. .

'

*ij í 'a :-"v ,

'

■ ■

:• ■ ;> ;> í ' U :/i.

i : v.'íií. S&yimiA
: '■• ■■' "
' .; '
 Franciaország angyala

S zent J o h a n n a (J ea n n e d ’A rc )
(1 4 1 2 -1 4 3 1 )

I.

A XV. század a legm élyebben m egalázott állapotban találta F ran ­

ciaországot. A 100 éves háború m egsem m isüléssel fenyegette az
egész királyságot. Az angol csapatok az ország nagy részét m ár
m eghódították, és a teljes m egszállás csak idő kérdésének tűnt.
A hosszú háború félelm etes, bom lasztó hatással volt az em berek­
re. A szántóföldek m egm űveletlenül m aradtak, teljes vidékek
váltak pusztasággá. Szörnyű éhínség p u sztított az országban, ter­
jedtek a járványok, és a borzalm akon senki sem tu d o tt úrrá len­
ni. Az élet vigasztalan volt az elvadult háborús hordáktól sújtott
országban. Franciaország súlyosan szenvedett a véget érni nem
akaró háború ostorcsapásai alatt. G yakran még nem közvetlenül
a harci övezetbe eső falvak egész lakosságának is el kellett m ene­
külnie a közeledő ellenség elől, és visszatérve sokszor csak füs­
tölgő rom okat találtak lakóhelyükön. Az országra a belső vi­
szálynak volt legvégzetesebb hatása. Számos ellentét osztotta
m eg a francia nem zetet ebben a történelm i órában. B urgundia
nyíltan az ellenség oldalára állt. A királyt m ég csak meg sem ko­
ronázták, és legközelebbi környezete vonta kétségbe törvényes
szárm azását. E lérkezettnek látszott az idő, hogy Franciaország
Anglia vazallusává váljék. Ilyen szom orú véggel fenyegette
Szent Lajos országát a középkor m ozgalm as ősze.
E bből a tö rténelm i h áttérb ő l lépett elő Jeanne d ’Arc. N em a
sem m iből m erült föl, a történelm i esem ények sürgették megje-
11
r '

lenését. Feltűnése a francia történelem nek egyik figyelem re

legm éltóbb esem énye. Fellépésével egy csapásra érdektelenné
válik a késő gótika századának m in d en addig fontosnak ta rto tt
politikai esem énye. C supán Jo h an n a személye áll a központ­
ban. Ez a rejtélyes lány annyira kim agaslóan főszereplője a tö r­
ténelem színpadának, hogy m in d en szava jelentőssé válik, és
életének legkisebb részletét is tu d n i szeretnénk. P áratlan egyé­
nisége, am ely h irtelen vált rendkívülivé, és m in d e n szokásos
elképzelést fölülm últ, árnyékba b o rít m in d en m ás esem ényt.
Jo h a n n a teljesen egyedülálló m ódon vonja m agára a figyelm et,
m ert ő jelenti a m enny válaszát nem zetének kétségbeesett k i­
áltására. Ez nem utólagos m agyarázat, ő m aga is így fogta föl
életét. Ellenségei m ár életében is szem ére h ányták, hogy „őt
sokan jelenlétében is szentként tisztelték ”. M in d en ek elő tt a
tö rtén észek n ek kell tisztázniuk, jogos-e vagy sem azt állítani,
hogy Jo h an n a, a m enny küld ö tte, hozta el a fölszabadító szót
ko rán ak és országának. A szűzről írt á tte k in th e te tle n ü l sok
irodalom legtöbb jellem zése - n é h án y újabb francia költőtől
eltek in tv e - nem ad világos választ erre az alapvető kérdésre.
N em tu dják, hogy Jo h an n át földöntúli szentnek, háborús hős­
n őnek, vagy éppen előtérbe tolt szalm abábunak kell-e te k in te ­
ni. Z avarukban határozatlanok, nem tu d n ak d ö n ten i a három
egym ást kölcsönösen kizáró nézet között, és végül keverik egy­
m ással a szem pontokat. Ily m ódon nem adnak egységes képet
Jo h an n áró l, és ez ahhoz vezet, hogy a szűzről írt számos m o ­
nográfiát kielégületlen érzéssel teszi félre az olvasó. Pedig ép­
p en ez a bizonytalanság illik legkevésbé Johannához. H a volt
valaha is em ber, aki egész életében tu d ta, hogy ki ő és m it akar,
ak k o r az m in d en bizonnyal Jo hanna. O teljesen határo zo tt
egyéniség volt. A vallásos élet és a katonaélet nem k ü lö n ü lt el
benne. A k ettő összetartozott és fölb o n th atatlan egységet alko­
to tt. É letének háborús időszaka úgy b o n takozott ki vallásos lé­

12
téből, m in t gyüm ölcs a virágból. Jo h a n n a életében m in d en
egyetlen nagy célt szolgált. Szent em b ern ek kell őt tartan i, és
ehhez - kom olyan vizsgálva életét - sem m iképpen sem férhet
kétség. C supán az őt egyértelm űen szentnek tartó fölfogás ad­
ja m eg azt a vallási h arm ó n iát, am ely m éltó szem élyiségéhez.
„Vele a tökéletesen tiszta lépett a tö rtén elem b e.” Az ő szent m i­
volta persze nem felel m eg a hagyom ányos sém ának, m ert p ár­
ját ritk ító m ódon erőszakkal borítja föl az életszentségről alko­
to tt m in d e n szokásos elképzelést.
Jo h an n a m ár azáltal is különbözik a többi szenttől, hogy ná­
la nem lehet belső növekedést, fejlődést észrevenni. N yilvános
föllépésének pillanatában lelkileg m ár teljesen kialakult sze­
mély, és ugyanilyen m arad élete utolsó pillanatáig. Fejlődésről
m ár csak az idő rövidsége m iatt sem lehet beszélni. Pedig Jo­
h anna életében annyi m in d en tö rté n t, am it m ás em berek évti­
zedeken át sem élnek meg. H a m egkérdezzük, m ennyi idő alatt
játszódott le ez az esem ényekben gazdag, ragyogó fényességet
és sötét éjszakát egyaránt tartalm azó drám a, ráéb red ü n k , hogy
az egész csak n éhány hónapon át tarto tt. A rövid idő jelentősen
hozzájárul életének drám ai voltához. Az esem ények halm ozód­
va követik egym ást, a legjelentősebb dolgok a legrövidebb idő
alatt zsúfolódnak össze, azután m ár vége is van m indennek.
Csak leírhatatlan hatásuk m arad m eg az em berben, am it a cso­
dálat szavával lehet összefoglalni: a szorongatott helyzetben lé­
vő em bernek ism ét egy szent hozta el a m en n y üzenetét, és ez
véget tu d o tt vetni a k im o n d h atatlan szenvedésnek.

II.

A D om rém yben született Jo h an n a ifjúkoráról nem tu d u n k tel­

jes képet alkotni, kevés m egbízható adatot ism erünk. Kora

13
gyerm ekségétől kezdve m unkába fogták, a m in t az vidéken szo­
kás. Bár családja m egfelelő körülm ények között élt, Jo h a n n á ­
nak kem ényen kellett dolgoznia szegényes o tth o n u k b an . Ezt
m ondta: „A háztartásban dolgoztam , nem m en tem ki a m ezőre
a nyájjal és a többi háziállattal.” Jo h an n a sohasem járt iskolába,
m ég az A b e tű t sem tu d ta m egkülönböztetni a B-től. A vallás
irán ti erős vonzódása a falusi jám borság keretei között nyilvá­
n u lt m eg, vallási életében édesanyja segítette. Jo h a n n át jósága
m iatt m in d e n k i szerette. Buzgó tem plom ba járóként h aran g ­
szóra letérd elt a m ezőn és úgy im ádkozott. Ü de term észetessé­
gének idegen volt m indenféle túlzott ünnepélyesség. Valószí­
nűleg nem volt szelíd gyerm ek, hanem tem peram entum ának
m egfelelően lobbanékony, és néha k iro b b a n h a tta k indulatai.
Teljes ártatlanságában részt vett olyan pogány szokásokban is,
am iket a falu lakói a többi parasztokhoz hasonlóan m ég gyako­
roltak: ö rü lt a bükkfa m ellett tarto tt szerény falusi ünnepségek­
nek. „E m lékszem , hogy ott inkább énekeltem , m in tsem táncol­
tam ” - jegyezte m eg egyszer ezzel kapcsolatban. M in d e n t egy­
bevetve Jo h a n n a a parasztlányok tipikus életét élte. D e nem ér­
dem es sokáig id őzni ennél az előtörténetnél, m ert a lényeget
nem érin ti.
Jo h an n a külsejére vonatkozóan sincsenek pontosabb közlé­
sek. A k ortársak paraszti tekintetéről és zöm ök term etéről be­
szélnek. V alószínűleg nem lehetett nagy szépség. A nők soha­
sem voltak rá féltékenyek. Sajnos nem m arad t róla eredeti kép
az u tó k o r szám ára. D e ez kevéssé járulna hozzá a szűz jobb
m egism eréséhez. N em lehet m egállapítani azt sem , hogy m it
hozott m agával Jo h an n a falusi környezetéből, m i volt az pa­
raszti életében, am i hozzájárult ahhoz, hogy a világtörténelem
egyik leglebilincselőbb alakjává váljék. E zt nem lehet szavak­
kal m egm agyarázni, m ert olyan térben játszódott le, am ely fö­
lötte van m indenfajta történelm i értelm ezésnek.

14
 Johanna életében kétségkívül az az esem ény volt döntő,
am ikor tizenhárom éves lányként egy nyári napon délben a
szülői ház kertjében jobb felől éles hangot hallott. U gyanakkor
ragyogó, a napnál is vakítóbb fénysugár árasztotta el. Jo h an n a
egy földöntúli lény alakját látta, akit „sok égi angyal k ísé rt”. T i­
tokzatos félelem fogta el, m ert nem tu d ta, m i tö rté n ik vele. Az
égi lény kijelentette a rém ü lt lánynak, hogy ő M ihály a rk a n ­
gyal, aki Szent János Jelenései szerint m egküzd a sárkánnyal, és
népe védelm ére ism ét eljön m ajd a világ végén, a nagy szoron-
gatások idején, a m in t Dániel könyve írja. Szent M ihály m egígér­
te neki Szent K atalin és Szent M argit m egjelenését. O k az ős­
egyház m ártírjaik én t a tizennégy segítő szent közé tartoznak, és
a késő középkor em berének h itében fontos szerepet játszottak.
Johannában a rem egő félelem leírh atatlan boldogsággá válto­
zott, és diadalm as öröm m el eltelve „m egcsókolta a földet”, ahol
az angyalok fejedelm e állt. „A m ikor eltávoztak, sírtam , és jól
esett volna, ha engem is m agukkal visznek.” C sakham ar telje­
sült az arkangyal ígérete: a két koronás szent m egjelent az egy­
szerű falusi lánynak, és a nevüket is m egm ondták neki. Jo h a n ­
na nem csupán egyszer bizonyult m éltónak a két szent látoga­
tására, hanem gyakran, néha egy nap többször is m egjelentek
neki. Beszélgettek vele, és erre nincs analógia, m ert a társalgás
elképzelhetetlen atm oszférában m en t végbe.
M egfejthetetlen titok Johannának ez a vallásos élm énye élet­
pályája kezdetén. Jerem iáshoz hasonlóan az egyszerű paraszt­
lányt is Isten választotta ki, és ez m ennyei nem ességet ad o tt éle­
tének. Ő t is az örök hatalm asságok szólították meg, m in t az
ószövetségi prófétát. Jo h an n a életét csak a m ennyei hívás teszi
érthetővé. Aki ezt félreism eri, eleve megfosztja m agát attól a le-

* Alexandriai Szent K atalinról ( t 305 körül) és a 275 táján vértanúságot szenvedett

Szent Margitról van szó.

15
hetőségtől, hogy Johanna szem élyét helyesen fogja föl. M aga Jo ­
han n a világosan érezte, hogy a két szent látogatása kiem eli őt
szokásos életéből. H allgatása a bizonyság arra, hogy helyesen ér­
tette meg kiválasztását. N em kínozta a vágy, hogy a m eghívás él­
m ényét azonnal közölje a világgal. A szokatlan esem ényt fiatal
kora ellenére a m aga titk ak é n t őrizte, senkit sem akart beavatni
titkába. A fiatal lány egyedül akart fölkészülni hivatására. K é­
sőbb is csak szűkszavúan beszélt életének nagy órájáról, és kije­
lentéseivel m indig igazodott m ások fölfogóképességéhez.
A m eghívásélm ényből nagy dolog szárm azott: Jo h a n n a el­
len állh atatlan k ü ld eté stu d a ta , am i jele az igazi prófétai term é ­
szetnek. Jo h a n n a h itte , hogy m issziót kell teljesítenie, erre ő
k ü ld ete tt, és senki m ás. N em h iú becsvágyból vállalta a felada­
to t, ez látszik abból a m ély kom olyságból, am ellyel kü ld etését
fölfogta. Isten b ízta rá a k ü ld etést. A M in d en h ató azért tere m ­
te tte őt, hogy őrá bízza ezt a feladatot. „Inkább akartam volna,
hogy lovakkal szakítsanak szét, m in tsem hogy Isten engedélye
n élk ü l jöjjek F ranciaországba.” A jkát egy kijelentés sem hagy­
ta el olyan gyakran, m in t föld ö n tú li küldetésére való utalása.
K ü ld e té stu d at nem tö ltö tte volna el küldetés nélk ü l, m eteo r­
k é n t jelent m eg, m ajd ú jra eltű n t. A küldetés királyi érzése
h a jto tta előre, ebből ad ó d o tt győzedelm es h ite és az a képessé­
ge, hogy ezt a h ite t m ásokkal is közölni tudta. Jo h a n n a szám á­
ra alárendelt jelentőségű volt, hogy a többiek is m eg vannak-e
győződve k ü ld eté stu d a tá ró l. „N em tudom , hogy hiszik-e ezt a
p á rtu n k o n lévők, a szívükre bízom , hogy hiszik-e vagy sem.
D e ha nem is h iszik, engem akkor is egészen biztosan Isten
k ü ld ö tt.” É letének m in d e n szokatlan esem ényét u g y an an n y ­
ira nagyszerű, m in t am en n y ire veszélyes m egbízatásával lehet
m agyarázni, ebben azonban nem szabad őt után o zn i. E zt a
m in d e n n é l le n y ű g ö z ő b b m eggyőződést csak egy hajszál
választja el a pszichopata ellenszenves érvényesülési vágyától,

