József Attila kései költészete (1935-37)

A fasizmus előretörésével egyre nyomasztóbbá vált a légkör. A költő 1936-ban

Ignotus Pállal elindítja a Szép Szó c. folyóiratot és a publikálás ki is zökkenti
magányából, de rátört gyermekkora óta lappangó betegsége, skizofréniája –
pszichoanalízisre jár, így felerősödik elemző hajlama és verseiben a gyermekkori
emlékek, elfojtott vágyak és anyjának hiánya jelenik meg.

Központi motívumai:
 a rend és szabadság hiánya
 az otthontalanság, a fenyegetettség és a semmibe hullás érzése
 tárgytalan bűntudat: a bűntelen bűnösség érzése gyötri, valamilyen nagy bűnt
kellett elkövetnie ahhoz, hogy ennyire boldogtalanná, sikertelenné és
kiszolgáltatottá vált. Elmulasztotta megvalósítani az élet adta lehetőségeket,
ezáltal a teljesség hiányát érzi – bűne tehát a mulasztás
 költészete menedék számára, mert így betegsége ellen is védekezhet

Költészete ebben az időszakban a legtermékenyebb, de megváltozik az előző

korszakokhoz képest:
 1934-től felerősödik a szublimációesztétika (a tudat mélyéről felhozott
kaotikus élmények,lelkik konfliktusok a művekben fegyelmezett
formákba,kifinomult képekbe,logikus rendbe szerveződnek)

 régi motívumok mélyülnek el:

anya-nő-gyermek
apa-Isten
gyermek-férfi
bűn/bűntelen bűnösség

 egyszerűsödik
 nincs címük
 versei zártak és tömörek lesznek
 megjelennek az önmegszólító és létösszegző versek

A tragikus önszemlélet versei

Jellemzőik:
 az egyéni sorsról készült számvetések
 történetszerűség (belső történetek)
 félelmek, szorongások megszólaltatói
 értékteremtéssel próbál úrrá lenni a semmi érzetén
  versalkotási módszere: egyszerűség, tömörség, nagyfokú őszinteség,
tragikus,fájdalmas hang
 önmegszólító verstípus: gyakori a 20. században, Babits óta van jelen a
magyar irodalomban és jellemzi Kölcsey, Arany és Ady költészetét is. Az
önmegszólítás mindig lelki válságot tükröz, a költő kívülről szemléli önmagát.
Eddigi magatartásformáit tarthatatlannak véli és le akarja győzni lelki válságát.

(Karóval jöttél…)

Az utolsó 3 vers egyike, melyek Balatonszárszón születtek. Önmegszólító,

létösszegző felismerésvers.
Szerkezete: belső drámai monológ a vers, kettéosztja saját személyiségét és ezek
párbeszédet folytatnak egymással:

 tudatlan gyermek-önmaga
 felnőtt önmaga, mely leélt élete hibáinak rabja, hiszen a múlton már nem
változtathat. Folyton kérdéseket tesz fel gyermek önmagának, de választ nem
kap

1.vsz.: vitatott, hogy a kezdőszó karó vagy kóró volt-e (ez utóbbi támadó és
védekező fegyver is lehet, előbbi pedig elszáradt virág, azaz az értékhiány
szimbóluma). A költő ellenségesen állt szemben a világgal. Bár nagy tettek
végrehajtását tűzte ki célul, de ezek megvalósítását elmulasztotta
2. vsz.: bolondgombához hasonlítja önmagát, akivel senki sem törődik. Az az érzése,
hogy egy önmagába zárt rab, akinek jóvátehetetlen a múltja
3. vsz.: kérdések sorát teszi fel gyermek-önmagának
 túlságosan nagy dolgokat akart véghezvinni vagyis többet akart, mint amire a világ
 kevés megvalósított célja van lehetőséget adott
 álmait a hétköznapokban akarta megvalósítani
4. vsz.: felsorolja a csalódások okait:
 mindig őszintén feltárta érzéseit – sebezhetővé vált
 a sebeket nem hagyta begyógyulni – marcangolta a bűntudat
 hírhedt arról, hogy mindent elrontott
Minősíti a gyermeklétet: „te bolond”
5. vsz.: a szeretetvágy és a bujkálás jelenik meg, meg kell birkóznia múltja
ürességével. A nélkülözés még mindig sorsának sajátja
6. vsz.: az otthon és a gondoskodás vágya szólal meg, de önmaga gondviselője
próbál lenni, hiszen senkije sincs

Összefoglalás: reális és jogos vágyai voltak tehát, csak nem volt lehetősége ezek
megvalósítására – hiábavaló rágódni a múlton, mely börtönbe zárja életét.
 Összefoglalás

Költészetét áthatja az árvaság érzése, a szeretet vágya, a társkeresés és az

emberség megőrzésére való törekvés. Szellemi fejlődése során a lázadástól eljutott
a gondolat és élményvilág elmélyüléséig. Formailag az egyszerű népdaloktól indult
majd az összetett képeket tartalmazó, láncszerkesztésű verseket írt de utolsó
éveiben újra a zárt, tömör formákat használja. A teljesség igénye hajtotta, de nem
tudta azt megvalósítani sem életében, sem költészetében.

Kedvelt motívumai: tél, fagy, bús, sötét, mama, nyirkos, szalma, víz