A stílusok sokszínűsége Csokonai Vitéz Mihály költészetében

Csokonai Vitéz Mihály a felvilágosodás korának stílusait jól ismerte, otthonosan mozgott bennük. A
stílusok ötvözete nagy gondolati verseiben jelenik meg. Ösztönös tehetségnek, illetve tudós költőnek
mondják. Költészetében megjelenő hangnemek és versformák sokszínűek és változatosak.

Költészetében megjelenő stílusok:

Manierizmus: a barokk egy kései stílusa, aminek fő célja az elkápráztatás, jellegzetes a díszítés, illetve
a nagy kontrasztok alkalmazása

Rokokó (az arisztokrácia stílusa, olasz jellegzetességeket vett át): Csokonai versei főleg ezt mutatják;
jellemzői a kecsesség, játék, zeneiség (kiváló rímek, ritmusos versek), képiség (miniatűr kultusz, apró
képeket alkalmaz, gazdag virágmotívumokban és színekben), a szerelmi téma kiemelkedő szerepet
kap (az erotika is megjelenik: "Levetkezett kedvesem,/ Már feredni készűl:/ Jer, Múzsám! majd
meglesem,/ Millyen ruha nélkűl."; fő képviselői: Voltaire és Goethe

Klasszicizmus: az irodalomban merev szabályokat alkotott meg, hogy minél inkább hasonlítson az
antik példaképre; kifejezésmódja mértéktartó, fegyelmezett, és egyszerű/letisztult, jellemző műfajai:
eposz, tanmese (fabula), fejlődésregény, óda; Csokonai Rousseau hatására kezdte el alkalmazni a
klasszicista versekben két egység jelenik meg, a sententia (bölcs gondolatok, tanító szándékú rész),
illetve a pictura (kép megjelenítése a fontos, nem mindig konkrét, célja a gyönyörködtetés), céljuk az
erkölcs és a szépség ötvözése

Szentimentalizmus (empirizmusból alakult ki, a polgárság szellemi lázadása): fő komponensei az

érzelmek és a lelki folyamatok, szereplői érzelmekben gazdagok, de cselekvésre képtelenek, csak
szenvedni és lemondani képesek; a műfajok jellemzői keverednek

Népiesség: az ember és a természet összhangja jelenik meg; közvetlen stílusú, naiv hétköznapiság
jellemzi

Az estve (1794.)
 tanító-leíró óda, filozófiai költemény
 szerkezete keretes, versformája páros rímű tizenkettes
 pictura: természeti leírás a romlatlan természetről rokokó stílusban, vidám melankólia
jellemzi
 alkony leírása: átmeneti időszak, búcsúzás a nappaltól, idilli hangulat uralkodik, intenzív
hang-, színhatások és illatok jelennek meg
 ellentétek: fény ↔ sötétség, édes koncertek ↔ lárma, szabadság ↔ szolgaság stb.
 sententia: társadalombírálat
 a magántulajdon („mienk” helyett „enyim” és „tied”) megszüntette a természetes állapotot,
az egyenlőséget (Rousseau filozófiája)
 ódai befejezés: a természet mindenkié, a beszélő a természetben talál megnyugvást: az
ember csak itt érezheti igazán szabadnak magát
A Reményhez (1803.)

 Lilla-románc lezárására írta, dallamát Kossovits József írta 1794-ben

 műfaja elégia
 a megszemélyesített Remény megszólítása, jellemzése
 valójában mégis monológ
 keresztrímek jelennek meg benne
 érzelmekben dús (csalódás, lemondás); értékek: jókedv, költészet, szerelem; ezek nélkül az
élet értelmetlen
 kert-metafora: múlt: tavaszi virágzás, bizakodás (2. versszak) - jelen: téli pusztulás, remény
elvesztése (3. versszak)