PÁZMÁNY PÉTER KATOLIKUS EGYETEM

JOG- ÉS ÁLLAM TUDOM ÁNYI KAR

BÜNTETŐ ANYAGI, ELJÁRÁSI
ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI TANSZÉK

Sinku Pál

KRIMINALISZTIKAI
ALAPFOGALMAK

Budapest 2014
 Sinku Pál

KRIMINALISZTIKAI
ALAPFOGALMAK

Egyetemi jegyzet

B udapest 2014
 Lektorálta:
D r . T óth M ihály
egyetemi tanár

A második kiadás változatlan utánnyomása

© Sinku Pál, 2014

Szent István Társulat

1053 Budapest, Veres Pálné utca 24.
www.szit.katolikus.hu
Felelős vezető: Farkas Olivér igazgató
Készült a százhalombattai EFO Nyomdában
Felelős nyomdavezető: Fonyódi Ottó ügyvezető igazgató
 I. FEJEZET

BEVEZETÉS

A nyomozó hatóság tevékenységétől függ az egész büntetőeljárás sikere,

az eljárás alapjait a tagjai rakják le. A büntetőeljárás az ő tevékenységükkel
kezdődik, ők jelennek meg a helyszínen, kutatják fel, biztosítják, értékelik a
nyomokat, foganatosítják az első kihallgatásokat, derítik fel az elkövetőt. Ehhez
speciális ismeretek kellenek:
- ismerni kell a bűncselekmény motívumait, eszközeit, elkövetési módjait,
fogásait, trükkjeit, hatásait;
- ismerni kell a felderítő munkánál alkalmazandó célszerű eszközöket, eljárási
módokat, tárgyi bizonyítékokat;
- személyi bizonyítékok körében a lélektan körébe tartozó ismeretekkel is
tisztában kell lenni.
A kriminalisztika, elnevezéséből is kitűnően (crimen = bűncselekmény) a
bűnügyi tudományok egyike. Az egyetemen oktatott bűnügyi tudományoktól
abban tér el, hogy nem jogtudomány (mint a büntetőjog vagy a büntető
eljárásjog) és nem is társadalomtudomány (mint a kriminológia). A
kriminalisztika módszertani tudomány. Az egyes elkövetett bűncselekményeknek
és a bűncselekmények elkövetőinek a felderítésére kialakított taktikáknak,
eszközöknek, és módszereknek a tudománya. Tárgya tehát a bűncselekmény,
amit azonban nem a tételes jog szabályainak az elemzése alapján tárgyal, hanem
egyedi jelenségi arculatában ragadja meg, azzal az igénnyel, hogy elkövetője
felderíthető, megtalálható, bíróság elé állítható és megbüntethető legyen.
A kriminalisztika tehát közelebb áll a büntető eljárásjoghoz, mint a
büntetőjoghoz, ám az eljárásjog az eljárásban résztvevő hatóságok és
magánszemélyek jogait és kötelességeit szabályozza - az eljárás menetét - , az
eljárás során hozható határozatokat írja le, vagyis a nyomozati és a peres eljárást

1
jogi arculatában ragadja meg. A kriminalisztika ehhez úgy kapcsolódik, hogy az
eljárás lefolytatásához és az elkövető megbüntetéséhez szükséges bizonyítékok
beszerzésének a (módszertani) tudománya.
A kriminalisztika magyar megnevezése: bűnügyi nyomozástan. A jogi
oktatás rendjében egyedülálló tudomány, mert a történeti tényállás felderítésének
taktikáját és technikáját oktatja. Egyedülálló, mert az egyetemen tanított bűnügyi
és nem bűnügyi tudományok mindegyike, legtöbbször példaként, kész történeti
tényállásokat tár a hallgató elé és azok jogászi megoldását tekinti feladatának.
Arról azonban sem a büntetőjog, sem a polgári jog stb. nem szól, hogy a történeti
tényállás megállapítására milyen bizonyítékok beszerzése és milyen módszerek
alkalmazása útján kerül sor.
Mint minden tudomány, a kriminalisztika is, történelme során
rendszeresen fejlődik. A modern kriminalisztikai eszközök a fényképezés
feltalálásával alakultak ki, hiszen az elítéltekről készített fényképfelvételek
képezték a bűnügyi nyilvántartás és a későbbi elkövetés gyanúja esetén a
személyazonosítás alapját. A személyazonosítást végül is az ujjnyomatok
rögzítésének módszere és az a felismerés tette tökéletessé, hogy az ujjnyomatok
bizonyos számú azonosítási pontja, minden esetben csak egyetlen személyre
jellemző, vagyis nincs a világon két olyan ember, akinek ujjnyomatai azonosak
lennének. A bizonyítási módszerek legújabb kori történetében a DNS vizsgálatok
ennél is messzebb mentek, hiszen a hajszálból, a vérből, vagy az ondósejtből vett
egyetlen DNS alapján bizonyossággal megállapítható, hogy az adott DNS
hordozója-e az a személy, akinek hajszálát, vércseppjét, vagy ondónyomát
találták a sértett ruházatán.
Az előző példák a technikai eszközökre utaltak. A technikai eszközök
területe természetesen sokkal szélesebb, hiszen magában foglalja a
nyomrögzítésnek, a fényképezésnek, a grafológiának stb. a módszereit is.
A kriminalisztika másik nagy területe a krimináltaktika. A krimináltaktika
intellektuális alapon tervezi meg a felderítés és a bizonyítás folyamatát: a
gyanúsított megfigyelését, az eljárási kényszercselekmények (házkutatás,
személyazonosítás, lefoglalás stb.) sorrendjét és időpontját, a kihallgatás során

2
felteendő kérdéseket, a tanúkihallgatás lélektanát, a bizonyítékoknak a
gyanúsított elé tárását és annak pszichológiai hatását.
A kriminalisztika feltételezi a büntető anyagi jog ismeretét. A
kriminalisztika feladata az egyes bűncselekmények felderítése, az egyes
bűncselekményekre vonatkozó szabályokat (törvényi tényállásokat és büntetési
tételeket) a büntetőjog tartalmazza. Példával élve: a büntetőjog az a sportpálya,
amelyen a kriminalisztikának játszania és teljesítenie kell. Ezen az általánosságon
túlmenve azonban az is nyilvánvaló, hogy a kriminalisztikának tekintettel kell
lennie az Általános Rész szabályaira is: a büntethetőség alsó korhatára, a
gyanúsított elmeállapotára, az elévülésre, a jogos védelemre, a tévedésre stb.
Az is nyilvánvaló továbbá, hogy a Különös Részben meghatározott különböző
bűncselekmények más-más taktikával, illetőleg egymástól eltérő módszerekkel
nyomozhatók és bizonyíthatók. Az evidencia szól amellett, hogy más
módszerekkel bizonyítható az emberölés, az erőszakos közösülés, a betöréses
lopás, a gépkocsi lopás, vagy a hamis vád.
A kriminalisztika, mint említettük, a büntető eljárási joghoz áll közelebb.
A büntetőeljárási jog rendelkezik a bizonyítási eszközökről, a bizonyításról,
továbbá magáról a bűnügyi nyomozásról. Mindez azt mutatja, hogy a
kriminalisztika a Be-ben szabályozott eljárás során, elsősorban az eljárás
nyomozati szakában kel életre. Erre tekintettel a kriminalisztikát sokáig
„rendőrtudománynak” tekintették. Meggyőződésünk, hogy a kriminalisztika nem
rendőrtudomány, hanem a tényállás megállapításának tudománya.
A tudományegyetemeken nem nyomozókat és nem vizsgálókat képeznek,
vagyis nem olyan szakembereket, akiknek hivatásbeli feladatuk lesz az elkövetők
felderítése és a bizonyítékok beszerzése. Az egyetemek nincsenek olyan
technikai berendezésekkel felszerelve, amelyek a laborvizsgálatokat stb. lehetővé
tennék.
A kriminalisztika oktatásának célja, hogy a hallgató képet nyeljen nagy
általánosságban - mintegy madártávlatból - a krimináltaktika és a
krimináltechnika módszereiről, illetve eszközeiről. Ezeknek az ismereteknek a
jelentősége abban áll, hogy a hallgató a későbbiekben - majd mint bíró, ügyész

3
vagy védő - kritikailag ellenőrizni tudja a nyomozás alkalmazott taktikáját és
eszközeit, a bizonyítékok beszerzésének hatásosságát és célszerűségét, illetőleg
azok meggyőző erejét. Másrészt pedig: egyáltalán kérdéseket tudjon feltenni a
vádlotthoz, a tanúhoz, illetőleg a szakértőhöz. Olyan kérdéseket, amelyek
tárgyszerűek, szakszerűek és az ügy eldöntését előbbre viszik.
A bűncselekmény és az elkövetők vonatkozásában a büntetőjog
tudománya foglalkozik az anyagi jogi szabályokkal (bűncselekményekkel és
büntetésekkel), míg a büntető-eljárásjog pedig azokkal a szabályokkal, amelyeket
a büntetőeljárás során be kell tartani.
A kriminalisztika ezzel szemben azokat a szabályokat és ajánlásokat
határozza meg, hogy hogyan kell felderíteni a bűncselekmények elkövetőit, a
bizonyítékokat és biztosítani azokat ahhoz, hogy a büntetőeljárás során mint
törvényes eszközöket lehessen figyelembe venni.
Rendszere: technika - taktika - metodika.

1.1. Krimináltechnika: a bűncselekmények megelőzése, felderítése és

bizonyítása érdekében a bizonyítási eszközök felkutatásával, rögzítésével és
vizsgálatával, a technikai módszereivel és eszközeivel, valamint a tárgyi
bizonyítási eszközök létrejöttének törvényszerűségeivel foglalkozik. Azaz
döntően a tárgyi információ hordozókra épül.
A tevékenység alapja:
- más tudományágak eredményeinek (fizikai, kémiai műszerek, mérési eljárások,
optikai-informatikai berendezések stb.) változtatás nélküli felhasználása,
- más tudományágak krimináltechnikai továbbfejlesztése (pl. bűnügyi
fényképezés, hangazonosítás, szerológiai vizsgálat),
- olyan tudományágak, amelyeket kifejezetten a krimináltechnika hozott létre
(nyomtan, daktiloszkópiai, lőfegyvertan /ballisztika/).

4
1.1.1. Alkalmazásának általános feltételei
- kipróbált, jól bevált, megbízhatóan ellenőrzött eszközök, módszerek
használhatóak,
- törvényes keretek között, arra felhatalmazott személyek által,
- állampolgárok egészségét, testi épségét nem sérthetik és nem veszélyeztethetik,
- az emberi méltóság tiszteletben tartásával alkalmazhatók.

1.1.2. Feladata
- bűnözés elleni harc szervezése,
- bűncselekményekre, elkövetőkre vonatkozó információgyűjtés, rendszerezés,
nyilvántartás,
- egyes eljárási cselekmények sikerének előmozdítása, eredményeinek rögzítése
(pl. észlelés körülményeinek javítása, a megfelelő körülmények létrehozása),
- tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása, rögzítése, vizsgálata

1.2. Krimináltaktika: azoknak a tudományos tételeknek és ajánlásoknak a

rendszere, amelyek meghatározzák a bűncselekmény megelőzéséhez,
felderítéséhez és bizonyításához szükséges nyomozási cselekmények
végrehajtásának a módját. Döntően személyi jellegű összefüggésekkel
foglalkozik.

1.2.1. Tárgya
- bizonyítási eszközök keletkezése, felhasználása, a nyomozási cselekmények
módszere;
= jelentős - közömbös tények megkülönböztetése
= a nyomozási cselekmények jogi kereteit meghatározó büntetőeljárási
szabályok végrehajtására ajánlások kidolgozása,
- bűncselekmények felderítésének szervezése, tervezése; a megismerési folyamat
- nyomozás - , belső felépítése, egyes bizonyítási eszközök beszerzésének
sorrendje;

5
- magatartási szabályok kidolgozása a felderítést - bizonyítást végzők részére; ez
esetben az eljáró személynek az eljárás alá vont vagy az eljáráshoz kötődő
személyhez fűződő pszichikai, érzelmi kapcsolatát értjük;
- bűncselekmények elkövetését és eltitkolását lehetővé tevő okok feltárása.

1.2.2. Belső rendszere

alapegység: a krimináltaktika módszer — > valamely tevékenység
legracionálisabb, leghatékonyabb végrehajtási módja,
középső szint: egyes cselekményekre, intézkedésekre vonatkozó
szabályok, ajánlások - bűncselekményről való tudomásszerzés, szemle,
személy-tárgy felismertetése, kutatás, szakértő igénybevétele, tanú­
gyanúsított kihallgatása, szembesítés, bizonyítékok ellenőrzése,
legmagasabb szint: több nyomozási cselekményből álló kriminalisztikai
művelet - operáció - a közvetlen feladat érdekében alkalmazott
nyomozási cselekmények, intézkedések összesítése. Pl. kezdeti szakasz:
ismeretlen tettes megállapítása - forró nyomon üldözés bonyolult
rendszere; vagy szökésben lévő ismert tettes elfogására körözés
elrendelése.

1.2.3. Ajánlásokkal szemben támasztott követelmények

- Törvényesség;
- Krimináltaktikai tételek, ajánlások célirányossága, hatékonysága;
- Tudományos megalapozottság, rendszerezettség;
Tudományos alapja:
- bizonyítási jog - Be. jogon alapul, meghatározza az eljárás kereteit, egyben
visszahat rá - elavulttá válhatnak egyes eljárási cselekmények, másrészt előtérbe
kerülhetnek törvényben nem szabályozott potenciális bizonyítási eszközök
(szagnyom, poligráf),
- pszichológia,
- logika,
- prognosztika,

6
- szervezés-vezetéselmélet.

1.3. Metodika: közvetlenül és kifejezetten egyes bűncselekményi kategóriák

felderítésére, bizonyítására összpontosít, ún. szakkriminalisztika (alkalmazott
kriminalisztika). Az adott bűncselekmény fajta tipikus elkövetési módjaira,
személyi információforrásaira, sajátosságaira fordít figyelmet - de az Általános
Rész megfelelő adaptálásával.

1.3.1. Közvetlen bűnmegelőzési funkció

- magatartási (viselkedési) ajánlások, taktikai javaslatok a sértetté válás
elkerülésére általánosságban, egyes bűncselekményi típusoknál,
- objektumvédelemmel kapcsolatos technikai-szervezeti ajánlások,
- biztonságtechnikai eszközök kidolgozása,
- nyomcsapdák, tárgycsapdák kidolgozása,
- büntetőeljárási kényszerintézkedések időzítésének taktikája, a bűncselekmény
megszakítása, az újabb elkövetés megakadályozása.

1.4. Elméleti Alap

1.4.1. Azonosítás elmélete
A kriminalisztikai azonosítás alapja, hogy minden tárgy mennyiségi és minőségi
tulajdonságok összessége, amely a természetben minden tulajdonságot illetően
nem ismétlődhet meg, és a tulajdonságok viszonylag állandóak. Ily módon a
rendelkezésre álló tárgyban tükröződő ismérvek egy olyan minimuma áll
rendelkezésre, amely alapján az azonosítás elvégezhető. Az azonosság
megállapítása egyben a különbözőség megállapítását is jelenti.
Az azonosítás feltétele tehát, hogy a
- személyek, tárgyak egyediek, minden mástól megkülönböztethetők legyenek,
- a nyomok, maradványok, adatok emlékképek megfelelően és viszonylag
maradandóan tükrözzék a tárgy, személy ismérveit, és az ismérvkomplexumok
máshol nem fordulhatnak elő.

7
A kölcsönös kapcsolatokba kerülő tárgyak, személyek hatnak egymásra,
visszatükröződnek egymásban. Ez a visszatükröződés nem más, mint a
kölcsönhatás következményeként kialakult változás, amely információt tartalmaz
mind a saját maga kialakulásának mechanizmusáról, mind pedig a
kölcsönhatásban részt vettek tulajdonságairól.
Tárgyi bizonyítási eszköznél: a tükröződés mechanikai, vegyi, fotóoptikai stb.
változásban jelentkezik.
Személyi bizonyításnál (tanú, sértett) pedig a tudat aktív közreműködésével
kialakuló emlékképek alakjában jelenik meg.
Tárgyi bizonyítási eszközöknél a visszatükröződés a kölcsönhatásnak azt a
formáját jelenti, amelynél az egyik túlsúlyba kerül a másikkal szemben, hatása
kifejezettebb a másikénál, (pl. cipő a talajon lenyomatot képez, de
anyagmaradvány kerülhet a talajról a cipőre).
A tárgyakon kölcsönösen létrehozott elváltozásokat nyomkereszteződésnek
vagy kölcsönös nyomhatásnak nevezzük. Ez a kölcsönös tükröződés az
azonosítás lehetőségeit lényegesen emeli, együttes értékelésük minőségileg több,
mint a külön-külön történő vizsgálat.

A tükröződés függ:
- a kapcsolatban részt vevő tárgyak minőségétől, kölcsönhatás jellegétől,
körülményeitől,
- keletkezés - rögzítés időtartamától,
- környezeti viszonyoktól,
- álcázó tevékenységtől,
- a módszerek kidolgozottságától,
- résztvevő személyek képzettségétől, felszereltségétől, a tudomány állásától.

1.5. Azonosítási tárgyak

Az azonosító tárgy: a keresett személy vagy tárgy olyan ismérveit tükrözi,
amelyekből vissza lehet következtetni azok sajátosságaira, majd megtalálás
esetén az azonosítás elvégezhető (ez a nyom).
8
Az azonosítandó tárgy: az azonosítóból logikai úton, természettudományos
vizsgálatokkal kialakítható a keresett személy vagy tárgy, és ennek alapján
felkutatható az ellenőrzendő személy vagy tárgy.
Minta: egyes bűncselekmények elkövetésénél olyan nagyméretű vagy sokaságú
bűnjeltárgy keletkezik, hogy a vizsgálat csak mintavétel alapján lehetséges.
A mintavétel fajtái:
- reprezentatív: a vizsgálni kívánt egészet egy bizonyos része képviseli, de úgy,
hogy magán hordozza az egész ismérveit (pl. olajhamisítás),
- azonosítási minta: eredete ismert, az azonosító az azonosítandótói származik,
szakértőnél helyettesítik az összehasonlítandót pl. próbalövés,
próbaírás.
- keletkezés szerint: spontán vagy szabad, illetve kísérleti vagy próba

1.6. Az azonosítás folyamata

1. / Az azonosítási tárgyak egyenkénti vizsgálata:
- szabad szemmel, mikroszkóppal látható elváltozások esetében a vizsgálat
megkezdhető,
- mikroméretű nyomok esetében először ezek felkutatására kerül sor; ezután
= el kell dönteni, hogy az azonosító alkalmas-e az azonosítás elvégzésére,
= fel kell tárni az azonosítandóra vonatkozó információkat,
= megállapítani a visszatükröződés keletkezési mechanizmusát, esemény egyéb
körülményeit.
2. / Összehasonlítás során először az azonosítási tárgyak külön-külön történő
vizsgálatát kell elvégezni, majd az összehasonlító vizsgálatot.
3. / Értékelés: először az összehasonlítás során feltárt megegyező és eltérő
ismérvek elemzését kell elvégezni, tisztázni az eltérés okát, majd kerül sor a
következtetések levonására.

9
KRIMINÁLTECHNIKA
 II. FEJEZET

A NYOMTAN ÁLTALÁNOS ALAPJAI

A bűncselekmények elkövetésének törvényszerűsége, szükségszerű

velejárója a külvilágban végbemenő változás, a visszamaradó nyom. A nyomtan
(más néven a francia „trace”-nyom, és a görög „logos”-tan, szavakból eredően:
traszológia) a krimináltechnikának az a szakága, amely a nyomok keletkezésével,
feltárásával, azonosításával foglalkozik, célja a bűncselekmények felderítése és
megelőzése, ennek érdekében dolgozza ki azokat az eljárásokat, amelyek a
nyomok felkutatását, biztosítását, rögzítését, vizsgálatát és értékelését teszik
lehetővé.
A nyomtan tehát részletesen foglalkozik:
a nyom keletkezési mechanizmusának a folyamatával, a keletkezés lényeges
előfeltételeivel;
- a nyomokkal kapcsolatos helyszíni, technikai feladatokkal, a felkutatással,
biztosítással, rögzítéssel;
- a nyomok vizsgálatára, értékelésére, azonosítására vonatkozó szakismeretekkel.

2.1. A nyom fogalma

A kriminalisztika - tágabb értelemben - nyomon minden olyan fizikai
elváltozást ért, amely a bűncselekmény elkövetésével bármilyen kapcsolatban áll,
és így lehetőséget biztosít arra, hogy a bűncselekmény megtörténtére vagy az
elkövetőre következtetéseket lehessen levonni.
A nyomtan azonban a nyom fogalmát lényegesen szűkebb körben határozza
meg.
Ebben az értelemben nyom a bűncselekmény elkövetése során, a
cselekménnyel kölcsönhatásban létrejött olyan fizikai elváltozás, amely
visszatükrözi a nyomot létrehozó tárgy alakbeli, felületi és funkcionális

11
sajátosságait, és ily módon nyújt lehetőséget a nyomot létrehozó eszköz vagy
tárgy (nyomképző) azonosítására.
A fogalom központi eleme a nyomképző külső felépítése, a vizsgált
cselekménnyel kölcsönhatásban létrejött visszatükröződése.
Szűkebb értelemben nyom pl. az ujj-, láb-, fog-, köröm- és járműnyomok,
valamint az eszköznyomok - mint külső sajátosságok, ugyanakkor az
anyagnyomok, lerakódások, elváltozások, vér- és biológiai nyomok stb.
vizsgálata a kriminalisztikának más területére tartozik. Ez a szétválasztás végső
soron az egyedi azonosíthatóságot biztosíthatja.

2.2. A nyom keletkezése

Az értékelhető nyomok létrejöttéhez, a nyom keletkezéséhez három
tényező együttes jelenléte szükséges:
- a nyomképző,
- a nyomhordozó,
- a nyomképződési folyamat.
a) Nyomképző az a tárgy, amely külső felületi sajátosságait a más testtel
történő érintkezéskor azon hátrahagyja, amely tehát a nyomot létrehozza.
b) Nyomhordozó az a tárgy, amelyen a nyomképzö sajátosságait tükröző
nyom létrejön, amelyen a nyom van.
A két tárgy lehet valamely élőlény teste, testrésze, valamint bármilyen
élettelen tárgy, amelynek viszonylag tartós formája, szerkezete van.
A nyom keletkezésének folyamatát a tárgyak alábbi tulajdonságai
befolyásolhatják:
- az anyag halmazállapota,
- az anyag keménysége,
- az anyag szerkezeti sajátosságai,
- az anyag felülete,
- egyes anyagbeli tulajdonságok.

12
 A nyom keletkezésének alapját jelentő visszatükröződés hatására gyakran
fordul elő, hogy a nyomképző egyben nyomhordozó, illetve a nyomhordozó
egyben nyomképző (nyomkereszteződés).
c) A nyomképződési folyamat a nyomképző és a nyomhordozó
kapcsolata, kölcsönhatása. A kölcsönhatás eredményeként létrejött nyom
információs jegyeinek minősége több körülménytől függ. A már említett
nyomképző, nyomhordozó tulajdonságai mellett a nyomképző folyamatot
közvetlenül befolyásoló hatásoktól:
- a nyomképző erő nagyságától;
- mértékétől, fokától;
- irányától;
- időtartamától;
- a tárgyi találkozás helyzetétől;
- az ismétlődés helyi egybeesésétől;
- a hatás milyenségétől;
= mechanikai (ütés, vágás, lövés, szúrás, nyomás);
= termikus (meleg, hideg);
= vegyi (savas, lúgos);
= fotokémiai (elszíneződés, fakulás);
- a környezeti hatásoktól;
= a nyomképződés helye (zár vagy nyitott tér);
= időjárási, mikroklimatikai viszonyok (pára, köd, szél, huzat,
erős fény stb.);
- a keletkezés és az észlelés között eltelt időtartamtól.

2.3. A nyomok osztályozása

2.3.1. A nyomok osztályozásának alapja a nyomképző fajtája szerinti
megkülönböztetés.
1. Emberi testrészek nyomai:
- kéz- és lábnyomok;
- homlok-, orr-, áll-, arc-, fül-, kar-, stb. nyomok;
13
 - ajaknyomok;
- körömnyomok;
- fognyomok;
- fedett testrészek nyomai.
2. Állatok testrészeinek nyomai:
- láb-, orr-, fog-, stb. nyomok.
3. Eszközök, egyéb tárgyak, gépek nyomai:
- eszköznyomok;
- egyéb tárgyak nyomai;
- gépek, gyártósorok nyomai;
- közlekedési eszközök nyomai.

2.3.2. A nyomhordozón való megjelenés szerint:

1. Térfogati nyomok vagy benyomatok.
2. Felületi nyomok vagy lenyomatok:
- réteglerakódási;
- rétegleválási;
- egyéb (felületi) nyomok.
Térfogati nyom esetében a nyom három dimenzióban (hosszúság,
szélesség, mélység) mérhető. A nyom létrejöttének alapvető előfeltétele, hogy a
nyomképző alakjának térbeli kiterjedése legyen, a tárgy az ún. domborzati képet
tükrözi vissza.
A térfogati nyom keletkezésének további feltételei:
- a nyomhordozó tárgy a nyomképző tárgy anyagánál számottevőbben
puhább felületű, ugyanakkor elég szilárd ahhoz, hogy a nyom jellemző
tulajdonságai megmaradjanak (mechanikus hatás esetén);
- hőhatással szembeni csekély ellenálló képesség (termikus hatás);
- a nyomképző folyamattal szembeni reakció képesség (vegyi hatás);
- megfelelő erejű és irányú nyomképző hatás.
A felületi nyomok a nyomképzőnek valamely kemény tárgy felületével
történő érintkezés során jön létre, kétirányú mérést (hosszúság, szélesség) tesz
14
lehetővé. A felületi nyomok létrejöttéhez szükséges, hogy valamely folyékony
(pl. verejték, vér), puha, képlékeny (pl. sár), vagy porszerű anyag jelen legyen a
nyomképződés folyamatában.
A réteglerakódási nyom esetében a nyomot alkotó réteg a nyomképzőről
válik le és tapad a nyomhordozóra. A réteglerakódási nyom létrejötte
szempontjából előfeltétel a megfelelő szennyezettségű nyomképző tárgy és a
nyomképző erő.
Rétegleváláskor a folyamat fordított, a nyomképző választ le a
nyomhordozóról a hozzá tartozó vagy rákerült réteget. A nyomképző sajátosságai
a nyomhordozó tárgy felületén anyaghiány alakjában jelenik meg.
Az egyéb felületi nyom esetében jellemzően a nyomhordozó felületi
rétegében vegyi elváltozás következik be (pl. elszíneződés, fakulás).

2.3.3. A nyom keletkezésében közrejátszó hatások szerint:

- mechanikai;
- termikus;
- vegyi;
- fotokémiai;
mindezeken belül:
- statikus,
- dinamikus nyomok.
A mechanikai nyomok keletkezésekor valamely külső erő hatására
érintkezik egymással a nyomképző és a nyomhordozó (jellemzően élőlények
izomtevékenysége), és a felületi sajátosságok tükröződése a két test között ható
erő következménye (ütés, nyomás, vágás, szúrás, szorítás stb.).
A termikus nyomok hő, mint nyomképző hatására létrejött és a
nyomképző sajátosságait visszatükröző elváltozások. Az eltérő hőmérsékletű
testek érintkezésekor a rendszerint melegebb test külső jegyei a másik testen
hőhatás formájában jelennek meg.
A vegyi nyomok keletkezésének alapját a savas vagy lúgos anyagoknak
(más vegyi hatásoknak) a nyomhordozó testre gyakorolt hatása, illetve a
15
nyomhordozó vegyi reakcióképessége határozza meg. A vegyi anyaggal
szennyezett nyomképző alakja a nyomhordozó test felületén végbemenő kémiai
reakciók hatására tükröződik.
A fotokémiai nyomok - mint vegyi nyomok - kialakulásához hosszabb
idő szükséges, a tárgyak érintkezését nem követi azonnal a nyom kialakulása.
Tipikusan fény (pl. napsugárzás) fotokémiai hatásaként kialakult nyomról van
szó, és rendszerint a nyomképző kontúrja rajzolódik ki (pl. a tárgyak színének
kifakulása).
A nyomképzésnél kifejtett erő iránya, illetve a nyomképzés folyamatában
részt vevő testek egymáshoz képest elfoglalt helyzetének és mozgásának
megfelelően különböztetünk meg statikus és dinamikus nyomot.
Statikus nyomok jönnek létre a nyomhordozó tárgyra megközelítően
merőlegesen ható nyomképző erő hatására, ha a nyom létrejöttekor mind a
nyomképző, mind a nyomhordozó viszonylagosan mozdulatlan (pl. szilárd fogás
alkalmával keletkezett ujjnyom).
Dinamikusak a nyomok, ha a nyomképző folyamat során a tárgyak
egymáshoz képest oldalirányban elmozdulnak, súrolják egymást (pl. dörzsölés,
vágás, csúszás).

2.4. A nyomok biztosítása, felkutatása, rögzítése

A nyom keletkezése és rögzítése közötti út több, elkülöníthető,
megkülönböztethető szakaszból áll. A bűncselekmények elkövetéséhez
kapcsolódó nyomokat rendszerint a helyszín vagy egyes tárgyak megszemlélése
során lehet összegyűjteni. Ennek eredményessége függ attól, hogy a létrejött
nyomokat meg tudjuk-e védeni a károsodásoktól, behatásoktól, változtatásoktól.
E cél szolgálja a nyomok biztosítása, amelyen a megsemmisülés vagy
megváltoztatás minden fajtája elleni védelmet értjük. A nyom biztosítására a
bűncselekmény felfedezésétől a nyomok teljes rögzítéséig szükség van.

2.4.1. A nyomok felkutatása

A felkutatási tevékenység a nyomot képező elváltozás érzékelését jelenti.

16
A nyom felkutatásának eredményességét befolyásolja:
- történt-e változás a helyszínen;
- mennyi idő telt el a nyom keletkezése óta;
- milyen bűncselekmény történt (pl. élet elleni, nemi, közlekedési stb.);
- ebből következően milyen jellegű nyomokra számíthatunk;
- mekkora területen, milyen objektumokban kell kutatni;
- vannak-e kutatást korlátozó, akadályozó tényezők;
- milyen a megvilágítás;
- a kutatók száma, felszereltsége, felkészültsége.
Az említett okok értékelését követően, a felmerülő kérdések
megválaszolása céljából a helyszíni szemle kezdeti szakaszában logikai úton kell
kialakítani a feltevésszerű „nyomtérképet”, amely meghatározza a nyomkutatás
rendjét. A nyomokat az egymást feltételező összefüggések rendjében kell
felkutatni, de figyelembe kell venni a nyomok megsemmisülésének a veszélyét
is.
A szituációs nyomkutatás nem eredményezi mindig minden nyomnak a
helyszínen történő megtalálását. A rejtettebb, mikroméretű, esetleg látens
nyomok felkutatása laboratóriumi körülmények között történik.
Egyes látens nyomok felkutatása úgy történik, hogy azokat láthatóvá
teszik. Ez a cselekmény mind a helyszínen, mind laboratóriumban elvégezhető.
A nyomok előhívásakor az alábbi ajánlásokat kell betartani:
- bármilyen csekély mértékben látható a nyom (nyomrészlet),
méretarányosan le kell fényképezni;
- ha a nyomhordozó a helyszínről elmozdítható, lehetőleg eredetben kell
biztosítani;
- valamennyi nyomgyanús részen meg kell kísérelni az előhívást;
- ha a nyomképződés feltételei megállapíthatóak, az annak megfelelő
kriminalisztikai eljárást kell alkalmazni, ha nem ismerhető fel, kísérletezni
kell az előhívás érdekében;
- először olyan előhívó módszerrel kell kísérletezni, amely után újabb,
hatékonyabb még alkalmazható.

17
2.4.2. A nyomok rögzítése
A nyomok rögzítése a nyomoknak olyan állapotba hozását jelenti,
amelyben az anyagi tükröződések (esetleges felerősítésük után) állandósulnak,
rögzülnek, a nyom keletkezésének a helyéről eltávolíthatókká válnak. Ez teremti
meg a nyom vizsgálatának, értékelésének, az eljárásba való felhasználásának a
feltételeit.
A nyomrögzítés általános szabályai:
- a nyomba a nyomképzőnek vélt tárgyat beilleszteni tilos;
- minden nyomot rögzíteni kell;
- előzetesen olyan rögzítési eljárást kell alkalmazni, amely nem okoz a
nyomon elváltozást, azt nem semmisíti meg;
- a nyomot többféleképpen kell rögzíteni, lehetőleg eredetben is;
- jegyzőkönyvben és fényképen minden nyomot rögzíteni kell.
A nyomrögzítés módjai:
- fényképezés, videofelvétel;
- nyomleírás;
- rajzolás;
- tapadó anyagon;
- megmintázás;
- eredetben biztosítás.
A nyomrögzítés általános módja a fényképezés (videofelvétel), szinte
minden nyomfajtánál alkalmazzuk, és a nyomrögzítés minden módját megelőzi.
A nyomleírás lényegében az alkalmazott nyomozási cselekmény
jegyzőkönyvébe kerül be. A nyomrögzítés lehetséges módja mellett megteremti a
bizonyítási eljárásban a nyomok felhasználásának eljárásjogi feltételeit is. Ezért a
nyomot nagyon részletesen, pontosan, tényszerűen kell leírni.
A nyomleírásnak tartalmaznia kell:
- a nyom felkutatásának eljárási módját;
- a nyom feltalálásának pontos helyét, helyzetét a nyomhordozón;

18
 - a nyom formáját, csoportosítás szerinti megjelölését, a nyomréteg
észlelhető összetételét;
- a nyom méretét;
- a nyomképző jellemzőit;
- a nyomon észlelhető elváltozásokat;
- milyen módszerrel kezelték a nyomot, milyen előhívási módszert
alkalmaztak;
- a nyomleíráson kívül más rögzítési módszert alkalmaztak-e;
- a nyom csomagolásának a módját, a bűnjelcímke számát.
A rajzolással történő nyomrögzítés helyszínrajznak (a nyomok helyszínen
elfoglalt viszonylagos helyzete), vagy nyomcsoportok (nyomok összefüggő
sorozatában egyes nyomok általános kontúrja, mérete, távolsága, szögviszonya)
felvázolásakor alkalmazható.
A tapadó anyagon történik a színezőanyagokkal előhívott, láthatóvá tett
nyomok rögzítése (folipapír, cellux). A tapadó anyag segítségével porréteg
alkotta nyomokat vagy pl. jódgőzzel előhívott nyomokat lehet durva torzulás
nélkül szállíthatóvá tenni (pl. ujjnyom).
A nyomok megmintázásának módszerét térfogati nyomok térbeli
sajátosságainak rögzítésére alkalmazzuk. A megmintázás során azt kell
biztosítani, hogy a mintázó anyag (pl. gipsz, gyurma, szilikongumi) a nyomban
rögzült legcsekélyebb tükröződéseket is valósághűen és tartósan rögzítse.
Az eredetben való biztosítást akkor kell alkalmazni, ha:
- a nyomhordozón lévő nyom meghatározó jelentőségű,
- másként nem biztosítható,
- a tárgyat más irányú laboratóriumi vizsgálatnak kell alávetni,
- a nyomot csak bonyolult szétszerelési művelettel lehet feltárni,
- látens vagy mikronyomokat kell feltárni,
- a nyom csak előzetes kísérletek útján hívható elő,
- a nyomot alkotó anyagmaradványok elemzése a nyomképzö további
jellemzőit tárhatja fel.
A nyomok eredetben történő biztosításának előfeltételei:
19
 - a nyomhordozó elmozdítható, kiemelhető, szétszerelhető, kivágható;
- a műveletek veszélyhelyzetet nem hoznak létre;
- az eltávolítás nem okoz aránytalan nagy kárt;
- fényképezéssel, leírással már rögzítették a nyomot.

2.4.3. Közös szabályok

- A nyomrögzítés alkalmazott módszerét a hatósági tanúval közölni kell, és a
műveleteket előttük kell elvégezni.
- A felkutatott, előhívott nyomot a hatósági tanúnak - szükség esetén technikai
eszközök rendelkezésre bocsátásával - be kell mutatni.
- A bűnjelcímkét az eljáró nyomozóval és a hatósági tanúval a helyszínen kell
aláírni.

2.4.4. A nyomok információ tartalma

A nyomok jelentősége abban foglalható össze, hogy a nyomok szakértői
vizsgálatával meg tudjuk állapítani a nyomképző tárgyat, a nyom létrehozásával
összefüggő egyéb lényeges körülményeket, és ezek alapján azonosítani tudjuk azt
a személyt, tárgyat stb., akitől, illetve amelytől a nyom származik.
A nyomból az alábbiakra lehet következtetni:
1. A bűncselekmény elkövetésének körülményeire;
- mit vittek el a helyszínről;
- a helyszínt manipulálták-e, tüntettek-e el nyomokat;
- a nyomképzők milyen fajtájúak, hol ismerhető fel a hatásuk;
- a nyomok alkalmasak-e a nyomkövetésre;
- a helyszínre érkezés, a helyszínről távozás útvonala.
2. Az elkövetők személyére:
- helyszíni mozgásuk iránya, jellege;
- ismerősek voltak-e a helyszínen;
- a bűncselekmény elkövetésének időpontja, a helyszínen tartózkodásuk
ideje;
- milyen testrészek hagytak nyomot;
20
- több elkövető esetén az egyes szerepek jellege.
3. A tárgyakra vonatkozóan:
- mozgatásuk iránya, célja;
- az elkövetésben játszott konkrét szerep (pl. bemászás, feszítés);
- megrongálódtak-e a használat során;
- az elkövetők mit hagytak a helyszínen.
4. A nyomok alapján lehetőség van:
- a nyomképző (személy, tárgy stb.) körözésére, kutatására;
- megbízhatóan tudjuk a nyomképzőt azonosítani;
- nyilvántartások készíthetők.

21
 III. FEJEZET

TESTRÉSZEK NYOMAI

3.1. Az emberi testrészek nyomai

3.1.1. Az ujj- és tenyérnyomok
Az ujjnyomok (tenyérnyomok) a kéznek valamely tárggyal történő
érintkezése során keletkeznek, amelynek alapja az emberi ujjat fedő réteg
anatómiai felépítése és sajátossága. Az ujjvégződések bőrrétegén levő papilláris
vonalakon, a domborzatokban számtalan pórus helyezkedik el. A pórusokon
keresztül az izzadságmirigyek által termelt izzadság távozik, amely a bőr puhán
tartását, a fogás és tapintás biztonságát szolgálja. Az izzadságmirigyek állandó
működése miatt kezünkkel bármilyen tárgyat érintünk vagy fogunk meg,
ujjnyomot (tenyérnyomot) hozunk létre. A bőrfodorszálakról leváló izzadság az
érintett tárgyon létrehozza a bőrfodorrajzolatok tükörképét, és e speciális
geometriai ábrák alapján személyazonosítás végezhető.
Az ujjnyomok személyazonosítási célokra történő felhasználhatósága
négy tudományosan alátámasztott és igazolt tételen alapul.
1. Változatlanság: az emberi bőr fodorszálainak rajzolata nem változik.
Az ember életében a fodorszálak méretei, szélessége, vastagsága változik
(növekedés folyamata), a rajzolatok alakja azonban változatlan marad a
halált követő teljes felbomlásig.
2. Egyediség: a bőrfodorszálak rajzolata, részletjellegű sajátosságai
egyediek és nem ismétlődnek. A tudományos számítások, amelyek
figyelembe veszik a papilláris vonalakban kimutatható sajátosságok
rendkívül nagy számát, gyakorlatilag kizárják az ismétlődést (a
valószínűség-számítások alapján az ismétlődés valószínűsége 1:64
milliárdhoz).

