A tulajdonszerzésről általában

 tulajdonszerzés legtágabb értelemben-> valamennyi dologra nézve tulajdoni jogviszony jön

létre/az adott birtokba vehető dolog fölött tulajdonosi hatalom keletkezik
 tulajdonjog megszerzése a tulajdonszerző szempontjából mindig új tulajdonjogviszony keletkezését
jelenti
o új jogosult tulajdona az előző tulajdonjogon alapszik-> származékos szerzésmód
 már létező tulajdonjog száll át más tulajdonosa-> alanyváltozás a tulajdonos
személyében
 már létező tulajdonjog tartalmát nem érinti
 nemo plus iuris elve-> előző tulajdonos nem származtathat át több jogot az új
tulajdonosra, mint amivel maga rendelkezett
 jogelődről és jogutódról van szó
o dolgon a szerzéskor nem áll fenn tulajdonjog vagy fennállt, de a szerző tulajdonjoga nem
abból származik, hanem arra tekintet nélkül keletkezik-> eredeti szerzésmód
 új tulajdonviszony tartalmára nincs befolyással az előzőleg esetleg fennálló
tulajdonjogviszony tartalma
 jogutódlás fogalmilag kizárt
 Ptk. nem használja ezeket a fogalmakat, de dogmatikai és gyakorlati jelentősége van a
megkülönböztetésnek
 további különbség, hogy az átruházás minden esetben jogcímet tételez fel
o aki átruházza a tulajdonát nem pusztán azért teszi, hogy a másik tulajdonhoz jusson, hanem
mindig valamilyen cél érdekében-> átruházásnak komoly jogi oka kell, hogy legyen=> nem
más, mint az átruházás alapjául szolgáló jogügylet
o jogcím időben megelőzi a szerzésmódot vagyis a tulajdonjog tényleges átruházását/átadását
o jogcím-> az a jogi cél, a felek által elérni kívánt joghatás, amelynek érdekében a tulajdonjog
megszerzése végbemegy
 élők között például szerződés, törvényi kötelezettség vagy bírói ítélet
o átruházás célja lehet az is-> az átruházó valamely feltételt vagy meghagyást teljesítsen
o jogcím lehet szintén-> dolgot biztosítékul ruházzák át („biztosítéki tulajdon”) vagy bizalmi
viszony alapján, ahol a tulajdonos megszerzett dolgot bizonyos körülmények beállása esetén
visszaadni köteles („időleges tulajdon”)
 szerzésmódok is különfélék lehetnek
o nehezen sorolhatóak világosan elhatárolható csoportokba
o szerzés-> tulajdonos dolog felett valami módon hatalmat nyer, vagyis egy dolgot birtokába
veszi
 olyan szerzésmódok is előfordulnak, amikor a dolog feletti hatalom megszerzése
jelképesen történik meg
o nincs jogi jelentősége, hogy a szerzésmód közelebbről fizikailag miféle cselekményből
áll->tulajdonjog lényege a dolog feletti jogi uralom
 tulajdonjogot megszerezni csakis azokon a módokon lehet, amelyeket a törvény kifejezetten
elismer és szabályoz-> más, újfajta szerzés módot a felek akarata nem hozhat létre
o jogcím megválasztásában a felek csaknem teljesen szabadok
Jogcím és szerzésmód kapcsolata
 milyen jogi összefüggés áll fenn a szerzésmód (modus) és a jogcím (titulus) között
 kétféle megoldás
o absztrakt rendszer
 tulajdonátruházást közvetlenül megvalósító jogi tény, a szerzésmód létrehozza a
tulajdonváltozást
  tekintet nélkül arra, hogy az adott jogcímet a jogrend elismeri-e vagy sem
 tulajdonátruházás dologi jogilag jogcím hiányában vagy jogcím érvénytelensége
esetében is megáll
 fél, aki tulajdonát érvényes jogcím nélkül vesztette el-> csak kötelmi jellegű
követeléssel követelheti vissza a szerzőtől
o jogcímes vagy kauzális rendszer
 szerzésmód önmagában még nem eredményezi a tulajdon átszállását
 tulajdonátszállás csak abban az esetben megy végbe, ha az a jogcím, amelyen az
átruházás alapszik érvényes-> tulajdonszerzés érvényessége a jogcímtől függ
 szerzésmód végbement is, de az adott jogcímet a jogrend nem ismeri el (jogcím
érvénytelen)=> tulajdonátruházás is érvénytelen
 átruházó tulajdoni igénye alapján követelheti vissza a dolgot ebben az esetben
 magyar polgári jogban a tulajdonátruházás szigorúan jogcímes
o nem elég, hogy a felek tulajdonátruházást egy egyébként elismert jogcímre alapozzák, hanem
annak érvényesnek is kell lennie
Ingók tulajdonának eredeti szerzésmódjai
1. hatósági határozat vagy árverés
2. elbirtoklás
3. gazdátlan javak elsajátítása
4. találás
Hatósági határozat vagy árverés
 Aki a dolgot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján jóhiszeműen szerzi meg,
tulajdonossá válik, tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos [5:41§ (1)]
 hatósági határozattal való tulajdonba adásra csak az a hatóság jogosult, amelynek jogszabályban
megállapított hatásköre erre a tevékenységre kiterjed
 A tulajdonjogot hatósági határozattal megszerző jogosult - ha a hatósági határozat eltérően
nem rendelkezik - ingó dolog esetén a dolog birtokának átruházásával, ingatlan esetén
tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével szerzi meg [5:41§ (2)]
 árverés-> dolog tulajdonjogának a hatósági úton, illetőleg a bírósági végrehajtási eljárásban történő
átruházása a legtöbbet ígérő vevőre
 Hatósági árverés esetén az árverési vevő a tulajdonjogot az ingó dolog birtokának a hatósági
árverést végző általi átruházásával, ingatlan esetén a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási
bejegyzésével szerzi meg [5:41§ (3)]
 szerző fél oldalán a tulajdonszerzés feltétele annak jóhiszeműsége
o szerző fél tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a hatósági határozat vagy a hatósági
árverés törvénysértő-> tulajdonszerzés nem következik be
o jóhiszemű-> tulajdonszerzés annak ellenére is bekövetkezik, hogy a hatósági határozat vagy
árverés törvénysértő
 eredeti szerzésmód-> tulajdonjog, a korábbi tulajdonjog megszűnésével és arra tekintet nélkül
keletkezik
o dolgot korábban esetleg terhelő jogok is megszűnnek
o fontos kivétel
 ha az állam jogszabály erejénél fogva, valamint bírósági vagy hatósági határozattal
kártalanítás nélkül szerez tulajdont-> a tulajdon tárgyának értéke erejéig felel a
volt tulajdonosnak, a tulajdonszerzéskor jóhiszemű személlyel szemben fennálló
kötelezettséggéért
  állam felelőssége csak akkor áll fenn, ha a volt tulajdonosnak egyéb
lefoglalható vagyontárgyára vezetett végrehajtás során a követelés nem nyert
kielégítést
 az állam helytállása korlátozott, mert csak az általa tulajdonul megszerzett
vagyontárgy tulajdonszerzéskori értékének erejéig felel->pro viribus felelősség
Elbirtoklás
 Elbirtoklás útján megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, aki az 10 éven át sajátjaként
szakadatlanul birtokolja [5:44§ (1)]
 elbirtoklás esetén a birtoklás tényleges állapota az idő múlása, mint jogi tény által jogállapottá
változik át
 elbirtoklás a birtokló oldalán tulajdonjogot keletkeztet-><-volt tulajdonos oldalán egyidejűleg
megszüntet egy korábbi tulajdonjogot
o keletkezés és megszűnés egymásra tekintet nélkül zajlik
o elbirtoklás nem jogutódlás-> hanem egy tulajdonjogviszony megszűnése egyfelől és egy új
tulajdonjog keletkezése másfelől
 ingó dolog birtoklásával megszűnnek a 3. személynek a dolgot terhelő olyan jogai, amelyek az
elbirtokló birtokának megszerzése előtt keletkeztek
o kivéve, ha az elbirtokló a 3. személy jogának fennállása tekintetében nem volt jóhiszemű
 elidegenítési és terhelési tilalom nem zárja ki az elbirtoklással való tulajdonszerzést
 elbirtoklás általában bármiféle dologra kiterjedhet, de a törvény a dolog megszerzésének
körülményeire vagy a birtok tárgyára figyelemmel kivételeket állapíthat meg
o dolog megszerzésének körülményei-> aki bcs-vel vagy egyébként erőszakos vagy
alattomos úton jutott a dolog birtokához, elbirtoklás útján nem szerez tulajdonjogot
[5:47§ (1)]
 azonban nem törvényi követelmény, hogy a birtoklás „jogos” legyen, sem az, hogy az
elbirtoklás jóhiszemű legyen
 nem lehet elbirtokolni a birtokba nem vehető dolgokat, valamint az állami és önkormányzati tulajdon
kizárólagos tárgyait
 elbirtoklás általános feltételei
o elbirtoklási idő letelte
 a dolog birtokbavételétől számított 10 év
 új birtokos saját birtoklásának idejéhez hozzá számíthatja azt az időt, amely az
elődjének birtoklása idején már elbirtoklási időnek minősült
 csak akkor, ha az elődje elbirtoklás útján még nem szerezte meg a
tulajdonjogot
 pl.: dolog, amely hagyaték tárgyai között van kiderül, hogy ez nem az
örökhagyó tulajdona-> elbirtoklás idő=örökhagyó birtoklásának ideje (feltéve,
hogy elbirtoklás feltételei az örökhagyóra nézve is fennálltak)+örökös
birtoklásának az ideje
 elbirtokló javára számít az az idő is, amely alatt a dolog más személy birtokában volt
ugyan, de ez utóbbi a birtokot az elbirtokló nevében gyakorolta (pl.: bérlő,
zálogbirtokos)
 birtoklási idő alatt birtoklásának szakadatlan, folyamatosnak kell lennie
 különbséget kell tenni az elbirtoklás nyugvása és megszakadása között
 nyugszik az elbirtoklás-> tulajdonos menthető okból nincs abban a
helyzetben, hogy tulajdonosi jogait gyakorolhassa
o nyugvást eredményező akadály megszűnésétől számított egy évig az
elbirtoklás akkor sem következik be, ha egyébként az elbirtoklás
idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb volna hátra [5:48§]
  elbirtoklás megszakad, ha
a) tulajdonos a dolog kiadása iránti követelését bírósági úton
érvényesíti
b) tulajdonos a dologgal kapcsolatban tulajdonosi jogát gyakorolja
(pl.: eladja, bérbe adja)
c) birtokos a birtokot akaratán kívül elveszti, és azt egy éven belül
nem szerzi vissza, illetőleg egy éven belül nem kéri a bíróságnál,
hogy a dolog újabb birtokosa a dolgot adja vissza [5:49§ (1)]
o birtoklásának addig eltelt ideje nem vehető figyelembe, megszakadását
okozó körülmény elmúltával újból kezdődik az elbirtoklás
o a és c pont szerint a hivatalos eljárások közül csak a „bírósághoz
fordulás”, azaz a perindítás szakítja meg az elbirtoklást
o az elbirtokló a dolgot sajátjaként birtokolja
 mint, ha az az elbirtokló tulajdonában állna
 aki a dolgot haszonélvezőként vagy más jogcímen használó birtokolja-> nem
vezet elbirtoklásra
o de, ha a jogcím megszűnt és továbbra is birtokában marad a dolog a
régebben meghatározott jogcím alapján birtoklónak az elbirtoklása
elkezdődik
 az elbirtokló a régi tulajdonos jogának kiszorításával szerez tulajdonjogot
 tulajdonjogok az előző tulajdonos jogától, illetőleg a birtoklás jogosító
bármiféle rendelkezésétől függetlenül keletkezik
 „sajátjaként” való birtoklás nem zárja ki, hogy az elbirtokló tudja, hogy a dolog valaki
másé
 sajátjaként nem csak magánszemély birtokolhat-> elbirtoklással bárki szerezhet
tulajdonjogot, aki jogképes, illetőleg az adott dolog vonatkozásában szerzőképes=>
állam vagy jogi személyek is elbirtokolhatnak
Gazdátlan javak elsajátítása
 Gazdátlan ingó dolog tulajdonjogát megszerzi, aki a dolgot tulajdonszerzés szándékával
birtokba veszi [5:52§ (1)]
 Gazdátlan az az ingó dolog, amely még senkinek sem volt a tulajdona vagy amelynek
birtoklásával a tulajdonos a tulajdonról való lemondás szándékával felhagyott [5:52§ (2)]
o gazdátlan-> egyébként emberi uralom alá hajtható/birtokba vehető dolog, amely még soha
senkinek tulajdonában nem volt, vagy ha igen, akkor korábbi tulajdonos elhagyta (nem
elvesztette) és ezért vált gazdátlanná
o elhagyott dolog csak akkor gazdátlan, ha tulajdonosa a szándékosan hagyta el->azzal a
céllal, hogy megszabaduljon tőle (felhagyás a tulajdonnal: derelictio)
 nem gazdátlan dolog szabadon élő vad, folyóvizekben és természetes tavakban élő hal-> ezek az
állam tulajdonában vannak
o nem gazdátlan az eltévedt (elkóborolt) háziállat sem
 gazdátlan javak-> erdőn-mezőn vadon termő számtalan gyümölcs és gyógynövény fajta, a gombák
és néhány apróbb (vadnak nem minősülő) állatfajta
Találás
 olyan dolog birtokbavétele, amely bár másnak a tulajdona, de senkinek sincs a birtokában találásnak
minősül és bizonyos feltételek mellett eredeti tulajdonszerzésre vezethet
 valaki feltehetően más tulajdonában álló, elveszett dolgot talál, azt birtokba veszi, megszerzi annak
tulajdonjogát, ha arra igényt tart, feltéve
o találó megtett mindent annak érdekében, hogy a dolgot a tulajdonos visszakaphassa, és
 o tulajdonos vagy az átvételre jogosult más személy a találásáról számított egy éven belül,
élő állat esetén 3 hónapon belül a dologért nem jelentkezett [5:54§ (1)]
 dolgot többen találják meg-> találó jogai együttesen, egymás között egyenlő arányban illetik meg,
kötelességei egyetemlegesen terhelik
 találónak csak a jogszabály előírásait kell megtartania, nem kell a tulajdonost égen-földön keresnie
o találó az elveszett (nem elhagyott) dolog tulajdonosát ismeri köteles a dolgot annak vagy
más átvételre jogosult személynek átadnia
o tulajdonos ismeretlen-> találó köteles a dolgot a polgármesteri hivatalba a jegyzőnek
beszolgáltatni és nyilatkozni, hogy igényt tart-e a dolog tulajdonjogára
 átadott dolog átvételére jogosult személye megállapítható-> jegyző késedelem nélkül
átadja a dolgot a tulajdonosnak
 dolog átvétel jogosult személy nem megállapítható-> hivatal a dolgot 3 hónapig őrzi
 jogosult a dologért e határidő alatt nem jelentkezik-> a dolgot a találónak a
beszolgáltatás alkalmával kifejezett kívánságára kiadják
o találó a dolog tulajdonát a találástól számított egy év elteltével
megszerzi
 az egyévi határidő elteltéig a találó a dolgot (állagának sérelme nélkül) használhatja, de nem
jogosult a dolgot elidegeníteni, megterhelni vagy a használatot átengedni
 a találó tulajdonszerzésével a 3. személynek a dolgot terhelő jogai megszűnnek
 ha a jogosult a dologért az átadástól számított 3 hónap alatt nem jelentkezett, és a találó az
átadáskor nem tartott igényt a dolog tulajdonjogára-> jegyző a talált dolgot értékesíti
 a találás tehát feltételes eredeti szerzésmód
o főszabályként a találása a találó nem szerez tulajdonjogot, kivételként azonban megszerezheti
a talált dolog tulajdonjogát
 találás szabályai nem vonatkoznak arra az esetre, ha a dolgot a közönség számára nyitva álló
épületben vagy helyiségben (pl.: egyetemi előadóterem) továbbá közforgalmú közlekedési és
szállítási vállalat szállító eszközén (pl.: villamos, busz) találják
o találó ebben az esetben nem szerez tulajdonjogot
o a hivatal vagy a vállalat a dolgot 3 hónapi őrizet után értékesítheti
 a tulajdonos a találást követő egy éven belül követelheti a dolog, illetve a vételár kiadását
 ha a talált dolog nem tartható el vagy nem őrizhető meg, a jegyző, a hivatal vagy a vállalat az
értékesítésről késedelem nélkül gondoskodik
 ha a talált dolog nagyobb értékű és annak tulajdonjogát a találó nem szerzi meg-> találó méltányos
összegű találódíjra jogosult
o feltéve, hogy megtett mindent annak érdekében, hogy a tulajdonos a dolgot
visszakaphassa
o találódíj a találó társakat egyenlő arányban illeti meg
o összegét vita esetén a bíróság állapítja meg
 talált dolog tulajdonosa, elvesztése vagy az átvételre jogosult más személy az egyéves (élő állat
esetén 3 hónapos) határidőn belül nem jelentkezik, és a dolgon a találó sem szerez tulajdonjogot->
tulajdonjog vagy a dolog értékesítéséből befolyt vételár az államot illeti
 találás egyik sajátos esete-> kincslelet
o kincslelet: olyan értékes és rejtett dolog találása, amelynek tulajdonosát kideríteni már
nem lehet
o valaki olyan értékes dolgot talált, amelyet ismeretlen személyek elrejtettek, vagy amelynek
tulajdonjoga egyébként is feledésbe ment-> köteles azt az államnak felajánlani
 állam a dologra nem tart igényt-> találó tulajdonába kerül
 állam igényt tart a dologra-> találó a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra
jogosult
o kincslelet a védett kulturális javak körébe tartozik-> tulajdonjoga az államot illeti meg
   15. Tétel: Ingók származékos szerzésmódjai

