A Nationwide nézői, avagy

hogyan értelmezzük a televíziózást? *

David Morley

A tömegkommunikációban létrejövő jelentés megszületésének folyamatát az alábbiakba n

két különböző megközelítésben, a szociológia és a szemiotika elemzési eszközeivel fogo m
vizsgálni. Az első meghatározottság a szöveg/üzenet/műsor saját szerkezetére és működés -
módjára vonatkozik, ami bizonyos olvasatokat megenged, míg másokat kizár (és a szemio-
tika felől közelíthető meg) . A második meghatározottság az olvasó/befogadó/nézőközönsé g
kulturális hátterén alapul, és a szociológia hatáskörébe tartozik . Ennek a két meghatározott-
ságnak a kölcsönhatása adja a szöveg jelentésének paramétereit . Elemzésünk kikerüli mind
a szöveg nyitottságának, mind zártságának csapdáját ; egyrészt azt a téves elképzelést, hog y
a szövegeknek végtelen sok egyedi értelmezése létezhet, másrészt azt a formalista feltétele-
zést, hogy a szövegek egyértelműen meghatározzák az általuk hordozott jelentést.
Annak érdekében, hogy a vázolt elméleti problémákat a gyakorlat felől vizsgálhassuk ,
konkrét példákat fogok bemutatni egy, a Birminghami Egyetem Kortárs Kultúrakutatás Köz -
pontjában 1975 és '79 között folytatott kutatásból, amelyben magam is részt vettem. A ku-
tatás első felében igen részletesen vizsgáltuk, hogy a Nationwide című televíziós adás ( a
magyarországi RTL-Klub Fókuszához hasonló esti műsor — a ford.) milyen sajátos formai
eszközöket használ, hogyan épül fel, és hogyan szólítja meg a közönséget . A második rész-
ben arra kerestük a választ, hogy a műsort hogyan értelmezik a különböző társadalmi hát -
térrel rendelkező egyének. Célunk az volt, hogy feltérképezzük, milyen szerepet játszana k
a műsor egyéni értelmezésének meghatározásában a kulturális minták . A későbbiekben a
kutatás második részében nézőkkel készített interjúkból vett részletekkel fogom illusztrál-
ni, milyen kapcsolat van adott szociodemográfiai változók, például a kor, a nem vagy az et-
nikai és osztály-hovatartozás és a műsor szövegének különböző értelmezései között .
A kutatás az elemzést leszűkítette egyetlen műsorra (a Nationwide-ra), egyetlen műfajr a
(az aktuális közéleti magazin műfajára) és egyetlen médiumra (a televízióra) . Az eredmé-
nyek kiterjesztésénél ezért szem előtt kell tartanunk a műsor, a műfaj és a médium sajátos-
ságait . A sajátosságokon túllépve azt is meg kell azonban vizsgálnunk, hogy a különböző ér-
telmezéseket meghatározó — imént felsorolt — strukturális tényezők mennyiben használha-
tók bármely tetszőleges szöveg/közönség kölcsönhatás vizsgálatakor, azzal a kikötéssel ,
hogy magyarázó erejük a tömegkommunikáció egyes területein feltehetően különböző lesz .

David Morley (1992): Television, Audiences and Cultural Studies című könyvének harmadik, a szerkesztők
által rövidített fejezete. London—New York : Routledge.

replika • 38 (1999 . december): 29—53 29

 Jelen írásban elsősorban az újságolvasás és televíziónézés mindennapi gyakorlata érde-
kel, és az . hogy mit kezdünk az üzenetekkel, hogyan „fogyasztjuk” és értelmezzük a tömeg-
kommunikációból származó információkat. Az üzenetek közönség általi értelmezésének né -
zőpontja kizárja azt a feltételezést, hogy a média eleve meghatározott módon, automatiku-
san gyakorol hatást ránk, nézőkre és olvasókra . Ezzel a feltevéssel szembehelyezkedv e
elemzésem középpontjába azt a kérdést helyeztem, hogyan értelmezzük a média által felkí -
nált világképet. A kérdés a nappalinkban, tévénézéskor végzett tevékenységünket aktív de -
kódoló-értelmező folyamatként mutatja be, nem egyszerűen úgy, mint üzenetek passzív „fo -
gyasztását” vagy „befogadását” . Ha a hallottakat és látottakat meg akarjuk érteni, aktív ér-
telmező munkát kell végeznünk . Legelőször is a képernyőn jelentkező pontocskák sajáto s
elrendeződésében meg kell tanulnunk a világban található dolgokat – embereket, házakat ,
mezőket, fákat – látni. Mindannyiunknak el kellett egyszer sajátítanunk a televízió értelme -
zésének alapvető kódjait, hogy nézőként alkalmazhassuk őket . Ezek a szabályok igazítanak
el bennünket olyankor, amikor egy személy ruházatát, beszédmódját, közvetlen környezetét
értelmezzük . Ezekből a jelekből ismerjük meg a személyt és következtetünk társadalmi stá-
tusára .
Gyakori az a feltételezés – amelyhez a televíziózásban is előszeretettel folyamodnak – ,
hogy a tévénézés közös otthoni tevékenység, amelyhez összegyűlik az egész család . Ez a
feltevés ugyan nagyon is megállja a helyét, de a következtetés, amelyet le szoktak vonni be -
lőle, annál kevésbé . A családi tévézést ugyanis úgy képzelik el, hogy a család passzívan ü l
a tévé körül, és némán „issza” a készülékből kiáramló üzeneteket . A valóság azonban ne m
így fest – valószínűleg mindenkinek volt már olyan élménye, hogy a tévében látottakról pa -
rázs vita alakult ki a szobában tartózkodók között. Amit az egyik érdekesnek talál, az a má-
sikat untatja . Az egyik ember elégedetten fogadja a kormányszóvivő legújabb gazdaságpo-
litikai bejelentéseit, a másik szíve szerint belerúgna a képernyőbe .
Saját tapasztalatom – és valószínűleg az olvasóé is – azt mutatja, néhány perc közös hír-
adónézés elég ahhoz, hogy a hallottakról elinduljon a vita a barátok vagy családtagok kö-
zött. Az is elképzelhető, hogy a vita, amit a képernyőn látott üzenetek indítanak el, új irányt
vesz . Az ilyen esetek is megerősítik azt a tényt, hogy a közönség képes aktívan, sőt vitázv a
válaszolni a média üzeneteire . Mivel a tévé elé visszük azokat a diskurzusokat és reprezen-
tációkat, amelyekkel mindennapjaink során, más területeken kerülünk kapcsolatba, a képer -
nyőről érkező üzenetek nem az információs elszigeteltség állapotában találnak bennünket .
Találkoznak és ütköznek máshonnan, más intézményektől, ismerősöktől vagy megbízhat ó
forrásokból korábban kapott, explicit vagy implicit üzenetekkel . Az egyik helyről származ ó
üzeneteket megszűrjük és összevetjük a máshonnan kapott üzenetekkel anélkül, hogy enne k
tudatában lennénk . A médiából származó üzenetekre adott válasz is azon múlik, mennyire
egyeznek, vagy esetleg ütköznek más üzenetekkel, más nézőpontokkal, amelyekkel életün k
más területén kerültünk kapcsolatba .
Pécheux ezt a jelenséget hívja interdiskurzusnak : különböző diskurzusok, üzenetrendsze -
rek közegében létezünk, vagyis a rendszerek között helyezkedünk el . Diskurzusok sokasá-
gával találkozunk, és azt a közeget, amelyben nap mint nap mozgunk, számos diskurzus ke -
resztezi – egyesek egybehangzóak, mások egymásnak ellentmondanak; egyesekhez pozitív
a viszonyulásunk, másokhoz negatív. A lényeg, amit szem előtt kell tartanunk : a médiaüze -
netek dekódolásának és értelmezésének folyamatában mindenkor részt vesznek más üzene -
tek és diskurzusok is, még ha ennek nem is vagyunk tudatában . Nem érthetjük meg a mé-
diakommunikáció folyamatait, ha például az esti hírek meghallgatását elszigetelt esemény -
ként kezeljük . Ez a komplex kommunikációs mezőnek csupán egyetlen momentuma, és fel -

30 replika
adatunk valójában az, hogy megértsük, milyen kapcsolat van a körülöttünk szövődő kom-
munikáció más szálai és e között a momentum között . Azt kell megértenünk, hogy egy adott
üzenet hogyan kapcsolódik a közönség számára ismerős reprezentációk, képek, sztereotípi -
ák egyéb halmazaihoz . A tömegkommunikáció modelljének illeszkednie kell azokba a sze-
mélyes és intézményes kommunikációs formákba, amelyekben az emberek szavazóként, há -
ziasszonyként, munkásként, vásárlóként, szülőként, gördeszkázóként vagy katonaként rész t
vesznek . Mindezek az intézmények és a hozzájuk kapcsolódó szerepek diskurzusformáka t
hoznak létra, amelyek a média üzeneteit keresztbe metszik . A tévét néző egyén összetett
kommunikációs mezőben foglal helyet, és az általa dekódolt szöveganyagban egyes üzene-
tek és diskurzusok beletorkollanak másokba, vagy éppen felülírják őket .

A tömegkommunikációs üzenet pályáj a

A tömegkommunikáció folyamatáról adott teljes körű elemzésnek legalább három tényező -

vel kell számot vetnie . Tanulmányoznia kell egyrészt a médiaszövegek termelésének folya -
matát, másrészt magukat a termékeket – az üzenethordozó jelek halmazainak sorozatakén t
felfogott televízióműsorokat –, harmadrészt pedig azt, ahogyan a közönség ezeket a jeleke t
aktívan dekódolja és értelmezi .
Az alábbi elemzésben arról lesz szó, hogyan dekódolják ugyanazt a műsort különböző !
társadalmi és kulturális hátterű egyének . Hiányos képet kapnánk a tömegkommunikációról ,
ha a vázolt folyamat elemeit – termelés, műsor, közönség – önmagukban vennénk figyelem -
be . Látni kell, hogy a médiaelemzésben sokáig érvényesült egyfajta ingaeffektus, amely ho l
kizárólagosan az üzenetre, hol csak a közönségre fokuszálta az érdeklődést – a kettő kom-
binációjára igen ritkán . Az is előfordult, hogy a kutatók egész egyszerűen azzal a feltétele-
zéssel éltek, hogy az üzenetek automatikusan közvetlen és széles körű hatást gyakorolnak a
hallgatóra, amit ráadásul közvetlenül le lehet vezetni magából az üzenetből . Ha ezt feltéte-
lezzük, könnyedén elháríthatjuk a dekódolási folyamat direkt kutatásának feladatát . Ezt a
modellt a tömegkommunikáció „felületi” modelljének (az eredetiben hipodermikus, tulaj-
donképpen felületes modell – a ford.) is nevezhetjük, mivel feltételezi a média direkt mó -
don hatékony, határtalan erejét . Az elmondottakból egyértelműen következik, hogy a médi a
üzeneteinek valódi megértéséhez egyre finomabb és finomabb üzenetelemzési technikákr a
van szükség .
[. . . ]
Általában széles körben elfogadott a „használati érték és élményszerzés” (uses and gratifi-
cation) modelljén alapuló megközelítés . Elmondható róla, hogy viszonylag kedvező színbe n
láttatja a médiát, hiszen nem úgy mutatja be, mint ami a közönségre ráerőszakolja üzenete -
hanem inkább olyan üzenetek közvetítőjeként, amelyeket többféleképpen, többféle vágy
kielégítésére használhat fel a közönség . Azt lehetne ugyanakkor a megközelítés ellen felhoz-
ni, hogy az üzenetek értelmezésének folyamatát túlságosan egyéntől függőként láttatja . [ . . . ]
Véleményem szerint az értelmezés nem egyszerűen az egyének pszichés felépítésén múlik,
figyelembe kell vennünk a szubkulturális és társadalmi-gazdasági különbségeket is . Miköz-
ben az üzenetek befogadásában persze mindig lesznek egyéni különbségek, igen könnye n
előfordulhat, hogy ezek között kulturális szabályosságokat találunk . Látnunk kell tehát an-
nak a ténynek a jelentőségét, hogy az egyének nem azonos kulturális értelmezési keretek-
hez férnek hozzá – tehát ha a durhami szénbányász nem ugyanúgy értelmezi a kormány gaz -
daságpolitikájáról szóló adott üzenetet, mint a kelet-angliai bankigazgató . a különbség nem

replika 31
 különböző pszichés felépítésüknek tudható be, hanem az eltérő társadalmi háttérnek, am i
különböző kulturális eszközökkel, különböző fogalmi keretekkel látja el őket, és ezáltal a
médiához való viszonyukat is meghatározza .
[ . . .]

