https://studhist.blog.

hu/2018/04/24/buda_varanak_tortenete_1526-ig

Egri Gábor
Buda várának története 1526-ig.
A vár építése a tatárjárást követően, majd fénykora a XV.
században
Elég hamar rájöttem, hogy nehéz feladatra vállalkoztam, amikor a budai vár történetének feldolgozá-
sához és rövid leírásához hozzákezdtem. Majdnem az összes vár – amelyet eddig meglátogattam –
érdemi története a török hódoltság koráig, esetleg a Rákóczi-szabadságharcig tartott, utána szinte
minden vársors megegyezik: a falak és épületek romlásnak indultak, a köveket a lakosok a környező
építkezésekhez használták fel, majd jobb esetben a XX. században valamikor megkezdődtek a fel-
tárási és helyreállítási munkálatok, más esetekben a várrom a feledés homályába veszett. Az ország
központjában, a Duna jobb partján álló Buda várának története azonban teljesen más irányt vett a
törökök 1686 utáni kiűzését követően. 

Buda az ország szívében

A Habsburgok más várakkal ellentétben nem robbantották fel, hanem az ostrom során romba dőlt
várfalakat helyreállították és az elpusztult középkori magyar királyi palota helyén új palotát – a ma is
látható épületnek az elődjét – építettek fel.

Buda vára napjainkban a Mária Magdolna templom tornyából

A dualizmus idején is jelentős munkálatok – építkezések, restaurálások – folytak a vár területén,

majd a várnegyed a második világháborúban – főleg annak tragikus végkifejletében – is fontos ese-
mények, majd a szinte teljes pusztulás színhelye lett. De a vár, bármennyi csapás is érte – ostrom,
ágyúzás, lőporrobbanás, tűzvész, pestisjárvány, bombázás –, mint a főnix, mindig újjáéledt hamvai-
ból. Gyerekkoromban – családi kirándulások során – néhányszor felkerestük a közigazgatásilag
Budapest I. kerületéhez tartozó várnegyedet, de a várral, a templomaival, a palotával, a házakkal és
magával a vár izgalmas történetével közelebbi ismeretségbe akkor kerültem, amikor egyetemi tanul-
mányaim okán a fővárosba költöztem. Hét éven keresztül laktam kisebb-nagyobb megszakításokkal
a Széll Kálmán tér közelében – amit a Budapestre költözésem elején még Moszkva térnek hívtak –
szinte a vár szomszédságában. Kilépve az ajtón, tizenöt perces gyaloglást követően már át is halad-
tam a Bécsi kapu alatt és elmerülhettem az ódon utcák varázslatos hangulatában, máskor csak egy
félreeső padot kerestem, hogy a soron következő vizsgámra tanulhassak.

Budavári Palota 2015-ben

Többször tettem egyedül, vagy kisebb társasággal esti sétákat a várban, megcsodálva a Duna túlol-
dalán, a síkságon elterülő Pest fényeit. Nem volt olyan alkalom, mikor a Margit hídon, a Lánc-hídon,
az Erzsébet hídon vagy a Szabadság hídon gyalogosan vagy villamossal átkelve ne figyeltem volna
ámulattal vegyes tisztelettel a Várhegyen felépített, oly sok vihart megélt építményt, amely minden
megpróbáltatás és csapás ellenére még mindig áll a helyén, akárcsak a magyar nemzet.
Az elkövetkező négy bejegyzésemben a budai vár történetét fogom bemutatni a XIII. sz.-tól egészen
napjainkig.

A XV. századi Buda királyi palotája

Buda története a tatárjárásig

A magyar középkor királyi székvárosai – Esztergom, Visegrád, Székesfehérvár, Buda – közül utóbbit
alapították a legkésőbb a XIII. század közepén.  A letelepedésre kiváló adottságokat nyújtó termé-
szeti környezet – a Gellért-hegy, a Várhegy, a dunai átkelő és az Ördögárok – azonban már az őskor
óta ismert volt, a mai budai várnegyed területén a korai bronzkorban létesült az első erődített telepü-
lés, később a kelták, majd a rómaiak is építettek erődítést és katonai tábort a Duna partján.
A Honfoglalás során érkező magyarok már csak romokat találtak ezen a részen és a Duna bal
partján, valamint a Várhegytől északra a jobb parton hoztak létre új településeket. Előbbi neve Pest
volt, míg utóbbié Buda, amiből később Óbuda lett. A budai szakaszon csupán ezen központok
vonzáskörébe vont kisebb települések keletkeztek: elsősorban a Pesttel szemközti Kisebb Pest (a
későbbi Alhévíz) a Kelen-hegy vagy Pesti-hegy – mai nevén Gellért-hegy – és Várhegy lábánál,
továbbá Hévíz (a későbbi Felhévíz) a római romok közelében, a Várhegy északi oldalánál lévő
révnél. 1046-ban a réven átkelni készülő Gellért csanádi püspökre – későbbi Szent Gellért – támadt
rá a Vata vezette pogány lázadók egy csoportja és a Kelen-hegyről kétkerekű taligán (vagy hor-
dóban) a mélységbe lökték.
 Szent Gellért legendájának részletei

Az 1241/42-es tatárjárás során IV. Béla király (1235-1270) csapatai Pesten gyülekeztek és onnan
indultak meg aztán a Sajó felé. A muhi csata után – ahonnan maga a király is csak nehezen tudott
elmenekülni – a mongol seregek elfoglalták és felégették a városfallal körülvett Pestet, a virágzó
német hospes települést, majd télen a befagyott Dunán átkelve hasonló sorsra jutott Buda vára és
városa.

A budai vár építése a XIII. század közepén

A mongolok kivonulása után, a Trau várából visszatérő Béla király hozzákezdett az ország újjáépí-
téséhez, melynek során parancsot adott egy új vár építésére az elpusztult és csak évtizedek múlva
újraépülő Pesttel szemben fekvő Várhegyen. A Castrum Novi Montis Pestiensis – a pesti Újhegy vára
– 1243 és 1255 között épült meg és gyorsan fejlődő gazdasági központtá vált.
Buda várát a pesti Újhegy vára néven IV. Béla király alapította a tatárjárást követően
Első lépésként felépültek a hegyet körülölelő városfalak a szabályos távolságokra elhelyezett tor-
nyokkal, majd az így elkerített Várhegy fennsíkon kijelölték az utcákat, kimérték a kiosztandó telke-
ket, és felépítették a plébániatemplomot (Nagyboldogasszony-templom, mai Mátyás-templom) és egy
kápolnát (mai Mária Magdolna-templom), a ferences és dominikánus kolostorokat, valamint a
középületeket. Benépesült a hegy lábánál a Duna partja is Felhévíztől egészen Alhévízig (vagyis a
mai Margit hídtól a Tabánig). A szabad királyi várossá, majd később királyi székhellyé váló új város
neve Buda lett, míg a Duna partján északabbra fekvő, a tatárjárás során lerombolt, majd újraépülő
település neve Óbudára változott.

Buda, mint az egyik királyi központ

Az országban vándorló királyi udvart is hamarosan befogadta az egyre gyarapodó város, a király
szállásául a feltehetően a város északkeleti sarkában – a mai Bécsi kapu közelében, a Táncsics
Mihály utca 7-13. számú házak helyén – épített, máig feltáratlan régi királyi épületegyüttes szolgált,
melyet a források sokszor Kammerhofnak neveztek. Az utolsó Árpád-házi királyt, az 1301-ben
elhunyt III. Andrást (1290-1301) a források szerint a budai ferences kolostorban temették el.

III. András király 1301. január 14-én Budán hunyt el

 "Ezen a Szent János evangélista tiszteletére szentelt templomot és mellette a kolostort a minorita
szerzet emelete IV. Béla király alatt 1269-ben. Ide temették 1301-ben III. Endre utolsó királyunkat az
Árpádok nemzetségéből."

A ferences rend Evangélista Szent Jánosról elnevezett temploma és kolostora a vár délkeleti részén
állt a Sándor-palota és a karmelita kolostor helyén.

Az Árpád-ház kihalása után a trón utódlásáért kitört harcokban az erődített város fontos katonai
szerepet játszott. Buda kezdetben szembeszegült a nápolyi Anjou-házból származó Károllyal (1308-
1342), a későbbi királlyal – aki 1302-ben sikertelenül ostromolta meg a várat – és a cseh király fiát,
Vencelt, majd annak az országból való 1304-es távozása után bajor Ottót támogatta. VIII. Bonifác
pápa, aki Anjou Károly trónigényét igyekezett érvényesíteni, Vencelt és a budai polgárokat egyházi
átokkal sújtja, erre válaszul 1304-ben a város papsága nemcsak Anjou Károlyt, de még az őt támo-
gató – VIII. Bonifácot 1304-ben a pápai székben követő, de csak nagyon rövid ideig uralkodó – XI.
Benedek pápát is kiközösítette. 1307-ben Károly hívei végül elfoglalták Buda várát és a várost, ahol
aztán a király 1311-ig többnyire tartózkodott. A kiskirályok hatalmának letörésére indított harcok
során a Felvidék urának, Csák Máténak hadai 1311-ben megostromolták Budát, de sikerült őket
visszaverni.

Buda vára az Anjou-korban

A király azonban nem érezte biztonságban magát a trencséni oligarcha közelsége miatt, ezért
áthelyezte a székhelyét Temesvárra, ahonnan majd csak 1323-ban költözött vissza az ország
központjába és alakította ki az udvarát a szintén a Duna partján fekvő Visegrádon. A mai budavári
palota helyén az első ismert épületeket I. Károly legkisebb fia – Nagy Lajos király (1342-1382) öccse
– Anjou István herceg építtette. A Várhegy déli platóján magasodó, öregtoronyból (István-torony),
dongás pincékből és két palotaszárnyból álló épületet a kortársak ezért „István-várnak” nevezték.
 Az István-torony az Anjou-korban épült

Nagy Lajos főleg az általa továbbépített Visegrádon és a kedvelt diósgyőri és zólyomi váraiban tar-
tózkodott, a királyi udvar csupán egy rövid időszakban 1347-1355 között, a király nápolyi és litván
hadjáratai idején tartózkodott újra Budán, feltehetően ekkor is a régi királyi házban, a Kammerhofban.
Az 1360-as években Nagy Lajos nagyszabású palotaépítkezésekbe kezdett a budai várban, ekkor
kezdődött meg az István-várnak uralkodói székhellyé történő kiépítése, amelyet később Luxemburgi
Zsigmond király (1387-1437) még nagyobb léptékben kibővített és 1408-ban Visegrádról Budára
költöztette a királyi udvartartást, amely kisebb megszakításokkal az 1541-es török megszállásig a
városban maradt. 1386. február 7-én a budai várban követett el merényletet II. (Kis) Károly király
(1385-1386) ellen Forgách Balázs étekfogó mester Nagy Lajos király özvegyének, Kotromanics Er-
zsébet királynénak és Garai Miklós nádornak a felbujtására. Az alig egy hónapja uralkodó nápolyi
Károlyra egy bicellussal támadt rá Forgách Balázs, a király a merényletben súlyosan megsebesült,
egyik szemét el is veszítette. Károly még vissza tudott tántorogni a lakosztályába, de ott a vérvesz-
teségtől elvesztette az eszméletét. Miután a király támogatóit eltávolították Budáról, Károlyt erős
őrizet alatt Visegrádra szállították, ahol rövidesen elhunyt, egyesek szerint méreggel végeztek vele.

