Jelen dolgozatomban az erdélyi kaszinóalapítás kezdeteit szeretném nyomon követni a

korabeli sajtó cikkeken keresztül. Adatgyűjtésem során az Erdélyi Híradó 1833-as számait
vizsgáltam, mivel ez az év tekinthető az erdélyi kaszinó mozgalom kezdetének. Dolgozatomban
külön kitérek a marosvásárhelyi kaszinó kezdeti éveinek a rövid összefoglalására is. A
marosvásárhelyi kaszinó története elég pontosan nyomon követhető az 50-dik és 100- dik
jubileum alkalmával megjelent monográfiák által, illetve a Marosvásárhelyi Megyei Állami
Levéltár tulajdonában lévő jegyzőkönyvek által.

A reformkori polgárosodási törekvések magukkal hozták kezdetben az erdélyi elit, majd

a városi polgárság számára is az olyan társaságok létrehozását, melyek önművelési és társalgási
célokat elégítettek ki, de ugyanakkor az alapszabályiakban megfogalmazódottak szerint más
polgári és nemzeti jellegű törekvéseket is elláttak, mint pl. a mezőgazdaság, ipari és
kereskedelmi fejlesztések, a szépművészetek, az irodalom és színház támogatása, a magyar nyelv
kiművelése, a városiasodás és a civilizálódás előmozdítása1.

A felvilágosodási eszmék hatására, illetve a magyar nemesség külföldi útjai során szerzett
tapasztalatok következtében, egyre nagyobb teret nyertek a közösségformáló helyek
működtetései: kávéházak, olvasókörök, sétaterek, klubok és kaszinók. Az első kaszinó 1826-ban
a szász Brassóban jött létre.2 Magyarországon egy év múlva alakult meg az első kaszinó, Pesten,
Széchenyi kezdeményezésére. 1827. június 14-én a Pesti Kaszinó megalakulásakor Széchenyi
kifejtette a kezdeményezés célját: „hogy hazánkban is legyen egy olyan megkülönböztetett
díszes összegyülekező hely, melyben főbb és előkelőbb és jobb nevelésűek, eszes, értelmes
férfijak, a társasági rendnek mindenik osztályából egymással vagy barátságos beszélgetés végett
találkozzanak, vagy többféle politikai újságokat s hasznos gazdasági, tudományos, művészi
hónapos-írásokat olvashassanak, magukat pedig üres óráikban illendően mulathassák”. 3
A
kaszinóalapítás rövidesen valóságos mozgalommá fejlődött: Magyarországon több mint 180,
Erdélyben 30 tartós alakulat jött létre, tagságuk tízezres nagyságrendű volt. 4

Az erdélyi kaszinóalapítás a korabeli sajtó tükrében is jól nyomon követhető. Az Erdélyi

Hiradó 1833 -as számaiban több erdélyi város kaszinójának a megalapításáról olvashatunk.

1
FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban., Budapest, 1978, 104. oldal
2
PAJKOSSY: Egyesületek Magyarországon és Erdélyben 1848 előtt, in Korunk, 1993, (III. folyam 4.) 106.
3
FÜLÖP: i.m., 88.
4
PAJKOSSY: Uo.
Máris az év első napján megjelenő szám rámutat, hogy Zilahon is működik Olvasó Társaság
(Casino).5

A január 15-i szám tudósítása szerint, Tordán már 1832 végén létrejött a kaszinó és január
10-én sor került a részvényesek találkozására délelőtt 10 órakor, melyen bemutatkozott a kaszinó
vezetősége: elnök Ugron István főispán (a név nem jelenik meg az újságcikkben) a kaszinói
pénztárnok, a titoknok és jegyző, valamint a rendes részvényes tagok. A jeles nap záró
momentuma az este 8 órakor kezdődő bál volt, melynek teljes bevétele a kaszinó előremenetét
szolgálta. A cikk szerzője Lelkes Hazafi, írásában megjegyzi, hogy gróf. Kemény József nem
lehetett jelen. 6 Az esemény, amelyről beszámol az újság, valóban a kaszinó ünnepélyes alakuló
gyűlése, 1832-ben október 12-én gróf Kemény József felhívást bocsátot ki a vármegye
nemeseihez, melyben felszólítja őket a kaszinó létrehozására és személyesen 100 forintot ajánl
fel erre a célra.

