RICK FRASER

Ragadozó 3.

Új vadászok
 A m eredeti címe:
New Hunters
Copyright © Rick Fraser, 1995

Fordította

BIHON TIBOR

ISBN 963 9278 06 8

Hungarian translation © by Bihon Tibor, 1999

Hungarian edition © by Szukits Könyvkiadó
Lektor: Sz ts Katalin
Tördel szerkeszt : ITBooks, Illés Tibor
e-mail: itbooks@extra.hu
Tipográfia, színre bontás: A-SzínVonal Bt.
Szerkeszt : Gomköt El d
Felel s kiadó: Szukits László
Felel s szerkeszt : Hunyadi Csaba

Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. -

200015 Felel s vezet : Pogány Zoltán igazgató
 1

Három hajó, három álmodó.

Mindhárom álmodó maga volt a hajó, s
elkorcsosult testét l megfosztott tudataként, mely
rég megszabadult a szerves létezés nyomasztó
valóságától, csak az álmoknak élt. Az univerzum
rideg valóságáról álmodott: bolygókról,
csillagokról, porködökr l, elektronviharokról. Ám
jobban kedvelte a tiszta vákuumot, s útja során
gondosan elkerült minden akadályozó tényez t.
Megállíthatatlanul haladt a kiszemelt célpont felé.
A három egyszemélyes rhajó a küls r irányá-
ból érkezett. Elsuhantak a legszéls bolygók
mellett, csaknem érintették az Uránusz gy it,
elkerülték a Jupitert, majd átsiklottak a Mars
vöröses gömbje felett.
Célpontjuk a központi csillagtól számított
harmadik bolygó volt, melyet az itt él
humanoidok egyszer en csak „Föld"-nek neveztek.
Végtelenül kékl hatalmas óceánjai, fehéren
bodrozódó felh i, fenséges hegyei nem voltak
ismeretlenek az érkez k számára.
 Lassan hétszáz esztendeje már, hogy a
Ragadozók rendszeresen látogatták ezt a bolygót.
Jöttek, mert vonzotta ket a Vadászat izgalma.
Jöttek, mert a vad egyre veszélyesebb lett, s mind
nagyobb dics séget jelentett az elejtése. Eddig két
Ragadozó pusztult el ezen a világon, mindkett vel
a helyi vezérfaj egy-egy kiemelked példánya
végzett.
Utoljára nemes vadra akadtak, de a Vadászat
szabályai szerint futni hagyták, mert az kivívta
magának az élethez való jogot. Azóta azonban
eltelt az el írt várakozási id , és a Vadászok ismét
próbálkozhatnak az elejtésével.
Az rhajók beléptek a légkörbe, s bár egy
pillanatra mind a három burkolata felszikrázott a
súrlódástól, egyetlen földi állomás sem észlelte
érkezésüket, pedig akadt néhány, amely
kifejezetten ebb l a célból pásztázta a világ rt.
Az rhajók Nevada fel l közelítették meg a
célpontot. Ahogy átsuhantak a hegyek között, az
állatok riadtan menekültek valami
megmagyarázhatatlan ösztönnek
engedelmeskedve, ám a Ragadozók ket nem
háborgatták, nemesebb vad után indultak...
Emberre vadásztak.
 Mike Harrigan hirtelen felkapta a fejét, és
hunyorogva felnézett az égre. A rekken h ségben
még ez a kis mozdulat is súlyos izzadságcseppeket
csalt a homlokára. A hatalmas termet , sötét b
férfi elgondolkozva nézte az egymással incselked
felh foszlányokat, majd vállat vonva
kényszerítette magát, hogy ne az égbolt kékjét
bámulja, hanem a kezében tartott fegyverre
fordítsa figyelmét.
Bár már mintegy két és fél éve nem tartozott a
rend rség kötelékébe, mégis minden reggel és
este komótosan szétszedte kedvenc fegyvereit,
megtisztította és kifényesítette az összes aprócska
alkatrészt, majd gondosan összerakta ket.
Amolyan beidegz dés volt ez, ragaszkodás az
emlékekhez. Valahányszor fegyvert vett a kezébe,
az els gondolata egy olyan, nem evilági lényt
idézett fel, aki a világ r komor mélyéb l azért jött
a Földre, hogy felkutassa és megölje kiszemelt
áldozatát.
Akár egy vadász.
Valahányszor eszébe jutott az a három évvel ez-
el tti, lidércnyomásos néhány nap, amely megvál-
toztatta az életét és a gondolkodását, mindig
remegni kezdett a térde, s bár az évek múlásával a
félelem lassan alábbhagyott, Harrigan sosem
tudott szabadulni a gondolattól, hogy nem
kegyelmet - csupán haladékot kapott...
Visszajönnek, s akkor nincs menekvés!
Halvány pasztellszín Cherokee terepjáró kanya-
rodott a bejárat elé. Nem volt valami új modell,
bár a festés és a fényezés frissnek t nt. Harrigan
automatikusan megjegyezte a legapróbb
részleteket is, ami elütött a szokványostól.
Amolyan zsaruszokás, mondogatta néha a
barátainak, ha azok viccesen felemlegették
különös képességét.
A terepjáróból egy komor arcú, ismeretlen férfi
szállt ki. Harrigan figyelmét nem kerülte el az az
alig észrevehet pillantás, ahogy a fickó felmérte
környezetét: sokat próbált, tapasztalt harcosra
utaló jel volt ez, amit csupán a szakért szem vesz
észre.
A férfi fehér b volt, s talán 35 év körüli
lehetett. Mintegy százhatvanöt centiméterével
nem magasodott volna ki túlságosan a tömegb l,
ám az egykori zsaru tudta, hogy bizonyos
helyzetekben - például t zharcban - kifejezetten
el nynek számít, ha nem langaléta az ember. Az
idegen szokatlanul vékony volt, de magabiztossága
ellensúlyozta látszólagos gyengeségét.
 - Mike Harrigan? - kiáltotta már a bejárattól az
érkez , és csak akkor lépett beljebb, amikor az
exzsaru bólintott, s hívogatóan intett. Miközben a
fickó közeledett, Harrigan villámgyorsan
összeszerelte a kezében tartott .45-ös Detonicsot,
és a zsebébe süllyesztette. Biztonsági okokból
sohasem tartott a közelben l szert, de ha netán
megszorítanák, akkor a támadó igencsak
meglep dne a Harrigan pincéjében felhalmozott
miniat r arzenál láttán.
- Mike Harrigan, hadnagy, Los Angeles-i Rend r-
ség? - kérdezte ismét az idegen, miközben néhány
lépésnyire megállt a magas, fekete zsaru el tt, s
mélyen a szemébe nézett.
Harrigan kelletlenül bólintott, s rossz el érzete
támadt.
- Az volnék - mondta, majd halkan hozzátette:
- Ex-hadnagy, ex-zsaru... A jövevény komoran
lebiggyesztette az ajkát.
- Aki egyszer zsaru volt, az az is marad, még ha
néhány szarrágó aktakukac szívesen állítja is
pellengérre túlontúl sikeres munkatársait. Harrigan
szeme megvillant, de magába fojtotta egykori
felettesei iránt érzett gy löletét, amit az eltelt
három esztend ellenére sem tudott teljesen
kitörölni a lelkéb l.
 - Maga kicsoda? - kérdezte hidegen a fekete ex-
zsaru, miközben magában már eldöntötte, hogy ha
ez a fickó is csupán egy a számos firkász vagy ripor-
ter közül, akik néhanapján beletúrnak a Múlt
Nagy Szemeteskukájába, s megpróbálnak
összecsipegetni valami használható maradékot -
nos, akkor rövid id n belül lapátra teszi.
- Roger Bridge - felelte a figura bocsánatkér
mosollyal, s kézfogásra nyújtotta a kezét.
Harrigan nem fogadta el, ám Bridge nem
zavartatta magát, s mintha semmi sem történt
volna, karjait összekulcsolta a háta mögött.
- Megértem a fenntartásait, Mr. Harrigan -
bólogatott türelmesen, majd meg sem várva, hogy
hellyel kínálják, elhelyezkedett a teraszon álló
egyik nádfotelban. - Remélem azonban, hogy
kett nk között hamarosan olyan kapcsolat fog
kialakulni, amely elengedhetetlenné teszi a
bizalmat.
Harrigan belenyúlt a zsebébe, és megmarkolta a
Detonicsot. Amikor szembefordult a jövevénnyel, a
fegyver már ott csillogott a kezében, s csöve
fenyeget en mutatott a férfi szívtájékára.
Bridge elmosolyodott.
- Ugyan, hadnagy - súgta halkan. - Nincs meg-
töltve. Másfél hete figyelem minden lépését, s
higgye el, miel tt rászántam volna magam, hogy
megkeressem, alaposan leinformáltam minden
létez helyen... Ne értsen félre, nem zsarolni
akarom, hiszen tudomásom szerint nincsenek
homályos pontok a múltjában... Eltekintve egyt l...
Harrigan összevonta a szemöldökét.
- Mire gondol? - kérdezte b szen, teljesen félre
értve a helyzetet. Bridge megvonta a vállát.
Ami azt illeti, szívesebben beszélgetnék egy po-
hár h vös whisky mellett az árnyékban, mint
idekint - kacsintott. - Elvégre egy ilyen forró napon
sok minden megtörténhet...
Harrigan tekintete megvillant. Hirtelen egy
feledni kívánt kép tört el az esztend k távolából.
Egy nem földi teremtmény arca, ahogy apró,
mélyen ül szemeit ráemeli, miközben orr és száj
helyett egy hatalmas, tátongó üreg nyílik meg az
arcán, melyben két sor éles, cápaszer fogsor
húzódik, kétoldalt pedig hegyes agyarak
meredeznek, és olyan valamik, amik leginkább egy
rovar undorítóan felnagyított rágóira
emlékeztetnek. S ez a teremtmény emberi hangon
szólt hozzá, igaz, csupán utánozva mások régebben
kimondott szavait!
 - Jöjjön! - mordult fel idegesen Harrigan, és a
szokásos zsaruösztönnek engedelmeskedve maga
elé engedte vendégét.
Az exzsaru bevezette a jövevényt a
dolgozószobájába, amely zsúfolásig volt papírokkal
és könyvekkel. A falakon gombost vel kit zött
újságcikkek, kinagyított fotók sorakoztak egyazon
téma köré csoportosítva: valamennyi az 1995-ös
nyári mészárlásokkal foglalkozott. Ezernyi
különféle találgatás jelent meg az újságokban, ám
a legtöbb hamis nyomon járt, a feltételezés a
valóság aprócska morzsáit sem tartalmazta. Az az
egy-kett , melynek írója kicsit közelebb került a
zhöz, némileg több információval rendelkezett,
ám a teljes valóságot néhány emberen kívül senki
sem tudta.
- Érdekes hobbija van - jegyezte meg Bridge, és
érdekl dve vette szemügyre a falakon díszelg
dokumentumokat.
Harrigan nyugalmat er ltetve magára megvárta,
míg látogatója kibámészkodja magát. Közben
megpróbálta kitalálni, ki ez a fickó és mit akar t le.
Az máris nyilvánvalónak tetszett, hogy valahonnan
fentr l - nagyon fentr l - érkezhetett, mert az
elejtett célzásokból egyértelm nek t nt, tud a
Ragadozókról.
 A kérdés csupán az, mennyit?!
- Maga meglehet sen sokat tud rólam - szólalt
meg -, én viszont annál kevesebbet magáról. Az
illet megvonta a vállát.
- Nem sok mindent érdemes tudni rólam - kezd-
te. - Ám a tisztesség kedvéért, s hogy végre egy
kissé megbízzon bennem, hajlandó vagyok
válaszolni néhány kérdésére. Ez megfelel
magának?
Harrigan bólintott. Így persze el fordulhat, hogy
rá sem fog kérdezni olyan dolgokra, amiket esetleg
a jövevény magától is elmondott volna, de
legalább elkerülhet a felesleges mellébeszélés.
Márpedig Harrigan zsarukorában is csak azokat az
embereket becsülte, akik mindeme egyenesen - és
lehet leg szintén válaszoltak.
- Oké - kezdte Harrigan, és kényelmesen helyet
foglalt az egyik fotelben, alig egy lépésnyire attól a
rejtett fióktól, ahol egy cs re töltött Smith &
Wessont lapult. Elvégre sohasem tudhatja az
ember... - Ki maga, és honnan jött? Nem
önéletrajzot várok, hanem adatokat!
Bridge bólintott, és zavartalanul elhelyezkedett
Harrigannel szemben.
- A nevem Roger Bridge. Valóban így hívnak, bár
a világban van néhány hely, ahol egészen más
néven ismernek. Éveken keresztül a kormánynak
dolgoztam, afféle problémamegoldó
szakemberként. Szakterületem az egyéni akciók
megszervezése és kivitelezése volt, és higgye el,
már csak emiatt is négy teljes napon át
morfondíroztam azon, eljöjjek-e egyáltalán
magához.
- Ez azonban nem hátráltatta abban, hogy kifi-
gyelje, mivel töltöm a napjaimat! - jegyezte meg
gúnyosan Harrigan. Bridge megvonta a vállát.
- Nos, a döntés meghozatalához adatokra volt
szükségem - válaszolta, és kényelmesen hátrad lt.
-Mindazonáltal a becsületszavamat adom, hogy ér-
dekl désem ugyan súrolta az elfogadhatóság
határát, de bizonyos id szakokban, hm...
szüneteltettem a megfigyelést.
- Mertem remélni, hogy a klotyóba nem dugott
kamerát! - Harrigan dühösnek t nt, s nem csupán
„vendége" pimaszsága miatt. Önmagára volt
mérges, amiért nem szúrta ki nyomban, hogy
figyelik. Hiába, ha valaki visszavonul, s kimarad a
mindennapok lüktet forgatagából, megkopnak a
reflexei, és az ösztönei sem m ködnek úgy, mint
azel tt. Bridge halkan felnevetett.
- Semmit nem dugtam sehová - válaszolta a jó-
kedvével birkózva. - Ami azt illeti, meg kell
nyugtatnom, egyszer sem jártam ezidáig a
házában... a megfigyelést speciális, küls
eszközökkel végeztem el.
- A kormányhivatalnokokat mindig is jobban el-
látták felszereléssel, mint a zsarukat! - sóhajtotta
Harrigan, és intett a fickónak, hogy folytassa.
- Nem áll szándékomban felsorolni azokat a
helyeket és akciókat, amelyekhez közöm volt, de
higgye el, meglehet sen sok különös dologgal
találkoztam már életem során. - Bridge idegesen
megtörölte a homlokát, s az arca egy pillanatra
elszürkült, mintha hirtelen egy láthatatlan kéz
simított volna végig a tarkóján.
Harrigan el rehajolt. Valahogy érezte - bár
szerette volna, ha ezúttal téved hogy a férfi
mondanivalója valamiképpen kapcsolódni fog a
három évvel ezel tti eseményekhez. A
Ragadozókhoz...
- Ezerkilencszázkilencvenöt nyara pokolian forró
volt, talán odalent lehet ilyen meleg, ha istenigazá-
ból aládurrantanak az üstöknek - folytatta Bridge.
Abrosznyi méret vászonzsebkend t húzott el a
zsebéb l, és törölgetni kezdte a homlokát, mintha
nem is egy kellemesen légkondicionált szobában
ülne. - Akkoriban éppen néhány rejtélyes
halálesettel kellett megbirkóznom, amelyek
javarészt Los Angeles környékén történtek...
Harrigan idegesen bólintott. Volt némi
elképzelése azokról a „rejtélyes" halálesetekr l.
- A nyomok szinte minden esetben megegyez-
tek... Ismeretlen fegyverekt l származó sebek a
testen, a borzalom kifejezése az arcokon... mintha
az áldozatok magával a Halállal néztek volna
farkasszemet a végs pillanatban...
- ...és a kivágott gerincoszlop, illetve koponya -
tette hozzá Harrigan alig hallhatóan, miközben egy
véres jelenet bukkant el emlékezetéb l. Egy
barát, egy harcostárs arca. Danny Archuleta.
Meghalt, hogy trófea legyen bel le egy kibaszott
földönkívüli nappalijában!
Roger Bridge komoran el rehajolt.
- A munkámból kifolyólag lehet ségem adódott,
hogy megtekintsek néhány hullát... egykori munka-
társak szétszabdalt testét...
Peter Keyes. Valahonnan nagyon fentr l...
- Hibáztak - jelentette ki Harrigan meggy dés-
sel. - Alábecsülték az ellenfelet. Feltételezésekre
alapozták a tervüket, s amikor kiderült, hogy
egynémely elképzelésük igencsak ingatag lábakon
áll, már nem tudtak korrigálni. A Ragadozó végzett
valamenynyiükkel.
 Bridge megrázta a fejét.
- Csak azokkal, akik behatoltak a vágóhídra - vá-
laszolta lassan, és ismét végigsimított homlokán a
zsebkend jével. - Kint is volt néhány emberünk,
akik elvileg az akciót irányították... ténylegesen
azonban csak a vérengzés rögzítése jutott ki nekik.
Harrigan megremegett az emlékek hatására.
Amikor Keyes és emberei behatoltak a vágóhídra
szuperh szigetelt ruháikban, már akkor érezte
rajtuk a halálszagot. Túlságosan is magabiztosak
voltak a kurva életbe, s ez okozta a vesztüket!
- Maga bizonyult az egyetlen méltó ellenfélnek -
folytatta Bridge, miközben tekintetét mereven
Harrigan sápadt arcára szegezte. - Szembefordult
ellenfelével, és az zött vad üldöz be vette a
vadászt. Végigkergette a Ragadozót a fél városon, s
végül elpusztította... Ám senki sem tudja, mi
játszódott le az utolsó néhány percben...
Harrigan a gondolataiba merült. Amikor a
Ragadozót követve betévedt az idegenek
rhajójába, azt hitte, ott ér véget az élete.
Legy zte ugyan ellenfelét, de arra igazán nem
számított, hogy a Ragadozó nincs egyedül. Amikor
a keresésére indult Graber kormányügynök rátalált
az embereivel, a hadnagy egy régi, kakasos,
elöltölt s, ezüstberakásos pisztolyt tartott a
kezében. Az rhajóban történtek máig afféle
kitörölhetetlen álomkép-foszlányokként éltek az
emlékezetében.
Graber megpróbálta ugyan kifacsarni bel le az
rhajóban szerzett élményeit, ám Harrigan
csökönyösen hallgatott. Szerencsére vele nem
tudták megcsinálni azt, amit azzal a Saferrel, vagy
hogy a pokolba is hívták azt a dzsungelkatonát.
Harrigan hallgatott, s bár Graber mindent
elkövetett, amire lehet sége nyílt, egyetlen szót
sem sikerült kihúznia bel le. Fenyegette, hízelgett,
a halottak emlékére esküdve könyörgött, ám a
hadnagy hajthatatlan maradt és nem beszélt.
A felettese, az a szarfej Heinemann persze dü-
höngött, és Harrigan kiválóan megfelelt volna neki
nbaknak. Azonban ez egyszer csalatkoznia
kellett; nem csupán Pilgrim kapitány állt ki a
beosztottjáért, hanem Graber is leállította a
parancsnokot. Hogy mit mondott a
kormányügynök Heinemann-nak, azt senki sem
tudta, de az alig néhány perces beszélgetés után a
parancsnok a többi zsaru füle hallatára kért
bocsánatot Harrigant l, majd dühöngve elvonult.
- Az elmúlt éveket azoknak az adatoknak a tanul-
mányozásával töltöttem, amelyeket Schaefer
rnagy és a maga segítségével sikerült begy jtenie
ügynökeinknek. Nem volt valami sok, de a
semminél több.
Harrigan összehúzta a szemöldökét.
Még egy álmodozó. Még egy Peter Keyes.
- Mit akar t lem? - csattant fel mogorván. - Nem
hiszem, hogy csupán azért jött ide, hogy
kellemesen elcseverésszünk mindenféle hideglel s
témáról.
Bridge elmosolyodott.
Kétségkívül igaza van - szögezte le.
Ha arra számít, hogy magának sikerülni fog,
ami három évvel ezel tt Graber ügynöknek nem,
akkor jobb, ha máris megkeresi, merre a kijárat! -
emelkedett fel Harrigan, s látszott rajta, kezdi úgy
érezni magát, mint egy csapdába esett vadállat, aki
ugyan átlát a ketrec rácsai között, de képtelen
kijutni a keskeny nyílásokon.
Bridge megrázta a fejét.
- Nézze el nekem, ha nehezen találom a
megfelel szavakat! - mondta lassan. - Tudja, én
sem vagyok könny helyzetben, és minden
lépésemet gondosan meg kell fontolnom. Harrigan
nyugalmat er ltetett magára, és szembefordult
vendégével. Az arckifejezésén látszott, hogy ad
még egy lehet séget Bridge-nek, hogy kinyögje,
mit akar, s ha a kapott magyarázat nem felel meg,
akkor páros lábbal rúgja ki.
- Megpróbálok rövid lenni - vette észre a sürget
pillantást Bridge. - 1995-ben idegen lények
érkeztek bolygónkra, s éppen a mi országunkat
választották landolásuk helyszínéül. Vadászok
voltak, akik számára az ember nem több egy
különös dúvadnál, melynek trófeáját dics ség
megszerezni. Hogy miért éppen ezt a várost
választották, fogalmam sincs, bár jó néhány
tetszet s teória született. Mindegy, nem érdekes.
A Ragadozók... nevezzük így ket, figyelemre
méltóan gyors, er s és ügyes vadászok, emellett
akad pár olyan játékszerük, melyeket bármelyik
nagyhatalom szívesen tanulmányozná... Nem titok
el ttünk, hogy a vadászok rendszeresen
visszatérnek és addig nem t nnek el, amíg
elegend trófeát össze nem gy jtöttek. Mindig
rendkívüli melegben érkeznek, s oda özönlenek,
ahol az er szak amúgy is emelked ben van, elég
ha csak a háborús övezeteket említem, vagy az
olyan városokat, mint Los Angeles, ahol az ember
akár nagyvárosi dzsungelharcosnak is érezheti
magát...
Bridge megdörzsölte a szemét.
 - Három évvel ezel tt a Ragadozók elmentek, de
ezúttal sokkal hamarabb visszatértek, mint ahogy
szoktak. Mr. Harrigan... attól tartok, hamarosan is-
mét szembe kell néznie valamelyikükkel!
Harrigan szabályosan hátrah költ vendége
kijelentését hallva, mintha a szeme el tt hirtelen
egy különösen undorító csúszómászó bukkant
volna fel. Egy pillanatig némán tátogott, majd er t
vett magán, s határozottan megrázta a fejét,
mintha mindig is sejtette volna, hogy ez így fog
történni.
Számítottál rájuk, valld be szintén!
- Mire alapozza ezt a kijelentését? - kérdezte re-
kedten, majd gyors léptekkel az egyik fotelhez sie-
tett, miel tt remeg lábai- összecsuklottak volna.
- Két nappal ezel tt érkezett az els bejelentés -
felelte Bridge. - Egyszer bandaháborúnak t nt,
ám az egyik túlél valami ördögr l beszélt. Az
elmúlt évek során fokozottan figyeltük a Los
Angelesb l érkez anyagokat, s a számítógépes
keres program kidobta a jelentést.
- Maga is a kormánynak dolgozik - vont vállat
Harrigan, miközben a gyomra remegése lassan
lecsillapodott, s valami megmagyarázhatatlan düh
kezdte hatalmába keríteni. - Újabb ügynök, aki
gyors karriert remél egy Ragadozó elfogásától,
esetleg elejtését l... Ugye, valami ilyesmir l
álmodozik? Megszerezni a csúcstechnológiát!?
Bridge megrázta a fejét.
- Félreértett, Mr. Harrigan - mosolygott. - Ha ez
lenne a célom, aligha érkeztem volna egyedül.
Puszta kézzel senki sem képes legy zni egy
Ragadozót, s miel tt még azt válaszolná, hogy akár
egész épületeket is kibérelhetek, hogy ott rejtsem
el a városba szállított felszereléseket,
megnyugtatom, szó sincs ilyesmir l. Nem
tagadom, akad néhány különös és hatékony
csecsebecse a tarsolyomban, de ezekhez semmi
köze a kormánynak...
Harrigan megpróbálta rendbe szedni a
gondolatait. Itt van nála ez a fickó, aki olyan
dolgokról beszél, melyeket egy életre el akart
temetni magában, s mi több, legszörny bb
rémálmai beteljesülésér l hoz hírt.
- Akkor... mit akar t lem? - suttogta.
- Együttm ködni magával - közölte egyszer en
az alacsony fickó. - A Ragadozók ellen.
Harrigan meglep dött. Valahogy más választ
várt, ám amikor a vendégére emelte a tekintetét,
látta rajta, hogy komolyan beszél.
Roger Bridge azért érkezett, hogy szövetséget
ajánljon a világ rb l érkez vadászok ellen.
Harrigan egy pillanatig eljátszott a gondolattal,
hogy elfogadja az ajánlatot, ám a lelke mélyén
tomboló düh mára már éppen csak pislákolt, így
nem érzett különösebb késztetést a harcra.
- Nem - jelentette ki végül, s megrázta a fejét.
-Nem fogadhatom el. Értse meg, nem akarok
harcolni! Otthagytam a rend rséget, kijöttem a
gyakorlatból, évek óta nem használtam a
fegyvereimet... Lassan már azt is elfelejtem,
milyenek Los Angeles utcái zsaruszemmel nézve.
Bridge hidegen pillantott a hatalmas termet ,
néger férfira, és csalódottan összecsücsörítette a
száját. Harrigan érvei meglehet sen gyengécske
lábakon álltak, ezzel mindketten tisztában voltak,
ráadásul Bridge nem akart úgy elmenni innen,
hogy nem tudja maga mellett az egykori túlél t. Ha
valóban szembe akar szállni a Ragadozókkal, akkor
a legjobbakra van szüksége. Márpedig Mike
Harrigan ezek közé tartozott.
- Megértem a problémáit, Harrigan - felelte. Fel-
állt, megkerülte az asztalt, s odaállt az exzsaru elé,
aki még ülve is alig volt alacsonyabb vendégénél.
-Azonban egy dolgot próbáljon megérteni: nem
ülhet itthon a fejét strucc módjára a homokba
dugva, miközben a város utcáin rb l jött vadászok
irtják az embereket! Harrigan megvonta a vállát.
 - Mi közöm hozzájuk? - kérdezte tettetett
közönynyel. - Amíg zsaru voltam, az esküm
kötelezett, azonban már nem vagyok rend r!
Bridge nem hagyta ennyiben.
- Ember, értse meg végre - emelte fel a hangját
-, ezek a Ragadozók nem egyszer en vadászni
jöttek vissza! Szerintem azt a nemes vadat akarják,
aki három évvel ezel tt szembefordult üldöz jével,
s végzett vele! Maga miatt jöttek vissza ilyen
hamar, Harrigan, s addig nem mennek el, amíg
meg nem találják!
A hadnagy tiltakozva meg akarta rázni a fejét,
ám a mozdulata meglehet sen sutára sikeredett.
Bár minden porcikája tiltakozott ellene, a lelke
mélyén tudta, érezte, Bridge-nek igaza van.
A Ragadozók miatta jöttek vissza!
 2

Jason megbabonázva figyelte az árus kezében

alig észrevehet en megvillanó apró, fehér porral
teli zacskót. Bár legalább húsz méter volt kettejük
között, olyan élesen látta a drogot, mintha
centiméterekr l figyelné.
Keze akaratlanul is üres zsebe felé tapogatózott,
mintha abban reménykedne, hogy a lyukas
szövetdarab alá csúszva akad valamennyi pénze, s
legalább néhány órára megszabadulhat a
gyötrelmes józanságtól.
Ebben a pillanatban csikorgó gumikkal egy ütött-
kopott Thunderbird Cabrio kanyarodott be a közeli
sarkon, melyet egy rastafrizurás fickó vezetett.
A Füttyös emberei...
A kocsi zsúfolásig volt tömve fegyveresekkel,
akik láttán a nepper habozás nélkül félrelökte a
drogért nyúló, mohó kezeket, s a közeli átjáróház
felé iramodott.
Mindössze nyolc lépést tehetett meg, miel tt a
Thunderbird irányából érkez golyók tucatnyi lyu-
kat ütöttek a testébe. Az árust már csak a
lendülete vitte tovább, ám a lábai összeakadtak, és
vérz fejjel nekiesett a téglafalnak, melyre évekkel
ezel tt valami utcai firkász a következ mondatot
fújta lemoshatatlan spray-vel: Az álom nem
szabadít meg!
Jason kidülled szemekkel figyelte, ahogy a
Thunderbird utasai kiugrálnak a kocsiból,
villámgyorsan átkutatják a kábítószerárust,
felmarkolják a földön hever csomagocskákat,
majd néhány másodperccel kés bb mindannyian
elt nnek az egyik keresztutcában.
Az egész nem tartott tovább harminc
másodpercnél. A környék villámgyorsan kiürült az
els lövések hallatán, s miután a kocsi
bekanyarodott a keresztutcába, mindössze két alak
maradt a közelben. Az egyik a halott nepper volt;
vére kaotikus mintát rajzolt a falra és az aszfaltra.
Jason volt a másik. Füttyös emberei szerencsére
nem vették észre, ahogy meglapult néhány
kartondoboz mögött, vagy ha észrevették, nem
tartották érdemesnek, hogy foglalkozzanak vele.
A távolból sziréna hangja hallatszott. Valaki nyil-
ván már értesítette a zsarukat, akik jó szokás
szerint megvárják, amíg elülnek az események, s
csak azután érkeznek a helyszínre.
Jason összeszedte minden erejét, és
feltápászkodott. Semmi kedve sem volt itt lenni,
amikor a zsaruk megérkeznek. Ugyan szemtanúnak
tekinthet , de jobb nem beleütni az orrát a nagyok
dolgaiba. Tétova léptekkel elindult a legközelebbi
sikátor felé, ám amikor még egy utolsó pillantást
vetett a halottra, mintha egy fehér zacskó szélét
látta volna kikandikálni a halálos görcsbe rándult
ujjak közül.
Azonnal megtorpant. A szeme majd kiesett,
ahogy megpróbálta megállapítani, valóban van-e
ott valami, vagy csupán a képzelete játszott vele.
A pokolba is, motyogta Jason az orra alatt, egy
hete nem lebegtem... nem lehet, hogy ilyen
megtörténjen.
Egy pillanattal kés bb már botladozó léptekkel
indult a halott árus felé. Már nem érdekelték az
egyre hangosabban hallható szirénák, lelki szemei
el tt csupán egyetlen dolog létezett: a fehér
zacskó a halott ujjai között.
Kábítószer. Megváltás. Menekülés. Lebegés.
A szeme sarkából mintha mozgást észlelt volna,
ám amikor egy pillanatra odakapta a tekintetét,
csupán a vörösen izzó téglafalat látta.
Meggyorsította lépteit. Már pusztán a gondolat,
hogy valaki megszerezheti el tte a kincset, olyan
er tartalékokat mozgatott meg benne, melyekr l
azt hitte, örökre elfogytak.
 A halott békésen hevert a kövezeten, s az ujjai
között valóban egy zacskó széle fehérlett. Jason
magában hálát adott az istennek, amiért az nem
játszott vele, s áldását a legnagyobb szükségben
terjesztette ki a szenved re.
Lehajolt, és megpróbálta kifeszíteni a halott ujjai
közül a tasakot. Bár a szeme el tt már apró, vörös
karikák táncoltak a drog utáni vágy miatt, arra még
vigyázott, hogy ne szakítsa el a vékony nylont.
Hirtelen mintha egy hatalmas árny vetült volna
rá. Jason dühösen rángatta a csomagot, miközben
a lábai között átnézve megpróbálta kilesni, ki
közeledik.
A látvány meger sítette, hogy sürg sen
szüksége van egy kis anyagra, különben teljesen
elveszti az eszét.
Két hatalmas, oszlopszer lábat látott; olyan
vastagot, amilyen csak egy óriásnak lehet. A
tekintete azonban hiába siklott egyre feljebb, oda,
ahol a lábaknak a törzsbe kellett volna
csatlakoznia, nem látott egyebet zöldes szín
vibrálásnál.
Mintha egy hatalmas vízcseppen keresztül
nézném a világot, gondolta Jason, és egy pillanatra
lehunyta a szemét. Minden idegszála anyagért
nyüszített, és szüksége volt a maradék
akaraterejére is, hogy lecsillapítsa keze remegését.
Szükségem van rád! - nyöszörögte alig
hallhatóan a zacskó felé, majd hirtelen valami
megmagyarázhatatlan düh áramlott végig a testén,
s eszement rült módjára ütni-vágni-rúgni kezdte a
halottat.
- Az enyém! - üvöltötte Jason kétségbeesetten,
miközben olyan szaporán járt keze-lába, mintha az
életéért küzdene. - Neked már nincs rá szükséged,
te piszok, én viszont elpatkolok, ha nem lövöm be
magam!
Hirtelen felemelkedett a földr l, s bár a lábai és
a kezei továbbra is szaporán ütötték-vágták a
leveg t, még Jason eltompult agya is felfogta, hogy
valami nincs egészen rendben.
A szirénák már a szomszédos utcában vijjogtak.
- Mi a fene? - nyöszörögte Jason, amikor valaki
egyszer en megfordította a leveg ben, s a
következ pillanatban élete legborzalmasabb
rémálmával találta magát szemben.
A rémnek nem volt semmi emberi a külsejében,
az arca pedig a szörnyfilmekben látott démonok
ocsmány pofáját idézte. Nem volt sem orra, sem
szája, helyette valamiféle rágószervek
mozgolódtak a koponya alsó részén.
 Jasonnak kétségbeesett ordításra kerekedett a
szája, ám ugyanebben a pillanatban valami hideg
szaladt keresztül a gyomrán, s a kiáltásból halk,
fájdalmas nyögés lett csupán. Jason feje
el rebukott, s értelmének utolsó szikrájával még
megértette: nincs tovább. A rémálom ezúttal
valósággá vált.
A Ragadozó néhány hosszú másodpercig a lán-
dzsájára t zött emberi lényt bámulta, mintha azon
töprengene, hogy érdemes-e ilyen selejtes
egyedb l trófeát készíteni.
Ekkor csikorgó gumikkal egy rend rautó fordult
be a sarkon. A Ragadozó megérintett egy aprócska
panelt a karján, és a következ pillanatban zöld
fények borították be a testét, ahogy az
álcázóberendezés felvette a környezet mintázatát.
A rend rök csupán annyit láttak, hogy egy vérz
gyomrú fickó lebeg a leveg ben, tekintete vádlón
éppen rájuk irányul, majd a következ pillanatban
valami láthatatlan er nek engedelmeskedve
hihetetlen sebességgel elindul felfelé, a tet k
irányába.
Bibliai jelenéshez hasonlóan? - kérdezte
tajtékozva Pilgrim kapitány, és az asztalra csapta a
jelentést.
 Melyik marha fogalmazta meg ezt a
szarkupacot? Bertram Finkle rmester nagyot
nyelt.
Én voltam, uram - válaszolta alig hallhatóan, és
megpróbálta leplezni kezei remegését. Mi a
fenéért nem bízta rá a jelentés megírását a
beosztottaira? De szabadjon megjegyeznem,
uram...
Semmit sem szabad! - kiabált Pilgrim, miköz-
ben hasztalan próbált nyugalmat er ltetni magára.
Mi rend rök vagyunk, nem papok! Mi a tényeket
vesszük csak észre, az ilyen vallásos rültségeket
meg hagyja a csuhásokra!
Az rmester arca fürdött a verejtékben.
- Foglalja össze néhány mondatban, mit láttak! -
Pilgrim kapitány megállt az rmester el tt, és
keményen a szemébe nézett. - Mindenféle
feltételezések és ostobaságok nélkül! Egyszer en
arra vagyok kíváncsi, mi történt, a hozzáf zött
magyarázatokat és feltételezéseket ezúttal hagyja
ki!
- Kilenc-harmincegykor riasztást kaptunk a köz-
ponttól. A Hatvanhetedik utca sarkánál lövöldözést
jeleztek, s minthogy mi voltunk a legközelebbi
jár r... A kapitány megvillanó tekintete láttán az
 rmester jobbnak látta, ha valóban kihagyja a
felesleges részleteket.
- Amikor bekanyarodtunk az említett utcába,
egy vérz gyomrú embert láttunk megközelít leg
egy méternyire az aszfalt fölött lebegni. Úgy t nt,
mintha tartaná valaki, de a forró leveg vibrálásán
kívül senkit sem láttunk. A lebeg fickó lábánál egy
vérbe fagyott alak hevert, vele golyók végeztek. t
kés bb sikerült beazonosítanunk... A lebeg alak
néhány másodperccel kés bb hirtelen emelkedni
kezdett, és csakhamar elt nt a tet n...
- Nem lehetséges, hogy vékony kötélen vagy
valami hasonlón mozgatták? - firtatta a kapitány.
-Mondjuk, valaki meg akarta tréfálni egy kicsit
magukat, Finkle rmester...
- Nem hinném, uram - felelte a beosztott. - Min-
denképpen észrevettük volna a kötelet, arról nem
is beszélve, hogy az emelked alak nem egyenes
vonalban jutott fel a tet re, hanem ide-oda
csapódva... Ha nem t nne képtelenségnek, azt
mondanám, a láthatatlan ember vitte magával.
Pilgrim kifújta a tüdejéb l a visszatartott
leveg t, és komor pillantást vetett az íróasztala
irányába. Az istenit, pedig már olyan kevés id m
van hátra, gondolta dühösen. Miért kell éppen az
én id szakomban megismétl dnie a lázálomnak?
 - Elmehetnek, rmester! - intett a kapitány Bert-
ram Finkle-nek és társának. - Fogalmazzák át a
jelentést, de ezúttal kizárólag a tényekre
szorítkozzanak! Nem szeretném, ha valamelyik
szarrágó odafent belekötne a munkánkba!
Megértette? Az rmester megkönnyebbülten
bólintott.
- Parancsára, uram! - bólintott, majd
megfordult, és társa kíséretében valósággal
kimenekült a parancsnok szobájából.
Pilgrim kapitány morózusan nézett utána.
Mindig rettegett attól, hogy az 1995-ös
szörny ségek megismétl dnek.
Harrigan parancsnokaként lehet sége nyílt bele-
pillantani bizonyos aktákba, s bár a történteket
sohasem ismerte meg pontosan, ahhoz éppen
eleget tudott, hogy remegni kezdjenek a lábai.
Túl hamar jöttek vissza! A kurva életbe!
Idegesen az asztalához lépett, leült, néhány szá-
mot pötyögött be a telefonba, majd a bejelentkez
halk, n i hangnak mindössze ennyit mondott:
- Kerítsék el nekem Mike Harrigant! Azonnal!
Azután hátrad lt a székében, s miközben a
légkondicionáló er lködve próbált elviselhet
mérsékletet teremteni a szobában, Pilgrim
kapitány megtörölte a homlokát, majd el vette a
legfels fiókból a pisztolyát, melyre már legalább
fél éve rá sem nézett.
Hamarosan szükségem lesz rád!
Odakint az utcákon nyüzsgött az élet. Járókel k
siettek ismeretlen céljuk felé, felforrósodott
motorháztet s gépkocsik suhantak a g zölg
aszfalton. Pokoli h ség tombolt, az árnyékok sem
nyújtottak számottev védelmet a Nap erejével
szemben, a jégkockákkal h tött italok néhány perc
alatt felmelegedtek, s élvezhetetlen löttyé váltak.
Aki csak tehette, lemondta a programjait, vagy a
koraesti, esetleg éjszakai órákra tette át, amikor
némileg elviselhet bbé vált a h mérséklet.
Annak a négy férfinak, akik a Hatwhorn
Rezidencia kellemesen légkondicionált szobájában
ülték körbe a
XVIII. századbeli tölgyfa asztalt, nem okozott
problémát teend ik átcsoportosítása, hiszen a
munkájuk java részét az éjszaka folyamán kellett
elvégezniük.
Vékony, rövid ujjú inget viseltek mindannyian,
elegáns vonalak, vakító fehérség.
A férfiak türelmesen várakoztak, egyetlen szó
sem hagyta el ajkukat. Néha
egyiküknek-másikuknak összevillant a szeme, és
ezek a beszédes tekintetek arra utaltak, hogy
meglehet sen régi ismer sök lehetnek.
Lassan, minden cseppet kiélvezve kortyolgatták
tött italukat. Az asztalon lév ötödik pohár még
üres volt, ami arra utalt, hogy a jelenlév k várnak
valakire.
Egyikük sem t nt türelmetlennek, az évek során
volt elég idejük türelmet tanulni. S minthogy mind-
annyiuknak megvolt a magához való esze,
sohasem vetemedtek arra az ostobaságra, hogy
megróják munkaadójukat a gyakori késésekért.
Az egyik férfi, aki legközelebb állt az ajtóhoz, vá-
ratlanul felkapta a fejét, majd sietve az asztalhoz
indult. A többiek is gyorsan elhelyezkedtek, s mire
nyílt az ajtó, már mindannyian a helyükön ültek.
Alacsony, pocakos férfi lépett a terembe, arca
meglehet sen komor volt, még a jelenlév k láttán
sem enyhült meg. A nyomában csörtet test rök
megálltak a szoba el tt, egyikük el zékenyen
behajtotta mögötte az ajtót.
- Uraim - kezdte halkan, vészjóslóan a köpcös
alak -, bizonyára mindannyian tudnak róla, hogy
Füttyös emberei alig négy órával ezel tt
megtámadták egyik elosztónkat a mi területünkön!
A bejelentést csend követte. A jelenlév k termé-
szetesen tisztában voltak a történtekkel, de
egyel re egyikük sem f zött megjegyzést a
bejelentéshez. Dögvész Sorrow, ahogyan a
városban ismerték, híres volt hirtelen haragjáról,
és senki sem akarta feleslegesen magára vonni a
kis ember dühét.
- Uraim, kíváncsi vagyok a véleményükre! - tá-
maszkodott az asztalra Sorrow, és körbepillantott.
Egyiküknek sem akaródzott elkezdeni, ám végül
a legid sebb, akinek arcát apró, régi sebhelyek
díszítették, lassan hátratolta a foteljét, és
jelent ségteljesen bólintott f nöke felé.
- Mr. Sorrow - kezdte lassan -, amit a Füttyös
emberei m veltek, az felér egy nyílt hadüzenettel!
Senki sem lehet olyan ostoba, hogy azt gondolja,
megúszhatja szárazon, ha Los Angeles egyik urára
támad, és megkárosítja...
Dögvész Sorrow szemöldöke egy pillanatra
felszaladt az „egyik ura" hallatán, de nem f zött
megjegyzést a kijelentéshez.
Hiszen csak néz pont kérdése az egész.
- Gyors megtorlást javaslok! - fejezte be a felszó-
laló, és várakozásteljesen Sorrowra pillantott. -
Elég elrettent t ahhoz, hogy Füttyös megtanulja,
hol a he-lye, és hogy rá is éppen olyan
játékszabályok vonatkoznak, mint mindenki másra
ebben a városban!
 Sorrow körbepillantott, várta az újabb hozzászó-
lást. Szerette, ha embereinek van saját véleménye,
mint ahogy azt is, ha nem rejtik véka alá. A szóki-
mondás a bátorság egy formája, arról nem is be-
szélve, hogy könnyebb általa kisz rni az ostoba
embert.
A megtorlást én is jó ötletnek tartom - emelte
fel a kezét Patrick Goldrock, a legfiatalabb
mindannyiuk közül. A helyét kíméletlenségével és
agyafúrtságával harcolta ki, Dögvész Sorrow
gyakran ennek a fiatalembernek köszönhette, ha
egy-egy akciója sokkal nagyobb sikerrel zárult,
mint ahogy azt el re remélni merte volna. -
Mindazonáltal célszer lenne az ellencsapás
irányát úgy meghatározni, hogy Füttyös értsen a
szép szóból...
Éspedig? - vonta fel a szemöldökét Sorrow.
Ha elkapjuk néhány utcai árusát, azzal nem so-
kat érünk el - válaszolta Goldrock, és
jelent ségteljesen elmosolyodott. - Ahogyan a mi
elosztónk legyilkolása sem rázta meg alapjaiban a
szervezetünket. Azt hiszem, apróbb villongások
helyett egyszer s mindenkorra a helyére kell
tennünk ezt a rohadékot!
 Dögvész Sorrow bólintott. Goldrock szavai
éppen arra világítottak rá, amivel maga is el akart
hozakodni. Igaz, nem ilyen drasztikus
ellenlépésre gondolt, de igaza van alvezérének: ha
már odacsapnak, akkor remegjen bele az ellenség.
- Olyan visszavágást kell kidolgoznunk, mely
közvetlenül Füttyös vagy a sz k környezete ellen
irányul! - folytatta Goldrock. - Mondjuk
felrobbanthatjuk a házát... van hozzá megfelel
szakemberünk, vagy elrabolhatjuk a barátn jét...
Dögvész Sorrow már döntött.
- Rendben - felelte elégedetten. - A részletek ki-
dolgozásáért te felelsz! Ha szükséged van valamire,
fordulj a többiekhez! A sikeres akció mindannyiunk
érdeke uraim, err l ne feledkezzenek meg!
A négy alvezér megvárta, amíg Dögvész Sorrow
elhagyja a tárgyalótermet, majd felálltak, és
egyenként távoztak az épületb l. Elegáns,
mattfekete Lincoln Continentalok gördültek eléjük,
csupán arra a rövid id re állva meg, amíg az utas
beszáll, aztán a sof r máris a gázra lépett, s a rövid
mellékutca végén ügyesen besorolt a forgalomba.
Nem telt el három perc sem, és a Hawthorn
Rezidencián egyetlen ember kivételével senki sem
maradt. Dögvész Sorrow egy másik kijáraton
távozott, hogy még a gyanú árnyéka is elkerülje,
hogy bármiféle akciót szervezne.

