Forrás: http://www.doksi.

hu

Komplex tervezési feladat

Klímatechnikai méretezés

Konzulens: Fekete Kornélia

Dr. Karaffa Ferenc G-507
1
Forrás: http://www.doksi.hu

Tartalomjegyzék
1. Bevezetés ............................................................................................................................ 3
2. A levegő ............................................................................................................................. 4
2.1. A levegő összetétele ................................................................................................... 4
2.2. A levegő állandó alkotóinak hatása az emberre ......................................................... 5
2.3. Légszennyezők hatása az emberre ............................................................................. 5
2.4. A levegő állapotleíró jellemzői .................................................................................. 7
2.4.1. A levegő nedvességtartalma ............................................................................... 7
2.4.2. A levegő és vízgőz keverékének tömege ........................................................... 7
2.4.3. A levegő és vízgőz keverékének nyomása ......................................................... 8
2.4.4. A levegő nedvességének tömege........................................................................ 8
2.4.5. A nedves levegő entalpiája ............................................................................... 10
2.4.6. A légállapot-diagramok .................................................................................... 11
2.5. Nedves hőcsere jellegzetes állapotváltozásai ........................................................... 12
2.5.1. Hűtés, fűtés, nedvesítés .................................................................................... 12
2.5.2. A levegő keverése ............................................................................................ 13
3. Klímaberendezések .......................................................................................................... 15
3.1. Légtechnikai rendszerek felosztása .......................................................................... 15
3.2. A klímaberendezések osztályozása .......................................................................... 16
3.3. Légtechnikai rendszerek felépítése .......................................................................... 17
3.4. Klímaközpont és alkotóelemei ................................................................................. 18
3.4.1. Csoportosítás kialakítás szerint ........................................................................ 18
3.4.2. Alkotóelemek ................................................................................................... 19
3.4.2.1. Ventilátor .................................................................................................. 19
3.4.2.2. Szűrő......................................................................................................... 22
3.4.2.3. Légfűtőtestek ............................................................................................ 24
3.4.2.4. Nedves hőcserélő kamra........................................................................... 24
Tartalomjegyzék ......................................................................................................................... 2

2
Forrás: http://www.doksi.hu

1. Bevezetés
A légkondicionálás az épületek belső „klímáját” szabályozza úgy, hogy a bent
tartózkodók számára kellemesek legyenek a körülmények.
A légzéssel a szervezetünk működéséhez szükséges oxigént szívjuk be, és kifújjuk az
elhasznált levegővel a szén-dioxidot. Az épületek legtöbbjében nem fenyeget olyan veszély,
hogy elhasználjuk az összes oxigént, mert az ablakokon át és az ajtó kinyitásakor mindig
áramlik be friss levegő. A repülőgépen már támadhatnak ilyesfajta körülmények, sőt a
különleges célokra épült és használt épületekben, helyiségekben is.

A kórházakban, gyárakban, irodaépületekben és más létesítményekben fellépő

nehézségeket légkondicionálással lehet megoldani. A műtőket légmentesen szigetelni kell,
nehogy baktériumok és más veszélyes mikroszkopikus testek kerüljenek a levegőbe, ezért
nem egyszerűen folyamatos, mesterséges levegő-utánpótlásra van szükség, hanem arra is,
hogy a levegő rendkívül tiszta legyen.

A szellőztető- és klimatizáló berendezések nem csak az emberi tartózkodásra szánt

helyiségekben találhatók meg, hanem sok esetben az ipari technológiai folyamatok kívánják
meg a levegő cseréjét, előkészítését, de lehet a technológia része is a levegőkezelés. A
csúcstechnológiák (gyógyszer, mikrotechnika) megvalósításának pedig előfeltétele a
megfelelő levegőellátás és levegőtisztaság.
Létfontosságú a légkondicionálás a mélyen földfelszín alatt dolgozóknak, akárcsak a nagy
magasságban közlekedő repülőgépek utasainak is. Fent ugyanis igen hideg és kisnyomású a
levegő, semhogy kellő mennyiségű oxigénnel látná el az utasteret.

A légtechnikai berendezések munkavédelmi szerepet is betöltenek ott, ahol a gyártási

eljárás során egészségre ártalmas szennyezőanyag (por, vegyi anyag) kerül a levegőbe. A
hazai előírások szerint ilyen üzemekben mesterséges klímát kell biztosítani.
A zenei, a rádió- és televízió stúdiókat szigetelni kell a külső zajok ellen, ezért itt a
levegő-utánpótlás igen jó hatásfokú hangelnyelőkön halad át mielőtt a helyiségbe jutna.
Az emberek munkavégző képessége erősen romlik, ha fülledt, forró levegőjű irodákban,
gyárakban kell dolgozniuk. Lehet, hogy a légkondicionáló berendezések telepítése sokba
kerül, de a költségek megtérülhetnek, mert a munkakörülmények javulása folytán nő a
munkatermelékenység.
Egyes gyárakban a berendezések olyan mennyiségű hőt bocsátanak ki, hogy az még a
leghidegebb télen is sok lenne a gyárépület melegen tartásához. Ezeken a helyeken
légkondicionáló rendszereket használnak a környezet hűtésére.
Más üzemekben, ill. a legtöbb üzletben és irodában melegítenek is és hűtenek is a
légkondicionáló rendszerek, mikor mire van szükség.
Azokban az épületekben, ahol nem elengedhetetlen a légkondicionálás vagy túl költséges
lenne, egyszerű szellőztető rendszer felszerelésével is javítani lehet a körülményeken. Ehhez
elegendő egy villamos elszívó-ventilátor.

A légkondicionáló rendszerek nem csak cserélik a levegőt, hanem tisztítják is, és előre
megszabott határok között tartják a hőmérsékletét és nedvességtartalmát. A légkondicionálást
végezheti egyetlen központi egység -az ilyen berendezés légjáratokon látja el levegővel az

3
Forrás: http://www.doksi.hu

épület különböző részeit-, vagy a helyiségek ablakaiban, külső falfelületére szerelt egy vagy
több egyedi klímaberendezés.
A nagy épületekben a klimatizáló rendszereknek három fő típusa használatos. A csak levegős
rendszerben a klimatizált levegővel szabályozzák a helyiségek hőmérsékletét, a levegő-víz
rendszerekben – megfelelő szobai egységeken átáramoltatott – meleg vagy hideg vízzel, a
csak vizes rendszerekben pedig egyedül a központi egységtől szolgáltatott vízzel; a levegőt
ilyenkor egyedi ventilátorok áramoltatják be a helyiségekbe.
A levegő-víz rendszerek és a csak vizes rendszerek gazdaságosabbak és halkabbak, mint a
csak levegős rendszerek. Ez utóbbiak sokkal hatásosabbak, működésükhöz azonban nagy
levegőjáratok kellenek.

2. A levegő
2.1. A levegő összetétele

A Földet körülvevő kb. 800 km vastag levegőrétegben az összetétel a felszíntől távolodva

változik, így változnak az állapotjelzők is. A Földet körülvevő levegőburok 11 km vastagságú
első rétege a troposzféra, az ebben elhelyezett berendezéseket kell építeni, tervezni és
üzemeltetni, eltekintve a repülők és az űrhajók speciális levegőtechnikai berendezéseitől.
A tiszta levegő színtelen, szagtalan minden szennyeződéstől mentes gázkeverék. Fő
alkotóeleme az oxigén (O 2 ) és a nitrogén (N 2 ), ezeken kívül tartalmaz kisebb mennyiségben
szén-dioxidot (CO 2 ), hidrogént (H 2 ) és nemesgázokat. A tiszta, száraz levegő összetételét az
1. táblázat tartalmazza.