Az üzenetek elemzés e

A műsorok struktúrájának elemzését a BBC Nationwide című tévéműsorából származó pél-

dákkal fogom illusztrálni . Rögtön felmeriil a kérdés, érdemes-e figyelmet szentelni eg y
olyan műsornak, mint a Nationwide? Miért fektessünk komoly energiákat egy olyan műso r
szerkezetének felfedezésére és elemzésére, amelyik nem veszi magát komolyan? Miért ta-
nulmányozzuk azt a műsort, amelyről egy korábbi producer maga mondta : „súlytalan dol-
gokkal foglalkozik, mi legalábbis nem vesszük komolyan őket” . Még a televíziós társaság
sem támaszt komoly követelményeket a műsorral szemben : kora esti szórakoztató műsor-
nak tartják, amit a munkából hazaérkező, gyermekeivel vagy a vacsorával foglalatoskod ó
közönség fél szemmel néz csupán, ezért aztán nem szól másról, mint a mindennapok érde-
kességeiről és a szórakozásról . Előfordul természetesen, hogy a műsor helyet szorit komoly ,
a nemzet egészét és minden egyes tagját érintő témáknak, de a műsor filozófiája szempont-
jából az ilyen témák mindenképpen másodlagosnak tekinthetők .
Azt állítom, hogy – a műsor készítőinek becsmérlő ítéletei ellenére – azért kell elemez-
nünk a Nationwide-típusú műsorokat, mert ezek meghatározó ideológiai szerepet játszanak a
kommunikációs folyamatban . Bizonyos szempontból a Nationwide működésének megértése
még fontosabb is lehet, mint a „nagy kérdésekkel” foglalkozó, „komoly” műsorok, például a
Panorama elemzése ; hiszen a Nationwide műfaji sajátosságai, az egyénekkel készített tudó-
sítások, amelyek a közöttünk élő emberek mindennapjait hivatottak bemutatni, számtalan ki -
mondatlan üzenetet közvetítenek az alapvető társadalmi attitűdök és értékek mibenlétéről .
Ezek az attitűdök és értékek a mai nagy-britanniai életre vonatkozó legalapvetőbb feltétele-
zésekként is felfoghatók, amelyek behatárolják az aktuális társadalmi kérdésekhez való le-
hetséges és értelmes viszonyulások körét . Nem explicit kijelentésekről van szó, inkább felte-
vésekről, amelyeket az egyén a műsor konkrét tartalmából von le . Szempontunkból az a lé-
nyeges, hogy a komoly hírműsorok, a Panorama-féle adások is ugyanezeken a kimondatla n
feltevéseken alapulnak . A kimondottan komolytalan műsorok jelenítik meg azt az értelmezé-
si keretet, amelyen belül a komolyabb adások kérdésfeltevései megfogalmazódnak.
Az érvelésből kiderül, hogy a televízió világában nem létezik „átlátszó szöveg”, ninc s
olyan műsor, ami ne lehetne komoly érdeklődés tárgya, mert saját állítása szerint csak szó-
rakozást kínál, nem a társadalomról szóló üzeneteket . Még a látszólag legmindennapibb tar-
talmú műsor, például a Tom és Jerry című rajzfilm esetében is elképzelhető, hogy mögötte-
sen jelen vannak benne alapvetően fontos, társadalmi attitűdökre és értékekre vonatkoz ó
üzenetek . Egyetlen példa : a Donald Kacsa rajzfilmekről írott tanulmányukban Armand
Mattelart ás Aerial Dorfmann szociológusok bemutatják azokat a mögöttes ideológiai elő -
feltevéseket, amelyek Kacsaváros (Duckburgh) bájosan kacagtató maradiságait megalapoz-
zák, és amelyek az egyéniség mibenlétére, a szabadságra, a meggazdagodás módjaira, a sze-
xualitásra vagy a család lényegére vonatkoznak (Mattelart és Dorfmann 1979) .
A műsorok többféle explicit információval – tényekkel, történetekkel, képekkel – szol-
gálnak, a televíziós társaságok pedig olyan „keretekkel”, amelyekbe az így kapott „informá-
ciót” beilleszthetjük . A Radio Times vagy a TV Times műsorának adott a menete, a megszo-
kott bemondó vezeti fel a híreket, amelyek beágyazzák a műsort az adás menetének egészé -

32 replika
be és eligazítanak a tekintetben, hogy mit várhatunk tőle : mondjuk szórakoztató vagy infor-
matív programra számíthatunk-e?
A műsorok a kimondott (nyilvánvaló) üzeneteknél azonban többet árulnak el . Latens üze -
neteik az előfeltevés, az utalás (implikáció) és a konnotáció eszközei révén hatnak . A latens
vagy kimondatlan kommunikáció szintjének megértéséhez túl kell lépnünk az egyszer ű
megfigyelésen, ami számos módszertani kérdést vet fel például arra vonatkozóan, hogya n
építsünk fel egy olyan elemzési módszert, ami lehetővé teszi, hogy a kommunikáció össze -
tettebb szintjeit is megértsük.
[ . . .]

Az üzenet: kódolás és dekódolá s

Megközelítésünk a következő előfeltevéseken nyugszik :

a) Egy adott eseménynek többféle kódolása lehetséges .
b) Az adott üzenetben egynél több „olvasat” lehetősége is benne rejlik . Az üzenetek
egyes olvasatokat előnyben részesítenek más olvasatokkal szemben, de soha nem zá-
rulnak be olyan mértékben, hogy csupán egyetlen olvasatot tegyenek lehetővé . Min-
dig többértelműek maradnak .
c) Magának az üzenetnek a megértése, bár első megközelítésben átláthatónak és termé-
szetesnek tűnik, ugyancsak problematikus tevékenység . Adott módon kódolt üzene t
többféleképpen is olvasható .
Megközelítésünkben az üzenetet nem ideológiailag zárt egyoldalú jelként értelmezzük,
és nem követjük a „használati érték és élményszerzés” modelljének megközelítését sem ,
amely tetszőleges olvasattal felruházható esetleges jelet lát benne, amit csupán a dekódol ó
lelkivilága határoz meg . Itt szoktak utalni Voloshinov megkülönböztetésére jel és jelzés kö -
zött, és arra az érvelésére, hogy a strukturalisták hajlamosak az előzőt úgy kezelni, minth a
az utóbbi lenne, azaz mintha adott jelentéssel bírna . A televíziós üzenetet olyan összetett jel -
ként fogjuk kezelni, amelybe kódoltak egy elsődleges olvasatot, de az a lehetőség is benn e
rejlik, hogy a kódolástól eltérő módon dekódolva más jelentést közvetítsen . Tehát az üzenet
többértelműsége strukturált . Érvelésünk központi eleme az a belátás, hogy az üzenet ne m
„azonos mértékben” tartalmazza az egyes jelentéseket . Az üzenet hierarchikusan strukturált ,
de a jelentés „teljes bezáródása” nem lehetséges . Az „elsődleges olvasat” része az üzenet -
nek, tehát nyelvi és kommunikációs struktúráján belül azonosítható .
Amikor az elemzés a kódolt üzenetre irányul, a kommunikatív formát és struktúrát anna k
fényében is elemezhetjük, hogy melyek azok a mechanizmusok, amelyek adott olvasatot do-
minánssá tesznek az egyéb lehetséges olvasatok rovására, illetve a kódoló milyen eszközök -
kel próbálja megnyerni az elsődleges olvasat számára „a közönség beleegyezését” .
Az üzenet csak akkor gyakorol „hatást” a közönségre, ha dekódolják . A „hatás” fogalma
– jobb híján – arra a különbségre vonatkozik, ami a közönség olvasataiban és értelmezései -
ben jelentkezik, illetve abban, ahogy saját helyzetük és tapasztalataik kontextusában az ér-
telmezés cselekedeteikben megjelenik. Azt állítom tehát, hogy a kommunikációs lánc ké t
vége, a kódolás és dekódolás között nincs egyezés vagy egyértelmű megfeleltetés (lásd Hal l
1974) . Éppen az egyértelmű megfeleltetés hiányát és ennek a kommunikációban tapasztal -
ható következményeit kell az alábbiakban részletesen megvizsgálnunk .
Megállapítottuk, hogy a tömegkommunikációs üzenet küldőinek és címzettjeinek kódj a
nem feltétlenül fedi egymást . A kommunikáció „hatásának” problémáját most úgy fogal-
mazhatjuk újra, hogy a dekódolás milyen mértékben marad meg az elsődleges (vagyis a z

replika 33
 uralkodó) értelmezésnél, amelynek megfelelően az üzenetet eredetileg kódolták . Más meg-
fogalmazásban a probléma úgy hangzik, hogy a dekódolást milyen mértékben befolyásol-
ják, az értelmezésekben milyen mértékben tükröződnek azok a kódok és diskurzusok, ame-
lyek a közönség különböző szegmenseit jellemzik, továbbá hogy a folyamat egészét milye n
mértékben határozza meg a kulturális kódok egyenlőtlen eloszlása a közönség adott társa -
dalmi rétegei között . A kérdés tehát az, hogyan oszlanak el a közönség soraiban a különfé-
le dekódolási képességek és stratégiák .
[. . .]

A közönség újragondolás a

A közönséget nem szabad egyének differenciálatlan tömegeként felfogni, inkább úgy érde-
mes gondolni rá, mint az egyéneket összefogó szubkultúrák és alcsoportok bonyolult min-
tázatára . A determinisztikus felfogást természetesen el kell utasítanunk, hiszen nem feltéte-
lezhetjük, hogy az egyén konceptuális és kulturális vonatkoztatásinak kereteit társadalm i
helyzete fogja mechanikusan meghatározni . Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy
a társadalmi környezetek — miközben a mindennapok értelmezési keretének forrásául szol-
gálnak — behatárolják az egyén gyakorlati lehetőségeit .
Adott szubkultúra tagjairól általánosságban elmondható, hogy egyező kulturális beállító-
dásaiknak megfelelően hasonlóképp dekódolják az üzeneteket . A tagok egyéni olvasatai
mögött megjelennek a közös kulturális képzetek és gyakorlatok, amelyekről viszont el -
mondható, hogy az egyén társadalomban elfoglalt objektív helye határozza meg őket . Ami
persze nem jelenti azt, hogy az egyén objektív társadalmi helyzete mechanikus módon ha-
tározza meg a tudatát . Az emberek átlátják a helyzetüket, és reagálnak is rá a szubkultúrá-
kon, illetve a jelentésrendszereken keresztül .
[...]
Ha a tömegkommunikáció folyamatának társadalmi vetületeit akarjuk megismerni, osz-
tályozni és kategorizálni kell a közönség reakcióinak számtalan egyéni változatát . Frank
Parkin elmélete nagy segítségünkre van ebben, mert rámutat, hogy a társadalomban találha-
tó különböző osztályok előre láthatóan eltérő „jelentésrendszereket”, ideológiai vonatkoz-
tatási kereteket fognak használni . A modellt kiterjesztve megkísérelhetünk választ adni arr a
a kérdésre, hogy a különböző társadalmi osztályok miként dekódolják a média üzenetei t
Parkin 1971 .
Parkin szerint a „nyugati társadalmakban” három nagy jelentésrendszer működik . Mind-
három más-más társadalmi forrásokat használ fel, illetve más és más etikai értelmezést tu-
lajdonít az osztályok közötti egyenlőtlenség tényének . Parkint követve a következőképpen
írhatjuk le a rendszereket :
(1)Az uralkodó értékrendszer, amelynek társadalmi forrása a többségi intézményes rend .
Etikája a létező egyenlőtlenségek fenntartására irányul, és a társadalmi rend iránti tisztelet -
ben nyilvánul meg .
(2) Az alárendelt értékrend, amelynek társadalmi forrása vagy termelődési helye a hely i
munkásközösség . Ez a keret az egyenlőtlenség és az alacsony státus tényeihez való alkal-
mazkodást segíti elő .
(3)A radikális értékrend, amelynek forrása a munkásosztály politikai tömegpártja, etiká-
ja az osztályok közötti egyenlőtlenségek elutasítását írja elő .
Parkin elképzeléseit némiképp módosítva három olyan helyzetet vázolhatunk fel, ame-
lyek a dekódolónak a kódolt üzenethez való viszonyát jellemzik . Az egyén foghatja az tize -