A Ragadozó a szomszédos épület tetején a

lándzsájába kapaszkodva guggolt. A mesterien
kidolgozott fegyver nyele megnyugtatóan simult a
kezébe, ám a lény szinte bizsergett a visszafojtott
feszültségt l: eddig egyetlen olyan vadat sem
talált, amely méltó lett volna a vadászatra...
A társai már bizonyára visszatértek az
rhajóikra, hogy a kimetszett trófeákat
biztonságba helyezzék a véd zselével töltött
tárlókban.
Dühösen mordult egyet, különös hangja nyomán
a szomszédos háztet n kuporgó macska azonmód
talpra ugrott, kimeresztette a körmeit,
felpúposította a hátát, majd miután nagyot fújt a
láthatatlanul fenyeget valami irányába,
leménekült az árnyékban kókadozó növények közé.
A Ragadozó elgondolkodva nézett a gyorsan
távolodó, fekete gépkocsik után. Véletlenül szúrta
ki az érkezésüket, s felkeltette figyelmét az
egyformaságuk. Bár a szoba belsejében elhangzó
beszélgetésb l semmit sem hallott, valahogy
sejtette, hogy érdemes foglalkozni ezekkel a
lényekkel. Mindannyian fegyvert hordanak
maguknál, igaz, nem felt helyen, s ez harcosra
utal.
Egy harcos pedig méltó ellenfél...
Némi töprengés után nem a Lincolnok után
indult, hanem néhány gyors, elképeszt ugrással
feljutott a Hawthorn Rezidencia tetejére. A tet
tompán dobbant a Ragadozó tekintélyes súlya
alatt, ám érkezését senki sem észlelte.
A Ragadozó körülnézett. A negyedik fekete autó
ebben a pillanatban olvadt bele a forgalomba,
üldözése csaknem reménytelennek t nt Azonban a
ház túlsó oldalán, egy lugas mélyén diszkrét
motorzúgás hallatszott, s a következ percben egy
egyszer nek tetsz Oldsmobile gördült el a
növények közül, s lassan elindult ismeretlen célja
felé.
Az ötödik férfi ült benne, s a Ragadozó érzékeny
szerei segítségével minden kétséget kizáróan
beazonosította azt az alacsony, termetéhez képest
tekintélyes súllyal bíró alakot, akit egyértelm en a
többi humanoid vezet jének vélt. Márpedig az
igazi Vadász a legveszélyesebb vadat választja ki
magának!
 A társai irigykedni fognak, ha elmeséli, hogyan
szerezte a trófeát... A vezérnél nincs fegyver, ami
valószín leg olyan komoly harci tudásra utal,
mellyel érdemes számolnia.
A Ragadozó máris eldöntötte, hogy puszta
kézzel fog végezni kiszemelt áldozatával. Igen, az
lesz csak az igazi dics ség!
Elégedetten feltrillázott, s a következ
pillanatban emberi szemmel szinte követhetetlen
sebességgel a távolodó gépkocsi után vetette
magát. Végigrohant a Rezidencia tetején,
könnyedén ráugrott a szomszédos kertet leválasztó
fal tetejére, majd tempóján mit sem csökkentve
végighaladt rajta.
Kiszemelt áldozata még semmit sem sejtett
komor jöv jér l, ám a Ragadozó már kiválasztotta
az els zsákmányt...
 3

Harrigan megsemmisülve ült a foteljében. Amit

Roger Bridge elmondott neki, az maga volt a
megtestesült lidércnyomás. Három év
vel ezel tt egyszer már szembe kellett néznie
ezzel, de az igazat megvallva, egyetlen porcikája
sem kívánta az újbóli találkozást. Az a lehet ség
pedig, melyet Bridge vetett fel els ként, viszont
nagyon is igaznak t nt - „maga miatt jöttek vissza"
-, s ez szabályszer en sokkolta.
Els gondolata a menekülés volt. Felülni a követ-
kez repül gépre, és elutazni valahova messze, na-
gyon messze. Talán Európába, egy ismeretlen kis
faluba, meghúzódni, amíg a veszély elmúlik.
Ám Harrigan nem ilyen ember volt, s képtelen
lett volna hátat fordítani a kihívásnak. Ha gyáván
megfutamodik, azzal még nem oldja meg a
problémát. A Ragadozók aligha fognak zsákmány
nélkül távozni a Földr l. Ha a kiszemelt vadat nem
találják, akkor keresnek olyat, amely talán kevésbé
vonzó számukra, de trófeának kiválóan megfelel.
Vajon hányan vannak?
 Képtelen volt tétlenül ülni és várni. A Ragadozók
néhány napot biztosan a városban töltenek, s csak
az úristen a megmondhatója, hogy ez id alatt
vajon hány gyilkosságot kell majd a számlájukra
írni.
Bridge elmondta, hogy a kormány
felel sségteljes beosztásban lév vezet i nagy
reményeket f znek a Ragadozók ismételt
megjelenéséhez. Egyes alternatív javaslatok olyan
kompromisszumokat és ötleteket is tartalmaztak,
melyt l Harrigan kis híján elhányta magát.
Egy nevenincs szerz felvetette azt az ötletet,
hogy ha a Ragadozók vadászni jönnek a Földre,
akkor miért ne lehetne megállapodni velük egy
külön terület kijelölésében. Jó célterületet
jelenthetne számukra valamelyik fejletlen ország,
amely amúgy is túlnépesedéssel küzd. Ha pedig
mindenképpen amerikai emberre ácsingóznak,
nos, van éppen elég köztörvényes vagy halálraítélt,
akikb l nagyszer hadizsákmány lehetne. A
cserébe remélt technikai újdonságok pedig igazán
megérnének néhány emberéletet, hiszen a
történelem során ennél kevesebbért jóval több is
veszett már.
Bridge ekkor érezte úgy el ször, hogy lépnie
kell. A vezet k közül néhányan hajlottak az ötlet
komoly megtárgyalására, s a Ragadozókkal
kapcsolatos öszszes anyagot hozzáférhetetlenné
tették. Amikor Roger Bridge megpróbált
ismételten hozzáférni az archívumhoz, rövid úton
leállították. Innent l kezdve a saját szakállára
nyomozott tovább, miközben hálát adott a
mindenhatónak, hogy még id ben gondoskodott a
megszerzett anyagok lemásolásáról.
S minthogy elég sok id t töltött már el az
ügyosztályon, így meglehet sen sok baráttal,
ismer ssel és kapcsolattal dicsekedhetett. Ennek
köszönhet en mindig sikerült másolatot szereznie
a legfrissebb anyagokról, mi több, a laboratóriumi
jelentések sem maradtak titkosak a számára.
Amikor három nappal ezel tt Los Angelesb l
megérkezett az els hír a különös halálesetr l,
Roger Bridge egy percig sem habozott tovább.
Miközben a f nökei még újabb jelentésekre vártak,
hogy igazolhassák teóriájukat, addig Bridge
szabadságot vett ki, és Európába utazott.
Ketten kísérték ki a repül térre, igaz csak
távolból figyelve minden lépését, de Bridge profi
volt. Már az els percekben kiszúrta a két pasast, s
igazán nem okozott gondot számára, hogy
elhitesse velük, valóban fenn ül a gépen. A
célállomáson persze majd hiába várják - Bridge
nem áltatta magát, az átveréssel legfeljebb néhány
órás el nyt szerez. Utána keresni fogják.
Küls t és személyazonosságot váltott, hiszen
mint minden - hozzá hasonló munkakörben
dolgozó ügynöknek, neki is akadt a tarsolyában egy
olyan személyazonosság, melyre az eddig elvégzett
akciói során tett szert, s nem szerepelt a
Központnál rzött dossziéjában.
Elvégre f az óvatosság!
Mire eljutott Los Angelesbe, Roger Bridge
utazott kocsival, vonaton, repül gépen, s t, egy
alkalommal Needles határában még egy
ütött-kopott buszra is felkéredzkedett. Az
Angyalok Városába is buszon érkezett, s bízott
benne, hogy senkinek sem szúr majd szemet a
jelenléte.
Roger Bridge-t viszonylag egyszer motiváció ve-
zérelte, hogy kutasson a Ragadozók után: ellenség-
nek tekintette ket, akikt l meg kell óvnia hazáját.
Az elmúlt években átélt akciók és események olyan
Tony Pope dühös volt az egész világra. Utálta a túl-
zott meleget, gy lölte, ha h vösre fordult az id , s
különösen rühellte, ha nem akadt semmi jó téma,
amit tálalhatott volna a borzalmakra ácsingózó né-
knek. Márpedig a m sora, a „K kemény"
mostanában igencsak puhára sikeredett, a
nézettségi mutatók jelent sen csökkentek, s az
egykor híres sztárriporter az utóbbi id ben
kénytelen volt besegíteni mások m soraiba, ha
meg akarta tartani a sajátját.
Miközben unottan bámulta a képerny t, ahol
egy konkurens hírm sor kockái peregtek,
gondolatai egészen máshol jártak. Nemrégiben
sikerült komoly szívességet tennie egy magas
beosztásban lév rend rtisztnek, s most egy olyan
tippet várt, mely segítségével ismét kiemelkedhet
a középszer riporterek közül, s a csúcsra
röppenhet a médiák szárnyain.
Pope alig láthatóan elmosolyodott, amikor
eszébe jutottak a három évvel ezel tti titokzatos
gyilkosságok. Azok voltak ám a szép id k!
Akkoriban nem kellett törnie a fejét, ha valami
igazán szenzációsat akart tálalni a néz knek, s nem
kellett órákat könyörögnie a f nökének egy
közvetít kocsiért.
Ám az id k változnak.
Egyszer fent, egyszer lent...
A képerny n hirtelen váltott a kép, s egy
széttrancsírozott hulla jelent meg rajta. A felvétel
elég közeli volt, s bár egy hatalmas tenyér
megkísérelte eltakarni a kamerát - nyilván valami
rend ré -, a háttérben mégis tisztán ki lehetett
venni a borzalmas valóságot.
Tony Pope dühösen ökölbe szorította a kezét.
Három évvel ezel tt még nem fordulhatott volna
el , hogy egy ilyen szaftos jelenetet ne a
valóságban vegyen szemügyre, hanem a
konkurencia m sorában.
Égbekiáltó igazságtalanság, hogy egy ilyen
tehetséges ember, mint én, arra kényszerül, hogy a
stúdiók mélyér l bámulja a világot! - gondolta
Pope dühösen, és egy határozott mozdulattal
csatornát váltott.
Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefon
az ügyeletesi pulton. Tony Pope felvillanyozódva
kapott érte, megel zve ezzel a másik székben ül
munkatársn jét.
- Pope? - A hang torznak t nt... talán szándéko-
san elváltoztatták, s hallatán a riporterben
nyomban felébredt a remény. - Legyen fél óra
múlva a Hatvankettedik utca sarkánál! Hamarosan
viszonozni tudom a múltkori szívességét! Bár a
vonal a következ pillanatban megszakadt, Tony
Pope még hosszú másodpercekig szorította a
kagylót a füléhez. Végül a riporter szinte
vonakodva tette a helyére a telefont, néhány
másodpercig a képerny n futó jelenetekre bámult,
mintha maga sem akarná elhinni, hogy hamarosan
eljön a perc, amikor ismét a csúcsra kerülhet.
- Valami baj van, Tony? - kérdezte együttérz
hangon Pamela, a másik székben ül ügyeletes
kollégan , és közelebb hajolt a férfihoz.
Pope majdnem az arcába ordította a n nek,
hogy mit gondol fel le és a közösen végzett
munkájuk fel l, de az utolsó pillanatban sikerült
lehiggadnia. Nem, senkinek sem szabad
megtudnia, hogy végre sikerült kitörnie az ördögi
körb l!
A férfi tétován megrázta a fejét.
- Semmi - felelte közömbösen. - Csak valami
marha szórakozott... biztos valamelyik kolléga a
technikusoktól.
Hirtelen elhatározással felállt.
Megyek, elkapom a tökét! - jelentette ki
kurtán.
Pam, legyél olyan jó, tartsd egy darabig a
frontot! Igyekszem gyorsan visszaérni. Ha a f nök
keresne, mondd azt, hogy elkapott a hasmars vagy
valami hasonlót, oké?
A kollégan bólintott.
- Persze, Tony, menj csak!
Miközben Pope kiviharzott az ajtón, Pamela
elgondolkodva nézett utána. Tisztában volt vele,
hogy a férfi terepre megy, s az iménti telefon
gyújtotta szemeiben azt a tüzet, amely már azt a
riportert idézte, aki egykoron Pope volt.
A „K kemény" sztárriportere.

A Ragadozó emberi szemmel szinte

követhetetlen sebességgel rohant az Oldsmobile
után. Ha akadályok kerültek az útjába, akkor
kiválasztotta magának a legközelebbi magas
épületet, s annak a tetejér l minden alkalommal
sikerült újra és újra megtalálnia mit sem sejt
áldozatát.

Néha akadtak emberek, akik ijedten pördültek

meg, amikor a Ragadozó elsuhant mellettük, ám a
leveg halovány vibrálásánál többet egyikük sem
tapasztalt. A megelevenedett Halál úgy vágtatott
keresztül a városnegyeden, mint egy láthatatlan
kísértet, nyomában idegesen forgolódó
emberekkel és menekül állatokkal.
Dögvész Sorrow nyugodtan ült a kocsijában, a
Ragadozó túlságosan távol volt t le ahhoz, hogy
megérezze a jelenlétét. Amikor befordultak arra a
csendes kis útra, melyet kétoldalt hatalmas,
évszázados tölgyek szegélyeztek, Sorrow nem
sejtette, hogy ezúttal zsákmány, és nem vadász.
A Ragadozó pár perces késéssel érkezett a
hatalmas k kerítéssel körülvett birtokhoz, melynek
tetején árammal telített drótok futottak, s ahol
minden ötven méterre jutott egy aprócska kamera
vagy egy kutyás r.
Sorrow mindig sokat adott a biztonságára.
A Ragadozó elégedetten felrikkantott.
Megérzése nem hagyta cserben, a kiszemelt préda
valóban különlegesen fontos és veszélyes egyed
lehet, ha ennyien vigyázzák a biztonságát.
Micsoda dics ség lesz elejteni!
A Ragadozó néhány gyors mozdulattal feljutott
egy hatalmas tölgyfa lombja közé, és a fels ágról
szemügyre vette az épületeket.
A bejutás nem t nt egyszer nek, még
álcázóberendezéssel sem, ám ez csupán
izgalmasabbá tette a Vadászatot. A nehezen
megszerzett trófea százszor értékesebb!
Dögvész Sorrow kiszállt a kocsiból, és idegesen
körülnézett. Tekintete egy pillanatra arra a
tölgyfára irányult, ahol a Ragadozó rejt zött.
Valami nyugtalanította, de maga sem tudta
pontosan, hogy micsoda.
 A Ragadozó elégedetten bólintott. A zsákmány
megérezte a jelenlétét, s bizonyára felkészül a
fogadására.
A tölgyfa tetejér l diadalmas trillázás hasított a
csöndbe, mire a szomszéd fákról ijedt
szárnycsapásokkal menekült el az a néhány madár,
amely eddig riadtan meglapulva próbálta elkerülni
az idegen lény figyelmét.
A Ragadozó tekintetét a ház ajtajában elt
emberre irányította. lesz az els zsákmány, az
els trófea ezen a Vadászaton!
S hamarosan az övé lesz...
 4

Ray kocsmája kedvelt találkozóhelynek számí-

tott a rend rök körében. A környék meglehet sen
szolid volt, bár egykoron szebb napokat is látott.
Mint szinte mindig, most is parkolt a kocsma el tt
két rend rautó; a jár rök szívesen ugrottak be
Ray-hez egy-egy szendvicsért, s közben átvették
vagy átadták a kollégák üzeneteit. A bejárat fölötti
neonfelirat ezúttal nem égett, a tulajdonos
nappalra mindig lekapcsolta, hogy ne fogyassza
feleslegesen az áramot.
Amikor Harrigan belépett a bárba, a tulajdonos,
Ray Drummond felemelte a kezét, és a hátsó
traktus felé intett, majd amikor a hadnagy elhaladt
mellette, szinte a semmib l egy üdít en
gyöngyöz söröskorsót varázsolt a kezébe.
Harrigan hálás pillantást vetett Ray-re.
- Kösz, Ray, öreg haver! - Átnyúlt a mahagóniból
készült pulton, és megveregette egykori
munkatársa vállát. - Ilyen kibírhatatlan melegben
nincs jobb a hideg sörnél!
 Pilgrim kapitány türelmesen megvárta, amíg
Harrigan kényelmesen elhelyezkedik, és nagyot
kortyol a h sít italból.
A hadnagy ezt a néhány másodpercet használta
fel arra, hogy szemügyre vegye egykori f nökét. A
kapitány sápadtnak t nt, túlságosan is sápadtnak.
Harrigan még sohasem látta ilyen rossz b rben,
pedig megéltek már együtt néhány ocsmány ügyet.
- Hogy vagy, Mike? - kérdezte Pilgrim könnye-
dén, de a hangja elfojtott indulatokról árulkodott.
-Nem gondoltad meg magad? Bármikor tudok
helyet biztosítani számodra! Harrigan megrázta a
fejét.
- A válaszom ezúttal is nem - felelte halkan.
Számtalanszor elhangzott már ez a felajánlás, de a
válasz minden alkalommal ugyanaz maradt. Bár
Harrigannek néha kibírhatatlanul hiányzott a
rend rség, mégsem akart visszatérni. Egyel re
legalábbis nem. El bb-utóbb persze rákényszerül
majd, hiszen a tartalékai nem elegend ek a
végtelenségig, ám ameddig lehetett, el akarta
odázni a dolgot. Felejtenem kell, mondogatta
ilyenkor, ami persze hazugság volt, menekülés a
múlt borzalmai el l.
 Harrigan tudta, hogy soha többé nem lesz olyan
jó rend r, mint a Ragadozókkal való találkozás
el tt volt.
Ám valami megváltozott. Amióta Harrigan hírt
kapott a Ragadozók visszatérésér l, olyan
ösztönök, olyan emlékek kezdtek ébredezni benne,
melyekr l azt hitte, örökre elvesztek.
Szembe kell nézned velük, ha élni akarsz!
- Mindketten tudjuk, hogy nem ezért hívtál - fog-
ta suttogóra Harrigan, pedig Ray kocsmájában
igazán nem kellett tartaniuk sem poloskáktól, sem
kíváncsi fülekt l.
Pilgrim kapitány bólintott.
- Szarban vagyunk, Mike - felelte halkan, és
bátorításul nagyot húzott az el tte árválkodó
korsóból. Ha igazak a hírek, visszajöttek...
Nem kellett kimondania, kikre gondol. Az
1995-ös vérengzés fekete esztend ként került
feljegyzésre Los Angeles rend ri krónikájában. A
Ragadozók ugyan alaposan megritkították a városi
kábítószerkartelleket, azonban a vérengzés
ártatlan életeket is követelt, közöttük olyan
rend rökét, mint Danny Archuleta vagy Jerry
Lambert. Leona Cantrell meg sem született
gyermekér l nem is beszélve.
 - Tudok róla, kapitány - válaszolta a hadnagy, és
a zsebébe nyúlt, s megérintett egy kicsiny
kapcsolót.
- Mint mondottam, nem egyedül érkeztem. A
társam hamarosan itt lesz, csak el tte tisztázni
akartam, hogy valóban mindketten ugyanarra
gondolunk. Amíg Roger Bridge eljutott az asztalig,
addig Harrigan röviden összefoglalta, mit sikerült
megtudnia. Elmondta azt is, amit a
kormányügynökr l tudott, azzal a nem titkolt
szándékkal, hogy a kapitány lehet leg ellen rizze
le a fickót.
- Üdv, kapitány! - Bridge szerzett magának egy
korsó hideg sört, és leült a két rend r asztalához. -
Mike már bizonyára minden lényegeset elmondott
rólam, így nem ismétlem feleslegesen az
elhangzottakat. Miel tt azonban mélyebbre
merülnénk a témában, szeretném leszögezni,
mindannyian egy oldalon állunk! Engem ne
keverjenek össze Peter Keyesszel, más célok
vezérelnek, mint egykori kollégámat!
Pilgrim kapitány bólintott. Ha Harrigan magával
hozta a fickót, ez azt jelenti, hogy feltétlenül
megbízik benne. Azaz nincs semmi akadálya, hogy
is végighallgassa, amit a hadnagynak szánt.
 - Az egyik jár r ma reggel riasztást kapott. A
bejelentés szerint egy kocsiból agyonl ttek egy
kábszerárust, és elszedték az áruját. Tiszta dolog,
mondhatnánk... Harrigan akaratlanul is bólintott.
- A helyszínre érkez embereim azonban valami
különöset tapasztaltak. Egy vérz gyomrú fickó
lebegett a halott mellett, mintegy két lábnyira a
járda felett. Aztán hirtelen emelkedni kezdett, és
elt nt az egyik épület tetején.
- Egyenes vonalban mozgott a test? - vetette
közbe Roger Bridge, és érdekl dve el rehajolt.
Pilgrim kapitány megrázta a fejét.
- Nem - válaszolta. - Az emberem úgy
fogalmazott, hogy úgy nézett ki a dolog, mintha a
hullát „a láthatatlan ember vitte volna magával"...
feltéve, hogy akad ember, aki képes
hatvan-nyolcvan kilóval könnyedén felkapaszkodni
egy ház falán.
- Visszajöttek! - jelentette ki ellentmondást nem
en Harrigan, és olyan er sen kezdte szorítani a
söröskorsót, hogy az ujjai belefehéredtek. Roger
Bridge bólintott.
- Egyetértek. Csak a Ragadozók képesek ilyen
mutatványokra...
- Jelentetted az esetet? - fordult Harrigan a kapi
 tányhoz. Pilgrim megrázta a fejét.
Egyel re elfektettem az ügyet, és szóltam a
srácoknak, hogy fogalmazzák át a jelentésüket.
Semmi szükség rá, hogy megint a nyakunkba
zúduljon néhány szövetségi ügynök... Már
megbocsásson! - biccentett Bridge felé.
Nem szoktam mellre szívni! - vigyorodott el egy
pillanatra az alacsony fickó. - Higgye el, nekem sem
szimpatikus egynémely kollégám munkamódszere.
Ha már úgy hozza a sors, jobban szeretek
együttm ködni, mintsem játszani a nagyfiút, aki
már át tud pisilni a szomszéd udvarára.
Harrigan komoran összevonta a szemöldökét.
- Nálam els a csapatmunka! - jegyezte meg. -
Ha vannak alkalmas emberei, akikkel szívesen
dolgozna együtt, nos... szívesen elbeszélgetnék
velük... tudja, már csak a miheztartás végett.
Szeretem tudni, kik fedezik a seggem! Bridge
bólintott.
- Azt hiszem, ez megoldható - válaszolta. - Azon-
ban ki kell ábrándítanom, Mike! Nem hoztam ma-
gammal zöldsapkás kommandót, sem más,
különleges kiképzés kormánycsapatot.
Gondolom, maga sem akarja romhalmazzá
változtatni a fél várost! Egyedül jöttem, s csupán
egyetlen ász van a tarsolyomban... pontosabban,
remélem, hogy hamarosan ott lesz.
- Ezt kifejthetné b vebben! - ráncolta a
homlokát a kapitány. - Nem egészen értem a
szavait, ha pedig szakzsargonban akar pofázni, nos,
én is ismerek néhány érdekes kifejezést!
Bridge felemelte a kezeit.
- Szó sincs, ilyesmir l, f nök! - válaszolta.
-Mindössze arról van szó, hogy értesítettem
valakit, akinek legalább annyi köze van a
Ragadozókhoz, mint Harrigan hadnagynak.
Pilgrim értetlenül megvonta a vállát, ám
Harrigannek felcsillant a szeme. Csupán egyvalaki
van ezen a kibaszott bolygón, aki méltó ellenfele
lehet az rb l érkezett vadászoknak.
- Safer? - kérdezte reménykedve.
- Schaefer - javította ki Bridge a hadnagyot. Alan
„Dutch" Schaefer rnagy, a kormányer k kü-
lönlegesen kiképzett katonája. Tartózkodási helye
jelenleg bizonytalan, de azt hiszem, az egyik
barátomnak sikerült eljuttatnia hozzá egy apró
üzenetet.
- Mikor érkezik? - Harrigan lassan kezdte vissza-
nyerni régi egyéniségét, a gondolatai is jóval gyor-
sabban pörögtek, amióta megtudta, hogy a
Ragadozók újra felbukkantak Los Angelesben.
Bridge elmosolyodott.
- Még egyáltalán nem biztos, hogy szerencsénk
lesz hozzá - válaszolta. - Az üzenet mindössze arról
tájékoztatja, hogy mi történik a városban. Innent l
minden az rnagyra van bízva... ha úgy dönt,
örökre elfelejti az egészet, akkor nem sokat
tehetünk, hogy megakadályozzuk ebben.
- Idejön! - jelentette ki magabiztosan Harrigan.
- Úgy legyen! - bólintott rá Bridge. - Értékes har-
cos, méltó ellenfele a Ragadozóknak. Arról nem is
beszélve, hogy akárcsak te, Mike, Schaefer is
személyes harci tapasztalatokkal rendelkezik az
idegenekkel szemben.
- Hogy a lényegre térjünk, van valami konkrét
terve, hogyan tudnánk kifüstölni ket? -
érdekl dött Pilgrim kapitány Bridge-nek szegezve a
kérdést. -Vagy esetleg van valami olyan fegyver a
birtokában, melynek segítségével hatékonyabban
vehetnénk fel velük a harcot?
Bridge egy pillanatig elgondolkodott, majd meg-
rázta a fejét.
- Attól tartok, semmi olyasmivel nem szolgálha-
tok, amire maga gondol, kapitány! - válaszolta.
-Ugyan odafent a srácok kiötöltek néhány
apróságot, de ezek a kutatások olyan magas
prioritással rendelkeznek, hogy az elnökön kívül
talán tucatnyi ember akad, akinek rálátása van a
témára... - Jelent ségteljesen elhallgatott, majd
elégedetten elmosolyodott. -Ennek ellenére
természetesen akad pár apróság, mely nagy
segítségünkre lehet a vadászatban.
- Vadászatban? - ismételte csodálkozva a kapi
tány. Bridge bólintott.
A legtöbb feltételezés megegyezik abban, hogy
a Ragadozók tulajdonképpen vadászni járnak a
Földre. Számukra az ember nem több egy
különleges, veszélyes, s ennél fogva értékes
zsákmánynál. A koponya és a gerincoszlop olyan
trófea a számukra, mint mondjuk magának egy
szarvasagancs. Talán kifüggesztik otthon a kandalló
felé, és a nappaliban összegy lve történeteket
mesélnek egymásnak a vadászat izgalmairól.
S jelenleg én vagyok a legértékesebb vad a szá-
mukra! - tette hozzá Harrigan fanyalogva, és az
utolsó korty sört is felhörpintette.
Valahogy úgy - tárta szét a karját Bridge. S a
Ragadozók mindent el fognak követni annak
érdekében, hogy felkutassák a különleges vadat...
S tekintettel arra, hogy már eddig is volt alkalmunk
megismerni néhány hatékony technikai
apróságukat, könnyen meglehet, hogy van
valamilyük, aminek a segítségével csupán id
kérdése, hogy magára akadjanak!
Mi lenne, ha maradnánk a tegez désnél?
- kérdezte Harrigan. Bridge megvonta a vállát.
- Fel lem! Pilgrim kapitány idegesnek t nt.
A Ragadozók a békés állampolgárokat vadász-
szák, nektek pedig ez a legnagyobb problémátok? -
jegyezte meg olyan hangsúllyal, melyet Harrigan
még zsarukorából ismert. A kapitány csak akkor
beszélt így, ha rettent en mérges volt valamiért.
A Ragadozók sohasem vadásztak békés állam-
polgárokra! - emlékeztette Bridge a kapitányt. -
Természetesen el fordult, hogy néhány „civil" is
áldozatukul esett, ám a statisztikákból
nyilvánvalónak t nik, hogy csupán olyan
„egyedeket" cserkésztek be, akik elvileg képesek
lettek volna megvédeni magukat... Fegyveresek,
esetleg olyan bandaf nökök, akiknek a hatalma
nyilvánvaló volt a fegyveresek fölött.
- Az elmélet tetszet s - válaszolta a kapitány.
-Azonban én nem katona vagyok, hanem rend r!
Számomra nincs polgári áldozat vagy ellenség!
Kutya kötelességem, hogy mindenkit... beleértve
azokat a bunkó nehézfiúkat is... megpróbáljak
megvédeni a törvény adta keretek között!
 - Nyugalom! - emelte fel a kezét Harrigan, és in-
tett Ray-nek, hogy hozzon még három korsóval.
-Egyet sohase felejtsetek el, nem egymással van
bajunk, hanem azokkal az rmocsodékokkal! Az,
hogy ki, mit, miért csinál, egészen más lapra
tartozik! Én személy szerint csak örülök neki, ha
néhány gazfickót is hidegre tesznek, azonban
minden ártatlan áldozat látványa feldühít.
- Tegyük félre az ideológiát! - javasolta Bridge.
-Mindhárman a Ragadozókat akarjuk, a személyes
okok nem fontosak. Kapitány, maga rendelkezik
ebben a körzetben minden zsaru fölött, és...
- Arra ne számítson, hogy a halálba küldöm az
embereimet pusztán azért, hogy eljátsszák a hajtók
szerepét! - Pilgrim kapitány rendkívül dühösnek
nt, bár Harrigan látta rajta, hogy nem Bridge
ügynökre haragszik, hanem az rb l érkezett
tetvekre, akik úgy bánnak az emberekkel, mint
azok az állatokkal.
S mi vajon mennyivel vagyunk jobbak náluk?
- Ilyen ostoba azért nem vagyok - felelte Bridge
sért dötten. - Azonban valahogy el kell csalogat-
nunk ket a rejtekhelyükr l. Los Angeles túl nagy
ahhoz, hogy minden halálesethez kivonuljunk,
márpedig nekünk nem utólag kell értesülnünk
arról, ha valahol felbukkan egy szörnypofa.
Harrigan bólintott.
- A szokásaikat már úgyahogy sikerült megismer-
nünk. Nincs más dolgunk, mint felhasználni az
eddig összegy jtött információkat, és elkapni a
töküket!
- Ha ugyan van nekik! - somolygott a hadnagy.
- Mi a terve? - kérdezte a kapitány.
- A Ragadozókat úgy vonzza az er szak, mint
éjjeli lepkét a zseblámpa fénye. Hogy miért, az
nem érdekes... mi viszont felhasználhatjuk ezt a
szenvedélyüket. Tudjuk róluk továbbá, hogy
el szeretettel fogyasztanak nyers húst, legutóbb
az egyik vágóhídon rendezte be egyikük a
rejtekhelyét. Feltételezhetjük, hogy ezúttal is
valami hasonló helyen fogunk rájuk bukkanni.
- A városban számtalan kisebb-nagyobb vágóhíd
van - vetette ellen a kapitány. - Képtelenség vala-
mennyit figyelemmel kísérni!
- Pontosan százhuszonkilenc - jegyezte meg
Bridge. - Ebb l azonban kereken harmincat eleve
kihúzhatunk a listáról, ugyanis itt éjjel-nappal folyik
a feldolgozás. A maradék kilencvenkilenc azonban
mindenképpen igényel egy kis figyelmet.
- Elég, ha annyit megtudunk róla, hogy történt-e
bármilyen szokatlan esemény az elmúlt néhány
nap során - fejezte be a gondolatot a hadnagy. -
Ezzel máris jelent sen lesz kíthetjük a kört...
- Én is így gondolom - Bridge elégedettnek t nt.
-Persze ez még nem elég ahhoz, hogy nyakon
csípjük valamelyiket, de legalább van egy vékony
szál, amin elindulhatunk.
Harrigan összeráncolt homlokkal nézett a kapi-
tányra. Egy olyan ötlet körvonalai kezdtek
derengeni a fejében, melynek segítségével nem
csupán a Ragadozókat, hanem a rosszfiúkat is
csapdába csalhatják. Ellentétben a kapitányával,
Harrigannek egyáltalán nem voltak erkölcsi
aggályai amiatt, ha a Ragadozók esetleg hidegre
tesznek néhány gazfickót.
- Kapitány - kezdte lassan a hadnagy, és megpró-
bált a nehéz helyzet ellenére mosolyogni -, amit
most mondani fogok, esetleg feldühíti vagy egyéb
módon hat károsan az egészségére. Ha van
magánál nyugtató, akkor nem árt, ha el készít
néhány darabot. Pilgrim kapitány rosszat sejtve
nézett egykori beosztottjára. Ismerte jól ezt az
arckifejezést, s tapasztalatból tudta, hogy amit a
hadnagy mondani fog, az valamiképpen
kellemetlen rá és a f nöki székre nézve.
- Ajaj - sóhajtotta Pilgrim. - Nem lehetne elha-
lasztani néhány hónappal ezt az egészet... hiszen
már alig van id m a nyugdíjig! Harrigan megrázta a
fejét.
- A Ragadozókat aligha tudjuk elzavarni egy ilyen
gyöngécske érvvel - válaszolta. - Ha nyugalmat aka-
runk, akkor világosan az értésükre kell adnunk,
mennyire rühelljük, ha itt lebzselnek!
- Akkor mondd! - intett a fejével lemondóan a
kapitány, és gyorsan lehajtotta a frissen felszolgált
sör tetemes részét.
- Valamiképpen össze kellene ugrasztanunk a vá-
rost uraló nehézfiúkat. - Harrigan megpróbálta
egységes egésszé kovácsolni azt az ötlethalmazt,
mely a fejében kavargott. - Kellene mondjuk némi
kábítószer... egy füles a rosszfiúknak, hogy hol
találhatnak rá... egy gondosan megtervezett
akció... a fenébe is, az egész csupán körvonalakban
van meg a fejemben! Tudom, hogy kevés az id nk,
de még át kell gondolnom az egészet. Bridge a
hadnagy vállára tette a kezét.
- Nyugi, Mike! - vigasztalta a társát. - Amit el-
mondtál, az nagyszer en illik a tervembe! Azt hi-
szem, ha végiggondoljuk a lehet ségeinket, sikerül
kisütnünk valami használhatót! Pilgrim kapitány
felállt.
 - Ha van valami konkrétum, hívjatok fel! - mond-
ta halkan. - Megyek, addig utánanézek, nem érkez-
tek-e id közben látogatóink!
Harrigan és Bridge komoran néztek a kapitány
után. Mindketten tudták, hogy Pilgrim nem újabb
Ragadozók érkezésére gondolt, hanem a kormány
embereire, akiknek már három évvel ezel tt is
sikerült annyira megkavarniuk a kakit, hogy
mindenkit összefröcsköltek vele.
 5

Dögvész Sorrow elégedetten hevert a fél falat

kitölt képerny el tt, melyen egzotikus nö-
vényekr l szóló természetfilm kockái peregtek.
Sorrow egész videokönyvtárat tartott fenn az ilyen
és hasonló filmekb l. Szerette a növényeket és az
állatokat, bár érteni nem értett hozzájuk jobban,
mint egy átlagember a kocsijához. Csodálta a
természetet, a flórát és a faunát, de ha valaki olyan
ostobaságra vetemedett volna, hogy piknikezni
hívja Los Angeles egyik legjobban keres
drogbáróját, az hamarosan megismerkedett volna
Sorrow kifogyhatatlanul ötletes
kínzásainak.egyikével.
Szerette a természetet, ám csak a képerny n ke-
resztül. Egyetlen növény, egyetlen állat sem
maradhatott meg a rezidenciáján - kivéve az
rszemélyzet idomított vérebeit. Az utcák
kegyetlen ura rettegett attól, hogy elkap
valamilyen betegséget, esetleg kiütései lesznek
valamelyik növényt l vagy állattól. A baj
megel zése érdekében a hálószobáit naponta
kétszer kiporszívózták, valamint külön az igényei
szerint készített légfrissít berendezések
üzemeltek alig hallható zúgással az egész
épületben.
A ház els pillantásra egy milliomos rezidenciájá-
nak tetszett, azonban egy figyelmes szemlél
olyan eszközöket is észrevett volna, melyek arra
utaltak, hogy a falak nem csupán egy „hétköznapi"
pénzembert rejtenek, hanem olyasvalakit, akinek
ségesen van félnivalója az ellenségeit l.
Sorrow hosszú évek kitartó munkájával emelke-
dett ki az egyszer kábítószerárusok közül. Vér és
mocsok tapadt a kezéhez, melyet azonban a
megszerzett hatalom és vagyon segítségével
könnyedén tisztára mosott. Kicsiben kezdte,
folyamatosan növelve befolyását, és aki
akadályozni merészelte, az gyorsan elt nt
valamelyik koszos sikátor mélyén.
Dögvész Sorrow nem ismert könyörületet, ha a
céljairól volt szó.
A gúnynevét valamelyik ellenfele ragasztotta rá,
s bár a szemébe kevesen merték mondani, a
drogbáró egyáltalán nem haragudott érte. Egyfajta
nemesi címként fogta fel, a városi alvilág
adományozta rangként, melyet elnyerni dics ség,
megtartani túlélés.
 Sorrow elgondolkodva kortyolgatta a hideg
limonádét, s miközben a képerny n a
természetfilm kockái peregtek, az esze egészen
máshol járt. Füttyös az utóbbi id ben túlságosan is
elszemtelenedett, s bár a Sorrow embereit ért
atrocitásokat nem lehet egyértelm en az
számlájára írni, nagy a valószín sége, hogy köze
volt hozzájuk. Egy névtelen telefon... egy
megfelel helyen elejtett célzás komoly károkat
okozhatott, ha eljutott az illetékesekig.
Három sikeres rend rségi akció az elmúlt hónap
során. Harminc nap alatt közel másfél millió dollár
veszteség. Ha nem Sorrowról van szó, akkor más
talán a padlóra kerül, azonban a férfi nemhiába
szerezte meg jelenlegi pozícióját, mindig voltak
ötletei, hogyan mászhat ki a pácból.
Sorrow tudta, hogy a rend rség nem jósok és
jöv belátók segítségével derítette ki, hogy a
drogszállítmányok mikor érkeznek az
elosztóbázisokra... inkább a konkurencia
segítségével.
A zsaruk el szeretettel játszották ki egymással
szemben a riválisokat, s bár Dögvész Sorrow szinte
évente megpróbálta valamiféle kartellbe
tömöríteni Los Angeles jelent sebb
drogforgalmazóit, eddig nem kísérte siker
próbálkozásait.
Mindig akadt valaki, aki meghiúsította
törekvéseit, pedig Sorrow még abba is belement
volna, ha a kartell élére több, azonos hatalommal
rendelkez vezet t választanak.
A vastag k kerítés fel l mintha kutyaugatást ho-
zott volna a szél. Sorrow elégedetten
elmosolyodott.
Megint egy ostoba firkász, aki bízva a
szerencséjében, megpróbál információkat szerezni
róla. Örülhet, ha néhány harapással megússza...
ilyen szempontból a törvények igen kedvez ek
voltak... a magántulajdon, az otthon védelme
olyan lehet ségeket adott a tulajdonosoknak,
amilyenekr l más országokban nem is álmodhatna
az ember.
A kutyaugatás ismét felhangzott, ám ezúttal
valami furcsa vinnyogás keveredett hozzá, majd
egy ismeretlen kvartyogás.
Miféle állat lehet ez? - gondolta Sorrow, és
leküzdve a rátör délutáni fáradtságot, felkelt
kényelmes foteljéb l, és a gyöngyöz itallal a
kezében a széles panorámaablakhoz sétált.
 Az udvaron néhány kutyát látott dühödten
körözni valami körül. Sorrow azonban hiába
meresztette a szemét, a kör közepe üres volt.
Az egyik kutya hirtelen el relendült.
A következ pillanatban valami - valami
láthatatlan - egyszer en átszúrta a testét, s az állat
vére ezerfelé spriccelt szét. A többi véreb dühös
morgással ugrott el re, társuk sorsa támadásra
ingerelte ket.
Dögvész Sorrow az els néhány másodpercben
csak állt, tekintetét egy pillanatra sem véve le a ku-
tyákról és láthatatlan ellenfelükr l. Egy
másodpercre mintha látott volna valami ezüstös
villanást, de az egész jelenet inkább olyannak t nt,
mintha a vérebek csak a forrón kavargó leveg t
támadták volna.
Sorrow kábultsága nem tartott sokáig. Akármi is
van odakint, veszélyes. A férfi még egy pillantást
vetett a láthatatlan valami irányába, majd
megfordult, és az ajtó felé szaladt.
Mögötte ezernyi darabra robbant szét a
panorámaablak, de Sorrownak több esze volt
annál, minthogy megforduljon. Valósággal feltépte
maga el tt az ajtót, miközben torkaszakadtából a
test rei után üvöltött. Egyvalami nagyon is
világosnak tetszett a számára:
 akármi is érkezett a rezidenciára, Dögvész
Sorrow-ra fáj a foga,
A Ragadozó egy pillanatra megszüntette az
álcázó láthatatlanságot, s rémiszt külseje
elegend nek bizonyult ahhoz, hogy rövid ideig
meghátrálásra kényszerítse a vadul acsarkodó
vérebeket. A kiszemelt áldozat az épület belsejébe
menekült. A Ragadozó megpróbálkozott egy
villámgyors akcióval, de az alkarjára er sített
szerkezetb l a nyílhegyre emlékeztet lövedék
elvétette az áldozatot. A Ragadozó nem bosz-
szankodott. A zsákmány sohasem kerülheti el a
sorsát, a Vadász mindig megszerzi, amire szüksége
van.
Egy gyors döfés nyomán újabb eb került a
lándzsájára, és az rb l érkezett lény diadalmas
üvöltéssel emelte a leveg be az állatot, hogy
azután egy er teljes csuklómozdulattal a többi
véreb közé hajítsa.
Megmutatni magad az ellenségnek, idézte fel a
Ragadozó az egyik veterán szólását. Hogy tudják,
egy Vadász jött el a trófeájukért...
A következ pillanatban az emeleten kitört az
egyik ablak, és egy puskacs jelent meg a résben. A
Ragadozó egy szempillantás alatt aktivizálta az
álcázóberendezést, a fényhullámok valósággal
körbefolyták a testét, és az emeleti lövész hiába
emelte célzásra a puskáját, már nyoma sem volt
annak a borzasztó teremtménynek, akit az imént
még látott.
A megmaradt három kutya ismét rohamra
indult, a küls falak irányából pedig újabb
fegyveresek érkeztek. A Ragadozó ugyan végzett
néhányukkal, azonban arra esélye sem volt, hogy
valamennyit leterítse.
Sorrow nem fogadott fel akárkit a személyes
védelmére. Ezek az rök profik voltak, s bár a
behatoló valahogy láthatatlanná tette magát, a
támadó kutyák világosan jelezték, merre jár.
Következésképpen célba lehetett venni...
Amikor az els lövések lepattantak a Ragadozó
testpáncéljáról, a teremtmény rádöbbent, hogy ha
nem vigyáz magára, akkor elbizakodottsága
veszélybe sodorhatja. Nem volt nehéz kitalálnia, az
emberek hogyan jöttek rá, merre jár, ám a
Ragadozónak meg sem fordult a fejében, hogy
megfutamodjon.
Csupán egy kicsit szét kell szórni a támadókat, s
azután egyenként levadászni valamennyit.
Micsoda remek Vadászat!
 Elégedetten trillázott egyet, s a vérfagyasztó,
különös hang hallatán az emberek idegesen
pislogtak egymásra.
A Ragadozó ezt a pillanatot választotta ki a
cselekvésre. Hirtelen kiszökkent a kutyák által
alkotott körb l, két hatalmas ugrással
felkapaszkodott az emeletre, s behatolt abba a
szobába, ahonnan néhány másodperccel ezel tt
kiszemelt áldozata menekült ki lélekszakadva.
Odalent lövések csattantak, bár egyetlen r sem
tudta, hova is kellene céloznia ahhoz, ha holtan
akarja látni a behatolót. A kutyák dühös
acsargással követték a lényt, azonban a fal
megtorpanásra kényszerítette ket, az röknek
pedig értékes másodpercekbe tellett, mire
rájöttek, hogy a betolakodó valamiképp feljutott a
kis híján négy méter magas, teljesen sima falon.
Egyenesen Mr. Sorrow szobájába.
- Az épületben van! - kiáltotta Nichols, a legéle-
sebb szem , legfürgébb gondolkodású valamennyi
között, és ujjával a kitört panorámaablakra muta-
tott.
A Ragadozó egy pillanatra megfordult, a
sisakjába épített miniat r hangrögzít berendezés
minden elhangzott szót rögzített. A lény gondolati
utasítással bekapcsolta a vállára szerelt miniat r
energiavet t, s a következ pillanatban rövid
sorozatok szaggatták szét az odalent állók testét.
A tucatnyi rb l mindössze kett nek sikerült
fedezékbe húzódnia a gyilkos támadás el l, de még
arra sem volt esélyük, hogy legalább egy
válaszlövést megkockáztassanak.
Az épület belsejéb l lábdobogás hallatszott.
Sorrow test rei fedezéket kerestek maguknak a
folyosón, miközben a f nök válogatott emberei
kíséretében a föld alatti garázsba rohant.
Dögvész Sorrow tisztában volt vele, akárki jutott
be a rezidenciára, egyáltalán nem biztos, hogy az
emberei meg tudják állítani. Következésképpen az
egyetlen kiút, ha minél el bb lelép, amíg az rség
értékes másodperceket szerez - akár az élete árán
is a f nök meneküléséhez.
Sorrow gyakorlatias gondolkodású ember volt, s
miközben az emberei betuszkolták egy páncélozott
Mercedesbe, már azon gondolkodott, hogy vajon
melyik ellenfele szabadította rá ezt az izét.
Füttyös Jackson, esetleg Kopasz Thompson?
Egyik válasz sem t nt kézenfekv nek. Vagy talán a
Kormány különleges kommandója indított
támadást Los Angeles kábítószerurai ellen?
Sorrow tétován megrázta a fejét.
 Éppen elég embert fizetett le a városban ahhoz,
hogy id ben értesítsék egy esetleges
kormányakcióról. Akárki is tört az életére,
mocskosul meg fogja bánni, fogadkozott Sorrow.
Büntetlenül nem lehet kikezdeni a város egyik
legnagyobb b nszövetkezetének vezet jével!
Hirtelen néhány régi emlék villant az agyába. Pár
évvel ezel tt a városi kábítószerf nökök közül
kett is meglehet sen különös körülmények között
pusztult el. Ramón Vega és Willie király Igaz,
el bbivel valószín leg a vudu varázsló emberei
végeztek, azonban akármi is történt azon az
éjszakán Ramón Vega Bunker Hills-i kéjlakában,
nem lehet szokványos gyilkosságnak nevezni. Mint
ahogy Willie király kivégzését sem.
Kivágták a gerincét, a koponyájával együtt...
Dögvész Sorrow megborzongott.
Pocsék egy halál lehetett!
Talán egy magányos harcos támadta meg a
rezidenciát? Egy néhai speciális ügynök, mondjuk a
Delta Force kiöregedett katonája? Akárki is legyen,
profi harcosnak t nik... a láthatatlanságáról nem is
beszélve.
Ez utóbbi még inkább meger sítette Sorrowt
ab-ban a hitében, hogy valahol nagyon magas
régiókban kell keresnie a támadó mögött álló
kapcsolatokat. Akárki nem képes ilyen
vészmutatványokat biztosítani az ügynökeinek,
a kormánynak viszont külön szervezete van a
trükkös fiúk felszereléseinek el állítására. Könnyen
meglehet, hogy a DARPA-ban megint kitaláltak
valamit, s most éles bevetésen tesztelik a
szerkenty t.
De miért éppen Los Angelesben ?
Miközben a páncélozott Mercedes csikorgó
gumikkal kil tt a föld alatti alagúton, Dögvész
Sorrow az épületben rekedt embereire gondolt.
Biztos volt benne, hogy egyiket sem fogja élve
viszontlátni.
Az alagút keskeny volt, s éppen az ilyen menekü-
lésekre tervezték. Miközben a páncélozott
gépkocsi áthaladt az egyes szegmenseken, nehéz
ólomajtók zuhantak le mögötte, melyeket csupán a
kocsiban elhelyezett távkapcsolóval, vagy a
mesterkulcs segítségével lehetett hatástalanítani.
Miközben Dögvész Sorrow az életét mentette,
az épület belsejében valóságos háború dúlt. A
drogbáró emberei mindeme l ttek, ami mozgott,
sokszor feleslegesen pazarolva a l szert. A
sorsukat azonban nem kerülhették el.
A Ragadozó akadálytalanul tört el re a
folyosókon, s ha úgy hozta a szükség, akkor
egyszer en felkapaszkodott a falra, hogy azután
hátulról szúrja le a makacs támadót.
Néha egy-egy pillanatra megmutatta magát,
hogy még izgalmasabbá tegye a Vadászatot, ám a
tucatjával érkez golyók ráébresztették, hogy az
áldozat még egyáltalán nem adta meg magát.
Sorrow közvetlen emberei bár hidegvér profik
voltak -a legjobbak, akiket sikerült megfizetni -,
most mégis kezdték elveszíteni a fejüket. Az udvar-
ról az épületbe özönl kutyás rök megzavarták a
bels rendszert, s majd féltucatnyi hevert a földön
a társaitól elszenvedett l tt sebekkel.
A Ragadozó már nem számlálta az áldozatokat,
élvezte a harcot, a küzdelem izgalmát. Ha csak
tehette, a lándzsáját használta, hiszen a trófea
sokkal értékesebb, ha valóban meg kell küzdeni
érte. A vállára szerelt energiavet t mindössze
akkor használta, amikor túlságosan feltorlódtak
el tte az ellenfelek, és már komolyan
veszélyeztették.
Az egyik férfi vadul tüzelve kiugrott a keresztfo-
lyosóról, és a kezében tartott UZI-val kereszt
alakban bel tte a folyosót, ügyelve arra is, hogy a
lövedékek minél nagyobb sávban hasítsák
keresztül a légteret.
 A Ragadozó dühösen felb dült, alig pár
lépésnyire a vakmer férfitól. A testébe csapódó
golyók hátrataszították, és a pajzs már nem bírta
csökkenteni a becsapódás erejét.
A Ragadozó vállából zöld szín , foszforeszkáló
váladék fakadt - földönkívüli vér -, s a padlóra
csöpögve elárulta, merre halad.
A férfi diadalmasan felkiáltott a nyomok láttán.
Ha a támadót meg lehet sebesíteni, akkor a halál
sem kerülheti el túlságosan sokáig.
Ebben a pillanatban a Ragadozó el reszökkent,
és a lándzsáját vadul a vele szemben álló ember
mellkasába szúrta, úgy, mintha az nem lenne több
egy közönséges bogárnál.
Valahol a közelben felkerepelt egy géppisztoly,
és a Ragadozó érezte, ahogy a forró ólomdarazsak
befurakodnak a b re alá, csíp s-fájós sebeket
hagyva maguk után.
Itt az ideje felfüggeszteni a Vadászatot!
Miel tt újabb golyók érkezhettek volna, a
Ragadozó oldalra fordult, és a bal karját mereven
el retartva kil tt egy sebesen forgó korongot,
melynek szélén vöröses fények villogtak. A
hihetetlenül éles fémdarab belehasított a falba,
majd a lendületéb l mit sem veszítve elválasztotta
támadója fejét a törzsét l, s miközben a véresen
rángatódzó torzó a földre rogyott, a korong
visszatért a Ragadozó markába.
A Ragadozó diadalmasan felrikoltott, majd a lán-
dzsáján haldokló szerencsétlen férfival rohanni
kezdett, könnyedén szétszórva az elébe toppanó
vakmer ket. Túlságosan gyors volt ahhoz, hogy
puskavégre kaphassák, bár a lövedékek szaporán
kopogtak mögötte a falon.
- Elviszi Johnny fiút! - kiáltotta mögötte egy dü-
hös, kétségbeesett hang, ám a Ragadozó nem
foglalkozott vele.
A teremtmény gyorsan és magabiztosan haladt
visszafelé azon az úton, amelyen keresztül az
épületbe jutott. Halottak felett ugrott át,
golyószaggatta falak között suhant el, amíg
visszaért Sorrow pihen szobájába. Az üvegdarabok
megcsikordultak a talpa alatt, amikor cseppet sem
lassítva az iramon, kivetette magát az udvarra.
Egy ember aligha úszta volna meg bokaficam
nélkül ezt az ugrást, azonban a Ragadozó
hihetetlenül rugalmas csontozata és dagadó izmai
nagyszer en tompították a lendületet, majd a
következ pillanatban már rohant is tovább, maga
mögött hagyva a kés n ébred vérebeket is.
Nem tartotta megalázónak a menekülést. Olyan
zsákmányt választott magának, melynek elejtési
rituáléjához ez is hozzátartozhatott. Tucatnyi
remek harcossal végzett, s az egyiket a többiek
orra el l sikerült elhoznia...
A magas k kerítés nem jelentett akadályt a
Ragadozónak, mint ahogy az árammal telített
drótok sem. Az alkarjára er sített különleges
fémötvözet segítségével már befelé jövet elég
nagy rést vágott a védelmi rendszeren, hogy a
kijutás se okozzon problémát.
Áldozatát egyszer en áthajította a falon - a
közel kilencven kilós testet más megemelni is alig
bírta volna, ám a Ragadozó számára ez nem
okozott nehézséget. A halott tompán puffant a
túloldalon, s a következ pillanatban a Ragadozó
fellendült a fal tetejére.
Az épületb l ebben a pillanatban özönlöttek ki
az emberek. Idegesen tekintgettek jobbra-balra, de
képtelenek voltak megtalálni az ellenséget. Bár a
földön néhol zöldes szín foltok mutatták az irányt,
s a fal tövében néhány véreb ugatott, a férfiak
el ször mégis a közvetlen környezetüket vették
szemügyre.
A behatoló már megtanította nekik, mennyire
veszélyes ellenfél, és senki sem akarta
megtapasztalni, milyen érzés, ha felszúrja gigászi
méret lándzsájára.
 A Ragadozó megszüntette az álcázását, s a
következ másodpercekben teljes valóságában
láthatóvá vált. Lándzsáját az ellenség felé rázva
diadalmasan felordított, majd miel tt még bárki
rál hetett volna, leugrott a fal tetejér l.
Sorrow emberei elszörnyedve bámultak utána.
 6