22
 3. Osztályozhatóság: a bőrfodorszálak rajzolatában megkülönböztethető
minták, a mintákon belül kimutatható alakbeli hasonlóságok, sajátosságok
alapot adnak az osztályozásra, és az erre ráépülő nyilvántartásokra.
4. Leképezhetőség: az ujjakon (tenyéren és talpon) levő bőrfodorszálak
rajzolata könnyen leképezhető, könnyen készíthető lenyomat.
Mindezek alapján van lehetőség arra, hogy:
- helyszíni ujjnyom alapján a nyomképző személyt azonosítsuk;
- ismeretlen vagy kétes kilétű személyt azonosítsunk;
- ismeretlen holttestet azonosítsunk;
- ismeretlen elkövetőt leplezzünk le (pl. ujjnyomcsapda telepítésével).
A nyomok kutatása elsősorban a helyszíni szemle dinamikus
szakaszában történik, de sor kerülhet más nyomozási cselekmény (pl. házkutatás,
helyszínelés) keretében is.
A kutatás során figyelembe kell venni:
- a büntetőeljárás szabályait;
- a nyomok keletkezési mechanizmusából adódó krimináltechnikai
követelményeket;
- a nyomkutatás logikai törvényszerűségeit, a krimináltechnikai
ajánlásokat.
Az ujjnyomok (tenyérnyomok) kutatása az alábbi sorrend szerint történik:
- logikai szinten felépített helyszíni mozgás gondolati rekonstrukciója
alapján azokat a tárgyakat kell megvizsgálni, amelyeket az elkövető
megfoghatott, megérinthetett;
- majd át kell vizsgálni a nyomhordozásra alkalmas valamennyi tárgy
felületét.
A szabad szemmel látható nyomok kutatása nem okoz problémát.
Ugyanakkor a nyomok jelentős része szabad szemmel nem látható. Ha az
egyszerű eszközök (pl. nagyító, surlófény) nem hoznak eredményt, kerülhet sor a
krimináltechnika által kidolgozott számtalan eljárások alkalmazására.
A látens ujj- és tenyérnyomok előhívásának módszerei a működési elv
alapján csoportosíthatók:
23
 - fizikai módszerek:
= porozási,
= elektrosztatikus,
= optikai - fényképészeti.
- kémiai-vegyi módszerek,
- fiziko-kémiai módszerek.
A fizikai módszerek alkalmazásának valamely fizikai törvényszerűség az alapja.
A fizikai előhívási eljárások közül a legrégebbi és napjainkban is a
leggyakoribb a porozási eljárás. Az eljárás a nyom és a hordozó közötti
tapadóképességben fennálló különbségen alapul. A felhasznált porszerű anyag
erősebben tapad a helyszíni ujjnyom vonalain lerakodó anyagmaradványba, mint
a nyomhordozó felület többi részére, így az ujjnyom geometriai mintázatát az
izzadságlerakódás vonalaira rátapadt por kirajzolja.
Az elektrosztatikus módszer az anyagok eltérő elektrosztatikus
különbségén alapul. Elsősorban textíliákon létrejött ujjnyomoknál alkalmazzák,
kihasználva azt, hogy a nyomhordozó textilfelület, valamint a ráhelyezett és
vákuumhatással rászívott műanyagfólia között elektrosztatikus
feszültségkülönbség jön létre. Ennek hatására a textílián lévő ujjnyom a fólián is
lenyomatat képez, amely különleges elektrofotografikus oldat hatására láthatóvá
válik.
Az optikai-fényképészeti eljárások alapja a fénytörés fizikai
törvényszerűségei. Fényforrással (pl. lézer, UV lámpa) történő megvilágítás
eredményeként a látens ujjnyom megtöri a fényt, és a fényszóródás kirajzolja az
ujjnyomokat.
A kémiai-vegyi eljárások alkalmazásával, megfelelő vegyi anyagok és a
nyomban lerakodott nyomképző anyagban jelenlévő összetevők (fehérje, sók,
zsír) között színváltozással járó kémiai reakciók zajlanak le, és válnak láthatóvá a
látens nyomok.
A fizikai-kémiai módszer lényege, hogy az előhívás vegyi anyagok
felhasználásával kezdődik, a vegyi reakció eredménye optikai-fényképészeti
módszerrel válik láthatóvá (ún. száraz DFO-eljárás alkalmazása papíron levő
24
látens ujjnyom felkutatására, a vegyi folyamat lezajlása után lézeres
megvilágítással válik láthatóvá az ujjnyom).
Az ujj- és tenyérnyomok rögzítése:
- fényképezéssel;
- tapadó felületen (pl. folin, cellux);
- mintázással (térfogati nyomot szilikongumival);
- eredetben (laboratóriumi vizsgálatra);
- jegyzőkönyvi leírással.
Mind az ujjnyomok előhívásánál, mind a rögzítésnél figyelemmel kell
lenni azokra az alapvető követelményekre, amelyeket minden tárgyi bizonyítási
eszköz beszerzése során be kell tartani. A felkutatást, az előhívást, rögzítést úgy
kell végrehajtani, hogy:
- a cselekmény helye, ideje, módja egyértelműen megállapítható legyen,
- az ujjnyom hitelessége, eredetisége ellenőrizhető legyen, a véletlen vagy
szándékos csere lehetősége ki legyen zárva (szabályos bűnjelcímke).

3.1.2. A lábnyomok
A lábnyomok kriminalisztikai jelentősége - az urbanizáció és az
uniformizáltság ellenére - napjainkban is két irányban nyilvánul meg. Egyrészt
lehetőséget nyújt bizonyos szintű azonosításra, másrészről lehetővé teszi a
lábnyomot létrehozó személyre és a nyom keletkezésének körülményeire
vonatkozó következtetések levonását.
A lábnyomokból levonható következtetések:
• a bűncselekményre:
= az előkészületi helyszíni szakra (pl. lesben állás);
= az elkövetés helyszínére történő behatolásra;
= a helyszíni mozgásra;
= a távozás irányára (pl. a tettes üldözése);
- az elkövetőre:
= nemére, életkorára;
= foglalkozására;
25
 = testi sajátosságára;
= tettesek számára;
= helyismeretre.
A lábnyomok csoportosítása:
- a nyomok száma alapján: egyes lábnyom, és lábnyomcsapások;
- nyomképző szerint: meztelen láb nyomai, harisnyával vagy egyéb
anyaggal fedett láb nyomai, lábbelivel fedett nyomok;
- a nyomképző folyamat szerint: statikus és dinamikus;
- a nyom kiterjedése szerint: térfogati és felületi nyomok.
A lábnyomcsapás a járás folyamatában keletkezett, lábnyomok egymás
utáni sorozata, amely a mozgó személy járási sajátosságait, szokásait tükrözi. A
kriminalisztikailag értékelhető lábnyomcsapáshoz legalább hat-nyolc egymást
követő nyomból álló lábnyomsorozat, megfelelő talaj és környezet szükséges.
A lábnyomcsapás (járáskép) részei:
- az irányvonal, a lábnyomok helyzete alapján meghatározható tengely;
- a talptengely, a sarok leghátsó és a talpcsúcs legelső pontján átfektetett
egyenes;
- a lábszög, a talptengely és az irányvonal által bezárt szög (lábfejtartás);
- a járásvonal, amely a két-két szomszédos lábnyom leghátsó
sarokpontját összekötő vonal;
- a lépéshossz, az egymás után keletkezett lábnyomok leghátsó
sarokpontjai közötti távolság;
- a lépésszélesség, amely a leghátsó sarokpontok által meghatározott, az
irányvonallal párhuzamos egyenesek közötti távolság.
A járáskép szerinti járássajátosságok:
- rendes járásnál a sarok az irányvonalat szinte érinti, a járásvonal és az
irányvonal közötti eltérés elhanyagolható;
- terpesztett járásnál a nyom sarokpontja az irányvonalon kívül esik, a
lépésszélesség a 20 cm-t meghaladja;
- keresztező járásnál (csámpás) a lábnyomok minden lépésnél
keresztezik az irányvonalat, lépésszélesség nem mérhető;
26
 - sántító járásnál a két lépéshosszúsága jelentősen eltér egymástól, de
eltérhetnek a lábszögek is;
- bizonytalan járásnál a járásvonal egyenletlen, váltakozó lépésszélesség,
lépéshosszúság, lábszög figyelhető meg;
- lábhúzó járásnál egyik vagy mindkét talpnyom orr részénél kaparási
nyom található;
- csoszogó járásnál rövid lépéshossz mellett a talp előretolásának
megfelelő csúsztatási nyom keletkezik.
A lábnyomok rögzítésének módjai:
- jegyzőkönyvi leírással, rajzolással;
- fényképezéssel;
- tapadó anyagon;
- megmintázással.
A lábnyomok vizsgálata, azonosítása nyomszakértői feladat. A vizsgálat
során levonható általános következtetésekre már utaltunk, ehelyütt kiemeljük
annak vizsgálatát, hogy a lábnyom koholt, félrevezető-e. A színlelésnek alábbi
fajtái különböztethetők meg:
- a színlelő kisebb cipőt vesz fel, az szorítja, járása bizonytalanná válik;
- nagyobb lábbeli felvétele esetén járása csoszogó, nehézkes lesz;
- a fordítva felerősített talp használatát bizonyítja a nyom rendes
jelenségeinek a fordítottja;
- a járásmód hamisítás a lépésszög és a lépéshossz elváltoztatását jelenti,
amely hosszabb lábnyomcsapás esetén észlelhető;
- a visszafelé járás esetén jellemző a rövidebb lépés, ingadozó irányvonal;
- a lábbeli burkolása esetén a védő burok anyagának nyoma is
megfigyelhető.
Az azonosításhoz a szakértőnek szüksége van a rögzített lábnyomon kívül
az azonosítandó lábbelire vagy próbanyomatokra.
Az azonosítás választ adhat arra, hogy:
- a lábnyom a terhelt lábától, lábbelijétől származik-e, ténylegesen
viselte-e;
27
 - a lábnyom származhatott-e a terhelt birtokában talált lábbelitől;
- különböző bűncselekmények helyszínén talált lábnyom ugyanazon
lábtól, lábbelitől származik-e.

3.1.3. Egyéb emberi testrészek nyomai

Egyes bűncselekmények elkövetésekor a nyomképzés folyamatában az
emberi kézen és lábon kívül más testrészek is részt vesznek. Az ilyen nyomokból
következtetések vonhatók le a bűncselekmény elkövetésének folyamatára,
esetenként a nyomot létrehozó személy is azonosítható, ugyanis nemcsak az ujj
fodorszálrajzolatai, hanem az emberi test más bőrfelületeinek rajzolata, illetve
más testrész jellegzetessége is alkalmas az azonosításra.
Ilyen emberi testrész nyomok:
- homloknyom;
- fülnyom;
- ajaknyom;
- körömnyom;
- fognyom.
1. A homloknyomok keletkezésének tipikus esete, hogy az elkövető a
helyszínre történő behatolás előtt, a helyiség üvegablakán benézve
vizsgálja meg a helyszínt. A körülményektől függően a homlok vagy az
orrhegy érintkezik az üveggel, és a verejték réteglerakódási nyomot hoz
létre.
A homlok bőr felületén szemmel látható ráncok helyezkednek el, ezek
mélysége, sűrűsége azonban függ a személy életkorától, tápláltsági
fokától, egészségi állapotától. Az azonosítást azonban nehezíti, hogy az
arcizmok tudatos működtetésével a ráncok változtathatóak.
2. A fülnyom a helyiségből kiszűrődő zajok észlelése során keletkezik. Az
elkövető az észlelés közben a fülét az ajtóhoz, ablakhoz nyomhatja,
amelynek eredményeként a külső fül egyes részei leképeződhetnek.
3. Az ajaknyomok a bűncselekmény helyszínén általában úgy
keletkeznek, hogy az elkövető pohárból iszik, vagy dohányzik és a
28
cigarettán mutatható ki ajaknyomtöredék. Az ajak felületének
egyenletlenségei, ráncai, barázdái és az ún. táblácskák alakja, helyzete
állandó és egyedi.
4. A körömnyomok jellemzően élet- és testi épség, a nemi erkölcs elleni
bűncselekményeknél keletkezhetnek, a köröm felsérti a bőrfelület
hámrétegét. Elsősorban a bűncselekmény lefolyásával kapcsolatban
szolgáltat értékes információt (pl. dulakodásra, védekezésre, a megragadás
módjára). A bizonyítás szempontjából értékes információforrás lehet a
sértett vagy az elkövető körme alatt megtalálható szennyeződés. Ezért a
személy körmeit le kell vágni, és így kell rögzítem a köröm alatti
szennyeződést.
5. A fognyomok információt szolgáltathatnak a bűncselekmény és a
nyomkeletkezés körülményeire, valamint alkalmas a nyomképző személy
azonosítására.
Bár a fognyomnak létrehozásában rendszerint nem vesz részt az egész
fogsor, hanem csak az elől elhelyezkedő 4-8 pár fog nyoma, az egyedi
sajátosságok annyira jellemzőek, hogy azok a személyazonosság
megállapítására elegendőek lehetnek.
A jellegzetességek az alábbiak:
- a fogazat (alsó- felső fogsor) felépítése, szerkezete;
- az egyes fogak természetes sajátosságai (csipkézettség, barázdáltság, a
zománc felülete, kopás, betegség, sérülés stb.);
- a mesterségesen létrehozott sajátosságok (tömés, híd, korona, protézis,
fogpótlás stb.).
A fognyom létrejöhet emberi testen és élelmiszeren.
Az emberi testen létrejövő nyom ún. ráharapási, statikus nyom.
Keletkezhet a támadón, amikor a megtámadott védekezik, dulakodik,
illetve létrehozhatja a támadó, dulakodás során vagy a bűncselekmény
indítéka miatt (pl. szexuális támadás).
Az emberi testen létrejövő fognyomok, harapási nyomok intenzitásukat
tekintve az alábbiak lehetnek:
29
 - rövid ideig tartó, gyenge harapásnál a fogak helyén halvány, vértelen
nyomok keletkeznek, halványvörös foltok mutatkozhatnak. Erősebb
nyomásnál vérbeszürődések keletkeznek;
kíméletlen harapásnál jelentős vérbeszürődés, zúzódás, összefüggő
barázdák keletkeznek;
- ún. leharapásnál a testrészek leválhatnak, szakításszerű sérülés is
létrejöhet.
Az élelmiszeren létrejövő nyom ún. átharapási, dinamikus, térfogati
nyom, mert a nyomhordozó tipikusan képlékeny, puha. Ez utóbbi
jellegzetességre figyelemmel gondoskodni kell arról, hogy a
nyomhordozót az esetleges romlástól megóvjuk, ezért a szakértői
vizsgálatig a tárgyat hűtőszekrényben kell tárolni.

3.2. Az állatok nyomai

Az állatnyomnak felkutatására, biztosítására, rögzítésére és értékelésére
olyan bűncselekmények esetében kerülhet sor, ahol az állat:
- a bűncselekmény elkövetési tárgya;
- a bűncselekmény eszköze;
- a bűncselekmény elkövetéséhez, megkönnyítéséhez használják.
Jelentőségük az utóbbi időben csökkent, de jellemzően a házi állatok (veszélyes
ebek) támadásai miatt adott esetben kriminalisztikailag fontos információt
hordozhatnak. Esetenként vadállatok nyomaival is találkozhatunk (pl.
orvvadászat). A nyomfajták közül elsősorban a fognyomok és lábnyomok
jelennek meg a nyomhordozón.

30
 IV. FEJEZET

ESZKÖZNYOMOK

4.1. Az eszköznyomokról általában

A bűncselekmények elkövetése során felhasznált különböző szerszámok,
valamint az olyan tárgyak által okozott nyomokat, amelyeket az elkövető
szerszámként használt, eszköznyomoknak nevezzük. E tárgyak által okozott
elváltozások keletkezési mechanizmusának vizsgálata segítséget nyújthat az
elkövetés gondolati rekonstrukciójához. Az eszközök az esetek egy részében
nemcsak nyomképzők, előfordulhat, hogy anyagmaradványok tapadnak rájuk,
esetenként nyomkereszteződés is létrejöhet. Az eszközök közös sajátossága, hogy
nyomaik alapján megkísérelhető a nyomképző fajta, csoport vagy egyedi
csoportosítása.

4.1.1. Az eszköznyomok csoportosítása

Az eszköznyomok keletkezési mechanizmusa (statikus, dinamikus), és
kiterjedésük (térfogati, felületi) szerinti csoportosítása az általános nyomtannal
megegyező. Új csoportosítás a nyomképző eszköz alapján lehetséges. Ennek
megfelelően megkülönböztetünk:
- ütőeszközöket (balta, kalapács, tompa felületben végződő eszközök),
- vágóeszközöket (egyélűek, mint kés, fejsze, véső; kétélűek, mint csípőfogó,
olló, erővágó),
- szúróeszközöket (kés, olló, tőr, tü),
- feszítőeszközöket (feszítővas, emelők, csavarhúzó),
- forgácsoló eszközöket (gyalu, reszelő, köszörű, esztergagép),
- szorítóeszközöket (satu, laposfogó),
- fúróeszközöket (különböző fúrószerszámok),
31
- különleges célszerszámok (az elkövetők által, kifejezetten a bűncselekmény
elkövetéséhez készített speciális eszköz, jellemzően vagyon elleni
bűncselekményeknél használják pl. hengerzár feltörése).

4.1.2. Az eszköznyomok rögzítése

- leírás,
- fényképezés (videó, mozgókép),
- rajzolás,
- megmintázás (szilikongumival, gyurmával stb.),
- eredetben.

4.1.3. Az eszköznyomok vizsgálata, azonosítása

Az eszköznyomok vizsgálata és azonosítása nyomszakértői feladat. A
szakértő az alábbi kérdésekre adhat választ:
- a helyszínen rögzített nyomot milyen eszközzel okozták;
- a helyszínen rögzített nyomot a kérdéses eszköz hozta-e létre;
- a helyszínen talált tárgyat milyen irányból támadták;
- a nyomból megállapítható-e keletkezésének az ideje;
- a vizsgálatra küldött nyomok egy vagy több nyomképzőtől keletkeztek-e;
- különböző bűncselekmények helyszínein rögzített nyomok egyazon eszköztől
származnak-e;
- lehet-e következtetni a nyomok alapján az okozó személy szakmai jártasságára,
fizikai tulajdonságaira.
Az eszköznyomok szakértői azonosítási vizsgálatának specialitása, hogy
az eszközök, nyomok sokfélesége, a bonyolult keletkezési mechanizmusra
figyelemmel rendszerint szakértői kísérletek szükségesek, amelyekhez megfelelő
(gyakran számítógépes rendszerek) műszerezettsége szükséges.

4.2. Zárak felnyitásának nyomai

A zárak olyan szerkezetek, amelyek alkalmasak arra, hogy
megakadályozzák illetéktelen személyek bejutását az adott objektumba, illetve

32
arra, hogy az ott elhelyezett tárgyakhoz hozzáférjenek. A zárak mechanikusan
vagy elektromosan működtethetők.
A zárak felnyitási módszerei roncsolásmentesek, vagy roncsolásosak.
A roncsolásmentes felnyitás történhet:
- lopott kulccsal, az elkövető a zárhoz tartozó kulcsot szerzi meg, nyomot
nem hagy maga után;
- idegen kulccsal, az elkövető a rendelkezésére álló kulcsok közül az
eredetihez leginkább hasonlító kulcsot használja, átalakítás nélkül;
- másolati kulccsal, az eredeti kulcs vagy arról készített rajz, minta
alapján másolt kulcs használata;
- hamis kulccsal, az elkövető a zárhoz nem tartozó kulcsot átalakítás után
használja;
- álkulccsal, olyan eszközt használ az elkövető, amely rendes
körülmények között nem azt a célt szolgálja, de átalakítás folytán alkalmas
a zár kinyitására (pl. meghajlított szög, drótdarab, tolvajkulcs, speciális
betörő szerszámok).
Roncsolásos nyitási módszerek:
- felfeszítés,
- vágás-ütés,
- fúrás,
- törés,
- fűrészelés.
A zárakkal kapcsolatos speciális rögzítési szabályok közül kiemeljük, hogy
- a zárakat, lakatokat a hozzájuk tartozó kulcsokkal kell megküldeni a
szakértőnek,
- meg kell jelölni, hogy a zár melyik oldala volt kívül, és melyik belül,
- a zárakat szétszedni, azokba belenyúlni, a kulcsokat próbálgatni csak a
szakértőnek szabad.

33
A zárral kapcsolatos nyomok azonosítása nyomszakértői feladat. A vizsgálat az
alábbi kérdésekre adhat választ:
- a nyomot milyen eszköz hozta létre,
- az átadott eszköz létrehozhatta-e, egyedileg azonosítható-e,
- milyen módszerrel történt a zár felnyitása,
- azonosítható-e az elkövető személye,
- megállapítható-e a nyom keletkezésének az ideje,
- különböző helyszínen észlelt nyomok azonosíthatók-e.

4.3. Közlekedési eszközök nyomai

A közlekedési eszközök nyomainak kriminalisztikai vizsgálatára az alábbi
okokból kerülhet sor:
- a járművet segédeszközként (szállítás, menekülés) vették igénybe a
bűncselekmény elkövetésénél;
- a jármű a bűncselekmény eszköze (közlekedési, élet elleni
bűncselekmény);
- a jármű a bűncselekmény tárgya (lopás, jármű önkényes elvétele stb.).

4.3.1. A közlekedési eszközök nyomainak csoportosítása

A helyszínen nyomot hagyó közlekedési eszközöket elsősorban a vonóerő
szerint lehet csoportosítani (emberi, állati, gépi erővel vont járművek). A
helyszínen hagyott nyom tipikusan a jármű kerekei által visszahagyott nyom, de
származhat a járműből (víz-, olaj-, benzincseppek), vagy a járműről (festék-,
fém-, üvegdarabok stb.).
Eszköznyomként a jármünyom jöhet szóba, amelyet a nyomképződés
mechanizmusa szerint az alábbiakban lehet csoportosítani:
- álló,
- gördülő,
- fékezési,
- farolási,
- oldalcsúszási,
34
 - ütközési,
- lapos futási (leeresztett gumi) nyom.

4.3.2. A jármű keréknyomainak rögzítése

A keréknyomok rögzítésének általános szabályai megegyeznek a
lábnyomoknál ismertetettekkel. A hosszabb, összefüggő keréknyomokat azonban
úgy kell fényképezni, hogy egymás mellé pontosan illeszthető képeket kapjunk.
Az emberi testen keletkezett járműnyomok rögzítésére méretarányos
fényképezést kell alkalmazni, majd az orvosszakértői boncolás alkalmával a
bőrfelület kivágásával és konzerválásával kell eredetben biztosítani a
járműnyomot.
A járműnyom felkutatásáról és rögzítéséről készült jegyzőkönyvben fel
kell tüntetni:
- a jármű pontos elhelyezkedését, távolságát a helyszín lényeges
tárgyaitól, a nyomoktól;
- a nyom fajtáját, helyzetét;
- a fesztávolságút, hosszúságát, szélességét;
- a rajzolatokat;
- a nyomtávot, a kerék kerületét;
- a féknyom jellemzőit;
- a várakozásra, haladásra utaló nyomokat;
- a nyomhordozó jellemzőit.

4.3.3. A jármű keréknyomaiból levonható következtetések

1. A jármű menetiránya
Az emberi vagy állati erővel vont jármüvek menetiránya - a lábnyomokból -
könnyel azonosítható. Gépjárművek esetében a menetirány különböző jelekből
állapítható meg, pl.:
- folyékony, képlékeny anyagon áthaladó kerék szennyeződött része a
haladás irányába fokozatosan halványodó nyomot hagy;
- víztócsán áthaladó kerék a vizet előre és oldalra fröccsend;
35
 - a járműről lehulló folyadék cseppjeinek ovális alakja a menetiránynak
megfelelően keskenyedik;
- a lenyomott fű előrehajlása mutatja a haladási irányt;
- az elakadt kerekek felpörgése a hordalékot hátrafelé szórja;
- a hirtelen fékezési nyom előbb halványan, majd a menetiránynak
megfelelően fokozatosan erősödik.
2. A jármű sebessége
A fékútból következtethetünk a jármű sebességére.
3. A jármű várakozási helye, időtartama
A kerekek nyomából (puha talajon bemélyednek), a víz-, olaj-, üzemanyag
nyomokból lehet következtetni.
4. A jármű fajtája, típusa, azonossága
A jármű típusát meghatározhatjuk a keréknyomok száma, fesztávolsága, a
gumiköpeny szélessége, a futófelület külső rajzolata, kerülete alapján. A mintázat
vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a szegélymintázatra, a vonalak szakadására,
törésére, vékonyodására, a mélységbeli méretekre és az egyedi sajátosságokra.

36
 V. FEJEZET

AZ ANYAGMARADVÁNYOK

5.1. Az anyagmaradványokról általában

5.1.1. Az anyagmaradvány fogalma
A bűncselekmények és az azzal összefüggő jelentős körülmények,
események egymással kölcsönhatásban vannak, egymáson elváltozásokat hoznak
létre. Ha ez az elváltozás a kölcsönhatásban részt vevők külső jellemzőiben
nyilvánul meg, akkor nyomról beszélhetünk. Ha az elváltozás a tárgy belső
felépítésére, anyagi tulajdonságaira, vegyi összetételeire vonatkozik, akkor ezt az
elváltozást anyagmaradványnak hívjuk. Az anyagmaradvány fizikai, kémiai
tulajdonságaival azt a tárgyat jellemzi, amelyből származik, és az alapján
alkalmas arra, hogy meghatározzuk az egész tárgy fizikai-kémiai tulajdonságait.
Az anyagmaradvány tehát azok az anyagok, tárgyak, ezek részecskéi,
amelyek a vizsgált eseménnyel összefüggésben személyek és tárgyak
kölcsönhatása során keletkeztek és belső felépítésük, anyagi tulajdonságaik,
vegyi összetételük alapján a kölcsönhatásban részt vevők fizikai-kémiai
tulajdonságaira szolgálnak információval.
Jelentőségük abban áll, hogy az említettek alapján azonosításra
alkalmasak, elősegítik a cselekmény gondolati rekonstrukcióját, jó tapadó
képességük van, s hosszú idő múlva is bizonyítékul szolgálhatnak. Az ún. mikro-
anyagmaradvány (szemmel nem vagy alig látható) úgy marad a helyszínen vagy
az elkövetőn, hogy ő nem is tud róla.

5.1.2. Az anyagmaradványok csoportosítása

1. Eredetük szerint:
- természetes objektum;
37
 = élő szervezet (emberi, állati, növényi),
= ásványok,
- mesterséges objektum;
= szerves (pl. zsír, műanyagok, kábítószer),
= szervetlen (pl. fém, üveg),
= vegyes (egyes festékfajták).
2. Megjelenési forma, állapot szerint:
- tárgyak, testek;
= eszközök,
= ruházat,
= tárgytöredékek,
= porok, talajszemcsék,
= egyebek,
- folyadékok, képlékeny anyagok;
- gázok, gőzök.
3. Méret szerint:
- makroméret (szabad szemmel jól észlelhető);
- mikroméret;
= szabad szemmel nem észlelhető,
= szubmikro,
= szabad szemmel gyengén észlelhető.
4. A nyomhordozóval való kapcsolata szerint:
- fizikai,
= laza (lerakódás, rászóródás),
= kötött (beékelődés, beszívódás, felkenődés),
- kémiai (vegyi reakció játszódik le).

5.2. Biológiai anyagmaradványok

Az anyagmaradványok kategóriájának leglényegesebb, leggyakrabban
előforduló csoportja az élő szervezetből származó ún. biológiai
anyagmaradványok:
38
 - vér,
- testváladékok,
- hajszál, szőrszál.

5.2.1. A vér
Vérfoltokkal, szennyeződéssel az élet és a testi épség, nemi erkölcs,
közlekedési bűncselekményeknél, baleseteknél, öngyilkosságoknál, illetve olyan
bűncselekményeknél találkozhatunk, amelyeknél az elkövető sérült meg.
A helyszíni vér jelenlétéből, mennyiségéből, a beszívódás mértékéből
következtetések vonhatók le.
A vér mennyisége arra adhat választ, hogy az idegen kéztől megsérült
(megölt) ember valóban ott halt-e meg (sérült meg), ahol megtalálták, illetve a
sérülés életében keletkezett-e. Ugyancsak információ értékkel bír, ha az elkövető
vére található a helyszínen, amely utal sérülésének súlyosságára, helyére.
A vérfolt alakja (folyás, csepegés, freccsenés, spriccelés, mázolás) arra
adhat választ, hogyan kerülhetett a vér az adott felületre, illetve milyen sérülés
keletkezett (pl. vénás vagy artériás vérzés).
A szakszerűen felkutatott és rögzített vér vizsgálata során a szakértőtől
választ kaphatunk:
- a vizsgálatra megküldött anyag vér-e,
- a vér embertől vagy állattól származik-e (az állati vérből az állat fajtája is
meghatározható),
- tartalmaz-e releváns anyagot (pl. alkoholt, kábítószert),
- milyen vércsoportú,
- a vér mely szervből (orr, hüvely, verőér stb.) származott,
- hogyan kerülhetett ki a vér a testből,
- a vérszennyeződés mikor keletkezett.

5.2.2. A testváladékok
1. A nyál, köpet, orrváladék, izzadság jelentőségét az adja, hogy
bizonyos esetekben vércsoport meghatározás végezhető, az egyén betegségének
39
kórokozói kimutathatók, valamint tartalmazhatnak olyan anyagmaradványt (por,
liszt, fűrészpor stb.), amely utalhat az elkövető foglalkozására, esetleg utolsó
tartózkodási helyére. Ezek az anyagmaradványok zsebkendőn, ruházaton,
cigarettacsikken stb. találhatók.
2. A hüvelyváladék jelenléte nemi bűncselekményre utalhat, az elkövető
vagy a sértett ruházatán található.
3. A hányadéknak elsősorban a mérgezéseknél van nagy jelentősége.
Tisztázni lehet, hogy a személy mikor, milyen táplálékot fogyasztott.
4. A bélsár és a vizelet az élőszervezet által kiválasztott salakanyag. A
helyszínen való előfordulásának jellemzően idegrendszeri oka van, ugyanis az
idegesség a székelési és a vizelési ingert fokozza.
5. Az ondó kriminalisztikai jelentősége a nemi erkölcs elleni
bűncselekményeknél, illetve a nemi indokból elkövetett emberöléseknél releváns.
Szakértői vizsgálattal tisztázható az ondó jelenléte, illetve az, hogy az ondó
milyen vércsoportú személytől származik.
6. Az előtej, anyatej, magzatszurok, magzatmáz jelenléte terhességre,
illetve szülésre utal. Ebből következően a magzatelhajtás, valamint az újszülött
megölése esetében jelenthet bizonyítékot.

5.2.3. A haj- és szőrszálak

A haj és a szőrzet az emberi test nagy részét fedi, így lényegében minden
bűncselekménynél megjelenhet. A hajszál és a szőrszál az emberi testről
lekerülhet természetes kihullás, vágás, tépés útján.
A haj és szőrszálak ebből következően megtalálhatók a ruházaton,
lábbelin, testen, köröm alatt stb. Indokolt mind az elkövető, mind a sértett
vizsgálata.
A haj és szőrszálak szakértői vizsgálata során választ kaphatunk arra,
hogy:
- emberi avagy állati eredetű-e, ha állati, milyen fajtától származik;
- hogyan vált le a testről;
- milyen testrészből származik;
40
 - milyen jellemzői vannak (színe, minősége, festett-e stb.);
- a személy szenved-e valamilyen hajbetegségben;
- a személy neme, vércsoportja.

5.2.4. A DNS vizsgálatokról

A legújabb kriminalisztikai vizsgálatok közé tartozik a DNS vizsgálat. A
DNS (dezoxiribonukleinsav) az átöröklés eredményeként minden élő sejtben
megtalálható, aránya egy sejten belül állandó és az adott élőlényre, így az
emberre is jellemző. Az emberi fajon belül az egyedre jellemző speciális
felépítéssel rendelkezik, lényegében mintegy „genetikai ujjnyomként”
funkcionál, genetikai jelrendszert, információt hordoz. Az információ elsősorban
a fehérjék felépítésére vonatkozik, az ún. nukleinbázisok sorrendjében.
Mivel a DNS minden sejtben megtalálható, a biológiai anyagmaradványok
minimális mennyisége elegendő lehet személyazonosításra.

5.3. Egyéb anyagmaradványok

1. A növényi eredetű anyagmaradványok botanikus szakértői
vizsgálatával választ kaphatunk:
- a növényi maradvány milyen növényből származik, mi az előfordulási
helye,
- a növényi részek az adott helyszínről származhatnak-e,
- milyen tulajdonságokkal rendelkezik.
2. A szerves jellegű anyagok (olaj, zsír, üzemanyag, kenőanyag, szerves
oldószer stb.) vegyész szakértői vizsgálatával tisztázható az anyag származási
helye, tűzesetek vizsgálata, illetve azonosítása, összehasonlítása.
3. A textilmaradványok a bűncselekmény elkövetésének körülményeiről
adhatnak információt és azonosításra is alkalmasak (elkövető-sértett ruházata).
4. A kábítószer, az ezzel kapcsolatos fogyasztás, kereskedés napjaink élő
problémája. A feltalált anyagmaradvány minősülhet kábítószernek vagy
pszichotróp anyagnak, és jelentősége van a mennyiségnek is. Adalék lehet a

41
minősítés szempontjából az is, hogy a személy kábítószer fogyasztó-e.
Biológiailag a vérből és a vizeletből mutatható ki jellemzően.
5. Üvegmaradványoknak elsősorban a közlekedési baleseteknél és a
betöréses lopásoknál van jelentősége. Tisztázható:
- a maradványok elhelyezkedéséből, hogy milyen irányból, erővel törték
be,
- a keletkezésének az ideje,
- fajta, csoport és egyedi azonosítás is végezhető.
6. Egyéb anyagmaradványok, ásvány, talaj, fém, festék, porok stb.

5.4. Az anyagmaradványok felkutatása, rögzítése, vizsgálata

Miután az anyagmaradványok jellemzően csekély méretűek, vizuálisan
keveset lehet észlelni (optimális fény- és látási viszonyok mellett 0,1 mm
nagyságú részecske észlelhető szabad szemmel), a láthatóvá tétel szakértői
feladat.
Ha szakértő nem tartózkodik a helyszínen közvetett, logikai úton történhet
a felkutatás, felderítés. Ezt követően az alábbi előírásokat kell figyelembe venni:
- a hordozóval együtt kell biztosítani,
- minden tárgyat külön-külön kell rögzíteni,
- a külső hatásoktól, nedvességtől, rázástól-ütéstől, vegyi és hőhatástól
óvni kell,
- a tárgyakat a környezettől, egymástól megfelelő csomagoló eszközzel el
kell választani.
A szakértői vizsgálat speciális kriminalisztikai szakismeretet, bonyolult
laboratóriumi műszerezettséget igényel.

42
 VI. FEJEZET

ÍRÁSVIZSGÁLAT

Az írás az emberi érintkezések beszédet kiegészítő rendszere, a beszéd

rögzített változata, amely lehetővé teszi az írásjegyek és írásjelek segítségével a
gondolatoknak maradandó módon való rögzítését és térbeli korlátok nélküli
közvetítését (gondolati és tárgyi tükröződés).
6.1. írás változatok
A kézírás minősége az írást végző személytől és az alkalmazott eszköztől
függ. A kézírás készülhet íróeszközzel (toll, ceruza, irón stb.), illetve más
eszközzel (pl. ecset, véső).
A technikai eljárással készült írás esetében a használt eszköz miatt,
megjelenését tekintve a készítő személytől jelentős mértékben függetlenné
válhat. A használt eszköz, eljárás lehet:
- írógép,
- számítógép,
- bélyegző,
- nyomdai eszköz,
- fotóeljárás,
- összevágás,
- sablon,
- vegyszer,
- mechanikai eljárás.
Az írással készült iratok készülhetnek nemzeti ábécével, vagy másféle ábécével
(gyorsírás, vakírás, morze, rejtjel).
Az elkészült írások lehetnek eredetiek, velük egyidőben készített
másodlatiak, később készített másolatiak, természetes, valamint változtatott
(álcázott, torzított), illetve valódi és hamisított írások.
43
6.2. Az írásvizsgálat célja
- az írás keletkezése körülményeinek megállapítása,
- az írás tárgyi elemeinek, fizikai-kémiai összetételének tisztázása,
- az alkalmazott eszköz fajtájának megállapítása,
- az íráskészítés módjának, az írás keletkezése idejének a megállapítása,
- a készítést befolyásoló külső tényezők tisztázása (alátét, szokatlan
testhelyzet stb.),
- az írás eredeti, másodlati vagy másolati-e,
- valódi, változtatott, hamisított-e az írás, alkalmaztak-e álcázást,
- az írást készítő személy megállapítása (életkor, nem, képzettség,
műveltség, foglalkozás).

6.3. A kézírásvizsgálat
A kézírás egy személynek adott időszakra jellemző írásmozdulati
(idegműködés és izommozgások) egységes rendszere.

6.3.1. Az irathamisítás
- Szabadkézzel:
= írásutánzás, amely az idegen kézírásnak szabadkézi utánzását jelenti,
minta alapján;
= írástorzítás legismertebb fajtái közé tartozik az írómozdulatok
tempójának - ritmusának változtatása, a megszokott kézírásrendszer
változtatása (pl. nyomtatott betűk használata), és a nem írókézzel való írás
(kézcsere);
= autoforgerie, amely a saját kézírás megváltoztatását jelenti, jellemzően
névaláírásnál.
- Technikai eszközzel:
= átnyomás esetében heggyel rendelkező eszköz felhasználásával történik,
a valódi kézírás szövegvonalainak a követésével;

44
 = átvilágítással való kopírozásnál speciális átvilágító asztalt vagy
ablaküveget használnak;
= eredeti kézírás festékanyagának átvitele esetében a mintakézírást alkotó
festéket pl. gőzöléssel fellazítják és valamilyen hordozó segítségével
átviszik az iratra, szükség esetén javítják;
= aláírásbélyegzőt meglévő, eredeti kézírásminta alapján készítik;
= pantográf, másoló berendezések.

6.3.2. Az összehasonlító anyag

A kézírásvizsgálat alapja az összehasonlítás, olyan írásanyag beszerzése
szükséges, amely az adott kézírás készítőjeként szóba jöhető személy kezétől
származik. Ebből következően írásmintákat kell beszerezni, amelyek lehetnek
spontán írásminták és próbaírások.
A spontán írásminták a vizsgálathoz összegyűjtött olyan anyagok,
amelyeket készítője nem a vizsgált üggyel összefüggésben, hanem mindennapi
tevékenysége során készített. Alapvető követelmény a valódiság (attól
származzon, akinek a nevén biztosítják), és a teljesség (minden, az
összehasonlításhoz szükséges variációt tartalmazzon).
A próbaírások hatósági közreműködéssel készített kísérleti minták.
Fajtái:
- önálló írástevékenység esetében hosszabb szövegű, saját fogalmazású,
szerkesztésű írásos anyag készül;
- másoltatás esetében indiferens szöveg leírását, másolását végeztetjük el;
- diktálás alapján készített próbaírás a leggyakrabban alkalmazott
módszer.
A próbaírások felvételénél betartandó ajánlások:
- az íráskörülmények azonosságának biztosítása,
- a nyugodt légkör megteremtése,
- ha taktikailag megengedhető, a kérdéses szöveget kell lediktálni, de az
írást tilos megmutatni,
- tagoltan, de a helyesírási tudnivalók közlése nélkül kell diktálni,
45
 - a kezdetben lassú ütemű diktálást fokozatosan gyorsítani kell, amíg a
megszokott írástempót el nem érjük, majd a lassú-gyors ütem
váltogatásával kell befejezni,
- a diktálás közben egy hosszabb szünetet kell beiktatni,
- a diktálást rövid szünet után ugyanazon szöveg felhasználásával meg kell
ismételni,
- a próbaírásokat, aláírásokat elkészültük után nyomban el kell távolítani a
készítő elől,
- az aláírást legalább tízszer le kell íratni,
- a próbaírások minden egyes lapját hitelesítő záradékkal kell ellátni és alá
kell íratni.

