Első fejezet

Neil Josten hagyta, hogy a cigarettája egy slukkal a szűrőig égjen. Nem a nikotint akarta; hanem a
száraz füstöt, amely édesanyjára emlékeztette. Ha elég lassan lélegzete be, megízlelhette a benzin és
tűz szellemét. Egyszerre volt visszataszító és megnyugtató, amitől beteges borzongás futott végig a
gerincén. A löket egészen az ujjbegyéig hatott, ezzel eltávolítva egy hamucsomót. A cipője közötti
lelátóra esett, ahonnét elfújta a szél.

Felnézett az égre, de a csillagok elmosódtak a stadion fényei mögött. Azon tűnődött – nem először –,
hogy az édesanyja látja-e őt. Remélte, hogy nem. Pokolian elverné, ha látná, hogy hogyan ül itt. A
mögötte levő ajtó nyikorgása zökkentette ki gondolataiból. Neil közelebb húzta a táskáját az
oldalához, és hátranézett. Hernandez edző nyitotta ki az öltöző ajtaját és ült le Neil mellé.

- Nem láttam a szüleidet a meccsen – mondta Hernandez.

- A városon kívül vannak – mondta Neil.
- Még mindig vagy újra?

Egyik sem, de Neil nem mondta el ezt. Tudta, hogy a tanárai és az edzője belefáradtak abba, hogy
ugyanazt a kifogást hallják, amikor a szülei után kérdezik, de ez ugyanolyan egyszerű hazugság volt,
mint amennyire eltúlozták. Elmagyarázza, hogy miért nem fogja senki sem látni Jostenéket, és hogy
Neil miért aludt az iskola területén.

Nem arról volt szó, hogy nem volt hol laknia. Sokkal inkább arról, hogy az életkörülményei nem voltak
törvényesek. Millport egy haldokló város volt, ami azt jelentette, hogy több tucat ház volt a piacon,
amelyeket soha nem adtak el. Tavaly nyáron kisajátított egyet egy csendes környéken, ahol többnyire
idősek laknak. Szomszédjai ritkán hagyták el a kanapék és a szappanoperák kényelmét, de minden
alkalommal, amikor jött és ment, megkockáztatta azt, hogy észreveszik. Ha az emberek rájönnek,
hogy szűkölködik, bonyolult kérdéseket tesznek fel. Általában könnyebb volt betörni az öltözőbe és
ott aludni. Neil nem tudta, hogy Hernandez miért hagyta, hogy megússza és miért nem értesítette a
hatóságokat. Úgy gondolta jobb, ha nem kérdezi meg.

Hernandez kinyújtotta a kezét. Neil odaadta neki a cigarettát, és nézte, ahogy Hernandez elnyomta
azt a betonlépcsőn. Az edző félrepöccintette a gyűrött csikket, és Neil felé fordult.

- Azt hittem, ma este kivételt tesznek – mondta.

- Senki sem tudta, hogy ez lesz az utolsó meccs – nézett vissza a pályára Neil.

A Millport mai veresége miatt két meccsre a döntőtől kikerültek az állami bajnokságból. Túl közel
mégis messze. A szezon így véget ért. A legénység már szétszedte a pályát, leszerelte a plexi falakat,
és az Astroturfot a kemény padlóra gurította. Amikor végeztek, újra futballpálya lesz; semmi sem
marad az Exy-ből őszig. Neil rosszul érezte magát, amikor ezt figyelte, de nem tudta elfordítani a
tekintetét. Az Exy egy fattyú sport volt, egy fejlett fajta lacrosse egy futball méretű pályán a jégkorong
erőszakosságával, és Neil imádta minden részét a gyorsaságtól az agresszióig. Ez volt az egyetlen
darabja a gyerekkorának, amit soha nem tudott feladni.

- később majd felhívom őket az eredménnyel kapcsolatban. – mondta, mert Hernandez még mindig
őt figyelte. – nem sok mindenről maradtak le.

- talán még nem – mondta Hernandez – van itt valaki, aki látni szeretne téged.
Annak, aki a fél életét azzal töltötte, hogy túllépjen a múltján, ezek egy rémálomból származó szavak
voltak. Neil felugrott, és a vállára akasztott táskáját, de a mögötte lévő cipő kopogása jelezte, hogy
már túl késő elmenekülni. Neil megfordult, és egy nagydarab idegent látott az öltöző ajtajában. A
feleségverő, törzsi tetoválásokat viselt. Egyik keze a farmerzsebébe volt, a másikban egy vastag aktát
tartott. Testtartása laza volt, de barna szemei fegyelmesek.