Alkotók Alkotók mennyisége

megnevezése kémiai neve térfogatszázalék súlyszázalék
Nitrogén N2 78,03 75,47
Oxigén O2 20,99 23,20
Argon Ar 0,933 1,28
Szén-dioxid CO 2 0,030 0,046
Hidrogén H2 0,0005 0,00007
Neon Ne 0,0018 0,0012
Hélium He 0,00015 0,00007
Kripton Kr 0,0001 0,0003
Xenon Xe 0,000009 0,00004
Tiszta és száraz levegő összetétele

1. táblázat

A bolygót közvetlenül körülvevő levegőréteg mindenkor tartalmaz más anyagokat is.

Ezek a levegőszennyezők eredet szerint lehetnek természetes és mesterséges eredetűek.
Természetes légszennyeződést a természeti jelenségek okozzák (pl. vulkáni hamu), a
mesterséges légszennyeződés pedig az emberi tevékenység következménye.
Halmazállapot szerint a légszennyeződés lehet szilárd (ásványi, növényi és állati porok),
folyékony (köd) és légnemű (gázok, gőzök).

4
Forrás: http://www.doksi.hu

A levegő mindenkor tartalmaz nedvességet is. Így ha a száraz részt – amely maga is
keverék – egy alkotónak vesszük, a levegő egy kétalkotós gázkeveréknek vehető: egyik
alkotó a száraz rész, másik a nedvesség. Ezt a keveréket nedves levegőnek nevezzük.

2.2. A levegő állandó alkotóinak hatása az emberre

Az élőlények a környező levegőt használják fel életfunkcióik fenntartásához, így a felnőtt

ember is kb. 480 liter levegőt fogyaszt óránként, azaz naponta közel 12 m3-t.
A száraz levegő két fő alkotóeleme a nitrogén és az oxigén. A nitrogén a szárazlevegő 78
térfogatszázalékát teszi ki, míg az oxigén közel 21%-át.
Annak ellenére, hogy a nitrogén a száraz levegő közel négyötödét teszi ki, az emberi
szervezetre különösebb hatással nincs ugyan úgy, mint a hidrogén, a hélium és a nemesgázok.
A levegő oxigéntartalma viszont jelentősen befolyásolja az ember közérzetét. Az
elhasznált levegővel a szervezet szén-dioxidot és vízgőzt bocsát ki. A belélegzett levegő
felveszi a testhőmérsékletet, és közel telítetté válik. Így kilégzéskor a szervezetből telített,
36,5…37°C-os és közelítőleg 4,5% CO 2 –tartalmú gázkeverék távozik.
Ha a levegő oxigéntartalma 16% alá csökken, kellemetlen közérzet áll elő, ezért zárt terekbe
az O 2 –tartalom csökkenésének megakadályozására személyenként 0,005…0,015 m3/s levegőt
kell juttatni. Nyugvó ember 12% O 2 –tartalmú levegőt is eltűr, de ha 7% alá csökken,
fulladásos halált okoz. Az O 2 –tartalom erős növekedése kezdetben szintén kellemetlen
közérzetet, tartós belégzése nyálkahártya-megbetegedést, ill. tüdőbántalmakat okoz.
A levegő szén-dioxid-tartalma is erősen hat az élő szervezetre. Külső tér levegőjének CO 2
–tartalma átlagosan 0,3…0,4 o/ oo , nagyvárosban sem haladja meg a 0,4…0,5 o/ oo -et. Zárt
helyiségben 1,5…2,5 % CO 2 –tartalom is mérhető. Ezt az ember még könnyen elviseli. Ha
ennél nagyobb a levegő szén-dioxid-tartalma, akkor már szédülést, fejfájást okoz. A 6…10 %
CO 2 –tartalom már életveszélyes.

2.3. Légszennyezők hatása az emberre

A levegőben levő szennyező anyagok különféle- általában kellemetlen, esetleg káros –

hatással vannak az emberi szervezetre.
A légszennyezők hatása:

1.) Porok
A levegőben található ásványi, növényi és állati eredetű por az emberi szervezetre
minden tekintetben ártalmas. Kis mennyiségben zavarja a szervezet működését, mivel
izgatja a kötőhártyát és a légutakat, rontja az ember közérzetét, nagyobb mennyiségben
rendszerint betegséget okoz. A por veszélyességét növeli az a körülmény is, hogy a
porhoz kötve, arra rátapadva kórokozók juthatnak a szervezetbe, ami fertőzésveszélyt
jelent.
A porszemcsék méretét µm-ben adják meg. 1µm-nél kisebb szemcsék nem ülepszenek
le, így a levegő állandó szennyezői maradnak.
A szennyezőanyag-tartalom jellemzésére a koncentráció (c) szolgál. Mértékegysége
rendszerint mg/m3, mg/cm3, liter/m3 vagy m3/m3 lehet.

5
Forrás: http://www.doksi.hu

A beszívott levegő nagyobb porszemcséit a légzőutak felfogják, és csak az 5 µm-nél

kisebb méretűek jutnak a szervezetbe. A 0,1 µm-nél kisebbek el is távoznak a kilégzéssel,
így ha nem mérgezőek az egészségre ártalmatlanok.
Betegség okozó képességük szerint:
- Krónikus megbetegedést okozó porok: ilyen a kvarcot és szabad kovasavat tartalmazó
anyagok pora. Általuk okozott leggyakoribb krónikus megbetegedés a szilikózis.
A kvarc-tartalmú porok megengedett koncentrációját a por kvarc-tartalmának
függvényében adják meg:
- Ha a por kvarctartalma 20 %-nál kisebb, 600 db/cm3,
- ha 10 %-nál kisebb, 800 db/cm3 a megengedett koncentráció.
- Egészségre ártalmatlan porok: korábban ide sorolták a különféle szerves porokat,
mint pl. a virág- és növényi porokat, de az újabb vizsgálatok szerint az érzékenyebb
szervezetű embereknél allergiát okoz. Megengedett koncentráció: 1000 db/cm3.

2.) Gázok és gőzök

A levegőt szennyező gázok és gőzök az ember közérzetére, szervezetre gyakorolt
hatásuk szerint lehetnek:
- fojtó hatásúak: szén-dioxid, cián-hidrogén stb.,
- ingerlő hatásúak: klór, kén-hidrogén, kén-dioxid stb.,
- bódító hatásúak: benzin, benzol, szén-diszulfid stb.,
- mérgező hatásúak: higany, foszfor, arzénes vegyületek stb..
A szennyező anyag olyan koncentrációját, amely még az ember szervezetére nem
káros, megengedett átlagos koncentrációnak, vagy határkoncentrációnak (c) nevezzük.
A hazai szabvány 30 perces időre ennél magasabb csúcsértéket is megenged, ezt
csúcskoncentrációnak (c cs ) nevezzük. A kettő felhasználásával előállítható a megengedett
maximális átlagkoncentráció vagy MAK érték (c MAK ):

c ⋅ (τ M − τ cs ) + ccs ⋅ τ cs
c MAK = , (1)
τM
ahol τ cs a csúcskoncentráció ideje (max:30 perc),
τ M a műszakidő percben.

A munkahelyi levegőtisztasági követelményeket az MSZ 21461 számú szabvány írja elő.

Ebből a nem mérgező porok megengedhető előfordulását a 2. táblázat mutatja.