Az ingó dolgok tulajdonának származékos szerzésmódjai: 

A. Átruházás
B. A termékek, a termények és a szaporulat elsajátítása
C. Vadak és halak tulajdonjogának megszerzése 
D. Feldolgozás
E. Egyesítés
F. Öröklés

A. Átruházás

 A megállapodás egymagában még nem eredményezi a tulajdonjog átszállását, hanem ehhez a

dolog átadására is szükség van.
 A megállapodás alapján létrejött átadás eredményezi közvetlenül a tulajdonjog átruházását
(traditio)
 Nem a megállapodás maga

 Ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés

vagy más jogcím (titulus) és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges [5:38. § (1)
bek.].

 A birtokátruházás módjában (modus) a feleknek külön meg kell állapodniuk. 

 A birtok átruházása a dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján
való átengedésével valósul meg. 
 A birtokátruházásra a szerződés létrejöttére és érvényességére vonatkozó szabályokat kell
megfelelően alkalmazni.
 A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával
megvalósul, ha:
a. A birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja, vagy
b. Az átruházó fél a dolgot albirtokosként továbbra is birtokában tartja.
 A birtokátruházás a birtokos dolog feletti tényleges hatalmának megszüntetésével megvalósul, ha
ebben a birtokos és a birtok megszerzője megállapodnak.
 Ha a dolog harmadik személy birtokában van, a birtokátruházás a dolog kiadása iránti igénynek a
birtokot szerző félre való átruházásával megvalósul, ha ebben a birtokos és a birtokot szerző fél
megállapodnak [5:3. § (1)— (4) bek.].

 Ingó dolog tulajdonjogának másra átruházásához, 4 feltételre van szükség:

1. Az átruházásra irányuló szerződésre vagy más jogcímre
2. A dolog birtokának átruházására
3. A birtokátruházás a tulajdonátruházás szándékával történjen 
4. A korábbi tulajdonostól származzék.

1. Az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím (kauzális rendszer)

 A tulajdonátruházás érvényességéhez mindenekelőtt érvényes jogcímre van szükség. 
 A jogcím lehet egy tulajdonátruházásra irányuló szerződés (pl. adásvétel, csere, ajándékozás,
kölcsön stb.), vagy számos egyéb jogcím is (egy okozott kár természetbeni megtérítése, jogos
károkozásért járó kártalanítás, jogalap nélküli gazdagodás kiadása stb.). 
  Ha a jogcím bármely okból érvénytelen vagy hiányzik, önmagában a dolog átadása a
tulajdonjogot nem viszi át. 
 Az érvénytelen jogcímen szerző féltől a dolgot tulajdoni perrel is vissza lehet követelni.

2. A dolog birtokának átruházására

 A dolog feletti tényleges hatalomnak az erre irányuló megállapodás alapján való
átengedésével valósul meg. 

 Végbemehet a dolog átadása más olyan módon is, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az
átruházó uralmából a tulajdonjog megszerzőjének uralmába került. 
 Nemcsak tényleges birtokbaadásban állhat.
 Ha például a dolog, amely átadásra kerülne, már korábban is az átvevő birtokában van, a
birtokátruházáshoz elég annak kijelentése, hogy a dolgot tulajdonába adják (brevi manu
traditio). 

 A birtokátruházás a birtokos és a birtok megszerzőjének erre irányuló megállapodásával

megvalósul, ha a birtokot megszerző fél a dolgot albirtokosként már birtokában tartja [5:3. § (2)
bek. a) pont]. 

 Ennek ellentéte a Ptk. 5:3. § (2) bek. b) pontja, miszerint az átruházó fél a dolgot albirtokosként
továbbra is birtokában tartja, azaz hogy a dolog felett a közvetlen uralom továbbra is a korábbi
tulajdonosnál marad, ez azonban megállapodik a másik féllel, hogy a dolgot ezentúl valamilyen
jogcímen (pl. bérlet, haszonbérlet, haszonkölcsön, letét stb.), a másik fél tulajdonaként fogja
birtokolni (constitutum possessorium). 

 Átadásnak minősül az is, ha a korábbi tulajdonos megszünteti a dolog feletti tényleges hatalmát,
és erre irányuló megállapodás alapján lehetővé teszi, hogy a másik fél a dolog felett az uralmat
megszerezze longa manu traditio) [5:3. § (3) bek.]. Ide soroljuk az úgynevezett jelképes
átadások legtöbbjét is (pl. lakás vagy gépkocsi kulcsainak átadása). 

 Át lehet ruházni a tulajdonjogot úgynevezett birtokátutalással is. Erre akkor kerül sor, ha a dolog
valamely jogviszonynál fogva (pl. bérlet stb.) harmadik személynél van: a korábbi tulajdonos
utasítja ezt a harmadik személyt, hogy a dolgot ezentúl az új tulajdonos nevében tartsa magánál,
és a jogviszony megszűnésével ennek adja ki. Át lehet ruházni végül a tulajdonjogot a dolog
kiadására irányuló igény átruházásával is (cessio vindicationis) [5:3. § (4) bek.]. 

 Mindezekből az esetekből nyilvánvaló, hogy a birtokátruházás mint jogi kategória lényege a
dolog feletti jogi uralom tényleges megszerzésében van. Különösen fontos ezt hangsúlyozni az
úgynevezett immateriális (eszmei) javak, illetve a dematerializált értékpapírok esetében.

3. A birtokátruházás a tulajdonátruházás szándékával történjen

 A birtokátruházás csak akkor eredményezi a tulajdon átszállását a szerzőre, ha az a tulajdon
átruházásának szándékával megy végbe. 
 Ha a szándéka feltétlen, az átruházó azt akarja, hogy a tulajdon az átengedés valamelyik
módja által nyomban és minden más körülménytől függetlenül szálljon át a szerzőre.
 Ha a szándéka nem feltétlen, az átruházó azt akarja, hogy a tulajdon átszállása ne az átadáskor
nyomban, hanem csak bizonyos időpont vagy feltétel bekövetkeztével menjen végbe.
 Ilyenkor a tulajdon az átengedés megtörténtével sem száll át mindjárt a szerzőre, hanem
csak a kitűzött időpontban vagy feltétel bekövetkeztével. 
 Ez a tulajdonjog fenntartás [6:216. § (1)—(4) bek.]. 
  A gyakorlatban elsősorban az úgynevezett részletügyletek esetében szokásos a tulajdonjog
fenntartása, tehát olyankor, amikor az eladó a dolgot nyomban átadja a vevőnek, de a vevő a
vételárat csak részletekben fizeti meg. s az eladó a vételár teljes kifizetéséig a dolog tulajdonát
fenntartja magának.

