Mikszáth Kálmán – Szent Péter esernyője

Első rész: A legenda

1. fejezet: Viszik a kis Veronkát
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Az özvegy tanítóné
Veronka – két éves, az özvegy tanítóné lánya
Nagy Mihály, a halápi bíró 1873 Haláp falu
Billeghi Máté, halápi gazda
Koczka Ferenc, halápi gazda
A történet Haláp faluban kezdődik, ahol meghalt az özvegy tanítóné. Az özvegy tanítóné nagyon
szegény volt, csak egy két éves, Veronka nevű kislány és egy hizlalt liba maradt utána.

A tanítónének van egy nagyobb fia is, aki nemrégen kapott plébánosi állást a messzi Glogova faluban.
A falusiak azonban egyelőre nem tudják értesíteni a fiút anyja haláláról és árva húgáról.

FIGYELEM! Figyeljetek arra, hogy a kislányt nem Veronikának, hanem VERONKÁNAK hívják, a falut
pedig nem Golgovának, hanem GLOGOVÁNAK! Alap hiba szokott lenni…
Nagy Mihály, a falu bírája úgy dönt, hogy a „csöpp leányzó soros legyen a falusi gazdáknál, s a
tizedes vigyen mindennap más-más portára, hol is illendő ellátásban részesítendő.”
10 nappal később két falusi gazda, Billeghi Máté és Koczka Ferenc Besztercebányára indulnak, hogy
eladják a búzájukat. Amikor ezt Nagy Mihály, a bíró meghallja, akkor megparancsolja a két gazdának,
hogy vigyék magukkal Veronkát is és adják oda a bátyjának, a glogovai plébánosnak.

„Ami parancs, parancs. Egy szerdai napon föltettek a zsákok tetejére a Billeghi uram szekerén egy
kosarat és abba a Veronkát, meg a libát, mert az mint örökség, vele jár.”

Második rész: A Gregoricsok

1. fejezet: A tapintatlan Gregorics
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Nincs pontos időpont, a

Gregorics Pál fejezet néhány évvel az
Wibra Anna első rész előtt kezdődik, Besztercebánya
Wibra György de időben az után ér
véget
A fejezet évekkel korábban (hogy pontosan mennyivel, az nem derül ki) játszódik, mint az első rész és
egy Gregorics Pál nevű ember életét meséli el.

Gregorics Pált mindenki csak tapintatlan Gregoricsnak hívta, aminek több oka volt:

 Napra pontosan kilenc hónappal az (egyébként gazdag borkereskedő) apja halálát követően
született meg, ami rögtön pletykát indított el az emberek között.
 Vörös haja és szeplős arca volt, és a néphit szerint „veres ember egy se jó”
Ennek ellenére Gregorics alapvetően jó ember volt, szeretett volna megfelelni a társadalmi
elvárásoknak, de bármit is csinált, minden rosszul sült el, az emberek soha nem voltak elégedettek
vele:

 Amikor drága szivarokat szívott, akkor azt mondták róla, hogy pazarló, amikor átállt az olcsó
szivarra, akkor meg azt, hogy spórolós, zsugori.
  Amikor a tűzoltó egylet jótékonysági bálján 20 forintot fizetett a két forintos jegyért, akkor
mindenki azt mondta rá, hogy pökhendi ember. Ennek oka, hogy Gregorics tudtán kívül többet
adott a jegyért, mint a főispán, ezt pedig a korabeli társadalom mélyen elítélte.
 Amikor (mivel nem volt rá szüksége) nem dolgozott, csak birtokai jövedelméből élt, akkor azt
mondták róla, hogy lusta, amikor pedig dolgozni akart (mivel jogot végzett), akkor azt mondták
róla, hogy más szegény ember elől veszi el a munkát.
Gregorics ezután úgy döntött, hogy megházasodik, ezt viszont a testvérei akadályozták meg folyton.
Gregorics anyja ugyanis a férje második felesége volt. Gregorics apjának első feleségétől két fia és
egy lánya volt, akik folyton arra vártak, hogy Gregorics mikor hal meg, hiszen ő örökölt mindent a
szülők halála után. Az ő halála után pedig féltestvérei örököltek volna.

Ha viszont Gregorics megnősül és gyereke születik, testvérei elesnek az örökségtől. Ezért, ha

Gregorics elkezdett egy lányos házhoz járni, akkor a testvérei ugyanott elkezdtek róla valami rosszat
híresztelni, így Gregorics mindig kosarat kapott. Soha nem nősült meg.

