Iskolánk és a háború

— Összeállította: Gajda Béla r. tanár. —

«
Még mindig forr, kavarog a harcok óceánja, még mindig nem
múltak el nemzeti létünk megpróbáltatásának nehéz napjai, az ég alján
még mindig a háború tüzének rőt fénye lángol, s nem az áhított béke
szelíd hajnalhasadása piroslik, pedig idestova harmadik esztendejét
kezdi már a vér és vas uralma.
A harctérre induló virágos vonattól az utcák kövén kopogó fa­
lábakig a háborúnak két év óta folyton látott képe még mindig, minde­
nütt, — de a Mindenható segítő kegyelme s katonáink legendás hő­
siessége részünkre már elintézte a nagy számadást: a győzelem már
megvan, csak az ellenfél beismerése hiányzik. Szívünk szent bizalom­
mal, lelkünk szilárd nyugodtsággal néz a jövőbe és nem remeg már
kezünk, mikor a részben immár múlttá lett nagy küzdelem krónikájá­
nak mozaik-darabjait kezdjük összeróni.
Hűséggel, lélekből cstiggve a honfivér áradatával megszentelt
múlton, - rendületlen hittel a nemzedékek önáldozásával kiérdemelt
szebb jövőben kezdjük meg mi is a mi családunknak, iskolánknak
háborús történetét, hogy egy porszemmel mi is hozzájáruljunk a nagy
háború nemzeti históriájához.
És világok égésének körül még mindig lobogó tűzfényénél rovo-
gatván a betűk sorait, ugyanaz a megindult áhitat száll meg, amely
betöltötte lelkét a szentéletű krónikásnak, ki, — noha cellája ólom­
karikás ablakain még beragyogott a piacon égő máglyák fénye,
már hetük gyöngysorába fűzögette - hivő lelkek épülésére a mártírok
életét s gyermeki szentségi! lelke égi malaszttó! áradott, miraculum!
miraculum ! — mikor a betűk füzérének olvasóján sorra került egy-
egy „szép csoda“ . . . .
l
2
Mikor az emlékezés szelíd világéi fáklyáját a mi iskolánk falai
közt felgyújtjuk, mi sem kezdhetjük másként, mint az a belső, szent
tűztől égő áhitatos „frater“ : „figyelmesen hallgassátok, testvéreim,
nagy szép csodák lesznek........ “

I.
1. Az intézeti épület
Intézetünk alapításától (1907-től) kezdve az állami polgári és
elemi iskolák közös épületében volt ideiglenesen elhelyezve. Egymás­
után múltak az évek s az alkalmas telek szerzése körül felmerült
különböző nehézségek folytán egyre késett saját intézeti épületünk
felépítése. Hetedik osztályunkat nyitottuk már meg, mikor, 1913 őszén,
végre megkezdődtek saját palotánk építési munkálatai. Az év folya­
mán egyre nagyobb gyönyörűséggel szemléltük a Medgyaszay István
műépítő tervei szerint előkelő, magyaros ízlésben emelkedő szép
épület harmonikus, művészi vonalainak kibontakozását, s lelkesen,
szeretettel készülődtünk az új épület ünnepélyes felavatására. Az 1914.
évi nagy szünidőben fokozott mértékben haladt az épület a befejezés
felé, mikor 1914. július 28-án a mozgósítás minden munkát meg­
akasztott.
A háború viharfelhőjének n 2 gy árnyéka iskolánkra is mingyárt
kezdetben ráesett s a kitört vész a mi csöndes munkánk területét
is eláradással fenyegette. Ott állt az épület a legszükségesebb befejező
munkálatok nélkül: ajtók, ablakok fölszereletlenül, csatornázás, vízve­
zeték félig készen, a derítő-telepnek csak a helye kimérve, a bejárat
azon nyersen, a műkőlépcsők és korlátok szemcsézetlenül, a folyosók
nyers vakolással, a termek egyrésze padozatlanul, testetlenül, kályhák
sehol, a tornateremből csak a négy üres fal, stb.
Az építők szerszámainak hangja elhallgatott, de helyébe nem a
gyermekek kacagása, lármája, s a munkára hívó csengetyü szava
hangzott fel a falak között, — hanem harsány vezényszavaktól, ba­
kancsok kopogásától, fegyverek csörgésétől, katonák dalától lett han­
gos a múzsák új hajléka. Az általános mozgósítás folytán városunkba
— mint a 43. hadkiegészítő kerület székhelyére — ezerszámra bevo­
nuló póttartalékosok és népfelkelők elhelyezésének nagy gondja ugyanis
július 30-án arra kényszerítette a helybeli katonai állomásparancs­
nokságot, hogy épületünket is, — minden bejezettsége ellenére,
igénybe vegye a katonák elszállásolására.
A cs. és kir. 43. gy. ezrednek 1300 tartalékos katonája, — kik­
nek nagyrésze Galicia síkjain alussza azóta örök álmát, — kapott
 3

szállást a harctérre való indulásáig épületünkben, melynek ilyenformán

ez az aktus volt a fölszentelése.
Mélyebb értelmű, jele.ntőségesebb felavatása nem is lehetett volna
intézetünk palotájának. A körülményben ugyanis, hogy iskolánk először
a hazát védő katonáknak adott szállást, — Főigazgatónk szép szavai
szerint*) lehetetlen nem látnunk a Gondviselés újjmutatását s észre
nem vennünk az épület jövendő hivatásának megrendítő szimbólumát.
Vidékünk népe: románajkú honfiak gyűltek itt egybe katonákul.
Itt kapták meg fegyvereiket, s innen indultak lelkes szívvel, áldozat­
kész, szent érzelemmel a haza szolgálatára. — Rendeltetése szerint
is vidékünk idegenajkú népének fiait gyűjti össze falai közé ez épület,
hogy felnevelje őket hasznos polgároknak a haza szolgálatára. Azok­
nak az ifjaknak, kik ez épületben készülnek a jövőre, sohasem szabad
„alma mater“-ük első lakóiról elfeledkezniük, tőlük kell mindenkor
példát venniük. Szerelje föl magát az ifjúság is ez intézetben fegy­
verekkel : a hit, tudás és honszeretet hármas fegyvereivel, s induljon
innen a hazának hasonlóan hűséges és áldozatos szolgálatára, mint
ahogy atyáink és testvéreink indultak innen vérüket ontani, életüket
is odaadni a hazáért!
*

Ugyanakkor az állami népiskolák épületéből is sürgősen ki kel­

lett költözködnünk, mert azt meg kórházi célokra foglalta le a katonai
hatóság. Egyelőre a II. sz. áll. óvoda helyiségeibe raktároztuk be
összes holminkat. Augusztus végén azonban — az óvodai tanítás meg­
kezdése miatt — onnan is távoznunk kellett.
Velünk együtt hajléktalanná lett az elemi és polgári fiú- és
leányiskola is, úgy, hogy a nagy szünidő végén városunk mind az
öt állami iskolája helyiség nélkül, tanerőkben erősen megfogyatkozva
s a rendkívüli helyzet nem egy vonatkozását illetően tanácstalanul
állott szemben az új tanévvel.
Augusztus 26-án érkezik meg a nm. Minisztérium 114.811 914.
sz. rendelete, mely egy csapásra véget vet minden bizonytalanságnak,
mikor — kulturális mérőfokunknak örök büszkeségére váló határo­
zottsággal — elrendeli az iskolai munka folytatását az egész vonalon
s erre nézve részletes útmutatásokat ad.
A helyiség hiányának súlyos kérdésében is csakhamar akad se­
gítőnk Bogdán Oktáv polgármester személyében, ki a nehéz helyzet­
ben azzal a jóindulattal, — melyet intézetünkkel szemben már alapí­
tásától kezdve annyiszor tanúsított, — siet támogatásunkra. Legalkal-

*) L. az 1914 15. évi főigazg. látogatás jegyzőkönyvében.

1*
4
masabbnak látszik az a terv, hogy új épületünk a katonai lefoglalás
alól oldassák fel, s a díszítő munkák későbbre halasztásával sürgősen
fejeztessék be, benne aztán, ha szűkösen és zsúfolva is, elhelyez­
hető lesz mind az öt állami intézet. Bordán polgármester személyesen
tárgyal ez ügyben a katonai hatóságokkal és sikerül is neki kivinnie,
hogy új épületünk kiürítése szeptember 10-re elrendeltetik. Az állami
óvodából kiszorult vagyontárgyaink beraktározására a katonai állo­
más parancsnokság már szept. 1-re kiürít három földszinti helyiséget,
melyet Ternovits János építési vállalkozó hamarosan rendbe is hozat,
úgy, hogy oda leltári tárgyainkat legalább összehordhattuk.
Szeptember 10-én az épület felszabadulván, az építési vállalkozó
erőltetett menetben igyekezett iskolai célokra is használható állapotba
helyezni az épületet, úgy, hogy az isk. év megnyitását október 4-re
meg lehetett hirdetni. Az épületben az öt intézet a következőkép he­
lyeztetett el : a földszinten mindkét elemi, az I. emeleten a gimnázium
és polgári fiú, a II. emeleten a polgári leányiskola és egy rajztermül
is használt természetrajzi előadó és szertár volt. Ez elhelyezkedés az
év folyamán — belső építkezések miatt — két ízben szenvedett kisebb
változást.*) Nálunk kapott aztán még helyet az iparos és keresk. ta­
nonciskola, s 1915 16-ban a városi keresk. szaktanfolyam is.
Október 4-én meg is tartottuk az évnyitó ünnepélyt, még pedig
— alkalmas helyiség hiányában a városháza nagytermében, — s más­
nap meg volt az osztályrendezés is, de ugyanekkor tapasztalnunk
kellett, hogy a még folyó munkálatok zaja és természete miatt rendes
előadásokat lehetetlen még tartani az épületben, s igy a rendes tanítás
megkezdését egy héttel elhalasztottuk. Ezalatt a tanári szobában és
II. emeleti egyetlen szertári helyiségünkben elhelyeztük szertárainkat
és könyvtárainkat. Október 12-én végre megkezdtük a tanítást s a
tanév befejezéséig zavartalanul folytattuk. Az építési munkálatok be­
fejezése ezután még körülbelül egy félévig folyt az épületben, sőt
egyes munkálatok még későbben fejeztettek be, — de ez a tanítás
menetét számbavehetően csak annyiban gátolta, hogy a tornaterem
csak 1915. január 15-re készülvén el, addig tanítás céljaira használ­
ható nem volt.'
Az öt heti tömeges beszállásolás alkalmával az épület állékony­
sága és teherbírása jól kiállotta ugyan a próbát, de rongálások, pisz-
kitások, koptatás természetesen előfordultak, úgy, hogy a legénység
kivonulása után 349760 K.-ra rúgott az építési számla terhére
csak a tisztogatás, újrafestés költsége, s amellett bizony a padozaton

*) L. az 1914/15. évi Értesítő 84—89. 1.

 5
sok helyen megmaradtak a zsírfoltok, sőt tűzrakások (!) nyomai is,
nem is említve a műkőlépcsőzeten s egyéb helyeken a szöges bakan­
csok által előidézett természetes kopást s a villanyberendezésben
okozott kb. 7—«00 K.-nyi kárt, mely a vállalkozó elkésett reklamációja
folytán még jelenleg is elintézés alatt áll.
Másodízben közel egy év múlva, 1915. június 1-én foglalta le
katonai célokra iutézeti épületünket a Jicinbe vezényelt cs. és kir.
43. gy. ezred helyébe városunkba áthelyezett soproni m. kir. 18. honv.
gy. ezred lábbadozó osztaga a honv. kerületi parancsnokság rendele­
tére, amit a nm. Minisztérium 4831. ein. 1915. sz. rendeletével azzal
vett tudomásul, hogy az épület augusztus közepén rendeltetésének
visszaadandó.
Alig széledtek el tehát diákjaink a váratlanul meghosszabbodott
szünidőre, újból katonák jelentek meg iskolánkban, de most nem hal­
latszott belőle fegyverzörgés, nótás készülődés. Mankóra, vagy botra
támaszkodó, felkötött kezű, csöndes emberek voltak újabb vendégeink,
kik mélázó pipaszó, vagy halk beszéd közben naphosszat az udvar
napos homokján sütkéreztek ; ruhájuk se volt már tiszta, új, sőt
gyűrött, foltos, szakadozott, de a nyűtt blúzon a legtöbbjénél piros­
fehér szalagos vitézségi érem fényeskedett. A kárpáti téli csatáknak
s a Gorlice után következő „felgöngyölítés“-nek sebeit és fáradalmait
pihenték ki nálunk a hős tizennyolcasok.
A lábbadozó osztag a tanári szoba és igazg. iroda kivételével
lefoglalta az egész földszintet és a II. emelet egy részét, valamint a
tornatermet is. Könyvtáraink, szertáraink egy része s minden moz­
gatható tornafelszerelésünk ismét vándorolt részint a II. emeleten e
célra meghagyott két terembe, részint a padlásra és pincébe, hová
hely hiányában érkezni kezdő új berendezési tárgyainkat (szekrények,
padok, asztalok stb.) már előbb is el kellett raktároznunk, minden
helyiségünk tanítási célra lévén igénybe véve.
A törzsépületen kívül lefoglalta a lábbadozó osztag parancsnok­
sága irodai célokra az üresen álló igazgatói lakást is, melyet addig
( - 1915. január hóban történt tiszti kórházul való berendezését nem
tekintve, ami különben csak egy pár hétig tartott, ) új berendezési
tárgyaink beraktározására használtunk.
Az osztag, kissé hosszas tárgyalások után, szeptember 1-én vo­
nult ki az épületből. A tisztogatási, javítási munkálatok, (— melyeket
az osztag saját költségén és embereivel végeztetett, ) két hetet vet­
tek igénybe, úgy, hogy az 1915 16. tanévet szeptember 15-én meg­
kezdhettük.
Az épületben és berendezési tárgyaiban a második beszállásolás
6

alkalmával már kevesebb rongálás és hiány volt észlelhető, mint első

Ízben. Aránylag legjobban megviselődött ez idő alatt a szöges ba­
kancsoktól és a vaságyak lábaitól a tornaterem linoleum-burkolata s
a Prister f. derítőtelep, mely kisebb teljesítő képességűnek bizonyul­
ván, többször felmondotta a szolgálatot. A harmadfélhavi igénybevétel
alatt nem volt annyi a tényleges kár, mely rongálás folytán keletke­
zett, hogy az kellő fedezetet ne találna a beszállásolásért az intézet­
hez befolvt 1066'34 Kor. átvonulási szálláspénzből, mely a nm. Mi­
nisztérium 119.901 V. 915. sz. r. értelmében e hiányok és rongálások
helyrehozatalára fordítandó, még pedig a 3443/916. V. sz. r. értelmé­
ben akkor, amikor az épületben elhelyezett iskolák onnan saját helyi­
ségeikbe visszatérvén, e pótlások és javítások pontosan és eredmé­
nyesen eszközölhetők lesznek.
Az osztag irodája tovább is, 1915. nov. 30-ig vette igénybe az
igazgatói lakást, mikor is az igazgató, a harctérről Karánsebesre osz­
tatván be helyi szolgálatra, természetbeni lakását elfoglalta.
Az 1915/916-i, második hadi tanévben elhelyezkedésünk nagy­
jában ugyanaz volt, mint az előzőben, azzal a külömbséggel, hogy
ekkor már rajztermünk és a természetrajzi előadó terem is be lévén
rendezve, ezeket rendeltetésüknek megfelelően használtuk fel, s igy
egy polg. isk. leányosztály ,és a mi 1. osztályunk a földszintre került
le, hol az elemi iskolának igy az eddigi 8 terem helyett csak hatot
engedhettünk át.
Katonai célokra igénybe volt véve végül tornatermünk, hol 1915.
dec. 8-án a szegedi 11. honv. kér. tartalékos tiszti iskoláját helyezték
el. Kérésünkre azonban, mivel a tisztiiskola munkabeosztása nem bi­
zonyult összeegyeztethetőnek a mi szükségleteinkkel, a helybeli állo­
másparancsnokság egy hét múlva más helyről gondoskodott a tiszti­
iskola számára. Ugyancsak a tornateremben néhányszor katonai szem­
lét vagy jelentkezéseket tartottak.
A háborús viszonyok azonban nemcsak a katonai beszállásolá­
sok által, hanem egyéb tekintetekben is nyomot hagytak intézetünk
épületén és berendezésén. Az épület kerítése pl. csak 1915. tavaszán
és nyarán készült el, s az épületben a tervezethez képest még ma is
vannak kisebb-nagyobb hiányok és javítani valók, melyek ügyében
726 915. és 81/916. sz. a. a nm. Minisztériumnak előterjesztés tétetett.
Ugyancsak a rendkívüli állapotok okozták, hogy az épület egyes
munkálatai szakmunkások hiányában, kényszerítő szükségből kevésbé
hozzáértőkkel végeztetve, kevésbé is kifogástalanok. (Bővebben az
1914/15. évi Értesítő 87 -88. 1.)
Fokozottabb mértékben éreztették hatásukat a rendkívüli viszo-
 7

nyok új berendezésünknél. A hadi állapot okozta munkáshiány, az

abnormális anyagdrágulás és szállítási nehézségek miatt berendezésünk
egy része még ma sincs készen, a meglévők közül is sok kiegészítésre
szorul, s általában igen sok nehézséggel, hónapokon át, részletekben
szállíttattak le berendezési tárgyaink. Amellett, helyiségeink más
intézetektől lévén igénybe véve, — a természetrajzi szertárt kivéve
egyetlen szertárunk sem áll a maga helyén. Mindenekfölött pedig a
többszöri költözés, átrakodás, zsúfolt beraktározás okozott károkat
berendezési tárgyainkban, noha e tekintetben a legszélsőbb gondosság­
gal ügyeltünk arra, hogy minden káresésnek lehetően elejét vegyük.
A végleges, — egyébként talán nehány száz koronára rugó — kár­
összeg pontos megállapítása természetesen majd csak az új alapleltár
felvételekor lesz lehetséges, amelyre épen a fenti okokból a normális
viszonyok beálltáig a nm. Minisztérium számvevőségétől 13505. IV.
ü. o. 914. számv. sz. a. halasztási engedélyt kaptunk