34 replika
netet a benne foglalt kínálkozó értelmezésnek megfelelően ; ilyenkor a dekódolás az uralko -
dó kód szerint, azzal összhangban fog történni . Az is lehetséges, hogy az egyén nagy vona -
lakban követi az üzenet által felkínált domináns értelmezést, de az üzenetet a saját pozíció -
ját vagy érdekeit tükröző konkrét vagy elvont kontextusra is vonatkoztatja, és ezáltal a ben -
ne foglalt elsődleges értelmezést módosítja vagy eltorzítja . Parkint követve ezt a megközelí-
tésmódot „egyezkedő dekódolásnak” nevezhetjük . A harmadik lehetőség az, hogy az egyé n
felismeri, hogyan kódolták eredetileg az üzenetet, de ettől eltérő, versengő vonatkoztatási
keretbe helyezi, és így az eredetivel szemben á11ó „oppozíciós” értelmezéshez jut. Ezt az ol -
vasatot sem tekinthetjük rossznak . Inkább úgy kell felfogni, mint a felkínált uralkodó olva-
sat gyakorlati kritikáját .
Parkin azért alkotta meg modelljét, hogy érthetővé váljon a különböző osztályok jellem-
ző viszonya a társadalom uralkodó ideológiájához . Itt minket közvetlenebbül érint az a
probléma, hogy melyek azok a lehetséges pozíciók, amelyeket a közönség adott üzenethe z
való viszonyában elfoglalhat. Parkin fentiekben módosított sémájában el tudjuk helyezni a
logikailag lehetséges három pozíciót, nevezetesen, hogy a dekódoló értelmezése vagy egye -
zik, vagy részben egyezik, vagy szembeszáll a kóddal. Ez persze csak egy elnagyolt és le -
egyszerűsítő modell, és az uralkodó, egyezkedő és oppozíciós (ellenálló?) dekódolás ige n
tág kategóriáit finomítani kell majd, ha a sémán belüli változatokat kívánjuk értelmezni, te -
kintetbe véve például az uralkodó kód egyes változatait . Parkin modellje természetesen ne m
tökéletes, de lehetővé teszi, hogy társadalmilag strukturált közönséggel számoljunk, am i
mindenképpen előnye az olyan modellekkel szemben, amelyek a közönséget egyszerűe n
egyének szerkezet nélküli halmazként képzelik el .
[ . . .]

A Nationwide-kutatás : A közönség reakcióinak vizsgálata

A kutatás váza és módszertana

A Nationwide-közönségkutatás menete
A kutatás célját a következőkben definiáltuk :
1. a dekódolások tipológiájának megalkotása ;
2. annak elemzése, hogy a dekódolások típusai miben és miért különböznek ;
3. annak bemutatása, hogyan születnek a különböző értelmezések ;
4. a változatok és különbségek megfeleltetése egyéb kulturális tényezőknek – ez esetbe n
arra keressük a választ, miben áll az osztályok, a társadalmi-gazdasági és végzettség szerinti
helyzet és a kulturális, értelmező képességek/diskurzusok/kódok közötti megfeleltetés lényege .
Először is arra voltunk kíváncsiak, hogy a közönség különböző szegmensei osztják, mó -
dosítják vagy elutasítják a témáknak a média által felkínált kódolási módját . Ennek megál-
lapításához szükség volt a műsorvezetők és a megkérdezettek „lexikális vonatkoztatás i
rendszereinek” feltérképezésére, amelyet Millsnek a szókincs indexikus elemzésre vonatko -
zó útmutatásai alapján végezhettünk el . Mills szerint képesek vagyunk : „egy gondolkodót
politikai és társadalmi koordináták mentén elhelyezni annak alapján, hogy felhasznált szó -
kincse milyen szavakat tartalmaz, és ezek milyen jelentés- és értékbeli árnyalatokat fejez-
nek ki . Amikor a szókincset tanulmányozzuk, észrevehetjük a társadalmi viselkedés jelleg-
zetes azonosítójegyeit, a kimondatlan értékeléseket és a mögöttük rejlő kollektív mintáza -

replika 35
 tot. A gondolkodó társadalmi és politikai nézetei benne foglaltatnak szavai megválasztásá-
ban és szóhasználatában. A szavak a gondolatot társadalmilag meghatározott formába önti k
(Mills 1939 : 434–435) .
A következő kérdéseket kell tehát feltennünk : A közönségtípusok vajon ugyanazokat a
szavakat használják-e és ugyanolyan módon, mint a műsorvezetők, amikor a téma adott as -
pektusait érintik? A válaszadók vajon ugyanúgy rangsorolják-e ezeket az aspektusokat, min t
a műsorvezetők? Vannak-e olyan szempontok, melyeket a műsorvezetők szóba sem hoznak ,
a nézők viszont egyértelműen említést tesznek róluk ?
A szavak problémáján túllépve az alábbi fontos kérdésekkel kell foglalkoznunk : milyen
mértékben azonosul a közönség a róla bemutatott képpel, például a bevágott vélemények-
kel, amelyek a nép hangját hivatottak illusztrálni, vagy akár más, a háttérben kimondatla-
nul jelentkező elképzeléssel, amely a mindennapok egyszerű emberének véleményére vo-
natkozik? Milyen mértékben váltják be a műsorvezetők azt az általuk sugallt képet, hog y
a nép fiai közé tartoznak? A közönség egyes szegmensei milyen műsorvezetői stílust vá-
lasztanak azonosulásuk célpontjául? Es vajon az elfogadás és azonosulás azt jelenti-e, hogy
a közönség elfogadja a metaüzeneteket és a megértéshez szükséges előfeltevéseket, ame-
lyekbe adott műsorvezető a tudósítást csomagolja? Milyen súlyuk van például a Nationwide
tudósításaihoz (Barratt műsorvezető által) fűzött összefoglaló kommentároknak? A közvet -
len helyzetük és érdekeik folytán különböző „távolságra” elhelyezkedő nézők esetén mi-
lyen mértékű a közönség egyes szegmenseinek azonosulása a műsorvezető/riporter álta l
felkínált „mi” pozíciójával? Milyen mértékben azonosulnak a közönség egyes szegmense i
a riporterrel, és mennyire érzik úgy, hogy hiteles az a közéleti vizsgálódás, amelyet érde-
kükben és számukra végez ?

A fokuszált interj ú
A kutatás során alkalmazott legfontosabb módszer a fokuszált interjú technikája volt . Ez ar-
ra szolgál, mint Merton és Kendall írják, hogy „meghatározzuk a kutató által már elemzet t
közlésekre adott válaszokat”, illetve lehetővé teszi, hogy fokuszáltan férjünk hozzá „előze -
tesen elemzett helyzetnek kitett egyéneknek a szituáció definíciója érdekében folytatot t
igyekezetére irányuló szubjektív tapasztalataihoz” (Merton és Kendall 1955) .
Az interjúkat a kezdeti szakaszban még nem irányítottuk, csak a későbbiekben használ-
tunk a műsorok – korábban már elemzett – tartalmára vonatkozó kérdéseket, amikor a kér-
dezettek helyzetmeghatározásában használt vonatkoztatási keretét és aktív szótárát igyekez -
tünk feltérképezni . Megint csak Mertont követve úgy próbáltam a kérdésekkel bánni, hog y
azok ne akasszák meg a beszélgetés menetét, inkább a kérdezettek által korábban már em-
lített témák kifejtését igyekeztem lehetővé tenni . A beszélgetés iránya tehát a nyílt végű biz-
tatástól a strukturáltabb kérdések felé tartott . Először például megkérdeztük : Mit mondott
magának ez a rész? – majd azt a kérdést tettük fel : Véleménye szerint jól írja-e le X-et ez a
szó? A beszélgetés elején a kérdezetteknek alkalmuk volt egymás közt megbeszélni és re -
konstruálni magát a programot, a későbbi szakaszokban határozottabban a műsor előzete s
elemzésénél jelentősnek bizonyult részeire tereltük a szót . Összefoglalva tehát : stratégiánk
az volt, hogy először szabad utat engedtünk a természetes válaszoknak, és fokozatosan tér -
át a hipotézisek strukturáltabb vizsgálatára .

Csoportos interjúk
Azért választottuk a csoportos, és nem az egyéni interjút (amellett, hogy a források szűkös-
sége választásra kényszeritett, hiszen mindkettőt nem engedhettük meg magunknak), mer t

36 replika
úgy véltük, az utóbbinak nagy szépséghibája, hogy eltekint az egyének társadalmi beágya -
zottságától, atomizálva őket.
Saját eredményeink is megerősítik Piepe és mások megállapítását, hogy „miközben a z
emberek újság-, rádió- és televízióhasználata nagy változatosságot mutat, az egyes társa -
dalmi alcsoportokon belül többé-kevésbé egyöntetű” (Piepe és mások 1975 : 163) . Az
egyes csoportokon belül persze van némi egyet nem értés és vita az egyes részletek dekó-
dolását illetően, de e téren az egyes kategóriákat képviselő csoportok közötti különbség jó-
val nagyobb, mint a csoporton belüli eltérés illetve szórás mértéke . Ez a tény meg is erő-
síti azt a döntésünket, hogy csoportokkal dolgozzunk . Jól gondolkoztunk eredetileg, ami-
kor azt mondtuk, célunk az értelmezések beszélgetésben, illetve a csoporthelyzet által meg -
határozott kommunikációban történő, kollektív felépítésének megismerése, és nem kíván-
tuk az egyéneket stabil egyéni vélemények társadalmi kontextustól elszigetelt hordozóina k
tekinteni .

Az interjúk elemzés e
Célom az volt, hogy a konkrét megfogalmazásokat és az alkalmazott szavakat vizsgáljam ,
továbbá a kimondatlan fogalmi kereteket, a megfogalmazás stratégiáit és mögöttes logiká-
ját, amely révén az értelmezések, a dekódolások felépülnek. Röviden : a kulturális kompe-
tencia működésmódjai érdekeltek . Mivel ma még nemlétezik adekvát módszertan a komp-
lex informális diskurzusok elemzésére, a válaszok vizsgálatára egymással összefüggő stra-
tégiákat használtam .
Első megközelítésben a különböző csoportok látható lexikális sajátosságait igyekezte m
megállapítani, hogy az őket ténylegesen megkülönböztető terminusokat és mondatszerkeze -
teket leírjam . Ebben a stádiumban kellett azt is megállapítani, mikor funkcionálnak ugyan -
azok a terminusok eltérő módon az egyes csoportok diskurzusában . Erre azért volt szükség ,
hogy az értelmezést meghatározó különbségeket feltérképezzük .
Második menetben az egyes csoportokra jellemző érvelési mintázatokat, az evidenci a
felhasználásának és a vélemény megfogalmazásának módjait azonosítottam. Itt például ar-
ra voltunk kíváncsiak, hogy a műsorelemzés előzetesen megállapított fő tématerületei — a
józan ész, az egyéniség, a család, a nemzet – hogyan fogalmazódnak meg az egyes csopor-
tokban . Ezek közül is elsősorban a ,józan ész" és a ,jó televíziózás" definíciójára voltunk
kíváncsiak, mivel a műsor elemeinek és aspektusainak értékelése ezeken a fogalmako n
nyugszik. A nehézség itt az volt, hogy válaszadóinkat rávegyük ezeknek a kézenfekvő fo-
galmaknak a megmagyarázására. A válaszadók gyakran ellenállnak az ilyen jellegű terüle-
tek direkt firtatásának, mivel – Cicourelt követve – valószínűleg úgy vélik, hogy az effél e
„nyilvánvaló” dolgok definiálása éppen a mindennapok során meghatározatlan jelentésse l
használt, saját csoportjuk kompetens tagjaiként magától értetődőnek tekintett szavaktól é s
kifejezésektől fosztja meg őket (idézi Deutscher 1977) .
Harmadik menetben azok a mögöttes kognitív és ideológiai előfeltevések érdekeltek ,
amelyek az érvelést és logikáját strukturálják . Itt Gerbner propozícióelemzése volt segítsé-
gemre . Gerbner definíciója szerint ennek az elemzési módnak a célja nyilvánvalóvá tenn i
azokat az implicit előfeltevéseket, feltételezéseket és normákat, amelyek logikailag elfogad-
hatóvá teszik egy vélemény vagy nézőpont felvállalását (Gerbner 1964) . Ily módon a kije-
lentő állításokat lebonthatjuk az őket alátámasztó egyszerű előfeltevésekre (egy interjúkér-
dés esetén például megvizsgálhatjuk, milyen feltételezéseknek kell valószínűleg igazakna k
lenni ahhoz, hogy a kérdés és feltevése értelmes legyen) . Az a kérdés például, amelyet a mű-
sorban megkérdezett két tudományos kutatónak tettek fel a Nationwide Midlands ma című

replika 37
 adásában – Hogyan segít nekünk ez a kutatás? Mi változik meg általa? – a következő mö-
göttes premisszákra épül : mindenki jól tudja, hogy a tudományos kutatás többnyire értel-
metlen. Mivel tudják tehát igazolni, hogy az Önök által végzett kutatásnak van gyakorlat i
haszna?

