BÜNTETŐJOG 241

BÜNTETŐJOG

ALAPELVEK

255.
1787
KÖZÖNSÉGES TÖRVÉNY A VÉTKEKRŐL ÉS AZOKNAK BÜNTETÉSEKRŐL.
A JOSEPH1NA

[...] A' FŐBENJÁRÓ VÉTKEKRŐL ÁLTALLYÁBAN

1. § Nem minden törvényszegés legottan criminalis, avagy, a' mint neveztetni szokott, fő­
benjáró vétek: és ilyen vétkeknek csak azokat a' törvényszegéseket kell tartani, 's követke-
zendőképpen csak azokkal a' cselekedetekkel kell úgy, mint főbenjárókkal bánni, melyek
e jelenvaló büntető Törvénytől olyanoknak esmértetnek.
2. § A' főbenjáró vétekre gonosz eltökéllés kívántatik, és szabad akarat. A' gonosz eltökéllés
akkor ítéltetik jelen lenni, ha a' törvénnyel ellenkező cselekedet vagy elmúlatás előtt, vagy
éppen akkor, midőn történik, meggondoltatik az abból származó rossz, és eltökéli te tik:
következendőképen, ha a' törvénnyel ellenkező cselekedet tulajdonképpen oly szándékkal
vitetik végbe, hogy abból rossz következzen.
3. § A' gonosz eltökéllés akkor is jelen lenni ítéltetik, midőn a' valóban következett rossz
nem volt ugyan tulajdonképpen a' cselekedetnek célja, de a' cselekedet mégis egy más
olyan gonosz szándékból vitetett végbe, melyből a' rossz közönségesen következni szokott,
vagy legalább könnyen következhetik.
4. § A' ki gonosz eltökéllés nélkül gonoszát cselekeszik, noha nem bűntelen, de mégis
nem főbenjáró Bűnös. Annál inkább nem lehet a' cselekedetet főbenjáró véteknek tartani,
melyből a' rossz csak történetképpen következett.
5. § A' kiben szabad akarat nincsen, főbenjáró vétket annak nem lehet tulajdonítani. Meg­
történik ez a' következendő esetekben.
a) Ha a' Vétkező bolond, és eszétől egészen meg vagyon fosztva.
b) Ha a' változó eszelősségnél abban az időben vitetett végbe a' cselekedet, melyben az
eszelősség tartott.
c) Ha a' gonosz cselekedet egy a' vétekre nem célozó szándékból történetképpen szerzett
részegségben vagy az érzékenységeknek más egyéb háborodásában vi tetett végbe, mely­
ben a' Vétkező semmit sem tudott cselekedetéről, vagy
d) A' gyermeki nyomban, azaz: a' tizenkettedik esztendőnek bétöltése előtt.
e) Ha a Vétkező a' törvénnyel ellenkező cselekedetre valamely kínszerítés vagy győzhe­
tetlen erőltetés által kínteleníttetett.
f) Ha egy olyan tévelygés jött közbe, melyet a' Tévelygőnek vétekül tulajdonítani nem
nem lehet, és ő egyéb iránt, ha közbe nem jött volna a' tévelygés, szabad és törvényes cse­
lekedetet vitt volna végbe.
6. § A' vétket mindenkor a' Vétkezőnek gonoszságból kell megmértékelni, nem pedig an­
nak állapottyából és környűálló dolgaiból, a' ki az által megbántódik. Vétkek követtettnek
el tehát még a' Gonosztévők, az Esztelenek, a' Gyermekek, az Aluvók, sőt még azok ellen
is, a' kik önnön károkat és veszedelmöket magok kívánnyak.
7. § Az embert nemcsak maga a' cselekedet teszi vétkessé, hanem minden egyéb gonosz
eltökéllésből és szabad akaratból származó öszvemunkálkodás is: a' parancsolás, a' tanácsiás, a'
megdicsérés, az oktatás, az előmozdítás vagy más egyéb, a' mi a' megtörtént gonosz csele­
kedetre alkalmatosságot vagy okot adott, vagy arra akkor, midőn a' gonosz cselekedet vég­
bevitetett, akánnely móddal segítséget nyújtott, vagy csökbátorságos végbevitelére is szolgált.
8. § A' ki pedig csak a' gonosz cselekedetnek végbevitele után nyújtott a' Vétkezőnek se­
gítséget és pártfogást, vagy a' nála esméretessé lett gonosz cselekedetből nyereséget vont,
és hasznot, egy néki tulajdon és különös vétekbe kötelezi ugyan magát, de az elkövetettben
242 ABSZOLUTIZMUS ÉS RENDI KÉPVISELET (1514-1790)

nem részes, kivévén, ha talán a' gonosz cselekedetnek végbevitele előtt a' Vétkezővel a' kö­
vetkezendő segítségről vagy részesülésről megalkudott volna.
9. § Noha a' csupa gondolat és maga a' belső gonosz szándék nem tesz még főbenjáró vét­
ket, arra mindazáltal, hogy az ember vétkes légyen, nem szükséges, hogy a' gonosz csele­
kedetet valóban végbevigye. Már az is főbenjáró vétek, ha azt végbevinni próbálta: legottan
tudniillik, ha az, a' kinek gonosz szándéka vagyon, a' gonosz cselekedetnek valóságos vég­
bevitelére felkészítette magát, és szándékát külső jelek és cselekedet által kinyilatkoztatta,
a' vétek pedig azutánna csak tehetetlenségből, a' közbeérkezett idegen akadályok miatt
vagy történetből nem vitetett végbe. [...]

A' FŐBENJÁRÓ BÜNTETÉSEKRŐL ÁLTALLYÁBAN.

10. § A' kitudódott és megbizonyíttatott főbenjáró vétket a' főbenjáró büntetés követi. Ez­
zel csak az a' Bíró bírságolhattya meg a' Bűnöst, a' kire főbenjáró Törvényszolgáltatás bíz­
va vagyon.
11. § Az olyan Gonosztévőt mindazáltal, a' ki elkövetett vétke miatt már egy, noha tör­
vénytelen, Bírótól megbüntettetett. Ugyanazért a' vétekért csak akkor büntetheti meg má­
sodszor tulajdon főbenjáró Bírója, ha az első büntetés sem a' törvénynek rendelése szerént
kiszabva, sem az elkövetett vétekhez nem volt mértékelve. De még ebben az esetben is, a'
törvényes büntetéssel bírságolván a' főbenjáró Bíró a' Gonosztévőt, tekintetve vegye azt a'
büntetést, melyet már kiállott.
12. § A' büntetést csak e' jelenvaló Törvény szerént kell kimérni a' nélkül, hogy azok
a' Törvények tekintetbe vétessenek, melyek ott, a' hol a' vétek elkövettetett, szokásban
vágynak.
13. § Köteles a' főbenjáró Bíró ennek a' Törvénynek betű szerént való tellyesítésére, a'
mennyire abban a' vétekre a' büntetésnek nagysága és neme szorosan és nyilván meg va­
gyon határozva: nem szabad néki kemény számadás alatt a' törvényesen rendelt büntetést
vagy meggyengíteni, vagy megsúlyosítani. Annál inkább nem szabad néki a' büntetésnek
nemét megváltoztatni, vagy a' büntetést a' Vétkező és a' Kártvalló között meg történendő
alkura és megegyezésre nézve egészen elengedni.
14. § A' főbenjáró Bírónak kötelessége tehát a' vétek és a' büntetés között az igaz egyará-
nyúságra vigyázni, és ugyanerre nézve a' környülálló dolgokat egymással szorgalmatosán
öszve tartani. A' véteknek részéről különös tekintetbe vegye a' gonosz cselekedetnél közbe­
érkező gonoszságnak garádicsát, a' vétekkel öszvekapcsolt következéseknek fontosságát,
az abból származó kárnak nagyságát, és ugyanez ellen a' vétek ellen való őrizkedésnek
lehetségét vagy lehetetlenségét: a' Gonosztevőnek részéről pedig a' gyengébb esztendőket,
és az ugyanezekre nézve történt elcsábítást és gondatlanságot, a' már többször megtörtént
büntetést és a' vétekbe való visszaesésnek veszedelmét.
15. § Ha a' Törvényszegő több és egymástól különböző vétkekben találtatik bűnösnek, ak­
kor a' büntetés arra a' vétekre szabattasson ki, melynek a' Törvény keményebb büntetést
rendel; úgy azonban, hogy a' büntetésnek megsúlyosítására nézve tekintetbe vétessenek
egyenkint a' többi vétkek is.
16. § Csak azt lehet megbüntetni, a' ki vagy maga elkövette a' gonosz cselekedetet, vagy
abban a' 7. és 8. §-ok szerént a' részesülés által bűnösnek tette magát. De sem a' büntetés
nem válhat ártalmára a' Gonosztévő Hitvesének, Gyermekeinek, Atyafiainak, Örökösei­
nek vagy más harmadiknak, a' ki a' vétekben nem részesült.
17. § Ha a' Gonosztévő az eltitkolás, a' szökés vagy a' halál által a' főbenjáró Törvény­
széknek kezeiből kiszabadulna, akkor az olyan vétkekre nézve, melyek nagy figyelmetes-
séget és botránkozást okoznak, vagy melyeknek büntetlensége talán további veszedelmes
következéseket vonna maga után, a' büntető végzést még a' Távol levőn vagy meghalttan is
következendőképpen lehet végbevinni. A' Gonosztévőnek neve, az elkövetett vétek és az
erre következett büntető végzés egy tudósításban az akasztófára függesztessen, és a' nyil­
vánvaló Hírmondóknak írásaik által kinek-kinek tudtára adattasson.
18. § A' büntetés, mellyel nyilvánvaló elégtétel gyanánt illettetik a' Gonosztévő, sem-
 BÜNTETŐJOG 243

miképpen meg nem gátolja azokat, a' kik megbántattak, vagy azokat, a' kinek a' vétek ál­
tal kár okoztatott, attól, hogy a' kárnak őket illető helyrehozattatását, vagy az elégtételt a'
Gonosztévőn, annak Örökösein vagy Jószágán a' Törvénynek rende szerént meg ne keres­
sék: kivévén azokat, a' kik a' vétekben részesülvén a' jelenvaló Törvény által ettől a' juss­
tól nyilvánvalóképpen megfoszttatnak.
19. § A' jelenvaló Törvény által méghatároztatott főbenjáró büntetéseken kívül nem fog
jövendőben a' főbenjáró vétkekre nézve helyt találni semmi nérnű más büntetés.
20. § A' halálnak büntetése azokon a' vétkeken kívül, melyekről a' Törvény szerént Álló
ítéletet (Judicium statárium) kell tartani, helyt ezentúl ne talállyon. Azokban az esetekben
pedig, a' hol Álló Ítéletet kell tartani, az istráng rendeltetik egyedül halálos büntetésnek.
Az erre ítéltetett Gonosztévő felakaszttatni, megfojttatni, és a' szokott temetéstől el fog tilt-
tatni. A' Gonosztévőnek teste azután, minek utána például a' népnek 12 órákig függött, min­
den pompa vagy kísérés nélkül takaríttasson a' földbe, a' hol lehet, az akasztófa mellett.
21. § A' többi főbenjáró büntetések: A' leláncolás; a tömlöc a' nyilvánvaló munkával; a'
tömlöc egyedül; a' pálcázás; az ostorozás; a' vesszőzés; a' szégyenállás. A' három első bün­
tetéseket a' véteknek minéműsége szerént meg lehet súlyosítani, vagy meghosszabbítván
azoknak idejét, vagy más egyebet függesztvén hozzájuk, a' mi azokat érezhetőbbekké teszi.
22. § A' büntetésnek idejére nézve ezek a' garádicsok: n) hosszas a' második garádicsban:
b) hosszas az első garádicsban: c) tartós a' második garádicsban: d) tartós az első garádics­
ban: r) ideig való a' második garádicsban: fi ideig való az első garádicsban. [...]
JOSEPHINA

FELSÉGSÉRTÉS

256.
1715
III. KÁROLY ELSŐ DEKRÉTUMA

7. CIKKELY
A FELSÉGSÉRTÉS ESETEIRŐL
A karok és rendek a köznyugalom biztosabb fenntartása s a jó és csendes honpolgárok meg­
védése végett, Őfelsége jóságos kijelentéséhez képest, elrendelték:
1. § Hogy mostantól jövőre, ha az országlakók bármelyike az istentelen felségsértés vagy
felségárulás bármely nemét és akár a Szent István második könyvének 51. fejezetében, akár
egyebütt a hazai törvényekben itt-ott kijelölt bárminő bűntettet elkövetne s abba esnék, az
idézés formaságaiból felmerülő legveszélyesebb következések kikerülése végett, ezentúl
semmi előzetes idézés szükséges ne legyen.
2. § De az árulás vagy felségsértés szörnyű bűnének egyetlenegy esetén kívül, a letartóz­
tatás előtti idézést minden más és így az ország saját jogánál fogva hűtlenséget maga után
vonó esetekben is mindenkor meg kell tartani, s azt semmi űrügy alatt el ne mulasszák.
3. § Kijelentvén azt, hogy az ilyen felségsértők elfogatása alkalmával (ha csak őket tetten
érve nem ejtették fogságba, avagy ha el nem foghatták is, de az ilyen bűnben törvény sze­
rint nyilván és világosan vétkeseknek találták és jelentették ki) azok ingó és ingatlan java­
it az elmarasztaló ítélet előtt le ne foglalják s el ne harácsolják, hanem az ilyen javakat elő­
zetesen összeírván, az elharácsolás veszélyének meggátlása végett, a bíróság ítélkezésének
céljára a per végkimeneteléig zár alá vegyék, és számadás terhe alatt harmadik kézbe ad­
ják, vagy az esetek s körülmények kiilönféleségéhez képest, a zár alá vétel elhagyásával is,
azokat az elfogottak számára kell kezelni.
4. § Az ügynek elbírálása s megvizsgálása pedig közvetlenül egyedül a királyi felségre
tartozván, az ő jóságos tetszésére marad fönn, hogy e szörnyű bűntettet Ő császári királyi
felsége maga személyében, magyar tanácsosaival, a hazai törvények szerint az országon
belül, avagy kívül kívánja megvizsgálni és ellátni. [...]
CJH 439-441. P.
248 ABSZOLUTIZMUS ÉS RENDI KÉPVISELET (1514-1790)

után, bíróilag kellő büntetéssel is sújthassa; Szlavónországban pedig bűnügyekben a bán

gróf úr.
2. § Mindazonáltal épségben maradván hasonló esetekben a megyei hatóságok hatalma
az e tárgyban alkotott törvénycikkek szerint.
3. § És ezen törvény csupáncsak a mágnásokra vonatkozik.
CJH 151. P.

AZ OSZTRÁK JOG HATÁSA

260.

1696-1697
PRAXIS CR1M1NALIS

62. FEJEZET: AZ EMBERÖLÉSRŐL, A SEBZÉSRŐL ÉS EGYEBEKRŐL

Aki mást gonosz szándékból megöl, és ezzel embervért ont, ontsák a vérét annak is.
1. § Valahányszor pedig az emberölést nem maga a vádlott követi el, azután pedig egyesek
gonosz szándékból, mások váratlanul mennek végbe, és a gonosz szándékból és elhatáro­
zásból vagy a nagyon közeli vérrokonságra tekintettel elkövetettek súlyosabbak, ezért a
büntetések alapján hogyan kell ezeket megkülönböztetni?
2. § Ezért először tudni kell, hogy ha valaki közönségesen, haragból vagy hirtelen felin­
dulásból ölt meg más embert, és tetten érik, azt a fent írt módon el kell fogni.

Gyanújelek a nyomozáshoz
3. § Ha pedig csak a megölt ismert és a gyilkos ismeretlen, a joghatósággal rendelkező úr
a testet vizsgáltassa meg a seborvossal. Azután azon a helyen, ahol a bűntett végbement és
azoknál, akik látták, minél előbb folytasson gondos vizsgálatot arról, hogy esetleg kik vol­
tak az elkövetők, és ha a halálosan megsebzett még életben van, tudakolja meg ugyanattól
a szerzőt.
Gyanújelek a letartóztatáshoz
4. § Ha a megsebzett bizonyos személyt szerzőként nevez meg, vagy valaki, aki hihető­
leg elkövette a bűntettet, el akar szökni vagy már szökésben van.
Hasonlóképpen, ha valakit azon a helyen fognak el, ahol a bűntett történt vagy valaki­
nek ugyanott megtalálják a kivont kardját vagy más fegyverét.
Hasonlóképpen ha valaki a megölt dolgai közül valamit magánál tart vagy eladott.
Ha valaki éppen el akarja rejteni vagy el akarja temetni a tetemet.
Ezeknél és más effajta okoknál fogva a joghatósággal rendelkező úr az ilyent fogja el.