2. A tanítás menete
Az 1914 15. isk. év október 12-én kezdődött s a nm. Minisztérium
44.618. V 915. sz. rendelete alapján május 22-én ért véget. A magán-
vizsgálatok június 15—17. napjain voltak.
Az 1915/16. isk. évet szeptember 15-én kezdtük, s a nm. Mi­
nisztérium 51.586. V 916. sz. r. értelmében június 3-án fejeztük be.
A vizsgálatok május 24—30. napjain, a magánvizsgálatok június 2 -9.
napjain, az érettségi szóbeli vizsgálat június 23-án volt.
A tanítás a törvényesen előirt napokon kívül általában egyik
évben sem szünetelt, — még az igazgatói szünnapok sem használ­
tattak fel, — csupán akkor, mikor a tanári testület tagjai (mindkét
évben 1 1 napon) népfelkelő bemutató szemlén jelentek meg.
Szünetelt azonban az első hadi évben a szépírás és az összes
rendkivüli tárgyak tanítása, kivéve részben a román nyelvet, mely a
II. félévtől kezdve újból taníttatott, s a második évben a gyorsírást,
melynek tanítását a 90 002. V 915. sz. min. r. alapján újból felvettük.
Az első évben azonkívül egy hónapig szünetelt a görögpótló rajz ta­
nítása az akkor rajztermül is használt természetrajzi előadóteremben
folyó építkezés miatt. Tornatermünk csak 1915. január közepére ké­
szülvén el, a tanév I. felében csak a szabadban tarthattunk torna­
órákat, kedvezőtlen idő esetén elméleti foglalkozás helyettesítette a
tornát, 1915. február közepétől pedig a szaktanár bevonulása miatt
általában szünetelt a tornatanítás.
Tantárgybeosztást az első évben kétszer, a másodikban négyszer
8

kellett változtatnunk. Az első évben a hadköteles tanárok bevonulása

továbbá Bereczky Imre dr. r. tanár félévi betegsége és Fludorovics
Zsigmond r. tanárnak az intézethez évközben történt áthelyezése miatt
okt. elején és febr. 12-én ; a második évben pedig Bereczky Imre
dr. bevonulása, majd fölmentése, s Kalkbrenner Antal igazgató föl­
mentése, újabb behívása és végleges fölmentése folytán okt. 23-án,
november 2-án, január 2-án és február 1-én. A tanári testület, noha
betegség miatti szabadságolás vagy bevonulás folytán mindig mini­
mális létszámból állott, az eltávozott kartárs óráinak ellátását minden­
kor önként magára vállalta s egyes óráinak redukciójával maga között
felosztotta azokat.
A tanári testület az első hadi évben végig a minimális 8 tagból,
a második év 1. felében 9, II. felében pedig a felmentést nyert igaz­
gatóval együtt 10 tagból állván, a rendes tárgyak óráinak ellátása
természetesen csak egyes tárgyak heti óraszámainak redukciójával
volt lehetséges. Redukciókkal azonban inkább csak az alsóbb osztá­
lyokban éltünk, hol a későbbi pótlásra még biztos lehetőségek vannak,
a VII.—Vili. osztályban csak a görög ny. és gör. p. irodalom óra­
számát csökkentettük eggyel s azt sem mindenkor. Egyébként a re­
dukciók a következők voltak:
a) Az 1914/15. év I. felében: 1) a latin nyelv heti 6, ill. 5 óráját
az összes osztályokban heti 4-re szállílottuk le, 2) a görög nyelv heti
5 óráját az V. VII. о.-ban 4-re, a VIII. o. heti 4 óráját 3-ra; ennek
folytán 3) a görög p. irodalomból az V.—VII. о.-ban heti 2 —2 óra s
4) a gör. p. rajzból a VIII. о.-ban heti 1 óra volt, 5) a német nyelvből
a III. о.-ban heti 4 óra helyett 3 maradt, 6) a történelmet a III. és
IV. o.-ban 3 helyett heti 2 órában tanítottuk, 7) a mathematika 4 óráját
az I., II. és VI. o.-ban 3-ra szállítottuk le, 8) a rajzoló geometria az
I. II. o.-ban heti 1 1 óra redukciót szenvedett. Redukáltuk tehát a
latin nyelvet heti 12, a görög nyelvet és gör. pótló tárgyakat 4—4, a
németet 1, a történelmet 2, a matkematikát 3 , s a rajz. geometriát 2
órával, - vagyis a kötelező tárgyak összes heti óraszáma 28-cal
kevesbedett.
b) Az 1914/15. év II. felében a latin nyelv óraszáma a I. és IV.
osztályban 5-re emeltetett fel, tehát az összes óraredukciók száma
26 volt.
c) Az 1915/16. évben a tanári testület 9 taggal kezdvén meg a
munkát, az óraszámok redukálása csökkenthető volt, s csak az I. o.
mathematika, a III. o. német ny., II. o. r. geom. s az V.—VII. o. görög
ny. és gör. p. irod. szenvedtek 1— 1 órai, az összes tárgyak óraszámai
tehát heti 9 órai redukciót.
 9

d) 1925. nov. 2.-ától, Bereczky Imre dr. tanár bevonulván katonai

szolgálatra, emelkedtek a redukciók, nevezetesen' az említetteken
kívül I--1 órával redukáltatott az 1. II. és III. o. latin, a II. o. szám­
tan, s a III. és V. o. történet óraszáma, viszont megszűnt a II. o. r.
geom. redukciója. Összes redukciók száma: heti 14 óra.
e) Bereczky Imre dr. felmentésével, 1916. január 2.-tól a c) a.
említett redukciók mellett folyt újból a tanítás s végűi
f) Kalkbrenner Antal igazgató fölmentésével, 1916. febr. 1. óta
a redukciók a görög ny. és gör p. irodalom V. VII. о.-beli heti 1—1,
összesen 6 órai csökkentését kivéve mindenütt megszűntek.
E redukált óraszámok ellenére is a kiszabott anyagot az első év­
ben legalább lényeges részeiben, a második évben mondhatni teljesen
elvégeztük, megrövidülés csak annyiban történt, hogy az első év végén
hirtelen jővén az isk. év. korábbi befejezésének elrendelése, az össze­
foglaló ismétlések egyes tárgyakból vagy elmaradtak, vagy igen rövid
időre szorítkoztak. A második évben az isk. év korábbi befejezése
még ennyi zavart sem okozott, mert a 14.090. V/1916. sz. min. r. ér­
telmében a tananyag főbb részeit április közepére mindenütt befejez­
tük és így a kellő ismétlésekre is jutott megfelelő idő.
A tanítási idő rendjén, - a d. e. 8—1-ig való egyhuzamban
tanításon nem kellett változtatnunk.

II.
Az intézeti tan árság
1. Hadbavonult tanárok
Tanári testületünk az 1913/14. isk. év végén az igazgatóval
együtt 14 tanárból és egy tornatanárból, összesen tehát a hitoktatók
nélkül 15 tagból állott. Közülük a legidősebb 40 éves lévén, a tanári
karból természetszerűen igen sokan tartoztak a hadsereg, honvédség
vagy népfelkelés kötelékébe. A részleges, majd az általános mozgó­
sításkor 8 tanár vonult be, 1914. augusztus 22.-re behívást kap az
igazgató is; a később elrendelt sorozások, illetve szemlék következ­
tében bevonult még két tanár, úgy, hogy az intézetből összesen tizen­
egy tanerő vonúlt be hadi szolgálatra. A népfelkelésre kötelezettek
újabbi sorozásain katonai szolgálatra alkalmasnak találtatott 6 tanár,
kik közül 5 a tanügyi közszolgálat érdekében a tényleges katonai
szolgálat alól ideiglenesen felmentetett, illetve polgári állásában meg­
hagyatott. A bevonúltak közűi 2 szintén felmentést nyert, 1 felülvizs­
gálaton elbocsáttatott, de később újból besoroztatván, szintén felmen-
10

tetett, — úgy, hogy a tanári karnak jelenleg csak 2 tagja van, ki nem
védköteles.
A magyar tanári rendnek hivatásához és erkölcsi súlyához méltó,
nagyértékű háborús szerepléséhez azonban nemcsak szám szerint,
hanem katonai működésének kvalitásait és áldozatainak nagyságát
tekintve is a legelsők között vette ki részét ifjú testületünk. Intézetünk
történetének erről szóló lapjai nem egy vonatkozásukban a nemzet mai
nagy históriájának is tartozékai már s örök bizonyságai lesznek annak,
hogy a testületben kategorikus imperatívuszként él a lélek eleven hite,
a törhetetlen kötelességteljesítés és a mindenre kész, áldozatos haza-
szeretet. E legszentebb erényeket a hadi viszontagságoknak és vesze­
delmeknek példaadóan tűrt végtelen sorozata mellett két hősi halál
szentséges martiriumának áldozata is kell hogy örökéletű, ösztönző
hagyománnyá pecsételjen az intézet minden jelen és jövendő tagjának
lelkében!
Emlékezzünk tehát róluk!
Emlékezzünk és fonjuk a dicsőség cserkoszorúját először is két
jeltelen, puszta sírra ott valahol a gyilkos szerb hegyek ölén és övez­
zük a kegyeletes emlékezés soha nem hervadó babérjával e sírok
lakóinak szellemalakját: emlékezzünk hősi halált halt két tanártársunk­
ról, — idézzük fel a mi vértanúinknak: Bartók Lorántnak és Kövecs
Dezsőnek köztünk járó, szívünkben lakó szellemét!
1. SBartók Lóránt | r. tanárt*) mint a cs. és kir. 76. sz. gy.
ezred hadapródjelöltjét fegyvergyakorlaton, Trebinjében érte a mozgó­
sítás. Ezredével részt vesz a a Bosznia felől Szerbiába előnyomuló
seregrész nehéz harcaiban. Augusztus 17.-én, a Dubci melletti ütkö­
zetben egy fontos magaslat rohammal való elfoglalásában kitüntetvén
magát, vitéz magatartásának elismeréséül az 1. oszt. ezüst vitézségi
érmet kapta. Szeptember 17-én a Goricza melletti ütközetben egy
visszavonúlás alkalmával mindkét lábán felül átlőve súlyosan meg­
sebesült és a hivatalos jelentés szerint „valószínűen szerb hadifogságba
kerülvén, eltűnt.“
1915. október 4.-én, épen az első háborús tanév megnyitásakor
kaptuk szomorú sorsáról az első hírt, s azóta hiába volt hozzátarto­
zóinak és barátainak minden kutatása, s hiába vártunk heteken, hó-

*) Hivatalosan már riem tagja testületünknek (— épen azért a fenti kimuta­

tásba sem vétetett fel —) mert épen a háború kitörésekor saját kérésére az aradi
áll. föreáliskolához helyeztetett át. Új állását azonban már nem foglalhatta el, s
így nem új állomáshelyét, hol senki sem ismeri őt, hanem minket - kik mind­
nyájan szerettük — illet a szomorú kötelesség, hogy tragikus sorsáról meg­
emlékezzünk.
 11

napokon át, immár egy és háromnegyed év óta csak egy halvány

reménysugárt is feltalálására, vagy legalább nyomára jutásának lehe­
tőségére, — a legbuzgóbb igyekezettel sem lehetett róla semmit meg­
tudni. Minden jel arra mutat, és megsebesülésének összes körülmé­
nyeiből az következtethető, hogy sebe halálos volt, s az ellenség ke­
mény, hideg földje borúi porrészei fölé, - de viszont egyetlen kézzel­
fogható bizonyíték sincs erre.
Ez a kínos, bizonytalan bizonyosság — melyre talán soha vilá­
gosság nem derül, — egy páratlanul nemes, tiszta és igaz lelket, egy
ritka mélyen érző és önfeláldozó szívet és egy értékes tudású, finom
ízlésű elmét emelt a legendák magasába. Teste nyom nélkül tűnt el,
de lelke és szive, jósága és nemessége, egész harmonikus egyénisé­
gének termékeny és gyönyörű emléke ugyanakkor örök életre kelt
tanítványainak, tanártársainak, minden ismerőjének szívében, mint a
földbe került makkból eloszlása után merész sudárba szökken száza­
dos életútra hívatva a koronás tölgy.
De ez a dicsőség — a költő szavai szerint— valóban „könyekben
megtört sugára a napnak“, melyet még csak egy sírhalomra sem fon­
hatunk. Épen ezért külső formákban nem is sirattuk el, nem is gyá­
szoltuk meg őt: gyászruhát a lelkünk öltött, könnyeink szívünkbe
csorogtak érte, de ez a gyász és ez a köny nem enyhít, nem vigasz­
tal. Hiába a hősi dicsőség előragyogása a balsors éjszakájából, —
lelkünk menekül a jeltelen, ismeretlen alakú elmúlás ködalakjától . . .
Nekünk ő nem halt meg, — mi még nem siratjuk öt el . . . Mi még
várjuk, élve, vagy holtan, de visszavárjuk! . . .
*
Tragikus sorsú kartársunk bővebb jellemrajzát a tavalyi Értesítő
1 IX. és 75., 76. lapjain kísérelte megvázolni e sorok írója, — itt
csak néhány, ott még nem közölt életrajzi adatot közlünk kiegészítésül.
Bartók Lóránt 1885. nov. 20-án Léván született. Elemi és gim­
náziumi tanulmányait, — ez utóbbit a piaristák intézetében, ugyan­
ott végezte. Mindig szeretettel emlékezett meg ez intézetről, mert
nevelési módját céltudatosnak és egységesnek tartotta. Csöndes, szor­
galmas diák, másokat mindig védő, támogató pajtás volt, akit min­
denki szeretett, ő is viszont mindenkit, akit érdemesnek látott, hamar
szívébe foglalt. Az intézeti ifjúság életében tevékeny szerepet játszott,
különösen a „Szepesi Imre“ önképzőkör működésében, hol tisztségeket
is viselt. Ugyanakkor bátyjával együtt „Arany álmok“ címen ifjúsági
lapot is szerkesztett. Plasztikus, finom stílusa már oU fejledezett. Az
1903. évben tett érettségit, majd az 1903.,904-tól 1906 7-ig terjedő
években filozófiai tanulmányait végezte a budapesti egyetemen, hol
12
tanárai közül leginkább Beöthy Zsolt, továbbá Alexander Bernát és
Riedl Frigyes hatottak reá. 1907 908-ban gyakorló tanárjelölt volt a
Barcsay-u. főgimnáziumban. A következő évben önkéntesi évét szol­
gálja le a 60., majd a 76. gy. ezredben. 1909. őszén a szatmári re­
formátus főgimnáziumban választják meg h. tanárnak, de egy hó múlva
állami alkalmazást kap a karánsebesi főgimnáziumnál, úgy, hogy
mondhatni : egész' tanári pályáját intézetünkben futotta meg. Itteni
működése nyílt könyv mindenki elő tt: az iskoláé, a nevelésügyé, a
gyermeké volt szívvel-lélekkel, de iskolán kivül is, — noha a nyil­
vános szereplést lehetőleg kerülte, — szeretettel fáradozott a magyar­
ság és művelődés ügyeiben, — s különösen a Magyar Társaskör
életének fellendítése és a Szabad Lyceum alapítása és felvirágoztatása
körül tapasztaltuk és becsültük értékes munkáját.
*
2. I Kövecs Dezső. | Mint a szegedi m. kir. 30. honvédgyalog­
ezred zászlósa vonult be az általános mozgósításkor. Csakhamar a
déli harctérre kerül, hol nehéz és életveszélyes feladatok hosszú sora
várt csapatainkra. Lépésről-lépésre haladtak elő a gyilkos szerb hegy­
vidéken s a vad sziklák közül gyakran szálltak gondolatai kis csa­
ládjához ( —ifjú feleségét és 1 hónapos kis leánykáját hagyta itthon —)
és az iskolához, melynek munkája, viszonyai iránt sűrűn és szeretettel
érdeklődik. November ötödikén írt lapjában arról tudatja feleségét,
hogy másnap egy nagyon súlyos feladatot kell teljesítenie csapatával:
a kulistyei magaslatnak robbantás után rohammal való elfoglalását,
s ö úgy érzi, hogy ezt a napot nem éli túl. Hasonló levélben köszön
el e sorok írójától is. És hívő lelkének sejtése valóra v á lt: november
6-án, a kulistyei magaslat elfoglalásáért intézett rohamban homlokán
golyótól találva elesett.
Hősi halála hirét mély megrendüléssel fogadta az intézet, mely­
nek lelkét amúgy is beárnyékolta már Bartók Lóránt tragikus eltűnése
fölötti gyászának sötét, szomorú felhője. A tanári kar testületileg fejezi
ki részvétét a gyászbaborult család előtt, az intézet jegyzőkönyvében
megörökíti a boldogult kartárs fájón lelkesítő, szent emlékezetét, gyász-
jelentésben tudatja a testvér intézetekkel iskolánk nagy veszteségét,
dicsőséges gyászát és november 30-án gyászmisét cerebláltat mélyen
hívő lelkének üdvösségéért, melyre meghívja a városbeli hatóságokat
és hivatalokat, s amelyen testületileg, teljes számban jelenik meg az
egész intézet.*)

*) Hősi halállal dicsőült kartársunk életét és jellemrajzát Fodor Ferenc dr.

