Szófajok

1./ Szófajok felismerése - Írd ki a szövegből a megfelelő szófajokat!

„Az ég oly kék, oly fénylő, csodaszép,

Zeng a lomb, csupa visszhang most a domb
Kinn a szabadban rőzse pattog, tábortűznél fiatalok,
Múltba merengő gyerekarcok sejtik a jövőt.”

A/ Ige :
B/ Ragos főnév :
C/ Melléknév :
D/ Igenév :
E/ Névmás :
F/ Határozószó :

2./ Az alábbi három csoportban felsorolt 5-5 igekötő, közbeékelődő szó és igenév közül
válogass össze értelmes és nyelvi szempontból is helyes kifejezéseket! (Minden szót használj
fel!)

Igekötők: ki, el, vissza, meg, össze

Közbeékelődő szavak: van, lehet, kell, akar, tud
Igenevek: javítani, keverve, mondani, találni, adni

A/ _____________________________________
B/ _____________________________________
C/ _____________________________________
D/ _____________________________________
E/ _____________________________________

3./ Húzd alá a szövegben a névmásokat, és határozd meg a fajtájukat!

- Mondott valamit?
Gyuri ajkaiba harapott, megrestellte magát, hogy ismét hangosan gondolkozott.
- Semmit, semmit. Folytassa, kérem.
- Nos, Szent Péter tehát eltűnt, de az esernyő megmaradt.
- És megvan? – kérdé mohón.
- De meg ám. Úgy őrzik a glogovai templomban, mint egy kincset.
- Hála Istennek!
Nagy lélegzetet vett, mint akinek a szívéről mázsás teher esik le, gyöngyöző homlokát
megtörülte a zsebkendőjével. Megvan! – motyogta. Mindent tudott, s a nagy szerencse
egyszerre összemorzsolta…
- És kié most az esernyő? A templomé? – tudakolta gépiesen.
- Lehet még a magáé is – csintalankodék a menyecske. – Veronka magával viszi a férjéhez.
Így mondta nekem egyszer a glogovai tisztelendő úr.

4./ Egészítsd ki a szöveget névmásokkal!

Vannak könyvek, melyeket „ki lehet olvasni.” Ha valaki végére ért egy szórakoztató úti
regénynek, nyomban kihajítja a vonatablakon. Többé nincs ____________ szüksége. Mindent
tud, amit akart ____________ tudni. Oldalai ilyenkor annyira üresek számára, mintha szeme a
szó szoros értelmében kiszívta, elfakította volna a fekete sorait, s csak a fehér papír maradt
volna meg, mely nem közöl többé semmiféle újat. De némely könyv csakugyan
kiolvashatatlan. Különösen az igaz versek ____________. ____________ jobban
beleolvassuk magunkat. Mennél inkább ismerkedünk ____________, annál titokzatosabbak.
Már tudjuk ____________ fejből is, de minden alkalommal, hogy elénk kerülnek, új fényben
ragyognak föl. Elolvassuk ezerszer, s legközelebb, ezeregyedszer, az Ezeregyéjszaka tündéri
varázsát árasztják. Mi lehet ____________ az oka? Nyilván az, hogy nem szövegükben van a
tartalom, hanem mögötte. Ezért nem „fogynak el” sohasem.
(Kosztolányi Dezső: A kiolvashatatlan vers –– részlet)

5./ Húzd alá azokat a névmásokat a szövegben, amelyek nem visszafelé, hanem előre
utalnak!

A Krisztus előtti III. században egy hordóban élt a bölcs Diogenész. Mi ellen tiltakozott ezzel
az életmódjával? Korának erkölcse, az emberek önzősége ellen. A hordóban egy fa ivótál volt
egyetlen bútora. De egyszer meglátott egy fiúcskát, aki a tenyerével merített vizet a kútból.
Ezt mondta:
- Már látom, hogy van még egy fölösleges tárgyam.

Majd így cselekedett. Kihajította az ivótálat a hordóból.

6./ Húzd alá a szövegben a visszautaló és az előreutaló névmásokat a megfelelő nyíllal!

Egyszer az athéniak álmélkodva látták, hogy Diogenész kitárt tenyérrel áll egy szobor előtt,
mintha kéregetne. Ezt kérdezték tőle:
- Mit csinálsz, Diogenész?

Diogenész erre így válaszolt:

- Alamizsnát kérek a szobortól. Ezzel szoktatom magam a visszautasításhoz.

Egy alkalommal Nagy Sándor állt meg a hordóban lakó Diogenész előtt. A király ezekkel a
szavakkal fordult hozzá:
- Mi az óhajod? Mondd meg, és azonnal teljesítem.

Diogenész csak ennyit kért:

- Menj odébb, ne vedd el előlem a napsugarakat!

7./ Húzd alá a szövegben a névmásokat, és határozd meg a fajtájukat!

- Mondott valamit?
Gyuri ajkaiba harapott, megrestellte magát, hogy ismét hangosan gondolkozott.
- Semmit, semmit. Folytassa, kérem.
- Nos, Szent Péter tehát eltűnt, de az esernyő megmaradt.
- És megvan? – kérdé mohón.
- De meg ám. Úgy őrzik a glogovai templomban, mint egy kincset.
- Hála Istennek!
Nagy lélegzetet vett, mint akinek a szívéről mázsás teher esik le, gyöngyöző homlokát
megtörülte a zsebkendőjével. Megvan! – motyogta. Mindent tudott, s a nagy szerencse
egyszerre összemorzsolta…
- És kié most az esernyő? A templomé? – tudakolta gépiesen.
- Lehet még a magáé is – csintalankodék a menyecske. – Veronka magával viszi a férjéhez.
Így mondta nekem egyszer a glogovai tisztelendő úr.
(Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője)

8./ Húzd alá a névmásokat, és nevezd meg a fajtájukat!

Légy kegyes mindenkihez, aki hozzád járul.

Bolond, ki fának gyümölcsére néz, magasságát pedig nem tekinti.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Újra megnéztem azt a filmet, amelyet a nyáron láttam.
Megtaláltam azt, amit kerestem.
Sok mindenre emlékszem, ami gyerekkoromban történt.
Van valami ebben a dologban, ami nem világos.

9./ Olvasd fel azokat a részeket a szövegből, amelyekre visszautalnak a szövegben kiemelt
névmások!

Éjfélre készen volt a lyuk. A kőművesek eljöttek, és megkopogtatták az ablakot. Gregorics

beeresztette őket. Már akkor a szoba közepén állt a katlan. Nem látszott a tetején semmi, csak
fűrészpor, de azért szörnyű nehéz volt, alig bírta vinni két erős kőműves. Belül volt, ami
volt…
- Ha holnap bemeszelteti az úr, az ördög se találna rá holnapután.
- Meg vagyok elégedve – mondá Gregorics Pál, és kifizette nekik az ígért összegeket.
- Most már elmehetnek.
Az öregebb kőműves csodálkozni látszott, hogy ilyen könnyen eleresztik.
- Azelőtt másképpen ment az efféle – mondá némi fitymálással.
(Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője)