Szerelmes Shakespeare-Vesztergombi Júlia

William Shakespeare leginkább drámákat, vagyis tragédiákat és vígjátékokat és színműveket

írt. A dráma az ógörög dran-cselekedni szóból származik. Főleg feszültséggel teli és a
szereplőknek nehéz helyzetbe téve fontos döntéseket kell hozniuk. Lehetnek prózában, vagy
verses formában írt drámák. A drámán belül mindhárom műfaj különböző, de összeköti őket
egy téma: A SZERELEM. A legtöbb művében találkozhatunk a szerelemmel. Az író életének
egy részét meg is filmesítették A szerelmes Shakespeare című filmben. Leginkább a Rómeó
és Júlia megírására fókuszál, és arról, hogy milyen problémákkal kellett „Willnek”
megküzdenie, hogy darabját előadhassák. A filmben az angol királynő is megjelenik és
megkérdőjelezi, hogy képes-e egy irodalmi mű a szerelem igazi természetét ábrázolni. A
választ meg is kapjuk, hogy lehetséges, de csak a Rómeó és Júlia alapján állapították meg ezt
a tényt. Szerintem Shakespeare valamely műve bizonyítja a királynő feltevését.
Shakespeare rengeteg szerelmes vígjátékot írt. A kedvenceim: Sok hűhó a semmiért,
Szentivánéji álom, Minden jó, ha vége jó, Ahogy tetszik, Vízkereszt, vagy amit akartok. Az
utóbbi kettőt nagy vígjátékoknak és romantikus vígjátékoknak is nevezik, mivel a szerelem
központi helyet foglal el bennük, és helyenként érzelmi színezetű lírai elemeket
tartalmaznak. Ezek közül a Szentivánéji álom szerelmi történetéről fogok írni. A mindent
elsöprő szerelemről alkotott képünket figurázza ki Shakespeare, a Szentivánéji-álom című
vígjátékával. Olyan egyszerűen tudják a tündérek megkavarni a szerelmesek érzéseit, olyan
gyorsan sikerül más felé irányítani a vonzalmakat, hogy elgondolkodunk, vajon mennyire
erős érzés ez a szerelem igazából? A dráma több szálon is fut. Athén városán belül játszódik,
ahol Thesaus szava uralkodik, a szerelem csak engedélyezett személlyel valósulhat meg.
Hermia megpróbál ennek ellentmondani, ő Demetrius helyett Lysandert akarja elvenni.
Ugyanaz a konfliktus jön elő, mint a Rómeó és Júliában, sem apja, sem Theseus nem ad neki
erre engedélyt. Kötelezik a Demetriusszal való házasságra, amely elől a lány inkább elszökik
szerelmével az erdőbe. Ott a törvények már nem érvényesek rájuk, annál inkább a tündérek
azok, akik beleszólnak és irányítják mások sorsát. Varázslatukkal összekeverik a szerelmesek
érzelmeit egymás iránt, bizonyítást nyerve arról, hogy a szerelem milyen változékony. A
Szentivánéji álomban a szereplők saját akarata mellett megjelennek a felsőbb hatalom
képviselői, Thesaus a földi hatalom képviselője és Oberon, aki a tündérek hatalmát képviseli.
Szent Iván éjszakája folyamán, évünk legrövidebb éjjele alatt, Oberonnak sikerül teljesen
felkavarnia, majd a nap végére el is rendeznie a szerelmesek dolgait, úgy, hogy azt Thesaus is
jóváhagyja. A szerelmi háromszöget, ami a kezdetben alakul ki -Helena szereti Demetriust,
aki Hermiát szereti, kinek szerelme Theseus- megzavarva Theseust és Demetriust is Helena
szerelmesévé varázsolja. Így a lány, akit eddig egyikőjük sem szeretett, hirtelen azzal
szembesül, hogy mind Theseus, mind Demetrius a szerelmével üldözi. Hermia pedig, aki
kitartott szerelme, Theseus mellett, rájön, hogy a férfi már cserben hagyta őt. Oberon
visszaélve hatalmával saját feleségét, Titániát se kíméli meg. Elrendezi, hogy ébredése után
beleszeressen az arra járó Zubolyba, kinek alakja szamárrá lett torzítva, ezzel megszégyenítve
őt. A Szentivánéji álomban a hat szerelmespár (Theseus és Hipolita, Oberon és Titánia,
Titánia és Zuboly, Hermia és Lysander, Helena és Demetrius és a színdarabban Pyramus és
Thisbe) közül egyik sem hasonlítható Rómeó és Júlia mély és őszinte érzelmeihez, melyet
már az első pillanattól kezdve éreztek egymás iránt. Ebben a műben a Rómeó és Juliával
ellentétben nem erős, hatalmas szerelmeket láthatunk. Viszont ennek ellenére szerintem
megmutatja a szerelem igazi természetét. Hiszen van olyan, hogy változik a szerelem és új
érzelmek alakulnak ki egy fél iránt mik még azelőtt sohasem.