Az Erdélyi Híradó január 19 -ei számából megtudhatjuk, hogy a’ kolozsvári Casino ez új

1833-dik. esztendei Januarius 13-án megnyitatott,. Az alapítást Gróf Béldi Ferenc, Gr. Bethlen
János, G. Kendeffy Ádám, G. Bethlen Ádám , G. Mikes János, Gr. Ifj. Bethlen Pál és Farkas
Sándorral készítették elő még 1832 októberében. Felszólításuk következtében a kaszinónak már
több mint 180 részvényese volt, akik évi 20 pengő forintot fizettek be. A kaszinó főczélja a’
míveltebb társalkodás, nemzetiség’, közértelem’ és érzés’ terjesztése volt. Casino’ szállásául G.
Kendeffy Ádám tulajdon házát Szentgyörgy napig bérfizetés nélkül általengedte; Az alapító
gyűlésen ismertették a vezetőséget, a szabályzatot valamint felolvasták az újságok jegyzékét,
melyekre a kaszinó előfizetett: 35 újság, folyóirat, melyből 14 magyar nyelvű. 7 Már 1833 – ban
az újonnan alakult Regélő – első magyar szépművészeti folyóirás folyóirat megjelenését
támogatta a kolozsvári kaszinó is.8 Az alapító gyűlésen megközelítőleg 100 részvényes vett rész,
így a vezetőség a az újság következő lapjában január 26-án felhívást tesz közé, hogy a felszólított
és távolmaradt tagjelöltek nyilatkozzanak a kaszinóbéli státusukról.9 A kaszinói élet intenzitására
utal 1833. augusztus 10 – 11. között megszervezett közgyűlés, melyen megtörtént a féléves
számadás (bevételek és kiadások ismertetése), az épület állapotának és a személyzetnek az

5
Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1833, I. félév, 1.szám, 1.
6
Uo. – 1883, I. félév, 5. szám, 33-35
7
Uo. – 1833, I. félév, 6.szám., 41 - 42
8
Regélő, Pest, 1833. 1. évfolyam, 1. Szám, 4
9
Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1833, , I. félév, 8.szám, 68.
ismertetése, valamint a Szabályzat egyes pontjainak a módosítása. Ugyanakkor elhangzott az
igény egy közérdekű magyar újság megindítására, melyre a kezdő szükséges pénzalap is
összegyűlt a jelenlévő tagoktól.10

1833. február 2-án kiadott Erdélyi Híradó értesíti az olvasókat, hogy január 16 – án
Nagyenyeden, míg január 25-én Szilágysomlyón is megnyittatott a kaszinó. 11 Nagyváradon július
1-én megnyílt a bihari kaszinó, közel 500 részvényessel. 12

Amint az Erdélyi Híradó közléseiből is látható az 1833-as évben Erdélyben már 7

kaszinó működött Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Zilahon, Tordán, Kolozsváron,
Nagyenyeden, Nagyváradon.

A 18. század közepétől Marosvásárhely felzárkózót az erdélyi nagyvárosok közé13 és így