A Ragadozó egy meglehet sen romos templom

tetején guggolt, s némán pásztázta a várost.
Alatta emberek siettek mit sem sejtve a fejük
fölött leselked veszedelemr l. Los Angeles
hétköznapi forgatagát látszólag semmi sem
zavarta.
A lény már ellátta sebeit és végzett a prédájával
is, s a kivágott, lecsupaszított koponya a
hozzákapcsolódó gerincoszloppal a véd zselével
töltött tárolóban pihent.
A kiválasztott zsákmányt ugyan elszalasztotta,
azonban csak id kérdése, hogy ismét rátaláljon, s
elvegye, ami az övé.
Az emberek egyre agresszívebbek, s némelyikük
figyelemre méltó harci tudással rendelkezik. A
zsákmány alattvalói között akadt néhány, aki
egyáltalán nem esett pánikba, amikor megmutatta
magát, éppen ellenkez leg. Hiányzott a
megszokott Vadász és zsákmány felállás.
A Ragadozó mindennek ellenére elégedett volt.
A nehezen megszerzett trófea sokkal többet ér.
Milyen dics ség lesz elmesélni a harcot, a Vadászat
izgalmát, miközben társai elismerésüknek adnak
majd hangol a trófeákat tapogatva.
A három évvel ezel tti támadás díjnyertes
zsákmányának f bb adatai minden Ragadozó
memóriaegységébe be voltak táplálva, hogyha
valamelyikük a Vadászatok során véletlenül
szembetalálkozna vele, akkor nyomban
azonosíthassa.
Micsoda dics ség lenne rábukkanni és elejteni!
A Ragadozó ismét a városra emelte tekintetét.
Idefent nem kellett attól tartania, hogy bárki is
észreveszi, s ezt nem csupán álcázóberendezésének
köszönhette. Az emberek ostobák, a tekintetüket
mindig csak maguk elé irányítják, sohasem veszik
valóban szemügyre a környezetüket.
Mégis... az emberek vadászata egyre nehezebb
és kockázatosabb. S persze ezzel egyenes arányban
növekszik a megszerzett trófeák értéke is, a
dics ségr l és az otthoni elismerésekr l nem is
beszélve!
Mindössze három év telt el a legutolsó látogatás
óta, mégis... az emberek mintha harciasabbak, ag-
resszívebbek lennének... nem menekülnek gyáván,
s ha kell, harcolnak... és saját életük árán is
megvédik a vezet iket. Micsoda fejl dés!
 A Ragadozó hirtelen elhatározással talpra szök-
kent, és diadalmas bömböléssel az ég felé emelte a
kezében tartott félelmetes lándzsát.
Folytatódjon a Vadászat!

Tony Pope káromkodva kuporgott a kocsijában.

Az informátora csupán ködös dolgokról, valami
bibliai jelenésr l beszélt, melyet állítólag egy
kábítószerárus meggyilkolása után láttak a
rend rök a föld felett lebegni, majd felszállni az
égbe.
Micsoda ostobaság!
Manapság már a rend rökben sem bízhat meg
az ember! A drog meghülyíti ket, vagy ha tiszták,
akkor a túlhajszoltság zavarja meg a fejüket.
Mindazonáltal a riporter nem tehetett mást, el
kellett indulnia ezen a soványka nyomon. Aki a
fülest adta, elhozta az eredeti jegyz könyvek
másolatát, illetve az átfogalmazott anyagokat is,
hogy Pope lássa, mit húzatott ki bel le Pilgrim
kapitány.
Soványka információ volt, s a riporter már azon
gondolkodott, hagyja veszni az egészet, amikor a
fül elejtett még egy megjegyzést, miszerint Pilgrim
kapitány sürg sen elvonult beszélni egy régi,
kilépett munkatárssal.
Mike Harrigan.
A hadnagy neve nyomban beugrott a
riporternek, hiszen egyike volt azoknak az
embereknek, akiket Pope kimondottan utált. Nem
csupán azért, mert arrogánsan viselkedett vele
szemben, hanem azért is, mivel a többi riporter
el tt számos alkalommal megszégyenítette.
Pedig Pope igyekezett mindig a közelében
maradni. Tudta, hogy ahol Harrigan felt nik, ott
máris akad egy kis szenzáció, melyet ha ügyesen
tálal, eladhatóvá teszi „K kemény" riportm sorait.
Bár Tony Pope sohasem vallotta be magának, a
legtöbb szenzációs riportját Harrigan nyomát
követve készítette. Amikor eszébe jutott a
Skorpiók mészárlása, a sebesülten fekv rend rök
szenzációs kimentése, Ramón Vega kéjlaka, a
rengeteg vér, Pope-nak kis híján könnycseppek
szöktek a szemébe fene nagy önsajnálatában.
Riporterkedése során milyen rövid id alatt
jutott fel a csúcsra, s milyen kevés id kellett
ahhoz, hogy ismét a középmez nyben találja
magát!
Most azonban készül ben volt valami, s Tony
Pope nem akart lemaradni róla. Ha Pilgrim
kapitány ennyi id után személyesen felkeresi
Harrigan hadnagyot, az bizonyára nem egyszer ,
baráti bájcsevely lesz.
Sajnos Pope informátora nem tudta
megmondani, a kapitány és a hadnagy hol tartja a
megbeszélést, de a riportert ez érdekelte a
legkevésbé. A legkézenfekv bb megoldást
választotta: minden maradék kapcsolatát
megmozgatva kért néhány szabadnapot a f -
nökét l, s ígéretet kapott a technikusok
csoportvezet jét l egy operat rre és egy kisegít
alkalmazottra, ha valóban sikerülne valami
szenzációsra bukkannia. Ezután behízelegte magát
Harrigan egyik szemközti szomszédjához, hogy
szemmel tarthassa az exzsaru otthonát.
El bb-utóbb haza kell jönnöd, Harrigan!
Tony Pope a függöny mögött kuksolt, tekintetét
csupán pillanatokra vette le a szemközti ház
bejáratáról. Az id lassan telt, s a riporter
hamarosan felélte a magával hozott kajakészletet.
Egy Cherokee terepjáró kanyarodott Harrigan
háza elé, és Pope-nak nem esett nehezére
azonosítania a hadnagyot. Éppen elégszer
keresztezték már egymás útját.
Tony Pope megpróbálta kivenni, ki ül még a
terepjáróban, de sohasem látta a fickót.
 Harrigan kiszállt, valamit mondott a kocsiban
ül nek, aki egyetért en bólintott, majd gázt adott,
és elhajtott.
A hadnagy néhány másodpercig még a járda szé-
lén állt, lassan a függöny mögött rejt zköd
riporterre emelte a tekintetét, mintha csak látná a
megfigyel t. Pope riadtan húzódott hátra a szoba
félhomályába, miközben azon imádkozott, hogy
Harrigan észre ne vegye.
A hadnagy tétován megvonta a vállát, mintha
nem értené, kinek a tekintetét érezte magán, majd
lassan megfordult, és bement a házba.
Tony Pope megkönnyebbülten felsóhajtott.
Harrigan biztos volt benne, hogy valaki figyeli,
ám gyorsan elhessegette e gondolatot. Ha
valamelyik Ragadozó máris rátalált volna, akkor
aligha habozna a támadással. Esetleg egy
szövetségi ügynök szállt rá. A hadnagy megvonta a
vállát, igazából nem tudta érdekelni a dolog. Ha a
kormányügynökök valóban rászállnak a
jövevényekre, el bb vagy utóbb úgyis sort fognak
keríteni egy rövid beszélgetésre, melyben majd
figyelmeztetik, jobban teszi, ha meghúzza magát.
Márpedig Mike Harrigan nem err l az oldaláról
volt híres. Különösen akkor nem, ha a saját b rér l
van szó!
 Mégis, amikor a férfi belépett a házba, els útja
a pincéjében kialakított miniat r fegyverraktár felé
vezetett. Idelent valóságos kis arzenált halmozott
fel, többségében engedély nélküli, kissé átalakított
fegyvereket. Akadt idelent minden, ami egy kisebb
háború megvívásához szükségeltetett.
Harrigan elégedetten járatta végig tekintetét az
állványokon pihen fegyvereken, melyeken egy
porszem sem látszott a hetenkénti átvizsgálásnak
köszönhet en. M-60-as géppisztoly, M203-as
gránátvet , AK47-es géppisztoly, lef részelt csöv
gyorstüzel puska, .223as kaliber Galil automata
fegyver, .308-as Mauser mesterlövész puska
távcs vel, kilenc milliméteres UZI kinyitható
válltámasszal, kilenc milliméteres Ingram
Mac10-es, félautomata Smith&Wesson, .44-es
Magnum, .40-es Glock pisztoly, .45-ös Detonics
Harcmester, golyóálló mellény - továbbfejlesztett
rend rségi alaptípus, dupla kevlar béléssel ellátva
-, valamint egy .38-as Special revolver.
S természetesen l szer minden mennyiségben.
Néha Harrigan eljátszott a gondolattal, hogy fel-
számolja a raktárat, s csupán néhány, a szívének
igen kedves fegyvert tart meg, melyekhez amúgy is
személyes emlékek f zik. Szinte minden évben
felötlött benne ez a gondolat, de eddig minden
alkalommal elvetette.
Mintha csak tudta volna, hogy egyszer még
szüksége lesz rájuk...
Harrigan szeretettel simított végig a
Harcmesteren, mely egyike volt legkedvesebb
fegyvereinek. Sok utcai harc során segítette már a
nöz kkel szemben, s nemegyszer az életét
köszönhette a pontosságának és átüt erejének.
A pincében kialakított miniarzenál díszhelyét egy
meglehet sen régi, mégis eredeti fényében
csillogó elöltölt s pisztoly foglalta el. A fegyver,
melyet Harrigan a Ragadozók rhajóján kapott,
mintegy zálogul a jöv re nézve.
Visszajövünk...
Nos, nem váratták túlságosan sokáig.
A hadnagy némi gondolkodás után a
Harcmestert emelte le az állványról, és egy teli
tárat csúsztatott bele, majd cs re töltötte a
fegyvert. Innen már csupán egyetlen mozdulat
szükséges ahhoz, hogy kil je az acélmagvas
golyókat, melyeket egyik rend rségi fegyvermester
barátja házilag kissé átalakított. Hogy mit csinált
pontosan és hogyan, az sohasem érdekelte, ám
amikor kipróbálta az új, kék színnel megjelölt
golyókat, a célpontok valósággal szétrobbantak.
 Harrigan eddig még sohasem töltött éles
bevetésre kék jelzés golyókat a tárba, ám amit l
tartott, most bekövetkezett. Csupán id kérdése,
mikor kerül ismét szembe egy odakintr l érkezett
jövevénnyel. Akkor minden t zerejére szüksége
lesz, ha gy zni akar.
Miközben automatikusan ellen rizte a
fegyverét, Harrigan arra gondolt, hogy miért éppen
vele kellett megtörténnie ennek az els
találkozásnak. Los Angeles hatalmas város, és
annyi zsaru szaladgál benne.
Eszébe jutottak a három évvel ezel tti
események. Ismeretlen ellenféllel kellett
szembenézniük, s amíg fény derült az igazságra,
sok jó kolléga hagyta ott a fogát. Danny Archuleta
és Jerry Lambert. Leona elvetélt a szörnyfajzattal
való találkozást követ en.
Harrigan nagyot sóhajtott.
Csak Leona ne szerezzen tudomást a Ragadozók
visszatérésér l, mert a város összes rend re kevés
lesz ahhoz, hogy megállítsa a bosszúszomjas n t,
aki halott gyermeke lelki üdvösségére fogadott
vérboszszút.
Talán beszélnem kellene vele, gondolta Harrigan,
de tisztában volt vele, hogy képtelen lenne
lebeszélni Leonát a szándékáról. Nem csupán a n
természete miatt, hanem azért is, mert egyszer en
nincs egyetlen elfogadható érve sem, miért ne
állhatna bosszút.
Így nem marad más hátra, mint bízni a
Gondviselésben, s reménykedni abban, hogy Leona
Cantrell valahogy kimarad az események
forgatagából. Bár Leona folytatta rend ri
pályafutását, a f nöke más munkakörbe helyezte
át, hogy egy kicsit kiemelje az utcák véres
valóságából.
Harrigan sokat adott volna azért, ha ismét a
megszokott kis csapatát tudhatja maga mögött. Ha
három évvel ezel tt már az elején tisztában lettek
volna azzal, hogy kik ellen harcolnak, akkor
egészen másként alakulhattak volna az
események. Ha Keyes ügynök nem játssza a
nagyfiút, hanem megosztja az információit, akkor
talán már szenátor lehetne, nem pedig egy
kettévágott törzs , h si halott egy kormányzati
temet ben.
Ami elmúlt, azon úgysem lehet változtatni!
A Ragadozók visszajöttek, ám hajtóvadászatuk
ezúttal kicsit más lesz, mint három évvel ezel tt.
Vadászok állnak majd szemben Vadászokkal, s bár
a jövevények esélyei jobbak, a végs gy zelem
kimenetele mégsem egyértelm .
 Harrigan kicsit feszültnek érezte magát. Mintha
ismét az utcákat járná, átérezve annak lüktetését.
Nem árt, ha néhány dolog az eszedbe jut,
motyogta az orra alatt. A Ragadozók ellen a
helyismereted az egyik legf bb fegyvered...
Miközben hazafelé tartottak, Bridge néhány
szóval vázolta eredeti elképzelését, mely
tulajdonképpen nem sokban különbözött a
hadnagy által kitalálttól. Mindkét terv lényege az
volt, hogy valamiképpen egy helyre kell csalni az
összes földönkívülit, és egyszerre lecsapni rájuk.
Természetesen az elképzelés néhány helyen
sántított, hiszen mindketten tisztában voltak azzal
is -Harrigan a saját b rén tapasztalta -, hogy már
egyetlen Ragadozó is mennyire veszélyes tud lenni.
Mindazonáltal mégsem ülhettek karba tett kézzel,
ha pedig a szövetségiek idedugják a képüket, akkor
az megint nem egy nyer megoldás. Utóbbi
lehet séggel persze így is számolniuk kell, de
Bridge ígéretet tett arra, hogy minden kapcsolatát
felhasználva megpróbálja késleltetni az
érkezésüket.
Odafent mintha megcsörrent volna a telefon.
Harrigan gyorsan felkapott egy hónaljtokot,
majd a fegyverrel a kezében rohanni kezdett
felfelé a lépcs n. Szerencsére a pince bezárásával
nem kellett bajlódnia, mivel számkódos rendszer
védte a behatolóktól.
A telefon kitartóan csöngött, ám amikor
Harrigan felemelte a kagylót, már csupán az
ütemes búgás hallatszott. Dühösen tette le a
kagylót.
Ebben a pillanatban ismét megcsörrent a
telefon.
Harrigan gyanakodva nézett az ablak irányába,
mintha csak azt akarná ellen rizni, hogy valaki szó-
rakozik-e vele, vagy csupán az imént túl
türelmetlen volt a hívó.
Halló? - vette fel végül a kagylót.
Mike Harrigan? - A hang ismeretlen volt.
Igen - felelte a hadnagy.
Dutch Schaefer - mutatkozott be a hívó. - Bár
nem ismerjük egymást, mégis van valami, ami
összeköt bennünket. Egy ismer söm azt üzente,
hogy szükségük van rám.
Harrigan akaratlanul is bólintott. A Ragadozókkal
szemben minden harcosra szükség van.
Visszajöttek - felelte sz kszavúan. Nem kellett
részleteznie, kikre gondol, mindketten pontosan
tudták, miféle veszedelem fenyegeti az életüket. -
Ezúttal azonban fordul a kocka.
 Nem vagyok csúcsformában - mondta az r-
nagy, érezhet bocsánatkéréssel a hangjában. - De
ha úgy gondolják, hogy tudnak használni, holnap
dél körül ott leszek magánál.
Ha ki akar maradni bel le - hangsúlyozta Harri-
gan -, senki sem fog neheztelni magára... Kemény
menet lesz, és könnyen el fordulhat, hogy
mindanynyian otthagyjuk a fogunkat.
Ez el bb-utóbb úgyis bekövetkezik - felelte
Dutch Schaefer, majd határozottan hozzátette: -
Holnap délben találkozunk!
A vonal a következ pillanatban megszakadt.
Harrigan még egy darabig a kezében tartotta a
kagylót, miközben megpróbálta elképzelni a
Különleges Er k rnagyát. volt az els , aki
találkozott a Ragadozókkal, tulajdonképpen is
nevezte el ket. Hány éve is történt?
Tizennégy-tizenöt?
Mindketten túlél k vagyunk, gondolta Harrigan.
Egyel re.
 7

Már éjfél körül járt az id , amikor Tony Pope

felriadt szendergéséb l. Még mindig az ablak
mellett gubbasztott, a szoba jótékony sötétjében
elrejt zve, amikor váratlanul fény gyulladt a
szemközti ház egyik emeleti szobájában.
A riporter apró távcsövet emelt a szeméhez. Így
már minden kétséget kizáróan megállapíthatta,
hogy Harrigan egyedül tartózkodik a szobában. A
függönyön keresztül lehetetlen volt kivenni, hogy
pontosan mit csinál, de az nyilvánvalónak t nt,
hogy induláshoz készül dik.
Pope átkozódva rakta zsebre a távcsövet, s a
közeli mellékutcában elrejtett kocsijához indult.
Alig ült be az autóba, amikor Harrigan kilépett a
házból. Egy gyors pillantással körülnézett, de
szerencsére ebb l a távolságból nem nagyon
vehette észre a riportert. Ezután gyors, határozott
léptekkel elt nt a garázsban, s a következ
percben egy kissé már lerobbant Chevrolet gurult
ki az utcára.
Harrigan kiszállt, majd visszament bezárni a ga-
rázs ajtaját. Közben még egyszer szemügyre vette
az utcát, ahol a kés i óra ellenére is elhaladt
néhány gépkocsi.
Tony Pope örült a forgalomnak, annak azonban
már kevésbé, hogy bár Harrigan beszállt a
Chevroletbe, de egyáltalán nem akart elindulni.
Úgy t nt, kivárja, amíg az utca teljesen
elcsendesedik, s csak azután fog kil ni. így
egyértelm en meg tudja állapítani, hogy követik-e.
A riporter halkan káromkodott. Nem számított
rá, hogy Harrigan ennyire el vigyázatos lesz. Az
elmúlt három év során igazán elpuhulhatott volna
egy kicsit!
Egy váratlan ötlett l vezérelve Pope
kikanyarodott a sarok mögül, ahol eddig parkolt, s
besorolt egy sötét szín Buick mögé. Bízott benne,
hogy elég sötét van ahhoz, hogy Harrigan ne
ismerje fel az arcát, amikor elhajt mellette. Azt
tervezte, egy kicsit távolabb ismét leparkol, s ha a
hadnagy elhalad mellette, akkor szeg dik a
nyomába.
Ám amikor a rozzant Chevrolet egy merész ka-
nyarral megfordult, Tony Pope már tudta, hogy ezt
a játszmát elveszítette. Természetesen képes lett
volna a hadnagy nyomába szeg dni, de akkor
Harrigan biztosan kiszúrja.
 A kurva életbe, gondolta a riporter, miközben
hátrasandítva figyelte, ahogy a Chevrolet elhúz a
belváros irányába. Ezt elkúrtam!
Márpedig Tony Pope utált veszíteni.
Harrigan érezte, hogy valaki figyeli, amikor kilép
a házból. Ezért folyamodott ahhoz az apró kis
trükkhöz, amivel vagy lerázza üldöz jét, vagy pedig
minden kétséget kizáróan azonosítja.
Célja természetesen egészen más irányban volt,
és a kitér néhány perces késlekedését be kell
majd hoznia, azonban a biztonság igazán megér
ennyit.
El ször a Kilencvenegyedik utcán haladt észak
felé, majd ráfordult a Hármas beköt útra, ami
ismét a külvárosok felé vezetett. Itt végre nem
kellett ügyelnie a sebességkorlátozások
betartására, tapasztalatból tudta, hogy éjjel nem
akad egyetlen jár r sem, aki ezt az elhagyatott
helyet választaná magának rhelyül.
Az ósdi Chevrolet a külsejét meghazudtolva su-
hant az éjszakában. Mike Harrigan mindig is sokat
adott arra, hogy legyen egy gyors kocsija, azonban
azt sohasem szerette, ha túlságosan újnak néz ki.
Így tehát a régi karosszéria alatt vadonatúj motor
lapult.
 Miközben kétoldalt sorra maradtak el az utakat
bevilágító lámpák, Harrigan megpróbált magában
minél többet felidézni azokból a percekb l, amikor
három évvel ezel tt élethalálharcot kellett vívnia
egy Ragadozóval. Tisztában volt vele, hogy minden
aprócska információ jelent séggel bírhat. A
Ragadozók idegenek voltak, és az emberek csupán
azokra az információkra támaszkodhattak,
melyeket Keyes csapata rögzített, illetve amikr l
Dutch Schaefer rnagy beszámolt. Persze
bizonyára maradt utánuk néhány olyan nyom is,
melyekb l az okostojások jóval többet tudnak
kihozni, de Harrigan úgy gondolta, hogy olyan
lehet ez, mintha valaki a tojás héjából próbálná
meg kitalálni, milyen egy csirke.
Az órájára pillantott. Hamarosan fél egy.
Ez azt jelenti, hogy biztosan késni fog a
találkozóról. Szerencsére Bridge higgadt profi, aki
tisztában van vele, hogy egy kis csúszás mindig
el fordulhat. Különösen akkor, ha ennyire ügyelni
kell a biztonságra. A Ragadozók akárhol lehetnek, s
az sem lehetetlen, hogy a szövetségi ügynökök is
megfigyelés alá vették az egykori túlél t.
Az út mellett egyre több épület t nt fel.
Harrigan számolni kezdte a kis utcákat, melyek
mer legesen szaladtak bele a Hármas beköt útba.
Bridge azt mondta, a negyediknél kell befordulnia.
Ma éjjelre beszélték meg a találkozót. Bridge
olyan dolgokat akart mutatni a hadnagynak,
melyek segítségével megn a túlélési esélyük a
Ragadozókkal szemben.
Játékszereket.
A kormány jól titkolt külön fejleszt bázist hozott
létre a három évvel ezel tti Los Angeles-i, illetve a
korábbi, Conta Mana-i mészárlás helyszínén talált
idegen technológiák feldolgozására, s az így
szerzett ismeretanyagok katonai felhasználására. A
DARPA egy csoportja kapta meg a lehet séget, de
jó néhány szakért is csapódott hozzájuk, a
különféle kormányszervek részér l. Senki sem
akart lemaradni a koncról.
Szerencsére Roger Bridge egyike volt azoknak az
ügynököknek, akik munkájuk révén hozzáférhettek
a megszerzett adatokhoz, s különböz
szakvéleményeket készítettek róluk. A nagyfej ek
nem lazsáltak az elmúlt három év során, s bár a
Ragadozók nem hagytak sok mindent maguk után,
mégis sikerült néhány meglep újdonsággal
kirukkolniuk.
Harrigan módfelett kíváncsi volt ezekre az
újdonságokra.
 Roger Bridge körültekint alapossággal
választotta ki a házát. Árfekvése nem volt túl
drága, de olcsónak sem mondható, és olyan helyen
épült, ahol a lakók gyakran cserél dtek. Így nem
kellett attól tartania, hogy valakinek esetleg
felt nnek éjszakai kimaradásai, néhány napos
elt nései, vagy az, hogy idegeneket fogad a
házában. Ugyanakkor is nehezebben tudja
kiszúrni esetleges követ it, ám Bridge egyel re
biztos volt benne, hogy nem akadtak a nyomára.
Harrigan bekanyarodott a megadott számú ház
elé, és kétszer felvillantotta a lámpáját. Bár az
épület belsejében teljes sötétség uralkodott, a
hadnagy tudta, hogy Roger figyeli. Kiszállt a
kocsijából, majd határozott léptekkel a bejárat felé
indult.
Ebben a pillanatban hatalmas, sötét árnyék
mozdult az egyik bokor mögött, és valami fémesen
megcsillant a lámpák odavetül kósza fényében.
Harrigan megperdült a sarkán, miközben a keze
ösztönösen a hónaljtokban hordott Detonics felé
mozdult. Még ki sem húzta a fegyvert, amikor a
hüvelykujja már kibiztosította, s az ujja a ravaszra
simult.
A bokrok közül egy nagydarab néger fickó lépett
el , testét ezüst szegecsekkel díszített fekete
 rruha borította, a kezében pedig egy kisebb
karddal is felér kést szorongatott. Egy hosszú
pillantást vetett kiszemelt áldozatára, majd amikor
rádöbbent, hogy az mit tart a kezében, leengedte a
kést, és barátságosan elvigyorodott.
- Nincs néhány dollárod kölcsönbe? - kérdezte
azzal a veleszületett pofátlansággal, amely csak ke-
veseknek adatik meg. - Fekete a feketének, tudod,
haver! Becsszó, hogy megadom!
Harriganban lassan felengedett a feszültség. A
fickó szemmel láthatólag nem sejtette, hogy
csupán egy hajszál választotta el a biztos haláltól.
Ha Harrigan idegesebb természet , akkor a
támadója most féltucatnyi golyóval a testében
heverne a földön.
- T nj el! - morogta Harrigan, és a pisztoly csövé-
vel intett a fickónak, hogy jobban teszi, ha felszívó-
dik az éjszakában. - Harminc másodpercet adok,
utána szétlövöm a térdeidet!
A néger arcáról lehervadt a vigyor. Egy pillanatig
még feszülten állt, mintha csak azt mérlegelné,
hogy megkísérelje-e belehajítani a kését a
pisztolyos idegenbe, vagy jobban teszi, ha
megfogadja a tanácsot, és valóban máshol keres
áldozatot magának.
 Minthogy a Detonics csöve egy milliméternyit
sem mozdult a mellkasa közepér l, a hatalmas
termet néger jobbnak látta, ha elt nik. Kését
visszacsúsztatta az övére er sített tokba, majd
megfordult, és ráér sen ballagni kezdett az utca
vége felé.
- Még tizenöt másodperced van! - emelte fel a
hangját egy kicsit Harrigan, s ennek hallatán a
néger siet sebbre fogta a lépteit, hogy minél el bb
elt njön a közelb l.
Harrigan megvárta, amíg a fickó bekanyarodik a
sarkon, és elt nik az éjszakában, csak akkor
engedte le a pisztolyát. Éppen elég hasonló alakkal
találkozott aktív rend ri pályafutása alatt ahhoz,
hogy egy pillanatig se bízzon benne.
Bridge már az ajtóban várta.
Azt hittem, egy átkozott Ragadozó! - morogta a
néger hadnagy, miközben becsörtetett a lakásba.
Kis híja volt, hogy nem pumpáltam tele
ólommal! A marha!
Úgy látom, még mindig jók a reflexeid - jegyez-
te meg Bridge, és bezárta az ajtót. - Nagyon jó
zsaru lehettél!
Harrigan hirtelen nem tudott mit válaszolni, így
hát csendben maradt. Bridge még mindig nem
kapcsolt fel egyetlen lámpát sem, így csaknem
teljes sötétségben kellett végigbotorkálni az
épületen.
Ha nem csinálsz pillanatokon belül valami fényt
motyogta Harrigan bosszankodva -, akkor a Raga-
dozóknak esélyük sem lesz, hogy elkapjanak. Kitö-
röm a nyakam, és a föld alá kerülök... Pedig milyen
jól mutatnék egy földönkívüli nappalijának a falán!
Bridge elmosolyodott. Aki még nyakig a szarban
sem veszti el a humorát, az figyelemre méltó
önuralommal rendelkezik. Ez pedig külön el ny a
harcok során.
- Még kett t kell el relépned! - biztatta a
hadnagyot. - Ott találsz egy kis asztalkát, rajta egy
úszószemüvegre emlékeztet valamivel. Vedd fel,
s próbáld ki a hatást!
Harrigan érdekl dve emelte fel a szerkezetet.
Volt már tapasztalata éjjel látó készülékekkel - meg
mert volna esküdni rá, hogy ez is valami ilyesmi -,
de ennek a súlya elenyész volt azokhoz képest.
Amikor a szemére illesztette, Harrigan körül
megváltozott a világ. A sötétség átadta a helyét
egy mindent magába foglaló, vöröses szín
derengésnek. A szoba berendezése már nem
akadályozta Harrigant a haladásban, így
kényelmesen az egyik fotelhoz sétált, és helyet
foglalt benne.
 Fantasztikus! - csettintett a hadnagy.
Infravörös szemüveg - magyarázta Bridge. - Az
éjjel látó készülékek új generációjának egyik
prototípusa. Bár még korántsem tökéletes, az
el nyei máris megmutatkoznak. Nem csupán a
mérete és a súlya csökkent radikálisan, hanem az
oldalán található aprócska szabályzóval a befogott
spektrumot is állítani tudod.
Mint a Ragadozók! - kapcsolt azonnal Harrigan,
és nyomban próbálgatni kezdte a készülék
lehet ségeit. A világ folyamatosan változott
körülötte, egyes dolgok elhalványultak vagy
elt ntek, míg mások körvonala feler södött. -
Fogadni mernék, t lük loptátok az ötletet.
Bridge bólintott.
Az a maszk, amelyet a vágóhídon letéptél a
Ragadozó fejér l, meglep m szaki újdonságokat
tartalmazott. Az új típusú éjjel látó csupán egy a
vészdoboz feldolgozása után kifejlesztett
termékek sorából.
Ezért látta hát a Ragadozó Keyes-t és az
embereit állapította meg Harrigan. - Hiába viseltek
mindannyian h záró ruhát, Keyes egyvalamiben
kapitálisat tévedett: a Ragadozók nem csupán az
infratartományban képesek látni...
 Van még valami - tette hozzá Bridge. - A látás
mellett a maszkban volt egy audioegység is, mely a
környezetben hallható zajok közül bármelyik
er sségét az eredeti több százszorosára tudta
feler síteni. A Ragadozó nyilván meghallotta Keyes
csoportjának közeledését, s minthogy nem látta
ket, igazán nem volt nehéz levonnia a megfelel
következtetéseket.
Csupán állítania kellett a készülékén...
Pontosan. - Bridge szintén helyet foglalt az
egyik fotelban.
A szövetségiek mi mindent szedtek még össze?
kérdezte a hadnagy.
Meglep dnél, ha látnád - válaszolta Roger. -
Két teherautó hozta a bázisra a cuccot... Persze
benne voltak azok a gyeptéglák, illetve a kiásott
föld is, melyet azon a helyen gy jtöttek, ahonnan a
Ragadozók rhajója elstartolt.
Harrigan nem válaszolt. Bridge úgyis csak annyit
fog neki elárulni, amennyi információ a közös mun-
kához szükséges. Egyetlen ügynök sem adta ki
magát teljesen, ez ellenkezett volna az évek alatt
kialakult paranoiájukkal.
- Az összegy jtött anyagok leltározása három
hónapig tartott - folytatta Bridge. - Mindent
gondosan dokumentáltak, besoroltak,
osztályoztak, és csak a jó ég tudja, mit tettek még
velük... A takarítók meglep en alapos munkát
végeztek, gyakorlatilag mindent összegy jtöttek,
ami csak kapcsolatba került az idegenekkel.
Sikerült mintát venni zöldes vérükb l, az általad
levágott kéz segítségével pedig olyan biológiai
következtetéseket vontak le a tudósaink, melyek
alapján komoly elképzeléseink vannak a
Ragadozók testfelépítésér l.
Harrigan bólintott. Ez komoly információ volt,
hiszen ha valóban ismerik a Ragadozókat, akkor
harcolni is sokkal könnyebb ellenük.
- Fegyvereket sajnos nem sikerült zsákmányol-
nunk, eltekintve egy dárdaszer ségt l...
- És a karra szerelt miniat r atombomba? - kér-
dezte Harrigan el rehajolva. Hiszen a levágott
kezet megtalálták! Bridge megrázta a fejét.
- A bomba nem a készülékbe volt építve - vála-
szolta. - Egyes feltételezések szerint a Ragadozó
testpáncélja tartalmazta, hogy ha m ködésbe lép,
akkor biztosan semmisítse meg a lény testét. Az
igazságot csak akkor tudhatjuk meg, ha sikerül
azel tt végezni egy idegennel, miel tt felrobbantja
magát. Bízom benne, ezúttal összejön a dolog.
- Miket szedtek még össze? - érdekl dött a had-
nagy, miközben megpróbálta az emlékezetébe
idézni azokat a dolgokat, melyekkel maga is
szembesült.
- Néhány idegen ötvözetb l készült nyílvesz-
sz t... sebfert tlenítésre használt eszközöket, egy
fémhálót az egyik helyi kábítószerkirály házából,
különféle testváladékokat, b rfoszlányokat,
pikkelydarabokat. De a sisak és a levágott alkaron
lév szerkezet bizonyult a leghasználhatóbbnak, a
DARPA-s srácok ezekb l sütötték ki a legtöbb okos
masinájukat.
- Amelyeket elloptál! - jegyezte meg vigyorogva
Harrigan. Bridge megrázta a fejét.
- Szó sincs róla - válaszolta mosolyogva. - Csupán
kipróbálásra vettem kölcsön... arról már nem én
tehetek, hogy ezúttal nem modellizált
Ragadozókon, hanem valódiakon kell kipróbálnom.
Harrigan nem kérdezte, hogyan sikerült
kijuttatnia a titkos eszközöket a bizonyára remekül
rzött bázisról. Bridge úgysem árulná el, s minél
kevesebbet tud az ügy törvénytelen hátterér l,
annál jobb.
- Milyen fegyvereket fejlesztettek ki a
Ragadozók ellen odafent? - érdekl dött Harrigan. -
Van valami a tarsolyodban, ami még egy Ragadozó
ellen is hatékony? Bridge bólintott.
 - Tulajdonképpen már létezett ilyen fegyver, hi-
szen bizonyos nagytest állatokat nehezen tudnál
leteríteni egy átlagos puskával. Csupán néhány
módosításra volt szükség, s a teszteredmények
alapján sikerült valami olyat alkotni, ami még egy
Ragadozót is leterít. Ha mindent megbeszéltünk,
megmutatom... Harrigan megtörölte a homlokát.
- A szívem szerint segítséget kérnék az FBI-os
kapcsolatomtól - sóhajtotta Harrigan. - Ám nincs
kedvem még egyszer végigcsinálni azt a
szarakodást a szövetségiekkel. Túlságosan sok
köztük a fafej ... Te persze kivétel vagy, Roger -
tette hozzá nyomban.
- Hidd el, jobb nekünk, amíg csak magunkra szá-
míthatunk! - felelte Bridge, és valahonnan
el varázsolt két poharat meg egy üveg hideg
ásványvizet. - Ne haragudj, de pillanatnyilag csak
ezzel szolgálhatok! Harrigan ezt is hálásan fogadta,
bár az éjszaka korántsem volt olyan forró, mint a
nappalok.
- Gondolkodtam az ötleten, amit a kocsmában
felvetettél - folytatta Bridge, miután hatalmasat
kortyolt. - Amennyiben sikerül elhitetnünk a várost
uraló bandákkal, hogy jelent s mennyiség kábító-
szer kerül megsemmisítésre, akkor esetleg arra is
rá tudjuk venni ket, hogy megpróbálkozzanak a
megszerzésével.
- Szeretném elkerülni, hogy bárkit is fel kelljen
áldoznunk! - jegyezte meg Harrigan. - Márpedig a
kíséretet alkotó kollégák, illetve az rök komoly
életveszélynek lesznek kitéve.
- Megoldható - felelte Bridge. - Mindössze id zí-
tés és felszerelés kérdése az egész. Ha a
konkurencia már a helyszínen lesz, akkor igazán
nem fognak azzal tör dni, hogy vannak-e rök
vagy nincsenek. Legfeljebb majd mindegyik azt
gondolja, hogy a másik banda tüntette el a
zsarukat.
- Kellene egy jó nagy raktárépület, lehet leg
kicsit távolabb a várostól... - töprengett
félhangosan a hadnagy.
- Néhány megfelel helyen elejtett megjegyzés...
tette hozzá Roger Bridge.
A részleteket minél el bb ki kell dolgoznunk,
miel tt a Ragadozók befejezik a vadászatot, és szé-
pen hazamennek!
Ebben egyetértünk - bólintott Bridge. - Az
egész éjszaka a rendelkezésünkre áll. Harrigan
hirtelen felkapta a fejét.
- Majdnem elfelejtettem!
 Telefonált az a Schaefer... holnap várható az
érkezése. Bridge megkönnyebbülten felsóhajtott. -
Ez remek hír, Mike! - bólogatott lelkesen.
Dutch Schaefer kiváló stratéga, remek harcos.
Ha eljön, akkor tovább javulnak az esélyeink.
- Úgy legyen! - értett egyet Harrigan. - A saját ér-
dekünkben...
 8