Buda várát Zsigmond király erőteljesen kibővítette és átépítette

( 
Luxemburgi Zsigmond építkezései

Zsigmond az Anjou-kori palotarészt – mely a Várhegy déli oldalán állt – erőteljesen átépítette és
kibővítette, az Anjou-kori palotamag keleti és nyugati szárnya (az alaprajzon: 2) mellé felépíttetett
egy délkeleti (az alaprajzon: 3) és egy délnyugati palotaszárnyat (az alaprajzon: 4). Ezek az
épületrészek az István-toronnyal (az alaprajzon: 1) együtt vették körül a zárt Kisudvart (az alaprajzon:
I), vagy más néven Anjou-udvart. A Kisudvartól északra, a trapéz alakú Nagy- vagy Díszudvar
(később Mátyás-udvarnak is nevezték, az alaprajzon: II) volt a palota mindennapi életének központja.

Bal szélen a Csonka-torony, mellette a Díszudvar nyugati palotaszárnya, majd az Anjou-kori

palotamag és az István-torony látható, a kép jobb oldalán pedig a Buzogánytorony

Az udvar keleti, Dunára néző oldalán állt a Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt
kápolna (az alaprajzon: 6), melyet az Anjou-kor végén építettek, majd később többször átépítették,
bővítették. A Díszudvar délkeleti palotaszárnya (az alaprajzon: 7) az Anjou-kori déli palotatömb és a
várkápolna között állt, míg vele szemben, a nyugati oldalon a Díszudvar jóval nagyobb nyugati
palotaszárnya (az alaprajzon: 8) emelkedett, mindkettő Zsigmond idejében épült.

Előtérben az István-torony és az Anjou-kori épületrészek,

távolabb pedig a kápolna és a Friss-palota látható

A Díszudvart észak felé várfal, illetve egy sziklába vágott szárazárok (az alaprajzon: A) választotta el
a következő udvartól, melyet Zsigmond uralkodása alatt alakítottak ki, ezért is kapta a Zsigmond
udvara (az alaprajzon: III) nevet.

A középkori királyi palota alaprajza

Ez jóval nagyobb volt a Díszudvarnál, északi részét egy újabb szárazárok és várfal határolta (az
alaprajzon: B), melynek mentén helyezkedett el keleti-nyugati irányban Zsigmond gótikus palotája, az
úgynevezett Friss-palota (az alaprajzon: 13). A palotában alakították ki a késő középkori palota
nagytermét – az úgynevezett római lovagtermet –, ami leírások szerint 100 lépés hosszú és 25 lépés
széles (75 m × 20 m alapterületű) terem volt, a korabeli Európa egyik legnagyobb nem egyházi célú
belső tere, ahol a fogadások, ünnepségek zajlottak. A kéthajós terem boltozatát nyolc oszlop tartotta.
Az építkezésekre azért is volt szükség, mert Zsigmond 1411-ben német, majd 1419-ben cseh király
is lett, majd 1433-ban megszerezte a német-római császári trónt, így Buda fontos diplomáciai köz-
ponttá vált.

A Friss-palota északkeletről nézve

A Díszudvar nyugati palotaszárnyához csatlakozott, azonban már a Zsigmond udvara területén állt
az úgynevezett Csonka-torony (az alaprajzon: 10), melynek építését Zsigmond kezdte meg, de a
négy méter vastag falú hatalmas torony végül befejezetlen maradt.

Balról jobbra: Zsigmond udvarának kaputornya, Csonka-torony és Buzogánytorony

Zsigmond udvarát egy kaputornyon keresztül északi irányban elhagyva a királyi palota Külső udvarát,
vagy más néven Északi előudvart (az alaprajzon: IV) lehetett megközelíteni, mely terület eredetileg
Buda városához tartozott, de az ott álló polgárházakat már Zsigmond korában elkezdték lebontani és
a területet később várfal választotta el a várostól. Ezen a falon nyílt a királyi palota főbejárata, melyet
kaputorony védett (az alaprajzon: 17).

A Zsigmond-kori királyi palota Budán

A XV. század első felében az Árpád-kori erődrendszert is növelték a lejtős, meredek hegyoldalra
alapozott oldalépítményekkel. Az új, vastag várfalak a régi falakon kívül húzódtak, így egy tört vonalú
falrendszer jött létre a királyi palota körül, a falakon belül pedig különböző belső udvarok és falszoro-
sok alakultak ki. Ekkor épült a Dunára néző Keleti falszoros (az alaprajzon: VIII), melyet északról és
délről a folyóig húzódó, a víz felhordását biztosító és a kereskedelmi utakat, illetve a kikötőt ellenőrző
Északi és Déli kortinafal határolt, míg a folyó felől a támpilléres Dunai zárófal zárta le.

A Keleti falszoros szinte a Dunáig ért

A Keleti falszorosban voltak a királyi palota élelem- és fegyverraktárai, öntőműhelyei és istállói, míg a
Dunai zárófal őrtornyainak és védőfolyosóinak biztonságában horgonyzott a királyi flotta. A vár nyu-
gati oldalán a Nyugati falszoros (az alaprajzon: X) húzódott, délnyugati sarkán pedig a Buzogány-
torony épült fel.

Buda középkori várának virágkora

A XV. század folyamán a város egyre épült és terjeszkedett, világi és egyházi méltóságok vásároltak
maguknak házat a falakon belül, hogy az udvarnál zavartalanul intézhessék ügyeiket, új templomokat
és kápolnákat alapítottak, a meglevőket pedig bővítették és korszerűsítették, a külvárosok
terebélyesedtek.

A XV. század folyamán a város egyre épült és terjeszkedett

Buda középkori várának virágkora Mátyás király (1458-1490) uralkodása alatt következett el.
A palota épületkomplexumát nem bővítették jelentősen, inkább a reneszánsz stílusú átépítések foly-
tak, ekkor készült el a déli Nagy Rondella is (más források szerint Szapolyai János idején épült),
továbbá létrejött Mátyás világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana, amely a Díszudvar délkeleti
(dunai) szárnyának első emeletének két helyiségében (az alaprajzon: 7), a kápolna mellett volt
elhelyezve.

Mátyás király és világhírű könyvtára

A Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szentelt kétszintes kápolna felső szintjét Mátyás
erőteljesen átépíttette, innen hallgatta az uralkodó és az udvar magasabb rangú tisztségviselői az
istentiszteleteket, valamint itt helyezték el a II. Bajazid török szultántól 1489-ben kapott Alamizsnás
Szent János-relikviákat, amiről a kápolnát később Alamizsnás Szent János-kápolnának nevezték.
 A középkori budai vár virágkorát Mátyás király uralkodásának idején élte

A Díszudvart körülvevő délkeleti palotaszárny, az Anjou-kori déli palotatömb és a nyugati palota-

szárny belső homlokzata előtt azokat összekötő háromszintes folyosórendszer húzódott végig: alul
gótikus árkádokkal, a két emeleten reneszánsz loggiákkal. Mátyás király több új ciszternát létesített –
a Cisterna regia a palota délnyugati részén került kialakításra (az alaprajzon: 5) –, a szökőkutakat,
halastavat és a nyugati lejtőkön kialakított királyi függőkerteket (az alaprajzon: XIV-XV) a Duna
vizével látta el, amit egy vízemelő gépezet hajtott fel a palotába.

A nyugati lejtőkön kialakított királyi függőkertek

A Zsigmond udvarának keleti részén, a Friss-palota mellett is állt egy palotaszárny (az alaprajzon:
12), melyet a kutatók Mátyás befejezetlen reneszánsz palotájaként azonosítanak, azonban régészeti
feltárások hiányában nem tudható, hogy ennek építését Mátyás kezdte meg, vagy egy korábban –
feltehetően Zsigmond idejében épült – épületszárny reneszánsz átépítéséről van szó.
 A kép bal oldalán látható a déli Nagy Rondella

Az Északi előudvar vagy más néven Külső udvar közepén Mátyás egy márványtalapzaton álló, bronz
Herkules-szobrot állíttatott fel bátyja, Hunyadi László emlékére (az alaprajzon: 16). 1457. március 16-
án ugyanis az Északi előudvar területén fejezték le az idősebb Hunyadi testvért, amit a Friss-palo-
tában található Római terem északra néző erkélyéről nézett végig V. László király (1444-1458).
A szobrot 1526-ban Szulejmán szultán, mint hadizsákmányt szállíttatta el a kifosztott Budáról.
Az Északi előudvar a XV. század második felében lovagi tornáknak, udvari cirkuszi előadásoknak, ló-
és kocsiversenyeknek, ünnepségeknek adott helyt. Ekkora már csak kisebb melléképületek, raktárak
álltak a téren, ahol a fegyverkovácsok és a lőporkészítők dolgoztak.

A budai középkori várpalota rekonstrukciója 1470-1502 körül

Mátyás idejében Budán működött a királyi kőfaragóműhely, melynek hatása az egész ország terüle-
tén érezhető volt, a budai vár mellett többek között Mátyás nyéki vadászkastélyánál, Visegrádon és
Tatán is a budai műhely szobrász-kőfaragói munkálkodtak.
 A királyi várpalota északról nézve

Az uralkodó szívesen kereste fel az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos Rend buda-
szentlőrinci központját, ahol korábban – Nagy Lajos királynak köszönhetően – a Velencétől a torinói
békeszerződésben megszerzett Remete Szent Pál fej nélküli testereklyéje is elhelyezésre került. II.
Ulászló király (1490-1516) megkoronázását követően székhelyét Prágából Budára tette át, az ország
azonban a gyengekezű király uralkodása alatt jelentősen meggyengült, a főurak marakodása során a
kincstár kiürült.

Buda a középkor végén

A legenda szerint II. Ulászló annyira szegény volt, hogy nemegyszer a budai pecsenyesütőktől,
Duna-parti kerekes konyháktól – akiket ezért a nép a király neve után ”lacikonyhásoknak” nevezett –
hozatta hitelbe az ebédet, a félbevágott cipóba tett sült disznóhúst, a ”lacipecsenyét”. Azonban ez
csak legenda – bár jól érzékelteti az ország akkori helyzetét –, valójában a lacikonyha nevének
eredete arra vezethető vissza, hogy a vidéki háztartásokban június végén, Szent László napján
költöztették ki a konyhát a szabad ég alá, ez volt a nyári konyha.

A budai vár egyik legrégebbi ábrázolása a Michael Wolgemuth 1476 körüli rajza alapján készített
fametszeten, ami az 1493-ban megjelent Nürnbergi Krónikában szerepelt
  
Budát Szulejmán szultán 1526-ban kifosztotta

Az 1526. augusztus 29-én bekövetkezett mohácsi tragédia utáni időszak, ahogy az egész országra,
úgy Buda büszke városára is szenvedést és romlást hozott. A csatából történő menekülés közben
meghalt II. Lajos király (1516-1526) – aki a budai várból indult meg az országba betörő török ellen –
Bornemissza János várnagyra bízta Buda védelmét, aki azonban – miután az udvar augusztus 30-án
este értesült a vereség híréről, amelyben a király mellett odaveszett 28 báró, 7 főpap és a megyés
ispánok többsége – csatlakozott a városból Pozsonyba menekülő királyné kíséretéhez, ezzel a sor-
sára hagyva a várat és a várost. A német polgárok a királyné menekülését látva szintén igyekeztek
életüket menteni, a városban és az egész országban eluralkodott az anarchia.

