Download as pdf or txt
Download as pdf or txt
You are on page 1of 8

Bárány aposztata levele

a gyülekezethez
Jövendölés hűtlen pásztorok ellen
1. Tudtotokra adom, hogy dát nem veszik észre, mert
anachoréta lettem, és igen nagy örökké mennydörögnek.
magányosságba vonultam el, 7. Már az első napokban,
hegyek és fák közé, kövek és amikor a hitem megingott, az
vadak közé, ahol embert csak egyik farizeus mindjárt intette
elvétve látok. a hívőket: Báránynak még a
2. Mégis szeretettel fogad- hajlékát is elkerüljétek, mert
tam Lévit, mert mint a hideg mint a fertőző betegség, olyan
víz a megfáradt vándornak, az ö kételkedése.
olyan a messzi földről érkező 8. Hát ezek példáznák
hír, amelyet elhoznak mine- mindazt a jót, amelyről Krisz-
künk. tus beszél? Ezek volnának a
3. De kevés örömben volt szelídek és az irgalmasok? Ők
részünk. Ez az ember, aki test- azok, akiknek a szívük tiszta,
vérem volt a hitben, megkese- s akik Isten fiainak mondat-
redve távozott, mondván, hogy nak? Ők a földnek savai és
elhagytam őt, minekutána meg- a világnak világossága?
pillantotta az üdvösséget. 9. Akik így ítélkeznek,
4. Ez pedig oktalan beszéd, irigységből és versengésből hir-
és csak az mond ilyet, aki nem detik Jézust, amiképpen Pál
ura elméjének. Vagy talán ha apostol panaszolja a Filippibe-
jót cselekedtem vele egyszer, liekhez írt levelében.
örökre elköteleztem magam 10. És hogy most még in-
neki ? kább megbotránkoztassalak
5. Szánom tehát őt, de nem benneteket, elmondom, hogy
neheztelek rá. Hiszen ahogy a még így. betegségtől izzó csont-
vízben egyik orca megmutatja jaimmal is az érzéki csábítások
a másikat, úgy egyik ember hálójába estem.
szíve a másikat. 11. Láttam, mint tavaszi
6. De hadd térjek rá a félálomban, a vadon közepén
gyülekezet pásztoraira, akik a egy tündért meg egy óriást, aki
más szemében meglátják a szál- szeretkezés előtt véres áldoza-
kát, de a magukéban a geren- tot mutatott be, vagyis borjút

91
vágott, hogy a húsával kien- jék róla, vajon szűzek-e, és
gesztelje a környékbeli bál- nagyra tátotta a száját, ha
ványokat és kiskirályokat. valamelyiknél azt tapasztalta,
12. És a szemem már-már hogy már nem érintetlen.
megpattant a gonosz irigység- 18. Így aztán, ha az ő háza
től, miközben őket lestem, és békés maradt is, a másokét
Lévi az élet hiábavalóságáról megháborította, a bukott an-
olvasott fel nekem ott a bokor gyalok pedig sorjában kiröpül-
rejtekében; de az vesse rám tek az imaházból, és szétszóród-
az első követ, aki még nem tak a világban.
esett ilyen kísértésbe. 19. Székács pedig újabb
13. Vagy talán nem Szé- térítőútra indult, újra átfonta
kács, a prédikátor volt az, aki öt a Sátán a meleg pihés kar-
minden bizonyságtevő útjáról jával, rálehelte tüzét, és mi a
fölfrissülve s ugyanakkor ha- padlón térdepelve egymásba
misan szomorú bűnbánattal tért csüngettük a fejünket és fo-
vissza? hászkodtunk, hogy a gonosz
14. Mi pedig közös imában bocsássa már el perzselő ágyá-
kértük az Urat, hogy bocsás- ból a mi pásztorunkat, aki le-
son meg neki, mert íme a Sá- hunyt szemmel, némán hallgat-
tán újra az ölébe csábította ta óbégatásunkat.
valamely megtérített testvérnő 20. Mert szerette a meg-
alakjában, akiben a hittel egy- bánás fájdalmát, épp úgy mint
szerre a parázna vágy is fel- magát a bűnt, ő olt a nagy
lobbant azon az éjszakáin. vezeklő; de leginkább a kettőt
15. Hanem jól mondja a együtt szerette, és csak itt, a
példabeszéd: a derék asszony vadon közepén világosodott
koronája férjének, de mint az meg bennem, hogy talán nincs
ő csontjaiban a rothadás, olyan is súlyosabb vétek, mint amely-
a megszégyenítő fehérnép. lyel ez az ember vétkezett: a
16. És Székácsné igyeke- megbocsátás biztos tudatában
zett derék asszony lenni, s ve- készült szüntelen az újabb el-
lünk könyörgött, hogy férjeura bukásra, és ebben még gyö-
ezután győzzön a kísértésen, és nyörűségét is lelte.
soha egy rossz szóval sem il- 21. Mint a megromlott és
lette urát. kerítés nélküli város, olyan a
17. És ahelyett, hogy a si- férfi, akinek nincs birodalma
keres térítések titkát igyekezett az ö lelkén; de aki szüntelen
volna kifürkészni, felparancsol- megrongálja a kerítést, csak
ta az asztalra a gyülekezet azért, hogy buzgón betömködje
lányait, hogy megbizonyosod-