A hipotézisek és a mint a

A mintát úgy igyekeztem összeállítani, hogy az uralkodó, egyezkedő és oppozíciós dekódo-

lások megjelenjenek benne . A minta révén nemcsak a különbözőségek, hanem az egyes cso-
portok közötti átfedések megállapítására is törekedtem, mivel nem feltételeztem, hogy egy -
egy csoport egyetlen kódhoz lenne egyértelműen és kizárólagosan hozzárendelhető . Vilá-
gos, arról van inkább szó, hogy adott csoport tagjai különböző helyzetekben a különböz ő
kódokhoz tartozó területeken is mozoghatnak, illetve megfordítva : a különböző csoporto k
használhatják ugyanazokat a kódokat, esetleg persze kisebb módosításokkal .
A kutatást úgy alakítottuk ki, hogy a következő hipotézisek tesztelésére legyen alkalmas .
A dekódolások várhatóan függnek :
a) az alapvető szociodemográfiai tényezőktől – a korstruktúrában elfoglalt helytől, a
nemtől, az etnikai vagy osztály-hovatartozástól ;
b) a kulturális értelmezési és azonosulási keretekből való részesülés mértékétől – ez
megnyilvánulhat formális szinten úgy, mint a szakszervezetekben, politikai pártokban vag y
az oktatás adott részeiben való részvétel, és informális szinten úgy, mint egyes szubkultú-
rákban (például az ifjúsági, diák-, etnikai és kulturális kisebbségi) való részvétel .
Nyilvánvaló, hogy amennyiben a determinizmus különböző formáit elvetjük, a másodi k
szintre kell irányítani figyelmünket . Az a) és b) szintek közötti összefüggések, illetve a szin-
tek és a dekódolási mintázatok összefüggéseinek vizsgálata azonban továbbra is fontos .
méghozzá annyiban, amennyiben lehetővé teszi, hogy felvázoljuk : a szociodemográfiai té-
nyezők milyen mértékben strukturálják és rendezik – ha nem egyenesen meghatározzák – a
második, kulturális és ideológiai szinthez való hozzáférést .
c) A témától : először is a tekintetben, hogy a szóban forgó téma az adott csoport saját ta-
pasztalatai, alternatív információs forrásai és látószögei szempontjából közeli és „elvont” ,
vagy mindennapos és konkrét. Ezen a ponton Parkin (1971), Mann (1973) és mások abszt-
rakt és szituációba ágyazott tudati szintekre vonatkozó kutatásait használtuk fel . Az említett
írók tézise szerint a munkások tudatára absztrakt szinten a domináns ideológiai előfeltevé-
sek elfogadása jellemző, miközben a konkrét, helyzetbe ágyazott szinten hajlamosak a sajá-
tos társadalmi tapasztalatra épülő helyi jelentésrendszereknek megfelelően módosítani é s
újraértelmezni ezeket . Röviden, a két ellentétes viszonyulás közötti ingadozás alapozza me g
az egyezkedő kód vagy ideológia fogalmát, ami alá van rendelve az uralkodó ideológia i
kódnak, de nem olvad bele abba .
Amit tudnunk kell, az az, hogy milyen különbséget jelent az üzenetek dekódolásánál, h a
a dekódolónak van, illetve nincs közvetlen tapasztalata a média által bemutatott események -
ről, az utóbbi esetben a műsor lévén egyetlen forrása . Vajon a média beszámolójától külön-
böző közvetlen tapasztalat illetve alternatív értesülések egyezkedő, vagy éppen oppozíció s
dekódoláshoz vezetnek-e? Ha így van, az is kérdés, vajon az egyezkedő, vagy oppozíciós
hajlandóság rövid életűnek bizonyul-e, és csak bizonyos típusú események médiamegjele-
nítésére fog vonatkozni – itt például a dekódoló érdekeit közvetlenül érintő eseményekr e
gondolok –, vagy „terjedési folyamat” indul meg, és az egyezkedő vagy oppozíciós hozzá -
állás az üzenetek széles körére, sőt egészére át fog terjedni.

38 replika
 d) A kontextustól. Itt azokra a különbségekre kell odafigyelni, amelyek abból származnak ,
hogy a program dekódolása milyen helyzetben megy végbe . Nem mindegy ugyanis, hogy a z
oktatás vagy munka keretében születik meg az értelmezés, vagy otthon, a családi körben .
Az utóbbi dimenzió sajnos nem kerülhetett bele a kutatásba, pedig fontos lehet annak a fo-
lyamatnak az elemzése, amely során a műsorokat először például családi körben dekódoljá k
és beszélik meg, majd más helyzetekben a témák újra előkerülnek és átértelmeződnek . Még-
is azt állítom, hogy az eredményeim a kontextus dimenziója nélkül is teljesek, mert hipoté -
zisként feltételezem, hogy a dekódolások az egyes kontextusok között magas konzisztenciát
mutatnak . Az, hogy az egyén otthon vagy egy oktatási intézményben nézi ugyanazt a progra-
mot, csak helyzeti különbséget jelent. Az viszont, hogy az egyén milyen nyelvi és kulturáli s
kódokkal rendelkezik, még a helyzeti különbségeknél is fontosabb . A helyzetváltozók az ér-
telmezésekben hoznak különbségeket. De az értelmezések kerete egy mélyebb szinten meg-
határozott, az egyén által birtokolt nyelv és kódok szintjén, amire viszont a helyzeti különb -
ségek nincsenek lényegi hatással . Ahogy Voloshinov mondja : „a közvetlen társas helyzet é s
közvetlen társas résztvevői szabják meg a kijelentés »eseti« stílusát és formáját . Szerkezeté-
nek mélyebb rétegeit viszont azok a hosszú távon állandósult és alapvető társas érintkezése k
határozzák meg, amelyekkel a beszélő kapcsolatba kerül” (Voloshinov 1973 : 87) .
A kutatás ehhez kapcsolódó, de komolyabb hiányossága a családi körben történő befoga -
dás – például a férfi és a nő – eltérő dekódolásának elemzésében van . [ . . .] El kell rugasz-
kodnunk az antagonizmustól mentes légkörben folyó családi dekódolás, az üzenetfogyasz -
tási egység hagyományos elképzelésétől . Az érdeklődés akkor ébredt fel a probléma iránt ,
amikor a Saltley Gate-i 1972-es bányászsztrájk helyi szervezőiről nyújtott médiareprezen-
táció dekódolását vizsgálták (az eredményekbe való betekintésért köszönetet kell monda-
nom Charles Parkernek) . A vizsgálatból kiderült, hogy a sztrájkban szervezőként részt ve -
vő bányászok és az eseményeket a televízióban követő feleségek helyzetleírása óriási mér -
tékben különbözött, ez pedig azzal a következménnyel járt, hogy férj és feleség nehezen tu -
dott közös nevezőt találni az események értelmezésénél . Az anyagból kiderült, hogy érde -
mes megvizsgálni azt a sajátos helyzetet, amelybe a háziasszonyok nézőként kerülnek : a nő -
ket a munkaerőpiactól való távolmaradásuk és a családon belüli helyzetük egyaránt arr a
prediszponálja, hogy dekódolásaiban elfogadják az ipar világának és konfliktushelyzeteinek
általam máshol fogyasztóiként aposztrofált (Morley 1976) bemutatását .

Az elemzett műsorok váza

„A” műsor (Nationwide, 1976. május 19-i adás)

Ebben az adásban a Nationwide történeteinek jellemző keverékét láthatta a néző : egy vá-
ratlan fordulattal végződő eseményt (egy nő felkereste az oroszlánt, amely korábban meg -
harapta), átverést és paródiát (a műsorvezetők túrára indultak a norfolki tavakhoz, ameri-
kaiak Suffolkban járják a csűrdöngölőt), kétes dolgokat (diákok szemétből tárgyakat készí -
tenek), és társadalmilag hasznos témákat (bemutatták egy találmányt, ami a vak embere k
számára lehetővé teszi, hogy háromdimenziós rajzokat készítsenek) . A két interjú egyike ,
amelyet az alábbiakban részletesen is bemutatunk, Ralph Naderrel, a fogyasztói jogo k
amerikai szószólójával készült, a másik Patrick Meehannel, aki aznap szabadult életfogy-
tiglani börtönbüntetéséből .
Nadert úgy mutatják be, mint „Amerika vezető fogyasztóvédőjét ” , aki azért érkezett
Nagy-Britanniába, hogy a Nemzetközi Biztonsági Konferencián tartson beszédet, miközben

replika 39
 a felkonferáló hozzáteszi : „a beszédéért 2000 fontot kapott” . A háromperces interjú a Nem -
zeti Kiállítási Központ előtt készült, a kamera hol a kérdezőt, hol Nadert mutatja, válltól fel -
felé . A kérdező Naderrel — nyilván elismert szakember voltára tekintettel — nem kifejezette n
tiszteletlen, de a kérdések kétkedést és gyanút fejtenek ki motivációját és felelősségtudatát
illetően. Arról faggatja Nadert, mi indította arra, hogy „ennyiféle különböző területen tevé -
kenykedjen”, van-e „elegendő szaktudása, amivel mindezt elvégzi”, és hogy érzi magát ,
amikor azt hallja : „sokan agitátornak tartják” .
Nader részben, mivel a szakértők státusának jár a hosszabb válaszolási idő a műsor dis-
kurzusának szerkezetében, másrészt, mert gyakorlott interjúalany, mindegyik érintett kér-
dést képes visszájára fordítani, önmaga számára kedvezőbb színben feltüntetni, majd pozi-
tívan megválaszolni . Az interjúban mindvégig elgondolásairól és célkitűzéseiről van szó ,
például felteszik neki a következő kérdést : „Mit gondol . . . az ipari biztonság helyzetéről?”
A Meehannel készített interjú felvezetésében semmilyen részletet nem tudunk meg a fér -
firól vagy arról az ügyről, amibe belekeveredett, csak a hét börtönben töltött évről teszne k
említést, amelynek „nagy részét magánzárkában töltötte, az ítélet elleni tiltakozásul” . Na-
gyobb hangsúlyt kap az, hogy „két óránál nem régebben szabadult”, és a Nationwide-na k
„nem sokkal az adás előtt sikerült ezt az exkluzív interjút elkészíteni vele” .
Az interjú négy percig tart, a kamera végig Meehant mutatja, aki egy karosszékben ül, é s
idegesen dohányzik . A kérdező csak kamerán kívüli hangként jelenik meg, a legtöbb felvé -
telen Meehan arca látszik, gyakran közelképben, ahogy az élményeit meséli .
A hangsúly kezdettől fogva a helyzet drámai és emocionális mozzanatain van, a kérdé-
sek Meehan szubjektív érzéseire irányulnak, és arra, hogyan élte meg a börtönt — miközben
az eset hátteréről nem adnak információt . Azt kérdezik a férfitól, milyen érzés „szabad em -
bernek” lenni ; „volt-e olyan pillanat a hét év alatt, amikor úgy érezte, soha nem engedik ki” ;
és (kétszer) megkérdezik: „Hogy zajlott egy napja a börtönben?” A műsor kategóriarendsze -
re Meehant az „egyszerű emberek” közé sorolja (akinek persze nem mindennapi élménye i
voltak), tehát :
a) inkább az érzéseiről, és nem a gondolatairól kérdezik ;
b) nem adnak neki időt véleménye kifejtésére ;
c) nem engedik, hogy újraértelmezze a kérdéseket .
Meehan próbál az ügy politikai hátterére kitérni, de a kérdező minduntalan félbeszakít-
ja, és az eredeti kérdés felé tereli a szót : érez-e keserűséget a történtek miatt. (Később kide-
rült, hogy Meehan a Brit Titkosrendőrségnél állt alkalmazásban, a keleti blokkba küldték ,
majd kettős ügynökösködés gyanújába keveredett . A műsor folyamán egyetlenegyszer uta -
lás történik a Brit Felderitésre, a folytatást kivágták . )

