóútján is, mint közvetítő. Bungaree kiváló kapcsolatokat ápolt
valamennyi kormányzóval. Lachlan Macquarie, akivel közeli barátságba került, földet ado-
mányozott neki a festői szépségű Georges Headnél. Bungaree emlékét őrzi egy település
a queenslandi partoknál fekvő Bribie-szigeten, illetve a Sydney-öbölben közlekedő egyik
komphajó is a nevét viseli (portréját lásd a 266. oldalon).
Az európaiak letelepedése
Botany Bay
Cook és társai beszámolóinak a híre gyorsan elterjedt Európában. Még néhány évig el-
tartott azonban, mire Őfelsége kormánya elhatározta egy fegyenctelep létesítését, amely
egyúttal a flotta térségbeli bázi-
saként is szolgálna. 1786-ban
egy veterán tengerész, Arthur
Phillip (1738–1814), Lord Syd-
ney egyik bizalmasa kapott
megbízást a gyarmat megalapí-
tására. A 11 hajóból álló flotta (a
First Fleet – „Első Flotta”) 1787
májusában indult el Portsmouth-
ból és Rio de Janeiro, valamint
a Jóreménység fokának érinté-
sével 1788. január 18-án érte el
a Botany-öblöt (a hajók kicsinyí-
tett másolatai megtekinthetőek
a Sydney Museumban).
Felmérvén a körülményeket,
Phillip kormányzó másik hely-
A HMS Sirius horgonya a Macquarie Place-en. Az Első Flotta
szín felkutatását határozta el,
zászlóshajóját 1790-ben a Norfolk-sziget partjainál érte el végzete. amikor hat nappal később meg-
A roncs több darabját kiemelték az idők során, az itt látható horgonyt érkezett a La Pérouse vezette
a 20. század elején (1905) hozták át a kontinensre. francia expedíció is, amely csak
Az európaiak megérkezése 67
március 10-én indult tovább

Új-Kaledónia felé. Ott, ahol a
francia expedíció partra szállt,
a mai Laperouse városrészben
áll a La Pérouse Múzeum (a volt
telegráfállomás), illetve az expe-
díció egyik résztvevőjének sírja,
amelynél évente közös francia–
ausztrál megemlékezéseket tar-
tanak.
Claude Francois Joseph

Receveur atya (1757–1788), a
La Pérouse-expedíció tagjának
sírja Sydney-ben.
A La Pérouse Múzeum épülete 1881–1882-ben épült telegráfállomásként, amely egyúttal az irodai alkalmazottak
szállásaként is szolgált. Új-Zélandot az innét vezetett kábellel sikerült összekötni Londonnal még 1876-ban (a kábel
másik vége Nelsonban jött ki az óceánból). A forgalom növekedése miatt 1890-ben egy második kábelt is lefektet-
tek. Az automatizált állomások megjelenése és elterjedése a régi állomás további működését szükségtelenné tette.
Az épületet 1917-ben ürítették ki, majd különböző célokra (irodák, nővérszálló, kórház) használták. 1944–1987
között a Salvation Army anya- és gyermekmenedékhelye üzemelt itt (az egyetlen ilyen intézmény volt akkoriban
egész Sydney-ben). A Múzeum 1988-ban nyílt meg az épületben.
68 Sydney
Az Első Flotta zászlóshajójának, a HMS Siriusnak a kicsinyített mása a Sydney Museumban
Port Jackson
Phillip pár nappal később felszedte a horgonyt, és behajózott a Botany Bay-től pár kilomé-
terrel északabbra fekvő Port Jacksonba, amelyet még Cook pillantott meg és nevezett el.
Erről írta a beszámolójában, hogy ez a hely „minden kétség nélkül a világ legjobb kikötő-
je.” Itt a sok kis öböl közül először Camp Cove-ban táboroztak le, majd behajóztak Sydney
Cove-ba (mai Circular Quay), amelynek a végében kis patak csörgedezett, a ma már a föld
alatt futó Tank Stream, a „Tározó-patak”.
Sydney megalapítása
A kormányzó január 26-án tűzte ki a parton a lobogót. Hazaküldött jelentéseinek dátu-

mozásából nyomon követhető, hogy a város az öbölről kapta a nevét, amelyről viszonylag
gyorsan lekopott az öblöcske szó. A korai térképeken jól látható, hogy a kormányzó, a
fegyencek és a tisztek különböző partszakaszokon rendezkedtek be, illetve az is, hogy
a város magja tulajdonképpen a három öblöcske (Sydney Cove, Farm Cove, Long Cove
[később: Darling Harbour]) által határolt területen fekszik. Ezt a területet osztják fel kisebb
egységekre a már az első napokban letaposott-kivágott – vagy már korábban a benn-
szülöttek által használt – ösvényekből kialakult utcák, amelyeken végigsétálva a látogató
betekintést nyer a város lassan két és fél évszázados történetébe.
A városfejlődés szakaszai 69
A sydney-öbölbeli telep 1788 áprilisában, három hónappal a Phillip kormányzó érkezése után.
A kis öblöcske (cove) a mai Circular Quay, ahonnét a kompok indulnak, a vízér a Tank-stream, amely
a korai város számára a vizet biztosította. A térképből mindössze három példány létezik; ez a darab az
Ausztrál Nemzeti Könyvtár (National Library of Australia) tulajdona..
Sokszor hallott panasz, hogy Sydney – Melbourne-nel ellentétben – nem volt megter-
vezve, s a mai közlekedési nehézségek a kusza településszerkezetnek és a görbe utcák-
nak köszönhetőek. Ez természetesen nem igaz, az első földmérő, Augustus Alt a telep
terveit is elkészítette (széles utcákkal), viszont az tény, hogy a város a tervek ellenére
évtizedeken át spontán módon fejlődött.
A városfejlődés szakaszai
Bozótból telep (1788–1810)
A telep korai időszakát (1788–1810) az alapítástól Lachlan Macquarie hivatalba lépéséig

számolhatjuk. Ekkor alakultak ki a mai George Street (mint korabeli főutca), a Bridge
Street (amely átvezetett a patak felett), a Pitt Street (ifj. William Pitt brit miniszterelnök-
ről elnevezve), a King Street, a Kent Street egyes szakaszainak előzményei. A telepről
kivezető utak közül az élelmezés szempontjából kulcsfontosságú Parramattába (Parra-
70 Sydney
matta Road), illetve a világítótorony felé (Old

South Head Road) vezető út készült el a legko-
rábban. Az utcák elnevezése, vonalvezetése és
hossza az idők során többször változhatott, a
legtöbb korai út Macquarie kormányzótól kapta
a mai nevét.
Ebből az időszakból a városnak viszonylag
kevés épített emléke maradt, viszont annál több
kép (festmény és rajz), amelyek segítségével a
település növekedése jól nyomon követhető.
Sydney ugyanis a mai napig organikusan
fejlődik (ma már az örökségvédelmi szempon-
tok szigorú betartásával): telkek egyesülnek és
válnak szét, épületek tűnnek el, helyükre a kor-
stílusnak megfelelő újabbak épülnek, amelyek
egy idő után szintén eltűnnek. Vagyis a város
arculata folyamatosan változik, és a korábban
meghatározó negyedek nemritkán építészetileg
egy időre jellegtelenné válhatnak, hogy aztán
egy újabb koncepció alapján ismét markáns je-
gyeket kapjanak.
Az európai szemmel furcsának tűnő stíluska-
A korai időszak legmeghatározóbb alakja valkád egyik legjobb példája talán a Macquarie
az első kormányzó, Arthur Phillip volt. Street környéke, ahol az 1820–1824 között fel-
épült St James-templommal szemben képesek
voltak 1977-ben egy vasbeton monstrumot, a
jelenlegi Legfelsőbb Bíróságot (Supreme Court
of NSW) felhúzni (hasonlóan ijesztő az Új-Dél-
Wales-i Parlamenthez készült vasbeton hozzátol-
dás néhány méterrel távolabb). A környező épü-
letek többsége egyébként is különböző korsza-
kokban épült, így ott szinte néhány háztömbnyi
sétán keresztül lehetőségünk nyílik a városban
alkalmazott valamennyi stílussal megismerkedni.
A legrégebbi épületek Sydney-ben az Eliza-
beth Farm (1793), valamint az Experiment Farm
(1798) épületei. A régi kormányzói rezidencia
(Old Government House, 1799) és a Szent Já-
nos anglikán temető (1790) – valamennyi Parra-
matta városrészben – szintén ebből a korszak-
Macquarie Street, utcajelző tábla ból valóak.
Parramattára, amely agrárfaluból a 20. század második felére Sydney egyik pénzügyi
központjává nőtte ki magát, további hatalmas fejlődés vár. A 21. század közepére – a köz-
lekedési kapcsolatok kiépítését követően – ugyanis a mai metropolisz központja ide fog
áttevődni, s ezzel egyidejűleg Sydney kikötővárosból egy kikötővel is rendelkező várossá
válik majd. Parramatta városrész már ma is túlzsúfolt, de a sok jellegtelen épület között
még most is rábukkanhatunk egy-egy gyöngyszemre.
A legjobb talán, ha vonattal látogatunk ki ide, és az állomásról csillagtúraszerűen vesz-
szük sorra a legfontosabb látnivalókat.
A Szent János temető nemcsak Sydney, de egész Ausztrália legrégebbi sírkertje,
ugyanis a korábbi temetkezési helyeket már felszámolták. Itt sem maradtak meg a legko-
rábbi sírok, de jó pár történelmi személyiség sírhelye igen, ezeket egy könnyű sétával egy
óra alatt végig lehet látogatni.
A Szent János temetőt teljesen körülnőtte már a város.

72 Sydney
Az Old Government House Phillip kormányzó vidéki rezidenciájából nőtt ki. Az első
tíz kormányzó rendszeresen használta és fejlesztgette az épületet, amelynek puritán ele-
ganciája e tengerész és katona kormányzók örökségét őrzi. A ház vezetéssel látogatható,
mind erre, mind a parkra megéri rászánni az időt. Az épületből Charles Augustus Fitz-
roy kormányzó költözött végleg el, miután felesége itt szenvedett halálos kocsibalesetet
1847-ben (a feleség sírja a Szent János temetőben, emléktáblája a St James-templomban
található).
Az Elizabeth Farm a Macarthur család első rezidenciája volt. John Macarthur (1767–
1834), az angol hadsereg tisztje és felesége, Elizabeth (1766–1850) 1790-ben a Máso-
dik Flottával érkeztek Ausztráliába. Macarthurék parramattai birtoka 1793-ban készült el.
Itt már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni – merinói juhok beszerzését követően – jó
minőségű gyapjú előállításával. Nem ő volt az első és egyetlen, aki akkoriban ezzel foglal-
Az Elizabeth Farm verandája

kozott, de több évtizedes ezirányú munkásságára joggal büszke Ausztrália, még ha nehéz
természete miatt az élete jórészt konfliktusok sorozataként telt is el.
A farm mellett a család másik híres birtoka, a Camden Park máig a család tulajdonában
áll, míg Elizabeth Farmot 1850-ben eladták, s csak az egyik későbbi birtokos, a Swann
család pozitív hozzáállásának köszönhetően menekült meg a bontástól, és került végül
állami védelembe.
Az Experiment Farm épülete innét néhány utcára fekszik. Ha a látogató úgy dönt, hogy
komppal utazik vissza a belvárosba, az Elizabeth Farmról pontosan a Harris Parkon ke-
resztül vezet tovább az útja a kompállomás felé. Bár Phillip kormányzó eredetileg több
földművest is tervezett magával vinni, a kormányzat végül csak fegyencek szállítását en-
gedélyezte. Szerencsére közöttük volt egy földműves is, John Ruse (1759–1837), akinek
Parramattában adott földet a kormányzó, hogy megművelje. Ruse sikerrel járt, biztosította
Az Experiment Farm épülete

74 Sydney
a következő évi vetőmagszükségletet; többek között ennek köszönhetően sikerült a telep-

nek átvészelnie az első éveket. Ruse 1789–1793 között élt Parramattában, birtokát John
Harris helyőrségi orvosnak adta el, a ma látható farmépület neki készült (ugyanez a Harris
doktor építtette később az Ultimo-udvarházat, amelyről a mai Ultimo városrész a nevét kap-
ta). Mind Ruse, mind Harris nevét utcák és városrészek elnevezésével is megörökítették.
Telepből város (1810–1842)
Sydney kezdetben egy katonai telepre hasonlított, amely az Arthur Phillip által lefektetett
alapokon fejlődött tovább. Phillip utódait – a tengerész kormányzókat – teljesen lekötötték
a helyi közügyek, az alkotásra sem idejük, sem erejük nem maradt. Az, aki a városban és
magában az országban is fantáziát látott, a rum-lázadás után ide érkező ötödik kormányzó,
Lachlan Macquarie (1762–1824) volt.
A vizionárius
A skót származású Macquarie-t gyakran „Ausztrália atyjaként” is emlegetik. Valóban, éles

szemmel felismerte a kontinens adottságait és a telepben rejlő lehetőségeket. A telep
fogalma az ő időszakában vált el egyértelműen a városétól, hiszen a Kék-hegységen való
sikeres átkelést (1813) követően a horizont kitágult.
Macquarie alapította az első
várost a hegység másik oldalán, s
más városokat is Sydney környé-
kén, melyek közül többnek a Syd-
ney-be való beolvadást követően is
sikerült tovább növelnie jelentősé-
gét, mint például a feleségéről el-
nevezett Campbelltownnak, amely
Sydney délnyugati részének közle-
kedési csomópontjává vált, illetve
távolabb például Port Macqua-
rie-nek.
Macquarie kormányzói műkö-
désének (1810–1821) fő műve
azonban maga Sydney városa
volt, amelynek fejlődését máig ha-
tóan meghatározta. A telepből ő
csinált várost, amelyet viszont már
a jövőnek tervezett. Építkezéseivel
Mrs Macquarie (sz.: Elizabeth Campbell) szobra és társadalompolitikájával kiváltot-
Campbelltownban (készült: 1988, Sydney) ta kortársai ellenérzését, s végül
Macquarie kormányzónak két szobra is áll

Sydney-ben, egymáshoz igen közel. Ez a
Pénzverde kertjében található szobra, amelyet
1998-ban Larry Adler emlékére adományozott
a FAI Insurances biztosítótársaság. Larry
Adler (1931–1988) Adler Lászlóként született
Budapesten, Ausztráliában a biztosítási piacon
lett sikeres vállalkozó. A szobrot John Dowie
készítette.*
a bukásához is ez vezetett. Sydney azonban az

általa kijelölt úton fejlődött tovább, és a késői utó-
kor – számos helyen megörökítve a nevét – méltó
elégtételt szolgáltatott számára.
A belváros keleti szélén futó ösvényt úttá széle-
sítve azt magáról Macquarie Streetnek nevezte el.
Ennek az új utcának a mentén épültek fel Sydney
legfontosabb középületei, mintegy kiterjesztve
az addig a régi kormányzói palota (a mai Sydney
Múzeum helyén) környékén kialakuló kormányzati
negyed határait.
Az utca bal oldalán találhatjuk Ausztrália leg-
korábbi botanikus kertjét, amely eredetileg Phil-
lip kormányzó magánbirtoka volt. Itt próbálkoztak
először növénytermesztéssel az Első Flotta fe-
gyencei. Macquarie 1816-ban a kert egy részét leválasztotta, a nagyobb részét azonban
botanikus kertként megnyitotta a közösség előtt. A kertet fallal vette körül, ennek egyes
részei ma is állnak (Macquarie Wall), és folytatta az úthálózat kiépítését (Mrs. Macquarie
Road, amelynek végében áll a Mrs Macquarie’s Chair, ahonnét a kormányzó felesége a
kikötőbe befutó hajókat figyelte). A botanikus kert sarkában álló zenei konzervatóriumot
(1915) eredetileg (1815) a kormányzó lóistállójának tervezte a híres építész, Francis
Greenway, az istálló 1817–1821 között készült el.
A Rum Hospitalt 1816-ban adták át, előtte ideiglenes kórházként sátrakat használ-
tak. A Rum Hospital – Macquarie első nagyobb beruházása – nevét onnét kapta, hogy
miután a kormányzat nem támogatta egy állandó kórház létrehozatalát, a kormányzó te-
hetős vállalkozókkal barterban (egy bizonyos mennyiségű rum behozatalára adott mono-
póliumért cserébe) építtette fel. Itt szerzett tapasztalatai nagyban befolyásolták a pénz- és
* Macquarie másik, a Hyde Parkban felállított szobrát lásd Domaniczky 2018, 277.
76 Sydney
Sydney Conservatorium of Music a botanikus kertből fényképezve
Az új-dél-walesi parlament épülete (Sydney)

bankrendszer kiépítését célzó

intézkedéseit. A kórház egyik
szárnyát előbb az igazság-
szolgáltatás, később az új-
dél-walesi parlament hasz-
nálta, és használja ma is.
A Parlament épülete a második
világháborúnak köszönhetően
menekült meg a pusztulástól,
mert a helyén egy nagyobb,
modern stílusú kormányzati és
igazságszolgáltatási épület-
együttest szándékoztak fel-
húzni. A kórház másik szár-
nyában a 19. század közepén
a Pénzverde kapott helyet, ez
volt a londoni pénzverde első
tengerentúli fiókja.
A kórház központi épülete
helyére 1878–1894 között a A Pénzverde (Sydney Mint) épülete
jelenlegi szemkórház került.
A Pénzverde melletti vöröstég-
lás épület, a Hyde Park Bar-
racks eredetileg a férfi fegyen-
cek szállásának épült. 1848–
1886 között női bevándorlók
szálláshelye volt, 1887–1979
között bírósági és kormányzati
irodák kaptak benne helyet.
Nehezen menekült meg a le-
bontástól, de ma már Ausztrá-
lia egyik világörökségi helyszí-
ne, egyúttal Sydney egyik leg-
izgalmasabb múzeuma. Vele
szemben a St James anglikán
templom áll, amely viszont bí-
rósági komplexumnak készült
(Macquarie egy nagyobb ka-
tedrális építését tervezte egy
másik helyen), de végül csak
a kormányzó távozása után fe- Hyde Park Barracks (Sydney)
78 Sydney
jezték be az építését, így részben vallá-

si, részben igazságszolgáltatási célokat
szolgál.
A Hyde Park kialakítása, illetve a
Market Streeten az új piac felépítése
szintén Macquaire nevéhez köthető.
Az első piacteret a mai Circular Quay
állomás épülete környékén jelölték ki.
A kormányzó ezt a Market Streetre, a mai
Queen Victoria Building helyére telepítet-
te át 1810-ben. Ez a helyszín könnyen
megközelíthető volt a mai Darling Har-
bourból (akkor Long Cove), ahonnét az
árukat a hajókról kirakták. Greenway egy
A St James Church, mögötte jobbra az MLC

Building 227 m magas (67 emelet) modern
tömbje látszik
A Queen Victoria Building

új piacépületet is tervezett ide, amelyet később a rendőrség vett használatba. A piac lejjebb
költözött a Haymarkethez, ahol ma is található. A Macquarie idején épült piacépületet pedig
1889-ben lebontották, hogy a helyére Sydney egyik legszebb épületét, az első modern
bevásárlóközpontok egyikét, a Queen Victoria Buildinget építsék fel. Ez 1898-ban nyitotta
meg kapuit. Egy alapos felújítást követően ma ismét régi fényében tündököl.
A piactér mögött, ahol a városháza áll, Macquarie egy teret és egy nagyobb székes-
egyházat képzelt el a mostani St Andrew helyén. Az alapkő letétele 1819-ben megtörtént,
de a templom megépítésére a kormányzó távozása miatt nem került sor. A tervezettnél
kisebb St Andrew köveit végül 1837-ben kezdték el rakni, a templom pedig 1868-ban
készült el.
Az Első Flottával érkezők beszámolói szerint Richard Johnson (1756 k. – 1827) tisz-
teletes először 1788. február 3-án tartott istentiszteletet Ausztráliában, „a füvön”. Az első
templom, amelynek helyére a Johnson Square-en egy neogótikus oszlop emlékeztet,
1793-ban épült, de 1798-ban leégett, a tiszteletes ellátására 1790-ben a kormányzó által
adományozott birtokból nőtt ki az idők során Glebe városrész. A következő templomot a
York Street-nek a Rocks városrész felé eső oldalán építették fel 1810-ben, addig ideiglenes
helyen tartották az istentiszteletet. Ugyanezen a telken 1856-ban adták át a ma is álló Szent
Fülöp-templomot, a névvá-
lasztás tisztelgés volt az első
kormányzó emléke előtt.
Itt fontos emlékeztet-
ni arra, hogy a Hyde Park
mellett elhelyezkedő ka-
tolikus székesegyház,* a
St Mary elődjének, a St
Mary-kápolnának az alap-
kövét is Macquarie tette le
1821-ben. Ez a csodálatos
székesegyház talán a leg-
hosszabb idő alatt felépített
templom a kontinensen, az
építkezés végül 2000-ben a
toronycsúcsok megépítésé-
vel ért véget.
Szent Fülöp anglikán

templom (Sydney)
* Fényképét lásd Domaniczky 2018, 441.

80 Sydney
Érdemes megjegyezni, hogy bár a

katolikus vallás gyakorlásának enge-
délyezése hosszabb időt vett igénybe,
a kontinensen tartott első istentisztelet
katolikus szertartás szerint zajlott, még-
pedig Botany Bay-ben, ahol La Pérouse
vezetésével a franciák partra szálltak.
A katolikus vallás kérdése az első ír fe-
gyencek érkezésével már Phillip ide-
jében akut problémává vált. Az első
katolikus papok – fegyencként – 1800-
ban érkeztek, az első nyilvános misét
azonban csak 1803-ban tartották meg.
Az első hivatásos papok csak 1819-ben
szálltak partra Sydney-ben.
Macquarie az utakra is különös gon-
dot fordított, nemcsak építette, hanem
fejlesztette is őket, s számosnak új nevet
adott. A távolságok számításának egysé-
gesítése érdekében ő állította fel a „nulla
kilométerkövet” (egyúttal új távolságjel-
Az Obeliszk a Macquarie Place-en, oldalán a
zőket is készíttetett), amely a róla elneve-
felállításakor lemért távolságokkal
zett parkban látható.
A belváros utcáinak egy része, mint
például az Elizabeth Street, a Kent vagy a Sussex Street, tőle kapta a nevét. Vidékre is
utakat építtetett, így például Liverpoolba, Bathurstbe, Parramattába. Az első állandó vilá-
gítótorony felépítése, és az ahhoz vezető út (Old South Head Road) kiépítése szintén az
ő nevéhez fűződik.
A Greenway tervezte Macquarie-világítótorony 1816–1818 között épült. A gyorsan
málló homokkő miatt a tornyot 1880–1883 között tartósabb anyagból újra kellett építeni.
Sorrendben a jelenleg itt álló a harmadik épület ugyanazon a helyen, mert már az 1790-es
években is működött itt egy kezdetleges világítótorony.
Macquarie vidéken is sokat építkezett: bírósági épületek, templomok köthetőek a ne-
véhez, illetve ahhoz, aki ezeket legnagyobb részben megtervezte: Francis Greenway-éhez
(1777–1837).
Francis Greenway talán az egyetlen személy, akit miután hamisításért elítéltek, port-
réja végül bankjegyre került (az első ausztrál dollár sorozat 10 dollárosára). Greenway
1777-ben született egy, az angliai Bristol melletti kis faluban. Családjában több generáció
óta kőművesek és építészek váltották egymást. Greenwayt 1812-ben 14 év deportálásra
ítélték pénzügyi iratok meghamisítása miatt. 1814-ben érkezett Sydney-be, s rövidesen
találkozott is a kormányzóval. Macquarie utasításainak megfelelően épületek sorát ter-
A Macquarie-világítótorony (Old South Head Rd, Vaucluse, Sydney).
Ha odalátogatunk, ne felejtsük el megnézni az első ausztrál miniszterelnök, Edmund Barton

sírját* az Old South Head Rd és a New South Head Rd találkozásánál található temetőben (South
Head General Cemetery), amely csak pár perc séta a világítótoronytól. Edmund Barton (1849–
1920) Sydney Glebe nevű városrészében született. A Sydney Egyetem elvégzését követően ügy-
védként dolgozott. 1879-ben beválasztották az új-dél-walesi parlament alsóházába, amelynek
kisebb megszakításokkal 1900-ig tagja maradt. 1882 és 1887 között az alsóház elnöke. 1887 és
1891, valamint 1897 és 1898 között a felsőház tagja. 1901 és 1903 között a szövetségi parla-
ment tagja, a Protekcionista Párt elnöke, egyúttal Ausztrália első miniszterelnöke (és külügymi-
niszteré). 1903 és 1920 között az Ausztrál Szövetségi Legfelsőbb Bíróság bírája.
vezte Sydney-ben és vidéken. Fontosabb munkái: Liverpool (kórház, templom), Windsor

(bíróság, templom), Richmond (Hobartville istálló), Parramatta (Old Government House).
Macquarie távozását követően őt is elbocsátották. Ezt követően már nem tudott talpra
állni, szegényen halt meg Newcastle mellett 1837-ben, teste jeltelen sírban nyugszik. *

82 Sydney
Végül itt kell megemlíteni Macquarie

erőfeszítéseit a saját pénz- és bankrend-
szer kiépítése érdekében. Az 1817-ben
alakult Bank of New South Wales (a ko-
lónia első bankja) az ő támogatásával
jött létre.
Macquarie 1817. március 22-én adta
ki a Bank működési engedélyét, amely
így április 8-án nyitotta meg kapuit az
ügyfelek előtt. A bank első székhelye
a Macquarie Place-en, az egykori fe-
gyencből lett kiváló üzletasszony, Mary
Reibey (1777–1855) házában volt (aki-
nek a portréja díszíti a 20 dolláros bank-
jegy egyik oldalát). A bank bocsátotta ki
az első ausztrál papírpénzeket (5 címlet-
Francis Greenway portréja a Queen Square-en, ben), rögtön az első napon (a 10 shilling
amelynek közelében legtöbb alkotása áll (Sydney). másolata a Westpac Martin Place-en
található fiókjának kiállításán megtekint-
hető). A kormányzó 1813-ban az érmék
reformjával is megpróbálkozott, az ún.
lyukas dollárok (holey dollars, azok a
spanyol dollárok, amelyeknek kiütötték
a közepét) ebből a korszakból származ-
nak, s eredetiben is megcsodálhatóak
a Reserve Bank pénzmúzeumában a
Martin Place-en, illetve a Powerhouse
Museumban.
Az ezt követően sorra megalakuló
bankok lassan a mai Martin Place kör-
nyékére települtek, amely így a város
pénzügyi központjává alakult.
A hosszú, több utcát (George,
Pitt, Castlereagh, Elizabeth, Phillip,
Macquarie) összekötő Martin Place
hosszabb folyamat eredményeképpen
jött létre. Eredetileg csupán egy kisebb
tér létezett a George és a Pitt Street kö-
zött, amelyet aztán a ma is álló Posta-
Egy lyukas dollár (Powerhouse Museum, palota (General Post Office, GPO Buil-
Ultimo, Sydney) ding) építésekor (1866–1891) kiszéle-
Martin Place (Sydney, NSW)
sítettek. Ezt a teret kezdték el bővíteni a Macquarie Street irányába, lebontva az útba eső
háztömböket. A tér a mai méretét 1935-re érte el, a jelenlegi elnevezését James Martin
(1820–1886) új-dél-walesi miniszterelnökről kapta 1921-ben. A terület az első világhábo-
rú előtt diplomáciai negyedként is funkcionált, de Canberra felépülését követően a város-
ban maradó külképviseletek szétszóródtak a különböző városrészekben (a legtöbben a
City mellett az Eastern Suburbsbe települtek). 1902 és 1914 között a téren működött az
Osztrák–Magyar Monarchia Főkonzulátusa is.
A városi önkormányzat kezdetei
A városiasodás útján elinduló Sydney-t kezdetben a kormányzók igazgatták – teljhatalom-

mal, a Londonból kapott utasításoknak megfelelően –, ahogyan a fegyenctelep többi ré-
szét is. Macquarie – az első katona kormányzó – időszaka e tekintetben is szakaszhatárt
képez. Ő még egymaga dönthetett számos kérdésben, utódainak lehetőségei viszont fo-
84 Sydney
kozatosan szűkültek. Előbb a gyarmattá formálódó fegyenctelep egésze (Új-Dél-Wales) in-

dult meg az önkormányzatiság felé vezető úton, majd lassan Sydney, a város is. Az önigaz-
gatás terjedelmét, az efelé vezető út egyes állomásait természetesen Londonban szabták
meg. A kormányzó melletti tanácsadó testület – amelyből később a parlamenti felsőház
kialakult – már 1823-ban megkezdte működését. A választott tisztviselőkre azonban még
nagyjából két évtizedet kellett várakozni.
Sydney-t a kormányzó előterjesztésére – a helyi érdekek magasabb szintű képviselete
céljából – a helyi parlament 1842-ben emelte városi rangra (town-ból city lett). A törvény
rögzítette a választókerületek határait, meghatározta a választójog gyakorlásának feltételeit
és az eljárás főbb szabályait. Ugyanakkor azt is kimondták, hogy a városi önkormányzat
felfüggeszthető, és a városok irányítását a kormányzat felsőbb szintje (kormánymegbízot-
tak útján) átveheti (Sydney-ben ilyenre eddig
ötször került sor: 1854–1856, 1928–1930,
1967–1969, 1987–1988-ban és 2004-
ben). Az első polgármestert – a választások
lebonyolításáig hátralévő időre – még a kor-
mányzó nevezte ki.
Sydney-ben 1842-ben tartották az első
választásokat. A város- és választókerületi
határok, a választójog feltételei, terjedelme
ezt követően folyamatosan változtak a 19–
20. században.
A városháza (Town Hall) épülete – a
George és a Druitt Street sarkán – 1886–
1889 között épült. Az idők során bővítmény-
ként egy hatalmas vasbeton toronyház is
mellé került második szárnyként 1972-ben,
jól jelképezve az idők és a közízlés változá-
sait. A városháza elkészültéig azonban hosz-
szú út vezetett. Az első tanácsülést a mai
Queen Victoria Building helyén álló piaci
csarnokban tartották, majd a testület külön-
böző hotelekben ülésezett. A Town Hall he-
lyén eredetileg a város temetője állt, amely
már 1820-ra megtelt. A temető területe már
1843-ban felmerült lehetséges helyszínként,
de a sírkert felszámolása csak az 1860-as
években kezdődött meg. A munkát azonban
nem a legnagyobb alapossággal végezték,
ezért a területen zajló építkezési és felújítási
Sydney Town Hall munkák során máig lehet találni sírokat.
Az All Saints Anglican Church (Ainslie, Canberra) eredetileg (1868–1948) a sydney-i rookwoodi temető
állomásépülete (mortuary station) volt, ide érkeztek a halottszállító vonatok. A leégett, használaton kívüli
épületet a közösség 1957-ben vásárolta meg, és szétbontva szállították el mai helyére, ahol 1959-re
sikerült újra felépíteni. A hatalmas ólomüveg szentélyablak és az orgona Nagy-Britanniából érkezett ide.
A templomot 1975-ben szentelték fel, és az 1980-as évek végére készült el teljesen.
Sydney korai temetőiről hézagosak az ismereteink. Az egyik legkorábbi temetkezési

hely talán a Rocks környékén lehetett, majd a mai városháza, azt követően pedig a je-
lenlegi Főpályaudvar területe (Devonshire St Cemetery) számított a központi temetkezési
helynek. A 19. század közepére azonban ez is megtelt, ezért a kormányzat új temető léte-
sítését határozta el (1847). A helyszínben nehezen sikerült megállapodni, de 1869-ben a
mai Rookwood Necropolis végül megnyitotta kapuit. Itt az elmúlt másfél évszázadban több
mint egymillió ember lelt végső nyughelyre – jelenleg ez Ausztrália legnagyobb temetője,
amely két magyar parcellával is rendelkezik.
Városból metropolisz (1842–1948)
Macquarie öröksége az alkotó halála után is tovább fejlődött. Az első cég, a Bank of NSW
megalakulását követően egyre több bank alakult, és a kereskedelmi és agrárvállalkozások
mellett megindult az ipar fejlődése is. A hosszú, több évtizedes konjunktúrát a 19. század-
ban csak néhány válságidőszak (1840-es évek, 1890-es évek) árnyékolta be.
86 Sydney
Long Cove környékének, amelyet 1826-

ban Ralph Darling (1772–1858) kormányzó
(1825–1831) saját magáról nevezett el (Dar-
ling Harbour), ez a fejlődés adott valódi len-
dületet.
Az öblöt köznyelvben már a korai időktől
kezdve Cockle Bayként emlegették az itt ta-
lálható nagy mennyiségű kagyló miatt, ame-
lyet kezdetben a házak építéséhez használtak
alapanyagként. Erre az elnevezésre emlékez-
tet az öböl partján álló, esténként kivilágított
kagylóembléma.
Az öböl egy részét lassan feltöltötték,
a parton végig dokkok és raktárak épültek
(mind a pyrmonti, mind a barangaroo-i olda-
lon), majd 1857-ben átadták az első hidat a
Darling Harbour felett (a legkorábbi, ma is álló
híd Tasmániában található).
Ez a híd még fából készült, de a közepén
forgatható fém elem tette lehetővé a hajók
számára az öböl csúcsának megközelítését.
A kagyló embléma az öböl múltjára utal A jelenlegi Pyrmont Bridge, amely az egyik
legkorábbi, elektromos árammal működtetett
forgatható tengelyű híd volt a világon, 1899
és 1902 között épült. Ez egészen 1981-ig nyitva állt az autóforgalom előtt, azóta gyalo-
goshídként funkcionál. Lezárásával egy időben kezdődött meg az öböl körüli útrendszer
fejlesztése, amely mára egy többszintes autópályarendszerré állt össze. Az egykor zajos
ipari, kikötői negyed helyén újabban irodaházak, bevásárlóközpont és éttermek található-
ak, jelenleg nagyméretű lakásépítés zajlik a területen. A környező városrészek régi épüle-
teiből elszórtan viszonylag sokat megtalálhatunk egy-egy félnapos séta keretében (Glebe,
Pyrmont, Ultimo, Rocks, Balmain).
Az ipar és a kereskedelem felvirágzását a gőzgépek megjelenése is elősegítette.
Az első gőzgép 200 fegyenc társaságában érkezett Ausztráliába 1813-ban az Earl Spen-
cer fedélzetén. A gőzgépek először a szélmalmokat váltották fel, majd a gazdaság min-
den területén megjelentek. A gépkorszak beköszöntével számos öntöde – például Darling
Harbourban – is virágzásnak indult.
Darling Harbour környéke a köbányászatáról is nevezetes. Pyrmont kőbányái számos
épület és padka számára szolgáltattak alapanyagot, történelmi épületek felújításához még
mindig innét termelik ki a követ. Az egykor rossz hírű szegénynegyedek mára megújultak,
a magas apartman- és irodaházak árnyékában azonban néhány utcányi vagy utcarésznyi
régi épület is megmaradt. Darling Harbour pyrmonti részét villamossal vagy komppal, illetve
gyalogosan közelíthetjük meg, a barangaroo-i

részen pedig, amelyből rövidesen a Rocksba
jutunk, érdemes gyalogszerrel barangolni.
Darling Harbour további látványosságai – a ki-
hagyhatatlan Ausztrál Tengerészeti Múzeum,
illetve az Akvárium – legalább fél-egynapos
látnivalót kínálnak.
A számtalan vállalkozó közül, akik Sydney
kereskedelmét és iparát felvirágoztatták, az
egyik legsokoldalúbb Thomas Sutcliffe Mort
(1816–1878) volt. Vállalkozásai részben a
Darling Harbour környékére települtek, köz-
tük 1861-ben a leghíresebb, az első hűtőház.
Mort számára ugyanis jelentős agrárérde-
keltségei miatt fontos volt, hogy áruját távoli
piacokra is eljuttathassa, ennek érdekében
évtizedekig finanszírozott különböző hűtéssel
kapcsolatos kísérleteket. Mort egyaránt érde-
kelt volt az árutőzsdében, a cukoriparban, a
hajóépítésben és a bányászatban is, vagyoná-
ból ugyanakkor rendszeresen juttatott közcé-
lok megvalósítására. Halála után szobrát rész-
ben közadakozásból állították fel 1883-ban a
Tőzsdével szemben, a Macquarie téren.
Thomas Sutcliffe Mort szobra
a Macquarie téren (Sydney)
A közszolgáltatások megszervezése
A 19. század közepén a város terjeszkedése és a városi önkormányzat megalakulása,

amelynek a közszolgáltatásokról gondoskodnia kellett, a legfontosabb problémák közé
emelte a közszolgáltatások megszervezésének kérdését. Ez tulajdonképpen már a part-
raszállás óta napirenden volt, hiszen megfelelő mennyiségű ivóvíz nélkül a telep alapítása
kudarcra lett volna ítélve (lásd még a victoriai Sullivan Bay Settlement sorsát 1803-ban).
Ivóvíz Sydney helyének kiválasztását a megfelelő mennyiségű ivóvíz megléte befolyásol-

ta. A Tank Stream, az a patakocska, amely az akkor még egészen a Bridge Streetig felnyú-
ló öbölbe (Sydney Cove) ömlött, a mai belváros területén (King St / Martin Place) eredt.
A patakból nyerhető víz mennyisége hamarosan kevésnek bizonyult, és a telepre érkezők
számának növekedésével el is szennyeződött. Két évtizeddel a telep alapítása után már
csak egy bűzös kanálisként említik, amelyet végül 1860-ban befedtek. A patak így vált a
város első fedett szennyvízcsatornájává.
88 Sydney
A lakosságszám növekedése azonban

felvetette a szennyvíz elvezetésének, az
utak kiépítésének, a világításnak és a jó
minőségű ivóvíz biztosításának kérdését.
Sydney évtizedeken keresztül tolta maga
előtt a problémákat, amelyek a város to-
vábbi növekedésének útját állták, s csu-
pán a 20. század második felére sikerült
valamennyi tényező összehangolása: nagy
mennyiségű ivóvíz, jól működő szenny-
vízelvezetés és fejlett úthálózat.
A Tank Stream elszennyeződését kö-
vetően a vízellátást előbb a mai Centennial
Park területén lévő mocsaras területről
Federation Pavilion (Centennial Park, Sydney) (Lachlan Swamp) próbálták megoldani.
Ausztrália mindig kiemelt figyelmet for-
dított a jeles évfordulók megünneplésé-
re. A fegyenctelep alapításának századik
évfordulója (1888) emlékére Centennial
Parklandsnek elnevezett terület tulajdon-
képpen három egybefüggő park (Centen-
nial, Moore, Queen`s). A területet eredeti-
leg Macquarie kormányzó jelölte ki legelő-
nek. A Moore Park már 1869-től közpark
volt, 1879–1917 között itt működött az ál-
latkert. A Centennial Park volt a helyszíne
az államszövetség „kikiáltásának” 1901-
ben. Ennek emlékére a korabeli ideigle-
nes pavilon (aminek váza ma a Cabarita
Parkban látható) helyén 1988-ban egy
új pavilont emeltek (Federation Pavilion).
A Centennial Park jelenleg busszal vagy
biciklivel közelíthető meg legkönnyebben,
Az eredeti Federation Pavilion de az egyik új villamosvonal, amely a park
(Cabarita Park, Sydney) mentén halad majd el, még szorosabban
fogja azt összekapcsolni a belvárossal.
A mintegy évtizedes munkával 1837-ben elkészült Busby Bore egy vízvezetékrendszer
segítségével a későbbi Centennial Park területén fekvő mocsarakból a Hyde Parkba ve-
zette a vizet. A rendszert az 1850-es években a Botany-öböl környéki mocsarak bevoná-
sával bővítették. Innét már gőzgépek emelték ki a vizet, és ehhez a rendszerhez már két
víztározó is épült 1857–1866 között.
Ezek egyike, a Paddingtoni Tározó par-

kosított ipartörténeti műemlékként most is
látogatható (a másik, a város legrégebbi
tározója, most is működik). A közelében
az út mentén pedig egy 1868-ban épült
közkút áll, máig emlékeztetve a vízhordás
nehézségeire.
A 19. század végétől – az időről időre
lesújtó aszály nyomában – új gátak és tá-
rozók is épültek, a város különböző része-
in (Prospect, Cataract, Cordeaux, Avon,
Nepean, Woronora, majd 1946-tól a War-
ragamba, amelyen már az újonnan érkező
magyar munkások is dolgoztak).
Szennyvíz A szennyvíz elvezetése kez-

dettől gondot okozott Sydney-ben is.
A Tank Stream elszennyeződése már a fi-
gyelmeztető jelek közé tartozott, később
több járvány is végigsöpört a városon.
Az első szennyvízelvezető rendszer 1857-
Egykori közkút a Paddingtoni Tározó környékén
ben készült el, és a mai Opera helyén (Oxford St, Paddington, Sydney)
ömlött bele a Circular Quaybe. 1875-től a
(tisztítatlan) szennyvizet már közvetlenül az óceánba vezették, többek között a ma legnép-
szerűbb látnivalónak számító Bondinál. A századforduló környékén viszont elkészült az
első szennyvíztisztító telep Botany Bayben (az első szárazföldi rendszert pedig csak az
1930-as évek végén helyezték üzembe). A nagyobb szennyvíztisztítók kiépítése egészen
a 20. század közepéig eltartott.
A város növekedésével egyértelművé vált, hogy a víz- és szennyvízkezelés egységes
szemléletet követel, ezért 1888-ban e kérdések szabályozására külön hatóság alakult
(magyarul Sydney-i Vízműveknek nevezhetnénk, amely máig működik).
Közvilágítás A közvilágítás hiánya a telep lakosainak egyik korai problémája volt. Nap-
nyugta után aki tehette, nem mozdult ki a házából. Az első utcai olajlámpák 1826-ban
jelentek meg a Macquarie Place-en. Bár lassan széles körben használni kezdték őket, az
utcai közvilágítás majd csak néhány évtizeddel később, a gázlámpák elterjedésével vált
megoldottá.
A máig működő Australian Gaslamp Company 1837-ben alakult, s Sydney-ben
1841-ben gyulladt fel az első utcai gázlámpa. Az első gáztelep épülete ma is látható Ba-
rangaroo-nál (Gas Lane és Jenkins Street sarok). A cég mintaboltjában jelent meg az első
gáztűzhely is még 1871-ben.
90 Sydney
Az első köztéri villanylámpákat

1888-ban a vidéki Tamworthben
(420 km-re Sydney-től) kapcsolták
fel (a mai Magyarország területén
az első város Mátészalka volt, ott
is 1888-ban állították fel a villany-
lámpákat), Sydney végül 1904-
ben követte a példát, de az utolsó
gázlámpák csak az 1930-as évek
végén tűntek el a metropoliszból.
The Big Golden Guitar (Nagy

Arany Gitár) az „ausztrál nagy
szobrok” egyike Tamworthben
(NSW). A műanyagból és fából
1988-ban készült szobor 12 méter
magas, 500 kg, és a városnak
a countryzenében betöltött
kiemelkedő szerepére utal (1972
óta a város az otthona a minden
januárban megrendezett Tamworth
Country Music Festivalnak).*
Közúthálózat Az új telep úthálózatának kialakítása az alapvető kérdések közé tartozott, s

Phillip kormányzónak foglalkoznia kellett az utak kijelölésével és fejlesztésével. Az útháló-
zat ugyanis a város terjeszkedésével együtt növekedett, tehát az utakat, hidakat, később
alagutakat és felüljárókat folyamatosan kellett tervezni, építeni és bővíteni. A másik fontos
állami feladat az utak minőségének biztosítása volt.
Az autópályák elődjének talán a Parramatta Roadot tekinthetjük, amelyen Macquarie
vezette be az útdíjat, s amelyet ő köveztetett ki. Az utak fakockával való kirakása az 1880-
as évektől egyre jobban elterjedt a belvárosban. A motorizáció azonban nagyobb teher-
birású útburkolatot kivánt, így a fakockák helyébe az 1930-as években az aszfalt lépett,
viszont az utolsó faborítású utak csak az 1960-as években tűntek el.
A modern autópályarendszerek korai példájának számít a Cahill Expressway, amely
a Circular Quay arculatát jelentős mértékben megváltoztatta a 20. század közepén. Ez a
vasúti, vízi és közúti csomópont a település legkorábbi részét vágta le a városközpontról.
Ugyanakkor jól jelképezi a dinamikusan fejlődő város egyik fő problémáját, hogy egy idő
után az elvárt életminőség csak jelentős áldozatok árán biztosítható. Ezt az autópályasza-
* Az ausztrál nagy szobrokra lásd Domaniczky 2018, 382.

Cadman’s Cottage (The Rocks, Sydney)
kaszt 1915-ben tervezték, de csak 1945-ben fogtak hozzá a megvalósításhoz. A munka

1958-ra készült el, mára pedig a környék apartmanházai, illetve modern épületei teljesen
átalakították az egykori öblöcskét, amelyről a város a nevét kölcsönözte.
Sydney Cove természetes öblén az újonnan érkezők viszonylag gyorsan jelentős vál-
tozásokat eszközöltek. A fákat kivágták, a sziklákat kitermelték, a talajt elegyengették.
A patak torkolatában híd épült, majd az öblöt az 1840-es években feltöltéssel félkör ala-
kúvá formálták (innét kapta nevét a Semicircular Quay, amely az idők során lerövidült),
majd a 20. század elejére szögletessé alakították. A kompállomás a 19. század utolsó két
évtizedében fokozatosan jött itt létre. Az öböl partján álló legrégebbi épület, a Cadman
Cottage 1816-ban épült.
A mellette álló épületben a Kortárs Képzőművészeti Múzeum kapott helyet (az épület
helyén 1812–1939 között egy régi helyőrségi épület, a Commissariat Stores állt). Az öböl
középső részének központi épülete az 1845-ben elkészült, az 1880-as években átépített
Vámház (Custom House). Az öböl másik végében, a botanikus kert bejáratánál a sziklák
az egykori kőbányászat emlékét őrzik.
Ott, ahol a város modern történetének egyik ikonja, az Operaház áll, eredetileg Ben-
nelong lakott a Phillip kormányzó által számára készíttetett kunyhóban. A területre Macqua-
rie egy erődöt építtetett 1817–1821 között (Fort Macquarie), ennek helyére 1901-ben egy
92 Sydney
Az Operaház a kompról fényképezve
Az Operaház a Vivid Sydney rendezvény keretében speciális éjjeli kivilágításban

villamosremiz került, amelyet 1958-ban az Operaház helyének előkészítésekor bontottak

le. Az Operaház 1959–1973 között épült (eredetileg 4 év alatt kellett volna elkészülnie), az
eredeti terveket Jorn Utzon (1918–2008) készítette. Az épület betoncölöpökön áll, teteje
betonból készült, kagylóhéjakat mintáz. Az Operaház 6 nagyobb terme közel 5800 fő be-
fogadására alkalmas. Ha komppal hajózunk el mellette, úgy tűnik, mintha lebegne a vízen.
Mindenképpen meg kell említeni, hogy az Operaházzal kapcsolatos tervezgetés során
több helyütt is felbukkantak a magyarok. Ennek elsődleges oka az volt, hogy a második vi-
lágháborút követő években számos közép-európai származású építész élt hosszabb-rövi-
debb ideig Sydney-ben, köztük több magyar is. Mindenekelőtt azonban érdemes felidézni
a kiváló tollú magyar utazó, Vojnich Oszkár (1864–1914) megfigyelését a 20. század első
éveiből: „egy nagy hiánya van Sydney-nek, és ez az európai nívón álló állandó opera, pe-
dig opera nélkül nem lehet teljes a nagyvárosi élet.”*
Az Operaház helyszínével kapcsolatban kezdetben két lehetőség merült fel: a Wynyard
környéke és Bennelong Point. Ez utóbbi mellett érvelt a magyar származású híres ausztrál
karikaturista (civilben az egyetemen építészeti tárgyakat oktató) George Molnar (1910–
1998) már az 1950-es évek elején a diákjainak. A Wynyard környékére tervezett épületről
mégis megjelent egy látványterv – ezt az erdélyi származású Hugo Stossel (1905–2002)
készítette. A végül a Bennelong Pointra kiírt tervpályázaton, amelynek jelentkezési határ-
ideje 1956. március 15. volt, 45 országból 881 pályázó indult, összesen 222 pályázat ér-
kezett be. A negyedik helyen egy magyar páros: Balthazar Korab (1926–2013) és Laszlo
Peter Kollar (1926–2000) terve végzett.
A Cahill Expresswayhez hasonlóan monumentális autópályarendszer szorítja ab-
roncsba a Darling Harbourt is, ez azonban a 20. század végén készült csak el. Syd-
ney-ben a forgalmat egyébként egy hatalmas, elliptikus körgyűrű (Sydney Orbital Net-
work) próbálja elvezetni. Ennek első tervei az 1940-es évek elején készültek (akárcsak
Magyarországon az M0-ásé), és csak az ezredforduló után nyerték el jelenlegi formájukat.
A városon belüli úthálózat leglátványosabb eleme a Harbour Bridge. Egy Észak-Syd-
ney-be vezető híd ötlete már a 19. század elején felmerült, de számos ötlet és terv után
csak 1923–1932 között épült meg. Gyorsan a város egyik jelképévé vált, ám monumen-
talitása még mindig uralja az Öböl és a belváros képét (pedig a város méretekben, a ma-
gas épületekkel felnőtt hozzá az elmúlt évtizedekben). Méretei: 134 méter magas, 1149
méter hosszú, az acélszerkezetek együttes súlya több mint 52 ezer tonna! Eredetileg
villamos is közlekedett rajta, ma már csak vonat, valamint egy 2x3 sávos autóút és bicikliút
is található rajta. A felhajtóknál két-két, 89 méter magas pilon áll, ezekhez a gránitot új-dél-
walesi bányákból termelték ki (az acélszerkezet nagy része viszont Angliában készült). A
híd forgalma 2010-ben több, mint napi 160 ezer gépkocsi volt (a magyar M0-st 2016-ban
átlagosan napi 75 ezer autó használta). A forgalom növekedése miatt 1988–1992 külön
alagutat is építettek az Öböl alatt.
* Vojnich 1908, 296.

Az Operaház és a Harbour Bridge a Mrs. Macquarie Chairtől (Botanikus kert, Sydney) fényképezve
Fontos megemlíteni, hogy a városközpontot Észak-Sydneyvel összekötő hídra egy

magyar javaslat is készült a 19. század végén. Pollitzer Sámuel (Liptószentmiklós, 1844
k. – Sydney, 1919) az ismert mérnök 1884-ben előbb általános elvekről írt,* 1895-ben
viszont egy rajzos vázlatot is publikált,** amelyben a Forth Bridge-hez (Skócia) hasonló, de
teljesen egyedi tervet vázolt fel.
Az úthálózat két legfontosabb része: a város belső, illetve kivezető útjai. Vegyük sorra
röviden még az utóbbiakat is!
A nehéz terepviszonyok miatt sokáig a hajózásnak, majd egyes helyeken a vasútnak
nem volt alternatívája. A Sydney-ből északra vezető parti út, a mostani Pacific Highway
csak a 20. század közepére készült el. A belső szárazföldi út Newcastle felé, a Great
North Road 1825–1836 között épült. Keleti irányban az Old South Head Road 1811-ben
készült el, majd 1831-ben megkezdték a New South Head Road kiépítését is, amelynek
a városhoz közelebb eső szakaszát ma Oxford Streetnek nevezik. Dél és nyugat felé a
George Street vezetett ki a városból, ennek külső szakaszát a 20. század első felében
Broadwaynek nevezték el.
A Broadway környékén több egyetem található. A belvárosi főút, a George Street itt
egy darabon kiszélesedik, majd az egyetem mellett elhaladva vezet tovább Parramattába,
* North Shore Bridge, Sydney Morning Herald, 1884. szeptember 25. 4.

