Egy napsütéses szombat reggel Pitypang fölébredt,

nyújtózott egy nagyot, ásított, és kiugrott az ágyból.

Mikor a mindennapos reggeli tornájával végzett, Pitypang
kinézett az ablakon, pislogott egy kicsit, és arra gondolt:
vajon járt-e már itt a postás?
Fölhúzta pulóverét, és kiment a postaládájához. Volt is
benne egy levél, csupa arany tintával írva.
Pitypang nagyon megörült.
– Nohát, ez ma van! – mondta. – Szerencse, hogy úgyis
borbélyhoz készültem.
Sietve elmosogatta és eltörölgette a reggeli edényt, szépen
beágyazott, és már futott is a borbélyhoz.
Kenguru Kázmér már várta. Pitypang beült a
borbélyszékbe. Kázmér először megnyírta,
aztán alaposan besamponozta a sörényét.
Pitypangnak eszébe jutott, hogy talán a karmát is rendbe
kéne hozatnia.
Mire Kázmér végzett vele, Pitypang ugyancsak mulatsá-
gosan festett. Sörénye kurta lett, s makacsul égnek állt
valamennyi szála.
– Talán bodorítsuk ki – ajánlotta Kázmér, és megmutatta
neki az oroszlándivatlap legújabb számát.
„Elegáns oroszlán így hordja a haját.”
Pitypang helyeselt. Pontosan erre gondolt ő is.
Kázmér nekilátott, és kibodorította Pitypang sörényét.
Csodaszép lett!
Pitypang arra gondolt, hogy ha vendégségbe megy, jó
lenne egy elegánsabb ruha, mint a régi pulóvere.
– Ez a legeslegújabb divat, – mondta Szaniszló, a szabó – s
mintha ráöntötték volna uraságodra ezt a ruhát!
– Már csak egy új sapka és egy sétapálca hiányzik. Daru
Dézi boldogan áll majd az úr rendelkezésére.
Pitypangot mintha skatulyából húzták volna ki!
– Mindjárt fél négy! – mondta Pitypang – Ideje, hogy
virágot vegyek Zsófinak.
Egy csokor pitypang tökéletesen megteszi.
Jól ismerte a házat, már sokszor járt itt.
Megnyomta a csengőt.
Zsiráf Zsófi nyitott ajtót, s látszott, hogy
nagyon meg van lepve.

– Tessék? – kérdezte. – Kit keres?

– Hát vendégségbe jöttem – felelte

Pitypang.

– Elnézést, uram, de én
nem ismerem – mondta
Zsiráf kisasszony. – Talán
eltévesztette a házszámot.
S becsapta az ajtót szegény Pitypang orra előtt.
– De hiszen én Pitypang vagyok! – kiabálta a szerencsétlen.
– Ez valami szörnyű félreértés!
De hiába dörömbölt, az ajtó nem nyílt ki.
Pitypang csak járkált, járkált a ház előtt. Csak járkált, föl-
alá, saroktól sarokig.
Miközben járkált, sötéten beborult az ég. Aztán egy
hirtelen szélroham elfújta a gyönyörű bokrétáját,
és fejéről a takaros sapkát.
S hogy a baj még nagyobb legyen, megeredt az eső is,
mintha dézsából öntenék. Pitypang eldobta a sétapálcáját,
és beállt egy szomorúfűz alá.
De az eső az ágak közt is utat talált. Pitypang hamarosan
bőrig ázott, csuromvíz lett a szép bodros frizurája is.
Kabátját levetette, felakasztotta egy fűzfaágra. Szerencsére
rajta volt a pulóvere is.
Végül elállt az eső, és melegen kisütött a nap.
Pitypang elhatározta, hogy Zsófi háza előtt leül a lépcsőre,
és megvárja, amíg a sörénye megszárad.
Ahogy ült, üldögélt, egyszer csak azt vette észre, hogy a
lépcső alján, ahol se szél se eső nem éri, három pitypang
nő.
Leszakította mind a hármat, s azt gondolta: „Azt hiszem,
még egyszer megpróbálom!”
És becsengetett.
– Nahát! Végre megjött Pitypang barátunk! – örvendezett
Zsiráf Zsófi. – Már egy órája várunk! Remélem nem kapott
el a szörnyű felhőszakadás!
Mindenki örömmel üdvözölte... Később, mikor a vendégek
már teázgattak, és majszolták a tortát,
Zsiráf Zsófi elmondta Pitypangnak, hogy az imént
becsöngetett hozzá egy bolondos külsejű oroszlán.
Pitypang majd hanyatt esett, s még a teáját is kiöntötte,
akkorát nevetett.
– Az én voltam! Én voltam az a bolondos külsejű oroszlán!
Zsiráf kisasszony olyan zavarba jött, hogy belegabalyodott
hosszú nyakláncába.

– Bocsáss meg, hogy becsuktam előtted az ajtót – mondta, s

mélyen elpirult. – Megígérem, hogy ez soha többé nem fordul
elő.
– Én pedig megígérem, hogy soha többé nem csinálok
magamból divatmajmot – mondta Pitypang, miközben a teáját
kortyolgatta. – Olyan leszek mindig, mint amilyen vagyok.
Don Freeman: Pitypang, a hiú oroszlán
Eredeti cím: Dandelion
Fordította: Göncz Árpád
Illusztrálta: Lydia Freeman, Don Freeman
ISBN: 9631123073
Móra Könyvkiadó – 1981

Ha valakit uzsonnára hív a legjobb barátja, ne rohanjon azonnal a

fodrászhoz, ne bodoríttassa ki a haját, ne vásároljon tüstént új
ruhát, mert könnyen úgy járhat, mint ebben a mulatságos mesében
szereplő hiú oroszlán: amikor a vendéglátójához becsönget, barátai
nem ismernek rá. A nem minden él és tanulság nélküli történet azt
bizonyítja, hogy kedvesebb, ha csupán egy csokor virágot visz
magával (lehet három szál pitypang is), többet ér, mint a cicoma, és
barátai így is örülnek neki. Az elragadó humorral és bájjal megírt
meséhez a szerző és felesége készített mulatságos rajzokat.

Szöveg – képek