A mohácsi csatát követően a királyi udvar és a várőrség a sorsára hagyta Budát

Habsburg Mária királyné a kincseit Budán hajóra rakatta és elindította azokat Pozsony felé, azonban
szeptember elsején Esztergom alatt Orbánczy András esztergomi várnagy és katonái – köztük rozsá-
nyi Kun Pál – megtámadták és kirabolták a kincses hajókat, néhány bárkát elsüllyesztettek, a kísérők
egy részét legyilkolták, az udvarhölgyeket és a nőcselédeket megerőszakolták. 1526. szeptember
12-én – alig két héttel a mohácsi csatavesztés után – a győztes török csapatok Szulejmán szultán
vezetésével, harc nélkül vonultak be Budára, de csak néhány napot töltöttek a városban, amit telje-
sen kifosztottak és végül a települést felgyújtva szeptember végén elvonultak.

Szulejmán harc nélkül vette be a Magyar Királyság fővárosát

Szulejmán ez alatt a rövid idő alatt a királyi palotában és a nyéki vadászkastélyban – ami Mátyás
király vadasparkjának központja volt a Budai-hegységben – tartózkodott. Ekkor pusztult el a Pálos
Rend központja, a budaszentlőrinci pálos kolostor is, azonban Remete Szent Pál ereklyéjét a pálo-
soknak sikerült a törökök elől elmenekíteniük.   

Buda várának története 1526-tól 1686-ig

Buda török megszállása és visszafoglalása
Előző bejegyzésemben bemutattam a budai vár építésének megkezdését a XIII. század közepén,
majd végigkövettem a vár vázlatos történetét egészen a mohácsi csatát követő török fosztogatásig.
1526-ban Szulejmán szultán még nem tartotta meg a várat és a hozzá tartozó települést, hanem
miután teljesen kifosztotta és felgyújtotta Budát, seregével kivonult a királyát és főurainak jelentős
részét elveszítő Magyar Királyságból.

A budai vár északi része a Mátyás-templom tornyából

Mohácsot követően Budára Szapolyai János vonult be

Még 1526. november 1-jén Szapolyai János erdélyi vajda – akinek ütőképes, 10-12 ezer főt számláló
serege stratégiai okokból, mivel feladata az ország keleti részének védelme volt egy esetleges török
betöréssel szemben, nem vett részt a mohácsi ütközetben és Buda törökök általi elfoglalásakor is
Szegeden vesztegelt – megszállta Budát és Szapolyait I. János (1526-1540) néven november 11-én,
Székesfehérváron a Szent Koronával meg is koronázták.

Szapolyai János Habsburg Ferdinánd

1526 végén azonban Buda vára és a királyi palota a török fosztogatást követően olyan rossz állapot-
ban volt, hogy Szapolyai a telet inkább Esztergomban töltötte. Fontos leszögezni, hogy az I. Jánost
királlyá megválasztó 1526. november 10-ei országgyűlést nem a nádor hívta össze, míg a mohácsi
csatából szerencsével megmenekült, majd a pécsi káptalant kifosztó ecsedi Báthori István nádor által
Pozsonyba összehívott országgyűlésen ugyan megválasztották az özvegy Mária királyné testvérét,
Habsburg I. Ferdinándot (1526-1564) királynak, azonban a Szent Korona nem állt rendelkezésükre a
megkoronázásához, mivel azt Perényi Péter koronaőr, Szapolyai megkoronázása után a visegrádi
vár helyett füzéri várába szállíttatta és ott őrizte titokban.
Így 1526-ban az országnak két – nem a törvényeknek megfelelően megválasztott – királya is lett,
akiknek a trónért folytatott harca a következő évtizedekben alapvetően meghatározta a Magyar
Királyság és Buda sorsát is.

1527-ben Buda Habsburg Ferdinánd kezére került

I. Ferdinánd – akit a bátyja V. Károly német-római császár és spanyol király is támogatott – 1527-ben
hadjáratot indított Szapolyai ellen és az év végére teljesen kiszorította őt az országból. A hadjárat
során, 1527. augusztus 20-án harc nélkül került Ferdinánd kezére Buda is és 1527. november 3-án –
a Szapolyai pártjáról Ferdinánd mellé álló – Perényi Péter koronaőr segítségével sor került Ferdinánd
megkoronázásra a Szent Koronával Székesfehérváron. Perényi a korona átadásáért cserébe meg-
kapta Patakot, ahol építkezésekbe kezdett, valamint az egri püspökség javainak haszonélvezetét.
Szapolyai János a lengyelekhez – egykori sógorához, Öreg Zsigmond lengyel királyhoz, akinek első
felesége Szapolyai Borbála 1515-ben halt meg – menekült, ekkor csatlakozott hozzá a magyar törté-
nelemben később oly fontos szerepet játszó Martinuzzi Fráter György pálos szerzetes.
 Szapolyai egykori sógorához,
Öreg Zsigmond lengyel királyhoz menekült 1527-ben

Szapolyai bár elvesztette az országot, a harcot nem adta fel, ám kénytelen volt új szövetséges után
nézni és a török szultán segítségét kérni trónja visszaszerzéséhez. Ferdinánd nem sokáig tartózko-
dott Budán, 1528 elején elhagyta az országot, maga helyett egy helytartót visszahagyva.

Buda 1529-es és 1530-as ostroma

1529 szeptemberében az első alkalommal Bécs ellen induló Szulejmán szultán csapatai öt nap után
visszafoglalták Budát Ferdinándtól – ez volt a vár történetében az első alkalom, amikor falait ágyúk-
kal lőtték –, majd a várost a törökök szeptember 14-én átadták újdonsült szövetségesüknek,
Szapolyai Jánosnak, aki korábban, a mohácsi síkon hódolt Szulejmán előtt. A várat az ostrom során
gróf Nádasdy Tamás – akinek a fia, a szintén híres hadvezér Nádasdy Ferenc (a fekete bég) ecsedi
Báthori Erzsébetet vette feleségül – védte, akit a német védők az ostrom hatodik napján, szeptember
8-án – miután a törökök szabad elvonulást ígértek a vár feladásáért – elfogtak és börtönbe vetettek.

Buda ostroma 1529-ben

Az elvonuló zsoldosokat aztán a janicsárok tizenhat ember kivételével lemészárolták. Miután a törö-
kök Bécs sikertelen ostroma – ahol a védők között harcolt a szigetvári hős, Zrínyi Miklós, és az
ostrom során szerzett sebeibe halt bele idősebb Salm Miklós, Ferdinánd hadvezére és Bécs egyik
parancsnoka – után kivonultak az országból, Ferdinánd 1530 őszén megkísérelte újra megszerezni
Budát, azonban Wilhelm Roggendorf császári tábornok több mint egy hónapnyi kemény ostrom után,
1529. december 20-án kénytelen volt elvonulni csapataival a várfalak alól.

A váradi béke és Szapolyai János halála

Ezután 10 évnyi békés időszak köszöntött a budai várra és lakóira, mely idő alatt Szapolyai János
Domenico da Bologna olasz mérnökkel kijavíttatta az ostromok során megsérült várfalakat és új
védműveket, bástyákat építtetett. Ekkor épült a vár északkeleti részén – a Szombat kapu közelében,
amely a mai Bécsi kapu környékén állt – egy olaszbástya, az Erdélyi bástya, a nyugati és északi
várfalon több – később átépített – bástya, valamint egyes források szerint a déli Nagy Rondella is
ekkor és nem Mátyás király idejében készült el.

A déli Nagy Rondella, balra pedig a Buzogánytorony

Szapolyai és Ferdinánd között 1538-ban létrejött váradi béke – melyben a két uralkodó kölcsönösen
elismerte egymás területeit – kikötötte, hogy az akkor még gyermektelen Szapolyai halála után a
kezén lévő országrészt, Budával együtt Ferdinándnak kell átadni. Azonban Szapolyainak 1540. július
7-én a lengyel Jagelló Izabellától – aki Öreg Zsigmond lengyel király második feleségétől származó
legidősebb lánya volt – fiú gyermeke született Budán: Szapolyai János Zsigmond, aki később a
történelem egyetlen unitárius vallású uralkodója lett. A boldog apa néhány héttel gyermeke születése
után, még 1540 júliusában meghalt Szászsebesen, és a váradi béke értelmében a területeit
Ferdinándnak kellett volna megkapnia, azonban a Szapolyai-párti főurak, különösen Fráter György
nyomására – akit János király a halálos ágyán esketett meg – a csecsemő János Zsigmondot II.
János néven királlyá választották, ezzel megszegték a békeszerződésben foglaltakat. 

Budát 1541-ben megszállták a törökök

János Zsigmond megválasztása miatt még az ősz folyamán megindult Ferdinánd serege – Fels
Lénárd vezetésével – Buda elfoglalására. Az eredménytelen ostromot 1541 tavaszán újabb támadás
követte, melyet ezúttal ismét az 1530-as hadjáratot is irányító Roggendorff vezetett. Ekkor indult meg
Szulejmán szultán újabb seregével a magyar területekre, azzal az indokkal, hogy az ostromzár alatt
lévő Budát felszabadítsa és János Zsigmondot, valamint Izabella királynét megsegítse. A két tűz
közé került császári ostromló sereget a várvédők megfutamították, azonban augusztus 29-én –
pontosan a mohácsi csata 15 éves évfordulóján – beteljesedett Buda sorsa is.
 Az Erhard Schön-féle fametszet az 1541-es ostromról és a törökök érkezéséről

Mint ahogy Gárdonyi Géza regényében, az Egri csillagokban is olvashatjuk, Ferdinánd katonáinak
menekülését követően, míg a magyar főurak a gyermek János Zsigmonddal tisztelgő látogatást
tettek a Buda falai alatt táborozó Szulejmán szultán táborában, a városba beszivárgó török csapatok
– élükön a janicsárokkal – csellel elfoglalták a vár kulcspontjait, ezzel kész tények elé állítva a védő-
ket. A törökök megengedték, hogy a magyar állam kincstárát, okleveleit, és az uralkodói jelvényeket
az 1541. szeptember 5-én Erdélybe – előbb Lippára, majd Gyulafehérvárra – távozó, özvegyen ma-
radt Izabella királyné és fia II. János magyar király, illetve a teljes királyi udvar társzekereken szaba-
don elvihesse. Szeptember 2-án a dzsámivá átalakított Nagyboldogasszony-templomban a török
szultán hálaadó ünnepi istentiszteleten vett részt.

A három részre szakadt ország

Buda 145 éves török uralma

1542 és 1603 között a Habsburg uralkodók többször – 1542-ben, 1598-ban, 1602-ben és 1603-ban –
is megpróbálták ostrommal elfoglalni a várat és a várost, de ez csak 1686-ban sikerült nekik.

Buda ostroma 1598-ban

A hódoltság kori Buda a törökök fontos végvára, a budai vilajet – oszmán közigazgatási egység –
központja lett, ahol a pasa székelt. A vilajetet szandzsákokra osztották, melyeknek az élén a bégek
álltak. A város felépítése, utcahálózata, térrendszere fő vonalaiban nem vagy csak alig változott,
azonban a templomok berendezéseit, díszeit eltávolították és dzsámikat alakítottak ki belőlük. A
királyi palota – melyben korábban Luxemburgi Zsigmond vagy Hunyadi Mátyás is lakott – épületeit
laktanyaként, fegyvertárként, illetve börtönként használták, az épületek állaga folyamatosan romlott.