Székelyföld legfontosabb települése lett. A városiasodásához nagymértékben hozzájárult az a
tény, hogy Mária Terézia 1754-ben ide helyezte át a Királyi Táblát – Erdély legfőbb
törvényszékét. Marosvásárhely ezzel a fejedelemség bíráskodási központjává vált, így országos
jelentőségű központi funkcióhoz jutott. 1848-ig Erdély összes jogászai és ügyvédei itt tettek
vizsgát, ugyanakkor a számos fiatal jogász, aki a Táblán gyakornokoskodott, hozzájárult a város
fejlődéséhez és kulturális színvonalának emeléséhez is.14 Mindjárt a marosvásárhelyi Királyi
Táblához történt kinevezése után Aranka György széleskörű irodalmi és művelődéstörténeti
tevékenységet kezd kifejteni, a magyar nyelv jogaiba való helyezéséért és az erdélyi magyar
művelődés ügyéért, így 1791-ben kezdeményezésére és lelkes buzdításával létrehozzák az
Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot. A Magyar Kurír beszámolója szerint Aranka György a
kérését a Királyi Fő – Igazgatótanács Tanács elé terjesztette 15 és a Társaság 1793-tól kezdte meg
hivatalos működését16.

1802-ben gróf Teleki Sámuel a bécsi Erdélyi Kancellária elnöke megnyitotta a

nyilvánosság számára hatalmasnak tekinthető könyvtárát, amely az alapításkor 30-35000 kötet
könyvet és kéziratot tartalmazott. Az eseményről a Magyar Kurir 1803-as száma is ír, amely

10
Erdélyi Híradó – 1833, II. félév, 14. szám, 106.
11
Uo. – 1833, I. félév, 10. szám, 79 - 80
12
Uo. – 1833, II. félév, 6. szám
13
PÁL Judit: Városfejlődés a Székelyföldön 1750–1914, Csíkszereda. 2003, 564. oldal
14
PÁL Judit: i.m., 548. oldal
15
Magyar Kurír, Bécs, 1791, 103. szám, 330 - 331
16
PÁL ANTAL Sándor: Művelődés élet Marosvásárhelyen a Bolyaiak korában.
megjegyzi, hogy erre a célra külön epületet is építtetett: M. Vásárhellyen egy különösen arra
készíttetett szép épületben fel állitván, a’ köz használásra áldozta , a’ ki is ezen Bibliothekát
meg’zülés nélkül való fáradozással még most is gyarapítja.17

A fentiek jól mutatják, hogy a székelyföldi városban már létezett egy művelt arisztokrata
réteg, valamint olyan értelmiségiek, akik szolgálatuk révén kerültek a városba. Ilyen
körülmények között elsőként a székelyföldi városok közül, Marosvásárhelyen 1832. december 9-
én, 30 alapító tag (18 arisztokrata, a többi értelmiségi) elhatározza a kaszinó létrehozását.

A kitűzött cél itt is a jól ismert: „A casino eszköze a csinosabb és nemesebb társalkodás
elősegíllésinek, a külföld és hony esméretének az újság levelek általi öregbítésének s a hazafiak
kölcsönös esmerésének könnyítése.”18 Már az 1832-es alakuló gyűlés leszögezi, hogy a
taglétszámot növelni kell, hiszen egy harmincas létszám semmiképpen nem tudja megteremteni a
kaszinó fenntartásához szükséges anyagi hátteret. Körlevéllel fordultak az „esmértebb hazafiak”-
hoz. A körlevél egyben ismertette az egyesület célját: „az előítéletek által eldarabolt Nemzet
Fiainak módot és alkalmatosságot nyújtanak a tsupa illendőség és becsület önkéntesen kötelező
Törvényei által korlátolt Társalkodási Egyesületre párosítva a Hony és külföld esmerete
öregbítésére kínálkozó alkalmatossággal...” ugyanakkor „erőssedik az esmerőst esmerősséhez, a
polgárt a polgártársához tsatoló eggyüttérzés, észrevétlenül kifejtve a gondolatok és akaratok
azon egyarányúságát, amelyben nyugszik míveltebb Nemzetek rendíthetetlen erköltsü ereje.” 19 A
körlevelet szétküldik közel 300 ismert egyházi és világi férfihoz, akiknek többsége azonnal
vissza is jelzi beiratkozási szándékát. Ennek eredményeként az 1833-as év közepére kétszáznál
több személyre szaporodott a marosvásárhelyi kaszinótagok száma. A körlevélből is kitűnik,
hogy az alapító tagok, gróf Bethlen László elnöklete alatt, be akarták vonni a városi polgárságot
is. Céljuk a különböző társadalmi kategóriák közti közeledés elősegítése, valamint a hasznos
szórakozás megszervezése újságok, könyvek olvasása, informálódás, a külföldi eszmék
megismerése révén.20 A kiküldött körlevél csak részben érte el a várt sikert, több megkeresett
potenciális tag nem iratkozott be, ezért újság felhívásban kérték, hogy jelezzék szándékukat,21 de
ettől eltekintve a kaszinó tagságának összetétele az 1840-es években demokratizálódott. A főurak
17
Magyar Kurír, Bécs, 1803, 43. szám, 676.
18
PÁL Judit: I.m., – 501.
19
DEÉ NAGY Anikó –A marosvásárhelyi kaszinó krónikája in Pál-Antal Sándor (szerk.): A Maros megyei magyarság
történetéből 2. (Marosvásárhely, 2001), 97.
20
PÁL Judit: I.m., – 501.
21
Erélyi Híradó - 1833, I. félév, 19. szám, 162.
nem alkottak már többséget, a tagok nagyobb része a főbb városi tisztségviselőkből,
értelmiségiekből és a vidéki birtokosokból került ki.22

