SZAKMAI ESSZÉ: Szükséges egy közös EU hadsereg felállítása?

A korábbi évekkel ezelőtt még heves ellenállásba ütközött egy közös európai hadsereg
felállításának gondolata, azonban manapság mindez megváltozott. Oroszország 2022. február
24-én megindított Ukrajna elleni katonai agressziója jelentősen a prioritások középpontjába
állította az európai védelem megerősítését. Jelenleg NATO Európa felett tartja védő kezét,
mindez egyfajta függést jelent USA-tól és más országoktól is. Tegyük fel, hogy ma
Ukrajnának sikerül ellenállni az orosz inváziónak, az elsődlegesen Az Egyesült Államok által
szállított katonai felszereléseknek, támogatásnak köszönhető. Mindez rávilágít arra, hogy az
európai katonai eszközök nem megfelelőek a stratégiai környezetükhöz. Fontos kiemelnem,
hogy a NATO politikai, de nem jogi kötelezettséget foglal magában, hogy fegyveres erőt
küldjenek egymás védelmében. Például a vészhelyzet eseten USA maga akarta eldönteni,
küld-e katonákat Európába vagy sem. Az uniós polgárok nagyobb védelmet, stabilitást és
összehangolt uniós választ szeretnének a jelenlegi fenyegetésekre. Az EU-nak képesnek kell
lennie arra, hogy ügyeljen saját biztonsági érdekeire. Felmerülhet a kérdés, hogy az EU
hogyan tudja továbbra is fenntartani a biztonságát a közeljövőben? E cél elérésnek érdekében
gyakran szóba kerül egy uniós hadsereg felállítása. A Magyar Honvédség létszáma jelenleg
körülbelül 37650 katona. Az 1,3 millió katonából álló hadsereget fenntartó USA-hoz képest
ez első pillantásra nem hangzik túl biztatóan. Azonban, ha összeadnánk az összes EU
tagállam nemzeti fegyveres erőit, akkor megközelítőleg 15 millió katonát kapnánk.
Meggyőződésem, hogy egy közös EU hadsereggel az Európai Unió képes lenne a katonai
konfrontációkba beavatkozni példának okáért népirtásokba, továbbá aktív szerepet vállalni
kontinens békefenntartásában. Egy önálló EU haderő gyorsabban is tudná lereagálni a
kontinensen felmerülő helyzeteket. Ezen kívül költséghatékonyabb megoldást is biztosítana,
hiszen egy közös hadsereg olcsóbb, mint 27 egyéni, nemzeti hadsereg. Az EU összesített
katonai kiadásai a tagállamokban 225 milliárd dollár, ami több mint Oroszország 100 milliárd
dolláros katonai költségvetésének. Saját meglátásom szerint hatékonyabb lenne, ha évente ezt
225 milliárd dollárt költenék egy hadseregre a 27 különböző fegyveres erő helyett. A védelmi
technológia tervezése, fejlesztése 27 szuverén ország által óriási hatékonyságvesztést generál.
Pl: Míg az Egyesült Államok fegyveres erői csak egy fő harckocsit használnak, az EU
tagállamai kb. 15 különböző modellt. Az európai hadseregek integrálása és a technológia
tervezésének és fejlesztésének központosítása mindenképpen növelné az EU katonai,
költségvetési és személyi hatékonyság. Az Európai Uniónak ahhoz, hogy ebben a témában
előre tudjon lépni, hozzá kell járulnia a biztonsági intézkedések bevezetéséhez mind jelenlegi
és a jövőbeni-külföldi agresszió által fenyegetett-tagállamok számára. Végül mindez arra
kényszerítené az EU tagállamokat, hogy összehangolják nemzeti döntéshozatali folyamataikat
a reagáló képesség növelése érdekében, továbbá ez erősítené a nemzetek közötti
kapcsolatokat és mindezzel végleg kizárnánk az EU-n belüli háborúkat. Továbbá ezáltal is
válhatunk egy egységes identitású és gondolkodású Európává. Az állandó uniós hadsereg
felállítása iránt tett első lépésként nemrég jelentette be az EU, hogy legfeljebb 500 katonából
álló NATO-tól független gyors bevetési kapacitást fejleszt ki. Az RDC a szárazföldi csapatok
mellett légi és tengeri erőket is magában foglal. Mindez javítani fogja az EU azon képességét,
hogy reagálni tudjon a közvetlen fenyegetésekre és az Unión kívüli válsághelyzetekre.
Előreláthatólag az Európai Unió gyors bevetési kapacitása 2025-re lesz működő képes és az
első misszió várhatóan az ukrajnai tűzszünet biztosítása lesz. Ez hozzájárul stratégiai
autonómiánk kialakításához, valamint ahhoz, hogy geopolitikai szereplővé váljunk egy
folyamatosan versengő világban.
KREATÍV ESSZÉ: Ha kiderülne, hogy egy Mátrix-szerű szimulációban
élünk, akarnád ezt tudni vagy nem?
Bizonyára sokan tapasztaltunk már életünk során furcsaságokat, véletlen egybeeséseket, amelyek
láttán az az érzés támad fel bennünk, hogy ez netán nem is a valóság. Ilyenekre gondolok például:

Netán hiba csúszott a Mátrixban vagy ez csupán véletlen

egybeesés lenne? Mi az a Mátrix? Mátrix film megnézése után
kezdtem el igazán e témával foglalkozni, de azonban nem
feltétlenül vallom magam „mátrix hívőnek”. Továbbá a fenti
képet látván felmerült bennem is a kérdés: Valóban
szimulációban élnénk? Sokat gondolkoztam mindezen, hiszen
ahogy egy számítógépen futó játék utánozza a való világot, a
mi univerzumunk egy másik univerzumot imitál, de oly
módon, mint egy árnyék. Létezik, és megvan a maga
„valósága”, de nem valóság. Önmagában nem illúzió, de azt
gondolni, hogy ez a valóság ez illúzió. Ez az Univerzum amiben
élünk valóságos, de ez nem valóság, ahogy a számítógép képernyőjén látott kép is valóságos abban az
értelemben, hogy létezik, de nem valóságos, mert csak a számítógépben fut és létezik. Mindezek
kutatása nagyon régmúltra nyúlik vissza, hiszen már Platón barlanghasonlata is lényegében azt a
kérdést veti fel, hogy ha egész életünkben árnyjátékot nézünk, vajon mennyire bírnánk elviselni az
igazi valóságot. Ha kiderülne, hogy egy mátrix szerű szimulációban élünk, akkor nem szívesen tudnám
meg mindezt. Véleményem szerint túlságosan kicsinálna mentálisan, ha megtudnám, hogy még
„jelentéktelenebb” az életem, életünk és az emberi mivoltunk. Továbbá, ha mindezzel tisztában
lennék, hogy szimulációban élünk valószínűleg akkor sem változna semmi sem. Mert előszőr is fel
kéne mérnem azt, hogy hogyan változtathatnék a dolgokon. Emberi ésszel pedig nehéz felmérni a
mátrix komplexitását (szerintem hasonlóan nehézen lehet felmérni, mint az univerzum titkát.) Egy
embernek nincsen erre kapacitása, képessége. Véleményem szerint, ami még érdekesebb lenne,
hogy megcsináljuk a saját mátrixunkat, a társadalmunkat. Saját ügynökökkel, ha valaki mást
gondolna, vagy ki akarna szakadni mindezből egyből visszarántják, sőt az elejétől arra nevelnénk az
emberek, hogy szerves része legyen mindeznek.
CIKK KOMMENTÁR: Biden’s approval of Willow project shows
inconsistency of US’s first „climate president”
A múlt héten az Egyesült Államok jóváhagyta a nagy olajfúrási projektet Alaszka kőolajban
gazdag északi lejtőjén. Mindez óriási felháborodást keltett nem csak USA-ban, hanem
világszerte is. Nem hiába, hiszen mindez szembe megy Joe Biden 2020-as elnökválasztási
kampányígéretével. A „klímaelnök” elnökválasztási kampánya során megfogadta, hogy véget
vet az új olaj- és gázfúrásoknak a közterületeken és vizeken. Az új jóváhagyott olajprojekt
környezetre és a globális felmelegedésre gyakorolt hatásai miatt a környezetvédelmi
aktivisták aggódnak. Személy szerint én egyetértek velük, hiszen a projekt óriási környezeti
károkat okozhat. Valamint nem túl biztató a The Guardin cikk által közölt első
oszlopdiagramon leolvasható adatok. Mindez szemlélteti, hogy Joe Biden kormányzása több
fúrási bérletet adott ki, mint Trump az első 25 hónapban. Véleményem szerint a klímaelnök
részéról a 2020-as kampányígérete elhamarkodott, sőt akár „demagóg” kijelentés volt és
mindezzel csupán azt érte el, hogy az emberek bizalmával visszaélt. Klímaaktivistáknak pedig
tisztában kéne lenniük, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról megújuló energiaforrásokra történő
áttérés nem tud egyhamar, gördülékenyen csak úgy végbe menni. Mindezre a cikk is tesz
utalást a CNN közleményéből kiragadott mondattal: We all recognize the need for cleaner
energy, but there is a major gap between our capability to generate it and our daily needs,”
Nem beszélve arról, hogy a jelenleg is zajló orosz-ukrán háború megzavarta a globális
energiapiacokat. Mindezzel pedig USA rá lett kényszerítve az új exportterminálok építésére,
hogy az európai szövetségeseinek amerikai olajat és gázt szállíthasson. A szerző állításaival
egyetértek, a témával kapcsolatosan hasonló álláspontokat képviselek. Külön kiemelném,
hogy az információk és az adatok szemléltetésére különböző diagramokat használt, amely
nem csak az olvasó figyelmét kelti fel, hanem segít a téma megértésében is. Az adott témával
kapcsolatosan még a program környezetre gyakorolt káros hatásairól és gazdasági hátteréről
publikálnék. Ezeket pedig megbízható forrásokkal kiegészítve hoznám nyilvánoságra.

Szerintem érdemes a témába minél mélyebbre beleásni magunkat, még európaiként is, hiszen
ez nem csak az Amerikai Egyesült Államok érdekszférájába tartozik. A környezetvédelem
ügye mindenkit érint, hiszen a legtöbb környezetvédelmi probléma határokon átívelő jellegű,
sok pedig az egész világot érinti. Ezekkel effektíven csak nemzetközi kooperáció keretében
lehet foglalkozni.