Megnevezés Megengedett legnagyobb

koncentráció [db/cm3]
Szerves porok:
- növényi, állati stb. 1000
Szervetlen porok:
- talkum por 200
- azbeszt por 2…5 szál/cm3
- porkeverék 1-10% kvarctartalommal 800
10-20% kvarctartalommal 600
>20% kvarctartalommal 200

Megengedhető koncentrációk nem toxikus poroknál

2. táblázat

6
Forrás: http://www.doksi.hu

2.4. A levegő állapotleíró jellemzői

2.4.1. A levegő nedvességtartalma

A gyakorlatban legtöbbször előforduló gázkeverék a levegő-vízgőz anyagpár. A víz és

levegő keverékét abban a tartományban vizsgáljuk, amelyben a levegő és a vízgőz ideális
gáznak, keverékük pedig közelítéssel ideális gázkeveréknek tekinthető annak ellenére, hogy a
levegő maga is többféle gáz keveréke. A feltételezésnek megfelelően a levegő és a vízgőz
keveredése a Dalton-törvénynek megfelelően megy végbe, az egyes alkotók entalpiája csak a
hőmérséklet függvénye és az alkotók keverésénél hőhatás nem lép fel.
A levegő a valóságban mindig tartalmaz vízgőzt, amely a levegővel tökéletesen diffundál.
Az így keletkezett –gyakorlatilag kétkomponensűnek tekinthető- keveréket nevezzük nedves
levegőnek.
Bármely t hőmérsékletű levegő, különböző mértékben tartalmazhat nedvességet. A
levegőt telítettnek nevezzük, ha a benne levő vízgőz parciális nyomása (p v ) egyenlő a keverék
t hőmérsékletének megfelelő telített vízgőz nyomásával (p vt ). Telített levegő több nedvességet
már nem tud felvenni, ezért ha növeljük a keverékben a nedvesség mennyiségét, a gőz
kondenzálódik.
Ha a levegőben levő vízgőzt a keverék t hőmérsékletének állandósága mellett
csökkentjük, csökken a levegőben levő vízgőz parciális nyomása is.
Telítetlen a levegő akkor, ha p v <p vt egyenlőtlenség áll fenn, azaz a levegőben lévő vízgőz
parciális nyomása (p v ) kisebb, mint a telítési gőznyomás. Tehát a telítetlen levegőben a
vízgőz csak túlhevített lehet.
Túltelített levegőről beszélhetünk akkor, ha a keverékben több nedvesség van annál, mint
ami telítetté teszi. Ezt gőz alakban nem tudja felvenni, hanem csak finom cseppeket alkotó
folyadék halmazállapotban.
A természetben a levegő általában telítetlen állapotban van. Ha a nedvességtartalom eléri
a telítési értéket, megindul a ködképződés.

2.4.2. A levegő és vízgőz keverékének tömege

A termodinamikai számításoknál 1 kg tömegű közeget veszünk alapul. A kétkomponensű

levegő-vízgőz keverék, azaz a nedves levegő egységét is meg kell választani. A
gázkeverékben a vízgőz mennyisége folyamatosan változik, így a keveréké is. Számításnál
ezért nem vehetjük a keverék m tömegét alapul, viszont a száraz levegő tömege változatlan,
így annak tömegét viszonyítási alapnak vehetjük.
Legyen a keverékben lévő száraz levegő m l tömegű (kg), a nedvesség tömege m v (kg). A
keverék tömege az alkotók tömegeinek összege:

m k = ml + m v , (2)

illetve a jobb oldalt m l -el osztva kapjuk, hogy

mk m
= 1+ v = 1+ x . (3)
ml ml

7
Forrás: http://www.doksi.hu

Számítási alapul azt a nedves levegőmennyiséget választjuk, amelynek száraz része 1 kg

tömegű, míg a nedves része x tömegű.

2.4.3. A levegő és vízgőz keverékének nyomása

A gázkeverékben levő száraz levegő résznyomása p l , a vízgőzé p v , s így a keverék

össznyomása Dalton törvénye szerint:

p = pl + p v . (4)
Mivel az alkotók ideális gáznak tekinthetők, érvényes rájuk az általános gáztörvény. A
száraz levegőre írható:

pl ⋅ V1+ x = ml ⋅ Rl ⋅ T , (5)
ahol m l , a száraz rész tömege: 1 kg, így az összefüggés a következőképpen egyszerűsödik:

pl ⋅ V1+ x = Rl ⋅ T . (6)

Hasonló alakban kapjuk a keverékben levő vízgőz állapot egyenletét (m v =x):

p v ⋅ V1+ x = x ⋅ Rv ⋅ T . (7)
A teljes keverékre az általános állapotegyenlet a (6) és (7) összefüggés alapján:

( pl + p v ) ⋅ V1+ x = ml ⋅ Rl ⋅ T + mv ⋅ Rv ⋅ T . (8)

Legyen a nedves levegő gázállandója R, tömege m, így az általános egyenlet:

p ⋅ V1+ x = m ⋅ R ⋅ T , (9)

illetve
p ⋅ V1+ x = (1 + x) ⋅ R ⋅ T . (10)

2.4.4. A levegő nedvességének tömege

Ha a keverék hőmérséklete T(K); és a levegő-gőz keverékben a száraz rész 1 kg, a vízgőz

p v parciális nyomása, valamint a nedves levegő p össznyomása ismert, az (5) és (7)
összefüggésekből a levegő abszolút nedvessége:

Rl p v
x= ⋅ ,
Rv p l
illetve, mivel p l =p-p v ,

Rl pv
x= ⋅ , (11)
Rv p − p v

8
Forrás: http://www.doksi.hu

A száraz rész gázállandója: R l =286,9 J/(kg.K),

a nedves alkotó gázállandója: R v =461,501 J/(kg.K). Ezzel a (11) összefüggés a következő
alakba hozható:
pv
x = 0,622 ⋅ . (12)
p − pv
Maximális a vízgőzmennyiség akkor, ha a levegő telített:

p vt
xt = 0,622 ⋅ . (13)
p − p vt

A különböző hőmérsékletekhez tartozó telítési nyomásértékek (p vt ) gőztáblázatokban

megtalálhatóak.
Azt a hőmérsékletet, amelynél a telítetlen levegő hűtés következtében telítetté válik,
harmatpont-hőmérsékletnek nevezzük.
A (12) és (13) kifejezés hányadosát képezve megkapjuk a levegő relatív telítettségét:
x
ψ= , (14)
xt
illetve
p p − p vt
ψ= v ⋅ . (15)
p vt p − p v

A vízgőz és levegőkeverékekre vonatkozó állapotegyenlet segítségével a keverék illetve az

alkotók sűrűsége is meghatározható.

A keverékben levő vízgőz sűrűsége a (7) egyenlet felhasználásával:

mv x 1 pv
ρv = = = ⋅ , (16)
V1+ x V1+ x Rv T
valamint a sűrűség és a fajtérfogat közötti kapcsolatot felhasználva a száraz alkotóra:

1 1 1 pl
ρl = = = ⋅ . (17)
vt V1+ x Rl T

Az alkotók sűrűségének ismeretében a teljes keverék sűrűsége:

1 p 1 1 p
ρ = ρv + ρl = ⋅ − − ⋅ v . (18)
Rl T  Rl Rv  T

Ha a levegő telített:
1 p vt
ρ vt = ⋅ . (19)
Rv T

9
Forrás: http://www.doksi.hu

Képezzük a (16) és (19) egyenlet hányadosát, s így megkapjuk a levegő relatív nedvességét:

ρv p
ϕ= = v. (20)
ρ vt p vt
Kis hőmérsékletek tartományában ψ ≈ ϕ - nek vehető.

