cigányság

Nemzeti és etnikai kisebbség minden olyan

a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport,

amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van,

tagjai magyar állampolgárok,

a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, valamint hagyományai megkülönböztetik,

egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely önazonosságának megőrzésére, közösségi

érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.

Ezer, magát valamely kisebbséghez tartozónak valló választópolgár népi kezdeményezéssel kérheti
kisebbségként való elismerését.

A magyarországi roma lakosság (a cigány megnevezésben negatív tartalmat véltek sokan)

Magyarország legnagyobb létszámú (etnikai) kisebbségi csoportja a cigányság. Létszáma - 400 ezer és
600 ezer körül.

Őket nem nemzetiségi, hanem etnikai kisebbségként jelölik, ugyanis a többségük anyanyelve magyar, de
hagyományaik, életmódjuk megkülönbözteti őket a többségi társadalom egészétől. (közös származás és
kultúra az identitásuk alapja)

Kettős identitás jellemző többségükre – magyar és cigány.

Több csoportjuk van: romungrók, oláh cigányok, beás ~ - egymással nem mindig vannak jóban.

Sajátos, vándorló életmódjuk miatt több száz éven keresztül a társadalom peremén éltek. Az állam
sokszor próbálta őket letelepíteni, és asszimilációra kényszeríteni - sikertelenül. Értékrendszerük nem egy
eleme ellentétes a többségi társadaloméval; a család, rokonság kiemelt szerepű; szokásjoguk felülírja
olykor a hatályos törvényeket.

Történetük

Az 1420-as években kisebb cigány csoportok már jelen voltak Magyarországon. Bevándorlásuk ezt
követően szakadatlanul folyt a Balkán felől. Cigány jobbágyok kevés sikerrel járt, nem váltak parasztokká.
Vándorkereskedő és vándoriparos foglalkozásokat űztek, mint lókupecek, zenészek, üstfoltozók,
kosárfonók, téglaégetők, zsoldosok, szemét- és hullaszállítók, hóhérok vagy más lenézett foglalkozások
űzői keresték kenyerüket. A nők jövendőmondással, tenyérjóslással, koldulással foglalkoztak. Ezeket
egészítették ki mindenféle féllegális, olykor törvénytelen forrásokból származó jövedelmek. Ilyen módon
részt vettek ugyan a társadalom munkaszervezetében, de csak annak perifériáján, és nem illeszkedtek be,
megjelenésük pillanatától etnikai és szociális értelemben peremcsoportot képeztek a társadalomban. Ez
a helyzetük máig sem sokat változott.

A török háborúkban lassan kivérző ország még mindig tudott és akart számukra helyet biztosítani a
munkamegosztás és megélhetési módok rendszerében. A cigányság máig tartó társadalmi
integrációjának alapjait a felvilágosult abszolutizmus erőszakos jóindulata vetette meg. Ellenőrizhetővé
és ellenőrzötté kívánta tenni őket, be kívánta illeszteni őket a társadalmilag hasznosnak és
elfogadhatónak tekintett mezőgazdasági vagy ipari munkarendbe, egyben az adóalanyok sorába. A Mária
Terézia és II. József nevéhez fűződő, Regulatio Cigarorum néven ismertté vált rendeletekben nagyobb
türelem és körültekintés volt más országok hasonló rendelkezéseinél. Azonban kevés sikert tudott
felmutatni.

A cigányság 19. század folyamán lassan kezdett kilépni a teljes etnikai és életmódbeli elszigeteltségből, és
elindul egyfajta kezdetleges integráció felé. Rövid ideig a cigányok is haszonélvezői voltak a kiegyezést
követő gazdasági fellendülésnek, a század végére azonban a gyári tömegcikkipar feleslegessé tette a
cigány háziipari foglakozásokat. A kor gondolkodásában a cigányság természetesen nem jelent meg
kisebbségként. Jelenléte inkább etnikailag színezett szociális problémának látszott. A cigányság helyzete
1918 után sem változott. Egyfajta békés egymás mellett élés alakult ki köztük és a csendőrség között,
amely időről-időre felsőbb utasításra cigány razziákat tartott, látszatintézkedéseket foganatosított, egy-
egy személyen példát statuált, de leginkább igyekezett elhárítani magától a cigányüggyel való mélyebb
foglalkozást, és jó kapcsolatokat tartani a maguk módján mindent elintéző vajdákkal vagy szószólókkal.