16
 a választóvonal a valódi és a nem valódi közti d ö n tő k ü ­
lönbség.
Jo h an n a küldetésének k o n k rét tartalm a volt. A szentek nem
valam ilyen tartalm atlan beszélgetést folytattak vele, am ilyen az
o k k u ltisták spiritiszta társalgása szokott lenni. N em is az ő sze­
m élyi ügyeiről volt szó, m ég csak nem is olyan dolgot m o n d tak
a m en n y szentjei, am iről föltételezni lehetne, hogy egy őket
nem ism erő valaki kérdezte tőlük. Sokkal inkább m egfontolt,
szem ély fölötti beszélgetés volt ez, am ely m egvilágosította Jo ­
h a n n a értelm ét, és am elynek fölm érhetetlen hatása lett. Az égi
hatalm asságok szüntelenül arra szólították föl, hogy siessen
Franciaország királyának segítségére, és m entse m eg a szoron­
g atott helyzetben lévő hazát. A szokatlan párbeszéd tém ája a
szent Franciaország volt, ahogyan azt Szent Lajos látta, a nagy,
h alh atatlan Franciaország, am elyet senki sem tu d elfelejteni,
aki valaha is m egism erte. N em az a kérdés, hogy valóban léte-
zett-e ez az Istentől különösen szeretett Franciaország. Jo h an n a
szám ára a legkeresztényibb Franciaország vitán fölül létezett,
és a király képét is ebbe az elképzelésbe kellett behelyeznie,
b árm en n y ire kevéssé felelt is m eg ez a valóságnak. A szoronga­
to tt haza m egm entését bízták rá, ezt a nem zeti feladatot kellett
elvégeznie, és föl sem m erü lt benne, hogy vallási cél vezeti-e,
vagy a hazaszeretet. Jo h an n a szám ára a vallásosság és a hazafi -
ság nem két különböző m agatartás volt, m ert az ő képzeletvilá­
gában vallásos hazaszeretet élt, ez felel m eg az Istentől m egsza­
b o tt rendnek. A pusztulással fenyegetett haza m egm entése
iszonyatos feladat volt egy tu d atlan , vidéki serdülő lány szám á­
ra, term észetes, hogy Jo h an n a visszariadt ettől. H ivatása való­
diságának jele, hogy először rém ü lten visszautasította az ő rü lt­
ségnek tű n ő kívánságot. „H iszen csak szegény lány vagyok,
nem tudok lovagolni, nem tu d o k h áb o rú t vezetni.” A m ennyei
m egbízatástól való kezdeti borzadása olyan, m in t az ószövetsé­

17
gi prófétáké, M ózesé, Jerem iásé és Jónásé, és ez m inden m ásnál
jobban bizonyítja, hogy Jo h a n n a valóban nem maga jutott erre
a gondolatra. M agasabb h atalm ak n ak kellett őt erre kényszerí-
teniük. M aga ugyanis nem m in d e n további nélkül látott hozzá
a fantasztikus feladat teljesítéséhez, am ellyel m in deddig F ra n ­
ciaország legjobb férfiai is hiába próbáltak m egbirkózni. A zon­
nal fölm érte m egbízatásának nagyságát és nehézségét. A m eny-
nyei tanácsok azonban nem vették figyelem be kifogásait. Egy­
re sürgetőbben és egyre parancsolóbban figyelm eztették Isten
szolgálóját a rábízott feladatra, kötelességének végzésére. E nge­
detlenség és vétek lett volna, ha Jo h an n a továbbra is halogatta
volna a m ennyei parancs teljesítését. A lotharingiai lány végül
elhatározta, hogy eleget tesz a m egbízásnak, és h ittel hozzákezd
az óriási m unkához. Jo h a n n a a nagy hívők közé tartozik, a k ik ­
ből hegyeket m ozgató erő árad, és akik m indig m egértették,
hogy m it kíván tőlük a d ö n tő óra.
Jeanne d ’Arc látom ásai érth e tő m ódon m indig a legnagyobb
érdeklődést keltették, és véget nem érő vitákhoz vezettek. Sok
próbálkozás volt pszichológiai m agyarázattal, m ert a m odern
tu d at nem tu d elszabadulni ettől. N em szabad ezeket a m agya­
rázatokat - m in t m egszentségtelenítést - eleve elutasítani. Az
önszuggesztióról és hallucinációról beszélő m agyarázatok né­
m ileg érthetők, hiszen m etafizika n élkül akarják a problém át
m egoldani. D e a nem vallási alapú m egoldások csupán látszat-
m egoldások. A végső m egértés tek intetében csütörtököt m o n ­
danak, és felszínessé válnak. A nyugtalanító Johanna-jelenséget
így csupán cím kével látják el, ez azonban végső soron nem já­
ru l hozzá m élyebb m egértéséhez. M inden korabeli vélem ény
szerint Jo h an n a egészséges parasztlány volt, és nem végzett
sem m iféle aszketikus vezeklési gyakorlatot. Sem mi jel sem m u ­
tat arra, hogy idegrendszerbeli zavaroktól szenvedett volna.
É b ren álm odás nem egyeztethető össze kim ért m egfontoltságá­

18
val, a csaló látnoknőkkel szem ben pedig ő m aga is rendkívül
bizalm atlan volt, am in t azt C atherine de la Rochelle irán ti k ri­
tik u s m agatartása bizonyítja. Jo h an n a látom ásainak sem m i kö­
zük sincs betegséghez, m ert am i patológiás, az ellensége az
egészségnek. A szentek m egjelenése nem ilyen volt, m ég ha tel­
jesen rendhagyó is. Ugyanígy keveset n y erü n k azzal, ha J o h a n ­
na szokatlan vallási képzelőerejére hivatkozunk, m ondván,
hogy költői képessége volt, és nem tu d ta m egkülönböztetni a
fantázia alkotta képet a valódi világtól. M indezekben a m agya­
rázatokban benne rejlik a törekvés, hogy Jo h a n n át végered­
m ényben zavarodott szem élynek tekintsék. így akaratlanul is
ugyanarra a nézetre jutnak, am it a Jo h a n n át hajdan elítélő fér­
fiak tettek m agukévá; ők persze ugyanakkor hiúsággal eltelt
fantasztának is föltüntették a lányt. Az ilyen m egállapítások he­
lyessége azonban nagyon vitatható, főképpen, ha a m agyaráza­
tokat állandóan olyan hipotézisekkel tám asztják alá, am elyek­
nek nyom ai A natole Francé szerint sajnos „egyszer s m in d e n ­
k orra elvesztek”. M indezen m agyarázatok alapja egy tisztán
racionális beállítottság, és ez siralm as m elléfogásokhoz vezet.
N em azon a síkon m ozognak, ahol Jo h an n a élt. E zért m inden
éleselm éjűségük ellenére is kevéssé gyüm ölcsözőek, és nem
tu d n ak olyan új, nagyszerű képet alk o tn i a szűzről, am ely m ély
nyom ot hagyna az em berekben.
Sackville-W est angol írónő Jo h an n áró l írt száraz életrajzá­
ban úgy véli, hogy Franciaország nem zeti szentje varázslatos
vonzóerejét annak köszönheti, hogy „kérdésessé tett néhány
m élyen az em berben gyökerező alaptételt arról, hogy m it hisz,
és m it nem hisz”. Johannának szokatlan hatása volt a m aga h i­
székeny századára, és m a is különös m ódon h a t arra, aki kom o­
lyan találkozik vele. N em véletlen, hogy Jo h an n a újra és újra
kényszeríti a hitetleneket, hogy vitába szálljanak vele, de m in ­
dig kicsúszik a kezükből. Johanna m in d ig új helyzet elé állítja

19
 az em bert. N em tud ju k m egközelíteni, ha dogm atikus vagy ra­
cionalista alapon szem léljük. Vele foglalkozva csak annak lelké­
ben születik m eg valam i új, aki elfogulatlanul szem léli őt. E b­
ben az esetben szükségesnek fogja tártan i, hogy világnézetét
több p o n to n is felülvizsgálja abból a szem pontból, m i lehetsé­
ges, és m i nem . Johanna a m ai em bernek is szolgálatot tesz az­
zal, hogy föllazítja a m egrögzött gondolatm eneteket.
É rtelm esebb dolog Johanna látom ásait m eghagyni a m aguk
rejtélyességében, és nem m agyarázni m ásképpen, m in t aho­
gyan azt ő m aga tette. M indig veszélyes vállalkozás egy tö rté­
nelm i szem élyt jobban m egérteni akarni, m in t ahogyan saját
m aga é rtette m agát. A szellem történetben van számos jelenség,
am elyet nagyjából le lehet ugyan írn i, de m aradéktalanul m eg­
m agyarázni nem lehet. Szókratész daimonionját sem lehet raci­
onálisan m egérteni. Az olyan esem ényeket, m in t am ilyen Szent
Pál dam aszkuszi élm énye, szintén nem szabad túl éles fénnyel
m egvilágítani, m ert m egzavarjuk életszerűségüket. B árm eny­
n y ire paradox m ódon hangzik is, közelebb k erü lü n k az ilyen
esem ények m egértéséhez akkor, ha m eghagyjuk őket a nekik
m egfelelő félhom ályban, és m egőrizzük az őket körüllebegő tit­
kot. M ilyen félénken és m ennyire visszafogottan beszélt róluk
m aga Johanna! Csak am ikor m egszorították, akkor célzott né­
ha rájuk kelletlenül abban a h atáro zo tt tu d atb an , hogy titk át
nem tudja m egm agyarázni az em bereknek. Az a kevés, am it
szabad volt közölnie, a racionalitást fölülm úló, szavakba nem
foglalható esem ényre utal. Jo h an n a látom ásairól nem lehet vi­
lágosabban beszélni, m in t ahogyan ő m aga beszélt róluk. Belső
szem léletének form ája term észetesen vallásos nevelésével ka­
p o tt elképzeléseihez kötődött. Jo h a n n a látom ásai különös fény­
ben tű n n ek föl gyakoriságuk és az előtte m egjelenő égi lények
sokasága m iatt, m indenekelőtt azonban a „hangoknak” tulaj­
d o n íth ató an , am iről Johanna beszélt. N e gondoljunk itt vala­

20
m iféle vészjósló hangokra, a szó sokkal inkább az Ú jszövetség­
ben leírt helyzetekre utal (M t 3,17). Jo h an n a a són conseil kife­
jezést használta, ettől nem volt hajlandó m egválni. A szűz láto­
m ásai során nem k erü lt elragadtatásba, így környezete sem m it
sem vett észre, ezzel m agyarázható, hogy az esem énynek nem
voltak szem tanúi. M inden csendben játszódott le előtte, ez
azonban nem akadályozta m eg őt abban, hogy állandóan láto­
m ásaival foglalkozzék, és a legnagyobb kom olysággal m inden
áldozatot m eghozzon értük. K ülönbséget lehet ten n i a Jo h an ­
nának ad o tt „tanácsok” m egjelenési form ája és tartalm a között.
A k id eríth e te tle n esem énynek túlságosan b etű szerinti fölfogá­
sa vét a szim bolikus gondolkodás világa ellen, am elyben Jo h a n ­
na élt. Sem m iképpen sem lehet visszautasítani azt a követel­
m ényt, hogy Jo h an n a látom ásairól azzal az alázattal beszéljünk,
am it m in d en vallási dologgal kapcsolatban ú jra és újra m eg kell
tan u ln u n k , és am elyre m indenekelőtt egy angyali lényektől
m egszólított szem ély form álhat jogot.
D ö n tő jelentőségű, hogyan értelm ezte m aga Jo h a n n a belső
látom ásait. Ez a parasztgyerek az első látom ástól kezdve léleg­
zetelállítóan közvetlen viszonyban állt a m ennyei hatalm akkal,
és után o zh atatlan u l lenyűgöző volta ebből szárm azik. Jo h a n n á ­
nak Szent K atalin n al és Szent M argittal való kapcsolata messze
több volt a szentek szokásos tiszteleténél. O nem csak kéréssel
fordult ehhez a két szenthez, de csaknem baráti viszonyban állt
velük, állandóan tanácsot és irányítást kap o tt tőlük. A szűz köz­
vetlenül érintkezett az angyalvilággal, és ebből az intenzív él­
m ényből szárm azott az isteniben való bizonyossága, am it nála
erősebben em ber aligha élhet meg. Számára a szentek léte reali­
tás volt, nagyobb realitás, m in t az őt körülvevő valóság. T ö b b ­
ször is m ondta: „Saját testi szem em m el láttam őket éppen olyan
jól, m in t ahogyan m ost titeket látlak m agam előtt!” Johanna be­
lélegezte a szentek illatát, és egyszer m egadatott neki - m icsoda

