Gárdonyi Géza

A Kátsa
 A Kátsa szöméjös artzképe, ahogy a pintzém sarkába
állitotta Mühlbek Károj rajzoló mestör, oszt hamarosan
leábrázolta palajbásszal a gazembört.
 A KÁTSA
Más szóval

Ebbe a könyvbe van mögirva a kátsa tzigány élete

világra gyövetelétül kezdve mind a zakasztófáig,
a mire rá is szógált vóna, mert tejjes egész életibe
nagy kutya vót. Továbbá itt vannak a búzeonyba
szörzött tapasztalatok is.

Irtam én magam

GÖRE GÁBOR
biró úr.

Harmadik eresztés.

Nyomtatták ebbe a zesztendőbe

Singer és Wolfner
könyves bóttyába kapkodható.

2011
© Fapadoskonyv.hu Kft.
 Itt kezdődik.

A Kátsa élete, ahogyan ít a salyát szályával

elbeszélte, imitt amott pedig közibe irtam hogy
a szavába mögigazitottam, mer a tzigány­
beszéd nem szentírás.

Hát hogy én is a siletésemen kezsgyem

a zsén anyám Sárkezsi jány vót azs
bizsonyos de mán a zsapai ódalrul én
ojan uri méltóságbúl magzsottam, hogy
magam is tsak pinkeskor husvitkor
karátsonkor merek rágondolni. Mer a
zsén apám akár hisik kentek akár nem
maga a Juzsep fihertseg ü sentsége.
– Mán fillentesz.
6 Göre Gábor

– Sijeggyek el, ha nem igazs.

– Nem látszik a pofádon sömmi her­
tzegi ábrázat.
– Hát egy kitsit barna vagyok azs
igazs, de a besidem ast mongyák a tsi­
gányok sakastott ojan.
– Hát oszt a főhertzeg nevelt ugy-e?
– Lehet, hogy akart, talán bizonyos
is, de kiátkozsták valna a falamiábúl,
hát tsak a zsanyám nevelt, de kapott is a
zsanyám tüle egy ojan sép máriás tallért,
hogy akkora a papnak sints. Máig is
megvalna, ha fel nem aprósták valna
gambnak, igy astán semmi bizonyítvány
se maratt.
– De mér hinak tégöd Kátsának ha
Sárközi a neved?
– A zsórom mián.
 A Kátsa 7

– Vagy hogy kátsát loptál.

– Nem laptam én kátsát soha.
– Ugyan ne beszélj, hát a papét nem
loptad-e el tavaj?
– No azs azs egy, de akkor ajan beteg valt
a felesigem, hogy mondok nem bá­nom ha
felakastanak is megtesem a kedvit.
– Hiszön a feleséged nem is vót tavaj
itthon Kátsa, a harmadik vármögyébe
járt, de az se bizonyos.
– Majd hazsa gyitt vóna, azs bizso­
nyos.
– Dehát hogyan mondhatod akkor
azt, hogy mögtöszöm a kedvit a zasz­
szonynak.
– Hogyne mandhattam valna, hát ká­
tsát tsak van kedve enni akárhol van is.
– Hazuggyál tovább.
8 Göre Gábor

– Hát igen sipen nevelt a zsides

anyám, ojan finom uri ruhába járatott
hogy a printsek se kilenben.
– A báróné bársonyréklijét láttam
rajtad gyerök-korodba, térgyedig ért a
zujja, hanem ingöt sóhse láttam rajtad.
Jaj ha mindig kezsbe furujázsnak,
akkor én nem hedegilek. Hát mandam
hogy sejembe bársunyba jártam, ha
ingem nem is valt, minek a zsing? Az
tsak annak valu, akinek más ruhája
nintsen.
(Itt mán öszi a mérög a Kátsát, hogy nem
hisszük neki, hát csak hagy ögye.)