Neil nem ismerte, ami azt jelentett, hogy nem volt idevalósi. Millport kevesebb, mint kilencszáz
lakossal büszkélkedhetett. Ez egy olyan hely volt, ahol mindenki ismert mindenkit. Ez a megrögzött
ingerlékenység kényelmetlenné tette a dolgokat Neil és minden titka számára, de remélte, hogy ez a
kisvárosi mentalitást pajzsként használhatja. A kívülállóról szóló pletykáknak hamarabb kellett volna
elérnie, mint az idegennek. Millport cserbenhagyta őt.

- nem ismerlek – mondta Neil.

- egy egyetemről jött – szólalt meg Hernandez. – azért jött, hogy lásson játszani ma este.

- baromság – mondta Neil – senki sem toboroz Millportból. Senki nem tudja, hogy hol van.

- van ez a valami, amit térképnek hívnak – szólalt meg az idegen – talán már hallottál róla.

Hernandez figyelmeztető pillantást küldött Neilre, és felállt.

- azért van itt, mert elküldtem neki az aktádat. Kiposztolt egy üzenetet, hogy kevés csatárosa van, és
úgy gondoltam megér egy próbát. Nem mondtam el, mer nem tudtam, hogy lesz-e belőle valami, és
nem akartam, hogy reménykedj.

Neil csak nézett maga elé és nem mondott semmit. – hogy mit csináltál? Szólalt meg egy kis idő után.

- megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a szüleiddel, amikor ma este négyszemközt akart találkozni,

de nem jeleztek vissza. Azt mondtad, megpróbálnak itt lenni.

- Megtették – mondta Neil - nem tudtak.

- Nem várok rájuk- mondta az idegen és Hernandez mellé sétált. – tudom, hogy hülyeség a szezon
végén itt lennem, de technikai problémáim voltak az utolsó újoncommal. Hernandez edző mondta,
hogy még mindig nem választottál iskolát őszre. Tökéletes megegyezés nem? Nekem szükségem van
egy csatárra, neked meg egy csapatra. Csak alá kell írnod a szaggatott vonalon és öt évig az enyém
vagy.

Neilnek kétszer kellett próbálkoznia mire meg találta a hangját.

- Nem gondolod komolyan.

- Nagyon is komoly és időszerű – mondta a férfi. Ledobta az aktákat Neil mellé. Neil nevét fekete
jelölővel firkálták az elejére. Neil arra gondolt, hogy kinyitja a mappát, de mi értelem volt? Az ember,
akit ez az edző oly gondosan kutatott nem volt igazi és nem is fog sokáig létezni. Öt hét múlva Neil
leérettségizik, utána pedig valaki más lesz valahol máshol messze innen. Nem számit mennyire
tetszett neki Neil Josten lenni. Túl sokáig maradt itt. Neil már hozzá szokott ehhez. Az elámult nyolc
évet meneküléssel töltötte, hazugságot hazugság után, hogy bonyolult nyomot hagyjon maga után.
Huszonkét név állt közte és az igazság között és tudta mi történik, ha valaki végre összerakja a képet.
Egy iskolai csapattal való szerződéskötés többet jelentett, mint az egyhelyben maradás. Ez azt
jelentette, hogy reflektorfénybe kerül. A börtön nem tudta sokáig megállítani az apját, és Neil nem
élné túl a vele való találkozást. A matematika könnyű volt, de ez nem könnyítette meg a dolgát. Ez a
szerződés egy irányú jegy volt a jövőbe, amit Neil soha nem kaphatott meg, és már fájt neki annyira
akarta. Egy vakító pillanatig gyűlölte magát, amiért mindig is a Millport csapatnál próbálkozott.
Jobban tudta, mint, hogy bíróság elé álljon. Az anyja azt mondta neki, hogy soha többé nem fog
játszani. Figyelmeztette, hogy csak távolról legyen a megszállottja, de nem engedelmeskedett neki.
De mi mást kellett volna tennie? Halála után Millport-ban ragadt, mert nem tudta hogyan folytassa
nélküle. Ez volt az egyetlen dolog, ami megmaradt, ami valódi volt. Most hogy újra belekóstolt nem
tudta hogyan eressze el.

- kérem, menjen el – mondta.