** North Shore Bridge, Mr. Pollitzer’s Proposal. Evening News, 1895. december 7. 9.
A Grace Brothers nagyáruháza a Broadwayn 1923-ban készült el, a most itt működő
bevásárlóközpont és mozi 1997-ben nyitott meg. A Grace testvérek másik jellegzetes épülete, az
egykori központi irodaház 1930-ban épült fel a King Streeten (abban a szép art deco épületben
1997 óta szálloda működik).
aztán tovább a Kék-hegységen át (nagyrészt a Macquarie által kijelölt irányban). Ha a

Broadwayról lefordulunk a Princes Highwayre, a forgalmas Newtownba jutunk, ahol meg-
éri egy kicsit körülnézni, hiszen mind a főút (King Street), mind a lakóövezetek a 19. szá-
zad végének stílusát és hangulatát őrzik. A városrészből kiérve a régi téglaégető egy szép
parkhoz tartozik (Sydney Park). Az út kettéválik, délnyugat felé Liverpool irányába indulha-
tunk (ezt a várost és az ide vezető utat szintén Macquarie építtette). Dél felé, Botany Bay
irányában csak 1929-re készült el a híd, amely a közlekedést a part mentén Wollongong,
illetve Kiama felé akadálymentessé tette.
A tömegközlekedés kiépítése
A város növekedésének egyik legfontosabb feltétele a tömegközlekedés megszervezése

volt. Kezdetben az emberek gyalogoltak, lovon vagy lóvontatta kocsival, esetleg hajón
közlekedtek. Ám a lakosság számának és a város területének növekedésével szükség
volt a tömegközlekedésre, és annak folyamatos – a jövőbeli változásokat már figyelembe
vevő – fejlesztésére.
96 Sydney
Kompok Sydney a vizek városa, és ebből az adottságból lakói már korán előnyt ko-
vácsoltak. Az első kompok már pár évvel az európaiak megérkezését követően megin-
dultak Parramattába, illetve északra (Manly és Broken Bay felé). A 19. század közepére
már rendszeres kompjáratok hálózták be
az Öblöt. A Circular Quay 1879-től kap-
csolódott a rendszerbe, végül a század
végére a hálózat központi állomása is ide-
került és azóta is itt van. Jelenleg nyolc
vonal szeli át az Öblöt, és 1993 óta ismét
rendszeres járat közlekedik Sydney és
Parramatta között.
Vasút A vasút előnyeit ugyancsak gyor-

san felismerték. Új-Dél-Walesben 1855-
ben adták át az első vasútvonalat Sydney
és Parramatta Junction között (az első
ausztrál vasútvonal Victoriában épült).
Az első új-dél-wales-i mozdony a Powerhouse Ugyanebből az időszakból származik
Múzeumban (Ultimo, Sydney). A Goods Line sétaút a Goods Line, amely Darling Harbourból
egyenesen ennek a múzeumnak a büféjében vezet. induló szárnyvonalként épült ki, teljes
hosszában 1922-re, és 1984-ig volt hasz-
nálatban) – ez 2015 óta sétaúttá átalakít-
va él tovább Ultimo és a jelenlegi Central
Station között.
A mostani főpályaudvar – egy temető
felszámolásával – 1906-ban készült el.
A főbb vasútvonalak Sydney-ből észa-
ki, déli és nyugati irányba a 19. század
második felében épültek ki, nagyrészt
John Whitton (1820–1898) mérnök irá-
nyítása mellett, akit a hálás utókor a „Va-
sutak Atyja” névvel tisztelt meg (szobra
a Főpályaudvaron található). Rajta kívül
azonban még egy mérnök nevét fontos
megismerni: John Bradfield (1867–1943)
az állami építésügyi minisztérium főmér-
nökeként nemcsak a Harbour Bridge
Régi váltóberendezés az egykori vasúti sínek mentén,
építésében játszott kulcsszerepet, hanem
a Goods Line sétaúton (Ultimo, Sydney). Az Ultimo hozzá köthető a vasútvonalak villamosí-
Road feletti vasúti híd (kép bal oldala) 1879-ben tása, illetve egy városi körvasútrendszer
készült. kiépítése iránti javaslat (amely a mai City
A Central Station épülete 1906-ban, a 85 méter magas óratorony 1921-ben készült el. A
pályaudvaron 1982 óta elektronikus kijelzők működnek, az eredeti indítótábla a Powerhouse
Múzeumban van kiállítva.
Circle alapját képezi) is. Az első elővárosi vonal 1890-ben nyílt meg, az első villamosított
vonal 1926-ban készült el. Bradfield nem érte meg a város alatti körvasút elkészültét (em-
lékét a Harbour Bridge-re felvezető autópályaszakasz őrzi), amelynek a Circular Quayre
vezető részét 1956-ban, az Eastern Suburbsbe vezető vonalát 1979-ben, a reptéri leága-
zását pedig 2000-ben adták át.
A vasútvonalakat harmonikusan fogja kiegészíteni a 2020-as évek közepére várhatóan
elkészülő közel 70 km-es metróvonal (a budapesti 4-es metróhoz hasonlóan modern arcu-
lattal), amelynek 31 megállóját részben föld alatt, részben föld felett alakítják ki. A vasútfej-
lesztéssel összehangolva valószínűleg újabb vonalak tervezésére is sor kerül majd.
Villamos Egykor Sydney a világ egyik legnagyobb villamoshálózatával rendelkezett,

amelynek méretei csak a korabeli londoni hálózatéval voltak összevethetőek (a jelen-
legi melbourne-inek, amely nagyobb a budapestinél, több, mint a háromszorosa volt).
Az első – lóvontatta – villamos 1861-ben indult útjára a Pitt Streeten a Circular Quaytől
az akkori főpályaudvarig. 1879-ben egyes vonalakon gőzüzemű villamosok is forgalomba
álltak (az utolsó ilyen kocsikat csak az 1930-as évek végén vonták ki a forgalomból). A vil-
98 Sydney
lamosvonalak villamosítása a századforduló első

évtizedében megtörtént. A hálózat legnagyobb
kiterjedését 1923-ban érte el, az 1930-as évek-
től a vonalakat lassan leépítették. Az utolsó villa-
mos 1961-ben állt ki a remízből.
A villamosvonalak leépítésétől – vagyis a fel-
színi kötött pályás tömegközlekedés hiányától
– Sydney évtizedeken keresztül szenvedett. Az
ezredforduló előtti években – light rail néven – új,
hosszú és zárt vonalak kiépítésével a villamosok
visszatértek a városba. Az L1 vonal a főpályaud-
var (Central Station) és Dulwich Hill városrész
között több lépcsőben 1997–2014 között ké-
szült el. A Southern Line 2019 végén (L2), illet-
ve 2020 tavaszán (L3) nyílt meg, és a belvárost
köti össze Randwickkel, illetve az Új-Dél-Walesi
Egyetemmel. A 2020-as évek első felében várha-
tó egy parramattai vonal megépítése is.
Buszok A villamosok versenytársai kezdettől a

buszok voltak. Az 1860-as években megjelentek
és gyorsan elterjedtek az omnibuszok. A villamo-
sok csak a századfordulóra vették vissza a veze-
Az 1961-ben utolsóként leállított sydney-i tést az omnibuszoktól. Az első nem lóvontatású
villamos a Rozelle remizből kialakított
buszjárat 1905-ben indult meg, de a lassan kiala-
bevásárlóközpontban (Rozelle, Sydney)
kuló vonalakon privát vállalkozók által szervezett
járatok közlekedtek. A buszjáratok a villamossal
és a vonattal is konkuráltak, ezért az 1930-as
években a kormányzat szabályozni kezdte a piacot. Az első állami buszjárat 1932-ben
indult útjára, viszont a busztársaságok – törvény által szabályozott keretek között – máig
megmaradtak.
1934-ben trolibuszokat is forgalomba állítottak, de végül az összes ilyen járatot meg-
szüntették 1959-ben. A villamosok 1961-es kivonását követően a buszok egészen az
1990-es évekig az egyik legfontosabb közlekedési eszköznek számítottak Sydney-ben,
nemcsak a helyi viszonylatok közötti ingázásnál, hanem a vasútállomások megközelíté-
sénél is.
Az 1990-es években a buszmenetrendeket és útvonalakat újratervezték. Fokozatosan
új buszjáratok jelentek meg, sokfelé kiépítették a buszsávokat is. A buszokra már nem-
csak a vonathoz való eljutásban, de a hiányzó vasúti desztinációk pótlásában is számítani
kezdtek (ún. metro buszok). A legújabb forma a B-line, amelyet 2017-ben kisérleti jelleg-
gel vezették be és Sydney strandjaira biztosít könnyű és közvetlen hozzáférést.
B-line emeletes busz

(Wynyard buszállomás, Sydney)
Egy korai emeletes busz 1935-ből

(Sydney Bus Museum, Leichhardt, Sydney)
A város területének növekedése
Az Első Flotta 1788-ban a Tank Stream torkolatánál vetett horgonyt Sydney Cove-ban, a
mai Circular Quay helyén. Az első évek nehézségeinek leküzdése után a telep terjeszked-
ni kezdett. Az olyan korai bázisok, mint Parramatta városkezdeményként kezdtek bővülni,
de Sydney-hez való közelségük miatt nem volt esélyük az önálló fejlődésre. Hasonló hely-
zetbe kerültek a Macquarie által Sydney környékén alapított városok, amelyekre szintén a
gyors beolvadás várt. E városok azonban nem oldódtak fel azonnal az egyre gyorsabban
terjeszkedő Sydney-ben, sőt, annak fejlődési irányát képesek voltak befolyásolni.
Sydney 21. századi fejlődésének egyik legfontosabb állomása, a második városmag
kialakulása Parramattánál (vagy másképpen fogalmazva a városközpont nyugatra tolódása
Parramatta környékére), a Macquarie-féle városok egy részének (például Liverpool, Camp-
belltown) e városkomplexumon belül elfoglalt csomóponti szerepe visszaigazolja Phillip és
Macquarie kormányzók két évszázaddal korábban hozott döntéseit és helyválasztását.
A telep körül az öblökben lassanként, elszórtan, kisebb villák emelkedtek. E házak
többsége – akár a tulajdonos későbbi parcellázásai révén, akár anélkül – később külváro-
sok magjaivá vált; utcák születtek, házsorok épültek, majd a stílusok és építési technikák
megváltozásával pedig sokszor el is tűntek, kerteket és parkokat ültettek, végül pedig e
kicsiny városkezdeményeket utak, vasutak és kompok kötötték össze 19. század második
felétől Sydney-vel. Bár a városrészek, külvárosok lakossága legtöbb esetben nem volt
homogén, léteztek (és ma is léteznek) „jómódú” és „munkás” kerületek.
A népesség gyarapodásával a külső és belső városhatárok meghúzásának kérdése egy-
re inkább pártpolitikai kérdéssé vált. Az állam ugyanis tág körben – elsősorban a tervezési,
100 Sydney
városfejlesztési és városüzemeltetési kérdésekre hivatkozással – beleavatkozhatott (bele-

avatkozhat) a helyi önkormányzat működésébe, így feloszlathatja a tanácsot, a városhatá-
rokat és városrészhatárokat megváltoztathatja, a választási szabályokat módosíthatja, illetve
egyes területeket – tervezési és fejlesztési célból – kivonhat a város joghatósága alól.
A Londonra vonatkozó 1888-as önkormányzati reform, amely Nagy-London megszü-
letését eredményezte, mintaként szolgált az egész Brit Birodalomban. Nagy-Sydney és
Nagy-Melbourne létrehozása, a városhatárok bővitése innentől több évtizeden keresztül
a politikai viták kereszttüzében állt. A Sydney-t körülvevő sok kis külváros régi városhatár
melletti első gyűrűjének beolvasztása 1909-ben kezdődött, majd 1949-ben nyolc, addig
önálló tanács beolvasztásával zárult. A városhatárok átrajzolása – magának a város igazga-
tási koncepciójának megváltoztatásával – folytatódott 1967–1968-ban, 1981–1982-ben,
1987–1988-ban, 2003–2004-ben és 2015–2016-ban.
A speciális igazgatás alá vont területek közül itt csupán a The Rocks rehabilitációjával
is foglalkozó Sydney Cove Redevelopment Authority (1968), valamint a Darling Harbour
fejlesztését elvégző Darling Harbour Authority (1984) megemlítésére nyílik lehetőség.
Metropoliszból városkomplexum (1948–)
Bár a kontinenst a második világháború csatái éppen csak érintették, a városra a háborús
évek, illetve a béke évtizedei egyaránt jelentős hatással jártak. A háborús készülődés je-
gyében Sydney környékén megújították és továbbfejlesztették a már meglévő védműveket
és erődrendszereket.
Az erődrendszer maradványai Middle Headnél (Sydney)

Az ausztrálok Sydney megalapításától

kezdve védekezésre rendezkedtek be a
kontinensen. Előbb a franciák, majd az oro-
szok, később a japánok támadásától tartva
Sydney-ben is erődöket építettek (például
Fort Macquarie, Fort Denison). A védmű-
veket a brit hadsereg kivonulása (1870)
után továbbfejlesztették (például Bradleys
Head, Beehive Casemate). A második vi-
lágháború előestéjén nemcsak a város-
ban (például Georges Head), de annak
környékén is védelemre rendezkedtek be
(lásd West Head, Ku-Ring-Gai Chase NP).
Az erődrendszer számos eleme ma már
szabadon látogatható, és mivel ezek cso-
dálatos természeti környezetben feksze-
nek, nem szabad őket kihagyni (például
Ágyú Camp Cove-nál (Sydney)
Georges Head, West Head).
A háború megakasztotta a már tervbe
vett grandiózus kormányzati építkezéseket, így – bár a város több épülete is őrzi a háború
előtti és utáni korszakok különböző stílusjegyeit – a Macquarie és utódai által létrehozott
„történelmi kormányzati negyed” nagy része megmenekült a pusztulástól. A csapatmoz-
gások megkönnyítése érdekében út- és vasútrekonstrukciós programok is indultak, ezek
többsége egy-két évtizeden belül jelentősen javította Sydney-nek az ország más részeivel
való összeköttetését.
Iparvárosból szolgáltatóközpont
A béke éveiben az építkezések újult erővel indultak meg. Az ipar az 1950-es évektől egyre
kijjebb szorult a belvárosból, a felszabaduló épületek helyére pedig a kor igényeinek job-
ban megfelelőek kerültek. A belvárosban az irodaházak kezdtek dominálni, s ezek létezé-
se a korábbiaktól eltérő szolgáltatásokat is magához vonzott.
Az első magas házak a 20. század elején épültek Sydney-ben. Ilyen például az 1909-
ben elkészült Wyoming Building a Macquarie Streeten (nevét az első tulajdonosa farmjáról
nyerte). 1912-ben a Culwulla House már az ég felé tört a több mint 50 méteres magassá-
gával, de a törvényhozás még abban az évben megtiltotta a 45 méternél magasabb házak
építését. Az első felhőkarcoló – a Cahill Expressway által a belvárosról levágott Sydney
Cove partján – 1962-ben készült el (AMP Building, Alfred Street), ez már 117 méter magas-
ra emelkedett. Az ezt követően egyre gyarapodó számban emelt épületek stílusa változó,
a környezetbe nem feltétlenül illeszkedő. A felhőkarcoló-építések során számos korábbi
épület tűnt el nyomtalanul (például az 1977-ben a Martin Place-en épült MLC Center he-
102 Sydney
lyén állt az ikonikus Australia Hotel,

amelynek alapkövét még Parkes mi-
niszterelnök tette le). Jelenleg mint-
egy negyven felhőkarcolót találunk
a belvárosban és Parramattában, de
több is épül, és még mintegy tucat-
nyi van tervbe véve. A legtöbb felhő-
karcoló – mintegy hatvan – azonban
Melbourne-ben található, a legma-
gasabb ilyen épületek Brisbane-ben
(Gold Coast) és Melbourne-ben áll-
nak. Sydney-ben jelenleg a legmaga-
sabb építmény az 1981-ben átadott
Sydney Tower (309 m), a legmaga-
sabb épület a Chiefly Tower (1992,
244 m), de a 2021-ben átadni terve-
zett Sydney Crown a Darling Harbour
partján, Barangaroo-ban ezt a rekor-
dot át fogja venni (271 m).
A tömegközlekedés mintegy két
évtized alatt teljesen átalakult, el-
nyerte mai (ám nem az eredetileg
tervezett) formáját a City Circle-vo-
nal, megszűnt a villamosközlekedés,
Culwulla Chambers, a legkorábbi felhőkarcoló és a buszok egyeduralkodóvá váltak.
Sydney-ben, mögötte a Sydney Tower Az úthálózat egyre kevésbé volt képes
lépést tartani a motorizációval, ezért
újabb és újabb autópályák és autóutak épültek a városon belül, néha többszintes, ormótlan
csomópontokkal, illetve a század vége felé több alagút is készült.
Sydney repülőtere az 1970-es években nyerte el mai formáját, ám a tervezéskor sem
a város későbbi méretével, sem a közlekedés növekvő nehézségeivel nem számoltak.
Az ún. második repülőtér problémája, amely a jelenlegit valamelyest tehermentesíte-
né (mint Melbourne-t Avalon), évtizedek óta húzódik, és talán a Western Sydney Airport
közeljövőben történő felépítésével nyer majd rendezést. A Sydney repülőtér Ausztrália
legforgalmasabb légikikötője, ráadásul a belföldi és a nemzetközi terminál nem egymás
mellett található, amely az átszállást körülményessé és időigényessé teszi.
Fokozódó bevándorlás
Ausztrália a második világháború egyik legfontosabb tanulságát egy, a korábbitól telje-

sen eltérő alapokon nyugvó bevándorlási politika kidolgozásában találta meg. Az ország
fokozatosan kitárta kapuit előbb az európai, majd a világ többi részéből érkező bevándor-
lók előtt, illetve fokozatosan az egyik legnagyobb humanitárius befogadó állammá vált.
A növekvő lakosságszám továbbra is a tagállami fővárosokban (azon belül is Sydney-ben
és Melbourne-ben) koncentrálódott, amely a város robbanásszerű növekedéséhez veze-
tett, különösen a 20. század utolsó két évtizedében.
Az 1988-as Bicentenárium és a 2000-es sydney-i olimpia között eltelt bő egy évtized
korszakhatárnak, egyúttal a jelenkor nyitányának tekinthető, hiszen számos beruházás,
amely a jelen fejlődési irányokat megalapozza, ekkor készült el vagy indult meg. A város
azonban mára elérte a természetes fejlődési határait – mind az üzemeltetés, mind az él-
hetőség szempontjából.
Az egykori telep a 19. század közepére kitört a három öblöcske (Sydney Cove, Darling
Harbour, Farm Cove) szorításából, s a 20. század elejére egész Port Jacksont, a 20. szá-
zad közepére pedig Botany Bay környékét is bekebelezte. A 20. század második felében
pedig megindult a kontinens belseje felé a Kék-hegység lankáin, s ugyanúgy északi és
déli irányba Newcastle és Wollongong felé (lásd a térképet az 58. oldalon).
Motorizáció és a növekedés természetes korlátai
Jelenleg Sydney-ben a napi közlekedés annak ellenére nehézségekbe ütközik, hogy a vá-
ros a 2010-es években jelentős közlekedési és tömegközlekedési fejlesztésekbe kezdett.
Az ingázók száma miatt a munkahelyre bejutás időtartama megnövekedett (1–1,5 óra), s bár
a belvárosban és környékén zajló ingatlanfejlesztések a munkába járást megkönnyíthetik,
valójában ezek már csak felületi kezelésnek minősülnek, ugyanis az eredetileg vízparti köz-
pontú kikötőváros elérte a növekedési határait. A város szövete természetes módon próbált
a növekedésre reagálni, ennek során a 20. század második felétől egyre inkább centrális
helyzetbe került a Sydney-vel szinte egyidős Parramatta, amely a 21. században elhelyezke-
désénél fogva az egyik – ha nem a központi – városrésze lesz Sydney városkomplexumának.
A város súlypontjának áthelyezése és az új városhatárok
Sydney tehát hamarosan nem kikötőváros, hanem jelentős kikötővel rendelkező szárazföl-
di város lesz, főleg ha a természetes folyamatokat az infrastruktúra fejlesztésével irányítják
és gyorsítják. Az elmúlt években több, a fejlesztési lehetőségeket és irányokat vizsgáló és
felvázoló anyag született, amelyek évtizedekre előre – nagyjából a 21. század közepéig –
ütemterveket is tartalmaznak.
Ami egyértelműen látszik: Sydney a Phillip és Macquarie által egykor alapított telepü-
lésekre (Parramatta, Liverpool, Campbelltown, Penrith) támaszkodva növekszik tovább.
A valóságban eddig egyetlen metropoliszt a tervezőasztalon fekvő terveken három külön
városként ábrázolják (Sydney, Parramatta, Penrith központokkal), a legsűrűbben lakott
Port Jackson környékén is több fejlesztési régiót szoktak elkülöníteni (Northern Beaches/
District, Eastern Suburbs/District, Southern Suburbs/District), ezek egymás közötti kap-
104 Sydney
csolatainak erősítése szükséges. A fejlesztések célja: a napi rutin 30 perces távolságon

belüli elintézésének lehetővé tétele a lakosság többsége számára. Ez értelemszerűen
a metropolisz kisebb részekre (régiókra) bontásával (korábban ezt neveztem lokalizáció-
nak) fog megvalósulni (amelyek mindegyikének egy idő után teljesen saját infrastruktúrára
lesz szüksége). A továbblépés előfeltétele a tömegközlekedés fejlesztése: az utóbbi évek
hatalmas projektjei (villamos és metró) már ennek jegyében zajlanak. Új autópályák és
alagutak építésére lesz szükség, valamint a vasúthálózat teljes megújítására. A vasúti fej-
lesztéseknél azonban már érdemes figyelembe venni a 21. század második felére terve-
zett, a keleti parti nagyvárosokat (Melbourne, Sydney, Brisbane) és a fővárost (Canberra)
összekötő gyorsvasút igényeit és nyomvonalát, e vasút révén Canberra várhatóan Sydney
valódi elővárosává, „kormányzati negyedévé” válik majd.
Zöld gyűrű Sydney körül
A megfelelő lakásállomány és a torlódásmentes közlekedés biztosítása a közeljövő két

legfontosabb megoldandó feladata. Szerencsére a 20. század folyamán több részletben
a város körül parkok és nemzeti parkok rendszere, egyfajta zöld gyűrű jött létre, amely
a 21. században is megfelelő mennyiségű zöld felületet biztosít majd a növekvő számú
lakosságnak.
Ausztrália első nemzeti parkja az 1879-ben alapított, 1955-ben a királynő látogatása
után átnevezett Royal National Park a város déli határánál terül el. Alatta a Dharawal (2012),
mellette a Kanangra-Boyd (1969), amelyhez a Blue Mountains (1959) NP kapcsolódik. Ez
észak felé a Wollemi (1979), a Yengo (1988), a Dharug (1967), majd a Marramarra (1979)
nemzeti parkok és a Muogamarra (1960) rezervátum erdein át egészen Broken Bay-ig
folytatódik. Itt található a mesés szépségű Ku-ring-gai (1894), a Brisbane Water (1959) és
a Buoddi (1967) nemzeti park. A városon belül szintén több helyen sikerült megőrizni a ter-
mészetes élőhelyeket. Port Jackson kisebb öbleinek környéke (például North Head, Midd-
le Head, Dobroyd Head, Bradleys Head), illetve a város északi részén a Garigal (1991) és
a Lane Cove (1938) nemzeti parkok kiváló kikapcsolódási lehetőséget kínálnak.
Magyarok Sydney-ben
A korai idők
Az első szabad magyarok az 1830-as években érkeztek Ausztráliába, a rájuk vonatkozó

adatokat Kunz Egon több évtizedes kutatómunkával tárta fel.
Az első magyar azonban nem szabad emberként, hanem fegyencként érkezett a kon-
tinensre Angliából 1829-ben. A fegyenclistában Raphael Harris neve mellett az áll, hogy
a Magyar Királyságban született (a pontos hely nincs feltüntetve). Hétéves büntetését a
tasmániai Hobartban kezdte letölteni, de 1832-ben New Norfolkban meghalt.
Magyarok Sydney-ben 105
Szabad honfitársaink a Birnstingl és a

Wortmann testvérek Sydney-be érkeztek (Mel-
bourne csak 1835-ben jött létre kis faluként) –
működésük az újsághirdetésekből jól nyomon
követhető –, azonban csak pár évig maradtak
itt, elsősorban kereskedtek, majd egy idő után
visszaköltöztek Európába.
Az első szabad magyar telepes, aki hazát
cserélve e földön végleg le is telepedett, a
pesti születésű Friedman Izsák (1805–1875)
volt. Ő 1833-ban érkezett Londonból – Ho-
barton keresztül – Sydney-be a családjával. A Kensington Inn (később Duke of York Hotel)
Már itt kereskedelemmel foglalkozott, de egy Hobart belvárosában. Friedman 1841–1849
idő után átköltözött a tasmániai Hobartba, ahol között vitte a vállalkozást, az épület 1837-ben
szállodát és zálogházat tartott fenn. Itt részt épült, és 2000 után bontották le.
vett a hobarti zsinagóga építésében; jelenleg
ez az épület Ausztrália legrégebbi zsinagógá-
ja, Friedman neve szerepel az alapítók között.
Hosszú, küzdelmes élete során Sydney-ben
(1833–1838), Hobartban (1838–1850,
1852–1859), Maitlandben (1850–1852), Friedman Izsák aláírása
Bendigóban (1859–1869) és Melbour- (1871, Library of NSW, Sydney)
ne-ben (1869–1875) is élt vagy dolgozott.
Emlékét és a közösség iránti elkötelezettségét őrzi a hobarti zsinagógában található em-
léktábla, illetve a melbourne-i temetőben álló sírja.*
A szórványos bevándorlás időszaka
Az első magyar „hullám”, az 1848/49-es emigráció veteránjai többnyire az aranyláz hírére

érkeztek szerencsét próbálni. Többen végleg itt maradtak, mások visszamentek vagy to-
vább költöztek. A kiegyezés hírére a maradékból is többen hazatértek. Az ekkor érkezők
készítették az első beszámolókat itteni életükről, s ezeket olvasva értesülhetünk az első
magyar „szervezet”, egy Sydney-ben alapított magyar egylet létezéséről, amely távozásuk-
kal elenyészett.
A kiegyezést követően az ide irányuló kivándorlás továbbra is csekély maradt, de rend-
szeressé vált. Az Ausztráliába költözők közül páran később sikeres pályát futottak be.
Az 1879-ben Budapestről Sydney-be érkező Tudor Rudolf (Budapest, 1858 – San-
ta Barbara [USA]), 1926) néhány év alatt jól menő szállodatulajdonos lett Ausztráliá-
* Életére lásd: Domaniczky (Kézirat 1., 2020)

106 Sydney
A Gresham Hotel Brisbane belvárosának egyik ikonikus épülete volt. 1889-ben épült a kor jónevű építésze John
H. Buckeridge (1857–1934) tervei szerint. Tudor Rudolf a 20. század első éveiben igazgatta, ekkor járt itt Dame
Nellie Melba (1861–1931), a híres ausztrál operaénekes, akinek portréja díszíti a 100 dolláros bankjegyet. A hotelt
az 1973-as brisbane-i árvizet követően lebontották, jelenleg modern irodaépület áll a helyén, a hotel nevét pedig
egy kocsma őrzi tovább.
ban.* Beutazta a térséget, többször is hazalátogatott Magyarországra. 1896-ban Syd-

ney-ben nősült (felesége Clotilde E. R. Elwell, 1865–1924). A Harbour Bridge építése
során lebontott egyik szállodája (Grosvenor Hotel) a Rocksban állt. Később Brisbane-be
költözött, ott is a belvárosban üzemeltetett egy szállodát (Gresham Hotel). Neve az első
queenslandi tiszteletbeli konzuli tisztségre jelöltek között is szerepelt, de Ferenc József
végül egy ausztrál születésű jelentkezőt nevezett ki. Tudor a távolban sem feledkezett
meg szülőhazájáról. 1907-ben például levelet írt Bárczy István polgármesternek javasol-
va, hogy Budapestet Attilára nevezzék át.** Tudor Rudolf 1911-ben felszámolta ausztráliai
érdekeltségeit és az USA-ba költözött. Jómódúan halt meg Kaliforniában, vagyonát fele-
sége családja örökölte.
Itt is meg kell emlékezni Gubányi Károly (1867–1935) mérnökről,*** aki 1907–1909
között élt Sydney-ben, és Ausztráliában töltött éveiről Magyarországon több könyvet is írt.
* Tudor Rudolfra lásd még: Domaniczky 2018, 329–331.

** Pesti Napló, 1907. március 20. 14.
*** Életére és ausztráliai éveire lásd: Domaniczky (Kézirat 2., 2020)
Az első világháborúig csak néhány tucat magyar élt a kontinensen.* A háborút követő-
en is pár tucat ember érkezett, részben Magyarországról, részben – új állampolgársága
által álcázva – az újonnan megalakuló államok (Csehszlovákia, Jugoszlávia) vagy éppen
Románia állampolgáraként. Sydney-ben azonban elég magyar élt ahhoz, hogy újra létre-
hozzanak egy magyar egyletet, amely azonban még a második világháború kitörése előtt
megszűnt.
A nagy hullámok Sydney-ben
A második világháború előestéjén pár száz magyar lépett partra Sydney-ben és Mel-
bourne-ben, ők már a közelgő világégés elől menekültek. A háború után érkezők első
csoportja – nagyjából kétezer magyar – ugyancsak Sydney-t és Melbourne-t tekintették
célállomásnak.
Utánuk érkezett a két nagy hullám, amely bár a térségbe érkező magyar bevándorlási
hullámok közül létszámát tekintve (kb. 30 ezer fő) kimagaslott, valójában elmaradt az eu-
rópai és észak-amerikai célországok adataitól. Az első hullám, a dipik** 1949–1951 között
érkeztek, s utána kisebb számban más országokból. A második hullám, az ‘56-osok (vagy
szabadságharcosok) 1956–1958 között ért földet a kontinensen. Mindkét hullám többsé-
ge végül a két metropoliszban telepedett le. Az 1950-es és 1980-as évek között (az egy-
kori Jugoszlávia minden részéből) érkező délvidéki magyarok (harmadik hullám), illetve az
1970-es és 1980-as évek Magyarországáról kivándorló fiatalok (negyedik hullám) szintén
Sydney-t és Melbourne-t favorizálta.
A fénykor
Az első nagy hullám, a dipik érkezésével rögtön felmerült az igény a magyar intézmények
kiépítésére. Ez a munka részben már Európában megkezdődött, így például a ma is
aktív sydney-i cserkészcsapatok gyökerei a németországi táborokba vezetnek vissza. Az
emigrációban gyorsan megszerveződő katonák is korán létrehozták saját szervezeteiket
(például Magyar Harcosok Bajtársi Közössége – MHBK). Bár a gyülekezetek megalapí-
tása évekig elhúzódhatott, a szervezőmunka gyakran már a hajóút alatt vagy a menekült-
táborban megindult.
A sydney-i magyar intézmények alapjait – amelyek a távoli, ismeretlen földön a kultu-
rális közeget biztosították, a nyelv megőrzését, az információk és tapasztalatok átadását
lehetővé tették – tehát a dipik rakták le. Az ‘56-osok részben saját szervezetek alapításá-
val próbálkoztak, később viszont bekapcsolódtak a már létezők fenntartásába. Az auszt-
ráliai magyarság létszámának növekedésével a nagyobb központokban megkezdődött a
* Az ausztráliai magyar diaszpóra első világháború alatti és azt követő sorsára lásd Domaniczky (Kézirat 4., 2020).
** A dipikre lásd bővebben a könyv 121. oldalán lévő képaláírást.
108 Sydney
A Coronation Hall Newtownban (95 Lennox St, Sydney), a korai magyar rendezvények kedvelt helyszíne
magyar házak kialakítása. Sydney-ben már az ötvenes évek elején gyűjtést indított a kö-
zösség egy magyar ház megvásárlására.
Magyar házak tekintetében a helyi közösség lépésről lépésre építkezett. Először egy
George Streeten álló házat használtak magyar házként (elsősorban a katolikus közösség
céljaira), de ezt hamarosan kinőtték. Utána Newtownban béreltek, majd Summer Hill
városrészben (Regnum Marianum Otthon) vásároltak házat, míg végül Punchbowl-ban
a vasútállomás melletti régi mozi épületét sikerült megszerezni. A katolikus közösség
időközben Ashfieldben kapott szállást, ahol ma is működik. A délvidékiek a nagyobb
központokban általában saját klubokat hoztak létre. Sydney-ben az 1970-es évek elején
megalakult Délvidéki Magyar Szövetség (DMSZ) előbb ideiglenes helyszíneken tartotta
rendezvényeit. A klub központja 1982–2004 között Plumpton városrészben, 2005-től
pedig Glendenningben álló magyar házban található. Ettől nem messzire működik még
egy, az 1960-as évek végén alakult klub is, amelynek jelenlegi magyar háza 1995-ben
készült el (Edensor Park).
A labdarúgás szeretete mindig összekovácsolta a magyarságot (egy időben szinte
minden magyar közösségnek volt legalább egy focicsapata, általában Budapest, Hunga-
ria vagy FTC néven). Az egyik leghíresebb helyi magyar csapat, a Budapest-St George
1957-ben alakult (itt játszott többek között Les Murray is). A klubházukat 1968-ban Mort-
dale-ben, a focipályát 1978-ban Banksiában hozták létre. A focin több generáció nőtt fel,
de néhány évtized alatt a csapatok teljesen ausztrállá váltak vagy megszűntek, a klubok
mellett fekvő focipályákat felszámolták.
A magyarok más sportokban is jeleskedtek, így például a vívásban vagy az asztalite-
niszben. Ezek a szakosztályok általában egy-egy ausztrál vagy magyar klubon belül ala-
kultak, nyomon követésük nehéz, mert általában egy-egy személyhez kötődtek, akinek a
távozásával a szakosztály is átalakult vagy megszűnt.
Sydney-ben már az 1940-es évek végén megindult az egyházi élet megszervezése.
A katolikusok mellett a protestánsok is megalakították saját közösségeiket. Az istentiszte-
letek helyszíne az idők során az igényeknek megfelelően változott. A katolikus közösség
jelenleg Dean Parkban, a reformátusok pedig Strathfieldben találkoznak.
A Sydney-be 1950-ben érkező Forró Ferenc (1914-1974) jezsuita pap (Sydney-ben
szolgált 1950–1953, majd 1959–1970 között) a korai közösségszervezés egyik motorja
lett (a sydneyi magyar katolikus egyházközség 1951-ben alakult meg). Ő indította el a Dél
Keresztje című újságot, az első ausztráliai magyar hírlapot, amelyet az Ausztráliáról kiváló
országleírást is készítő Nagy Kázmér (1920–1985) szerkesztett, és Forró vetette meg a
rookwoodi temető magyar parcellájának alapjait. Legjelentősebb kezdeményezése mégis
az 1967-ben Dean Parkban megnyitott Szent Erzsébet Idősotthon, amely az elmúlt évtize-
dekben is folyamatosan bővült, és máig megőrizte magyar jellegét.
A Dél Keresztje 1951-es megindítását megelőzően Sydney-ben már megjelent a katoli-
kus Tárogató (1949–1950). Melbourne-ben mind a református (Magyar Újság), mind a ka-
tolikus közösség (Értesítő) hírlevelet indított útjára, amelyek a helyi közösség tájékoztatását
szolgálták (hasonló céllal minden nagyvárosban kiadtak hosszabb-rövidebb ideig különbö-
ző elnevezésű periodikákat, és néhány magyar szervezet is készített, illetve készít hírleve-
let). A Dél Keresztje viszont az egész ausztráliai (és új-zélandi) magyarsághoz kívánt szólni,
és kezdettől fogva kétnyelvű volt, ennek köszönhetően az ausztrál politikusok (például Ha-
rold Holt bevándorlási miniszter, későbbi miniszterelnök) is olvasták. Az újság 1957-ben
Független Magyarország címmel folytatta működését, székhelyét pedig 1965-ben Mel-
bourne-be helyezte át. A Független Magyarország 1967-ben szűnt meg. A 2018-ig létező
Magyar Élet hetilap két magyar újság összeolvadásával jött létre 1978-ban és működött
négy évtizeden keresztül, a melbourne-i tulajdonos, Márffy Attila és a sydneyi főszerkesztő,
Csapó Endre (Répcelak, 1921 – Sydney, 2019) áldozatvállalásának köszönhetően. A két
magyar újság közül a Magyar Élet (hetilapként) 1957-től jelent meg Melbourne-ben, az
Ausztráliai Magyarság (havilapként) 1964-ben indult el Sydney-ben (és párhuzamosan két
külön kiadással rendelkezett Sydney-ben és Melbourne-ben).
A magyar egyesületek megjelenése, számuk növekedése már az 1950-es évek elején
szükségessé tette a koordinációt (például a nemzeti ünnepek megünneplése), illetve – a
nagyobb célok elérése (például magyar ház megnyitása) érdekében – az erők egyesítését.
A ma is működő Új-Dél-Walesi Magyar Szövetség 1952-ben pontosan a fenti célok ér-
dekében alakult. Az ernyőszervezeti modellt 1954-ben az egész térségre kiterjesztették,
ekkor alakult meg az Ausztráliai Magyar Szövetségek és Közösségek Tanácsa (a későbbi
Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség, az AUZMSZ), amelynek keretében 1969-től
110 Sydney
háromévente Magyar Találkozókat rendeztek az egyes tagállamokban. Bár az AUZMSZ

már nem működik, a Magyar Találkozók hagyománya ma is eleven, a legutóbbi, XVI. talál-
kozót Sydney-ben tartották 2017-ben.
A helyi magyar közösség az 1970-es és 1980-as években élte a fénykorát, ekkoriban
teljesedett ki az egyesületi élet, nyitotta meg kapuit a magyar házak egy része. Ekkorra
sikerült megszervezni az alap- és középszintű magyar nyelvű oktatást a Sydney-ben és kör-
nyékén élőknek (Flemington, Bankstown). A magyar közösség korán felismerte a világvá-
rosi lét nehézségeit, és az intézmények egy részét jól megközelíthető helyeken hozta létre.
A hanyatlás évei
A sydney-beli magyar közösségen belül az 1940-es években és 1956-ban érkezettek

domináltak. Ezek a generációk szinte egy időben tűntek el, amely a szervezetek számá-
nak gyors csökkenéséhez vezetett. A második generáció – az első ausztrál nemzedék –
identitása ugyanis a szülőkhöz képest már fordított: az egyén magyarságát elsősorban a
többségi társadalom tagjaként éli meg, ezért magyarságtudata fenntartásához nincs vagy
csak részben van szüksége magyar házakra.
A magyar házaknak tehát nem csupán a létszámcsökkenéssel kell megbirkózniuk, ha-
nem a generációs szemléletmód változásával is. Korábban a magyar ház egy kis magyar
világ volt, ahol az ismert hazai szokásrendszer érvényesült. Az alapítóknak – az informá-
ciós társadalmat megelőző korban, amikor a leggyorsabb kommunikációs eszköz a posta
és az újság volt – szükségük volt egy olyan helyre, ahol az anyanyelvüket használhat-
ták, információt és tapasztalatot cseréltek, illetve ahol saját maguk és családjuk számára
kulturális és szabadidős programokat szervezhettek. Az időközben felnövekedő gyerme-
kek számára ez már nem vonzó, ők ugyanis a magyar házban azt a helyet keresik, ahol
Magyarországot elérhetik. A magyar ház az ő elképzelésük szerint elsősorban nem az
ausztráliai magyarság találkozóhelye, hanem a Magyarországhoz való kapcsolódási pont
ebben a távoli világban. Nem szocializációs színtér, afféle „magyar bástya”, hanem „kul-
turális intézet,” ahol a lehetőség szerint teljes spektrumban áttekintést kaphat a betérő a
mai Magyarországról (anélkül, hogy Budapestre utazna).
A létszám csökkenése érezhető a gyülekezetekben is, amelyek a magyar nyelvű litur-
giával az anyanyelv megőrzésének fontos színterei. Sydney-ben és környékén a kisebb
magyar közösségek igényei szerint a lelkészek több helyen is szolgálnak, de e kis közös-
ségek száma és létszáma a 2010-es évekre jelentősen megfogyatkozott.
A gyülekezetalapító lelkészek részben még a nagy magyar menekülthullámokkal vé-
letlenszerűen értek partot Ausztráliában. A gyülekezeteket újjászervező következő nem-
zedék viszont már tudatos kiválasztás révén érkezett az 1990-es és a 2000-es években a
Kárpát-medence különböző részeiből. A nyugati diaszpóra megőrzésében kulcsszerepet
játszó gyülekezetek fontosságát Magyarország is felismerte. Az újonnan meghirdetett kül-
földi lelkész ösztöndíjak révén a következő nemzedékváltást várhatóan évekkel-évtizedek-
kel előre sikerül előkészíteni.
A viszonylag kis létszámú ausztráliai magyar diaszpóra az évtizedek során több ma-
gyar sajtóterméket is útjára indított, és hosszabb időn át több magyar közösségben (így
Sydney-ben is) jelentek meg magyar nyelvű könyvek. A közösség megfogyatkozásával a
könyvkiadás az 1990-es években gyakorlatilag megszűnt, az újságok közül – az idősza-
kos hírleveleket nem számítva – jelenleg (2018) egyedül a Magyar Élet* jelenik még meg,
de a kommunikációs csatornák átalakulása és a hírfogyasztók szokásainak változása miatt
az egynyelvű nyomtatott sajtó fenntartása hosszú távon kétséges.
A jövő lehetséges útjai
Az 1990-es évek közepétől újra meginduló magyarországi kivándorlás egyik ausztráliai célál-
lomása továbbra is Sydney maradt, de az újonnan érkezők létszáma csak töredéke a korábbi
hullámokkal érkezőkének, vagyis az elsőgenerációs közösség létszáma csökken (a többe-
dik generációsoké viszont emelkedik). Az egykori intézményrendszer e csökkenő létszámú
közösség igényeihez (létszámához és anyagi lehetőségeihez) képest túlméretezett. Bár az
utóbbi időben a Magyarországról érkező források és támogatások száma növekedett, az
anyaországi segítség a helyi közösség kezdeményező- és áldozatkészségét nem pótolhatja.
Az intézményrendszerrel kapcsolatos döntéseket ugyancsak helyben szükséges meghozni.
A döntésekhez nem elegendő az egyesületek vagy magyar házak darabszámának
csökkentése, hanem elsősorban hosszú távú koncepcionális kérdéseket kell megha-
tározni. Mindenekelőtt azt kellene megválaszolni, hogy kinek kívánják megőrizni az el-
sőgenerációsok által létrehozott intézményeket? Ha csak az újabb elsőgenerációsok (a
Magyarországról most kiérkezők) számára, akkor az más jellegű intézkedéseket kíván,
mintha mondjuk a (jóval nagyobb létszámú) második generációsokat is el kivánnák érni.
Ennek fényében lenne érdemes átgondolni, hogy milyen jellegű funkciókkal lehet kiegé-
szíteni egyes intézményeket (például érdemes-e saját templomot építeni, szükség van-e
magyar óvodára vagy nyugdíjas otthonra).
Léteznek-e olyan párhuzamosságok, amelyek felszámolása révén a közösség moz-
gástere növelhető (például egyes magyar házak eladása), vannak-e olyan intézmények,
amelyek megújíthatóak? Ha pedig a közösségen belül sikerül megegyezni a célokban és
egy ütemtervben, érdemes végiggondolni, hogy Magyarország segítsége ezek közül me-
lyik megvalósítához vehető legcélszerűbben igénybe? Ha elnyerhető az építéshez magyar
finanszírozás, képes-e az így létrejövő intézményt a közösség hosszabb távon fenntartani
vagy még inkább: a többségi ausztrál társadalom igényeit is kiszolgálva működtetni?
A két metropolisz közül Sydney magyar közösségében indultak először hanyatlásnak
a magyar intézmények. A korán jelentkező nehézségek azonban lehetőséget teremtenek
a viták lefolytatására, és egy életképes modell mielőbbi kidolgozására. A sikerhez viszont
fontos lenne, hogy a közösség minél szélesebb körben megvitassa és kijelölje azokat
a célokat, amelyek megvalósítását a következő évtizedekben prioritásként fogja kezelni.
* A Magyar Élet 2018 végén végleg megszűnt.

Városnéző séták Sydney-ben 113
Városnéző séták Sydney-ben
Sydney városa jelenleg több mint 12 ezer km2-en terül el, minden zugát felfedezni évek
alatt sem lehetséges. Egyes részeket bejárva vagy egy-egy tematikus túrát téve azonban
a betondzsungel mögött a város számos arca megismerhető.
A tömegközlekedés a belvárosban és környékén a budapestihez hasonlóan jól kiépí-
tett. A városi és agglomerációs járművek jegy helyett kártyával működnek, amelyre bizo-
nyos összeget utazás előtt rá kell tölteni (opal-kártya). A belső városrészek és a strandok
megközelítése tömegközlekedéssel a legegyszerűbb és legolcsóbb, de ha a külvárosi
részekre vagy a város környékére megyünk, érdemes autót bérelni (ehhez már Magyar-
országon megéri kiváltani a nemzetközi jogosítványt, helyben pedig kössünk a kocsira
biztosítást, és legyen nálunk GPS).
A belváros és a Kék-hegység
Felszerelés: naptej, napszemüveg, víz, ingyenes térkép, útikönyv, opal-kártya, bankkár-

tya, pénzérme (parkolás)
Időtartam: belváros: minimum 1 nap, Kék-hegység: minimum 1 nap
Nehézség: könnyű (belváros), közepes (Kék-hegység)
A belvárosban érdemes egy belső kört tenni a Wynyard vasútállomástól indulva végig a
Kent Streeten a Rocksig. A Rocksból le a Cadmans Cottage mellett a Circular Quayhez,
majd az Operaház mellett a Botanikus Kertet is felfedezni. Ezt követően végig a Macqua-
rie Streeten egészen a Hyde Parkig (egy kanyart téve a Martin Place-en), onnét pedig a
Market Streeten le Darling Harbourba.
Darling Harbour-ból villamossal vagy gyalog (Sussex Street) lesétálhatunk a Paddy’s
Market-ig ajándékot vásárolni. A piactól a Good’s Line sétaúton Ultimo-ba (Powerhouse
Museum) vagy a Főpályaudvarhoz jutunk. A pályaudvartól a George Street-en egyik irány-
ban visszaérünk a belvárosba, a George Streeten kifelé sétálva pedig a Broadway-re ju-
tunk. Innét busszal vagy Chippendale zegzugos, ósdi utcáin keresztül Redfern állomásról
vonattal juthatunk vissza a belvárosba.
114 Sydney
Látnivalók (belváros – minimumprogram)
Wynyardtól a Rocksig
Awa Building Garrison Church
Department of Railways Argyle Cut
St Phillip Church The Hero of Waterloo
Observatory Hill Harbour Bridge
Barangaroo Reserve The Rocks Discovery Centre
Lord Nelson Hotel
Circular Quay-től Macquarie Streetig
Cadman’s Cottage Botanic Garden
Custom House Mrs Macquarie’s Chair
Macquarie Place Art Gallery of NSW
Justice and Police Museum Phillip Statue
Sydney Opera Rose Garden
Macquarie Street a Botanikus kerttől a Hyde Parkig
State Library of NSW St James’ Church
Parliament of NSW Hyde Park
Sydney Hospital War Memorial
Royal Mint St Mary’s Church
Hyde Park Barracks
Martin Place
Reserve Bank Museum MLC Building
Commonwealth Bank Building Colonial Mutual Life Building
Old Commonwealth Bank Building General Post Building
State Savings Bank Building Cenotaph
Market Street
Sydney Tower Eye (Aquarium közös Queen Victoria Building
belépő)
State Theatre Town Hall
Pitt Street Mall St Andrew’s Church
Darling Harbour
Australian Maritime Museum Pyrmont Bridge
Aquarium (Sydney Tower Eye közös
belépő)
Goods Line
Central Station Powerhouse Museum
Sydney a Kék-hegység keleti lejtőinél ér véget, de a hegység nagy része a város agglo-
merációs övezete. Ennek köszönhetően a vonatközlekedés kiváló, turistabuszok is köz-
lekednek a főbb látnivalókhoz. Ám a legkényelmesebb természetesen a kocsibérlés.
Az utak egy része fizetős, a díjakat a bérbeadó áthárítja a bérlőre, a részleteket érdemes
az elején tisztázni. A Kék-hegység időjárása (különösen télen) eltérhet a belvárosban ta-
pasztalttól. Télen (május végétől) gyakoriak a szélviharok, néha havazhat, réteges ruházat
és túracipő elengedhetetlen.
A metropolisz közelsége jelentős forgalmat generál, amit legkönnyebben úgy lehet
elkerülni, ha korán (7 óra előtt) indulunk. Először Wentworth Fallsnál érdemes megállni,
majd Katoombában egy késői reggelire (a főutcán). Utána a Három Nővér sziklaalakzat és
a vízesés, valamint a kilátók megtekintése következik. Govetts Leap Lookout (Blackheath)
meglátogatása után Mt Victoriánál fordulunk vissza és a Mt Tomahi arborétumban még
tehetünk egy kellemes sétát. A hegyek közül kilépve Windsorban érdemes megállni egy
kávéra a főutcán, errefelé több szép régi épületet is fogunk látni (többek között itt található
a legrégebbi ausztrál kocsma, a Macquarie Arms Hotel, amely 1815 óta működik). Wind-
sorból a belváros felé haladva, ha marad még időnk, a Featherdale Wildlife Park kiváló
áttekintést kínál az ausztrál állatvilágról.
Látnivalók (Kék-hegység – minimumprogram)
Wentworth Falls (vízesés és kilátók) Mt Tomah (arborétum)

Katoomba (főutca, vízesés, Három Nővér) Windsor (főutca)
Blackheath (Govetts Leap Lookout) Blacktown (Featherdale Wildlife Park)
Mt Victoria
A belváros és a magyar emlékhelyek
A fentebb már ismertetett belvárosi kört szűkebbre is vonhatjuk, mert a magyar vonatkozá-
sú emlékekhez gyakran messzebbre kell elutazni.
A belvárosi séta során a Martin Place-en megnézhetjük a részben már átépített Colo-
nial Mutual Life Buildinget. Itt, két harmadik emeleti irodában nyílt meg az osztrák–magyar
főkonzulátus 1902-ben. A főkonzulátus egy évvel később a tér másik sarkára költözött, és
ott is maradt 1914-ig. Azt az épületet a tér bővítése során lebontották.
Az első hivatásos sydney-i főkonzul, Otto Hoenning-O’Carroll magyar állampolgár volt
(egyidejűleg Ugron István kinevezését mérlegelték, de az uralkodó döntése alapján ő az
USA-ban folytatta a karrierjét).
1867 és 1902 között az Osztrák–Magyar Monarchia tiszteletbeli konzullal képvisel-
tette magát Sydney-ben. A tiszteletbeli konzulok székhelye általában a konzul személyé-
vel együtt változott, de egészen az első világháborúig a belvárosban volt. A függetlenné
116 Sydney
vált Magyarország először 1968-ban nyitott képviseletet (ugyancsak főkonzulátust) Syd-

ney-ben, az Eastern Suburbsben. Itt különböző ingatlanokban működött egészen a 2009-
es bezárásáig. Magyarország új hivatalos képviselete 2018-ban ismét a belvárosban nyi-
totta meg irodáját (Kent Street).
Átsétálva a St Mary katedrálishoz, az altemplomban egy Mindszenty-szobor (készítet-
te: Kolozsy Sándor) található, vele szemben pedig – a magyar–lengyel barátság jegyében
– II. János Pál pápa szobra látható. A katedrálisban búcsúztatták 2017-ben a híres magyar
származású sportkommentátort, Les Murray-t (ő az egyetlen magyar, akit Ausztráliában
állami tiszteletadással temettek el).
A közeli Parlamentben az új-dél-walesi miniszterelnökök sorában láthatjuk a szintén
magyar gyökerekkel rendelkező Nick Greiner fényképét is. Eddig ő az egyetlen magyar
származású tagállami miniszterelnök Ausztráliában.
A Hyde Parkból indulva vonattal könnyen eljuthatunk a Punchbowli Magyar Házhoz
(Punchbowl), illetve az Ausztráliai Magyar Református Egyház templomához (Strath-
field). Rooty Hill állomástól rövid sétával elérhető a Glendenningi Magyar Ház is. A ha-
gyományos Erzsébet-napi búcsú helyszíne, az Erzsébet Otthon, innét nagyjából három
kilométerre található (Dean Park). Az épülethez egy szépen berendezett kápolna (valamint
egy szép könyvtár, levéltár és múzeum) is tartozik. Ezekben az épületekben számos ma-
gyar vonatkozású szobor, festmény, emléktábla és emléktárgy látható.*
Mindszenty bíboros látogatása a Punchbowli Magyar Házban* (Bárány Márta hozzájárulásával)
* Mindszenty bíboros 1974-es látogatásáról lásd bővebben Domaniczky (Kézirat 5., 2020.)
A katolikus közösség másik központja

Ashfieldben, vonattal és villamossal egyaránt
jól megközelíthető helyen található. A Mind-
szenty Otthon templomi üvegablakai és szob-
rai magyar történelmi személyeket ábrázolnak.
Bár vonattal is elérhető, de szerencsésebb
kocsival meglátogatni a rookwoodi temető ma-
gyar parcelláját. Itt 1966-ban, a forradalom 10.
évfordulóján kőkeresztet (Hősök Keresztje) ál-
lítottak a helyi magyar szervezetek, a kereszt
melletti sírokban az egykori vatikáni és londoni
magyar nagykövet, Barcza György és családja
alussza örök álmát. A kereszttől néhány sorral
balra Csík Tibor (1927–1976) magyar olimpikon
(1948-as londoni olimpia, ökölvívás harmatsúly), Magyar parcella I., az 1956-os forradalom
és – egy sorral feljebb – Földváry Gábor pale- 10. évfordulójára a magyar szervezetek által
ontológus sírja található. Az óriási temető több állított kőkereszt
pontján is találhatunk még magyar sírokat, egé-
szen régről, a 19. század második feléből is.
Rookwoodi temető Magyar parcella II. (ide az 1980-as évektől temetkeznek)

118 Sydney
Csík Tibor olimpikon sírja szerényen bújik A híres geológus, az University of NSW professzora, Földváry
meg a kőrengetegben. Rendbetételét Gábor (Budapest, 1931 – Sydney, 2014) sírja a Rookwood
– ahogy a többi történelmi sírét is – Magyar parcella I-ben. A síron fekvő könyv 1988-ban
érdemes lenne a helyi magyar közösség megjelent fő művének (Geology of the Carpathian Region
összefogásában megszervezni. [A Kárpát-medence geológiája]) állít emléket.
A vonatról Macdonaldtown állomásnál leszállva könnyen megközelíthetőek a camper-

downi kórházak. Ezek egyikének, a King George V. Memorial Hospitalnak a kertjében
a híres melbourne-i szobrász, Mészáros Andor három szobra áll (Anyaság, V. György,*
A sebész); ezek az utcafrontról is megtekinthetők.
Ha Sydney környékére is van időnk ellátogatni, Wollongongban Les Murray egykori is-
kolája egy hatalmas portréval emlékezett meg híres diákjáról (Illawarra Sport High School).
Sydney-ből észak felé indulva Newcastle-be érkezünk. A város a székhelye a Forgacs
Hajóépítő Üzemnek (Forgacs Marine and Defence), amelyet több évtizedes munkával ho-
zott létre az egykori magyar származású ‘56-os menekült, Forgács István (1935–2012)
(2016-tól már nincs a család birtokában).
* A képet lásd Domaniczky 2018, 64.

Les Murray portréja (Illawara High School, Les Murray testvérei a Welcome Wallnál az Ürge család
Wollongong, NSW) neveinek felvésése alkalmából (2018. május)
Canberra felé félúton a goulburni lehajtónál található a világ legnagyobb betonból ké-
szült merinói juh-szobra (goulburni juh). A szobor a Mokány testvérek ötlete alapján ké-
szült 1985-ben, a helyiek Rambónak hívják.
Természetesen nem csak Sydney környékén, de Új-Dél-Wales több pontján is találha-
tunk magyarokhoz köthető helyszíneket vagy tárgyakat.
Gubányi Károly által ültetett olajfa az egykori birtokon (Uranquinty, NSW. Jenny Lewington felvétele). Egykori
háza már a 20. század első felében megsemmisült.
120 Sydney
Gubányi Károly Ausztráliában használt útlevele* (Gubányi-hagyaték, a Magyar Földrajzi Múzeum engedélyével)
Például a legelső magyar nyelvű Ausztrália-útikönyvet megíró Gubányi Károly mérnök**

birtoka a Wagga Wagga melletti Uranquintyben feküdt, az 1915-ben megjelent köny-
vének kéziratát nagyobbrészt e birtokon készítette (a kicsiny Uranquintyből származik
Kevin Rudd ausztrál miniszterelnök. A városban a második világháború után néhány évig
befogadóállomás működött, ahová több magyar család is érkezett). Gubányi, a 20. szá-
zad elejének híres magyar utazója 1906-ban érkezett Melbourne-be. Kezdetben úgy ter-
vezte, hogy személyesen győződik meg a hatalmas vasút- és gátépítési munkák állásá-
* Gubányi Károly beilleszkedése nevének változásai alapján jól nyomon követhető. Amikor 1906-ban Melbourne-ben
partra lépett az RMS China utaslistájában még Gubányi Károly néven szerepelt, nem kis gondot okozva az utaslistát
közlő lapoknak (amelyek egységesen G. Karoty néven emlegették – lásd bővebben és hivatkozásokkal: Doma-
niczky (Kézirat 3., 2020.). 1907 második felétől viszont az utaslistákban Charles Gubanyiként tűnik fel (vö. a Nikko
Maru 1907-es és az SS Sonoma 1913-as utaslistáit: Domaniczky 2020, 496–497.).
** Életére és ausztráliai éveire lásd Domaniczky (Kézirat 1. és 2., 2020.)
ról és eredményeiről, ezért előbb

Adelaide-ben (1906–1907), majd
Sydney-ben (1907–1909) élt.
Utazásai során beleszeretett a
kontinensbe, és elhatározta, hogy
hosszabb időre letelepedik. Így
vásárolta a fent említett farmot,
ahol 1909–1913 között gazdálko-
dott. A honvágy hazahúzta: 1913
elején farmját eladva visszatért
Magyarországra.
Számos temetőben találhatunk
további magyar sírokat, ezek ösz-
szeírását érdemes lenne pusztulá-
suk előtt elvégezni (például a ba-
jai születésű Caroline Parker sírja
a coolamoni temetőben (NSW)
található. A Wéber Karolinaként
1837-ben született hölgy fordula-
tos életútját Kunz Egon korábban
részletesen ismertette).
A belváros és a zöld körgyűrű

A dipik (szobor, készítette: Canny Kinlock 2001-ben). A „dis-
placed person” kifejezésből a magyar nyelvben dipivé egysze-
Sydney zsúfoltságát némiképpen rűsödött fogalom azokra a menekültekre utal, akik a második
kompenzálja a nemzeti parkok világháború nyomán vagy azt követően kényszerültek otthonuk
gyűrűje, amely a metropoliszt kö- elhagyására). Uranquintyben, ahogy Ausztrália több más tele-
rülveszi, illetve az érintetlen ter- pülésén is, több évig működött befogadóközpont, ahová a dipi
mészetvédelmi területek, amelyek családok megérkeztek. Az Uranquinty központjában álló szobor
ennek az 1948 és 1952 között működött központnak – ahol
Port Jackson kis öbleinek nagy
egyébként magyarok is éltek – állít emléket.
részét szegélyezik. Ennek köszön-
hetően nem kell messzire utazni,
ha az eredeti ausztrál környezetet szeretnénk megismerni. Az itteni nemzeti parkok a
térség jellegzetes flórájának és faunájának tanulmányozását teszik lehetővé. A nemzeti
parkok listájából csupán kettőt emelünk itt ki: A Kék-hegységet és a Ku-ring-gai Nemzeti
Parkot, valamint az Öblöt szegélyező parkok körül Bradleys Headet – ahová a természet
iránt érdeklődőnek feltétlenül el kell látogatnia.
Ha az utazó Wollongong felé venné az irányt, a Pacific Scenic Drive Loftusnál tér le
a Princes Highway-ről, majd a Royal National Parkon és Wollongongon keresztül érke-
zik Kiamába. A fenti javaslatok legalább egynapos kört jelentenek (Bradleys Head-nél a
122 Sydney
látogatás összeköthető az állatkerttel vagy egy egész napos, Middle Headig tartó sétává
bővíthető, amelyet vízitaxival lehet befejezni).
Sydney-i strandmustra
Sydney-nek még metropoliszként is élő kapcsolata van a vízzel (bár a város súlypontja
folyamatosan tolódik a tengerpartról a szárazföld felé). Az élő kapcsolat az összes vízi
tevékenységet (komp, vitorlás, gőzhajó, szörf, kite-szörf, kajak, úszás), így a strandolást
is magában foglalja.
Sydney-nek közel száz kilométernyi hosszúságban több mint száz strandja van.
A strandokat partszakaszok szerint szokták jelölni. Magyar szemmel ez kicsit a balatoni
elosztáshoz hasonlítható, az alapvető ugyanis az északi–déli megkülönböztetés. Itt azon-
Bondi Beach. Manly Arthur Philliptől kapta a nevét, még az első Port Jacksonban tett látogatásakor, 1788
januárjában. A kormányzó azt írta, hogy a bennszülöttek bátor viselkedése miatt adta ennek a partszakasznak a
Manly („férfias”) nevet. A Sydney belvárosától néhány kilométerre, Port Jackson bejáratánál fekvő település a
19. század vége óta kedvelt fürdőhely.
ban az Öbölben és a nyílt óceán partján egyaránt léteznek északi és déli oldali strandok.
Az öbölbeli strandokat összefoglalóan Sydney Harbour Beachesnek nevezzük. Itt az észa-
ki oldalon elsősorban kisebb, sziklákkal körülvett strandokat, míg a déli parton szélesebb
fövenyeket találunk. Az óceánpart északi részén Manlytől egészen West Headig felnyúlva
terülnek el az Északi strandok (Northern Beaches). A belváros strandjait az Eastern Su-
burbsben találhatjuk (Sydney Beaches). Lejjebb, Botany Bay-ben szintén több közkedvelt
strandot látogathatunk meg (Botany Bay Beaches), illetve Botany Bay alatt további stran-
dok terülnek el (Southern Beaches).
Ahogyan nincs két magyar, aki a kávét hasonlóan inná, ugyanúgy a sydney-beli lako-
sok is különféle strandokat kedvelnek. Ismertsége és panorámája miatt a két kötelező
strand, amit mindenképpen meg kell látogatni: Bondi (busszal) és Manly (komppal).
Bondi elnevezése a bennszülöttektől származik, a közelben sziklarajzok is találhatóak.
Az itteni partszakasz a 19. század vége óta népszerű fürdőhely. A második világháborút
követően nagyobb számban telepedtek meg itt közép-európai menekültek, a városrész
arculatán és hangulatán a közép-európai örökség máig érezhető.
Az öbölbeli strandok közül északon Balmoral, délen Nielsen Park, Camp Cove meg-
tekintésével érdemes kezdeni. A Northern Beachesnél kezdésnek Dee Why-t vagy Fres-
hwatert lehet felkeresni. A Sydney Beaches-nél a legjobb, ha rászánjuk az időt és végig-
sétálunk a Coastal Walkon Bonditól Coogee-ig, hogy az összes híres partszakaszt saját
szemünkkel láthassuk. Frenchmans Beach vagy Congwong Beach már Botany Bay-hez
tartozik. A déli strandok pedig Cronullától lefelé találhatóak.
A strandokat legkönnyebben kocsival lehet megközelíteni, de a kevés parkolóhelyre
és a parkolójegyre fel kell készülni. Egyes strandok tömegközlekedéssel (komp, busz) is
megközelíthetőek, de az útvonalat érdemes előzetesen alaposan megtervezni.
Táblázat a túrák tervezéséhez

3 nap 5 nap 7 nap 10 nap 14 nap
Belváros Belváros és Belváros Belváros Belváros
Manly
Kék-hegység Belváros és Belváros Belváros Belváros
Bondi
Manly Kék-hegység Strandok Strandok Strandok
Ku-ring-gai Kék-hegység Kék-hegység Kék-hegység
Ku-ring-gai Ku-ring-gai és Ku-ring-gai és
Brisbane Water Brisbane Water
Strandok Strandok Strandok
Pacific Scenic Pacific Scenic
Drive (Kiamáig) Drive (Kiamáig)
124 Sydney

Tarongától Midd- Tarongától Midd-
le Headig (séta) le Headig (séta)
Sydney-Parra- Sydney-Parra-
matta (komppal) matta (komppal)
Wisemans Ferry
és Dharug NP
Rookwoodi
temető magyar
parcella
Összegzés
Rövid áttekintésünk végén talán az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk, az az, hogy
Sydney-t legalább kétszer kell meglátogatni. Először az első benyomásokért, másodszor
pedig miután metropoliszpárját, Melbourne-t is meglátogattuk, hogy a hasonlóságokat és
különbségeket könnyebben felismerve mérleget tudjunk készíteni.
Sydney kulcsfontosságú szerepet tölt be az ausztrál történelemben, hiszen az európai-
ak első településéről van szó. Bár sohasem volt Ausztrália fővárosa, de facto történelmi
fővárosként tekinthetünk rá, hiszen az itt alapított telepről indult meg az a terjeszkedés,
amely a kontinens brit fennhatóság alá vonásához vezetett. Sydney fekvése, természeti
szépségei páratlanok, s ez a város mostani, túlzsúfolt állapotában is vitathatatlan.
Sydney lelkében ugyanakkor máig ég a tüske a fővárosi címmel kapcsolatban, amely-
nek természetes jelöltje volt az időbeli elsőség jogán, de amelyet a fiatalabb testvér, Mel-
bourne példátlanul gyors fejlődése miatt végül nem kaphatott meg.
Ezt a történetet sokszor „felfújják”, pedig nem kellene, hiszen annak idején hosszas
mérlegelést követően jó és egész Ausztrália számára gyümölcsöző kompromisszum szü-
letett Canberra kijelölésével és felépítésével. A főváros alapkőletételének időpontjában
Sydney lakói (a sydneysiderek) úgy gondolhatták, hogy Canberra – bár Sydney-hez került
közelebb – egynapi járóföldre van, mára azonban, amikor a néhány évtizeddel későbbi
közlekedésfejlesztési tervek körvonalai is megismerhetőek, látható, hogy a főváros ha-
marosan akár Sydney elkülönült diplomáciai negyedeként is meghatározható lesz majd.
A 100 mérföldes távolság ugyanis arra elegendő, hogy a két város tényleges összenövé-
sét megakadályozza, viszont a kapcsolatok szorosabbá válása miatt Sydney és Canberra
egyre inkább említhető egyfajta kettős központként. A történet további aspektusait (lásd
a Canberra-fejezet) megismerve látni fogjuk majd, hogy az ausztrál döntéshozók kompro-
misszumkészségének és előrelátásának köszönhetően Canberra alapításával mindhárom
város (Sydney, Melbourne és maga Canberra is) jól járt.
Összegzés 125
Mára azonban egyértelművé vált, hogy a két metropolisz: Sydney és Melbourne az

ausztrál társadalom és gazdaság két egyenrangú pillére, Ausztrália csak a két város együt-
tes ismeretében szemlélhető és érthető meg igazán.
Magyarország szempontjából Sydney története hasonló tanulságokat tartogat. Ez a
metropolisz az egyik (de nem kizárólagos) központja az ausztráliai magyarságnak, az első
magyar bevándorlók (még Melbourne megalapítása előtt) ide érkeztek. Fontos látni azon-
ban, hogy bár a sydney-i diaszpóra létszáma 25–30 ezer fő körül mozoghat, nem ez a leg-
nagyobb és a legszervezettebb magyar közösség. Létszám és szervezettség tekintetében
Melbourne magyarsága jelenleg erősebb, Brisbane rohamos fejlődésével egyidejűleg pe-
dig a queenslandi magyarság létszáma is egyre gyarapodik (ennek nyomán elképzelhető,
hogy néhány évtized múltán az ottani számok megközelítik majd a sydney-i magyarságét).
A diaszpóra valós méretének megállapításához azonban nem elegendő a statisztikákra
hagyatkozni, hanem nagyjából meg kell becsülnünk azt a többedik generációs leszár-
mazotti kört is, amely azokban nem vagy csak részlegesen szerepel. A korábbi adatok
megismerése szempontjából szerencse, hogy a nagy magyar bevándorlási hullámok meg-
érkezését követően több mint öt évtizedig működött a városban magyar külképviselet;
a konzuli munkának köszönhetően a diaszpóra ezen részéről a védelmi idő letelte után
bőséges anyag áll majd rendelkezésre a magyar levéltárakban. A jelenlegi helyzet pontos
felmérését pedig a most újranyitott sydney-i konzuli iroda teszi majd lehetővé. A konzuli
szolgáltatások révén ugyanis a helyi magyar közösség szervezetei által el nem ért és meg
nem szervezett csoportok és egyének, valamint azok kapcsolati hálója is rekonstruálha-
tóvá válik majd (mind nemzetpolitikai, mind a későbbi történeti kutatások szempontjából).
Sydney tehát modern városként is az ausztrál múlt megismerésének egyik kiindu-
lópontja, továbbá a magyar közösség két ausztrál központjának egyike. Miközben a
dél-csendes-óceáni térség egyik kiemelt turisztikai célpontjáról beszélünk, azt is hangsú-
lyozni szükséges, hogy a város ikonikus épületeihez – így különösen az Operaházhoz és
a Harbour Bridge-hez – magyarok is készítettek terveket.
Melbourne
Az 1889-ben épült Queens-híd a Yarra folyón Melbourne belvárosában.