„B” műsor (Nationwide, 1977. március 29-i adás)

Ez az adás egy Költségvetési Különszám, amelyben a Nationwide hagyományaival ellentét -
ben főként a költségvetés által felvetett gazdasági és politikai kérdésekről esik szó .
A műsort Frank Bough a következő szavakkal konferálja fel : „Es 18 :20-kor arról les z
szó, mit hoz Önöknek ez az »osztogató-fosztogató« költségvetés . Halma Hudson és én ar-
ról fogunk beszélni, hogy az ország három tipikus családját hogyan érinti a törvény . Meg-
kérdeztük . . . Hugh Scanlon szakszervezeti és Ian Fraser gyári vezetőt is, mit hoz a költség-
vetés a gazdaságban?”
A műsor egyik fő része azt vizsgálta, hogyan érinti a költségvetés a három tipikus csalá -
dot, mert általánosságban elmondhatjuk, hogy Nagy-Britanniában a legtöbben beleesne k
valamelyik tág kategóriába, amelyet az általunk leírt családok képviselnek . . . a szabadfog-

40 replika
lalkozásúak és menedzserek szerencsés 10%-a, a társadalom kevésbé szerencsés alsó ötö-
de, akiknek alacsony a jövedelme, és a többség valahol középen.
A három családtípussal egymás után külön-külön foglalkoztak . Mindhárom „esettanul-
mány” egy riportfilmmel kezdődött, ami megrajzolta a családtípus profilját és bemutatt a
gazdasági helyzetét, majd egy beszélgetés következett a férjjel, akit arról kérdeztek, szerin-
te mit kellene a pénzügyminiszternek beletennie a költségvetésbe . Egy mezőgazdasági mun-
kás, egy szerszámlakatos szakmunkás és egy PR-menedzser családját mutatták be . A műso r
fő mondandója az volt, hogy a költségvetés nem tett túl sokat egyik rétegért sem, bár leg -
hosszabban a PR-menedzser problémáinál időztek .
A másik fő részt a következő szavakkal vezették be : „Mr. Healey milliárdos adócsökken-
tési tervei, amelyekről a bérmegállapodások következő menetében döntenek, mindannyiunk
sorsát a szakszervezetek kezébe helyezi, akár tagok vagyunk, akár nem.” Ezt követte egy
beszélgetés Hugh Scanlonnal, aki az AUEW szakszervezetet képviselte, és Ian Fraserrel a
Rolls Royce - 01; a beszélgetést Frank Bough vezette, és azt a témát járta körbe, hogy a szak -
szervezeteknek joguk van-e megszabni a kormány bérpolitikáját . Scanlonra mind Ian Fraser-
től, mind Frank Boughtől záporoztak a direkt kérdések (Nos, Mr. Scanlon, akar ön egy újabb
bércsökkentést, vagy nem?), Frasernek viszont nyitott kérdéseket tettek fel, amelyek kell ő
teret hagytak neki az „üzleti élet feladatainak” tisztázására (Ian Frasert kérdezem, hogy lát-
ja a gyárak és az ipar feladatait ezen a területen?) .

A Nationwide-közönségkutatás

Az alábbiakban röviden összefoglalom a kutatás céljából kialakított 29 csoport tulajdonsá -

gait . A csoportokat négy fő típusba soroltuk:
1 MENEDZSERE K
a) Banki menedzserek munkaidő alatti továbbképzésen részt vevő csoportja ; főleg férfi-
ak, 24 és 52 év közöttiek ; mindannyian fehérek és középosztálybeliek .
b) Nyomdai menedzsmentet tanulók ; mindannyian férfiak ; főleg fehérek; 22 és 39 év kö-
zöttiek ; középosztálybeliek .
2 DIÁKO K
a) Egyetemista bölcsészhallgatók ; mindannyian fehérek; mindkét nemből ; 19 és 24 év
közöttiek ; középosztálybeliek .
b) Tanárképző főiskolai hallgatók ; főleg fehérek és nők ; 19 és 46 év közöttiek ; középosz-
tálybeliek .
c) Gimnázium után továbbtanulók ; főleg nők és feketék ; általában 18 és 25 év közöttiek;
munkásosztálybeliek .
3 IPARI TANULÓ K
Mindannyian fehérek ; főleg férfiak ; 18 és 24 év közöttiek ; munkásosztálybeliek .
4 SZAKSZERVEZETI TISZTVISELŐ K
a) Szakszervezeti vezetők munkaidő alatti továbbképzésen ; mindannyian férfiak és fehé-
rek ; főleg 35 és 45 közöttiek ; munkásosztálybeliek .
b) Szakszervezeti bizalmik ; főleg férfiak, mindannyian fehérek ; 23 és 40 közöttiek ; mun-
kásosztálybeliek .

replika 41
 A szövegek elemzésénél az érdekelt, hogy az egyéni értelmezések milyen mértékben tük-
rözik az egyén társadalmi és kulturális hátterét . Elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy ez a
háttér milyen módon közvetíti az egyénnek azokat a kulturális készleteket, amelyek révén a
műsor szövegét magára vonatkoztatja és értelmezni tudja .

Részletek az interjúkbó l

1 MENEDZSEREK
a) Banki menedzserek (a „B” műsort látták)
Kérdés: Mi volt a kontextus [amibe a műsor a költségvetést helyezte] ?
Válasz Nem hinném, hogy volt . . . téma az nemis volt . . . csak áttekintették a költségvetést .
Kérdés: Mit gondol, milyen műsor a Nationwide ?
Válasz : Esti szórakoztató műsor, nem több . . . meg akarnak botránkoztatni, mintha ők
mindenkinél okosabbak lennének . . . az érzelmekre mennek rá, és a szenzációt keresik . . .
Ugyan már, mit tudtunk meg eddig a műsorból? Mindenféle vélemények vannak benne ,
amelyek nem feltétlenül fedik a valóságot . . . csak az emberek véleményét lehet megtudni . . .
nem mérlegelnek. . . szóval elviselhetetlen. . . egyszerűen borzalmas . . . bemutatnak vala-
mit. . . aztán egy-kettő, már a másikról van szó . . . ha a költségvetésről akarok tudni valamit,
inkább megnézem a másnapi újságban . . . mondjuk a Telegraphban . . . vagy belenézek a The
Money Programme-be .
Kérdés : Mit gondol, mennyire derült ki, hogy mi van a költségvetésben?
Válasz: Nem eléggé, most őszintén . . . nekem nem mondott újat. . . amikor ilyet látok . . .
mindig szégyellem magam . . . egyszerűen sajnálom a szegény embert, akit így bemutatnak .
b) Nyomdai menedzsmentet tanulók (a „B” műsort látták)
Kérdés : Hova tenné a Nationwide-ot a politikai palettán?
Válasz: Leginkább szocialista. Úgy értem, van a BBC meg az ITV. Az ITV nem szocia-
lista, mert az magánvállalkozás . A BBC állami tulajdonú, tehát szocialista . . . és hát a
Nationwide, azok nagyon szubjektívek, nem tárgyilagosak . . . a Munkáspártot támogatókat
mutatnak be. . . mindig egyoldalúak.
Kérdés : Mi a személyes benyomása a Nationwide-ról úgy általában?
Válasz : A családom nagyon konzervatív. Többször is előfordult, hogy majdnem felvet-
tem a telefont, hogy felhívjam őket; azért járattak le embereket, mert túl sok pénzük van . . .
a Nationwide úgy állítja be, hogy ezek az emberek disznók, akik ellopják a társadalomtól a
pénzt . . . tényleg csak azért járatnak le egyeseket, mert üzletemberek .
Kérdés : Mit gondol, egyenlő mértékben vannak képviseltetve a beszélgetésben a két ol-
dal, a menedzsment és a szakszervezet érdekei ?
Válasz : . . . mindent a szakszervezeti vezető mondott el, aztán végre feltesznek egy kér-
dést a Rolls Royce-osnak, és már megint a másik fejezi be . . . a menedzsert egyszerűen szó -
hoz se hagyták jutni .

2 DIÁKOK
a) Egyetemista bölcsész diákok (a „B” műsort látták)
Kérdés : Le tudna írni egy tipikus Nationwide-sztorit ?
Válasz Azt akarják elhitetni, bogy arról van benne szó, ami a tipikus alsó középosztály -
beli vagy felső munkásosztálybeli emberrel történik . . . de valójában, ha jól odafigyel az em-

42 replika
ber, kiderül, hogy semmit nem tudunk meg ezekről az emberekről, meg arról, hogy mive l
foglalkoznak, mit csinálnak.
Kérdés : Véleménye szerint mire jó, mit szolgál, hogy éppen ilyen a riportfilmek előtti be -
vezető a műsorban?
Válasz. Azt a benyomást akarják kelteni, hogy ez mindannyiunkról szól. A nemzet egy
óriási nagy boldog család, és ezeket a dolgokat mi mind együtt csináljuk . . . A műsorban azt
a benyomást akarják kelteni, hogy Michael Barratt [volt műsorvezető] rendes ember.
Kérdés.. Mit gondol, tárgyilagos vagy részrehajló volt a szakszervezet és a menedzsmen t
képviselői közötti beszélgetés ?
Válasz : Nem hinném, hogy [a műsor készítői] egyik vagy másik oldalnak kedveztek . . . a
műsorvezető azt mondta ki, azon indult el, ami mindenkinek az eszében járt egyébként is .
Kérdés: Mit gondol, milyen közönségnek szánják a műsort ?
Válasz : Nőknek, háziasszonyoknak. . . csak ők vannak otthon hat órakor . . . tele van a mű-
sor spórolási . . . meg háztartási dolgokkal, biztos, hogy a nőknek szánják . . . meg az is, hogy
na, mennyi pénzt fog kapni a nő [azaz a háziasszony] . Mindegyik riportban ott volt a vala-
milyen -né, a feleség, aki nem engedheti meg ezt, meg nem engedheti meg azt . . . de akár az
a nő is, aki dolgozik . . . azt mondják, na hogyan költi el a férfi pénzét – de hát ő is keres !
b) Tanárképző főiskolai hallgatók (az " A" műsort látták)
Kérdés : Maga szerint milyen közönségnek szánják a Nationwide-ot ?
Válasz: Ez egy olyan általános műsor a családnak . . . Az anya a vacsorával foglalatosko-
dik . . . olyan embereknek, akik nem hallgatnak aktuális kérdésekkel foglalkozó műsorokat ,
és ha a Panorama megy, átkapcsolnak a Starsky és Hutchra . . . ebben az időpontban, és en -
nek a közönségnek nem is akarnak semmi olyat adni, ami mondjuk gondolkodásra késztet -
né őket . . . azoknak való, akiket nem érdekel, hogy mi van a dolgok mögött . . . [A műsor] a
Sun és a [Daily] Mirror megfelelője a tévében .
Kérdés: Mi a véleménye a műsorvezetőkről ?
Válasz : Meg akarják csinálni a saját személyiségüket, vagy legalábbis személyiségekne k
akarnak látszani, vagy annak tűnni, hogy azonosulni lehessen velük. Mint Michael Barratt ,
amikor a riport végén megjelent . . . Ha vigyorog, akkor azt kell gondolni, hogy vicces volt . . .
ha komoly arcot vág, akkor komolyan kell venni . . . Be akarják vinni . . . a személyiségüket . . .
az ember otthonába . . ., hogy őket válasszuk és melléjük álljunk . . . azt akarják, hogy a kö-
zönség aktív legyen. Rám sajnos ez ellenkező hatással van, halálra idegesít. . . egy idő után
az ember idegeire mennek .
Kérdés: Mit vett ki a Patrick Meehannel készített interjúból ?
Válasz : Tényleg ez volt az egyetlen dolog, ami a műsorban volt . . . ez a Meehan-ügy . . .
nagyon aktuális és érdekes volt . . . sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle . . . ha veszik
a fáradságot . . . csak ez volt érdekes az egész műsorban . . . ez volt az egyetlen érdekes rés z
az egész műsorban . . . a Nationwide csak kerülgette a témát . . . amikor egy napjáról kérdez-
ték . . . emberinek akarták bemutatni a fickót . . . meg az érzéseit . . . de magáról az ügyről sem-
mit nem mondtak, ugye? Ha a Panoramában lett volna . . . elővették volna az ügyet . . . és sok-
kal-sokkal részletesebb lett volna . . . tele lett volna részletekkel .
c) Gimnázium után továbbtanulók (az „A” vagy „B” műsort látták)
Kérdés: Mit vett ki a Patrick Meehannel készített interjúból ?
Válasz : Csak azt hallottam, hogy most jött ki a börtönből . . . ahol valami olyanért ült, amit
nem is követett el . . . csak ennyit .

