NIMRUD KlRÁLX

NÉPE
A MAGVAROK ŐSTÖRTÉNETE
s

A SZÉKELYEK EREDETE.

IRTA:

ORBÁN ÁRPÁD

3
?

Nyomatott : PÉTER FERENC könyvnyomdájában Csíkszereda.

 A könyv árából befolyó tiszta haszon egy
Csíkszeredában felállítandó székelyvonatkozású
szobor javára lesz fordítva.

Nimrud kiráSy népe. A

magyarok őstörténete.

Irta :
Orbán Árpád

Nyomatott Péter Ferenc könyvnyomdájában, Csíkszereda. 1942.

 Dicsőséges felemelkedés az osztályrésze azoknak a nemzeteknek,
melyek az ősök tengernyi véráldozatával megszentelt tanulságok szerint
élnek.

Átkozottak azok az unokák, akik az ősapák áldozatos életével nyújtott

tanulságokat nem igyekeznek a legmesszebbmenően hasznosítani nemzetük
életében, hanem az ősök könnyével és vérével megirt útmutatásokat
semmibe véve, vak önzésük szerint élnek és ismételten elősegítik, vagy
lehetővé teszik azt, hogy a nemzet életében megismétlődjenek ugyanazok a
hibák £s nyavalyák, amelyek már egy izben súlyos zavarokat idéztek elő,
vagy romlásba döntötték a nemzetet.
 Előszó
Könyvem kinyomtatása előtt olvastam közvetlenül Nicolae l^upu dr.
bukaresti orvos uj elméletét, —■ mely a román nép szár* mazásának
kérdésével foglalkozik. Tekintve, hogy a jelen könyv tárgya a legszorosabb
összefüggésben van Lupu dr. által tárgyalt S z i t t y a kérdéssel,
szükségesnek látszott az, hogy néhány szóval érintsem a Lupu dr. féle uj/
román nép származási elmé» letet is.
Lupu dr. kizártnak tartja könyvében azt, hogy a több. mint 1000 évvel
ezelőtt Erdélyben élt hatalmas és igen nagy számú dák népet románizálni
tudhatta volna 155 év alatt az a 3 olasz légió (mondjuk mai 3 gyalog
ezrednél alig több telepes katona), — mint ahogy azt a régi román
történészek állították és állítják ma is.
Lupu dr. szerint azért sem állhat fenn a régi D á k ó - R o m á n
származási elmélet, mert az Erdélytől igen nagy távolságra élt, — tigy
nevezett m a c e d o n * v l a h nép, vagyis o l á h nép igy sehogy sem
hozható összefüggésbe a D á k ó » R o m á n elmélettel.
Tarthatatlannak mondja Lupu dr. a Dákó=Román elméletet már csak
azért is, mert lehetetlennek tartja azt, hogy olyan n y o m t a l a n u l el
tudjon tűnni a föld szinéről egy olyan nagy számú és hatalmas nép, mint a
Dák nép is volt régente. De lehetetlennek állítja a D á k ó » R o m á n
elméletet azért is( mert e g y e t l e n t e g y dák eredetű szót sem lehet
kimutatni a D á k o *r o m á n*nak nevezett román nyelvben, ha jól lehet
kétségtelen, hogy a D á k ó ^ r o m á n elmélet szerint épen a dák elem
volt túlsúlyban a D á k ó = R o m á n népben?!
Ha figyelembe vesszük Lupu dr. fenti érveléseit és igazán n y o m ó s
bizonyitékait, el kell ismernünk azt, hogy valóban rend*» kívül siralmasan
néz ki a románok,* D á k ó ^ r o m á n származás elmélete?
De éppen ilyen minden alapot nélkülöző román állítás az is, hogy a
székelység a románoktól származik, hiszen a leghitelesebb
6 's • •

réséhez, mely nyomokat eddig áthatolhatatlan homály fedte. Ar ősök

példanélküli, hatalmas kultur munkásságának nyomai azonban végre ismét
napfényre jutottak és igy módunkban van a magyar nép őstörténetét akár a
Krisztus előtti 10.000 év idejére is vissza* vinnünk o l y a n í r á s o s és
azzal teljesen hasonértékü b i z o * n y i t é k o k alapján, amelyet egyetlen
más népnek sincs módjában s o h a megcáfolnia.
Ezek mellet a b i z o n y í t é k o k mellett játszi könnyedséggel
tudjuk elutasítani az olyan naiv próbálkozásokat, mint a lég» utóbbi Lupu dr.
féle kísérletek is voltak. Egyben olyan él é t t é r e l m é l e t kialakítására
nyílik lehetőség a m a g y a r n é p szá» mára, amely m i n d e n ilyen
irányú kívánalmat kielégít.
 Nimrud király népe. A magyarok
őstörténete.

Mielőtt részletesebben foglalkoznánk a turáni népek őstörté-

netével, mindenekelőtt el kell mondanunk egyet-mást a Turáni népek
életéről.
A Turáni népek vitézségükkel, rendkívüli államalkotási tehet-
ségükkel és műveltségűkkel tűntek ki a többi népek közül a Krisztus
előtti évezredekben.
A Turáni népek rendkívül fejlett, ragyogó államszervezői el-
járásáról szólunk itt legelőször is.
Ez abból állott, hogy az erősebb turáni nép felszólította a
szomszédos kisebb, főként rokon népet, hogy csatlakozzon hozzá,
helyesebben lépjen államszövetségre vele. Az igy szövetkező nép
kötelessége volt, hogy a hódoltató állam hadjárataiban részt vegyen
hadseregével, mint a harcoló sereg legelői küzdő része. De ezzel
szemben tanácskozási joga és részesedési joga volt a zsákmányból. Az
igy megerősödött turáni nép folyamatosan tovább hodoltatta a többi
szomszédos népeket és igy mind hatalmasabb és hatalmasabb álammá
alakult a hodoltató turáni állam.
A régebbi, megbízhatóbb népek lassan eggyé is forrtak a ho-
doltató néppel. Amelyik nép nem hódolt be, azt kegyetlenül kiirtották,
nehogy ellenük törhessen később.
A fönt leirt zseniális turáni államalkotási rendszer által hár-
0•

más rendkívüli eredményt értek el a turáni népek:

1. Hogy a támadó turáni hadsereg nem fogyott a támadások
előrehaladtával, hanem éppen ellenkezőleg szaporodott, — az útközben
talált népek erejével.
2. Elérték azt, hogy a nagyobb áldozatokat megkívánó, bizony-
talanabb helyzetekben nem ők, hanem egy másik idegen nép fogta fel,
— mint elől harcoló, a helyi viszonyokkal jobban ismerős rész, — az
ellenség csapásainak súlyosabb részét.
3. A turániak által alkotott tökéletes államalkotási rendszer
8

lehetetlenné tette azt, hogy a közeli szomszédos népek, valamint a

hódítások alkalmával utjukban talált és túlhaladott népek katonai erővel
léphessenek fel az otthonmaradottak ellen, ha messze távoztak
földjeikről. De egyben eleve elejét vették annak is, hogy a behódoló
szövetségesek hátulról, vagy oldalról támadhassák meg harcközben a
szövetség létrehozóját.
A turániak harcászata támadó harcászat volt, ahol a gyors mozgású
turáni lovasságban rejlő támadó érték pompásan kihasználható volt.
A támadó harcászat másik és talán még értékesebb tényezője
éppen az előbb említett különleges államszervezetük mibenlétében rejlett.
A támadó Turániakkal szemben hasonlíthatatlanul nehezebb helyzetben
volt minden másfajtáju védekező fél, mert addig, amig a támadó turáni
harcmodoru sereg rövid idő alatt az útjában eső népek katonai erejével
hatalmasan megerősödve érkezett valamelyik nagyobb ellenség
leverésére, addig a védekező félnek csupán a pillanatnyilag
rendelkezésre álló saját katonai erőkkel kellett felvennie az egyenetlen
küzdelmet.
Ha csendben, nyugalomban élt valamelyik turáni nép, akkor haza
kellett engednie a hódolt államszövetség népeinek seregeit s igy
alkalmat adott ezzel arra, hogy esetleg uj szövetséget kovácsoljanak
ellene a behódoló népek. Éppen ezért a támadó hadjáratok láncolatával
igyekezett lekötni az uralmon lévő nép a szövetségesek katonai erőit és
főképpen messze fekvő, pompás uj területek meghódítására,
elfoglalására használta fel a hódoltató turáni nép a szövetséges hadak
katonai erejét.
A fentieket ismerve, tudjuk csak megérteni azt, hogy miképpen
lehetett az, hogy olyan rendkívül harcias és vitéz népek voltak, s hogy
olyan rengeteget háborúztak és hogy olyan hirtelen fellángolással
emelkedett fel egyik turáni nép a másik után a történelem színpadára,
fél-Európa nagyságú birodalmat teremtve egyik napról a másikra.
Ma Szent Istváni eszmének nevezzük az előbbiekben leirt ősi, sok
ezer éves, emelkedett szellemű állam alkotási elgondolást, mely
egyenjogú tagként kezel minden hűnek mutatkozó nemzetiséget. A Nagy
Király mint látjuk, nem kezdeményezője, hanem csak hűséges követője
volt az ősi, turáni államalkotási rendszernek.
A Krisztus előtti évezredekben, kezdetleges törzsi szervezetlen-
ségben éltek még Európa népei akkor, amikor a turáni népek elő-
 9
%

szőr megjelentek tökéletes államalkotási rendszereik kereteiben Európa

földjén.
A turániak államalkotási eljárása nyomán és mintáján épült fel
később az európai népek törzseinek tömörülése, kis államokká való
szervezése.
Az ősi turáni elgondolással azonos alapon, de a bölcs turáni lélektől
távoli államszervezési eljárás volt aztán a zsarnoki római, frank és görög
államszervezési rendszer, amely csak szolgaságba sülyesztetten tudott-
elképzelni minden szövetséges és szomszéd kis- sebb országot.
A fentiekben leirt turáni államszervezési rendszer ismerete nélkül
hiába keressük, hiába kutatjuk őseink történetét a legrégibb korokban,
mert nem leszünk képesek eligazodni, sem megérteni az ősök életét,
küzdelmeit.
 Ujj nyomok a magyarok őteínek
felkutatásánál.
A pár év előtti, esztergomi ásatások, eddig alig figyelemre
méltatott „felbecsülhetetlen“ értékű uj bizonyító anyagot hoztak a magyar
őstörténet megállapitására, mely anyag egy részének feldolgozása itt
olvasható legelőször.
A vizsgálódások és kutatások alapján kimutatható ugyanis az, hogy
az esztergomi Árpádházi, 1000 éves királyi palota falán talált ősi
árpádházi cimer nem más, mint Nimrud városában, a szumirok
birodalmában élt szumir királyok címerének egyik változata.
Ez által az uj felfedezés által és a később felsorakoztatott
számtalan bizonyíték alapján most már igazolni lehet azt az 1000 évesnél
is régebbi magyar hagyományt, mely szerint a magyarok valóban
„Nimrud“ szumir király népétől származnak!
Ha összehasonlítjuk a Gtesswein-féle Mizraim és Assur cimü könyv
150—151 oldalán bemutatott ősi szumir címerek alapelemeit az
Esztergomban feltárt Árpádházi ősi cimer alapelemeivel, akkor
kétségtelenül meg tudjuk állapítani azt, hogy a nevezett címerek
lényegükben azonosak!
A könyvünk címlapján is látható esztergomi ősi magyar cimer egyik
szembetűnő része az a „ tulipánokban végződő“ ágbogas fa, amely az
oroszlán háta mögött van elhelyezve.
Ezt a tulipános fát a szumirok „élet fánaku nevezték és mint szent
jelvényt alkalmazták cimer képpen a királyi paloták falain. (Ezt látjuk az
esztergomi királyi palota falán is.)
A magyar nép utszéli keresztfákon, tulipános ládáin s a székely
kapukon is ezt az „élet fát“ rajzolta-festette le már a legősibb idők óta,
mellyel jelezte, hogy a készítője, illetve tulajdonosa a dicső szumir királyi
néphez tartozik!
A fent nevezett ősi szumir cimer belsejében (a nimrudi cimer
belsejében) egészen különleges „jellegzetes^ levél, illetve szarvszerü
díszítési elem uralkodik.
Ha megfigyeljük az esztergomi ősi Árpádházi cimert, azt látjuk^
hofcy azonos díszítési elemek fedik körös-körül az Árpádházi címert ih.
De rendkívüli jelentőségű az is, hogy teljesen azonos mintájú díszítési
elemek találhatók azokon a honfoglaláskori sirleletek; arany i's ezüst
veretein is, amelyeket a Homan-Szekfü: Magyar történet bemutat, a 160
és 192 oldalon! (Ez tehát egyben azt is jelenti kétségtelenül, hogy
Árpádházi fejedelmi vérből való harcos vezérnek a szent ereklyéi
rejlenek a nevezett sirleletekben.)
Az ősi nimrudi címer további jellegzetessége az, hogy több ék alakú
vágást tartalmaz, a címer belseje. Ez a tulajdonképeni: „címer test“,
•Ezeket a vágásokat teljesen azonos formában megtalálhatjuk az
esztergomi Árpádházi címer oroszlánjának oldalán is!
Ezekből a vágásokból lettek később a Tisza, Duna, DrávaT Száva
nevezetű vágások, — az ujabbkori magyar címerben — melyek az Imre
király idejében használt hosszúkás címerben láthatók először a mai
alakúkhoz hasonló elhelyezésben.
(A címer részletesebb tárgyalására később térünk rá.)
A fenti, — uj utakon haladó magyar őstörténelem megállapítása
szerint, a magyar nép kialakításában éppen a Szumir nép kapta a
legjelentősebb szerepet. Éppen ezért a Szumir nép történetét tárgyaljuk
legelőször.
 A szumir nép története.
A szumir nép történetének egy részét és a magyarok történetének
a szumir néppel való kapcsolatait nem sikerült még eddig teljesen
tisztázni a mai napig sem.
A megtalált, — közel 8.000 éves cseréptáblákra irt Szumir
írásokból azonban már ismerjük uaggyából a szumirság történetét s
ismerjük nyelvét is.
Ezelőtt, mintegy 100 évvel angol és francia tudósok ásatásokat
végeztettek azon a vidéken, ahol a bibliában tanult babilonia volt
*