tanár irta meg az 1914 15. évi Értesítő XI—XIV. lapjain, L. még u. ott 76-78. 1.
 13
Az ifjúsági „Széchenyi kör“ 1915/16. évi ciklusában pályatétel
kitűzésével áldozott az elesett hős tanárok emlékének.
Hősi áldozatukhoz méltóan impozáns módon azonban városunk kö­
zönsége fogja megörökiteni az intézet hadbavonúlt és hősi halált halt taná­
rainak és tanulóinak emlékét: egy világháború emlékműnek az intézet
udvarán való elhelyezésével. Bordán Oktáv polgármester, — intézetünk e
lelkes barátja és jóakarója,— 1915. december 28-án az igazgatósághoz in­
tézett átiratában felveti azt az eszmét, hogy a hadbavonúlt tanárok és
tanulók emléke egy allegorikus szoborművel örökittessék meg az intézet
udvarán, hol ez emlék mintegy oltára lehetne az áldozatkész haza­
szeretetnek a későbbi nemzedékek előtt. A szobormű céljaira a maga
részéről felajánl 2500 K.-t és kilátásba helyezi a további költségek
előteremtésében való segédkezését is. Az intézet tanári kara és ifjú­
sága lelkes megértéssel fogadja a tervet, melynek megvalósításához
24.318. V/916. sz. rendeletével a nm. Minisztérium is hozzájárul. A kivi­
tellel Horvay János szobrászművész, a budapesti Kossuth-szobor alko­
tója bízatott meg, ki a helybeli Erzsébet királyné szobornak is tervező
művésze. Az általa készített mintákat f. é. május 9-én szemlélte meg
műtermében egy bizottság, mely kiválasztotta a kivitelre kerülő min­
tát is. A szobormű egy erőteljes férfialakot ábrázol, ki a gonoszság
sárkányának legyőzése után féltérdre ereszkedve, két kezével kardja
markolatára támaszkodva, megindultan rebeg hálaimát a győzelemért,
a talapzatról a legyőzött sárkány teste omlik le. A nemes elgondolású,
markáns kivitelű szobormű egyszerű allegóriájával, megkapó formáival
a mi híres ruszkicai márványunkba faragva városunk egyik legérté­
kesebb és költőibb műemléke lesz, páratlan dísze intézetünknek, s
méltó emlékjele a mi hőseinknek, kiknek emléke haláluk után is, e
külső jelben is hazaszeretetre fogja nevelni az intézet jövő ifjúságát.
Mert Bartók Lóránt és Kövecs Dezső hősi halála, — bármeny­
nyire is fájjon mindannyiunknak, — nemcsak gyász és szentelt fájda­
lom számunkra, hanem tanulságokkal teljes példaadás és mélységes
értelmű nagy szimbólum is.
Ifjú intézetünket fennállása óta gyászeset mégnem sújtotta: első
gyászunkat a hazáért elesett hős tanárokért öltöttük. Mutathat-e vilá­
gosabban reá az isteni Gondviselés a mi rendeltetésünk pályafutásá­
nak követendő útjaira? Véshetjük-e be tanulságosabb példákkal tanít­
ványaink leikébe a szent igéket: „a haza minden előtt!“ mintha
egyszerűen rámutatunk a mi mártírjaink magasztos példájára, kik
halálukkal bizonyították az életükben hirdetett tanok igazát?!
Két elesett hősünk az életben két ellentétes természetű egyéni­
ség volt, egymástól külömböző vérmérséklettel, vallással, elvekkel sőt
14
világnézettel, — egyező bennük csak a hivatásszeretet és kötelesség­
tudás volt. És egyformán mentek el és egyformán haltak a hazáért!
Szinte hallom szellemajkuk szent tanítását: „Lehettek különbözők
hitben, meggyőződésekben, nyelvben és cselekedetekben : de a haza
iránt tartozó kötelességek teljesítésében nem lehet közietek eltérés.
A haza hivó szavára mindnyájan egyek vagyunk : minden áldozatra
kész szeretetében és szolgálásában egybe kell forrnia minden feleke-
zetnek, fajnak és felfogásnak! „In hoc signo vinces!“
*
3. Kalkbrenner Antal igazgató külön behívóra 1914. aug. 21.-én
vonult be a lugosi 8. népfelkelő parancsnoksághoz és az 1 8. hadtáp-
zászlóalj 1. századának parancsnoka lett. A szerbek betörésekor zász­
lóaljával Nagykárolyfalvára majd Péterváradra kerül, hol a vár külső
erődítményi övében teljesített szolgálatot. Az 1914. nov. 16. és 17.-én
lefolyt jakovói ütközetben a zászlóalj mint támadó csapat megtisztí­
totta a Száva innenső partjának egy részét az ellenségtől, december
2-án bevonult Belgrádba, részt vett a szerb főváros körüli vállalatok­
ban, dec. 14. és 15.-én Zsarkovó községnél feltartóztatta a szerb tá­
madást s utóbb mint hátvéd fedezte a topcsideri szakaszon a vissza­
vonulást. A visszavonulás után népf. főhadnaggyá neveztetett ki és
csapatával az új szerb offenziváig a Száva mentén határvédelmi szol­
gálatot teljesített, 6 hónapot töltvén Klenákon is s részt vett többek
között a Klenacka Ada körül vívott harcokban. 1915. júliusában szá­
zadparancsnoki állásától felmentetett és átvette a zászlóalj gazdasági
hivatalának vezetését. Október hó 20.-án a nm. Honvédelmi miniszter
úr 268,094. IV. 915. sz. rendeletével Karánsebesre helyeztetett át, hol
a 18. honvédpótzászlóaljnál az élelmező tiszti teendőket látta el 1916.
január 20.-ig, mikor is a nm. Honv. min. 331,598. 4. H. M. 915. sz.
rendeletével a tényleges katonai szolgálat alól bizonytalan időre fel­
mentetett.
Az intézet igazgatását helyette a nm. Minisztérium 1914. aug. 6.-án
k. távirati intézkedése alapján másfél évig Qajda Béla r. tanár látta el.
4. Bereczky Imre dr. Az általános mozgósításkor bevonult mint
póttartalékos népfelkelő a gyulai 2. honv. gy. ezr. 3. zászlóaljához
Aradra, hol július 30.-án orvosi vizsgálat folytán betegsége miatt sza­
badságoltatott. Aug. 25.-én újból behivatván, ugyanazon parancsnok­
ság mint létszám fölöttit szabadságolta. 1914. nov. 26.-án, majd 1915.
jan. 7.-én csak irodai szolgálatra való alkalmasságának megállapítása
mellett a lugosi 8. népf. parancsnokságtól mint létszám fölötti újból
szabadságoltatott. 1915. november 3.-án újabb behívásra a 111. pót­
századhoz osztatott be csapatszolgálatra. Miután azonban a 8 tagú
 15
testület a tanítás munkáját nagyobb számú óraredukciók nélkül el­
végezni nem tudta volna, felmentése iránt előterjesztés tétetett, mely­
nek alapján a nm. Honv. min. 317,392. 915. sz. rendelete szerint a
népfelk. tényleges szolgálat alól ideiglenesen felmentetett, s így 1916.
január 2.-án az intézetnél újból elfoglalta állását.
5. Csernyák Emil r. tornatanár mint В aloszt. népfelkelő 1914.
nov. 30.-án besoroztatván, 1915. február 15.-én vonóit be a kassai m.
kir. 9. honv. gy. ezred 2. pótszázadához kiképzés végett. A tiszti is­
kola elvégzése után csakhamar mint hadapródjelölt, 1915. augusztus
havában a harctérre kerül, hol számos ütközetben, köztük Ivangorod
bevételében is, részt vesz, mig 1915. október végén mint zászlós orosz
hadifogságba kerül. Orenburgba viszik, honnan már többször adott
életjelt magáról.
6. Drugarin Mihály h. tanár. A mozgósításkor mint hadapród
vonult be a cs. és kir. 43. gy. ezredhez Karánsebesre. Kezdetben
helyi szolgálaton volt itthon, majd Orsovára került határvédelmi szol­
gálatra. 1914. októberében a galíciai harctérre vezénylik, már had­
nagyi rangban, hol pár heti harc után megsebesül. Balkarján kapott
lősebével néhány hétig Karánsebesen van kórházi ápolás alatt, majd
helyi szolgálatot teljesít és december végén újból felkerül a harctérre.
Részt vesz a kárpáti téli csatákban, mígnem 1915. március elején
orosz hadifogságba kerül, s jelenleg Elabouga városában (Wjätka kor­
mányzóság) van,
7. Fodor Ferenc dr. r. tanár az általános mozgósításkor mint
póttartalékos vonult be a nagyváradi 4. sz. honv. gy. ezredhez. Be­
tegsége miatt kórházba utaltatván, az ott eszközölt felülvizsgálat alap­
ján mint katonai szolgálatra alkalmatlan, 1914. aug. 25-én elbocsátta­
tott. Az 1915. márc. hóban tartott népfelk. szemlén újból besoroztatván,
beosztatott a honvédséghez, — a tanári testület minimális létszámára
való tekintettel azonban a nm. Honv. Min. 359.620/4. 1915. sz. ren­
deletével a népfelk. tényleges szolgálat alól bizonytalan időre fel­
mentetett.
8. Kis Albert r. tanár. 1914. július 31-én vonult be Kézdivá-
sárhelyre az újonnan felállított 24. népf. gy. ezr. 111. zászlóaljához
mint tiszti vizsgálatot tett népf. hadapródjelölt. Itt a gazdasági ügyek
vezetésével és az élelmezési szolgálattal bízták meg. Augusztus 25-én
indult zászlóaljával az orosz harctérre. Stanislaun át a Dnyeszterig
jutottak, hol a zászlóalj az óriási orosz túlerővel szemben az emléke­
zetes halicsi hídfőt tartotta. A rettenetes nyomásnak, — mint isme­
retes, — csapataink egyelőre engedni voltak kénytelenek, s igy Kalu-
szon, Stryjen, Drohobyczon, Samboron át visszavonultak a lupkowi
16
nyeregig. Az erőltetett meneteléstől és ezzel járó ellátásbeli zavaroktól
vérhas és kolera üt ki az ezredben, amit azonban a szigorú egész­
ségügyi szolgálat hamarosan elnyom. A hazai földtől mintegy meg­
erősödve ellentámadásba megy át az ezred és Chyrowig nyomni előre,
hol 21 napig tartotta fenn a végeszakadatlan áradatban előretörő
ellenséget. A rettenetes harcokban erősen megfogyatkozott ezredet
Sanok-ra, majd Mezőlaborcra rendelték vissza s ott feloszlatták. Kis
Albert a debreceni 3. honv. gy. ezr.-hez került, hol az ezred élelmező
tisztje mellé osztatott be. Pár hétig a Beszkidek gerincén tartották
fel az ellenséget, sőt egy Ízben a Dukla-szoroson át egész Krasznóig
visszanyomták az oroszt, de ez előnyomulás az általános hadihelyzet
folytán még nem volt kihasználható. Január közepén pár napi szabad­
ságot kap a megszűnt 24. hov. gy. ezr. 3. zászlóalja gazdasági szá­
madásainak elkészítésére. A számadásokat, — noha annak idején a
harcok borzalmas hullámzása között, ezer nehézséggel kellett ellátni
teendőit, rendben benyújtva, február 6-án hadnagygyá lépett elő,
s a hó közepén már az uzsoki szorosnál, a hírhedt Oblastye magas­
laton van ezredével. Az ezredből innen két zászlóaljat egy más ez-
redbeli zászlóaljjal Határszögre vezényelnek, s ez új ezred önálló élel­
mező tisztjévé Kis Albertet nevezik ki. A gorlicei áttörés után Anna-
bergen át Tucholkára kerül az ezred s a híres 1. porosz gárda diví­
ziónak lesz a 22. honv. gy. ezreddel egyik dandára. Három hét alatt
a kétségbeesetten védett Stryjig nyomultak előre, s nehéz harcok után
a Dnyeszteren is átkelve, július 5-én már a Zlota-Lipa mellett
állnak. Augusztus végéig tartják ezt az állást. Ugyanekkor az ezred
éleim, tisztségétől felmentve az I. zászlóalj gazdasági hivatalához
osztatik be. Augusztus végén az ezred újból előbbre nyomul a Szereth
melletti Zaloscéig, hol október végén mint tartalék végre pár napi
pihenőhöz jut. November 1-én azonban már Siemikowcéhez rendelik.
Ott részt vesz ezredével a most már történelmi emlékezetű, 3 nap
és éjjel tartó ütközetekben, hol a tízszeres túlerőből a hivatalos jelentés
szerint 8000 orosz esett el az alig 2 3 km.-nyi vonalon. Ezután is­
mét egy rövid pihenő következik, a hó végén már ismét Buczacz-
nál állnak. Itt 1916. január 14-én — az orosz Szilveszterkor, — egy
ittas állapotban rohamra küldött s túlnyomó számú orosz csapattal
vívnak nehéz csatát. Két hónapig maradtak ott, mig végre március
elsején néhány heti pihenőre Bobolincére kerültek mint ezredtartalék,
ápr. végén azonban újból a tözvonalba vezényeltettek.
Egyébként Kis Albert 1915. októberétől a 11., majd az I. zászló­
alj gazdasági hivatalának főnöke volt, f. é. február 21-én áthelyezte­
tett a 22. honv. gy. ezredhez, hol az élelmező tiszt helyettese s a
 17
csapat vonatparancsnoka lett. Mint az előadottakból látható: a háború
kezdete óta megszakítás nélkül s rendkívül súlyos körülmények közt
a harctéren teljesít szolgálatot.
9. Rudas Jenő r. tanár. 1914. aug. 2-án, mint a cs. és kir. 26.
gy. ezr. tart. hadnagya Esztergomba vonult be, hol a pótzászlóalj 2.
századához osztatott be; majd aug. 10-én a III. menetzászlóalj 10.
századának parancsnoka lett. Eleinte a legénység kiképzését vezette,
majd az első fogolyszállítmányok őrzésével bízatott meg. Szept. 24-én
indul századával az orosz harctérre. Bártfa vidékén való rövidebb
táborozás után elindul a menetzászlóalj, hogy az Iwangorod alól
visszavonuló ezredhez csatlakozzék. A sokszoros orosz túlerő előnyo­
mulása részünkről nagyobb átcsoportosításokat tesz szükségessé. Rudas
Jenő, — akkor már mint a 111. tábori század parancsnoka, — száza­
dával folytonos utóvéd-harcokban áll az orosszal ez átcsoportosítások
fedezése céljából. Ostrowtól a lysa-gorai magaslatokon a Nidáig tar­
tott e visszavonulás, hol az erősítések megérkeztével a Dankl-hadsereg
megkezdte az ellenoffenzivát. Rudas hadszakasza Szuloszovánál áll s
folytonos támadásaival sikerült a velük szembenálló nagyerejü orosz
gárdacsapatot jóval visszavetni. Mivel azonban a lendületes támadás
folytán csapata elvesztette a hátrább maradt szárnyakkal az össze­
köttetést, kénytelen volt visszavonulni előbbi állásaiba, hol erősítést
kapván, november 25-én újból megkezdte a támadást, melynek során
ő is megsebesült: bal 3. és 4. felső bordája között találta egy golyó,
mely áthatolt a tüdőn, átfúrta a balkar mozgató idegét és a lapocka
csontnál oldalt fordulva áttörte azt. Katonái, kik humánus, igazságos
bánásmódjáért és mindenre kiterjedő gondosságáért nagyon szerették,
folytonos golyózáporban viszik a kötöző helyre, honnan Olkuszba
kerül. Innen egy kórházvonattal Bécsbe jutott, hol a 2. sz. helyőrségi
kórházban 8 hétig feküdt.
A lövés folytán balkarja, s különösen a kézfő elvesztette aktiv
mozgási képességét. A csapást egy panaszos szó nélkül tű r i: „Mások,
irja egyik levelében, — még sokkal többet vesztettek, s különben
is a haza egész életünkkel rendelkezik.“ Pedig neki, a lelkes zenész­
nek, ki ritka ambícióval és hivatottsággal kezelte a zenekari dirigens
vezénylő-pálcáját az intézet és a Karánsebesi Dal- és Zeneegylet
zenekarában, kétszeresen súlyos veszteség balkezének bénasága.
Bécsből a marosvásárhelyi katonai alreáliskolába vezényeltetett
tanári szolgálatra. Ily minőségben léptették elő főhadnaggyá 1915.
júl. 1-én. A f. é. január hó 1-én a kassai cs. és kir. katonai főreál­
iskolába helyezték át, hol jelenleg is tanít, ellátva nehány hónapon
át az intézet gazdasági teendőit is. Marosvásárhelyi működésért elis-
2
18

merő dicséretet kapott, harctéri szolgálatainak elismeréséért kitüntetésre

elő van terjesztve.
10. Schummer Szilárd r. tanár, 1914. július elején fegyvergyakor­
latra vonult be Aradra, honnan a mozgósításkor Temesváron kellett
jelentkeznie mint élelmezési járulnok-nak (Verpflegsakzessist). Augusztus
20.-ig a szerb határon, attól kezdve egész máig Galíciában, Felső-
Magyarországon, Porosz-Sziléziában, Oroszlengyelországban és Litvá­
niában teljesít szolgálatot, tehát a háború kezdete óta megszakítás
nélkül a harctéren van. Előbb a VII. hadtest, majd a II., később a
VI. Armee-Etappenkommandó s végül a 6. Quartiermeisterabteilung
élelmezési intézeteihez van beosztva. 1915. aug. 20.-án Verpflegsoffi-
zial-lá nevezik ki (élelmezési tiszt). Jelenleg a Hindenburg hadseregbe
beosztott egyik magyar-osztrák egységben teljesít éleim, tiszti szolgá­
latot az orosz Baranovitschi közelében.
П. Szabad Ferenc r. tanár. 1914. július 28.-án mint tartalékos
hadnagy vonult be Sopronba a cs. és kir. 76. gy. ezred pótzászló­
aljához.
július 31.-én indult le az 1. tábori zászlóaljjal Sarajevo mellé,
hol az ezred trebinjei zászlóaljának 10. századába osztották be, s szá­
zadával a montenegrói bandák feltartóztatására rendelték ki, akikkel
különösen Brdo és Gelobrdó községeknél volt heves ütközetben. Aug.
22.-én más terepszakaszra vezénylik s Rogaticán át Zvornik felé ha­
ladnak, hol szept. 9.-én átkelnek a Drinán. Megkezdődik aztán az ezer
nehézséggel, súlyos fáradalmakkal és veszedelmekkel teljes benyomu­
lás Szerbiába. Szept. 10.-én és 11.-én az Obodnik hegy elfoglalásánál
15.-én a Milenkó krn nevű fontos magaslat bevételénél volt véres
harcban, ez utóbbi helyen 4 ágyút vesz vissza a szerbektől, kik közül
ütközet után háromszázat temetnek el emberei. Szept. 20 22.-ig súlyos
küzdelmet folytat a zászlóalj a Jagodnya hegy megvívásáért, s a har­
madik nap estéjén a harmadik roham kezünkre juttatja az erősen el-
sáncolt hegyet. A zászlóalj 2 zsákmányolt nehéz szerb ágyúért 2000 К
jutalmat kapott aranyban. A hegyet november 6.-ig* tartják számtalan
ellentámadással szemben. Ekkor megindul részünkről az általános of-
fenziva, melynek során Szabad századával Krupanj-on, Valjevon ke­
resztül folytonos harcok közt nyomul előre, — közben a Siljak nevű
magaslat bevételénél nov. 24.-én és 25.-én, továbbá Rajacnál 28.-án
különösen veszélyes helyzetekből vágta ki magát embereivel. Decem­
ber 3.-án a Mramor hegyen, Gornji Milanovác fölött óriási túlerő öt
órán át tüzel rájuk, emberei egymás után esnek el, egyik elesett fegy­
verével ő maga is részt vesz a kemény tüzelésben, mig végre az est
beálltával ötödmagával szabadul meg a tarthatatlan helyről. A szerbiai
 19

visszavonulás ezután következő szomorú napjaiban éjjel-nappal étlen-

szomjan, percnyi pihenő nélkül öt napig vesz részt az általános visz-
szavonulás fedezésében, mig Valjevóban amúgy is gyönge szervezete
teljesen lecsigázva és láztól gyötörve nem bírta tovább a fáradalma­
kat. Az ub-i tartalék tábori kórházba került, honnan kérésére Karán-
sebesre szállitották. Január 20.-ig itthon feküdt gyomor-, és tüdőbajjal.
Jan. 21.-én újból bevonult a pótzászlóaljhoz Bécsbe. Február 8.-ig
ujonckiképzéssel foglalkozott, mikor magas lázzal újból kórházba ke­
rült, hol május 11.-én augusztus 15.-ig szabadságolták. Ekkor ismét
bevonult pótzászlóaljához s négy heti kiképzői szolgálat után beosz­
tották a XV. menetszázadba mint századparancsnokot. Okt. 5.-én in­
dult el Bécsből; részt vett a második szerbiai offenzivában, melynek
során Grockán, Mladenovácon, Topolán és Kragujevácon át Koricaniig
haladt századával előre. Itt régi belső bajaihoz újabb betegséget kap­
ván, mely menetelésre képtelenné tette, a belgrádi kórházba küldetett.
Nov. 19.-tői dec. 9.-ig volt itt, s innen újból visszament ezredének
pótzászlóaljához. Rövid kiképzőtiszti működése után ismét beosztották
a XX. menetszázadba, melynek parancsnoka lett. Elindulása előtt
azonban ismét kórházba kerül, hol márc. 2.-án felülvizsgálaton csapat­
szolgálatra alkalmatlannak minősítik. Közben Bruck-Királyhidán is
volt pár hétig kiképző tiszt. F. é. május hó végén a marosvásárhelyi
katonai alreáliskolához vezényelték be tanári szolgálatra. — Kitünte­
tésre több ízben előterjesztetett, 1915. január 1.-én „Armee-Belobung“-ot
kapott. 1915. július 1.-én főhadnaggyá neveztetett ki.
12. Weigl Géza r. tanár. A részleges mozgósításkor vonult be
mint a cs. és kir. 6. sz. vártüzérezred tart. hadnagya. Ütegével aug.
4-én indult Przemysl-be, hol a Werk 1 6-be osztatott be, a vár egyik
legmodernebb páncélos erődjébe. Aug. 18-átóI a külső várövben tarack
és mozsárütegek építtetésével bízzák meg, majd parancsot kap cso­
portja, hogy 20 db. 9 cm-es ágyúval az I. hadsereg tartalékához csat­
lakozzék. Sandomierz mellett, a Visztulánál mint egyik üteg parancs­
noka szeptemberben ő is részt vesz a nagy visszavonulás fedezésében.
Egy állást nyolc napig tartott a túlnyomó számú és gyorsaságú orosz
tüzérséggel szemben, amiért később „bátor és példás magatartásukért“
a szakasz összes ütegei „Armee-Belobungot“ kaptak. j(Az ütközetről
szóló „Gefechtsbericht“ külön is kiemeli Weigl ütegét: „Wier haben
besonders der Batterie Weigl zu verdanken, dass die Russen den
Rückzug ergriffen haben und viele Verluste erlitten.“ A túlnyomó
orosz erő u. i. hátba támadta ütegeinket, s Weigl ekkor ütegét rneg-
fordittatva, szemközt fordult velük s megsemmisítő tűzzel visszaüzte
őket, megmentve ütegeinket az elfogatástól.) Szept. 22-ig tartott a
2*
20