21
boldog élm ény! hogy átölelje és m egcsókolja őket. Ilyen ke­
gyelm i adom ány után érthető az arcát m indig m egdicsőítő k i­
m o ndhatatlan öröm és az őt beragyogó fényesség. A legcseké­
lyebb kétség sem m erült föl ben n e - hála a ren d íth etetlen bizo­
nyosságnak, am it látnoki tek in tete közvetített szám ára. Jo h an ­
na lelke az istenivel való közvetlen kapcsolatában nem ism ert
sem m i bizonytalanságot. „Ezt kinyilatkoztatásból tudom , és
am it tu d o k , olyan biztos, m in t hogy ti m ost előttem ü ltök.”
Ú gy érezte, hogy Szent Pálhoz hasonlóan ő is kinyilatkoztatást
k ap o tt (Gál 1,12). M egszólította őt az isteni, közvetlen kapcso­
latb an volt az istenivel. Ezen a vallási bizonyosságon alapul
szent m ivolta, és nem annyira önm aga alakításán, bár azt is
m o n d ta, hogy „nem lehet a lelkiism eretet eléggé tisztára m os­
n i”. Jo h a n n a m egközelíthetetlen életszentsége az istenihez va­
ló közelségén alapul, és ez tette lehetővé, hogy olyan tetteket
hajtson végre, am elyek m essze túlhaladják m indazt, am i em ­
b ern ek lehetséges.
Jo h a n n a több éven át beszélt az angyalokkal arról, hogyan
teljesítse küldetését, m íg végül úgy gondolta, hogy ennek eljött
az ideje. M ég ekkor sem szólt egy szót sem hozzátartozóinak a
h atalm as tervekről, am iket lelkében forgatott. H a csak em lítet­
te volna is szándékát szülei előtt, az azonnal sem m ivé vált vol­
na. Jo h a n n a viselkedése m utatja, hogy nála nem valam iféle ér­
telm etlen rajongásról volt szó, hanem igazi francia m egfontolt­
ság vezette, és ez végigkísérte m in d en cselekedetét. Lénye k ü ­
lönleges keveréke a magával ragadó lelkesedésnek és a gall vi­
lágos látásnak. A realitás irán ti veleszületett érzékével helyesen
ítélte m eg o tth o n i környezetét. Apja rosszat sejthetett, gyanít­
h atta, hogy lánya valam i szörnyűséget forgat fejében, és zavaros
álm aiban úgy látta, hogy Jo h an n a fegyvert öltve m egy el hazul­
ról. E zért a lányt szigorú felügyelet alatt tarto tta, és m egpróbál­
ta férjhez adni. D e Johanna m in d en házassági tervet visszauta­

22
sított. A bíróság előtt esküvel kellett vallania, hogy soha, egy
férfinak sem te tt házassági ígéretet. Jo h an n a nem érezte b izto n ­
ságosnak otthonm aradását. M ég volt egy lelkiism ereti harca
szüleivel, azután 1429 elején búcsú nélkül örökre elhagyta csa­
ládját. „Isten adott erre parancsot. E zért teljesen helyes volt,
am it tettem . M ivel Isten parancsolta meg, akkor is elm entem
volna, ha száz apám és száz anyám is lett volna, m ég ha király­
lány is lettem volna” - m ondta később Jo h an n a, aki ez alkalom ­
m al nyilvánvaló engedetlenséggel vétkezett. L átom ásainak ha­
talm as nyom ása alatt azonban kényszerítve érezte m agát arra,
hogy jobban engedelm eskedjék Istennek, m in t az em bereknek.
A szülői házból való titkos m enekülésével fejeződött be Jo h a n ­
na drám ájának első felvonása.

III.

K üldetésének teljesítése úgy kezdődik, m in t egy régi ballada,

am ely annyira szép, hogy nem fárasztó végighallgatni. Varázs­
latos fényben ragyog a tö rténet, de nem szabad elválasztani Jo ­
hanna m ennyei m egbízatásától.
Johanna egy V aucouleur közvetlen közelében lakó idősebb
rokonához igyekezett, akit nagybácsijának nevezett. Először
vele közölte szándékát, és azt kérte, hogy a nagybácsi ism ertes­
se m eg őt B audricourt lovaggal; tőle akart ajánlólevelet kapni a
királyhoz. E kkor m ég p arasztru h át h o rd o tt, az ism ert piros
szoknyát, és egész viselkedése egyszerű vidéki lányra vallott.
B audricourt hallani sem akart a fantasztikus tervről, és azt ta ­
nácsolta, hogy az elszökött lányt jól verjék m eg és küldjék h a ­
za. Ez volt az első akadály, am elybe Jo h an n a ü tk ö zö tt nyilvános
pályafutása során. D e legkevésbé sem zavarta m eg a fenyegetés,
hogy hazaküldik, ragaszkodott ahhoz, hogy szem élyesen be­

23
szélhessen a lovaggal. A m ikor kérése teljesült, olyan tűzzel
szólt m agasztos küldetéséről, hogy B audricourt döbbenten
m eghátrált. A karata ellenére sem tu d ta kivonni m agát a pa­
rasztlányból áradó földöntúli erő hatása alól. A beszélgetés vé­
gén a hatalm as term etű férfi legyőzve érezte m agát és vállalta,
hogy teljesíti az Isten kü ld ö tte lány kívánságát.
Jo h an n a B a u d rico u rt beleegyezésével piros szoknyáját té r­
dig érő, sötét harci öltözettel cserélte föl, és fekete haját az ap-
ródok szokása szerin t k ö rb en lenyíratta. H a lla tla n dolog volt
az ilyen öltözetváltás a XV. században, és később ro ssz in d u la ­
tú an is m agyarázták. R övid h ajú lány csipkével d ísz íte tt sap­
kában és ráadásul férfiöltözetben nyilvánvalóan ellen k ezett az
ószövetségi paranccsal (M T ö rv 22,5). K ö n n y en é rth e tő az ak­
k o ri em berek bosszús fejcsóválása a férfin a d rág o t h o rd ó
m ennyei lány láttán. Jo h a n n a finom érzékkel tu d o tt k ü lö n b ­
séget ten n i lényeges és lényegtelen között, és nagyon találóan
válaszolt a rosszallóknak: „A ru h áró l nem érdem es beszélni,
ez a legkevésbé fontos. N em evilági em ber tanácsára öltöztem
férfiruhába. Ez és m in d e n , am it teszek, Isten és az angyalok
parancsára tö rté n ik .” M ivel Isten utasítására h o rd o tt férfiru ­
hát, lelkiism erete n yugodt volt; szükségképpen alkalm azkod­
nia kellett a férfiak életm ódjához. Ez a hasonulás védte m eg
Jo h a n n át m in d e n tolakodó zaklatástól. Sohasem k ellett sem ­
m iféle szexuális célzást hallan ia, am ikor éjszaka a szabad ég
alatt hált katonáival. Jo h a n n a azonban k a to n a ru h áb a n sem
tű n t valam ilyen jól m eg term ett, férfias nőnek. N em veszítette
el nőiességét, a m in t gyakran e m líte tt nőies h angja és bősége­
sen folyó könnyei is tan ú sítják . A zonban teljességgel leh e tet­
len volt, hogy b árk ib en is érzéki vágy ébredjen irán ta. A tö r­
ténelm i valósággal teljesen ellenkezik, és először csak a X V II.
században m erü lt föl az a szerelm i k o n flik tu s, am iről S chiller
írt, egyáltalában nem ism erve a valódi Jo h a n n át. A lány m eg­

24
jelenésének m egm agyarázhatatlan fönsége e ln é m íto tt m in d e n
n em i vágyat. M agasztos k ü ld eté stu d a ta nem engedte, hogy k ö ­
zelében b árk in ek is illetlen gondolata tám adjon, és nagy tisz­
teletet éb resztett m aga körül. Szent m ivolta a k a to n a ru h án is
átragyogott és vallásos erőt árasztott. P áratlan hatását ezzel le­
h e t m agyarázni.
Jo h an n a két kísérővel in d u lt lóháton C hinon felé. A többna­
pos kalandos utazás az ellenségtől m egszállt földön át vezetett.
Johanna m ár itt, az első próba alkalmával is m egm utatta, hogy
é rett m indenfajta m egpróbáltatásra. N em panaszkodott fáradt­
ságra és kitartó katonának bizonyult. K ísérőit csak azért zaklat­
ta gyakran, hogy m isét hallgathasson, és ezzel ism ételten igazol­
ta elszakíthatatlan kapcsolatát a vallás világával. Az angolok
nem ism erték föl, m egszabadult tőlük, és tizenegy napi lovaglás
u tán m egérkezett C hinonba. Ebben a városban volt VII. K ároly-
nak, a francia trón akkori várom ányosának székhelye. K ároly
Jean Fouquet festm énye szerint testében és lelkében egyaránt fá­
rad t király lehetett; hosszú orrával, bam ba szemével az u n atk o ­
zó em ber típusa. N em volt alkalm as uralkodásra, nem volt b e n ­
ne sem m i királyi. Franciaországot nyilvánvalóan kevésbé fon­
tosnak tartotta, m in t a nyugodt életet. Trónigényét nem nagyon
érvényesítette, egykedvűségéből sohasem lehetett kim ozdítani.
A fásult, tunya király szám ára Johanna érkezése m inden volt,
csak éppen nem öröm , és csupán arra gondolt, m iképpen tu dna
m inél ham arabb m egszabadulni tőle. Ebben a két szem élyben
két teljesen különböző em bertípus találkozott egymással. „Jo­
hanna parasztlány volta ellenére m indig ,nagy pályán’ m ozgott,
VII. K ároly pedig m indig kicsin, bár uralkodó volt.”
Jo h an n a VII. K árolynál m ég nagyobb ellenállásra talált,
m in t B audricourtnál. Bár égett a vágytól, hogy m egbízatásá­
nak, küldetésének azonnal eleget tegyen, a király két napon át
halogatta a kihallgatást. K árolynak nem azért kell szem rehá­

25
nyást tenni, m ert k ritik u s tartózkodással viseltetett Johannával
szem ben, hiszen ez kötelessége is volt, tek in tettel az iszonyatos
követelm ényre, am ellyel a lány előállt. Sokkal szégyenletesebb
az, hogy m ilyen becstelenül gondolkodott a lányról. M in d járt
az első találkozás alkalm ával cselhez folyam odott, hogy becsap­
ja Jo h an n át. Egy nem es em bert ültetett a tró n ra, m aga pedig
udvaroncai közé vegyült. Jo h an n át ötven fáklya fényénél vezet­
ték be a terem be. V árakozásteljes feszültség k e rítette h atalm á­
ba a három száz jelenlévőt. A parasztlány a legkevésbé sem volt
elfogódott a fejedelm i környezetben. M ár az első pillan atb an
teljesen ú rrá lett a nem könnyű helyzeten. Egyenesen K ároly­
hoz m ent, m eghajolt előtte, és az azóta is fen n m arad t néven
m u tatkozott be: „G entil D au p h in , j’ai nőm Jo h an n e la Pu-
celle”. K ároly m egpróbálta őt továbbra is becsapni, és a tró n o n
ülő nem esre m utato tt. Jo h an n a azonban nem hagyta m agát fél­
revezetni, és a leg h atáro zo ttab b an válaszolt: „ Iste n nevében ön
az, nem es herceg, és senki m ás”. Az u ralk o d ó n ak egy szem pil­
lantás alatti felism erése általános m eglepetést k e lte tt a te re m ­
ben. A d a u p h in is m egdöbbent, bár m ég egyáltalában nem
volt m eggyőzve. A m ikor Jo h a n n a bizalm asan közölt vele vala­
m it, am it kizárólag ő, a d au p h in tu d h a to tt, m ég in k áb b m eg
k ellett hö k k en n ie, n y u g tala n íto tta is a dolog, de nem értette.
N em akarta elism erni a lány igényét, hogy ő a m en n y követe,
őt Isten kü ld te, hogy segítsen Franciaországnak. M ég kevésbé
tu d ta fölfogni Jo h a n n a vallásos hazafiságát, am ely szerin t a
francia király tarto zik fölajánlani országát Iste n n e k , és csupán
az Ü dvözítő hely tartó ján ak kell lennie. K ároly n em tu d ta ész­
szel felérni, hogy F ranciaországnak „szent k irály ság n ak ” kell
len n ie. U g y an ak k o r J o h a n n a g o n d o latm e n e téb ő l k itű n ik ,
hogy m ennyire a vallási szem lélet az egyedüli alapja m in d e n
szavának és tettén ek . K ároly ahelyett, hogy ö rü lt volna meg-
m entőjének, aki a legnagyobb szükségben, v á ra tla n u l k ü ld e ­

26
 te tt hozzá, ezer kétséget, kifogást h o zo tt föl, és m ég h eteken át
h iteg ette a szüzet.
A király először próbával akart m egbizonyosodni arról,
hogy kivel is van dolga. E lsőként azt a kérdést kellett tisztázni,
hogy Jo h an n a valóban a m en n y követe-e, nem pedig a pokol
küldötte. K ét udvarhölgyet bíztak m eg azzal, hogy Johanna
szűzi voltát m egállapítsa, m ert a középkor hite szerint az ördög
egy tiszta szűznek nem tu d szolgálatára lenni, ilyen nem lehet
boszorkány. A szűz engedte, hogy elvégezzék rajta az in tim
vizsgálatot, és után a egy m ásik eljárásnak is alávessék. A pap o k ­
nak kellett m eggyőződniük arról, hogy Jo h an n a valóban az
egyház hűséges leánya. N agy papi m éltóságok vették kereszttűz
alá, valóságos teológiai vizsgát kellett tennie. Itt bizony köny-
nyen elcsúszhatott volna. Egym ás u tán kellett legyőznie a vele
szem ben bizalm atlan em bereket, és küldetését az em berek aka­
rata ellenében kellett teljesítenie. A tanulatlan parasztlánynak
persze sejtelm e sem volt arról a teológiai szőrszálhasogatásról,
am ivel őt a papi m éltóságok gyötörték. Természetes okossága
segítette ebben a helyzetben, és m egakadályozta, hogy belega­
balyodjék a skolasztikus kérdések hálójába. A vizsga jegyző­
könyve sajnos m in d a m ai napig nem k erült elő. Csak két tanú
tudósítása alapján k a p h a tu n k szegényes képet az eljárásról. Jo ­
han n a félelm et nem ism erő biztonsággal válaszolt a tudós u ra k ­
nak sokszor abszurd kérdéseire. A m ikor az egyik kérdező, aki
szörnyű dialektusban beszélte a francia nyelvet, tu d n i kívánta,
hogy m ilyen nyelven szóltak az angyalok, Johanna paraszti
talpraesettséggel válaszolta: „Jobb nyelven, m in t am ilyen az
öné!” A m egszégyenített vizsgáztató ingerülten tovább kérdez­
te, hogy egyáltalában hisz-e Istenben, és ekkor bátor hangon
egy m ásodik fricskát is ad o tt neki: „Igen, jobban, m in t ö n !”
Voltak kényes helyzetek is, am ikor Jo h an n a csaknem dacosan
ülve m aradt a pad szélén és nem válaszolt. Egy alkalom m al