replika 43
 Kérdés : Olyan embereknek szól a Nationwide, mint maga?
Válasz: Ugyan, öregeknek meg középosztályiaknak . . . gazdag embereknek . . . ha tényle g
nekünk szól, akkor miért nem készítettek interjút Bob Marleyval ?
Kérdés : Érdekesnek tartja egyáltalán a Nationwide-ot?
Válasz : A Nationwide egyáltalán nem érdekes, hanem szörnyen unalmas . Nem is tudom,
hogy lehet nézni egy ilyen műsort . . . de az egész BBC nagyon unalmas . . . például a Party
Political Broadcasts (Pártpolitikai Közvetítések) . . . ezeken egyszerűen elalszom . . . micsoda
szemét, Istenem . . . meg kéne tiltani az ilyesmit, annyira unalmas . . . nem érdekli az embert . . .
nekem – nem jelent semmit.
Kérdés : Mit gondol arról a részről, ahol azt mondták, Nagy-Britanniában mindenki ben-
ne van a három kategória egyikében, és úgymond tipikus családokat mutattak be ?
Válasz: Nem mutattak egyszülős családokat, se a lakótelepen élő átlagos családot — aki -
ket mutattak, azoknak autója, saját lakása, vagyona volt. . . nem is gondolnak soha az átla-
gos családra? . . . aztán úgy állítják be, hogy . . . a feleség és a férj együttes erővel igyekszik
megoldani a gondokat . . . nem mutattak konfliktusokat, veszekedést, verekedést, pedig tud-
juk, hogy ilyen is van. Szóval, én úgy gondolom, nem, hogy ez nem egy valós kép . Túl bé-
kés, nem igazi.
Kérdés : Mi idegesíti a műsorban?
Válasz : A Nationwide mindig a részletekbe megy bele . . . és ettől olyan unalmas . . . bele -
mennek a háttérbe . . . és még tovább részletezik . . . igen, a Nationwide mindig a részleteket
adja elő . . . nem az igazságot . . . elmondják, aztán megismétlik . . . annyira unalmas volt . . . a
Today rövidebb . . . és kevésbé unalmasabb . . . és utána jön a Crossroads .

3 IPARI TANULÓK (az „A ” műsort látták)

Kérdés: Véleménye szerint a műsorvezetők elferdítik a bevezetett témát ?
Válasz: Ok is csak a munkájukat végzik, mint bárki más . . . úgy gondolom, néha-néha be-
csúszik egy-egy megjegyzés . . . kicsit megváltoztatják. . . de hát ezzel túl messzire megyünk,
nem?
Kérdés: Mi a véleménye a műsorvezetőről ?
Válasz: Hát igen, Barratt az egészet összetartja . . . egy-két jópofa beszólás, amit bedob . . .
jól ismert arc . . . a hírek nap mint nap változnak, ő legalább mindig ugyanolyan . . . bemegy
az ember a szobába, és azt gondolja: „Mi történt? . . . valaki beleesett a csatornába? ” . . ., é s
meglátod Tom Coyne-t, aki éppen azt mondja : „Ez a Nationwide . . . !” . . . az embernek az az
érzése támad, hogy Tom Coyne egy haver az utcából, akit a te kedvedért raktak oda. . . a mű-
sorvezetőknek nagyon határozottaknak kell lenniük, mert őket látjuk legtöbbet . . . abban vi-
szont, akivel az interjút készítik, nem bízik az ember, mi? Szóval nem ismerjük őket, és gya -
nakszunk, mert persze a saját érdekeikre figyelnek, a kérdező az viszont nem, ő csak a mű -
sort készíti.
Kérdés : Azonosul a műsorban szereplőkkel ?
Válasz: Asszem az emberek a Nationwide-b an . . . azok, akik a műsort vezetik, nekem
sznobnak tűnnek . . . nem is az, hogy a felső osztályba tartoznak, de arra kacsingatnak . . .
megnézed a műsort, még azt hihetnéd, hogy senki nem dolgozik ma már a gyárban — ilye n
késői órán: mert nekik hat óra, az ugye, vacsoraidő, és mindenki otthon van . . . hát ez tipi-
kus középosztályi hozzáállás . . . meg aztán a középosztályba tartozók dolgairól van szó . . . ki
nézi ezt meg . . . nyilván az irodai dolgozók, a bejárók, akik mennek haza a kertes házba .

44 replika
 Kérdés: Mi volt a véleménye a Meehannel készített interjúról?
Válasz: Elég unalmas volt . . . az hogy hét évig volt börtönben. . . az egész műsorban e z
volt a legunalmasabb .
Kérdés . Mi volt a véleménye arról, amit a műsorvezető a Meehannel készített interj ú
után mondott?
Válasz: Azt mondták, ami nyilvánvaló volt már addig is, hát nem? . . . szóval, amit mon-
dott, az eléggé rendben volt . . . összefoglalta . . . rendbe szedte .
Kérdés : Mit gondolt arról, amit Meehan mondott ?
Válasz: Abban se vagyok biztos, hogy ártatlan . . . tudja . . . lehet, hogy csak ő állítja, hogy
az . . amikor a végén Barratt elmagyarázta, hogy mi történt, tudja, a részleteket . . . akkor ér-
.
tettem meg, persze, hogy mi is történt ; azelőtt viszont . . . hogy igaza volt vagy nem . . . ne m
tudtam, hogy mire játszik . . . Barratt viszont országosan ismert, szóval, amit ő mond, tudja .
Kérdés: Mit gondolt arról, ahogy Ralph Nadert bemutatták ?
Válasz: A Nationwide nem a pénz miatt csinálja . . . Nadert nagyon jól fizetik . . . ezt szol-
gálatból csinálják . . . és meg is akarják húzni a vonalat . . . mondjuk azt mondják, szükség va n
némi változtatásra . . . de Nader, ő úgy van vele, ha nem csinálod úgy, ahogy én, akkor inkább
ne is csinálj semmit . . . annyi hatalma van, hogy gyárakat csukat be . . . Nader a pénz miatt
csinálja . . . átverés az egész . . . azt mondja, a fogyasztónak védelemre van szüksége, de vé-
gül mégis a fogyasztó fizet . . . mindenféle végletbe belemegy, aztán még több pénzt kell el -
költeni, és a fogyasztó fizeti a számlát – szüksége van egyáltalán rá a közösségnek? A Nation-
wide nem megvédeni akar minket az olyan emberektől, mint ez a Nader, inkább bemutat-
ni . . . meg akarják mutatni, milyenek valójában az efféle emberek .

4 SZAKSZERVEZETI TISZTVISELŐ K
a) Szakszervezeti vezetólc (a „B” műsort látták)
Kérdés . A Nationwide olyan program, amivel azonosulni tud, és rendszeresen megnéz i
esténként?
Válasz: Elég érdekesnek találom . . . mindenki talál benne valamit, ami érdekli . . . az em-
berek többsége számára elfogadható .
Kérdés : Mit gondolt a műsorvezető kommentárjáról, meg arról, ahogy a műsor egyes ré-
szeit összekötötte ?
Válasz: Nem mondtak többet annál, amit a nézők nagy része gondolt . . . azokat a kérdé-
seket tette fel, amiket sok-sok millió másik ember feltenne . . . Nem tartottam inkorrektnek a
műsort . . . azt mondták, hogy nincs semmi ösztönzés, hogy az ember megpróbáljon előbbr e
jutni . . . mert az ösztönzésről beszélünk . . . és ez minket is érint majd . . . olyan magas már eb -
ben az országban a jövedelemadó, hogy mindegy, mennyit dolgozik az ember . . . de azt i s
tudnunk kell, hogy a megegyezés vagy kenyértörés a Szakszervezetek Tanácsán (TUC) mú-
lik . . . és a kérdező meg egyszerűen azt mondta, az én érdekemben, a magáéban és az ország -
ban mindenki érdekében: „Hajlandók bedobni magukat, hogy megkaphassuk az adócsök-
kentést?” . . . Itt már nem is arról van szó, hogy a gazdagok tovább gazdagodnak, a szegé-
nyek meg elszegényednek . . . hát mi szegényedünk el mindannyian !
Kérdés: Mi volt a kontextus [amibe a műsor a költségvetést helyezte] ?
Válasz . Az egész műsor abból az előfeltevésből indult ki, hogy bármi legyen is a költség -
vetésben, az nem lehet jó az országnak, ha a menedzserek középső rétege nem kap egy ki-
adós emelést – ez volt a műsor előfeltevése, ebből indultak ki .

replika 45
 Kérdés : Mi volt a véleménye arról, ahogy a szakszervezet és menedzsment közötti pár -
beszédet bemutatták?
Válasz : A kérdező Scanlont [a szakszervezetek képviselőjét] sarokba szoritotta . . . igen,
beszoritotta, és akkor az ellenfele, Fraser [a menedzsment képviselője], akiről azt gondolt a
volna az ember, hogy egyenlő ellenfél, feljött Bough [a műsorvezető] mögött, hogy Bough
Scanlon elleni támadását támogassa . . . az a tapasztalatunk . . ., hogy a médiával . . . tudja, a
szakszervezetünknek . . . a helyi médiával vannak kapcsolatai – és mégis folyton lekeverne k
minket, a menedzserek véleményéhez képest .
Kérdés: Véleménye szerint kiknek szól a műsor ?
Válasz : Az biztos, hogy nem szakszervezetiseknek! A középosztálynak . . . akiket ők nyil-
ván az ország lelkének tartanak, a középosztályiaknak .
b) Szakszervezeti bizalmik (a „B” műsort látták)
Kérdés: Hová tenné a Nationwide-ot a politikai palettán?
Válasz : Nem lehet a Nationwide-ot önmagában nézni . . . úgy értem . . . vegyük hozzá a
Sunt, a Mirrort és a Daily Expresst, ugyanolyan szar mind . . . és mind azt mondja a szakszer -
vezeteknek : ti teszitek tönkre az országot . . .
Kérdés: Mi a véleménye arról, ahogy a műsor a dolgokat bemutatja ?
Válasz .. Szórakozásnak jó . . . könnyű műfaj . . . nem nehéz . . . de hát . . . olyan show -
műsoros hangulatot csinálnak . . . mindenki nevet a saját szerencsétlenségén . . . egy olyan
jópofizó, elkenő hozzáállás . . . mintha csak megfelelően kellene csomagolni a rossz dolgo-
kat . . . tudja, mi van: mindannyian egy csónakban evezünk, és mindig jönnek ezzel, hog y
mi . . . azt akarják, hogy az egyszerű nézők is azt gondolják, hogy mi .
Kérdés: Mit gondolt arról, ahogy a menedzsment és a szakszervezetek dolgait bemutat-
ták?
Válasz : A költségvetésről van szó, vagy nem? És a múltban a költségvetés mindig a fog -
lalkoztatási szinttől függött . . . ők meg úgy mutatták be, hogy erről egy szót se szóltak . . . nem
volt szó a befektetésekről, a növekedésről, állások teremtéséről . . . senkinek eszébe nem ju-
tott a munkanélküliség . . . nem is utaltak a tőzsdére meg a részvényekre . . . amik állandóan
úgy halmozzák a pénzt, hogy a kisujját se mozgatja az ember.
Kérdés: Mi volt a kontextus [amibe a műsor a költségvetést helyezte] ?
álas: : . . .úgy hisznek a vállalkozó különleges képességében, amitől a gazdagság vala -
mi megmagyarázhatatlan és rejtélyes dolognak tűnik . . . amikor a sok hülyének elmondják,
mit csináljon, meg hogy ez egy különleges képesség . . . az egész a klasszikus gazdaságelmé-
lethez hasonlít . a lényeg, hogy a termelési tényezőket inputnak fogjuk fel — a munkásokat
például . . . és minden egyebet, és aztán az egész már a menedzsereken és üzemvezetőkön
múlik, akik úgymond lefölözik a képességek és a gépek adott állományát és valahonnan pro -
fitra tesznek szert, ezért aztán ők azok, akik megcsinálják a profitot, mert az ő ítéleteik é s
képességeik termelik meg – nem a melózó munkás . . . Hát ez két teljesen ellentétes értelme-
zés, hogy honnan jön a gazdagság – és alapvető .
Kérdés: Véleménye szerint tárgyilagosan mutatja be a műsor a témákat ?
Válasz : Egyáltalán nem, tényleg, egyáltalán nem. Sokkal inkább szimpatizáltak azzal a
középvezetővel . Még a BBC mércéjével mérve sem volt semlegesség a műsorban .