A szerelem igaz természetét bemutató tragédia a Hamlet. Viszont a Hamlet tökéletes példa a
szerelem ellen is. Shakespeare Hamletjében Ophélia és Hamlet majd Gertrúd és Hamlet
király vagy Claudiussal való szerelmét láthatjuk. Ezek a szerelmek nem hagyományosak.
Hamlet teljes szívéből szerette Ophéliát de nem lehetett boldog vége a történetüknek. A
tragédia elején találkozhatunk az igaz szerelemmel. Ophélia és Hamlet egy tökéletes párost
alakítanak. Szeretik egymást, de aztán elfajulnak az események: A lány apja nem hagyta
Ophéliának, hogy viszontszeresse Hamletet, mert azt hitte, a dán királyfi igazából nem az ő
lányát akarja elvenni, mert nem elég nemesi. De az apa tévedett. Hamlet csak Ophéliát
szerette. Ophélia viszont teljesen összekavarodott: visszautasította Hamlet ajándékait.
Hamlet emiatt el akarja küldeni apácakolostorba: " Eredj kolostorba; minek szaporítanál
bűnösöket! Én meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal vádolhatnám magamat,
hogy jobb lett volna, ha anyám világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló,
nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy
beleférjen, képzeletem, hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily fickók, mint
én, mit is mászkáljanak ég s föld között! Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se
higgy közülünk. Menj Isten hírével kolostorba." (III. Felvonás, 1. jelenet) Úgy tűnik, Hamlet az
elmebaj szélén toporog ebben a tirádában. Egyszer azt állította, hogy szereti Ophéliát, de
most nem egyértelmű okokból elutasítja. Hamlet azt mondja Ophéliának, hogy menjen el
egy apácakolostorba, ahol a nő tiszta marad, és soha nem szül olyan "befogadó csavarokat"
(teljes gazembereket), mint ő. Talán Hamlet meg akarja védeni Ophéliát a királyságot elrontó
korrupció és az elkövetkezendő erőszak elől. Talán el akarja határolódni tőle, hogy apja
halálának megtorlására koncentrálhasson. Vagy talán Hamletet annyira megmérgezte a
harag, hogy már nem képes szerelmet érezni. Itt tehát láthatjuk a romlott szeretetet. A
helyzetet azzal sem segítette, hogy véletlenül megöli a lány apját, és emiatt száműzik. A
kettejük kapcsolatában nő a távolság és már visszafordíthatatlan úton jár a bukás felé.
Hamlet olyannyira elveszti a józan eszét, hogy a számára legfontosabb embert löki el
magától. Ez annyira tönkreteszi Ophéliát, hogy öngyilkos lesz és belefolytja magát a patakba.
A lány halála után Hamlet kijelenti: „Szerettem Ophéliát. Nem ér annyit negyvenezer fivér
imádata, mint az enyém.” Tehát bevallja, hogy szereti Ophéliát, de elkésett érzelmeinek
kifejezésével. Visszatérve a kolostor szóhoz az angol szlengben bordélyházat is jelenthet
emiatt a szó ilyen értelmében Hamlet Ophéliát önkéntes, kétszínű nőként ítélte el, mint az
anyja. Anyjához is keményen szól, de ő még meg is érdemli. „Gyarlóság, asszony a neved!”
Azért szól hozzá ilyen gonosz szavakat, mert apja halála után rögtön egy vérfertőző
házasságba egyezik bele. Hamlet: „Atyám öccsével egybekél, ki úgy sem húz atyámra, mint
én Herculesre. Egy hó alatt - még tettetett könyének kisírt szeméből el se tűnt sava, s ő újra
házas. Ó, gonosz hamarság, vérnászi ágyba így sietnie! Ez jóra nem visz, nem vihet soha; de
törj meg, szívem, mert nem szólhat a száj.” Anyjában teljes mértékben csalódik, viszont
Ophéliát nem szabadott volna hozzá hasonlítani. A két nő között semmi hasonlóság nincs.