Gyanújelek a kínvallatáshoz
5. § Ha tehát az elvégzett vizsgálatból minden már mondott vagy ezek közül alkalmas
gyanújelek válnak ismertté, és ezenfelül amit valaki más közönséges, a megölttel folytatott
dulakodás közben követ el, és ebből következett az emberölés, [ha a] fegyverét, kését meg­
ragadta, és a megöltet szúrással, vágással vagy más veszedelmes támadásokkal illette, ki­
váltképpen ha a gyanúsítottnak az elkövetés idején vérrel volt szennyezett a fegyvere, a ké­
se és a ruhája is, vagy ha magához vette a megölt dolgát, ha azt eladta, másnak adta vagy
most is magánál tartja, [és ha] az efféle gyanút a hihető és vélhető gyanújelekkel szemben
nem tudja eloszlatni, a bíró térjen át a tortúrára, és a következő közönséges és rend szerin­
ti pontok alapján vallassa őt:
Vallásbeli kérdések
Először: Vajon nem valósította meg az emberölést?
Másodszor: Mondja el elejétől a végéig, hogyan történt?
Harmadszor: Hol?
 BÜNTETŐJOG 249

Negyedszer: Mikor? Melyik napon és mely órában?

Ötödször: Milyen eszközzel és fegyverrel?
Hatodszor: Mi indította erre?
Hetedszer: Vajon valaki segítette?
Nyolcadszor: Ki légyen az? Hogy hívják? Hol található?
Kilencedszer: Hol rejtette el vagy ásta el a tetemet?
Tizedszer: A megöltnek mi pénzét és dolgait tartotta magánál?
Tizenegyedszer: Mire fordította azokat?
Tizenkettedszer: Hol tudja azokat?
Tizenharmadszor: Mennyiért adta el vagy hol rejtette el azokat?
Tizennegyedszer: Vajon nem valósított meg több emberölést?
[...]
7. § Amit, ha a vallatott megvall, avagy elmarasztalják, az ítélet és a büntetés követ.

Végítélet
A közönséges gyilkosnak büntetésül pallost rendeljenek, mégis ennél több mindent kell fi­
gyelembe venni, mivel néha kétségkívül az emberölést semmiképpen sem, néha nem ha­
lállal, néha a pallosnál súlyosabban kell büntetni.
8. § Azok az emberölések, amiket egyáltalán nem büntetnek, különösen ezek:
Először: Aki mást büntetlen védekezéssel öl meg és azt bizonyítja, mentes a büntetés alól.
Hogy mi a büntetlen önvédelem az a következő fejezetben kerül ismertetésre.
Másodszor: Az őrültek vagy a tíz esztendő alatti gyermekek, kivéve ha nem különös go­
noszsággal történt [az emberölés].
Harmadszor: Ha valaki a hivatalból eljárónak, aki őt törvényes okból akarja elfogni, erő­
szakkal ellenáll, és így ölik meg.
Negyedszer: Aki olyan éjszakai tolvajt öl meg, aki fegyverrel támad.
Ötödször: Ha a férj azt a házasságtörőt, akit a feleségével a házasságtörésen tetten ér, meg­
öli, vagy a feleségét öli meg a házasságtörésben úgy', ahogy a közönséges jog megengedi.
Hatodszor: Aki, ha valaki házasságtörőt testi épségében és életében védelmezőt öl meg,
és különben más módon nem tudott volna a támadó elől egykönnyen elmenekülni.
Hetedszer: Ha építkezésnél vagy más esetben valaki a tett intés és figyelmeztetés után
odaszalad, és ugyanott szerencsétlenül elpusztul.
Nyolcadszor: Ha valaki a másikat engedélyezett viadal során, lovasjátékban és kardví­
vás közben öli meg.
9. § A közönséges emberölések, amelyeknél nem halált hanem enyhébb büntetést kell ki­
szabni, azok, amelyek esetén a törvényekbe foglalt egy vagy több enyhítő körülmény me­
rül fel, mindenesetre
Enyhítő körülmények
Először: Ha az emberölés elhatározott gonosz szándék nélkül, az emberölést elkövető
akarata ellenére következik be.
Másodszor: Mértéktelen és rendkívüli nagy részegség, amelybe véletlenül esett a gyilkos.
Harmadszor: Tűrhetetlen szidalmak, amik jogos haragra lobbantották a gyilkost.
Negyedszer: Ha valaki maga magát feladja.
Ötödször: Ha a szülő fiát, aki egyébként nem alávaló életű ember, gyilkosság miatt az
igazság szeretetéből önmaga átadja a bírónak.
Hatodszor: Ha valaki feladja társát a hatóságnak és segédkezik az elfogásban.
Hetedszer: Ha a szülő leányát éppen házasságtörésen kapja és a helyszínen megöli.

Súlyosító körülmények
10. § Először: Ha az emberölés eltökélt gonoszsággal,
Másodszor: könyörtelenséggel,
Harmadszor: gonosz, ravasz és válogatott módon ment végbe.
250 ABSZOLUTIZMUS ÉS REND] KÉPVISELET (1514-1790)

Negyedszer: Valahányszor a megölt személy nagy tiszteletnek örvendett.

Ötödször: Ha valaki urát, úrnőjét vagy olyan más személyt öl meg, aki neki jót tett, vagy
valakit a barátság színe alatt öl meg, stb.
Ezekben és hasonló esetekben ne maradjanak a rendes büntetésnél, hanem azt az előre-
bocsátott testi büntetésekkel, tudniillik fogókkal való szaggatással, karlevágással és meg-
hurcolással súlyosbítsák, vagy a vádlottat a vesztőhelyen vágják négybe vagy törjék ke­
rékbe.
11. § Különösen súlyos emberölés az is, ha kéregető adomány szerzés ürügyén vagy más
módon utazókat öl meg, vagy kocsmáros a vendégeket veszejti el, és ezenkívül esetleg a
megöltek húsát más vendégeknek étkül szolgálja fel. Az effajta gyilkosokat vágják négyfe­
lé vagy törjék kerékbe, előtte a körülmények súlyosságára tekintettel szaggassák meg őket
fogókkal, vagy nyúzzák le róluk a bőrt.
12. § Ha valakinek gonosz szándékában áll más megölése, de abban megakadályozzák,
büntessék rendkívüli büntetéssel, ha pedig valaki előre elhatározott szándékból másra le­
selkedik, és azt tettleg megtámadja, és a maga részéről semmi sem hiányzott az emberölés
bevégzéséhez, jóllehet a megtámadott halála nem következettbe, lakoljon mégis halállal.

64. FEJEZET: AZ EMBERÖLÉSRŐL, AMIT TÖBBEN KÖVETNEK EL

Amikor a büntetendő emberölésben többen vesznek részt, a következő esetek figyelembe­
vételével kell eljárni:
1. § Először: ha több személy előre elhatározott gonosz szándékkal és akarattal vesz részt
és nyújt segítséget valaki megöléséhez, mindegyiket fővesztéssel büntessék, jóllehet a meg-
öltön csak egyetlenegy sebzés mutatkozik, és a gyilkos nyilvánvaló, avagy nem, hasonló­
képpen bár mindegyik vagy csak egy valaki ölt vagy sebzett ezek közül.
2. § Másodszor: ha pedig többen véletlenül verekedésben találkoztak, egymást kölcsö­
nösen segítették, és valakit alapos ok nélkül megöltek, ha ismeretes, hogy ki követte el az
emberölést, mint gyilkost sújtsák fővesztéssel, a többieket büntessék bírói belátás szerint.
3. § Harmadszor: ha pedig hirtelen keletkezett kavarodásban, lázadáskor, avagy vereke­
désben valaki több mint egy személyt ölt meg és sebesített meg halálosan, és nem tudható
meg, hogy kinek volt közvetlen része az ölesben, mindazok, akik a halálos sérülést (mint
előadtuk) okozták, mindannyiukat mint gyilkosokat fővesztéssel, a többieket pedig, akik
nem okoztak halálos sérülést, bírói belátás szerint büntessék.
4. § Negyedszer: ha tömegben és veszekedésekben ölnek meg valakit, és a leggondosabb
nyomozással sem lehet kideríteni, hogy ki okozta a veszélyes és halálos sebet,
5. § hasonlóképpen akkor is, ha az összetűzés során néhányan, avagy sokan, bár nem elő­
re eltökélt szándékból sebesítenek meg valakit, és jóllehet az külön egyes sebek nem halá­
losak, együtt mégis a megsebesített halálát okozták,
6. § továbbá akkor is, ha az igazi gyilkos nem tudható, ki, akkor az összes körülmények
figyelembevételével kell arról határozni, hogy a verekedés szerzője és kezdeményezője ren­
des halálbüntetéssel büntetendő-e.
PC 23. P. (FORDÍTOTTA BÉLI GÁBOR.)
462 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

összege, ezeknekhováfordítása, az érdeklettek tőke- s kamatbeli követelése, a tartalékpénz­

alapul szolgáló felesleg s kezelési költségek is kimutatandók - évenként közzéteendő, [...]
[••■]
56. § A hivatalos nyelv magyar.
57. § Címe: Váci takarékpénztár.
58. § A takarékpénztár pecsétet használand: egy méhkast: ezen körirattal: A váci takarék-
pénztár.

X. FEJEZET - AZ EGYLET FELOSZLÁSÁRÓL

59. § A váci takarékpénztári részvényes egylet ezen szabályok alapján állandóan fennáll
mindaddig, míg a részvényesek annak feloszlatását közgyűlésileg az összes részvényesek
kétharmad résznyi szótöbbségével el nem határozzák, mely határozattal az egyletnek mint
takarékpénztárnak a további működése megszűnik. [...]
Vác, 1864. Nyomatott Plessel Lipót könyvnyomdájában.
VTT 465-466. P.

BÜNTETŐJOG - KIHÁGÁSI JOG

AZ 1795. ÉVI BÜNTETŐJOGI REFORMJAVASLATOK

371.
1795
KÓDEX A BŰNTETTEKRŐL ÉS AZOK BÜNTETÉSÉRŐL

A HATÁLYBA LÉPTETŐ TÖRVÉNYCIKK TERVEZETE

Miután az 1791. évi 67. te.-kel kiküldött bizottság elkészítette Magyarország és a hozzácsa­
tolt Részek ítélőszékeinek használatára a bűntettekről és azok büntetéséről szóló kódexet,
amelyet a jelenlegi országgyűlésen a Karok és Rendek jóváhagytak, majd elfogadásához ő
legszentebb Felsége is hozzájárult, ugyanezen Kódex köztörvénynek, továbbá Magyaror­
szág és a hozzákapcsolt Részek valamennyi bírósága által betartandó jogszabálynak nyil-
váníttatik. Részleteiben pedig a Kódexet illetően az alábbiak határoz tatnak el, mégpedig:
Először. Az e Kódexben foglalt törvények a kihirdetésüket követő hat hónap elteltével az
ország valamennyi és m inden egyes polgárát megkülönböztetés nélkül kötelezni fogják, és
az ország összes bírósági fórumának, valamennyi ítélőszékének a legapróbb részletekig al­
kalmazkodnia kell ehhez mind a büntetőeljárás szabályait, mind pedig a büntetés kiszabá­
sát illetően. Ennélfogva minden ezekkel ellentétes vagy ezektől eltérő tartalmú megelőző
törvény hatályát vesztettnek nyilváníttatik, amelyeket nem is lehet a bíráskodásban egye­
bütt alkalmazni, csak azon bűnösökkel szemben, kik a jelen Kódex kihirdetésének napjá­
tól számított hat hónapon belül már vizsgálat alatt álltak. Következésképpen senki ellen
sem indulhat köztörvénykezési eljárás alá tartozó per (actio publica) másért, csak a Kódex­
ben felsorolt bűntettek miatt.
Másodszor. A bírákat az e Kódexben foglalt törvények szavai betű szerint kötelezik, tilos
azokat önkényesen értelmezni, továbbá értelmüket bővíteni vagy szűkíteni. Annak érde­
kében pedig, hogy ez a Kódex minél könnyebben jusson minden érdekelt személy tudo­
mására, az országban és a hozzákapcsolt Részekben közhírré fog tétetni honi nyelven is,
teljes terjedelmében.

A lapelvek
Először. Minthogy a bűntett a büntetőtörvény szabad akaratból történő megsértése, a bün­
tetés az a rossz, amelynek a gonosztevőt a törvény rendelkezése aláveti; a törvény pedig
csakis olyan cselekményeket vonhat büntetés alá, amelyek sértik a társadalmat. Mind a
 BÜNTETŐJOG - K1HÁGÁSI JOG 463

bűntett, mind a büntetés jellegéből következik az, hogy a gondolatokat nem lehet bűntett­
nek minősíteni, továbbá az is, hogy a törvény áthágását kizárólag akkor lehet bűntettként
értékelni, ha közvetve vagy közvetlenül szabadon hajtják végre, tehát nem létezik ott bűn­
tett, ahol hiányzik az akarat szabadsága; továbbá: nem lehet ott meg a cselekvés szabadsá­
ga, ahol a cselekvő előtt teljesen ismeretlen dolog az, amit tesz.
Ebből következően: jóllehet a törvény nem tudása általában senkit sem mentesít, mégis
mivel a cselekedet és ennek nyomán a tételes törvény nem tudása gyakran leküzdhetetlen,
a bíró feladata lesz annak megvizsgálása, vajon az adott esetben nem forog-e fenn - külö­
nösen műveletlenebb embereknél - a leküzdhetetlen nem tudás ténye.
Nemcsak az adott állam polgárai, de mindazon külországiak is, akik az állam felségte­
rületén tartózkodnak és nem élveznek immunitási jogot, cselekedeteikben kötelesek iga­
zodni a törvényekben foglalt tilalmakhoz. Ha tehát ilyenek Magyarországon elkövetett
bűntetteikért itt állnak bíróság elé, akkor a magyar törvények szerint kell ítélkezni felettük.
És csakis abban az egyetlen esetben kell figyelembe venni a külországi törvényeket, ha kül­
földit az idegenben elkövetett bűntette miatt Magyarországon állítanak bíróság elé, felté­
ve, hogy e törvények a magyar törvényeknél enyhébbek; magyar ember felett pedig Ma­
gyarországon olyan bűntett esetében is, amelyet külországban tartózkodva és külföldiek
ellen követett el, a magyar törvények szerint kell ítélkezni, ha ezek enyhébbek a külföldi
törvényeknél.
Másodszor. Ebből a forrásból fakad a bűntettek beszámítása, vagyis a cselekmény felró­
hatósága az azt elkövetőnek. Ugyanis: senkinek nem lehet semmiféle cselekményt felróni,
csak akkor, ha azt szabadon követte el, és értette vagy legalábbis megérthette, hogy mit
cselekszik. A beszámítást tehát nemcsak a véletlen eset (merus casus) vagy az abszolút
kényszer, hanem a tévedés és a leküzdhetetlen ignorantia is akadályozza. Minél nagyobb
volt az elkövető szabadsága a törvényben meghatározott cselekményekben, és minél job­
ban megsértette azokat, annál nagyobbnak kell lenni a bűntett beszámításának is. Innen
adódik, hogy a két rossz közötti választást nem lehet büntetni, hacsak jelentős aránytalan­
ság nem járul hozzá. Így pl. a börtön kínjainak elkerülése miatt elkövetett emberölés, ép­
pen a jelentős aránytalanság következtében, büntetendő cselekmény.
Hnrmadszor. Általában véve valamennyi törvénynek a társadalom biztonsága a célja, a
közösség java a legfőbb törvény; és minél nagyobb a különböző törvények befolyása a tár­
sadalom biztonságára, annál súlyosabb bűntettet képez annak megsértése.
Ámde: a bűntett súlyosságát nem lehet kizárólag a közösségre háramló kár nagyságával
mérni. Figyelembe kell venni a bűnös gondatlanságát (culpa), avagy szándékosságát (mali­
ba) is, és ebből kell eldönteni: vajon nincs-e a közösségnek félnivalója a tettestől várható jö­
vőbeni, még nagyobb sérelem elkövetésétől; következésképpen: nincs-e az államnak na­
gyobb biztosítékra szüksége ugyanazon törvény egyik megszegőjével szemben, mint a má­
sikkal kapcsolatban.
A bűntettből a közösségre háramló kárt a deliktum mennyiségének, a bűnös gondatlan­
ságát, avagy szándékosságát a bűntett minőségének nevezzük. Így tehát a bűntett súlyos­
ságát a minőséggel egybekapcsolt mennyiség alapján kell megállapítani. A deliktum
mennyiségét a törvényhozó határozza meg, ezzel szemben a bűntett minősége csaknem
minden esetben különböző. Ebben különbséget kell tenni a gondatlanság és a szándékos­
ság, valamint ezek különböző fokozatai között, és az egyes fokozatok mindegyike számá­
ra külön-külön büntetést kell előírni, figyelembe véve a társadalom nagyobb vagy kisebb
károsodását is. Másképpen aligha lehetne betartani a bűntett és büntetés közötti kellő ará­
nyosságot, és minden bűntett beszámítása, valamint büntetéseik arányosítása kizárólag a
bíró mérlegelésétől függene.
Gondatlan a magatartás (culpa est): ha az elkövető feltett szándékán kívül következik be
cselekményének eredménye. Ennek első fokozata: ha a cselekvésnek nagyon távoli kapcso­
lata van az eredménnyel; a második: ha az előbb végrehajtott cselekményből könnyen be­
következhet az eredmény; a harmadik: ha az előállt eredmény könnyebben bekövetkezhe­
tett a cselekvésből, mint az, amelyre a feltett szándék irányult.
464 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