•
Terepviszonyok
Melbourne a Port Phillip-öböl partján terül el, a központja az Öbölbe ömlő Yarra folyó
torkolatánál található.
Ahogy Sydney esetében Port Jackson és Botany Bay, úgy Melbourne-nél a Port Phillip
Bay és Western Port Bay az a két nagyobb öböl, amely köré, illetve közelébe a város épült.
Míg Port Jackson természetesen mély, addig Port Phillip Bay sekélyebb (ám nagyrészt
hajózható). Botany Bay nyitott öble üres, Western Portban azonban két nagyobb sziget,
French Island és a környék egyik legnevezetesebb látnivalója, Phillip Island található.
A mintegy 250 km hosszú kanyargós Yarra folyó vízgyűjtőjén kisebb patakok erednek,
az ezek által vágott völgyekbe már benyomult a város. A keleti részen a Nagy-Vízválasz-
tó-hegység déli nyúlványához tartozó Dandenong Ranges* lankás oldalai törik meg az
agyagpalából álló síkságot.
A város körül több domb is található. A You Yangs a nyugati oldalon, Geelong felé, az
Arthurs Seat délen, a Mt Disappointment északon emelkedik ki a síkságból.
Nyugaton bazaltláva kiömlések terülnek el, ezeket az 1972-ben alapított Organ Pipes
Nemzeti Parkban lehet alaposan tanulmányozni.
Bár a központ az Öböl északi részén található, a város minden irányba (észak felé
is) terjeszkedik, és lassan körbeveszi az Öböl nagy részét Sorrentóig, illetve Geelongig.
A város mögötti síkság szabad utat hagyott a terjeszkedésnek, ez a helybőség a város
szerkezetére is kedvező hatást gyakorolt.
A bennszülöttek megtelepedése
A legkorábbi victoriai leletek 40 ezer évvel ezelőttiek, ezek Melbourne egyik városrésze,
Keilor vidékéről (Maribyrnong folyó vidéke) kerültek elő.** A mai Victoria állam partvidéke a
bennszülöttek időszakában sokat változott. Az utolsó jégkorszak vége felé (mintegy 10–
* A Dandenong Ranges Nemzeti Parkot 1987-ben alapították. Felfedezésére egész napos program keretében a
legjobb a kisvasút, a keskeny nyomtávon haladó Puffing Billy.
** Az 1980-as években itt is végzett ásatásokat a magyar származású Gallus Sándor, életrajzát lásd Domaniczky
2018, 78–79.
130 Melbourne
13 ezer évvel ezelőtt) az állatfajok egy része (a megafauna) lecserélődött, a korábban köz-
vetlenül az óceánba ömlő Yarra folyó az akkoriban kialakuló Port Phillip-öbölbe torkollott.
Nagyjából ekkoriban vált le a kontinensről a Victoriával szemközt fekvő Tasmánia, aho-
vá mintegy 35 ezer évvel ezelőtt a mai Victoria területéről kezdtek több hullámban átván-
dorolni a bennszülöttek. A több ezer éves elszigeteltségnek köszönhetően a tasmániai
bennszülöttek és nyelveik önálló fejlődésnek indultak, de tragikusan gyors eltűnésük miatt
mind életmódjukról, szokásaikról, mind nyelveikről csak töredékes információink vannak.
Az Öböl környékének partvonala hosszú időn át folyamatos változásban volt, ezek a
környéken lakó bennszülöttek teremtéstörténeteiből jól rekonstruálhatóak. E legendák
központi alakja Bundzsil, egy teremtő szellem, akit általában sas alakjában ábrázolnak (Mel-
bourne-ben a Docklandsben egy szobrával is találkozhatunk). A vele kapcsolatos történe-
tek jól ismertek voltak a Melbourne környéki törzsek között. E történetekből következtetni
lehet az őslakosok csillagászati, időjárással kapcsolatos ismereteire és a törzsek egymás-
sal való kapcsolatrendszerére. Bundzsil egyetlen emberalakos ábrázolása (a 19. század
második feléből) a Grampiansben található Halls Gap környékén, a Bunjil Shelterben.*
Bennszülött rajzok (Ngamadjidj Shelter, Grampians, VIC)

Az európaiak érkezése Melbourne környékére 131
Az európaiak érkezésekor az Öböl környékén a Kulin törzsszövetség népei laktak.

E törzsszövetség népei hasonló nyelveket beszéltek, de az érintett népek és nyelvek kö-
réről – elsősorban azok gyors eltűnése miatt – nincs egységes álláspont.
Az európaiak érkezése Melbourne környékére
Melbourne városát, illetve annak helyén egy kis falucskát, 1835-ben alapították. A térsé-
get azonban már jóval korábban, a 19. század első éveiben elkezdték feltérképezni az
európaiak, és viszonylag korán megpróbálkoztak egy telep alapításával is. A bennszülöt-
tekkel való kapcsolatuk változatosan alakult. A századfordulón érkezők még csak jól-rosz-
szul sikerült találkozásokról számoltak be, az első telepen élő fegyencek egyike viszont
sikeresen elszökött, és több mint három évtizedet töltött egy törzs tagjaként. John Batman
pedig egy ausztrál viszonylatban teljesen egyedi kapcsolatteremtési formával, a szerző-
déskötéssel is megpróbálkozott.
A város alapítójaként tisztelt John Batman (1801–1839) az ún. Batman-szerződés-
sel* egyszeri ellenszolgáltatás és éves rendszeres juttatás fejében haszonbérbe vett egy
nagyobb területet Melbourne környékén a helyi törzsektől. A több változatban is létező
szerződésen a helyi vezetők kézjegye is szerepel, az aláírás helyeként a Merri patak north-
cote-i szakaszát szokták megjelölni (a Magyar Konzuli Irodától néhány perces autóútra
található). A szerződés egyik példánya a Melbourne Múzeumban megtekinthető. A szer-
ződést az akkori kormányzó szinte azonnal semmisnek nyilvánította, a kormányzói nyi-
latkozat később fontos elemévé vált az ausztrál bírósági gyakorlatban is uralkodó „terra
nullius”-elméletnek.
A helyi bennszülöttek reakciói is széles skálán mozogtak. A korábban Sydney-ben ta-
pasztalt elzárkózástól kezdve az aktív ellenállás megszervezésén át a békés együttélés
különböző útjait is vizsgálták. Itt is voltak fegyveres összecsapások, mészárlások, és a be-
hurcolt járványok következtében a bennszülött népességnek a 19. század közepére csak
a töredéke maradt életben. E töredéken belül néhányan azonban a fennálló helyzethez
való gyors alkalmazkodás lehetőségével számoltak. Ebből a bennszülötteket az európaiak
szintjére felzárkóztatni próbáló kísérletből nőtt ki a Coranderrk-misszió a mai Healesville
festői hegyei között.
Coranderrk egy korabeli modellkísérletként is felfogható.** A bennszülöttek egy kis cso-
portja Melbourne-től mintegy 50 km-re európai módra próbálta újraszervezni az életét az
eredetileg sajátjuknak számító földön, amelyet a kormányzat csupán használatba adott át
számukra. A kezdeti sikereket követően a kormányzat végül jogi eszközökkel lehetetlení-
tette el a missziót. Coranderrk 1863 és 1924 között működött, de az utolsó lakók egé-
szen 1950-es évekig ott maradtak. 1920-ban a rezervátum területéből egy orvos, William
Colin Mackenzie (1877–1938) vett bérbe egy nagyobb parcellát, ebből jött később létre
* Szövegének magyar fordítását lásd Domaniczky 2018, 498–499.

** Lásd bővebben: Domaniczky 2018, 245–251.
132 Melbourne
a mai healesville-i természetvédelmi terület. Melbourne terjeszkedésével Healesville tulaj-

donképpen a metropolisz szomszédjává vált, egy félnapos látogatás során a parkot és a
rezervátum temetőjének maradványát kényelmesen meg lehet tekinteni.
Miután 1803-ban Sullivan Bay-ben a fegyenctelepet megalapították, néhány fegyencnek

sikerült onnét kereket oldania. Egyiküket több hetes bolyongás után az egyik Geelong
környéki bennszülött közösség befogadta. Ő volt William Buckley (1780–1856), aki ezt
követően 32 évig élt a bennszülöttek között, megtanulta nyelvüket, szokásaikat, és végül
egyik vezetőjükké vált.
Buckley 1835-ben, Melbourne megalapításakor bukkant fel John Batman csapatának
táborában. Miután hihetetlennek tűnő történetét elmesélte, kegyelmet kapott Tasmánia
(akkor Van Diemen-föld) kormányzójától. Egyedülálló tudását rövid ideig tolmácsként ka-
matoztatta, de pár évvel később Hobartba költözött. Emlékeiből 1852-ben könyv készült,
amely a helyi törzsek életével és szokásaival kapcsolatban számos kérdésben fontos for-
rásként áll rendelkezésre.
John Batman ún. szerződésében az őslakosok oldaláról az egyik „szerződő fél” a Mel-
bourne környéki törzsek egyik legbefolyásosabb főnöke, Billibellary volt. Ő és néhány
családtagja, Simon Wonga és William Barak kezdettől fogva az európaiakkal való együtt-
működés fontosságát hangsúlyozták.
Billibellary sírját nem őrizte meg a történelem, de egykori lakóhelye, a Merri patak
mente és a Yarra Bend környéke ma a városközpont közelében található, utóbbi népsze-
rű kirándulóhely. Simon Wonga nevét egy városrész (Wonga Park), William Barak nevét
pedig egy gyalogoshíd őrzi Melbourne belvárosában. Billibellary más rokonai közül Tulla-
marreena a melbourne-i repülőtérnek helyet adó külváros (Tullamarine), Moonee Moonee
pedig egy városközponthoz közeli terület (Moonee Ponds) névadója lett.
Az európaiak megérkezése
A Port Phillip-öböl és környékének felfedezése több hullámban történt meg. Az expedí-

ciók részben a tenger, részben a szárazföld felől közelítettek. Az első expedíció Nagy-Bri-
tanniából indult, a többi Sydney-ből, illetve Tasmániából.
Melbourne területének feltárása és a város megalapítása tehát legalább annyira bővel-
kedett a fordulatokban, mint négy évtizeddel korábban a sydney-i telep létesítése.
Az első telepesek miután nem sikerült megfelelő helyet találniuk, végül Tasmániába
hajóztak, és az ott megalapított telepből nőtt ki a mai Hobart. A később Melbourne-né
cseperedő falu alapjait azonban a Tasmániából érkező telepesek rakták le három évtized-
del később. A város azonban a Sydney-ben székelő kormányzók akaratából és szándé-
kainak megfelelően kezdett növekedni, és vált e természeti kincsekben bővelkedő vidék
központjává.
Ausztrália délkeleti partjainak felfedezése 133
Ausztrália délkeleti partjainak felfedezése
Amikor Tasman 1642-ben felfedezte a később (1855) róla elnevezett szigetet, sokáig
semmit nem lehetett tudni annak kiterjedéséről, így arról sem, hogy vajon csatlakozik-e
a kontinenshez. Cook kapitány Új-Zélandról nyugat felé hajózva a Point Hicksnél érte el
Ausztráliát, itt azonban észak felé fordult, és a keleti partvidéket kutatta át.
A délkeleti partszakaszról a legkorábbi információk így csupán a Sydney Cove 1797-
es hajótörése nyomán érkeztek Sydney-be, ahol a túlélők azt jelentették Hunter kormány-
zónak, hogy valószínűleg egy szorosban szenvedtek hajótörést. E kérdés eldöntése ér-
dekében a kormányzó George Basst (1771–1803) küldte ki a délkeleti partszakasz feltér-
képezésére. Bass 1798 elején egészen Western Port Bay-ig hajózott le egy bálnavadász
csónakban (Western Port Port Jacksonhoz [Sydney-hez] képest nyugatra fekszik, innét
kapta a nevét). 1798 végén Matthew Flindersszel (1774–1814) együtt tért vissza, és mi-
közben körbehajózták Tasmániát, átkeltek a szoroson is, igazolva annak létezését. Flin-
ders javaslatára a szorost Bassról nevezték el.*
A következő jelentős lépést John
Murray (1775 k. – 1807 k.) tette meg,
aki miután – Sydney-ből indulva – Wes-
tern Port Bay-t feltérképezte, 1802 feb-
ruárjában elsőként lépett be Port Phillip
Bay-be. Az Öblöt az akkori kormányzóról
Port King Bay-nek nevezte el (Philip Gid-
ley King után), de King ezt később egy-
kori mentora, az első kormányzó, Arthur
Phillip iránti tiszteletből Port Phillip Bay-
re keresztelte át.
Murray látogatását követően három
héttel megjelentek a franciák (mint né-
hány évtizeddel korábban Sydney alapí-
tásakor). A Baudin-féle expedíció – amely
Napóleon jóváhagyásával indult útra Fran-
ciaországból 1800-ban – hajói mind a
Bass-szoros, mind a Westernport-öböl vi- Iránytű és napóra, amelyet George Bass a
dékét alaposan feltérképezték, tőlük ered bálnavadász csónakos expedíciója alkalmával
a French Island elnevezés. használt (Melbourne Museum, Melbourne)
* A Bass-szoros egy nagyjából 500 km hosszú és 250 km széles tengerszoros, amely elválasztja Tasmániát a kon-
tinenstől. A szoros átlagos mélysége 60 m, legkisebb szélessége 199 km. A két partot (pontosabban Melbourne-t
és Sydney-t, valamint Tasmániát) már az 1840-es évektől rendszeresen kompjáratok kötik össze (jelenleg a leg-
forgalmasabb desztináció a Melbourne–Devonport viszonylat). A szorosban jelentős kőolaj- és földgázlelőhelyek
találhatóak, ezeknek a kitermelése az 1960-as évektől folyamatos.
134 Melbourne
A franciákkal már korábban (a későbbi Dél-Ausztráliában) összetalálkozó Flinders a

franciák nyomában érkezett, és a Port Phillip-öblöt kutatta át.
A franciák megjelenése aggodalommal töltötte el a kormányzót és a londoni döntés-
hozókat is. Tartottak attól, hogy Franciaország megkísérel létrehozni egy telepet a déli
partvidéken vagy Tasmániában.
Ezt megelőzendő King kormányzó 1803 januárjában földmérőket (köztük Charles Gri-
mes vezető földmérőt) küldött az Öbölbe, hogy azt alaposan térképezzék fel. Ennek során
fedezte fel ez az expedíció a Yarra folyót, amelyet részben fel is térképezett (mind a Yar-
rán, mind a Maribyrnong folyón felhajóztak), továbbá eljutottak az Öböl nyugati csücské-
be, Corio Bay-be is.
Az első telepalapítási kísérlet: Port Phillip
Eközben Londonban (1803. február) szintén döntés született, és a Sydney-be szánt fe-
gyenceket Port Phillipbe irányították. A két hajó, a Calcutta és az Ocean fedélzetén több,
mint 400 ember utazott David Collins alkormányzó parancsnoksága alatt. A hajók 1803
októberében érkeztek meg Port Phillipbe, és a mai Sorrento közelében alapítottak egy
fegyenctelepet (Sullivan Bay Settlement).
A had- és gyarmatügyi helyettes államtitkárról, John Sullivanról elnevezett öböl (illetve
telep), Sullivan Bay emlékét ma egy tábla őrzi Sorrento mellett. A telep két leghíresebb
lakója a bennszülöttek közé szökő William Buckley, illetve a gyermekként ideérkező, ké-
sőbb Melbourne egyik alapítójaként tisztelt John Pascoe Fawkner (1792–1869) volt.
A telep alapítása rosszul kezdődött, Collinsék ugyanis nem értesültek Grimes-ék felfe-
dezéséről, és a Yarra folyót ottlétük alatt sem találták meg. A megfelelő vízlelőhely hiánya,
a készletek szűkössége és a bennszülöttekkel való feszült viszony egyaránt hozzájárult
ahhoz, hogy Collins rövidesen King kormányzó engedélyét kérte a telep felszámolásához.
Ez két lépcsőben, 1804 januárjában és májusában meg is történt, a telepet Tasmániába
költöztették át (Sullivan Cove), az új telep a mai Hobart magjává vált.
A szárazföldi út feltárása
1824-ben Thomas Brisbane kormányzó expedíciót szervezett a kontinens délnyugati

részére új legelőterületek feltárása, valamint a már felfedezett folyók teljes szakaszá-
nak felkutatása érdekében. Az expedíció élére az ekkor már a szárazföldi felfedezőutak
szervezésében tapasztaltnak számító Hamilton Hume (1797–1873) és a tengerészcsa-
ládból származó William Hovell (1786–1875) került. A nyolctagú csapat a Sydney kör-
nyéki Appinból indulva egy közel három hónapos út során Port Phillip csücskébe, Corio
Bay-be (a mai Geelongba) érkezett meg. Ők akkor azonban úgy hitték, hogy Western
Port Bay-ben járnak, tévedésüket csak az újabban érkező expedícióknak sikerült tisz-
tázniuk a következő években. Az az út, amelyen keresztül Sydney-ből a későbbi Mel-
bourne környékére értek, képezi ma a két metropolisz közötti fő közlekedési út, a Hume
Visszatérés Port Phillipbe 135
Highway útvonalát (ebbe az autópályába van bekötve Melbourne és Sydney felől a fő-
város, Canberra is.
Az expedíció útvonalának egyik új-dél-walesi szakaszát Yass és Albury között ma is
végig lehet gyalogolni (Hume and Hovell Track), a sétaút első szakaszát a magyar szárma-
zású Nick Greiner akkori új-dél-walesi miniszterelnök (1988–1992) adta át 1988-ban a
bicentenáris ünnepségek keretében.
A második telepalapítási kísérlet: Western Port Bay
Hume és Hovell tapasztalatai alapján, illetve a megélénkülő francia érdeklődés hatására

Darling kormányzó egy fegyenctelep alapítását határozta el a déli partokon. A kis csapat
1826-ban Phillip Islanden alapított telepet, ez volt Fort Dumaresq (a mai Rhyll közelében).
Ezt 1827-ben északabbra, a kontinensre helyezték át (Settlement Point, a mai Corinella
közelében). Mindkét telep ellátási nehézségekkel és vízhiánnyal küzdött, ezért 1828-ban
az utóbbi helyőrséget is felszámolták.
Visszatérés Port Phillipbe
A déli partokról szóló beszámolók, amelyek legeltetésre és földművelésre alkalmas terü-

letekről szóltak, gyorsan terjedtek Ausztráliában. Az 1830-as években megszaporodtak
a látogatók, akik elsősorban Tasmániából érkeztek. A legrégebbi sikeres telepalapítás,
a kiváló kikötővel rendelkező, Victoria nyugati csücskében fekvő Portlandben történt
1834-ben.
John Batman, akit Melbourne (egyik) alapítójaként tisztelnek, is ekkoriban látott neki
a készülődésnek. Batman kalandos és ellentmondásos életutat járt be. Szülei 1797-ben
érkeztek Ausztráliába, apja fegyencként. John már Parramattában született. 1816-ban
kovácssegédként dolgozott Sydney-ben, majd farmer lett, végül 1821-ben Tasmániába
költözött, ahol pásztorként kereste a kenyerét. 1824-ben saját birtokot szerzett a fes-
tői szépségű Ben Lomond környékén, ahol rendszeresen részt vett az őslakosok elleni
rajtaütésekben. Ugyanakkor több útonálló (bushranger) elfogásában is közreműködött.
Port Phillip környékét már évekkel korábban kiszemelte magának, de csak 1835-ben
lépett, miután társaival megszervezte a Port Phillip Társaságot. A kontinensen talált
bennszülöttekkel teljesen rendhagyó módon egyezkedni próbált; megegyezési szán-
dékát tükrözi a Batman-szerződés szövege. Az újonnan alapított telep életében egyre
jobban elhatalmasodó betegsége miatt nem tudott tevékenyen részt venni. Emlékét szá-
mos helyen megörökítették, utcák, parkok, sőt híd is van róla elnevezve. Az emléké-
re emelt obeliszk – felirata a faluból világvárossá nőtt Melbourne-re utal: „circumspice”
(„nézz körül!”) – a Queen Victoria Market előtt áll, ahol eredetileg egykor eltemették.
A circumspice felirat teljes szövege egyébként Sir Christopher Wren, London újjáépítő-
jének Szent Pál katedrálisban található sírján áll: „Si monumentum requiris, circumspice”
(„Ha emlékművét keresed, nézz körül!”).
136 Melbourne
Batman már korábban, 1827-ben kérelmezett

egy nagyobb birtokot a mai Victoria területén, ké-
rését azonban elutasították. A földfoglalás, illetve a
bennszülöttekkel való megegyezés lehetősége ezt
követően merült fel benne és társaiban. Batman
1835 májusában átkelt a Bass-szoroson, és meg-
érkezvén Port Phillipbe, a földszerzés céljából alapí-
tott Port Phillip Társaság nevében tárgyalni kezdett a
bennszülöttekkel. Batman egy falu helyét is kijelölte
a Yarra folyó partján (június 8-án), de a város ala-
pításaként nem erre, hanem egy későbbi időpontra
szoktak hivatkozni.
Batman hat héttel később visszatért Tasmániába,
társai viszont ott maradtak az Öbölben. Partizának-
ciója sem Sydney-ből, sem Londonból nem kapott
támogatást, sőt Bourke kormányzó szinte azonnal,
az év augusztusában semmissé nyilvánított vala-
mennyi, bennszülöttekkel kötött megállapodást.*
Ugyanebben a hónapban egy másik tasmániai, John
Pascoe Fawkner emberei is megérkeztek, és a mai
belváros területén partra szálltak, és telepet is alapí-
Batman emlékoszlopa (Queen Victoria
Market, Melbourne) tottak. Ezt tekintik ma Melbourne alapítási dátumá-
nak (1835. augusztus 30.).
Fawkner Londonban született. Az apját ausztrá-
liai deportálásra ítélték, de a család is vele tartott. Az ő transzportjuk vett részt az első victo-
riai fegyenctelep, Sullivan Bay megalapításában, amelynek kudarca után végül Tasmániába
érkeztek. Fawkner felnőttként előbb egy fűrésztelepen, majd pékségben dolgozott, végül
fogadót nyitott. A Port Phillip környékéről érkező kedvező hírek hatására saját költségén
felszerelt egy hajót, amellyel emberei, majd ő is átkelt a kontinensre. Az új telepen is foga-
dós lett, és ő adta ki a térség első újságját, a Melbourne Advertisert 1838-ban. Évtizedekig
képviselőként is dolgozott, már az első képviselő-testületnek is tagja volt. Köztiszteletben
álló polgárként halt meg, Melbourne-ben több külváros (Fawkner és Pascoe Vale), valamint
a Pascoe Park (és az egyik legnagyobb temető, a Fawkner Cemetery) is őrzi az emlékét.
A két vezető csak később érkezett: Batman szeptemberben, Fawkner októberben
szállt partra Port Phillipben, és rövidesen megegyeztek az együttműködés feltételeiben.
A telepet az első időben bennszülött névvel Dutigallának nevezték.
Bár azt lehetne hinni, hogy Batman és Fawkner mindketten alapítóknak tekinthetőek,
fontos itt visszautalni a Bourke-nyilatkozatra. E szerint mindegyikük jogellenes földfoglaló-
* A Bourke-nyilatkozat magyar fordítását lásd Domaniczky 2018, 500.

nak, illetve használónak minősült. A Batman–Fawkner-féle telep létezése tény, ráadásul

ez az egyetlen, nem kormányzati tervek szerint alapított település a tagállami fővárosok
közül. A telep helyzete azonban rendezetté csak később vált, amikor 1837 márciusában
Bourke kormányzó látogatást tett Port Phillipben.
A városfejlődés szakaszai
Annak ellenére, hogy az első állandó telep megalapítása nehézkesen, több kudarcot kö-
vetően vezetett csak sikerre, a település gyors fejlődésnek indult, és rövid idő alatt ugyan-
azon kiváltságokra tett szert, mint az akkor már majdnem fél évszázada létező Sydney.
A késői alapításnak köszönhetően Victoriába csak kevés fegyenc érkezett, az aranyláz ki-
törését követően viszont hatalmas tömegek keltek útra elsősorban Európából az aranyme-
zők felé. Az új gyarmat és fővárosának arculatát és hangulatát tehát a legújabb eszmékkel
érkező bevándorlók határozták meg, ezért a szinte a sátorvárosból metropolisszá érett
Melbourne gyorsan a modernség és a haladás szimbólumává vált.
A város a jelentős bevándorlásnak köszönhetően a korai időktől fogva a kultúrák és
népek olvasztótégelye volt, és ezt a sokszínűségét máig megőrizte.
Faluból város (1835–1842)
Az illegális területfoglalók falvacskája Bourke kormányzónak köszönhetően menekült

meg. Ő – miután a telep alapítására Londonból engedélyt kapott – a helyzet rendezésére
már a következő évben Port Phillipbe küldte megbízottját, William Lonsdale (1799–1864)
kapitányt. Lonsdale közvetlenül a kormányzó utasításai alapján látott el kormányzati és ren-
dészeti feladatokat, valamint gondoskodott a bennszülöttek védelméről. A város végleges
helyére – miután Bourke érkezésekor már a mai Williamstown területén is állt egy falucska –
ő tett végül a kormányzónak javaslatot. Bár megbízatása 1839-ben Charles La Trobe meg-
érkezésével véget ért, munkájára továbbra is igényt tartottak, ezért egészen 1854-ig kü-
lönböző beosztásokban dolgozott a végül önállóvá vált gyarmaton.
William Lonsdale 1836-ban hajóval érkezett Sydney-ből Port Phillipbe. A hajó kapitá-
nya, aki Port Phillip részletes felmérését végül elkészítette, az a William Hobson (1792–
1842) volt, aki néhány évvel később az újonnan megalakuló Új-Zéland gyarmat első kor-
mányzója (a Waitangi Egyezmény egyik megszövegezője) lett. Victoriában végzett munká-
jának emlékét Port Phillip Bay egyik, Williamstown melletti öble őrzi (Hobsons-öböl).
Melbourne városát Bourke kormányzó nevezte el a hivatalban lévő brit miniszterelnök-
ről, Lord Melbourne-ről. Ő rendelte el utcái kimérését, többet pedig saját maga nevezett
el. Telkeket bocsátott árverésre, rendelkezett a bennszülöttek védelméről és a rend fenn-
tartásáról. Bár szobrot – Ausztrália első közszobra – csak Sydney-ben kapott, Melbourne
egyik főutcája, illetve a várost magában foglaló ingatlan-nyilvántartási egység (county) egy-
aránt az ő nevét viseli. Melbourne valódi alapítójának tehát Richard Bourke kormányzót
kellene tekintenünk.
138 Melbourne
Bourke kormányzó szobra a Mitchell Bourke kormányzó díszkardja

Library előtt (Sydney) (a Mitchell Library gyűjteményéből, Sydney)
Melbourne egyik nagy előnyeként a városmag rendezettségét szokták említeni. Ez a

rendezett szerkezet a város további terjeszkedését is befolyásolta, az előzetes tervezés
hatását a külvárosok többségében ma is érezni lehet. A városmag, az úgynevezett Hodd-
le-rács (Hoddle’s grid) Robert Hoddle (1794–1881) munkája, aki az újonnan megalakuló
Port Phillip Kerület első vezető földmérője lett.
A Port Phillip District (Kerület) egy 1836-tól létező igazgatási egység, a

későbbi Victoria állam magja, melynek határai azonban csak a 19. század
végére nyerték el végleges formájukat. A kezdetben csak az Öböl környéké-
re általánosságban alkalmazott fogalom La Trobe érkezésével konkrét hatá-
rokat kapott. A Gipps kormányzótól kapott, 1839-es utasításban ugyanis az
szerepel, hogy „A Kerület Új-Dél-Wales területének azon részeit tartalmazza,
amelyek a déli szélesség 36. fokától délre, illetve a keleti hosszúság 141. és
146. foka között terülnek el.” A Kerület északi és keleti határa a következő
években többször változott, míg 1842-ban a New South Wales Act végül a
Howe-fok és a Murray folyó vonalát felhasználva véglegesen rögzítette azt.
A nyugati határt jelentő 141. fok, bár véglegesnek bizonyult, a kimérése so-
rán felmerült pontatlanságok, hosszú, egészen 1914-ig elhúzódó jogi vitához

vezettek Dél-Ausztrália és Victoria között. A Port Phillip District helyére lépő
Victoria gyarmatot 1850-ben az Australian Constitutions Act cikkelyezte be.
Hoddle mérte ki 1837–1838-ban a városközpont utcáit a mai Flinders–Spring–La Trobe–

Spencer Street által határolt területen, így a legkorábbi rendezett városközpont címmel
Ausztráliában Melbourne (és a szomszédos tagállami főváros, Adelaide) büszkélkedhet.
Hoddle a négyzetrácsos szerkezet négyzeteinek sarkára nagyobb telkeket tervezett, az
utcákat pedig 30 méter szélességűnek határozta meg. A kormányzó kívánságára azonban
a blokkok mögött keskenyebb, 10 méter széles utcákat is ki kellett jelölnie. A mai Mel-
bourne belvárosának egyik fő jellegzetessége, a fő- és a mellettük húzódó, azonos nevű
mellékutcák váltakozása (Flinders Street – Flinders Lane; Collins Street – Little Collins
Street; Bourke Street – Little Bourke Street; Lonsdale Street – Little Lonsdale Street) a
kormányzó és a földmérő közötti kompromisszumnak köszönhető.
A Hoddle-rács talán legnagyobb hiányossága a terek hiánya, ezeket később az utcák
kiszélesítésével kellett létrehozni (hasonlóan a sydney-i Martin Place-hez) a belvároson
belül. A két legfontosabb belvárosi teret – a City Square-t és a Federation Square-t – a
20. század második felében alakították ki.
Bourke Street Little Bourke Street

140 Melbourne
City Square A belváros központjának szánt tér építését az 1960-as évek elején hatá-
rozták el, a bontások évekig elhúzódtak. A tér 1976–1980 között készült el, II. Erzsébet
királynő adta át. Az évek során a területe különböző átalakítások miatt folyamatosan csök-
kent. 2016-ban a metróépítés miatt lezárták. Az új állomás kialakítása lehetőséget biztosít
majd a terület szerepének és formájának újragondolására is.
Federation Square A terület rendezése és egy tér kialakítása már a 20. század elejétől
folyamatosan napirenden volt. A jelenlegi tér építése 1996–2002 között zajlott, a tervek
egy nemzetközi pályázat eredményeképpen készültek el. Az elnevezéssel a város az állam-
szövetség létrejöttének centenáriuma előtt kívánt tisztelegni. Jelenleg ez a város főtere.
A belvárosi terek hiányát kezdettől ellensúlyozta a parkok nagy száma. A 20. század első
éveiben Melbourne-t is meglátogató Vojnich Oszkár a települést a „parkok városaként”
jellemezte. A városközpont környékén ugyanis már korán kijelölték a nagyobb zöldterüle-
teket, amelyeknek köszönhetően Melbourne belső része a felhőkarcolók ellenére máig
parkvárosi hangulatot áraszt. A legnagyobb parkok közül néhánynak az eredete egészen
a város korai éveibe vezethető vissza.
Ferdinand Müller báró sírja St Kildában A Melbourne-i (1958-tól Királyi) Botanikus Kert kurátorainak
(Melbourne, VIC) és igazgatóinak emléktáblája
Botanic Gardens A területet Charles La

Trobe választotta ki még 1846-ban. Első igaz-
gatója 1857–1873 között a híres botanikus,
Ferdinand Müller volt. A botanikus kert mellett
alapították 1862-ben a Melbourne-i Csillagdát
(Melbourne Observatory), ahol 1868–1945
között a Great Melbourne Telescope műkö-
dött. Akkoriban ez a világ legnagyobb, teljes
körben forgatható teleszkópja volt. A Csillagda
1944-ben bezárt, a teleszkópot Canberrába
telepítették, ahol 2003-ban a tűzvészben meg-
semmisült.
Carlton Gardens A területet még 1839-ben

foglalta le Charles La Trobe park céljára. 1880-
ban itt épült fel a Royal Exhibition Building,
ehhez kapcsolódóan az egész parkot átalakí-
tották. 1999-ben nyitott meg az Exhibition Buil-
ding mellett a Melbourne Museum. A parkot és
az Exhibition Buildinget 2004-ben világöröksé-
gi helyszínnek nyilvánították.
Fitzroy Gardens 1848-ben alakították ki

közparkként, nevét Charles Augustus Fitzroy
kormányzóról (1846–1855) kapta. A park ko- Szökőkút a Carlton Gardensben
(Melbourne). Európai kompozíció ausztrál
rábban fontos helyszíne volt a bennszülöttek
jellegzetességekkel: a középső tálca szélét
törzsi életének, erre egy máig álló scarred tree kacsacsőrű emlősök díszítik.
(„sebzett fa”) emlékeztet. A parkban állították fel
Cook kapitány szüleinek kunyhóját 1934-ben, amelyhez egy korhű kertet is építettek az
1960-as években. A parkot 2015-ben részlegesen felújították.
Kings Domain Az 1854-ben parknak kijelölt területen található az 1871–1876 között

épült Kormányzói Palota (Government House), a La Trobe-villa (La Trobe Cottage), az
1927–1934 között elkészült Háborús Emlékmű (Shrine of Remembrance), valamint a Sid-
ney Myer Színpad (Sidney Myer Music Bowl). A botanikus kert első igazgatói, Ferdinand
Müller és William Guilfoyle által kialakított parkban számos szobor és emlékhely található.
Flagstaff Gardens Az 1862-ben kialakított park az itt 1840-ben felállított zászló-

rúdról kapta a nevét, amellyel a kikötőbe érkező hajók számára adtak jeleket. Itt volt a
telep első temetője, és itt tartották a független gyarmattá válás kihirdetését követően a
népünnepélyt.
142 Melbourne
A botanikus kert előtt álló csillagvizsgáló kupolája, A brit címer a kormányzói

háttérben a kormányzói palota tornya palota bejáratánál
Yarra Park
Yarra Park A területén áll a még La Trobe alapította Melbourne Cricket Ground.
Az 1856-ban kijelölt park máig szorosan kötődik a sporthoz. Ez volt az egyik legkoráb-
bi helyszíne az ausztrál futballmeccseknek. A parkhoz több másik park is csatlakozik,
amelyek együtt képezik a Melbourne Sports and Entertainment Precinctet. Ennek egyik
része az Olympic Park, ahol a Holden Stadium

(közismert nevén az üvegház) áll. Itt zajlott az
1956-os olimpia híres magyar–szovjet vízilab-
da-mérkőzése, amelyet a Szabadság, szerelem
című film is feldolgozott. Az Olympic Parkban áll
továbbá 2017 óta a Puskás-szobor, amelyet a
híres ausztráliai magyar sportkommentátor, Les
Murray (1945–2017) jelenlétében avattak fel.
Royal Park A parkot 1854-ben alapították. In-

nét, a városhatárból indult végzetes útjára Burke
és Wills expedíciója 1860-ban. A helyet emlék-
mű jelöli. Az expedíció vezetője, Robert O’Hara
Burke (1821–1861) 1841–1848 között az oszt-
rák hadseregben (többek között a 7. Reuss-hu-
szároknál) szolgált, a hadseregből kártyaadóssá-
gai miatt szerelt le. A park 1862 óta a melbour-
ne-i állatkert otthona, ez Ausztrália legrégebbi
állatkertje.
Albert Park Az 1864-ben alapított park 1996

óta a Melbourne Grand Prix (Forma 1) helyszí-
ne (korábban a futamok Adelaide-ben voltak).
A parkhoz közeli St Kilda városrész hangulatos
utcáiról és tengerpartjáról ismert (korábban je- Puskás Ferenc 2017-ben felállított szobra
lentős közép-európai, köztük magyar közösség a Yarra Parkban. Domonkos Béla (Kispest,
élt itt, ennek nyomai máig fellelhetőek). 1934 – Érd, 2020) érdi szobrász alkotása.
Edinburgh Gardens A melbourne-i magyar református gyülekezet templomával

(Szent Lukács, épült 1879–1891 között) szemközt található park North Fitzroy egyik büsz-
kesége, 1862-ben alakították ki a Viktória királynő által adományozott földterületen. A par-
kot – Melbourne több korai parkjához hasonlóan – Clement Hodgkinson (1818–1893)
tervezte. A park környékén, a St Georges Roadon és a park körüli utcákban megállt az
idő valahol a 20. század fordulója táján, mintha csak a városrész leghíresebb szülöttjének,
Alfred Deakinnek (1856–1919), Ausztrália egyik kiemelkedően tehetséges miniszterelnö-
kének időszakát próbálná megidézni. A templom melletti gyülekezeti épület, a Bocskai
Complex (Bocskai Központ) 2004-től a magyar konzulátus székhelye is egyúttal. Az épü-
let, ahogy a környék számos háza is, műemlék, egykor iskola működött benne.
A Hoddle-rácsot alkotó főbb utcák nevei a korai idők helyi történetében szerepet játszó
személyek neveit őrzik.
144 Melbourne
Az Edinburgh Gardens decemberben
Flinders Street – Flinders Lane

A Bass-szoroson áthajózó Matthew Flinders;
Collins Street – Little Collins Street: a Sulli-
van Bay-t alapító David Collins; Bourke Street
– Little Bourke Street – a városalapító kor-
mányzó, Richard Bourke; Lonsdale Street
– Little Lonsdale Street – a kormányzói
megbízott William Lonsdale; La Trobe Street
– Victoria első alkormányzója, Charles La
Trobe; Swanston Street – Charles Swans-
ton, a Port Phillip Társaság egyik tagja; King
Street – Phillip Gidley King kormányzó. Több
utca brit államférfiakról (Spencer Street,
Russell Street, Spring Street), kettő az ural-
Alfred Deakin ausztrál miniszterelnök és felesége
sírja St Kildában (Melbourne, VIC) kodói párról (IV. Vilmos és Adelaide királyné,
William Street és Queen Street) kapta a ne-
vét. Az Elizabeth Street itt is, akárcsak Sydney-ben, a kormányzó feleségének nevét őrzi.
Az Exhibition Streetet az 1880-as melbourne-i Világkiállítás emlékére keresztelték át a
19. század végén. Hoddle nevét pedig a St Kilda felé vezető széles és forgalmas út egyik
szakaszán örökítették meg (Hoddle Street).
A Hoddle Street ékessége az 1885–1890 között felépített Collingwood Town Hall,
amely 1994-ig városházaként működött. Az épület nemcsak Melbourne, de egész Auszt-
rália egyik legszebb városházi épülete, méretei jól jelképezik a korabeli Victoria gazdag-
ságát. Eredetileg nemcsak a tanács székhelye és irodái, de posta és könyvtár is helyet
kapott benne. Az épület belseje 1920-ban kiégett, 2015-ben külső renováláson esett át.
Collingwood Town Hall a Hoddle Streeten

146 Melbourne
Melbourne már néhány évvel az alapítását kö-

vetően gyors fejlődésnek indult. Az első külváros,
a mai Collingwood és Fitzroy egyes részeit ma-
gában foglaló, akkoriban Newtownnak nevezett
település felparcellázása még 1838-ban kezdő-
dött meg. A város felmérését La Trobe utasítására
Hoddle végezte el, a Collingwood elnevezés is
tőle származik. 1839-ben Fitzroy parcellázását is
megkezdték. Mindkét település gyorsan (1855,
1858) városi rangot szerzett.
Az Új-Dél-Wales kormányzója, Charles Au-
gustus Fitzroy (1846–1855) után elnevezett kül-
várost a legkisebb területű külvárosként szokták
emlegetni. Ennek ellenére két híres szülöttel is
büszkélkedhet. Alfred Deakin (1856–1919), az
ausztrál államszövetség egyik alapítója, az egye-
Mary MacKillop egyik szobra a St Patrick
székesegyház kertjében. Az első ausztrál sült Ausztrália második miniszterelnöke, illetve
szent, Ausztrália egyik védőszentje az első ausztrál szent, Mary MacKillop nővér is
(ünnepnapja: augusztus 8.). itt született. Fitzroy volt továbbá az otthona Mac-
pherson Robertson (1859–1945) cukorkaüze-
mének, ahol 1924 óta a híres Cherry Ripe cso-
kiszelet is készült (a céget a család 1967-ben el-
adta, a licenc jelenleg a Cadbury vállalatnál van).
Melbourne korai, aranyláz előtt felhúzott épü-
letei közül kevés maradt meg, ráadásul ezek
többségét is átalakították. A legkorábbi épület-
nek – a Cook család házát nem számolva – La
Trobe elöljáró villáját tartják. Két régi templom is
fennmaradt, valamint néhány egykori hotel, bolt
és lakóház.
La Trobe Cottage A jelenleg a Botanikus Kert

mellett található villa La Trobe elöljáró és családja
számára épült még 1839-ben. A ház egyes ele-
meit Nagy-Britanniából hozták. Az egyes rész-
leteiben eredeti villa kezdetben a Melbourne
Cricket Ground közelében állt, többször csak a
A modern épületek árnyékában meghúzódó
kis házikó még az aranyláz előtt, 1850–
szerencsének köszönhetően menekült meg a
1851-ben épült. Első részét boltként, hátsó pusztulástól. Mostani helyére 1998-ban került.
részét lakóépületként használták (King St – Múzeumként látogatható, a kormányzói palotával
La Trobe St sarok). egyidejűleg érdemes megnézni.
La Trobe Cottage (Jolimont, Melbourne).
Szt Jakab-templom (St James’ Old Church) a város (és Victoria állam) legkorábbi
templomának alapkövét 1839-ben rakta le La Trobe elöljáró, de már 1837-től állt itt egy
fából készült ideiglenes templom. A templom eredetileg a mára az igazságszolgáltatási
negyedként emlegetett William Street egyik kereszteződésében állt. Építése 1847-ben fe-
jeződött be Robert Russell tervei szerint, akit Sydney-ben látott minták (így az ottani, Fran-
cis Greenway-tervezte St James-templom) inspiráltak. A következő évtől egészen a Szent
Pál-székesegyház 1891-es felszenteléséig a város anglikán katedrálisaként szolgált. Ezt
követően a lassú hanyatlás, majd – az értékes telek miatt – a bontás várt volna rá, de
a gyülekezet összefogásának köszönhetően 1913-ban a megmentése mellett döntöttek.
A templomot néhány kisebb változtatással kőről kőre építették újjá a mostani helyén, a
Flagstaff Gardensnél, a Batman Street sarkán (John Batman maga is a templom alapítói
közé tartozott). A keresztelőmedence egy 1837-ben lebontott londoni apátságból szárma-
zik, közel 800 éves, La Trobe elöljáró ajándékaként került Melbourne-be.
148 Melbourne
A Szent Jakab-templom
Geoghegan atya szobra a templom kertjében

A Szent Ferenc-templom (készítette: Darien Pullen)
Szent Ferenc-templom (St Francis’ Church) A templom telkét 1839-ben mér-

ték ki, és abban az évben érkezett Sydney-ből Patrick Bonaventure Geoghegan (1805–
1864) ferences atya is. Az alapkő letételére 1841-ben került sor, a templomot 1845-ben
szentelték fel (1839-től ideiglenes templomban miséztek). 1848-tól egészen 1865-ig a
város katolikus katedrálisaként működött. Itt keresztelték meg Mary MacKillop nővért
(1842–1909), akit 2010-ben avatott szentté XVI. Benedek pápa. Ő a kontinens első ka-
tolikus szentje, akinek élete egyaránt kötődik a két metropoliszhoz: Melbourne-höz (ahol
született) és Sydney-hez (ahol meghalt). Mindkét városban szobra található. A St Francis-
ben kötöttek továbbá házasságot a leghíresebb ausztrál betyár (bushranger), Ned Kelly
(1854–1880) szülei.
Városból gyarmati központ (1842–1851)
A Melbourne alapítását követő ideiglenes állapotnak 1839-ben az új elöljáró (superinten-

dent), Charles La Trobe (1801–1875) megérkezése vetett véget.
Charles La Trobe egy francia hugenotta család sarjaként született Londonban. Nagy-
bátyja ismert építész volt az Egyesült Államokban, Charles sokat utazott Amerikában és
Európában egyaránt. Hobbijáról, a hegymászásról,
valamint amerikai útjairól több könyvet is írt.
Az ő hosszú, másfél évtizedes szolgálata alatt (en-
nek utolsó szakaszában, 1851–1854 között Victoria
gyarmat első alkormányzójaként működött) a város
óriási fejlődésen ment keresztül, és a bizonytalan ha-
tárú kerületből független gyarmat alakult.
Melbourne-ben 1841-ben piaci felügyelőket vá-
lasztottak, ehhez kijelöltek négy választókerületet.
Amikor Melbourne-t 1842-ben (kis)városi rangra
emelték (village-ből town lett), a tisztviselő-választá-
sokat már ezekben választókerületekben tartották.
A város 1847-ben (nagy)városi (city) rangot kapott
(Melbourne tehát mindössze egy bő évtized alatt
Sydney rangjára emelkedett), ezt követően anglikán
püspöki székhellyé jelölték ki.
Nemcsak a városnak, de magának a környéknek
a súlya is megnőtt. Port Phillip Kerülettel kapcso-
latban már a La Trobe-nak írt utasítás (1839) úgy
rendelkezett, hogy határai között az elöljáró „alkor-
mányzóként” működhet. 1842-ben, az Új-Dél-Wales
gyarmat számára részleges autonómiát biztosító New La Trobe szobra a State Library of
South Wales Constitution Act a Sydney-ben székelő Victoria előtt (készítette: Peter Corlett,
törvényhozó testületben (Legislative Council) 24 hely felavatták: 2006)
150 Melbourne
A Melbourne Morning Herald különszáma (1850. november 11), Melbourne Atheneum

amely Victoria gyarmat önállóvá válásáról tudósított (Art Gallery of
Victoria, Melbourne)
választás útján történő betöltését tette lehetővé. A törvény úgy rendelkezett, hogy ebből
hat helyre Port Phillip Kerületből és Melbourne-ből kell képviselőt választani. Ez a konst-
rukció rövid ideig maradt életben, 1850-ben az Australian Constitutions Act Victoriát önál-
ló gyarmattá nyilvánította. A gyarmat 1851. július 1-jén alakult meg.
Hivatali ideje alatt La Trobe kiemelt figyelmet fordított a kulturális és oktatási kérdések-
re, ekkoriban alapították a Melbourne-i Atheneumot (1839, eredetileg Melbourne Me-
chanics Institute; ez ma egy színházzal és könyvtárral ellátott közintézmény), a Botanikus
Kertet (1846), a Royal Melbourne Hospitalt (1848), a Melbourne-i Egyetemet (1853), a
Melbourne-i Filharmonikusokat (1853), valamint a Melbourne-i Krikettpályát (1853). Bár
La Trobe kevésbé ismert, és korlátozottabb lehetőségekkel rendelkezett, mint a Sydney-t
megálmodó Macquarie, a város intézményeinek alapjait, amelyre a település későbbi szé-
dületes fejlődése stabilan épülhetett, ő fektette le.
A városka legfontosabb intézményei (börtön, temető, bíróság, rendőrség, bankok, für-
dők) vagy azok előzményei a korai időkben jöttek létre, de a végleges helyszínek megtalá-
lása néha több évtizedig is eltarthatott.
Temetők Az első temetéseket 1836-ban a később parkká alakított Flagstaff Hillen

végezték. 1837-ben nyitották meg az Old Melbourne Cemeteryt, a város első hivata-
los temetőjét. Ez 1854-ig volt használatban. A terület egy részén épült fel 1878-ban a
Queen Victoria Market. 1853-ban nyílt meg Carlton North városrészben a Melbourne Ge-
neral Cemetery, ahol az eltelt időben több mint félmillió temetést végeztek. Az újonnan
létrejövő településeken (Kew, St Kilda, Coburg) kisebb temetőket is létrehoztak. Mikor
a város a carltoni temetőt is kinőtte, 1901-ben Springvale-ben hoztak létre egy újabbat,
amit Nekropolisznak is neveznek. Végül 1906-ban megnyílt a Fawkner Memorial Park is.
A 20. század második felében azonban – a metropolisz növekvő igényeinek megfelelően –
e nagy temetők bővítése és továbbfejlesztése is szükségessé vált.
Melbourne General Cemetery, Carlton North, kilátás a városra
Springvale Botanical Cemetery, Springvale

152 Melbourne
Piacok A város eredeti tervein Hoddle két helyet is fenntartott a piacok számára.
Az általános piac a Market St mellett, a mai Immigration Museum (eredetileg Vámház)
mögött kapott helyet, közel a folyóhoz (ez később Western Market néven állandósult).
A marhapiacot a jelenlegi Victoria Markethez közel jelölték ki. Az 1840-es években a pi-
aci felügyelők (market commissioners) több új piachelyet is létesítettek. 1847-ben a mai
Exhibition St–Bourke St–Little Collins St területén épült fel egy új piac, amely Eastern
Market néven több évtizeden keresztül a legfontosabb piacként működött, hosszú hanyat-
lás után 1960-ban bontották le. A halpiac 1841-ben a Western Market részeként kezdett
működni, majd a Princes Bridge lábához költözött. Később a mai Flinders Street-i állo-
más helyén üzemelt. Az épületet 1859-ben bontották le, a halpiac azóta három helyen:
a Footscray Market, a Queen Victoria Market és a South Melbourne Market részeként is
működik. Melbourne legnagyobb piaca, a Queen Victoria Market 1878-ban nyílt meg, és
ezt követően több bővítés eredményeképpen nyerte el mai méretét és formáját (William
St–Victoria St–Queen St–Franklin St). A városban több kisebb piac is működik (például
South Melbourne 1867, Preston 1970), és újabban népszerűek a hétvégi helyi piacok is
(farmer’s market).
Hotelek Az ausztrál hotelek egyszerre kínáltak szállást, ételt és társasági találkozóhe-

lyet a városlakóknak és utazóknak. Az első melbourne-i hotel talán Fawkneré lehetett, egy
egyemeletes épület a Market St–Collins St sarkán. Eredetileg itt készült az első melbour-
ne-i újság is, és 1839-től ez volt a Melbourne Club otthona. Az első városi tisztviselő-vá-
lasztásokat hotelekben tartották, és – akárcsak Sydney-ben – a testület is hotelekben
ülésezett a városháza 1854-es elkészültéig. A város korai időszakából fennmaradt né-
hány épület, amelyek egykor fogadóként működtek (például 33 Little Lonsdale St (Odd-
fellows Hotel), 34–38
Fitzroy St (Devonshire
Arms Hotel). A legré-
gebbi ma is működő
hotelnek a Flinders és
a Russell St sarkán
álló Duke of Wellington
Hotelt szokták tartani.
A legrégebbi ma is mű-
ködő kocsma, a belvá-
rosban (Cnr Bank Pla-
ce – Mitre Lane) álló
Mitre Tavern eredetileg
lakóháznak épült még
a 19. század első felé-
Az első melbourne-i újság, a Melbourne Advertiser első évfolyamának ben, és 1868 óta mű-
(1838) egyik száma (Victorian Parliamentary Library, Melbourne) ködik fogadóként.
Igazságszolgáltatás
A rend fenntartása, az ítél-
kezés és a büntetés-végre-
hajtás megszervezése a ko-
rai idők egyik legfontosabb
feladatának számított. Az
igazságszolgáltatás szék-
helye az első években Syd-
ney volt, Port Phillip Kerület
lakosainak panaszai között
a jogi ügyek intézéséhez
szükséges hosszú és költ-
séges utazás előkelő he-
lyen szerepelt. Az első helyi
Mitre Tavern (Melbourne)
bíróság megszervezésére
William Lonsdale kapitány
érkezését követően került
sor, aki kisebb ügyekben
helyben is dönthetett (Court
of Petty Sessions). Az első
tárgyalásokat John Batman
raktárában tartották a mai
Immigration Museum köze-
lében. 1838-tól kisebb bűn-
cselekmények tárgyalására
is sor kerülhetett (Court of
Quarter Sessions), és eh-
hez megszervezték az es-
küdtszéket is. A helyi igaz-
ságszolgáltatási rendszer
1841-ben az Új-Dél-Walesi
Legfelsőbb Bíróság helyi
törvényszékének megszer-
vezésével és az első hely- A belvárosi Duke of Wellington Hotel még az aranyláz előtt 1850-
ben székelő bíró kiküldésé- ben épült. 1850–1853 között bordélyként, 1853 óta fogadóként
vel vált teljessé (Administra- (étteremként) működik.
tion of Justice Act, NSW).
Az önálló Victoriai Legfelsőbb Bíróság megszervezésére a gyarmat megalakulását követő-
en, 1852-ben került sor. A rendőrség megszervezése szintén Lonsdale kapitányra, illetve
a vele érkező három felügyelőre várt. A rendőrség a korai időkben három külön egységbe
szerveződött: a helyi rendőrség (Melbourne Police) mellett az őslakosok támadásainak
154 Melbourne
Victoria állam legfelsőbb bíróságának A County Court of Victoria épülete (Ez egy polgári és büntető
épülete (Supreme Court of Victoria), ügyekkel egyaránt foglalkozó fórum, amely másodfokon elbírálja a
amely 1874–1884 között készült. Magistrates’ Courtról fellebbezett ügyeket).
A kisebb súlyú ügyekkel foglalkozó

Magistrates’ Court of Melbourne épülete
A szövetségi bíróságok épülete

Melbourne-ben (Owen Dickson
Building)
Az ausztrál legfelsőbb bíróság (High

Court of Australia) első állandó épülete,
ahol a bíróság 1928–1980 között
működött (a jelenlegi canberrairól készült fényképet lásd később). Tervezője Ausztrália akkori főépítésze, John
Smith Murdoch (1862–1945) volt – ő tervezte többek között a régi parlament épületét is Canberrában.
megakadályozása érdekében szervezett bennszülött egységek (Native Police) és vízi (ki-

kötői) rendőrség (Water Police) is működött. A rendőrséget 1853-ban egységesítették és
hivatásosok felvételével újjászervezték (Police Regulation Act). Az első börtönt 1839-ben
kezdték építeni a Collins Street nyugati végén. Miután ez kicsinek bizonyult, 1841-ben egy
másik börtön építését is megkezdték a Russel és a La Trobe St sarkán. Ez az épület végül
az 1860-as években nyerte el végső formáját, és 1924-ig működött. Az épületet – ahol
Ned Kellyt is kivégezték 1880-ban – később részlegesen lebontották, egy részében 1972
óta múzeum működik. A jelenlegi igazságszolgáltatási negyed épületei a William Streeten
és környékén vannak.
Pénzügyi intézmények Az aranyláz kitörését követően Melbourne rövidesen Ausztrá-

lia pénzügyi központjává vált, és ezt a szerepét egészen az első világháború kirobbanásáig
megőrizte. Ezt követően a pénzügyi központ szerepét fokozatosan Sydney vette át. Az első
melbourne-i bankok már a kis agrártelepülésen megjelentek. 1838-ban a Derwent Bank
(Hobart) és a Commercial Banking Co. (Sydney) nyitott fiókot. 1842-ig három újabb bank
jelent meg. A „banknegyed” az évek során a Collins St – Queen St környékén épült ki,
az egykori és jelenlegi banképületek nagysága és pompája még ma is lenyűgöző. 1855-
ben nyílt meg a Kereskedelmi Csarnok (Hall of Commerce), a későbbi tőzsde elődje.
A városban 1872-ben kezdte meg működését a gyönyörű kerítéséről könnyen felismer-
hető Pénzverde (egészen 1969-ig vertek itt különböző érméket), 1884-ben pedig az áru-
tőzsde (egészen 1987-ig ez volt a nemzeti árutőzsde székhelye).
Az egykori melbourne-i pénzverde épülete és bejárata

156 Melbourne
Posta A település első éveiben a levelek hajóval és szárazföldön (postakocsin) tették

meg az utat Melbourne és Sydney között. A sürgős levelek postakocsin 4 nap 16 óra
alatt értek Melbourne-ből Sydney-be. A két város között az első gőzhajtású postahajót
1840-ben indították el. Az első postaépület 1841-ben készült el a mai főposta épületének
helyén (ez a terület, a postakocsijáratok végállomása, a korai időszak városközpontjaként
is felfogható). Ezt megelőzően a levélkézbesítések a kikötőben vagy a postakocsi-állo-
máson történtek. Az első nyilvános postaládákat 1844-ben állították fel a városban. Az új
postaépület – máig a város egyik legszebb épülete – 1859–1867 között épült, később
több szakaszban bővítették. A postai szolgáltatás 2001-ben szűnt meg ott, azóta boltok
vannak az épületben.
Az egykori posta épülete

Híd A Yarra folyó két partján terjeszkedő telepnek megoldást kellett találnia a folyón
való folyamatos átkelés biztosítására. Ezt kezdetben kompokkal oldották meg, ennek
emlékét őrzi a Punt Rd elnevezése. Az első rendszeres kompjárat 1838-ban indult meg.
A forgalom növekedésével azonban gyorsan felmerült egy állandó híd megépítése.
A helyi hídegylet (Melbourne Bridge Company) 1840-ben alakult (a magyar párhuzam
kedvéért érdemes megjegyeznünk, hogy a Pest-Buda közötti állandó híd megépítésére
szolgáló Hídegylet 1832-ben alakult, az alapkő letételére 1842-ben került sor). Az első
fahíd 1845-ben készült el, ez a mostani Princes Bridge közelében állt, az átkelésért
hídpénzt kellett fizetni. Az első kőhíd (a Princes Bridge elődje, ezt is Lennox Bridge-nek
szokták nevezni) 1846–1851 között épült David Lennox (1788–1873) tervei szerint,
aki Sydney környékén is több hidat épített.* A kőhídon való átkelésért már nem kellett
hídpénzt fizetni. A Yarra folyó medrének szélesítése miatt 1886–1888 között új hidat
építettek, ez a Princes Bridge nevet kapta.
A Princes Bridge a főteret (Federation Square) és a Díszes kandeláber a Princes Bridge-en,

főpályaudvart (Flinders Station) köti össze a Kings lábazatán a város címere és jelmondata:
Domainnel (nagy park a folyó bal partján). A kép Vires acquirit eundo („Ahogy halad, úgy
előterében balra a főpályaudvar, szemben a Szt Pál erősödik” – ez tökéletesen illik Melbourne
székesegyház látható. történetére).
* Lennox-hídnak általában a Sydney mellett, a Kék-hegységben található kőhidat szokták nevezni, amely 1832–
1833-ban épült és az egyik legrégebbi kőhídnak számít a kontinensen. A legrégebbi kőhíd azonban, a Rich-
mond-híd 1825-ben épült Tasmániában Thomas Bell és William Wilson tervei szerint.
158 Melbourne
Gyarmati központból Ausztrália fővárosa (1851–1901)
Port Phillip Kerületet (a későbbi Victoriát) már első látogatói is mezőgazdasági művelésre
kiválóan alkalmas területként jellemezték. A művelésre alkalmas földterületek csábították
ide az első telepeseket, akik Port Phillip környékén (Melbourne, Sunbury, Dandenong,
Geelong), valamint más partmenti (Portland) és szárazföldi (Ballarat, Seymour) részeken
már az 1830-as években letelepedtek. A korai Melbourne, amelynek fontosságát Syd-
ney-ből is felismerték, gyorsan növekedett és erősödött. Az illegális földfoglalók mintegy
200 fős kis telepe a függetlenedés évében, 1850-ben nagyjából 25 ezer főt számlált. Ak-
koriban a Port Phillip Kerületben mintegy 6 millió birka legelt (lakosságszám tekintetében
Melbourne 15 év alatt fele akkora méretű lett, mint Sydney, az itt található nyájak pedig a
teljes ausztrál birkaállomány kétötödére rúgtak).
Melbourne tehát a nehéz kezdetek ellenére gyorsan felzárkózott Sydney mögé.
A fejlődést a vidék kiváló adottságain kívül a város stratégiai fekvése (a „déli helyőrség” az
esetleges idegen gyarmatalapítási kísérletek elhárítására) is segítette. Fontos hangsúlyozni,
hogy a Sydney-ből kapott támogatás nélkül Melbourne fejlődése nem lehetett volna ilyen
gyors, és azt is, hogy a távolság miatt Melbourne lakosai kezdettől fogva nehezményezték
a Sydney-nek való alárendeltséget. Ez a korai autonómiatörekvés – bár történtek kísérletek
az enyhítésére – gyorsan eszkalálódott, és végül 1850-ben egy önálló gyarmat, Victoria
megalapításához vezetett. A gyarmat fővárosa Melbourne lett, és a Flagstaff Gardensben
tartott ünnepi beszédek alkalmával mindenki azt hihette, hogy a történet egy agrár-gyarmat
alapításával lezárult. A bányászat megindulása azonban máshogyan alakította a történetet
Bányászat A bányászat ausztráliai kezdeteiről keveset szoktak beszélni. Pedig már a

Cook kapitánynak adott utasítás* is kiemelte, hogy „ha bármilyen bányát, ásványkincset
vagy értékes követ találna, mindegyikből hozzon mintát” az expedíció. Phillip kormányzó
1788-ban egyik, Lord Sydney-nek írt levelében úgy nyilatkozott, hogy „ennek az ország-
nak valószínűleg vasérc, ón- vagy ezüstbányái vannak; olyanok mondják ezt, akik koráb-
ban maguk is bányában dolgoztak…” A Sydney környéki széntelepek megtalálására nem
kellett sokáig várni, az 1790-es évektől több helyről is jelentették az előfordulását (Victori-
ában az 1820-as évek közepén fedezték fel az első telepeket). Az első fémbányákat, ahol
ólmot és rezet bányásztak, 1841–1842-ben nyitották Dél-Ausztráliában (Glen Osmond és
Kapunda). A legendás nagyságú burrai rézkészleteket (SA) 1845-ben fedezték fel.
Aranyat szórványosan már az 1820-as évektől kezdve több helyen is találtak. Az első
aranylázat azonban az új-dél-walesi Orange környéki leletek indították el az 1851-es év
elején. A függetlenné válás küszöbén álló Victoriában, ahol már 1850-ből is jelentettek
aranyat, lázas sietséggel fogtak hasonló aranymezők keresésébe, és az év közben több
helyről is jelentettek biztató eredményeket (Castlemaine, Bendigo, Ballarat környéke).
* Magyar nyelvű fordítását lásd Domaniczky 2018, 495–497.

