Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Bűn és bűntudat az irodalomban

Kosztolányi Dezső legkiemelkedőbb regénye, mely 1924-ben jelent meg. Az akkor elterjedt,
klasszikus modernség műfajához tartozik. A műre erős hatást gyakorol, Freud munkássága,
mely meghatárózza a regény témáját, mely az elfojtó élet hazugság. Ez a Vajkay családon
keresztül van bemutatva, ahol a szülők, Ákos és felesége Antónia, életüket áldozzák fel
pártában maradt csúf vénleányukért. A regény egy hét eseményeit mutatja be, melynek
során a szülők megszabadulnak lányuktól, Pacsirtától, és újra bekapcsolódhatnak a szociális
életbe.
Klasszikus modernség a 19. század második felében jelent meg, e műfajba tartozik Pacsirta
is. A regény keretein belül, az események háttérbe szorulnak, a belső történések kerülnek
előtérbe. A töredezettség illetve megszakítottság elemei jellemzőek a regényre (hiány,
elhalgatás, kihagyás). A folyamatosság megszakításával az ok-okozati összefüggések is
felbomlanak, helyettük a metaforikusok jutnak nagyobb szerephez. Az időszemlélet egyedi
és komplex. A lineáris időt kiegészíti a ciklikus idő, míg fontos szerep szál a belső, illetve
külső idő. Az idősíkok sokasága miatt gyakori az ídősík váltással, sőt még megalított idő is
felelhető a regényben.
A regény történet alakítása, az ok-okozati viszonyokra alapuló metonímia alapozza, ám a
metaforikus elemek is fontos szerepet játszanak. A cselekmény helyszíne, Sárszeg,
metaforikus elemek közé sorolandó, mivel a nevében rejlik a jelentősége is: jelképezi a
lehúzó világot, a magyar elmaradott vidéket. A főszereplő neve is jelentést hordoz magával.
Pacsirta mint madárnév jelképezi a szabadságot, szépséget, csicsergést, ám egy elzárkózót,
boldogtalan, vénleány viseli ezt a nevet. Nevek mellet fellelhetőek jelképes mozzanatok is: a
borbély meglátogatása, villanykörte becsavarása, új táska megvétele. Ezen események
jelképezik a szülők külső változásait, Pacsirta hiányában. Vajkay „megfiatalodik” a borbély
meglátogatása után, Vajkayné megengedheti magának az új táska megvásárlását. A lámpa
becsavarása a legkiemelkedőbb jelkép. Azáltal, hogy becsavarják „megvilágosodik” számukra
az élet, rájönnek, hogy Pacsirta csakis lehúzta és elszomorította öket. Vajkay álma és
Pacsirta levelének az elvesztése is jelentést nyer. Ám a szülök visszaváltozása is nyomon
követhető a metaforák által: az új táska elrejtése, színházjegyek eltépése és a rendrakás. A
mű végén visszatérő vonat a változatlanságra utal, mivel egyazon vonat, mellyel Pacsirta
elutazott. Pacsirta által hozzot kalitkába zárt galamb mind Pacsirtának, mind szüleinek a
sorsát suggalja. A metonímia jegyei a lineáris történetvezetésben, illetve a summázatok és
fejezetek közti ironikus viszonyban lelhetőek fel. A summázatok nem fellelnek meg a
fejezetek összefoglalásaiként, hanem az olvasó figyelmét arra vezeti, hogy a kommentár
nem felel meg az elbeszélés logikájának. A belső és külső nézőpontok keverednek a műben,
mely bizonytalanságot kelt az olvasóban.
A műben nagy hangsúly van fektetve az életszerűségre, így a jellemábrázolás is kiemelkedő.
Az elbeszélői jellemzés található műben:” Apa egérszürke ruhát viselt, mely pont olyan volt,
mint a haja.” Ám felelhetőek a közvetett módszerek is a regényben: „Kezét gyöngéden az
öregúr kezére tette.” A jellemábrázolás legkiemelkedőbb eleme az alakteremtés technikája,
mely Freud pszichoanalízisére épül. Kosztolányi úgy véli, lelkünk tudat alatti mélyrétegéből
fakad, hogy személyiségünket, lelkiségünket mi magunk sem ismerhetjük meg teljesen.