- kicsit hirtelen jött, de tényleg szükségem van a válaszra még ma este. A bizottság az óta üldöz mióta
Janei-t bebörtönözték. – Neil gyomra megütötte a cipőjét a név hallatán. A mappáról az edző arcára
szegezte a tekintetét.

– rókák – mondta – Plametto Állami Egyetem. – a férfi – akiről Neil most tudta meg, hogy David
Wymack edzőnek kell lennie meglepettnek tűnt, hogy milyen gyorsan összerakta.

- gondolom láttad a hírt. Technikai nehézségek. – mondta. Szép módja volt elmondani, hogy az utolsó
újonca, Janei Smalls megpróbálta megölni magát. A legjobb barátja a fürdőkádban találta meg
vérezve, és még időben korházba szállította. Neil azt halotta utoljára, hogy a lány öngyilkos lett egy
pszichiátriai osztályon. A rókákra jellemző, mondta a kommentátor, és nem túlzott.

A Plametto State University Foxes tehetséges selejtek és drogosok csapata volt, mert Wymack csak
összeomlott otthonokból toborzott sportolókat. Azt akarta, hogy a Foxhole court-ot egyfajta átmeneti
otthonná alakítja, elméletben szép volt, de ez azt jelentette, hogy a játékosai összetört izolacionisták
voltak, akik nem tudtak elég sokáig kijönni egymással ahhoz, hogy átvészeljék a játékot. Az NCAA-ban
hírhedtek voltak kicsi méretükről és arról is, hogy az elmúlt három évben halottként rangsorolták
őket. Az elmúlt évben lényegesen jobban teljesítettek a kapitányuk kitartása és az új védelmi vonaluk
erejének köszönhetően, de a kritikusok még mindig viccnek tekintették őket. Még az EKT, az Exy
Szabályok és Rendeletek Bizottsága is elvesztette a türelmét a gyenge eredményeikkel szemben.
Aztán a korábbi országos bajnok Kevin Day csatlakozott hozzájuk. Ez volt a legnagyobb dolog, ami a
rókákkal történhet, és ez azt jelentette, Neil soha nem fogadhatja el Wymack ajánlatát. Neil közel
nyolc éve nem látta Kevint, és soha többé nem állna készen arra, hogy találkozzon vele, néhány
ajtónak zárva kellett maradni; Neil élete múlott rajta.

- nem lehetsz itt – mondta Neil.

- mégis itt állok – mondta Wymack – kell egy toll?

- nem – válaszolt Neil – nem. Nem fogok neked játszani.

- félreértettelek. Aláírtad Kevint. És Kevin leigazolt téged, szóval… - Neil nem maradt itt, hogy hallja a
többit. Felpattant a lelátókról az öltözőben. A fém csörgött a cipője alatt, de nem elég hangosan
ahhoz, hogy elnyomja Hernandez megdöbbent kérdését. Neil nem nézett hátra hogy lássa követik-e.
Csak annyit tudott, csak az számított, hogy minél távolabb kerüljön innen. Felejtsd el az érettségit.
Felejtsd el „Neil Jostent”. Ma este elmegy, és addig fut, amíg el nem felejti, hogy Wymack valaha is
kimondta neki ezeket a szavakat.

Neil nem volt elég gyors. Félúton volt az öltözőben, mikor rájött, hogy nincs egyedül. Valaki várta őt a
társalgóban, közte és a bejárati ajtó között. A fény csillogott egy élénksárga ütőn, amikor az idegen
meglendítette, és Neil túl gyorsan ment ahhoz, hogy megálljon. A bot elég erősen csapódott bele a
gyomrába, ahhoz, hogy a tüdejét a gerincéhez préselje. Nem emlékezett rá, hogy elesett volna, de
hirtelen a kezén és a térdein támaszkodott miközben próbált lélegezni. Hányna, ha elsőnek kezelni
tudná a zihálását, de a teste nem volt hajlandó együttműködni. A füle zúgott Wymack dühős
hangjától, melyet ezer mérföldre hallani lehetett

- az isten verje meg, Minyard. Ezért nem mennek sose jól a dolgaink.

- Ó edző, - mondta valaki Neil feje fölött – ha jó lenne, nem lenne hasznunkra, ugye?

- Nincs hasznunkra, ha összetöröd.

- inkább engedtem volna el? Tegyen rá sebtapaszt és jobb lesz, mint újkorában.