Szándékos a magatartás (malitia, sive dolus, sive propositum est): ha ténylegesen az az

eredmény következik be, amelyre az elkövető szándéka irányult. Ennek pedig első foko­
zata: ha valaki szenvedélyességből és lelke szerfölötti felindultságából; a második: ha nem
erős felindultságtól indíttatva, hanem megfontoltan sérti meg a törvényt, vagy elmulaszt
megtenni valamit, amit a törvény előír; a harmadik: ha sok momentum van arra, hogy ne
vállalkozzék a bűntettre, de mégis elszakítja mind az emberiesség, mind pedig a társada­
lom kötelékeit.
Minden egyes - bármelyik fenti fokozathoz tartozó - magatartásra megvan ugyan e Kó­
dexben a büntetés határozva, és ki vannak jelölve azok a határvonalak is, amelyeket a bíró­
nak nem lehet áthágnia, ámde: a különböző eseteknél előadódó, eltérő súlyosbító és enyhí­
tő körülmények miatt mind a b űncselekmény fokozatának - a fenti alapelvek szerinti - meg­
határozása, mind pedig a törvényes büntetés kiszabása az igazságos bíró ítéletére marad.
Negyedszer. Mindebből az is következik, hogy a közömbös vagy az államra éppenséggel
hasznos cselekedeteket nem lehet eltiltani, és a polgárnak mindazt meg lehet tennie, ami a
törvényeket nem sérti, hiszen a törvényeknek saját biztonsága érdekében vetette alá ma­
gát. A polgárnak a törvények által kifejezetten nem tiltott cselekmények miatt nem kell sem­
miféle hátránytól félnie, csak attól, amelyet a cselekmény elkövetése természeténél fogva
magában hordoz. Köz törvénykezés útján megtorlandó bűntetteknek tehát csakis azok mi­
nősülnek, amelyeket ez a Kódex ilyennek nyilvánít.
Ötödször. Különbséget kell azonban tenni a véghezvitt és a be nem fejezett bűntettek kö­
zött; a véghez nem vittekre annál súlyosabb büntetést kell kiszabni, minél közelebb állott
a kísérlet a befejezéshez. Eszerint az egyszerű törekvést (conatus merus) enyhébben kell
büntetni, mint a megkísérelt vagy megkezdett bűntettet. Az egyszerű törekvés lényege a
puhatolózásban, a megkísérlésé (delictum attentatum) az előkészületben, a megkezdetté
(delictum inchoatum) az eszközök alkalmazásában áll. Azt azonban a bírónak alaposan
meg kell vizsgálnia: vajon a bűntett befejezése az elkövető önkéntes elhatározása, avagy
külső erő, illetve véletlen esemény következtében maradt-e el.
Hatodszor. Nem lehet felróni senkinek mások cselekményeit sem, csak amennyiben bizo­
nyított az azokban való részvétel. De akkor is figyelembe kell venni a tettestársak (socii), a
cinkosok (complices) és a tudomással bírók (conscii) közötti különbséget. A tettestársakat
azonos, a cinkosokat és a tudomással bírókat a gondatlanság, illetve a szándékosság foko­
zatához arányosított büntetéssel kell sújtani, s ebből következik az, hogy a részeseknél
nemcsak a fő bűntettre kell mindenkor figyelemmel lenni, hanem arra is, hogy a főtettes­
nél gyakran szándékosság, a cinkosoknál viszont csak gondatlan magatartás tapasztalha­
tó. Éppen ezért azoknál a bűntetteknél, amelyeket természetüknél fogva nem lehet gondat­
lan magatartással elkövetni, a gondatlansági fokozatokra előírtakat csakis a bűntársakra
lehet vonatkoztatni. Azt pedig, aki mint a bűntett szerzője (author delicti) kiválik a többi­
ek közül, vagy tekintélyével, illetve egyéb módon bárkit is rábírt a bűntett elkövetésére,
súlyosabb büntetéssel kell sújtani, mint a többieket.
Azt pedig, aki más felhasználásával követ el bűntettet, általában ugyanazzal a büntetés­
sel kell sújtani, mint magát a tettest.
Annak viszont, aki leitatással vagy bármilyen más módon valakit bűntett elkövetésére
ösztönöz, a deliktum valamennyi következményéért felelnie kell.
Ha többen társultak bűntettek elkövetésére, az ilyenben részt vevő vádlott - még abban
az esetben is, ha ténylegesen csupán egyetlen bűntett elkövetéséhez nyújtott segítséget -
az összes többi bűntettért is köteles felelni, amelyet azon idő alatt követtek el, míg ő bizo­
nyíthatóan a társaság tagja volt.
Végül: a bűnpártolókat (receptatores) a főbűnösökkel azonos módon kell büntetni,
amennyiben a bűnpártoló és a tettes között még a deliktum végrehajtása előtt jött létre meg­
állapodás az elkövető személyének vagy a bűncselekménnyel megszerzett dolgoknak el­
rejtésére.
Hetedszer. Minthogy minden bűntettnél ugyanazokkal az eszközökkel kell az igazságot
 BÜNTETŐJOG - KIHÁGÁS] JOG 465

megállapítani, azok az eszközök, amelyek semmilyen esetben sem alkalmasak az igazság

kiderítésére, nem alkalmazhatók a súlyosabb bűntettek kinyomozására sem.
Egyébként az eljárási normákat és a védelem ellátásához szükséges eszközöket annál
gondosabban be kell tartani a büntetőügyekben, minél jelentősebb a büntetőperek tárgya.
Nemcsak a per levezetése, de az ítélet végrehajtása is hozzátartozik a bíró tisztségéhez,
és sohasem szabad azt a köznép kényére-kedvére bízni.
Nyolcadszor. Minden egyes büntetésnek az a célja a bűnöst illetően, hogy vagy javuljon
meg, vagy - ha már nem javítható - további, jövőbeni ártó képességétől fosztassék meg. A
közösséget illetően pedig a példaadás a büntetés célja: hogy tudniillik mások a büntetéstől
való félelmükben visszariadjanak a bűntettek elkövetésétől. A bosszú tehát egyetlen eset­
ben sem lehet a büntetés célja, és mindig méltatlan a törvények szentségéhez.
A büntetéssel szemben támasztott követelmények: minden büntetésnek azonnalinak,
határozottnak és alkalmasnak kell lennie; így lesz példa mindenki szemében, félelem for­
rása nagyon sok ember számára, és így terjed ki a büntetés a legkevesebb egyénre. Mind­
ebből az következik, hogy a büntetést - amennyiben ez lehetséges - a bűntett elkövetése
után minél gyorsabban és a tetthelyen kell végrehajtani.
Mindenekelőtt azonban ügyelni kell arra, hogy a büntetés ne tegye az elítéltet - se saját
maga, se pedig a közösség számára - haszon nélkül való emberré; de különös figyelmet
kell arra is fordítani, hogy a büntetések ne váljanak újabb bűntettek forrásaivá. Büntetés­
képpen nem alkalmazható olyan hátrány, amely a büntetés céljával teljesen ellenkezik.
Továbbá: minél többfajta büntetés kerül alkalmazásra, annál könnyebben tartható be - a
deliktum eltérő mennyiségéhez és minőségéhez mérten - a bűntettek és a büntetések kö­
zötti arány.
Általánosságban véve: azonkívül, hogy a büntetésnek arányban kell állnia azzal a rosz-
szal, amelyet a deliktum a közösségnek okozott, vagy amelyel a közösséget fenyegette, ará­
nyosnak kell lennie olyan értelemben is, hogy a büntetéssel a tettes számára kilátásba he­
lyezett hátrány elegendő legyen mindazon előny felülmúlására, amelyet a tettes cselekmé­
nye elkövetéséből remélhet. Éppen ezért a büntetést mindig a tettes, valamint a cselekmény
jellegéből kiindulva kell megállapítani.
Kilencedszer. A könnyebben eltitkolható deliktumokat szigorúbb büntetéssel kell sújtani;
mégpedig azért, hogy a szigorúbb büntetéstől való félelem mindenkit elrettentsen, akit az
alkalom vagy a büntetlenség reménye bűnözésre csábít. Nemkülönben: azokra a bűntet­
tekre, amelyeket gyakrabban szoktak elkövetni, szigorúbb - de nem feltétlenül hosszan tar­
tó, hanem azonnal végrehajtható - büntetést kell kiszabni.
Azokat pedig, akiknek nyilvános megbüntetése, illetve büntetésük kihíresztelése ve­
széllyel fenyegetné a jó erkölcsöket, a nyilvánosság kizárásával kell megbüntetni; engedé­
lyezni kell azonban a bűnösnek a védekezés törvényben előírt eszközeit.
Végül: vajon megbüntethetők-e és hogyan azok a személyek, akik megbüntetése na­
gyobb kárt okozhatna az államnak? Ilyen esetben az ítélet meghozatala előtt a Legfelsőbb
Bíróságtól útbaigazítást kell kérni. Továbbá:
Tizedszer. A büntetések kiszabásánál még arra is ügyelni kell, hogy azok járulékaképpen
megtérüljön mind a közösségnek, mind a magánszemélyeknek okozott kár is. És jóllehet a
természetes méltányosság nem engedi meg azt, hogy a büntetés a delikvensen kívül mást
is sújtson, mégis: a sértettnek okozott károk megtérítésére, valamint a perköltségek megfi­
zetésére - az öröklött javak erejéig - a tettes örökösei is kötelesek.
Tizenegyedszer. Amint a bűntettekre befolyása van a nép lelkiiletének, a kormányzás for­
májának, a nevelési módnak, a gondolkodásmódnak, de befolyásolják egyéb - mind erköl­
csi, mind fizikai - körülmények is, ugyanígy a büntetések kiszabásánál is mindenkor figye­
lembe kell venni a felsoroltakon kívül a bűnös nemét, életkorát, társadalmi helyzetét is. És
jóllehet ugyanazon bűntett elkövetéséért ugyanazon társadalom valamennyi polgárára
egyformán súlyos büntetést kellene kiszabni, mégis, mivel a műveltebb embereknek cse­
kélyebb hátrány (malum) is elegendő ahhoz, hogy megjavuljanak, és a jobb nevelésben ré­
466 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

szesült személyeknek még a kisebb hátrány is sokkal inkább nehezükre esik, nem lehet
minden esetben ugyanazt a fajta büntetést kiszabni még az ugyanazon bűntett elkövetésé­
vel vádolt személyekre sem; és mindezért a büntetésnek a gondatlanság, avagy a szándék
egyes fokozataihoz mért súlyossága, továbbá: a büntetéseknek a törvényes határok közöt­
ti alkalmazása - a bűntett és a büntetés közötti helyes arány megtartása érdekében - a bí­
ró ítéletétől, továbbá a delikvens és deliktuma körülményeitől függ. Egyébként:
Tizenkettedszer. Bármilyen hátrányt, még az élettől történő megfosztást is ki lehet szabni
büntetésképpen, ha a közbiztonság megóvására nem áll más eszköz rendelkezésre. Ha
ugyanis bármelyik polgár védelmi helyzetben, saját élete megmentésére bármilyen eszközt
jogszerűen alkalmazhat, minden bizonnyal nem lehet nehezményezni az állam esetében
sem, ha saját biztonsága megóvása érdekében ugyanezt teszi. Azt pedig, hogy miféle esz­
köz és miféle példa szükséges a közbiztonság megóvásához és a büntetések céljának eléré­
séhez, a nép erkölcseiből és az eset egyéb körülményeiből kell megítélni.
A halálbüntetésnél azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy-lévén a halál valamennyi
rossz közül a legvégső - annak súlyosbítása ellenkezik a büntetés céljával, de főképp az em­
beri jó érzéssel, ezért a halálbüntetés súlyosbítását élő elítélten soha nem szabad alkalmaz­
ni, sőt: az emberiség szempontjából igen elszomorító azon esetek elkerülésére, amelyek
nemritkán az ítéletvégrehajtók hanyagsága, avagy tapasztalatlansága miatt következnek
be, a halálbüntetést ritkán, csak nagyon kevés esetben szabad eszközként (módszerként)
alkalmazni. Néha azonban, rendkívüli esetekben, el lehet rendelni a holttestnek a gyalázat
helyére [ad locum infamem] való kitételét, felnégyelését, elégetését, avagy az ítélet végre­
hajtásának kihíresztelését.
Tizenhnrmadszor. Ha a delikvens különféle bűntettek vádlottja, és ha ezekhez főbenjáró
bűncselekmény is járul, akkor csakis a fővesztést lehet a vádlottra kimondani. Ha viszont
főbenjáró bűntett nincs a terhére rótt cselekmények között, akkor annak a büntetését kell
rá kiszabni, amelyet a törvény szigorúbban értékel, mégis olyképpen, hogy a büntetés sú­
lyosbításaként [poenae exasperandae causa] számításba kell venni a többi bűntettet is.
Tizennegyedszer. Az eljárás során a bíró nem lehet a törvénynél sem enyhébb, sem szigo­
rúbb; azokban az esetekben viszont, amelyekben a törvény a döntés jogát rá bízza, emlé­
kezetében kell tartania, hogy abszolút tökéletességet nem kívánhat meg az emberektől, va­
lamint azt, hogy a bűnös szintén polgártársa és egyben embertársa.
Mindebből a büntetésekre vonatkozóan az alábbiak következnek:
Tizenötödször. Halálbüntetést semmilyen más esetben nem szabad kimondani, csakis ak­
kor, ha a tettes szándékossága olyan fokot ér el, hogy sem a társadalom, sem az egyes pol­
gárok biztonsága, továbbá valamennyi büntetés általános célja, a példamutatás nem érhe­
tő el másképpen, csakis a tettes halálával.
Hogy mindez annál biztosabban elérhető legyen, a halálbüntetést - amennyiben erre mód
van - mindig a tett elkövetésének helyén, de legalábbis ahhoz közel kell végrehajtani.
E büntetés végrehajtási módja egyforma legyen, és az e célra alkalmassá tett pallost min­
dig úgy kell alkalmazni, hogy a halálraítélt a lehető leggyorsabban és legbiztosabban visel­
je el a büntetést.
Tizenhatodszor. A büntetés végrehajtására szolgáló börtönök részben enyhébbek, részben
keményebbek. A keményebbeket akkor kell alkalmazni, ha a tettes szándékának fokozata
megköveteli a szigorítást. Ezenfelül: a börtönbüntetésre elítéltek számára - a jelen Kódex
11. alapelve szerint - arányos mértékű munkavégzést is elő kell írni. Ha ugyanis hosszabb
a kiszabott börtönbüntetés időtartama, az ilyen elítélteket olyan helyre kell kihelyezni, ahol
munkájukból remélhetőleg jelentős haszon háramlik a köz számára. Ilyen munkák: a csa­
tornaásás, utak javítása, folyóvizek megtisztítása, erődítmények és gátak építése, érc- és só­
bányászat; mindenekelőtt azonban a fiatalkorúak és azok számára, akiknek megjavítására
nagyobb remény mutatkozik, a dologház.
Tizenhetedszer. A testi büntetést vagy nyilvánosan, vagy pedig a nyilvánosság kizárásá­
val kell végrehajtani. A nyilvánosságot csak azoknál a bűntetteknél lehet kizárni, amelyek­
 BÜNTETŐJOG - KIHÁGÁSI JOG 467

