Émile Durkheim: Az öngyilkosság, Az egoista öngyilkosság

A szerző az öngyilkosok szám arányát vizsgálja Európában. A katolikus országokban (Spanyolország,

Portugália, Olaszország) nagyon alacsony az öngyilkosságok aránya, míg a protestáns országokban
(Poroszország, Szászország, Dánia) jóval magasabb. Egyes országok esetében az országok alacsonyabb
civilizációs szintjével magyarázza az öngyilkosságok kisebb arányát (Spanyolország, Portugália), vagy
kultúrális különbségekkel (görög katolikusok, Skandináv félsziget).
A porosz, bajor tartományokban és svájci kantonokban előforduló öngyilkosságok statisztikai
ismertetése által a szerző arra a megállapításra jut, hogy a protestánsok körében kivétel nélkül
mindenütt több az öngyilkosság, mint a többi felekezet híveinél.
A zsidók körében kevesebb az öngyilkosság mint a protestánsoknál, és a katolikusoknál. Az
öngyilkosok aránya náluk az 1870-es évektől emelkedik. Ezt a szerző azzal magyarázza, hogy
többségük ( a többi felekezet tagjaihoz viszonyítva) városokban él, és szellemi foglalkozásokat űz,
emiatt erősebben hajlamosak az öngyilkossságra.
A zsidók körében kisebb arányú öngyilkosságok oka az lehet, hogy az elemzett társadalmakban a
katolikusok és zsidók aránya jóval kisebb mint a protestánsoké. A kisebbségi lét okán, a vallási
türelemért való küzdelem miatt magasabb erkölcsi színvonalat teljesítenek, ezért körükben kevesebb az
öngyilkosság. A szerző azonban ezt megcáfolja, kiemelve hogy a statisztikákból kitűnik: akár
kissebségben, akár többségben vannak a protestánsok, a körükben elkövetett öngyilkosságok száma
kiemelkedő a többi felekezethez képest.
Ennek okát a két vallási rendszer természetével magyarázza. Mindkét vallás szigorúan tiltja az
öngyilkosságot, éys bűnnek tekinti azt. A két vallás közötti egyetlen lényeges különbség, hogy a
protestantizmus sokkal nagyobb mértékben engedélyezi a szabad vizsgálódást.
A katolikus vallás hierarchikus, a hagyományt nem engedi változni. A protestáns vallás
megreformálta az egyház struktúráját, a Biblia szabad értelmezését teszi lehetővé híveinek. A
protestáns egyház kiépítése nem hierarchikus (kivéve Angliát). A protestáns egyház azért enged
nagyobb teret az egyéni gondolkodásnak mint a katolicizmus, mert kevesebb benne a közös hiedelem
és gyakorlat. Egy vallási társadalom annál erősebb és egységesebb, minél kiterjedtebb credo-ja
(hitvallása) van. A szerző következtetése szerint a protestantizmus körében azért nagyobb az
öngyilkossági tendencia, mert a szabad vizsgálódás lehetősége szaporítja a szkizmákat (az egyház
szervezetében és közösségében beállt szakadás), a protestáns egyház tehát kevésbé integrált, mint a
katolikus.
 A zsidóság körében az üldöztetések és a kereszténység kirekesztő hatása miatt példátlan szolidarítás,
összefogás alakult ki. A közösségek zártsága ellehetetlenítette az egyéni különbségeket, a zsidó egyház
koncentráltabbá vált mint bármelyik másik. A szerző ezzel magyarázza az öngyilkosságok kisebb
arányát körükben, annak ellenére, hogy a felsorolt hatásoknak növelnie kellett volna a hajlamukat az
öngyilkosságra. Mindemellett a zsidó vallási előírások aprólékosan szabályozzák az élet minden
területét, kevés teret engedve az egyéni megítélésnek.
Az angliai protestánsok körében a legkisebb az öngyilkosok aránya. Az anglikán egyház sokkal
erősebben integrált mint a többi protestáns egyház. Az angol törvények számos vallási előírást
szentesítenek (vasárnap betartása, a Szentírásban szereplő személyek színpadi ábrázolásának tilalma
stb.) Az anglikán papság az egyetlen, amelyik hierarchikus szerkezetű, és ebben az országban van a
legtöbb protestáns pap. A katolikus papság is minden országban arányaiban nagyobb létszámú mint a
református. Minél több vallási vezető van egy egyházban, annál intenzívebb a vallási élet.