27
vizsgáztatóinak fejéhez vágta: „A m i U ru n k könyvében több
van, m in t az ö n ö k éb en .” Végül h áro m h ét u tán a tettre vágyó
Jo h a n n a elveszítette tü relm ét és m eg m o n d ta, hogy nem vitáz­
ni jött ide. Azt kívánta, hogy vezessék a harcoló katonákhoz,
és m egígérte, hogy ott m egm utatja a tőle k ív án t „jelet”. A teo­
lógia doktorai k ijelen tették , hogy nem találtak benne sem m i
gyanúsat.
Jo h an n án ak rendelkezésére bocsátottak egy kis csapatot. Új
k ard o t kö tö tt oldalára, am elyet a fierbois-i Szent K atalin-tem p-
lom ból h o zatott, o tt az ő ú tm u tatá sa alapján találták a kardot
az o ltár m ellett a földben elásva, rozsdás állapotban. K özlésé­
n ek teljesülése növelte tek intélyét. D e a kard n ál is fontosabb
volt szám ára a durva vászonból készült zászló. „Sokkal, de sok­
kal, negyvenszer is kedvesebb volt szám om ra a zászló, m in t a
k a rd ” - jelentette ki. A m ikor a csapathoz kerü lt, először is
m egparancsolta a károm kodó, iszákos k ato n ák n ak , hogy gyó­
náshoz járuljanak, m ert Isten csak istenfélő seregnek adhat
győzelm et. A csapatot kísérő szajhákat el kellett küldeni, és ké­
sőbb egyszer Johanna saját kezével úgy vert rá egy öröm lány
hátára a kard lapjával, hogy a penge eltört. O livér Crom w ellhez
és G usztáv A dolfhoz hasonlóan a katonaéletet vallási alapon
fogta föl, és m ég a tábori életben sem feledkezett meg egy p illa­
n atra sem arról, hogy őt az angyalok szólították meg.
A m ikor Jo h an n a O rléans elé érkezett csapatával, a szélirány
h irte le n m egfordult, és a sereg csónakon át tu d o tt kelni a
L oire-on. Ez volt az első „jel”, am iről Jo h an n a beszélt. O rléans
lakói leírhatatlan öröm m el fogadták a szüzet. Teljes fegyverzet­
ben, fehér lovon ülve, este v onult be a szorongatott városba.
N apokon át m ám oros lelkesedés tö ltö tte el az em bereket, és
öröm ükben csaknem benyom ták a ház ajtaját, ahol Johanna la­
kott. A szűznek újra és újra m eg kellett jelennie, és am ikor a vá­
rosba m ent, alig tu d o tt m ozogni az őt körülvevő néptöm egtől.

28
O rléans-ba való bevonulásával kezdődően új tényező játszott
szerepet Jo h an n a életében, éspedig a töm eg kezelése. Jo h an n át
ebben a tek in tetb en m in d en bizonnyal nem tudatos m egfonto­
lások vezették, és am it tett, egészen m ás volt, m in t az em bere­
ket fölizgató töm egszuggesztió. De tan u latlan u l is kiválóan é r­
tett a töm egpszichológiához. A viszony kölcsönös volt. Jo h a n ­
na tu d o tt m it kezdeni a töm eggel, halott kőből csiholta ki a
gyújtószikrát. D e a töm eg is hatott rá, fölfelé ívelő pályáján még
m agasabbra em elte. L á tn i kell a kölcsönhatást, k ü lönben sok
m in d e n t nem tu d u n k m egérteni.
Jo h a n n a orléans-i katonai helyzetét nem szabad eltúlozni.
N em kellett egy hadseregnek parancsolnia, erre nem is volt h i­
vatalos m egbízatása. A francia katonai vezetők láthatóan ta r­
tózkodóak voltak vele szem ben. Alig vonták be m egbeszélé­
seikbe. K érdés, hogy értett-e egyáltalában valam it is a stratégi­
ai m egfontolásokhoz, m ég ha legjobb harcostársa, az alengoni
herceg, nagyon járatosnak is m ondta őt a hadakozásban; még
ha volt is elég bátorsága ahhoz, hogy tan u lt katonákkal ellen­
kezzék. A katonai dolgokból csak an n y it é rte tt meg, am i term é­
szetes m egfontolások alapján m egfelelt egészséges em beri értel­
m ének. Intézkedéseiben nagyobb szerepe volt ösztönének,
m in t term észetes logikájának. Ez a m egállapítás azonban in ­
kább aláhúzza, m intsem sérti küldetésének term észetfölötti jel­
legét. Jo h an n a stratégiai ism eretek és vezetői hatásk ö r nélkül
vitte végbe hatalm as tettét. Ez a m egállapítás csak növeli telje­
sítm ényének fölfoghatatlanságát. A szűz szám ára a harc vallási
ügy volt, az ő politikai-teológiai gondolkodása szerint szent há­
ború, am elyet a M agasságbeli m egbízásából k ellett vívni. Ezért
vasárnap nem volt szabad harcolni, csak akkor, ha az ellenség
tám adott. Jo h an n a új, vallási alapú lelkesedést ébresztett a fran­
cia seregben, és ez legalább annyira fontos, m in t a tak tik ai m eg­
fontolások. A vallási küldetéstudat azonban nem akadályozta

29
m eg őt abban, hogy bizonyos körülm ények k özött igen nyersen
és olyan nyelven beszéljen a katonákkal, am it azok is m egérte­
nek. N em felejtkezett m eg katonáinak em beri m éltóságáról, de
az ellenkezőket m egfenyegette, hogy a lábuk előtt lesz a fejük,
ha utasításainak nem engedelm eskednek. Szent m ivolta ellené­
re nem volt b en n e sem m i finnyásság. M in d ig „két világgal állt
ugyanolyan eleven kapcsolatban, és m ivel az egyik azért küldte
őt, hogy a m ásikban tevékenykedjék, kétféle kapcsolatának
m egfelelően kétféleképpen kellett viselkednie”. A két ellenté­
tes m agatartást azonban egyesíteni tu d ta m agában úgy, aho­
gyan az kevés em bernek sikerül. M indaz, am i háborús pályafu­
tása során m egm agyarázhatatlan, az angyalokkal való beszélge­
tésein alapul. Az angyalok m indig m ellette álltak „tanácsaik­
kal”, és han g ju k a harcok dobpergésében sem h alk u lt el.
O rléans-ban levelet íra to tt az angoloknak azzal a követelés­
sel, hogy vonuljanak el a város alól. „K ü lö n b en olyan hatalm as
verekedést ren d ezü n k , am ilyenről ezer éve nem hallo ttak F ra n ­
ciaországban.” Jo h a n n át az az őszinte törekvés tö ltö tte el, hogy
a lehető legkevesebb vér folyjék, ezért hadm űveletei előtt m in ­
dig fölszólította az ellenséget a vidék kiürítésére. Az angolok
gúnyolódva u tasíto tták el a sértő ajánlatot, és csúfnevekkel hal­
m ozták el Jo h an n át: tehénpásztornak, szajhának, boszorkány­
nak nevezték, m ire D om rém y látnoka k ö nnyekre fakadt. A zu­
tán m egparancsolta, hogy az ellenség m in d en harci m egm ozdu­
lását közöljék vele. Egyik délután elfogta az álom , és h irtelen az
az érzése tám adt, hogy a város kapui előtt harci tolongás van.
G yorsan felöltözött, k iro h an t a házból, és életében m ost először
volt szem tanúja harcnak. A m ikor látta honfitársai vérét folyni,
hatalm as izgalom ba jött, term észetes bátorsága a végsőkig foko­
zódott. „R oham ra!” - kiáltotta, és elsőként vetette be m agát a
küzdelem be. R endkívüli látvány volt a harcra lelkesítő szűz,
fellépése nem is m aradt hatástalan. A franciák kedvét, önbizal­

30
m át ekkorra m ár teljesen elvette szám talan vereségük, nem h it­
ték, hogy győzhetnek a csatában. M ost azonban tűzbe hozta
őket a soraikban szilaj hévvel harcoló szűz, és hatalm as harci k i­
áltásba törtek ki. E ddigi vereségeiket feledve m egújult bátorság­
gal tám adtak az ellenségre. És egy éjszaka alatt m eg tö rté n t az,
am ire em berem lékezet óta nem volt példa: a franciáké lett a
győzelem, m ost először sik e rü lt bev en n iü k egy e rő d ítm én y t.
A következő napok csatáiban is a franciák győztek. Jo h a n n a
közöttük volt, és nem tág íto tt m ellőlük m ég akkor sem , am i­
kor egy nyílvessző fú ró d o tt a vállába. Első rém ületében h u llo t­
tak ugyan a könnyei, de bátran , saját kezével h ú zta ki testéből
a vasat, és nem állt ki a harcoló sokaságból. A harc tovább folyt,
m íg végül egy h ét u tán az angolok ott hagyták a h a t hónapja
ostrom olt O rléans-t és m enekülve visszavonultak. A város föl­
szabadult az ellenségtől. Jo h an n a első jóslata teljesült. N agy te t­
tét, csodával határos teljesítm ényét az utókor azzal hálálta meg,
hogy „Orléans-i szűz” néven k erü lt be a történelem be.
Johanna túlságosan tetterős term észet volt ahhoz, hogy
m egelégedett volna az első sikerrel. Erős ösztönzést érzett, va­
lami belső erő h ajtotta, hogy teljesen véghezvigye m ennyei k ü l­
detését. F ö ltartó ztath atatlan u l haladt előre, és am it tett, az m o ­
dern kifejezéssel szólva villám háború volt. Itt n incs hely arra,
hogy részletesen beszéljünk további, egym ást követő csatáiról,
am elyeknek nagy része a franciák különleges bátorságát tan ú sí­
totta. A harcokban a „Jézus M ária” feliratú zászlót lengették,
azaz Jézus és M ária nevében küzdöttek. A hadjárat sikeres volt
annak ellenére, hogy Jo h a n n a csak csekély tám ogatást k apott az
őt kelletlenül követő királytól. A szűznek nem leh etett ellenáll­
ni, csaknem naponta jelentett újabb és újabb győzelm et. A ho­
gyan Jerikó falai leom lottak a k ü rtö k hangjára, úgy adták m eg
m agukat a városok csupán a szűz közeledésének hírére. Egyik
erődítm ény a m ásik u tán esett el. B énító rém ület fogta el a fé­

31
lelm etes angol íjászokat, a p oitier-i és azincourt-i győzteseket,
töm egesen szöktek m eg k ato n ák az angol seregből. L e írh a ta t­
lan volt a rém ület, de az Isten kegyelm ével m egáldott szűz irá n ­
ti bám ulat is. N incs sem m i hasonló a történelem ben ahhoz,
am it a tizenhét éves lány v itt véghez néhány hét alatt. Az egész
százéves háború idején az a n é h án y hónap hozta a legnagyobb
dicsőséget a francia fegyvereknek, am i alatt Jo h an n a a L oire-tól
Franciaország északi részébe vezette csapatait. E zt a ragyogó si­
kert Trém oilles kétszínű politikájának tu lajdonítani épp olyan
elképesztő félreértése a tö rtén elm i esem ényeknek, m in t Jo h a n ­
n át csupán szalm abábunak tek in te n i szám ító em berek kezé­
ben. A hosszú éveken át tartó háb o rú m enetét egyedül Jo h an n a
fordította meg; ő a világtörténelem nagy alakítóinak egyike.
Jo h an n a gyors diad alm en etb en vezette királyát Reim sbe,
hogy o tt m egkoronáztassa. O rléans felm entése u tán ez volt m á­
sodik fő célja, és ezt is elérte. A koronázás alkalm ával az egyko­
ri parasztlány a király m ellett állt, kezében tarto tta a királyi lo­
bogót, és m inden szem rá szegeződött. Pom pás öltözetet viselt,
láthatóan szerette a szép ru h á t, és ez m ég rokonszenvesebbé te­
szi em beri arculatát. A koronázás napja jelenti Jo h an n a nyilvá­
nos pályafutásának csúcspontját. M egkapta az elégtételt, telje­
sítette Isten akaratát. Sem m iféle fölfuvalkodottság nem ejtett
csorbát ezen a nagy m űvön, pedig ez nagyon könnyen előfor­
d u lh ato tt volna. E kkor is m egbízatására gondolt: „A szegények
és nélkülözők vigasztalására k ü ld ettem .”
O rléans fölm entése, Franciaország tekintélyes részének föl­
szabadítása és a király m egkoronázása - ezek m inden bizonnyal
lényeges történelm i esem ények, jelentőségüket nem lehet alábe­
csülni. De a látható tényéknél sokkal fontosabb az a lelki átala­
kulás, am ely m indezen tettek során végbem ent, és am iről nem
könnyű beszélni. Jo h an n a katonáskodását végiggondolva elő­
ször is fölm erül a kérdés: Vajon ő nem volt tudatában a háború

32
bűnös voltának? A sok névtelen szenvedésnek, amivel a háború
jár? N em fogta föl a kereszténység és a háború összeegyeztethe-
tetlenségét? Ezekkel a nehéz kérdésekkel szem besülve arra kell
u taln i, hogy Johanna szám ára a problém a más szinten jelentke­
zett. H azája bajban volt, m éghozzá a legnagyobb veszélyben.
E bben az aggasztó pillanatban lépett színre Isten rendeléséből,
és m egjelenésével az eltiport Franciaország újjászületett. Tette
alapvetően más, m in t egy győzelmes nem zet tám ogatása tám adó
harcaiban. Johanna m indenesetre elsősorban nem zeti szent.
Eletszentsége m egdicsőítette a term észet adta hazaszeretetei,
am ely önm agában véve Isten ajándéka, csak az em berek fanatiz­
m usa és önzése rontja m eg gyakran. Szenvedélyes hazaszeretete
azonban nem tette őt olyan túlfű tö tt patriótává, akinek szám ára
csak Franciaország létezik. Sohasem kérte Isten haragját ellen­
ségeire. Félreérthetetlen, am it m ondott: „Sem m it sem tudok Is­
tennek az angolok irán ti szeretetéről vagy haragjáról, vagy hogy
m i Isten szándéka az ő lelkűkkel.” Jo h an n át sem m iképpen sem
lehet h áb o rúpártinak tekinteni, nincs benne sem m i, ami vér­
szomjas lélekre utalna. Saját bevallása szerint egy em bert sem
ölt meg. A háborúban kifolyt vér az ő szívét is elszom orította.
K önnyet hu llato tt azokért, akik szentség nélkül haltak meg. Az
angolok lelke irán t is nagy részvéttel volt. Vigasztalta a sebesült
angol katonát, aki úgy halt meg, hogy az ő ölébe hajtotta fejét.
A legkevésbé sem lelte öröm ét a katonák összecsapásaiban. H a
csupán ez az indíték vezette volna, egy szót sem lenne érdem es
vesztegetni rá. A h áborút nem a háború kedvéért szerette - m ég
ha ebben az időszakban ez is volt központi gondolata - , hanem
azért, m ert a m egszállott hazát háború nélkül nem lehetett föl­
szabadítani, és a m enny ezt a feladatot bízta rá. Sem m ilyen kö­
rülm ények között sem feledkezett m eg szentjeinek szavairól, tá­
m ogatásuk nélkül feladatát nem tu d ta volna elvégezni. H áborús
teljesítm énye látom ásainak gyümölcse.

