Figyelő
Kirekesztők - Befogadók
Kígyótojás vagy kakukktojás?
Kirekesztők. Antiszemita írások
1881-1992. Válogatta és a bevezető
tanulmányt írta: Karsai László,
Aura Kiadó, Budapest, 1992.
Nehéz szívvel fogok hozzá e recen-
zió megírásához, mert kedvelem Karsai
Lászlót. Jó humorú, segítőkész embert,
korrekt, a tényeket mániákusan tisztelő
történészt ismertem m e g benne, aki a
Vészkorszak (főleg a cigány holocaust)
kutatójaként szakmai hírnévre tett szert.
S mivel ismerem túlérzékeny természe-
tét is, attól tartok: megsértődik, ha az
alábbi sorokat olvassa.
Ez a könyv ugyanis nagy csalódás.
Pedig fontos, hézagpótló szerepet tölt-
hetett volna be, hiszen antiszemita szer-
zők műveiből összeállított kritikai válo-
gatás megjelentetése hazánkban úttörő
vállalkozásnak számít. Ráadásul a rend-
szerváltás óta egyre erőteljesebben je-
lentkezik a nálunk azelőtt negyven éven
át ismeretlen politikai antiszemitizmus,
amelynek átgondolt, értő megismerteté-
se és elemzése lényeges feladat.
Ennek teljesítésére azonban ez a mű
nem alkalmas. Felületes, koncepciótlan
alkotás, amely nem segít hozzá az anti-
szemitizmus jobb megértéséhez, sőt fo-
kozza az eszmei zűrzavart. Kemény sza-
vakat használok, de éppen Karsai iránti
tiszteletem miatt nem hallgathatom el,
hogy eddigi teljesítményeit ezúttal jócs-
kán alulmúlta 1 . Tudom, hogy mennyire
szívügyének tekinti a harcot az antisze-
mitizmus ellen, amely származásunk mi-
att engem is, őt is létünkben fenyeget-
het. A „Kirekesztőkkel" azonban csak jó
szándékát demonstrálhatja, de céljait
nem érheti el
Karsai mentségére szólhat, h o g y a
világon mindenütt alacsony színvonalú-
ak az olyan readerek, amelyekben csak
antiszemita szerzők, valamint őket is-
mertető jegyzetek szerepelnek (Karsai-
256
Balog Iván
nál azonban még ezek is hiányoznak!),
az írásokat e l e m z ő kommentárok nél-
kül. Emelkedik a nívó, ha a szerző, illet-
ve a szerkesztő a közölt szövegek sorá-
ban antiszemita és antiszemitizmus-elle-
nes szemelvényeket egyaránt szerepel-
tet, és ezek mindegyikét külön is górcső
alá veszi 2 (az ilyen könyvek - kellő mód-
szertani segédlettel - tankönyvként is
használhatók3). A legkiemelkedőbb
munkák vagy egy-egy részletkérdésről
írt szakszerű monográfiák 4 , vagy - ha ál-
talában az antiszemitizmus történetével
foglalkoznak - elmélyült, sokoldalú mű-
vek 5 . (Mindkét típusra jellemző, h o g y
az elemzés terjedelme sokszorosan meg-
haladja a szöveg közlését.) N e feledjük
azonban, h o g y a legtöbb antiszemitiz-
mussal foglalkozó olvasókönyv az USA-
ban lát napvilágot, és azoknak fogyasz-
tói főleg az ottani, t ö b b milliós zsidó
közösségből kerülnek ki Ok pedig erről
a dologról sokkal több háttérismerettel
rendelkeznek, mint az átlagos magyar
olvasó. Ezt a témakört nálunk 1 9 8 9 - i g
négy évtizedig a szőnyeg alá söpörték,
előtte pedig a „meg nem gondolt gon-
dolat" e téren sokkal nagyobb pusztítást
végzett, mint az Egyesült Államokban.
Aki tehát ma Magyarországon ilyen mű
írásába fog, jóval nagyobb felelősséget
vesz magára, mint amerikai kollégája.
Másutt is sok tehát a rossz reader,
amely sokat markol, de keveset f o g .
Ezért inkább csak arról szólhatok, ho-
gyan képzelek én el egy olyan olvasó-
könyvet, amely megfelel bizonyos szak-
mai minimumnak. Mindenekelőtt állást
foglal abban, hogyan definiálja az anti-
szemitizmust, és hogy ezt milyen elmé-
leti megfontolások alapján teszi. Ezután
a fogalmat történelmi korok, szociológi-
ai ismérvek és eszmetörténeti trendek
alapján dimenziókra bontja jelezve egy-
úttal, hogy milyen szempontok szerint
és mit emel ki, illetve hagy el a szövevé-
nyes komplexumból. Az így nyert tipo-
lógiák szolgálnak iránytűként ama jegy-
zetekben, amelyek az egyes s z ö v e g e k
Kirekesztők - Befogadók
keletkezésének körülményeit ismertetik,
s z e r z ő i n e k munkásságát értékelik. E
rendezőelvnek ismeretében az igényes
olvasó eldöntheti, egyetért-e a könyv
szemléletével, illetve a benne szereplő
szerzők megfelelően reprezentálják-e az
antiszemitizmus fontosabb periódusait,
irányzatait.
Ehhez mérve e jelen kötetet, a Kire-
kesztők szerkesztői koncepciójával nem
az a bajom, hogy nem értek vele egyet,
hanem az, hogy nem értem. Sőt kétlem,
hogy egyáltalán van-e koncepciója. N e m
tudom, hogy Karsai mit ért antiszemi-
tizmuson, és hogy ezen belül milyen fo-
kozatokat, kategóriákat különít el Ha
lennének ilyen f o g ó d z ó k , engem - so-
kaktól eltérően - nem zavarna az, hogy
Hitler egy könyvben szerepel N é m e t h
Lászlóval és Csoóri Sándorral, hiszen el
tudok képzelni olyan antiszemitizmus-
felfogást, amely révén ez lehetséges, s
amelyen belül a fenti személyiségek kö-
zött természetesen disztingválni kell. A
bevezető tanulmány fejezetekre oszlik,
de e z e k is inkább m o z a i k o k e g y m á s
mellé tételének tűnnek, mint a témát lo-
gikailag elrendezni kívánó tagolásnak.
Az iménti problémánál maradva, a beve-
z e t ő szerzője maga is h a n g s ú l y o z z a ,
hogy „feltétlenül különbséget kell ten-
nünk a népi írók egy részénél megfigyel-
hető antiliberális, antiszemita érzelmek,
eszmerendszerek, illetőleg a valódi faji
alapon álló, tömeggyilkos indulatokat
dédelgető antiszemiták között" (XXII.
old.), valamint hogy „hiba volna Csurka
Istvánt, vagy a zsidók asszimilálhatósá-
gában történelmi okokra hivatkozva ké-
telkedő Csoóri Sándort egy kalap alá
venni a Szent Koronában vagy a Hunni-
ában zsidózó primitív antiszemitákkal"
(XXVII. old.). Kíváncsian várjuk ezek
után, hogy a tanulmányíró milyen elmé-
leti alapokon állva és hogyan vezeti le
e z e k e t a k ü l ö n b ö z ő s é g e k e t . Ehelyett
példaként azt említi, hogy egyes antisze-
miták irrendenták, Csoóri és Csurka pe-
dig nem az (engem érdekelne, hogy mi-
ért nem), majd arra helyezi a hangsúlyt,
amelyben az antiszemiták „kivétel nél-
kül e g y e t é r t e n e k " ( u o . ) : „ A c z é l
257
Figyelő
György... és a kozmopolita-internacio-
nalista k o m m u n i s t á k . . . - l e g a l á b b i s
Romhányi Lászlóék szerint" ( u o . ) el-
