16.

A mozgásnevelés feladatai halmozottan fogyatékos,

súlyosan mozgáskorlátozott (súlyosan-halmozottan
fogyatékos) személyek esetében
 funkcionális állapotmegismerés területei és módszertani sajátosságai
●           a mozgásnevelés speciális céljai és feladatai súlyosan-halmozottan fogyatékos
személyek esetében
●           Az érzékelés-észlelés és a mindennapos tevékenységre nevelés kapcsolata a
mozgásneveléssel
●           a  mozgásnevelés módszertani sajátosságai, speciális eszközrendszere

1. SHF ember
- szometopedagógiai rehabilitációs felosztás = Súlyos-halmozott sérülés: jelen
felosztásban a vezető tünet a mozgáskorlátozottság, mely mellé egyéb/más
fogyatékosság (látás-, hallássérülés, értelmi, beszédfogyatékosság stb.) társulhat
(Benczúr, 2000). A súlyosan és halmozottan fogyatékos emberek körében a
leggyakrabban előforduló funkciózavarok között szerepel a mozgáskorlátozottság (70-
75%), aminek hátterében 80-90%-ban korai életkorban bekövetkezett központi
idegrendszeri károsodás áll, így ez a csoport is szomatopedagógiai rehabilitációra
szorul.
- „halmozott” = egymással nem közvetlen oki kapcsolatban álló fogyatékosságok, több „fő vagy
vezető” tünet, részfogyatékosság különböző súlyosságú, hanem egy sajátos, új típus
megjelenéséről.”
- a halmozottan sérültek között jellegzetes típust képviselnek  leggyakoribb a súlyos, agyi
eredetű mozgáskorlátozottság és a motoros beszédzavar kombinálódása, súlyos értelmi
fogyatékosság is előfordul
- Korai életszakaszban keletkezett, komplex károsodás: Változatos, összetett tünet-együttes,
jelentős fejlődési eltérések, a tevékenység súlyos akadályozottsága, a részvétel súlyos
korlátozottsága, Motoros és kommunikációs funkciók eltérései a értelmi funkciók súlyos
eltérése gyakran ezekből következik
Mivel az SHF emberek esetében egyszerre több fogyatékossági típus is jelen van, nem lehet egyik
területet sem elhanyagolni, vagy fontosabbá kinevezni, mert minden kölcsönhatásban van, egyik
terület hat a másikra. A megváltozott/károsodott mozgási és tartási funkciók minden mást
befolyásolnak, több területen is jelentkezhetnek részképességzavarok. Erre a komplexitásra
utalok a címben is. Ezért is pontosabb a komplex mozgásfejlesztés vagy a mozgásnevelés
kifejezést használni, mert a fogyatékos embert (is) holisztikusan szemléljük, és a mozgás az egész
gyógypedagógiai nevelést áthatja.

SHF személyek Tevékenységtanulás és tevékenység sajátosságai

1. Kötődés a tárgyhoz és a jelenhez
- Térben és időben közel lévő tárgyak, személyek, jelenségek, események
- „Elérhető” helyre, testközelbe kell hozni ezeket
2. Cselekvéses tanulás és komplex (totális) kommunikációs beágyazottság
- Cselekvésbe ágyazott, aktív tanulás –
- „Megfigyelés – próba – szerencse – utánzás” –
- Nonverbális, metakommunikatív és verbális megerősítés komplex kommunikációs
stratégiákkal
3. Tevékenységtanulás kis lépésekben
 - Tevékenységek analizálása, az „elakadás” pontos megfigyelése
- A nehézséget okozó részlet gyakorlása az egész cselekvéssorba ágyazva (értelem,
jelentés, összefüggések)

4. Tevékenységtanulás segítséggel
- Segítségnyújtás az elakadás pontján vezetett aktív, majd egyre csökkenő
segítségnyújtással az aktivitás fokozására
- Kompetenciaérzés növelése
- „Hátulról-oldalról” terelgetés
- A személyes segítségadás helyett rehabilitációs segéd- és segítő eszközök
alkalmazása a kiszolgáltatottság csökkentése érdekében

