Örkény István és a groteszk

(esszé)

Örkény István az abszurd és groteszk novella- és drámairodalom legjelentősebb magyar

alakja. Rövid novellái mellett, melyeket egyperceseknek nevezett, kiemelkedő
tragikomédiája, a Tóték, mely az első Magyarországon színpadra vitt groteszk dráma.
A groteszk esztétikai minőség és világszemlélet. Egymásnak ellentmondó tartalmak egymás
mellé helyezését, a szép és a rút, a racionális és az irracionális jelenségek együttes ábrázolását
jelenti. A kiindulópont általában egy realista élethelyzet, szituáció, melybe a szerző képtelen
elemeket illeszt, ezzel ér el nevetséges, vagy bizonyos esetekben akár riasztó, borzalmat keltő
hatást.
Örkény István a II. világháborúban orosz hadifogságba került, ahonnan 1946 végén jutott
haza. Ezeknek az éveknek a hatására írta a legabszurdabb, háborúval kapcsolatos műveit,
cikkeket, riportokat, novellákat és drámákat. Mindezeknek – műfajtól függetlenül – egy
fontos és lényeges mondanivalójuk van, mégpedig az, hogy hogyan alakítja át és változtatja
meg a háború az emberek gondolkodásmódját és személyiségét.
Örkény István Tóték című művének témáját először 1964-ben, kisregényként írta meg, 1967-
ben azonban megalkotta a drámai formáját is, és a dráma sikere később háttérbe szorította a
kisregényt. A mű lényeges elemeit tekintve két változat azonos.
A dráma színhelye egy hegyvidéki kisfalu, Mátraszentanna, az időpont pedig a II.
világháború, és azon belül két hét.
A dráma cselekménye röviden összefoglalható. Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja
(felesége, Mariska, és lánya, Ágika) vendégül látja az orosz fronton katonáskodó fiuk
parancsnokát, az őrnagyot. Tóték meg akarják nyerni az őrnagy jóindulatát, hogy
gyermeküknek minél jobb sorsa legyen. A tiszt idegeit azonban megviselte a háború, és furcsa
viselkedésével teljesen átalakítja a család életét. Az unatkozó őrnagy azt találja ki, hogy a
család dobozok gyártásával töltse a mindennapokat, főként az éjjeleket. Tóték szinte
egyfolytában „dobozolnak”, hogy a vendég kedvében járjanak, még ha ez a megfeszített
munkatempó lassan igencsak káros hatást kezd gyakorolni az életminőségükre. Amikor
elérkezik a búcsú napja, és a család fellélegezne, kiderül, hogy az őrnagy mégsem utazik el,
marad még három napot, mert nem járnak a vonatok. Tót Lajos ekkor lázad fel végképp, és a
dobozkészítéshez használt margóvágóval négy egyforma darabra vágja az őrnagyot.
Örkény drámájában a valós és az abszurd vonásokat hozza közel egymáshoz úgy, hogy az
egyik szinte észrevétlenül megy át a másikba. A dráma kezdeti szituációja teljesen reális, a
helyzet képtelenségét az fokozza, hogy már a mű elején megtudjuk, a fiú, Tót Gyula halott, a
család áldozatvállalása tehát teljesen értelmetlen.
Az író az őrnagy és Tóték viszonyában hatalom és áldozat viszonyát vizsgálja. Az őrnagy
eltorzult, beteg ember. Főként azért válhat teljhatalmú parancsolóvá, mert Tóték szolgai
készsége és alázata szinte felkínálja neki ezt a lehetőséget. Tót Lajos ugyan szíve szerint
kezdettől fogva ellenállna az őrnagy erőszakos kívánságainak, mindig csak egy keveset
enged, azt is csak felesége és lánya unszolására. Az egyre fokozódó megaláztatások és a
munka elől a családfő elmenekül otthonról. Magatartása tipikus, azért szökik meg, mert a
teljes ellenállásra képtelen. Ahogy azonban közeledik a tiszt elutazásának napja, mindig
többet és többet enged meg neki, mert reménykedik benne, hogy már csak kevés ideig kell
elviselnie a nevetséges és megalázó helyzeteket. A dráma azt a folyamatot mutatja be, hogyan