A magas, néger fickó morogva haladt kedvenc

kocsmája felé, ahol a többiek már bizonyára
túljutottak a második vagy akár a harmadik rundon
is. Elégedetlen volt. Három magányos alakkal is
összehozta ma éjjel a sors, de a végösszeg túl-
ságosan soványra sikeredett. Ráadásul az els
áldozata, egy néger férfi kis híján lel tte. Kész
szerencse, hogy golyó nélkül úszta meg a
találkozást, és csupán a büszkeségét tépázta meg a
kaland.
Második alkalommal már valamivel szerencsé-
sebbnek bizonyult, bár az a rongyos harminc
dollár, amit a félrészeg kurvánál talált, nem valami
nagy zsákmány. Az utolsó áldozata egy halálosan
rémült, nyeszlett patkány volt, aki még a nadrágját
is összevizelte, amikor meglátta a hatalmas kést.
Sajnos, t le sem sikerült mesés összeget elvenni, a
hetven dollárja egyáltalán nem vidította fel a
szívét. Bosszankodásának ütlegekkel adott
kifejezést, és a fickó örülhet, hogy mindössze csak
néhány fogát verte ki.
 Ráadásul a második áldozattal folytatott
csevelyt l kezdve mintha állandóan egy láthatatlan
pillantást érzett volna a hátában. Hiába próbálta
azonban kiszúrni, ki bámulja ily er sen,
mindenhonnan csak a sötétség nézett vissza rá.
Amikor befordult a mellékutcába, ahol ismer s
alakok támasztották a rikító festékkel összemázolt
falakat, a néger férfi kicsit megnyugodott. Talán
akad valaki a csapatban, akinek ma jobban ment az
üzlet, és besegít neki, hogy holnap meg tudja venni
a drogadagját. Hiszen nemegyszer el fordult, hogy
egy-egy sikeresebb nap után is kisegítette a
cimborákat.
- Hej, Gyapjas! - kiáltott fel egyik társa, aki az ál-
landóan magával hordott f részfogas kések miatt a
rész becenevet kapta a bandában. - Hogy ment
ma az üzlet?
Gyapjas elfintorodott, és a földre köpött.
- Még egy ilyen szar nap, és elmegyek dolgozni! -
válaszolta dühösen. -A Mindenhatóra mondom,
ennyi pénzt becsületes munkával is meg lehet
keresni!
- Ne szívd mellre, haver! - vigasztalta a társa.
-Egyszer hopp, másszor kopp. Ma nekem, holnap
neked. Ez már csak így van.
Gyapjas megvonta a vállát.
 Mostanában egyikünknek sem fut valami jól a
verda - válaszolta lemondóan. - Ebben a melegben
senkinek sincs kedve kimozdulni otthonról, márpe-
dig a lakásfeltörés nem a mi szakterületünk.
Egyel re - felelte F rész. - Ha így megy tovább,
el bb-utóbb b vítenünk kell a repertoárunkat, kü-
lönben nem lesz mib l megvenni a napi adagot.
Err l jut eszembe - csillant fel Gyapjas szeme -,
ki tudnád egy százassal pótolni a ma esti
zsákmányomat? Holnap biztosan jobban fog menni
az üzlet, és visszaadom a kölcsönt!
rész gyorsan végiggondolta, neki mennyi
pénzre lesz szüksége, majd kegyesen bólintott.
Neki ma egy kicsit jobban ment a meló.
- Persze, haver - bólintott F rész, kivillantva
egészségtelenül sárga fogait, majd belenyúlt a
zsebébe, hogy kiszámolja a pénzt. - Neked
bármikor.
Egy közeli kuka tetejér l ijedt nyávogással
szétugrottak az eddig békésen lakmározó macskák,
majd felborzolt sz rrel beviharzottak a sötét
bokrok menedékébe.
Ezeket meg mi a nyavalya lelte? - kérdezte cso-
dálkozva F rész, ám Gyapjas már nem rá, hanem a
háztet n egyensúlyozó sötét alakra figyelt.
Ki az isten dugta ide a pofáját?
 A háztet n álló alak jó két fejjel magasodhatott
volna Gyapjas fölé, aki maga is óriásnak számított a
társai között. Azonban míg a néger férfi vékony
volt, a fenti alak robosztusnak t nt. Csupán a
körvonalai látszottak, a Hold éppen a háta mögött
sütött, így a vonásait nem lehetett kivenni. A
kezében egy jókora lándzsát szorongatott, a bal
vállán pedig valami állatszer ség ücsörgött.
Gyapjas rádöbbent, hogy valószín leg ez az alak
figyelhette, amint kifosztja áldozatait. Hogy miként
jutott fel a háztet kre, s hogyan haladt azokon, az
persze rejtély, ám az a tény, hogy odafent volt, ma-
gyarázatot adott arra, miért nem fedezte fel eddig.
- Gyere le, a kurva anyádat! - üvöltötte a néger,
és el húzta a kését. A hosszú penge fenyeget en
csillant a holdfényben. A haverok szintén
támadásra alkalmas eszközöket kaptak a kezükbe,
és a tekintetüket a mereven álló alakon tartva
lassan gyülekeztek Gyapjas körül. Ha harcra kerül
sor, a bandatagok kölcsönösen védik majd
egymást. Bár csupán egyetlen alak mutatkozott, ez
azonban nem jelentette azt, hogy a jövevény
valóban egyedül van. A háztet kön és a környez
házak árnyékában akár tízen is elrejt zhettek
anélkül, hogy bárki felfedezte volna ket.
 A terület a bandáé volt már jó öt éve, amikor
egy hosszú, véres hét alatt megölték vagy
elüldözték az el galeri tagjait. Attól a naptól
fogva más nem üzletelhetett ezeken az utcákon,
ha pedig mégis ilyet merészelt volna, egy-két
szúrás mindenkit észre térített. Feltéve, hogy
életben maradt a találkozás után.
Ez az alak talán azért érkezett, hogy bejelentse
igényét erre a területre? Nos, ahhoz lesz egy-két
szavuk!
A tet n álló alak váratlanul kinyújtotta a kezét a
Hold felé, és olyan ijeszt hangot hallatott, hogy a
lent állókban megdermedt a vér. Nem hallottak
eleddig semmit, ami ehhez fogható lehetett volna.
Aztán hirtelen felgyorsultak az események. A te-
n álló alak körül hirtelen felszikrázott a leveg , s
egy másodperccel kés bb már csak az üres tet
ásítozott a helyén.
- Varázslat! - tátotta el a száját az egyik
bandatag, de senki sem figyelt rá.
A következ pillanatban halk surrogás
hallatszott, és a semmib l egy vörösen vibráló
korong száguldott el . Egyenesen Gyapjas felé
tartott, ám a néger férfi kiváló reflexszel félrehajolt
el le. A mögötte álló tetovált mell n nek már
nem volt ilyen szerencséje, túlságosan lekötötte
figyelmét az imént látott csoda. A korong
szabályszer en kettévágta a koponyáját, és a
körülötte álló társaira vér- és agyvel darabkák
záporoztak.
Azután a fegyver egy rövid körívet leírva vissza-
száguldott a tet irányába, majd hirtelen elt nt az
emberek szeme el l.
- Ott van! - üvöltötte egyikük, és kinyújtott
kézzel a tet széle felé mutatott, néhány lépéssel
arrébb, ahol az imént a korongot látták elt nni.
-Átlátszó, vagy mi a fene!
Több megjegyzésre nem maradt id . Odafentr l
valami nagy, valami meghatározhatatlan szakadt a
nyakukba. Mintha az alvilág démonainak egyike
emelkedett volna felszínre, hogy magával ragadjon
néhány b nös lelket.
A bandatagok nem hordtak magukkal l fegyvert,
az útonálláshoz jobban illett a kés, mint a pisztoly.
A penge mindig nagyobb félelmet kelt, mint a
golyó, mondogatta mindig F rész. Való igaz, egy
késsel sokkal nagyobb fájdalmat lehet okozni, mint
néhány golyóval. Arról nem is beszélve, hogy elég
finoman megcirógatni az áldozat nyakát az éles
szerszámmal, s mire kibuggyan az els vércsepp,
addigra már el is kerülnek a pénztárcák.
 Az egyik bandatag hirtelen felemelkedett a
földr l, a következ pillantban mellkasát az a
lándzsa járta át, melyet nem is olyan régen a tet n
figyel alak kezében láttak.
- A kurva anyádat! - üvöltötte Gyapjas, és hirte-
len el revet dve markolatig döfte kését a
semmibe. A penge húst ért, talán csontot is, mert a
következ pillanatban borzalmas üvöltés hangzott
fel, és valami zöld trutyi jelent meg a földön.
A Ragadozó dühösen fordult új ellenfele felé. Az
els seb, melyet ezen a bolygón kell elszenvednie.
Három Vadászatot sértetlenül végigcsinált, a
negyediken azonban már nem rizhette tovább a
sértetlenségét.
Gyapjas inkább érzékelte, mintsem látta, hogy
az el tte lév láthatatlan valami megfordul. Egy
szellemszer kéz robbant el a leveg l, és
karmos ujjak szorították meg a nyakát. A férfi
kétségbeesetten próbálta lefejteni a gyilkos
ujjakat, ám a leveg je vészesen fogyott, miközben
gégéje lassan összeprésel dött a kegyetlen
szorításban. Aztán egy rövid, halk reccsenés
hallatszott, ahogy a hatalmas erej lény
szétmorzsolta ellenfele torkát.
- Dögölj meg, féreg! - üvöltötte társa halála
láttán F rész, miközben az életben maradt
bandatagok döbbenten bámulták a jelenést. A
becsület még itt tartotta ket, bár a józan ész
menekülésre késztette valamennyiüket.
Amikor F rész el relendült, hogy a kezében
tartott f részes fogú pengéket megmártsa
ellenfele testében, hirtelen egy nehéz test
csapódott a fejéhez, és földre döntötte. Az ütés
nyomán pár pillanatra elájult, s amikor végre ismét
kinyitotta a szemét, már csupán volt életben.
A bandatagok, férfiak és n k vegyesen, holtan
hevertek körülötte. Legtöbbjükkel a rugós lándzsa
végzett, ám a n knek brutális módon a nyakát
törték el.
rész felnyögött, amikor a fájdalom szétáradt
testében. A bal karját alig tudta mozgatni, és az
egész koponyája sajgott a hatalmas ütést l. S ami a
legroszszabb volt az egészben, halott cimborája,
Gyapjas he-vert rajta, eltorzult vonásaival
egyenesen az arcába bámulva.
A férfi felsikoltott, és minden erejét összeszedve
eltaszította magától a halottat. A testébe hasító
fájdalom hatására látása néhány másodpercre
elhomályosult, ám amikor a világ kitisztult el tte,
rész azt kívánta, bár örökké ködös maradt volna.
Egy lázálomból el lépett, démoni alak állt
el tte. Legalább hét láb magas volt, de az is lehet,
hogy nyolc. Fekv perspektívából F rész
hihetetlenül óriásinak látta.
Külsejében emberre emlékeztetett, legalábbis
egy feje volt, két karja és két ormótlan lába. Az
azonosság azonban ennyiben ki is merült. A
teremtmény testét szivárványszín kígyópikkely
borította, és a mancsán akkora karmok n ttek,
mint egy kisebbfajta t r. A mellkasát, hasát és
vállát páncél fedte. Amit gubbasztó madárnak
gondoltak, arról kiderült, hogy valójában egy
kisebb gépágyú, melynek csöve sohasem fordul el
a kiszemelt áldozatról, bármit csináljon is a démon.
A hátán valamiféle tegez látszott, a kezében egy
jókora lándzsát tartott, melynek hegye csöpögött a
vért l. Az övéb l egy félelmetes, kétpengéj kés
állt ki.
Bár a démon arcát valami sisak takarta, F rész
mégis látta a sárgán parázsló szemeket, s ezek a
lelke mélyéig hatoltak.
Hirtelen forró nedvességet érzett a lábai között,
az idegei már felmondták a szolgálatot.
- Varázslat! - mondta a lény, tökéletesen
utánozva az egyik bandatag hangját. Majd nem
sokkal ezután F rész a saját szavaira ismert: -
Dögölj meg, féreg!
 A következ pillanatban a tökéletesen
kiegyensúlyozott vadászlándzsa felemelkedett, és
átdöfte a fekv férfi testét.
rész érezte a szétáradó fájdalmat, ám a halál
még csupán meglegyintette, a megváltás és az
örök sötétség nem társultak hozzá. A férfi
döbbenten figyelte, ahogy a démon érdekl dve
közelebb hajol, és próbaképpen megforgatja
testében a lándzsát. F rész felüvöltött, pedig a
fájdalom korántsem volt annyira szörny , mint a
látvány.
A Ragadozó döbbenten figyelte az ember
haláltusáját. A szúrás pontos volt, a zsákmánynak
azonnal ki kellett volna szenvednie. Ez a lény
azonban még mindig életben volt, bár aligha
lehetett kétséges, hogy a halál hamarosan eljön
érte.
Azonban az igazi Vadász nem hagyja, hogy a ne-
mes vad sokáig szenvedjen. A vadászbecsület úgy
kívánja, hogy ha már halálra sebezte a zsákmányt,
akkor minél el bb szabadítsa meg a gyötr dést l.
A Ragadozó el húzta a kett spengéj kést az
övéb l, s egyetlen gyors mozdulattal elvágta a
zsákmány torkát, gondosan ügyelve rá, hogy se az
értékes koponyában, se a gerincoszlopban ne essen
kár. Azután magabiztos mozdulatokkal nekilátott,
hogy megszerezze a forrón áhított trófeát, a
dics ség jelképét.
Harcos volt. Értékes a trófeája!
Alig néhány utcával arrébb két férfi vizsgálgatott
elmélyülten pár küls re átlagos, ám
kidolgozásában különleges fegyvert és felszerelést.
Bridge a bérelt épület pincéjében rendezte be
fegyverszobáját, ide került minden, amit sikerült
kijuttatnia a bázisról. Néhány lekötelezett, néhány
barát, és mindig, mindent meg lehet oldani.
Igaz, ezekkel a csodaszerkenty kkel sokkal
nagyobb volt a kockázat. Elvileg olyan titkossági
el írások vonatkoztak rájuk, mely egy kisebb
statáriummal is felért. Ha bármelyik felettese
elcsípi most Bridge-t, akkor a helyszínen
hazaárulásért golyót repíthet a tarkójába.
Roger Bridge azonban számolt a veszélyekkel, s
vállalta a következményeket.
- És ez mi a nyavalya? - emelt fel Harrigan egy
aprócska, számológépre emlékeztet szerkezetet.
Bridge elmosolyodott.
- Az okostojások egyik büszkesége - válaszolta.
-Abból a sok apró kis izéb l fejlesztették ki, amit az
általad levágott karon találtak. Ha helyesen
értelmezték a különféle kódokat, akkor ez a kis
mütyür képes m ködésbe hozni bármelyik
Ragadozó elektronikus ketyeréjét. Elvileg
hatástalaníthatod a személyes álcázópajzsát, vagy
mondjuk más koordinátát adhatsz meg a vállára
szerelt mini géppisztolynak.
Harrigan elismer en füttyentett.
- Ha valóban tudja, amit elmondtál - jelentette ki
vidáman -, akkor simán az rületbe kergethetjük
vele a Ragadozókat. Bridge bólintott.
- Éppen erre találták ki - vigyorgott. - Ha sikerül
megzavarni a fegyverrendszerét, akkor a Ragadozó
a továbbiakban csak a lándzsájában és saját harci
tudásában bízhat. Elméletileg.
Harrigan elégedetten nézett végig a közel tucat-
nyi szerkezeten és fegyveren, melyet a kormány ál-
tal fizetett tudósok hoztak össze meglep en rövid
id alatt.
El ször is ott volt a fejlesztett infraszemüveg,
melynek segítségével teljes sötétségben is azonos
feltételekkel harcolhattak. Ugyan a Ragadozók által
használt fémötvözetet nem sikerült tökéletesen
el állítani - hiába volt meg a minta, a technológia
még ismeretlen -, azonban kidolgoztak egy olyan
golyóálló pajzsot, mely a kritikus szint alá csökkenti
a becsapódás erejét, azaz véd a nyílvessz k ellen.
 Harrigan csak bámulni tudta az emberi lelemé-
nyességet. Nem hitte volna, hogy ilyen kevés
adatból ennyi mindent sikerül összehozniuk.
Bridge mutatott egy autóriasztó kapcsolójára
emlékeztet kis pittyeg t, mely három különböz
Ragadozó szignált ismert, három jellegzetes
trillázást. Bár éles helyzetben még sohasem
próbálták ki, a három rögzített hang a
Ragadozóktól származott, s elméletileg az egyik a
csatakiáltást, a második a haragot vagy a
fájdalmat, míg a harmadik a diadalt jelentette.
Akadt két fegyver is a leltárban. Az els egy
lef részelt csöv gyorstüzel puska volt,
megnövelt kaliberrel és speciális, acélmagvas
golyókkal. A másik láttán Harrigan szívét jóles
melegség töltötte el. A 45 milliméteres Detonics
Harcmester küls re semmiben sem különbözött a
társaitól, ám a tárát ügyes kezek átalakították, így
valamivel vaskosabb és rövidebb golyókat tudott
halálbiztosan célba juttatni. Bridge ugyan nem
árulta el, mib l készítették ezeket a lövedékeket,
ám Harrigan úgy saccolta, speciális m anyagból
önthették ket. Teljesen átlátszóak voltak, és
valami vörös szín por virított a belsejükben.
- Ha ezzel eltalálsz egy Ragadozót, biztos lehetsz
benne, hogy rövid id n belül nem lesz több problé-
mád vele - kajánkodott Bridge, amikor megmutatta
a fegyvert, majd a további, a lövedékekkel
kapcsolatos válaszok el l ügyesen kitért.
Harrigan értett a szóból, s inkább a többi trükkös
szerkezetet kezdte tanulmányozni. Vannak olyan
dolgok, melyek nem tartoznak rá. Azonban senki
sem akadályozhatta meg abban, hogy megpróbál-
jon valamiféle következtetést levonni Bridge sza-
vaiból.
A l szer nyilván olyan mérget vagy kábítószert
tartalmaz, ami a Ragadozók szervezetébe juttatva
elkábítja, esetleg megöli ket. Így lehet vé válna
egy él vagy halott, de mindenképpen egészben
lév rlény tanulmányozása, ami újabb tudás
megszerzését eredményezné.
Harrigan biztos volt benne, nem csupán a Deto-
nicshoz léteznek speciális l szerek, hanem a gyors-
tüzel puska is rendelkezik valamilyen különleges
tulajdonsággal. Hiszen máskülönben mi értelme
lenne a megnövelt kalibernek?!
- Amennyiben nincs kifogásod ellene, ha harcra
kerülne sor, én a Detonicsot használnám - jegyezte
meg a bemutató végén Harrigan, és szinte félt
figyelemmel forgatta kezében a nehéz, ám
rendkívül megbízható fegyvert. Bridge bólintott.
 - Természetesen - válaszolta, miközben mindent
gondosan visszarámolt a helyére.
Harrigan nyújtotta volna a fegyvert, ám társa
megrázta a fejét, és elhárító mozdulatot tett.
- Jobban teszed, ha ett l a pillanattól kezdve
magadnál tartod - tette hozzá magyarázatképpen.
-Nem szeretném, ha id el tt összefutnál egy
Ragadozóval, ám azt még kevésbé, ha trófeává
avanzsálnál... A golyókkal persze takarékoskodnod
kell, ám ha úgy adódik, használd bátran!
Harrigan bólintott. Erezte, hogy ezzel a
gesztussal váltak igazán társakká. Bridge nem
bízott volna rá egy ilyen értékes fegyvert, ha más
céljai lennének vele.
- Remélem, egy darabig még nem lesz rá szüksé-
gem - válaszolta Harrigan, és biztos mozdulattal a
másik Detonics helyére csúsztatta a fegyvert, a
sajátját pedig az övébe dugta. - Most mennem kell,
hamarosan találkozóm van Schaefer rnaggyal. Azt
pedig igazán nem szeretném, ha nem találna
otthon!
 9

Amikor Harrigan kinyitotta a szemét, egy

hosszú pillanatig nem tudta pontosan, hol van.
Ragadozókkal álmodott, s a fantáziaképek olyan
valóságosnak tetszettek, hogy a hadnagy teljesen
leizzadva ébredt, és cseppet sem érezte kipi-
hentnek magát. Almában a Ragadozók gy ztek, s
egy ocsmányul berendezett, túlságosan giccses
nappali falára került trófeaként.
- A fenébe is, kevesebbet kellene ennem estén-
ként! - motyogta, miközben ledobta magáról a
könyny , nyári takarót, és a fürd szobába indult.
Menet közben bekapcsolta a televíziót, s kezében
a távkapcsolóval borotválkozás közben megpróbált
egy hírm sort befogni.
Már csaknem végzett a borotválkozással, amikor
végre felt nt a képerny n egy jól ismert szignál, és
a következ percben véres és rémiszt képsorok
váltották egymást.
Harrigan sóhajtott. A világ egyre brutálisabbá
válik. A hírm sorok manapság szinte másból sem
állnak, mint gyilkosságokból,
szerencsétlenségekb l és katasztrófákból. A világ
elkurvult, gondolta a hadnagy, s hiába minden jó
szándék, a folyamat megállíthatatlannak t nik.
Gyorsan leöblítette az arcát, és becsörtetett a
nappaliba, hogy legalább a hírm sor összefoglaló
képsorait megnézhesse. Egy lenyalt frizurájú férfi
beszélt éppen a mikrofonba. Valami bandaháborút
emlegetett, majd halott férfiak és n k következtek
nagytotálban. Véres testek, brutálisan meggyilkolt
szerencsétlenek.
Az egyik alak, egy vékony, magas néger férfi arca
különösen ismer snek t nt Harrigan számára. Pár
másodperc múlva az is beugrott, hogy honnan.
Tegnap éjjel próbálta meg kirabolni. Nem járt
sikerrel, s úgy látszik az éjszaka további részében
sem mosolygott rá igazán a jószerencse.
Miközben a kamera lassan végigpásztázott a
hullákon, Harrigan hirtelen rádöbbent, hogy valami
elkerülte eddig a figyelmét. A legtöbb embert egy
éles, hegyes tárggyal ölték meg, a n ket kivéve,
nekik a nyakukat roppantották össze valami
háromágú szerkezettel.
Hegyes tárgy.
Mondjuk egy lándzsa.
A riporter a végére tartogatta a szenzációt. Két
holttest jelent meg a képerny n, akiket brutálisan
megcsonkítottak. Jól látszott, hogy a két
szerencsétlennek kivágták a koponyáját és a
gerincét.
Vagy inkább kitépték?
Ha eddig bízott is a hadnagy abban, hogy csupán
tévedések szörny sorozata kényszerítette a
városba Roger Bridge-t, akkor most rá kellett
döbbennie, tévedett. A fickónak igaza volt, a
Ragadozók visszajöttek, és ismét Los Angelest
szemelték ki vadászterületüknek.
Miattam jöttek vissza!
Harrigan homlokát kiverte a verejték. Bár már
éppen elég id állt a rendelkezésére, hogy
megbarátkozzon a gondolattal, valahogy mégis
szörny volt így, a képerny n keresztül
szembesülni ismét a Ragadozókkal. Pontosabban
az áldozataikkal.
Ismét itt vannak, hogy a Vadászat folytatódjon...
A telefon csörögni kezdett. Harrigan hátranyúlt
és felemelte a kagylót. Roger Bridge volt az.
- Láttad a híreket a Hetes Csatonán? - kérdezte
árnyalatnyi haraggal a hangjában. - Az állítólagos
bandaháborúkról... Harrigan akaratlanul is
bólintott.
- Egy Ragadozó végzett velük - felelte habozás
nélkül. - A szerencsétleneknek esélyük sem
lehetett. Az a néger is az áldozatok között volt, aki
tegnap éjjel megpróbált rábeszélni némi
adakozásra.
- Tudom - válaszolta Bridge. - Az összecsapás va-
lamikor abban az id ben történhetett, amikor itt
jártál. Minthogy mindössze pár utca választja el a
házamat a mészárlás színhelyét l, jobban teszed,
ha kicsit körülnézel, nem ólálkodik-e máris egy
Ragadozó a környékeden.
A gondolat cseppet sem volt szívrepeszt , ám
Harrigan tudta, hogy Bridge-nek igaza van. Logikus-
nak tetszett a következtetés, hogy ha valóban
miatta érkeztek ily hamar vissza a Földre, akkor
minden más zsákmányt félretéve els sorban rá
fognak vadászni.
Kapitális bika lehetek a szemükben...
Ha Schaefer megérkezett, haladéktalanul gyer-
tek el hozzám! - parancsolta Bridge, és a hanghor-
dozásából kit nt, hogy volt alkalma megszokni a
parancsolgatást. - Itt az ideje, hogy a csoport
összeálljon, és mindannyian haladéktalanul
felfegyverkezzünk!
Rendben van - válaszolta Harrigan, és letette a
kagylót. Idegesen körbepillantott, majd gyorsan a
hálószobába sietett. Kihalászta tokjából a
módosított Detonicsot, ellen rizte a
biztosítópöcköt, a tár telítettségét, majd egy
határozott mozdulattal cs re töltötte a fegyvert.
Egyel re biztonságban érezte magát, ám
Harrigan tudta, hogy ez az állapot csupán
átmeneti. Olyan dolgokra készültek, melyek
hallatán még a legkiválóbbak is százszor
meggondolták volna, hogy bele merjenek-e vágni.
Azonban neki csupán két választás jutott.
Vadász lesz, avagy zsákmány.
Meglehet, mindkett . Jelen pillanatban egyik
lehet séget sem zárhatja ki egyértelm en. Halk
búgás hallatszott. Valaki állt odakint az ajtó el tt.
Talán Dutch Schaefer. Harrigan egy gyors
mozdulattal a hónaljtokba
csúsztatta a kezében tartott fegyvert, és
átvágott a nappalin, hogy kinyissa az ajtót. Közben
lehalkította a tévét - a képerny n még mindig az
állítólagos bandaháború áldozatainak véres képei
peregtek -, és egy másik csatornára kapcsolva a
hever re dobta a távkapcsolót.
Kinyitotta az ajtót.
Egy magas, markáns arcú férfi állt az ajtóban.
Vékony, fehér inget viselt, mely alól
kidomborodtak figyelemre méltó izmai. A hátán
egy meglehet sen tömött sportszatyrot tartott, és
a megfeszül izmok láttán Harrigan nyomban arra
gondolt, hogy fegyverek lapulnak a cipzár alatt.
Kölcsönösen végigmérték egymást.
Mike Harrigan? - kérdezte a férfi, majd választ
sem várva belépett az ajtón, és besétált a nappali
közepére. A sportszatyrot óvatosan leeresztette a
földre, és a fémes csengés még inkább
meger sítette az exzsarut iménti
megállapításában.
Schaefer rnagy, ha nem csalódom - jegyezte
meg szarkasztikusan Harrigan, és becsukta
vendége mögött az ajtót.
Csak Dutch Schaefer, neked Dutch - válaszolta
a vendég. - Amikor megszöktem a katonai kórház-
ból, magam mögött hagytam a rangomat és a
katonai múltamat is.
Harrigan megérezte a vendége szavai mögött
bujkáló keser séget.
Dutch ízig-vérig katona volt, s bár könnyedén
úgy tett, mintha örökre meg tudott volna
szabadulni élete egyik meghatározó szakaszától,
Harrigan jól tudta, hogy a valóság egészen más. Az
érzéketlen küls mögött is lapulhatnak emberi
érzések.
- Mikor érkeztek? - kérdezte Dutch lényegre
tör en, nem kerülgetve sokáig a forró kását.
Harrigan hellyel kínálta, s gyorsan el húzott a h -
l két üveg ásványvizet.
Egy pohár whisky talán jobban esett volna, de
Harrigan sohasem fogyasztott alkoholt a
keményebbnek ígérkez akciók el tt. A bátorság a
szívb l fakadjon, ne egy pohárka italból, mely
általában mindig akkor tompítja el a reflexeket,
amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.
Dutch hálás pillantással nyugtázta a h s italt.
- Ha minden igaz - kezdte Harrigan két nappal
ezel tt észlelték az els akciójukat. Az egyik
Ragadozó elkapott egy kábítóst, de pechére egy
rend rjár r éppen abban a pillanatban érkezett a
helyszínre, amikor a lény láthatatlan páncélja
mögé rejt zve felmászott áldozatával a tet re. A
kollégák természetesen csupán annyit láttak, hogy
egy átszúrt mellkasú, halott férfi lebeg a
leveg ben.
- Kész bibliai jelenség - vigyorodott el Schaefer,
és belekortyolt az ásványvízbe, majd elismer en
csettintett, mintha a világ legfinomabb italát
iszogatta volna.
- A jár r is hasonlóan fogalmazott. Dutch
megvonta a vállát.
 - Tulajdonképpen mindegy. - Letette az asztalra
az üveget, és a lábait kényelmesen egymásra
fektette.
- Van valami adatunk arról, hányan vannak? A
szavaidból úgy vettem ki, ezúttal nem csupán
egyetlen Ragadozóval kell számolnunk. Harrigan
bólintott.
- Az adatok legalábbis ezt bizonyítják. - Kérd
pillantást vetett vendégére. - Hallottál már a
három évvel ezel tti Los Angeles-i mészárlásról?
Dutch biccentett.
- Még vannak barátaim a megfelel helyeken -
felelte keser en. - Amihez hozzá lehetett férni,
mindent elolvastam és megnéztem. Ezek a dögök
egyre többen jönnek.
Harrigan megvonta a vállát.
- Az rhajóban legalább tucatnyi Ragadozó volt -
mondta halkan. - Rajtad kívül még senkinek sem
mondtam el. Fogalmam sincs, hogy azokban a na-
pokban hány halált írhattunk volna a jövevények
számlájára...
- A szövetségiek három-négy Ragadozóra tippel-
tek - vágta rá Schaefer. - Azt hiszem, kicsit alábe-
csülték a látogatóink számát.
 Némán hallgattak néhány percig, mindketten a
Ragadozókkal kapcsolatos személyes élményeiken
rágódtak.
- Ketten leszünk? - kérdezte végül Schaefer.
Harrigan megrázta a fejét.
- Van egy fickó, Roger Bridge a neve. Szövetségi
alkalmazásban áll, de úgy döntött, ezúttal kihagyja
a nagykutyákat ebb l az akciójából, s ennek csak
örülni tudok. Három évvel ezel tt már éppen elég
szart kevertek. Dutch elgondolkodott.
- Bridge? Mintha hallottam volna már ezt a
ne-vet... Nem lehetetlen, hogy közös akciónk is
volt a régi szép id kben.
- Tulajdonképpen neki köszönheted ezt a meghí-
vást - tette hozzá Harrigan. - De mindenképpen
örülök, hogy itt vagy.
- Én is - értett egyet Schaefer. - Amikor szembe-
kerültem azzal a döggel, valahogy éreztem, hogy
nem az lesz az utolsó játszmánk. Legy ztem, de az
utolsó pillanatban sikerült megtréfálnia...
Felrobbantott valami miniat r atombombát, s
ezzel bizony megváltoztatta egy kicsit az életemet.
Harrigan csodálkozva nézett rá.
- Ne tévesszen meg a látszat, Mike - emelte fel a
kezét Schaefer. - Küls leg látszólag semmi bajom,
azonban a dokik kiderítették, hogy idebent -
megkocogtatta a mellkasát - nincs minden
rendben. Kevés a vörösvérsejtem, meg ilyesmi. A
robbanás utóhatása. Ezért mindenképpen
törlesztenem kell, arról nem is beszélve, hogy
katona vagyok, még ha azok a szarrágók odafent
meg is próbáltak kiszuperálni! Kötelességem
mindent megtenni az ellenség elpusztítása vagy
el zése érdekében.
Harrigan bólintott.
Azt hiszem, értem, mire gondolsz.
Mikorra várható az összecsapás, és hogyan
képzelitek el? - érdekl dött Schaefer, visszatérve a
lényegre. - Ha nincs kifogásod ellene, szeretném
minél alaposabban megismerni a terveket, hátha
nekem is van egy-két ötletem a kivitelezéssel
kapcsolatban.
Roger vár minket - bólintott Harrigan. - Nagy
vonalakban már sikerült összehoznunk valamit, de
a részletek kidolgozásával megvártunk... A helyi
rend rség mindenesetre minden szempontból
mögöttünk áll - tette hozzá. - Egykori kapitányom
személye erre a garancia.
A jó csapatmunka fél siker - felelte Schaefer, és
nagyot sóhajtott, amikor eszébe jutottak az
emberei. A Conta Mana-i mészárlás emléke az
évek alatt mit sem halványult. Olyan társak
hullottak el mell le, akikért az életét áldozta volna.
Egy kurva földönkívüli végzett velük, levadászta
ket, mint valami díjnyertes szarvasbikát!
A Vadászok ismét eljöttek.
Most azonban véres fejjel fognak távozni.
Tony Pope érdekl dve figyelte Harrigan
vendégét. Az arc ismer s volt neki, de ha megölik
sem tudta volna megmondani, hol látta már.
Kicsit megélénkült a forgalom Harrigannél, gon-
dolta. Ez viszont azt jelentette, hogy az informátor
mégis megszolgálta a szívességet. Pilgrim kapitány
nem ok nélkül kereste a kapcsolatot Mike Harri-
gannel. Akármi is legyen készül ben, Tony Pope
eldöntötte, hogy végig szemmel fogja tartani, s ha
bármiféle riport kihozható bel le, akkor nem fog
késlekedni.
Fel a csúcsra, oda, ahova való!
Mi a fenét képes órák hosszat bámulni azon a
házon? - A kérdés kicsit váratlanul érte a riportert,
a lakás tulajdonosa, aki jó pénz ellenében
beengedte a házába, meglep en csendesen
mozgott, s néha a frászt hozta Pope-ra.
Lehet, hogy meg fogom vásárolni - felelte a ri-
porter mérgesen, és leengedte a messzelátóját.
 A tulajdonos megvonta a vállát. A riporter
éppen eleget fizetett ahhoz, hogy ne
kérdez sködjön feleslegesen, azonban a
kíváncsiság csak ott bujkált benne. El bb vagy
utóbb úgyis elszólod magad, gondolta a
tulajdonos, és nesztelenül elosont a saját szobájá-
ba, hogy egy pohár h vös ital társaságában
megnézze a legfrissebb m sorokat. Más
szórakozása úgysem akad manapság az embernek.
Tony Pope dühösen fordult vissza az ablak felé,
és ismét a szeméhez emelte a messzelátót. Úgy
nt, Harrigan és vendége éppen induláshoz
készül dnek.
A riporter gyorsan összekapkodta a
felszerelését, felmarkolta a rádiótelefonját, melyen
keresztül stábot kérhet, ha valami szenzációgyanús
anyagra akadna, majd kiszáguldott a hátsó ajtón,
hogy még Harriganék felbukkanása el tt
elfoglalhassa helyét a keresztutcában parkoló
gépkocsijában.
Szerencsére most jóval nagyobb volt a forgalom.
Kétszer nem versz át!
Amikor Harrigan és az idegen el bukkantak a
házból, Pope már a kocsijából figyelte ket. A
messzelátó egészen közel hozta az idegen
vonásait, és Popenak hirtelen bekattant valami.
Egy vágatlan, hírm sorban sohasem közölt
filmrészletben találkozott a férfi arcával. Valami
magas beosztásban lév katonatiszt, kommandós
vagy mi a fene. Állítólag egyike volt azoknak a
túlél knek, akik tíz-egynéhány évvel ezel tt egy
dél-amerikai dzsungelben földönkívüli lényekkel
találkoztak.
A film szigorúan titkos min sítést kapott a
szövetségiekt l, ám Pope akkor még a csúcson
volt, s egy sztárriporternek messzire elér a keze.
Egy sokadik másolatot látott, melyet alaposan
megkurtítottak, azonban a szerepl k arcvonásai jól
kivehet k maradtak. Hogy pontosan mit mondtak,
arra Pope már nem emlékezett, de a fickó - aki
most felbukkant Harrigan hadnagynál - egyáltalán
nem t nt olyan ostoba fajankónak, mint a legtöbb
UFO-buzeráns. A mondatai logikusak voltak, a
szavai határozottnak t ntek.
Vélhet en igazat beszélt...
Pope-nak felcsillant a szeme. Állítólag, három
évvel ezel tt, a nagy vérengzések idején Los
Angelesben is járt néhány földönkívüli, és Mike
Harrigan hadnagy valamiképp belekeveredett
ezek, és a szövetségi fickók játszmájába. Úgy hírlik,
emiatt kellett otthagynia a rend rséget.
 Az apró mozaikok kezdtek lassan egységes
egésszé összeállni a riporter agyában. A fickó
felbukkanása a fenébe, a neve valahogy nem akart
Pope eszébe jutni - sok mindeme magyarázatot
adott, és olyan lehet ségeket villantott fel a
riporter el tt, melyr l nem is álmodott.
Pope lelki szemei el tt máris megjelentek új
sorának nyitó képsorai... Földönkívüliek Los
Angelesben! Megismétl dik a három évvel ezel tti
vérengzés? Ki lesz az újabb áldozat?
Elégedetten elmosolyodott.
Valamennyien bekaphatjátok, gondolta,
miközben elfordította a kormányt, gázt adott, és
besorolt a forgalomba, néhány kocsival lemaradva
Harrigan ütöttkopott Chevyje mögött.
Most már csupán egyetlen dologra kell ügyelnie:
egy pillanatra sem veszítheti szem el l Mike Harri-
gant.
 10

Bridge szívélyesen fogadta az exzsarut és az

exkommandóst. Bár már látszott rajta az akció
el tti izgalom feszültsége, a hangja mégis
könnyedén csengett, ahogy házába invitálta ket.
Dutch Schaefer elgondolkozva bámulta a férfit.
Régi akciók képei úsztak el emlékezetéb l, miköz-
ben megpróbált rájönni, honnan ismer s neki
annyira Bridge.
- Ne törje a fejét, rnagy! - mosolygott Bridge,
mint aki pontosan tudja, mi jár Schaefer fejében.
-Kakadu akció, nyolcvanegy sze, Dél-Amerika. Ak-
kor és ott Nagyapa volt a fed nevem.
Dutch Schaefer szeme megvillant.
Véres túszszabadítási akció volt. Néhány
diplomatát kellett úgy kihozniuk, hogy a hajuk
szála sem görbülhetett meg. Két embere maradt
temetetlenül abban a koszos kis városkában, ahol
a gerillák kiépítették a táborukat. S mindez néhány
ostoba politikus miatt, akik nem tanulták meg,
hogyan vigyázzanak a szaros seggükre, ráadásul
sérthetetlennek hitték magukat.
- Emlékszem - csattant fel zordan Schaefer.
 Bridge megvonta a vállát. igazán nem tehet
arról, hogy az akkori vezetés értékesebbnek ítélte
a foglyok életét, mint a remekül kiképzett
kommandósokét. S minthogy jó katonák voltak, az
életük árán is végrehajtották a parancsot.
Szerencsére Schaefernek és Bridge-nek nem kellett
egymás mellett dolgozniuk, így nem akadtak
súrlódási pontok. Igaz, azt sem lehet mondani,
hogy emberileg akár egy lépéssel is közelebb
kerültek volna egymáshoz. Katonák voltak, két
különböz érdekképviselet gyalogjai a nagy sakk-
táblán, s bár ugyanabban a csapatban harcoltak,
mégsem volt kapcsolat közöttük.
Legalább Schaefer most már tudta, kivel kell az
elkövetkez napokban együtt dolgoznia. S ha mást
nem, legfeljebb a szakmai tudást elismerhette.
Harrigan látta, hogy Schaefer nem igazán
kedvelheti Bridge-t, ám bízott benne, hogy a
Ragadozók elleni harc kell képpen összecsiszolja
ket, különben megette a fene az egész akciót.
Jó lenne tudni, hány Ragadozóra számíthatunk!
sóhajtott a hadnagy, és helyet foglalt az egyik
fotelban. - Mindössze hárman vagyunk...
Legyél kicsit optimistább! - vágott közbe Schae-
fer, és kijavította Harrigant. -Már hárman vagyunk!
Többen úgyis csak feleslegesen zavarnánk
egymást...
Bár ezzel az exzsaru nem igazán értett egyet,
mégis Schaeferre hagyta a dolgot. Az rnagy az
eddigi információk alapján remek katona, kiváló
stratéga. Ha azt mondja, hogy hárman elegen
lesznek, akkor valószín leg igaza is van. Minél
kevesebb társra kell figyelni, annál kisebb a hibázás
lehet sége. Ennek ellenére Harrigan jobban örült
volna, ha maga mögött tudhatja régi csapatát.
- Gyertek velem! - javasolta Bridge, és társait a
pincébe invitálta. Nem árt, ha Schaefer is
megismerkedik azokkal a hasznos apróságokkal,
melyeket Harrigan már látott. Arról nem is
beszélve, hogy a tervet minél el bb a végs
állapotába kell önteni, hogy nekiláthassanak az
el készületeknek.
Eljött a Vadászat ideje!
Tony Pope közben a körmét rágta a kocsiban.
Ismeretlen terepen járt, és fogalma sem volt arról,
hogy Harrigan és az idegen férfi vajon kit
látogattak meg. Biztonságos távolságban is
leparkolt, és türelmetlenül figyelte messzelátóján
keresztül a házat.
Jellegtelen épület volt, egy a sok közül.
 Egy rövid feljegyzést írt a noteszába; Tony Pope
mindig ügyelt rá, hogy a megszerzett
információkat valahol rögzítse. Nem írt sokat,
csupán annyit, hogy ha kés bb vissza kell
emlékeznie, akkor minden apró mozaik a helyére
kerülhessen.
Hirtelen beugrott az idegen férfi neve.
Schaefer rnagy a Különleges Szolgálattól.
Pope idegesen megnyalta a szája szélét. Utálta
az olyan akciókat, ahol a szövetségi nyomozók is
felt ntek. Márpedig Schaefer aligha érkezett
egyedül. Ha valahol felbukkantak, ott csak a
legügyesebbek juthattak információhoz, mert a
szövetségieket marhára nem érdekli a
sajtószabadság meg a hasonló hangzatos címkék.
Olyan dolgokat is megengedtek maguknak, melyek
a törvényesség határát súrolták, ám nekik csak a
feletteseik el tt kellett felelniük a tetteikért.
A riporter felidézte magában azoknak a nevét,
akik segítségével esetleg utánanézhet, milyen
ügyben érkezett az rnagy a városba. A lista
kétségbeejt en rövidre sikeredett, amióta Pope
visszacsúszott a középmez nybe, már nem volt
sikkes dolog a kegyeit keresni egy-egy aprócska
szívességgel.
Mocsok a világ!
 Tony Pope tisztában volt vele, hogy
információkat kell szereznie bármi áron. Kell
valami, ami egy kicsit kimozdítja az ügyet a
holtpontról, valami, amit akár már holnap
szenzációként tálalhat a médiákon keresztül.
Elvileg persze megtehette volna, hogy összeüt
egy kisebb anyagot, azonban Pope úgy érezte,
ennél azért többre van szüksége, ha nem csupán a
fejét akarja kiemelni a vízb l, hanem tartósan a
felszínen szeretne maradni.
Kell valami, amivel kicsit meg lehet bolygatni a
dolgokat. Valami, ami eléggé megrázza Harrigant
ahhoz, hogy esetleg elárulja magát.
Pope lázasan törte a fejét. Mi az, amivel
kihozhatja a sodrából a hadnagyot? Ráadásul úgy,
hogy még véletlenül se terel djön rá a gyanú. Nem
lenne jó, ha Harrigan rászállna, aligha lehetne
kétséges, ki húzná a rövidebbet. A múltban már
számos eset bizonyította, hogy a nagydarab néger
nyomozó nem ideális riportalany.
Hirtelen egy név villant az agyába.
Leona Cantrell.
A rend rn , aki tagja volt Harrigan
szétbombázott csapatának. Egyedül maradt
életben a hadnagyon kívül, a másik két zsaru
meghalt. Amennyire Pope tudta, mindkett nek
kivágták a koponyáját és a gerincoszlopát. Valami
rituális kivégzés, vagy mi a fene! A drogon él k
agya gyakran egészen más hullámhosszon
ködik, mint kellene...
Pope megpróbálta felidézni magában, amit a
l tudott. Amikor Harrigan leszerelt, Cantrellt
irodai munkára rendelte a parancsnoka, bár a n
hevesen tiltakozott ellene, és csupán kevésen
múlott, hogy nem követte a hadnagy példáját.
Bár a részletek nem voltak teljesen tiszták, az a
hír járta a rend rn l, hogy valami hatalmas sokk
következtében elvetélt. Látott valamit, ami
kapcsolatban volt társai halálával, s ez annyira
megviselte, hogy kis híján belepusztult.
Pope elégedetten bólintott.
Igen, Leona Cantrell alkalmasnak t nik arra,
hogy felkavarja egy kicsit Harrigan hadnagy
lelkivilágát, és kiugrassza a nyulat a bokorból.
Tony Pope elvigyorodott.
Eljött az ideje, hogy törlesszen egy kicsit a régi
sérelmekért. Természetesen a sztori fontosabb,
mint a bosszú, de ha már így alakult a dolog, Pope
egy cseppet sem bánta.
Felemelte a rádiótelefonját, és mosolyogva
tárcsázni kezdte a tudakozót. Igen, Leona Cantrell
kiválóan megfelel a célra.
 A Ragadozó az egyik tölgyfa lombjai között
kuporgott. Miután biztonságba helyezte trófeáját,
és ellátta a sebeit -az emberek egyre jobban fel
vannak fegyverezve, mind veszélyesebb a
vadászatuk! -, visszatért a kiszemelt zsákmány
otthonához, ahonnan nem is olyan régen kénytelen
volt dolgavégezetlenül távozni.
Igaz, szerzett egy értékes trófeát, azonban nem
azt, melyre oly forrón vágyott. A zsákmányt
harcosok védték, akik nem haboztak szembeszállni
a láthatatlan ellenséggel is. Ez is csak azt mutatja,
hogy a kiszemelt trófea mennyire értékes.
Tehát mindenképpen meg kell szereznie!
A Ragadozó állított egy kicsit sisakja
felbontóképességén, és közelebb hozta az épület
képét. Még jól látszottak az összecsapás nyomai,
bár a hullákat már eltakarították. A kerítés felett
futó árammal telített védelmi rendszert azonban
még nem pótolták, következésképpen egyszer nek
nt a bejutás.
Ezúttal nem ölni érkezett. A zsákmányt akarta,
és ebben a hatalmas metropoliszban ez az épület
jelentette az egyedüli kiindulási pontot hozzá. Vagy
a zsákmány tér ide vissza, vagy a harcosai fogják
elvezetni hozzá a Vadászt. A sorsát semmiképp
sem kerülheti el.
 A Vadászat folytatódik.
A Ragadozó halkan, elégedetten feltrillázott. A
többi Vadász irigyelni fogja, nem csupán a nehezen
megszerzett trófeáért, hanem azért, mert a
harcosok vezérét sikerül elejtenie.
Puszta kézzel végzek vele, er sítette meg
magában a döntést, és ökölbe szorította a kezét.