A világ feketébe fordult, majd túl éles fókúszba került, ahogy a levegő elérte Neil megkínzott tüdejét.
Neil olyan élesen szívta be a levegő, hogy majdnem megfulladt, és minden heves köhögése ezzel
fenyegette. Egyik kezét a mellkasára szorította, hogy összeszedje magát és hevesen pillantott fel
támadójára. Wymack mér kimondta a nevét, de Neilnek nem volt rá szüksége. Túl sok újságcikkben
látta már ezt az arcot, ahhoz hogy ne ismerje. Andrew Minyard nem nézett ki túl jól személyesen,
szőke és öt láb magas volt, de Neil többet tudott. Andrew volt a Rókák elsőéves kapusa és a
leghalálosabb befektetésük. A rókák többsége önpusztító volt, míg Andrew úgy tűnt, hogy jobban
szeretett járulékos károkat okozni. Három évet töltött egy javítóintézetben, és nagyon közel volt a
második ciklushoz. Andrew volt az egyetlen, aki valaha is elutasította az első helyen álló Edgar Allan
Egyetemet. Kevin és Rico maguk szerveztek egy találkozót, hogy üdvözöljék őt, de Andrew
visszautasította és csatlakozott inkább az utolsókhoz a Rókákhoz. Soha nem magyarázta meg a
választását, de mindenki azt feltételezte, hogy azért mert Wymack hajlandó volt felvenni a családját
is- Andrew ikertestvére Aaron és unokatestvére Nicholas Hemmick ugyanabban az évben
csatlakoztak. Bármi is volt az ok, Andrew-t hibáztatták Kevin közelmúltbeli átigazolásáért. Kevin az
Edgar Allan Ravensében játszott, amíg tavaly decemberben egy síbalesetben eltörte a domináns
kezét. Egy ilyen sérülés az egyetemi szerződésébe került, de ott kellett volna felépülnie, a korábbi
csapata támogatásában. Ehelyett a Plametto-ba csatlakozott, hogy Wymack informális segédedzője
legyen. Három héttel ezelőtt hivatalosan is csatlakozott a jövő évi kezdőcsapathoz.

Az egyetlen dolog, amit egy olyan lehangoló csapat, mint rókák adhatott Kevinnek az a kapus volt, aki
egyszer elutasította őt. Neil azzal töltötte a tavaszt, hogy mindent kiásott Andrew- ról, meg akarta
érteni azt az embert, aki felkeltette Kevin érdeklődését. Andrew-val szemtől szembe találkozni
ugyanolyan zavaró volt, mint amilyen fájdalmas.

Andrew mosolyogva nézett le Neilre, és két ujját a halántékához téve tisztelgett – legközelebb több
szerencsét.

- bazd meg – mondta Neil – kinek az ütőjét loptad el?

- Kölcsönvettem- dobta oda Andrew Neilnek – itt van.

- Neil – Hernandez elkapta Neil karját, hogy segítsen neki felállni – jézuson, jól vagy?

- Andrew-nak egy kicsit nyers a modora – állt Wymack Neil és Andrew közé. Andrew-nak nem okozott
gondot elolvasni ezt a néma figyelmeztetést. Egy túlzott vállrándítással felemelte kezét, és visszább
vonult, hogy több helyet adjon Neilnek. Wymack végignézte, ahogy elmegy, mielőtt Neil felé fordult
volna – eltörte valamid?
Neil óvatosan a bordáihoz nyomta a kezét, és lélegzett, érezte, ahogy az izmai sikoltozva tiltakoznak.
Elég csonttörést szenvedett a múltban ahhoz, hogy tudja, ezúttal szerencséje volt – jól vagyok. Edző
én most elmegyek. Engedjen el!

- még nem végeztünk - szólalt meg Wymack.

- Wymack edző – kezdte Hernandez, de Wymack nem hagyta, hogy befejezze – adnál nekünk
egy percet? – Hernandez Wymack ról Neilre nézett, aztán elengedte – nemsokára
visszajövök.

Neil hallgatta lépteit távozása közben. Csörgés hallatszódott, ahogy kirúgta az ajtótámaszt a helyéről,
és ahogy kínos nyikorgással zárult be mögötte. Neil megvárta a kattanást, mielőtt újra megszólalt
volna.

- már megadtam a válaszomat. Nem fogom aláírni.

- nem hallgattad meg az egész ajánlatomat – kezdte Wymack. – ha már fizettem, hogy három embert
iderepítsek, hogy lássanak, a legkevesebb, amit tehetsz, hogy adsz, nekem öt percet nem gondolod?

