6.

Példa a társadalomtudományok
együttműködésére 1.

A deviáns magatartás vizsgálata a bio-pszicho-

szociális értelmezés tükrében
 Max Nordau (1849-1923): Degeneration (1883)
• Nordau orvos, író, közíró, politikus, a “szociomedikális” szöveg úttörője,
Cesare Lombroso tanítványa.
• A fő művének tekinthető a Degeneration c. munka, melyben kifejti, hogy
a 20. század borzalmas jelenségeket produkál majd: súlyos elkorcsosulás
tapasztalható a 19. század második felétől a művészetben, a filozófiában
és a mindennapokban is.
• Ennek eredményeként a közelgő 20. század olyan világ lesz, ahol a
feltüzelt, fokozottan idegbeteg emberek a
• bűnözésre,
• hiperaktivitásra,
• terrorizmusra,
• őrjöngésre,
• szexuális kilengésekre,
• pszichopátiára és az anómia (a társadalmi rend megrendülése)
tüneteinek minden egyéb formájára rendkívül fogékonyak.
• Megfigyeléseit, elméleteit orvosi praxisából is merítette, valamint
statisztikákra is támasztkodott, pl. :
• 1840-ben (Poroszországban) százezer emberre 714 bűncselekmény jutott, de
1888-ban ez a szám már 1102;
• 1865-ben (Poroszországban) tízezer emberből még csak 63 lett öngyilkos, de
1883-ra ez felkúszott 109-re.
• A 19. század utolsó évtizedeiben sok új idegbetegséget fedeztek fel.
• A drogokhoz vagy az alkoholhoz menekülők aránya riasztóan nő.
• Az utóbbi generációk már
• hamarabb őszülnek,
• kopaszodnak,
• hamarabb romlanak a fogaik,
• korábban szorulnak szemüvegre,
• általában is gyorsabban öregszenek,
• és a szívbetegségben elhunytak aránya több mint 100%-kal növekedett
húsz év alatt.
Nordau következtetése:
„A felsorolt tünetek mindegyike a fáradság és kimerültség következménye, ezek pedig
a jelenlegi civilizáció számlájára írhatók. Eszeveszett életünk kavargására és
sodrására, a mérhetetlenül megnövekedett érzéki benyomásokra és szervi
reakciókra, amit tetéz az, hogy ítéleteink és fizikai tetteink az azonnaliság kényszerét
kell, hogy elviseljék”.
„Ma a legkisebb falu lakójának sokkal tágabb földrajzi horizontja van és érdeklődési
köre is jóval szélesebb, mint egy kis vagy közepes állam miniszterelnökének száz
évvel ezelőtt […], egy szakács több levelet fogad és küld, mint korábban egy
professzor, egy mai utazó ügynök pedig sokkal többet lát a világból, mint az előző
korok fejedelmei.”

• Tehát: a századvég motorizált, mechanizált, rohanó, határidőkhöz kötött

életformája romboló hatással van az emberi pszichére és fizikumra – az ember nem
ilyen életre való.
Deviancia: az úttól való eltérés, letérés (de-viation), olyan viselkedésformák,
melyek eltérnek a társadalomban elfogadott magatartásoktól, normáktól.
• Egyidejűleg számos, eltérő viselkedésforma lehet érvényes egy adott
társadalomban,
• de ezek térben és időben gyakran változhatnak: akár évek, évtizedek alatt is
átalakulhatnak ezek a viszonyok, még ellentettjükbe is (pl. a dohányzás, mint
egészségmegőrző eszköz az elhízás ellen a 20. sz. elején – „pretty curves win” – ill.
mint egészségromboló rossz szokás a 20. sz. végétől napjainkig, változatos
horrorplakátokon).
• A norma és a normától való elhajlás definíciója kultúránként eltérő, egy-egy
kultúrkörben ugyanaz a viselkedésforma lehet norma szerinti vagy éppen deviáns
a többség számára (ilyen pl. a homoszexualitás megítélése a nyugati és az iszlám
országokban).
• Multikulturális társadalom → nagymértékben eltérő megítélések az ezt alkotó
csoportokról és viselkedésükről, nagyfokú tolerancia szükséges a
konfliktusmentes működéshez.
A deviancia kritériumai:

1. Normatív kritérium: deviáns az, ami az elfogadott normáktól, viselkedési

előírásoktól eltér
• Csak megfelelő szociokulturális viszonyrendszerben használható → nincs
abszolút, általános, a világon mindenhol elfogadott norma (bár csaknem
mindenütt deviancia pl. az öngyilkosság és az alkoholizmus).

2. Statisztikai kritérium: eszerint a devianciák a társadalom kisebbségére jellemzőek,

így a többséghez mérten kimutathatók az arányaik → ezt mutatja az ilyen
viselkedések morális elítélése is.