4. A korábbi tulajdonostól származzék

 Átruházással - ha a törvény kivételt nem tesz - csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot
megszerezni [5:39. § (1) bek.]. 

 A dolog tulajdonát szabály szerint csak a tulajdonos ruházhatja át, illetőleg az, aki őt
valamilyen jogcímen képviseli, tehát az, aki az ő nevében jár el [6:11. § (1) bek.]. 

 Minden származékos jogszerzés, így az átruházás alapvető elve is az, hogy senki sem ruházhat át
másra több jogot, mint amennyivel maga rendelkezik (nemo plus iuris ad alium transferre potest,
quam ipse habet). 

 Az a tétel azonban, hogy a tulajdonjogot csak a tulajdonos ruházhatja át másra, avagy a tételt
megfordítva, hogy a nem tulajdonostól soha nem lehet tulajdont szerezni, rendkívül
megnehezítené a vagyoni forgalmat. 
 Annak, aki valamely dolog tulajdonát meg akarja szerezni, minden esetben kutatnia kellene,
vajon az átruházó valóban tulajdonos-e vagy sem. 
 Ezért a polgári jog a tétel alól két fontos kivételt állapít meg. 
 E kivételek a jogi szó- használatban úgy szerepelnek, mint a nem tulajdonostól való
tulajdonszerzés esetei, tehát azok az esetek, amelyekben a tulajdonba adás tulajdonjog
keletkezését eredményezi akkor is, ha az átruházó nem volt tulajdonos. 

Ezek az esetek a következők:

a. A kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző megszerzi az
átruházással az ingó dolog tulajdonjogát akkor is. ha az átruházó nem volt tulajdonos. A
tulajdonjog e módon történő megszerzésével megszűnnek a harmadik személynek a dolgot
terhelő olyan jogai, amelyek az átruházás előtt keletkeztek, és amelyek fennállása
tekintetében a tulajdonjogot megszerző fél jóhiszemű volt [5:39. § (2) és (4) bek.]. Ez a
szabály - amely eredetét tekintve a Kt.-ből került a Ptk.-ba - csak olyan ingó dologra
vonatkozik, amelyet a kereskedelmi vállalat vagy kereskedő ad el a vevőnek. Ha azonban a
vevő tudja, vagy legalább tudnia kell, hogy a kereskedelmi forgalomban eladó az eladott
dolognak nem tulajdonosa (lásd BH. 1996. 419.), akkor a védelme nem indokolt; ezért ez a
kedvezmény csak a jóhiszemű vevőt illeti meg. Kereskedelmi forgalomban való szerzésnek
minősül az, ha a vevő olyan eladótól vásárol, aki az adásvételi szerződést jogszerűen
folytatott, üzletszerű gazdasági tevékenysége körében, saját nevében köti meg [5:39. § (3)
bek.]. (A zöldségesnél vagy az aluljáróban átruházott arany ékszer esetén nincs szó sem
kereskedelmi forgalomról, sem kereskedőről, sem vevői jóhiszeműségről.) Nem alkalmazható
ez a kedvezmény akkor sem, ha a kereskedő nem kereskedőtől vásárol (ez az eset sem
„kereskedelmi” forgalom).

b. Akire pénzt vagy az értékpapírok átruházására vonatkozó szabályok szerint értékpapírt (pl.
részvényt, kötvényt stb.) ruháznak át, tulajdonossá lesz akkor is, ha az átruházó nem volt
tulajdonos (5:40. §). A szabály indoka a pénz és az értékpapírok korlátlan helyettesíthetősége.
Ez a szabály sem menti fel azonban a szerző felet az érvényes jogcím követelménye alól,
továbbá nem enyészteti el az eredeti tulajdonos visszakövetelési igényét az átruházó nem
 tulajdonossal szemben. Az ilyen visszakövetelésnek azonban most már (az új tulajdonjog
keletkezése és a régi megszűnése folytán) csak a kötelmi jog szabályai szerint lehet helye.

 Mint látható, a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés esetében a polgári jog a jóhiszeműség
védelmét valósítja meg. Ezekben az esetekben két nagyon fontos alapelv, a jóhiszeműség
követelménye mint a polgári jog egészének alapelve [1:3. § (1)—(2) bek.] és a nemo plus iuris
elve mint a jogátruházás általános követelménye [5:39. § (1) bek.] ütközik egymással. A nem
tulajdonostól való tulajdonszerzés szigorú feltételekhez kötött eseteiben a törvény ezt az
összeütközést oldja fel a jóhiszeműség javára. A jóhiszemű, tisztességes ember eljárását védi
olyan ellenvetésekkel szemben, amelyeknek ténybeli alapjáról a jóhiszemű személy nem tudott,
és a körülményeknél fogva nem is tudhatott. Mindazonáltal az első esetben követelmény az is,
hogy a tulajdonszerző a dologért ellenértékel adjon (visszterhesség).

B. A termékek, a termények és a szaporulat elsajátítása

 A tulajdonos jogosult a dologból folyó hasznokat szedni.

 A gyümölcsöző dolgok tulajdonosa a gyümölcs elválásával vagy elválasztásával (fructum separatio)
az immár önálló dologi és jogi létet nyert dolog (a gyümölcs) felett tulajdonjogot szerez. 
 Ez a szerzés eredeti, mert az elválasztás előtt a még függő gyümölcs a fődolog alkotórésze lévén nem
képezhette külön tulajdonjog tárgyát,
 Amíg az elválasztást maga a fődolog tulajdonosa végzi, az elválasztott gyümölcs továbbra is
ugyanazon tulajdonos tulajdonában marad. 

 Az elválasztásra valamely korlátolt dologi jog / jóhiszemű birtoklás / kötelmi jogviszony alapján
más személy is fel lehet jogosítva. 
 Eredeti szerzés ez is, mivel nem szükségszerű, hogy ezek feljogosítása a gyümölcsszedésre
közvetlenül a tulajdonostól származzék. 
 Ha e feljogosítások a tulajdonostól származnak (a dolgom fenálló tulajdonjogon alapulnak)
származékos szerzesmódnak minősül.

 A Ptk. nem foglal állást az eredetiség/származékosság kérdésében, csak azokat az eseteket említi,
amikor a gyümölcselválasztásra (a termékek, a termények és a szaporulat elsajátítására) nem a
tulajdonos, hanem más személy jogosult. 

 A termékek / termények / szaporulat elsajátítására jogosult:

I. Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek / termények / szaporulat tulajdonba
vételére jogosítja. 
 Akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek / termények / szaporulat tulajdonba
vételére jogosítja (haszonélvezeti jog, haszon bérleti szerződés) - ha ezek tulajdonjogát
korábban nem szerezte meg - az elválással szerez tulajdonjogot. 
 A haszonélvező, a haszonbérlő stb. ezzel szerzi meg a termék / termény / szaporulat
tulajdonjogát
 Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék / termény / szaporulat
származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá [5:50. § (1) bek.].
 Ezzel lesz tulajdonos az, aki lábon álló termést veszi meg 
  Ha a  termék / termény / szaporulat tulajdonba vételére jogosult az elválasztásnál korábban
tulajdonjogot szerez, pl. a földhasználati jog alapján (5:145. §) használt ingatlanokon
termelt javak már kezdettől fogva a jogosult tulajdonában vannak. 
 Az elválasztásra jogosult személy jogának a jogviszony alapjáni terjedelmét az adott
jogviszony tartalma dönti el
 Például a haszonélvező általában nem jogosult a gyümölcsfák kiirtására.

 Ha valakinek az a joga, amely őt a termékek / termények / szaporulat tulajdonba vételére

jogosítja, megszűnik mielőtt ezeken tulajdonjogot szerzett volna (pl. a haszonélvezet vagy
a haszonbérlet a gazdasági év közben szűnik meg). 
 Ilyenkor a tulajdonos alaptalanul gazdagodna, ha a korábbi jogosult által elvégzett munka
eredményét, illetőleg a dologra fordított költekezéseit ellenérték nélkül megtartaná. 
 Ezért a korábbi jogosult - eltérő megállapodás hiányában - követelheti, hogy a tulajdonos
a termékeket / terményeket, /a szaporulatot munkája arányában és máshonnan meg nem
térülő költekezései erejéig a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint térítse meg
[5:50. § (2) bek.]. 
 A megtérítés alapja a korábbi jogosult által elvégzett munka, illetőleg az általa teljesített
költekezés, ha az máshonnan (pl. kisajátítási kártalanításból - zöldkárként) meg nem
térül. 
 A szabály diszpozitív, akkor érvényesül, ha a felek másként nem állapodtak meg.

II.  Annak a dolognak jóhiszemű birtokosa, amelyből a termék, a termény, a szaporulat származik
 Elválással szerez tulajdonjogot a dolog termékein, terményein és a szaporulatán az is, aki a
dolgot jóhiszeműen birtokolja, bár erre jogcíme nincsen [5:50. § (3) bek.].

 A tulajdonszerzés lehetősége addig az időpontig áll fenn:

A. Ameddig a birtokos jóhiszemű, (amíg rosszhiszeművé nem válik)
B. tPl.: tudomást szerez arról, hogy a birtoklás nem őt illeti meg, de azzal ennek ellenére
nem hagy fel
C. Ameddig a dolgot őle a bíróság vagy a jegyző előtt vissza nem követelik. 
 A birtokos nem válik feltétlenül rosszhiszeművé, de ettől az időponttól kezdve még
a jóhiszemű birtokosnak is számolnia kell azzal, hogy a dolgot esetleg ki kell
adnia. 

 Csak azokra a birtokosokra vonatkozik, akik a dolgot nem használati jog (haszonélvezet,
földhasználat vagy a használat joga) vagy nem kötelmi jogcímen (haszonbérlet, bérlet, letét
stb.) tartják birtokukban. 
 Pl. az, aki egy hétre használatra kap egy lovat, nem szerzi meg a csikó tulajdonjogát, ha
ezen a héten jött is a világra, mert bár jóhiszemű birtokos, birtoklásának jogcíme a
szaporulat elsajátítására nem terjed ki.

C. Vadak, halak és más hasznos víziállatok tulajdonjogának megszerzése

C-1) Vadak és Vadászati jog

 A vadak, a folyóvizekben és természetes tavakban élő halak, és más hasznos víziállatok az állam
tulajdonában vannak [5:53. § (1) bek.].
 A vadak tulajdonjogának megszerzéséhez szükséges törvényi tényállási elemek: 
A. A vadászatra jogosultság 
B. A vadászterület 
C. A vad elejtése, elfogása, elhullása.

 A vadászterületen elejtett/elfogott/elhullott vad annak a vadászatra jogosultnak a tulajdonába

kerül, akinek a vadászterületén az elejtés/elfogás/elhullás történt, feltéve, hogy a vadászati
jogosultsága erre a vadra kiterjedt. 

 Ilyen jogosultság hiányában a vadon, az a más vadászterületen vadászatra jogosult szerez

tulajdonjogot, akinek területéről a vad odakerült, ha az elejtett, elfogott vagy elhullott vadra
jogosult volt vadászni [5:53. § (2) bek.]. 
 Ez a szabály kiterjed a vad trófeájára, a hullatott agancsra és a szárnyas vad tojására is. 

 A nem vadászterületen elhullott vad és a hullatott agancs annak a jogosultnak a tulajdonába kerül,
amelyiknek a területéről a vad odakerült. 
 Kétség esetén tulajdonosnak a fellelés helye szerinti legközelebbi vadászterület jogosultját kell
tekinteni 

 Vadászatra jogosult az a személy, akit a vadászati jog megillet

 Aki a vadászati jogot gyakorolhatja.
 Hasznosíthatja (gyakorlását másnak átengedheti). 
 Az ezekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért felel. 