A vér olyan gyorsan hagyta el Neil arcát hogy megszédült. Egy botladozó lépést tett vissza Wymack-
tól, kétségbeesetten kereste az egyensúlyt és kapkodta a levegőt. A mandzsettája beleütközött a
csípőjébe, és összecsomózta a kezét a hevedere körül, szüksége volt valamire, amibe
megkapaszkodhatott. – nem hozhattad ide. - Wymack kemény tekintettek bámult rá – talán
probléma?

Neil nem mondhatta el neki az igazat ezért inkább ezt mondta:

- nem vagyok elég jó hogy ugyanazon a pályán játsszak egy bajnokkal.

- igaz, de lényegtelen- szólalt meg egy új hang, mire Neilnek elállt a lélegzete. Tudta, hogy ki az
anélkül, hogy megfordult volna, de már magától mozgott. Gondolnia kellett volna mikor meglátta
Andrew-t, de nem akarta elhinni. Nem volt ok arra, hogy egy kapus találkozzon egy potenciális
csatárral. Andrew csak azért volt itt. Mert Kevin Day soha nem ment sehova egyedül.

Kevin a szórakoztató központ tetején ült a hátsó fal mentén. Félrelökte a tv-t az egyik oldalra, hogy
több helyet adjon magának, és papírokkal fedte le a körülötte lévő helyet. Végignézte ezt az egész
látványt, és az arcán lévő hűvös tekintetből ítélve nem volt elragadtatva Neil reakciójától. Évek teltek
el azóta, hogy Neil egy szobában állt Kevinnel, évek teltek el az óta hogy látták, ahogy Neil apja száz
darabra vág egy sikoltozó embert. Neil ugyanúgy ismerte Kevin arcát, mint ahogy a sajátját, ami
annak a következménye, hogy látta, ahogy Kevin ezer vagy több mérföldre a nyilvánosság előtt nőtt
fel. Minden más volt vele kapcsolatban. Minden ugyanaz volt, a sötét hajától és zöld szemétől a bal
arccsontján lévő kettesig. Neil látta ezt a számot és vissza akarta lépni. Kevinnek akkoriban is megvolt
ez a szám, de túl fiatal folt ahhoz, hogy véglegesen is megcsináltassa. Ehelyett ő és az örökbefogadott
testvére, Riko Moriyama jelölőkkel írták az arcukra az egyes és a kettes számot, újra és újra
megerősítve azt mikor halványodni kezdtek. Neil akkor még nem értette, de Kevin és Riko a sztár
létet célozták meg. Megígérték neki, hogy híresek lesznek. Igazuk lett. Profi csapatuk volt és a
Ravens-ben játszottak. Tavaly beválasztották őket a nemzeti csapatba az US Courtba. Bajnokok
voltak, Neil meg pedig hazugságok és zsákutcák zűrzavara.

Neil tudta, hogy Kevin nem ismerte fel. Túl hosszú idő volt; mindketten külön világban nőttek fel. Neil
sötét hajfestékkel és barna konyaklencsével álcázta külsejét. De mi másért keresné Kevin Day?
Egyetlen I. osztályú iskola sem süllyedne ilyen mélyre, még a Rókák sem. Neil feljegyzései szerint csak
egy éve játszott az Exy-t. Ebben az évben nagyon óvatos volt, hogy úgy viselkedjen, mint egy semmit
tudó, még tavaly ősszel is bepakolta és cipelte a How-To könyveket. Eleinte könnyű volt színlelni,
hiszen nyolc éve nem vett ütőt a kezébe. Az a tény, hogy most más pozíciót játszott, mint a Little
League-ben, segített, mert új nézőpontból kellett megtanulni a játékot. Irigylésre méltó és
elkerülhetetlen tanulási tehetsége volt, de még mindig keményen küzdött azért, hogy ne ragyogjon.
Megcsúszott? Túl nyilvánvaló volt, hogy olyan múltbáli tapasztalatokkal rendelkezik, amelyekről nem
beszélt? Hogyan kelthette fel Kevin figyelmét, annak ellenére, hogy a legjobban próbált rejtőzködni?
Ha Kevinnek ilyen könnyű volt milyen jelet küldött az apja csapatának?

- mit csinálsz itt? - Kérdezte zsibbadt ajkakkal.

- Miért mentél el? – kérdezett vissza Kevin.

- Én kérdeztem előbb.

- Az edző már válaszolt erre a kérdésre- mondta Kevin türelmetlenül. – várjuk, hogy aláírd a
szerződést. Ne vesztegesd az időnket.

