Beszámoló Színház-dráma-nevelés

2022.11.18-19.

Magyar Drámapedagógiai Társaság szakmai hétvége: Színház-dráma-nevelés

Helyszín: Budapest, II. kerület, Marczibányi tér 5/A

Cél: Új ötletek, több nézőpont, módszertani bemutatók azoknak, akik
érdeklődnek/foglalkoznak gyermekszínjátszással, drámapedagógiával és színházi neveléssel

Előadások (amelyeken részt vettem):

● Osztálytalálkozó – játék (és muzsika) 45 percben: Meleg Gábor, Pap Gábor, Szalai
Ádám
● Dramaturgia a drámaórán: Szivák-Tóth Viktor
● Drámát nem csak olvasni, írni is lehet: Ungvári Sári
● A nők elleni erőszak drámapedagógiai megközelítésben: Tollár Ivett
● Ünnep előtt: Darabos Petra

Drámát nem csak olvasni, írni is lehet: Ungvári Sári

A foglalkozás célja az volt, hogy egy felsősökkel és középiskolásokkal használt kreatív írás
gyakorlatsort próbáljunk ki, ami által a drámával nem mint olvasók, hanem mint alkotók
ismerkedünk meg. 3-4 fős csoportokra osztottak minket és az első lépés az volt, hogy
megadott fotók közül kellett választani csoportonként egyet. Majd szépen sorban haladtunk a
kapott feladatokkal, mint pl. beszéljük meg kik lehetnek a képen, találjuk ki milyen
viszonyban vannak, hol vannak, miért vannak ott, stb, végül írjuk meg az első fejezetetet a
kitalált történethez. A felépítés nagyon jól átgondolt volt, hiszen tényleg mindig csak az adott
lépéssel kellett foglalkozni, ez leszűkítette a figyelmet egy konkrét kérdésre. Emellett
könnyebb volt már kitalált szereplőket viszonyba helyezni pl., mintha egyszerre kellett volna
mindent felépíteni. Magunkon is éreztük, hogy ahogy haladunk előre egyre jobban jönnek az
ötletek, míg amikor csak magunkban leülünk gondolkozni egy történeten, kevésbé vagyunk
kreatívak. Majd, amikor a szövegíráshoz érkeztünk, már sokkal egyszerűbb volt mondatokat,
gondolatokat adni a szereplők szájába, hiszen már megvoltak a körülmények, a viszonyok és
szinte egy improvizációs jelenet megalkotásához hasonlított.

Felépítés szempontjából tehát nagyon jól működött, ami talán kevésbé volt jó a
foglalkozásban, hogy nem mi választottunk csoportot, hanem idegenek kerültek össze a
vezetők által és az ismerkedés, az új emberekkel való együttműködés, akikkel még nem
dolgoztál együtt kicsit szaggatottabbá tette a folyamatot, de tudom, hogy elsődlegesen a
módszer bemutatása volt a cél, és az kiválóan meg is valósult.

Ünnep előtt: Darabos Petra

.
A foglalkozás lényege az volt, hogy Petra bemutassa nekünk, mi az, ami könnyíthet azon a
helyzeten, amikor kötelezően kell a gyerekekkel ünnepi műsort készíteni az iskolában.
Fontos, hogy időt kell szánni rá, hogy a gyerekekkel közösen megfejtsük, mit is ünneplünk,
mire is emlékezünk a majdani ünnepen. Mint ahogy egy színházi előadás megtekintése előtt
és után is jó eséllyel beszélgetünk, vagy játékosan feldolgozzuk a látottakat, az ünnep
mibenlétét is fel kell fedni, az azzal kapcsolatos érzéseket is meg kell fogalmazni, papírra kell
vetni, fontossá kell tenni, s ha nem válik azzá, megfogalmazni a miértet, és azt színpadra
tenni.

A foglalkozást térkitöltő feladatokkal kezdtük, ahol kicsit a témára egymásra tudtak a

hangolódni a résztvevők, és a menet közben kapott kérdésekkel személyesebbé tenni a
szituációt. Végül a személyes kérdésekből eljutottunk oda, hogy melyik a kedvenc ünneped,
és mit szoktál akkor csinálni a családoddal? Ez remek módszer arra, hogy a gyerekek
megtalálják a témával a kapcsolódási pontot és sajátjuknak érezzék akár később az előadást.
A következő lépésben páros munkában folytatták az adott ünnep, esetünkben március 15,
kibontását, az ahhoz való közelebb kerülést. Tehát gondolatok, kérdéseket, jellemzőket
gyűjtöttek, mindent, amit ismernek a témával kapcsolatban.

A következő játékban a gyerekeknek kellett egy tantestületet alkotni, amelyben tanácsot

adnak egy tanár kollégájuknak, hogy hogyan tudna egy ünnepséget megrendezni az
iskolájában. Ezzel a gyerekek a másik oldalra kerülnek, és saját ötleteket mondanak, amiket
felhasználhatunk a készülő előadáshoz. Majd csoportokban össze kellett gyűjteni, hogy miket
szeretnek a gyerekek az ünnepekben. Ebből megtudhatjuk, hogy mi az, amit ők is szívesen
csinálnának, mik azok a dolgok, amik az eddigi évek ünnepi előadásaiból megmaradtak a
fejükben, tehát élvezetesek voltak, vagy éppen ellenkezőleg, mi az, amire azt mondják, hogy
semmiképp se csinálják. Végül nekik maguknak kellett megszervezni ezt a fiktív ünnepséget
a tanácsot kért kollégájukkal, ami már remek alap arra, hogy elindítsuk a felkészülést az
ötletelést az általunk készített műsorhoz.

Összegzés

Alapvetően minden foglalkozás, amin részt vettem jól felépített volt, egyrészt érdekes és
hasznos külső szemmel látni a módszereket, összességében rálátni az egész óra menetére,
honnan hova fut ki. Ami programsorozat előnye is volt, volt egyben kicsit a hátránya is, tehát
sokkal kevésbé voltak bevonva a résztvevők, kicsit kívül rekedtek az előadásokból, és nem
volt meg ez a közvetlen hangulata, amit a tavalyi évben tapasztaltam. Rengeteg jó módszert
mutatott be, amit bele lehet építeni a gyerekekkel való közös munkába, de mint
drámapedagógiai hétvége talán kevesebb élményt adott, mint az előző alkalommal. A teljesen
egyéni és szubjektív véleményem, pedig, hogy mivel én nem pedagógusként dolgozom,
nagyon kevés olyan új információt kaptam, amit ténylegesen tudok alkalmazni a saját
munkámban.