 A vadászati jog, mint tulajdonszerű jog tartalmát alanyi jogok és kötelezettségek alkotják. 
 A vadászati jog kötelezettségi oldalához tartozik 
1. A vad védelme
2. A vad élőhelyének (búvóhelyének, fészkeinek) védelme
3. A tervszerű vadgazdálkodás folytatása 
1. Az állomány szabályozása
2. A minimális vadlétszám fenntartása
3. A szakszerűség érdekében hivatásos vadász alkalmazása
 A vadászati jogból folyó jogosultság 
1. A vadászat (a vadászterületen szabadon élő vad elejtése vagy elfogása) 
2. Az elhullott vad és a hullatott agancs elsajátítása 
3. A szárnyas vadak tojásainak gyűjtése 

 A vadászati jog a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület

tulajdonosát illeti meg. 
 Amennyiben vízfelület is része a vadászterületnek, a vadászati jog a meder tulajdonjogának
elválaszthatatlan része 
 Haszonbérbe adható, ebben az esetben vadászatra jogosultnak a haszonbérlőt kell
tekinteni. 
 Vagyonértékű jog

 A vadászati jog lehet önálló vagy társult. 

I. Önálló, ha a vadászterület kizárólag egy személy (ideértve a magyar államot is) tulajdonában
van
  A vadászatra jogosultság a vadászterület tulajdonosát illeti meg
II. Társult, ha a vadászterületnek több tulajdonosa van (köztük lehet az állam is). 
 A vadászatra jogosultság a vadászterület tulajdonosainak közösségét illeti meg

 A vadászatra jogosultakat a vadászati hatóság nyilvántartásba veszi 

 A vadászterületnek minősül hasznosítási formájától (erdő, szántó, rét, nádas, legelő) függetlenül:
1. Az a földterület / vízfelület, amelynek kiterjedése a 3000 hektárt eléri, 
2. Szemközti határvonalainak távolsága legalább 3000 méter
3. Ahol a vad a szükséges táplálékot megtalálja és természetes létfeltételei (szaporodása,
mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma) adottak. 
4. Nem része a települések belterülete, a bekerített külterületi lakóingatlanok, tanyák, temetők,
közutak, vasutak, repülőterek 

 A vadászatra jogosult:
 Vadvédelmi hozzájárulást köteles fizetni sajátos közteherként.
 Vadgazdálkodási vagy vadvédelmi bírság megfizetésére kötelezhető törvényi kötelezettségek
megsértése esetén.

C-2) Halak és Halászati jog

 A halászati jog a halászattal összefüggő jogosultságok és kötelezettségek összessége.

 Főszabály szerint a víz tulajdonjogának elválaszthatatlan része
 Lehet önálló vagy társult. 
 Az ingatlan-nyilvántartásba nem kell bejegyezni.
 Vagyonértékű jog

 Halászatra jogosult:
 A halászati vízterület tulajdonosát (Általában)
 A halászati jog haszonbérlőjét. (Kivételesen)

 Az állami tulajdon kizárólagos tárgyainak minősülő folyók és természetes tavak esetében a halászati
jog a magyar államot illeti meg,
 Ugyanígy a holtág, bányató és víztározó esetében is, 
 Kivéve az önkormányzati tulajdonban lévő holtágat és bányatavat, amennyiben a tulajdonos
önkormányzat a halászati jogot gyakorolni kívánja.

 A halak és más hasznos víziállatok (haltáplálék-szervezetek, rák, béka, kagyló és pióca)

tulajdonjoga - a vadakétól eltérően - már eleve a halászati jog jogosultját illeti meg, feltéve, ha a
halászati vízterület is a tulajdonában van. 
 A jogosult (a haszonbérlő) a hal, illetve más hasznos víziállat tulajdonjogát annak jogszerű
kifogásával (gyűjtésével) szerzi meg. 

 Az elhullott hal (más hasznos víziállat) a lelés helyével érintett halászati vízterület szerinti
jogosult tulajdonába kerül. 
 A Ptk. nem tesz különbséget a jogosult és a nem jogosult által kifogott hal jogi sorsa között, hanem
akként rendelkezik, hogy a kifogott hal és más hasznos víziállat tulajdonjogát a halászati jog
gyakorlására jogosult szerzi meg [5:53. § (3) bek.].
 A halászati jognak a jogosultja nem csak jogosult, de köteles is a halászati jogot gyakorolni (a hal és
élőhelye védelme érdekében).

 Az állam, mint önálló halászatra jogosult nevében a földművelésügyi miniszter jár el.
 Az állami halászati jog hasznosítása mindig haszonbérbe adás útján történik, amelyre nyilvános
pályázatot kell meghirdetni 

D. Feldolgozás

 Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult / kötelezett volna, másnak a dolgából saját munkájával
másfajta dolgot állít elő
 Pl. másnak nyersanyagát feldolgozza

 Ha a feldolgozás/átalakítás után az új dolgot eredeti alakjába károsodás nélkül vissza lehet

állítani, a feldolgozott/átalakított dolog tulajdonosa a tulajdonjog védelmének szabályai alapján
követelheti az eredeti állapot helyreállítását. 

 Ha az új dolog ésszerű módon eredeti alakjába nem állítható vissza, akkor az új dolog
tulajdonjogának kérdése a szerint dől el, hogy a feldolgozó jóhiszemű volt-e, vagy sem.

 Aki idegen dolog felhasználásával / átalakításával a maga számára jóhiszeműen új dolgot állít elő,
a dolog tulajdonosának választása szerint köteles 
1. A dolog értékét megtéríteni, vagy 
2. Munkája értékének megtérítése ellenében az új dolog tulajdonjogát átengedni [5:65. § (1)
bek.]. 

 Ha a munka értéke a feldolgozott / átalakított dolog értékét lényegesen meghaladja (pl. a fafaragó
művész a tulajdonos rönkjéből nagy értékű szobrot farag), a dolog tulajdonosát választási jog nem
illeti
 Az új dolog a feldolgozó / átalakító tulajdona lesz. 
 A feldolgozott, illetőleg az átalakított dolog tulajdonosa csak a dolog értékének a megtérítését
követelheti [5:65. § (2) bek.].

 Ha a feldolgozó/átalakító rosszhiszemű volt, a választás joga minden esetben (akkor is, ha a munka
értéke nagyobb) az anyag tulajdonosát illeti.
 Ha az anyag tulajdonosa az új dolog tulajdonjogát választja, csak a gazdagodását köteles
megtéríteni [5:65. § (3)-(4) bek.]. 
 Ez a dolog értékénél alacsonyabb vagy lényegesen magasabb összeg is lehet.

 Ha az új dolog tulajdonjogát a feldolgozó szerzi meg, harmadik személynek a dolgot terhelő joga
megszűnik. 
 Ha az új dolog tulajdona az anyag tulajdonosáé, az anyagot terhelő jog az új dolgot is terheli
[5:65. § (5) bek.].
  Ha a feldolgozott/átalakított dolog tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt:
1. Azt értékesíteni kell, és a
2. Vételárat a jogosultak között a tulajdoni hányad arányában (az anyag és a munka
értékének arányában) fel kell osztani [5:67. § (1) bek.]. 
 Ha a feldolgozó (mivel rosszhiszemű volt) csak a gazdagodás mértékéig igényelhet megtérítést, őt a
vételárból csak az anyag értékének megtérítése után fennmaradó összeg illeti meg [5:67. § (2) bek.].

E. Dologegyesülés

 Ha több tulajdonos dolgai valamilyen módon egyesülnek/vegyülnek úgy, hogy azokat csak
aránytalan károsodás vagy aránytalan költekezés árán vagy egyáltalán nem lehet szétválasztani

 Közös tulajdon keletkezik 

 A tulajdoni hányadok az egyesült / vegyült dolgok - az egyesülés vagy vegyülés időpontjában
fennálló - értéke szerint alakulnak [5:66. § (1) bek.]. 

 Ha az egyesült/vegyült dolgok valamelyikét az egyesülés/vegyülés folytán keletkező új dolog többi

eleméhez képest - értékénél, minőségénél és gazdasági céljánál vagy egyéb oknál fogva - fő
alkotórésznek kell tekinteni, ennek tulajdonosa választhat, hogy az egyesüléssel / vegyüléssel
keletkezett dolgot
1. A többi tulajdonos kártalanítása ellenében tulajdonába veszi 
2. Kártalanítás ellenében azoknak átengedi [5:66. § (2) bek.]. 
 A választási jog nem illeti meg azt, aki a dologegyesülést / vegyülést rosszhiszeműen maga idézte
elő. 
 Ilyenkor a rosszhiszemű volt tulajdonos csak a gazdagodás megtérítését követelheti [5:66. §
(3) bek.].

 Ha az egyesüléssel / vegyüléssel keletkezett dolog a Ptk. szabályai szerint közös tulajdonba kerül,
harmadik személyeknek az egyesüléssel/vegyüléssel érintett egyes dolgokat terhelő jogai az e
dolgok helyébe lépő tulajdoni hányadokat terhelik. 

 Ha az egyik dolgot jog terheli, és az egyesüléssel / vegyüléssel keletkezett dolog a másik dolog
tulajdonosáé lesz, a dolgot terhelő jog, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, megszűnik. 
 A dolgot terhelő jog az egyesüléssel / vegyüléssel keletkezett dologra száll át, ha ez a terhelt dolog
tulajdonosáé lesz [5:66. § (4) bek.].

 Ha az egyesült dolgok tulajdonjogára egyik fél sem tart igényt:

1. Azt értékesíteni kell, és a 
2. Vételárat a tulajdoni hányad arányában kell felosztani [5:67. § (1) bek.]. 
 Azt a felet, aki rosszhiszeműsége miatt csak a gazdagodás megtérítését követelheti, a vételárból
legfeljebb a teljes kártalanításra jogosultak kielégítése után fennmaradó rész illeti meg [5:67. §
(2) bek.].

F. Az öröklés

 Az örökös az örökhagyó halála pillanatában (ipso iure) megszerzi mindazoknak a dolgoknak a

tulajdonjogát, amelyek a halál időpontjában az örökhagyó tulajdonában állottak és a
hagyatékhoz tartoznak.
 Ingatlanok tulajdonjogának megszerzése. Az ingatlan- nyilvántartás

 Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel
a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges [5:38. § (2) bek.].

 A mai ingatlan-nyilvántartási rendszer 1973. január 1. után alakult ki.

 A legújabb törvényi szabályozás (1997: CXLI. tv. az ingatlan-nyilvántartásról, a továbbiakban: Inytv.) ekkor
tért át a gépi adatfeldolgozású ingatlan-nyilvántartásra.

 Az új Ptk. a dologi jogi könyvön belül önálló részben tartalmazza az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó elveket,
amelyek ez idáig kizárólag az Inytv.-ben szerepeltek.

 Az Ötödik könyv XII. és XIII. Címe a bejegyzés, feljegyzés, rangsor és ranghely, helyesbítés, törlés és
kiigazítás, az ingatlan-nyilvántartás jogvédelmi hatása tekintetében további részletes szabályozást
tartalmaz (5:178-187. §§).

 Telekkönyv: nyilvános jegyzék, melyet könnyen elérhető központi helyen vezetnek, mindenki számára
megtekinthető, a benne szerepló adatokat a tv.-nél fogva igaznak kell tekinteni függetlenül attól, hogy mi a
jogi helyzet.

o közbizalmi hatása jelentős az ingatlanok forgalma és az ingatlanokra vonatkozó hitelviszonyok

szempontjából
o az árutermelés viszonyai között lebonyolódó ingatlanforgalom és a földhitel teljes alátámasztást
kapott

 Az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokra vonatkozó jogok, valamint jogi szempontból jelentős tények

nyilvános és közhiteles nyilvántartása (5:165. §).

 Településenként tartalmazza:
a) Az ország összes ingatlanának a törvény szerint meghatározott adatait,
b) Az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és a jogi szempontból jelentős tényeket.

 Tartalmazza az oda bejegyzett személyeknek a nyilvántartáshoz szükséges, a törvényben meghatározott

személyazonosító és lakcímadatait

 Az Inytv.-ben felsorolt jogokon és tényeken kívül az ingatlan-nyilvántartásba más jog bejegyzését és más tény
feljegyzését csak törvény rendelheti el (Inytv. 2. §).

 Az adatok, jogok, tények nyilvántartása az ingatlanhoz fűződő jogok és törvényes érdekek védelmét, továbbá a
rendeltetésszerű földhasználat biztosítását és az ingatlanforgalom céljait szolgálja.

 Vezetését és az ingatlan-nyilvántartási ügyek intézését az ingatlanügyi hatóság végzi.