Leona Cantrell döbbenten meredt a kezében

tartott telefonkagylóra. El ször azt hitte,
valamelyik kollégája szórakozik vele, ám ezt a
lehet séget gyorsan elvetette. Még a
legelvetemültebb tréfacsináló sem tréfálná meg
így.
Az UFO-k visszajöttek érted...
Mindössze ennyi volt az üzenet, majd a vonal
nyomban megszakadt. Leona szótlanul meredt
maga elé. Szerencsére egyedül volt az irodában
Pilgrim kapitány jóindulatának köszönhet en, így
nem kellett a kollégák felesleges kérdéseire
válaszolnia.
Bár az üzenet meglehet sen ködösen
fogalmazott, Leona nyomban megértette a szavak
mögött rejt tartalmat. Az UFO-k csak a
Ragadozókat takarhatták, azokat a szörny
lényeket, akik miatt elveszítette gyermekét.
Leona olyan er sen szorította a tollát, hogy a
gyönge m anyag halk reccsenéssel kettétört.
- Valami baj van, Leona? - kukkantott be az iroda
ajtaján egyik kollégája, majd látván a n zord arcki-
fejezését, gyorsan visszavonult. Vannak pillanatok,
amikor senki sem szereti, ha zavarják.
Az UFO-k visszajöttek érted...
Leonát nem érdekelte, kit l származik az üzenet,
hiszen a tartalmán ez mit sem változtatott. Lassan
mosolyra húzódott az ajka. Milyen régóta
álmodott err l a percr l. A bosszúról.
Amikor a kórházban magához tért, és az orvos
sápadtan közölte vele, hogy a gyermeke nem
maradt életben, Leona lehunyta a szemét, és
órákon keresztül sírt. Nem hisztizett, nem tombolt,
a fájdalom belül maradt.
Amikor kiszáradtak a szemei, Leona nehezen
talált vissza a valóságba, s valahányszor lehunyta a
szemét, mindig ugyanazt a démoni pofát látta
maga el tt, ahogyan felemeli a leveg be, mint egy
állatot... Az emlékekben innent l kezdve
egybemosódott az álom és a valóság; Leona
egyszer en képtelen volt felidézni pontosan az
utolsó másodperceket.
 Harrigan látogatta meg legel ször. T le tudta
meg, hogy Jerry Lambert nem élte túl a
Ragadozóval történt találkozást. Ahogyan Danny
Archuleta sem.
Amikor a hadnagy elment, Leona halk imát mon-
dott a halottakért - a gyermekéért, Jerryért és
Dannyért -, majd rettenetes bosszút esküdött. Bár
valószer tlennek t nt, hogy a Ragadozók még az
életében visszatérnek, Leona a Mindenhatóhoz
imádkozott, hogy legalább egyetlen lehet séget
kapjon a törlesztésre.
S lám, az ima meghallgatásra talált.
Köszönöm, Uram! Kegyelmed határtalan...
Leona felemelte a fejét.
Harrigannek tudnia kell az érkezésükr l! Ha
pedig mégsem, akkor majd tájékoztatja róla. A
hadnagy bizonyára éppen olyan engesztelhetetlen
gy löletet táplál az rbéli jövevényekkel szemben,
mint . Hiszen mindkettejüknek van mit
törlesztenie. Három barátért, s ki tudja még, hány
ártatlan emberért.
Patrick Goldrock idegesen bámulta az épületben
esett károkat. Úgy nézett ki a környék, mintha egy
speciális kommandó rohanta volna le Mr. Sorrow
birtokát, sem embert, sem állatot, sem épületet
nem kímélve. A falakon golyóütötte lyukak, a
vakolat több helyen leomlott, a csodálatos
panorámaablak apró darabokban hever a földön,
és a vért még nem mindenhonnan sikerült
eltüntetni.
Az alvezér végighallgatta a szemtanúk
beszámolóit, ám nem sokkal lett okosabb. Pedig
Mr. Sorrow mindig gondosan ügyelt arra, hogy a
rezidenciáját csak a legjobbak, a legjobban
megfizetett zsoldosok rizhessék. Ami azt illeti,
valószín leg most is ennek köszönheti az életét,
hiszen ha az emberei nem szállnak szembe
vakmer en a „láthatatlan" behatolóval, akkor
Sorrownak esélye sem lett volna a menekülésre.
Láthatatlan behatoló?
Goldrock kicsit tanácstalan volt. A túlél k egybe-
hangzóan azt állították, hogy csupán egyetlen
támadó rohanta le a Sorrow rezidenciát, azonban
láthatatlanságba burkolódzott, s egymaga akkora
zer vel rendelkezett, mint a véd k összesen.
Az alvezér ez utóbbit kicsit nehezen tudta
elhinni, azonban a láthatatlanságot Sorrow is
meger sítette. Rádiótelefonon utasította
Goldrockot, hogy ellen rizze az épület biztonságát,
majd intézkedjen a károk helyreállításáról, illetve
az esetleg feltünedez firkászok elzavarásáról.
 Az utóbbi feladat t nt a legegyszer bbnek.
Gold-rock mindössze felhívta médiakapcsolatát, és
közölte vele, hogy amennyiben egyetlen aprócska
információ is megjelenik bármelyik helyi vagy
országos médiában a történtekkel kapcsolatban,
akkor jobban teszi, ha máris nekilát megfogalmazni
a végrendeletét. Ellenkez esetben a szokásos
tarifa duplájával növekszik a bankszámlája.
A helyreállítási munkálatokra olyan szakembere-
ket kellett szereznie, akik minden gyanú felett áll-
nak, hiszen valamelyik konkurens banda
megbízottja a munkálatok közben minden
nehézség nélkül elhelyezhetett volna az épületben
egy kisebb ajándékcsomagot, mely a kell
pillanatban akár távirányítással is aktivizálható.
Goldrocknak szerencsére rendelkezésére álltak a
megfelel listák, így nem esett nehezére
összeválogatni a szükséges munkacsoportot. A
helyreállítás órákon belül elkezd dhet, s a
rezidencia egy-két nap múlva ismét lakhatóvá válik
majd.
- Uram, találtunk még egy halottat! - érkezett
rohanva az alvezér jobbkeze, Szivacskép Roam.
Amióta egyszer alig másfél méterr l telibe kapták
a fejét egy maroknyi söréttel, nem nyújtott valami
szép látványt, ám az esze még mindig ugyanolyan
jól vágott, mint annak el tte.
Goldrock bólintott. Így a veszteséglista
tizennégyr l tizenöt f re b vült.
- Ha volt családja, intézkedjetek a szokásos fájda
lomdíj átutalásáról! - utasította Goldrock a
helyettesét. Roam idegesen nyelt egyet.
- F nök, azt hiszem, van egy kis baj.
Goldrock fürkész pillantást vetett Roamra. A
fickó ritkán ijedt meg látványosan, s többnyire még
akkor is uralkodott a vonásain. Azonban most
olyan képet vágott, mintha épp az imént
találkozott volna rég föld alatt lév nagybátyja
hullájával. Akit ráadásul saját kez leg tömött tele
ólommal, majd kapart el.
- Oké, megnézem! - sóhajtotta Goldrock, és
intett a helyettesének, hogy mutassa az utat.
Általában szerette elkerülni az ilyen szituációkat,
mert minél több bajtársat kell holtan látnia, annál
inkább rádöbben az ember, hogy legközelebb talán
éppen t fogják a többiek sajnálkozva szemügyre
venni.
A hulla az egyik tölgyfa alatt hevert, mintegy ti-
zenöt lépésnyire a vastag k kerítést l. Goldrock
utálkozva fordította el a fejét, amikor el ször
meglátta, majd er t véve magán mégis szemügyre
vette.
Egy alvezér nem mutathatja ki a gyengeségét!
A holttest szétvetett végtagokkal feküdt a
földön, s Goldrocknak valahogy az az érzése
támadt, mintha a szerencsétlent valaki csak úgy
idelökte volna. Néhány kisebb folttól eltekintve a
környék egyáltalán nem tocsogott a vért l, ami
szintén arra utalt, hogy máshol végeztek a fickóval.
Ám nem ez volt a legszörny bb.
A halott testéb l valaki brutálisan kihasította a
gerincoszlopot és a koponyát. A vágás mesterre
utalt, egyetlen fölösleges bemetszés sem történt.
Egyszer en végighasította a hátát, fel egészen a
koponya tetejéig szaladt a kése - ha kés volt
egyáltalán -, aztán egyszer en megragadta a
gerincoszlopot, és a koponyával együtt kitépte a
testb l.
Goldrock megrázta a fejét, amikor idáig jutott
gondolatban. Nem, egyszer en nincs olyan er s
ember, aki képes lenne ezt megcsinálni!
- Mi a véleményed róla? - kérdezte Goldrock a
helyettesét, miközben intett a kísér inek, hogy
takarják le a hullát, és minél hamarabb
gondoskodjanak az elhantolásáról. Roam
megvonta a vállát.
 - Fogalmam sincs - válaszolta, s látszott rajta,
hogy sikerült egy kicsit összeszednie magát. - Ha
nem t nne hülyeségnek, akkor azt mondanám,
valaki kitépte a gerincét. Függetlenül a vágástól.
Goldrock bólintott.
Ebben megegyezik a véleményünk - felelte.
A környéken meglep en nagy a nyüzsgés,
amióta a támadó elmenekült. Kikérdeztem az
embereinket, akik legutoljára erre jártak.
Egybehangzóan állították, hogy a hulla nem volt itt.
Legfeljebb fél óra telt el azóta, tehát mindössze
harminc perc állt a rendelkezésére az illet nek, aki
idáig cipelte a szerencsétlent.
- Hiszen ez Johnny fiú! t vitte el az ördög... -
mormogta az egyik hullaszállító, és a f nökeivel
mit sem tör dve térdre rogyott, és öklendezni
kezdett a f re, alig néhány lépésnyire a halottól.
Goldrock érdekl dve fordult az embere felé.
Megvárta amíg egy kicsit összeszedi magát, majd
magához intette.
- Mit akartál az imént mondani azzal az
ördöggel?
- kérdezte Goldrock a fickót.
- John Dorban egyike volt Mr. Sorrow legjobb
test reinek - felelte a rosszulléttel küszköd férfi
helyett Roam. - A támadó állítólag átszúrta a testét
egy hatalmas lándzsával, majd amikor
menekülésre kényszerítették, magával vitte a
haldoklót. A többiek azt hitték, pajzsként akarja
használni, de most már látjuk, hogy mindössze
meg akarta gyalázni. Goldrock bólintott.
- Értem. Gondoskodjatok róla, hogy Johnny fiú
hozzátartozói a szokásos összeg dupláját kapják! A
szervezet mindig gondoskodott az embereir l, ez
volt a h ségük alapja. Akinek nem kell azzal foglal-
koznia, hogy mi lesz a családjával, az harc közben
nem kezd el aggodalmaskodni.
A meleg kezdett elviselhetetlenné válni, ezért
Goldrock intett a helyettesének, és mindketten
viszszavonultak az épület h vösébe. Az alvezér úgy
vélte, itt már mindent elrendezett, semmi
akadálya, hogy megtegye jelentését Mr.
Sorrownak, aki minden bizonnyal t kön ülve várja
a jelentkezését.
Miel tt belépett volna az épületbe, Goldrocknak
olyan érzése támadt, mintha valaki figyelné. Lassan
megfordult, de senki sem állt mögötte. A férfi této-
ván körbepillantott, de nem észlelt semmi
fenyeget t, így megvonta a vállát, és belépett a
hívogató h vösségbe.
A Ragadozó elismer en bólintott.
Harcosok.
 Megérzik a vesztüket.
Goldrock kényelmesen elhelyezkedett a
fotelban, és bepötyögte Mr. Sorrow
rádiótelefonjának hívószámát. Mindkét készüléket
apró, elektronikus kódoló védte a kíváncsi
hallgatózóktól, s akinek nem volt a birtokában a
megfelel dekódoló, az egyetlen szót sem
hallhatott a beszélgetésb l.
- Mr. Sorrow? - emelte füléhez a tenyérnyi tele-
font Goldrock. - Ellen riztem a birtokot. A
veszteség tizenöt ember, a kár az el zetes
becslések alapján valamivel több, mint félmillió
dollár. A hely jelenleg biztonságosnak t nik, de
szükség lesz két-három napra, amíg eltüntetjük a
támadás nyomait. Ha szabadnom javasolni, addig
maradjon az Otthonban!
Az Otthon Dögvész Sorrow találmánya volt.
Küls re egy semmitmondóan hétköznapi
épülettömb, azonban a belseje egy bunkerre
emlékeztetett. Az Otthont els sorban áruk
tárolására használta a szervezet, azonban itt
kaptak helyet azok a bandatagok is, akiknek - a
rend rség vagy a konkurencia, esetleg a tanúk
miatt - egy id re el kellett t nniük a városból.
Az épületet rafinált védelmi berendezések
védték, ráadásul az egyes szintek légmentesen
leválaszthatók voltak egymástól. Dögvész Sorrow
felkészült egy esetleges bandaháborúra is. Ha
valaki ki akarná innen füstölni, minimum tankokra
és tüzérségre lenne szüksége.
Az Otthon tökéletes menedék volt, s most annak
nyújtott védelmet, aki megálmodta, majd
költségeket nem kímélve megalkotta.
Dögvész Sorrow igazán otthon érezhette magát.
Rendben - válaszolta Sorrow. - Bízd a birtokot
valamelyik értelmes emberedre! Amíg a takarítás
folyik, felesleges ott maradnod. Hozz magaddal né-
hány kipróbált fickót, lehet leg olyanokat, akik
túlélték a támadást, és gyere te is ide!
Meglesz, Mr. Sorrow! - felelte Goldrock, majd
udvariasan megvárta, amíg a másik szakítja meg a
vonalat. A f nökével kapcsolatban mindig
gondosan ügyelt ezekre az apró figyelmességekre.
Sorrow kicsit be van szarva, gondolta Goldrock -
meglehet sen tiszteletlenül -a f nökér l. Ám ha
jobban belegondolt, akkor igazat kellett adnia neki,
néha jobb egy kevés egészséges paranoia, mintha
az ember rádöbben, hogy elkésett.
Roam! - intette magához Goldrock a
helyettesét.
Itt maradsz, és ügyelsz rá, hogy minden
rendben menjen. El tte azonban szedj össze két
kocsira való embert, akik túlélték a támadást, és
elég jó állapotban vannak ahhoz, hogy ellássák Mr.
Sorrow személyi védelmét. Az Otthonba megyünk.
Roam bólintott.
- Az egyik csoport az én Lincolnommal jön, a má-
siknak szerezzetek valamilyen kocsit - folytatta
Goldrock. - Fél órán belül indulunk!
Miközben a helyettes elrohant, hogy teljesítse
nöke utasításait, Goldrock visszaült a fotelba, és
lehunyta a szemét. Megpróbált egy kicsit
kikapcsolódni, kitalálni, hogy kinek vagy kiknek állt
az érdekében a rezidencia lerohanása.
Annak ellenére, hogy a támadás meglehet sen
öngyilkosnak t nt, az eredmények azt mutatták,
hogy a behatoló meglep en jó hatásfokkal irtotta
Sorrow embereit, miközben maga vagy
egyáltalán nem szenvedett sebeket, vagy pedig
nem jelent seket.
Füttyös embere lett volna? - tette fel magának a
kérdést Goldrock. Esetleg drogokkal bel ve, s ezért
nem foglalkozott a sérüléseivel? Ez még mindig
nem ad magyarázatot a láthatatlanságára.
Kollektív hallucináció?
Hipnózis?
A fene egye meg, gondolta Goldrock, akárki is áll
az ügy hátterében, mindenesetre sikerült elérnie,
hogy Sorrow behúzza a farkát! S ha a f nök lapul,
akkor lapulnia kell az embereinek is, ez volt az utca
egyik aranyszabálya, melyet ugyan nem fektettek
soha írásba, ám aki élni akart, nem feledkezett
meg róla.
Goldrockon hirtelen valami baljós érzés vett
er t. Éppen olyan, mint amikor belépett az
épületbe. Idegesen a fegyvere után nyúlt, és
körbenézett. A szoba üres volt, a ház többi
részéb l pedig a munkások keltette zajok
hallatszottak. Néhányan már nekiálltak, hogy
leverjék a vakolatot vagy lekaparják a festéket,
ahol a fal véres lett, mások a sz nyegeket
göngyölték fel, hogy miel bb a tisztítóba
kerülhessenek. Ketten az elszórt töltényhüvelyeket
szedegették össze, mások a halottak elszállításáról
és a kárpótlások rendezésér l gondoskodtak.
A fenébe is, gondolta Goldrock, már kezdek én is
paranoiás lenni.
Biztosan tudta, hogy a házban az emberein és a
kiválasztott szakembereken kívül nincs senki.
És mégis...
Patrick Goldrock meg mert volna esküdni rá,
hogy nem csupán a képzelete játszik vele, hanem
valaki valóban figyeli.
 Felállt, és az ablakhoz lépett. A kerítés mögötti
tölgyfák makacsul vonzották a tekintetét. A
lombok könnyedén eltakarnának egy embert, s a
magasból remekül megfigyelés alatt lehet tartani
az egész környéket.
- Uram! - Roam lépett be a szobába. - A két cso-
port összeállt, már csak önre várnak. Négyen az ön
kocsijában kaptak helyet, a többieknek egy
páncélozott Fordot hozattam el Mr. Sorrow
garázsából. Goldrock bólintott, miközben egy
pillanatra sem vette le a szemét a tölgyfáról.
Valóban lapulna valaki a lombok között?
- Rendben van - fordult meg végre. - Ha végezte-
tek a rezidencián, hívj fel rádiótelefonon, vagy
hagyj üzenetet az Otthonban! Roam bólintott.
Goldrock elindult az ajtó felé, majd egy pillanatra
megállt, és magához intette az emberét.
- Miel tt azonban bármi mást tennél, végy
magad mellé néhány embert, és ellen rizzétek a
kerítésen túli tölgyfákat! - parancsolta, miközben
még egyszer, utoljára végigfuttatta tekintetét a
lombokon. - Ne kérdezd miért, valahogy nem
tetszik nekem az a sok levél... Ki tudja, ki bujkál
mögöttük?
 A Ragadozó megvárta, amíg az els kocsi
kigördül a kapun, majd villámgyorsan leszökkent a
fáról, és hatalmas, elnyújtott léptekkel a járm
után indult. Tisztában volt vele, hogy hosszú távon
nem tudja majd tartani az iramot, de ha sikerül
meghatároznia az irányt, ahova az autó tart, akkor
nem okozhat problémát a megtalálása.
A kocsiban ül személy elvezeti majd a h n
áhított zsákmányhoz.
A Ragadozónak nem esett nehezére azonosítani
az els járm ben ül embert azzal a személlyel, aki
nem is olyan régen a zsákmánnyal folytatott
komoly megbeszéléseket. A h képe, a hangmintája
és a Ragadozó sisakjába épített miniszámítógép
szolgáltatta egyéb adatok alapján könnyen
kisz rte a többi harcos-dolgozó közül.
Talán ez is kiérdemli, hogy trófea legyen bel le!
 11

Azt mondják, az egyik rend rs éppen olyan,

mint a másik, akárhol is legyen a világon.
Nos, ez csak részben igaz, hiszen egyik helyen
több dolguk van a rend röknek, míg másutt na-
pokig nem történik semmi. Bár Los Angelesben az
utóbbiakból meglehet sen kevés akadt.
Az Alvarado körzeti rend rs egymaga akkora
terület biztonságáért felelt, mint egy kisebb város.
Az épület téglákból, betonból és acélrudakból
emelt építmény volt, a bejárat el tt vaskos
betonkúpokkal, melyek az autós bombáktól voltak
hivatottak megvédeni az odabent tartózkodók
életét.
Vagy legalábbis csökkenteni a halálozási arányt.
Az épületben elvileg kellemesen h vös
leveg nek kellett volna lennie, de a nagy
rohanásban senkinek sem volt elég ideje arra, hogy
ellen rizze a légkondicionáló berendezéseket.
Inkább néhány asztali ventillátorra bízták a
leveg cserét, melyek meglehet sen gyenge
hatásfokkal kavarták maguk körül a leveg t.
 Pilgrim kapitány arcáról patakokban folyt az iz-
zadság. A széles íróasztalon különféle iratok,
jelentések, szakért i nyilatkozatok hevertek, a
legtöbbet valami
papírnehezék fedte, hogy a kavargó légáramlat
ne szórja szét a lapokat a szobában.
A kapitány minden olyan ügyet magához
kéretett, melyek az elmúlt két nap során
emberhalálhoz vezettek, vagy valami különleges
momentum kapcsolódott hozzájuk. Hatvannégy
ügy, a körzet egész munkájának harmincegy
százaléka.
Tekintélyes adag.
Pilgrim kapitány gyorsan átfutotta a
kivonatokat, és sikerült kiválasztania a
paksamétából négy olyan ügyet, melyeket
semmiképpen sem lehetett az rb l érkezett
Ragadozók számlájára írni. Egyszer családi
gyilkosságokról volt szó - ebben az rjít melegben
hamarabb elszabadulnak az indulatok.
Az els óra végére az aktakupac a negyedére
apadt, s bár Pilgrim kapitány sejtette, hogy ha
alaposabban beleásná magát a leírtakba, akkor
újabb ügyeket tudna félretenni. Azonban a
maradék tizenöt akta nagy valószín séggel
valamiképpen kapcsolódott a Ragadozókhoz, s ez
kiugróan magas szám volt.
A kapitány eltöprengett rajta, hogy ezúttal vajon
hány lény látogatta meg a városukat, s vajon hány
olyan ügy van, melyek nem kerülnek az asztalára,
hanem valamelyik másik rsön okoznak komoly
fejfájást az ottani parancsnoknak.
Az máris nyilvánvalónak tetszett, hogy legalább
három, de inkább több Ragadozónak kell a környé-
ken lennie, hacsak nem képesek egy id ben
egyszerre több helyen is jelen lenni.
Valahogy nem igazán tudnék örülni neki,
gondolta a kapitány, és még egy gombot kigombolt
félig már átázott ingén. A fene ezt a ventillátort,
csak kavarja a meleg leveg t, ahelyett, hogy
vöset csinálna...
Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon.
A kapitány kelletlenül nyúlt utána, mert
szigorúan meghagyta az embereinek, hogy most
ne zavarják. Aztán eszébe jutott az is, hogy miel tt
magára csukta volna az ajtót, hogy belemerüljön a
gyilkossági ügyek tanulmányozásába, még
hozzátette: kivéve, ha nyakig vagyunk a szarban.
A fenébe is, mi a pokol történhetett?
Az ügyeletes tiszt jelentkezett. A hangja
hivatalosnak t nt, bár Pilgrim biztosra vette, hogy
megint egy szál alsónadrágban gubbaszt a
fülkéjében.
- F nök, most kaptunk egy riasztást... — kezdte
az ügyeletes nagyokat szuszogva. - Ha nem
átverés, akkor van vagy huszonöt halott... A régi
Dowson-gyár területén...
A kapitány el tt egy pillanatra elsötétült a világ.
Huszonöt halott? Micsoda mészárlás!
- Polgári áldozatok, vagy valami bandaháború? -
kérdezte a kapitány, amikor sikerült összeszednie
magát. Az utóbbit tulajdonképpen nem is nagyon
bánná, ám ha civil is van a halottak között, akkor
hatalmas sajtóvisszhangra kell számítaniuk.
Márpedig jelen pillanatban ez hiányzik a
legkevésbé.
- Nem tudjuk, f nök! - válaszolta az ügyeletes. A
bejelentésben err l szó sem esett. Az viszont biz-
tos, hogy rült lövöldözés folyt odabent!
A Ragadozók! Pilgrim kapitány maga sem tudta,
miért jutott erre a megállapításra, talán az ösztön
szólalt meg benne, talán az imént
áttanulmányozott tekintélyes mennyiség papír
miatt jutott erre a következtetésre.
- Magam is megtekintem a helyszínt! - jelentette
ki határozottan a kapitány. - Szóljon a helyszínel k-
nek és a nyombiztosítóknak, hogy amíg oda nem
érek, senki nem nyúlhat semmihez.
Meleg van - aggodalmaskodott az ügyeletes
tiszt. - A hullaszállítók nem igazán fognak örülni, ha
szaga lesz a melójuknak!
A pokolba velük! - morogta a kapitány. - Ha hi-
deg van, az a bajuk, ha meleg van, akkor meg az!
Nem érdekel a nyavalygásuk, a parancsom rájuk is
vonatkozik, s ha valamelyik marha mégis
hozzápiszkál a hullákhoz, hát hamarosan
megtapasztalja, milyen érzés közöttük feküdni!
A Dowson Alkatrészgyár valamikor a negyvenes
évek közepe táján épült, s bár az eltelt évtizedek
alatt közel kéttucatnyi befektet i csoport
birtokolta, a név valahogy mégis rajta maradt az
els tulajdonos nyomán. Gyártottak itt már nagyon
sok mindent, bár az alkatrészgyártás maradt a f
profil.
Maga a gyár jó négy hektáron terült el, fél
tucatnyi jókora raktárépület, egy szerel csarnok és
két kisebb irodaépület alkották a magvát.
Ezenkívül persze akadt még néhány létesítmény,
melyek funkciója az utóbbi években teljesen
elfelejt dött, amikor a legutolsó tulajdonos cs döt
jelentett, s a felszámolóbiztosok mindent
elárvereztek, ami mozdíthatónak bizonyult.
 Azóta az objektumok javarészt lakatlanul és ki-
használatlanul álltak, bár egyes híresztelések
szerint néhány csavargó fészkelte be magát az
irodaépületekbe.
Beszélték azt is, hogy az elmúlt hónapok során
több banda is átrakodó területként, ideiglenes
bázisként használta a gyárat, azonban az efféle
bejelentések mindig kicsit megkésve érkeztek, így
a helyszínt átkutató rend rök mindössze néhány
csavargót találtak. Most pedig mindjárt huszonöt
hulla várt rájuk.
Pilgrim kapitány és társai elgondolkozva sétáltak
az épületek között. A bejelentés szerint a hátsó
raktárépületben hevernek a halottak.
- Mi a véleményed, kapitány - kérdezte Harrigan,
és ellen rizte, hogy az átalakított Detonics könnye-
dén jár-e ki a tokjából -, valóban a Ragadozók
martalékává váltak, vagy mindössze egy
szokványos bandaháború áldozatai?
Pilgrim megvonta a vállát.
- Ezt a kérdést már én is feltettem magamnak -
válaszolta tanácstalanul. - Az igazság az, hogy ha
láttuk a hullákat, talán több elképzelésünk lesz, mi
a fene történhetett itt.
 - Remélem - morogta Harrigan, és kérd pillan-
tást vetett a társaira. Sem Bridge, sem Schaefer
nem f zött megjegyzést a kijelentéshez.
Pilgrim kapitány alig egy fél órával ezel tt értesí-
tette a kis csapatot a bejelentésr l, s miel tt
elindult volna a helyszínre, tett egy rövid kitér t,
hogy Harrigan hadnagy és csoportja is
megtekinthessék a nyomokat, illetve a
maradványokat.
Ha valóban a Ragadozók keze van a dologban,
akkor nem árt, ha minél el bb fejest ugranak k is
az eseményekbe.
A hátsó raktárépület volt a leghatalmasabb. És
talán ez t nt mind közül a leglepusztultabbnak is
egyben. A falakról már hatalmas darabokon
leomlott a vakolat, az ajtó- és ablakkeretek vakon
ásítoztak a világra. Az épület körül üvegcserepek
borították a talajt, s a friss törési vonalakból nem
volt nehéz megállapítani, hogy nemrégiben
törhettek ki.
Bridge szótlanul Schaeferre nézett. Az rnagy
bólintott, mintha egy hangtalan kérdésre
válaszolna, majd szótlanul nekiindult, hogy míg
Bridge balról, addig jobbról járja körbe az
épületet.
- Profik! - suttogta a kapitány, amikor a két férfi
eltávolodott t lük. Harrigan bólintott, és komoran
elmosolyodott.
- Mi is azok vagyunk, nem igaz? - kérdezte, és
barátságosan a kapitánya vállára tette a kezét. -
Ráadásul nekünk jut a mocsok meló! Gyerünk,
nézzük meg, a legyek hagytak-e még valamit!
Pilgrim kapitány nagyot nyelt, majd követte
egykori beosztottját.
Harrigan óvatosan kinyitotta az ajtót.
Odabentr l már érezhet volt az a b z, mely az
oszlófélben lév hullákat jellemzi.
Mint a régi szép id kben, gondolta Harrigan,
amikor belépett az épületbe.
A szag feler södött, és a hadnagy
megpillantotta az els rend röket is, akiknek az a
cseppet sem fölemel feladat jutott, hogy
biztosítsák a terepet, amíg a f nökök
megérkeznek.
Az egyik rend r el ször értetlenül bámult a kapi-
tány kísér jére, majd amikor felismerte az
exhadnagyot, hirtelen elvigyorodott.
- Hello, Mike! - kiáltotta szívélyesen. - Mi van,
jöttél egy kicsit szaglászni?
Harrigan elmosolyodott. Jól esett neki, hogy
még három év elteltével is megismerik a kollégák.
Igaz, néhanapján megfordul Ray kocsmájában, így
talán nem felejtik el olyan hamar a fekete képét.
- Csupán nosztalgiából - válaszolta Harrigan ke-
délyesen.
Várakozásával ellentétben a mosoly egyáltalán
nem fagyott le a kolléga arcáról, ami azt jelentette,
hogy az utóbbi id ben volt elég ideje megszokni az
ilyen véres látványokat. Hiába, a b nözés
rohamléptekkel terjed, s bár a rend rök mindent
elkövetnek a megel zés és a visszaszorítás
érdekében, mégis valahogy mindig egy lépéssel a
nöz k mögött járnak.
A másik oldal mindig kifizet bb.
A halottak szanaszét hevertek a raktárépület
belsejében. A legkülönfélébb pózokban érte utol
ket a halál. Mindegyikük fegyvert szorongatott
még a halála pillanatában is, és az arcukra fagyott
rémület meger sítette Mike Harrigant abban, amit
már eddig is sejtett.
Egy Ragadozó végzett velük.
Harrigan közelebb lépett az egyik holttesthez, és
szemügyre vette. Fiatal, kreol b férfi hevert a
lábainál, az oldalán egy akkora lyukkal, melyen
Harrigan simán átdughatta volna az öklét. A seb
széle szabályosnak t nt, mintha közvetlen közelr l
tték volna át. Ám Harrigan biztos volt benne,
hogy a szakért k nem fognak l pornyomokat
találni, mint azt bárki várta volna. Nem, itt egy
ismeretlen fegyver okozta a sebet.
Hirtelen felrémlett el tte a Ragadozók lándzsája.
Akár az is üthette ezt a szörny sebet.
Ismét kinyílt a raktár ajtaja, Schaefer és Bridge
léptek be rajta. A rend rök nyomban eléjük
siettek, de Pilgrim kapitány határozott hangja
megtorpanásra késztette ket, miközben az egyik
fiatal egyenruhás mintha valami szaros
kormányügynököket emlegetett volna.
Senki sem tör dött vele.
- Találtatok valamit? - érdekl dött Harrigan.
Bridge megrázta a fejét.
- Negatív - felelte halkan, ügyelve rá, hogy a
közelben l dörg rend rök egyetlen szót se
hallhassanak a beszélgetésükb l. - Valószín leg
felülr l hatolt be, és meglepte az idebent lév ket.
A többit sejtheted...
Harrigan bólintott. Nem esett nehezére kitalálni,
mi történt a Ragadozó érkezése után. Láthatatlanul
legyilkolt néhány gazfickót, mire az életben marad-
tak mindeme l ni kezdtek, ami csak mozgott vagy
gyanúsnak t nt.
 - Nem lepne meg, ha néhányukkal - intett Harri-
gan a fejével a halottak felé - a saját társaik
végeztek volna.
- Vagy a félelem - tette hozzá Schaefer. - A halot-
tak között jó néhány déli fickót is láttam, márpedig
k mindig hajlamosak jóval misztikusabban nézni a
világot, mint az északiak.
- Van már valami tervetek? - lépett közelebb Pil-
grim kapitány, miután intézkedett a továbbiakról.
Most, hogy látták a hullákat, nem volt akadálya,
hogy minél el bb elszállítsák a holttesteket, elejét
véve bármiféle fert zésnek. Elvégre ilyen
melegben sohasem lehet tudni...
- Miel tt konkrét dolgokról beszélnénk, még
egyszer körülnéznénk! - válaszolta Harrigan
hadnagy, és a kapitány beleegyez bólintása után
mindhárman nekiindultak, hogy miel tt elszállítják
a holttesteket, még egy pillantást vethessenek a
nyomokra.
Pilgrim kapitány t dve nézett utánuk.
Hárman vajon képesek lesznek szembeszállni a
Ragadozókkal? - tette fel magának a kérdést. Az
esélyek a jövevényeknek kedveznek, ám mint azt a
múlt már megmutatta, akármi megtörténhet.
Hiszen a háromból kett már túlélt egy ilyen
találkozást. Dutch Schaefer a dzsungelben gy zött
le egy Ragadozót, Mike Harrigan pedig Los Angeles
betondzsungelében kerekedett felül egy másikon.
Az említett férfiak lassan sétáltak a halottak kö-
zött. Megpróbáltak valami olyan jelet vagy nyomot
találni, mely Ragadozó jelenlétére utal. Harrigan
tudta, hogy az rbéliek gyakran maradnak a
helyszín közelében, egészen addig, amíg meg nem
szerzik a kiszemelt trófeát.
A gerincoszlopot és a koponyát.
Még jó, hogy nem a b römb l akarnak a
kandalló elé sz nyeget csinálni, gondolta a néger
férfi. Igazán csábító lenne rajtam szeretkezni...
Akaratlanul is elvigyorodott, amikor elképzelte a
meglehet sen morbid ötletet. A társai értetlenül
néztek rá, így aztán röviden nekik is kifejtette ötle-
tét. A rend rök csodálkozva nézték a
meglehet sen komor helyszín ellenére is kacagó
férfiakat.
Meg rültek ezek?
Id közben a rend rségi technikusok is
megérkeztek, majd nem sokkal ezután befutottak
a hullaszállítók.
Miközben a rend rök a munkájukat végezték,
Harrigan és társai megpróbálták kitalálni, hogy a
Ragadozó vajon milyen módon jutott be az
épületbe. Szükségük volt erre az információra,
hiszen a tervük egy hasonló helyszínre épült, így
ismerniük kellett minden gyenge pontot, melyet
kiküszöbölve tovább javulhatnak túlélési esélyeik.
Az ablakok meglehet sen magasan voltak, ám a
méretük hagyott némi kívánnivalót maga után. Is-
merve a Ragadozók nagyságát, valószer tlennek
nt, hogy akármelyik jövevény átpréselné magát
ezeken a keskeny nyílásokon, hiszen ezalatt hiába
védené a láthatatlanság, mégis könnyen
sebezhet vé válna.
Márpedig a Ragadozók kiváló harcosok.
A raktár tulajdonképpen négy falból és egy
gigantikus tet szerkezetb l állt, melynek átível
gerendái talán még egy elefánt súlyát is megbírták
volna.
- Ha van odafent valami feljárat - gondolkodott
félhangosan Dutch Schaefer -, akkor nem lepne
meg, ha a Ragadozó onnan érkezett volna.
Számára az ekkora magasságok nem jelentenek
különösebb akadályt, hiszen a dzsungelben is
hatalmas fák tetejér l vetette magát az
áldozataira. Bridge bólintott.
- Egyetértek - válaszolta. - S minthogy senki sem
várt abból az irányból támadást... elvégre ha a
támadók helikopterrel érkeznek, akkor már
percekkel a támadás el tt elárulják magukat a
rotorok zúgásával... nos, szerintem odafent nem
állt egyetlen r sem.
- Nézzük meg! - javasolta Harrigan, és a raktár
északi falánál a magasba futó vaslétrára mutatott,
miközben igyekezett megfeledkezni tériszonyáról.
-Szerintem ott feljuthatunk a tet re. Nem
töprengtek sokáig. Megigazították a fegyvereiket,
elvégre ki tudja, nem lapul-e még mindig odafent
egy Ragadozó, majd Schaefer fogta meg els ként a
létrát.
- Bocs, fiúk, de azt hiszem, én vagyok a legid -
sebb a csoportban - mondta halkan, majd az
iménti kijelentését alaposan megcáfolva,
szélsebesen mászni kezdett fölfelé.
Bridge adott néhány méter el nyt az rnagynak,
majd is nekirugaszkodott. Harrigan elégedetlenül
dörmögött valamit az orra alatt, de azután sem
maradt le a többiekt l.
A létra könnyedén megbírta mindhármuk súlyát,
bár néhol már rozsdásodott, s akadt egy rész, ahol
olyan kétségbeesetten nyikorgott, hogy Harrigan
komolyan megijedt.
Kapkodhatnátok a lábatokat odafent! - kiáltott
fel a társainak. - Ha ez a szar leszakad, akkor én le-
szek odalent a szivacs...
 Akkor csak neked van aggódnivalód - szólt visz-
sza Bridge, de azért kicsit gyorsított az iramon.
Mintegy két és fél percig kellett felfelé
kapaszkodniuk, mire mindhárman felértek. Majd
negyven métert másztak, s innen a magasból
valahogy szánalmasan aprónak és sebezhet nek
ntek az odalent sürgöl k.
Vajon a Ragadozó minek lát minket? -
töprengett Harrigan hadnagy. Hangyáknak,
melyeket könnyedén eltaposhat?
Szerencsére nem a gerendák között kellett
egyensúlyozniuk, csinos szervizutak hálózták be
idefent a tet teret. Igaz, minden lépésükre
gondosan ügyelniük kellett, mivel egyes részeken
akkora lyukak tátongtak, hogy simán
keresztülzuhanhattak volna rajtuk, ám mindent
összevetve nem kellett majmok módjára
átkapaszkodniuk egyik helyr l a másikra.
Schaefer el húzta a pisztolyát, és kibiztosította.
Társai követték a példáját. Bridge és Harrigan az
okostojások által átalakított pisztolyokat markolták
egy Ingram MaclO-est és egy Detonics
Harcmestert. Schaefer megmaradt a saját, jól
bevált .44-es Magnumjánál, ám a betárazott
golyók kissé pusztítóbbak voltak a szokásosnál.
 Schaefer indult el re, a többiek néhány lépéssel
lemaradva követték. Bár még sohasem dolgoztak
élesben együtt, mindhárman pontosan tudták, mi
a teend jük. Bridge és Harrigan igyekeztek úgy
helyezkedni, hogy szükség esetén t zfedezetet
tudjanak adni az rnagynak, ha a Ragadozó esetleg
még mindig itt bujkál valahol.
És ha többen vannak? - villant át a gondolat
Harrigan agyán, ám a hadnagy úgy döntött, ráér
majd akkor foglalkozni a problémával, ha valóban
több ellenféllel kell számolniuk.
Az rnagy óvatosan araszolt el re, a lábával
tapogatva ki a helyet, ahova a testsúlyát
áthelyezheti. Kicsit kockázatos volt így haladni,
hiszen ha most a Ragadozó a nyakába szakad,
akkor aligha kísérletezhetne a meneküléssel. A
legtöbb, amit tehetne, hogy bízik pisztolya átüt
erejében, s abban, hogy tucatnyi lövedék még egy
ilyen hatalmas bestiával is képes végezni.
Harrigan állandóan a tet szerkezetet figyelte,
miközben mindhárman eljutottak ahhoz a kerek kis
építményhez, mely a raktár belsejéb l kifelé
vezet feljárót rejtette. Mindössze egy háromszor
három méteres, acélvázas kamraszer ség volt,
melynek közepén egy meger sített acéllétra
vezetett a tet re. Ugyanitt helyezkedett el egy
biztosítókötéldob is, melyr l egyszerre négyet
lehetett a tet re kimerészked munkások
derekára kapcsolni.
- Kimegyünk? - kérdezte Harrigan a feljárat felé
intve a pisztolyával. Schaefer bólintott.
- Remélem, már nincs odakint - válaszolta. - Iga-
zán nem szeretnék belefutni a lándzsájába...
Némi vita után ismét az rnagy indult el
els ként a létrán, ám el tte a derekára csatolta az
egyik biztosítókötelet. Ilyen magasból rohadt
nagyot lehet pofára esni, mondta Bridge, amikor
Harrigan is követte az rnagy példáját.
A tet szerencsére üres volt.
Vagy legalábbis annak t nt.
Ha lapult is idefent Ragadozó, jobbnak látta, ha
nem próbálkozik a három felfegyverzett
emberrel, hanem inkább a láthatatlanság mögé
rejt zik.
- Mi a véleményetek? - fordult a társaihoz
Schaefer, ám a tekintete szakadatlanul a tet t
fésülte, mint-ha minden pillanatban támadástól
tartana. Harrigan megvonta a vállát.
- Szerintem már nincs itt! - válaszolta. - Elment,
hogy biztonságba helyezze a trófeáját, de aligha
lehet kétséges, hogy hamarosan ismét hallani
fogunk róla. Ha nem itt, hát akkor másutt. A
huszonöt halott közül mindössze egynek vágták ki
a koponyáját és a gerincét, ez pedig szintén arra
utalt, hogy mindössze egy Ragadozó végzett a
raktárban lév szerencsétlenekkel.
- Nézzétek csak! - mutatott Bridge egy frissnek
mélyedésre a lejárattól alig néhány
lépésnyire.
- Azt hiszem, találtam valamit.
A mélyedést egy rendkívül hegyes és er s tárgy
vájhatta ki, mert könnyedén átütötte a majd
három centiméter vastag alumíniumot. Ráadásul
amikor Bridge belevilágított a lyukba, kiderült,
hogy az alatta futó acélgerenda sem úszta meg
sértetlenül; ujjnyi mély hasadék tátongott a
felszínén.
Ragadozó! - jelentette ki magabiztosan
Harrigan. Kevés olyan földi eszköz volt, mely képes
lett volna ilyen könnyedén átütni a födémet, s t
behasítani egy acélgerenda felszínét. Ráadásul a
nyom leginkább arra emlékeztetett, mintha valami
er s teremtmény egy lándzsára támaszkodott
volna idefenn.
Azt hiszem, eljött az ideje, hogy nekilássunk
tervünk gyakorlati kivitelezésének! - jelentette ki
Bridge. - Pilgrim kapitány már bizonyára
türelmetlenül vár ránk!
 12