2.4.5. A nedves levegő entalpiája

A nedves levegő entalpiája az alkotók entalpiájának összegzése útján nyerhető. Az

alkotókat ideális gáznak tekintjük a vizsgált tartományban, így a keverék entalpiája csak a
hőmérséklettől és a keverék összetételétől függ.
Megállapodásunk szerint a száraz rész mindig állandó, így a keverék h entalpiája csak a
hőmérséklet és az x nedvességtartalom függvénye:

h1+ x = f (t , x ).
A t=0°C-os és x=0 kg állapotú levegő entalpiája legyen zérus.
A keverék száraz részének entalpiája (h l ) az a hőmennyiség, amely a gáz hőmérsékletét 0°C-
ról t °C-ra emeli. Ennek nagysága:

hl = c p ⋅ t , (21)
ahol c p a száraz levegő állandó nyomáson vett fajhője (kJ/kg.°C), középértékben
~1,00kJ/kg.K értékkel vehető figyelembe.
A gőz h g entalpiája a 0°C-on mért r 0 párolgási hő és a 0°C-tól számított túlhevítési hő
összegeként írható fel:

hnedvesség = hg = (r0 + c pg ⋅ t ) ⋅ x, (22)

ahol r o =2500,38 kJ/kg,
c pg ≈1,86 kJ/kg.K (középérték 0-100°C tartományban) a gőz állandó nyomáson mért
fajhője.
A nedves levegő teljes entalpiája a (21) és (22) összegeként:

h1+ x = hl + hg = c p ⋅ t + x(r0 + c pg ⋅ t ). (23)

Ha a levegő telített:
h1+ xt = c p ⋅ t + xt (r0 + c pg ⋅ t ). (24)

Ezek az összefüggések csak a telítési határig érvényesek.

Szokásos a nedves levegő entalpiáját a nedves levegő érezhető és rejtett melegének
összegeként definiálni.
Így a keverék teljes entalpiája:
h1+ x =h érezhető + hrejtett , (25)
ahol
hérezhető = c p ⋅ t + c pg ⋅ t ⋅ x, (26)
és hrejtett = r0 ⋅ x. (27)

10
Forrás: http://www.doksi.hu

Ha x>x t , akkor az x-x t nedvesség folyadék vagy jég formájában van jelen.
Ha folyadék alakban jelenik meg, akkor a keverék entalpiája:

h1+ x = h1+ xt + ( x − xt ) ⋅ t ⋅ cv , (28)

ha jégként: h1+ x = h1+ xt + ( x − xt ) ⋅ (t ⋅ cv − S ), (29)

ahol
c j =2,09 kJ/kg.K, a jég fajhője középértékben,
S=333,69 kJ/kg, a jég olvadáshője.

A t hőmérsékletű és ϕ relatív nedvességű levegő nedves hőmérséklete alatt azt a nedves

hőmérőn mért t n hőmérsékletet értjük, amelynél a levegőből a nedves hőmérő
higanygömbjére a ∆t=t-t n (psychometrikus) hőmérsékletkülönbség mellett annyi hő áramlik
át, amely a hőmérő higanygömbjén elpárolgó víz párolgási melegét fedezi (h≈állandó).

A nedves levegő állapotjelzői:

- t száraz hőmérséklet,
- t n nedves hőmérséklet,
- t h harmatponti hőmérséklet,
- p l nedves levegő száraz alkotójának nyomása,
- p v vízgőz parciális nyomása,
- ϕ relatív nedvesség,
- x 1 kg száraz levegőre jutó nedvességtartalom,
- h 1+x keverék entalpiája.
A felsoroltak közül azonos össznyomás mellett bármely kettő meghatározza a levegő
állapotát. A nedves levegő állapotváltozásainak követése számításokkal bonyolult és
hosszadalmas, emiatt szerkesztették a légállapot-diagramokat, amik megkönnyítik a
lejátszódó folyamatok megismerését.

2.4.6. A légállapot-diagramok

A légállapot-diagramok segítségével a szellőzés- és klímatechnikai berendezésekben

lejátszódó állapotváltozások grafikusan ábrázolhatóak.
Ezek rendszerint a nedves levegő jellemzői: h, t, x, p függvényében ábrázolják a többi
állapotjelzőt.
Az első légállapot-diagramot Mueller szerkesztette, ami h-t diagram volt. Később vált
ismerté az amerikai Carrier által szerkesztett t-x diagram. A hazai és európai gyakorlatban
általánosan a Mollier –féle h-x diagram terjedt el.
A Mollier által szerkesztett diagram a nedves levegő entalpiáját kifejező (23)
összefüggésen alapul. A diagram eredetileg derékszögű koordináta- rendszerben épült fel, de
a jobb használhatóság érdekében az abcisszatengelyt koordináta-transzformációval
elforgatták.
Ebben a ferdeszögű koordináta-rendszerben is a (23) egyenlet adja meg az alapot.

11
Forrás: http://www.doksi.hu

8.ábra 34.oldal

1. ábra

A használatos h-x diagramokat rendszerint kiegészítik a parciális gőznyomások

diagramjával. A p v =f(x) függvény ismerete, s a h-x diagrammal történő összeépítése lehetővé
teszi a ϕ görbék meghatározását szerkesztéssel.
A h-x diagramot Mollier nyomán még egy peremléptékkel is kiegészítették, amely
tulajdonképpen a h-x diagramba berajzolt különféle vonalak iránytangensei a h=0 vonalhoz
viszonyítva.

A t vonalak iránytangense:
∂h
= r0 + c pg ⋅ t.
∂x t

Tételezzük fel, hogy az A pontnak megfelelő (t 1 , h 1 , x 1 ) állapotból a levegőt át akarjuk vinni

a B pontnak megfelelő (t 2 , h 2 , x 2 ) állapotba. Ekkor a levegővel (h 2 -h 1 ) entalpia és (x 2 -x 1 )
nedvességhányadot kell közölni. A nedvesség egységnyi változására eső be- vagy elvezetett
energia nagyságát a
∆h h2 − h1
= (30)
∆x x 2 − x1
hányados adja.

∆h
Ha az állapotváltozás irányjelzőjét és a légállapot valamely A pontját ismerjük, úgy az
∆x
állapotváltozás az A ponton átmenő olyan egyenesen megy végbe, amely párhuzamos a 0
∆h
pontot és a peremen leolvasható irányjelző szakaszt összekötő egyenessel.
∆x

2.5. Nedves hőcsere jellegzetes állapotváltozásai

2.5.1. Hűtés, fűtés, nedvesítés

A levegőnek különböző hőmérsékletű vízzel való érintkezésbe hozatala esetén a levegő

állapotváltozásaira vonatkozóan a (30) összefüggés felhasználásával biztos következtetéseket
vonhatunk le, amelyeket a következő 2. ábrán szemléletesen ábrázolhatunk (a víz
tömegáramát végtelennek tekintjük⇒ t v ≈állandó).

12
Forrás: http://www.doksi.hu

228.ábra 246. oldalról

2. ábra
A levegő állapotjelzői minden esetben különböző jellemző változáson mennek át, amit a
3.táblázatban feltüntettünk.

Vízhőmérséklet Állapotjelzők Folyamat

Sorszám
(t v ) csökken állandó növekszik megnevezése
1. t v <t h t, t n , th, h, x - ϕ hűtés és szárítás

2. t v =t h t, t n , h th, x ϕ hűtés x=áll. mellett

3. t h <t v <t n t, t n , h - t h , x, ϕ hűtés és nedvesítés

4. t v =t n t tn, h t h , x, ϕ nedvesítés h=áll. mellett

5. t n <t v <t t - t h , t n , h, x, ϕ, nedvesítés és melegítés
6. t v =t - t t h , t n , h, x, ϕ, nedvesítés és melegítés
7. t v >t - - t, t h , t n , h, x, ϕ, nedvesítés és melegítés

Nedves hőcsere jellegzetes esetei

3. táblázat
Az 1., 2., és 3. állapotváltozás entalpiacsökkenéssel jár, tehát ezek a levegő hűtési folyamatai,
s a 4 jelű folyamat látszólagos hűtést eredményez, amit adiabatikus nedvesítésnek is
nevezhetünk.
Az 5, 6, 7, jelű folyamat a levegő fűtése és nedvesítése.