 Községenként, városonként, Budapesten kerületenként (Fővárosi Kerületek Földhivatala) kell vezetni,
Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs és Szeged megyei jogú városokban kerületenként is lehet vezetni.

 A Járási Földhivatal jár el első fokon az ingatlan-nyilvántartási ügyekben.

 A Megyei / Fővárosi Földhivatal a másodfokú szerv.

 Az ingatlan-nyilvántartás jelentősebb elvei a:

A. A közhitelesség elve
B. A bejegyzési elv
C. A nyilvánosság elve
D. Az okirati elv
E. A rangsor elve
F. Az egyediség elve
G. A kérelemhez kötöttség elve

Ingatlan-nyilvántartás elvei

Közhitelesség elve
 A nyilvántartás hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények
fennállását (Inytv. 5. §).

 A jogokat illetően két dolgot bizonyít:

1) A bejegyzett jog fennáll és megilleti a jogosultként feltüntetett személyt,

2) A bejegyzetteken kívül az ingatlanra nem vonatkozik más olyan jog, amely csak a telekkönyvi
bejegyzéssel jöhet létre.

 Jogok és tények törlése esetén azt kell vélelmezni, hogy a törölt jog, illetőleg tény már nem áll fenn [5:173.
§ (1)—(2) bek.].

 Csak a jóhiszemű felet védi.

 Vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva ellenérték fejében szerez
jogot.

 Az ingatlanokra vonatkozó jogok szerzői jogosultak és kötelesek is az ingatlan-nyilvántartás tartalmáról

meggyőződni.

 Senki sem hivatkozhat arra, hogy valamely az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog, feljegyzett tény
vagy átvezetett adat fennállásáról nem tudott. E szabály megfelelően irányadó az ingatlan-
nyilvántartásban széljegyzett kérelmek kapcsán a folyamatban lévő eljárás tényére és tárgyára is [5:171. §
(1)—(2) bek.).
 A mulasztás ezen a téren egyrészt rosszhiszeműséget eredményez, másrészt, mint önhibának az esetleg súlyos
hátrányos következményeit a mulasztó fél maga viselheti.
 A jóhiszemű szerző javára viszont az ingatlan-nyilvántartás tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - akkor is
helyesnek kell tekinteni, ha az a valóságos jogi helyzettől eltér.
 A jóhiszemű szerző e védelemre nem hivatkozhat azzal szemben, aki ellene az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés
törlése iránt vagy az ingatlannyilvántartásban széljegyzett bejegyzési igény alapjául szolgáló jogügylet
érvénytelenségének vagy ezen igény elévülésének megállapítása iránt pert indít. Ugyanez irányadó arra az
esetre is, ha az ingatlan-nyilvántartásba a kérelem benyújtása előtt a törlési vagy kiigazítási pert feljegyezték
[5:174. § (1)—(2) bek.].
 Ez a kedvező vélelem sem ment azonban fel a gondos eljárás, a valóságos helyzetről való tájékozódás
kötelezettsége alól.
 Nem tekinthető ugyanis jóhiszeműnek az a jogot szerző vagy a jóhiszeműség védelme alá eső egyéb
cselekményt végző személy, aki jogának szerzésekor vagy a cselekmény véghezvitelének időpontjában az
ingatlan-nyilvántartás tartalmának helytelenségéről vagy az ingatlan-nyilvántartásban jogosultként bejegyzett
személy jogának korlátozottságáról tudott vagy akinek arról tudnia kellett.
 Nem hivatkozhat a jogszerző a jóhiszeműségére olyan jogosulttal szemben, aki saját jogszerzését olyan
bejegyzés vagy feljegyzés tárgyát képező jogra vagy tényre alapítja, amelynek ingatlan-nyilvántartásba való
bejegyzése vagy feljegyzése iránti eljárás megindítását a jóhiszeműség megítélése során irányadó időpontban az
ingatlan-nyilvántartásban széljegy formájában már feltüntették, ha a bejegyzés vagy feljegyzés iránti kérelem
alapján a bejegyzésre vagy feljegyzésre sor kerül [5:172. § (2)—(3) bek.]

 Aki tudja vagy az elvárható gondosság mellett tudhatja, hogy a valóságos tények eltérnek a bejegyzés
tartalmától, az nem hivatkozhat a köz- hitelesség elvére.
 A közhitelesség elve az érvényesen bejegyzett adatok, jogok és tények tekintetében ad oltalmat.
 Ugyanakkor a közhitelesség erősítése és a jóhiszemű harmadik személyek védelme érdekében a törvény egy
jogvesztő határidővel korlátozza az érvénytelenségre hivatkozás lehetőségét.
 Az érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján ugyanis - az ingatlannyilvántartásban bízva, ellenérték
fejében - jogot szerző jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog (illetőleg feljegyzett jogilag jelentős
tény) a bejegyzésről szóló határozat keltétől számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem
törölhető.

 Az ingatlannal kapcsolatos hatósági eljárásokban az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokat, valamint az

ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat kell irányadónak tekinteni.
 Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét
vitatja.
  Ha az ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett, valamint az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt
határvonala alapján számított, jogszabály szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez
utóbbi az irányadó [5:177. § (1)—(3) bek.].

Bejegyzési elv

 Csak a nyilvántartásba vétel, a bejegyzés létesít, hoz létre az ingatlanokkal kapcsolatos fontosabb jogokat
(constitutív hatályú bejegyzések)
 Törvényben meghatározott egyes jogok keletkezése, módosulása és megszűnése az ingatlannyilvántartási
tulajdoni lapra történő bejegyzéssel (mint közhatalmi aktussal) megy végbe.
 Az ingatlan-nyilvántartásba azokat a jogokat lehet bejegyezni, amelyek bejegyezését jogszabály lehetővé teszi.
 A bejegyzés hozza létre az átruházáson alapuló tulajdonjogot, továbbá a szerződésen alapuló vagyonkezelői
jogot, földhasználati jogot, haszonélvezeti jogot, használat jogát, telki szolgalmi jogot és a jelzálogjogot (önálló
zálogjogot).
 Amennyiben ugyanezen jogok nem átruházáson, illetőleg szerződésen alapulnak (hanem pl. a tulajdonjog
növedék, elbirtoklás, ráépítés, öröklés útján keletkezik, vagy a földhasználati jog, a haszonélvezeti jog vagy a
telki szolgalmi jog a törvény alapján keletkezik), akkor a bejegyzés nélkül is létrejönnek és fennállnak.
 Hasonló a helyzet az egyéb bejegyezhető jogok tekintetében is (deklaratív hatályú bejegyzések), melyek a
következők: a lakásszövetkezeti tag állandó használati joga; bírósági határozaton alapuló földhasználati jog;
földmérési jelek, valamint villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, továbbá vezetékjog,
vízvezetési és bányaszolgalmi jog; elő- és visszavásárlási, valamint vételi jog; tartási és életjáradéki jog;
végrehajtási jog: termőföld haszonbérleti joga; halászati jog és annak haszonbérleti joga.
 Ezekben az esetekben nem érvényesül a bejegyzési elv, a bejegyzésnek nincs konstitutív hatálya, hanem az csak
azzal a közbizalmi hatással jár, hogy a bejegyzés után harmadik személy nem hivatkozhat sikeresen a fennálló
joggal kapcsolatos nem tudásra (Inytv. 5. §).
 Azokban az esetekben. amikor a jogszerzés a bejegyzés nélkül is bekövetkezik (pl. öröklés, elbirtoklás), az
előző jog megszűnése is bekövetkezik a bejegyzés törlése nélkül.

 Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tények két csoportja:

A. Az adott tényhez fűződő joghatások a bejegyzés elmaradása ellenére is bekövetkeznek
I. A jogosult kiskorúsága vagy gondnokság alá helyezése;
II. A jogosulttal szemben megindított felszámolási eljárás, illetőleg a végelszámolás
III. A külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepének, kereskedelmi képviseletének cégjegyzékből
történő törlése
IV. Kisajátítási és telekalakítási eljárás megindítása
V. Az ingatlanügyi hatósági határozat elleni jogorvoslati kérelem, ügyészi felhívás, ügyészi fellépés
benyújtása
VI. Bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése alapjául szolgáló vagy azzal kapcsolatos
bírósági határozat elleni felülvizsgálati kérelem benyújtása
VII. Az ingatlan jogi jellege
VIII. Bejegyzés, feljegyzés és az adatváltozás átvezetése iránti kérelem vagy megkeresés elutasítása
IX. Épület létesítése vagy lebontása
X. Az ingatlannyilvántartási eljárás felfüggesztése
XI. Jogerős hatósági vagy bírósági határozattal megállapított tartós környezetkárosodás ténye,
mértéke és jellege.

B. Az adott tényhez fűződő joghatások csak a tény bejegyzése esetén következhetnek be. (azaz e tények
bejegyzésének elmaradása esetén a jogosult ezeket nem érvényesítheti jóhiszemű harmadik jogszerzővel
szemben)
I. Bírósági ítéleten alapuló tulajdoni korlátozás
II. Bírósági vagy hatósági határozaton alapuló telekalakítási és építési tilalom elrendelése, valamint
 egyéb építésügyi korlátozás
III. A szerződésen vagy végintézkedésen alapuló elidegenítési és terhelési tilalom
IV. Az e törvényben meghatározott perek és büntetőeljárás megindítása
V. Árverés, nyilvános pályázat kitűzése
VI. A zárlat, zár alá vétel, zár alá vételt megelőző biztosítási intézkedés, zárlat az európai unió által
elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedés végrehajtására
VII. Tulajdonjog fenntartással történt eladás
VIII. A törölt zálogjog ranghelyének fenntartása, illetve a ranghellyel való rendelkezés jogáról történő
lemondás
IX. Jelzálogjog ranghelyének előzetes biztosítása
X. Ranghely megváltoztatása
XI. A közös tulajdon átruházására a tulajdonostársak összes tulajdoni hányadának legalább
kétharmadát feljogosító alapító okirat elfogadása, módosítása, illetőleg a közös tulajdon
átruházására a tulajdonostársak összes tulajdoni hányadának legalább négyötödét feljogosító
alapító okirat módosítása, továbbá az elfogadás, a módosítás időpontja,
XII. Az e törvényben meghatározott megismételt hagyatéki eljárás megindítása [inytv. 17. § (1)- (2)
bek.].

 Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy vagy az ingatlan-nyilvántartásban feljegyezhető tény

jogosultja a szerzett jogát, illetve a feljegyezhető tényt ugyanis nem érvényesítheti az ingatlan-nyilvántartásba
bejegyzett vagy az őt bejegyzési igénnyel rangsorban megelőző, jóhiszemű szerzővel szemben.
 Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett jogot és fel nem jegyzett tényt a jóhiszemű és ellenérték fejében
jogot szerző, valamint bejegyzési igénnyel rangsorban előbb álló, jóhiszemű jogszerzővel szemben nem lehet
érvényesíteni. A jóhiszemű szerző jogvédelme az ingatlan-nyilvántartási állapot függő jogi helyzetére utaló tény
feljegyzése esetére nem terjed ki [5:175. §(l)-(2) bek.].
 A Ptk. külön nevesíti azt az esetet, amikor az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jog alapján az ingatlan-
nyilvántartásban jogosultként megjelölt részére szolgáltatást (pl. életjáradékot) teljesítenek. Ezekre az esetekre
ugyanis az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hatályára, továbbá a jóhiszemű és ellenérték fejében szerzők
védelmére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni (5:176. §).

Nyilvánosság elve

 Az ingatlan-nyilvántartás általában nyilvános.

 Az ingatlan-nyilvántartási tulajdoni lap tartalma korlátozás nélkül megismerhető
 Azt bárki megtekintheti
 Arról feljegyzést készíthet
 Hiteles másolatot kérhet.

 Az Inytv. 4. §-a a tulajdoni lapról kiadható hiteles másolatok három fajtáját különbözteti meg:
1) A teljes másolat az, amely valamennyi bejegyzést tartalmazza szó szerint.
2) A szemle, amely kizárólag a - másolat kiállításának, illetve elektronikus úton történő lekérdezésének
időpontjában - fennálló bejegyzéseket tartalmazza szó szerint.
3) A tulajdoni lap tartalma részadat-szolgáltatás formájában is megismerhető (részleges másolat).