Melbourne története azon-

ban csak ekkor kezdődött.
1850 után, amikor Victoriában
(és Új-Dél-Walesben is) aranyat
találtak, megindult a szerencsét
próbálók korábban sohasem
látott méretű bevándorlása.
A victoriai aranyláz – és általá-
ban a bányakincsek felfedezése
– nemcsak Melbourne és Vic-
toria, de egész Ausztrália törté- Az 1858-ban Ballarat mellett talált 63 kg-os (2218 uncia) Welcome
netét megváltoztatta, és termé- Nugget másolata a Melbourne Museumban
szetesen kihatott Melbourne és (az aranyrögöt 1859-ben Londonban beolvasztották)
Sydney kapcsolatára is.
Az eddig is jómódú város ugyanis elképzelhetetlen gazdagságra tett szert, melyből rö-
videsen egy világváros épült fel, a Brit Birodalom egyik legszebb ékköve, amit évtizedeken
át Marvellous Melbourne-ként („Csodálatos Melbourne”) emlegettek.
A csodálatos Melbourne mára kissé megkopott városképe a 20. század fordulója körüli
időszak során épült ki. A fényűző házak, paloták, közintézmények, széles utcák, a fasorok
és parkok láttán a magyar látogatónak valószínűleg egyből az Osztrák–Magyar Monarchia
időszakában páratlan fejlődésen keresztülmenő Budapest jut az eszébe (ezért is érezte itt
olyan otthonosan magát Vojnich Oszkár vagy Gubányi Károly). A fejlett villamoshálózat, a
hasonló típusú villamosok, a városközponton áthaladó nagy folyó csak ráerősítenek a két
város közötti hasonlóságokra.
Ez a város az élet minden területén az elsőbbségre tört, és rövid időn belül túlszárnyal-
ta az első város címére mindig is büszkén hivatkozó Sydney erejét és gazdagságát.* Nem
véletlen, hogy Melbourne az újonnan létrejövő Ausztrál Államszövetség első fővárosa lett.
A hirtelen jött jólét után azonban a pangás hosszú évtizedei következtek, amelyből csak
a 20. század második felében sikerült a kivezető utat megtalálni. Az önálló melbourne-i
út megtalálása egyúttal a Sydney-vel való kapcsolat kiegyensúlyozottá válását is magával
hozta, a Melbourne által a 19. század végén betöltött szerepkörök pedig lassan megosz-
lottak a három város, Sydney, Melbourne és Canberra között.
Victoria benépesítése
A független gyarmattá válás évében Victoria területén közel százezer ember élt, s a lét-
szám 1858-ban túllépte a félmillió főt. A főváros, Melbourne lakossága pár tízezerről száz-
húszezerre emelkedett. Az aranyláz hírére a világ minden részéből, de leginkább Euró-
* Elegendő egy rövid látogatást tenni a victoriai kormányzói palotában (Government House), hogy megértsük, Mel-
bourne akkoriban elsősorban Londont és nem Sydneyt tekintette mintának és versenytársnak.
160 Melbourne
pából érkező bevándorlók egy része iskolázott, a legújabb eszmék és politikai irányzatok
kérdésében pedig tájékozott volt. A gyarmat kontinensen belüli súlya tehát nem csupán a
létszám, hanem a bevándorlók igényszintje, újra való nyitottsága miatt is növekedett.
Az ausztráliai bevándorlás kezdeti szakaszában (az aranylázat megelőzően) döntő
többségében Nagy-Britannia lakosai érkeztek az új gyarmatra. Nagy-Britanniát Közép-Eu-
rópából hajlamosak vagyunk egységes nemzetként szemlélni, pedig az államalkotó né-
pek: angolok, skótok, írek, walesiek egyaránt szerepet kaptak Ausztrália felépítésében.
Ha csak a korai Sydney történetében szerepet játszó legjelentősebb személyeket nézzük,
James Cook skót és angol, Arthur Phillip német és angol, Lachlan Macquarie skót, Ro-
bert Bourke ír származású volt. A victoriai aranyláz keltette bevándorlási hullámmal olyan
családok érkeztek, mint például Alfred Deakin, Ausztrália második miniszterelnökének
szülei, George Reid, a negyedik miniszterelnök családja vagy éppen Robert Menzies, a
tizenkettedik – és mindeddig a leghosszabb ideig szolgáló – miniszterelnök nagyszülei.
A Brit-szigetek lakói mellett jelentős számú német és kínai is érkezett az aranymezőkre.
Utóbbiak betelepülése hozzájárult a bevándorlási szabályok szigorításához és később a
Fehér-Ausztrália politika kialakulásához.
Melbourne legmagasabb épülete a 297 m magas Eureka Tower …és a folyópartról,

a város központjából, a Federation Square-ről fényképezve az épület mellől nézve
Az aranyláz hírére több magyar – leginkább az 1848/49-es szabadságharc egykori

honvédei – is hajóra szállt. Közülük Mednyánszky Cézár és Prihoda János később to-
vábbmentek, Farkas Márton azonban évtizedeken át élt Melbourne-ben, ott is halt meg.
Egykori háza, illetve sírja ma is megtalálható a városban. A ‘48-as honvédek sírjait – mielőtt
végleg eltűnnek – érdemes lenne felkutatni, amennyiben lehetséges, felújítani, de lega-
lább dokumentálni.
Az aranyláz csúcsa nagyjából másfél évtizedig tartott, de az arany híre még évtizedekig
élt az ide érkezők emlékezetében, sőt az aranymosás itt még ma is kedvelt szabadidős
tevékenység. Victoriában jelenleg is bányásznak aranyat (az egyik legfontosabb bánya
Fosterville-ben található), de ennek mennyisége a más államokban (Nyugat-Ausztrália és
Dél-Ausztrália) felszínre hozotthoz képest elenyésző.
A demokrácia otthona
A hatalmas, gyorsan mozgó tömeg útját sátorvárosok jelezték. Tekintettel arra, hogy már
akkor is állami monopóliumnak számított, a bányászatot a kormányzat engedélyhez (mi-
ner’s licence) kötötte (1852). Ez az intézkedés előbb ellenálláshoz, tiltakozáshoz, majd vé-
gül az Euréka-sánc néven ismert véres összecsapáshoz vezetett. A bányászati engedély-
lyel kapcsolatos tiltakozáshoz rövidesen választójogi követelések is kapcsolódtak. 1854
végén az „Euréka-felkelést” a hatóságok leverték, viszont 1855-ben a kiadott új bányásza-
ti szabályozás (miner’s right) átfogó megoldást jelentett a problémákra. Az új engedély ol-
csóbb lett, hosszabb érvényességi idejű, szavazati jogot, illetve egyes ügyekben bírósági
képviseleti jogot biztosított, és birtokosa kedvezményesen juthatott földterülethez.
Az Euréka-sánc hatása jelképes, mindmáig a rossz és túlburjánzó adminisztráció szi-
nonimájaként használják. Ahogy Sydney-ben a szivárványszínű zászlókat, Melbourne-ben
a Dél Keresztjét ábrázoló kék lobogót (az Euréka-sánc zászlaját) láthatjuk gyakrabban.
A demokratikus változásokat azonban nem maga a sánc, hanem inkább a nagy mennyi-
ségben a kontinensre érkező bevándorlók idézték elő.
Victoria már 1854-ben írott alkotmányt kapott, és a világon az elsők között vezette be
a titkos szavazást.
A világváros kiépítése
Melbourne a 19. század második felétől a modern nagyváros szinonimájává vált. A techni-
kai újításokat, a telefont, lifteket, autókat ugyancsak az új megoldásokra fogékony lakos-
ság inspirálta. A világvárossá növekedés feltételeit azonban meg kellett teremteni, s ezek
az infrastrukturális fejlesztések hosszú ideig nem tudtak lépést tartani a város fejlődésével.
A fejlődés két arcát jól jelképezi a Marvellous Melbourne – Marvellous Smellbourne
kifejezéspár (lefordíthatatlan szójáték, a marvellous csodálatosat, a smell büdöset jelent).
A grandiózus épületek ellenére a város egészen a 19. század végéig melegágya volt a
fertőzéseknek.
162 Melbourne
A város legszebb épületei, a befejezetlen formájában is grandiózus parlament, a Royal

Exhibition Building, a városháza-épületek (közöttük a Melbourne Town Hall, a melbourne-i
városháza), a Könyvtár és a színházak mind ebben az időszakban keletkeztek.
A victoriai Parlament (Parliament of Victoria)* épületének helyét a Spring Street–Bour-
ke Street kereszteződés dombos szakaszán még az 1850-es évek elején választották ki,
1854-ben ezt a Törvényhozó Testület (Legislative Council) is jóváhagyta. A Spring Street
funkciója Melbourne-ben hasonló, mint a Macquarie Streetnek Sydney-ben: a kormány-
zati épületek egy része itt található. A legfontosabb épület, a Parlament egy dombtetőn áll,
szemben a belvárossal. Mögötte templomok, közöttük a legnagyobb, a St Patrick sziluettje
a Parlament kertjéből jól látható. Egyik irányban pár perc sétával a Royal Exhibition Buil-
ding, a másik irányban a Treasury Building található. A Collins Street 1. alatti saroképület
az első miniszterelnöki iroda volt 1901–1912 között. A Parlament építése 1855-ben kez-
dődött, és máig sem fejeződött be (a legutóbbi munkálatok 2016-ban a képviselői irodák
kialakítását célozták). Az építkezés több szakaszban zajlott, a munkálatok jelentős része két
építész, John Knight és Peter Kerr munkája. Az utóbbi később több melbourne-i középület
tervezésébe is bekapcsolódott (Government House, General Post Office, Customs House).
Az építkezést szakaszolták: 1856-ban a két kamara épülete, 1860-ban a könyvtár, 1879-
ben az előcsarnok és a nagyterem, 1888-ban pedig a ma is látható, árkádos nyugati hom-
lokzat készült el. Az 1890-es évek pénzügyi válsága meghiúsította a kupola megépítését,
ezt végül egy évszázaddal később próbálták meg – sikertelenül – megvalósítani. Az 1890-
A Parlament a Bourke Street felől fényképezve (2018-ban) A Felsőházi ülésterem a victoriai parlamentben
* Építéséről és szimbolikájáról lásd bővebben Domaniczky (Kézirat, 6., 2020)

es években a lépcső- és a díszlám-

pasort alakították ki, 1929-ben az
északkeleti szárnyat építették meg.
Az épületben ülésezett 1901–1927
között a Szövetségi Parlament, míg
Victoria állam parlamentje ez idő
alatt a Royal Exhibition Buildingben
tartotta székhelyét.
A városháza (Melbourne Town
Hall) a település igazgatási központ-
jaként épült fel a város alapításakor
erre kijelölt helyen. Az első városhá-
zi épület 1851–1854 között épült,
a mostani, második épület ennek
a helyén áll. A külsőleg monumen-
tális, belsőleg fényűzően dekorált
városháza alapkövét 1867-ben az
ausztrál körútja során a városba lá-
togató Alfréd herceg (1844–1900),
Viktória királynő második fia jelen-
létében helyezték el (az óratorony
róla kapta a Prince Alfred Tower ne-
vet). Az épület 1870-ben készült el,
de 1887-ben és 1908-ban tovább A Melbourne Town Hall óratornya (Prince Alfred Tower)
bővítették. 1925-ben egy belső tűz
miatt a városháza súlyos károkat szenvedett, a
helyreállítás évekig elhúzódott. A városháza leg-
főbb látványossága a hatalmas orgonája. Az ere-
deti orgona Londonban készült, és 1871-ben
érkezett Melbourne-be. Ez a tűzvészben meg-
semmisült, helyére 1929-ben került egy újabb
orgona. Ez a második, az előzőnél is nagyobb
hangszer közel 10 méter magas, 4 billentyűzet-
tel és 6024 síppal rendelkezik (Ausztrália legna-
gyobb orgonája a Sydney Town Hallban áll, az
1890-ben felavatott hangszer 5 billentyűzettel
és körülbelül kilencezer síppal rendelkezik).
Melbourne a csodálatos városházák (town Melbourne címere a városháza kapuján
hall vagy city hall) városa. A település egykori
gazdagságára hatalmas és szépen díszített városházák emlékeztetnek. Ezek egy részében
már megszűnt a hivatali munka, némelyikük fénye is megkopott, mások viszont jelenleg is
164 Melbourne
South Melbourne Town Hall Az eredetileg a

kőbányáiról ismert
Brunswick egyik fő
közlekedési útján, a
Sydney Roadon 1876-ban
épült fel a városháza.
1974-ben lakossági
tiltakozás révén sikerült
megmenteni. A tanács
(City of Moreland)
jelenlegi központja az
egykori Coburg Town
Hallban van, de az
épületet részben ma is
önkormányzati célokra
használják.
Preston Town Hall

a köz szolgálatában állnak. Itt csupán a legszebb, illetve a Brunswick Town Hall
legismertebb városházákról adunk leírást és fényképeket,
ösztönözve minden látogatót az épületek meglátogatására.
South Melbourne (City of Port Phillip), az egykori Emerald Hill városháza-komplexuma
nem csupán a tanács székhelye, hanem egy teljes városközpont, könyvtárral, bírósággal,
közösségi házzal, börtönnel, postával. Az 1879–1880-ban elkészült városháza jelenleg
az ausztrál zeneakadémia (Australian National Academy of Music) otthona.
Az 1885-ben önállóvá vált Prestonban 1893–1895 között épült egy több telket el-
foglaló városháza, viszont az 1893-as pénzügyi válság miatt az óratorony nem készült
el. 1929–1934 között, illetve az 1970-es években bővítették. Jelenleg is önkormányzati
épületként használják (City of Darebin).
A 20. század közepén érkező közép-kelet európai bevándorlók által kedvelt St Kilda
1841-ben kapta a nevét Charles La Trobe-tól. Az 1857-ben várossá váló településnek a
mostani a második városházi épülete, amely 1888–1890 között épült, de az 1890-es
évek gazdasági regressziója miatt az utolsó munkálatokat csak a 20. század második
felében sikerült befejezni. A városháza belseje 1991-ben kiégett, a helyreállítási munkák
1994-ben fejeződtek be. Jelenleg is városházaként működik (City of Port Phillip).
Az 1835 óta lakott területet 1878-tól nevezik Malvernnek. Az eredetileg megyeházá-
nak készült épület (Malvern 1901-ben nyerte el a town, 1911-ben a city rangot) alapkövét
166 Melbourne
1885-ben rakta le Alfred Deakin, az ak-

kori közmunkaügyi miniszter. 1890-ben
egy második tornyot, 1891-ben órator-
nyot kapott, 1926–1927-ben kibővítet-
ték, 1996-ban felújították. Jelenleg is
önkormányzati székhely (City of Ston-
nington).
Richmond már a 19. század végén is
boltjairól volt ismert. Főutcája, a Bridge
Road az 1830-as évek végén alakult ki.
Richmond 1872-ben town, 1882-ben
city rangot kapott. 1920-ban itt választot-
ták meg Ausztrália első női önkormány-
zati képviselőjét. A városháza az 1890-
es években épült, az 1930-as években
átalakították. Jelenleg is önkormányzati
székhely (City of Yarra).
Melbourne talán legszebb épülete, a
történelmi jelentőségű Royal Exhibition
Malvern Town Hall Building a Carlton Gardens közepén
áll. Eredetileg az 1880-as melbourne-i
világkiállítás pavilonjának készült, és
egy része – eltérően a Sydney Garden
Palace-tól, amely 1882-ben teljes egé-
szében a tűzvész áldozata lett – szeren-
csésen túlélte az elmúlt másfél évszáza-
dot (bár többször is le akarták bontani).
Az épületben tartotta alakuló ülését az
ausztrál szövetségi parlament 1901-
ben, és itt vonták fel először a hivatalos
ausztrál lobogót (ugyancsak 1901-ben).
A victoriai parlament 1901–1927 között
itt tartotta székhelyét, ameddig a szö-
vetségi parlament a victoriai parlamenti
épületet használta. Az 1956-os olimpia
alkalmával több versenyszám itt kapott
helyet (például a kosárlabda-mérkőzé-
sek és a súlyemelés). A Nagy Csarnok
(Great Hall) megóvásával az 1980-as
évektől kezdve egyre komolyabban fog-
Richmond Town Hall lalkoztak, ennek köszönhetően 2004-
ben ez lett az első ausztrál épület, amely

világörökségi védelmet kapott. Jelenleg
számos rendezvény és kiállítás otthona,
kertje pedig egyike a legszebbeknek egész
Victoriában.
Az ausztrál történelem elevenedik meg
a Parlamenttel szemben álló Hotel Windsor
(egykor Grand Hotel) falai között. Az itt tett
látogatás azonban nem csupán Melbourne
egyik legszebb szállodájának szól, hanem
egyúttal emlékezés a 19. századi nagy
szállodákra is (mint a sydney-beli, szomo-
rú véget ért Hotel Australiára), amelyeket
az 1960–1970-es években, tekintet nélkül
városképi és történelmi jelentőségükre, le-
bontottak). Ez a hotel a victoriai kormány
beavatkozásának köszönhetően menekült
Royal Exhibition Building
meg, amely az épületet megvásárolta, és
a műemléki szempontokat figyelembe vevő
érdeklődőnek adta tovább. A Windsor leg-
korábbi része 1883-ban épült, tervezője
Charles Webb (1821–1898) melbourne-i
építész volt, aki többek között a Royal Ar-
cade-ot (1870) és a South Melbourne Town
Hallt (1879) is tervezte. Az épületet 1888-
ban bővítették, a Windsor nevet 1923-ban
vették fel az uralkodóház iránti tiszteletből.
1898-ban a hotelben ülésezett az ausztrál
alkotmányt szövegező bizottság. Az épület
számos politikust is vendégül látott, miután
a szövetségi országgyűlés a szemközti par-
lamenti épületbe költözött. Az épület bővíté-
se évek óta napirenden szerepel.
Melbourne a színházak városa, méghoz-
zá a korai időktől kezdve. Az első színház
a mai Princess Theatre helyén 1854-ben
nyitott meg. A jelenlegi színház, a Princess
Theatre 1886-ban épült, és közel 1500
férőhelyes. Két utcával mögötte a Her
Majesty’s Theatre található, amely szintén
1886-ban nyitott (1700 férőhelyes). Annak Hotel Windsor
168 Melbourne
A Princess’ Theatre a Spring Streeten, a Parlamenttel szemközt
a közelében, egy 1855 óta színházi célra használt helyen emelkedik az 1928-ban épült
Comedy Theatre. Csak a belvárosban vagy a közvetlen környékén jelenleg is több mint 15
helyen játszanak színházi előadásokat – ez a sokszínűség szintén Budapestre emlékezteti
a látogatót. Itt csupán néhány nagyobb színház említésére nyílik lehetőség. A már említett
Melbourne-i Atheneum, a város legkorábbi kulturális intézménye. 1896-ban itt játszották
le Ausztráliában az első mozifilmet, természetesen Ned Kelly-ről (The Story of the Kelly
Gang). Az 1984-ben átadott Melbourne Arts Centre színházterme több mint kétezer férő-
helyes és szemközt vele az 1959-ben megnyitott Sidney Myer Music Bowl áll, egy szabad-
téri színpad, amely több mint 10 ezer férőhellyel rendelkezik.
Victoria Állam Könyvtára (Library of Victoria) tervezője a korszak ismert épitésze, Jo-
seph Reed (1823–1890) volt, aki később a Melbourne Town Hallt, a Lygon Streeten álló
Trades Hallt és a Royal Exhibition Buildinget is tervezte. Az 1854–1856 között épült könyv-
tár Ausztrália legkorábbi közkönyvtára. A legkorábbi ausztrál könyvtár, az 1826-ban alapított
Új-Dél-Wales Állami Könyvtár csak 1869-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az
összehasonlitás kedvéért: Magyarország első közkönyvtárát Klimó György (1710–1777)
pécsi püspök alapította 1774-ben. A könyvtár épületében később helyet kapott egy múze-
um (1854) és egy galéria (1874) is. A galéria 1968-ban (Art Gallery of Victoria), a múzeum
2000-ben (Melbourne Museum) költözött saját épületbe. A könyvtár épülete csak a 20.
század második felére készült el teljesen, a komplexumot az 1990-es években felújították.
A Szent Pál-katedrális a belváros köze-

pén áll, a Federation Square szomszédsá-
gában, azon a helyen, ahol 1835-ben az
első istentiszteletet tartották az új telep
lakosai. 1848–1852 között épült itt az
első templom, amelyet 1880–1891 között
a mai épület váltott fel. Az előző épület,
ahogy a Szent Patrik is, kékkőből épült, a
Szent Pál új épülete viszont világos mész-
kőből, amely az egész épületet légiessé
teszi. Az épület mellett a híres felfedező,
Matthew Flinders szobra áll.
A Szent Patrik-katedrális Ausztrália leg-
nagyobb temploma. 1848-ban nevezték ki
az első melbourne-i püspököt (időrendben
ez volt a negyedik püspöki székhely Sydney,
Hobart és Adelaide után). Az alapkövet 1858-
ban tették le, de a templom csak 1939-ben
készült el. 1865-től viszont már az épülő Szent Pál anglikán katedrális
templom volt a helyi katolikus élet központja.
Körülötte több istenháza is található: a Szent
Péter anglikán templom Melbourne egyik leg-
régebbi temploma, itt hirdették ki a várossá
válásról szóló dekrétumot 1847-ben. A Tri-
nity Church a legkorábbi evangélikus temp-
lom a városban, alapjait 1854-ben rakták le.
A Szent Patrik körül több katolikus szent, illet-
ve egyházi vezető is kapott szobrot, köztük a
közeli Fitzroyban született St Mary MacKillop,
Ausztrália első szentje, illetve a 20. századi
Közép-Európa karizmatikus katolikus vezetői-
nek egyike, Alojzije Stepinac, a kommunisták
által meghurcolt zágrábi érsek.
Bár a városkép szempontjából megha-
tározó épületek megőrzésére – akárcsak
Sydney-ben – az 1970-es évektől kezdtek
jobban odafigyelni, itt egyrészt talán több
városrészt sikerült megmenteni eredeti for-
májában (például Carlton, Collingwood,
Fitzroy, Coburg, Northcote), másrészt az
öntöttbeton-épületek városközpontba zsúfo- Szent Patrik katolikus katedrális
170 Melbourne
Egy paneltömb (helyi angol nevén: commissioner building) a festői szépségű Williamstownban
lását, ami Sydney-ben szinte minden utcában sokkolóan hat, itt szerencsésen elkerülték.*
Talán ennek is köszönhető, hogy a város máig megőrizte Viktória korabeli sármját és brit
birodalmi jellegét.
A gyors fejlődés Melbourne esetében is az egységes fejlesztés irányába hatott. Az
ún. Nagy-Melbourne-t (Greater Melbourne) azonban csak a közszolgáltatások területén
sikerült létrehozni a 19. század vége felé. A térképen egységesnek tűnő város helyi ön-
kormányzatainak átfogó reformja csak a 20. század végén valósult meg. Melbourne ese-
tében a városi alapintézmények kijelölése néhány év alatt megtörtént.
Úthálózat Az úthálózat fejlesztése keretében nemcsak a városbeli, de a városból ki-

vezető utak építését is megkezdték már az 1830-as évek végén. Ez utóbbiak közül a
legkorábbiak Williamstown, Heidelberg és Brighton irányába vezettek. A már létező bel-
városi utcák burkolását a 19. század második felében kezdték meg. A századfordulóra a
belvárosi utcák többsége fakockaborítást kapott, amelyet majd a 20. század közepe táján
lassanként mindenhol aszfaltra cseréltek.
Közvilágítás A közvilágítás kiépítése felé tett kezdeti lépések egyikeként 1849-ben a

Swanston Streeten fellobbant az első gázlámpa. Néhány éven belül az egész belvárosban
* A város lakónegyedeiben viszont az 1960-as évektől kezdve több helyen is építettek ún. Commissioner Buil-
dingeket, ahol betelepülők jelentős része új életét elkezdhette. Ezek az ijesztő méretű és stílusú toronyházak ma is
uralják a környezetüket, és bár többféleképpen próbálták őket a városképbe illeszteni, eddig nem jártak sikerrel.
Hasonló épületek egyébként Sydney-ben is vannak.
megjelentek a gázlámpák. Bár az elektromos lámpák már az 1860-as években feltűntek

a településen, az első jelentős esemény, amelynek megvilágításához villanyt használtak,
egy 1879-es focimeccs volt. Az utcák villanyvilágítását azonban csak 1894-ben kezdték
megvalósítani – egyelőre csak a belvárosban.
A város gyors fejlődése következtében a legfontosabb feladat egyrészt az ivóvízellátás,
másrészt a szennyvízelvezetés biztosítása volt, de a település méretei a tömegközlekedés
megszervezését is sürgetővé tették.
Ivóvízellátás Az ivóvizet a korai időszakban a Yarra folyó felső szakaszának édesvize

biztosította. Ezeket 1840-től pumpákkal emelték ki tartályokba, és vízhordó emberek
vitték szét a városban. A folyó azonban rövidesen szennyezetté vált. 1853-ban ezért még
La Trobe kormányzó időszakában megkezdték egy víztározó építését a várostól északra.
Az 1857-ben elkészült, és még ma is használatban lévő Yan Yean tározó a korszak legna-
gyobb mesterséges tározója, egyben a Melbourne-környéki tározórendszer első eleme
volt. Az elmúlt 150 évben Melbourne környé-
kén további tíz nagy tározó épült (Silvan, Gre-
envale, Maroondah, Cardinia, O’Shannassy,
Tarago, Upper Yarra, Thomson, Sugarloaf),
ezek központi eleme a Silvan-tározó, amely-
nek környéke a magyarok kedvelt piknikező-
helye. A gátak nemcsak víztározásra, hanem
energiatermelésre is alkalmasak.
Szennyvíz A szennyvíz kezelése az első

külvárosok létrejöttével – amelyek a folyó Mel-
bourne felett lévő szakaszán helyezkedtek
el – kritikus kérdéssé vált. A növekvő lakos-
ságszám ellenére csak a járványok ismétlődő
felbukkanása miatt történt előrelépés még az
1880-as évek végén. A Melbourne and Metro-
politan Board of Works (nagyjából Melbourne-i
Közmunkák Tanácsa) 1891-ben alakult meg
az egységes víz- és szennyvízkezelés érdeké- A Yan Yean tározó, a Melbourne környéki
ben (1992-ben feloszlatták). Az első szenny- tározórendszer legkorábbi eleme. Már Vékey
vízcsatorna és az első szennyvíztisztító-telep Zsigmond figyelmét is felkeltette a városi
(Werribee-nél) 1897-ben készült el.* vízellátás megszervezése*
* Vékey 1885-ös emlékirataiban írt a tározóról (Vékey 1885, 27–29.). Ugyanebben a munkájában található az első
magyar nyelvű leírás a kontinens közepén fekvő nagy monolitról, az Ayers Rockról, amelyet ma már általában
bennszülött nevén (Uluru) emlegetnek (Vékey 1885, 100–101.). Vékey életére lásd Kunz 1997, Domaniczky 2018,
valamint Domaniczky (Kézirat 3., 2020.).
172 Melbourne
Szemétszállítás A szemétszállítás és hulladéktárolás ugyancsak komoly problé-

mát okozott a városi hatóságoknak. Melbourne-ben az első szemétszállító szolgáltatást
1864-ban szervezték meg Fitzroyban. Az 1880-as évektől folyamatosan épültek hulladé-
kégetők a különböző városrészekben. A szemétszállítás feladatát Melbourne területén a
20. század elején vette át a különböző vállalkozóktól a városi tanács.
Tömegközlekedés A tömegközlekedés megteremtése felé tett első lépésként 1844-

ben két fogadós omnibuszjáratot indított Melbourne és Brighton között. Az omnibuszszol-
gáltatók és a desztinációk száma a város fejlődésével tovább gyarapodott, de a villamoso-
kat – ellentétben Sydney-vel – itt nem tudták kiszorítani.
Az első – lóvontatta – villamosjárat 1884-ben indult, az első kábelpályás villamos
1885-ben kezdte meg működését. Az első elektromosság által hajtott szerelvény 1889-
ben érkezett, de csak 1940-ben sikerült kiszorítania az utolsó kábeles kocsikat (az utolsó
lóvontatású villamost 1923-ban számolták fel).
A különböző busz- és villamosjáratok üzemeltetésébe a város először 1883-ban szállt
be, azóta változó keretek között működteti az egyre bővülő hálózatot. Melbourne jelenleg
a világ egyik legnagyobb villamoshálózatával rendelkezik, 250 km-nyi pályán, 24 útvona-
lon közel 500 szerelvény közlekedik (Budapest villamoshálózata nagyjából 150 km, jelen-
leg 36 desztinációval rendelkezik). A melbourne-i villamosflotta nem egységes, a jelenleg
futó legrégebbi kocsik 1939-ben készültek.
Ausztrália első vasútvonala Port Melbourne-t kapcsolta össze Melbourne-nel, és
1854-ben adták át (ma villamos közlekedik rajta). A vonat végállomása már akkor is a Flin-
ders Streeten volt, ott ahol
ma a Flinders Street Station
1900–1907 között épült
hatalmas tömbje áll. Az elő-
városi vonalak – az utakhoz
hasonlóan – sugaras szerke-
zetben hagyják el a várost,
a torlódások csökkentésé-
re itt is épült egy belvárosi,
földalatti vonal (City Loop).
Ez a 10 km-es szakasz öt
megállóval (a City Circle
Sydney-ben 6 km hat meg-
állóval) az 1980-as években
készült el, jelenleg tovább-
fejlesztése zajlik (MetroTun-
nel). A vonalak villamosítását
Az antik városnéző 35-ös és az egyik legmodernebb 96-os találkozása 1919-ben – Ausztráliában
a Parlament megállónál elsőként – itt kezdték meg.
Tűzoltóság Az 1845-től önkéntes alapon

szerveződő tűzoltóság egységesítése –
Nagy-Melbourne területét véve alapul – az
1890-es években történt meg. A Metropo-
litan Fire Brigade 1891-ben alakult meg, az
egységeket 1918-re teljes körűen motori-
zálták (Sydney-ben az első önkéntes brigád
1836-ban alakult, a Metropolitan Fire Brigade
1884-ben jött létre).
A Tűz története („The Legend of Fire”), mozaik a

központi tűzoltósági épület új szárnyának oldalán.
Az Eastern Hill Fire Station régi, 1891-ben átadott
épülete (ennek a háztömbnek a másik oldala) jelenleg
tűzoltómúzeum. A több mint egymillió kis darabból álló
mozaikot a művész, Harold Freedman (1915–1999)
másfél év alatt rakta fel. A műalkotást 1982-ben adták
át (Melbourne, VIC). (Jobbra)
A Melbournei Tűzoltóság zenekarának dobja

(Melbourne-i Tűzoltó Múzeum) (Lent, balra)
Egy Merryweather-féle lóvontatta régi tűzoltókocsi a

Powerhouse Museumban (Ultimo, Sydney). Ezek a
járművek 19. század végén mindkét nagyvárosban
elterjedtek voltak, majd csak a 20. század elején kezdték
felváltani őket a motoros tűzoltókocsik. (Lent, jobbra)
174 Melbourne
Ipar és kereskedelem
Melbourne a 19. század második felében a világ egyik leggyorsabban fejlődő városává
nőtte ki magát. Az idős Horthy Miklós hatvan év távlatából is érzékletesen ragadta meg
a gyorsan változó város legfontosabb jellemzőit. „Melbourne, 800.000 lakosával, a leg-
modernebb város volt akkoriban, amit addig láttam. Még éltek itt emberek, akik mint első
települők, egykor sátrakban laktak; most azonban már felépültek előrelátó terv szerint a
tökéletes rendszerességgel felsorakozó, szép széles utcák.”*
Melbourne akkortájt élen járt az újítások alkalmazásában: az első telegráfkábelt 1853-
ban Melbourne és Williamstown között kezdték el építeni. Az első ausztráliai telefonvona-
lat 1879-ben Melbourne és South Melbourne között építették ki. Az első telefonközpontot
Melbourne-ben helyezték üzembe 1887-ben. Az első benzinnel hajtott ausztrál gépkocsi
ugyancsak Melbourne-ben készült 1901-ben (ez volt a Tarrant-gépkocsi), Melbourne a
20. században híres volt gépkocsiiparáról.
Az ausztrál gépkocsigyártás zászlóshajója, a Holden autógyár egy adelaide-i nyerges
vállalkozásból nőtt ki, amely az 1920-as években Melbourne-ben is motorgyárat nyitott.
Kezdetben villamoskocsikat is gyártott, később azonban az autógyártásra koncentrált.
Az egyik legnagyobb ausztráliai gyára 1936-ban Port Melbourne-ben nyílt meg, a cég
központja is oda települt. Az autógyártás 2017-ben fejeződött be, a cég ettől kezdve az
importra koncentrál. A Ford 1926-ban Geelongban, az Eclypse Motors, amely 1963-tól
az ausztrál Toyotát gyártotta, ugyancsak 1926-ban Melbourne-ben kezdte meg működé-
sét (mindkét gyár beszüntette az ausztráliai autógyártást 2016–2017-ben).
A másik, Ausztrália-szerte ismert melbourne-i vállalat, a Coles-üzletlánc első üzlete
1914-ben nyílt meg Collingwoodban. A bolt a tulajdonosról, George Colesról (1885–
1977) kapta a nevét, az üzletlánc székhelye egészen az ezredfordulóig Melbourne-ben
volt. A több mint 800 egységgel rendelkező áruházlánc egész Ausztráliában jelen van
(nála valamivel nagyobb a másik nemzeti bolthálózat, a sydney-i alapítású Woolworths,
amelynek közel ezer boltja van a kontinensen).
Melbourne a 19. század második felében a bányakincseknek és a mezőgazdaságnak
köszönhetően virágzott. A század végére egységes arculatot öltő belváros, hatalmas palo-
táival ennek az idilli állapotnak az emlékét őrzi.
Az 1890-es évek azonban egy többtényezős, az egész országot sújtó válsággal jelent-
keztek. A több éven keresztül tartó aszályt (az ún. Federation Drought)** a mezőgazdaság,
míg az ingatlanpiaci összeomlást a bankszektor (különösen a victoriai bankok) sínylette
meg. A város a válság hatásait látszólag néhány év alatt kiheverte, ám a fejlődés korábbi
lendülete nem tért többet vissza. Melbourne és Victoria (mert ebben az esetben inkább a
városnak van egy hátországként működő tagállama, és nem a tagállamnak egy fővárosa)
a 20. század első felében csak bukdácsolt, az újabb fellendülés pedig csak a második
világháború utáni konjunktúrával köszöntött be ismét.
* Horthy 1953, 24.

** Ausztrália éghajlatáról, időjárásáról és az időjárási szélsőségekről lásd bővebben: Domaniczky 2018, 85–107.
A déli metropolisz (1901–1989)
A 19. század végi válság csak visszapillantva látszik szakaszhatárnak. A századfordu-

lón Ausztrália legnagyobb városa Melbourne volt, a bankélet és a bányászat központja,
a gazdag Victoria gyarmat székhelye. A déli metropolisz hatása a kontinens egész déli
partvidékére kisugárzott. Az 1890-es években zajló, az egységes Ausztrália létrehozását
célzó föderációs tárgyalások egyik fontos kérdése, a leendő államszövetség fővárosának
kijelölése kapcsán a két legerősebb gyarmat, Új-Dél-Wales és Victoria székhelye között
kellett volna választani. A döntéshozók – átlátva a választás lehetetlenségét – a kérdést
megkerülve Melbourne vagy Sydney helyett egy harmadik változat, egy új, szövetségi fő-
város megépítése mellett döntöttek.
Az ideiglenes főváros intézménye az USA alkotmánytörténetéből jól ismert. Nehéz el-
képzelni, hogy az ausztrál alapító atyák, akiknek az ausztrál alkotmánytervezet megszöve-
gezésekor az egyik legfontosabb forrásuk az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya volt,
ne lettek volna tudatában Washington DC megalapításának és létrejöttének. Ott a szövet-
ségi főváros felépítéséig Philadelphia töltötte be az ideiglenes főváros szerepét.
Ausztrália fővárosa
Az egyesült Ausztrália 1900-ban elfogadott alkotmánya a szövetségi főváros helyét és

elnevezését nem tartalmazza. A két metropolisz nevét azonban igen, ami jól jellemzi e két
városnak a kontinens életében betöltött kiemelkedő szerepét, illetve egymáshoz fűződő
szoros kapcsolatait. Az alkotmány úgy rendelkezik (125. szakasz), hogy az új főváros Syd-
ney-hez közel épüljön meg, elkészültéig viszont a Parlament Melbourne-ben ülésezzen.
Az ausztrál történetírás Melbourne fővárosi szerepkörének kimondását általában megpró-
bálja elkerülni, azonban a körülírások nem változtatnak azon a tényen, hogy 1901 és 1927
között a város Ausztrália fővárosaként funkcionált, és a fővárosi szerepkörök csak fokoza-
tosan, egy 1980-ig elhúzódó folyamat során kerültek át Canberrába.
Az alapítók terveivel ellentétben Canberra csak évtizedekkel az alapítását követően
kezdett fővárosként működni. Megerősödéséig – nagyjából az 1980-as évekig – a két
metropolisz továbbra is dominálta az egyesült Ausztráliát. Az átmeneti időszak tehát az
általában említett három helyett nyolc évtizedig tartott, Melbourne és Sydney valós szere-
pének értékelésére ezért csak mostanában, Canberra kiteljesedését követően kerülhet
először sor. A körülírásokat elhagyva történelmi távlatban helyesebbnek tűnik egy helyett
három ausztrál fővárosról beszélni: Sydney-ről mint a történelmi, Melbourne-ről, mint az
egyesült Ausztrália első (de facto), Canberráról mint Ausztrália valós (de jure) fővárosáról.
A 19. század második felétől a 20. század második feléig terjedő időszakot a két metro-
polisz rivalizálása jellemezte, de ettől függetlenül – vagy ennek ellenére – az egyesült Auszt-
ráliát elsősorban a két legerősebb gyarmat politikusainak támogatása hozta létre. Maga
176 Melbourne
a szépen megformált gondolat, Henry Parkes tenterfieldi beszéde* önmagában kevés lett
volna. Sok más tényező mellett a két sikeres helyi politikus, a sydney-i Edmund Barton és
a melbourne-i Alfred Deakin – az első és a második ausztrál miniszterelnök – szövetsége
kellett ahhoz, hogy a folyamat eredménnyel záruljon. A Barton–Deakin tandem sikere az
összetett és hullámzó Sydney–Melbourne kapcsolat egy kevéssé ismert fejezete.
A szövetségi intézmények 1901-ben Melbourne-ben kezdték meg működésüket.
A szövetségi parlament a victoriai parlament épületében, a főkormányzó a victoriai kor-
mányzói épületben nyert elhelyezést. A kormány tagjai az első időben a város különböző
részeiben rendezték be irodáikat, mert a központi kormányzati épület (Commonwealth
Offices) csak 1914-ben készült el, a Victoriai Parlament épületéhez közel. Az 1903-ban
létrejött Ausztrál Legfelsőbb Bíróság kezdetben a victoriai legfelsőbb bíróság épületében
ülésezett. Az ausztrál nemzeti bank (akkoriban a Commonwealth Bank) első székháza a
Collins Streeten épült fel.
Az új főváros alapkövének letételét követően megkezdődött az átköltözés is. A nemzeti
bank távozott elsőként, székhelye 1916-ban Sydney-be került (máig ott található). A parla-
ment és a főkormányzó 1927-ben Canberrába költözött. A minisztériumokat fokozatosan
telepítették át. A szövetségi intézmények átköltözése végül 1980-ban a Legfelsőbb Bíró-
ság Canberrába költözésével zárult le. Nem minden intézmény távozott Melbourne-ből,
például a Meteorológiai Szolgálat
(Bureau of Meteorology) ma is a vá-
rosban tartja a székhelyét.
A Commonwealth Bank régi épületének hom-

lokzata a Martin Place-en (5 Martin Place),
Sydney-ben, ide költözött át a Bank Melbourne-
ből (a kapu fölött az ausztrál címer, mellette két
oldalon a tagállami címerek). A bank épületét
1913-ban kezdték el építeni, 1916-ban készül
el. A Commonwealth Bank 1931-ben egy
másik bank épületét is megvásárolta a téren
(„új épület”, 48 Martin Place), ez 1984–2012
között a bank adminisztrációs központjaként
működött. A nemzeti banki feladatkört azon-
ban ekkor már nem a Commonwealth
Bank töltötte be, a kormány 1960-tól azt az
Ausztrál Nemzeti Bankra (Reserve Bank of
Australia) ruházta át, amelynek épülete ekkor
(1961–1964 között) épült fel szintén a Martin
Place-en (65 Martin Place). A Reserve Bank
központja máig ott található.
* Magyar fordítását lásd Domaniczky 2018, 501–503.

A válság évei
Az 1890-as évek válságából felépülő Melbourne lendületét előbb az első világháború

akasztotta meg. A Brit Birodalom részéről a háború első lövése Melbourne-ben dördült el
1914. augusztus 5-én (greenwichi idő szerint hajnal 3 órakor), amikor a Pfalz német teher-
hajó megpróbálta elhagyni Port Phillipet. A hajó nagyjából 10 percre járt a nyílt óceántól,
amikor az öböl bejáratánál lévő Point Nepean-i erődből tüzet nyitottak rá. A figyelmeztető
lövésekre a kapitány megadta magát.
Kilátás a Point Nepean-i erődből, a túlparton Point Lonsdale és Queenscliff partjai. A Port Phillip-öböl szűk
kijáratát (The Rip – „A hasadék”) a világ legnehezebben hajózható szakaszai között tartják számon.
A bejárat nagyjából 3,5 km széles, de azon belül csak egy kilométer széles csatorna hajózható, a többi szakasz
zátonyokkal van tele.
178 Melbourne
A háborút követő fellendülést a nagy gazdasági válság követte, amelynek hatásai az

1930-as évek második feléig érezhetőek voltak.
A válság okozta bizonytalanság köszön vissza az éppen ekkor Melbourne-ben dolgo-
zó, magyar állampolgárságú Henrich Viktor könyvéből (Ausztrália közelről, 1936). Hen-
rich, aki gyerekkorától élénken érdeklődött a kontinens iránt, nyolc küzdelmes év után
végül hazatért Magyarországra. Könyvében jól kirajzolódik, hogy milyen nehézségekkel
kellett akkoriban szembenéznie egy külföldről érkezett munkásnak.
Melbourne a második világháború alatt is az elsődleges adminisztrációs központ sze-
repét töltötte be a kontinensen mint a háborús kabinet egyik székhelye. A várost – ellen-
tétben Sydney-vel, ahol a japánok 1942-ben sikeresen behatoltak az öbölbe – nem érte
ellenséges támadás.
A déli félteke első olimpiai városa
A második világháborút követően a város újra gyors fejlődésnek indult. Melbourne kezdet-
től fogva az ausztrál sportélet egyik bölcsőjének és központjának számít; a város neve a
magyar sporttörténetben is előkelő helyen szerepel.
Krikett A melbourne-i krikett klub 1838-ban alakult, egyike a legrégebbi ausztrál spor-
tegyesületeknek. A melbourne-i krikettpályát (Melbourne Cricket Ground) 1853-ban ad-
ták át a közönségnek. Ausztrália jelenleg is krikett-nagyhatalom, 1992-ben és 2015-ben
Melbourne adott otthont a nemzetközi
bajnokságnak.
Az egyik korai krikettjátékos, Tom
Wills (1835–1880) az ausztrál futball
egyik alapítójává vált. Az első ausztrál
futballmeccset 1858-ban játszották a
melbourne-i krikettpálya mellett, ahol
az egykori meccsre most egy szobor
emlékeztet.
Nemcsak az ausztrál, de az európai
futball szempontjából is fontos megje-
gyezni Melbourne nevét. A világ egyik
legjobb focistája, a magyar Puskás
Ferenc (1927–2006) edzői pályafutá-
sának utolsó külföldi állomásaként há-
rom éven át (1989–1991) dolgozott az
egyik helyi focicsapat (South Melbour-
ne Hellas) mellett. Puskás melbourne-i
Az ausztrál foci legendás alapítójának, Tom Willsnek a éveinek emlékét az olimpiai negyedben
szobra a Melbourne Cricket Ground előtt áll 2017-ben felállított szobra őrzi.
Lóversenyzés A lóversenyzés kezdettől fogva

népszerű sportág Ausztráliában, minden nagyvá-
rosnak megvan a saját versenypályája és futama,
a legnagyobb hírnévre azonban az 1861-ben
alapított Melbourne Cup tett szert. A november
első keddjén a flemingtoni versenypályán (Fle-
mington Racecourse) tartott verseny futamait
szinte az egész országban figyelemmel kísérik.
Tenisz- és az autóversenyzés A tenisz-

és az autóversenyzés rajongói szintén Melbour-
ne-re figyelnek. Az 1905 óta minden év elején
megrendezett Australian Open helyszíne most
már hosszú ideje a Melbourne Parkban talál-
ható. A versenyen egyre többször láthatunk
magyarokat is. A Forma-1 ausztrál nagydíjának
A legendás versenyló, Phar Lap preparált bőre
helyszíne pedig több mint két évtizede található a Melbourne Múzeumban (csontváza pedig az
a városban. új-zélandi Wellingtonban) van kiállítva. Phar Lap
1926-ban született Timaruban (ÚZ) és 1932-ben
1956-os olimpia Melbourne volt továbbá az hunyt el az USA-ban. 51 versenyen indult, ebből
első város a déli féltekén, ahol olimpiát rendez- 37 első, 3 második és 2 harmadik helyezést
tek. Az 1956-os olimpia eseményei egybeestek ért el, egyik legnagyobb sikerét az 1930-as
Melbourne Cup-on aratta.
az 1956-os magyar forradalommal. Melbourne a
rendezés jogát 1949-ben nyerte el, amikor a tíz
pályázó közül végül Buenos Airest is sikerült maga mögé utasítania. Az olimpia megvalósítását
több nehézség is hátráltatta, a létesítményeket a város csak az ausztrál kormány támogatásá-
val tudta felépíteni, a versenyszámok egy részét (a lovas számokat) Svédországban rendez-
ték meg. A magyar csapat az éremtáblázat negyedik helyén végzett 26 éremmel. Az olimpia
legemlékezetesebb eseménye, a híres magyar–szovjet „véres vízilabdameccs” volt 1956.
december 6-án. A meccs helyszínéül szolgáló stadion ma is áll, bár ma már focimeccseket
tartanak benne.
Nemzetközösségi játékok Végül fontos megemlíteni, hogy Melbourne a brit nemzet-

közösségi játékokat (Commonwealth Games) is vendégül látta 2006-ban. Az olimpiai és
a nemzetközösségi játékok ausztrál házigazdái *közül Sydney és Melbourne kiemelkedik,
hiszen mindkét játékot csak ez a két város látta vendégül a 20. században. A lenti táblá-
zatban látható megoszlás szintén a két város egymást kiegészítő jellegére utal.
* A Nemzetközösségi Játékokat Sydney és Melbourne mellett 1962-ben Perthben (WA), 1982-ben Brisbane-ben
(QLD), 2018-ban Gold Coaston (QLD) rendezték meg. Ausztrália hosszú évek óta az éremtáblázat listavezetője.
180 Melbourne
Holden Stadion
Sportesemény Sydney Melbourne

Nyári olimpiai játékok 2000 1956
Nemzetközösségi játékok 1938 2006
Az egyetemváros
Melbourne-t gyakran szokták Ausztrália legjobb egyetemvárosaként emlegetni, annak el-

lenére, hogy az ország legrégebbi felsőoktatási intézménye az 1850-ben alapított Syd-
ney-i Egyetem (University of Sydney). A Melbourne-i Egyetem* – Victoria állam legjobb és
az ország egyik legjobb egyeteme – azonban csak pár évvel később, 1853-ban jött létre.
Az ország első női hallgatója, Bella Guerin (1858–1923) itt szerzett diplomát 1883-
ban, az első női orvostanhallgató is itt szerzett oklevelet 1891-ben. Összehasonlításkép-
pen: az első magyar diplomás nő, Hugonnai Vilma (1847–1922) 1879-ben vette át a
diplomáját Zürichben (de csak 1897-ben ismerték azt el Magyarországon).
* A Melbourne-i Egyetemről a 20. század elején Melbourne-ben is megforduló magyar utazó, Vay Péter (1863–
1948) is csodálattal emlékezett meg: „A melbournei egyetem a déli hemisphaera Olympusa.” (Budapesti Szemle,
1907/364–366. 57.). Az ott-tartózkodása (1903) alatt szervezett melbourne-i magyar rendezvényről a Williams-
town Chronicle 1903. augusztus15-i száma (3.) is beszámolt.
Az egyetemi rangsorok szerint Ausztrália két legjobb egyeteme az utóbbi évtizedben

a Melbourne-i Egyetem (Melbourne) és az Ausztrál Nemzeti Egyetem (Canberra), ezt kö-
veti a Sydney-i Egyetem (Sydney) és egyre erősebben jön fel a Queenslandi Egyetem
(Brisbane). E négy intézmény között nincs sok értelme külön sorrendet felállítani, az első
három már hosszabb ideje a világ száz legjobb egyeteme között található.
A második világháború után, amikor a felsőoktatási intézmények iránt nagyobb kereslet
mutatkozott, több egyetemet is alapítottak a városban (ahogy Sydney-ben is). Később, a
20. század utolsó évtizedeiben, egyes intézmények egyetemmé nyilvánításával a felsőok-
tatási intézmények száma tovább növekedett.
Jelenleg az ország legnagyobb hallgatói létszámú egyetemei Melbourne-ben működ-
nek. A város a villamoshálózatot igyekezett az egyetemi igényekhez igazítani: a villamosok
egy részének végállomása a Melbourne-i Egyetemnél található. Oktatási, kulturális és sza-
badidős lehetőségeivel a város hosszú ideje népszerű a diákok között, a világ tíz legjobb
egyetemvárosa között tartják számon.
Egyetemek Melbourne-ben (az egyetemi rang elnyerésének évével)
University of 1853 Deakin 1974 RMIT 1992