6.4. A gépírásvizsgálat
Az összehasonlító gépírásvizsgálat során megállapítható:
- az írógép típusa, rendszere (ez az írógép felkutatásának kiindulópontja);
- az írógép azonosítása, amelyet a sajátosságok alapján szakértő végez el;
= általános sajátosságok (pl. lépték, betűtávolság, betű mérete, formája,
sortávolság, billentyűzet),
= különös sajátosságok, ún. stabil hibák (betűsérülések, betüleütési
egyenetlenségek, sorbeli elhelyezkedési hibák stb.);
- a gépelő személy azonosítása (szövegezési, fogalmazási sajátosságok,
gépelni tudás fokát jellemző sajátosságok, gépírási szokások stb.).

6.4.1. Az összehasonlító anyag

Az összehasonlító gépírásminták is kétfélék lehetnek, spontán írások és
próbaírások.
A spontán írásminta esetében egyértelmű, hogy a gépírást ki, milyen
gépen írta. A próbaírás célja kétirányú lehet, irányulhat személyre, illetve konkrét
írógépre.
A gépírásmintákkal szemben támasztott ajánlások:

46
 - személyre irányuló próbaírás esetében legalább két-három oldal
teijedelmü gépírásos szöveg szükséges, egyezve a kérdéses gépírás
szövegével,
- konkrét írógépre irányuló próbaírás esetében gyakorlott gépírót kell
igénybe venni, a teljes klaviatúra összes jelét, fokozódó erősséggel öt-
hatszor kell leütni,
- minél rövidebb a kérdéses gépírás szövege, annál többnek kell lennie az
összehasonlítási anyagnak,
- spontán gépírásminta esetében a szövegnek minél közelebb kell állnia
hasonlóságban a kérdéses gépírás szövegéhez,
- ha a kérdéses gépírás szövege túlságosan hosszú, elég a jellegzetes
részleteket (hibákat, tévedéseket, számokat, szokatlan kifejezéseket stb.)
kiválasztani.

6.5. Okmány vizsgálat

Okmányon kriminalisztikai értelemben a személyekre, tárgyakra,
szerződésekre vonatkozó, fontos adatokat tartalmazó, állami szervek által
kibocsátott igazolványokat, iratokat, igazolásokat, értékcikkeket értjük. E körbe
tartoznak a biztonsági okmányok (személyi igazolvány, útlevél, engedélyek
stb.), egyéb okmányok (pl. bélyeg, zárjegy, adójegy).

6.5.1. Az okmányhamisítás fajtái

- Teljes okmányhamisítás:
= illetéktelenül megszerzett űrlap kitöltésével,
= használt űrlapon, az eredeti tartalom teljes eltávolításával.
- Részleges okmányhamisítás:
= a szöveg egyes részeinek megsemmisítése,
= utólagos be- és átírásokkal,
= a kettő kombinálása.
- Nehezen olvasható szöveg tartalmának megállapítása:
= összetépett iratok helyreállítása,
47
= elégett, elszenesedett irat tartalmának megállapítása,
= lefedett (leöntött) irat tartalmának megállapítása.

48
 VII. FEJEZET

LŐFEGYVERTAN (BALLISZTIKA)

A kriminalisztikai ballisztika feladata a lőfegyver, lőszer és ezek

alkatrészeinek tartásával, használatával és használásával kapcsolatos
kriminalisztikai vonatkozású problémák megoldása. Ezen túlmenően kiterjednek
a vizsgálati módszerek, eljárások kidolgozására, alkalmazására.

7.1. A vizsgálat tárgyai

Lőfegyver az olyan eszköz, amelynek csövéből gáz segítségével 7,5 joul-
nál nagyobb csőtorkolati energiájú lövedék lőhető ki.
Lőszer az olyan egybeszerelt töltény, amely lövedéket, lőport és
gyúelegyet tartalmaz.
Lőfegyver részei a cső a bedolgozott töltényűrrel, a tok a zárrésszel, az
elsütőszerkezet.
Lőszer részei a lőszerhüvely, a lövedék, a csappantyú, a lőpor.
Emellett vizsgálja a lövési folyamatot, valamint a lövés következtében létrejövő
valamennyi elváltozást és a vonatkozó azonosítást.
Belső ballisztika a csőben, kényszerpályán mozgó lövedék mozgásával
foglalkozik, egészen addig a pontig, amíg a meghajtó gázok hatást gyakorolnak,
amíg a lövedék el nem hagyja a lőfegyver csövét.
Külső ballisztika a kényszerpályáról eltávozó, a csövet elhagyó lövedék
mozgásának meghatározásával foglalkozik.
A vizsgálati kör kiterjed emellett:
- azokra a tárgyakra, amelyek a lőfegyver, lőszer használata során
nyomhordozóvá válnak,
- az olyan helyszínekre, ahol a lőfegyver használatával bűncselekmény,
baleset, öngyilkosság vagy jogos fegyverhasználat történt.
49
7.2. A helyszíni szemle speciális feladatai
- a lőfegyver, lőszer, lőszerhüvely, lövedék felkutatása, rögzítése,
- a lövés leadási-becsapódási helyének felkutatása,
- a lövedék által okozott sérülések megkeresése,
- a lövéssel kapcsolatos maradványok felkutatása, biztosítása, rögzítése,
- a fegyvert használó személy kezén, ruházatán nyomok felkutatása,
rögzítése,
- a lőfegyver, lőszer stb. feltalálási állapotának, helyzetének részletes
rögzítése leírással, vázlatrajzzal, fényképezéssel.

7.3. Lövési elváltozások

A lövés során a különböző tárgyakon keletkező elváltozások alapvető és
kiegészítő lövési elváltozások csoportjába oszthatóak.
Alapvető lövési elváltozások azok, amelyeket maga lövedék okoz az általa
érintett tárgyakon.
Kiegészítő lövési elváltozások azok, amelyeket a lőporgázok, a lőporfüst, a
csőtorkolati láng, a kirepülő lőporszemcsék, a mikroméretű zsír-, olaj- és
fémrészecskék hoznak létre, közvetlenül a bemeneti nyílásnál és annak
környezetében.

7.3.1. Alapvető lövési elváltozások

Az átmenő lövedék folytán keletkezett lőcsatorna esetén megtalálható a
behatolás helyén a bemeneti, az ellenkező végén a kimeneti nyílás. A bemeneti
nyílás viszonylag szabályos kör vagy ovális alakú, körülötte gyakran látható egy­
két milliméter széles szennyeződéses gyűrű, a kimeneti nyílás alakja általában
szabálytalan, szakadásos jellegű, az anyag szálai kifelé hajlanak.
A vaknyílás olyan lövési elváltozás, amelynél csak bemeneti nyílás van, a
lövedék a lőcsatorna végén az anyagban marad. A bemeneti nyílás az általános
jellegzetességeknek felel meg, a nyílás széle a lövedék haladási irányának
megfelelően befelé hajlik.

50
 Az érintő lövés esetében a lövedék nem hatol az anyagba, csak a felületén
csapódik, ív alakú súrlódási elváltozás, folytonossági hiány keletkezik. Az anyag
szálkás részei ebben az esetben is a lövedék haladási irányának megfelelően
hajlanak. Tipikus megjelenési formája az ún. gurulatos lövés. Ebben az esetben
a lövedék a tárggyal megfelelő szögben érintkezve lepattan, visszaverődik, irányt
változtatva repül tovább.

7.3.2. Kiegészítő lövési elváltozások

A kiegészítő lövési elváltozásokat a kilőtt lövedék után a csőből kiáramló
nagy sebességű, nyomású gázok feszítőereje, a bennük áramló korom, lőpor és
fémrészecskék lerakódása hozza létre.
A kiegészítő lövési elváltozások jelentősége a lövés tényének, helyének
megállapításánál és a lövési távolság meghatározásánál van.
A ki- és lecsapódó füst és korom laboratóriumi vizsgálattal jól kimutatható:
pisztollyal, revolverrel leadott lövésnél kb. 30 cm-es, géppisztollyal, golyós vagy
sörétes puskával leadott lövésnél kb. 30-80 cm-es lőtávolságig.
Az el nem égett lőporszemcsék nagyobb távolságra is elrepülnek (rövid
csövű lőfegyver használatánál 25-60 cm-ig, hosszú csövű lőfegyvernél 200 ein­

ig)-
A lövés során - a lövedék után - nemcsak gázok, füst, korom és
lőporszemcsék távoznak a csőből, hanem különböző fémrészecskék is, amelyek
leválhatnak a lövedék, a cső súrlódó felületéről, vagy a lőszerhüvelynek a
lövedéket befogó részéről. Ezek a fémrészecskék nagyobb tömegűek, ezért a
csőtorkolattól 6-7 m távolságra is elrepülhetnek.
A lövedékek bemeneti nyílása körül keletkező letörlődési gyűrű az esetek
túlnyomó részében szabad szemmel is látható. Infravörös fényre érzékeny
anyagra történő fényképezéssel és vegyszeres vizsgálattal mindig jól
kimutatható.

51
7.4. A lőtávolság, a lőirány és a lőállás meghatározása
Lőtávolságnak nevezzük a lövedék kilövési pontjától - a lőfegyver
csőtorkolatától - a becsapódási pontig terjedő egyenes hosszát.
Háromféle lőtávolság különböztethető meg.
- Közelinek tekintjük a lövést, ha a csőtorkolat a felfogó anyaghoz volt szorítva,
ahhoz hozzáért vagy a távolság csak 1-5 cm volt. A sérülés robbanásos jellegű,
sok korom, lőpor található a lőcsatomában és a lövedék behatolásának a
környezetében.
- Kis távolságból leadott lövésnél 5 cm - 1,5 m közötti távolság lehet a
csőtorkolat és a lövedék becsapódási helye között. Ebben az esetben a lövedékkel
a kiegészítő lövési elváltozások is hatnak a lövési objektumra. A bemeneti nyílás
már szabályos.
- Távoli lövés esetében csak a lövedék behatolási nyoma észlelhető, kiegészítő
elváltozások nem mutathatók ki. Lényegében a ballisztikai röppálya leszálló ágát
lehet felismerni.
A lőirány meghatározásánál a kiindulási pont szintén a lövedék
becsapódási helye. Ha a lőcsatorna olyan tárgyban jött létre, amely helyzetét a
vizsgálat idejéig változatlanul megtartotta, akkor ez önmagában is lehetővé teszi
a lőirány meghatározását (fa vagy műanyag pálcát helyezünk a lőcsatomába).
Rövid lőcsatorna vagy kemény anyagon lévő becsapódási nyom alapján csak
akkor lehetséges a lövedék haladási irányának a meghatározása, ha az valamilyen
tárgyon, nyomhordozón sérülést okozott és azt megtaláljuk. Két vagy több
tájékozódási pont egybevetése pontos lőirány meghatározást tesz lehetővé.
A lőirány ismeretében lehetséges a lövés leadási helyének, a lőállásnak a
meghatározása. Ez a lövedék okozta sérülési pontok egybevetésével, a
távolságtól, a terepviszonyoktól és a közbeeső tárgyaktól függően történhet. A
lövés leadásának a helye többnyire a lőirány meghatározásával egyértelműen
tisztázható. Ha a terepviszonyok, a tárgyak helyzete ezt nem teszi lehetővé, akkor
egyéb nyomok és tárgyak helyének tisztázása alapján határozható meg (pl.
lábnyomok, kilőtt lőszerhüvely).

52
7.5. Az azonosítás
A kriminalisztikai ballisztika legfontosabb feladata, hogy szakértői
eljárások és módszerek segítségével lehetővé tegye a használt lőfegyver
fajtájának, típusának a meghatározását, majd egyedi azonosítását a lőfegyver
alkatrészeinek nyoma alapján.
Az azonosítás közvetett módon történik, a lőfegyverből kilőtt lövedéken
vagy lőszerhüvelyen maradt nyomok alapján. Az ún. próbalövés során a
lőfegyver alkatrészeinek jellemző nyomait hordozza a löszerhüvely és a lövedék.
A lövés során ugyanis a gáz a lövedéket, annak nagyobb átmérője ellenére
keresztül préseli a lőfuraton, abba belenyomódik, a belső kiképzés, a huzagolás
egyedi jellegű hibáit, sérüléseit felveszi. A lőszerhüvelyen pedig az ütőszeg,
valamint a hüvelyvonó nyoma hagy egyedi azonosításra alkalmas nyomot.
A fegyverszakértő az alábbi kérdésekre adhat választ:
- a sérülés lövéstől keletkezett-e,
- a lövedéket milyen fegyverből lőtték ki,
- milyen távolságból, milyen irányból adták le a lövést,
- melyik a be-, illetve a kimeneti nyílás,
- a lefoglalt tárgy lőfegyver, lőszer-e, az üzemképes, lövés leadására
alkalmas-e, milyen a biztonsági berendezéseinek az állapota,
- az adott személy kezén, ruházatán levő nyomok utalnak-e lövésre,
- a lövedéket a lefoglalt lőfegyverből lőtték-e ki,
- a különböző bűncselekmények helyszínein lefoglalt lőszerhüvelyeket,
lövedékeket ugyanabból a lőfegyverből lőtték-e ki,
- több lövési sérülés esetén mi a lövési sérülések sorrendje.

53
 VIII. FEJEZET
SZEMÉLYAZONOSÍTÁS

A bűncselekmények elkövetőinek felderítésének, elfogásának legrégebbi

eszköze a személyleírás. A ma használatos személyleírás megalapozója Alphonse
Bertillon - 1885-ben - az ismertetőjelek egységes nomenklatúráját állította
össze. Az eljárás három elemből állt:
- antropometria: 11 emberi csont megmérése, rendszerezése,
- személyleírás,
- bűnügyi fénykép (elölről, oldalról).
Az antropometriát felváltotta a daktiloszkópia, a bűnügyi fénykép kiegészült a
jobb-bal félprofillal.
8.1. A személy leírás
A személyleíráson az emberi test külső ismertetőjeleinek, az ember
jellegzetes szokásainak egységes megjelölések segítségével felismerésre
alkalmas módon történő írásbeli rögzítését értjük.
A személyleírás készítésénél figyelembe kell venni az emberi test funkcionális és
anatómiai sajátosságait is, és mindkét kategóriában meg kell különböztetni az
általános jegyeket a különösektől.
Az ember anatómiai sajátosságain a test mortológiai tulajdonságait, a
testrészek alakját, esetleges elváltozásait értjük.
A funkcionális sajátosságok körébe tartozik a járás, a taglejtés,
hanghordozás, egyedi szokások stb.
8.1.1. A személyleírás módjai
A személyleírásnak két módja ismert, a közvetlen és a közvetett.
A közvetlen személyleírásnál a hatóság előtt álló, a hatóság által közvetlenül
észlelt személyről készül leírás.
A közvetett személyleírás esetében mások (sértett, tanú) észleletén,
megfigyelésén, elmondásán alapul a személyleírás. Az ún. emlékezeti
személyleírásnál a hiba lehetősége jelentősebb.

54
8.1.2. A személyleírás készítése
1. Az ember külső anatómiai jellemzői:
- A személyleírás készítésénél az ember általános jellemzőitől az egyediek felé
célszerű haladni.
- életkor, testmagasság, testsúly, testalkat (termet), testtartás,
- fej (kriminalisztikai leírás -szembenézet: szélesség, körvonala,
- testhez viszonyított aránya
- oldalnézet: fej hossza, magassága, alakja)
- teljes arc (az emberi fej felülső része, a magassága, szélessége), majd
valamennyi testrész részletes jellemzője (pl. ajak, orr, szem, fül stb.)
- váll, nyak (mérete, formája, helyzete)
- felső - alsó végtagok (szembeötlő aránytalanságok)
- lábszárak, lábak (normálistól eltérő formák)
- fogak (felismerés és azonosítás miatt a szembeötlő eltéréseket a normálistól)
- különös ismertetőjel (anyajegy, szemölcs, heg, tetoválás, maradandó
hiányosságok, ezeknek a testen elfoglalt pontos helye, alakja, mérete, színe)
2. Az ember funkcionális sajátossága:
Az egyénre jellemző különböző szokások, taglejtések, általában a dinamikus
sztereotípiák akkor jelentősek, ha állandóak és valóságos ismertetőjelek
jellegével bírnak (járásmód, beszédhang, sajátosságok, taglejtések, arcjáték,
fintorok, egyéb mozdulatok).
3. Ruházat leírása
A személyleírási űrlapon az ún. személyleírási atlasz található.
Kötelező: - elfogatóparancsot, körözést bocsátottak ki,
- eltűnt személyről,
- ismeretlen holttestről.
A személyleírás elkészítésében közreműködő azt mondja el, amire
észleléseiből emlékszik, vagyis ami észleléseiből emlékképek formájában
bevésődött. A bevésés és az emlékképek felidézése a használható személyleírás
feltétele. Ez a kép azonban egyrészt az észleléskor hiányos lehet, a valóságtól
55
eltérhet, másrészt a felejtésnek is szerepe lehet. Ezért a készítőnek ellenőrző
kérdések feltételével kell kezdenie a tényleges személyleírást, bizonytalanság
esetén el kell állni a személyleírás elkészítésétől.
A kihallgatás során tisztázni kell:
- mióta ismeri, hol, milyen körülmények között találkoztak,
- mennyi ideig, milyen távolságról, látási viszonyok között látta,
- álló - mozgó helyzet, szemből - oldalról - hátulról látta-e,
- volt-e magassági, szintbeli különbség,
- volt-e lehetőség az alapos megfigyelésre.
- világosból sötétbe, vagy fordítva lépett-e az észlelő,
- környezetben levő tárgyak megállapításában volt-e különbség,
- miért lett figyelmes a személyre,
- mit csinált amikor meglátta, megfigyelte.

8.2. Személyábrázolás
Az észlelők segítségével meghatározott személy arcképének mesterséges
összeállítását jelenti, a felismerés, személyazonosítás céljából.
8.2.1. Módszerek
- grafikai portré; portrérajzoló készít arcképet;
- fotorobot; a felvételeket három részre vágják: homlok-, orr-, szájrészre, külön
kartonra ragasztják, a keretben egymáshoz illesztik, cserélgetik.
- vetített mozaikportré (fantomkép) négy részből áll:
- haj - homlok - szem - szemöldök,
- orr,
- száj - á ll.
Kamerák mozgatásával alakítják ki a képet.
8.3. Daktiloszkópia
A kézujjak bőrfodorszálainak rajzolatát felhasználó személyazonosító
eljárás és nyilvántartási rendszer.
A bőrfodorszálak rajzolata, mintája, különböző sajátosságai alapján főosztályok,
osztályok, alosztályok különböztethetők meg - ezeken belül lehetséges a
56
nyomatok egyedi azonosítása. Minimálisan 10 sajátossági pont (ún. minúcia)
esetén az egyezőség, a kategorikus személyazonosság kimondható.
8.4. Szagnyomok, szagazonosítás
Az ember nemcsak a bőrfodorszálak daktiloszkópiai rajzolatában, az ajak,
a fül, a homlok redőzetében, hangszínében, hanem szagában is
megismételhetetlenül egyedi. Az egyes ember szaga azonos összetevőkből áll,
egyéni sajátosságát a szagkomponensek különböző aránya biztosítja. Az emberi
szag egyedisége és stabilitása lehetővé teszi a nyomkövetést és a szagazonosítást,
amelyre a kutya - szakértelem mellett - kiképezhető.
Az emberi egyéni szag lényeges összetevői:
- a verejték,
- a faggyúmirigyek váladéka,
- a bőr felületéről leváló hámsejtek szaga,
- a mesterséges szagok (pl. ruházat, illatszerek, dohány).
A szagok felkutatása és rögzítése a helyszíni szemle dinamikus
szakaszában történik. Mivel a szagok szubmikroméretű anyagmaradványok, a
helyszínen nem láthatóak. Ezért a szagok felkutatásakor a helyszínen elkövetett
bűncselekmény gondolati rekonstruálásából kiindulva kell meghatározni azokat a
helyeket, ahol az elkövető tartózkodhatott, azokat a tárgyakat, amelyekkel
érintkezhetett. Ebből következően a szag kutatása és rögzítése minden más
krimináltechnikai eljárást megelőz.
A szagrögzítést e célra előkészített szagtalanított textíliával végzik, a
nyomokat letakarják, kb. 30 percig a feltételezett nyomon tartják, alaposan lezárt
üvegbe helyezik, majd bünjelcímkével látják el.
A szagazonosításhoz a szóba jöhető személyek - gyanúsított, sértett, tanú
- szagmintája szükséges, amely történhet nyílt vagy titkos mintavétellel.
A bűncselekmény helyszínén rögzített szagnyom, illetve a gyanúsítottról, vagy
más személyről vett szagminta alapján bűnügyi szolgálati kutya alkalmazásával
szagazonosítás végezhető.
A szagazonosítás krimináltechnikai ajánlásai:
- a szagazonosítást az erre a célra kialakított zárt helyiségben kell lefolytatni;
57
- a személyi szagmintát a mintavétel után 24 órával lehet felhasználni;
- a szagazonosításra kihelyezett öt üvegtartályból négyben idegen személytől
származó, de nem zavaró szagot őrző textíliát kell elhelyezni, amelyeket,
valamint a bűnjelcímkét az indokolt esetben alkalmazott hatósági tanúnak be kell
mutatni;
- a szagazonosítást a kihelyezett üvegtartályok sorrendjének változtatásával
legalább ötször meg kell ismételni;
- a szagazonosítást más kutyával is el kell végeztetni;
- ha a vélt gyanúsított szagát a kutya nem azonosította, a szagmintát le kell zárni
és hitelesíteni,
- a szagazonosításról az erre rendszeresített űrlapon jegyzőkönyvet kell felvenni.

8.5. Hangazonosítás
A hangazonosítás alapján a rögzített beszédű személy - hangja egyedi
sajátosságai alapján - azonosítható.
A hangazonosítás alapja a hangösszehasonlítás, amelynek során beszédjavítás,
háttérelemzés, valamint - adott esetben - távközlési specifikumok elemzése is
történhet.
Beszédjavítás során a megzavart beszédjelek híradástechnikai jellegű kezelése
történik, különböző szűrőeljárások felhasználásával.
Háttérelemzés során a rögzített beszéd külső, kísérőjelenségeit vizsgálják,
amelyből meghatározható a beszéd helye.
A hangelemzés során lehetőség nyílik a beszédjegyek alapján a beszélő ún.
hangprofiljának a kialakítására (beszélő neme, életkora, iskolázottsága,
foglalkozása, nyelvi készsége stb.). Tisztázható az is, hogy a hangszalagon
történt-e utólagos változtatás, az folyamatos felvétel-e, technikai értelemben
eredeti avagy másolati-e.
Ha a hatóság részére több hangfelvétel áll rendelkezésre, szakértői vizsgálatok
alapján hangösszehasonlítás végezhető.

58
 IX. FEJEZET

AZONOSÍTÁS, NYILVÁNTARTÁS

9.1. A bűnügyi nyilvántartás

A bűnügyi nyilvántartás törvényben (1999. évi LXXXV. törvény)
meghatározott adatokat tartalmazó, közhitelű hatósági nyilvántartás, amelynek
feladata a törvényben meghatározott adatok gyűjtése, kezelése, azokról okiratok,
adatok kiadása az arra jogosultaknak.
Legalapvetőbb fajtái:
- bűntettesek,
- a kényszerintézkedés alatt állók,
- a büntetőeljárás alatt állók,
- az ujj- és tenyémyomatok, a fényképek,
- a DNS-profilok,
nyilvántartása.
A bűnügyi nyilvántartás tartalmazza annak a személynek az adatait:
- akivel szemben a bíróság jogerősen a Büntető Törvénykönyvben
meghatározott büntetést szabott ki vagy intézkedést alkalmazott;
- akire vonatkozóan az ügyész a vádemelést elhalasztotta vagy megrovást
alkalmazott;
- akivel szemben a külföldi bíróság bűnösséget megállapító határozatot
hozott, ha azt a magyar bíróság ítéletével azonos érvényűnek
nyilvánították, vagy a külföldi bíróság által kiszabott büntetés
végrehajtását a magyar hatóság átvette;
- aki kegyelemben részesült;
- akivel szemben előzetes letartóztatást, lakhelyelhagyási tilalmat, illetve
ideiglenes kényszergyógykezelést (a továbbiakban együtt:
kényszerintézkedés) rendeltek el;
- akit gyanúsítottként, illetve vádlottként büntetőeljárás alá vontak;

59
 - akinek ujj- és tenyémyomatát, illetve fényképét e törvény
hatálybalépését megelőzően nyilvántartásba vették, továbbá akinek ujj- és
tenyémyomatát, valamint fényképét e törvény alapján nyilvántartásba
veszik;
- akinek DNS-profilját e törvény alapján nyilvántartásba veszik.

9.1.1. A bűntettesek nyilvántartása

A bűntettesek nyilvántartásának célja a büntetett, illetve a büntetlen előélet
tényének megállapítása bűnüldözési, igazságszolgáltatási és nemzetbiztonsági
érdekből, valamint az érintett jogai gyakorlásának biztosítása, illetőleg mások
jogainak és biztonságának védelme érdekében.
A bűntettesek nyilvántartása tartalmazza:
- a nyilvántartott természetes személy azonosító adatait, személyi
azonosítóját, előző családi és utónevét, állampolgárságát, lakóhelyét;
- a jogerős ítélet; a megszüntető végzés; a nyomozást megtagadó,
megszüntető határozat; a vádemelés elhalasztásáról szóló határozat;
= a bűncselekmény megnevezését,
= a bűncselekmény Btk. szerinti minősítését,
= az elkövetői és az elkövetési alakzat megjelölését,
= a bűncselekmény elkövetésének idejét;
- azt, hogy az elítélt visszaeső, különös visszaeső, többszörös visszaeső-e;
- a megrovást alkalmazó ügyészség megnevezését, határozatának számát
és keltét;
- a vádemelés elhalasztását és időtartamát, a határozatot hozó ügyészség
megnevezését, határozatának számát és keltét;
- a kegyelem folytán a nyomozás megtagadásáról, vagy a nyomozás
megszüntetéséről határozatot hozó ügyészség, illetőleg nyomozó hatóság
megnevezését és határozatának számát és keltét;
- az első- és másodfokon, illetve harmadfokon, valamint a perújítás vagy a
rendkívüli felülvizsgálat, illetőleg felülvizsgálat, valamint a törvényesség

60
 érdekében emelt jogorvoslat során eljárt bíróság megnevezését,
határozatának számát és keltét, a határozat jogerőre emelkedésének napját;
- a kiszabott fő- és mellékbüntetés nemét és mértékét, a büntetés
végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó adatokat, a korábbi
felfüggesztett büntetés végrehajtásának elrendelése esetén a felfüggesztett
büntetést kiszabó bíróság megnevezését, határozatának számát és jogerőre
emelkedésének napját;
- az alkalmazott intézkedés nemét és mértékét, a korábban alkalmazott
próbára bocsátás megszüntetése vagy meghosszabbítása esetén a próbára
bocsátást elrendelő bíróság megnevezését, határozatának számát és
jogerőre emelkedésének napját, a próbára bocsátás meghosszabbítása
esetén a meghosszabbított próbaidő lejáratának napját;
- összbüntetésbe foglalás esetén az alapügyben eljárt bíróságok
megnevezését, határozatuk számát, az összbüntetésként megállapított
szabadságvesztés nemét és mértékét;
- a közkegyelmi vagy egyéni kegyelmi rendelkezés alapján a bírósági
határozatot érintő változásokat, az egyéni kegyelmi elhatározás számát,
keltét, a jogerős határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának
számát és jogerőre emelkedésének keltét;
- a büntetés végrehajthatóságának elévülés okából történt megszűnését
megállapító határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának számát
és jogerőre emelkedésének keltét;
- a mentesítésre vonatkozó adatokat;
- a külföldi ítélet érvényének elismerése esetén a külföldi ítélet érvényének
megállapításáról szóló bírósági határozat számát és jogerőre
emelkedésének napját, és azt, hogy a külföldi elítéléshez a magyar törvény
alapján milyen hátrányok fűződnek;
- a nyilvántartásba vételt követően lefolytatott más különleges eljárás
során hozott határozat adatait;
- a nyilvántartott halálának időpontját.
A büntetés-végrehajtási adatok közül a bűntettesek nyilvántartása tartalmazza:
61
 - a szabadságvesztés foganatba vételének napját;
- a feltételes szabadságra bocsátás napját, a feltételes szabadság
lejáratának napját, a feltételes szabadság megszüntetését, a pártfogó
felügyelettel kapcsolatos adatokat;
- a büntetés félbeszakításáról szóló adatokat;
- a szabadon bocsátás napját;
- a javítóintézeti nevelés megkezdésének napját;
- a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátás napját, az ideiglenes
elbocsátás lejáratának napját, az ideiglenes elbocsátás megszüntetését;
- a javítóintézeti nevelésből elbocsátás napját;
- a közérdekű munka, illetőleg a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő
átváltoztatásáról szóló határozat adatait;
- a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás,
a kiutasítás lejáratának napját, továbbá a lejárat napjának a felsorolt
büntetések tartamába beszámítható, illetve be nem számítható idő szerinti
változását;
- a kényszergyógykezelés megszüntetésének napját.

9.1.2. A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása

A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása tartalmazza:
- az elrendelő határozat szerint
= a személy azonosítására szolgáló adatokat,
= a bűncselekmény megnevezését, a Btk. szerinti minősítését,
= a kényszerintézkedés időtartamát;
- a kényszerintézkedés elrendeléséről, meghosszabbításáról, illetőleg
fenntartásáról határozatot hozó bíróság megnevezését, határozatának
számát és keltét.

9.1.3. A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása

A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása tartalmazza:
- a személy azonosítására szolgáló adatokat;
62
 - a bűncselekmény megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;
- az alapos gyanú közlésének időpontját;
- a vádemelés időpontját;
- a nyomozás, a büntetőeljárás felfüggesztésének, továbbfolytatásának
időpontját;
- a büntetőügy iktatószámát;
- az eljáró bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság megnevezését.

9.1.4. A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás

A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás a büntetőeljárásokban a
gyanúsítottak és más személyek azonosítását, illetve kizárását, a rendkívüli
haláleset miatt folyó államigazgatási eljárásokban az ismeretlen
személyazonosságú elhunyt azonosítását, valamint más hatósági eljárásokban,
illetőleg igazoltatás esetén az érintett személyazonosságának megállapítását
szolgáló nyilvántartás.
A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartásban kell nyilvántartani:
- annak az adatait, ujj- és tenyérnyomatát, továbbá arcképét, akit
szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt
büntetőeljárás alá vontak, kivéve azt, akivel szemben magánvádas
bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás,
függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét;
- a bűncselekmény helyszínén rögzített ujj- és tenyémyomot.
A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás tartalmazza;
- a személy azonosítására szolgáló adatokat;
- a bűncselekmény megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;
- a bűncselekmény elkövetésének helyét és idejét;
- az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetőügy iktatószámát;
- az ujj- és tenyémyomatot, valamint az arcképet.

63
9.1.4.1. Daktiloszkópiai alkalmazások
A manuális ujj- és tenyérnyomat gyűjtemény a büntetőeljárás alá vont
személyek ujj- és tenyérnyomatát tartalmazza.
A tízujjas számítógépes adatbázis (AFIS) a büntetőeljárás alá vont
személyek ujj nyomatainak képét tartalmazza.
A bűncselekmények helyszínén rögzített ujj- és tenyérnyomatok
manuális gyűjteménye, a számítógépes helyszíni ujjnyom adatbázis (AFIS) a
bűncselekmények helyszínén rögzített ujjnyomok képeit tartalmazza.

9.1.5. A DNS-profil nyilvántartás

A DNS-profil nyilvántartásban annak az adatait kell nyilvántartani, akit
- ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűntett, vagy
- a nemzetközi bűnözéssel kapcsolatba hozható,
- nemi erkölcs elleni erőszakkal megvalósuló,
- gyermekkorú ellen irányuló,
- sorozatban vagy szervezett elkövetéssel megvalósuló,
- kábítószerrel vagy kábítószernek minősülő anyaggal kapcsolatos,
- pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,
- fegyveres elkövetéssel megvalósuló, illetve
- az állam elleni bűncselekményekkel, a terrorcselekménnyel, a
nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével, a visszaélés atomenergia
alkalmazásával, a pénzmosással, valamint a szolgálati bűncselekményekkel
kapcsolatban fennálló feljelentési kötelezettség elmulasztása, illetve a
terrorcselekményre irányuló előkészület bűncselekmény alapos gyanúja miatt
vontak büntetőeljárás alá, kivéve azt, akivel szemben magánvádas
bűncselekmény miatt előterjesztett magánindítvány alapján indult eljárás,
függetlenül attól, hogy az ügyész átvette-e a vád képviseletét.
A DNS-nyilvántartásban kell nyilvántartani a bűncselekmény helyszínén
rögzített anyagmaradványból meghatározott DNS-profilokat is.
A DNS-profil nyilvántartás tartalmazza
- a személy azonosítására szolgáló adatokat;
64
 - a bűncselekmény megnevezését, a Btk. szerinti minősítését;
- a bűncselekmény elkövetésének helyét és idejét;
- az eljáró nyomozó hatóság megnevezését, a büntetőügy iktatószámát;
- a nyilvántartott személyhez tartozó azonosító kódot;
- a DNS-profilt és a hozzá tartozó azonosító kódot.
A mintavételt a felsorolt bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárás alá
vont személy fizikai sértetlenségének biztosításával kell végezni, és tájékoztatni
kell arról, hogy a mintát DNS-elemzés céljára veszik le. A DNS-elemzéshez
szükséges szájnyálkahártya-törletnek a levétele és a hajmintának az emberi
testtől való elválasztása nem minősül a személy fizikai sérelmének, és a
büntetőeljárás alá vont személy köteles alávetni magát a mintavételi eljárásnak és
tűrni a DNS-minta levételét.

9.2. Egyéb nyilvántartások

9.2.1. Modus operandi

A bűnelkövetési módok, a bűnözők személyleírása és más azonosításra
alkalmas ismertetőjel szerinti nyilvántartása.
A nyilvántartás tartalmazza:
- ismert elkövetők személyi adatait, személyleírásukat,
- ismert elkövetők ál- és gúnynevét,
- ismert elkövetők tetoválási és különös ismertetőjegyeit,
- az ismert elkövetők fényképeit,
- az elkövetett bűncselekményeiket és az elkövetések jellegzetességeit,
- ismert elkövetők módszereit, egyéb körülményeit.

9.2.2. Személyi és lakcímadatok, személyi igazolvány és fényképadatok

A Magyarországon élő magyar állampolgároknak, bevándorolt és
menekült személyeknek, továbbá kérelmükre Magyarországon nyilvántartásba
vett külföldön élő magyar állampolgároknak teljes körű személyi adatait
tartalmazza.
65
9.2.3. Országos (közúti) járműnyilvántartás
A Magyarországon forgalomba helyezett közúti járművek forgalmi
rendszámát, alváz- és motorszámát, forgalmi engedélyének azonosítóját, a jármű
forgalomban tarthatóságának és elidegenítésének feltételeit, illetve korlátáit,
valamint a műszaki és tulajdonosi adatokat tartalmazza.

9.2.4. Országos lőfegyver-nyilvántartás

Az 1991. év októberétől fegyvertartási engedélyt kérelmező természetes és
jogi személyek azonosító és lakcímadatait, valamint a tartásra engedélyezett
fegyverek adatait tartalmazza.

9.2.5. Útlevél és útiokmány nyilvántartás

Az 1992. év január 1. után kiadott, érvényesített, visszavont vagy az
elveszett útlevelekkel, úti okmányokkal, valamint a visszautasított igénylésekkel
kapcsolatos adatok nyilvántartása.

9.3. A személy- és tárgykörözés

A hatósági eljárások eredményes és gyors lefolytatásához, az
állampolgárok jogai érvényesítésének és kötelezettségeik teljesítésének
biztosítása érdekében szükséges azoknak a személyeknek a felkutatása, akik -
azáltal, hogy ismeretlen helyen tartózkodnak - kivonják magukat a hatósági
eljárás vagy a hatósági határozat végrehajtása alól.
A hatósági eljárások másik részében ugyanezen célok érdekében
elengedhetetlen az ismeretlen helyen lévő tárgyak felkutatása, a
büntetőeljárásokban pedig személyek és tárgyak hollétének a megállapítása.
Ennek megfelelően körözés alatt az ismeretlen helyen lévő személy vagy
tárgy felkutatása, illetve ismeretlen személy vagy holttest személyazonosságának
megállapítása érdekében végzett intézkedések összességét értjük.
A körözést személy esetén törvényben, holttest és tárgy esetén jogszabályban
meghatározott hatóság, szerv, személy rendeli el.

66
 A körözést a körözés elrendelésére feljogosított hatóság határozata alapján
a Rendőrség folytatja.
A Rendőrség a körözés végrehajtása során az ismeretlen helyen lévő személy,
illetve tárgy felkutatása, valamint az ismeretlen személy, illetve holttest
személyazonosságának megállapítása érdekében adatgyűjtést végezhet,
amelynek keretében
- személyeket meghallgathat, illetve
- ha ahhoz az ellenőrizni kívánt személy - illetve gyermekkorú vagy
fiatalkorú esetében törvényes képviselője - előzetesen írásban hozzájárult,
poligráf alkalmazásával is ellenőrizheti;
- igazoltatást végezhet egy meghatározott helyen megjelenő, illetve
tartózkodó személyek személyazonosságának megállapítására;
- terepkutatást végezhet;
- a közszolgálati műsorszolgáltatónak minősülő rádióban és televízióban
díjmentesen közérdekű közleményt, illetve a sajtóban és az interneten
felhívást tehet közzé;
- a körözött személy nevét, képmását, az azonosításához szükséges adatait,
a valószínű megjelenési, tartózkodási helyét és a nyilvánosságra hozatal
okát nyomós közérdekből vagy különös méltánylást érdemlő
magánérdekből nyilvánosságra hozhatja, kivéve, ha azt a körözést
elrendelő hatóság kifejezetten megtiltotta;
- a körözött tárgy fényképét, rajzát, egyedi azonosításra alkalmas
jelsorozatát, egyéb jellemzőit nyilvánosságra hozhatja, kivéve, ha azt a
körözést elrendelő hatóság kifejezetten megtiltotta;
- tájékoztatást kérhet arról, hogy a körözött személy szerepel-e a kórházi
fekvőbetegek, továbbá a mentőszolgálat, valamint más mentésre, illetve
betegszállításra jogosult által szállított személyek nyilvántartásában;
- a jogszabály által rendszeresített nyilvántartásokból a körözött személy,
illetve tárgy azonosításához, továbbá lehetséges tartózkodási, illetve
megtalálási helyének megállapításához szükséges adatokat igényelheti és
azokat kezelheti;
67
 - a központi személyi adat- és lakcímnyilvántartásban, valamint a
határforgalom ellenőrzését szolgáló nyilvántartási rendszerekben a cél
megjelölésével - az érintett feltartóztatását vagy adatváltozás esetén
értesítés adását előíró - jelzések elhelyezését rendelheti el.

9.3.1. A körözési információs rendszer

A személyek, holttestek és tárgyak körözésével kapcsolatban a törvényben
meghatározott személyes adatokat, valamint jogszabályban meghatározott egyéb
adatokat, továbbá az adatokban bekövetkezett változásokat körözési információs
rendszerben kell kezelni.
A körözési információs rendszer számítógépes adatbázisban rögzített, az
azt kezelő számítástechnikai eszközzel olvasható és kinyomtatott formában is
megjeleníthető körözési tájékoztató rendszerből és körözési nyilvántartásból áll.
A körözés elrendelését, visszavonását az arról rendelkező határozat
meghozatalát, illetve kézhezvételét követően haladéktalanul - legkésőbb 24 órán
belül - rögzíteni kell a körözési információs rendszerben.