nemzetietlenítették az országot (uo.).
Az alábbiakban bővebben foglalko-
z o m majd azzal, hogy Karsai az antisze-
miták különbségei helyett miért a kö-
zöttük levő azonosságra helyezi a hang-
súlyt ( e z az e g y e t l e n igazán érdekes
probléma, amely a könyvben felvető-
dik). E kötetben ugyanis nemcsak az lo-
gikátlan, hogy Karsai csak Romhányi-
ékra hivatkozik egy olyan d o l o g kap-
csán, ami szerinte minden antiszemita
sajátja. Sajnos a Kirekesztők-ben szere-
peltetett írások összeválogatása is nélkü-
lözi az elvszerűséget, és nem segít bele-
világítani abba az olvasót riasztó és ki-
merítő szellemi sötétségbe, amely általá-
ban az antiszemita irodalmat jellemzi.
Igen zavaró, hogy az idézett szerzőkről,
kilétükről, szellemi arculatukról nem
tudhatunk m e g semmit, mert a szer-
kesztő csak szövegekkel ismertet meg
bennünket, n e m pedig életművekkel,
irányzatokkal. Az összefüggések felisme-
rését csak a szemelvények időnkénti ha-
sonlósága, a köztük létesíthető analógi-
ák segíthetik. Vezérfonal, szerkesztői út-
m u t a t á s o k n é l k ü l a z o n b a n e z e k az
asszociációk, áthallások ugyanúgy össze
is zavarhatják a befogadót, és akadályoz-
hatják egy differenciált szemlélet kialakí-
tásában. Példa erre Somogyi István: A
szabadkőművesség igazi arca című írásá-
nak szerepeltetése a kiadványban. Isme-
retes - az előszóban Karsai szót is ejt ró-
la hogy a szabadkőművesek „nemzet-
közi összeesküvésének" emlegetése
gyakran együtt jár a zsidógyűlölettel.
Igen ám, csakhogy Somogyi ultrareakci-
ós fejtegetéseiben egyszer sem szerepel
a „zsidó" szó, pedig 1 9 2 9 - b e n még
nyugodtan szidhatta volna őket, céloz-
gatás nélkül is!
Találhatunk a z o n b a n a k ö t e t b e n
olyan 1 9 4 5 után íródott cikkeket is,
amelyekben nemzetközi összeesküvésről
( 1 7 1 . , 179. old.), nemzetközi, kozmo-
polita csőcselékről ( 1 6 3 . , 1 8 6 . old.),
idegen vezetőkről (187. old.) esik szó,
vagy amelyben a cikkíró a II. világhábo-
Figyelő
rús magyar szerepvállalást szerecsen-
mosdatja (167. old.), de a fenti esetek-
ben csak ott lehetünk kellően biztosak
abban, h o g y a n t i s z e m i t i z m u s s a l van
dolgunk, ahol Csurka a szerző, hiszen ő
más írásaiban többször is nyíltan és el-
lenségesen használja a „zsidó" kifeje-
zést. A nyíltan antiszemita írások meglé-
te kellő támpont ahhoz, hogy ugyana-
z o n szerző más művei esetében bizo-
nyos kódszavak előfordulása ( i d e g e n ,
nemzetközi stb.) alapján - egy jó anti-
szemitizmus-readerben! - felállítsuk azt
az erős hipotézist, miszerint látensen
ezek is antiszemita produktumok. E hi-
potézist erősíthetik a nyíltan antiszemita
és a kriptoantiszemitának vélt írásművek
szemlélete közt feltárt összefüggések.
Feltevésünket ekkor sem bizonyítottuk
teljesen (ez társadalomtudományokban
nem is igen lehetséges), de kellően alá-
támasztottuk. A distinkciók megtétele
itt is szükséges, hiszen összefüggések
csak különböző dolgok között létezhet-
nek (önmagával s e m m i s e m f ü g g h e t
össze). H a erről megfeledkezünk, csak
összemossuk a dolgokat. Gyengébb (bár
szintén jogosult) a hipotézisünk abban
az esetben, ha egy „nemzetközi összees-
küvést" emlegető cikket azért minősí-
tünk antiszemitának, mert egy nyíltan
zsidóellenes megnyilatkozásoknak is fó-
rumot adó, szélsőjobboldali lapban lá-
tott napvilágot. D e miért kényszerülünk
ennyi aggályos distinkcióra az antisze-
mitákkal szemben, akik nemigen skru-
pulózusak? Aki bennfentes a népi-urbá-
nus ellentét fülledt viszonyaiban, az jól
eligazodik abban a képes b e s z é d b e n ,
amely a kádárizmusban, a sajtószabad-
ság hiánya idején alakult ki A rendszer-
váltás óta az antiszemiták továbbra is
egy virágnyelv használatára kényszerül-
nek, mert különben - lásd a Hunnia és a
Szent Korona esetét - büntetőjogi re-
torzióktól kell tartaniuk. A látens anti-
szemitizmus kimutatása ezért n e m
könnyű feladat, és jogi fórumok előtt
sokszor nem is lehetséges. Tudományos
művekre nézve, mint azt fentebb láttuk,
viszont nincs ennyire szigorú bizonyítási
teher. Azoknak a módszereknek azon-
258
Balog Iván
ban, amelyekkel egy közlemény rejtett
antiszemita tartalmát feltárjuk, minden-
ki által e l l e n ő r i z h e t ő érvekre kell tá-
maszkodniuk, és nem alapozhatok csu-
pán a beavatottak háttértudására. Egy,
az antiszemitizmussal foglalkozó isme-
retterjesztő k ö n y v n e m s z ó l h a t csak
azoknak, akik már úgyis tudják, amit
tudnak, hiszen így funkcióját veszti. Azt
a „szürke t ö m e g e t " kell megcéloznia,
amely nem ismeri, nem érti a mai anti-
szemiták analógiákkal, allegóriákkal
operáló beszédét. Ezt azonban csak vilá-
gos okfejtésekkel lehet érthetővé tenni,
„ellenanalógiákkal" és „kontraallegóri-
ákkal" nem.
É p p e n ezekre az ellenanalógiákra
épül ugyanakkor ennek a máskülönben
koncepciótlan kötetnek a szinte egyedü-
li mondanivalója, amelyet a szerkesztő
Radnóti Sándor kritikájára válaszolva
utólag fejt ki a Magyar Hírlap 1 9 9 2 .
XII. 19-i számában. Radnóti azért rótta
meg Karsait, mert differenciálatlanul egy
kalap alá veszi Hitlert és Csoórit, illetve
az antiszemitizmus különböző típusait.
A megtámadott fél először is tagadja,
hogy „van szalonképes és van szalon-
képtelen antiszemitizmus", majd felteszi
a szinte alapvető kérdést: „mi a közös
ezekben az antiszemitizmusokban?" Vá-
laszként előbb egyik olvasóját idézi, aki
szerint „a rubeóla, a skarlát, a szamárkö-
högés és a kanyaró e g y m á s t ó l u g y a n
igencsak különböző betegségek, az or-
vostudomány mégis a 'fertőző gyermek-
betegségek' címszó alatt tárgyalja eze-
ket." A továbbiakban Karsai úgy érvel,
hogy az antiszemitizmus „legkisebb kö-
zös többszöröse" a „kirekesztő" szán-
dék. Annak hangoztatása, hogy a zsidó
más, i d e g e n , n e m asszimilálható, aki
képtelen a nemzet sorskérdéseit átérez-
ni. Végül azt javasolja bírálóinak, h o g y
„takarják le a könyvemben szereplő cik-
kek, beszédek szerzőinek nevét", mert
így a szövegekre vonatkozó értékítéletü-
ket „nem zavarhatja m e g szerzőik igen-