Buda és Pest látképe 1617-ben

A vár legdélebbi részén álló Nagy Rondellánál csak a szükséges javítási munkálatokat kellett elvé-
gezni, míg a Buzogánytornyot megvastagították és a köpenyezése történt meg ebben az időszakban,
valamint ekkor épülhetett a palota védműveinek északnyugati sarkán emelkedő Karakas pasa tornya.
 A Vízi rondella a vár Dunára néző keleti oldalán állhatott – a mai Vízi kapu környékén –, és valószí-
nűleg a török korban épült, azonban mára teljesen eltűnt. A nyugati és északi várfal kerek bástyái –
Fehérvári-bástya (Kászim pasa-bástya), Savanyúleves-bástya, Veli bég bástya, Esztergomi-bástya
(Föld-bástya), Sziavus aga-bástya és kis rondella (Murád pasa-bástya) – a hódoltság korában nyer-
ték el máig meglévő alapformájukat.

A vár alaprajza a török korban

A keleti vagy dunai városfalon még Szapolyai idejében épített olaszbástyától, az Erdély-bástyától
délre, még két bástya volt: a mai Halászbástya ősei. A kettő közül az északabbi erősebben előre-
nyúlt, s a végében kerekded torony állt. A kettős bástyától déli irányban lévő városfal szakaszon a
bástyák szerepét a fal többszörösen tört, helyenként előreugró vonalvezetése helyettesítette egészen
a keleti városkapuig a Vízi-kapuig.

A török Pest és Buda látképe 1664-ben

Bécs 1683-as török ostroma, majd a Szent Liga megalakulása

A törökök 1683-ban próbálkoztak meg utoljára Bécs meghódításával, két hónapig ostromolták a
várost, mikor megérkezett a Sobieski János lengyel király vezette keresztény felmentő sereg és a
kahlenbergi csatában megsemmisítették Kara Musztafa seregét.

Buda és Pest a török hódoltság korában, a XVII. század végén

A győzelem után XI. Ince pápa szervező munkája révén megalakult a Szent Liga, melynek tagjai – a
Habsburg Birodalom, Velence, Lengyelország és 1686-tól Oroszország – megkezdték a magyar terü-
letek visszafoglalását az oszmánoktól. 1683. október 7-9. között Párkánynál megverték Kara Meh-
med budai pasa hadait, majd bevették Esztergomot, Visegrádot, Vácot és az 1684-es érdi győzelem
után körülzárták Buda várát, ám Ernst Rüdiger von Starhemberg 30 ezer fős serege kevésnek bizo-
nyult a falak áttörésére, bár az ostrom során a budai pasa is elesett.

Buda visszafoglalása 1686-ban

Két évvel később 1686-ban a keresztény szövetséges hadak – franciák, spanyolok, angolok, bajorok,
svábok, brandenburgiak és szászok – már 65-75 ezer fős sereggel tértek vissza Buda várfalai alá,
mely seregnek egyötödét magyar katonák, kurucok és hajdúk alkották.

"Itt Buda északi falai előtt küzdöttek, véreztek és áldozták életüket a magyar hajdúk, a vár 1868. évi
ostromában, a keresztény seregek győzelméért és Buda felszabadításáért. Az elsők között jártak a
harcban, az elsők között voltak a halálban, nevüket nem jegyezte fel a történelem, emléküket őrzi az
újjászületett Buda és Pest hálás polgársága.”

A vár védelmét a 70 éves Abdurrahman Abdi Arnaut budai pasa irányította 10-15 ezer fős török
védősereg élén. Buda ostroma 1686. június 18-án kezdődött, Lotharingiai Károly herceg 42 ezer
embere a vár északi oldalán támadott, míg II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és Bádeni
Lajos őrgróf 21 ezer fős serege a Gellérthegy felől a déli Nagy Rondella felé indult.

Három tábla az északi várfalon, melyek a regensburgi bajor és a katalán katonáknak

állítanak emléket, akik az 1686-os ostromban harcoltak Budáért
A július 13-ai – az Esztergomi-rondella és a hozzá csatlakozó fal egyes részeinek leomlását követő-
en megindított – első keresztény roham kudarccal végződött, pár nappal később egy ágyútalálatot
vagy egy balesetet követően felrobbant a palotában lévő török központi lőportár, a 800 tonna puska-
por elpusztította a királyi palota dunai szárnyát.

Az ostrom során felrobbant a palotában lévő török központi lőportár

Mivel közeledett Szári Szulejmán nagyvezír 50 ezer fős felmentő serege, Károly herceg – hogy
elkerülje a kétfrontos harcot – július 27-én általános rohamot rendelt el a falak ellen, ám a janicsárok
ádáz harcban visszaverték a keresztény katonákat. Augusztus közepén megérkezett a török
felmentő sereg, de azt a Szent Liga erői visszavetették és Szári Szulejmán a továbbiakban csak
kisebb támadásokkal tudta zaklatni az ostromló szövetségeseket, két betörési kísérlete kudarccal
végződött.

A törököknek nem sikerült utánpótlást juttatni a várba

Augusztus 22-én a bajorok bevették a palota egy részét, az István-tornyot és a teraszfalat, a hónap
végén a keresztény táborba az erdélyi hadtest megérkezésével jelentős erősítés érkezett, így újabb
döntő roham indítását határozták el az ostrom vezetői.

A szeptember 2-ai döntő roham

A keresztény hadak szeptember 2-án a reggeli órákban Szári Szulejmán csapatai ellen sorakoztak
fel, majd védők meglepetésére megszólaltak az ágyúk, majd északról és délről egyszerre kezdődött
meg a támadás a vár ellen. Az ostromlók az Esztergomi-bástyánál törtek be először a várba, majd a
Bécsi kapunál is behatoltak, rövidesen a torlaszokon is áthatolva már a mai Szentháromság téren
küzdöttek az elkeseredett oszmán védőkkel.

Itt, az Erdélyi-bástyánál törtek be először az ostromlók 1686. szeptember 2-án a várba

A lófarkas zászlót, mely 145 évig hirdette a török uralmát, egy magyar vitéz, Petneházy Dávid dön-
tötte le a vár fokáról. A védők hősiesen ellenálltak, maga az idős Abdurrahman pasa is életét vesz-
tette a mai Hess András tér környékén dúló harcokban, a rommá lőtt várban tűzvész tört ki és a
keresztények vad mészárlásba kezdtek – a törökök mellett sok zsidót legyilkoltak –, aminek csak
Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel erélyes közbelépése vetett véget.

Abdurrahman pasa sírja az Anjou sétányon

A romok közt az olasz származású hadmérnök, Marsigli gróf megtalálta Mátyás király Corvináinak
egy részét.

Benczúr Gyula: „Budavár visszavétele 1686-ban”. A lovon Lotaringiai Károly herceg, karddal a
kezében a sebesült Petneházy Dávid hajdúkapitány, továbbá Bercsényi Miklós, Pálffy János,
Savoyai Jenő, Bottyán János, és a lábuk előtt a legyőzött török vezér, Abdurrahmán Abdi pasa

Mind az 1684-es, mind az 1686-os ostromban részt vett a fiatal Savoyai Jenő (Eugén) herceg - aki
1697. szeptember 11-én már, mint császári főparancsnok fényes győzelmet aratott a Tisza mentén
felvonuló II. Musztafa szultán felett Zentánál, azon a napon, amikor a pócsi Mária kegyképet (amit I.
Lipót császár utasítására vittek Pócsról Bécsbe) elhelyezték a bécsi Stephansdomban –, akinek
lovas szobra 1900 óta büszkén áll a királyi palota keleti – Savoyairól elnevezett – teraszán.

A középkori királyi palota az ostromban teljesen megsemmisült

 Buda várának története 1686-tól 1849-ig
A vár újjáépítése, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc

Eddig két bejegyzést írtam Buda várának történetéről, az elsőben a középkori vár és város építéséről
és virágkoráról volt szó, a másodikban pedig a törökök 145 éves uralmáról, valamint Buda 1686-os
visszafoglalásáról. A legtöbb vár esetében itt véget is szokott érni a dicső történet, esetleg még a
Rákóczi-féle szabadságharcban jutott némi szerep az erősségeknek, utána a legtöbb esetben
pusztulásnak indultak a falak. Buda esetében azonban nem ez történt, sőt a török kor utáni helyre-
állításokat követően, a XIX-XX. században is hatalmas építkezések zajlottak a várnegyed területén,
és a napjainkban is folyamatosak a felújítások, átépítések, valamint a világháborút követően lerom-
bolt épületek újraépítési munkálatai.

A budai vár délről, balra a Buzogánytorony, mellette Ferdinánd-kapu,

középen pedig a Nagy Rondella
 
Buda helyreállítása a hódoltsági kor után

Az 1686-os ostrom után a vár romokban hevert, a Nagyboldogasszony-templomán (mai Mátyás-

templom) és néhány erősebb raktáron kívül alig maradt ép épület a falakon belül, ami a hónapokig
tartó ágyúzást átvészelte, az a keresztények végső rohama alatt kitört, és három napig tomboló
tűzvésznek esett áldozatul. Az újjáépítés során a vár fő vonásaiban megőrizte a középkori település
szerkezetét, az utcahálózat és a telekrajz csak kis mértékben módosult. A nyugati falnál – ahol
korábban a vár házai a várfal tetejére támaszkodtak – bástyasétányt (mai Tóth Árpád sétány) alakí-
tottak ki, több helyen térré bővítették az utcák találkozását, ekkor alakult ki a mai Szentháromság tér
és a Szent György tér is. Az utóbbi téren épült meg a főőrség háza, a fegyvertár és ágyútelep
(Zeughaus) és több kaszárnya, ez is mutatta, hogy Buda továbbra is megőrizte a katonai jellegét.
 A Zeughaus az 1890-es évek végén, az épületet 1901-re teljesen elbontották

Az ostrom után még fenyegető volt a török közelsége – Székesfehérvár még az oszmánok kezén volt
– ezért a várfalak és bástyák helyreállítása szintén sürgős feladat volt. A XV. században Luxemburgi
Zsigmond király (1387-1437) által építtetett, majd Mátyás király (1458-1490) által kibővített és átépí-
tett, egykor tündöklő királyi palotának a lőporrobbanást követően csupaszon meredező falait csak az
1700-as évek elején bontották le, ezzel a középkori királyi rezidencia szinte teljesen eltűnt a föld
színéről. Az új palotakomplexum első épülete közel fél évszázaddal a török kiűzése után, 1735-re
épült fel – ez a mai palota Dunára néző, keleti szárny déli részének, az ”E” jelű épületnek (mai
Budapesti Történeti Múzeum) az elődje volt –, majd 1749-ben Mária Terézia rendelte el az építés
folytatását és egy új palotaépület kiépítését.

A budai vár látképének részlete 1737-ből

Az 1686-os harcok során a vár szinte teljesen elnéptelenedett, az újonnan betelepülő polgári
lakosság többsége német volt, míg az alsó városrészbe, a Duna melletti Vízivárosba főleg magyarok
és szerbek érkeztek, később a lakosság mind jobban elmagyarosodott.

A Rákóczi-szabadságharc és a XVIII. század első fele

A német lakosságnak köszönhetően Buda nem állt az 1703-ban kitört Rákóczi-szabadságharc

felkelői mellé, végig megmaradt a császár pártján. 1713-ban állították fel a Nagyboldogasszony-
templom előtt – a korábbi pestisjárvány emlékére – a fogadalmi pestis-emléket, a Szentháromság-
szobrot.
 A Szentháromság-szobor a Nagyboldogasszony-templom előtt

1749-től Mária Terézia utasítására és Oracsek Ignác barokk tervei alapján kiépültek a királyi palota
északi (mai ”C” épület) és középső szárnyai (mai ”D” épület), majd felépítették a vártemplomot, a
Szent Zsigmond-kápolnát is az északi szárnyban, ami nevét a palotanegyedben álló középkori Szent
Zsigmond prépostsági templom után kapta, mely az 1686-os ostrom során romba dőlt, falait pedig
1767 után bontották el.