9.3.2. A körözési nyilvántartás

A körözési nyilvántartás célja az ismeretlen helyen lévő személyek és
tárgyak felkutatásának, valamint az ismeretlen személyek és holttestek
azonosításának elősegítése a büntető- és más hatósági eljárások gyors és
hatékony lefolytatása, továbbá az érintettek érdekeinek védelme és jogainak
biztosítása érdekében.
A nyilvántartásban a körözött személy, holttest, tárgy a törvényben
meghatározott adatait kell nyilvántartani. A nyilvántartás a személykörözés
tekintetében tartalmazza:
- a körözött személy
= természetes személyazonosító adatait [családi és utóneve(i), nők
esetében leánykori családi és utóneve(i), neme, születési helye és ideje,
anyja leánykori családi és utóneve(i)], állampolgárságát, lakó- és
tartózkodási helyét,

68
 = álnevét, gúnynevét,
= személyleírását, különös ismertető jegyeit,
= fényképét,
= ruházatának és a nála lévő tárgyaknak a leírását,
= vélt feltalálási helyeit,
= tartózkodási helye ismeretlenné válásának időpontját;
- a körözés elrendelésének okát (büntetőeljárás során elrendelt körözés
esetén a bűncselekmény megnevezését és a Büntető Törvénykönyv
szerinti minősítését is);
- a körözés elrendelésének napját, az óra és perc feltüntetésével;
- annak a hatósági eljárásnak az iktatószámát, amelyben a körözést
elrendelték;
- a körözést elrendelő hatóság megnevezését;
- a felkutatáshoz szükséges egyéb - jogszabályban meghatározott - adatot;
A nyilvántartás a tárgykörözés tekintetében tartalmazza:
- a körözött tárgy
= megnevezését,
= utolsó ismert tulajdonosának, illetve birtokosának azonosító, illetve -
természetes személy esetén - személyazonosító adatait,
= utolsó ismert tulajdonosának lakó-, illetve tartózkodási helyét,
= egyedi azonosításra alkalmas jellemzőit, fényképét;
A nyilvántartás a körözött holttesttel kapcsolatban tartalmazza:
- a holttest megtalálási helyét és idejét;
- fényképét, személyleírását, ruházatát, nála levő tárgyak leírását.
A személy, holttest, illetve tárgy nyilvántartását meg kell szüntetni, és az
adatokat haladéktalanul törölni kell, ha
- a körözést visszavonták;
- a nyilvántartási idő letelt;
- a nyilvántartásba vételre tévesen került sor.

69
 X. FEJEZET

EGYÉB KRIMINÁLTECHNIKAI MÓDSZEREK

10.1. Titkos információgyűjtés

A nyomozó hatóságok - az ún. operatív felderítés körében - a
bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az
elkövető kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására,
tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok megszerzésére - törvények
keretei között - titokban információt gyűjthetnek. A legszélesebb jogkörrel a
rendőrség rendelkezik, ezért az e nyomozó hatóságra vonatkozó szabályokat
ismertetjük.
A titkos információgyűjtés során beszerzett adat a büntetőeljárásban a
bizonyítási eszközként való felhasználásig, továbbá a rendőrséggel
együttműködő személy és a fedett nyomozó kiléte, az információgyűjtés ténye és
technikai részlete államtitoknak minősül.

10.1.1. Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés

A Rendőrség a bűnüldözési feladatának teljesítése érdekében
- informátort, bizalmi személyt vagy a Rendőrséggel titkosan együttműködő
más személyt vehet igénybe;
- az eljárás céljának leplezésével (puhatolás) vagy a kilétét leplező fedett
nyomozó igénybevételével információt gyűjthet, adatot ellenőrizhet;
- saját személyi állománya, valamint a vele együttműködő személy és rendőri
jelleg leplezésére, védelmére fedőokiratot állíthat ki, használhat fel,
fedőintézményt hozhat létre, és tarthat fenn;
- a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható és vele kapcsolatban lévő
személyt, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható helyiséget, épületet
és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, jármüvet, eseményt megfigyelhet,
70
arról információt gyűjthet, az észlelteket hang, kép, egyéb jel vagy nyom
rögzítésére szolgáló technikai eszközzel (a továbbiakban: technikai eszköz)
rögzítheti;
- a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében -
sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó - csapdát alkalmazhat;
- mintavásárlás végzése érdekében informátort, bizalmi személyt, a
Rendőrséggel titkosan együttműködő más személyt vagy fedett nyomozót,
továbbá - az ügyész engedélyével - álvásárlás, bizalmi vásárlás, bűnszervezetbe
való beépülés, illetve ellenőrzött szállítás folytatása érdekében fedett nyomozót
alkalmazhat;
= minta vásárlás: az informátor, a bizalmi személy, a Rendőrséggel
titkosan együttműködő más személy vagy a fedett nyomozó által
végrehajtott olyan leplezett ügylet, amelynek célja, hogy a bűncselekmény
felderítése érdekében a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható
anyagok, tárgyak, eszközök vagy ezek mintái, alkatrészei további
vizsgálat céljából a Rendőrség birtokába kerüljenek, illetve a
bűncselekmény történeti tényállása megismerhető legyen;
= álvásárlás: a fedett nyomozó színlelt vételi szándékán alapuló, a
bűncselekmény elkövetőjének elfogása, továbbá a bűncselekmény tárgyi
bizonyítékának biztosítása érdekében e dolog vételére irányuló leplezett
megállapodás, és annak teljesítése;
= bizalmi vásárlás: a fedett nyomozónak jogellenes kereskedelmi
ügyletként megjelenő olyan leplezett tevékenysége, amelynek során a
bűncselekmény tárgyi bizonyítási eszközét képező dolgot vásárol az eladó
bizalmának erősítése, a későbbi ál vásárlás elősegítése érdekében;
= ellenőrzött szállítás: a nyomozó hatóság olyan leplezett tevékenysége,
amelynek során - a nemzetközi együttműködés keretében, folyamatos és
fokozott ellenőrzés mellett - lehetővé teszi a megfigyelés alatt álló
elkövető számára az általa birtokolt, a bűncselekménye tárgyi bizonyítási
eszközét képező dolognak az ország területére történő behozatalát, más
ország területére irányuló kivitelét, az ország területén történő átszállítását
71
 annak érdekében, hogy a bűncselekmény elkövetői a lehető legszélesebb
körben felderíthetők legyenek, a nemzetközi bűncselekmény tényállása
megállapíthatóvá váljék;
= fedett nyomozó: a titkos információgyűjtés keretében eljáró, a kilétét
leplező rendőr.
- ha a bűncselekmény megelőzésére, felderítésére, az elkövető elfogására,
kilétének megállapítására nincs más lehetőség, a sértettet szerepkörében -
életének, testi épségének megóvása érdekében - rendőr igénybevételével
helyettesítheti.
E feladatok teljesítésére a rendőrség a természetes személyekkel, a jogi
személyekkel vagy a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel titkos
együttműködési megállapodást köthet. Ennek keretében a rendőrség
kezdeményezheti a bűnüldözés szempontjából különleges fontosságú ilyen
szervezetek munkatársával hivatásos szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti
jogviszony, illetve munkajogviszony létesítését.
Az életet, a testi épséget, a vagyont veszélyeztető fenyegetés, zsarolás,
bűncselekményre való felbujtás esetén a Rendőrség a használó írásbeli
kérelmére a használatában lévő készüléken folytatott telefonbeszélgetés útján
továbbított közlés tartalmát a kérelemben foglalt időhatáron belül megismerheti,
azt technikai eszközzel rögzítheti. Az ügyben keletkezett és rögzített érdektelen
információt haladéktalanul meg kell semmisíteni.
A Rendőrség az informátor, a bizalmi személy, a Rendőrséggel titkosan
együttműködő más személy, a fedett nyomozó, valamint a fedőokirat és a
fedőintézmény védelme érdekében a közigazgatási nyilvántartásokban, így
különösen a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban, a személyi igazolvány
nyilvántartásban, az anyakönyvi nyilvántartásban, az üti okmány
nyilvántartásban, a gépjárművezetői engedély és gépjármű nyilvántartásban, az
ingatlan-nyilvántartásban, a cégnyilvántartásban fedőadatokat helyezhet el. A
fedőadat elhelyezésének ténye, az elhelyezésre vonatkozó rendelkezést
tartalmazó okirat vagy más adathordozó államtitoknak minősül. A fedőadatokat
törölni kell, ha az elhelyezés alapjául szolgáló bűnüldözési érdek megszűnt.
72
10.1.2. Adatkérés
A Rendőrség titkos információgyűjtésre felhatalmazott nyomozó
szervének vezetője az ügyész jóváhagyásával a kétévi vagy ennél súlyosabb
szabadságvesztéssel büntetendő, szándékos bűncselekmény felderítése érdekében
az üggyel összefüggő adatok szolgáltatását igényelheti az adóhatóságtól, a
devizahatóságtól, a szolgáltatást nyújtó távközlési szervezettől, az egészségügyi
és a hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervtől, továbbá a banktitoknak,
értékpapírtitoknak, pénztártitoknak és egyéb üzleti titoknak minősülő adatot
kezelő szervtől. A nyomozó szerv az adatszolgáltatás teljesítésére határidőt
jelölhet meg. Az adatszolgáltatás ingyenes és nem tagadható meg. Az így kapott
információ csak a megjelölt célra használható fel.
Halaszthatatlan intézkedésként, ha a késedelem veszéllyel jár és az ügy
kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel,
pénzmosással vagy szervezett bűnözéssel függ össze, az adatigényléshez az
ügyész előzetes jóváhagyása nem kell, és azt haladéktalanul teljesíteni kell. Ez
esetben a megkeresést „halaszthatatlan intézkedés” jelzéssel kell ellátni. Az
ügyész jóváhagyása iránt a megkereséssel egyidejűleg intézkedni kell. Ha az
ügyész a jóváhagyását megtagadja, a Rendőrség az így beszerzett adatokat
haladéktalanul megsemmisíti.

10.1.3. Bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés

A Rendőrség bírói engedéllyel bűnüldözési célból a súlyos
bűncselekmények esetében:
- magánlakást titokban átkutathat (titkos kutatás), az észlelteket technikai
eszközzel rögzítheti;
- magánlakásban a történteket technikai eszköz segítségével megfigyelheti és
rögzítheti;

73
- levelet, egyéb postai küldeményt, valamint a telefonvezetéken vagy azt
helyettesítő távközlési rendszerek útján továbbított közlés tartalmát
megismerheti, azt technikai eszközzel rögzítheti;
- az Interneten vagy más számítástechnikai úton történő levelezés (E-mail) során
keletkezett adatokat és információkat megismerheti és felhasználhatja.
A Rendőrség az említett titkos információgyűjtésre szolgáló eszközöket és
módszereket az ott meghatározottak szerint alkalmazhatja a bűncselekmény
gyanúja miatt körözött személy felkutatására, továbbá ha a bűncselekmény
- a nemzetközi bűnüldözéssel kapcsolatba hozható,
- gyermekkorú ellen irányul,
- sorozatban vagy szervezett elkövetéssel valósul meg,
- a kábítószerrel vagy kábítószernek minősülő anyaggal kapcsolatos,
- pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,
- fegyveres elkövetéssel valósul meg,
- terror vagy terror jellegű,
- a közbiztonságot súlyosan megzavarja.
A különleges eszköz alkalmazása iránti kérelmet a Rendőrség
hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságnak vezetője terjeszti
elő. A különleges eszköz alkalmazását az engedélyt kérő nyomozó hatóság
székhelye szerint illetékes helyi bíróságnak a megyei (fővárosi) bíróság elnöke
által kijelölt bírája (a továbbiakban: bíró) engedélyezi.
A bíró a különleges eszköz engedélyezése iránti kérelem benyújtásától
számított 72 órán belül indokolt végzéssel határoz, a kérelemnek helyt ad, vagy
azt a törvényi feltételek hiánya miatt elutasítja.
A bíró a különleges eszköz alkalmazását, illetve az eszköz igénybevételét
esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezheti, illetőleg - kérelemre - 90 nappal
ismételten meghosszabbíthatja.
Ha a különleges eszköz alkalmazásának engedélyezése olyan
késedelemmel járna, amely az adott ügyben nyilvánvalóan sértené a bűnüldözés
eredményességéhez fűződő érdeket, a nyomozó hatóság vezetője elrendelheti a

74
titkos kutatást, illetőleg 72 óra időtartamra a különleges eszköz alkalmazását
(sürgősségi elrendelés).
A sürgősségi elrendelés esetén az engedélyezés iránti kérelmet
egyidejűleg be kell nyújtani. A kérelem elutasítása esetén sürgősségi
elrendelésnek ugyanabból a célból, változatlan indok vagy tényállás alapján
ismételten nincs helye.
A nyomozó hatóság vezetője haladéktalanul elrendeli a különleges eszköz
alkalmazásának megszüntetését, ha
- az engedélyben meghatározott célját elérte,
- az engedélyben megállapított határidő lejárt,
- nyilvánvaló, hogy további alkalmazásától nem várható eredmény,
- a sürgősséggel elrendelt alkalmazást a bíró nem engedélyezte.
A nyomozásban igénybe vehető, bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés
szabályait a Be. második részének V. címe tartalmazz.
10.2. Krimináltechnikai csapdák
A bírói engedélyhez nem kötött titkos információszerzési eszközök között
szerepel a csapda, amely a krimináltechnikában gyakran alkalmazott eszköz.

10.2.1. A krimináltechnikai csapdák fajtái

A bűncselekmény elkövetőjének leleplezése érdekében a nyomozó
hatóság:
- nyomcsapdát (ujjnyom-, lábnyom-, eszköznyomcsapda);
- jelzőberendezéssel ellátott vagy anélküli technikai csapdát (fotó-, video-, TV-,
mozgófilm);
- tárgycsapdát;
- vegyszeres csapdát;
= színezékcsapdát,
= szagcsapdát,
= izotópcsapdát,
= egyéb vegyszeres csapdát telepíthet.

75
Olyan tárgyak kihelyezésére kerül tehát sor, hogy azt az elkövetéskor ne lehessen
kikerülni, az elkövető az elkövetéskor vele érintkezzen, és így nyomát a
nyomhordozó tárgyon hagyja, vagy maga válik nyomhordozóvá.
A leggyakrabban alkalmazott csapda a vegyszeres csapda, illetve ezzel kombinált
csapda.

10.2.2. A csapdatelepítés előfeltételei

- bűncselekmény-sorozat,
- a bűncselekmények elkövetési módja, jellege, ún. belső elkövetőre utaljon, és
az elkövetői kör behatárolható legyen,
- ismerni kell az elkövetés tárgyát, a várható újabb bűncselekmény valószínű
helyét, idejét,
- megbízható csapdagazda, azaz olyan személy bevonása, aki az elkövetők
köréből kizárható.

10.2.3. A csapda telepítése

- a csapda telepítéséhez kizárólag az ORFK Szakértői- és Kutatóintézete által
rendelkezésre bocsátott, zárt, számozott csapdaanyagot lehet felhasználni,
- egy csapdaanyagot, valamint csapdatárgyat egy alkalommal lehet felhasználni,
- tilos az egészséget vagy a testi épséget veszélyeztető vagy károsító anyagot
használni,
- a csapda telepítését a nyomozó végzi bűnügyi technikus igénybevételével, a
csapdagazda és a hatósági tanú jelenlétében,
- a csapdagazdát ki kell oktatni arról, hogy:
= a csapdatárgy helyét önkényesen nem változtathatja meg,
= a tárggyal nem érintkezhet, azt nem szennyezheti,
= hogyan, milyen időközönként ellenőrizze,
= a tárgy eltűnése után kit és hogyan értesítsen,
- a csapda telepítéséről jegyzőkönyvet kell felvenni, amely tartalmazza:
= a telepítés helyét, idejét,
= a jelenlevő személyek adatait,
76
 = a csapdaanyag számát,
= a csapdatárgy sajátosságait,
= a csapdagazda személyi adatait, kioktatásának tényét,
= a jelenlevők aláírását.
- a megmaradt vegyszert a kutatóintézethez kell visszaküldeni nyilvántartásba
vétel és az esetleges későbbi szakértői azonosítás céljából.
A csapda nem alkalmazható oly módon, hogy az ártatlan személyt
bűncselekmény elkövetésére ösztönözzön, nem lehet provokáció eszköze.

10.2.4. A vegyicsapdával szemben támasztott követelmények

Csapdaanyagként speciálisan előállított vegyszereket alkalmaznak,
amelyeknek az alábbi követelményeknek kell megfelelni:
- kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak,
- az általuk okozott szennyeződések szabad szemmel nem láthatóak,
- jól tapadnak, egyszerű módszerekkel nem távolíthatóak el,
- nagy számú, különböző összetételű anyagból állnak.

10.2.5. A csapda révén nyert bizonyíték

A csapda realizálására akkor kerül sor, ha a csapdatárgy eltűnik, azt
vélhetően az elkövető eltulajdonította. A realizálás nyílt nyomozási cselekmény,
soron kívül helyszíni szemlét kell tartani. A szemle során megfelelő technikai
eszközök igénybevételével ellenőrizni kell mindazon személyeket, helyeket és
dolgokat, akik, illetve amelyek a csapdaanyaggal érintkezésbe kerülhettek.
Ellenőrizni kell azt is, hogy a csapdaanyag hogyan kerülhetett a kérdéses
személyre. Amennyiben alapos a gyanúja annak, hogy az elkövető érintkezett a
csapdaanyaggal, házkutatásra, motozásra kerülhet sor. Ha a csapdatárgy előkerül,
a realizálás eredményes.
A csapda alkalmazása a nyomozás befejezéséig tarthat. A nyomozás
befejezésekor, vagy ha az alkalmazástól eredmény nem várható, a csapdát fel kell
számolni.

77
 XI. FEJEZET

KRIMINÁLTECHNIKAI SZAKÉRTŐK

Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges

szakértelem szükséges, szakértőt kell igénybe venni.
A krimináltechnikai szakkérdésekben elsősorban szakértői intézményeket
kell igénybe venni:
- az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetet,
- a Nemzetbiztonsági Hivatal Okmány- és írásszakértői Irodáját (útlevél,
személyi okmányok, engedélyek stb.)
A Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézet az igazságügyi orvosszakértői,
szerológiai-, molekuláris biológiai-, fegyver-, nyom-, írás-, okmányszakértői,
ujjnyomatszakértői, fizikai-, kémiai szakértői területeken önálló szakértői,
módszertani, továbbképző és tudományos kutatóintézet. Az Országos Rendőr­
főkapitányság vezetőjének közvetlen alárendeltségében látja el feladatát.
Az ORFK bűnügyi technikai szolgálatának feladata, hogy a tudomány és
technika rendelkezésre álló eszközeinek és módszereinek hatékony
alkalmazásával a tárgyi bizonyítékok felkutatása, rögzítése és értékelése terén a
bűnüldözés minden fázisában hatékonyan támogassa a bűncselekmények
felderítését és bizonyítását. Az intézet felépítése alapvetően határozza meg a
szakértői tevékenységet.

11.1. Biológiai szakértői osztály

Az osztály feladata az igazságügyi szerológia a vér- és a váladékfoltok
vizsgálata jelenti, melynek célja az azonosítás, illetve kizárás.
11.1.1. Szerológiai-, Biokémiai Laboratórium
A laboratórium feladata a vizsgálatra küldött biológiai
anyagmaradványok azonosítása, amelyre a polimorf-tulajdonságok
(csoport-tulajdonságok) vizsgálata ad lehetőséget.
78
 A vér-, szérum-, enzim- stb. tulajdonságok nem egyéniek, kisebb vagy
nagyobb csoportok azonos sajátosságait jelentik, nem utalnak határozottan egy
személyre, hanem a valószínűség kisebb vagy nagyobb mértékében feltételezhető
a személy azonossága. Tehát több tulajdonság meghatározásával, egyre kisebb a
csoportok tagszáma (szűkül a személyek száma), akikre a kapott tulajdonságok
jellemzők.
Sok tulajdonság vizsgálata az egyediség (megközelítését), elérését teszi lehetővé.
A vizsgálat tárgyai: vér, nyál, ondó, hüvelyváladék, izzadmány, illetve ezek
foltjai, hajszál és csont.
A kriminalisztikai vizsgálatok során szem előtt kell tartani, hogy a vizsgálat
tárgyát képező anyag nem elsősorban folyékony vér, stb., hanem ezek foltjai.
A foltdiagnosztikánál pedig a következő tényekre kell figyelemmel lenni:
- a vér- és a váladékfoltokban a vér-, illetve váladékok mennyisége gyakran
nagyon csekély, amely már eleve gátat szab a különböző jellegű vizsgálatok
elvégzésének,
- a vér- és váladékfoltok gyakran rövidebb-hosszabb idő elteltével kerülnek
laboratóriumi vizsgálatra, így számolni kell a különböző
csoporttulajdonságok (antigének) kimutathatóságának időbeni változására,
amelyet a „tárolás” körülményei (pl. hőmérséklet, nedvesség) befolyásolnak.
PL: az ABO csoport-tulajdonságok hosszú évek múlva is megőrzik aktivitásukat,
az Rh-MN-Lewis-rendszerek antigénjei pár hónapig őrzik meg aktivitásukat, míg
a HLA antigének csak néhány hétig határozhatók meg.
- A vér- és váladékfoltok minden esetben ún. „hordozóanyagon” vannak. A
hordozóanyag minősége jelentősen befolyásolhatja a rajta lévő biológiai
anyag vizsgálatának sikeres kivitelezését. A „rossz” hordozóanyag,
természetéből adódóan kémiai sajátosságai (pl. papír, szűrőpapír) a csoport­
meghatározásoknál zavarólag hatnak.
- A laboratóriumi vizsgálatra kerülő vér- és váladékfoltok gyakran
szennyezettek. A szervetlen és szerves szennyeződések közül a
csoporttulajdonságok kimutatását leginkább a bakteriális fertőzések
zavarják.
79
 A biológiai anyagmaradványok azonosítása immunológiai és biokémiai
alapelven történik.
A DNS a test minden magvas sejtjében megtalálható, így vizsgálat tárgya
lehet a vér, az ondó, a hüvely eredetű laphámsejt, a hajhagyma, a csont, a
fog stb.
Az egyedi azonosítást lehetővé tevő teljes DNS vizsgálat a beszáradt
vér- és váladékfoltokból a legtöbb esetben nem lehetséges, mivel ezekben a
*

mintákban a DNS részben degradálódhat. így célszerűbb és biztonságosabb

egy-egy szakasz (marker) vizsgálata.
A PCR-technika kidolgozásával - azaz sokszorosítással - lehetővé vált a
vizsgálni kívánt DNS-szakasz jelentős feldúsítása, amely nagyságrendekkel
fokozza az adott biológiai anyagmaradvány vizsgálhatóságát.
Mivel egy-egy DNS szakasszal (markerrel) egyedi azonosítás nem lehetséges,
így törekedni kell több DNS-marker vizsgálatára.
Ma már lehetséges három DNS-marker vizsgálata:
HLA-DQA
D1S80
ApoB
E három marker együttes vizsgálatával az előfordulási gyakoriság 4,1 x 10-3 - 4,8
X 10-12.

Az ilyen eredménnyel gyakorlatilag azonosítható egy személy.

A mintavételre, az adatgyűjtésre, a minták és adatok tárolására, valamint ezek
felhasználására vonatkozóan figyelembe kell venni az Európa Tanács
(Strasbourg, 1991. ХП.17. ADB 19117 A.) Bioetikai Szakértői AD Hoc
Bizottsága által kidolgozott igazságügyi célokra szolgáló DNS analízissel
kapcsolatos irányelveit, illetve ajánlásait.
Az ajánlás mindenekelőtt leszögezi, hogy a DNS analízis szükségszerű, a DNS-
analízis módszerei előnyösek az igazságszolgáltatás számára, főleg az
ártatlanság és a bűnösség eldöntésének vonatkozásában.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezen módszerek
alkalmazásakor teljes mértékben figyelembe kell venni és semmiképpen nem
80
szabad megsérteni az olyan alapvető elveket, mint az emberi méltóság és az
emberi test csorbíthatatlan tisztelete, a védelem jogai, valamint az arányosság
elve az igazságszolgáltatás tevékenysége során.
Az alábbi lehetséges vizsgálatok végezhetők el:
vér —» nem vér
vér —♦ biokémia —» állati —» fajspecifikus fehérjék
\ emberi —» enzim tulajdonságok
\ \ DNS
szerológia:—» vörösvérsejt tulajdonság
—♦szérum tulajdonság
—♦fehérsejt tulajdonság
sperma —♦ nem sperma
\ sperma —» morfológia
\ szerológia—» vörösvérsejt tulajdonságok
\ fehérvérsejt tulajdonságok
\ biokémia —♦ enzim tulajdonságok
\ DNS
nyál—»nem nyál
\nyál —♦ szerológia—» kiválasztó (secretor) vörösvérsejt tulajdonság
\ nem kiválasztó
\ biokémia—» enzim tulajdonság
-» DNS

csont —♦ morfológia —» fénymikroszkóp

\ elektronmikroszkóp
\ szerológia —» vörösvérsejt tulajdonság
\ biokémia —» DNS

haj -» morfológia —» fénymikroszkóp

elektronmikroszkóp
neutron aktiváció —» nyomelemek
81
 szerológia —► vörösvérsejt tulajdonság
biokémia —» enzim tulajdonság
\ DNS

Egyéb biológiai anyagmaradvány — * sejteket nem tartalmaz

\ sejteket tartalmaz

mikroszkópos vizsgálat biokémiai —» DNS

/ \
fénymikroszkóp elektronmikroszkóp

11.1.2. Szövettani Laboratórium

A laboratórium feladatai:
- különféle bűncselekmények kapcsán biztosított haj- és szőrképletek
vizsgálata, összehasonlítása, azonosítása,
- a főkapitányságok alárendeltségében működő rendőrorvosok által biztosított
hullaszervek komplex kórszövettani vizsgálata,
- a vízbe fulladt személyek holttestének boncolása során biztosított szerv­
részletek vonatékából diatóma (kovamoszat) kimutatása, (a vízbekerülés
élve vagy holtan kérdésének eldöntésére),
A haj- és szőrképletek vizsgálata:
Az emberi haj- és szőrképletek morfológiai (mikroszkópos) vizsgálatával az
alábbiak válaszolhatók meg:
- A vizsgálattal megállapíthatók az adott hajszál, hajminta alaki
jellegzetességei így: szín, vastagság, festés, színezés, dauerolás, a bőrből való
eltávolítás módja (tépés vagy természetes kihullás), haj betegségek, fizikai vagy
kémiai behatolások következtében létrejött sérülések, szerkezeti változások,
biológiai, környezeti behatolások okozta eltérések.
- Emberi szőrképletek esetében az előzőekben felsoroltakon kívül, annak
megállapítása, hogy a szőrképlet a test mely területéről származik.

82
- A vizsgálattal eldönthető, hogy az adott szőrképlet további vizsgálatok
elvégzésére alkalmas-e és meghatározható-e a további vizsgálatok fajtája és
sorrendisége.
Összehasonlító morfológiai (mikroszkópos) vizsgálattal:
- Adott bűnjel-hajszál (szőrképlet) és adott egyéntől biztosított hajminta
(szőrminta) mikroszkóppal történő összehasonlítására szolgál.
- A vizsgálat célja az azonosság vagy az eltérés megállapítása, adott egyéntől
való származás kizárása, vagy adott egyéntől való származás valószínűsítése.
Elektronmikroszkópos vizsgálat:
- A nagy felbontó képesség lehetőséget ad a felszíni struktúrák és a nem felszíni
struktúrák vizsgálatára.
Mikroanalitikai vizsgálat:
- Lehetőséget biztosít a haj- és szőrképletben jelenlévő speciális elemek,
nyomelemek kimutatására (pl. arzén).
Szerológiai vizsgálat:
- Hajszálból és hosszabb (legalább 3-5 cm hosszúságú) emberi szőrképletből
lehetőség van vércsoport-meghatározásra. A vizsgálat előzetes megbeszélés
alapján történik, tekintettel arra, hogy a vizsgálat során a haj-, illetőleg szőrképlet
további vizsgálatra alkalmatlanná válik, mivel e technikával megsemmisül.
DNS meghatározás:
- Amennyiben a hajszál, illetőleg szőrképlet hajgyökérrel, illetőleg
szőrgyökérrel rendelkezik, annak hámsejtjeiből a DNS vizsgálat elvégezhető
(Biológiai Laboratórium).
A hajszál nemének meghatározása:
Kitépődött, nem bomlott hajszál, szőrképlet esetében a hajgyökér hámsejtjeiből a
nemi jelleg nem csak DNS-vizsgálattal, hanem hisztológiai eljárással is
megállapítható. Ha a hajszál épségben maradt, további morfológiai vizsgálatokra
alkalmas.
Állati szőrképletek vizsgálata:
A vizsgálattal eldönthető, hogy a biztosított szőrszál mely állatfajtától származik,
szőrminta biztosítása esetén megállapítható, hogy az adott állattól származik-e.
83
(A vizsgálatot az Állatorvos-tudományi Egyetem szakértője végzi, aki az
intézeten keresztül rendelhető ki.)
A vizsgálatok elvégzésének feltétele a bűnjeltárgyak szakszerű biztosítása és
vizsgálatra küldése.
11.2. Fizikai-kémiai Szakértői Osztály
Az Osztály elsősorban a bűncselekményekkel kapcsolatba hozható, sok esetben
nagyon kis mennyiségű, állati eredetű anyagok és anyagmaradványok
(mikroanyagmaradványok) vizsgálatával foglalkozik és ad szakvéleményt a
következő általános kérdésekben:
- egy anyag(maradvány) esetén a fizikai és kémiai sajátságok meghatározása
alapján az anyag minőségére, összetételére, (kereskedelmi) megnevezésére,
összehasonlító vizsgálatra való alkalmasságára, esetleg származására tehető
szakmegállapítás,
- két vagy több anyag(maradvány) fizikai és kémiai jellemzőinek
összehasonlítása alapján az anyagok közös eredetére (vagy kizárására)
tehető szakmegállapítás,
- valamilyen esemény vagy cselekmény során bizonyos tulajdonságában
megváltozott anyag (égett, letépett, törött, kiszakadt, felkenődött, kireszelt,
szennyeződött stb.) fizikai és kémiai vizsgálata alapján következtetni lehet az
anyag eredeti állapotára (esetleg származására) és a változás során
végbemenő folyamatokra,
- anyagvizsgálat nélkül elvi vélemény adható fizikai-kémiai szakismeretek,
szakirodalmi adatok vagy fizikai-kémiai törvényeken alapuló matematikai
számítások alapján, iratokban lévő információkból vagy mért adatokból.
Szakértői feladatok:
Az Osztályon a feladatok körébe tartozó fizikai-kémiai vizsgálatok a következő
főbb, leggyakrabban előforduló anyagokra, módszerekre, illetve elvi
véleményadásra terjednek ki:
Anyag(maradvány)ok, anyagcsoportok
- festék,
- üveg,

84
- talaj és geológiai jellegű építőanyagok,
- fém,
- textil (elemi szálak),
- gumi- és műanyag,
- kábítószerek, pszichotróp anyagok,
- ásványolaj-termékek, üzemanyagok,
- tűzveszélyes folyadékok (festék, hígítók, szerves oldószerek stb.),
• zsírok és olajok,
- maró hatású anyagok,
- ismeretlen eredetű szerves és szervetlen anyagok (pl. sók, cukrok,
könnygáz-sprayk, stb.)
- humán vérminták szénmonoxid-hemoglobin koncentrációja,
- tolvajcsapda-porok készítése, cseréje, tárgyak mentesítése (a porral
szennyezett pénz cseréje az ORFK Bűnügyi Technikai Osztályon történik).

11.2.1. Morfológiai- és Szervetlen Analitikai Laboratórium

Az optikai mikroszkópokkal, pásztázó elektronmikroszkóppal és röntgen
mikroanalitikai berendezéssel felszerelt laboratórium fő vizsgálati területei a
következők:
Festékvizsgálat:
Közlekedési baleseteknél, személy és vagyon elleni bűncselekményeknél igen
gyakran előforduló anyagmaradvány.
Közlekedési baleset során a helyszínen maradt, a gyalogos ruházatára került,
járműre, tárgyra kenődött, illetve más bűncselekményeknél a helyszíni
tárgyakról szerszámokra, ruházati tárgyakra került festékmaradványok kerülnek
vizsgálatra.
Elsősorban a festékek összehasonlító vizsgálatától várható eredmény, de a
szakértői vizsgálattal megállapítható az okozó jármű színe, esetleg típusa,
illetve egyéb festékeknél a festék jellege, típusa.
Sokrétegű festékbevonatnál azonosság esetén a vizsgálat kategorikus, egyéb
esetben valószínűsítő vélemény adását teszi lehetővé.

85
Üvegvizsgálat:
Közlekedési és vagyon elleni bűncselekmények esetén gyakran előforduló
anyagmaradvány.
A baleset során a helyszínen maradnak üvegcserepek, vagy a gyalogos, illetve
egyéb bűncselekmény során a gyanúsított ruházatára, esetleg lábbelijének
talpába kerülhetnek üvegszemcsék.
Az üvegek vizsgálata - speciális mintaelőkészítés után - fizikai tulajdonságok
(törésmutató, sűrűség) összehasonlító vizsgálatával optikai mikroszkópos,
esetenként röntgenfluoreszcenciás mikroanalitikai módszerrel történik.
Eredmény csak üvegek összehasonlító vizsgálatától várható.
Azonosság esetén a vizsgálat az üveg fajtájától is függő különböző fokú
valószínűsítő vélemény adását teszi lehetővé.
Izzólámpák vizsgálata:
A balesetben részes járművek, vagy a baleset során megsérült
világítóberendezések izzólámpái. A vizsgálat arra adhat választ, hogy az
izzólámpák a baleset bekövetkezésekor világítottak-e, és ha igen, akkor
milyen üzemmódban.
Talaj, építőanyag (geológiai jellegű anyagok) vizsgálata:
Személy és vagyon elleni bűncselekmények esetén előforduló anyagok.
A bűncselekmény során a gyanúsított, vagy a sértett ruhájára, cipőjére, vagy
egyéb tárgyakra került talaj, vakolatmaradvány, illetve eltulajdonított
építőanyag, vagy építőanyaggal szennyezett tárgyak vizsgálhatók.
A bűncselekmény helyszínén levő geológiai jellegű anyagokkal való
összehasonlító vizsgálattól várható eredmény.
Hasonlóság esetén a vizsgálat különböző fokú valószínűsítő vélemény adását
teszi lehetővé.
Fémek, ismeretlen eredetű fémtárgyak vizsgálata:
Lopásból, egyéb bűncselekményből származó fémdarabok, fémmaradványok.
A vizsgálatok általában speciális mintaelőkészítést (beágyazás, gyalulás,
polírozás) igényelnek, nagyobb, tiszta fémtárgyak mintaelőkészítés nélkül is
vizsgálhatóak.

86
A bűncselekmény helyszínén levő fémmel, vagy egyéb szervetlen anyaggal
történő összehasonlító vizsgálattól várható eredmény, illetve az ismeretlen
eredetű szervetlen anyag összetétele határozható meg.
Azonosság esetén a vizsgálat különböző fokú valószínűsítő vélemény adását teszi
lehetővé.
Megolvadt rézvezetékek vizsgálata:
Elektromos eredetű tűzesetek során előforduló anyagok.
Tűzesetek helyszínén felkutatható olyan rézvezetékek, melyeken zárlati
ömleny van. A vizsgálat arra adhat választ, hogy az ömleny a tüzet megelőző
elektromos ívhúzástól keletkezett, vagy pedig már a tűz eredményeként jött
létre.
Magasból történő kizuhanás véleményezése:
Személyek magas helyről való kizuhanása lehetséges módozatainak feltárása a
helyszíni geometriai méretek és a sértett testének adatai alapján. A vizsgálat
arra adhat választ, hogy a sértett kieshetett-e véletlen baleset következtében,
vagy csak aktív cselekmény (kiugrás, idegenkezű kilökés) miatt zuhanhatott
ki.
11.2.2. Szerves Kémiai Analitikai Laboratórium
A többféle (gáz-, folyadék-, réteg) kromatográfiás berendezéssel,
tömegspektrométerrel és infravörös detektorral felszerelt laboratórium fő
vizsgálati területei a következők:
Kábítószerek, pszichotróp anyagok vizsgálata:
A laboratóriumban kábítószergyanús anyagok minőségi és mennyiségi
meghatározása, esetenként összehasonlító vizsgálata történik.
Leggyakrabban kábítószerrel való visszaélés, vámszabálysértés és csempészés
miatt indult eljárások során kerülnek vizsgálatra.
Ismeretlen összetételű anyagok és anyagmaradványok vizsgálata:
Szerves vegyületek (spray, folyadékok, porok), vagy maró anyagok (sav, lúg,
hypo, festéklemarószer stb.) vizsgálata műszeres analitikai, valamint
nedvesanalitikai módszerrel történik.
Jellemző bűncselekményfajták: rongálás, garázdaság, stb.
87
Csoportazonosítás végezhető, összehasonlító vizsgálat esetén különböző
valószínűségi fokú vélemény adható.
Metallográfia, számelőhívás
Gépjárművek, fegyverek, egyéb eszközök azonosító jegyeinek eredetiség
vizsgálata, eltávolított vagy módosított karakterek rekonstruálása.
Általában' egyedi azonosító jel meghamisítása és vagyon elleni bűncselekmény
fajtához köthető.
A változtatás tényére és a nem túl mélyen eltávolított jelek esetén általában
kategorikus, egyébként valószínűsítő vélemény adható.
Tolvajcsapda anyagok vizsgálata:
Csapdaporok készítése és cseréje, ruházaton felkenődött csapda anyagok
vizsgálata, a tárgyak (kivéve bankjegy) csapda portól való mentesítése.
Vizsgálata általában vagyon elleni bűncselekmény fajtáknál válik szükségessé.
Égett okmányok feliratainak előhívása:
Részben elégett, megfeketedett papíron feliratok, nyomatok rekonstruálása.
Tűz keletkezésével járó eseményeknél fordul elő, de bűncselekmény fajtához
egyértelműen nem köthető.
Anyagában nem teljesen elégett, szét nem hullott papírok esetében általában a
jelek rekonstruálhatók.
Égéstápláló- és gyorsító anyag(maradvány)ok vizsgálata:
A tűz helyszínéről biztosított égett anyagmaradványok, sértett, illetve gyanúsított
ruházati tárgyai, esetleg összehasonlító minták kerülnek vizsgálatra.
Jellemző bűncselekményfajta a köz veszélyokozás, de más bűneseteknél
(rongálás, emberölés stb.) is előfordul.
Az égéstápláló anyagra nézve általában csoportazonosítás (pl. motorbenzin,
gázolaj, lakkbenzin) végezhető, összehasonlítás esetén a származhatóságra
különböző valószínűségi fokok állapíthatók meg.
Sokkomponensű anyagok vizsgálata:
Csekély mennyiségű, sokkomponensű, illékony anyagok (pl.: ásványolaj-ipari
termékek, zsírok, olajok, festékhígítók, stb.) különféle bűncselekmények során
keletkező maradványainak vizsgálata, esetenként minősítő vizsgálata történik.

88
Jellemző bűncselekmény fajta a csalás, hamisítás (pl. fűtőolaj), közlekedési
bűncselekményeknél olaj- és zsírmaradványok, valamint egyéb
bűncselekmények ilyen jellegű anyagmaradványai. Ide tartozik pl. a tűzeseteknél
megváltozott egyéb összetett maradványok (műanyag, gumi stb.) vizsgálata is.
Egy minta esetén az anyag jellege, csoportja állapítható meg, összehasonlító
vizsgálat esetén az azonosságra különböző valószínűségi fokú szakmegállapítás
tehető.