csak eltérő életútja és némelyek eseté-
ben életművük vitathatatlan értékei." Ez
utóbbi érvelést erősíti Karsai szerint,
hogy Streicher, a náci háborús bűnös a
Kirekesztők - Befogadók
nürnbergi perben Luther antiszemita
megnyilvánulásait használta hivatkozási
alapul. Luther ezért nem kakukktojás,
hanem kígyótojás a Hitlerig vezető sor-
ban.
Karsai utólagos magyarázata annyit
e l o s z l a t a k ö n y v é t uraló h o m á l y b ó l ,
hogy az antiszemitizmus meghatározá-
sához a kirekesztés ismérvét használja.
Ezzel nem is lenne különösebb bajom,
bár a modern etnoszociológia eredmé-
n y e i n e k i s m e r e t é b e n az asszimiláció
abszolutizálását nem tartom szerencsés-
nek. 6 Jóval problematikusabbnak érzem
azt, hogy a fenti gondolatmenetből úgy
tűnik: Karsai tudatosan mossa össze a
k ü l ö n b ö z ő antiszemitizmusokat, mert
attól tart, hogy a „szalonképes" antisze-
miták (Luther, Széchenyi) tekintélyével
a „szalonképtelenek" is legitimálhatják
magukat.
H a eddig gondolattalansága miatt
kritizáltam a Kirekesztők-et, most el kell
ismernem: ez rendkívül kínos, de meg-
kerülhetetlen kérdés. Csak egy a bökke-
nő: hogy ez nem tudományos, hanem
politikai probléma. Természetesen ezt is
meg kell vizsgálni, hiszen az antiszemi-
tizmust nem elég értékmentesen kutatni
- harcolni is kell ellene. A kétféle tevé-
kenység logikáját azonban éppen azért
kell elkülöníteni, h o g y adott esetben
eredményesen szintetizálhassuk, integ-
rálhassuk őket (összekeverésük helyett).
Éppen azért kell törekednünk az anti-
szemitizmus differenciált megértésére,
hogy differenciált (a büntetőjogtól a kri-
tikus párbeszédig terjedő) eszköztárat
alkalmazhassunk a betegség kezelésére.
N e m elég azt konstatálni, hogy a páci-
ens fertőző beteg, hiszen szómágiával
nem küzdhetünk a kór ellen. Differenci-
áldiagnosztikai ismeretekre is szükség
van, mivel a rubeolának, a skarlátnak
stb. más-más az ellenszere. Abbaha-
g y o m a fertőzéssel való példálózást,
mert éppen az antiszemitizmus történe-
tének ismeretében baljós asszociációkat
ébreszt bennem, ha embercsoportokat
kórokozóknak minősítenek. Inkább
Szabó István Bizalom című filmjét idé-
zem fel, amely megrendítő önvizsgálat-
259
Figyelő
tal, belülről világítja meg: a nácizmus
üldözöttéinek, a zsidóüldözéstől rette-
gőknek nem szabad arra törekedniük,
hogy megkontrázzák ellenfeleik logiká-
ját. /
Ü g y vélem: Karsai tollát öntudatlan,
görcsös félelmek, feldolgozatlan identi-
tászavarok vezetik, amikor attól tart,
hogy ha a mérsékelt antiszemitákat be-
engedjük a szalonba, akkor a többi ven-
déget is megfertőzhetik, hiszen állás-
pontjuk végsősoron a gyilkosok „mal-
mára hajtja a v i z e t " . A f é l e l m e k , az
identitászavarok természetesek (egyet-
len magyar zsidó sem lehet mentes tő-
lük, így én sem), de öntudatlan és fel-
dolgozatlan mivoltuk már nem az. Min-
denkinek magánügye, hogy hogyan pró-
bál ezen változtatni, de ha egy társada-
l o m k u t a t ó n e m ébred rá e probléma
f o n t o s s á g á r a , akkor - G e r ő Andrást
idézve - tárgyának kezelője helyett an-
nak foglya marad. Azt hiszem, Karsaival
is ez történik, amikor a tudományt csak
l e g i t i m á c i ó s bázisként használja egy
o l y a n m u n k á h o z , a m e l y e t politikai
publicisztaként esetleg jóval világosab-
ban, á t g o n d o l t a b b a n írhatott volna
meg. (Más, az antiszemitizmussal fog-
lalkozó eszmetörténeti tanulmányai 7 is
n é l k ü l ö z i k azt az e l e m z ő k é s z s é g e t ,
amely eseménytörténeti írásainak, illetve
legjobban megírt ideológiatörténeti
publikációjának: A Marx és Engels a
nemzeti kérdésről-nek is erénye. A ben-
nünket személyesen is érintő ideológiai
problémákat azért is nehezebb megfog-
ni, mint az adatokat, dokumentumokat
vagy a minket „hidegen hagyó" eszme-
történeti kérdéseket, mert ehhez nem-
csak kellő filozófiai tájékozottság szük-
séges, hanem az is, hogy az elemző tisz-
tázza saját viszonyát az egyes társadalmi
problémákhoz, csoportokhoz, és ennek
alapján megpróbálja magát elhelyezni
korában, társadalmában.)
Ismétlem: a „megítélő tudat aljassá-
ga" szólna belőlem, ha ebben a kérdés-
ben tanácsokat osztogatnék Karsai Lász-
lónak, hiszen én is sokszor hasonló ci-
pőben járok. Csak kívánni tudom neki,
hogy valahogy próbálkozzon meg e
Figyelő
gyötrő dilemmáknak, ha nem is a meg-
oldásával, de legalábbis a kezelésével.
E b b e n az e s e t b e n már a Kirekesztők
megjelenését követően beígért Befoga-
dók című kötettel is enyhítheti kritiku-
sa(i) csalódását. Annál is inkább, mert
B i b ó t ó l tudjuk: az a n t i s z e m i t i z m u s
visszaszorítása során nem elég valami el-
len harcolni; sokkal fontosabb feladat a
pozitív, építő célok kitűzése.
Jegyzetek
1. Karsai általam legjobbnak tartott művei: A ci-
gánykérdés Magyarországon 1 9 1 9 - 1 9 4 5 . Út a
cigány Holocausthoz. Cserépfalvi, 1992. illetve
Marx és Engeis a nemzeti kérdésről. Magyar Fi-
lozófiai Szemle, 1 9 8 0 / 3 . sz.
2. Pl.: Claussen, Detiev : V o n J u d e n h a f i z u m
A normális - mint kivételes
jelenség?
/ munkája leggyengébb részének, a beve-
Befogadok. írások az antiszemi-
tizmus ellen 1882-1993.
Válogatta és a bevezető tanulmányt
írta: Karsai László.
Aura Kiadó. Budapest, 1993.
Annak idején már a Kirekesztők elő-
szavában Mészöly Miklós megfogalmaz-
ta azt a finom utalásszerű kritikát, amely
korrekcióra hívott fel „Ez a könyv... re-
ménykeltően csonka, mert szinte maga
hívja ki és követeli - az ellen váloga-
tást." Időközben a kötet összeállítóját
súlyos szakmai kritikák érték (a szélső-
jobb részéről politikai támadások is). Az
ez évi könyvhétre azután megjelent -
Befogadók címmel - a kiadó által is már
korábban beharangozott ellenválogatás.
A nyomda ördögének köszönhetően
most m ó d o m nyílik arra, hogy ugyana-
zon folyóiratszám hasábjain igyekezzem
eldönteni: sikerül-e Karsainak kiköszö-
rülnie a csorbát?
N o s , ha kezünkbe vesszük a köny-
vet, már a tartalomjegyzékben felfigyel-
hetünk arra, hogy a kötetet ezúttal név-
mutató zárja (Molnár Judit munkája) a