- Nem – vágta rá Neil. Ezer csatár van, aki megragadná a lehetőséget, hogy veled játszon. Miért nem
őket zargatod?

- Láttuk az aktáikat – szólalt meg Wymack. – téged választottunk.

- nem fogok Kevinnel játszani.

- De, fogsz. – jelentette ki Kevin. Wymack megvonta a vállát és Neilre nézett- lehet, hogy nem vetted
még észre, de addig nem megyünk el, amíg igent nem mondasz. Kevint, azt mondta szükségünk van
rád, és igaza van.

- Ki kellett volna dobnunk az edződ levelét, már mikor kinyitottuk. – folytatta Kevin. – az aktás
siralmas, és nem akarom, hogy valaki a te tapasztalatlanságoddal bekerüljön hozzánk. Ez ellenkezik
mindazzal, amit idén a Rókákkal próbálunk csinálni. Szerencsédre az edződ tudta ezt, ezért elküldte
nekünk a statisztikáidat. Küldött nekünk egy kazettát hogy láthassunk játék közben. Úgy játszol,
mintha mindent elveszíthetnél.

A tapasztalatlansága. Ha Kevin emlékezne, rá tudná, hogy az akta hazugság. Tudna Neil kis bajnoki
csapatairól. Emlékezne a verekedésre, amit a férfi meggyilkolása szakított meg.

- ezért – mondta Neil halkan.

- ilyen az egyetlen olyan csatár. Akivel érdemes játszani.

A megkönnyebbüléstől Neilnek felfordult a gyomra. Kevin nem ismerte fel, és ez csak egy szörnyű
egybeesés. Talán a világ így akarta a tudtára adni, mi történhet, ha túl sokáig ugyanazon a helyen
marad. Legközelebb talán nem Kevin lesz az. Legközelebb talán az apja.

- Valójában hasznunkra válik, hogy itt vagy – kezdte Wymack. – a csapatunkon és az iskolaszéken
kívül senki sem tudja, hogy itt vagyunk. Nem akarjuk, hogy az arcod a hírekben szerepeljen ezen a
nyáron. Most túl sok mindennel kell foglakoznunk és nem akarunk belerángatni a zűrzavarba, amíg
nem vagy biztonságban és elhelyezkedtél az egyetemen. Van egy titoktartási záradék a
szerződésedben, hogy nem mondhatod el senkinek, hogy a miénk vagy, amíg a szezon augusztusban
el nem kezdődik.

Neil újra Kevinre nézett, és az igazi nevét kereste Kevin arcán. – ez nem jó ötlet.
- a véleményedet megfelelően tudomásul vettük és el is utasítottuk – mondta Wymack – még valami,
vagy elkezded aláírni a dolgokat?

Az okos dolog az óvadék volt. Még ha Kevin nem is tudta, ki ő, ez egy szörnyű ötlet volt. A Rókák túl
sokat szerepeltek a hírekben, és ez csak rosszabb lett volna, ha Kevin benne lenne az élvonalban.
Neilnek nem szabad alávetni magát egy ilyen vizsgálatnak. Ezer darabra kellene tépnie Wymack
szerződését és távoznia.

A távozás életet jelentett, de Neil életmódja a túlélés volt, semmi több. Az új nevek és új helyek,
melyekhez sohasem nézett vissza. Amint kezdte úgy érezni, hogy letelepedett, összepakolt és elment.
Ez tavaly azt jelentette az anyja nélkül, hogy teljesen egyedül volt. Nem tudta, hogy készen áll-e erre.

Azt sem tudta, készen áll-e ismét feladni az Exy-t. ez volt az egyetlen dolog, amitől valódinak érezte
magát. Wymack szerződése esélyt adott rá hogy tovább játsszon, és arra hogy még egy ideig
normálisnak érezze magát. Wymack azt mondta, hogy öt évig tart, de Neilnek nem volt muszáj olyan
sokáig maradni. Ha lebukna bármikor elmenekülhetett, amikor csak akart, nem igaz?

Megint Kevinre nézett. Kevin nem ismerte fel, de talán egy része emlékezett a fiúra, akivel, annyi
évvel ezelőtt találkozott. Neil múltja be volt zárva Kevin emlékeibe. Ez volt a bizonyíték arra, hogy
létezik, ugyanúgy, mint a játék, amit mindketten játszottak. Kevin volt a bizonyíték arra, hogy Neil
valódi. Talán Kevin volt a legjobb esélye Neilnek arra, hogy tudja, mikor menjen el újra. Ha Kevinnel
élne, gyakorolna és játszana, tudná mikor kezdett el Kevin gyanakodni. Abban a pillanatban, hogy
Kevin elkezdett kérdezősködni, vagy viccesen nézni rá, Neil eltűnne.