5. A motiváció jelentősége a tanulásban

- Spontán tanulási szándék, tanulási motiváció gyengesége –
- Jó kapcsolat, személyi együttműködés
- Megfelelő elvárások (se túl alacsony, se túl magas)
- „Értelmes” tevékenységek szituációba ágyazva –
- Megragadható további tevékenység mint motiváció
- Pozitív és kongruens megerősítés közvetlenül a tevékenység után
- Intenzív megerősítés kompetencia növekedés  „önmotiváló” erő

A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek nevelésének alapelvei

1. Komplexitás és személyiség központúság
 Károsodások, akadályozottságok, életkori sajátosságok
 Egyéni felmérés, a pedagógiai tevékenység kiindulási,
vonatkoztatási, összehasonlítási és ellenőrzési pontja a
gyermek
 Ápolás – gondozás – terápia – nevelés – oktatás –
fejlesztés – képzés multidimenzionális, inter- és
transzdiszciplináris megvalósítása
 Szakemberek komplex felkészültsége
 Múltra építve a jelenben a jövőre készít fel
 Részvétel, átélés, befogadás, élmény

2. Kommunikáció és interakció
 Folyamatos, kölcsönös párbeszéd
 Interperszonális távolság csökkentése, intenzív testi
kontaktus
 A közelség mint tiszta kommunikáció, közös világ
kialakulása, két ember közös fejlődése
 Szociális kapcsolatok, csoportban nevelés, motiváció
 Autentikusság, jelenre vonatkoztatás, kölcsönösség,
kizárólagosság

3. Kooperáció
 Partner a cselekvésekhez
 Nem rajta, hanem vele együttműködve
 Világ közös megélése és alakítása
 Közösen kitűzött cél a cselekvés egymástól
függő és egymáshoz viszonyított koordinálása
 Közös felelősségvállalás
 Szakterületek szoros együttműködése,
 információ- és tapasztalatcsere

4. Differenciálás és individualizáció
 Pedagógiai szemlélet – tanári érzékenység
 Pedagógiai gyakorlat- különbségekhez való
illeszkedés
 Gyógypedagógiai nevelés tervezése individuális
 Differenciálás a csoportos helyzetekben

5. Normalizáció és participáció
 „…nem teszi az akadályozott embert normálissá”
 Képességekhez mért legjobb szintű társadalmi
beilleszkedés az életkörülmények alakításával
 Környezeti tradíciók, normák értékek, életkori
sajátosságok
 Nem a gyermeknek kell megfelelni, hanem olyan
szolgáltatást biztosítani, melyben minden gyermeknek
helye van

Súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek nevelése, oktatása, fejlesztése

Területei:
- Fejlesztő ápolás-gondozás – mindennapos tevékenységre nevelés
- Érzékelés-észlelés fejlesztése – bazális stimuláció
- Kommunikáció és interakció fejlesztése – bazális, individuális, orientációs, totális,
augmentatív és alternatív kommunikáció
- Mozgásnevelés

Mozgásnevelés

Előfeltétele:
• Testi (szomatikus) ingerek megfelelő felvétele,
feldolgozása és integrálása
– Bazális stimuláció
– Masszázs
– Hidroterápia
– Szenzomotoros integráció
• Saját test megélése, testséma
• Megfelelő lehetőség az aktivitásra, a mozgásformák
gyakorlására

Célja:
• Saját test megélésének elősegítése
• Spontán fejlődés támogatása
• Szenzomotoros depriváció és a motoros aktivitás csökkenése miatti fejlődési elmaradások
pótlása
• Kóros mozgásminták, kontraktúrák, deformitások kialakulásának megelőzése
• A mozgás összekapcsolása az érzékeléssel, fejlesztő gondozással, kommunikációval
• Szükség esetén segédeszköz-ellátás

A komplex mozgásfejlesztés tartalmi elemei:

1. megváltozott/károsodott mozgási és tartási funkciók korrekciója
 2. motoros képességek fejlesztése
3. finommotorika fejlesztése
4. mindennapos tevékenységre nevelés
5. érzékelés-észlelés fejlesztése
6. testséma fejlesztése