260
Balog Iván
Antísemitismus. Hermann Luchterhand Vcrlag,
1987.
3. Példa ilyen jellegű tankönyvre: Teaching about
the Holocaust and Genocide. (The H u m á n
Rights Series.) T h e State University of N e w
York, é. n.
4. Pl.: Tagnieff, Picrre-André: Les Protocoles des
Sages de Sión I—II. berg international, Paris,
1992.
5. Ilyen pl. a műfaj egyik klasszikusa: Katz, Jacob:
From Prejudice t o Destruction. Anti-Semitism,
1700-1933. Harvard University Press. Cambri-
dge, Mass., 1980., 1982.
6. Erről lásd: Gerő András: Liberálisok, antiszemiták
és zsidók a modern Magyarország születésekor.
In: Zsidóság, identitás, történelem. T - T w i n s ,
1992. 9 - 2 3 . old.
7. Pl: A Shoah a magyar sajtóban (1989-1991). In:
Zsidóság, identitás, történelem. 59-85. old., ill.:
Turultojás. Hiány. 1992. november 3 - 6 . old.
közölt szerzők életútjának rövid ismer-
tetésével. Nyilvánvaló az is, hogy a szer-
ző k o m o l y e r ő f e s z í t é s e k e t tett e l ő z ő
zető tanulmánynak a korrigálására. Ez
ugyanakkor máris felveti azt a problé-
mát: önálló művet tartunk-e a kezünk-
ben vagy az előző hibajegyzékét?
Számos jelét tapasztalhatjuk annak,
h o g y Karsai i g y e k s z i k e l h a t á r o l ó d n i
Kirekesztők-beli sommás megállapításai-
tól, differenciálatlan értékeléseitől (utal-
hatunk itt a Széchenyiről, Bajcsy-Zsi-
linszkyről, illetve a vallásos antiszemitiz-
mus ókori, középkori gyökereiről szóló
fejtegetésekre). Definíciót ad az antisze-
mitizmus fogalmáról, s árnyalni próbálja
történelmi korszakainak elemzését is
A Kirekesztők koncepciódanságával
szemben előrelépést jelent az, h o g y a
bevezetőben - a korábbi hibák kijavítá-
sán túlmenően - már kirajzolódnak ha-
tározott gondolatok is, amelyeket lehet
méltatni vagy bírálni. Ezekről összefog-
lalóan megállapíthatjuk: a szerző kidol-
g o z g ó l h e l y z e t e k e t , de a z u t á n ki is
hagyja őket. Érdekes és ígéretes felisme-
résnek tartom például a következőt: „A
zsidóság az elmúlt évezredekben a di-
aszpórában kisebbség, szétszórt, fegy-
vertelen kisebbség volt. Ha meg akarjuk
Kirekesztők - Befogadók
érteni, hogyan tudtak mégis fennmarad-
ni, akkor ki kell lépnünk az antiszemi-
ták-zsidók fogalompáros által meghatá-
r o z o t t t é r b ő l , és a m a g y a r á z a t h o z a
nem-antiszemiták és filoszemiták maga-
tartását, politikáját is figyelembe kell
vennünk... Az antiszemiták és a filosze-
miták egymással s z e m b e n álló, n e m
e g y e n l ő erejű tábora k ö z ö t t m i n d e n
korban voltak a zsidókkal szemben tole-
ránsak és aszemiták is, vagyis olyanok,
akik számára a zsidókérdés n e m volt
fontos probléma. (Ma is élő zsidó előí-
télet, hogy mindenki, aki nem filoszemi-
ta, az antiszemita.)" (10. old.) Néhány
sorral később azonban az utolsó záróje-
les mondat szemléletének ellentmondó
kijelentésekkel találkozhatunk: „Magya-
rázatot nem igazán ... a korai zsidómé-
szárlások igényelnek, inkább a több év-
százados viszonylagos nyugalom, zavar-
talannak látszó együttélés." (11. old.);
„ 1 9 1 9 után, a háborúvesztés, a lega-
lábbis biológiai-származási szempontból
zsidónak tekintett kommunisták vezette
Tanácsköztársaság után nem az a csoda,
h o g y olyan sokan antiszemiták lettek,
hanem inkább az, hogy voltak olyanok,
akik nem lettek azok". (20. old.)
Ez a két utóbbi kijelentés nem nél-
külözi a pikantériát, de heurisztikusnak
sem n e v e z h e t e m őket. Én ugyanis -
bármennyire is széles körben elterjedt
volt egyes korokban a zsidóellenesség -
csodának nem tartom azt, hogy még a
keresztény középkorban vagy a Horthy-
korszakban sem volt mindenki antisze-
mita. M e g é r t e m , ha Karsai igyekszik
megkövetni azokat, akiket nemzeti érzé-
seiben sértett például a Széchenyiről
vagy Bajcsy-Zsilinszkyről kimondott íté-
lete, de a túlkompenzáció nem jelenthet
megoldást. Sőt ezáltal ebben az engesz-
t e l ő g e s z t u s n a k s z á n t k ö n y v é b e n is
visszaigazolja azokat a kritikákat, melyek
szerint tollát elsősorban politikai-publi-
cisztikai és nem tudósi szándék vezeti.
Vissza kell azonban térnünk a 10.
oldalon található, már idézett értelme-
zéshez: Miért is teremt az „gólhelyze-
tet", miért és hogyan szalasztja el azt a
szerző? A g o n d o l a t m e n e t pozitívuma
261
Figyelő
az, hogy ennek alapján az antiszemitiz-
mus a differentia specifica és a genus
proximum elvén keresztül definiálhatóvá
válik. Lehetőséget nyújt ez arra is, hogy
az antiszemitizmust, a filoszemitizmust,
az anti-antiszemitizmust és az aszemi-
tizmust egymástól elhatárolva, ugyanak-
kor egy történelmi folyamatba ágyazva
egymásra gyakorolt kölcsönhatásaiban, a
társadalmi konfliktusok erőterében ma-
gyarázzuk. Már csak ezért is sajnálhat-
juk, hogy Karsai két könyvet jelentetett
meg, és nem egyet, amelyben például a
zsidókérdésről folytatott vitákat mutat-
ná bá A Befogadók legérdekesebb része-
it nem véletlenül a zsidótörvények körü-
li parlamenti disputákból közölt szemel-
vények alkotják.
A Befogadókban azonban ez a lehe-
tőség n e m válik valósággá. Ennek oka
abban keresendő, hogy a könyv szöveg-
gyűjtemény részének minősége jóval el-
marad a bevezető tanulmány színvonala
m ö g ö t t , sok benne a következetlenség,
az átgondolatlanság. H a igazán ponto-
sak akarunk lenni, meg kell jegyeznünk,
hogy már a könyv címe is problémát je-
lez: az alcím ugyanis - „írások az anti-
szemitizmus ellen" - anti-antiszemitiz-
must sejtet, míg a főcím inkább a filo-
szemitizmust, illetve a zsidók iránti jóin-
dulatú közönyt állítja előtérbe. A válo-
gatásban valóban találkozhatunk filosze-
mita (Jókai, 52. old; Móricz, 78. old.)
és aszemita (Zoványi, 59. old; Giess-
wein, 60. old.) írásokkal, amelyek első-
sorban n e m az antiszemitizmus ellen
íródtak. Helyet kaptak olyan szemelvé-
nyek is, amelyek N é m e t h László: Ki-
sebbségben című művét bírálják, de an-
nak antiszemitizmusát explicite n e m
említik (Babits, 1 2 6 - 1 4 4 . o l d ; J o ó ,
1 4 6 - 1 4 7 . old.).
A legmeglepőbb azonban az, hogy
egy az antiszemitizmus-ellenes cikkeket