 A tulajdoni lap tartalmán túlmenő további információk megszerzését a törvény már feltételekhez köti.
 Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés, feljegyzés és a széljegyzett ingatlan-nyilvántartási igény alapjául szolgáló
okiratok tartalmának megismeréséhez (kivéve, ha az okirat tartalmára már a tulajdoni lapon történt
bejegyzésben is történt hivatkozás) a jogosult (bejegyzett kötelezett) kifejezett engedélye szükséges, vagy azt
kell igazolni, hogy a megismerés valamilyen jog érvényesítéséhez, illetve jogszabályon vagy hatósági
határozaton alapuló kötelezettség teljesítéséhez szükséges.
  A jogosult személyi azonosítója kizárólag az ő engedélyével ismerhető meg.
 A jogosulti (kötelezető) engedélyt minden esetben teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közjegyzői
okiratba kell foglalni.

 Az ingatlan természetben meghatározott részére bejegyzett jogok, tények és átvezetett adatok alapjául szolgáló
okiratnak az érintett természetbeni rész meghatározására vonatkozó tartalma korlátozás nélkül megismerhető
akkor is, ha a tulajdoni lapon lévő bejegyzés nem hivatkozik arra, hogy a természetbeni rész meghatározását az
okirat tartalmazza.
 A telekkönyvi nyilvánosság elve - törvényi garanciáival együtt - nagymértékben hozzájárult a nyilvánosság
dologi jogi alapelvvé válásához.

Okirati elv

 A törvényesség és a jogbiztonság érdekében az ingatlan-nyilvántartásba csak az e törvényben meghatározott

okiratok vagy jogerős hatósági, bírósági határozatok alapján van helye bejegyzésnek (Inytv. 8. §).
 Általános szabály szerint a bejegyzés alapja csak olyan közokirat, teljes bizonyító erejű magánokirat vagy
ezeknek a közjegyző által hitelesített másolata lehet, amely a bejegyzés tárgyát képező jog vagy tény
keletkezését, módosulását, illetve megszűnését igazolja, továbbá tartalmazza a bejegyzést (feljegyzést)
megengedő nyilatkozatot az ingatlan-nyilvántartásban már bejegyzett (vagy közbenső szerzőként bejegyezhető)
jogosult részéről (bejegyzési engedély).
 A bejegyzési engedélyt a jogosult vagy magában a bejegyzés alapjául szolgáló okiratban (pl. az adásvételi vagy
zálogszerződésben), vagy külön, de azonos alakisággal rendelkező okiratban is megadhatja (Inytv. 29. §).
 Társasházi közös tulajdonba tartozó ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló szerződés alapján a
tulajdonjog-változás az összes tulajdoni hányad legalább négyötödét képviselő tulajdonostársak szerződéses
nyilatkozata alapján is bejegyezhető; ebben az esetben a változás átvezetéséhez a többi tulajdonostárs
szerződéses nyilatkozata és bejegyzési engedélye nem szükséges [Inytv. 29/A. § (1) bek.].
 Speciális szabály szerint a tulajdonjog. haszonélvezeti jog, használat joga, szolgalmi jog, vételi jog és
jelzálogjog (önálló jelzálogjog) keletkezésére, módosulására, illetve megszűnésére vonatkozó bejegyzésnek
közokirat, ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat vagy olyan magánokirat alapján van helye, amelyen a
nyilatkozattevő, illetve a szerződő felek névaláírásánál*: valódiságát közjegyző tanúsítja.
 Ellenjegyzésként a jogtanácsos ellenjegyzését is el kell fogadni, ha a szerződő felek valamelyike jogtanácsos
által képviselt szervezet [Inytv. 32. § (3) bek.].
 Az előbbieken kívül bejegyzés alapjául szolgálhat a bíróság ítélete, illetőleg a hatáskörrel rendelkező hatóság
határozata is, ha bejegyezhető jogra és tényre vonatkozik (Inytv. 30. §).

 A fenti szabályok érvényesülnek a jogok vagy tények törlésénél is a következő eltérésekkel:

 Tulajdonjog bejegyzésének törléséhez és az eredeti állapot visszaállításához bírósági vagy más hatósági
határozat szükséges [Inytv. 30. § (2) bek.].
 Nincs szükség okiratra és kérelemre (bírósági megkeresésre), ha olyan jogot vagy tényt kell törölni,
amelynek megszűnése az ingatlannyilvántartásból kétségtelenül megállapítható. Ilyenkor a törlést
hivatalból végzik el (pl. így törli a földhivatal az elő- és a visszavásárlási jogot, a vételi jogot az ezeken
alapuló tulajdonszerzés bejegyzésével egyidejűleg) [Inytv. 30. § (3) bek.].

 A megfelelő okiratok alapján az ingatlan-nyilvántartásba jog és tény csak azzal szemben jegyezhető be, aki ott
jogosultként már szerepel, vagy akit jogosultként egyidejűleg bejegyeznek [Inytv. 49. § (1) bek.].
 Ha egy adott bejegyezhető jog vagy tény keletkezéséhez (módosulásához, megszűnéséhez) külön jogszabály
szerint meghatározott hatósági engedély (jóváhagyás), illetőleg igazolás is szükséges, a bejegyzés alapjául
szolgáló okirathoz ezt is csatolni kell [Inytv. 37. § (1) bek.].
 A jogok bejegyzésének és tények feljegyzésének alapjául szolgáló okiratok további alaki és tartalmi kellékei
tekintetében az Inytv. részletes rendelkezéseket tartalmaz (29- 51. §§).

Rangsor elve
 A tulajdoni lapon egymást kizáró bejegyzések közül (pl. két tulajdonjog ugyanolyan terjedelemben, ugyanarra
az ingatlanra nézve) csak a későbbi hatályos, az egymással összeférő jogok közül (pl. két jelzálog) a korábbi
szerzett jog rangsorban megelőzi a későbbit.
  Az ingatlan-nyilvántartásban egy-egy bejegyzés ranghelyét és ezzel a bejegyzések rangsorát a bejegyzés iránti
kérelemnek (megkeresésnek) az iktatóhoz való érkezése, egész pontosan a kérelem iktatási időpontja határozza
meg.
 A bejegyzés rangsora tehát független a határozathozatal időpontjától vagy a bejegyzés tényleges eszközlésétől,
a döntő a bejegyzés iránti kérelem beérkezése (iktatása).
 Ranghelyet csak olyan kérelemmel lehet alapítani, amelyhez a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot (pl.
zálogszerződést) is mellékelték [Inytv. 7. § (1) bek.].
 A törvény azonban kivételesen megengedi a ranghely előzetes biztosítását és az egyébként éppen megszűnő
ranghely fenntartását.
 Mind a ranghely előzetes biztosításának, mind a ranghely fenntartásának ténye a jogosultak kérelme alapján az
ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapján legfeljebb egyévi időtartamra, törvényben meghatározott módon
feljegyezhető.
 A bejegyzések ranghelyével való rendelkezés azonban harmadik személyekre a ranghely módosítása
időpontjában bejegyzett jogai sérelmével (pl. hátrébb sorolásával) nem járhat [Inytv. 7. § (2)-(3) bek.].
 Egyes esetekben a bejegyzés tilalma áll fenn bizonyos jogokra, ha a korábban bejegyzett jog a későbbi
érvényesíthetőségét kizárná (pl. bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző adásvételi szerződés vagy
jelzálogjog stb.).

Egyediség elve

 Az ingatlanokat, a rájuk vonatkozó jogokat és kötelezettségeket (terheket), valamint ezek jogosultjait és

kötelezettjeit külön-külön, sorszámozva kell nyilvántartani (bejegyezni, törölni, kijavítani).
 Ez az elv - bár az Inytv. a bevezető rendelkezései között mint külön alapelvet nem említi, későbbi tartalmából
azonban (különösen 11- 19- §§) nyilvánvalóan kiolvasható - is a dologi jogi „egyediség elvének” speciális
érvényesülése.
 Az ingatlan-nyilvántartás tárgyát az egyedileg meghatározott önálló ingatlanok alkotják.
 Önálló ingatlanok elsősorban a földrészletek.
 Az ingatlan-nyilvántartásban földrészlet:
1) a föld felszínének természetben összefüggő, közigazgatási vagy belterületi határ által meg nem szakított
területe, amelynek minden részén azonosak a tulajdoni (vagyonkezelői) viszonyok:
2) a kialakított építési telek a tulajdonosi és vagyonkezelői viszonyoktól függetlenül;
3) az utak, terek, vasutak, csatornák meg nem szakított részei, amelyek tulajdonosa (vagyonkezelője)
azonos.

 A földrészletet művelési ágalc és művelés alól kivett területek szerint további részletekre (alrészletek) kell
bontani.
 A földrészlettel együtt kell nyilvántartani - mint annak alkotórészeit - a földön létesített épületet, építményt, a
társasházak közös tulajdonú épületrészeit és helyiségeit, illetve szövetkezeti háznál a szövetkezet tulajdonában
álló épületrészeket és helyiségeket (ha azok tulajdoni viszonyai e földrészlettel azonosak), valamint a
földrészletről nyíló pincét [Inytv. 11. § (l)-(5) bek.].
 A földrészleten kívül egyéb önálló ingatlannak kell tekinteni az épületet, a pincét, a föld alatti garázst és más
építményt, ha az nem vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona (önálló tulajdonú épületek), a
társasházi és a szövetkezeti lakásokat, továbbá a közterületről nyíló pincét (Inytv. 12. §).

Kérelemhez kötöttség elve

 Egyfelől a tulajdonnal való szabad rendelkezés anyagi jogi elvéből, másfelől a polgári eljárásjog rendelkezési
elvéből (a keresethez való kötöttségből) származik.
 Tartalma szerint azt jelenti, hogy a jogok és jogilag jelentős tények bejegyzésére (feljegyzésére) irányuló
ingatlan-nyilvántartási eljárás - ha az Inytv. másként nem rendelkezik - csak az ügyfél kérelmére vagy hatósági
megkeresésre indul, és hogy az ingatlan-nyilvántartásba csak az a jog, jogilag jelentős tény jegyezhető be
(kerülhet feljegyzésre), amelyet a kérelem vagy hatósági megkeresés megjelöl.
 Ugyanez vonatkozik a bejegyzés, illetőleg az erről szóló határozat kijavítására vagy kiegészítésére is (Inytv. 6. §
(l)-(2) bek.].
 Maga az ingatlan-nyilvántartás tulajdoni lapból, a tulajdoni lapról megszűnt bejegyzések adatainak
adatbázisából, ingatlan-nyilvántartási térképből (alaprajzból) és az okirattárból, valamint az analóg és digitális
archív' térképi adatok adatbázisából áll (Inytv. 18. §).
 A tulajdoni lap tartalmazza az ingatlan adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős
tényeket, továbbá azok jogosultjait és a jogosultak adatait [Inytv. 19. § (1) bek.].
 A tulajdoni lapokat településenként egytől kezdődően számozni kell.
 A szám mellett minden tulajdoni lapon a település nevét is fel kell tüntetni.
 Az ingatlan-nyilvántartás számítógépes rendszerében az ingatlan tulajdoni lapjának száma megegyezik a
helyrajzi számmal (amely egyébként az ingatlan-nyilvántartási térképen szerepel).
 Egyes ingatlanok (pl. társasházak. szövetkezeti házak stb.) sajátos nyilvántartási szempontjaira figyelemmel a
tulajdoni lap - egymással összetartozó - törzslapként és tulajdoni különlapként is vezethető [Inytv. 19. § (2)-(3)
bek.].
 Az okirattár a bejegyzések alapjául szolgáló okiratokat (szerződéseket, társasház-alapító okiratokat, közérdekű
használati jogokat létesítő hatósági határozatokat, közjegyzői hagyatékátadó végzéseket, bírósági ítéleteket és
más határozatokat stb.), illetőleg ezek hitelesített másolatait s bejegyzés iránti kérelmeket megkereséseket
(bíróságok, közjegyzők, más hatóságok részéről), valamint az ingatlan-nyilvántartási ügyben keletkezett más
iratokat tartalmazza.
 Ezeket az iratokat az egyéb földhivatali iratoktól elkülönítetten kell kezelni.
 Az okirattárban lévő iratok a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995:
LXVI. tv. hatálya alá tartoznak [Inytv. 20. § (1)—(3) bek.].
 Az ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis a számítógépes adathordozón (digitális formában) rögzített állami
földmérési alaptérkép.