11.2.3. Spektrometriai Laboratórium

Elsősorban mikroanyagmaradványok vizsgálata történik.
Az emberölés, testi sértés, rablás, erőszakos közösülés, betörés, rongálás,
közlekedési bűncselekmények stb. során olyan mikroméretű anyagmaradványok
kerülnek a helyszínről, a sértettről a gyanúsított(ak)ra és fordítva, amelyek a
cselekmény bizonyításában jelentősek lehetnek. Ezeket a nyomhordozón fel kell
kutatni. A felkutatást segíti minden olyan információ, amelyhez a körülmények
megismerése során a kirendelők hozzájutottak.
Az eszközök segítségével lehetőség van kémiai roncsolás nélkül szakértői
megállapításokat tenni a legtöbb szerves és szervetlen eredetű vegyület
összetételére és néhány esetben keverékanyagok komponensei is
meghatározhatók. Az egyes anyagokra az infravörös tartományban készült
spektruma egyértelműen jellemző. Az ismeretlen eredetű vegyületek
összetételének meghatározásában számítógépes spektrum-adatbank áll
rendelkezésre.
A laboratóriumban vizsgált főbb anyagtípusok:
Textilvizsgálat
Textíliák kiszakadt, megolvadt, elégett stb. maradványainak vizsgálata
egyrészt arra irányul, hogy milyen tárgyból származik, másrészt az a szakértő
számára feltett kérdés, hogy az inkriminált textilmaradvány (textildarab,
fonal, elemi szál) származhat-e a vizsgálatra érkezett textíliából.

89
Festékvizsgálat
Festékvizsgálatra a laboratóriumban elsősorban a morfológiai tulajdonságok
alapján nem jól jellemezhető (pl. egyrétegű, folyékony állapotú) festékek
esetében kerül sor.
Egyrétegű festékek azonossága esetén valószínűsítő vélemény, többrétegű
festékeknél (a morfológiai jellemzőket is figyelembe véve) kategorikus vélemény
adható.
Műanyagok, ragasztók, gumik vizsgálata
A közlekedési baleseteknél felkenődött, tűzben részben megégett gumik és
műanyagok vagy hamisításoknál, csalásoknál előforduló ragasztó vizsgálat, mint
jellemző példák.
A vizsgálat a minőség megállapítására (csoportazonosításra), összehasonlító
minta esetén valószínűsítő vélemény adására alkalmas.
Vérminták szénmonoxid-hemoglobin (СО-Hb) tartalmának mérése
Rendkívüli és/vagy füsttel, tűzzel kapcsolatba hozható haláleseteknél a
szénmonoxid mérgezés tényének megállapításához vagy kizárásához szükséges
vizsgálat.
A vizsgálatra érkező vérminta néhány milliliteréből megmérhető a vér relatív
СО-Hb tartalma és ez alapján orvosszakértő következtethet СО-mérgezésre, mint
lehetséges halál okra.

11.3. Kriminalisztikai Szakértői Osztály

Fegyverszakértő a közbiztonságra veszélyesnek minősített lőfegyverrel, lőszerrel,
robbantószerrel elkövetett bűncselekményekben készít fegyverszakértői
véleményt.
Nyomszakértő a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható - látható és látens -
nyomok felkutatásával, rögzítésével foglalkozik, elsősorban azért, hogy a
nyomképző tárgy fajtájának megállapítását, azonosítását lehetővé tegye. Továbbá
a sorozatban, azonos módszerrel, illetve eszközökkel elkövetett
bűncselekményekben nyomok és tárgyak vizsgálatát végzi, annak eredménye
alapján szakvéleményt ad.
90
írás- és okmányszakértő kézírások, aláírások, gépírások, okmányok, bélyegzők,
bélyegzőlenyomatok vizsgálata alapján ad szakvéleményt.
11.3.1. Fegyverszakértői Laboratórium
A vizsgálat tárgyai:
- különböző kaliberű, házi, illetve gyári készítésű fegyverek,
fegyveralkatrészek, illetve házilag készített lőszerek és azok
alkatrészei;
- kilőtt lövedéktől megsérült tárgyak (ruházat, emberi bőr, egyéb olyan
tárgy, melynek lövedék ütközött stb.);
- a helyszínen biztosított kilőtt lövedékek, illetve elsütött hüvelyek;
- ipari munkaeszközök (szögbelövő készülékek, állatkábítók stb.),
valamint
- robbantószerek, pirotechnikai termékek.
A laboratórium feladata annak eldöntése, hogy a vizsgálatra küldött eszköz
lőfegyvernek, vagy lőfegyver-fődarabnak minősül-e.
A kérdéses fegyverből a próbalövések során kirepülő lövedék kezdősebességét
egy lövedéksebességmérő berendezéssel mérik. A lövedék
kezdősebességértékből, valamint a lövedék tömegéből számítással
meghatározható a kilőtt lövedék csőtorkolati energiája. A csőtorkolati energia
értéke dönti el a fegyverré minősítést.
Ha csak fegyveralkatrészek, illetve házilag készített félkész, vagy gyárilag
készített (pl. légpuska, riasztópisztoly stb.), de átalakítás alatt levő tárgyak
érkeznek vizsgálatra, akkor azokról dönti el a szakértő, hogy az érvényben levő
rendelet értelmében fegyveralkatrésznek, -fődarabnak minősülnek-e.
Az ipari munkaeszközökkel kapcsolatos vizsgálatok azok kategorizálására,
illetve működőképességére terjednek ki.
A vizsgált fegyverről az alábbiak eldöntése:
- üzemképes, lövés leadására alkalmas állapotban van-e;
A szakértő az üzemképesség megállapítására a kérdéses fegyver
alkatrészeinek állapotától függően a lőfolyosóban próbalövéseket ad le.

91
 - milyenek a fegyver biztonsági berendezései, azok megfelelően
müködnek-e;
Az elsütési erő mérése egy erre a célra speciálisan készített
nyomatékmérővel történik. A biztosító berendezés működésének
ellenőrzése kézzel történik.
- a fegyverből véletlenszerűen, ütésre, rázásra lövés bekövetkezhet-e;
A fegyvert egy működő csappantyújú töltényhüvellyel megtöltve,
különböző erőbehatásokkal szimulálhatóak a véletlenszerű elsülés
lehetőségei.
- a fegyver csőfuratából a vizsgálatot megelőző időszakban adtak-e le
lövést;
A fegyvercsőből eltávolított különböző méretű szennyeződések
mikroszkópos, illetve vegyszeres vizsgálata ad erre választ. Csak a
korábbi lövés tényét tudják megállapítani, annak időpontját azonban nem.
A lőszerek vizsgálata során meg lehet állapítani: kaliberüket, típusukat,
gyártási helyüket, esetleges speciális rendeltetésüket, általános, illetve egy
adott (lefoglalt) fegyverhez, való használhatóságukat, illetve hogy azok a
lőszerek, illetve a lőszerelemek kategóriájába tartoznak-e.
A helyszínen biztosított lövedékek és hüvelyek esetében meghatározható, hogy
milyen kaliberű és típusú fegyverből lettek kilőve, illetve működtetve, korábban
képezhettek-e egyazon lőszert.
Konkrét elkövetési eszköz beazonosításakor a kérdéses hüvely, illetve
lövedék gyártmányával azonos lőszerrel próbalövések történnek. A
különböző fegyvermüködési nyomokat összehasonlító mikroszkóppal vizsgálva
egyértelműen ki lehet választani több fegyver közül azt, amelyből a lövést
leadták.

Ismeretlen fegyver esetében a lövedéken, valamint hüvelyen levő nyomok

mérete, elhelyezkedése ad támpontot a fegyver behatárolására. A különböző
katalógusok adatai mellett értékelik az Intézet fegyvergyűjteményében levő,

92
azonos kaliberű, számításba vehető fegyverekből leadott lövések próbanyomait
is.

Az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmények helyszínén

visszamaradt hüvelyek és lövedékek az Intézetbe kerülnek elhelyezésre. így meg
lehet állapítani, hogy a különböző helyszíneken történt bűncselekmények
esetében egyazon elkövetési eszközt használtak-e, illetve a lefoglalt fegyverrel
korábban követtek-e el bűncselekményt.
A lövés körülményeinek tisztázása:
- milyen távolságból adták le a lövést;
A vizsgálathoz szükség van olyan tárgy(ak)ra, melyet a lövedék
eltalált. Kis távolság esetén vegyszeres vizsgálatok szükségesek, a másodlagos
lőtényezők (lőporfüst, részben elégett lőporszemcsék stb.) felkutatására,
nagyobb távolságoknál ballisztikai vizsgálatokra kerül sor. Sörétes
fegyvernél a csőből kilőtt sőrétek távolság függvényében növekvő nagyságú
szórásképe a jellemző.
- milyen volt a lövés pillanatában a sérült és az elkövető egymáshoz
viszonyított helyzete;
- a szakértő helyszínen végzett vizsgálatai alapján válaszolható meg, hogy
a lövések milyen sorrendben következtek be (először a figyelmeztető
lövést adták-e le);
- ha a sértett ruházatát érte lövés és a fegyvercső olajos volt, az ún.
törléses gyűrűből a kérdés megválaszolható;
= a sérülést okozó lövedék külső része milyen anyagból készült, illetve a
lyukak közül melyik a bemeneti, illetve kimeneti nyílás,
= van-e a kérdéses személy kezén olyan anyagmaradvány, mely a
fegyver lövéskori kézbentartására utal (ön-, illetve idegenkezűség
vélelmezhető-e).

93
11.3.2. Nyomszakértői Laboratórium
A vizsgálat tárgyai:
Láb, fog, állatok, eszközök, közlekedési eszközök nyomai, zárak, lakatok,
plombák, fémjelek, ruházaton levő anyagfolytonossági megszakadások.
Az emberi láb nyomai esetében:
- a helyszínen talált mezítelen láb nyoma meghatározott személytől
keletkezett-e;
- a helyszínen talált, lábbelitől keletkezett nyomot meghatározott személy
által használt lábbeli okozta-e;
- a helyszínen talált, lábbelitől keletkezett nyomot milyen méretű lábbeli
hozta létre;
- a kérdéses nyomok vagy nyomtöredékek egyedi azonosítása a későbbiek
során előkerülő lábbelivel megkísérelhető-e.
A vizsgálathoz biztosítani kell a nyomról készített öntvényt, a nyomot
hordozó tárgyat vagy annak a nyomot hordozó részét (elsősorban felületi
nyomok esetében); továbbá a nyomok méretarányos fényképeit.

Emberi fogak nyomainál:

- a fognyomokat meghatározott személy fogazata hozta-e létre.
Ha a nyom gyors romlásnak vagy alaki változásnak kitett dolgon van, arról
az összehasonlító vizsgálathoz méretarányos fényképet, majd öntvényt kell
készíteni. Egyébként a nyomhordozót eredetben célszerű biztosítani.
Az összehasonlító vizsgálathoz a számításba vett személy fogairól fogorvos
vagy fogtechnikus által - az eljáró hatóság tagjának jelenlétében - készített
szilárd öntvények használhatók fel, a megmintázás során ráharapásos a
közeledő állkapcsokról, átharapásnál pedig a teljes összezárt fogakról. A
megmintázásnál a helyszíni körülményekre, feltételekre figyelemmel kell lenni.

Állatok helyszínen talált láb-, orr-, fog- stb. nyomainál:

- a nyomokat milyen állatfajta, illetve meghatározott állat okozta.

94
Eszközök (feszítő, vágó- és fúróeszközök, szerszámok stb.) és azok
nyomainál:
- a különálló tárgyak korábban egy egészet képeztek-e;
- a nyom meghatározott eszköztől keletkezett-e;
- a kérdéses nyomok keletkezhettek-e egy eszköztől;
- milyen eszközöket és módszert alkalmaztak a behatolás során;
- hasonló módszert vagy eszközöket alkalmaztak-e a korábban vizsgált
ügyekben;
- a behatolási vagy annak látszó nyomok milyen irányból - kívülről vagy
belülről - jöttek létre.
Közlekedési eszközök látható és látens nyomainál:
- milyen közlekedési eszköz nyomát találták a helyszínen;
- a helyszínen talált nyomot meghatározott közlekedési eszköz hozta-e
létre;
- a közlekedési eszköz milyen irányban haladt.
Zárak (lakatok) vizsgálata esetén:
- milyen rendszerű a zár (lakat), álkulccsal vagy idegen kulccsal
kinyitható-e;
- a zárban (lakatban) észlelhető-e álkulcs vagy idegen kulcs nyoma;
- a zárat (lakatot) álkulccsal vagy idegen kulccsal működtették-e vagy a
működtetést csak megkísérelték;
- a zár (lakat) megrongálása zárt vagy nyitott állapotban következett-e be;
- a zárat (lakatot) milyen eszközzel törték fel, illetve rongálták meg;
- a zár (lakat) felnyitásához, feltöréséhez, megrongálásánál meghatározott
eszközt használtak-e;
- a kulcsokon kulcsmásolásra utaló nyomok találhatók-e;
- a kulcs gyári készítésű vagy utólag másolt.
A vizsgálatra a zárat (lakatot), valamennyi rendelkezésre álló kulcsát, a zár
helyszíni állapotát, helyzetét szemléltető fényképeket, valamint az
elkövetéshez számításba vett eszközt kell megküldeni.

95
A zárak rögzítésekor jól láthatóan meg kell jelölni a zárszerkezet külső, illetve
belső felét.
11.3.3. írás- és Okmány szakértői Laboratórium
A vizsgálat tárgyai: kézírások, aláírások, gépírások, okmányok, bélyegzők,
bélyegzőlenyomatok.
Kézírások vizsgálatánál
- több vitatott kézírás egyazon vagy több személy kezétől származik-e;
- a vitatott kézírást meghatározott, illetve a számításba vehető személyek
közül ki írhatta;
- a vitatott kézírás természetes vagy attól eltérő íráskörülmények között
keletkezhetett-e;
- a vitatott kézírást készítő ismeretlen személy egyes tulajdonságaival
kapcsolatban (a kivitelező személy neme, kora, foglalkozása, műveltségi
szintje) milyen következtetés vonható le;
Szakértői vizsgálatra az iratot vagy az írást hordozó egyéb tárgyat (irat),
összehasonlító vizsgálatok esetén a számításba vehető személyek kezétől
származó, spontán, illetve speciális, próbaként keletkezett kézírásmintáit,
valamint az adott ügy iratainak tárgyra vonatkozó részét kell megküldeni.
A gépírások vizsgálatánál:
- a gépírás milyen rendszerű és típusú írógépen készült;
- a gépírást meghatározott írógéppel írták-e;
- az adott irat szövegrészei egyszeri vagy többszöri gépbe fűzéssel
készültek-e;
- milyen sorrendben kerültek papírra az azon lévő, egymást átfedő
különböző dokumentumok;
- a gépírás hányadik másodlati példányként készült;
- több gépírásos példány (eredeti és másodlatok) teljes szövege, illetve
azok részei egyidejűleg készültek-e;
- a gépelt szövegben vannak-e olyan javítások, kiegészítések, amelyek
utólag készültek;
- a gépírást gyakorlott gépíró készítette-e;
96
 - a gépírást a számításba vett személyek közül ki írta.
Okmányok készítése, tartalmuk vizsgálatánál:
- az okmányt milyen módon (gyári eljárással, technikai segédeszközökkel
vagy kézzel) készítették, ehhez a lefoglalt eszközöket, berendezéseket,
eredeti anyagokat (űrlap, bélyegző stb.) felhasználták-e;
- az okmány bejegyzései, bélyegző-lenyomatai, aláírásai milyen
sorrendben készültek, ezeket vagy az okmány egyes részeit (lap, borító,
fénykép) megváltoztatták-e, illetve kicserélték-e;
- mi volt a tartalma a megváltozott, olvashatatlan, széttépett, szétvágott,
elszenesedett okmányoknak;
- az okmány sérülései (gyűrődések, szakadások stb.) az okmányon levő
írás, bélyegzés előtt vagy után keletkeztek-e;
- a széttépett, szétvágott okmányrészek korábban egyazon okmány részei
voltak-e;
- az okmányon vannak-e szabad szemmel nem látható bejegyzések,
változtatások, ha igen, akkor azok szövegtartalma megállapítható-e.
Bélyegzők lenyomatainak vizsgálatánál:
- a bélyegzőlenyomat eredeti vagy hamisított-e (azt milyen módon
készítették);
- meghatározott bélyegzőtől származik-e a lenyomat.

11.4. Daktiloszkópiai Szakértői Osztály

Az osztály feladatai:
- az ismeretlen elkövetők által a bűncselekmények helyszínein
hátrahagyott ujj- és tenyérnyomok vizsgálata, összehasonlítása
meghatározott személyek ujj- és tenyérnyomataival;
- az Automatikus Ujjnyomat Azonosító Rendszer (AFIS) működtetése,
segítségével személyazonosítás és ismeretlen tetteses ügyek felderítésében
való közreműködés;
- az országos ujj- és tenyérnyomat gyűjtemény kezelése, napi
karbantartása;
97
 - INTERPOL Magyar Nemzeti Iroda által küldött ujjnyomatok
ellenőrzése, AFIS rendszerben tárolása;
- az idegenrendészeti eljárás alá vont és menekült státuszt kérő személyek
ujj- és tenyérnyomatainak tárolása;
- személyazonosság megállapítása.

11.4.1. Szakértői Laboratórium

A laboratórium feladatai:
A nyomozó hatóságok által felterjesztett helyszíni ujj- és tenyérnyomok
minősítése.
Összehasonlító vizsgálatok végzése:
- vétlen személyek ujj-, illetve tenyérnyomatainak összehasonlító
vizsgálata a helyszíni nyomokkal,
- gyanúsított személyek ujj- és tenyérnyomatainak összehasonlító
vizsgálata,
- vétlen és gyanúsított személyek kizárása után fennmaradó gépi
feldolgozásra alkalmas ujjnyomok kódolása, ellenőrzése a tízujjas
adattárban, illetve a helyszíni nyom adattárban;
- gépi keresés után a rendszer által adott válaszok ellenőrzése (azonosítás,
illetve kizárás);
- gépi találat esetén az eredeti ujjnyomatlap alapján ismételt
összehasonlító vizsgálat és az ujjnyomatszakértői vélemény elkészítése;
- a helyszíni ujj-, illetve tenyérnyomok alapján a bűncselekmények
sorozatjellegének felderítése, hagyományos módon, illetve AFIS rendszer
segítségével.

11.4.2. Számítógépes-azonosító Laboratórium

A laboratórium feladatai:
- az Osztályra érkezett tízujjas ujjnyomatlapok AFIS rendszerbe való
bevitele, ellenőrzése,

98
 - a bekódolt ujj nyomatoknak az AFIS rendszer helyszíni nyomadattárában
történő kutatása, azonosítás esetén szakértőhöz történő továbbítása.
A tízujjas ujjnyomat adatbázisba folyamatosan kerül bekódolásra:
- az ujjnyomatolás alá eső személyek megküldött ujjnyomata,
- az INTERPOL által küldött ujj nyomatok,
- a menekült státuszt kérők ujjnyomata,
- a kiutasított külföldiek ujjnyomata (a külföldiek beutazásáról,
magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi
LXXXVI. törvény hatályba lépését követően).
Az Ujjnyomat Azonosító Rendszer (AFIS) alrendszerei:
- tízujjas ujj nyomat-adatbázis,
- helyszíni ujjnyom-adatbázis.
Az AFIS rendszerben történő kutatás lehetőségei:
- tízujjas ujjnyomat-tízujjas adatbázisban,
- tízujjas ujj nyomat-helyszíni nyom adatbázisban,
- helyszíni ujjnyom-tízujjas adatbázisban,
- helyszíni nyom-helyszíni nyom adatbázisban.
A tízujjas ujjnyomatok gépi feldolgozása:
- ujjnyomatlapok azonosítószámmal történő ellátása,
- automatikus gépi kódolása,
- keresés az adattárban,
- a gépi válaszok ellenőrzése: adatbázisban elhelyezés, törlés.
A tízujjas ujjnyomatok keresése a helyszíni nyom adatbázisban:
- gépi válasz ellenőrzése,
- azonos nyom találása esetén ujjnyomatszakértőnek további vizsgálatra és
véleménykészítésre történő átadása.

99
11.5. Véralkohol Szakértői Osztály
Az osztály feladata:
A vér- és egyéb biológiai minták etilalkohol tartalmának mérése a 0.30-4.00
g/1 koncentráció-tartományban, valamint az etilalkohol mellett jelenlévő egyéb
illékony komponensek minőségi (és mennyiségi) meghatározása.
A cselekmény idejére visszaszámolást az alábbi esetekben nem végeznek:
- 0.3 ezrelék alatti érték: negatív,
- 0.3-0.5 ezrelék véralkohol koncentráció között,
- az italfogyasztás - cselekmény és/vagy vérvétel között egy óránál

kevesebb idő telt el,

- a cselekmény és a vérvétel között eltelt idő ismeretlen,
- a cselekmény és a vérvétel között 5 óránál több idő telt el,
- az italfogyasztás a cselekmény és a vérvétel között történt,
- kettős vérvételkor a második vérvétel esetében.
Visszaszámlálást az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 5.sz. Módszertani
Levelének iránymutatásai alapján végzik:
- 0.5-0.89 ezrelék között: 0.15 ezrelék/óra,
- 0.9-2.00 ezrelék között: 0.1-0.2 ezrelék/óra,
- 2 ezrelék fölött: 0.1-0.3 ezrelék/óra értékkel számolnak.
Bizonyos esetekben a vérvételre kötelezett személy a cselekményt követő
italfogyasztásra, úgynevezett „ráivásra” hivatkozik, ennek szakértői
bizonyítására vagy kizárására a:
- kettős vérvétel, illetőleg
- az egyidőben történt vér- és vizeletvétel során biztosított minták
vizsgálata ad lehetőséget.
Kettős vérvétel alapján általában akkor lehet a ráivásról nyilatkozni, ha a
vérvételre kötelezett személy az úgynevezett „ráivásra” időpontja előtt
szeszesitalt nem fogyasztott, azaz egyszeri italfogyasztás történt, valamint a
„ráivás” időpontja után 30 percen belül sor kerül az első, majd további 30-40
percen belül a második vérvételre. A két vizsgálat által kimutatott
véralkoholszint, ha az egyenletes kiürülést mutat, kizárhatja a ráivást.

100
Egyidejűleg vett vér- és vizeletminta vizsgálatának eredménye alapján csak
akkor lehet az utólagos italfogyasztásról nyilatkozni, ha előzőleg szeszesital
fogyasztása nem történt és ha az úgynevezett ráivás után 1 órán belül végezték a
vér- és vizeletvételt. Kizárja a ráivást, ha a vizeletben több az alkohol, mint a
vérben.
Halottakból származó testnedvek vizsgálatakor orvosszakértői leletet készítenek,
mely a mérési eredmények analitikai átlagát tartalmazza, a 0,5 ezrelék alatti érték
negatív mérési eredménynek minősül.

101
KRIMINÁLTAKTIKA
 XII. FE JE Z E T

A SZEMLE

A Be. 119.§-ának a rendelkezései szerint szemlét kell tartani, ha a

bizonyítandó tény felderítéséhez vagy megállapításához személy, tárgy vagy
helyszín közvetlen megtekintése, illetőleg megfigyelése szükséges. Ha a szemle
tárgyát egyáltalán nem, vagy csak jelentős nehézség, illetőleg költség árán
lehetne a hatóság elé vinni, a szemlét a helyszínen kell megtartani.
Miután tárgyunk szempontjából kétségtelenül legfontosabbnak a helyszíni
szemle tekinthető, ennek szabályait ismertetjük.
A helyszíni szemle összetett fogalom: helyszínből és szemléből áll. A
helyszín az a hely, ahol a nyomozás szempontjából releváns cselekmény
lezajlott, a szemle pedig személynek, tárgynak vagy a helyszínnek
büntetőeljárás-jogilag szabályozott közvetlen megfigyelése. A szemle során:
- a bizonyítás szempontjából jelentős minden körülményt részletesen rögzíteni
kell,
- a szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, kép- vagy hangfelvételt, képet
és hangot egyidejűleg rögzítő felvételt, rajzot vagy vázlatot kell készíteni, és azt
a jegyzőkönyvhöz kell csatolni,
- fel kell kutatni és össze kell gyűjteni a tárgyi bizonyítási eszközöket, és
gondoskodni kell a megfelelő módon történő megőrzésükről.

12.1. A helyszíni szemle fogalma

A helyszíni szemle olyan, a büntetőeljárásról szóló törvény által
meghatározott nyomozási cselekmény, amelynek során a hatóság megfigyeli és
rögzíti a helyszínen talált állapotot, helyzetet, körülményeket, valamint felkutatja
és rögzíti mindazokat a nyomokat, elváltozásokat, amelyek bizonyítékként
vehetők figyelembe.
12.2. A helyszín fajtái

103
 A helyszín állapota, az ott talált változások alapján megkülönböztettünk
valódi, változtatott, koholt, többes (tagolt), mozgó és éló helyszínt.
- Valódi a helyszín akkor, ha a bűncselekmény elkövetésének a helye a
felfedezéskor eredeti és változatlan állapotban van. Olyan állapotban tehát,
ahogyan azt a tettes hagyta az elkövetés után.
- Változtatott a helyszín, ha azt spontán módon vagy szándékosan
megváltoztatták. Spontán változtatásra kerülhet sor, ha pl. a sértett az adott
helyszínen észleli a bűncselekmény elkövetését, ott mozogva mozdíthat el,
semmisíthet meg bizonyítékokat. Szándékos változtatást jellemzően az
elkövetők hozzák létre, félrevezető szándékkal.
- Koholt helyszín esetében az elkövető azért állítja be a helyszínt, hogy a
valóságban meg nem történt bűncselekmény látszatát keltse (pl. valóban
elkövetett bűncselekményt kíván leplezni).
- Többes (tagolt) a helyszín akkor, ha a bűncselekményhez tartozó események
térben és időben elkülönülve valósulnak meg.
- Mozgó helyszínnek olyan közlekedési eszközöket tekintünk, amelyeken
bűncselekményt követtek el.
- Élő helyszínnek az olyan helyek tekinthetőek, ahol a helyszín - egyéb
körülményekre tekintettel - nem maradhat meg az elkövetéskori állapotban (pl.
utca, szállodai épületek, közlekedési katasztrófák helyszíne). Ilyen helyszíneken
első feladat az életmentés, kárelhárítás stb., amelyek végrehajtása kizárja, hogy a
helyszín változatlan állapotban maradjon.
12.3. Felkészülés a helyszíni szemlére
A helyszíni szemle gyors és szakszerű végrehajtását befolyásolja, hogy a
bűncselekmény hogyan jutott a hatóság tudomására.
Ezért a bejelentések során tisztázni kell:
- a bejelentő mikor, milyen körülmények között fedezte fel a bűncselekményt,
- a helyszín hol van,
- milyen jellegű bűncselekmény történt,
- szükség van-e mentésre, orvosi segítségnyújtásra.

104
 A helyszín eredeti állapotának megőrzése érdekében gondoskodni kell a
helyszín biztosításáról. E körben mérlegelni kell:
- az igénybe veendő erők mértékét,
- a helyszín elhelyezkedését, szükséges-e a terület lezárása,
- szükség esetén, a helyszínbiztosító rendőr megérkezéséig gondoskodni kell a
helyszín ideiglenes biztosításáról.
Az elsődleges adatok alapján kell dönteni a szemlebizottság
összeállításáról. A szemlebizottság állandó és alkalmi tagokból állhat.
A bizottság állandó tagjai:
- a bizottság vezetője,
- bűnügyi technikus.
Alkalmi tagok:
- szakértő (szaktanácsadó),
- szaknyomozó,
- kutyavezető,
- jegyzőkönyvvezető (ha nem áll rendelkezésre hangrögzítő berendezés),
- hatósági tanú.
Végezetül gondoskodni kell a szükséges technikai eszközökről, járművekről.
12.4. A helyszíni szemle megkezdése előtti feladatok
A szemlebizottság vezetőjének komplex feladata van, biztosítja és
előkészíti a bizottság munkáját, halaszthatatlan intézkedéseket hajt végre. Ennek
megfelelően:
- gondoskodik az állampolgárok életét, testi épségét, vagyoni viszonyait
fenyegető veszély elhárításáról,
- dönt a nyomüldözés megkezdéséről, adott esetben elrendeli a forró nyomon
üldözést,
- meghallgatja és értékeli a helyszínbiztosító jelentését, a tett intézkedéseit,
- a megsemmisülés veszélyeinek kitett nyomok azonnali rögzítését rendeli el,
- kikérdezi a sértettet, felfedező tanút,
- meghatározza a szemle területi határait,

105
- meghatározza, hogy ki, mikor léphet a helyszínre, a bizottság tagjai milyen
sorrendben tevékenykedhetnek, a helyszíni mozgás irányát és módját.
Külön kiemelendő, hogy a bizottság vezetőjének engedélye, utasítása
nélkül semmihez sem szabad nyúlni, a helyszínen tapasztaltakról senkinek sem
szabad nyilatkozni.

12.5. A helyszíni szemle végrehajtása

A helyszíni szemle nemcsak nyomkutatásból, -rögzítésből, adatgyűjtésből
áll, hanem összefüggések feltárásából. E tevékenység során alapvető feladat:
- a törvényesség,
- az objektivitás,
- a tervszerűség,
- a rendszeresség biztosítása.
A helyszíni szemle két szakaszból áll:
- az általános összképrögzítő (statikus), és
- a részletes nyomkereső (dinamikus) szakasz.
12.5.1. A helyszíni szemle összképrögzítő (statikus) szakasza
E szemleszakasz alapvető feladata a konkrét helyzet megállapítása, az
összképi, a helyszínen levő valamennyi, közvetlenül érzékelhető jelenség
rögzítése. Ennek során a helyszínt egységes egészként, rendszerként kell
vizsgálni, a helyszínen levő tárgyakat és jelenségeket csak nyugalmi állapotban
(statikusan) tekintjük át.
A szemlebizottság vezetője szemrevételezi a helyszínt és annak környékét,
szemrevételezéssel tanulmányozza a helyszín elhelyezkedését a környezetben, a
szabad szemmel látható nyomokat, és dönt arról, hogy kik, milyen sorrendben
léphetnek a helyszínre.
A helyszínre való belépés után kiemelkedően fontos feladat meghatározni,
hogy a helyszínen belül hol helyezkedik el a bűncselekmény térbeli középpontja.
A nagyobb kiterjedésű helyszínen szükség lehet a helyszín részekre
bontására, bizonyos tagolás végzésére. A bizottság tagjai ebben az egyes részeket

106
sorra véve, helyszínről helyszínre haladva mérik fel a környezetet és adnak ily
módon általános áttekintést.
A feltérképezést követően a helyszínen el kell készíteni a környezeti és
áttekintő fényképfelvételeket, amelyek alapján lehetővé válhat a cselekmény
esetleges rekonstrukciója.
A statikus szakaszban levonható következtetések:
- az elkövető ismerte-e a környezetet (az érkezés-távozás iránya, a helyszíni
mozgás),
- az elkövető és a sértett közötti kapcsolat, közöttük levő viszony,
- az elkövető fizikai adottsága,
- az elkövetés módszere, az elkövető személyisége (történtek-e kísérletek a
nyomok eltüntetésére, van-e utalás az előre megtervezésre stb.),
- az elkövetés időpontjára,
- a bűncselekmény elkövetésének céljára (mit vitt el, mit hagyott a helyszínen az
elkövető).

10.5.2. A helyszíni szemle nyomkereső (dinamikus) szakasza

A helyszíni szemle e szakaszában fel kell kutatni, vizsgálni és rögzíteni a
helyszínen levő valamennyi tárgyat, nyomot, amelyeknek a bűncselekménnyel
kapcsolatban jelentősége lehetnek, amelyek támpontot adhatnak a
bűncselekmény, az ismeretlen tettes felderítéséhez, és amelyek tárgyi bizonyítási
eszközt képezhetnek. A nyomok és tárgyi bizonyítási eszközök felkutatása,
szemrevételezése és rögzítése céljából a helyszínen levő tárgyakat az eredeti
helyükről el kell mozdítani, valamennyi jelenséget meg kell vizsgálni.
A szemlebizottság vezetőjének feladata:
- meghatározza a szemle haladásának az irányát,
- területi egységekre bontja a helyszínt,
- az egyes területi egységeken belül levő tárgyak, jelenségek vonatkozásában
meghatározza a vizsgálatok sorrendjét és módját.
E szakasz lefolytatásával a rendszeresség és tervszerűség követelményét
objektív és szubjektív módszerekkel lehet megvalósítani.

107
 Az objektív módszerek a következők:
- A spirális módszer alkalmazása során a vizsgálandó területet egy előre
meghatározott pontból kiindulva a spirálvonal alakjának megfelelő haladási irány
szerint vizsgáljuk át.
- A szektoros módszer esetében a nyílt területen szektorok alakíthatók ki,
jellemzően a természetes határok mentén (pl. lakóépület, gazdasági épületek,
kert), vagy mesterséges jelzésekkel.
- A diagonális módszer lényege, hogy a helyszíni szemlebizottság tagjai
határtól-határig kutatnak oly módon, hogy útjaik egymást meghatározott
pontokon keresztezik.
A szubjektív módszerek:
- A tettes helyébe képzelés esetén a vizsgáló végighalad az elkövető feltételezett
útvonalán, és így kutatja fel és rögzíti azokat a nyomokat, elváltozásokat,
amelyek az elkövető mozgása során keletkezhettek.
- A gondolati rekonstrukció lényege, hogy a bizottság vezetője a statikus
szakasz információi alapján kialakított verziót, a gondolatilag modellezett
cselekményt vetíti a helyszínre, felhasználva szakmai tapasztalatát, az ügytípusra
vonatkozó ismereteit és ez alapján kerül meghatározásra a nyomkereső
tevékenység.
- A gondolati lánc módszerének alapja a helyszín elemeinek a szoros logikai
összefüggése, a helyszínen talált nyomokból, elváltozásokból következtetni lehet
a célra, motívumra, végső soron az elkövető személyére.

12.6. A helyszíni szemle rögzítése

A helyszíni szemle rögzítésének legfontosabb, elengedhetetlen eszköze a
jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv rögzíti és eljárásjogilag dokumentálja azokat a
megállapításokat, amelyeket a szemlebizottság közvetlenül, illetve technikai
eszközök és eljárások során észlelt.
A jegyzőkönyvvel szemben támasztott alapvető követelmény, hogy annak
alapján a büntetőeljárás későbbi szakaszában a helyszín állapotát rekonstruálni
lehessen. Tartalmi követelmény, hogy csak a helyszín objektív állapotát
108
rögzítheti, az ott található nyomok, elváltozások, anyagmaradványok stb. leírását
tartalmazhatja.
A szemlejegyzőkönyv három részből áll:
- A szemlejegyzőkönyv bevezető része tartalmazza:
= a helyszíni szemle idejét, helyét,
= a szemle célját,
= a bizottság tagjainak a nevét,
= a szemlén részt vevő személyek nevét, adatait,
= a szemle lefolytatásának a körülményeit,
= a helyszín időjárási és világítási viszonyait.
- A jegyzőkönyv leíró része rögzíti:
= a bizottság által megvizsgált helyeket, helyiségeket,
= a megvizsgált dolgokat, nyomokat, elváltozásokat, jelenségeket,
anyagmaradványokat,
= a vizsgálati módszereket,
= az alkalmazott eljárásokat és azok eredményeit.
- A jegyzőkönyv záradékában fel kell tüntetni:
= a szemle befejezésének pontos időpontját,
= a szemle során lefoglalt tárgyakat, bűnjeleket,
= egyéb észrevételeket,
= a részt vevő személyek aláírását.
A jegyzőkönyv mellékletei:
- helyszínrajz (kötelező),
- bűnjelek jegyzéke,
- fényképmellékletek (video, filmfelvételek),
- szaktanácsadói jelentés,
- a nyomozókutya vezetőjének jelentése,
- a nyomozó jelentése (azoknak a szubjektív megállapításoknak a rögzítése,
amelyek az esetleges feltételezéseket, a bűncselekmény gondolati
rekonstrukcióját tartalmazzák).

109
12.7. A helyszíni szemle eredményeinek értékelése
A helyszíni szemle adatainak értékelésére a nyomozásban való
felhasználás érdekében van szükség. A helyszín teljes értékelésére a statikus és a
dinamikus szakasz befejezése után kerülhet sor. A szemle tehát akkor tekinthető
befejezettnek, ha valamennyi nyomot, tárgyi bizonyítékot, elváltozást felkutattak
és rögzítettek.
A helyszíni szemle adatainak értékelése során lehetőség van a további
nyomozás és bizonyítás alapjainak a megteremtésére:
- rekonstruálható a bűncselekmény elkövetése,
- általános és részverziók állíthatóak fel,
- meghatározható a végrehajtandó nyomozási cselekmények és azok
végrehajtásának a sorrendje,
- a korábban felállított verziók ellenőrzése végezhető el,
- más, folyamatban levő ügy adataival történő összevetés végezhető (pl. azonos
elkövetési mód, azonos elkövetőre utaló nyomok),
- elvégezhető a helyszín rekonstrukciója, milyen állapotban volt a
bűncselekmény előtt, illetve után, történt-e változtatás, koholás.
Az értékelés hatékonyságát jelentősen növeli, ha a helyszíni szemle
adatainak értékelésében a szemlebizottság vezetője, a nyomozó csoport vezetője,
valamint a szakértő (szaktanácsadó) is részt vesz.

110
 XIII. FEJEZET

A HELYSZÍNI KIHALLGATÁS

13.1. A helyszíni kihallgatás fogalma

A Be. 120.§ értelmében a hatóság a helyszínen hallgatja ki a terheltet és a
tanút, ha az addigi kihallgatás után is szükségesnek tartja, hogy a terhelt vagy a
tanú a bűncselekménnyel összefüggő helyet, cselekményt vagy tárgyi bizonyítási
eszközt mutasson meg.
A helyszíni kihallgatáson közreműködő személyt előzetesen ki kell
hallgatni arról, hogy a kérdéses helyet, cselekményt vagy tárgyi bizonyítási
eszközt milyen körülmények között észlelte, és miről ismerné fel.
A helyszíni kihallgatáson keretében tehát a korábban tett vallomás
helyszínen történő visszaidézésére kerül sor, komplex nyomozási cselekmény. A
helyszínelés során ugyanis kihallgatás folyik, másfelől a helyszínen zajlik, tehát a
helyszíni szemle és a kihallgatás speciális kombinációjával állunk szemben.
A helyszínelés keretében kihallgatott személy a bűncselekménnyel
összefüggő
- helyeket mutat meg,
- helyszíneket, szituációkat rekonstruál,
- cselekményeket szemléletesen mutat be, egyben vallomást is tesz, amely az ügy
felderítéséhez, a tények pontos megismeréséhez szükséges.

13.2. A helyszíni kihallgatás típusai

A helyszíni kihallgatás irányulhat:
- útvonalak, helyek megmutatására,
- a sértett, a tanú vagy a gyanúsított vallomásának a helyszínen történő
ellenőrzésére, kiegészítésére,
- egyes nyomozási verziók ellenőrzésére, értékelésére,
111
- új bizonyítási eszközök beszerzésére,
- a bűncselekmények szemléletes bemutatására,
- a bűnmegelőzés elősegítésére.

13.3. Felkészülés a helyszíni kihallgatásra

A helyszíni kihallgatás történő felkészülés alapvető feltétele a szükséges
információk, adatok összegyűjtése, értékelése. Ehhez a legfontosabb alapot a
vallomások biztosítják. Ez alapján tisztázható, hogy szükség van-e helyszíni
kihallgatás és annak mi a célja.
A helyszíni kihallgatás előtti vallomás keretében elsősorban azt kell
tisztázni, hogy a kihallgatott hajlandó-e a közreműködésre.
A helyszíni kihallgatás előtti kihallgatás során arra kell választ kapni,
hogy a tanú, a gyanúsított a kérdéses helyet, cselekményt vagy a tárgyi
bizonyítási eszközt
- mikor,
- milyen időpontban,
- milyen megvilágítási, időjárási, környezeti és forgalmi viszonyok között,
- milyen távolságról és helyzetből,
- kivel vagy kikkel együtt észlelte és miről ismerné fel.
Emellett tisztázni kell azt is, hogy:
- sor kerülhet-e több személy helyszíni kihallgatására,
- az érdekeltek az ügyész részt kíván-e venni az eljárási cselekményen,
- szükség van-e a szaktanácsadóra (szakértőre), bűnügyi technikusra,
- hatósági tanúról történt-e gondoskodás,
- megtörtént-e a szükséges tárgyi feltételek biztosítása.