46 replika
 Az interjúk értelmezése

Ebben a részben a különböző csoportokkal folytatott interjúk eredményeinek értelmezésére

teszünk kísérletet . Egyelőre csak előzetes következtetéseket vonhatunk le — a megkérdezet t
csoportok mintája túlságosan kicsi ahhoz, hogy az eredmények reprezentativitását garantál -
ja. Az értelmezéseket tehát kritikus szemmel érdemes olvasni . Mennyiben világítják meg az
interjúk szövegét? Milyen csoportkülönbségek maradnak megmagyarázatlanul? Milyen ha -
sonlóságokra és átfedésekre nem kapunk választ ?

1 MENEDZSERE K

a) Banki menedzserek
Ez a csoport különösen érdekesnek bizonyult abban a tekintetben, hogy a műsorra adott
reakcióik során alig tértek ki a tartalmára, mintha oly mértékig osztanák nyilvánvaló előfel -
tevéseit, hogy a műsorban elhangzó dolgok már-már láthatatlanokká váltak számukra ,
olyannyira megkérdőjelezhetetlenek voltak. Ebben a tekintetben leginkább a szakszerveze -
ti csoporttal állnak szemben, ahol a műsornak nagyon is határozott és igen jól látható tartal -
mat tulajdonítottak — legelsősorban éppenséggel a középvezető menedzserek érdekeinek vé -
delmét. Mivel ezt a tartalmat a szakszervezeti csoport nem tartotta elfogadhatónak, jól lát -
hatóvá vált a számukra, és kommentárjuk leginkább e körül forgott .
A menedzserek viszont a műsor külsőségeire összpontosítottak, és a témához való hoz-
záállás sajátos módja alapján a programot „esti szórakoztató műsor"-nak tekintik, amelybe n
„meg akarnak botránkoztatni, mintha ők mindenkinél okosabbak lennének, az érzelmekr e
mennek rá, és a szenzációt keresik” . Ehhez képest azt a hozzáállást tartják elfogadhatónak,
ami „komolyan foglalkozik az aktualitásokkal”, a témák megfelelő kezelésének példájakén t
a Daily Telegraphot és a The Money Programme című napilapot említik, és a Nationwide-ot
ehhez a mércéhez mérve írják le – természetesen mint nem megfelelelőt. A szakszervezeti
bizalmik viszont elfogadják a műsor hozzáállását, és inkább a téma ideológiai megfogalma -
zásmódját utasítják el .
b) Nyomdai menedzsmentet tanulók
Ezek a leendő menedzserek az összes csoport közül politikai értelemben a leginkább jobb -
oldaliak (elkötelezett képviselői a radikális konzervativizmus szabadpiaci formájának), oly-
annyira, hogy a szocialistának tartott Nationwide-ot jobbos oppozíciós olvasattal dekódolták .
A Nationwide-ra jellemző radikális populizmusból összegyúrt álláspont a szemükben egysze-
rű radikalizmussá válik . Ennek fényében a menedzserek és a szakszervezetek közötti problé -
ma bemutatását is szakszervezetpártinak látják, teljesen ellentmondva egyébként a szakszer -
vezeti csoport olvasatának, amit viszont szélsőségesen szakszervezet-ellenesként észlel .
A politikai spektrum ellentétes szélein elhelyezkedő olvasatok, amelyeket a menedzsere k
és a szakszervezetiek ugyanarról a műsorrészletről adnak, a lehető legegyértelműbben szem -
léltetik, mennyire függ egy műsor értelmének vagy üzenetének dekódolása attól az értelme -
ző kódtól, amelyet a közönség a dekódolás helyzetében alkalmaz .

2 DIÁKOK

a) Egyetemista bölcsészhallgatók
Általánosan tekintve, ezekben a csoportokban az egyezkedő és az oppozíciós olvasato k
kidolgozott készletével és a műsor által felkínált értelmezési keret átértelmezéseivel talál -

replika 47
 kozhattunk. Így működött a Nationwide fő tématerületeire, a szabadidőre, az otthonra, a z
egyénekre és kedvteléseikre vonatkozó olvasataik összessége . A banki menedzserekhez ha-
sonlóan az egyetemista diákok sem törődnek a műsor stílusával és hozzáállásával . A cso-
port, a tanárképző főiskolásokhoz hasonlóan, elkötelezett az oktatás nyelve iránt, követke-
zésképpen a Nationwide-ot a „relevancia” és az „információs érték” kritériumai mentén íté -
lik meg, amelyeket egyébként a „komoly”, „aktualitásokkal” foglalkozó televíziózásban vél-
nek megtalálni . E téren a Nationwide egyértelműen kívánni valót hagy maga után : a tudás -
nak nem a megfelelő formáját nyújtja. Ahogy ők látják, a Nationwide csak a szenzáció, a lát-
vány – az események felszíne – iránt érdeklődik .
Képzettségük jellegéből következik, hogy szakadatlanul „dekonstruálják” a látottakat —
azaz mindenkinél inkább tudatában vannak azoknak az eszközöknek és módszereknek ,
amelyek révén a Nationwide diskurzusa konstruálódik .
Amikor azonban a konkrét politikai és gazdasági témákra terelődik a szó, ezen belül i s
elsősorban a szakszervezetek és a menedzserek bemutatására, olvasataik kevésbé ellenál-
lók. Ezekkel a témákkal kapcsolatban hajlamosak elfogadni és átvenni a Nationwide által
felkínált nyilvánvaló, egyértelmű értelmezési keretet . Ebben inkább a banki menedzserek-
hez húznak, megjegyzéseiket hozzájuk hasonlóan a műsor leereszkedő stílusára és az ügye k
elfogadhatatlan banalizálására irányítják, miközben az a keret, amelyben az iparon belül i
kapcsolatokat a Nationwide bemutatja, nem problematizálódik, ellentmondásmentes, é s
ezért láthatatlan mind a banki menedzserek, mind az egyetemista diákok számára.
Miközben a szakszervezetiek erőteljes részrehajlással vádolják a Nationwide-ot a szak-
szervezetek kárára, az egyetemisták ilyesmit nem tapasztaltak („Nem hinném, hogy befo-
lyásolni akartak volna egyik vagy másik irányban"), és ebben az értelemben elfogadják a
Nationwide műsorvezetőinek állítását, hogy „mindannyiunkért vannak”, tehát a szerencsét -
len közönségért, amely belekerült a szakszervezet és az ipar képviselői között kirobban t
konfliktus csapdájába .
Ez a csoport arra példa, amikor a dekódolás a téma függvényében változik . Ez azt is jelenti,
hogy az egyes csoportok nem különböző kódokat használnak – a dekódolás különbségei enné l
finomabban tükrözik a csoportok sajátosságait és adottságait –, a dekódolásra a csoportnak a
témához való viszonya is hatással van. Esetünkben a csoport a műsor egyik kategóriába tarto -
zó részét oppozíciós olvasattal dekódolja, a másik kategóriát pedig uralkodó olvasattal .
b) Tanárképző főiskolai hallgatók
Miközben ezekre a csoportokra az ipari tanulókhoz hasonlóan a Konzervatív Párthoz hú -
zó politikai beállítódás jellemző, a felsőoktatásban való részvétel az olvasatokat az uralko-
dóból elviszi az egyezkedő dekódolás irányába .
Ha az oktatás diskurzusában való részvételt felvesszük a változók közé, ezeknek a diákok-
nak a dekódolását összevethetjük a gimnázium után továbbtanuló fekete diákokéval – és pél -
dául a „részlet” szó értékítéletként való használatában érdekes különbségekre figyelhetünk fel .
A tanárjelöltek nagyra értékelik a „komoly”, „oktató jellegű” televíziózást, és fontosna k
tartják az információkat, „a részleteket” . Ezen kritériumok mentén különböztetik meg a ,jó "
vagy „elfogadható” műsorokat „triviális” társaiktól .
Egyik lehetséges értelmezés szerint a fekete továbbtanulók ellenállnak ennek a diskur-
zusnak és az általa alkalmazott megfogalmazásoknak (mivel ezek a szemükben leértékeli k
saját kulturális hovatartozásukat), de megkockáztatható egy olyan értelmezés is, hogy nem
férnek hozzá azokhoz a kulturális – esetleg kidolgozott vagy rasszista? – kódokhoz, ame-
lyeket az oktatásban használnak . A fekete diákok szemszögéből a Nationwide „a részletek-
be megy bele”, ezért aztán „unalmas” . A műsor nem találkozik a ,jó televízióval" szembe-

48 replika
ni elvárásaikkal, nevezetesen, hogy a műsor legyen szórakoztató és élvezetes . A főiskolások
viszont éppen a részleteket és információkat hiányolják a műsorból, amit komolytalanna k
és érdektelennek tartanak . A tanárképző főiskolások és a fekete diákok különböző mérték -
ben vesznek részt a formális oktatás diskurzusában, és ez a tényező esetleg jelentőségge l
bírhat a műsorra adott reakciók, illetve a reakciók keretéül szolgáló érvrendszer különbsé-
geinek magyarázatánál .
A nézőpontok szembenállása ennél a két csoportnál a leginkább kiélezett, hiszen az ok-
tatás diskurzusában való részvétel szempontjából a két végletet képviselik . A mintán belül
a tanárképző főiskola hallgatóiról feltételezhetjük leginkább, hogy elkötelezettek az oktatás
diskurzusa iránt, a munkásosztálybeli feketék pedig valószínűleg a mintának a formális ok-
tatás nyelvétől legtávolabb elhelyezkedő csoportja .
c) Gimnázium után továbbtanuló k
A diákok többsége egy fekete (azon belül is főleg nyugat-indiai származású) városrész
munkásközösségéből került ki, és Nationwide-olvasatuk nyilvánvaló módon tükrözi a kö-
zösség és a Nationwide kulturális kódjai közötti meg nem felelést.
Ezek a csoportok annyira idegenként fogadták a Nationwide diskurzusát, hogy első reak-
ciójuk csak a kritikus csönd volt, és nem a szembehelyezkedés ; az a helyzet, hogy amennyi -
ben egyáltalán megértik a műsor részleteit, többé-kevésbé el is fogadják a műsor saját ma-
gáról kialakított képét . Nem tudnak, vagy nem akarnak olyan mértékig azonosulni a műso r
diskurzusával, hogy megkíséreljék dekonstruálni vagy átértelmezni . A műsor által használ t
és a diákok szubkulturális környezetére jellemző reprezentációk egészen egyszerűen elmen-
nek egymás mellett .
A fekete diákok nem, vagy alig-alig mutattak érdeklődést a Nationwide diskurzusa iránt .
A Nationwide által problematizált dolgok az ő világukat nem foglalkoztatják, a műsor kul-
turális keretéhez nincs közük . Nyilvánvalóvá teszik, hogy a műsort nem nekik szánták . Az
ő dolgaikkal nem foglalkozik, és még a jó televízióval kapcsolatos elvárásaiknak – egy mű -
sor legyen élvezetes és szórakoztató – sem felel meg (éppen ezért az ITV-t és a Today( ál-
talában jobban kedvelik, mint a BBC-t és a Nationwide-ot) .
A csoport szemében a Nationwide „egyáltalán nem érdekes, hanem szörnyen unalmas .
Nem is tud(ják), hogy lehet nézni egy ilyen műsort” . Nemcsak a Nationwide nem találkozik
saját kultúrájuk diskurzusaival, ugyanez derül ki a többi „komoly” műsorról és a pártpoliti-
káról is . Ezek a csoportok azt a képet is visszautasítják, amit a műsor az ő életükről fest .
Nem találnak „identifikációs kapaszkodót” abban a szövegben, amely a mai Nagy-Britan-
nia családjainak problémáit ecseteli, miközben a műsorvezető állítása szerint a diskurzusb a
a legtöbb brit család belefér. Nem adnak számot azokról a családstruktúrákról, amelyeket a
belvárosi fekete munkáskörnyezetben megtapasztalnak . A műsor családi életről festett képe
vetekszik szemükben a „Pete és Jane " nevetségességével .