A cigányság több százados egyensúlyozása szegregáció, beilleszkedés, asszimiláció, legalitás és illegalitás,

megvetés és elismerés határmezsgyéin alakította ki azokat a szocializációs mechanizmusokká szilárdult
viselkedéseket, - túlélési technikákat -, amelyek mindmáig irritálóan hatnak a többségi társadalomra még
akkor is, ha nem sértik meg az írott normarendszer kereteit. Ennek ellenére Magyarország, ahol pedig
jóval nagyobb számban és arányban bukkantak fel, mint a nyugatabbra fekvő területeken, velük
kapcsolatban is hű maradt beengedő, befogadó, beillesztő, egyenjogúsító hagyományaihoz, nem került
sor módszeres üldözésükre, megbélyegzésükre, kiirtásukra. 1944-45-ben a nemzetiszocialisták
Németországban és máshol, így Magyarországon is népirtást követtek el a romák ellen. A cigány
holokauszt, a Porajmos, kb. 5000 áldozat.

A II. világháborút követően, a szocializmus idején

A cigányok kimaradtak a földosztásból annak ellenére, hogy jó 25-30%-uk mezőgazdasági napszámos

vagy cseléd és döntő többségük falusi lakos volt, kiszorultak a megalakuló termelő szövetkezetekből.
Ugyanakkor végképp elzáródott a hagyományos cigány foglalkozások űzéséből való megélhetés
lehetősége is.

1957-ben pillanatnyi politikai érdekektől vezéreltetve életre hívták, majd a cigányok etnikai
tudatosodásának lehetőségétől visszarettenve rövidesen felszámolták a Magyarországi Cigányok
Kulturális Szövetségét, amelynek feladata egy politikai nevelő és szociális elosztó központ szerepe lett
volna. Az MSZMP 1961-ben a cigányság szociális helyzetének megjavításáról, munkába állításáról és
átneveléséről döntött. A pozitív diszkrimináció elveit valamint a szigorú ellenőrzést és autoriter
módszereket elegyítve próbálta meg szinte máról holnapra felemelni a cigányságot legalább a munkásság
alsó rétegeinek szintjére, annál is inkább, mivel szükség volt az extenzív gazdaságfejlesztésben a
hatalmas, de képzetlen munkaerő tömegre. Megkezdődött a cigányság „feketevonatos" vonulása az ipari
centrumok és nagyvárosok felé. A cigányság tömegesen állt munkába, főként a szaktudást nem igénylő
építőiparban, textiliparban és bányászatban. A cigányok a 80-as évek elejétől kibontakozó, jelentősebb
forrásfelhalmozást lehetővé tevő második gazdaságba nem tudtak bekapcsolódni. Társadalmi
integrációjuk érdekében megkezdődött a cigánytelepek felszámolása, de sokukat csak csökkentett
komfortfokozatú (ún. „Cs"-lakásokba) költöztették. A lakóhelyi szegregáció jelentősen csökkent, a 80-as
és 90-es évek fordulójára sikerült bekényszeríteni a cigánygyerekeket legalább az általános iskolába,
illetve az iskolaelőkészítőbe. Ismerethiányaikat átmeneti cigány osztályokban próbálták leküzdeni, ezeket
később felszámolták. Az általános iskola befejezése után a cigány gyermekek alig 40%-a tanult tovább, a
többségi népességhez tartozó gyermekek majdnem 100%-a.

Az asszimiláció sem egyik, sem másik oldalról nem talált kedvező visszhangra, így fokozatosan még
inkább előtérbe került a beilleszkedés propagálása.

A rendszerváltás után a gazdaságtalanul működő ipari vállalatokat bezárták, vagy eladták, és így az
alacsony képzettségű romák közül sokan munkanélküliek lettek. Napjainkban a társadalom
legszegényebb rétegeihez tartoznak.

A cigányság 40%-a városlakó - elsősorban Budapesten és a régi iparvidékek nagyobb városaiban (pl. Ózd)
találhatóak nagy számban. A többiek leszakadó, fejletlen térségekben élnek az ország keleti felében,
illetve a Dunántúlon, Baranya megyében.