hajdanában. Ezen a vidéken több dombot felásattak a tudósok. A dombok

régi romvárosokat takartak. Az ásatások folyamán hatalmas templomok,
paloták romjai, szobrok, díszes oszlopok maradványai kerültek
napfényre.
Egyszer azlán cseréplapokra bukkantak, amelyeken írások voltak
bevésve. Ezeket az ékirásokat később megfejtették. Ekkor tudódott ki,
hogy a megtalált sok 10.000 cseréptábla a szumir nemzet történetét és
kultúráját irja le. Ekkor derült ki az is, hogy a szumir nép találta ki az
irás mesterségét s hogy ő volt a világ legelső és legnagyobb müveit
népe, — a világ kultúrájának kútfeje...
Az Írások szerint, a szumir-akkad nép lakott a romvárosokban
hajdanában, sok ezer évvel ezelőtt.
A szumir cseréptáblákon az van írva, hogy a szumir nép élete a
világ teremtésekor kezdődött. Le van irva a világteremtés története is.
A cseréptáblákon olvasható a bűnbeesés története és a vízözön
története is. Gilgárnesz legendának nevezzük azt a történetet, amely
elmondja a vízözön történetét.
A szumir táblákon leirt vízözön története így szól: Az Istenek
elhatározták, hogy a bünbeesett emberiséget elpusztítják. Enki, (Isten)
aki az embereket nagyon szerette, álmában elmondta a fenyegető
veszedelmet Um-Napistimnek. Meghagyta neki, hogy építsen egy óriási
hajót s abba családjával költözzön be. Vigyen minden földi élőlényből egy
párat. Um-Napistim szót fogad s
rlkr »/¡li a hajót s mikor beköltözik, megjött az Isten által paran- i nőit
vízözön. Olyan rettenetes ez, hogy maguk az Istenek is Megrémülve
menekülnek fel az égbe. Hét nap és hét éjjel dü* höng a vihar, azután
elcsendesedik. Elapadnak a vizek s Um- Napistim hajója a Nisir hegyen
szárazra jut. Um-Napistim kinéz a hajóból, látja, hogy az egész
emberiség agyaggá változott. Hét nap múlva galambot bocsájt ki, mely
nem lelvén száraz helyre, visszatér a hajóra. A következő napon fecskét
bocsájt ki, de ez is visszatér. Ez sem talált szárazföldre. Végre hollót
bocsájt ki, de ez bőséges táplálékot találva, nem tér vissza. Erre Um-
Napis- tim is elhagyja hajóját, minden népével s a hegy csúcsán áldo-
zatot mutat be Istennek. Mikor Enlil (Isten) megtudja, hogy az emberiség
nem pusztult el egészen, iszonyú dühre gerjedt s az Istenek alig tudják
megakadályozni abban, hogy a megmaradt földieket össze ne zúzza. Az
égiek végre meggyőzik, hogy sokkal igazságosabb, ha az egész
emberiség kiirtása helyett, csak a bűnösöket bünteti meg. Megbékélve
lejön a földre s Um-Napistim. hajójára megy. Itten feleségestül
letérdelteti maga elé s aztán felragadja őket az égbe, ahol örök életet ad
nekik.
A szumir nép kultúrája már a Krisztus előtti .5.000 év táján elérte
csúcspontját. Ez a 7.000 év előtti szumir kullura alig volt kisebb — a
legtöbb vonatkozásban — a mai európai kultúránál és boldogan élt a
szumir nép a maga alkotta hatalmas kultura közepette, paradicsomi
gazdag földjein, mind addig, amig a Krisztus előtti 4.000 év táján fel nem
tűntek a szumir birodalom láthatárán a félvad szémita törzsek, akik a
zsidók ősei voltak.
Tekintve, hogy a szumir cseréptáblák történetéből biztosan tudjuk,
hogy olyan események nem adták elő magukat, melyek rendkívüli
mértékben csökkentették volna a szumir nép szaporodását, kétségtelen,
hogy a szumir nép lélekszáma meghaladta a több milliós létszámot a
Krisztus előtti 3.000 év tájékáig még azelőtt, mielőtt komolyabb
jelentőségre tettek volna szert a beszivárgó szemita népek a szumirok
életében.
Mint a dr. Giessvein Sándor könyve is mondja: több, nagyobb
ország népe szumir eredetű és nyelvű volt a Tigris és Eufrát folyók
környékén, ebben az időben.
Sokan azt állítják, — átlátszó célzattal — hogy a zsidóknak
hízelegjenek és a zsidók elterjedését, őstörténetét kedvezőbb színben
tüntessék fel, hogy a Krisztus előtti 1.000 táján már eltűntf beolvadt a
szumir nép az őt megkörnyékező szémita népekbe.
,14

Ezt az állítást onnan merítik az illetők, hogy a Krisztus előtti időtől

kezdve idegen nyelvűvé vált a szumir föld egy részének, különösen
Assiriának a hivatalos nyelve és mivel ezen időtájtól fogva leginkább
idegen nevű és idegen faji jellegzetességeket mutató királyok
uralkodtak a szumirföld egy részén. Az itteni helyzetet kitünően jellemzi
az előbbiekben emlitett » Assur és Mizraim« cimü könyv, (309—311.
oldalon) ahol például az van irva ezzel szemben, hogy a babiloniak
(vagyis a szümirok) fogságában lévő zsidó ifjak: Dániel, Ananiás és a
többiek, Káldeai Akkaad, vagyis szumir nyelven tanultak Nabakodonozor
babiloni (vagyis szumir) király udvarában, a Krisztus előtti 600 táján.
Tehát ebből is látszik, hogy még a Krisztus előtti 600 táján is élő
valóság volt a szumir műveltség, a szumir nyelv és nép.
Ha rágondolunk arra, hogy magyarországon egészen a közelmúlt
időkig, — az 1848-as szabadságharcig — közel ezer éven át idegen
nyelv: a latin és német nyelv volt a hivatalos nyelv és idegen fajú és nevű
királyok voltak, — közel 800 évig Uralmon; — láthatjuk, hogy milyen
komoly és nyomós „elfogulatlan“ bizonyítékokra támaszkodnak ezek a
megállapítások, me- ' lyek mint előbb is említettük a zsidó ősök
felmagasztalása ér- | dekében lettek igy beállítva.
A Székelyföld ma is tele van: Mózes, Áron, Ábrahűm, Ábel,
Jeremiás, Miksa, Félix és más idegen nevekkel... Kérdezem, valyon
zsidók és németek lettek-e ezáltal a székelyek, akik ezeket a neveket
viselik?!
A honfoglalás utáni időktől kezdve sok-sok évszázadon át alig
maradt fenn más irott emlék hazánkban, mint latin és német nyelvű
okmány... Valyon helyes következtetést vonunk-e le ak- I kor, ha
ezeket az idegen nyelven irt okmány-tömegeket olvasva, arra a
következtetésre jutnánk, hogy: „Tehát ezek alapján megállapítható,
miszerint beleolvadt a magyar nép a latin és német
népbe, nyomtalanul?!“
Az kétségtelen, hogy a zsidók ősei vezető szerepet vittek a
Krisztus előiti 1500 tájától kezdve a szumir nép politikai és gazdasági
életében, akárcsak ma nálunk s más országokban is. Hogy ez hogyan
történhetett meg, azt nem kell azt hiszem senkinek sem elmondani, mert
szemünkkel látjuk ezt hazánkban és más országokban is.
A Krisztus előtti 2000 táján idegen királyok ragadták magukhoz az
uralmat a szumirok vezető államaiban. Ezeknek a királyok-
 nnk a beszivárgott zsidók, illetve azok ősei voltak a behizelgett,
legerősebb támaszai, akikkel később össze is házasodtak.
Az idegen királyok, hogy uralmukat megerősítsék a trónon,
minden elképzelhető módon támogatták a zsidók őseinek térfoglalását a
szumir földön, oly annyira, hogy a Krisztus előtti 1800 táján már minden
vezető állás a zsidók őseinek a kezére jutott főként Assiriában és
valósággal szemira jelleget mutatott az ország vezetősége.
Hogy milyen lehetett az idegen királyok támogatása a zsidók ősei
számára, azt a következő idézetből láthatjuk meg, amely szó- szerint van
idézve a Krisztus előtti 2000 tájáról származó cseréptábla ékirásáról:
„Hammurápi, tökéletes király vagyok én. A fekete fejükkel (ezek voltak
a zsidók ősei, a szemiták) szemben, kiket Enlil (Isten) ajándékozott,
karjaimat sohasem eresztettem le. A boldogság helyeit kerestem ki
számukra, szorongató szükségeiket elhárítottam s fényt derítettem fel
rájuk.“
A Krisztus előtti 2000 év táján kétfelé szakadt a szumir birodalom
zöme. Az északnyugati részből lett Assiria, mely az „Ákkád“ tájszólásu
szumir lakosságot foglalta magában. Mig a délkeleti rész megmaradt
szumir földnek, vagyis Babiloniának. (Szumir országok vohak még
ezenkívül: Elám, Urartu, Média, Káldea stb.)
Az Assir terület városainak szumir lakói rendkívüli veszteségeket
szenvedtek a városi királyságok torzsalkodása következtében, melyeket
a szemiták szítottak s mely egyenetlenségekbe maguk a szemiták is
bele-bele avatkoztak valamelyik párt mellett. A kivesző

Ivárosi szumir lakosság helyét fokozatosan a szemiták foglalták el

észrevétlenül, úgy hogy a Krisztus születése előtti 1500 táján már
valósággal szemita jelleget öltött Assiria városainak képe, — mint
azt már előbb is említettük.
A szumir lakosság évezredes szabadságküzdelmet folytatott az
assiriai szemita terjeszkedés és kiszipolyozás ellen, de ezek a harcok
sajnos nem tudtak maradandó eredményeket felmutatni, mert az
uralkodó ház és „uralkodó osztály“, (főképpen papi osztály) a leg-
messzebbmenöleg támogatta a szemitákot, mint azt Hammurápi király
esetében is láttuk.
Az assiriai szemita mesterkedések és terjeszkedések elől délre, a
mocsaras területekre és a hegyekbe húzódott az assiriai városok és
környékük szumir lakossága. Iloma-Ilu nevezetű szumir király valósággal
ujjáteremtette a szumir birodalmat a déli mocsarak között Krisztus előtt
1800 táján. Ebből lett később Káldea. Ez az újjászületett szumir
 16

birodalom mintegy 300 évig virágzott, amikor ismét a szemita elem

ragadta magához a vezetést. Az 1400 év táján ismét fellángolt a
szumirok nemzeti mozgalma és az azutáni időkben is meg-megismét-
lődött a szumirok küzdelme a betolakodókkal szemben. (Ezekről a
szabadságharcokról majd egy más alkalommal szólunk.)
A szumir és szemita népek nagyobb mérvű összeolvadásáról nem
lehet beszélni egyáltalán a Krisztus előtti évezredekben, mert mint
láttuk, még a kedvezőtlen, mocsaras területre való elköltözést is
szívesebben vállalták a szumirok, mint a szémita népekkel való
közösséget, vagy épen beolvadást. De nagyon jól tudjuk egyébképpen is
azt, hogy maga a szemita faj sem szorgalmazta soha életében az idegen
népekkel való összeházasodást, legfeljebb a vezető rétegekkel, hogy a
hatalmat alattomosan magához tudja ragadni.
Nem lehet elképzelni a szumir nép beolvadását a szemita népekbe
már csak azért sem, mert a szumir nép egy zömben élt, sok milliós,
nagyobb nemzet volt, mint a szemiták és mivel összehasonlíthatatlanul
nagyobb volt a kulturája a szumiroknak, mint a szemitáknak.
A Krisztus előtti 660. év tájától uj fejezet kezdődött a szumir nép
életében. Ugyanis ebben az időtájban érkezett meg a szittya hadsereg
Babilonia földjére, hogy megsegítse Assur-Ahé-Idáin szu- mirföldi
királyt, aki közös királya volt Assiriának és Babiloniának is ebben az
időben. Ennek a királynak az uralkodása egészen hasonló volt Ferenc
József királyunk uralkodásához. Assur-Ahé-Iddin felhagyott elődeinek
oktalan szumir ellenes, vagyis Babilon ellenes elnyomásával és
üldözésével, és mint teljesen egyenrangú két ország felett uralkodott
Assiria és Babilonia népei felett.
Assur-Ahé-Iddin, a szittya hadak segítségével elfoglalta egész
Kisázsiát és Egyiptomot is. Hogy jobban elmélyítse Assur-Ahé-Iddin a
szittyákkal való barátságát és szövetségét, feleségül adta lányát a szittya
királyhoz, Bartatuhoz. Ettől az időtől kezdve 100 éven át a
legközvetlenebb és leghűségesebb szövettségi viszony, — mond- hatui,
— társ országi viszony állott fenn a szittya és szumir Testvér nép között.
Ez alatt a 100 év alatt számtálan hadi vállalkozásban megsegítette a
Szittya hadsereg a Szumirokat.
Volt úgy is, hogy 30 évig is együtt harcolt, kalandozott a szittya-
szumir szövetséges had Kis-Ázsia földjén. A 100 éves szövetség alatt
kétségtelenül a szittyák is igénybevették a szumirok katonai segítségét
saját országuk, népük ellenségei ellen viselt háborúkban s igy meg volt
adva a lehetőség, — a 100 évi legszorosabb

