A NÉMET EXPRESSZIONIZMUS

 az 1910-es évek végére Amerikában kezdett kialakulni egy egyezményes ábrázolás- és elbeszélés-
mód, és filmtechnika, ami Európában kiváltotta a fiatal művészek ellenérzését
o úgy érezték, hogy a film kezdeti kísérletező szellemiségét gúzsba kötik→ kiáltványokban
határolódnak el, fejezik ki szembenállásukat és innovatív igényüket: Pofon ütjük a
közízlést (Vlagyimir Majakovszkij, 1912), A futurista film kiáltványa (Filippo Marinetti,
1916)
 a filmtörténelem első, egységesen jelentkező stílusirányzata, valamint az első alkalom, amikor
nem elsősorban irodalmi hatások érvényesülnek a filmen→ képzőművészet
 történelmi kontextus (pszichológiai megközelítés, Siegfried Kracauer): vesztes világháború
traumája, depresszió, a hiperinfláció miatt létbizonytalanság
o realitástól való eltávolodással próbál kapaszkodót nyújtani
 formai megközelítés (Lotte H. Eisner) szerint forrásai:
o skandináv film (pl. megvilágítás, tükörjáték)
o amerikai film (effektvilágítás)
o romantikus irodalom (mesevilág, fantasztikum, hősök)
 kiváltképp a hoffmanni rémromantika misztikus, kísérteties atmoszférája
 doppelgänger-motívum: emberben lakozó másik én, a benne rejlő gonosz,
szörnyalakok és az ember által létrehozott mesterséges lények
 tudatalatti felszínre törése és annak metaforikus megjelenítése
o expresszionista művészetek
 érzelmek kivetülése, belső világ felerősítése a külső világ képeiben
 a modernizmus által okozott félelmek, szorongások, elfojtások felszínre juttatása
 ezek nyomán az expresszionista film egy élmény, hangulat expressziójára törekszik, amit a
kifejezőeszközök végletekig vitt stilizációjával (pl. torzítások) ér el
 a stílusirányzat sajátosságai nem a kameramunkából, vagy a montázsból, hanem a beállítás
elemeinek elrendezéséből (mise-en-scène) adódnak→ erőteljesek a festészet és az expresszionista
színház hatásai (díszlettervezők egyenrangú partnerei a rendezőknek)
o Hermann Warm díszlettervező: „a film legyen megelevenedett rajz”
 stilizált díszletek színházi stílusban táblákra festve: kerülik a finom árnyalatokat
(sötét, erőteljes kontúrok)→ nem hangsúlyozzák a kiterjedést és a mélységet
o a tér nem felel meg a perspektivikus szerkesztés szabályainak, a méretarányok nem
valósak, a kép egyes elemei nem helyezhetők el logikai alapon az adott térben
 Wilhelm Worringer szerint az expresszionizmus a „tér összefüggéseiben való
elbizonytalanodás és az ettől való rettegés”
 irreális, víziószerű, pszichésen felfokozott, nyugtalan, zaklatott, átlós kompozíciók
(pl. hegyesszögek: dülöngélő házak, csúcsos épületek, torz ajtók, megnyúlt ablakok)
 a pszichikai világ tárgyiasult formái: irreális vonalvezetés, abnormális terek,
fragmentáltság; a vonal, a forma és a testek lelkiállapotokat mutatnak meg
  az épületek nem egységes nézőpontra vannak szerkesztve, egymáshoz képest nem
derékszögben, hanem egymást metsző síkokban vannak (pl. Metropolis)→
„sarkaiból kifordult világ”
o térszervezés szempontjából három eltérő kategória:
 szélsőséges/formalista (egyesek szerint csak ez az expresszionizmus): Dr. Caligari
 festészeti, majd architektonikus irányzat, melynek formalizmusa csupán a
képzeletbeli világ megfogalmazása miatt stilizál: Az éjféli vándor, A Nibelungok
 Kammerspiel/Kamaradráma: valószerű és torzítatlan képek (Jean Mitry: „realista
expresszionizmus”), a lélektani hatást csak a cselekmény és a megvilágítás mutatja
meg: Az utolsó ember
 Max Reinhardt szecessziós színháza nyomán bensőséges drámák, kevés