92
azt, s magamagát is, a juhokat A tejet megettétek és
is örökös veszélynek teszi ki, a gyapjúval ruházkodtatok, a
milyen pásztor az? hízottat megöltétek, a nyájat
22. Bizony nem bölcs, ha- nem legeltettétek.
nem inkább bolond. És ha a 24. A gyöngéket nem erő-
gyülekezet vénei az Ige sza- sítettétek, és a beteget nem
vaival hadakoznak ellenem, én gyógyítottátok, a megtöröttet
is a Szentírásból olvasom a nem kötözgettétek, s az elűzöt-
fejükre bűneiket, tet vissza nem hoztátok, és az
23. Mert azt mondja Ezé- elveszettet meg nem kerestétek,
kiel próféta: jaj Izrael pász- hanem keményen és kegyet-
torainak, akik önmagukat le- lenül uralkodtatok.
geltették! Avagy nem a nyájat 25. Szétszóródtak hát pász-
kell-é legeltetni a pásztorok- tor nélkül, és lőnek minden-
ak? féle mezei vadak eledelévé!

A kételkedés jogáról
1. Azt mondja a példázat: 4. Senki sem látogatott meg
ha a te jobb kezed megbot- engem az én nyomorúságom
ránkoztat téged, vágd le azt és idején, mert elrettentetek a ké-
vesd el magadtól, mert jobb telkedőtől.
neked, hogy egy vesszen el a 5. Pedig a hit és hitetlen-
te tagjaid közül, semhogy egész ség örvényeit néha csupán egy
tested a gyehennára vettessék. buborék választja el egymástól,
2. De vajon mivel botránkoz- és minél mélyebben gyökere-
tattalak meg benneteket, hogy zett valaki a hitben, annál mé-
kitéptetek magatokból: azzal, lyebbek lehettek kétkedései is.
hogy eltévedtem a gyász sö- 6. A legnagyobb kétkedők
tétjében? És ha így történt, mindig a szentek voltak; mert
talán nem a pásztor dolga lett ahogy a gazdag ember jobban
volna visszavezetni az eltévedt aggódik tűzvész idején a kol-
juhot a nyájba? dusnál, akinek semmije sincs,
3. Melyiketek keresett engem, hasonlóképpen némelyik szent
hogy fájdalmamban osztozzék, is annyira hatalmasnak kép-
mint ahogy Bildád, Elifáz és zelte mennybéli kincseit, hogy
Czófár ült hét nap és hét éj- végül kételkedni kezdett annak
szaka a porban Jób mellett, a létében...
bánkódva és fennhangon zokog- 7. Tekintsetek végig az
va? Evangéliumon és látni fogjá-