/
katonai és politikai együttműködés alatt arra, hogy a két ország népe a
legalaposabban megismerhesse egymás életét, népét és országát, —
nemkülönben a szomszédos országokat és népeket is, — a Krisztus előtti
500 táján.
De történt egyszer az, hogy a Assirok királya újból üldözni kezdte a
szumirságot Babiloniában. Erre aztán újból megjelentek a testvéri szittya
nemzet „segítő hadai“ és a szumir hadsereggel karöltve földig rombolták a
szemita elemektől „ellepett“ Assir városokat és kardélre hányták a szemita
lakosságot.
Az assiriai szemita uralom megsemmisítése után eddig el nem
képzelt hatalmas ütemben indult meg újra a szumir nemzet gazdasági élete
és kulturája.
Uj, hatalmas lánggal lobogott fel a szumirság tehetsége és alkotási
vágya. Szebbnél-szebb templomok, paloták, öntözőmüvek,! véd- gátak
emelkedtek varázsü(ésszerűen. Az újjászületett államot „uj Babiloniának“
nevezzük.
Uj Babilonia kiterjesztette hatalmát Assiriára és Egyiptomra is és
Palesztinát; a Zsidók országát is behódolásra kény szeritette.
A zsidók nehezen tűrték a szumirok fönnhatóságát, mert ők
szerettek volna uralkodni mindig és ismételten fellázadtak ellenük. A
szumir hadak leverték a zsidók lázadását és földig rombolták a zsidók
fővárosát Jeruzsálemet is, Krisztus előtt 598-ban.
A zsidó lázadás leverése után a szumirok fogságba hurcolták a
zsidó népet Babiloniába, — az állandó, alattomos lázadások és lázitá- sok
miatt, ahol közel 80 évig raboskodtak a babilóniaiak fogságában.
Jeruzsálem elpusztításáról és a zsidók babiloni fogságáról a biblia is elég
részletesen megemlékezik...
A szumirok uj-babilóniai birodalma közel 100 évig virágzott, amíg
be nem következett a vég..., mely után végképpen eltűnik Babilon
vidékéről a szumir lakosság, a szumir birodalom.
A Szent István Társulat által kiadott Dávid és Assur cimíi könyv
igy írja le a : „vég“ elkövetkezését: „A bábeli papság palota-
íorradalommal megbuktatta a királyt és megölette: “
Ezután egyenetlenség és zavar keletkezett az országban, amit
jórészt ismét a zsidók idéztek elő, akik közül a hosszú fogság .Miatt
számosán befurakodtak és behízelegték magukat a vezető helyekre is.
Majd igy folytatja a nevezett könyv: „A papi párt végül is Nabti-
Náid bábeli papot ültette a trónra. Nábu-Náid fáradhatatlan ■A'lt ;i
templomok építésében és az egyházi jövedelmek növelésében.
Egyhez azonban nem értett: A kormányzáshoz. És ebbe aztán rövidesen
bele is pusztult hazája“.
A magatehetetlen Babiloniára ugyanis rátámadtak a perzsák s
mivel nem volt megfelelő vezető, aki megszervezze az ellenállást,
súlyos csapást szenvedett Babilonia a perzsa hadaktól.
A babiloni fogságba hurcolt zsidók kinyitották »éjjel titokban« az
ország legerősebb várának, — Babilon várának — kapuit és így minden
komolyabb nehézség nélkül az ellenség hatalmába került egész
Babilonia.
Az árulásért aztán haza engedte »jutalomképpen« a perzsa király a
zsidó népet, a babiloni fogságból.
Az előbb említett könyv igy folytatja tovább: „Aztán felépült, mint
konkurrens város Szeleukia s Bábel kiesve a világforgalomból,
elnéptelenedett. A többit elvégezte az idő“.
Itt, az elnéptelenedésnél, vagyis világosabban beszélve, a milliós
szumir nép „eltüntetésénél“ azonban meg kell állanunk, mert még sem
lehet ilyen könnyedén egy olyan hatalmas, müveit nép életének végére
pontot tenni, annál is inkább, mert bizonyítani tudjuk, hogy a mi őseink
voltak azok a szumir népek, akiket ilyen felületes és könnyed
kézlegyintéssel el akarnak tüntetni a világtörténelem lapjairól. *
A Babilon történetét tárgyaló magyar könyvek valósággal
csepegnek a zsidók iránti rokonszenvtől és úgy állítják 1 be a Babilon
környékén lejátszódó szumir—zsidó viaskodás eseményeit, mintha
csupán mellék alakok lennének a szumirok.
A külföldi tudósok zöme — a zsidókat és zsidóbarátokat kivéve —
csaknem mind azt állítják, hogy egyedül a magyar nyelv áll a
legközelebbi rokonságban az ősi, 4—5 ezer év „ előtti“ szumir nyelvvel.
s

Hogy mennyire reagált erre a külföldi megállapításra a magyarság,

abból is látható, hogy csupán 2—3 kis könyvecske jelent meg a szumir
kérdésről nálunk eddig, s mint említettem, az is a zsidók pártján áll
nagyobbára. Ezzel szemben száz számra olvashatunk olyan könyveket
külföldön, amelyek feldolgozni és kutatni igyekeznek a megtalált sok
tízezer szumir ékírásos cseréptábla tartalmát, melyet meg fele részben
sem sikerült eddig leforditani.
Az itt leirt helyzetet tekintve, szinte azt gondolja az ember, hogy
azért történik ez a nagy lanyhaság és diszkréció a szumir tárgyú
kutatásokban nálunk, meri nem érdeke egyáltalán a zsidóságnak az, hogy
fény derüljön arra, hogy hogyan is árulták el őseinket a zsidók
hajdanában, és hogy alattomos, önző aknamunkájukkal hogyan döntötték
romba a magyar ősök hatalmas birodalmát évezredekkel ezelőtt.
A legújabb nyomok figyelembevételével az alábbiak szerint lehet
összeállítani a magyarok őstörténetét. (A bizonyítást lásd később.)
t és
érül
t
A turáni népek elhelyezkedése az őshazában.
rzsa A magyarok ősei messze, Ázsiában, az altáji hegyek lábainál levő
turáni alföldön laktak sok-sok ezer évvel ezelőtt, — mint azt már más
pült, helyen is említettük. Éppen ezért turáni, vagyis altáji népnek is nevezzük
iból, mi magunkat.
A turáni hazában a következőképpen lehettek elhelyezkedve a
mi különböző turáni testvér népek:
i-
mer
1. csoport: Keleti turáni népek.
t
nép A turáni haza legkeletibb felében, Tibetitől északra laktak a
tud Kínaiak. A kínaiaktól északkeletre pedig a Japánok.
-
ilye 2. csoport: Ősi Türk népek.
n (Őstörökök).
»tör
Az 1. csoportba tartozó: Köteti turáni népeket nyugat felől Türk
-:
népek fogták félkörivben körül. Ilyen Türk népek voltak: a Mandzsuk és
orgal Mongolok.
Ba-
lyeit, 3. csoport: Keleti Türk-finn népek.
(finn-ugor népek)
t Ezek a keleti Türk-finn népek ujabb nyugati félkört alkottak az
ki-
előbbi, 2. csoportba tartozó Türk népek körül. Ebbe a csoportba
lyel
tartoztak a következő népek: Az Avarok ("kabarok), Kunok (uzok), és
v
Besenyők stb.
sz
Ezek a 3. csoportba sorolt népek csupán abban különböztek az
u-
ma előbbi 2. csoportba sorolt Türk népektől, hogy ezek a népek már nem
- voltak tiszta Türk népek, hanem némi „Finn“ keveredést mutattak úgy
ele nyelvükben, mint fajukban is.
nt
is a 4. csoport: Nyugati Finn-tiirk népek.
(az igazi finn-ugor népek).
érin Az ide sorolt népek, az előbbi csoportokhoz hasonlóan szintén
t
ké
20

félkör alakban fogták körül a tőlük keletre lévő 3. csoportba tartozó* Finn-
Türk népeket és abban különböztek az előbbi csoporttól, hogy1 a nyugati
Finn-Türk népek lényegesen nagyobb mértékben mutattak Finn jelleget
mint a keleti Türk-Finn népek.
Ilyen, nyugati Finn- Türk népek voltak : a Szittyák, Hunok és
Szumirok, vagyis azok a népek, akik közvetlen ősei voltak a magyaroknak.
5. csoport: Finn népek.
Végül a turáni haza legnyugatibb és északnyugati határain,
— szintén félkövérivben helyezkedve el, laktak a Finn népek, melyek már
nagyobbára Finn jellegűek voltak és csak egészen kis mértékben
tartalmaztak Türk elemeket.
Ilyen népek voltak: Az Osztyákok, Vottyákok, Vogulok, Finnek stb.
i
4

\ t
 A különböző turáni népek kialakulása.
Valamikor, úgy a Krisztus előtti 20.000 év táján csupán az
1. csoportba sorolt: kínai és japán nép, valamint a 2. csoportba sorolt:
mandzsu, mongol nép lakott a turáni hazában.
Ezek a népek a hosszú, évezredes együttélés következtében
bizonyos rokonságba jutottak egymással.
A Krisztus előtti 20 000 év utáni időben egy ujabb nép. jelent meg
a turáni haza határain. Ez a nép volt a finn nép, amely az utolsó
jégkorszak vége felé szorult, az időjárás viszontagságaitól űzve messzire
kelet felé, — a turáni haza határvidékére — ahol jobb időjárás volt
ebben az időben.
A finn nép vagy 10.000 évet töltött itt, a turáni népek közvetlen
szomszédságában.
A turáni haza határain lakó finnség meglehetősen tisztán meg
tudta tartani finn jellegét, mert a turáni haza „zordabb“ időjárású
határvidékét messzire elkerülték a turáni haza belsejében lakó tiirk
népek.
Ezzel ellenkezőleg, — a finn népek zöme nem maradt meg a zord
határvidéken, hanem folyamatosan, nagy tömegekben vándorolt,
szivárgott be a türk népek által lakott belsőbb területekre.
Ebből a közel 10.000 éves finn-türk együttélésből a legkü-
lönbözőbb színezetű »finn-türk« jellegzetességet ('fajtát és nyelvet)
mutató y>uj népek« születtek meg, mely népeket az előbbiekben a
3, 4. csoportba tartozó turáni népeknek osztottunk be.
Ezek az „Uj népek" a turáni haza nyugati és észak-nyugati határai
közelében mindinkább fi.in jellegűek voltak, mig a turáni haza belsejében
hovatovább keletre, mindinkább türkebb jelleget mutattak.

A turáni népek vándorlásának eiSndulása ,

A Krisztus előtti 10.000 év tájékán megmozdult a turáni haza
népeinek tengere és csaknem minden irányban haladva elhagyta —
egymás után követő hullámban — a turáni hazát.
22

Tulajdonképpen két nagyobb: robbanásszerű nekilendüléssel jutott

ide, — Európába a turáni népek kirajzása. Az első megmozdulással csak
a Káspitó vidékéig terjeszkedtek ki, valamint a Tigris folyó tájékáig és
csak a Krisztus előtti 3.000 táján jutott át a turáni népek első hulláma a
Volga folyamon. Ebben az időben még lakatlan, mocsaras, erdős, vad
vidék volt a mai Dél-Oroszország és hazánk területe, ahol félmeztelen,
kőkorszakban élő párezer főnyi ember élt csupán, akik a jégkorszakot
valahogyan átvészelték és akik az eddigi megállapítások szerint az ősi
finn népek rokonságába tartoztak.
A ma Európában lakó népek életéről, történetéről nem tudunk
semmit sem a Krisztus előtti 2000 év előtti időből, sőt még a 2000 év
tájékáról is csupán némi kőkorszakbeli balták, kő-nyilhegyek és
lándzsahegyek azok a nyomok, amik fenmaradtak és amiből követ-
keztetni lehet, hogy emberi lények laktak ebben az időben itt Euró-
pában. Hogy milyen nyelvet beszéltek ezek az emberek nem tudjuk7
legfeljebb sejtjük, mert nem maradt fenn semilyen Írásos emlék sem
ezekből az időkből ránk.
Egészen másképen állunk a mi őseinkkel, a turáni ősökkel
kapcsolatban, mert mint azt az előbbiekben is láttuk, cseréptáblákra irt
Írások számolnak be a mi őseink létezéserői, életéről, történetéről,
nyelvéről már a Krisztus előtti 5000 év tájékától kezdve.
Éppen ezért a legnagyobb féltékenységgel és mondhatjuk, irigy-
séggel szemléli és kezeli a legtöbb idegen nép a szumir kérdést és azon
vannak, hogy minél tovább borítsa a sötétség homálya Babilon népének, a
szumir népnek történetét. Az idegen népek, főként „zsidó tudósok (?)“
ezen törekvése mind a mai napig pompásan sikerült, mert
bebizonyítható, hogy éppen mi magyarok voltunk az a nép, amely a
legkevesebbet, mondhatjuk „semmit sem(i tettünk abban az irányban,
hogy teljes napfény derüljön a szumir néppel kapcsolatos eseményekre.
A „nagy hallgatásnak“ a főbb okairól megemlékeztem ebben a kis
könyvben.
A szumir nép történetének elhanyagolása következtében csupán a
Krisztus előtti 2000 év tájától kezdőleg tudtak foglalkozni behatóbban a
magyar történészek a magyar ősök történetével, — nagyjából attól az
időtől kezdődőleg, amikor elindult a turáni népek második robbanás szerű
szétáradása, — amely most lassan már elérte az európai területeket is.
A tudósok az alábbi okát adják a Krisztus előtt 2—3000 táján
megindult második turáni népvándorlás megindulásának:
 • • 23

A turáni-alföld csekélyebb csapadéku vidékké vált már a Krisztus

előtti 3000 év táján. Őseink úgy tették termővé földjeiket abban az
időben, hogy szétvezették csatornákba a folyók vizét s igy öntözéssel
gazdálkodtak.
Az idők folyamán azonban a lakosság nagyon elszaporodott és
háborúk keletkeztek. A szegényebb, viztelenebb földek lakossága
igyekezett kiszorítani szomszédját a jobban termő földekről. A há-
borúságok alatt elhanyagolták az öntözőmüveket az emberek és még
nagyobb lett énnek következtében a turáni népek mozgolódása. Az igy
megindult néphullámzás hozta létre a fent leírt 2-ik hatalmas turáni
népvándorlást, amely Európába sodorta a turáni népeket.
A Krisztus előtti 10.000 év táján bekövetkezett első turáni
népvándorlás elindulásának oka a következőkkel magyarázható meg az
uj kutatások szerint.
A Krisztus előtti 10.000 év táján, amikor Európa területéről
elolvadt a jégkorszakban felgyűlt sok hó, és lefolyt már az összegyűlt
sok víznek is nagyobb része, ugyanakkor a turáni alföld körüli hatalmas
hegyekről is lefolyt a sok hóié és nagy kiterjedésű tavak keletkeztek, a
turáni alföld mélyebben fekvő részein. A nagy vizek elől menekülni
kezdett a turáni medence belsejéből a lakosság, kifelé nyomva a kivül
levő népeket.
A Krisztus születése előtti 10.000 év táján a tilrk népek jutottak a
legkedvezőtlenebb helyzetbe a turáni hazában, mert ők laktak a turáni
haza mélyebb fekvésű, középső részein s őket zavarta meg első sorban
is a környező hegyekből leáradó, hóléből keletkező árvizveszedelem.
Erre aztán a tiirk népek nyugat és északnyugat felé kezdték
nyomni a turáni haza külső területein lakó finn-türk és finn népeket.
Legelőször is a legkülső, határvidéki finn népek kényszerültek
elhagyni a turáni haza földjét. A finn népek a folyamatosan terjeszkedő
nyomás hatása alatt ismét vissza szorultak naggyában azokra a nyugati
és északi vidékekre, ahonnan a jégkorszak elől elhúzódtak annak idején
és ahol már ebben az időben kedvezőbbé vált ismét az éghajlat.
Az 5. csoportba osztott finn népek helyét a 4. csoportba osztott
nyugati finn-türk népek foglalták el. Ezek helyére viszont a 3. csoportba
osztott keleti finn-türk népek nyomultak. A keleti finn-türk népek
helyére a turáni haza belsejében élő igazi türk népek kerültek.
24
<

