A zsidó (héber) naptár és James Ussher kronológiája

A zsidó (héber) naptár (héberül lúah, ‫)לוח‬, más néven zsinagógai naptár ma is használt formája II. Hillél
fejedelem idején, időszámításunk szerint 359 körül alakult ki. Izrael Állam hivatalos naptára. Őse a
babilóniai naptár volt. A zsidó naptár egyszerre nap-naptár és holdnaptár is. Hónapjai a holdciklushoz
igazodnak. A zsidó időszámítás kezdete 1. tisri 1., ami a keresztény időszámítás szerint Kr. e. 3761.
október 7., vasárnap (ezt az időpontot a héber hittudósok számították ki az Ószövetség alapján) ...
Természetesen a zsidó hét is hét napból áll, de ellentétben más időszámításokkal a napok napnyugtakor
kezdődnek, tehát például pénteken napnyugtakor szombat van. A napok vége az első három csillag
megjelenésekor van, tehát az egymást követő napok átlapolódnak. A hét kezdőnapja a vasárnap és
zárónapja a szombat ... A hónapok holdhónapok, tehát újholdtól újholdig tartanak. A hónapok hossza 29
vagy 30 nap, az évnek megfelelően. ... A zsidó időszámítás szerint hatféle hosszúságú év létezik:
normális évek (353-355 naposak), szökőévek (383-385 naposak) ... A zsidó naptár évei 19 éves
ciklusokat alkotnak, melyekben tizenkét normális és hét szökőév van. Egy ciklusban összesen 235 hónap
van, ez pedig 6939, 6940, 6941 vagy 6942 nap. Tizenhárom ciklus alkot egy iggul-t, amely 247 évig tart
(3055 hónap). Szombatév, Jóbel-év: a zsidó naptár minden hetedik éve szombatév. Ezekben az években
a földeket pihentették, valamint adósságokat engedtek el a történelem során (3Mózes 25:1-6). Minden
hetedik szombatévet egy Jóbel-év követett, vagyis minden ötvenedik év volt Jóbel-év. Ezek az évek
szabadulást jelentettek a rabszolgák részére, ekkor térhettek haza a száműzöttek és az elkobzott, vagy
kisajátított ingatlanok visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz (3Mózes 25:8-55). A Jubileumok könyve
az eseményeket a teremtéstől a kivonulásig 49 éves jubileumi, illetve 7 éves szombati ciklusban datálja.

A bibliai anno mundi (AM) kronólogia az Egyiptomból való (Exodus) kivonulás előtti események
datálásának (főleg a Teremtés könyvének) hátteréből indul ki. A kivonulástól a Salamon-templom
megalapításáig tartó időszakban az egyetlen folyamatos bibliai korszak a kivonulás kora. Ami az ebben a
korszakban kifejezett döntő dátumot illeti: „A négyszáznyolcvanadik évben, miután Izrael népe kijött
Egyiptom földjéről, Salamon Izrael feletti uralkodásának negyedik évében, Ziv hónapjában, amely a
második hónapban elkezdte építeni az Úr házát” (I. Királyok 6:1) –eltérés van a héber szöveg és a
Septuaginta között. További problémák a Bírák könyvében, valamint az I. és II. Sámuelben található
kronológiai adatok homályosságából fakadnak. A Biblia az uralkodók uralkodói éveinek (Júda, Izrael és
Babilon királyainak) és a babiloni száműzetés korszakát használja. A bibliai kronológiának ez az időszaka
is számos problémát vet fel, a szinkronizmusok látszólagos következetlensége miatt is – például a júdai
Roboám és az izraeli Jeroboám csatlakozásától Samária bukásáig, „Ezékiás hatodik évében”, amely
Hóseás, Izrael királyának kilencedik éve volt” (2Királyok 18:10) a déli királyság uralma 25 évvel haladja
meg az északi királyságot. A bibliai adatok könnyebben harmonizálhatók, ha feltételezzük a koregenciák
előfordulását. Mégis, mint állandóan változó tényező, ezek nyilvánvalóan nem vezetnének ennek az
időszaknak a valódi kronológiájának meghatározásához. A tudósok ezért további információkat kerestek
a Biblián kívüli forrásokból – például az asszír emlékművek felirataiból, amelyeket az úgynevezett
névadó-listák kelteznek. Jelentősen felhasználták a Ptolemaiosz kánonjaként ismert (a 2. keresztény
században összeállított) királylista adatait is, amely i.e. 747-ben kezdődött a babiloni királyok
uralkodásával. A tudósok véleménye nagyban különbözik a részletek értelmezésében, és ebben az
időszakban csak néhány dátum rögzíthető teljes magabiztossággal. A babiloni száműzetés után, amint azt
a Biblia és az aswāni papirusz adatai is bizonyítják, a zsidók a perzsa királyok éveivel számoltak. Ennek
az időszaknak a kronológiai problémáit az Ezsdrás és Nehémiás bibliai könyveiben szereplő események
sorrendjének látszólagos rendezetlensége, valamint néhány szóban forgó perzsa király azonosításának
nehézsége okozza. Például e könyvek Artaxerxész királya jelentheti I. Artaxerxes Longimanus (i.e. 465–
425), II. Artaxerxes Mnemon (i.e. 404–359/358), Ezsdrás esetében pedig mindenesetre Artaxerxes III
Ochus (i. e. 359/358–338/337). Az összes fennmaradt zsidó kronológia közül a legkorábbi és
legfontosabb a Seder ʿolam rabbaʾ ("a világ rendje"), amelyet a talmud szerint Yosi ben Halafta rabbi
adott át a Kr. u. 2. században. Kronológiája a teremtéstől a Hadrianus római császár idejében (i.sz. 2.