Az Oracsek Ignác által tervezett budavári királyi palota

Előtérben a Szent Zsigmond prépostsági templom maradványai a Szent György téren,

a háttérben pedig az átépítés alatt álló karmelita kolostor látható, ahova a Miniszterelnökség fog
költözni (a kép 2017. március 18-án készült)
Az egykori prépostsági templom alapfalai ma is láthatók a Szent György tér közepén, a felirat szerint
a Szent Zsigmond templomban temették el Mátyás király (1458-1490) első feleségét, Podjebrád
Katalin királynét 1464-ben, valamint II. Ulászló király (1490-1516) harmadik feleségét Candalei Anna
királynét – aki a tragikus sorsú II. Lajos király (1516-1526) születését követően gyermekágyi lázban
halt meg – 1506-ban.

 
A Szent Jobb a budai várba került

1771-ben az államalapító Szent István király épen maradt kezét, a Szent Jobbot – az egyik legna-
gyobb tiszteletnek örvendő magyar ereklyét – helyezték el nagy ünnepség keretében a várpalota
Szent Zsigmond-kápolnájában. A török elől elmenekített ereklyét a dalmáciai Raguzában őrizték,
innen szerezte vissza Mária Terézia királynő. Ettől fogva Buda lett az első magyar szent, Szent
István kultuszának központi helye, aminek fénypontja a minden év augusztus 20-án, a Zsigmond-
kápolna és a Nagyboldogasszony-templom között megtartott nagy körmenet volt. 1778-ban a Szent
Zsigmond kápolnához egy oldalkápolnát – Szent István vagy Szent Jobb kápolna – is építettek, ahol
a Szent Jobbot őrizték.

A Szent Jobb
A budavári királyi palotát az 1777-ben Nagyszombatról Budára költöztetett – 1635-ben Pázmány
Péter által alapított – magyar egyetem kapta meg, de nem maradt sokáig az épületben, mert rövide-
sen, már II. József (1780-1790) idején Pestre költöztették át, míg a vár a közigazgatás központjává
vált. A Habsburg uralkodó 1782-ben több, tanítással, gyógyítással vagy tudománnyal nem foglalkozó
szerzetesrendet is feloszlatott, ami a budai vár történetére is kihatott. A mai Szent György téren álló
középkori, Szent János tiszteletére szentelt ferences, vagy más néven minorita templom és kolostor
– ahova a források szerint az utolsó Árpád-házi király, III. Andrást is temették 1301-ben – a török
hódoltság korában elpusztult, helyén 1736-ra a karmeliták kolostora és temploma épült fel, melynek
felszentelésére 1763-ban került sor.

A karmelita kolostor Dunára néző keleti oldala

Azonban II. József rendelete miatt a karmelita rend nem működhetett sokáig a várban, 1786-ban az
uralkodó már arról rendelkezett, hogy az üresen álló, raktárnak használt szerzetesrendi épületben
színházat alakítsanak ki, ezt követően bontották le a karmelita templom tornyát.

A budai vár látképének részlete 1786-ból

A Várszínház egészen a 2000-es évek elejéig működött, nemrég pedig megkezdődött az egykori
karmelita kolostor és templom teljes felújítása, ahova hamarosan a Miniszterelnökség fog költözni.
 A karmelita kolostor épületében mintegy kétszáz éven keresztül a Várszínház működött

II. József rendelkezett a Helytartótanács és az azzal egyesített Királyi Kamara Pozsonyból Budára
történő átköltöztetéséről, valamint a Hétszemélyes Tábla is Budán kapott helyet. Üresen álló épület
volt bőven, mivel a feloszlatott jezsuita rend Szentháromság téri épülete (mai Hilton Hotel), valamint
a szintén feloszlatott ferencesek (minoriták) és a klarisszák (beginák) egymás mellett álló, a mai
Országház utca és Úri utca között álló kolostorai is elhagyatottan álltak.

Az Úri utcában látható felirat szerint: "Itt állott 1448-ban a beginák vagy klarisszák kolostora és
szentegyháza, kik a török elől Pozsonyba menekültek. Onnan e szerzet 1714-ben visszakerült régi
hajlékába, honnan egy része 1723-ban a pesti új kolostorba  (mely most zálogházul szolgál)
költözött. Eltöröltetvén a szerzet 1784-ben a királyi ítélőtáblát, ennek pedig Pestre történt átszállítása
után Pozsonyból a királyi helytartótanácsot fogadta be az átidomított templom és kolostor.
Ezen épület újabb szabású szárnya 1824-ben emeltetett a néhai minorita kolostor telkén."

A budai várban három alkalommal – 1790-ben, 1792-ben és 1807-ben – tanácskozott a rendi képvi-
selet a Helytartótanács épületegyüttesében kialakított Országházban.
A várpalota a nádori család székhelye lett

A királyi palotában – melynek császári lakosztályait fényűzően berendezték a bécsi Hofburg raktárai-
ból származó bútorokkal – a Habsburg-ház uralkodói csak ritkán tartózkodtak hosszabban egyedül
csak I. Ferenc (1792-1835), aki 1809-ben töltött ott pár hónapot, mikor Napóleon elől Bécsből el-
menekült.

A budavári palotában a Habsburg-ház uralkodói csak ritkán tartózkodtak

A palota déli szárnyában – a mai Budapesti Történeti Múzeum ”E” jelű épületében – a nádori család
lakosztályait alakították ki. 1790 után három nádor lakott a királyi palotában – Sándor Lipót főherceg,
József főherceg és István főherceg – közülük leghosszabb ideig József nádor (1796-1847) élt Budán,
s leginkább ő hagyott nyomot a főváros képén. Amikor József nádor 1847-ben 71 éves korában
elhunyt, az egész ország őszintén gyászolta a "magyar főherceget", a ”legmagyarabb Habsburgot”.
Holttestét az általa kialakított nádori kriptában, a Szent Zsigmond-kápolna alatt temették el, ahová
leszármazottai 1944-ig temetkeztek. A közkedvelt nádor emlékét törvénybe iktatták, 1869-ben pedig
a róla elnevezett pesti téren állították fel szobrát.

József nádor szobra a róla elnevezett téren

1803-1805 között épült fel a Szent György téren – az egykori karmelita kolostor mellett álló kaszár-
nyák helyén – a Sándor palota klasszicista stílusban, amely a Sándor család otthona volt, majd a
magyar állam a század végén megvásárolta kormányrezidenciának, később a miniszterelnökség
költözött ide.

A Szent Jobb és a Szent Korona sorsa

1818-tól az állami ünnep rangjára emelték augusztus 20-át és a várban megtartott Szent Jobb kör-
menet egészen 1944-ig a legfontosabb állami ünnepség volt.

A Szent Jobb körmenet 1939. augusztus 20-án, a háttérben a királyi istálló hosszan elnyúló épülete

A Szent Jobbot az 1944-es szovjet ostrom elől menekítették el őrzési helyéről, a budai vár Szent
Zsigmond kápolnájából. Miután a második világháborúban megsérült Zsigmond-kápolnát nem állítot-
ták helyre – mely ma a Nemzeti Galéria kiállítóterme –, az ereklye a pesti Szent István-bazilikába
került, ahol napjainkban is őrzik, és onnan indul a rendszerváltás óta újjáéledt augusztus 20-i körme-
net. 1790-1944 között a Szent Koronát és a hozzá tartozó koronázási ékszereket is a budai várban
őrizték, előbb a Várpalota Zsigmond-kápolnájában, majd a királyi palota nyugati szárnyában, a mai
Országos Széchenyi Könyvtárnak helyet adó épületben. A második világháborút követően a Szent
Korona az Amerikai Egyesült Államokba került, ahonnan csak 1978-ban térhetett haza. A korona
2000. január 1-je óta a Parlamentben, a hozzá tartozó koronázási kellékek a Nemzeti Múzeumban
vannak kiállítva. A budai vár történetéhez visszatérve 1830-ban lebontották a királyi palota csillag-
vizsgáló tornyát, amit még akkor építettek, mikor az egyetem használta az épületet, valamint a
középső szárny (mai ”D” épület) nyugati-kupoláját is lebontották – amit még Oracsek tervezett –,
hogy harmadik emeletet építsenek az épület középső részére.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc

1848. március 15-én a pesti tömeg a várban található Helytartótanács épületéhez vonult, hogy rábír-
ják két követelés teljesítésére: a sajtócenzúra eltörlésére és a politikai foglyok szabadon bocsátá-
sára. A várból távozó tömeg magával vitte a József kaszárnya – mai Táncsics Mihály utcában, koráb-
ban Kossuth Lajos is raboskodott ott – egyetlen politikai foglyát, a lázító könyveiért bebörtönzött
Táncsics Mihályt.
 Táncsics Mihály szobra a Bécsi kapu előtt

A forradalom győzelme után a várban működött Kossuth Lajos pénzügy-, Deák Ferenc igazságügy-
és Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minisztériuma. 1849 elején a magyar kormány és parla-
ment kénytelen volt elhagyni a fővárost, amit a császári csapatok szálltak meg. A tavaszi hadjárat
során a Görgey Artúr vezette magyar honvédsereg megostromolta Buda várát, amelyet Heinrich
Hentzi tábornok 4700 katonája védett.

A csapatok elhelyezkedése az ostrom során

A katonai szempontból nem jelentős erőd visszafoglalását inkább politikai indokok motiválták, mint
katonaiak, az ostrom – mely május 4-én kezdődött – első időszakában a honvéd csapatoknak még
nehéztüzérsége sem volt, az ostromágyúk csak május 8-án érkeztek meg Komáromból és 14-ére
készültek el az ütegállások. Hentzi tábornok az ostrom alatt az ágyúival bosszúból több alkalommal
lövette a szemközti Pestet, rommá lőve a Duna-parti klasszicista palotákat, köztük az országgyű-
lésnek 1848-ban helyet adó Vigadó épületét, valamint a tüzérségével a Víziváros épületeit is elpusz-
títtatta. A május 17-ről 18-ra virradó hajnalon indított magyar támadást a védők még visszaverték.

Az 1849. május 17-ről 18-ra virradó hajnalon indított magyar támadást a védők még visszaverték

Pár nappal később, 1849. május 21-én az ágyúk által a Fehérvári kapunál ütött résen át Nagysándor
József I. hadtestének honvédjei betörtek a várba, miközben Aulich Lajos II. és Knezich Károly III.
hadteste északi és déli irányból támadta a kapukat.

1849. május 21-én a honvéd csapatok a Fehérvári kapunál betörtek a várba

A Hentzi által a támadók visszaszorítására indított szuronyroham gyorsan összeomlott és maga a

tábornok is elesett, rövidesen pedig magyar zászló lengett a budai vár minden bástyáján. Az ostrom
során a magyar hadsereg katonái közül 368 fő esett el és mintegy 700-an sebesültek meg, ezzel
szemben az osztrák védők vesztesége 710 fő volt, míg 4200 katona hadifogságba esett. 
 Az öldöklő küzdelemben Hentzi tábornok is elesett

Buda magyar kézre kerülésének napján érkezett meg Ferenc József császár Varsóba, hogy I. Miklós
orosz cárral tárgyaljon a magyar szabadságharc eltiprásáról. Buda várának 1849-es ostroma
megjelenik Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényében is. A harcok során a budavári palota
teljes tetőzete leégett, a déli szárnyban lévő nádori lakrészek a földszintig kiégtek, valamint
elpusztultak a Szent György tér nyugati oldalán álló melléképületek.

