Húros hangszerek

A húros hangszerek hangmagasságát a húrokon kialakuló állóhullámok határozzák meg, ezt a rezgést veszi át,
erősíti fel és sugározza ki a hangszer teste. A húr alapfrekvenciája a húr hosszától, hosszegységre eső tömegétől
és a húrt feszítő erőtől függ. Csak hogy szemléltessük egy lazább húr mélyebb hangon míg egy rövid, vékony
húr magasabban szól. A rezgéskeltés sok féle képen történhet például: pengetéssel, a húr megütésével vagy a
vonóval. Vonóval való rezgéskeltés esetben fontos szerepe van annak, hogy a gyantázott vonó és a húr közötti
tapadási és csúszási súrlódási együttható jelentősen eltér egymástól, így a vonó végig húzásakor a megcsúszások
és megtapadások sorozata a húrt rezgésbe hozza. Míg a hangerőt a húron kialakult rezgések amplitúdója
határozza meg addig hangmagasságok megváltoztatásához: a húr rezgő hosszát kell változtatni, lefogással, vagy
pedig minden hanghoz külön húrra van szükség. Ezt a módszert alkalmazzák például a hárfán vagy a zongorán.
A húros hangszerek hangolása a húrok feszítőerejének finom változtatásával lehetséges. Az alap- és
felharmonikus hangok együttes megszólalása, és egymáshoz viszonyított hangerőssége alakítja ki a húr
hangjának színezetét.

Fúvós hangszerek

A fúvós hangszereknek sok fajtája és csoportja van, de valamennyi fúvós hangszer hangkeltésének alapja az,
hogy a hangszerben lévő légoszlop rezgésekor keletkező hanghullámok átadódnak a levegő részecskéinek, ezek
sűrösödése vagy ritkulása továbbítja azt.A rezgés során a hangszer "csövének" mérete és kialakítása határozza
meg a keletkező rezgés tulajdonságait . A fúvós hangszerek hangmagasságát a légoszlopban kialakuló
állóhullámok határozzák meg. A frekvencia a cső hosszától és a hang terjedési sebességétől függ. A rezgéskeltés
különböző módokon történhet. Vegyünk most háromfajtát: éksíp, nyelvsíp és a trombiták

Az éksípok: mint például a furulya, az áramló levegő egy éknek ütközik, és az ék két oldalán leváló örvények
keltik a rezgést.

A nyelvsípok: mint például a klarinét, működésének alapja az úgynevezett aerodinamikai paradoxon.

Aerodinamikai Paradoxon: a hangszerben lévő kis nyelv a gyorsan áramló levegő lecsökkenő nyomása miatt
periodikusan elzárja a levegő útját, és ezzel jönnek létre a rezgések.

A trombita mindkét típustól különbözik: a zenész a szájával hozza létre a rezgéseket.

A különböző magasságú hangok megszólaltatásához a cső hosszát kell változtatni erre a következő módszereink
vannak: a csövön lévő lyukak befogása (például a furulyán), a cső hosszának folytonos változtatása (a
harsonában) vagy különböző hosszúságú csőszakaszok betoldása (a trombitában). A hangok magasságának
megváltoztatására van mégy egy lehetőség, a befújás erősségének növelése vagy csökkentése. Például: erős
befújással megszólaltathatok a felharmonikusok. Az orgonában minden hangmagassághoz (és hangszínhez)
külön síp tartozik. A fúvós hangszerek hangolása nehezebb: a hangsebesség tudatos változtatására, mint lenne a
húros hangszereknél a húr feszítésével, nincs lehetőség. Ugyanakkor a levegő hőmérsékletének és
páratartalmának változásakor megváltozik a hangsebesség és így a hangszer hangmagassága is. Hangerejüket a
fúvósokon kialakult rezgések amplitúdója határozza meg. Egy adott hangszeren az átfújt mennyisége és
sebessége határozza meg. Hangmagasságát zárt vagy nyitott állapota határozza meg. A nyitott síp alaphangjának
hullámhossza a síp hosszának kétszerese lambda = 21 míg a zárt síp alaphangjának hullámhossza kétszerese az
ugyanolyan hosszú zárt sípénak (egy oktávval mélyebben szól), négyszerese a síp hosszának lambda = 41
Membránok rezgésén alapuló

A dobok leggyakrabban nagyjából kör keresztmetszetű üreges kialakítású eszközök, amelyeknek egyik vagy
mindkét végére feszítettek bőrt vagy műanyag hártyát. A dob teste különböző anyagból készülhet, régebben
kivájt fatörzsből, hordó szerűén összeillesztett dongákból, fémből, kerámiából, újabban rétegelt lemezből,
műanyagból stb. készül. Mint a többi hangszer esetén a doboknál is a hangkeltés alapja a membrán rezgésekor
keletkező hanghullámok átadás a levegő részecskéinek, azok sűrűsödése vagy ritkulása továbbítja a hangot,
mondhatjuk úgy is, hogy az maga a hang. A dobok hangerejét a membránon kialakult rezgések amplitúdója és a
membrán nagysága határozza meg. Ha erősebben megütik nagyobb amplitúdó alakul ki, hangosabban szól a dob.
Nagyobb membrán "nagyobbat szól". A membrán hangmagasságát vagy más néven frekvenciáját, mérete és
feszessége határozza meg: A kisebb membrán magasabb hangot ad, nagyobb frekvenciával rezeg a feszesebb
membrán szintén magasabb hangot ad ki, hiszen ekkor is nagyobb frekvenciával rezeg.

Forrás:

https://www.nkp.hu/tankonyv/fizika_10_nat2020/lecke_05_024

http://www.vilaglex.hu/Fizika/Html/Fuvosok.htm

Készítette és átírta: Katavics Lili 10.c