2.5.2. A levegő keverése

Keverjünk össze két különböző állapotú levegőt, az egyik legyen m 1 tömegű (t 1

hőmérsékletű, h 1 entalpiájú és x 1 nedvesség-tartalmú), a másik alkotó m 2 tömegű (t 2 , h 2 , x 2
jellemzőkkel).

A keverék tömege az alkotók tömegének összege:

mkev = m1 + m2 . (31)

A keverés energiamérlege:
m1 ⋅ h1 + m2 ⋅ h2 = mkev ⋅ hkev = hkev ⋅ (m1 + m2 ). (32)

13
Forrás: http://www.doksi.hu

A keverés anyag-(nedvesség-) mérlege:

m1 ⋅ x1 + m2 ⋅ x 2 = mkev ⋅ x kev = x kev ⋅ (m1 + m2 ). (33)

m2
Bevezetve az = n tömegarány jelölést írható, hogy
m1
n(h2 − hkev ) = hkev − h1 (34)
és
n( x 2 − x kev ) = x kev − x1 . (35)

A (34) és (35) egyenletből nyerhető

h2 − hkev hkev − h1
= (36)
x 2 − x kev x kev − x1

egyenlet a két ponton átmenő egyenes egyenlete, azaz a kevert levegő állapotát jellemző pont
rajta fekszik a keverendő légállapotokat jelző pontok összekötő egyenesén.

13. ábra. 40 oldal

3. ábra

A (34) összefüggésből a keverék entalpiája:

h + n ⋅ h2
hkev = 1 , (37)
1+ n

és a (35) egyenletből a keverék nedvességtartalma:

x1 + n ⋅ x 2
x kev = . (38)
1+ n

A (34) és (35) kifejezésekből a keverési pont és az egyes légállapotok közti távolság

meghatározható.

hkev − h1 m2 l
= =n= 1 (39/a)
h2 − hkev m1 l2
és

14
Forrás: http://www.doksi.hu

x kev − x1 m2 l
= =n= 1. (39/b)
x 2 − x kev m1 l2

Ezek az egyenletek azt mondják ki, hogy a keverési pont és az egyes légállapotok közti
távolság fordítottan arányos a két különböző állapotú levegő tömegével.

Keverjünk az 1 állapotú levegőhöz m g tömegű vízgőzt, amelynek entalpiája h g .

Az energiamérleg:
m1 ⋅ h1 + m g ⋅ hg = m1 ⋅ h2 , (40)

mivel a levegő száraz részének tömege változatlan marad.

A nedvességmérleg:
m1 ⋅ x1 + m g = m1 ⋅ x 2 . (41)

A (40) és (41) képletből kapható a következő kifejezés:

h2 − h1 ∆h
= = hg . (42)
x 2 − x1 ∆x

Vagyis az állapotváltozás irányjelzőjének számértéke a gőz hőtartalmával lesz egyenlő, ha a

vízgőzt vagy beporlasztott vizet a levegő fel tudja venni.

A be nem párolgott víz hűtőhatást fejt ki, amit nem lehet elhanyagolni.
Ha a t 1 hőmérsékletű telített levegőbe ködszerű porlasztással vizet viszünk be, a
nedvességnövekmény ∆x=x-x t , az energianövekmény ∆xc v t 1 .

Ekkor az irányjelző:
h1+ x − h1+ xt
= t1 ⋅ cv = hv . (43)
x − xt

3. Klímaberendezések
3.1. Légtechnikai rendszerek felosztása

A levegőtechnikai rendszereket rendeltetésük szerint két csoportra oszthatjuk. Az első –

továbbiakban vizsgált- csoportba azokat a rendszereket soroljuk, amelyekben az előkészített
levegő beszállítása és felhasználása a cél, a másikba pedig azokat a rendszereket, amelyekben
a levegő csak eszköz. Az előbbiekhez tartoznak a szellőztető, klimatizáló, léghűtő-, légfűtő-,
stb. berendezések, míg utóbbihoz a szárítás, pneumatikus szállítás stb. sorolható.
- Szellőztető berendezések:
Feladata csak a levegőcsere biztosítása, vagyis a levegő szennyezőanyag-
koncentrációjának a megengedett érték alatt tartása a cél. Lehet mesterséges vagy
természetes szellőztetés.
15
Forrás: http://www.doksi.hu

- Ipari szellőztető berendezések:

A zárt térben keletkező szennyezőanyag (por, forgács, vegyi anyag) elvitele a
levegőpótlás és fűtés mellett.
- Légfűtő berendezések:
Feladata a kiszolgált tér szellőztetése és fűtése, azaz e rendszerek összetett feladatot
látnak el: a k b <k meg szennyező szintet és a t b előírt belső hőmérsékletet tartja.
- Léghűtő berendezések:
Feladata a zárt térben keletkező vagy abba bejutó energiatöbblet elvitele úgy, hogy a
helyiség hőmérséklete t b állandó, ill. az adott program szerint változtatható legyen,
valamint a levegő csere.
- Ködtelenítő berendezések:
Feladata a zárt térben a nedvességtartalom előírt értéken tartása (csökkentése), ill.
program szerinti változtatása, valamint a légtér fűtése és légcseréje is.
- Légnedvesítő berendezés:
Feladata a légnedvesség megfelelő szinten tartása annak figyelembevételével, hogy a
zárt térben nedvességelvonó technológiai folyamat játszódik le. Pótolja a nedvességet,
fűt, biztosítja a légcserét. Gyakran nevezik félklimatizáló rendszernek is.
- Klimatizáló vagy kondicionáló berendezések:
Feladata a zárt tér légállapotának (t b , ϕ b ) előírt értéken tartása, ill. program szerinti
változtatása.
- Teljes klimatizáló berendezés:
a tér nyomásértékét is beállítja az előírt értékre.
- Nagytisztaságú klimatizáló berendezések:
A levegő fokozott tisztaságát is biztosítja.

3.2. A klímaberendezések osztályozása

A különféle épületekben más-más rendeltetéssel készített kondicionáló berendezéseket a

szakirodalom osztályozza és külön névvel látja el.
A kondicionáló berendezés fő alkotóelemei (klímaközpont, elosztóhálózat, be- és kifúvó
szerkezet) is szolgálhatnak osztályozási alapul.
Korábban az elosztóhálózatot kis légsebesség felvételével tervezték, aminek
következménye a nagy elosztó csatornahálózat-méretek és a nagy helyigény. Az így tervezett
és létesített berendezéseket hagyományos klímaberendezéseknek nevezzük.
A járműiparban és modern épületekben az elosztóhálózat méreteinek csökkentése céljából
nagy légsebességgel számolnak. Ezeket a rendszereket nagysebességű klímaberendezéseknek
nevezzük.
A kondicionáló rendszer központjában a levegő hűtésére választott módozat alapján is
osztályozhatunk. A levegő hűtésére használt hideg vagy hűtött vizet közvetlenül az áramló
levegőbe porlasztják be. Így a hőcsere a levegő és víz közvetlen érintkezése során játszódik
le. Ezt a hűtési módot alkalmazó rendszert nedves hőcserén alapuló klímaberendezésnek
nevezzük.
Ha a hűtőközeg és a hűtendő levegő közvetlenül nem érintkezik, akkor felületi hűtést
alkalmazó kondicionáló rendszerről beszélhetünk.