93
tok, hogy Jézus élete is örökös 12. A másikat már a sor-
sóhaj és kísértés; és csak az som is nyomta, az én mártír
együgyűek figyelmét kerüli el, életem, hisz még gyerek vol-
hogy a Sátán, aki a pusztába tam, amikor kis batyuban ha-
ragadta öt, saját mardosó, ké- zahoztam a vásárból az én ha-
telkedő lelke volt... lotti ruhámat, és véletlen meg-
8. És ha Ő negyven napon maradásom olyan példázattá
át viaskodott a benne rejtőző lett, hogy később még zsidót is
kétkedővel, akkor a gyönge megtérítettem.
ember negyven esztendő alatt 13. De nem panaszként
sem tudja felvértezni magát mondtam, amit mondtam. Csak
kellő módon a kísértések ellen. benneteket akartalak óvni a
9. De hadd panaszoljam to- képmutatástól. S talán az sem
vább a magam nyomorúságát, baj, hogy ezt épp egy istenta-
hadd idézzem példaként Jere- gadó teszi. Mert a világi em-
miás siralmait: föltátották el- ber is lehet erkölcsös és tisz-
lened a szájokat ellenségeid, ta szívű, mint ahogy sok rom-
süvöltenek és csikorgatják fogu- lott találtatik a „szentek” kö-
kat, mondván: nyeljük el öt! zött.
Bizony ez az a nap, amelyet 14. Igen, én eretnek va-
vártunk! gyok, és egyedül az ember-
10. És nem ok nélkül jut- Krisztusban hiszek, aki egy szál
nak eszembe e kifakadások, fehér ingben állt élet és halál
hanem azért, mert tudom, hogy mezsgyéjén, vigasztalást akar-
a kétkedés, amely akkor csí- ván hozni a világra; aki úgy
rázni kezdett bennem, aligha fedezett fel egy képzelt és cso-
ingerelte úgy a gyülekezet vé- dálatos birodalmat.
neit, mint az ékesszólásnak az – Isten országát, ahol meg-
az ajándéka, amellyel meg vol- szűnik a szenvedés, s mindenki
tam áldva. egyenlővé válik az ö ember-
11. Ha nekem ennyi talen- társával –, mint ahogy Szók-
tumom volna, egybegyűjteném ratész fedezte fel a filozófiát
a világ népeit, és valami ma- és Arisztotelész a tudományt...
gas hegyről szólnék hozzájuk! 15. S mert e felfedezés a
– mondta többször is Zudor legboldogabbá tette öt vala-
testvér, és hiú gyötrődésében a mennyi élőlény közül, ő szen-
halántékát döngette. – De vedte el a legnagyobb csaló-
amit olvasok, átzúg a fülemen, dást is, amikor utolsó vonag-
és csak a főfájás marad utána, lásában fölkiáltott az égre, rá-
ha pedig megszólalok, nyeker- döbbenvén a lét véges mivol-
gés a vége! tára, a keresztre szegzett hús

94
romlandóságára, úgy hogy már meg a rugója, melyiké mutatja
csupán egy korty tiszta vizet a valóságot.
kívánt. Valahányszor erre gon- 19. Az időt azonban nem
dolok, sírni tudnék... állíthatja meg senki, mert az
16. És ilyenkor elém tűnik nem rajtunk kívül van, hanem
Hilkia rabbi sápadtan izzó ar- bennünk, a húsunkban, a cson-
ca, és hallom dörgő hangját is, tunkban. Vagy talán ha visz-
amint így szól a Talmudban: szaforgatjuk a mutatókat, ször-
aki azt mondja, hogy az Isten- zetünk visszahúzódik a bőrünk
nek van fia, és az Isten en- alá, s mi magunk ismét csecse-
gedte öt megölni, az hazudik mővé válunk?...
vagy félrebeszél; mert ha Is- 20. Volt itt Remetelakon
ten nem engedte meg Izsák egy férfi, aki igen nagy lator
föláldozását, megengedhette-e és erőszakoskodó hírében állt,
fia megöletését anélkül, hogy s mindezen felül a vámszedők
ne rontotta volna le az egész kapzsisága is megvolt benne,
világot, s ne borította volna úgyhogy egy napon, beugor-
káoszba?... ván a község legszegényebb
17. Bizonyára ezt a kétke- asszonyához, akinek gyereke
dést sejtettétek meg bennem sem volt, hogy az iskolaépí-
is, amikor így szóltatok a hi- tésre fizetnie kellett volna, adó
vőkhöz: Báránnyal egy asz- fejében elragadta annak az
talnál ne egyetek, hozzá mun- ébresztőóráját.
kát ne vigyetek; az ő ideje 21. És attól kezdve az öz-
nem a mi időnk, és a mi időnk vegy a világítástól megmaradt
nem azonos az övével: ellen- gyertyákkal mérte az idő mú-
kező irányba forognak óráink lását, világossággal oszlatta el
mutatói. maga körül a bizonytalanság
18. De a nagy láthatatlan sötétjét, amíg a nap föl nem
kéz, a változás megmutatja kelt, hogy annak az állásából
majd, hogy kinek az órája jár ítélje meg az időt, amelyet sen-
pontosan: melyiké siet, melyi- ki makacs, tolvaj, vagy hatal-
ké sántít, melyiknek szakadt masságának tudatában kevély
ember meg nem állíthat.