A turáni haza legkeletén tartózkodó keleti turáni népek: a japánok és

kínaiak nem nyugat felé távoztak a turáni haza belsejében fellépő feszitő
erők elől, hanem kelet felé és igy jutottak el lassan a mai helyükre.
A turáni haza délnyugati határa közelében a szumir népek laktak,
akiket kissé oldalt, északkeletről talált a háta megetti feszülő nyomás s
igy mindjobban és jobban lefelé, délnyugat felé szorultak már az első
kirajzáskor — a Kr. e. 8000 táján, a Tigris és Eufrát folyók vidékére. Itt
alakult meg aztán későbben a bibliában sokszor emlegetett Babilonia,
mely a szumirok birodalma volt.
A turáni haza északi és »észak-nyugati határai közelében a hunok
laktak, a legkülső határvidéki finn jellegű népek háta me- gett. A
hunokat a jelentkező nyomás északi irányban tolta ki a
2. kirajzási hullám megindulásakor, majd kedvezőbb életlehetőséget
keresve elkanyarodott a hun nép kelet és dél-kelet felé. így érkezett
aztán el a hun nép a Krisztus előtti évezredekben a kínai birodalom
határaihoz. A hunok az előbbiekben leii# turáni szövetségi rendszer
alapján hatalmas birodalomba fogták össze a keleten talált rokon
mandzsu népet és a mongolság egy részét és az igy megalakult erős hun
birodalom igájába hajtotta a kínaiak birodalmát. A kínaiak, a Krisztus
előtti 150 táján azonban öntudatra ébredtek és lerázták magukról a
hunok igáját. Ebben az időtájban építették a kínaiak országuk körül, a
mai napig is meglévő hatalmas kőfalat, melyet kinaifal név alatt
emlegetnek. A hatalmas keleti hun birodalom tehát megdőlt a Krisztus
előtti 150 táján, mert a kínaiaknak sikerült egymás ellen uszitani a
hunok vezéreit.
A belviszályokban legyengült, szövetségeseitől elhagyott és
számban megfogyatkozott hun nép maradványai leszorultak az Aral-tó
környékére és a kínaiak foglaliák el lassanként a régi nagy keleti hun-
birodalom területeit.
Hogy a magyarok őstörténetét megérthessük, mulhatatlanul szük-
ségünk van arra, hogy megtudjuk valyon honnan származtak azok a
népek, amelyeket a hunok az Aral-tó környékén találtak a Krisztus előtti
évszázadokban, — akkor amikor a kínaiak üldözése elől nyugat felé
szorultak és amelyeket „ ugur„oguru és más hasonló „gur“ néven
emlegettek az akkor élő szomszédos népek Írásaikban. Hogy ezt meg
tudjuk érteni egyelőre itt kell hagynunk a hunok történetét és közben
meg kell ismerkednünk a turáni hazából elvándorolt többi turáni nép
történetével is.
 A szittya nép törlési KÉZ.
A turáni népek felsorolásánál már találkozunk a szittya nép
nevével. A Krisztus előtti 8.000 év tájától több, egymásutáni hullámban
ömlött ki nyugat felé a Szittya nép a turáni hazából. A történelem
folyamán szirmatáknak, szittyáknak és szákoknak is nevezték a különböző
népek a szittyákat, sőt a perzsák a Krisztus előtti VI. században
elhatalmasodott tarkókról (türkökről) is azt irják, hogy ezek a régi
szákok utódai. Tulajdonképpen három nagyobb Szittya birodalom volt
ugyanazon a területen, mely az Arai tó tájékától Európa közepéig terjedt.
Az első, a Krisztus előtti 1.500 táján alakult ki, az akkor még
jóformán lakatlan Tisza vidékén, amely egészen a turáni hazáig terjedt.
Ezeket a szittyákat nevezték kentaur szittyáknak. A kentaur szittyák
népének súlypontja a Tisza-vidékén volt már a Krisztus előtti 1.500
táján és csupán a tovább vonuló Szittya törzseken keresztül állott
összeköttetésben a kentaur szittyák népe a hátuk mögött, messze utánuk
nyomuló agathirsz szity- tyákkal. .
A Tisza-vidék szittya jellegét az ellenséges népek beáramlásával
szemben mindaddig megtartották a Kentaur Szittyák, amig Krisztus
előtti 1.000 táján az agathirsz szittyák hulláma is meg nem érkezett
hozzájuk.
Az egyesült két szittya nép, a történelem tanúsága szerint
— folyamatosan biztositani tudta tovább, — egészen a Krisztus előtti
700 tájáig — a Tisza-vidék szittya jellegét, amig meg nem érkezett oda
a szittyák harmadik hulláma, a királyi szittyák népe.
(A szittya—magyar nép közeli rokonságát: Csengeri Antal, gróf
Kun Géza, Nagy Géza, Vámbéri Ármin és Cholnoki Jenő dr. igazolták )
A szomszédos népek, a régebbi korokban sok helyen meg-
emlékeztek a szittya népről. így például egy Hérodotosz nevű görög
tudós a következőket mondja el a Krisztus előtti időkben a szittyákról: A
szittyák egyszer Dárlus perzsa király hadaival
26

háborúztak. A szittyák négyféle ajándékot küldtek Dáriusnak: Egy

madarat, egy egeret, egy békát és négy nyilvesszőt. Dárius egyik
tudósa: Góbriás igy fejtette meg a szittyák ajándékát: Ha nem válnak a
perzsák madarakká, hogy az égbe repüljenek, ha nem válnak egerekké,
hogy a föld alá bújjanak, ha nem lesznek békák, hogy a mocsarakba,
ugorjanak, nem fognak hazatérni, mert lesújtanak rájuk a szittyák nyilai.
És valóban igy is történt, mert nemsokára észnélkül kellett menekülnie
Dáriusnak hadaival együtt, nehogy a szittyák kezére jusson.
A történelem feljegyzése szerint még a Krisztus utáni 300 táján is
felismerhető volt a Kárpát-medence szittya jellege. Ebben az időben a
Tisza vidéken jász-szittyák laktak, mig az erdélyi területeken a dáha-
szittyák éltek. A Krisztus előtti 660 táján még Kis-Ázsia legnagyobb
része is a szittya uralom alá került, mikor is Bartatu, majd Mádyúsz
szittya királyok és utódaik, — mintegy 100 évet töltöttek Babilon
vidékén.
Erről a szittya-szumir szövetségről, baráti együttélésről már
szóltunk az előző fejezetben, amikor a szumir nép történetét ismertettük.
A szittya nép történetének ismertetését itt elhagyjuk azzal, hogy
Bartatu szittya király Krisztus előtt 660 táján, mint szövetséges és a
szumir nép királyának sógora megjelent Babilon vidékén seregével és
ettől az időtől kezdve kerek 1,00 éven át jóformán együtt élt a szumir és
szittya testvérnép és együtt harcolt — kisebb és nagyobb
megszakítással — Babilon vidékén.
Most visszatérünk a hun nép történetének folytatásához, hogy
megláthassuk miképpen találkozott és forrt össze a szu-
9

mir—szittya—hun nép a Krisztus előtti évszázadokban és közvetlenül a

Krisztus utáni századokban és hogyan alakult ki ebből a turáni testvér-
rokonnépek ismételt találkozásából, együttéléséből, szövetségéből a mai
magyar és bolgár nép.

i
 4z ugur, ogur, hunugur, és más „gur" nevű népek,
valamint a szabir nép megjelenése a háspő'tó
környékén.
Mielőtt tovább mennénk tudnunk kell azt, hogy a szumirok „uzur,
ucuru szóval nevezték egyik északi tartományukat, ahol a határőrt vagyis
„örzőu lakosság lakott.
Az „ugur“ szó pedig kard-ot jelent szumirul. Valódi magyar
megfelelője ennek a szumir „ugur“ szónak talán inkább a „jogar* szó,
mely védelmet, hatalmat, hatalmi jelvényt s igy őrzőt is jelent egyben.
A szumir királyok címében igen gyakran előfordul ez a hatalmat
kifejező szó.
Már a Krisztus előtti 3.000 táján ismerünk: „ Unzl, UrarT ■ Puzur“ nevű
királyokat. A Krisztus előtti 1.140 táján már az „Ucur, Uzuru szót találjuk
több szumir király nevében. Pl. ilyen név a: „Nabu—Kudurri—Uzur“ király
neve is, ami magyarul azt
rf

jelenti: „Isten—Határom*-*Őrizd“.
Erről a szumir királyról a biblia is megemlékezik, de zsidós
kiejtéssel Nabukodonozor-nak mondja ezt a régi szumir (magyar) királyt.
A szumir nép történetének tárgyalásánál már említettük azt, hogy
a Krisztus előtti 500 táján egyszer csak nyomtalanul eltűnt a szumir nép,
— a szittyák eltávozása után a Babilon vidékéről, — de az a sajátságos
itt, hogy ezzel egyidejűleg egy „uzur, ugur, ucur“ nevű nép jelent meg
azon a vidéken, ahová a szittyák megérkeztek a 100 éves babiloni
tartózkodásuk után.
Ez a Káspi-tó környékén megjelenő „ uzur, ugur“ nép kétségtelenül
„szumir" jelleget mutatott nagy mértékben, hiszen megdönthetetlenül
bizonyítani tudjuk azt, hogy mi magyarok voltunk azok az „ugur, uzur(í
népek, akik annak idején a Káspi-tó körül laktak és viszont
elvitathatatlanul bizonyítani tudjuk azt is, hogy ma, három ezer év után is
azonos a címerünk, rokon a nyelvünk és lényegében azonos ősi
ékirásunk van az ősi szumirokkal.
28

Ezen bizonyítékok és a következőkben felsorakoztatott számtalan

bizonyíték alapján megdönthetetlenül bizonyítani tudjuk, hogy a Krisztus
előtti *660 tájától, úgy 300 tájáig egymásután következő kisebb-nagyobb
hullámokban elköltözött a Káspi-tó környékére a szumir nép zöme
Babilon vidékéről és itt élt tovább szabir, })ugur> ucur° név alatt.
Az elköltözés lehetősége meg volt adva, hiszen mint láttuk 100
éven át együtt élt ebben az időben a szumir—szittya nép, és ha állandó
összeköttetésben mozgásban, vándorlásban tudott élni a szittya nép a
Káspi-tó és Babilon vidéke között, ugyanezt megtehette a pompás
lótenyésztést űző és tökéletes szekereken közlekedő szumir nép is.
De fennállt a „szükségessé ge<( is annak, hogy elköltözzön a szumir
nép régi Babilon környéki hazájából, hiszen épen az előbbiekben láttuk,
hogy annyira tarthatatlanná vált a szumir nép élete az alattomos szemita
mesterkedések következtében már a Krisztus előtti 2000 táján, hogy
csak a deli mocsarak közé való elköltöz- ködéssel és az északi „Urartu
és Elam“ vidékére való visszahúzó* dással tudta szabadságát és
függetlenségét biztosítani Iloma-Ilu szumir király is. Itt alakult meg
aztán a pompás birodalommá fejlődött szumir állam: „Elám, Urartu,
Media“ valamint „Kaldeau is, mely utóbbi tartományban az „Arami“ és a
többi zsidó törzsek felnövekedtek; a szumir műveltség emlőjén.
* **
Az előbbiekben leírtuk azt, ho^y a kínaiak által megvert hun nép az
Arai tó közelébe húzódott vissza a Krisztus előtti században.
A Krisztus születése táján és az azutáni századokban: egy
államszövetséggé alakult a hun nép a Káspi tó környéki testvér szittya-
és ugur, vagyis szumir néppel.
így alakult ki aztán a: hun-ugur, onogur, hungur nép és annak neve,
melyből a magyar nemzet később kiszakadt és amely nép nevét még a
mai napig is viseljük, ungur, ungár név alatt.
A hun nép a Krisztus utáni 400 táján nagy hóditó útra indult „ugar“
szövetségeseivel egyetemben.
A hunok „turáni“ szokás szerint maguk mellé vettékaz összes
szomszédos népeket (ugur népeket); és az utbaeső szitytyák és más
népek hadaival felerősödve, hatalmas csapást mért ez a hun- ügur
államszövetség, Középeurópára.
A hun nép a hóditó hadjárat után itt, a mai hazánk területén
telepedett le. Ezen hóditó hadjárat alkalmával ismerkedtek meg lég-
 19

először a magyarok ősei, — az ugur, vagyis szumir népek — hazánk

földjével és a környező országokkal és azok népével.
Ebben az időíájban Attila, az Isten ostora volt a hunok királya.
Amikor Attila berendezkedett az uj Tisza vidéki hun birodalomban, úgy
látszik haza engedte az államszövetség „ugur41 (magyar)1 hadait a Káspi tó
környéki hazába. Egyik nap azonban hirtelen, vá-
• 9

ratlanul meghalt Attila, mire rátámadtak a szomszédos behódolt né* pék a

Tisza vidéki hun népre. A meglepő támadás, és főképpen Attila fiainak
egyenetlensége következtében rendkívüli vérveszteségek érték a hun
népet. Attilának három fia volt: Ellák, Dengezik és Imik, vagyis Csaba, —
ahogy mi szoktuk nevezni, a legkissebb királyfit
A Tiszai lázadás alkalmával kifejlődött iszonyú öldöklésben elesett
Attila legidősebb fia: Ellák is, mig a két kissebb királyfi elmenekült a Káspi
tó környéki régi hazába, a királyi testőrséget alkotó „hun és ugur“ népek
keverékéből álló néptöredékkel együtt, melyek között tiszta „ugur“ törzsek
is voltak, Ebből a népből lett később a keverék, vagyis bolgár nép.