13.4. A helyszíni kihallgatás taktikája

A helyszíni kihallgatás taktikájának szempontjai között első helyen
említendők a pszichológiai tényezők, a kedvező légkör biztosítása.
Miután a helyszíni kihallgatás csak a vallomástevők közreműködésével
végezhető, figyelembe kell venni azokat a pszichológiai tényezőket, amelyek a
112
helyszíni kihallgatáshoz kapcsolódnak (pl. feszültség, a „szerepléssel” járó
stressz). A kedvező légkör kialakítása nagy mértékben függ a helyszíni
kihallgatás szervezettségétől, a vizsgáló felkészültségétől, személyes
fellépéséhez köthető biztonságérzettől.
A kezdeményezőkészség, a spontaneitás biztosítása különösen útvonal,
helyszín, rejtekhely megmutatása esetén jelentős. Biztosítani kell, hogy a
közreműködő mutassa meg, demonstrálja tevékenységét, a vizsgáló ne
kezdeményezzen, kerülje a befolyásolás látszatát is. Sem emlékezetserkentő, sem
tévedésre rámutató, sem ráutaló, befolyásoló kérdés feltételére nem kerülhet sor.
Miután a helyszíni kihallgatás keretében a vallomástevő bemutat valamit
és ezt egy időben szóban elő is adja, biztosítani kell, hogy a két megnyilvánulás
egyidejű, magyarázó, azaz ne összefoglaló legyen.
Veszélyesnek tűnő műveletek elvégzése tilos.
Biztosítani kell, hogy a közreműködők ne szerezzenek olyan információkat,
amelyek a helyszíni kihallgatás hitelességét befolyásolhatják.
Ha a kihallgatott a helyszíni kihallgatásban való további közreműködését
megtagadja, e tényt, valamint ennek okát jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
A folyamatban levő helyszíni kihallgatást más nyomozási cselekmény beiktatása
érdekében sem szabad megszakítani.
Az objektív tényezők közül kiemelkedő, hogy a hallási, látási viszonyoknak,
illetve az egyéb észlelési körülményeknek jelentőségük van, az eredeti észlelés
időpontjának megfelelő viszonyok, illetve körülmények között kell megtartani.

13.4. A helyszíni kihallgatás rögzítése

A helyszíni kihallgatás rögzítése a helyszíni szemlénél megismertekhez
képest nem mutat eltérést. Figyelemmel azonban arra, hogy a helyszíni
kihallgatás az ember és a tárgy együttes jelenlétét feltételezi, valamint az ember
mozgását jelenti, az ún. képi rögzítés a helyszínelésnél nélkülözhetetlen.
Ezen belül is előtérbe kerülnek a modern (videó) rögzítési módok.

113
13.5. A helyszíni kihallgatás eredményeinek értékelése
A helyszíni kihallgatás eredménye a nyomozás egyes részeinek
teljesítését, illetve újabb cselekmények elvégzésének szükségességét alapozhatja
meg:
- az ügyben felmerült verziók megerősíthetek, megcáfolhatók,
- új verziók állíthatók fel,
- vallomások közötti ellentmondások oldhatók fel,
- új bizonyítékok beszerzésére kerülhet sor,
- a nyomozás más bűncselekményre is kiterjeszthető.

114
 XIV. FEJEZET

BIZONYÍTÁSI KÍSÉRLET

14.1. A bizonyítási kísérlet fogalma

A Be. 121.§-a szerint bizonyítási kísérletet bíróság illetőleg az ügyész
akkor rendel el és tart, ha azt kell megállapítani vagy ellenőrizni, hogy valamely
esemény vagy jelenség meghatározott helyen, időben, módon illetőleg
körülmények között megtörténhetett-e.
A bizonyítási kísérlet alapvető sajátossága, hogy a hatóság a tudatos
megfigyelés és tanulmányozás céljából mesterségesen hozza létre a
bűncselekmény felderítése, bizonyítása vagy megelőzése szempontjából jelentős
körülményeket, eseményeket, helyzeteket, amelyek alapján eldönthető, hogy a
vizsgálni kívánt esemény, jelenség a meghatározott helyen, időben, módon,
illetve körülmények között megtörténhetett-e.
A bizonyítási kísérlet előnyei:
- az esemény a meghatározott feltételek között a maga egészében,
keletkezésében, folyamatában szemlélhető,
- ugyanakkor az eseményt, jelenséget alkotóelemekre, részekre lehet bontani,
- tiszta, külső zavaró körülményektől mentes megfigyelésre nyílik lehetőség,
- tapasztalati, közvetlen észleleten alapuló ellenőrzés végezhető,
- a bizonyítási kísérlet megismételhető.

14.2. A bizonyítási kísérlet célja

- az ügyben felmerült bizonyítékok ellenőrzése,
- a verziók ellenőrzése,
- új bizonyítékok beszerzése,
- a bűncselekmény elkövetése körülményeinek a tisztázása, ellenőrzése.

115
14.3. A bizonyítási kísérlet típusai
Az alábbi típusok ismertek:
- a hanghatás észlelése,
- a látási lehetőségek tisztázása,
- egyéb érzékszervek érzékelési lehetőségének az ellenőrzése,
- a cselekvés elkövetési lehetőségének a tisztázása,
- az események, jelenségek közötti objektív kapcsolatok tisztázása,
- az idő tisztázása (a bűncselekmény időtartama, alibi stb.),
- az ingerküszöb megállapítása,
- a nyomok keletkezési folyamatának tisztázása.
14.4. Felkészülés a bizonyítási kísérletre
A bizonyítási kísérlet előkészítése gondos, tervszerű felkészülést igényel,
kettős kérdés tisztázása szükséges. Egyrészt, a bizonyítási kísérlet
megvalósítható-e az elképzelt feltételek között, illetve van-e bármilyen akadálya
a megvalósításnak.
El kell állni a bizonyítási kísérlettől, ha:
- annak eredménye, kimenetele ellenőrizhetetlen,
- jelentős károkozással járna,
- előkészítése jelentősen idő- és költségigényes,
- bűncselekményi ismétlést jelentene,
- életet, testi épséget, egészséget veszélyeztetne, vagy sértené az emberi
méltóságot, becsületet.
A bizonyítási kísérletben közreműködő tanút és sértettet a bizonyítási kísérlet
céljára tekintettel előzetesen, kellő részletességgel ki kell hallgatni arról, hogy a
kérdéses eseményt vagy jelenséget
- mikor,
- milyen időpontban,
- milyen megvilágítási, időjárási, környezeti és forgalmi viszonyok között,
- milyen távolságról és helyzetből,
- kivel vagy kikkel együtt észlelte és miről ismerné fel.

116
 Szükség esetén a bizonyítási kísérletet megelőző kihallgatás során
tisztázni kell a tanú látó-, halló- és egyéb érzékelő képességét, állapotát is.
A bizonyítási kísérlet előtt a gyanúsított kihallgatása során kell tisztázni a
cselekmény minden lényeges mozzanatát.
Különös gondot kell fordítani arra is, hogy a bizonyítási kísérlet eredménye
eljárásjogilag és szakmailag rögzíthető legyen.
14.5. A bizonyítási kísérlet taktikája
A bizonyítási kísérlet legfontosabb taktikai és eljárásjogi feltétele, hogy a
bizonyítási kísérletet lehetőleg ugyanolyan körülmények között kell lefolytatni,
mint ahogyan a vizsgált esemény vagy jelenség megtörtént, illetve
megtörténhetett.
Az ugyanolyan körülmények megteremtése az alábbiak biztosítását jelenti:
- ugyanabban a napszakban kell lebonyolítani a kísérletet,
- lehetőleg ugyanazon a helyen kell tartani, ahol a valóságos események
megtörténtek,
- hasonló időjárási viszonyok között,
- a helyszín rekonstruálása során a helyszín elemeit a valós helyzetnek
megfelelően kell elrendezni,
- a kísérletnél használt tárgyak eredetiek, vagy azok pontos másai legyenek,
- a vizsgált eseménynek, jelenségnek a valóságban lezajlott idő alatt kell
megtörténnie és az előidézendő hatásnak az eredetihez hasonlónak kell lennie.
Indokolt esetben több személy (sértett, tanú, gyanúsított) közreműködésével egy
időben is lefolytatható a bizonyítási kísérlet.
Ha a bizonyítási kísérlet jellege lehetővé teszi, az eljárásban részt vevők
helyett felkérésre más személy közreműködése is igénybe vehető. Több személy
közreműködésével vagy különböző időpontban foganatosított bizonyítási
kísérletek alkalmával - lehetőség szerint - más-más hatósági tanú bevonása
szükséges.

117
 A bizonyítási kísérlet során a jelenlevő résztvevői kört korlátozni kell. A
létszámot a kísérlet célja, fajtája és a kísérleti körülmények határozzák meg, és
abban a szakemberek (bűnügyi technikus, nyomozó, szakértő-szaktanácsadó)
mellett csak azok vehetnek részt, akiknek jelenlétét a Be. kifejezetten megengedi.
14.6. A bizonyítási kísérlet ismételtsége
A bizonyítási kísérlet többszöri ismétlése ugyanazon nyomozási
cselekmény keretében megfigyelt esemény, jelenség alaposabb tanulmányozását
teszi lehetővé, azt a meggyőződést alapozhatja meg, hogy a bizonyítási kísérlet
eredménye nem véletlenszerű. Az ismétlés tehát ugyanarra a kísérletre
vonatkozik.
Ettől meg kell különböztetni a bizonyítási kísérlet megismétlését, amely
új nyomozási cselekménynek számít. A megismételt bizonyítási kísérletre
jellemzően akkor kerülhet sor, ha utólag kiderül, más volt a valóságos és más a
kísérleti körülmény. Ebben az esetben a tisztázott körülmények között új
bizonyítási kísérletet kell végezni.
14.7. A bizonyítási kísérlet eredményeinek rögzítése
A bizonyítási kísérlet előkészítéséről, lefolytatásáról, eredményéről
jegyzőkönyv készül. A jegyzőkönyv készítését kizárólag a kijelölt nyomozó
végezheti és a jegyzőkönyvnek meg kell felelnie a teljesség és az objektivitás
követelményeinek. Helyszínrajz helyett űn. bizonyítási kísérlet színhelyének a
rajzát kell elkészíteni, amelyben jellemzően a mozgásirányok, haladási útvonalak
kerülnek feltüntetésre.
A jegyzőkönyven részletesen fel kell tüntetni a kísérlet technikai adatait,
az alkalmazott műszereket, technikai eljárásokat. A fényképezés mellett
alkalmazni kell a modern képi rögzítési technikákat (videó).
14.8. A bizonyítási kísérlet értékelése
A bizonyítási kísérlet eredményeit több módon értékelhetjük. A
nyomozási cselekmény eredményét hiteltérdemlően igazolja az, hogy
- az ismétlések azonos eredménnyel zárultak, és
- a véletlen szerepe kizárható.

118
Ha az ismétlés eltérő eredménnyel zárult, nem lehet hiteltérdemlően igazolni,
hogy a kérdéses esemény, jelenség a valóságban hogyan zajlott le.
Az egyértelműen negatív eredmény azt igazolja hiteltérdemlően, hogy a
kísérlethez hasonló jelenség nem történhetett meg. Véleményünk szerint tehát a
negatív eredmény kategorikus következtetés levonását teszi lehetővé.
Ugyanakkor a pozitív eredmény valószínű következtetést enged (közvetett
bizonyíték). Ebben az esetben ugyanis feltételezhető, hogy a kísérletben szereplő
esemény, jelenség a valóságban megtörténhetett.

119
 XV. FEJEZET
A FELISMERÉSRE BEMUTATÁS

A Be. 122.§-ának (1) bekezdése szerint a bíróság vagy az ügyész

rendelkezésére a terheltnek vagy a tanúnak személyt vagy tárgyat felismerés
céljából be lehet mutatni.
A felismerésre bemutatás lényege, hogy a bűncselekménnyel kapcsolatba
hozható személyt vagy tárgyat az ügyben ismertté vált személy meghatározott
körülmények között észlelte és ennek alapján azt képes utóbb felismerni.
A felismerő megfigyelését, a gondolati kép megmaradását az alábbi
tényezők azonban befolyásolhatják:
- az inger erőssége, a benyomás mélysége,
- a zavarszint (köd, sötétség),
- az objektum struktúrája,
- a megfigyelési idő,
- a személy pszichés állapota, képzettsége stb.
A felismerésre bemutatás önálló nyomozási cselekmény, a terhelt vagy tanú
kihallgatásának speciális esete, amelynek keretében a személy- vagy
tárgyki választás történik.
15.1. A felismerésre bemutatás jelentősége
A felismerésre bemutatással biztosítani lehet:
- személyek (holttestek) azonosságának megállapítását,
- a kihallgatott személy szavahihetőségének ellenőrzését,
- verziók kialakítását és ellenőrzését,
- új bizonyíték elérését,
- más bizonyítási eszközök útján szerzett bizonyítékok ellenőrzését.
15.2. A felismerésre bemutatás fajtái
A felismerésre bemutatás keretében lehetséges:
- személy,
- holttest,
- tárgy, irat,
120
- állat vagy gépjármű felismerésre.
Lehetséges módszer az eredeti tárgy, élő személy bemutatása vagy adathordozó
alapján történő felismertetés.
15.3. Felkészülés a felismerésre bemutatásra
A nyomozás adatainak gondos tanulmányozása alapján dönthető el, hogy
szükség van-e a felismerésre bemutatásra.
A Be. 122.§ (2) bekezdése alapján azt, akitől a felismerés várható,
előzetesen ki kell hallgatni arról, hogy a kérdéses személyt vagy tárgyat milyen
körülmények között észlelte és miről ismerte fel.
Az előzetes kihallgatás anyagából ki kell tűnnie:
- mi az, amire a felismerés irányul,
- az észlelés ideje,
- az észlelés körülményei,
- a felismerés támpontjai,
- a kihallgatottnak a felismeréssel összefüggő tulajdonságai,
- a közreműködés készsége.
A Be. 122.§ (3) bekezdése értelmében a személyt vagy a tárgyat olyan
körülmények között kell bemutatni, amely a terhelt vagy a tanú befolyásolását
kizárja. Azaz alapvető követelmény a felismerés feltételeinek
befolyásolásmentes biztosítása. A kiválasztandó személlyel vagy tárggyal az
általános ismérvekben megegyező vagy legalább nagyon hasonló személyek és
tárgyak álljanak rendelkezésre.

15.4. A felismerés lefolytatásának taktikája

Mind a személy, mind a tárgy kiválasztása esetén alapvető követelmény a
befolyásolásmentesség, biztosítani kell a megfelelő számú és az általános
tulajdonságokat illetően igen hasonló személy vagy tárgy jelenlétét. Ezen
túlmenően alapvető taktikai követelményeket kell betartani.
Ezek a következők:

121
- Akit felismerésre bemutatnak, előzetesen fel kell hívni, hogy a bemutatásra
kerülő személyek között tetszés szerint foglaljon helyet. A közlést és az
elhelyezkedés megjelölését jegyzőkönyvezni kell.
- Az indifferens személy csak beleegyezésével lehet bemutatni.
- A felismerésre együttesen bemutatott személyekről fényképfelvételt kell
készíteni.
- A felismerésre bemutatott személyt vagy tárgyat több - legalább három - hozzá
hasonló külsejű és öltözetű, bőrszínű, ápoltságú személy, illetve hasonló tárgy
között kell a felismerőnek bemutatni.
- Nem lehet felismerésre bemutatni, akit a nyomozás során a fényképének
nyilvános, előzetes bemutatásával kutattak fel, vagy a felismerő a nyomozási
cselekmények végrehajtása során láthatott.
- Személy vagy tárgy felismerésre bemutatása történhet fénykép alapján is.
Fénykép bemutatása esetén a bemutatásra kerülő személy vagy tárgy fényképét
több - legalább három - hozzá hasonló külsejű személy vagy tárgy fényképe
között kell elhelyezni, és a fényképet sorszámmal ellátni. A fényképet a
jegyzőkönyvben a felismerőnek történt bemutatások előtt véglegesen rögzíteni és
e tényt a hatósági tanúval hitelesíteni kell. Album alkalmazása esetén az egyes
személyek vagy tárgyak fényképét megnevezés nélkül sorszámmal kell
megjelölni. E körben figyelembe kell venni adatvédelmi összefüggéseket is.
- Ha a személyt vagy tárgyat a felismerő a bemutatott személyek, illetve tárgyak
egyikében felismerte, nyilatkoztatni kell, hogy milyen ismérvek alapján jutott a
felismerésre.
- A személyek és tárgyak elhelyezési sorrendjének átrendezésével a felismertetést
meg kell ismételni.
- A felismerésre bemutatásnál ráutaló kérdéseket feltenni, a felismerőt bármilyen
módon befolyásolni tilos.
- Amennyiben a felismerés több személytől várható, a felismerésre bemutatást
minden egyes felismerővel külön-külön kell lefolytatni úgy, hogy a felismerők
egymást ne befolyásolhassák.

122
- Ha a tanú védelme szükségessé teszi, a felismerésre bemutatást úgy kell
végezni, hogy a felismerésre bemutatott személy a tanút ne ismerhesse fel,
illetőleg ne észlelhesse.
- Ha tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, erről a felismerésre
bemutatásnál is gondoskodni kell.
15.5. A felismerésre bemutatás eredményeinek rögzítése
A felismerésre bemutatásról jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben
rögzíteni kell a cselekmény foganatosításának a helyét, időpontját, a
felismerésben részt vevők személyi adatait, a tárgyfelismerésnél a bemutatott
tárgy adatait, a felismerésre bemutatás lefolyását, körülményeit és eredményét.
További fontos követelmény, hogy a jegyzőkönyv tartalmazza hitelesen a
taktikai követelmények teljesítését, a résztvevők kérdéseit, észrevételeit, a
kiválasztás módját.
A jegyzőkönyvet a nyomozási cselekmény irányítója, a hatósági tanú, a
felismerő, és a résztvevők írják alá, kötelező melléklete a fényképmelléklet.
15.6. A felismerésre bemutatás eredményeinek értékelése
Az értékelés során elsősorban azt kell figyelemmel kísérni, hogy az
eljárási cselekmény megfelelt-e a taktikai követelményeknek, ez ugyanis a
bizonyítás törvényességének az alapja. A felismerés „pozitív” eredményét a
nyomozás során körültekintően kell ellenőrizni, az egyértelmű kiválasztás esetén
is kötelező más bizonyíték beszerzése.

123
 XVI. FEJEZET

A KIHALLGATÁS

A kihallgatás a leggyakoribb nyomozási cselekmény, amely a Be.

alakisági és garanciális szabályai mellett beszerzett személyi jellegű bizonyíték.
A kihallgatásra vonatkozó taktikai ajánlások a kihallgatás szervezésére -
tervezésére, lefolytatására, ellenőrzésére és rögzítésére vonatkoznak, amelyek
célja a minél teljesebb, az objektív igazságnak megfelelő vallomás.
16.1. A kihallgatás fajtái
A kihallgatási fajták csoportosítása alapján alkalmazhatóak a taktikai ajánlások.
A csoportok a következőek:
- a kihallgatott személy eljárási helyzete (terhelt, tanú, sértett),
- az eljárás szakaszai szerint (nyomozás, ügyészi, bírósági kihallgatás),
- a kihallgatott személy életkora (felnőtt, fiatalkorú, gyermekkorú),
- ugyanazon eljárási szakaszban meglévő sorrendiség (első, folytatólagos,
megismételt),
- a kihallgatási szituáció szerint (konfliktusos, konfliktusmentes, bizonytalan),
- a vallomás tartalma szerint (beismerés, tagadás, igaz, téves vagy hamis),
- élőszóban vagy írásban.
16.2. A kihallgatás szakaszai
16.2.1. Felkészülés a kihallgatásra
- az iratok tanulmányozása,
- a kihallgatás helyének, időpontjának, a résztvevők körének meghatározása,
- a kihallgatandó személy személyiségének előzetes tanulmányozása,
- a kihallgatás súlyponti kérdéseinek a meghatározása,
- az előbbi információkon alapuló kihallgatási terv készítése.
A vázolt feladatokból megállapítható, hogy a felkészülés központi súlya
az iratok gondos tanulmányozása. Az iratok tanulmányozásából ismerhető meg a
tényállás, a rendelkezésre álló bizonyítékok, az esetleges előzményi iratok,

124
tisztázható, hogy a korábbi vallomások milyen adatokat tartalmaznak, és
készíthető el az alapos kihallgatási terv.
16.2.2. A kihallgatás teljesítése
A kihallgatás teljesítésekor elsődlegesen a Be. által előírt személyi
adatokat kell felvenni, és ismertetni kell a kihallgatottat megillető jogokat és ki
kell oktatni kötelességeire.
Ugyancsak fontos feladat megteremteni a pszichológiai kontaktust,
megnyerni a kihallgatott szimpátiáját, feloldani a feszültséget.
Az érdemi kihallgatás szakaszai:
- a vallomás összefüggő előadása,
- kérdések feltevése,
- bizonyítékok esetleges bemutatása a kihallgatáson,
- a vallomás menetközbeni ellenőrzése és értékelése.
16.2.3. A vallomás rögzítése
A vallomás rögzítése jegyzőkönyv (jelentés) útján történik. A vallomás
jegyzőkönyvezése esetén azt a szükséges részletességgel, indokolt esetben szó
szerint kell foganatosítani úgy, hogy az eljárási szabályok megtartását is
ellenőrizni lehessen. A vallomást első személyben kell jegyzőkönyvbe venni.
A Be. 167.§ (1) bekezdése értelmében az ügyész vagy a nyomozó hatóság
rendelkezése szerint az eljárási cselekmény jegyzőkönyv helyett más módon is
rögzíthető.
Rögzítési módok:
- gyorsírás
- kép-vagy hangfelvevővel
- egyéb berendezéssel
A 14/1976. (XII.7.) IM-BM együttes rendelet alapján a hangfelvétel az egyetlen
rögzítési mód, amely a jegyzőkönyvet pótolja. A hangfelvételt azonban utóbb
írásba kell foglalni, ha a vallomást a továbbiakban bizonyítékként kívánjuk
használni.

125
 Különösen indokoltnak tűnik a hangfelvétel (illetve képfelvétel) készítése
halaszthatatlan nyomozási cselekmény keretében végzett kihallgatásról, ha a
vallomás megismételhetetlenségének veszélye állapítható meg.
Emellett indokolt lehet
- amikor a hatóság az eljárás törvényességét kívánja igazolni,
- a kihallgatott magatartása jogilag releváns körülményeket mutathat be,
- ha a kihallgatás utólagos elemzése szükséges,
- ha koránál, vagy a cselekmény jellege miatt a kihallgatott kíméletre szorul,
- tolmács közreműködése szükséges,
- ha erre a tanúvédelem miatt van szükség.

16.3. A kihallgatás kriminálpszichológiája

A kihallgatások keretében megtett vallomások esetében a múltban
történt események kettős megismerési folyamaton mennek keresztül.
Az elsődleges megismerési folyamat - értelemszerűen - a kihallgatott
személyhez kötődik, neki van az adott jelenségről közvetlen ismerete, a
másodlagos megismerési folyamat alanya a kihallgató. Ezért szükséges mindkét
oldal lélektanával foglalkozni.
16.3.1. A kihallgatottak kriminálpszichológiája
A vallomás kialakulását befolyásoló tényezők egyrészt függnek a
kihallgatott személy objektív, tőle független, másrészt a tőle függő,
szubjektív tényezőktől.
Objektív tényezők:
- észlelés,
= tér,
= idő,
= beszéd,
- megőrzés (emlékezés)
= időmúlás,
= utólagos hatások

126
Szubjektív tényezők:
- személyiség (pszichikai, szociológiai tényezők),
- biológiai (testi adottságok, életkor stb.),
- társadalmi (pl. foglalkozás).
A kihallgatás során a vázoltak felderítése elengedhetetlen, mert mindegyik
tényező számtalan veszélyforrást rejt, mind az észlelés, rögzülés, mint az
emlékezés körében.

16.3.2. A kihallgatás lélektana

A kihallgatás taktikája mindig egyedi, azonban alapvetően a kialakult
taktikai szituációtól, a kihallgatási helyzettől függ.
A taktikai szituációnak három típusa van.
- Konfliktushelyzet
Konfliktushelyzet alakul ki a kihallgatáson a vallomás megtagadásakor, hamis
vagy a kihallgató által hamisnak vélt vallomás megtételekor.
A tanúknál a vallomás jogtalan megtagadása a Be. 65-66.§ rendelkezéseinek
helytelen értelmezéséből fakadhat, a jogszabály megmagyarázása rendszerint
feloldja a konfliktust.
A vallomás megtagadásának bármilyen formája esetén a tanút
figyelmeztetni kell törvényi kötelezettségére és az annak megszegésével járó
eljárásjogi és anyagi jogi következményeire.
A valóságtól tudatosan eltérő hamis vallomás esetén - az ok tisztázásának
megkísérlése mellett - a kihallgatás legfontosabb taktikai feladata a
vallomástevőt kitéríteni az általa előre elképzelt, kigondolt iránytól. A kitérítést
szolgáló kérdéseket úgy kell feltenni, hogy azok váratlanok, meglepőek
legyenek.
Hasznos taktikai ajánlás az elbeszélés többszöri megismételtetése más­
más sorrendben, a részletekbe menő kérdések sorrendiségét is változtatva.
A terhelt hamis vallomásának gyanúja esetén szintén meg kell kísérelni feltárni
a hazugságra ösztönző okot. Különösen nehéz a hamis beismerő vallomás
127
feltárása (elismer csekély bűncselekményt, hogy meneküljön a súlyos
bűncselekmény miatti felelősségre vonás alól, kóros elmeállapot stb.).
- Bizonytalan szituáció
Adott pillanatban még nem határozható meg a helyzet, nem tisztázott a vallomás
ténybeli milyensége (igaz vagy valótlan). Első taktikai feladat a bizonytalanság
megszüntetése, amely elsősorban az ellenőrzési lehetőségek megteremtésére
irányul.
A vallomás összefüggő elbeszélésének teljeskörű elmondatása után a
részletező kérdések az ellenőrzés lehetőségét teremthetik meg.
Bizonytalan szituációt teremthet az alibi bejelentése is. Az ellenőrzéskor minden,
aprónak tűnő részletnek is nagy jelentősége lehet, ezért a legkisebb részletekkel
kapcsolatos kérdésekre is választ kell kapnunk.
Az összebeszélés gyanúja esetén a részletek összhangjából vagy az
ellentmondásokból vonhatunk le következtetéseket. Tisztázni lehet, hogy az
elmondottak valódi, közös élmények vagy előzetes megállapodást tükröznek.
- Konfliktusmentes helyzetben alapvető taktikai feladat a helyzet fenntartása, a
vallomás teljességének a biztosítása. Emellett az alábbi taktikai ajánlások jönnek
szóba:
= a vallomás összefüggő előadásának helyes irányba terelése, türelmes
meghallgatása,
= olyan kérdések feltétele, amelyek megakadályozzák a későbbiek során az
eltérést a helyes vallomástól,
= segítségnyújtás az emlékezés felfrissítéséhez.

16.4. Poligráf (hazugságvizsgáló) a büntetőeljárásban

A hazugság, mind a szándékos megtévesztés esete jellemző jegyekkel
jelentkezik. A legjellemzőbb hazugságjegyek a következők:
- nyelvi jelek:
= a vallomástevő ki akar bújni a kérdés alól,
= sokáig gondolkodik a válasz előtt,
= rövid mondatokkal válaszol,
128
= gyakori beszédhibák fordulnak elő.
- egyéb test jelek:
= az orr gyakori érintése,
= az áll dörzsölgetése,
= kerüli a szemkontaktust,
= vakarózik,
= mocorog,
= elpirul vagy elfehéredik,
= nevetgélés,
= mimikái jelek, grimaszok.
A hazugság megállapításának egyik eszköze a poligráf. A készülék olyan
sokcsatornás műszer, amely egy időben több, emberi szervezetben végbemenő
változást mér, és az érzékelőkhöz csatlakozó írótűk segítségével rajzolt görbék
formájában rögzíti a mért jelenség alakulását.
Alkalmazásának kiindulópontja, hogy a kihallgatottban - tagadó, elutasító
magatartása ellenére - a bűncselekménnyel (eseménnyel) kapcsolatos
körülmények, jelenségek felidézése során olyan stresszhelyzet alakul ki, amelyet
mérhető élettani változások kísérnek. A poligráf csak fiziológiai elváltozásokat
mér, amely változások az ember érzelmi, feszültségi állapotának külső inger
(kérdés, fénykép, tárgy stb.) hatására történő módosulását jelentik.
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény szerint a rendőrség a
büntetőeljárásban vagy körözött személy felkutatásakor az ügyben érintettet, ha
előzetesen írásban hozzájárul, illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú esetében
törvényes képviselőjének írásos hozzájárulásával műszeres (poligráfos) vizsgálat
alkalmazásával is ellenőrizheti. Fiatalkorú gyanúsított esetében a vizsgálatot
alkalmazni nem lehet.
A Be. 180.§ (2) bekezdése értelmében a gyanúsított beleegyezése nélkül a
vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.
A Be. 453.§ (3) bekezdése fiatalkorú terhelt esetében kizárja a poligráf
alkalmazását.
Magyarországon hatcsatornás ún. hőironos készüléket használnak, amely
129
- az EKG,
- a légzés,
- a bőrellenállás,
- a szemmozgás,
- az izomfeszültség,
- a pulzus egyidejű mérésére és regisztrálására képes.

16.4.1. A vizsgálat alanya

A vonatkozó jogi szabályozásból következik, hogy a büntetőeljárás
keretében - döntően nyomozati szakban - a terhelt és a tanú lehet vizsgálat
alanya. Kiemelendő, hogy a vizsgálat csak beleegyezésével történhet, amely
önkéntes.
Emellett vizsgálni kell az alany egészségi állapotát, nem vizsgálandó, aki kóros
elmeállapotú, súlyos légzőszervi megbetegedésben szenved.

16.4.2. A vizsgálat taktikai követelményei

- a bűncselekményi részletek nem kerültek nyilvánosságra,
- a mérések előkészítésére, lebonyolítására, a következtetések levonására
rendelkezésre áll pszichológus végzettségű szakértő,
- tárgyi feltételek biztosítottak,
= csendes helyiség,
= megfelelő műszer,
= nyugodt környezet.

16.4.3. A vizsgálat eredményének értékelése

A vizsgálat lebonyolítására és az értékelésre szakértőt kell kirendelni. A
poligráfíai szakvéleménnyel szemben ugyanazok a követelmények állnak, mint
az egyéb szakvéleménnyel szemben. Tartalmaznia kell a vizsgálat menetét, a
vizsgált személynek adott instrukciókat, a feladott kérdéseket, az azokra adott
válaszokat, a mérési eredményeket, az azokból levonható következtetéseket.
A véleményhez csatolni kell a poligráfos vizsgálat regisztrátumát.
130
16.5. Kriminálpszichológus a nyomozásban
A kriminálpszichológia olyan alkalmazott lélektani szakágazat, amely a
bűnelkövető, a bűncselekmény és a bűnözés elleni harc pszichológiai kérdéseivel
foglalkozik. E definíció szerint idetartozik a megelőzés, bűnüldözés, büntetés­
végrehajtás és a rehabilitáció, illetve utógondozás.
A kriminálpszichológus bármely bűncselekmény felderítésébe bekapcsolódhat,
leggyakrabban azonban a Btk. XII. fejezetének I. címe alatt tárgyalt az élet, a
testi épség és az egészség elleni bűncselekmények (például újszülött megölése,
emberölés és minősített esetei stb.), valamint a Btk. XIV. fejezetébe sorolt a
házasság, a család, az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények
felderítésében működhet közre (pl. kiskorú veszélyeztetése, erőszakos közösülés,
szemérem elleni erőszak, természet elleni fajtalanság, megrontás stb.).
Kriminálpszichológiai vizsgálat a büntetőeljárás bármely résztvevőjével
végezhető (sértett, tanú, terhelt). A vizsgálati személyek életkora kb. hároméves
kortól bármeddig terjedhet.

16.5.1. Kriminálpszichológiai módszerek

- Exploráció
A vizsgálatok - a poligráf kivételével, ahol pusztán rövid,
kapcsolatfelvevő beszélgetés szokásos - részletes, feltáró jellegű beszélgetéssel
kezdődnek (exploráció, anamnézis felvétele).
A pszichológusnak sajátos szerepe, helyzete van a nyomozati munkában.
Más attitűddel közelít a vizsgálati személyhez, mint a felderítő munkában részt
vevő nyomozó, hiszen nem elsősorban a bűncselekményre, annak körülményeire
kíváncsi, hanem az egész személyiség érdekli, annak minél pontosabb
megismerése a célja. Ez a sajátos nyitottság, érdeklődés számos, a
bűncselekmény dinamikájának megértéséhez fontos információt szolgáltat.
Bizonyos személyiségeknél és bizonyos lelki állapotban a felderítés
szempontjából is hatékonyabb lehet az ilyen magatartásmód.
- Intelligenciavizsgálatok és egyéb teljesítmény tesztek
131
Az intelligenciának szerepe van a viselkedés szabályozásában, amely a
bűncselekmények elkövetésének szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
Az intellektus feltárására eltérő módszereket használnak gyermekek és felnőttek
esetében. A teljesítménytesztek elsősorban az emlékezeti, valamint figyelmi
funkciók vizsgálatára használatosak.
- Személyiségvizsgálatok
Előtérbe kerülnek az ún. projektív eljárások a kérdőíves módszerekkel szemben.
A projekció kivetítést jelent, amelynek során a személy az elhárított indulatot
rávetíti a külvilágra. Ezek az eljárások a személyiség egészét vizsgálják,
mechanizmusuk az, hogy a viszonylag strukturálatlan vagy többértelmű helyzetre
vagy képszerű ábrákra (Rorschach-féle tintafoltok vagy az úgynevezett TAT-
képek) az alanyok viszonyulásmódjaik, személyiségvonásaik szerint reagálnak,
és ennek értelmezése segíthet a pszichológusnak a komplex személyiségkép
felvázolásában, az érzelmi-indulati élet megismerésében.
Gyermekek esetében a vizsgálatok minden alkalommal játékos
körülmények között zajlanak, ami elősegíti azt, hogy a gyermekkorú sértett,
illetve szemtanú szorongásai oldódjanak. Ez oldottabb légkört teremt, mint a
nyomozásban használt tanúmeghallgatás vagy a kihallgatás szituációja. A
leggyakrabban használt módszerek: Világjáték-teszt, bábjáték, családrajz, farajz,
emberrajz, CAT, elvarázsolt család, gyurmajáték, kisebbeknél spontán
játéktevékenység megfigyelése, felnőtteknél Rorschach-, TAT-, Szondi-, illetve
szintén rajztesztek. Az ezekkel az eszközökkel végzett vizsgálat során jól
megmutatkozhat a bűncselekmény következtében átélt trauma.
- Poligráfos vizsgálatok, amelyekről már fentebb szóltunk.

16.5.2. Kriminálpszichológus bevonása a nyomozásba

- A nyomozókkal és más szakemberekkel együttműködve a pszichológus
körülírhatja és közeledhet a lehetséges elkövetői körhöz, illetve a személyekhez.
Ennek során elsődlegesen poligráfos szűrővizsgálatok szükségesek annak
megállapítására, hogy a vizsgált személy rendelkezik-e ismeretekkel az

132
elkövetett bűncselekményről, esetleg valamilyen módon kapcsolatba hozható-e a
bűncselekmény elkövetésével.
A kriminálpszichológus segíthet abban is, hogy a profilalkotás
módszerével a szociológus által megrajzolt - statisztikai adatokon alapuló -
„profilt” finomítja, pontosítja.
A kriminálpszichológust célszerűbb szaktanácsadóként igénybe venni, az
alábbi esetekben:
- A pszichológus beléphet a munkába, amikor ismert az elkövető/elkövetők
személye.
Az intellektus és részletes személyiségkép felvázolása nagy segítség a
kihallgatási taktika megtervezésében és a motivációs háttér pontosabb
megismerésében. A személyiség, a személyiségfejlődés, a szociokulturális háttér
ismeretében árnyaltabb kép kapható a bűncselekmény elkövetésének okairól.
Az ilyen ügyeknél leginkább a már említett intelligencia- és személyiségvizsgáló
eljárások alkalmazhatóak.
- Bevonásra kerülhet akkor, ha a bejelentés alkalmával vagy konkrét személy
elleni feljelentéskor el kell dönteni, hogy egyáltalán volt-e bűncselekmény.
A legnehezebb és legbonyolultabb ügyek közé tartozik a gyermekkornak
szexuális bántalmazása.
A felnőttekkel szemben elkövetett nemi erkölcs elleni bűncselekmények
felderítése során is indokolt a kriminálpszichológus, valamint az igazságügyi
pszichológus szakértő bevonása, hiszen ezekben az esetekben a bizonyítás nehéz.
Előfordul, hogy van igazságtartalma a bejelentésnek, de a szülő sugalló
kérdéseire - akaratlanul is - kibővül a gyermek története. A személyiségvizsgáló
módszerek - különösen a Rorschach-teszt - segítségével feltárhatók a
disszimulációs stratégiára és konfabulációs tendenciára utaló jelek is.
Disszimulációs stratégián azt a mechanizmust értjük, amelynek során a
vizsgálati személy bizonyos körülményeket elhallgat, valós élethelyzetét
rejtegeti.
A konfabuláció azt jelenti, hogy a személy olyan történetekről számol be, amely
részben vagy egészben az ő fantáziájában létezik, és vagy nem függ össze a
133
szóban forgó helyzettel vagy pedig a valóságot színezi, tovább szövögeti. E két
tendencia feltárása rendkívül fontos, hiszen megkérdőjelezhetik a sértettek által
elmondottak valóságtartalmát.

134
 XVII. FEJEZET
A TERHELT KIHALLGATÁSA

A nyomozás elrendelésének a bűncselekmény megtörténtére vonatkozó

gyanú az előfeltétele. Ha azonban a rendelkezésre álló adatok alapján
meghatározott személy megalapozottan gyanúsítható a bűncselekmény
elkövetésével, a hatóság közli vele ennek lényegét, a vonatkozó jogszabályok
megjelölésével.
A terhelt első kihallgatását tehát mindig meg kell, hogy előzze a
megalapozott gyanú közlése, ezzel ugyanis a bűncselekmény miatt folytatott
nyomozás átlép a feltételezett elkövető elleni szakaszba.
A terhelt vallomása a megismerési folyamat lényeges forrása, hiszen -
amennyiben valóban ő követte el a bűncselekményt - a legtöbb információval ő
rendelkezik. Ebből következően a terhelt vallomása kiemelkedő fontosságú, ezért
a vallomás megtételét a hatóságnak mindig meg kell kísérelni, még akkor is, ha
terhelt nem köteles együttműködni, a vallomástételt megtagadhatja.
Bár, ha a terhelt beismerése őszinte, tényfeltáró és befolyásmentes,
valóban lényeges bizonyíték, azt azonban túlértékelni, a bizonyítékok
„királynőjének” tekinteni, elfogadhatatlan.
A terhelt, amellett, hogy vallomásával személyi bizonyíték szolgáltatója, egyben
a büntetőeljárás egyik résztvevője is, jogi helyzetét a Be. több alapelve is érinti,
alapvető garanciális szabályokat fogalmaz meg:
- ártatlanság vélelme,
- a bizonyítási teher,
- a terhelő és mentő körülmények felderítésének a kötelezettsége,
- az in dubio pro reo elv,
- a vallomásra kényszerítés tilalma /Be. 8.§ /.

17.1. Felkészülés a terhelt kihallgatására

- A kihallgatás időpontjának a meghatározása
135
Az alapos gyanú meglétéhez szükséges bizonyítékok rendelkezésre állása - mint
a terhelt első kihallgatásának feltétele - mellett fontos feladat az időpont
meghatározása. Előzetesen meg kell ismerni a nyomozás addigi adatait és
értékelni kell, fel kell térképezni a gyanúsított személyiségét, tisztázni kell, volt-e
bűntársa.
- A kihallgatási terv
A részletes kihallgatási terv keretében kell összeállítani azokat a kérdéseket,
amelyekre választ kívánunk kapni. Számításba kell venni a vallomás
menetközbeni ellenőrzésének eszközeit. Biztosítani kell a kihallgatás személyi és
tárgyi feltételeit.