ről a nép nagyobb része nem tud, és amelyek közhírré tétele veszélyeztetné a jó erkölcsöket.
Egyébként ütleg büntetést mindig nyilvánosan, az emberek minél nagyobb sokasága előtt
és - ha a körülmények megengedik - magán a tett elkövetési helyén kell végrehajtani, ép­
pen ezért minden ítéletben mindig meg kell határozni a végrehajtás helyét és időpontját.
A férfiakat bottal, a nőket pedig korbáccsal kell ütlegelni; s aki az ítélet végrehajtását ve­
zeti, mindig szorgosan ügyeljen arra, hogy az elítélt egészsége ne szenvedjen helyrehozha­
tatlan károsodást. Éppen ezért, ha az elítélt testi ereje felől kétsége támadna, előzetesen min­
dig meg kell kérdezni a hatósági orvost vagy seborvost: megítélése szerint vajon egyszer­
re hány ütleg elviselésére képes az elítélt. Sőt: ha az ítélet végrehajtása során azt tapasztal­
ja, hogy a kiszabott ütlegek számának elviselésére a delikvens - egészsége veszélyeztetése
nélkül - nem képes, ezt - a szükséges intézkedések megtétele érdekében - köteles jelente­
ni az eljáró bíróságnak.
Egyébként a részletekben kiszolgáltatásra kerülő száz bot- vagy korbácsütés egyévi bör­
tönnel ér fel, ezt az arányt mindenütt be kell tartani, minthogy az ütlegekkel a börtönbün­
tetést, illetve börtönnel az ütlegeket helyettesíteni lehet. De ebben a helyettesítésben is min­
dig szem előtt kell tartani az Alapelvek 11. paragrafusát, nehogy a honoráciorokat testi bün­
tetésnek vessék alá. Honorácioroknak pedig azokat kell tekinteni, akik valamilyen köz­
funkciót töltenek be, továbbá a nemeseket és a polgárokat, akik ténylegesen is élvezik
kiváltságjogaikat, és az emberek megítélése szerint ezekkel (ti. a nemesekkel) azonosak. A
körülmények különbözőségétől függően azonban egyhavi börtönbüntetés helyett 25 bot­
vagy korbácsütést is ki lehet szabni.
Tizennyolcadszor. A gonosztevőnek való nyilvános kihíresztelés akkor alkalmazható, ha
a bűnös kivonta magát a bírói ítélet alól, de egyébként is, valahányszor a felsőbb bíró a köz
szempontjából hasznosnak ítéli meg azt, hogy az elítéltekre kiszabott büntetés az egész kö­
zösség előtt ismertté váljék.
Tizenkilencedszer. A pellengérre állítást (a bűntett ismertetésével együtt) elsősorban az er­
kölcsök megrontását célzó és egyéb hasonló bűntetteknél a büntetés súlyosbításaként kell
alkalmazni, tekintetbe kell azonban venni a 9. alapelvet, olyan bűnesetekben tehát, midőn
a közösségnek érdekében áll, hogy a bűntettet és elkövetőit minél nagyobb megvetés és
utálat sújtsa.
Huszadszor. A palinódia, vagyis a nyilvános megkövetés, a kimondott és leírt szavak
visszavonása, a gúnyiratok szerzőinek és egyéb - a polgárok becsületét, de főképp a ható­
sági személyeket sértő - bűntettek elkövetőinek kijáró büntetés.
Huszonegyedszer. A becsületvesztést [infamia] olyan bűntettek esetében kell kimondani,
amelyek elkövetői elvetemült lélekről tesznek tanúságot, avagy ha a deliktumok gyaláza­
tosságot, fondorlatot tartalmaznak, illetve a közrend és a közbiztonság szenved általuk hát­
rányt. Egyébként, ha a becsületvesztést nem mondja ki a bíróság kifejezetten az ítéletében,
semmiféle büntetés, még kevésbé közvád emelése valaki ellen, nem eredményez becsület­
vesztést.
Huszonkettedszer. Az országból való kiutasítás csupán külföldiekkel szemben alkalmaz­
ható, belföldivel szemben csakis törvényben meghatározott külön esetekben lehet kimon­
dani. Egy meghatározott helyről, pl. lakóhelyről való kitiltás és egy másik meghatározott
lakóhely kijelölése olyan bűnösökre mondható ki, akiknek előző lakóhelyükön való meg­
maradása a helység lakosaira veszedelmes lenne, vagy ha a bűnösök megjavítása másutt
nagyobb reményekkel kecsegtet.
Huszonharmadszor. A pénzbüntetések sohasem engedhetők át a bíró hasznára és általá­
ban büntetésképpen nem is róhatok ki; hogy mégis milyen esetekben alkalmazhatók, azt
egyenként meghatározza a Kódex az egyes bűntetteknél, valamint azt is, hogy honorácio-
rok esetében mikor lehet egy-egynapi börtönt - az elítélt vagyoni állapotához mért és a bí­
ró méltányos ítéletével meghatározott nagyságú - pénzbüntetéssel megváltani. Ha viszont
az elítéltnek nincs vagyona, pénzbüntetést nem lehet kiszabni, ez utóbbi esetben minden
468 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

egyes forint helyett egynapi börtön vagy ennek megfelelő (ezt helyettesítő) testi büntetést
kell a 17. alapelvnek megfelelően kimondani.
Ahol továbbá felmerül a kár megtérítésének, a testi sérelem vagy a becsületsértés jóvá­
tételének, illetve a meggyilkolt özvegye és gyermekei kártalanításának vagy bármilyen
más jóvátételnek az igénye, ott figyelembe kell venni mind a bűnös vagyonát, mind pedig
a károsult személy rendi helyzetét.
Végül, ha a bűnös - vagyontalansága miatt - nem tudja jóvátenni az okozott kárt, a ká­
rosultat ugyanazok a jogok illetik meg, mint amelyeket a törvények a hitelezőnek az adós­
sal szemben biztosítanak.
HAJDÚ 391-399. P.

AZ 1843. ÉVI BÜNTETŐJOGI REFORMJAVASLATOK

372.
1840
5. TÖRVÉNYCIKK

A BÜNTETŐ- S JAVÍTÓRENDSZER KIDOLGOZÁSÁRA

ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNY KÜLDETIK KI
[...JA büntetőtörvénykönyvvel válhatatlan kapcsolatban levő büntető- s javítórendszer be­
hozása iránt kimerítő véleményadás végett országos választmány neveztetik.
1. § Ezen választmány, tekintetbe vévén a külföld jelesebb büntető- s javítóbörtöneinek
elrendezését, javaslatot készítsen az Ország különös körülményeihez képest azon rend­
szernek legcélirányosabb módon mi alakban lehető alkalmazása - az e végből szükséges
fogházaknak hol, mennyi számban s mi módon felállítása - azoknak felállítására, belső
igazgatására s fenntartására megkívántató költségeknek a lehetőségig közelítő kiszámítá­
sa felől, s az iránt is, hogy azon költségek honnan fedeztessenek. Egyszersmind pedig ja­
vaslatot készítsen afelől, hogy a most említett börtöni s javítóintézet mellett a büntetések
törvényes céljának elérése végett gyakorlati alkalmaztatás tekintetében az 1827. évi ország-
gyűlésről kiküldött országos választmány által javaslatképpen bemutatott büntetőtör­
vénykönyvnek tökéletesítésére mik kívántatnak. S mindezekről készítendő munkálatát a
legközelebbi országgyűlésnek okvetetleniil bemutatni köteleztessék.
CJH 90-91. P.

373.
1843
AZ 1840. ÉVI 5. TÖRVÉNYCIKK ÁLTAL A BÜNTETŐTÖRVÉNYKÖNYVVEL
VÁLHATATLAN KAPCSOLATBAN LEVŐ BÜNTETŐ- S JAVÍTÓRENDSZER
BEHOZÁSA IRÁNT KIMERÍTŐ VÉLEMÉNYADÁS VÉGETT KIKÜLDÖTT
ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNY JELENTÉSE

BÜNTETŐJOG
ÁLTALÁNOS RENDELETEK

1. Fejezet
A jelen büntetó'törvénykönyv alá tartozó személyekről
[...] 1. § Bármely cselekvés vagy mulasztás csak annyiban tekintethetik bűntettnek és
vonathatik büntetés alá, amennyiben az ellen büntetést rendel a jelen törvény.
2. § Ezen büntetőtörvénykönyv szabályai alá tartoznak Magyarországnak s az ahhoz
kapcsolt részeknek minden lakosai, és így a határőrségiek is. Kivétetnek azonban minden
katonai személyek, kik valósággal hadi szolgálatban állanak; de ezek is egyedül ön szemé­
lyeikre nézve.
A katonáknak családja tehát és cselédei, valamint szintén a nyugalmazott és az örökre el­
 BÜNTETŐJOG - KIHÁGÁS! JOG 469

bocsátott tisztek és katonák ezen büntetőtörvénykönyv szabályai alól ki nem vétetnek. Az

egyházi személyek csak az egyházi fegyelemre nézve tartoznak saját külön törvényeik alá,
s minden bűntettek vagy egyéb kihágások miatt ezen törvénykönyv szerint fognak bün-
tetettetni.
3. § Ezen törvénykönyv rendelete szerint bűntetteinek azon külföldiek is, kik e haza ha­
tárai között valamely bűntettet vagy kihágást követnek el, és itt-tartózkodásuk alatt köz­
kereset alá vonatnak.
4. § Más ország közhatalmának senki elítélés vagy megbüntetés végett ki nem adathatik,
habár a bűntettet külföldön követte volna is el.
5. § Aki külföldön oly tettet követett el, mely a magyarországi törvények szerint is bűn­
tettnek tekintendő, ha elkövetett bűntettéért ott még el nem ítéltetett, idejöttével ezen tör­
vények szerint lesz közkereset alá vonandó s megítélendő; ha pedig elkövetett bűntettéért
külföldön már elítéltetett, de mielőtt büntetését kiállotta volna, onnan eltávozott, idejötté­
vel a külföldön hozott ítélet rajta végre nem hajtatik, hanem azon bűntettéért itt fog ellene
közkereset indíttatni, s büntetése a magyarországi törvények szerint lesz kimérendő.
6. § Aki valamely külföldön elkövetett bűntettéért már ott közkereset alá vétetett, de bí­
rói ítélet által a vád alól felmentetett, űgyszintén az is, ki a külföldön reá szabott büntetést
ott kiállotta, vagy kegyelmezés által attól felszabadíttatott, ugyanazon tettéért a honi tör­
vényszékek előtt nem vétethetik újabb közkereset alá.
7. § Külföldön elkövetett oly tettekért pedig, amelyek ott, ahol elkövetve valának, bün­
tetés alatt tiltva nincsenek, a honi törvényszékek előtt sem lesz helye a közkeresetnek; ki-
vévén ha az ország vagy ennek lakosai ellen követtettek el, vagy ha a tettes, hogy a honi
törvényeket kijátszhassa, a bűntett elkövetésére költözött külföldre.

2. Fejezet
A büntetések nem eiről, azok alkalm azásáról és átváltoztatásáról
8. § A büntetések nemei a következők:
1. Életfogytáig tartó rabság.
2. Határozott ideig tartó rabság.
3. Fogság (arestum simplex).
4. Közhivatalnak ítélet által kimondott elvesztése.
5. Pénzbeli büntetések.
6. Bírói megdorgálás.
9. § Mindazon rabok, kikre az ítélőszék rabsági büntetést szabott, legyen bár a rabság élet­
fogytáig vagy csak határozott ideig tartó, élelemre, ruhára, elzárásra és a teljesítendő mun­
kára nézve szorosan azon fegyelmi rendszer alá fognak tartozni, mely a kerületi s törvény-
hatósági börtönökre nézve a börtönrendszerben megállapíttatott, s ha rabságuk ideje alatt
a börtönrend ellen vétenének, aszerint fognak fenyíttetni, amint a börtönrendszernek fe­
gyelemről szóló T. cikkében meghatároztatott.
Azok ellenben, kik fogságra ítéltetnek, a börtönrendszer T. cikkének rendszabásai alá fog­
nak tartozni, s büntetésük munkára, táplálásra és életrendre nézve csak annyiban súlyosít­
ható, amennyiben azt a bűntett mértékéhez képest a bíróság ítéletében meghatározta.
A fogsági büntetés egy évnél tovább nem terjedhet.
[...]
14. § A büntetéseknek még magukban becstelenítő következéseik nincsenek, s törvényes
hatásuk hosszabb időre nem terjedhet, mint amennyire azt a bírói ítélet határozottan ki­
mondotta.
15. § A közhivatalnak büntetésképpen kimondott elvesztése által senki el nem zárathatik
attól, hogy a büntetésnek kiállása után ismét közhivatalra választathassék vagy neveztet­
hessék. Kivétetnek azonban oly esetek, melyekben a törvény a tettest valamely különösen
megnevezett közhivatalnak viselhetésétől jövendőre is eltiltandónak rendeli; de ily esetben
is nyerhet az elítélt, a büntetésnek kiállása után, más nemű közhivatalt.
16. § A büntetőítéleteknek következései az elítéltnek maradékaira ki nem terjednek; de
470 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

mindazon kár, melyért a sértettnek elégtétellel tartozik, és azon pénzbeli büntetések és dí­
jak, melyeket ellene a bíróság már ítélet által kimondott, hátrahagyott értékének erejéig,
örökösein halála után is megvétethetnek.
17. § A büntetéseknek olyan nemei, melyek a fennebbi 8. paragrafusban megemlítve nin­
csenek, ezentül semmi büntető közkereseti esetben alkalmazhatók nem lesznek.
18. § Ezen törvénykönyvben a törvényszegések minden nemeinél a rabsági, fogsági s
pénzbeli büntetésnek csak azon legnagyobb mértéke van határozottan kijelelve, melyen tül
a bíróságnak ítélete a 86., 88. és 93. paragrafusok esetein kívül soha nem terjedhet. Minden
egyes esetben tehát az elkövetett törvényszegésnek neméhez s a beszámítást enyhítő vagy
súlyosító körülményekhez képest, a lehető legkisebb mértéktől a törvényben megállapított
legnagyobb mértékig fogja a bíróság a büntetést kiszabhatni.

3. Fejezet
A szándékosságról és vétkes vigyázatlanságról
37. § A büntetőtörvényeknek oly megszegése, mely a megszegőnek sem szándékosság, sem
vétkes vigyázatlanság tekintetéből be nem számítható, büntetés alá nem vonathatik.
38. § A büntetőtörvény elleni cselekvésnek vagy mulasztásnak szándékosságát abból,
hogy a bűntett csakugyan elkövettetett, törvényesen következtetni még nem lehet, hanem
annak valósága az elkövetett törvényszegésnek körülményeiből lesz megítélendő.
39. § A büntetőtörvény elleni szándékos cselekvésnek vagy mulasztásnak mindazon be­
következett eredményei, melyek a törvényszegőnek célzatában voltak, szintén szándéko­
soknak tekintendők.
40. § Ha valamely, a törvény által tiltott szándékos cselekvés véletlenül vagy tévedésből
más személyt vagy tárgyat ért, s nem azt, melyre a cselekvőnek célzata irányozva volt, szán­
dékosnak tekintetik a bekövetkezett eredmény; de csak annyiban, amennyiben az a sértett
személynek vagy tárgynak tekintetéből súlyosabb bűntettet nem foglal magában, mint az
lett volna, mely a cselekvőnek célzatában volt.
41. § Ha valamely cselekvésből vagy valamely kötelesség elmulasztásából jogsértés szár­
mazik, melyet a cselekvő vagy elmulasztó éppen nem szándoklott, de köztapasztalásnál
vagy különös tárgyismereténél fogva előre láthatott s kikerülhetett volna, amiatt a törvény
szabta esetekben vétkes vigyázatlanság tekintetéből fog büntettetni.
42. § Súlyosan vétkessé teszi a vigyázatlanságot:
1. Midőn a sértést okozó cselekvésének vagy mulasztásának lehető veszélyességét belát­
ta ugyan, de azt könnyelműleg vagy következéseivel nem törődve mégis elkövette.
2. Midőn cselekvése vagy mulasztása annyira veszélyes volt, hogy az abból könnyen
származható törvénytelen eredményt némi figyelem mellett beláthatta volna.
3. Midőn azon cselekvés vagy mulasztás, melyből a jogsértő eredmény következett, már
magában törvényellenes volt.
4. Midőn a sértést okozó, tárgyismereténél vagy viszonyainál fogva, cselekvésének vagy
mulasztásának veszélyességét különösen beláthatta vagy annak káros következéseit elhá­
ríthatta volna.
5. Midőn állapotánál, hivatásánál vagy egyéb viszonyainál fogva különös gondosságra
és megfontolásra lett volna köteles.
6. Midőn cselekvésében valaki által tettének következéseire figyelmeztetve volt.
7. Midőn a sértést okozó, oly körülmények között, melyek figyelmét különösen megkí­
vánták, megrészegedett.
43. § Kevésbé vétkes a vigyázatlanság, midőn a cselekvéssel vagy mulasztással annak
törvénytelen eredményei csak távolabbi kapcsolatban állottak, s azoknak bekövetkezését
a sértést okozó valószínűnek nem tarthatta.
44. § Ha valamely törvény elleni cselekvésnek vagy mulasztásnak bekövetkezett ered­
ménye súlyosabb, mint amit a cselekvő célba vett; azon tettre nézve, mely célzatában volt,
 BÜNTETŐJOG - KIHÁGÁSI JOG 471

szándékosság, a szándékán kívül bekövetkezett eredményre nézve pedig vétkes vigyázat­

lanság fog neki beszámíttatni.

