Professional Documents
Culture Documents
Borbély Akarakarki
Borbély Akarakarki
D R Á M A M E L L É K L E T 2 0 1 0 . J Ú N I U S
Borbély Szilárd
Akár Akárki
Amoralitás
SZEREPEK
Akár Akárki
Holttest mint Akárkimaszk
Fôbeszélô mint Védô
Ellenlábas mint Vádló
Rezonôr mint Tanú
AKÁRKI Lenni vagy nem lenni? – Micsoda kérdés! De mit gondolnak, ki vagyok én?
És milyen közhelyes a feltételezés, Egy színész, ugye? Nagy tévedés.
hogy csak olyan valaki kérdezheti ezt meg, Eljátszom csak azt, hogy én vagyok
akit a létezés szakmába belevetnek. – a Hamletet játszó színész, az épp soros,
Beszéljünk inkább arról, mit jelent kezében koponyával. Látják, itt van. (A koponyára mutat)
a halál mint piaci termék. És kereslet, Ez kellék csak, hogy önöket becsapjam.
ha van rá, miként lesz támasztható Azt mutatom, hogy Hamlet-színész vagyok,
a versenyben, ahol a puszta szó
1
segít nekünk, hogy a marketing Bertolt Brecht: Irodalomról és mûvészetrôl. Fordította Sós Endre. Budapest, 1970, 73.
Bankelôtér ATM-készülékkel. Az egyik mögött félig takarásban Holttest, lába A Béremberbe költözött
kilóg. Üveg mögött diszkrét fény, steril berendezés. Ketten állnak sorban az árfolyam, és felszökött;
és reklámokkal megtömték,
BÉR-SORBANÁLLÓ Mások helyett vállalok bér-sorbanállást, hogy fogyasszon, mert ô lett gép!
nem rossz munka. Nincs benne semmi gáz. A Béremberbôl így lett gép,
Tiszta ügy. Nincs ugyan lepapírozva, hogy szolgálhassa a Tôkét.
de mindkét fél tudja, hogy mi a dolga. (Hogy a tôkések profitja
Mi a kötelessége, és mi a joga. növekedjen napról napra.)
Mert minden emberi kapcsolat valahol üzlet volna.
Nem? Vannak béranyák, akik szoros
idôbeosztással kihordják. A kisszaros BETEGES NÔ Pénzt akar kivenni?
meg mit lát: itt a mami meg a cuki papukája. BÉR-SORBANÁLLÓ Nem. Csak be akarok állni a sorba.
Nem kell kötôdni érzelmileg. Csak mint egy BETEGES NÔ Hol a sor?
áruházba. BÉR-SORBANÁLLÓ Ott kezdôdik.
Miért? Nincs mindenkinek ideje szülni, BETEGES NÔ De ott én állok.
ezt manapság igazán nem lehet eltûrni… BÉR-SORBANÁLLÓ Nem, én.
A fájdalom esztétikája meddô, BETEGES NÔ Én voltam elôbb itt.
miért erôlködjön, ha van bér-szülônô? BÉR-SORBANÁLLÓ Ne tolakodjon!
Az én munkám korrekt. Általában korán kelek. BETEGES NÔ Miért, maga érkezett hamarabb?
Vállalok piacozást, bértelefont, beállást, BÉR-SORBANÁLLÓ Naná, majd maga.
helyfoglalást, mindent. Helyettesítek férjeket, BETEGES NÔ Én éjfél után álltam ide.
kiverem a pénzt. Sokoldalú a szolgáltatás. BÉR-SORBANÁLLÓ Én már hamarabb foglaltam a helyem.
„Velem mindig meg vannak elégedve.” BETEGES NÔ De nem volt itt.
Ez az üzletpolitikám. Fontos a fizikai BÉR-SORBANÁLLÓ Úgy látom, van itt más is. (Az ATM felé mutat)
erô. Járok konditerembe. A szexuális BETEGES NÔ Már néztem, biztos hajléktalan.
életem rendbe. Van pszichológusom; BÉR-SORBANÁLLÓ Nekem mindegy. De nehogy majd azzal jöjjön,
fogorvosra nagy súlyt fektetek. Tartok kutyát, hogy ô már itt volt. Én vagyok az elsô.
szociális érzékem frissen tartja. A kölyköket BETEGES NÔ Ugyan miért?