Gregorics Pál már nagyon unta magát, amikor kirobbant az 1848-as szabadságharc.  Gregorics
valami hasznosat akar csinálni, ezért jelentkezik katonának, de elutasítják, egészségi állapota és kora
miatt eltanácsolják a harctól, maximum írnok lehetne. Gregorics azonban ennél büszkébb:

„- Én a legveszélyesebb foglalkozást szándékozom kikeresni magamnak. Melyiket tartja annak,

őrnagy úr?
– Kétségtelenül a kémszolgálatot.
– Hát kém leszek.”
Gregorics hát kém lett. Mégpedig rendkívül sikeres kém.

„Még ma is sokan emlegetik öreg katonák a »vörös esernyős emberkét«, aki vakmerően tudott
keresztülhatolni az ellenséges vonalakon, olyan bárgyú arcot vágva, mintha tízig se tudna olvasni.
Keskeny madárképe, felgyűrt nadrágja, ócska, borzas, beütött cilinderje s a vörös, kampós nyelű
esernyője a hóna alatt feltűnővé tették. Aki egyszer látta, nem könnyen felejtette el.”
Figyeljük meg az esernyő felbukkanását. Az olvasó nem tudja biztosan, de sejti, hogy ez ugyanaz az
esernyő lesz, mint glogovai papé.
A szabadságharc után visszavonult besztercebányai házába, mogorva, emberkerülő természetű lett.
Hamarosan azonban beleszeretett a szakácsnéjába, Wibra Annába. Persze rögtön híre ment a
városban, de Gregorics már hozzászokott, hogy semmit nem tud csinálni, ami jó lenne.

„- Egy Gregorics és egy szolgáló! Szörnyűség! Ilyesmi tán nem is történt soha a világon!”
Gregorics nem vette feleségül Annát, de született egy gyermekük, akit a különc Gregorics nagyon
szeretett. A gyerek születése után még elvonultabb lett, csak ritkán ment emberek közé, de akkor is
mindig vele volt különös, kopott, piros ernyője, amit soha nem engedett ki a kezéből.

„Sokszor megtörtént, hogy figyelmeztették: »Tegye le, bácsi, az esernyőjét.«

– Nem, nem – ellenkezett ő -, megszoktam, úgy megszoktam, hogy a kezemben kell lennie; anélkül
nem érzem magam jól. Becsületemre mondom.”
Az emberek azt suttogták, hogy az öreg Gregorics kém korában az esernyő üreges nyelében vitte a
fontos üzeneteket, de ezt a pletykát senki sem tudta megerősíteni.

Gregorics törvénytelen fiának híre persze Gregorics testvéreihez is eljutott, aki végül kiderítették, hogy
a kisfiút Wibra György néven anyakönyvezték.

Ehhez tudni kell, hogy a korban csak a házasságban született gyermek számított törvényesnek, azaz
viselhette az apja nevét. Mivel Wibra Annát nem vette feleségül Gregorics, így a fiú törvénytelennek
számított, tehát csak az anyja vezetéknevét viselhette.
Figyeljük meg, hogy bár a fejezet korábban kezdődik, mint az előző rész, de itt már évekkel később
járunk, vagyis hamarabb kezdődik, és időben később fejeződik be, mint a glogovai pap története!
Harmadik rész: A nyomok
1. fejezet: Az esernyő kibukkan
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Krikovszky Tamás, a besztercebányai polgármester évekkel Gregorics
Besztercebánya
Müncz Jónás, a fehér zsidó halála után
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Évekkel később Wibra Gyuri már felnőtt, jóképű fiatalember, elvégezte iskoláit, ügyvéd lett belőle.
Karrierje ígéretesen alakult, sok ügyfele van, kezd vagyonosodni. A városban lévő eladó lányok is
érdeklődnek iránta, hiszen lassan ideje lenne megházasodnia. Gyuri azonban nem akar nősülni.

Wibra Gyurinak ugyanis van egy nagy problémája. Az öreg Gregorics vagyonának legendája továbbra
is makacsul tartja magát. Vagyis Gyuri a hétköznapokban mindig azzal szembesül, hogy akár
vagyonos ember is lehetne, ha valahogy meg tudná találni apai örökségét.

„Valóságos szerencsétlenség volt őrá nézve az eltűnt vagyon tudata. Maga is érezte ezt, és sokszor
óhajtotta, hogy bárcsak sohase hallott volna felőle. Sokért nem adná, ha egy olyan részlet találna
kibukkanni a homályból, mely kétségessé, sőt valószínűtlenné tenné az örökség létezését.”
Gyuri életét teljesen megmérgezi az örökség tudata. Ne feledjük, egy szakácsné törvénytelen fia, aki
szorgalmával és eszével felverekedte magát az ügyvédi állásig. Amikor erre gondol Gyuri, akkor
elégedettség tölti el. Ezután azonban mindig eszébe jut, hogy valójában az öreg Gregorics fia, aki
valószínűleg nagy vagyont hagyott rá, de képtelen megtalálni ezt a vagyont.