A magány pusztító erejéről


1. Most én is elmondhatom, tól növekszik, önmagát keresi,
hogy olyanná lettem, mint Jah- önmagát találja meg, apja, any-
ve a legendában, aki önmagá- ja, hitvese, fia önmagának.

95
2. De vajon hasznomra ördögi fondorkodás még a ku-
volt-e a remeteélet? Csak a tyákat is elveszejtette, nemhogy
barbárok hiszik, hogy meg- a tiszta szándékú igazat kiemel-
könnyebbülnek, ha elmehet- te volna.
nek; pedig az igazság az, hogy 6. A magány pusztító ere-
nem mehetünk el sehova, mert jét példázza hát Remetelak,
magunkkal visszük azt, amitől amikor saját keserűségében
futunk; a fájdalom utánunk egy napon az én szájamban is
szalad, mondja a bölcs. megkeserítette az árva falatot,
3. És még azt is mondja: szemembe zúdítván a forró le-
Ha valakit gyász sújtott vagy vest, akár a fövő szurkot, mi-
retteg, őrizni szoktuk, hogy közben izzó gidófej röpült
magányát ne használja rosszra; elém, látomásszerűen, és az
egyetlen sérültet sem szabad eloldozott Sátán dörgő hangon
egyedül hagyni: akkor ková- reám támadt.
csolja a rossz terveket, akkor 7. És mégis, ha valaki el
szövögeti magának és mások- akarná veszejteni ezt a helyet,
nak is az eljövendő veszedel- úgy beszélnék, miként Ábra-
met, akkor sorakoztatja fel go- hám szólt az Úrhoz: távol
nosz vágyait. legyen tőled, hogy ilyen dol-
4. És ez így van; de ha e- got cselekedjél: avagy megöl-
zerszer igazak is a próféta sza- néd az igazat is a gonosszal,
vai, akkor sem bánom, hogy dühös elvakultságodban?
anachoréta lettem. El kellett 8. Lakoljon a gyógyító or-
rejtőznöm a pusztában, hogy vos a gyilkosért, a tanító az
megvilágosodjam, s hogy ráéb- ostobáért, a tisztességes a ha-
redjek: az emberek minde- misan esküdöző miatt, a sze-
nütt egyformán jók is, rosszak mérmetes a lator helyett? Mi-
is. Ez a csontváslaló igazság féle bíráskodás volna ez attól,
pedig azt is megérte volna, akinek hatalma van ítélni az
hogy meztelenül járjak, és le- emberek tettei fölött?
gelve tengessem napjaimat, 9. És miután gondolatban
vagy sáskákkal táplálkozzam, többször is így szóltam, írni
amint pletykálják. kezdtem azok nevét, akiket
5. Ez az eldugott hely, me- igaznak találtam, noha többet
lyet oly szelídnek és vigaszta- voltam a barmok, mint az em-
lónak hittem az ő rejtettsége berek között, és megjelöltem
által, hasonlóvá lett Szodoma- hosszú sorban azokat, akikről
hoz; ember ember ellen tá- úgy éreztem, hogy nemcsak a
madt és gyilkosává lett annak, megmenekedésre volnának mél-
a lator rátört a szűzre, és az tók, de a jutalmazásra is.