század) Bar Kokhbaig terjed; de a Nehémiástól Bar Kokhbáig (vagyis I. vagy II. Artaxerxésztől
Hadrianuszig) terjedő időszak egyetlen fejezetbe tömörül, a perzsa szakasz pedig mindössze 54 év.
Források:
https://www.britannica.com/topic/anno-mundi https://www.britannica.com/topic/chronology/Jewish
Kézai Simon: Magyarok Krónikája - II. FEJEZET. A húnok Pannoniába jövetelétől:
1. §. A húnok kapitányairól és hadi szerkezetéről. Tehát a világ hatodik korszakában a húnok Scythiában
laktokban mint a fövény ugy megszaporodván, az Úr hétszázadik esztendejében egybe gyülekezve magok között
kapitányokat, azaz vezéreket, vagy fejedelmeket állítának, kik közzűl egy vala Béla Csele fia a Szemény
nemzetségből; kinek testvérei Köve és Kadocsa mind ketten kapitányok; a negyedik vezér neve pedig Ethele vala,
Bendaguz fia, kinek testvérei Rova Rof, és Buda, mind ketten vezérek valának az Érd nemzetségből, hogy együtt
egy szivvel foglalják el a nyugoti tartományokat. [...]
2. §. A húnok bejöveteléről. A száznyolcz nemzetségből osztán kiválogatták a hadra erős férfiakat, mindegyikből
tizezer fegyverest szedvén, s a többit Scythiában hagyván, hogy országukat az ellenségtől őrizzék. S emelt
zászlókkal megindúlván a besenyők és fehér kúnok földén átvonulának; azután Susdaliába, Ruthéniába és a
fekete kúnok földére nyomulván, végre minden kár nélkűl, az említett népek ellenére, a Tisza vizéig jutának.
Melly tartományt körültekintvén az egész községnek tetszett, hogy ne menjenek tovább barmaikkal és
cselédeikkel; mert feleségeikkel, sátrakkal és szekerekkel szállottak vala ki országukból.
Attila, ritkábban Etzel, Etel, Etele (élt: ~AD 410 – Magyar Alföld, AD 453) az európai hunok leghíresebb
nagykirálya. Időszámításunk szerint 410 körül született Mundzuk (a magyar mondákban Bendegúz)
fiaként. Attila kora egyik leghatalmasabb nomád birodalmát uralta 434-től, befolyása Közép-Európától a
Kaszpi-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt. Kézai 700-as évszáma, ami eredetileg a hunok
bejövetele az évszámhoz tartozó esemény. A hétszázas évszám és Attila halálának 453-as évszámának
különbsége 247 év!!! Ez pedig az arszakida vagy más néven a pártus időszámítás kezdőéve.
James Ussher arra a következtetésre jutott, hogy a teremtés első napja Kr.e. 4004. október 22-e volt a
proleptikus Julianus-naptár szerint, közel az őszi napéjegyenlőséghez. Lightfoot hasonlóképpen arra a
következtetésre jutott, hogy a Teremtés az őszi napéjegyenlőséghez közeli éjfélkor kezdődött, de Kr.e.