33
 Johanna ószövetségi term észetességgel adta át m agát katonai
feladatának. Csak fiatal léleknek lehet olyan lelkesedése, amely-
lyel ő vitte véghez háborús tetteit. M in t m inden fiatal, Johanna
is szerette a term észetet, a veszélyt, szívesen lovagolt együtt ka­
tonáival, örült a lélek szabad szárnyalásának. M ilyen k itű n ő lo­
vas volt, m ennyire egy volt lovával! Remegő vágy élt benne az is­
m eretlen után! A harcban legkevésbé sem gondolt arra, hogy
m agát védje, a legsűrűbb nyílzáporba is belevetette magát. Sza­
vai közvetlenek, m ozdulatai term észetesek voltak, a kortársak
szerint vidám an, mosolyogva lovagolt csapatával. Életének ez a
szakasza páratlan fényben tündököl, van benne valam i a nyári
reggel ragyogásából. Johanna pom pás term etű, páratlanul bátor
harcos volt. Aki csak látta, ujjongott öröm ében, annyira szokat­
lan volt lelkiereje, szívének lángolása, szellem ének ragyogása.
Schiller szép szavai: „A szív alkotott téged”, keveset m ondanak,
m ert a szüzet az istenivel való találkozás terem tette. A karata
széttörte a hagyom ány bilincseit, közvetlensége friss volt, m in t a
harm at. L elkét m indig eltöltötte a vállalkozási kedv, fáradtság és
hétköznapiság idegen volt szám ára; tartósan senki sem tu d ta k i­
vonni m agát a belőle sugárzó erő hatása alól. Ö röm figyelem m el
kísérni a szent lány cselekedeteit, őt szemlélve m ég a legközöm -
bösebb, legálmosabb, legsűrűbb vérű em beri lényt is elragadja a
lelkesedés. Salamon prédikátora téved, am ikor ezt m ondja: „em ­
bert ezer közül egyet találtam , de asszonyt ugyanannyi között
egyet sem találtam !” (P réd 7,28). Ebben a lányban ugyanis volt
valam i, am it m illió férfiban is hiába keres az ember. N em ének
legrem ekebb virága ő, akiben a szellem nagysága egyensúlyban
van a szív nagyságával. N em csoda, hogy Jo h an n át m ár Chris-
tine de Pisán, a kortárs költőnő is rajongó szavakkal köszöntöt­
te: „Az 1429. évben újra kisü tö tt a nap, a szom orúságból öröm ,
a télből tavasz lett, és m indezt egy lány tette, egy lány, aki ár­
nyékba borította Esztert, Ju d ito t és D eborát!”

34
 Jo h a n n a példa nélkül álló hévvel tu d ta lángra gyújtani az é r­
zelm eket, és m egm ozdította az em berek fantáziáját. M egpró­
bálták m ár ezzel a tulajdonságával m agyarázni azt a nagy lelke­
sedést, am it könnyen befolyásolható nem zetében váltott ki.
A lelkesedés azonban em beri sajátság, és általában gyorsan le­
lohad. Jo h an n a esetében term észetfölötti adom ányról van szó,
am i arra kötelez, hogy nála enthuziazm usról beszéljünk, és ez
alapvetően más, m in t a puszta lelkesedés. Johannából - éppúgy,
m in t C lairvaux-i Szent B ernátból - vallásos enthuziazm us tö rt
elő, és nem sejtett erőket szabadított föl. Az ethuziazm ust sem ­
m iképpen sem lehet m esterséges izgatószerekkel kiváltani; ez
vagy elem i erővel jön elő egy ad o tt pillanatban, vagy egyáltalá­
ban nem jelentkezik, és ebben valam i iste n it kell látni. Jo h a n ­
nával az enthuziazm us vihar dagályként jelent meg, és véghez
vitte a fölfoghatatlan csodát: talpra állította a földön fekvő
Franciaországot. Az igazi enthuziazm us m indig nagy dolog a
tö rténelem ben, m agának Isten n ek hatalm a nyilvánul m eg b e n ­
ne, itt pedig m agával ragadó ereje egyértelm űen tanúskodik Jo ­
h an n a m ellett. Az isteni enthuziazm usból nagy jelentőségű val­
lási te tt fakadt. A fiús lány ezzel élesztette újjá a hősi elem et a
kereszténységben. Jo h an n a kereszténységen nem jám bor esz­
m ékben, kényelem ben m egülepedett m agatartást értett. Az
ilyen fölfogás, am ely a vallásosságot összetéveszti a nyárspolgá­
ri erkölccsel, és így hozzájárul a vallás sem m ibevételéhez, h a­
nyatlásra utaló jelenség. Johanna szerint az isteni valam i re n d ­
k ív ülit kíván az em bertől, valam i nagyot, sőt a legnagyobbat.
B átor te ttre szólította föl az em bereket, és erre m aga adott pél­
dát. Visszaadta a kereszténységnek a hősies lelkületet, ebben
rejlik az az ellenállhatatlan varázs, am ely m in d a m ai napig
árad belőle. Sajnálatos, hogy az u tóbbi idők sokszor visszaéltek
a „hős” jelszóval, de ez végső soron nem szám ít, m ert az előíté­
let-m entes em ber sohasem m o n d h at le a hősies m agatartásról.

35
A szent m ivolt nem áll ellentétben a hősies viselkedéssel, ah o ­
gyan azt egy gyenge lábon álló felfogás gyanította. Sőt, a szent
em ber inkább éppen hősiességre vágyik, ezt tan ú sítják a lo­
vagszentek, többek között Szent M auricius (M óric) és Szent
György. A szent újfajta hősiességet testesít meg, a keresztény
heroizm ust, am ihez a lehető legnagyobb bátorság kell, és am i
igazi nagyságát a legyőzöttségben m u tatja meg. Jo h an n a a val­
lásosságnak és a hősiességnek összekapcsolását ajándékozta a
késő középkori kereszténységnek, és ezzel a vívm ányával mesz-
sze kim agaslik hanyatló korából: akkor villant föl az egyháztör­
ténelem ben újra egy pillan atra az a kereszténység, am ely el­
szántan a legnagyobbat m erte cselekedni.
Az enthuziasztikus hősiesség következm énye nem csupán a
végét járó Franciaország m élyreható m egújítása volt, hanem ú j­
ra m egm utatta Istent a tö rténelm i esem ényekben. N em csak a
B iblia ism er isteni beavatkozást, a későbbi keresztény szellem -
tö rtén etet is átjárja az élő Isten lehelete. Isten m ég m a is m eg­
nyilatkozik a történelem drám ájában. Az a kérdés, hogy a m ai
időben is észreveszi-e az em ber, hogy Isten m űködik. Ez azon
m úlik, holt vallásossága van-e, vagy élő. Jo h an n a szent választ
ad o tt bajban lévő korának, ezért ki kell jelentenünk, hogy Isten
cselekedett általa! M ár G erson, a reform zsinat teológusa is e n ­
nek a vélem énynek adott hangot: „Az Ú r tette ezt. A h it k ív án ­
ja, hogy a szűz m ellé állju n k .”

IV.

Isten az ő kiválasztott k ü ld ö ttét nem feltétlenül tek in ti k ed ­

venc gyerm ekének. A kiválasztottság sokkal inkább a legnehe­
zebb sorssal jár együtt. A m egbízott „a G ondviselés játékszere”,
ak it ő csak egy adott célra használ, am in t azt K ierkeegard halá­

36
los ágyán kifejtette: „A nappal m unkával és fáradsággal telt, es­
te pedig félreállítottak, ez volt a kiváltságom .” Isten gyakran
kegyetlenül bánik eszközeivel, m ert nem ők fontosak, hanem
Isten terve, am i általuk valósul meg. E zért a szent k ü ld ö tt ké­
péhez hozzátartozik a szenvedés, és ez az ő életében m ég kevés­
bé hiányozhat, m in t egy átlagos em ber életében.
Vajon hősn ő n k is a „nehézség törvényének” hatalm ába ke­
rü lt és m eg kellett tapasztalnia, hogyan hagy alább lelkesedése,
és hogyan tér vissza lassan m in d en a régi kerékvágásba? Nem ,
ő m aga nem élte m eg ezt a végtelenül elszom orító tapasztalatot.
Jo h a n n át m in d ig ugyanaz a m ám oros lelkesedés töltötte el.
A szűz sohasem veszítette el hősies készségét arra, hogy utolsó
erejét is bevesse az Ö rökkévalóért. K özvetlen környezetében
azonban a lelkesedést egyre jobban szom orú, szánalm as m aga­
tartás váltotta fel. M eseszerű fölem elkedését ezért ugyanolyan
h irtelen hanyatlás követte, és ez őt végül is m aga alá tem ette.
N em lassú lecsúszás volt ez, hanem gyors lezuhanás. Életpályá­
ja m eredeken ívelt lefelé, sorsa m élységesen m egrendítő.
N apja m in d járt a reim si koronázási ün n ep u tán hanyatlani
kezdett. Jövőbe látó képességével m agának is m eg kellett vala­
m it sejtenie, m ert a hagyom ány szerint azt m ondta, hogy még
egy évig fog élni, nem tovább. L egszívesebben visszam ent vol­
na szülőfalujába, hogy újra együtt fonjon édesanyjával. K ülde­
tését azonban be kellett fejeznie, ez pedig azt jelentette, hogy az
utolsó angolt is ki kell kergetni szeretett Franciaországából. Jo­
hanna m ár új tervekkel foglalkozott, P árizst akarta m eghódíta­
ni. D e a király pártja nem tám ogatta kellőképpen vállalkozását.
VII. K ároly tökéletesen m eg volt elégedve reim si koronázásá­
val, és a h áb o rú folytatása nem érdekelte. N eki nem a szent
Franciaország volt fontos, m in t Johannának. E zért a szűz to­
vábbi előnyom ulását is m eghiúsította, és Jo h an n án ak sokat
kellett szenvednie a halogatás m iatt. A Párizs elleni fölvonulás

37
kudarccal végződött. Ezt követően a sereget pénz hiányában rö­
vid úton föloszlatták.
Az udvarban a Johannával ellenséges p árt elérte, hogy ő vé­
gül m ár csak egy kis zászlóalj parancsnoka lett. A fáradtságot
nem ism erő lány ennek ellenére azonnal újra a harcm ezőn volt,
nem engedett m agának pihenést. Először a kis Com piégne vá­
ros segítségére sietett, amelyet az ellenség erősen fenyegetett.
Az egyik ütközetben a túlerőben lévő ellenség visszaszorította
a franciákat. Johanna m ár a várároknál volt, am ikor az ijedt ka­
tonák fölhúzták a függőhidat, és a szüzet kizárták. Az ellenség
körülfogta, az egyik íjász ruhájánál fogva lerántotta a lóról, és
Johanna a burgundiak fogságába esett. N em váratlanul érte az
esemény, a m ennyei „tanácsok” előre szóltak róla. Az angyalvi­
lág Johanna életének ebben a szakaszában is jelen volt.
A szűz fogsága kim ondhatatlanul lehangoló, és a börtönbe
zárt szent megrázó képe lidércnyom ásként hat az em berre.
A jelenet azért olyan nyom asztó, m ert egyetlen kéz sem nyúlt a
szent felé, hogy segítsen rajta. A hálátlan VII. K ároly a legcse­
kélyebb kísérletet sem tette, hogy őt kiszabadítsa, gyalázatos
m ódon sorsára hagyta a szüzet. A m ikor Johanna rájött, hogy
kiszolgáltatták az angoloknak, haragra gerjedt. K étségbeesés­
ében m enekülni próbált, és egy húsz m éter magas torony p á r­
kányáról leugrott. Az esztelen, vakm erő ugrástól furcsa m ódon
sem m i baja sem történt, csupán eszm életét veszítve feküdt a
földön. R ouen-ban az angolok vasketrecbe zárták, nyakát, lá­
bát, kezét egy nehéz kőtöm bhöz láncolták. Á llandóan öt angol
katona őrizte, és a legdurvább m ódon viselkedtek vele szem ­
ben. Az egyház m inden vigaszát m egtagadták tőle. Sötét, elkép­
zelhetetlenül fekete éjszaka borult a ragyogó hősre, és utolsó
hónapjait végtelen m agány árnyékolta be. M indenki elhagyta
Franciaország m egm entőjét, a legszégyenletesebben bántak ve­
le a hónapokig tartó fogságban, és sem m iféle em beri részvét
38
nem nyilvánult meg iránta. Csak bátor lelke m aradt ugyanaz az
utolsó pillanatig, és a sötét történetben az az egyetlen fénysu­
gár, hogy Johanna a legsúlyosabb szenvedéseket is igazi szent­
ként viselte el. A Johanna rendkívüli életpályáját lezáró h írh e d t
eljárást VII. K ároly gyalázatának m ondták, de azért nem sza­
bad ezt csupán függeléknek tekinteni Johanna életében, am ely­
hez neki, m in t szentnek sem m i köze sem volt. A per elválaszt­
hatatlan életétől, m in t ahogyan az sem képzelhető el, hogy az
Evangélium ból kihagyjuk Jézus jelenetét a főpap előtt. Jo h a n ­
na kihallgatása éppúgy foglalkoztatja újra és újra az em bereket,
m in t a Szókratész elleni eljárás A thénban. És m ivel a per b i­
zonyság Johanna küldetésének valódiságára, m indig m agára
fogja vonni az egész keresztény világ figyelmét. A szűz páratlan
m ódon írta m eg életének utolsó felvonását. Senki sem tu d Jo­
h annáról sem m i fontosabbat kijelenteni, m in t am it ő maga
m o ndott az eljárás iratai szerint. Olyan fenséges em léket állí­
to tt m agának elítélése leírásának sötét lapjain, am ire eddig sem
költő, sem történetíró nem volt képes. Egy fellázító, idegtépő
eljárás állít neki örök em léket, és ebből olyan elevenen lép elő
csodálatos egyénisége, hogy szinte hallani véljük bátor szívé­
nek dobbanását. Nagyszerű volt, nagyszerűbb nem is lehetett,
ahogyan ez a tanulatlan lány m ind feleleteivel, m in d pedig be­
szédes hallgatásával válaszolt ellenséges bírálnak. M inél tö b b ­
ször elm erülünk a kínos kihallgatás tanulm ányozásában, annál
jobban hat ránk az a határozottság, ahogyan Johanna beszélt
vallási m issziójáról.
Bár Johannát világi börtönben tarto tták fogságban, az egy­
házi hatóság in d íto tt ellene eljárást. Az inkvizíciós bíróság elé
állították. Ez eleget m ond annak, aki tudja, m it jelentett az in k ­
vizíciós bíróság a vége felé járó középkorban. A m ai jogérzék­
kel teljesen ellenkezik az inkvizíciós eljárás, am ely nem ism ert
védőügyvédet, és am elyben a vádló és a bíró ugyanaz a szem ély

