6.

József Attila utolsó vershármasa

1.) Életmű:
– 1905 ápr. 11.-én született Budapesten
– anyja Pőcze Borbála
– apja: József Áron, három gyerekük születik: Jolán, Etelka, Attila
– 1908-ban az apa elhagyja a családot -> nyomor évei következtek
– 1910-ben Etelka, és Jolán Öcsödre kerül nevelőszülőkhöz
– anya sokáig betegeskedett, és 1919-ban meghalt
– Jolán első férje – Makai Ödön- kezdte tanítani Attilát -> Makóra küldte
– 1922-ben felkereste Juhász Gyulát, aki felfedezte benne a költőt
– első kötete: Szépség koldusa
– 1924-ban beiratkozik a szegedi egyetemre magyar- francia-filozófia szakra
– 1925: megjelenik második verseskötete (Nem én kiáltok)
– Horger Antal miatt otthagyta az egyetemet (Tiszta szívvel c. verse miatt kijelentette a
professzor, hogy nem lesz tanár belőle sohasem)
– szerelmei: Vágó Márta, Szántó Judit, Gyömrői Edit, Kozmutza Flóra
– skizofréniával kezelik, pedig „csak” személyiségzavarban szenvedett
– Szép Szó szerkesztője (1936-37)
– 1937. dec. 3-án hal meg Balatonszárszón, máig vitatják, hogy öngyilkosság történt,
ma már elfogadottabb, hogy nem

2.) Létösszegző versek, a számvetés versei:

– 1937-es év versei
– egyén, és a társadalom helyzete reménytelen
– bezárulnak a költő lehetőségei, ennek okát abban látta, hogy elhibázta az életét –
minden szerep kudarccal végződött (nem volt férj, apa, nem jó szeretőnek,
gyereknek, betegnek és költőnek sem)
– alaphangja: szigorú, és hegyetlen önmagába nézés, számot vet sorsával, levonja a
következtetést, h a kiteljesedés lehetetlenség
– csak a gondolatok végét írja le, eredményét -> rövid, tömör versek, logikusan vannak
felépítve a versszakok
– uralkodóvá válik a három idősík, ezeket ok-okozati összefüggésbe állítja: múlt+jelen
kudarca= nem lehet boldog jövő
– időszembesítő versek, és önmegszólítás jellemzi, létösszegző verseket ír
– eredetileg nincs címük, az utókor adta

Tudod, hogy nincs bocsánat…

– dialógust tart magával
– költő életének kudarca -> minden szerep sikertelen -> halál az egyetlen szerep, amit
vállalni tud
– utolsó versszak Flórára utal
– bűn fogalom kiemelten fontos benne
– kulcsmondat: „Légy, ami lennél: férfi.”

1
 3.) Utolsó vershármas:
– Balatonszárszón születtek, ekkor engedik ki a szanatóriumból
– a vélt elmebaj ellenére fegyelmezett, feszes műalkotások
– mindhárom önelemző, de csak a legutolsó egyértelműen a végső leszámolás

Karóval jöttél…
– kép-, és szókincs a gyermekkorból jön
– dominál az értékhiányos múlt
– karó: verés, büntetés vagy valaminek a hiánya
– ha kell, ha nem állandó konfrontáció a világgal (=összeütközés), a Hét Torony
társadalmi elkülönülést, vagy a személyiség önmagába zárását jelképezi
– költői kérdések ismétlődnek, felsorolás, egyúttal önostorozás is, egész életen át tartó
szereptelenség miatt
– végzetes ellentét van a költő által választott szerepek, és a megvalósulási szerepe
között
– vers zárlata: bezártság felismerése, vigasztalás

Talán eltünök hirtelen…

– bizonytalanságot érzünk -> talányos a cím
– kerete van a versnek, az erdő képe
– időszembesítő vers
– személyiség eljelentéktelenedik
– erdő motívummal indul, ez gyermek motívum, szóval a múlt képei
– alapvető emberi kötődések hiánya
– önmaga sorsát zárja le
– szigorú forma jellemzi, lazább, oldottabb beszédmód (pl.: közbevetés, áthajlás)
– persely = sírgödör
– az éltető közösséget már nem találja
– utolsó versszak: népdalszerű, négyszer jelenik meg a szép
– költő számára legszebb a tél, ami egyenlő a halállal
– tűzhely, család = meghitt otthon
– vers zárlata optimista: egyéni lét tragédiája fölé emelkedik, az emberiség sorsa nem
zárulhat tragédiával
– nem hangzik el önvád

Ime, hát megleltem hazámat…

– ez az utolsónak befejezett vers
– létösszegző ez is
– nyers szókimondással beszél sírjáról a költő
– hazája csak a sírja lesz
– a költő csak önmaga sorsát zárja le végérvényesen, az utolsó szava a reményé -> az
emberiség nem pusztulhat el