3929-ben. Forrás: James Ussher chronology https://en.wikipedia.org/wiki/Ussher_chronology
Az Ussher által javasolt i.e. 4004-es dátum alig tért el más, bibliai alapú becslésektől, mint például José
ben Halaftáé (i.e. 3761), Bede (i.e. 3952), Ussherheu közeli kortárs Scaligeré (i.e. 3949), Johannes Kepler
(i.e. 3992) vagy Sir. Isaac Newton (i.e. 4000 körül). Ussher és más bibliakutatók kronológiái szorosan
megegyeztek egymással, mert nagyjából ugyanazt a módszert használták a Bibliában feljegyzett legfontosabb
események kiszámításához. A kronológiák pontos megállapításait nehezíti, hogy a Bibliát különböző szerzők
több évszázadon keresztül, hosszas kronológiai hézagokkal állították össze, ami nehezíti a bibliai korok és
dátumok egyszerű összesítését. James Ussher a naptárában három különálló időszakot azonosított:
1. "A teremtéstől Ábrahám vándorlásig." Ez a szakasz meglehetősen könnyen kiszámítható, felhasználva az
1Mózes 5. és 11. könyvének kronológiai adatait, amelyek töretlen férfi leszármazást adnak, évek számával, a
teremtéstől egészen Ábrahámig, hogy elhívják a káldeusok Ur városából. Ussher a maszoréta szövegben
található kronológiát használta a Septuaginta és a Samaritan Pentateuchban található alternatív kronológiák
helyett. Ussher ezt az időszakot 2082 évben határozta meg, ie 4004 és 1922 között.
2. "Ábrahám vándorlása Salamon templomáig." Ussher azt írta, hogy Ábrahám Hárán elhagyásától a
kivonulásig 430 év telt el (Ábrahám leszármazottai 400 évig tartó üldözést szenvedtek, 30 évvel azután, hogy
Ábrahám elhagyta Háránt) Az 1. Királyok 6. fejezete szerint 480 év telt el a Kivonulástól Salamon
templomának építésének kezdetéig, Salamon uralkodásának negyedik évéig. Így a templom alapjait 910 évvel
azután tették le, hogy Ábrahám elhagyta Háránt; ez a 910 év Kr.e. 1922-től 1012-ig terjedt.
3. "A templom építésétől a babiloni fogságig tartó időszak." Ezt az időszakot a legnehezebb kiszámítani, a
Júda és Izrael királyságai uralkodási éveinek összevetésével kapcsolatos ismétlődő nehézségek miatt. Júda
királyainak uralmának egyszerű összeadása összesen 430 évet eredményez, de néhány egymást átfedő
uralkodást feltételezve Ussher ezt 424 évre rövidítette le: 1012-től ie 588-ig.
Miután számba vette a teremtéstől Júda utolsó királyaiig eltelt éveket, Usser a 2Királyok 25:27-et használta
arra, hogy meghatározza a teremtéstől Amel-Marduk babiloni király (más néven Evil-Merodach)
csatlakozásáig eltelt időt. Ezt követően babilóniai, görög és római forrásokból származó információkkal
rögzítette Amel-Marduk trónra lépésének dátumát i. e. 562-re (Nabukodonozor halála után), amiből egy i.e.
4004-es teremtésre tudott következtetni. Jézus születési dátumának rögzítésekor Ussher figyelembe vette
Dionysius Exiguus, az Anno Domini számozási rendszer alapítója által elkövetett hibát. Ussher a Krisztus
előtti 5-öt választotta Krisztus születési évének, mert Josephus jelezte, hogy Nagy Heródes halála ie 4-ben
történt.Tehát ahhoz, hogy Máté evangéliuma helyes legyen, Jézus nem születhetett ezen időpont után. ... A
modern egyenletek szerint Kr.e. 4004 őszi napéjegyenlősége október 23-ra, vasárnapra esik (a Julianus-
naptár szerint).
További évszám - történés adatok Ussher szerint (kivonatosan):
Forrás: https://www.propheticwitness.com/2019/02/the-biblical-chronology-of-james-ussher.html