megjelentető readerben antiszemita szö-
vegekre (Vitéz M. M. 1 5 9 - 1 6 2 . old., B.
N . 1 6 8 . o l d . ) is bukkanhatunk. H a
Karsai úgy véli, h o g y a két levél írója
csak azért hangoztat antiszemita szóla-
mokat, mert így akar enyhítést elérni
Endre Lászlónál, ezt külön kommentár-
Figyelő
ban bizonyítania kellene. Azt is „fur-
csállhatjuk", h o g y egyes szerzőknél a
zsidóbarátság más népek elleni xenofó-
biával párosul (lásd a s v á b o k , „ s z e -
pesek", ruténok iránt ellenséges Ady-
cikket, 56. old; Dr. Czirbusz Gézának a
germán fajnépek elleni filippikáit az 58.
oldalon).
Az összeállítás „népfrontos" jellegű,
különféle politikai irányzathoz tartozó
szerzők kaptak benne helyet. N e m ért-
hető ugyanakkor, hogy miért maradtak
ki az olyan kommunista írások, amelyek
a zsidógyűlölet ellen emelték fel hangju-
kat? N é m i l e g magyarázhatja e z t az a
tény, hogy Karsai ügyel arra, hogy csak
nemzsidó szerzőktől közöljön munká-
kat. S azt alighanem öngólnak tartotta,
hogy belevegyen a kötetbe például egy
Kádár-beszédrészletet.
Az értékmentesség és a propagan-
disztikus szempontoktól mentes törté-
nész objektivitás elvének mindenesetre
jobban megfelelne, ha az államszocia-
262
Balog Iván
lizmus korszakát is végre kellő távlat-
ból, sine ira et studio tudnánk szemlél-
ni.
Ú g y g o n d o l o m , ezek a hiányossá-
gok annak tulajdoníthatók, hogy Karsai
abbeli igyekezetében, hogy visszaszerez-
ze szakmai tekintélyét, ismét kissé siető-
sen összeállított munkával állt elő. Igaz-
ságtalanok lennénk azonban, ha n e m
vennénk észre: ebben a könyvben már
ott volt a siker lehetősége, amely talán
éppen a túlzott bizonyítási vágy miatt
hiúsult meg. A szerző azonban határo-
zottan kimozdult az első kötet szakmai
kátyújából.
Jó esély van arra, hogy Karsai a le-
vont tanulságok birtokában visszatérjen
az antiszemitizmus történeti tanulmá-
n y o z á s á h o z . A társadalmi patológiák
megértése ugyanis - valljuk be - sokkal
f o n t o s a b b feladat, m i n t a normalitás
vizsgálata.
Balog Iván
Figyelő
Véres história
Frank Chalk-Kurt Jonassohn:
The History and Sociology of
Genocide. Yale University Press,
Newhaven & London, 1990.
Genocide - népirtás. A kutató, aki
ennek a sajnos állandóan aktuális terü-
letnek a vizsgálatára szánja el magát, ha-
sonló feladattal kerül szembe, mint egy
halottkém. Megszólalásra kell bírnia a
tömegsírok halottjait. Azonban feladata
sokkal nehezebb is a hatósági halottké-
ménél, mert ő nem elégedhet meg az-
zal, hogy feltárja a halál beálltának pon-
tos idejét és okát, hanem fel kell fednie
azokat a rejtett történelmi és társadalmi
mozgatókat is, melyek a népirtáshoz ve-
zettek. Ennek megkísérlésére és néhány
általános következtetés levonására vállal-
kozott Frank Chalk és Kurt Jonassohn a
montreali Institute for Genocidal Stud-
ies intézményével kooperációban megje-
lent könyvében. A szerzők célja a kötet-
tel a gondolkodásra és kutatásra ösztön-
zés, mely reményeik szerint egykor elér-
het egy olyan fokot, amikor lehetővé vá-
lik a népirtások „előrejelzése" és egy
működő, reális hatalommal rendelkező
n e m z e t k ö z i szervezet létezése esetén
azok megakadályozása is.
A kötet három fő részből áll. Az első
részben a népirtásokról szóló jelentő-
sebb írások rövid kritikai ismertetése
mellett a fogalom definícióját, a jelenség
tipológiáját és tanulmányozása néhány
komolyabb akadályának leírását találjuk.
A második fő részben esettanulmá-
nyokat olvashatunk, melyek illusztrálják
és alátámasztják a szerzők elméleteit. E
két különálló rész közé ékelt függelék-
ben olvashatjuk az E N S Z népirtásról
szóló egyezményét ( 1 9 4 8 . december
9.), ennek az USA által ratifikált szöve-
gét ( 1 9 8 6 . február 9.) és az U S A és Ka-
nada büntető törvénykönyvének népir-
tás definícióját. A munkát egy terjedel-
mes bibliográfia zárja, mely joggal tart-
hat igényt a témával foglalkozók érdek-
lődésére.
A kötet elején a szerzők ismertetik a
népirtások kutatásának történetét. Meg-
263
Vincze András
döbbentő, hogy a huszadik század kö-
zepéig nemhogy kutatások nem folytak
e téren, de a népirtások említése is alig
fordul elő. Ez pedig a kollektív tagadás-
sal és azzal a ténnyel magyarázható,
hogy a történelmet mindig a vérontások
elkövetői írták. Változást csak a H o l o -
caust sokkja hozott. Ennek hatására szü-
letett meg nemcsak az első definíció és
tipológia, hanem maga a népirtás (ge-
n o c i d e ) szó is Ennek nyomán hozták
létre az ENSZ népirtásról szóló konven-
cióját, mely azonban a szerzők szerint
szinte teljesen eredménytelen. A z o n kí-
vül, hogy az E N S Z által elfogadott defi-
nícióból kimaradt a politikai csoportok
mint lehetséges áldozatok fogalma, úgy
tűnik, az ENSZ-ben döntő befolyással
bíró hatalmaknak n e m is volt (s ez a
helyzet ma is) érdeke a konvenció betar-
tatása.
Az elfogadható, minden áldozatcso-
portot felölelő definíció hiánya ösztö-
nözte a könyv szerzőit arra, hogy kuta-
tásuk alapjául egy új definíciót alkossa-
nak. Eszerint: „A népirtás olyan egyol-
dalú t ö m e g g y i l k o s s á g , ahol az állam
vagy az adott elkövető hatalom szándé-
ka egy, az elkövető által definiált cso-
port elpusztítása." A következőkben ki-
emelem a definíció néhány lényeges
pontját. Az egyoldalúsággal kizárják a
háborúk áldozatait, mivel ezek nem te-
kinthetők védteleneknek. így például a
szerzők kizárják e fogalomból a hirosi-
mai atomtámadás áldozatait. A tömeg-
gyilkosság szóval arra utalnak a szerzők,
hogy az adott csoport minden tagja po-
tenciális áldozat. Azzal pedig, h o g y a
csoport definícióját az elkövetőkre bíz-
zák, kikerülik azt a csapdát, melybe a
korábbi meghatározások alkotói estek,
akik n e m tudtak egy minden áldozat-
c s o p o r t r a k i t e r j e d ő d e f i n í c i ó t adni.
Emellett bevezetik az „ethnocide" (et-
nikum gyilkosság) fogalmát, mely etni-
kai csoportok eltüntetését jelenti a cso-
port tagjainak fizikai megsemmisítése
nélkül.
A szerzők másik célja egy olyan ti-
pológia létrehozása volt, mely segítené