Emléktábla a Fehérvári kapunál, a felirat szerint:

"1849. május 21-én a felszabadító honvédcsapatok ezen a helyen léptek először a császáriaktól
megszállott budai vár területére tizenöt napi hősies küzdelmük emlékét őrzi e tábla."
 Buda várának története 1849-től napjainkig
Építkezések a dualizmus idején, a II. világháború pusztításai

A korábbi három írásomat követően – lásd a bejegyzés végén – elérkeztünk a budai vár eddigi tör-
ténetének utolsó fejezetéhez, melyben az erősség históriájának 1849-től egészen napjainkig lezajlott
fontosabb eseményeiről lesz szó. A XIX. és a XX. század is bővelkedett építkezésekben, átala-
kításokban és ostromokban, melyek a vár korábbi képét jelentősen megváltoztatták. 1849-ben rövid
időre magyar kézre került a vár, melyet a honvédsereg hősies rohammal vett be a dicsőséges tavaszi
hadjárat utolsó szakaszában, május 21-én.

A Nagyboldogasszony-templom vagy Mátyás-templom napjainkban

A Várkert Bazár és a Budavári Sikló építése

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után megkezdődött az ostrom során megsérült

királyi palota helyreállítása, ami 1851 és 1857 között zajlott – és amely egyben korszerűsítést is
jelentett, ekkor épült meg a keleti, dunai homlokzat kupolája, – továbbá a XIX. század közepén épült
fel a hatalmas és hosszan elnyúló királyi lovarda-istálló épülete a Szent György tér nyugati oldalán.
1873-ban sor került Buda, Óbuda és Pest egyesítésére, melyek közül az előbbi, mindenekelőtt a vár
továbbra is megtartotta egységes jellegét, barokkos stílusát, ódon hangulatát. A Várhegy délkeleti
lejtőjén, illetve lábánál a királyi kertekhez kapcsolódóan 1875-1883 között épült ki Ybl Miklós tervei
nyomán a Várkert Bazár neoreneszánsz kert- és építészeti formákat ötvöző együttese.

A Várkert Bazár 1900 körül

Továbbá megépült a Clark Ádám téren ma is látható címeres támfal és ekkor bontották le a Vízi-
rondellát és a hozzá csatlakozó falak Duna-parti szakaszát. 1868-1870 között épült meg a Budavári
Sikló Széchenyi István gróf fiának, Széchenyi Ödönnek a javaslatára.

A budavári palota nyugati bővítése

Mivel a Mária Terézia-féle trónterem – mely a királyi palota legnagyobb terme volt – szűknek bizo-
nyult Ferenc József 1867-es budai koronázása során, felvetődött a királyi palota kibővítésének gon-
dolata. A munkálatok 1890-ben kezdődtek meg, ekkor épült fel a palota nyugati, hétszintes Főherce-
gi-szárnya (mai Országos Széchenyi Könyvtár ”F” épülete) előbb Ybl Miklós, majd Ybl halála után
Hauszman Alajos vezetésével.

A budavári palota alaprajza napjainkban

Az épülettömb alépítménye nyugati irányban túlterjeszkedett a Nyugati falszoros területén, ezért a
krisztinavárosi völgyben nyugvó lábazatra – melyben a gazdasági és személyzeti részt helyezték el –
építették fel azt. Az új épület északkeleten és délkeleten csatlakozott a barokk palota északi és déli
szárnyához. A barokk szárnyak és az új szárny együtt teljesen körülzárták az eredetileg félig nyitott
barokk udvart, mely az "Oroszlános udvar" nevét onnan nyerte, hogy északra nyíló főkapuja külső és
belső oldalán két-két kőoroszlán áll őrt.

A palota északi bővítése

A palota további bővítésére csak észak felé volt mód, Hauszmann Alajos ehhez először elbontatta a
barokk fegyvertár és ágyútelep, a Zeughaus épületét – csupán bejáratát őrizve meg, felhasználva
egy kerti kút, a Herkules-szobor díszítésére –, majd a korábbi barokk együtteshez két új szárnyat
épített. A Zeughaus egykori épületének díszes kapuja ma a Duna felé húzódó corinta falba beépítve
látható.

A Zeughaus kapuja

Ekkor bontották le a Szent Jobb-kápolnát, mely a mai ”C” épület akkor még létező belső udvarába
ékelődött. A bővítés a barokk palota hossztengelyének északi meghosszabbítása mentén történt, és
ezúttal is a szimmetria elvére épült. A barokk palota három szárnya helyett így a keleti oldalon most
már öt épületszárny állt: északról délre a ma "A-B-C-D-E" betűkkel jelölt épületek, így egy összesen
304 méter hosszú épületlánc jött létre. Ilyen hosszú teremsor – Versailles-t leszámítva – egyetlen
európai uralkodói rezidenciában sem akadt. Az új dunai homlokzat középpontjába így a korábbi
északi szárny (”C” épület) került, melynek tetejére kupola épült, csúcsán a Szent Korona aranyozott
másával.

A budavári palota termei

A dunai főbejárat – a Habsburg-terem – elé egy keletre nyíló, kettős karú díszlépcsőt, a Habsburg-
lépcsőt építették, melyen keresztül a Savoyai-szobor teraszára lehetett kijutni a palotából.
 A Habsburg-lépcső a Savoyai-teraszra vezetett

Az új északi szárny ("A" épület) töltötte be a fogadó szerepet közvetlenül a fő megközelítési útvonal,
a palotától északra elterülő Szent György tér irányába nyíló főkapujával. Itt, az északkeleti traktusban
lett kialakítva az Előcsarnok és a ruhatár.

A palota főbejárata a II. világháborút követően

A délebbre lévő másik új szárny ("B" épület) nyugati oldalán alakították ki a reprezentáció új központ-
ját, a Nagy báltermet, tőle keletre, a Dunára néző részre a neobarokk stílusú Büfé csarnok (Buffet-
csarnok) került.

A Nagy Bálterem

A bálterem impozáns méreteivel – 724 négyzetméter alapterületű – immár igazán nagyszabású ese-
ményeknek is teret adhatott.  Tizenöt és fél méteres belmagasságával három szintet foglalt el, a felső
szinten páholyokat alakítottak ki, a termet pedig tizenkét darab hatalmas üveggyöngycsillár világította
be.
 A Nagy Bálterem 724 négyzetméter alapterületű volt

A terem hatalmas ablakai a ma Hunyadi-udvarként emlegetett térségre néztek. A Büfé csarnok abla-
kaiból Pest panorámájában gyönyörködhetett a bálozásból pihenni térő úri közönség.

A Buffet-csarnok
Áthaladva három kisebb, de dúsan díszített termen, a főszárnnyá előlépett egykori északi barokk
szárnyban ("C" épület) a korábbinál kisebb, de hasonlóan reprezentatív helyiségbe, a neobarokk
Habsburg-terembe juthatott a vendég.

A Habsburg-terem

A terem mennyezetét Lotz Károly hatalmas méretű, Ferenc József és Erzsébet megdicsőülését ábrá-
zoló freskója borította, a falak előtt pedig a palota legnagyobb, Habsburg építőinek carrarai márvány
mellszobrai álltak.

A Habsburg-teremben a falak előtt a palota legnagyobb,

Habsburg építőinek carrarai márvány mellszobrai álltak
A mai ”C” épületben volt a Szent Zsigmond kápolna is, ahol a lebontott oldalkápolna helyett a főoltár
mögött alakítottak ki egy díszes, ámde a korábbihoz képest szűkös helyiséget a Szent Jobb-ereklye
őrzésére. Az egykori barokk főszárnyban – a "D" épületben – a Hauszmann által kibővített Trónterem
vagy Díszterem megtartotta korábbi funkcióját, valamint itt voltak a Mária Terézia korából származó
császárnői és császári lakosztályok, melyeket később az ”E” épületbe költöztettek.

A Trónterem

Az egy tengely mentén elrendezett, de egymástól meglehetősen távol lévő három fő termet – Bál-
terem, Habsburg-terem, Díszterem – számos kiszolgáló – összekötő helyiség kapcsolta össze.
Voltak dísztermek a korábbi nyugati bővítésben (”F” épület) is, amelyek azonban – mivel inkább a
szűkebb értelemben vett királyi "magán" reprezentációt szolgálták – léptékükben is kisebbek lettek.
Közülük kiemelésre méltó a neoreneszánsz Mátyás-terem (az alaprajzon Hunyadi Teremként szere-
pel), valamint a neoromán stílusú Szent István-terem.

A Mátyás-terem
 A Szent István-terem

Ebben az épületrészben helyezték el a magyar koronázási ékszereket, és itt alakították ki az épület

páncéltermét is, továbbá a személyzet lakásait, irodáit, gazdasági helyiségeket, konyhákat, raktára-
kat.

Felépült a Lovarda, a Főőrségi épület és a Stöckl-lépcső, átépítették a Mátyás templomot és a

Halászbástyát

A palota környezetét is átalakították, a Szent György tér nyugati oldalán húzódó királyi istálló lovarda
funkciót egy – a Nyugati falszorosban, a királyi palota nyugati, új szárnya (”F” épület) mellett felépített
– új épületbe helyezték át, míg a régi istállótól délre, közvetlenül az Oroszlános kapu előterében új, a
századforduló divatjának megfelelő őrségépületet emeltek, mely a palotaőrség elit katonáinak
központja lett.

A Lovarda új épülete
 A Főőrségi épület (Kép:

A Nyugati falszorosba épült Lovarda elé került ifjabb Vastagh György szobrászművész alkotása, a
Csikós szobor került, melyről aztán a Lovarda előtti teret is elnevezték. A Csikós udvarról a Stöckl-
lépcsőn lehetett feljutni a Főőrség épületéhez és a Palota térre, ahonnan a palota északi szárnya és
a királyi istálló között vezetett az út a Szent György térre. A XIX. századi restaurálások a Nagy-
boldogasszony-templomot és környékét is érintették, a leromlott állagú templomot 1874-1896 között
Schulek Frigyes a korabeli műemléki elvek szerint, neogótikus stílusban építette át, majd a Mátyás
templom környezetét – főként a Halászbástyát – is erőteljesen átformálták.

A Nagyboldogasszony-templom (Mátyás-templom) az átépítés előtt

 A Halász-bástya az átépítés előtt

További építkezések a vár területén

A dualizmus idejében – a XIX-XX. század fordulóján – méreteik miatt különösen sokat elvettek a pol-
gárváros kisvárosias hangulatából a középítkezések. Ekkor épültek fel a Bécsi kapu téren az Orszá-
gos Levéltár vagy Fellner Sándor tervei alapján a Szentháromság téren Pénzügyminisztérium hatal-
mas épületei, melyek helyén 8-10 régi polgári ház állt.

A Pénzügyminisztérium épülete a Szentháromság téren

A Honvédelmi Minisztérium négyemeletes tömbje a Szent György tér északi oldalán emelkedett
Kallina Mór tervei alapján, bejárata a térre nyílt, átellenben vele a királyi palota északi szárnya, a
fogadóépület (mai ”A” épület) állt.

A Honvédelmi Minisztérium

A Honvédelmi Minisztérium mögött – attól északra – a Dísz térre néző homlokzattal épült fel 1897-re
a Honvéd Főparancsnokság egy korábbi kaszárnyarész és egy evangélikus templom helyén, így a
Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság épületei egy tömböt alkottak.