A cigányság társadalmi haladása, felemelkedése, modernizációja sem eléggé tartós, sem eléggé
mélyreható nem volt ahhoz, hogy visszafordíthatatlanná válhatott volna. A cigány tömegek javarésze
nem tudott megkapaszkodni, civilizációs hiányaik és a velük szembeni etnikai-kulturális ellenérzés
meggátolták végleges betagolódásukat a többségi társadalomba.

Amikorra a társadalom és a politikai szféra számára tudatosodott, hogy a cigány probléma csak a maga
teljességében egyszerre demográfiai, egészségügyi, gazdasági, szociális, etnikai-kulturális és
önkormányzati kérdésként kezelhető, elfogyni látszottak az erre fordítható pénzügyi források. A
rendszerváltással publikus formát öltöttek bizonyos előítéletek, szervezett kereteket öltött, és
szórványosan elszabadulni látszott az etnocentrikus agresszió – szkinhed mozgalom. Az előítéletesség
annál is fenyegetőbb veszély, mivel a többségi társadalom nagyobb része is a nehéz helyzetben, vagy a
lecsúszás állapotában van, ami fokozza a társadalomban lejjebb állókkal szembeni elhatárolódás iránti
igényt.
Társadalmi problémák

Előítéletes gondolkodás: Egy személlyel vagy csoporttal kapcsolatos előzetesen kialakult elképzelések,
amelyek új információk hatására sem változnak meg. A romákkal kapcsolatos sztereotípiák: buta, koszos,
lop, nem szeret dolgozni stb.

Diszkrimináció - Hátrányos megkülönböztetés.

- A romák hátrányban vannak a munkaerőpiacon, szórakozóhelyekre nem engedik be őket, házat nem
adnak el nekik, stb.

• A cigányság össztársadalmi gondjai

• iskolázatlanság; • munkanélküliség;• rossz életkörülmények, szegénység; • vékony az értelmiségi

rétegük

• megosztottság: egységes politikai fellépés hiánya – politikai játszmák részesei

• Kitörési lehetőségek: • tanulás; • sport (labdarúgás, boksz); • zene (cigányzene, jazz, pop)

Ősi mesterségeik feltámasztása és piacképessé tevése: vályogvetés, kosárfonás

Civil roma szervezetek

• 1994 Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKJI): jogi tanácsot és védelmet nyújt a romáknak

• A cigányság érdekeit védi a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA), amely a jogi segítség mellett számtalan
hírértékű akciót, tüntetést szervez. + kisebbségi ombudsman

A rendszerváltás után számos cigány kisebbségi szervezetek született meg, számuk még ma is megközelíti
a 200-at. Ezeket többnyire ellenséges viszony jellemezte, vezetésük többnyire beszélő viszonyban sem
volt vagy van egymással. Sikerült is nagy gyorsan kihívniuk maguk ellen a médiák és a többségi
társadalom ellenszenvét.

A cigány probléma súlyához mérten csekély, összességében azonban igen jelentős pénzügyi ráfordítások
nagy része nem közvetlenül a cigányság helyzetének javítására, hanem a vele foglalkozó
intézményrendszer meg-, illetve újrateremtésére, különféle központok, irodák, alapítványok, projektek és
kutatások létrehozására, személyzetük finanszírozására történt.

Míg a közelmúltban néhány szomszédos ország, például Csehország és Szlovákia, gettóépítésekról,

kitelepítésekről, a romák tömeges meneküléséről, vagy mint Románia, az emberi jogok következetes és
tömeges megsértéséről, cigányellenes pogromokról híresült el, addig Magyarország jelentékeny források
felhasználásával igyekezett javítani a romák sorsán. Sajnálatos módon ennek ellenére sem tudunk
egyértelműen pozitív jövőképet felvázolni a cigányság társadalmi sorsával kapcsolatban. A jövőre nézve
bizonyos, hogy az előítéletek ellen folytatott kampány legfeljebb tüneti kezelés, felszámolásuk a cigányok
bűnözésének csökkentésével egyetemben csak jámbor óhaj marad mindaddig, amíg nem következik be a
cigányság valóságos társadalmi, szociális, munkaerőpiaci és strukturális emancipációja, beilleszkedése.