Gyermekkor régen és ma

A görög és a római nevelést vesszük alapul a mai pedagógiai nevelésben.

Az őskorban az élelmiszerszerzéshez szükséges eszközök készítése és használatára tanították
az emberi társadalmat. A görög-római intézményes nevelés és iskolarendszer kialakította a
legfontosabb didaktikai- metadikai eszköztárat.

A pedagógusnak a feladata és szerepe a különböző korszakokban eltért egymástól. Ha

összehasonlítanánk egy mai pedagógust az ókori vagy középkori megfelelőjével, akkor
jelentős különbségeket láthatunk, de ennek ellenére mégis vannak olyan közös momentumok,
amelyek mindegyik korszakban megegyeztek. Ilyen a tanítás és nevelés megléte, illetve a
tudás átadásának a fontossága. A különbségek leginkább a módszerekben tértek el.

A görög és római nevelésből hoztunk át ,olyan gyakorlatokat amiket a mai gyermek

nevelésben is használunk.

A gyereknevelés a múltban többgenerációs feladat volt. Régen teljesen természetes volt,hogy

a gyereket nem kizárólag anya és az apa neveli, hanem aki épp ráér a rokonságból.

A meglátogatott közösségnél a gyerekeket , persze az életkoruknak megfelelő módon egész

kicsi kortól bevonják a felnőttek világába. De a gyerekek legfőbb dolga és feladata a játék.

Planton ókori tanítótól hoztuk azt a ma is használatos gyakorlatot , hogy a játékok csoportos
tevékenységek legyenek., mert ennek a nevelő hatása felbecsülhetetlen nagy . Megtanulnak
egymással bánni , közösösen együtt működni.

Marcus Fabiustól hoztuk azt a tanítást ,hogy ügyelnünk kell a tanítók minőségére és hogy már
7 éves kortó el kell kezdeni a tanulást.

Ennek a felfogása következtében a játéknak fejlesztő és értéke van a gyerekek számára,mert

játékosan is tudunk tanulni akár észrevétlenül.

A gyermeki fejlődésnek vannak szakaszai , amit Arisztotelésztól származtatunk és hogy

minden szabad állam polgárnak részesülnie kell a nevelésből , ami az állam szervezés alatt
kell hogy álljon.

Ma is ugyan úgy megtalálható az állami és a magán szervezés alatt álló nevelés.