96
10. No de ti vajon megke- szú éveken át a gyülekezet
gyelmeztetek nekem, amikor előtt.
kételyeimről tudomást szerez- 14. Mert reájuk is átragadt
tetek? Vagy inkább fölfújtátok a poklosságnál alattomosabb
a bűneimet, mint a sakter az betegség, hogy egyszerre sze-
elmetszett nyakú madár begyét, ressék a bűnt és a megbánást,
hogy megkeressétek rajta a de leginkább a kettőt együtt,
tisztátalanság legparányibb mint Székács az örökös paráz-
pettyeit, és diadalmaskodva na elbukásban. Mert ez is si-
fölkiáltsatok: íme, az ördög mogató gyógyír, édes kábító
jegye volt rajta! ital lehet az ínséges lelkeknek,
11. Így ítéltetek, mert csak akik nem ismernek más örömö-
magatokra volt gondotok, és ket a világon.
nem láttátok azokat, akiket 15. És most azt kérdem tő-
testvéreiteknek neveztetek; letek: az ilyenek tátják föl a
azután meg őrajtuk tartottátok szájukat ellenem, s szedik szá-
a szemeteket, és saját lelketek- laira cselekedeteimet? Az ilye-
ről feledkeztetek meg. Ez az nek vádaskodnak és szidalmaz-
örökös ide-oda kapkodás pedig, nak engem? Hát azt hiszitek,
ahelyett hogy kedvessé tett hogy az én erőm semmi, s töb-
volna benneteket, gyanút éb- bé immár nem állhatok bosz-
resztett. szút, amiért úgy véltétek, hogy
12. Nemhiába mondogatták hasonlatos vagyok az okádásá-
a városon: bizony sunyi em- ra visszatért ebhez?
berek ezek, akiknek még a te- 16. De bizony megtehetem,
kintetét sem világította meg a és meg is teszem, ha eljő az
mennyei fény, nemhogy a lel- ideje. És akkor hiába zártok
két árasztotta volna el világos- majd be hét kaput és hétszer
sággal. hét ablakot, mert cselekede-
13. S hátha még azt is tud- teim aljassága akkor is ártani
ták volna, hogy némelyiketek fog nektek, és úgy visszhangzik
mily kapzsi vagy összeférhe- majd a fületekben, mintha föld
tetlen! Hiszen a púpos Módi alatti üregbe kiáltanák le, s
száz lej után huszonöt lej uzso- nem lesz miattam nyugováso-
rakamatot vett minden hét- tok.
re, s Mátyás és Mátyásné na- 17. Mielőtt azonban ezt
ponta egymásnak repült és tép- megtenném, oly mélyre kell
te, karmolta egymást, hogy jutnom a gyalázatban és a
utána bűnbánó zokogással vall- bűnben, amilyen magasra emel-
ják meg e gyöngeségüket hosz- kedtem egykor az Úr lelke kö-

97
zelében, hogy sem a sajnálat, nától is sajnálta azt a semmi
sem a mérlegelő ész ne tudja kis illatosítót; az ilyen ember
lefogni az én büntető kezem. pedig tapasztalat szerint békés
18. Mert úgy tudjátok meg, és szelíd öregkort ér meg, a
én leszek az új Antikrisztus, legnagyobb gazdagságban.
aki ünnepeltetni fogom magam, 20. Én azonban nem fo-
aki megmosatom a lábam is gom sajnálni a pénzt, és bujál-
veletek, és két marékkal szó- kodni fogok, és megkóstolok
rom a pénzt. Hiszen az áruló- mindenféle testi gyönyörűséget,
hoz és az eretnekhez mindig is amelyben eddig nem lehetett
tapad a bankó, és csak a bo- részem. Mert ugye mondtam
londok hiszik mindmáig, hogy néktek: nem jó az embernek
Júdás felbukott a földjén, vagy egyedül maradnia, hisz akkor
kiomlottak a belei. köszörüli merészségét, ingerli
19. De nem is akasztotta kéjvágyát, ösztökéli haragját.
föl magát, és vízkórságban Rajtam mindez beteljesedett,
sem halt meg, amint egyesek őrizkedjetek hát tőlem.
állítják; annyira értett ó a Ezeket üzenem néktek Re-
pénz kamatoztatáséhoz, mint metelakról.
Módi, és még Mária Magdol-

You might also like