17.2. A kihallgatás
A terhelt kihallgatásának megkezdésekor a Be. 117.§-ban foglaltak
szerint meg kell kérdezni:
- a nevét, születési helyét, anyja nevét, lakóhelyét és személyi azonosítóját,
- állampolgárságát, foglalkozását és munkahelyét, iskolai végzettségét, családi,
kereseti és vagyoni körülményeit, a törvényben felsorolt szervben viselt
tisztségeit, katonai rendfokozatát, kitüntetéseit, továbbá - ha büntetve volt - a
büntetésre vonatkozó adatait.
Figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét a
kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, továbbá, hogy amit mond, az
bizonyítékként felhasználható. E figyelmeztetés elmaradásának az a
következménye, hogy a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető
figyelembe.
Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, arra is figyelmeztetni kell,
hogy a megtagadás az eljárás folytatását nem akadályozza, de a védekezésnek
erről a módjáról lemond.
Ki kell oktatni jogaira, kötelességére (indítványtétel, védőválasztás­
kirendelés stb.).

136
 A terhelt kihallgatásának alapvető taktikája, hogy a gyanúsítottat
bizonytalanságban kell tartani abban a kérdésben, hogy a nyomozó hatóság
milyen ismeretekkel, milyen bizonyítékokkal rendelkezik.
Ebből következik, hogy a megalapozott gyanú közlésekor nem kerül sor:
- a terhére rótt cselekmény részletezésére,
- az alapos gyanút megalapozó bizonyítékok bemutatására.
Ha a gyanúsított a vallomás tételét nem tagadja meg, kerül sor az érdemi
kihallgatásra.
A terheltnek módot kell adni arra, hogy vallomását összefüggően előadhassa.
Taktikai követelmény, hogy a kihallgatónak a vallomástétel közben szenvtelenül,
türelmesen, fegyelmezetten kell viselkednie. Fel kell térképeznie, hogy a terhelt a
vallomás során milyen körülményeket hangsúlyoz, miről nem beszél szívesen,
mit részletez, mit titkol el.
Ha a terhelt vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével vádol, ennek
következményeire figyelmeztetni kell.
Több terhelt esetében egyenként kerül sor érdemi kihallgatásukra, és
gondoskodni kell arról is, hogy a kihallgatás során a hatóság engedélye nélkül ne
léphessenek egymással érintkezésbe.
A terhelt összefüggő előadása után a kihallgatónak fel kell tennie azokat a
kérdéseket, amelyekre nem kapott választ a vallomás során, illetve amelyek a
vallomás következtében merülnek fel.
A részletező kérdések irányulhatnak:
- a terhelt védekezésének megértésére, ellenőrzésére,
- a hézagos, homályos, bizonytalan körülmények tisztázására,
- a vallomásban mutatkozó tévedések, hazugságok leleplezésére, cáfolására,
- a közvetett bizonyítékok megerősítésére.
Ha a vallomás során konfliktusos helyzet alakul ki (a terhelt hamis
vallomást tesz), szükséges a helyzet feloldása. A konfliktushelyzet feloldásának,
a feltáró jellegű, őszinte beismerő vallomás elérésének, értékelésének és
ellenőrzésének legfontosabb eszköze az ügyben beszerzett bizonyítékok
felhasználása. Az értelmi ráhatás érvei tehát a felderített adatok, bizonyítékok,
137
amelyek láncolata lehet elegendő, hézagos, elégtelen a terhelt hazugságainak a
leplezésére.
Elegendő bizonyítékok esetében alkalmazható taktikai lehetőségek:
- a bizonyítékot csak azután célszerű bemutatni, miután a terhelt vallomást tett
minden körülményre,
- minden bizonyítékot - felhasználás előtt - ellenőrizni kell,
- egy-egy bizonyíték bemutatása között nem telhet el hosszabb idő,
- lehetőség szerint az azonos körülményre vonatkozó valamennyi bizonyíték
csoportot be kell mutatni,
- a kevésbé fontos bizonyítéktól kell haladni a jelentős súlyú bizonyítékok
irányába,
- taktikailag indokolt esetben alkalmazni kell az ún. váratlansági effektust
(legjelentősebb, perdöntő bizonyítékot mutatunk be a hazugság leleplezésére),
- adott esetben szükség lehet a bizonyíték megmagyarázására (pl. bonyolult
szakvélemény).
Hiányos bizonyítéklánc esetében különösen figyelmesen kell eljárni,
mert fennállhat annak lehetősége, hogy a gyanú nem eléggé megalapozott.
A taktika ebben az esetben egyrészt arra irányul, hogy a hiányzó láncszemeket
elfedjük, illetve arra, hogy a terheltben túlzó képet alakítsunk ki az ügyre
vonatkozó ismeretekről. A bizonyítékokat úgy kell bemutatni, hogy a terhelt
abból ne állapíthassa meg, hogy miről nem tud a kihallgató. Elsősorban olyan
bizonyítékokat kell bemutatni, amelyekről a terheltnek tudomása van (pl. tőle
foglalták le), valamint azokat, amelyekre nézve magyarázatot kell kapni.
A bizonyítékok bemutatásánál nyitva kell hagyni a visszavonulás útját, ha a
terhelt felismeri a hiányosságokat, a kihallgatást be lehessen fejezni.
A bizonyítékok elégtelensége esetén az összefüggően előadott vallomás
ellentmondásait, elszólásokat, lehetetlen részleteket kell kihasználni.
17.3. A taktikai blöff, mint krimináltaktikai módszer
17.3.1. A taktikai blöff fogalma
A taktikai blöff bizonyíték szerzését célzó eljárás: igaznak hitt
feltételezések tudatos felhasználásával olyan helyzet létrehozatala, amelyben
138
a vizsgáló rendelkezésére álló adatok pontos köréről és tartalmáról
tájékozatlan gyanúsított - a blöff sikere esetén - bizonyítékot szolgáltat
önmaga ellen.
A blöff tartalmát alkotó tények, illetve körülmények részben vagy
egészében feltételezéseken alapulnak. Míg tehát a jólértesültség elhitetése -
amely a blöffhöz legközelebb áll - ténylegesen rendelkezésre álló és valamilyen
formában ellenőrzött információkra épül, addig a blöff esetében többnyire
valótlan vagy bizonytalan tartalmú a látszat keltését célzó kiindulási alap is.
A taktikai blöff a vizsgálat során a gyanúsítottal szemben alkalmazott
tudatos, aktív tevékenység. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy a blöff tanú vagy
szakértő esetében, az eljárási helyzete, igazmondási kötelessége folytán általában
szükségtelen.
A blöff rendszerint szóbeli közlés, kihallgatás során folytatott párbeszéd, vagy
vizsgálói kérdés formájában ölt testet. A teljességhez azonban feltétlenül
hozzátartozik, hogy nemcsak szóban lehet blöffölni, előfordulhat az is, hogy a
vizsgáló, akár kihallgatáson kívül, olyan helyzetet teremt, olyan
körülményeket hoz létre, amelyek egy jól kitervelt blöff részét képezik.
17.3.2. A taktikai blöff célja
A blöff célja, hogy a gyanúsított önmaga szolgáltasson bizonyítékot a
bűnösségéhez. Nem bizonyítékok meghamisításáról vagy terhelő bizonyíték
konstruálásáról van szó, magával a taktikai blöffel a vizsgáló sohasem bizonyít,
legfeljebb kivált bizonyítékul szolgáló vagy bizonyítékhoz vezető
megnyilvánulást; a bizonyítékot maga a terhelt szolgáltatja bűnösségéhez - vagy
esetleg ártatlanságához.
17.3.3. A taktikai blöff helyes alkalmazási köre
Meghatározásunk szerint a blöff célja az, hogy a gyanúsított szolgáltasson
önmaga ellen bizonyítékot. E taktikai fogás lehetséges következményei azonban
jóval szélesebb körűek lehetnek. A blöff eredményeképpen elvileg a következő
helyzetek fordulhatnak elő:
- a bűnös gyanúsított leleplezi magát;
- a gyanúsított nem reagál a blöffre, mert ártatlan;
139
- ártatlan gyanúsított kelti bűnös benyomását, végül
- a bűnös gyanúsított felismeri a blöfföt és passzív marad vagy hamis
bizonyítékot szolgáltat.
Az első kettő a blöff kívánatos, az utóbbi kettő pedig nemkívánatos
következménye lenne. Nyilvánvaló, hogy a blöff megtervezésekor a
nemkívánatos következmények lehetőségét ki kell küszöbölnünk, s ezért ebből
adódnak taktikai módszerünk korlátjai is.
Ezt felismerve leszögezhetjük tehát, hogy a taktikai blöff megengedhetetlen, ha
jellegénél, természeténél vagy tartalmánál fogva
1. ártatlan személy bűnösségéhez is bizonyítékot szolgáltathat;
2. könnyen átlátható, kiismerhető vagy nyomban ellenőrizhető, s ezáltal a
módszer közvetlen lelepleződésének veszélyét rejti magában.

17.3.4. A blöffölés taktikája

- A blöffölés előtt ismerjük meg a gyanúsított fizikai és pszichikai állapotát,
kíséreljük meg feltárni személyes tulajdonságait, tisztázzuk szavahihetőségét. E
körülményeket figyelembe véve értékeljük a blöff folytán tanúsított magatartást.
Nyilván másképpen kell fogadnunk egy hónapok óta letartóztatásban lévő, labilis
idegrendszerű, vallomásait rendre módosító vagy visszavonó gyanúsított
reagálását, mint egy szabadlábon védekező, kiegyensúlyozott személy blöff
folytán tanúsított magatartását.
- Törekedjünk arra, hogy a blöff minél „ügyreszabottabb” legyen, minél inkább
figyelembe vegye az ügy egyedi, kizárólagos sajátosságait, jellegzetességeit.
Minél jobban belesimul a blöff a vizsgált tényállásba, annál biztosabbak lehetünk
benne, hogy sikere esetén bűnöst leplezünk le. Az igazán jó, tehát kellően
átgondolt, előkészített és a felderített tényeket megfelelő mértékben magában
foglaló blöffnek csak az olyan gyanúsítottra lesz hatása, akinek valóban köze van
az ügyhöz. Ha bűnös, feltétlenül olyasmiről fog beszámolni, amit kizárólag ő
tudhat, s ami ellenőrizhető. A helyes blöff alapjául szolgáló - igaznak hitt -
feltételezés, tehát nem korlátozódhat pusztán a vélt bűnösségre, hanem az ügy
valamely sajátos, egyedi mozzanatához kell kapcsolódnia.

140
- A blöfföt követő esetleges önleleplezést kritikusan kell fogadni és minél
szélesebb körben ellenőrizni kell. Mindig abból induljunk ki, hogy a blöff révén
szerzett vallomás vagy más adat nem kizárólag önmagában lehet bizonyíték,
hanem igen sok esetben további bizonyítékok forrásául szolgálhat.
További követelmény, hogy csak kivételesen folyamodjunk blöffhöz. E
taktikai fogást az esetek túlnyomó többségében csak akkor indokolt alkalmazni,
ha a vizsgálat adott szakaszában bizonyosak vagyunk abban, hogy más eszközzel
nem tudunk továbblépni. A blöffnek elsősorban akkor lehet létjogosultsága, ha a
rutinvizsgálat, az információgyűjtés minden hagyományos lehetőségét
kimerítettük.
- Igen fontos, hogy a tervezett blöff az addigi vizsgálat valamilyen reális
adatára, körülményére épüljön. Valamit - akármilyen keveset is - ismernünk
kell a blöff segítségével bizonyítani kívánt körből. Ha kizárólag feltételezéseink
vannak, akkor ezeket kell magunkban valamivel alátámasztani. A
bizonyítékoknak nem a száma, hanem a minősége, jellege határozza meg, hogy
érdemes-e a blöffeljáró kockázatot vállalni.
- Lényeges az is, hogy egymástól független több adat közül nem érdemes
valamennyit beépíteni a blöffbe, biztosítani kell ugyanis a blöff esetleges kudarca
után a visszavonulás lehetőségét.
- A blöfföt más taktikai fogásokkal vegyesen alkalmazzuk. Ez ugyanis jelentős
mértékben megnövelheti a blöff sikerét. Hatásosabb a „jólértesültség látszatába”
ágyazott blöff, vagy az olyan félrevezető közlés, amely szándékosan a teljes
tudatlanság látszatát akarja kelteni.
- Tudnunk kell, mit akarunk a blöff révén elérni. Nemcsak az hiba, ha a blöff
alaptalan, hanem az is, ha nincs pontos célja. A helyesen alkalmazott blöffel
valamilyen feltevésünket akarjuk kizárni vagy megerősíteni. Ez egyben azt a
követelményt is magában rejti, hogy a blöff célját reálisan kell meghatároznunk.
- Követelményként kell azt is megemlítenünk, hogy a blöff hatására tanúsított
magatartást - akár kizárja, akár megerősíti feltevésünket - feltétlenül
dokumentálnunk, a büntető eljárás szabályai szerint rögzítenünk kell.
Leggyakrabban az fordul elő, hogy az eredményes blöfföt beismerő vallomás
141
követi, s ennek rögzítése lesz a bizonyíték. Máskor hatósági tanúk jelenlétében
tetten érhetik a magát leleplezően cselekvő gyanúsítottat, amit rendszerint
ugyancsak beismerés követ.
A megengedhető és helyes blöff egyfelől ellenőrzött ismeretek,
bizonyított tények és valódi bizonyítékok, másfelől legalább részben ezekre
alapozott feltételezések tudatos felhasználásával olyan helyzet létrehozatala,
amelyben a gyanúsított, bűnössége esetén bizonyítékot szolgáltat önmaga
ellen.
17.4. A vallomás rögzítése, menetközbeni értékelése
A terhelt minden vallomását jegyzőkönyvbe kell foglalni. A
jegyzőkönyvben rögzíteni kell a terhelt összefüggő előadását, a feltett kérdéseket
és az azokra adott válaszokat, a bemutatott bizonyítékokat, az azokra tett
észrevételeket.
A terhelt vallomásának értékelése, ellenőrzése megkerülhetetlen feladat. A
Be. szerint - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - a terhelt beismerése esetén
is meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat és tisztázni kell az esetleges eltérő
vallomások okát is.
E körben kiemelendő az alibi ellenőrzése. Az alibi ugyanis olyan tények
közlését jelenti, amelyek alapján a terhelt kizárható a valódi elkövetők köréből.
Az alibi vizsgálatánál az alábbi körülményeket kell tisztázni:
- mikor és hol történt a bűncselekmény,
- mennyi ideig tartott,
- hol volt a terhelt a bűncselekmény elkövetése idején,
- ki vagy mi igazolja az alibit.

142
 XVIII. FEJEZET
A TANÚ KIHALLGATÁSA

A Be. 79.§ (1) bekezdése értelmében tanúként az hallgatható ki, akinek a

bizonyítandó tényről tudomása van. A bizonyítandó tényről történő megismerés
lehet közvetlen vagy közvetett.
A közvetlen (elsődleges tanúk) a bűncselekmény elkövetését vagy annak
bizonyos mozzanatait személyesen észlelik, érzékelik.
A közvetett (másodlagos) tanúk az eseményről, vagy a jelenségről mások
elmondásából szerzik ismereteiket.

18.1. A tanúk felkutatása

A büntetőeljárás során tanúként kerülhet kihallgatásra az olyan személy:
- akire, más által történő konkrét hivatkozás történik (pl. feljelentésben, más
személy vallomásában),
- önként jelentkezik vallomástételre,
- akinek a személyét a nyomozás deríti fel.
Ismert elkövető esetében a tanúkutatás történhet:
- az elkövető lakóhelyén, munkahelyén,
- ismeretségi körében,
- az általa látogatott szórakozóhelyeken,
- sértett környezetében,
- helyszínen, illetve környékén lakó, vagy dolgozó személyek körében.
Ismeretlen elkövető esetében:
- a sértett, illetve közvetlen környezetében,
- bűncselekmény helyszínén vagy közelében,
- nyilvántartások adatai alapján szóba jöhető személyek körében,

143
- olyan személyek körében, akik foglalkozásuk, életmódjuk alapján kerülhettek
kapcsolatba az elkövetővel (pl. közlekedési, vendéglátóipari dolgozók,
mozgóárusok, ismert orgazdák stb.), végezhető tanúkutatás.

18.2. Felkészülés a tanúkihallgatásra

Alapvető, az eljárási cselekmény eredményességét meghatározó feltétel,
hogy a kihallgató megismerje a tanú személyi körülményeit, a nyomozás adatait.
Az alábbi feladatok elvégzése indokolt:
- az ügy tanulmányozása,
- a tanú érdekeltségi viszonyának a tisztázása,
- a kihallgatási terv készítése, a tisztázandó kérdések meghatározása,
- tisztázni, hogy a tanú szóbeli vallomása indokolt, vagy elegendő, ha csak
írásban tesz vallomást /Be. 85.§ (5) bekezdés/,
- a kihallgatás időpontjának meghatározása, az idézés,
- a kihallgatás helyének megválasztása (hatóság hivatalos helyisége, a tanú lakó­
vagy munkahelye stb.).

18.3. A tanúkihallgatás lefolytatása

A tanúkihallgatásnak három jól elkülöníthető szakasza van:
- a tanú személyazonosságának megállapítása, érdekeltségi viszonyának a
tisztázása, jogaira - kötelezettségeire vonatkozó kioktatás, figyelmeztetés a
hamis vallomás törvényes következményeire, a tanúzási akadályok tisztázására,
- a tanú vallomásának összefüggő előadása,
- kérdések feltevése és a válaszok meghallgatása, menetközbeni ellenőrzése.
Fontos taktikai feladat a tanú emlékezetének felfrissítése, amely aktivizáló
kérdések feltételével, vagy tárgyak bemutatásával történhet. A személyek,
tárgyak bemutatásával megteremthető, hogy a tanúban emlékek olyan sorozata
idéződik fel, amelyek nélkül nem lenne képes emlékezni.
A tanút vallomása során fel kell térképezni, tisztázni személyiségét, egyéniségét,
mert ez alapján lehet viszonyulni vallomásukhoz.
A kriminálpszichológia megkülönböztet:
144
- fecsegő, szűkszavú, hallgatag típusú tanút,
- félénk, zavarba jövő tanút,
- hiú tanút,
- szónokló típusút,
- pszichésen beteg tanút,
- az észlelteket fényképszerűén visszaadó tanút.

18.4. A vallomások ellenőrzése

A tanúk vallomását folyamatosan ellenőrizni kell, abból a
megközelítésből, hogy:
- nem tartalmaz-e önmagában ellentmondást,
- nem tartalmaz-e olyan állítást, amely a megállapított tényekkel ellentétes,
- nem tartalmaz-e lehetetlenséget.
A hamis vallomások okai az alábbiak lehetnek:
- a tanú el kívánja kerülni a tanúzással járó felelősséget, időveszteséget,
- haragszik vagy rokonszenv fűzi az ügy résztvevőihez,
- a tanút megfenyegették, vagy fél a terhelttől, vagy hozzátartozóitól,
- tart attól, hogy belekeveredik az ügybe,
- korábbi hamis vallomásához azért ragaszkodik, mert fél a következményektől,
- felbujtották.

18.5. A tanúvallomás rögzítése

A tanúvallomást egyes szám első személyben kell jegyzőkönyvben
rögzíteni. A jegyzőkönyvből ki kell tűnnie a tanú összefüggő előadásának, a
kérdéseknek és az azokra adott válaszoknak. Adott esetben különös jelentősége
lehet a tanú viselkedésének, reakcióinak, amelyek rögzítése szintén szükséges.

145
 XIX. FEJEZET

A SÉRTETT KIHALLGATÁSA

A Be. 51 § (1) bekezdése értelmében sértett az, akinek a bűncselekmény

jogát vagy jogos érdekét sértette, vagy veszélyeztette. A sértett lehet természetes
vagy jogi személy. Ha sértett kihallgatására kerül sor, úgy jogi személy esetében
annak képviselője tesz vallomást.
Ha vallomás megtételének szükségessége merül fel, akkor a sértettből tanú
lesz, egyben természetesen megtartva sértetti pozícióját is.
Taktikai szempontból a sértett az, aki a sérelmére elkövetett
bűncselekményről információt tud szolgáltatni, de nem hagyható figyelmen kívül
az ezen a tényen alapuló elfogultsága sem. A tanú vallomásának specialitása
ebben áll.
E kriminálpszichológiai sajátosságok a következők:
- a bűncselekmény elkövetésével járó lelki trauma hatására rövidebb-hosszabb
időre képtelenné teszi vagy korlátozza a vele történtek elmondását,
- hajlamos lehet az őt ért sérelem eltúlzására,
- adott esetben jogtalan előnyt kíván szerezni,
- leplezni kívánja saját felróható, erkölcsileg kifogásolható magatartását,
- a bűncselekmény felderítéséhez, bizonyításához fűződő érdeke miatt
bizonytalanság esetén is biztos választ adhat.
A büntetőeljárások jelentős része a sértettek feljelentése alapján indul.
A feljelentés, mint a tulajdonképpeni első kihallgatás során valamennyi
kriminalisztikai alapkérdésre (mi, hol, mikor, mivel, hogyan, miért, ki, kivel
történt) választ kell kapnunk, minden ellenőrizhető, apró mozzanatot fel kell
deríteni.
Gyermekkorú sértett kihallgatásánál - aki vallomásáért természetesen
nem tartozik jogi felelősséggel - fokozottan figyelemmel kell lenni
befolyásolhatóságára. A gyermekkorú személy vallomásának értéke a gyermek
146
 XVIII. FEJEZET
A TANÚ KIHALLGATÁSA

A Be. 79.§ (1) bekezdése értelmében tanúként az hallgatható ki, akinek a

bizonyítandó tényről tudomása van. A bizonyítandó tényről történő megismerés
lehet közvetlen vagy közvetett.
A közvetlen (elsődleges tanúk) a bűncselekmény elkövetését vagy annak
bizonyos mozzanatait személyesen észlelik, érzékelik.
A közvetett (másodlagos) tanúk az eseményről, vagy a jelenségről mások
elmondásából szerzik ismereteiket.

18.1. A tanúk felkutatása

A büntetőeljárás során tanúként kerülhet kihallgatásra az olyan személy:
- akire, más által történő konkrét hivatkozás történik (pl. feljelentésben, más
személy vallomásában),
- önként jelentkezik vallomástételre,
- akinek a személyét a nyomozás deríti fel.
Ismert elkövető esetében a tanúkutatás történhet:
- az elkövető lakóhelyén, munkahelyén,
- ismeretségi körében,
- az általa látogatott szórakozóhelyeken,
- sértett környezetében,
- helyszínen, illetve környékén lakó, vagy dolgozó személyek körében.
Ismeretlen elkövető esetében:
- a sértett, illetve közvetlen környezetében,
- bűncselekmény helyszínén vagy közelében,
- nyilvántartások adatai alapján szóba jöhető személyek körében,

143
- olyan személyek körében, akik foglalkozásuk, életmódjuk alapján kerülhettek
kapcsolatba az elkövetővel (pl. közlekedési, vendéglátóipari dolgozók,
mozgóárusok, ismert orgazdák stb.), végezhető tanúkutatás.

18.2. Felkészülés a tanúkihallgatásra

Alapvető, az eljárási cselekmény eredményességét meghatározó feltétel,
hogy a kihallgató megismerje a tanú személyi körülményeit, a nyomozás adatait.
Az alábbi feladatok elvégzése indokolt:
- az ügy tanulmányozása,
- a tanú érdekeltségi viszonyának a tisztázása,
- a kihallgatási terv készítése, a tisztázandó kérdések meghatározása,
- tisztázni, hogy a tanú szóbeli vallomása indokolt, vagy elegendő, ha csak
írásban tesz vallomást /Be. 85.§ (5) bekezdés/,
- a kihallgatás időpontjának meghatározása, az idézés,
- a kihallgatás helyének megválasztása (hatóság hivatalos helyisége, a tanú lakó­
vagy munkahelye stb.).

18.3. A tanúkihallgatás lefolytatása

A tanúkihallgatásnak három jól elkülöníthető szakasza van:
- a tanú személyazonosságának megállapítása, érdekeltségi viszonyának a
tisztázása, jogaira - kötelezettségeire vonatkozó kioktatás, figyelmeztetés a
hamis vallomás törvényes következményeire, a tanúzási akadályok tisztázására,
- a tanú vallomásának összefüggő előadása,
- kérdések feltevése és a válaszok meghallgatása, menetközbeni ellenőrzése.
Fontos taktikai feladat a tanú emlékezetének felfrissítése, amely aktivizáló
kérdések feltételével, vagy tárgyak bemutatásával történhet. A személyek,
tárgyak bemutatásával megteremthető, hogy a tanúban emlékek olyan sorozata
idéződik fel, amelyek nélkül nem lenne képes emlékezni.
A tanút vallomása során fel kell térképezni, tisztázni személyiségét, egyéniségét,
mert ez alapján lehet viszonyulni vallomásukhoz.
A kriminálpszichológia megkülönböztet:
144
- fecsegő, szűkszavú, hallgatag típusú tanút,
- félénk, zavarba jövő tanút,
- hiú tanút,
- szónokló típusút,
- pszichésen beteg tanút,
- az észlelteket fényképszerűén visszaadó tanút.

18.4. A vallomások ellenőrzése

A tanúk vallomását folyamatosan ellenőrizni kell, abból a
megközelítésből, hogy:
- nem tartalmaz-e önmagában ellentmondást,
- nem tartalmaz-e olyan állítást, amely a megállapított tényekkel ellentétes,
- nem tartalmaz-e lehetetlenséget.
A hamis vallomások okai az alábbiak lehetnek:
- a tanú el kívánja kerülni a tanúzással járó felelősséget, időveszteséget,
- haragszik vagy rokonszenv fűzi az ügy résztvevőihez,
- a tanút megfenyegették, vagy fél a terhelttől, vagy hozzátartozóitól,
- tart attól, hogy belekeveredik az ügybe,
- korábbi hamis vallomásához azért ragaszkodik, mert fél a következményektől,
- felbujtották.

18.5. A tanúvallomás rögzítése

A tanúvallomást egyes szám első személyben kell jegyzőkönyvben
rögzíteni. A jegyzőkönyvből ki kell tűnnie a tanú összefüggő előadásának, a
kérdéseknek és az azokra adott válaszoknak. Adott esetben különös jelentősége
lehet a tanú viselkedésének, reakcióinak, amelyek rögzítése szintén szükséges.

145
 XIX. FEJEZET

A SÉRTETT KIHALLGATÁSA

A Be. 51 § (1) bekezdése értelmében sértett az, akinek a bűncselekmény

jogát vagy jogos érdekét sértette, vagy veszélyeztette. A sértett lehet természetes
vagy jogi személy. Ha sértett kihallgatására kerül sor, úgy jogi személy esetében
annak képviselője tesz vallomást.
Ha vallomás megtételének szükségessége merül fel, akkor a sértettből tanú
lesz, egyben természetesen megtartva sértetti pozícióját is.
Taktikai szempontból a sértett az, aki a sérelmére elkövetett
bűncselekményről információt tud szolgáltatni, de nem hagyható figyelmen kívül
az ezen a tényen alapuló elfogultsága sem. A tanú vallomásának specialitása
ebben áll.
E kriminálpszichológiai sajátosságok a következők:
- a bűncselekmény elkövetésével járó lelki trauma hatására rövidebb-hosszabb
időre képtelenné teszi vagy korlátozza a vele történtek elmondását,
- hajlamos lehet az őt ért sérelem eltúlzására,
- adott esetben jogtalan előnyt kíván szerezni,
- leplezni kívánja saját felróható, erkölcsileg kifogásolható magatartását,
- a bűncselekmény felderítéséhez, bizonyításához fűződő érdeke miatt
bizonytalanság esetén is biztos választ adhat.
A büntetőeljárások jelentős része a sértettek feljelentése alapján indul.
A feljelentés, mint a tulajdonképpeni első kihallgatás során valamennyi
kriminalisztikai alapkérdésre (mi, hol, mikor, mivel, hogyan, miért, ki, kivel
történt) választ kell kapnunk, minden ellenőrizhető, apró mozzanatot fel kell
deríteni.
Gyermekkorú sértett kihallgatásánál - aki vallomásáért természetesen
nem tartozik jogi felelősséggel - fokozottan figyelemmel kell lenni
befolyásolhatóságára. A gyermekkorú személy vallomásának értéke a gyermek
146
egyéniségétől, környezetétől, a befolyás mértékétől, észrevételeinek minőségétől
és a kihallgatás módjától függ. A kihallgatásánál jelen lehet gondozója és
pedagógus nevelője is.

147
 XX. FEJEZET
A SZEMBESÍTÉS

A Be. 124.§ (1) bekezdése értelmében, ha a tanú vallomása a terhelt vagy

más tanú vallomásával ellentétes, ennek tisztázását szükség esetén szembesítéssel
kell megkísérelni. A szembesített személyek vallomásukat egymással élő szóban
közlik. A hatóság megengedheti, hogy kérdéseket tegyenek fel egymásnak. Ha a
tanú védelme szükségessé teszi, a tanú szembesítését mellőzni kell.
A szembesítés tehát olyan eljárási cselekmény, amelynek keretében
egyidejűleg több személy kihallgatására kerül sor, a korábban tett vallomások
közötti lényeges ellentétek feloldása céljából.

20.1. A szembesítések fajtái

- homogén (tanú-tanúval, terhelt-terhelttel),
- heterogén (tanú-terhelttel),
- helyettesíthetetlen (a lényeges ellentét más eljárási cselekménnyel nem oldható
fel),
- helyettesíthető (van lehetőség más eljárási cselekmény igénybevételére az
ellentét feloldására),
- hivatalból (a hatóság döntése alapján),
- kérelemre (indítványra).
20.2. A szembesítés taktikája
20.2.1. Az indokolatlan szembesítések esetei és okai
A szembesítésnek a törvényszöveg szerinti egyetlen pontosan
meghatározott feltétele a vallomások közötti ellentét megállapíthatósága. Az
ellentét a szembesítésnek csupán feltétele, s nem feltétlen kiváltó oka.
Az eljárás során előfordulnak olyan ellentétek, amelyek szükségtelenné teszik a
szembesítést:
- Az ellentét csupán látszólagos, mert a szembesített felek korábban is ugyanazt
állították, csak más-más módon fejezték ki magukat;
148
- Az ellentét azért látszólagos, mert az eltérő állítások nem ugyanarra a tényre
vonatkoznak;
- Az ellentét ugyanarra a tényre vonatkozik, de a vizsgált ügy szempontjából nem
jelentős;
- Az azonos tényre vonatkozó, lényeges ellentét feloldása szükségtelen, mert az
egyik oldalon lévő bizonyítékok túlsúlyban vannak;
- Az azonos tényre vonatkozó, lényeges ellentét feloldása taktikai hiba, mert
éppen az ellentét feloldhatatlansága bizonyít;
- Az azonos tényre vonatkozó lényeges ellentét feloldandó, de más, a
szembesítésnél egyszerűbb és biztosabb módon;
- A feloldandó ellentét csak szembesítéssel lenne feloldható, de a szembesítéstől
nem várható eredmény;
Sokszor csak a szembesítés során derül ki, hogy valójában nincs is ellentét
az érintettek korábbi vallomásai között, s ez alaposabb, körültekintőbb
kihallgatásokkal, korábban is felismerhető lett volna. Nem arról van tehát szó,
hogy a vallomások egyik, vagy mindkét fél részéről történő módosítása
megszüntet, felold, vagy jelentéktelenné tesz egy valóságos, például félreértésből
vagy elhallásból adódó ellentmondást, hanem arról, hogy a szembesítendők
eredetileg sem állítottak mást, a kihallgatási jegyzőkönyveket olvasva mégis ez a
benyomás alakul ki.
Gyakran előfordul, hogy az ügyben érintett személyek egyike, egy
összefüggő cselekménysor egészére tesz részletes vallomást, a másik személy
pedig annak csupán egyetlen mozzanatáról, vagy egyes mozzanatairól számol be.
Amikor további, általa nem érintett részletekről kérdezik, akkor közli, hogy
azokat nem észlelte. Ilyenkor nemritkán szembesítéshez folyamodnak, melytől
azt várják, hogy kibővíti, kiterjeszti majd a vallomását, holott a két vallomás
között nincs is ellentét, szembesítésre nincs alap.
Ide tartozik az az eset is, amikor az ittasság miatti emlékezetkiesésre
hivatkozó személy memóriáját szembesítéssel próbálják felfrissíteni. Valójában
itt sincs ellentét, hiszen az ilyen személyek túlnyomó többsége elismeri, hogy
megtörténhetett a cselekmény.
149
 Természetesen nehéz állást foglalni abban a kérdésben, hogy milyen
valóban fellelhető ellentmondásokat kell lényegesnek tekinteni. E kérdésnek
azért is igen nagy a jelentősége, mert a bizonyítás során ritkán találkozunk
azonos, egybehangzó, minden részletkérdésben teljesen egyértelmű adatokkal.
Tudjuk azt is, hogy ugyanaz a körülmény, ami az egyik bűncselekmény
megállapíthatósága szempontjából meghatározó jelentőségű, a másik
szempontjából teljesen közömbös. A releváns tények köre azonban még ettől
függetlenül is változhat, egyesek előtérbe kerülhetnek, mások teljesen
elveszíthetik a jelentőségüket.
Az ellentétek feloldásával általában nem elsődleges adatokhoz kívánunk
jutni, hanem a meglévőket kívánjuk felülvizsgálni, rendszerezni. Mire tehát a
szembesítésre sor kerülhet, addigra kialakulnak a megállapíthatónak látszó
bűncselekmények körvonalai, így el lehet azt is dönteni, hogy az ellentmondás
esetleges feloldása egyáltalán a szükséges bizonyítás körébe tartozik-e vagy sem.
Tipikus, a túlbizonyítás talán leggyakoribb megnyilvánulásaként
jelentkező hibát küszöbölhetünk ki, ha belátjuk: számos meggyőző adat mellett a
kisebbségben lévő ellentétes bizonyítékok folytán fennálló ellentmondás
feloldása legtöbbször szükségtelen. Ha a túlsúlyban lévő bizonyítékok
hiteltérdemlőségében nincs okunk kételkedni, felesleges a szembesítés, ellenkező
esetben pedig szintén, hiszen nem remélhető, hogy a rosszhiszeműnek látszó,
egymás vallomásait jól ismerő és a számbeli fölény tudatában lévő többség
szembesítések hatására fogja megváltoztatni a vallomását.
A leggyakoribb hiba ebben a körben a tagadó gyanúsított tanúk sokaságával
történő szembesítése.
Szinte kizárólag tanúvallomások értékelésekor fordul elő, hogy a lényeges
és azonos tényre vonatkozó ellentét maga olyan természetű, vagy súlyú, hogy
feloldásával nem is szabad próbálkozni.
Ebben az esetben az ellentét nemhogy feloldandó, hanem éppen az tekintendő
bizonyítéknak: rendszerint a rosszhiszeműség, például a sikertelen összebeszélés
bizonyítékának. Gyakori eset, mikor a kihallgatandó terhelő vagy mentő
tanúknak elvileg ugyanolyan körülmények között ugyanúgy, ugyanaddig kellett

150
volna észlelniük a történeteket, mégis valamely lényeges és meghatározó
kérdésben merőben ellentétesen vallanak. Ilyenkor a szembesítés hibás lépés,
mert lehetőséget teremtünk a vallomások összeegyeztetésére, az ellentét esetleges
feloldása esetén pedig egybehangzó és határozott bizonyítékokat produkálunk
olyanokból, amelyek a szembesítés előtt a hiteltérdemlőség minimumával sem
rendelkeztek.
Ugyanide tartozik, amikor azért történik szembesítés, mert ezáltal szeretne
a hatóság tagja gyengíteni vagy kiküszöbölni valamely, az eleve felállított
elképzelésébe, verziójába bele nem illő, azzal ellentétes tényt. A szembesítéstől
ilyenkor azt várja, hogy a számára „zavaró” ellentmondások elveszítik valódi
súlyukat, hasonulnak a többi adathoz, vagy legalábbis nem lesznek annyira
feltűnőek, hogy kérdésessé tennék a verzióját.
A szembesítés tehát nem lehet a látszólagos összhang megteremtésének
mesterséges eszköze.
Végezetül vannak esetek, amikor az ellentétet valóban fel szabad, s azt fel
is kellene oldani. A szembesítés előtt azonban alaposan végig kell gondolni, hogy
valamennyi olyan bizonyítási lehetőség kimerült-e, amelynek segítségével
határozottabban, és biztosabban fel lehetne oldani az ellentmondást. A
szembesítés azonban nemcsak újabb adatok beszerzése révén kerülhető el, hanem
a meglévő adatokkal történő jobb taktikázással is. Az amúgy is bizonytalan, és
feltehetően őszinteségre hajló gyanúsított esetében elegendő lehet a bizonyítékok
elétárása, mert ilyenkor felesleges, hogy az ilyen személyre a bizonyíték forrása
is közvetlenül hasson. Máskor viszont éppenséggel a szembesítésnél is
meggyőzőbb, egyértelműbb eljárásra van szükség, amelyet a szembesítés nem
pótol, s amely ugyancsak megoldható a rendelkezésre álló adatokkal. Az ezzel
ellentétes gyakorlat tipikus hibája a felismerésre bemutatás helyetti
szembesítés, amikor a sértett a szembesítéskor „szemébe mondja” a
gyanúsítottnak, hogy felismeri, ő volt a támadója.
A következőkben azokról az esetekről lesz szó, amikor lehetne ugyan
szembesíteni, s a szembesítés mással nem is lenne pótolható, mégis felesleges,
mert biztosak lehetünk benne, hogy nem vezet eredményre.

151
Ezekben az esetekben szükségtelenül és indokolatlanul folyik ezeknek az
eljárási cselekményeknek a jelentős része.
A jelzettek azonban nem jelentik azt, hogy az elvileg megengedhető, és
helyénvaló szembesítések előírása vagy foganatosítása sokszor nem minősíthető
felesleges formalizmusnak. Ilyen például az az eset, amikor a határozottan és
következetesen valló gyanúsított esetleges korábbi ügyeinek irataiból is
egyértelműen az derül ki, hogy első vallomása mellett mindvégig változatlanul,
esetleg szembesítések ellenére is kitartott. Ha az előzményi iratokban nincs olyan
adat, amely arra utalna, hogy az eredménytelenség nyilvánvaló taktikai hiba
következménye, akkor például a konok bűnözők, a többszörös visszaesők
szembesítése az esetek zömében mellőzhető.
Feleslegesnek minősíthető a szembesítés akkor is, ha a gyanúsított rendre
megváltoztatja a vallomásait.
Szintén elmaradhat a szembesítés, ha az érintettek már korábban
részletesen ismerték egymás ellentétes vallomását, sőt azt feltehetően meg is
vitatták, mégis határozottan kitartottak saját álláspontjuk mellett. Reménytelen
abban bízni, hogy a történteket, sőt az egyes fejleményeket is megtárgyaló, az
eseményeket egymás között többször felelevenítő személyek a szembesítés során
fogják az ellentmondást feloldani.
Végül ide kívánkozik az az eset, amikor a szembesítés váratlan, meglepő
volta miatt elvileg eredményes lehetne ugyan, de mivel az egyik fél nem tud
magyarul, csak tolmács közreműködésével hajtható végre. Ilyenkor bármilyen jól
szervezett és gördülékeny az eljárási cselekmény, szinte soha nem hoz
eredményt. A magyar nyelvet nem beszélő személy ugyanis nem a másik fél
szemébe nézve, s a hallottak közvetlen hatása alatt, hanem a tolmács szenvtelen
és rendszerint elzúzódó fordítása után nyilatkozik, addigra pedig elkészül a
számára megfelelő válasszal.