Melbourne
Monash 1958 Victoria 1990 Swinburne 1992
La Trobe 1964 Australian Catholic 1991 University of 2012
University Divinity
Metropoliszból városkomplexum (1989–)
A századfordulós metropolisz minden gazdasági nehézség ellenére tovább növekedett a

20. század első évtizedeiben.
Melbourne az 1851 és 1901 között eltelt fél évszázadban félmilliós várossá duzzadt.
Az egymillió, a két-, majd a hárommillió fő eléréséhez már csak 30–30–30 évre volt szük-
sége. A város lakosságszáma 2018-ban elérte az ötmillió főt. A népesség növekedésé-
vel egyidejűleg a város „bekebelezte” Victoria államot is. Míg száz évvel ezelőtt Melbour-
ne-ben Victoria állam lakosságának 50%-a tömörült, mára ez az arány 80% felé közelít
(bár a helyzet hasonló Dél- és Nyugat-Ausztráliában is, Victoria állam területe ezeknél jóval
kisebb és sűrűbben lakott).
A város határai minden irányban terjeszkedtek (lásd a térképet a 128. oldalon), és
már a 20. század elején megindult a külvárosok népességének növekedése is. Melbour-
ne-ben egészen a 20. század második feléig hiányoztak a toronyházak, de az 1960-as
években a belváros felfelé is elkezdett terjeszkedni, így Melbourne a felhőkarcolók váro-
sa (is) lett. Az első victoriai felhőkarcoló – mintegy két évtizeddel a sydney-beli Culwul-
la House előtt – az APA Building volt az Elizabeth Streeten, amely 1889-ben készült el.
Az épület 12 emeletes és 53 m magas volt, lift is működött benne. 1981-ban bontották le.
182 Melbourne
Melbourne-ben 1916-ban magassági kor-

látozást vezettek be. Ezt elsőként 1958-
ban az ICI (ma Orica) székházánál haladták
meg, amely 81 méter magas és 20 emele-
tes lett. Ez volt Melbourne – és Ausztrália
– első valódi felhőkarcolója. A következő
jelentős lépés a 100 (AMP, 1969, 133 m,
26 emelet), majd a 150 méter meghaladása
volt (a BHP-épület a William Streeten 152
méter magas, 41 emeletes és 1972-ben ké-
szült el). A 250 méter átlépése 1986-ban si-
került (Rialto Towers, 251 m, 55 emelet). A
jelenlegi melbourne-i (és ausztráliai) csúcs-
tartó, az Eureka Tower 2006-ban készült el.
A 300 méteres határt a 2020-ban átadni
tervezett Australia 108 fogja először átlépni.
Az 1970-es években a magasházak las-
san tágítani kezdték a belváros határait, nagy
részeket „kiharapva” az egykor egységes
városrészekből. Számos jellegzetes viktori-
ánus épületet az 1960-as és 1980-as évek
között bontottak le (a legfájóbb veszteségek
talán a Menzies Hotel, a Colonial Mutual Life
Building és a Federal Coffee Palace voltak).
A belvárosban pár évtized alatt átvették az
uralmat a magasházak, amelyek jelenleg
a belső külvárosok (például Carlton North,
Fitzroy North) felé folytatják terjeszkedé-
süket. A népességnövekedés egyik iránya
Az Orica (volt ICI) Building, az első valódi ugyanis továbbra is a felfelé terjeszkedés,
melbourne-i felhőkarcoló ennek jegyében most is több építkezés zajlik
a belvárosban és a környékén.
A motorizáció az 1970-es években új távlatokat nyitott a terjeszkedés előtt, hiszen a
távolságok jelentősen csökkentek. Az ingázók tömege a tömegközlekedés és az útháló-
zat fejlesztését, valamint új összeköttetések és közlekedési csomópontok kialakítását igé-
nyelte. Ezek a fejlesztések – például a repülőtér összekötése a belvárossal – az 1970-es
évek óta folyamatosan zajlanak.
A ma Melbourne területéhez tartozó települések kapcsolatát a közlekedés fejlődése
fonta szorosabbra. Előbb az elővárosi vasútvonalak kiépülése, majd egységesülése, ké-
sőbb, a 20. század második felében a gyorsforgalmi úthálózat létrejötte volt a fő hajtóerő.
A városból kivezető autópályák tervezgetése már a második világháborút megelőzően
megkezdődött. A megvalósulás azonban az 1960-as évekig váratott magára. Az autópá-

lyák a vasútvonalakhoz hasonlóan sugaras szerkezetben épültek ki. A legkorábbi elké-
szült szakaszok a mai Tullamarine Fwy (a repülőtérre vezető út), a Western Freeway (az
Adelaide felé vezető út), a Calder Freeway (a Mildurába vezető út), valamint a Hume High-
way (a Sydney-be vezető szárazföldi út) egyes részei voltak (1960-as, 1970-es évek).
A város körül az 1990-es években megkezdték egy körgyűrű (a Ring Road) építését, va-
lamint a belváros körüli, illetve azon átvezető két fizetős út (Citylink és Eastlink) tervezését
és megvalósítását.
A lakosság növekedésével az úthálózat további fejlesztésre szorul, a legfontosabb te-
endők: zárt láncú kötött pályás tömegközlekedés megvalósítása; vasúti átjárók átalakítása
(a gépkocsiforgalom fennakadásának csökkentése érdekében); a körgyűrű befejezése; a
távolabbi külvárosok összeköttetéseinek kiépítése és fejlesztése; a repülőtér és a belváros
közötti kötött pályás összeköttetés megteremtése; az autópálya-hálózat (például a Geelong-
ba vezető Westgate Freeway vagy a repülőtérre vezető Tullamarine Freeway) fejlesztése.
A multikulturális központ
Ausztrália 1788 után kezdetben a Brit-szigetekről kapta az „emberutánpótlást.” A fegyen-

cek között azonban néha nemcsak angol, skót vagy ír, hanem más nemzetiségűek is Auszt-
ráliába kerülhettek. Az első magyar, lengyel, gö-
rög vagy olasz így érkezett a kontinensre.
Nemcsak a fegyencek, de az első katona-
tisztek és tengerészek vagy éppen tisztviselők
között is lehettek más nemzetiségűek. New
South Wales első vezető földmérője, Augustus
Theodore Alt (1731–1815) még Arthur Phillip
(1738–1814) kormányzóval érkezett Sydney-be.
Mindkettejük édesapja – bár már angol szolgá-
latban álltak – német földön született.
Más nemzetiségűek nagyobb tömegben elő-
ször Melbourne-be érkeztek. A város talán az
Ausztrália első multikulturális központja címet is
megérdemelné, hiszen röviddel a megalakulá-
sa után az aranyláz hírére bevándorlók tömegei
érkeztek Port Phillip Kerületbe. Az újonnan ér-
kezettek nemcsak Európából jöttek, hanem más
kontinensekről – így Ázsiából és Amerikából – is.
Az első ausztráliai kínai kolónia az aranyláznak
köszönhetően jött létre Victoriában a 19. század A beechworthi temető kínai szekciója (VIC).
második felében. Ausztrália első Chinatownja is Az aranyláz idején (1850-es évek) mintegy
ekkor jött létre Melbourne-ben. Az itteni diaszpó- kétezer kínait temettek ide.
184 Melbourne
ra nagysága vezetett a kínai–ausztrál konzuli kapcsolatok felvételéhez, amelynek kereté-

ben 1909-ben Kína Melbourne-ben nyitotta meg első ausztráliai képviseletét.
A második világháborút követően megindult tömeges bevándorlás különböző hullámai
azonban szintén elérték Melbourne-t. A városban kiemelkedő méretű görög, olasz, kö-
zép-európai (lengyel, magyar, szerb, horvát), zsidó, török és arab, kínai, indiai, Sri Lanka-i
és vietnámi közösség telepedett le az évtizedek során. Melbourne-re az etnikumok, a nyel-
vek mellett a vallások kavalkádja is jellemző (a városban nagyjából 200 nemzetiség él, több
mint 230 nyelvet beszélnek és több mint 110 felekezet van jelen). Bár homogén etnikai ne-
gyedek nem léteznek, egyes nemzetiségek által kedvelt városrészek vagy utcák igen (ilyen
például az olasz éttermeiről híres Lygon Street vagy az arab boltjairól ismert Sydney Road).
Növekvő népesség
Melbourne fejlődése egy robbanásszerű kezdettel indult, amit egy rövid stagnálás, majd
lassú, azután a második világháborút követően – a bevándorlás megélénkülésével – gyor-
sabb emelkedés követett. Melbourne lakossága 2018-ban elérte az ötmillió főt, és a kö-
vetkező évtizedekben további két-hárommillió fő érkezése várható. A lakosság növekedé-
sének két legfontosabb forrása a nemzetközi, illetve a kontinensen belüli migráció, amely-
nek becsatornázásában Melbourne és Victoria átlagon felüli sikereket ér el. Amennyiben
a növekedés üteme így folytatódik, Melbourne néhány évtizeden belül ismét Ausztrália
legnagyobb városa lesz.
Fontos látni, hogy a két metropolisz kapcsolatában nincsenek lezárt fejezetek. Sydney
és Melbourne egymással párhuzamosan, azonban változó ütemben fejlődik. Nincsenek
örökös első és második helyek, viszont a természeti adottságok hosszú távon képesek
a fejlődést és annak mértékét befolyásolni. A két város eltérő ritmusú fejlődését nézve
ugyancsak érdemes visszautalni az alapító atyák bölcsességére, amellyel a két egymásra
utalt metropolisz kapcsolatának megterhelése helyett egy önálló szövetségi főváros meg-
alapítása mellett döntöttek.
A Canberrától való kellő távolság
Amikor a szövetségi állam létrehozásáról szóló tárgyalások során az ausztrál gyarmatok

vezetői egy külön egyezség keretében rögzítették, hogy az új ausztrál főváros Sydney-hez
lesz közelebb, ez akkoriban a történelmi főváros irányába tett komoly engedménynek tűnt.
Az idő múlásával azonban a két város jelentős fejlődésnek indult, a közöttük lévő távolság
pedig a közlekedési forradalomnak köszönhetően rohamosan csökken. Canberra, amely
pályafutásának még csak az elején jár, talán túl közel került Sydney-hez, amelynek kisu-
gárzása, vonzáskörzete egészen a fővárosig terjed. Egy évszázad távlatából Melbourne a
fővárostól való nagyobb távolságból képes volt előnyt kovácsolni.
Melbourne tehát Canberra helyének kijelölésével és az ideiglenes fővárosi szerep-
körrel egyaránt jól járt. A főváros helyének kiválasztása már a döntés időpontjában sem
Magyarok és magyar emlékhelyek Melbourne-ben 185
okozhatott valódi hátrányt, mert az ideiglenes főváros szerepét Melbourne-re osztották

az alapító atyák. Ez a periódus pedig csak látszólag tartott két és fél évtizedig, a valóság-
ban Melbourne egészen az utolsó szövetségi intézmény elköltözéséig (1980) országos
tényező maradt annak ellenére, hogy hivatalosan akkor már több mint fél évszázada már
Canberra volt a főváros. A fővárosváltás Canberra 1980-as évekbeli megerősödésével,
saját arculatának kialakításával zárult.
A közlekedési lehetőségek fejlődése a déli metropoliszt a korábbinál közelebb hozták
Canberrához, de nem olyan közel, hogy az Melbourne regionális adminisztratív központ
jellegét veszélyeztesse vagy egészen Perthig elnyúló vonzáskörzetét befolyásolja.
A déli metropoliszból kinövő városkomplexum tehát zavartalanul fejlődhet tovább a kö-
vetkező évtizedekben is.
Magyarok és magyar emlékhelyek Melbourne-ben
A korai idők
Az első szabad magyarok az 1830-as években érkeztek Ausztráliába, a rájuk vonatkozó

adatokat Kunz Egon több évtizedes kutatómunkával tárta fel. E honfitársaink Sydney-be
érkeztek – hiszen Melbourne csak 1835-ben jött létre –, azonban csak pár évig maradtak
itt, elsősorban kereskedtek, majd egy idő után visszaköltöztek Európába.
Az első szabad magyar telepes, aki végleg letelepedett a déli kontinensen, a már ko-
rábban említett Friedman Izsák volt. Ő 1833-ban érkezett Londonból – Hobarton keresztül
– Sydney-be a családjával. Több mint négy évtizedet élt a gyarmatokon, sírja a melbour-
ne-i temetőben található, mert itt töltötte utolsó éveit.
Friedman Izsáknak (eredetileg Ignácnak hívták) két feleségétől tizenhat gyermeke szü-
letett, közülük azonban csak kilencen élték meg a felnőttkort. Ausztráliában és Új-Zélan-
don egyaránt élnek leszármazottai. Leánya, Frances (1832–1876) mellette nyugszik Mel-
bourne-ben. Az egyik fia az új-zélandi Christchurchbe költözött át, ott is van eltemetve (az
ő fia, Izsák egyik unokája, a brit légierőnél szolgált az első világháborúban). Az új-zélandi
leszármazottak egy része később visszatért Ausztráliába.
Itt is utalni kell Levinyi Ernőre (Szepesszombat, 1818 – Castlemaine, 1905), aki arany-
művesként európai tanulóévek után az aranyláz kezdetén érkezett Victoriába, és Cast-
lemaine-ben telepedett le. Háza, a
Buda-villa ma múzeum, s a kiállítási tár-
gyak élénken tanúskodnak arról, hogy
bár Levinyi maga soha többé nem tu-
dott hazatérni, haláláig figyelemmel kí-
sérte a magyarországi eseményeket.*
Levinyi Ernő aláírása (1904, Library of NSW, Sydney)
* Életrajzát bővebben lásd Kunz 1997, Domaniczky 2018.

186 Melbourne
A szórványos bevándorlás időszaka
Az első magyar „hullám”, az 1848/49-es emigráció veteránjai többnyire az aranyláz hírére

érkeztek szerencsét próbálni. Többen végleg itt maradtak, mások visszamentek vagy to-
vábbköltöztek. A victoriai telepesek közül a tragikus sorsú Mednyánszky Cézár és a Mel-
bourne-ben végleg letelepedő Farkas Márton, valamint a nyughatatlan Vékey Zsigmond
története a legismertebb.
Mednyányszky Cézárt (1824–1857) 1847-ben szentelték pappá, papként vett részt a
szabadságharcban, melynek bukása után Franciaországba menekült. 1851-ben kilépett az
egyházi kötelékből, és eljegyezte egy francia politikus lányát. Az esetből családi vita kereke-
dett, Mednyánszky pedig 1853-ban Ausztráliába hajózott, hogy anyagi helyzetét rendezze.
Csak a halálát követően megjelent emlékirataiból derült ki, hogy milyen nehézségekkel kel-
lett szembenéznie a Dél Keresztje alatt. A szerencse sem a hajóúton, sem a kontinensen
nem szegődött mellé. A visszaút árát 1854-re sikerült az aranymezőkön összeszednie, de az
indulás előtt pár nappal rablótámadásnak esett áldozatul, melyben elvesztette fél karját. Mi-
után visszatért Európába, kiderült, hogy a menyaszonya máshoz ment férjhez. Ezt követően
Dél-Franciaországban telepedett le, ahol miután befejezte visszaemlékezéseit, öngyilkos lett.
A carltoni temetőben nyugvó Farkas Márton (1820–1893) a szabadságharc bukása
után Londonba ment. Innét 1853-ban hajózott Mednyányszky Cézárral Ausztráliába, ahol
az aranymezőkön próbált ő is szerencsét. 1854-től Melbourne-ben telepedett le, külön-
böző vállalkozásai voltak, az akkortájt a városba látogató magyarok rendszeresen megem-
lékeztek róla. Farkasnak a halála után évekkel Ausztráliába érkező Gubányi Károly állított
szép emléket 1915-ben megjelent könyvében.
Vékey Zsigmond (1825–1890) Sárospatakon és Késmárkon végezte iskoláit, 1847-
ben Sáros megye tiszti ügyésze lett. Részt vett a szabadságharcban, Kossuth segédtiszt-
jeként érte a világosi fegyverletétel. Előbb Londonba ment, 1854-ben pedig Ausztráliába
hajózott és Victoriában telepedett le. Itt részt vett a Royal Society of Victoria elődjének lét-
rehozásában, majd mind a victoriai, mind az új-zélandi aranymezőkön szerencsét próbált.
Javaslatait, meglátásait több könyvben is összefoglalta, angol–magyar nyelvtana (amelyben
ismert reformkori magyar versek kitűnő angol fordítását is elvégezte a szerző) még Lon-
donban jelent meg, de írt a szőlőművelésről, az új-zélandi Otago tartományról, illetve saját
emigrációs éveiről. Öccse, Antal szintén részt vett a szabadságharcban, melynek bukása
után az Egyesült Államokba emigrált, ahol a polgárháborúban esett el.
A kiegyezés hírére a victoriai magyar közösségből is többen hazatértek. Vékey már Ma-
gyarországon írta meg visszaemlékezéseit, amelyben több évtizedes, Föld körüli bolyongása-
it örökítette meg (Utazásaim a Föld körül, 1885). Ennek részeként mesélt Ausztráliáról is, de
az első magyar nyelvű útikönyvet vagy inkább országmonográfiát a kontinensről az eredetileg
Melbourne-be érkező, de később Új-Dél-Walesben letelepedő Gubányi Károly készítette.
A kiegyezés időszakában több új bevándorló is érkezett Victoriába. A dualizmus mel-
bourne-i magyar közösségének tagjaival gyakran találkoztak a korszak magyar utazói (lásd
Vadona János, Vay Péter és Gubányi Károly írásait).
Az egyik korai magyar telepes Wittmann György (1860–1931) volt, aki Egerből érke-
zett az 1880-as években Melbourne-be. 1888-ban a melbourne-i zsinagógában kötött
házasságot Rebecca Isaackel (1863–1930). A pár vidékre költözött, előbb Warragul mel-
lett, az Eger nevű farmon éltek (1889–1892), majd Mildura mellé költöztek – a Murray
folyó mentén utazgató Gubányi Károly is ott találkozott velük 1906-ban. Wittmann neki is
említést tett honvágyáról, amelyet második fiának, az Eger után elnevezett Ronald Erlau
Wittmann-nak a második nevében is megörökített. A párnak összesen három gyermeke
született: Frank Clifford (Warragul, 1889), Ronald Erlau (Mildura, 1892), Constance Irma
(Mildura, 1902). Wittmann György idős korára visszaköltözött Melbourne-be, St Kildában
halt meg 1931. december 6-án.
A Melbourne-be érkező magyarokat évtizedeken keresztül segítő Haussegger Árpád
József gépész- és elektromérnök (Kassa, 1874 – Melbourne, 1951) 1874. november 3-án
született Kassán Haussegger Henrik és Omachel Róza gyermekeként.* 1893-ban jelesre
érettségizett a budapesti piarista gimnáziumban, majd a Műegyetemen végzett 1899-ben.
1901 júliusától Melbourne-ben működött mint a Ganz gyár villamos osztályának mérnöke.
Kiküldetése öt évig tartott, de Haussegger ez idő alatt is ápolta magyarországi kapcsolatait,
így például 1904-ben a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjává választották. Ausztráli-
ában Haussegger ekkoriban elsősorban a városi ívlámpák meghonosításával foglalkozott,
1904-ben például Prahran városrész főutcájának, a ma is népszerű Chapel Streetnek a
villamosításában működött közre, illetve 1902–1903-ban ő vezényelte le a Mt Lyell Bá-
nyatársaság queenstowni (Tasmánia) üzemének villamosítását. 1906 közepén hazatért,
de nem találta a helyét, ezért még az év végén visszautazott Melbourne-be. 1909-ben
Launcestonban megnősült (felesége Ruffin Lilian Henrietta Campbell, Perth, 1892 – Mel-
bourne, 1969). A párnak az évek során hat gyermeke született, a lányok (Olga és Marcia)
angol, a fiúk magyar neveket kaptak. Vilmos Árpád, László Péter és Kálmán Mihály mind
mérnökök lettek, az egyik fiú, Zoltán Reginald pedig még csecsemőként meghalt. A pár
eredetileg azt tervezte, hogy felváltva élnek Melbourne-ben és Budapesten, és az 1910-es
évek elején náluk vizitáló Gubányi szintén egy kétnyelvű családot örökített meg könyvének
lapjain. A világháború kirobbanása azonban egyrészt meghiúsította a kontinensek közötti
ingázást, másrészt megtörte a családfő felívelő karrierjét. Haussegger a világháború alatt
mint ellenséges állampolgár zaklatásoknak volt kitéve, de az internálást sikerült elkerülnie.
A világháború végén mint újdonsült csehszlovák állampolgár kérelmezte a honosítását (az
állampolgársági esküt 1922-ben tette le). Élete hátralévő részében mérnökként dolgozott
egy liftgyártó cégnél, és annak helyettes vezetőjeként halt meg 1951. augusztus 7-én.
A Nyugat-Ausztráliában Edward Michael Bela Makutz néven ismertté vált Makutz Béla
(Felsőbánya, 1857 – Perth, 1923) eredetileg egy rövid egyiptomi kitérőt követően ér-
kezett Melbourne-be 1882-ben. Itt széfkészítőként kezdett el dolgozni, majd 1885-ben
Melbourne-ben egy ausztrál hölgyet (Cecilie Albers) vett feleségül. Három gyermekük
* Fényképét lásd Kunz 1997, 102., a sírjáról készült képet Domaniczky 2018, 316.
188 Melbourne
született, egy lány (Rosa, Melbourne, 1887) és két

fiú: Ernest (Melbourne, 1889) és Rodolph (Melbour-
ne, 1891). Makutz Béla a melbourne-i válság nyomán
1893-ban Nyugat-Ausztráliába költözött át, ahol 1895-
ben végül Perthben nyitotta meg műhelyét és minta-
boltját (Perth, William St). Mindkét fia széfkészítőnek
tanult, de míg Ernest a haláláig (1931) Perthben ma-
radt, a kisebbik fiú, Rodolph (1891–1981) sorsa ka-
landosabban alakult. Őt 1916-ban besorozták, és csak
az első világháború végén került vissza Ausztráliába.
1924-ben megnősült (Kathleen May George, 1889–
1967), akivel Sydney-be költözött át (előbb Bondiban,
majd McMahons Pointban laktak), ahol továbbra is
Makutz Béla*
széfkészítéssel foglalkozott. *
Az első világháborúig csak néhány tucat magyar
élt a kontinensen.** A háborút követően is pár tucat ember érkezett, részben Magyar-
országról, részben – új állampolgársága által álcázva – az újonnan megalakuló államok
(Csehszlovákia, Jugoszlávia) vagy éppen Románia állampolgáraként. Victoriában, amely
a 20. század folyamán a délvidéki magyarok elsődleges célállomásává vált, közvetlenül
az első világháborút követően jelentek meg az első délvidéki magyarok, akik aztán a határ
mindkét oldaláról hozták saját rokonaikat is. Melbourne mellett ekkoriban az állam északi
csücskében fekvő Mildura volt a célpontjuk.***
A nagy hullámok Melbourne-ben
A második világháború előestéjén pár száz magyar lépett partra Sydney-ben és Melbour-
ne-ben. Ők már a közelgő világégés elől menekültek. A háború után érkezők első csoport-
ja – nagyjából kétezer magyar – ugyancsak Sydney-ben és Melbourne-ben telepedett le.
Utánuk érkezett a két nagy hullám, amely a térségbe érkező magyar bevándorlási hul-
lámok közül létszámát tekintve (kb. 30 ezer fő) kimagaslott. Az első hullám, a dipik 1949–
1951 között érkeztek, s utána kisebb számban más országokból. A második hullám, az
‘56-osok (vagy szabadságharcosok) 1956–1958 között ért földet a kontinensen. Mindkét
hullám többsége végül a két metropoliszban telepedett le. Az 1950-es és 1980-as évek
között (az egykori Jugoszlávia minden részéből) érkező délvidéki magyarok (harmadik hul-
lám), illetve az 1970-es és 1980-as évek Magyarországáról kivándorló fiatalok (negyedik
hullám) szintén Sydney-t és Melbourne-t favorizálták.
* Forrás: Cyclopedia of Western Australia 1912, 742., Library of NSW, Sydney

** A pontos statisztikai adatokat lásd Domaniczky 2018, 516.
*** Bővebben lásd Domaniczky (Kézirat 4., 2020)
A délvidéki magyarok betelepülése két nagyobb hullámban történt, és ez különösen

Melbourne-ben jól érzékelhető volt. A korábban, a harmadik hullámban letelepedő ma-
gyarok a délvidéki háborúk időszakában tömegesen nyújtottak segítséget otthon maradt
rokonaiknak. A nagyobbrészt a kilencvenes években érkező második délvidéki hullám
sikerrel integrálódott a már létező magyar szervezetekbe.
A bevándorlók egy része egészen az 1980-as évekig befogadóállomásokon (migrant
centre) keresztül érkezett meg Ausztráliába. Ezek közül a legnagyobb és leghíresebb,
amelyhez számos magyar emlék is kötődik, a victoriai Bonegilla volt.
A bonegillai tábor emlékhelye (Block 19, Bonegilla, VIC)
A bonegillai tábor egy korábbi katonai tábor átalakítása révén jött létre 1947-ben a
victoriai Wodonga mellett. 1971-es bezárásáig több mint 300 ezer bevándorló töltött itt
el hosszabb-rövidebb időt. A tábor megmaradt egyetlen blokkja emlékhelyként üzemel, a
magyar vonatkozások miatt érdemes lenne itt egy magyar emlékszobát berendezni. Bo-
negilla egyébként bennszülött kifejezés, „mély víznyerő hely”-et jelent.
A fénykor
Az első nagy hullám, a dipik érkezésével rögtön felmerült az igény a magyar intézmények
kiépítésére. Az első melbourne-i cserkészcsapatok az 1950-es évek elején alakultak, és
a városban tartották az első ausztráliai magyar jamboree-t is.
A jelenleg működő három magyar cserkészcsapat közül kettő az 1960-as (54. sz.
Hunor és Magyar cserkészcsapat; 63. sz. Tormay Cecil cserkészcsapat), egy pedig az
1980-as években (52. sz. Hollós Mátyás cserkészcsapat) alakult. A cserkészet rendezvé-
190 Melbourne
nyeinek többségét Wantirnában a Magyar Központban, illetve a Yarra folyó mentén (War-
burton) található cserkészparkban tartja.
Az emigrációban is gyorsan megszerveződő katonák is korán létrehozták saját szerve-
zeteiket (például MHBK). Bár a gyülekezetek megalapítása évekig elhúzódhatott, a szer-
vezőmunka gyakran már a hajóút alatt vagy a menekülttáborban megindult.
A melbourne-i magyar intézmények alapjait – amelyek a távoli, ismeretlen földön a kul-
turális közeget biztosították, a nyelv megőrzését, az információk és tapasztalatok átadását
lehetővé tették – a dipik rakták le. Az ‘56-osok részben saját szervezetek alapításával
próbálkoztak, később viszont bekapcsolódtak a már létezők fenntartásába. Az ausztráliai
magyarság létszámának növekedésével a nagyobb központokban megkezdődött a ma-
gyar házak kialakítása.
Melbourne-ben a legrégebbi, jelenleg is magyar kézben lévő közösségi ház a Bocskai
Hall, az Ausztráliai Magyar Református Egyház tulajdona, és 1970 óta nyitva áll a magyar
rendezvények előtt (az épületben működik 2004 óta a magyar konzulátus). A magyar kö-
zösség létszámának növekedése itt is a közösségi házak cseréjéhez, majd végül saját
épület tervezéséhez és épitéséhez vezetett. A melbourne-i magyar közösség korábban
Richmond (1957–1964), majd Northcote városrészekben (1964–1981) rendelkezett kö-
zösségi épületekkel. A legnagyobb ausztráliai magyar ház, a melbourne-i Magyar Központ
felépítése Wantirnában 1977-ben vette kezdetét, és 1993-ban a Szent István-templom
átadásával fejeződött be (az első szárnyát 1981-ben nyitották meg). A magyar ház elké-
szültét a magyarság összefogása és áldozatvállalása tette lehetővé. A Magyar Központ
közelében 1994-ben adták át – szintén közösségi összefogással – az Árpád Idősek Ott-
honát, amelyet 2011-ben új szárnnyal bővítettek.
A Melbourne-be nagy számban érkező délvidékiek időközben két saját magyar házat
is létrehoztak (Parkmore, 1979 és Rockbank, 2004). Több magyar szervezet bérelt helyi-
ségben (jellemzően közösségi házakban) tartja a rendezvényeit.
Melbourne több magyar nyelvű felekezetnek és gyülekezetnek is az otthona. Az auszt-
ráliai magyar református egyház eredete 1949-re nyúlik vissza, amikor Antal Ferenc lelkész
(1912–1993, szolgálatban: 1949–1993) megérkezett Victoriába. A Fitzroyban álló Napier
utcai templom (már nem működik) gyülekezete 1952-ben választotta meg őt lelkésszé.
A közeli Szent Lukács anglikán templomot 1969-ben vásárolta meg a megnövekedett
létszámú magyar közösség North Fitzroyban. Az itteni gyülekezeti terem, amely később
(1970) a Bocskai Központ nevet kapta, innentől fogva a magyar közösség egyik fontos
találkozóhelye lett. 1970-ben itt alakult meg a Független Magyar Református Egyház (Inde-
pendent Hungarian Reformed Church), amelyet 1973-ban a parlament önálló egyházként
és jogi személyként ismert el. Az idők során több református gyülekezet is működött Mel-
bourne-ben, jelenleg a Magyar Központban tartanak még református istentiszteletet.
Antal Ferenc összmagyarságban gondolkodott, és a diaszpóra megszervezése érde-
kében számos újítással kísérletezett. Ilyen volt az óvoda, a magyar iskola vagy az idősek
„otthona” megszervezése gyülekezeti keretek között, illetve egy magyar újság elindítása
az 1950-es évek elején (Magyar Újság).
Itt is fontos megjegyezni, hogy a 2018-ig létező Magyar Élet hetilap két magyar újság
összeolvadásával jött létre 1978-ban. A Magyar Élet (hetilapként) 1957-től jelent meg Mel-
bourne-ben. Az Ausztráliai Magyarság (havilapként) 1964-ben indult el Sydney-ben.
A katolikus közösség Melbourne-ben 1951-ben alakult, a jezsuita Varga Zoltán (1916–
1988, szolgálatban: 1951–1988) és mások lelkes munkájának köszönhetően. Az egyházi
élet kezdetben a belvárosban (a Szent Ágoston- és a Szent Tamás-templomokban) zajlott, a
katolikus magyarság rendezvényeit pedig a hawthorni plébánia melletti Manrézában tartot-
ták. Már a korai időszakban itt is létrehozták a magyar óvodát és iskolát. A hawthorni Szeplő-
telen Fogantatás-templom papjaként szolgáló Varga atya 1957-ben a gyarapodó közösség
számára sikerrel kérelmezte egy egyházi ingatlan átadását, ez volt a Regnum Marianum
épület Armadale-ben, amely 1999-ig magyar használatban állt. A katolikus magyar közös-
ség központja az ezredfordulón került át Balaclava városrészbe, a St Colman-templomba,
amelyet Kiss János (1952–2017, melbourne-i szolgálatban: 1990–2006) magyar témájú
freskók készíttetésével tett otthonosabbá. Kiss atya vezető szerepet vállalt a Szent István
ökumenikus templom felépítésében is, ahol azóta is rendszeresen tartanak magyar miséket.
Jelenleg a Szent István-templom a központja a melbourne-i evangélikus közösségnek
is, amelyet az 1950-es évek elején Pesti János kezdett megszervezni. A létszám növeke-
désével az 1951–1966 között Ausztráliában szolgáló Bernhardt Béla (1926–2018) kezd-
te el a nagyvárosokban a magyar evangélikusokat megszervezni, távozása után a munkát
előbb Kemény Péter (1914–1989), majd Breglec Árpád (szolgálatban: 1989–1995) foly-
tatta.* A melbourne-i gyülekezetben Dabasy János 1995-ben kezdte meg szolgálatát a
Szent István-templomban. Melbourne-ben (Noble Park) működik az egyetlen ausztráliai
magyar baptista közösség, amelyet 1969-ben alapítottak.
A magyar egyesületek megjelenése, számuk növekedése már az 1950-es évek elején
szükségessé tette a koordinációt (például a nemzeti ünnepek megünneplése), illetve – a
nagyobb célok elérése (például magyar ház megnyitása) érdekében – az erők egyesítését.
Melbourne-ben a város szerkezeténél fogva hagyományosan több kis magyar szerve-
zet jött létre és működik, amelyek tagsága a nagyobb rendezvényeken viszont megjelenik
valamelyik magyar házban. A városba folyamatosan érkező magyar bevándorlóknak kö-
szönhetően ezek a kis klubok évtizedeken keresztül képesek voltak fennmaradni. Ennek
a folyamatos bevándorlásnak köszönhetően a melbourne-i magyar közösség rendelkezik
jelenleg a legtöbb szervezettel, amelyek többsége viszont a magyar diaszpóra számának
csökkenésével lassan el fog tűnni.
Melbourne magyarsága az ausztráliai magyar összefogás hagyományos támogatója.
Itt tartották 1969–1970-ben az I. Ausztrál és Új-Zélandi Magyar Találkozót, amelyből a
legutóbbit, a XVII-et 2017-ben Sydney-ben rendezték meg). Melbourne még három ilyen
találkozó (IV., VIII. és XI.) házigazdája volt. Itt indult útjára az ausztráliai magyarság má-
sik nagy rendezvénye, a HungaroFest 1995-ben. Erre a kétévente, februárban a Magyar
* Az ausztráliai magyar evangélikus közösségre lásd még többek között az Evangélikus Élet 1995. június 25., 1995.
július 23., 2000. április 30. számait.
192 Melbourne
Központban megtartott két-háromnapos ünnepségre egész Ausztráliából érkeznek ma-

gyarok (a legutóbbi ilyen rendezvény 2019-ben volt).
Melbourne-ből indult ki az összmagyar érdekképviselet újjászervezésére irányuló
mozgalom is, amely 2010-ben a Victoriai Magyar Tanács megalakításával vette kezdetét.
A Tanács 2013-ban a többi tagállam magyar szervezeteivel egyeztetve megszervezte az új
ausztráliai magyar érdekképviselet, az Ausztráliai Magyar Szövetséget, amely felváltotta a
korábbi, kiüresedett szervezetet.
Akárcsak Új-Dél-Walesben, úgy Victoriában is az 1970-es és 1980-as években élte
fénykorát a helyi magyar közösség, ekkoriban teljesedett ki az egyesületi élet és nyitotta
meg kapuit a magyar házak nagy része. Az egyházi keretek között már az 1950-es évek-
ben megkezdett alapszintű magyar oktatás ekkorra teljesedett ki (Melbourne-ben jelenleg
négy helyszínen működik magyar iskola). A helyi közösség a magyar oktatást mindvégig
kulcsfontosságúnak tekintette, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ausztráliai magyar is-
kolákat összefogó egyesület (AMPE) 2013-ban itt alakult meg.
A hanyatlás évei
Amíg a sydney-beli magyar közösségen belül az 1940-es években és 1956-ban érkezet-

tek domináltak, akiknek eltűnése az ottani szervezetek számának gyors csökkenéséhez
vezetett, addig Melbourne-be az elmúlt 150 év valamennyi bevándorlóhullámával érkeztek
magyarok, így a közösség megújulása részben biztosított volt. A hanyatlás azonban itt is
beköszöntött, csak lassabban, illetve késleltetve megy majd végbe. A második generáció
– az első ausztrál nemzedék – identitása itt is fordított, a szülők számára a biztos pontot
jelentő magyar házakra nekik már nincs vagy csak részben van szükségük.
A melbourne-i magyar házak száma tehát belátható időn belül csökkenni fog. A kér-
dés, hogy mely magyar házak tűnnek el, és milyen módon, és vajon a közösség képes
lesz-e esetleg néhányat más funkcióban (például egy Hungarian Museumként) fenntar-
tani. Melbourne-ben a magyar tulajdonú templomok (North Fitzroy és Wantirna) némileg
biztosabb hátteret adnak a közösségi újraszerveződés számára, mint más magyar közös-
ségben, ahol ilyenek nincsenek.
A létszám csökkenése azonban már hosszabb ideje érezhető az itteni gyülekezetek-
ben is, amelyek a magyar nyelvű liturgiával az anyanyelv megőrzésének fontos színterei.
Melbourne-ben és környékén a kisebb magyar közösségek igényei szerint a lelkészek
több helyen is szolgáltak, de e kis közösségek száma és létszáma a 2010-es évekre je-
lentősen megfogyatkozott.
A jövő lehetséges útjai
Az 1990-es évek közepétől újra meginduló magyarországi kivándorlás egyik ausztráliai

célállomása továbbra is Melbourne maradt, de az újonnan érkezők létszáma csak töre-
déke a korábbi hullámokkal érkezőkének, vagyis az elsőgenerációs közösség létszáma
csökken (a többedik generációsoké viszont emelkedik). Az egykori intézményrendszer e

csökkenő létszámú közösség igényeihez (létszámához és anyagi lehetőségeihez) képest
túlméretezett. Bár az utóbbi időben a Magyarországról érkező források és támogatások
száma növekedett, az anyaországi segítség a helyi közösség kezdeményező- és áldozat-
készségét nem pótolhatja. Az intézményrendszerrel kapcsolatos döntéseket ugyancsak
helyben szükséges meghozni.
A két metropolisz közül Sydney magyar közösségében indultak először hanyatlásnak
a magyar intézmények. Melbourne helyzeti előnye abban rejlik, hogy itt a közösség veze-
tőinek néhány év áll még rendelkezésre egy életképes modell kidolgozásához. A sikerhez
fontos azonban, hogy a közösség minél szélesebb körben megvitassa és kijelölje azokat
a célokat, amelyek megvalósítását a következő évtizedekben prioritásként fogja kezelni.
Az etnikai sokszínűségére mindig büszke Melbourne-ben több nemzet is létrehozta
saját múzeumát és levéltárát, amely könnyebben elérhető az ausztrállá vált leszármazottak
számára. A melbourne-i magyarság rendelkezik a kontinens legnagyobb magyar házával,
amely azonban felújításra és modernizálásra szorul. Nagysága korlátozza a megmentési
lehetőségeket, de az ingatlan kiválóan alkalmas lehet egy ilyen nemzetiségi múzeum vagy
éppen egy magyar kulturális intézet számára (az ausztrál kulturális főváros egyik kiválóan
megközelíthető részén). A jövő megtervezésébe fontos lenne ugyanakkor bevonni a má-
sodik, a harmadik és a negyedik generáció tagjait is, hiszen nagyrészt az ő elhatározásu-
kon fog múlni, hogy a fennmaradó magyar intézmények az ausztrál társadalmon belül ne
zárványként, hanem kontinensek és kultúrák közötti találkozóhelyként működjenek.
A 35-ös villamossal elérhető látnivalók Melbourne-ben
Városnéző séták Melbourne-ben
Melbourne városa jelenleg nagyjából 10 ezer km2-en terül el, minden zugát felfedezni
évek alatt sem lehetséges. Egyes részeket bejárva vagy egy-egy tematikus túrát téve
azonban a betondzsungel mögött a város számos arca felfedezhető.
A tömegközlekedés a belvárosban és környékén a budapestihez hasonlóan jól kiépí-
tett, a térségben egyedülálló villamoshálózat pedig az otthon megszokott módon működik.
A városi és agglomerációs járművek jegy helyett kártyával működnek, amelyre bizonyos
összeget utazás előtt rá kell tölteni (myki-kártya). A belső városrészek és a strandok meg-
közelítése tömegközlekedéssel a legegyszerűbb és legolcsóbb, de ha a külvárosi részek-
re vagy a város környékére megyünk, érdemes autót bérelni (ehhez már Magyarországon
érdemes kiváltani a nemzetközi jogosítványt, helyben pedig kössünk a kocsira biztosítást,
és legyen nálunk GPS).
A belváros és a Phillip Island
Felszerelés: naptej, napszemüveg, viz, ingyenes térkép, útikönyv, myki-kártya, bankkár-

tya, pénzérme (parkolás)
Időtartam: belváros: minimum 1 nap, Phillip Island: minimum 1 nap
Nehézség: könnyű (belváros), könnyű (Phillip Island)
A belváros felfedezésének legegyszerűbb módja, ha a City Circle villamosvonalon (35-ös

járat) teszünk egy kört (menetidő: 1 óra). Ez nagyjából az alapításkori város körül halad
(Hoddle’s Grid). A belvárosi látnivalók a megállókból rövid sétával, illetve egy-egy átszál-
lással elérhetőek. Bár a belvárosban a villamos ingyenes, könnyen lehet, hogy egy átszál-
lásnál fizetnünk kell, ezért mindig legyen nálunk myki-kártya!
Kiindulópont: Federation Square (Flinders St), látnivalók:

Federation Square Regent’s Theatre
St Paul’s Cathedral Princes Bridge
Flinders St Station Alexandra Gardens
Art Gallery of Victoria Queen Victoria Gardens
Melbourne Town Hall
196 Melbourne
Fontosabb megállók Látnivalók

Market St/Flinders St Immigration Museum
Queens Bridge
Melbourne Aquarium Melbourne Aquarium
Crowns Casino ( a hatalmas fáklyákkal a
folyóparti sétányon)
Harbour Esplanade Esplanade
Waterfront City
King St / La Trobe St Flagstaff Gardens
St James’ Old Cathedral
Flagstaff Station William Streeti igazságszolgáltatási negyed
Queen St/La Trobe St Queen Victoria Market
Elizabeth St / La Trobe St St Francis’ Church
General Post Office
Russell St / La Trobe St State Library of Victoria
Old Melbourne Gaol
888-emlékmű
Lygon St (olasz éttermek)
Drummond St (viktoriánus lakóházak)
Victoria St / La Trobe St Carlton Gardens
Melbourne Museum
Royal Exhibition Building
Parliament Station Parliament of Victoria
St Peter’s
St Patrick’s
Parliament Gardens
ICI Building
Princess Theatre
Bourke St / Spring St Windsor Hotel
Old Treasury Building
Spring St / Fitzroy St Fitzroy Gardens
Javasolt átszállások
Melbourne General Cemetery felé 1,6 (Federation Square)
St Kilda felé 96 (Parliament Station)
Domain felé (Botanikus kert, Kormányzói 1, 3, 5, 6
palota, La Trobe Cottage, Shrine of Re-
membrance)
Városnéző séták Melbourne-ben 197
A melbourne-i belvárosból nagyjából két órát vesz igénybe kijutni Phillip Islandre. A leg-
jobb kocsival menni, de számtalan városnéző buszjáratra is előfizethetünk. Az 1798-ban
Phillip kormányzó tiszteletére elnevezett sziget bővelkedik a látnivalókban, ezért érdemes
korai indulással és késői visszaérkezéssel számolni (az esti pingvinshow a fő attrakció, azt
mindenképp meg kell várni).
A Phillip Island egy miniatűr világ, számtalan programot és látnivalót kínál. Sorrendben
érdemes haladni: Csokoládégyár; Churchill Island Heritage Farm, Woolamai Beach and
Walk, Koala Park, Phillip Island Wildlife Park, Nobbies, Kitty Miller Bay, Berrys Beach,
Pyramid Rock. Végül a Penguin Parade Summerland Bay-ben. A sziget volt a helyszíne
az Australian Grand Prix futamok elődjének, az 1928-as autóversenynek (100 Miles Road
Race), a szigeten ma is rendeznek autóversenyeket.
Melbourne-i parkmustra
Melbourne régtől fogva híres szép parkjairól, ezekre a századforduló elején már Vojnich
Oszkár és Gubányi Károly is elismeréssel emlékezett. Ezek közül néhányat mindenkép-
pen érdemes megtekinteni. A parkokat legkönnyebben tömegközlekedéssel és sétálva
érhetjük el. Ha másra nincs is időnk, a City Circle vonalán utazva a Domainhez (Queen
Victoria Gardens, Alexandra Gardens, Botanic Gardens), a Carlton Gardenshez, a Parlia-
ment Gardenshez, a Fitzroy Gardenshez és a Flagstaff Gardenshez könnyedén hozzáfé-
rünk. Ha St Kildába villamossal megyünk, az Albert Parkban az Old Corroborree Tree-t is
megtekinthetjük.*
Strandok és nemzeti parkok
Melbourne strandjai belső és külső strandokra oszthatóak, az előbbiek a Port Phillip-öböl

belső oldalán, az utóbbiak a nyílt óceán partján találhatóak. A számtalan belső strand
közül a legnépszerűbbek Brighton, St Kilda, Port Melbourne, Elwood, Williamstown, Mor-
dialloc és Altona strandjai. A külső strandok közül a legkedveltebbek a Mornington-fél-
sziget csúcsánál fekszenek Portsea, Sorrento, Blairgowrie környékén (Portsea Beach,
Sorrento Back Beach, Koonya Beach), valamint a Western Port bejáratánál (Flinders).
A belső strandok egy része tömegközlekedéssel is gyorsan elérhető, a külső strandokhoz
azonban érdemes kocsit bérelni.
Melbourne közvetlen közelében és a városhatártól néhány órás autóútra több kiemel-
kedően szép nemzeti park található. A nemzeti parkok megközelítéséhez ajánlott kocsit
bérelni. Néhány tippet az alábbi táblázatba foglaltunk.
* A fa fényképét lásd Domaniczky 2018, 163.

198 Melbourne
Brighton Beach (Melbourne) a faházakkal. Kötelező látnivaló
Metropoliszbeli nemzeti parkok Városkörnyéki nemzeti parkok

Mornington Peninsula NP Great Otway NP
Dandenong Ranges NP Port Campbell NP
Organ Pipes NP Yarra Ranges NP
A belváros és a magyar emlékhelyek
Ez a túra a 35-ös villamosvonalra épül rá, ezt a kört lehet kiegészíteni egyes magyar vonat-
kozású helyek megtekintésével. Az itt említett magyar vonatkozású megállók tömegközle-
kedéssel is elérhetőek.
Magyar emlékhelyek és címeik Melbourne-ben

Magyar Központ 760 Boronia Rd, Melbourne Olympic Olympic Blvd,
(Hungarian Community Wantirna VIC 3152 Park (Puskás- Melbourne VIC
Centre), Szent István- szobor, Holden 3000
templom és Emlékpark Centre)
Melbourne General College Crescent, Port Melbourne, Station Pier,
Cemetery (Magyar Hősi Parkville VIC 3052 a közép-európai Port Melbourne
Emlékmű, Farkas Márton bevándorlók VIC 3207
‘48-as honvéd sírja) emléktáblája
Magyar Református 121 St Georges Melbourne Museum 11 Nicholson
Templom Rd, North Fitzroy (Mészáros Andor St, Carlton VIC
VIC 3068 érmei) 3053
Városnéző séták Melbourne-ben 199
Melbourne környéki túrák
Victoria az egyik legkisebb ausztrál tagállam, de látnivalók tekintetében talán a legváltozato-

sabb. A hófödte hegycsúcsoktól a sivatagig, az édes és sósvizű tavaktól a Mildura körüli pál-
ma- és déligyümölcs-ültetvényekig, illetve a tengerparti esőerdők vadonjáig szinte minden
megtalálható itt. Melbourne környékén számos gyönyörű nemzeti parkot nézhetünk meg,
az állam úthálózata kitűnő, a távolságok ausztrál léptékkel számolva könnyen teljesíthetőek.
Ráadásul Melbourne-ből négy másik nagyváros érhető el nagyjából egy-másfél órás repü-
lőúttal: Sydney, Adelaide, Canberra és a csodálatos Tasmánia központja, Hobart.
Az itt javasolt túrákhoz autót kell bérelni, és előzetes túratervet is érdemes készíteni,
hiszen egyes esetekben 1–3 nap alatt teljesíthető túrákról van szó.
1 napon belül 2 napon belül 3 napon belül

Mt Macedon környéke (Woodend, Mt Buffalo környéke (Bright, Mildura környéke
Castlemaine, Hanging Rock), Great Mt Beauty, Beechworth), (Murray–Darling-
Ocean Rd, Great Otway NP, Cape Echuca környéke (Swan Hill, összefolyás)
Schanck, Wilsons Promontory, Yarra Bendigón és Ballaraton ke- Little Desert NP
Ranges (Healesville) resztül) Grampians Portsea környéke

Belváros Belváros és St Kilda Belváros Belváros Belváros
Phillip Island Belváros és Belváros Belváros Belváros
Melbourne General
Cemetery
Mornington Grampians Strandok Strandok Strandok
Peninsula
Great Ocean Road Grampians Grampians Bendigo és Ballarat
Great Ocean Great Ocean Road Grampians
Road és Great és Great Otway NP
Otway NP
Strandok Bendigo és Ballarat Great Ocean Road
és Great Otway NP
Bonegilla Migration Yarra Ranges és
Camp (Wodonga) Healesville
Mt Buffalo és Mt Gippsland Lakes
Alpine NP (Lake Entrance)
Mt Buffalo és Mt Ninety Mile Beach
Alpine NP
Wilsons Promontory
Magyar Központ
Wantirna
200 Melbourne
Összegzés
Melbourne Ausztrália európai kapuja, amely továbbra is büszkén őrzi brit birodalmi örök-
ségét. Láthattuk, hogy milyen nehézségek révén és milyen lassan sikerült egy telepet lét-
rehozni a kontinens déli partvidékén. Az alapkő letételét nem lehet egy (Batman) vagy két
(Batman és Fawkner) személyhez kötni: lassú, szívós összmunka kellett hozzá, és a döntő
lépést végül Bourke kormányzó hozta meg, aki a települést Lord Melbourne-ről keresztel-
te el. Itt is szükség volt egy távlatokban gondolkodó emberre, aki a várost megálmodta. La
Trobe elöljáró sorsa több ponton is rokonítható Macquarie kormányzóéval.
A környék eredetileg is kiváló mezőgazdasági lehetőségeket kínált, a lakosság gyorsan
nőtt és gyarapodott. Melbourne valószínűleg az aranyláz nélkül is világvárossá fejlődött
volna – csak nem ilyen sebességgel. Az aranyláz azonban nemcsak a várost, hanem ma-
gát a kontinenst is „ráhelyezte” a térképre. A Marvellous Melbourne pompája azonban
érthető féltékenységet és szorongást váltott ki a többi gyarmat és azok fővárosai, különö-
sen Sydney részéről.
Melbourne sikere valóban lenyűgöző volt, de a gyors fejlődést válságok sorozata
akasztotta meg. A város ennek ellenére Ausztrália központja lett, az egyesült ország első
fővárosa, nem egy vagy két évtizedre, hanem a 20. század nagyobbik részére. Canberra
megerősödésével azonban a főváros az eredeti kompromisszumnak megfelelően Sydney
környékére került. A fővárosi szerepkörök elvesztésével párhuzamosan Melbourne-nek
meg kellett találnia saját útját és arculatát, ez a kísérlet a 20. század végére hozott ered-
ményt. A városnak láthatóan jót tett a fővárostól való megfelelő távolság: a déli metropolisz
Ausztrália déli partvidékének központjává vált a saját jogán, és lassan ismét a kontinens
legnépesebb városa lehet.
A Flinders Street-i főpályaudvar Melbourne

központjában (Federation Square). A kép jobb felső
részén az Euréka88 felhőkarcoló tornya magasodik.
Az ausztrál parlament „tornya” a zászlóval
Canberra
Kilátás a Mt Ainslie csúcsáról (szemben, a hegy lábánál, a háborús emlékmű, vele szemben, a tó másik partján
a régi, mögötte az új parlament. Jobbra a városközpont (Civic), illetve a kép jobb szélén a Fekete-hegy látszik,
háttérben a Brindabella-hegység vonulata).
•
Canberra, a nemzet fővárosa az ausztrál történelem és fejlődés hű tükre. A modern, már
eredetileg is a jövő számára épített város környékén máig jelentős az állattartás, az egyes
városrészek körül nyájak legelnek, határában elszórtan tanyák találhatóak. Canberra, a ta-
lálkozóhely, ahogy nevének jelentését leggyakrabban feloldják, egyszerre modern és tra-
dicionális, és nem csak európai értelemben. A város és a Fővárosi Terület erős szálakkal
kötődik az őslakosokhoz is, így egyszerre képes megjeleníteni mindkét kultúrát. Canberra
nem csupán igazgatási központ, hanem Ausztrália egyik szimbóluma, amelyet érdemes
alaposabban szemügyre venni, mielőtt róla a nagy testvérek: Sydney és Melbourne árnyé-
kában felületes véleményt alkotnánk.
Terepviszonyok
A mai fővárosi terület kisebbik része síkság, amelyet félkörívben hegyek és dombok hatá-
rolnak. A déli rész teljes egésze hegyvidék, egyúttal nemzeti park (Namadgi NP). A terület
nyugati határán végigfutó hegylánc – melynek legmarkánsabb tagja a Brindabella-hegy-
ség – már az Ausztrál Alpok része, keleten és északkeleten pedig több domb és hegy
emelkedik ki a síkságból. Ezek közül a két legjelentősebb a Fekete-hegy (Black Mountain,
812 m) és az Ainslie-hegy (Mt Ainslie, 843 m), amelyek szinte egy vonalban állnak a Burley
Griffin-tó északi partján.
A terület természetes határa délkeletről a Murrumbidgee folyó, amely hosszú és kacs-
karingós útját járva keresztülhalad a fővárosi területen. A másik két jelentős vízfolyás a
Molonglo és a Cotter folyó, mindkettő a Murrumbidgee-t táplálja.
A hegyek ölelésében fekvő fővárosra a négy évszak jellemző, a 600 méter tengerszint
feletti magasságnak köszönhetően azonban az ősz és a tavasz hűvösebb a szokásosnál.
A nyár viszont nyomasztóan meleg tud lenni, főleg szélcsend idején.
Kicsiny területe ellenére a főváros környéke bővelkedik természeti szépségekben,
amelyek azonban gyakran túllépik a szűkre szabott határokat. A hegyeket, a nemzeti par-
kokat, a vízeséseket, a közeli barlangokat, a kacskaringós utak szélén megbúvó tanyákat
érdemes felkeresni, hogy a vidéket alaposabban megismerve az egykori döntéshozók
választását megérthessük. Canberra – a tengerparton fekvő Sydney-vel és Melbourne-nel
ellentétben – védett helyen terül el, magas hegyek ölelésében. A fővárost elhagyva még
ma sincs mindenhol térerő, és a farmok mellett gyakran nyájak legelnek. Az idő sokkal
206 Canberra
lassabban halad itt, mint a zajos

metropoliszokban – vagy inkább
megfordítva: a két, felgyorsult met-
ropolisszal szemben a fővárosba
látogató az ausztrál élet valódi ritmu-
sát ismerheti meg.
A bennszülöttek
megtelepedése
Jelenlegi ismereteink szerint a

bennszülöttek mintegy 20 ezer év-
vel ezelőtt érkeztek meg a vidékre.
A legkorábbi táborhelyük a Namadgi
nemzeti park területén található Tid-
binbilla rezervátumban (nature reser-
Állatábrázolások Yankee Hatnél. A festmények ochre és ve) volt (Birrigai Shelter). Ez a két ol-
agyag, illetve valamilyen folyadék keverékéből készültek. dalról nyitott sziklahasadék nagyjából
Az ochre (sárga föld) értékes kereskedelmi cikk volt, tíz embernek nyújthatott védelmet az
amelyet gyakran nagy távolságból kellett beszerezni. időjárás viszontagságaival szemben.
A Tidbinbilla elnevezés szintén benn-
szülött eredetű, itt zajlottak a férfivá avatási szertartások sok ezer éven keresztül.
A Namadgiban, Yankee Hatnél található egy másik jelentős táborhely, ez nagyjából
3700 évvel ezelőtt már használatban volt. Az itt található festmények azonban fiatalabbak,
mintegy 800–1000 évesek.
A bennszülöttek által hátrahagyott nyomokkal azonban másfelé is találkozhatunk. Ezek
közül a legkönnyebben a sebhelyes fákat (scarred tree) tekinthetjük meg, például Red
Hillen és Wanniassában, illetve Tidbinbillában.
Az európaiak megérkezése
A vidék bennszülöttei az európaiak 1788-as partra szállását a járványok terjedése révén

érzékelhették, viszont a közvetlen találkozásra még évtizedeket kellett várni. A döntő lé-
pések Macquarie kormányzó időszakában (1810–1821) következtek be. 1813-ban Blax-
land, Lawson és Wentworth sikeresen keltek át a Kék-hegységen, az újonnan épített út
pedig állandó és biztos átjárót jelentett nyugat felé. A hegyek túloldalán szinte azonnal
telepek létesültek, elsőként Bathurst 1815-ben.
A síkságon keresztül pedig megindultak a felfedezőutak, amelyek hamarosan elérték a
mai fővárosi terület környékét is. 1817-ben Charles Throsby már Sutton Forest környékét
derítette fel (ahol ma a pálos kolostor található), ez nagyjából félúton van Sydney és Canber-
ra között. 1818-ban Throsby és James Meehan szárazföldön keresztül érték el Jervis Bayt.
A Canberra előtti európai települések 207
Ezeken a korai expediciókon részt vett a fiatal Hamilton Hume is, akinek hírnevét ezek
az utak alapozták meg. Hume a saját, Hovell-lel közös 1824-es expedícióját követően –
amely feltárta a belső szárazföldi utat Sydney és Port Phillip között – sem szakadt el a
vidéktől. Yassban telepedett le, háza, a Cooma Cottage ma is áll és látogatható. Hume és
felesége sírja* ugyancsak Yassban található.
1820-ban Throsby emberei Joseph Wild vezetésével megérkeztek egy nagy, sósvizű
tó partjára, amelyet a pár hónappal később ott vizitáló Macquarie kormányzó az uralko-
dóról György-tónak (Lake George) keresztelt el. 1821-ben Throsby – a Murrumbidgee
folyó után kutatva – valószínűleg elsőként érkezett meg a mai fővárosi területére. A feltárt
területeken hamarosan megjelentek a telepesek.
E korai telepesek gyermekei közül, akik a Limestone-síkságon és a Molonglo folyó
völgyében megtelepedtek, többen fényes karriert futottak be. Tom Wills, a híres krikett-
játékos, az ausztrál foci szabályainak egyik kidolgozója lett, szobra Melbourne-ben áll, a
krikettpálya mellett. Victoria gyarmat egyik miniszterelnöke, John Alexander Macpherson
(miniszterelnök: 1869–1870-ben) szintén itt született.
A Canberra előtti európai települések
Farmok a főváros mai területén
A környék két nagyobb települése Goulburn és Yass lett, környékükön pedig számos
farmot létesítettek az idők során. A terület ugyanis az ún. Tizenkilenc Megye (Nineteen
Counties) határain belül feküdt, ezen a határvonalon belül az 1820-as évektől szabadon
lehetett földet igényelni.
Az első farm, amely valószínűleg a környék bennszülött elnevezéséről kapta a Canber-
ry nevet, 1824-ben jött létre, birtokosa egy Joshua John Moore (1790–1864) nevű állat-
tartó volt, aki azonban sohasem lakott itt. A birtokot 1843-ban el is adta Robert Campbell
rokonának, Arthur Jeffreysnek. Ő a farmot és a rajta épített házat Actonnak keresztelte el,
a mai Acton városrészt az épület után nevezték el. Az Acton House fontos szerepet játszott
Canberra korai történetében (1913–1940 között). A ház egészen 1941-ig állt; a helyére
a canberrai kórház került, ezt pedig 1997-ben bontották le. Ennek a helyén 2001-ben
nyitotta meg kapuit az Ausztrál Nemzeti Múzeum (National Museum of Australia).
A második farmot egy vagyonos sydney-i kereskedő, Robert Campbell (1769–1846)
létesítette 1825-ben. Az ő megbízottja volt John Ainslie, akiről a későbbi főváros egyik
legismertebb hegycsúcsát elnevezték (Mt Ainslie). Campbell csak évekkel később költö-
zött a birtokra, amelyet ősei skóciai kastélya után Duntroonnak nevezett el (Campbell és
Duntroon nevét szintén városrészek viselik). Ezt az épületet a család a következő évtize-
dekben tovább fejlesztette és csinosította. 1910-ben az ausztrál szövetségi kormány vette
* A fotót lásd Domaniczky 2018, 37.

