Ludwig van Beethoven: IX.

Szimfónia

Ludwig van Beethoven Bonn, 1770. december 16.- Bécs 1827. március 26-ig élt. 1792-
ben Waldstein gróf támogatásával Bécsbe költözött. 1795 márciusában zeneszerzőként a
B-dúr zongoraversenyével bemutatkozott a bécsi nyilvánosság előtt.
A mű hangneme d-moll, 4 tételből áll. Ez volt Beethoven utolsó befejezett
szimfóniája. 1824-ben készült el. Szimfónikus zenekarra és kórusra van hangszerelve.
Tartalmaz részleteket a An die Freude (Friedrich Schiller: Óda az örömhöz) című műből. A
szimfónia a legnagyobb, Beethoven süketsége alatt komponált művei közt számon tartott
alkotás. Kulturális szerepe is van a modern világban, mióta a negyedik tétele (Örömóda) az
Európai Unió himnusza. Érdekesség, hogy a mű kézirata 2003-ban 3,3 millió dollárért kelt el.
Schiller Örömódáját előszőr 1796-ban adták ki a Thalia folyóiratban. Beethovent
elkezdte foglalkoztatni Schiller művének megzenésítésének gondolata. Egy bonni újságíró,
aki barátságban állt Beethovennel és Schillerrel, 1793. január 26-án Charlotta von Schillernek
megírta, hogy Beethoven mindenstrófáját fel fogja dolgozni. Ebben az időszakban Beethoven
Bécsben volt. A szimfónia első vázlatai 1815-ben készültek el, de részletesen csak évekkel
később kezdte el kidolgozni. A mű befejezése 1824-ig húzódott. A negyedik tételt a bécsi
lakásán írta, ezért Bécs számít az Európa-himnusz szülőhelyének. A följegyzései alapján a
kórussal kapcsolatos döntést 1823-ban hozta.
Az ősbemutató 1824. május 7-én volt a Kartnertor színházban. A műsor a Házszentelű
nyitánnyal kezdődőtt. Az ősbemutató szólistája volt Henriette Sontag-szoprán, Carolina
Unger-alt, Anton Haitzinger-tenor és Joseph Seipelt-bariton. Az előadás nagyon nagy siker
volt. Május 23-án a Hofburg báltermében ugyanezt apró változtatásokkal megismételték.