5. Fejezet
A bú'nszerzó'ről, felbujtóról, bűnszövetségró'l és bűnsegédekről
50. § Bűnszerzőnek nemcsak az tekinttetik, aki a bűntettet elkövette, hanem az is, aki mást
annak elkövetésére felbujtott.
51. § Felbujtónak pedig az tekinttetik, aki valamely bűntettnek elkövetésére:
a) Szóval vagy írásban mást világosan és egyenesen felszólított és reá vett.
b) Bérrel vagy jutalom ígéretével mást arra elcsábított.
c) Erőszakkal vagy fenyegetéssel mást arra kényszerített.
ti) Valamely tőle függő egyénnek azt világosan parancsolta.
52. § Aki mást az 51. paragrafusban körülírt módon valamely bűntettre felbujtott, mind­
azokra nézve, miket a tettes az ő felbujtása szerint elkövetett, úgyszintén azokra nézve is,
mik ezen bűntettnek elkövetésére mint eszközök szükségesek voltak, vagy abból múlha­
tatlanul következtek, bűnszerzőnek tekinttetik, s úgy büntettetik, mintha azokat maga kö­
vette volna el.
53. § Ha tehát a tettes a felbujtás következtében a bűntettet bevégezte, a felbujtó az elkö­
vetett bűntettnek bevégzésére rendelt büntetésnek teljes mértékéig büntettethetik.
54. § Ha pedig a tettes az elkövetett bűntettnek befejezésében, szándékán kívül meggá­
toltatván, csak bűnkísérletet követett el, vagy ha a bevégzésről önként s a felbujtónak szán­
dékán kívül ismét elállott, mindazon esetekben, melyekben a bűn kísérletre is büntetést ren­
del a törvény, úgy fog a felbujtó büntettetni, mintha azon bűntettre kísérletet követett vol­
na el.
[...]

6. Fejezet
A beszám ításról
73. § Minden beszámítástól és büntetéstől menten maradnak:
ti) Az őrültek azon tettekre nézve, miket őrültségük ideje alatt elkövettek.
WAzok, kik betegség miatt ideiglenesen oly állapotban vannak, hogy tetteik büntethetősé­
gének felfogására szükséges eszmélettel nem bírnak; de csak oly tettekre nézve, miket ezen
állapotban követtek el.
c) A tompa elméjűek és a siketnémák, ha elmetehetségeik oly kevéssé vannak kifejlődve,
hogy tetteiknek büntethetőségét belátni képesek nem voltak.
i1) Azok, kiket a törvényszegésnek elkövetésére vagy ellenállhatatlan külső erőszak vagy
fenyegetések kényszerítettek. - A fenyegetés azonban csak úgy tekintethetik kényszerítő­
nek, ha az a fenyegetettnek vagy a 72. paragrafus szerint hozzátartozóinak testére vagy éle­
tére nézve valamely egyébként el nem hárítható súlyos veszéllyel volt összekötve.
e) Azok, kik a törvényszegést csak azért követték el, mert valamely életveszéllyel fenye­
gető szükségből, melybe bűnteleniil kerültek, magukat vagy olyanokat, kik a 72. paragra­
fus szerint hozzátartozóiknak tekintendők, egyébként kiszabadítani képesek nem voltak.
fi Azok, kik vétlen önvédelem esetében s annak törvény szabta korlátái között olyasmit
cselekedtek, ami egyébként törvényszegésnek tekinttetnék.
74. § Vétlen az önvédelem:
n) Minden tettleges és erőszakos megtámadás ellen, mely jogtalanul a megtámadottnak
személye ellen intéztetett, s életére vagy testére, szabadságára vagy becsületére veszélyt
hozó lehet.
b) Azon erőszak ellen, mely vagyonának jogtalan elvételét vagy megrontását tárgyazza.
c) Az ellen, aki jogtalanul másnak udvarára, házára vagy lakására erőszakosan reá ro­
han, vagy abba betörni igyekszik.
472 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

De mindezen esetekben csak akkor van helye a vétlen önvédelemnek, ha a megtámadott

sem a közhatóságnak felhívása által, sem más valamely hatalmában levő eszközökkel a fe­
nyegető veszélyt el nem távoztathatta.
75. § A vétlen önvédelemnek korlátáit azonban áthágja a megtámadott:
a) Midőn oly esetben, hol minden magára következhető kár vagy veszély nélkül gyön­
gébb eszközökkel is el távoztathatta volna a megtámadást, keményebb módokhoz vagy ép­
pen életveszélyeztető eszközökhöz nyúlt.
b) Midőn védelmében minden alapos ok és szükség nélkül szándékosan messzebb ment,
mint a védelem célja megkívánta.
c) Midőn tudva, hogy a megtámadás sem céljára, sem módjára nézve személye ellen nem
intéztetett, azon kár pedig, melyet neki a megtámadás vagyonában okozhat, sokkal cseké­
lyebb, mintsem hogy a megtámadónak súlyos megsebesítését vagy éppen megölését ment­
hetné, védelmében életveszélyeztető eszközöket használt.
76. § Ha mindazáltal a tettnek körülményeiből kiviláglik, hogy a megtámadott csak azért
hágta által a vétlen önvédelemnek törvény szabta korlátáit, mert a megtámadás miatti fé­
lelem vagy ijedtség eszméletét annyira megzavarta, hogy a fenyegető veszélynek eltávoz-
tatására sem valamely más módokról gondoskodni, sem a védelem eszközeit megválasz­
tani képes nem volt, az áthágás beszámítás alá nem esik.

7. Fejezet
A visszaesésről
93. § Aki azon bűntettbe, melyért már büntetve volt, vagy ahhoz hasonneműbe ismét
visszaesik, tettéért az alább előszámlált bűntettek eseteiben a visszaesés tekintetéből súlyo­
sabban bűn tettetik, mintha azt csak akkor először követte volna el, sőt, büntetése fölöttébb
terhelő körülményeknél, különösen többszöri visszaesésnél a törvény által azon bűntettre
rendelt ideigleni büntetésnek kétszeres mértékéig is emeltethetik, ha ezen kétszeres mér­
ték huszonnégy évi rabságot meg nem halad. [...]
JELENTÉS 3-28. P.

KÜLÖNRENDELETEK A BŰNTETTEK EGYES NEME1RŐLS AZOKNAK BÜNTETÉSÉRŐL

9. Fejezet
A gyilkosságról, a szándékos em berölésről, a vétkes vigyázatlanságból elkövetett
em berölésről és a gyerm ekülésről
108. § Aki szándékosan és előre meggondolt el tökéléssel valakit életétől megfoszt, gyilkos­
nak tekinttetik.
109. § A fentebbi 108. paragrafusnak esetében azon körülmény, hogy a tettes előre meg­
gondolt eltökélését indulatos felgerjedésében hajtotta végre, a gyilkossági beszámítást ki
nem zárja.
110. § Holtig tartó rabság leend a gyilkosság büntetésének legnagyobb mértéke:
a) Midőn a gyilkos oly személyen követte el a gyilkosságot, kivel természet és törvény
szerint szülői, gyermeki, testvéri vagy házassági viszonyban állott.
b) Midőn oly célzattal gyilkolt, hogy egyszersmind rabolhasson vagy örökséget nyer­
hessen.
c) Midőn bérért gyilkolt, vagy mást gyilkosságra bérlett.
d) Midőn a gyilkosságot méreggel vagy egyébként orozva követte el.
e) Midőn a gyilkos egyszerre több embert fosztott meg életétől, habár gyilkossági célza­
ta csak egy ellen volt is irányozva.
fi Midőn a gyilkos különböző időben elkövetett több rendbeli gyilkosságért vétetik egy
közkereset alá.
g) Midőn a gyilkos ellen bebizonyíttatik, hogy gyilkosságért már büntetve volt.
 BÜNTETŐJOG - KIHÁGÁS! JOG 473

111. § A fentebbi 110. paragrafusban előszámlált eseteken kívül a gyilkosság büntetésé­

nek legnagyobb mértéke tizennyolc évi rabság, sőt, ha a gyilkosság kegyetlenséggel követ-
tetett el, huszonkét évi rabság leend.
112. § Aki nem előre meggondolva, hanem indulatos felgerjedésben tökélette el magát
arra, hogy mást életétől megfosszon, s indulatos eltökélését azon felgerjedésben tüstént
végre is hajtotta, szándékos emberölésért büntettetik.
113. A szándékos emberölésnek legnagyobb büntetése tizenkét évi rabság leend.
114. § Aki azonban a szándékos emberölést rabláskor követte el, vagy aki a szándékos
emberölést kegyetlenséggel hajtotta végre, vagy aki oly tette által, melyet szándékos em­
berölésnek tekint a törvény, egyszerre több embernek halálát okozta, annak büntetése ti­
zennyolc évi rabságig terjedhet.
115. § Ha a szándékos emberölés oly személyen volt elkövetve, kivel a tettes a 110. para­
grafusnak ííJ pontjában kijelölt viszonyban állott, a büntetés húszévi, sőt, a fentebbi 114. pa­
ragrafusnak eseteiben huszonkét évi rabságig súlyosíttathatik.
116. § A gyilkosságot s a szándékos emberölést bevégezettnek akkor tekinti a törvény, ha
a sértettnek halála a sértésnek vagy valamely egyenesen abból származó okoknak követ­
kezésében harminc nap alatt valósággal bekövetkezett, s ily esetben azon körülmény, hogy
a sértett azonnal meg nem halt, vagy hogy a sértés már magában múlhatlanul halálos
(absolute lethale) nem volt, hanemcsak a sértettnek különös testi alkotása vagy egyébként
is beteges állapotja miatt vált halálossá, vagy célszerű s jókor érkezett orvosi segély a ha­
lált eltávoztathatta volna, semmi tekintetbe nem vétetik.
117. § Midőn a tettes az általa célba vett gyilkosságnak vagy emberölésnek elkövetését
oly cselekvéssel vagy mulasztással, mely szándékosan és egyenesen annak véghezvitelére
volt általa irányozva, már elkezdette ugyan, mielőtt azonban mindazt, amit annak bevég­
zésére szükségesnek vélt, elkövethette volna, valamely szándékán kívüli akadály által
meggátoltatott, kísérletért büntettetik, s büntetése a bevégzésre rendelt büntetésnek feléig
terjedhet.

31. Fejezet
A sikkasztásról
309. § Aki másnak ingó vagyonát, mely valaki által kezére vagy gondviselésére bízatott, s
melyet ismét visszaadni vagy megőrizni, vagy másnak általadni köteles, jogtalanul magá­
évá teszi, elidegeníti, elzálogolja, elhasználja, vagy a visszaadást az illetőtől jogtalanul meg­
tagadja, amennyiben tette más valamely súlyosabb bűntettet nem foglal magában, az egy­
szerű tolvajságról szóló 295. paragrafusnak büntetése alá esik.
310. § A fentebbi 309. paragrafus eseteiben azok, kik azon vagyont, melyet valaki tűz vagy
víz, vagy más rendkívüli veszélynek alkalmával kezükre bízott, jogtalanul magukévá te­
szik s vissza nem adják, a veszélyes tolvajságról szóló 296. paragrafusnak rendelete szerint
fognak bűn tettetni.
311. § A fentebbi 310. paragrafusnak rendelete alá tartozik az is, ki a váltótörvénykönyv
II. része 153. paragrafusnak esetében valamely bírói összeírás és zár alá vett ingó vagyont
eltulajdonít vagy szándékosan megront.
312. § Hasonlóul büntettetik az is, ki a fentebbi 311. paragrafusban körülírt bűntettet oly
vagyonra nézve követte el, mely nem váltói keresetnek, hanem más valamely követelés­
nek biztosítására vagy kielégítésére bíróiképpen lett összeírva, zár alá véve vagy elfoglal­
va.

34. Fejezet
A zsarolásról
326. § Aki oly célzattal, hogy' tette által magának vagy másnak jogtalanul hasznot hajtson,
474 A POLGÁRI NEMZETÁLLAM KIALAKULÁSÁNAK KORA (1790-1867)

valakit vagy tettleges erőszakkal, vagy oly fenyegetések által, melyek annak vagy bármely
hozzátartozóinak életére, testére, értékére vagy becsületére súlyosan veszélyesek, arra
kényszerít,
a) Hogy valamely akár ingó, akár ingatlan értékére vonatkozó oklevelet aláírjon vagy ki­
adjon, megsemmisítsen vagy megváltoztasson, vagy bármi más cselekvés által vagyonáról
valamely akár magára, akár másvalakire nézve káros rendelkezést tegyen.
b) Hogy a fenyegetőnek vagy másvalakinek számára pénzt vagy más ingó vagyont va­
lahová küldjön, vagy valahol letegyen, mint zsaroló azon büntetés alá esik, mely a 320., 321.
és 322. paragrafusokban a rablásra rendeltetett.

43. Fejezet
A felségsértésről
420. § Felségsértést követ el:
a) Aki tudva és szándékosan a királyt életétől megfosztja vagy megfosztani tettlegesen tö­
rekszik:
b) Aki a királynak személyét tudva és szándékosan, tettleges erőszakkal vagy megsérti,
vagy megtámadja.
c) Aki azon házra, melyben a király lakik vagy tartózkodik, tudva és a király elleni bű­
nös célzattal erőszakosan rátör.
d) Aki a királyt személyes szabadságától vagy királyi székétől erőszakosan megfosztani
tettlegesen törekszik.
e) Aki az ország független önállásának vagy polgári alkotmányának fel forgatására fegy­
veres erővel feltámad.
f i Aki valamely kiilha talmasságot az országnak ellenséges megtámadására szándékosan
és egyenesen felhív.
421. § A felségsértésnek legnagyobb büntetése holtig tartó rabság leend.

44. Fejezet
A hűtlenségről
429. § Hűtlenség! bűntettet követ el:
a) Aki az országnak valamely helyét, erősségét vagy táborát szándékosan az ellenségnek
elárulja, vagy elárulni tettlegesen törekszik.
b) Aki a haza ellen szabad akaratból fegyvert visel, vagy szabad akaratból az ellenség­
nek mint kém szolgál.
c) Aki, midőn az ellenségnek hatalma alatt nincsen, szabad akaratból annak számára
zsoldosokat szerez, vagy az ellenség seregének pénzt, fegyvereket, hadi vagy élelmiszere­
ket szolgáltat, vagy szolgáltatni tettlegesen törekszik.
430. § A hűtlenségnek legnagyobb büntetése holtig tartó rabságig terjedhet.
431. § A hűtlenségnek mindazon eseteiben, melyek a fentebbi 429. § a), b), c) pontjaiban
elősoroltatnak, mind a felbujtó, mind a szövetkezők azon szabályok szerint lesznek meg­
ítélendők, melyek a felségsértési felbujtásra és szövetkezésre nézve a 422., 434., 244., 425.,
426. és 472. paragrafusokban megállapítanak.

52. Fejezet
A rabszöktetésről
470. § Aki valamely elfogott vagy elítélt személyt, szándékosan és jogtalanul, de minden
erőszak vagy erőszakkali fenyegetés nélkül a törvényhatóság hatalmából kiszabadít, vagy
a börtönből elszöktet, bíintettetni fog, s amennyiben tette más valamely súlyosabb bűntett­
be nem megyen át, büntetése ötévi rabságig terjedhet.
JELENTÉS 28-91. P.
 BÜNTETŐJOG 703

BÜNTETŐJOG

A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV

515.
1878
5. TÖRVÉNYCIKK

A MAGYAR BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV A BŰNTETTEKRŐL ÉS VÉTSÉGEKRŐL

Első rész
Általános határozatok

• 1. fejezet
Bevezető intézkedések
1. § Bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít.
Bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra, elkö­
vetése előtt, a törvény megállapított.

