Mely kérdésben csap össze Kossuth és Széchenyi az idézett szemelvényekben?

A nép akaratának érvényelülésről veszekednek, és arról hogy mi legyen a nép szerepe a

hatalomban.
Miért fontos kérdése ez a korszaknak? A korszak eszmeáramlatának legfontosabb célja a
jogegyenlőség. A korszakban terjed ki a nemzet fogalalma a nemesekről a népre is.
Milyen a vita hangneme? Mi bizonyítja ezt? Tisztelettudó és elfogadó, de közben irónikus.
Széchenyi magázza Kossuthot
„s azért nyomorult gyávának tartom, ki magát tagadja meg, hogy a nép ítéletének hízelegjen”
 itt Széchenyire gondol
Hogyan vélekedik Széchenyi és Kossuth a nép szerepéről a hatalomban? Kossuth szerint
fontos hogy a nép akarata teljesuljön, ezért bele akarja vonni azt az ország vezetésébe, míg
Széchenyi szerint a népnek ki kell maradnia.

S most kérdem a Pesti Hírlap szerkesztőjét, méltóztassék erre egyenesen s őszintén, s nem [...]
szokása szerint szívolvasztó lamentokkal [panaszokkal, jajveszékeléssel] [...] felelni: vajon
hiszi-e, hogy a nagy publikumnak tetszése vagy nem tetszése valami igaz bírálat, [...]
ítélőszék, melytől apelláta [fellebbezés] nem lehet, [...] ő, kinek annyi olvasottsága után
bizony tudnia kellene mily értelmes szónoki eledelt kívánt meg pl. Franciaországban a [...]
nép, mely csakhamar még Dantonnak szónoklatát is [...] megunta, [...] hogy Sokratestül
kezdve, számtalan áldozatokon keresztül ítéletében mindig hibázott a nép, és még Krisztus
urunkat is minoritásban [kisebbségben] hagyá Barabás átellenében [...] Tudom én a
közvéleményt tisztelni, [...] de nem azt, [...] mely Dózsa söpredékében vagy chartista
bandákban dühöngő szélvészként mindent magával sodor [...] Hozzuk elvégre tisztába, hogy
mai, felette hátramaradt, s mindenben oly fejletlen körülményeinkhez képest [...] sem a
sokaságban, sem a népben nem lelendjük azt a praesidiumot [vezetést, vezetési képességet],
mely ki bírná kalauzolni az ígéret földjére a magyart [...] Mindent a népért, de semmit általa!
[...]"
(Széchenyi István, Jelenkor, 1843)
"Egyébiránt azt tudom, hogy a nép ítéletében gyakran tévedhet, s hogy Krisztus urunkat is
minoritásban hagyá Barabás ellenében; s azért nyomorult gyávának tartom, ki magát tagadja
meg, hogy a nép ítéletének hízelegjen; de azt is tudom, hogy a nép tévedjen bár ítéletében, de
ítél; s Krisztus urunknak halni kellett, mert a nép őt minoritásban hagyá Barabás ellenében; s
azért a kevélység legnagyobb tévedésének hinném, ha valaki a nép ítéletével nem-gondolást
affectálna [színlelne]; - ellenben bölcsességnek tartom azon igyekezni, hogy mit egyes ember,
becsületes szándokkal a közre nézve jónak hiszen, az a közönség helyeslését megnyerje; mert
alkotmányos országban, az alkotmányos nép akaratja nélkül, azt még csak nem is
boldogíthatjuk."
(Kossuth Lajos, Pesti Hírlap, 1843)

Igaz/Hamis

1.

2.

3.
4.