1. Megváltozott/károsodott tartási és mozgási funkciók korrekciója

Elsődleges tényezők: rendszeres masszázs, passzív átmozgatás, OpT – állapotromlás lassítása,
másodlago károsodások megelőzése

 OpT kialakítása
- fej, törzs, térd, boka
- reflexgátlás, kontraktúra oldás
- ülőmodulok és szivacsos elemek az alátámasztáshoz
- ülés – talp alátám., 90°, combok közé párna
- fekvés – fej alá, térd alá vagy közé, hason ék a has alá
- ortézisek, rehab segédeszközök
 közlekedés tanítás ( kerekesszék, járókeret)
 állítógép, ortézis, ülőmodul
2. Motoros képességek fejlesztés
- izomerő- spasztikusság, nyújthatóság – szivacslabd aökölbe szorítása,
- hajlékonyság
- állóképesség - karemelések
- reakcióképesség – labda eldobásának kérés, stop játékok
- egyensúlyérzék, kinesztetikus érzékelés – saját test mozgásainak
érzékelése (testhelyzetek felvétele – kibillentés- visszabillentés – bobath
labda, hintaszék
- téri tájékozódó képesség fejlesztéséve – hely és helyzetváltozató
mozgások, mozgásos élmények, célvezérelt mozgások(labdás
gyakorlatok) , koord. gyakorlatok (besötétített szoba és elemlámpa
fénye)
3. Finommotorika
- manipuláció és komm. motoros feltételei
- kézfunkció fejlesztése, gátolva a kóros mozgásokat
- szorítóerő, ujjak ügyesítése – halászat, betevés, kivevés, formaegyeztető
4. Minennapos tev-re nevelés
- ezsközök használatának megtanítása
 - öltözködés, toalett, tisztálkodás, étkezés mozgásos tevékenységeinek
gyakorlása
5. Érzékelés-észlelés fejlesztése
- bazális stimuláció
- vizuális, akusztikus, vibratorikus, orális, vesztibuláris
- szűk és tág környezet felfedezése
- matató fal, színek….
6. Testséma fejlesztése
- téri tájékozódással és kinesztéziával összefügg
- saját test megélés – ingerek biztosítása
- tükör, mozgásutánzó gyakorlatok