Leona Cantrell dühösen markolta a telefonkagy-

lót. Már legalább huszadjára próbálkozott, de
nem tudta elérni Mike Harrigant. Pedig a szám jó
volt, ezt a második hiábavaló tárcsázás után azon-
nal ellen rizte. Mike egyszer en nem tartózkodott
otthon, mi több, egy ócska üzenetrögzít sem gub-
basztott a telefonja mellett, hogy Leona legalább
üzenetet hagyhasson a szalagon.
Micsoda peches nap!
Leona azonban nem adta fel ilyen könnyedén.
Bár odakint t zött a nap, és a forróság
befurakodott az apró réseken keresztül, hogy
gyöngyöz nedvességcseppeket csaljon az ember
rére, a n mégis hideg fejjel tudott gondolkodni.
Végtére is jó zsaru volt, az utcák túlél je, aki
nem felejtette el teljesen a szakmáját pusztán
azért, mert egy id re aktahegyek mögé zárták.
Nem, Leona semmit sem felejtett.
A Ragadozót sem!
Hirtelen elszántsággal el vette pisztolyát a
páncélszekrényb l. Minthogy csupán ideiglenes
jelleggel rendelték irodai munkára, így senki sem
foglalkozott azzal, hogy leadta-e a fegyverét vagy
sem.
Azóta soha nem volt rá szüksége.
Egészen a mai napig.
A telefon mellé tette a pisztolyt, és ismét
megpróbálkozott a tárcsázással. Mike ezúttal sem
volt otthon, így Leona csalódottan visszahelyezte a
kagylót a helyére.
A fenébe is, Mike, miért nem vagy elérhet
most, amikor a legnagyobb szükségem van rád,
gondolta a n , miközben gyakorlott mozdulatokkal
szétszedte és ellen rizte a pisztolyát. Két tárat
telenyomott golyókkal, majd az egyiket a zsebébe
tette, a másikat pedig becsúsztatta a markolatba.
Kibiztosította a fegyvert, majd ellen rizte,
mennyire jár könnyedén a kis biztosítópöcök,
melyt l az élete függhet.
Rápillantott az ajtaja fölött függ órára.
Hamarosan dél.
Ebédid .
Leona Cantrell tudta, hogy senki sem fogja
kérdezni t le, hova megy. Mostanában mindig
egyedül ebédelt, többnyire néhány hamburgert
vagy hasonlót fogyasztott irodája békés
magányában.
 Egy fél órája van, hogy elmenjen Mike Harrigan
házához, és üzenetet hagyjon a férfi számára. Ha
pedig késne egy kicsit, remélhet leg senki sem
fogja észrevenni.
Különben is le van szarva az egész világ!
Amikor kilépett az ajtón, és beült a kocsijába, a
gondolatai már a három évvel ezel tti szörny
találkozás emlékein jártak. így Leona nem vette
észre, hogy amikor besorol a forgalomba, egy
szürke, hétköznapi autó vezet je szintén gázt ad,
és alig tizenöt méterrel lemaradva követni kezdi.
Tony Pope elégedetten mosolygott az autó
kormányánál. Eddig minden úgy alakult, ahogyan
eltervezte.
A játék elkezd dött.
Pilgrim kapitány idegesen pakolgatta az asztalán
hever ügyiratokat.
Ugyan, kapitány - szólalt meg Harrigan -, pró-
bálja pozitív oldalról szemlélni a dolgokat! Ha sike-
rül a terv, akkor nem csupán a Ragadozóktól szaba-
dulhatunk meg, de egy darabig nem lesz gondja jó
néhány gazfickóval sem!
Ha sikerül a terv - ismételte monoton hangon a
kapitány. - De ha nem sikerül, akkor olyan pofára
esés lesz, amilyet még nem látott a világ.
 Mindössze néhány zacskó drogról van szó -
próbálkozott Bridge halkan.
- Néhány zacskó? - jajdult fel Pilgrim kapitány.
-Az elmúlt évi lefoglalások kilencven százaléka.
Több, mint háromszázötven kilogramm!
Szabadpiaci áron átszámítva életfogytiglan...
- Vagy jó pár millió dollár! - tette hozzá Schaefer.
- Akkora mennyiség, amiért még egy drogbáró is
hajlandó kockáztatni a seggét. Sem Dögvész
Sorrow, sem a többiek nem fognak kimozdulni a
vackukból, ha eléjük szórunk egy marék mentolos
cukorkát, ezzel maga is tisztában van, kapitány!
Olyasmit kell megcsillantanunk el ttük, amit l
zbe jönnek, s mindent elkövetnek majd a
megszerzése érdekében. Harrigan bólintott.
- Ismer, kapitány! - mondta halkan, és
sokatmondóan megtornáztatta az ujjait. - Nem
szoktam hibázni! Különösen akkor nem, ha mások
seggér l van szó.
A kapitánynak már ott volt a nyelve hegyén,
hogy minek beszél az olyan, aki három évvel
ezel tt gyáván megfutamodott az újabb kihívások
el l, s inkább vállalta a civilek békés életét,
mintsem ismét harcba szálljon az utcák
nagyvadaival.
 Semmi értelme a vitának, csillapította magát.
Ezek a férfiak csak segíteni akarnak, és ehhez
szükségük van néhány dologra, melyet pozíciódból
kifolyólag biztosítani tudsz nekik. Ennyi, a többit
felejtsd el!
- Rendben van - sóhajtotta végül a kapitány.
-Megnézem, mit tehetek!
Bridge kérd pillantást vetett Harriganra. A had-
nagy alig észrevehet en bólintott. A kapitány már
elszánta magát, hogy segíteni fog, felesleges
siettetni, hiszen úgyis a legjobb tudása szerint
oldja meg a problémát.
- Estére benézünk! - bólintott Harrigan. Ennyi
id nek elégnek kell lennie, hiszen a megfelel
információk elcsöpögtetéséhez jó esetben is egy
teljes éjszakára lesz szükség.
- A raktárépületet már kiszemeltétek? - érdekl -
dött a kapitány. A megfelel épület a terv egyik
kritikus pontjának számított, erre a kapitány is
azonnal rájött. Harrigan bólintott.
- Akad még jó néhány olyan lerobbant gyártelep,
mint ahol ma jártunk! - válaszolta elgondolkodva,
miközben a szeme el tt végigperegtek azok a
lehetséges helyszínek, melyek közül végül
kiválasztották a legmegfelel bbet. - Hosszas
mérlegelés után mi a Hawkinsra szavaztunk.
 Pilgrim kapitány lelki szemei el tt megjelent egy
meglehet sen romos épület, mely már annyira
rozogának számított, hogy egy magára valamit is
adó csavargó inkább aludt a szabad ég alatt,
mintsem odabent. Arról nem is beszélve, hogy a
szóbeszéd alapján hemzsegett a patkányoktól, így
egyetlen alvó sem érezhette ott igazán
biztonságban magát.
Gondoljátok, hogy az lesz a megfelel ? -
kérdezte a kapitány gondterhelt arccal. A Hawkins
hírhedt helynek számított, bár a nagyobb balhék
rendszerint másutt zajlottak.
Ez a megfelel - válaszolt Harrigan helyett
Schaefer, és ujjai között türelmetlenül
morzsolgatott egy vadonatúj szivart. - Minden
szempontból nagyító alá vettük, s bár akadnak
hiányosságai, ez az egyedüli épület, mely
tökéletesen alkalmas a terv kivitelezésére.
Pilgrim kapitány az rnagyra emelte a
tekintetét. Amikor Harrigan bemutatta a társait,
akkor ugyan nem adott át részletes szakmai
pályafutást tartalmazó beszámolót, azonban a
kapitány tisztában volt vele, hogy ha valaki az
rnagyi rangig vitte a Különleges Egységnél, annak
jóval több stratégiai és harci tudás van a
kisujjában, mint az fejében. Ha Schaefer azt
mondja, az az épület alkalmas a célra, akkor va-
lóban annak kell lennie!
Mivel nem akarunk senkit bajba keverni
- jegyezte meg Bridge -, ezért mi vállaljuk a
szállítmány kísérését és rzését is. Így nem kell
aggódnia az emberei biztonságáért, s mi is id ben
ott lehetünk az összecsapás színhelyén. Az akció
ideje alatt egy speciális adóvev vel fogjuk tartani a
kapcsolatot. Mivel csupán négy ilyen készüléket
sikerült elhoznom, ezért korlátoznunk kell a
behatolók számát.
Az épületben rajtunk kívül egyetlen embere
sem tartózkodhat - tette hozzá Schaefer -, már
csak a saját biztonságuk érdekében. A negyedik
adóvev önnél lesz, kapitány, így folyamatosan
figyelemmel kísérheti az odabenti eseményeket.
Pilgrim bólintott.
- Mi a garancia arra, hogy a Ragadozó képtelen
kihallgatni az egymással folytatott
beszélgetéseket? fordult Bridge-hez, mint a
csoport m szaki emberéhez, akinek köszönhet en
ezek a különleges felszerelések itt lehettek.
- A kimondott szavakat egy speciális egység
kódolja, és rádióadássá alakítja át. Természetesen
nincs garancia arra, hogy a Ragadozó sisakjába
épített számítógép nem képes dekódolni az
elhangzott beszélgetést, de egyel re csupán
feltételezésekre támaszkodhatunk.
- Amiben az is benne van, hogy a Ragadozók
nem beszélik a nyelvünket, s értelmezni is
képtelenek a szavainkat - tette hozzá Schaefer. - Az
adóvev k csak és kizárólag egymással képesek
kommunikálni, amolyan hordozható, zárt kör
rendszerr l van szó.
- Ha minden jól megy - mondta Harrigan -, mire
a bandák odaérnek a Hawkinshoz, addigra mi már
régen elfoglaltuk a rejtekhelyünket, s biztonságos
menedékb l fogjuk figyelni, ahogy lemészárolják
egymást. S bízzunk benne, hogy a harc elég sokáig
el fog húzódni ahhoz, hogy a Ragadozók is
odaérhessenek.
- A kiszivárogtatott információban ennek megfe-
lel en nem szabad szerepelnie a raktárnak, ahol az
átpakolás történik majd - vette át a szót Bridge. -
Az egésznek olyannak kell t nnie, mintha a
rakomány csupán azokra a percekre állna meg ott,
amíg egyik kocsiból átrakják a másikba a
szállítmányt... így az egész akció is kevesebb
felt nést fog kelteni, ráadásul nem kell felesleges
eszközöket pazarolnunk a siker érdekében.
A kapitány beleegyez en bólintott.
 - Az információk elhintésével majd k foglalkoz-
nak - mutatott Harrigan a társaira. - Engem még
nem felejtettek el eléggé, a rend rségi besúgók
nagy részét ismeri az utca népe, k viszont
idegenek errefelé. Nem kockáztathatunk.
- A kérdés csupán annyi, hogy hinni fognak-e a
szavuknak? - kérdezte Pilgrim. - Idegenek, akiknek
még az arcát sem látták errefelé. Gyanúsak
lesznek, könnyen el fordulhat, hogy valaki túl
agresszívan fog kérdezni. Mondjuk késsel a
kezében. Schaefer elmosolyodott.
- Ne féltsen minket, kapitány! - válaszolta köny-
nyedén. - Nem egykönnyen ijedünk meg az árnyé-
kunktól, s ne gondolja, hogy csak a l fegyverek
kezelésében van jártasságunk. A dzsungelben az
ember inkább támaszkodik a késére, mint a
puskájára! Pilgrim kapitány felemelte a kezét.
- Nincs több kérdésem - jelentette ki, és a
szemében valami ismeretlen t z csillogott. Most
nem a székét félt f nök volt, hanem igazi
parancsnok, aki a viselkedésével példát mutat az
embereinek. - A rám háruló feladatokkal
igyekszem legkés bb holnap reggelre végezni, és
ha minden jól megy, akkor huszonnégy órán belül
akkora felfordulás lesz a Hawkins környékén, mint
az elmúlt néhány évben soha... Természetesen
csak szigorúan ellen rzött keretek között.
Szeretném elkerülni a civil áldozatokat.
Harrigan bólintott. Egyikük sem szerette volna,
ha a gazfickókon és a Ragadozókon kívül más
áldozatok is lennének. Ugyanakkor a hadnagy nem
tudott szabadulni annak az aprócska készüléknek
az emlékét l, melynek segítségével a legy zött
Ragadozó három évvel ezel tt kis híján radioaktív
hamut csinált a fél városból.
Óvatosnak kell lennünk, pokolian óvatosnak!
Amikor Schaefer rnagy komor arcvonásaira pil-
lantott, Harrigan megérezte, hogy társának is
hasonló gondolatok járnak a fejében.
t elkapta a robbanás szele, de túlélte.
Most vajon lesznek-e túlél k?

A Ragadozó türelmesen kuporgott a

toronyépület egyik áthidaló gerendáján.
Álcázóberendezésének köszönhet en nem kellett
attól tartania, hogy észreveszik, pedig a hatalmas
ablakok mögött mit sem sejt férfiak és n k
végezték mindennapi munkájukat, nem sejtve,
hogy a Halál lapul a közelükben.
A Ragadozó nem tör dött velük. Ezek odabent
csak dolgozók voltak, herék, akik nem érdemesek
arra a kitüntetésre, hogy trófeaként hazavigye
bármelyiket is emlékbe.
A teremtmény tekintete a távolba révedt.
Mintegy százötven méterrel arrébb hétköznapi
épület emelkedett a többi között, s olyan
tökéletesen beleolvadt semmitmondóságával az
utca szürkeségébe, hogy senki sem sejtette volna,
mi lapul a falai mögött.
Dögvész Sorrow ebben az épületben hozta létre
els számú menedékét, az Otthont, ahogyan
emberei nevezték. S amikor Sorrow-rezidenciáját
támadás érte, a nagyf nök ide menekült a test rei
kíséretében, s ideiglenes jelleggel ide rendelte
alvezéreit és legh ségesebb embereit, hogy a
vastag falak biztonságában vészeljék át az
elkövetkez néhány napot.
Am Sorrow elkövetett egy hibát. Lebecsülte
támadóját. A Ragadozónak rült mindvégig
követnie azt a fekete Lincolnt, mely a
kiszemelt zsákmány egyik szolgáját szállította
idáig. Amikor a kocsi elt nt a föld alatti
parkolóban, a Ragadozó elfoglalta a
legalkalmasabbnak t figyel helyet, s
türelmesen várakozni kezdett.
Hamarosan eljön az ideje a behatolásnak, s bár
a Ragadozó a sisakjába épített rendszer
segítségével látta, hogy nem lesz egyszer -nem
csak harcosok védik a zsákmányt, hanem gyanús
berendezések is, melyek valószín leg csapdaként
funkcionálnak -, aligha lehetett kétséges a
végeredmény.
A zsákmány nem kerülheti el a sorsát.
Egy jó Vadász sohasem hibázik.

Leona Cantrell türelmetlenül az órájára

pillantott. Az ebédid hamarosan lejár, s hiába jött
el Harrigan házához, senkit sem talált itthon. Úgy
nt, a hadnagy elutazott valahová, mert nem
csupán az els ajtó volt bezárva, de a garázsban
sem állt ott a jól ismert, ütött-kopott Chevrolet.
Szerencsére nem kellett attól tartania, hogy
betör nek nézik, a jelvénye segítségével akármikor
igazolhatja magát.
Leona jobb híján bekopogott a szomszédhoz, de
nem talált otthon senkit. Bár szinte felforrt az
agyvize a melegben, és a Ragadozók visszatérése
miatt is izgatott volt, mégis sikerült nyugalmat
er ltetnie magára.
Tétován körbefordult.
A szemközti házból ebben a pillanatban lépett ki
egy alacsony, középkorú férfi. Leona gyorsan átvá-
gott a szokatlanul csendes utcán, és a jelvényét
megvillantva megszólította a férfit:
- Mike Harrigant keresem, a szemközti lakót!
Kollégák vagyunk, és egy hivatalos ügyben
feltétlenül beszélnem kellene vele.
A szomszéd alaposan végigmérte Leonát, majd
megvonta a vállát.
- Fene nagy népszer ségnek örvend manapság -
válaszolta, miközben borszagú lehelete megcsapta
a rend rn t, aki akaratlanul is hátralépett. - Teg-
nap egy magát újságírónak valló fickó bekéredzke-
dett a lakásomba, hogy onnan tarthassa megfigye-
lés alatt a palit, még fizetett is érte, ma pedig maga
keresi...
Leona döbbenten nézett a szomszédra.
- Hogy nézett ki az az alak? - kérdezte
fenyeget en, és a borszagú lehelettel mit sem
tör dve egészen közel lépett a szomszédhoz.
A férfi tiltakozóan emelte fel a kezét.
- Hé, nem kell annyira beindulni! - nyöszörögte.
-Csak egy újságíró volt, igazolvánnyal igazolta
magát, és jó pénzt fizetett, hogy odaengedtem az
ablakhoz.
- Azt kérdeztem, hogy nézett ki az az alak? - is-
mételte meg Leona dühösen.
 A szomszéd kapkodó hangon megpróbált
személyleírást adni tegnapi vendégér l, s a szavai
nyomán felsejl férfiban Leona egy rég látott
csúszómászóra ismert. Valakire, aki már annak
idején is meglehet sen sok bosszúságot okozott
nekik.
Tony Pope, a „K kemény" riportere.
Hirtelen minden apró részlet a helyére került.
Pope hívta fel, és adta be neki a mesét, hogy a
Ragadozók visszatértek.
Leona elgondolkodott. Ennek így nem sok
értelme volt.
Talán a riporternek valahogy a tudomására
jutott, hogy a Ragadozók valóban visszatértek, s
most rajta keresztül akar eljutni Harriganhoz? Vagy
esetleg Harrigan viselkedik most szokatlanul,
amib l a riporter téves következtetéseket vont le?
Nehéz választ adni ezekre a kérdésekre.
Leona érezte, hogy most már mindenképpen
találkoznia kell a hadnaggyal. Akármi is legyen az
igazság, csak akkor fog teljesen megnyugodni, ha
beszélt Harrigannel.
De hol a fenében keresselek, Mike?
A rend rn tanácstalannak t nt. Amióta Mike
leszerelt a rend rségt l, ritkán találkoztak, és a
férfi egyedi szokásokat vett fel. Régen mindig
tudták egymásról, merre jár a másik, és ha úgy
hozta a szükség, bármikor megtalálták egymást.
Legrosszabb esetben Leona hagyott számára egy
rövid üzenetet Ray kocsmájában, mert biztosra
vehette, hogy Mike néha bekukkant oda.
Leonának fogalma sem volt arról, hol kellene
kezdenie a keresést.
Egyel re az t nt a legcélravezet bbnek, ha
visszamegy az rsre, és az esti órákban ismét
megpróbálkozik egy telefonnal.
Talán szerencsém lesz, gondolta Leona.
Megfordult, és a kocsijához lépett. Miel tt
elindult volna, megszokásból belenézett a
visszapillantó tükrökbe, és észrevette, hogy amikor
gázt ad, a szomszédos utcából ugyancsak elindul
egy másik autó.
Leonának mindössze néhány percébe telt, amíg
meggy dött róla, hogy követik. Az utcán
eltöltött évek nem múltak el nyomtalanul, és a n
olyan trükkökre is emlékezett, melyek segítségével
könnyedén lerázhatta volna kísér jét.
Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, ám Leona
gyakorlatiasabb gondolkodású volt ennél. Azzal
aligha érne el túl sokat, ha egyszer en felszívódna
a kísér je orra el l. Nem, meg kell tudnia, ki és
miért akaszkodott a nyomába.
 Leona gázt adott, és úgy tett, mintha
megpróbálna beleolvadni a nagyvárosi forgatagba.
Ahogy számította, az üldöz is kicsit nagyobb
gázfröccsöt adott, hogy a két kocsi közötti távolság
ne növekedhessen meg túlságosan.
A n a visszapillantóból folyamatosan szemmel
tartotta, miközben ügyesen váltogatva a sávokat
egyre nagyobb el nyre sikerült szert tennie. A
hátul haladó gépkocsi vezet je idegesnek t nt,
mert sokszor olyan kétségbeesett man verekre
szánta el magát, hogy alig kerülte el az
összeütközést a szemben haladó járm vekkel.
Leona elégedetten elmosolyodott.
Sikerült megel znie egy hatalmas teherautót,
ami meglehet sen lassan haladt a forgalomban,
alaposan lelassítva a többi gépkocsit is. Most
könnyedén elhúzhatott volna, ám Leonának nem
ez volt a célja. Látni akarta üldöz je arcát, s erre
most kínálkozott a legjobb alkalom.
Ahogyan várta, kísér je hamarosan veszett
el zésbe kezdett, s csupán centimétereken múlt,
hogy sikerült besiklania a teherautó orra elé,
miközben a szemb l érkez autóbusz sof rje
hangos dudálással adott hangot nemtetszésének.
Most egyetlen kocsi sem választotta el
egymástól üldözöttet és követ jét. Leona Cantrell
a visszapillantó tükörb l végre szemügyre vehette
a kocsi vezet jét, aki rádöbbent, mekkora
ostobaságot követett el, ám arra már nem maradt
sem ideje, sem lehet sége, hogy valahogy
eltakarja az arcát.
Tony Pope, a sztárriporter. A férgek királya.
Cantrell gúnyosan elmosolyodott. Eddig minden
stimmel, gondolta megvet en, és felemelt kézzel
üdvözölte a férfit. A kérdés csupán az, hogy mit
akar Pope, és mit Harrigan. S a legfontosabb: mi a
fenét akarok én?
Tudta, mindenképpen beszélnie kell Mike-kal.
 13

A Ragadozó elégedetten szemlélte a trófeáit.

A véd zselében már kilenc nagyszer Vadászat
emléke pihent, megannyi dics séges történet,
melyekkel bizonyíthatta fels bbrend ségét e
bolygó lakóival szemben.
Ám az olyannyira áhított nagyvad még váratott
magára. Egyik társának sem sikerült a nyomára
bukkanni, pedig els sorban azért érkeztek erre a
bolygóra, hogy a három év türelmi id elteltével
ismét megkíséreljék az áhított trófea
megszerzését.
Három évvel ezel tt a vad gy zedelmeskedett, s
a Vadász maradt alul. Igaz, nem a vad végzett vele,
ezt a kitüntetést nem nyerhette el. A Vadásszal a
Vadászok vezére végzett, a vad mindössze az
élethez való jogot nyerte el.
Mégis mindannyian tudták, hogy a préda
könnyedén végezhetett volna a Vadásszal.
A Ragadozó vágyakozva felvinnyogott.
Micsoda dics ség lenne elejteni ezt a remek
zsákmányt! A trófeája nem csupán azt mutatná,
milyen nagyszer Vadász az elejt je, hanem
bebizonyítaná, hogy egyetlen zsákmány sem
kerekedhet felül tartósan a Vadászokon.
Minden Ragadozó tisztában volt vele, aki
els ként pillantja meg a vadat, annak jut a
kitüntetés, hogy elejtse. A Vadászat szabályai
kívánták ezt így, Vadász a vaddal szemben,
életre-halálra.
S ezúttal aligha lehet kétséges az eredmény.
A Ragadozó felemelte a fejét, és büszke
csatakiáltást hallatott. Fiatal Vadász volt, díszes
példánya kegyetlenfajának. Ifjú kora ellenére
tekintélyes mennyiség trófeával rendelkezett, s
azt beszélték a világán róla, az sök szelleme kelt
új életre benne. Az söké, akiknél remekebb
vadászokat még nem látott a világ.
Hét bolygón aratott már gy zelmet a honos
fajok felett, s eddig egyetlen alkalommal sem tért
vissza trófea nélkül.
Vadász volt, a legjobbak közül való.
Ha valakinek esélye van megtalálni és elejteni a
legendás vadat, akkor az.
 Dögvész Sorrow dühös volt az egész világra. Még
csupán néhány órával ezel tt kényszerült
visszavonulni az Otthon biztonságába, máris
gy lölte az egészet.
- Én vagyok a fél város ura - bömbölte
tehetetlen haragjában némán hallgató test reinek
-, és mégis egy patkánylyukba kényszerítenek!
Engem, aki el tt arcra borul az a talpnyaló
polgármester is, ha úgy akarom!
Senki sem mert ellenkezni a dühöng vel.
Dögvész Sorrow hajlamos volt a kiabálásra, de az
emberei akkor féltek t le igazán, ha halkan
beszélt. Ilyenkor általában minden szava halált
hordozott magában.
Pedig Sorrownak nem lehetett oka panaszra. Az
Otthon minden kényelemmel és luxussal fel volt
szerelve, éppen azért, hogy aki rákényszerült az
ideiglenes visszavonulásra, ne érezze bezárva
magát. Évek óta m ködött nagy sikerrel a
rendszer, s eddig még senki sem panaszkodott.
Sorrow volt az els elégedetlen, az Otthon
kitalálója és megteremt je. Neki is mindössze
azért fájt a bezártság, mert nem szokta meg, hogy
bárki dacolni merészeljen hatalmával. Mindössze
egyetlen ellenség rohanta le az otthonukat, ám az
egymaga akkora pusztítást végzett, mintha egy
egész kommandó támadta volna meg a
Sorrow-rezidenciát.
Az Otthon elég tágas volt ahhoz, hogy ideiglene-
sen a fél banda ide költözhessen. Sorrow jól tudta,
nem teheti meg, hogy teljesen visszavonul, hiszen
akkor a nehezen megszerzett területet a
konkurens bandák napok alatt az ellen rzésük alá
vonnák, s akkor semmivé lenne az a sokéves
munka, melynek során eljutott idáig.
Ennek érdekében Sorrow csupán a
legh ségesebb embereit rendelte az Otthonba,
illetve azokat, akiket egyel re pótolhatatlannak
ítélt. A többiek parancsba kapták, hogy hordjanak
állandóan fegyvert maguknál, de lehet leg kerüljék
a provokációkat és a fegyveres összecsapásokat.
Mindemellett Sorrow a jó hírneve meg rzése
érdekében elhíresztelte magáról, hogy titokban
egy új, nagyszabású terven dolgozik, aminek
segítségével tovább er sítheti a pozícióit.
A fed sztori remekül bevált, az utcákon lézeng
bandatagok elégedetten hozták a hírt, a
konkurencia egyel re nem nagyon mer
mozgolódni. Várnak, s az id így Sorrow számára
dolgozik.
Akárki rohanta is le a Sorrow rezidenciát,
hamarosan bizonyára ismét hallat magáról, s akkor
kiderül, akciója kizárólag Dögvész Sorrow ellen
irányul, vagy mindenkinek van félnivalója, akinek
köze van a kábítószer-kereskedelemhez.
Ennek ellenére Sorrow nem volt teljesen
elégedett. Dühítette, hogy minden hatalma
ellenére kénytelen menedékbe húzódni. Ráadásul
komoly pénzügyi veszteségei voltak, a kiesett
árusítások elmaradt bevétele miatt. Hiszen az árut
ki kellett fizetnie, az emberei pedig jutalékért
dolgoztak, ami ha esetleg elmarad, akkor könnyen
lába kelhet a drognak.
A kábítószerpiacon farkastörvények uralkodtak.
- Hívd ide Patrickot! - fordult Sorrow váratlanul
az egyik test réhez. - Azonnal! A test r elsietett,
miközben a kábítószerbáró elnyúlt a kellemesen
vös szoba egyik foteljében.
- Nem fogom karba tett kézzel várni, amíg elmú-
lik a veszély! - sziszegte dühösen maga elé. Erezte,
lépnie kell, ha meg akarja rizni jelenlegi
befolyását és pozícióit. A versenytársak hamarosan
mozgásba lendülnek, s akkor nincs, aki megállítsa
ket. Bandaháborúk fogják lángba borítani a
negyedeket, s akárki is lesz az összecsapások végs
gy ztese, mindenképpen tekintélyes veszteséget
könyvelhet majd el.
 Ezt pedig senki nem engedheti meg magának.
Hamarosan nyílt az ajtó, és a legfiatalabb, de
egyben legambiciózusabb alvezér sietett be a
szobába. Sorrow intett bizalmasának, hogy
foglaljon helyet, majd ugyanezzel a mozdulattal
kiküldte a szobából a test reit. Amir l most szó
lesz, az kizárólag kett jükre tartozik.
Amikor egyedül maradtak a szobában, Sorrow
felállt, és bekapcsolt egy aprócska szerkezetet,
melyet a fal mellett álló váza alja rejtett. Emberi fül
számára érzékelhetetlen zúgás töltötte be a
helyiséget, mely lehetetlenné tette az esetleg
becsempészett poloskák m ködését.
Goldrock figyelmesen nézte a f nökét. Az el ké-
születekb l világosan látszott, hogy komoly
horderej kérdés kerül megvitatásra, s az ifjú
alvezér örült, amiért Mr. Sorrow éppen t
választotta ki erre a feladatra.
- Ha a homokba dugom a fejem - tért rögtön a
tárgyra a drogf nök -, akkor lehet, hogy most
életben maradok, de jöv héten talán a
konkurencia végez velem. A sztori, amit úgy t nik,
sikerült beetetnünk ellenségeinkkel, egyel re
bevált, de ha hamarosan nem csinálunk valamit,
akkor jobban tesszük, ha máris megrendeljük a
koporsóinkat. Goldrock bólintott. A városban
gyorsan híre mehet a visszavonulásuknak, s akkor
a többi banda aligha fog habozni, ha lehet sége
nyílik Dögvész Sorrow piacainak megszerzésére.
- Le kellene valamivel kötni a figyelmüket - je-
gyezte meg halkan Goldrock, miközben feszülten
leste a f nöke arcát.
A megjegyzés célba talált; Sorrow tekintete
elégedetten megvillant.
Magam is valami hasonlón töröm a fejem - is-
merte be. - Valami olyan dologra gondoltam,
aminek a segítségével akár egy heti haladékot is
nyerhetünk.
Bandaháború - mondta ki a kulcsszót Goldrock.
Ugrasszuk egymásnak a jamaikaiakat és
Füttyöst. Elég nagy falat mindkett , talán
kölcsönösen belepusztulnak az összecsapásba. Ha
pedig valamelyik mégis túlélné, akkor azt már nem
lesz nehéz elintéznünk. Így egyszerre két legyet
ütnénk egy csapásra; megszabadulunk a
konkurenciától és egyel re nekünk sem kell
hasonló akciótól tartanunk. Sorrow bólintott.
- A részletek kidolgozását rád bízom! - mosoly-
gott kegyesen. - Menj ki, nézz egy kicsit körül!
Estére várlak, hogy megbeszéljük a tervedet.
Goldrock felállt, és az ajtóhoz sétált.
 - Még egy dolog! - szólt utána Sorrow, miel tt az
alvezér kinyitotta volna az ajtót. - Udvarold egy ki-
csit körbe a rend rségi kapcsolatunkat, hátha
sikerül megtudnod, ki áll a házam elleni támadás
hátterében. El bb-utóbb szeretnék törleszteni
érte.
Az alvezér elmosolyodott.
- Meglesz - válaszolta határozottan.
Pilgrim kapitány meglehet sen morózus
hangulatban bámulta az asztalán hever
parancsot. Mindöszsze egy aláírás hiányzott róla,
ám a kapitány nehezen szánta rá magát a dologra.
Pedig a kockázatot sikerült minimalizálniuk.
Bridgenek jutott eszébe, hogy tulajdonképpen
elegend , ha a hivatalos papírok elkészülnek, az
elkobzott drogot nem szükséges a maga tárgyi
valóságában kimozdítani a raktárból. Elegend , ha
csupán mindenki azt hiszi, a kábítószer útban van a
megsemmisít felé.
Mégis, a kapitánynak valahogy nem tetszett ez a
dolog. Világéletében igyekezett betartani a
szabályokat, még ha azok meglehet sen ostobára
sikerültek is. És most tessék! Alig néhány hónappal
a nyugdíjba vonulása el tt elköveti élete
legnagyobb szabálytalanságát, hivatalos papírt
hamisít. Igaz, nemes cél érdekében.
 A fenébe is, sikerülnie kell, gondolta, miközben
egy határozott mozdulattal a papír aljára
kanyarította a nevét, és rányomta a rend rs
kapitányi pecsétjét.
Váratlanul kopogtak az ajtón. A kapitány egy
gyors mozdulattal a fiókjába süllyesztette a
papirost, miközben maga elé rántott egy ügyiratot.
Mire kinyílt az ajtó, Pilgrim kapitány már elmélyült
az ügy áttekintésében.
- Kapitány! - kezdte Leona. Pilgrim kapitány
felnézett.
- Valami gond van, kollégan ? - kérdezte enyhén
ideges hangon. Harrigan a lelkére kötötte, hogy
mindenképpen kerülje el az akció végéig Leonát, s
most tessék, a n keresi meg t.
Cantrell figyelmét nem kerülte el felettese
hirtelen hangulatváltozása. Valamit titkol, futott át
a n agyán a gondolat.
- Feltétlenül beszélnem kell, Mike Harrigan had-
naggyal! - Bár a hadnagy már három éve leszerelt,
mégis mindenki a rangjának kijáró tisztelettel
emlegette az rsön. Bizonyos megszokásokat
meglehet sen nehéz levetk zni.
A kapitány megpróbált higgadtan válaszolni.
 - Hát akkor miért nem hívod fel? Cantrell
dühösen ökölbe szorította a kezeit. - Nem veszi fel
azt az átkozott telefont - felelte. -
Nincs otthon.
- Talán majd este próbálkozz - javasolta a kapi
tány. - Akkor talán nagyobb szerencsével jársz.
Leona megrázta a fejét.
- Miel tt elszántam volna magam, hogy bekopo-
gok ide, kicsit körülszaglásztam az rsön - válaszol-
ta Leona sápadtan az idegességt l. - A kollégák sok
érdekes dolgot meséltek, kapitány. Többek között
azt, hogy Mike és két idegen, ma a társaságodban
meglátogatták az elmúlt hónapok legnagyobb
tömegmészárlásának színhelyét.
A kapitány megpróbált határozott lenni, de
miel tt kinyithatta volna a száját, Leona máris
beléfojtotta a szót.
- F nök, ne nézz hülyének! - sziszegte Leona, és
feledve a rangnak kijáró tiszteletet,
rátámaszkodott a kapitányi asztalra. - Három évvel
ezel tt én is elég nagyot csobbantam a szarban
ahhoz, hogy megpróbáljak végre kimosakodni
bel le! Nem tudom, Mike honnan a fenéb l jött
rá, hogy a Ragadozók visszatértek, a lényeg
azonban az, hogy én is tudom! És nem akarok
kimaradni semmib l! Pilgrim kapitány nagyot
sóhajtott.
- Ezt a lehet séget nem veheti el t lem! - Leona
már szinte könyörgött kétségbeesésében. - A ször-
nyetegek megölték a gyermekemet, bosszút
akarok állni érte és a társaimért is! A kapitány
tanácstalannak t nt. A n valósággal lerohanta,
egyetlen érvet sem tudott felhozni az el-
mondottakkal szemben. Ha emberekr l lett volna
szó, akkor a kapitány eltiltja Leonát az
önbíráskodástól, de hát ezúttal a rosszfiúk
földönkívüliek.
- Mi a fenét válaszolhatnék erre, Leona? -
kérdezte Pilgrim. - Az eszem azt tanácsolja, ne
engedjelek oda, a szívem szerint viszont igazat
adok neked! Jó zsaru vagy, bár harag tombol
benned, s ezért nagyobb a veszély, mintsem
gondolnád. A férfi végigsimított gyöngyöz
homlokán.
- Hamarosan találkozom Mike-kal! - közölte vé-
gül. - Elkísérhetsz a találkozóra, és majd a hadnagy
eldönti, mit csinál veled. Addig ideiglenes jelleggel
felmentelek a jelenlegi munkád alól.
Leona sírni szeretett volna örömében és
megkönynyebbülésében, ám sikerült uralkodnia
magán. Ahova készül, ott gyengeségnek nincs
helye!
- Látom, magadhoz vetted a pisztolyodat -
jegyezte meg a kapitány - Lehet, hogy hamarosan
szükséged lesz rá.
Leona zordan elmosolyodott.
- Adná az ég! - válaszolta halkan.
Mintha csak a végszót mondta volna ki,
megcsörrent a telefon. Leona már indult volna az
ajtó felé, hogy odakint várja meg a beszélgetés
végét, de Pilgrim kapitány intett a szemével, hogy
nyugodtan maradhat.
Harrigan volt az.
- Gondoskodtunk róla, hogy mindenkihez eljus-
son a csomag - tájékoztatta felettesét a hadnagy.
Szándékosan kerülte a pontos megfogalmazást, hi-
szen még a rend rségi vonalak sem mindig
biztonságosak. Márpedig most az akció sikere azon
múlik, sikerül-e elhitetni a drogbárókkal, hogy
jelent s menynyiség lefoglalt kábítószer indul
hamarosan a megsemmisít be.
Mindannyian bíztak benne, hogy igen. Ekkora
mennyiség drog talán képes lesz rá, hogy a
különféle bandák ráhajtsanak a több millió dollár
érték szállítmány megszerzésére, és okot
szolgáltathassanak egy jó kis bandaháborúhoz. A
véres összecsapás pedig remélhet leg odacsábítja
a Ragadozókat is.
Két legyet egy csapásra.
A színhelyet szándékosan úgy választották meg,
hogy az összecsapásokban egyetlen civil áldozat se
legyen. Természetesen a kockázat mindig fennáll,
de a lehet ségekhez mérten mérsékelni kell.
Az évekkel ezel tt bezárt Hawkins Vegyszergyár
ideális helyszínnek t nt. Közel s távol ez volt az
egyetlen épülettömb, melyet még a csavargók is
elkerültek. A környék rossz híre pedig garanciának
számított arra, hogy nem bukkannak fel az utolsó
pillanatban gyanútlan járókel k és rogynak össze
egy nem is nekik szánt golyótól találva.
S ami azt illeti, még hihet is volt, hogy a drog
elszállításával megbízott csoport beépíti
útvonalába a lerobbant gyárépületet, mint
átrakodó állomást.
Az ötlet Bridge-t l származott, aki néhány alka-
lommal vett már részt hasonló akciókban.
Általában több, küls re tökéletesen egyforma,
páncélozott gépkocsi indult útnak, de csupán egy
hordozott közülük valóban megsemmisítésre szánt
kábítószert. A többi csalétek volt.
Az ilyen drogutak meglehet sen veszélyesek
voltak, hiszen ha kitudódott a szállítmány
indulásának id pontja, akkor szinte minden
járm re akadt egy kísér . A drogbanditák így
akarták kideríteni, melyik a kakukktojás a kocsik
közül. Ennek elkerülése érdekében - ha a
kivitelezés nem ütközött problémába - útközben
beiktattak egy rövid átpakolást, ahonnan a
szállítmány egésze más irányba és más gépkocsiba
rejtve indult tovább.
Találkozzunk fél óra múlva nálatok! - javasolta
Pilgrim kapitány. Miel tt elvált volna a kis csoport-
tól, Harrigan elárulta neki Bridge címét. Ott
rendezték be egyel re a f hadiszállásukat.
Rendben van - érkezett a válasz, s a következ
pillanatban megszakadt a vonal.
Pilgrim kapitány egy darabig még a kezében
forgatta a kagylót, fel akarta készíteni Harrigant
egykori társn je érkezésére, de a hadnagy mintha
csak megérezte volna a rossz hírt, inkább
elhalasztotta azt.
Tony Pope dühös volt magára.
Az egér besétált a csapdába, de miután megette
a sajtot, a szemébe röhögött a macskának. Azzal a
biztos tudattal, hogy nem érheti bántódás.
Az az átkozott rend rn alaposan kicseszett
vele. Pedig Pope annyira ügyelt a távolságtartásra!
Mégis, Cantrell kiszúrta, hogy követik, és elég
ügyes volt ahhoz, hogy megnézze, kicsoda. Miután
rájött, hogy a riporter követi, Leona Cantrell nem
próbált meg felszívódni a forgalomban, hanem
visszakocsikázott az rsre, majd miel tt bement
volna az épületbe, gúnyosan odaintett Pope-nak.
A riporter leparkolt az rs közelében, s
miközben megpróbált úrrá lenni az indulatain,
lázasan gondolkozott, miként hozhatná helyre ezt
a szarvashibát.
A meglepetés el nyét elveszítette.
Ha Cantrell tud róla, akkor csak id kérdése,
hogy Harrigan is értesüljön a piócaként rájuk
tapadó riporterr l. Márpedig a hadnagy nem
igazán szívleli az ilyen alakokat.
Pope már csupán abban bízott, Harrigan
túlságosan elfoglalt lesz ahhoz, hogy foglalkozzon
vele. Ha nem mászik túlságosan a képébe, akkor
talán meghúzódhat a pálya szélén, s onnan
kísérheti figyelemmel a történteket.
Igaz, így kicsit kiszorul az események
forgatagából, de még mindig el nyben lesz a többi
riporterrel szemben, akik mit sem sejtve élik szaros
kis életüket, nem tudva, hogy az évszázad sztorija -
Pope bízott benne, hogy végre sikerül aranyrögre
bukkannia a sok mocsok között - már érlel dik
valahol a városban.
 Váratlanul a kapitányi autó kanyarodott ki a
rend rs alatti garázsból. Pope inkább csak
megszokásból követte tekintetével az autót, hiszen
ezúttal nem a f nök érdekelte, hanem a szervezet
egy kisebb, talán jelentéktelennek t tagja,
Leona Cantrell.
Ha kell, akkor holnap reggelig fogok várni rád,
angyalom, gondolta a riporter eltökélten, de
ezúttal én leszek az ügyesebb.
A kedve kezdett visszatérni.
Kit érdekel, hogy észrevették? Azóta a n
bizonyára rájött, ki volt az a titokzatos telefonáló,
aki végtére is elindította az eseményeket, és
lehet séget adott neki, hogy világhír legyen.
Általa.
Goldrock alig akart hinni a fülének, amikor
el ször értesült a hírr l. Beugratásnak vélte, majd
az általuk elindított történet egyik változatának.
Ám minél több helyr l hallotta, annál jobban hitte,
hogy a szerencse ezúttal rájuk mosolygott. Mintha
csak kárpótolni akarná ket a rezidencia elleni
támadásért.
Az alvezért azonban nem ejtették a fejére. Nem
elégedett meg az utcákon terjeng hírekkel, neki
komolyabb információforrásra volt szüksége
ahhoz, hogy tálalni merje a drogszállítmány hírét
Mr. Sorrownak.
Az ostobák ritkán maradnak sokáig a helyükön.
Egy telefon, egy téves kapcsolás, és utána már
csak várnia kellett, amíg egy alkalmas percben az
informátor indokot talál arra, hogy néhány percre
elhagyja az épületet, és személyesen konzultáljon
vele.
Patrick Goldrock türelmetlenül kortyolgatta
jeges teáját alig néhány saroknyira a rend rs
épületét l. Már látta közeledni informátorát, de
egyetlen aprócska arcrezdüléssel sem árulta el,
milyen mohó kíváncsisággal várja a híreket.
Miért fizetne többet azért, ami úgyis az övé
lesz?
- Mi érdekel? - kérdezte az informátor,
miközben helyet foglalt a szomszédos asztalnál és
tanulmányozni kezdte az itallapot.
Goldrock a szeme sarkából végigmérte a férfit,
bár csupán félprofilból látta az arcát. Az informátor
ideges volt, s ez megeró'sítette az alvezért abban,
hogy az utcán terjeng szóbeszédnek valós alapja
van.
- Egy szállítmány? Mikor, melyik kocsi, hova? Kí-
sér k és minden, ami ide tartozik!
 Normális esetben az informátor leghamarabb a
munkaid végére tudta szállítani az információkat,
azonban most a fickó alaposan felkészült. Amikor a
tudomására jutott a drogszállítmány híre, akkor
nyilván utánaérdekl dött egy kicsit a dolgoknak.
Gold-rock biztos volt benne, ha nem hívja az
informátort, akkor az esti órákban mindenképpen
kapott volna egy telefont.
A szokásos összeg dupláját kérem! - motyogta
az informátor eltökélten. Tisztában volt
információja értékével, ám Goldrock nem szerette,
ha valaki egyoldalúan változtatja az árakat. Mégis,
ezúttal hajlandó volt kivételt tenni.
Megbeszéltük - vágta rá.
A szállítmány a hajnali órákban indul, három és
öt között... Mindössze egyetlen kocsiról van szó,
egy Ford mikrobusz fogja szállítani az anyagot,
selejtezésre küldött rend rruháknak álcázva.
Goldrock elismer en elhúzta a száját.
Ügyes! Rendkívül ügyes!
- A sof rön kívül két fegyveres kísér lesz a ko-
csin, az egyiket odafentr l küldték - folytatta az in-
formátor gyöngyöz homlokkal. - A kidolgozott út-
vonaltervek közül a kapitány az utolsó pillanatban
választ majd, mint ahogy dönt az indulásról is. Ha
bármi rendellenes dolgot észlelnek, akkor
elhalasztják az utat. A városban civilruhás
megfigyel k biztosítják a szállítmány útvonalát.
- Mekkora csomagról van szó? - kérdezte
könnyedén Goldrock, miközben feszülten figyelt a
válaszra, hiszen az határozza meg, hogy
foglalkoznak-e a dologgal vagy sem.
- Valamivel kevesebb, mint négyszáz kilogramm
válaszolta az informátor, majd pár másodperc
hallgatás után idegesen megtörölte a homlokát, és
ismét megszólalt: - Van még valami a
tarsolyomban, ami jelent sen megkönnyíthetné a
dolgotokat...
Goldrock rosszallóan felhúzta a szemöldökét. A
fickó pimaszsága már-már az elviselhet ség
határát súrolta. Talán nem ártana megtanítani egy
kis tiszteletre. Ugyanakkor el kellett ismernie, hogy
az informátor igazán forró értesüléseket hozott,
hiszen a szállítmány indításáról csupán a déli
órákban születhetett meg a döntés. Meglehet, a
felkínált információ is megérné a pénzt.
- Mondd el, s majd én eldöntöm, mennyit ér!
Az informátor arcán félelem futott át. Nem
tudta, meddig feszítheti a húrt, de érezte, hogy
már nagyon közel jár ahhoz, hogy kihozza sodrából
az alvezért.
 - Miel tt a szállítmány elhagyja a várost, a Ford
megáll néhány percre a Hawkins Vegyszergyár
területén. Ott a kísér k villámgyorsan átpakolják
az árut, s onnan már egy t zpiros Chevrolettel
folytatják útjukat... A terepet folyamatosan
ellen rzik, tehát ha meg akarjátok szerezni a
drogot, akkor a Ford után nem sokkal kell érkezne-
tek, különben elkerülitek az átrakóbázist!
Goldrock bólintott. Elégedett volt a hírekkel.
- Megtripláztam az eredeti árat! Holnap már a
számládon lesz a teljes összeg! - mondta
majdhogynem barátságos hangon. Az informátor
gyors biccentés után felpattant a helyér l, s
hamarosan elt nt az alvezér szeme el l.
A terv megváltozott, de Mr. Sorrow igazán
elégedett lehet. Bandaháborút akart. Ez a
szállítmány bizonyára összeugrasztja a
konkurenciát. Nekik mindössze az id zítésre kell
majd ügyelniük, s miközben az utolsó túlél k még
egymást öldöklik, megjelennek a helyszínen, és
lefölözik a hasznot. Megkaparintják a drogot, és
egyúttal pontot tesznek a bandaháború végére.
Mint gy ztesek.
Ennél jobb hírekkel nem is szolgálhatna!
Várt néhány percet, majd a közeli saroknál leállí-
tott Lincolnja felé indult. A füstszín üvegek mögül
éber szemek vigyázták minden lépését, a
konkurencia akárhol lecsaphatott Dögvész Sorrow
emberére.
Az ajtó alig néhány másodpercig volt csupán
nyitva, s Goldrock még el sem helyezkedett az
ülésen, amikor a sof r a gázpedálra lépett.
Miközben a kocsi az Otthon felé haladt,
Goldrock megpróbált valamiféle tervet kiötleni.
Természetesen ez csak durva vázlat volt még, ám
alapjául szolgálhat majd egy részletes
tanácskozásnak, arról nem is beszélve, hogy ha az
információkon kívül konkrét elképzeléseket is
letesz az asztalra, akkor biztos lehet benne, hogy
Mr. Sorrow értékelni fogja határozottságát és
gyorsaságát.
Márpedig el bb-utóbb az alvezéreken belüli
rangsornak is változnia kell... Mindig jöhet egy
kósza golyó, egy váratlan késszúrás vagy valami
hasonló... S talán négy alvezérre nincs is szükség a
szervezetben, elegend lesz három. Megnövelt
befolyással természetesen.
Patrick Goldrock elégedetten elmosolyodott, mi-
közben a fekete gépkocsi bekanyarodott az Otthon
páncéllemezekkel meger sített alagsori kapuja elé.
Az alvezér rendkívül elégedett volt magával, s még
az a borzongató érzés sem tudta elvenni a
jókedvét, melyet nem sokkal a bekanyarodás el tt
érzett.