%
A székelyek története,
A magyarok hon foglalata.
Attila kissebb fia: Imik, vagyis ahogy mi nevezzük: Csabai szintén
megmenekült, — mint azt már előbb is említettük — a Tiszar lázadásból.
Csaba a Székelyföld felé vonult vissza, „ugur“ királyi „udvari“ népével
együtt. Itt azonban körülfogta az ellenség Csaba népének egy kissebb
töredékét, vagy 5000 embert, — akik az erdőkbe húzódtak a túlerő
támadása elől. Az ellenség azonban nem tágított, de nem is volt nagy
hajlandósága az „ugur“ székelységnek sem, hogy a Hunokhoz
csatlakozzon és igy huzamosabb időre berendezkedett Csaba népe az uj
helyen. Idők múltával jobban megismerték és megszerették Csaba
vitézei: a székelyek az uj helyet és véglegesen le is telepedtek itt.
Csaba népének utódai mintegy 1500 éve lakják a Székelyföldet. A
székelyek tengernyi vért hullattak az eltelt másfél ezer év alatt, hogy
megőrizzék a magyar haza földjét idegen betolakodóktól s készek ma is
minden áldozatra, ha úgy kívánja a magyar haza szabadsága és
függetlensége.
Miután igy elkísértük a székelyeket hosszú, küzdelmes utjukon a
mai haza szent földjére, visszamegyünk gondolatban ismét a Káspi- tó
vidékére, ahol a magyarok ősei laktak még ebben az időben, a
30

Krisztus utáni 600 év tájékán, ahová Attila fiai Dengezik és Imik is

visszamentek népük töredékével, a bolgár nép őseivel.
A magyarok közvetlen szomszédságában avarok-kabarok laktak
keleten, akik látva a hun nemzet legyengülését, illetve a hun- ugur
népek sulyának könnyebbedését, benyomultak az Ural hegy déli lábánál
a hun-ugurok területeire.
560 táján, a hun-ugur nép fölött, — a túlerőben lévő és hoditási
vágytól áthatott avar-kabar nép vette át a vezető szerepet; ,/uráni
államszövetségé rendszer alapján.
Az avarok elfoglalták az államszövetségükbe tömörített: „ avar—
hun—ugur“ népek hadaival a Tisza—Duna-vidékét és átköltöztek erre a
területekre. A magyar hadak ez alkalommal is kétségtelenül „ismételten“
végig kalandozták a mai hazánk területét és annak szomszédságát.
Amint az avarok elhagyták a Káspitó vidékén-lévő ugur (magyar)
hazát s átköltözködtek mai hazánk területére, ismét z hun—ugur népekké
lett a hatalom a Káspitó környéki területeken. Ebben az időben, 615 év
táján „Kurt“ fejedelem, a keverék hun—ugur népek fejedelme hozott
létre ujabb államszövetséget, melybe mi, magyarok, vagyis „ugur“
népek is beletartoztunk.
Ennek az ujabb államalakulásnak Onogut birodalom volt a neve. Az
Onogur birodalom vagy 60 évig állott fenn, — mind addig, amig a
bolgárok, vagyis a kevert hun—ugur népek el nem költözködtek
délnyugatra, a Balkánra.
A bolgár nép szerb lakosságot (szlávokat) talált azon területen,
ahová le akart telepedni, — a mai Bulgária területén.
Ezzel a szláv néppel összeházasodott és ebből a népből
származtak a mai bulgár testvéreink. A bulgárok az idők folya-
i

mán elhagyták teljesen az ősi ugur nyelvet és ma már szláv nyelven

beszélnek.
A kevert bolgár népek eltávozása utáni időtől kezdve; mi
magyarok lettünk örökösei a hun—ugur, hungur, ungur, ungár névnek
mind a mai napig,
Amikor a magyarokkal szomszédos kazár nép látta azt, hogy
magukra maradtak az ugurok a Káspi-tó környékén, benyomultak a
Volga folyó vidékére és 680 táján ők alakítottak „ Kazár birodalom“ néven
egy ujabb államszövetséget, melybe mi, magyarok is beletartoztunk
vagy 200 éven át.
Később sok keresztény, mohamedán és zsidó pap vándorolt be a
kazárok birodalmába. A lakosság egy része felvette a ke
 31

resztény vallást, más része a mohamedán vallást és sokan áttér-

# •

tek a zsidó vallásra is a városok előkelőbb lakói közül A Krisz-

••

tus előtti 800-as években már jelentékenyen meggyöngült a kabar

birodalom ereje, mivel a sokféle vallás miatt ellentétek és széthúzás
keletkezett. A kabarok szomszédai ebben az időben a besenyők voltak,
akik látva a kabarok gyöngeségét, rátörtek a kabarok birodalmára.
Mikor a magyarok ősei látták a kabarok széthúzását és
gyengeségét, ott hagyták a civakodó kabarokat és elköltöztek erre; —
nyugat felé, a mai Beszarábia háta mögé.
Ebben az időben hivta segítségül a görög császár a magyarokat a
bolgárok ellen, akikkel a magyarok sehogy sem tudták megérteni
egymást, a honfoglalás előtti századokban.
A magyar hadak rá is támadtak a bolgárok birodalmára és
#

súlyos csapást mértek a bolgárokra, de a görögök árulása miatt

végeredményben mégis vereség érte a magyar hadakat.
Az alatt az idő alatt, amig a magyar hadak egy része oda volt
hadakozni bolgár földön, rátámadtak a besenyők az otthon maradt
magyarokra. A magyarok a támadás elől még inkább elhúzódtak
nyugatra, a mai hazánk felé. így érkeztek meg őseink a Krisztus előtti
896-ik esztendőben a Kárpátok bérceire, miután már előzőleg
elhatározták, hogy birtokukba veszik a.kalandozások alkalmával jól ismert
turáni népek ősi birtokát, a Kárpátok ko- szoruzta Magyarországot.
A Krisztus utáni 896 év táján a bolgároké volt a mai hazánk
nagyobb része, amikor a magyarok ősei megérkeztek ide. Épen az előbb
említettük, hogy a magyar hadak súlyos csapást mértek a bolgárokra, a
görög császár szövetségeseképen, — közvetlenül a honfoglalás előtt.
Ez a háborúskodás annyira kimentette és legyengítette akkor a
bolgárokat, hogy nem voltak képesek megfelelő katonai erőt
szembeállítani a magyar hadakkal, amikor őseink benyomultak a mai
hazánk területére. így nagyobb nehézség nélkül eltudták foglalni őseink
a Tisza—Duna vidékét és Erdélyt, kiűzve innen a bolgárokat. A
magyarok nem egy helyen, hanem csaknem az összes kárpáti hágókon
és szorosokon egyidejűleg jöttek be hazánk területére, ahol számottevő
szittya lakosságot találtak (Jász és Dáha szittyát).
A Székeinföldön álhaladó magyar csapatokat leírhatatlan
lelkesedéssel fogadták az ott élő székelyek. A legrégibb magyar
32

hagyományok, — amit később le is írtak — a következőket mondják el

ebből az időből: „A székelyek előbb Attila király népe voltak... akik Ősbő
magyar vezér elé jöttek a honfoglaláskor, különféle ajándékokkal önként
kezesül adva saját fiaikat, első hadrendként indultak harcba*.
A székelyek nemcsak a honfoglaláskor, hanem a későbbi időkben
is mindig legelői harcoló csapatai voltak a magyar hadseregnek. Erre
számos Írásos bizonyítékunk van. A turáni népeknél, — mint tudjuk — az
volt a szokás, hogy a csatlakozd népeknek kellett rendszeresen elől
menniök a harcban. Az tehát, hogy a székelyek is ilyen elől harcoló
csapatai voltak a magyar hadseregnek már a honfoglalás pillanatától
fogva; a legerősebb bizonyítékunk arra vonatkozólag, hogy a magyarok
itt találták a székelyeket a mai hazánkban akkor, amikor ide beérkeztek.
A magyarok, — mint azt az előbbiekből is látjuk — több, mint
1.000 éve élnek itt a mai hazánk területén. A turáni népek legelső
hulláma, ezzel szemben már a Krisztus előtti 1.500 táján birtokba vette
a Tisza—Duna vidékét, mely terület még akkor jóformán lakatlan volt,
— amikor a kentaur-szittyák hada 2.500 évvel ezelőtt itt megjelent.
Ettől az időtől kezdve folyamatosan és állandóan a turáni népeké volt a
Kárpátok koszoruzta drága haza.
A Krisztus előtti 1.500 év óta egymásutáni hullámban érkeztek a
mai hazánk területére a különböző turáni tertvérnépek és iszonyú sok
vért hullattak a haza területének megtartásáért folytatott harcokban.
Amint az egyik turáni tesfvér kiejtette kezéből a kardot, azonnal
megjelent a másik turáni nép és semmi áldozatot nem kiméivé
védelmezte az idegen népek beözönlése ellen a magyarok Istene által
részünkre kijelölt és fenntartott gyönyörű hazát.
Itt felsorakoztatjuk azokat a Bizonyítékokat, amelyek alapján
megdönthetetlenül bizonyosra vehető, hogy a szumir nép zöme valóban
átköltözködött a Káspitó környékere, a Krisztus előtti századokban és
hogy ebből, a szumir—szittya— hun népből alakult ki aztán a magyar és
bolgár nép.
 Bizonyítékok a Iziiiya—ízumir—Magyar nép
azonosságára.
1. A szutnir nép a szittyák megjelenése előtt közvetlenül még
olyan erős népnek mutatta magát, hogy ki tudta vívni évszázadokra is a
függetlenségét és szabadságát.
2. A szumir földről a Káspi-tó környékére visszatérő szittya .
népet idegenül fogadta az otthon maradt szittyaság. Valószinüleg a
nagy számú szumir népelem miatt, aki vélük jött.
3. A történelem feljegyezte, hogy a szumir földről visszatérő
szittyák: „a királyi szittyák“ népe lényegesen műveltebb volt minden más
ismert szittya népnél. Ez úgy magyarázható meg, ha figyelembe vesszük
azt, hogy a szittyákkal nagyobb számú szumirság is együtt élt a későbbi
időben.
4. A szumirok tetemes része a szittyák megjelenése előtt, a
Krisztus előtti 2000-tői 1000-ig terjedő idő alatt is csak más területre
való „ielköltözéssel11 tudtak a leghatásosabban védekezni az el-
hatalmasodó ellenséggel szemben. így tehát teljesen érthető, hogy
örömmel ragadták meg a szumirok a kínálkozó rendkívül kedvező
alkalmat a végleges elköltözkődésre, amikor a 100 éves diadalmas
harcokban velük szövetségesként együtt küzdő és eggyé forrt testvéri
szittya hadak eltávoztak a régi Káspi-tó környéki hazába. A szumir
népek között voltak olyanok is, amelyeket: áttelepített, deportált, —
büntetésből a szemita irányítással működő vezetőség. Ezek a szumir
népek voltak kétségtelenül azok, akik a Iegelsőkül ragadták meg az
alkalmat a zsarnoki vezetéstől való megszabadulásra.
5. A szittyák eltávozása után végképpen eltűnnek Babilon vi-
dékéről a szumir földi „uzur, uguru népek és királyok, de egyidejűleg
nagyszámú szumir jellegű „ gur, ugur, oguru népek lépnek elő az
ismeretlenség homályából ott, ahová a szomszédos szittya hadak
megérkeztek, 100 éves szumirföldi tartózkodás után. Sőt ugyanitt még
egy szabir nevezetű nép is megjelenik, mely nép minden bizonnyal egy
később kivándorolt nagyobb csoportja volt a szumir nemzetnek. '
34

6. A zsidó nép ősi nyelvében több száz olyan szó van, amely
azonos értelmű a magyarral.
Azt tudjuk biztosan, hogy a zsidók ősei mintegy 2000 éven át a
nyakán éltek tömegestől a szumiroknak, sőt azt is tudjuk, hogy a
Krisztus előtti 600 táján vagy 80 évig raboskodott a zsidó nép a szu-
mirok: „babiloni fogságában1*. Továbbmenőleg azt is tudjuk, hogy
tucatjával van olyan szó s több olyan nyelvi jellegzetesség a 4000 év
előtti szumir nyelvben, amely azonos a magyarral és az európai tudósok
zöme állítja, hogy az egész világon a magyarral áll a legközelebbi
rokonságban a szumir nyelv. így kétségtelen, hogy a magyar nép nyelve
a szumiroktól származik, mert máskülönben sehogy sem lehet
megmagyarázni azt, hogy hogyan került a zsidó nyelvbe sok száz magyar
szó!
A szumir nép hatalmas területen lakó, sok milliós nép volt, amely
lényegesen eltérő; „sok“ tájszólást, dialektust beszélt. Abból, hogy a
zsidó nyelvben sok magyar „dialektusu“ szó van, arra lehet
következtetni, hogy éppen arról a szumir vidékről valók a magyarok,
amely közelében a zsidók voltak deportálva.
7. A magyarok ősi irása, az úgynevezett szittya-székely ék- *rás
lényegében azonos a „káld“ jellegű, de szumir eredetű zsidó írással. Sőt
az Aral-tó környékén talált orkhoni, sok száz éves türk-nek nevezett
kőemlék ékirása is azonos lényegében a szittyaszékely ékirással,
melynek drága betűit az Udvarhely megyei Énlakán és a Csik megyei
szentmiklósi, sok száz éves írott emlékek őrizték meg. A felemlített sok
ágú hasonlóság csakis úgy lehetséges, ha igazoltnak vesszük az előző 6.
pontban lefektetett szumir-magyar rokonsági kapcsolatot.
8. A honfoglaláskori leletek tele vannak „úgynevezett“ perzsa
díszítési motívumokkal, melyek — mint azt az előbbiekben láttuk — nem
perzsa, hanem eredeti, ősi szumir jellegzetességek s igy kézenfekvő, az
előbbi bizonyitékok figyelembevétele mellett, — hogy nem perzsa
diszitési elemekről van itt szó, hanem ősi szumir: „apai örökségről“. Ilyen
apai örökségünk még a zsinoros „magyaros“ ruhadiszitésünk is, melynek
ősi formái jól felismerhetők szintén, a sok ezer éves, eredeti szumir
dombormüveken és szobrokon.
9. A most kiásott esztergomi, árpád/iázi királyi cimer nem más,
mint a magyarok királyának ősi pajzs másolata. Ez a pajzs valamikor
bőrből volt és aranyból voltak rajta a díszítések. Ezek a diszek úgy
voltak rászegecselve, a bőr pajzsra. A szegecsek feje kitünően látható
az oroszlán farkán, hátán, lábán és a más helyeken is. Az esztergomi
árpádházi címerben levő orosz-
 35