208 Canberra
A Duntroon Dairy épülete. Az ezredforduló táján felújították, megmentve ezzel a pusztulástól.
bérbe az ausztrál katonai akadémia (Royal Military Academy) számára, amely jelenleg is
a birtokon működik. A birtok épületei közül a tejüzem épülete 1832-ben épült, ezt tartják
a legrégebbi ma is álló épületnek az ACT területén (összehasonlításul: az egri székesegy-
ház 1831–1836 között, a ceglédi református templom 1834-ben épült – mindkettő Hild
József tervei szerint). A tejüzem a Mt Ainslie-hez közel található, könnyen megközelíthető.
1828-ban egy másik kereskedő, Henry Donnison is megtelepedett a környéken. Bir-
tokát a bennszülöttek által használt kifejezés után (amely „visszhangot” jelent) Yarralum-
lának nevezte el. Farmja a 19. század második felében a Campbell családhoz került,
amely a már meglévő kúria teljes átalakításával 1891-re egy többszintes épületet épített.
A szövetségi kormány 1913-ban vásárolta meg a birtokot, amelyet a főkormányzó ide-
iglenes rezidenciájának szánt, aki viszont csak 1927-től használta azt rendszeresen, és
1931-től költözött oda véglegesen.
A két leghíresebb régi birtokközpont, Duntroon és Yarralumla mellett több régi épület
is fennmaradt, számos kúria viszont az enyészeté lett az idők során.
Canberrában, a két metropolisztól eltérően, ahol a régi épületek nagy részét új épít-
kezések miatt bontották el, a régi épületek többsége a Burley Griffin-tó létrehozásának,
illetve a 2003-as tűzvésznek esett áldozatul.
A környék korai birtokosai közül kiemelkedik a Campbell család, amely az első temp-
lomot építette a mai főváros területén.
A Szent János-templom és az iskolaépület (Reid, Canberra)
Szent János anglikán templom A templom több szakaszban épült, a legrégebbi

részei 1841–1845 között készültek (vagyis Sydney, Melbourne és Canberra legrégebbi
fennmaradt templomépületei nagyjából egykorúak). Mellette az első iskola épülete talál-
ható (ma múzeum). A templom körüli temetőben az első sírok az 1840-es évekből szár-
maznak, a korai telepesek közül többen itt nyugszanak. Itt temették el az egyik ausztrál
főkormányzót, a hivatali időszakában elhunyt Lord Dunrossilt (1893–1961) is.
A fent említett régi épületek közül a fővárosba érkezők elsősorban a Szent János-temp-
lomot tudják meglátogatni, a főkormányzói épületet általában csak évente egyszer nyitják
meg az érdeklődők számára. A 19. század második feléből azonban több régi épület is
megmaradt a fővárosi területen, amelyek felújítva várják a látogatókat.* Néhány korai kuny-
hó a Fővárosi Terület déli részén is megtekinthető, ez azonban egész napos természetjá-
rást és megfelelő felszerelést igényel (Settlers Track, Namadgi NP).
Blundells Cottage A Burley Griffin-tó partján álló Blundells Cottage 1858-ban épült,
egyik tulajdonosáról, a Blundell-házaspárról kapta a nevét. Ők a Campbell családtól bérel-
ték a földet, amin gazdálkodtak. Az épületet az 1960-as évek elejéig lakták, azt követően
pedig szerencsésen megmenekült a bontástól. 1964-től múzeumként működik, könnyen
megközelíthető helyen áll, a Szent János-templom közelében.
Lanyon Homestead a jelenlegi épület az 1860-as években épült, egyes melléképü-

letek azonban az 1830-as évekből származnak (például a konyha és a csűr). Az első
* www.historicplaces.com.au; www.nca.gov.au/attractions-and-memorials/blundells-cottage
210 Canberra
A Lanyon-kúria (Lanyon Homestead)
birtokos két barát, James Wright és John Lanyon volt, akik 1834-ben érkeztek. Wright
1848-ig maradt, itt alapított családot is, és a birtokot a rövidesen Angliába visszatérő La-
nyonról nevezte el. A farm 1849-ben a Cunningham családé lett, a ma álló birtokközpontot
ők építették. Az ingatlan utolsó lakója a Field család volt, akik 1930–1971 között éltek itt.
Az épület 1975-től múzeum, a farm többi része jelenleg is művelés alatt áll.
Korai települések a mai fővárosi terület helyén és környékén
A későbbi Fővárosi Terület területén néhány kisebb település is létrejött, már Canberra
megalapítását megelőzően. A Terület határai körül – de már az új-dél-walesi oldalon –
szintén találhatóak apró települések. A legnagyobb és a legrégebbi ezek közül az idők
során Canberra ikervárosává váló Queanbeyan, amelyről szintén itt kell megemlékezni.
Korai települések az ACT területén
E települések még akkor keletkeztek, amikor a Fővárosi Terület teljes egészében Új-Dél-
Wales államhoz tartozott.
Tharwa A legkorábbi falucska, Tharwa festői környezetben, a Namadgi nemzeti park

határán fekszik. „Tharwa” a közeli Mt Tennent bennszülött elnevezése, ez a hegycsúcs
angol nevét John Tennantról kapta, aki a környék egyik legismertebb útonállója volt a
19. század első felében. A települést 1862-ben alapították, épületei sikerrel menekültek
meg a 2003-as tűzvésztől.
Hall A Canberrától északra található városka a 19. század második felében jött létre, bár
a környéken már az 1830-as évektől több farm is működött. A településen több régi épület
és két templom is található.
Hall főutcája (Hall, ACT)
Uriarra Az 1830-as években John McDonald telepedett le itt, aki farmját a bennszülött
eredetű elnevezéssel (jelentése: „lapos szikla”) jelölte meg. A kifejezést a tágabb környék-
re is használni kezdték, és a 19. század végén létrejött kis település is ezt a nevet kapta.
A 2003-as tűzvész nyomán a falut újra kellett építeni.
Oaks Estate A Queanbeyan- és a Molonglo folyók összefolyásánál található falucska

szintén egy 19. századi birtokból nőtte ki magát. Eredetileg Queanbeyanhoz tartozott, de
a Fővárosi Terület leválasztotta a városról. A faluval szemben, de már a Fővárosi Terület
határának a másik oldalán fekszik Queanbeyan vasútállomás.
Queanbeyan Canberra „ikervárosa”, egy hasonló elnevezésű farmból vált az 1830-as

évekre várossá. A városi rangot (town) 1838-ban kapta meg, a település neve bennszülött
212 Canberra
eredetű, „jó vizet” jelent, valószínűleg a rajta keresztülhaladó, azonos nevű folyóra utal-
va. A település jólétét az állattenyésztés és növénytermesztés mellett egy rövid aranyláz
alapozta meg a 19. század közepén. Bár a várost többször is elöntötte a zabolátlan folyó,
központja számos régi épülettel büszkélkedhet.
Queanbeyan nem csak ikerváros, egyúttal Canberra „keresztapjaként” is definiálható,
hiszen a fővárosról folytatott törvényhozási vita időszakában a település erősen lobbizott
azért, hogy a régió központi szerepet kapjon. Ennek a küzdelemnek három kiemelkedő
alakja volt: John Gale (1831–1929), az egyik helyi újság, The Queanbeyan Age alapító-
tulajdonosa, illetve a körzet országgyűlési képviselője, Austin Chapman (1864–1926).
Az utókor mindkettejüket a „Canberra Atyja” címmel tisztelte meg. A harmadik személyről,
a világ első munkáspárti kormányfőjéről, Chris Watsonról (1867–1941) az utókor meg-
feledkezett, pedig a volt miniszterelnök 1906–1910 között, amíg a törvényhozás tagja
volt, Canberra ügyének egyik legfontosabb támogatójává vált (eredetileg másik települést
támogatott). A fővárosban – hiszen az egyesült Ausztrália miniszterelnöke volt – is megér-
demelne egy szobrot, esetleg a róla elnevezett kerületben.
Michelago (NSW) 1887-ben épült vasútállomása műemlék. A Bombala-szárnyvonalon jelenleg csak Canberráig
van menetrend szerinti forgalom, a vonal többi részét szakaszosan (Michelagót 1976-ban) lezárták.
A két metropolisz harca az elsőségért 213
A Fővárosi Terület környékén, a határ új-dél-walesi oldalán is többnyire kis falvakat

találunk. Ilyenek például Royalla, Wee Jasper, Sutton, Bungendore vagy Michelago. Ezek
ugyancsak a 19–20. században jöttek létre, elsősorban egy-egy farm körül (Michelago)
vagy a vasútépítés során (Royalla).
A vidéket az őslakosok több törzse

lakta (általában a Ngunnawal, Na-
madgi, Ngarigo csoportokat szok-
ták elkülöníteni), ezek egymással
való rokoni kapcsolatai, az általuk
beszélt nyelvek és nyelvjárások
még további vizsgálatokat igényel-
nek. A területen nagyjából pár száz
bennszülött élhetett, akikhez a na-
gyobb ünnepeken (például a férfivá
avatási szertartások vagy a moly-
lepkék begyűjtésének időszaka) a
környező vidékekről más csoportok
is csatlakozhattak.
Az európaiak megérkezésével a
A bogong moth szobrok egyike az ausztrál nemzeti múzeum
bennszülöttek kora lassan a végé-
előtti parkban, Jim Williams and Matthew Harding
hez érkezett. Itt nem voltak harcok (1964–2018) alkotása, 2001
és vérengzések, mint Sydney és
Melbourne környékén. Voltak, akik
beljebb húzódtak, voltak, akikkel a betegségek végeztek, és voltak, akik megélhetésért
cserébe munkát vállaltak valamelyik birtokon. Az 1860-as évekig több adat is rendelke-
zésre áll az őslakosok közös ünnepéről, a 19. század végére azonban az utolsó őslakosok
is eltűntek a vidékről. A nyelveikből csupán a kortársak által jól-rosszul lejegyzett szavak
és kifejezések maradtak fenn, melyek néha a birtokok, majd városrészek (például Tugge-
ranong, ami „hideg síkságot” jelent) nevében élnek tovább.
A két metropolisz harca az elsőségért
Korábban az olvasó megismerkedhetett a két ausztrál metropolisszal: Sydney-vel és

Melbourne-nel. Két hasonló méretű és súlyú városról volt szó, amelyek közül Sydney az
időbeli elsőségre, Melbourne az ölébe hullott mesés gazdagságra hivatkozhatott. A két
város kapcsolata sosem volt mentes a feszültségektől, Melbourne lakói gyorsan elfeled-
ték, hogy a város valódi alapítója a Sydney-ben székelő kormányzó volt, és minél előbb
függetlenedni akartak a távoli központtól. Az aranyláz kirobbanása pedig még jobban el-
214 Canberra
mérgesítette a kapcsolatokat, hiszen a frissen alapított Melbourne ragyogása még Sydney

fényét is elhomályosította. A rivalizálás évtizedeken keresztül zajlott, a sporteseményeken
(például a rugby-, krikett- és bokszmeccseken) a hangulat sokszor pattanásig feszült.
Amikor tehát az 1880-as években az ausztrál gyarmati politikusok komolyabban kezdtek
foglalkozni az egységes Ausztrália gondolatával, az egyik döntő kérdésben, a leendő fő-
városban nem tudtak megállapodni. Hamar egyértelművé vált, hogy sem Melbourne, sem
Sydney nem hajlandó lemondani a címről a másik javára, de a politikusok is belátták, hogy a
két metropolisz közül nem érdemes az egyiket a másik kárára kiemelni. A vita ezt követően
a kompromisszumos megoldás körül forgott – tulajdonképpen három évtizeden át.
Közvetítő javaslatként Henry Parkes már viszonylag korán felvetette, hogy egy mindkét
várostól hasonló távolságra fekvő települést kellene kijelölni; az ő választottja a két állam
határán fekvő Albury volt.
Albury városháza (Town Hall, Albury, NSW)

A fővárosvita szakaszai 215
A fővárosvita szakaszai
Az ausztrál alkotmány megszövegezése
Az ausztrál alkotmányt szövegező „alapító atyák” jól ismerték az Amerikai Egyesült Államok
alkotmány- és jogtörténetét. Nemcsak az USA írott alkotmányára, hanem a szövetségi ál-
lam létrehozásának folyamatára is mintaként tekintettek (ám ezen kívül több angolszász és
európai példát is megvizsgáltak). A fővárosi terület és egy teljesen új főváros, valamint az
ideiglenes főváros gondolata valószínűleg így kerülhetett a lehetséges opciók közé, illetve
– az ausztrál viszonyokra optimalizálva – az ausztrál alkotmány szövegébe is.
Az alkotmány tervezetébe egy 1899-es kompromisszum eredményeképpen került
bele, hogy a szövetségi fővárosnak Új-Dél-Wales állam területén kell lennie, de 100 mér-
földnél nem lehet közelebb Sydney-hez. Ezzel olyan, egyébként esélyesnek tűnő tele-
püléseket zártak ki a versenyből, mint Newcastle vagy Wollongong. Az alkotmány alulról
limitálta – 100 négyzetmérföldben (259 km2) – a fővárosi terület nagyságát is, bár ez végül
a valóságban tízszer nagyobb, 910 négyzetmérföld (2358 km2) lett, ami magyar viszony-
latban nagyjából Komárom-Esztergom megye területének felel meg.
Az alkotmány végleges változatának a 125. szakasza foglalkozik a főváros kérdésével,
azt is előírva, hogy a parlament átmenetileg Melbourne-ben ülésezzen.
Az alkotmányt 1900. július 9-én szentesítette Viktória királynő, és 1901. január 1-jén
lépett hatályba. Az államszövetség ünnepélyes megalakítására Sydney-ben került sor, a
szövetségi parlament pedig 1901 májusában Melbourne-ben ült össze. Az első minisz-
terelnök a sydney-beli (Sydneysider) Edmund Barton lett, a második pedig a melbour-
ne-i (Melburnian) Alfred Deakin. Az ausztrál államszövetség megalakítása bővelkedett a
szimbólumokban, melyek Sydney és Melbourne egymásrautaltságát, illetve azonos súlyát
hangsúlyozták.
A főváros helyének meghatározása
Az alkotmány fővárosról szóló szakaszának megszövegezését követően rögtön nekiláttak

egy alkalmas helyszín felkutatásának. A keresés egyszerre zajlott tagállami és szövetségi
szinten, és természetesen számos önjelölt település is jelentkezett. A különböző összeté-
telű bizottságok az évek során több tucat helyszínt is megvizsgáltak.
Az első jelentős vizsgálatot egy új-dél-walesi bizottság végezte (Alexander Oliver veze-
tésével, a jelentése 1900 végén készült el). Ez 45 lehetséges helyszínből végül Bombala
városkát tartotta a legalkalmasabbnak.
1902-ben a Szövetségi Parlament két háza tartott bejárásokat számos helyen. Már-
ciusban a szenátorok, májusban a képviselőházi tagok keltek útra Melbourne-ből. De-
cemberben a szövetségi kormány is bizottságot küldött ki (John Kirkpatrick-féle bizottság)
egyes helyszínek megvizsgálására és rangsorolására. Ez a bizottság 1903 közepén Albu-
ryt javasolta. A kész listára utólag még rátették Dalgetyt, Bombalát pedig az utolsó helyre
216 Canberra
sorolták. A szövetségi kormány ezt követően törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek vitája
során a Képviselőház sokadik olvasatban Tumut, a Szenátus pedig Bombala mellett foglalt
állást.
1904 áprilisában a szövetségi kormány néhány tagja a miniszterelnök (Alfred Deakin)
vezetésével és két új-dél-walesi földmérő (egyikük Charles Scrivener volt) kíséretében
megtekintette a piciny Dalgetyt. Néhány hónappal később a parlament mindkét háza
támogatta a főváros Dalgety körzetében való kijelölését, az elfogadott törvény (Seat of
Government Act, 1904) pedig a fővárosi terület nagyságát 900 négyzetmérföldben rög-
zítette, és előírta azt is, hogy a területnek legyen tengerpartja is. Az új törvény azonban
nem nyerte el az új-dél-walesi miniszterelnök tetszését, ezért újabb helyszínekre – köztük
Canberrára – hívta fel a törvényhozók figyelmét (1906).
A Snowy folyó az apró Dalgety (NSW) határában
A mai főváros, Canberra területének egy részét az Oliver-féle bizottság 1900-ban már
megvizsgálta, amikor Queanbeyan környékéről is jelentést készítettek. A Kirkpatrick-féle
bizottság a György-tó melletti helyszín felmérésekor a mai fővárosi területhez tartozó ré-
szeket is szemügyre vett. Az 1906-os javaslathoz kapcsolódóan az új-dél-walesi kormány
terepszemlére hívta meg a képviselőket. A meghívást 33 képviselő fogadta el (többek
között Chris Watson korábbi miniszterelnök),

négy helyszínt, köztük a mai Canberra helyét
vizsgálták meg. Watson azonnal felismerte a
terület kiváló adottságait, és támogatásáról
biztosította az új-dél-walesi kormányt, amely
újabb térképeket és felméréseket készíttetett.
A viták ismét felerősödtek, ekkor készült John
Gale híres vitairata, amely Canberra mellett ér-
velt (1907).
1908 őszén a szövetségi parlament új tör-
vényt fogadott el a főváros helyével kapcsolat-
ban (Seat of Government Act 1908), amelyben
a többség a főváros Yass-Canberra régióban
való felépítése mellett döntött. A fővárosi terület
nagyságára és tengerparti kijáratára vonatkozó
korábbi rendelkezést az új jogszabályba is át-
emelték. Az ezt követő felmérések során, ame-
lyeket a szövetségi kormány által felkért Charles
Scrivener végzett (e felmérésekhez kapcsolód- John Gale: Dalgety vagy Canberra: melyik?
va épült fel Földmérő Kunyhója (Surveyor’s című röpirata (Queanbeyan, 1907)
Hut)* valamikor 1909 és 1913 között, amelyet
a legrégebbi canberrai épületnek tekinthetünk),
lassan testet öltött a Fővárosi Terület ma ismert
alakja (1909), amelyről először az ausztrál (Al-
fred Deakin) és az új-dél-walesi miniszterelnök
(Charles Wade) állapodott meg (a terület átadá-
sával kapcsolatos két törvény: Seat of Gover-
nment Acceptance Act [Cth] 1909 és Seat of
Government Surrender Act [NSW] 1909).
Az Ausztrál Szövetségi Terület (Federal Ca-
pital Territory) 1911. január 1-jén jött létre, ma
használt elnevezését (Australian Capital Terri-
tory) 1938-ban kapta.
Itt szükséges megjegyezni, hogy a jelenlegi
fővárosi terület nagyjából Új-Dél-Wales tagál-
lam két megyéjének (a megye itt földnyilvántar-
tási egységet jelöl) Murraynek és Cowleynek
a részeiből tevődik össze. A terület átadása a
Charles Robert Scrivener (1855–1923)
mellszobra (Canberra Museum, Canberra,
készítette: Ninon Geier, 1985)
* Képét lásd Domaniczky 2018, 55.
218 Canberra
törvény mellékletét képező államközi szerződéssel történt, amelyben Új-Dél-Wales állam

a saját területén további jogokat (a vízellátás, a kommunikáció és a közlekedés biztosítása
érdekében) ad át a szövetségi kormányzat részére. A törvény maga – a jogbiztonság érde-
kében – külön kimondja, hogy a szövetségi államnak átadott területen a korábban hozott
jogszabályok újabb rendelkezésig hatályban maradnak, a bérleti szerződésekben pedig a
szövetségi állam lép a tagállam helyére.
Végezetül itt kell szólni arról, hogy a fővárosi területnek a törvény szerint járó tengeri
kijáratot 1915-ben egy újabb megállapodással sikerült biztosítani (a két kapcsolódó tör-
vény a következő: Seat of Government Surrender Act [NSW] 1915 és Seat of Government
Acceptance Act [Cth] 1915). A Jervis Bay Terület (Jervis Bay Territory) ACT-től elkülönült,
szövetségi igazgatás alatt álló terület, ahol azonban az ACT joganyagát kell alkalmazni.
Az öböl 1911-től az ausztrál flotta bázisaként szolgál, az itt található tengerészeti akadémia
1911–1915, illetve 1930–1958 között azonban Melbourne-ben működött.
A Tasmán-tenger a Szent György-foknál (Cape St George, Jervis Bay Terület)
A főváros neve
Canberra elnevezése már a legkorábbi térképeken megjelent. Nem véletlenül, hiszen a

legkorábbi európai farmok egyike a környék bennszülött nevéről a Canberry nevet kap-
ta. Canberra Parish földnyilvántartási egységként létezett a 19. században, így a fővárosi
helyszínek felmérésekor a név szinte minden térképen megtalálható volt.
A Canberra nevet az ausztrál főváros számára a szövetségi kormány választotta, és azt

a főkormányzó felesége, Lady Denman hirdette ki 1913-ban az alapkő letételekor össze-
gyűlt tömeg előtt. A történeti előzmények ismeretében a döntés kézenfekvőnek tűnik, a
szó jelentése körül azonban máig nem szűntek meg a viták.
A leggyakrabban a találkozóhely jelentéssel találkozhatunk, hiszen a környékbeli
bennszülött törzsek a molyünnephez, illetve a férfivá avatási szertartásokhoz kapcsolódó-
an gyakran gyűltek itt össze, a hegyek által határolt medencében.
A találkozóhely jelentés azonban tágabb értelemben is találó, hiszen egyszerre utal a
kontinensország örökségének két legfontosabb forrására: az európaiak által létrehozott
egyesült Ausztrália székhelye, amely bennszülött eredetű nevet visel. Ez a város azonban
találkozóhely abban az értelemben is, hogy a nagy metropoliszokban megtestesülő euró-
pai kultúra itt ér össze a másik Ausztráliával, a vörös, gyéren lakott napégette földdel, amit
Pusztaságnak (Outback) neveznek. Canberrától nyugat felé ugyanis már nem sokat kell
befelé haladni, hogy előbb a városok, majd a tanyabokrok, végül pedig a farmok is elfogy-
janak. A világ egyik legfejlettebb állama a tengerparttól nagyjából négyszáz kilométerre
véget ér, és a másik Ausztrália felé vezető úton Canberra az egyik őrállomás.
Canberrának tehát nemcsak a neve, a fekvése is szimbolikus. Minden értelemben
képes kifejezni a régit és az újat, és megjeleníteni a kontinens méretű ország szinte vala-
mennyi arcát. Ezek azonban csupán a szimbólumok (a természeti szépségéről még nem
is beszéltünk*), amelyeket a névről döntő szövetségi kormány valószínűleg hosszasan
mérlegelt (a főváros nevére az egész országból érkeztek javaslatok).
Magának az alapkő-letételnek és a sok különböző névadási javaslatnak a híre még a
messzi Magyarországra is eljutott. A Pesti Hírlap 1913. március 15-i számában például ez
olvasható: „Érdekes, hogy hányféle elnevezést ajánlottak a születendő város számára:
Federalia, Pacifica, Laboria inkább szimbolikus nevek; Perfection City, Felixtown, Tranquil
City; Vénusz a klasszikusok; Georgetowne a loyalisták; a Sunland elnevezés a poéták
kedvenc ötlete volt… E fantasztikus elnevezések helyett a prózaibb gondolkozásu embe-
rek egyszerűen a Canberra nevet ajánlották, amelyet az a hely eddig viselt.”**
A nemzetközi tervpályázat
1911-ben a szövetségi belügyminiszter, King O’Malley (1854–1953) nemzetközi tervpá-

lyázatot írt ki a főváros megtervezésére (az első három díjazott pénzjutalomban részesült,
a pályázati csomagot a brit követségeken lehetett kiváltani). A pályázatokat egy háromtagú
szakmai zsűri véleményezte, de a végső döntést a belügyminiszter hozta meg. A beadási
határidő 1912 februárja volt; a határidőre 15 országból 137 pályázat érkezett, köztük volt
egy magyar pályázat is.
* Canberra és az Ausztrál Fővárosi Terület természeti szépségeire lásd bővebben Domaniczky 2018, 409–423.
** Pesti Hírlap, 1913. március 15. 14.
220 Canberra
O’Malley 1912. május 23-án hirdetett eredményt, mely szerint a győztes a 37. sorszá-
mú pályamunka (Walter Burley Griffin chicagói építész és felesége, Marion Griffin) lett.
Második helyezett a híres finn építész, Eliel Saarinen (az ő fia, Eero lesz majd a sydney-i
operaház pályázatának egyik zsűritagja), a harmadik pedig a francia Donat-Alfred Agache
pályázata lett.
Az összes pályamunkát bemutatták a nagyközönségnek, a kiállítás egy-egy hétig volt
látható Sydney-ben és Melbourne-ben. Az ausztrál kormány ezt követően a pályázatokat
visszaküldte a pályázóknak, s a három díjazott munkán kívül, amelyeket megvásároltak,
csak néhány munkáról készült másolat.
A pályázatok többsége esetében így csupán az alapvető adatokat ismerjük, de a be-
adott terveket nem.
Kevéssé ismert tény, hogy a nemzetközi pályázaton egy magyar csapat is elindult
(101. számú pályázat). Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a pályázat a korabe-
li magyar sajtóban is megjelent.* A magyar csapat dr. Forbáth Imre mérnökből
(Érsekújvár, 1875 – 1944/1952 körül) és Warga László (Jászberény, 1878 –
Budapest, 1952), valamint Lechner Jenő (Budapest, 1878 – Budapest, 1962)
építészekből állt, akik más pályázaton is indultak már együtt (így például a Brassó
szabad királyi város beépítési tervére kiírt pályázaton III. helyezést értek el 1911-
ben. Nemzetközi pályázataik közül itthon nagy visszhangja volt az Antwerpen vá-
ros szabályozására készült anyaguknak, amellyel 1910-ben ugyancsak III. díjat
nyertek). Az ausztrál pályázaton megadott címük Forbáth címe volt (Budapest,
V. kerület, Falk Miksa u. 6.), a pályázati anyagot valószínűleg ide küldték vissza.
A dokumentáció további sorsa jelenleg nem ismert (Forbáth naplóit jelenleg a
Columbia Egyetem könyvtára őrzi). Forbáth és csapata együtt és külön-külön is
érdeklődött a modern városépítészet kérdései iránt. Több hazai és nemzetközi
pályázaton indultak, a nemzetközi hírű Forbáth pedig számos publikációt is jegy-
zett a várostervezés kérdésében. Az Ausztráliában ismert információkat kiegé-
szítendő meg kell jegyezni, hogy Forbáth 1898-tól haláláig tagja volt a Magyar
Mérnök- és Építész-Egyletnek. Az ausztrál fővárossal kapcsolatos tervpályázattal
valószínűleg úgy került kapcsolatba, hogy a pályázatról szóló tájékoztató anya-
got, amelyet a brit építészek egyesülete küldött meg Budapestre, az elnökség
neki adta ki véleményezésre.**
Burley Griffin pályaművének tájolása a Mt Ainslie – Mt Bimberi (1913 méteres magas-

ságával a Fővárosi Terület legmagasabb csúcsa) tengelyre épül, és az alapkoncepció,
* Lásd például Építő Ipar, 1911/34, 345–347.

** Építő Ipar, 1911/51, 536.
A Fővárosi Terület igazgatása 221
valamint a szimbólumrendszer nagyrészt hozzá köthető, de a tervek jelentős változásokon

mentek keresztül a következő évtizedekben.
Griffin tervében egy szárazföldi és vízi tengely szerepel, összhangban a természeti
adottságokkal. A város egy mesterséges tó két partján terül el, a három központ (a politi-
kai, a városi és a kereskedelmi) háromszög alakzatban sugárutakkal kapcsolódik egymás-
hoz. A sugárutak elnevezésében megjelennek az ausztrál tagállami fővárosok, a városré-
szek és parkok nevei az ausztrál növények neveit viselik. Griffin a főváros környezetének
szépségét kezdettől hangsúlyozta, a parkváros-koncepció tulajdonképpen ennek a hang-
súlyozására szolgált.
A tervek parlament általi jóváhagyását követően került sor az ünnepélyes alapkőleté-
telre 1913. március 12-én (ez ACT-ben ünnepnap), amelyet Lord Denman főkormányzó,
Andrew Fisher ausztrál miniszterelnök és King O’Malley belügyminiszter helyeztek el, de
az építkezés már korábban megkezdődött.
„Az új főváros a délkeleti partok táján, az ausztráliai alpok lábánál épül, mintegy száz-
húsz kilométernyire a tengertől. A város terve papíron már minden részletében megvan és
benne a modern technika, a szépművészet és a város-egészségügy legújabb vívmányai
összefoglalva találnak alkalmazást. A beavatottak büszkén állítják, hogy Camberra a város-
építésnek mintája lesz az egész világon.” – lelkendezett a szemtanú beavatottságával az
éppen akkoriban Budapestre érkező Gubányi Károly.*
Canberra város alapköve,

amely eredetileg egy kicsit
feljebb állt. A három olda-
lon a három alapító: Lord
Denman, a főkormányzó,
Andrew Fisher, az ausztrál
miniszterelnök és King
O’Malley ausztrál belügymi-
niszter nevei találhatóak.
Az Ausztrál Fővárosi Terület igazgatása
Mielőtt a város létrejöttének szakaszait áttekintenénk, fontos néhány szót szólni ennek
a lassan megformált területnek – a mai Fővárosi Területnek – a szerkezetéről is. Az első
rendelkezéseket ezzel kapcsolatban az 1904-es, 1908-as és 1909-es, a kormányzati
székhellyel kapcsolatos törvények tartalmazták, amelyeket fentebb már említettünk.
* Budapesti Hírlap, 1913. június 14. 2.

222 Canberra
1910-ben azonban a szövetségi par-

lament egy újabb törvényt fogadott el,
amely a terület igazgatásával és a jogal-
kalmazással kapcsolatos legfontosabb
szabályokat rögzítette.
A törvény kimondta, hogy a korábbi
új-dél-walesi joganyag csak addig és
annyiban marad érvényben, amennyi-
ben azt az új joganyag lehetővé teszi,
illetve nem írja felül. A törvény kimond-
ta, hogy senki nem szerezhet tulajdont
a Területen, kizárólag bérleti jogcímmel
lehet ingatlanhoz jutni (ezek az ún. 99
éves bérletek).* Végül pedig a bírósá-
gok vonatkozásában a törvényhozó úgy
rendelkezett, hogy a terület felett meg-
marad a korábbi bíróságok joghatósá-
ga, melyek azonban kötelesek alkal-
mazni az új joganyagot is, amennyiben
innét származó jogvitákban járnak el.
Jogilag az 1910-es törvény tekinthe-
Az ACT határát jelző egyik tábla tő a Fővárosi Terület mai rendszerének
a Cooma felé vezető főúton alapjául, amelyből az elmúlt egy évszá-
zad során új intézmények és eljárások
születettek vagy váltak ki. A Fővárosi Terület igazgatási rendszere tehát önállóan (sui ge-
neris) fejlődött, alakult – a város fejlődésével párhuzamosan – mire az ezredforduló táján
elnyerte a mai formáját.
Törvényhozás
A Fővárosi Területen a törvény eredetileg a főkormányzót és a szövetségi parlament két

házát jelölte meg jogalkotóként. A főkormányzó rendelete a parlament utólagos jóváha-
gyásától függően lépett hatályba. Azokon a területeken, ahol nem készült még rendelet, a
korábbi joganyagot kellett alkalmazni.
Ez a megoldás kezdetben jól működött, de az átvett joganyag az évek során részben
elavult, ezért az 1960-as években megkezdték a joganyag aktualizálását. A dereguláció
hosszan elhúzódott, végleges megoldást pedig csak az önálló, jogalkotási hatáskörrel
rendelkező Képviselőház (Legislative Assembly) felállítása jelentette 1988-ban.
* Magyarul erre lásd a Dél Keresztje cikkét 1951-ből: Hogyan juthatunk házhelyhez Canberrában?, 1951. július 1. 2.
A Fővárosi Terület igazgatása 223
Bár innentől kezdve a Terület rendelkezik saját törvényhozó testülettel, fontos megje-
gyezni, hogy ennek jogalkotási hatásköre az ausztrál alkotmány értelmében nem teljes
körű, hanem csak részleges.*
Igazságszolgáltatás és rendészet
Az 1910-es törvény a Fővárosi Területen fenntartotta az új-dél-walesi bíróságok (Quean-

beyan, Goulburn, Cooma) joghatóságát. Elsősorban a távolságok miatt hamarosan szük-
ségessé vált egy helyi bíróság létesítése. Az első területi bíróság, a mai Magistrates Court
elődje az Acton House-ban 1930-ban alakult meg, innét többször költöznie kellett. A bíró-
ság székhelye 1996 óta a City Hill oldalában található, a Supreme Court épülete mellett.
A Fővárosi Terület Legfelsőbb Bírósága 1934-ben jött létre, szintén az Acton House-
ban, innét többszöri költözéssel érkezett meg mai helyére, a City Hill nyugati oldalán álló,
1963-ban átadott épületbe.
Kezdetben a rendőrség feladatait is Új-Dél-Wales állam biztosította, először az 1883-ban
alapított Ginninderra rendőrőrs, majd pedig az 1922-ben alakult Molonglo rendőrőrs segít-
ségével. A harmadik, canberrai rendőrőrs 1926-ban jött létre, és 1930–1940 között ennek
is az Acton House-ban volt a székhelye. 1932-ben megalakult a Jervis Bay-i rendőrőrs is.
A szövetségi kormányzat 1927-ben vette át a rendőrséggel kapcsolatos feladat- és
hatásköröket Új-Dél-Wales államtól, innentől a rendőrség mint fővárosi területi rendőrség
(Federal Capital Territory Police, majd Australian Capital Territory Police) néven műkö-
dött. 1975-ben átszervezéssel létrehozták az egységes ausztrál rendőrséget (Australia
Police), ami még abban az évben szövetségi rendőrségre (Commonwealth Police Force)
és ausztrál fővárosi területi rendőrségre (ACT Police Force) bomlott. 1979-ben ezekből
hozták létre az ausztrál szövetségi rendőrséget (Australian Federal Police, rövidítve: AFP);
a helyi rendőrség azóta is ezen a néven működik.
Végrehajtó hatalom és önkormányzatiság
A Terület feletti végrehajtó hatalom a szövetségi kormányt illette meg, amely az ezzel
kapcsolatos hatásköreit különböző minisztériumok útján gyakorolta egészen 1988-ig.
A szövetségi kormány megbízásából a Területen kezdettől fogva működött valamilyen, az
adminisztratív kérdésekkel foglalkozó személy vagy szervezet.
1911–1917 között, illetve azt követően még két alkalommal ez a személy az Adminiszt-
rátor volt, habár ennek feladat- és hatásköre eltért az ausztrál területek esetében meg-
szokottól. Később különböző elnevezésű és hatáskörű testületeket hoztak létre, melyek
közül az 1930-ban megalakult, az illetékes minisztert segítő Tanácsadó Testület (Adviso-
ry Council) hosszú távon is működőképesnek bizonyult. A Testület tagjainak egy részét
* Az ausztrál alkotmány ugyanis a területek (a nem tagállam státuszú részek) vonatkozásában lehetővé teszi, hogy
a szövetségi parlament számukra jogot alkosson vagy az ottani jogszabályokat felülírja.
224 Canberra
Az ausztrál miniszterelnök dolgozószobája a régi parlamentben (Canberra)
Az ACT Legislative Assembly Building (a Képviselőház épülete) a Civic Square-en, Canberra városközpontjában.
A Roy Johnson által tervezett, 1961-ben átadott épület 1988 óta a Fővárosi Terület törvényhozásának székhelye.
A bejárat felett az ACT címere látható, az épület előtt álló Ethos-szobor (1961) – Tom Bass (1916–2010) ausztrál
szobrászművész munkája – a város egyik jól ismert jelképévé vált.
Canberra felépítése 225
kezdettől választották, és bár a Testület összetétele, feladat- és hatásköre folyamatosan

változott az idők során, de működése hozzájárult ahhoz, hogy az önkormányzat kérdése
napirendre kerüljön, és ott is maradjon.
A Tanácsadó Testület 1974-ben jelentős változáson ment keresztül, létszáma megnö-
vekedett, elnevezése pedig megváltozott.* Bár az önkormányzatiságról 1978-ban tartot-
tak egy népszavazást, amelyen a lakosság az önállóság ellen (!) szavazott, a szövetségi
kormány már tovább kívánt lépni az e felé vezető úton. A Fővárosi Terület önkormányza-
tával kapcsolatos törvényjavaslatokat 1988-ban terjesztették a szövetségi parlament elé.
A Fővárosi Terület egykamarás parlamentje ekkor kapott jogalkotási hatásköröket. Az új
szabályok szerinti első választásokat (az akkori) három választókerületben 1989-ben tar-
tották meg (2016 óta öt választókerület létezik). A Fővárosi Terület élén a parlament tagjai
közül választott Chief Minister áll, akinek feladatköre egyszerre ötvözi a kormányzói és a
polgármesteri feladatokat.
Parlamenti képviselet
A Fővárosi Területtel kapcsolatos legnagyobb problémát az okozta, hogy a Terület átadá-

sát követően a jogalkotó nem biztosított választójogot az ott élők számára. Létrejött tehát
szövetségi döntés alapján egy szövetségi igazgatás alatt álló terület, amelynek lakosai
nem rendelkeztek beleszólással a szövetségi parlament munkájába.
A kérdés megoldását kezdettől fogva több oldalról is sürgették, de csak 1949-ban
sikerült az első lépést megtenni. Az ekkor megalakított egyetlen választókerületből kül-
dött képviselő korlátozott szavazati joggal rendelkezett (eredetileg csak a fővárosi terület
joganyagával kapcsolatos módosító indítványokra szavazhatott). Az ACT képviselője végül
több lépésben 1966-ban kapta meg a képviselőket megillető összes jogosítványt, a sze-
nátusban való részvétel jogát pedig csupán 1974-ben sikerült az ACT lakossága számára
biztosítani.
ACT jelenleg (2018) a képviselőházban és a szenátusban is 2–2 fővel rendelkezik.
A Terület a következő választásokon a képviselőházba három képviselőt fog küldeni.
Canberra felépítése
Canberra, a város nagyjából egy évszázados története négy nagyobb szakaszra bontható.
Az első időszak a felmérés és az alapozás időszaka volt, amely az ideiglenes parlament
épületének átadásával zárult le. A második szakaszban a munka különböző okok miatt
lelassult. Ezt követően viszont Menzies miniszterelnök elkötelezte magát a fővárosi mun-
kálatok mielőbbi befejezése érdekében, s felgyorsult az állami szervek átköltözése, illetve
* Elnevezései: 1974-ben Törvényhozó Gyűlés (Legislative Assembly), 1979-től Alsóház (House of Assembly), 1988-
tól Törvényhozó Gyűlés (ACT Legislative Assembly), ami Ausztrália egészét tekintve az egykamarás jellegre tekin-
tettel talán Képviselőháznak lenne a legszerencsésebb nevezni.
226 Canberra
a diplomáciai képviseletek felépítése. A negyedik szakasz pedig az önálló canberrai út

megtalálásáról szól. Valójában a város ekkortól nőtt bele abba a fővárosi szerepkörbe,
amit a döntéshozók egy évszázaddal korábban megálmodtak számára.
A korai időszak (1909–1927)
Canberra felépítése tulajdonképpen a Scrivener-féle földmérési munkákkal kezdődött még

1909-ben. Az előkészítő munkák 1912-ben a Cotter-gát, illetve egy generátor (Kingstonban,
a ma az egyik legnépszerűbb piacként működő Old Bus Depot melletti épület) felépítésé-
vel folytatódtak, ezek azonban már a háború időszakában készültek el. A háború elvonta a
figyelmet és a forrásokat a fővárostól, és Griffin, akit terveinek megvalósítása érdekében a
munka felügyeletére kineveztek, több éves szélmalomharc után csalódottan távozott.
Városi és területi intézmények
A korai adminisztrációt a már meglévő (például az Acton House, ahol Scrivener szállása
is volt) vagy újabban felhúzott épületekben (például Old Canberra House vagy Lennox
House), illetve a korai hotelekben (például Hotel Canberra vagy Hotel Kurrajong, amelyek
ma is léteznek) helyezték el.
A Területen már működött néhány iskola, amelyeket a korábbi időszakban hoztak lét-
re. Az ACT legrégebbi iskoláját, a Telopea Park Schoolt 1923-ban, a Deakin városrész-
ben lévő, jelenleg Canberra Girls’ Grammar School elődjét 1926-ban, az Ainslie Schoolt
A Hotel Canberra (most Hyatt Hotel Canberra) bejárata.

1927-ben alapították. Már az 1920-

as években megkezdték egy fővárosi
egyetem létrehozásának vizsgálatát,
de az elképzelés csak a második vi-
lágháború után valósult meg.
Az egészségügyi rendszer első
elemeit ugyancsak a korai időkben
sikerült lerakni. A legkorábbi kórház
a térségben a queanbeyani, az ottani
kórházat 1847-ben alapították. A Fő-
városi Terület saját kórházát 1914-ben
hozták létre Actonban, ahol kisebb
megszakítással egészen a 20. század
végéig működött.
A canberrai tűzoltóság 1913-ban
alakult, és 1924-ben újjászervezték,
azóta folyamatosan működik.
Az első közösségi házak az Acton
Hall (1913) és az Albert Hall (1926)
ekkoriban épültek. A korai kereske- Kenguruk a Weston Parkban (Canberra)
delmi épületek legszebb példái, a bel-
városban álló Sydney és Melbourne Buildings építése is 1926-ban kezdődött, bár utóbbi
csak a második világháború után készült el.
Canberrát akár parkvárosnak is nevezhetnénk, a parkok már Griffin eredeti koncepció-
jában is szerepeltek. Az első faiskolát 1911-ben létesítették Charles Weston (1866–1935)
kertészeti felügyelő tanácsára, akit pár évvel később a Fővárosi Terület parkosítási felada-
tokért felelős biztosává neveztek ki. Az ő nevét viseli a Yarralumla negyedben található
Weston Park, ahol nemcsak kengurukkal és papagájokkal találkozhatunk, hanem a tóban
is megmártózhatunk, mert az egyik kijelölt strand itt található.
Szövetségi intézmények
A legkorábbi szövetségi intézmény, amit a Fővárosi Területen helyeztek el, a hadiakadémia

volt, amely Duntroonban rendezkedett be még 1910-ben (és ma is ugyanott működik).
A haditengerészet kollégiuma (HMAS Creswell) 1915-ben készült el Jervis Bay-ben. A mai
főkormányzói rezidenciát Yarralumlában 1912-ben sajátította ki a szövetségi kormány, de
csak 1921-ben dőlt el véglegesen, hogy főkormányzói székhellyé fogják átalakítani.
A szövetségi parlament ideiglenes épületét, amelyben ma a Demokrácia Múzeum mű-
ködik, 1923-ban kezdték el építeni, és 1927-ben ünnepélyes keretek között adták át.
A megnyitón jelen volt a yorki herceg, a későbbi VI. György király (1936–1952), akinek
szobra ma is ott áll az Old Parliament House előcsarnokában. Ugyanekkor épült fel az
228 Canberra
East Block és a West Block épülete, amelyben az első, Melbourne-ből felköltöző kor-
mányzati szerveket elszállásolták. Az East Block egy időben a Canberrai Posta székhelyé-
ül is szolgált, ezért a városon belüli távolságokat innét számítják.
A kormányfői rezidencia, a Lodge 1926–1927-ben épült, az első miniszterelnök, aki
ide költözött, Stanley Melbourne Bruce volt, még 1927-ben. Az azóta eltelt időben az
épület számos átalakításon átesett, legutóbb 2013–2015 között újították fel.
A Mt Stromlo csúcsán már 1911-ben létesült egy kisebb csillagvizsgáló. A szövetségi
csillagvizsgáló épületét 1924-ben adták át. Az intézmény nagy része – benne a jelentős
kultúrtörténeti értékű melbourne-i teleszkóppal – a 2003-as tűzvészben nagyrészt meg-
semmisült.
A West Block üres épülete (Canberra)

A Corin-gát 1968-ban készült el, az ACT területén 2012-ig ez volt a legnagyobb tárolókapacitású víztározó.
Jelenleg a kibővített Cotter-tározó méretben megelőzi (a fénykép 2012-ben készült).
Közigazgatási beosztás
Canberra több városrésze egészen a korai időszakra vissza tudja vezetni eredetét. Ac-
ton, Fyshwick és Kingston a legrégebbi negyedek közé tartoznak, a munkák itt még az
1910-es években elkezdődtek. Az első lakások a mai Forrest városrészben épültek, de az
1920-as években több lakónegyed építését is megkezdték, így például a két első minisz-
terelnökről elnevezett Barton és Deakin városrészekben.
A korai negyedek egy részét 1927–1928-ban átnevezték, igazgatásukat pedig átszer-
vezték.
Infrastruktúra és közlekedés
A város és a szövetségi terület kiválasztásában a folyóvíz léte és közelsége fontos szerepet

játszott. A legkorábbi gátrendszert a Cotter folyó felduzzasztásával még a város alapkövé-
nek letétele előtt elkezdték építeni. A legutóbb 2013-ban megnövelt kapacitású Cotter-gát
jelenleg a legnagyobb víztározó a Fővárosi Területen. Az elmúlt évtizedekben azonban
több másik víztározó (Corin, Bendora és Googong) is felépült a Területen, illetve annak
közvetlen közelében.
A folyóvíz mellett 1915-ben elkezdték a szennyvízhálózat kiépítését, az első három
főcsatorna az 1920-as években készült el.
A villamos áramot először az 1915-ben Kingstonban munkába álló generátorból nyer-
tek, ezt egészen 1957-ig használták. Az 1920-as évek végére a Területet sikerült a Burrin-
juck-gátrendszerhez épített erőműhöz csatlakoztatni.
Az infrastruktúra kiépítése mellett a közlekedés, különösen a tömegközlekedés meg-
szervezése bizonyult fontosnak. A vasút már 1887-ben megérkezett Queanbeyanbe, a
230 Canberra
későbbi Fővárosi Terület határára. Onnét 1913-ban bevezették a Területre, de a városköz-

pontba vezető síneket csak 1950-ben sikerült lefektetni. A canberrai állomáson 1923-ban
indult meg az utasforgalom, 1927-ben a szolgáltatást Melbourne és Sydney viszonylatban
is elindították. Az első világháború miatt több vasúti fejlesztést is töröltek, így a például a
Jervis Bay-be vezető vonal a mai napig sem valósult meg.
Bár Griffin a városba villamosvonalakat is tervezett, ezek megvalósítása csak egy év-
századdal később kezdődött meg, a tömegközlekedést pedig 1923-tól buszokkal kezdték
megszervezni. A város első repülőtere (leszállópályája) 1924-ben létesült. A mai repülőtér
környékét 1926-ban kezdték el fejleszteni, előbb polgári, majd 1940-től katonai repülő-
térként is hasznosították.
Az átmeneti évek (1927–1957)
Az ideiglenes parlament épületének átadását követően a munkálatok újra lelassultak a

gazdasági világválság, majd a második világháború következtében. Bár a parlament két
háza rendszeresen Canberrában ülésezett, 1931-től pedig a főkormányzó is véglegesen
a fővárosba költözött, a kormányzati munka súlypontja továbbra is Melbourne-ben volt, és
a háború alatt ott is maradt. A minisztériumok és ügynökségek átköltözése a háború befe-
jezését követően is vontatottan haladt, s csupán az egyébként victoriai származású Robert
Menzies (1894–1978) miniszterelnök Canberra melletti kiállását követően gyorsult fel újra
az 1950-es évek végén.
Menzies, az ausztrál történelem leghosszabb ideig regnáló miniszterelnöke (1939–
1941, 1949–1966) Canberra fejlesztésében betöltött szerepére a város vezetése a
Menzies-sétány kialakitásával, illetve egy szobor felállításával emlékezett meg 2012-ben.
A szobor a Burley Griffin-tó partján áll, amely Menziesnek köszönhetően jött létre az 1960-
as években. A Canberra létrejöttében legfontosabb szerepet játszó három miniszterelnök
közül Watson és Bruce nevét városrész (amelynek határán tábla mutatja be a névadó
életútját), Menziesét pedig a sétány őrzi.
A városi intézményhálózat kiépítése, amely az önálló hálózat megszervezését is jelentette

egyúttal, tovább folytatódott. Még az 1920-as évek végén megkezdődött a területi anyaköny-
vezés megszervezése. Mint fentebb említettük, a saját bírósági rendszer kiépítése az 1930-
as években gyorsult fel. A Területen több korai temető (Hall, St John’s) is létezett, de az első
nagyobb, a wodeni temető 1936-ban nyitott meg. A kórházat bővítették, új iskolák létesültek.
A szövetségi intézmények köre tovább gyarapodott a korszakban. A Fekete-hegy lábánál

fekvő Ausztrál Nemzeti Botanikus Kert előkészítő munkálatai az 1930-as években kezdőd-
tek, a botanikus kert – az egyik legszebb és leggazdagabb az egész kontinensen – 1949-

ben nyílt meg.
Ausztrália egyik leghíresebb – és rendszeresen országos elsőnek rangsorolt – egye-
teme, az Ausztrál Nemzeti Egyetem (ANU) is a világháború után, 1946-ban nyitotta meg
kapuit.
Az egyik legmarkánsabb kormányzati épület, az Administrative Building (mai nevén
John Gorton Building) tervezése és építése évtizedeken keresztül elhúzódott, végül
1956-ban adták át. A több minisztériumnak is otthont adó épület jelenleg felújítás alatt áll.
Az első világháborút követően minden nagyobb városban megemlékeztek a hősi
halottakról. A különböző építészeti stílusokat képviselő épületek közül utolsóként a
Canberrában álló nemzeti emlékmű (Australian
War Memorial) komor, erődszerű épülete készült el
1941-ben. Az emlékmű a Mt Ainslie lábánál, a Par-
lamenttel szemben áll, az épület kapujától a tóhoz
levezető út, az Anzac sugárút két oldalán háborús
emlékművek találhatóak.
Diplomáciai képviseletek
A legtöbb diplomáciai képviselet jelenleg Canberrá-

ban található (előfordul azonban, hogy egyes orszá-
goknak csak az egyik metropoliszban vagy tagállami
fővárosban van képviseletük, de a szövetségi fővá-
rosban nincs). A képviseletek többsége Yarralumlá-
ban található, egy kisebb részük Deakin (például a
magyar nagykövetség), illetve O’Malley városrészek-
ben, illetve a város más részein (például a vatikáni
külképviselet Red Hillben).
Az első világháborút megelőzően a diplomáciai
képviseletek többsége Sydney-ben és Melbourne-
ben működött. Az első canberrai missziókat a Brit Bi-
rodalom tagjai létesítették: Nagy-Britannia 1936-ban,
Kanada pedig 1939-ben. Az idegen államok első kép-
viseletei a második világháború alatt jöttek létre: 1940-
ben az USA (az épületet 1943-ban adták át), 1941-
ben Japán (a háború kitörését követően bezárt).
A világháború befejezését követően a diplomaták
átköltözése is megindult lassan a metropoliszokból.
A diplomáciai épületek egy része az adott ország épí- A canberrai magyar nagykövetség
tészeti jellegzetességeit hordozza, ezeket kívülről is fogadótermének kazettás mennyezete
érdemes megcsodálni. (részlet)
232 Canberra
Magyarország 1975-ben nyitotta meg nagykövetségét Yarralumlában.* A követség

1992-ben költözött át új helyére, Deakin városrészbe (a mai követség környéke a 20.
század közepén még egy farm, Yarra Glen részét képezte, a követség körüli fák egy ré-
sze abból az időszakból maradt meg), azon a részen ez volt az első követségi épület.**
A canberrai külképviselet legszebb része a fogadóterem, amelynek tetőzetét a kazettás
mennyezetű templomokra emlékeztető képek díszítik.
Infrastruktúra és közlekedés
A főváros legfontosabb kivezető útjai közül a Federal Highway (Sydney felé), a Barton High-
way (Melbourne felé), illetve a Monaro Highway (Cooma felé) alapjai az 1930-as években
készültek (a tengerpart felé vezető Kings Highway az 1970-es évekre lett kész). Az utak
nagy részét azóta kétszer kétsávosra fejlesztették.
A második világháborút követően a hősi halottakra való megemlékezés részeként épült
ki Sydney és Canberra között a Remembrance Highway, amelynek egyik végpontja a
A Remembrance Highway sydney-i

kiindulópontját jelző, Erzsébet királynő
és Fülöp herceg által ültetett két platán a
Macquarie téren (Sydney)
A Remembrance Highway canberrai

végpontja (Australian War Memorial,
Campbell, Canberra)
* Az első követségi épület képét lásd Domaniczky 2018, 41.