 A térkép az ingatlan-nyilvántartás céljára tartalmazza többek között

a) a település azonosítóját:
b) a település közigazgatási és fekvéshatárait
c) a földrészletek határvonalát és helyrajzi számát
d) az alrészletek határvonalát, jelét és megnevezését;
e) a dűlőnevet, utcanevet és házszámot
f) a pincék bejáratait:
g) a művelési ágakat és azok betűjelét;
h) a minőségi osztályokat és azok megjelölését;
i) a földminősítési mintatereket (Inytv. 21. §).

 A törölt bejegyzések jegyzéke a későbbi jogvitákban a megszűnt bejegyzések visszakereshetőségét szolgálja.

 A települések ingatlan-nyilvántartásának számítógépes rendszerében gépi adathordozón meg kell őrizni a
tulajdoni lapról törölt bejegyzéseket és adatokat, valamint a törlésre vonatkozó határozat számát, aminek
alapján a törlés alapjául szolgáló okirat az okirattárból visszakereshető (Inytv. 22. §).
 Az ingatlanok területét - a nemzetközi gyakorlathoz igazodva - ma már kizárólag méterrendszerben (hektár,
négyzetméter) kell nyilvántartani, a területegységre vonatkozó kataszteri tiszta jövedelem (AK érték)
feltüntetésével (Inytv. 23. §).
o 1 hektár = 100 m x 100 m, azaz 10 000 m2
o Ma is használatos a gyakorlatban a régebbi magyar területmegjelölés: négyszögöl, kataszteri hold
 1 kh = 1600 négyszögöl
 1 négyszögöl =3,75 m2
 1 kh = 6000 m2, azaz 0,6 ha.
 Az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését általában a felek
 kérelmére (kivételesen hatósági megkeresésre és még szűkebb körben - Inytv. 50. § - hivatalból kell bejegyezni.
 A bejegyzést a jogszabályban meghatározott határidőn belül - ha jogszabály másként nem rendelkezik vagy a
felek megállapodásából más nem következik - az köteles kérni, aki ezáltal jogosulttá válik.
 Kérheti a bejegyzést az is. akinek ez a már bejegyzett jogát érinti.
 A bejegyzés iránti kérelmet a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés (jognyilatkozat, adatváltozás) keltétől
számított harminc napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani.
 Ha a szerződés (jognyilatkozat) létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás
szükséges, a kérelmet a beleegyezéstől, illetve a jóváhagyástól számított harminc napon belül kell az
ingatlanügyi hatósághoz benyújtani.
 A határidő elmulasztása esetén az adózás rendjéről szóló tv. szerinti mulasztási bírságot kell fizetni.
 A szerződő felek már benyújtott kérelmüket közös nyilatkozattal mindaddig visszavonhatják, amíg abban a
földhivatal nem hozott határozatot.
 Ha a bejegyzés folytán harmadik személy vált volna jogosulttá, a kérelem visszavonásához az ő hozzájárulása
is szükséges. (Egyoldalú visszavonásra tehát - a már ismert dologi várományra tekintettel - nincs mód!) [Inytv.
26. § (1)—(7) bek.]

17.tétel: Ingatlanok eredeti szerzésmódjai

 Az ingatlanok tulajdonjogának eredeti szerzésmódjai: 

A. Elbirtoklás 

B. Hatósági határozat és árverés

C. Kisajátítás

A. Elbirtoklás
 Az ingatlanok esetében az elbirtoklási idő 15 év [5:44. (1) bek.]. 

 Az ingatlan elbirtoklására az ingók elbirtoklására vonatkozó szabályok irányadók az alábbi

eltérésekkel. 

 Ingatlant nem lehet elbirtokolni, ha az elbirtoklás feltételei csak a föld egy részére vonatkozóan állnak
fenn, és a föld nem osztható meg [5:47. § (2) bek.]. 

 Egy földterület megosztása (telekalakítás) csak építésügyi hatósági engedély alapján lehetséges. 

 Az elbirtoklásra hivatkozó fél köteles az építésügyi hatóság engedélyét beszerezni. 

 Az építésügyi jogszabályok a megosztás feltételeként földrészlet esetén általában egy minimális

területnagyságot (pl. külterületen 3000 nm, belterületen a helyben szokásos teleknagyság) szabnak meg. 

 A feltétel (a megoszthatóság) hiányában földrészlet nem birtokolható el. 

 Elbirtoklással egy ingatlan eszmei hányadrészére - a tulajdonostárs által történő elbirtoklást kivéve -
tulajdonjogot nem lehet szerezni, azaz elbirtoklás útján közös tulajdon általában nem keletkezhet,
az elbirtokló nem válhat társtulajdonossá. 
 Egy már fennálló tulajdonközösségben az egyik tulajdonostárs elbirtoklás útján megszerezheti a
másik (többi) tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát
 
 Ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek a fennállását, és azt is,
hogy az elbirtoklásra hivatkozó tulajdonostárs magatartása összeegyeztethető-e a tulajdonostársak jogaira
és a dologhoz fűződő törvényes érdekeire vonatkozó törvényi szabállyal (5:74. § és PK. 4.).

 Jogcímes elbirtoklás (5:45. §).:

 Az elbirtoklás öt év elteltével következik be

 Ha a birtokos az ingatlan birtokát a tulajdonostól olyan írásbeli szerződéssel szerezte, amelynek alapján
a tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését követelhetné, ha a szerződés az ehhez megkívánt
alakszerűségi követelményeknek megfelelne, és a birtokos az ellenszolgáltatást teljesítette.

 Az ingatlan jelzálogjoggal való megterhelése az elbirtoklás megszakadását eredményezi.

B. Hatósági határozat és hatósági árverés
 Ingatlanoknál is jóhiszeműen a tulajdonjogot hatósági határozat vagy hatósági árverés útján is
eredeti szerzésmóddal lehet megszerezni. 
 Az árverési vevő és a hatósági határozat alapján jogot szerző általában tehermentesen szerzi
meg az ingatlant. 
 A határozattal / árveréssel megszűnnek a harmadik személynek a dolgot terhelő jogai, kivéve,
ha a hatósági határozat/árverés útján szerző e jogok tekintetében nem volt jóhiszemű [5:41. §
(4) bek.]. 

B1. Hatósági árveréssel 

 Csak abban az esetben lehet az ingatlan tulajdonjogát érvényesen megszerezni, ha a
tulajdonjog változását az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezik [5:41. § (l)-(3) bek.] 

 Kivételesen az árverés útján megszerzett ingatlant is terhelheti 

a) Telki szolgalom
b) Törvényen alapuló, valamint bejegyzett haszonélvezeti jog. 
E két - a végrehajtási jogban szereplő - kivételtől eltekintve, az
árverésen szerzés is eredeti szerzés. 
 Az árverésen szerző tulajdonjoga bizonyos szempontból az árverést szenvedő tulajdonjogára
tekintettel keletkezik, mégsem attól származik, hanem az árverésen, mint állami
kényszeraktuson alapszik. 

 Az árverési vevő nem lesz az árverést szenvedő jogutóda, szerzése eredeti szerzés 
B2. Hatósági határozat
 Ha az állam bírósági vagy más hatósági határozattal kártalanítás nélkül ingatlan tulajdonjogát
szerzi meg, ennek értékéig ugyanúgy felel a fennálló kötelezettségekért, mint az ingóknál. 
  Az állam ilyen módon történő tulajdonszerzése nem érinti az ingatlan-nyilvántartásba jóhiszemű
harmadik személy javára bejegyzett jogokat [5:42. § (l)-(2) bek.] 
 Az állam hatósági határozattal kártalanítás nélkül történő tulajdonszerzésének gyakorlati esete a
büntetőbíróság vagyonelkobzást kimondó ítélete.

C. Kisajátítás (5:43. §) 

A kisajátítás, ami a tulajdonjog megszűnését eredményezi az érintett tulajdonosra nézve,
egyidejűleg egy eredeti tulajdonszerzési mód az állam oldalán.
 18.tétel: Ingatlanok származékos szerzésmódjai

Az ingatlanok tulajdonjogának származékos szerzésmódjai a következők: 

A. Átruházás
B. Növedék
C. Beépítés
D. Ráépítés
E. Öröklés

A. Átruházás

 Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az erre irányuló szerződés vagy más jogcím és erre
tekintettel a tulajdonjog átruházásának az ingatlan-nyilvántartási bejegyzése szükséges [5:38. § (1)
bek.]. 

 A szerződés érvényes létrejöttéhez, és a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez is

szükség van a szerződés írásba foglalására.

 Ha a szerződést magánokiratba foglalták (ez az ingatlanátruházási szerződés minimális alakszerűsége),

az okirat csak akkor alkalmas a bejegyzésre, ha tartalmazza az ingatlan-nyilvántartásról szóló
törvényben felsorolt alaki és tartalmi kellékeket. 

o Pl.: a felek neve, lakcíme, az ingatlan pontos megjelölése, helyrajzi száma, a

jogváltozás jogcíme, keltezés, ügyvédi ellen- jegyzés, a felek névaláírásának
közjegyzői hitelesítése stb.

 A tulajdonszerzés jogcímét megfelelően igazoló magánokirat csak különleges alakszerűségek

megtartása mellett alkalmas a tulajdonváltozás bejegyzésére.

 Az ingatlan tulajdonjogának átruházásához az ingatlan testi átadása nem szükséges

 A szerző fél az érvényes jogcímen alapuló bejegyzéssel a tulajdonjogot megszerzi akkor is, ha az
ingatlant még nem vette vagy nem veszi birtokába. 

 Aki az ingatlan birtokába lépett, de tulajdonjogának bejegyzése még nem történt meg, ezzel még
nem vált tulajdonossá akkor sem, ha érvényes jogcíme van az átruházásra. 
o Az ilyen érvényes jogcím alapján birtokba lépett, de az ingatlan-nyilvántartásba be nem
jegyzett jogosult polgári jogunk szerint a tulajdonoséhoz hasonló védelemben részesül.
Gyakori eset - Jogeset

1. Az, aki az előző tulajdonossal már szerződést kötött az ingatlan átruházására (pl. megvette tőle
az ingatlant), elmulasztja tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetését. 

2. Az ilyen mulasztás akkor fordul elő, ha a szerző már az ingatlan birtokába lépett, és a bejegyzés
csak a már ténylegesen kialakult helyzetet szentesítené. 

3. Az ilyen helyzet lehetővé teszi, hogy az ingatlan-nyilvántartásban maradt régi tulajdonos

rosszhiszeműen még egyszer eladja az ingatlanát másnak. 

4. Ilyenkor a szigorú jog szerint az a helyzet állna elő, hogy az első szerző a bejegyzés elmulasztása
miatt birtokba lépése ellenére nem vált tulajdonossá, a másik szerző viszont, ha tulajdonjogát
bejegyezik, tulajdonossá vált, anélkül hogy birtokba lépett volna.

 Az ingatlan-nyilvántartási rendszernek ezt a szigorú következményét polgári jogunk az ingatlan-

nyilvántartáson kívüli szerző javára áttöri.

A tényleges birtokos tulajdonjogát kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, ha

a. Az eljárás során olyan okiratot mutat fel, amely bejegyzésre nem alkalmas, de a felek
tulajdonátruházásra irányuló megállapodását az ingatlan megjelölését, továbbá az ellenértéket,
illetve a szerzés ingyenességét tartalmazza, vagy

b. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonos vagy annak hagyatékátadó végzéssel (bírósági

ítélettel) igazolt örököse vagy hatósági határozattal igazolt jogutóda elismeri, hogy a tényleges
birtokos az ingatlan tulajdonjogának átruházásában a tulajdonossal már korábban megállapodott.

 Ha az ingatlant többször is átruházták, a tényleges birtokos a közbenső átruházásokat is

igazolhatja. 

 Ha a közbenső átruházó hatósági határozattal (bírósági ítélettel, hagyatékátadó végzéssel) szerzett

tulajdonjogot, csak ettől a szerzéstől kell a további jogszerzést igazolni.

 Az eljárás során határozatot kell hozni, amely ellen az érdekeltek jogorvoslattal élhetnek [Inytv. 88. § (2)
—(4) bek.].