3 IPARI TANULÓ K

Ezeknek a munkásosztályi csoportoknak a diskurzusára egyfelől a konzervativizmussa l

való azonosulás, másfelől a pártpolitikától való elhatárolódásban megnyilvánuló populiz-
mus jellemző . A műsorra adott reakciójukat általában véve a cinizmus és az idegenség jel-
lemezte. A műsor hozzáállását azon az alapon utasítják el, hogy összességében túlságosa n
merev/középosztályi/BBC – hagyományos –, ugyanakkor azonosulnak a műsor populist a
ideológiai megközelítésével, ezért a konkrét részleteket a szöveg kódolásának megfelelőe n
olvassák.

replika 49
 Gyakran előfordult, hogy az interjúkérdések ellenségességet váltottak ki belőlük – nehe-
zükre esett a számukra igazán kézenfekvő dolgokat megfogalmazniuk . A jelenség másik ol-
dala egy védekező vagy stratégiai beállítódás : az értékítéleteket – jó/unalmas – nem tartot -
ták fontosnak maguktól magyarázni, a magyarázatkérést pedig azzal utasították vissza, hog y
„ez csak normális, nem?” .
A Nationwide szerkesztői szerintük egyszerűen „a munkájukat végzik”, amit pedig gya-
korlati terminusokkal írnak le, mint a kommunikációval vagy más szakmai dolgokkal való
gyakorlati foglalkozást . Ha az ember a Natiomvide műsorkészítési gyakorlatának társadal-
mi és politikai hatásáról érdeklődik, azt a választ kapja, hogy „ezzel már túl messzire me-
gyünk” .
Az összes nagy csoport közül az ipari tanulóké volt az, amelyik a műsor domináns kód -
ját leginkább elfogadta, az olvasatok pedig egyeztek a Nationwide uralkodó vagy elsődle-
ges olvasatával . Erre az lehet a magyarázat, hogy a srácok ideológiai magátólértetődőségei-
nek világa egy olyan populáris diskurzusban ölt formát, amely nagyjából megegyezik a mű -
soréval. Bár a csoport hangsúlyozottan cinizmussal reagált a Nationwidejelenségre, arra ,
hogy valaki esetleg rajtuk is túltesz, reakcióik a műsor részleteire megmaradtak az uralko-
dó értelmezési keretnél, az elsődleges olvasatnál, amit a műsor határozott meg, és ugyan -
csak hajlamosak voltak elfogadni a műsorvezető által felkínált értelmezéseket . Ami a mű -
sorvezetők szerint nyilvánvaló, az szerintük is „elég jól elmegy”, a Nationwide kérdéseit pe -
dig nem tartják problematikusnak, inkább természetesnek, magától értetődőnek .

4 SZAKSZERVEZETI TISZTVISELÖ K

Korábban már felvetettem, hogy a dekódolási módokat nem egyértelműen az osztály -

helyzet határozza meg, az egyén társadalmi helyzetének hatását a különböző diszkurzív for-
mációkban való részvétel árnyalja. Ebben az esetben óriási különbségek vannak a nem szak -
szervezetiek (legfeljebb szakszervezeti tagok) csoportjai és a szakszervezet diskurzusaiba n
aktív szerepet vállalók között – miközben társadalmi hátterük egyformán munkásosztályi .
A szakszervezeti tisztviselők inkább a dekódolás egyezkedő módjára hajlamosak, a bizal-
mik egyértelműen oppozíciós dekódolást végeznek – szemben például az ipari tanulók cso -
portjával, akik passzív szakszervezeti tagként inkább az uralkodó dekódolás felé hajlanak .
Természetesen tovább lehetne árnyalni ezt az elnagyolt képet – a különböző szakszerveze -
tek tisztviselői például különböző olvasatokat teremtenek meg –, de ezek csak variáció k
ugyanarra a témára. Ez tehát azt jelenti, hogy a dekódolás különbségei nem egyszerűe n
mondjuk a munkásosztályba való tartozásra vezethetők vissza, arról van inkább szó, hogy a
társadalmi helyzet diskurzusban való artikulálási módja (jelen esetben a szakszervezete k
diskurzusa) viszi el a dekódolást egy sajátos irányba .
Jelentős különbség van ezenkívül a szakszervezeti bizalmik jól artikulált és egyértelmű -
en oppozíciós olvasatai, illetve a tisztviselők egyezkedő olvasatai között . Meglátásom sze -
rint ez annak a következménye, hogy a bizalmikra nem nehezedik az a fajta beilleszkedés -
re késztető nyomás, amelynek a hivatásos szakszervezeti tisztviselők közvetlenül Id vannak
téve, és ezért lehetőségük van a szakszervezeti mozgalmon belül egy hangsúlyosabban ba -
los pozíció megtartására .
A szakszervezeti vezetők általánosságban az egyezkedő kód népi verzióját testesítik meg ,
amikor a Munkáspárton belül a jobboldali szemlélettel azonosulnak. Rendszeresen nézik a
Nationwide-ot és egyetértenek mind a hozzáállásával, mind a kérdésfelvetések ideológia i
hátterével . Elfogadják a műsor individualista alapbeállítódását, és azt a képet, amelyet a

50 replika
gazdasági bajokkal kínlódó egységes nemzetről fest ; ilyen értelemben el is fogadják a nem -
zetre vonatkozó többes szám első személyt, amelyet a műsor diskurzusa konstruál. Minde z
azonban csak az általános, elvont szinten igaz – a konkrétumokra térve (például a szakszer -
vezetet érintő kérdéseknél) kritikusabb beállítódást vesznek fel, és oppozíciós olvasatot pro-
dukálnak (az egyezkedő kód szerkezetéről bővebben lásd Hall, 1973) .
A szakszervezeti bizalmik nyújtották spontán reakcióikban a műsor legjobban artiku-
lált és legegyértelműbben oppozíciós olvasatát . Nem fogadják el a műsor által konstruált
nemzeti egységet, és azt, hogy a műsor akarja megmondani, milyen „mifelénk a dörgés” .
Ez az olvasat tökéletesen megfelel az oppozíciós dekódolásnak, hiszen újrafogalmazz a
azokat a problémákat, amelyeket a műsor vetett fel . A csoport tagjai erősen kritizálták a
műsor gazdasági téren tapasztalható hiányosságait . Kritikájukban még ennél is tovább
mennek, amikor új, a műsor vonatkoztatási keretétől különböző modellt vezetnek be : a be-
szélgetés során szóba kerül a műsornak a vagyon eredetére vonatkozó kimondatlan elmé-
lete, ami a klasszikus gazdasági modellbe illeszkedik, de a válaszoló kész az elmélet he-
lyébe az értéknek a munkásság szemszögéből vett teóriáját, egyfajta munkaérték-elméle-
tet állítani .

A dekódolások modellje : áttekintés és néhány következtetés

A csoportokra jellemző dekódolási módokat tekinti át az alábbi ábra. Azért választottuk in-
kább a téri, és nem a lineáris (az oppozícióstól az uralkodóig terjedő egydimenziós konti-
nuum mentén történő) ábrázolást, mert véleményünk szerint az olvasatokat nem lehet eg y
ilyen kontinuumon elhelyezni . Példának okáért a tovább tanuló fekete diákok nem helyez-
kednek jobban szembe az elsődleges olvasattal, mint az egyetemi hallgatók – arról van in-
kább szó, hogy más-más dimenzióban jelentkezik a műsorhoz való viszonyuk .
A következő oldalon látható ábrán bemutatott különféle reakciókat és értelmezéseket
nem az egyének pszichés sajátosságainak fényében kell értelmeznünk . Az eltérések elsősor-
ban a társadalomszerkezetbe ágyazott kulturális különbségeken alapulnak, azokon a kultu-
rális nyalábokon, amelyek az üzenetek egyéni értelmezését irányítják és behatárolják . A z
üzenet lehetséges jelentéseinek megértéséhez az üzenet által megcélzott közönség „kulturá -
lis térképére” van szükség – egy olyan térképre, amelyen látható a közönség egyes alcso-
portjainak viszonylagos elhelyezkedése és azok a kulturális készletek illetve szimboliku s
erőforrások, amelyekkel ezek rendelkeznek . A szöveg vagy üzenet értelmét tehát úgy kel l
felfogni, mint ami a szövegbe beágyazott kódok és a közönség adott szegmense által birto -
kolt kódok egymásra hatásából születik meg.
Amikor amellett érvelünk, hogy az egyéni olvasatokat vissza kell helyezni társas kontex -
tusukba, nem az egyéni tudatot a társadalmi helyzetből mechanikusan levezető determinist a
magyarázatok mellett kardoskodunk . Az interjúrészletekből is kiderül, hogy példának okáért
az osztályhelyzet és a dekódolási mód között nincs kölcsönösen egyértelmű megfeleltetés.
Az általam javasolt modell nemis igyekszik a társadalmi osztályhelyzetből direkt módo n
levezetni az egyes olvasatokat . A társadalmi helyzet és a diszkurzív pozíció együttesen hoz-
zák létre az olvasatokat, amelyek maguk is strukturáltak, mivel a különböző diskurzusok -
hoz való hozzáférést a társadalmi helyzet határozza meg .
Számunka most az a fontos, hogy megértsük azt a folyamatot, amelynek során a társadal-
makra általában jellemző diszkurzív sokféleség találkozik a média szövegének dekódolás i
módjaival. Ezeknek a diskurzusoknak a hatása éppenséggel az, hogy a dekódolási módoka t

replika 51
 árnyalják . Ennek következtében a dekódolás fő típusain, az uralkodó, egyezkedő és oppozí -
ciós dekódoláson belül többféle változatot és módosítást figyelhetünk meg azon a kódon be -
lül, amelyet az áttekintő elemzés végett egységesnek tekintettünk . A parkira elméletből ki-
induló tipológiánkra persze ráférne némi finomítás, hogy a közönség egy szabatosabb leírá -
sához jussunk .
Azt is tudnunk kell, hogy az egyes csoportokon belül mindig vannak különbségek é s
szembenállások, és még ugyanaz a csoport is másféle dekódolási stratégiát alkalmazhat, h a
egy eltérő kontextusban egészen másféle szöveggel szembesítjük . A kiinduló uralko-
dó/egyezkedő/oppozíciós megkülönböztetésekre alapuló modellt tovább kell finomítani ,
mielőtt elmondhatjuk, hogy megfelelő elméleti kerettel rendelkezünk az egyes kódok altípu -
sainak és belső rétegzettségének a leírására .

Benda Klára fordítás a

52 replika
 Hivatkozott irodalo m

Deutscher, I . (1977): Asking Questions. In Social Research Methods . M . Bulmer (szerk .) . London : Macmillan .
Gerbner, George (1964) : Ideological Perspectives in News Reporting. In Journalism Quarterly, 41(4).
Hall, S. (1973) : Encoding/Decoding in Television Discourse. (Újranyomva) In Culture, Media, Language. S . Hal l
és mások (szerk.). London : Hutchinson .
Hall, S . (1974) : Deviancy, Politics and the Media . In Deviance and Social Control. P. Rock és M . McIntosh (szerk.) .
London : Tavistock .
Mann, M. (1973) : The Social Cohesion of Liberal Democracy . In American Sociological Review, 1970 . június .
Mattelart, A. és A. Dorfmann (1979) : How to Read Donald Duck? NewYork : International General.
Merton, R. és P. Kendall (1955) : The Focussed Interview. In The Language of Social Research . P. Lazarsfeld é s
M . Rosenberg (szerk.) . New York: Free Press .
Mills, C . W. (1939) : Language, Logic and Culture . In : Power, Politics and People, 434-435 . New York: Oxford
University Press.
Morley, D . (1976) : Industrial Conflict and the Mass Media . In Sociological Review, 24(2).
Parkin, F. (1971) : Class Inequality and Political Order. London: Palladin .
Piepe, A. es mások (1975): Television and the Working Class. London: Macmillan.
Voloshinov, V. (1973) : Marxism and the Philosophy of Language. New York : Academic Press .

replika 53