** Vö. Gregory’s Canberra Street Directory 1993.
Macquarie téren Sydney-ben, a másik pedig a Nemzeti Háborús Emlékmű kapujánál Can-
berrában található. Ennek az 1954-ben Erzsébet királynő és Fülöp herceg által átadott
útnak a része a Federal Highway is, a pihenőhelyeket a második világháborúban és a
vietnámi háborúban Victoria Kereszttel kitüntetett katonákról nevezték el.
Új lendületben (1957–1988)
A Menzies-kabinet 1956-ban elfogadott egy elő-

terjesztést a kormányzati intézmények Canberrá-
ba költözésének felgyorsítására. A tisztviselők és
a hivatalok költöztetése újabb kormányzati épü-
leteket és lakónegyedeket igényelt. A nagysza-
bású intézkedések megvalósításához újra kellett
gondolni a terveket és a hatásköröket is. Menzies
egy brit építészt kért fel a feladatok újragondo-
lására, a Holford-jelentés 1957-ben készült el.
Ugyanebben az évben állt fel egy új városfejlesz-
tési bizottság is (National Capital Development
Commission) amely 1989-ig kulcsszerepet ját-
szott a Terület fejlesztésében.
A szövetségi kormány támogatásával a mun-
kálatok felgyorsultak. Ugyanerre az időszakra
esett a városi képviseletének és a lakosság sza-
vazati jogának rendezése is. Canberra és a Fő-
városi Terület fejlődésének döntő szakasza volt
ez az időszak, amelyre 1989 után egy saját can-
berrai modell épülhetett. Nemcsak az építkezés
befejezéséről volt szó, a gyors növekedésnek in-
dult város és terület közigazgatását is újjá kellett
Robert Menzies (1894–1978) ausztrál
szervezni. miniszterelnök szobra a Burley Griffin-tó
partján (Canberra, Peter Corlett alkotása,
2012)
A lakosságszám emelkedésével egyre több helyi intézmény létesült. Új iskolák, kórházak

és temetők nyíltak, művelődési házak, könyvtárak épültek. Korábban a városban csak
elvétve helyeztek el műalkotásokat (az egyik legkorábbi, a VI. György király emlékmű a
régi parlament épülete előtt csak lassan készült el), most ezek száma is növekedésnek
indult. Új utak és közlekedési csomópontok épültek, és a városi intézmények egy részét
is elhelyezték.
234 Canberra
National Carillon, Aspen-sziget
A város központjában, a Civic Square-en álló modern épületegyüttesben (Civic Offi-

ces) kapott helyet a városi/területi közgyűlés, a városi színház, a városi múzeum és a
városi könyvtár. A város legfontosabb bevásárlóközpontját, a mai Canberra Centre-t (ak-
kor Monaro Mall) a Civic Square mellett nyitotta meg Menzies miniszterelnök 1963-ban.
A Canberra Centre mellett húzódó bevásárlóutca a City Walk.
A város szempontjából a legnagyobb vállalkozás talán a Griffin által tervezett tó megva-
lósítása volt, az eredetinél jóval egyszerűbb formában. A tó a Molonglo folyó elzárásával
(Scrivener Dam) és felduzzasztásával jött létre 1960–1963 között, és Menzies javaslatára
Canberra tervezője után Burley Griffin-tónak nevezték el. A tavon hidak épültek, a tó part-
ján és szigetein különböző épületek kivitelezését kezdték meg.
A harangjátékáról ismert Carillon például az Aspen-szigeten áll, a város alapításának
50. évfordulójára ajándékozta a brit kormány. A Carillon 1970-ben nyílt meg, 57 harang-
jával az egyik legnagyobb ilyen jellegű építmény a világon. A harangjátékban hetente két-
szer, szerdán és vasárnap ebédidőben gyönyörködhetünk.
A Cook-emlékmű szökőkútja a tóban található, a parton pedig egy földgömb, amely
Cook kapitány első útját ábrázolja. Az emlékművet 1970-ben adta át II. Erzsébet királynő.
A szövetségi intézmények elhelyezéséhez nagyszabású irodaház-építési programra volt

szükség. Az irodaházak stílusjegyeik alapján korszakolhatóak. Az 1960-as évek legjel-
legzetesebb épületei talán a már bontásra kijelölt ANZAC East és West épületek, ame-
Az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság épülete (hátulról)
lyek a tó északi partján állnak

egymással szemben. Már az
1970-es évek betonimádatát tük-
rözi a Harry Seidler által tervezett
Edmund Barton Building, amely
máig használatban van. Sokkal
légiesebb az ausztrál legfelsőbb
bíróságnak (High Court of Austra-
lia) a Burley Griffin-tó déli partján
álló üvegépülete, amelyet 1980-
ban adtak át.
A tó partján találta meg végle-
ges helyét Ausztrália legnagyobb
könyvgyűjteménye, az Ausztrál
Nemzeti Könyvtár (National Lib-
rary of Australia). Az eredetileg a
parlamenti könyvtárból létrehozott
gyűjtemény 1927-ben költözött
Melbourne-ből Canberrába, ahol
különböző épületekben nyert el-
helyezést, míg 1968-ban a mai
épületbe költözött. Az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság épülete (elölről)
236 Canberra
Az Ausztrál Nemzeti Könyvtár épülete
Az ausztrál pénzverde (Royal Australian Mint) jelenlegi épülete 1965-re készült el

Deakin városrészben (a magyar nagykövetség innét pár száz méterre található). A pénz-
verde nemcsak Ausztrália, hanem más országok számára is állít elő pénzérméket. A bank-
jegyeket továbbra is Melbourne-ben készítik, az egyébként Sydney székhelyű Nemzeti
Bank (Reserve Bank of Australia) egyik részlegénél.
A közigazgatás
Az 1920-as évektől fogva a városrészek nagyrészt a későbbi tó körül jöttek létre, a mai
Canberra Central kerületben. A város fejlődésének felgyorsulásával az 1960-as években
megjelentek az első szatellitvárosok: Woden (1962), Belconnen (1967), Weston Creek
(1968), Tuggeranong (1973) és később Gungahlin (1991). Ezek önálló városközpontok-
kal, intézményekkel rendelkeznek, területük pedig több városrészre tagolódik.
A város és a szatellitvárosok egységes fejlesztését az 1969-ben készült Y-terv irányoz-
ta elő, ugyanis az új városrészek nagyjából Y-t formázva húzódtak végig a Fővárosi Terüle-
ten. A legújabb szatellitváros, Molonglo kijelölése és fejlesztése 2010-ben kezdődött, de
még gyerekcipőben jár.
Canberra a városközpont és szatellitvárosok együttese, de csak közigazgatási szem-
pontból. Statisztikailag a Canberra–Queanbeyan régióként szokták emlegetni, a választá-
si beosztás – mint fentebb láttuk – pedig szintén eltérő rendszerű.
Az új Parlament épülete a Capital Hillen (Canberra)
A nemzet fővárosa (1988–)
A Menzies-kormány által felgyorsított építke-

zés tette lehetővé, hogy Canberra az 1980-
as évek végére valóban a nemzet fővárosává
váljon. Azt is lehetne mondani, hogy a fővá-
rosnak a szintezésekkel 1909-ben megkez-
dett építése – jelképesen – 1988-ban az új
parlament épületének átadásával zárult le.
Az új parlament tervezésére nemzetközi
tervpályázatot írtak ki. A nyertes pályamű az
olasz építész, Romaldo Giurgola (1920–2016)
munkája volt. Az épület egy kettős bumerán-
got formáz, teteje felett egy 81 méter magas
zászlórúd magasodik. Az építkezés 1981-ben
kezdődött, az épületet 1988-ban adták át (má-
jus 9-én, ezen a napon tartotta alakuló ülését
1901-ben az ausztrál parlament).
De természetesen ezzel nem került min-
den a végleges helyére. Azóta is épültek új és
még újabb kormányzati irodaházak (például
az 1990-es években az RG Casey Building, Az ausztrál parlament „tornya” a zászlóval
238 Canberra
Canberrai panoráma
a Mt Ainslie tetejéről.
ahol most az ausztrál külügyminisztérium

székhelye van, vagy a 2000-es években
a Robert Garran Offices, az Attorney-Ge-
neral központi épülete), és bontanak le
(például ez a sors vár az ANZAC East és
West épületekre) vagy alakítanak át (East
és West Wings) korábbi épületeket. Sőt,
egyes fejlesztéseket, mint például az ere-
detileg Griffin által javasolt villamost, még
csak most kezdik megvalósítani.
Griffin gyorsvasutat és villamost is
tervezett a városba. Többszöri nekifutás
Michael Nelson Tjakamarra Possum and Wallaby után 2016-ban kezdték meg az első vo-
Dreaming című, 1985-ben készült képe díszíti az
nal kiépítését. A hálózatot a tervek szerint
új Parlament előtti teret. Maga a kép a Parlament
Gyűjteményében található.
a következő 20 évben hat másik vonallal
egészítenék ki.
A főváros azonban nem csak szerkeze-
tileg készült el, felnőtt az önálló kulturális szerepkörhöz is. Az új és még újabb múzeumok
(Ausztrál Nemzeti Múzeum, Nemzeti Galéria, Nemzeti Képtár, Tudomány és Technika Mú-
zeuma) ennek az új szerepkörnek a határait jelölik ki.
Végül pedig a kontinens fővárosának (az ország legnagyobb szárazföldi városának) re-
pülőterét nemzetközi járatok számára is megnyitották (2014). Ez szintén az önállóság egyik
Magyar közösség az Ausztrál Fővárosi Területen 239
fokmérője, hogy innentől kezdve a főváros nemcsak a két metropoliszon keresztül, hanem
önállóan is megközelithető. Ugyanakkor Canberrának Sydney-től való távolsága a későb-
biekben lehetővé teszi, hogy ez a repülőtér a sydney-i utasforgalom egy részét is átvállalja.
Magyar közösség az Ausztrál Fővárosi Területen
Az ACT-ben viszonylag későn, az 1950-es években jelentek meg az első magyarok.

Az 1954-es ausztrál statisztika szerint 66 magyar élt a Fővárosi Területen, többségük Can-
berrában (55 fő), kisebb részük (11 fő) a Terület más részein. A magyarok többsége felnőtt
(54 fő), közel kétharmaduk katolikus, egyharmaduk pedig protestáns volt.
A magyarok száma a következő évtizedekben gyors növekedésnek indult, nem utolsó-
sorban a Fővárosi Területen (fővárosi építkezések), illetve a környéken (Snowy Mountains
Scheme – vízierőmű-rendszer felépítése) található munkalehetőségeknek köszönhetően.
Az 1970-es években már sikerült egy magyar házat megnyitni (Dickson Place, Dickson
városrész), és rendszeressé tenni a magyar nyelvű miséket és istentiszteleteket. Az 1980-
as évek közepén a közösség egy újabb magyar házba költözött (Kootara Crescent, Nar-
rabundah városrész), ez a 2000-es évek elején szűnt meg. Jelenleg egy magyarsággal
kapcsolatos szervezet működik Canberrában (Canberra and District Cultural Association),
amely részt vállalt a 2009–2010-es XIV. magyar találkozó megrendezésében.
Az első generációs magyar közösség létszáma az 1980-as évek elején érte el a
csúcspontját (600–800 fő körül), utána viszont előbb az építkezések befejeződése, majd
a legnagyobb létszámú generációk megöregedése miatt gyors csökkenésnek indult. Ez-
zel egyidejűleg megszűnt a magyar ház, eltűntek a magyar szervezetek, és minimálisra
csökkent a magyar misét vagy istentiszteletet látogatók száma.
Jelenleg szervezett magyar közösség nem létezik Canberrában, viszont a többedik
generációs magyarok létszáma jelentős (kb 1000–1500 fő). A főváros tudományos és
240 Canberra
A Snowy Mountains-vízerőműrendszer építése során meghalt munkások emlékműve

(Cooma, NSW). A táblán több magyar név is szerepel
kulturális életének fellendülésével pedig egyre többen érkeznek közvetlenül Magyaror-

szágról. Az újonnan érkezők elsősorban a munkalehetőséghez közel telepednek le, ezért
ma már elsősorban nem canberrai, hanem canberrai és Canberra környéki magyarokról
érdemes beszélni, hiszen a környező települések (Cooma, Batemans Bay, Queanbeyan)
magyarjait is ide kellene számítani.
Magyar emlékhelyek Canberrában és ACT környékén
Canberrában és környékén meglepően sok magyar emlékhelyet találhatunk. A váro-

son belül a legfontosabb látnivaló a Magyar Nagykövetség nagyterme (function room),
amelyet elsősorban ünnepi alkalmakkor vagy az időről időre szervezett Open Embas-
sies-rendezvénysorozat keretében lehet megcsodálni.
A tó partján, jól megközelíthető helyen (Bowen Park) egy székely kapu (Gábor Balázs
munkája) áll, Magyarország ajándéka Ausztráliának, amelyet a főváros alapításának cente-
náriuma alkalmából adott át a magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László.
A város határában található minivilág (Cockington Green Gardens) épületei között több
magyar vonatkozásút is találhatunk: Magyarországot Hollókő képviseli, de a horvát (zágrábi
Szent Márk-katedrális) és a szlovák (Bajmóc vára) épületeknek is van magyar kötődésük.
A Parlament gyűjteményében több Magyarországról hivatalos látogatások alkalmával
kapott emléktárgyat is láthatunk.
2019-ben a Canberrai Egyetem (University of Canberra) területén egy Semmel-
weis-mellszobor felavatására is sor került. Érdekes összefüggés, hogy a Semmelweis
Magyar közösség az Ausztrál Fővárosi Területen 241
Boldog Özséb, a pálosok alapítójának emlékét őrző ablak a lengyel A canberrai székely kapu
pálos atyák kolostorában (Sutton Forest, NSW). A pálosok új temploma (Bowen Park, Barton, Canberra)
1991–1997 között épült fel.
család egy része a 20. század

közepén Ausztráliába emigrált.
A város környékén nagyjá-
ból száz-százötven kilométeres
távolságon belül találhatjuk a
Big Merinót Goulburn mellett,
a Sydney felé vezető autópá-
lya kijáratánál, a koncepció a
Mokány-testvérektől származik.
Sydney felé továbbhaladva a
Sutton Forestnél (Penrose Park)
fekvő pálos kolostorban Boldog
Özséb emléktáblája és két ma-
gyar kápolna is található, egyiket Hollókő makettje a Cockington Green Gardensben
a sydney-i, a másikat a canberrai (Nicholls, Canberra)
magyar közösség emelte.
Ha az Ausztrál Alpokba megyünk kirándulni, Cooma városában az 1959-ben kiala-
kított Zászlók útján (Avenue of the Flags), a Centennial Park szélén a magyar zászlót is
lengeti a szél azoknak a magyaroknak az emlékére, akik az 1949–1974 között épült, a
világ egyik legnagyobb vízerőműrendszerén, a Snowy Mountain Scheme-en dolgoztak.
A hegyek között fekvő Adaminaby városka egyik fő látnivalója, a Big Trout (1973) szintén
magyar vonatkozású, Andrew Lomnici (1922-1990) munkája.
Túrajavaslatok
Az ausztrál főváros és környéke számos látnivalót kínál. A legfontosabb a természeti szép-

ségek és a legfontosabb múzeumok megtekintése, ehhez legalább két napra lesz szük-
ség. Ha több napot töltenénk itt, érdemes a környéket is felfedezni, akár a hegyvidéket,
akár a tengerpartokat.
Canberrában érdemes kocsit bérelni (ehhez már Magyarországon érdemes kiváltani
a nemzetközi jogosítványt, helyben pedig kössünk a kocsira biztosítást, és legyen nálunk
GPS), a távolságok nagyok, a tömegközlekedés elmarad a Budapesten megszokottól.
A Fővárosi Terület építészete és természeti kincsei
Felszerelés: naptej, napszemüveg, viz, térkép, útikönyv, bankkártya, pénzérme (parko-

lás), Myway-kártya (tömegközlekedés)
Időtartam: belváros: fél nap, természeti kincsek: minimum 1 nap
Nehézség: könnyű (belváros), könnyű (természeti kincsek)
A belváros felderítése során három csomópontot érdemes közelebbről is szemügyre venni.
Parlament környéke: új parlament, Canberra város alapköve, Surveyor’s Hut,

régi parlament, György király emlékmű, Treasury Building, Canberra Hotel, Supre-
me Court of Australia.
Civic: Civic Offices, Sydney és Melbourne Buildings, Canberra Walk
Australian War Memorial környéke: Anzac sugárút, Szent János-templom,
Blundell’s Cottage.
A túrát a Háborús Emlékmű mögött magasodó Mt Ainslie kilátójában érdemes befejezni,

ahonnét a város szerkezete tökéletesen áttekinthető (Griffin terve is ebből a nézetből ké-
szült).
A Fővárosi Terület természeti kincseivel való ismerkedést a városon kívül a Tidbinbilla
rezervátumban érdemes kezdeni. Ha reggel érkezünk, valószínűleg számos ausztrál állat-
tal fogunk természetes környezetében találkozni (a Tidbinbilla mellett fekvő Deep Space
Complex kiállítására szintén érdemes időt szakítani). A napot a Fekete-hegy lábánál a Bo-
tanikus Kertben érdemes befejezni, ahol egy kellemes séta során az ausztrál növényvilág
nagy részével megismerkedhetünk.
244 Canberra
Múzeumtúra
Legalább egy-két napra érdemes tervezni, hogy a legfontosabb múzeumokat – legalább

részben – megtekinthessük. Néhány javaslat:
National Museum of Australia (Acton-félsziget)

Museum of Democracy (régi parlament, King George Terrace)
National Gallery (King Edward Terrace)
National Portrait Gallery (King Edward Terrace)
Questacon (King Edward Terrace)
Australian War Memorial (Campbell)
Blundell’s Cottage (Wendouree Dr, Parkes)
Nemzeti parkok
Az ACT nagyobbik részét nemzeti parkok foglalják el. A legfontosabb látnivaló a Tidbinbilla
rezervátum. Ennek környékén található a Gibraltar Falls, a Square Rock, a Corin Dam
és a Cotter Dam (lásd a térképet a 242. oldalon). Amennyiben a hegyek közé mennénk,
négykerék-meghajtású autó ajánlott, az utat pedig előzetesen alaposan meg kell tervezni.
A város környékén sokszor nincs térerő, és kevés a benzinkút, megfelelő előkészületek
nélkül nem szabad az aszfaltútról letérni!
Tengerparti túrák
Bár a Burley Griffin-tóban is lehet fürödni, de Canberrához közel (nagyjából 2 óra távolság-
ra) kiváló tengerpartok találhatóak. Batemans Bay fekszik a legközelebb, de Jervis Bay és
Eden környékén is szép strandok vannak.
Hegyvidéki túrák
Canberra az Ausztrál Alpok lábánál terül el, ezért mindenképpen érdemes a hegyeket is
megnéznünk. A hegyvidéki túrák kiindulópontja Cooma városa, a hegység másik oldalán
pedig Tumut.
Ha a főváros múltjával szeretnénk mélyebben megismerkedni, Cooma felől könnyen
elérhető a két, korábban az ausztrál főváros helyszíneként említett település, Dalgety és
Bombala, de egy időben Tumut is versenyben volt. Cooma felé haladva a Googong-tározó
közelében érdemes letérni és megnézni a London Bridge sziklaívet (London Bridge Arch,
Googong Foreshore, NSW).
Túrajavaslatok 245
A London Bridge-sziklaív (London Bridge Arch, NSW)
Az Ausztrál Alpok legmagasabb csúcsa a Mt Kosciuszko (2228 m), amely az ország

legmagasabb pontja is, megfelelő előkészületek után megmászható. Ha év vége felé
megyünk, gyönyörű virágszőnyegen keresztül sétálhatunk a hegyek között. A megfelelő
időzítés nagyon fontos: az Alpokban az időjárás gyakran változik, június–augusztus között
nem ritkán havazik, és az utak járhatatlanok, ezért elsősorban tavasszal (szeptember–no-
vember) vagy nyáron (december–február) érdemes ide látogatni.
246 Canberra

Belváros Belváros és Belváros és Belváros és Weston Belváros és Weston
Weston Park Weston Park Park Park
Tidbinbilla és Tidbinbilla és Tidbinbilla és Belváros (múzeumok) Belváros (múzeumok)
környéke környéke környéke
Botanikus Batemans Bay Batemans Bay Tidbinbilla és kör- Tidbinbilla
Kert nyéke és környéke
Botanikus Kert Batemans Bay / Batemans Bay Namadgi NP (Settlers
Eden Track)
Cooma Batemans Bay / Batemans Bay
Eden
Botanikus Kert Cooma és Alpok Batemans Bay /

Eden
Cooma és Alpok (Mt Cooma és Alpok
Kosciuszko)
Namadgi NP (Settlers Cooma és Alpok (Mt

Track) Kosciuszko)
Yass (Cooma Cot- Kiandra / Tumut /

tage) Gundagai / Yass
Botanikus Kert Berrima / Sutton

Forest
Botanikus Kert
Összegzés
Canberra létezése és szerepe még száz évvel az alapkő letételét követően is élénk vitákat
generál az ausztrál társadalomban. A városhoz és annak felépítéséhez is számtalan tévhit
társul. Ez a város ugyanis csak részben Griffin műve. A megvalósítás nyolc évtizede alatt
számos ausztrál személy és intézmény javaslata formálta, tulajdonképpen attól a pillanat-
tól kezdve, hogy Griffin tervét győztesnek nyilvánították. Ez a főváros egyszerre Griffin
és az ausztrálok műve, amely ráadásul szakaszosan, számos stílusjegyet ötvözve készült
el. Griffin nyilvánvalóan rövidebb megvalósítási idővel és egységes szerkezettel számolt,
azonban a kedvezőtlen körülmények, a világháborúk és a gazdasági válság megnehezítet-
ték a befejezést. Legalábbis így mondják.
Túrajavaslatok 247
Elképzelhető azonban, hogy egy fiatal nemzet álma volt túl merész a saját lehetősé-
geit illetően, és a merészséghez türelmetlenség társult. A 20. század első évtizedében
Ausztrália a Brit Birodalom távoli gyarmata volt csupán, kevés lakossal és lassan formálódó
politikai struktúrával. A terveken szereplő város egy kontinens fővárosának készült, ezt
felépíteni az ország belsejében, ahol akkoriban a legnagyobb település is pár ezer fős
volt csupán, nem lehetett néhány év alatt. Az országnak meg kellett erősödnie egy ekkora
terv megvalósításához. Nemcsak Canberrának kellett felnőnie a fővárosi szerepkörhöz,
hanem az országnak is ahhoz, hogy ekkora fővárosa legyen.
Ezt a várost a 21. századi Ausztrália lehetőségeire tervezték a 20. század hajnalán.
Ráadásul mindig felültervezték, rövidebb építési idővel és nagyobb lakossággal – eze-
ket az erőltetett álmokat az utókornak nem lenne szabad Canberrán számon kérnie. Va-
lószínűleg helyesebb lenne – az alapítás centenáriumát követően – egy másik oldalról
közelíteni a történethez. Egy fiatal nemzet két, tengerparton fekvő nagyváros közé egy
szárazföldi központot képzelt el és épített fel. A projektet minden nehézség ellenére is
folytatták, míg végül nyolc évtized elteltével a város – számos kompromisszum eredmé-
nyeként – elkészült, és készen állt arra, hogy az egész földrész központja legyen.
Az alapító atyák is kiváló munkát végeztek. Az egyik legszebb vidéket választották ki,
amely hegyek ölelésében, védett helyen fekszik, és amely egyszerre képes megjeleníteni
az ország bennszülött és európai történetét. Az alapítók bölcs névadása szintén a város
előnyére szolgált. Canberra valóban „találkozóhely” lett, az őslakos és az európai, a vidéki
és városi, valamint az ősi és modern kultúra találkozóhelye.
Canberra hitelesen jeleníti meg és képviseli mindazt, ami ezt a kontinenst ausztrállá te-
szi. Az idő múlásával pedig a város még szebb, még otthonosabb és fejlettebb lesz, méltó
párja a két nagy tengerparti metropolisznak.
Ausztrálként érdemes lenne megismerni és büszkének lenni rá.
Szálak, amelyek összekötnek
•
Az ausztrál fővárosokról készült rövid áttekintésünk végére érkeztünk. Ebben a könyvben

formabontó módon a saját tapasztalataim és meglátásaim alapján meséltem el a legfon-
tosabb ausztrál városok történetét, és próbáltam meg bemutatni országon belül elfoglalt
helyüket, illetve egymáshoz való viszonyukat. Igyekeztem felhívni továbbá a figyelmet e
települések magyar emlékhelyeire, illetve megpróbáltam megkönnyíteni a városok meg-
ismerését.
A két egymásra utalt metropolisz
A megközelítés ausztrál szemmel nézve biztosan szokatlan, hiszen nem csupán az egyik
metropoliszt emeli ki, hanem egyidejűleg két metropoliszról, Sydney-ről és Melbourne-ről
beszél. Ugyanakkor nem az egykori konfliktusok oldaláról közelít, amely a külső szemlélő
számára egy múló epizód volt csupán, hanem a két metropoliszt összekötő számos hasonló-
ságra koncentrál – az egyes fejezetek hasonló felépítése is erre próbálja felhívni a figyelmet.
A két egymásra utalt metropoliszt ugyanis több dolog köti össze (intézmények, esemé-
nyek, egyéni életutak), mint ami elválasztja (időjárás, közlekedés, strandok vagy a parkok
száma). Ennek felismeréséhez azonban a legjobb módszer, ha egy időben teszünk látoga-
tást mindkét helyen. A metropoliszok mérete így is lehetetlenné teszi a teljes befogadást,
de már 2–2 belvárosi sétával eltöltött nap is a hasonlóságokat fogja kiemelni.
A nemzet fővárosa
Canberra nemcsak a nemzet fővárosa, hanem a kontinens központja is. Ezt a tényt talán
maguk az ausztrálok fogadják el a legnehezebben. Aki a metropoliszokból nézi, annak
túl lassú, aki a Pusztaságból, annak túl modern, pedig Canberra az észszerű kompro-
misszum szimbóluma két szélsőség, az ország gyéren lakott nagyobbik része és a nagy
lakosságszámú tagállami fővárosok között. Jó fővárosként pedig minden igénynek igyek-
szik megfelelni: egyszerre régi (az első európai telepesek még Melbourne alapítása előtt
érkeztek) és új, bennszülött és modern, vidéki és nemzetközi. És egyre inkább canberrai,
ami leginkább mindezek sajátos ötvözete.
Ha csupán a felszínt néznénk, akkor is számos okunk lenne, hogy Canberrával megba-
rátkozzunk. Mivel azonban a fővárosról van szó, érdemes a szimbólumokra koncentrálni,
250 Szálak, amelyek összekötnek
s magát a folyamatot is szemügyre venni. Ezt próbáltam a Canberráról szóló fejezetben

körbejárni, és rámutatni arra, hogy az ausztrálok gyakran túl sokat kérnek számon ezen az
ausztrál értelemben is fiatal városon, amely a semmiből a legnagyobb szárazföldi várossá
nőtte ki magát pár évtized alatt. Ahhoz, hogy a helyzetet és a várost objektívan szemléljük,
fontos, hogy ne Sydney-hez vagy Melbourne-höz próbáljuk hasonlítani. A két tengerparti
metropoliszhoz mérni a legnagyobb szárazföldi várost teljesen értelmetlen. Míg Sydney és
Melbourne az európai kultúra, az új Ausztrália szimbólumai és fellegvárai, addig a nemzet
– és egy kontinens – fővárosával szemben jóval magasabbak az elvárások, ám ezeknek –
mint láttuk – Canberra mind megfelel.
Az ausztrál főváros sokak közös gondolkodásának köszönhetően fekvésénél, benn-
szülött örökségénél, elnevezésénél és létrejötténél fogva képes az egész országot megje-
leníteni. Egyszerre örököse és hiteles képviselője a több tízezer éves bennszülött múltnak,
illetve a fiatal európai kultúrának, és több szerencsés döntésnek, valamint az ausztrálok
kitartásának köszönhetően a semmiből vált valósággá, és még csak ezt követően fog
igazán felvirágozni.
Az ausztrál fővárosok
Ausztrália nagyvárosairól, elsősorban a négy legnagyobbról: Sydney-ről, Melbourne-ről,

Brisbane-ről és Perthről is lehetett volna könyvet írni. Az ausztrál történelem, társadalom
és kultúra két tartóoszlopa azonban Sydney és Melbourne. Ez a két város, illetve a két
város speciális helyzetének köszönhetően megszületett főváros, a most már önálló arcu-
lattal rendelkező Canberra Ausztrália – és a többi város – megértésének kulcsa. A három
közül egyik sem értelmezhető önmagában, és Ausztrália egyes korszakait e három város
történetén keresztül is be lehetne mutatni.
Érdemes lenne ezért az ausztrál szómágiát félretéve, amely óvatos körülírásokkal pró-
bál egyfajta rangsort felállítani Sydney és Melbourne, illetve a két metropolisz és Canberra
között, a tényhelyzet alapján inkább három fővárosról és ezek egymáshoz való viszonyáról
beszélni. Az ausztrál történelem során ugyanis mindhárom városnak megvolt a maga sze-
repe és a domináns időszaka.
Amiről a könyv mesél, az csupán a múlt. A jövő alakításában lehet, hogy más közpon-
tok is szerepet fognak kapni, de ezek között ez a három egymással szoros kapcsolatban
lévő város is bizonyosan ott lesz majd.
Tiwi halotti oszlopok (Art Gallery of NSW)
A túloldalon: A híres melbourne-i köztéri művészet

(street art) egyik szembetűnő darabja
(North Fitzroy, Melbourne)
Az ausztrál művészet
dióhéjban
•
A három város bemutatását követően ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy Ausztrália
valódi kincsei páratlan természeti szépségeiben rejlenek. Mégis szükséges néhány szó-
ban összefoglalni az ausztrál művészettörténet főbb irányzatait, különös tekintettel arra,
hogy a három város múzeumaiban, képtáraiban számos híres ausztrál alkotást közelről
is tanulmányozhatunk. Melbourne, Sydney és Canberra építészete, az ott látott stílusok
összehasonlítása révén pedig az ausztrál építészet valamennyi jellegzetessége feltárul
előttünk, így egyes épületekre a főszövegben külön is felhívtuk a figyelmet.
Végül szólnunk kell arról is, hogy a kisszámú magyar művészközösség hatása az
ausztrál művészetben szinte minden generációban felismerhető és jól elkülöníthető. A két
legnagyobb hatású személy talán a melbourne-i Mészáros Andor (1900–1972), illetve a
sydney-i illetőségű Kaszab Judit (1920–2015), akiknek alkotásaival több múzeumban is
találkozhatunk.
Bennszülött művészet
A bennszülöttek jelenlegi ismereteink szerint legalább 65 ezer éve jelentek meg Auszt-
ráliában. A legkorábbi leletek északon, az Új-Guineát egykor a kontinenssel összekötő
földhíd környékén találhatóak.
A művészet, a történetek megjelenítésének vágya a legkorábbi időkre visszanyúlóan
dokumentálható. Az őslakosok jelenlé-
tének legkorábbi nyomát egy az Északi
Területen talált kődarab őrzi, amelyet
valószínűleg festésre használtak.
A bennszülött művészet megjelenési
formái sokszínűek, korszakonként, nép-
csoportonként és régiónként eltérőek.
Sziklafestmények
A sziklafestmények közül a legrégebbi-

ek több tízezer évesek, egyes helyek
azonban ma is használatban vannak.
A témájuk eltérő, állat- és emberábrá- A legkorábbi emberi tevékenységgel összefüggésbe
zolások, vadászati, vallási és törzsi jele- hozható kődarab festéknyomokkal (eredete:
netek vagy éppen szokatlan jelenségek Madjedbebe Shelter, Északi Terület, kiállítva: Ausztrál
(például egy-egy európai hajó megjele- Nemzeti Múzeum, Canberra, ACT)
254 Az ausztrál művészet dióhéjban
nése). A festőanyag és technika vidékenként és korszakonként eltérő (például hullámvo-

nalak, pöttyözés). A sziklafestmények fontos forrásanyagot szolgáltatnak, például a konti-
nens egykori állatvilágának megismeréséhez.*
A bennszülöttek egykori „szent helyei” gyakran sziklás helyeken, hegyek között talál-
hatóak, a megközelítésük néha többnapos túrát igényel (néhány tipp, a könnyebbtől a
nehezebben megközelíthetőek felé haladva: Yankee Hat ACT, Grampians VIC, Mt Grenfell
NSW, Ubirr NT, Laura QLD, Carnarvon Gorge QLD).
Kővésetek
A kővésetek kora és formái szintén

vidékenként eltérőek. Sydney kör-
nyékének puha mészköve például
kővésetek készítésére csábította
az itt élőket, ezek a metropolisz
több pontján könnyedén elérhe-
tőek (például Grotto Point, Bondi
vagy Ku-ring Gai Chase NP). Ér-
dekes kővésetek találhatóak Nyu-
gat-Ausztráliában (Karinji NP) és
Tasmániában (Preminghana) is.
Bennszülött kővéset Bondiban, a strand közelében (Sydney)
A fa hasznosítása
A bennszülöttek egyes közösségi színtereit (például táncaik helyszínét) bizonyos fák köze-
lében tartották. Ezek az ún. corroboree fák több helyen megmaradtak, a legkönnyebben
Melbourne-ben, az Albert Park sarkán érhető el az egyik példányuk. A fák kérgét többfé-
leképpen is hasznosították, a kivágott rész helyét gyakran díszítették, ilyen látható például
Healesville-ben. A fakéregre egyes helyeken üzeneteket, történeteket rögzítettek, ez a
kéreg-művészet politikai jelentéstartalmat kapott a 20. század második felében.** Egyes
helyeken (például Ausztrália északi részén) a temetkezési helyet fejfákkal jelölték meg,
ilyen díszített, faragott fejfák (burial poles) több múzeumban is láthatóak. A bennszülöttek
használati tárgyainak (és ékszereinek) nagy része is fából és növényi anyagokból készült,
ezekből a legszebb gyűjteményeket a South Australia (SA) és a Melbourne Múzeum (VIC)
őrzi (bumerángok, pajzsok, kosarak).
A bennszülött művészet megújulása
* A megafaunára lásd bővebben: Domaniczky 2018, 188–190.

** Lásd bővebben: bark petitions, Domaniczky 2018, 255.
Bennszülött művészet 255
a 20. században
A bennszülött művészeti technikák sokáig a

közösségen belül maradtak, és velük is tűn-
tek el. Egyes esetekben azonban az őslako-
sok megpróbálták magukat „európai módon
is kifejezni”, ezek a kísérletek valódi érdek-
lődést váltottak ki a többségi társadalomban.
Az első művész, aki saját közösségén kívül is
ismertté vált, a híres victoriai törzsi vezető, Wil-
liam Barak volt. Ő egyrészt saját élményanyagát
kívánta feldolgozni, másrészt közösségének el-
tűnőben lévő, általa még ismert hagyományait
próbálta rögzíteni (munkái az Art Gallery of Vic-
toriában megtekinthetőek). A legnagyobb hírnév-
re azonban kétségkívül a tragikus sorsú Albert
Namatjira (1902–1959) tett szert, aki az Alice William Barak (1824–1903)
Springs közelébe látogató victoriai festőtől, Rex (A kép a Library of Victoriában található)
Battarbee-tól tanulta az ecsetkezelési technikát
(őt és követőit gyakran hermannsburgi iskola
néven emlegetik). Namatjira munkái számos múzeumban láthatóak, hatása nemcsak az
őslakos közösségre (családjának több tagja is festett), de a kortárs ausztrál művészetre
nézve is jelentős.
A közép-ausztráliai Papunya, Namatjira egyik utolsó lakóhelye később egy új benn-
szülött művészeti mozgalom szülőhelyévé vált. A település iskolájában tanító európai
Geoffrey Bardon előbb a gyerekeket, majd a felnőtteket is bátorította a törzsi jelek, tör-
ténetek megfestésére. A papunya-mozgalom ebből az élményből született az 1970-es
években. A „pontfestés” azóta az ausztrál bennszülött művészet egyik hívószavává vált,
de kezdetben az idetartozó művészek munkáit csak néhány galéria volt hajlandó meg-
vásárolni. A mozgalomban több nemzedék is elkülöníthető, illetve egyes művészeknek
csupán egy-egy korszakuk kötődik a papunyához (a legnagyobb hírnévre a művészek
közül Clifford Possum Tjapaltjarri (1932–2002) tett szert, akinek egyik képe árverési
rekordot döntött 2007-ben).
Bennszülött stílus a hétköznapokban (street art)
A bennszülött művészet az őslakosok útját járta be az elmúlt két évszázadban. Kezdet-

ben a meg nem értettség volt a sorsa, majd az eltűnés fenyegette, mint az alkotóit. Ám
mindkét oldalon voltak kísérletek a kapcsolatfelvételre, az eszmecserére, amely mindkét
irányban ösztönzőleg hatott. A bennszülött művészet európaiak általi „felfedezése” a 20.
század egyik nagy ausztrál „élménye” volt. Mára az akkor formabontó és egyedi látásmód
Normanton (QLD)
Kerités dekorációja (Redfern, Sydney)
és stílus beépült az ausztrál értékek közé. Amikor például a metropoliszok utcáin járunk
vagy éppen a Pusztaság eldugott kis településein, gyakran láthatunk graffitiket vagy akár
közösségi dekorációkat, mint például a queenslandi Normantonban.
Az európaiak érkezése 257
A bennszülött giccs
A bennszülött művészet egy része tehát a 21. századra teljesen ausztrállá vált. Másfelől
azonban, mint az ország egyik jellegzetessége, a szuveníripar egyik fő célpontja is lett.
A metropoliszok piacain, a repülőtereken fillérekért vásárolhatunk „bennszülött” emlék-
tárgyakat és festményeket. Nagy részük Ausztrálián kívül készült, „bennszülöttmentes”
anyagokból. Természetesen léteznek továbbra is őslakos művészek, művészcsoportok
és születnek újabb és újabb irányzatok. A valódi termékeket azonban nem a nagy pia-
cokon, hanem meghatározott helyeken, általában őslakos galériákban lehet megismerni
vagy megvásárolni.
Az európaiak érkezése
Az európaiak az első pillanattól fogva megpróbálták körülírni, elmagyarázni mindazt, ami-

hez hasonlót korábban Európában nem láttak. A furcsa állatokról és növényekről, a tá-
jakról, majd pedig az európaiak első telepeiről számos vázlat, rajz, festmény, valamint
szöveges beszámoló készült (lásd például Dampier, Cook, Phillip, Hunter beszámolóit).
A Cook első útján Banks mellett dolgozó hivatásos illusztrátor, Sydney Parkinson nö-
vényrajzai vagy az Első Flottával érkező tengerészek, William Bradley vagy George Raper
„amatőr” vízfestményei a legkorábbi ausztrál műalkotások közé tartoznak.
Korai idők
A fegyenctelep megalapítását követően rövid időn belül a tengeri és szárazföldi felfede-

zések, a meginduló építkezések nyomán megjelentek az első „hivatásos” művészek is.
Néhányan közülük nem szabad akaratukból, hanem fegyencként érkeztek a kontinensre
(például a festő Thomas Watling vagy Knud Bull, illetve az építész Francis Greenway), de
tehetségük révén saját karriert futottak be.
Festészet
A korai ausztrál művészek a két legkorábbi telepre, Sydney-be vagy Hobartba érkeztek.
John Levin 1800-ban szállt partra Sydney-ben, őt szokták az első ausztrál művészként em-
legetni. Több könyvet is írt az ausztrál élővilágról, melyeket saját illusztrációi díszítenek. Állat-
és tájképeiről ismert. Augustus Earle több kontinenst is végigutazott, élt és alkotott Ausztrá-
liában és Új-Zélandon. Tájképei és portréi jelentősek, egyik legismertebb képe a Bungaree
portréja. Benjamin Duterrau, Robert Dowling és az ausztrál tájképfestészet atyjának tartott
John Glover Tasmániában telepedtek le, tájképeik, portréik között számos bennszülött-té-
májú is található. Az osztrák származású Conrad Martens Darwin társaságában bejárta a
csendes-óceáni szigetvilág egy részét, végül Sydney-ben élt és alkotott haláláig.
Építészet
A korai Sydney kormányzati építkezései képzett építészeket igényeltek. A korszak legis-

mertebb építésze Francis Greenway volt, aki Macquarie kormányzó elképzeléseit formába
öntötte. Ebből az időszakból származnak a legrégebbi épen maradt kőhidak, ezek közül
többet David Lennox tervezett.
19. második fele
A victoriai aranyláz hírére érkező bevándorlóhullámnak több műalkotást is köszönhet

Ausztrália. Ekkor érkezett például a bécsi születésű Eugene von Guerard, az egyik legje-
lentősebb ausztrál tájképfestő, aki az aranymezőkön kezdett új életet (tanítványai között
volt például Tom Roberts és Frederick McCubbin). Az aranymezőkre érkezett a magyaror-
szági születésű aranyműves Levinyi Ernő,* akinek csodálatos ezüst serlege az Art Gallery
of Victoria gyűjteményében ma is megtekinthető. Melbourne-ben virágzottak a művésze-
tek, az Art Gallery mellett alapított festőiskola hatása egészen az első világháború kitöré-
séig jelentős maradt.
Festészet, fényképészet
A korszak legjelentősebb festői Melbourne-ben alkottak (például Nicholas Chevalier, William

Strutt), ahol műveiket kiállításokon is bemutathatták. Itt élt Louis Buvelot is, akit az ausztrál
impresszionizmus előfutárának tartanak. Az ausztrál impresszionizmus (más néven heidel-
bergi iskola) kezdetei szintén Melbourne-höz kötődnek. Itt az 1880-as években a Heidel-
berg városrészben rendezett táborozásokon találkoztak az impresszionisták, köztük a leg-
nagyobbak: Arthur Streeton, Walter Withers, Tom Roberts, Frederick McCubbin és Charles
Conder. Néhányan közülük később, az 1890-es években felfedezték maguknak Sydney-t is.
A dagerrotípia, a fényképészet az 1840-es években jelent meg a kontinensen, mű-
velőit ekkor még a művészek közé sorolták. Henry Johnstone Melbourne-ben Ausztrália
leghíresebb fényképész vállalatát hozta létre a 19. század második felében.
Érdekes párhuzam, hogy több magyar, így az eperjesi Rochlitz Béla vagy a pesti szü-
letésű Baume József is dagerrotipművészként próbált boldogulni Victoriában az aranyláz
időszakában. Baume egy pár éves új-zélandi kitérőt követően egészen a 19. század vé-
géig fényképészként működött Victoria és Új-Dél-Wales nyugati részének kisvárosaiban.
Leszármazottai közül a 19–20. században többen is fényes karriert futottak be Ausztráli-
ában és Új-Zélandon.**
* Fényképét lásd Domaniczky, 2018, 337.

** Lásd bővebben csak a legismertebb családtagokat: Frederick Ehrenfried Baume (Új-Zéland), Eric Baume (Ausztrá-
lia), Michael Baume (Ausztrália), Peter Baume (Ausztrália). A család korai történetét és magyarországi kapcsolódá-
si pontjait érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Bővebben lásd még Domaniczky (Kézirat 4., 2020).
20. század első fele 259
Építészet
Az aranyláz nyomán Victoriában városok nőttek ki a földből (többek között Bendigo és

Ballarat), mind közül a legpompásabb azonban Melbourne volt. Victoria gyarmat születése
és felvirágzása egybeesett Viktória királynő uralkodásával. A viktoriánus korszak számos
építészeti irányzatát (magán- és középületeken) legteljesebben Melbourne-ben tanulmá-
nyozhatjuk. Sydney-ben a stílusok ugyancsak jól nyomon követhetőek, sőt, ott a korábbi
építészeti stílusokra is szép példákat találhatunk. A legtöbb stílusnak számos alirányzata is
ismert, ezek keveredhettek is. Itt csupán néhány fontosabb példát ismertetünk.
Építészeti stílus Melbourne Sydney

György-kori (Georgian) St James Old Cathedral St James church, Old
(1788–1840 k.) Government House
Klasszikus (Victorian Library of Victoria, Royal GPO (Martin Place), Custom
Academic Classical / Free Exhibition Building, House, Australian Museum
Classical / Neoclassical) Parliament of Victoria
(1840 k. – 1890)
Second Empire (19. sz. Collingwood Town Hall, Sydney Town Hall
második fele) Malvern Town Hall
Neogótikus (Gothic Revival Old Rialto Building, St Paul’s St Andrew’s Cathedral, New
/ Free Gothic / Academic Cathedral Government House
Gothic) (19. sz. közepe –
20. sz. eleje)
Federation Style (1885 k. – Flinders Station, Sacred State Library of NSW,
1915 k.) Heart Church (St Kilda) Queen Victoria Building,
ANS Building (Rocks)
Szobrászat
Melbourne a szobrászok számára is kiváló lehetőségeket kínált. Benjamin Law is ezért

költözött ide Tasmániából a 19. század második felében. Itt alkotott a német származású
Emil Todt, Charles Summers (Burke and Wills szobor), illetve később William Stanford.
20. század első fele
Az egységes Ausztrália létrejötte az élet valamennyi területén, így a művészetekre is jelen-

tős hatást gyakorolt. Elegendő itt csupán Tom Roberts (1856–1931) monumentális fest-
ményére (The Big Picture) utalni, amely a szövetségi parlament ünnepélyes megnyitóját
örökítette meg.
A Big Picture (30 m magas, 50 m hosszú) egy ausztrál nemzeti ikon, jelentősége rokonítható a Feszty-körképével
(15 m magas, 120 m hosszú). A szövetségi parlament megnyitóját ábrázolja, amelyet 1901. május 9-én tartottak
Melbourne-ben, a Royal Exhibition Buildingben. A kép 1901–1903 között készült, a festő több mint 250 alakot
festett meg, a portrék között a bal szélen megtalálható az Osztrák–Magyar Monarchia akkori tiszteletbeli
konzuljának, a műpártoló Carl Pinschoffnak (1855–1926) az arcképe is (az eseményre egyébként valamennyi,
térségben szolgáló osztrák–magyar konzul meghívást kapott). A festmény jelenleg Canberrában a Szövetségi
Parlament épületében tekinthető meg, de kalandos úton, több évtized alatt jutott el mai helyére. Eredetileg az
ausztrál kormány 1904-ben az uralkodónak ajándékozta, így került Londonba, ahol 1957-ig maradt. Robert
Menzies ausztrál miniszterelnök kérésére II. Erzsébet királynő hozzájárult ahhoz, hogy a festményt Ausztráliában
őrizzék. Itt több helyszínt is megjárt, amíg az új parlament épületében végleges helyére került.
Az idillt azonban itt is szétzúzta a háború, a két világháború korának művészete és épí-
tészete pedig a korábbihoz képest több változást mutat.
Festészet
A 20. század elején a tájképfestészet újra fontos szerepet kapott (lásd Elliot Gruner, illetve
Hans Heysen idilljeit. Hans Heysen lánya, Nora szintén festő lett, az első női díjazottként
vehette át az Archibald-díjat 1938-ban). Melbourne mellett és helyett Sydney szerepe
megnövekedett, Grace Cossington Smitht (leghíresebb festménye a The Bridge in Curve,
1930) Ausztrália első posztimpresszionista festőjének szokták tartani. A háború után beér-
kező nemzedék több irányzatban is alkotott. Az alkotói pályák részben egy-egy országhoz
kötődnek. Charles Meere art decós képeiről ismert (leghíresebb munkája az Australian
Az ausztrál művészet dióhéjban 261
Beach Pattern), Arthur Murch a kubizmushoz

vonzódott. Napier Waller több művészeti ág-
ban is alkotott, festményei mellett elsősorban
üveg- és mozaikmunkáiról (például National
War Memorial Canberra) ismert. Norman Lind-
say ugyancsak sokoldalúságáról volt híres.
Építészet
Az egységes Ausztrália első éveinek egyik leg-

fontosabb építészeti irányzata a föderalista (fe-
deration style) volt, amely részben egybeesett
az edwardianus építészeti stílus időszakával
(nagyjából 1901–1914 között). A két világhá-
ború korában mindkét metropoliszban hódított
az art deco (lásd például Sydney War Memo-
rial vagy a melbourne-i Richmond Town Hall).
Walter Burley Griffin nemcsak fővárost álmo-
dott Ausztráliának, de mindkét metropoliszban Az ausztrál háborús emlékmű
több épületet is tervezett. kupolájának mozaikja
Az 1934-ben elkészült szemétégetőt (Incinerator, Willoughby, Sydney) Walter Burley Griffin tervezte.
A szemétégető 1972 óta nem működik, az épület 1990-ben védettség alá került, 2007 óta művészek házaként
hasznosítják, ahová rendszeres kiállításokat szerveznek.
Szobrászat
A korszak leghíresebb szobrászai a két metro-

poliszban alkottak. Rayner Hoff legismertebb
munkája a Sydney War Memorialhoz kötődik.
A melbourne-i Bertram Mackennal nemcsak
szobrász volt, de érmeket is készített. Charles
Douglas Richardson ugyancsak Melbourne-ben
alkotott. Más városokban is dolgoztak kiváló mű-
vészek (például Pietro Porcelli – Perth, James
Laurence Watts – Brisbane).
Itt kell megemlíteni, hogy 1938-ban a háború
elől érkező néhány száz magyar menekült között
ott volt Mészáros Andor és családja is, akik Mel-
bourne-ben telepedtek le. Mészáros nemcsak
szobrairól, de érmeiről is ismert (például a mel-
bourne-i olimpia érmei), sőt, egy ausztrál érme-
sorozatot (Meszaros’ decimal currency design)
is tervezett a dollár bevezetésének idején.
20. század második fele

A felújított Sydney War Memorial belső tere A 20. század második felében alkotó ausztrál
művészek egy része még a század első felében
kezdte pályafutását. Jelen pontban az ő mun-
kásságukra koncentrálunk.
Festészet
Margaret Preston még a 19. században kezdte

meg tanulmányait (Adelaide-ben és Melbour-
ne-ben), de ő maga már a modernitás előfutá-
rának számított. Pályája nagy részében Syd-
ney-ben alkotott. Ausztrál táj- és növényképei,
illetve újszerű bennszülött-ábrázolásai a legis-
mertebbek. Ian Fairweather hosszú pályafutása
során szintén kapcsolatba került a bennszülött
művészettel, de számára az ázsiai kultúrkör jelen-
Mészáros Andor (Michael Mészáros tette az állandó ihletet. Godfrey Millernek első-
1958-ban készült érme, Michael Mészáros sorban a csendéletei és tájképei ismertek. Rus-
hozzájárulásával) sel Drysdale vagy Sidney Nolan az Outbacket is
20. század második fele 263
Sidney Nolan (1917–1992): First-class marksman („első osztályú Kaszab Juditnak a 100 éves Orbán
mesterlövész”, 1946, Art Gallery of NSW, Sydney). A kép a 26 Dezsőről készült képe
darabos első Kelly-ciklus egyik darabja. (Canberrai Magyar Nagykövetség)
képes volt egyedi színekkel, erőteljesen megjeleníteni

(Nolannak talán a Ned Kelly-ciklusát ismerik a legtöb-
ben). James Gleeson* az ausztrál szürrealizmus legje-
lentősebb képviselője, pályaíve átíveli a 20. századot.
Még a háború előtt több magyar művész érke-
zett Ausztráliába. A matuzsálemi kort megélő Orbán
Dezső (Des Orban), a Nyolcak csoport egykori tagja,
illetve Kaszab Judit (Judy Cassab) Sydney-ben tele-
pedtek le. Mindketten országos ismertségre tettek
szert, Judy Cassab volt a második, aki nőként Archi-
bald-díjat nyert 1960-ban.
Építészet
A 20. század második fele a modernista és a brutalis-

ta épületek megjelenését hozta magával. A metropo-
liszokban megindult a felhőkarcolók építé-
se, Melbourne-ben a bevándorlók számára
Az 1977-ben átadott 228 m magas MLC Centre
épített beton toronyházak (Commission – Harry Seidler ikonikus épülete – máig uralkodik
buildings), Sydney-ben a vasbeton középü- Sydney belvárosán. Érdemes megnézni az előtte, a
letek (bíróságok, telefonközpontok, egyete- bal oldalon álló 19. század végi saroképületet, amely
mi kampuszok) jellemzik ezt az időszakot. eltörpül e 67 emeletes monstrum mellett.
* Névrokona, James Gleeson adelaide-i érsek fogadta Mindszenty hercegprímást 1974-es ausztráliai körútjának
dél-ausztráliai állomásán. Mindszenty lelkipásztori útjára lásd bővebben: Domaniczky (Kézirat 5., 2020)
A régi, történelmi jelentőségű épületek egy része megsemmisült. Sydney-ben a közép-

európai építészek, élükön az osztrák Harry Seidlerrel domináltak. Az ekkor kiépülő Canber-
ra épületei és lakótelepei is nagyrészt beton és üveg különböző kombinácóiként készültek.
A közép-európai építészek közül többen magyar származásúak voltak, a teljesség igé-
nye nélkül itt említendő Hugo Stossel (1905–2002), Balthazar Korab (1926–2013) és
Laszlo Peter Kollar (1926–2000) neve.
Szobrászat
A szobrászat a 20. század második felében virágzásnak indult. Raymond Ewers (Mel-
bourne), Tom Bass (Sydney) mellett számos művész alkotott, sokuk családja – az ausztrál
multikulturális társadalomnak köszönhetően – bevándorlóként került a kontinensre.
Mészáros Andor fia, Michael Mészáros már Melbourne-ben született, az adelaide-i
Silvio Apponyi még Németországban. Kolozsy Sándor, Paulini József vagy Ilosvay Gusztáv
munkái a magyar közösségen belül is jól ismertek.
Pioneer Women’s Memorial (Az első női

telepesek emlékműve), készítette: Kolozsy
Sándor, 1988 (Jessie Street Gardens, Sydney).
Ilosvay Gusztáv 1956 című kisplasztikája

(A művész ajándéka a Magyarország Sydney-i
Külgazdasági és Konzuli Irodája számára)
Összegzés 265
Paulini József és Ilosvay Gusztáv szobra

a Green Square-en (Sydney, címe: Gapwork,
készült 2000-ben)
Michael Mészáros egyik érme a Melbourne

Museumban (Serpent, 1987)
Összegzés
A fenti áttekintésből is látható, hogy az ausztrál művészet bár fiatal, de számos újdonságot
tartogat, viszont ezek értelmezéséhez az ausztrál történelem és földrajz ismerete nélkü-
lözhetetlen. Az építészet áttekintéséhez ezért a metropoliszokban tett belvárosi séták, a
festmények és egyéb műalkotások megismeréséhez pedig a művészeti galériák felkere-
sése ajánlottak (Canberra, Melbourne, Sydney). A bennszülött képzőművészet legjelentő-
sebb gyűjteményei Adelaide-ben (South Australia Museum) és Melbourne-ben (Melbour-
ne Museum) találhatóak, a kortárs őslakos alkotások megismeréséhez pedig Darwinba
(Art Gallery of NT) vagy Canberrába (National Gallery) kell utazni.
Bungaree portréja, Kolozsy Sándor ausztrál

történelmi sorozatából. A portré Augustus Earle
1826-os híres képe (Bungaree, az új-dél-walesi
őslakos) alapján készült.
Mellékletek
Közlekedési tippek
a metropoliszok és a főváros megismeréséhez
Sydney és Melbourne
A metropoliszok városmagja gyalog is bejárható. A városrészek között Sydney-ben a

komp, Melbourne-ben a villamos a leggyorsabb közlekedési eszköz. Buszok mindkét vá-
rosban közlekednek.
A tömegközlekedés használatát egységes kártyarendszer könnyíti meg (Sydney: opal,
Melbourne: myki). A metropoliszokban jól kiépített kerékpárutak találhatóak (különösen
Melbourne-ben), nagyrészt a belvárosban és annak közvetlen közelében. Kerékpárt le-
het kölcsönözni (különösen Melbourne-ben egyszerű, ahol a magyar BUBI-hoz hasonló
hálózat üzemel), illetve mindkét városban megjelentek a közösségi kerékpárok az elmúlt
években.
A belvárosban a gépkocsik használata nehéz (például eltérő közlekedési szabályok
Melbourne-ben, egyirányú utcák Sydney-ben) és költséges (drága a parkolás, egyes he-
lyeken csak érmés fizetés lehetséges). A közösségi autók használata különösen Melbour-
ne-ben elterjedt. A külvárosok nagy része azonban gépkocsival és GPS-szel (legfrissebb
változat!) közelíthető meg a leggyorsabban. Autókölcsönzőket a repülőtéren (általában
ezek vannak a legtovább nyitva) és a belvárosban találhatunk.*
Canberra
Canberra modern város, ezért legfeljebb a belső részt (Canberra Center környéke) ér-
demes gyalogosan felfedezni. A főváros tömegközlekedésében – a villamoshálózat most
zajló fejlesztésének köszönhetően – a közeljövőben jelentős változások várhatóak. Can-
berra tömegközlekedése jelenleg elsősorban a buszokra épül, de a város bejárásához
mindenképpen szükséges az autó. A városban és a város körül szinte mindenhol lehet
biciklizni, és több helyen működnek kölcsönzők is.
* A legismertebb autókölcsönzők nevét lásd Domaniczky 2018, 395.

Jelentősebb fesztiválok és éves rendezvények
a metropoliszokban és a fővárosban
•
Melbourne Sydney Canberra
január The Australian Open / Sydney Festival / Summernats /
Australia Day Firework / Australia Day Firework Australia Day Firework
Midsumma Festival
február Chinese New Year / Mardi Gras / Chinese National Multicultural
White Night New Year Festival
március Moomba Festival / Sydney Harbour Regatta Enlighten Canberra
Melbourne Food and / Sydney Royal Easter
Wine Festival / Australian Show
Grand Prix
április Melbourne International - Canberra International
Comedy Festival Music Festival
május Melbourne International Sydney Comedy Festival See Change (Jervis
Jazz Festival Bay)
június Williamstown Literary Vivid Sydney Canberra Truffle
Festival Festival
július Open House Melbourne Australian International -
Music Festival
augusztus Melbourne International
Film Festival / Melbourne - -
Writers Festival
szeptember Royal Melbourne Show / Sydney Spring Carnival Floriade
Melbourne Fring Festival
/
Tesselaar Tulip Festival
október Australian Motorcycle Crave International Food Canberra International
Grand Prix (Phillip Island) Festival Film Festival
/ Melbourne Festival
november Queenscliff Music Sydnes Open / Newtown Canberra Country
Festival / Melbourne Cup Festival Blues and Rootes
/ Gala Day (Geelong) Festival (Hall) /
december Carols by Candlelight / Carols in the Domain / -
New Years Eve Sydney-Hobart Yacht
Race / New Years Eve
Forrás: internetes gyűjtés

Egyes helynevek magyarázata
Sydney
Parramatta: bennszülött eredetű helynév, jelentése: „a hely, ahol az angolnák lefeksze-

nek”, illetve a „vizek kiindulópontja”. Bár a tudományos kutatás az utóbbi változatot támo-
gatja, a város jelképei az angolnák, például a városi rögbicsapat neve is Parramatta Eels.
A települést eredetileg Rose Hillnek hívták George Rose (1744–1818) brit politikus után.
1791-ben Phillip kormányzó nevezte át az eredeti bennszülött elnevezésre.
Glebe: eredetileg a Phillip kormányzó által az anglikán egyháznak juttatott területet jelölte
(a glebe angol jelentésének megfelelően). Jelenleg a belvárossal közvetlenül határos kül-
város, korábban „munkáskerület”, mára egyre gyarapodó lakóövezet.
Blacktown: a település az 1823–1833 között itt működő bennszülött iskoláról kapta a

nevét. Az iskolát Black Town Native Schoolnak, az oda vezető utat Black Town Roadnak
nevezték, ez rövidült településnévvé a 19. század második felében.
Bronte: Robert Lowe brit politikusnak az 1840-es években itt felépített villájáról (Bronte
House) kapta a nevét. Lowe a villát Lord Nelsonról nevezte el, aki 1799-ben a szicíliai
Bronte hercegi rangját kapta meg. Lowe karrierjében Ausztrália csak egy epizód volt, po-
litikai pályafutása csúcsára Nagy-Britanniába való visszaérkezését követően ért el. A ház
azonban ma is áll, látogatható.
Woollahra: bennszülött szó, jelentése találkozó- vagy táborhely, South Head elnevezé-
sére is használták. A települést egy új-dél-walesi politikus, Daniel Cooper 1856-ban itt
felépített házáról (Woollahra House) nevezték el.
Melbourne
Fitzroy: Melbourne romkocsmás városrésze az egyik legkorábbi külvárosként még az

1840-es években jött létre. Eredetileg Newtownnak hívták, később az akkori kormány-
zóról, Charles Augustus Fitzroyról kapta elnevezését. A Fitzroy név a király (jelen esetben
II. Károly angol uralkodó) balkézről született gyermekére utal, akitől a Fitzroy család szár-
272 Mellékletek
mazott. A Fitzroy családon belül az elsőszülöttek az 1675-ben alapított Grafton hercege

(Duke of Grafton) rangot öröklik. A család leghíresebb tagja Grafton 3. hercege volt, aki
egy ideig (1768–1770) a brit miniszterelnöki posztot is betöltötte. Az ő emlékére nevezte
el Fitzroy kormányzó Grafton városát, Új-Dél-Wales állam északi határának közelében.
Geelong: a Port Phillip-öböl nyugati csücskében található város csupán néhány héttel fia-
talabb Melbourne-nél, amellyel gyakorlatilag már összenőtt. A település neve bennszülött
eredetű, jelentése „föld” vagy „szikla.”
Heidelberg: az ausztrál festők táborairól is ismert település a német Heidelberg városá-

ról kapta a nevét. Az első világháború idején felmerült a név megváltoztatása is (mint ez
például Dél-Ausztrália állam legtöbb német nevű településével meg is történt), de végül
megmaradt az eredeti név.
St Kilda: a területet La Trobe elöljáró nevezte el az ott horgonyzó hajóról, amely a Lady
of St Kilda nevet viselte. Az első földárverést 1842-ben tartották, amelyen az első darab
földet ennek a hajónak a kapitánya vásárolta meg. Az ezen átvezető utat a kapitány a hajó
tulajdonosáról, Thomas Aclandról Acland Streetnek nevezte el. Ez a mai St Kilda híres
főutcája, ahol egykor számos közép-európai (köztük magyar) bolt működött.
Wantirna: bennszülött eredetű helynév, jelentése „csobogó víz”. Az elnevezés már a 19.
század második felében megjelent a térképeken, és a 20. század elejétől településnév-
ként is használták. Itt található a Magyar Központ, Ausztrália legnagyobb magyar háza.
Canberra
Ainslie: a városrész és a 843 m magas Ainslie-hegy névadója a napóleoni háborúk egyik

veteránja, James Ainslie volt, aki felügyelőként dolgozott a Duntroon-birtokon a 19. szá-
zad első felében.
Deakin: Ausztrália második miniszterelnökéről, Alfred Deakinről elnevezett városrész.