Ráadásul sokasodnak a jelek is, amelyek szerint ez valóban így történt, nem csak legendáról van szó:

 A gazdag kocsigyáros szerint, aki annak idején megvette Gregorics bécsi házát, Gregorics azt
mondta neki, hogy a házért kapott összeget egy utalványra teszi. Gyuri minden lehetséges
banknál érdeklődik, de nem jár sikerrel.
 Egy este az anyja, a már idős Wibra Anna meséli el, hogy amikor az öreg haldoklott, akkor
sürgönyözni akart Gyurinak, mert valamit át akart adni neki.
 Egy nap Gyurit, ügyvéd minőségében, elhívják a haldokló besztercebányai polgármesterhez,
Krikovszky Tamáshoz. Krikovszky, miközben a végrendeletét diktálja Gyurinak, mellékesen
megemlíti, hogy az öreg Gregoricsnak volt egy piros esernyője, aminek a nyelében volt egy
rejtett üreg.
Gyuri fejében egy pillanat alatt összeállnak a dolgok, az öreg utalványba fektette vagyonát, azt pedig
az esernyő nyelébe rejtette. De hol lehet most az esernyő, évekkel Gregorics halála után?

Figyeljünk fel azonban arra is, hogy ezek csak Gyuri következtetései. Soha senki sem látta, hogy az
esernyő nyelében van-e üreg egyáltalán és az utalványt sem látta senki!
Érdeklődik anyjánál, az öreg Matykónál és özvegy Bothárnénál is, aki jelen volt, amikor Gregorics
holttestét mosdatták és öltöztették. Azonban mindenki csak annyit tud mondani, hogy az öreg nagyon
ragaszkodott az ernyőhöz, mindig vele volt, halála után úgy kellett kifeszegetni a kezéből. Azt azonban
senki sem tudja, hol lehet most az ernyő.

Gyuri elmegy a levéltárba, kikeresi az apja halála után felvett hagyatéki leltárt. Esernyőt nem talál a
felsorolásban, csak egy érdekes sort:

„Hasznavehetetlen tárgyak 2 forint. Megvette a fehér zsidó”

Gyuri hamar kideríti, hogy a fehér zsidót Müncz Jónásnak hívták, kis boltja volt a városban. Gyuri
ezután elmegy Sztolarikhoz, egykori gyámjához, elmeséli neki, hogy mire jutott és tanácsot kér tőle.
Sztolarik elmondja, hogy emlékszik a fehér zsidóra, sőt arra is, hogy legutolsó találkozásukkor látta
nála Gregorics ernyőjét, tehát biztos ő vette meg. Azonban azt is megjegyzi, hogy Müncz Jónás, a
fehér zsidó évekkel később megőrült és a megáradt Garam folyóba fulladt.

Biztatja Gyurit, hogy utazzon el Bábaszékre, mert úgy tudja, hogy Münczné ott lakik. Egy próbát
megér, hátha nála van az ernyő.

Negyedik rész A bábaszéki intelligencia

1. fejezet Vacsora Mravucsánéknál
 Főbb szereplők Időpont Helyszín

Mravucsán és a felesége
Wibra Gyuri
Bélyi Veronka
madame Kriszbay
Bábaszék
Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
Az előző fejezet után A polgármesterék
Klempa Teofil, a kántor
háza
Konopka szenátor
Kukucska Pál, a mészáros
Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
Mokry, a jegyzősegéd
 Mravucsán és felesége természetesen vacsorát ad Gyuriék tiszteletére. Résztvevők:

 Mravucsán és a felesége
 Wibra Gyuri
 Bélyi Veronka
 madame Kriszbay
 Rafanidesz Sámuel, lutheránus lelkész
 Klempa Teofil, a kántor
 Konopka szenátor
 Kukucska Pál, a mészáros
 Szliminszky Vladimír, az erdész és felesége
 Mokry, a jegyzősegéd
 