az összehasonlító kutatást, és így alapja
Figyelő
lehet a népirtások mechanizmusai mé-
lyebb megértésének. Csoportosításukat
a motivációra alapozzák. Eszerint négy
típust különítenek el Az első az, amikor
a cél egy vélt vagy valós fenyegetettség
megszüntetése a népirtás eszközeivel. A
második esetben az akció célja félelem
keltése a potenciális ellenség körében. A
harmadik esetben a népirtás valamiféle
anyagi gazdagság m e g s z e r z é s é n e k az
eszköze. A negyedik pedig n e m más,
mint valamely hit, eszme vagy ideológia
érvényre juttatásának igénye. A fenti tí-
pusok persze ritkán jelentkeznek tiszta
formában, ekkor valamely motívum do-
minanciája dönti el a tipológiai hovatar-
tozást.
Az ezt k ö v e t ő történelmi áttekin-
tésben mutatják be a szerzők, h o g y az
egyes típusok mely történeti korokban
fordultak elő. Az első típus már felte-
h e t ő e n az első városállamok megjele-
nése óta „szolgálja" az államot. Régeb-
bi korokban az elhárítandó veszélyt a
társadalmon kívül keresték, míg a mo-
dernebb korokban a hatalom birtokosai
azon belül vélték megtalálni az ellensé-
get. A második, megfélemlítő típus a
szerzők szerint egy kicsit később tűnt
fel. Jó példa erre az ókori Asszíria kül-
politikája vagy Melos szigetének esete.
A gazdasági célú emberirtás szintén ősi
e r e d e t ű , tárgya l e g t ö b b s z ö r a f ö l d
megszerzése volt. Ez a típus a klasszi-
kus gyarmatosítások korában virágzott,
de ugyanez folyik ma is Brazüia őserde-
iben. A negyedik, az ideológiai típus
jóval később jelentkezett. Korai példái
többnyire vallási alapúak, mint például
az albigensek elleni kereszteshadjárat
vagy a boszorkány üldözések. H a ezek
nem is teljesen tiszta esetek, jelentősé-
gük abban rejlik, hogy ekkor alakultak
ki azok a módszerek, melyeket a husza-
dik századi hatalmak is felhasználtak
népeik megritkítására, a nemkívánatos
másképpgondolkodók eltüntetésére.
E l s z o m o r í t ó tény az, h o g y az effajta
népirtás virágkora az új nemzetálla-
m o k , új rezsimek korával esik egybe,
ahol mindig valamely jobb jövőre tö-
rekvő vallásos hittel átitatott eszme ér-
vényre juttatását szolgálta. A dolog iró-
niája abban rejlik, h o g y a négy típusból
egyedül ez történik, úgymond, a „nép
264
Vincze András
érdekében" maga a nép megtizedelésé-
vel.
A szerzők véleménye szerint a népir-
tási esetek tanulmányozásának l e g f ő b b
hátráltatója a d o k u m e n t u m o k hiánya
vagy azok hozzáférhetetlensége. Ezek
oka többnyire pedig a kollektív tagadás
és a totális rezsimek hírzárlata. A meglé-
vő dokumentumok is legtöbbször meg-
bízhatatlanok. A tipológia alapját képe-
ző szándékok meghatározása is rendkí-
vül nehéz, különösen akkor, ha azok át-
tételesen idézik elő a népirtást, m i n t
például egy mesterségesen gerjesztett
éhínség esetén.
A fent említett nehézségek ellenére
a z o n b a n m é g i s l e h e t s é g e s a kutatás,
amint azt a k ö n y v b e n található h ú s z
esettanulmány is bizonyítja. A húszas
szám persze korántsem jelenti e d d i g i
történelmünk összes népirtását. A sze-
lekció vezérelve az volt, h o g y m i n d e n
korból, minden világtájról bemutassanak
egy-egy példát, ezzel is hangsúlyozva a
jelenség globális voltát. A legkorábbi
esetek az ókori Keletről, míg a legújab-
bak korunkból származnak. A tanulmá-
nyokat az adott témával foglalkozó jeles
kutatók műveiből állították össze, sok
esetben statisztikai adatokkal vagy lega-
lábbis becslésekkel illusztrálva. Magukat
a tanulmányokat a kötet szerzői mintegy
gondolatébresztőnek és a bibliográfiával
együtt esedeges jövendő kutatásokat se-
gítő kiindulási anyagnak tekintik.
M a g a a harminckét oldalas, f ő l e g
angol nyelvű irodalmat felsoroló temati-
kus bibliográfia az említett húsz példán
kívül m é g néhány további esetről szóló
irodalomhoz és az elméleti művekhez is
útmutatást ad A bibliográfia az 1 9 8 9
márciusáig megjelent fontosabb műve-
ket tartalmazza.
Összegzésül megállapíthatjuk, hogy
egy érdekes, a k ü l ö n b ö z ő kultúrákat,
korokat áttekintő tanulmányok miatt
színes, de ugyanakkor megdöbbentő ol-
vasmánnyal van dolgunk. A történelem-
kutatás egy olyan elhanyagolt területét
ismerteti a kötet gondolatébresztő m ó -
don, melynek aktualitása valószínűleg
sohasem évül el, és ma különös figyel-
met érdemel.
Vincze András
 Kötetünk szerzői
ALBERT D Á V I D IACOB M Á R Z Á
tanár Tamási Áron Gimnázium, könyvtárigazgató Batthyaneum,
Székelyudvarhely Gyulafehérvár
BALOG IVÁN MIRNICS KÁROLY
szociológus JATE, Szeged munkanélküli szociológus Újvidék
BÁRDI N Á N D O R DOINA NÁGLER
történész JATE, Szeged könyvtárigazgató Brukenthal
Múzeum, Nagyszeben
BENKŐ ELEK
PÁL J U D I T
régész MTA Régészeti Intézet,
Budapest történész Várostörténeti
BERKES TÍMEA Kutatócsoport, Nagyszeben
egyetemi hallgató JATE, Szeged
PÁL-ANTAL SÁNDOR
R E M U S CÁMPEANU levéltáros Állami Levéltár Maros
történész RTA Kolozsvári megyei fiókja, Marosvásárhely
Történettudományi Intézete,
Kolozsvár R Ó T H A N D R Á S LAJOS
könyvtáros Tudományos Könyvtár,
DEÉ NAGY ANIKÓ Székelyudvarhely
kutató-könyvtáros Teleki-Bolyai
Könyvtár, Marosvásárhely ADRIÁN R U S U
történész Gyulafehérvári Egyetem,
DEMÉNY LAJOS
Gyulafehérvár
történész Nicolae Iorga
Történettudományi Intézet, SÍPOS G Á B O R
Bukarest levéltáros Erdélyi Református
H E R M A N N GUSZTÁV MIHÁLY Egyházkerület Levéltára, Kolozsvár
muzeológus Haáz Rezső Múzeum, VERES P É T E R
Székelyudvarhely restaurátor Haáz Rezső Múzeum,
JAKÓ KLÁRA Székelyudvarhely
szerkesztő Korunk, Kolozsvár VINCZE A N D R Á S
Kiss A N D R Á S egyetemi hallgató JATE, Szeged
nyugdíjas levéltáros az Erdélyi VINCZE G Á B O R
Múzeum Egyesület főtitkára
dokumentátor JATE, Kortörténeti
KORDÉ ZOLTÁN
Gyűjtemény, Szeged
történész JATE, Szeged
ZEPECZANER J E N Ő
STELIAN M Á N D R U T múzeumigazgató Haáz Rezső
történész RTA Kolozsvári Múzeum, Székelyudvarhely
Történettudományi Intézete,
Kolozsvár
 INHALT
Studien
Elek Benkő: Ergebnisse und Aufgaben der archáologischen
Forschungen über die Szekler und das
Szeklerland 5