4004 BC: Sunday, October 23, in the middle of which God created light (Gen. 1:1-5; cf. Job 38:7)
4003 BC: birth of Cain (Gen. 4:1).
3874 BC: birth of Seth (Gen. 4:25).
3382 BC: birth of Enoch (Gen. 5:18)
3074 BC: Death of Adam aged 930 (Gen. 5:5)
3017 BC: Enoch, aged 365 years, does not die but is taken by God (Gen. 5:24, Heb. 11:5)
2962 BC: Death of Seth aged 912 (Gen. 5:8)
2948 BC: Birth of Noah (Gen. 5:29)
2469 BC: Yhwh calls Noah, as a preacher of righteousness for the sake of repentance, 120 years before the Flood
(Gen. 6:3, 1 Pt. 3:20, 2 Pt. 2:5)
2448 BC: When Noah is 500 years old, his first son Japheth is born (Gen. 5:32, 10:21)
2446 BC: Two years later, Noah’s second son Shem is born (Gen. 11:10)
2349 BC: Death of Methuselah aged 969 years—longest living human (Gen. 5:27)
2349 BC: Sunday, November 30: Yhwh warns Noah that he must enter the Ark in a week. The world is oblivious
to the impending catastrophe (Gen. 7:1, 4, 10; Mt. 24:38) Sunday, December 7: In his 600th year, Noah enters the
Ark with his family and a pair of every kind of animal. It rains for 40 days and 40 nights and afterward the Earth
remains flooded for 150 days (Ge 7:4, 6, 11-13, 17, 24)
2348 BC: Wednesday, May 6: The Ark comes to rest on the mountains of Ararat (Gen. 8:3-4)
2348 BC: Friday, October 23: the first day of the world after the Flood. Noah is 601 years old. The Earth has dried
and Noah removes the covering over the Ark (Gen. 8:13) Thursday, December 18: Yhwh calls Noah, his family,
and all the animals with him to leave the Ark (Gen. 8:14, 15, 19)
2346 BC: Shem is 100 years old when his son Arphaxad is born two years after the Flood (Gen. 11:10)
2311 BC: Arphaxad is 35 years old when his son Salah is born (Gen. 11:12)
2281 BC: Salah is 30 years old when his son Eber is born (Gen. 11:14).
2247 BC: Eber is 34 years old when his son Peleg (“Division”) is born (Gen. 11:16). The boy was given the name
“Division” because in his days the Earth was divided (Gen. 10:25).
2234 BC: Babylon would be captured by Alexander the Great in 331 BC or in 1903 years. Babylon lies in the land
of Nimrod which was named after that mighty warrior (Gen. 10:8-10, 1 Chr. 1:10; cf. Jer. 5:15, Mic. 5:6).
According to Josephus, it was Nimrod who built Babylon and organized the construction of the tower there
2188 BC: The Egyptian state is founded and continues for 1663 years until conquered by Persia in 525 BC. It was
in this year that Mizraim, son of Ham, son of Noah, led his family into the land of the Nile. This is why Egypt is
sometimes referred to in the Bible as both the land of Ham and of Mizraim (Ps. 105:23,27;106:21-22)
2126 BC: Terah, father of Abraham, is born (Gen. 11:24)
2056 BC: Terah’s oldest son Haran is born when he is aged 70 (Gen. 11:26)
1998 BC: Noah dies at the age of 950 (Gen. 9:29)
1996 BC: Abra[ha]m is born. He was 75 when his father Terah died aged 205 (Gen. 11:32; 12:1, 4; Acts 7:4)
1986 BC: Sarai, daughter of Haran, is born (Gen. 11:29-30, 17:17)
1925 BC: Chedorlaomer, king of Elam, conquers Sodom, Gomorrah, Zoar, and other cities. He controls them for
12 years (Gen. 14:1, 2, 4)
1922 BC: Yhwh calls Abram out of the city of Ur of the Chaldeans (Gen. 11:1-32, 15:7; Jos 24:2, 3; Neh. 9:7;
Acts 7:2-4; cf. Dan. 2:2,10; 4:7; 5:11). Abram leaves with his father Terah, wife Sarai, and Lot (son of the deceased
brother of Terah named Haran). Together they make it as far as (the city of) Haran. There Terah dies aged 205
(Gen. 11:31-32)
1921 BC: Yhwh calls Abram to leave his old way of living and promises that he will bless Abram and the nations
through Abram (Gen. 12:1-2, Acts 7:4). [...]
1913 BC: Bera, king of Sodom, and other rulers allied with him rebel against the king of Elam (Gen. 14:4)
1912 BC: Chedorlaomer, king of Elam, and his allies attack the rebellious kings, defeat them, plunder Sodom and
Gomorrah, and take many prisoners including Lot. [...] (Gen. 15:1-21)
1910 BC: Abram has a son by Hagar, his wife’s Egyptian servant, when he is 86 y. old (Gen. 16:15-17, 17:24-25)
1897 BC: When Abram is 99 years old, Yhwh makes a covenant with him to grant him a son by Sarai the
following year. Abram, his son Ishmael (now 13), and all the other males in Abram’s household circumcise
themselves as commanded by Yhwh (Gen. 17:21-26) Sodom, Gomorrah, and surrounding cities are destroyed by
Yhwh (Gen. 19:1-29; cf. 2 Pet. 2:6-7; Rev. 19:20, 20:10, 21:8) Abraham and Sarah sojourn with the Philistines
under Abimelech at Gerar (Gen. 20:1-18)
1896 BC: Isaac is born to Abraham (100 years) and Sarah (90 years) (Gen. 17:7). At the same time, Ammon and
Moab are born to Lot (Gen. 19:30-38)
1891 BC: Isaac is weaned. Ishmael jests with, mocks (same word in Gen. 39:14) or persecutes (Gal. 4:29) his little
half-brother Isaac. Ishmael and and his mother Hagar are sent away (Gen. 21:8, 12; Rom. 9:7-8; Gal. 4:29, Heb.