A Ragadozó türelmes volt. Igazi Vadász. Órák

óta kuporgott leshelyén, tekintetével gyenge
pontokat keresve a kiszemelt préda menedékén.
Nem foglalkozott a t napsugarakkal, ez nem
okozott neki problémát, hiszen odahaza, a saját
bolygóján ennél jóval magasabb h mérsékletet
kellett elviselnie.
Amikor odalent nyílt a kapu, és egy fekete járm
gördült ki a sötéten ásítozó nyíláson, a Ragadozó
megfeszítette az izmait, s miközben ugráshoz
készül dött, a sisakjába épített szerkezet
megkísérelte azonosítani a járm belsejében utazó
embereket.
A zsákmány els pillantásra nem volt közöttük.
A Ragadozó idegesen fordult a távolodó
szerkezet után, és megkísérelt átlátni a
páncéllemezeken. Próbálkozása nem járt sikerrel.
Ha a zsákmány a járm ben volt, akkor egérutat
nyert.
A bizonytalanság órái következtek.
A Ragadozó nyugalmat kényszerített magára.
Mindössze talán annyi történt, hogy a zsákmány
csalétket küldött ki maga helyett, s így próbálta
meg felmérni a terepet.
Csodálatos ez a Vadászat!
Amikor a járm visszatért, a Ragadozó
elégedetten szorította meg a lándzsáját. A
megérzései ezúttal sem hagyták cserben. Az
óvatosság arra késztette, hogy a behatolás helyett
a kivárásra játsszon. Valószín leg nem okozna
különösebb nehézséget az épületbe való bejutás, s
minden csapása vért fakasztana, azonban az eddig
elszenvedett sebek komoly visszatartó er vel
bírtak.
Ketten már hibáztak ezen a bolygón a Vadászat
során.
Halottak.
Ne én legyek a harmadik, gondolta a Ragadozó.
A jó Vadász nem csupán a fegyverekhez ért
kiválóan, hanem megérzi a zsákmány minden apró
kis rezdülését, el re megsejti a gondolatát, hogy
azután akkor csapjon le rá, mikor az a legkevésbé
várná.
Ám akkor nincs kegyelem!
 14

Pilgrim kapitány a visszapillantó tükörb l két-

szer is ellen rizte, hogy követik-e ket, majd
megpaskolta az ülés tetejét.
- Nem vett észre az a patkány - mondta
vigyorogva. - Azt hiszem, nem kell tovább
kuporognod az ülés mögött. Leona Cantrell
dühösen morogva felült.
- A fenébe is! - motyogta félhangosan. - Ha vala-
ki azt mondja néhány nappal ezel tt, hogy úgy kell
majd kicsempészni engem a rend rs épületéb l,
biz' isten a képébe röhögtem volna!
Pilgrim kapitány néhány másodpercre megállt a
járda mellett, amíg Leona el reült, majd ismét a
gázra taposott, hogy id ben ott legyenek a
megbeszélt helyen.
A hadnagy és társai már bizonyára türelmetlenül
várják ket.
Mike Harrigan meglehet sen mogorvának t nt.
A társai nemkülönben. A kapitány zavartan
meghúzódott az egyik fotelben, átengedve a
terepet kollégan jének, a meglehet sen
határozottnak t Leona Cantrellnek.
 - Mike, te is tudod, hogy ebb l a buliból nem
hagyhatsz ki! - Leona szinte sírt dühében. Több
együttérzésre számított a régi kolléga részér l,
hiszen a fene egye meg, elég sokszor vigyáztak
egymás seggére. - Ha a dögök valóban visszajöttek,
s a viselkedésedb l úgy látom, nem tévedek, akkor
igenis ott akarok lenni!
Harrigan komoran megrázta a fejét.
Két társat már elvesztettem - válaszolta halkan,
ám olyan makacsul, mintha egy k vé dermedt
szentet akarna rábírni a távozásra. - Nem te leszel
a harmadik.
Talán k? - mutatott Leona ingerülten a
csendesen várakozó Schaeferre és Bridge-re.
Harrigan megvonta a vállát.
- Kicsi az esély rá - felelte nyugalmat er ltetve
magára. - Az urak profik abban, amit csinálnak,
még nálam is jobbak. Értsd meg, Leona, tisztelem
az érzéseidet, de nem akarom még egyszer
kibelezve látni a barátaimat! Nevezd ezt
önz ségnek, a fene se bánja, de menj haza, ülj a
televízió elé, és nézz meg egy érzelg s
leányregényt! A valóság túlságosan durva. Leona
er ltetetten felkacagott.
- Ugyan, nagyfiú! - válaszolta idegesen. - Ne be-
szélj úgy velem, mint egy újonccal, akinek még ott
a fenekén a tojáshéj. Elég utcai harcban vettem
részt ahhoz, hogy ismerjem a dörgést. Három évvel
ezel tt még elég jó voltam a csapatodba, ma meg
semmibe veszel?! Schaefer megköszörülte a
torkát.
- Én amondó lennék - az rnagy kivette egy pilla-
natra a meg sem gyújtott szivart a fogai közül, s
úgy folytatta -, hadd jöjjön! Ha csak fele annyira jó,
mint ahogy a száját jártatja, akkor nem lesz
probléma vele.
Leona hálás pillantást vetett a férfira.
Harrigan kérd n Bridge-re és Pilgrim kapitányra
nézett. Úgy t nt, a többiek már megelégelték a n
szóáradatát, s inkább hajlandóak bevenni a
csapatba, csak hallgasson el már végre.
- Rendben van - bólintott végül a hadnagy. - Egy
feltétellel velünk jöhetsz. Csapatmunka van, nem
egyéni vérbosszú.
Cantrell bólintott.
Elfogadom. Te vagy a f nök! Harrigan megrázta
a fejét.
Nincs f nök - válaszolta. - Csapat van.
Pilgrim kapitány megkönnyebbülten
felsóhajtott. Nem hitte volna, hogy ilyen hamar
re jutnak, bár abban biztos volt, Leona inkább
megfojtja Harrigant, mintsem eredmény nélkül
távozzon.
- Akkor most lássuk a medvét! - kedélyeskedett
a kapitány, de a hangulat túlságosan feszült volt
ahhoz, hogy vegyék a humorát.
- Mivel azt híreszteltük, hogy hárman visszük a
szállítmányt, így Leona nem jöhet velünk - kezdte
Bridge, aki máris úgy tekintette a n t, mint egy
csapattársat. - Ugyanakkor a Hawkins
Vegyszergyár egyik raktárában egy t zpiros
Chevroletnek kell várnia minket. Harrigan röviden
felvázolta Leonának a teljes tervet, s ezután a n
el tt is megvilágosodtak azok az utalások,
melyeket a többiek már magától értet nek
tekintettek.
- Ha szerencsénk van, akkor a Vegyszergyárig
nem éri támadás a szállítmányt - folytatta Roger
Bridge, és egy térképet húzott el az asztal alól. A
papíron vastag, piros filccel valaki berajzolta a
tervezett útvonalat, mely elég biztonságosnak t nt
ahhoz, hogy amennyiben mégis támadás érné a
kocsit, a so-f r valahogy elevickélhessen a
Hawkinsig. - Bár akármi is történjen útközben,
mindenképpen el kell jutnunk a Vegyszergyárig.
Ott a legnagyobb raktárat szemeltük ki az
összecsapás színhelyének.
 - Miközben üldöz ink lecsapnak a szállítmányra
- vette át a szót Harrigan -, addig mi elfoglaljuk a
megfigyel helyünket, melyet el leg
láthatatlanná tettünk a Ragadozók számára. A
drogszállítmány elég nagy értéket képvisel ahhoz,
hogy a bandák komolyan összevitatkozzanak rajta.
Eközben bizonyára eldördül majd néhány lövés, és
elég nagy felhajtás lesz ahhoz, hogy a városban
lév összes földönkívüli a Hawkinshoz gy ljön.
- S ha az üldöz ink észreveszik, hogy a sof r és a
kísér k, a piros Chevrolet vezet jér l nem is
beszélve felszívódtak? - kérdezte Leona. Schaefer
megvonta a vállát.
- Nem valószín , hogy különösebben hiányolná-
nak - válaszolta, és a szivarját a szája egyik sarkából
áttolta a másikba. - Ha minden az elképzeléseink
szerint alakul, els sorban egymással lesznek
elfoglalva... Ráadásul a drog elrablását is
megnehezítettük egy kicsit, páncélautó fogja
szállítani, speciálisan bombatámadások ellen
tervezett, rögzített fémládákban. Ha valaki hozzá
akar jutni a droghoz, akkor el ször ki kell nyitnia
ezeket a ládákat, mivel a kocsi mozdíthatatlanságá-
ról néhány kisebb m szer fog gondoskodni.
 - Egy kerékbilincst l pillanatok alatt meg lehet
szabadulni - jegyezte meg Leona, de Schaefer
máris kész volt a válasszal.
- Ez igaz - válaszolta somolyogva. - Azonban ha
egy kocsinak kirobbantják a kerekeit, valamint egy
ügyes kis szerkezettel lehorgonyozzák magát a
fémvázat, akkor aligha hiszem, hogy csak úgy
elvonszolhatják a helyszínr l.
Becsléseink szerint mindenképpen szükség van
legalább fél órára, amíg az összes Ragadozó össze-
gy lik - magyarázta Harrigan. - Ha valamelyik ban-
dának ez id alatt sikerülne megszereznie a drogot
és elhagynia a Hawkinst, akkor az összecsapás
ártatlan embereket is veszélyeztethet.
Nekünk pedig csak a Ragadozókkal van dolgunk
tette hozzá Bridge.
És a b nöz kkel - bólintott rosszalló pillantás-
sal a rend rkapitány. - Róluk se feledkezzünk meg,
hiszen a Ragadozók talán már holnap elmennek,
de a fert és a mocsok sohasem takarodik ki igazán
a városból. Sajnos.
Arról természetesen le kell mondania, kapitány
jegyezte meg gyakorlatiasan Bridge -, hogy
végighallgatja, mi történik odabent. A negyedik
adóvev re Leonának lesz szüksége. Ezért azt
javaslom, hogy ha komoly gondjaink támadnának
odabent, akkor valami távolról is jól látható jelzést
fogunk leadni.
Én pedig megyek, s viszem magammal a
rend rséget, a hadsereget és mindenkit, akit csak
lehet bólintott Pilgrim kapitány. - De tartok t le,
hogy zárt helyen egy füstbomba inkább
problémákat fog okozni, mintsem betöltse a
feladatát.
Schaefer elmosolyodott.
Nem odabent fogjuk felrobbantani - válaszolta.
Akárhány rohadék Ragadozó is van ebben a
városban, kötve hiszem, hogy sértetlenül úsznák
meg a bandaháborúkat. Mi csak akkor fogunk
közbeavatkozni, ha elérkezett az id .
Mindannyian sejtették, ez mit jelent.
Ha a Ragadozók beavatkoznak az összecsapásba,
akkor nem valószín , hogy a jelenlév bandatagok
közül akár csak egy is túlélné a találkozást.
A Ragadozók ritkán hagynak túlél t.
S akkor már csak négyen fognak szembenézni a
földönkívüli Vadászokkal. Ám ezúttal nem üldözött
vadként, hanem egyenrangú ellenfelekként.
Remélhet leg.
Dögvész Sorrow hitetlenkedve bámult
alvezérére. Amit Goldrock elmondott neki, az
maga volt az álom, mégis valóságnak kell lennie,
különben a fiatal férfi nem engedne meg magának
ilyen elégedett képet.
- Micsoda ajándék! - suttogta áhítattal Sorrow,
és a nagy örömre gyorsan töltött magának egy
újabb pohár narancslét. - Valami nagy-nagy jót
kellett cselekednem az el életemben, ha a
Mindenható ennyire kegyes hozzám! Goldrock
elégedett volt magával.
- Majdnem négyszáz kilogramm anyag - lehelte a
drogvezér, és lassan kortyolni kezdte a jéghideg,
zamatos italt, miközben lelki szemei el tt máris a
szajrét látta.
- Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a
megszerzésére hajtunk - jegyezte meg Goldrock
figyelmeztet leg, miel tt a f nöke túlságosan
beleéli magát a nagy fogásba.
- Tudom - csattant Sorrow, de igazából nem tu-
dott haragudni alvezére pimaszságáért. - Ez megint
csak a kezünkre játszik...
Goldrock bólintott. Amikor megérkezett,
mindenr l beszámolt Sorrownak, azt az ötletét
sem hallgatva el, melynek segítségével nem
csupán a megsemmisítésre szánt kábítószert
szerezhetik meg, hanem egyúttal komoly csapást is
mérhetnek a mostanában egyre jobban
elszemtelened ellenfelekre.
 - Mindenr l tudni akarok! - kapta fel a fejét
hirtelen Sorrow. - Két ember állandó váltásban
cövekeljen le a rend rs raktára el tt, ahonnan a
kábítószert holnap hajnalban útnak indítják! Ha
úgy érzik, a jelenlétük kezd szemet szúrni bárkinek,
akkor azonnal kérjenek váltást! Amennyiben
valamelyik balfék elcseszi az akciót, saját kez leg
fogom kivágni a golyóit, és a szemein keresztül
préselem az agyába!
Goldrock bólintott.
Akadt egy-két olyan fickó a csapatban, aki
annyira bele tudott olvadni a környezetébe,
mintha ott sem lenne.
- Három kocsival megyünk - sz tte tovább a gon-
dolatait Sorrow. - A középs ben én és a test rök,
te pedig az els vel mégy. Kapsz néhány kemény le-
gényt azok közül, akik túlélték a mészárlást. A kö-
zéps kocsiba is közülük válogass! Sorrow a
legjobbakat akarta.
- A Lincolnokat visszük, és se fegyverrel, se l -
szerrel ne takarékoskodjon senki!
A páncélozott járm vek eredetileg az alvezérek,
illetve Dögvész Sorrow személyes használatára
készültek, és elvileg azt is könnyedén kibírták, ha
közvetlenül alattuk robbant egy bomba. Igaz, a
súlyuk egy kisebb tankéval vetekedett, a
fogyasztásukról nem is beszélve, de a biztonságnál
semmi sem volt fontosabb Sorrow számára. Persze
ezek a kocsik nem versenyezhettek a
sportkocsikkal, de a páncélborítás ellenére a saját
kategóriájukban a leggyorsabbak közé tartoztak.
Holnap hajnalban indulunk, amikor megkapjuk
a riasztást. Nem foglalkozunk a szállítmánnyal
addig, amíg el nem érjük a Hawkins
Vegyszergyárat. A konkurencia kap mondjuk öt
perc el nyt, addig irtsák csak egymást. Azért küldj
néhány embert a szállítmány nyomába, nem
akarom megkockáztatni, hogy az átpakolás esetleg
átverés legyen.
Nem hiszem - rázta meg a fejét Goldrock. - Az
informátorom tisztában van vele, hogy az életével
játszik, ha megpróbál becsapni bennünket!
Sorrow bólintott.
- Azért csak küldj oda néhány kocsit!
Patrick Goldrock engedelmesen biccentett. Igaz,
így szinte minden használható emberüket mozgósí-
taniuk kell, ám ha sikerül lenyúlni az anyagot,
ven kárpótolva lesznek.
Pope dühösen markolta a kormányt. Túlságosan
sok id telt el ahhoz, hogy az a némber még
mindig bent legyen az épületben. Bár a
rend rsnek elvileg nincs hátsó kijárata, a riporter
megérezte, hogy a madárka már nincs a
kalitkában. S ha így van, elcseszte a lehet séget,
hogy Cantrellt követve ott legyen a végkifejletnél.
- Uram, szabad az igazolványát? - kopogtatta
meg váratlanul az ablakkeretet egy egyenruhás
zsaru, s az elmélyülten töpreng Pope csaknem
összecsinálta magát ijedtében.
Kelletlen vigyorral kinyújtotta újságíró igazolvá-
nyát és vezet i engedélyét, miközben lazaságot
mímelve könnyedén megkérdezte:
- Csak nem tilosban parkolok, biztos úr?
A rend r válasz helyett erélyesen intett.
Legyen szíves, szálljon ki a kocsiból!
De kérem, én... Leona Cantrellt várom! Meg
tudná mondani, hogy odabent tartózkodik-e még
az épületben, vagy már elment?
A rend r furcsa pillantást vetett a férfira, s Pope
megérezte, hogy valamiért nem ezt kellett volna
mondania.
Anthony Pope, önt rizetbe veszem.
Ismertetem a jogait. Joga van hallgatni...
Menjen a fenébe!
A rend r kirángatta a kocsiból, s az újságíró mél-
tatlankodó kiáltozásával mit sem tör dve
betaszigálta a férfit a rend rs épületébe.
Ezt nem teheti! Nincs joga! Ez... ez...
 Fogja be a száját!
Mi a vád ellenem? - morogta ellenségesen
Pope, miközben felvették az adatait, és kiforgatták
a zsebeit.
Zaklatás - válaszolta az egyenruhás vigyorogva.
Leona Cantrell feljelentése alapján.
Koholmány! Nem zárhatnak börtönbe!
Nem is - vetette oda a rend r. - Csupán
el zetes letartóztatásba helyezzük. Hetvenkét órán
belül garantáltan kiengedik...
Éjszaka. Bár a város lassan lenyugodni látszott,
mégis akadtak jó néhányan, akik képtelenek lettek
volna aludni ezen a fontos éjjelen. Los Angeles
alvilága a kora hajnali órákra készült, amikor is új
fejezet nyílik a kábítószerpiac történetében.
Egyetlen f nök sem áltatta magát, hogy egyedül
az bandája mozdul rá a dollármilliókat ér szállít-
mányra. A piac nagy volt, de nem eléggé, így
érdekek feszültek egymásnak, melyek néhanapján
kisebb helyi összecsapásokban teljesedtek ki.
Nyílt háborúra senki sem gondolt. Még élénken
éltek a helyi drogf nökök emlékezetében a három
évvel ezel tti események, amikor a jamaicaiak
megpróbáltak mindenki mást leszorítani a piacról.
A csetepaté hatására a kereslet visszaesett, a
bevételek csökkentek, arról nem is beszélve, hogy
csaknem minden jelent sebb banda komoly
emberveszteséget könyvelhetett el az indulatok
lecsillapodása után.
Szörny hetek voltak, és ráadásul egyik banda
sem tudott olyan hatalomra szert tenni, hogy Los
Angeles drogpiacának meghatározó tényez je
legyen.
A zárt ajtók mögött, biztosnak hitt helyeken
autókat készítettek fel a hajnali kalandra,
fegyvereket és l szert halmoztak fel, a titkos
raktárakból olyan eszközök is el kerültek,
melyeket csak a legvégs esetre tartogattak.
Mindenki érezte, hogy ennek a szállítmánynak a
megszerzése fordulópontot hozhat az életében.
Aki holnap diadalmaskodik a Hawkins
Vegyszergyárban
- Harrigan társai gondoskodtak róla, hogy az
átrakodás információja mindenkihez eljusson -, az
elég tekintélyt szerez hatalma megszilárdításához.
Indulatok forrongtak a riválisokban. A holnap
nagyszer alkalmat teremt a leszámolásokra is,
hiszen eddig lehetetlennek t nt egyszerre minden
ellenséget összegy jteni egy viszonylag kis helyen.
S lám, most éppen a rend rség teremti meg ennek
a feltételeit. Néhány f nökben ugyan felmerült a
provokáció gondolata, ám miután valamennyien
leellen rizték a kapott információkat, elvetették
ennek a lehet ségét.
Pilgrim kapitány jó munkát végzett.
Az aláírásával hitelesített parancs elindult a bü-
rokrácia kusza, szinte követhetetlen útján, és
éppen elég ember látta ahhoz, hogy hitelesnek
njön. Senki sem tudott róla, hogy a kapitány a
parancs aláírása után maga elé rendelte az
elkobzott drogok felügyeletével megbízott
bázisparancsnokot, és gondosan eligazította, mit
kell tennie másnap hajnalban, amikor a szállítmány
útnak indul.
Nem lehet fennakadás.
Az órák meglep en gyorsan teltek, pedig a
várakozás az egyik legideg rl bb dolog a világon.
Amikor hajnali három órakor az Alvarado
rend rs garázsából kigördült a páncélozott Ford,
tucatnyi szem figyelte távcsövön keresztül a
környez épületek tetejér l, vagy egyes lakások
lefüggönyözött ablakai mögül.
Bridge ült a kormánynál. Schaefer és Harrigan a
fegyveres rök sötétkék egyenruhájában
feszítettek a páncélautó belsejében. Mindannyian
azt a speciális katonai golyóálló mellényt viselték,
melyet Bridge szerzett a többi trükkös aprósággal
egyetemben. A meger sített kevlarpáncél
nehezebb volt a szokásosnál, ám egy átlagos
lövedék annyira sem kottyant meg neki, mint egy
elefántnak a szúnyogcsípés. Ahogy Bridge el-
mondta, a tesztek alapján a mellény elvileg még
arra is képes, hogy egy közvetlen közelr l kapott
dumdum golyó erejének nagy részét is elnyelje.
Harrigan idegesen markolta a fegyverét.
Szeretném azt hinni, hogy ezek a marhák
betartják a játékszabályokat - mondta halkan. A
szavait a speciális adóvev n csupán a társai
értették, bár Leona már az indulás el tti
összehangolás során rossz vételre panaszkodott.
Arra gondolsz, hogy valamelyik, magát túlságo-
san is okosnak gondoló f nök hamarabb parancsot
ad a kocsi megtámadására, minthogy a
Hawkinshoz érünk? - kérdezte Schaefer.
A hadnagy bólintott.
- Ezeknél a mocskoknál sohasem lehet tudni -
bosszankodott. - Évekig harcoltam ellenük,
több-kevesebb sikerrel. Sokan drogon élnek maguk
is, s így meglehet sen kaotikus ötleteik vannak.
- Az utca egyel re biztonságosnak t nik -
hangzott Bridge válasza a sof rfülkéb l. - Igaz,
valószín leg néhány kocsi követ bennünket, de
ezek kell képpen el lesznek foglalva egymás
akadályozásával. Biztos vagyok benne, hogy simán
elérjük a Vegyszergyárat!
Harrigan ugyan nem volt ennyire optimista, de
igyekezett jó képet vágni a dologhoz. A
drogbandákkal való összecsapás végül is semmiség
ahhoz képest, ami a Ragadozókkal való
találkozáskor vár majd rájuk.
A hadnagy el éjjel megpróbálta még egyszer
felidézni magában a három évvel ezel tti szörny
összecsapást, amikor zsákmányból Vadásszá vált, s
a sarokba szorított vad elszántságával fordult
szembe a földönkívülivel.
Akkor túlélte a találkozást.
És most mi lesz?
Még hét perc, és elérjük a leágazást - jegyezte
meg monoton hangon Schaefer. - Roger, minden
tiszta odakint?
Száz százalékig - felelte Bridge, majd belepil-
lantott a visszapillantó tükörbe, és gyorsan
hozzátette: - Két kocsi ütközött mögöttünk. Azt
hiszem, hamarosan kisebb csetepaté alakul ki!
Nem tévedett.
A megsemmisítésre szánt kábítószert szállító
Ford mögött egy Plymouth ütközött egy
Chryslerrel. A követés izgalmában az üldöz kben
egekig n tt az indulat, így amikor az egyik kocsi
megpróbálta megel zni a másikat, a benne ül
fegyveresek pisztolyt rántottak, és alaposan
megszórták a konkurenciát acélmagvas golyókkal.
A Ford akadálytalanul suhant tovább, miközben
mögöttük heves t zpárbaj bontakozott ki.
Még nem vagyunk a Hawkinsnál, s ezek máris
ölik egymást - vont vállat Harrigan. Izgatott várako-
zással tekintett a Ragadozókkal történ találkozás
elé, úgy érezte magát, mint fénykorában, amikor
ha kellett, napokon keresztül is a b nöz k
nyomában loholtak.
Leona, hallasz? - próbálkozott Schaefer. Az
igenl válasz hallatán folytatta: - Tizenegy perc az
érkezésig. Négy perc múlva elérjük a leágazást,
akkor kicsit gyorsítunk a tempón. Bízzunk benne,
hogy nem ér meglepetés bennünket a Hawkins
el tt!
Halk sistergés hallatszott, majd Leona válasza is
megérkezett. A több mérföldnyi távolság és a
páncélborítás ellenére tisztán hallható volt.
- Fenn vagyok a kakasül n... Türelmetlenül vá-
rom az érkezéseteket! Megjegyzem, akárki
rendezte be a helyet, az ízlése meglehet sen
pocsék, sehol egy virág, vagy egy tájkép.
Megjegyzését hallva önkéntelenül mosoly ült ki
a marcona férfiak arcára. A kakasül nek nevezett
menedéket el nap rendezték be, jó huszonöt
méterrel a felszín felett, közvetlenül a raktárépület
teteje alatt.
A Fordnak sikerült közel kétperces el nyre szert
tennie, s biztonságban begurulnia a Hawkins
területére. A magas falak ett l kezdve takarták a
szállítmányt az üldöz k el l, arról nem is beszélve,
hogy az eddig oly békés menet hirtelen felbomlott,
aki tehette a gázra taposott, miközben a
páncélüveg ablakok mögül ádáz pillantások
keresztezték egymást. Néhány forróvér alak
leengedte az ablakot, és pisztolyt rántva
megpróbálta csökkenteni a riválisok számát, ám az
igazi összecsapás még váratott magára.
Bridge kiugrott a kocsiból, és miközben társai
feltépték a hátsó ajtót, villámgyorsan beállított
néhány miniat r kapcsolót a kerekek tövében
elhelyezett aprócska szerkezeteken.
- Tizenöt másodperc - közölte a többiekkel, s
mindhárman rohanva indultak a raktár keleti végé-
ben magasodó vaslétra felé.
 15

A Ragadozó egyetlen pillanatra sem mozdult el

leshelyér l. Bár a kiszemelt zsákmány, a harcosok
vezet je semmi hajlandóságot sem mutatott rá,
hogy kimozduljon biztosnak vélt menedékéb l, a
Ragadozó mégis érezte, a türelem meghozza
gyümölcsét.
Hogy álmosságát el zze, a csillagokat nézte az
égen. Mennyivel másabb itt az égbolt, mint
odahaza, gondolta. Egyetlen ismer s alakzatot
fedezett fel, melyet ha képzeletben a
csillagtérképre vetített, akkor megtalálni vélte
saját csillagát.
Innen meglehet sen halványnak t nt.
Néha felállt és megmozgatta izmait, majd ismét
szoborrá dermedve tovább figyelte áldozata
menedékét. Olykor kósza gondolatok futottak át az
agyán; társai rémlettek fel el tte, akik azóta már
bizonyára tekintélyes mennyiség trófeára tettek
szert, és talán most is a nagyvárosi dzsungelt járják
újabb prédára lesve.
Ám egyetlen trófea sem lesz oly dics séges, mint
az enyém, gondolta, és türelmetlenül az épület felé
pillantott. Odabent a zsákmány mit sem sejtve tölti
utolsó óráit, hiszen a halála már elrendeltetett.
A hajnal még éppen csak kóstolgatta a bolygó
ezen részét, amikor a menedék kapuja kitárult, és
három egyformán sötét szín járm gördült ki
rajta. Nem haladtak gyorsan, így a Ragadozónak
ven volt ideje ellen rizni, kik ülnek benne.
A sisakjába épített miniat r számítógép
jelent sen megkönnyítette a zsákmány
azonosítását, hiszen a két találkozás során elég
adatot tárolt el a leend trófeáról ahhoz, hogy
még ebb l a távolságból is százszázalékos
valószín séggel azonosítsa.
A Ragadozó elégedetten felmorrant.
A harcosok vezet je a második járm ben ült.
A Ragadozó hihetetlen sebességgel indult el
lefelé. Bár mintegy harminc méter magasból kellett
aláereszkednie, mégsem tartott néhány
másodpercnél tovább a dolog.
A három mattfekete Lincoln lassan haladt
ismeretlen célpontja felé, majd a kocsik
felgyorsítottak, és elt ntek az utca végében.
A Ragadozó dühödten felordított. Hangja
nyomán sötét ablakokban gyulladt fel a fény,
álmukból ébred emberek bámultak le az utcára,
hogy megnézzék, mi volt ez a szörny hang. Persze
semmit sem láttak.
A Ragadozó dühösen a gyorsan távolodó kocsik
után vetette magát. A zsákmány nem menekülhet
el a Vadász el l!

Dögvész Sorrow elégedetten tapasztalta, hogy a

megérzése ezúttal sem hagyta cserben. A városban
elhelyezett megfigyel k sorra leadták a
jelentésüket, majd kocsiba vágták magukat, hogy
amolyan „hátulsó pár el re fuss" rendszerrel ismét
beálljanak a sorba, és újabb információkkal
szolgálhassanak a drogszállítmányról.
A jelentések az ellenséges bandákat is
figyelemmel kísérték. Az eddig beérkezett
információk szerint szinte valamennyi nagyobb
szervezet képviseltette magát, a legtöbben az
összes emberüket mozgósították az áru
megszerzése érdekében.
Mindenki tisztában volt vele, hogy nem csupán a
kábítószer elhappolása a cél, hanem eljött az ideje
a régóta esedékes leszámolásoknak is.
A kisebb bandák szándékosan lemaradtak, hogy
csak akkor avatkozzanak közbe, ha a nagyok már
leszámoltak egymással, és némileg
megfogyatkozott az embereik száma.
Dögvész Sorrow hasonló gondolatokat forgatott
a fejében. A megbeszélés szerint nem szeg dtek a
Ford nyomába, mint azt a konkurencia tette - ki
ügyesebben, ki észrevehet bben -, hanem
lekanyarodtak a Spanish Avenue-ról, és észak felé
indultak, egyenesen a régi rezidencia irányába.
Nem sejtették, hogy maga a halál robog a nyo-
mukban.
- Adjunk néhány percet a többieknek! - adta ki
az utasítást Sorrow, és intett a sof rjének, hogy
kerülje meg az épülettömböt. - Minden az
id zítésen múlik!
Már visszafelé kanyarodtak, amikor Goldrock
idegesen balra kapta a fejét, ám hiába meresztette
a szemét, senkit sem látott. az els kocsiban ült,
közvetlenül a sof r mellett, és állandó
rádiókapcsolatot tartott a f nökével, hogy azonnal
teljesíthesse a kapott parancsokat.
A Ragadozó el relendült, hogy rávesse magát a
második járm re, mely most meglehet sen lassan
mozgott. Már csupán méterek választották el a
kiszemelt célponttól, amikor a kocsik váratlanul
felgyorsultak. A Ragadozó dühösen felmordult, s
bár az izmai lassan kezdtek elfáradni, mégis
eltökélten futott a járm vek után.
- Nem akarok lemaradni a zsákmányról! -
magyarázta Sorrow rádión keresztül Goldrocknak,
miután végre a Vegyszergyár felé vették az irányt. -
Tudod, el fordulhat, hogy valaki elég t zer t tud
felvonultatni ahhoz, hogy elrémítse a többieket...
Persze erre kicsi az esély, de nem kockáztathatunk!
Goldrock morgott valamit az adóvev be,
azonban az esze egészen máshol járt. Többször
el fordult már az élete során, hogy rossz el érzete
támadt, f leg ha az életér l volt szó. Ám egyetlen
megérzés sem t nt olyan er snek, mint ez a
mostani. Mintha maga a Halál vigyorgott volna be
a szélvéd n keresztül, hosszú, csontos
mutatóujjával Goldrock mellkasára bökve.
Te leszel a következ !
Az alvezér idegesen megremegett. A baljós
gondolatok szertefoszlottak, s amikor körülnézett,
csodálkozva vette észre, hogy hamarosan elérik a
leágazást, ahonnan a Hawkins Vegyszergyár már
csupán pár percnyi út.
A fekete autók méltóságteljesen suhantak az
úton, lassan maguk mögött hagyva az épületeket.
A gyárig jókora senki földje terült el, a beköt út
mellett derékmagasságú gaz n tt.
 - A kurva életbe! - morogta az els kocsi sof rje,
és egy villámgyors kormánymozdulattal kikerülte
az útra kitántorgó vérz alakot.
Golyóütötte sebek éktelenkedtek a
szerencsétlenen, ám nem az ólom végzett vele.
Sorrow sof rje kés n reagált a semmib l el lép
alakra, és a mattfekete kocsi orra csontokat zúzott
szét. Sorrow emberei profik voltak, nem lassítottak
le, inkább még jobban beletapostak a gázba.
A gyomnövények közül egy alak emelkedett fel,
de hiába tartotta célra a pisztolyát, a kil tt golyók
ártalmatlanul pattantak le a hátul haladó Lincoln
páncélborításáról.
- Elkezd dött. - Dögvész Sorrow mindössze eny-
nyi magyarázatot f zött az eseményekhez.
Gyorsan közeledtek a Hawkinshoz, és a Lincolnok
utasai a vegyszergyár irányába fordították a
fejüket,
Így nem láthatták, amint a gyomok között
térdepl orvlövész hirtelen a leveg be emelkedik,
a mellkasán véres lyuk robban el egy láthatatlan
fegyvernek köszönhet en, majd a következ
pillanatban holtan zuhan a földre...
A Ragadozó elégedetten felb dült.
 Igen, ez már igazi Vadászat! A zsákmány nem
menekül, mint azt el ször gondolta, hanem az
óvatosságról megfeledkezve harcba indul.
A kocsik ebben a pillanatban t ntek el a magas
falak mögött. A Ragadozó az ég felé emelte a
lándzsáját, diadalmasan felrikoltott, majd könnyed
léptekkel kiszemelt zsákmánya után indult.
A vegyszergyár épületében már dúlt a harc.
Hogy melyik banda érkezett legel ször, azt utólag
már nehéz lenne megállapítani. Mindenki itt volt,
aki Los Angeles kábítószer-kereskedelmében
jelent sebb szerepet játszott. Itt voltak, mert
ugyanazt akarták.
A drogot és leszámolást a többiekkel. Sorrow
nem szállt ki a kocsijából, ám az emberei a sof r
kivételével - mindannyian kiugrottak az au
tokból, és óvatosan futni kezdtek a legnagyobb
raktárépület felé, ahonnan fegyverropogás
sz dött ki.
Az épületek tövében halottak hevertek. Néger,
fehér, jamaikai, korra való tekintet nélkül.
Els sorban férfiak estek áldozatul az
összecsapásnak, de akadt néhány n is, aki elég
ostoba volt ahhoz, hogy fegyvert fogjon a kezébe.
Goldrock intett az embereinek, hogy fogják
körbe az épületet, és egyszerre hatoljanak be. Így a
rajtaütés hatásosabb lehet, arról nem is beszélve,
hogy akárki van odabent, nem képes egyszerre
minden bejáratra figyelni.
Az alvezér kicsit lemaradt a társaitól. Ha
lehetett, szerette elkerülni a forró helyeket. Élni
akart, hiszen egy halott mihez kezdene azzal a
gazdagsággal és hatalommal, melyet a kábítószer
révén eddig sikerült elérnie.
Az egyik sarok mögül váratlanul egy rastafrizurás
alak bukkant el , rövid csöv géppisztolyt tartva a
kezében. Lázas sietséggel próbált tárat cserélni a
fegyverben, ám amikor megpillantotta az új
ellenfeleket, a géppisztolyt földre dobva a pisztolya
után kapott.
Nem érhette el, ujjai csak az üres leveg t
markolták, miután Goldrock hidegvérrel két golyót
eresztett a fickóba, egyet a mellkasába, a másikat
pedig a homlokába. Ilyen közelr l el sem
hibázhatta.
Újabb ellenfelek bukkantak fel az épület mögül,
és az alvezér csak az utolsó pillanatban bukott le
egy rövid sorozat el l, mely néhány centiméterrel
a feje fölött csapódott a falba. Ha egy kicsit
rosszabbak a reflexei, akkor éppen az arcába kapja
a golyókat.
 Sorrow emberei gyorsan és pontosan dolgoztak.
Néhány célzott lövéssel megritkították a támadók
sorait, majd sikerült egy kicsit visszaszorítaniuk
ket, s így Goldrock kiszabadulhatott szorult
helyzetéb l.
Az alvezér intett az embereinek, hogy hatoljanak
be a raktárba, miközben lassan oldalazva nekilá-
tott, hogy megkerülje az épületet, és valami védet-
tebb helyr l támadhasson.
A tekintete egy pillanatra a biztonságos
távolságban várakozó Lincoln felé irányult. A
gondolat, melyet oly régóta dédelgetett magában,
váratlanul a felszínre bukkant és határozott formát
öltött. A hatalom utáni vágy már régóta er sen élt
az alvezérben, de még egyszer sem nyílt alkalma az
el bbrelépésre, amióta elérte ezt a pozíciót.
Sorrow ügyelt arra, hogy alvezérei között ne te-
gyen különbséget, ugyanakkor fenntartson egy kis
egészséges rivalizálást, mellyel a szervezet csak to-
vább er södött.
Ha meghalna, én léphetnék a helyébe!
Goldrock elhúzta a száját. A lehet ség itt van
el tte, csupán élnie kell vele. Mindenki a
bandaháborúval van elfoglalva, egy eltévedt golyót
igazán nem lehet okolni.
 A kívülr l átlátszatlan ablaküvegen keresztül
ugyan nem látszott, mit csinál Dögvész Sorrow, de
Goldrock biztos volt benne, hogy a f nök nem
hagyta el a biztonságot jelent gépkocsit. Ha bármi
probléma történne, a sof r azonnal
kimenekíthetné innen.
Ilyen alkalom csak egyszer adódik az életben!
A fegyverét cs re töltötte, majd az övébe t zte,
azután siet s léptekkel Sorrow kocsija felé indult.
Megpróbált meglehet sen aggódó arckifejezést
ölteni magára. Mindenképpen rá kell vennie
Sorrowt arra, hogy húzza le az ablakot vagy nyissa
ki az ajtót. Akkor elég egy lövés, és a szervezet
legfels szintjén sajnálatos változás következik be.
Egy eltévedt golyó csapódott be a közelben.
Gold-rock behúzta a nyakát, és beugrott az egyik
autó mögé. Szerencsére valóban csak egy gellert
kapott lövedékr l volt szó, és nem egy másik
banda embere vette célba.
Goldrock ügyesen elosont a Lincoln mellett, mi-
közben szinte magán érezte Sorrow figyel
tekintetét. Ügyelt rá, hogy a biztonságos oldalról
közelítsen a f nök kocsija felé, Sorrow nem
engedné le az ablakot, ha attól tartana, hogy egy
eltévedt golyó esetleg megsebesítheti.
Hamarosan véged!
 Az alvezér óvatosan felegyenesedett a kocsi
takarásában, majd a körmével megkocogtatta az
ablakot.
- Azt hiszem, van egy kis probléma! - kezdte
szándékosan lehalkítva a hangját. - Füttyös
emberei maguk mellé állították a jamaikaiakat...
A füstszín üveg az ajtókeretbe épített
elektronikus emel szerkezetnek köszönhet en
lassan elindult lefelé. Goldrock látta a f nöke
arcára kiül idegességet.
- Szövetkeztek? - kérdezte Sorrow mogorván.
Goldrock bólintott, miközben a keze lassan a
nadrágja elejébe t zött pisztoly felé csúszott.
Dögvész Sorrow a kocsi belsejéb l nem láthatta
mit csinál, s ha sikerül még néhány másodpercig
lekötnie a figyelmét, akkor nyert ügye van.
- Úgy néz ki - válaszolta Goldrock. - Az embereik
egymás mellett kuporognak a fedezékek mögött, s
mindenki mást ólomes vel árasztanak el. Tennünk
kell valamit! - Az alvezér ujjai ráfonódtak a
pisztolyra, ám miel tt kiránthatta volna, hirtelen
er s ütést érzett a mellén, majd furcsa forróságot.
Döbbenten meredt a mellkasán gyorsan terjed
vörös foltra, aztán minden elmosódott a szeme
el tt. A következ pillanatban holtan zuhant a
földre.
 - Tennünk kell - válaszolta Sorrow, és
hidegvérrel maga mellé helyezte a pisztolyát,
melyt l soha, egyetlen pillanatra sem vált meg -,
de nem azt, amire té gondoltál!
Ostoba kölyök, gondolta megvet en. Ennyire
naivnak hittél?
Kényelmesen hátrad lt, és megnyomta az
elektromos ablakemel gombját. A kívülr l
átlátszatlan üveg surrogva emelkedni kezdett, ám
hirtelen megakadt valamiben. A motor er lködve
próbálkozott, majd hirtelen halk sípolás
hallatszott, ahogy az ajtókeretbe épített
automatika felmondta a szolgálatot.
- Mi az ördög... - kapott a pisztolya után Sorrow,
ám el már nem érhette. Egy hatalmas, undorító
mancs nyúlt be az ablakon, megragadta a
szerencsétlen drogbáró ruháját, és egyetlen
rántással kihúzta a biztonságosnak hitt kocsi
belsejéb l. A sof r egy pillanatnyi késlekedéssel
kapott az ülése mellé rejtett UZI után, azonban
hirtelen valami vörösen izzó vágódott be a kocsiba,
és ezernyi darabra robbanva lángba borította a
Lincoln belsejét.
Sorrow úgy lógott a Ragadozó kezei között, mint
valami rongybaba. Iszonyú félelem lett úrrá rajta
amikor végre eloszlott a szemei elé ereszkedett
köd, s bár minden porcikája fájt a kíméletlen
bánásmódtól, valamennyi problémája eltörpült a
Ragadozó igazi valóját látván.
- Tennünk kell valamit - mondta a szörny Patrick
Goldrock hangján, és Sorrow a következ pillanat-
ban egy furcsa, de fenyeget pengét látott
megvillanni a szeme el tt.

