Balzac: Goriot apó

Francia realista regényírók:

- Flaubert

- Stendhal

- Balzac

Honore de Balzac: Polgári származású, ő teremtette, meg a társadalmi regény típusát. Regényeiből
megismerhetjük a 19. század első felének francia társadalmát. 1799.-ben született Tours-ban.
Párizsban végzi tanulmányait, 20 évesen azonban abba hagyja a jogi tanulmányokat, az irodalomnak
szenteli életét, évente 5-6 regényt ír. Lamartine, francia költő „az irodalom gálya rabjának” nevezi.
1834.-ban a Goriot apó megírása közben született meg egy egymással összefüggő regényciklus
megírásának gondolata. 1841.-ben választotta a regényciklusnak az Emberi színjáték címet. (Dante:
Isteni színjátéka alapján). A regényciklus fő összetartó elve: számos alak ismétlődően visszatér az
egyes regényekben. A regényciklus körképet fest az 1816 (Napóleon bukása) és az 1848 közötti
francia társadalomról. A regényciklus központi mondanivalója: a vagyon utáni mohó hajszában a
polgárság elveszti eszményeit, értékeit. A pénz éhség az embereket bukása vagy megalkuvása
kárhoztatja. 1850.-ben, Párizsban halt meg, a temetésén Victor Hugo mondott beszédet.

A regény keletkezése: 1834, az emberi színjáték regényciklusának első regénye.

A regény műfaja: Karrier regény, középpontjában a főszereplő, Rastignac (rasztinyák) alakja áll,
akinek célja a társadalmi érvényesülés mindenáron (további karrier regények: Balzac: Elveszett
illúziók, Stendhal: Vörös és fekete, Maupassant: Szépfiú)

Regényidő: 1813 novemberében indul a történet és Goriot apó a következő év februárjában hal meg.
(valós tér és valós idő -> realista vonás)

A regény helyszíne: Párizs, a regény a Vauquer-Panzió (voké-panzió) részletes leírásával indul. A

panzió Párizs keresztmetszetét adja, a szereplők panzióbeli helyzete tükrözi társadalmi pozíciójuk.
Minél feljebb lakik valaki, annál lejjebb van a társadalmi ranglétrán.

A regény szereplői:

A panzió lakói:

1. emelet: Vauquerné (vokéné): A panzió tulajdonosa, özvegyasszony.

Victoriune: Kitagadott leány, aki szerelmes Rastignac-ba, de ő csak számításból udvarol neki.

Counturene (kútürné): Victorinne nevelője, özvegyasszony.

2. emelet: Vautrin (votren): Sokáig ismeretlen múltú tőkepénzes, majd kiderül, hogy szökött fegyenc,
az alvilág képviselője, aki Rastignac-ot negatív irányba akarja befolyásolni.

Poiret (poaré): Kistisztviselő, ő segít elfogni Vautrint.

3. emelet: Michoneau (misonnu): Ő és Poiret egy párt alkotnak, ő is segít Vautrin leleplezésében.
Rastignac: Joghallgató, a karrierista fiatalok típusa, vidéki, elszegényedett nemesi család legidősebb
fia. A család tőle várja a felemelkedést. Egy évi párizsi tanulás után Rastignac rádöbben, hogy gazdag
pártfogók nélkül nem érvényesülhet. Így Beauseaunt-né (böszantné), a nagynénje segít neki előkelő
társadalmi életbe bejutni. Rastignac karrierje érdekében hajlandó erkölcsi értékei feladására, az
érvényesülés útján sorsa felfelé ível.

Goriot apó: Korábban gabonakereskedő és pék volt, óriási vagyonhoz jutott. Szerető apaként azonban
a leányai iránti szeretet áldozatává vált. Leányai kifosztották, és még részvétet sem éreznek iránta. A
Vauque Panzióban egyre csökkenő vagyona kamataiból él. A szeretet áldozatává válik, az apaság
mániákusaként sorsa lefelé halad.

További szereplők: Az arisztokraták képviselői: Anatasie és Delphine: Goriot apó lányai, Delphine,
Rastignac szeretője.

Szerkezete: A regény nem tagolódik fejezetekre.

Expozíció: a helyszín a Vauquerné- féle elhanyagolt külsejű panzió lassú, részletező bemutatása
történik. A panzió a társadalom kicsinyített mása.

Bonyodalom: Rastignac megismerkedik az arisztokráciával: A térsadalmi felemelkedéshez

Rastignac száméra két út vezet, vagy kapcsolatok kiépítése, a nagynénje segítségével, vagy a Vautrin
által javasolt Victorinne kisasszonnyal való házassága.

Kibontakozás: Rastignac megismerkedik Goriot apó lányaival, majd Rastzignac és Delphine közt
szerelmi kapcsolat kezd kibontakozni, közben elfogják Vautrin-t, akiről kiderül, hogy bűnöző.

Tetőpont: kiderül, hogy Goriot apó lányai nagy pénzügyi bajban vannak, de Goriot apó már nem tud
segíteni, mert mindenét oda adta. Ebbe a gondolatba belenyugszik és meghal. A temetésére egyik
lánya sem megy el, és itt kiderül, hogy a lányokat csak a pénz érdekelte.

Megoldás: „Most mirajtunk a sor.” mondta Rastignac, s ezzel a kijelentéssel az érdekek világát
választja.

A mondanivaló: A regény világában mindent a pénz motivál, hiánya, megszerzésének vágya,

birtoklása mozgatja az emberi cselekedeteket, a pénz áll az emberi kapcsolatok mögött, a gazdagság út
az érvényesüléshez.