11:17-18). We are told that 430 years elapsed between the time Abraham left Haran and the Exodus (Ex. 12:35, 36,
41; Gal. 4:29). We also know that Abraham and his descendants will experience 400 years of persecution. That
persecution starts now, when Abraham has been in Canaan for 30 years and Isaac is now 5 years old (Gen. 15:13-
14, Acts 7:6, Gal. 4:29). Ishmael is 18 years old when he and his mother Hagar leave Abraham for the second and
final time
1871 BC: The sacrifice of Isaac (Gen. 22; cf. Heb. 11:17, 19)
1859 BC: Sarah dies in Hebron at the age of 127. Abraham buys the cave in the field of Machpelah to bury Sarah
in. It is his first possession in the land (Gen. 23: 1, 2, 19, 20). Abraham is father of the faithful (Rom. 4:11-12);
Sarah, their mother (1 Pet. 3:6).
1856 BC: Aged 40, Isaac marries Rebekah (Gen. 24:67, 25:20)
1846 BC: Death of Shem, the son of Noah, 500 years after the birth of Arphaxad (Gen. 11:11)
1837 BC: After 19 years of being barren, Rebekah conceives twins (Gen. 25:21).
1836 BC: Isaac is 60 years old when Rebekah gives birth to Esau and Jacob (Gen. 25:22, Hos. 12:3)
1821 BC: Death of Abraham, aged 175, 100 years after he left Haran. [...] (Gen. 25:7,10; Heb. 11:9) [...]
1689 BC: Jacob dies aged 147 years. He spent the last 17 years with family in Egypt (Gen. 49:1-33, 47:25). [...]
1571 BC: Moses is born 41 years after the death of Levi. He was 80 when he first told Pharaoh to let the Israelites
go (Ex. 7:7). He died 40 years later (Dt. 3:1-2, 34:7) [...]
1531 BC: Moses, aged 40, flees Egypt for Midian (Ex. 2:11-12, 3:1, 18:1-2; Num. 10:29; Acts 23:30; Jude 4:11)
[...]
1491 BC, Tuesday, May 5 (1st month, 15th day): Following the death of all the firstborn of Egpyt (the 10th and
final plague), all Egyptians, even Pharaoh himself, urge the Israelites to leave Egypt (Ex. 12:33-36). They do so
exactly 430 years after Abraham left Haran. The Israelites number 600,000 men plus women and children (Ex.
12:29-31, 37, 41, 51; Num. 33:3). [...]
1451 BC: [...]5th day, 11th month (Saturday, February 20): In the 40th year since Israel left Egypt, Moses speaks to
the people (Dt. 1:1-27:26) 12th month (Adar), 1st day: Moses climbs Mount Nebo, sees the Promised Land,
then dies (Num. 27:12-13; Dt. 3:23-29, 31;2-4, 7; 32:49-50, 34:1-5) The Israelites mourned for Moses the rest of
the month (Dt. 34:8) [...] So ends the Pentateuch, the first five books of the Bible, covering 2552 years of history
from the creation of the world to the eve of the entry of Yahweh’s people into the land he promised their ancestors
to give them. Joshua will lead them into it this 41st year after the Exodus from Egypt [...]
1085 BC: David is born in Bethlehem (1Sam. 17:12). 30 years later he becomes king (1Sam. 16:1, 2Sam. 5:4) [...]
1015 BC: David dies and Solomon reigns alone as king of Israel after reigning during the last 6 months of his
father’s life (1 Kgs. 2:1-10) [...]
1012 BC: Solomon starts construction of the Temple in the 480th year after the Exodus (1 Kgs. 6:1,37; 2 Chr.
3:2) [...]