Gyakorlatilag az egész fejezet a vacsora leírása, Mikszáth humorosan írja le, ahogy a különböző
stílusú és természetű emberek vacsoráznak, beszélgetnek, viccelődnek egymással:

 madame Kriszbaynak, aki először jár Szlovákiában, az a legnagyobb problémája, hogy a

paprikás pörkölt túl csípős, ráadásul nem nagyon érti az asztal körül ülők beszédét.
 Szliminszky Vladimírt gyakorlatilag állandóan terrorizálja a felesége, nem szabad sokat ennie,
inni, dohányozni, vigyáznia kell, meg ne fázzon, nehogy hideget igyon stb. Vladimír hősiesen
tűr s mindent úgy tesz, ahogy a felesége mondja.
 Gyuri és Veronka egész este egymással vannak elfoglalva, csak egymással beszélgetnek.
Veronka mesél a glogovai életről, a lepkegyűjteményéről. Az Olvasó számára egyértelmű,
hogy a két fiatal szimpatikus egymásnak.
Vacsora közben aztán a vendégek elkezdenek egymás egészségére inni. Gyuri számára Vladimír, az
erdész pohárköszöntője érdekes:

„- Emelem poharamat, uraim, a legszebb virágszálra ebben a társaságban. Urunk, Jézus Krisztus
húgocskájára, az ártatlanság bárányára, kiért Isten csodát művelt, mondván a szolgájának: »Eredj
hamar, Péter, ne hagyd a kicsikét megázni.« Éljen sokáig Bélyi Veronka kisasszony!”
Gyuri persze nem érti, hogy az erdész milyen csodáról beszél, az asztaltársaság meg azt nem érti,
hogy Gyuri hogyhogy nem hallott eddig a csodáról. Elmesélik neki, hogy amikor Veronka kislány volt,
akkor Szent Péter küldött neki esernyőt, hogy ne fázzon meg a viharban.
Gyuri rögtön izgatott lesz, azonnal átlátja, hogy itt az öreg Gregorics ernyőjéről van szó. Megkérdezi,
hogy kinek a tulajdonában van az ernyő. Az esernyő Veronkáé, de a templomban tartják és Veronka
magával fogja vinni, ha férjhez megy.

Végül a társaság női tagjai elfáradnak és nyugovóra térnek, Gyuri is lefekszik a szobájában. Az asztal
körül csak a bábaszéki férfiak maradnak, akik végigkártyázzák az éjszaka további részét. Vicces
jelenet, amikor az asztal szélén alvó Klempa Teofil szakállát gyertyaviasszal odaragasztják az
asztalhoz.

A fejezetben még két érdekes dolog van:

 Madame Kriszbay még soha nem látott dunnát, nem mer belefeküdni, mert fél, hogy
megfullad, végül Mravucsán nagy szőrmebundáját kapja meg takaróként, amitől úgy megijed,
hogy egész éjszaka fáj a feje.
 Veronka szobájában van egy kiscica, akit a lány nem tud kihajtani. Viszont annyira
szégyenlős, hogy a cica előtt nem mer levetkőzni, ezért beköti a macska szemét, úgy öltözik
át.

Ötödik rész A harmadik ördög

1. fejezet A Czobor Mária rózsája, a földhasadék és a vén körtefa
Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Veronka Az előző fejezet után útban Glogova felé
Bélyi János, a glogovai plébános
A kocsi lassan megy Gyuriékkal Glogova felé. Közben Gyuri azon töpreng, hogy kérhetné meg
Veronka kezét.

„De így, minden előzmény nélkül, nem mert közeledni hozzá, torkán akadtak a szavak, melyeket
elméjében olyan szépen kifőzött. Kételyek fogták el: hátha nem rokonszenvezik vele? Hátha már van
otthon valakije? Lehetetlen, hogy ne legyen. Hiszen csak látta már valaki, s ha látta… akkor
bizonyosan bele is szeretett. Valami külső eseménynek kellene történnie, ami elősegítené a dolgát.”
Ez a külső esemény be is fog következni, előbb azonban még rosszabbra fordulnak a dolgok,
legalábbis Gyuri szempontjából.

Szlatina faluban megállnak, hogy a lovak ehessenek, közben a kocsmáros felkíséri őket egy régi
kastélyhoz, ami régen a Czoboriak tulajdona volt. Veronka egy szép rózsát pillant meg a romos
kastély falánál.

A kocsmáros elmeséli, hogy a néphit szerint az a rózsa Czobor Mária rózsája, aki leugrott a várfalról,
mert egy pásztorlegényt szeretett, de az apja máshoz akarta feleségül adni. A pásztorlegény a lány
öngyilkossága után egy rózsafát ültetett azon a helyen, ahol a lány meghalt.

Amikor a hölgyek tovább mennek Gyuri leszakíttatja a rózsát a kocsmárossal és Veronkának adja. A
lány azonban nem fogadja el:

„Veronka hátratette a kezét és hűvösen mondta:

– Volt lelke leszakítani?

– Volt a maga kedvéért. Hát nem cserél?

– Nem. A világért se tűzném fel, azt hinném, hogy a holt leánytól loptam.
– Igazán nem fogadja el tőlem?