visszavonulás Chmielow, Baranow, Dembyca, Radomysl, Szezuczin és

Bogumilovice községeken át Krakóig. Krakóban 15 cm. ágyukat kap­
tak, s az üteg Krzeslawycénél ment állásba a már Krakó körül fel­
tünedező oroszok ellen. Nov. 22-én új modellü 12 cm.-es ütegekkel
Skatánál, Gorna-Wiesnél, Giebultownál, Plesownál álltak harcban.
Dec. közepén a Lodz-lowici döntés után elmúlván a krakói ve­
szedelem, a Nida partjára, Miasovára került ütegével, honnan a túlsó
part orosz állásait lőtték. Jan. 22-én Chenzinz-nél (mint azt az aznapi
vezérkari jelentés is kiemelte) az üteg szétrombolta a vasútállomást,
hol az oroszok épen bevaggoniroztak. A gorlicei áttörés után Jedrzejow,
Pincow, Sztasow-on át Wygielzowig mentek előre, hol a máj. 17 23-
ig tartó przepiurowi ütközetben vett részt. Az orosz front újabb áttö­
rése után Opatowon túl, Julianownál álltak fel, majd a Visztula jobb
partján Tarlownál kerültek állásba. Itt a németek felváltották őket s
a 4. hadosztállyal délnek indultak. Sandomierzen keresztül Ropczy-
czébe mentek, honnan vasúton Krasznikig szállították csoportját. Itt
a József Ferdinánd-féle IV. hadseregbe nyertek beosztást s ezzel nyo­
multak előre. Lublin alatt a hosszas megerőltetések következtében
kórházba kerül előbb Szülőn, majd Krasnikon. Innen Budapestre jut,
hol az Új Szent János kórházban kezelték július 29-től szept. 18-ig. Ekkor
újból bevonult ezredéhez, s előbb az önkéntesek gyakorlati kiképzését
vezette, majd az 1915. decemberében újonnan felállított tartalékos
tiszti iskola parancsnoka lett, mely minőségben jelenleg is működik.
1915. május 1-én tart. főhadnaggyá neveztetett ki; harctéri szolgála­
taiért kitüntetésre előterjesztve.
*
A felsorolt tanárokon kívül bevonult még Deutsch Ernő dr. izr.
hitoktató is 1915. május 23-án, s Bécsbe osztatott be tábori lelkészi
teendők végzésére.

2. Az itthon maradt tanárok működése

A bevonult tanárok munkáját az itthon maradtak vállalták ma­
gukra, de mivel a mozgósítás következtében csak 6 tanár maradt az
intézetnél, — hogy 8 osztály óráit minimálisan is elláthassuk, két
kisegítő tanerőt kértünk a nm. Minisztériumtól, s azok ki is rendel­
tettek. Így aztán külső ajánlkozásokat, amelyek pedig szép számmal
történtek, — nem kellett igénybe vennünk.
3. Mivel azonban fizikai lehetetlenség volt, hogy a kisegítő két
tanerővel s a tornatanárt nem számítva, összesen 8 tagból álló tes­
tület a tanítást az előirt óraszámban ellássa, -— mint említettük már,
 21

— redukáltuk egyes tárgyak heti óraszámait. Pedig a tanárok kivétel

nélkül heti 24 órát tanítottak, amit a nm. Minisztérium is maxi­
mumként irt elő a háború tartamára — s az igazgató helyettese is
heti 21, majd 23 órát tanított. Ez óraszámok az egész 1914 15. évben
megmaradtak, noha évközben, febr. 6.-án áthelyeztetett az intézethez
Fludorovics Zsigmond r. tanár is, mert viszont ugyanakkor a tanév
végéig szabadságra ment Bereczky Imre dr. r. tanár.
A tanári testület e nagy munkateljesítését a tanker, kir. Főigaz­
gató úr hivatalos látogatásakor nemcsak kerületében, hanem talán az
egész országban is páratlannak mondotta s teljes elismeréssel adózott
a testület lelkes buzgóságának.
A második hadi tanévben — Bereczky Imre dr. visszatérvén
szabadságáról, - 9 tagból állt a testület. Pl — különben is minimális
- létszámbeli gyarapodást azonban nem a munka könnyítésére hasz­
náltuk fel, hanem arra, hogy az óraredukciók lehető mellőzésével a
tananyagot minél teljesebben és intenzivebben elvégezhessük. Ezért
aztán általában a tavalyi magas óraszámok maradtak meg (6 tanár
heti 24, 2 pedig heti 23 órát tanított, az igazgató helyettesének heti
20 órája volt). Kalkbrenner Antal igazgató 1915. okt. 23.-án a harc­
térről haza rendeltetvén, egyelőre 6 óra tanítását vette át. Bereczky
Imre dr. nov 2.-án katonai szolgálatra bevonulván, 23 óráját — ter­
mészetesen újabb redukciókkal a tanári testület itthonmaradt 8
tagja vállalta ismét magára, s Így az óraszámok ismét emelkedtek
(2 tanárnak heti 25, 5-nek heti 24 órája lett, az ig. helyettese heti
20 órát tanított). — Ugyanakkor Kalkbrenner Antal igazgató újból
behivatván helyi katonai szolgálatra, ennek teljesítése mellett heti 3
óra tanítását az intézetnél is ellátta.
Bereczky Imre dr. felmentése után, 1916. január 2-tól ismét hely­
reállt a régi rend. mig Kalkbrenner Antal igazgató is felmentetvén,
1916. február 1-óta az eddigi redukciók fokozatos megszüntetésével
az óraszámok igy alakultak: az igazgató heti 12 órát tanított, 3 ta­
nárnak heti 23, 4 tanárnak heti 22, s két tanárnak heti 21 órája volt.
Természetes, hogy mikor 8 tagból állott a testület, az esetleges
helyettesítések ellátása a testület részéről teljesen lehetetlen volt, —
miután minden tanítási órában minden tanár el volt foglalva; —
emiatt szüneteltek az intézetben a hagyományos gyakori hospitálások
is. A helyettesítéseknél Schultz István r. kát. és Tóth Lajos ref. hit­
oktatók segítették ki az intézetet, kik az ezirányú felkéréseknek min­
denkor készséggel tettek eleget.
Itt említjük meg végül, hogy a román ny. tanára szintén hadba-
vonulván, a román nyelvi órák ellátására Christea Miron dr. g. kel.
22

püspök úr felkérésére Cornean Kornél dr. protodiakonus, szentszéki

titkár és Popa Pál szenszéki számvevő díjmentesen vállalkoztak, s a
nm. Minisztérium 169.525. V 914. és 78.733. V 915. sz. engedélyével
mindkét háborús tanévben önzetlen buzgalommal és pontosan végez­
ték heti 5, illetve 4 órában.
*
4. A háborúnak az egész nemzeti életet átalakító atmoszférája is­
kolánk falai közé is természetszerűen behatolt, iskolánk is egy eleven
darabja lett a nemzeti életnek, s ütőereivel belekapcsolódott annak
vérkeringésébe. A tanári kar, — tudatában lévén a munkájáért való
történelmi felelősségnek, — minden erejével rajta volt, hogy a világ-
alakitó eseményeket nevelő értékűvé téve juttassa el és gyökereztesse
meg az ifjúság lelkében. Nem zárkóztunk tehát el a külső világ elől,
sőt ellenkezően, kitártuk az ablakokat s a napi események hullámzása
szerint ugyan, de az isteni Gondviselésbe vetett meg nem ingó hittel
és a győzelem reményének vesztalángját rendületlenül táplálva együtt
éltük át az egész nemzettel az öröm és gyász lelkeket próbáló és
egybeforrasztó napjait.
Egyrészt a harctérre került tanítványaink megindítóan derék és
hősies viselkedésére, másrészt az itthonmaradtak munkás áldozatkész­
ségére, ez örök büszkeségünkre szolgáló tényekre, — mikről később
lesz részletesebben szó, — mutatunk csupán reá annak bizonyságául,
hogy ebbeli igyekezetünk nem maradt gyümölcstelen, hogy a nem­
zeti próbatét e válságos, nagy napjaiban intézetünk szilárdul megállt
alapjain, s hivatását híven betöltötte.
A hadszínterek nevezetes eseményei sohsem maradtak felemlítés
és kellő magyarázat nélkül, s gondunk volt rá, hogy az események
nyújtotta tanulságokat eljuttassuk tanítványainknak a nagy időkben
kétszeresen fogékony leikéhez. Megtettük ezt naponként, úgy, hogy a
nm. Minisztérium 42.713. V/915. sz. r.-ének teljesítése a világháború
tanulságainak az ifjúsággal való megismertetése ügyében, — amit
nálunk 1915. máj. 22-én az évzáró ünnepélyt megelőzően Kölönte
Béla r. tanár végzett, csak ünnepélyesebb összefoglalása volt az
év egész folyamán elmondott számtalan hasonló felvilágosításnak és
intelemnek.
A bevonult tanárok, majd később a bevonult tanulók cime ki
volt függesztve a hirdető táblán, sorsukról mindig értesítettük az ifjú­
ságot — nevezetesebb események előfordultakor az egész intézetet
egybegyűjtve — s gondunk volt a velük való összeköttetés fenntartá­
sára és minél sűrűbb érintkezés ápolására. Osztályokkal, — s iskolai
gyakorlatként is — többször írattunk leveleket a harctéren levő taná-
 23

rokhoz, s látni kellett azt az örömet, meghatott büszkeséget, amit a

harctérről érkezett válasz az osztályoknak okozott! Az ilyen kapcsok
mindennél jobban hozzáfűzik a tanulót a tanárhoz és az iskolához.
Bevonult diákjainkkal állandóan és élénk levelezésben voltunk
és vagyunk; nincs is szabadságramenő tanulónk, — ha ki is került
már az intézetből, — aki, nem egy esetben nagy kerülővel is, intéze­
tünket föl ne keresné. Leveleik eleven bizonyítékai annak, hogy az a
sok szeretet, az a meleg közvetlenség, a hivatalos kötelességen messze
túlmenő érdeklődés és foglalkozás a tanítványokkal, ami intézetünk­
nek szép hagyománya, fogékony lelkekre talált. Az ifjúság, amelynek
nagyrésze igen szerény viszonyok közül s kultúrában még sajnosán
elmaradt néprétegből került hozzánk, — szívében jónak, lelkében
nemesnek mutatkozott, a jóságért hálával, a szerétéiért ragaszkodással
fizet, s ha tanulmányait el is végezte nálunk, akkor is az intézet
családi körébe tartozónak érzi magát.
Összeírtuk azon tanulókat, kiknek családfenntartója bevonult s
nemcsak anyagi támogatással iparkodtunk rajtuk segíteni ott, ahol
erre szükség volt, hanem tanulmányaik, viseletűk fokozott ellenőrzé­
sével, tanácsokkal, útbaigazításokkal is igyekeztünk némikép pótolni
a bevonult szülők hiányát.
A háború kezdete óta szüntelen buzdítjuk az ifjúságot az áldo­
zatkészségre, s hogy szavaink eredményesek voltak, alább számszerű
kimutatások fogják igazolni. Szerveztünk fémgyűjtést, s fáradságos
munkával 2 hold földön kertészeti telepet létesítettünk, háborús iskolai
ünnepélyeket rendeztünk, - amikről mind alább lesz elszámolás, —
a lehetőség szerint eljártunk besorozott taníványaink katonai ügyeiben,
s összeköttetésbe lépett az intézet a budapesti Uránia-szinházzal
is háborús tárgyú darabjainak az ifjúság részére való bemutatása vé­
gett. Ez utóbbiak során előadattak a következő Uránia-darabok: 1.
Nagy szövetségesünk, Németország. (Vészi M.) 2. Az orosz-japán há­
ború. (Strausz A.) 3. Mi barbárok. (Tábori K.) 4. Magyarok a hábo­
rúban (Tábori), a két utóbbi a szerző előadásában. Iskolai ünne­
pélyeken, melyek természetesen mind a háború eszmekörében
mozogtak, ünnepi beszédeket tartottak: Kalkbrenner Antal igazgató,
Gajda Béla és Kölönte Béla több ízben, továbbá Fodor Ferenc, Gál
Kálmán, Schillinger Albert, Fludorovics Zsigmond és Zolnay Dezső
tanárok.
Az elmaradt tornaórák némi pótlására az 1915 16. év elején a
III.—VII. osztály tanulóiból Fodor Ferenc dr. r. tanár vezetése alatt
megszerveztük az ifj. cserkész-csapatot, amely mindaddig működött,
mig a nm. Min. 130.480. V 915. sz. rendelete értelmében létesített
24
rendszeres kirándulások az I. V. osztályban és a katonai gyakorlatok
(138.296. V/915. vkinin. r. alapján) a VI Vili. о.-ban föl nem vál­
tották. A katonai gyakorlatokat Futó Dezső honv. főhadnagy, majd
Gerő Sándor főhadnagy és Szabó Béla hadnagy urak nagy ambíció­
val és kiváló sikerrel vezették. A miniszteri rendeletben előirt anya­
gon kivül a céllövésben is kiképzést nyertek Hajek Károly ezredes,
állomásparancsnok úr előzékeny támogatása folytán diákjaink, kik
ebbeli ügyességüket az egész honvéd tisztikar és nagy közönség jelen­
létében május hó 14-én mutatták be a katonai lövőtéren.
5. A tananyag nyújtotta lehetőségeket mindenkor megragadtuk
a jelen eseményekkel való kapcsolat létesítésére, s igy nem volt jó­
formán óra, hol valami „faijon de parier“ révén a háború mint kon­
centráló középpont, szóba ne jött volna. Különösen a felsőbb osztályok
történettanításának — s itt is elsősorban a VII. és VIII. osztályban,
volt jóformán tengelye a világháború okainak nyomozása és értelme­
zése, amire a kisebb gyermekek értelmének megfelelően a II., III. o.
földrajz tárgyalásánál is gyakran kitértek a tanárok, s ezenkívül főként
a magyar és németnyelvi oktatás talált igen sok vonatkozást és kap­
csolatot a mai nagy eseményekkel, amelyek erkölcsi oldalait a hittani
oktatás is természetesen szépen értékesítette.
Mint a tanulók gondolat világát erősen foglalkoztató és gyü­
mölcsözően fölhasználható tárgykörből, gyakran adtunk fel a hábo­
rúval kapcsolatos kérdéseket is Írásbeli kidolgozásra, még pedig a
következőket: III. osztály: Levél hadbavonult tanárunkhoz. A háború
címmel ugyanitt kidolgoztattuk a Gyermektanulmányi Társaság által
kitűzött kérdéseket 2 dolgozatban. IV. osztály: Háborús szünidőn. A
háború. (Felelet feltett kérdésekre.) V. o sztály: A háborúról. Emlék­
beszéd egy elesett hős felett. A háború és a kultúra. A háború Homé­
rosznál. Egy sebesült elbeszélése. VI. osztály: „Mindnyájunknak el
kell menni!“ A háború első napjai. Szabadon választott háborús tár­
gyú dolgozat. Hadbavonuló katonák búcsúja. VII. osztály. „Fegyverre,
fiúk!“ Szabadtárgyú háborús dolgozat. „Minden ország támasza, talp­
köve a tiszta erkölcs.“ Nagy Frigyes uralmának mit köszönhet a had-
banálló Németország? Nagy Péter politikájának jelentkezései a mai
világháborúban. „A magyar név megint szép lesz.“ „Ha majd elfárad
a vész haragja . . „Lesz még egyszer ünnep a világon!“ VIII. osztály:
„Isten, király, haza.“ Háború és béke. A háború okai. Múltúnk és
kötelességeink. A háború tanulságai.
Háborús vonatkozásúak voltak érettségi latin ny. feladataink is,
(Cicero: De officiis 1. I. 22. A béke művei maradandóbbak a hadi
tetteknél. Livius: IX. 5 -6. Az itáliai sereg megszégyenítése Caudium-
 25
nál.) valamint a háború eszmekörében mozogtak az 1915 16. évben
első Ízben megalakult „Ifjúsági Széchenyi-kör“ pályatételei közül is
a következők: 1. a) A magyar lélek és a háború, b) Ünnepi meg­
emlékezés az intézet hősi halált halt két tanáráról, c) A világháború
magyar költészete, különös tekintettel Gyóni Géza verseire. 2. a)
Tibullus béke-elégiája. (1. 10.) b) „Dulce et decorum est pro patria
mori!“ (Szabad fogalmazás.) 3. Deutsche Kulturarbeit im Weltkriege.
4. A háborús román népdalok ismertetése. (Cioloca D. dr. gyűjtésé­
ből.) 5. A magyarság balkáni politikája a múltban és várható szerepe
a győzelmes béke esetén. Az önképzőkör évközi háborús jellegű
működéséről alább szólunk.
6. Háborús emléktárgyak gyűjtését intézetünk is megkezdte, az
eredmény azonban csekélynek mondható.
7. Bár városunkban, mint külső hadműveleti területen, — hol
állandóan nagyszámú katonaság tartózkodott, — s ahol több Ízben
nagyobb csapatösszevonások is voltak, - fokozott mértékben éreztük
a háborúval járó súlyos anyagi helyzet óriási nehézségeit, mely sok­
szor a puszta megélhetést is problematikussá tette számunkra, — a
tanári testület mindazáltal valóban képességein felül kivette részét
mindazon társadalmi akciókból, melyek a háborúval összefüggésben
valamely jótékony cél érdekében indíttattak.
Az itthonmaradt csekélyszámú tanári kar összesen mintegy 1400
К-át fordított sajátjából háborús adakozásokra, mig a hadi kölcsön
jegyzésében a következő összegekkel szerepeltek: az I. hadi kölcsön­
ből 4800, a 11-ból 800, a III-ból 3100, a IV-ből 9200, összesen 17.900
К-t jegyeztek (A hadbavonúlt tanárok adakozásai és jegyzései ez
összegekben természetesen nem foglaltatnak benn.)
Nem jószándékunkon, — anyagi erőink korlátoltságán múlt, hogy
többet nem tehettünk.
8. Noha a tanári testület minimális létszáma miatt az amúgy is
megsokasodott és megnehezedett teendők, — melyhez az új épületben
való elhelyezkedés és berendezkedés ezer ügye-baja is járult, — mond­
hatni maximális mértékben nehezedtek minden egyes tanárra, - a
testület az iskolán kivid is lelkes ügybugósággal vette ki részét,
amennyiben erre alkalom kínálkozott, — a társadalom háborús tevé­
kenységéből is. E tekintetben a következő adatokat jegyeztük fel :
A helybeli Vöröskereszt-egyesület 1914. évi augusztus hóban
való újjáalakításakor Gajda Béla tanár mint az Egylet titkára az
újjászervezés összes adminisztratív ügyeit végezte. Majd a város kö­
zönsége által Bordán Oktáv polgármester kezdeményezésére felállított
540 ágyas Vöröskereszt kórház létesítésének hírlapi és társadalmi
26