AKÁRKIMASZK Egy csendes utcát látnak mindjárt, figyeljenek! Hitt a Pártban. Bélyeget vett.
És elôtte néhány szegényt, kit a sors útszélre vet. Száját soha nem nyitotta.
A szegények manapság a banknegyedben Aki gyalázta a Rendszert,
fekszenek a fûtött éji csendben, Az Irodán azt besúgta.
s a toronyházak gépekként lihegnek,
fûtenek és hûtenek, merengnek. Jött az Ördög, és azt mondta:
A modern próféták kapargatják sebük. „Könnyû annak, aki gyáva:
Isten fülükbe súgja: nincs nevük, Nem véd’né Isten szoknyája,
mint Jóbnak hajdan Ninivébe, Nem vón’ oly nagy a pofája.”
hiába ülnek itt vagy akár a tévébe:
„Nincs nevetek, akárkik is lehettek, „Ne bántsd, kérlek, Jób elvtársat.
gyermekeim, miattam elmehettek…” Morálisan absztinens ô.”
„Épp ez dühít, a morálja!”
„Csak tudja, mi a kétszer kettô.”
5. ÁRUHÁZI KIRAKAT
Hajléktalan, Banki Alkalmazott, Eladólány, Holttest „Nem dicsérné politikád,
Ha egy kicsit megfingatnád…”
Éjszaka. Kivilágított kirakatban nagy plazmatévén reklámok ismétlôdnek. Isten ekkor ótót küldött.
Végtelenített program. A pinceszellôztetôn néha meleg gôz áramlik ki. Haj- S Jób kapott egy magánzárkát.
léktalan kartonpapíron ül, nézi a tévét. Holttest a szellôztetô elôtt fekszik
Nem volt háza, se kocsija.
HAJLÉKTALAN Tudják, olyan ez itt, mintha színházban lennék. Feleségét jól megdugták.
A nézôtér sötét, de mégsem vagyok egyedül. Ôt magát is megkínozták.
Néha elmegy itt valaki. Kérek tôle pénzt vagy cigit. Gyerekeit ledarálták.
Van, hogy adnak. Vagy néhány szót.
(Holttesthez) Ugye, komám? Munkahelyét elvesztette,
Van, aki belém rúg. Egyszer fel akartak gyújtani, S barátai elkerülték.
a benzinszagra ébredtem. Szerencsére ki nem „Biztos valamit csináltál…”
állhatom. Féltek tôle és rühellték.
Szeretem ezt a kirakatot. Olyan béke van benne,
mint amikor közeledik a karácsony. Testét a fekélyek lepték.
(Dúdolja) „Csengô szól, csengô szól…” Így teltek az évek egyre.
Ugye, komám? Foga kihullt, szája büdös.
Ez a sok fény, amellyel ki van világítva, Jób csak ült, de nem értette.
melegséget áraszt. Ott bent, ó, ott meleg van, béke.
És a reklámok szépek. Kár, hogy nem újítják Végül Jób is amnesztiát
a mûsort. Szépek a nôk, és szépek a férfiak. Kapott. Véget ért a Rendszer.
Mosakodnak rendszeresen. Ápolt a bôrük. Nyugdíj nélkül, hajléktalan
Vakító fehér a foguk. Mosolyognak, mert hisznek Lett végül a szegény ember.
a jövôben. Nem hallom az üvegen keresztül.
És ez talán még jobb is. Ugye, komám? Elmondják, Ördög lett a csúcsmenedzser.
hogy ezt a mosóport, pudingot, instant levest Egyszer aztán hívta Istent:
vedd meg, és akkor boldog leszel. Ugye, komám? Meg „Volt neked rég egy sameszod,
a kutyádnak, a macskádnak, az autódnak, és Jób vagy ki is… Még emlékszel?”
akkor a kutyád, a macskád és az autód is tök
boldog lesz. És a végén mindig mindenki Így méláztak együtt ketten:
mosolyog. Ekkor érzem, hogy az élet szép. „Ja. Rémlik, hogy volt egy ember…”
Egyetlen esélyünk van. (Holttesthez.) „Hogy megy sorod?” „Hát, nehezen.”