– Nem.”
Gyuri erre mérges lesz és eldobja a rózsát, ami legurul a domboldalon. Veronka megkérdezi tőle,
hogy mit vétett neki az a rózsa:

„- Vétett – felelte az ügyvéd indulatosan.

– Ugyan mit? Megszúrta?

– Agyonszúrt. Valami olyat adott tudtomra, ami kellemetlen.

– Ugyan mit?

– Megsúgta a mai álmom folytatását. […]

– Kosarat kaptam volna.[…]

– És biztos ön abban, hogy csakugyan kosarat kapott volna?

– Igen, most már biztos vagyok – felelte szomorúan -, hiszen gyaníthatja, kit kértem meg.”

Veronka hirtelen megérti, hogy mire is gondol Gyuri, felkapja a szoknyája szélét és elszalad a fiú elől.
Út közben amellett a rózsa mellett megye el, amit Gyuri hajított el, felveszi és melle alá tűzi. Később,
mikor beszállnak a kocsiba, Veronka hajából kiesik az oda tűzött szegfű és Gyuri ölébe esik.

„Gyuri fölemelte, hogy visszaadja – Veronka a kezével intett, hogy csak hagyja.
– Legyen a magáé, ha már oda esett, ha már nem akart a hajamban megmaradni.
Igazán nem akart-e? Ezen töprengett Gyuri, amint szagolgatta. Milyen csodálatos, édes illata van!
Mitől lehet? A hajtól. S milyen illata lehet magának a hajnak a szegfű nélkül!”
Figyeljük meg, hogy milyen esetlen a két fiatal. Nem azt mondják, amit gondolnak és nem aszerint
cselekszenek, amit mondanak:

 Gyuri jót akart a leszakított rózsával, így akarta felvezetni a lánykérést. Nem számított
azonban Veronka reakciójára.
 Veronka egyszerű, naiv, romlatlan lélek, aki nem gondolta arra, hogy megsérti Gyurit a rózsa
visszautasításával.
 Mindketten tetszenek a másiknak, de nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem tudják azt
„felnőttként” kezelni.
Továbbindulnak a kocsival, azonban eltörik a hintó tengelye, elakadnak. Gyuri vállalja a feladatot,
hogy egy fejszével bemegy a közeli erdőbe és vág egy tengelynek való fadarabot. Ahogy keresi a
megfelelő fát, hirtelen hangokat hall, valaki segítségért kiabál.

Hamarosan egy hasadékhoz ér, amiben egy elgyötört embert talál. Kiderül, hogy a véletlennek
köszönhetően a glogovai plébános (vagyis Veronka bátyja) van a hasadékban. Veronka ugyanis előző
nap indult el madame Kriszbay elé, aki akkor érkezett meg az országba. Mikor nem értek haza, a
plébános eléjük indult az egyik úton, de később úgy gondolta, hátha Veronkáék egy hosszabb, de
kényelmesebb másik úton mennek Glogova felé.

Ezért át akart vágni az erdőn, hogy hamarabb hazaérjen, de belecsúszott egy hasadékba. Gyuri és a
kocsis végül a lovak hámja segítségével kihúzzák a plébánost a hasadékból, aki nehezen tud járni,
mert megsérült a bal lába.
Gyuri és Bélyi János (a pap) bemutatkoznak egymásnak. Gyuri azonnal rájön, hogy a férfi Veronka
bátyja, de azt nem mondja meg neki, hogy Veronka a kocsiján van. A pap hallomásból ismeri Wibra
Györgyöt:

„- A besztercei híres ügyvéd? Istenem, ilyen fiatal! Örülök, uram, mert egy derék emberrel szoríthatok
kezet, kit egész Beszterce magasztal, de százszor jobban örülnék most, ha egy szegény vándordiák
állna előttem az előkelő úr helyett, mint megmentőm, akit megjutalmazhatnék illő módon. De hogy
rójam le hálámat önnel szemben? Tudom, el nem fogadna tőlem semmit…
Gyuri ajkai körül ravasz mosoly hasadozott.[…]

– Hát igen – mondá aztán elfogódott, majdnem remegő hangon -, valamit szívesen elfogadnék.

– Csak, kérem, beszéljen tartózkodás nélkül!

– Eszembe jutott, hogy valamije van a kocsimon.

– Az ön kocsiján?

– Amiről ön nem tud, és amivel engem boldoggá tenne.

A pap mohón odanyújtotta mind a két kezét.

– Bármi legyen is a világon, ím, az öné.”

Figyeljünk meg pár dolgot:

 Bekövetkezett az a külső esemény, amire Gyuri várt!