Osztályozhatók a berendezések a szerint is, hogy a létesítmény teljes ellátásához

szükséges levegőt egy helyen, vagy megosztva állítják elő. Központi klímaberendezésről
beszélünk akkor, ha az összes helyiség klimatizálásához szükséges levegőt központilag, egy
16
Forrás: http://www.doksi.hu

helyen készítjük elő, s a már teljesen előkészített levegőt elosztóhálózaton juttatjuk a

kiszolgálandó helyiségekbe. Ez teljes épületet vagy több helyiséget láthat el. Ide soroljuk a
zóna-klímaberendezéseket is, amikor egy központ egy vagy két szintet –zónát- lát el.
Ha az előkészítése megosztott, akkor megosztott vagy helyi klímaberendezésről beszélhetünk.
Helyi klimatizáló készüléketeket önállóan is alkalmaznak, s ekkor szobaklíma- vagy
szekrényklíma-berendezésnek nevezzük. Általában egyedi hűtőberendezéssel látják el.

Ha a helyi kondicionáló berendezést központi hűtőtelep szolgálja ki, akkor a szükséges

hőáram-elvonás a rendszer központjában elhelyezett hűtőn vagy egyedi hűtőtesteken keresztül
történik. Az előbbi esetben központi hűtésről, az utóbbinál megosztott hűtésről beszélünk.

3.3. Légtechnikai rendszerek felépítése

A légtechnikai rendszerek elvi felépítése az alábbi 4. ábrán látható.

12. oldal 1. ábra

4. ábra

A rendszerbe a külső levegő az A jelű beszívó-nyíláson lép be. A levegő előkészítés

után az elosztó légcsatorna-hálózat közvetítésével jut a zárt térbe (terekbe). Az elhasznált
levegő a belső térből a gyűjtő légcsatornák útján távozik újra a szabadba.

A légtechnikai rendszer három fő részre bontható:

- A levegőt előkészítő berendezések csoportja alkotja a légtechnikai (szellőző, légfűtő,
klíma, stb.) központot.
- Az előkészített levegőt szállító, majd elosztó légcsatorna és az elhasznált levegőt
összegyűjtő és elszállító vezeték közös neve: légcsatorna-hálózat. Ez egyenes
csövekből, idomokból, záró- és szabályzószerkezetekből valamint ezek kiegészítő
berendezéseiből épül fel.
- A kiszolgált zárt térben csak a levegő betáplálását és elvitelét lehetővé tevő elemek
jelennek meg, ezek a befúvó- és elszívó-szerkezetek.

17
Forrás: http://www.doksi.hu

3.4. Klímaközpont és alkotóelemei

A klímaközpontok kialakítása igen különböző lehet a megoldandó feladat és a

rendelkezésre álló fűtő-, illetve hűtőközeg szerint. Néha a kondicionáló berendezés központját
megosztjuk: a központ csak a szellőző-levegő alapkezelését végzi el, míg a további kezelést
az egyes helyiségekben esetleg alközpontokban végzik.

3.4.1. Csoportosítás kialakítás szerint

A nedves hőcserélővel dolgozó klímaberendezések lehetnek vízszintes elrendezésűek

(tengelyűek) vagy függőleges elrendezésűek.
A függőleges tengelyűek előnye a jobb hatásfokú hőcsere, mivel a víz mozgása a levegő
áramlásával ellentétes.

A vízszintes tengelyű nedves hőcserélővel dolgozó klímaközpont szerkezeti vázlatát az alábbi

vázlat mutatja.

214.oldal 208.ábra
5. ábra

A klímaberendezés üzemelhet:
- tiszta külső, (friss-) levegővel,
- keringtetett levegővel,
- kevert levegővel.

A friss levegővel dolgozó rendszert olyan helyiségek klimatizálására használják,

melyekben egészségre ártalmas szennyeződés (gáz, por, mikroba) keletkezik, amelyet
szűréssel nem lehet vagy nem gazdaságos eltávolítani pl. egészségügyi létesítmények, vegyi
üzemek.

Csak visszakeringtetett levegőt használó rendszert ritkán alkalmaznak. Csak olyan helyen
fordul elő, ahol szennyezőanyag nem keletkezik, és érdemi oxigénfogyasztás sincs pl.
raktárak, ipari épületek.

A klímaberendezések legtöbbje a harmadik csoportba: a kevert levegőt használó

rendszerekbe tartozik. Télen és nyáron az emberek száma határozza meg a friss levegőáram
nagyságát, míg átmeneti időben a gazdaságosság a döntő szempont.
Keveréssel a klímaberendezés energiafelhasználását csökkenthetjük. A levegő mozgásának
irányát figyelembe véve szokás elő- és utókeverést megkülönböztetni. Előkeveréssel nyáron a
hűtő- télen a fűtőteljesítményt tudjuk csökkenteni. Az utófűtő teljesítményének csökkentésére

18
Forrás: http://www.doksi.hu

utókeverést alkalmazhatunk. Egy berendezésben egyidejűleg elő- és utókeverés is

alkalmazható. Több nedves hőcserélő soros üzemét is megtaláljuk a gyakorlatban.
A kevert levegőt használó rendszerekkel későbbiekben részletesen is foglalkozunk.

3.4.2. Alkotóelemek

213.oldal 207. ábra

6. ábra

3.4.2.1.Ventilátor
Egyaránt alkalmazható centrifugális és axiális ventilátor. A hazai gyakorlatban elsősorban
centrifugális ventilátort használnak. Nagy berendezésekben egyidejűleg több ventilátor
beépítése is szükséges lehet.
A ventilátort beépíthetjük a nedves hőcserélő
- elé: nyomott klímaközpont,
- vagy mögé: szívott klímaközpont.
A gyakorlatban általában szívott klímaközpontot alkalmazunk.

66. oldal 38,39. ábra

7. ábra

A ventilátorok jellemzői:

- Nyomáskülönbség
Radiális vagy centrifugális ventilátor esetén a centrifugális erőből és a kinetikus energiából,
axiális ventilátor esetén a kinetikus energiából származik a nyomáskülönbség.

Az axiális ventilátorban a levegő tengelyirányú mozgást végez.

A radiális ventilátorok három csoportja a lapátkialakítás szerint:
- előrehajló,
- hátrahajló,
- radiális lapátozású lehet.
19
Forrás: http://www.doksi.hu

A ventilátor az Euler-turbinaegyenlet szerint, két tér között létesít nyomáskülönbséget.

Az összenyomás növekedése végtelen lapátszám esetén:

∆p öelm = ρ ⋅ (c2u ⋅ u2 − c1u ⋅ u1 ) . (43)

Axiális ventilátornál u 1 =u 2 -vel,
így
∆p öelm = ρ ⋅ u (c2u − c1u ) . (44)
Ha a belépés perdületmentes:
c 1u =0,
∆p öelm = ρ ⋅ c2u ⋅ u2 . (45)
Tehát meghatározott fordulatszámú és méretű járókerék, valamint ρ=állandó esetén, a ∆p
csak a lapátozástól függ: legnagyobb előrehajló-, legkisebb hátrahajló lapátozásnál. A
radiális a kettő között helyezkedik el.
A fellépő veszteségek (súrlódás, leválás) miatt a valós nyomásnövekedés ∆p ö kisebb.
A létesített nyomáskülönbség szempontjából a ventilátorokra megadott jellemző a ∆p st
(statikus nyomásnövekedés) szerint csoportosíthatók.
- ∆p st ≤ 1000 Pa – kisnyomású,
- 1000 Pa < ∆p st < 2500 Pa – középnyomású,
- ∆p st > 2500 Pa – nagynyomású ventilátorok.
A ventilátorral létrehozott ∆p ö össznyomás növekedés és a Φ vl térfogatáram közötti
összefüggést leíró diagram a jelleggörbe, amelyet méréssel határoznak meg.