Team: konduktor, gyógytornász, szülő

Összefüggés a mindennapos tevékenységek és az érzékelés-észlelés fejlesztésével

1. mindennapos tevékenységre nevelés
- napirend része az ápolási gondozási folyamatok- ezt is átszövi a mozgásfejlesztés (pl
felöltöztetés – fejtartás, pelenkacsere és fürdés – étmozgatás, masszázs.
o Naponta átlagosan 5-6 órát vesz igénybe
o „Több legyet ütünk egy csapásra”
a. elvégezzük az ápolás-gondozás tevékenységeit
b. tágítjuk a gyermek élményhorizontját
c. lehetővé tesszük a szituációhoz kapcsolt tevékenységtanulást, a spontán fejlődést
d. A testre közvetlenül ható tevékenységek során elért előrelépések jelentősen csökkentik
a személyi függőséget, a kiszolgáltatottságot
o Területei:
- Vizelet- és székletürítés (szobatisztaság, toaletttréning) - A kiválasztásai
folyamatok (vizelet- és székletürítés) érzékeltetése, együttműködés kialakítása az
ehhez kapcsolódó tevékenységekben (pelenkázás), szobatisztaságra nevelés
- Testi higiénia, testápolás (fürdés, zuhanyozás, hajmosás, mosakodás, fogmosás) - A
testápolás mint örömet adó élmény és a külső segítség elfogadása, együttműködés
kialakítása, alapvető tisztálkodási szokások kialakítása (fürdés, zuhanyozás,
hajmosás, mosakodás, fogmosás, körömvágás), a tisztálkodás helyzeteiben a testi
érzékelés, a dologi és emberi világról szerzett tapasztalatok biztosítása
- Öltözés, vetkőzés - Az öltözés, vetkőzés tevékenységeiben való együttműködés
kialakítása és önállóságra nevelés
- Étkezés - Az étkezés (evés, ivás) tevékenységeiben való együttműködés kialakítása
és önállóságra nevelés
 2. Érzékelés-észlelés fejlesztése (szenzomotoros funkciók)
szomatikus • vesztibuláris • vibratorikus • akusztiko-vibratorikus • orális • akusztikus • taktilis •
haptikus • vizuális
Módjai, eszközei
- Bazális stimuláció (Fröhlich) - A ’’bazális’’ azt jelenti, hogy a különböző ingerek,
illetve tárgyak, melyeket a gyermeknek érzékelnie-észlelnie kell, a lehető
legalapvetőbb ingereket biztosítják, nem kell felfogásukhoz semmilyen megelőző
tapasztalat vagy ismeret. A magasabb szintű észlelés alapja. A ’’stimuláció’’ azt
jelenti, hogy a gyermeket félig-meddig passzívan ingereljük, stimuláljuk. Az
ingerek számát, minőségét és időtartamát a terapeuta vagy a gondozó határozza
meg.”
- Szenzomotoros integráció (Ayres, SI, TSMT)
- Affolter-terápia
- Látásnevelés (szükség esetén segédeszköz)
- Hallásnevelés (szükség esetén segédeszköz)
- Érzékelés-észlelés beépítése a mindennapos tevékenységekbe, fejlesztő gondozásba
- Érzékelés-észlelés összekapcsolása a mozgásneveléssel

A mozgásnevelésben a mozgások tanításának elvei: szimmetria, korrekció, feszítés-lazítás

váltakozása, mozgások, ritmizálása, elsődleges testi tapasztalatok, a testi kontaktus és a
terapeuta testének közvetítő szerepe, terapeuta kreativitása, spontaneitása

A jó mozgásnevelés gyakorlat által fejleszteni kívánt terület a mozgás örömének átélése és

az önálló cselekvés ösztönzése.

Súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek mozgásnevelésének megkezdése előtt

nagyon fontos, hogy átgondoljuk, képesek vagyunk-e felelősséget vállalni a mozgásos
feladatok végrehajtásáért –> helytelen –> baleset

Más fejlesztési területek egyes feladatainak megkezdése előtt is tájékozódni kell a gyermek
mozgásállapotáról.

A mozgásfejlesztő útmutatásokkal szolgál a szülők, gondozók, nevelők, segítők által

végezhető részfeladatokról, megmutatja és betanítja az alapvető eljárások és technikák
alapvető lépéseit, valamint az egyénre szabott fogásmódokat is. Ilyen feladatok: masszázs,
passzív kimozgatás, mindennapos tevékenységekhez szükséges testhelyzetek, hely- és
helyzetváltoztatás stb.

A súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekek mozgásfejlődése gyakran már a legkorábbi

életkortól eltér az egészséges fejlõdésmenettől. A mozgásfejlődés sokszor egy korai
életszakaszra jellemző szinten megáll, vagy minimális mértékben fejlődik tovább. A
fejlődés nagyon hosszú, sok időt, energiát igénylő folyamat a gyermek és környezete
számára egyaránt. Míg a tipikus fejlődésmenetű gyermek mozgásos fejlődési szakaszok
automatikusan követik egymást, anélkül, hogy kimaradnának, és ezért a motiváltság az
folyamatos, addig a súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekeknél ez nem mondható el.

A súlyosan-halmozottan sérült gyermek mozgásfejlődése az esetek többségében alacsony

szinten reked meg. Célunk, hogy eljuttassuk arra a legmagasabb fejlettségi szintre, amit
állapota megenged. Amikor a fizikai korlátok már nem teszik lehetővé a továbblépést, a
szintentartás, az állapot romlásának és a másodlagos károsodások kialakulásának
megelőzése a feladat. Az életminőség javítása mindenkor fontos szempont.