Nem mondasz semmit? „Lehetnél humán menedzser…”
Ilyenkor boldog vagyok, hogy ilyen jó kirakatot
találtam.
Hogy itt nézhetem a fényes és meleg kirakatban
a képernyôn futó reklámokat. Néha a szellôztetô A bank oldalajtaján kijön egy öltönyös alkalmazott. Elmenne a fekvô mellett
Reflektorból erôs fénnyel világítják meg ôket. Ketten egymás mellett, feltar- A színpadon elôadás után a Díszletezô dolgozik, pakol. A sötét nézôtér felé
tott kézzel, kényszerû arckifejezéssel beszél néha. Betéved a Színésztanonc, valamit itt felejtett. A nézôtér felôl
beszélgetés közben megdobálják ôket
ITT LAKÓ NÔ Gondolja? Kezdek félni én is.
(Kiáltja) Nem ismerjük ezt a férfit! DÍSZLETEZÔ Ha az elôadásnak vége, és a színház-
Ne lôjenek! Ártatlanok vagyunk, terem üres lesz, néhány díszletmunkás
HOLLAND RABBI A Mindenható, áldott legyen neve, jelenete következik. Félsötétben vaklál,
nyugtassa meg lelkét nagy Szelleme. egyedül a jelmezek között.
ITT LAKÓ NÔ Ó, szegény. Azt hittem, csak trükköz. Nyakkendô, sál, egy pohár eltörött…
A gyilkosok, úgy látszik, visszatértek, Egy játék kellékei szerteszórva
az egyik halott volt már régen, utalnak még az emberi nyomokra,
most végeztek a másikkal is szépen, és a poros csendben mégis ott rezegve
addig beszélgettünk itten a morálról, megjelenik az este minden tette;
míg elfeledkeztünk a gyilkolásról. minden szerep újra színre lép,
HOLLAND RABBI Az Örökkévaló sosem felejt, és kezdetét veszi a bûnök számbavétele:
az ember pedig pusztán egy selejt. mert a színházban a Lelkiismeret
(El) vásárolt meg ma minden jegyet.
1. 12.
Minden szerepnek most lesz vége hát, És tudd: az életnek nincs tanulsága,
kijártuk már az élet-iskolát, az eldobható test csak csomagolása.
és nem tanultunk benne bölcsességet, A hideg kólába se muszáj a mûjég:
ezért semmizett ki minket az élet. rajtad se segít már a márkahûség.
2. 13.
Búcsút intek már, ne féljetek! A vásárlás a Pénzrôl szól csupán,
Ha király voltam, és nem értetek; hogy minden összemérhetô, úgy ám!
a Hatalomtól voltam én csak részeg: Akárki vagy te is, a Pénznek hála,
megbocsássatok, hisz ti még éltek. senkit sem érdekel a Test halála.
3. 14.
Ha kalmár voltam, s dúskáltam a jóba, Ne feledd el, hogy Halál mindenütt vár,
a szegénynek nem adtam, csak szóba, a Plázában is… Elfelejtettük már,
bár raktáraimban roskadozott minden, hogy mint a pincér, bûneinket írja,
a Halál vitte el a kincsem ingyen. és a toalett-tükörbôl ô néz vissza.
4. 15.
Ha pápa voltam, s bár a szenvedôkkel Míg halk zene szól a szupermarketba,
együtt éreztem papíron, de gôggel s öt szinten turkálsz, már mindet megunva,
aranyból készíttettem Bibliám: s a fogyasztás a tested széjjelrágja,
üres szavakból állt enciklikám. emlékezz: Halál vár rád is a Kasszába.
5. 16.
Ha gondoltam volna az Öröklétre, A mobiltelefont ne kapcsold még be,
befektettem volna néhány szegénybe, igaz ugyan: a játéknak már vége,
hisz milliárdos tôzsdecápa voltam, de vidd magaddal tanulság gyanánt:
most leesett az indexem így holtan. hogy néha csendben majszolj egy banánt.
24
Kiadó: Színház Alapítvány. Felelôs kiadó: Koltai Tamás. Készült a Multiszolg Bt. (Vác) nyomdájában