- nos? – kérdezte Wymack. A túlélési ösztönök harcba szálltak a szükségletekkel, és szinte elgyengítő
pánikba torkoltak.

- Beszélnem kell anyámmal- mondta Neil, mert nem tudta, mit mondhatna.

- Miért? - kérdezte Wymack - Legális vagy, nem? Az aktád szerint 19 éves vagy. – Neil tizennyolc volt,
de nem akart ellentmondani annak, amit a hamis papírjai mondanak.

- Még mindig meg kell kérdeznem.

- Örülni fog neked.

- Talán – mondta Neil halkan, tudván hogy ez hazugság. Ha az anyja tudná, hogy egyáltalán
megfontolja ezt, nagyon dühös lenne. Valószínűleg jó dolog volt, hogy soha nem fogja megtudni, de
Neil nem gondolta volna, hogy a „jónak ”olyannak kellene lennie, mint egy késnek a mellkasában. –
ma este beszélek vele.

- Hazavihetünk.

- Megoldom. – Wymack ránézett a Rókáira – menjetek, várjatok a kocsiban – Kevin összegyűjtötte az

aktákat, és lemászott az ülőhelyéről. Andrew megvárta, amíg Kevin utoléri, és elhagyták az öltözőt.
Wymack megvárta, amíg elmennek, majd komolyan nézett Neilre.

- Szükséged van egyikünkre, hogy beszéljen a szüleiddel?

- Megoldom – mondta Neil újból. Wymack nem is próbált meg finomkodni a következő kérdéssel. –
ők azok, akik bántottak téged?

Neil teljesen tanácstalanul meredt rá. Elég nyers volt ahhoz, hogy olyan szinten durva legyen, hogy
nem volt megfelelő hely a válaszadáshoz. Úgy tűnt Wymack-nak is feltűnt, mert újra belekezdett
mielőtt még Neil meg tudott volna szólalni.
- próbáljuk meg újra. Azért kérdezem, mert Hernandez edző szerint több éjszakát töltesz itt. Úgy
gondolja történt valami, mivel nem akarsz átöltözni a többiekkel, és nem engeded, hogy bárki
találkozzon a szüleiddel. Ezért jelölt ki téged nekünk; szerinte beleillessz az élvonalba, tudod, hogy ez
mit jelent, ugye? Ismered az embereket, akiket keresek. Nem tudom igaza van-e – mondta-, de
valami azt súgja, hogy nincs messze az igazságtól. Akárhogy is, az öltözőt bezárják, ha a tanév véget
ér. Nem fogsz tudni ide jönni a nyár folyamán. Ha a szüleid problémát jelentenek számodra, korán
Dél-Karolinába költöztetünk.

- mit tervezel? – kérdezte Neil meglepődve.

- Andrew a városban marad a nyári szünetre- kezdte Wymack – összeütköznek Abbyvel, a

csapatáplónkkal. Hatalmas lakása van, de velem maradhatsz, amíg júniusban meg nem nyílik a
kollégium. Igaz a lakásom nem két emberre készült, de van egy kanapém, ami kicsit puhább, mint egy
kő. Mindenkinek elmondjuk, hogy ott vagy a feltételes korai edzésen. Valószínű, hogy a fele elhiszi. A
többit nem fogod tudni átverni, de ez nem számít. A rókák okkal rókák, és tudják, hogy nem
szerződtetnénk, ha nem lennél jogosult. Ez nem jelenti azt, hogy ismerik a részleteket. Nem az én
dolgom megkérdezni, és biztos vagyok benne, hogy nem fogom elmondani nekik. – Neilnek kétszer
kellett próbálkoznia mire meg tudott szólalni – miért? – Wymack edző egy percig hallgatott.

- Azt hitted, azért alakítottam olyanná a csapatot, amilyen, mert azt hittem, ez egy jó reklámfogás
lenne? Ez a második esélyről szól Neil. Második, harmadig, negyedik, bármeddig, amíg legalább
eggyel többet kapsz, mint amit bárki más adni akarna neked.