A marosvásárhelyi kaszinó főleg az arisztokrácia klubja volt, ahol újságolvasás közben

nyugodtan lehetett pipázni, volt kártya, biliárd és a tagok újságolvasás közben magas röptű
vitákat és beszélgetéseket folytattak. Mindezek, világosan kitűnnek a kaszinó alapítólevelének
első pontjaiból, amely leszögezi, hogy ez az intézmény segít a műveltség fejlesztésében,
valamint hozzájárul a kül- és a belföldi események megismeréséhez.

A marosvásárhelyi Kaszinóban kezdetben a tagoknak három csoportját lehetett

megkülönböztetni: részvényesek, azaz a tagdíjat rendszeresen fizető rendes tagok; tiszteletbeli
tagok, a rendes tagokkal egyenjogúak, de tagdíjat nem fizetnek; a foglalkozó tagok nem laknak
Marosvásárhelyen, vagy csak ideiglenesen tartózkodnak a városban (honvédség, csendőrség
kötelékébe tartozó személyek), de ugyanide sorolják a tanulókat is. Külön csoportot képeztek a
vendégek, azaz a városba látogató idegenek, akik egyszeri alkalommal nyolc napig látogathatták
a kaszinót, de marosvásárhelyi lakos is lehetett a kaszinó vendége. Az 1833-ban nyitott Idegenek
és Vendégek könyvében találjuk Brassai Sámuelt, Bolyai Jánost, valamint apját, Bolyai Farkast.
1848-ig egy évre szóló vendégjogot kaphattak a helybeli tanítók, papok, tanárok és a városban
székelő garnizon tisztjei.

Fennállásának minden szakaszában a kaszinó vezetőségét egy választmány képezte.

Ennek élén kezdetben egy vagy két igazgató, 1862 után pedig az elnök állt. Az elnököt
munkájában a titoknok, később egy vagy két alelnök, illetve titkár segítette. 23
A kaszinónak -
mint általában ebben a korban - nem voltak nő tagjai.