• III. fejezet
A büntetések
20. § A büntetések nemei a következők:
1. halálbüntetés;
2. fegyház;
3. államfogház;
4. börtön;
5. fogház;
6. pénzbüntetés.
Az 1., 2. és 4. pontok alatt megjelölt büntetések kizárólag bűntettekre, az 5. pont alatti pe­
dig kizárólag vétségekre alkalmazandók.
Az államfogház (3. pont), ha az 5 évnél rövidebb tartamra állapíttatik meg: vétség - ha
pedig 5 évi vagy azon fölüli tartamban állapíttatik meg, bűntett esetében alkalmazandó.
A pénzbüntetés mint önálló büntetés kizárólag vétségekre, mint mellékbüntetés azon­
ban bűntettekre és vétségekre is alkalmazható.
[...]
21. § A halálbüntetés zárt helyen, kötél által hajtatik végre.
22. § A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamú.
A határozott idejű fegyház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb pedig két év.
23. § Az államfogház leghosszabb tartama tizenöt év, legrövidebb pedig egy nap.
24. § A börtön leghosszabb tartama tíz év, legrövidebb pedig hat hó.
25. § A fogház öt évig tarthat; legrövidebb tartama egy nap.
26. § A pénzbüntetés akár mint önálló büntetés, akár mint mellékbüntetés: egy forinttól
négyezer forintig szabható ki.
[-]
44. § Azok, akik legalább háromévi fegyházra vagy börtönre ítéltetvén, büntetésük két­
harmad részét kitöltötték, és szorgalmuk, valamint jó viseletűk által a javulásra alapos re­
ményt nyújtottak: büntetésük hátralevő részének kitöltése végett közvetítőintézetbe szál­
líttatnak, ahol szintén munkával foglalkoztatnak, azonban enyhébb bánásmódban része­
sülnek.
45. § Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek, büntetésük tizedik évének eltelte után,
s a 44. §-ban meghatározott föltételek alatt szintén a közvetítőintézetbe szállíttathatnak.
704 A POLGÁRI JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

46. § A közvetítőintézetbe való szállítást, a felügyelőbizottság meghallgatása után, az

igazságügy-minister rendeli el.
47. § A közvetítőintézetben létező foglyok fegyelmi vétség esetében a fegyházba, illető­
leg a börtönbe visszaküldhetők.
48. § A közvetítőintézetben letartóztatott egyéneket, ha jó viseletűk és szorgalmuk által
a javulás reményét megerősítették, saját kérelmükre a felügyelőbizottság ajánlatára az
igazságügy-minister feltételes szabadságra bocsáthatja, ha büntetésük háromnegyed ré­
szét, az életfogytiglani fegyházra ítéltek pedig legalább tizenöt évet kitöltöttek.
Feltételes szabadságra bocsáthatók saját kérelmükre és a felügyelőbizottság ajánlatára
azon egyének is, kik három évnél rövidebb fegyházra vagy egy évet fölülhaladó börtönre,
vagy másnemű szabadságvesztés-büntetésére ítéltettek, ha büntetésük háromnegyed ré­
szét kiállották, és a 44. tj-ban meghatározott egyéb feltételek reájuk nézve megvannak.
[••■]
50. § A föltételes szabadságra bocsátottak tartózkodási hely, viselet és életmód tekinteté­
ben, külön rendőri szabályok alatt állanak, melyeknek megsértése esetében föltételes sza­
badságukat az igazságügy-minister visszavonhatja.
Aföl tételes szabadságnak visszavonása után az ítéletben megállapított büntetés megsza­
kított végrehajtása tovább folytatandó; a szabadságban töltött idő azonban a büntetésbe
nem számíttatik be.
Ha büntetésük ideje a föltételes szabadság visszavonása nélkül telt ki: a büntetés kiállott­
nak tekinttetik.

• IV. fejezet
A kísérlet
65. § A cselekmény, mellyel a szándékolt bűntett vagy vétség véghezvitele megkezdetett,
de be nem végeztetett: a megkezdett bűntett vagy vétség kísérletét képezi.
A bűntett kísérlete mindig, a vétségé azonban csak a törvény különös részében megha­
tározott esetekben büntetendő.
66. § A kísérlet enyhébben büntetendő, mint a véghezvitt bűntett vagy vétség.
A kísérlet büntetése a véghezvitt bűntettre vagy vétségre megállapított büntetés legki­
sebb mértékén alul is, sőt a megállapítottnál enyhébb büntetési nemben is kiszabható.
Olyan esetekben, melyekben a véghezvitt bűntettre halál- vagy életfogytig tartó fegyház­
büntetést határoz a törvény: a kísérlet büntetése határozott ideig tartó fegyház, mely azon­
ban a halállal büntetendő bűntetteknél öt, az életfogytig tartó fegyházzal büntetendőknél
három évnél enyhébb nem lehet.
67. § Nem büntettetik a kísérlet:
1. ha a tettes a megkezdett bűntett vagy vétség véghezvitelétől önként elállóit;
2. ha a bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó eredményt - mielőtt cselekménye
fölfedeztetett volna - önként elhárította.

• V. fejezet
A részesség
69. § A véghezvitt vagy megkísérlett bűntett vagy vétség részese az:
1. aki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábír (felbujtó);
2. aki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozdítja vagy könnyíti, vagy an­
nak előmozdítására vagy könnyítésére mást reábír; úgyszintén aki másokkal a cselekmény
elkövetésénél vagy annak elkövetése után nyújtandó segély vagy a cselekményből szárma­
zó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg
egyetért (bűnsegéd).
 BÜNTETŐJOG 705

70. § Tetteseknek tekintendők mindazok, kik a bűntettet vagy vétséget együtt vagy kö­
zösen követik el.
71. § A tettesek és azok felbujtói az elkövetett bűntettre vagy vétségre határozott bünte­
téssel büntetendők.
72. § A bűnsegédek büntetésének megállapításánál a kísérletre vonatkozó szabályok
(66. §a) szolgálnak irányul.

• VI. fejezet
A szándék és a gondatlanság
75. § Bűntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek.
Ugyanez áll a vétségekre is, kivévén, ha a gondatlanságból (culpa) elkövetett cselekmény
a törvény különös részében vétségnek nyilváníttatik.

• VII. fejezet.
A beszámítási kizáró vagy enyhítő okok
76. § Nem számítható be a cselekmény annak, aki azt öntudatlan állapotban követte el, vagy
kinek elmetehetsége meg volt zavarva, és emiatt akaratának szabad elhatározási képessé­
gével nem bírt.
77. § Nem számítható be a cselekmény, ha elkövetője ellenállhatatlan erő vagy oly fenye­
getés által kényszeríttetett arra, amely saját vagy valamelyik hozzátartozójának életét vagy
testi épségét közvetlenül veszélyeztette, amennyiben a veszély másképpen nem volt elhá­
rítható.
[...]
79. § Kizárja továbbá a cselekmény beszámíthatóságát a jogos védelem.
Jogos védelem az, mely akár a megtámadottnak, akár másnak személye vagy vagyona
ellen intézett, vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szük­
séges.
A jogos védelem határainak félelemből, ijedtségből vagy megzavarodásból származott
túlhágása nem btintettetik.
80. § Nem btintettetik a cselekmény, ha az a tettes vagy hozzátartozói életének vétlenül
származott, más módon el nem hárítható, közvetlen veszélyből való megmentése végett,
végszükségben követtetett el.
[...]
82. § Nem számíthatók be a bűntettnek vagy a vétségnek tényálladékához tartozó vagy
annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmények, ha az elkövető, a cselekmény el­
követésekor, azokról nem bírt tudomással.
A gondatlanságból elkövetett cselekményekre ezen szabály csak az esetben alkalmazha­
tó, ha az érintett körülmények nem tudása már magában nem képez gondatlanságot.
83. § Aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának tizenkettedik évét meg nem
haladta: bűn vád alá nem vonható.
[...]
87. § Aki a bűntett elkövetésének idején életkorának huszadik évét még nem haladta túl,
halálra vagy életfogytig tartó fegyházra nem ítélhető.
[...]
92. § Ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak vagy olyan nagy számmal fo­
rognak fenn, hogy a cselekményekre meghatározott büntetésnek legkisebb mértéke is
aránytalanul súlyos lenne: ez esetben ugyanazon büntetési nem a legkisebb mértékig le­
szállítható, és ha ez is túl szigorú volna: határozott időtartamhoz kötött fegyház helyett bör­
tön - börtön helyett fogház - fogház helyett pénzbüntetés - ezen büntetési nemek legki­
sebb mértékéig állapítható meg.
706 A POLGÁRI JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

Halálbüntetés helyett tizenöt évi, életfogytig tartó fegyház helyett pedig tízévi fegyház-
nál kisebb büntetés a jelen § esetében sem állapítható meg.

• XVlll. fejezet
Az ember élete elleni bűntettek és vétségek
278. § Aki embert előre megfontolt szándékból megöl: a gyilkosság bűntettét követi el, és
halállal büntetendő.
279. § Aki embert szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg: a szándékos
emberölés bűntettét követi el, és tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
[...]
281. § Ha a szándéka a tettesnek erős felindulásában keletkezett és rögtön végre is hajt-
tatott: az emberölés tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
Ha pedig az erős felindulást az okozta, hogy a megölt személy a tettest vagy hozzátar­
tozóit jogtalanul súlyosan bántalmazta vagy megsértette, az emberölés ezen felindulásban
rögtön végre is hajttatott: a büntetés öt évig terjedhető börtön leend.
Felmenő vagy lemenő ágbeli rokonnak vagy házastársnak erős fölindulásban elkövetett
megölése: öt évtől tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
282. § Aki valakinek határozott és komoly kívánsága által bíratott arra, hogy őt megölje:
három évig terjedhető börtönnel büntetendő.
[...]
290. § Aki gondatlansága által embernek halálát okozta: az emberölés vétségét követi el,
és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.

• XIX. fejezel
A párviadal
293. § Valakinek kihívása párviadalra, úgyszintén a kihívás elfogadása: vétséget képez, és
6 hónapig terjedhető államfogházzal büntetendő.
294. § Az előbbi §-ban meghatározott büntetéssel büntetendők a segédek, valamint azok
is, akik a kiegyezést megakadályozzák (300. §).
295. § Aki valakit párviadalra egyenesen buzdít, vagy azért, hogy mást ki nem hí, vagy
a kihívást el nem fogadja, megvetéssel fenyeget: egy évig terjedhető állam fogházzal bün­
tetendő.
296. § Aki párviadal megkezdésére fegyveresen kiáll: egy évig terjedhető államfogház­
zal büntetendő.
297. § Ha a felek a párviadaltól elállottak: senki sem büntethető.
298. § Aki ellenfelét a párviadalban megsebesíti: két évig terjedhető államfogházzal bün­
tetendő.
Ha a megsebesített fél testének valamely tagját vagy érzékét elveszítette, vagy ha a fél­
nek a megsebesítésből gyógyíthatatlan sérülése származott: a büntetés három évig terjed­
hető államfogház leend.
Aki pedig ellenfelét a párviadalban megölte, habár halála nem rögtön következett is be:
öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő.
299. § Azon párbajvívó, aki a párviadalnak szokásos vagy kölcsönös egyetértéssel meg­
állapított szabályait megszegte, és annak következtében ellenfelét megölte: a szándékos
emberölés, ha pedig megsebesítette: a súlyos testi sértés bűntettére meghatározott bünte­
téssel büntetendő (302. §).
A jelen szakaszban meghatározott esetekben a segédek mint bűnrészesek büntetendők.
300. § A párviadalnál jelen volt tanúk és orvosok, továbbá az előbbi szakasz eseteinek ki­
vételével azon segédek, kik a párviadalt megakadályozni törekedtek: nem bűntetteinek.
 BÜNTETŐJOG 707

• XX. fejezet.
A testi sértés
301. § Aki másnak testét szándékosan, de ölési szándék nélkül bántalmazza vagy egészsé­
gét sérti, ha az ezáltal okozott sérülés, betegség vagy elmekór húsz napnál hosszabb ideig
tartott, a súlyos testi sértés bűntettét, ha húsz napot túl nem haladott, de nyolc napnál to­
vább tartott, a súlyos testi sértés vétségét, ha pedig nyolc napnál tovább nem tartott, a kön­
nyű testi sértés vétségét követi el.
302. § A súlyos testi sértés bűntette három évig terjedhető börtönnel, a súlyos testi sértés
vétsége egy évig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel, a kön­
nyű testi sértés vétsége pedig hat hónapig terjedhető fogházzal és kétszáz forintig terjed­
hető pénzbüntetéssel büntetendő.
A felmenő ágbeli rokonon elkövetett súlyos testi sértés bűntette öt évig terjedhető bör­
tönnel, a súlyos testi sértés vétsége három, a könnyű testi sértés két évig terjedhető fogház­
zal büntetendő.
303. § Öt évig terjedhető börtönnel büntetendő a testi sértés, ha annak következtében a
sérült testének valamely nevezetesebb tagját vagy érzékét, beszélő-, halló-, látó- vagy nem­
zőtehetségét elvesztette; ha e tagok, érzékek vagy tehetségek valamelyike használhatatlan­
ná lett; ha a sérült nyomorékká vált; ha elméje megzavarodott; ha előreláthatólag hosszú
ideig tartó betegségbe esett, vagy rendes foglalkozásának folytatására végképp vagy elő­
reláthatólag hosszú időre képtelenné vált, vagy feltűnően eltorzíttatott.
Ha pedig e sértések valamelyike felmenő ágbeli rokonon követtetett el, büntetése öt évig
terjedhető fegyház.
304. § A 303. §-ban meghatározott büntetés alkalmazandó akkor is, ha a testi sértés ter­
hes állapotben levő nőn követtetett el, és a nő annak folytán méhmagzatát elvesztette.
305. § Ha a tettes szándéka a 303. és 304. §-ban felsorolt következmények valamelyikére
irányult, és az be is következett, a büntetés öt évig terjedhető fegyház leend.
306. § Ha a súlyos testi sértés folytán a megsértett halála következett be, a büntetés tíz
évig terjedhető fegyház, ha pedig a tettes szándéka a 303. és 304. §-ban meghatározott kö­
vetkezményekre volt irányozva, és a megsértettnek halála következett be, büntetése öt év­
től tíz évig terjedhető fegyház.
CJH 101-174. P.

BÜNTETŐJOGI DÖNTVÉNYEK

516.
1883
KÍSÉRLET

ÖLESRE VISZONYLAGOSAN NEM ELÉG MÉREG BEADÁSA: KÍSÉRLETET KÉPEZ

V ád lo ttak a B. T. K. 278. § -áb an m e g h a tá ro z o tt g y ilk o sság b ű n te tté n e k a 65. §. s z e rin ti kí­
sé rle té b e n m o n d a tn a k ki b ű n ö sö k n e k .
Indokok: Vádlottak beismerik, hogy F.-nek villóoldatot adtak be, melyhez a csészét vízzel
E. szolgáltatta, a vegyítést pedig M. teljesítette. A villóoldat pedig köztudomás szerint ál­
talában alkalmas szer emberélet kioltására, csupán viszonylag a használt mennyiséghez
vagy az illető egyén sajátos szervezeti tulajdonságaihoz képest nem idéz elő halálos ered­
ményt. Ezek szerint kétségtelen, hogy a vádlottak F. megölését előre elhatározták, szándé­
kuk foganatosítására bírtak is alkalmas eszközökkel, s az eredmény csupán tőlük nem füg­
gő okokból hiúsult meg. (Curia 2858. sz. 1883. április 7.)
GRECSÁK BTJ.13. P
712 A POLGÁRI JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

AZ ELSŐ BÜNTETŐNOVELLA

521.
1908
36. TÖRVÉNYCIKK

A BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYVEK ÉS A BŰNVÁDI PERRENDTARTÁS KIEGÉSZÍTÉSÉRŐL

ÉS MÓDOSÍTÁSÁRÓL

E ls ő fe je z e t
A b ü n te té s fe lt é t e le s fe lf ü g g e s z té s e
• J. cikk
Abűntettekről és vétségekről szóló 1878: V. te. (Btk.) első része a következő 1-7. §-okkal egé-
szíttetik ki.
1. § A bíróság az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés és a
pénzbüntetés végrehajtását különös méltánylást érdemlő okból felfüggesztheti, ha ettől az
elítélt magaviseletére egyéniségének, életviszonyainak és az eset összes többi körülménye­
inek figyelembevételével kedvező hatást vár.
A felfüggesztés hatálya kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre is; ellen­
ben nem terjed ki az ítélet egyéb rendelkezéseire.
A Btk. 55., 56. és 60. §-ában meghatározott mellékbüntetések hatálya a felfüggesztő íté­
letjogerőre emelkedésének napjától kezdődik.
A felfüggesztő ítéletben kiutasítást nem lehet kimondani. (Vö. 5. §.)
2. § A büntetést felfüggeszteni nem lehet, ha:
1. a bíróság azt oly cselekmény vagy oly cselekménynek kísérlete miatt szabta ki, mely­
re a törvény fegyház- vagy börtönbüntetést állapít meg;
2. az elítélt előzőleg bűntett miatt jogerősen el volt ítélve, vagy tíz éven belül fogház- vagy
egy hónapot meghaladó elzárásbüntetés volt ellenében jogerősen megállapítva, kivéve ha
az királyi kegyelem útján elengedtetett;
3. az elítélt cselekményt aljas indokból követte el.
3. § A felfüggesztett büntetést nem lehet végrehajtani, ha az elítélt ellen az ítélet jogerő­
re emelkedésétől számított háromévi próbaidő alatt bűnvádi eljárás nem volt folyamatban.
4. § Ha a próbaidő eltelte előtt az elítélt ellen bűnvádi eljárást indítanak a próbaidő alatt
elkövetett cselekmény miatt, és az új eljárás folyamán őt a bíróság bűntett miatt ítéli el, vagy
szándékos vétség miatt ellene fogházbüntetést állapít meg, a felfüggesztett büntetést is
összbüntetés kiszabásának mellőzésével végre kell hajtani. Az elítélés egyéb eseteiben az
eljáró bíróság az eset körülményeinek méltatásával határoz afelől, hogy a felfüggesztett
büntetést is végre kell-e hajtani. Hasonlóképpen határoz az eljáró bíróság felmentés eseté­
ben, ha arra magánindítvány visszavonása szolgált okul.
5. § Összbüntetés kiszabásának van helye:
1. ha a próbaidő alatt az elítélt ellen oly cselekmény miatt volt folyamatban eljárás, me­
lyet még a felfüggesztő ítélet jogerőre emelkedése előtt követett el, és a bíróság szabadság­
vesztés-büntetést állapít meg;
2. ha a próbaidő alatt juta bíróság tudomására, hogy az elítélt előzőleg jogerősen szabad­
ságvesztés-büntetésre volt elítélve, és azt még végre kell hajtani.
A bíróság 1. és 2. § korlátái között az ekként megállapított összbüntetést is felfüggeszt­
heti.
 BÜNTETŐJOG 713

