Karinthy Frigyes: Cirkusz

-Karinthy Frigyes kispolgári család fia volt

-Egy nagy költő, a Nyugat nagyjaival egyenrangú költő, akit az olvasók kezdettől fogva, mint irodalmi
parodizálót veszik tudomásul Karinthyt, holott ő maga ezt a műfajt mellékesnek tartotta
munkásságában
-Nyugat első nemzedékének kiemelkedő tagja volt.
-1887 június 25-én Budapesten született.
-Siófokon halt meg 1938-ban
-1907-től több lapban jelennek meg az írásai, főleg humoreszkek, krokik, novellák, paródiák, és néha
versek.
.Első verses kötete 30-ban jelent meg ( Nem mondhatom senkinek)
-1936-ban agyműtétet hajtottak végre rajta, erről szól a 37ben megjelent Utazás a koponyám körül.
-Munkásságával, paródiáival, novelláival népszerűvé tette az irodalmi humort a magyar
szépirodalomban.

– Híres jelmondata: „A humorban nem ismerek tréfát!” kifejezi, hogy az irodalmi humor számára nem
egyszerűen tréfa, vicc, humora filozófiai mélységű.

Cirkusz
-A valószerűségnek, a hihetőségnek az-az igénye, mely Kosztolányi írását áthatotta, nem jellemző
kivétel nélkül minden írásműre. Shakespeare-nél „színház az egész világ”, Karinthynál cirkusz.
-Karinthynál tehát a cirkusz és a színház azonos.
-A cirkusz egy furcsa lidércnyomásos álomról, egy fantasztikus történetről számol be.
-Hétköznapi logikával követhetetlenek az események, s az író nem is akarja, hogy valóban
megtörténtként fogadjuk el azt, amit leírt.
- A valóság elemeit használja ugyan, de ezeket úgy csoportosítja, hogy a történet egyáltalán nem
valószerű. Ezt az irreális világot az álomkerettel teszi elfogadhatóvá, hiszen az álomban minden
megtörténhet, összekuszálódhat a hétköznapi valóság.
-Ennek a novellának a valót és a valótlant keverő fantasztikus jellege figyelmeztet, hogy a mű egésze
s benne minden egyes részlet, csupán átvitt, jelképes értelemben fogható fel.
-A történet hőse, aki nem a cirkusz nézőterére akar bejutni, nem szórakozni akar, hanem a szívében
megszületett dalt szeretné eljátszani a hegedűjén a közönség előtt.
-a művészi jelképe: a cirkusz a nagyközönség alantasabb izgaloméhségét kielégítő nem művészi
szórakoztatás színtere.
-A cirkusz egész világa az emberi művészet tagadása.
- Mi kell az igazgatónak és a közönségnek? Gyilkos, embertelen szenvedélyek, önkínzó véres
bohóckodás, zenegépből hangzavar, látványos akrobatika. Ha valaki ezekhez, a mutatványokhoz nem
ért azt a hullakamra süllyesztője várja.
-Az igazi művész nem létezhet ebben a világban. S ha mégis évek múlva, kimondhatatlan szenvedések
után, és szörnyű veszedelmek közepette egyszer alkalma nyílik, hogy eljátszhassa azt a melódiát, amit
régen, régen, régen hallott egyszer zengni és zokogni a szívében”. A közönség akkor sem a dalra
figyel, hanem az akrobatikát csodálja. Mire a hegedűművész előadhatja a gyerekkori dallamot, eltelt
az élet. Győz de csak kompromisszumok árán.

-Cirkusz az egész világ. Ez a művész tragédiája.

Tanár úr kérem

-A Tanár úr kérem Karinthy karcolatfüzére, irodalmi paródia. A mű egyfajta „emlékezés” a

gyermekkorra, Karinthy diákéveire.
Karinthy Frigyes Tanár úr kérem című műve humoros és szórakoztató stílusban tárja elénk a
XX. század eleji iskolai életet. Egy kamaszfiú szemével láthatjuk a mindennapokat: a felelések, a
dolgozatok miatti félelmet, a diákcsínyek és a nagy iskolai nevetések, viták és hétköznapok
nosztalgikus hangulatát.
-Helyszín: otthon, az iskolában, az antikváriumban (Budapest). A mű több, rövid elbeszélésből áll,
nem összefüggő történet.
- Műfaj: novellaszerű humoreszkek sorozata, regény
- A mű keletkezése: A gyermekkori éveit és a gyermekkori csínytevéseket eleveníti fel az író.
Kötetben 1916-ban jelent meg.
Témája: A kötet elbeszéléséből a diák élet bontakozik ki.
egyes epizódok csak laza kapcsolatban állnak egymással, de azért szervesen összetartoznak.
Az író egy-egy tanuló nézőpontjából láttatja a diákéletet, aki gyöngén tanul, de törekvő, jóindulatú, és
szorult helyzetekben is ábrándokat szövöget.
A napjuk keservesen nehéz ébredéssel kezdődik 6 órakkor.
Aztán magányosan oson az elkésett diák a kihalt folyosón.
Felelés izgalmai is megjelennek amikor a tanár lapozgatja az osztálynaplót vagy a noteszét, és közben
a diákok torka elszorul.
Vannak külön epizódok pl. a jó tanulóról meg a rossz tanulóról ( A jó tanuló felel, A rossz tanuló
felel)

Rövid tartalom:
Egy kisdiák –aki nem éppen jó tanuló- élményeit, emlékeit, az iskolához és a társaihoz fűződő
viszonyát ismerhetjük meg humoros formában. Pontosan megtudjuk, hogy mit él át egy számára
nehezebb órán, vagy hogyan él meg egy tanítási napot. A műben a realitás és a fantázia keveredik, ami
nem csoda, hisz egy kamasz diák életeleme az ábrándozás. Megtudhatjuk, hogy mi a különbség a jó és
a rossz tanuló viselkedése és felelete között, hogyan zajlottak a tanórák. S az is kiderül, hogy hogyan
próbálta abban az időben egy diák a rosszul sikerült bizonyítványát megmagyarázni.

A kötet zárlata: Az egész kötet kacagtató írói játék, teli van fantáziával, reménnyel és szorongással,
és persze humorral. Az utolsó mondata: „így lettem íróvá”. ez a mondat önironikus, azt sejteti, hogy az
egész irodalom is csak afféle játékos „hazudozás”, szabad képzelet, bátor fantázia által teremtett
alkotások sora.
A kötet zárása már a felnőttek világába vezet, és visszatérünk a 26 éves íróhoz, aki újra élte, végig
álmodta feledhetetlen diákéveit.