Ián tipikus szumir oroszlán. Szumir—szittya jellegzetesség rajta az

oroszlán tomporán levő stilizált nap is. Ez az ős Turáni Nap jelvény
látható a japáni, kinai nap jelvénynél és minden székely kapun még ma
is. Az oroszlán oldalán levő négy vágás is ősi szunir emlék, melyből
később a Tisza, Dunay Dráva, Száva nevezetű vágások lettek, — az ujabb
kori magyar címereken.
Szumir jellegzetesség a címerben lévő ¡¿let fa“ is és a citmr
díszítési eleme is, melyek azonos formában láthatók a legősibb ba-
biloni-nimrudi címereken is. De ugyanezen díszítési elemek szemlél-
hetők a honfoglaláskori magyar vezérek sirleleteiben talált aranyezüst
tarsoly, kardmarkolat és kardtok lemezeken is.
Imre királyunk nyugati-hosszukás pajzsra változtatta a régi,
gyönyörű árpádházi pajzsot, címert, melyben azonban megtartotta a négy
vágást, sőt az oroszlánt, illetve,az oroszlánokat is. A négy vágás nem
más, mint a magyar királyi hatalom alá tartozó ősi törzsek számának jele.
A szumirok-szittyák*másik szent jele: a nap, még a későbbi
aranybulla pecsétjén is megtalálható és Erdély címerében is. Sőt szumir
ékírásos jelek láthatók még a Szent László korabeli dénárokon is.
10. A régi görög Írásokban olvasható, hogy a magyar követek Kr.
után 900 táján fölemlítették Konstantinosz császárnak, hogy: „A
magyarok őseit egykor Erös-szabirnak nevezték, s hogy Perzsia felé
lakó rokonaik most is ezt a nevet viselik.“
Ebben az időben Perzsia uralkodott azon a vidéken, ahol a régi
szumir állam volt s már ebből is látható, hogy még 1000 év előtt is
élénken élt őseink emlékezetében az, hogy a szumir földről származtak.
11. A magyar történelemben lehet olvasni, hogy a honfoglaláskori
hagyományok szerint, két testvértől: „Hu-nor“-t6lés „Ma-goru- tói
származnak a magyarok és hunok. A későbbi kutatások valóban
bebizonyították, hogy tényeg testvér királyok uralkodtak a hunok és
magyarok fölött, a nevezett időben. így kétségtelen, hogy: a Hun-gur és
Ma-gur nevű szumir szavak húzódnak meg a nevezett nevek mögött.
12. A Hóman—Szekfü: Magyar történelem említi, hogy a későbbi
„Gorda“ fejedelem nevét is szintén „ gur“-ndk kell kiejteni. De ugyanígy
vagyunk a Kurt, Gyula, Dsula fejedelmi nevekkel is, melyek mindannyian
szintén a szumir: „ gur", vagyis király szóból származtak, illetve
torzultak.
36

13. Az ezer évesnél is idősebb magyar hagyományok szerint

„Nimród.“ fejedelemtől származnak a magyarok. Ma tudjuk, hogy a
szumiroknak volt csupán ilyen nevű fejedelmük és városuk is. És most
már azt is tudjuk, hogy a magyarok 1000 év előtti cimere is- azonos
lényegében ennek a Nimród nevű szumir királynak a címerével.
14. Ebben a könyvben a székelyek származásával kapcsolatban
olyan megdönthetetlen bizonyítékokat sikerült felsorakoztatni, amelyek
szinte magukban is elég erős bizonyítékok a magyar—szu— mir nép
azonosságának bizonyítására.
15. Azonkívül, hogy több száz olyan szó van a Krisztus előtti 1
zsidó nyelvben, amely azonos fogalmat fejez ki a hasonló hangzású
magyar szavakkal, vannak olyan szavak is a magyar nyelvben, amelyek
egyforma értelműek szumir—magyar és még valamilyen finnugornak
nevezett harmadik nyelvvel is. Ebből következik tehát, egyrészt az, hogy
a magyarok több ezer évig szomszédi viszonyban, erős kulturális
kapcsolatban éltek a zsidókkal, de ugyanakkor a finn népekkel is. Miután
ismerjük a zsidó és szumir Írásokból a lehet& legpontosabban a zsidók
őseinek vándorlását, — kétségtelen hogy csak úgy tartalmazhatja az ősi
zsidó nyelv a magyar szavak tömegét és ugyanakkor a szumir—magyar—
finn népek szavaiból is kö-- zös alakokat, ha helyesnek és igazoltnak
ismerjük el azokat az állításokat, amelyeket az előbbiekben
elmondottunk a magyar ősök történetéről.
16. A Krisztus előtti 2600 táján „tar** koponyájuaknak nevezik a
szumirokat. (A médek királya is: Kis-Tar volt.) Sajátságos, hogy a
honfoglalás után: „tar*'' koponyájunak nevezték egyik királyi herce-
günket: „Tar Lászlót“ szintén, de a többi magyarokat is „Tar“ fe-
jüeknek említik.
17. A Krisztus születése utáni időben a görög nép volt Eu~ rópa
legműveltebb népeinek egyike. A turáni népektől kisugárzott műveltség
verőfényében pompázó görög nép tudósai azt irták a Krisztus utáni
századokban a Szittyákról, hogy: „A szittyák voltak az elsők a világon, akik
közös törvényekkel éltek.“ Azt is irják még hogy: „A szittyák jó, igaz és
legjobb törvényii népek voltak“.
Mint az előbbiekből is láttuk, a Krisztus utáni századokban egy
államszövetség keretébe tartoztak a hunok, szittyák és ugurok, vagyis
szumirok s igy kétségtelenül a szumir nép jelenlétére kell
következtetnünk ezekből a feljegyzésekből is, hiszen annyira büszkék
és féltékenyek voltak a görögök rendkívüli műveltségűkre, hogy ok
nélkül nem mondtak ilyent, ami csupán egy népre illet rá ebben az
időben: a szumir népre!
\ 37

Mint látjuk, a szumir ősök messze, a királyi „gur, ugar11

városokból, Babilóniából nyújtják felénk, — késői méltatlan unokák felé;
7000 éves ékírásos tábláikon: fajunk, nyelvünk, írásunk, címerünk
azonosságának csalhatatlan bizonyítékait, melyek által kétségtelenné
válik, hogy a mi őseink a magyarok ősei voltak a világ legelső és
legnagyobb műveltségű népei.
A megtalált szumir cseréptáblákkal még a következők bizo-
nyíthatók :
a) A szumir Írásokban leirt vízözön történetéből biztosan lehet
következtetni örra, hogy valóban a vízözön volt a turáni népek első
szétválásának föoka és hogy a szétválás időpontja valóban a vizözöni idők
tájára, vagyis a Krisztus előtti 10.000 év tájára tehető, mint az az
előbbiekben le is van irva.
b) Bizonyítható az is, hogy a finn népekkel való „első“ együtt-
élésünk még a vízözön előtti időkből való, mert a szumir nyelvben
található nagytömegű finn eredetű szavak csakis ebből az időből
kerülhetett a szumir nyelvbe is.
Itt felsorolok példaképpen néhány ilyen köíös magyar -szumir—
finn—vogul szót, melyek abból az időbői valók, amikor még egy közös
hazában laktak ezek a népek. A felsorolásnál elől van mindenütt a
magyar szó, utána a szunir, ezt követi a fina, majd a vogul szó: Hal, hal,
kala, kul. — Halni, khal, koulen, kaién. — Hallani, khulan, kulen, kul. —
Okád, akhtum, okszeman, akhtem. —
Álom, adam,-----ulem. — Kéz, kát, kete, kát. — Fül, pil,-----------
pel. — Szem, szilim, szilme, szem. — Sziv, szi, szidam, szitn, — Néne,
nene, (osztyák) ane. — Sor, sár, sorva, sir. — Ökör, kar, herke, kar stb.,
stb.
Még pár szót felemlítünk, melyek magyarul és szumirul is
hasonlóak: Orr, ar. — Aba, (főember) pl. aba, Sámuel. — Atya, apa, ab,
adda. — Anya, anna. — Halál, alál. — Háló, a!u. — Egy, ;id. — Kettő, kát.
— Három, hisz. — Négy, nln.
Eke, apin, epin. — Szem, se, seu. — Zsák, sakku. — Kert, kiru. —
Buga, guparu. — Alma, nurma, armánu. — Cékla, szilku.
— Kömény, gamun, kamunu. — Juh, udu (a csángóknál joho). — Hús,
uszu. — Szarv, szí, karnu. — Túró, tudhu. — Szamár, emeru, imér. —
Lúd, usz, uszu. — Gerencsér, bahar, pahháru (poharas).
— Bót, bét (kereskedés). Korbács, kinazu. — Ajtó, dallu. — Építő, itinu.
— Ólom, anaku. — Réz, erű. — Balta, bal. — Szög, ziglu.
— Háló, hálau. — Mozsár, Maddaku. — Pecsét, kisib. — Kötő, ácáti
(karkötő) = Kapu, bábu. — Kalmár, samal. — Tábla, tuppu, -r- Tutaj,
tituru. — Húz, guza, stb., stb.
38

Az atíjinói (szibériai) leietek is világosan mutatják s igazolják,,

hogy az Ob tájékán levő vidéken két különböző kulturáju „finn‘ f nép élt a
Krisztás előtti 300 táján. Még pedig az eredeti „ csont kő“- kulturáju
északi finnség és az ebben az időben „ide költöző, ide sodródó —
tipikusan szumir: „ bronz sarlós“ és más bronztárgyat használó „ugur“
finnség.
Az eddigi magyar őstörténelemkutatások alapjukban hibásak tehát,
mert abból indultak el, hogy a magyarok az északi finnségtől származtak
közvetlenül. Ezzel ellentétben az a valóság, — mint azt előbbiekben is
láttuk — hogy őseink a déli finnségnek, a szumiroknak, vagyis az
uguroknak egyenes leszármazói. Az ugurok a Krisztus e. 500 táján tCbb
hullámban költöztek el Babilon vidékéről északra és betöltötték a Káspi-
tó és Aral-tó környékét. Később azonban, a Krisztus előtti században —
a tiirkebb jellegű hun népek nyugatra történő torlódása közé ékelődött
az „ugur“ népek közé és több kisebb csoport „ugur" törzsecskét
feJszoritott északra, ahol ebben az időben a jégkorszaktól visszamaradt
északi finn népek apró telepei voltak. Egyes ugur törzsecskék messze,
nyugatra is kitolódtak. A csekély számú déli. finnség, vagyis az ugorok
az idők folyamán teljesen bele is olvadtak a rokon északi finnség közé. '
A vogul nép volt valamikor ilyen, — a legszámosabb ugur eredetű,
— déli finn elemet is magába foglaló nép. Ez a nép sokáig ugurnak
nevezte magát és csak később torzult vogulra az ugur szó.
* **
Bizonyos hagyományok, mondák, apró irásnélküli leletek és nyelvi
hasonlóságok alapján ma már minden nemzet összeállította őseinek
történetét, amiben rendületlenül hisz és megkövetel mindenkitől, hogy
azt tiszteletben tartsa.
Európa egyetlen népének sincs az előbbiekben leirt, 7.000 évnél
is idősebb Írásos bizonyítéka őseinek eredetéről, nemzetének
őstörténetéről és mégis éppen mi, magyarok vagyunk azok, akik
szerényen eltűrjük azt, hogy nyershus evő, vad ázsiai népnek nevezzék
őseinket, azokat az ősöket, akik mint láttuk kutforrásai voltak a világ
műveltségének.
A mi őseink, a szumir ősök gyönyörű palotákban laktak. Hatalmas
templomokat építettek, például ők építették a bábeli tornyot is, amelyet
Nimrud tornyának neveztek eredetileg...
A mi őseink pompás ruhákban jártak, szép fogatokon kocsi-
káztak, — az írások tanúsága szerint 7.000 évvel ezelőtt, — akkor,
 39

amikor még minden európai nép őse a kőkorszak sötétségében

tévelygett!
A románok őseiről ezzel szemben például csak a Krisztus utáni
távoli századokban hallunk legelőször.
A balkán déli részén emlegetnek abban az időben valami blah
nevezetű népet. Mikor később ez a nép behúzódott ide, hazánkba
blahoktiak nevezték magukat és erről a névről maradt rajtuk az oláh név
mind máig, éppen úgy, mint rajtunk az ungur, ungár név.
A román néppel barátságban kiván élni a magyar nemzet éppen
úgy, mint a többi szomszédaival. Mi székelyek a feledés homályát
borítjuk az elmúlt 22 év eseményeire, mert ma, amikor egymás mellett
harcol a magyar és román nép a fenyegető rettenetes vörösrém
távoltartására, az lehet csakis az egyedüli helyes felfogás, ha mindenki
tisztogatni igyekszik az utat a magyar—román.megértés felé...
Ennek a megértő szellem kialakulásának azonban alapfeltételei
vannak, melynek elérésére egyáltalában nem alkalmas a Lupu dr. * féle
„látomásokon“ alapuló uj elmélet hangoztatása.
Meg kell mondanunk, miután nincs Lupu dr.-nak semilyen bi-
zonyítéka állításának igazolására, nem megengedett dolog az, ha a
nemzetével közös ellenség ellen harcoló, szövetséges társa őseit pró-
bálja kisajátítani, csupán az^rí, mert azok nagyok és hatalmasok voltak s
mivel talán az elkövetkező időkben hasznosnak bizonyul ilyen nagy és
hatalmas ősök felmutatásának hangoztatása.
A jelen tanulmányban leírtak tudatában nevetségesen hallatszik
az a román állítás is, hogy a székelyek ősei románok lettek volna.
Ha van nép, amely bizonyítani tudja, hogy Babilon környékén
ringatták őseinek bölcsőit és hogy a szumir néptől származik, akkor
legelsősorban is a székely —magyar nép az! Tekintve, hogy a szumir
nyelv kétségtelenül „turáni" nyelv, józan ésszel nem lehet kétségbevonni
azt, hogy semmi köze a székelységnek a román néphez,
— vérségi szempontból.
Az Esztergomban megtalált Árpádházi cimer alapján kiindulva
most már véglegesen tisztázni tudjuk a Székely név és nép eredetét is.
, A megoldáshoz a szumirok címere: »Az életfa« vezet el, a nytlvi
hasonlatosságon kívül.
 ízűm irok — Ugurok—Székelyek.
A szumir nép azon részét, amely a határok védelméről gon-
doskodott „Ugur“ „Uzur“ népnek nevezték.
Az „Ugurok“ számtalan kiskirály, vezér fennhatósága alatt éltek a
szumir birodalom északi és északkeleti dombos és hegyekkel borított
határ területein — tartományában.
Az uzur vezérek kisebb-nagyobb városkákban laktak. A városkák
körüli tartományt, vagyis megyét „lszak"-nak vagyis „székinek
nevezték, akárcsak ma a székelyek (Csík-szék, Három-szék).
A szumir királyok és az ország vezetői leginkább a székhelyi
műveltebb népelemből kerültek ki, de ez nem volt általános szabály,
hiszen a Krisztus előtti évezredekben közvetlenül éppen az uzurok adták
a szumiroknak még a királyokat is.
A Krisztus előtti évszázadokban, amikor a szumir nép kiköltözött
Babilon vidékéről a Káspi-tó környékére, továbbra is a városi műveltebb
népelem, az iparosok és tisztviselők — vagyis a székhelyiek voltak a
királyok közvetlen környezetében. Erre az intézkedésre valóban szükség
is volt hiszen ezek tudása nélkül nem tudott volna semmit kezdeni az
uralkodó.