A Honvéd Főparancsnokság épülete

Kárpótlásul az evangélikus egyház egy új templomot emelhetett a Bécsi kapu téren. A Szent György
tér keleti, Duna felőli oldalán a Sándor-palota és az egykori karmelita kolostor, míg ezekkel szemben,
a tér nyugati felén a királyi istálló és a Teleki-palota helyezkedett el.
 1. Sándor-palota, 2. Budavári Sikló felső állomása, 3. A Királyi Palota főbejárata, 4. Királyi Palota,
5. Oroszlános kapu, 6. Stöckl-lépcső, 7. Főőrségi épület, 8. mai Hunyadi-udvar, 9. Lovarda,
10. Kisebb istállóépület, 11. Királyi istállók, 12. József főherceg palotája (korábban: Teleki-palota)

Az utóbbi épület – mely a Sándor-palotával átellenben állt – is nagyszabású átalakításon esett át, a
mellette álló laktanyát és barokk házakat József Károly Lajos főherceg – József nádor fia – lebontatta
és helyükön egy a palotához kacsolódó kertet alakítottak ki.

Így nézhetett ki a Teleki-palota a XIX. században

Az épületet ettől kezdve József főherceg palotájaként emlegették, melyet az 1960-as években bon-
tottak el végleg. A Fehérvári rondelláig húzódó palotakertet a második világháborút követően teljesen
elpusztították, a palota és a kert, valamint a királyi istálló helyén ma középkori rommező nyújt szomo-
rú látványt az arra járóknak.

A Teleki-palota átalakításával jött létre József főherceg palotája

A XX. század elején a Vízi-kapu (a középkorban Szent János-kapu) és a Batthyány-palota között a

Külügyminisztérium épülete kapott helyet, mely a második világháború idején megsemmisült, az üres
telken napjainkban népművészeti és dísztárgyakat árusítanak.

Balról jobbra: Batthyány-palota, Külügyminisztérium, Honvéd Főparancsnokság

A két világháború közötti időszakban a vár továbbra is kormányzati központként működött, a várpa-
lota nyugati épületének – a korábbi Főhercegi-szárny (”F” épület) – kilenc helyiségében helyezték el
1920. április 1-jétől az államfőnek, a "király nélküli királyság" kormányzójának, a korszak névadójá-
nak, Horthy Miklósnak a lakosztályait és hivatalait. Továbbá a várban működött a Pénzügyminisz-
térium a Szentháromság téren, a Belügyminisztérium – mely az Országház utca és az Úri utca között
álló egykori ferences (minorita) és klarissza kolostorokban kapott helyet – és a Honvédelmi Minisz-
térium is.

Szemben az Oroszlános kapu, jobbra tőle a Főőrségi épület

A királyi palota pusztulása a II. világháborúban

1944-ben német csapatok szállták még a fővárost és a várat, benne a fontos kormányhivatalokkal.
Az 1945-ös szovjet ostrom során – amikor is a várnegyedet tartották a legtovább a német és magyar
katonák, innen kísérleték meg a kitörést 1945. február 11-én – a pusztítás a vár épületeit sújtotta
Budapesten a leginkább.

A Mária Magdolna templom 1945-ben

A mintegy négyszáz épület közül mindössze egyetlen vészelte át sértetlenül – kisebb üvegkárokkal –
a harcokat, az épületek egyötöde teljesen megsemmisült, a többi pedig kisebb-nagyobb sérüléseket
szenvedett. A legnagyobb veszteséget a várpalota szenvedte el, mely a szovjet ostrom során többek
között a német parancsnokságnak, a magyar csendőrségnek és a katonai kórháznak is otthont adott.
A palota egész épülete teljesen kiégett, kupolája beomlott, födémei, lépcsőházai leszakadtak, sőt a
déli szárnyon a falak jó része is leomlott.  Bombatalálat érte a Nagy bálterem északi részét, a hozzá
kapcsolódó Büfé csarnok mennyezete pedig tűz következtében omlott be, oldalfalai apró sérüléseket
szenvedtek csak el. Aknák lyuggatták át a Szent Zsigmond kápolna boltozatait, belső kiképzése
azonban repeszsérülésektől eltekintve épen maradt. A Szent István-terem és a Mátyás-terem szinte
maradéktalanul elpusztult. A Habsburg-teremben viszont csak a Lotz Károly féle freskó egy csekély
része vált le a plafonról, más részei épen maradtak, teljesen kiégtek azonban a Mária Terézia szárny
barokk eredetű terei. A Trónterem vagy Díszterem mennyezete beszakadt, oldalfalai azonban csak
kis mértékig sérültek. Erősen sérült a Habsburg-terembe az épen maradt Savoyai-szobor mögött
felvezető Habsburg-lépcső egyik karja is.

A Habsburg-lépcső 1945-ben

A Szent György téren álló épületek lerombolása

A második világháborút követő újjáépítés során az építészek – művészettörténészek és régészek

együttműködésével – rengeteg, 1686 után beépített középkori épületrészt hoztak felszínre és tettek
láthatóvá, így több barokk és klasszicista épület nyerte vissza részben vagy egészben középkori
homlokzatát. A Hilton Hotel modern épülete a neogótikus Mátyás-templom szomszédságában, a ki-
égett egykori jezsuita kollégium barokk homlokzatának megtartásával épült, ugyanakkor belefoglalták
az időközben feltárt középkori domonkos Szent Miklós-templom maradványait is. A Szent György tér
nyugati oldalán a hatvanas években lebontották az összes épületet, így a súlyosan sérült, de
helyreállítható József főhercegi palotát a hozzá kapcsolódó kerttel és az istállóépületeket, a Lovardát
és a Főőrség épületét, a helyükön feltárt középkori romok láthatók.
 Szemben a királyi istálló, jobbra pedig a palota északi szárnya a világháborút követően

A tér másik oldalán álló – a második világháború során súlyosan megsérült, és ezért majdnem lebon-
tott – Sándor-palota külsejét 1989-1990-ben helyreállították, és a 2002-ben befejeződött teljes felújí-
tás után a köztársasági elnök hivatala lett. Legtovább a tér közepén álló Honvéd Főparancsnokság,
illetve Honvédelmi Minisztérium épületegyüttesének romjai emlékeztettek a háborús pusztításra,
utóbbi épületet aztán teljesen lebontották, míg a Főparancsnokságnak csak a torzója maradt meg.

A Külügyminisztérium és a Honvéd Főparancsnokság 1945-ben

Napjainkban a Sándor-palota mellett álló karmelita kolostor – ahol a Várszínház működött hosszú
évtizedeken keresztül – felújítása zajlik, ahova a Miniszterelnökség fog költözni, továbbá hamarosan
teljesen visszaépül a Lovarda és a Főőrségi Épület, valamint az azokat összekötő Stöckl-lépcső, ez-
zel újra kialakítják a Csikós udvart is, ahova visszakerül a Csikós szobor, mely a 2. világháborút
követően a Hunyadi udvaron állt.

A Pénzügyminisztérium 1945-ben

A várpalota helyreállítása

A királyi palota – melyet Budavári Palotának neveztek át – területén 1949-ben ásatások kezdődtek a
középkori királyi palota feltárása céljából. A Habsburg időkben épült palota helyreállítása azonban
majdnem tíz évig nem kezdődött el és a politika erőteljesen beavatkozott minden részletébe.
A palotát végül külső kontúrjainak lényeges jellemzőit megtartva, homlokzatát némileg leegyszerű-
sítve – a királyságra utaló díszítéseket levéve –, belső tereit, melyeknek nagy része a háború során
teljesen megsemmisült, teljesen átalakítva építették újjá. A palotának a korábbi kormányzati és rep-
rezentációs funkció helyett kulturális funkciója lett. Elsőnek költözött be a korábbi barokk épületrész
déli szárnyába, az ”E-épületbe” a Budapest Történeti Múzeum Vármúzeuma 1967-ben. Ez a rész
szenvedte el a második világháborús harcok során a legsúlyosabb károkat. Az újjáépített szárny be-
járatát az Oroszlános udvarba tették, a pince, a földszint és az első emelet kiállítóterei innen köze-
líthetőek meg. A második emeletre kerültek az irodák, a könyvtár és a fotótár, míg a tetőtéri szintet a
restaurátor műhelyek foglalták el eredetileg. Belső udvarát a kilencvenes években befedték, barokk-
csarnok néven rendezvénytérként hasznosítják jelenleg is. Az 1957-ben alapított Magyar Nemzeti
Galéria 1974/75 során költözött fel a palota keleti szárnyának ”B-, C- és D-épületeibe”. Az intézmény
főbejárata a hatvanas évek elején lebontott Habsburg-lépcső helyén lett kialakítva a ”C-épület” dunai
oldalán, de a másik két épületrész is külön bejáratokat kapott, a Hunyadi udvarból a ”B-épület” míg
az Oroszlános udvarból a ”D-épület” közelíthető meg. Az épületbelső központi közlekedő magja a ”C-
épület” egykori belső udvarának beépítésével létrejött reprezentatív lépcsőház. A kupola alatt a har-
madik emeleten harminc méteres belmagasságú teret hoztak létre. A vártemplom, az egykori Szent
Zsigmond kápolna terét födémekkel osztották meg, itt található az épület egyetlen, eredeti formá-
jában megmaradt díszített tere, József nádor és családjának kriptája, amit a hetvenes években több
alkalommal kifosztottak, a sírokat feldúlták, és csak 1987-re készült el felújítása.
 A budai királyi palota napjainkban

A ”D-épületben” található az egykori, Mária Terézia-féle Trónterem vagy Díszterem, melyet nagyjából
a háború előtti állapotában őriztek meg. A trónterem barokk belső díszítését hosszas vita után vi-
szont végül nem állították helyre, csupán egy leegyszerűsített megoldást viteleztek ki.
A ”B-épületben” található egykori Nagy bálterem helyreállítása modern formában történt meg.
Hosszát körülbelül 2-2 méterrel lecsökkentették, a Hunyadi udvarba nyíló ablakosztását átalakították
a homlokzati szakasszal együtt, belmagasságát három szintről kettőre csökkentették, díszeit falairól
teljesen eltüntették, fehérre festették. Az ”A-épületben” – melynek Szent György téri bejáratát, ami
egykor a palota főbejárata volt, megszüntették – nyitott meg 1975-ben a Magyar Munkásmozgalmi
Múzeum, amit a Hunyadi udvarból lehetett megközelíteni. A földszinten irodák, vetítő, raktárak és a
gépészet kaptak helyet, a második emeletre kutatói szobák, irodák, könyvtár és az állandó kiállítás
termei költöztek, míg a beépített tetőtérbe kerültek a gyűjteményi raktárak, a restaurátorok műhelyei
és egyéb helyiségek. 2005 óta a Nemzeti Galéria használja az ”A-épületet” is, ahol az ideiglenes
kiállítások kapnak helyet. A legutolsó beköltöző – 1985-ben – az Országos Széchényi Könyvtár volt,
amely a teljes nyugati szárnyat, az ”F-épületet” elfoglalja. Az épületrész két belső udvarát 2,1 méte-
res belmagasságú, tizenegy szintes vasbetonvázas raktártornyokkal építették be 1973-ra, melyek a
jelenleg a könyvtárban tárolt 8 millió magyar vonatkozású kiadvány egy jelentős részét fogadják be.
Szerkezetileg teljesen függetlenek az épület többi részétől, alapozásukat az altalajig leásták, a
könyvek súlyát hatalmas vasbeton pillérek vezetik a földbe. Mivel kapacitásuk így sem volt elég,
raktárként hasznosult a királyi palota gépészeti helyiségeinek korábban helyet adó két alagsori és két
pinceszint jelentős része is.