M á s o d ik fe je z e t
A fia ta lk o r ú a k r a v o n a t k o z ó r e n d e lk e z é s e k

• IV. cikk
15. § Az ellen, aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét meg nem
haladta (gyermek), sem vád nem emelhető, sem bűnvádi eljárás nem indítható.
Ha a gyermek bűntettet vagy vétséget követett el, a hatóság, amely elé kerül, őt megfe-
nyítés végett a házi fegyelem gyakorolására jogosított egyénnek vagy az iskolai hatóság­
nak adhatja át. Az iskolai hatóság a gyermeket megdorgálhatja vagy iskolai elzárással fé­
nyi theti.
Ha a gyermek eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve vagy züllésnek in­
dult, a hatóság a gyámhatóságot értesíti, és ha a gyermek érdekében halaszthatatlanul
szükséges, a gyermeket ideiglenes felvétel végett a legközelebb eső állami gyermekmen-
helybe szállítja. A gyámhatóság a gyermek javító nevelése iránt az erre nézve irányadó sza­
bályok értelmében intézkedik.
16. § Az, aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életének tizenkettedik évét már megha­
ladta, de tizennyolcadik évét még be nem töltötte (fiatalkorú), ha a büntethetőséghez szük­
séges értelmi és erkölcsi fejlettsége nem volt meg, büntetőjogi felelősségre nem vonható.
Ha a bíróság ily esetben szükségesnek látja, elrendelheti, hogy a fiatalkorút törvényes
képviselője, hozzátartozója vagy más alkalmas egyén házi felügyelet alatt tartsa, vagy in­
tézkedhetik az iránt, hogy a fiatalkorú házi vagy iskolai fenyítést kapjon (15. § második be­
kezdése).
Ha az ilyen fiatalkorú eddigi környezetében erkölcsi romlásnak van kitéve vagy züllés­
nek indult, a bíróság a fiatalkorúnak javító nevelését rendeli el.
17. § Az ellen a fiatalkorú (16. § első bekezdése) ellen, akinek a bűntett vagy vétség elkö­
vetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt, a követke­
ző intézkedések tehetők:
1. dorgálás;
2. próbára bocsátás;
3. javító nevelés;
4. fogház- vagy államfogház-bíintetés.
Pénzbüntetés fiatalkorú ellen sem mint fő-, sem mint mellékbüntetés nem állapítható
meg, úgyszintén hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését sem le­
het ellene kimondani. Más mellékbüntetés alkalmazása nincs kizárva.
Az 1-3. pontban meghatározott intézkedéseknek nincs más joghatálya, mint amelyet ez
a törvény megállapít: különösen nem jön figyelembe ily intézkedés a visszaesés megálla­
pításánál, és nem jár a hivatalviselés tekintetében oly következménnyel, amelyet más tör­
vény az elítéléshez fűz.
18. § Az intézkedésnél (17. §) figyelembe veendők: a fiatalkorú egyénisége, értelmi és er­
kölcsi fejlettségének foka, életviszonyai és az eset összes többi körülményei. Ezekhez ké­
pest a bíróság a 17. § 1-4. pontjában meghatározott intézkedések közül a törvényben meg­
határozott korlátok közt azt alkalmazza, amelyik a fiatalkorú terhelt jövőbeli magavisele­
té és erkölcsi fejlődése szempontjából kívánatosnak mutatkozik.
Az a cselekmény, amely a törvény szerint bűntett, az intézkedéssel vétséggé minősül. Ab­
ban a tekintetben azonban, hogy a cselekmény hivatalból vagy magánindítványra üldö­
zendő-e, úgyszintén a kísérlet büntethetősége tekintetében a cselekménynek a törvényben
megállapított minősítése irányadó.
19. § A dorgálás abban áll, hogy a bíróság nyilvános tárgyaláson az elítélthez ünnepélyes
komoly intelmet intéz, és figyelmezteti őt, hogy újabb bűntett vagy vétség elkövetése ese­
tében ellene szigorú büntetést fog alkalmazni.
A dorgálás nem alkalmazható:
714 A POLGÁRI JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

1. ha a cselekmény súlyához mérten egy hónapot meghaladó fogház vagy állambünte­

tés lenne megállapítható;
2. ha a fiatalkorú egy hónapot meghaladó szabadságvesztés-büntetéssel már büntetve
volt.
20. § A bíróság a dorgálást az ítélet kihirdetése után azonnal foganatosítja, ha az ellen a
kir. ügyészség fellebbezést nem jelentett be.
Ha a dorgálást bármely okból azonnal foganatosítani nem lehet, foganatosítására a bíró­
ság határnapot tűz, és erre az elítéltet megidézi.
Ha az elítélt a kitűzött határnapon igazolatlanul meg nem jelenik, vagy a dorgálást nem
fogadja kellő tisztelettel, a bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezi, és a dorgálás mellőzé­
sével új határozatot hoz.
21. § A próbára bocsátás abban áll, hogy a bíróság a fiatalkorút ítélethozatala nélkül meg­
felelő figyelmeztetés után egyévi próbaidőre, szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mel­
lett feltételesen szabadlábon hagyja.
Próbára bocsátás nem alkalmazható, ha a fiatalkorú egy hónapot meghaladó szabadság­
vesztés-büntetéssel már büntetve volt.
22. § Próbára bocsátás esetében a bíróság a felügyeletet a fiatalkorú törvényes képvise­
lőjére, ha pedig erkölcsi fejlődése szempontjából kívánatos, állami gyermekmenheiyre
vagy más e végből szervezett hivatalra, valamely gyermekvédő egyesületre, vagy erre al­
kalmas egyénre bízza, és szükség esetében a fiatalkorú megfelelő elhelyezése felől is intéz­
kedik.
A felügyelettel megbízott a fiatalkorú magaviseletét állandóan ellenőrzi, és a próbaidő
kifogástalan elteltével a bíróságnak haladéktalanul jelentést tesz.
23. § Ha a fiatalkorú a próbaidő alatt újabb büntetendő cselekményt követ el, iszákos, er­
kölcstelen vagy csavargó életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mu­
tatja, vagy a felügyeleti szabályokat megszegi, a bíróság őt e tények megállapítása után ja­
vító nevelésre, avagy fogház- vagy államfogház-büntetésre ítéli.
Ha a próbaidő alatt a fiatalkorú kifogástalan magaviseletét tanúsított, az elkövetett bűn-
cselekmény miatt folyamatba tett eljárást meg kell szüntetni.
24. § Javító nevelést rendel a bíróság, ha a fiatalkorú eddigi környezetében a romlás ve­
szélyének van kitéve, züllésnek indult, vagy értelmi és erkölcsi fejlődése érdekében a javí­
tó nevelés más okból szükségesnek mutatkozik.
A javító nevelést a bíróság határozatlan időtartamra mondja ki, de az a fiatalkorú hu­
szonegyedik évének betöltésén túl nem terjedhet.
A javító nevelés céljára állami és az igazságügy-minister által arra alkalmasnak talált más
intézetek szolgálnak.
A javító nevelés módozatait és részletes szabályait egyebekben az igazságügy-minister
a belügyministerrel egyetértve rendelettel állapítja meg.
25. § A javító nevelés alatt álló fiatalkorút, ha legalább egy évig az intézetben (24. § har­
madik bekezdése) volt, és teljesen megjavultnak látszik, a felügyelő hatóság (31. §) meg­
hallgatása után az igazságügy-minister kétévi próbaidőre kísérletileg szabadon bocsátja.
A próbaidő kifogástalan elteltével a szabadon bocsátás véglegessé lesz. Ellenkező eset­
ben az igazságügy-minister elrendelheti a kísérletileg kihelyezettnek az intézetbe való
visszaszállítását, ha az a huszonegyedik évét még be nem töltötte.
26. § Ha szigorúbb intézkedésre van szükség, a bíróság a fiatalkorút a törvény szerint ha­
lállal, fegyházzal, börtönnel vagy fogházzal büntetendő cselekmény miatt fogházbüntetés­
re, államfogházzal büntetendő cselekmény miatt államfogház-büntetésre ítéli.
Oly fiatalkorú ellen, aki a cselekmény elkövetésekor életének tizenötödik évét még be
nem töltötte, fogházbüntetés csak a legsúlyosabb esetekben állapítható meg.
A fogház- és az államfogház-bíintetés határozott tartamban, a bűnösség súlyához mér­
ten állapítandó meg.
A fogházbüntetés legkisebb tartama tizenöt nap; leghosszabb tartama: ha a fiatalkorú a
 BÜNTETŐJOG 715

cselekmény elkövetésekor tizenötödik évét betöltötte és cselekményére a törvény halál­

vagy fegyházbüntetést állapít meg, tíz év, más esetekben öt év.
Az államfogház-büntetés legkisebb tartama egy nap, leghosszabb tartama két év.
27. § A fogházbüntetés fiatalkorúak részére felállított külön fogházban hajtandó végre.
Egy hónapot meg nem haladó fogházbüntetés más letartóztató intézet magánzárkájában is
végrehajtható.
A bíróság ítéletében elrendelheti, hogy a fiatalkorúak fogházában állja ki a kiszabott fog­
házbüntetést az oly elítélt is, aki tizennyolcadik évét meghaladta, de huszonegyedik évét
még nem töltötte be. A fiatalkorúakra megállapított egyéb szabályok az ily elítéltekre nem
alkalmazhatók.
Aki életének huszonegyedik évét betöltötte, a fiatalkorúak fogházába fel nem vehető.
A fiatalkorúak fogházában letartóztatottakra a Btk. 41. §-a nem alkalmazható.
A fogház- és államfogház-büntetés végrehajtásának módozatait és részletes szabályait
egyebekben az igazságügy-minister rendelettel állapítja meg.
28. § A bíróság akár a fogházbüntetést megállapító ítéletben, akár utóbb a felügyelő ha­
tóság (31. §) javaslatára elrendelheti, hogy a fiatalkorú a fogházbüntetés kiállása után utó­
lag még javító nevelésben (24. és 25. §) részesíttessék, ha attól gyökeres erkölcsi átalakítá­
sa remélhető.
29. § A 26. § értelmében elítéltet, ha szorgalmat tanúsított és ja villásának jelét adta, a bün­
tetés kétharmad részének kitöltése után az igazságügy-minister a felügyelő hatóság meg­
hallgatása után feltételes szabadságra bocsáthatja.
A feltételes szabadságra bocsátott magaviselet és életmód tekintetében külön szabályok
alatt áll. Ha e szabályokat az ítéletben megállapított büntetési idő letelte előtt megszegte,
az igazságügy-minister elrendelheti visszaszállítását az intézetbe. Ellenkező esetben a bün­
tetés kitöltöttnek veendő.
A visszaszállítás elrendelése esetében a feltételes szabadságon töltött idő a büntetésbe
nem számíttatik be.
30. § Kísérleti helyezés (25. §) és feltételes szabadon bocsátás (29. §) esetében az igazga­
tó a gyermekvédő egyesületek vagy az e végből szervezett hivatalok közreműködésével
gondoskodik a kibocsátott megfelelő elhelyezéséről; ugyanily módon állandóan felügyel
annak magaviseletére, s ha a kibocsátott a részére megállapított szabályokat megszegi, a
felügyelő hatóságnak haladéktalanul jelentést tesz.
Az igazgató a végleg kibocsátottak elhelyezéséről is gondoskodik.
31. § Felügyelő hatóságot minden javító intézet és fiatalkorúak befogadására szolgáló
minden fogház mellett kell felállítani. Szervezetét és eljárását az igazságügy-minister ren­
delettel szabályozza.
Ha a javító nevelés állami gyermekmenhelyben vagy nem állami intézetben történik, a
felügyelő hatóság teendőit a belügyminiszter részéről kijelölt hatóság végzi.

• V. cikk
32. § Az ellen, aki a bűntett elkövetésekor életének tizennyolcadik évét már meghaladta, de
huszadik évét még be nem töltötte, a törvény szerint halállal vagy életfogytig tartó fegy-
házzal büntetendő cselekmény miatt tíztől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetés állapí­
tandó meg.
Ez a büntetés a Btk. 92. §-a alapján a halállal büntetendő cselekmény esetében háromévi,
az életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében kétévi fegyháznál kisebb
mértékre nem szállítható le.

• VI. cikk
33. § Ha a fiatalkorú kihágást követ el, a jelen törvény 15-25. és 30. §-ainak rendelkezéseit
az alábbi eltéréssel megfelelően kell alkalmazni.
716 A POLGÁR] JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

Ha szabadságvesztés-büntetés kiszabása mutatkozik szükségesnek, elzárásbüntetést

kell megállapítani. Az elzárás leghosszabb tartama két hónap.
A Kbtk. 62. §-ában meghatározott kihágás miatt a fiatalkorú ellen a jelen törvény 17. §-
ának 1. és 2. pontjában foglalt intézkedés nem tehető.
A közigazgatási hatóság, ha javító nevelés elrendelését tartja szükségesnek, az ügyet el­
járás végett az illetékes kir. járásbírósághoz teszi át, és ha a fiatalkorú érdekében halasztha­
tatlanul szükséges, a fiatalkorát ideiglenes felvétel végett a legközelebb eső állami gyer-
mekmenhelybe szállítja.

• VII. cikk
34. § Ha a vádlott a büntetendő cselekmény elkövetésekor életének tizennyolcadik évét
még be nem töltötte, külön kérdés teendő fel arra nézve, bírt-e a vádlott az elkövetés ide­
jén oly értelmi és erkölcsi fejlettséggel, hogy tettéért büntetőjogilag felelősségre vonható?
A bíróság tagadó válasz esetében a jelen törvény 16. §-a értelmében, igenlő válasz eseté­
ben 17. §-a értelmében határoz.

• Vili. cikk
35. § Az 1.9. pont esetében, valamint a fiatalkorúak ellen indított bűnvádi eljárás folyamán,
amennyiben egyévi időtartamot meghaladó fogház- vagy államfogház-büntetés mutatko­
zik kiszabandónak: a kir. járásbíróság az iratokat további eljárás végett az illetékes kir. tör­
vényszékhez teszi át. Az áttétel miatt perorvoslat nem használható és a kir. törvényszék -
anélkül, hogy a büntetés kiszabása tekintetében korlátozva lenne - az ügyben eljárni köte­
les. Ez a rendelkezés a bűnvádi perrendtartás 527. §-a harmadik bekezdésének szabályát
nem érinti.

H a r m a d ik fe je z e t
A m e llé k b ü n te t é s e k r e é s a z e lk o b z á s r a v o n a tk o z ó r e n d e lk e z é s e k
• IX. cikk
36. § Azokban az esetekben, amelyekben a bíróság a hivatalvesztést és a politikai jogok fel­
függesztését mellőzheti, a szakképzettséget kívánó hivatás vagy foglalkozás (Btk. 60. §)
gyakorlatától való eltiltás, valamint a viselt hivatal és állás, illetőleg az ügyvédség elvesz­
tésének kimondása is mellőzhető.
M TVT 831-886. P.