vált át a hatalom hatalmaskodásba, és hogy az elnyomottak szolgalelkűsége hogyan segíti az
önkényuralom létrejöttét.
Nem tartozik a főszereplők közé a falu félnótás postása, Gyuri atyus, mégis kulcsszerepe lesz
a tragédiában. A halálhírről szóló sürgönyt megsemmisíti, és ezzel lényegesen befolyásolja a
cselekmény alakulását. Ha Tóték megkapták volna a sürgönyt, nincs konfliktus, hiszen cél
nélkül nem vállalták volna a szolgalelkűséget.
Az őrnagy négybe vágásával az is kiderül az olvasó számára, hogy van olyan erő, amely
teljesen szétroncsolja az emberi személyiséget, de az egyén képes lehet a lázadásra, ha marad
benne öntudat.
Bár a dráma fő cselekménye a front hátországában játszódik, mégis maga a háború kapja a
sorsdöntő szerepet. A háború lesz az, ami átalakítja és deformálja a szereplőket és az életeket.
Örkény saját találmánya az egyperces novella műfaja. Ezekben a rövid írásokban azt mutatja
be, hogy a hétköznapok egyszerű dolgai más közegbe helyezve milyen megdöbbentő hatás
elérésére is képesek. Örkény élete végéig csiszolgatta egyperceseit, így az összes kiadásban
találhatunk új darabokat.
Alkotói módszere a sűrítés volt: a részletező leírások, árnyalt jellemzések helyett az ábrázolt
történet, helyzet, embertípus lényegének tömör, jelzésszerű megragadására törekedett. Az
Egyperces novellák című kötetének bevezető írásában, a Használati utasításban kellő
öniróniával érvel a rövidség szükségessége mellett: az embereknek nincs idejük olvasni, az
egypercesek azonban tökéletesek holtidők kitöltésére: olvashatjuk őket a villamoson, vagy
épp a telefonra várva is. Hangsúlyozza, hogy a szövegek rövidségük ellenére is teljes
értékűek, kiemeli továbbá a cím és a szöveg kapcsolatát is, s ezzel a szövegek gondos
értelmezésére szólítja fel az olvasót. A bevezető egyértelművé teszi, hogy az egypercesek
teljes értékűvé válásához szükség van az olvasóra, az olvasó értelmezésére: a rövid
terjedelemből következik, hogy a befogadónak el kell gondolkodnia a szövegen, tehát a
közlés minimumával a képzelet maximumát kívánja elérni a szerző.
A Hogylétemről című novella csupán harminc szóból áll, és mégis képes egy mindennapi
beszélgetést a groteszk humor iskolapéldájává tenni. A humor forrása az, hogy a szöveg
rávilágít a nap mint nap gépiesen elismételt párbeszéd tartalmatlanságára, azzal a fordulattal,
hogy még egy bél kilógását sem veszi észre a másikra egyáltalán nem figyelő
beszélgetőpartnert.
A Mi mindent kell tudni című egyperces dokumentumjellegű, alapja egy talált szöveg (a
villamosjegy használati utasítása), melyet a szerző kiemel a megszokott környezetéből, címet
ad neki, s ezzel irodalmi művet hoz létre, amely igencsak meghökkentőnek és groteszknek
bizonyul.
A Nászutasok a légypapíron című novellában a légypapírra ragadt friss házaspár életének
fejlődése megtorpan. A házastársak elbeszélnek egymás mellett, ignorálják a másik
problémáit. A feleséget olyan kicsinyes gondolatok foglalkoztatják, mint hogy hogyan érnek
időben a színházba, miközben a férj az életéért küzdve egyre mélyebben süllyed az enyvben.
A nászutas házaspáron keresztül szatirikus képet kapunk a társadalomról: az emberek nem
tudnak túljutni a problémáikon, és nem is tudják értelmezni azokat, csak a hatásukat érzik.
Örkény teljes munkásságában jelen van a groteszk, mint
szélsőséges változásai, az emberi élet szabálytalanságai
tragikomikus és abszurd ábrázolását. Örkény István
megteremtőjeként és jelentős tragikomédiák írójaként
kiemelkedő
esztétikai minőség. A kor gyors és
tették szükségessé a mindennapok
az egyperces novella műfajának
a XX. századi magyar irodalom
alakja.