975 BC: Solomon writes the Book of Ecclesiastes. He dies after ruling Israel for 40 years (1 Kgs. 11:42, 2 Chr.
9:30) [...] Solomon’s son Rehoboam becomes king of all Israel but immediately loses control of the 10 northern
tribes. Only Benjamin and Judah remain loyal to him. The 10 tribes, which remained known as the kingdom of
Israel, chose Jeroboam, himself chosen by Yahweh, as their king (1 Kgs. 12) (P476). Rehoboam ruled the
kingdom of Judah for 17 years while Jeroboam ruled 22 years (1 Kgs. 14:20-21, 2 Chr. 12:1-2) [...] 8th month,
15th day (Monday, December 16): Jeroboam commands Israel to celebrate the new holiday of his creation (1 Kgs.
12:32-33). Yahweh sends an unnamed prophet to rebuke him (1 Kgs. 13:1-34, 2 Kgs. 23:15-20). From that day,
Israel persisted in evil for 390 years (Ezk. 4:5) [...]
721 BC: The Assyrian army under their king Shalmaneser takes Samaria and destroys the northern Kingdom of
Israel [...]
607 BC: Baruch wrote down all the words of Jeremiah (Jer. 36:1-8) Nebuchadnezzar threatened to take Jehoiakim
as prisoner to Babylon but changed his mind and let him remain in Jerusalem (2Chr. 36:6). Many other leaders
weren’t so blessed. So marks the beginning of the 70 years of exile prophesied by Jeremiah (Jer. 25:11,
29:10) Going into captivity were the best of Judah’s children and youth—including Daniel and his three friends
(Dan. 1:3-7) as prophesied by Isaiah (39:7) [...]
590 BC, Thursday, January 30: Nebuchadnezzar and the army of Babylon began their siege of Jerusalem (2
Kgs. 25:1, Jer. 39:1, 52:4)
588 BC, Wednesday, July 27: Jerusalem fell (2 Kgs. 26:2-4; Jer. 39:2-3, 52:5-7) [...] Sunday, August 27: The
Babylonian army burned down the Temple, the king’s palace, and all the other buildings in Jerusalem (Jer. 38:8,
52:13) Afterward, the Babylonian army carried away the treasures and people of Jerusalem back to Babylon [...]
538 BC: Cyrus conquers Babylon and finishes absorbing its empire into his own [...] Belshazzar, king of
Babylon, was feasting when the army of Cyrus entered the city. Yahweh wrote a message on the wall for the king.
(Dan. 5). [...] (Isa. 13:1-14:32, 21:1-17, 34:1-17, 46:1-13; Hab. 2:1-20; Jer. 25:1-38, 50:1-51:64) [...]
5 BC: The angel Gabriel announces to Mary in Nazareth of Galilee that she will conceive a son by the power of
the Holy Spirit. She is to name him Jesus [...] Mary hurries to the home of her cousin Elizabeth in the city of
Hebron John is born (6043) Caesar Augustus orders a census to be taken of the whole Roman world. December
[25]: Joseph takes Mary his wife to register in Bethlehem. While there, Mary gives birth to Jesus. Saul, later
known as the apostle Paul, is born in Tarsus (Anatolia) perhaps around the same time that Jesus is born.
4 BC: January: Wise men from the East pay homage to newborn Jesus in Bethlehem February: Forty days after the
birth of Jesus, Mary goes to the Temple in Jerusalem to make the sacrifice required by the Law. Afterward, she and
Joseph return with Jesus to their home in Nazareth. An angel warns Joseph to take Mary and Jesus and flee to
Egypt (6064). Herod, thinking Jesus is still in Bethlehem, sends soldiers there who kill all the children aged two
years and younger to make sure they get Jesus. November 25: Herod dies.
3 BC: An angel tells Joseph of Herod’s death and that it is safe to return. He leads his family to Nazareth.
AD 1: The first Year of the Lord [Jesus] as determined by the monk Dionysius the Humble in 512. He created this
new way of numbering years both to honor Jesus and to stop the practice of dating years from the beginning of the
reign of the Roman emperor Diocletian who persecuted Christians so badly.
8: Joseph and Mary bring their son Jesus with them when they travel to Jerusalem to observe the Passover. After
the festival, Joseph and Mary leave the city assuming their son is with their group. When they realize he isn’t, they
search for him. After three days, they find Jesus in the Temple.
9: Ovid is banished from Rome by Caesar Augustus aged 51.
14, August 19: Caesar Augustus dies.
17: Ovid dies.
26: Pontius Pilate becomes the Roman procurator of Judea. October 19: John the Baptist begins preaching a
baptism of repentance for the forgiveness of sins (Mark 1:4, New American Standard Version). This was the Day of
Atonement and beginning of a Year of Jubilee.
27: John baptizes Jesus.
30: Jesus begins his public ministry. Jesus goes to Jerusalem for the Passover for the first time since beginning
his public ministry. He drives the money changers and their oxen, sheep, and doves from the Temple. He also
speaks to Nicodemus who comes to him at night. Herod the tetrarch unjustly throws John the Baptist into prison.