Hamlet vádja Ophélia felé alaptalan, de anyja miatti dühből az egész női nemet szemügyre
veszi, minden nőt gyengének és ingatagnak hirdet. Gertrúd és Hamlet király közti szerelem is
romlott volt. A hosszú évek alatt a szerelmük elszürkül és felszínes lett. Az anya boldogabb
szerelemre vágyott, viszont Claudiussal, férje riválisával inkább politikai, mint érzelmi
kapcsolatuk volt. A szövegből nem derül ki, de szerintem Gertrúd közrejátszik férje
meggyilkolásában. Hamlet király szelleme viszont nem akarta volt feleségét holtan látni,
hiszen még mindig szerette a sok együtt töltött évek után is. Tehát a Hamletban a két páros
szerelmének első szakaszában láthatjuk a szerelem igazi természetét, majd Ophélia és
Hamlet kapcsolatában a történetük legvégén, mikor Ophélia meghal.
Antonius és Kleopátra szerelmi szála Shakespeare drámájában jelenik meg először. Több író
is írt már szerelmükről és később meg is filmesítették, hiszen szerelmük tartós és igaz volt.
Halálukig tartott. Caesar meggyilkolása utáni triumvirátusból Antonius kapta a keleti
részeket. Kleopátra számára rögtön világos lett új faladata, hogy jó viszonyt kell kialakítania
a győztessel. Apja példájából tudta, hogy nem maradhat ki teljesen a háborúkból, mert
Egyiptom sorsa Rómától függött. Kleopátra ekkor önálló katonai lépésre szánta el magát.
Erős hajóflottát építtetett. Antonius magához hívatta a fáraónőt, hogy megtudja mégis kinek
az oldalán áll. Kleopátra nagyon készült a találkozóra. Már Rómában megismerte Antoniust
és tisztában volt tulajdonságaival. Megismerte mennyire befolyásolható. Antoniust el akarta
kápráztatni, magába bolondítani és saját politikai céljaira felhasználni, azért bevetette
minden női csáberejét. El kellett érnie, hogy Egyiptom megőrizhesse függetlenségét, ő maga
pedig trónját. Minden cselekedetét előre kiszámította. Antonius hagyta magát elcsábítani
Kleopátra által. Mindenhova együtt jártak és Kleopátra egy éjjelt sem töltött Antonius nélkül.
De később összevesznek, mert Kleopátra azt akarta, hogy szakítsa meg a kapcsolatot
véglegesen Octavianussal és forduljon ellene. Antonius visszament Rómába és feleségül
vette Octavius húgát. Közben Kleopátrának ikrei születtek. Egy fiú és egy lány. A fiút a
világhódító Alexandrosz Héliosznak a kislányt pedig Kleopátra Szelénének nevezte el. Erre
Antonius felkapta a fejét, ugyanis a gyerekek a legfontosabb égitestek a Nap és a Hold nevét
viselték. Antonius 3 év múlva elválik Octaviától és keletre indul vissza szerelméhez. Itt újra
feltör a mindent elsöprő visszafojtott szerelmük és ettől kezdve minden csak érzelmeiknek
lesz alárendelve, de nem felejtkeznek meg a politikáról. Antoniusnak sok híve maradt
Rómában. Tekintélyes polgárok, két konzul, több száz szenátor, így azokat mind odahívták
Egyiptomba. Ez idő alatt még egy gyermek születik Philadelphosz. Kleopátrát és Antoniust
szilád és tartós kapcsolat fűzte össze. A legnagyobb lelki és testi harmóniában éltek.
Valószínűleg Antonius meg sem csalta szerelmét Egy ilyen szoros, és mély kapcsolat mellett
miért is tett volna ilyet? A dráma tökéletesen megmutatja, hogy milyen erős lehet a szerelem
és sokban tudnám hasonlítani a Rómeó és Júliához, ellentétben a Szentivánéji álommal, ahol
inkább a szerelem bohóságát ismerjük meg.
Shakespeare drámáiban megismerhetjük a szerelem igaz természetét. Fontos üzenete
mindegyik darabnak, hogy szerelem bármikor kialakulhat, bárki között. Gyakori, hogy
olyanokba leszünk szerelmesek, akiket nem érhetünk el soha vagy nem egyezik a szülők
elvárásaival. Nem lehetséges boldog szerelem kialakulása addig, amíg az nem ment át
megpróbáltatásokon. Ha a szerelem elbukik, akkor az igaz szerelmesek inkább a halált
választják, minthogy a nagy Ő nélkül kelljen élniük. Ha viszont minden jól sikerül, akkor a
szerelmesek házassággal pecsételik végtelen szeretetüket és örök hűséget fogadnak
egymásnak.