NÉMET TERJESZKEDÉSI POLITIKA - ÚTON AZ ÚJABB HÁBORÚ FELÉ

A BERLIN-RÓMA TENGELY ÉS A SPANYOL POLGÁRHÁBORÚ

Németország 1935-től számos ponton szegte meg a versailles-i szerződést: jelentős
fegyverkezésbe kezdett, majd bevezette az általános hadkötelezettséget. Utóbbi lépését
Olaszország Nagy-Britanniával és Franciaországgal együttesen ítélte el, és kiálltak Ausztria
függetlensége mellett.
Ám 1936 őszén Hitler és Mussolini megállapodtak, hogy a továbbiakban egyeztetik külpolitikai
lépéseiket. Ezzel megszületett a Berlin–Róma tengely, amelyhez később Tokió is csatlakozott.
A két európai nagyhatalom baráti viszonyát a spanyol polgárháborúban való részvételük
mélyítette el.

Mussolini a régi Római Birodalmat akarta feltámasztani. Legfőbb célja egy olasz birodalom kiépítése volt
a Földközi-tenger térségében. Emellett Afrikában is növelni kívánta gyarmati területeit. Ezért az olasz
hadsereg megtámadta Etiópiát, de csak kemény harcok után sikerült elfoglalnia.
Japán az Ázsia feletti uralmat követelte magának. Az 1930-as évek elején csapatai megszállták Kína
egyik tartományát. Néhány évvel később ez a konfliktus nyílt háborúvá szélesedett. Japán emellett
Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán felé is terjeszkedni kívánt. Ezek azonban angol, francia és amerikai
befolyás alatt álló területek voltak

Spanyolországban az 1936-os választások a baloldal sikerét hozták. A demokratikus

változásokat bevezető új kormány ellen jobboldali katonatisztek felkelést robbantottak ki. Az
ország véres polgárháborúba sodródott. A köztársaság-ellenes erők vezetője Francisco Franco
tábornok lett. A felkelőket Hitler és Mussolini, a kormányt pedig a Szovjetunió támogatta
fegyverrel, illetve emberekkel. A nyugati nagyhatalmak semlegesek maradtak, de számos
nyugati önkéntes vett részt a köztársaságpártiak oldalán. A baloldal hívei végül vereséget
szenvedtek.

Robert Capa: A spanyol milicista halála.

A magyar születésű Capa fotóriporterként látta a
spanyol polgárháborút. Nagy nemzetközi
feltűnést keltett a képe, amely egy milicista
halálának pillanatát örökítette meg.
A harcokban számos művész is részt vett lelkes
önkéntesként vagy tudósítóként (mint például
Arthur Koestler), sőt olyanokat is megihletett,
akik csak hallottak róla. A polgárháború témája
feltűnik Pablo Picasso és Joan Miró festményein,
Ernest Hemingway Akiért a harang szól című
regényében, George Orwell Hódolat Katalóniának
című könyvében, valamint Radnóti Miklós Első
eclogájában, melyben Federico García Lorca
spanyol költő meggyilkolásának állított emléket.

A NÉMET TERJESZKEDÉS
Hitler 1936. márciusában hazardírozott: fegyveres erőket küldött a Rajnán túlra a
demilitarizált területre. Noha egy évvel korábban az általános hadkötelezettség bevezetését a
még elítélték, a nagyhatalmak ekkor nem reagáltak, mivel Franciaország súlyos pénzügyi
válsággal küszködött, Nagy-Britannia pedig megbékélési politikájával Németország jogos
sérelmeit akarta orvosolni, azt remélve, hogy így megszüntetheti az azokból fakadó állandó
feszültséget. A reakció hiánya felbátorította Hitlert, hogy a továbbiakban is feszegesse a
határokat: az összes német egy birodalomban való egyesítését tűzte ki célul.
Ennek első lépéseként, 1938. március 12-én a német haderő megszállta Ausztriát, és Bécsben
hivatalosan is kihirdették Ausztria és Németország egyesülését, vagyis az Anschlusst. Az
esemény közvetlen kiváltó oka az volt, hogy az osztrák miniszterelnök úgy akarta biztosítani
Ausztria függetlenségét Németországgal szemben, hogy bejelentette: népszavazást
rendeznek az Anschlussról. Hitler tartott attól, hogy egy „rosszul előkészített” népszavazás
keresztülhúzhatná céljait, ezért a voksolás előtt egy nappal megszállta az országot.
A nagyhatalmak tudomásul vették Németország és Ausztria egyesülését, és ez további
lépésekre bátorította Hitlert. Az év folyamán a német diplomácia hangosan követelni kezdte a
Szudéta-vidék önrendelkezését. A Csehszlovákiához tartozó területen mintegy három millió
német élt, és a csehszlovák kormány hajlandónak mutatkozott az autonómia megadására.
Hitler ekkor növelte a tétet: a terület átadását követelte, és háborúval fenyegetőzött. A súlyos
válság megoldására, 1938 szeptemberében négyhatalmi konferencia ült össze Münchenben.
Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország beleegyezett a Szudéta-vidék
visszacsatolásába. A leginkább érintett csehszlovákokat azonban meg sem hívták a
tárgyalásra.

Határváltozások, illetve német nemzetiségek Közép-Európában az 1930-as években.

Hitler megfogadta, hogy ez az utolsó területi igénye. Hogy mennyire nem gondolta komolyan
ígéretét, az már fél év múlva nyilvánvalóvá vált. A németek 1939 márciusában megszállták
Csehországot, Szlovákia pedig elvileg független ország lett (valójában a németek bábállama).
Így Csehszlovákia néhány hónap alatt eltűnt Európa térképéről.
Hitler azt hitte, hogy az angolok és a franciák a további lépéseit is szó nélkül fogják tűrni.
Követelni kezdte Lengyelországtól, hogy a németek szabadon járhassanak át Németország két
része között a korridoron keresztül. A lengyelek ezt nem fogadták el, hiszen maguk mögött
remélték a nyugati hatalmak támogatását. (Franciaország és Nagy-Britannia szerződésben
kötelezte el magát a segítségnyújtásra, amennyiben Lengyelországot támadás érné. Ezzel
próbálták Hitlert a további hódításoktól eltántorítani.)

A szovjet–német megnemtámadási egyezmény aláírása és a titkos záradéka által felosztott területek

Hitler ekkor úgy döntött, hogy fegyverrel oldja meg a vitát. Előtte azonban biztosítani akarta,
hogy a Szovjetunióval túl korán ne keveredjen háborúba. Célját sikerült elérnie: 1939
augusztusában a szovjet és a német külügyminiszter megnemtámadási szerződést kötött. A
megállapodás tartalmazott egy titkos záradékot is. Ez volt a Molotov-Ribbentropp paktum,
amelyben a két ország közötti területeket (benne Lengyelországot) felosztották egymás
között.
Küszöbön állt egy újabb háború kitörése.