Professional Documents
Culture Documents
RÉVÉSZ BÉLA - A Völgyben
RÉVÉSZ BÉLA - A Völgyben
RÉVÉSZ BÉLA - A Völgyben
Egy este... amikor a bágyadt délután belekarol az alkonyatba, amikor az esti hajnal, buja
nyújtózással beledől az estébe. És meghatódik minden, méla lesz az ég, fáradtak a fák,
szomorkodó fantomok remegnek az utcákon, görnyedten lapulnak a paloták,
összezsugorodnak a kicsiny szobák és a méhükben kiválasztott emberkék egymás szívét
nézik. Nehézfejű ciprusok bólongatnak felém... az én estéim. Csöndben - a csillagok most
gyúlnak ki - csókolnak engem, könnyek között - most tűnik el az alkony - karolnak engem és
barna fejemre lepihen a legfehérebb arc s egymásba omlunk. Két forró fej körül széthajolnak
a falak, halkan, szelíden megnyílnak a szobák, paloták, emberek nesztelenül elbujdosnak,
regés énekek húznak a levegőben, borzong az égbolt, holdas palástját felölti és ránk száll,
csak miránk, ezerszemű, szikrázó, ékes sátorával.