 Gyuri tulajdonképpen csal, hiszen a pap nem tudhatja, hogy mi van Gyuri kocsiján, ami az
övé. Lehet, hogy tudná, hogy a húga az, nem adná olyan könnyen.
Hamarosan visszaérnek Gyuri kocsijához, ahol Bélyi János és Veronka örömmel borul egymás
nyakába. Veronka gyorsan, hadarva, kicsit összefüggéstelenül próbál meg mindent elmesélni a
bátyjának, ami azóta történt, hogy nem találkoztak: a megbokrosodott lovakat, az összetört kocsit, az
elveszett és megkerült fülbevalót, a vacsorát Mravucsánéknál.

A pap közben gyorsan átlátja, hogy mit is kért tőle valójában Gyuri, azonban nem ellenkezik, hiszen
Gyuri híres, gazdag ügyvéd. Elmondja a húgának, hogy az, aki megtalálta a fülbevalót (vagyis Gyuri)
kér is valamit cserébe. Veronka még mindig nem érti, miről van szó, hiszen Gyuri nem tartott igényt a
megtalálói díjra. A bátyja végül elmondja:

„- Kéri vissza a fülbevalót, amit talált, de gazdájával együtt – mondá ünnepélyesen. – És én már oda
is adtam neki!”
Veronka végre rájön, hogy miről is van szó és elsírja magát.

2. fejezet Három üszög

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Veronka
Bélyi János, a glogovai plébános Az előző fejezet után Glogova
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Adameczné
Veronka persze végül magához tér és örömmel mond igent Gyurinak. Mindannyian felülnek a kocsira
és hazamennek Glogovára. Gyuri levelet ír egykori gyámapjának, Sztolariknak:
„Kedves gyámatyám! (így szólt a levél). Nagy dolgokról értesítem, de csak röviden, részleteket majd
élőszóval. Atyám örökségét, illetve az esernyőt megtaláltam, némileg Münczné által, némileg a
vakesetnél fogva. Jelenleg itt vagyok Glogován, a papnál, kinek a húgát, Veronkát, feleségül kértem.
Igen csinos leány, s azonfelül csak úgy juthatok örökségemhez, ha elveszem. Különös körülmények
vannak. Küldjön kérem, e lovas ember által két arany karikagyűrűt Huszák Sámuel aranyműves
boltjából, és a keresztlevelemet, mely az ön gyámi iratai közt megvan. Azt szeretném, hogyha már
holnapután megtörténhetnék az első kihirdetés. Maradtam stb.”
Másnap aztán Gyuri meglepetésére maga Sztolarik állít be a gyűrűkkel, beszélni akar Gyurival.
Veronkának feltűnik, hogy Sztolarik még azelőtt akar beszélni Gyurival, hogy a gyűrűket odaadta
volna neki, mintha valami olyat tudna mondani, amit nem lehet a gyűrűk átadása után. Ezért, amikor
Gyuri és Sztolarik félrevonulnak egy szobába, Veronka a vékony deszkán keresztül hallgatózni kezd.
A két férfi beszélgetésének lényege:

Gyuri elmondja gyámapjának, hogy megvan az esernyő, de az örökséghez csak akkor juthat, ha
elveszi feleségül Veronkát. Sztolarik szerint viszont előbb jó lenne meggyőződni arról, hogy benne
van-e egyáltalán az esernyőben az utalvány, majd feltesz egy nagyon fontos kérdést:

„Hanem az a kérdés, megkérted volna-e, ha nincs az az esernyőhistória? Felelj őszintén!

– Eszembe se jutott volna.
Egy sikoly hallatszott most a szomszéd helyiségből s valami zörgés utána, mint mikor bútort
feldöntenek.”
Veronka tehát mindent hallott, azt persze nem értette, amit az esernyőről beszéltek, de azt igen, hogy
Gyuri nem szereti, csak érdekből kérte meg a kezét. A két férfi azonban olyan elmélyülten beszélget,
hogy nem hallják meg a sikítást, illetve meghallják, de nem tulajdonítanak neki jelentőséget, úgy
vannak vele, hogy biztosan egy cseléd látott egeret, ezért sikít.

Sztolariknak azonban van még mondanivalója, nem véletlen, hogy öreg kora ellenére személyesen
jött el. Elmeséli, hogy előző nap, amikor megkapta Gyuri levelét elment Huszákhoz, az
aranyműveshez, hogy megvegye a két gyűrűt. Közben beszédbe elegyedett Huszák segédjével, a
nyúlszájú Klaniczay Józseffel.

Klaniczay – amikor kiderül, hogy a glogovai pap lányának lesz a gyűrű – elmeséli, hogy előző évben
Glogova község egy ezüstnyelet csináltatott náluk. Ennek oka, hogy a híres Glogova szent
esernyőnek eltört a nyele, azt cserélték le.