előkészítésében segédkezett; a kórház felügyelő bizottságának jelenleg

is tagja. Ugyanő mint titkár működött a Hadbavonultak családtag­
jainak Helyi Segítő bizottságában, s a „Katonák napjá“-nak rendezésében.
Igen értékes háborús vonatkozású tevékenységet fejtett ki a tanári
testület a helybeli Szabad Lyceumban. A háború kitörése ezt a már
négy év óta nagy sikerrel és szép eredményekkel működő egyesületet
is válságos helyzetbe hozta, azonban a tanári testület, — átérezve az
általa alapított és eddig is fenntartott egyesület fontos hivatását, lét­
számának felére fogyása és nagy elfoglaltsága ellenére is elhatározta,
hogy folytatni fogja szabadlyceális tevékenységét. A két évben össze­
sen 27 lyceumi előadás volt, melyek közül 23-at a tanári testület
tagjai tartottak, természetesen valamennyit a háborúval kapcsolatos
kérdésekről. Célunk és igyekezetünk az volt, hogy a közszellem egyet­
értése és lelkesedése fenntartassék, s a háborúval kapcsolatos nagy
problémák és jövő feladatok iránt az érdeklődés és áldozatkészség
fölkeltessék és fokoztassék. Előadásainkat az intézet tornatermében
tartottuk s azok látogatottsága minden várakozáson felül állott. E
tekintetben a második cikluson különösen a közben városunkba he­
lyezett 18. honvéd gy. ezred tisztikarának tartozunk teljes elismeréssel
és köszönettel, mely törekvéseinket melegen felkarolva minden elő­
adásunkon mondhatni testületileg jelent meg. Előadásaink a követke­
zők voltak: Bárdos Rezső: A szláv néplélek. Benigny Gyula d r.:
Galicia. Deutsch Ernő d r.: A háború az ókor keleti népeinél. Fehér
G éza: A szikratávíró. Fludorovics Zsigmond: Hadi árvák védelme.
Fodor Ferenc dr.: A kárpáti orosz betörések földrajza. Az Adria-kérdés
és a magyar tengerpart. (2 előadás.) Hazánk földrajzi helyzete és a
világháború. Gajda Béla: A világháború eseményei. (2 előadás.) Az
olasz háború és szintere. (2 előadás.) Gondoskodás rokkant katonáink­
ról. (Ez előadáson a helybeli kórházakból és lábbadozó telepről 40
rokkant katona is jelen volt, s az előadás 10 és 20 filléres belépő­
díjaiból s önkéntes adományokból 100 К-t küldött be az előadó a
budapesti rokkant-iskola javára.) Kölönte Béla: A világháború okai.
Az 1870 7 1-i német-francia háború. A keleti kérdés. (2 előadás.)
Ovenden Sándor: A technika szerepe a világháborúban. Schultz Ist­
ván: A háború lélektana. Zolnay Dezső: A népek rokonsága és a
háború. (2 előadás.)
A háborús Uránia-előadásokról, melyek a nagyközönség részére
is megtartattak, fentebb már volt szó.
Vármegyénk főispánjának megbízásából intézetünk igazgatósága
látja el a háború kezdete óta a sajtótermékek postai szállításának
ellenőrzését.
 27

A tanári testület egyes tagjai élénk irodalmi tevékenységet is

fejtettek ki a háborúval kapcsolatban. Fodor Ferenc dr. ily vonatko­
zású cikkei az Élet, Uránia, Katholikus Szemle, A Tenger, Ukránia.
Pesti Napló és Temesvári Hírlap c. lapokban jelentek meg; Gajda
Béla a Temesvári Hírlapon és más vidéki lapokon kívül „Az Ujság“-
ba és a „Nyolc órai újság“-ba irt idevágó cikkeket, Kölönte Béla az
„Ukrániá“-ban közölt háborús cikkeket. Külön megemlitendők Weigl
Géza hadbavonult kartársunknak hadi élményeiről „Az Est“-ben és a
„Világ“-ban közölt tartalmas és költői leírásai.
Itt említjük meg végül, hogy a tanári testület tagjai közül Bárdos
Rezső az 1915. évi szünidőben a váci járási főszolgabiróságnál műkö­
dött, Gajda Béla pedig az 1915. és 1916. nagy szünidőben Karánsebes
r. t. városnál jelentkezett önként közigazgatási szolgálatra, s egy ta­
nácsosi ügykör ellátásában segédkezett.
*

III

Az intézet tanulói
Hadbavonult tanulók
Szivünk megindultan dobog, könyes szemünk fátyolán lelkünk
megilletődött büszkesége sugárzik át, s megremegteti kezünkben a
tollat, mikor intézetünk háborús krónikájának legszebb, legmeghatóbb
lapjaihoz érünk, — mikor fiainknak, tanítványainknak háborús szerep­
lését akarjuk átadni nehány szerény sorban az utókor emlékezetének.
Ma egy éve reszkető, áldásos, imádságos szóval, — lelkűnkön
a vak hadi sors bizonytalanságának fojtogató ködével — bocsátottuk
ki őket az iskola padjairól a harcmezőre, Ábrahámként ajánlva fel
Izsákjainkat az igazság Istenének, — s ma buzgón leomlunk az Úr
előtt, ki velük maradt a nagy viharban, ki büszkeségre fordította
szorongatásunkat, s megáldotta munkánkat a siker és öröm kenetével.
Iskolánk a nagy háború első évében lett teljessé. A mindenség
Urának kitudhatatlan akaratából első tanítványainkat, intézetünk méh­
kasának első raját, — nem irányíthattuk a békés életpályák ösvényeire,
s nem tehettük ezt, — fájdalom, a másodikkal sem ,.— hanem a
hadakozás úttalan útjaira kellett elküldenünk. „Ver sacrum“-ot, szent
tavaszt kellett fogadnunk első fiainkkal — mint a régi Róma tette
nagy veszély idején s el kellett bocsátani őket egy új haza megala­
pozására.
28

„Nehéz időkkel nehéz kisértések járnak“, de a mi szent tava­

szunk nem maradt meddő, a mi vetésünk nem maradt csirázatlanul,
sőt acélos, dús kalászba szökkent. A háború sötétjében nálunk is
felragyogtak a lelkek tűzei, s fiaink dicsőséges bizonyságot tesznek
magukról, — s talán nem jogtalan önérzettel mondhatjuk, — felőlünk
is: méltóknak bizonyultak bizalmunkra, szeretetünkre, méltóknak isko­
lánkhoz és arra, hogy példák gyanánt állítsuk őket az eljövendő nem­
zedékek elé. Mert bár félig gyermekfővel hívta el őket az élet a leg­
nagyobb és legszentebb férfikötelesség teljesítésére, — a harctérről
hozzánk irt lelkes leveleik s még inkább tetteik, — melyekhez a dicsérő
jelzőt nagyrészüknél a harctéri kitüntetés adja, azt bizonyítják,
hogy az iskola tanításai fogékony lelkekre találtak: a mi idegenajkú,
de magyar lelkű fiaink ifjúi lelkesedéssel, s férfias becsülettel és ki­
tartással teljesítik kötelességüket.
Alább közöljük azon adatokat, melyeket tanítványaink eddigi
katonai pályájáról be tudtunk szerezni. Az adatok nem teljesek, — a
forgalom nehézkessége és egyéb okok elég magyarázatot nyújtanak
erre, de igy is értékesek és drágák nekünk, mert jutalmazva látjuk
bennük minden fáradalmunkat, aggódó gondjainkat és mert katonás­
kodó fiaink példája által — „mint kaszáláskor virágillattal a rét“ -
az áldozatkész hősiség szellemével telik meg iskolánk, s e szellem­
ben rejlő nagy erkölcsi tőkét az intézet a jövendő nemzedékek áldo­
zatos kötelességteljesítésre és rendületlen hazaszeretetre való neve­
lésénél a közeli példaadás eleven erejénél fogva dúsan gyümölcsöz-
tetheti.
Az intézet, — mint a Gracchusok anyja gyermekeire, — öröm­
teli, nemes büszkeséggel mutat hadbanálló fiaira: „íme, az én kin­
cseim/“ — de a harcterek fáradalmait és életveszedelmeit szenvedő
hős fiainknak is ez legyen a legnagyobb jutalom: az iskola hálás em­
lékezése. Érezzék ők is minden gyötrelemért, inségviselésért kárpó­
tolva magukat azzal, hogy intézetünkben a történelem hőseiről szólva
áldó imádság mellett mondják el majdan az ő neveiket is, mikor
hazaszeretetre és áldozatra akarják tanítani az ifjúságot, — s legyenek
büszkék arra, hogy ők férfiasán, becsülettel viszonozták azt a sok jót,
amiben a magyar állam gondoskodó keze tanulói pályájukon őket
részesítette.
Ennek az önérzetnek felemelő tudata lelkesítse tettekre továbbra
is őket hadi utaikon s majdan a békés munka napjain is és ha igy
lesz, ezentúl is velük marad az Úr segítő kegyelme, amint kisérni
fogják őket továbbra is az egész iskola-család áldásai, szeretete és
im á i! . ..
 29
Adatszerüleg egyelőre a következőket közölhetjük bevonul tanít­
ványainkról :
1. Önként jelentkezett katonai szolgálatra 6 tanulónk: Dérer
Gyula VII., Gurgu Mihály, Ligeti Károly, Schiff Emil, Stengu Szilárd,
Weszely Hermann VIII. о. t. Katonai szolgálatra csak Dérer, Ligeti
és Weszely léphetett be rögtön a jelentkezés után, — a többiek nem
vétettek fel, csak a későbbi szemlék alkalmával soroztattak be, s igy
róluk csak a következő pontban lesz szó.
1. Dérer Gyula (szül. 1895.) 1914. december 1-én vonult be a
m. k. 16. honv. gy. ezredhez Besztercebányára. Március 1-én két hó­
napra Miskolcra kerül tart. tiszti iskolába. Ennek befejeztével a buda­
pesti helyőrségi kórházban operáción megy keresztül. Egy hónap
múlva visszakerült ezredéhez, s június 30-án felkerült az orosz harc­
térre mint hadapródjelölt. Részt vett az orosz front áttörésében és
Kolipini-nél (Galicia) egy dum-dum golyótól lábán megsebesült. Szep­
tember közepéig a jaroszlaui, colini, prágai és zólyombrezói kórhá­
zakban gyógyították, s akkor újból bevonult. November 5-én az olasz
harctérre vezényelték, hol a 29. népfelk. gy. ezredhez osztották be.
S. Michelénél részt vett a IV. isonzói csatában, majd a görzi hidfőnél
és Doberdónál az V-ben. Ez utóbbi helyen igen súlyos tűzben mint
rajparancsnok sokszorosan túlnyomó ellenséges erőt vetett vissza, noha
egy nehéz gránát légnyomása őt is a levegőbe röpítette. Hősies maga­
tartásáért a nagy ezüst vitézségi éremmel tüntették ki, amit József fő­
herceg adott át neki. Jelenleg zászlósi rangban van ugyanott s a rend­
kívüli érettségi tanfolyamra szabadságoltatott.
2. Ligeti Károly (szül. 1895.) Bevonult 1915. okt. 15-én Jicinbe,
a cs, és kir. 43. gy. ezredhez. Gyakorlati kiképzése után a XIX. me­
netszázaddal csakhamar az olasz harctérre kerül, hol f. é. május hó
elején került Doberdónál a tűzvonalba, majd a hó végén betegen
kórházba jutott s előbb Laibachban, majd Budapesten volt kezelés
alatt.
3. Weszely Herman (szül. 1894.) 1914. október 26-án vonult be
Karánsebesre a cs. és kir. 43. gy. ezredhez. A tiszti iskolát itt a
VIII. osztályra magánúton való jeles eredményű előkészüléssel egy­
idejűén elvégezvén, 1915. májusban az olasz harctérre vezényeltetett.
A doberdói fronton harcolt s jelenleg is ott van mint zászlós. Számos
ütközetben vett részt, egy Ízben meg is sebesült; s vitéz magatartá­
sáért a nagy ezüst vitézségi éremmel van kitüntetve.
*
30

2. Besorozott tanulóinkról e következő táblázat ad áttekintést:

Sorozásra került a Alkalmas lett a

Évfolyam III. IV. V. ! VI. VII. VIII. I-VIII III. IV. V. VI. VII. Vili. I-VIII

osztályból osztályból

1892. 1 1 1 1
1893. 6 6 6 6
1894. 1 2 7 10 1 7 8
1895. 1 3 17 21 1 3 16 20
1896. 7 10 17 6 10 16
1897. 3 1 8 6 13 31 2 1 8 6 13 30
1898. 1 7 4 7 19 4 3 5 12
Összesen 3 1 1 17 22 61 105 2 1 —
14 18 58 93

Az adatok, az önként jelentkezettek beszámításával, összesítve

vannak a két évről olyképen, hogy akik VII. vagy VI. o. korukban
soroztattak, de csak a VIII., ill. VII. osztályból vonultak be, ez utóbbi­
ban vannak feltüntetve; s ugyancsak a VIII. osztálynál vannak azok
is feltüntetve, akik a VII-ben vonultak ugyan be, de az 1915/16. évben
a VIII. o.-ról vizsgálatot tettek.
A két tanév ifjúságából soroztatott tehát összesen 105 (19 3°/0)
s bevált 93 (17 %). A sorozottak közül 89 °/0 lett alkalmas.
A besorozott 93 tanuló közűi 13 (Antal Gergely, Baba Trifon,
Caljun János, Duicu János a VIII, Novakovics Romulusz, Armás Má­
tyás, Sandru Liviusz, Siklován Miklós a VII., Gabriel Viktor, Nova-
cseszku Döme, Ognanovics Péter, Torna Korjolán és Vernikeszku
Aurél a VI. osztály elvégzése után) g. kel. papnevelő intézetbe irat­
kozván be, a katonai szolgálat teljesítése alól föl vannak mentve, s
igy végeredményben 80 tanulónk vonult be a két tanévben.
Bevonult tanulóink közül a 913. ein.,915. sz. min. r. értelmében
vizsgálat nélkül addigi előmenetelük alapján hadi bizonyítványt kap­
tak az 1914.15. évben a következő 1895. és 1896. évf.-beli tanulók,
kik 1915. május 15-én katonai szolgálatra bevonultak : a) Baiu Sándor,
Boros Géza, Capusa Eftimie, Pungila Elek, Radulescu Izsák, Schiff
Emil, Schreiber Márkus, Selegianu Liviusz, Trompler János, Ungur
Szilviusz, Vájná Ernő, Vaszin Athanász rendes és Closan Mihály,
Gurgu Mihály magántanulók a Vili. osztályról. E tanulók összes kö­
zépiskolai előmenetelük alapján vizsgálat nélkül érettségi bizonyítványt
is kaptak, b) Baderca Luicán, Constandinovics Traján, Ilescu Pál,
 31

Izsák Miklós, Popistiu János, Stroiescu János, Stuiber Boldizsár, Talpes

Péter VII. oszt. tanulók és c) Daia Flóris VI. oszt. tanuló. Összesen
15 tanuló.
Az 1915/16. isk. évben a 48.230. V 915. sz. min. r. alapján a
következő 1898. évfolyambeli tanulók kaptak 1916. május 29-én való
bevonulásuk folytán hadi bizonyítványt: a) Popovics Mircsea, Rech-
nitzer Károly, Sándru Ádám és Tormay Andor VIII. o. tanulók rendes
osztálybizonyítványuk alapján érettségi bizonyítványt, b) Daicoviciu
Szilárd, Csűrei Illés és Pisztrilla Pál VII. o. t. és c) Lazarescu János,
Stroiescu Pál és Tomann Sándor VI. osztályú tanulók. Összesen 10
növendék.
Bevonult tanulóink közül az 1915 16. év folyamán magánvizsgá­
latot tettek : a) a Vili. osztályból: Ciuta János, Constandinovics Traján,
Damseszku Julián, Fűszfás Imre, Hutzl Ferenc, Ilescu Pál, Ligeti Ká­
roly, Mihaiutiu Gergely, Novák Leó, Thiry Kálmán, b) a VII. osztály­
ról: Daia Flóris, Dérer Gyula, Jenea János, Sztroka Damaszkin, Magda
Sándor, с) a VI. osztályról: Magda Sándor, d) a IV. osztályról:
Andrei Miklós, e) a VII. osztályról magánvizsgálatot tett még intéze­
tünkben Körmendy Miklós, ki az ide áthelyezett 18. honv. gy. ezred­
ben teljesít önkéntes belépés folytán katonai szolgálatot.
A nm. Minisztérium 40.962. V 916. sz. rendeletével a hadbavo-
nult s hét osztályt már végzett tanulók részére az érettségi vizsgá­
latra való előkészítés céljából az intézetnél 1916. május 25-től június
25-ig szervezett kurzuson a következők vettek részt: Ádám Dávid,
Csűrei Illés, Daia Flóris, Daicoviciu Szilárd, Damseszku Julián, Dérer
Gyula, Fűszfás Imre, Gaina Dániel, Ilescu Pál, Izsák Miklós, Magda
Sándor, Novák Leó, Paici József, Pisztrilla Pál, Popistiu János, Talpes
Péter, Thiry Kálmán, kik közül heten a harctérről szabadságoltattak
el e célra.
*

Bevonult tanulóink katonai pályájáról névszerint a következő

adataink vannak:

I. 1. Az 1914 15. évi VIII. osztályból:

1. Baiu Sándor (szül. 1895.) Bevonult 1915. máj. 15-én Bécsbe
a cs. és kir. 64. gy. ezredhez. Júl. 10-től aug. 31-ig tart. tiszti iskolában
volt. November 27-én mint hadapród az ezred 17. menetzászlóaljával
az orosz harctérre kerül, ahol — Baranowitschi és Gorodischtsche
között — jelenleg is mint zászlós teljesít szolgálatot. Nagyobb ütkö-
32
zetben nem vett részt, mivel azon a frontszakaszon csak kisebb álló­
harcok voltak.
2. Berzesca György, (1893.) Bevonult 1915. dec. 15-én a lugosi
m. kir. 8. honv. gy. ezredhez. A tiszti iskolát Karánsebesen végezve,
június közepén az orosz harctérre került.
8. Bornuz István. (1896.) Bevonult 1916. január 1-én, már mint
a Selmecbányái erdészeti akadémia hallgatója, a temesvári cs. és kir.
61. gy. ezredhez. Tiszti iskolában Karánsebesen volt.
4. Boros Zoltán Géza. (1896.) 1915. május 15-én vonult be a
cs. és kir. 43. gy. ezredhez Karánsebesre. Kiképzés közben megbete­
gedve, kórházba került, július 18-án a nasice-i (Verőce m.) kórházba
vitték át, honnan aug. 10-én tért vissza időközben Jicinbe áthelyezett
ezredéhez. Tiszti iskolában Gablonz-ban volt okt. 31-ig. Nov. 12-én
hadapródjelölt, 18-án pedig, XVII. menetzászlóaljba való beosztásával
egyidejűén hadapród. Nov. 26-án indúl az olasz harctérre, hol előbb
pár hétig hadtápterületen volt. Itt elvégezte a géppuskás tanfolyamot
s jelenleg mint az ezred V. gépfegyver-osztagának parancsnoka, zász­
lósi rangban az Isonzó-fronton, Doberdónál szolgál. Részt vett az V.
isonzói csatában.
5. Capusa Eftimie. (1895.) A cs. és kir. 43. gy. ezredhez Karán­
sebesre vonult be 1915. május 15-én, hol ezredének Jicinbe való át­
helyezéséig gyakorlati kiképzését kapta. A tiszti iskolát Gablonzban
végezte aug. 2-án. Október 27-én indul mint hadapród az olasz harc­
térre, hol az Isonzó-fronton részt vett a IV. és V. olasz offenziva visz-
szaverésében. Kitartó és hősies viselkedéséért előbb a nagy ezüst,
majd a kis ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. 1916. február 1-én
zászlós lett. Április 4-én tiidőcsúcshurut miatt elhagyta a harcteret,
s jelenleg a karánsebesi katonai kórházban gyógykezelés alatt áll.
6. Closan Mihály. (1894.) Bevonult 1914. október 1-én Lúgosra,
a m. k. 8. hov. gy. ezredhez. Mint tizedes részt vett Lupkow mellett
a kárpáti csatákban. Onnan tifuszbetegen került haza. Felgyógyulása
után újból a harctérre ment s részt vett a gorlicei áttörést követő har­
cokban. Megsebesülve ismét Lúgosra került, hol jelenleg mint oktató
altiszt működik.
7. Czikó László. (1897.) 1915. július 5-én vonult be a cs. és k.
21. tábori ágyúezredhez Lúgosra, negyedfélhónappal évfolyamának
köteles bevonulása előtt. Okt. 1-től december végéig tiszti iskolában
volt, honnan szakaszvezetöként került ki. Többszöri önkéntes jelent­
kezés után április hó végén az olasz harctérre küldetett, hol az Isonzó-
fronton a k. u. k. 4/17. Feldk. Batt.-nál mint hadapródjelölt teljesít
 33

szolgálatot. A Ludovika-Akadémia tisztképző tanfolyamára felvételt

nyervén, szeptember 1-re oda vezényeltetik.
8. Deák Emil. (1896.) Magántanuló volt, bevonult 1915. máj. 15
Közelebbi adataink róla nincsenek.
9. Dimitrieviciu Miklós. (1893.) Mint bökényi s. jegyző nélkülöz­
hetetlenség címén felmentést nyert ugyan, de erről lemondva 1915.
november végén önként bevonult a lugosi 8. honv. gy. ezredhez. A
harctérre még nem került ki. Századparancsnoka 1913 14-ben még
osztálytársa: Mihaiutiu Gergely hadnagy.
10. Fenesan Jenő. (1893.) Szintén lemondván hasonló minőség­
ben nyert fölmentéséről 1915. nov. 28-án bevonult Jicinbe, a cs. és k.
43. gy. ezredhez. A tart. tiszti iskolát Gablonzban végezvén, jelenleg
Jicinben van.
11. Fronhoffer Zsigmond. (1896.) 1915. május 15-én vonult be
a cs. és k. 43. gy. ezr.-hez Karánsebesre. Innen az ezred Jicinbe
helyeztetett. A tiszti iskolát Gablonzban elvégezve, október közepén
mind hadapród került az olasz harctérre, hol az Isonzó-front doberdói
szakaszán részt vett a III., IV. és V. olasz offenziva visszaverésében.
Bátor és ügyes magatartásáért a nagy ezüst vitézségi érmet kapta.
1916. februárban zászlóssá nevezték ki. Május elején kétoldali tiidő-
csúcshuruttal a karánsebesi kát. kórházba került.
12. Giirgn Mihály. (1894.) Bevonult 1914. nov. 30-án a karán­
sebesi cs. és k. 43. gy. ezredhez. Időközben Jicinbe helyeztetvén át
ezrede, onnan indult 1915. junius 28-án az olasz harctérre mint had­
apród. Előbb a karinthiai és tiroli fronton volt, majd a doberdói fen-
síkra került. Részt vett az olaszok II. isonzói offenzivájának meghiú­
sításában a S. Martinó melletti ütközetben. Aug. 18-án, miközben egy
előretolt állásban nehéz tüzérségi tűz alatt szakaszával egy egész olasz
zászlóaljat tartóztat fel, s ezáltal lehetővé teszi az ezredtartalék fel­
vonulását, egy gránáttól jobb kezén és lábán megsebesül. Decem­
ber 12-ig Zágrábban, Karánsebesen és Nagyváradon kezelték sebe­
sülését. Felgyógyulása után 1916. január 7-én a XVI11. menetzászlóaljjal
újból lekerült az olasz harctérre, hol egy géppuskás osztaghoz be­
osztva, részt vett az V. isonzói offenzivában is. Jelenleg mint zászlós,
kitüntetve a nagy ezüst vitézségi éremmel ugyanott szolgál.
13. Hutzl Ferenc. (1897.) Bevonult önkéntesen 1915. júl. 15-én
a lugosi cs. és k. 21. táb. ágyús ezredhez. Ugyanott végezte a tiszti
iskolát, s önkéntes jelentkezésre 1916. ápr. hó végén az olasz harc­
térre került mint szakaszvezető.
14. Loikitza Eutim. (1896.) Bevonult 1915. május 15-én a versed
m. k. 7. honv. gy. ezredhez. Tiszti iskolában Lúgoson volt. Szeptem-
3
34

herben került a galíciai harctérre a 302. honv. gy. ezr. 409. zászló-
aljának 3. századához beosztva. Részt vett a bukovinai nehéz harcok­
ban. 1915 16. telén a bukovinai Rarance mellett volt mint hadapród
ezredével, s részt vett az oroszok januári nagy offenzivájának letöré­
sében. Bátor és kitartó magatartásáért kitüntetésre előterjesztve. F. é.
március havában belső betegség miatt a harctérről kórházi kezelésre
küldték. Nyíregyházán, Karánsebesen, Temesvárott, majd Versecen
kezelték. Jelenleg Lipik-fürdőn gyógyítják.
15. Luca János. (1894.) 1915. nov. 28-án vonul be Jicinbe a cs.
és k. 43. gy. ezredhez. Jelenleg Gablonzban van tiszti iskolában.
16. Pétidéi Sándor. (1892.) Bevonult 1914. jul. 31-én a 21. táb.
ágyúsezredhez, Lúgosra, honnan felülvizsgálaton betegsége miatt elbo­
csátották. Újabb sorozás folytán, mint a Selmecbányái erdészeti aka­
démia hallgatója, 1915. dec. 15-én újból bevonul a lugosi 8. honv.
gy. ezredhez. A tiszti iskolát Karánsebesen végezte. Innen Lúgosra
ment ezredéhez, honnan 3 heti szabadságot kapván, első évi akadé­
miai vizsgálatát is letette Június közepén felkerült az orosz harctérre.
17. Pungila Elek. (1895.) Bevonult 1915. május 15-én a cs. és
k. 46. gy. ezredhez Szászvárosra. Tiszti iskolában Nagyszebenben
volt. 1916. januárjában került ki a harctérre, hol áthelyezték a 43.
gy. ezredhez. Mint hadapród az Isonzó-fronton volt, hol részt vett az
V. olasz offenziva visszaverésében. Június hó elején járványos beteg­
séggel kórházba került.
18. Radac Illés. (1893.) Bevonult 1915. nov. 28-án Jicinbe ács.
és k. 43. gy. ezredhez. Jelenleg Gablonzban tiszti iskolában.
19. Radó Jenő. (1897.) Bevonult 1915. okt. 15-én a m. k. 18
honv. gy. ezredhez Karánsebesre. Betegsége miatt eleinte kórházban
volt. A gyakorlati kiképzés és tart. tiszti iskola elvégzése után április
hóban menetalakulásba osztatott be.
20. Radulescu Izsák. (1896.) Bevonult 1915. máj. 15. Karánsebesre
a cs. és k. 43. gy. ezredhez. Június közepén áthelyezett ezredével
Jicinbe megy, a tiszti iskolát jun. 21-től aug. 2-ig Gablonzban végzi.
Szept. 4-én hadapród jelölt, 11-én hadapród lesz, s mint ilyen a XVIII.
menetzászlóaljjal október 2-án az olasz harctérre kerül s azóta meg­
szakítás nélkül ott van. Harcolt a Doberdón, a S. Martinón és S.
Michelén. Részt vett a III., IV. és V. isonzói offenziva elhárításában, a
III. offenziva alatt egy ellentámadásban is. Február 6-án zászlós lett.
Az V. offenziva alkalmában kemény kézigránátharc, majd kézi tusa
után elfogott egy állásainkba betört olasz hadnagyot szakaszával együtt
s hősies helytállásával egy századot és annak tartalékát mentette meg
 35

az átkarolástói. Kitartó és hősies magatartásáért kitüntetésre többször

előterjesztve, a nagy ezüst vitézségi érmet kapta.
21. Sch iff Emil. (1895.) Bevonult 1915. május 15-én a karán-
sebesi 43. gy. ezredhez, mellyel június közepén Jicinbe kerül. A tiszti
iskolát Jicinbe mint rangelső végzi. Aug. 17-én hadapródjelölt lesz, s
aug. 25-én indul az olasz harctérre, hol a Görz-trieszti úton, a Monte
S. Michelén küzdi végig a III. isonzói offenziva borzalmait. Nyolc
napig áll pl. egy ízben szakadatlan pergő ágyútííz alatt, melybe a
közelharcokban kövek, ásók, balták stb. dobálása is vegyül, s kemé­
nyen tartva állását a túlnyomó erővel szemben. Innen a Doberdóra
kerül, hol a IV. olasz offenzivát küzdi át, mígnem februárban fejlö­
véssel sebesülve, továbbá egy gránát okozta légnyomás folytán agy­
rázkódással és idegbajjal kórházba kerül Bécsbe, Kaposvárra, majd
Karánsebesre. Három havi kezelés után gyógyultan tér vissza ezredé­
hez Jicinbe. Hősies msgatartásáért kitüntetésre több Ízben előterjesztve
és a nagy ezüst vitézségi éremmel kitüntetve.
22. Schreiber Márkus (1895.) Bevonult 1915. máj. 15-én Varazdin-
ba a 4. nehéz tábori tarack oszt. pótütegéhez. A tiszti iskolából к
Schw. Haub. Div. 4-hez került, hol azonnal kérte a harctérre való
küldését. Ismételt kérésére október 14-én kikerült az orosz harctérre.
Részt vesz az Alexiniecz melletti harcokban, hol az oroszok áttörése­
kor az üteg biztosítását végezte. Aztán Gontova, majd újból Alexiniecz
és végül Sopanow mellett harcolt, hol ütege a budapesti 32. házi
ezredet támogatta az Ikwa-menti Sopanow elfoglalásában. Itt lett
hadapród. Ugyanitt, ngha lábán egy puskalövéstől megsebesült, ütege
számára ellenséges tűzben egy kiválóan alkalmas megfigyelő helyet
keresett ki s az ellenséges állásokról pontos adatokat szolgáltatott,
miért is a //. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki.
23. Selegianu Liviusz (1896). Bevonul 1915. május 12-én a cs.
és kir. 61. gy. ezr.-hez Temesvárra. Julius 1-tői aug. 21-ig Karánsebesen
végzi a tiszti iskolát. Okt. 15-én hadapródjelölt lesz. Dec. 6-án a 80.
gy. ezredhez áthelyeztetve az olasz frontra kerül az Isonzofront egyik
legexponáltabb helyére: Oslaviára, ahol akkor dúltak a hivatalos
jelentésekben is kiemelt rettenetes harcok. Mint szakaszparancsnok,
a legveszedelmesebb helyeket tartja embereivel a pergőtűzzel támo­
gatott szakadatlan támadásokkal szemben. Részt vesz Oslaviának a
vezérkari jelentésben külön felemlített visszafoglalásában, heves ellen-
támadásokban és kézi tusákban. Január 25-én egy olasz 28-as gránát
explóziója a levegőbe veti föl: idegsokkot kap, elveszti beszélő és
gondolkodó képességét, s egész teste folyton reszket. A laibachi
kórházba szállítják, hol két hét múlva magához tér, visszanyeri gon-
3 *
36

dolkodóképességét. Innen kérésére Temesvárra viszik, hol jelenleg is

a helyőrségi kórházban kezelik. Negyedévi kezelés után, bár törede­
zetten, visszanyeri beszélöképességét is, de járni még nem tud. Igen
súlyos körülmények közt való hősies és elszánt magatartásáért soron
kívüli előléptetésre és az arany vitézségi éremmel való kitüntetésre van
előterjesztve.
24. Stengn Szilárd (1893). Bevonult 1915. dec. 15-én Karánsebesen
a 18. honv. gyalogezredhez. A tartalékos tiszti iskola elvégzése után
menetalakulásba osztatott he.
25. Trompler János (1895). Bevonult 1915. május 15-én a lugosi
21. tábori ágyús ezredhez. Ugyanott végezte el a tiszti iskolát s je­
lenleg is ott van mint szakaszvezető. Harctéri szolgálatra többszöri
jelentkezés után f. é. május hóban került ki az olasz frontra.
26. Ungur Szilviusz (1896) Bevonult 1915. május 15-én a cs. és
kir. 64. gy. ezredhez Bécsbe. A tiszti iskola elvégzése után Bruck-
Királyhidán teljesített szolgálatot, s decemberben a XVI11. menetzászló­
aljjal az olasz harctér karinthiai frontjára kerül. Jelenleg is ott van
mint hadapród egy géppuskás osztagnál. Több ütközetben vett részt.
27. Vájná Ernő (1895) Bevonult 1915. május 15-én a cs. és kir.
82. gy. ezredhez Székelyudvarhelyre. A tiszti iskolát Nagyszebenben
végzi; október közepén Szászvárosra kerül egy hadapródjelölti tovább­
képző tanfolyamra. Január 4-én hadapródjelöltként a bukovinai frontra,
Csernovicz közelébe kerül, hol február 26-ig van. Ekkor a cs. és k.
50. gy. ezredbe való áthelyezésével egyidejűén az olasz front déltiroli
szakaszára vezénylik, hol több kisebb ütközet után részt vesz a ré­
szünkről megindított májusi offenzivában is. Április 12-én egy gránát­
lövéstől balkezén könnyebben megsebesül. Hadapródi rangja van.
28. Vaszái Athanáz. (1895.) Bevonult a cs. és k. 61. gy. ezred­
hez Temesvárra 1915. május 15-én. Tiszti iskolában Karánsebesen
volt, de még annak elvégzése előtt, már augusztus havában az olasz
harctérre vezénylik. Onnan betegen hazakerülve, elvégezte a tiszti
iskolát Temesvárit, s egy újabb menetalakulásból ismét a temesvár
helyőrségi kórházba került.
29., 30. Grozavesku János (1897.) orvosnövendék és Popovits
Miklós (1895.) joghallgató a f. é. május hóban tartott újabb szemlén
soroztattak be. Az előbbi a lugosi 8. honv. gy. ezredhez osztatott be;
az utóbbi beosztása ismeretlen.
*
 37

2. Az 1915 16. évi VIII. osztályból:

31., 32. Ádám Dávid (1895 ) és Gaina Dániel (1896.) f. é. január
15-én Lúgosra vonultak be a m. k. 8. honv. gy. ezr.-hez. A tiszti
iskolát Versecen végzik, s jelenleg Lúgoson várják harctérre való
beosztásukat. Onnan a rendkívüli érettségi tanfolyamra szabadságolva.
33. Constandinovici Traján (1895.) bevonult 1915. május 15-én
Lúgosra a m. k. 8. honv. gy. epredhez. A tart. tiszti iskolából az 1.
pótszázadhoz osztatott be, majd szept. 24-én az orosz harctérre indul.
Ott a 305. honv. gy. ezr. 414. zászlóaljához került, hol egy bomba­
vető osztag parancsnokaként működött. Volt a Hlatky (Tarnopol
melletti), Dudyn és Kasperowce melletti védőállásokban s részt vesz
az oroszoknak a besszarábiai fronton a f. évi újév táján óriási erők­
kel végrehajtott ismeretes áttörési kísérletének meghiúsításában, még
pedig a Rarance melletti egyik legexponáltabb helyen. 1915. nov
15-én szakaszvezető lesz, a január 2-iki rarancei ütközet után had-
apródjelölt. Az ütközetbea tanúsított hősies magatartása és szakaszá­
nak ügyes vezetése miatt, melyről a zászlóaljtól az ütközetről ki­
adott emléklap is szépen emlékszik meg, a II. oszt. ezüst vitézségi
éremmel tüntették ki. jan. 28-tól febr. 7-ig betegen feküdt az 51. had­
osztály e. ü. intézetében. Jelenleg újból a 305 414. zászlóaljnál az 1.
század 4. szakaszának parancsnoka.
34., 35., 36., 37. Damseszku Julián, Fiiszfds Imre, Novak Leo,
Jenosel Traján (1897. szül.) 1915. okt. 15-én vonulnak be a cs. és k.
43. gy. ezredhez Jicinbe. Dec. 14-től kezdve tartalékos tiszti iskolában
vannak Gablonzban, melynek elvégzése után Damseszku és Novák a
cs. és k. 60. gy. ezredbe helyeztettek át. Az érettségi tanfolyamra
szabadságolva.
38. Ciuta János (1894.) 1915. dec. 15-én vonul be Bécsbe a cs.
és k. 64. gy. ezredhez. A tiszti iskola elvégzése után azonban márc.
14-én szembaja miatt felülvizsgálaton elbocsátják, majd május végén
újból besorozzák.
39. Dachlcr Mátyás (1898.) Jelentkezvén és felvétetvén a Ludo-
vika Akadémiába, majd áttétetvén a bécsújhelyi cs. és k. katonai
akadémiába, 1916. január 2-án oda bevonult.
40. Gropsán Mihály (1897.) besoroztatott 1916. máj. 20-án a cs.
és k. 43. gy. ezredbe.
41. Ilescu Pál. (1895.) Bevonult 1915. május 15-én a lugosi 8.
honv. gy. ezredhez. Harmadfél havi kiképzés után, a tiszti iskolából
önként kilépve, augusztus 25-én mint tizedes kerül ki az északi harc­
térre. Itt részt vett a következő ütközetekben : szept. 9-né Buczacznál,
38