- A ventilátor teljesítményigénye:

Φ vl − ∆pö
Pveszt = 1,2 ⋅ , (46)
ηö
ahol
ηö = ηhidr ⋅ ηvol ⋅ ηmech , összhatásfok. (47)

A ventilátor szállított térfogatárama, a létrehozott nyomáskülönbség és a teljesítményigény

a gép méreteitől, a fordulatszámtól és a szállított közegtől függ. A nagyszámú változót
teszik áttekinthetővé a következő összefüggések:

- Nyomásszám:

∆pö
Ψö = , (48)
ρ
⋅ u22
2
ahol
ρ: a levegő sűrűsége,
u 2 : a D 2 átmérőn mért kerületi sebesség.

20
Forrás: http://www.doksi.hu

- Mennyiségi szám:
Φ vl
ϕ= . (49)
D ⋅π
2
2
⋅ u2
4

- Teljesítményszám:

Pvent
λ= . (50)
ρ 2 D22 ⋅ π
⋅ u2 ⋅
2 4

A szellőzőgép adatai ezekkel a jellemző számokkal rögzíthetőek, s az arányossági

tényezőkkel könnyen számíthatók a megváltoztatott ventilátor adatai.

Szállított térfogatáram:
D22 ⋅ π
Φ vl = ϕ ⋅ ⋅ u2 . (51)
4
Az össznyomás növekedés:
ρ
∆pö = ψ ö ⋅ ⋅ u22 . (52)
2
Teljesítmény szükséglet:
ρ D22 ⋅ π
Pvent = λ ⋅ u22 ⋅ . (53)
2 4

A ventilátor üzemi viszonyai:

A ventilátor adott csatornahálózaton szállítja a kívánt térfogatáramot. A ventilátor és a

légcsatorna-hálózat összekapcsolásából keletkezett rendszerben a szállított Φ vl térfogatáram
az lesz, ahol a létrehozott nyomásemelkedés és a csatorna ellenállása egyensúlyba kerül.
Ekkor ∆p öM =∆p csat és a két görbe metszéspontja a kialakult munkapont. Ha Φ vl változása után
a munkapont visszaáll eredeti helyére stabilis, ha nem labilis munkapontról beszélhetünk.

Ha több ventilátor dolgozik együtt, lehetnek sorba vagy párhuzamosan kapcsolva. Sorba
kapcsolásnál az össznyomás emelkedés adódik össze, míg a párhuzamosan dolgozó gépeknél
a szállított légmennyiség.
A munkapont beállításánál arra kell törekedni, hogy lehetőleg közel essen a ventilátor
legjobb hatásfokú pontjához.
Kisebb teljesítmény esetén a hajtómotor összeépíthető a ventilátorral, nagy
teljesítménynél ékszíjjal köthető össze.
A ventilátor keltette zaj mechanikai és áramlási eredetű. Mechanikai lehet a nem
kiegyensúlyozott járókerék, a csapágy stb., míg áramlási a forgási, turbulens zaj, az egymásra
hatás zaja. A zaj tovaterjedésének meggátlására a ventilátor szívó- és nyomócsonkjára
vitorlavászon, bőr vagy műanyag tömlőt kapcsolunk.

21
Forrás: http://www.doksi.hu

3.4.2.2.Szűrő

A klimatizált helyiségbe befújt levegő max. portartalma 0,5 mg/m3 lehet. Városok,
ipartelepek portartalma ennél magasabb, 2-3 mg/m3, nagyvárosban 5 mg/m3 is lehet, ezért a
levegőt szűrni kell. A megengedett max. portartalom nem mérgező poroknál 3 mg/m3,
komfort berendezésekben 0,5 mg/m3, kórházakban 0,1-0,5 mg/m3.
A külső térből szívott levegőt mindenkor, a klimatizált térből visszaszívott levegőt csak
akkor kell szűrni, ha a van por- vagy szennyezőanyag képződés a helyiségben.
A levegő portartalmának leválasztására szűrőket alkalmazunk. A szűrők a port különböző
erőhatások útján választják le:
- mechanikai hatás,
- labirinthatás,
- Brown-féle mozgás,
- Elektromos feltöltés,
- Abszorpciós hatás.

Négy fő csoportba sorolhatók:

- szűrőrácsok, síkhálók 20…60 µm-es pórusokkal,
- labirintszűrők, a töltet rendezetlen halmaza labirintusokat hoz létre, a levegőt
irányváltozásra kényszeríti, a centrifugális erő és a felületi aktivitás összegződik ami a
por leülepedését okozza,
- rendezetlen halmazú fonalszűrő,
finom szálakból (< 20 µm vastagság) összesajtolva. Tömörségtől függ a pórusok mérete:
3…25 µm,
igen finom szálakból (0,1…1µm). Az így kapott légutak már mikrokapillárisoknak
tekinthetők (0,001…0,1µm).

Szűrők jellemzői

Az összportalanítási vagy porleválasztási fok:

Φ pe − Φ pv
εö = ⋅ 100, [%] , (54)
Φ pe
ahol
Φ pe : szennyező anyagáram nagysága (g/h),
Φ pv : szűrőből kilépő levegővel szállított anyagáram (g/h),
A porleválasztási hatásfok megadása mellett még meg kell adni a por szemcseeloszlását
(frakcióeloszlást) is és azt, hogy ε ö mely intervallumra vonatkozik.

Frakcióhatásfok:

ε fö mutatja meg azt, hogy a szűrő a különböző nagyságú porszemcséket milyen

hatásfokkal választja le. Mivel a városok levegőjében levő por nagy része 10 µm-nél kisebb,
olyan szűrőt célszerű választani, amely az 1…10 µm tartományba eső port jó hatásfokkal
leválasztja.

22
Forrás: http://www.doksi.hu

Portároló képesség:

Az S portároló képesség a szűrők minőségi jellemzője. A por nagy része a szűrőkön

lerakódik. Ez bizonyos határig növeli ε ö -t, majd a tárolt por függvényében a hatásfokot
csökkenti.

A szűrők ellenállása:

Mivel a szűrők ellenállása nagy, az a jobb porleválasztó, amely azonos portalanítási fok
mellett kisebb ellenállású. Nagymértékben befolyásolja az üzemköltséget.

A szűrőket különböző igények szerint is csoportosíthatjuk:

- A osztály: durva légszűrők, határszemcse >8 µm,
- B osztály: finom légszűrők, határszemcse 8…0,7 µm,
- C osztály: nagyon finom légszűrők, határszemcse <0,7 µm.

Mindhárom esetben ε ö = 99,5%.

Az A osztályúakat főleg ipari előtétszűrőként alkalmazzák, a B és C osztályúak a
klímatechnika tipikus alkotóelemei, a C osztályú nagytisztaságú-terek levegőellátásánál kap
szerepet.

Üzemeltetés szempontjából felállítható csoportok:

Ha a berendezés tisztítással, mosással újra használhatóvá tehető, akkor regenerálható (pl.

betétes szűrők), ha használat után a szűrő cseréje szükséges, akkor nem regenerálható
szűrőkről beszélünk.
Vannak olyan szűrők, amelyek felülete olajjal vagy vízzel nedvesíthető, s ezzel nő a
szűrőképesség. Az ilyen szűrők a nedves szűrők, míg a bevonattal el nem látott készülékek a
száraz szűrők.
A szűrők üzeme lehet folyamatos vagy szakaszos. Folyamatos akkor lehet, ha a szűrő
regenerálható.

A komfort célú légtechnikai rendszerekben az utóbbi időben elterjedten alkalmazzák a

poliamid szálakból készített szűrőpaplanokat. Vázlata a következő ábrán látható.