39
 volt, ezért nehéz irán ta a legkisebb m egértést is tan úsítani. Van
valam i visszataszító abban, hogy nagy egyházi m éltóságok Is­
ten nevében öltek m eg egy szent em bert, és készségesen vállal­
koztak justizm ordra, ártatlan em ber elítélésére. M égis köteles­
ségünk, hogy m ég egy ilyen eljárás esetében is óvakodjunk az
egyoldalú, fekete-fehér alapon való vélem ényalkotástól. Az ink-
vizítorok az angoloktól kapták egyház javadalm ukat, az angolok
szolgálatában álltak, és így nem ítélkeztek szabadon. Az ango­
lok szám ára pedig Jo h a n n a végzetes jelenség volt, és politikai és
katonai szem pontból egyaránt el kellett távolítani. így h át tú l­
ságosan leegyszerűsítjük a problém át, ha csupán a sötét közép­
koron b o trán k o zu n k meg. Aki ezt nem látja be, Shaw szerint
sohasem fogja m egérteni, „m iért égették el Jo h an n át, és m ég
kevésbé fogja érezni, hogy talán ő is az elégetés m ellett szava­
zott volna, ha tagja lett volna az ügyet tárgyaló bíróságnak. És
am íg ezt nem érzi, sem m i lényegeset sem fog m egtudni Jo h a n ­
n áró l”. Tény, hogy az inkv izíto ro k at is igazságosan kell m eg­
ítélni. N em voltak irigylésre m éltó helyzetben, egy részüket
kényszerítették, hogy tagja legyen a bíróságnak. A Jo h an n a el­
leni eljárás éppen azért válik tragédiává, m ert relatív igazság
állt az angolok oldalán. N em az igaz és a gazfickó küzdelm e je­
lent konfliktust, han em az igazság és igazság közötti harc. Az
em bernek összeszorul a to rk a és m egrendül a lelke, hogy nem
tudja teljesen kétségbe vonni az angol nyom ás alatt álló egyhá­
zi eljárás jogosságát. Persze a relatív jogi szem léletnek nem sza­
bad oda vezetnie, hogy m in d k é t félnek igazat adunk, és nem
vesszük észre a p árto k közötti értékkülönbséget. Az örök jogot
nem szabad elsötétítenie az ideiglenes jognak, és ha m egpróbál­
juk kon k rétan elképzelni a helyzetet, nem kérdéses, hogy az
előbbi m elyik oldalon áll.
Egyik oldalon volt a bíróság a tudós Pierre C auchon püspök
elnökletével. Az inkvizíciós törvényszék szokatlanul erős volt.

40
T öbb m in t negyven teológus és jogász ü lt ott sim ára borotvált,
eunuch képpel; könyörtelen tek in te tte l m éregették a vádlottat
és nyújtogatták feléje karm aikat. A jelentéktelen papokon kívül
voltak közöttük a pápa és a párizsi egyetem által nagyra becsült
szem élyek is. D e saját rendszerük rabjai voltak, ezért váltak egy
prófétanő gyilkosává. Személy szerint nem vették félvállról fel­
adatukat. A vizsgálat nem volt felszínes, elkapkodott, a bíróság
alaposan járt el, nem hiányzott a hatásos pom pa és az ü n n e p é ­
lyes tudom ányosság. A kihallgatások m in d en részletre k ite rje d ­
tek, m eghallgatták a különböző szakvélem ényeket. Sem m it
sem volt szabad m egvizsgálatlanul hagyni, és azt a látszatot kel­
tették, hogy a m egrendezett k irak atp er során m in d en n ek u tá ­
nanéztek. O lykor m egjátszott jóságot és kedvességet ta n ú síto t­
tak a vádlottal szem ben, m in th a aggódnának lelki üdvéért, eb­
ben a tek in tetb en az egyház sohasem lehet közöm bös. A nagy
hasú bírák n ak éppen ez a hazug jóindulata késztette B ernanost
a felkiáltásra: „Inkább látnánk, hogy farkasok tépik szét, m in t­
sem hogy ezeknek a tan u lt rókáknak és patkányoknak fogai k ö ­
zött őrlődik fel.” Az ítélet érth ető , ha m eggondoljuk, hogy
egyetlen tan ú t sem hallgattak ki, a m in d en hájjal m egkent ál­
lam ügyész fogolynak öltözve lopódzott Johannához, k é tsz ín ű ­
én, gátlástalanul m egham isították a jegyzőkönyvet, és az ítélet
m ár előre készen volt. H uizinga is így ír: „M inden kom oly tö r­
ténetírás csak diszkvalifikálhatja (alkalm atlannak találhatja) a
b író k a t.”
Ezzel a bírósággal szem ben állt a tizenkilenc éves Johanna.
E m berileg nézve egyedül volt, m in t m indig egész életében.
T ö rh e te tle n bátorságával, csaknem büszke tekintetével és ra­
gyogó szemével szinte kihívó jelenség volt ez a rövid nadrágos,
hosszú csizmás lány, aki életének legnehezebb óráiban m u ta t­
kozott a legnagyobbnak. R em énytelen helyzetében szellem i
szabadsággal és m egfontolt iróniával utolérh etetlen ü l szállt

41
szem be a tudós doktorokkal, és egy tapodtat sem h átrált. N em
tö rte m eg a súlyos b örtön, és el volt szánva arra, hogy kü ld etés­
tu d atát a végsőkig m egvédi. K étségbeejtő helyzetében m ég a
csatatéren m u tato tt hősiességét is túlszárnyalta. Egy segítője
azért volt szorongatottságában: m ellette álltak a „tanácsok”, ez
pedig többet jelentett szám ára, m in t jogban járatos védőügyvé­
dek. A m ennyei szentek nem hagyták cserben. „Egy nap sem
m ú lik el, hogy ne hallanám hangjukat, és erre bizony nagy
szükségem van.” „A hangok” állandóan figyelm eztették, hogy
„m in d en t készségesen fogadjon el, ennek így kell len n ie ”, és
biztosították: „Ne aggódj m ártírom ságod m iatt. A végén a P a­
radicsom ba jutsz.”
A bírósági terem ben pattanásig feszült légkörben szenvedé­
lyes küzdelem alakult ki az inkvizítorok és Jo h an n a között, és
ezt lehetetlen objektív tartózkodással szem lélni, ha nem aka­
ru n k vétkezni bűnös részvétlenséggel. A hosszadalm as k ih a ll­
gatások felszíne alatt m érh etetlen gyűlölet izzott, am ely egyre
szorosabban zárta körül az áldozatot. A jogászi küzdelem csak­
h am ar drám aivá vált. Jo h an n án ak m ár az első fölszólításnál,
hogy tegye le a kívánt esküt, fenntartásai voltak: „N em tu d o m ,
m it fogtok tőlem kérdezni. Lehetséges, hogy olyasm it akartok
tu d n i, am it nem fogok m egm ondani.” Ú jra és újra erős össze­
csapásra kerü lt sor, m ert Jo h an n a nem m egfélem lített cseléd­
lánykén t viselkedett, akivel azt csinálhatnak, am it akarnak. Va­
dul ellenszegült, és ez fölingerelte a bírákat. A m ikor m egrótták,
hogy el akart m enekülni, így válaszolt: „Természetes, hogy ko ­
rábban is el akartam szökni, és m ost is akarok. E hhez m in d e n
fogolynak m egvan a joga.” Az olyan nyakatekert kérdésekre,
am ellyel csupán m egzavarni akarták, egyszerűen csak e n n y it
felelt: „Térjetek rá valam i m ásra!” Az em ber újra és újra csak
bám ulja bátor viselkedését és okos eszét, am ivel m in d en tám a­
dást visszavert, és nem esett sem m iféle - bárm ilyen ravaszul is

42
elhelyezett - csapdába. M inden gyanúsításra büszke ön tu d attal
felelt: „Istentől jövök, és ehhez a dologhoz sem m i közöm. E n ­
gedjetek Istenhez, akitől jöttem .” Jo h an n a nem keltett bám ula­
tot skolasztikus tudásával, de m erészen, talpraesetten egy k ér­
dést sem hagyott válaszolatlanul. „N e gondoljátok, hogy ti
m in d e n t teljesen világosan látto k ”, k iálto tt föl teológus b írá i­
hoz olyan arccal, am ely világosan elárulta az ott ülő urak irán t
érzett m egvetését. A m ikor az elnök súlyos szavakkal figyelm ez­
tette, hogy neki m in t in k v izíto rn ak m ilyen jogköre van fölötte,
Johanna fönséges haragra lobbant és villám ló szem m el vágott
vissza: „Püspök úr, ön a bírám akar lenni; gondolja meg, m it
tesz, m ert engem valóban Isten k ü ld ö tt, és ön nagy veszélynek
teszi ki m agát.”
Jo h a n n át boszorkányság gyanújával állították az egyházi b í­
róság elé. A bírák úgy tek in te tte k Johannára, m in t az ördöggel
szövetséges nőszem élyre, és csak aki ezt figyelem be veszi, az
tudja fölfogni a középkori egyházi em bereknek Johannától va­
ló iszonyodását. E lvakultságukban sem m it sem láttak m eg Jo­
han n a rejtett életszentségének ragyogásából. Azzal vádolták,
hogy a „hangok” dém oni eredetűek, ugyanakkor azonban visz-
szataszító kíváncsiságot tan ú síto tta k a hangok iránt. Johanna
nem olyan em ber volt, aki engedte volna, hogy illetéktelenek
tekintsenek leikébe, és rendkívül éberen védekezett a bírák pu-
hatolódzó tolakodásával szem ben. A m ikor m egkérdezték, m it
m o n d o tt neki a hang az utóbbi napokban, így válaszolt: „Azt
m ondta, hogy bátornak kell lennem szavaim ban és válaszaim ­
ban.” N em félt attól, hogy a h ité t vizsgáló bíráknak határozot­
tan így feleljen: „N em fogok m egm ondani m in d en t, am it tu ­
dok. Inkább attól félek, hogy olyasm it találok m ondani, am i
nem tetszik a hangoknak, és ezzel vétek, m intsem attól, hogy
válaszolok.” Inkább hagyta, hogy m egöljék, sem hogy elárulta
volna isteni titkát. A b íráknak sem m iféle kétértelm ű fortéllyal

43
sem sikerült belekényszeríteni Jo h an n át a dém onok világába.
„A m it tettem , annak sem m i köze sincs varázslathoz és gonosz
m esterkedéshez” - vallotta jó lelkiism erettel. Az ördög nem ját­
szott szerepet Jo h an n a életében. Istennek ezt a tiszta lányát
nem szabad kapcsolatba hozni a pogány idők sötét hatalm aival,
m ert azokhoz sem m i köze sem volt.
Az inkvizítorok a m esterségesen m egrendezett k eresztki­
hallgatások ellenére sem ju to ttak közelebb Johanna term észet­
fölötti titkához. Végül a soká húzódó eljárás drám ai m ódon
egyetlen kérdésben éleződött ki: kész-e arra, hogy k in yilatkoz­
tatásaival alávesse m agát az egyház ítéletének: „Elfogadja-e az
egyház döntését?” Jo h a n n a ügyének tárgyalása a vallatónak ez­
zel a kérdésével érte el csúcspontját. A sarokba szorított leány
azonban a döntő kérdéssel szem ben is sziklaszilárd m aradt: „A
m i U ru n k ra hivatkozom , aki engem küldött, hivatkozom a m i
szeretett A nyánkra és a Paradicsom összes áldott szentjeire.
Term észetesen vallom , hogy a m i U ru n k és az egyház teljesen
egy, és ebből nem ad ódhat szám om ra sem m i nehézség. M iért
vetitek föl nekem ezt a problém át, hiszen itt m in d en egy?” B í­
rái ezzel szem ben fölhozták a küzdő és a diadalm as egyház kö ­
zötti különbséget, am it Jo h an n a nem fogott föl, m in t ahogyan
általában m ás teológiai problém ákat sem sikerült vele m egér­
tetn i. A rra a kérdésre, hogy aláveti-e m agát a földi küzdő egy­
ház döntésének, Jo h an n a ren d íth ete tle n ü l így válaszolt: „Isten
nevében, a Boldogságos Szűz M ária és a Paradicsom összes
szentjeinek és az odaát lévő győzelm es egyháznak nevében, az
ő parancsukra jöttem Franciaország királyához. E n n ek az egy­
háznak vetem alá összes jótettem et és m inden cselekedetem et,
am it eddig tettem és a jövőben m ég ten n i fogok. H a azt kérd e­
zitek, hogy alávetem -e m agam a küzdő egyháznak, erre a k é r­
désre a továbbiakban sem m it sem fogok válaszolni.” Ez u tán a
kristálytiszta felelet u tán többet m ár nem lehetett kih ú zn i be­