A Ragadozó egy határozott mozdulattal

megfordította a kezében tartott zsákmányt, és
egyetlen mozdulattal összeroppantva a torkát,
belemerítette a kését. A vágás mesteri volt, a
koponya és a gerinc könnyedén kiszakadt a húsból.
Vadászhoz ill trófea.
Hirtelen döbbent kiáltás hallatszott a
raktárépület sarka fel l. A Ragadozó odafordult, s
egy halálosan rémült alakot látott, amint
kétségbeesetten szorongatja a fegyverét, de ahhoz
már nincs lelkiereje, hogy elsüsse a pisztolyt.
Egy apró gondolati parancs, és a Ragadozó váll-
páncéljára szerelt, automata célkeres vel
egybeépített fegyver az új célpont felé fordult, és a
következ pillanatban a férfi holtan hanyatlott a
földre, jókora lyukkal a mellkasán.
 A Ragadozó megérintette az álcázóberendezést,
és a következ pillanatban kékes szikrák villantak
fel a teste körül. Gyorsan magához szorította a
trófeát, hogy az is bekerüljön az álcázó er tér
hatósugarába, majd sietve az egyik szomszédos
raktár felé indult.
Minél el bb biztonságba kell helyeznie a trófeát,
hogy visszatérhessen ide és folytathassa a
vadászatot. Immár újabb trófeákért

Harrigan úgy érezte magát, mint egy szardínia,

melyet a kelleténél legalább két számmal kisebb
dobozba zsúfoltak be a társaival együtt. A kakasül
belsejében minden állítólagos leveg csere ellenére
elkelt volna egy légkondicionáló, de legalább egy
szekrény, mely telis-tele van jégkockákkal és
sít italokkal.
Még egy óra, és tálalhatóak leszünk! - morogta
az orra alatt, miközben megpróbált ráközelíteni a
kamerával az egyik haldokló fickóra. - Zsugor,
megúsztad a börtönt, de a sorsodat nem
kerülhetted el!
Ismerted? - bökött a képerny re Dutch
Schaefer, aki valamivel jobban bírta a h séget
sötét b társánál. Igaz, a dzsungelben edz dött
hozzá.
Harrigan bólintott.
- Valaki mindig letette érte az óvadékot - felelte.
-Az ázsiai bandák egyik legjobb pénzbehajtója volt.
Ha valaki nem fizetett id ben, megjelent nála, és
mutatott neki egy mumifikált koponyát... a fene se
tudja, honnan szerezte. Innen kapta a nevét.
Gondolom, arra akart célozni ezzel, hogy ha va-
laki nem fizet, akkor hasonló szörny ségek történ-
hetnek vele.
Pontosan - válaszolta a hadnagy. - És el fordult
néhányszor, hogy találtunk pár fej nélküli hullát,
akiket más módon kellett azonosítanunk.
Mindanynyiuknak közük volt a kábítószerhez. A
fejüket a mai napig nem találták meg... Tudom,
nem illik ilyet mondani, de örülök, hogy a fickó
halott.
Még él - szólt közbe Bridge. - Nézd csak, ránga-
tódzik a bal karja!
Akasztófahumor - szögezte le Leona. - Inkább
azt bámulnátok, hogy a Ragadozók megérkeztek-e
már, vagy eszük ágában sincs idejönni!
Harrigan barátságosan megpaskolta társn je
vállát. Amilyen kevés helyük volt a kakasül n, még
a kezét sem kellett túlságosan kinyújtani a
mozdulathoz.
Addig jó, amíg nincsenek itt! Schaefer
bólintott.
Ez igaz, de arról se feledkezz meg, hogy tulaj-
donképpen azért gy ltünk itt ilyen szépen össze,
hogy kitekerjük a nyakukat! Nem lenne jó, ha
hiába törtük volna magunkat.
A hadnagy bólintott, majd mindannyian a
monitorok közvetítette képeket kezdték bámulni.
Idegfeszít volt a várakozás, ráadásul azokat a
nyomorult földönkívülieket csak akkor tudják
kiszúrni, ha nekilátnak a Vadászatnak. Az
álcázóberendezések segítségével olyan
tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe, hogy
még az sem képes azonnal észlelni ket, aki tudja,
mit keressen.
- Kapcsolj a küls kamerákra! - javasolta Schae-
fer, és néhány másodperc múlva megjelentek a
küls kamerák képei. Egyszerre fedezték fel
Sorrow hulláját. Bridge ráközelített a borzalmasan
megcsonkított holttestre. Most már egyértelm en
kivehet vé vált, hogy valaki kivágta Sorrow
koponyáját és gerincét.
 - Itt vannak! - jegyezte meg sápadt arccal Leona,
de a szemeiben fanatikus bosszú dühe villogott.
-Hát mégis visszajöttek!
Harrigan biccentett. A trófea kivágása a Ragado-
zókat szinte minden kétséget kizáróan
azonosította. A megcsonkított hulla egyértelm vé
tette, hogy a terv bevált, legalább egy Ragadozó
lapul jelen pillanatban a közelben.
- Próbáljuk megtalálni a dögöt! - suttogta Harri-
gan nyugalmat er ltetve magára. Évek óta
rettegett ett l a találkozástól, ám most, hogy
elérkezett a pillanat, a félelem elmúlt és helyét az
izgalom vette át.
Nyolc kamera pásztázta a raktár belsejét, és
ugyanennyi figyelte a küls részeket. Az aprócska
szerkezeteket tökéletesen álcázták, kicsi volt az
esélye annak, hogy a kábítószerért harcoló bandák
valamelyik szemfüles tagja kiszúrja.
A raktár belsejében tombolt a harc. Halottak és
haldoklók hevertek mindenfelé átl tt fejjel vagy
mellkassal, a sebesültek megpróbálták minél gyor-
sabban elkötni a sebeiket, hogy azután ismét bele-
vessék magukat a pokolba.
Elfojtott indulatok hajtották az embereket.
Los Angeles már az els percekben búcsút
vehetett néhány kisebb drogbandától. Akadtak
néhányan, akik inkább elmenekültek, mintsem
vállalták volna a nyílt összecsapást, ám a legtöbben
bíztak számbeli fölényükben és t zerejükben.
A remélt zsákmányt tartalmazó gépkocsi a
raktár közepén állt a t zpiros Chevrolet mellett.
Utóbbi már jó néhány találatot kapott, a
szélvéd je szilánkokban hevert az üléseken, ám a
Ford páncélozott oldaláról lepattantak a
lövedékek.
Az egyik hevenyészett barikád mögött néhány
dél-amerikai fickó lapult. Szorgalmasan l ttek
mindenkire, aki harminc lépésnél közelebb me-
részkedett hozzájuk, s már jó néhány hulla hevert
a lábaiknál, ami arra utalt, kemény és jó harcosok-
ról van szó.
Hirtelen vel trázó üvöltés visszhangzott végig a
raktáron. A harcolók megdermedtek egy pillanatra,
majd mintha semmi sem történt volna, folytatták a
lövöldözést.
A dél-amerikai fickók egyike váratlanul oldalra
kapta a fejét, géppisztolyával végigsepert a
falakon, majd döbbenten bámulta az üres térséget.
Meg mert volna esküdni rá, hogy az imént volt ott
valaki.
Hirtelen valami megfoghatatlan vált el a faltól,
néhány lépéssel a géppisztolysorozat nyomai
felett, és egyetlen hosszú szökkenéssel letudva a
mintegy tizenöt lépést, a dél-amerikaiak között
termett. Az els férfi azt sem tudta, honnan éri a
halál: a hátába hasított kett s penge a tarkójától a
gerince aljáig kicsontozta. Halálkiáltása nyomán a
társai is megpördültek, de nem láttak semmit
maguk el tt, csupán egy elmosódott foltot, amely
pillanatonként változtatta az alakját és a színét,
folyamatosan beleolvadva a környezetbe.
Az egyik dél-amerikai vadul felrikoltott, és társai-
val mit sem tör dve végigsöpört maga el tt a
kezében tartott UZI-val. A golyók két dél-amerikait
a falhoz taszítottak, majd a leveg ben gellert
kapva irányt változtattak.
Mintha lenne ott valami!
A Ragadozó dühösen felmordult, amikor az egyik
golyó könnyebb sebet ejtett a testén, ám a legtöbb
ártalmatlanul lepattant a páncélról. A földönkívüli
el relépett, és lándzsáját két kézre kapva vadul
el redöfött. A dél-amerikai csupán a fájdalmat
érezte, a gyilkosát nem láthatta.
- Ott van! - kiáltotta tökéletesen leárnyékolt
megfigyel helyiségükben Harrigan, és az egyik
képerny re mutatott, melyen a dél-amerikaiak
barikádja látszott. - Álcázópajzsot visel!
 Az egész egy trükkfilmnek hatott, remek
beállításokkal és fantasztikus operat ri munkával.
A délamerikai a leveg be emelkedett, holott
egyedül volt a képerny n, s a mellkasán nyíló véres
seb is egy tökéletesen kivitelezett trükknek t nt.
Azonban ez a valóság volt.
- Kapcsolj rögzítésre! - parancsolta Schaefer. -
Ha túléljük, legalább lesz mit kiértékelnünk!
Egyre növekv izgalommal figyelték a Ragadozó
ténykedését. Most, hogy sikerült felfedezniük,
sokkal könnyebbé vált a mozgását nyomon
követni, bár az álcázóberendezés segítségével
csaknem tökéletesen beleolvadt a környezetébe.
A halottak száma gyorsan növekedett. Már több,
mint kéttucatnyian hevertek a földön, és a
Ragadozó megjelenése csak felgyorsította az
eseményeket. A földönkívüli - kihasználva az
álcázóberendezése és testpáncélja nyújtotta
biztonságot - mindig ott avatkozott közbe, ahol a
legjobban dúlt a harc.
Általában a lándzsáját használta, de ha úgy
hozta a szükség, akkor a vállára szerelt
energiapuskával tisztította meg maga el tt a
terepet.
A kábítószerért harcoló bandák hamarosan
észrevették, hogy nem csupán k irtják egymást,
hanem egy kívülálló is. Szokatlan kegyetlenséggel
és hatásfokkal.
Mégis csupán kevesen menekültek el.
Túlságosan nagy volt a tét.
Füttyös bevette magát a test reivel egy
viszonylag sz k, s ezáltal könnyen védhet
területre, ahol oldalról hatalmas acéllemezekkel
fedett vegyszertárolók oltalmazták ket, míg a
hátuk mögött a raktárépület vastag fala nyújtott
biztonságot.
Úgy t nt, ha valakik gy ztesen kerülnek ki ebb l
a gyilkos bandaháborúból, hát k lesznek azok. Vi-
szonylag kevés embert veszítettek a remekül
megválasztott helynek köszönhet en, míg a
konkurens bandák száma legjobb esetben is a
felére apadt.
Mindemellett elég l szert és fegyvert halmoztak
fel ahhoz, hogy még jó ideig kihúzhassák.
Ráadásul rozsdás vaslemezekb l és néhány
cs l ügyes paravánt alkottak pár másodperc
alatt, s ennek fedezékében az oldallemezek
takarását kihasználva el rehúzódhattak, s olyan
területeket is bel hettek, melyek egyébként kívül
estek volna a hatókörükön.
Az egyik lövész óvatlanul kikukkantott a paraván
mögül fegyverét az arca el tt tartva. Villámgyorsan
körbejártatta a tekintetét új célpontot keresve.
Éles pendülés hallatszott, majd a következ
pillanatban a fickó holtan hanyatlott hátra. A
lemezeken végigsöpr lövedékek megtalálták az
utat a férfi agyáig.
Váratlanul harsány bömbölés hallatszott felülr l.
Az emberek idegesen kapták fel a fejüket, ám a
fegyvereiket már nem irányíthatták az új
célpontra.
Valami hatalmas test materializálódott a fejük
fölött, egy nem evilági démon rút alakja.
Magassága jócskán meghaladta a hét lábat, és a
kezében tartott hatalmas lándzsával bosszúálló
istenségnek t nt. A szeme sárgán parázslott el a
fejéb l, és a szája helyén hatalmas üreg tátongott.
Iszonyatos látványt nyújtott.
Még a leveg ben volt, amikor az egyik karjából
apró fémtüske vágódott ki, és valósággal
szétrobbantotta az egyik férfi fejét.
Néhányan felüvöltöttek félelmükben, és
megpróbáltak kimenekülni biztonságosnak hitt
menedékük mögül, ám csupán néhány lépést
tehettek, amikor golyózápor végzett velük. Az
ellenség nem kegyelmezett senkinek.
A Ragadozó villámgyorsan megpördült, hogy
lándzsája hegyére szúrja a test rei mögött remeg
férfit, akit eddigi vizsgálatai szerint a kis csoport
vezet jének tartott. A Füttyös gúnynevet visel
drogbáró megpróbált kitérni a gyilkos támadás
el l, ám hiába húzódott be egyik embere mögé, a
sorsát nem kerülhette el.
A földönkívüli egyszer en falhoz lökte a vezérét
védelmez test rt - a szerencsétlen törött
csigolyákkal hanyatlott a földre -, majd lándzsája
hegyére szúrta kiszemelt áldozatát. A drogbáró úgy
rángatódzott, mint egy gombost re t zött bogár,
aztán a mozdulatai elhaltak, ahogy az élet lassan
távozott a testéb l.
A Ragadozó elégedetten felrikkantott.
Újabb trófea! Micsoda Vadászat!
A raktárépület fokozatosan elnéptelenedett.
Már senkit nem érdekelt a drog, az élet fontosabb
néhány millió dollárnál. Menekülés közben senki
sem foglalkozott az ellenség kiirtásával, a
Ragadozó utolsó akciója és Füttyös pusztulása után
hallgatólagos fegyverszünet köttetett.
A kakasül belsejében gubbasztó négy ember fá-
radt mosollyal nézett egymásra. A terv els része
sikeresen véget ért, de most következik a második,
veszélyesebb rész.
Négyen a jövevénnyel szemben!
Készen álltok? - kérdezte Bridge a társait.
 A fenébe is, mit szarunk be? - próbált vigyorog-
ni Harrigan. - Hiszen csak egyedül van!
Miközben a Ragadozó nekilátott, hogy kivágja a
koponyákat és a gerinceket azokból az
áldozatokból, melyekkel végzett, s érdemesnek
találtattak a trófea címre, addig a kakasül egyik
oldala hangtalanul félrecsúszott, és négy rikító
sárgába öltözött alak mászott ki rajta.
A véd öltözék színe a DARPA-s fickók ötlete volt.
A Ragadozók szempontjából teljesen közömbös a
szín, hiszen más tartományban látnak, ellenben az
együttm köd k szempontjából létkérdés, hogy jól
lássák egymást.
Az öltözékek teljesen zártak voltak, ám
ellentétben a három évvel ezel tt Keyes és csapata
által használtakkal, ezekben egyáltalán nem
okozott problémát a mozgás. Könny , ugyanakkor
tökéletesen szigetel anyagból készültek, ráadásul
huszonöt percre elegend leveg készlettel
rendelkeztek, és a keletkezett h t egy speciális
egység szívta magába.
Olyan adóvev kötötte össze ket, melynek
segítségével állandó kapcsolatban álltak
egymással, és nem kellett attól tartaniuk, hogy a
Ragadozó esetleg meghallja a hangjukat.
 Leona, próbáld meg hatástalanítani az
álcázását
szólalt meg Bridge, miközben mindannyian azt
a területet bámulták, ahol a Ragadozó végzett
Füttyössel és az embereivel.
A n engedelmesen a szeme elé emelte az
alkarjára er sített szerkezetet, és miután
megérintett rajta néhány halványan dereng
lapocskát, a földönkívüli felé irányította azt.
Láthatatlan rádióhullámok indultak útnak, és a
következ pillanatban a Ragadozó láthatóvá vált.

Elmélyült figyelemmel vagdosta ki az általa

megölt emberekb l a számára oly értékes
trófeákat. A m velet vgyan nem vett sok id t
igénybe, ám most, hogy egy jó darabig nem kellett
újabb ellenfelekkel számolnia, a Ragadozó lassan,
ráér sen dolgozott, a gy zelem minden pillanatát
kiélvezve.
Hosszú másodpercek teltek el, amíg rádöbbent,
hogy az álcázóberendezése kikapcsolt. Dühösen
felmordult, és megérintette az alkarjára szerelt
szerkezetet. A jól ismert kék villódzás ismét
körülölelte az alakját, ám még miel tt teljesen
beleolvadhatott volna a környezetébe, újabb
láthatatlan rádióparancs érkezett a magasból, és
az álcázópajzs ismét kikapcsolt.
A Ragadozó újra felhördült, a földre dobta félig
kicsontozott áldozatát, és az álcázópajzsát
ködtet szerkezet felé fordította figyelmét.
Még nem döbbent rá, hogy valaki játszik vele.

Harrigan intett Leonának, hogy maradjon

odafent, majd Schaefer és Bridge kíséretében
lassan araszolni kezdtek a vastag gerendákon.
Idefentr l csupán egy létra vezetett lefelé,
azonban el relátóan felszereltek néhány
kábeldobos ereszked t, melynek segítségével
másodpercek alatt odalent teremhettek, vagy ha
úgy hozta szükség, akkor a tet zet alatt.
A kábeldobra er sített kötelek er sek voltak, és
valami t zálló szerrel kezelték valamennyit. F az
óvatosság!
A három férfi eltávolodott egymástól. Minél
többfelé kell megosztania a figyelmét a
Ragadozónak, annál nagyobb az esélyük a
gy zelemre. Nem foglyot akartak ejteni, hanem
végezni a földönkívülivel. Mégsem kockáztathattak
meg távoli lövéseket, biztosra kellett menniük.
Schaefer és Harrigan személyes tapasztalatai
szerint a Ragadozó olyan sebekkel is tovább tudott
harcolni, melyek egy közönséges emberrel már
tízszer végeztek volna. Arról nem is beszélve, hogy
mindannyiuk agyában ott lebegett annak a
miniat r atombombának a réme, melyet a Ra-
gadozó a testére er sítve viselt.
Ha sikerül aktivizálnia, Los Angeles északi külvá-
rosaiból semmi sem marad.
- A fegyverrendszerét! - Bridge hangja ostorként
csattant a hallójáratokba futó miniat r hangszóró-
ban. Igyekeztek minél rövidebben beszélni, hiszen
a Ragadozó bármelyik pillanatban rádöbbenhet,
hogy nincs egyedül, s ezek az ellenfelei sokkal
veszélyesebbek, mint bárki azel tt.
Leona újabb kódokat pötyögött be a miniat r
szerkezetbe. A kibocsátott rádióhullámok
parancsára a Ragadozó vállán lév energiafegyver
oldalra fordult, és miel tt a földönkívüli bármit
tehetett volna, apró darabokra robbantotta az
egyik acélgerendát.
A Ragadozó döbbenten konstatálta az
eseményeket, majd határozott mozdulattal
kikapcsolta a fegyverrendszert. Úgy t nt, valami
komolyan meghibásodhatott a vezérl ben, talán
egy eltévedt lövedék sértette meg a hiperérzékeny
paneleket. Mindenesetre a Ragadozó nem szerette
volna, ha a következ lövés esetleg a saját
koponyáját robbantja szét.
Harrigan undorodva nézte a jó huszonöt
méterrel alatta álló, majd nyolc láb magas
teremtményt. A gy lölet és a harci t z
eltompította benne a mélységekt l való félelmét,
mely átadta helyét a bosszúnak és a dühnek.
Az idegen testét szivárványszín pikkelyek borí-
tották, teste jelent s részét páncél védte.
Harrigan mély leveg t vett, miel tt célba vette
volna. Itt az ideje, hogy felfedje magát, miközben a
többiek megpróbálnak minél közelebb jutni a
Ragadozóhoz, hogy egy pontos lövéssel
végezzenek vele. Lassan felemelte az M203-as
gránátvet t, mely elég nagy átüt er vel
rendelkezett ahhoz, hogy komoly kétségeket
ébresszen akárkiben.
Még egy istenverte földönkívüliben is!
A gránát jó öt méterrel a Ragadozó mellett
csapódott a földbe, ám a szétfröccsen szilánkok
ráébresztették, hogy immáron nincs egyedül.
Dühösen fordult körbe, de nem látott egyetlen
ellenfelet sem. Ekkor a mennyezetet kezdte
fürkészni, azonban a h záró ruhák miatt képtelen
volt felfedezni új ellenfeleit.
A Ragadozó nyugtalanul körbenézett.
 Sehol senki.
Újabb lövedék csapódott be mellette, ezúttal
csupán alig két méterrel tévesztve el a célpontot,
és a felpattanó szilánkok a Ragadozó testpáncélján
koppantak. A hatalmas termet idegen
villámgyorsan oldalra szökkent, és miközben
megpróbált fedezéket találni magának, rácsapott
az álcázóberendezést aktivizáló gombra.
A jól ismert kék villódzás megnyugtatta.
Hamarosan elt nik ismeretlen ellenfele szeme el l,
és akkor a láthatatlanság leple alatt felkutatja és
megöli.
Leona ismét ki akarta kapcsolni a Ragadozó
álcázópajzsát, ám Harrigan, mintha csak megérezte
volna a n gondolatait, fojtott hangon beleszólt a
mikrofonba:
- Az infra szemüvegeket!
Mindannyin bekapcsolták az infraszemüvegeket,
melyek egészen más színben mutatták a világot,
mint amilyennek ismerték. Minden vöröses
árnyalatot kapott, néhány vonal elhalványult, míg
mások feler södtek.
És meglátták a Ragadozót.
Az egyik ablakban kuporgott, jó öt méterrel a
föld felett. Hogy miként került fel oda, csak
tippelni mertek, ám ismerve az idegen hihetetlen
ruganyosságát és félelmetes izmait, akár egy
ugrással is legy zhette azt a magasságot.
Harrigan látta, hogy ellenfelük alaposan meg
van zavarodva. Jobbra-balra forgatta a fejét,
kereste a támadóját. A hadnagy nem áltatta
magát, a Ragadozó ellen csak néhány percig nyújt
védelmet a h záró ruha, hiszen az infraszemüveg
is a jövevények sisakjába épített szerkezet
ködési elveire épült.
Azaz, ha k látják a Ragadozót, akkor hamarosan
is látni fogja ket. És akkor mindent megtesz
majd ellenük.

A Ragadozó az ablakmélyedésben kuporgott,

miközben eszeveszett sebességgel próbált valami
stratégiát kitalálni a láthatatlan ellenség
felkutatására. Az imént alig kerülte el a halált, és
ez mindenképpen figyelmeztet jel volt számára.
A zsákmány kiszemelte magának a Vadászt!
A Ragadozó gúnyosan vinnyogott. Micsoda
ostoba elbizakodottság! Valamelyik állat arra
vetemedett, hogy megpróbál végezni egy igazi
Vadásszal?!
Élvezet lesz kihasítani bel le a trófeát!
 Biztos volt benne, hogy a vad jelen pillanatban is
a közelében ólálkodik, s csupán arra vár, hogy
ismét megmutassa magát. Az álcázóberendezés
meghibásodása csaknem az életébe került, de az
utolsó pillanatban mégis sikerült aktivizálni az
energiamez t, mely most jótékonyan elrejti a vad
kutató tekintete el l.
A Ragadozó elégedetten nyikkant egyett.
Igazán élvezetes Vadászat!
Hirtelen egy újabb lövedék robbant mellette a
falban, s a vállába iszonyatos fájdalom hasított,
miközben tehetetlenül zuhant a földre. Zöld,
zselészer vére csöpögni kezdett a földre,
miközben egyik társa, diadalmas trillázását
hallotta.
A Ragadozó dühödten felmordult.
Hirtelen minden a helyére került. Valamelyik
társa, nyilván az egyik ifjonc képtelen volt saját
trófeát szerezni, s most azon igyekszik, hogy
elorozza t le jogos zsákmányát!
A Vadászat történetében el fordult néha, hogy a
Vadászok egymásnak ugrottak valamelyik
rendkívül értékes trófea miatt, ám olyanról senki
sem hallott, hogy egyik Vadász megpróbálta volna
elragadni a másik zsákmányát.
Ez egyszer en méltatlan cselekedet lenne!
 A Ragadozó dühösen felszisszent, amikor ismét
meghallotta társa diadalmas üvöltését. Sikerült
egy gyógyampullát el kotornia a combjára
er sített tartóból, lepattintotta a tetejét, és a fehér
port a nyílt sebre szórta. A fájdalma nyomban
enyhült, és a vérzés is gyorsan csillapult.
Talpra kecmergett, és harciasan felüvöltött. A
kihívás hangja volt ez, melybe düh és megvetés is
keveredett. Egyetlen igazi Vadász sincs, aki ne
fogadná el a Kihívást.

Odafent a vastag acélgerendákon egyensúlyozva

Schaefer elégedetten hallgatta a Ragadozó
üvöltését. Az ötlete volt, hogy próbálják meg
elhitetni az idegennel, hogy a támadások mögött
egyik társa áll. Úgy t nt, bevette a cselt, s az
emberek helyett most a saját fajtájára gyanakszik.
Mintha páholyból figyelték volna az
eseményeket. A Ragadozó nehézkesen felállt, majd
egy harci kiáltás után a raktár közepére sietett.
Menet közben kikapcsolta álcázóberendezését, és
a lándzsáját többször is a feje fölé emelte.
Schaefer sejtette, hogy valamiféle szertartásnak
lehetnek tanúi. Ha a Ragadozó valóban elhitte,
hogy az egyik társa támadt rá, akkor valószín leg
párviadalra hívja, vagy valami hasonlóra.
Azt hiszem, el tudom kapni! - hallották Bridge
suttogását az apró hangszórókból. - Mindössze
húsz méter, nem hibázhatom el!
Várj! - szólalt meg Schaefer. - Mindhármunk-
nak egyszerre kell tüzelnie. Ha az a dög néhány
másodpercig életben marad, akkor radioaktív
krátert csinál ebb l a helyb l!
Beleegyez hümmögés volt a válasz.
Bridge és Harrigan is el húzták fegyvereiket, és
célba vették az alattuk egyre türelmetlenebbül
várakozó Ragadozót. Egyikük sem érzett szánalmat
a lény iránt, hiszen Schaefernek és Harrigannek
személyes törlesztenivalója is akadt az átélt
szörny ségekért. Bridge pedig nem volt filozofikus
alkat. A Ragadozókban ellenséget látott, akiket
meg kell semmisíteni a saját biztonsága
érdekében. Még ha egyes faszfejek hajlandóak is
lennének tárgyalóasztalhoz ülni ezekkel a
förmedvényekkel.
Célon vagyok! - jelentkezett be Harrigan.
Dettó! - felelte Schaefer.
Három... kett ... egy... t z! - adta ki a
parancsot Bridge. A három fegyver dörrenése
egynek t nt.
 A Ragadozó megtántorodott a testébe csapódó
lövedékek hatására. Még a testpáncél sem tudta
tompítani a becsapódások erejét, arról nem is
beszélve, hogy az embereknek elég idejük volt
megtalálni azokat a kicsiny területeket, amiket
nem takart az ismeretlen fém. A lándzsa kiesett a
Ragadozó kezéb l, és a hatalmas teremtmény
térdre roskadt.
A szemében csodálkozás villant fel, majd
hirtelen rádöbbent tévedésére. Nem egy trófeára
áhítozó fajtárs, hanem emberek támadtak rá
csalárd módon. A lény er lködve felemelte a kezét,
hogy aktivizálja a páncélja bels részére er sített
miniat r bombát, ami megakadályozza, hogy a
Vadász fegyverei és személyes tárgyai e barbár
bolygó lakóinak kezére jussanak.
A mozdulat megtört, az életer túlságosan
hamar illant el a hatalmas testb l ahhoz, hogy a
Ragadozó végrehajthassa a kudarcot vallott Vadász
utolsó kötelességét, és megsemmisítse önmagát.
A Ragadozó holtan zuhant el re.
A testét behálózó apró m szereknek
köszönhet en azonban egy aprócska készülék
rövid, emberi fül számára érzékelhetetlen jeleket
kezdett sugározni az rhajóba.
 A végs óvintézkedés volt ez, mely arra
utasította a gépagyat, hogy vigye haza az rhajót,
ne juthasson idegen kézre. Otthon majd kielemzik
a Vadász utolsó cselekedeteit. A sisakba épített
adóvev ugyanis mindent továbbított az rhajó
központi számítógépébe, ami a Ragadozó halála
el tti percekben történt.
Ám nem csupán az rhajó értesült a Vadász
haláláról. A szerkezet mindemellett azt is jelezte,
hogy a Vadásznak nem sikerült bekapcsolnia az
önmegsemmisít rendszert, ezért a bolygón
tartózkodó társaira vár a feladat, hogy
megpróbálják beteljesíteni a vadász utolsó
kötelességét.
Sem Vadász, sem felszerelés nem kerülhet
barbár fajok kezébe, szólt a Vadászok Törvényének
egyik sora.
Ám err l egyetlen ember sem tudott.
 16

Amikor felhangzott a vészjel, egy másik Raga-

dozó döbbenten egyenesedett fel félig kicsontozott
áldozata mell l. Várt néhány pillanatig, hátha
megérkezik a semlegesít kód, mely azt igazolná,
hogy téves riasztásról van szó. Nem történt semmi.
Újabb Vadász halt meg ezen a bolygón. Immár a
harmadik. Az emberi faj egyre veszélyesebb. Úgy
nik, akad néhány olyan egyede, amely elég er s
és harcos természet ahhoz, hogy szembeforduljon
a Vadászok népével.
A vészkód felhangzása azonban nem csupán azt
jelentette, hogy egy Vadász meghalt. Nem, ennél
sokkal komolyabb volt a helyzet. Az a Vadász nem
csak egyszer en meghalt, mert hibázott. Megölték,
méghozzá úgy, hogy az önmegsemmisít t sem
tudta beindítani. Ez viszont csak egyet jelenthetett:
a Vadász olyan ellenfelekkel került szembe, akik
számítottak a támadására, s tudtak arról, hogy ha
halálos sebet ejtenek ellenfelükön, azzal még nincs
vége a játéknak.
A Vadász nem hajtotta végre az utolsó törvényt.
Nem maradt rá ideje.
 A Ragadozó nem foglalkozott tovább
áldozatával. Fontosabb dologról, a törvények
betartásáról van szó. Minden Vadász kötelessége,
hogy amennyiben valamelyik társa nem képes
teljesíteni a megsemmisít parancsot, akkor
gondoskodni kell róla, hogy sem a halott teste, sem
a felszerelése ne kerülhessen barbár kezekbe.
Semmiképp.

Leona Cantrell undorodva bámulta az idegen

lényt. Most, hogy nem kellett már tartaniuk t le,
kicsit esend bbnek t nt, mint teljes pompájában,
ám így is tagadhatatlanul félelmetes maradt.
Idegen.
- El sem hiszem, hogy sikerült! - Roger Bridge lel-
kesnek t nt. Mindössze négyen voltak, és mégis
végezni tudtak a világegyetem talán egyik
legveszedelmesebb lényével, egy Ragadozóval.
Harrigan megvonta a vállát.
Négyen egy ellen - felelte. - Esélye sem volt.
Talán sajnálod? - kérdezte Bridge. A hadnagy
megrázta a fejét.
Nem - válaszolta halkan. - Tudod, mindig
rettegtem ett l a perct l, s ha megpróbáltam
elképzelni, hogyan végz dik majd a dolog, mindig
én hevertem a földön, a koponyámtól és a
gerincemt l megfosztva.
Mit csinálunk a testtel? - kérdezte Schaefer
gyakorlatiasan. - Ha értesítjük a különleges
ügyosztályt, akkor csak feleslegesen kitesszük
magunkat egy csomó hercehurcának, s egyáltalán
nem vagyok biztos benne, hogy a végén egy
csillogó plecsnit t znek a mellünkre, csak mert
megmentettük a világot. Ami azt illeti, én szívem
szerint kimaradnék ebb l az egészb l! Harrigan
bólintott.
- A szívemb l szóltál, pajtás! - válaszolta, és
megszokásból ellen rizte a Detonics tárában lév
golyókat. Csupán egy hiányzott. - A játéknak vége,
és én amondó vagyok, hogy a dics séget engedjük
át Bridge ügynöknek. Elvégre hozta el a trükkös
szerkezeteket, s biztosan nem rúgják annyira
fenékbe, amikor visszaszolgáltatja ket, ha tálal
melléjük egy halott Ragadozót is.
Bridge elvigyorodott.
Engem akartok a szarba lökni? Schaefer
megvonta a vállát.
Csak ha van kedved lubickolni benne...
 Az ügynök bólintott. Tisztában volt vele, hogy
egy halott földönkívüli milyen pozíciókat hozhat
számára odafent.
Hirtelen éles dübörgés reszkettette meg a
leveg t. Valami hatalmas árnyék takarta el az
ablakokon beáradó hajnali napsugarakat. Kékes
fények villództak odakint, és valami mély, vel ig
hatoló remegés rázta meg az épületet.
Az emberek rosszat sejtve néztek egymásra,
majd kapkodva kapcsolgatni kezdték magukon a
véd ruhát, bár a leveg tartalék már majdnem a
felére csökkent. Bridge végzett els ként, és máris
rohanva indult a bejárat felé. Harrigan intett
Leonának, hogy odafent keressen menedéket a
kakasül n, és onnan keltsen zavart az érkez k
között, majd kibiztosította a Detonics Harcmestert,
cs re töltötte a pisztolyt, és siet s léptekkel arra
indult, ahol a megölt Ragadozó nemrégiben
végzett utolsó áldozataival. A hadnagy igyekezett
kirekeszteni tudatából a kicsontozott halottakat,
vajmi kevés sikerrel.
Hamarosan te is sorra kerülsz...
Schaefer vakmer en megpróbálta leráncigálni a
lény vállára szerelt energiapuskát, ám azt túl
er sen rögzítették a vállpáncélhoz.
Odakint elhallgatott a dübörgés.
 Mindannyian tudták, mi vár rájuk.
A Ragadozó társai megérkeztek.
Az els idegen az ablakon keresztül érkezett.
Megjelenését halk csörrenés kísérte. Gyorsan és
határozottan mozgott, s bár az álcázópajzs
mindvégig védelmezte, Harrigannek mégis sikerült
szemmel tartania.
Ha valaki tudja, mit kell néznie, akkor nem is
olyan nehéz a dolog. Mintha hatalmas, áttetsz
vízcseppek gördülnének végig a földön.
A lény villámsebesen kétszer is megkerülte a
raktár közepén fekv halott társát, egyetlen
pillanatra sem adva esélyt a véd ruhák rejtekében
lapuló embereknek, hogy megpróbálkozzanak egy
pontos lövéssel.
A Ragadozó váratlanul megpördült, és a vállán
lév energiafegyver lövése nyomán jókora
darabon átszakadt a fal Schaefer feje fölött, aki az
utolsó pillanatban vetette magát a földre.
Az idegen nem látta ugyan ellenfelét, azonban
érezte a jelenlétét, ezért újabb lövést adott le,
mely apró cafatokra szaggatta a padlót Schaefer
el bbi helyén. Az rnagy kiképzésének
köszönhet en már a földetérés pillanatában
oldalra gördült, és megpróbált fedezéket keresni
magának. Nem gondolkozott azon, vajon hogyan
látta meg t az ellenség, csupán a túlélésre
koncentrált.
Harrigan látta, hogy a társa már nem bírja
sokáig. El bb vagy utóbb, de a Ragadozó lövése
eltalálja az rnagyot, márpedig az végzetes lehet a
speciális golyóálló mellény ellenére is.
Felemelte a Detonicsot, és nyugalmat er ltetve
magára megcélozta a vibráló leveg t. Harrigan
érezte, ahogy a keze remegése lassan lecsillapodik,
s az ujjai már a ravaszra simultak, amikor
váratlanul egy hatalmas test zuhant alá a
magasból.
Egy másik Ragadozó volt, álcázópajzs nélkül.
Leona nyilván észrevette, amikor bejutott az
épületbe, s hatástalanította a pajzsát.
A bejárat fel l tompa durranások hallatszottak,
és miel tt Harrigan meghúzhatta volna a ravaszt, a
társa holtteste mellett álló Ragadozó oldalra
vet dött, egyenesen a hadnagy felé. A pajzsa
kékes szikrázással lefoszlott róla, s Harrigan
gondolatban megdicsérte Leonát.
A legjobb pillanatban.
A Detonicsból kivágódó speciális lövedékek
ugyan lepattantak a Ragadozó sisakjáról, azonban
a lény villámgyorsan irányt változtatott, s
miközben a teste körül ismét felszikrázott a jól
ismert kékes villódzás, egy hatalmas szökkenéssel
felugrott az egyik kiálló gerendára. Az álcázópajzsa
bekapcsolt, és Harrigan elvesztette szem el l, mert
a másik Ragadozóra kellett koncentrálnia.
Fajának különlegesen hatalmas és félelmetes
példányának látszott. A kezében szorongatott
lándzsa hosszabb volt, mint amit a halott Ragadozó
hordott magával, arról nem is beszélve, hogy a
végén kett s hegy meredezett.
Csalhatatlan biztonsággal fordult Schaefer felé, s
mozdulataiból kit nt, hogy látja az rnagyot. A
lény felemelte a karját, és a következ pillanatban
apró fémtüske hasította át a leveg t, majd a férfi
vállába csapódott.
Schaefert csak kit reflexei mentették meg a
biztos haláltól. Kitérni már nem tudott a sebesen
száguldó lövedék el l, azonban sikerült oldalra
fordulnia, így nem a mellkasát érte a miniat r
nyílhegy. A becsapódás ereje átszakította a
véd ruhát, s minthogy a golyóálló mellény csupán
a mellkast és a hátat védte, a hegy belefúródott
Schaefer húsába.
A távolban szirénák harsogtak, és Harrigan egy
pillanatra megkönnyebbült. Az er sítés már úton
van, csupán azt a pár percet kell kihúzniuk
valahogy, amíg Pilgrim kapitány ideér az
embereivel.
Nem lesz könny .

A magasabb Ragadozónak sikerült a megfelel

sávra állítania a harci sisak képerny jének
hullámtartományát. Már látta az ellenfeleit, akik
olyan magabiztossággal és szervezettséggel
mozogtak, amilyenre még nem volt példa a
Vadászat történetében. Nem egyszer állatok
voltak, hanem gondolkodó lények, akik már
bizonyították, hogy képesek sikerrel felvenni a
harcot a Vadászokkal.
A sisakba épített elemz hirtelen a képerny re
vetítette az egyik humanoid adatait, melyek
kísértetiesen megegyeztek a három évvel ezel tti
zsákmány értékeivel. A hasonlóság nem lehetett
kétséges. A zsákmányból Vadász lett, aki
türelmesen várt az újabb találkozásra, hogy ismét
bizonyíthasson.
A türelmi id azonban lejárt.
 Harrigan látta, ahogy a nagyobbik Ragadozó
szemkápráztató sebességgel felé mozdul, ám
miel tt felemelhette volna a fegyverét, a lény
vállán lév miniat r energiafegyver máris befogta,
és a következ pillanatban a hadnagy
felemelkedett a leveg be, majd jó három métert
repült hátrafelé.
Szédelegve állt fel. A golyóálló mellény ugyan
tompította a becsapódás erejét, azonban Harrigan
biztos volt benne, még egy lövést nem élne túl.
A Ragadozó alig három lépésre állt t le. A sisak
mögül el sárgálló démoni szemek halált ígértek,
azonban a hadnagy még nem adta fel. A
fájdalmával nem tör dve oldalra gördült, mögötte
a padló nyögve szakadt be a kett s heggyel ellátott
lándzsa nyomán.
Harrigan továbbgördült. A Ragadozó
szándékosan várt egy kicsit, miel tt kirántotta
volna fegyverét a résb l. Az utolsó cseppig ki
akarta élvezni a zsákmány menekülését,
megalázkodását. Gyorsabb volt áldozatánál, s
biztosra vette, hogy ha akarná, máris lándzsája
hegyére t zhetné a humanoidot.
A hadnagy nem foglalkozott a célzással.
Miközben átbucskázott a fején, szinte megérzésb l
tartott a célra, és meghúzta a ravaszt. A Detonics
Harcmester alig rúgott vissza, a speciális golyók
könnyebbek voltak a szokásosnál.
A Ragadozó nem számított arra, hogy
zsákmánya ilyen kiszolgáltatott helyzetben képes
az ellentámadásra. Így aztán nem maradt ideje
félreugrani a lövedékek el l, mindkét golyót a
mellkasába kapta. Bár a testpáncél rendkívül er s
volt, ezek az aprócska lövedékek mégis áthatoltak
rajta, és vöröses tartalmuk bekerült a lény vérébe.
A hatás megdöbbent volt.
A Ragadozó csupán apró csípést érzett, ám az iz-
mai önkéntelenül is rángatódzni kezdtek,
miközben látása elhomályosult. Már nem csupán
egy áldozatot látott, hanem kett t, s t hármat!
A hatalmas teremtmény lábai remegni kezdtek a
rettenetes er feszítést l, ahogy megpróbált talpon
maradni, s kénytelen volt a lándzsájára
támaszkodni, hogy ne vágódjon el.
Harrigan döbbenten nézte ellenfelét.
Könnyen végezhetett volna vele, de valahogy
nem volt ereje meghúzni a ravaszt. Más dolog
sarokba szorítva védekezni, és más dolog
hidegvérrel lemészárolni valakit. Még ha az nem is
ezen a bolygón született.
A Ragadozónak hirtelen elfogyott az ereje, és vé-
gigvágódott a földön. Bár néhány izma még most is
rángatódzott, Harrigan egyáltalán nem volt biztos
benne, hogy él.
Akármi is az a vörös por a lövedékekben,
meglehet sen hatásosnak bizonyult a Ragadozóval
szemben.
Enyhe szánalmat érzett a lény iránt.
Dics ségesebb halált érdemelt volna.
A másik Ragadozót sehol sem látjuk! - szólalt
meg az adóvev ben Bridge. - Amióta bekapcsolta
az álcázóberendezését, Leona képtelen rájönni,
merre lehet. Ügyeljetek magatokra!
Talán elmenekült - szólt Schaefer. Harrigan
dve körülnézett. Hirtelen szikrázni kezdett
el tte a leveg , és a semmib l a másik Ragadozó
alakja bontakozott ki. Leengedett kézzel állt a
hadnagy el tt, s bár csupán lépések választották el
ket egymástól, a férfi látta rajta, hogy nem fog
támadni.
- Nyugalom! - szólt bele gyorsan a
gégemikrofonba, miel tt a társai valami
meggondolatlan cselekedettel védekezésre
kényszerítenék a lényt. - Azt hiszem, akar t lünk
valamit!
- A koponyánkat a gerincoszlopunkkal együtt -
morogta Bridge, de szerencsére túl messze volt ah-
hoz, hogy megkockáztasson egy lövést.
 - Maradjatok ott, ahol vagytok! - parancsolta
Harrigan, és lassan felállt. A Detonics csöve a föld
felé nézett, de a hadnagy érezte, ha szükség lenne
rá, talán egy lövésre még maradna ideje. -
Megvárjuk, mit akar!
A Ragadozó mintha kérd pillantást vetett volna
Harriganra, majd lassan letérdepelt a társa mellé, a
lándzsáját végigfektette a földön, és lenyomott né-
hány billenty t az alkarjára szerelt szerkezeten.
Harrigan visszafojtott lélegzettel figyelte a
földönkívüli mozdulatait. Valahogy érezte, ezúttal
nem kell semmit l tartania, azonban azt sem
zárhatta ki, hogy a lény esetleg aktivizálja az
önmegsemmisít bombát.
Zöld pontok villantak fel az egyik kijelz n, majd
vörös számsorok. Mint egy kórházi diagnosztizáló,
gondolta Harrigan.
A Ragadozó lassan felállt, és hosszú
másodpercekig bámulta az el tte álló, sötét b
férfit. Harrigan érezte a sisak mögül parázsló sárga
démonszemek tüzét, a kíváncsiságot, az elismerést
és a csodálkozást.
- Csak nyugalom, fiúk! - suttogta Harrigan halkan
a gégemikrofonjába, miközben érzékelte, hogy a
hátán lassan csorogni kezdenek az
izzadságcseppek. Következ szavait már a
Ragadozóhoz intézte, mintha csak kitalálta volna
az idegen teremtmény gondolatait. - Vidd haza! -
mondta rekedt hangon, s kezével a magasba
bökött.
A Ragadozó megértette a szavak és a mozdulat
értelmét. Lehajolt, és nehézkesen ölébe vette az
ájultan vagy holtan hever társát. Azután hátat
fordított az embernek, és lassú, magabiztos
léptekkel a kijárat felé indult. Az rhajójához.
- Te meg vagy rülve! - sziszegte Bridge
dühösen.
- Gondolod, hogy ilyen egyszer en megússzuk!
Elviszi a halottait, azután visszajön a
koponyánkért! Valóban ezt akarod? Harrigan
megvonta a vállát.
- k is elengedtek - válaszolta halkan, miközben
tekintetével a lassan távozó Ragadozót figyelte. -
Pedig megölhettek volna. Mégsem tették.
- Csak a magad nevében beszélj! - dühöngött
Bridge. - Nem azért csináltam végig ezt a szart,
hogy most, a gy zelem küszöbén
megkegyelmezzek nekik!
- Mike-nak igaza van. - Schaefer hangja valahogy
szomorúnak t nt. Mintha a katona sajnálná a
legy zött ellenfelet, amiért ily méltatlan véget ért.
- Hagyjuk elmenni ket!
 - És aztán a nyakunkba pottyantanak egy kedves
kis atombombát. - Bridge csak lassan higgadt le.
-Nem fognak megkegyelmezni nekünk!
A Ragadozó ismét felt nt a bejáratban. Bár csu-
pán méterek választották el Bridge-t l, úgy ment el
mellette, mintha a férfi ott sem lenne. Harrigan
tartott t le, hogy az ügynök valami egyéni akcióba
kezd, de Bridge egyel re tiszteletben tartotta
társai véleményét.
- Oké, fiúk, kett egyre ti vezettek - morogta,
miközben le sem vette szemét a Ragadozó széles
hátáról. - De vajon mit szól hozzá Leona? Hiszen
a gyermekét veszítette el miattuk!
Hosszú hallgatás következett. A n még mindig
az acélgerendák biztonságában lapult, húsz
méterrel a többiek feje fölött, bár a harcnak már
percekkel ezel tt vége szakadt. Amikor Harrigan
megkegyelmezett a Ragadozónak, valahogy
megpattant benne valami. Hirtelen egészen más
megvilágításban látta az eseményeket.
- Ha most megöljük - kérdezte halkan Leona -,
vajon mi mennyivel vagyunk jobbak náluk? A
kegyelem a gy ztesek erénye.
A Ragadozó közben odaért a raktár közepén
fekv halott társa mellé. Csupán egy pillantást
vetett rá, majd elhaladt mellette, amíg ismét
Harriganhoz nem ért. A kett s hegy lándzsa még
ott hevert a földön a hadnagy lábainál. A
Ragadozó lehajolt a fegyverért, majd a végét
gondosan a föld felé irányítva felemelte, aztán
valami érthetetlen trillázás közepette átnyújtotta a
férfinak.
A gy zelem elismerése.
Harrigan átvette a lándzsát. A Ragadozó
hátralépett, majd megfordult, és a másik halott
idegenhez sétálva felnyalábolta a testet, és a
kijárat felé indult.
Senki sem állította meg.
Odakint hamarosan kékes szikrák villantak fel,
majd mély dübörgés nyomta el a szirénák gyorsan
er söd hangját.
- Hagytad elmenni ket! - Bridge hangja szemre-
hányóan csengett, miközben lassan körbejárta a
csatateret. - Elkaptuk volna mindet, és te hagytad
elmenni ket!
Mike Harrigan a lándzsát nézte. Idegen fémb l
készült gyilkos fegyver, ám most, hogy végre a
kezében foghatta, nem csupán a gyilkos er t látta
meg benne, hanem felfedezte a m vészien
kidolgozott apró véseteket is.
 A Vadászatot ábrázolták. Más bolygók, más
népek, más zsákmányok. Ám a Vadász alakja
minden jeleneten ugyanaz maradt.
Harrigan elmosolyodott. Az új lándzsák
rajzolatain az ember már nem csupán zsákmány
lesz. Hanem Vadász is...