When Jesus hears of this, he leaves Judea for Galilee after having preached there for about eight months. On his
return, he converts a Samaritan woman.
31: After his rejection in Nazareth, Jesus moves to Capernaum. He then calls Peter, Andrew, James, and John as
his first disciples. Jesus returns to Jerusalem for the second Passover since his public ministry began. After
returning to Galilee, Jesus preaches what is called his Sermon on the Mount. He sends his twelve apostles out in
pairs.
32: John the Baptist is executed (6362). Jesus returns to Jerusalem for the third Passover during his public
ministry. Peter confesses that Jesus is the Christ. Soon Jesus is transfigured before Peter, James, and John.
33: Jesus brings Lazarus back to life. Jesus enters Jerusalem in triumph (6439). On April 2, he celebrates his
fourth Passover and last supper with his disciples. Jesus is arrested in a garden called Gethsemane. April 3, 9 am:
Jesus is crucified (6474). 3 pm: Jesus dies. April 5: The resurrection of Jesus Christ. May 14: Jesus
ascends into Heaven. May 24: The Holy Spirit descends on the disciples on Pentecost. 33 AD, May 24: Day of
Pentecost, birthday of the Church. The death of Stephen—the first martyr. Those stoning him laid their cloaks at
the feet of Saul. Saul was a Pharisee from Tarsus in Cilicia. He was in Jerusalem to study theology at the
Synagogue of Cilicia and to learn from Gamaliel.
34: A great persecution of the church in Jerusalem begins. Saul participates enthusiastically in it.
35: Jesus confronts Saul on the road to Damascus and Saul becomes his witness instead of his persecutor. Saul
goes to Damascus, leaves for Arabia, then returns.
37: Saul is forced to flee Damascus by night to avoid being murdered by Jews who oppose him just as he once
opposed Christians. Saul returns to Jerusalem and speaks with Peter, James, and Barnabas. Because Jews in
Jerusalem also planned to murder him, some Christian Jews take Saul to Caesarea and put on a ship to Tarsus.
38: Peter visits the churches in Judea, Samaria, and Galilee. In Lydda, he heals a man named Aeneas; in Joppa, he
brings a woman named Tabitha back to life.
39: Pontius Pilate commits suicide. [...]
64: Nero sings of the destruction of Troy as he watches Rome burn. To deflect suspicion that he caused the fire,
Nero condemns Christians. They suffer torture and death. Epaphroditus arrives in Rome with monetary and
spiritual support from the church in Philippi. Paul converts Onesimus, a slave who had run away from his master in
Colossae. Timothy, imprisoned with Paul, is freed. Paul sends Epaphroditus back with his Letter to the
Philippians. Paul writes his Letter to Philemon, master of Onesimus, and Letter to the Colossians and sends
both with Onesimus to deliver. Paul sends his Letter to the Ephesians with Tychicus who had traveled with him
in and around that city. Paul writes his Letter to the Hebrews.
65: Construction of the Temple of Yahweh in Jerusalem is finished. Paul is released but not yet acquitted. He
travels to the Roman province of Asia and stays with Philemon in Colossae. Paul then preaches in Crete and leaves
Titus there to complete the organization of churches (Titus 1:5). Paul travels to Ephesus and leaves Timothy [...]
Paul writes his First Letter to Timothy and his Letter to Titus.
66: At the beginning of spring, Paul visits Timothy and the church in Ephesus. He then travels to Rome, presents
his case to Nero, and is acquitted (2 Tim. 4:16-17). Paul remains in Rome and continues to share the Good News
with all who come to him. A Jewish rebellion against Roman rule begins with the seizure of Jerusalem by rebel
leaders. [...] Paul writes his Second Letter to Timothy.
67, June 29: Paul, as a citizen of Rome, is executed by being beheaded. Peter, who was not a Roman citizen, is
crucified upside down.
70, September 8: Titus, son of the Roman emperor Vespasian and commander of the Roman army in
Judea, ends the Jewish rebellion after four years of fighting by taking Jerusalem and burning it to the ground.
73: The Romans take Masada and the last pocket of Jewish resistance to Roman rule ends.
Mi James Ussher bibliai kronológiájának jelentősége napjainkban?!