20.2.2. A szembesítés indokoltsága

A szembesítés két okból lehet indokolt: az egyik, amikor taktikai
meglepetésként alkalmazzuk, és ennek hatására beismerésre késztetjük a
152
gyanúsítottat; a másik, amikor két vallomástevőben egyaránt megvan a
hajlandóság az igazmondásra, de részletekben eltér a vallomásuk.
- A taktikai fogásként alkalmazott szembesítéseknek kétféle alapja lehet:
= a gyanúsított tud egy vagy több ellene szóló szembesítésre alapot
nyújtható bizonyítási lehetőségről, de tévesen úgy gondolja, hogy ezeket a
nyomozó hatóság nem ismeri;
= A gyanúsított nem tud olyan ellene szóló bizonyítási lehetőségről,
amelyet a nyomozó hatóság ismer.
A gyanúsítottban nem elsősorban, vagy nem kizárólag magával a
bizonyítékokkal (a vallomással) kelthető feszültség, hanem a bizonyíték
forrásával.
A bizonyíték forrásával történő manipulálás során célszerű megkísérelni a
beismerésben lévő terhelt elkülönített, tagadó társaival való szembesítését.
Különösen akkor remélhetünk az ilyenkor alkalmazott szembesítéstől eredményt,
ha a bűncselekmény szervezője, vezéregyénisége tett hiteltérdemlőnek látszó
beismerő vallomást.
A másik típusú taktikai szembesítés során a bizonyíték forrása mellett már
sokkal inkább előtérbe kerül maga a bizonyíték, a szembesítendő fél
nyilatkozata is. A leggyakoribb az az eset, amikor a terheltet olyan szemtanúval
szembesítik, akit a bűncselekmény elkövetésekor vagy ahhoz kapcsolódóan nem
látott, illetve nem ismert fel.
- Az indokolt szembesítések másik csoportja, ha valószínű, hogy a vallomások
közötti feloldandó és feloldható eltérés nem a valóság szándékos elferdítésének
az eredménye.
A tapasztalatok szerint ez a típusú szembesítés gyakran vezetett teljes sikerre pl.
ittasságból eredő részleges emlékezetkiesés miatt egyes mozzanatokat
összezavaró vagy sorozatbűncselekmény egyes részeit elfelejtő terhelt
emlékeinek pontosabb felidézésében, de eredményes a bűncselekmény
elkövetése miatt sokkos, felindult állapotba került sértett használható
vallomásának elérésében is.

153
Ügyelni kell azonban arra, hogy az emlékezet felfrissítése ne jelentsen egyben
sugalmazást, egyes tényeknek a szembesítendők valamelyikére történő
ráerőltetését.
20.2.3. A szembesítés végrehajtása
A szembesítés megszervezése annak alapos előzetes végiggondolását
jelenti, hogy pontosan mikor, milyen sorrendben kerüljön sor a szembesítésekre,
hogyan kapcsolódjanak azok a nyomozás menetébe, miként használjuk fel a
szembesítések során a már meglévő egyéb adatokat stb.
- A szembesítés sikere nagyobb, ha rögtön a kihallgatások után kerül rá sor.
A nyomozás menetét ez jelentősen gyorsítja, az állampolgárokat felesleges
ismételt idézésekkel nem zaklatja, nem nyújt alkalmat az érintetteknek
álláspontjaik előzetes egyeztetésére, az összebeszélésre. Ezért már az első
kihallgatások tervezésekor, az idézések sorrendjének megállapításakor
figyelembe kell venni a szembesítés lehetőségét. A már kihallgatott személyt az
esetleges szembesítésig nem szabad elengedni, sőt feltétlenül indokolt őt a
kihallgatásra váróktól elkülöníteni.
- A szembesítés megszervezésének a körébe tartozik a szembesítés tárgyának,
terjedelmének helyes felismerése. A szembesítés helyes terjedelmét és tartamát
mindig a vallomásokban fellelhető, lényeges és feloldandó ellentmondásokhoz
kell igazítani. A megfelelő keretek közé szorított szembesítéssel idő takarítható
meg.
A szembesítés végrehajtásának alapvető taktikai feladata, hogyha a szembesítés
során a feltett kérdésnek vagy felszólításnak egyszerre csak egyetlen mozzanatra,
mindig a legkritikusabb pontra kell irányulnia.
A szembesítendők megszólalásának sorrendjét illetően taktikai okokból
általában az a célszerű, hogy előbb a terhelő, vagy pozitív, valószínűbb állítás
hangozzék el, s ezt kövesse a másik fél vallomása.
A feszültség feloldására, nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtésére van
szükség, ha a szembesítés jóhiszemű, de feledékeny, vagy rosszul emlékező
személy vallomását lenne hivatva kiegészíteni, pontosítani.

154
Ilyenkor a kötetlen beszélgetés, egymás kölcsönös figyelmeztetése, és
korrigálása alkalmas lehet a tévedések kiigazítására. A vizsgálónak ilyenkor
tartózkodnia kell a gyakori közbeszólásoktól, lehetőleg nem szabad az
érintetteket félbeszakítania, hagyni kell, hogy akár hosszadalmasan, aprólékos
részleteket érintve beszéljenek, és hogy olyan körülményeket is felidézhessenek,
amelyek talán nem tartoznak az ügy lényegéhez, de az emlékezést segíthetik.
20.2.4. A szembesítés rögzítése
A szembesítés jegyzőkönyvezésénél általában abból kell kiindulni, hogy
az eredményes szembesítést gyakran folytatólagos kihallgatás követi, az
eredménytelen szembesítés pedig rendszerint csak az eljárási cselekmény
lefolytatását és eredménytelenségét biztosítja.
A jegyzőkönyvnek tartalmazni kell a szembesítendők magatartását. A
szembesítés során tanúsított magatartás pontos rögzítése már a jegyzőkönyv
elolvasásakor pontos képet adhat a szembesítésben résztvevők személyiségéről,
várható magatartásáról.

155
 XXI. FEJEZET
A HATÓSÁGI TANÚ

A Be. 183.§-a szerint a nyomozó hatóság a szemle, a bizonyítási kísérlet, a

felismerésre bemutatás, a lefoglalás, a házkutatás és a motozás végrehajtásánál,
valamint az írni-olvasni nem tudó személy kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv
ismertetésénél a terhelt, védője, valamint a szemlével érintett személy, továbbá a
lefoglalást, a házkutatást, a motozást elszenvedő személy, továbbá az írni-olvasni
nem tudó személy indítványára - elháríthatatlan akadály kivételével - hatósági
tanút alkalmaz. Erre az érdekelteket figyelmeztetni kell.
A jogi szabályozásból következik, hogy a hatósági tanú alkalmazása csak
akkor kötelező, ha az érdekeltek azt kifejezetten indítványozzák.
Véleményünk szerint, a korábban megfogalmazott taktikai ajánlások alapján - a
bizonyítás törvényessége érdekében - a nyomozó hatóságnak lehetőség szerint
alkalmaznia kell hatósági tanút:
- szemlénél,
- bizonyítási kísérletnél,
- felismertetésre bemutatásnál,
- csapdatelepítésnél,
- szagazonosításnál.
Megjegyzendő azonban, hogy a hatósági tanú alkalmazásának elmaradása nem
eljárási szabálysértés.
21.1. A hatósági tanú feladata
A hatósági tanú feladata, hogy igazolja az adott nyomozási cselekmények
lefolyását, annak eredményét, valamint azt, hogy a jegyzőkönyv tartalma a
valóságnak megfelel.
Az adott nyomozási cselekménynél egy hatósági tanút kell alkalmazni. Ha
azonban elháríthatatlan akadály miatt alkalmas személy nem található, adott
esetben alkalmazásától el lehet tekinteni.

156
Meg kell jegyeznünk, hogy a közeljövőben várható Be. módosítás szerint a
nyomozó hatóság a törvény szövegében meghatározott valamennyi eljárási
cselekménynél hatósági tanút hivatalból is alkalmazhat.

21.2. Hatósági tanúként szóba jöhető személyek

Hatósági tanúként az ügyben érdektelen ími-olvasni tudó, nagykorú,
érzékelésre és észlelésre képes, cselekvőképes, a magyar nyelvet értő és beszélő,
lehetőleg magyar állampolgárságú személyt kell alkalmazni.
A hatóság tagja - érdekeltsége miatt - hatósági tanú nem lehet, a hatóság
alkalmazottja azonban - ha más személy igénybevételének elháríthatatlan
akadálya van - lehet hatósági tanú.
Hatósági tanúként közreműködésre azonban senki nem kötelezhető.

21.3. Hatósági tanúként ténykedés rögzítése

A hatósági tanút feladataira, jogaira és kötelességeire ki kell oktatni, és a
nyomozási cselekményeket úgy kell végrehajtani, hogy annak menetét
figyelemmel követhesse, a lényeges mozzanatokra figyelmét kifejezetten fel kell
hívni.
A nyomozási cselekményről készült jegyzőkönyvben fel kell tüntetni:
- a hatósági tanú nevét, lakcímét,
- érdekeltségét,
- a nyomozási cselekményre tett észrevételeit.

157
 XXII. FEJEZET
A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK TAKTIKÁJA

A kényszerintézkedések a büntetőeljárási törvényben részletesen

meghatározott feltételek és garanciák mellett alkalmazandó eljárási
cselekmények. Általános megközelítés szerint elmondhatjuk, hogy ha a törvényi
feltételek maradéktalanul fennállnak, akkor a kényszerintézkedést el kell
rendelni, tehát krimináltaktikai ajánlások csak szűk körben tehetők. E taktikai
ajánlások a törvényesség és a szakszerűség biztosítását segítik elő, a
szakszerűtlen, törvénysértő kényszerintézkedés ugyanis a nyomozás egészét,
vagy jelentős részét teheti eredménytelenné.
A törvényben alkalmazott kényszerintézkedések taktikájának alapja az
időzítés.
A túl korán foganatosított intézkedés megteremtheti a büntetőeljárás sikerének a
veszélyeztetését, illetve szökés veszélyét. A túl későn foganatosított
kényszerintézkedés esetén a nyomok megsemmisülhetnek, megsemmisíthetők.
Ezért alapvető taktikai ajánlás a megfelelő időben, egyidejűleg foganatosítandó
kényszerintézkedés. Az egyidejűség követelménye alapján valamennyi, ismert
elkövetővel szemben foganatosítani kell a kényszerintézkedést, illetve
valamennyi kényszerintézkedést foganatosítani kell.
A kényszerintézkedésekkel szemben támasztható további taktikai követelmény a
megismételhetetlenség és a teljesség.
Különösen fontos e követelmény alkalmazása azoknál a
kényszerintézkedéseknél, amelyek alkalmazása tárgyi bizonyítási eszközök,
bűnjelek, elkövetők megtalálásához vezethet. A kényszerintézkedésekben
megnyilvánuló megtalálási folyamat egyedi és megismételhetetlen, ezért a
foganatosítása során alaposan, a teljesség követelményét szem előtt tartva kell
eljárni és valamennyi releváns körülményt hitelesen kell rögzíteni.

158
 XXIII. FEJEZET

A NYOMOZÁS TERVEZÉSE

A nyomozás olyan folyamat, amelynek során a múltban lezajlott, egyedi

és titkolt magatartást a jelenben kívánunk megismerni úgy, hogy az adott
magatartást elégséges és törvényes bizonyítékokkal igazolni is tudjuk. E
tevékenység alapja a tervszerűség, amely összehangolja valamennyi gondolati és
gyakorlati ténykedést.
A bűnügyi munka alapvető feladata az információk gyűjtése, olyan
értesülések, felvilágosítások, adatok, tények felderítése, amelyek a bűnügyileg
releváns eseményre, személyre, körülményre vonatkoznak, és amelyek forrása
igazolható.
Ezen információk az alábbiak lehetnek:
- prekriminális információ, amely a bűncselekményt elősegítő okokra,
körülményekre, az elkövetéshez vezető eseményre, jelenségre, a potenciális
elkövetőkre vonatkozik;
- kriminális információ, amely a konkrét bűncselekmény végrehajtására, az
elkövetéssel alaposan gyanúsítható személyre vonatkozik;
- posztkriminális információ olyan jelenség, esemény, amely egy korábbi
bűncselekménnyel hozható utólagosan kapcsolatba.
Az információk, adatok elemzése - értékelése a nyomozás aktuális állásához
igazodóan más és más feladatot jelent.
A tettes felderítéséig az elemzés - értékelés alapvető feladata, hogy minden
olyan információt, adatot, bizonyítékot összegyűjtsön és rendszerbe állítson,
amely az elkövető kilétére, személyiségére, várható magatartására irányul.
Amennyiben a tettest felderítik, az ismert, a feladat a rendelkezésre álló
információk, bizonyítékok mérlegelése, bővítése, a bűnösség bizonyítása,
valamint az elkövető mellett szóló bizonyítékok arányának a vizsgálata.

159
A nyomozás tehát olyan folyamat, amelynek célja, hogy a hiányos bizonyíték
kiindulóponttól eljussunk az elégséges bizonyíték befejező pontig.

23.1. A verzió
23.1.1. A verzió fogalma
A büntetőeljárás megindulásakor a büntetőjogilag releváns tények az
esetek jelentős részében csak részben ismertek, állapíthatóak meg. Ebből
következően a még nem ismert tényekkel kapcsolatban, a megismerés biztosítása
érdekében valószínűnek látszó feltevések, hipotézisek szükségesek a további
eredményes információgyűjtéshez.
A hipotézis logikai fogalom, az induktív következtetés egyik formája, amelynél
a premisszák egy része ismeretlen. A feltételes logikai ítéletek, feltevések
vonatkozhatnak az egész ügyre, annak nagy részére (általános verziók), valamint
annak egyes mozzanataira, részleteire (részverziók).
A verzió tehát a bűncselekmények egészét vagy annak valamely részét
megmagyarázó feltételes logikai ítélet, a nyomozási tervvel szerves
összefüggésben álló taktikai eszköz, amelynek segítségével meghatározható a
nyomozás tárgyát képező bizonyítékok köre, a bizonyítandó tények.

23.1.2. A verziók szerepe a nyomozásban

A verziókkal végzendő nyomozati munka négy szakaszra bontható:
- a kiinduló adatok értékelése,
- a verziók felállítása,
- a verziók ellenőrzése és
- a tevékenység eredményének értékelése.
- A verziókkal végzett nyomozás alapja a kiinduló adatok értékelése.
Nagy számú kiinduló adat értékelése esetén értékelni kell azokat az adatokat,
amelyek:
- a bűncselekményre, mint eredményre vonatkoznak,
- a bűncselekmény elkövetőjére vonatkoznak,

160
- a bizonyítási eszközökből nyerhető megállapítások hiteltérdemlőségének
elbírálását teszik lehetővé,
- még igénybe nem vett információ forrásokra vonatkoznak.
A rendelkezésre álló adatok csoportosítása elvégezhető időrendi vagy
kriminalisztikai alapon és az általános törvényi tényállás felépítésének
megfelelően is.

Általános törvényi tényállás Kriminalisztikai alapkérdés

Bűncselekmény tárgya, elkövetési Kit? Mit?
tárgy, passzív alany
Objektív tényállási elemek Hogyan, mivel, mikor, hol?
Alany Ki? Kivel?
Alanyi oldal elemei Miért? Mi célból?

Kevesebb kiinduló adat esetén a csoportosítást a felállítandó verziók

szempontjából célszerű elvégezni. Egy csoportba kerülhetnek azok az adatok,
amelyek feltehetően összefüggésben vannak, vagy az eddig ismert tények
alapján ellentmondásuk megmagyarázható.
Az adatok csoportosítása után kerül sor az értékelésre, az adatok
gondolati, természettudományos módszerekkel történő vizsgálatára. Az adatokat,
információkat abból a szempontból vizsgáljuk, hogy azok összességükben
elegendőek-e a bűncselekmény megtörténtének, az elkövető bűnösségének a
bizonyítására. Ha igen, a tulajdonképpeni verziók felállítására nincs szükség, a
nyomozás eredményesen befejezhető.
Ha azonban az értékelés hiányosságokat, ellentmondásokat, kellően nem
tisztázott körülményeket eredményez, kerül sor a verziók felállítására.
E tevékenység során az alábbi taktikai ajánlások tehetők:
- Tényhez kötöttség elve szerint a verziók tartalma és száma a konkrét ügyben
rendelkezésre álló adatoktól függ. E körben megmutatkozó hiba az ún. alaptalan
fantáziálás (a verzió nem épül hiteles kiinduló adatokra), valamint az egyetlen,
igen valószínű verzió felállítása és az ehhez való makacs ragaszkodás.
161
- A konkrétság elve alapján az adott verzió tartalmát a lehető legpontosabban
kell meghatározni. Fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy az adott tény
valamilyen formában kapcsolatban lehet-e a bűncselekménnyel és lehet-e erre
vonatkozóan bármilyen választ kapni.
A verziók ellenőrzése során győződhetünk meg a feltevések helyességéről vagy
megalapozatlanságáról.
A verziók ellenőrzése során az alábbi szabályokat kell betartani:
- több oldalú ellenőrzés (több, egymást kiegészítő és egymás eredményeit,
megállapításait erősítő nyomozási cselekményt célszerű foganatosítani),
- a gyorsaság,
- párhuzamos ellenőrzés (azt a követelményt fejezi ki, hogy a verziókat ne
rangsoroljuk valószínűségi szempont szerint, minél kevesebb verziónk van, annál
több olyan kérdés fordulhat elő, amelyek ellenőrzése egyidejűleg kell, hogy
megtörténjen),
- a végrehajtás sorrendje:
= először azt a verziót kell ellenőrizni, amelynek bizonyíték forrásai gyorsan
tönkre mehetnek,
= elsők között célszerű azt az adatellenőrzést elvégezni, amely több verzióhoz is
felhasználható,
= a kevésbé valószínű verzió ellenőrzését akkor kezdjük el, ha a sorrendben
előtte álló tévesnek bizonyult.
Alapvető taktikai lehetőség, hogy a több gyanúsított esetében, az egyikkel
kapcsolatos verzió ellenőrzését adott esetben késleltetni lehet, nehogy az
ellenőrzésről a többi tudomást szerezzen és ellenlépéseket tegyen.
A megállapított tények, eredmények értékelése során figyelembe kell venni:
- a bizonyítékok az ügyre vonatkoznak-e (relevancia vizsgálata),
- a bizonyítékok felhasználhatóságát (törvényes-e, az eljárásba bevonható-e),
- a hiteltérdemlőséget (bizonyíték forrását illetően),
- a bizonyítékok elegendőek-e a bizonyítás célját illetően (elégségesség
alapelve).

162
 Ha az értékelés alapján a verziók közül csak egyetlen egy marad, az
eredetileg feltevésként kezelt körülményt tényként értékelhetjük.
Ha több verzió maradt, tovább kell folytatni az információk gyűjtését és
ellenőrzését.
Ha nem maradt értékelhető verziónk, a nyomozás holtpontra jutott, újból el kell
kezdeni a verziók felállítását.
23.1.3. A profilalkotás
A nyomozás során készíthető profil az elkövetőre, sértettre, eseményre,
helyszínre, eszközre is. A leggyakoribb azonban az az eset, amikor elkövetői
profil készül. A profilalkotás tehát általában olyan nyomozást segítő módszer,
amelyet akkor alkalmaznak, ha az elkövető ismeretlen.
A profilalkotás magyarországi módszere az ún. szociológiai megközelítési
módszert alkalmazza, mert ez alapján határozhatók meg azok a tulajdonságok,
amelyek alapján valaki felismerhető. Ezek a tulajdonságok a következők:
- a valószínű elkövető fizikai tulajdonságai (nem, életkor, testalkat),
- életkörülményei (lakás, munka, vagyoni helyzet),
- társas kapcsolatai (baráti kör, családi-, párkapcsolata),
- iskolázottság, speciális képesítések,
- előélet,
- látható lelki tulajdonság (gyávaság, agresszió, intelligencaiszint),
- az elkövetés motívumai, körülményei, a végrehajtás módja,
- a sértett és az elkövető lehetséges kapcsolata.
A profilalkotás menete:
- a profilelemző az ügyiratok és a profiligénylés céljából kitöltött adatlap alapján
kiválasztja az ügy meghatározó adatait, körülményeit,
- ezen adatok figyelembevételével, a számítógépes program felhasználásával
leválogatja a felderített esetek adatbázisából a hasonlókat,
- az így felderített és leválogatott esetekből statisztikai jellegű csoportosítást
készít az ismert elkövetők tulajdonságaiból, az ismertté vált motívumokból és
elkövetési körülményekből,

163
- majd létrehozza az adott ügynek leginkább megfelelő profilt, azaz
meghatározza az elkövető leginkább valószínű tulajdonságait, a feltehető
motívumot és elkövetési körülményeket.
A profilalkotás szerepe:
- a nyomozás korai szakaszában elkészített profil lerövidítheti a nyomozás idejét,
mivel pontosítja az erőket egy adott típusú személy felkutatására,
- ráerősíthet a sorozatelkövetés gyanújára, mert eddig sorozatba nem illesztett
ügyeket deríthet fel,
- alkalmas egy nagyon valószínű verzió kialakítására.

23.2. A nyomozási terv

A nyomozási terv a bűncselekmények felderítésére szolgáló taktikai
szabályok, ajánlások, nyomozási cselekmények, valamint technikai eszközök és
módszerek célratörő felhasználásának az adott ügy felderítésére és bizonyítására
szervezéselméleti alapokon összeállított programja.
Ennek keretében történik a cél meghatározása, a cél eléréséhez szükséges
információk meghatározása, gyűjtése és értékelése, ezeken az adatokon alapulva
történik a feladat meghatározása, a végrehajtás megszervezése, a végrehajtás és
az ellenőrzés.
Típusai:
- ismeretlen tettes esetében a bűncselekmény alapos gyanúja megállapítható, de
felderítésére a személyi és tárgyi jellegű adatok kiindulópontot adhatnak;
- az elkövető megjelölésével feljelentett ügyekben a bonyolult, ellentmondásos
személyközi kapcsolatok miatt sokoldalú, részletes vizsgálat szükséges,
- ismeretlen okú bűncselekmények esetében az adatok alapján többirányú
szakértői vizsgálat szükséges (balesetnek, öngyilkosságnak álcázott emberölés).
A nyomozás tervezésének kritikus pontja:
- az ún. holtpontra jutás, amikor valamennyi felállított verzió megdőlt,
- a nyomozásnak halaszthatatlan nyomozási cselekménnyel való megkezdése, az
ún. első támadás problémája, a forró nyomon üldözés modellje. Ebben az esetben
ugyanis nincs nyomozási terv, legfeljebb gyorsan átgondolt lehetőségek vázlata.

164
23.3. A forró nyomon üldözés
A forró nyomon üldözés komplex nyomozás szervezési modell, a titkos,
operatív és nyílt nyomozási cselekmények olyan összessége, amelyeket a rendőri
szervek a kiemelt bűncselekmény elkövetéséről történő tudomásszerzést
követően azonnal foganatosítanak.
Az előzetes megszervezés biztosítja az üldözéshez, a bizonyítékok
felkutatásához szükséges erőket; a hírösszeköttetést; a szolgálati ágak
együttműködését; a helyszíni munkák gyors megkezdését; az ügyelet és az
akciócsoport közötti munkakapcsolat fenntartását.

23.3.1. Alkalmazásának feltételei

- kiemelt bűncselekmény elkövetése (pl. élet elleni, rablás, erőszakos nemi
erkölcs elleni, kiemelkedő kárértékű vagyon elleni),
- a bűncselekmény elkövetése és a hatóság tudomására jutása között rövid idő
teljen el,
- a bűncselekmény ismert vagy ismeretlen elkövetőjének menekülése,
elrejtőzése, országból való távozása veszélye megállapítható,
- abűncselekmény helyszínén és környékén, az elkövető érkezési vagy
menekülési útvonalán feltehetőleg a személyére vonatkozó, értékelhető és
felhasználható személyi és tárgyi jellegű információk szerezhetők be.

23.3.2. A forró nyomon üldözés feladatai

- a bűncselekmény következtében beállott veszélyhelyzet elhárítása, az
életmentés,
- a közrend helyreállítása,
- a folyamatban levő bűncselekmények megszakítása,
- újabb bűncselekmény megakadályozása,
- az elkövető üldözése, elfogása, kilétének megállapítása,
személyi, tárgyi bizonyítékok felkutatása, értékelése, az üldözés
megkezdéséhez a következtetések levonása.

165
23.3.3. Az akciócsoport modellje, felépítése
- akciócsoport vezetője: irányítja, összehangolja a szolgálati ágak munkáját;
elemzi, értékeli a beérkező információkat; meghatározza a feladatokat és
ellenőrzi azok végrehajtását;
- helyszíni szemlebizottság (vezető, nyomozó, bűnügyi technikus);
- nyomozó brigád (minimálisan 3 fő): a helyszínről kiindulva, annak környékén
tanú és tárgykutatást végez, kihallgat, adatot gyűjt;
- járőrök, körzeti megbízott: a helyi viszonyok ismerete miatt a nyomozókat
segítik, területet ellenőriznek, megfigyelést végeznek;
- csapaterők: a területet, a kivezető utakat blokkolják;
- ügyelet: kapcsolattartás más rendőri - hatósági szervekkel, adminisztratív
tevékenységet végez (pl. nyilvántartások).
Az egységek között folyamatos, megbízható hírösszeköttetést kell
biztosítani, az információk zavartalan, azonnali továbbítása miatt.
A forró nyomon üldözést be kell fejezni, ha eredményre vezetett, vagy az
elkövető folyamatos üldözésének a lehetősége megszűnt.

166
 FELHASZNÁLT IRODALOM

Bócz Endre: A kényszerintézkedések büntető eljárásjogi és kriminalisztikai

nézőpontból. Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 2000.
Büntetőeljárásjog. Kommentár a gyakorlat számára I.
Szerkesztette: Berkes György. HVG-ORAC, Budapest, 2000.
Fülöp Gyula: Bűnözői profilalkotás a hazai bűnüldözésben.
Belügyi Szemle 1997/12. szám
Herczeg József: A tárgyi bizonyítási eszközök jelentősége, beszerzése az eljárás
nyomozati szakaszában. Belügyi Szemle 1997/1. szám
Horváth József: Az elemző-értékelő munka helye, szerepe, szükségessége a
bűnüldöző munkában. Belügyi Szemle 1996/7-8. szám
Illyés Judit: A száraz DFO-eljárás gyakorlati alkalmazása.
Belügyi Szemle 1998/7-8. szám
Kemény Gábor: A profilalkotás adaptálásáról. Belügyi Szemle 1999/3. szám
Kriminalisztika. Általános Rész. Belügyminisztérium Tanulmányi és
Módszertani Osztálya. Budapest, 1961.
Kriminalisztika 1-2. Tankönyv a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói számára.
BM Könyvkiadó 1984.
Lakatos István: A titkos információ, mint bizonyítási eszköz. Belügyi Szemle
1997/3. szám
Neuherz Pál: A sértett, a tanú és a gyanúsított kihallgatásának gyakorlati
kérdései. Belügyi Szemle 1997/9. szám
Orosházi Józsefné-Németh Rita-Faragó Ágnes: A kriminálpszichológia
lehetőségei a nyomozati munkában. Belügyi Szemle 2000/10. szám
ORFK Tájékoztató 1996/8-9. szám
ORFK Tájékoztató 1999/3-4. szám
Ridegh Rajmond-Olchváry-Milvius Attila: Bűnügyi Nyomozástan I. kötet
Budapest, 1936.
Szíjártó István: Poligráf a büntetőeljárásban. Belügyi Szemle 1998/7-8. szám

167
Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba: Kriminalisztika. Egyetemi Jegyzet. Pécs,
1997.
Tremmel Flórián - Fenyvesi Csaba: Kriminalisztika tankönyv és atlasz.
Dialóg Campus, Budapest-Pécs, 1998.
Tóth Mihály: Számüzzük-e a taktikai blöfföt? Belügyi Szemle 1980/5. szám
Tóth Mihály: A szembesítés béklyójában. Jogtudományi Közlöny, 1984/3. szám

168
 TARTALOM

I. FEJEZET: BEVEZETÉS 1
1.1. Krimináltechnika 4
1.1.1. Alkalmazásának általános feltételei 5
1.1.2. Feladata 5
1.2. Krimináltaktika 5
1.2.1. Tárgya 5
1.2.2. Belső rendszere 6
1.2.3. Ajánlásokkal szemben támasztott követelmények 6
1.3. Metodika 7
1.3.1. Közvetlen bűnmegelőzési funkció 7
1.4. Elméleti Alap 7
1.4.1. Azonosítás elmélete 7
1.5. Azonosítási tárgyak 8
1.6. Az azonosítás folyamata 9

II. FEJEZET: A NYOMTAN ÁLTALÁNOS ALAPJAI 11

2.1. A nyom fogalma 11
2.2. A nyom keletkezése 12
2.3. A nyomok osztályozása 13
2.3.1. Fajtája szerint 13
2.3.2. Nyomhordozón való megjelenés szerint 14
2.3.3. Keletkezésben közrejátszó hatások szerint 15
2.4. A nyomok biztosítása, felkutatása, rögzítése 16
2.4.1. A nyomok felkutatása 16
2.4.2. A nyomok rögzítése 18
2.4.3. Közös szabályok 20
2.4.4. A nyomok információ tartalma 20

169
n i . FEJEZET: TESTRÉSZEK NYOMAI 22
3.1. Az emberi testrészek nyomai 22
3.1.1. Az ujj- és tenyérnyomok 22
3.1.2. A lábnyomok 25
3.1.3. Egyéb emberi testrészek nyomai 28
3.2. Az állatok nyomai 30

IV. FEJEZET: ESZKÖZNYOMOK 31

4.1. Az eszköznyomokról általában 31
4.1.1. Az eszköznyomok csoportosítása 31
4.1.2. Az eszköznyomok rögzítése 32
4.1.3. Az eszköznyomok vizsgálata, azonosítása 32
4.2. Zárak felnyitásának nyomai 32
4.3. Közlekedési eszközök nyomai 34
4.3.1. A közlekedési eszközök nyomainak csoportosítása 34
4.3.2. A jármű keréknyomainak rögzítése 35
4.3.3. A jármű keréknyomaiból levonható következtetések 35

V. FEJEZET: AZ ANYAGMARADVÁNYOK 37
5.1. Az anyagmaradványokról általában 37
5.1.1. Az anyagmaradvány fogalma 37
5.1.2. Az anyagmaradványok csoportosítása 37
5.2. Biológiai anyagmaradványok 38
5.2.1. A vér 39
5.2.2. A testváladék 39
5.2.3. A haj- és szőrszálak 40.
5.2.4. A DNS vizsgálatokról 41.
5.3. Egyéb anyagmaradványok 41.
5.4. Az anyagmaradványok felkutatása, rögzítése, vizsgálata 42.

170
VI. FEJEZET: ÍRÁSVIZSGÁLAT 43.
6.1. írás változatok 43.
6.2. Az írásvizsgálat célja 44.
6.3. A kézírásvizsgálat 44.
6.3.1. Az irathamisítás 44.
6.3.2. Az összehasonlító anyag 45.
6.4. A gépírásvizsgálat 46.
6.4.1. Az összehasonlító anyag 46.
6.5. Okmányvizsgálat 47.
6.5.1. Az okmányhamisítás fajtái 47.

VII. FEJEZET: LŐFEGYVERTAN (BALLISZTIKA) 49.

7.1. A vizsgálat tárgyai 49.
7.2. A helyszíni szemle speciális feladatai 50.
7.3. Lövési elváltozások 50.
7.3.1. Alapvető lövési elváltozások 50.
7.3.2. Kiegészítő lövési elváltozások 51.
7.4. A lőtávolság, a lőirány és a lőállás meghatározása 52.
7.5. Az azonosítás 53.

VIII. FEJEZET: SZEMÉLYAZONOSÍTÁS 54.

8.1. A személyleírás 54.
8.1.1. A személyleírás módjai 54.
8.1.2. A személyleírás készítése 55.
8.2. Személyábrázolás 56.
8.2.1. Módszerek 56.
8.3. Daktiloszkópia 56.
8.4. Szagnyomok, szagazonosítás 57.
8.5. Hangazonosítás 58.

171
IX. FEJEZET: NYILVÁNTARTÁSOK 59.
9.1. A bűnügyi nyilvántartás 59.
9.1.1. A bűntettesek nyilvántartása 60.
9.1.2. A kényszerintézkedés alatt állók nyilvántartása 62.
9.1.3. A büntetőeljárás alatt állók nyilvántartása 62.
9.1.4. A daktiloszkópiai és fényképnyilvántartás 63.
9.1.4.1. Daktiloszkópiai alkalmazások 64.
9.1.5. A DNS-profil nyilvántartás 64.
9.2. Egyéb nyilvántartások 65.
9.2.1. Modus operandi 65.
9.2.2. Személyi és lakcímadatok, személyi igazolvány és fényképadatok 65.
9.2.3. Országos (közúti) járműnyilvántartás 66.
9.2.4 Országos lőfegyvernyilvántartás 66.
9.2.5. Útlevél és útiokmány nyilvántartás 66.
9.3. A személy- és tárgykörözés 66.
9.3.1. A körözési információs rendszer 68.
9.3.2. A körözési nyilvántartás 68.

X. FEJEZET: EGYÉB KRIMINÁLTECHNIKAI MÓDSZEREK 70.

10.1. Titkos információgyűjtés 70.
10.1.1. Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés 70.
10.1.2. Adatkérés 73.
10.1.3. Bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtés 73.
10.2. Krimináltechnikai csapdák 75.
10.2.1. A krimináltechnikai csapdák fajtái 75.
10.2.2. A csapdatelepítés előfeltételei 76.
10.2.3. A c sapda telepítése 7 6.
10.2.4. A vegyicsapdával szemben támasztott követelmények 77.
10.2.5. A csapda révén nyert bizonyíték 77.

172
XI. FEJEZET: KRIMINÁLTECHNIKAI SZAKÉRTŐK 78.
11.1. Biológiai Szakértői Osztály 78.
11.1.1. Szerológiai-, Biokémiai Laboratórium 78.
11.1.2. Szövettani Laboratórium 82.
11.2. Fizikai - kémiai Szakértői Osztály 84.
11.2.1. Morfológiai- és Szervetlen Analitikai Laboratórium 85.
11.2.2. Szerves Kémiai Analitikai Laboratórium 87.
11.2.3. Spektrometriai Laboratórium 89.
11.3. Kriminalisztikai Szakértői Osztály 90.
11.3.1. Fegyverszakértői Laboratórium 91.
11.3.2. Nyomszakértői Laboratórium 94.
11.3.3. írás- és Okmányszakértői Laboratórium 96.
11.4. Daktiloszkópiai Szakértői Osztály 98.
11.4.1. Szakértői Laboratórium 99.
11.4.2. Számítógépes-azonosító Laboratórium 99.
11.5. Véralkohol Szakértői Osztály 100

XII. FEJEZET: A HELYSZÍNI SZEMLE 103

12.1. A helyszíni szemle fogalma 103
12.2. A helyszín fajtái 103
12.3. Felkészülés a helyszíni szemlére 104
12.4. A helyszíni szemle megkezdése előtti feladatok 105
12.5. A helyszíni szemle végrehajtása 106
12.5.1. A helyszíni szemle összképrögzítő (statikus) szakasza 106
12.5.2. A helyszíni szemle nyomkereső (dinamikus) szakasza 107
12.6. A helyszíni szemle rögzítése 108
12.7. A helyszíni szemle eredményeinek értékelése 110

XIII. FEJEZET: A HELYSZÍNELÉS 111

13.1. A helyszínelés fogalma 111
13.2. A helyszínelés típusai Ш
173
13.3. Felkészülés a helyszínelésre 112.
13.4. A helyszínelés taktikája 112.
13.5. A helyszínelés rögzítése 113.
13.6. A helyszínelés eredményeinek értékelése 113.

XIV. FEJEZET: A BIZONYÍTÁSI KÍSÉRLET 115.

14.1. A bizonyítási kísérlet fogalma 115.
14.2. A bizonyítási kísérlet célja 115.
14.3. A bizonyítási kísérlet típusai 116.
14.4. Felkészülés a bizonyítási kísérletre 116.
14.5. A bizonyítási kísérlet taktikája 117.
14.6. A bizonyítási kísérlet ismételtsége 118.
14.7. A bizonyítási kísérlet eredményeinek rögzítése 118.
14.8. A bizonyítási kísérlet értékelése 118.

XV. FEJEZET: A FELISMERÉSRE BEMUTATÁS 120.

15.1. A felismerésre bemutatás jelentősége 120.
15.2. A felismerésre bemutatás fajtái 120.
15.3. Felkészülés a felismerésre bemutatásra 121.
15.4. A felismerés lefolytatásának taktikája 121.
15.5. A felismerésre bemutatás eredményeinek rögzítése 123.
15.6. A felismerésre bemutatás eredményeinek értékelése 123.

XVI. FEJEZET: A KIHALLGATÁS 124.

16.1. A kihallgatás fajtái 124.
16.2. A kihallgatás szakaszai 124.
16.2.1. Felkészülés a kihallgatásra 124.
16.2.2. A kihallgatás teljesítése 125.
16.2.3. A vallomás rögzítése 125.
16.3. A kihallgatás kriminálpszichológiája 126.
16.3.1. A kihallgatottak kriminálpszichológiája 126.
174
16.3.2. A kihallgatás lélektana 127.
16.4. Poligráf (hazugságvizsgáló) a büntetőeljárásban 128.
16.4.1. A vizsgálat alanya 129.
16.4.2. A vizsgálat taktikai követelményei 130.
16.4.3. A vizsgálat eredményének értékelése 130.
16.5. Kriminálpszichológus a nyomozásban 130.
16.5.1. Kriminálpszichológiai módszerek 131.
16.5.2. Kriminálpszichológus bevonása a nyomozásba 132.

XVII. FEJEZET: A TERHELT KIHALLGATÁSA 135.

17.1. Felkészülés a terhelt kihallgatására 135.
17.2. A kihallgatás 136.
17.3. A taktikai blöff, mint krimináltaktikai módszer 138.
17.3.1. A taktikai blöff fogalma 138.
17.3.2. A taktikai blöff célja 139.
17.3.3. A taktikai blöff helyes alkalmazási köre 139.
17.3.4. A blöffölés taktikája 140.
17.4. A vallomás rögzítése, menetközbeni értékelése 142.

XVIII. FEJEZET: A TANÚ KIHALLGATÁSA 143.

18.1. A tanúk felkutatása 143.
18.2. Felkészülés a tanúkihallgatásra 144.
18.3. A tanúkihallgatás lefolytatása 144.
18.4. A vallomások ellenőrzése 145.
18.5. A tanúvallomás rögzítése 145.

XIX. FEJEZET: A SÉRTETT KIHALLGATÁSA 146.

XX. FEJEZET: A SZEMBESÍTÉS 148.
20.1. A szembesítés fajtái 148.
20.2. A szembesítés taktikája 148.
20.2.1. Az indokolatlan szembesítések esetei és okai 148.
175
20.2.2. A szembesítés indokoltsága 152.
20.2.3. A szembesítés végrehajtása 154.
20.2.4. A szembesítés rögzítése 155.

XXL FEJEZET: A HATÓSÁGI TANÚ 156.

21.1. A hatósági tanú feladata 156.
21.2. Hatósági tanúként szóba jöhető személyek 157.
21.3. Hatósági tanúként ténykedés rögzítése 157.
XXII. FEJEZET: A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK TAKTIKÁJA 158.
XXIII. FEJEZET: A NYOMOZÁS TERVEZÉSE 159.
23.1. A verzió 160.
23.1.1. A verzió fogalma 160.
23.1.2. A verziók szerepe a nyomozásban 160.
23.1.3. A profilalkotás 163.
23.2. A nyomozási terv 164.
23.3. A forró nyomon üldözés 165.
23.3.1. Alkalmazásának feltételei 165.
23.3.2. A forró nyomon üldözés feladatai 165.
23.3.3. Az akciócsoport modellje, felépítése 166.

FELHASZNÁLT IRODALOM 169.

176