44
lőle. Jo h an n a m inden nyom ás ellenére szilárdan k ita rto tt állás­
pontja m ellett. H atározottan vallotta: „Am i engem illet, m in d ­
abban, am it tettem , egyedül a m ennyei egyháznak, azaz Iste n ­
nek, Szűz M áriának és a Paradicsom szentjeinek vetem alá m a­
gam at.”
Ez a válasz határozta meg az inkvizíció döntését. Az egyhá­
zi hivatal álláspontját tekintve az ítélet nem alaptalan, és ebben
nem könnyű a bírákkal szem beszegülni. Jo h an n a viszonya az
egyházhoz kényessé vált azáltal, hogy kem ényfejűen vonako­
d ott alávetni m agát a döntésnek. N yilvánvalóan nem volt, és
m in t szent nem is lehetett az egyház ellensége. Szerette az egy­
házat és vágyott arra, hogy legjobb képességei szerint tám asza
legyen. A „tanácsok” erre föl is szólították. A per alatt ism étel­
ten kérte, hogy vezessék a pápához, és arra is kész volt, hogy
m egjelenjék a Bázeli Z sinat előtt. M in d en bizonnyal nem állt
szándékában föllázadni az egyház ellen. N em volt benne sem ­
m i W icklifnek és H úsznak szellem éből. Végzetes tévedés lenne
őt a protestantizm us előtti p ro testán sn ak nevezni, hiszen sem ­
m it sem hozott előre a maga korába a protestáns tanításból.
A p e rirat szerint azonban Jo h an n a „egyedül csak Istennek ve­
tette alá m agát”. E szerint a kijelentés szerint Jo h an n a m egta­
pasztalta az Isten közvetlen közelében lévő lét titk át, ez pedig
egészen m ás mélységig hatol, m in t az egyházban szokásos jám ­
borság; ez em elte ki őt m ár m eghívásakor az átlagos em berek
sorából. Johanna a középkori m isztikusokhoz hasonlóan nem
utasíto tta el az egyházi intézm ényeket, hacsak nem állottak
küldetésének útjában. „H a az egyház olyasm it kíván tőlem , am i
ellenkezik Isten parancsával, azt sem m iképpen sem teszem
m eg” - m ondta és hozzáfűzte: „A hangok nem parancsolják
azt, hogy ne engedelm eskedjem az egyháznak, de m in d e n e k ­
előtt Istennek kell engedelm eskednem .” Jo h an n a készségesen
h itt az egyházban, de cselekedeteiben csak Istenre hagyatko­

45
zott, senki m ásra. K özvetlenül érin tk ezett a túlvilági h atalm ak ­
kal, éspedig olyan szokatlan m ódon, hogy azt az akkori egyhá­
zi em berek a m aguk skolasztikus dogm atikájával nem voltak ké­
pesek fölfogni. A perből napnál világosabban fölragyog Johanna
Istennel való közvetlen kapcsolatának lenyűgöző volta.
M in d ig az eretnekek jelszava volt az a kívánság, hogy köz­
vetlenül Istennek legyenek alávetve és senki m ásnak. D e ez a
jog ugyanakkor m in d en időben a legnagyobb karizm a is volt,
am it Isten kegyelem ként ad o tt szentjeinek. Ebben a m agatar­
tásban a két ellentétes pólus - az eretnek és a szent - kínosan
közel kerül egymáshoz, talán közelebb, m in t bárm ilyen m ás
kérdésben. Az Istennel való mélységes kapcsolat tekintetében a
kétféle állapot összetéveszthetően hasonlít egymáshoz. G yakran
alig lehet m egállapítani a döntő választóvonalat, amely a szentet
elválasztja az eretnektől. Csak aki m egpróbál jobban behatolni
Jo h an n a lelkivilágába, az veszi észre, hogy ő csöppet sem hajlott
a gőgre, és a legkevésbé sem volt vérében lázadó szellem. Iste n ­
nel való m eglepő közvetlen kapcsolatának egészen más volt az
alapja. Isten kezében lévő lelkiism erete m egtiltotta, hogy az ég
szentjeitől rábízott küldetésének árulója legyen. Ez a szent in d í­
ték vezette őt arra, hogy az adott egyházi hivatal tekintélyét alá­
rendelje Isten nagyobb tekintélyének. A rangsorolásnak sem m i
köze sincs az újkori em ber szubjektív beállítottságához. Jo h a n ­
na látszólagos szubjektivitása ebben a m indennél kom olyabb
kérdésben tulajdonképpen teljes Istenhez kötődés volt, ez pedig
alapvetően különbözik a m odern em ber m agát m indennél tö b b ­
re tartó szem léletm ódjától. A szűz a per alatti hívő m agatartásá­
ban is - éppúgy, m in t katonaéletében - szent volt és sem m i más.
Egy p illanatra sem tagadta m eg azt az egyenes irányvonalat,
am ely végigvonult egész életén. A m odern em bernek az eret­
nekségen érzett öröm ében nem szabad tévútra térni, és egy
szentből életének utolsó szakaszában hirtelen ü l eretneket csi­

46
nálni, am i egyáltalában nem volt. S zentünk Istennel való köz­
vetlen kapcsolata m iatt tu d ta elviselni, hogy az eljárás során
többször is becstelen eretn ek k én t gyalázzák, és a legkevésbé
sem zavarta m eg őt az akkori em ber fülében félelm etesen h ang­
zó bírálat. H a m ár így kellett tö rtén n ie, készen állt arra, hogy
életét föláldozza Istennel való közvetlen kapcsolatának örök
igazságáért, és így ő is az igazság dicsőséges tanújává váljék.
Az inkvizítorok azonban nem szám oltak azzal a lehetőség­
gel, hogy egy szent is lehet közvetlenül Isten n ek alávetve, egy
szent is állíthatja m agáról ezt a nagy kegyelm et. Teljesen lehe­
tetlen feltételezésnek tű n t szám ukra az a különös elképzelés,
hogy az eretneknek látszó külső alatt egy szent rejtőzik, ezt a le­
hetőséget m ég vitára sem tarto tták érdem esnek. Szörnyű elfo­
gultságukban nem vették észre, hogy Jo h an n a kijelentései nem
valam ilyen hitigazságot vitattak, csupán egy egyházi bíróság el­
fogadhatatlan követelm ényeinek h atáro zo tt m egtagadását je­
lentették. K atolikus alaptétel, hogy a lelkiism eret szavának en­
gedelm eskedni kell, m ég ha ez az alapelv az e szerint cselekvő
em bernek szörnyű konfliktust is okoz a gyakorlatban, és csak­
nem m egvalósíthatatlan. A b íráknak Johannával szem beni el­
fogultsága azonban olyan nagy volt, hogy előítéletük m egfosz­
totta őket m in d en józan belátástól. L elkiism eretlenségük m iatt
a lehető legnagyobb igazságtalanság elkövetésével váltak b ű ­
nössé: úgy bántak a szenttel, m in t isten telen eretnekkel. N yil­
vánvalóan az egyháznak sem kön n y ű fölism erni a szentet. K ü ­
lönösen akkor nem , ha - m in t Jo h a n n a - olyan új alakban jele­
nik meg, am ely fölborít m in d en hagyom ányos nézetet. Ilyen
esetben m ég az egyházi hivatal is elkövetheti a súlyos bű n t,
hogy egy Istentől k ü ld ö tt szentet az ördöggel szövetséges eret­
nekként ítél el. Az egyháznak is időbeli távlatra van szüksége
ahhoz, hogy m eglássa átvillanni az örök arany ragyogását az
eretnekként elítélt em ber öltözete alól. D e hangsúlyozni kell,

47
hogy az egyház évszázadokon át tartó küzdelem ben kiharcolta
a szükséges korrekciót, am it sem m iképpen sem tett volna meg,
ha Jo h an n a valóban eretnek lett volna, hiszen ezen a téren az
egyház rendkívül szigorú. Az egyház nem szégyellte, hogy egy
korábbi egyházi bírósági ítéletet - am ely bíróságnak döntését
sohasem ism erte el tévedhetetlennek - az egész világ előtt ér­
vénytelenítsen, és az inkvizíciós bíróság által eretn ek k én t el­
ítélt Jo h a n n át végül is ünnepélyesen szentjei sorába iktassa. Jo ­
h a n n a életszentsége olyan nagy volt, hogy m in d en ellenállás el­
lenére eljutott az oltárra emelésig.
Az akkori időben Jo h an n a föllépése ítéletet m o n d o tt az Is­
tenhez kapcsolódó lelkiism eret szabadságát el nem ism erő egy­
házi hivatal fölött. Johanna álláspontja azonban veszélyeztette
az uralkodó tekintélyt, a dolgok rendje fölfordulással fenyege­
tett. A periratb an ez olvasható: „H a az egyház elöljárói nem
elég előrelátók, ez az ügy m eg d ö n th eti az egész egyház te k in té ­
lyét, és m in d en h o n n an jelentkeznek m ajd férfiak és nők, akik
azt állítják, hogy kinyilatkoztatást kaptak Istentől és a szentek­
től, pedig csak hazugságokat és tévedéseket terjesztenek, a m in t
ezt m ár sok esetben tapasztaltuk, am ióta ez a nő m egjelent, és
elkezdte m egbotránkoztatni a keresztény n ép et.” Az inkvizíto-
rok erre gondolva fogtak hozzá a vád m egfogalm azásához.
E szerint Johanna „boszorkány, varázslónő, javasasszony, ham is
prófétanő, a gonosz szellem eket hívja és szövetségben van ve­
lük, babonás, rendszeresen m ágiával foglalkozik, a katolikus
h it dolgairól helytelenül gondolkodik, skizm atikus (szakadár),
kételkedik a szentekre vonatkozó és m ás h ittételek b en és téves
nézeteket vall, istenkárom ló, aposztata (hitehagyó) stb. H etven
p o n tb an sorolták föl, hogy Jo h a n n a m ilyen b ű nökkel vétkezett.
A szűz term észetesen m in d e n t tagadott, és védelm éül „Istentől
k apott hivatását” hozta föl. M ivel a vádak egy része nagyon
gyenge lábon állott, a vádat végül tizen k ét p ontba vonták össze.

48
A párizsi egyetem ről bekért szakvélem ény is Jo h an n a elítélését
követelte. C supán a vádlott beism erő vallom ása hiányzott. Ezt
m ég akkor sem tu d ták m egszerezni, am ikor Jo h a n n át a kínzó­
kam rába vezették, és m egm utatták neki az összes kínzó szerszá­
m okat. A végső k im enetelt látva teljesen eltökélten ezt m o n d ­
ta: „Szavam ra, m ég ha szétszakítjátok is tagjaim at, és elválaszt­
játok lelkem et a testem től, akkor sem fogok m ást m ondani. És
ha m égis m o n d an ék valam it, m in d ig kijelentem m ajd, hogy azt
erőszakkal szorítottátok ki b elő lem ... A hangoktól kértem ta­
nácsot, hogy alávessem -e m agam az egyháznak, annyira erősza­
kosan sü rgettek az egyházi em berek. A hangok tudom ásom ra
hozták, hogy ha azt akarom , hogy Isten segítsen, bízzam rá
m in d en cselekedetem et.”
Az in k v izítorok látható habozás u tán végül is a vesztőhely­
re vezették Jo h an n át. A fenyegető m áglyahaláltól m egrém ülve
elveszítette önuralm át. Idegösszeroppanást kapott. N em lehet
biztosan m egállapítani, hogyan zajlottak le az esem ények, m ert
a téren kavarodás tám adt, és a p eriratb an éppen ezen a helyen
nyilvánvaló h ián y m utatkozik. U tán a ő m aga sem tu d ta m eg­
m o ndani, m i is tö rtén t. Nagy sietséggel fölolvastak előtte egy
előre elkészített visszavonó nyilatkozatot, és ő azt aláírta anél­
kül, hogy tu d ta volna, m i is van benne. Az aláírásért a m áglya­
halált kegyelem ből életfogytiglani, kenyéren és vízen töltendő
b ö rtö n b ü n te té sre változtatták. Jogos a kérdés, hogy vajon Jo­
h a n n a elgyengülése a m áglya láttán nem hom ályosítja-e el a ró­
la alk o to tt képet. Rem egése azonban em berileg inkább köze­
lebb hozza ő t hozzánk. Azt m utatja, hogy ő sem állt az élet fö­
lött, hanem ő is em beri életet élt. Ö n k én telen ü l is a G etszem áni
k ertre gon d o lu n k , ahol egy m ég nagyobb valaki m ondta rem eg­
ve a szavakat: „H a lehetséges, m úljék el tőlem ez a kehely.”
D e ezzel az eleséssel Jo h an n a m ég nem ju to tt el keresztútjá-
nak utolsó állom ásáig. A szűznek igen súlyos lelkiism ereti ag-