James Ussher-re (1581. január 4. – 1656. március 21.) leginkább a monumentális, 1658-ban megjelent
Annals of the World műve miatt emlékeznek meg. Ebben a könyvében gondos kísérletet tett arra, hogy a
Bibliában található összes releváns információ alapján meghatározza a világ teremtésének dátumát. Majd
folytatja a bibliai kronológiáját az összes jelentős bibliai esemény dátumával a teremtéstől kezdve Jézus
Krisztus életén át a korai egyház életéig. Ussher alaposan ismerte Bibliáját és az ókori történelmet.

https://en.wikipedia.org/wiki/Herod_Archelaus szerint:
Herod Archelaus (Ancient Greek: Ἡρῴδης Ἀρχέλαος, Hērōidēs Archelaos; 23 BC – c. AD 18) was the ethnarch[1][2] of
Samaria, Judea, and Idumea, including the cities Caesarea and Jaffa, for nine years[3] (c. 4 BC to AD 6). He was the son
of Herod the Great and Malthace the Samaritan, brother of Herod Antipas, and half-brother of Herod II. Archelaus (a
name meaning "leading the people") came to power after the death of his father Herod the Great in 4 BC, and ruled over
one-half of the territorial dominion of his father. Archelaus was removed by the Roman emperor Augustus when Judaea
province was formed under direct Roman rule, at the time of the Census of Quirinius.
Reign 4 BCE – 6 CE
Predecessor Herod the Great
Successor Coponius (Prefect of Judaea)
Born 23 BCE
Died c. 18 CE
Dynasty Herodian Dynasty
Father Herod the Great

https://www.britannica.com/biography/Herod-Archelaus szerint:
Herod Archelaus, (born 22 bc, Judaea—died c. ad 18, Gaul), son and principal heir of Herod I the Great as king of
Judaea, deposed by Rome because of his unpopularity with the Jews. Named in his father’s will as ruler of the largest
part of the Judaean kingdom—Judaea proper, Idumaea, and Samaria—Archelaus went to Rome (4 bc) to defend his title
against the claims of his brothers Philip and Antipas before the emperor Augustus. Augustus confirmed him in
possession of the largest portion but did not recognize him as king, giving him instead the lesser title of ethnarch to
emphasize his dependence on Rome.
Born: 22 BCE Judaea Died:18 Gaul Title / Office: king (4BC-6), Judaea
In the account of the Gospel According to Matthew (2:22), it was fear of Archelaus’ tyranny that led Jesus’ family to
settle outside his domain at Nazareth in Galilee.
Mikor pedig [József] hallá, hogy Júdeában Arkhelaus uralkodik, Heródesnek, az ő atyjának helyén, nem
mert vala oda menni, hanem minthogy álomban meginteték, Galilea vidékeire tére. (lásd: Máté 2:22)
1 (secular year) 3761 (jewish year) Archelaus (son of Herod I) ruled, 4 BCE
10 (secular year) 3770 (jewish year) Archelaus was deposed by the Roman Emperor 6 CE
Timeline of Jewish History (zsidó naptár krónológia) a Chabad.org.htm szerint (kivonatosan):

-3760 1 Creation of the world; birth of Adam and Eve (Chavah)

-3631 130 Seth (son of Adam) was born
-3526 235 Enosh (son of Seth) was born
-1813 1948 Abraham (son of Terah) was born
-1803 1958 Sarah (daughter of Haran) was born
-1788 1973 Abraham married Sarah
-1638 2123 Abraham died
-1603 2158 Shem (son of Noah) died
-1506 2255 Jacob died
-1429 2332 After Levi died, the enslavement in Egypt began
-1393 2368 Moses was born
-1355 2406 Joshua was born
-1314 2447 Moses encountered the burning bush
-1313 2448 The Jewish nation left Egypt
-907 2854 David was born
-890 2871 Samuel became leader
-879 2882 Saul was appointed king
-877 2884 David became king of Judah in Hebron
-869 2892 David became king of Israel in Jerusalem
-837 2924 Solomon became king
-548 3213 Sennacherib invaded the Land of Judah and retreated
-533 3228 Menasseh (son of Hezekiah) became king of Judah
-425 3336 The final Babylonian siege of Jerusalem
-423 3338 The walls of Jerusalem were penetrated
-423 3338 The sacrifices ceased in the Beit Hamikdash
-423 3338 The first Beit Hamikdash was destroyed
-36 3725 Herod I ruled, killing all the Chashmona'im
-19 3742 Herod I began rebuilding the second Beit Hamikdash
21 3781 Agrippa I (grandson of Herod I) ruled
28 3788 The Sanhedrin moved from the second Beit Hamikdash
66 3826 Vespasian arrived in Judea to reassert Roman authority
69 3829 The second Beit Hamikdash was destroyed

Összeállította:
Faddi Tibor
2023