A testi és a mozgásfejlődés patológiás megnyilvánulásai

 Súlyosan-halmozottan sérült gyermek esetében a központi idegrendszer sérülése
már a korai életkortól kezdve befolyásolja a mozgásfejlődést (CP)
 a test automatikus irányítása a születéstől fogva akadályozott, nem tudnak kifejlődni
az életkor adekvát mozgásai
 a motorium fejlődése diszharmonikus
 leggyakrabban spasztikus tónusfokozódás, hipotónia és/vagy atetotikus jellemzők
 a primitív reflexek jó ideig fennmaradnak, illetve kóros mozgásformákká alakulnak
 a fogás nem lesz tökéletes művelet
 a támaszkodó, a védekező reakció hiányzik vagy elégtelen
 a felfokozott lelkiállapot tónusfokozódáshoz vezet
 patológiás mozgásminták fejlődnek ki
 a mozgáskoordináció sérül
 kontraktúrák alakulhatnak ki
 a szimmetrikus testtartás állapotát nem vagy igen ritkán érik el
 szenzoros fejlődésben is zavar
 befolyásolja a tapasztalatszerzést, a kommunikáció fejlődését
 hátráltatja az érzékelés-észlelés folyamatok fejlődését
 a szociális kapcsolatok nem alakulnak megfelelően
 gyakran egyéb klinikai tünetek is kisérik: epilepszia, légzési és keringési
elváltozások
 az életkor előrehaladtával –> másodlagos következmények: kontraktúrák,
deformitások, degeneratív elváltozások
 kóros kompenzációk
 a hely-, és a helyzetváltoztató mozgások gyakran minimálisak, csak kis mértékű
mozgást tesznek lehetővé
 az eszközhasználat, a manipuláció terén sokszor hiányzik a nyúlás, a fogás, az
elengedés képessége
 nehezen alakul ki a szem-kéz és a kéz-kéz koordináció
 az önkiszolgálás, a mindennapi önállóság szintjére jellemző, hogy gyakran teljes
ellátást igényelnek
 az érzékelés-észlelés folyamata sok esetben pontatlan, felületes.
  csökkenti a vizuális teljesítményt, de nem jelenti azt, hogy az egyén nem képes látni
=> feladat a látóideg teljesítményének növelése
 szem-kéz koordináció is tökéletlen
 a hallási figyelem zavara
 akadályozott lehet a taktilis, a kinesztetikus érzékelés
 Súlyos nehézségeket okozhat a kommunikáció motoros zavara. A beszéd, a mimika,
a gesztusok nehezen vagy egyáltalán nem kivitelezhetők
 A központi idegrendszer károsodása miatt a magasabb rendű kognitív funkciók is
zavart szenvednek, valamint magatartási és szociális adaptációs problémák is
fennállnak.

Fontos azonban a súlyosan-halmozottan sérült embereket egyenrangú partnerként kezelni

a mindennapos tevékenységek közben, hiszen csak így érhető el, hogy saját életükben
aktívan, felelősen részt vegyenek!!