• Ha viszont egy deviancia elterjed, nincs értelme statisztikailag mérni (pl. ilyen a
válások elterjedtsége a modern társadalomban, vagy pl. az, hogy a szocialista
mindennapok része volt a munkahelyi italozás, vagy a munkaeszközök,
nyersanyagok hazalopása is).
3. Minősítési (diszfunkcionalitási) kritérium: a társadalom által negatívnak ítélt
viselkedési formák minősítése, attól függően, hogy a norma mennyire
fenyegeti a fennálló rendet.
• Ha pl. egy viselkedés furcsa, de nem veszélyes, az nem deviáns.
• A modern nyugati társadalmak számára általában deviancia az
• alkoholizmus;
• az öngyilkosság;
• az illegális drogfogyasztás – ami kezdődhet
legális használattal is – erre utal a 2021-es
21 mrd USD büntetés az USA-ban több
nagy gyógyszercég részére, akik
tagadták, hogy ópiáttartalmú fájdalomcsillapítóik
függőséget okoznak;
• a legtöbb bűncselekmény;
• a prostitúció;
• és a mentális zavarok nagy része.
A devianciák oki háttere a bio-pszicho-szociális modell tükrében

• A deviáns viselkedés komplex tanulmányozása szükséges.

• Bio-pszicho-szociális tényezők multikauzális egymásra hatása révén jön létre → az
e 3 tényező valamelyikére történő redukció gátolja a fetárás eredményét.
• Az ember egyszerre biológiai, pszichikai és szociális lény → így ágyazódik bele az
adott társadalmi-gazdasági-kulturális környezetbe.
• Ha ez az adaptálódás sikertelen, deviáns viselkedésformák léphetnek fel →
• amik betegségként is értelmezhetők, de ezek pusztán materialista szempontú
gyógyszeres kezelése ritkán sikeres.

• A természeti környezetben élő ember esetében a biológiai környezet az

elsődleges,
• viszont a civilizáció mesterséges törvényei, szabályai egyre összetettebb és
eltérőbb adaptálódást követelnek.
• A devianciák számának robbanásszerű emelkedése tapasztalható a a 19. század
vége óta → kulcskérdés a sikeres adaptáció → a legfontosabb kihívások pszichikai
és szociális jellegűek.
Biológiai-genetikai tényezők szerepe
• Vannak genetikai, élettani és biokémiai összefüggések, melyek gyakoribbá
tehetik a deviáns viselkedésformákat.
• Ezeket kutatta a 19. században Cesare Lombroso, aki humánbiológiai
alapokon vizsgálta a kriminális viselkedést,
• külső jegyek alapján kereste az agresszívabb, önzőbb embertípusokat,
akik
• atavisztikus (ősi) jegyek megléte miatt viselkednek normaszegően,
• melyek genetikai hibák folytán törnek át az egyén civilizációs mázán,
konfliktust generálva.
• Agresszivitás; a tipikus bűnözői magatartások; alkoholizmus;
elmebetegség; prostitúció.
• Ráadásul a stigmatizáltságot örökletesnek is tartotta.
• A Lombrosoénál fejlettebb módszerekkel a brit kriminológusok börtönlakók
kromoszómavizsgálata alapján a 47-xyy szindrómával magyarázták az agressziót
(mely az alacsony IQ-val együtt) gyakoribb a börtönökben mint az átlag
populációban.
• A tesztoszterton megléte is agresszívabb viselkedésre hajlamosít, de
• a hipoglikémiás állapot (alacsony vércukorszint) is ezt okozhatja.
• A premenstruális szindróma, a női nemi hormonok hirtelen változása szintén
viselkedésmódosító tényező.
• Viselkedésmódosító tényező a
• szerotonin,
• az adrenalin,
• a GABA (γ-aminovajsav) és
• a dopamin lebomlási zavara is.
• A genetikai háttérre és a testi tényezőkre koncentrálás tehát önmagában nem
ad megfelelő, precíz magyarázatot a deviáns viselkedésekre.
 A pszichikai tényezők szerepe
• A kötődés (attachment) elmélet (Bowlby) arra mutat rá, hogy a korai anya-
gyermek kapcsolat sérülése, ill. a gyermekkori szociális kötődés sérülése komoly
hatással van a felnőttkori társas funkciók megfelelő kialakulására (altruizmus,
tolerancia, szolidaritás, empátia),
• de a problémamegoldásra és a stresszfeldolgozásra is → a kötődés hiánya a
felnőttkori pszichopatológiai kórképeket valószínűsíti.
• Harlow szőranya-drótanya kísérlete is a kötődés igényére mutat rá → az izoláltan
felnövő majmok elégtelen szociális repertoárral bírnak, és később rossz szülők
lesznek.
• Az ember esetében is ez a helyzet
• korai időszakban elszenvedett depriváció esetén irreverzibilisen sérül a
személyiség,
• a kisgyermekkori szomatoszenzoros ingerlés (simogatás, ringatás) hiánya
autisztikus, depresszív, agresszív viselkedési formákat szül.
A szociális tényezők szerepe
• A rossz gyermekkor, avagy szociális zavar a legtöbb deviáns viselkedésmód
mögött megfigyelhető
• kommunikációs problémákkal, önkifejezési zavarral együtt →
egészségkárosító családszervezeti és nevelési tényezők a háttérben → ez
nem genetikai ok, hanem a szülői minta követése → a kóros magatartási
reakciók átvétele → szocio-genetikus transzmisszió.
• A szocializáció során a környezet viselkedése, érzelmi-és értékrendszere illetve a
társadalmi normák épülnek be (internalizálódnak) az egyén kognitív
struktúráiba, személyiségébe.
• A döntő szakasz a gyermekkor (elsődleges szocializációs csoportok, családi
környezet), de a folyamat egész életen át tart (másodlagos szocializációs
csatornák).
• Sikeres korai szocializáció → egészséges személyiség → kompetens viselkedés
minden élethelyzetben.
• A károsodott személyiség nem kompetens, hanem regressziót él át → oda tér
vissza, ahol a szociális fejlődés megakadt.
• Az egészséges személyiség adaptációs eszköztára folyamatosan frissül, bővül →
a sérült személyiségnek is van lehetősége reszocializációra (pl. rehabilitációs
intézmények drogfüggőknek, alkoholistáknak).
• A személyiségkárosító életesemények, krízishelyzetek, pszichikai traumák (pl.
gyász) vagy egyszerűen a modern élet feszültségei hajlamosíthatnak a
devianciára → pl. elszigetelődés, káros szenvedélyek.
• Ekkor meggyengül a COPING, avagy (az élet nehézségeivel való) megbírkózási
képesség:
• a külső és belső erők mozgósítási képessége kognitív, emocionális és
magatartási szinten a probléma megjelenésekor.
• A coping alkalmazását modellezi a kríziselmélet, mely szerint az egyén motivált
a megbomlott pszichikai egyensúly megjavítására → késztetést érez a
konfliktuskezelésre → de nem feltétlenül a jó válaszokkal → ezek nem segítik az
adaptációt.