8. ábra

A klimatizáló rendszerek központjához elsősorban jó össz- és frakcióportalanítási fokkal

dolgozó szűrőket alkalmazunk. Így a műszálas, táskás vagy folyamatos szűrőket, a betétes

23
Forrás: http://www.doksi.hu

szűrőket, valamint az elektrofiltereket építjük be. Előnyben részesülnek a legalább 1 hetes

folyamatos üzemre alkalmas konstrukciók.

3.4.2.3.Légfűtőtestek

Kondicionáló rendszerek központjában bármilyen kialakítás, bármilyen fűtőközeg

számításba vehető.
A kaloriferekben felhasználható fűtőközeg lehet:
- víz,
- forró víz,
- kis- és nagynyomású gőz,
- olaj,
- és elektromos áram.
A hazai gyakorlatban főleg víz és a gőz alkalmazott. Egyedi berendezésekben villamos
fűtőelem, ipari környezetben olaj is megtalálható.
A víz- és gőzfűtésű kaloriferek kialakítása azonos, csak a fűtőcsövek, csősorok
összekapcsolása változik. A légfűtőtestek készülhetnek sima és bordás acélból, valamint
színesfém (réz, alumínium) csövekből. A bordás csövek családjában megtaláljuk az acél
felhúzott és spirálbordákat, mindkettőt acélcsőre sajtolják fel.
A sima és bordáscsőből készített fűtőszálakat közös gyűjtő illetve osztó fogja össze. A
csőszálak egymás mögött több sorban helyezhetők el sorosan vagy eltoltan.
A légfűtőtesteket acéllemez burkolattal és rendszerint szögacél vagy alumínium kerettel
gyártják. Ez teszi lehetővé a hozzákapcsolást a rendszer többi eleméhez.

3.4.2.4.Nedves hőcserélő kamra

A mosókamra a klímaberendezés azon része, amelyben a levegő és a víz egymással

érintkezik. Ez alatt egyidejűleg megy végbe a levegő hűtése vagy fűtése, és szárítása vagy
nedvesítése.

216. oldal 210. ábra

9. ábra

A szerkezeti kialakítás a teljesítmény függvénye. Kisebb teljesítményű készülékeket

acéllemez tartozékokkal, profil acél-merevítésekkel készítenek, míg a nagyteljesítményű
nedves hőcserélők helyszínen épített, rendszerint vízzáró betonból csömöszölt falakkal
készülhetnek.

24
Forrás: http://www.doksi.hu

Ha nagy mennyiségű levegő kezelése szükséges, a nedves hőcserélőt előnyösebben lehet

kiképezni falazott határoló szerkezetekkel. Kb. 50000 m3/h az a határ, amelyhez már
kifizetődőbb a vízzáró betonból való készítés.
A keresztmetszet a levegő mennyiségének és a kamrában uralkodó v 1 légsebesség
ismeretében számítható. A v 1 légsebességet célszerű 1,0…4,0 m/s közé választani, a jó
megvalósulási fok érdekében. A hőcserélő kamra keresztmetszete négyzet vagy téglalap.
Utóbbi esetben az oldalak aránya b:a = 1,1…1,3. A hőcserélő hossza szintén tapasztalati
adatok alapján határozhatjuk meg. Megfigyelések szerint akkor a legeredményesebb a hőcsere
a víz és a levegő között, ha az érintkezési idő 0,5…1,0 s.

A klíma kamra oldalán kezelőnyílásokat kell kialakítani, s azokon megfigyelő ablakokat a

folyamatos ellenőrzésre.

A vízgyűjtő feladata a hőcserélő kamrába beporlasztott és lehullott víz összegyűjtése és

tárolása. Az óránként keringtetett víz 10…20 %-át célszerű tárolni.

A nedves hőcserélőben aránylag kis helyen, kis térfogatban kell a víz és levegő közötti
nagy érintkező felületet létrehozni. Ez a víz nagyon kis cseppekre való porlasztásával érhető
el. A víz cseppekre bontását a porlasztók végzik.

A klímatechnikában alkalmazott porlasztók száma és fajtája igen nagy. Szerkezetileg igen

különbözőek lehetnek, de a használatos porlasztókat alapjában két csoportra oszthatjuk.
Ezek a
– perdületkamrás vagy centrifugális porlasztók,
– ütközéses porlasztók.
A centrifugális porlasztókba a víz vagy érintőlegesen lép be és ennek következtében kap
perdületet, vagy a porlasztónak speciális betéte van, amelyen a keresztülhaladó víz perdületet
kap.
Az ütközéses porlasztókból kilépő víz úgy esik szét cseppekre, hogy a nagy sebességgel
kilépő vízsugár síklapnak vagy egyéb, az áramlás útjába tett testnek ütközik. A hazai
gyakorlatban kétféle centrifugális porlasztót alkalmaznak, kialakításuk hasonló.

218. oldal 211.ábra

10. ábra

25
Forrás: http://www.doksi.hu

A porlasztófejbe a víz tangenciálisan lép be, majd ott többször megperdül és a d átmérőjű
furaton lép ki a szabad térbe. A kilépés után a centrifugális erő hatására finom cseppekre
szakad szét, mintegy kúpot képezve a porlasztó előtt. A cseppek mozgásuk közben
érintkeznek a levegővel, s ez alatt megy végbe az energia- és anyagcsere.

A porlasztó kiválasztásánál a teljesítmény mellett a porlasztó egyéb jellemzőire is

figyelemmel kell lenni. Ezek a porlasztási kúpszög és a porlasztási kúp hatásos hossza.
Mindkettő a porlasztók beépítésekor játszik szerepet.

A porlasztókat a nedves hőcserélőben egy vagy több sorban helyezzük el, a porlasztók
számától függően. A porlasztók számát (n) a beporlasztandó víz tömegáramának (Φ mv ),
[kg/h] és a porlasztók fajlagos teljesítményének ( ϕ mv )függvényében kapjuk meg:

Φ mv
n= ,[db]. (55)
ϕ mv

Az egymás után elhelyezett porlasztósorok távolságát a porlasztási kúp hatásos hosszának

megfelelően vehetjük fel.
Nedves hőcserélők vizsgálata azt mutatta, hogy nem közömbös, hogy a porlasztók a
levegőárammal azonos irányban (egyenáram) vagy ellentétes irányban (ellenáram)
dolgoznak. Ellenáramban dolgozó porlasztóval lehet azonos körülmények között a jobb
hatásfokot elérni. Egyenáramban dolgozó porlasztósorok távolsága 0,6…1,1 m, az
ellenáramban üzemelőké 0,45…0,8 m.
A porlasztókat porlasztókeretekre vagy más néven porlasztó állványcsövekre szereljük.

A nedves hőcserélő ki- és belépő keresztmetszetét cseppleválasztó zárja le. A belépésnél

elhelyezetett elő-, a kilépésnél levőt utó-cseppleválasztónak nevezzük.
Az elő-cseppleválasztó meggátolja, hogy a hőcserélőből a porlasztott víz a klímaberendezés
mosótér előtti részeibe juthasson.
Az utó-cseppleválasztó feladata a nedves hőcserélőből kilépő levegő és vízcsepp keverékéből
a vízcseppek leválasztása és elvezetése. Tapasztalat szerint jó cseppleválasztást akkor érünk
el, ha óránként 1000 m3 levegőre 1,0…1,5 m2 hatásos felület jut.

A nedves hőcserélőbe belépő levegő nagymennyiségű port tartalmaz. A légszűrőket

általában a mosótér előtt helyezzük el, így a portartalom erősen csökkenthető. A maradék por
nagyobb részét a víz a hőcserélőben kimossa. Ennek következménye a vízgyűjtő tartály
eliszaposodása lehet, aminek megelőzésére nagy gondot kell fordítani, mert a szivattyú
üzemében igen komoly zavart okozhat.

26