Gyuri persze rögtön elfehéredik, hiszen neki nem az esernyőre, hanem éppen a nyelére van
szüksége. Rögtön megkérik a papot, had nézhessék meg az ernyőt a templomban. A pap
készségesen mutatja meg nekik, és beigazolódik Gyuri gyanúja, az ernyőnek ezüst nyele van, nem a
régi, ócska fanyél, amiben Gyuri öröksége volt.

Gyuri kétségbeesetten tudakozódik, hogy mi lett a fanyéllel, miután kicserélték. A pap úgy emlékszik,
Adamecznéhoz, a házvezetőjéhez került. Gyuri rohan Adamecznéhoz, kérdezi, hogy mi lett a nyéllel.

Az öreg házvezetőnő erre hosszas történetbe kezd, minek lényege: az unokája, Matykó
megbetegedett, mindenki rögtön tudta, hogy valaki szemmel verte őt.

„- […] szemmel verték meg, mondom, a Matykót, oda volt a szentem, kis porontyom, arra pedig az
egyedüli orvosság, lelkem tekintetes uram, hogy három égő üszköt kell a gyerek ivóvizébe tenni és
arról itatni három napig.”
Lábjegyzetként vetem közbe, hogy az üszög, vagy üszök jelentése itt: elszenesedett fadarab. Csak
mondom.
A kúra azonban nem használt a gyereknek, egyre rosszabbul lett. Ennek nyilvánvalóan az volt az oka
– legalábbis a néphit szerint – hogy nem volt megfelelő az üszög. Adameczné szerencséjére éppen
akkor cseréltek nyelet az ernyőn és úgy volt vele, hogyha egy szent által Veronkának adott esernyő
fanyeléből készített üszög sem segít, akkor semmi.
Vagyis Adameczné elégette az esernyő régi nyelét, benne Gyuri örökségével.

„Gyuri a falnak tántorodott, forogni kezdett vele a konyha, őrülten futottak körbe a tányérok, tepsik és
fazekak, a takaréktűzhely lyukából óriás lángnyelvet öltögetett rá az a bizonyos harmadik ördög, aki
mindig rávigyorog a célnál: »Itt a semmi!«”
A fejezet címe egyébként arra utal, hogy Gyurit három ördög környékezi. Az egyik húzza, a másik tolja
a végzete felé, a harmadik pedig kárörvendően kineveti, amikor nem jár sikerrel.

3. fejezet Viszik a kis Veronkát

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Wibra Gyuri
Veronka Az előző fejezet után Glogova
Sztolarik, Gyuri egykori gyámja
Figyelem! Vegyük észre, hogy ennek a fejezetnek, vagyis a regény utolsó fejezetének ugyanaz a
címe, mint az elsőnek, vagyis a cím keretbe foglalja a művet. Érdemes azon is elgondolkozni, hogy
ugyanannak a címnek mennyire más jelentése van a regény elején és végén.
Bekövetkezett hát a katasztrófa Gyuri számára, elveszett az öröksége. A szerencsétlenségeknek
azonban még nincs vége, hiszen Veronka mindent tud, bár Gyuriék ezt nem sejtik.

A pap, Sztolarik és Gyuri ebédhez készülődnek, amikor feltűnik, hogy Veronka sehol sincs, a cselédek
sem tudják hol van, illetve az egyik mégis látta, ahogy sírva szaladt a határ felé. Mindenki aggódni
kezd a kisasszonyért, mi lehet vele.

Sztolarikot különösebben nem rettenti meg a dolgot, javasolja Gyurinak, hogy induljanak haza, hiszen
itt már végeztek. Így, hogy nincs meg az esernyő nyele, Gyurinak nincs értelme feleségül vennie
Veronkát. Gyuri azonban ellenkezik:

„- Hát nem látja, hogy a Veronka elveszett?

– Mit törődöl vele? Hiszen elveszett az esernyőnyél is.

Gyuri bosszúsan ütött szét a könyökével a poharak között.

– Mit bánom én az esernyőnyelet!

– Úgy? Hát neked a leány kell? Hiszen nem ezt mondtad te nekem ebéd előtt.

Gyuri vállat vont.

– Az akkor volt! Akkor még nem tudtam.

– Hát most már tudod?
– Most már tudom – felelte kurtán.
– Oh, oh – szólt az elnök úr csípősen -, mikor gyújthatta meg Ámor ezt a csodálatos tüzet, mert a
leány részéről nem valami nagy érdeklődésre mutat irántad az eltűnése.
– Éppen emiatt érzem e percben a pokol minden keserűségét. Oh, gyámatyám, higgye meg, hogy
most szinte kicsiségnek tetszik előttem az örökség elpusztulása.”