Ebből következik, hogy a szereplő monológja m ellet az események, gesztusok, ingerválaszok
rögzítését is kiemelt szerephez juttatja. Az is fontos szerepet kap, hogy gyakran a szereplők
előtt is titokban maradnak lelkük mély rétegei. A szereplők legmélyebb vágyai nem öltenek
nyelvi formát, a test beszél a lélek helyet. Legkiemelkedőbb példa a mű folyamán Vajkay
álma, amelyben Pacsirtát elrabolják, megkínozák, megcsonkítsák és meggyilkolják. Ezen
álom nem magyarázható meg Freud pszichoanalízise nélkül. Freud álomfejtése alapján az
álmok tartalma nem más mint az elfojtott vágyak, kívánságok. Ez bebizonyosodik az utolsó
nap estélyén. Vajkay lerészegedett állapotában, kimondja azt, mely mindkét szülő lelkének a
mélyén rejlik: „Mi őt nem szeretjük. (…) Gyűlöljük őt. Utáljuk.”. Vajkayné tagadja férje
állítását, ám lelke mélyén egyet kell, hogy értsen férjével. Az apa szinte azt is ki meri
mondani, hogy nem bánná saját lányának halálát sem: „És azt se bánnánk, ha szegény akár
ebben a pillanatban meg…”
Fontos szerepet játszik a regényben a bűn és bűntudatnak az egyensúlya. Vajkay es
Vajkayné életüket arra szentelték, hogy lányukat rejtsék a világ elöl. Pacsirta, azáltal, hogy
35 évesen még nincs megházasódva, illetve csúfsága miatt szégyent hoz a családra. A
szülőkre a regény elején úgy utal az elbeszélő, mint „Apa és anya”, mintha más életük
értelme ez az egyetlen családi beosztottság lenne. Változás történik a felállásban, mikor
Pacsirta elutazik Sárszegről. A szülök mindenféleképpen ki akarják ezt az eseményt
használni, hogy megszabaduljanak Pacsirta emlékétől. A házaspár bekapcsolódik a város
szociális életébe, ház körüli szokásaik megváltoznak, és képesek az életet újra élvezni.
Vajkayiék egy hétig újra szabadnak érzik magukat, ők lennének a gyerekek a családban, és
Pacsirta lenne a szigorú anya. A szülőkben bűntudatot kelt erkölcsiségük alapján, mivel ha
Pacsirta boldogtalan úgy érzik, hogy e sorsban osztozkodniuk kéne. A szülök felfogása
szerint, bűn az, hogy az életet élvezhetik Pacsirta nélkül így amint csütörtök éjjel az alkohol
hatására Vajkayból kitörnek az elfojtott indulatok. Az apa úgy érzi, hogy kifejezheti a lánya
sorsa által keltett rengeteg boldogtalanságot. Kimondja, hogy egyedül a lánya miatt
boldogtalan a kettejük élete, a felesége ezt megcáfolja, ám gondolataiból kiderül, hogy
mennyire szenved lelke mélyén. Másnap Pacsirta hazaérkezik, ám a házat ugyanolyan
állapotban találja, ahogy hagyta, mivel szülei mindent elrejtetek mely jelezhették életüknek
a megváltozását. Ezt azért tették mivel bűntudatot éreztek amiatt, hogy életüket élvezték
Pacsirta jelenléte nélkül. Pacsirta hazatértével minden visszatér az eredeti állapotba. Így
visszatér a régi rend és reménytelenség. E hét a szülőknek egy esély volt a reménytelen
életből való szabadulásra, ám bűntudatuk ezt nem engedi. Míg lányuk reménykedett abban,
hogy e hét változást hozhat az ciklikus boldogtalan életébe, sajnos csalódnia kell.
A Pacsirta regény magyar klasszikus modernség egyik legfontosabb alkotása. Kosztolányi
felhasználja úgy Freud pszichoanalízisének az elméletét, mint a modernségkülönböző
jegyeit. Egy különleges mű jön létre, melynek középpontjában nem a cselekedett, hanem a
belső érzelmek foglalnak helyet, ahol a bűn, bűnhődés és bűntudat folytonos meghatározói
a szereplők cselekedeteinek, míg elégedetlenségeik tudatalatiukban halmozódnak fel.