11-én Novosiolkánál, okt. 12— 13-án a krzywolukai támadásban s a

Strypa melletti harcokban. Okt. közepe óta a Gipsarka nevű igen
fontos magaslat védéséhez van beosztva. A magaslatot állandóan nagy
orosz erők támadják s azt már háromszor kellett tőlük rohammal
visszavenni. A magaslat körül f. é. május hóban lefolyt nagy ütkö­
zetekben tanúsított vitézségéért a bronz vitézségi érmet kapta. Noha
nincs tiszti iskolája, hősies és kitartó magatartásáért kitüntetésből több,
ízben soron kívül lépett elő, igy lett szeptember lm -én szakaszvezető
egy hó múlva hadapródjelölt, 1916. január 5-én hadapród. A 11.
honv. gyalog ezred 4. zászlóaljába van beosztva. Az érettségi tan­
folyamra szabadságoltatott.
42. Mihaiutiu Gergely. (1894.) Bevonult 1914. augusztus 9-én,
Lúgosra a m. k. 8. honv. gy. ezredhez. Október 1-től dec. 20-ig tart.
tiszti iskolában van. Azután újoncok kiképzésével foglalkozik, majd
az altisztképző iskola parancsnoka lesz mint hadapródjelölt. 1915.
május 25-én került ki mint hadapród az északi harctérre. Részt vett
Lemberg visszafoglalásában, a Dnyeszter melletti és Zlota-lipai har­
cokban, sokszor mint századparancsnok. A Zlota-lipa mellett Jancyn
falu visszafoglalásánál egy srapneltől megsebesült, melynek következ­
tében balkezének 3. ujját elvesztette. Szegeden és Lúgoson kezelték,
s operálták két ízben is. Szolgálatképességének visszanyerte után
ezredéhez tér vissza, hol 1916. február havában hadnagygyá nevezik
ki. Hosszabb ideig mint kiképző tiszt és századparancsnok működik.
A harctéren tanúsított bátor és eredményes működésének elismeré­
séül az I. oszt. vitézségi éremmel kitüntetve. Junius közepén újból az
északi harctérre került.
43. Miloja Akim (1897.) és 44. Negrey Kornél (1897.) besorozva
191(3. máj. 20., ill. 23-án a cs. és k. 43. gy. ezredbe.
45. P a id József (1894.) 1915. dec. 15-én Lúgosra a 8. honv. gy.
ezredhez vonult be. A tiszti iskolát Karánsebesen végezte, jelenleg
Lúgoson teljesít szolgálatot. Az érettségi tanfolyamra szabadságoltatott.
46. Popistiu János (1895.) Lúgosra vonult be a 8. hov. gy. ez­
redhez 1915. május !5-én. Jul. és aug. havában elvégzi u. ott a tiszti
iskolát, szeptemberben hadapródjelölt lesz. November közepén kerül
ki az északi harctérre mint hadapród a Strypa melletti Siemikowcéba.
Jelenleg is, márc. 1. óta mint zászlós, ott van. A hírhedt ütközetben,
melyek Siemikowce körül voltak, beosztása folytán személyesen na­
gyobb része nem volt. Az érettségi vizsgára szabadságoltatott.
47. Popovics Mircsea (1898.) Bevonult 1916. május 29. a cs. és
k. 43. gy. ezredhez Jicinbe.
 39

48., 49. Rechnitzer Károly és Tormay Andor (1898 ), bevonultak

1916. május 29-én a m. k. 18. honv. gy. ezredhez Karánsebesre.
50. Sandra Ádám. (1898.) Bevonult 1916 május 29-én a lugosi
8. honv. gy. ezredhez.
51. Talpes Péter. (1896.) Bevonult 1915. május 15. a cs. és k.
43. gy. ezredhez Karánsebesre. Az ezred áthelyezésével Jicinbe kerül.
A tiszti iskolát Gablonzban végzi, dec. 13-án Bécsben, a hadapród­
iskolában vizsgálatot tesz a tényleges önkéntesi jog megszerzéséért.
1916. január 6-án mint hadapródjelölt került a harctéré, hol hét hó­
napig a tartalékban volt, s áprilisban lekerült a doberdói frontra, hol
mint hadapród jelenleg is van. Részt vett a 43. gy. ezrednek a f. é.
május hó 12-i vezérkari jelentésben kiemelt kézi-gránát támadásába*;
miért kitüntetésre is előterjesztve. Az érettségi tanfolyamra szabadságolva.
52. Thiry Kálmán. (1897.) Bevonult 1915. okt. 15-én a lugosi
8. honv. gy. ezredhez. A tiszti iskolát Karánsebesen elvégezvén, Lú­
goson újonckiképzéssel foglalkozott. Többszöri jelentkezésére április
végén menet alakulásba osztották be. Az érettségi tanfolyamra sza­
badságolva.
*

II. 1. Az 1914 15. évi VII. osztályból.

53. Baderka Lucián. (1896.) Bevonult 1915. máj. 15-én a lugosi

8. honv. gy. ezredhez. A tiszti iskola sikeres elvégzése után hadapród­
jelölt lesz s mint ilyen 3 újonc-korosztály kiképzésében vesz részt.
Harctéri szolgálatra vezénylését kérte, mikor régi tüdőbaja szolgálat
közben újból erőt vett rajta. Ennek következtében 1915. dec. 14-én
rokkantnak nyilvánítva elbocsátották.
54. Izsák Miklós. (1896.) Bevonult 1915. máj. 15-én Karánse­
besre, a cs. és k. 43. gy. ezredbe. A tiszti iskolát Gablonzban végezte.
A XV11I. menetzászlóajjal az olasz harctérre kerül, hol március hó
végéig tartalékban volt, — amikor aztán mint hadapródjelölt, ezredé­
hez ment a doberdói frontra, jelenleg az érettségi tanfolyamra sza­
badságolva.
55. 56. Stroiescu János (1895) és Stuiber Boldizsár (189.5). Mind­
ketten Karánsebesre, a 43. gy. ezredhez vonultak be 1915. máj. 15-én.
Az ezreddel együtt Jicinbe kerülnek, honnan tiszti iskola nélkül kerül­
nek ki augusztusban az olasz harctérre, hol hamarosan a harcvonalba
jutnak. Részt vesznek az októberi rettenetes olasz offenziva feltartóz­
tatásában s a szünet nélküli ütközetek forgatagában október 22-én
40

hadifogságba kerülnek. Néhány hét múlva már hirt is adnak magukról:

Carpi-ba, a Modena melletti fogolytáborba vitték őket, s ők köny­
veket kérnek, hogy az érettségi vizsgálatra készüljenek.

2. Az 1915/16. évi VII. osztályból.

57. Csib Absolon (1896). Bevonult 1915. október 15-én Jicinbe,

a cs. és kir. 43. gy. ezredhez. A tart. tiszti iskolából saját kérésére
a harctérre vezényelték a XIX. menetzászlóaljjal. Pár hónapi a had­
területen való szolgálat után május hóban a tűzvonalba került.
58. 59. Jene a János és Magda Sándor (1897). Ugyancsak 1915.
október 15-én a lugosi 8. honv. gy. ezredhez vonultak be. A tiszti is­
kolát Karánsebesen végezték, s május hóban Jenea az orosz harctérre
ment, Magda az érettségi tanfolyamra szabadságoltatott.
60. Szíroka Damaszkin (1896). Bevonult 1916. január 15-én a
cs. és kir. 43. gy. ezredhez Jicinbe. A tiszti iskolát Gablonzban el­
végezve jelenleg Jicinben teljesit szolgálatot.
61. Zamela Pál (1896). Bevonult 1916. január 15-én a lugosi
8. honv. gy. ezredhez. A tiszti iskolát Verseczen elvégezve, jelenleg
Lúgoson van.
62. Vella Mihály (1896). Bevonult 1915. jun. 15.-én a lugosi 8.
honv. gy. ezredhez. A tiszti iskolát 1916. januárban elvégezvén, április
17-én az északi harctérre kerül az 51. hadosztály 300 XX. zászlóaljához
beosztva.
63. 64. 65. Csűrei Illés, Daicoviciu Szilárd és Pisztrilla Pál (1898).
Az érettségi tanfolyam elvégzése után bevonultak 1915. junius 30-án
a cs. és kir. 43. gy. ezredhez Jicinbe.
*

III. 1. Az 1914 15. évi VI. osztályból.

66. Daia Flóris (1895). Bevonult 1915. május 15-én Lúgosra a

8. honv. gy. ezredhez. A tényleges önkéntességi jog megszerzéséért
ápr. 12-én vizsgálatot tett a pécsi hadapródiskolában. A tiszti iskolát
Lúgoson elvégezvén, egy ideig mint kiképző altiszt működik, majd
önkéntes jelentkezésre a XVII 8. menetzászlóaljba beosztva, december
11-én mint hadapród az orosz frontra kerül. Ott a bukovinai fronton
volt, mert beosztása szerint a tartaléknál hosszabb időn át mint
kiképző szakaszparancsnok működött; tűzvonalba április hóban került.
Az érettségi tanfolyamra szabadságolva.
 41

67. Jenea Mihály (1894). Bevonult 1914. aug. 4-én Karánsebesre,

a cs. és kir. 43. gy. ezredhez. Önkéntesi kiegészítő vizsgálat iránt
benyújtott kérvénye eredménnyel nem járván, 1914. decemberben mint
közlegény került a harctérre. Megfordult a szerb és olasz harctereken.
Ez utóbbin az Isonzó-fronton részt vett a plavai és zagorci ütköze­
tekben. Elismerésül örvezetővé léptették elő. A harctérről 1915. no­
vemberben tífusszal és rheumával tért vissza. Jelenleg a trencsénteplici
gyógyfürdőben kezelik.

2. Az 1915 16. évi VI. osztályból:

68. 69. Csukur Miklós és Mikseszku Traján (1897). Bevonultak
1915. október 1-én Jicinbe a cs. és kir. 43. gy. ezredhez. Tiszti iskola
nélkül januárban az olasz harctérre kerülnek, hol pár hónapig a had­
tápterületen tartózkodva, legutóbb kerültek a tűzvonalba.*)
70. Babeu Dávid (1897). Besorozva 1916. máj. 20-án a m. kir-
8. honv. gy. ezredbe.
71. Dosztán Mihály (1897). Bevonult 1915. október 15-én Zom-
borba a cs. és kir. 23. sz. gy. ezredhez. A tiszti iskolát ugyanott el­
végezvén, május hóban az orosz harctérre került.
72. Lazarescu János (1898). Bevonult 1916 május 22-én a lugosi
8. honv. gy ezredhez.
73. Stniescu Pál (1898). Bevonult 1916. május 22-én a cs. és
kir. 43. gy. ezredhez jicinbe.
74. Tormnn Sándor (1898). Bevonult 1916. máj. 22-én Versecre
a m. kir. 7. hcnv. gy. ezredhez.

IV. Az 1914 15. IV. osztályból:

75. Weber Lőrinc (1897). Bevonult 1915. október 15-én Jicinbe,
a cs. és kir. 43. jy. ezredhez.

V. Az 1914 15. évi III. osztályból:

76. 77. Andre; Miklós is Stoicovici Mihály (1897). Bevonultak
1915. október 15-én és pedig Andrei a lugosi honv. tüzérezredhez,
Stoicovici pedig a lugosi cs. és kir. 21. tábori ágyusezredhez. Utóbbi
f. é. jatuár óta az olasz harctéren van.**)
* *

') M ik s e s z k u T ra já n e sorok nyomtatása közben érkezett híradás szerint 1916.

június Ш-én hősi halált halt.
**) Tanítványaink a 67. 75. 76. 77. sz. a. említetteket kivéve természetesen
ténytgea vagy u. n. hadi-önkéntesek.
42

Ez adatokat összegezve tehát tanulóink közül

a) katonai szolgálatot teljesít 80, közülük a harctéren van: 42,
kiképzés alatt áll, vagy jelen sorok bezártakor menetalakulásba van
beosztva 38.
b) kitüntetést kapott vagy soron kivül előlépett: 14. (A harctéren
levőknek 35%-a.)
c) kitüntetésre elő van terjesztve: 4.
d) megsebesült: 8.
c) a harctéren betegséget kapott: 14.
/ ) hadi fogságba jutott: 2.
g) hősi halált halt: 1.
*

3. Az intézet régebbi tanulói.

Minél teljesebbé akarván tenni iskolánk háborús történetét, ré­
gebbi tanítványaink hadbavonulása iránt is részint írásbeli kérdést
intéztünk a szülőkhöz vagy körjegyzőségekhez, részint pedig szóbeli­
leg tudakozódtunk utánuk. Elsősorban azok iránt érdeklődtünk, kik
legalább 4 évet töltöttek intézetünkben. Utánjárásunktól a dolog ter­
mészete szerint nem vártunk valami nagy eredményt, de igy is si­
került 37 tanulónkról hivatalos értesítést kapni az illetékes körjegy­
zőségektől, 27 volt tanítványunkról pedig magánúton szereztünk ne­
hány adatot, s csak nehány esetben volt érdeklődésünk teljesen meddő.
A teljesség kedvéért egyrészt, másrészt pedig, hogy ez adatokat
is megmentsük az elkallódástól, a következőkben közöljük tudakozó­
dásunk eredményeit:
1. Albulescu Demeter. (1894.) Bevonult 1915. októker közepén
mint e. é. önk. a lugosi 8. honv. gy. ezredhez. Jelenleg — hosszabb
idő óta kórházban van.
2. Andrei János. (1895.) 1915. május 15-én ugyanoda vonult be
mint e é. önkéntes, melyre a jogot 1915. jun. 14- 15-án tett kiegé­
szítő vizsgálaton szerezte meg. Szembaja miatt a tiszti iskola látoga­
tása közben kórházba küldetve, tiszti iskola nélkül Került fel július
28-án a XIII. menetzászlóaljjal az északi harctérre, hol rész, vesz a
Bug melletti harcokban Szeptember végén rheuma és gyomorbaj
miatt kórházba kerül Kassára, majd Trencsénteplicre. Jelenleg Lúgo­
son teljesit szolgálatot.
3. Anucuta Tamás. (1895.) 1916. jan. 15-én mint e. é. önk. >o-
nult be a bécsi 64. sz. közös gyalogezredbe. Április hóban kerilt
tiszti iskolába.
 43

4. Baderka Péter. (1897.) Bevonult 1915. okt. 15-én a lugosi 8.

honv. gy. ezredhez, hol a géppuskásosztaghoz van beosztva.
5. Balács Péter. (1894.) Bevonult mozgósításkor a 102. gy. ez­
redhez. Ezredével a Hindenburg-seregbe beosztva, részt vett a diina-
burgi harcokban. Ki van tüntetve.
6. Bálint Péter. (1895.) Bevonult 1815. máj. 15-én a cs. és k. 43.
gyalogezredhez.
7. Banda-Stepaneszku Tivadar. (1895.) Bevonult mint e. é. önk.
tanítóképző int. növendék 1915. május 15-én a lugosi 8. honv. gy.
ezredbe. Hadapródi rangban az orosz harctéren van, a 303. honv. gy.
ezredhez beosztva.
8. Belavici György. (1893.) A csernahévizí, hadi munkára igény­
bevett vasgyárban mint vasesztergályos lévén alkalmazva, a katonai
szolgálat alól felmentve.
9. Biju Adorján. (1894.) Mint a traiskircheni tüzér hadapród­
iskola IV. éves növendéke 1914. okt 15-én zászlóssá neveztetvén ki,
a 12. nehéz táb. tarack-divízió pótiitegéhez, Nagyszebenbe osztatik
be. Rövid kiképző tiszti szolgálat után az északi harctérre kerül, hol
mint felderítő tiszt nyer beosztást. Részt vesz a Visztulától Barano-
witschiig vívott összes ütközetekben. 1915. május 1-én hadnaggyá
neveztetik ki. Az 1915. okt. 20—22-i harcokban teljesített bátor és
eredményes szolgálatainak elismeréséül a Signum laudissal tüntették
ki. jelenleg a 15 Feldballonabteilungnál van.
10. Bihoiu Péter. (1894.) Bevonult mozgósításkor. A lugosi 8.
hon. gy. ezredben mint altiszt irodai szolgálatot teljesít.
11. Botdea Timót. (1892.) A háború kitörésekor a verseci 7. hon.
gy. ezrednél tényleges szolgálatot teljesített. Csakhamar a harctérre
került s a galíciai fronton szolgált. Przemysl elestekor ő is orosz
hadifogságba kerül. Jelenleg Moszkvában van.
12. Bona Miklós. (1894.) Mint tan. kép. int. növendék 1915. dec.
15-én a lugosi 8. hov. gy. ezredhez vonul be. Ugyanott végezte a
tiszti iskolát is.
13. Boncsa János. (1897.» Bevonult 1915. okt. 17-én Versecre, a
7. honv. gy. ezredhez. A bukovinai harctéren teljesített szolgálatot,
hol részt vett az oroszok áttörési kísérletének visszaverésében. Ápr.
hóban tífuszban megbetegedve a nyíregyházai kórházba került.
14. Costesca Vazul. (1893.) Lúgosra, a 7. sz. honv. huszárzredhez
vonult be mint közhuszár. Ezrede a Hindenburg hadseregébe osztat­
ván be, részt vett a mazuri harcokban. A f. év elején Temesvárra
került az altiszti iskolába.
44

15. Daievics Fiilöp. (1897.) Bevonult 1915. okt. 15-én Karánse-

besre, a m. k. 18. honv. gy. ezredhez.
16. Decker Rezső. (1897.) A pólai haditengerészeti gépész-altiszti
iskolát elvégezvén, a haditengerészetnél szolgál.
17. Domasnean Miklós. (1897.) mint áll. tan. kép. int. növendék
1915. okt. 15-én vonult be Lúgosra a 8. honv. gy. ezr.-hez. A tiszti
iskola elvégzése után 1916. január közepén az orosz harctérre kerül,
hol lábán megsebesül. Kórházi kezelés után jelenleg Lúgoson van had-
apródjelölti rangban.
18. Domilescu János. (1897.) Mint áll. tan. kép. int. növendék
1915. okt. 15. vonult be Lúgosra a 8. honv. gy. ezredhez. A tiszti
iskolát elvégezvén, f. é. május hóban került ki az orosz harctérre.
19. Dragics Illés. (1896.) Mint tan. kép. int. növendék bevonult
1915. máj. 15-én Lúgosra. Junius 30-án megszerzi az e. é. önk. jogot.
Két hónapi betegség után Szegeden végzi a tiszti iskolát. Ezután
1916. jan közepén a XVIII. menetzászlóaljjal kikerül az orosz harc­
térre s a 300. honv. gy. ezr. 404. zászlóaljába kap beosztást. Jelenleg
mint hadapródjelölt a bukovinai fronton van.
20. Dragics Péter. (1894.) 1913. okt. 8-án vonult be a cs. és k.
29. gy. ezredhez Nagybecskerekre, tényleges szolgálatra. Jelenleg az
orosz harctéren van.
21. Dragilla János. (1897.) A gyulai 2. sz. honv. gy. ezredhez
vonult be mint önkéntes, honnan súlyos természetű fejtifusz miatt
hosszabb időre szabadságolva volt. Aztán áthelyezték a lugosi 8. hon.
gy. ezredhez.
22. Dragutz Pamfil. (1897.) Jicinbe vonult be 1915. okt. 15-én
Jelenleg az olasz harctéren van.
23. Fuchs Péter. (1897.) A szegedi 30. honv. gy. ezredhez vo­
nult be 1915. okt. 15-én mint e- é. önkéntes.
24. Gál S. Ármn (1896.) A cs. és k. 33. gy. ezredhez vonult be
mint e. é. önk. 1915. május 15-én. Az orosz harctéren háromszor
sebesült meg, s mint zászlós, az I. oszt. vitézségi éremmel kitüntetve.
25. Gerzsoba Vazul. (1897.) Bevonult 1915. okt. 15-én a cs. és
k. 43. gy. ezredhez Jicinbe.
26. Golopencza János. (1894.) Bevonult októberében a cs. és k.
43. gy. ezredhez Jicinbe. Mint tüdővészes, végleg elbocsáttatott.
27. Grecu István. (1894.) 1915. októberében vonult be Jicinbe a
cs. és k. 43. gy. ezredhez. Az orosz harctéren a Strypa melletti
harcokban hadifogságba esett és ott meghalt.
28., 29. Grosseck Antal (1897.) és Heel Hugó. (1897.) Bevonultak
 45