szereplővel, részletesen feltárják az emberek életében bekövetkező válságot
o nagy hangsúly a kifejező színészi játékon (pl. Emil Jannings)
 nem az érzelmek szélsőséges kifejezése jellemzi, kevés a díszlet
 fantázia és meseelemek kerülése: mindennapok, korabeli környezet
o kiemelt jelentőséget kap a kompozíció: nem az egyes elemeken, hanem az általános
megtervezettségen van a hangsúly→ Max Reinhardt szecessziós színháza (egységes
látványként való megkomponálás)
 a klasszikus filmekben az emberi alak a legkifejezőbb elem, a díszletek, jelmezek
és a megvilágítás másodlagos: a történés színteréül szolgáló háromdimenziós tér
fontosabb, mint a vásznon megjelenő kétdimenziós grafikai vonások
 az expresszionizmusban fordítva van: az emberi alakhoz kapcsolódó kifejezőerő a
beállítás minden elemére kiterjed
 a színész a díszlettel együtt játszik, beleolvad a mozgásával. Conrad Veidt:
„a díszlet a színész lelkiállapotát fejezi ki, beleolvad a miliőbe, mindketten
ugyanabban a ritmusban mozognak”
 a színész teste vizuális elem, kísérletet sem tesz realisztikus előadásra:
stilizált, darabos (szögletes és szaggatott, néha megmerevedő, majd hirtelen
széles gesztusban kitörő), táncszerű mozdulatok→ ahogy mozog, újra és újra
megtöri a kompozíciót, újabb és újabb vizuális alakzatokat hoz létre
o cél az érzelmek legközvetlenebb és legvégletesebb kifejezése
 az alakok víziószerűek, nem egyéniségek, hanem típusok, érzelmi állapotokat
jelenítenek meg: kontrasztos smink és irreális maszkok (Nosferatu), vagy
elnyújtott alak: testhez tapadó fekete ruha és függőleges díszlet (Dr. Caligari)
o megvilágítás: színházi hatás (Max Reinhardt)
 a fény és árnyék játéka ugyanúgy beépül a díszletbe, mint az épített és festett elemek
 félhomályos, kontrasztos megvilágítás (clair-obscur)
 az árnyékok fokozzák a torz megjelenítést
 a vágás egyszerű (snitt-ellensnitt, párhuzamos vágás, ami folyamatosságot biztosít)
o a korabeli filmeknél lassabbak, hogy alaposan szemügyre vehessük a vizuális stílust
 a kamera statikus, mert csak bizonyos nézőpontbál néz ki jól a kompozíció, alsó- és felső
gépállások alkalmazása, illetve szemmagasságból készült felvételek
 az expresszionista irodalom hatására szeretik a nyitott befejezéseket és a kerettörténeteket
o a szürrealizmussal szemben nem öncélúan, hanem olyan történeteken keresztül mesélnek,
amiben indokolt a torzítás (múlt, egzotikus helyszínek, fantázia- és hororrelemek, jövő)
 az utolsó filmek túl nagy költségvetéssel készültek, ráadásul sok alkotó Hollywoodba emigrált
 jelentős a hatása: műfajokat hoz létre (horror, vámpírfilm, lélektani krimi, film noir), valamint
beviszik a kamerát a játéktérbe (felszabadítják)
 jelentősebb alkotások:
oA prágai diák (Der Student von Prag; r.: Paul Wegener/Stellan Rye; 1913)
oDr. Caligari (Das Cabinet des Dr. Caligari; r.: Robert Wiene; 1920)
oGólem (Der Golem, wie er in die Welt kam; r.: Paul Wegener; 1920)
oReggeltől éjfélig (Von morgens bis mitternachts; r.: Karlheinz Martin; 1920)
oAz éjféli vándor (Der müde Tod; r.: Fritz Lang; 1921)
oDr. Mabuse, a játékos (Dr. Mabuse, der Spieler; r.: Fritz Lang; 1922)
oNosferatu (Nosferatu – Eine Symphonie des Grauens; r.: F. W. Murnau; 1922)
oA Nibelungok (Die Nibelungen: Siegfried & Kriemhilds Rache; r.: Fritz Lang; 1924)
oAz utolsó ember (Der letzte Mann; r.: F. W. Murnau; 1924)
oFaust (Faust – Eine deutsche Volkssage; r.: F. W. Murnau; 1926)
oMetropolis (r.: Fritz Lang; 1927)