1928-ban jelölték ki, nagyobbrészt lakóövezet, de számos ország külképviseletének
székhelye is (Magyarország nagykövetsége is itt található).
Manuka: a boltjairól és éttermeiről ismert városrész egy növényről, az új-zélandi teafá-

ról kapta a nevét. A város tervezésének idején, az 1910-es években még úgy tűnt, hogy
valamikor Új-Zéland is csatlakozni fog az államszövetséghez, ezért egyes elnevezések
Új-Zélandhoz kapcsolódtak. Amikor egyértelművé vált, hogy a szigetország megőrzi önálló
domíniumi státuszát, az elnevezések többségét megváltoztatták, ez azonban megmaradt.
Egyes helynevek magyarázata 273
Woden (Valley): Canberra egyik kerülete, eredetileg az egyik, a 19. század első felében
a környéken épített tanyáról (Woden) kapta a nevét. Ez Canberra első külvárosa, 1964-
ben épült, központja a Woden Town Centre.
Yarralumla: a legtöbb diplomáciai misszió székhelyéül szolgáló városrész neve bennszü-

lött eredetű, jelentése „visszhang.” A terület az 1820-as években került az európaiak bir-
tokába, az első térképeken már ezen a néven szerepelt. A birtok központjában álló ház
(Yarralumla House) helyére a 19. század végén új épületet emeltek. Ide költözött fel a
főkormányzó Melbourne-ből 1927-ben, és máig ez a hivatalos főkormányzói rezidencia.
A bennszülött helynevek továbbéléséről
•
Az európaiak őslakosokkal kapcsolatos bánásmódját nem lehet eléggé elítélni,* másrészt
viszont hangsúlyozni szükséges, hogy az újonnan érkezők közül többen őszinte érdeklő-
dést mutattak a bennszülöttek nyelve és kultúrája iránt. Ha megnézzük a Cook vagy Phillip
részére adott utasításokat, azok barátságos kapcsolatfelvételt írtak elő a címzetteknek.
Cook, de különösen Phillip azonban a számára meghatározottaknál jóval tovább ment,
Bennelonggal elmélyülő barátsága, a bennszülöttek irányában tanúsított őszinte érdeklő-
dése és megértése azt sugallja, hogy teljes mértékben tisztában volt a két kultúra találko-
zásából adódó következményekkel.
Phillip alapította – mint láttuk – az első európai telepeket a kontinensen: előbb Syd-
ney-t a tengerparton, majd pár hónappal később Rose Hillt a szárazföldön. Ez utóbbi
esetében pár évvel később saját maga kezdeményezte az európai név bennszülöttre cse-
rélését, Rose Hillből így lett Parramatta 1791-ben. Phillip szimbolikus lépése mintegy két
évszázaddal később érett be, amikor a Bicentenáriumot ünneplő Ausztrália elkezdte ke-
resni bennszülött gyökereit.**
Phillip kortársai, a felvilágosodás korának gyermekei sok esetben saját maguk készí-
tettek szójegyzékeket (nem csak Ausztráliában, hanem a csendes-óceáni szigeteken is),
amelyek a kifejezések mellett számos helynevet is megőriztek az utókornak. Így például
az Első Flottával érkezők nyomtatásban megjelent beszámolói vagy magánlevelei később
kiindulási alapként szolgáltak az egykor bennszülöttek által lakott helyek eredeti elnevezé-
seinek meghatározásakor.
Számos bennszülött név azonban – általában rontott formában – már a megtelepülő
európaiak emlékezetében is megmaradt vagy érkezésüket követően rákerült a térképek-
re. Ausztrália földrajzi nevei ennek köszönhetően valamennyire mindig is magukban hor-
dozták a bennszülött örökségüket.
Az Ausztrál Államközi Térképészeti Bizottság (Intergovernmental Committee on Sur-
veying and Mapping) 1993-ban alakult, és még ebben az évben állásfoglalást adott ki,
amelyben a kettős névadást és névhasználatot bátorította. A bennszülött helynevek felku-
tatása ezt követően kapott nagyobb lendületet. A folyamat most is tart, vannak vissza- és
előrelépések, de a bennszülött helynévadás és kettős névadás eredményei ma már min-
den államban láthatóak.
* Magyarországon az európaiak kegyetlenségét nyíltan elítélő legkorábbi cikk 1858-ban jelent meg Fehér Barbárok
címmel, szerzője valószínűleg Hunfalvy János volt (Fehér barbárok Ausztráliában, Család Könyve 1858. 174–
176.). Lásd még Domaniczky (Kézirat 3., 2020).
** Lásd például a bicentenáriumi 10 dolláros bankjegyet, Domaniczky 2018, 248.
Válogatott és hivatkozott irodalom
•
Rövidítések
ACT Ausztrál Fővárosi Terület

CBR Canberra
MEL Melbourne
NI Norfolk-sziget
NSW Új-Dél-Wales
NT Északi Terület
QLD Queensland
SA Dél-Ausztrália
SYD Sydney
TAS Tasmánia
ÚZ Új-Zéland
VIC Victoria
WA Nyugat-Ausztrália
Canberra
[Sz.n.]: Canberra history 1953-2003: celebrating 50 years (Canberra, 2003. 71 p.)

Brown, Nicholas: A history of Canberra (Cambridge, 2014. 293 p.)
Davies, Esther Valerie et al: A history of Australia’s capital, Canberra (Canberra, 1990.
136 p)
Foskett, Alan: You may have lived here for a while: a short history of Canberra’s hostels,
guest houses and early hotels (Campbell, 2002. 279 p.)
Gale, John: Dalgety or Canberra. Which? (Queanbeyan, 1907. 17 p.)
Gillespie, Lyall Leslie: Aborigines of the Canberra region (Campbell, 1984. 103 p.)
Gillespie, Lyall Leslie: Ginninderra, forerunner to Canberra: a history of the Ginninderra
district (Campbell, 1992. 294 p.)
Headon, David John: Canberra beyond the boundaries: Canberra’s extraordinary interna-
tional design competition, 1911-12 (Canberra, 2012. 39 p.)
Headon, David John: Canberra: crystal palace to golden trowels (Canberra, 2009. 31 p.)
Hope, Hewitt: Canberra’s first schoolhouse: a social history of Canberra’s first school,
now St John’s Schoolhouse Museum 1845-1986. (Canberra, 1987. 135.)
Machen, Mary: Pictorial history Canberra (Alexandria, [2000] 139 p.)
276 Válogatott és hivatkozott irodalom
Murphy, Gregory Peter: Parks and gardens in Canberra: origins and foundation, 1911-
1920 (Canberra, 1963.)
Reps, John William: Canberra 1912: plans and planners of the Australian Capital Compe-
tition (Carlton South, 1997. 494 p.)
Salisbury, Jean: Canberra: St John’s Churchyard 1844–1998 (Canberra, 2000. 298 p.)
Snow, Ginette: Canberra airport: a pictorial history (Canberra, [2009] 249 p.)
Warden, Ian: Canberra: think of it! dream of it! (Canberra, 2009. 35 p.)
Watson, Frederick: A brief history of Canberra, the capital city of Australia (Canberra,
1927. 247 p.)
Wigmore, Lionel: The long view: a history of Canberra, Australia’s National Capital (Mel-
bourne, 1963. 240 p.)
Wood, Greg: Canberra. Maps and makers, (Canberra, 2009. 33 p.)
Interneten
Davison, Graeme et al (szerk.): The Oxford Companion to Australian History (online ver-
sion 2003, Library of NSW).
Ling, Ted: Government records about the Austral Capital Territory (http://guides.naa.
gov.au/records-about-act/index.aspx, 2018.09.10-i állapot);
http://www.davesact.com, 2018.12.31-i állapot;
Melbourne
[Sz.n.]: Melbourne town: a boom city in old Australia (Noble Park, 2000. 94 p.)
[Sz.n.]: The Victorian centenary book 1834–35 – 1934–35: the story of the Marong Shire
from its inception (Victoria, 1934. 26 p.)
Adam-Smith, Patsy: Victorian and Edwardian Melbourne from old photographs (Sydney,
1978. 116 p.)
Bell, Agnes: Melbourne, John Batman’s village (Melbourne, 1965. 178 p.)
Bennets, Don: Melbourne’s yesterday: a photographic record 1851–1901 (Medindie,
1976. 159 p.)
Bonwick, James: Port Phillip Settlement (London, 1883. 537 p.)
Brett, Judith: The enigmatic Mr. Deakin (Melbourne, The Text Publishing Co, 2017. 490 p.)
Davison, Graeme: The rise and fall of Marvellous Melbourne (Carlton, 1979. 304 p.)
Fitzroy Council: Some submissions by the City of Fitzroy to the Local Government Advisory
Board in relation to an inquiry into the amalgamation of the cities of Melbourne,
Fitzroy, Port Melbourne and South Melbourne (Fitzroy, 1969. 97 p.)
Grant, James – Serle, Geoffrey: The Melbourne scene 1803–1956 (Neutral Bay, Hale &
Irenmonger, 1978. 308 p.)
Kósa A. Géza: Calvinist Hungarians in Australia (Melbourne, Academia Press, 2015. 214 p.)
Válogatott és hivatkozott irodalom 277
Lewis, Miles et al: Melbourne: the city’s history and development (Melbourne [1994])
Morgan, Majorie Jean: The Old Melbourne Cemetery, 1837–1922 (Oakleigh, 1982. 107
p.)
Newnham, William Henry: Melbourne, biography of a city (Melbourne, 1985. 283 p.)
Priestley, Susan: South Melbourne: a history (Carlton, 1995. 495 p.)
Randall, Wilson – Dale, Budd: The Melbourne tram book (Sydney, UNSW Press, 2008.
80 p.)
Tiley, Ian – Dolery, Brian: Historical evolution of local government amalgamation in Vic-
toria, Tasmania and South Australia [electronic resource, University of New Eng-
land, 2010. 44 p.]
Victoria Public Record Office: Our nation’s first capital: federation and the city of Melbour-
ne, 1901–27. (North Melbourne, 2001. 10 p.)
Interneten
Encyclopedia of Melbourne (e-Melbourne, www.emelbourne.net.au/about.html,

2018.07.22-i állapot);
Davison, Graeme et al (szerk.): The Oxford Companion to Australian History (online ver-
sion 2003, Library of NSW).
Sydney
Bába Iván – Sáringer János (főszerk.): Diplomáciai Lexikon (Bp., Éghajlat, 2018. 722 p.)
Birch, Alan – Macmillan, David Stirling: The Sydney scene, 1788-1960 (Sydney, Hale &
Iremonger, 1982. 387 p.)
Clune, Frank: Saga of Sydney: the birth, growth and maturity of the mother city of Austra-
lia (Sydney, 1962. 347 p.)
Cobley, John: Sydney Cove 1788-1800. I-V. (London, 1980-1986.)
Emerson, Arthur: Historical dictionary of Sydney (Sydney, 2001. 563 p.)
Fitzgerald, Shirley: Sydney: a story of a city (Sydney, 1999. 170 p.)
Gerritsen, Rupert et al: The Duyfken (Perth, Western Australian Museum, 2015. 72 p.)
Godsey, William D.: Aristocratic redoubt: The Austro–Hungarian Foreign Office on the
Eve of the First World War (West Lafayette, Purdue University, 1992. 304 p.)
Grattan, Michelle (szerk.): Australian prime ministers (Chatswood, New Holland Publish-
ers, 2016. 582 p.)
Groom, Barry – Wickman, Warren: Sydney, the 1850s: the lost collections: eyewitness
accounts and early photographs of Sydney (Sydney, 1982. 103 p.)
Hogan, Mark: The story of Sydney (Kirribilli, 1981. 30 p.)
Johnson, Keith A. – Sainty, Malcolm R.: Sydney burial ground 1819-1901: Elizabeth and
Devonshire streets and history of Sydney’s early cemeteries from 1788 (Sydney,
2001. 512 p.)
278 Válogatott és hivatkozott irodalom
Lawrence, Joan – Sharpe, Alan: Pictorial history Eastern Suburbs (Crows Nest, 1999.
137 p.)
Moorhouse, Geoffrey: Sydney: the story of a city (New York, Harcourt, 2000. 292 p.)
Morris, Sherry: Uranquinty remembers. A migrant experience 1948–1952 (Wagga Wag-
ga, Active Print, 2001. 174 p.)
Parks, Peggy: The Sydney Opera House (San Diego, Blackbirch Press, 2004. 48 p.)
Sharpe, Alan: City of Sydney: pictorial history (Alexandria, 2013. 139 p.)
Smith, Michael Pomeroy: Sydney Opera House. How it was built and why it is so (Sydney,
Collins, 1984. 61 p.)
Thorne, Les G.: A history of North Shore (Sydney, 1979. 222 p.)
Turnbull, Lucy: Sydney: biography of a city (Milsons Point, 1999. 534 p.)
Watson, Anne (szerk.): Building a masterpiece: The Sydney Opera House (Sydney, Po-
werhouse Publishing, 2013. 215 p.)
Whitaker, Anne-Maree: Pictorial history South Sydney (Alexandria, 1999. 2002. 139 p.)
Interneten
Sydney’s history (www.cityofsydney.nsw.gov.au, 2018.04.15-i állapot)

Davison, Graeme et al (szerk.): The Oxford Companion to Australian History (online vers-
ion 2003, Library of NSW).
Hivatkozott irodalom
Domaniczky Endre: Ausztrália magyar szemmel (Budapest, Fakultás, 2018.)

Domaniczky, Endre: Australia through Hungarian Eyes (Budapest, Fakultás, 2020.)
Domaniczky Endre: Adalékok az első szabad ausztráliai magyar bevándorló életrajzához
(Kézirat 1., 2020, sajtó alatt)
Domaniczky Endre: Gubányi, a tudós mérnök (Kézirat 2., 2020, sajtó alatt)
Domaniczky Endre: Gubányi Károly és Ausztrália (Kézirat 3., 2020, sajtó alatt)
Domaniczky Endre: Trianon menekültjei a csendes-óceáni térségben (Kézirat 4., 2020,
sajtó alatt)
Domaniczky Endre: Mindszenty József látogatása Ausztráliában és Új-Zélandon (Kézirat
5., 2020, sajtó alatt)
Domaniczky Endre: Az épített jog szuverenitása Ausztráliában (megjelenés alatt az Épített
jog szuverenitása című tanulmánykötetben) (Kézirat, 6., 2020)
Kunz Egon: Magyarok Ausztráliában (Budapest: Teleki László Alapítvány, 1997.)
Vékey Zsigmond: Utazásaim a Föld körül (Budapest, 1885.)
Személynevek mutatója
•
Acland, Thomas 272 Billibellary 132

Adelaide, Szász-Meiningeni 48, 144 Birnstingl testvérek 105
Adler, Larry (Adler László) 75 Blaxland, Gregory 30, 206
Agache, Donat-Alfred 220 Boldog Özséb 241
Ainslie, John 207 Bourke, Richard 43, 136–139, 144, 152,
Albers, Cecilie 187 160, 162, 200
Alfréd herceg, Szász-Coburg-Gothai 163 Bradfield, John 96, 97
Alt, Augustus Theodore 69, 183 Bradley, William 257
Antal Ferenc 190 Breglec Árpád 191
Apponyi, Silvio 264 Brisbane, Thomas 43, 48, 134
Bruce, Stanley Melbourne 228, 230
Balázs Dénes 22 Buckeridge, John Hingeston 106
Balmain, William 64 Buckley, William 43, 132, 134
Banks, Joseph 63, 257 Bull, Knud 257
Barak, William 132, 255 Bungaree 66, 257, 266
Barcza György 117 Burke, Robert O’Hara 25, 143, 259
Bárczy István 106
Bardon, Geoffrey 255 Campbell, Elizabeth 74, 75, 91
Barton, Edmund 81, 176, 215 Campbell, Robert 206–208
Bass, George 133 Campbell, Ruffin Lilian Henrietta 187
Bass, Tom 224, 264 Chapman, Austin 212
Bathurst, Henry 30 Chevalier, Nicholas 258
Batman, John 42, 43, 131, 132, 134–136, Coles, George 174
147, 153, 200 Collins, David 42, 134
Battarbee, Rex 255 Conder, Charles 258
Baudin, Nicolas Thomas 133 Cook, James 141, 146, 158, 160, 234
Baume József 258 Colebee 64, 65
Baume, Eric 258 Cooper, Daniel 271
Baume, Frederick Ehrenfried 258 Corlett, Peter 149
Baume, Michael 258 Cossington Smith, Grace 260
Baume, Peter 258 Cox, William 65
Bell, Thomas 157 Cunningham család 210
Benedek, XVI. pápa 149
Bennelong 64, 65, 91 Csapó Endre 109
Bernhardt Béla 191 Csík Tibor 117, 118
280 Személynevek mutatója
Dabasy János 191 Geoghegan, Patrick Bonaventure 148, 149

Dampier, William 257 George, Kathleen May 188
Darling, Ralph 86 Gipps, George 138
Darwin, Charles 45, 48 Giurgola, Romaldo 237
Deakin, Alfred 143, 144, 160, 166, 176, Gleeson, James Timothy 263
215–217, 272 Gleeson, James William 263
Doble, Gilbert 30 Grace testvérek 95
Domonkos Béla 143 Greenway, Francis 75, 78, 80, 82, 147, 257,
Donnison, Henry 208 258
Dowie, John 75 Greiner, Nick (Greiner Miklós) 116, 135
Dowling, Robert 257 Griffin, Marion 220
Drysdale, Russel 263 Griffin, Walter Burley 220, 261
Durack család 52 Grimes, Charles 134
Durack, Mary 52 Gruner, Elliot 260
Duterrau, Benjamin 257 Gubányi Károly (Gubanyi, Charles) 26, 53,
106, 119, 120, 186, 187, 197, 221
Earle, Augustus 266 Guerard, Eugene von 258
Elwell, Clotilde E. R. 106 Guerin, Bella 180
Erzsébet, Szent 109, 116 Guilfoyle, William Robert 141
Erzsébet, II. 140, 232–234, 260
Evans, George William 30 György, VI. 227, 233, 243
Ewers, Raymond Boultwood 264
Harding, Matthew 213
Fairweather, Ian 262 Harris, John 74
Farkas Márton (Farkas Martzi) 161, 186 Harris, Raphael 42, 104
Fawkner, John Pascoe 134, 136, 137, 152, Haussegger Árpád József 187
200 Haussegger Henrik 187
Ferenc József, I. 106 Haussegger Kálmán Mihály 187
Field család 210 Haussegger László Péter 187
Fisher, Andrew 221 Haussegger Olga 187
Fitzroy, Charles Augustus 141, 146, 271, 272 Haussegger Vilmos Árpád 187
Fitzroy, Robert 45 Haussegger Zoltán Reginald 187
Flinders, Matthew 45, 66, 133, 134, 144 Haussegger, Marcia 187
Forbáth Imre 220 Hell Miksa 62
Forgács István 118 Henrich Viktor 178
Földváry Gábor 117, 118 Henry, Lucien Felix 63
Freedman, Harold 173 Heysen, Hans 260
Fremantle, Charles Heysen, Nora 260
Friedman Izsák (Friedman, Isaac) 22, 105, 185 Hicks, Zachary 62
Friedman, Frances 185 Hindmarsh, John 45
Fülöp, edinburg-i herceg 232, 233 Hobson, William 137
Hoddle, Robert 138, 139, 145, 146, 152
Gábor Balázs 240 Hodgkinson, Clement 143
Gale, John 212, 217 Hoenning-O’Carroll, Otto 115
Gallus Sándor 61, 129 Hoff, Rayner 262
Gáspár Ferenc 44 Holford, William 233
Geier, Ninon 217 Holt, Harold 173
Személynevek mutatója 281
Horthy Miklós 174 Lechner Jenő 220

Hovell, William 43, 134, 135, 207 Lennox, David 157, 258
Hugonnai Vilma 180 Levin, John 257
Hume, Hamilton 43, 134, 135, 207 Levinyi Ernő (Leviny, Ernest) 185, 258
Hunfalvy János 274 Light, William 45
Hunter, John 133, 257 Lindsay, Norman 261
Lockyer, Edmund 44
Ilosvay Gusztáv 264, 265 Lomnici, Andrew (Lomnici András) 241
Isaac, Rebecca 187 Lonsdale, William 137, 144, 153
Lord Denman 221
Janszoon, Willem 23 Lord Dunrossil 209
Jeffreys, Arthur 207 Lord Hobart 48
Johnson, Richard 79 Lord Melbourne 48, 137, 200
Johnson, Roy 224 Lord Palmerston 45, 48
Johnstone, Henry 258 Lord Sydney 48, 66, 158
Lowe, Robert 271
Károly, II. 271
Kaszab Judit (Cassab, Judy) 253, 263 Macarthur család 72
Kelly, Ned 149,155, 168, 263 Macarthur, Elizabeth 72
Kemény Péter 191 Macarthur, John 72
Kerr, Peter 162 Mackennal, Edgar Bertram 262
King, Betty 42 Mackenzie, William Colin 131
King, Phillip Gidley 133, 144 MacKillop, Mary 146, 149, 169
King, Phillip Parker 66 MacPherson, John Alexander 207
King, Samuel 42 Macquarie, Elizabeth l. Campbell, Elizabeth
Kinlock, Canny 121 Macquarie, Lachlan 30, 33, 38, 41, 66, 69,
Kirkpatrick, John 215, 216 70, 74, 75, 77, 79–83, 85,87, 88, 91, 95,
Kiss János 191 99, 101, 103, 150, 160, 200,206, 207, 258
Klimó György 168 Makutz Béla (Makutz, Edward Michael Bela)
Knight, John 162 187, 188
Kollar, Laszlo Peter (Kollár László Péter) 93, Makutz Rosa 188
264 Makutz, Ernest 188
Kolozsy Sándor 116, 264, 266 Makutz, Rodolph 188
Korab, Balthazar (Koráb, Boldizsár) 93, 264 Malaspina, Alessandro 62
Kossuth Lajos 186 Márffy Attila 109
Kövér László 240 Martens, Conrad 257
Kunz Egon (Kunz, Egon Francis) 22, 104, McCubbin, Frederick 258
121, 171, 185, 187 McDonald, John 211
Mednyánszky Cézár 161
La Pérouse lásd Galaup, Jean Francois 62, Meehan, James 206
66, 67 Meere, Charles 260
La Trobe, Charles 137, 138, 141, 142, 144, Menzies, Robert 225, 230, 233, 234, 237,
146, 147, 149, 150, 165, 171, 200, 272 260
Lady Denman (Pearson, Gertrud Mary) 219 Mészáros Andor 118, 198, 253, 262, 264
Lanyon, John 210 Mészáros, Michael 262, 264, 265
Law, Benjamin 259 Miller, Godfrey 262
Lawson, William 30, 206 Mindszenty József 116
282 Személynevek mutatója
Mokány testvérek 119, 241 Reibey, Mary 82

Molnar, George (Molnár György) 93 Reid, George Houston 160
Moonee Moonee 132 Richardson, Charles Douglas 262
Moore, Joshua John 207 Roberts, Tom 58, 259
Mort, Thomas Sutcliffe 87 Robertson, Macpherson 146
Murch, Arthur 261 Rochlitz Béla (Rochlitz, Albert) 258
Murdoch, John Smith 154 Roosevelt, Theodore 44
Murray, George 45, 48 Rose, George 271
Murray, John 133 Rudd, Kevin Michael 46, 120
Murray, Les (Ürge László) 108, 116, 118, 119, Ruse, James 39, 40, 73, 74
143 Russell, Robert 147
Müller, Ferdinand 140, 141
Saarinen, Eero 220
Nagy Kázmér 109 Saarinen, Eliel 220
Namatjira, Albert 255 Scrivener, Charles Robert 216, 217, 226, 234
Napóleon, I. Bonaparte 62, 133 Seidler, Harry 235, 263, 264
Nelson, Horatio 17, 271 Semmelweis család 240
Nemes László 25 Semmelweis Ignác 240
Nolan, Sidney 263 Smith, Isaac 63
Stanford, William 259
O’Connor, Charles Yelverton 44 Stepinac, Alojzije 169
O’Malley, King 219–221, 231 Stirling, James 44
Oliver, Alexander 215, 216 Stossel, Hugo (Stössel Hugó) 93, 264
Omachel Róza 187 Streeton, Arthur 258
Orbán Dezső (Orban, Des) 263 Strutt, William 258
Oxley, John 33 Sullivan, John 134
Summers, Charles 259
Parker, Caroline (Wéber Karolina) 121 Sutherland, Forbes 63
Parkes, Henry 102, 176, 214 Swann család 73
Parkinson, Sydney 63, 257 Swanston, Charles 144
Paulini József 264, 265
Pemulwuy 65 Tasman, Abel 133
Pesti János 191 Tennant, John 211
Phillip, Arthur 42, 51, 59, 60, 64, 66, 68–70, Throsby, Charles 206, 207
72–75, 80, 90, 91, 99, 103, 122, 133, Tjakamarra, Michael Nelson 238
158, 160, 183, 197, 271, 274 Tjapaltjarri, Clifford Possum 255
Pinschoff, Carl 260 Todd, Alice 45
Pitt, William, ifj. 69 Todd, Charles 45
Pollitzer Sámuel 94 Todt, Emil Hermann 259
Porcelli, Pietro 262 Tudor Rudolf 105, 106
Preston, Margaret 262 Tullamarreena 132
Prihoda János 161 Turnbull, Malcolm Bligh 52
Pullen, Darien 148
Puskás Ferenc 143, 178, 198 Ugron István 115
Utzon, Jorn Oberg 93
Raper, George 257
Receveur, Claude Francois Joseph 67 Ürge család 119
Személynevek mutatója 283
Vadona János 186 Weston, Charles 227

Vancouver, George 44 Whitton, John 96
Varga Zoltán 191 Wickham, John Clements 45
Vay Péter 53, 181, 186 Wild, Joseph 207
Vékey Antal 186 Williams, Jim 213
Vékey Zsigmond (Wekey, Sigismund) 171, Wills, Tom 178, 207
186 Wills, William John 25, 143, 259
Viktória, I. 43, 143, 163, 170, 215, 259 Wilson, William 157
Vilmos, IV. 48, 144 Withers, Walter 258
Vojnich Oszkár 93, 140, 197 Wittmann György (Wittmann, George) 187
Wittmann, Constance Irma 187
Waller, Mervyn Napier 261 Wittmann, Frank Clifford 187
Warga László 220 Wittmann, Ronald Erlau 187
Watling, Thomas 257 Wonga, Simon 132
Watson, Chris 212, 217 Woolner, Thomas 63
Watts, James Laurence 262 Wortmann testvérek 105
Webb, Charles 167 Wren, Christopher 135
Wentworth, William Charles 30, 206 Wright, James 210
Földrajzi nevek mutatója
•
Acton-félsziget 244 Bathurst 29, 30, 80, 206

Adaminaby 241 Bathurst Plains 30
Adelaide 21, 37, 40, 45, 46, 48, 49, 121, Ben Lomond 135
139, 143, 144, 169, 174, 183, 199, 262, Bendigo 28, 37, 43, 158, 199, 259
264, 265 Berrima 39, 246
Adelaide River 40 Birrigai 206
Albany 37, 40, 44 Blairgowrie 197
Albury 135, 214, 215 Bombala 215, 216, 244
Albury-Wodonga 24 Bonegilla 189, 199
Alice Springs 27, 36, 40, 45, 46, 255 Bordertown 37
Amerikai Egyesült Államok 175, 215 Bradleys Head 60, 101, 104, 121
Anglia 17, 45, 80 Braidwood 35
Antarktisz 19 Bribie-sziget 66
Antwerpen 220 Bright 37, 199
Apollo Bay 37 Brindabella (település) 36
Appin 134 Brindabella-hegység 203, 205
Archerfield 17 Brisbane 21, 27, 33–35, 37, 40, 43, 44, 48,
Arthurs Seat 129 102, 104, 106, 125, 179, 181, 250, 262
Ashmore-szigetek 21 Bristol (Anglia) 80
Aspen-sziget 234 Broken Hill 25, 26
Augusta (WA) 40 Broome 37
Ausztrál Alpok 205, 221, 244–246 Buderim 35
Ausztrál Antarktiszi Terület 21 Buenos Aires 179
Ausztrál Fővárosi Terület (ACT) 19, 21, 22, 35, Bunbury 28, 35
36, 49, 52, 53, 239 Bundaberg 37
Bungendore 36
Ballarat 24, 28, 31, 37, 43, 158, 159, 199, Bunjil Shelter 130
259 Burra (NSW) 36
Ballina 35 Burra (SA) 158
Barossa-völgy 45 Burringurrah (település) 26
Barrosa 45 Burrinjack 229
Bass-szoros 133, 136, 144
Batávia 23 Cairns 28, 30, 31, 37
Batchelor 40 Cameron Corner 51
Batemans Bay (település) 240, 244, 246 Campbelltown (NSW) 34, 54, 74, 99, 103
Földrajzi nevek mutatója 285
Carnarvon 37 – Jóreménység foka 66

Carnarvon Gorge (QLD) 254 – Middle Head 104
Cartier-szigetek 21 – North Head 104
Castlemaine 43, 158, 185, 199 – Point Hicks 62, 133
Cataract-szurdok (TAS) 29 – Point Lonsdale 177
Ceduna 27 – Point Nepean 177
Central Coast 59 – South Head 271
Christchurch (ÚZ) 185 – Szent György-fok 218
City Hill (CBR) 223 – West Head 101
Civic (CBR) 203, 224, 234, 243 Four Ways 25
Coffs Harbour 37 Franciaország 133, 134, 186
Coolangatta (QLD) 24 Francia-sziget (French Island) 129, 133
Cooma 222, 223, 232, 240, 241, 244 Fremantle 40, 44
Coranderrk 131
Corinella 135 Gariwerd l. Grampians
Cumberland-síkság 60 Gawler 40, 45
Geelong 35, 37, 40, 43, 129, 132, 134, 158,
Csehszlovákia 107, 187, 188 174, 183, 270, 272
George Town (TAS) 40
Dalgety 215, 216, 217, 244 Georges Head 66, 101
Daly River 40 Geraldton 25, 37
Darwin 21, 24, 31, 36, 40, 45, 48, 265 Glasgow 43
Dél-Ausztrália (SA) 21, 26, 27, 29, 37, 45, 47, Gold Coast 21, 27, 35, 102, 179
51, 134, 139, 158, 161, 272 Goulburn 35, 119, 207, 223, 241
Devonport (TAS) 133 Grafton 29, 37, 272
Drayton 40 Grampians (VIC) 130, 199, 254
Drouin 35 Gundaroo 36
Duntroon 207, 208, 227, 272
Durack (választókerület) 52 Hall (ACT) 54, 211
Dutigalla 136 Halls Gap 130
Healesville 35, 131, 132, 199, 254,
Eastern Suburbs (SYD) 83, 97, 103, 116, 123 Heard-szigetek 21
Echuca 37, 199 Hegyek (Mountains)
Eden 37, 44, 244, 246 – Fekete-hegy (Black Mountain, ACT) 205
Edenglassie 43, 48 – Mt Ainslie 203, 205, 207, 208, 220, 231,
Edinburgh 43 238, 243
Északi Terület (NT) 21, 22, 24, 26, 31, 36, 45, – Mt Bimberi 220
47, 49, 51, 53, 253 – Mt Buffalo 199
Exmouth 37 – Mt Disappointment 129
– Mt Kosciuszko 245, 246, 254
Flagstaff Hill 151 – Mt Macedon 199
Fokok (Capes, Heads and Points) – Mt Stromlo 228
– Bradleys Head 101 – Mt Tennent 211
– Dobroyds Head 104 Hermannsburg 26, 255
– Georges Head 101 Hobart 21, 37, 40, 42, 48, 105, 132, 134,
– Grotto Point 254 155, 169, 199, 257
– Howe-fok 138
286 Földrajzi nevek mutatója
Ipswich (QLD) 40, 44 – Kassa 187

– Késmárk 186
Japán 231 – Kispest 143
Jervis Bay Terület 21, 26, 49, 52, 218, 223 – Liptószentmiklós 94
Jugoszlávia 107, 188 – Mátészalka 90
– Pécs 168, 283
Kalifornia 106 – Pozsony 13
Kanada 20, 231 – Sárospatak 186
Kapunda 40, 158 – Sopron 35
Karácsony-sziget (külbirtok) 21 – Székesfehérvár 13
Karratha 25, 37 – Szepesszombat 185
Katoomba 13, 115 – Szombathely 38
Kék-hegység 4, 13, 14, 29, 30, 34, 59–61, 65, Maitland (NSW) 105
74, 95, 103, 113, 115, 121, 123, 157, 206 Mandurah 35
Kiama 95, 121, 123 McDonald-szigetek 21
Kilmore 35 Michelago 212, 213
Kingston (NI) 39, 40 Mildura 37, 183, 188, 199
Kókusz (Keeling)-szigetek 21 Mooroopna 37
Koo Wee Rup 35 Moreton Bay Penal Settlement 43, 48
Korall-tengeri szigetek 21 Mornington-félsziget 35, 54, 197
Mparntwe, l. Alice Springs
Launceston (TAS) 28, 29, 37, 40, 187 Mt Barker (SA) 40
Laura (QLD) 254 Mt Beauty 37, 199
Limestone-síkság 207 Mt Grenfell (NSW) 254
London 100, 135
Lorne 37 Nagy-Britannia 44, 85, 132, 146, 160, 231, 271
Nagy-Vízválasztó-hegység 60, 129
Madjedbebe Rock Shelter (NT) 19, 253 Nemzeti parkok (National Parks)
Magyar megyék (Hungarian counties) – Blue Mountains 62, 104
– Komárom-Esztergom megye 215 – Brisbane Water 59, 104, 123
– Somogy megye 22 – Buoddi 104
Magyarország 51, 90, 110, 111, 116, 125, – Dandenong Ranges 129, 198
168, 232, 240, 264, 272 – Dharawal 62, 104
Magyar településnevek (Hungarian names of – Dharug 62, 104, 124
settlements) – Garigal 62, 104
– Baja 35, 121 – Great Otway 198, 199
– Bajmóc 240 – Heathcote 62
– Besztercebánya 35 – Kanangra-Boyd 104
– Budapest 50, 57, 75, 97, 105, 108, 113, – Karinji 254
118, 159, 172, 180, 187, 195, 220, – Ku-ring-gai Chase 61, 62, 101, 254
221, 243 – Lane Cove 104
– Eger 187 – Marramarra 104
– Érd 143 – Mornington Peninsula 198
– Érsekújvár 220 – Mt Alpine 199
– Felsőbánya 187 – Muogamarra 104
– Hollókő 240, 241 – Namadgi 24, 205, 206, 209, 211, 213, 246
– Jászberény 220 – Organ Pipes 129, 198
– Royal 104, 121 – Spencer-öböl 37

– Trephina Gorge 20 – Sydney Cove 48, 59, 68, 87, 91, 99, 101,
– Yengo 104 103
– Wollemi 104 – Sydney Harbour 59, 270
Nelson (ÚZ) 67 – Sullivan Bay 87, 132, 134
New Norfolk (TAS) 40, 42, 105 – Sullivan Cove 134
Newcastle 27, 34, 35, 49, 59, 81, 94, 103, – Summerland Bay 197
118, 215 – Westernport-öböl 129, 133–135, 197
Newtown, l. Fitzroy (MEL)
Nhill 37 Papunya 255
Norfolk-sziget 21, 39, 42, 66 Parkok (Parks and Gardens)
Normanton (QLD) 256 – Albert Park (MEL) 143
Northern Beaches 54 – Alexandra Gardens (MEL) 197
Norvégia 62 – Australian National Botanic Gardens (CBR)
Nullarbor-síkság 25 243
– Blue Mountains Botanic Gardens (NSW)
Nyugat-Ausztrália (WA) 21, 22, 25, 26, 28, 37, 115
44, 45, 51, 52, 161, 181, 187, 188, 254 – Bowen Park (CBR) 240
– Cabarita Park (SYD) 88
Orange (NSW) 158 – Carlton Gardens (MEL) 141, 166, 196,
Orbost 37 197
Otago (ÚZ) 186 – Centennial Park 88
– Edinburgh Gardens (MEL) 143, 144
Öblök (Bays, Coves, Harbours, Ports, Sounds) – Fitzroy Gardens (MEL) 141, 197
– Botany-öböl 59, 61–63, 66, 68, 80, 88, – Flagstaff Gardens (MEL) 141, 147, 158, 197
89,95, 103, 123, 129 – Hyde Park (SYD) 78, 79, 114
– Broken Bay 59, 96, 104 – Kings Domain (MEL) 141, 197
– Camp Cove 68, 101, 123 – Melbourne Botanic Gardens (MEL) 141
– Circular Quay 59, 60, 68, 69, 78, 89, 90, – Moore Park (SYD) 88
96, 97, 99, 113, 114 – Parliament Gardens (MEL) 197
– Cockle Bay 86 – Queen’s Park (SYD) 88
– Corio-öböl 43 – Queen Victoria Gardens (MEL) 197
– Darling Harbour 62, 65, 68,78, 86, 87, – Royal Park (MEL) 143
93, 96, 100, 102, 103, 113, 114 – Sydney Botanic Gardens (SYD) 75, 114
– Farm Cove 68, 103 – Sydney Park (SYD) 95
– Hobsons-öböl 54, 137 – Weston Park (CBR) 227, 246
– Jervis Bay 227, 230, 244, 270 – Wynyard (SYD) 93, 99, 113
– Johnstons-öböl 57 – Yarra Park (MEL) 142, 143
– King George-szoros 44 Penrith 54, 103
– Kitty Miller Bay 197 Perth (WA) 34, 35, 37, 40, 45, 47, 48, 179,
– Pittwater 59 187, 188, 262
– Port Hacking 59 Philadelphia (USA) 175
– Port Jackson 59, 68, 103, 104, 121, 122, Phillip Island (VIC) 129, 195, 197, 199, 270
129 Port Augusta (SA) 37
– Port Phillip Bay 35, 43, 49, 130, 132–139, Port Headland 37
144, 158, 177, 197, 207, 272 Port Lincoln 40, 45
Port Macquarie 29, 33, 74 – Portsea Beach 197

Port Phillip (MEL) 54, 165 – Sorrento Back Beach 197
Port Phillip Kerület 138, 139, 149, 150, 153, – Southern Beaches 123
158, 183 – Sydney Beaches 123
Port Pirie 37 – Sydney Harbour Beaches 123
Port Wakefield (SA) 37 – Weston Park 227
Portland (VIC) 34, 40, 135, 158 – Woolamai Beach 197
Portsea (MEL) 197, 199 Sunshine Coast (QLD) 35
Portsmouth 66 Sutherland Shire 54, 63
Possession-sziget (QLD) 64 Sutton 213
Preminghana 254 Sutton Forest 206, 241, 246
Swan River Colony 44
Queanbeyan 210–212, 216, 217, 223, 236,
240 Tamworth 90
Queenscliff (VIC) 177, 270 Taronga (SYD) 124
Queensland (QLD) 19, 21, 28, 30, 36, 43, 44, Tasmánia (TAS) 21, 28, 37, 42, 51, 53, 86,
51, 66 105, 130, 132, 134, 136, 187, 199
Tasmán-tenger 218
Rhyll 135 Tavak (Lakes)
Rio de Janeiro 66 – Burley Griffin-tó 205, 208, 209, 220,
Románia 107, 188 230, 233–235, 244
Rose Hill, lásd Parramatta – György-tó (Lake George) 207, 216
Royalla 213 Tharwa (ACT) 36, 40, 211
Tibooburra 51
Santa Barbara (CA, USA) 105 Tidbinbilla 206, 243, 244, 246
Seymour 158 Timaru (ÚZ) 179
Shepparton 29, 37 Tolywiarar l. Point Hicks
Silverton (NSW) 26 Toowoomba 28, 35, 40
Skócia 17, 45, 48, 94, 207 Torquay (VIC) 35
Sorell 40 Townsville 28, 37
Sorrento (VIC) 134, 197 Tumut 216, 244, 246
Sovereign Hill 24 Tweed Heads 24
Sri Lanka 184
Stingray-öböl l. Botany-öböl Ubirr (NT) 254
Strandok (Beaches) Új-Britannia 19
– Batemans Bay 244 Új-Dél-Wales (NSW) 14, 17, 19, 21, 26, 27,
– Berrys Beach 197 29–31, 33, 35–37, 39–41, 43, 44, 48,
– Bondi Beach 122 50, 51, 53, 64, 70, 76, 77, 81–84, 96, 98,
– Botany Bay Beaches 123 109, 116, 119, 135, 138, 146, 149, 153,
– Congwong Beach 123 158, 168, 175, 183, 210, 213, 215–218,
– Dee Why 123 222, 223, 240, 241, 244, 245, 254, 258,
– Frenchmans Beach 123 259, 263, 271, 272
– Koonya Beach 197 Új-Kaledónia 67
– Mordialloc 197 Új-Zéland (ÚZ) 44, 55, 57, 62, 67, 109, 133,
– Northern Beaches 103, 123 137, 179, 185, 186, 191, 257, 258, 272
– Nielsen Park 123 Uranquinty 119, 121
Van Diemen-föld, l. Tasmánia – Frankston (MEL) 35, 54

Vardó 62 – Freshwater (SYD) 123
Városrészek (Suburbs and Localities) – Fyshwick (CBR) 229
– Armadale (MEL) 191 – Glebe (SYD) 79, 81, 86, 271
– Altona (MEL) 197 – Glen Osmond (SA) 158
– Acton (CBR) 207, 227, 229 – Glendenning (SYD) 108, 116
– Ainslie (CBR) 85, 272 – Guildford (WA) 40, 44
– Ashfield (SYD) 108, 117 – Gungahlin (CBR) 54, 236
– Balaclava (MEL) 191 – Heidelberg (MEL) 170, 258, 272
– Balmain (SYD) 86 – Jolimont (MEL) 147
– Balmoral (MEL) 123 – Joondalup (WA) 35, 37
– Banksia (SYD) 108 – Keilor (MEL) 129
– Bankstown (SYD) 54, 110 – Kew (MEL) 151
– Barangaroo (SYD) 65, 86, 87, 89, 102, – Kingston (CBR) 229
114 – Kingston (MEL) 54
– Barton (CBR) 229, 241 – Kurnell (SYD) 62
– Belconnen (CBR) 54, 236 – Leichhardt (SYD) 99
– Bennelong Point (SYD) 64, 93 – Lilydale (MEL) 35
– Blacktown (SYD) 54, 65, 115, 271 – Liverpool (SYD) 54, 81, 95, 99, 103
– Bondi (SYD) 62, 89, 123, 188, 254 – Malvern (MEL) 165, 166, 259
– Brighton (MEL) 53, 170, 172, 197, 198 – Manly (SYD) 96, 122, 123,
– Bronte (SYD) 271 – Manuka (CBR) 231, 272
– Bruce (CBR) 230 – McMahons Point (SYD) 188
– Brunswick (MEL) 164, 165 – Molonglo (CBR) 54, 236
– Campbell (CBR) 207, 232, 244, – Moonee Ponds (MEL) 132
– Carlton (MEL) 151, 170, 186, 198 – Mortdale (SYD) 108
– Carlton North (MEL) 151, 182 – Mosman (SYD) 54, 60
– Castlereagh (SYD) 41 – Newtown (SYD) 95, 108
– Chinatown (MEL) 183 – Nicholls (CBR) 241
– City (SYD) 35, 83, 96 – Noble Park (MEL) 191
– Coburg (MEL) 151, 164, 170 – Northcote (MEL) 131, 170, 190
– Colebee (SYD) 65 – O’Malley (CBR) 231
– Collingwood (MEL) 145, 146, 170, 259 – Paddington (SYD) 89
– Croydon (MEL) 35 – Pakenham (MEL) 35
– Dandenong (MEL) 54, 158 – Parkmore (MEL) 190
– Deakin (CBR) 226, 229, 231, 232, 236, – Parramatta (SYD) 35, 39, 40, 49, 53, 54,
272 69–74, 81, 90, 96, 98, 99, 102, 103,
– Dean Park (SYD) 109, 116 124, 135, 271, 274
– Docklands (MEL) 130 – Pascoe Vale (MEL) 136
– Dulwich Hill (SYD) 98 – Pitt Town (SYD) 41
– Edensor Park (SYD) 108 – Port Melbourne (MEL) 173, 174, 194, 198
– Elwood (MEL) 197 – Prahran (MEL) 183
– Fitzroy (MEL) 146, 170, 271 – Preston (MEL) 152, 164, 165
– Fitzroy North (MEL) 143, 182, 192, 198, 252 – Punchbowl (SYD) 108, 116
– Flemington (MEL) 179 – Pyrmont (SYD) 59, 65, 86
– Flemington (SYD) 110 – Red Hill (CBR) 206
– Forrest (CBR) 229
– Redcliffe (QLD) 40 – Maribyrnong folyó 129, 134

– Redfern (SYD) 113, 256 – Merri patak 131, 132
– Richmond (MEL) 53, 166, 190, 261 – Molonglo folyó 205, 207, 211, 234
– Richmond (NSW) 17, 40, 41, 81 – Murray folyó 37, 45, 138, 187, 199
– Rockbank (MEL) 190 – Murrumbidgee folyó 205, 207
– Rocks (SYD) 79, 85–87, 91, 100, 106, – Nepean folyó 59, 89
113, 114, 259 – Parramatta folyó 59
– Rookwood (SYD) 85, 109, 117, 124 – Pennefather folyó 23
– Rozelle (SYD) 98 – Swan folyó 44
– South Melbourne (MEL) 152, 164, 165, – Tank Stream 60, 68, 69, 87, 88, 89, 99
167, 174, 178 – Todd folyó 45
– Springvale (MEL) 151 – Wingecarribee folyó 39
– St Kilda (MEL) 140, 143–145, 151, 165, – Yarra folyó 129, 130, 132, 134, 136, 157,
187, 196, 197, 199, 259, 272 171, 190
– Strathfield (SYD) 54, 109, 116
– Summer Hill (SYD) 108 Wagga Wagga 29, 120
– Sunbury (VIC) 35, 40, 158 Warburton 190
– Tuggeranong (CBR) 54, 213, 236 Warragul 187
– Tullamarine (MEL) 132 Washington DC (USA) 175
– Ultimo (SYD) 74, 82, 86, 96, 113, 173 Wee Jasper 213
– Vaucluse (SYD) 81 Weereewa, l. György-tó
– Wantirna (MEL) 190, 192, 198, 199, 272 Weipa (QLD) 23
– Wanniassa (CBR) 206 Wellington (ÚZ) 179
– Watson (CBR) 212 Wentworth (SYD) 52
– Werribee (MEL) 35, 171 Wentworth Falls (NSW) 115
– Weston Creek (CBR) 54, 236 West Head (SYD) 101, 123
– Williamstown (MEL) 53, 137, 170, 174, Whyalla 29
197, 270 Wilberforce 24, 41
– Woden Valley (CBR) 54, 273 Windsor (NSW) 40, 41, 81, 115
– Wonga Park (MEL) 132 Wisemans Ferry 124
– Yarralumla (CBR) 208, 227, 273 Wodonga 24, 189, 199
Victoria (VIC) 19, 21, 24, 28, 29, 31, 36, 37, Wollongong 27, 31, 34, 49, 95, 103, 104,
40, 42, 43, 47, 51, 53, 62, 87, 129, 130, 119, 121, 215
135, 136, 138, 139, 140, 144, 145, 147, Woodend (VIC) 35, 199
149, 150, 153, 154, 158, 159–162, 166– Wreck Bay Village 26
168, 169, 173–176, 180, 181, 183, 184,
186, 189, 195, 196, 199, 207, 230, 254, Yalata 26
255, 258, 259, 283 Yankee Hat 206, 254
Vízfolyások (Creeks, Rivers, Streams) Yass 35, 135, 207, 217, 246
– Cooks folyó 61 York-félsziget 19, 23
– Cotter folyó 205, 229 You Yangs 129
– Derwent folyó 42
– Georges folyó 54, 59 Zürich 180
– Hawkesbury folyó 41, 60
Köszönetnyilvánítás
•
Köszönöm mindazoknak, akik az anyaggyűjtés, a könyv írása és kiadása során támogat-

tak, a kéziratot átolvasták, javították, javaslatokat tettek. Köszönöm a számos beszélge-
tést, amelyeket Magyarországon és Ausztráliában folytattam, és amelyek nyomán e könyv
írásába belefogtam. Külön köszönöm a Mitchell Library (Sydney) munkatársainak segít-
ségét, ahol a könyvhöz szükséges forrásgyűjtés nagy részét végeztem, valamint az Igaz-
ságügyi Minisztériumban, a Külügyminisztériumban és a Mádl Ferenc Intézetben dolgozó
kollégáim folyamatos érdeklődését.
Végül köszönöm családom és barátaim türelmét, ez a munka az ő megértő támogatá-
suk nélkül nem készült volna el.
Summary
•
Endre Domaniczky (1979) completed his university studies (2004) in history and law and
his PhD (2009) at the University of Pécs, Hungary. He worked on different levels of the
Hungarian government, finally as consul of Hungary in Canberra between 2011–2013,
then as consul of Hungary in Melbourne between 2013–2015 and in Sydney between
2018–2019. This book, a sequel to his previous work („Australia through Hungarian
eyes”), targets to introduce the capital cities of Australia. These three interdependent
cities: Sydney, Melbourne and Canberra are the main pillars for the Commonwealth.
Melbourne and Sydney have the biggest Hungarian communities in the continent as well.
Until now only Sydney has been well-visible from Hungary but this is a lame prospect
because these cities are in a strong relation with each other.
Misunderstanding or lack of understanding can often cause conflicts. The reason for the
long lasting rivalry between Sydney and Melbourne in the 19th century was the fabulous,
easily gained wealth of the colony of Victoria and its capital. This made Melbourne not
only a state capital but capital of the Southern continent and one of the biggest centres
of the British Empire. Then depression came and the roles changed: Sydney became
the premier city of Australia and Melbourne came only second for decades. One of the
most important Australian lessons of the 20th century was that there are no ranks on
the list for good but there are opportunities and advantages to both of these cities and
they can determine their future development. Melbourne and Sydney are not rivals any
more, rather two interdependent faces of a country and its society. These similar cities are
different worlds but their differences make the continent stronger rather than weaker. Now
the then-rivalry is a fictional one and it is usually cited by those who sit – even lifelong –
inside in their own city. It is important to see that Sydney or Melbourne can be understood
only by seeing their counterparts.
This book has been dedicated to this journey: to bring these three cities closer to the
Hungarian readers to be understood.
Résumé
•
Endre Domaniczky est né en 1979. Titulaire d’un master d’histoire et de droit de l’Univers-
ité de Pécs, il y a soutenu sa thèse de doctorat en 2009. Il a travaillé pendant plusieurs
années aux différents niveaux de l’administration hongroise, en particulier au sein des
pouvoirs publics. Consul de Hongrie à Canberra (2011–2013) et à Melbourne (2013–
2015), et à Sydney (2018–2019). Son volume intitulé Capitales australiennes est une
version augmentée et retravaillée du chapitre présentant les grandes villes australiennes,
retiré de l’ouvrage précédent L’Australie vu par un Hongrois. Son objectif est d’esquisser
l’histoire des trois villes (capitales) australiennes les plus importantes, ainsi que leurs re-
lations respectives ou la situation et les lieux de mémoire des communautés hongroises
locales. Si, jusqu’à présent, c’est plutôt « Grande sœur » (Sydney) qui était mise en avant
du point de vue hongrois, l’étude du passé et de l’avenir des deux autres (Melbourne et
Canberra) nous réserve également des surprises.
Derrière les conflits de ces villes, il y a souvent des malentendus ou un manque de
compréhension. En revanche, les raisons qui opposaient Sydney à Melbourne tout au
long du 19e siècle sont dues en particulier aux fabuleuses richesses dont cette der-
nière bénéficiait et qui entrainaient une période d’essor sans précédent. La période de
prospérité est cependant suivie de celle de la décroissance : Sydney reprend la premiè-
re place du classement, tandis que Melbourne doit se contenter de la deuxième. Une
conclusion remarquable du 20ème siècle sera justement que la notion des lieux prospè-
res éternels n’est plus : il n’y a que celle de la croissance déterminée par de nombreuses
conditions et opportunités. En effet, Melbourne et Sydney ne sont pas des adversaires :
elles sont deux facettes d’un pays, deux images d’une société qui se complètent. Malgré
les nombreux points communs, les deux métropoles représentent deux mondes à part,
ce qui rend encore plus fort le continent au lieu de l’affaiblir. La rivalité d’antan n’est plus
qu’imaginaire : elle n’est désormais instrumentalisée que par ceux qui ne sortirent jamais
de leurs fiefs. Il est important de savoir qu’on ne peut connaître vraiment Sydney ou Mel-
bourne qu’après avoir visité l’autre.
C’est dans cet esprit que le présent ouvrage – dont l’auteur vivait et travaillait dans
chacune des trois villes – fut conçu, mais aussi pour donner envie à nos compatriotes
Hongrois de les découvrir.
(Varga Róbert fordítása)

A könyvvel kapcsolatos véleményeket, javaslatokat
és visszajelzéseket e-mail-ben (edomaniczky@gmail.com)
várja, és előre is köszöni a szerző.
Kiadja a Pátria Páholy Egyesület

és a Fakultás Kiadó (Print&Pixel House Kft., Budapest)
Felelős kiadó a Pátria Páholy Egyesület elnöke
és a Print&Pixel House Kft. ügyvezetője
Könyvterv, nyomdai előkészítés és borító: Erőss Zsolt
A borítókép: A Három Nővér a Kék-hegységben (NSW). A szerző felvétele.

Hátsó borítón látható kép Geevestonban (TAS) készült, Bucsi Anikó felvétele.
A kötet képeit, ha külön nincs megjelölve, a szerző készítette.
Nyomdai kivitelezés:
Séd Nyomda Kft., Szekszárd
Felelős vezető Dránovits Anna

Domaniczky Endre - Ausztrál Fővárosok

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Domaniczky Endre - Ausztrál Fővárosok

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Ausztráliáról többnyire szélsőséges időjárása, a gyakori tűzvészek és árvizek, különös Domaniczky Endre

AUSZTRÁL FŐVÁROSOK Sydney, Melbourne, Canberra

Domaniczky Endre (1979) törté-

Pátria Páholy Egyesület – Fakultás Kiadó

Pátria Páholy Egyesület – Fakultás Kiadó

A kézirat lezárva: 2020. augusztus 1.

ISBN 978 615 5848 15 5

© Domaniczky Endre, 2020

AUSZTRÁLIÁRÓL DIÓHÉJBAN .............................................................................. 17

AZ AUSZTRÁL TELEPÜLÉSEK .............................................................................. 23

Ausztrália meghódítása ................................................................................ 23

MELBOURNE ................................................................................................. 127

Terepviszonyok ......................................................................................... 129

Strandok és nemzeti parkok ................................................................ 197

CANBERRA ................................................................................................... 203

Terepviszonyok ........................................................................................ 205

Szövetségi intézmények ............................................................... 234

SZÁLAK, AMELYEK ÖSSZEKÖTNEK ..................................................................... 249

A két egymásra utalt metropolisz .................................................................. 249

AUSZTRÁL MŰVÉSZETTÖRTÉNET DIÓHÉJBAN ....................................................... 251

Bennszülött művészet ................................................................................ 253

Építészet ......................................................................................... 261

MELLÉKLETEK .............................................................................................. 251

Közlekedési tippek a metropoliszok és a főváros megismeréséhez ....................... 269

VÁLOGATOTT ÉS HIVATKOZOTT IRODALOM .......................................................... 275

Személynevek mutatója ................................................................................. 279

Köszönetnyilvánítás ...................................................................................... 291

Summary .................................................................................................... 293

Magyarországon a főváros megnevezést hallva szinte kizárólag Budapestre gondolunk,

A Három Nővér a Kék-hegységben (NSW)

Tekintettel arra, hogy az ausztrál településszerkezetről, s azon belül is e három város

Sydney (Ausztrália), 2018. december 31.

Az Ausztrália elnevezést egyszerre használják a kontinens és az ország megnevezésére is.

A Trephina Gorge Nemzeti Parkban (East MacDonnell Ranges, NT)

Egyrészt néhány évtizedes folyamatként megvalósult a bennszülött lakosság jogegyen-

* Lásd bővebben: Domaniczky 2018, 223–303.

Az Ausztrál Államközösség részei

Elnevezés Terület (km2) Lakosság (2016, fő) Státusz

Ausztrália tagállami és területi fővárosai, valamint a szövetségi főváros

Az átlagos ausztrál népsűrűség viszonylag magas mutatója elsősorban Victoriának (28

Ausztrália még a jelenlegi közlekedési lehetőségek mellett is jelentős távolságra fekszik

Az eltérő településhálózat létrejöttének hátterében földrajzi, történelmi és kulturális okok

A telepek és települések helyének kijelölése

Az úthálózatra, e ﬁx pontokra épülve azonban – főleg az aranyláz hírét követően a növek-

Ausztráliában az egyes települések sorsát elsősorban a technikai fejlődés határozta meg.

* Bővebben: www.sovereignhill.com.au (Utolsó hozzáférés: 2018. május 13.)

Az ausztrál települések döntő többsége város, a településhálózat azonban az ország bel-

* Fehér–Nemes 1971, 217.

Kisváros és nagyváros – ausztrál léptékben

A kisváros népességi határait valahol a 200 fő és a 20 ezer fő között húzhatjuk meg, de

* Lásd bővebben: Domaniczky 2018, 369–408.

Ausztrál települések besorolása méret alapján

Wollongong és környéke (NSW)

A valódi – nem szatellit – városok közül a legnagyobbak: maga az ausztrál főváros,

Észak-Queensland kedvelt turisztikai

Macquarie kormányzó 1813-ban George

A nagyvárosoktól külön kate-

legutóbbi technikai fejlődés következtében a tagállami fővárosok elővárosaivá váltak.

A másik összeolvadásos esetről, az államhatárok mentén az ikervárosok létrejöttéről

150 km) kerül majd Sydney városkomplexumával – hasonlóan Newcastle-höz és Wollon-

Melbourne fekvésénél fogva kezdettől szabadon terjeszkedhetett minden irányba az

Brisbane a valóságban már most is hosszan terjeszkedik lefelé a tengerparton. A vá-

A településhálózat sűrűsége változó, és csupán az ország egyes részein fejlődött ki tel-