Építkezések és felújítások a vár területén a XXI. században

Napjainkban ismét fontos építkezések zajlanak a budai vár területén, és ahhoz kapcsolódva. 2014-re
teljesen rekonstruálták az Ybl Miklós tervei alapján épített neoreneszánsz Várkert Bazárt, a vár dél-
nyugati oldalán egykor álló Lovarda, Főőrségi épület és Stöckl-lépcső jelenleg is zajló visszaépítése
mellett felújították a Honvédelmi Főparancsnokság megmaradt torzóját a Szent György tér és a Dísz
tér határán.
 Épül a Lovarda...

... és a Főőrségi épület 2018 márciusában

A végéhez közeledik a jövőben a Miniszterelnökségnek helyet adó karmelita kolostor teljes renová-
lása és átépítése, továbbá néhány éven belül visszaköltözik a várba két további minisztérium is.

A Karmelita-kolostor és az egykori templom felállványozva 2017 októberében

A Pénzügyminisztérium újra birtokba veheti a régi Szentháromság térre néző épületét, míg a Belügy-
minisztérium az Országház és az Úri utcák között álló egykori ferences és klarissza kolostori épüle-
tekben kap ismét helyet. Előbb azonban a felújításokra kerül sor, így a minisztériumok költözésének
időpontja még bizonytalan. 2018-ban fejeződött be a régi budai városháza – melynek három homlok-
zata közül a leghosszabb a Szentháromság utca vonalában húzódik, a nyugati az Úri utcára, a keleti
a Tárnok utcára és a Szentháromság térre néz – egyemeletes műemlék épületének renoválása, vala-
mint 2017-től újra látogatható a Mária Magdolna templom megmaradt tornya, magát a templom-
épületet ugyanis a második világháborút követően elbontották. A királyi palotában pedig javában
folyik a Szent István-terem helyreállítása.

Helyreállítják a Szent István-termet

Vége

A budai vár történetével kapcsolatos írásaim:

 https://studhist.blog.hu/2018/04/24/buda_varanak_tortenete_1526-ig
 Buda várának története 1526-tól 1686-ig /Buda török megszállása és visszafoglalása/
 Buda várának története 1686-tól 1849-ig /A vár újjáépítése, az 1848/49-es forradalom és
szabadságharc/
 Buda várának története 1849-től napjainkig /Építkezések a dualizmus idején, a II. világháború/

Végül három videó a középkori Budáról és a Magyar történelem ezer évéről:

A Magyar történelem 3D
A budai vár Mátyás király korában
videókat teljes terjedelmében a Halászbástyából nyíló Szent Mihály kápolnában lehet megtekinteni a
budai várban. Jelen bejegyzé-sem megírásához a képek egy részét ezekből a videókból használtam
fel. A videókról további információk találhatók az alábbi oldalon:
http://www.3dpast.com/index.php?lang=hu&bg=1&site=default
További források és ajánlott oldalak:

http://urbanista.blog.hu/2013/12/04/csodalatos_video_buda_fenykorarol_3dben_jarhato_be_matyas_vara)
http://budavar.btk.mta.hu/hu/helytortenet/buda-varos-tortenete-a-kezdetektol-1541-ig.html
http://www.budapestcity.org/03-muemlekek/01/Kiralyi-palota/index-hu.htm
http://mta.hu/tudomany_hirei/leptek-es-forma-europai-szinvonalon-a-budai-kiralyi-palota-a-kozepkor-vegen-106698
http://www.turautak.com/cikkek/varak--romok/varak--varromok/budapest--budai-var--varnegyed.html
http://jozsag.iso200.hu/Bevezetes/index.html
http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf6316.pdf
http://epa.oszk.hu/02300/02387/00017/pdf/%C5%90si%20Gy%C3%B6k%C3%A9r_2008_3-4_103-108.pdf
http://mek.oszk.hu/09300/09315/pdf/buda1.pdf
http://mek.oszk.hu/01900/01948/html
(Kép: https://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/buda_vara/)
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_BPTM_Mhb_16/?query=SZO%3D(*atas%3Fter*)&pg=9&layout=s
(Kép: http://mta.hu/tudomany_hirei/leptek-es-forma-europai-szinvonalon-a-budai-kiralyi-palota-a-kozepkor-vegen-106698)
(Kép: http://szentistvankorus.hu/index.php?menu=sidehirek&id=364&fid=240)
(Kép: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/megelevenedik-a-veres-magyar-tortenelem/)
(Kép: http://pazirik.hu/projekt/royal-palace-buda-time-corvin-mathias/)
(Kép: http://obeliscus.hu/hu/content/budai-v%C3%A1r-m%C3%A1ty%C3%A1s-hal%C3%A1lakor-3d-ben)
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/10962-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-1)
(Kép: http://budavar.btk.mta.hu/hu/helytortenet/buda-varos-tortenete-a-kezdetektol-1541-ig.html)
(Kép: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MagyarNemzetTortenete-a-magyar-nemzet-tortenete-9A23/
magyarorszag-torteneti-emlekei-az-1896-evi-ezredeves-orszagos-kiallitason-8C3D/vegyeshazi-kiralyok-kora-8EE8/
politikai-es-tarsadalmi-fejlodes-8EE9/)
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_ostroma_(1529)#/media/File:Buda_1529.jpg)
(Kép:  http://budapestcity.org/10-var/1458-I-Matyas-kora/index-hu.htm)
(Kép: http://mek.oszk.hu/00800/00892/html/doc/c300066.htm)
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Buda_ostroma_1598_Johann_Siebmacher.jpg)
(Kép: https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6k-iszl%C3%A1m_%C3%A9p%C3%ADt
%C3%A9szet_Magyarorsz%C3%A1gon#/media/
File:Buda_Citerioris_Hungariae_Caput_Regni_avita_sedes._vulgo_Ofen_1617.jpg)
(Kép: http://varak.hu/latnivalo/index/4-Budapest-Buda-vara/)
(Kép: http://budavar.btk.mta.hu/hu/helytortenet/a-torok-kori-buda-1541-1686.html?showall=&start=1)
(Kép: http://mek.oszk.hu/00800/00892/html/doc/c300066.htm)
(Kép:https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_visszafoglal%C3%A1sa#/media/File:Siege_of_Buda_1686_Frans_Geffels.jpg)
(Kép: http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=2148)
(Kép:https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_visszafoglal%C3%A1sa#/media/File:Reprise_ch%C3%A2teau_Buda_1686.jpg)
(Kép: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/megelevenedik-a-veres-magyar-tortenelem)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/budavari-katonai-szertar-zeughaus/3969)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/budavari-katonai-szertar-zeughaus/3969)
(Kép: http://www.fszek.hu/kiallitas/webkiallitas/vedoszentek/vedoszentek.html)
(Kép:
http://budavar.btk.mta.hu/hu/helytortenet/a-budai-var-tortenete-1686
utan.html?showall=&start=1)
(Kép: http://www.bazilika.biz/a-szent-jobb-tortenete/a-szent-jobb-tortenete)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/varszinhaz/1773)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/budavari-katonai-szertar-zeughaus/3969)
(Kép: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-10-evfolyam/magyarorszagi-
kastelyok-a-18-szazadban/a-budai-kiralyi-palota)
(Kép: http://wikimapia.org/12296906/hu/J%C3%B3zsef-n%C3%A1dor-szobor)
(Kép: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Szent_Gy%C3%B6rgy_t%C3%A9r,_augusztus_20-i_Szent_Jobb_k
%C3%B6rmenet._Fortepan_2980.jpg)
(Kép: http://kapszli.hu/buda-ostroma-1849-2/)
(Kép:  https://hu.wikipedia.org/wiki/Buda_ostroma_(1849)#/media/File:Than_Buda_ostroma.jpg)
(Kép: http://budapestcity.org/02-tortenet/1849-budavar-ostroma/index-hu.htm)
(Kép:https://hu.wikipedia.org/wiki/Heinrich_Hentzi#/media/
File:Josef_Anton_Strassgschwandtner_1849_the_siege_of_buda_IMG_0825.JPG)
(Kép: http://fokert150.hu/images/varkert-bazar-1900/)
(Kép:http://www.archivnet.hu/kuriozumok/grof_szechenyi_odon_a_magyar_magnas_es_a_torok_four.html?oldal=2) 
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/11101-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-4)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/budavari-katonai-szertar-zeughaus/3969)
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/11035-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-3)
(Kép: http://nol.hu/kultura/kapubol-muzeum-1535721)
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/11035-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-3)
(Kép: http://nol.hu/kultura/a-lathatatlan-zeneszek-hult-helye-1536961)
(Kép. https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Budapest,_Kiralyi_Palota,_Buffet_Csarnok.png)
(Kép: http://budapestcity.org/10-var/1780-I-Ferenc-palotaja/index-hu.htm)
(Kép: http://www.sarvarifp.eoldal.hu/fenykepek/galeriak/budai-var/habsburg-terem--3-.html)
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/11035-a-budavari-palota-700-eves-historiaja-3)
(Kép: http://hg.hu/cikkek/varos/13475-budai-var-felelost-keresunk)
Kép:https://index.hu/urbanista/2016/04/27/szent_istvan_terem_budai_var_helyreallitasa_hauszmann_terv_varkert_bazar/
(Kép: https://24.hu/kultura/2017/05/16/kozel-hetven-ev-utan-lassan-ujra-format-olt-a-varban-a-kiralyi-lovarda/)
http://pestbuda.hu/cikk/20180329_teto_ala_kerult_a_foorseg_epulete_a_varban)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/matyas-templom-budavari-nagyboldogasszony-foplebania/486)
(Kép: https://hu.pinterest.com/pin/179581103875943342/)
(Kép: https://keptelenseg.hu/sorozat/kepek-a-szent-korona-es-a-szent-jobb-tortenetebol-109950?
utm_source=rss&utm_medium=banner&tm_campaign=keptelenseg)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/magyar-kir--honved-foparancsnoksag/2635)
(Kép: http://pestbuda.hu/cikk/20171207_all_budavar_meg)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/teleki-vagy-jozsef-foherceg-palota/2668)
(Kép: http://egykor.hu/budapest-i--kerulet/teleki-vagy-jozsef-foherceg-palota/2668)
(Kép: http://hvg.hu/nagyitas/20110915_var_nagyitas_bun_seta)
(Kép: https://www.pinterest.fr/pin/413557178257422936/)
(Kép: https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/hatalmas-templom-tartozott-egykor-a-maria-magdolna-toronyhoz-a-varban/)
(Kép:http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/lathatatlan_jatszma_a_budai_var_felujitasaert_.1022.html?pageid=119) 
(Kép: http://nol.hu/kultura/pompas-lopalota-1528781)
(Kép: http://pestbuda.hu/cikk/20171207_all_budavar_meg)
(Kép: https://444.hu/2018/02/20/titokban-ujabb-tizmilliard-forinttal-38-milliardra-dragult-a-leendo-penzugyminiszterium-
epulete-hogy-pont-ugy-nezhessen-ki-mint-1908-ban)
(Kép: https://magyarepitok.hu/atfogo-terv-budai-varpalota-megujulasara)
(Kép: https://hir.ma/kult/megkezdodott-a-budavari-palota-szent-istvan-termenek-textilrekonstrukcioja/709443)

Zolnay László: A budai vár (Gondolat 1981)

Gerő László: A budai vár (1962)