A székely izó eredete.

A szumirok leggyakrabban a dekányi ezüstöt, értették „Sékel" szó
alatt, aminek a mi pénzünkben 2 pengőnyi érték felelt meg. (Tehát nem
volt pénz a sékel.)
A szarvasmarha ára például 20 sékel körüli érték volt, ami a
mostani pénzünkben 40 pengőt tesz ki.
Szumirul nem azt mondták pl., hogy 20 sékel „ezüst“ a tehénnek
az ára, hanem csak úgy, hogy 20 Sékel.
Ezzel szemben azt olvassuk az egyik szumir pásztor kötelez-
vényében, hogy: 100 darab aprómarhára számíts 10 döglött állatot:
minden döglött állat fejében adok neked egy bőrt és 2 V* Sekel inat.
(Dávid Antal könyvéből).
 41

Itt tehát már nem pénz értéket jelent a sékel, hanem súly értéket
vagyis két dekányi súlyt. (A juh ára csupán 1 sékel volt a szumiroknál).
De ugyan igy vagyunk más „Érték“-et kifejező szumir szónál is.
Pl. A szumir ősök aszerint mondták meg a föld nagyságát, hogy hány
„Imér“, vagyis magyarul hány „Mérő" vetőmag kellett a nevezett föld
bevetéséhez. Ez az Imér durván számitva
* 1 vékának felelt meg a mi fogalmaink szerint Asszíriában. Ezzel
szemben Babiloniában csaknem kétszeresét jelentette ennek a
mennyiségnek. (Mi magyarok, — a szumirok unokái ma is ugyanazon az
alapon számítjuk a Székelyföldön, de az anyaországban is sok helyen a
föld terület nagyságát).
Az „Imér“ szó, vagyis ahogy másképpen mondják „ Emeru“ ;
szamur-t jelent tulajdonképpen a magyar nyelvben.
A szumirban egyaránt jelent „Imér“ vékányi (szamár rakomány)
súly egységet, de ugyanakkor magát a szamarat is.
Hogy némileg érzékeltessem az olvasóval a magyar-szümir nyelv
rendkivüli hasonlóságát, itt felemlitem, — csak úgy alkalmilag, hogy az
imérnél vagyis a „mérőnél“ kisebb egység a „szila“, — volt a
szumiroknál. Ez a szila naggyából megegyezik a meszely nevű régi
mértékünkkel, mely olyan háromnegyed liternyi ürmérték volt.
Egyébképpen a Székelyföldön még ma is használják a szílak szót, amely
bármire vonatkoztatva „kevés“ fogalmával egyenlő. De él a Magyar-
alföldön is a nép ajkán ennek az ősi szumir szónak egyik változata; a
„szikle“ szó, ami mindenütt meghatározatlan nagyságú, — olyan
félliternyi ürtartalmü cserépedényt jelent.
Itt azonban nem állunk meg, mert volt a szumir ősöknek még egy
kisebb mértékük is a sékelnél, vagyis a dekányi súlynál.
Ez a súly a „se“, vagy másképpen a „seu“. Ez a mérték nem más,
mint egy szem árpának a súlya.
Itt felesleges szintén a szavak és fogalom azonosságára
hivatkozni.
A magyarban még ma is Súlyt, mennyiséget jelent ez a szó, hogy
szem, éppen úgy mint az ősi szumirban, hiszen napirenden halljuk ma az
élelmiszerek szűk volta mellett, hogy : „Nincs egy szem zsírom sem“
stb.
Csak úgy, véletlenül kerültek ezek a 3.000 évnyi, —■ tengernyi
idő — távlatából idézett, megkövült ősi szumir—magyar szavak,
kifejezések most felemlitésre. Már ez a kis tetemrehivás is
alkalmas ahoz, hogy rádöbbentse a magyarság minden tagját arra, hogy
nem lehet szó nélkül elmenni a szumirkérdés mellett.
* **
Láttuk az előbbiekben, hogy a szumiroknál az volt a szokás*
*

hogy egyformán sékel szóval fejezték ki a pénz és súly érték nevét.

Vagyis ez azt jelenti, hogy a szumirban a sekel szót; — érték ki-
fejezéssel kell gyakran magyarra fordítani, mert csak később dife-
renciátodott az ősi „Sékel“ kifejezés értékké, mértékké és a „Székely“
szó mai jelentésévé.
Van egy másik hasonló alakú és értelmű szava is a szumirok-
nak. Ez a magyar szék szónak a szumir megfelelője. Annyira ősi
szumir szó ez, hogy még a zsidók is a magyarhoz hasonlóan szék
szóval jelölik ezt a fogalmat, amit szintén a szumiroktól vettek kölcsön
annak idején. Úgy látszik, hogy a „szék“ szavunk őse is a
„Sékel“, vagyis Érték szóval volt közeli kapcsolatban, hiszen a királyi
trón nem más, mint „Érték“. A királyi város pedig „Székhely“.

A rzékely név és nép eredeie.

A szumir birodalom tartományainak udvartartásában alkalmazott
tisztviselők neve csaknem valamennyien kapcsolatban vannak a székely
nép nevével. Itt felsorolunk néhány kiragadott példát a sok közül. A
felsorolásnál elől van a szumir szó, utána pedig a magyar megfelelője:
íszak, szék, tartomány, megye, vagy megyefőnök. — Szukkal, miniszter,
vezér. — Szak—kanakku, széktartó, helytartó. — Muzar—ekalli, vigyázó
székely, testőr. — Gir—széku, girizdelő székely, elosztó székely,
kamarás. — Rabiánu, rabonbán, főtisztviselő, — Szukall—mah, vezér,
nagy (pl. őrnagy, hadnagy). Haza—nu, háznagy, polgármester. —
Tumhari, tolmács. — Kinriy király. — Sarri, sereg. — Garu, kard, —
Szipuri, számadó stb..
#*#
Látjuk íme kilépett a feledés homályából az ősapák rég elfelejtett
közös nyelve, cimere és kéri, hogy ne tagadják meg a késő unokák az
ősapák reszkető kezével odanyujtott tanuságtételekeL
* **
Magyarországon, egymástól messze fekvő vidéken, — pontosan,
körülhatárolható kisebb körzetekben az erdélyi székelyekkel hasonló
típusú (gömbölyű fej kissé erősebb orr,) szokásu fúró, faragó, mii-
 43

művészi érzékü, — nyelvezetü és sokszor szintén székely-mk emlegetett

lakosokat találunk. A tudósok nem tudták megmagyarázni hogyan
lehetséges ez?!
A magyarázat egyszerű. A honfoglaló magyar vezérek udvar-
tartásához tartoztak ezek az egymástól távol eső, elszigetelten élő, több
ezer éves udvari szolgálatban felnőtt székhelyi lakósok, székelyek. Hogy
ez igy volt, azt azzal is tudjuk bizonyítani, hogy valamennyi ilyen székely
sziget „helye“ megeggyezik a régi magyar
• vezérek szállásbirtokával, és hogy ezeken a népszigeteken csodálatosan
megtaláljuk a szurnir királyi jelvényeket, a székely-nek nevezett
lakosság kapuján, utszéli keresztjein, ruhadiszein...
A tulipános életfa, vagyis a szumir nemzeti cimer, valamint az
inkább szittya jellegű „nap“ címere pompázik az erdélyi székelyek között
a Győr megyei kapukon, a baranyai székelyeknél és a székely jellegű
sárközön stb, stb.
Az erdélyi, — elszigetelten élő székelység megtartotta és meg is
mentette ezenkívül az utokor részére még a hun—szittya—székely
írásnak nevezett ékirást is, mely szintén szumir örökség volt és amelyet
rendszeresen használt a székely nép mindennapi életében még az 1300-
as években is. (Lásd dr. Sebestyén: A magyar rovás írás hiteles
emlékei.)
A Krisztus utáni 1000 tájától kezdve azonban sajnos egyik napról
a másikra eltűnt az ősi királyi vérből származó vezérek családja, szét lett
szórva, és jobbágy sorsba juttatva a vezérek „udvartartását és
testörségét“ adó „székely ‘ népek csoportjai.
Idegen hivatalos nyelvet használó, idegen fajú vezetőkkel kö-
rülfogott központi kormányzat lépett életbe, ahol már nem jutott
semilyen szerep sem az évezredes átöröklés folytán megbecsülhetetlen
értékű alkotó készséggel rendelkező, nemzeti szellemű székely épitő
munkának. A székelység igy lassan beleolvadt a környező ugur
népelembe, de a székely jelleg azért még sok helyen fentma- maradt —
mint látjuk — napjainkig is.
Fennmaradt különösen Erdélyben, ahol a nagy hegyek szerető és
féltő öleléssel védték és tartották meg a székelység fiait ősi székely
mivoltukban.
Az erdélyi székelyek, mint már előzőleg is említettük, a hun
királynak voltak, — átmenetileg — a székhelyi népei és a magyarok
bejövetele után csatlakoztak ismét — kimondhatatlan örömmel
— újból a magyar nemzet testéhez 896-ban.
A testvéri hun nép a Krisztus előtti században nyomult ke-
44

resztül az Arai-tó tájékán az ugurok földjén. Az ugurok sok apró

királyságban éltek ekkor s igy nem tudtak szembeszállni a hun testvérek
erőszakos térfoglalásával.
A hunok királya látva az ugurok királyi népének nagymtivelt-
ségét és rendkívüli értékét, ő maga is magához vett egy ilyen „székely“
királyi népet. Ugyanakkor több ugur törzs is csatlakozott a hun
sereghez, sőt a Krisztus születése fáján az összes ugur királyságok is
mind a hun király által létrehozott turáni szövetséges állam tagjai voltak,
— mint azt az előbbiekben is említettük.
Az ugurok, nem valami nagy lelkesedéssel fogadták — ugy-
látszik — a hun vezetést. A későbbi időkben, még Krisztus utáni 500
táján is nagy ellentétek voltak a hunok ivadékai és az ugurok ivadékai
között. Valószinüleg ezen ellentétek miatt maradt a mi népünk a székely
nép is annak idején itt, a mai haza területén, amikor Attila fiainak vert
hadai elhagyták a mai hazánk területét.
Sokan csodálkoznak azon, hogy a magyar nép milyen különös,
kimagasló tehetséget mutat néha-néha, egyes területeken.
A magyar nép, mint látjuk a világ legrégibb kultúrájával ren-
delkezik s igy természetesnek kell venni ezeket a jelenségeket. Hogy
nem tudtunk eddig még ezeknél a szórványos fellángolásoknál nagyobb
eredményeket felmutatni, azt csupán annak tudhatjuk be, hogy már rég
óta nem engedték a magyar fajt érvényesülni a nemzet testét ellepő
betolakodó zsidók és zsidó szellemű segítőtársaik, akik teleitatták a
nemzetet kícsinyhitüséggel a saját fajtáját illetőleg, s beleszuggerálták a
magyar közvéleménybe, hogy náluk nélkül nem is tudnánk megélni.
A magyarok alkotási vágya, tehetsége még csak ezután fog
kibontakozni, — mint hajdanában uj-Babiloniában is, és régebben is egy-
két nemzeti királyunk uralkodása alatt, — ha végre sikerül eltávolítani a
magyar életből a ránehezedő bomlasztó „önző“ zsidó szellemiséget.
A nemzeti megújulásnál tudnia kell mindenkinek azt, hogy 10 és
10 milliós tömegű turáni testvérnép lakik tőlünk nem messze keleten a
vörös pokol borzalmaiban, akik velünk rokon nyelvet beszélnek és
akikben a mi őseink vére csörgedez.
Ezeknek a testvérnépeknek mi: magyarok; a — szittyák—
szumirok—hunok utódai voltunk a vezetői évezredeken át; — nem is
olyan nagyon régen.
A magyar nemzet itt áll most az Európa újjászületésének kor-
 45

szakában,^ beláthatatlan lehetőségek tömkelegében. Ilyen pompás fel-

emelkedési lehetőségek csak ezer évenként jelentkeznek legfeljebb egy-
egy nemzet életében.
A gondviselés megadta egyúttal a felemelkedés eszközét is
népünknek, amit a szumir rokonság igazolásának valóságával és a szumir
ősök tragédiájának megismerésében lehet nagyrészben megjelölni.
\______ „

%
 II. rész.

A szűrnie" ősök gazdasági és

\ politikai élete

<*

/
 %

'•

(
 A Mzumir gaxgatági ét paSiíSfcai élei
leirata,
A továbbiakban világos képet festek a szumir ősök birodalmának
bukását előidéző okokról.
Erre a célra pompás lehetőséget nyújt a Szent István Társulat
kiadásában 1928 évben megjelent, — Dávid Antal: Bábel és Asszur
művelődés cimü munka II. kötetének az alábbiakban szószerint közölt
része.
#

A nevezett könyvkiadó cég igazán nem gyanúsítható meg azzal,

hogy: „forradalmi szellemű, egyenetlenséget szitó, vagy egyházellenes“
tendenciájú irányzatot követett volna valaha is, sőt éppen arról
nevezetes, hogy talán még túlzottan is igyekezett tompa árnyalattal
festeni a szilieket, — a fenti tárgykör területein — s igy, mint reális
valóságokat kell elfogadni a továbbiakban leirt idézetek tartalmát.
Az alábbi idézetekben leirt gazdasági és politikai helyzetkép a
Krisztus előtti 600 táján, vagyis a szumir birodalom végóráiban talált
állapotokat festi le.