• Folkman és Lazarus szerint a konfliktusmegoldás lehet: 1. problémaközpontú és

2. érzelemközpontú;

• Parker és Endler ezt kiegészíti egy 3.-kal, a visszahúzódással;

• Amirkhan szerint a coping

• 1. problémamegoldásra,
• 2. társas támogatás keresésére ill.
• 3. visszahúzódásra hagyatkozik.

• A darwini fejlődéselmélet szerint a coping tanult magatartásforma, ami az egyén

és a faj túlélését biztosítja a félelem és a düh mentén → meneküléssel vagy
konfrontációval.
• Mindenkinek van egy coping készlete, amelyből választ a helyzetet értékelve
→ hogy melyiket, abba szól bele a korai fejlődés és a szociális-gazdasági
helyzet, valamint a társas kapcsolatok léte vagy hiánya.
• Dollard és Miller frusztráció-agresszió hipotézise szerint az agresszivitás
hátterében frusztráció áll → az egyén igyekszik feldolgozni a frusztrációt, de
agresszív késztetést érez,
• 1. kifelé (rombolás) vagy
• 2. befelé fordított agresszió (elfojtás, önveszélyesség) → acting out ill. acting
in típusú devianciák.

Dinamikus társadalmi fejlődés

• elkerülhetetlen adaptációs zavarok
• válságjelenségek
• a modern életstílus kihívásai sokszor az egyének és közösségek adaptációs
kapacitását veszélyeztetik, kimerülését eredményezhetik.
• Modernizáció: szokatlan, új dolgok, gyors változások + eltűnő, leértékelődő
tradicionális (életvezető) értékek, korábban biztonságot nyújtó közösségi és
társas kapcsolatok.
• Szaporodó mentális zavarok és a káros szenvedélyek felé fordulás →
nagyobb az esély a társadalomból való kizuhanásra, vagy az önkéntes
kilépésre.
• Ugyanakkor a devianciák esetében a társadalmi többség kezében van a kontroll,
amely lehet:
• 1. formális kontroll: szervezett módon szigeteli el a deviánsokat vagy vonja ki
őket a társadalomból (elmegyógyintézet, börtön), ill. vezeti őket vissza
(rehabilitáció).
• 2. Informális kontroll, mint az egyének által gyakorolt szokásjog pl.
kiközösítés, fizikai büntetés (street justice).