1915. okt. 15. jicinbe a cs. és k. 43. gy. ezredhez; s a tiszti iskolát
Gablonzban elvégezvén, májusban az olasz harctérre kerültek.
30. lilies Lázár. (1896.) Intézetünk 4 osztályát elvégezvén, a
nagyváradi honv. hadapródiskola növendéke lett. Onnan zászlósként
került a 17. honv. gy. ezredhez. Az orosz harctéren megsebesült. Je­
lenleg hadnagy.
31. Jonescu János (1896). Egyik táviróezredhez van beosztva.
32. Jumanca Joachim ( 1 8 9 4 Bevonult 1915. októberében Jicinbe,
mint e. é. önk., a cs. és kir. 43. gy. ezredhez
33. Lalescu János (1893). A hadi tengerészeinél teljesített tény­
leges szolgálat közben érte a mozgósítás.
34. Lazarescu János (1893.) Bevonult 1914. júl. 29-én a 43. gy.
ezredhez Karánsebesre. Kiképzés után azonnal az orosz harctérre
került, ahol eltűnt; valószínűen orosz hadifogságba esett.
35. Lazaroni Romulusz (1897). A m. kir. 18. honv. gy. ezredhez
vonult be Karánsebesre.
36. Marin János (1897) mint e. é. önk. s a fiumei m. k. tenge­
részeti akadémia végzett növendéke a cs. és kir. 61. gy. ezredhez
vonult be Temesvárra.
37. Mihoc János (1894). A lugosi 8. honv. gy. ezredhez vonult
be, s előbb az orosz fronton volt, most az olasz harctéren küzd.
38. Mirea Pál (1894). Mint tan. kép. int. növ. 1915. dec. 15-én
a lugosi 8. honv. gy. ezredhez vonult be. A tiszti iskolát Karánsebesen
végezte.
39. Novakovics Miklós (1896). 1915. máj. 15-én vonult be a cs.
és kir. 21. tábori ágyusezredhez Lúgosra. Jelenleg az őscsanádi őr­
csapatnál van.
40. Orza Tamás (1892). A cs. és kir. 4. huszárezredben a tény­
leges állományban szolgál és többször vett részt ütközetekben.
41. Pasuica János (1891). 1915. dec. 15-én jicinbe, a cs. és kir.
43. gy. ezredhez vonult be mint e. é. önk.
42. Perkó Jakab (1896). Bevonult 1916. jan. 15-én s jelenleg a
23. cs. és kir. gy. ezred gépfegyver osztagánál van.
43. Petria Szilárd (1896). 1915. máj. 15-én Lúgosra vonult be
a 8. honv. gy. ezredhez. Aug. végén az olasz harctérre kerül mint
őrvezető, hol több ütközetben vesz részt. Okt. 22-én a heves isonzói
harcokban eltűnt.
44. Petra Dániel (1894). A mozgósításkor Karánsebesre vonult
be a cs. és kir. 43. gy. ezredhez. Jelenleg az olasz harctéren van.
45. Petruceanu György (1893). Bevonult 1915. dec. 15-én a 43.
gy. ezredhez Jicinbe. Jelenleg az olasz harctéren egy vonatcsapatnál van.
46

46. Piakova József (1897). Október 15-én Lúgosra vonult be a

8. honv. gy. ezredhez. Onnan áthelyezték a szegedi 5. honv. gy. ezred
pótzászlóaljához, hol irodai szolgálatot teljesit.
47. Pifia Illés (1892'. 1913. nov. 25-én vonult be tényleges szol­
gálatra a cs. és kir. 20. tüzérezredhez Temesvárra. 1914. aug. 20-án
már az orosz harctéren van. Tiz.hónapig Galíciában, azóta szakadat­
lanul az olasz fronton szolgál. Az oroszokkal szemben részt vett a
következő ütközetekben: Rohatin-nál (aug. 29- 30.), Mikolajovnál
(szept. 5--6.), Lembergnél (szept. 8 —11.), Chirownál (szept. 11—24.),
Sanoknál (nov. 8—11.), majd Duklánál (dec. 8 20.), s a kárpáti elő­
nyomulásban (1915. május 4 20.1. 1915. május végén az olasz harc­
térre megy. Ott részt vett mind az öt olasz offenzivában. Az I—III.
támadáskor közvetlen a rajvonal mellett a Doberdón, a IV-nél a St.
Michelén, s az V-nél a St. Martinón. 1914. szept. 11-én Lemberg­
nél lábán gyalogsági golyótól megsebesül, de helyét nem hagyja el.
„Armee-Belobung“-ot, majd bronz vitézségi érmet kap. 1914. nov. 26-án
Mezőlaborcnál egy napi folytonos tüzeléssel nagy ellenséges erőt tart
fönn egy fenyegetett helyen. Hősies magatartásáért a II. oszt. ezüst
vitézségi érmet kapja. Jelenleg szakaszvezető a Feldhaub. Rgt. Nr. 17.
B. l.-nél. A harctérről még nem távozott, noha már betegsége miatt
is szabadságolni akarták.
43. Popa Salamon (1897). Bevonult 1915. okt. 15-én. A m. kir.
17. honv. gy. ezredben szolgálva került az olasz harctérre, jelenleg
mint beteg, kórházban van.
49. Radies Horia (1896). Karánsebesre vonul be a cs. kir. 43.
gy. ezredhez. A tiszti iskolát Gablonzban végzi, s okt. végén az olasz
harctérre kerül, hol mint hadapród részt vett a 4. és 5. isonzói
harcokban.
50. Roska János (1896). Mint tan. k. int. növ. 1915. július 1-én
vonul be Lúgosra, ugyanott végezte el a tiszti iskolát. 1916. április­
ban került az északi harctérre mint hadapródjelölt.
51. Ruzmir Illés (1894). 1914. augusztusban vonult be a 8. honv.
gy. ezredhez Lúgosra. Részt vett a szerbekkel Orsovánál volt harcok­
ban, hol lábán meg is sebesült.
52. Seracovanu Szilárd (1896). 1915. május 15-én vonult be a
cs. és kir. 43. gy. ezredhez. Az orosz harctéren 2 hónapi harc után
hadifogságba került.
53. Smultea Pál (1892). Mint a 43. gy. ezred közlegénye az
orosz fronton hősi halált halt.
54. Stanescu Aurél (1897). Bevonult a cs. és kir. 43. gy. ezred­
hez Jicinbe.
 47
55. Stefaniga Ézsaids (1895'. Mint. tan. kép. int. növendék vo­
nult be 1916. január 15-én a cs. és kir. 43. gy. ezredhez Jicinbe.
56. Stoicescu Miklós (1895). Besorozva a cs. és kir. 43. gy.
ezredbe.
57. Suvecz Mihály (1897). Bevonult 1915. okt. 15-én a cs. és kir.
43. ezredhez Jicinbe.
58. Szirbu György (1893). Az ált. mozgósításkor bevonult mint
őrvezető a k. u. k. Géb. Kan. Zug. 1/5. csapattesthez. Előbb az északi
fronton volt, jelenleg az olasz harctéren szolgál.
59. Szpain—Novakovics Pál (1896). 1915. július 15-én vonult
be a cs. és kir. 43. gy. ezredhez. Áthelyeztetve a 305. honv. gy. ezred
414. zászlóaljához, az északi harctéren küzd.
60. Teranu Fülöp (1892). A cs. és kir. 61. gy. ezredben az olasz
fronton szolgál.
61. Velsan Simon (1896). 1915. május 15-én Karánsebesre vonul
be a 43. gy. ezredhez mint e. é. önk. A tiszti iskolát Gablonzban el­
végezvén, 1916. januárban az olasz harctérre kerül mint hadapród, s
részt vett az V. isonzói olasz offenziva elhárításában.
62. Weinfui tér Jakab (1897). 1913. okt. 15-én vonult be a cs.
és kir. 43. gy. ezredhez Jicinbe mint e. é. önk. Április óta az olasz
harctéren van.
63. Wunder Árpád. (1895.) A hadapródiskola elvégzésével 1915.
májusában mint a cs. és k. 43. gy. ezr. zászlósa kerül a galíciai majd
pár hét múlva az olasz harctérre. Szeptemberben hadnaggyá nevez­
tetik ki. Novemberben kétszer megsebesül. Az olasz harctér doberdói
és S. Michele melletti szakaszán teljesít szolgálatot. 1916. februárjá­
ban a Signum laudis-szal tüntették ki.
64. Zgriba Antal. (1894.) 1915. dec. közepén vonul be Lúgosra
a 8. honv. gy ezredhez, honnan e hóban került az északi harctérre.
65. Faragó László (1897). Önkéntes jelentkezés folytán bevonult
1915. április hóban a cs. és kir. 61. gy. ezredhez. Az orosz és olasz
fronton volt, hétszer megsebesült; az /. és II. oszt. ezüst vitézségi érem­
mel kitüntetve.
*

Tanítványaink — rajtuk természetesen azokat értve elsősorban,

akik tőlünk kerültek ki a harctérre, — mint a fentebbi még kiegé­
szítésre váró puszta adatok is mutatják, becsülettel és hősiesen meg­
állják helyüket a harctéren. A tények, melyek e töredékes és hiányos
adatokból is minden szónál jobban bizonyítanak, — nem szorulnak
magyarázatra. Mindazáltal legyen szabad annak a szellemnek köze-
48
lebbi jellemzésére, mely tanítványainkat áthatja és honvédő köte­
lességeik teljesítésére lelkesíti, - nehány rövid szemelvényt közölni
a harctérről irt teveleikből.
Nem tudunk soha megindulás nélkül gondolni e levelekre. Előt­
tünk mindig a kép: az iskola padjaiból, a családi fészek melegéből
még csak tegnap kikerült félig gyermekifjú, aki ma már az Isonzó
halálvölgyében vagy a bukovinai határ véres árkaiban gránátok per­
gőtüzében állja a legszentebb, de legkeményebb férfimunkát és ha
egy pár percnyi szünethez jut, — nem a pihenésre gondol, hanem
hazaszáll a lelke s térdén vagy a municiós ládán irja haza, hozzánk,
iskolájához üdvözleteit. A mai zord időkből legkedvesebb emlékeink
e tábori lapok, levelek, melyeknek egyetlen sora, egyetlen érzése
viszonzatlanul nem maradt. Hisszük, hogy a jövendő krónikása előtt
époly frissek, kedvesek és gyönyörűségesek lesznek e sorok, mint
amilyenekül mi szivünkbe fogadtuk őket, s a majdan hervatag, elsár­
gult lapokról a ragaszkodó, hűséges léleknek ugyanazon illatát fogja
érezni ő is bennük, mint amely olvastukra minket is megindított.
Tavalyi Értesítőnkben (111. 1.) közöltük már Mihaiutiu Gergely­
nek. ki először indult tanulóink közül a harctérre, — társaihoz
intézett lelkes, szép búcsúlevelét. Ehhez a prológushoz, úgy véljük,
méltán sorakozhatnak a következők is:
„Itt vagyunk már közvetlenül fontos és dicső feladatunk
előtt, — irja Talpes Péter, — biztosítani nemzeti létünket és meg­
védenünk kultúránkat. Összes karánsebesi diákbajtársam elhatározá­
sát küldöm a Tanár Úrnak, midőn azt mondom, hogy csak akkor
szeretnénk hazatérni, (pedig nagyon bánt ám a honvágy bennünket!),
amikor már jövőnket mi magunk, saját karjainkkal biztosítottuk, s
tanulmányainkat csendesen tovább folytathatjuk. Elérkezett az idő,
hogy kiálljunk s vizsgázzunk a tanultakból. Az iskolára boldogan és
vágyódva gondolunk, — mert lehet az ember vasból is, de a szive
mégis lágy marad, de mig katonasapkát viselünk, ez a szent cél
lebeg szemünk előtt! Addig is arra kérjük a Tanár Urat és az egész
tanári kart, hogy kis barátainkat neveljék épúgy, mint minket. Minden
egyesnek vérében legyen e komoly időkben: „Vitam et sanguinem
pro patria nostra: Hungária!“
Constandinovici Trajdn irja válaszul egy lapra, melyen
kitüntetéséhez gratuláltunk: „Ki nem fejezhetem örömömet, melyet k.
lapja okozott. Ami az én harctéri magatartásomat illeti, azt csak annak
köszönhetem, hogy a karánsebesi áll. főgimnázium növendéke voltam.
Ott tanultam meg, hogy kötelességeimet mindig becsülettel s ponto­
san kell teljesítenem, ott tanultam meg, hogy mindenért, ami szép,
 49

magasztos, ami a szent haza javára történik, lelkesedni kell! Nagy

szenvedéseken mentem át, de sohase csüggedtem, mert rendületlenül
bizom fegyvereink győzelmében s lelki szemeim előtt oly példák ra­
gyognak, mint Bartók tanár úr, aki nemcsak oltotta belénk a haza
iránti szeretetek de ő maga is fegyverrel kezében sietett annak hívó
szavára Tündököljön is az ő példája az intézet ifjúságának szeme
előtt örök időkre, tőle megtanulhatják egy igaz hazafi kötelességeit!“
------ Selegianu Liviusz leveléből (1915. dec. 15.): „Ott, ahol
én most vagyok, megszűnt a gondolkodás, bölcselkedés, s minden
hasonló szép erény. Itt egy szép, új, szomorú erényt tanultunk: a
halálban való megnyugvást. De még ez sem veheti el emlékeinket:
azok velünk jönnek még a halálba is. Legszebb és legjobb emlékeim
késztetnek engem is arra, hogy néhány sorral innen is hálás köszö­
netét mondjak Önöknek, volt jó tanáraimnak, azért a rövid idő alatt
szerzett sok jóért, amit Önöknek köszönhetek. A magam részéről ün­
nepélyesen Ígérem m. t. Tanár úrnak, hogy igyekezni fogok szent
kötelességemnek eleget tenni, hogy valamikor eléggé férfi és méltó
legyek arra a baráti jobbra, amellyel Ön megtisztelt s amelynek szo­
rítását itt a távolban is büszkén érzem.“
Ugyanő írja az 1916-i újév napján : . . . . „Becses lapjáért melyet
tegnap kaptam meg, fogadja legmélyebb köszönetemet. Büszkén fogom
hordani szivem felett; több ez nekem, mint egy vitézségi érem, mert
olyan helyről kaptam, amelyet sohasem fogok elfelejteni, még itt sem,
pedig itt, talán mivel nagyon közel vagyunk a jó Istenhez, —
mindent elfelejt az ember és csak Istent ismer és emleget! Kérni
fogom a jó Istent, hogy sok, sok olyant, mint mi, küldjön még ki az
iskola az életbe, de azt is kérem, hogy ne tegye ily nehéz próbára
őket !“ . . . .
------ Mihaiutiu Gergely levele 1915. aug. 23-ról: . . . Az Ér­
tesítőt igaz szivbeli köszönettel vettem. A kórházban, sebem kétszeri
operációja után kaptam meg, s egészen elfeledtette rettenetes fájdal­
maimat. Egyes részeit sokszor átolvastam, némely lapjaira észrevétlenül
húlltak a részvét és fájdalom könnyei.
A büszkeség mellett fájdalmat is éreztem, mikor szintén kato­
nává lett szeretett tanulótársaim névsorát olvastam. Elképzeltem lelki
szemeimmel a nyolc év előtti képünket, s a hosszú együttlét után az
elvállás pillanatát........... Igaz részvéttel olvastam két szeretett Tanár
Uram elestét. Sajnálni azonban csak ama növendékeket tudom, kiknek
nem volt szerencséjük igazi szeretettől áthatott szivük melegét érez­
niük, értelemhez ható előadásaikat hallgatniok. Elesett szeretett Tanár
Uraimat én csak irigylem.
* Szinte látom Őket, miként nézik s hallják
4
50

babérral ékesítve, immár halhatatlanul, föntről a harci zajt, — s ennél

dicsőbb, szentebb helyzetet elképzelni sem tudok. Én, aki szinte e
pillanatban jöttem vissza a rajvonalból, azt mondom, hogy ezersze­
resen boldogok mindazok, akik ilyen szent alkalommal foglalnak he­
lyet fönn a Mennyekben ! . . . “
Radulescn Izsák írja a doberdói állásokból: „Nagy
örömmel fogadtuk a hirt az iskola udvarán fölállítandó emlékszobor­
ról. Gyönyörű és nemes cselekedet, hogy az intézet ez úton is igyekszik
az elesett hős tanárok és a kebeléből elsőknek kisarjadt rügyek iránt
való szeretetének kifejezést adni, akik boldognak érzik magukat,
hogy fakadásuk elején, az első lépésnél a legnemesebb feladattal, —
ami csak férfinak juthat, — találták magukat szemben. Ez első lépés,
— nem csalódtál, kedves intézet, fényesnek bizonyult és minden
további közelebbre visz a győzedelmes béke boldogsága felé. — — —
Egy óra múlva irok. Be sem fejeztem a sort, amikor az olaszok bor­
zasztó tüzelést kezdtek. Gyertyát el a fedezékben, gyerünk k i ! Röpül­
nek a világitó rakéták, ropognak a fegyverek, zúgnak a kézi gráná­
tok, — gyakorlott kezek vetik ! — s a hívatlan kis éjjeli látogatás
vissza van verve . . . . De a levelet már csak holnap folytatom . . . .“
— — — Schreiber Márkus sorai az orosz harctérről : — „Ismét
nagy útban vagyok. Egy másik harctérre megyünk be, Oroszországba,
így előre mindig előre ! . . . . Kimondhatatlan az örömöm, hogy
nekem is megengedte a sors, hogy fiatal, friss erőmmel, tehetségem­
mel, s ha kell, véremmel és életemmel siessek édes jó hazám segítsé­
gére : hogy a győzelmes békéért küzdő hősök között én is ott lehetek...“
Egy másik levelében kedves jelét adja az intézet iránt való
ragaszkodásának: „Egy kéréssel terhelem szeretett Tanár Urat. Nem
vagyok ugyan már diák, s ehhez már nem is lenne jogom, mégis
szeretetből, ragaszkodásból az intézethez és tanulótársaimhoz, szeret­
ném összefoglalni tapasztalataimat, benyomásaimat a háborúról s na­
gyon szeretném ezt társaimnak az Önképzőkörben felolvastatni. Erre
kérném a jóváhagyást, az engedélyt. Én azt hiszem, szívesen meg­
hallgatnák és valamit talán meg tudnék értetni velük is az itt majd
rájuk váró feladatokból . . . .“ (1915. nov. 21.)
- Capusa Eftimie lapja 1915. dec. 1-ről: „Szeretett tanár
úr levelét épen az állásban kaptam, igen kritikus pillanatok közepette.
Csak az ütközet után olvashattam el s kimondhatatlan örömet okozott.
Sorai a hazai emlékeket juttatták eszembe és új erőt öntöttek belém.
Mi is igaz szeretettel, sokat gondolunk az édes otthonra, s elhagyott
iskolánkra . . . .“
— -------S ch iff Em il leveleiből: — ---------Becses sorai nagy