A robotizáció és az orvostudomány kapcsolata

SZAKSZÖVEG https://weborvos.hu/adat/magyarorvos/maj/6-7.pdf

Az orvoslásban használt robotok kifejlesztése az 1980-as évek közepe táján vette kezdetét az
Amerika Egyesült Államokban. Ezen fejlesztések és kutatások kiindulópontjaként az
űrtechnológiában akkor már használt robotokat alkalmazták. Azóta természetesen a Föld
jónéhány országában megjelentek és elterjedtek a gyógyítást elősegítő robotok.

Szinte hétköznapi, ha egy-egy apró feladatot robotok végeznek el. Az úgynevezett

teleoperációs rendszereknek egyik különösen nagy előnye, hogy az orvos távolról irányíthatja.
Ezen sebészetben is alkalmazott eszközök olyan kezelések, műtétek megvalósítását is
lehetővé teszik, melyek sokáig lehetetlennek bizonyultak. Ez annak köszönhető, hogy a
robotok, precizitásuknak hála, emberi kéz által elvégezhetetlen feladatokat is képesek
végrehajtani.

Ezen robotok elterjedése egyfajta részleges megoldást kínálhat a számos helyen jelentkező
orvoshiány leküzdésére, azonban az orvosok teljes mértékű helyettesítése természetesen nem
lehetséges. Erre az egyik legnyomósabb érv talán az, ha egy önálló munkát végző robotnál
műszaki hiba következik be, vagy bármi oknál fogva a robot hibát vét, a súlyos
egészségkárosodás veszélye is fennáll. Ilyen esetekben egyelőre tisztázatlan, kit terhel
felelősség.

Ebből következik tehát, hogy az orvosok helyettesítése helyett inkább továbbképzésükre kell
fordítani a hangsúlyt. Így mindenki élvezheti a robotok nyújtotta előnyöket, hiszen az orvosok
szakmailag fejlődhetnek, a betegek pedig nagyobb eséllyel gyógyulhatnak meg.

Könnyen belátható tehát, hogy a közeljövőben és talán a távoliban sem fenyegeti a

robotizáció az orvosok munkahelyét. A folyamat maga természetesen az orvostudomány
látványos fejlődését vonja maga után, a hús-vér orvosok viszont továbbra is
nélkülözhetetlenek lesznek az egészségügyben. A robotok és a mesterséges intelligencia
ugyan vitathatatlanul eddig nem látott magasságokba tör, az egyelőre elképzelhetetlen, hogy
egy gép olyan komplex döntések meghozatalára legyen képes, mint egy épp életmentő
beavatkozást végző sebész.

Ezen fejlődés természetesen szükségessé teszi, hogy az orvosok kezelni, működtetni tudják a
gépeket. Emiatt óriási a folyamatos tanulás, továbbképzések jelentősége. Ebben a tekintetben
az orvoslás sem különbözik a többi „átlagos” munkakörtől. Elég csak a koronavírus járvány
során tapasztalt, lélegeztetőgépekkel kapcsolatban felmerült problémákra gondolni. Ezesetben
ugyan az ápolók nem voltak megfelelően képzettek a gépek kezeléséhez, néhol létszámuk sem
volt elegendő, mégis könnyen elképzelhető egy hasonló jelenség az orvosok és gépek,
robotok tekintetében. Egyértelmű tehát, hogy a tudomány jelen állása szerint igenis szükséges
a humán munkaerő az egészségügy területén.

Egy másik fontos tényező, amely miatt az orvosok biztonságban tudhatják a munkahelyüket,
nem más, mint az empátia. Teljesen mindegy milyen betegségről van szó, a beteg személynek
szüksége van a megértő, empatikus hozzáállásra, melyet csak egy érző lénytől kaphat meg.
Az emberiség nagy része a robotok érző viselkedését lehetetlennek tartja, és ez valószínűleg
így is van. Gondoljuk csak bele, néha számunkra is nehézséget okoz embertársaink megértése.
Ez a fokú empátia véleményünk szerint elengedhetetlen az orvoslásban.

A fentebb említett indokok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek többsége valószínűleg

egy „rendes” orvos szolgáltatásait veszi inkább igénybe egy gépével szemben. Ez egy nem
elhanyagolható tényező, mely nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az orvosok biztonságban
tudhatják megélhetésüket.