Neil többször is halotta, hogy Wymack-et idealista idiótaként emlegetik, de nehéz volt meghallgatni
őt, és nem elhinni, hogy őszinte. Neil a hitetlenség és a megvetés között őrlődött. Hogy Wymack
minek tette ki magát újra és újra csalódásoknak, azt Neil nem tudta. Neil már évekkel ezelőtt
lemondott volna a rókákról.

Wymack adott neki egy percet hogy gondolkodjon, mielőtt újra megkérdezte volna: a szüleid
problémát jelentenek?

Túl sok volt ahhoz, hogy megkockáztassuk, de túl sok volt ahhoz is, hogy elsétáljunk tőle. Fájt, amikor
bólintott, de az még jobban fájt, hogy Wymack szemébe fáradt tekintet ült ki. nem az volt a kár. Hogy
csak időnként láthatja Hernandezt, hanem az ismerős érzés, ami azt mondtam, hogy Wymack
megértette mibe kerül Neilnek lenni. Tudta, milyen minden nap küzdeni azért, hogy felébredjen és
mozogjon. Neil kételkedett abban, hogy a férfi valaha is megértené, de ez az apróság több volt, mint
bármi, amit életében valaha is kapott. Neilnek félre kellett néznie.

- a diplomaosztó ünnepséged május tizenegyedikén van, az edződ szerint. – mondta Wymack hosszú
idő elteltével. – tizenkettedikén, pénteken felveszünk az Upstate Regionális repülőtéren. – Neil
majdnem jelezte, hogy még nem egyezett bele semmibe, de a szavak a torkán akadtak, ahogy rájött,
hogy tényleg elmegy.

- Őrizd meg am este a papírokat.- ajánlotta fel Wymack, és újra Neil elé tolta a mappát. Ezúttal Neil el
is vette. – az edződ majd hátfőn átfaxolja nekem az aláírt példányokat. Üdvözöllek az élvonalunkban.

- Köszönöm – helyénvalónak tűnt, de Neil nem tudta ezt kezelni. Tekintetét a padlón tartotta.
Wymack nem várt sokat a válaszra, mielőtt Hernandez keresésére indult. Alig hogy az ajtó
becsukódott mögötte, Neil idegei feladták a harcot. Kiszaladt a fürdőbe és éppen időben odaért egy
fülkéhez, hogy szárazon elérje a wc-t.
El tudja képzelni anyja dühét, ha tudná, mit csinál. Túlságosan is jól emlékezett a nő kezének vad
ragadására a hajában. Annyi évet azzal töltöttek, hogy megpróbáltak menekülni és rejtőzködni, és
most tönkretette a kemény munkájukat. Sohasem bocsátotta meg neki ezt, és ez egyáltalán nem
segített, hogy a zsigereiben lévő összeszorító érzésen.

- sajnálom – zihálta a nedves köhögések között. – sajnálom… sajnálom.

Odabotorkált a mosdókagylókhoz hogy kiöblítse a száját, és a fölöttük lógó tükörbe bámult. Fekete
hajával és barna szemeivel egyszerűnek és átlagosnak tűnt: senki sem vette észre a tömegben, és
senkinek sem vésődött az emlékezetébe. Ezt akarta, de mégis azon tűnődött megállja- e a helyét a
hírkamerákkal szemben. Kissé grimaszolt a tükörképére és kicsit közelebb hajolt a tükörhöz, majd
erősen megfogta a hajtincseit és széthúzta azokat, hogy ellenőrizze a hajtövét. Elég sötétek voltak
ahhoz, hogy ellazulhasson és kissé hátradőlt.

- egyetem – mondta halkan maga elé. Úgy hangzott, mint egy álom; mégis átkozott íze volt. Annyira
cipzárazta ki csak táskáját, hogy elrakja Wymack pappírjait. Amikor visszatért a nagyterembe a két
edző már várta. Neil nem szolt hozzájuk, hanem csak elment mellettük az ajtóhoz.

Andrew kinyitotta Hernandez telepjárójának hátsó ajtaját, amikor Neil elhaladt mellette, és
tudálékony, gúnyos mosolyt küldött Neilnek. – túl jó ahhoz, hogy velünk játszon, és túl jó ahhoz, hogy
velünk utazzon?

Neil gúnyos pillantást vetett rá, és felgyorsította lépteit. Mire a parkoló túlsó feléhez ért, már futott.
Maga mögött hagyta a stadiont, a Foxest és a túl jó ígéreteiket, de a táskájában lévő aláíratlan
szerződés horognak tűnt a nyaka körül.