A kaszinó bevételét az alapszabályzat szerint rögzített minden rendes tag által fizetett 10
forintos évi tagdíjat jelentette (aki 4 évre iratkozott be) 24 , valamint a tagok ritka adománya.
Alkalmanként az évi jövedelem kiegészülhetett a táncvigadalmakból, bálokból befolyó összeggel
is. 1838 augusztusában tartott táncvigadalom 403 forint jövedelmet generált a kaszinó számára. 25
A tagdíjakból befolyó pénzösszeget könyvek, újságok, pipák, kártyacsomagok, dohány,

22
FÜLÖP: I.m. – 104.
23
DEÉ NAGY: I.m., 98.
24
Uo., 104
25
Nemzeti Újság, 1938, Pest, II. félév, 12.szám, 1.
lámpaolaj és gyertyák vásárlására fordították. ütközött. A tagdíj értéke négy évvel az alakulás
után is változatlan maradt.26

Kezdetben a kaszinó székházként egy emeletes épületet bérelt ki a város főterén. Az

emeleten olvasótermeket, a földszinten pedig játéktermet rendeztek be, ez utóbbiakból a tagok
többszöri panasza után kitiltották az addig ott időző, uraikra váró szolgákat. Ugyancsak az
állandó viták következtében a nemdohányzó tagoknak külön olvasótermet rendeztek be. Azon
tagok számára, akik nem kívántak sem kártyázni, sem olvasni, a kaszinó biliárdkészletet tartott
fenn. Mivel a biliárdasztalok akkor még ritkaságnak számítottak, és nagyon sok pénzbe kerültek,
a szabályzat előírta, hogy csak a tapasztalt játékosok használhatják őket. A biliárdasztalok
felállítása a kaszinóban újabb panaszokra adott okot, a tagok egy része nem tudott az
olvasmányaira figyelni a játékteremből kiszűrődő zajok miatt.

A kaszinónak könyvtára is volt, anélkül nem tölthette volna be a közművelődés

előmozdítását célzó szerepét. A könyvtárban a könyvek mellett helyi és külföldi lapokat is
járattak, a közvetlen tájékozódás érdekében, így mindjárt kezdetben, 1833-ban a következő
lapokat járatták: a frankfurti Journal\ az Österreichischer Beobachter, a Siegel\ a Göttinger
Anzeige, a Bürgerund Bauern Zeitung, a Siebenbürger Bothe, az Original Blatt, a ModiKépek,
Orvositár, A Klió, a lipcsei Zeitung, a Juridische Zeitung, a Zimmermann Schulzeitung, az Alles
für Alle.27 De ugyanakkor az Erdélyi Híradó és mellékletei a Vasárnapi Újság és a Nemzeti
Társalkodó előfizetője volt,28 valamint a Tudományos Gyűjteményt is járattatta29.

A kaszinó létrehozásával a vásárhelyi civil társadalom rendkívül fontos szervezetét

teremtették meg, amely a város szellemi életének, a közművelődés fejlesztésének fontos
tényezője lett. A Kaszinó rövid idő alatt erőteljes közművelődési intézménnyé vált, és 115 éven
át ténykedett célkitűzései, a társadalmi élet összehangolása, a nemzet csinosodásának
előmozdításáért.

A különböző társadalmi csoportok bevonására tett kísérletek ellenére is a marosvásárhelyi

úri kaszinó volt, nem az iparosok és kereskedők egyesülete. Az első városi iparos és kereskedő

26
Erdélyi Híradó, 1936, II. félév, 47. szám, 1.
27
DEÉ NAGY: I.m., 107.
28
Nemzeti Társalkodó, 1938, Kolozsvár, I.félév, 1.szám
29
Tudományos Gyűjtemény, Pest, 1833., 17. évfolyam, 12.szám, 124.
művelődési intézményt később, 1869-ben hozták létre, „Egyenlőségi kör” címen. Ezt követi az
iparos Polgári Egylet.