49
 gályái tám adtak vallom ásának m egtagadása m iatt. Teljesen el­
keseredve azzal vádolta m agát, hogy h ű tlen n é vált küldetésé­
hez. A m ikor visszavezették a börtönbe és először vett föl újra
női ru h át, úgy érezte, hogy árulóvá lett. Sohasem fog napvilág­
ra kerü ln i, m icsoda iszonyatos belső tragédia játszódott le b e n ­
ne a cellában közvetlenül a visszavonó aláírás után . M ár három
nap m úlva elterjedt a h ír a városban, hogy Jo h an n a visszaeső
bűnös, m ert újra férfiruhába öltözött. A m ikor m egkérdezték,
m iért tette ezt, így válaszolt: azért, m ert „nem tarto tták m eg
ígéretüket, hogy m isére m ehetek és az Ü dvözítőt m agam hoz
vehetem , és hogy leveszik lábam ról a b ilin cset” . Jo h an n a újra
erőre k apott és visszavonó nyilatkozatáról kijelentette, hogy
„egyáltalában nem tudta, m i volt azon a papíron, am it vele alá­
íra tta k ”. Isten is tu d tára adta égi szentjei útján, m ennyire saj­
nálja árulását, hogy életének m egm entéséért m egszegte esküjét.
Ezzel Jo h an n a sorsa végérvényesen m egpecsételődött. Vissza­
vonó nyilatkozata u tán egy h éttel a bíróság összes tagjai b ű n ö s­
n ek találták.
Visszaeső eretnek szám ára nincs irgalom , és azonnal m egtet­
ték az előkészületeket az ítélet végrehajtására. 1431. m ájus 30-
án reggel 7 órakor két pap lépett be hozzá azzal a h írrel, hogy
k ét óra m úlva m áglyán kell m eghalnia. A m ikor ezt Johannával
közölték, az elkerülhetetlen tűzhalál m iatt rém ü lten fölkiáltott.
B orzalm asnak találta, hogy tiszta, szűzi teste a tűz m artalékává
legyen, és kétségbeesésében jajgatásba tö rt ki. A zután azonban
összeszedte erejét, szentáldozáshoz kívánt járulni, és az ere t­
nekség vádjával elítélt szüzet - következetlenül - m egái doztat-
ták. H osszú fekete ru h át adtak rá, töviskoszorú helyett hegyes
p apírsapkát tettek lenyírt fejére, am elyen ez állott: „eretnek,
visszaeső bűnös, hitehagyó, bálványim ádó”. A ngol katonák
erős őrizetében vezették a vesztőhelyre, am elyet nagy em b ertö ­
m eg vett körül. Egy pap - visszaélve a Bibliával - prédikációt

50
m o n d o tt a „ha az egyik tag szenved, vele együtt szenved vala­
m ennyi ta g ...” (lK o r 12,26) szentírási szövegről. Ezt követően
fölolvasták az ítéletet, am ely szerint a halálraítélt kom olyan so­
hasem ta rto tt b ű n b án ato t, visszatért bűneihez, m in t kutya a já­
tékához, és ezért m in t az egyház fájának halott ágát le kell vág­
ni és a világi hatalom kezébe kell adni. Johanna utolsó m egm a­
radt erejét összeszedve, nagy belső küzdelem m el m ondta el az el­
lenségeinek m egbocsátó szavakat. É rthetően m ondta ki, és ez
volt életének legnagyobb győzelme. T érdelve im ádkozott még
félóra hosszat. K önnyek árja folyt szem éből, de a gyengeségnek
sem m i jele sem zavarta m eg keserű halálának nagyszerűségét.
Szom orú szem m el p illantott a városra és így szólt: „Rouen,
R ouen, utolsó lakhelyem !” Viselkedését látva m ég az ellenséges
bíráknak is folytak a könnyei. De az angolok sürgették a hóhért,
hogy teljesítse feladatát. Johanna utolsó kívánsága egy kereszt
volt, az egyik angol katona gyorsan csinált neki egyet két fa­
ágból. Johanna m egcsókolta a keresztet és a keblébe rejtette.
A zután föllépett a m áglyára, és a cölöphöz kötözték. Vörösen
föllobogott a láng, és utolsó kiáltásával: „Jézus, Jézus”, véget ért
Johanna Golgotája, am ely m inden bizonnyal ugyanúgy hozzá­
tartozott életéhez, m in t a N agypéntek K risztus életéhez. M ártír­
halála nyom ta küldetésére a m ennyei pecsétet. Johanna életével
fizetett küldetéséért, és ennél többet senki sem tehet. Legföljebb
kérdezhetjük a költő szavaival: „Isten, aki ezt a csodálatos földet
alkottad, m eddig kell m ég várnunk, m ikor lesz m ár készen a
föld arra, hogy szentjeidet befogadja, m ikor, ó Isten, m ikor?”

V.

Jo h an n a testét m egölhették ugyan, de a lelkét nem tudták m eg­

ölni. A h ó h ér m ég aznap délután m egbánta tettét. Az angol k i­

51
7

rály titk ára ezekkel a szavakkal szám olt be az eretnek kivégzé­

séről: „M indannyian elvesztünk, m ert egy szentet ég ettü n k el a
m áglyán.” M in denekelőtt azonban a francia nép lelke nem tu ­
d o tt m egnyugodni Jo h an n a halála m iatt. Franciaország nem
tu d ta e lh in n i, hogy egy boszorkánynak kell köszönnie, hogy
nem törölték az önálló nem zetek sorából. Johanna halála u tá n
h ú sz évvel a franciák felülvizsgálati eljárást in d íto ttak , és ez az
elsőfokú ítélet m egsem m isítésére vezetett. Véget vetettek a n ­
nak a csúfságnak, hogy Jo h a n n a boszorkány volt. A francia
nép n ek azonban engesztelnie kellett a súlyos b ű n ért, am ely a
szűz m áglyahalála m iatt terhelte, és ehhez az ítélet érvénytele­
nítése nem volt elég. Az ere tn ek k é n t elítélt szenttel továbbra is
foglalkoztak, és évszázadok alatt nagy tisztelete alakult ki. N em
az egyház parancsolta a tiszteletet, hanem a népi lélek k ifü r­
k észhetetlen m élyéből fakadt, m íg végül m egkapta azt a form át,
am ely m egfelelt a francia nép hitének. A tiszteletbe nem v itték
bele Joh an n án ak valam iféle idegen szem léletét, ennek nem lett
volna köze hozzá. Jo h an n a m egdicsőülésének alapja az a h it,
hogy egy nép sem lehet olyan rem énytelen, kilátástalan h ely­
zetben, am elyből ne tu d n a újra fölem elkedni. D e m ég ha a Jo ­
hannával való foglalkozás ötszáz év u tán egyházi kanonizá-
ciójához is vezetett - a nép szívében Jo h an n a m ár sokkal k o ráb ­
ban szentként élt - , szem élyét m égis örök titok borítja. A szűz
b áto r m agatartásában van valam i nem valóságos, ugyanakkor
azonban m egtestesült benne m indaz a valóság, am i az em beri
létet m eghatározza. Idegen, földöntúli erő áradt belőle, am it
nem lehet szavakba foglalni. Évszázadokon át m in d ig újabb és
újabb kísérletet tettek arra, hogy m egpróbálják m agyarázni ezt
a p áratlan jelenséget, hogy m egm agyarázzák Jo h an n át, aki éle­
tével és halálával m ég egyszer összefoglalta a középkor m élysé­
ges h itét, és Istennel való közvetlen kapcsolata folytán el is tu d ­
ta m ondani azt, am i ebből szárm azik.

52
 G yőzelm es m egdicsőülésével szem ben szóba sem jöhet
olyan fölfogás, am ely szerint Jo h a n n a dém on volt, és az alvilág
segítette, a m in t azt a Shakespeare-nek tu lajd o n íto tt „VI. H e n ­
rik ” drám a bem utatja. É ppígy nem tu d ta m egállítani a m egdi­
csőülés folyam atát Voltaire a Jo h an n áró l írt gúnyversével, ezzel
csupán m agáról állított ki szégyenletes bizonyítványt. N em
m erü lh et föl az a m odern fölfogás sem, am ely m egpróbálja Jo­
h an n át csupán „nagy e m b e rk én t” m egérteni. Első pillan atra
ugyan ez a m egoldás közelebb látszik len n i az igazsághoz,
m in t a stilizált legendák, am elyek szerin t Jo h a n n a sértetlenül
fogta fel a lövéseket, h alo ttak at tu d o tt föltám asztani stb. Vég­
eredm ényben azonban Jo h a n n án a k tisztán em beri felfogása
nem elégséges, a m in t azt az újabb m u n k ák világosan m utatják.
A m o d ern Jo h an n a-k u tatás sokat k ö szönhet a tények tisztázá­
sának, de a csupán pszichológiai m agyarázat is legjobb esetben
csak m egoldhatatlan rejtélyhez vezet, és nem tu d új képet al­
kotni.
Az erős m itizáló folyam atnak csupán Péguy nézőpontja felel
meg, az ő m isztérium drám ájában egy szent a népéért áldozza
föl m agát. Jo h an n a erős terem tő erejével újra n em zettu d atra éb­
resztette a francia népet. Franciaország nagy baját fájdalm asan
érezve a végsőkig kü zd ö tt az ország nem zeti m egújulásáért. Ez
a hazafias tett csak vallásos beállítottságából fakadhatott, ő a
kegyelem hordozójává vált. A keresztény k alen d áriu m n ak ez a
nagy háborús szentje bem utatja a nem zeti és vallási igazság
egyedülálló kapcsolatát, és e k ettő t engesztelő női m ivoltában
m agasabb ren d ű egységgé olvasztja össze. E zért tu d o tt ő F ra n ­
ciaország nem zeti szentjévé válni - egészen m ás értelem ben,
m in t ahogyan Szent B rigitta lett Svédország szentje - , és őt az
összes franciák egységének jeleként m in d e n p á rt elism erte.
N em lehet szavakkal kifejezni, m it jelent ilyen szim bólum a
nép szám ára. Johanna a francia passió-gondolat beteljesítője-

53
k é n t átm en t a tisztulás tüzén, és áldozatában Franciaország iga­
zi lelkét m u tatta be.
M ég egy utolsó szem pontot is föl kell hoznunk ahhoz, hogy
ezt a szentet a francia vallási géniusz m egtestesítőjének tudjuk
tekinteni. Johanna életében nagy szerepet játszanak az angyalok.
Az ő léte Szent M ihály arkangyal megjelenésével vált ren d k ív ü ­
livé. Életéből nem lehet kihagyni az angyalokat. Az angyalok vi­
lágában élt, Jákobhoz hasonlóan ő is látta az angyalokat föl- és
alászállni a m ennyei létrán. A nnyira tiszteletteljes, bizalm as
kapcsolatban volt az angyalokkal, hogy látott olyan dolgokat,
am elyek em ber elől el vannak rejtve. „G yakran jönnek az angya­
lok a keresztényekhez, csak nem látják őket. M agam gyakran lát­
tam angyalokat az em berekkel.” Johanna angyalfölfogásának
sem m i köze sincs a középkor után i elkorcsosult képhez, am ely
ezeket az égi hatalm akat édeskés, pufók „angyalkáknak” ism eri,
és így mesél róluk a kisgyerm ekeknek. Johannának - éppúgy,
m in t Areopagita D énesnek - az angyalok fenséges lények, ak ik ­
nek szent hatalm uk van, és rettenetes nagyságuk m inden em be­
ri m értéket fölülm úl, ahogyan azt a bizánci m ozaikok bem u tat­
ják. A lotharingiai lány - éppúgy, m in t a Biblia - Isten valódi
küldötteinek tekintette az angyalokat, akiket Isten az em berek­
hez küld, és akik harcolnak az istenellenes hatalm akkal. Ez az
angyalfölfogás - amely az újabb korban elveszett, és csak néhány
költő, így H ölderlin és Rilke próbálta m eg fáradságosan újra vis­
szahozni - új képet ad Johannáról, ez azonban csak szim bolikus
gondolkodással hozzáférhető, racionális gondolkodással nem .
Az inkvizítorok vádirata szerint „Johanna az angyalok hivatalá­
hoz m érte a maga feladatát azzal, hogy határozottan állította: ő
Isten nevében küldetett”. A vád többször fölm erül az ellene foly­
tato tt eljárásban: „N yilvánosan hirdették, hogy ő Isten k ü ld ö tt­
je, és tulajdonképpen inkább angyal, m int nő.” Ez a vádpont tár­
ja föl Johanna igazi arcát. O valóban szárnyas angyalként sietett
végig Franciaországon. Nem birtokolta az angyalok term észetét,
de az ő szolgálatukat teljesítette. O m aga utalt erre a felfogásra,
am ikor elm esélte annak az angyalnak a történetét, aki koronát
adott át Franciaország királyának, és az allegóriát e szavakkal
zárta: „Az angyal én voltam !” Johanna a legm élyebb titkát tárta
föl ezzel a kijelentésével. Angyali m ivolta jelenti m isztérium á­
nak vallási értelm ét: ő volt Franciaország angyala.

Irod alom je g y zé k

Jeanne dArc, die Aktén dér Verurteilung (ed. B ütler), 1943.

R. SCHNEIDER, Macht und Gnade, 1940.
J. Z ijr c h e r , Jeanne dA rc, vöm psychologischen und psychopatolo-
gischen Standpunkt aus, Diss. 1895.
A n a t o l e F r a n c é , Das Leben dér heiligen Johanna
(ed. M. Zweig), 1926.
R. M a h r e n h o l t z , Jeanne d ’Arc, 1890.
H a n s B r u t z , Studien zűr Geschichte dér Jeanne dA rc, 1913.
S. S a c k v il l e -W e s t , J e a n n e dA rc, 1937.
M a x P r ib il l a , Die Stimmen dér Johanna in „Stimmen dér Zeit”,
1927.
G. G ö r r e s ,D ieJungfrau von Orléans, 1834.
E d u a r d J a n , Das literarische Bild dér Jeanne dA rc, 1928.
K ie r k e g a a r d , Tagebücher (ed. H aecker), 1923.
E m m a n u e l P r o p s t , Dér Prozefi derjungfrau von Orléans, 1895.
K. C h . L ea , Gescichte dér Inquisition im Mittelalter, 1905.
B e r n a r d S h a w , Die heilige Johanna, 1925.
G. B e r n a n o s , Jö A a n n a , Ketzerin und Heilige, 1934.
J. H u iz in g a , Wege dér Kulturgeschichte, 1930.
B e n n o H il l in g e r , Jeanne dArc, Das Geheimnis ihrer Sendung,
1940.

55