Gyuri tehát őszintén szereti Veronkát, csak idő kellett hozzá, hogy erre saját maga is rájöjjön. Sztolarik
persze sejtette, hogy ez így van. Félrevereti a harangozóval a falu harangját, mire az összes ember
kezd a templom köré gyűlni a határból.
Ehhez tudni kell, hogy a korszakban harangozással adták a falvak, városok tudtára, hogy tűz van.
Vagyis, ha a harang olyankor szólalt meg, amikor nem volt mise, akkor mindenki tudta, hogy tűz, azaz
nagy baj van és mindenki rohant az oltáshoz.
A harangot persze Veronka is hallja, siet ő is vissza. Gyuri megy eléje:

„- Hol van a tűz? – kérdé tompán.

– Ne ijedjen meg, Veronka. Sehol sincs tűz. Gyámatyám verette félre a harangot, hogy magát
hazacsalja. Miért ment el?

A leányka arcát elborította a sápadtság, szép piros ajkát harapdálta.

– Azt én tudom – szólt elhalón, csendesen -, hagyjon el kérem… hagyjon el.[…]

– Hagyjon el – ismételte. – Mit akar tőlem?

Az ifjú hirtelen hozzáugrott, megragadta a kezét. Veronka mindenáron ki akarta rántani, ott
huzakodtak
szégyenszemre, de csak mégse eresztette el addig, míg erőnek erejével rá nem húzta az ujjára az
egyik karikagyűrűt.
Veronka azonban lehúzza ujjáról a gyűrűt és messzire dobja a mezőn. Gyuri hamarosan rájön, hogy
Veronka kihallgatta őket és mindent tud, tudja, hogy nem szerelemből akarta feleségül venni őt,
hanem az ernyő miatt.

Gyuri teljesen kétségbe esik, hiszen most valószínűleg mindent elveszít. Nincs örökség és
megbántotta a lányt, akibe közben valóban beleszeretett. Gyuri végül úgy dönt, hogy őszintén elmond
mindent a lánynak:

„- Oh, istenem, semmit sem akarok eltagadni. Hallgasson meg, kérem, hallgasson meg.
Szép csendesen jöttek a réten, Gyuri beszélt, a lányka hallgatott, mialatt a milliárdnyi bogarak,
szöcskék élénken zizegtek, suhogtak a fűrengetegben, végezve keresztül-kasul a maguk csodálatos
útját. A Gyuri beszélt, elmondta egész életét, apjának történetét, a hagyaték valószínűségét, hogyan
jöttek rá, hova rejthette Gregorics, miképpen indult el szálról-szálra Bábaszékig, szóval elmondott
mindent. A lányka hallgatta, először mint vádló, néma, keserű szemrehányással a szemeiben, később
csak mint bíró, hogy kihámozza az igazságot, majd a történet fejlődése kezdte érdekelni,
belemelegedett: nem volt már se vádló, se bíró, csak egy csodálkozó hallgató, ki gyakran szakítja
félbe a meglepetés felkiáltásával a fonalat.”
Veronkát lassan magával ragadja a történet:

„- Oh, istenem, hiszen a nyelet elégette Adameczné!

– Az isten áldja meg érte, hogy azt tette – mondá vidáman Gyuri, látván a lányka megolvadását -, mert
most legalább bebizonyíthatom, hogy az esernyő nélkül is szeretem.
– Hát csakugyan el akar venni még most is?
– Természetesen. Mit mond hozzá?
– Azt, hogy… (Megakadt, különös elfogódás szorította össze a torkát.)
– Hogy?
– Hogy maga nagyon könnyelmű ember és…
– És?
– És hogy… szaladjunk vissza megkeresni a gyűrűmet.”
A gyűrűt persze nem találják meg a fűben, de Gongoly, a nábob nagylelkűen megoldja a dolgot.
Kivezényli az összes kaszását a mezőre, lekaszáltatja az egész mezőt, míg végül az egyik kasza alatt
megpendül a gyűrű.
A történet tehát happy end-el ér véget. Mikszáth még néhány mondatban összegzi a történetet:

 Gyuri nem találja meg az örökségét, de megtalálja a szerelmet Veronka személyében.

Hatalmas lagzit csapnak, amin a történet összes szereplője részt vesz és még évtizedekig
emlegetik Glogován és környékén.
 Szent Péter esernyőjének legendája a mai napig él a környéken.
 Gregorics vagyonáról azóta sem tud senki semmit, sőt valójában az sem derült ki, hogy a
pénzről szóló utalvány benne volt-e egyáltalán az esernyő nyelében.