B. Növedék

 A föld tulajdonosa megszerzi mindazoknak a dolgoknak a tulajdonjogát, amelyek utóbb válnak a föld
alkotórészévé, kivéve, ha az valamely jogviszony alapján mást illet (növedék) (5:51. §). 

 Nem lehet ezt a szabályt alkalmazni 

1. A földhasználó által létesített építmények vonatkozásában. 
 2. A nem állami tulajdonú parti telkek növedéke a folyóvízben újonnan keletkezett sziget,
mert az az állam kizárólagos tulajdonában áll. 

o Ugyanez vonatkozik a folyóvizek elhagyott medrére is. 

o Ha nem újonnan keletkezett szigetről vagy a folyóvizek állandó jelleggel

elhagyott medréről van szó, úgy a növedék szabályai alkalmazhatók (pl.
iszapolás, parthoz sodort és a parti telekhez kapcsolódó ingatlanrész).

 Az alkotórész egyik sajátos esete

 Jellemzője, hogy egy állandóan meglévő fődologhoz (a földhöz) utólag (bármikor) kapcsolódik. 

 Ilyenek az épületek, egyéb építmények, az elültetett fák, cserjék, a telepített erdő, szőlőültetvény stb. 
o Növényzet esetében ez a kapcsolódás akár „folyamatosan” is létrejöhet. 

 A kapcsolatnak olyan tartósnak kell lennie, hogy az elválasztással a dolog vagy elválasztott része
elpusztulna, illetőleg értéke vagy használhatósága számottevően csökkenne (5:16. §).

C. Beépítés

1. Ha valaki idegen anyagnak a felhasználásával úgy építkezik, hogy a felhasznált anyag a telek
alkotórészévé válik, a beépítéssel az anyag - ha az anyag és a telek tulajdonosa eltérően nem állapodnak
meg - a telek tulajdonosáé lesz. 

2. Ha valaki idegen anyagot úgy épít be, hogy a felhasznált anyag az épület alkotórészévé válik, a
beépítéssel az anyag - ha az anyag és az épület tulajdonosa eltérően nem állapodnak meg - az épület
tulajdonosáé lesz. [5:69. § (l)-(2) bek.]

 A dologegyesülés sajátos, ingó és ingatlan dolgok egyesítéséből előálló esete, amit a törvény
is sajátosan szabályoz
 Ilyenkor közös tulajdon NEM keletkezik. 
 Ennek indoka, hogy ingatlan esetében - különösen idegen személyek között -
nemkívánatos közös tulajdon keletkezése. 
 Emellett az ingóságokat beépítő személyt egy ilyen megoldás - különösen, ha az egész
épület tulajdonjogát is elveszthetné - aránytalanul sújtaná, hiszen az ingatlan (a föld) értéke
tipikus esetben lényegesen nagyobb a beépített anyagénál. 

 Nem kell vizsgálni azt, hogy 

I. A beépítő jó- vagy rosszhiszemű volt-e, 
II. Jogos vagy jogtalan úton jutott-e a más tulajdonában álló anyag birtokába, 
III. A munka értéke vagy a beépített anyagok értéke hogyan aránylik egymáshoz és a föld
értékéhez. 

 A beépítéssel való tulajdonszerzésnek feltétele, hogy az anyag annyira szoros kapcsolódással

épüljön a földhöz (vagy a már azon meglévő épülethez), hogy elválasztása és elvitele ne legyen
lehetséges. 

 A beépítés szabályai épületek, más építmények (járda, támfal stb.) esetében alkalmazhatók.
D. Öröklés

 Az örökös az örökölt ingatlan tulajdonjogát az örökhagyó halála pillanatában ingatlan-

nyilvántartási bejegyzés nélkül szerzi meg (7:1. és 7:87. §). 

 Tulajdonjogának bejegyzésére a hagyatéki eljárás rendjén kerül sor. 

 Az örökös, mint egyetemes jogutód természetszerűleg örökli az ingatlannal kapcsolatos

tulajdonjogi jogosultságokat, annak terheit.

Ráépítés, hozzáépítés
1. Ráépítés

 Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, jóhiszeműen idegen földre épít.  
o A túlépítésnél a tulajdonos saját földjének határain túl építkezik, az épület legalább
részben saját földjén áll. (13.Tétel)
o A ráépítésnél az épület egészében idegen telken létesül.

 Ha valaki anélkül, hogy erre jogosult lenne, idegen földre épít, az épület tulajdonjogát a
földtulajdonos szerzi meg. 

 A földtulajdonos köteles megfizetni a ráépítőnek azt, amivel ennek következtében gazdagodott. 

 A földtulajdonos a jogtalanul emelt épület tulajdonjogának megszerzése helyett kérheti, hogy a

ráépítő vásárolja meg a földet. 

o A bíróság a földtulajdonos kérelmére a ráépítőt kötelezheti a föld megfelelő részének -

feltéve, hogy a föld megosztható - vagy az egész földnek a megvásárlására [5:70. § (1)
bek.].

o A polgári jog elsősorban a földtulajdonost védi, neki juttatja az épület tulajdonjogát, de

lehetőséget ad arra is, hogy a bíróság a ráépítőt a föld megvásárlására kötelezze. 

o Kivételesen mód van arra, hogy a ráépítő bizonyos fokú előnyben részesüljön.

 A ráépítő szerzi meg a földnek - ha a föld megosztható – vagy a föld megfelelő részének a
tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen
meghaladja. 
o Azt, hogy az épület értéke lényegesen meghaladja-e a föld, illetőleg a földrészlet értékét -
vita esetén -, a bíróság állapítja meg.

  A földtulajdonos kérheti a bíróságtól annak megállapítását, hogy a ráépítő csak az épület

tulajdonjogát szerezte meg; ebben az esetben a ráépítőt a földön földhasználati jog illeti meg
[5:70. § (2) bek.]. 

 Bármilyen értékes is az épület, csak az épület külön tulajdonának megállapítását még a

jóhiszemű ráépítő sem kérheti, a törvény ezt a kérést (megoldást) a földtulajdonos érdekkörébe
utalja. 
o A bírói gyakorlat szerint a földtulajdonos kérésével azonosnak tekinti, ha az épület külön
tulajdonában a felek írásban megállapodtak, illetőleg a ráépítő ilyen tartalmú kérelmének a
teljesítéséhez a földtulajdonos a perben hozzájárult (PK. 7. II. pont).
2. Hozzáépítés

 Ha valaki saját anyagával jóhiszeműen a más tulajdonában levő épülethez hozzáépít, és ezzel az
ingatlan értékét növeli. 
o Az építő és az épület tulajdonosa ettől eltérően állapodhat meg. 

 Közös tulajdon keletkezik 

o Az egyes tulajdoni hányadok mértékét az egész ingatlan és a hozzáépített rész értékének a
hozzáépítés befejezésének időpontja szerint meghatározott arányában kell megállapítani.

 A hozzáépítésnek nem minősülő építési munka ellenértéke a jogalap nélküli gazdagodás szabályai
szerint követelhető.

A rosszhiszemű hozzáépítésnél:

1. A rosszhiszemű ráépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni [5:68. § (1)—(3) bek.].

2. Ekkor és abban az esetben, ha a földtulajdonos a ráépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor a
ráépítőnek az eredeti állapot helyreállítása még nem okozott volna aránytalan károsodást, a
fölépítés szabályait kell megfelelően alkalmazni. 

3. Rosszhiszemű a ráépítő, ha az építkezés megkezdése előtt tudta vagy a körülmények alapján tudnia
kellett volna, hogy az építés a tulajdonos tulajdonjogát sérti [5:71. § (1)—(2) bek.].

 Ha a ráépítő a földön tulajdonjogot, használati jogot szerzett, azt nem ingyen szerzi. 
o Ha a földön (a telek egészén vagy annak egy részén) tulajdonjogot szerzett, a
földtulajdonosnak a föld (földrészlet) forgalmi értékét köteles megtéríteni, ha használati
jogot szerzett, ezért ellenértéket köteles fizetni.

 Ha a ráépítő csak a föld egy részének tulajdonjogát szerzi meg - az előzőekben kifejtetteknek
megfelelően - köteles a tulajdonul megszerzett földrészlet forgalmi értékét megtéríteni és a
ráépítéssel okozott értékcsökkenésért a földtulajdonosnak kártalanítást fizetni.

 A ráépítés által történt tulajdonszerzés vagy földhasználati jogszerzés folytán fizetendő térítés
összegét, továbbá ha a bíróság a ráépítőt a föld megváltására kötelezi, az ellenértéket az elszámolás
(ítélethozatal) időpontjában (és nem a ráépítéskor) irányadó forgalmi érték alapján kell meghatározni
(PK. 7. V. pont).

 Ha a tulajdonostárs a közös tulajdonban lévő dolgot dolgozza fel vagy alakítja át, a közös tulajdonban
lévő épületet bővíti, építi át vagy ahhoz hozzáépít. illetve ha a közös tulajdonban lévő ingatlanra a
tulajdonostárs épít rá (5:72. §).

A tulajdonjog megszűnése
1. A tulajdonjog megszerzése más által
 A tulajdonjog megszűnésének rendes módja az, hogy a dolog gazdát cserél, vagyis a dolog
tulajdonjogát más szerzi meg. 

 A tulajdonjog megszűnése ilyenkor csak relatív, viszonylagos értelemben lehet szó, mert a
tulajdonjog megszűnése az előző tulajdonossal szemben egyúttal a tulajdonjog keletkezését
is jelenti az új tulajdonos javára. 
  Ilyenkor a tulajdonjog megszűnésének esetei ugyanazok, mint a tulajdonjog keletkezésének, a
tulajdonjog megszerzésének esetei. 

 A más általi megszerzése a tulajdonjognak történhet eredeti (pl. elbirtoklás, találás), és

származékos módon (átruházás) is, történhet továbbá élők között vagy halál esetére (öröklés).
2. Az elhagyás 
 Megszűnik a tulajdonjog az ingó dologra vonatkozólag, ha a tulajdonos a dolgot a tulajdonjog
feladásának szándékával elhagyja (derelictio). 

 Ez a megszűnési mód abszolút, mert a tulajdonjog senki másra át nem szállván, mindenkire
nézve megszűnik. 

 Ilyen módon a tulajdonjogot csak a dolog feletti tulajdonosi hatalommal való tudatos és teljes
felhagyás szünteti meg.

 Az elhagyás vagy kifejezett, vagy ráutaló magatartással megvalósuló jognyilatkozat, de

sohasem vélelmezhető. 

 Az eredményeként a tulajdonjog tárgya gazdátlanná válik, és bárki által elsajátítás (foglalás,

occupatio) útján megszerezhető. 

 A derelictio érvényességéhez - miután az jogilag az elidegenítéssel egy tekintet alá esik - teljes
cselekvőképesség szükséges.

Gyakorlat: Elhasznált vagy feleslegessé vált dolgok kidobása a szemétbe („lomtalanításkor”

kihelyezése az utcára) egyértelműen derelictiónak minősül. Nem ez a helyzet a szelektív
hulladékgyűjtés esetén. A közterületen elhelyezett konténerekbe rakott papír-, fém-, üveg- és
műanyaghulladék - mint újrahasznosítandó nyersanyag - a konténereket kihelyező személy
(cég) tulajdonába kerül (ingyenes átruházás ráutaló magatartással).
Nem lehet megszüntetni a tulajdonjogot elhagyás útján:
a) Ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett ingatlanra vonatkozólag
 Amíg az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként szerepel valaki, addig a tulajdonjog fennáll,
még ha nem gyakorolják is. 

 A tulajdonjog törlését egyoldalúan kérni nem lehet (5:30. § (2) bek.), mert ez az előzőleg
bejegyzett tulajdonos tulajdonjogát élesztené fel, annak tudtán és akaratán kívül.
b) A nemzeti vagyonba tartozó vagy más okból forgalomképtelen dolgokra vonatkozólag
 Az ezekkel való „felhagyás” csakis az átminősítésüket, a nem kizárólagos tárgyak körébe való
visszasorolást, a forgalomképessé nyilvánítást jelentheti

3. A megsemmisülés
 Megszűnik a tulajdonjog abban az esetben is, ha a dolog, mint a tulajdonjogviszony
szükségképpeni közvetett tárgya megsemmisül.