Zoltán Kordé: Die Frage der Abstammung der Szekler

im Spiegel der neuesten Forschung 21

Gusztáv Mihály Hermann: Stándeordnung und Nationalitatenidentitat

bei den Szeklern 40

Jenő Zepeczaner: Balázs Orbán's Beerdigungen, 57

Nándor Bárdi: Imperiumwechsel in Székelyudvarhely

1918-1920 76

Quellenveröffentlichungen
Ein Brief von Lajos Kelemen an János Bányai (publ. von Jenő Zepeczaner) .... 121

Gábor Vincze: Szeklerautonomie im 20. Jahrhundert:

Illusion oder Realitát? : 130

Plan der Szeklerautonomie - 1946 139

Ausblick
Lajos Demény: Neue Reihe des Szeklerischen Urkundenarchivs ..151

Péter Veres: Symbole der Identitát 163

Siebenbürgische öffentliche Sammlungen (Archive, Bibliotheken)

Archíven in Kolozsvár (András Kiss) 176

Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár

(Gábor Sipos) 189

Állami Levéltár, Marosvásárhely (Sándor Pál-Antal) 191

Állami Levéltár Hargita megyei fiókja, Csíkszereda (Dávid Albert) 201

Egyetemi és Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár (Klára Jakó) 207

 Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (Judit Pál) 212

Tudományos Könyvtár, Székelyudvarhely (András Lajos Róth) 220

Brukenthal Könyvtár, Nagyszeben (Doina Nágler) 224

Batthyaneum Könyvtár, Gyulafehérvár (Iacob Márzá) 227

Teleki Téka, Marosvásárhely (Anikó Deé Nagy) 230

Beobachter
Glückliches Várad
(Boldog Várad. Szerk. Bálint István János. Héttorony Kiadó. Budapest, 1992.)
Dr. Adrián Rusu 241

Die rumánische Aufklárung in Siebenbürgen

(Kosáry Domokos: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó-
Budapest, 1980.)
Remus Cámpeanu 244

Meinungen über die neue Reihe „Quellen und Studien"

(Encyclopaedia Transylvanica. ELTEBTK. Budapest, 1992.)
Stelian Mandruj 246

Das tragische Geheimnis

(Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal. Tornado-Danenija.
Budapest, 1990.)
Tímea Berkes 250

Eine Farbe des Mosaiks

(Kocsis Károly: Egy felrobbant etnikai mozaik esete. Teleki László Alapítvány. Budapest, 1993.)
Károly Mirnics 253

Ausschliefkr - Aufhehmer
(Kirekesztők: Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta:
Karsai László. Aura Könyvkiadó. Budapest, 1992.
Befogadók. írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető
tanulmányt írta: Karsai László. Aura Könyvkiadó. Budapest, 1993.)
Iván Balog 256

Blutige Geschichten
(Frank Chalk-Kurt Johanson: The History and Sociology of Genocide. Tale University
Press, Newhaven & London, 1990.)
András Vincze 263

Unsere Autoren 265

 CONTENTS
Studies
Elek Benkő: Results and Tasks of Archeological Research
Concerning the Szeklers and Székelyföld 5

Zoltán Kordé: The Origin of the Szeklers in the light

of recent Scholarship 21

Gusztáv Mihály Hermann: Estatism and National Identity

of the Székelys 40

Jenő Zepeczaner: The Burials of Balázs Orbán 57

Nándor Bárdi: The Change of Power at Székelyudvarhely

1918-1920 76

Sources
A letter by Lajos Kelemen to János Bányai (published by Jenő Zepeczaner) ... 121

Gábor Vincze: Szekler autonomy in the twentieth Century:

Illusion or Reality? 130
A Plan of Szekler Autonomy - 1946 139

Perspective
Lajos Demény: The New Series of the Szekler Cartulary 151

Péter Veres: Symbols of Identity 163

Introducing Transylvanian Public Collections (archives, libraries)

Archives in Kolozsvár (András Kiss) 176

Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltára, Kolozsvár

(Gábor Sipos) 189

Állami Levéltár, Marosvásárhely (Sándor Pál-Antal) 191

Állami Levéltár Hargita megyei fiókja, Csíkszereda (Dávid Albert) 201

Egyetemi és Akadémiai Könyvtár, Kolozsvár (Klára Jakó) 207

 Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (Judit Pál) 212

Tudományos Könyvtár, Székelyudvarhely (András Lajos Roth) 220

Brukenthal Könyvtár, Nagyszeben (Doina Nágler) 224

Batthyaneum Könyvtár, Gyulafehérvár (Iacob Márzá) 227

Teleki Téka, Marosvásárhely (Anikó Deé Nagy) 230

Observer
Happy Várad
(Boldog Várad. Szerk. Bálint István János. Héttorony Kiadó. Budapest, 1992.)
Dr. Adrián Rusu i 241

The Rumanian Enlightenment in Transylvania

(Kosáry Domokos: Műveló'dés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémiai Kiadó.
Budapest, 1980.)
Remus Cámpeanu 244

Opinions on a new Series of „Sources and Papers"

(Encyclopaedia Transylvanica. ELTE BTK. Budapest, 1992.)
Stelian Mándruj 246

The tragic Secret

(Raffay Ernő: Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal. Tornado-Danenija.
Budapest, 1990.)
Tímea Berkes 250

One Colour of the Mosaic

(Kocsis Károly: Egy felrobbant etnikai mozaik esete. Teleki László Alapítvány. Budapest, 1993.)
Károly Mirnics 253

Excluders - Receivers
(Kirekesztők: Antiszemita írások 1881-1992. Válogatta és a bevezető tanulmányt írta:
Karsai László. Aura Könyvkiadó. Budapest, 1992.
Befogadók. írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993. Válogatta és a bevezető
tanulmányt írta: Karsai László. Aura Könyvkiadó. Budapest, 1993.)
Iván Balog 256

Bloody Histories
(Frank Chalk-Kurt Johanson: The History and Sociology of Genocide. Tale University
Press, Newhaven & London, 1990.)
András Vincze 263

Our Authors 265

 Egy induló lap elé
Az 1993-ban alakult Levéltáros Hallgatók Egyesülete és az ELTE BTK
Történelem Segédtudományai Tanszéken működő Szentpétery Imre Tudo-
mányos Diákkör új lappal igyekszik bővíteni a történettudomány tárgykörébe
tartozó folyóiratok számát.
Újságunk, a FONS (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok)
évente h á r o m alkalommal jelenik meg az egyesület és a diákkör
gondozásában, a Budapest Főváros Levéltára támogatásával.
Lapunk az egyetemi hallgatók számára publikálási lehetőséget, a történet-
tudomány számára pedig újabb kutatók munkájának megismerését szeretné
biztosítani.
A FONS igyekszik elkerülni a „történelmi kalászat" műfaját, így forrás-
közlésekre csak fontosabb dokumentumok esetében vállalkozunk. Elsősorban
az egyéni kutatómunka eredményeinek ismertetését tervezzük.
A FONS várja mindazon hallgatók (és frissen végzett diplomások) cikkeit
és tanulmányait, akik kutatásukat levél- és kézirattári források feldolgozásával
készítik el.
A lap - támogatóinknak köszönhetően ingyenes - példányait a tudomá-
nyos intézményeknek (levéltárak, könyvtárak, egyetemek és főiskolák) meg-
küldjük, így az érdeklődők ott olvashatják lapunkat.
A FONS korlátozott számban megrendelhető szerkesztőségünkben is
(FONS Szerkesztőség, 1051 Budapest, Piarista köz 1.).

Az első szám tartalmából:

Petrik István: Bevezetés Nagy Iván heraldikai tanulmány-töredékéhez
Nagy Iván: Czímertan, különös tekintettel a magyar czímerészet
történelmi fejlődésére
Németh István: A kassai követek jelentése az 1572. évi
február-áprilisi országgyűlésről
Reisz T. Csaba: Egy elveszettnek hitt emlékirat -
Lipszky János önéletírása
Pálffy Géza: Katonai igazságszolgáltatás a királyi Magyarországon a
XVI-XVII. században.

A lap első száma előreláthatólag 1994januárjában jelenik meg.

 JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjtemény
(A JózsefAttila Tudományegyetem Központi Könyvtárának Különgyűjteménye)

A Gyűjteményt 1985-ben azzal a céllal hozta létre néhány fiatal oktató, hogy a közkönyv-
tárakban elérhetetlen dokumentumok gyűjtésével és hozzáférhetővé tételével segítsék színvo-
nalasabbá tenni a JATE-n folyó oktatást. Elsősorban Magyarország, valamint Közép- és Délkelet-
Európa XIX. és XX. századi történetét érintő társadalomelméleti, politikatörténeti munkáknak,
„emigráns" ill. ^zamizdat" kiadványoknak, kéziratoknak, kéziratos fordításoknak, tudományosan
is értékelhető hagyatékok anyagainak, memoároknak, tudományos intézetek kiadványainak, hát-
téranyagainak a gyűjtése és feldolgozása folyik azóta is a Gyűjteményben.
A Gyűjtemény célja kettős:
- tematikus szak- és segédanyagok gyűjtésével a hatékonyabb szakirányú oktatás elősegítése,
valamint
- a szükséges háttéranyagok biztosításával a tudományos kutatás elősegítése.
A Gyűjtemény nyilvános, anyagai minden érdeklődő számára hozzáférhetőek. A
dokumentumok gyűjtése folyamatos, így ma már közel 4 5 0 0 tétel található meg az intézmény-
ben. Az anyagok számítógépes feldolgozása és a katalógusrendszer létrehozása megkönnyíti az
olvasók számára a tájékozódást.
Jelenleg három nagy tematikai egység szerint folyik a gyűjtés:
- szovjetológia, ill. a Közép- és Délkelet-Európa-kutatás dokumentumai; (társadalomelméleti,
politikatörténeti, régiótörténeti művek, elméleti és statisztikai munkák)
- nemzetiségi, kisebbségi kérdés, ill. a magyarságkutatás dokumentumai; (elméleti, történeti,
politikai, statisztikai jellegű munkák)
- kortörténeti dokumentumok; („emigráns" kiadványok, „szamizdat" kiadványok 1979 és
1989 között, pártok anyagai az első szabad választásokig, alternatív ifjúsági mozgalmak a nyolc-
vanas években, Bibó István háziarchívum, stb.)
Ugyancsak megtalálható az intézményben minden fontosabb magyar nyelvű folyóirat,
melyek a határokon túl jelennek meg, ill. a gyűjtési tematikába illő hazai tudományos folyó-
iratok is, valamint néhány szerb, román, angol, német, francia nyelvű tudományos és kulturális
lap.
A Gyűjtemény kitűzött célja továbbá, hogy lehetőségeihez mérten a régiókutatás elősegí-
tésével, a regionális kulturális, tudományos együttműködés támogatásával a térség szellemi,
kulturális koordináló szervének szerepét is betöltse, elősegítve ezzel a toleráns, nyitott légkör
kialakulását az etnikumok közötti kapcsolatokban.
A Gyűjtemény munkatársai minden érdeklődőt szívesen fogadnak, s kérik, hogy a gyűjtési
tematikába illő kéziratok, dokumentumok, memoárok, stb. gyűjtésében legyenek a segítségük-
re, s ezzel segítsék elő a dokumentáció gyarapodását.

A Gyűjtemény nyitva tartása

hétfőtől csütörtökig: 8.30-12.00; 13.30-16.30; pénteken: 8.30-12.00; 13.00-15.30.

A Gyűjtemény szolgáltatásai:
- kölcsönzés és helybenolvasás, olvasótermi szolgálat;
- szemináriumi anyagok előkészítése;
- szakreferensi, ill. információs szolgálat;
- könyvtárközi kölcsönzés;
- számítógépes adatbázisok, információs rendszerek, bibliográfiák, stb.

JATE Társadalomelméleti és Kortörténeti Gyűjtemény,

6722 Szeged, Petőfi Sándor sgt. 30-34. IV. em. T.: (62)321-109, (62)321-611/82.
Az A E T A S t ö r t é n e t t u d o m á n y i f o l y ó i r a t . Kiadója: az A E T A S
Könyv- és Lapkiadó Egyesület. A szerkesztőség szervezetileg ön-
álló. A lap közöl: történeti tárgyú tanulmányokat, forrásokat, kriti-
kákat, ismertetéseket, interjúkat. A szerkesztőség a társadalom-
tudományok más ágai elől sem zárkózik el. A lapban megjelent
írások közlésénél kizárólag szakmai szempontok érvényesülnek.
Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg és nem küld vissza.
* * *

Az AETAS nem rendelkezik állandó anyagi forrással. Megjelenését

alapítványi támogatás teszi lehetővé. A lapra ezért hosszú távú elő-
fizetést nem tudunk elfogadni. Az AETAS több vagy akár egy szá-
ma is előjegyezhető a szerkesztőség címén. Az előjegyzett számokat
postai utánvéttel juttatjuk el a megrendelő címére.
* * *

Az AETAS-t a szerkesztőség terjeszti. A lap megvásárolható:

Budapest: Magiszter könyvesbolt, V. ker., Városház u. 1.; Studium
Könyvesbolt, Váci utca 22.; Eötvös Könyvesbolt, Kecskeméti u. 2.;
Országos Széchényi Könyvtár könyvárusa, Budavári Palota F. ép.
Aula; írók Boltja, Parnasszus Kft., Andrássv út 45.; Századvég Köny-
vesbolt, V., Veres Pálné u. 4-6.; P o n t Könyvesbolt, Mérleg u. 6.;
Könyváruház, Rákóczi út 14.; Harang Kiadó és Könyvkereskedés,
(Levélcím: 1425. Budapest Pf.: 672 ); Értékmentő böngészde: Buda-
pest VIII., Somogyi Béla u. 10. (Tel.: 267-1000), Diszkont bolt és
raktár, Budapest, XIII. Váci út 90. (Tel.: 120-0011).
Szeged: Radnóti Könyvesbolt, Tisza Lajos krt. 34.; Katedrális Bt.: Sík
Sándor Könyvesbolt, Oskola u. 27., Könyv- és Jegyzetbolt, Dugonics
tér 12.; M ó r a Könyvesbolt, Kárász u. 5.; Egyetemi könyvárus,
Egyetem u. 2.; JGYTF Kiadó Jegyzetbolt, Boldogasszony sgt. 6.;
Idegennyelvű Könyvesbolt, Kárász ü. 22.
Debrecen: Egyetemi könyvárus, KLTK főépület fsz. Egyetem tér 1.
Eger: Sipotéka Bt., Hatvani kapu tér 8.
Miskolc: Két Könyvész Kft., Miskolc-Egyetemváros.
Pécs: Szövegbolt, Ifjúság u. 6.; Egyetemi Könyvesbolt, Mátyás király u.
Szombathely: Savaria Könyvesbolt, Mártírok tere 1.
* * *

Kiadja az A E T A S Könyv- és Lapkiadó Egyesület

Szeged, Pf. 1 1 7 9 .
A szerkesztőség titkára: Aradi Zsuzsanna
Felelős kiadó: Deák Á g n e s
Szedés: Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó Kft.
N y o m á s : N P I , Szeged
Technikai szerkesztő: Nyerges Zsolt
A borítót tervezte: Szekeres Ferenc
ISSN 0 2 3 7 - 7 9 3 4
80-Ft

Nekünk jó volna, ha lenne székely kérdéseket tárgyaló

folyóiratunk is, ha nem ásná a szakadékot, nem nevelne szét-
húzásra, külön székely erőtlen önállósdira s főleg ha módunk
is lenne ily fényűzési cikkre.
De ha fölvetjük a ki, mit, hol, kik közreműködésével, mi-
ért, mikor, hogyan kérdéseit: én nem tudok ezekre megnyug-
tató feleletet találni.

(Kelemen Lajos levelét számunk 122. oldalán olvashatják.

A forrást közli Zepeczaner Jenő.)