A HATÁROZATLAN TARTAMÚ SZABADSÁGVESZTÉS-BÜNTETÉS

522.
1913
21. TÖRVÉNYCIKK

A KÖZVESZÉLYES MUNKAKERÜLŐKRŐL

1 . B ü n te té s é s d o lo g h á z b a u ta lá s
1. § Az a keresetre utalt munkaképes egyén, aki munkakerülésből csavarog vagy egyébként
munkakerülő életmódot folytat, kihágás miatt nyolc naptól két hónapig terjedhető elzárás­
sal büntetendő.
2. § Az 1. §-ban meghatározott cselekmény vétség és nyolc naptól három hónapig terjed­
hető fogházzal büntetendő, ha a tettes az 1. § alapján már két ízben meg volt büntetve, és
a cselekmény elkövetésekor utolsó büntetésének kiállása óta két év még nem telt el.
3. § Az 1. §-ban meghatározott cselekmény vétség, és tizenöt naptól hat hónapig terjed­
hető fogházzal büntetendő:
1. ha a tettes magát vagy családját munkakerülő életmódjával erkölcsi romlásnak teszi
ki; vagy
 BÜNTETŐJOG 717

2. ha oly tények merültek fel, amelyekből meg lehet állapítani, hogy a tettes rendszerint
bűncselekmények elkövetéséből tartja fenn magát.
4. § Vétség miatt tizenöt naptól hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz koronáig ter­
jedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
1. aki nyilvános vagy a közönségnek nyitva álló helyen (1879: XL. te. 87. §) űzött tiltott
szerencsejátékból tartja fenn magát, vagy mások szenvedélyét, könnyelműségét, tapaszta­
latlanságát vagy értelmi gyöngeségét üzletszerűen kihasználja; vagy
2. aki kéjnővel vagy tiltott kéjelgésből élő nővel tarttatja ki magát.
5. § A 2., a 3. és a 4. § eseteiben a bíróság fogházbüntetés kiszabása helyett a tettest ítélet­
tel dologházba utalhatja, ha munkára nevelése és rendes életmódhoz szoktatása végett
szükségesnek tartja.
6. § Aki a 2., a 3. vagy a 4. § alapján már meg volt büntetve, azt, ha utolsó büntetésének
kiállása után két éven belül az 1-4. §-ok valamelyike alá esik, a bíróság fogházbüntetés ki­
szabása nélkül ítélettel dologházba utalja.
Az előbbi bekezdés esetében a bíróság a dologházba utalást mellőzheti, és egy hónaptól
egy évig terjedhető fogházbüntetést állapíthat meg, ha az elítélt egyéniségéből és az eset
körülményeiből alaposan lehet következtetni arra, hogy a tettes a büntetés kiállása után
munkás és rendes életmódot fog folytatni.
7. § Dologházba utalhat a bíróság ítéletében oly bűntettest is, akit az élet, testi épség, sze­
mérem vagy vagyon ellen elkövetett bűntett vagy vétség miatt fegyházra, börtönre vagy
legalább háromhavi fogházra ítélt, ha megállapította, hogy ez a bűntett vagy vétség a tet­
tes munkakerülő életmódjával (1-4. §) van összefüggésben.
Az ily elítéltet a szabadságvesztés-büntetés végrehajtása után kell a dologházba szállíta­
ni. A bíróság azonban ítéletében elrendelheti, hogy a fogházra ítélt ezt a büntetését is a do­
logházban állja ki.
8. § A 2-4. §-oknak és a 6. § második bekezdésének eseteiben az 1878: V. te. 92. §-a nem
alkalmazható.
Fiatalkorüt, aki az ítélet hozatalakor élete tizennyolcadik évét még be nem töltötte, do­
logházba utalni nem lehet.
9. § Az 1-7. § alapján elítéltet a bíróság oly községből, amely az elítéltnek nem illetőségi
helye, meghatározott időre kitilthatja, a külföldit pedig az országból kiutasíthatja, s a
visszatéréstől is egész életére vagy meghatározott időre eltilthatja. Oly külföldit, akinek a
magyar állam területén sem lakóhelye, sem állandó tartózkodóhelye nincs, az országból ki
kell utasítani, s a visszatéréstől is el kell tiltani.
A határozott időre szóló kitiltás és kiutasítás tartama egy évnél rövidebb és öt évnél
hosszabb nem lehet.

2 . A d o l o g h á z i ő r iz e t v é g r e h a j t á s a
10. § A dologházba utalás határozatlan időre szói; de tartama egy évnél rövidebb és öt év­
nél hosszabb nem lehet.
Ebbe az időbe a dologházban végrehajtott fogházbüntetés tartamát (7. § utolsó monda­
ta) nem lehet beszámítani.
11. § Dologházul az igazságügy-minister addig, amíg e célra megfelelő külön intézetek
nem állíttatnak, valamely országos büntetőintézetet, bírósági fogházat, valamely törvény-
hatóság vagy község által erre a célra felajánlott alkalmas épületet vagy ily intézet, vagy
épület elkülönített részét jelöli ki.
12. § A dologházba utáltakat munkával kell foglalkoztatni, és rendes életmódhoz kell
szoktatni.
Egyebekben a dologházak szervezetét és rendtartását az igazságügy-minister rendelet­
tel szabályozza.
13. § Minden dologház mellett külön felügyelő hatóságot kell felállítani.
A felügyelő hatóság tagjait a kir. bíróság, a kir. ügyészség és a rendőri hatóság tagjai, va­
718 A POLGÁRI JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

lamint a dologház vezetői és más alkalmas egyének közül az igazságügy-minister nevezi

ki. A tagok száma ötnél kevesebb és tíznél több nem lehet.
A felügyelő hatóság szervezetét és eljárását egyebekben az igazságügy-minister a bel­
ügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozza.
14. § A felügyelő hatóság a dologházba utaltat feltételes szabadságra bocsátja, ha az in­
tézetben legalább egy évet töltött, kellő szorgalmat s jó viseletét tanúsított, és egyéniségé­
nek átalakulása folytán alapos reményt nyújt arra, hogy szabadon bocsátása esetében mun­
kás és rendes életmódot fog folytatni, és ha számára megfelelő munka biztosítva van.
Feltételes szabadságra kell bocsátani azt is, aki az intézetben az öt évet (10. §) eltöltötte.
A felügyelő hatóságnak e kérdésben hozott határozata ellen a kir. ügyészség, az intézet
igazgatója és az elítélt nyolc napon belül az igazságügy-ministerhez folyamodhatik. Ez a
folyamodás a határozat végrehajtását felfüggeszti.
15. § A feltételes szabadságra bocsátott köteles a felügyelő hatóság által meghatározott
helyen tartózkodni, munkás és rendes életmódot folytatni.
A rendőri hatóság a feltételes szabadságra bocsátott magatartását ellenőrzi, s arról a fel­
ügyelő hatóságnak a szükséghez képest jelentést tesz.
16. § A feltételes szabadságra bocsátás tartama egy év.
Ha az elítélt ez idő alatt munkás és rendes életmódot folytatott, a szabadon bocsátás vég­
leges lesz.
Ha ellenben a szabadságra bocsátott iszákos, erkölcstelen vagy munkakerülő életmódot
folytat, vagy a felügyeleti szabályokat más módon súlyosan megszegi, a tartózkodó helye
szerint illetékes kir. bíróság (17. §) a tények megállapítása után elrendeli visszaszállítását
az intézetbe.
Ha a feltételes szabadságra bocsátott a 7. §-ban megjelölt oly bűntettet vagy vétséget kö­
vet el, amely miatt őt a bíróság fegyházra, börtönre vagy legalább háromhavi fogházra íté­
li, ez a bíróság az elítéltet a szabadságvesztés-büntetésen felül a dologházba visszautalja.
Más bűntett vagy vétség esetében a bíróság az eset körülményeinek méltatásával határoz
a dologházba visszautalás kérdésében. A 7. § második bekezdése ilyen esetben is irányadó.
A dologházba visszaszállított az intézetben legalább egy évet, de legfeljebb öt évet tölt.
Ebbe az időbe sem a dologházban előbb eltöltött időt, sem a feltételes szabadság idejét nem
lehet beszámítani.
Újabb feltételes szabadságra bocsátásnak a 14. § szerint van helye. [...]
M T V T 3 2 5 - 3 4 7 . P.

A MÁSODIK BÜNTETŐNOVELLA

523.

1928
10. TÖRVÉNYCIKK

A BÜNTETŐ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS EGYES KÉRDÉSEINEK SZABÁLYOZÁSÁRÓL

[...] Hl. Fejezet. A m egrögzött bűntettesekről

36. § A bíróság ítélettel határozott tartamú szabadságvesztés-büntetés kiszabása nélkül szi­
gorított dologházba utalja azt a bűntettest, aki az élet, a szemérem vagy a vagyon ellen kü­
lönböző időben és egymástól függetlenül legalább három bűntettet követett el, és a törvény
értelmében halálbüntetés kiszabásának nincs helye, ha megállapítja róla, hogy az utolsó és
az azt közvetlenül megelőző bűntettet öt éven belül követte el, és hogy bűncselekménye­
ket üzletszerűen követ el, vagy bűncselekmények elkövetésére állandó hajlamot mutat
(megrögzött bűntettes). Az előbbi bekezdésben említett ötévi időtartamba nem lehetbeszá-
mítani azt az időt, amelv alatt a terhelt személyes szabadságától meg volt fosztva.
 BÜNTETŐJOG 719

37. § Szigorított dologházba csak oly egyént lehet utalni, aki az ítélet hozatalakor életé­
nek huszonegyedik évét már betöltötte, s a 36. §-ban említett legalább három bűntettet ti­
zennyolcadik életévének betöltése után követte el. Hogy megrögzött bűntettes-e a terhelt,
ennek megállapításánál figyelembe kell venni egyéniségét, életmódját, életviszonyait, a
bűncselekmények elkövetésének körülményeit, mégpedig akkor is, ha a megelőző cselek­
ményeket fiatal korban vagy gyermekkorban követte el.
38. § Ha a 36. §-ban említett legalább három bűntett közül egy vagy több miatt a bíróság
előtt eljárás van folyamatban, szigorított dologházba utalás szempontjából közömbös az,
hogy a vádlott a megelőzőleg elkövetett egy vagy több bűntett miatt már jogerősen el volt-
e ítélve vagy pedig a most folyamatban levő eljárásban kerül elítélés alá, vagy hogy a koráb­
ban kiszabott büntetéseket egészen vagy részben végrehajtották-e, vagy összbiintetésbe fog-
lalták-e, vagy sem. A cselekmények bűntetté minősítése tekintetében a cselekménynek a tör­
vényben meghatározott alapminősítése az irányadó. Az a bíróság, amelyik a 36. §-ban em­
lített bűntett tárgyában legutóbb ítélkezett, a kir. ügyészség indítványára a szigorított
dologházba utalást a jelen törvény 36. §-ában meghatározott feltételek fennforgása esetében
ítélettel utólag is kimondhatja oly elítélt ellen, aki szabadságvesztés-büntetését tölti.
39. § A szigorított dologházi őrizet legrövidebb tartamát a bíróság az ítéletben határoz­
za meg; a legrövidebb tartam azonban három évnél kevesebb nem lehet. A szigorított do­
logházi őrizet legrövidebb tartamának letelte után az elítélt az igazságügy-ministerhez
folyamodhatik és tőle feltételes szabadságra bocsátását kérheti; ha ezt az igazságügy-mi-
nister nem találja teljesíthetőnek, az elítélt kérését minden következő évben egyszer meg­
ismételheti.
40. § A szigorított dologházba utalt által akár az ítélet hozása előtt, akár utóbb elkövetett
bűntett vagy vétség miatt minden esetben az a bíróság jár el, amelyik őt szigorított dolog­
házba utalta.
Ily esetben a bíróság az eset körülményeihez képest a szigorított dologházi őrizet legrö­
videbb tartamát íellebbemelheti, vagy pedig az eljárást megszüntetheti.
41. § Szigorított dologházba utalás és végrehajtása az elítéltre ugyanazon jogkövetkez­
ményekkel jár, amelyeket a törvény a fegyházbüntetéshez fűz.
42. § Szigorított dologházul addig, amíg megfelelő külön intézetek fel nem állíttatnak, az
igazságiigy-minister valamely országos büntető intézetet vagy ily intézetben elkülönített
részt jelöl ki.
43. § A szigorított dologházba utáltakat munkás és rendes életmódhoz kell szoktatni; őket
munkával oly módon kell foglalkoztatni, hogy valamely foglalkozást annyira elsajátítsa­
nak, hogy szabadságuk visszanyerése után abból megélhessenek. Egyebekben a szigorított
dologházak szervezetét és rendtartását az igazságiigy-minister rendelettel szabályozza. E
szabályozásig a szigorított dologházba utáltakra, amennyiben a jelen törvény rendelkezé­
seivel nem ellenkeznek, a fegyházbüntetés végrehajtására megállapított szabályokat kell
alkalmazni.
44. § Minden szigorított dologház mellett az elnökkel együtt három tagból álló felügye­
lő hatóság szerveztetik. A felügyelő hatóság elnökét és egyik tagját ama kir. ítélőtábla elnö­
ke, amelynek területén a szigorított dologház fekszik, a felügyelete alatt álló kir. bíróság
tagjai közül, másik tagját pedig a kir. főügyész a kir. ügyészség tagjai közül nevezi ki. A fel­
ügyelő hatóság előadója a szigorított dologház vezetője.
Attól az időponttól kezdve, amikor a szigorított dologházba utaltak a jelen törvény ér­
telmében feltételes szabadságra bocsátásért folyamodhatnak, a felügyelő hatóság minden
évben legalább egyszer a szigorított dologházban ülést tart avégett, hogy az ily folyamo­
dások felől véleményt nyilvánítson. A felügyelő hatóság köteles a folyamodót szóval meg­
hallgatni, eljárását egyebekben maga állapítja meg.
45. § Az igazságiigy-minister az elítéltet a szigorított dologházi őrizet legrövidebb tarta­
mának (39. §) elteltével a felügyelő hatóság meghallgatása után feltételesen szabadságra
bocsátja, ha az elítéltnek az intézetben tanúsított magaviseletéből és a munkában kifejtett
720 A POLGÁRI JOGÁLLAM ÉS A JOGFOLYTONOSSÁG ÁLLAMA (1867-1948)

szorgalmából alaposan lehet arra következtetni, hogy szabadon bocsátása esetében a jog­
rendet és a közbiztonságot újból veszélyeztetni nem fogja, s munkás és rendes életmódot
fog folytatni. Ha a felügyelő hatóság az elítélt feltételes szabadságra bocsátását két egymást
követő évben kétszer egymásután javasolja, az igazságügy-minister a kérelmet el nem uta­
síthatja. Az igazságügy-minister a feltételesen szabadságra bocsátott részére külön utasítá­
sokat adhat.
46. § A feltételes szabadságra bocsátás tartama három év. Ha a feltételes szabadságra bo­
csátott ez alatt az idő alatt munkás és rendes életmódot folytat, a szabadon bocsátás végle­
gessé válik; ha ellenben erkölcstelen, iszákos vagy munkakerülő életmódot folytat, vagy a
felügyeleti szabályokat más módon súlyosan megszegi, az a bíróság, amelyik őt szigorított
dologházba utalta, e tények megállapítása után elrendelheti visszaszállítását a szigorított
dologházba; ily határozat hozása előtt tárgyalást kell tartani, és arra a kir. ügyészséget és
az elítéltet meg kell idézni.
Az ily módon visszaszállított a szigorított dologházba visszaszállítás elrendelésétől szá­
mított öt év eltelte előtt feltételes szabadságra újból nem bocsátható.
47. § Ha a feltételes szabadságra bocsátott a feltételes szabadság ideje alatt bűntettet vagy
vétséget követ el, emiatt az eljárás annak a bíróságnak a hatáskörébe és illetékessége alá tar­
tozik, amelyik az elítéltet szigorított dologházba utalta. Ily esetekben a bíróság mindenek­
előtt azt mérlegeli, hogy a szigorított dologházba utalásnak a jelen törvény 36. §-ának meg­
határozott feltételei most is megvannak-e; ennek megállapítása esetében a bíróság a meg­
rögzött bűntettest ítélettel a jelen törvény 36. és 39. §-ának megfelelően újból szigorított d o
logházba utalja. Ebben az esetben a szigorított dologházi őrizet tartama öt évnél rövidebb
nem lehet. Ha a bíróság a szigorított dologházba utalásnak feltételeit meg nem állapítja, az
elkövetett bűntett vagy vétség felől az általános szabályok értelmében határoz. [...]
M T V T 2 6 5 - 2 9 7 . P.

NÉPKÖZTÁRSASÁGI ÁLLAMFORMA VÉDELME

524.
1919
11. NÉPTÖRVÉNY

A NÉPKÖZTÁRSASÁGI ÁLLAMFORMA VÉDELMÉRŐL

1. § Az, akinek cselekménye közvetlenül arra irányozva, hogy Magyarország népköztársa­
sági államformája erőszakkal megváltoztattassék, bűntett miatt tíz évtől tizenöt évig ter­
jedhető fegyházzal büntetendő.
Az ezen bűntett elkövetésére létrejött szövetség, ha ahhoz a bűntett véghezvitelére célzó
előkészületi cselekmény nem járul, öt évig terjedhető fegyházzal, ha pedig előkészületi cse­
lekmény is követtetett el, tíz évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
A szövetség létrejött, ha két vagy több személy a bűntett elkövetését közös egyetértéssel
elhatározta.
Aki anélkül, hogy eziránt mással szövetkezett volna, az első bekezdésben meghatározott
bűntett elkövetésére előkészületet tesz, öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
2. § Abban az esetben, ha az 1. § első bekezdésében meghatározott bűntett lázadással pá­
rosul, a felbujtók és vezetők életfogytig tartó fegyházzal büntetendők.
3. § Aki nyilvánosan szóval, vagy aki irat, sajtótermék, vagy képes ábrázolat terjesztése,
vagy közszemlére kiállítása útján, az 1. §-ban meghatározott bűntett elkövetésére egyenes
felhívást intéz, úgyszintén az, aki ugyanily módon a népköztársasági államforma ellen lá­
zit, vagy azt politikai célzattal megtámadja, végül az is, aki a népköztársasági államforma
megszüntetésére irányuló mozgalmat kezdeményez, szervez vagy ily mozgalomban más
módon tevékenyen részt vesz, bűntett miatt öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.
4. § Nem büntetendő a jelen néptörvény 1--3. §-aiban meghatározott bűntettek miatt az,
aki - önként és mielőtt a hatóság a cselekményt felfedezte volna - az előkészítést vagy meg­