A tzumirföldi kapSÉáíixmvt.
(94 oldal): „A korán kialakult pénzgazdálkodás rövidesen a szó
legszorosabb értelmében vett kapitalisztikus gazdálkodássá nőtte ki
magát. E gazdálkodásnak vezetője és irányitószelleme a
nagykereskedő-pénzember. Kezdetben, mint a palota és templom
kereskedelmi ügyeinek lebonyolítója szerepel. Később megszedvén
magát, saját lábára áll s egyre növekvő tőkejével az égész gazdasági
életet a maga szolgálatába hajtja. Hatalmas kereskedelmi vállalatokat
szervez, amelyek lassan-Iassan behálózzák az egész akkor ismert
világot... A kereskedés mellett pénzüzletekkel foglalkozik. Kamat
ellenében szívesen látja el forgó tőkével a kiskereskedőt, iparost és
földmivest, hiszen a
so

törvényben biztosított kamatláb 20—25%, sőt Assiriában gyakran a tőke

egyharmada, vagyis 33‘3%. A gabona kölcsönkamata még ennél is
nagyobb. Babilonjában kb. 30%, Assiriában pedig eléri az 50%-ot. Ha e
kamat nem is közelitette meg a kereskedelmi vállalat jövedelmezőségét,
a kockázat is jóval kisebb volt. A kölcsön fedezetéül szolgált az adós
minden vagyona, s ha az sem volt elég, követelése fejében az adós
családját és őt magát is eladhatta vagy megtarthatta rabszolgának.
Hitelüzletei révén előbb-utóbb a pénzember tulajdonába került a
kölcsönvevő földje, kertje, háza s az ő kezén jövedelmezőnek bizonyult
mind a három, mert meg volt a befektetéshez szükséges forgótőkéje...
Ily módon a gazdasági élet egyre jobban elkapitalizálódott s a lakosság
végül — legalább Ba- biloniában alig állott egyébből, mint az állam, a
templomok s néhány nagytőkés „alkalmazottaiból".
* **
(70 ’oldal) „Mind latifundium-tulajdonosok versenyeznek az
uralkodóval a templomok, amelyek vétel, adomány vagy örökség utján
helyenként és időnként ugyancsak abnormis méretüekké növelték
birtokaikat. Az egyházi mammut-birtokok — bár kezelésük mintaszerű s
hozadékuk általában felülmúlja a magánbirtokosokét
— egyáltalában nem váltak javára a gazdasági életnek. Már maga az is,
hogy hatalmas területeket vontak el a magángazdaságtól, megérlelte a
maga keserű gyümölcseit, végzetessé vált azonban a helyzet a világi
hatalom elgyöngülésének koraiban".

4 babiloni birtokot osztály tzoigaiortba

vaió Mütyedése.
(73 oldal) „A törvény u^yan védi a kisparasztot a kapitalista
mohóságával szemben, amikor kimondja, hogy adósság fejében a lábon
álló termést nem lehet elvenni, hanem meg kell várni az aratást s abból
kivenni a hitelösszeget, de ez az álhumánizmus nem igen késleltette a
kisbirtokosság anyagi összeomlását. A hivatalos kamatláb (20%)
tulmagas volt ahoz, hogy mellette a munkabefektetés kifizetődjék,
másrészt pedig a vetés idején a vetőmag jóval drágább volt, mint
aratáskor a gabona. A külömbözet az eladósodott föld- mives rovására
ment, aki nem várhatta meg, mig a gabona újból árra kap, hanem el
kellett kótyavetyélni a termést, hogy a hitelezőtől szabaduljon. Az
eredmény az volt, hogy végül is eladta föl- decskéjét a pénzembernek s
maga bérlővé vagy zsellérré sülycdt. E
 51

leromlásnak a másik oldalon a latifundiumok növekedése felelt meg. A

szabadforgalomban levő földek lassan-lassan a pénzemberek, bankok és
nagyvállalkozók kezére kerüllek, akik vagy saját kezelésben,
alkalmazottaikkal müveltették, vagy parcellázva bérletbe adták
birtokaikat. Sajátságos módon más volt a fejlődés iránya Assiriábon,
(mint Babiloniéban). Az okokat ugyan nem tudjuk megállapítani, de azt
látjuk, hogy itt a szabsd píraszt-osztály minden nehézség és
megterhelés dacára remcsak fennmaradt, hanem időnként erősen
gyarapszik is.
Ez aunál fellünőbb, mert a kamatláb Assiriában jóval nagyobb volt,
mint Babiloniéban. U^ylátszik, az assir paraszt — előttünk ismeretlen
okból — nem volt rászorulva arra, hogy a földműveléshez szükséges
forgótőkét drága kölcsönképen szerezze meg“.

Blrébikodáigog.
A szumiroknak irott törvényeik voltak már évezredekkel ezelőtt.
Ezek a törvények ma is olvashatók a cseréptáblák ékirásáról és ezekből
fejlődött később a római, görög jog is. A szumirok törvényei annyira
emelkedett szelleműek és bölcsek voltak, hogy akár ma is használni
lehetne legtöbbjét.
A szemitáktól ellepett Asszíriában is átvették később a szumirok
törvényeit, miután átalakították előbb az ők anyagias és más fajokkal
szemben kíméletlen és kegyetlen egyéniségüknek megfelelően.
A szemíták ezekkel az átalakított kíméletlen és rendkívül ke-
gyetlen törvényekkel kormányozták a kezük alá került szumir la-
kosságot.
A Dáv/űf-féle könyv következőképpen ír az itt található helyzetről
(141. oldal II. kötet) „Még is nagy e tekintetben (a törvények
tekintetében) a különbség a mélyebben kulturált Babilonia s a nyers és
erőszakos Asszíria között.
Babiloniában a véres büntetések aránylag ritkák és nagyon súlyos
esetekben a botozás és fülcsonkítás inkább a rabszolgákkal szemben
fordulnak elő, mig az asszír törvénykönyv a büntetések fokozatait nem
mérlegeli olyan körültekintő gonddal. Testcsonkitás és botozás a
legkisebb bűnökért is nagyon gyakran éri a szerencsétlen bűnöst s a
halálbüntetéssel is bőkezűbben bánik, mint idősebb testvérállama.
Érdekes ujitása az asszír büntetőjognak, hogy
52 L*

csaknem minden büntetés mellett még 30, vagy több napig tartó robotot
mér ki az elitéltre“.
* **
A fenti körképet nézve azt lehet mindenekelőtt újból és újból
megállapítani, hogy igenis egészen más fajtájú lakói voltak Asszíriának,
mint Babilonjának, — még a Krisztus előtti 500 táján is,
Asszíriában, — mint láttuk teljesen immunis volt a lakosság a
zsidók 50%-ra dolgozó gazdasági rendjével szemben. Ez teljesen
érthető is az előbbiekben elmondottak szerint, hiszen tudjuk, hogy
szemita volt már egészen, — a Krisztus előtti évezredben Asszíria
sürtibbcn lakott része. Ezekkel.a zsidó lakókkal szemben valóban nem is
tudhatott, — de a mostani • tapasztalataink szerint — nem is akarhatott
„zsidó módraa fellépni az Asszíriái zsidó kapitá- lizmus.
Egészen más volt azonban a helyzet, — mint azt a Dávid Antal
könyve is elmondja — Babilonjában.
Világosan lehet látni a fenti idézetekből, hogy Babilonjában úgy
csaptak rá a zsidó vezetőkre és a zsidó pénzen hizó „ Aladárok“ kezeire
bízott; „elárvult és elárult“ szumir ősapáinkra a zsidó bankok,
nagyiparosok, nagykereskedők, — 40—50%-ra dolgozó uzsorások
sáskahada — mint a hiénák.
A befurakodással és az előkelő szumir elemmel való össze-
házasodás révén vezető pozícióba jutott zsidók példát mutattak nekünk,
— a szumirok késői unokáinak arra, hogy hogyan kell nacionálizálni
„keztyü nélkül“ ...
A zsidóság, mint láttuk, alattomosan kiforgatta a nálánál sokkal
nagyobbszámu szumir elemet ősi birtokainak nagy részéből és zsidó
„assziriai“ telepesekkel rakta tele Babilonia és Kaldea ősi szumir
tartományok paradicsomi gazdag földjeit, mely földeken aztán
valósággal „rabszolgákként“ dolgoztak a birtokukból kiforgatott szumir
ősök. Itt már igazán nem volt más választása a-rabszolgaságba sülyedt
szumir népnek, minthogy északra menekült a szity- tyatestvérek
eltávozása utáni időben. .

Tanulságok az ötök éleiéből.

A fent leirt, — 1928. évben kinyomtatott, Dávid-féle könyvben
ismertetett szumir földi gazdasági életképben még a legegyszerűbb
ember is rá ismer a legújabb világháború előtti, — szintén zsidók által
uralt Európai országok életére. Ezt az életet: „Liberál — kapi-
 53

talista — demokrata«, név alatt szokták nevezni napjainkban a zsidók,

hogy elrejtsék igazi babiloni arcukat és szádékukat. Az isteni Gond-
viselés kezét kell keresnünk abban, hogy éppen most, napjainkban
— a zsidó liberál — kapitalista — demokrata uralom további fenn-
tartása érdekében ellenünk is megindított háború közepette adta meg a
Gondviselés a lehetőséget arra, hogy ráeszmélhessen a magyarság a
szumir- magyar nép azonosságának fényére, mert ma már csupán ezen
az utón tudjuk felrázni annak a néhány száz megtévedt aladár- kodó
magyarnak a szunnyadó lelkiismeretét, aki anyagi okból, vagy vakságból
nem tudta még megtalálni igazi helyét az uj-európa kialakítása körül dúló
küzdelemben, s akik mögül ma még szabadon terjed a zsidó szó és tett,
— a babiloni szándékok elérése érdekében. Az újonnan felfedett,
valamint régebbi időkből származó — de ezen a .területen először
összefüggő képpé felsorakoztatott bizonyíték halmaz alapján, —
bizonyítani tudjuk — az itt megkívánható legnagyobb biztonsággal, hogy
mi magyarok vagyunk egyeneságu leszármazói a szumir nemzetnek,
mert egyetlen nép sem tud felmutatni a felsorolt bizonyiték anyagnál
nagyobb értékű bizonyítékokkal alátámasztható őstörténeti elgondolást
semilyen európai néppel kapcsolatban sem.
A magyar nemzet mint diszt, fényt, nemzeti öntudatot, valamint
alkotásra késztető és magabizást adó, — bóditóan gyönyörű keretet
övezze homlokára a világ legnagyobb és legelső müveit népével: a
szumir néppel való azonosságának tudatát.
Itt azonban nem szabad megállanunk — ha nem akarunk babiloni
őseink sorsára jutni a zsidók által divatba hozott régi disz-
magyarkodással, — hanem józan, hűvös fejjel, — és töretlen energiával
kell „munkálkodnunk“ bölcs kormányzatunk által megkezdett utón; — a
magyar életnek a szumir történet által elénk vetített rettenetesen eltorzult
és elnemzetiettenedelt területein mind addig, amíg teljesen ki nem
irtottuk még a nyomát is azoknak a nemzet életét befonó szétágazó
nyavalyáknak, amit az isteni Gondviselés közreműködése révén talán
éppen az utolsó pillanatban sikerült teljes egészükben megismernünk.
Most, ezután az uj helyzetfelismerése után minden magyarnak
módjában van tájékozódni, hogy valyon helyes-e a zsidó sajtó által
annyira agyonpártolt „ diszmagyarba öltöztetett“ régi utón való haladás,
amelyen a múlt századok magyarja is vakon vezettetni engedte magát a
zsidók által és amely a liberál-kapitalista demokrata rendhez vezette a
nemzetet, — melynek végén ott rémlik a babiloni rettenetes szumir
nemzeti katasztrófa,
54

Ez az u] helyzetfelismerés a történelem egyik legnehezebb és

legfelősségteljesebb elhatározása és feladata elé állítja a Gondviselés
által kijelölt kormányunkat, melyet egy emberként kell követnie a nem-
zetnek, hogy ezáltal megadja a lehetőséget a kormányzatnak az uj
nemzeti élet megalkotására.
Tegyük ujjainkat szurnir őseink sebeibe, naponta és lássunk úgy,
ahogy az ősök szelleme sugalja a késői unokáknak.
A magyar nemzetnek nincs szüksége igazán semilyen idegen
eszmére vagy mások tetteinek utánzására. Járja a nemzet csak a saját
ősei történelmének „ tapasztalatai“ által kijelölt utat és akkor nem lesz
többé soha mohács és mohi- puszta.
Most háború van s éppen azért indokolt a legnagyobb óvatosság,
éberség és tettrekészség. A magyarok Istenének gondoskodása folytán
olyan bölcs, önzetlen és hazafiui érzéstől áthatott vezetőkkel rendelkezik
nemzetünk, hogy a legnagyobb bizalommal tekinthetünk az elkövetkező
idők elé.
Ne féljünk, ne aggódjunk egy percig sem többé, mert ott állnak
ezentúl a babiloni szumir ősök szellem alakjai a magyar-
•*

ság háta mögött mindenütt, ahol dönteni kell a nemzet részére bármilyen
fontosabb dologban is. Irányítani fogják ők ezentúl a késői unokákat
minden dolgukban a tenger véráldozattal megírt útmutatásuk által. S nem
lesz többé magyar, aki elvakittatni engedné magát a szumir ősök
birodalmát sirba döntő ármánykodók által.
Az elkövetkező nehéz időkben a könyv 2. oldalán, — az Előszó
előtt található gondolatok vezessenek minden magyart tetteiben s akkor
áldás fakad az utódokra az ősök kiontott véráldozatából.

Forrásmunkák: Homan-Szekfü / Magyar történet. — Baráthosi/ Tu-9 ráni

könyvei. — Strabó feljegyzései. — Cholnoki dr./ Őshazából uj hazába. — Dr. Sebestyén/
A magyar rovásírás hiteles emlékei. — Somogyi/ Emlékezzünk régiekről. — Kiss B/
Magyar régiségek. — Budenz: Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana, valamint Erdei
és hegyi csemerisz szótár. — Vámbéri; Abuska csatagáj szógyűjtemény. — Dávid: Bábel
és Assur, — Dr. Giesswein : Mizraim és assur tanulságai. Dr. Cholnoki Jenő: A föld élete
stb.