A szabad vizsgálódás igénye összekapcsolódik a tanulási kedv meglétével, ennek eszköze a
tudomány. Az emberekben akkor jelenik meg a tanulási vágy, mikor az értelem felül kerekedik a
hagyomány felettt. Amikor a vallás elveszíti fő hatalmát, megjelenik a filozófia, mint a tudomány első
és szintetikus formája, és aztán fokozatosan a filozófiából megszületnek a résztudományok, a tanulási
szükséglet fejlődésvel párhuzamosan.
A szerző 2 hipotézise: a tanulási kedv a protestánsoknál nagyobb mint a katolikusoknál. A tanulási
kedvnek ugyanolyan módon kell változnia mint az öngyilkosság arányának. A katolikus Franciaország
és a protesatáns Németország összehasonlításánál az derül ki, hogy a felsőbb rétegek tanultsága
megegyezik, de az alsóbb rétegeknél Franciaországban kevesebben tanulnak.A protestáns országok
gyerekei nagyobb arányban vesznek részt a népoktatásban mint a katolikus országokban. A protestáns
nemzetek azért tartják fontosnak az elemi oktatást, hogy mindenki olvasni és értelmezni tudja a Bibliát.
A szabad foglalkozásúaknál és általában a jómódú osztályokban a legintenzívebb a szellemi élet, és itt
a legmagasabb az öngyilkosok aránya.
A nők minden országban sokkal kevésbé hajlamosak az öngyilkosságra mint a férfiak, sokkal kevésbé
tanultak is.“Lényegileg hagyományhű,viselkedésében a fennálló hiedelmekhez igazodik, és nincsenek
számottevő intelektuális szükségletei.” Amerikában a néger nők körében kiemelkedő az öngyilkosok
aránya, ennek oka hogy műveltségük azonos szinten van a férfiakéval.
A zsidók között nagyon alacsony az öngyilkosok aránya, viszont kiemelkedő a számuk a közép és
felső oktatásban a többi felekezethez képest. Ennek oka a tudás vágya, a versengés, a tudással való
kitűnés. Általános törvény, hogy a vallási kisebbségek igyekeznek tudásban felülmúlni a körülöttük
élőket túlélésük,érdekében, A protestánsoknak is minél kisebb arányuk az összlakosságban, annál
tanultabbak.
A zsidók körében a tanulás célja nem a kollektív előítéletek lecserélése, a tudás eszköz hátrányos
helyzetük ellensúlyozására.” Bizonyos szempontból primitív, bizonyos szempontból azonban rafinált
észlény. Ily módon a hajdani kis csoportokat jellemző erős fegyelem előnyeit kiegészíti a mai nagy
társadalmaink kiváltságát képező intenzív kultúra jótéteményeivel.
A szerző két következtetése : Az öngyilkosságok száma növekszik a tudomány térnyerésével, de
nem a tudomány miatt, ezt a zsidók példája is bizonyítja. A tudomány fejlődésével a vallásos
társadalom kohéziója gyengül. Az emberek a vallások dezorganizálódása miatt tanulnak, válaszokat
keresnek, a vallásoktól kapott nézeteket nem lerombolni akarják, azok maguktól “bomlanak”. A
tudományt, tanulást nem lehet okolni a vallási közösségek megbomlásáért. A szerző az egyetlen
eszközt látja a tudományban, amivel a tradícióktól való távolodás bomlasztó hatása ellen lehet harcolni
A tudomány elhalgattatásával nem lehetne az elveszett tradíciók tekintélyét vissza állítani, és a
pótlásukat is megnehezítené.
A vallás visszatartó ereje az öngyilkosságtól nem azért erősebb, mert a vallások határozottabban
elítéli, mint a világi erkölcs. Se nem azért mert a túlvilági élet ls a bűn miatti bűnhődés igéretei
nagyobb vissza tartó erőt jelentenének. A judaizmus formálisan nem tiltja az öngyilkosságot, és a
halhatatlanság gondoltának ennél a vallásnál a legkisebb a szerepe.A Biblia nem tartalmaz olyan
előírést ami tiltaná az öngyilkosságot. A vallás a közösség megtartó ereje miatt, a közösségi/vallási
társadalmi hiedelmei, gyakorlatai miatt tartja vissza az egyéneket az öngyilkosság elkövetésétől. Minél
erősebb, integráltabb a vallási közösség, annál ngyobb a megtartó ereje. A protestáns egyház belső
összetartó ereje gyengébb mint más egyházaké.