A mozgásállapot javításának alapvető feladatai

 legfontosabb: a mindenkori testhelyzet-korrekció.
 A fizioterápiák, és más terápiák eszközeinek használata kapcsolódjon a
mindennapos tevékenységekhez
 a mindennapos tevékenységek is sok lehetőséget nyújtanak a mozgásállapot
javításában
 a fájdalom megszüntetése, csillapítása, ha van.
 A gyermekek nagy részben szomatikus ingereken keresztül közelíthetőek meg –>
megérzik, hogy van testük, ami elhatárolódik a környezettől –> testével hatni tud a
környezetre, kapcsolatot tud vele teremteni
 A masszírozás, passzív és vezetett aktív mozgatás egyszerűbb mozdulatai naponta
többször is végezhetők. Ezeket beépíthetjük a mindennapos cselekvésekbe, akár
szertartásos mozdulatsorként is. Nagy hangsúly van a lassan végzett mozdulatokon.
(sor kerülhet pelenkázás, fürdetés, öltözködés, játék közben)
 a rendszeres munka eredményeként lassul az állapot romlása, csökken a
másodlagos károsodások következménye
 Háton fekvő testhelyzetben fontos az ellazítás. Felhúzzuk a gyermek térdeit, és
körkörösen átmozgatjuk a csípőjét
 Oldalt fekvő helyzetben stabilizálni kell, és hasznos az alkalmazása, mert nagyon jó
reflexgátló testhelyzet.
 Alkalmazható eszközök: párnák, takarók, Bobath-labda, babzsák fotelek,
golyófürdők, olyan tárgyak, melyekkel a gyerek minden nap találkozik (bab, rizs,
textíliák, papírok – a taktilis-szomatikus ingerlésben is szerepet játszanak).
 Legnagyobb jelentősége a testi kontaktusnak van. Az érintés a kommunikáció
kifinomult formája. Hatékonyak a határozott, de gyengéd mozdulatok. Ki kell várni
a reakciókat, válaszolni kell azokra. Mozdulatainkat előre tervezzük meg. A
mozdulatok legyenek az egyes tevékenységek közben (például: öltözködés)
 rituálészerűek, de szükség szerint improvizálni kell. Ösztönözzük az önálló
mozdulatokat

Nagyon fontos a megfelelő szakember (szomatopedagógus, konduktor, gyógytornász),

mozgásállapot felméréséhez és az egyénre szabott hosszú és rövidtávú célok
meghatározásában, speciális feladatok, mindennapos tevékenyégbe építhető
mozgásnevelés módjának megtalálásához. A szakemberek feladata emellett az, hogy az
adott gyermekre, fiatalra vonatkozóan átadják a szülőknek, a nevelőknek, a gondozóknak
azokat az ismereteket, amelyek a motoros funkciók fejlesztésének szolgálatába állíthatók.

A mozgásnevelés-óra fő célja súlyosan-halmozottan fogyatékos gyermekeknél:

 izomtónus normalizálása;
 kóros reflexek gátlása, optimális testhelyzet kialakítása, megtartása;
 másodlagos deformitások kialakulásának megelőzése, korrekciója;
 fej-, törzskontroll kialakítása;
 támaszreakciók megerősítése;
 szenzomotoros koordináció fejlesztése;
 egyensúlyi reakciók fejlesztése;
 ösztönzés önálló, aktív mozgásra;
 pozitív mozgásélmény kialakítása;
 helyzet-, helyváltoztatás gyakorlása: optimális testhelyzetből indított
 fordulás, felülés, gurulás, kúszás, mászás;
 finommanipuláció fejlesztése.

ÁLLAPOTFELMÉRÉS

 Alapja a gyp. tevékenységnek:

- könnyű- látszik ami nincs
- nehéz- nem látszik, ami van
 Nehézségei
- komm. nehézségek, nincs AAK
- nincs egységes diagnosztikus protokoll
- milyen szolgáltatásra írom ?
- hagyományos funkció tesztek nehezen vagy nem alkalmazhatóak (járás-
önellátás…)
- vizsgálat során más feltételek
 Nem kereső diagnosztika!  fejlesztést megalapozó
 Alkalmazható módszerek
- kikérdezés, videoelemzés – szülők, hozzátartozók, Schäffer féle kérdéssor
- megfigyelés, manuális technikák – általános struktúrák és funkciók
megfigyelése (ROM, izomerő, izomtónus, végtaghossz, kontraktúrák,
egyensúly, koordináció, reflexek, tömegmozgások)
- képességfelmérő lapok
- szomatoped. funkcionális állapotfelmérés eszközei: tartás, járás, FV funkció
- Fröhlich-Haupt: fejlődésdiagnosztika lap – szülői,gondozói
1-4 szint (szintenként 6-8 kérdés) -
Gyermek reakciója külső ingerekre – szomatikus
Kézfunkció, manipuláció
Nagymozgások (fekvés, ülés, mászás, állás)
- Tarc-felmérő-rendszer: szülőnek, gondozónak
motorika (finommotorika, nagymozgás, iskola előtti készségek),
mindennapos tevékenységek
fokozatos itemek, kategorizált itemek
-