Befejezésként megállapíthatjuk, hogy a vidéki kaszinók a pesti hatására alakultak meg,

de nem a pestiek mintájára jöttek létre, ugyanis alapszabályaikat nem egyeztették egymással, de
mégis vannak közös célkitűzések: a műveltség előmozdítása, a szabadidős tevékenységek
kereteinek megteremtés, hazafias érzület ápolása – erősítése, az 1830-40-es években a
reformeszmék terjesztése. A kaszinók, társalkodó egyletek és olvasó egyesületek
közönségszervező tevékenysége a társadalom minden rétegére kiterjedt. Dolgozatomban csak
azokat a kaszinókat említettem meg, melyek 1833-as évben vagy az előtt alakultak meg. Minden
esetben érvényes, hogy ezen intézmények létrehozásában nagy szerepe volt a helybéli
értelmiségnek, a település kulturális potenciáljának, illetve az urbanizáció, a városi életforma és
életmód elterjedésének.
 Bibliográfia

I. Könyvek, tanulmányok

1. DEÉ NAGY Anikó –A marosvásárhelyi kaszinó krónikája in Pál-Antal Sándor (szerk.):

A Maros megyei magyarság történetéből 2. (Marosvásárhely, 2001) 95 o. – 125 o

2. DÉNES Andor - A „Maros-Vásárhelyi Casino“ 1892 – in Maros – Vásárhelyi Lexikon,

szerk. Szentgyörgyi Dénes, 1912 – Marosvásárhely -
http://mek.oszk.hu/19200/19259/html/mvl-079.html - letöltve: 28.12.2022

3. EŐRY Gabriella: A kaszinók elterjedése Magyarországon in Századok - 151. Évfolyam,

2017, 4. Szám, 809 – 842 oldal

4. FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban.,

Budapest, 1978

5. KÓSA László: A polgári társadalom korának művelődése I., Kósa László szerk.: Magyar
művelődéstörténet (Osiris tankönyvek, 2006) 6. fejezet.

6. KOVALCSIK József: A kultúra csarnokai, Budapest. 1987

7. PAJKOSSY Gábor: Egyesületek Magyarországon és Erdélyben 1848 előtt, in Korunk

1993 (III. folyam 4.) 103 – 109 old.
8. PÁL Judit: Városfejlődés a Székelyföldön 1750–1914, Csíkszereda. 2003 online
https://adatbank.ro/cedula.php?kod=739 – letöltve: 17.12.2022
9. PÁL-ANTAL Sándor - Művelődés élet Marosvásárhelyen a Bolyaiak korában, in Pál-
Antal Sándor – Sebestyén Mihály (összeáll.): MarosTorda megyei olvasókönyv, 2019
Lelőhely: adatbank.ro; Digitális szövegtárak.:
https://adatbank.ro/html/alcim_pdf13473.pdf – Letöltve: 17.12.2022
10. PÁL-ANTAL Sándor - Művelődési élet Marosvásárhelyen, in A tér uttöröje Bolyai János
emlékév Marosvásárhely, 2002, Marosvásárhely 2003

11. PÁL-ANTAL Sándor: Marosvásárhely szabad királyi város önkormányzata a 18.

században. In: Pál Judit – Rüsz Fogarasi Enikõ (szerk.): Studii de istoria modernã a
 Transilvaniei. Omagiu Profesorului Magyari András Emlékkönyv. Tanulmányok Erdély
újkori történetébõl. Cluj-Napoca/Kolozsvár, 2002.

12. PÁL-ANTAL Sándor: Székelyvásárhely. In: Pál-Antal Sándor – Szabó Miklós (szerk.):
Marosvásárhely történetébõl. Marosvásárhely, 1999.

13. TÓTH Szabolcs Barnabás: A sepsiszentgyörgyi olvasóegylet/kaszinó története (1835–

1946) in Acta Siculica, Sepsisyentgyörgy, 2010, 459–480

II. Sajtótermékek
1. Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1833 – 1836

2. Hazai’s külföldi tudósítások. Magyar és Erdélyország = Nemzeti Újság, Pest, 1938,

3. Magyar Kurír, Bécs, 1803, 43. szám, 676.
4. Nemzeti Társalkodó, 1938, Kolozsvár, I.félév, 1.szám
5. Regélő, Pest, 1833. 1. évfolyam, 1. Szám, 4

6. Tudományos Gyűjtemény, Pest, 1833., 17. évfolyam, 12.szám, 124.